EIB-8/2009.
(EIB-124/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 13 órakor
az Országház Delegációs termében
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

Elnöki bevezető *

A napirendi javaslat ismertetése, a napirend elfogadása *

Dr. Balázs Péter külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása *

Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *

Elnöki zárszó *

Napirendi javaslat

1.  

2. Dr. Balázs Péter külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása

3.  

4. Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Meghívottak

(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 11 perc)

Elnöki bevezető

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, a bizottság minden tagját, kedves vendégeinket, Balázs Péter miniszterjelöltet, Fekszi Márta államtitkár asszonyt és a sajtó képviselőit.

A napirendi javaslat ismertetése, a napirend elfogadása

Előzetesen abban állapodtunk meg, hogy az írásban kiküldött napirendi pontok szerint miniszterjelölteket hallgatunk meg a mai ülésen, elsőként a külügyminiszter-jelöltet, később pedig az igazságügyi és rendészeti miniszterjelöltet. Talán a napirendhez tartozik még, és ügyrendi jellegű kérdés, hogy az a tiszteletteljes kérésünk, hogy ha lehet, az időrendjét tekintve a bizottság legyen tekintettel arra, hogy fél 3-kor várható az igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt megjelenése, és a külügyminiszter-jelöltnek is nyilván véges az ideje. Ezért azt szeretném, ha abban partner tudna lenni a bizottság, hogy a külügyminiszter-jelölt úr meghallgatását, ha lehet, fél 3-ig tudjuk befejezni. Nem feltétlenül szükséges, hogy fél 3-ig tartson, de ha lehet, tudjuk befejezni.

Ennek előrebocsátásával kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e a mai ülés napirendjét, tehát a miniszterjelöltek meghallgatását. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.

A helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára szeretném rögzíteni: Eörsi Mátyás megbízást adott Gál J. Zoltánnak, Szirbik Imre helyettesíti Botka László képviselő urat, Ujhelyi István képviselő urat Veress József képviselő úr helyettesíti, Legény Zsolt Kőhegyi Istvánt helyettesíti, Nógrádi Zoltán képviselő urat pedig Manninger Jenő képviselő úr helyettesíti. Ilyenformán a bizottságunk teljesen határozatképes és kész a munkára. Ennek megfelelően a bizottsági ülést megnyitom.

Dr. Balázs Péter külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása

Az első napirendi pont keretében átadom a szót Balázs Péter külügyminiszter-jelölt úrnak. Parancsoljon!

Dr. Balázs Péter bevezetője

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Idén február 1-jén önmagamban megemlékeztem arról, hogy pontosan 40 évvel azelőtt hatalmi szóval ültettek le a Külkereskedelmi Minisztériumban egy új munkakörbe, ami egy közös piaci előadói munkakör volt, addig nem létezett olyan. Én fogamat csikorgattam, mert én görög referens akartam lenni, és Görögországba akartam utazni. Azóta nem tudunk elszakadni egymástól az Európai Unióval, így vagy úgy állandóan az integrációs folyamattal foglalkozom, és úgy jártunk, mint az indiai házasság, hogy menet közben beleszerettem, és ebből írtam különböző tudományos műveket, ez a fő témám, éjjel-nappal ez foglalkoztat.

Kicsit ebből a szemszögből látom a külpolitikát is, de azért igen fontos külügyi feladatokat töltöttem be, amiért hálás vagyok a sorsnak: lehettem németországi nagykövet egy olyan időben, amikor az EU- és NATO-csatlakozásunk történt, amikor nehéz ügyek voltak, posztjugoszláv konfliktusok sorakoztak egymás után, amikor hatalomváltás történt Németországban - Kohl, Schröder -, amikor a főváros átköltözött Bonnból Berlinbe, és még hosszan tudnánk sorolni az ilyen élményeket.

Egy picit hozzánőttem a Külügyminisztériumhoz is, amelynek színeiben 10 évet töltöttem el. Most az az érdekes helyzet adódott, hogy az elmúlt két napban, miközben erre a meghallgatásra is készültem, csupa ismerőssel találkoztam. Senkinek nem kellett bemutatkoznom, és nekik sem kellett bemutatkozniuk, úgyhogy egy picit hazatérek a Külügyminisztériumba, amennyiben a bizottság jóváhagyja ezt a jelöltséget.

Én a külpolitikába beágyazva szeretnék az uniós kérdésekről beszélni egy rövid bevezető erejéig, utána várom a tisztelt bizottsági tagok kérdéseit.

Azt gondolom, hogy a magyar külpolitikának minden körülmények között és az adott kormánymegújítás körülményei között is folyamatosnak és kiszámíthatónak kell maradnia. Értékelvű külpolitikát kell követnünk, mert ez az egyetlen eszköze annak, hogy váratlan helyzetekben tudjunk mibe kapaszkodni. Amikor egy konfliktus kitör, amikor emberi jogi problémákkal szembesülünk, bármivel, az értékeinkhez tudunk nyúlni, és akkor tudunk jó válaszokat adni. Ez nem zárja ki és nem helyettesíti az érdekalapú külpolitikai tevékenységet. Nem szabad szégyellni semmilyen fontos érdeket, ez most különösen fontos az adott helyzetben, amikor egy válságkezelő programhoz kell erős külső támogatást szereznünk, és kommunikálni a lépéseinket.

Végül, de nem utolsósorban a magyar külpolitikának mélyen nemzetinek kell lennie, vállalva és átérezve az identitásunkat, az érdekeinket, a céljainkat úgy, ahogy azt a XXI. század körülményei között képviselni lehet és illik. Kitűnő példákhoz lehet nyúlni. Nekem a Dániában eltöltött néhány év szolgál gyakran támpontul, hogy hogyan lehet a viking időkig visszamenő, ugyanakkor teljesen modern nemzeti identitást viselni, ami senkit nem sért, és mindenkiben tiszteletet kelt. Rövid távon válságkezelés, nemzetközi támogatás, presztízsünk javítása. Lesznek események, melyeket használhatunk, egyet említek: a vasfüggöny átvágásának 20. évfordulója. Ez egy olyan tett volt, amellyel Magyarország ismét a nemzetközi érdeklődés centrumába került. Lesz mit ünnepelnünk, június 27-én sokan látogatnak majd Magyarországra. Jó lenne, ha ez tényleg az ország érdekeit és dicsőségét szolgálná.

Rövid idő áll a kormány rendelkezésére, ebben a rövid időben koncentrálnunk kell a legfontosabb feladatokra. Ha ezt a külső partnerek dimenziójában próbálom elhelyezni, akkor a legfontosabb feladatok az USA, az Európai Unió, Oroszország, Kína, néhány más föltörekvő, nagy gazdaság és a szomszédok köreiben keresendők. Sok más partnerrel is lehet találkozni, de én nem javasolnék túl sok utazást ebben az egy évben. Más dolog, hogy ha erre járnak számunkra fontos partnerek, őket fogadjuk vagy ide szervezzük. Lesz épp elég tennivaló ebben a bizonyos körben, mély beágyazottságunkon az Európai Unióban, és majd hamarosan rátérek arra, ami a bizottságot, gondolom, elsősorban érdekli. A többiekről annyit mondanék, hogy az USA-ban az új adminisztrációt most kóstolgatjuk az egész világgal együtt. Szeretnénk tudni, látni, hogy a már meghirdetett külpolitikai célokon túl milyen lépések következnek. Az irány szimpatikus. Mielőbb szeretnék találkozni az amerikai külügyminiszterrel.

Oroszország esetében négy éve nem volt külügyminiszteri találkozó, ezt szeretném nagyon sürgősen pótolni, miközben azt hiszem, hogy kicsit túltengtek a fölső szintű találkozók. Itt az egyensúlyt is helyre kell billenteni.

A Nyugat-Balkán számunkra közeli és igen fontos szomszédság, nemcsak nekünk, az Európai Uniónak is. Mi vagyunk az egyik határos ország vele. Horvátországhoz ezeréves kapcsolatok fűznek, természetes, hogy az EU-ba történő belépését támogatjuk. Szerbia stabilizálódása megint csak sok szempontból fontos érdekünk, és utána a további államok konszolidálása és egyáltalán ennek a szomszédságnak a kezelése, amely az Európai Unió számára egy sajátos enklávét képez, nincs más szomszédjuk, csak EU-tagállamok, ami az EU felelősségét nagyon nagy mértékben megnöveli. Ránk vannak utalva. Bárhol átlépik a külső határaikat, csak EU-országot találnak maguk körül. Ez azt jelenti, hogy új módon kell látnunk az egész régiót átszelő infrastrukturális hálózatokat, a vízumproblémákat, az emberek mozgását. Ez szinte családi üggyé vált az Európai Unióban.

A keleti szomszédságra az Európai Unió egy új programot, új kezdeményezést indított útnak egy lengyel-svéd kezdeményezés nyomán. Ennek Magyarország tevékeny részese. Sok tartalék van benne. Ez hat országot ölelne föl: Ukrajna, Belorusszia, Moldávia és a három kaukázusi köztársaság, egytől egyig kifogástalan európai államok - mondom idézőjelben, mert a belső rend még nem mindenütt szolgált rá erre a jelzőre, de a római szerződés értelmében, amely azt mondotta volt, hogy minden európai állam lehet az Unió tagja, az ő európaiságukat ilyen tekintetben nem lehet kétségbe vonni. Vagyis nem lehet elvitatni tőlük azt az elvi perspektívát, hogy egy napon akár EU-tagok is lehetnek. Többször fölmerült már az Unióban, hogy a római szerződésnek ezt a 237. cikkét - ebből lett most az EU-szerződés 49. cikke - nem kellene-e megváltoztatni, hogy ne nyissuk olyan tágra a kaput, ne mondjuk azt, hogy minden európai állam, de ezt soha nem akarta igazán meglépni az Unió. Tehát ne zárjuk ki. Ha nem zárjuk ki, akkor sem Ukrajnának, sem Moldáviának, sem Azerbajdzsánnak nem lehet azt mondani, hogy önök nem európaiak, mert ez egy földrajzi kritérium. Erre aztán rá lehet építeni a kondicionalitást, a belépési föltételeket, a politikai föltételt, hogy egyhangúság szükséges az Unióban, ezeken a szűrőkön is át kell menni, de ez az Unió potenciális további bővítéseinek is a területe. Lehet, hogy ez sok évtizedes távlatot jelent, de maga a perspektíva fennáll.

Oroszországgal régóta bajlódik az Unió, mert nem találta meg a megfelelő hangot és kezelést. Az EU-orosz csúcsok erre elvben alkalmat nyújtanak, a következő május 21-22-én lesz Habarovszkban. Azt tapasztaltam Brüsszelben visszatérően, többször szóvá is tettem COREPER-en meg a Bizottság keretében is, hogy egy ilyen örökös várakozásban él az EU. Ugye, azt mondták, hogy milyen jó, hogy Gorbacsov a peresztrojkát bevezette, de mi jön utána? Milyen jó, hogy jött ez a Putyin, kemény kézzel vezeti ezt az iszonyú bonyolult, nehéz országot, de ki jön utána? Jött Medvegyev. Azt mondták, jó, hát Medvegyev egy átmenet, mert Putyin saját jövőjét próbálja valahogy megalapozni. Mi jön utána?

No, most úgy nem lehet külpolitikát építeni, hogy állandóan a holnapot várom, és a mával nem foglalkozom. Közben az orosz expanzió fölbátorodott, gazdasági nyomulást tapasztalunk akár a Mol-részvények ügyében is. Közlekedési hálózatok tekintetében vannak ambiciózus tervek, Malév-részvények és még sok minden. Ezt nemcsak mi tapasztaljuk, az orosz-német gázvezeték, az Északi Áramlat is ennek a jele. Igen erős németországi terjeszkedés van, németek sokan az új tartományokban, a volt NDK-ban mondták, hogy elmentek egyenruhában és visszajöttek civilben, és most már businesst csinálunk. Ez igaz. Tisztelettel nézni kell, hogy az orosz gazdaság túllép a saját határain, és igen erős aktor a világban. Zárójelben megjegyzem, hogy a G20-ak gyűlésein, ahol az EU-ból csak a négy legnagyobb van hivatalosan jelen, bizony Oroszország ott van, meg Törökország is meg India is meg Kína is és még sokan mások. Szükség van nagyon tudatos uniós szintű oroszpolitikára is.

Itt rátérek az Európai Unióra. Az Európai Unióban öt éve vagyunk tagok, szinte már nem is gondolunk bele, hogy milyen hosszú idő ez. Kiépült az uniós érdekérvényesítés teljes struktúrája, hétköznapjai, mindennapjai. Három fő szinten zajlanak a mindennapok, és akkor ráadásnak még ott vannak a csúcsok. Ez a három szint a szakértői szint, a COREPER és a miniszteri tanácsok. Szakértői szinten ma mintegy 270 szakértői munkacsoport működik. Ez nagyon sok, nagyon különböző a pulzálásuk, mert van, amelyik hetente ül, van, amelyik kéthavonta. Ezt a nagy tömeget a magyar államigazgatásban 51 szakértői csoport fedi le. Azt gondolom, hogy ez egy jó struktúra, megfelelően működik. Ez a szakértői szintű cselekvés hetente 40-60 mandátumot alkot meg, amelyet a munkacsoportokban részt vevő magyarok kézhez kapnak, s aminek alapján azután állást foglalnak.

A következő szint a COREPER, az állandó képviselők tanácsa, ahol volt szerencsém elsőnek képviselni Magyarországot. A COREPER minden héten ülésezik, és ott a mandátumok rendszerint már tárcaközi jellegűek. A szakértői munkacsoportot többnyire egy-egy szaktárca le tudja fedni, el tudja intézni. Ezek már bonyolultabb dolgok, ott a mandátumnak meg kell érkeznie. Nagyon jól bejáratott rendszer működik. Annak idején régebbi tagállamok gyakorlatát tanulmányoztuk, amíg kialakítottuk azt a formanyomtatványt, ahol a téma, az előzmények, az angol szakszavak és minden az égvilágon ott van, ellenzők, támogatók. Tényleg az ember gyakran egyetlen lapon, annak elő- és hátoldalán megkapott mindent, ami a szükséges input volt. Persze ezt csak olyan tudja olvasni, mint a kottát, ugye, egy fagottkottáról az tud játszani, aki tud fagottozni. Tehát ebből a kottából aztán ott könnyedén tudtunk szépen zenélni, ha megérkezett. Nagyon fontos, hogy időben érkezzen meg. Egy finn barátom mondta nekem annak idején, amikor COREPER-nagykövet lettem, hogy csak akkor vállald el, ha megvan a miniszterelnök mobilszáma. Miért? - kérdeztem. Azt mondja, azért, mert ha nem jön meg a mandátum, akkor esetleg őt kell fölhívni egyenesben, hogy miként foglaljál állást. Én úgy látom, hogy ma ez jól működik.

Utána van a kilenc miniszteri tanács, ahol a kormánytagjainknak kell részt venniük. Tudjuk azt, hogy azért ez a 9 tanács nem egységes struktúra, mert vannak egyfejű, kétfejű, sőt három- és többfejű tanácsok is. Egyfejűnek tűnik a külügyminiszteri tanács, a mezőgazdasági miniszterek tanácsa, a környezetvédelmi miniszterek tanácsa. Láthatóan kétfejű a bel- és igazságügyi tanács, és láthatóan háromfejű a transzport-, energia- és telekommunikációs tanács. De aztán vannak még kicsit zűrösebbek és bonyolultabbak is. Ez körülbelül egy tucat miniszterrel fedhető le egy átlagos kormányzati struktúrát figyelembe véve. Aztán az egy másik kérdés, azt a kormánynak kell figyelemmel kísérnie, hogy a miniszterek mennyiben vesznek ezen részt. Célszerű részt venni, mert ennél kisebb tranzakciós költséggel diplomáciát még nem csináltak a világban. Automatikusan adottak az ülések, közeli a helyszín, és tálcán hozzák a többi 26 minisztert. Ennél jobb alkalom nem kell az ügyintézésre, csak élni kell vele, és jól kell élni vele.

A csúcsokról: általában évi négy csúcs van, plusz még néha rendkívüli csúcsok, ez megint egy nagyon fontos struktúra, igen lényeges vonása, hogy működik. Nemzetközi szervezetekben azt szoktuk mondani, hogy meg kell nézni, hogy járnak vagy nem járnak. Ha járnak, akkor ez egy fontos szervezet, ha helyettesek helyettesei mennek, akkor ott kétségek merülhetnek föl. Az Európai Unió Tanácsa egy olyan fórum, ahová a tagállamok első számú kormányzó politikusai rendszeresen elmennek, és amíg ez így van, ez egy igen fontos találkozási hely, és nagyon jó, hogy mi ott vagyunk, és ezt ki kell használni.

Itthon az EK Tárcaközi Bizottság jó iramban gyártja a COREPER és tanácsi mandátumokat, a kormány tájékoztatása, azt hiszem, rendben folyik, és erről magam is gondoskodni fogok, hogy ami hatáskörömbe tartozik, arról a kormány mindenkor tájékozott legyen. Ennek hátterében van a tisztelt bizottság, amelynek tudnia kell az ügyekről és rendszeresen találkozni. Ez a rendszeres üzletvitel.

Két téma néha még háttérbe is szorítja ezt a mindennapi feladatsort. Az egyik az, hogy 2009-ben választási év van az EU-ban is, ennek néhány részletét mindjárt kibontom. A másik az, hogy Magyarország készül a 2011-es EU-elnökségre. Erről a kettőről mondanék még pár szót, és utána be is fejezem.

2009-ben két fontos közösségi szerv újul meg, újraválasztjuk az Európai Parlamentet, június 7-én fogjuk megválasztani azt a 22 képviselőt, aki oda kerül, ez kettővel kevesebb, mint jelenleg, azért, hogy Romániának és Bulgáriának megcsinálják a helyét, és újrajelölik valamikor az év második felében az Európai Bizottságot. Ez a folyamat majd az új bizottsági elnök megválasztásával függ össze, és összefügg természetesen a lisszaboni szerződés életbe léptetésével is. Ha az írek megszavazzák, Csehország rábólint, és még egyéb akadályok is elhárulnak, akkor előfordulhat, hogy ez a nagyon régóta érlelt és többször átalakított szerződés mégiscsak életbe lép január 1-jén. Ez nagyon jó lenne, mert ez szükséges, habár nem elégséges feltétele az Unió szervezeti megújulásának.

Ha belegondolunk, tulajdonképpen a nizzai csúcs vetette föl először 2000 decemberében, hogy kellene egy alkotmány, a laekeni csúcs 2001 decemberében fogalmazta meg az alapelveket, 2002 tavaszán ült össze az alkotmányozó konvent, aztán húzta-nyúzta kicsit túl sokáig - én is tagja voltam -, aztán megbicsaklott az egész ügy a francia és a holland népszavazáson, majd két év dermedt várakozás után megint csak megindult. 2007-ben reformszerződés címen elvitték Lisszabonba aláírni, akkor megkapta keresztségben a lisszaboni szerződés nevet, és utána jöttek az írek és még némi cseh, lengyel és egyéb fanyalgás hozzá.

Picit már el vagyunk késve, de még mindig jó lenne, ha életbe lépne, mert sokat javítana az Unió működőképességén, és lényegesen befolyásolja azt - és itt térek rá a magyar elnökségre -, mert egészen más módon működik az elnökség, ha életbe lép ez a szerződés, és megint másként, ha a jelenlegi rendszer marad. A jelenlegi rendszerben az elnökséget rotációs alapon - mint tudjuk - fél évig egy-egy tagállam kormánya tölti be. A lisszaboni szerződés szerint a kormányfői gyülekezetnek, vagyis a csúcsnak, az Európai Tanácsnak lesz egy választott elnöke két és fél éves periódusokra, a külügyminiszterek tanácsát pedig a kül- és biztonságpolitikai főmegbízott fogja vezetni, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzettől eltérően a két legfőbb szereplő, a miniszterelnök és a külügyminiszter hátradőlhet a székében. Még nem is tudjuk pontosan, hogy ez hogy lesz kezelhető. Ez egy nagyon lényeges változás, mert eddig rajtuk volt a nagy teher, most is rajtuk van még, ő az a két személy, aki a csúcsokra egy külön badge-dzsel abba a legbelső zónába egyáltalán beléphet. Rajtuk kívül egy légy se mehet be a csúcsra. Ők ketten benn lennének, de nem lenne aktív szerepük, hanem az új szuperelnök vezetné a csúcsot, külügyi ügyekben pedig az állandó választott, úgymond külügyminiszter - csak nem szabad úgy hívni - referálna. Ez egy lényeges dolog, hogy életbe lép vagy nem, és ez elsők között, nem legelsőnek, de elsők között a magyar elnökségen is csattan.

Szeretném aláhúzni, bár azt hiszem, ebben a körben szükségtelen, hogy az EU-elnökség ellátása a kormány feladata, és ebben senki más, még ha akarna, se tudna neki segíteni. Most, hogy a cseh kormány elnökség közben megbukott - ami egy elég kínos koincidencia -, és Václav Klaus elnök ajánlkozott, nem tud a helyükbe lépni, meg nem tud segíteni, mert neki ott nincs helye. A kormánynak kell végrehajtani, a miniszterelnöknek, a minisztereknek és utána a kormányzati tisztviselőknek. Persze hogy kell hozzá egy nagyon erős hazai politikai háttér, támogatás, egészen a vendéglátásig, bizonyos EU-s események fogadásáig.

Működik kormányzati szinten - a miniszterelnök vezetésével működött eddig, és én szeretném, ha továbbra is működne - egy EU-elnökségi bizottság, amely az illetékes tárcákat gyűjti össze, ezt már javasoltam a frissen megválasztott miniszterelnöknek. Működik, és nagyon jó, hogy működik az Országgyűlés EU-elnökségi bizottsága. Ez munkacsoport. Itt az illetékesség ennél a bizottságnál van, ennek a bizottságnak a feladatkörébe, hatáskörébe tartozik, de ha van egy ilyen külön munkacsoport, amelyik ezt a témát szorosabban figyelemmel kíséri, az az én szerény megítélésem szerint csak használ, természetesen nem csökkentheti az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának a felelősségét. Ennek kell a politikai folyamatosságot és a támogatást biztosítani.

Utána van egy táguló kör, ahol az egész ország, az önkormányzatok, a vendéglátásunk színvonala és minden láthatóvá válik az elnökségi félév alatt, és célunk is, hogy láthatóvá váljék, mert sok eseményt érdemes ide hozni az országba, és ezáltal hírnevünket javítani. Azon fogják lemérni a teljesítményünket, hogy miként tudjuk Európát vezetni.

Mondtam picike túlzással itt, hogy én 40 éve foglalkozom az EU-val, 80 EU-elnökséget néztem végig. Ez azért nem igaz így, mert nem figyeltem mindegyikre. Talán egy-két tucat elnökséget tudnék így felsorolni, de némelyiket nagyon közelről néztem, olyannyira, hogy szenvedő alanya is voltam hol tárgyalóként, hol EU-nagykövetként, hol konventtagként, hol biztosként, és nagyon konkrét emlékeim vannak különböző országok szerepléséről. Ami megmarad az emberben, az az, hogy milyen hatékonysággal vitte az ügyeket, konfliktusokat hogy oldott meg, napirendeket miként épített, milyen ritmusban, hogyan dolgozott a különféle elnökségek alatt. Ez a lényege az elnökségnek. Utána jön az országpropaganda, a vendéglátás színvonala, a rendezvények ide hozatala.

A felkészülés láthatóan jól halad. Annak a kormányzati stábnak, a szakértőknek, akiknek majd helyt kell állniuk, s mindenütt oda kell ülni az elnöki székbe a dohánybizottságtól kezdve a különböző bizottságokig, 584 főnek a képzése már folyik. A kormányzati költségek - ami felkészülés, technikai feltételek, majd diplomáciai költségek lesznek - első két szeletet már megkapta a Külügyminisztérium. Májusban kell beterjeszteni a 2010-es költségeket. De két dolgot látni kell. Az egyik az, hogy a költségek, kiadások oroszlánrésze az alatt a fél év alatt jelentkezik, tehát 2011. január 1-jétől június 30-áig, nem előbb, nem később, akkor kell fölhasználni. A másik az, hogy ez egy nagyon sokrétű költségstruktúra. Ez egy kicsit olyan, mint egy futball-világbajnokság, hogy vannak rendezési feladatok; aztán vannak vendéglátási, egy public-private partnership, amelyiknek minden irányban működnie kell, önkormányzatok is be fognak szállni, szponzorok, úgyhogy nagyon nehéz egy számban összegezni. Egy ponton túl csak becsülni lehet. Számolni lehet a kormányzati kiadásokkal, és azon túl becsülni, hogy még mi jöhet ehhez hozzá.

Sajátossága ennek az elnökségnek, hogy trióban hajtjuk végre. A trió viszonylag új intézmény az Unióban, három vagont egymáshoz kapcsolva másfél évig együtt utazunk. Nekünk a spanyol-belga partnerekkel kell megoldanunk a feladatokat. Jól halad, és már dokumentum formájában rendelkezésre áll egy stratégiai program az egész másfél évre. Ebből készül, már készül egy ágazati szemléletű lebontás, ez a második dokumentum, és a harmadik a magyar nemzeti félévnek lesz majd a programja.

A prioritások kérdése visszatérően fölvetődik, hogy mik legyenek a prioritások. A prioritások tekintetében három kategóriában célszerű gondolkodni. Az első, amiről látjuk, hogy halad, halad, és majd a 2011-es első félévi ablakban megjelenik. Ilyen a 2014-20-as EU-költségvetés, a hosszú távú, amit pénzügyi perspektívának szoktunk hívni. Ilyen a lisszaboni versenyképességi stratégia új ciklusa, ami akkor fog majd történni. Ilyen nagy eséllyel és számunkra nem közömbösen Horvátország EU-csatlakozása. Ilyen lehet kicsit tán kisebb eséllyel Románia és Bulgária schengeni csatlakozása. Ilyen lehet megint csak az EU Duna-stratégiájának a megérlelődése, és még van néhány, a lista nem komplett, inkább csak illusztráció, tehát vannak folyamatok, amelyeket nagyon kell figyelni, hogy ebből a folyamatból mi esik majd 2011 első félévére.

Lesznek, s kell, hogy legyenek magyar sajátosságok, prioritások. Itt célszerű keveset és fontosat kiválasztani. Például ilyenként jelentkezik a vízpolitika, ezt nagyon tágan értelmezve. Azt hiszem, ez már az Akadémián fölmerült, politikai szinteken fölmerült, tehát ebből valamit ki lehet hozni, ez egy nagyon jó téma. Ilyen lehet esetleg a regionalizmus, ezt is érlelni kell, amiben a régiók sajátosságai, gazdasági, etnikai sajátosságai, együttműködése, határokon átnyúló regionális kapcsolatok, nagyon sok minden beleépíthető. Vigyázni kell, hogy túl sokat ne tervezzünk, mert jön a harmadik kategória, a váratlan dolgok, és éppen az elmúlt évek szolgáltak számos tapasztalattal a tekintetben, hogy programok készülnek, és az élet fölülírja őket. Az én könyvespolcomon ott sorakoznak azok a tanulmánykötetek, amelyeket a most folyó francia-cseh-svéd elnökségre írtak, és azok általában úgy kezdődnek, hogy a trió legnagyobb eseménye lesz a lisszaboni szerződés életbelépése és minden, ami abból következik. Ami elmaradt, az a lisszaboni szerződés életbelépése. Ez nem történt meg. Helyette voltak energiaproblémák, helyette volt orosz-grúz konfliktus, és ma a francia elnökséget annak alapján értékeljük, hogy Sarkozy elnök mennyire volt fordulékony és gyors ezeknek a váratlan dolgoknak a kezelésében. Tehát a dolog kicsit a futballhoz hasonlítható, hogy azt nem tudom előre megmondani, hogy a 70. percben honnan fog jönni a labda, jó játékosokat kell a pályára küldeni, akik minden helyzetet tudnak kezelni. És kicsit az elnökséggel is így vagyunk, hogy jó játékosok kellenek minden szinten, akik a váratlan helyzeteket is tudják kezelni. Ez nem zárja ki a tervezést. Az egész ország megméretik majd, és ebben a diplomáciai teljesítőképességünk is mérlegre kerül.

Két szót szeretnék még mondani, és akkor tényleg befejezem. A költségvetés adott helyzetében a Külügyminisztériumtól két lépésben elég sok pénzt vontak el. Egyszer 1,2 milliárd forintot, aztán 2,3 milliárd forintot. Ez elég nagy érvágás. A minisztérium rengeteg intézkedést tett és készített elő, hogy eleget tegyen ezeknek a megszorításoknak. Külön probléma, hogy az akkori forintárfolyamon, 245,50 forintos euróárfolyamon történt tervezés a Külügyminisztériumot ma nagyon sújtja, mert a meggyengült forint miatt minden egyes euróért, ha 300 forint körüli összeget kell letenni, akkor annyival kevesebb a pénz. A működőképesség határára jutott el a külügyi szolgálat. Hiába csökkentette a Külügyminisztérium 5 és fél százalékkal a fizetéseket, adja el az ingatlanokat, nem küld hazatérők helyére utódot, nyugdíjaz csoportosan embereket, még mindig nem tartunk ott, hogy teljesíteni tudnánk a feladatokat.

Azt gondolom, hogy először is a minisztérium hatáskörében meg kell hozni minden intézkedést, erre én kész vagyok, hogy gyorsan és határozottan intézkedjünk, ami a saját hatáskörbe tartozik. Utána egy ponton túl a kormányhoz kell fordulni, és elé kell tárni a problémákat. Úgy látom a helyzetet, hogy a kormány is egy ponton az Országgyűléshez fog fordulni és megosztja vele a problémákat, hogy Magyarország milyen külképviseleti hálózatot tartson fönn. Az én felfogásom szerint konzuli védelmet a kerek földön mindenütt kell valamilyen módon biztosítani, mert bárhol kerülhet magyar állampolgár olyan helyzetbe, hogy védelemre van szüksége. Egy ennél szűkebb körben, de még mindig viszonylag tág körben tudnunk kell, hogy mi történik a világban, első kézből, jó forrásokból, értenünk kell a világfolyamatokat, és a globális világban ez elég messzire terjed. És van egy belső kör, amit megpróbálunk meghatározni, kicsit mások tapasztalatait is figyelembe véve, ahol Magyarország valódi játékos, aktív, tehát ahol valamit tud tenni, a folyamatokra tud hatni, ahol súlya van a fellépésünknek vagy érdekünk, hogy fellépjünk. Ebben a körben kell jól fölszerelt, akcióképes nagykövetségeket működtetni. Annak nem látom értelmét, hogy üres ház, rajta a réztábla, és benn két ember számolja a filléreket, ilyen nagykövetséget kár fönntartani.

Hozzánk hasonló méretű és nemzetközi beágyazottságú országok, egy Finnország, egy Dánia - most nem hajszálpontosan a lakosságszámára, hanem az érdekeltségre, a kifelé fordulásra gondolok - egy közepes méretű hálózatot tartanak fönn. Ezt kell jól megállapítani, hogy ki legyen. Nem hagyhatók ki belőle az EU- és NATO-tagok, mert ez életünk fő tere; a tág szomszédságunk; a nemzetközi szervezetek, különös tekintettel a nemzetközi gazdasági szervezetekre, és a föltörekvő erős gazdaságok. Ezen túl meg kell gondolni a jelenlétünket. Úgyhogy ennek bizonyos vonatkozásai a bizottság elé is fognak kerülni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr, a bevezetőjét. Most képviselői kérdésekre kerülhet sor abban a szokásos formában, ahogy a bizottságban ez meghonosodott. Tehát lehet kérdést feltenni, a feltett kérdésre adott válaszra még egy alkalommal reagálni. De én remélem, hogy egy rövid és tartalmi beszélgetés tud lezajlani a jelölt úr és a képviselők között, már csak azért is, mert ahogyan a jelölt úr mondta, amikor visszatér most mint külügyminiszter-jelölt, csupa ismerősbe, régi barátba boltik mindenhol, aminek az az előnye, hogy sok mindenkit ismer. Ennek viszont a másik oldala, hogy őt is sok mindenki ismeri, és ilyenformán a perszonális kérdések tulajdonképpen háttérbe szoríthatók a tartalmi kérdések mellett, azaz nem az a kérdés, hogy a jelölt egyébként emberileg, képességeit tekintve mennyire alkalmas - hiszen abban biztosak vagyunk valamennyien, hogy alkalmas -, hanem lehet beszélgetni a külpolitika lehetséges tartalmáról, illetve olyan súlyos kérdésekről, amiket egyébként érintett is a külügyminiszter-jelölt úr. Parancsoljanak, képviselőtársaim!

Én előzetesen azt láttam, hogy Szirbik Imre, Ivanics képviselő úr, Firtl alelnöktársam, Manninger képviselő úr jelentkezett. (Többen jelentkeznek.) Ó, hát szinte mindenki jelentkezik. Akkor a sorrend úgy lenne, hogy minthogy külügyminiszter-jelölt úr a kormányt képviseli e székből, megadom a szót Ivanics képviselő úrnak, aztán a többieknek is felváltva, de arra kérek mindenkit, hogy legyen tekintettel arra a kényszerű helyzetre, hogy az időnk véges, és szorítkozzon a lényeg megfogalmazására, és arra is lehetőleg röviden és tömören. Köszönöm szépen.

Parancsoljon!

Kérdések, észrevételek, reflexiók

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Jelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Az 52. percben tartunk a bizottsági ülésen, és számítások szerint az eredeti terv szerint 38 perc van hátra arra, hogy a kérdéseinket feltegyünk, és a jelölt úr válaszoljon, bár lehetséges, hogy kis csúszás ezen a ponton bekövetkezhet. Én ezt remélem is.

Meg is értem, hogy a jelölt úr ilyen hosszan beszélt ezekről az elképzelésekről. Én személyesen azok közé tartozom, akik csodálkoztak 2004-ben, hogy nem Balázs Péterből lett az uniós biztos, amikor megtörtént a váltás Magyarországon. Azt gondolom, méltatlanul mellőzték az elmúlt öt évben a magyar diplomáciában. Az imént is láthattuk, felkészültsége révén kiválóan alkalmas lett volna az elmúlt években is ennek a munkának az elvégzésére.

A magyar külpolitika az elmúlt években érdekes utat járt be. Ön is említette, hogy gyakorlatilag egy kicsit átrendeződtek a különböző hangsúlyok, és ilyen módon bizony a Külügyminisztériumból bizonyos feladatok, bizonyos irányadó lehetőségek kikerültek. Én remélem, hogy ez visszakerül. Sajnos, komoly fiaskóink is vannak, hiszen már az EU-ba való belépéskor, amikor önt követte a következő magyar biztos, ő először nem felelt meg az energiaügyi poszton, utána átment az adóügyire, aztán az évek során Magyarország helyzetéből következően egyre kisebb reputációnk lett. Erről tegnap a miniszterelnök-jelölt is beszélt, ön is említette, hogy a presztízs visszaállítására szükség van.

Azt gondolom, hogy ha így sorba vesszük a dolgokat, akkor pontosan tudjuk és látjuk, az elemzők is megírták, hogy gyakorlatilag Gyurcsány Ferenc, mikor már Magyarországon végképp ellehetetlenült, az egyik legnépszerűtlenebb politikusként szerepelt, akkor megpróbált futni egy európai kört, amiben aztán tovább rontotta Magyarország helyzetét. Részint ez vezetett ahhoz, hogy Gyurcsány Ferencnek le kellett mondania. Komoly károkat okozott tehát a magyar diplomáciának. A diplomáciában hosszú éveken keresztül zajlik az építkezés, de egy ilyen dologgal rövid időn belül nagy károkat lehet elérni.

Az a kérdésem, hogy hogyan tervezi, hogy ezt a reputációt visszaállítsuk. Hogyan lehetséges ez, amikor önnek egy éve van arra, hogy a külpolitikában valamilyen módon rendet tegyen? Önt tegnap a miniszterelnök-jelölt a szakértők között sorolta fel, és azt mondta, hogy ön nem is tervezi egy évnél tovább a külügyminiszterséget, nincsenek politikai ambíciói önnek sem. Az a kérdés, hogy ezek után az egy év munkáját kin fogjuk számon kérni. Persze, van egy számonkérési lehetőség, hiszen a választók majd megmondják. De hogyan lehet így felelősséggel elvállalni egy posztot?

Megmondom őszintén, annak ellenére, hogy én ellenzéki vagyok, az ön felkészültsége alapján azt gondolom, hogy személyéből fakadóan megpróbálja felelősséggel ellátni. Nem az ön személyét illetően van ilyen szempontból kérdés, hanem hogy az egy év alatt a külpolitikában okozott károkat hogyan lehet helyretenni. Ráadásul az is komoly probléma, amit említettünk, hogy nagyon sokszor ad hoc akciók voltak a külpolitikában, és ezek az ad hoc akciók okozták a legnagyobb károkat. Így sikerült azt elérnünk, hogy gyakorlatilag minden környező ország elhatárolódott Magyarországtól. Nem is olyan régen, másfél hónappal ezelőtt történt - március elején -, hogy itt volt Gyurcsány Ferenc a bizottsági ülésen, és megkérdeztem tőle is, hogy hogyan és miképpen lehetséges ez, de úgy látszik, az idő túlhaladta, és most már önnek kell dolgoznia azon, hogy ezek a kérdések megnyugtatóan rendeződhessenek.

Kérdésem, hogy visszaveszi-e az ön irányítása alatt a Külügyminisztérium a külkapcsolatok irányítását. Az orosz kapcsolatoknál említette, hogy túl sok volt a felső szintű találkozó, a külügyminiszteri kevés. Én örülök annak, ha végre helyükre kerülnek a dolgok, de van itt egy probléma. Tegnap a miniszterelnök-jelölt, amikor felsorolta a jelöltjeit, azt mondta, hogy új piacok és új befektetők megszerzésében a magyar diplomáciának is bőven van feladata, miként szükséges Magyarország nemzetközi reputációjának megerősítése, satöbbi, satöbbi. Az a kérdésem, hogy hogyan kívánja ezt elérni. Erről kevés szót hallottunk, keveset hallottunk arról, hogy hogyan lehetséges a válságkezelés, hogyan lehetséges ezt megoldani. Az imént említette - ezen egy kicsit elgondolkodtam, először örültem, de aztán nem értettem, ezért kérdezek vissza -, hogy keveset akar utazni. Hogyan lehet új befektetőket szerezni, hogyan lehet új piacokat felderíteni, ha kevesebbet utazik?

A jelenlegi helyzetben a magyar válság sokkal rosszabb, mint általában a többi országé, hiszen Magyarország teljesen legyengült állapotban kapta ezt a világválságot. Ezért érdekes az, hogy Magyarország hogyan cselekszik, tehát a válsággal kapcsolatos teendőire lennék kíváncsi, főleg annak fényében, hogy Bajnai miniszterelnök-jelölt azt mondta, hogy ennek a kormánynak egyetlenegy feladata van, a válság kezelése. Hogyan történik ez a Külügyminisztériumban?

Mai hír - és nem értettem pontosan, hogy hogyan is kell ezt értelmezni - hogy Veres János keleti kapcsolatokért felelős miniszteri biztos vagy kormánybiztos lesz. Egyrészről nyilván azt se értjük pontosan, hogy mit jelent az, hogy keleti kapcsolatok. Ebben a Közel-Kelet és a Távol-Kelet is benne van, vagy pedig csak az a keleti rész, amit ön kiválóan elemzett? Tényleg sajnálom, és nem szeretném, ha ez bármiféle módon félremenne, nem cinikus megjegyzésnek szánom, de tényleg sajnálom, hogy egy éve van csak, mert azt gondolom, az a stratégia, amit felvázolt, még jó is lehetne az orosz kapcsolatokban és a szomszédos országokkal, a keleti szomszédos országokkal és a kaukázusi országokkal kapcsolatban. De hogyan csatlakozik, hogyan találkozik ez a két dolog? Ha ön stratégiai ágazatként jelölte meg, akkor ezt ki fogja vinni? Veres János? Vagy a Külügyminisztérium? Megmaradhat-e így a hangsúly ugyanúgy a Külügyminisztériumban?

Engedjen meg még egy észrevételt! Én személy szerint is 1989-ben résztvevője voltam a páneurópai piknik szervezésének, ami augusztus 19-én történt. Furcsa dolgok történnek ennek kapcsán, és nyilván a 20. évfordulóra sokan és sokféleképpen figyelnek. Bízom abban, hogy jól sikerül majd ezt rendezni, és Magyarország tényleg ki tudja használni azokat az előnyöket, amelyek ebben rejlenek. De azt nem értem pontosan, hogy a vasfüggöny átvágása május 2-án kezdődött, és június 27-én egy sajtótájékoztató történt. A fontos események május 2-án, augusztus 19-én és szeptember 10-én történtek, tehát ezek a meghatározó dátumok. Most az a kérdés, hogy hogyan rendezi ezt a magyar diplomácia. Még egyszer mondom, mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy ebből előnyünk legyen. Én ezt a múltkor a nagykövetek meghallgatásakor is megkérdeztem, hogy ők hogyan tervezik. Sajnos, vannak ezzel kapcsolatban problémák, hiszen van egy olyan emlékmű, ami nem megfelelő helyen szerepel. Jó lenne ezt is rendezni, ha ebben partner tud lenni, annak nagyon örülnék, mert gondolom, az a feladatunk, hogy a történelmet a maga valós helyzetében tudjunk bemutatni így 20 év elmúltával is.

Zárásképpen van egy kérdésem. Tegnapi hír volt, ettől függetlenül is kérdeztem volna öntől mint az EU kiváló ismerőjétől és szakértőjétől; gondolom, erre most nem lesz ideje válaszolni, de azért felteszem, mert tényleg foglalkoztat: mit gondol, minek köszönhető, hogy a magyar társadalom képe az Európai Unióról az egyik, ha nem a legrosszabb a 27 államban? Hogyan lehet ezen javítani?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miniszterjelölt úr, mindjárt megadom a szót, csak előbb meg kell hogy állapítsam, hogy ha vendég lesz itt nyilván ezen a bizottságon, akkor hozzá kell szoknia, hogy bizonyos dolgok elég érdekesen alakulnak. Tehát ha az ember azt gondolná, hogy egy alapos és hosszú bevezetőt mond, ez jót tesz a tartalmi munkának, ez valószínűleg így van, viszont azt a veszélyt felvetíti, hogy a képviselőknek a hosszú beszédről nagyon sok minden jut eszükbe, és ha az elnök azt kéri, hogy ezt tömören és ne nagyon mondják el mindet, akkor biztos, hogy elmondanak mindent, ami az eszükbe jut róla. Ezt csak azért mondom el itt a válasz előtt, hogy mindezt azért vegye figyelembe ön is, amikor megfogalmazza a válaszait.

Megismétlem a kérésem, amit viszonylag egyszerűen próbáltam megfogalmazni, hogy arra kérek mindenkit, hogy valamivel azért rövidebben próbáljuk kifejteni a kérdéseinket. Előre is köszönöm.

Parancsoljon! (Közbeszólás.) Én nem ragaszkodom hozzá, ezt kérem, hogy ha lehet, bár szinte ez lehetetlen, de Ivanics képviselő úr érezze úgy, hogy a kérdéseire választ kapott.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Mit lehet egy év alatt csinálni? Sokat is, meg keveset is. Nagy hibát egy nap alatt is el lehet követni, és nagy jót is lehet egy nap alatt tenni. Azzal a szóval kezdtem a magyar külpolitika fő jellemzőinek fölsorolását, hogy folyamatosan, utána mondtam, hogy kiszámítható. Ha most a következő egy év alatt nem teszünk meg mindent azért, hogy az EU-elnökség előkészítése megfelelően folyjék, akkor 2011 első félévében nem leszünk a helyzet magaslatán. Tehát mindenkinek kötelessége, hogy abban az időben, ami neki adatott, tegye meg a maximumot. Mi így tárgyaltunk az EU-val hosszú időn át, és volt egy csodálatos folyamatosság, ami átívelt kormányokon, és ugyanabba az irányba haladtunk tovább, tovább azon az úton, sokszor változó szereplőkkel.

Egyszer csináltam magamnak egy táblázatot, hogy az alatt a hosszú évtized alatt kik voltak miniszterek, országgyűlési bizottságok elnökei, tárgyalók, nagykövetek, és a többi. Kiderült, hogy ugyanaz a körülbelül másfél tucat ember forgott ezeken a pozíciókon, de mentünk szépen ugyanabban a kerékvágásban. Azt gondolom, hogy ezt csinálni kell.

Hogy hogyan lehet elvállalni? Én csodálkoztam magamon a legjobban, hogy elvállaltam, de nagyon hosszú tárgyalások után egyszer úgy éreztem, hogy ezt most el kell vállalni.

Visszaveszi-e a Külügyminisztérium a teljes felelősséget? A Külügyminisztérium viseli a teljes felelősséget, én személy szerint viselem a teljes felelősséget. Igényem van arra, hogy maximálisan tömörítsem a funkciókat, például a külgazdasági szolgálat ügyében szeretném, ha azok szervesebb részévé válnának a magyar külképviseleti rendszernek. A Külügyminisztérium nagyon figyeli, hogy ki hova utazik, és próbálja segíteni más tárcák utazását, de más kormányzati szervek külkapcsolatait is, így tudjuk ellátni a felelősségünket. Ebben egyetértés van a miniszterelnökkel. Az egyik pont, amit vele egyeztettem, pontosan ez, hogy a Külügyminisztérium teljes felelősséggel vigye a maga feladatait.

Nagyon nagy esemény lesz ez a határátvágás. Mint volt németországi nagykövet, rengetegszer átéltem ennek a különböző ünnepségeit, tán minden szereplőjét megismertem, és utána is olvastam attól kezdve, hogy a határőrség országos parancsnoka '89-ben készített az MSZMP Politikai Bizottságának egy rövid jelentést, melyben jelezte, hogy a nyugati műszaki határzár már mindent jelez, csak határsértőt nem, tehát a szélre, a vadakra és mindenre reagál, teljesen elavult, és jó lenne lebontani. Így kezdődött a dolog, és ebből lett aztán politika, de azt mindnyájan tudjuk, hogy június 27-én Horn Gyula és Alois Mock ebből csinált egy olyan eseményt, ami azóta is rajta van minden képernyőn. Utána volt egy próbahatárnyitás a pán-európai piknik keretében augusztus 19-én, amikor kipróbáltatott, hogy ez hogyan működik kicsiben, és szeptember 11-én pedig nagyban. Ez a három dolog zajlott a magyar határon, tehát ezt a három dolgot érdemes is fölfűzni, mint egy eseménysort, és mindegyikről megemlékezni. Most folynak az előkészületei a június 27-ei esemény megünneplésének.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, kíván reagálni a válaszra?

IVANICS FERENC (Fidesz): Igen, köszönöm szépen. Köszönöm a válaszokat. Nyilván vannak olyan kérdések, ahol a folyamatosság erős. Annak örülök, hogy a Külügyminisztérium gyakorlatilag visszaveszi azokat a területeket, amelyek az irányítása alá tartoztak korábban, ez nyilván elismerése annak, hogy bizony voltak problémák a külügyi területen.

Egy kicsit hiányosnak érzem azonban a válaszát, hiszen a válságkezeléssel kapcsolatos dolgokban kevés dolgot említett. Persze lehet, hogy erről az új posztról ön sem tudott, bár akkor a kormánykoordináció kérdéses, hogy a keleti kapcsolatokkal mi a helyzet. De összességében azt gondolom, és nyilván többet már nem kapok szót, el kell hogy mondjam, tehát nagyon sajnálom, hogy ön ilyen szituációban lesz külügyminiszter, hiszen egy olyan kormánynak lesz a tagja, amely gyakorlatilag a válságkezelésre összpontosít, meglátjuk, hogy milyen sikerrel. Egy olyan kormánynak lesz ön a tagja, amely kormány egész érdekes körülmények között, ugyan jogszerűen, bár mégis sokfajta módon megkérdőjelezhetően folytatja a munkát. Egy olyan kormánynak lesz tagja, amelyben több olyan ember van, aki folytatja azt a munkát, amivel egyébként az előző kormány megbukott. Azt is sajnálom, hogy egy év után búcsút mond a politikai munkának, mert ez nagyon rövidre szabja a perspektívát. Nyilván nyitott egy választás, de azért ez mégis fontos kérdés.

A pán-európai piknikkel kapcsolatosan a folyamat május 2-án kezdődött. Horn Gyuláék egy fontos aktust tettek ott június 27-én, hiszen a világ számára nyilvánvalóvá tették ezt a dolgot. De még egyszer abban kérem a segítségét, hogy ott van egy emlékmű rossz helyen, azt szeretnénk a jó helyre tenni, ebben nyilván ön tud segíteni. Ezen túl engedje meg, hogy az augusztus 19-ét árnyaljam, ott azért egy elég határozott lépés történt, amihez az akkori hatalom asszisztált, hála istennek úgy, hogy fogalma se volt, hogy mi történik. Meglehetősen jól ismerem az akkori történéseket. Tehát ott egy spontán határnyitás történt korábban, később megvoltak az egyezségek, és a civil szervezetek kezdeményezésére ez megtörtént, de ebből mindenképpen jól kell kijönni.

Tehát azt látom, hogy ön nehéz helyzetben veszi át a munkát, sajnos a költségvetési keretek meglehetősen szűkek, nem tudom, hogy hogyan lehet így megfelelően Külügyminisztériumot irányítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Ha kíván a miniszterjelölt úr akár most, akár egy másik kérdésre válaszolni, azt nem szeretném, ha a rendszerváltás történetét újra megbeszélnénk itt, illetve azt gondolom, hogy ha a képviselő úr úgy gondolja, hogy a miniszter úrnak majd folytatni kell a munkáját egy év után, akkor ezért tud tenni szerintem. (Derültség.)

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Május 2-án jön Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter, augusztus 19-én jön Angela Merkel német kancellár, tehát vannak itt események.

A válságkezelésért először a megtett intézkedések kommunikálása egy szép külügyi feladat, utána további támogatás megszerzése, főleg a tehetősebb partnerektől, emiatt sok mindent kell tennünk. Első napokban fogok ezzel foglalkozni, és a nyilvánosságot is tájékoztatom.

Ez a kormány, ha én most nagykövet lennék Budapesten, azt mondanám, hogy nem népszerű, de jogszerű. Most találkoztunk össze, nekem most ez adatott meg, ezt vállaltam, és ezt fogom csinálni, ha kineveznek.

Képviselő úr mondja, hogy úgyse fogok válaszolni a magyar társadalom EU-képére. Értem ezt a dolgot, mert itt nagyon messzire lehetne menni, hogy mi az objektív, mi a szubjektív elem ebben, ezt ismerjük, és öt éve különösen figyelemmel kísérjük, hogy Magyarországon milyen képe verődik vissza az Európai Uniónak. Az okok egy része az Unióban keresendő, hogy miért olyan, amilyen, másrészt bennünk, hogy miért látjuk olyannak, amilyennek látjuk, olykor sötétebbnek. Hozzáteszem, hogy a legpozitívabb uniókép Albániában mérhető.

ELNÖK: Ez valóban tanulságos. Most Szirbik képviselő úré a szó. Parancsoljon!

SZIRBIK IMRE (MSZP): Én igyekszek az idővel takarékoskodni, és ott folytatnám, ahol miniszterjelölt úr abbahagyta, hogy ha nagykövet lenne, akkor milyen jelentést adna, hogy nem népszerű, de jogszerű. Én szeretném, ha egy betűvel rövidebb lenne egy év múlva, és "jószerű" is lenne ez a kormány úgy, hogy a tagjai megteszik mindazt, amit lehet. Én azt hiszem, hogy Ivanics képviselő úr ugyan nem mondta ki, de abban a kérdésben, ami az alkalmasságot illeti, szerintem a bizottság egyhangúlag igent tud majd mondani.

Néhány rövid megjegyzést hadd tegyek mint Délvidékről származó ember! A szomszédok közül elsősorban Szerbia számomra a legizgalmasabb, hisz vele határos megyéből jöttem. Elsősorban a szerb vízumkérdések, amik számomra izgalmasak mint a vajdasági magyarok egyik legfőbb kérdésköre.

A másik: mint közgazdász ma hallgatván különféle elemzőket, a válság megoldását igazából két irányból várja a világ, Amerikából - erről volt szó - és a Távol-Kelet hatalmas tartalékaiból. Itt India és Kína, amelyik fölmerül. 2007-ben volt alkalmam meghallgatni a kínai pénzügyminiszter-helyettest Pekingben, aki azt mondta, hogy olyan tartalékaik vannak, hogy a világ aranykészletét nem tudták volna mozgósítani, hogy át tudják konvertálni egy részét. Kérdés az, hogy a magyar diplomácia ennek a kvázi látens tőkének a Magyarország számára való elérhetőségét hogyan gondolja.

A harmadik dolog - és én örülök, hogy egy olyan személyiséggel találkozhatok, aki Dániát ismeri -: egy történetet szeretnék majd megerősíttetni vagy megcáfoltatni. Ez abból a szempontból izgalmas, hogy Magyarország csatlakozási deregulációi le fognak járni bizonyos időn belül, és itt a földkérdés egy izgalmas kérdés lesz. Én olyasmi történetet ismerek Dániából, hogy a dánok a kis nemztet és a kis nyelvet úgy próbálták forgatni kvázi a vikingig, hogy Dániában az vásárolhat földet, aki dán nyelven teszi le a mezőgazdasági alkalmasságáról szóló vizsgáját. Nem azért nem vásárolhat földet, mert nem engedik meg a dánok, hanem nem volt jó a dán nyelvi fölkészültsége. Magyarország számára ez a kapu, ha ez valós kapu, talán nagyon sok kérdést megoldhatna úgy, hogy nem ütköznénk bele az európai versenyjogba. Nem biztos, hogy a holland telepes vagy az osztrák farmer megtanulna olyan szinten magyarul, hogy érdemes lenne neki Magyarországon földet vásárolni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ha így lesz, akkor nem a magyar földművesek lesznek a legízesebben magyarul beszélő rétegünk. Külügyminiszter-jelölt úr!

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Nagyon röviden: a nyugat-balkáni vízumliberalizáció egy uniós szintű téma, minthogy schengeni övezethez tartozunk. Ebben Magyarország nagyon aktív, ezt nagyon szorgalmazzuk. Országokra lebontott feladattervek vannak most az egyes államoknak, hogy mit kell teljesíteniük ahhoz, hogy ezt elnyerjék.

A távol-keleti működő tőkét mozgósítani kell, ebben teljesen egyetértünk.

A dán nyelv a világ egyik leglehetetlenebb fonetikájú nyelve. Én az olvasásig jutottam benne. Ez egy csapda egyébként, mert magyarul nagyon gyorsan megtanulnak törökök, arabok, és éppen a gazdag befektetők birkóznak nehezen a magyar nyelvvel. Egy németnek vagy egy franciának ez nagyon nehéz, úgyhogy én ezzel vigyáznék.

ELNÖK: Firtl Mátyás úrnak adom meg a szót. Próbáltam rögzíteni a jelentkezéseket, ha tévesztenék, vagy valaki kimarad, kérem, jelezzék.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egy gyors reagálás Szirbik képviselő úrnak: Ivanics képviselő úr sem a felkészültségét kritizálta, egy-két dolog kapcsán elvárt volna pontosabb válaszokat a kérdésekre, amiket feltett. Ennyit erről.

Én röviden, tényleg nem hosszan azt szeretném megkérdezni öntől, hogy ön mint leendő új külügyminiszter az Európai Unióban a határokat valóban jogilag átjárhatónak vagy gyakorlatilag is átjárhatónak tartja-e, hiszen ebből sok-sok problémánk akad akár Szlovákia, akár Ausztria irányában.

Ebből fakad a következő kérdésem, amit külügyminiszter asszonynak föltettünk, de Draskovics Tibor válaszolt rá. Mekkora esélyt lát a következőre: a határon átvezető utak dolgában mindenhol államközi szerződéseket kell állítólagosan módosítani, legyen az akár egy kerékpárút vagy gyalogosút. Mikor szándékoznak ezen a területen előbbre lépni? Mert az egy dolog, hogy mindig azt a választ kapjuk, hogy ez államközi szerződés tárgya, de ezen a területen mikor várható egyfajta előrelépés?

Miniszterjelölt úr említette a 2011-es európai elnökségre való felkészülésünket. Azt is megfogalmazta, hogy mindenki tegye meg a magáét, és aztán menjünk ugyanazon a kerékvágáson. Innen fakad a kérdésem. A jelenlegi ötpárti munkacsoportot jónak tartja-e? A felkészülésben ön mint miniszter ezeknek a munkacsoportoknak az ülésén részt fog-e venni? Azt is szeretném megkérdezni - ugyan érintette, hogy ennek a feladatnak az összehangolását miként látja -: mi a véleménye arról, hogy netán éppenséggel pont a Külügyminisztériumnak kellene ezt az egész felkészülést koordinálnia? Ezzel együtt teszem fel a következő kérdésemet, hiszen ebben törvényjavaslatot, aztán módosító javaslatot tettünk: a Külügyminisztérium költségvetésében külön soron biztosítani kellene ezekre a forrást. Ugyan azt is megfogalmazta, hogy ezek leginkább 2011 táján fognak megjelenni, de a felkészülést, én úgy gondolom, már időben meg kell kezdeni, a forrásokat időben el kell költeni ahhoz, hogy megfelelő módon tudjuk lebonyolítani ezt az elnökséget.

Ebből fakad az a kérdésem is, hogy ön említette a prioritásokat, amikkel tulajdonképpen ebben az ötpárti munkacsoportban hasonlóan foglalkozunk. Arra szeretnék kérdést feltenni: lát-e esélyt arra, hogy valami budapesti stratégia néven is meg tudna jelenni ennek a 2011-es elnökségnek a során?

Jelölt úr az energiaproblémákat csak egy szóval említette, hogy energiaproblémák. Innen fakad a kérdésem abban a tekintetben, hogy lát-e esélyt arra, hogy a Nabucco-projektet ugyanolyan szinten tudjuk továbbvinni, mint ameddig jelenleg vittük. Lát-e esélyt arra, hogy további forrásokat tudunk erre szerezni, segíteni, lobbizni annak érdekében, hogy ezek a források rendelkezésre álljanak? Kérdezem ezt azért, hiszen egy közös műsorban beszéltünk ezekről a kérdésekről valamikor a televízióban is, szerepeltünk egy körkapcsolásos európai uniós műsorban Szanyi Tiborral, Schmitt Pállal, Tabajdi Csabával. Innen fakad a kérdés. Jó lenne, ha a kérdéseimre válaszolna.

Köszönöm szépen.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Tudjuk, hogy a határok átjárhatók, a schengeni övezetben már fékezni se kell a határon. Románia felé még személyi igazolvány felmutatásával tudunk egyelőre átjutni, majd ott is eljön a nap, amikor már ott se kell fékezni. Ez egészen fantasztikus változás ahhoz képest, ami az én életemben történt, gyomorszorító határkontrollokon estünk át. Ez persze nem változtat azon, hogy a szuverenitás területhez és állampolgárokhoz tapad, tehát Szlovákia szuverén állam, centire meg van rajzolva a területe, és ezért szükséges az, hogy ha egy határon átmenő utat építünk, akkor ahhoz államközi szerződés kell.

Az elmúlt években transzeurópai vasút-koordinációval is foglalkoztam, és például iszonyú nehézségek árán sikerült Strasbourg mellett a Rajnán egy vasúti hidat újjáépíteni. Én voltam legjobban meglepve, hogy az EU két alapító tagállama, Németország és Franciaország képtelen volt megegyezni abban, hogy hogyan osztozzanak meg a költségein, és ott állt az amerikaiak által összerótt, ideiglenes vasúti híd, amin jött a francia TGV, és lépésben átment az amerikai hídon, és most kezdték el építeni az újat, mert nem volt államközi szerződés. Ez nem változik.

Nem változik az, hogy egy gazdasági rendszert képez egy állam, egy háztartása van, egy pénze van, még akkor is, ha az euró. Az állampolgárság, a hadkötelezettség, az adófizetés és a többi maradnak, és van, ami változik, a személyek, áruk szabad mozgása és még sok minden.

Budapesti stratégia lehet-e? Lehet. Lehetne például egy Duna-programra ráírni, hogy budapesti stratégia. A legnagyobb település a Dunán Budapest, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, szinte a központja az egész Dunának, hagyományaink vannak a Duna Bizottságot illetően.

Az EU-elnökség ötpárti vagy most négypárti munkacsoportját nagyon jónak tartom, kifejezetten jónak tartom, és bármikor hajlandó vagyok megjelenni, és általában a Külügyminisztérium, ha erre igényt tartanak.

Nabucco-ügyben, azt hiszem, Magyarország egyike azoknak, akik sokat tettek. Nekünk van egy igen hatékony Nabucco-nagykövetünk, aki mellesleg a Külügyminisztériumban van. Ez még rímel azzal is, hogy ez keleti gazdasági megbízott, ilyen korábban is volt, a jelenlegi moszkvai nagykövet, Gilyán György betöltött ilyen szerepet. Ezt a munkát csakis az illetékes kormányzati szervekkel, köztük a Külügyminisztériummal együttműködve lehet végrehajtani, máshogy nem is tud az illető dolgozni. Tehát azt hiszem, hogy kölcsönösen igényt kell hogy tartsunk az együttműködésre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Veress képviselő úr, parancsoljon! (Firtl Mátyás: Elnök úr, egy pillanat!) Bocsánat, eltértem a szokásostól.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Már csak azért is, mert miniszterjelölt úr a határkérdést ilyen könnyedén vette, szeretném azt is elmondani, hogy bizony ebben a kérdésben többször is interpelláltunk, mert mi nem látjuk ilyen könnyedén átjárhatóknak a határokat. Lehet, hogy azon az úton, ahol ön jár, illetve a főútvonalakon megfelelően lehet közlekedni, de egyéb vonatkozásban ez nem jellemző. Ezért nem véletlenül tettem föl azt a kérdést, hogy mit kíván tenni a külügyminiszter annak érdekében, hogy az államközi szerződések minél előbb megkötésre kerüljenek, ezek az utak ki legyenek jelölve, hogy lehessen hol, mire államközi szerződést kötni. Ebben a kérdésben a magyar parlamentben egyébként határozat született, hogy milyen utakat akarnak megvalósítani, de azóta szintén nem történt ebben a kérdésben semmi. Csak ezt szerettem volna hangsúlyozni, hogy ezen a területen van mit tenni a Külügyminisztériumnak.

Szeretném jelezni önnek a határok átjárhatóságánál - itt visszacsatlakozva Ivanics képviselőtársamhoz -, hogy a pán-európai piknik helyszínén most is kint van az a tábla, amit annak idején pontosan a határok átjárhatóságának napján, a Schengenhez való csatlakozásunk idején tettek ki. Az más kérdés, hogy államtitkár asszony elég sokat tett annak érdekében, hogy a bécsi nagykövetség kezdjen ezeken a dolgokon, ügyeken dolgozni, meg is kezdték a munkát, de még mindig számtalan feladat van ezen a területen. Úgyhogy arra a húszéves évfordulóra úgy kellene azért készülni, hogy legalább az osztrákok takarják le a táblát, ha már egyszerűen csak gyalogosan, kerékpárral meg hintóval lehet közlekedni. Ez az egyik.

A másik, valóban a kérdés az, amit én föltettem, hogy a Nabuccot fontosnak tartja-e. Tudom én, hogy Bayer Mihály nagykövet úr a Nabucco-bizottság tagjaként is kérdezte ezt, hogy változatlanul prioritásként kezelik-e a Nabuccot, ha erre visszatérhetnénk.

Köszönöm.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: A határokon járható út ott van mindenekelőtt, ahol korábban határátkelő volt. Ez nagyon kevés. A magyar-román határon 50 kilométeres távolságok esnek ki, és egész egyszerűen nincs járható út, hiába szabad a közlekedés. Ehhez kell államközi megegyezés, ebben a magam részéről minden támogatást és munkát megadok.

Nabucco-ügy. Nabucco-ügyben Magyarországnak ez kimondott prioritása, és jó is lenne, ha így maradna hosszabb távon. A MOL által kidolgozott NETS-tervben, aztán most a legutóbbi EU-konjunktúracsomagban csekély mértékben, de azért szerepel egy magyar-horvát, egy magyar-román és egy magyar-szlovák vezeték-összekötés. Igaz, hogy 20 millió eurós szimbolikus összeg, ami talán 10 százaléka lehet a tényleges költségnek, de mégiscsak ott van. Az egésznek az a folytatása, hogy az észak-déli vezetékek épüljenek ki, mert kelet-nyugati vezetékünk van bőven, csak azok nem mindig működnek megbízhatóan. Ahhoz, hogy ez egy hálózat legyen, hogy minden irányban lehessen rajta közlekedni, ez kell, úgyhogy azt hiszem, hogy ebben egyetértünk.

ELNÖK: Köszönöm. Veress József képviselő úr most már jól felkészült.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Miniszterjelölt úr, azt szeretném megkérdezni, a piacépítés terén milyen konkrét lépéseket lát lehetségesnek. Ismerjük azt a problémát, hogy a nagyvállalatokkal való együttműködés folyamatos volt, és a zökkenői ellenére hozott eredményeket. Lát-e lehetőséget arra, hogy a kis- és középvállalati kör számára valamiféle piacbővítésben hatékonyabb eszközöket tudjon kialakítani, ismerve ennek a korlátait, hiszen például ehhez majd kell egy jól képzett munkaerő is?

Másik kérdés, ami kifejezetten az EU-s ügyekhez kötődne. Magyarország számára nagyon nem mindegy, hogy hogyan fog alakulni a következő pénzügyi perspektíva, és abban milyen esélyei lesznek a most kedvezményezett országoknak, hogy ezt a státuszt fenn tudják tartani. Hogyan látja, a realitásokat figyelembe véve mennyire tudja Magyarország megőrizni valamilyen szinten azt a felhasználható forrásmennyiséget, amelyet most felhasznál, vagy lényeges csökkentésre kell hogy felkészüljön az ország?

Köszönöm szépen.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: A piacépítés ügyében mindenekelőtt a Gazdasági Minisztériummal kell nagyon szorosan együttműködni, mert a hatáskörök egy jelentős része ott van. Én erre kész vagyok, mint olyan valaki, aki ott is dolgozott hosszú élete során. Ugyanakkor a diplomáciai szolgálatban számomra az a jó nagykövet, aki nem restelli a gazdasági ügyeket fölvállalni és eljárni minden ilyen ügyben. Ezt fogom kérni tőlük, ezt fogom hirdetni.

A pénzügyi perspektíva megint olyan dolog, hogy igen hosszú eszmefuttatást lehetne erről tartani, amire most nincs idő. Függ az egész költségvetés volumenétől. Ma alig több mint 1 százaléka az összes nemzeti jövedelemnek, tehát ez rendkívül csekély tulajdonképpen. Voltak már olyan javaslatok, Dominique Strauss-Kahnnak volt egy javaslata, hogy meg kellene duplázni egész egyszerűen az EU-költségvetést. Erre ma a donorok részéről nincs meg a hajlandóság, a befizetők részéről. Németország, mintha bolha csípte volna meg, a legkisebb javaslatra is összerezzen, és nem tud többet szánni most erre. Tehát ebben a keretben. A kérdés, hogy ezt a keretet meg tudjuk-e őrizni. Utána jön a következő kérdéssor, hogy akkor mik ennek az újraelosztási mechanizmusnak a szabályai. Persze, hogy Magyarországnak az a fő érdeke, hogy amíg csak lehet, a recipiens státuszát őrizze meg, és legyünk kedvezményezettjei a strukturális alapoknak is meg a kohéziós alapnak is. Ha lényegében ez a szabályrendszer, én ezt csináltam az Európai Bizottságban is, és ott többször összeültünk tanácskozni, hogy hogy lehetne még jobban szűrni a rászorultságot, de soha nem találtunk jobbat, mint ez az egy főre jutó jövedelmi szint, mert bármibe belekapunk, annak olyan mellékhatásai vannak, hogy elviszi az egészet valamerre. Tehát ez durva, egyszerű, de célravezető.

A mi a régióink közül a központi régió már kinő ebből a 75 százalékos szintből. Az egész ország esetében a kohéziós alapnál, ha 90 százalék fölé kerül, az egy főre jutó nemzeti jövedelem 90 százaléka fölé, akkor elveszítjük a kedvezményezettséget. Ha most az EU egy jó darabig nem bővül, és erre most van esély, Horvátország egy elhanyagolható mennyiség, akkor lényegében ezek a jövedelmi viszonyok vetíthetők előre, és ebben mi a szegényebbik oldalhoz tartozunk. Tehát azt mondanám, hogy ma erre van esély, arra van esély, hogy nagyjából ez a mechanizmus fönnmaradjon. Rengeteg igazságtalanság van ebben a rendszerben és rengeteg különérdek, az ember nem lát ki abból, hogy különösen távoli területek, ritkán lakott területek, magas hegyi mezőgazdaság és még nagyon sok minden, ebben a dzsungelben kell a magyar érdekeket érvényesíteni.

ELNÖK: Képviselő úr, parancsoljon!

VERESS JÓZSEF (MSZP): Ha jól értem, ön is azt mondja, hogy valamiféle innovatív megközelítésnek viszont van helye. Ön, aki éppen a TGV bővítésével foglalkozott, feltehetőleg látja, hogy itt óriási meccsek folytak, hogy Budapestig el lehet-e hozni ezt a hálózatot és rajtunk keresztül tovább, vagy gondolom, hogy egy Duna-stratégiának vannak bizonyos fejlesztési összetevői is, vagy fölmerült korábban ebben a bizottságban, hogy ha a talajminőség megőrzésében európai uniós közös fellépést tudunk elérni, akkor ennek mi lehetünk a kedvezményezettjei. Bízom benne, hogy egyetért azzal, hogy a következő egy évben ezeket a kérdéseket is érdemes megfontolni, hol lehetne esetleg napirendre tűzni az előkészítés jegyében. Köszönöm. (Dr. Balázs Péter bólogat.)

ELNÖK: Egyetért a miniszterjelölt úr. Hörcsik képviselő úrnak adok most szót.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Külügyminiszter-jelölt Úr! Ön az expozéjában említette, hogy értékalapú, érdekalapú külpolitikát kíván teremteni, ami mélyen nemzeti lesz vagy nemzetinek kellene lennie. Engem az antalli háromlábú külpolitikára emlékeztet, ami '90-ben a legnagyobb változás a magyar külpolitikában volt.

Engedjen meg három nagyon rövid kérdést ezzel kapcsolatban. Az első. Tehát az értékalapú külpolitikát említette. (Káli Sándor távozik az ülésről.) '90-ben, amikor megjelentünk az Európai Unió színpadán mint Európa Tanács tagjai, aztán '93-'99, tagok lettünk, satöbbi, egy újfajta érték képviselete jelent meg az Európai Unió porondján, és ez a kisebbségek értékeinek a képviselete. Én azt hiszem, az egy közös eredményünk volt, hogy a sajnos, el nem fogadott alkotmányban a kisebbségek említése legalább a preambulumban megjelent. Ez távol sem az, amit mi elképzeltünk.

Sajnos, az elmúlt öt évben sok kudarcot láttunk ezzel kapcsolatban. Nagyon sok sajtóhír is megjelent olyan címekkel, hogy az Európai Unió nemhogy két, hanem három mércével méri a kisebbségeket, és olyanok is megjelentek, hogy az Európai Uniónak nincs kisebbségpolitikája, hipokrita, satöbbi. Ön lát-e abban valami lehetőséget, hogy az Európai Unióban a közösségi szinten, a közösségi politikák között megjelenjen a kisebbségvédelem vagy maga a kisebbségpolitika? Hiszen úgy hiszem, hogy a magyar külpolitikának, például az európai parlamenti képviselőnek is van egy missziója ebben, ez egy hosszú út. Hol tartunk ebben? Hol tart az Unió?

A másik az értékalapú külpolitika. Ön nagyon jól tudja, hogy helyi lobbik alakulnak, csoportok jönnek létre sajátos érdekek védelmében. Ilyenként jött létre '90-ben a visegrádi négyek. Én úgy hiszem, hogy ennek az elmúlt tizenvalahány éves története is hullámzó, és talán a legnagyobb ütést akkor kaptuk - úgy is mondhatnám, hogy ennek a hiánya, amit hozott, ma is érezzük ennek a következményeit -, amikor Medgyessy Péter a koppenhágai folyosón egyedül maradt. Nem volt előkészítése. Itt a tárgyalásokra gondolok konkrétan, a koppenhágai tárgyalásokra a tagságunkkal kapcsolatban. Ilyen a mezőgazdaság, de nem akarok a részletekbe belemenni. Sajnos, azóta a visegrádi négyek együttműködése romokban hever. Nemrégen olvastam egy újságcikket, hogy változni fog a V4-ek. A V4 elnevezés marad, csak nem visegrádi, hanem varsói négyek lesz. Látja-e külügyminiszter-jelölt úr ennek a felélesztését, újraépítkezését, hiszen ez egy fontos lobbi lehet a kezünkben?

Végül még egy megjegyzés. Ön említette, hogy az Európai Unió előtt a legnagyobb kihívás az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, satöbbi. Emlékeztetem jelölt urat, hogy 2004-ben Josep Borrell, az akkori Európai Parlament elnöke, amikor megalakult az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés, említette, hogy mindez igaz, ennél is nagyobb kihívás az arab, a mozlim világ. Nem véletlen, hogy a franciák, Nicolas Sarkozy úr a mediterrán unió létrehozásával próbál egy másféle, egy új hangsúlyt adni az Európa-politikának. Ezt hogyan látja?

Köszönöm szépen.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket. A kisebbségek szerepeltetéséért az európai alkotmányban magam is harcoltam. Célszerű mindig hozzátenni, hogy mi a nemzeti és etnikai kisebbségekre gondolunk. Ez konventtapasztalat, hogy van, akinek erről nem ez jut az eszébe, hanem a gyermekek jogai, másoknak a nők jogai, megint másoknak a mozgássérültek jogai, tehát sokféle kisebbség van. Úgyhogy mi megtanultuk egy idő után, hogy mondjuk hozzá, hogy nemzeti és etnikai kisebbség. Az EU-ban én azért nem vagyok túl optimista - ez nem szegi a kedvemet, félreértés ne essék -, mert jó pár országnak rossz a lelkiismerete e tekintetben, azért, amiért úgy bánik a kisebbségeivel, amint bánik. Vannak homogenizáló nemzetállamok.

Amikor én megláttam a triónk beosztását az elnökségre, az egyik első dolog, ami eszembe villant, hogy jó társaságba kerültünk, mert a két latornak rosszabb a lelkiismerete, mint sokaknak másoknak. Tiszteletben kell tartanunk, hogy Belgiumban van egy flamand-vallon régió, közte a brüsszeli régió, és hogy komplikáljuk, van még egy német nyelvű terület. Ott a közlekedési büntetéseket három nyelven kapja meg az ember sebességtúllépés esetén.

Spanyolország küszködik a baszk szeparatizmussal, próbálja a katalán identitást elhelyezni. Ez a környezet nem a legsegítőbb, ugyanakkor nem lehet arról lemondani, hogy bizonyos normákat - és itt jön az értékelvűség - megfelelő nemzetközi forrásokból konzekvensen idézzünk, és megpróbáljunk mellé támogatást teremteni. De előrehaladni olyan mértékben tudunk, amilyen mértékben ez a támogatás fennáll.

Visegrád. Én mélyen hiszek a visegrádi együttműködésben, mert nemcsak egy földrajzi tömb vagyunk, nemcsak történelmileg fűzött össze a sorsunk bennünket, de egy piac is vagyunk, és a jelenlegi érdekeink is nagyon egyfelé húznak. Magyarország lesz az elnöke a visegrádi együttműködésnek júliustól egy éven át. Ez egy jó esély, tehát éppen ez az egy év az, amikor megpróbálhatunk valamit tenni. Most különösen érdekeltek vagyunk az uniós szomszédságpolitikában. A lengyeleket nagyon érdekli Ukrajna és Belorusszia. Minket és a szlovákokat is nagyon érdekli a déli szomszédság, tehát itt egymásra tudunk találni, talán valami közös nevező van. Nagyon nehéz a visegrádiakat összefogni, mert mindnyájan ennek az átalakulásnak ezen a rögös útján haladunk előre, és hol az egyik húz kifelé az együttműködésből, hol a másik.

Megértük Mečiar idejét, hallottuk Václav Klaust, aki nem akarta megérteni sajtótájékoztatón a Visegrádot, és azt mondta: could you spell it? Tudná betűzni? Micsoda? Visegrád? Úgy tett, mintha nem értené, de ez szándékos és eljátszott volt. Tehát nincs mindig meg a politikai akarat, az egység. Olykor erősebb, máskor gyöngébb. Én nem hinném, hogy romokban hever, tudniillik, ha egy picit mélyebben megyünk már a minisztériumok szintjén, a kutatóintézetek szintjén, a társadalom szintjén, ennek nagyon sok híve van, és érdemes építkezni. Nem kell mindig egy-két politikus szeszélyeire figyelni.

Én ott voltam Koppenhágában 2002-ben Luca napján, december 13-án, amikor éhen-szomjan csináltuk végig a tárgyalások záró szakaszát, és ott az egyik büfészerű helyiségben egy asztalnál ült a négy miniszterelnök, és tanácskoztak. Egyenként szólongattak akkor már minket, hogy befejező tárgyalásokra menjünk, és egyszer csak a lengyel azzal jött vissza: ne haragudjatok, megkaptuk, amit akarunk. Ők azt kérték, hogy az alapokból konvertáljanak valamit gyors pénzre, és azt mondták, hogy nekünk ez kellett, most már ki kell szállnunk belőle, ez volt a cél. Úgyhogy elbúcsúztunk. Maradtak hárman. Utána a cseh jött vissza ugyanezzel: elértük, ugye, nem, veszitek rossz néven? Akkor maradt Medgyessy és Dzurinda. Ők még ott egyeztettek. Utána Dzurinda jött vissza azzal, hogy ő is megkapta, amit akart. Így fogytak el. Nem volt ott megverve vagy egyedül, csak mások előbb kapták meg, és mi még erőltettük. Akkor kaptunk például a schengeni határ ürügyén még igen jelentős pénzeket, és miattunk maradt el a királynő vacsorája. Ezért sokan haragudtak ránk. A királyi protokollban van egy idő, amin túl a királynőt nem lehet várakoztatni. Képernyők voltak mindenütt, és egyszer csak megjelent, hogy a vacsora lemondva. Ingyen büfék voltak, addigra azok totálisan kiürültek, úgyhogy, amikor mi befejeztük a tárgyalást, már semmi ennivaló nem volt, viszont elértük, amit az adott körülmények között el lehetett érni. Ez csak egy történet volt, a lényeg, hogy Visegrádot tovább kell építeni.

ELNÖK: Remélem, megszívlelik a képviselőtársaim ebben a kis történetben rejlő tanulságokat.

Megadom a szót Pelczné Gáll Ildikónak.

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Néhány reflexiót arra, amit korábban elmondott, nagyon-nagyon röviden. Az egyik Albánia kérdése. Meglepett a válaszával. Nehéz összehasonlítani egy EU-tagállammal, főleg úgy, hogy Magyarország honnan indult 2004-ben, és hová jutott el; ez a 27. hely, utolsók között tanyázni nem túl szép dolog, talán nem kellett volna hiú ábrándokat kergetni, vagy olyan reklámokat közzétenni, aminek köze se volt a valósághoz. Ön is ezt mondta egyébként a Deák Klubban, hogy "Magyarországnak ki kell tűnnie ahhoz, hogy felemelkedhessen", Magyarország nem találta meg szerepét az Unióban, és ezt a hiányosságot minél előbb pótolni kell. Majd azt is mondta egy másik nyilatkozatában, hogy ennek többféle módja lehet, nekünk nincs nagy területünk, a népességszámunk korlátozott és csökkenő, ezért csak saját erején, tehetségén és ötletein múlik az, hogy hogyan tudja ezeket a szerepeket, illetve a lehetőségeit növelni. Nem nagyon tudta ezek szerint, de megválaszolja egy következő interjúban, mégpedig azt mondja, hogy a belpolitikai helyzet, hangulat az oka, hogy a magyarok szkeptikusak az Unióval szemben. Egyetértek a megállapításaival, Albánia ott a végén mondjuk talán nem volt teljesen helyénvaló.

A második megjegyzésem: adja el az ingatlanokat - ez maradt bennem, ez a mondatrész - nyilván finanszírozási problémák megoldásának az érdekében. Azért erről, ha bővebben tájékoztatna minket. Ez egy normális tendencia? Milyen nagyságrendű ez, főleg ha recesszióról van szó?

Nagyon nagy örömmel hallgattam az EU-ról az előadását, mert szinte előadásszerű volt, amit elmondott. Visszatérve Ivanics képviselő úrhoz, amit mondott tegnap Bajnai miniszterelnök úr, valójában válságkezelő kormányról van szó, aminek az egyik legfontosabb feladata megítélésem szerint a hitelesség helyreállítása. Nem hosszan, öt pontban, ha meg tudná jelölni a legfontosabb lépéseket, amik egy adott időtávon belül - fél éven belül, egy éven belül - mindenféleképpen meg kell hogy történjenek az ön tárcájához kapcsolódóan, hogy a hitelesség helyreállítására, lépések megtételére sor kerülhessen. Mire gondolok? Például, hogy miért szkeptikusak esetleg a magyarok? Például csalódtak az európai uniós addicionális források felhasználásában. Azért egy csepeli szennyvíztisztítóval, egy 4-es metró beruházásával vagy a kohéziós források lehívásával kapcsolatosan egy 24. hely nem biztos, hogy növeli a megítélését Magyarországnak.

Utolsó kérdésem egy kicsit távlatos, egy kicsit perspektivikus, bár tudom, hogy az idő, az egy év nem egy stratégiai időtáv, de mégis történnek közben olyan tárgyalások, ami miatt fontos, hogy ki tudjunk tekinteni akár 2014-2020 vonatkozásában is mondjuk a tervezés során a kohéziós politika irányát tekintve. Nagyon tetszett szintén az a mondatrész, amit mondott a Duna-menti együttműködés vonatkozásában. Ezt hogyan látja megvalósíthatónak mondjuk a kohéziós politikában, vagy egyáltalán mi az elképzelése a kohéziós politika jövőjéről?

Köszönöm szépen.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Több napra való témát adott föl a tisztelt képviselő asszony, jobbnál jobb témákat. (Dr. Hörcsik Richárd távozik az ülésről.) Természetesen minden korábbi írásomat vállalom, főleg akkor, ha a dátum is mellettük van. Ez mindig úgy tükrözte az akkori legjobb meggyőződésemet, ahogy és amikor azt publikáltam. Ma is úgy gondolom azonban, hogy Magyarországnak igenis lehet aktív szerepet játszania többek között az EU-ban, ehhez a szellemi kapacitásaink megvannak, szakembereink megvannak. Egy békés hazai háttér kell és egy nagyon támogató politikai bázis. Mondjuk Dániában többek között ezt tapasztaltam, hogy a folketingben az a kilenc-tíz párt, amely ott rendszeresen jelen van, lejátssza a maga politikai meccseit, de amikor fontos nemzetközi ügyekről van szó, akkor meg tudja találni azt a közös platformot, ami erőt ad a dán képviselőknek, hogy külföldön egy és határozott álláspontot képviseljenek. A finnek ugyanígy építkeznek, hogy el tudják választani a belpolitikai vetélkedést a külpolitikai fellépéstől. A külpolitikának ez adhat erőt.

A hitelesség. Most látunk neki. Azt szeretem hangsúlyozni, hogy nem lehet szebbre festeni magunkat, mint amilyenek vagyunk. Egy picit lehet kozmetikázni a képet, de azért nagyon nem. Nagyon sokan figyelnek minket, egy csomó nagykövetség elemzi a magyarországi helyzetet, hitelminősítő intézetek, bankok, nemzetközi szervezetek, mindenki itt van, és mindent látnak. Nem lehet sokkal szebbnek föltűnni, mint amilyennek a jó Isten megteremtett minket, mert lelepleződik. Ezért valódi lépések kellenek, és utána meg kell látnunk, hogy ezekre a valódi lépésekre, amiket most meg kell tenni, miként reagál a gazdaság, hogyan tükröződik ez a forint árfolyamán. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a munkánk eredménye leértékelődik vagy fölértékelődik, a tőzsde miként reagál, a külföldi befektetők miként reagálnak, aztán hogy köszön vissza hitelminősítésekben és egyebekben. Itt kell építkezni.

Azt gondolom, hogy a külügy feladata az, hogy sokat mozogjon, a valódi eredményeket juttassa el mindenhova, hozza helyzetbe. A Külügyi bizottságban beszéltünk arról, hogy én Brüsszelben azt tudom csinálni, hogy helyzetbe hozom a pénzügyminisztert, de aztán neki kell kiállni mondjuk Almuniával egy sajtótájékoztatóra, és ahogy ott szokás, kapásból, papír nélkül megválaszolni a kérdéseket. Én úgy látom, hogy az új pénzügyminiszter erre minden tekintetben alkalmas, és ha meggyőző tényeket tud mondani - nem terveket, tényeket -, akkor ez hatásos lesz.

A kohéziós politika jövőjéről igen hosszan tudnék értekezni. Nagyon jó projektnek tartom a Duna-völgyet, sok országot kapcsol össze, rá lehet akasztani EU-s programokra. Az egész Duna-völgy komplex, multimodális kereskedelmi, szállítási kapacitásainak a fejlesztése, vasút, folyami hajózás, repülőterek összekapcsolása, ebben rengeteg fantázia van, és akkor jön még a vízminőség. Úgyhogy ezen érdemes gondolkodni. Itt Magyarországnak kétségkívül központi szerepe van.

Az ingatlanokat tetszett kérdezni. Én is rákérdeztem, mikor itt fölkészültem, hogy mi van. Bonn, Turmstrasse 30., ahol én nagykövet voltam, a mai napig még a mienk. El kellene adni. Vannak ilyen üresen állóak, vagy összeköltöztek, összevonták, akkor olyan, hogy két magyar intézmény, de mind a kettőnek a fele üres, tehát ilyen dolgokat, ha eddig nem történt meg, most a válság hatására nagyon sürgősen meg kell lépni, és rajta leszek, hogy ezek meg is történjenek.

Albánia. Lehet, hogy nem volt túl szerencsés a példa, valami olyat akartam vele szemléltetni, hogy egy ilyen, viszonylag fejletlen, távoli, EU-n kívül lévő, közeli perspektívával nem rendelkező ország is boldog optimizmusban él. Emlékezetes volt az a kérdés, egyik Eurobarométerben volt, hogy föltették a kérdést, hogy elégedett-e az országával, ez az egyik, és valahol odébb az volt, hogy tervezi-e, hogy kivándorol. Magyarország és Albánia volt a két végpont. Magyarországon elégedett-e? Egyáltalán nem, minden úgy rossz, ahogy van. Tervezi-e, hogy kivándorol? Azt nem. Tehát mi itthon szeretünk búsongani. Az albánoknál ennek pont a fordítottja volt. Hogy jó-e, ami az országában van? Minden gyönyörű. Tervezi-e, hogy kivándorol? Igen. Iszonyú nagy tömegek tervezték, hogy kivándorolnak. Ez nem tanítás, ez mentalitás. Mi a szabad munkaerőmozgással és szakmák szerint, és általában nem komplett családok formájában élünk, pedig lehetne ez másképpen is. Mi ragaszkodunk a lakásainkhoz, szülőhelyünkhöz. Ezt bizonyítja, hogy országon belül is viszonylag korlátozott a munkaerő mozgása, pedig itt aztán igazán nem lenne semmi akadálya, még nyelvi akadálya sem.

ELNÖK: Képviselő asszony?

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ilyenek vagyunk mi, magyarok, röghöz kötöttek, szeretjük a földünket, a vizünket, még talán a levegőt is. Egyébként, ami az ingatlanértékesítést illeti: elgondolkodtató recesszióban eladni az ingatlanokat. Mindenki kivár ilyenkor. Annyira nagy a pénzszűke, hogy semmiféle más hasznosítási lehetőség nincs? De nem akarok ingyen tanácsokat adni a minisztériumnak semmiféleképpen.

Ön azt mondta, hogy valódi lépések, amelyeket meg kell tenni. Erre kérdeznék vissza. Valódi lépések, amelyeket meg kell tenni, konkrét tényeket mondani - mondta ön - papír nélkül, most itt a lehetőség. Mit fog tenni? Mi a programja? Nem EU-s, hanem összességében: mi az, amiket, amikor beül a székbe, a következő napokban, hónapokban mint legfontosabbakat meg fog tenni?

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Én a konkrét lépéseknél a gazdaság stabilizálására gondoltam, és ezek nem külügyi feladatok, hanem a gazdasági miniszternek, a pénzügyminiszternek, az infrastrukturális miniszternek kell megtennie, és a külügy ezt próbálja majd kommunikálni.

Én mit fogok tenni? Én azt fogom tenni, hogy ha hétfőn elfoglalhatom ezt a széket, máris üzeneteket küldök az USA-ba, hogy szeretnék találkozni a külügyminiszterrel, Moszkvába, hogy szeretnék négy év után találkozni a külügyminiszterrel, Brüsszelbe egy sor személyes ismerősömnek, biztosoknak és másoknak, hogy szeretnék velük a lehető leggyorsabban találkozni. Végigveszem a kollégáimmal együtt az összes szomszéd országot, és ahol problémák vannak, ott kezdeményezek találkozót. Ezekkel kezdeném: USA, EU, Oroszország, a szomszédok. Ez már ad néhány hetes munkát.

Utána megnézzük a visegrádi elnökség problémáját, a következő három hónap látogatásait, a miniszterelnök látogatásait megpróbáljuk előkészíteni, a pénzügyminiszterrel szeretnék leülni, hogy a Külügyminisztérium finanszírozása miképpen alakul. Mellesleg a minisztérium belső szervezetéről is dönteni kell, mert a szakállamtitkárok most föl vannak függesztve, tehát megszűntek ezek a munkaviszonyok, ott meg kell hozni a döntéseket. Körülbelül ez lesz az első néhány hónap munkája.

ELNÖK: Mielőtt további kérdések fakadnának, javasolom, hogy ha ez a pár hónap eltelik, és ez megtörténik, vendégül látjuk itt miniszter urat, és el lehet róla beszélgetni, hogy ezek hogy történtek meg valójában.

Most Szanyi képviselő úré a szó.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nem szeretném húzni az időt, tulajdonképpen csak jeleznék egy neuralgikus pontot, amivel úgy gondolom, hogy rögtön valamit kell csinálni. Én úgy érzem, hogy még nincs igazából feldolgozva az a szerintem diplomáciai háttérrel is bíró ügy, ami úgy hangzik, hogy az osztrákok a fejünk fölött az oroszoknak eladták a MOL-részvényeiket. Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor ez az ügy azért annál - főleg perspektívájában - komolyabb, mint egy vállrángatós pénzügyi tranzakció, egy szabadpiaci bármi. Én azt gondolom - én személyesen mindenféleképpen, de ha a bizottság is így gondolja -, erről egy külön konzultációt én mernék indítványozni, de szeretném jelezni, hogy akár személyesen is szívesen váltanék majd a hivatalba lépése után erről szót.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miniszterjelölt úr egyetért, tehát ennek valószínűleg lesz folytatása vagy ebben a formában, vagy más módon.

Most végignézek a képviselőtársaimon, és az órára pillantok, és akkor talán megértik a tekintetemben rejlő sötétebb pontokat is. Ékes képviselő úr, majd Manninger képviselő úr következik, más jelentkező egyelőre nem látható. Arra kérem önöket, hogy segítsenek abban, hogy a tartalmas ülésünket kulturáltan be tudjuk majd fejezni. Köszönöm.

Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Segíteni kívánok. Elnök Úr! Miniszterjelölt Úr! Visszaemlékezem a 2003-as brüsszeli, nagyon sok időt igénybe vevő tárgyalásainkra, megbeszéléseinkre, amikor még megfigyelőként ott voltunk. Egy szaván nagyon mélyen elgondolkoztam, amikor úgy talált fogalmazni, hogy az elmúlt két napban csak ismerősökkel találkozott. Visszaemlékezem arra a harcra is, amikor regionális biztosi szerepkört töltött be, majd utána ettől meg kellett válnia. Próbáltam az egészet végiggondolni, hogy hirtelen önben mi játszódhatott le.

Úgy is fogalmazott, hogy szeretné, ha a Külügyminisztérium mélyen nemzeti érzületű is lenne. Nem véletlen, hogy a kollégáim feszegették a visegrádi négyek kérdését, nem véletlen, hogy feszegették a nemzeti kisebbség kérdését és az elmúlt időszak problémáit Szlovákia esetében, a Vajdaság esetében, esetenként Románia esetében. Tehát igenis van rengeteg feladat, amit az elmúlt időszakban a Külügyminisztérium csak hellyel-közzel tudott orvosolni, vagy egyáltalán nem tudott orvosolni.

Én szeretnék egy dologra rátérni, rákérdezni. Úgy fogalmazott, hogy a külgazdaság megerősítése. Általában világválságnál, recessziónál, gazdasági válságnál érdemes hatékonyan építkezni, úgy építkezni, hogy rá tudjunk készülni az újra. Nem véletlenül mondtam, hogy 2003-ban, amikor sokat beszélgettünk, ön volt a mozgatója és mi tulajdonképpen a képviselői annak, hogy a magyarországi külképviseleteket Brüsszelben és ott, ahol tényleg, valóban gazdasági kérdések is eldőlnek, sokkal erőteljesebben kellene fejleszteni, képviselni, és most hallom, hogy számos területen éveken keresztül tulajdonképpen a visszalépés zajlik, létszámcsökkentés, források megvonása, ingatlanok értékesítése. Nem biztos, hogy ez a helyes politika.

Ön először úgy fogalmazott, hogy nem kíván sokat utazni, majd utána Pelczné Gáll Ildikó kérdésére elmondta, hogy azért szeretne mégiscsak sokat utazni, hisz rengeteg dolgot helyre kell tenni, főleg a szomszédos országokkal. Ha az ember figyeli a világ gazdasági folyamatait, és az újrafelosztási térnyerését, nem véletlenül szerepelt itt az orosz kapcsolatok kérdése is, de ugyanígy szerepelnie kell az ázsiai kapcsolatoknak is. Itt mindjárt feltennék egy kérdést - az ön asztalán van, bízom benne, hogy meg is fogja kapni az általam a pénzügyminiszternek és Bajnai volt miniszter úrnak írt levelet, amelyre választ is kaptam, de a Külügyminisztériumra hivatkoztak vissza, - ez Tajvan esete. Az áruk szabad áramlásával kapcsolatos vámkorlátok tekintetében, a kettős adóztatás kérdésében a Külügyminisztériumnak kell egyfajta döntést meghozni, és nem biztos, hogy minden esetben nekünk a nagy Kína iránymutatását kell a saját gazdasági érdekeink szemszögéből figyelembe venni. Ugyanilyen Tibet kérdése is. Tehát számos olyan kérdéskör van, amiben én úgy érzem, hogy Magyarország külpolitikáját és a külgazdaság-politikáját is át kellene tekinteni és újraértékelni. Én ezekre szerettem volna a figyelmet felhívni.

Ne vegye sértésnek - tényleg nagyon régóta ismerjük egymást, hisz '98-tól 2002-ig én is az európai integrációs bizottság tagja voltam, most az Európai ügyek bizottsága -, nem az ön személye ellen van kifogás, hanem valóban, tényleg ez az ország akkor tudna helyrekerülni képviselet szempontjából és nem külképviselet szempontjából, ha új választások lennének.

Visszaemlékezem arra is, amikor ön arra hivatkozott, hogy egységesen kell képviselni. Braun Mártonnal együtt voltunk az Európa Tanács ülésén Strasbourgban, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr davosi indulása előtt úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak nincs is annyira szüksége agrártámogatásra, mert jó termésünk volt. Tehát a külképviseletnek, a Külügyminisztériumnak megvan az a szerepköre is, hogy intse óvatosságra a nyilatkozókat, vagy készítse fel arra, hogy milyen körülmények között mit érdemes és szabad mondani, mert esetleg utána a visegrádi négyek közül hárman úgy fogalmaznak, hogy nem szeretnék, ha Magyarország szintjével azonosítanák őket, tehát ezért is kérem.

Még egyszer mondom: nem az ön személye ellen van kifogás, de a Fidesz-KDNP frakció álláspontja az, hogy nem fogja támogatni a miniszterré történő jelölését.

Köszönöm.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen képviselő úr szavait. A külgazdasági aktivitást én igen fontosnak tartom. Ha én azt mondom, hogy én nem akarok sokat utazni, az csak az én szerény személyemre vonatkozik, tehát azt nagyon szeretném, ha sokan sokfelé utaznának. Ha azt mondom, hogy képviseletet nem tudunk mindenütt fönntartani, ez is azt jelenti, hogy nem biztos, hogy állandó ott tartózkodással érjük el a legnagyobb hatékonyságot, esetleg gyakori látogatásokkal, meghívásokkal és sok egyéb eszközzel. Tehát az eszközök kombinálására gondolok, de a gazdaság számomra igen fontos és kedves terület.

Biztos vagyok abban, hogy a Külügyminisztériumban soha nem írtak le olyan tárgyalási anyagot, hogy nincs szükségünk mezőgazdasági támogatásokra. Én nagyon jól ismerem azokat, akik ezzel foglalkoznak, és nagyon bízom bennük. Ha valaki ilyet mond, azt nem a Külügyminisztérium szakértőitől kapta. Ilyen elő szokott fordulni, más országokban is előfordul, hogy politikusok egyéb forrásokból táplálkoznak vagy improvizálnak. Ez nem mindig hasznos.

Egy minisztérium azt tudja tenni, hogy a lehető legjobb tudása szerint megpróbálja eljuttatni az álláspontokat. Nekünk az a nagyon szilárd nézetünk, hogy olyan modernizációs hátrányokkal küzdünk a mezőgazdaságban, hogy jó termés, rossz termés, nekünk még hosszú ideig szükségünk van arra, hogy ezt a hátrányt behozzuk, mert ha megnézzük, hogy a magyarországi határ két oldalán a gazdák mennyire tudták gépesíteni, kemizálni, satöbbi a gazdaságaikat, milyen minőségűek az épületek, hát ma is látszik még a kelet-nyugati különbség.

Köszönöm.

ELNÖK: Ékes képviselő úr, udvariasságból meg kell kérdeznem, hogy kíván-e reagálni.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nem akarom az időt rabolni, csak még egyszer megerősíteni abbéli aggályomat, hogy ez az egy év arra a rengeteg hibára nagyon kevés lesz, hogy valóban helyre lehessen hozni, hisz egy improvizáló miniszterelnök személyéről van szó, mert a gazdasági válságban jelen pillanatban csak ezt lehet tenni. Jelölt úr nekem nem adott választ a tajvani-tibeti kérdésre, szeretném, ha ezt megerősítené.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Itt emberi jogi problémákról van szó. Erre mondtam az értékalapú politizálást. Nekünk szót kell emelni mindig, ha ilyen problémát látunk. Kérdés, hogy ennek mi a megfelelő eszköze, tehát hogy tudjuk a legjobban érvényre juttatni, funkcionáltatni, célba juttatni ezeket az értékalapú kifogásainkat vagy tanácsainkat, intelmeinket, és elérni a célt. Tibet egy borzasztó kényes dolog, mert lehet, hogy a pekingi kormány éppen ellenkezőleg reagál, mint amit mi mondunk, és talán még rontunk is a tibetiek helyzetén. Ezt kell bölcsen mérlegelni, és ez más hasonló esetekre is vonatkozik.

ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt még Manninger képviselő úrnak szót adnék, itt bennem is felvetődött ez a kérdés. Tehát mielőtt rögzülne végképp, hogy a magyar miniszterelnök, mármint Gyurcsány Ferenc akkor azt mondta volna Davosban, hogy Magyarországnak nincs szüksége agrártámogatásokra, mert olyan jó volt a termés, szeretném mondani, hogy úgy emlékszem, hogy akkor éppen az elnök úrral egy londoni tárgyaláson voltunk, ahol vettük a friss híreket. Az én emlékeim szerint a tudósítások arról szóltak, mintha azt mondta volna a magyar miniszterelnök, hogy át kell tekinteni és meg kell változtatni a hangsúlyát, az arányait az EU-n belüli támogatási rendszernek, ahol aránytalanul magasnak látta akár a közvetlen, akár a közvetett mezőgazdasági kifizetéseket. Egyébiránt ez a vita egy visszatérő vita a magyar politikában, úgy látom, hogy részben a bizottságban is.

Azt mindenképpen javasolni tudom én is, hogy amikor egyébként szóba kerül a pénzügyi perspektíva vagy pedig a költségvetés felülvizsgálata, akkor ez a kérdés bőven az asztalra kerülhet, már csak azért is, mert ha mi nem, akkor lesznek mások, akik egyébként ezt szorgalmazni fogják, beleértve egyébként a briteket is. Köszönöm.

Manninger képviselő úr, öné a szó.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Jelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden próbálok szólni, egy fontosabb kérdésem van és csak két-három apró megjegyzésem. Ahogy nézem itt a sajtót és a korábbi üléseket, az keltette fel a figyelmet, hogy pontosan miniszterjelölt úr fogalmazott, hogy a magyar külpolitikának mélyen nemzetinek kell lenni, így mondta szó szerint itt is. Azt hiszem, hogy ezt mi maximálisan támogathatjuk, csak talán az, hogy a figyelmet ez fölkeltette, nem véletlen, mert most föltettem a kérdést, hogy akkor ezt talán azért is fontos hangsúlyozni, mert nem vagyunk abban biztosak, hogy eddig így volt. Tehát azt gondolom, ahhoz, hogy tényleg más országokhoz hasonlóan az ellenzék is támogassa a külpolitikát, nagyon komoly változtatásokra van szükség, és itt ez a legfontosabb kérdés, nem is a jelölt felkészülése.

Tehát ha pikírt akarnék lenni, akkor azt mondom, hogy a mélyen nemzeti külpolitikával egyetértek, ha egy jelölt ezt mondja, ezt nyilván a kormányzó koalíció internacionálééneklésével egy kicsit nehéz lesz összehangolni, de hát majd meglátjuk.

Mindenesetre azért érdekelne, hogy mégis miben látja ezt, hogy mit kellene ebben az irányban előmozdítani. Egy konkrét példát mondanék itt. A bizottság ülésénél maradva, Göncz Kinga külügyminiszter asszony korábbi ülésen itt úgy fogalmazott Szlovákia esete kapcsán, hogy Szlovákiában igazából ő úgy látja, hogy nem jogi problémák vannak, inkább csak az ott élő magyaroknak rossz a közérzete. Azért ezen biztos lehet vitatkozni, én nem is mennék bele, sőt ezt erőteljesen vitatjuk is. Éppen, ahogy a miniszterjelölt úr említette, hogy a közlekedési büntetéseket három nyelven kapta meg bizonyos országban, azt hiszem, Dániát említette... (Dr. Balázs Péter: Belgium.) Belgiumban. Mondjuk Szlovákiában megelégednénk akkor, ha csak a legalapvetőbb dolgokat betartanák a magyar nyelvvel kapcsolatban. Tehát ez az egyik kérdésem, hogy itt lát-e előrelépési lehetőséget.

Ugyancsak föltettem akkor a kérdést Göncz Kinga külügyminiszter asszonynak, hogy kire számít partnernek ezekben a kérdésekben; ezt itt is meg kell ismételnem.

Néhány apró megjegyzést tennék még, mert az idő rövid, tehát ezt igazából csak figyelemfelkeltésnek kívánom mondani. Miniszterjelölt úr elmondta, hogy a határok átjárhatók, ez mekkora élmény, ezzel egyet is értünk. Azért itt is van még tennivaló. Azoknak a határ menti utaknak, kapcsolatoknak a programja, amit elindított a kormány ugyan, de azt hiszem, és nem is feltétlenül a magyar fő hibájából, de itt nagyon komoly előrelépésekre van szükség. Lehet, hogy ez csak egy-egy falut érint, de úgy gondolom, hogy elvi kérdés is, a régi utakat helyre kell állítani. Tehát van egy program, de jelezném, hogy ezt föl kellene gyorsítani. Most nem akarom ezt felsorolni, de nagyon sok hely van, ahol ezt nem sikerült megoldani, és ezeket előre kellene mozdítani, akár majd a horvát ügyben is a murakeresztúri híd esetét, ahol azért még 40 kilométert kell kerülni a folyó két partján lakóknak. Tehát vannak ezek az ügyek, erre majd nyilván oda kell figyelni, de úgy gondolom, hogy ezt szükséges megemlíteni.

Szerettem volna még kérdezni, de az idő rövid, úgyhogy most csak egy nagyon rövid válasszal megelégszem.

Ha már itt tartunk, a Párizs-Pozsony gyorsvasútnak volt a felelőse. Azért az nem derült ki, hogy most lesz esély vagy nem lesz esély, hogy ez továbbjöjjön Pozsonynál. Vagy pedig akkor Pozsony lesz a főváros újra, vagy hogy lesz? Végül is nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, és érdekes az, hogy Strasbourgban hogyan építettek hidat, de a legérdekesebb lenne az, ha ez Budapestig tarthatna.

Köszönöm szépen.

DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter-jelölt: Ezek hatalmas témák. A nemzetin elsősorban azt értem, hogy ennek az országnak az érdekeit nyíltan és jó szívvel vállalni és minden elé helyezni, tehát semmi más érdekkel nem fölülírni azt, ami a Magyar Köztársaság érdeke. Amikor azt mondjuk, hogy EU-beli érdekérvényesítés, akkor ezzel kezdődik. Utána jön az a kérdés, hogy mint anyaország felelősek vagyunk a határon kívül élő magyarokért is, és ez nagyon sok rétegű probléma. Ilyenkor mindig legelsőnek a szomszédos országban élő magyarok konkrét aktuális problémáit szokták megemlíteni, de ezért ennél sokkal többről van szó, mert van diaszpóra, emigráció és még nagyon sok minden. Persze, hogy a legégetőbb az, ha egy szomszéd országban konkrét, esetleg fizikai sérelem ér ott élő magyarokat, és ki emeljen értük szót, ha nem mi. Tehát ez itt bennünket kötelez. Aztán lehet menni körbe a világon. Emigrációkkal dolgoztam nagykövet koromban, ott, ahol működtem, tehát ott is nagyon sajátosak, nagyon érdekesek a problémák.

Nem a Külügyminisztérium a fő felelőse a nemzetpolitikának, mi itt segédek vagyunk, és igyekszünk hasznosan közreműködni. Van Szülőföldalap. Nekem a szülőföld egy picit leszűkít, mert egy generációig érvényes csak. A szülőföld az, ha valaki megszületett valahol, aztán onnan nem is mozdul. Persze, a határon túliaknál értelmezhetem úgy, hogy a szülőföldön való megmaradás, és akkor rögtön értelmet nyer. Nekem az anyaország egy picit komplexebb fogalom, mert az sok generáción át is hat, még olyanoknál is, akik esetleg már a nyelvet nem is tudják. Jönnek vissza Magyarországra, akik diákjaim voltak, második, harmadik, negyedik generációs, amerikai, német és egyéb diákok azért jönnek vissza Budapestre, akár a Corvinusra, akár a CEU-ra, hogy ismét megtanulják az őseik nyelvét. Ez már az anyaországi kötődés, tehát ezen is tudunk működni.

Van egy magyar identitási probléma, hogy az országimázs építésében is tudni kell, hogy milyenfajta országot mutatunk fel külföldön, és itt az Illyés Gyula-i intelem megszívlelendő, hogy a nemzeti az, amely érdeket véd, a nacionalista az, amely érdeket sért. Soha nem szabad mások érdekeit sértenünk, mert azzal megint csak ellenhatást váltunk ki, és ha ezt a szomszédságban tesszük, az azonnal visszaüt az ottani magyarokra. Ez egy nagyon hosszú és nagyon nagy probléma. Itt csak jó tudattal kell navigálni ezeken a zavaros vizeken, és haladni egy valóban előremutató nemzettudat és identitás felé.

Párizs-Pozsony vasút. Fájó szívvel fogom megírni azt a levelet, ha meg kell írnom a jövő héten, hogy kérem, hogy a koordinátori működésemtől tekintsenek el. Nagyon közel álltam ahhoz, hogy most a mandátum újabb kiterjesztése folytán a 22. számú vasúti folyosót rám bízzák, amely Lipcsétől Prágán, Pozsonyon, Budapesten keresztül Konstanca, illetve Athén felé megy. Ha valamit sajnálok, akkor ezt sajnálom, de lehet, hogy egy év múlva visszakapom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Körbetekintek, és úgy látom, hogy ha Manninger képviselő úr is hozzájárul, akkor lezárhatom.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Egy mondatot, ha szabad.

ELNÖK: Hát persze, hogyne szabad.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Szakszerűek voltak a válaszok. Nem mindenben értünk egyet, én ezt le is zárnám ezzel, nyilván lesz még lehetőség. Más dolog a szakszerűség, és úgy gondolom, ebben a kormányban egy év alatt nagyon nehéz lesz egy új külpolitikát képviselni, nyilván majd a szavazatok is ezt fogják jelezni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha egyéb hozzászólás nincs, először is azért egy megállapítást hadd tegyek, mert Ékes képviselő úr, ha jól értettem én az ő mondandóját, akkor előrevetítette azt a helyzetet, hogy ha én fel fogom tenni szavazásra, hogy ki támogatja a miniszterjelölt úr kinevezését külügyminiszterré, a Fidesz-KDNP frakció nem fogja támogatni. Én erre azt tudom mondani most már többedszer nagyköveti meghallgatásokon és miniszterjelölti meghallgatáson is, hogy azért ezeknek a meghallgatásoknak az alapvető célja és értelme az, hogy a parlamenti képviselők szakbizottsági keretekben meggyőződjenek arról, hogy a jelölt alkalmas-e arra a szakterületre, annak a tárcának az irányítására, amire a miniszterelnök őt fölkérte, és feltehetőleg a köztársasági elnök ki fogja nevezni.

Én értem azt a frusztráltságot meg a negatív érzelmeket, amik kísérték a tegnap napot, és el is mondhatták akkor egyébként a véleményünket vagy önök, vagy az önök képviselői a konstruktív bizalmatlansági indítvány tárgyalása során. Én tiszta szívvel azt tudom javasolni önöknek - és azt tesszük mi is -, hogy a jelöltek alkalmasságát tartsuk szem előtt, és amikor döntünk, akkor ezt próbáljuk mérlegre tenni. (Pelczné dr. Gáll Ildikó jelentkezik.) Elnézést kérek, képviselő asszony, most nem adok szót. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Ügyrendi.) Meg fogjuk vitatni. Ez elvi kérdés, ezt meg lehet vitatni majd a következő miniszternél.

Én ezt Balázs Péternél azért hoztam szóba, megbocsásson, mert azt érzékeltem a közös múltunk alapján - elnézést, hogy így fogalmazok, én a külügyminiszter-jelölt úrral Koppenhágában találkoztam, akkor ő nagykövet volt, én képviselő, külügyi bizottsági tag -, én úgy látom, hogy sokunknak az az élménye, belső meggyőződése, hogy Balázs Péter külügyminiszternek kiválóan alkalmas, és most, amikor erről döntünk, természetesen ki-ki a maga szempontjai szerint dönt, elmondja az ebbéli véleményét, és majd ebben a dologban a szavazatával vagy hitelesíti, vagy pedig más módon fejti ki a véleményét. (Ivanics Ferenc jelentkezik.)

Én megértem, a politikában sok minden szükséges és lehetséges. Én ezt csak azért mondtam el, mert már visszatérő eleme a magyar politikának ez a helyzet. Egy mondat erejéig a miniszterjelölt úr is utalt rá, hogy hogyan lehet sikeres Európa- vagy külpolitikát, nemzeti érdekérvényesítő politikát folytatni abban az esetben, ha egyébként ennek a hátterét, a belpolitikai hátterét képes megteremteni egy parlament és egy kormányzat. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Elnök úr, ügyrendben kértem szót, és ön ezt nem adta meg.) Képviselő asszony, a vitát tulajdonképpen lezártuk. Én a magam részéről mint Kocsi László képviselő - (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Én nem a vitához kívánok hozzászólni, hanem az ön mondataihoz-) Szeretném megkérdezni, hogy milyen indítványa van a képviselő asszonynak.

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Elnök úr, ön visszaél azzal a jogával, amit az ügyrend az ön számára biztosít. Az ügyrendünk nem biztosítja azt a jogot, hogy ön kommentálja egy képviselő hozzászólását és egy képviselő véleményét. Az ön jelenlegi feladata az ülés levezetése, és ebben korlátozódik és teljesedhet ki. Úgyhogy arra kérjük elnök urat, hogy a közeljövőben és a távoli jövőben is tartózkodjon ettől. Képviselő úr kifejtette, hogy az a módszer - még hogyha a cél közös is - nem megfelelő, és minekutána nem értünk egyet a választott módszerrel, a jelölt kiváló képessége ellenére sem fogjuk tudni támogatni. Ezt fejtette ki, ehhez neki joga van. Önnek nincs joga ezt minősíteni.

ELNÖK: Én ezt tudomásul veszem, képviselő asszony. Megjegyzem, hogy ezen az ülésen, de bármely más ülésen is, más sem történik, mint a képviselők elmondják a véleményüket, és aztán elmondják a véleményüket mások véleményéről. Ehhez egyébként, azt gondolom, mindenkinek, minden képviselőnek joga van. Én ehhez a magam részéről minden lehetőséget biztosítani is szoktam. Ennek egyébként, úgy látom, hogy Ivanics képviselő úr sem mondana ellent.

Ezzel együtt természetesen megszívlelem, amit mondott, figyelembe fogom venni, amennyiben elnöki feladatokat látok el a jövőben is.

Mindazonáltal szeretném jelezni, hogy a döntéshozatal előtt annyi változott, hogy Hörcsik képviselő úr megbízta Ivanics Ferencet, hogy a szavazásnál képviselje; én pedig Káli képviselő úrtól kaptam erre felhatalmazást. A jegyzőkönyv számára tartottam szükségesnek ezt megjegyezni, hogy ki kinek a nevében fog szavazni, ki kit helyettesít.

Határozathozatal

Megkérdezem a képviselőket, hogy ki támogatja Balázs Péter külügyminiszteri kinevezését. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Megállapítom, hogy tizenegy igen szavazattal támogatjuk. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolcan. Tehát 11:8 arányban a bizottság támogatja Balázs Péter külügyminiszteri kinevezését, akinek ezúton gratulálok, és sikeres, jó munkát kívánok.

Egy nagyon rövid szünetet rendelnék el, amíg az igazságügyi és rendészeti miniszter úr és jelölt bejön, és folytatjuk a munkát. Köszönöm.

(Szünet 15.19-től 15.25-ig.)

Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Üdvözlök mindenkit, aki a bizottság munkájában részt vett, minden kedves meghívottunkat, és megkérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el a helyüket, a bizottsági ülést folytatjuk, az előzetes megállapodásunk szerint miniszterjelölti meghallgatással. Üdvözlöm körünkben Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter urat és miniszterjelölt urat. Át is adom a szót, hogy legyen szíves, egy rövid bevezetővel az elképzeléseit, programját ossza meg velünk, illetve mindazon ügyekben nyilvánuljon meg, amit lényegesnek tart. Parancsoljon!

Dr. Draskovics Tibor bevezetője

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Bizottság! Abban a sajátos és azt hiszem, szerencsés helyzetben vagyok, hogy alig több mint egy hónappal ezelőtt módom volt a bizottság ülésén egy hosszú és érdekes meghallgatáson részt venni. Azt feltételezem, hogy akkor valamennyi átfogó ügyet érintettük, és sikerült a bizottsággal részben a minisztérium, részben a magam személyes elképzeléseit megismertetni. Ezért ha felhatalmazást kapok, nem ismételném meg az ott elhangzottakat, de természetesen bármely kérdés tekintetében állok rendelkezésre. Inkább három ügyet említenék, ami azóta érdemben új fázisba került, és összefügg a bizottság feladatkörével, tevékenységével.

Az első, hogy a kormány a múlt heti ülésén jóváhagyta a bel- és igazságügyi együttműködésre vonatkozó középtávú stratégiát. Tulajdonképpen egy kísérletet akartunk tenni a minisztériumban, összefoglalni a következő időszakra azt, hogy Magyarország milyen módon kíván részt venni az Unió eme hihetetlen gyorsan fejlődő és nagyon gyorsan egyre átfogóbbá, komplexebbé váló együttműködési területén, ahol ráadásul a lisszaboni szerződés alapvetően új helyzetet teremt jogi értelemben is. Ezt a stratégiát a kormány jóváhagyta. Ahogyan ezt a márciusi meghallgatás során ígértem, tisztelettel átadnám a bizottságnak, és szívesen ajánlkoznék arra, hogy ha a bizottság munkarendjébe ez belefér, akkor erről egy konzultációt folytassunk, hiszen ez nem egy lezárt dokumentum, hanem egy olyan munkaanyag, ami folyamatosan fejleszthető és fejlesztendő. Ha a bizottság tud nekünk segíteni ennek a továbbfejlesztésében, az úgy gondolom, mindenképpen hasznos, annál is inkább, mert ez a dokumentum határozná meg a szerepünket a magyar elnökség során a bel- és igazságügyi területen, határozza meg azt, ahogyan a belga-spanyol-magyar trojkában mi működünk.

Ezzel összefüggésben megemlítem, hogy ahogyan a múltkori meghallgatáson ígéretet tettem, átadtuk a bizottság titkárságának azt a dokumentumot, amit Barrot biztos úrnak küldtünk el, mint a trió hozzájárulását a poszthágai program előkészítéséhez. Talán ha sor kerül egy ilyen munkamegbeszélésre, konzultációra, a két dokumentumot együtt érdemes majd tekinteni.

A másik ügy, amiben érdemben előreléptünk, az a belső piaci szolgáltatási irányelv átültetése, ami az egyik legnagyobb szabású kezdeményezése az Uniónak a belső piac további egységesítése és a piacra lépés, különösen a kisvállalkozások piacra lépésének megkönnyítése érdekében. Ismerve ennek minden ellentmondását természetesen, hiszen tudjuk, hogy nagy viták előzték meg az irányelv kidolgozását, a kormány elfogadta, és benyújtottuk vagy most a napokban benyújtjuk az Országgyűléshez azt a kerettörvényt és ehhez kapcsolódó törvénymódosítási csomagot, ami az irányelv átültetéséről rendelkezik. Az a sajátossága ennek az ügynek, hogy többről van szó, mint egy tőlünk nagyon távol lévő, ezoterikus irányelv keveseket érintő átültetéséről, hiszen ennek lényege az, hogy a szolgáltatások tekintetében a piacra lépést a hazai vállalkozások, illetve vállalkozni szándékozók számára is érdemben meg kell könnyíteni, és ugyanezeket a könnyű feltételeket kell biztosítani más tagországok vállalkozóinak, vállalkozni szándékozóinak is.

Ennek eredményeképpen azt hiszem, hogy sikerült egy olyan rendszert kialakítanunk, ami a modern informatika lehetőségeit kihasználva végtelenül leegyszerűsíti a szolgáltatások területén a vállalkozások alapítását, megkezdését, az eddigi tevékenységi engedélyek túlnyomó része teljesen megszűnik, vagy egyszerű bejelentéssé alakul át.

Természetesen az irányelvben meghatározott időpontra, december végére azok az informatikai fejlesztések is elkészülnek, amik lehetővé teszik, hogy ott, ahol még bejelentést kell tenni, vagy marad az engedély, ezt elektronikusan, egyetlen hatósághoz címezve - még akkor is, ha több hatóság érdekelt egyébként az engedély kiadásában, mert vannak például szakhatóságok - lehessen megtenni, és legyen egy olyan információs portál, ahol mindazok, akik élni akarnak a szolgáltatási irányelv nyújtotta lehetőségekkel, a megfelelő tájékoztatást megkapják, és mintegy a portál kérdései kézen fogva vezetik a vállalkozót, vállalkozni szándékozót a megfelelő beadvány elkészítéséig.

Ez azért is nagyon fontos, mert ilyen módon tulajdonképpen létrejön az az informatikai infrastruktúra, ami segítséget fog adni az egyéni vállalkozói engedélyezési rendszer átalakításában, ami egyébként a kormány határozott szándéka. A mai vállalkozói engedélyezést egy nagyon egyszerű bejelentési rendszer váltaná föl. Még elmenni sem kell az okmányirodába annak, aki vállalkozóvá akar válni - még ha nem szolgáltatási tevékenységet akar folytatni, hanem valami mást, akkor sem -, hanem elektronikusan bejelentkezve tudja megtenni az erre vonatkozó bejelentését. A rendszer automatikusan megszerzi az adószámot, statisztikai szám jelet, és küld egy visszaigazolást. Ha pedig az érintett kéri, akkor természetesen kaphat vállalkozói igazolványt is, akinek pedig erre nincsen szüksége, az ezzel nyilván nem fog élni. Azért, hogy ide eljussunk, természetesen egy új törvény alkotására teszünk majd javaslatot az egyéni vállalkozókról.

A harmadik ügy, amiről leginkább tájékoztatni szeretném a bizottságot, és kapcsolódik a márciusi meghallgatáson elmondottakhoz, a következő. Akkor elmondtam, hogy harcban állunk az Europol főigazgatói tisztségének megszerzéséért. Bánfi Ferenc tábornok volt a magyar jelölt, és akkor, azt hiszem, úgy fogalmaztam, hogy jó esélyünk van ennek a pozíciónak a megszerzésére. Időközben lezajlott az ezzel kapcsolatos döntés. Sajnos, bár esélyeink nagyon jók voltak, és nagyon közel voltunk ahhoz, hogy a tagállamok többségét magunk mellé állítsuk, egy icipicikével kevesebbet sikerült csak, mint a többséget.

Elvileg ez egy egyhangú döntést igénylő kérdés, azonban a kormány úgy ítélte meg, hogy ha a tagállamok többsége nincsen mellettünk, akkor többet ártunk Magyarország tekintélyének, ha megakadályozzuk a másik jelölt melletti döntést azzal, hogy fönntartjuk a magyar kezdeményezést, és ezáltal esetleg több hónapig nem lesz betöltve egy fontos európai intézmény vezetői pozíciója. Ezért, mikor világossá vált, hogy egy picivel több támogatója van az angol jelöltnek, akkor én - és hadd ne mondjak erről többet - egy megfelelő alkufolyamatban visszavonultam. Az alkufolyamat eredményeképpen, úgy gondolom, Magyarország olyan további lehetőségekhez jut a következő hónapokban, amik összességében felérnek azzal, minthogyha megszereztük volt az Europol főigazgatói pozíciót, és mint ahogy Barrot biztos fogalmazott: Magyarország európai magatartásról tett tanúbizonyságot.

Ez azért is érdekes volt ebben az ügyben, mert öt esztendővel ezelőtt Franciaország több mint egy évig akadályozta ennek a pozíciónak a betöltését azért, hogy egy francia jelöltet keresztül tudjon nyomni, majdnem sikerült neki. Tartottak attól a tagállamok, meg a Bizottság is, hogy mi valami hasonlót fogunk elkövetni. Ezért is fontosnak gondoltam, hogy inkább a tekintélyünket építsünk, és megfelelő alkut kössünk a Bizottsággal, a cseh elnökséggel, illetve az Egyesült Királysággal, és ezt meg is tettük. Úgyhogy sajnos, Bánfi tábornok ezt a pozíciót nem szerezte meg, de nyílnak új lehetőségeink.

Én erről a három kérdésről szerettem volna - mintegy kiegészítve a múltkori meghallgatáson elhangzottakat - tájékoztatást adni. Szeretném megerősíteni, hogy mindazokban az ügyekben, melyekben törvényalkotást, kezdeményezést ígértem, vállaltam egy hónappal ezelőtt, természetesen változatlan a véleményem, és így kívánok eljárni a következő megbízatásom során is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm én is a bizottság tagjai nevében. Kérdezem a bizottságot, hogy ki szeretne kérdést feltenni a jelölt úrhoz. (Jelzésre:) Firtl képviselő úr!

Kérdések, észrevételek, válaszok

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr, Miniszterjelölt Úr! A kérdésem az, amit Göncz Kinga külügyminiszter asszonynak tettem fel a határok átjárhatósága kapcsán, illetve a területfejlesztési területen. A határ mentén az utak fejlesztése vagy bármilyen más fejlesztési lehetőségek - amikben a régiók gondolkodnak - gátját képezi államközi szerződések megkötése. A külügyminiszter asszony helyett ön válaszolt nekem, és a válaszban azt konstatálja, hogy a határok védelme nemzeti szuverenitás, védendő nemzeti érdek.

Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni még egyszer: gondolkodnak-e abban, hogy ezen a területen előrelépnek, legalább a környezetünkben ezeket az államközi szerződéseket előkészítik? Van-e elképzelésük arra vonatkozólag, hogy mely területeken, milyen utakon, az Ipolyon vagy milyen területeken kellene megkezdeni már ezeknek a szerződésnek az előkészítését, hiszen ezek ezeken a területeken a fejlődés gátját jelentik? Szeretném megkérdezni, hogy mielőtt a levelet számomra megfogalmazta, egyeztetett-e a Külügyminisztériummal.

Az előbb hallgattuk meg a külügyminiszter-jelölt urat, ő is azt a választ adta, hogy ezen a kérdésen valóban túl kell lépni, előre kell menni. Akkor kérdezem öntől, hogy mikorra várható, hogy ezen a területen lépéseket tesz annak érdekében, hogy ezek az államközi szerződések elinduljanak, megkezdődjön ezekben az ügyekben a tárgyalás. Ha ön válaszolt a kérdésre, öntől kérdezem.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm. Ha jól értem - és nem biztos, hogy jól értem, képviselő úr, ha nem, kérem, igazítson ki -, arról lenne szó, hogy a határon átnyúló utak (Firtl Mátyás: Hidak), hidak vagy bármi más, ami a közlekedést elősegíti, építéséhez államközi szerződések megkötése szükséges. Úgy gondolom, erre nem lehet más elvi választ adni, mint hogy természetesen az az érdekünk, hogy messzemenően kihasználjuk azt a lehetőséget, ami az uniós tagságból, Schengenből adódik, hogy tudniillik ellenőrzés nélkül lehet haladni, következésképpen minden olyan helyen, ahol ez műszakilag lehetséges, van rá pénzünk - így vagy úgy van rá pénzünk -, ott ezeket a lehetőségeket létrehozzuk.

Én tehát - és bocsásson meg, nem emlékem, hogy pontosan mi volt abban a válaszban - mindenképpen annak a pártján lennék, hogy a jogi feltételeket teremtsük meg, egyet ne tegyünk, de ezt így együtt mondom magunknak: ne keltsünk illúziókat az érintett térségek, települések lakóiban, mert a szerződésből még nem lesz útépítés. Szerződés nélkül se lesz út, ez teljesen világos, de attól, hogy diplomaták kitárgyalnak egy egyébként valószínűleg nem túl bonyolult megállapodást, még nem lesz pénzünk azokra a hidakra az Ipolyon vagy bárhol máshol az átkelőkre. Tehát képviselő úr kérdésére válaszolva, készséggel megvizsgáltatom, hogy melyik határszakaszokon, melyik szomszéd ország tekintetében indokolt legelőször kezdeményezni ilyen lépést, és ezt meg fogjuk tenni. A kormánynak az a dolga, hogy jó feltételeket teremtsen.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Miniszter úr a válaszát kérdezi, hogy melyik kérdés. A K9155/1-es levélben válaszolta a miniszter úr, mindjárt mondom, és az államhatárról szóló törvény 3. § (5) bekezdése alapján válaszolt ön számomra. Én változatlanul azt a kérdést teszem fel, hogy a Schengenhez való csatlakozásunk óta mit tettünk, és a hangsúlyt arra szeretném helyezni, hogy a határon átnyúló fejlesztések, ami megvalósulhatna, de ha ezek a szerződések nincsenek, akkor egyszerűen blokkolva vannak ezek a pályázati lehetőségek is. Ezért fontos, hogy ne azt a választ kapjam, hogy védendő a nemzeti szuverenitás, hanem azt keressük meg, hogy miként lehet a lehető leggyorsabban azokon a területeken, ahol egyébként a projektek kidolgozás alatt vannak, el is nyertek pályázatokat - Mondok példát is, hogy helyben legyen a példa. Ágfalva község Schattendorf irányába útra nyert pályázati pénzeket, megépítheti az utat, de ha nem megy keresztül az út, akkor nem fogják elfogadni a pályázatát. Konkrét példa, erre volt fontos az a válasz, hogy próbáljuk meg azok a projekteket, amik már be vannak indítva, legalább azon a területen elindítani ezeknek a szerződéseknek a megkötését vagy lehetőségét.

ELNÖK: Igen, szerintem a képviselő úr lenyűgöző felkészültsége megérdemli, hogy érdemi választ kapjon. Parancsoljon!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Még érdemibbet. Közben szakállamtitkár asszony tájékoztatott, én nem tudtam, hogy Szlovákiával a szakértői egyeztetéseket már meg is kezdtük.

ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még kérdést föltenni. (Jelzésre:) Legény Zsolt, parancsolj!

DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ez nem kérdés lesz, hanem egy jelzés és egy ehhez kapcsolódó kérdés majd inkább. A koppenhágai megegyezésnek megfelelően a magyar mezőgazdaságnak juttatott támogatás most a jelenlegi évben 60 százalékos szintjén áll meg az összes európai támogatásnak. Ez 2013-ra egészülne ki, évente 10 százalékkal menne feljebb. Tudom, hogy amit most fogok mondani, az főleg majd Brüsszelben fogja lemarni a vakolatot, illetőleg az ön mellett helyet foglaló szakállamtitkár asszony, aki az európai uniós jogalkotással és jogátültetéssel foglalkozik, azért ezt elsőre biztosan nem fogja akceptálni, mindenesetre néhány szocialista képviselőtársammal együtt azt a javaslatot fogjuk megfogalmazni, hogy már az idei évben emelkedjen 100 százalékra ez a támogatás. Természetesen az is tiszta és az is nyilvánvaló számunkra, hogy ez a jelenlegi döntéshozatali mechanizmusban és ahogy ez kialakult, nem értelmezhető. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az európai uniós költségvetést is tartani kell. Mindenesetre egy ilyen javaslatot fogunk megfogalmazni mind Brüsszel felé, mind a magyar jogalkotás felé. A magyar jogalkotásnak tudjuk azt, hogy ebben egyébként nincs kompetenciája, mindenesetre ilyen javaslat megfogalmazása meg fog születni. Azt kérem öntől, hogy támogassa és álljon emellé.

Köszönöm.

ELNÖK: Ez egy érdekes javaslat lesz, de ha a jelölt úr kíván reagálni, nem venném el a lehetőséget öntől.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Tanulmányozni fogjuk. (Derültség.)

ELNÖK: Tisztelt Bizottsági Tagok! Kérdezem újra... (Jelzésre:) Ékes képviselő úr, parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nemrég volt miniszter úrnak, miniszterjelölt úrnak a meghallgatása a bizottság előtt. Azt hiszem, nagyon sok kérdést akkor tisztáztunk, akár a menekültügyi kérdést vagy az európai ügyészség felállítását. Én egy más dologra szeretnék most nagyon konkrétan rákérdezni, hiszen az elmúlt héten Szanyi Tibor részéről is nagyon erőteljesen megfogalmazódott, hogy egyrészt érezhető az Európai Unión belül, hogy a termék szabad áramlásának a kérdéskörén vannak különböző megfontolások. Egyrészt megpróbálja mindenki a jelenlegi gazdasági-pénzügyi válság keretein belül a saját termékeit egyfajta kedvezményi vagy prioritási körbe tenni. Ez Németországban is minden területen megtalálható.

A másik pedig, amit Szanyi Tibor fölvetett itt, az off-shore cégek kérdése. A pénzügyi európai együttműködés, banki és egyéb megszigorítások területén ezt nem véletlen mondom, mert jelenlegi miniszterelnök úr miniszteri meghallgatásán vetettem fel és tettem fel ezt a kérdést, hogy ha ön miniszter lesz, tehát itt most Bajnai Gordonról van szó, akkor az európai uniós forrásokból teljes egészében ki fogja-e zárni az off-shore cégeket. Akkor a miniszterjelölt úr azt a választ adta, hogy ha ő lesz a miniszter, azt garantálni fogja, hogy Magyarországon off-shore cégek sem közvetve, sem közvetlenül nem juthatnak hozzá forráshoz.

A magyar gazdaság jelenlegi állapota, a gazdasági visszaesés, cégek ezreinek a felszámolása, és ha a gazdasági helyzetből valami úton-módon szép lassan majd tudunk erősödni - elsődlegesen itt a cégalapítás kérdését vetem fel, egyszerűsítve a hazai cégbejegyzések kérdését -, akkor igenis egy egységes európai uniós erőteljesebb rendszer kialakítására kellene törekedni. Ebben talán Magyarországnak a rengeteg negatív példa után pozitívan is lehetne lépni. Tehát példákkal is lehetne lépni, mert azt hiszem, hogy ma a magyar társadalmat egyrészt a körbetartozás, a hazai cégek megszűnése, a hazai cégek támogatása, vélt, valós off-shore cégek megjelenése, támogatása, tehát ezek kellőképpen kiverik a biztosítékot. Talán pont az igazságügyi és rendészeti tárcának elsődleges felelőssége az, hogy ha egy törvény elkészül, akkor az jogilag és uniós szinten is meg kell hogy állja a helyét. Tapasztalható és érezhető, hogy az Európai Unión belül is van ebbe az irányba affinitás, hisz számos uniós biztos, képviselő jelentette ki, hogy felül kellene és meg kellene vizsgálni az off-shore cégek európai viselkedését.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm. A kérdés maga is ilyen dilemmázós volt, hadd válaszoljak magam is így. Azt hiszem, hogy az első, amit érdemes tisztázni, hogy sokszor kétféle fogalom keveredik. Az egyik az adóparadicsomok dolga, a másik pedig mondjuk így, off-shore cégek ügye. A kettő nem feltétlenül esik egybe. Az adóparadicsomok dolgában elég világos a helyzet, elég utalni talán a legutóbbi G20-csúcstalálkozón kialakult álláspontra. A nemzetközi pénzügyi rendszer átláthatósága és ellenőrizhetősége mindenképpen azt kívánná, hogy az adóparadicsomok is átláthatóbbak és ellenőrizhetőbbek legyenek, mert olyan pénzügyi tranzakciók bonyolíthatók ezen keresztül, amik vagy adóbevétel-kiesést okoznak a tagállamoknak, vagy pedig emellett esetleg növelik a pénzügyi rendszer instabilitásának kockázatát. Ebben az ügyben úgy gondolom, hogy lesznek komoly kezdeményezések. Hozzáteszem, az Európai Unió már jelentős erőfeszítéseket tett az Európán belüli adóparadicsomok tekintetében, Liechtenstein, Vaduz és mások tekintetében.

Ami a másik kérdést illeti, hogy a világban valahol máshol létrehozott társaságok befektetéseit kell-e, érdemes-e korlátozni, ebben egy picit más véleményen vagyok. Nálunk ez ilyen szitokszóvá vált, és ha egy cégről kiderül, hogy közvetve vagy közvetlenül egy off-shore cég tulajdonában van, akkor ez valami hallatlan pejoratív minősítésként hangzik. Azt hiszem, hogy amire törekedni kell, az az átláthatósága, hogy lehessen tudni, hogy egy-egy cég mögött kik a tulajdonosok. Hozzáteszem persze, hogy tőzsdei cégek esetében ugyanúgy nem lehet tudni, hogy kik a tulajdonosok, nem lehet tudni, a nagyok esetében igen, mármint úgy értem, hogy a nagy tulajdonosok esetében, de ott is a nemzetközi társasági jog, a mienk is ismer olyan intézményeket, ami mögé bújva tulajdonképpen bizonytalan az, hogy kik a tulajdonosok, és a tulajdonosváltás is csak a részvénykönyvbe történő bejegyzéssel derül ki a névre szóló részvénnyel rendelkező társaságoknál, mondjuk bankoknál.

Ezért én azt hiszem, hogy nekünk nem azzal kellene foglalkoznunk, hogy megpróbáljuk diszkreditálni Magyarországon az itt vagy ott külföldön bejegyzett cégeket, hiszen, mondjuk, elég arra utalnom, hogy a magyar Telecom privatizációjakor a Deutsche Telecom és a másik amerikai cég, mivel konzorciumban vásárolták meg a Matáv egyre nagyobb részvényhányadát, azt egy karib-tengeri szigeten jegyezték be, valamilyen számukra fontos okból. Azt kéne nekünk mondanunk, hogy a Deutsche Telecom, ha a Kajmán-szigeteken van bejegyezve egy cégbe, akkor már nem jöhet hozzánk? Nem hiszem, hogy ez Magyarországnak érdeke lenne.

Az uniós pénzeknél se igazán az a kérdés szerintem, hogy ki a tulajdonos. Őszintén: ha megépíti azt a dolgot, megcsinálja azt a fejlesztést, megvalósul az az eredmény, akkor szerintem nekünk nem nagyon kell azzal foglalkoznunk, hogy ki mögötte a tulajdonos. Ha nem valósul meg, ha ahelyett, hogy a fejlesztést megcsinálnák, kijuttatják a pénzt valahová, na azzal okkal van bajunk, azt bizonyosan meg kell akadályozni, és bizonyosan olyan garanciákat kell beépíteni a kiírásokba és aztán az ellenőrzési rendszerbe, ami ezt megakadályozza. De hozzáteszem: Kaya Ibrahim akkor is baj, ha Magyarországon van, meg akkor is baj, ha Cipruson van. Az a baj, hogy nem tudjuk, ki ő, és közpénz tűnt el az ő révén. Hozzáteszem, hogy a csődtörvény most benyújtott módosítása - és az összefüggés látszólag távoli, de mégis van - megpróbál egy, a mainál még feszesebb mechanizmust adni arra, hogy ha cégek eltűnőben vannak - és az off-shore cégek esetében ez különösen gyakran előfordul, mert végképp nincs fölöttük kontrollja -, akkor milyen eljárást lehessen érvényesíteni a hitelezők, adott esetben az adóhivatal védelmében.

Összefoglalva: adóparadicsomokkal szemben természetesen csak nemzetközi módon lehet föllépni, de érdemes, off-shore cégek tekintetében pedig nekünk szerintem arra kéne garanciákat keresnünk, hogy oda magyar vagy európai adófizetők pénze valami más, egyébként helyes cél helyett ne kerülhessen.

Még egy utolsó megjegyzés - erről kevesen tudnak -: Magyarország persze nem klasszikus adóparadicsom, de bizony abból van gazdasági előnyünk, hogy nagyon széles kettősadóegyezmény-rendszerünk van, és különböző kettősadó-egyezmények egymásrahatása-képpen érdemes Magyarországon bizonyos, alapvetően pénzügyi tevékenységeket folytatni. Éppen azért, hogy ez még érdemesebb legyen, az adótörvény tartalmaz is kedvezményeket, például vállalatokon belüli treasury tevékenységet ellátó központok számára, intercompany hitelek nyújtása kapcsán a kamatok adóztatásában, vagy például szellemi tulajdonjog értékesítése kapcsán, mondjuk, jelentős cégek Magyarországon jegyeztették be azokat a vállalkozásaikat, amik a filmjogokat értékesítik a világ különböző országaiban.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy lehet ebből Magyarországnak hátránya, de van belőle gazdasági előnye, nyilván nekünk olyan megoldásokat szabad európai szinten is támogatni, amelyek számunkra bizonyosan nem hátrányosak, és ha egyébként a Közösség egésze számára előnyösek, akkor nyilván efelé kell menni.

ELNÖK: Köszönöm. Van-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Egyéb hozzászólási igény van-e a bizottságban? Nem szeretném senkibe belefojtani a szót. (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen.

Szeretném közölni, hogy időközben a helyettesítések tekintetében előreléptünk, hiszen Manninger képviselő úr Braun képviselő urat bízta meg, illetve Nógrádi képviselő urat Firtl képviselő úr helyettesíti. Egyéb tekintetben minden más helyettesítés maradt úgy, ahogy ezt korábban bejelentettem.

Határozathozatal

Ennek megfelelően felteszem a kérdést a bizottság számára, hogy támogatják-e Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterré történő kinevezését. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy tíz igen szavazat van. Ki ellenzi? (Szavazás.) Nyolc szavazat van ellene. Tehát megállapítom, hogy a bizottság 10:8 arányban támogatja Draskovics Tibor miniszteri kinevezését. Köszönöm szépen.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm a bizottság megtisztelő támogatását.

Elnöki zárszó

ELNÖK: Gratulálunk, és jó munkát kívánunk, miniszter úr.

Szeretném jelezni, hogy holnap egy órakor szintén miniszteri meghallgatással folytatjuk a munkánkat, ahol a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt urat hallgatjuk meg. Remélem, hogy minél többen viszontlátjuk egymást. Viszontlátásra.

(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 55 perc)

Jegyzőkönyvvezetők: Baloghné Hegedűs Éva, Földi Erika és Nánásiné Czapári Judit