az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. április 21-én, kedden, 10 óra 05 perckor
az Országház Delegációs termében
megtartott üléséről

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló T/9257. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága *

Eszmecsere a Szerb Nemzetgyűlés Európai Integrációs Bizottságának képviselőivel *

Az elnök felvezetője *

László Varga hozzászólása *

Kérdések, hozzászólások, reagálások *

Megjelent

Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke

Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Kőhegyi István (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Gál J. Zoltán (MSZP) távolléte idejére Szirbik Imrének (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) távolléte idejére dr. Botka Lászlónak (MSZP)

Gordos József osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
László Varga, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának elnöke
Mlomir Markovic, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának tagja
Sladjan Mijaljevic, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának tagja
Aleksandra Jerkov, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának tagja
Aleksandra Jovanovic, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának tanácsadója
Dejan Sahović, a Szerb Köztársaság magyarországi nagykövete
Barbara Avdalović, a Szerb Köztársaság budapesti nagykövetségének követtanácsosa

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a pártok szakértőit, a kormány képviselőit, a parlament munkatársait és még másokat, akik a bizottság munkájára kíváncsiak, és ezt azzal demonstrálják, hogy eljöttek a bizottság ülésére.

A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban terjesztem elő szóban is. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel, kifogás, megjegyzés a napirendünkkel kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezést, ezért kérdezem a bizottságot, kik támogatják a napirendünket. (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.

Mielőtt rátérnénk a törvényjavaslatra, hadd emeljem ki, hogy 3. napirendi pontként eszmecserét folytatunk a Szerb Nemzetgyűlés Európai Integrációs Bizottságának képviselőivel, amelynek az elnöke a magyar Varga elnök úr. Azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy vegyenek részt ezen, és legyenek aktívak. A magyar külpolitika szempontjából Szerbia integrációs törekvéseinek az elősegítése az egyik legfontosabb prioritás, ha lehet ilyet mondani, a prioritások között is kiemelt, és fontos lenne, hogy ezt a parlament is képes legyen demonstrálni. Köszönöm szépen.

Rátérünk az 1. napirendi pontunkra, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslatra, amely jogharmonizációs okok miatt került... (Gordos József közbeszól.) Nem, máris cáfolja a kormány képviselője, még ki sem mondtam a mondatomat, mely úgy hangzott volna, hogy a jogharmonizáció okán került a bizottság elé, de lehet, hogy ez nem így van, mindjárt meghalljuk a kormány képviselőjétől.

Tisztelettel köszöntöm Gordos József osztályvezető urat a Pénzügyminisztériumból. Meg is adom neki a szót.

GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszere közel két évtizedes múltra tekint vissza a jelenlegi formájában, és ez idő alatt több olyan körülmény változott, ami szükségessé tett egy átfogó módosítást, egy átfogó változtatást. Alapvetően a rendszer úgymond betöltötte hivatását, a két évtized alatt jól működött, viszont folyamatosan felszínre kerültek olyan változások, amikre reagálni kellett már a jogszabályi szinten is.

A GFB rendszere, tehát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszere még az európai uniós csatlakozásunk előtt került kialakításra. A csatlakozásunk során átvettük az érvényben lévő, tehát hatályos európai uniós irányelvek rendelkezéseit, majd pedig az utána következő időszakban a közben hatályba lépett rendelkezéseket is.

Viszont ez idő alatt az irányelvektől függetlenül elvárások fogalmazódtak meg az Európai Bizottság és az Európai Parlament szintjén a gépjármű-biztosítással kapcsolatban a biztosítatlanság visszaszorítása, az egyes eljárások legügyfélbarátabb módon történő kialakítása, a határon átnyúló szolgáltatások fokozott mértékben történő figyelembevétele területén.

A gépjármű-biztosítással kapcsolatos hazai körülmények is nagyban változtak e két évtized alatt, új eljárások, elektronikus eljárások kerültek bevezetésre, változtak a gépjárművekkel kapcsolatos adminisztrációs eljárások, és nagymértékben növekedett a gépjárművek száma is az elmúlt időszakban.

Mindezen körülmények szükségessé tettek egy átfogó módosítást, aminek az indítása közel két-három évvel ezelőtt kezdődött meg. Először a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szervezésében működött egy munkabizottság, amely feladatul tűzte ki, hogy a problémásabb pontokat napirendre veszi, áttekinti, és a változásokra, a módosításokra javaslatot tesz. Mindez a munka szakértői szinten folytatódott tovább az elmúlt év elejéig, amikor is megfogalmazódott és a kormány munkaprogramjába került a kötelező gépjármű-biztosítás átalakításának a programja.

Az elvek, amik mentén megfogalmazódtak a módosítások, hogy mindenképpen korszerű legyen, és a fejlett megoldásokat tartalmazza ez az új rendszer, ügyfélbarát legyen az eljárásokat illetően, és következetesebb, megalapozottabb módon segítse elő a kockázatarányos díjmegállapítást.

Mindezek figyelembevételével és a szakértői munka befejeztével körvonalazódtak az előterjesztésben már megfogalmazott feltételek, amik közül néhányat szeretnék kiemelni. Először is: törvényi szintre kerül a gépjármű-felelősségbiztosítás legfontosabb feltételének a kialakítása vagy megfogalmazása. Eddig kormányrendeleti szinten történt, illetve a biztosítási törvényben voltak még a kötelező gépjármű-biztosításra vonatkozó egyéb feltételek, amelyek feltétlenül törvényi szintet igényeltek. Ez most egy egységes keretbe, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási törvénybe kerülne.

Eddig a gépjármű-biztosítás megkötésére kötelezett személye vagylagos volt, tehát a tulajdonos és az üzemben tartó között vagylagos alapon oszlott el a felelősség, most egyértelműen elsősorban az üzemben tartó lesz a kötelezett és másodsorban, illetve ennek hiányában a tulajdonos.

Kialakításra kerül a törvényjavaslatnak megfelelően egy központi kártörténeti rendszer, ami szeretné a mostani bonus-malus rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és ennek a bevezetésével, tehát a központi kártörténet bevezetésével válna valóra az, hogy a kedvezményezettek a megfelelő kedvezményben részesüljenek, a károk pedig hosszú távon nyilvántartásra kerüljenek központilag úgy, hogy azok kockázatarányos díjmegállapítást tegyenek lehetővé.

Az évforduló, ami eddig a naptári évhez kötődött, tehát kötelező jelleggel január 1-jétől december 31-ig tartott, az új rendszerben eloszlana az év lényegében minden napján. Tehát lehetőség nyílna arra, hogy a biztosítás megkötését követő egy év leteltével legyen az évforduló, ami így igazodna a biztosítások egyéb rendszeréhez is, tehát a többi biztosításhoz is, illetve az adminisztrációs terhek egyenletesebb eloszlását tenné lehetővé, mindazonáltal a díjhirdetés és az éves, tehát az egy évre, 12 hónapra szóló biztosítás változatlanul érvényben maradna.

Korszerűsödtek, illetve egyértelműsödtek a szerződés megkötésével, a díjfizetéssel, illetve a díjnemfizetés következményeivel kapcsolatos szabályok is. Ezek közül a díjnemfizetés esetét emelném ki. Itt egyértelműen meghatározásra kerül, hogy a díj esedékességétől számított 60. napot követően a szerződés díjnemfizetéssel megszűnik, egy egységes, úgynevezett fedezetlenségi díj kerül kialakításra, amelyet a kártalanítási számla kezelője hirdet meg a biztosítók által meghirdetett éves díjjal egy időben és annak megfelelően, és így egységes fedezetlenségi díjat kötelesek fizetni utólagosan mindazok, akiknek a szerződése díjnemfizetéssel szűnt meg.

A gépjárműflotta mint kategória bevezetésre került, ennek lényegében csak keretszabályai vannak, mivel lényeges eltérések alkalmazhatók az egyedi szerződésekkel összehasonlítva. Mindazonáltal a leglényegesebb szabályok kialakításra kerültek a flottát illetően is.

A törvényhez a jelenlegi elképzelés szerint még három PM-rendelet kapcsolódna, amelyek meghatározzák majd az igazoló eszközöket, a gépjármű-kategóriákat és a bonus-malus rendszer szabályait, ami ezentúl már - amint említettem - a központi kártörténeti nyilvántartáshoz kapcsolódik majd.

ELNÖK: Köszönöm szépen, osztályvezető úr, a szóbeli beszámolót. Kérdezem a bizottságot, hogy ki kíván szólni. (Nincs jelzés.) Fergeteges igényt nem látok.

Csak annyit teszek hozzá - de csak azért teszem ezt, mert az utóbbi időben tevékenységem egy szervezet tevékenységének a tanulmányozására korlátozódott, én se tudtam korábban -, hogy az úgynevezett zöldkártya az, amely végül is ennek az igazolására szolgál, és amely lehetővé tette még messze Schengent megelőzően, hogy be lehessen ülni egy gépkocsiba, és külföldre lehessen menni. Ez egy európa tanácsi dokumentum volt az ötvenes-hatvanas évekből - csak az érdekesség kedvéért -, tehát az Európai Unió elődjének egy dokumentuma.

Úgy látom, ez a hozzászólásom sem okozott nagy felfordulást. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs igény, hacsak nem akar válaszolni. Gondolom, nem akar válaszolni semmire. (Gordos József nemet int.)

Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. (Szavazás.) Tizenegy. Ellene? (Senki sem jelentkezik.) Konstruktív tartózkodás? (Szavazás.) Négy. Négyen alternatíva megfogalmazása nélkül kifejezték enyhe ellenvetésüket a törvényjavaslattal kapcsolatban. Köszönöm szépen, osztályvezető úr, a beszámolót.

Nagykövetjelölt meghallgatására kerül sor. Ennek jegyében esedezem azoktól, akik nem jogosultak részt venni a bizottság ülésén, de ordnung muss sein, és a Házszabályunk azt írja elő, hogy ilyenkor zárt ülés keretében kell meghallgatnunk a nagykövetjelöltet. Ezért még egyszer nagy tisztelettel és bocsánatukért esedezve azt kérem azoktól, akik nem jogosultak a bizottság ülésén részt venni, hogy fáradjanak ki. Ne menjenek el, mert utána várjuk őket vissza a szerbiai partnerbizottsággal való találkozóra.

ELNÖK: Megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel köszöntöm a Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottsága képviselőinek nevében a szerb parlament európai integrációs bizottságát, Varga László elnök urat, nagykövet urat, a bizottság a különböző pártok képviselőit. Ennek a mai látogatásnak van egy előzménye, a mi bizottságunk 2006 decemberében járt a Szerb Köztársaság területén, és akkor is az volt, és ma is az a bizottságunk ambíciója, hogy minden lehetséges segítséget megadjon szerb barátainknak, ahogy csak az lehetséges.

Tudjuk, hogy milyen nehézségekkel kell általában a Nyugat-Balkán egészének, azon belül Szerbiának megküzdenie. A magunk részéről nagyon empatikusak vagyunk azokkal a nehézségekkel kapcsolatban, amelyekkel egészen nyilvánvalóan a szerb politikának meg kell küzdenie. Magyarország nagyon régen vesztette el területének nem jelentéktelen részét, akik akkor éltek, amikor erre sor került, közülük ma már szinte senki nem él, és mégis ma is komoly érzelmi vonatkozásai vannak. Tehát számunkra teljesen érthető és világos, hogy Szerbiának is nagyon komoly érzelmi és politikai nehézségekkel kell küzdenie. Liberális politikusként azt tudom önöknek mondani, hogy az európai uniós tagság, a határok megszüntetése a reális cél, amely a magyarságnak is, ha tetszik, egyfajta elégtételül tud szolgálni. Meggyőződésem, hogy Szerbia minden politikusa és minden lakosa számára szintén az fog elégtételül szolgálni, amikor a határok légiesülnek, jelentőségük megszűnik, és akkor olyan nemzetekkel, akikkel korábban egy országban voltak, de most külön országot képeznek, az Európai Unió keretein belül ismét együtt tudnak élni, és a határok jelentősége meg fog szűnni.

Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem könnyű út, ez nehéz, néha fájdalmas út, és Magyarország példája mutatja azt - sok-sok más ország példájával együtt -, hogy az európai integráció ezzel a legnagyobb előnnyel jár. Érdemes ebbe a lehetőségbe mindannyiunknak belekapaszkodni, ez hozza meg a békét, ami a legfontosabb számunkra, ez hozza meg a tartós egymás mellett élés feltételeit, és ez hozza meg népeink prosperitását, és végül is ezek azok a célok, amelyek bennünket politikussá tettek.

Magyarország, ami tőle telik, minden lehetséges segítséget megad. Csak egy legutóbbi példát említek: ez év április 4-én 8 európai uniós ország külügyminisztere aláírta azt a levelet, amely azt kéri az Európai Uniótól, azt javasolja az Európai Uniónak, hogy a vízumkényszer szűnjön meg. Nyilván önök tudják, hogy Magyarország volt ennek a levélnek a kezdeményezője. Örülünk annak, hogy sikerült szövetségeseket találni ennek a célkitűzésünknek, és bízunk abban, hogy hamarosan többséget is fog kapni ez a magyar álláspont. Az a meggyőződésünk, hogy nemcsak az Európai Uniónak, nemcsak Magyarországnak, Szerbiának és a Nyugat-Balkán minden országának érdeke az, hogy a még meglévő falakhoz képest is a virtuális falakat le tudjuk bontani, és legalább az utazásokat megkönnyítsük.

Úgy ítélem meg, hogy Magyarország és Szerbia bilaterális kapcsolatai kiválóak. Az természetes, hogy lehetnek olyan területek, amelyeken két szomszédos ország nem ért egyet, de azt fontosnak tartom, hogy ezek az egyet nem értésre okot adó események sem vetnek árnyat általában a kétoldalú kapcsolatokra. Magyarország szeretné a jövőben is erősíteni a kétoldalú kapcsolatokat - politikaiakat és gazdaságiakat egyaránt -, és ha van a 27-ek között olyan ország, amelynek tényleg érdeke Szerbia európai uniós integrációja, akkor Magyarország nyilvánvalóan ilyen ország.

Az európai integráció sem nagyon könnyű folyamat, akár a politika egésze részére, akár a kormányzat vonatkozásában számos nehézséggel van kikövezve. Bízom abban, sőt meggyőződésem, hogy a mostani tárgyalások során a magyar kormány is kifejezi azt az elhatározását - amely tudomásom szerint már végrehajtás alatt is van -, hogy minden lehetséges tapasztalatot átadjon Szerbia részére. Azokat is, amelyekben sikeresek voltunk, és azokat is, amelyekben nem voltunk sikeresek, mert ilyenek is vannak, és érdemes a mi hibáinkból is tanulni. És persze a politika egésze számára, hogy a politikai pártok milyen kihívásokkal szembesülnek az integrációs folyamatban, hogyan lehet és hogyan érdemes a lakosság relatív többségét meggyőzni ezeknek a törekvéseknek, és hogyan kell komolyan venni azokat az érveket is, amelyek adott esetben nem az integráció mellett szólnak, tehát nem lesöpörni az asztalról, hanem komoly vitákat folytatni.

Nyilvánvalóan önök előtt ismeretes, hogy Magyarország különös figyelemmel fordul Szerbia egészén belül a Vajdaságra. Azt hiszem, ez érthető, minden olyan ország, amelynek az etnikumához tartozó személyek élnek egy másik országban, erre jobban odafigyel, tisztában vagyunk a problémákkal. Azzal is tisztában vagyunk ugyanakkor, hogy az elmúlt tíz évben milyen rohamos javulásnak indult a vajdasági magyarok helyzete. Meggyőződésem, hogy a mostani viták akár a Vajdaság statútumáról, akár másról, megnyugtatóan fognak zárulni. Magyarország ezeket figyelemmel kíséri, és nekem személyesen az a meggyőződésem, hogy ezeket a célkitűzéseket a többség megnyerésével érdemes a kisebbség számára elérni. Megfogalmazódhat mindig a többség számára egy vagy két kérdőjel; azt gondolom, ezekre nagyon jó válasz adható. Meggyőződésem, hogy a többségnek is érdeke, hogy az ország területén élő kisebbségek integráltnak érezhessék magukat úgy, hogy közben a saját kulturális és egyéb törekvéseiknek eleget tudjanak tenni, miközben az ország területi épségét semmi sem veszélyezteti.

Úgy gondolom, hogy a mögöttünk álló időszak nem egy példáját mutatta annak, hogy a két ország közötti kapcsolat kiváló; elég, ha a gázellátásban mutatkozó problémákra gondolok, ha az IMF-hitel területére gondolok. Ezek mind-mind olyan területek, amelyeken egy elnehezülő világban, gazdasági és pénzügyi válság közepette két szomszédos ország egymásra van utalva, s ha az ebből fakadó lehetőségek kihasználásra kerülnek, ezek mind-mind képesek arra, hogy hozzátegyenek valamit azokhoz a közös értékekhez, amelyeket mindannyian képviselünk.

Én még egyszer nagy tisztelettel köszöntöm önöket. Örülök, hogy Budapestre látogattak, és abban bízom, hogy egyik oldalon a Szocialista Párt képviselőivel, másik oldalon pedig a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőivel, velem, aki egy liberális képviselő vagyok - önök is több pártot képviselnek -, egy nagyon élénk és baráti megbeszélést tudunk folytatni arról, hogyan tudjuk kétoldalú kapcsolatainkat továbbfejleszteni, és hogyan tudjuk együttesen Szerbia európai integrációját elősegíteni, mely meggyőződésem, mindkettőnk közös érdeke.

LÁSZLÓ VARGA, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Parlamenti Képviselők! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a delegáció nevében megköszönjük a meghívást és a lehetőséget, hogy két napot Budapesten tartózkodjunk. Természetesen köszönöm a vendéglátást is, és köszönöm a programot, amit előkészítettek számunkra. Úgy gondolom, hogy ezt a két napot követően úgy fogunk Szerbiába visszatérni, hogy sok információval és sok értékes tapasztalattal fogunk gazdagodni.

A mi delegációnk - mint ahogy az önök delegációja is - többpárti, ahogy az elnök úr valószínűleg észrevette. Bal oldalamon Aleksandra Jerkov kisasszony ül, ő a Demokrata Párt, a legnagyobb parlamenti párt, tehát a hatalmon lévő koalíció vezető pártjának frakcióvezető-helyettese. Jobb oldalamon két úriember, Sladjan Mijaljevic és Mlomir Markovic ül, akik a Szerb Radikális Párt képviselői, tehát a legnagyobb számú ellenzéki párt képviselői.

Mi azzal a szándékkal jöttünk Budapestre, hogy két célt valósítsunk meg. Valószínűleg többet is fölsorolhatnánk, de két kristálytiszta célunk van. Az egyik az, hogy megkíséreljük önöket részletesen megismertetni azzal a helyzettel, ami jelenleg Szerbiában van, különösen az európai integráció területén. A másik célunk az, hogy megkérjük önöket a további támogatásra, hogy továbbra is támogassanak minket ezen az úton, amin elindultunk.

Amikor a célokról beszélünk, és Szerbia európai integrációjáról beszélünk a legutóbbi egy év folyamán, amennyi eltelt a legutóbbi parlamenti választásoktól, ebben az időszakban, ennek a kormánynak a létrejöttét követően Szerbia két célt vázolt maga elé a közeljövőre vonatkozóan. Az elsőrendű cél az volt, hogy ezek még ebben az évben megvalósuljanak. Most már látjuk, hogy a két cél közül az egyiket ebben az évben már nem fogjuk tudni megvalósítani. Most erről a két célról szeretnék beszélni.

Egyik részről az Európai Unió tagjelölti státusának elérése volt a cél ez év végéig. A hatalmon lévő koalíció másik célja az volt, hogy a vízumkötelezettség megszüntetésre kerüljön az Európai Unió felé, ahogy ön, elnök úr, a beszédében már említette is; mind a két célunkat már említette. Szeretnék részletesebben beszélni arról, hogy meddig jutottunk el a célok megvalósításában vagy meg nem valósításában.

Ami a vízumliberalizációt, illetve a vízummentesség státusának elérését illeti: Szerbiának sok nehézség árán, de mégis sikerült teljesíteni gyakorlatilag az összes kritériumot, ami az útitervben rögzítésre került. Ez az a dokumentum, amit az Európai Uniótól egy évvel ezelőtt kapott Szerbia. Mi bízunk benne, és minden üzenet, ami Szerbiába jött, illetve továbbra is jön mind az Európai Unió tisztviselőitől, mind a tagállamok tisztviselőitől, arról beszélnek, hogy május folyamán az Európai Bizottság pozitív jelentést fog összeállítani a teljesítményünkről. Ez azt jelenti, hogy a választási ciklus után - elsősorban az európai parlamenti választásokra gondolok, illetve a tagállamokban lefolytatandó választásokra -, bízunk benne, hogy reális az a tervünk, hogy az ősz folyamán az európai uniós tagállamok pozitív döntést hoznak, ami a vízumrendszer megszüntetését, a vízumkötelezettség megszüntetését illeti. Nem szeretnék részletesen beszélni arról, hogy mennyire jelentős lenne ez számunkra, elnök úr ezt már érintőlegesen említette.

Én csak a másik szempontról beszélnék, ez pedig az a tény, hogy ebben a pillanatban is nagyon fontos a közvélemény támogatása az európai integrációnk folyamatában. De sajnos, az elmúlt időszakban ez a társadalmi támogatottság, ha nem is jelentősen, de csökkent, főleg abból az okból kifolyólag, hogy a szerb állampolgárok úgy gondolják, hogy Szerbia sokat tett már az európai uniós elvárások teljesítése érdekében, de kevés pozitív visszajelzést, kevés pozitív üzenetet kapott az Európai Uniótól. Amellett az indok mellett, amiről ön is beszélt, ezért is valóban fontos lenne, hogy még ennek az évnek a folyamán az Európai Unió, illetve az uniós tagállamok hozzanak egy olyan döntést, amelyik mind gyakorlati, mind jelképes jelentőségében egy új lendületet ad Szerbia európai uniós integrációjának.

Ami a másik célunkat, a tagjelöltségi státus elérését illeti: az már látható, hogy ez év végéig ebből nem lesz semmi, sajnos, bizonyos európai uniós tagállamok álláspontja miatt. Tekintet nélkül erre a mi feladatunk és kötelezettségünk - mind a szerb parlamentnek, mind a szerb kormánynak -, hogy továbbra is dolgozzunk ennek a célnak az elérése érdekében elsősorban a jogharmonizáció területén, és természetesen folytassuk azt a munkát, ami ahhoz kell, hogy teljesítsük azokat a politikai feltételeket, amelyek jelenleg blokkolják ennek a státusnak az elérését, tehát a tagjelölti státus elérését. Amit továbbra is reálisnak tekintünk, vagy mondhatjuk úgy, hogy nem tekinthető irreálisnak, hogy év végéig legalább beadjuk a tagjelöltségre az igényünket. Mi ennek ellenére meg vagyunk győződve arról, hogy magának a tagjelölti státusnak ebben az évben már nincs realitása. Ez a helyzet áll jelenleg fenn az európai integráció területén Szerbiában.

Azon kérdések közül, amelyekben az önök segítségét kérjük, illetve számítunk az önök segítségére, az egyik a vízumrendszer liberalizációja. Úgy gondolom, eddig egyértelmű volt a támogatásuk ezen a területen, és erre számítunk továbbra is. Másrészt számítunk az önök támogatására abban is, hogy meggyőzni bizonyos európai uniós tagállamokat, amelyek jelenleg úgy gondolják, hogy az európai integráció terén nem lehetséges a továbblépésünk addig, amíg a hágai bírósággal ilyen jellegű az együttműködésünk. Mi tekintet nélkül erre a kérdésre természetesen továbbra is bízunk Magyarország támogatásában, mind az Európai Bizottság, mind az EU-tagállamok meggyőzésében, abban, hogy az Európai Unió befogadja a jelöltségi igényünket.

A mi célunk elsődlegesen az volt, hogy ezt a tavasz végéig beadjuk, de azok az üzenetek, amelyeket az Európai Unióból kaptunk, azt mutatták számunkra, hogy még nem jött el az idő erre. Úgy gondoljuk, hogy van még lehetőség arra, hogy az Európai Uniót meggyőzzük az elkövetkezendő - reményeink szerint nem nagyon hosszú időszakban -, hogy eljön az az idő is, amikor meg fogunk felelni a feltételeknek.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Mielőtt megkérem kollegáimat, hogy szóljanak ők is hozzá. Engedje meg, hogy röviden visszatérjek arra a logikára, amellyel ön is felvezette a mondanivalóját.

Ami a tagjelölti státust illeti, joggal merül fel az Európai Unió részéről, egy ország teljesítménye. Az európai uniós csatlakozás különböző stációi valóban úgy valósulhatnak meg, hogy az illető ország különböző feltételeket teljesít. Én személy szerint nagyon nagy támogatója vagyok a hágai büntetőbíróságnak, és annak, hogy a büntetőjog egyes területei immáron nemzetközi jelleget öltenek. Nekem személy szerint nehézséget okoz az, hogy egyetlen ember bíróság elé citálásának a képessége tudja egy ország sorsát eldönteni. Nem ismerem a részleteket, itt nyilván nagyon sok titkosszolgálati információ lehet mindenkinek a birtokában - ami nekem nincs a birtokomban -, de nekem személyes meggyőződésem, hogyha egy ország igazságszolgáltatása képes demonstrálni azt, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ennek a nemzetközi büntetőbíráskodásnak, illetve abból fakadó igényeknek megfeleljen, csak éppen sikertelen, ez nem lehet szerintem egy ország intézményi integrációjának az akadálya. Ilyen alapon Magyarországon is vannak olyan bűnözők, akiket nem sikerült még mindig elfogni, az itt ülő kollégák pontosan meg tudják mondani, hogy ki mindenkire gondolok. Lehet, hogy ezek a bűncselekmények nemzetközileg nem vethetők össze mondjuk Mladicséval, de ha egyszer nem tudják elfogni, ilyen van.

Még egyszer: ami számomra fontos lenne, az annak a demonstrálása, hogy a szerb hatóságok mindent megtesznek. A magam részéről ezt az egész nemzetközi büntetőbíráskodást nagyon-nagyon fontos fejleménynek tartom az európai jog és demokráciafejlődés tekintetében, ami viszont a vízumkötelezettséget illeti, ott vitatkozom az európai uniós intézményekkel, ha ezt összekötik bármilyen teljesítménnyel. Mert egy kormányzat teljesítménye lehet jobb és lehet gyengébb, de a vízumrezsim nem a kormányzatnak szól, hanem egy ország lakosságának, akik adott esetben nem tehetnek arról, hogy bizonyos területeken lemaradások vannak.

Csak azért mondtam ezt el az elnök úrnak és a kollégáknak, hogy azt jelezzem: minden lehetséges európai uniós fórumon - akár a kollégák az Európai Parlamentben, akár a bizottságoknak is vannak rendszeres ülései, a V4-es formátumban, a COSAC ülésein - ezeket kész vagyok a legvehemensebben képviselni. Nemcsak azért, mert ez érdekük önöknek is meg nekünk is, azért is, mert hiszek ezekben a dolgokban.

Megkérdezem a kollégáimat, ki kíván szólni. (Jelzésre.) Ékes József képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): De rendes, elnök úr! Csak rám nézett, ugyan nem jeleztem, mégis nagyon nagy tisztelettel köszöntöm én is önöket. Úgy érzem, hogy ma Magyarországon nincs olyan erő, amely ne kívánná és ne támogatná Szerbia európai uniós csatlakozásának a folyamatát. A vízumkényszerrel kapcsolatban is szeretném biztosítani önöket arról, hogy az európai ügyek bizottsága nagyon sok ülésén - akár a miniszterek meghallgatásánál is - elég sűrűn szóba került a vízumkényszer magyarországi folyamatában történő szerepvállalása, annak erősítése. Magam is csodálkozom, amit elnök úr is elmondott, hiszen a választások előtt volt egyfajta biztatás az Európai Unió részéről, és magunk sem értjük sok esetben a folyamatok esetleges megakadását, vagy annak az előrevetítését, hogy lelassulnak a tárgyalások.

Főleg ebben a nehéz gazdasági helyzetben, amikor Szerbia esetében is azért a pénzügyi-gazdasági válság óriási súllyal bír, és nagymértékben sújtja az állampolgárok közérzetét, a társadalmi együttélés különböző szabályait. Ebben az esetben igenis az Európai Uniónak sokkal erőteljesebben kellene odafigyelnie Szerbia csatlakozási folyamatára, és egészen biztos, hogy ebben a Magyar Országgyűlés minden politikai pártja és ereje azon dolgozik és munkálkodik, hogy Szerbia minél gyorsabban tudja végezni az uniós csatlakozási folyamatok előkészítését és minél zökkenőmentesebbé tételét annak érdekében, hogy valóban belső társadalmi megnyugvás és béke tudjon tükröződni abból, hogy az Európai Unió komolyan veszi Szerbia felé tett ígéreteit és megnyilvánulásait.

Magam több alkalommal voltam választásokat ellenőrizni, voltam ötpárti küldöttséggel is, és megnyugtató volt számomra, számunkra, hogy Szerbiában párhuzamosan azzal a törekvéssel, amit a választási eredmények is tükröztek, az uniós csatlakozás erősödése vált nyilvánvalóvá, és annak a megerősítése. De mindenképpen szeretném jelezni, hogy Magyarország egészen biztosan mindvégig támogatni fogja az uniós csatlakozás folyamatát, és mindvégig maximálisan pozitívan fog kiállni Szerbia csatlakozásával kapcsolatban vagy a vízumkényszer minél előbbi eltörlése érdekében. Ma egyre kevesebb feszültség van a magyarlakta területeken, a nemzeti kisebbségi feszültségek enyhültek, és ha valóban kormányzati szinten is azok a lépések sokkal nagyobb figyelmet kapnak és erőteljesen megnyilvánulnak, hogy a belső atrocitások minél kisebb mértékűek legyenek, és adott esetben a demokráciai, az emberi jogi, kisebbségi kérdések esetében is az eljárások gyorsasága megfelelő legyen.

Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy a Fidesz és a KDNP részéről is maximálisan azon vagyunk - hiszen ezt Németh Zsolt és több küldöttségi tag, az Európai Unióban dolgozó magyar képviselők is erőteljesen kihangsúlyozták -, mindannyiunk közös érdeke, hogy Szerbia minél gyorsabban az Európai Unió tagjává váljon.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szirbik képviselő úr kért szót, de azért hadd kérdezzem meg, hogy lehet-e dialógusba átmenni: egyszer ott, egyszer itt. Van-e rá igény? (Jelzésre:) Tessék!

MLOMIR MARKOVIC, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának tagja: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Én Szerbia szívében születtem, Aleksinacban, és az első kapcsolatom a magyar állammal és a magyar néppel az volt, amikor a hetvenes években munkába álltam a szerbiai olajtársaságnál, és az átadó-átvételi állomáson Horgoson együttműködtünk a magyar kollégákkal a határ túloldalán. Olyan emberekkel, akik Szabadkán dolgoznak, gyakran jártam Magyarországon, és vendégeskedtem Magyarországon. Nagyon szép emlékeim kapcsolódnak Magyarországhoz, természetesen azokból a napokból, amikor sokkal fiatalabb voltam.

Amit Szerbia soha nem fog elfelejteni Magyarországnak, az a segítség, amit a szankciók és az embargó idejében megéltünk Magyarországról: az energia, a gyógyszerek, a tisztálkodási szerek hiánya miatt nagyon sokan jártunk át Magyarországra, hogy ezeket az élethez alapvető szükségleteket beszerezhessük. Akkor is megmutatta a magyar nép, hogy igazi barát, jó szomszéd, és ez megismétlődött ez év elején a gázhiány idejében, akkor, amikor Magyarországnak sem volt sok, mégis adott nekünk, hogy a mi energetikai rendszerünk ne omoljon össze.

Ami egy kicsit fájdalmasan érintette a szerb népet, de nemcsak Magyarország részéről, hanem más európai népek részéről is, ez Koszovó függetlenségének elismerése volt. Bízunk benne, hogy idővel ez is megoldódik, tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Bíróságnak véleményt kell adnia, és ha ez Szerbia részére pozitív döntés lesz, bízunk benne, hogy ez ahhoz fog vezetni, hogy bizonyos országok felülvizsgálják álláspontjukat.

Ami a Szerbiában működő demokráciát illeti: a választási rendszer, amellyel most rendelkezünk, lehet, hogy nem a legjobb, de a választások pillanatában és a bevezetésekor korszerűnek tűnt, és a parlament összetétele a valós erőviszonyokat tükrözi. A nemzeti kisebbségeknek biztosítottuk azt a természetes küszöböt, amely biztosította azt, hogy a szerb parlamentben minden kisebbségnek képviseleti lehetősége van, minden parlamenti testületben jelen vannak, példaként Varga László elnök úr a mi bizottságunk elnöke. Többször utaztam Varga úrral Európában, nemcsak kollégák, képviselők vagyunk, hanem úgy gondolom, jó barátok is.

Az a párt, amelynek én a tagja vagyok, a Szerb Radikális Párt, külön figyelmet fordít arra, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői jelen legyenek mind a párt, mind a parlament életében. A mi pártunk volt az, amely Európában az első roma származású minisztert delegálta, amikor mi még a kormányzó többség részét alkottuk. Damjanovics úr volt az egyik miniszter a Szerb Radikális Párt delegáltjaként. A párthierarchián belül is nagyon sok kisebbségi származású képviselő, illetve párttag van, és mi megkülönböztetett figyelmet fordítunk erre a kérdésre, mert úgy gondoljuk, hogy a kisebbségek híd, amely összeköt és össze kell hogy kössön két népet, különösen akkor, ha két ilyen közeli nemzetről van szó.

Ami az európai integrációnkat és a vízumrendszer liberalizációját illeti: Szerbia olyan helyzetben van, hogy most minden európai ország nyugodtan mondhatná azt, hogy teljesítettünk minden feltételt, kivéve azt az egyet, amit elnök úr is említett. Tehát minden feltételt teljesítettünk ahhoz, hogy a schengeni fehérlistára kerüljünk. Úgy gondolom, hogy ezek a feltételek, amik Szerbiát illetik, teljesítve lettek vagy teljesítésre kerültek, de Mladics tábornok urat és Hadzsics urat nem lehet letartóztatni, ha nem tartózkodnak Szerbiában. Valószínű, hogy ez így is van, mert a mi különböző szolgálataink mindent megtesznek azért, hogy megtalálják őket.

Ami a hágai bíróságot, illetve a hágai bíróság igazságát - idézőjelben értem az igazságot - illeti: számomra és a pártom számára egy véres polgárháború, ami történt a régi Jugoszláviában, ahol minden fél részéről történtek negatív cselekedetek. Olyan helyzetbe kerültünk, hogy mind az idézőjeles vétkeket, mind a valódi vétkeket különbözően ítélik meg. Ami a szerb politikai, rendőrségi, hadi képviselőket illeti: nagyon szigorú, 20 évnél több börtönbüntetést kapnak, míg a többi nemzet hasonló képviselőit vagy felmentik, vagy pedig 2-3 éves büntetést kapnak. Példának említeném Naser Oric esetét, aki több mint háromezer szerb haláláért felel, vagy Haradinaj esetét, aki vezetője volt egy terrorista formációnak, amelyet később Koszovói Felszabadítási Hadseregként aposztrofáltak. Másrészről Vojislav Seselj úr, pártom vezetője saját maga jelentkezett, és most már hetedik éve van előzetes letartóztatásban, egyedül védekezik, és amikor az ügyészség a folyamat vége felé tart, összesen van még 2,5 vagy 3 óra, amikor úgy látják, hogy semmit sem tudnak bizonyítani, másik vádat emelnek ellene a bíróság iránti tiszteletlen viselkedése miatt, és valószínűleg találnak egy harmadikat is.

Ennek a véres háborúnak, amely '92-ben kezdődött, és '99-ben végződött, a felelősségét a szerb nép nyakába varrták. Ön valószínűleg figyelemmel kíséri Racak település történéseit. Itt történtek azok az események, amelyek úgymond indokolttá tették Szerbia bombázását. Most ott tartunk, hogy ez egy kitalált eset volt, és a holttestek, amelyeket ott találtak, nem civilek voltak, hanem hadseregek tagjai, akik harcokban hunytak el. Ezt egy külföldi újságíró most vallotta be, azok után, hogy az első jelentésében nem ezt írta le.

Carla Ponte asszony, aki a hágai bíróság főügyésze volt, a saját könyvében egyértelműen kimondta, hogy Albániában voltak olyan objektumok, úgynevezett sárgaházak, ahol elfogott szerbek voltak, tehát a háború végét követően, amikor a KFOR ott volt, elraboltak szerbeket, szerveiket vették ki és adták el, és pont ezek miatt az események miatt, vagy közvetve ezek miatt nekünk gátolják az Európai Unióba való belépésünket. Nincs szándékomban, itt történelemórát tartani, hogy most azt mondjam el önöknek, hogy mi történt, mert ez mind végső soron politika, de szeretném hangsúlyozni, hogy semmi sem olyan fekete, mint ahogy ezt Szerbia esetében beállítják. Teljes erőnkből azon vagyunk, azon igyekszünk, hogy minden feltételt teljesítsünk, hogy az Európai Unió zöld utat adjon nekünk, mert a gazdasági válság, amely most Európát megrázta, leginkább azokban az országokban érződik, melyek szegényebbek a többieknél, és Szerbia is ebbe a kategóriába tartozik, mert a többéves háborúk gazdaságilag kivéreztették az államot.

Számomra öröm, hogy ma itt lehetek a parlamentben, és az volt az első benyomásom, amikor bejöttem a lépcsőn, beléptem a parlament épületébe, hogy megmutatja, hogy a magyar nép milyen szeretettel viszonyul ehhez az épülethez. Mert a parlament minden nemzet esetében egy intézmény, tehát a miniszterek, a végrehajtó hatalom, a főbíró, a főügyész, mindenki a parlament előtt tesz esküt, és mindezek független intézmények. Az épület gyönyörű, Varga úr már beszélt nekem erről, de teljesen más ezt így látni, mint elmondásból hallani. Nagyon szépen köszönöm, hogy fogadtak minket, és hogy ebben a két napban lehetőségünk lesz az eszmecserére és a véleménycserére.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm Markovic úr őszinte szavait, fontos dolgokról beszéltek, remélem, elég időnk lesz visszatérni mindenre.

Szirbik Imre képviselő úr szocialista párti, és egyébként ő a parlamentben a szerb baráti tagozat elnöke, úgyhogy kérem, így hallgassák.

SZIRBIK IMRE (MSZP): Tisztelettel köszöntöm önöket a szerb-magyar baráti társaság nevében is. Nagyon szeretném, ha rövid időn belül a delegációk következő találkozásán - akár Magyarországon, akár Szerbiában - üdvözölhetném a szerb parlament magyar-szerb tagozatának elnökét is, hiszen úgy gondolom, ahogy Markovic úr is elmondta, rengeteg olyan közös szál és feladat van, amit a nagydiplomácia helyett akkor a kisdiplomáciában, az emberek közötti hídépítéssel - hogy az ön hasonlatát továbbvigyem - fel lehet építeni.

Nyilván mindannyian el tudjuk mondani azt, hogy Közép-Európában igazából "kevert" népek vagyunk, és ereinkben több irányból folyik a vér. Mint ahogy Markovic úr elmondta a magyar kapcsolatait, hadd mondjam el, hogy az őseim Montenegróból kerültek Magyarországra. Tehát kicsit ahhoz a földhöz is kötődöm, amely valóban a szerbség bölcsőjét is jelentette.

Ami a konkrét ügyeket illeti, természetesen a parlament innenső oldaláról is ugyanazt tudom elmondani, amit képviselőtársam mondott el. Ha úgy tetszik, ebben a gyönyörű Házban, de időnkét elég erős vitákkal szabdalt parlamentben van rengeteg olyan kérdés, amiben egyetértünk, és ez pontosan az. Pontosan az, hogy minden eszközünkkel arra kell törekednünk, hogy az a két cél, amit Varga úr felvázolt, minél hamarabb valósággá váljon.

Hogy ennek mik a hagyományai, nem kívánom hosszan ecsetelni, hiszen amikor Szerbia a legnagyobb problémáit élte, Magyarország felé akkor is vízummentesen lehetett Európába jönni, amikor lassan mindenütt lezárultak a körök. És bizony arra is emlékszem, amikor a becsei vízilabdások a sportfelszerelés mellett Szentesről vért és inzulint vittek a bácskatopolyai kórháznak, hogy az ott kezelt betegek életét menteni lehessen, és ha úgy tetszik, becsületszóra ment a dolog, csak annyit kértünk: mondjátok azt, hogy hadicélokra nem fogjátok használni, és mi elhisszük nektek.

Ezt tehettük azért is, mert 40 év testvérvárosi kapcsolat köt össze bennünket, ha úgy tetszik, jóban-rosszban megismertük egymást, és ez igaz nagyon sok szerbiai és magyarországi terület kapcsán. Ahogy Markovic úr mondta, a hidak építése igazán ebből a sok kis apró hídból fog összeállni annak érdekében, hogy egyszer a hidakra ne legyen szükség. A hidakra azért van szükség, mert akadály van, amit át kell hidalni. A hidak egyben nemcsak az akadály áthidalását, hanem az akadály megszüntetését is hivatottak szolgálni. Azt tudom elmondani, amit Ékes képviselő úr és elnök úr is, hogy Magyarországra és azt hiszem, Magyarország valamennyi politikusára és állampolgárára abban számíthatnak, hogy ez a vízummentesség minél hamarabb következzék be, ha úgy tetszik, eggyel kevesebb akadály legyen az ezeken a hidakon való közlekedés előtt.

Ami pedig az előcsatlakozási státust illeti, az nyilvánvalóan Szerbia belügye lesz. Tudom, hogy nemcsak arról van szó, hogy egy-egy ember sorsa mi lesz, hanem kicsit egy népnek is - ha úgy tetszik - a belső lelkivilágát is jelenti a dolog. Azt is tudom, hisz nagyszüleim éltek - én még nem éltem - abban az időszakban, amiről beszélt elnök úr, Trianon idején, hogy hosszú évtizedek traumája lesz mindaz, ami Koszovó kapcsán történt. De Szerbián belül - és az egykori Jugoszlávián belül, hadd fogalmazzak így, mint az egykori plávik tisztelője, akár a sportmedencében, akár másutt - a belső hidakat is valahogy fel kell majd építeni, és ezen hídépítésben talán a legnagyobb lépés az lesz, amikor a határok leomolhatnak.

Nem hiszem, hogy a határok visszaállításának és tologatásának túl nagy realitása van. Egyetlen realitás van - ha már a plávikról beszéltem - az európai kékségben történő feloldása. Ebben számíthatnak valamennyiünkre, ezen belül is a magyar parlament szerb-magyar tagozatának segítségére, és amit talán a nagydiplomácia nem tud összehozni, azokat a kisdiplomácia segítségével fel lehet építeni, és azt hiszem ebben a magyar parlament valamennyi tagjában, valamennyi frakciójában barátokra lelhetnek.

ALEKSANDRA JERKOV, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának tagja: Tisztelt Képviselők! Tisztelt Elnök Úr! Csatlakozni szeretnék kollegáimhoz, és megköszönni, hogy meghívtak minket ebbe a gyönyörű épületbe. Pont azért, mert a vajdaságból jöttem, még nagyobb öröm, hogy itt lehetek Budapesten, és beszélhetek ennek az országnak a képviselőivel, akik az eddigiek során a legnagyobb megértést tanúsították, és hatékony támogatást nyújtottak nekünk.

Az előzőek során elmosolyodtam az egyik pillanatban, amikor a kolléga azt mondta, hogy sok dologban vitatkoznak ebben a parlamentben, de az egyik dolog, amiben mindenki egyetért, hogy Szerbiának az Európai Unióhoz kell csatlakoznia, integrálódnia. Szeretném, ha mi is ennyire egységesek volnánk a mi parlamentünkben ebben a kérdésben. Mi gyakran szembekerülünk ezekben a kérdésekben, és lehet , hogy ez az oka, hogy nem tudom, hányszor beszélünk az európai integrációról, és az előző kormányok alatt az Európai Unió több megértést és akaratot tanúsított a Szerbia európai integrációjához, mint maga a szerb parlament. De úgy gondolom, most valóban van egy olyan kormányunk, amely érti ezt a politikai üzenetet, amit a választópolgároktól kapott, hogy az európai integrációnak nincs alternatívája, és ez az egyetlen út, ami Szerbia számára járható. Mi megértettük, hogy a schengeni fehér lista és a jelölti státus két különböző dolog, és egy hónappal ezelőtt elfogadtuk a szerb parlamentben azt a törvény, ami szükséges volt ahhoz, hogy erre a schengeni fehér listára kerülhessünk, és várjuk a pozitív választ, és nem kételkedünk abban, hogy ez meg fog történni.

De szeretnék még fókuszálni valamire, amiről nem gyakran beszélnek Szerbiában. Amikor az európai integrációról beszélnek, mindig a törvényekről, szabályokról beszélnek, amit meg kell hozni, uniós jogharmonizációról, de sokkal kevesebbet beszélnek arról, hogy nemcsak a szabályozás az Európai Unió, hanem az értékek összessége is. Ez az, amiről keveset beszélnek nálunk. Ön, elnök úr, a beszédében elmondta az egyik ilyen értéket.

Szeretnék választ kapni egy kérdésre. Utazásaim folyamán többet beszélnek az Európai Unióban a státustörvénnyel kapcsolatban a decentralizációról, mint Szerbiában. Én bízom abban, hogy választ kapok arra, hogy mennyire jelenti a decentralizáció azt, hogy a végrehajtó hatalom alacsonyabb szintjeire visszük át a jogköröket, és hogy mennyire fontos ez, mert bár formálisan nem feltétele az európai jelöltségnek, tagságnak, de ha a decentralizáció megkönnyíti az integráció folyamát, akkor mindenféleképpen ezen az úton el tudnánk indulni. Mennyire segítheti ez az európai uniós tagságunkat, csatlakozásunkat, jelölti státusunkat szemben azokkal a szempontokkal, amelyeket eddig előtérbe helyeztek?

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Körülnézek, hogy a kollégák közül kíván-e valaki szólni. (Jelzésre:) Firtl Mátyás alelnök úr. Nem felejtjük el képviselő asszony kérdéseit, ne aggódjék, csak közben megyünk előre.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Csak nagyon röviden, elnök úr. Tisztelt Küldöttség! Tisztelettel köszöntöm én is önöket. Amit Szirbik képviselő úr vagy Ékes képviselő úr elmondott, magam is csak megerősíteni tudom. Nemrégiben voltam Szarajevóban a Daytontól Brüsszelig konferencián, és amit Markovic úr itt említett, ott is elhangzott, hogy hogyan is indult el ez a folyamat, amit Szerbiának el kellett szenvedni. Mi magyarok, szeretném hangsúlyozni, lélekben valahol megértjük azt a helyzetet, ami kialakult, és most nem akarok részletesen Trianon szindrómájára utalni, de végül is azt megtapasztaltuk azon a szarajevói konferencián is, meg most is, tudjuk, hogy mit jelent az, amikor egy ország elveszti területeit.

De azon a konferencián is, és most is csak azt tudom mondani, amit elnök úr is megfogalmazott: az integráció, az európai integrációhoz való csatlakozás, a NATO-hoz való közeledés, a NATO-hoz való csatlakozás pont azt segíti elő, hogy egy közösséghez való tartozással megteremtjük, amit Ékes úr képviselt, tehát a Nyugat-Balkán biztonságának a lehetőségeit, és amit elnök úr is mondott, a határok gyakorlati eltűnésével mégiscsak, ha nem is azonnal, de eljön az az idő, hogy valóban a szerb-szerb kapcsolatok megfelelő módon ki tudnak alakulni, amit természetesen mi magunk is ugyanúgy fontosnak tartunk, hiszen mi magunk ugyanezt megéltük és megéljük.

Nagyon fontos, amit Markovic úr mondott, tehát amiben lehetőség van, a kisebbségek kapcsolata, ha a híd szerepét betöltik, éljünk vele, használjuk ki ezeket a lehetőségeket, ha hidaknak is nevezzük, a hidakat. Mégiscsak addig, amíg kell a híd, használni kell, és amikor már az akadályok megszűntek, természetessé válik az a fajta szabadság, ami az Európai Uniót jellemzi.

Úgyhogy én úgy gondolom, hogy az elkövetkező időben - mi az ellenzék részéről is azt tudjuk mondani, hogy valóban egyetértünk abban - Szerbiának a lehető legrövidebb időn belül, de természetesen azon a rögös úton végig kell menni, amelyen minden más Európai Unióhoz csatlakozó országnak, hogy ez megvalósuljon, és elősegítsük azt a biztonságérzetet, ami mindannyiunk számára fontos, legyen ez energiabiztonság vagy bármi. Ebben is teljesen közösek az érdekeink a szerb barátainkkal együtt, tehát ebben is csak közös nevezőn tudunk lenni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Azt hiszem, leghelyesebb lenne, ha megint megkérdezném vendégeinket, hogy kívánnak-e reagálni. (Jelzésre:) Tessék!

LÁSZLÓ VARGA, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Ami a nemzeti kisebbségek helyzetét és jogait illeti: ez nem az a tematika, ami szorosan kapcsolódik az európai integrációhoz. Az európai standardok megvannak, de mindenféleképpen egy kérdést szeretnék feltenni, ami a kisebbségi jogok tiszteletben tartásához kapcsolódik, és ez mégiscsak kapcsolódik az európai integrációhoz, és része az európai integrációnak; ezzel az indokkal szeretnék pár másodpercet vagy percet kihasználni, és beszélni erről a témáról.

Úgy gondolom, hogy Szerbia 2000-től valóban sokat tett ezen a területen. Nincs sok olyan ország a környezetünkben, amely elismerte volna a kisebbségek kollektív jogait, mégpedig az alkotmányon belül, és nincs sok olyan ország, amely a nemzeti kisebbségek jogait az alkotmányba ennyire tágan, teljeskörűen és korszerűen tenné bele, mint ahogy ezt Szerbia tette. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy mindenféleképpen Szerbia megérdemli a dicséretet ezen a területen.

Másrészről - és teljes mértékben őszinte leszek, az én státusom miatt ezt meg kell tennem, és őszintének kell lennem -: Szerbiának van egy nagy adóssága a nemzeti kisebbségek felé, ez pedig egy törvény, a nemzeti tanácsokhoz, illetve a mi fordításunkban az országos kisebbségi önkormányzatokhoz kapcsolódó törvény meghozása. Ugyanis 2002-2003. év folyamán egy jó jogi keret lett biztosítva, ami a kollektív jogokat illeti, illetve, ami a kulturális autonómiát illeti, tehát ez a jó jogi keret meg lett alkotva. De az utóbbi öt évben ez az adóssága a szerb parlamentnek, ami arra vonatkozik, hogy hozzon egy olyan törvényt, ami részletesen szabályozná ezeknek az országos önkormányzatoknak a helyzetét, a finanszírozását, a választását, nem lett törlesztve.

Tekintettel arra, hogy ez a kérdés az Európai Unió rendes évi jelentésében folyamatosan megjelenik, úgy gondolom, hogy a közeljövőben vagy egy rövidebb időszakon belül megoldjuk ezt a kérdést, bár nem könnyű egy ilyen törvényt hozni, mert ez is bizonyos szempontból egy decentralizációhoz vezet, nem területi decentralizációhoz, egy másik decentralizációhoz. Tehát a jogi ingerenciák átvitele egyik testületről a másikra, a jogosultságok áthelyezése és ez a procedúra, ez a folyamat természetesen nem egy egyszerű, nem egy könnyű folyamat. Jelen pillanatban ennek a törvénynek a tervezete, amelyet a kisebbségi és emberi jogok minisztériuma kidolgozott, tárcaközi egyeztetésen van a különböző érdekelt minisztériumok között. Úgy gondolom, hogy abban a pillanatban, amint ez a törvény a szerb parlamentben elfogadásra kerül, mondhatjuk azt, hogy Szerbia valóban egy példája lesz annak, hogy mennyire jó módon meg lehet oldani a nemzeti kisebbségek helyzetét. Ezzel csak ki szerettem volna egészíteni az előzőekben előadottakat, és bízom benne, hogy sikerült kiegyenlítődve vagy jól balanszírozva beszélni erről.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjenek meg néhány reflexiót részemről, és hadd kezdjem Markovic úrral, aki pár évvel előttem született, de mondhatnám, hogy összeöregedtünk az elmúlt évtizedekben! Az az időszak, amiről ön beszélt, amikor fiatalok voltunk, itt Magyarország szempontjából Jugoszlávia volt a csoda, a szabadság, a gazdagság, odajártunk farmernadrágot venni és Rolling Stones-lemezeket begyűjteni, mert az egy nyitott ország volt Magyarországhoz képest, amit csak irigyeltünk. Nekem nagyon élénken él ez a Szerbia vagy Jugoszlávia a fejemben, és kivált, amikor a háború kitört, akkor rettenetes volt nézni innen is - hát még belülről, de még innen is -, hogy mennyi minden ment tönkre.

De amikor azt mondja Markovic úr, úgy fogalmazott: sokan mondják, hogy a szerb nép a felelős, nekem az a válaszom, hogy soha a történelemben egyetlen háborúért sem felelős egy nemzet. A háborúkat vezetők csinálják, és olyan politikai helyzeteket hoznak létre, amelybe néha a nemzetek bele tudnak bolondulni, pedig sohasem egyoldalú a dolog, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Egy nemzetet nem szabad felelőssé tenni. Kollektív bűnösség nem létezhet, és egyre kevésbé szabad léteznie a jelen korban és a jövőben. De természetesen ettől még az helyes, ha megállapításra kerül az egyes személyek felelőssége, és abban meg teljes egyetértés van köztünk, hogy függetlenül attól, milyen nemzetet képviselnek, a büntetőjog legyen büntetőjog, függetlenül a nemzeti hovatartozástól, és a politikai felelősség is álljon meg azok részéről, akik nemzeteket háborúba sodornak.

Higgye el, Markovic úr, hogy Magyarországon nagyon jól ismerjük ezt a problémát a második világháború óta, hogy most Magyarország bűnös nemzet vagy nem bűnös nemzet. És nyilvánvalóan ugyanúgy keresgéljük a válaszokat, mint önök, és ahogy visszautasítjuk, hogy Magyarország, a magyar nép bűnös nemzet lenne, ugyanúgy visszautasítjuk azt, hogy a szerb nép bűnös lenne. De ahogy a második világháború során meg kellett találni azokat a magyarországi felelősöket, akik felelőtlenül belevitték az országot egy háborúba, ez nyilvánvalóan igaz Szerbiára és igaz más nemzetekre is, akikkel ez történik. Azt gondolom, ez a hozzáállás lehet az, ami egy nemzet számára meg kell hogy adja a felmentést, de azért fontos mégis a felelősséggel szembenézni, hogy el lehessen kerülni háborúkat a jövőben.

Azt gondolom, sok célt kitűzhetnek a politikusok, hogy mit akarnak elérni, de mindennek a non plus ultrája, hogy béke legyen, és ne legyen fegyveres küzdelem, amelynek a végén lehetnek győztesek, de valójában csak vesztesei vannak, legfőképpen az általunk képviselt polgárok részéről. A második világháború után a leggyakrabban hallható politikai szlogen az volt, hogy soha többé háborút. És mégis kitört, és pusztított az önök országában. És az ember ugyan nem szívesen mondja még egyszer, hogy soha többé, de nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy soha többé. A mi európai kollektív memóriánkban ezek a háborúk mindig - a legtöbb esetben - a határokért törtek ki. Sohasem tanultunk belőle. Elvesztettünk egy határt, és akkor nekimentünk másutt, hogy visszaszerezzünk valamit, és akkor voltak vesztesek, győztesek.

Európa eljutott arra a konklúzióra, hogy elég a határokért, területekért való háborúkból, egyesüljünk. És az az érzés, hogy be tudok ma ülni az autóba, és úgy elmenni Amszterdamig, hogy senki meg nem állít, és nem kérdez tőlem semmit, az csodálatos érzés. És szerintem ez kell hogy a cél legyen a Szerbiában élő minden egyes polgár számára, függetlenül attól, hogyan ítéli meg a közelmúltat, hogyan ítéli meg a régebbi múltat, és amikor Pristinában be lehet ülni egy autóba, és úgy végigmenni Amszterdamig, hogy senki nem kérdezi meg, honnan jössz, hova mész, az lesz a szép időszak, és akkor ezeken a mai problémákon szerintem túl lehet valahogyan lendülni.

Jerkov frakcióvezető-helyettes asszony kérdezte az európai értékeket. Ha nagyon őszinte akarok lenni, az integráció időszakában mi is többet hallottuk, mint manapság, hogy benn vagyunk. De nem akarok cinikus lenni, ennek az oka alapvetően az, hogy az Európai Unión belül, amikor a politikai csaták zajlanak, ott nagyon materiális ügyekért folynak a csaták - ha csak a költségvetésre gondolok, létező eurókért -, ott nem nehéz értékekről beszélni, amikor eurókról folyik a csata. De azért azt tudom önnek mondani, részben összefüggésben azzal, hogy a csatlakozni vágyó országok előtt politikai követelményeket is megfogalmaz az Európai Unió, azért ez az értékek uniója is. És szerintem az egyik értéke, amit ön úgy hívott, hogy decentralizáció. Ezt az Európai Unióban egy olyan csúnya szóval illetik, hogy szubszidiaritás. Szerintem semmilyen nyelven nem létezik, csak az eredeti latinban, ezért nem hiszem, hogy nagy huzata lenne a népeink felé, hogyha a zászlóra ráírnánk, hogy szubszidiaritás.

De ez fontos dolog. Ugyanis, ha igaz az, hogy az Európai Unióban nagyon sokan úgy gondolják, hogy túl nagy a bürokrácia Brüsszelben, és nem az ő dolgukkal foglalkozik, akkor érdemes levonni azokat a konklúziókat, hogy a döntéseket ott kell meghozni, ahol a problémák felmerülnek. És szerintem mondjuk arról, hogy a magyar pogácsa hogyan nézzen ki, Brüsszelben nem kellene döntéseket hozni, mert minek. Hogy ne legyen benne méreg, arról igen, de hogy lapos legyen vagy magas, ezzel nem kellene foglalkoznia. Ilyen szempontból a szubszidiaritás fontos, és azoknak a kisebbségi politikusoknak, akik akár Szerbiában, akár a térség más országaiban mondjuk autonómiát követelnek, és én egyetértek velük, gyakran mondom azt, hogy legyen szubszidiaritás.

A döntéseket - akár a Vajdaságban vagy a térség más területein - ott hozzák meg, és nem a fővárosokban, mert az ott élő embereket az ott hozott döntések érintik elsősorban, és nem érdemes távolról döntéseket hozni. Ez akkor érdeke kisebbségnek és többségnek, szerbnek és magyarnak. És akkor megszűnik az a vita, hogy most a Vajdaságban ezt másként kéne csinálni, mint Szerbia más részein; legyen mindenütt szubszidiaritás! Mindenütt ott szülessenek meg a döntések, ahol az embereket legjobban érintik! Szerintem ez hozzásegít ahhoz is, hogy az állampolgároknak a demokratikus intézményrendszerrel való azonosulását - bármilyen nemzethez tartozzanak is - elő tudja segíteni, és ha megnézzük azokat az európai országokat, amelyek hagyományosan centralizáltak, például Franciaország, és összevetjük mondjuk azzal a Németországgal, amelyik nagyon decentralizált, mindjárt látjuk, hogy melyik a hatékonyabb, és hogy miért hatékonyabb. Azt hiszem, sokkal több erő rejlik a településekben és az emberekben bízó decentralizáltságban, mint az emberekben nem bízó, mindent központilag eldönteni kívánó hatalomban.

Befejezésül talán azt tudnám mondani: gratulálunk Szerbiának ahhoz, hogy kétségkívül szerintem Európában egyike azoknak az országoknak, ahol a legmagasabb szinten biztosítanak a kisebbségek számára különböző jogokat, és bízom abban, hogy az a törvény, amiről az elnök úr beszélt, meg fog születni. Ezek nem könnyű dolgok, ezekhez néha nagyfokú empátiára van szükség. Láttam olyat, hogy egy kisebbség nem akarja meghallani, hogy a többségnek milyen félelmei vannak. Most nem Szerbiáról és a Vajdaságról beszélek, hanem nemzetközi tapasztalataimról. Érdemes ezeket az aggályokat megérteni, azokra választ találni, mert nekem az a meggyőződésem, hogy minden ország többségének elemi érdeke, hogy a kisebbségek jól és szabadnak érezzék magukat. Egy színes, sok nemzetiségből álló ország, ahol minden nemzetiségnek megvan a maga önbizalma, és megvan az azonosságtudata, tud egy erős, önbizalomtól duzzadó országot fölépíteni. Nem biztos, hogy mindig a törvények a megoldások. Itt rossz lelkiismerettel mondom, hogy a Magyar Köztársaság a kilencvenes évek elején elfogadott egy törvényt - a legmagasabb szinten van Európában - a kisebbségek parlamenti képviseletéről. Gyönyörű a törvény, egy baj van vele: nem tudjuk végrehajtani. Erre mindig vigyázni kell, hogy néha jó törvényeket tudunk hozni, de tartalommal nem tudjuk megtölteni.

Én hiszek ebben a folyamatban, amely nem radikális eredményeket ér el, hanem inkább egy hosszabb folyamat eredményeként, a kölcsönös bizalomra építve képes elérni azt, hogy valóban legyen decentralizáció, szubszidiaritás, a szerb érezze magát szerbnek, a magyar magyarnak, a román románnak, és közben lehetünk magyar állampolgárok, szerb állampolgárok. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor a végén mindannyian egyben európai állampolgárok is vagyunk. Én ennél szebbet nem tudok elképzelni saját magunk számára.

MLOMIR MARKOVIC, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának tagja: Elnézést kérek, az első hozzászólásomban elfelejtettem valamit mondani. Elnök úr és én nemrég Brüsszelben voltunk a nyugat-balkáni államok konferenciáján, ahol minden ország, amelyik nem tagja az Európai Uniónak, megkapta azokat a feltételeket, amelyeket szükséges teljesíteniük, hogy a schengeni fehérlistára kerüljenek. Mi nagy megelégedéssel állapítottuk meg, hogy egyedül mi teljesítettük ezeket a feltételeket. A belügyminiszterünk, Ivica Dačić úr jelen volt ezen a konferencián, és tájékoztatta az Európai Unió képviselőit, hogy minden feltételt teljesítettünk. Mind Montenegró, mind Macedónia valahol félúton vannak. Ami a schengeni fehérlistára való kerülés feltételeit illeti: Szerbia minden támasztott feltételt teljesített. Doris Pack asszony ezt elfogadta. Bízunk benne, hogy az Európai Parlament nemsokára napirendre veszi ezt. Elnézést kérek, hogy az első felszólalásomban ezt nem mondtam el.

ELNÖK: Semmi probléma, képviselő úr. Tisztában vagyunk az eredményekkel. Azt tudom önnek mondani, hogy Magyarország kormányzati szinten, parlamenti szinten, európai parlamenti szinten harcosan fogja képviselni azt, hogy a vízumrezsim Szerbiával szemben szűnjék meg. Növekszik a tábor. Tehát megint nem tudunk egyik napról a másikra eredményeket elérni, de azt látjuk, hogy növekszik azoknak az országoknak a tábora, amelyek meggyőzhetők. A még legjobban ellenálló országok - Hollandiát szokták mondani, és másokat is - érvét, hogy itt nem Mladicsról van szó, és az ön érveit is elfogadva, itt arról van szó, hogy a szerb polgárok mennyire érzik azt, hogy Európa részei. A tét ez, és nem pedig az, hogy egyes feltételek jogosak, nem jogosak, hogyan szólnak, ezeket hogyan sikerült teljesíteni.

Én abban bízom, hogy ez az érv fog hatni azokra az országokra, amelyek még húzzák a szájukat, mert azért - ahogy Jerkov képviselő asszonynak mondtam - az Európai Unió alapvetően mégiscsak értékekre épül, és ezen értékek mentén hatékonyan lehet érvelni.

Ha jól látom, az időnk is nagyjából lejárt. Nem tudom, valami zárszót kívánnak-e mondani, vagy pedig rögtön csapjunk a lovak közé, és menjünk az ebédasztalhoz. (Jelzésre:) Tessék!

LÁSZLÓ VARGA, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése Európai Integrációs Bizottságának elnöke: Végszóként: úgy gondolom, hogy még egyszer meg kell köszönnünk ezt a lehetőséget. Úgy gondolom, hogy ez egy nyílt, baráti találkozó volt. Bízom benne, hogy az ebéd is minimum ennyire jó lesz.

ELNÖK: A szakácsok kezében vagyunk e tekintetben, de a baráti hangulatról gondoskodunk, azt vállaljuk.

Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Szoltsányi V. Katalin