EIB-6/2009.
(EIB-122/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. március 10-én, kedden, 10 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása*
Döntés egyeztetési eljárások indításáról*
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter éves meghallgatása*
Dr. Draskovics Tibor tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Elnöki zárszó*
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az európai gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról [COM(2008)662; 2008/0255/COD]
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelvnek az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás tekintetében történő módosításáról [COM(2008)663; 2008/0256/COD]
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az európai gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel összefüggésben követendő farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról [COM(2008)664; 2008/0257/COD]
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról [COM(2008)665; 2008/0260/COD]
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2001/83/EK irányelv azonosság, előtörténet vagy eredet szempontjából hamisított gyógyszerek legális ellátási láncba való bekerülésének megakadályozása tekintetében történő módosításáról [COM(2008)668; 2008/0261/COD]
A Tanács irányelve a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről [COM(2008)775; 2008/0220/CNS]
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről (átdolgozás) [COM(2008)778; 2008/0222/COD]?
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről [COM(2008)779; 2008/0221/COD]
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az épületek energiateljesítményéről (átdolgozás) [COM(2008)780; 2008/0223/COD]
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Kőhegyi István (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) megérkezéséig Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) megérkezéséig Kőhegyi Istvánnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) megérkezéséig Ékes Józsefnek (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
Dr. Lévayné dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 02 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! A bizottságunk határozatképes. A mai napon két napirendi pontot terjesztettem elő. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e észrevétel a napirendi pontjainkkal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a mai napra rendelt programot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Engedjék meg, hogy mielőtt elkezdenénk a munkánkat, tisztelettel köszöntsem Kőhegyi István urat, bizottságunk új tagját, akit a Magyar Szocialista Párt tragikusan megüresedett helyére jelölt a pártja. Sok sikert és jó munkát kívánok a bizottságban!
Döntés egyeztetési eljárások indításáról
Az 1. napirendi pontunk döntés egyeztetési eljárások indításáról. Engedjék meg, hogy ne olvassam föl azokat a pontokat, amelyekben megindítjuk az egyeztetési eljárást. A képviselő urak ezeket megkapták, a jegyzőkönyv majd tartalmazza. A listára a frakciókkal történő egyeztetés alapján teszek javaslatot. Nem tudom, hogy észrevétel van-e a listával kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Nem látok igényt a szólásra.
Kérdezem a bizottságot, kik támogatják az egyeztetési eljárások indítását. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter éves meghallgatása
Második napirendi pontként áttérünk dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter úr éves meghallgatására. Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság ülésén. Megnyitót nem kívánok tartani. Ez egy évi rendes meghallgatás, amelynek az igazságügy-miniszter rendszeresen alanya a bizottságunk ügyrendje szerint. Ezért kérem miniszter urat, hogy számoljon be az európai integráció - régi kifejezéssel használt integráció, amelynek egy alapvető elemén, a tagságon már túl vagyunk, de az integráció persze ezzel nem áll le - fejleményeiről.
Hadd tájékoztassam a miniszter urat, hogy nem olyan régen a bizottság vendégül látta a Eurojust magyarországi képviselőjét, aki beszámolt a bizottságnak a Eurojust tevékenységéről, ennek a hatékonyságáról, és egyben, ha szabad így fogalmaznom, lobbizott annak érdekében, hogy a megalakulásra kerülő európai ügyészség Magyarország támogatását elnyerje. Ő mintha arról informált volna bennünket - ő nyilván apolitikus volt, ami érthető egy szakember részéről -, hogy itt némi aggályok felmerültek. Ő úgy látja, hogy ezek nem politikaiak, hanem inkább egyeztetésiek. Itt a bizottságban az a benyomás alakult ki - persze, nem hallgattuk meg a másik oldal érveit, azokat, amelyek nehezítenek egy ilyen támogatást -, hogy jó lenne, ha a Magyar Köztársaság támogatná ennek az intézmények a létrehozatalát, és ha nehézségek vannak, remélem, le tudjuk ezeket majd győzni. Ha miniszter úr ki tudna térni erre is, azt megköszönnénk.
Nem is szaporítom tovább a szót, hanem még egyszer köszönöm miniszter úrnak, hogy eljött hozzánk, és megadom a szót.
Dr. Draskovics Tibor tájékoztatója
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívottakat, és egyben köszönöm a lehetőséget. Az az igazság, hogy egy ilyen meghallgatás túl azon, hogy természetes kötelesség, nekünk is jó alkalom, hogy egy bizonyos nézőpontból átgondoljuk a teendőinket, hiszen a minisztériumi munkában ezek nem különülnek el egymástól olyan nagyon nyilvánvaló módon.
Ha szabad, én a bevezetőmben néhány, általam súlypontinak tartott kérdésre térnék ki, ideértve természetesen most már a Eurojust ügyét is, és utána a képviselő urak kérdései alapján természetesen bármilyen kérdésről szót ejthetünk.
Hogy valami rendszere legyen a mondandómnak, én azt gondolom, kell szólnunk néhány kérdésről visszamenőleg, mit tettünk, hogy alakultak bizonyos ügyek, és szeretnék néhány jövőbe mutató kérdésről szólni a bevezetőben.
Visszatekintőleg. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egyik hangsúlyos és horizontális jellegű feladata a jogharmonizáció szervezése, vagy ha úgy tetszik, annak biztosítása, hogy a magyar teljes jogi környezet egészében összhangban legyen az európai uniós joganyaggal. Ez persze egy mozgó céltábla, mindnyájan tudjuk, hiszen az európai jog maga is hihetetlen gyorsasággal legalábbis változik, de az esetek jó részében egyébként még fejlődik is.
Nyilván ez nemcsak egy IRM-es feladat, hiszen itt a kormányzat egészének és az Országgyűlésnek is jó sok teendője van. Szerintem a mérleg, amit megvonhatunk - és ez nem is csak az elmúlt egy esztendő, hanem most már a csatlakozás óta eltelt, közel öt év mérlege -, hogy kifejezetten jól állunk jogharmonizációban, nem is a saját értékeléseink szerint, mert azok adott esetben lehetnének szubjektívek, de a Bizottság értékelése szerint is vagy az első harmadában, vagy az első felében vagyunk a jogharmonizációban jól teljesítő tagállamoknak. A Bizottság rendszeresen kiad értékelést, legutóbb január 5-ei zárással végezte el az értékelést, és aszerint most éppen a 12. helyen vagyunk a tagállamok sorrendjében. Ahol a Bizottság hiányt vél felfedezni, ott sem arról van szó, hogy alapvető kérdésekben maradt volna el a harmonizáció, hanem bizonyos apró részletek adott esetben hiányoznak, ezek néha még akár vitatottak is lehetnek, hogy valóban szükség van-e itt még valami kiegészítő megoldásra a mi részünkről, vagy sem.
Tehát én úgy látom, hogy kialakult ennek a kormányon belül a normális mechanizmusa. Ezt az IRM a Külügyminisztériummal együtt folyamatosan monitorozza, de persze a monitorozáson túl az IRM-nek van egy szakmai, mondjuk így, coaching feladata is, hiszen folyamatosan kell tájékoztatnunk, ha úgy tetszik, képeznünk a jogszabály-előkészítésért első helyi felelősséggel bíró tárcákat a tekintetben, hogy mit is tartalmaz az európai jog, és az milyen megoldásokat tesz lehetővé a belső jogban.
Míg korábban sok konfliktus volt a tárcák között ez ügyben, én úgy látom, hogy ezeknek a zöme elsimult, és van egy normális menete ennek a munkának. Valószínűleg ezt egyébként segíti az, hogy nemcsak monitorozás történik, hanem negyedévente a kormány egy határozatban foglalja össze, hogy mik a következő időszak legfontosabb jogalkotási feladatai, és így a kormányzati munka kap egy világos sorvezetőt, hogy kinek mikorra mit kell megcsinálni. Nyilván ebben első helyen a már lejárt határidejű, következésképpen velünk szemben adott esetben akár kötelezettségszegési eljárás alapjául is szolgáló elmaradások vannak. Tehát én azt hiszem, hogy itt a helyzet tulajdonképpen rendben van, és erőfeszítéseink a kormányzat egészét illetően, azt hiszem, hogy sikeresnek tekinthetők.
Ennek egy alága, ha úgy tetszik, a kötelezettségszegési eljárások köre, ahol, ha megnézzük a statisztikákat, úgy látom, hogy a helyzet szintén tulajdonképpen kedvező. Más tagállamokkal - ideértve új tagállamokat is - összevetve a velünk szemben indított kötelezettségszegési eljárások száma viszonylag csekély, és ezeknek a zöme sem jut el a Bírósághoz, mert mire bírósági szakaszba kerülne, addigra azt a lépést, ami miatt egyébként az eljárást a Bizottság megindította, megtesszük. Sokszor egyébként, amikor az eljárás indul, már a csőben van a jogharmonizációs lépés, csak még formálisan nem ért véget az eljárás, és a Bizottság ilyen esetekben ezeket visszavonta. Egyébként a kötelezettségszegési eljárásokban a magyar képviselet, én úgy látom, hogy professzionálisan biztosított, a szükséges együttműködés a hazai szervek között rendben van. Én azt hiszem, hogy tisztesen helytállunk ebben az ügyben.
Az elmúlt időszakra visszatekintve a másik nagyon nagy ügy természetesen a schengeni rendszerhez történő csatlakozás és ennek a tapasztalatai. Itt kénytelen leszek majd egy pici előretekintő megjegyzést is tenni, hiszen Schengen többféle értelemben is bővítésre és továbbfejlesztésre van ítélve. Ami a magyar schengeni csatlakozást illeti: én úgy látom - és ezt nyugodtan mondhatom, merthogy nem voltam részese az előkészítésnek -, hogy hihetetlen erőfeszítések történtek a schengeni rendszerhez történő csatlakozásunkat megelőzően, és ezek az erőfeszítések meghozták a jó eredményt. Sem a magyar tapasztalat szerint, sem az uniós megítélés szerint nem következett be az Unió külső határainak biztonságában semmiféle romlás. Azok a félelmek, amik elsősorban Ausztriában a bűnözés emelkedéséhez kapcsolódtak, nemhogy nem igazolódtak, hanem ennek az ellenkezője történt meg. Hozzá kell tenni, hogy az Ausztriával határos magyar területeken is a bűnözés csökkenése tapasztalható az elmúlt egy esztendőben.
Azok a mechanizmusok, jogi mechanizmusok és gyakorlati mechanizmusok, eszközök és eljárások, amiket a schengeni rendszerhez történő csatlakozás kapcsán felépítettünk, működőképesnek bizonyultak. A rendőrség az integrációt követően - és ez egy sajátosság, hogy a schengeni rendszerhez történő csatlakozás egybeesett a határőrség és a rendőrség integrációjával - a határrendészeti feladatokat jó színvonalon képes ellátni, ezzel kapcsolatban komoly aggály, kritika nem merült föl. (Dr. Szanyi Tibor megérkezik az ülésre.) Azok a lépések, amiket most a rendőrség közterületi jelenlétének megerősítése érdekében teszünk, közvetve, de segítenek a mélységi ellenőrzés megerősítésében is, mert nyilván, ha több rendőr összehangoltabb módon végez közterületi ellenőrzéseket, az azt a hálót erősíti, amit egyébként létre akartunk hozni a külső határok biztonságának védelme érdekében.
Egy speciális kérdése volt a schengeni csatlakozásnak a magyar-ukrán kishatárforgalmi megállapodás, aminek politikai jelentősége a mi számunkra egyértelmű. Rajtunk kívül, messzebbről nézve persze ez egy egészen másként felvetődő kérdés. A bizottság jól tudja, hogy ebben az ügyben vitában vagyunk - remélem, perben és haragban nem - a brüsszeli Bizottsággal. Van itt néhány olyan eleme a rendeletnek, ami értelmezési kérdéseket vet fel.
Mi nagyon határozottan azt az álláspontot képviseljük, hogy az Ukrajnával kötött megállapodásunk és az a mód, ahogyan azt végrehajtjuk, összhangban áll a közösségi joggal, és minden eszközt felhasználunk arra, hogy erről a Bizottságot meggyőzzük. A minden eszközbe beleértendő az is, hogy április végén meghívásomra Barrot illetékes biztos Budapestre jön. Elvisszük őt a tett színhelyére azért, hogy a helyszínen érthesse meg, mit is jelent a kisebbségi ügy az ukrán-magyar határon, ezért elmegy egyébként Munkácsra is, és a fizikai valóságában fogjuk megmutatni, hogy Nyíregyháza közigazgatási területén belül, de annak külterületén nem lehet virtuális vasfüggönyt húzni annak érdekében, hogy csak odáig lehessen azt a bizonyos zónát tekinteni, ahol a kishatárforgalmi megállapodás alapján az engedélyek érvényesek.
Én az eddigi tárgyalások alapján úgy látom, hogy jók az esélyeink, hogy fenn tudjuk tartani a jelenlegi status quót, azzal persze, hogy be kell tudnunk bizonyítani alkalmasságunkat, hogy ez a rendszer nem jelent egy biztonsági rést az Unió számára. Azért egy segítség, hogy nem érkeztek hozzánk olyan típusú megkeresések, hogy Londonban, Amszterdamban vagy Lisszabonban akadt volna az ellenőrzésen fenn olyan valaki Ukrajnából, aki a kishatárforgalmi egyezmény alapján jött volna az Unió területére, és aztán itt szabadon kóricálna. Ez egy normálisan működő rendszernek tűnik, a mi értelmezésünk szerint.
Schengen két irányba kell hogy fejlődjön, egyrészt a 2011 elejére tervezett román-bolgár bővítéssel. Itt a mi politikai szándékaink teljesen világosak: segíteni Romániát és Bulgáriát abban, hogy megfeleljenek a feltételeknek, mert e tekintetben velük szemben sem lehet alacsonyabb követelményt támasztani, mint korábban másokkal szemben, és egyértelmű politikai kiállás amellett, hogy ha a feltételeket teljesítették, akkor a kitűzött menetrend szerint ők csatlakozhassanak. Ehhez nekünk nemcsak nyomós politikai érdekeink fűződnek, hanem gazdasági és biztonsági érdekeink is, hiszen akkor nyilvánvaló módon olcsóbb lesz a határrendészeti feladatok ellátása, ha azt már nem külső határként kell működtetni. Akkor ott rendőri erők szabadulhatnak fel, amiket más funkciókban lehet majd fölhasználni. Ezt az álláspontot következetesen képviseljük, és egyébként sok ponton igyekszünk segíteni, nyilván elsősorban a román felkészülést, hogy azokat a hibákat, amiken mi átmentünk, lehetőség szerint ők legalább csak részben kövessék el.
Van Schengen továbbfejlesztésének egy másik kérdése, az informatikai rendszer megújítása. Ha nem tudnánk, hogy ez a projekt nem magyar menedzsment alatt áll, hanem csak a dolog történetiségét néznénk, akkor azt hihetnénk, hogy egy félremenedzselt magyar informatikai projektről van szó, mert annyira kísértetiesen emlékeztet néhány rossz hazai tapasztalatra. Hogy beszéljünk nagyon világosan: minden jel arra mutat, hogy a projekt eredeti formájában nemhogy az eredeti határidőre, de jó eséllyel más határidőre se tud megvalósulni. Egyszerűen nem akar összejönni.
A cseh elnökség egy nagyon ambiciózus programmal állt neki ennek a problémának, és ebből már önmagában következik az, hogy az a tagállami megítélés - és mi ezt egyébként osztjuk -, hogy a Bizottság nem tűnik alkalmasnak arra, hogy ezt a dolgot jól menedzselje. Nos, a cseh elnökség két dolgot tűzött maga elé: egyrészt készüljön egy nagyon alapos review arról, hogy hogy is áll maga a projekt, másrészt - és ez egy új elem - készüljenek szakértői anyagok alternatív megoldásokra. Az alternatív megoldások értelemszerűen vagy egy csökkentett funkcionalitású SIS II-ről, vagy egy megnövelt funkcionalitású SIS One-4-ALL rendszerről szólnak, SIS One-4-ALL plus vagy plus-plus, vagy valami hasonló. Az az igazság, hogy magyar szempontból nincs nagy jelentősége annak, hogy lesz-e új informatikai rendszer vagy sem. A mi igényeinket lényegében a működő rendszer kielégíti.
Van ennek viszont egy szoros összefüggése a román és bolgár csatlakozással. Nem lehet olyan helyzetbe hozni ezeket a csatlakozásra készülő országokat, hogy nem tudják, mi az a rendszer, amit be kell vezetniük. Ezért én mindenképpen azt támogatom, ami a cseh elnökség ambíciója, hogy még ebben az elnökségi periódusban, tehát a nyár elejéig világos döntést lehessen hozni arról, hogy egy újragondolt menetrend szerint az eredeti projektet visszük-e, és akkor ehhez egy új projektmenedzsmentet kell szervezni, vagy pedig valamelyik alternatív megoldásra kell átállni.
Nálunk egyébként a szükséges előkészületek megtörténtek a SIS II technikai bevezetéséhez, ezeknek a finanszírozása egyébként európai uniós pénzből történik. A jogalkotási munkákat természetesen jegeljük. Mi itt előkészítettünk egy SIS II-re vonatkozó törvényt, de hát, amíg nem látjuk, hogy a dolog hogy alakul, addig ez nyilván nem előterjeszthető. Én úgy látom, hogy mi itt jó együttműködésben vagyunk a cseh elnökséggel, és a magunk részéről konstruktívan tudunk hozzájárulni ennek a nem könnyű folyamatnak a továbbviteléhez.
A harmadik, múltra vonatkozó elem, amit szeretnék szóba hozni, egy sajátos kérdés. Sajátos annyiban, mert itt a bizottságban, amennyire én tudom, a regionális együttműködésekről viszonylag kevesebb szó esik. Azonban a bel- és igazságügyi területen Salzburg Fórum elnevezéssel immár hosszú ideje egy jól funkcionáló regionális együttműködési struktúra alakult ki. Az elmúlt esztendő annyiban volt sajátos, hogy a második fél évben mi adtunk ennek a soros elnökségét. Ha kicsit nagyképűen akarok fogalmazni, akkor talán emiatt, ha picit visszafogottabban, akkor azt mondom, hogy a mi közreműködésünkkel is, de ez az együttműködés az elmúlt évben új lendületet vett, és azt látom, hogy kezd egyre inkább mintául szolgálni más tagországok és más régiók számára.
Ami sajátos ebben a Salzburg Fórumban - és úgy látom, hogy itt áttörést értünk el magunk között, és ez az áttörés láthatóan hatással kezd lenni a bel- és igazságügyi területen folytatott uniós együttműködés egészére -, hogy az absztrakciónak egy alacsonyabb szintjére is le kell szállni az együttműködésben. Ez így még nem volt érthető, mondom másképp: praktikus, érdemi problémákra valódi választ adó eredménye kell hogy legyen az együttműködésnek. Sajnos, az látszik, hogy a bel- és igazságügyi együttműködésben a munkába vett kérdések jó része kicsit ezoterikus, kevéssé gyakorlati, inkább egyesek által valamiért szépnek látott problémák megoldására, ennek megfelelő jogi eszközök létrehozására irányul, és nem bottom up módon, hogy mi az, ami életbeli probléma, és erre keressünk megoldást.
Azt látom egy év elteltével, hogy e tekintetben borzasztó nagyot változott a felfogás. Ebben ír népszavazástól kezdve persze sok minden tényező szerepet játszik, de mindenki azt látja, hogy olyan megoldásokra van szükség, amelyek vagy a vállalkozásoknak, vagy az embereknek valami könnyebbséget jelentenek ebben az egyre inkább egységesülő Európában, aminek van egy olyan ága, hogy milyen kérdéseket veszünk napirendre, milyen jogi eszközöket akarunk kidolgozni, és van egy másik ága, hogy utána hogyan implementáljuk, és hogyan használjuk ezeket a jogi eszközöket. Ez utóbbi körben is láthatóan van nagyon sok gond. A létrehozott jogi eszközök egy jó része nem vagy esetlegesen működik, és állandó implementációs zavarok vannak. Elég csak az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos értelmezési vitákra gondolni, ami egyike egyébként a legeffektívebbnek tűnő, leginkább működőképesnek látszó, leginkább hasznos jogi eszközöknek.
A Salzburg Fórum együttműködés nemcsak azért érdekes, mert legalább regionálisan el tudunk menni a praktikus, gyakorlatias együttműködés irányába, hanem azért is, mert egyben kerete a nyugat-balkáni országokkal való együttműködés előkészítésének, kialakításának a bel- és igazságügyi területen, ráadásul úgy látom, hogy kifejezetten hasznosan. Azért is érdemel ez szót, mert a Nyugat-Balkán világos módon az egyik, külpolitikailag számunkra nagyon fontos, biztonsági szempontból is nagyon kockázatos térség. Ha ott növelni tudjuk a biztonságot, el tudjuk azt érni, hogy ezek az országok átvegyék azokat a standardokat, amiket az Európai Unióban alkalmazunk, akkor ez ott egyrészt növelni a magyar politikai befolyást, másrészt csökkenti a biztonsági kockázatainkat.
Nyilván a cél az, hogy egy olyan vízummentes övezet jöhessen majd létre a Nyugat-Balkánon, ahonnan könnyedén lehet az Unióba utazni, és ennek a mi számunkra megint a magyarságpolitika szempontjából is nagyon fontos következményei vannak. Tehát én úgy látom, hogy ez a Salzburg Fórum együttműködés egy sikeres irány, amire érdemes a jövőben is nagy figyelmet fordítani.
A jövő. A jövőt illetően úgy látom, hogy két igazán kiemelendő kérdés van, és mindezek mögött van egy stratégiaválasztás magyar szempontból. A két esemény értelemszerűen egyrészt a hágai program lezárását követően az új bel- és igazságügyi uniós program kialakítása, ami jó eséllyel stockholmi program lesz, merthogy a svéd elnökség időszakában hagyatik majd jóvá, ha ez megtörténik, és természetesen a magyar elnökségre való felkészülés, ami egyébként intenzíven halad. A belga-spanyol-magyar trióban kialakult egy, azt hiszem, a korábbi időszakokéval össze nem mérhetően jó együttműködés, és főleg úgy, hogy ennyi idővel a trió munkájának megkezdése előtt már nagyon gyakorlatiasan dolgozunk együtt a belga és spanyol kollégákkal. Ennek eredményeképpen elkészült egy olyan, nem formalizált dokumentum, ami a trió tagországainak elgondolásait foglalja össze a poszt-hágai programmal kapcsolatban, és ezt át is adtuk az Európai Bizottságnak. Ha ebben van fogadókészség, akkor átadnánk tájékoztatásul az Európai ügyek bizottságának is.
Azért készítettük ezt a programot, hogy intézményesen is befolyásolni tudjuk a Bizottság által előterjesztendő poszt-hágai programot, ne csak reagáljunk arra, amit a Bizottság mond, hanem érdemben próbáljuk azt előretekintő módon befolyásolni. A Bizottság, ha igaz, valamikor májusban fog előállni a maga javaslatával, ezért még február végén átadtuk ezt a közös triódokumentumot, bízva abban, hogy így érdemi befolyásunk lesz arra, hogy hogyan alakul ezt a poszt-hágai program, már csak azért is, mert a mi elnökségi triónk időszakára esik a végrehajtás jelentős része.
A másik az elnökségre való felkészülés. Ennek mindenfajta technikai, személyi kérdéseiben a bizottság nyilván nagyon tájékozott. Amiben talán kevésbé tájékozott, az az, hogy az elnökségre felkészülendő a minisztériumban mi kidolgoztunk egy elgondolást a bel- és igazságügyi együttműködés területén érvényesítendő magyar stratégiára. Ez a dokumentum most már olyan formát öltött, hogy megkezdjünk ennek a kormányon belüli közigazgatási egyeztetését, mert a szándék az, hogy végül ezt a kormány jóváhagyja. Én azt szeretném kezdeményezni, hogy ha a bizottságnak akár testületileg, akár kijelölt, akár önként vállalkozó tagjai útján lenne szándéka részt venni ebben a stratégiaformálásban, mi ezt nagy segítségnek tekintetnénk, tehát örömmel átadnánk ezt a hangsúlyozottan tervezetet, és valamilyen formájú konzultációs lehetőséget szeretnénk kérni. Nyilván az lenne a jó, hogy a kormány által elfogadott stratégia mögött egy szélesebb legitimáció álljon.
Mind a két dokumentum azt a szándékot tükrözi - és erre utaltam stratégiai választásként -, hogy Magyarország legyen nagyon aktív a bel- és igazságügyi együttműködés területén, vállaljunk kezdeményező szerepet. Nyilván nem tudunk minden kérdésben széles fronton, nem is kell, de ott, ahol úgy gondoljuk, hogy van mondandónk, legyünk kezdeményezőek. Ezeknek a foglalata az a két dokumentum, aminek az átadását most kezdeményeztem.
Úgy gondolom egyébként, hogy ebben a kezdeményező magyar szerepben az egyik lehetséges irány, kicsit absztraktul fogalmazva, a jogállami alapértékek következetes, uniós szintű érvényesítésének elősegítése. Más megfogalmazásban: valamennyi uniós tagország azon az elven áll - és nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is ezt műveli -, hogy ha megsértik a szabályokat, ha bűnt követnek el az ő területén az ő állampolgárai, akkor a törvény által rendelt büntetés szabassék ki, azok a jogkövetkezmények érvényesüljenek.
Ugyanakkor az is látható, hogy az Unió létrejötte, a schengeni rendszer kialakulása, a más országban történő munkavállalás, letelepedés elterjedése fölülírja a megszokott nemzeti kereteket, és abban a pillanatban, ha az egyik tagország állampolgára egy másik tagországban követ el valamilyen szabályszegést, ne adj' isten bűncselekményt, majd őt esetleg egy harmadik vagy negyedik országban érik utol ennek kapcsán, akkor lényegében nincsenek effektív mechanizmusaink arra, hogy őt hogyan kell elővenni. Márpedig, ha a jog uralmát komolyan vesszük uniós méretekben is, akkor ez megkívánja, hogy erre a kihívásra az Unió reagáljon. Részben vannak erre bizonyos eszközeink, de csak a lehetséges életbeli esetek egy kisebb részét fedik le, és nem nagyon akarnak működni, részben azért, mert nagyon-nagyon elvileg is szűk körre korlátozódnak, részben azért, mert az implementáció nagyon esetleges és tagállamonként eltérő.
A javaslat távlatosan sem a büntetőjog harmonizációjára vonatkozik, mert úgy látom, hogy ez túl ambiciózus lenne az Unió számára. De hogy eljárási kérdésekben, a hatóságok fellépésének, az alkalmazandó kényszerintézkedések körének és feltételeinek tekintetében legyen egy világosabb közeledés, és teremtsünk nagyobb fenyegetettséget mindenféle szabályszegéssel szemben, úgy gondolom, egy kitűzhető cél.
Mondok egyetlen, látszólag távoli adatot, de aztán könnyen érthető lesz. Az osztrák rendőrség adatai szerint az osztrák autópályán a sebességhatárt túllépők 60 százaléka nem osztrák autós, és valójában nincs eszköz ezzel szemben. Itt még nem a súlyos bűncselekmények elkövetőiről beszéltünk, hanem egy nagyon hétköznapi szabályszegésről. Súlyos bűncselekmények esetében is csak hosszadalmas és bonyolult eljárások után lehet felelősségre vonni az érintetteket akkor, ha nem országhatárokon belül történik minden.
Úgy gondolom - nem túl bő lére eresztve ezt a gondolatot -, hogy ez lehetne az egyik csapása annak, amit mi itt magyar kezdeményezésként elindítanánk. Én örülnék, ha a magyar elnökség idejére ez valamiféle uniós jogi eszközig vagy dokumentumig, de egy nagyon praktikusan alkalmazható dokumentumig el tudna jutni, mert akkor ez egy valódi magyar hozzájárulás lehetne.
Az uniós együttműködésben való kezdeményezőbb, határozottabb magyar fellépésnek van egy nagyon konkrét, aktuális kérdése, és szeretném a bizottságot ennek részleteiről is tájékoztatni. Az Europol, ami az Európai Unió rendőrségi együttműködési szervezete, most nagyon fontos átalakulás előtt áll - mert eddig ez egy nem uniós intézmény volt, hanem ugyanazon országok által más egyezményekben létrehozott egyezmény, ami csak ilyen furcsa módon kapcsolódott az Unióhoz -: most már meghozott döntések nyomán 2010-től egy teljes egészében uniós intézménnyé válik, és éppen, mert a bűnözés maga is egyre több nemzetközi összefüggéssel bír, ennek a szervezetnek a jelentősége egyre nagyobb lesz. Nos, ebben a szervezetben most megürül a főigazgatói pozíció. (Veress József megérkezik az ülésre.)
Mi elkezdtünk most már lassan egy éve egy komoly építkezést a tekintetben, hogy ha van jó magyar jelölt, akkor az ő számára teremtsünk esélyt, és úgy tűnik, hogy van jó magyar jelölt, és úgy tűnik, hogy van esély: Bánfi Ferenc rendőrtábornokot, aki jelenleg az Unió moldáviai rendőri missziójának sikeres vezetője, javasoltuk. Úgy tűnik most itt a célegyenesben, hogy komoly esélye van. Persze, ez azt is jelenti, hogy nem ő az egyedüli komoly jelölt, ketten vannak, és itt most nekünk nemcsak pozitívan van dolgunk, hanem konfliktust is kell kezelnünk, mert természetesen az Egyesült Királysággal - merthogy angol a másik jelölt - kialakult egy konfliktus. Úgy tűnik, hogy két masszív tábor van a tagországok között: egy, az angol jelöltet támogató, és egy, létszámában körülbelül azonosnak tekinthető, magyar jelöltet támogató tábor. Én különösen nagy sikernek tekintem, hogy a magyar jelöltet a Salzburg Fórum egésze támogatja, tehát ez a regionális együttműködés e tekintetben is sikeresnek mutatkozik. (Dr. Braun Márton megérkezik az ülésre.)
A kiválasztási bizottság, illetve maga az Europol Management Boardja mindkét jelöltet, az angolt és a magyart is magasan, kiemelkedően megfelelőnek minősítette, de sajnos, az angol jelöltet sorolta elsőnek, a mienket másodiknak, egy elég furcsa érveléssel, hogy a vállalkozói képességei jobbak az angol jelöltnek. (Gál J. Zoltán felé:) Teljesen igazad van, Zoli, hogy ilyen értetlen arcot vágsz, én is ilyet vágok, már csak azért is, mert 1. ez az angol jelölt életében nem volt vállalkozó, hanem mindig hírszerzőtiszt volt, 2. hogy a meghallgatásban milyen benyomásokat szerezhetett a kiválasztási bizottság az ő vállalkozói képességeiről, nem tudjuk.
Mindenesetre egy olyan párharc van, amiben látható módon a mi jelöltünk szakmailag lényegesen erősebb, van egy több évtizedes, nagyon sokirányú, hazai és nemzetközi rendőri karrier a háta mögött. A másik jelölt közel 15 évvel fiatalabb, ez még akár érdem is lehetne, viszont az életútja egysíkúbb, lényegében mindig hírszerzőtiszt volt, és nem lehet pontosan tudni, hogy mit csinált.
Ezért a dolog egyre inkább politikai síkra terelődik: változatlanul egy régi nagy tagországnak kell egy fontos uniós intézmény vezetői posztját betölteni, illetve, egy kicsi és új tagország vagy egy kisebb és új tagország kikezdheti-e mások pozícióit. Én úgy látom, hogy ez utóbbiban mindenképpen sikeresek voltunk. A legutóbbi tanácsülésen az első angol rohamot sikerrel visszavertük, az angolok azt szerették volna, hogy különösebb vita nélkül fogadják el, hiszen itt van a rangsor, és ott vannak ők első helyen, ezt mindenki fogadja el. Nemcsak én érveltem ezzel szemben, hanem például Finnország és Ausztria - szándékosan így szervezetük, hogy két régi tagország legyen - áll ki nagyon határozottan nemcsak amellett, hogy nem lehet mechanikusan a kiválasztási bizottság sorrendjét követni, hanem amellett is, hogy Bánfi Ferenc alkalmasabb erre a pozícióra.
Tehát úgy látom, hogy az esélyeink jobbak, de ez még egy hosszú harc lesz. Amit különösen nagy sikernek tekintek egyébként, hogy a régi nagy, befolyásos tagországok közül Németország inkább bennünket támogat. Szóval ez egy érdekes ügy lesz. Szeretném kérni a jelenlévőket, akiknek rengeteg uniós intézménnyel van kapcsolatuk, hogy ahol csak lehet, promótálják Bánfi tábornok megválasztását. Úgy gondolom, nagy siker lenne ez a számunkra.
Végül elnök úr Eurojusttal kapcsolatos kérdésére kitérve: a mi aggályaink nem azzal függnek össze, hogy legyen-e ilyenfajta uniós intézmény, mert ennek látszik a létjogosultsága. A probléma kettős, és a részleteket illetően Fazekas Judit szakállamtitkár asszony sok mindennel tud szolgálni. Egyrészt az a mód, ahogyan ezt létre kívánják hozni, nem tűnik nagyon célszerűnek, praktikusnak. És van egy hazai probléma is: a magyar ügyészség alkotmányos helyzetével nem nagyon látjuk összehangolhatónak azt, ahogyan az Unió ezt meg akarja oldani, mert így a magyar ügyészség szervezetében lennének olyan ügyészek, akik nem a legfőbb ügyésznek vannak alárendelve. Az európai jogrendszerek zömében az ügyészség egész másként épül fel, mi ezt a szovjet modellt tartottuk életben, nem nagyon látjuk, hogy ez hogyan lenne kompatibilis. De a dolog még meglehetősen előkészítési fázisban van. Nincs bennünk eleve elzárkózás.
Talán ennyit volt célszerű bevezetőként elmondani. Állok a bizottság kérdéseinek elébe. Köszönöm szépen a figyelmet.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, miniszter úr, a beszámolót. Engedjék meg megjegyeznem, mielőtt a beszámoló érdemi kérdéseire kitérnénk, hogy azért arra nagyon kevés példa van, majdnem példa nélküli dolog, hogy egy miniszter egy ilyen átfogó beszámolót gyakorlatilag jegyzet nélkül mond el számunka. (Dr. Draskovics Tibor: Van ám papírom!) Az látszik, hogy van, csak a mappát nem nyitotta ki. Ez tényleg nagyon ritka. Éppen múlt héten, amikor miniszterelnök úr a brüsszeli csúcsról számolt be, az volt még egy ilyen, de azon kívül többnyire azt látjuk, hogy felolvassák a miniszterek. Ez egy jó dolog.
Egy megjegyzést az európai ügyészséggel kapcsolatban hadd tegyek! A Eurojust nyilván nem tagozódik be, ott gyakorlatilag információcsere van, ha jól értem, tehát ott nincsenek ilyen problémák. Az európai ügyészség tekintetében vannak. Én arra szeretném kérni a kormányt, hogy keresse a megoldásokat. Néha az élet úgy tudja a jogi kereteket felrúgni, hogy az mégse megy a jogállamiság ethoszának kárára.
Én, amikor fiatal jogtanácsos voltam, a főnököm - akinek a nevét most nem mondanám, mert egészen más kontextusban került a politikai viták központjába - mindig azt mondta, ha van egy nagyvállalat, amely alkalmaz orvost, akkor az az orvos munkajogilag be van tagozódva abba a vállalatba, de arra, hogy milyen gyógyszert kell adni, nem kaphat semmifajta utasítást, hanem azt nyilván egy egészen másfajta szempontrendszer szerint végzi el. Ez tényleg így van, nehéz elképzelni, hogy egy vállalat vezérigazgatója munkajogi utasítást adjon valakinek arra, hogy Kalmopyrint adjon, vagy pedig Demalgont, de azért mégiscsak működőképes rendszerek vannak, ami csak arra utal, hogy a jog rugalmas is, és én a magam részéről szeretném, hogy találjunk erre megoldást. Magyarország, ha lehet, kerülje el azt a képet, amelyet a térségben többnyire a Cseh Köztársaság szokott magáról küldeni, hogy az ország szuverenitása mindent megelőz, és az európai integráció kérdései másodlagosak. Úgy érzem, hogy ez fontos dolog, és a magyar ügyészségnek is valószínűleg a hatékonyságát javítaná, ha ez a nemzetközi európai szervezet létrejönne, és Magyarország ebben is részt kívánna venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra - mint mindig - van lehetőség. (Jelzésre:) Először Firtl alelnök úr következik.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Miniszter úr említette a schengeni kérdéskört elég részletesen. Amit az elején mondott, azzal tulajdonképpen tényleg egyet lehet érteni, hogy a magyar határőrizeti szervek az integráció kapcsán is megfelelően, jól működtek, hiszen az osztrák félnek be kellett ismerni azt, hogy nemhogy romlott, hanem javult a belbiztonsági helyzet a határtérségekben, de egész Ausztriában.
Amit ellenben meg kell mondani, hogy azért ezen a területen jelen pillanatban is fennáll egy olyan probléma, amit szeretnék a miniszter úr figyelmébe ajánlani. A páneurópai piknik helyszínén még jelenleg is ott áll a tábla, majd a 20 éves ünnepen érdemes lesz ünnepelni a kameráknak, hogy behajtani tilos tábla van mindkét oldalról. Azzal együtt az osztrák fél kitűnően alkalmazza, és átjárnak, magyar részéről a magyarokat az utóbbi időben nem büntetik annyira. Ez is egyfajta diplomáciai munka eredménye, hogy az osztrák rendőrség, ha már egyszer a sajátjaival szemben nem alkalmaz szankciót, akkor a magyarokkal szemben sem. Ez mindenképpen az elmúlt időszak egy eredménye, valóban, hogy az osztrákok belátták, hogy nem a magyaroktól kellett félni, és a rendőri szerveink nagyon jól ellátták a feladatot.
Az együttműködés eredménye az is, amit ön említett, hogy mindkét oldalon tulajdonképpen a határőrizeti pontok, illetve a megyei rendőr-főkapitányságok kapcsolata olyan, hogy ez egyfajta előremenetelt jelentett ebben a régióban. De azt hozzá kell tennem még egyszer, hogy az osztrákokban még változatlanul megvan ugyanez a gondolatmenet, hogy a határok nem teljesen szabadon átjárhatók az ő értelmezésük szerint. Felhoznak mindenféle dolgot, hogy ezek magánutak, ami tulajdonképpen nem létezik, mert nem magánút, de ezek az érvek azért még megvannak, azzal együtt, hogy ebben előrelépés volt. Tehát, amire fel szerettem volna hívni a figyelmet, hogy tessenek már odafigyelni, hogy a 20. évfordulón az a tábla ne legyen ott, mert egy piknik helyszínén, egy odavezető úton az osztrák oldalon ki van téve a tábla változatlanul. Ezt Schengen kapcsán mondtam.
Miniszter úr említette a SIS II rendszert is, és ezzel kapcsolatban azért felmerül egy kérdés. Ugyan olyan kontextusban említette, hogy nekünk különösebben nincs nagy jelentősége, azzal együtt mégiscsak, amikor a cseh álláspontot említette, azt mondta, hogy osztja a csehek ez irányú törekvéseit, ami szerintem abból is fakad, hogy valóban a SIS II rendszer az a továbbfejlesztett rendszer, ami aztán utána megfelel mindenféle elvárásnak, ami a biometrikus dolgok kezelésében szükséges lenne. Az a kérdésem ezzel kapcsolatban - ebben voltak különböző határidők kitűzve, látható módon ezek a határidők már nem igazán fognak még a cseh elnökség alatt se teljesülni -, hogy egyáltalán ebben mikorra várható egy SIS II-es rendszerű felállás.
Miniszter úr említette a bolgár-román kérdést. Itt is a kérdés úgy merült fel, hogy Magyarország mit tud annak érdekében tenni, hogy valóban tudják teljesíteni. Az egy dolog, hogy segítjük, de valóban, van-e rálátásunk, hogy kell-e segítség? Hol tartanak most? Határidőre teljesíteni tudják-e a feltételrendszert? Annak idején a forrásokat vagy a technikai eszközöket számunka is biztosították. Ezen a területen körülbelül hol tartanak?
Amit még fontosnak tartottam volna: miniszter úr nagyon jól tudja, hogy ebben a bizottságban a mellettem ülő Pelczné Gáll Ildikó számtalanszor kérdezett ezekről a bizonyos vízágyúkkal kapcsolatos kérdésekről. Én úgy gondoltam, hogy miniszter úr érinti a kérdést. Most nem érintette, de nem mehetünk el mellette. (Dr. Draskovics Tibor: Csak a fontos ügyekre tértem ki.) Az ön számára fontos ügyekre, valóban. Szeretném megkérdezni, hogy ebben a kérdésben mi a valós helyzet. Ha a kormány saját forrásból finanszírozta a beszerzést, akkor mi lett azzal az összeggel, amit megadtunk a Schengen Alap terhére? A kormány azt mi módon számolta el? Milyen beszerzéseket hajtottak végre annak a forrásnak a terhére? Alapvető kérdés - nem akartam fölsorolni Pelczné Gáll Ildikónak a nem önhöz, hanem az elődjéhez írt, számtalan kérdését, de ebből fakad -: akkor 2007-ben valóságot mondott-e az előző miniszter, vagy nem mondott valóságot? Mert feketén fehéren kiderült a válaszokból, hogy akkor nem mondott számunkra valóst.
Ezek lettek volna a kérdések röviden, de mondom, a vízágyú kérdését nem tudjuk megkerülni. Mivel nem került említésre a schengeni kontextusban, ezért rá kellett hogy kérdezzek. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr, tessék parancsolni!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen. Ami a schengeni rendszerhez csatlakozást és a közlekedési korlátozások dolgát illeti: 1. van egy formális jogi helyzet, egyetlen tagország sem korlátozhatja a szabad mozgást, a határok bárhol szabadon átjárhatók, 2. mindenki önállóan állapítja meg a közlekedési szabályokat, és persze, nem lehet visszaélni ezzel a joggal. Következésképpen, ha az osztrák törvények szerint az önkormányzatnak van joga - ahogy a magyar törvények szerint is egyébként - a saját területén mindenfajta közlekedési korlátozásokat bevezetni, akkor ezeket elvileg megteheti, és nagyon nehezen tudjuk ezt kikezdeni.
Én hivatalba lépésemet követően az első osztrák-magyar miniszteri találkozón akkor még Platter belügyminiszternek ezt fölvettem, és ezt a dolgot azóta is napirenden tartjuk. Az ő válaszuk kettős. Egyrészt azt mondják, hogy hát, az önkormányzatok, másrészt meg azt is mondják, hogy megértik, hogy ez nekünk egy probléma, és próbálják facilitálni az önkormányzatokkal való együttműködést. Én úgy látom, hogy Horváth István nagykövet is nagyon agilis ebben a dologban, szervezett több olyan fórumot, ahol a magyar és osztrák, érintett önkormányzatok tudták ezt megbeszélni.
Én azt hiszem, hogy több motívum van a másik oldalon. Az egyik a katonai egységek állomásoztatásának kérdése. (Dr. Draskovics Tibor jegyzőkönyvön kívüli megjegyzése.) Engem rendszeresen szokott az osztrák sajtó provokálni, hogy ez ügyben szólaljak meg, énmindig azt mondom, hogy ez egy osztrák belügy, amíg nem érvényesít Ausztria szigorúbb rezsimet az ellenőrzésben, mint amit megtehetne az uniós jogszabályok szerint, ahhoz nekünk nincs közünk, hogy milyen erőket állomásoztatnak ott a térségben.
A másik: egyes településeknek meg az ott lakóknak a csendes utcákhoz fűződő, egyébként szubjektíve teljesen érthető érdekei. Azért legyünk magunkhoz őszinték: magyar oldalon is vannak ilyen szempontok, merthogy mondjuk Zsirán az abban az utcában lakók nem nagyon örülnének, ha ott egy komoly átmenő forgalom lenne, és Lutzmannsdorfba mindenki ott menne át. Ennek ők sem örülnének, és magyar oldalon is vannak ott forgalomkorlátozások. Szerintem nekünk állandóan napirenden kell tartani a dolgot, minden szinten kérni kell ennek a megoldását. Úgy látom, hogy ahogy a bizalmatlanság oldódik, ezek egyre inkább kezelhetők lesznek, de garancia nincs a kezünkben.
A SIS II-t illetően isten ments, hogy én bármi dátumot merjek mondani. Akik a dologban sokkal inkább benne vannak, ma már ők se mernek dátumokat mondani. Lehet, hogy az előbb félreérthetően fogalmaztam, és akkor elnézést kérek. Azt szerettem volna mondani, hogy Magyarország számára a SIS II rendszerre való áttéréshez nem fűződik különösebb érdek. Ahhoz fűződik érdekünk, hogy dőljön el a bizonytalanság. Ha amellett születik döntés, hogy megvalósítjuk a SIS II-t, akkor ez egy kiszámítható menetrend mellett valósuljon meg, mert egyébként ez a román-bolgár csatlakozásnak is a feltétele. Ha amellett születik döntés, hogy egy alternatív megoldás legyen, akkor az legyen egy kiszámítható menetrend mellett. Mi mindenre föl tudunk készülni, megvan hozzá a csapat, uniós forrásból megvan a pénz, a jogi infrastruktúra elvileg készen van, de ha egy másikat kell csinálni, azt is meg tudjuk ehhez csinálni. Én, mondom, abban bízom, hogy most a cseh elnökség alatt el tudunk odáig jutni, hogy vagy az eredeti program új menetrenddel, vagy egy új program új menetrenddel, de irányt válasszunk.
Hogyan tudunk Romániának és Bulgáriának segíteni? Leginkább úgy, hogy benne vagyunk az értékelési bizottságban. Ez nem azt jelenti, hogy ott mi részrehajló módon, lazább követelményeket támasztanánk, de nagyon jó rálátásunk van a folyamatra, és többek között abban tudunk segíteni, nehogy valaki - azért ezt mi a magunk bőrén annak idején megtapasztaltuk - megpróbáljon irreális követelményeket támasztani annak érdekében, hogy lassítsa a folyamatot. Másrészt pedig Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia és Csehország összegyűjtöttük a mi legjobb tapasztalatainkat, ezt egy CD-n is összefoglaltuk, és átadtuk román és bolgár kollegáinknak, és jeleztük, hogy bármilyen részkérdésben szívesen állunk rendelkezésre, és egyébként figyelünk arra, hogy mindazt a pénzt, amire szükségük van, megkapják. Ismeretem szerint ez a része a dolognak rendben is van.
Ami a vízágyú dolgot illeti: a vízágyút a Schengen Alap forrásaiból szereztük be, abból finanszíroztuk. Ami ebben elszámolási változás volt az elmúlt évben, hogy ez a Schengen Alap alapvetően uniós pénzből és az uniós előírásoknak megfelelő magyar önrészből együtt áll össze. A szakértői munkák eredményeképpen - ideértve a KEHI 2007-es ellenőrzési megállapításait is - született az a döntés, hogy ennek az elszámolása az egész schengeni projekt lezárása kapcsán a hazai önrész terhére valósul meg, amit egyébként az tett lehetővé, hogy ott más sorokon keletkezett megtakarítás, amivel szemben ezt el lehetett számolni. Következésképpen a magyar adófizetőknek a vízágyúbeszerzés többletköltséget nem jelentett, és ezzel az elszámolási móddal minden vita lehetőségét ebben az ügyben ki tudtuk zárni. Ismeretem szerint ez így itthon is, és Brüsszelben is teljesen rendben lezárult. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr?
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Tisztelt Miniszter Úr! Az osztrák kérdés kapcsán valóban, abban egyetértünk, hogy amikor miniszter lett, az első útja Ausztriába vezetett, én akkor figyelemmel kísértem, mert a meghallgatásán is ezek a kérdések már szóba kerültek.
Valóban belpolitikai kérdés Ausztriában, hogy a honvédséget vagy a hadseregüket ott állomásoztatják. Annyira belpolitikai kérdés - csak én kihagytam -, hogy a honvédelmi miniszter, Darabos miniszter úr éppen burgenlandi miniszter, tehát őneki is elemi érdeke, hogy megfelelő módon tudja a népszerűségét hozni, tehát ő megindokolja, hogy miért kell Burgenlandban a honvédséget állomásoztatni, azzal együtt, hogy ezzel semmiképp se tudunk egyetérteni mi ott a határszélen, mert egyáltalán nem látjuk indokoltnak.
Említette Zsira-Locsmándot. Arra szeretném megkérni miniszter urat - hiszen Horváth nagykövet úr, de Fekszi államtitkár asszony is annak érdekében lépett -, hogy ön is tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ezek az utak valóban járhatóak is legyenek. Van egyfajta olyan gond is, hogy mondjuk Harka-Sopronnyéknél - hogy mondjak egy más viszonylatot is - egy klasszikus út rendelkezésre áll, az osztrák oldallal semmilyen probléma nincs, tehát nincs ilyen probléma, hogy átjárható vagy nem járható át, de az utak minősége olyan, hogy járhatatlanok. Ebben segítséget kérnék az elkövetkező időben, ha ez lehet.
Akkor egyetértünk, hogy itt félreértés volt az, hogy Magyarország felkészült a SIS II fogadására. Amilyen rendszer működik, ahhoz gyakorlatilag informatikailag megfelelő felkészültségi állapotban van, itt valóban akkor félreértés volt.
A vízágyúk kapcsán azért azt szeretném megkérdezni - ön azt mondja, hogy a magyar adófizetőknek semmilyen terhe ebből nem származott -: az Unió felé elbuktunk-e összegeket, vagy nem buktunk el összeget? Még ez a kérdésem.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Nem származott semmilyen visszafizetési kötelezettségünk ebből.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy adalék csak a schengeni és osztrák dologhoz, amit kevesen tudnak: az osztrákok meg elfelejtették, hogy amikor Ausztria Schengenhez csatlakozott, ugyanez volt tapasztalható német oldalon. Egyébként Magyarországon teljesen hasonló reakciók voltak. Erre nem árt őket persze emlékeztetni, nyilvánvalóan. (Dr. Draskovics Tibor: Meg is tettem.) Akkor az jó. Ez azért érdekes, mert nyilván le fog ez csengeni, de helyes, hogy a kormány minden lehetőséget megragad.
(Jelzésre:) Szirbik képviselő úr.
SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm. Nagyon rövid leszek, miniszter úr. Hosszú és kitartó volt - mint ahogy Eörsi elnök úr is mondta - az ismertetés, de azért egy rövid összefoglalással: hogyan értéktelte az Európai Unió Magyarország 2008-as jogharmonizációs tevékenységét? Egy paralel kérdés: a miniszter úr hogyan értékeli Magyarországon belül ezt a jogharmonizációt, különös tekintettel arra, hogy nagyon sokszor lehet találkozni olyan véleménnyel, hogy az Európai Unió követeli tőlünk? Tehát mintha egy kicsikét már kezdenénk befelé túllihegni az Európai Uniót. Hogyan látja mint az igazságügyi tárca vezetője ezt a kérdést? Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Az Unió értékelése kifejezetten pozitív. E szerint a január 5-ei állapot - mert arra nézve van uniós értékelés -: a mi teljesítményünk 98,64 százalékos, ez konkrétan azt jelenti, hogy 1691 irányelv átültetése kellett volna hogy megtörténjen, ebből 1668-at teljesítettük. A különbségben van elmaradás. Ez általában nem azt jelenti, hogy teljes egészében elmaradt egy irányelv átültetése, hanem - ez egy konkrét példa - egy mondat az irányelvből szerintük nem jelenik meg megfelelően a magyar jogszabályban. Sokszor ebben igazság van, sokszor szerintünk benne van, őszerintük meg nem olvasható ki egyértelműen. Ezzel mi a 12. helyen állunk. Úgy gondolom, ez egy kifejezetten jó helyezés.
Van egy másikfajta metszete is, ez az egységes belső piaccal összefüggő jogharmonizáció, mert nyilván az egységes belső piac létrehozása kiemelt célja az Uniónak. Abban még ennél is jobb az átültetési arányunk, ott tavaly október 31-ei adatokon alapuló értékelése van a Bizottságnak. Ott 99,4 százalékos a teljesítésünk, 0,6 százalékos az elmaradás. Az Európai Tanács 2009-re, tehát a következő időszakra 1 százalékos tűréshatárt állapított meg, hogy az még elfogadható, ha ennyi elmaradása van egy tagországnak. Mi ennek közel a felénél voltunk már tavaly, tehát úgy látom, hogy jól állunk.
Ami a kérdés második felét illeti: azt hiszem, itt egy picit árnyaltabb a kép. Nekünk egyszerre kell - és nem ellentmondásként megélve, hanem a dolog természetes velejárójaként megélve - kétféle magatartást és álláspontot képviselni. Amikor egy uniós irányelv vagy bármi más, utóbb aztán számunkra kötelezővé váló jogi eszköz előkészítése folyik, nekünk ott kőkeményen nemzeti érdeket kell képviselnünk. A nemzeti érdek nem feltétlenül azt jelenti, hogy a magyar szuverenitás sérelme forog veszélyben, lehet az Magyarországon egy vállalatcsoport, egy társadalmi csoport, egy település vagy akár nagyobb partikuláris magyar érdek is lehet egy ilyen dologban. Nekünk az a dolgunk kormányként, hogy feltárjuk ezeket az érdekeket, nyilván ennek az a módja, hogy minden lehetséges szereplőt megpróbálunk a magyar álláspont kidolgozásába bevonni, és ha azonosítjuk, hogy itt van egy ilyen vagy olyan magyar érdek, akkor kihasználva a meglévő lehetőségeket, ezt képviseljük. A meglévő lehetőségek kihasználása alapvetően szövetségesek keresését jelenti, és különböző koalíciókat kötve kell fellépni úgy, hogy az Unió egésze maga haladjon, és abban a magyar érdekek a lehető legjobban érvényesüljenek.
Ha azonban már létrejött valamilyen kötelezettség számunkra, akkor ott nyilván nem viselkedhetünk másképp, mint amit belül is elvárunk: végre kell hajtani a kötelezettségeket. Az egy másik kérdés, hogy kell-e többet végrehajtani, mint a kötelezettség. Szerintem nem, vagy akkor azt ne az Unióra hivatkozva tegyük. Most mondok egy példát, ami részben gyakorlati, de nehogy a konkrétumon kezdjünk el vitatkozni: nálunk a víznek kell-e egészségesebbnek lenni, mint az uniós szabvány? Lehet, hogy igen, de akkor mondjuk ki, hogy "ezt azért tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy", és nézzük meg, hogy van-e hozzá anyagi eszközünk, hogy ezt elérjük.
Én azt hiszem, hogy nagyon sokszor az a probléma, hogy nem beszélünk elég világosan. Ilyen-olyan érdekek miatt valaki azt szeretné, hogy teljesítsünk többet, más érdekek miatt meg valaki azt szeretné, hogy ne teljesítsük azt se, amit kell. Itt a nyíltság, a precíz tájékoztatás a kulcs. Ha minden ügyben nagyon világosan meg tudjuk mondani - és ebben az IRM-nek van kiemelt felelőssége -, hogy pontosan mi a követelmény, amit teljesíteni kell, ettől egy centivel nem maradhatunk el, szerintem ezt morálisan sem engedhetjük meg magunknak, meg egyébként is rákényszerítenek, viszont azon túlmenni csak nagyon jól meggondoltan, világos indokok alapján, transzparens módon lehessen. Mi ebben kormányon belül szeretnénk segíteni, tettük is ezt, de még inkább arra kell törekedni, hogy legyen nagyon világos, hogy mi a pontos tartalma annak a kötelezettségnek, aminek meg kell felelni, mert ez kihúzza a talajt akár ilyen, akár olyan irányú kilengések alól.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr?
SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Pont, amit a miniszter úr a végén mondott, azt köszönöm meg, hogy ne legyünk idézőjelben túllihegőek, mert ugyan a konkrét példa is jó, de millió szabványnál lehet látni, hogy idézőjelben jobbak akarunk lenni, mint az európai előírás, s utána rájövünk, hogy az anyagi lehetőségeink tekintetében vagy más összefüggésben problémáink vannak, utána már nincs visszaút, mert az Európai Unió olyan transzparens fenyegető elvként jelenik meg, amely nem igaz ebben a szituációban. Köszönöm miniszter úrnak ezt az álláspontját, és kívánom, hogy sikerüljön is végrehajtani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván reagálni, miniszter úr?
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Nem, köszönöm szépen.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is elnök úrnak gratulálok, hogy a kormány szép gesztusával az Európa Tanács főtitkári tisztségére jelöltté tud válni. Most őszintén mondom, ehhez külön gratulálok.
Amit miniszter úr elmondott, valamint a képviselőtársam is a maga részéről, jó példa a HACCP túllihegése, ami azt hiszem, balul ütött ki Magyarországon annak idején, amikor ezt a szabályozórendszert mintegy uniós követelményt próbáltuk kegyetlen keményen megfogalmazni, alkalmazni, tehát túllihegtük. Viszont vannak dolgok, amikben tényleg a magyar jogszabályok fölfelé eltérhetnek az uniós előírásoktól. A víz kérdésében, azt hiszem, mindannyian ismerjük az európai vízbiztonsági, nemzetbiztonsági kérdést is, ebben a kérdésben lehetséges.
Én visszatérnék mégis a jogharmonizáció kérdésére. Ezt tavaly és tavalyelőtt is jómagam kérdeztem itt a bizottsági ülésen. Voltunk előkelőbb helyen is a jogalkalmazás területén, de mögötte volt egy rövid kis megfogalmazás, hogy kormányzati szinten nagyon sok esetben miniszteri rendeletekkel és kormányrendeletekkel vannak bizonyos eltérítések, és ezt az Európai Unió nem veszi szívesen. Ebben a kérdésben hogyan állunk vajon?
Ugyanilyen kérdés, amit tavaly is, tavalyelőtt is föltettem, hogy a magyar bírói kar a bírósági döntéseknél mennyire tudja elérni az európai uniós jogszabályokat, internetes rendszert, egyéb, más dolgokat. Ez tavaly is, tavalyelőtt is kérdés volt.
Ugyanilyen kérdés a bíróságok kapcsolata. Mennyiben fejlődött a tagságunk ideje alatt az Európai Bírósággal előzetes véleményalkotás céljából? Hogyan látja a bírói karnak az Unió jogában való jártasságát, tehát a magyar bírói karnak? Itt az információval kapcsolatos kérdések nagyon sokszor fölmerültek, sőt, volt több olyan bírósági döntés is, amelyben eltérő volt az uniós előírás és a magyar jogalkalmazás, és nem véletlenül kerültek európai bírósági kezdeményezésre bizonyos kérdéskörök. Volt ezek tekintetében Magyarország egy kissé elmarasztalva.
Tudjuk nagyon jól, hogy mennyi irányelvet vettünk át az Európai Uniótól jogalkotás területén. A jogátültetés kérdése is nagymértékben összefügg a kormányrendeletekkel, miniszteri rendeletekkel. Hogy látja ön ebben a kérdéskörben a további erősítést?
A vízágyúkkal kapcsolatban az egyik kérdező én voltam annak idején decemberben, ami aztán megvilágította, hogy mégis hogy használta fel Magyarország a forrást. Ön úgy fogalmazott, hogy a schengeni forrásoknál az uniós és a magyar forrás, tehát a kötelezően előírt hazai forrás biztosítása - ha ahhoz nyúltunk mint eszköz, az mindenképpen a magyar állampolgárok közösségi költségéből kellett hogy finanszírozhatóvá váljon, mert magyar forrás-hozzájárulással valósult meg, amit ön is kifejtett, tehát itt nem igaz, hogy a magyar adófizetők pénze nem került befektetésre ebben a vízágyúbeszerzésben, hanem igenis befektetésre került a magyar állampolgárok, adófizetők pénze is. Ezt nem bántólag kívánom mondani, hanem tényként a magam részéről megállapítani.
Ezekre szeretnék választ kapni a miniszter úrtól.
ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót miniszter úrnak, köszönöm szépen képviselő úrnak a kedves szavait. Ebben a pillanatban a gratuláció a kormányt illeti, mert kemény kampány előtt állunk. A mai magyar közállapotokra tekintettel ez a jelölés furcsának tűnik. Képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hogy a lengyel jobbközép kormány Cimoszewicz volt miniszterelnököt jelölte ugyanerre a posztra, ami körülbelül olyan, mintha a Fidesz, mondjuk, Medgyessy Pétert jelölné egy ilyen posztra. De lehet, hogy a távoli Lengyelországban ez nem okoz fennakadást. Én örülök annak, hogy a jelölésre sor került, és kérném képviselőtársaim segítségét mindkét oldalon ahhoz, hogy ez a verseny megnyerhető legyen. Még egyszer köszönöm szépen képviselő úr kedves szavait.
Megadom a szót a miniszter úrnak.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen. Egy mondattal a vízágyú ügyre hadd térjek vissza! Én igyekeztem pontosan fogalmazni, nem biztos, hogy sikerült. A magyar adófizetőknek többletköltséget ez az elszámolási változás nem okozott. Természetesen a hazai önrész az a hazai adófizetők pénze, ez világos. De örülök, hogy egyetértünk. Köszönöm szépen.
Ami a jogharmonizációt illeti: az elmúlt években az elmaradásaink egy része valóban, furcsa módon nem törvények megalkotása vagy annak elmulasztása miatt történt, hanem alacsonyabb szintű jogforrások miatt. Itt azonban nem az a probléma, hogy az Unió azt vonta volna kétségbe, hogy nekünk belső jogunk szerint lehetőségünk van eldönteni, hogy milyen módon teszünk eleget egy-egy irányelvnek, mert azt az Unió tiszteletben tartja - ott a hazai jogforrási rendnek kell megfelelni -, hanem inkább, mondjuk ki, arról a trehányságról volt szó, hogy az apró részletekre kitérő miniszteri rendeletek esetében maradt el hatályon kívül helyezés, módosítás.
Ezért vezettük be azt a rendszert most már több mint egy éve, hogy a kormány nemcsak hogy egy jelentést kap arról, hogy hogy állunk a jogharmonizációban, hanem mindig hoz egy határozatot, hogy melyik miniszternek közvetlenül milyen dolga van, és ezek a határozatok nagyon pontosan meghatározzák, hogy milyen miniszteri rendeletet kell hatályon kívül helyezni vagy módosítani, és milyen tartalommal. Láthatóan ez az eszköz elég ösztönzőnek bizonyult arra, hogy az ilyen módon előállt elmaradásaink jó részét be tudtuk hozni. Tehát én úgy látom, hogy itt van egy kedvező változás.
Én azt hiszem - és nem véletlen, hogy az előző kérdésre azt a választ adtam -, hogy a jogharmonizáció maga csak a második lépés, mert a csatlakozáskor meg a csatlakozást követően még jó darabig, ami az Unióban a közösségi jog része volt, vagy azzá vált, arra nekünk nem volt ráhatásunk, azt nekünk adottságként kellett elfogadni, akár tetszett, akár nem, és még a csatlakozás után egy jó darabig olyan irányelvek születtek, amik már hosszú idő óta voltak az előkészítés folyamatában, már nagyon kevés befolyást tudtunk rájuk gyakorolni. Meg hát az az igazság, kicsit tapasztalatlanok is voltunk abban, hogy hogy kell ezt csinálni.
Most már ilyen derült égből villámcsapásként nem érhetnek bennünket jogharmonizációs kötelezettségek, mert részese voltunk minden előkészítésnek. Ott kell nekünk megharcolni, és persze végiggondolni azt, hogy ha ez elfogadásra kerül az Unióban, akkor ebből nekünk milyen kötelezettségeink származnak. Ez egy proaktívabb fellépést tesz lehetővé, ami aztán szerintem megkönnyíti a jogharmonizációt is. Tehát én úgy látom, hogy a változás pozitív irányú.
Egy bonyolultabb ügy, mert nem egy kormányzati intézkedéssel vagy parlamenti rendelkezéssel megoldható, a képviselő úr másik kérdése, hogy az igazságszolgáltatás mennyire ismeri, és ha ismeri, akkor mennyire alkalmazza a közösségi jogot. E tekintetben egzakt felmérésünk nincsen, ezt szeretném előrebocsátani. Ami tudható, hogy az uniós joghoz minden hozzáférési lehetőség adott. Az uniós jogszabályok teljes köre magyarul is rendelkezésre áll, különböző, interneten elérhető jogszabálygyűjteményekben ezek benne vannak, és amúgy nincs magyar bíró, akinek ne lenne számítógépe, és aki ne tudna az internetre csatlakozni. (Kocsi László közbeszól. - Derültség.) Ezt akartam mondani. Azt mondtam, hogy ne tudna. Minden magyar bíróságnak természetesen van internet-csatlakozása. A számítógépek száma a magyar igazságszolgáltatásban lényegesen meghaladja nemhogy a bírákét, de az összes alkalmazottét. Tehát a technikai feltételek adottak.
A képzésben vannak, úgy gondolom, hiányosságok, és akkor persze most egy más országgyűlési bizottság kompetenciájába tartozó megjegyzést teszek. Sikerült olyan bírósági szervezetet létrehoznunk, amiben senkinek nincs joga kötelező képzést előírni a bírák számára. Csak lehetőségek vannak, amivel a bírák vagy élnek, vagy nem élnek, nyilván az ambiciózusabb bírák igen, a kevésbé ambiciózusak kevésbé. Ez egy rossz rendszer. Ha majd lesz új Ptk. - és remélem, hogy rövidesen lesz -, az a bírók lelkiismeretére van bízva, hogy ők ezt elolvassák-e. Ez bizonyosan nincs jól. Egy normál rendszerben ugyanolyan kötelező, szervezett, rendszerszerű továbbképzésnek kéne lenni a bírák esetében, mint bármilyen más szakmában, főleg, ahol a döntés ennyire individuális, mint a bíró esetében.
De azért van egy csomó együttműködési fórum: van az államreform operatív programban pénz is ilyen típusú kapcsolatok ápolására, és a bírák képzésére; van a magyar OIT-hoz hasonló intézményeknek egy hálózata az Európai Unióban, ők is sokféle képzést szerveznek. Azt lehet látni, hogy nagyon személyfüggő vagy bíróságielnök-függő az, hogy hogyan alkalmazzák ezeket a jogi eszközöket és az európai jogot. Látszik ez sok mindenből, mondjuk az európai elfogatóparancsok kibocsátásából és másból. Ha valahol van egy bíró, aki ezt megértette, megtanulta, akkor ő használja, lényegesen nagyobb arányban, mint mások, pedig feltehető, hogy az ő területén nem gyakrabban vannak ilyen típusú ügyek.
De élve az itt elhangzott kérdés adta felhatalmazással, én az OIT-ban fel fogom vetni ezt a kérdést, hogy az OIT próbáljon egy képet kialakítani. Nyilván, ez a kép akkor hasznos, ha azonosítani tudjuk a fehér foltokat akár földrajzi értelemben, akár tematikailag, és akkor a Bíróképző Akadémia és más intézmények révén el lehet kezdeni ezeknek a fehér foltoknak a felszámolását. Köszönöm szépen a jelzést.
ELNÖK: Képviselő úr?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter úr, azt hiszem, a lisszaboni szerződés elfogadása fel fog gyorsítani egy csomó dolgot, egészen biztos. Egyetlenegy dologban én kérnék egy összehasonlítást. Magyarország nagyon sokszor megkapta azt a vádat, hogy bizonyos területen, bizonyos bírói gyakorlatban az idő hosszúsága hihetetlen mértékű. Egy közlekedési baleset hét év, mert van erre is precedens, tudnék önnek ügyet mondani. Ezen a területen is végső soron az Európai Unión belül, én úgy érzem, sokszor kaptunk elmarasztalást, tehát a bírói gyakorlat időtartamának a kérdésével kapcsolatban. Ebben is mindenképpen rendet kellene tenni.
Vannak ügyek, ügyek súlyossága és azoknak az időtartalma, ami sok esetben felháborító, mert az állampolgárok részéről is hangzik el, hogy felháborító, hogy bizonyos cselekmények esetén a magyar bírói döntés éveket vesz igénybe. Szabályszerűen ma ott tartunk, hogy az állampolgárok félve fordulnak a bírósághoz, mert sajnos, a példák azt sugallják és mutatják, hogy - elnézést a profán megfogalmazásért - az ingje és a nadrágja is rámegy arra, hogy kivárjon hét évet akár a vállalkozásoknál, akár más cselekményeknél.
ELNÖK: Miniszter úr?
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Én nagyon köszönöm képviselő úrnak ezt a határozott hangját, mert teljesen egyetértek. A magyar igazságszolgáltatás időszerűsége nem európai összevetésben rossz. Vannak olyan összevetések, amikben nagyon jól állónak nézünk ki, vannak olyan összevetések, amikben nem. Szerintem a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlata, az ügyek hossza nem az európai követelményekhez képest elfogadhatatlan, hanem a magyar jogállami követelményekhez képest elfogadhatatlan, és ezzel nekünk komoly dolgunk van. Egy hónapon belül a Ház asztalán lesz a büntetőeljárási törvény átfogó módosítása, a polgári eljárásról szóló törvény átfogó módosítása, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló új törvény javaslata. Mindezek azt szolgálják, hogy érdemben gyorsuljon.
A probléma egyébként nemcsak az, hogy átlagosan hosszúak, hanem nagyon jelentős területi differenciákkal is küszködnek. A fővárosban és Pest megyében lényegesen hosszabbak, a mi számításaink szerint háromszor-négyszer hosszabbak mind a polgári, mind a büntetőeljárások a vidékiek többségénél. Ez szerintem alkotmányosan sem fönntartható állapot. A jogkereső közönség is, meg az igazságszolgáltatásban dolgozók is úgy érzik, hogy itt valami egyenlőtlen helyzet van, ugyanannyi adót fizetnek, ugyanannyi bért kapnak, de mégis a szolgáltatás, amit kapnak, egészen más.
A sajtóból tudható, hogy én csütörtökre összehívtam a pártok képviselőit a bírósági szervezeti törvény átgondolása kapcsán, mert az is világos, hogy az ügyek elhúzódásában nagy szerepe van a büntető-, polgári eljárás szabályainak, de annak is nagy szerepe van benne, hogy olyan igazgatási struktúrát alakítottunk ki, amiben lényegében senkinek nincs ráhatása arra, hogy mennyi idő alatt születnek meg a döntések. Hogy a döntések tartalmára nincs ráhatása, az nagyon jó, ez egy fontos jogállami vívmány, de hogy az időtartamára sem, ez meg nagyon rossz, ahogyan arra se, hogy a bíróságok kapacitásait ahhoz lehessen igazítani, ahogy az ügyek előfordulnak.
Azért említettem a fizetési meghagyás új rendszerét, mert itt például olyan javaslata lesz a kormánynak, ami évi mintegy 500 ezer ügytől, nemperes eljárástól tudja megszabadítani a bíróságokat, ami egy jelentős tehercsökkenés, és az így felszabaduló bírói és igazságügyi alkalmazotti kapacitást más ügyekre lehet fordítani. De ez egyben azt is fogja jelenteni, hogy a ma a statisztika által kimutatott mutatók romlani fognak a peres eljárások tekintetében, mert ezekben a nemperes eljárásokban viszonylag gyorsabb az ügyintézés, és ez javítja a statisztikát. Tehát a kép, amit látni fogunk, valószínűleg reálisabb lesz, és jobban közeledik ahhoz, ami képviselő úrnak a véleménye, nekem is a véleményem, és szerintem a magyar polgárok véleménye is.
Én azt szeretném kérni önöktől, hogy ha ezt nagyjából hasonlóan látjuk, akkor ilyen konstruktívan viszonyuljon a Ház azokhoz a törvénymódosítási javaslatokhoz, amiket benyújtunk, illetve a csütörtökön megkezdődő ötpárti konzultációkon is keressük annak a lehetőségét, hogy hogyan lehet politikai konszenzust kialakítani az igazságszolgáltatás eredményességét növelő lépésekben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kocsi alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Az idő előrehaladt, úgyhogy én csak két-három kérdést szeretnék feltenni, miniszter úr. Mindenekelőtt azt azért le szeretném szögezni, hogy a fideszes képviselőtársaim feltűnő érdeklődése a vízágyúk iránt, remélem, hogy a múlt tapasztalataira alapozódik, és ott is marad, és nem a jövő fürkészéséből következik, mert mindaz a számla viszont, amiről szó volt, hogy kinek mennyibe került, és mi a végösszeg - szerintem a magyar emberek szempontjából a szaldó, annak az időszaknak a szaldója, amikor a vízágyúkat használták a magyar utcákon, rendkívül negatív, és gondolom, anyagi értelemben sem hozott hasznot.
Ezért azt szeretném mindenekelőtt kérdezni a miniszter úrtól, hogy a Schengen Alap felhasználása, az eltelt egy esztendő, az integráció a rendőrség és a határőrség között hozott-e olyan eredményeket, amikben egyrészt az emberi erőforrásokat úgy tudta integrálni a két szervezet, és a technikai lehetőségeket úgy tudta birtokba venni és beüzemelni, hogy azok adnak reményt arra, hogy a következő hónapok, nem biztos, hogy feszültségektől teljesen mentes időszakában úgy tudnak helytállni a magyar rendészeti erők, ahogy ez nem sikerült minden esetben a közelmúltban. Ez az egyik, erről szeretném hallani a véleményét a miniszter úrnak. Végső soron biztos, hogy a bűnözés csökkenése és a felderítési arány növekedése az, ami a fokmérő ebben a történetben, de azt gondolom, hogy itt azért az általános közérzület meglehetősen erős kontúrokkal rajzolható meg.
Van még egy dolog, amit szeretnék a miniszter úrtól megkérdezni. Én azt látom, arra a kérdésre - és ez nem önmagában csak felmérések kérdése -, hogy hol látnak a magyar közvéleményben korrupcióval erősebben veszélyeztetett vagy szennyezet területet, ennek egyik elemeként sok más vagy néhány más mellett a rendőri szervezetet is meg szokták nevezni az emberek. Az én választókerületemben, ahol együtt van sok minden kulturálisan is, de van egy rész, ahol a mélyszegénység nagyon erős méreteket öltött, ott ez odáig ment el, hogy egy bizonyos pénzügyi közvetítő szervezet behajtói tevékenységét vállalta a rendőrök egy része, és ez rendkívüli mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a rendőrségről alkotott fogalmak milyen irányba alakulnak, és hogy egyáltalán a magyar társadalomban milyen megítélése van ezeknek az erőknek.
Én abban szeretném a miniszter úr segítségét is kérni, és a figyelmét is kérni, hogy egyidejűleg tudjunk két irányba hatékonyak lenni. Az egyik az, hogy nyilván lényeges, hogy a magyar rendőrség, Magyarország az európai színtéren mennyire tud helytállni. Ennek egy végső pontja az, hogy 2011. első fél évében mindazokat a kihívásokat, amik mondjuk rendészeti, biztonsági szempontból érik Magyarországot, hogy meg tudja ezt a fél évet jól csinálni, jól abszolváljuk. Erre fel kell készülni, ennek sok olyan feltétele van, amivel rendelkezni kell, és azt tudom mondani, hogy ha ebben a miniszter úrnak bármilyen segítségre van szüksége, amiben ez a bizottság vagy az ötpárti munkacsoport tud segíteni, mi ezt szívesen megtesszük. Ez az egyik irány.
A másik viszont az, hogy egyáltalán azokhoz a mindennapokhoz, amiket élünk, nagyon nagymértékben hozzájárul a rendészeti szervek munkájának a sikere. Abban, amit képvisel, vagy annak a programnak, amit meg akar valósítani, minden olyan elemében, ami ezeken a jelenségeken javít, mi szövetségesek tudunk lenni, és örülünk, ha megismerjük őket. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen. Az egyszerűbb felől haladva, ezeknek a rendőröknek, akik ilyen etikailag kifogásolható munkát vállaltak különböző szervezeteknél, ezt a munkavállalást az országos főkapitány már tavaly, amikor tudomására jutott, megtiltotta, miközben egyébként ez önmagában nem jogszabálysértő. De magam is úgy gondolom, hogy nem fér össze a rendőri mivoltával, és legalábbis félreértésekre adhat okot, és ezt el kell kerülni. Ha valaki a tilalom ellenére ezt tovább folytatja, annak nyilván nagyon súlyos következményei kell hogy legyenek.
Általában is én úgy gondolom, hogy a rendőrséggel szemben, annak minden tagjával szemben magasabb a mérce a jogszabálykövetést illetően, mint az átlagpolgárral szemben, ugyanakkor a rendőrnek nagyobb védelmet is kell kapnia, ha őt munkájával összefüggésben bármilyen támadás éri. Vonatkozik ez politikai támadásra éppen úgy, mint fizikai jellegű támadásra. Ez utóbbi tekintetében rövidesen a Ház előtt lesz törvénymódosítási javaslatunk is.
Ami azt a kérdést illeti, hogy a rendőrség mennyire felkészült utcai rendzavarások kezelésére, ha szabad így fordítanom alelnök úr kérdését: én úgy látom, hogy 2006-ban a rendőrség körülbelül abban a helyzetben volt, mint az az orvos, aki több évtizeddel korábban az egyetemen persze tanult a trópusi betegségekről, és ott az apró betűs részben ott volt, hogy milyen tünetei vannak a nem tudom, milyen láznak, meg hogy mit kell vele csinálni, de soha ilyet nem látott, de még csak nem is ismert olyan orvoskollégát, aki látott volna ilyet, és persze nem voltak meg ehhez se a diagnosztikai eszközei, se a terápiás eszközei.
Hihetetlen nagy utat tett meg a rendőrség 2006 ősze óta. Általában is a technikai felkészültség lényegesen jobbá vált. Csak hogy teljes legyen a bizottság képe: ma a magyar rendőrség modern járművekkel rendelkezik, egyébként a kialakított konstrukciónak megfelelően idén több mint ezer vadonatúj személygépkocsi áll működésbe.
A legmodernebb kommunikációs rendszerrel rendelkezik, ezek a bizonyos EDR-rádiók, amik nemcsak a rendőri munka hatékonyságát növelik, hanem egyébként a rendőri munka ellenőrzésének lehetőségét is növelik, többek között azáltal, hogy ezek a rádiók olyan GPS-eszközzel is föl vannak szerelve, hogy a bevetésirányítás nemcsak tudja, hogy hol kéne lenniük a rendőröknek, hanem a képernyőn látja is, hogy valóságosan hol vannak. Az informatikai alátámasztás lényegesen javult. Egyébként továbbfejlesztést éppen ezen a területen tervezünk: bevetésirányítás, 112, és ezen a környéken. Lényegesen megújult az az eszközrendszer is, ami utcai rendzavarások esetén használandó az egyéni védőfelszereléstől kezdve a dokumentáló eszközökön keresztül egészen a bizonyos vízágyúkig.
Tehát én úgy látom, hogy a magyar rendőrség rendelkezik a szükséges eszközökkel, megtanulta ennek a taktikáját. Október 23-án világosan bebizonyította, hogy ismeri ennek a modernt taktikáját, ahol nem az a fő feladat, hogy a nem békés demonstrációt szétkergesse, hanem az, hogy megakadályozza a rendbontást, ha megakadályozni nem tudja, akkor szakítsa azt meg, és a rendbontókat állítsa törvény elé szabálysértés, bűncselekmény miatt, attól függően, hogy mit követtek el.
Én úgy látom, hogy október 23-án azt az ötvenvalahány Molotov-koktélt, az a tömérdek vasgolyót, ólmosbotot és más, nyilvánvalóan közbiztonságra különösen veszélyes eszközt, amit a rendbontók egy csoportja, amikor már látták, hogy nincsen rendbontásra lehetőség, otthagyott az utcakövön, azt használták volta. Azzal autókat, rendőröket, kukákat, békés polgárokat gyújtottak volna föl, ha lehetőségük van. Tehát azt hiszem, hogy a rendőrség ezt megtanulta.
A parlament döntésének hála, a jogszabályi környezet is lényegesen megváltozott. Aki egy tömegrendezvényen - legyen az akár sportrendezvény, akár utcai demonstráció - csoportosan garázdaságot követ el, ötéves szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt követ el. Aki Molotov-koktéllal megy esetleg október 23-át ünnepelni, február 1-je óta nemcsak egy közbiztonságra különösen veszélyes eszköz tartása szabálysértését követi el, hanem adott esetben egy hivatalos személy elleni erőszak előkészületét, ami egy 8 évvel fenyegetett bűncselekmény. Sok mindent lehet magyarázni, de hogy valaki azért viszi magával a Molotov-koktélt, mert gyakran megszomjazik, ezt szerintem még a híresen empatikus magyar bíróságok se fogadnák el érvelésként.
Magyarán: van eszköz, van taktika, ennek érvényesítése érdekében bevetésirányítási rendszer, van lényegesen egyértelműbbé vált jogszabályi környezet. Mindez együtt, azt hiszem, hogy jó esélyt teremt. Az igazi esélyt az utcai rendbontások elkerülésére az jelenti, ha egyetlen demokratikus politikai erő sem áll se nyíltan, se burkoltan az ilyen magatartásúak mögé, hanem világossá teszi, hogy ez jogállamban, demokráciában elfogadhatatlan. Mert azok, akik ténylegesen balhézni akarnak az utcán, legfeljebb néhány százan vannak. Tömeget mögéjük a legális politika tud állítani. De én azt hiszem, hogy az a számla, amire alelnök úr is utalt, kellően magas volt az elmúlt években ahhoz, hogy egyetlen legális demokratikus politikai erő se menjen be ebbe az utcába, és ha nem teszi, akkor a rendőrség bizonyosan kezelni fogja tudni ezeket a helyzeteket.
ELNÖK: Képviselő úr?
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, miniszter úr. Egy kiegészítő kérdésem van csak. Az integrációnak volt egy emberi - nem foglalkoztatási, hanem akár még HR-esnek is mondhatnám - része, hogy egy nagyon jól képzett határparancsnoki állomány integrálódott egy rendőri hasonlóba. Itt rendkívül lényeges, hogy megtalálja mindenki a helyét, akire szükség van, mert így nő az ereje a szervezetnek, és a konfliktusok is így rendezhetők. Ezt hogyan sikerült megoldani?
ELNÖK: Miniszter úr?
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Az integráció egyik kulcskérdése volt, hogy az 1+1-ből minimum 2, de lehetőség szerint több mint 2 legyen a dolog hatóképessége tekintetében. Azt kell látni, hogy két folyamat esett egybe, kicsit szerencsétlenül.
Az integráció óhatatlanul felforgatta mind a két szervezetet, és különösen azoknak, akiknek a vezető pozíciója megszűnt vagy másra lett volna átváltandó, egy része nem tudta elfogadni ezt a helyzetet, és inkább elment. Én ma úgy látom egyébként - és ez a rendőrség nemcsak magas beosztású vezetőitől kapott benyomás -, hogy a kezdeti idegenkedést követően kezd elég jól szinergiába kerülni a két szervezet egyébként egymástól lényegesen eltérő kultúrája. Nem látok - helyenként persze előfordulhat ilyen, de tömegesen nem látok - kiszorítósdit egyik vagy másik elődszervezet tagjainak javára, függően attól, hogy ki milyen pozícióban van.
Persze, vérveszteség abból is adódott, hogy ahogy általában Magyarországon kicsi az emberek mobilitása, a határőrök mobilitása is viszonylag kicsi, és szeretnének azokon a területeken új feladatot kapni, ahol korábban ők határőrként éltek és dolgoztak, de ott határőrökre már nincsen feladat, természetesen. Itt mindenfajta kompromisszumok épültek be a rendszerbe. Éppen most zajlik az, hogy azoknak a volt határőr kollégáknak, akik korábban létszámfelettiként maradtak a volt határ menti megyék rendőrségi állományában, felajánlják az új beosztásokat, amik jelentős részben nem ott vannak, ahol ők laknak, ez kétségtelen. Ezzel együtt bízom benne, hogy viszonylag tömegesen fogják majd ezeket elfogadni. Látszik egyfajta átszivárgás az új rendőrségi pozíciókba.
Sajnos, mindez egybeesett egy másik folyamattal, az integrációs változásokkal meg a vélt nyugdíjszigorítások miatti félelemmel, és emiatt is sokan döntöttek úgy, hogy élve a különböző kiskapuk adta lehetőségekkel, elhagyják a rendőrséget. Ez így együtt komoly vérveszteséget okozott a rendőrségben, ami nem az abszolút létszámban hiányzik, hanem a tapasztalatban hiányzik, természetesen. Én ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy világossá tegyem, akinek a '97-ben elfogadott törvény szerint akkor megvolt a 20 éves szolgálati viszonya, és rögzítették az ő nyugdíját, bármilyen változás is történik a jövőben, ő arra a nyugdíjra lesz jogosult, tehát nincs oka senkinek tartani attól, hogy hosszú szolgálat után őt kedvezőtlen nyugdíjváltozások érinthetik.
Kettő: pozitív változás érintheti, mert fölhatalmazást kaptam a kormánytól, hogy bevezessünk egy olyan pótlékrendszert, ami a hosszú, legalább 25 éves szolgálati idővel rendelkező rendőrök esetében díjazza ezt a hosszú szolgálatot. Magyarán: azt a többletet, amit valaki nyugdíjként megkapna a fizetéséhez képest, ha elmenne, ne nyugdíjként fizessük ki neki, hanem adjuk oda neki még aktív korában. Ez egy, az évek számától függően havi 40-50 vagy 60 ezer forintos pótlék lesz, amit még ebben a fél évben bevezetünk. Magyarán: nincs miért elmenekülni, de van miért ott maradni. Úgy gondolom, ez együtt már jó üzenet lehet a rendőrök számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Hörcsik képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Schengennel kapcsolatban nemcsak osztrák-magyar relációban vannak problémák, hanem szlovák-magyar relációban is. Szűkebb pátriám Zemplén, Sátoraljaújhely, ahol közismert: 1920-ban Újhely két utcája, az idézőjelbe téve hajózható Ronyva folyó másik oldala átkerült az akkori Csehszlovákiához, ezen a folyón építettek egy hidat, és itt történt határátkelés, az 1940-es, '50-es években is itt bonyolódott a teherforgalom. Aztán az 1960-as években Sátoraljaújhely külvárosától mintegy 6 kilométerre építették a nemzetközi határátkelőhelyet, és ott bonyolódott a forgalom. Itt pedig kishatár-átkelőhely volt a Rákóczi utcán.
Amikor Schengenhez csatlakoztunk, és együtt ünnepeltünk egész Zemplénben az ottani szlovákok és a magyarok, akkor mi úgy gondoltuk, hogy ezek a határok végképp leomlanak, és le is szedtük a barikádokat. Aztán érhetetlen módon a schengeni csatlakozásunk után egy hónappal felkerültek a behajtani tilos táblák, aztán ezeket sorra eltulajdonították, reggelre eltűntek. Aztán hatalmas kőedényeket tettek ki, és ezzel akadályozzák a forgalmat.
Én azt hiszem, hogy mind a szlovák, mind a magyar polgárok érdekeit sérti ez, és érzelmileg elsősorban. Most csatlakoztunk Schengenhez, vagy nem csatlakoztunk? Már tárgyalásokat folytattunk a Kassa megyeiekkel, képviselőkkel Pozsonyban, a szlovák nagykövet úr ígéretet tett, és a helyi polgármester úr is, hogy megoldásra kerül, de még mindig nem kerültek elhordásra ezek a barikádok. Az egyik indok az, hogy forgalmi akadályt okoz, mert itt van egy vasútátkelőhely, és esetleg feltorlódna szlovák oldalon a forgalom. Félnek a kamionforgalomtól, holott egy egyszerű súlykorlátozási táblával ezt meg lehetne oldani. Én tisztelettel kérem miniszter urat ismételten - felhívom a figyelmet -, hogy próbáljon meg segíteni ez ügyben. Ez előremozdulás lenne a szlovák-magyar együttműködésben, ami Zemplénben jól működik.
A másik probléma Zemplént tekintve, hogy egyszerűen nem voltak összehangolva sem a magyar, sem pedig a szlovák uniós tervek. Ugyanis például tavaly nyáron Nagytárkánynál adtunk át egy uniós támogatásból épített utat, aminek nem volt magyar folytatása. Mi ígéretet kaptunk a magyar hatóságoktól, hogy ezt természetesen folytatjuk. Ugyanez történt például egy másik helyen, ahol a magyar oldalon megépült az út, szlovák oldalon nem épült meg. Tehát itt egy nagyobb összehangolással talán több eredményt lehetne elérni.
Egy kérdésem is van, tisztelt miniszter úr a Eurojusttal és az európai ügyészséggel kapcsolatban. Miniszter úr említette, hogy a Eurojust egy 2002-ben létrehozott, új uniós szervezet, aminek a célja, hogy a tagországok között elősegítse az együttműködést a büntető-igazságszolgáltatás területén. Előrelépés lett volna a lisszaboni szerződés, ha elfogadjuk, elfogadják, vagy ratifikálja minden tagország, hiszen a 85. és 86. § kimondja azt, hogy a Eurojustból európai ügyészséget hoznak létre. Kérdezem miniszter urat - hallottuk a magyar álláspontot -: az európai körképben mennyire nagy a támogatottsága a tagországokat illetően az európai ügyészség létrehozásának? Mennyire van ez napirenden? Könnyen lehetséges az, hogy ez a magyar elnökség idejére válik aktuálissá. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen. Ami a sátoraljaújhelyi átkelés dolgát illeti: természetesen ismerjük, ismerem ezt a kérdést, figyelemmel is kísérjük. Folyamatos kapcsolatban vagyunk Szamosvölgyi polgármester úrral. A tőle kapott utolsó információ - de felteszem, hogy képviselő úr nálam tájékozottabb ebben a kérdésben -, hogy azokat a vitatott utakat kezelésbe átvette a Kassa Megyei Önkormányzat, innentől kezdve nem a helyi önkormányzat kezében van az a döntés, hogy milyen forgalomkorlátozást, forgalomszervezési intézkedéseket tesz, és hogy a kassai önkormányzat, illetve az ő közútkezelő szervezete nyitott arra, hogy föloldják ezeket a korlátozásokat.
A polgármester úr kifejezetten nem kérte, hogy mi az ő tárgyalásaiban vegyünk részt. Az általános támogatásunkat igényelte, hogy magas szinten ezt rendre vessük föl. Ez természetesen dolgom és kötelességem, ezt én a magam részéről is teszem. Talán most a dolog kimozdulóban van a holtpontról, de ha képviselő úr lát bármilyen olyan lépést, amit a kormány nevében meg lehetne tenni, és segítene, akkor kérem, hogy bármikor közvetlenül is tegye meg, mert én nagyon szívesen megteszek személyesen is bármit, ami segíthet ebben az ügyben.
Ami az ügyészséget illeti: éppen, mert a lisszaboni szerződés ilyen függő helyzetben van, azok az intézmények, amik a lisszaboni szerződésre épülnének, szintén függőben vannak. Ennyiben most az európai ügyészség létrehozása közvetlenül nincsen napirenden. A korábbi tárgyalásokból mi azt láttuk, hogy meglehetősen szórnak a vélemények, és egyelőre a tagállamok zöme az elvi támogatását és a sok-sok gyakorlati aggályát hangsúlyozza. Van olyan érzésem - de ezt most ne egy mély, politikai elemzés következtetésének értsék -, hogy nem akarásnak nyögés a vége dolog látszik a tagállamok zöme részéről. De látva azt, hogy itt a bizottságban ez komoly érdeklődésre tart számot, én szívesen ígéretet teszek arra, hogy alaposabban tájékozódunk, és nem túl hosszú idő múlva itt a bizottságban írásos vagy szóbeli formában tájékoztatást adunk arról, hogy hogy látjuk ennek a dolognak az állását, ha ez elfogadható.
ELNÖK: Képviselő úr? (Dr. Hörcsik Richárd nemet int.) Legény képviselő úr!
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nekem lenne 10-12 nagyon érdekes és igen alapos kérdésem, de természetesen az időintervallumra és a bizottsági tagtársaim lelkivilágára való tekintettel ezt nem teszem. Viszont egy rövid kérdést hadd tegyek fel! Említette expozéjában miniszter úr az ukrán-magyar kishatárfogalmi rezsimmel kapcsolatosan, hogy, ha jól emlékszem, Nyíregyháza közigazgatási határain belül, de nem Nyíregyháza belterületén fogjuk azt - fogalmazzunk úgy - érzékeltetni, hogy ez nem egy új vasfüggönyt jelent. Erről, ha valamit egy picivel bővebben tudna nekem mondani, azt megköszönném. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr?
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: A vita lényege, ami a Bizottsággal fönnáll, hogy ha az a területi sáv, amit megenged az uniós jog, belenyúlik valamilyen közigazgatási egységbe, akkor annak az egésze olyannak tekinthető, ahol jogosan használható a kishatárforgalmi egyezmény alapján kiadott engedély. Itt egy 50 kilométeres sávot tesz lehetővé a szabály. Nyíregyháza széle 49 kilométerre van a határtól, vagy legalábbis ezt ki tudjuk mutatni. Ezért a mi értelmezésünk az, hogy Nyíregyháza egésze beletartozik ebbe a zónába. Ez az, amit a Bizottság - apparátusa legalábbis - úgy ítél meg, mint egy (Dr. Eörsi Mátyás: Huncutságot.), elnök úr azt mondja, hogy huncutság, nem tudom, mi ennek az angol megfelelője, de valami ilyesmiről van szó.
Én pedig azt mondtam Barrot biztosnak, hogy ugye, ők se tartják azt elképzelhetőnek, hogy azt mondjuk, hogy Nyíregyháza határáig lehet jönni, de azon túl már nem, mert az ott túllóg? Ez életszerűtlen, és az európai értékekkel sem lenne összhangban. Erre mondta azt a biztos, hogy ő személyesen szeretné megnézni, hogy hogy is van ez. Hogy érthető legyen: a bizottsági apparátus politikai és célszerűségi szempontokat nem mérlegelve, nagyon mechanikusan próbálja érvényesíteni az uniós jogot. Mi meg azt mondjuk, hogy ezt egy kicsit kontextusába helyezve kell értékelni, főleg akkor, ha biztonsági kockázatot ez nem okoz. Mert, ha okozna, akkor nyilván nem lenne olyan védhető a magyar álláspont.
Magyarán: mi azt szeretnénk demonstrálni a biztosnak meg a munkatársainkat, hogy így van jól, ahogy van, és ezen semmiféle változtatás nem kell. Úgy tűnik, hogy a biztosban van nyitottság, mert nem engedte az apparátust továbbmenni, és elindítani velünk szemben egy eljárást, hanem inkább azt mondta, hogy akár a helyszínen is szívesen tájékozódik.
ELNÖK: Nem kíván válaszolni, képviselő úr? (Dr. Legény Zsolt: Nem.) Kérem a bizottság egyetértését, hogy Firtl alelnök úr még röviden egy fontos dologról szóljon. Megadom a szót.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Egy kérést szeretnék megfogalmazni. Ma elég sokat foglalkoztunk itt a határátkelési lehetőségekkel. Én arra szeretném kérni a tisztelt miniszter urat, hogy a meglévő határátkelő-állomásokon lévő épületek dolgában a lehető legrövidebb időn belül valamit lépni kellene, hiszen széthordják egyrészt az épületeket, akik meg ott bejönnek, azt látják, hogy milyen lerobbant, lepusztult épülethalmazzal találkoznak. Erre szeretném kérni, hogy az elkövetkező időben ebben valami gyorsabb előrelépés legyen. Köszönöm szépen a bizottságnak és elnök úrnak a lehetőséget.
ELNÖK: Miniszter úr?
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: A problémát ismerem. Ennek a háttere az, hogy a vagyontörvény szerint a feleslegessé vált ingatlanokat a nemzeti vagyontanács, illetve vagyonkezelő szervezet kell hogy hasznosítsa, ugyanakkor az általuk történő átvétel húzódik. Technikai értelemben értem, mert sok száz kisebb-nagyobb épületről van szó. Miután ez sok gondot okoz, és nemcsak a határon, hanem sok-sok rendőrségi épület tekintetében is, én egy nagyon határozott figyelmeztetést intéztem a vagyonkezelőhöz: vagy záros határidőn belül átveszik, vagy csak az ő költségükre vagyunk hajlandók ezeknek az épületeknek az állagmegóvásáról és őrzéséről gondoskodni, hiszen ez a rendőrségi alapfeladatoktól vonja el a pénzt meg az élőerőt. Ez nyilván nem fenntartható. Tehát azon vagyok, hogy ez kimozduljon a holtpontról. Ez elpocsékolása az anyagi értékeknek, ráadásul nagyon rossz a kép, amit sugall, teljesen egyetértek.
ELNÖK: Veress képviselő úr kért szót. Ki kér még szót? (Senki sem jelentkezik.) Akkor lezárom a hozzászólások sorát Veress képviselő úr után. Tessék parancsolni!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, két kérdésem lenne. Az egyik, kötelezően nekem is meg kell kérdeznem: a román határ kapcsán - ahol a schengeni csatlakozás igen el fog nyúlni - lát-e esélyt arra, hogy legalább határátlépési pontokat létre tudjunk hozni azoknál a kistelepüléseknél, ahol még az út is megvan, csak éppen a több száz milliós költség, amit a határőrség elsőre megjelöl egy ilyen átkelőhely kialakításánál, mondván, hogy schengeni normáknak megfelelő helyzetet kell teremteni, teljesen irreális? Viszont így megáll két szomszédos terület között a normális együttműködés kialakítása.
A másik, tudom, hogy nagyon bonyolult dolog, úgyhogy inkább egy igen vagy nem választ kérnék öntől. Amikor ön miniszterként elmondta, hogy mivel fog foglalkozni, említette, hogy a jogharmonizációt a modernizáció eszközeként akarja használni, és itt különösen szeretném megkérdezni, hogy azt a koherenciateremtést a jogrendszerben, ami a gazdaság működéséhez szükséges, mennyire látja a következő időszakban előmozdíthatónak, hiszen egy őrült nagy jogalkotási teher van most a tárcán? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérném, hogy a még nem jelentkezett térségből, Szlovénia, Horvátország... (Derültség.) Tessék parancsolni!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm. Szerintem érdemes realistának lennünk, és képviselő úr kérdéséből is ilyenfajta megközelítést hallottam ki. Annak én nagyon ellene lennék, hogy akár a magyar, akár az európai adófizetők pénzén olyan határátkelőhelyeket építsünk ki, amelyek néhány éven belül nyilvánvalóan feleslegesek, és majd utódaink itt arról fognak beszélgetni, hogy miért lopják ki az ablakkeretet az üresen álló épületből. Ennek így nincsen értelme.
Ugyanakkor értem azokat az igényeket is, hogy miért nem mehetünk itt át, miért kell kerülnünk 15 kilométert, hogy átjussunk a szomszéd faluba. Veres pénzügyminiszter úrral is konzultáltunk erről. A határátkelő pontokat - ezt mondta képviselő úr -, tehát ezeket a csak a helyi igényeket kiszolgáló, áruforgalmat nem lebonyolító, alapvetően lakossági célokat szolgáló átkelőhelyeket illetően a rendőrségnek érdemben redukálni kell az ehhez kapcsolódóan támasztott követelményeket, hogy ez ne legyen túlságosan drága. Abban a többletköltségben viszont, ami nem beruházás, hanem hogy ott apparátust kell tartani, szeretném kérni az érintett közösségek, települések, térségek közreműködését, mert ennek tetemes folyó költsége van.
A határátkelőhelyekkel foglalkozó bizottság többször foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Még pénzt is lehet részben európai forrásból erre áldozni, de csak az ésszerű mértékig. Ott, ahol jelentős fejlesztés nem kell hozzá, például nem kell új utat építeni, és azt kell biztosítani, hogy legyen ott minimális ellenőrzés, szerintem meg lehet oldani, ezeket a kéréseket jóindulatúan kell kezelni. Csak szeretnénk kérni valami érdemi hozzájárulást az érintettektől a folyó költségek viseléséhez, mert 7x24 órában három embert ott tartani, tessék fölszorozni, és nem is hárommal kell fölszorozni, hanem négy és féllel, mert szabadság meg betegség - ennek tetemes bér- egy egyéb költsége van. De én a magam részéről szeretném azt pártolni, hogy ha ennek az összes feltételét, az ésszerű feltételét össze tudjuk rakni, akkor nyíljanak ilyen lehetőségek, mert ez gazdasági szempontból is fontos, a személyes kapcsolatok, a családi kapcsolatok ápolása szempontjából is fontos.
A jogharmonizáció dolgáról, én azt hiszem, hogy még mielőtt képviselő úr megérkezett, elég részletesen tudtunk beszélni, úgyhogy, ha nem veszi rossz néven, én erre most nem térnék még egyszer vissza.
ELNÖK: Képviselő úr?
VERESS JÓZSEF (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Akkor konkrét segítséget kérnék majd az első ügyben. Köszönöm.
ELNÖK: Slyness egyébként a huncutság. Több hozzászólás nem lévén, egy legeslegutolsó megjegyzést engedjenek meg nekem. Miniszter úr, amikor a bevezetőjében az ügyészségről beszélt, akkor evidenciaként kezelte azt, hogy az Európai Unió tagállamaiban, pontosabban az Európai Unióban a büntető törvénykönyv tagállami hatáskör. Azért mondta ezt, mert ez evidencia is. Amikor én ez ellen érvelek röviden, ezt nem azért teszem, hogy azt javasoljam a kormánynak, hogy tegyen e tekintetben javaslatot, hanem hogy egy közös gondolkodás induljon meg.
Azt szoktuk mondani - és azért szoktuk ezt mondani, mert így is gondoljuk, feltételezem -, hogy az Európai Unió igazi közös nevezője a közös értékek, amelyekre ezek az országok épültek, márpedig a szabadságnál nagyobb érték nincsen. A büntető törvénykönyvek pedig azt szabályozzák, hogy ha valaki valamilyen rosszat tesz, a társadalmi normákkal ellentétesen viselkedik, akkor még a szabadságát is el lehet venni. Ezért én a büntető törvénykönyvet általában egy olyan normának tekintem, amelyik az Európai Unióban létező legmagasabb rendű értékekkel kapcsolatos.
Pragmatikusabban fogalmazva: szerintem hihetetlen komoly érdekek fűződnének ahhoz, hogy az Európai Unió polgárai, ha átmennek egy másik országba, tudják, hogy amit tesznek, bűncselekmény avagy sem. Ez legyen evidencia. Még egyszer: nem javasolnám, hogy az igazságügy-miniszterek következő tanácsülésén miniszter úr vesse föl az átfogó európai büntető törvénykönyv gondolatát, de hogy erről egy gondolkodás meginduljon, és hogy ebben Magyarország lehetne kezdeményező, ennek én látnám értelmét. Nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban kíván-e valamit nekem válaszolni. (Dr. Draskovics Tibor: Igen.) Akkor tessék parancsolni!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Csak annyit, hogy messzemenően egyetértek, és amikor arról beszéltem, hogy mi lehet az egyik ilyen karakterképző eleme a magyar szerepvállalásnak a bel- és igazságügyi együttműködésben, akkor pont erre utaltam, hogy tudva, hogy ez most és valószínűleg még egy darabig nemzeti hatáskör, és hogy ennek a harmonizációja nagyon bonyolult lenne, de el kell kezdeni valamiféle közelítést, mert ez a nemzeti széttagoltság a büntetőjogban és bűnüldözésben teljesen anakronisztikus annak a fényében, amit egyébként megvalósítottunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Örülök, hogy ebben egyetértünk. Tudom, hogy ez nem egy pár napos vagy hetes projekt.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Saját értékelésem szerint egy nagyon tartalmas beszámolót hallhattunk, amelyet köszönünk önnek. A vita nagyon konstruktív volt, ezt a bizottságnak köszönöm. Úgy érzem, hogy úgy viselkedtünk, mintha egy parlament bizottsága lennénk, és ez egy jó dolog.
A következő ülésünkre a következő héten, 24-én, kedden 10 órakor kerül sor. Sok napirendi pont van, de ez egy csomag. A gyógyszercsomaggal kapcsolatban fogunk egy tájékoztatást kapni.
Még egyszer köszönöm mindannyiuknak a részvételt. Az ülést berekesztem.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a bizottság érdeklődését.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 08 perc)
|
|
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Nánásiné Czapári Judit