EIB-11/2009.
(EIB-127/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. április 28-án, kedden, 13 órakor,
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása*
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt szóbeli tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek, reagálások*
Elnököl: Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP) távozása után Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Kőhegyi István (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt
Varju László államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 08 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság valamennyi tagját, valamennyi kedves vendégünket, az érdeklődőket, ha van, a sajtó képviselőit. Elöljáróban szeretném megerősíteni, hogy a mai ülésünknek egyetlenegy napirendi pontja van: Varga István miniszterjelölt úr bizottsági meghallgatása. Mielőtt azonban ehhez hozzáfognánk, szeretném a kiterjedt helyettesítések tartalmát a jegyzőkönyv számára rögzíteni. A következő a helyzet: elnök urat én helyettesítem, Manninger képviselő urat Ivanics képviselő úr helyettesíti, Kőhegyi képviselő urat Legény Zsolt képviselő úr helyettesíti, Botka képviselő urat Káli képviselő úr - mondhatnám, hogy Botka polgármester urat Káli polgármester úr - helyettesíti, Szirbik képviselő urat Szanyi képviselő úr helyettesíti, Hörcsik képviselő urat Nógrádi képviselő úr, Braun képviselő urat pedig Firtl képviselő úr helyettesíti. Ennyi a mostani tudásunk a helyettesítésekről.
Ezek alapján a bizottság természetesen határozatképes. Ennek megfelelően elkezdjük a napirendi pont tárgyalását. Előtte viszont szeretném azt a lehetőséget és tulajdonképpen jövőbeni gyakorlatot megemlíteni, hogy egyfelől a miniszter úr a bizottság számára számos alkalommal vendégként meg tud jelenni, e szokásos meghallgatások rendjét a munkatervünk is rögzíti, tehát bármely olyan kérdésnek, ami most nem tud kibomlani a maga teljes valójában, van esélye, hogy a jövőben erre sor kerül. Másfelől azt is szeretném lehetőségként a miniszterjelölt úrnak, illetve a kormány képviselőjének és a bizottságnak felemlíteni, hogy amennyiben felmerülnek olyan kérdések - és ebben kérem is a miniszter úr partnerségét -, amire úgy ítéli meg, hogy pillanatnyilag, prompt nem kíván vagy nem tud olyan választ adni, ami teljes mértékben kielégíti őt vagy a kérdezőt, akkor erre legyen lehetősége egy meghatározott időn belül, akár írásban a képviselőt vagy a bizottságot tájékoztatni a válaszáról.
A szokásos rendben zajlik a meghallgatás, tehát miután a miniszter úr elmondta a maga - mondjuk így - bevezetőjét, utána mód nyílik kérdésekre, és az a gyakorlatunk, miniszter úr, hogy ha egy képviselői kérdés elhangzik, akkor arra önök reagálnak, illetve utána van még egy reagálási lehetősége a képviselőnek. Viszont utána, miután már ezekkel a lehetőségekkel éltek, nem szokott lehetősége lenni a képviselőknek, hogy éljenek ezzel. Tehát az ülés dinamizmusa és az élvezhetősége érdekében alakítottuk ki ezt a forgatókönyvet, úgyhogy ez a kérdés-válasz, viszontkérdés-viszontválasz szokta meghatározni az együttléteinket. Köszönöm szépen.
Kezdjünk hozzá, parancsoljon, miniszter úr!
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Bocsánat, egyet még elfelejtettem, hogy bár határozatképesek vagyunk végtelenül, de nem szavaztunk még a napirendről, amire én javaslatot tettem, ami egy szikrát sem tért el az írásban kiküldöttől, tehát miniszterjelölti meghallgatásra kerül sor. Kérem, aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Szemmel látható, abszolút, sőt teljes támogatás, úgyhogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet. Ennek megfelelően folytathatjuk a munkát, illetve az érdemi munkát elkezdhetjük.
Miniszterjelölt úr, öné a szó!
Varga István nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt szóbeli tájékoztatója
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Jó napot kívánok! Köszönöm, hogy e célból a bizottság tagjai elfogadták a meghívást, és befáradtak ide, hogy engem meghallgassanak. Gondolom, van elég sok bokros teendő, és látom a helyettesítési rendszerből, hogy azért ez nem egy véletlenszerű, és nem egy egyszeri alkalom.
Bemutatkozással kezdeném, mert van olyan képviselő, aki már ismer engem, sőt mi több, már találkoztam is egy másik bizottságban vele, de azért mégis elmondanék egy-két dolgot magamról, a háttérről, és tulajdonképpen arról, hogy hogyan is került a csizma az asztalra.
A kezdetet talán ott húznám meg, hogy 53 éves vagyok, nős, három gyerek édesapja, közgazdász, és a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem elvégzése után helyezkedtem el az olajiparban. Először egy külkereskedelmi nagyvállalatnál Magyarországon, majd pedig a rendszerváltás után, 1991-ben a Shell magyarországi vállalatánál. Onnan 1994-ben kerültem külföldre a Shell kiküldetésében, és kilenc év külföldi tartózkodást követően tértem haza 2003-ban Magyarországra, ahol a helyi vállalat vezetését vettem át. (Megérkezik az ülésre Gál J. Zoltán.)
Ekkor kapcsolódtam be a - hogy mondjam - társadalmi tevékenységbe, annak révén, hogy a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamarában vállaltam először tisztet, majd pedig ott elnökségi pozíciót, és ezt három éven keresztül töltöttem be. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a kereskedelmi kamara része volt annak a csoportnak, amely ilyen bilaterális kamarákból, illetőleg szakmai szervezetekből, képviseleti szervezetekből összeállt annak érdekében, hogy 2006. április 24-ével kiadjon egy kiáltványt, aminek a lényege az a felhívás volt, amely a politikai pártokat felkérte, felhívta, hogy üljenek egy asztalhoz, és határozzák meg az ország jövőjét, tárgyaljanak az ország konszenzusos jövőépítéséről, az értékekről, a távlati célokról. Nem azt, hogy hogyan, de azt, hogy mit.
Ennek a felhívásnak viszonylag kis visszhangja volt mintegy egy évig, de azt követően elindultak az egyeztetések mind a kormánnyal, mind különböző pártokkal, és ez a csoportosulás intenzív munkával hajtotta végre a feladatát mindaddig, amíg a Reformszövetség át nem vett egy konkrét tervet ebből, és tulajdonképpen végre nem hajtotta ennek egyik részét.
Ez a csoportosulás aztán természetesen arról is diskurzust folytatott, hogy lehet-e más mód, mint az, hogy állunk a partvonalon és mondjuk, hogy mit kell csinálni a kormányzatnak, hogyan kell működtetni a gazdaságot, lehet erre más módot is találni, és bekerülve a kormányba, ilyen kéréseket el lehet-e fogadni, van-e vállalkozó kedv. Én azt mondtam, hogy ezt meg kell tennünk. Úgy gondoltam, hogy ez felelősségünk, és úgy gondoltam, hogy transzferálni kell azt a tapasztalatot, tudást, amit a gazdasági életben több évet, évtizedet eltöltve alkalomadtán, kérés esetén, lehetőség és szükség esetén az embernek módjában áll használni. Ennek kapcsán fogadtam el, és ezen gondolatoktól is vezéreltetve fogadtam el miniszterelnök úr felkérését, és fogadtam el azt a jelölést, ami ennek a minisztériumnak a vezetésére szól.
E rövid személyes bevezetés után egy kis háttérinformáció arról, hogy mi is a fő célja ennek a minisztériumnak, és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium miképpen látja feladatkörét a válságkezelő kormányban.
Úgy gondoljuk, hogy a válságkezelő kormányban alapvető feladatunk az, hogy végrehajtsuk a kormány cselekvési tervét, azt a cselekvési tervet, amelynek a lényege az ország védelme, az országon belül az ország gazdasági védelme, és az országon belül a családok, a munkahelyek, a befektetők, a vállalkozások védelme. (Megérkezik az ülésre Veress József.)
Amikor a miniszterelnök úr bemutatta a cselekvési tervet, akkor a válságkezelés mellett és a jövő építésének elindítása mellett, a szerkezeti változtatások mellett beszélt a bizalomépítésről és a bizalom megteremtéséről, javításáról, ami számomra különösen fontos, és mint a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vezetője, erre különös hangsúlyt kívánok helyezni - hiszen ebben a pozícióban szükséges - a befektetői bizalom és a befektetői érdekeltség, érdeklődés fenntartására, növelésére, amelynek révén új munkahelyeket tudnánk alkalmasint létrehozni, illetőleg a hazai vállalkozók bizalmának megerősítésére.
Ehhez úgy vélem, hogy átláthatóan kell működtetni a minisztériumot, a minisztérium szervezeteit, és gondoskodni kell arról, hogy minden adófizetői pénz, lett légyen az uniós vagy hazai adófizetői pénz, az a köz érdekét szolgálja.
Hogy ezt milyen gazdasági körülmények között valósítjuk meg, ahhoz azt hiszem, nem kell sok elemet felsorolni, de az egyik legfontosabb talán az a külgazdasági helyzet, aminek kiindulópontját sok elemző 2007 októberére teszi, amikor a másodpiaci válság jelei megtapasztalhatók voltak a nemzetközi pénzpiacokon, és a hitel és a bizalmi válság okán mindez reálgazdasági válságba fordult 2008 őszére.
A mai ismeretek szerint ennek a reálgazdasági válságnak az idei évben több mint 1 százalékos összesített világ GDP-esés, az Európai Unióban több mint 4 százalékos GDP-csökkenés és a magyar várakozások szerint mintegy 5,5-6 százalékos hazai GDP-visszaesés a következménye. Mindezt olyan környezetben, amikor a hazai feltételek nem feltétlenül kedvezőek tulajdonképpen, mindenki számára ismert az adókoncentráció, az adók nagysága, a növekedési potenciál jelentős mértékű visszaesése, a munkahelyek veszélyeztetettsége, és az, hogy az ország finanszírozása milyen nehézségekbe ütközik, és a bizalom hiánya kapcsán ennek a finanszírozásnak milyen költségei vannak.
Úgy gondoljuk, hogy ennek a problémának a feloldására szükség van a szerkezetek felülvizsgálatára, a költségek, a kiadások felülvizsgálatára, amelyben az állami kiadások, és ezen belül leginkább a szociális kiadások a leginkább érintettek. E felülvizsgálatnak természetesen ahhoz is el kell vezetnie, hogy megteremtsük a munkahelyek megőrzésének és alkalmasint új munkahelyek létrehozásának a lehetőségét, és ennek révén gondoskodjunk arról, hogy a családok és a munkahelyek védelmét, akár a nyugdíjrendszer és a nyugdíjak védelmét megőrizzük, és az országot növekedési pályára állítsuk. Növekedési pályára abban az időszakban, amikor a válság hatásait már leküzdöttük, és a világban a tendenciák megfordulnak. Arra, hogy erre esély van, arra csak hadd álljon itt egy példa, ami egy teljesen aktuális, minapi felmérésből adódik, mely szerint a német IFO-várakozások, azaz az ipari termelői index várakozások az utóbbi három hónapban javultak, és a franciaországi üzleti bizalmi index is áprilisban pozitív irányba változott. Tehát van remény arra, hogy ez a válság megfordul, és a várakozások - természetesen akár rövid távon is - pozitív irányba változnak.
Összegzésképpen: a minisztérium feladatait úgy látom, hogy a válságkezelés mellett a befektetői és vállalkozói bizalom megteremtése révén jövőépítést is figyelembe kell vennünk, és ehhez feltétlenül szükséges az európai uniós források és a hazai források gazdaságba vezetésének és a gazdaság szereplői számára történő eljuttatásának az élénkítése, az üzleti környezet javítása, és nem utolsósorban a jövőépítés összefüggésében a kutatásfejlesztés és innovációs terület támogatása.
Ami ebben a bizottságban talán érdeklődésre és kiemelt figyelemre számot tartó téma lehet, azt az ÚMFT vonatkozásában kívánom előterjeszteni, illetőleg felemlíteni. Természetesen a felkészítésben és a felkészülésben részem volt megnézni az elmúlt évek bizottsági meghallgatásait, és annak anyagát, és nem tudok mást mondani, mint most is sikerekről kell hogy szóljak. Természetesen a siker nem egyedülálló, és a sikerek mellett vannak problémák is, de úgy gondolom, nem szabad elhallgatni azt, ami jó, és amire büszkének lehet lenni, azt igenis, érdemes felemlíteni.
Egyértelmű, hogy az ÚMFT több mint 7 ezer milliárd forint értékű keretét összességében mintegy 70 százalékban felhasználási mederbe helyeztük, konkrétan a kiemelt projektekre és a pályázati konstrukciókra gondolok, ahol összességében a megnyitott keretek nagyságrendje ebből a 7 ezer milliárdot meghaladó összegből eléri a 4700 milliárd forintot. Ez természetesen a lehetőség, tehát csak a potenciál, ami ma már rendelkezésére áll azoknak, akik az ÚMFT-hez kapcsolódni kívánnak.
A megítélt támogatói döntések nagyságrendje ennek mintegy 45 százalékát éri el, tehát 2100 milliárd forint a legutóbbi, március végi adatok szerint, amiben a megkötött szerződések értéke összességében 1700 milliárd. Úgy gondolom, hogy eddig pozitív elemeket láthatunk, és ezeket érdemes, kell is és szükséges is ismernünk.
Ami tény ugyanakkor - és természetesen ez egy neuralgikus pont -, az a kifizetések nagyságrendje. Ez összességében eddig az összegből mintegy 300 milliárd forintot ért el. Ha ezt mindenféle arányokba állítjuk, akkor nagyságrendileg 4 százaléka a teljes rendelkezésre álló forrásnak, de azért azt hozzá kell tenni, hogy az utófinanszírozás elég jelentősen befolyásolja azt, hogy a kifizetések milyen mértékben történnek meg.
A nemzetközi összehasonlításban szintén kiemelkedően szerepel ez az Új Magyarország Fejlesztési Terv, legalábbis az európai uniós vonatkozásban, hiszen Magyarország 15 operatív programját elsőként adta be Brüsszelben. Tulajdonképpen húsz nagy projektet adott be, a nagy projektek nagyságrendje 12 millió és 25 millió euró fölötti érték. Húsz nagy projektet adott be abból az összesen 81 nagy projektből, amely az Európai Unióban megjelent. Természetesen ezeknek a beadása nem jelenti azt, hogy ezek a nagy projektek mind elbírálás tárgyává váltak. Ebből összesen öt nagy projektet bírált el az Unió, amelyből három városok villamos és infrastrukturális, közlekedési fejlesztéséhez kapcsolódik, és a környezetvédelmi beruházások alkotják a másikat.
Végeredményben azt lehet mondani, azt hiszem, hogy ezek a beruházások, illetve ezek a projektek a lehetőségét és a keretét teremtik meg annak, hogy Magyarország az uniós pénzeket minél intenzívebben lehívhassa, és ez az a feladat, amit az előző kormány, kormányok hatékonyan elvégeztek. Úgy gondolom, hogy a feladatunk ebben az érában, és ebben a válságkezelő programban az, hogy ezt felgyorsítsuk, és az eddigi tapasztalatok, az eddigi észrevételek és az eddigi ismeretek alapján megkíséreljük, és tegyünk is érte - és ne csak megkíséreljük, hanem tegyünk is érte -, hogy az ezekhez a projektekhez kapcsolódó források beáramoljanak a gazdaságba. Ennek érdekében a célkitűzésünk, amelyet 2009-re feladatként határoztunk meg, az egy 3400 milliárd forintos döntésállomány elérése, természetesen ez annak függvényében, hogy mennyire megfelelőek a projektek és a beadott pályázatok, tehát mintegy 50 százalékkal növelni az összes döntésállományt, és annak elérése, hogy 800 milliárd forint kifizetése megtörténjék.
Annak érdekében, hogy a határidőket ne késsük le, ebben az évben növelni kell a beadott nagy projektek számát, és ezt az eddig beadottakhoz képest 37-re - tehát majdnem megduplázva a nagy projekteket - szeretnénk emelni. Emellett természetesen nem feledkezhetünk el arról a két programról sem, amelyek a kkv-k vállalkozásfejlesztő programjához kapcsolódnak, az 1400 milliárd forintos program, amelynek ha jól számolok, majdnem 55 százaléka - 900 milliárd - vissza nem térítendő támogatásként jelenik meg, és az az 500 milliárd forintos program, amely hitel és garancia-támogatásként jelenik meg.
A novemberben meghirdetett 1800 milliárd forintos építési nagyberuházásokat támogató program szintén rendelkezésre áll, ezt segíti elő az Építési Projekt Portál, és ennek élénkítésében, az ez iránt jelentkező igény élénkítésében a minisztériumunk további feladatokat lát.
Röviden összefoglalva ez lenne a bevezetőm, és ez lenne a felvezető a mai beszélgetéshez, és természetesen állok rendelkezésre a kérdésekre és a további felvetésekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm miniszterjelölt úrnak, és úgy látom, hogy élénk érdeklődési szándék van a kérdések feltételére. Elsőként Pelczné Gáll Ildikónak adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony!
Kérdések, észrevételek, reagálások
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Érdeklődéssel hallgattam a felvezetését úgy, mint a többi képviselőtársam is tette ezt. Ön olyan sok mindenről beszélt, hogy szinte újra kell szervezni a gondolataimat, amit az önről való életrajzi adatok, megnyilatkozások alapján elterveztem.
Kezdjük az elején. Ön 2006-ban, ha jól emlékszem, a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara vezetőjeként, elnökeként - mint ahogy ön mondta - aláírt egy nyilatkozatot, ami például olyan konkrétumokat tartalmazott - én ezt most nem minősítem -, hogy felhívták Magyarország országgyűlési pártjait, hogy üljenek egy asztalhoz, aztán lehetőleg még közös listán is induljanak, hanem arról szeretnék beszélni, hogy a felelős és fenntartható gazdaságpolitika, az államháztartási reform, amit ott felsoroltak, ez mennyire valósult meg. Nyilvánvalóan az ön későbbi megnyilatkozásaiból, személyes nyilatkozataiból azt vélem, hogy semennyire.
De van benne egy olyan mondat, ami további elemzést igényel. Ön arról beszélt, hogy adóelkerülők megadóztatása. Aztán beszélt most arról, hogy partvonalon belül, én a partvonalon kívüliekről szeretnék beszélni, a parton kívüliekről. Van-e elképzelése arról, hogy az offshore cégekbe nagyságrendileg Magyarországon mennyi forrás, mennyi pénz megy ki? Van-e elképzelése arról, hogy hogyan lehet ezt megadóztatni? Kell-e ezt megadóztatni, vagy ön egyetért ezzel a módszerrel? Ez hány céget érinthet? A jövőépítés szempontjából ez kiemelt terület lesz-e vagy továbbra is áramlik ki a pénz? Ön is tudja, hogy most bent van az adótörvények módosítása, lesz-e önnek javaslata ehhez a törvényhez, ami már konkrét lépést is jelenthet, míg erre lehetősége van?
Ön beszélt a cselekvési terv végrehajtásáról. Említette, hogy mindezt a családok védelmében, a vállalkozások védelmében - és még felsorolt néhány pontot - kell megtenni. Családok védelmében? Úgy, hogy a gyedet lerövidítik, a gyest átalakítják, a családi pótlékot befagyasztják? Úgy, hogy a szocpolt megszüntetik? Miről beszél ön a családok védelme tekintetében, a vállalkozások tekintetében? Az uniós források vonatkozásában ön szerint hány százalék megy az uniós forrásokból a kkv-k támogatására? Csak egy számot szeretnék kérni.
Azt mondja ön az időterv tekintetében, hogy ez az egy év nemcsak válságkezelésre lesz jó, hanem már egyszerűen jövőépítésről lehet beszélni, növekedési pályára állításról. Én hiszek önnek, ön kiváló szakember, egy év szerintem nem hosszú idő, jövőépítésről nehéz beszélni, de adja meg nekem azokat a számokat, amit ön el szeretne érni gazdasági miniszterként. Ön azt mondja, hogy 5,5-6 százalékos a recesszió. Mi lesz a végcél akkor? Hogyan indul meg a növekedés? Mi lesz ez a szám? Mi lesz a költségvetés hiánya?
Konkrétan mit jelent az - mert ezt már sokszor hallottuk -, hogy munkahelyek megőrzése, új munkahelyeknek a létrehozása? Ön szerint tavaly októbertől hány munkahely szűnt meg? Mit tesznek annak érdekében, hogy további munkahelyek ne szűnjenek meg? Biztosan ön is hallott azokról a programokról, amelyek elindultak, és olyan nehézségek vannak, hogy egész egyszerűen be se pályáznak a munkahelyeknek a megtartására.
Aztán ön beszélt az európai uniós forrásokról. Hát én nagyot csalódtam rögtön az első mondatában. Ön azt mondja, hogy sikerekről kell szólni. Akkor én most visszaidézem ezeket a számokat az én olvasatomban. Azt mondta, érdekes szavakat használva - természetesen a helyén voltak a szavak, szeretném elmondani -, hogy 70 százalék felhasználási mederben. Magyarul: arról van szó, hogy 4700 milliárdot lekötöttek, már ez a pénz effektíve nem létezik a felhasználás szempontjából. Ebből támogatói döntés, amiről a kormány döntött, vagy áttételesen plusz az a három nagy projekt, amiről Brüsszel döntött, 2100 milliárd, ebből megkötött 1700 milliárd támogatási szerződéssel. És akkor ön megáll a kifizetésnél, ami szerintem 250 milliárd, de ezen biztosan nem fogunk összeveszni, hiszen az ön száma sokkal hitelesebb lesz, legyen 300 milliárd, én azt kérdezem, hogy mennyi ebből az előleg? Mennyi ebből a valós teljesítés és kifizetés? Majdnem két év telt el.
Elsőként lettek az OP-k beadva. Bárcsak ne lettek volna, és jobban meg lettek volna fontolva, és például indikátorokkal együtt adták volna be, akkor most a közlekedési nagy projektek esetén sokkal előrébb járhatnánk. Húsz nagy projekt lett beadva. Ez is siker, hogy abból három villamos projekt célba ért. 2005-ben ön szerint hány milliárdot különítettek el ezeknek a nagy projekteknek az előkészítésére?
Van egy nagy projekt, a 4-es metró nagy projektje. Elég válságos helyzetben van. Ön hogyan látja ennek a projektnek a helyzetét, hogyan ítéli meg a kifizetett 84,1 milliárdot, mit lát a támogatási szerződésről, annak a megkötésének az idejéről? Hogyan ítéli azt meg, hogy egy nagy projekt, amit a kormány készít elő, egy ennyire kirakatban lévő projekt 1996-os forgalomszámlálási, megvalósíthatósági tanulmányi adatokra épült? Ön, mint cégvezető, be tud-e adni egy olyan pályázatot 2009-ben, amit 1996-os adatokkal támaszt alá? Mit gondolnak rólunk azok, akik döntést hoznak?
Valószínű, hogy ezeket a hiányosságokat pótolták, és merem remélni, hogy sínen van, bár szeretném azért ezeket az adatokat látni, úgy is, mint országgyűlési képviselő.
Intenzív lehívásról beszélt. Hogyan? Eddig mi történt? Mindig ezt halljuk, hogy intenzív lehívás, fel kell gyorsítani a források beáramlását. Ki akadályozta meg a kormányt, hogy ne így legyen?
Ön arról beszél, hogy még 3400 milliárdról szeretnének dönteni. Itt valami számszakilag nem stimmel. A 4700 milliárd már felhasználási mederben van. Még dönteni szeretnének 3400 milliárdról - és ez plusz -, az 8100 milliárd. Persze, tűréshatáron belül van, tehát ezt is el tudom fogadni.
A kifizetés vonatkozásában 800 milliárd. Ha eddig, két év alatt sikerült 300 milliárdot kifizetni, akkor arányaiban erre a félévre, ha az előleget kifizetik, és mindegyik 40 százalékos, akkor is egy kicsit kemény lesz a 800 milliárdnak a kifizetése. És mi van az önrészekkel?
Szeretné növelni a nagy projektek számát. Az előkészítettségük nyilvánvalóan úgy áll, hogy 20-ról hirtelen 37-re lehet növelni a nagy projektek számát, és akkor ennek a nagyságrendje megközelíti ott a nem tudom, hány száz vagy hány ezer milliárdot.
A kkv, a kkv támogatása. Bizony, ez a trükközés tipikus esete volt, ugye? Tavaly októberben kezdődött ez a folyamat, 800, 1000, 1400, attól függ. Ön kiválóan tudja, hogy milyen multiplikátor hatásokkal dolgozunk, felszorozzuk, aztán lehet belőle sokkal több. Ebből 900 vissza nem térítendő, 500 hitel és lehetőség. Tudjuk a hitelek felvételét, hogy mennyire sikerül a vállalkozásoknak manapság, nyilván a kereskedelmi bankokkal nem könnyű megértetni, hogy nekik ez nagyszerű dolog lesz, amikor vannak külföldi anyabankjaik.
Ebből a 900 milliárdból mennyit értek el tavaly októbertől a kkv-k? Tehát konkrétan az a kérdésem, hogy a 300 milliárdból mennyi volt, amit a kkv-k megkaptak?
Az építési nagyberuházások vonatkozásában: ez az építési piactér 1800 milliárdja. Itt nekem nem olyan jók a tapasztalataim, mint önnek. Konkrétan a szerződéskötések alapvetően húzódnak, kétszer is tárgyalta az eseti bizottságunk ezt az építési piacteret, de most a legújabb hír, hogy július végével kerül sorra a szerződések megkötése, másrészt pedig kezdeményezte a bizottságunk azt, hogy egész egyszerűen a támogatási szerződéseket későbbi hiánypótlással is meg lehessen kötni, például a felsőoktatási intézmények esetén. Közben kiderül, hogy a valóság megint más, mert nem köttettek meg a támogatási szerződések, mert hiányzik például egy papír, egy dokumentáció, amit később pótolni lehetne. Szóval nem olyan zökkenőmentes ez a dolog, és rengeteg a tennivaló.
Hogyan kívánja ön garantálni az uniós források politikamentes odaítélését az egyéves tevékenysége során, és hogyan lehet? Akar-e ön, milyen módon a kkv-k részére többlettámogatást vagy lehetőséget biztosítani?
Amit elmondtam, az az én olvasatomban nem siker, hanem egy feladathalmaz. Egy óriási dzsungel, amit rendszerezni kell. Miben látja ön a garanciát és a felhasználásnak a nehézségeit? Hogyan és milyen ütemben kíván, szeretne ezen változtatni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csak ennyi?
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Első körben igen, ha elnök úr megadja a lehetőséget, a viszontválaszban élek a lehetőséggel.
ELNÖK: Ezt már most megígérem.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Miniszterjelölt úr, parancsoljon!
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Asszony! Igen, feladathalmaz, egyértelmű, már számomra is egyértelmű nyilvánvalóan, hiszen meg kellett hogy ismerkedjek azzal a tevékenységgel, ami ezen területen folyik, és nyilvánvaló az, hogy itt egy olyan feladatról van szó a feladathalmazban, amit az előző kormányok elkezdtek, és most a tényleges megvalósítás van. Tehát az előkészítettségről szó van, és az előkészítettség megfelelő. Most azon van a hangsúly - és én szeretnék fókuszálni erre -, hogy a kifizetések minél intenzívebben alakuljanak.
Úgy gondolom, az, amit felvetett a 300 milliárddal kapcsolatban - különben 295 milliárd a konkrét szám, ha így kívánja, március 31-ével -, nem lehet arányba állítani, hogy eddig kifizettünk 295 milliárdot, majd a következő hat hónapban, nyolc hónapban mennyit fogunk kifizetni, és meglesz-e a plusz 500 milliárd, hiszen most már - ahogy az elején említettem - a keretek megnyíltak, a támogatói döntések megszülettek, a szerződések ott vannak. Tehát most már rendelkezésre áll az a lehetőség, hogy ezeket az összegeket igénybe vegyék és kifizessük.
Ebben az összefüggésben mondanám, hogy az a 3400 milliárd, amiről említést tettem, az nem plusz. Tehát az a 3400 milliárd a megnyitott keretek támogatói döntésének a nagyságrendje. Tehát azt mondtam, hogy megnyitott keret van most 4700 milliárd körülbelül, támogatói döntés vonatkozik 2100 milliárdra, ezt a 2100-at szeretnénk 3400-ra felhozni ebben az évben. Tehát a korrektség ezt kívánja. Azt megígérte képviselő asszony, hogy összeveszni nem fogunk semmin, de ez csak egy biztatás magamnak.
Az uniós források politikamentes odaítélése. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy annyira transzparens, illetve a rendszer felépítése ebből adódóan is annyira komplex és komplikált, hogy az uniós források odaítélésében én személy szerint nem kívánnék és nem is látok olyan lehetőséget, amiben én együttműködnék. Tehát kifejezetten arra helyezem a hangsúlyt, hogy ezt a transzparenciát, ezt az átláthatóságot, ami a források odaítélésében rendelkezésre áll és megteremtődött, fenntartsuk. Erre nyilvánvalóan hangsúlyt fogok fektetni.
A 4-es metróval kapcsolatban - hogy a kérdéseken végigmenjek - azt tudom mondani, hogy ott tájékozódtunk, tehát konkrétan az NFÜ tájékozódott a helyzetről, erről a budapesti beruházásról, mert ha jól tudom, ez a főváros beruházása. A mi feladatunk, és ezen belül az NFÜ feladata az, hogy ehhez a nagy projekthez tartozó támogatást és pénzügyi lehetőségeket minél nagyobb mértékben és teljességgel kihasználja. Ebben mi együttműködünk minden féllel, és ezzel a céllal közelítjük meg az összes tárgyaló partnert, hogy úgy mondjam, faszilitálni, elősegíteni kívánjuk a megegyezést és a projekt megvalósulását, és annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy ebben az uniós forrásokat teljes egészében lehívhassuk.
Hány munkahely szűnt meg, és mit teszünk a megszűnésük ellen? Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, éppen az előző bizottsági meghallgatáson hangzott el egy szerintünk téves szám Kósa képviselő úr szájából, aki mintegy 100 ezerrel magasabbra tette azt a 70 ezres nagyságrendet, amiről a válság kezdete óta rendelkezésre állnak statisztikai adatok. Tehát a válasz: a válság kezdete óta konkrétan 70 ezer munkahely szűnt meg Magyarországon, miközben ugyanakkor teremtettünk is munkahelyeket, tehát úgy gondolom, hogy ha egyensúlyt nézünk, akkor végeredményben nem ennyire rossz a kép. Tény és való, hogy a válsággal összefüggésben, annak okán bejelentett és megszűnt munkahelyek nagyságrendje 70 ezer. Nem akarom a helyzetet szépíteni, de ezzel még mindig nem kerülünk az európai uniós átlag fölé. Csak tényekről szeretnék beszélni, nem beszélve arról, hogy ha jól tudom, az Európai Unióban 2 millióval nőtt a munkanélküliek száma az elmúlt fél évben, és így érte el összességében a mintegy 14 milliós nagyságrendet.
A jövőépítéssel kapcsolatban annyit tudnék mondani, hogy úgy gondolom, hogy a jövőépítésnek része az az elképzelés, ami kapcsolódik ahhoz a programhoz, amely a gyes, gyed, a családok esetében az érintettséget jelenti, hiszen itt van az a program, amely a bölcsődék, és az ilyen jellegű ellátórendszer fejlesztését helyezi előtérbe. Természetesen további információk gyűjtésére van szükségem, és egyértelműen tájékozódni kívánok ebben a programban, de meglátásom szerint erre szükséges koncentrálnunk, és amennyiben lehetséges, és erre eszközök rendelkezésre állnak és támogatást kapunk hozzá, akkor én előtérbe szeretném helyezni az e célból felhasználható keretek bővítését.
A szocpol kérdéshez talán csak annyit tennék hozzá, hogy ismeretes, hogy azt mondják, hogy a lakásbuborék az, ami kipukkadt az Amerikai Egyesült Államokban és a túlzott ingatlanpiaci boom eredményeként, illetve annak a vége az, ami ezt az egész világgazdasági válságot közvetve vagy részben előidézte. Én, meglehet, hogy egyedi véleménnyel rendelkezem, de úgy gondolom, hogy Magyarországon is kialakult egy lakásbuborék az évezredfordulótól. Magyarországon is tulajdonképpen a lakásépítések - és most ezt nem a szocpolra fogom, félreértés ne essék - túlzott intenzitása és az ahhoz adott támogatások folyamatos fenntartása előidézte azt a helyzetet, hogy ma bizony, az építőipar rendkívül nehéz helyzetben van, akár egy túlzott kapacitással, akár egy túlzott eszközállomány rendelkezésre állásával, az igények és a financiális lehetőségek beszűkülése kapcsán.
A növekedés megindításához - ahogy az elején jeleztem - a válságkezelésben vagyunk benne, és a kormányprogram, a kormány cselekvési terve a válságkezelésről szól. Azonban az is ismert, és azt hiszem, ön is említette, de ha nem, akkor én hozzátenném, hogy a fenntartható fejlődés témakörével igen intenzíven foglalkoztam az elmúlt időszakban, és ez a témakör közel áll hozzám, aminek része az, hogy kell tudni távlatosan gondolkodni. Tulajdonképpen a kiáltványnak, amit az elején idézett, szintén ez volt a mozgatórugója, hogy lássuk meg azt, hogy hogyan, miképpen haladunk a cél irányába. Annak a célnak az irányába és annak a célnak az elérésére, amit megfogalmazunk, és milyen eszközöket kell ennek érdekében igénybe vennünk, hogyan kell az államigazgatást megreformálnunk, miképpen kell átfogó adóreformot szolgáltatva, egészségügyet és oktatást kialakítanunk.
Gondolom, olvasta ezt a kiáltványt, abban nem kértük a közös lista állítását a politikai pártoktól, mert nem kívánt a kiáltványos csapat semmiféle politikai kérdésbe beavatkozni, szerette volna a gazdaság véleményét egyértelműen tolmácsolni a döntéshozók irányába.
Azt hiszem, az is ismert, hogy én a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vezetésére szerződtem, illetve szerződnék, és kívánok szerződni, nem mint pénzügyminiszter vagyok itt jelen, úgyhogy a tekintetben, hogy az offshore cégek megadóztatása miképpen fog történni, és ebben milyen feladata van a kormányzatnak, illetve miképpen és milyen lépéseket tesz a kormány, azt hiszem, a kérdést máshová kellene címezni, de természetesen tolmácsolni fogom Oszkó Péter úrnak ez irányú érdeklődését.
A felhasználási mederrel kapcsolatban, amire ön azt mondta, hogy ezek az eszközök már akkor elkötelezettek vagy valamilyen módon lekötöttek. Igen, ezek összhangban vannak azokkal a programokkal, amelyeket az Új Magyarország Fejlesztési Tervben meghatároztunk. Tehát egyértelműen ezek a kiemelt projektek és a pályázatos konstrukciók összessége. Ilyen értelemben egy olyan programnak a része, aminek az elfogadásáról - ha jól emlékszem és jól tudom, pontosan a tájékoztatás alapján - külön parlamenti vitanap, de biztos, hogy parlament előtt szereplő program volt. Tehát végül is azt lehetne mondani, az Új Magyarország Fejlesztési Tervre gondolok, cáfoljon meg, ha nem így volt, és ezt elfogadom, hiszen én nem voltam jelen és nem voltam ott, de hogy erről ... (Közbeszólás: Vitanap volt.)... az elején ezt mondtam, hogy politikai vitanap, természetesen minden érintett fél részt vehetett ennek kialakításában.
A nagy projektekre 2005-től 20 milliárd forint elkülönítés történt, ha jól emlékszem, volt egy ilyen kérdés is. Tulajdonképpen azt hiszem, itt ki is merült a kérdésekre adandó válasz, hogy ha még volna valami, akkor természetesen állok rendelkezésre, nem biztos, hogy mindent feljegyeztem, úgyhogy ezért elnézést kérek.
ELNÖK: Biztos vagyok benne, hogy ki fog derülni, ha valami megválaszolatlanul maradt, vagy valami hiány van. Viszontválaszra visszaadom a szót képviselő asszonynak. Parancsoljon!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Szeretném megkérdezni, hogy ha az előkészítettség megfelelő, akkor abból a 295 milliárdból mennyi volt a tényleges kifizetés és mennyi volt az előleg, mert ez azért fontos. Az előleg nem egy elvégzett munka utáni teljesítés. Százalék is elég, tehát nem a pontos számra vagyok igazán kíváncsi, az úgyis csak mozgó szám lehet. Attól függetlenül, hogy ön gazdasági miniszterjelölt, úgy gondolom, hogy az offshore cég az gazdasági kérdés. Tehát nem pénzügyi kérdés. Én nem az adózás mértékét kérdeztem öntől. Én arra vagyok kíváncsi, hogy ön egyetért-e azzal, hogy vannak vállalkozások, amelyeknek egyik tulajdonosa offshore cég, és az offshore cégen keresztül szolgáltatást számláznak ki. Gondolom, a módszert nem kell elmondanom önnek, és hogy ez mennyire szolgálja a vállalkozás érdekét, így adózás nélkül kimegy ez a pénz, folytatom akkor, ha nem egyről beszélünk. Mit szól ahhoz, hogy ha ezt az így kivitt forrást a későbbiekben egy bankkártyáról felhasználják? Azt kérdezem öntől, hogy ez gazdaságilag mit jelent Magyarország számára? Hány cég, és ez nagyságrendileg fontos, nem fontos, mennyi lehet ez? Vannak számok róla, nyilván ön is olvasta ezeket a számokat, gazdaságossági szempontból kérdezem, a GDP szempontjából kérdezem, hogy mekkora GDP-tartalékot jelentene az a tollvonás, ami például az én olvasatomban egész egyszerűen úgy szól, hogy az offshore cégek szolgáltatásként úgy vihetnének ki pénzeket, hogy azt mondom, hogy tánya-köteles. Elegánsan, és utána annyit visz ki, amennyit akar, az adó pedig itt keletkezik. Ez nem egy nagy törvénymódosítás egyébként, de ötletet végképp nem szeretnék a kormánynak adni.
Ami pedig az uniós források politikamentes odaítélését jelenti, nem idézném be Lamperth volt miniszter asszony, önkormányzati miniszter nyilatkozatát, vagy Veres János volt pénzügyminiszter helyi polgármestereknek szánt fenyegetését, de idézném az ÁSZ-jelentést, mert azért mégiscsak egy független ellenőrző szerv, amelyik nem tudom megmondani, hogy melyik jelentésében konkrétan leírta, hogy nem mentes a politikától az uniós források odaítélése. Ez gondolom, hogy az ön területe. Ezt a jelentést a vonatkozó résszel szívesen átküldöm önnek, ha esetleg nem lenne meg, de azt gondolom, hogy meg kell hogy legyen. Mi bizottságként is ezt tárgyaltuk. Az NFÜ-intézményrendszer felülvizsgálatának az ÁSZ-jelentéséről van szó.
Az, ami a 4-es metrót illeti, és amit ön válaszként mondott, engedje meg, nem tudom visszaidézni, mert annyira általános volt, hogy meg sem bírtam jegyezni. Itt nem erről van szó, hogy a 4-es metrónál milyen jó ütemben fognak jönni a források, és mennyire jól fogja tudni felhasználni. Itt egyszerűen egy óriási kavarodás van, káosz. Tehát ez a legnagyobb nagy projektje Magyarországnak. Hogyan lehet azt megengedni, hogy olyan háttértanulmány menjen ki, ami '96-os? Mennyire volt ez előkészítve? Ön szerint 20 milliárd volt, szerintem 25 milliárd volt, de nincs jelentősége, ez a megítélésünket, Magyarország megítélését rontja. Ezért valaki felelős nyilvánvalóan, én erre szerettem volna rákérdezni, hogy nem volt meg egy magyarországi kontroll? Ezt az előterjesztő anyagából vettem. Ha a Fővárosi Önkormányzat háttéranyaga helytelen volt - amit nem gondolok -, akkor az én évszámmegjelölésem is helytelen. De ha az övé helyénvaló, akkor az enyém is az.
Ezért kellett több körben pótolni tavaly augusztustól. Tehát nem sikerült aktuális forgalomszámlálási adatokkal ellátni ezt a pályázatot? Hogyan lehet, hogy stratégiai elképzelés nélkül megy be? Folytathatom a sort, hogy 2009 januárjában kell egy hevenyészett, összetákolt stratégiát elfogadni a Fővárosi Közgyűlésnek? Eddig nem volt közlekedési koncepció, stratégia, és beadunk egy nagy projektet?
Azt gondolom, hogy itt van felelőse ennek az egész projektnek, és ezek után KÖZOP-ból történik kifizetés, ha előleg, akkor is. A projektmenedzsment minimum nem megfelelő, vagy aki előkészítette. Nem ötletet szeretnék adni, hanem kíváncsi vagyok a véleményére.
Munkahelyek. Ezt már hallottam Bajnai miniszterelnök úrtól is, hogy teremtettünk munkahelyeket. Megtudhatnám, hogy konkrétan mennyit? Mert ez annyira jó és annyira szép, csak nem tudom, hogy melyik az a cég, ahol munkahelyteremtésről van szó, és nyilvánvalóan a 70 ezret mindenki látja, de amit az Állami Foglalkoztatási Szolgálat jelentett, az 565 ezer, folyamatosan növekvő számról van szó, a mai híradások is erről számolnak be. Tehát lehet kozmetikázni az adatokat, de szerintem pont egy válságkezelő kormánynak az őszinte szembenézés kell és egy helyzetkép, hogy reálisan honnan hová szeretnénk elérni.
Az pedig, amit ön mondott a családról: ön háromgyermekes családapa. Nyilván vannak emlékei a gyerekekről, mint kisgyerekek, úgy értem ezt, a gyed, gyes idejéről. Hová vigye az anya a gyereket, ha a bölcsőde-koncepció most fogalmazódik meg, és majd lesz forrás az építésre? Nincs egy kis prioritás-probléma? Ott lenne a szép bölcsőde, és vihetné az anyuka, akinek megmondják, hogy lerövidül a gyed. De ha még nincs bölcsőde, és túlzsúfoltak a bölcsődék, erről szól szintén minden híradás, de ha tájékozódik, nyilván meg fogja tudni ön is, akkor ez az intézkedés a legbrutálisabb, a legrosszabb, legindokolatlanabb intézkedése a kormánynak. Tervezett intézkedése, és mindent el fogok követni annak érdekében, hogy ez biztosan ne valósuljon meg. Ez a családok arcul csapása, a jövőnk felélése, és nem ragozom a dolgokat, de minimum így van. A nők nem tudnak hová visszamenni dolgozni, mert nincs munkahelyük, mert éppen megszűnik, és nem fognak tapsolni a munkáltatók, hogy felvegyenek kisgyermekes anyukákat. Hogy miért nem? Azért, mert nem olyan a törvényünk, hogy felvegyék őket részmunkaidőben, mert 3 százalékos a részmunkaidő Magyarországon. Távmunkáról szó sincs, lehetőségről sincs szó.
Ezek után azt mondjuk, hogy igen, a legfontosabb válságkezelési intézkedés a gyednek és a gyesnek az átalakítása, majd ezen fog a kormány spórolni? Fel tudnám sorolni azokat az intézkedéseket, amin tud spórolni, mert ha az anya nem tud visszamenni a munkahelyére, akkor a szociális kiadások nemhogy csökkenni, hanem nőni fognak, mert bekerül abba a körbe, és akkor kezdődik a probléma elölről.
Lehet, hogy Amerikában a lakásbuborék miatt pattant ki a válság, és igaza van az elemzőknek, bár szerintem a reálgazdaság és a fellegekben járó pénzügyi világ elszakadása legalább ilyen probléma volt ebben a rendszerben. De azért a magyarországi lakáshelyzet nem az amerikai lakáshelyzet, és a szocpol elvételét azzal magyarázni, amit ön korrigált - és ezzel messzemenőkig egyetértek -, hogy ez majd a lakásbuborékot és a lakásépítést helyrehozza, azzal még egyszer mondom: egyetértek, de amit ön mondott a későbbiekben, az nem igaz. Magyarul: a szocpol elvételének semmiféle oka nincsen. De az mindenféleképpen következménye lesz, hogy nem lesz otthonteremtési lehetőség, és megint a családokon próbálnak ütni. A családi pótlék befagyasztása szintén a csodálatos intézkedéseinek egyike lesz ennek a válságkezelő kormánynak, de remélem, sokáig nem fogja tudni ezt a tevékenységet folytatni.
A növekedés megindítása: igen, én is arra vagyok kíváncsi, hogy milyen intézkedések alapján fog megindulni a növekedés, mert amit én eddig hallottam a cselekvési programban, az a megszorításokról szólt, vagyis a válságkezelés ebben az olvasatban egyenlő a megszorítással. Semmilyen növekedési pálya nem indult el a megszorításokkal. Ha ön a saját volt cégénél megszorításokat javasolt volna a növekedés megindítására, akkor a tulajdonos azt mondta volna, hogy tessék ezt az üzleti tervet újragondolni, mert ettől nem lesz nagyobb piac, nem lesz nagyobb rendszer, nem lesz jobb logisztika, valamit még hozzá kellene tenni, valami know how-t. Nekem is ez hiányzik, ez a know how, hogy mitől lesz itt válságkezelés.
Köszönöm a megtisztelő válaszát.
ELNÖK: Miniszterjelölt úr, most ízelítőt kapott a képviselők szigorú alaposságából, úgyhogy parancsoljon!
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Örömmel állok rendelkezésre. Tulajdonképpen egyet mégiscsak azért szívesen vennék, ha kapnánk ötleteket is. Tehát annyiban mondom ezt, és annyiban látom is, és a dialógust érzékelem is, és ezt nagyon pozitívan értékelem, hogy vannak alternatív javaslatok, és van olyan javaslat, ami tényleg azt mondja, hogy nem kellene megszüntetni a gyest és a gyedet, és ennek okán végiggondolja ezt. Tulajdonképpen ezt mondta Kósa úr is ma az előző bizottsági meghallgatáson, csak Kósa úr annyiban mondta ezt, hogy ő tulajdonképpen hozzátette, hogy a bölcsődék megépítésére nincsen szükség, mert az fölöslegesen áll ott, és csak emészti a pénzt, és végeredményben drágább bölcsődét építeni... (Pelczné dr. Gáll Ildikó közbeszólására:) Jó, csak összhangba szeretném hozni annyiban, hogy itt biztosan vita van, és vitát is lehetne folytatnunk abban, hogy most érdemes-e bölcsődéket építenünk annak érdekében, hogy a jövőben legyen elég férőhely, vagy pedig bölcsődéket nem szabad építeni, mert olcsóbb a kormánynak, ha gyest meg gyedet fizet. Valóban dilemma az egész. Úgy gondolom, hogy a gyes, gyed egy statikus dolog, a bölcsődeépítés pedig ahhoz kapcsolódik, hogy a jövőnket megteremtjük, és a jövőnkben pozitív változásokat próbálunk létrehozni.
A 4-es metró kérdésében egyértelműen van felelős: úgy tudom, hogy a Fővárosi Közgyűlés, és amit én mondtam, és elnézést, hogy ha nem volt teljes mértékig érthető, a mi feladatunk a minisztériumban az, hogy a 4-es metróhoz rendelkezésre bocsátott európai uniós támogatást, ami ha jól emlékszem, ilyen 230 milliárd forint, vagy azt meghaladó nagyságrend, ezt a támogatást kanalizáljuk és behozzuk az országba. Természetesen - és ahogy ezt a kifejezetten rossz szót használtam - segítünk abban, hogy a résztvevő felek megállapodásra jussanak, és a 4-es metró projekt ne sokalljon be, és ne legyen szakítás a vége.
Ami a munkahelyteremtést, a létszámokat illeti, az 565 ezer biztosan valós alap, de a kérdés az volt, hogy mennyivel nőtt a munkanélküliek száma. Én erre mondtam a 70 ezret, és itt persze, elhangzott a kérdés, és elnézést, ha nem válaszoltam, a fejemben volt a 12 ezer újonnan létesített munkahely. Tehát ez a pozitív oldala a dolognak. Egyértelműen kevesebb, de van ez is. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Csak nem hiszem el!)
ELNÖK: Név szerint gondolja, képviselő asszony? (Derültség.)
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Itt kapom az információt, hogy csak a BP-nek a szolgáltató központja ezer új munkahelyet fog létesíteni Magyarországon. Ez még nincsen itt, de ez ebben az évben megtörténik. Ez tény és való, hogy ez folyik, én találkoztam a BP Magyarország, illetve a Castrol képviselőjével, aki elmondta, hogy folyamatosan veszik fel az embereket. De nyilvánvalóan utána lehet nézni, és szerintem ebből, ahogy a 70 ezerről, úgy a 12 ezerről is ugyanolyan forrásból származó kimutatás van. Teljesen egyetértek a részmunkaidő, a távmunka kérdésében. Amíg egy nyereségorientált gazdaságban foglalkozó vállalatnál dolgoztam, hasonló problémákkal küszködtünk mi is, és igen intenzíven foglalkoztunk azzal, hogy miképpen tudjuk megadni a lehetőséget, akár az otthoni dolgozásra, akár a részmunkaidősre a kismamáknak, vagy azoknak, akik így szeretnének dolgozni. Nem kell feltétlenül ehhez kismamának lenni, a nyugat-európai példákból nyilvánvaló, hogy az embernek lehetnek életviteli differenciális, eltérő megoldásai. Ebben úgy gondolom, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal közösen és együttműködve kell előrelépnünk. Valóban ez egy akut probléma, ebben kulturális szemléletváltásra, változásra van szükség az országban, amit elő kell segítenünk indirekt és direkt módszerekkel. Teljes mértékben elfogadom az ön véleményét.
A növekedési pálya és a megszorítás kérdésében mást vártak el tőlem a vezetőim, mint amit ön említ. Igenis, az alapfelállás az volt, és azt gondolom, a vállalatunknál nem egyedi vállalatként az volt, hogy a költségeimet tudom kontrollálni, a bevételeimet a piac diktálja. Tehát igenis, arra van szükség, hogy kontrolláljam a kiadásaimat. Tehát a kiadások kontrollálásának érdekében kell megtenni mindent, és az a feladat, hogy azt kordában tartsam, azt ellenőrizzem, és természetesen ezzel párhuzamosan ez nem azt jelenti, hogy vagy-vagy, ez párhuzamos dolog, ezzel párhuzamosan építkezzek.
Hogy miképpen fog az ország ebből kilábalni, arra úgy gondolom, hogy segítők lehetnek azok a szakágazati programok, amelyeket a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium kidolgozott, amelyek a járműiparhoz, a gyógyszeriparhoz, a logisztikához, az információtechnológiához kapcsolódnak. Ezek a programok megítélésem szerint előrevivők, ezt támogatják, az ilyen programokat támogatják azok a Pólus-program keretében bevont városok, amelyek egy centrumot kívánnak létrehozni, ahol mind KFI, mind pedig a gazdaság építése, és Budapesttel szemben egy ellensúly képzése a cél.
Tehát úgy gondolom, hogy a növekedést ebbe az irányba lehet folytatni.
Ami az előleget illeti, az a 80-90 milliárd forint nagyságrendet jelentette eddig. Ebben az évben tehát 2009. március 31-éig ebből 34 milliárd forintot, tehát ebből a 80-90 milliárdból 34 milliárd forint kifizetése történt meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Most Káli képviselő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Úgy gondolom, hogy ön rövidesen tapasztalni fogja, hogy a számok nem nagyon befolyásolják a mi vitáinkat. Éppen ezért tartom viszont egy elég konkrét adatnak azt, amit Bajnai Gordon még miniszterként mondott, és ezt inkább egyfajta segítségként kérném. Azt mondta, hogy a magyarországi - most csak durván mondanám - papírmunka a finnek a tízszerese, az uniós átlagnak pedig a kétszerese.
Tudom, hogy egy ilyen nagyon nehéz munka kapcsán, amit önnek és a kormánynak végezni kell, ez csak egy a feladatok közül, de ez a mindennapi munkát rendkívül megnehezíti. Néhány polgármestertársammal el tudom mondani, hogy amikor oldalanként aláírjuk a pályázatokat, akkor nem tudunk tiszta szívből mosolyogni, különösen, ha a másik oldalon a vitákat látjuk az elektronikus aláírásról. De ez csak az egyik része a dolgoknak.
A nagyobb problémát én abban látom, hogy a szubszidiaritás vagy egyszerűen: ahogy én értelmezem, hogy döntsünk azon a helyen, ahol a megfelelő információ rendelkezésre áll, ezzel kapcsolatban azért elég jelentős gondjaink voltak az elmúlt időszakban.
Az egyik, inkább kérésem lenne az, hogy bármennyire is válságkezeléssel kapcsolatos intézkedésekben szorít az idő, ez nagyon nagy energiákat szabadítana fel, ha a pályázatok gördülékenyebben tudnának működni.
Azt tapasztalom, hogy egy ilyen magasságos Brüsszelre való hivatkozás van az egyik oldalon, miközben szerintem egyszerűen egy olyan gondolkodásmód, hogy az a jó, ha kirúgjuk a pályázatot, mert azzal kevesebb a macera. Én elfogadom, ha valami tartalmilag nem oké, de nagyon sok olyan dolog van, amikor némi jóindulattal azt lehetne mondani, hogy ennek a térségnek mondjuk erre szüksége van, és akkor legyetek már szívesek még ezt becsatolni.
Erre azt tudom mondani, hogy miniszterként ön nyilván ezzel nem tud foglalkozni. De a csapat szemléletét azért abban, hogy nagyon lényeges lenne, hogy minél több pénzt le tudjunk hívni arra, hogy a gazdaságfejlesztésben pörögjünk egy kicsit, ez azért az ország érdeke lenne.
A másik konkrétabb kérdésem tulajdonképpen a városrehabilitációra vonatkozik. Vannak nagyon izgalmas, érdekes elképzelések, és ebből én most csak egyet vonnék le, hogy nagyon fontos lenne, hogy ebben magyar tervező, kivitelező cégek lehetőséghez jussanak. Tehát itt nekünk - néhányan talán igazoltuk, talán nem - az egyik gondunk az, hogy mi nem nagyon arra pályázunk, amit igazán szeretnénk, hanem amilyen pályázat ki van írva, és ennek következtében a lehetőségek némiképpen a gondolkodásmódot is átalakítják. Tehát a városrehabilitáció nyilván nagyon lényeges lenne, itt viszont nagyon meg kellene azt fontolni, hogy hogyan tudom megoldani azt, hogy a helyi vállalkozásoknak adjak segítséget.
Erre persze vissza szokták azt válaszolni, hogy ez az Unióban lehetetlen, meg egyebek; én az acélipar kapcsán látom azt, hogy a német kormány bizony, nagyon keményen támogatja nem az acélipart, hanem az acélipar vásárlóit, és ezáltal gyakorlatilag egy egyszerű trükkel megkerüli az uniós elveket, és védi a saját iparát.
Befejezésül még egyet szeretnék kérni, hogy amit képviselő asszony is elmondott, tehát három városnak rendkívüli érdeke ez a közlekedési projekt: Debrecennek, Szegednek és Miskolcnak, ebben kérnénk azt, hogy amiben tudom is, hogy van kezdeményezés, de ennek a finanszírozását legyen szíves, kiemelten kezelni, mert ez egyfajta sikerpandantja is lehetne a metróberuházásnak. Köszönöm.
ELNÖK: Parancsoljon!
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen, képviselő úr. Őszintén szólva ránk fér, ez utóbbi megjegyzésére mondom (Pelczné dr. Gáll Ildikó közbeszólására:) Az siker volt, igen, azt hiszem, Debrecen siker lehet, az előző bizottsági ülésen beszéltünk is erről Kósa úrral, hiszen ott felmerült az a kérdés, hogy az árfolyam-különbözetből és kockázatból eredően - leginkább az árfolyam-különbözetből eredően - milyen megoldási mechanizmust dolgoz ki a kormány, és miképpen tudjuk kompenzálni, vagy valamiféleképpen kártalanítani a pályázatokat. Kompenzációs mechanizmus lesz, ami egyedi elbánás, egyedi elbírálás, tehát egyedi döntés alapján születik, illetve a pályázati rendszerben szintén részt kap újabb pályáztatás, illetve zártkörű pályáztatás kapcsán a kompenzációs mechanizmus beindul. Május 1-jétől áll rendelkezésre, a standard pályázatoknál pedig május 15-étől. Május 1-jével mindenki, aki ebben érintett, kap egy levelet az NFÜ-től, és az NFÜ ezeknek a kezelését ilyen értelemben felvállalja.
Van feladat, megint csak visszacsatolok, bőven van feladat, ők tudják is, és dolgoznak is természetesen. Tehát a fókuszban van ez a három terület.
A városrehabilitációhoz kapcsolódóan, és tulajdonképpen a jóindulathoz kapcsolódóan egy kicsit visszafogottan nyilatkoznak, illetve mondhatnám azt, hogy jóindulattal van a pokolba vezető út is kikövezve. Ezt otthon a feleségem szokta a leginkább hallani tőlem, de úgy gondolom, ahhoz, hogy objektív és azt a kérdést elkerülendő, hogy politikai befolyástól mentesek-e ezek az elbírálások, ennek érdekében és ennek szükségszerűségeképpen a jóindulatot félre kell tennünk. Természetesen én értem ezt az igényt, és értem azt, és pozitívan veszem azt a megközelítést, miszerint ez a hazai vállalkozók, a hazai beruházók vagy a hazai vállalatok és kkv-k segítését is előmozdítaná, de úgy gondolom, hogy itt meg kell tudnunk őrizni az objektivitásunkat, és ilyen értelemben a tisztaságunkat is.
Ami a német acéliparhoz kapcsolódik, most nem tisztem az acélipari támogatásnak a minősítése, mert én abban is hiszek, hogy ebben a válságban nem feltétlenül a régi struktúrákat kellene támogatni, hanem meg kellene próbálni olyan új struktúrákat megtalálni, amelyek kialakítása a világot, az országot, Európát - teljesen mindegy - egy új fejlődési pályára viszi. Igenis, fogékony vagyok az úgynevezett "Green new deal" kategóriájú megközelítésekre, amelynek kapcsán tervem is az, hogy munkatársaimmal megbeszéljük, hogy miképpen tudunk Magyarországon is olyan építőipari beruházást, projekteket indítani, ami hasonló ehhez a panelprogramhoz, de nemcsak a lakásokra, hanem a középületekre is kiterjedhet akár, és ennek révén energiatakarékos beruházásokat hajtunk végre, hogy kevesebb gáztározóra legyen szükség, stb.
Tehát úgy gondolom, hogy erre kellene inkább koncentrálnunk, minthogy meglévő vállalkozásokat, esetleg rossz struktúrákat támogassunk.
Ami az adminisztrációt vagy az ön által nevezett papírmunkát érinti, azt hiszem, a gazdasági bizottságban hangzott el az, hogy a bürokrácia akadálymentesítése, a bürokrácia csökkentése továbbra is célja és feladata ennek a minisztériumnak. Ebben természetesen együttműködésre vagyunk utalva, mint annyi minden másban, de én várom is, és el is várom ezt az együttműködést, annak érdekében, hogy az a 3 százalékpontos elmaradásunk az európai uniós átlagtól GDP-arányosan csökkenjék. Amúgy is van egy vállalásunk 2012-re, 25 százalékkal kell csökkenteni a ma meglévő bürokratikus terheket, ami ha azt a 6,5 százalék GDP-arányos terhet vesszük alapul, akkor ennek a negyede olyan 1,7 százalék összességében, hogy ha még egy csökkenő GDP-re is gondolnak, azért ez 400 milliárd forint.
Tehát ha ebben megvan az az együttműködés, az együttműködésnek abban az alapjában egyet tudunk érteni, hogy feltételezzük, hogy a vállalkozások jó szándékúak és jóindulatúak, és pozitívan állnak a vállalkozás menedzseléséhez, irányításához nem, pedig arra vannak ráállva, hogy adót kerüljenek, csaljanak, lopjanak. Tehát ha ezt feltételezzük, és ezzel a feltételezéssel a jogszabályokat átnézzük, kiirtjuk, módosítjuk, kigyomláljuk közösen, és erre javaslatokat kapunk, akkor arra természetesen készek vagyunk, hogy a maradékot - nevezzük 20 százaléknak, a 80:20 arányt az üzleti élet sokszor használja - más rendszerben büntessük, szankcionáljuk, és ezzel azok életét könnyítsük, akik valóban tisztességgel állnak a vállalkozáshoz.
Tehát ebben egyértelműen a gazdasági bizottságban kértem a támogatást, de természetesen nemcsak ott, hanem minden mértékű támogatást a vegyes kamaráktól, szakmai szervezetektől feltétlenül örömmel veszek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Káli képviselő úr kíván reagálni a miniszter úr válaszára? (Káli Sándor: Nem.) Nem kíván. Akkor megadom a szót Nógrádi képviselő úrnak.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Miniszterjelölt úr személyéről a korábbi bizottsági meghallgatások alapján az a vélemény alakult ki, hogy egy nagyon jó ember. Még az oxfordi stílusban értelmezett úriember kategóriába sorolható: okos is, szakmailag is, közgazdasági szempontból tudása releváns, de fogalma sincs arról, hogy mire vállalkozott. Fogalma sincs arról, hogy mibe csöppent bele, és fogalma sincs arról, hogy mi csődtömeget kell neki kezelnie. Ennek megfelelően iszonyatosan ki van szolgáltatva egy apparátusnak, és iszonyatosan ki van szolgáltatva egy kommunikációs trendnek, aminek az elemeit véltük itt felfedezni már a bevezetőjében is.
Úgy készültem erre a meghallgatásra, hogy kérdezni fogok, aztán arról letettem, utána vitatkozni szerettem volna, de arról is leteszek. Jó tanácsokat szeretnék adni önnek, ha ezt elfogadja, vagy az itt jelen lévő kommunikációs szakembereinek vagy tanácsadóinak, hogy ne hozzák önt kellemetlen helyzetbe, és ne tegyék önt olyan cselekvéssorozat szereplőjévé, amit aztán később egész életében, a későbbi szakmai pályafutása során szégyellnie kell, mert ennek azért megvan a veszélye ebben a kormányban, minden jó szakembernek vagy minden olyan embernek, aki a maga szakmai naivitásában lép be ebbe a szerepkörbe, amit most itt felvázolni hallottunk.
Tehát először is csak egy picit mennék át a gazdaságfejlesztés, a gazdaságélénkítés hatáskörébe, az én szakterületem inkább az uniós források, és az ügyben szeretnék néhány alapvetést rögzíteni, és aztán szívesen hallgatom meg az ezzel kapcsolatos véleményét, de még inkább azt szeretném, ha ebben valamiféle egyetértés alakulna ki közöttünk, hogyha ez nem is az én véleményem mentén alakul ki egyértelműen.
Tehát munkahelyteremtés. Munkahelyteremtésre és munkahelymegőrzésre használt hazai és európai uniós források. Ezt ön említette, mint egy lehetséges célt és egyben eszközrendszert is. Arra kérem önt, hogy a kinevezése után győződjön meg arról személyesen, hogy nincs hazai forrás munkahelyteremtésre. Tehát ez a költségvetés tökéletesen üres. Önnek semmiféle hazai költségvetési eszközrendszere nincs munkahelyteremtésre, munkahelymegőrzésre is alig. Abban már a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak egy-két próbálkozása csúfosan véget ért, amikor meghirdettek pályázatokat, aztán mindenki csalódására be kellett zárni, mert egy-két politikai döntés elvitte a teljes keretet. (Szűcs Erika: Miről van szó?) A munkahely-megőrzéses pályázatokról. Már a meghirdetését követő időszakban lezárták a pályázatot. (Szűcs Erika: Jaj!) Ez egy nagyon épületes stílus, képviselő asszony, csak próbáljuk egy picit visszafogni magunkat. (Szűcs Erika: A tiéd, képviselő úr!)
Hazai források tehát nem állnak rendelkezésre. Európai uniós források gazdaságfejlesztési célú felhasználására lehetőség lenne, ha tennének valamit annak érdekében Brüsszelben, hogy át lehessen csoportosítani. De ez néhány hónapja csak kommunikációs szinten marad, tehát ez ügyben túlzott lehetőség nincsen. Jelen helyzetben biztosan tisztában van ezzel, a második Gyurcsány-kormány első lépése volt a többletadóztatás elrendelése, évente 600 milliárd forintot von ki a kis- és középvállalkozások zsebéből, és néhány tízmilliárd forintot tud visszanyomni európai uniós forrásból, abban az esetben, ha a vállalkozások pályázatképesek egyáltalán, mert ahogy azt ön is ismeri, a mai viszonyok között fejlesztésben ma már ritkán gondolkodnak. Tehát ez egy nagyon nehéz helyzet.
A tavalyi kis- és középvállalkozások technológiai fejlesztésére vonatkozó pályázatoknál az odaítélt pályázatokat sem tudták szerződéssel lekötni, mert nem szerződtek le a nyertes pályázók sem száz százalékig a pályázatokra. Ez statisztikai adat, a kormány kimutatásaiból szedtem.
A másik dolog pedig, amire nagyon-nagyon kérem, hogy ezzel nagyon óvatosan bánjon kommunikációs színtéren: ez az ÚMFT sikere, és Magyarország sikere az európai források vonatkozásában. Csak arra kérem, hogy fontolja meg, és itt a kommunikációs szakembereit és tanácsadóit kérem arra, hogy ezt a butaságot felejtsük el. A fejlesztéspolitika sikere nem az, hogy elköltöttük a pénzt. A fejlesztéspolitika sikere nem az, hogy iderendeljük a politikailag szimpatizáns politikai családba tartozó európai uniós biztost, és kimondatjuk vele, hogy mi vagyunk a legjobbak, mert ő elmondja minden más országban, amikor elmegy, hogy ők a legjobbak. A fejlesztéspolitika sikere abban van, hogy ha az felzárkózást eredményez. Felzárkózást eredményez GDP-ben az európai átlaghoz, felzárkózást eredményez területi szempontból, felzárkózást eredményez jövedelmezőségi szempontból és konvergenciát jelent költségvetési szempontból. Ez a fejlesztéspolitika sikere. Tényleg arra kérem, miniszter úr, hogy ne járassa le magát azzal a kommunikációs panellel, hogy sikeresek vagyunk, mert elsőként fogadtattuk el, elsőként döntöttünk, meg elsőként hívjuk le a pénzeket. Az NFT I. eredménye az lett, hogy a GDP-nk 1400 milliárd forint felhasználása után alacsonyabb, mint amikor elkezdtük az NFT I. forrásainak felhasználását, és a plusz százezer munkahely helyett mínusz százezer munkahelynél tartunk. Nem ez a fejlesztéspolitika sikere.
Ha ön fejlesztéspolitikai sikert akar elérni fejlesztési miniszterként, akkor önnek nagyon komoly és határozott érdekérvényesítésre lesz szüksége a kormányon belül, hogy a pénzügyminiszter és az egyéb kormánypolitika ne tegye tönkre az ön eredményeit. Tehát ha ön egy kórházat felújít fejlesztéspolitikai eszközből, akkor azt ne zárják be, ha ön felújít egy iskolát, akkor azt ne zárják be, ha ön megépít egy bölcsődét, akkor azt ne kelljen bezárni, mert az önkormányzatoktól annyi forrást vonnak el, hogy nem tudják fenntartani, és az önkormányzatok pluszforrásai szükségesek ahhoz jelentős mértékben, hogy egy bölcsőde fenntartható legyen.
Tehát egy fejlesztéspolitikai siker, az ön sikere azon múlik, hogy a válságkezelő kormány többi elemében, többi politikai szegmensében egyáltalán lehetőséget adnak-e önnek arra, hogy sikeres legyen. Ebben látjuk mi mindig a fejlesztési miniszter legnagyobb gondját, baját, hogy még ha jó szándékkal van is kikövezve az útja, akkor is a kormányzati politika összehangolatlansága, a kormányzati politika esetlegessége, az örökös megszorítások, megszorításból megszorításba, a pénzügyi egyensúly illúziójából a csonka társadalom és a meggyötört társadalmi struktúra kialakításáig, minden ellene hat annak, hogy bármikor is sikeres lehessen a fejlesztési miniszter.
Még egy nagyon fontos dolgot szeretnék a fejlesztéspolitikával kapcsolatosan elmondani önnek, és ez az egyedüli kérdésem önhöz. Ahhoz, hogy az európai uniós felhasználásában bármiféle eredményt érjen el ön, ahhoz önnek ezt a rendszert le kell rombolni és újra kell építeni, ami most kialakult. Drasztikusan kell önnek belenyúlnia ennek a rendszernek a működtetésébe, drasztikusan! Ha arra vállalkozik, amire az előző fejlesztési miniszter, hogy elpátyolgatja ennek a rossz mechanizmusait, és itt-ott talán belenyúl, és itt-ott talán megpróbál jó szándékkal valamiféle pozitív változást végrehajtani, akkor ebből semmiféle eredmény nem fog kisülni, mert ez a rendszer, ez a hatalmas rendszer az ön jó szándékát úgy fogja elnyelni, hogy annak nyoma sem marad. Ha nem nyúl hozzá az alapvető intézményi struktúrához, és az a fajta kijelentése, hogy ön miniszterként nem kíván ehhez hozzányúlni, engem elkeserít, mert ez azt jelenti, hogy nem is akar elérni ennek a működési hatékonyságában bármiféle eredményt.
Nem tudom, tudja-e, hogy ön az egyedüli olyan miniszter, akinek a hatáskörei csonka hatáskörök. Az ön miniszteri hatásköreinek jelentős részét a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke gyakorolja. Ezt az Állami Számvevőszék felvetette. Ez a transzparencia legnagyobb átka, hogy egy miniszteri hatáskört megosztottan kezelnek. Önnek tulajdonképpen, ha azt nézem, ebből a szempontból eszköze nincs, nincs is a kezében semmiféle eszköz, hacsak nem veszi vissza a hatásköröket, és nem kíván irányítani, nem kíván felügyelni, és nem kíván drasztikusan átalakítani. Tehát ezzel az alapvető helyzettel önnek tisztában kell lennie, és azzal is, hogy ez a megosztott hatásköri rendszer, ami kialakult Magyarországon, hogy egy politikailag kontrollálhatatlan rendszer jött létre, mert a miniszter a hatáskörök egy jelentős részét vagy önként vagy muszájból átadta egy politikailag nem kontrollálható szereplőnek, ez a korrupció melegágya.
Ön a Transparency International tanácsadója volt. Akkor pontosan ismeri a Transparency International jelentéseit ennek a rendszernek a működéséről. Ezt nem kell önnek elmondani, önnek ezzel tisztában kell lennie, mint ahogy tisztában kell lennie, ha még nem is olvasta, javaslom elolvasni vagy a szakembereinek az Állami Számvevőszék jelentéseit. Az Állami Számvevőszék a legutóbbi, azt hiszem, a tavalyi évi jelentésében a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos források felhasználásáról azt írta le, hogy az ön által irányítani kívánt minisztériumban egy olyan stílus alakult ki, hogy amikor elment ellenőrizni az Állami Számvevőszék, akkor egyrészt nem talált semmiféle dokumentációt a források valódi felhasználását illetően, eredményeket végképp nem, de még csak dokumentációt sem, és azzal kezdődött, hogy a minisztérium szakemberei, szakértői elkezdték kritizálni az Országgyűlést, és az Állami Számvevőszéknek kellett elmagyaráznia, hogy a kormány feladata az Országgyűlés döntéseinek végrehajtása, nem a visszafelé való kritizálása. Tehát önnek apparátusi szempontból is egy borzasztóan elszabadult rendszerrel kell szembenéznie.
És ami még nagyon-nagyon fontos kérdés. Ha az európai uniós források vonatkozásában bármilyen eredményt akar elérni, önnek hozzá kell nyúlnia a 4000 milliárd forintos forrásallokációjú kiemelt projektekhez. Az Állami Számvevőszék minden ellenőrzésében leírja, hogy ezek jelentős részben presztízsberuházások, nincs mögötte megfelelő költség-haszonelemzés. Vagy ha van, bebizonyosodik, hogy többségében olyan célokat finanszíroz, aminek nincs arányban a társadalmi haszna a ráköltött európai uniós és hazai költségvetési pénzekkel. Önnek minden egyes, több száz kiemelt projektet át kell vizsgáltatni egyesével, és dönteni kell arról, hogy melyiket vonatja vissza, és melyiket engedi tovább, mert az európai uniós forrásfelhasználásnak az egyik sarokköve az lesz, hogy ön ezt a munkát elvégzi vagy nem végzi el. Ehhez képest már csak egy kis apróság az, hogy a magyar társadalmat iszonyatos mértékben bosszantó kommunikációs költségeket és annak felhasználását hogyan vizsgálja felül. Tudom, hogy erre ki van írva az európai uniós támogatási rendszer, és azt is tudom, hogy a technikai segítségnyújtásban van kommunikációs felület, de ami most kommunikációs színtéren zajlik az európai uniós források felhasználása környékén, egyszerűen vérlázító. A társadalom szempontjából vérlázító, mert egy olyan önfényezést jelent, aminek nincs meg a valóságos alapja.
Akkor itt át kellene azt vizsgálni, hogy a technikai segítségnyújtásban nem kellene-e esetleg inkább további - hogy is mondjam - olyan technikai feltételeket megteremteni az uniós források felhasználásának intézményében, amitől az uniós források gyorsabban és eredményesebben hasznosulnak, és ne feltétlenül csak arról legyen szó, hogy fényezzük magunkat. Tehát ha ön ebben nem hajt végre paradigmaváltást értékrendileg és gondolkodásilag, akkor beleesik az elődjei hibájába, ami hiteltelenséget fog önnek is kölcsönözni, mert egy nem létező eredményrendszert próbál valamilyen színtéren eladni. Vagy legalábbis olyan eredményeket, amelyek még vagy nem realizálódtak, vagy a helyzet miatt nem realizálódhatnak. Tehát ezzel nagyon óvatosan kell bánni.
És még két nagyon fontos dolgot szeretnék még jelezni. Nagyon-nagyon lényegesnek tartom a kis- és középvállalkozások szempontjából, hogy a magyar állam jelenlegi szerződésszegő magatartása a körbetartozások egyik legmeghatározóbb eleme. A másik oldalról pedig, ami az én heppem, és itt Káli képviselő úrhoz szeretnék csatlakozni, nem jóindulatot kérve, hanem némi józanságot: a kétfordulós pályázati rendszereket legyen kedves elsőként felülvizsgáltatni, mert ennek az az eredménye, hogy egy projektet ma Magyarországon 5-6 év alatt tudunk lebonyolítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Miniszter úr, parancsoljon!
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm a kedves szavakat. Már félelemmel töltött el az elején nyilvánvalóan, hogy ennyi jó szót nem biztos, hogy én kiérdemeltem, de biztosan jó a szívem, úgyhogy ennek alapján ez egy meggyőző erő, de azt hiszem, ilyen értelemben mondhatom, hogy nemcsak én vagyok úriember, ha ezt elfogadhatom és ezt az értékén kezelem ebben a teremben, hanem vannak még többen is. A jó tanácsokat természetesen örömmel fogadom, és úgy gondolom, hogy meg is fogom mindig hallgatni.
Ami a munkahelyteremtést illeti, habár kérdés nem volt azzal kapcsolatban, azt hiszem, azt egy mondatkombinációban mondtam, úgyhogy itt a munkahelymegőrzéssel és a csökkentett munkaidő alkalmazásával kapcsolatban a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak van egy 16 milliárd forintos kerete, amit megfejelünk egy 30 milliárd forintos unióssal annak érdekében, hogy azok a vállalkozások, amelyek szükségét látják, a lehetőségét és a feltételeket teljesítik, négy napra csökkenthessék a munkaidőt, és ebben a 4+1-es rendszerben az ötödik napon akár átképzéssel továbbra is alkalmazásban tarthassák a munkaerőt.
Ami az ÁSZ-jelentést illeti, igen, tájékozódtam róla. Tudom, hogy ez egy tavalyi jelentés, tehát csak az azt megelőző időszakot vizsgálhatta, ha már így összeállnak az idősorok és az időszakok. Erre vonatkozóan úgy tudom, hogy egy intézkedési terv is készült a minisztériumban, amit az ÁSZ is elfogadott. Tehát Nógrádi úrnak azt mondanám, hogy feltételül kell szabni, hogy elfogadjuk egymásról azt, hogy ha hibák vannak és azokat feltárjuk, akkor abból tanulunk. Én ezt az elvet követem. Én nem mondom azt, hogy hibátlan bárki is, és nem is várom el feltétlenül, mert akkor sokat csalódnék, magamban is. De egyértelműen úgy gondolom, hogy szükség van arra a bizalomra is, hogy azt mondjuk, hogy igen, ez megtörtént, még egyszer nem fog, tehát így építkezünk a hibákból.
A lánctartozások, körbetartozások témakörében holnap lesz kormányülés, amire a Gyorsítás II. csomag bekerül, aminek a lényege az, hogy több szervezet, több minisztérium együttesen kidolgozott egy programot annak érdekében az NFGM vezetésével, hogy a jövőbeni lánctartozásokat meg tudjuk akadályozni, és egy úgynevezett "Biztos kéz" beiktatásával ezt hatékonyan tudjuk elkerülni.
A kétfordulós pályázatokra vonatkozó javaslatát jegyeztem, és természetesen utánanézek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Nagyon röviden csak négy igent szeretnék hallani, de ha a válasz nem, akkor azt is megértem. Kívánja-e drasztikusan átalakítani az uniós forrás intézményrendszert? Kívánja-e megszüntetni az NFÜ elnökével a megosztott hatáskör gyakorlását? Kívánja-e a Transparency International megfontolásait és ajánlásait érvényesíteni a tárca vezetésében? Kívánja-e az operatív programok módosítását gazdaságfejlesztési irányba?
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Az előző kérdéskörben nem válaszoltam arra, de azt hiszem, az szmsz-ből tudnék idézni. Az 1. § 2. pont a következőt mondja: "Az Ügynökség a fejlesztéspolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítása alatt működő központi hivatal."
Gondolom, az NFÜ-vel kapcsolatban ez egy válasz. Ez az szmsz természetesen módosítható nyilvánvalóan, de a jelenlegi státuszt ez tükrözi.
Ami az operatív programokat illeti, ott annak függvényében, hogy milyen reális igények merülnek fel és természetesen ezt az EU-val hogyan tudjuk kezelni, van lehetőség átcsoportosításokra, és ezekkel foglalkozni kell. Ha jól tudom, most van egy 111 milliárd forintos nagyságrendű átcsoportosítási terv, javaslat, amelyet... (Nógrádi Zoltán: Fél éve van.) Brüsszellel egyeztetünk. (Dr. Szanyi Tibor: Brutális!) Szanyi úr milyen jól figyel. Nem, a "brutális" más összefüggésben szokott elhangozni, bocsánat, az a megszorító program.
Az intézményrendszer átalakításához természetesen tájékozódnom kell, hiszen azok az információk, amelyek önnek már évek óta vagy az évek során felhalmozódva rendelkezésre állnak, azok nyilvánvalóan nekem nem állnak rendelkezésemre, mert én tulajdonképpen szerdától fogadtam el a miniszterelnök úrnak a felkérését, úgyhogy erre a kérdésre szíves-örömest visszatérek egy későbbi időpontban.
A negyedikre nem emlékszem... (Nógrádi Zoltán: A Transparency International.) Igen, a Transparency International. Amennyiben ezek az ÁSZ véleményével egybeesnek, és én az ÁSZ-ra természetesen, mint mértékadó szervezetre adok, akkor ezek bekerülnek. (Nógrádi Zoltán: A Transparency International nem mértékadó?) Úgy gondolom, hogy a mi munkánk szempontjából az ÁSZ az, ami mértékadó, a Transparency International ajánlásokat tehet, de végül is kötelezettségeket nekem az ÁSZ fog valószínűleg jelenteni. Azt hiszem, ebben egyet tudunk érteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha így van, akkor azt javaslom, hogy ezen a ponton lépjünk tovább. Miután a fejlesztéspolitikai intézményrendszer meggyőződésem szerint még jó párszor ide kerülhet az asztalra, és minthogy azt tapasztalom, hogy egyébként nemcsak az ellenzéki oldalról, tehát a politika felől erre a szférára rendkívül jelentős mennyiségű kritika szokott megfogalmazódni, és annak csak az egyik eleme, hogy a jóindulat mekkora mennyiség benne, ennél sokkal súlyosabb problémák is elő szoktak kerülni. Meggyőződésem, hogy ez még a közös találkozóinkon téma lesz.
Most Veress József képviselő úrnak adok szót.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az istenért, nehogy hozzányúljon az intézményrendszerhez drasztikusan! Több évi munkát természetesen könnyen szét lehet verni, és akkor valóban megint majd hónapokon keresztül önthetjük önre, hogy megint nem mennek a dolgok. Hogy át kell alakítani, és valamit érdemes rajta módosítani, abban biztosan igaza van képviselőtársamnak, de biztosan átadták önnek a kollégái azokat az ábrákat, amelyeket a két Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán lehetett elkészíteni, és amely pontosan mutatja, hogy az az emberi erőforrás, amit sikerült összegyűjteni a fejlesztési tervek végrehajtásához, különböző szakaszokban más-más feladatot kell hogy ellásson. A legnagyobb problémánk talán éppen az, hogy nem mindig tudjuk arra a konkrét részfeladatra koncentrálni a meglévő létszámot, ami adott pillanatban megy, ezeket azt hiszem, hogy a jelenlévők legalább annyira jól ismerik, mint ön, és pontosan tudják, hogy van egyfajta késése ennek a rendszernek.
Abban egyébként nagyon szívesen tapasztalnám ellenzéki képviselőtársaim egyöntetű támogatását, ha mondjuk közfelkiáltással megkérnénk önt, hogy mondjuk 200 fővel emelje meg azt a létszámot, ami a MAG Zrt.-nél és másutt a feldolgozást csinálja. Tehát erre külön biztosítsunk keretet, és akkor ez egy nagyon jó megoldás, ebben borzasztóan örülnék, ha egyet tudnánk érteni. (Nógrádi Zoltán: A kommunikációs költségvetés terhére.) Nemcsak a kommunikációs költségvetés terhére, ugyanis azt szeretném elmondani, hogy az is meg szokott fogalmazódni kritikaként, hogy nincs elég információja a potenciális pályázóknak. No, nem ártana, ha ezt esetleg hatékonyabbá tudnánk tenni. Egyébként pedig természetesen én értem, hogy az ellenzéki képviselők mennyire érzékenyen érintik azt, hogy ha valami véletlenül eredményként elhangzik. Persze, tudom, hogy a Széchenyi-tervnél jobb és tökéletesebb terv nem volt, de mintha annak a kommunikációja és az eredményei kapcsán az ÁSZ-nak szintén lettek volna megjegyzései, amelyeket szintén érdemes majd az NFÜ kapcsán, illetve a fejlesztési tervek kapcsán is figyelembe venni. Igaz, hogy mi nem követtük el azt, hogy olyan pályázók sikerét mutattuk be, akik nem is pályáztak, de gyönyörű óriásplakátokon voltak, de azért valószínűleg nálunk is vannak tökéletlenségek ebben a kommunikációs ügyben.
Félretéve ezeket a rossz ízű politikai adok-kapok-okat, azt szeretném, ha a bizottság mégis visszatérne ahhoz a normál működéséhez, ami egyébként néha jellemző rá. Tehát a drasztikus lerombolás helyett igen, kisebb finomítás valóban szükséges lenne, de azt hiszem, végre eljutottunk oda, hogy mondjuk a MAG Zrt.-nél, ahol egy-egy ügyintézőnél másfél méter hosszú aktasor vár arra, hogy feldolgozza, ha itt esetleg tudjuk a létszámot növelni, az biztosan hasznos lesz, de hogy az intézményrendszert most forgassuk fel, amikor működőképessé kezd válni, gondolom, hogy azt még Nógrádi képviselőtársam sem gondolja komolyan.
Amit pedig nagyon örülök, hogy megjegyeztek, az az, hogy ennek az egész gyakorlatnak, amit úgy hívunk, hogy Új Magyarország Fejlesztési Terv vagy nemzeti fejlesztési tervek, egy célja lenne: egy kultúraváltás. Egy olyan kultúraváltás mondjuk, hogy másképpen beszéljünk egymással a közéletben, és főleg, hogy a vállalkozások másképpen működjenek, hogy tudjanak valóban projekteket kidolgozni, hogy azokat tudják végrehajtani, hogy egészen a kis- és középvállalatokig jusson el ez a folyamat. És ha valahol kérhetném a segítségét, akkor ez talán itt lenne.
Amennyire tudom, a minisztériumában hónapok óta dolgoznak azon, hogy a kis- és középvállalatok támogatási rendszerét, mondjuk a Magyar Vállalkozás-fejlesztési Alapítvány működését jobban össze tudják hangolni az ITDH-val, azt jobban össze tudják hangolni a MAG Zrt. most átkerülő hálózatával, és hogy ne azt erőltessük - és azt hiszem, hogy itt egyetértés lesz remélhetőleg képviselőtársaimmal -, hogy kizárólagosan a bankszektor juttassa el mondjuk a mikrohiteleket, merthogy a bankoknak nem ez a feladatuk, és ezt azért már iksz évtized óta lassan meg kellene tanulnunk a nálunknál fejlettebb gazdaságoktól, hanem azok az erre szakosodott szervezetek, mondjuk az MVA helyi vállalkozásfejlesztési részlegei, amelyek valóban tudják, hogy hogyan kell a tudástranszfert odatenni, és amellé finanszírozást helyezni.
Ha ebben tudunk előrelépni, akkor a magyar gazdaság motorja, amely két részből áll, azt hiszem, a nagyvállalati szektort önnek nem kell bemutatni, a kis- és középvállalati szektor viszont 1998 óta semmiféle modernizáción nem ment át, semmilyen kormányzati erőfeszítés ellenére, akkor talán ebben is tudunk lépni, és a válságkezelésnek lesz egy nagyon pozitív, hosszú távú hatása is. Bízom benne, hogy ebben ön majd tud előrelépni.
A pályázatok kapcsán azt hiszem, abban is van egy egyetértés közöttünk, hogy nagyon jó lenne, ha bővíteni tudnánk az egyszerű pályázatokon túlmutató megoldásokat. Van egy automatizmus, amelyik éppen a gazdaságfejlesztési csomagnál jött be, és nagyon jól bevált. De emellett azt hiszem, hogy abban is lehetne egy egyetértés, hogy valóban komplex megoldások finanszírozása felé kellene elmozdulnunk. Hogy ágazati szinten, hogy területi, térségi szinten az eddigi szétdarabolt és kizárólag pályázatokon keresztül bukdácsoló fejlesztési megoldások és lehetőségek mellé be kell emelni egy olyan komplexebb szemléletet, ami valódi előrelépést hozhat. Nem egy könnyű dolog, és pontosan tudom, hogy milyen nehéz ezt önnek elfogadni, amikor éppen most kapott szigorú feddést, hogy micsoda szörnyű átpolitizáltság van ebben a rendszerben, amely ugyanakkor annyira nem átpolitizált, hogy a miniszter sem tud beleszólni. Tehát azért itt vannak logikai bukfencek az előbb elmondott kritikában. De azt azért valóban látom, hogy sokkal nagyobb - hogy is mondjam - tiszteletet kellene adnunk és sokkal nagyobb bizalmat kellene szavaznunk azoknak a helyi végrehajtóknak, akik pontosan tudják, hogy egy adott térségnek vagy egy adott ágazatnak milyen fejlesztési szükségletei vannak, és valamilyen módon, természetesen megfelelő ellenőrzési mechanizmusok kialakításával az ő diszkrecionális jogukat igencsak növelni kellene. Nagyon örülnék - és ez lenne a második pont -, ha az ellenzéki képviselőtársaimmal itt tudnánk egyetértésre jutni, ebben van egy támogatás, ebben ön mögé állunk, ebben pontosan azt akarjuk, hogy valóban ilyen módon hatékonyabban tudjuk felhasználni ezeket a forrásokat.
A harmadik dolog, amiről lényegében már beszéltünk, ez a kis- és középvállalatok ügye. A hálózati együttműködésük elősegítése, és az, hogy főleg piacra tudjanak jutni, azt hiszem, hogy talán az egyik legfontosabb feladat lenne, és ebben megint csak a segítségünket szeretném önnek felajánlani.
Évek óta vitatkozunk azon, hogy önmagában a járulék- és adócsökkentés hogyan fogja felpörgetni a magyar gazdaságot, és mindig oda jutunk vissza, hogy ez nagyon fontos eszköz, abban a pillanatban, amikor a piacra jutás bővülhet, amikor van piaci húzás, amikor van hová eladni a termékeket és a szolgáltatásokat. Azt gondolom, hogy ez az a terület, ahol amennyire tudom, az ITDH megnövekedő kompetenciája nagyon komoly lépéseket tenne lehetővé. Ehhez szeretném öntől azt kérni, hogy az a lépés, ami a MAG Zrt. helyi hálózatának beolvasztásával elindulóban van, hogy a HVK-kal való együttműködés valóban megerősödik, tehát hogy ezt a folyamatot a helyi hálózatok és az ITDH sokkal nagyobb együttműködését nagyon kérem, hogy segítse elő, mert meggyőződésem szerint ettől válna valóban hatékonyabbá a magyar kormányzati kkv-támogatás. Akkor tényleg a mikrohitelek valódi növekvő teljesítményt tudnának hozni, és mondjuk azok a nagyvállalatok, amelyek földrajzi távolságban lehet, hogy csak néhány száz méterre vannak a mai kis- és középvállalatoktól, valódi piacot is jelenthetnének számukra, és végre elindulna az a modernizációs hullám, amelyre - mint említettem - '98 óta várunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Parancsoljon!
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Nagyon szépen köszönöm, de őszintén szólva kérdést nem regisztráltam, úgyhogy örömömre szolgál ez a számos jó tanács. Az biztos, és ismervén a szervezet leterheltségét, és látván azt, hogy milyen feladatok állnak előttük, és milyen feladatok várnak rájuk, biztos, hogy meg kell fontolnunk, hogy miképpen lehet a szervezet hatékonyságának fenntartása mellett az erőforrásokat biztosítani arra, hogy az NFÜ ne legyen akadálya annak, hogy az eszközök eljutnak a felhasználókhoz, hogy 200 fő vagy 112, nem tudom, értem a szám nagyságrendiségét.
Úgy gondolom, az egyszerű pályázatokon túlmutató megoldásokra jó példával szolgálhat a leghátrányosabb helyzetű térségek kapcsán kialakított rendszerünk, amelyben tulajdonképpen én úgy értelmezem - hogy ezt nagyon leegyszerűsítve mondjam -, hogy odavisszük a vállalkozóknak azt az ajánlatot vagy azt a lehetőséget. Úgy gondolom, ez a kulturális szemléletváltás egyik módja, hogy nem szájbarágósan, de kézbe adjuk azt, hogy mi az, amit csinálniuk kell, és mi az, amit csinálniuk lehet. Hozzá kell tennem, hogy én ezt látom a mai magyar kis- és középvállalkozások, mikrovállalkozások legnagyobb problémájának - és hadd mondjak egy személyes példát -, hogy az, ami az interneten elérhető, az sokszor nem is elérhető. Na, nem azért, mert digitális hálózati és egyéb problémák felmerülnek, hanem azért, mert egyszerűen nincs benne a gondolkodásban, a mindennapi életben, hogy onnan nézze meg az ember, hogy mihez tud hozzáférni. Oda kell vinni, kézbe kell adni, el kell mondani, és rá kell beszélni az embereket, illetve a vállalkozókat alkalmanként arra - és ez természetesen nem a nagy átlag, de vannak ilyen csoportok -, hogy itt egy lehetőség, ezt meg kell ragadni, így és így kell továbbmenni. Nagyon sok ember van természetesen, aki így tud dolgozni, nagyon sokan tudnak önállóan is, de minden bizonnyal ebben előre kell lépnünk, és ez teremtheti meg a lehetőségét annak, hogy versenyképesebbé váljunk.
Tulajdonképpen említette ön az ITDH-t, azt hiszem, ebben az ismeretek már rendelkezésre állnak, hogy az ITDH az exportképes kis- és középvállalkozások programját indította el, több mint 2 ezer vállalkozást megcélozva, amiből nagyságrendileg a fele regisztrált is, és 803 esetben úgy tudom, az ITDH munkatársai, kollégái meg is látogatták, személyre szabott projektterv-készítés kapcsán történő konzultációval felkeresték ezeket a vállalkozásokat. Ezt a munkát folytatni kell, és ha racionalizálni lehet a rendszert, és a szinergiákat ki lehet használni, akkor nyilvánvalóan ezeket meg kell ragadni, amivel - köszönettel vettem a javaslatot - az ITDH munkájának hatékonyságát is lehet növelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Az én feljegyzéseim szerint Ivanics képviselő úr következik, amennyiben fenntartja hozzászólási igényét.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Jelölt Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nehéz helyzetben van az ellenzék, mert egy olyan kormányról kellene véleményt mondania, amiről még szerintem itt a szemben ülők sem tudják pontosan, hogy mit akar csinálni, és hogyan akar csinálni.
Nyilván ezt ön itt érintette szőrmentén, hiszen szerdától keddig felkészülni egy ilyen miniszteri tárcára, az bizony, nem könnyű, úgyhogy elég komoly kihívásnak minősül, és mint olvastam, szereti az ilyen jellegű kihívásokat, az új feladatokat.
Ez még akár dicséretes is lehetne. Jelen pillanatban annyi áll rendelkezésünkre, amennyit a miniszterelnök úr mondott, hogy a Gazdasági Minisztérium vezetésétől új befektetők Magyarországra csábítását várja, ezzel új magyar munkahelyek létrehozásával járulhat hozzá a válságkezeléshez. Ennyi az, amit gazdaság-ügyben sikerült megfogalmaznia.
Arra lennék kíváncsi, hogy ön ezt hogyan látja? Mik az új befektetők idecsábításával a legnagyobb problémák? Megértem, hogy a BP ezer munkahelyet teremt, és akkor az nagyon jó lesz nekünk, de végigéltük mi már ezt, hogy gyakorlatilag idejött a Hankook gumiabroncs-gyártó cég, amelyik elvileg 3 ezer munkahelyet teremtett, olyan hihetetlen, brutális áron, hogy gyakorlatilag kifizette öt évre előre a 3 ezer embernek a minimálbérét a magyar gazdasági tárca. Bármelyik magyarországi vállalkozót, kis- és középvállalkozót, nagyvállalkozót megkérdeztem, mindenki azt mondta, hogy ennyiből ő is tudna. Ha öt évre kap egy munkaerőt teljesen ingyen, hogyne tudna fejlődni, hogyne tudna erősödni?
Tehát azt gondolom, hogy a Hankook-kal is nagy csodavárásban voltunk, aztán nézzük meg a makroadatokat, gyakorlatilag Magyarország azóta zuhanórepülésben van. Ez jutott az eszembe akkor is, amikor Veress képviselő úr most a jövőbe mutatóan megpróbálta a Széchenyi-tervet kritizálni. Gyakorlatilag a Széchenyi-terv után évekig még erősödő GDP-vel rendelkeztünk, aztán hogy-hogy nem, az NFT I-gyel kapcsolatban ezt már nem tudjuk kimutatni, ami szerintem elég nagy szégyen Magyarországon, hogy egy hároméves fejlesztési periódus után még a válság előtt, Magyarországon folyamatosan csökkent a GDP. Tehát ilyen szempontból találgathatjuk azt, hogy a világválság honnan indult ki, egy dolgot mindenképpen tudunk: Magyarországot a lehető legrosszabb pillanatban kapta el ez a világválság, gyakorlatilag amit a szocialista, szabad demokrata kormány az elmúlt hat év alatt elvégzett, az arra volt jó, hogy éppen hogy csak szélütést nem kapott a magyar gazdaság.
Tehát az, ami tennivaló van, az nem kicsi, és vannak egyértelmű irányok is. Többször a HEBC évente egyszer itt szerepel, mindig elmondják a gazdasági vezetők, hogy hogyan látják Magyarország helyzetét. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból még akár könnyű is lehet az ön helyzete, hiszen bármilyen irányba nyúl, mindenhol lehet pozitív dolgokat cselekedni, mert az elmúlt időszakban meglehetősen szerényen szerepeltünk.
De ami engem érdekelne így közvetlenül, az egy-két kiemelt témakör. Nyilván van véleménye arról, hogy a korrupció hogyan áll Magyarországon, hogy tud-e ez ellen tenni. Nyilván az előéletével kapcsolatosan is ez már valamiféle ismereteket jelenthet, de a korrupción belül is elképesztő, és ahogyan én beszélek gazdasági vezetőkkel, ők azt mondják, hogy már teljesen természetes - nem a közigazgatási szférához kapcsolódóan is - az, ami a különböző cégek között zajlik. 5-10 százalékokról beszélnek minimum, így lehet megrendeléseket kapni. De ennek van egy közigazgatási lecsapódása is, a közbeszerzés.
Közbeszerzés-ügyben itt többször elhangzottak olyan kijelentések üzleti vezetők részéről, hogy ez nem is olyan bonyolult. Mi az, ami a közbeszerzésben ön szerint a legnagyobb probléma? Hogyan lehetne ezt leegyszerűsíteni?
Aztán van egy érdekes dolog, egy kicsit hallgatunk róla, vagy keveset beszélünk róla, amikor a Fidesz volt kormányon, akkor persze, nagyon fontosnak gondolta a kormány, aztán azóta nem annyira, hogy a tőzsde, a tőkepiacok hogyan működnek Magyarországon. Azt azért láthatjuk, hogy az elmúlt időszakban a válságot, nyilván a tőzsde mint egy lázmérő jelzi, hogy mi történik a gazdaságban, és a magyar tőzsdét meglehetősen rosszul érintette, mert gyakorlatilag egy papír van, aminek forgalma van, a többi az csak néha kap erőre, és ilyen módon erősen elszakadtunk a többiektől. Lehet-e valamit csinálni, hogyan lehet a cégeket arra ösztönözni, hogyan lehet olyan gazdasági helyzetet teremteni, hogy a magyarországi tőzsde is valamiféleképpen jelezze a gazdaság állapotát? Van-e ezzel kapcsolatban terve? Persze, lehet az is, hogy nincsen terve, hiszen a miniszterelnök úr azt mondta, hogy ez a kormány csak a válságkezeléssel foglalkozik, bár nem tudom, hogy akkor mit csinál egyéb területeken.
Első körben ez érdekelne. Még egy kérdést hozzátennék, de azt majd inkább később. Köszönöm.
ELNÖK: Parancsoljon!
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát hogy legyen egy második kör is, rendben van.
Igen, a korrupció kapcsán van bizonyos mértékű tájékozottságom a nemzetközi megítélésünkről, a helyezésünkről, nagyságrendileg az 1-10-es skálán olyan 5,1-nél mozgunk, amivel a nemzetközi mezőnyben, most a számot nem biztos, hogy jól mondom, de azt hiszem, 36. vagy 37. az országunk a korrupciós percepciós észlelési index tekintetében.
Ez nem változott az elmúlt években. Ez a félig tele, félig üres a pohár típusú helyzet, amúgy is ott vagyunk a közepén, de ez nem változott. Viszont a többieknél, nagyon sok országnál javult, tehát relatíve a helyzetünk romlott, azt kell mondanom. Úgyhogy egyértelműen van tennivalónk.
Nem azt mondom, hogy szorosan összefügg, de ön említette a tőzsdére vitel és a tőzsde kérdését, és hogy miért nem jelennek meg vállalatok a tőzsdén, hogyan lehet életet lehelni a tőzsdébe. Arra nem fogom megadni a választ, hogy hogyan lehet életet lehelni, de azt tudom, hiszen akkor, amikor az elhíresült brit kereskedelmi kamara elnöke voltam, és még Szalay-Berzeviczy Attila volt a tőzsdeelnök, találkozgattunk, meghívtuk őt, beszélgettünk, és ő maga mondta, hogy ez egy nagyon jelentős probléma és kihívás az ő számára, hogy hogyan lehet a vállalatokat arról meggyőzni, hogy transzparenssé tegyék a működésüket. Ugyanis a tőzsdére vitel egyértelműen feltételezi, hogy a vállalatok információs adatai hozzáférhetők, és aztán rendben is vannak.
Az, hogy a magyar vállalkozások és a nagyvállalatok is, nemcsak a kkv-k, akik eldugják a pénzt, meg feketén működnek, nem akarnak ennek kitéve lenni, úgy gondolom, hogy "ez a mi munkánk és nem is kevés" típusú helyzet. Tehát ezek itt most nem vádaskodások, ezek tények, ezt Szalay-Berzeviczy Attila elmondta anno, és szerintem a helyzet azóta sem javult. Ez egy alapfeltétel, és ezért nyilatkoztam én azt egyszer régebben, még a Napi Gazdaságban, hogy sajnos, itt egy társadalmi morális problémáról van szó, itt nem gazdasági meg bizalmi meg ilyen-olyan válság van, Magyarországon alapvetően értékválság van úgy gondolom, amelynek szerves része az, hogy elfogadott például a korrupció, hogy a mindennapi életünkben elnézünk fölötte. Ezzel nem értek egyet, és nem is kívánok egyetérteni, és a magánéletemben ezt nem is kívánom leitmotivnak, azaz meghatározó motívumnak figyelembe venni.
A közbeszerzés problematikájával kapcsolatban úgy tudom, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium - társadalmi egyeztetést követően - most módosította a közbeszerzési törvényt. Ellentétes fejbólogatásokat látok, igen, azt hiszem, ez pontosan kifejezi azt, hogy hogyan és miképpen, és mit jelentett ebben a társadalmi egyeztetés. Nem akarom a labdát visszadobni, de természetesen ez az "egyedül nem megy" típusú helyzet. Tehát még a legjobb szándékkal, a legjobb akarattal sem lehet olyan rendelkezéseket hozni, mert nyilvánvalóan nem mindenki tudhat mindent, amiben nincsen közmegegyezés és nincs támogatottság. Például most itt az egészségügyi hozzájárulás kérdése, nem akarom felemlegetni, hiszen a támogatottság nagyon fontos.
Tehát úgy gondolom, hogy nekünk azon dolgoznunk kell, és nem ma és nem holnap, hanem holnapután és azután is, hogy a társadalom szemléletmódját, megközelítéseit, a társadalmi viselkedést, a társadalmi értékeket változtassuk meg, és ebből ki kell irtani a korrupciót. Ezért mindenkinek saját magának kell tennie, és természetesen ráhatással kell lennie az általa befolyásolt területre.
Itt kapcsolódnék ahhoz, hogy én amennyire hatásköröm, az szmsz és egyéb meghatározó dokumentumok ezt lehetővé és szükségessé teszik, ebben a minisztériummal feltétlenül rendet kívánok tartani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ivanics képviselő úr, kíván reagálni?
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm, meglepett, mert azért vártam egy-két konkrétumot, de azok nem hangzottak el. Azt gondoltam, hogy a gazdasági életből kifolyólag vannak tapasztalatai, mondjuk a közbeszerzés területén, hogy mi az, ami probléma, és hogyan lehetne leegyszerűsíteni a dolgot. Úgy tudom, hogy angolszász országokban meglehetősen világosan és egyértelműen működik ez a rendszer, amely Magyarországon valahogy nem nyer teret, és folyamatosan csak bonyolítjuk az egész rendszert.
Amit a moralitásról mondott, az nagyon megnyugtató, és azt gondolom, hogy a kormánynak egy üde színfoltja lehet ebben a tekintetben, mert ha végignézzük a most alakult kormányt, gyakorlatilag négyen vannak, akik az új gondolkodást valamilyen módon képviselhetik. Bár ilyen módon meg nem értem pontosan, hogy akkor miért vállalták. Nyilván az ilyenbeli megítélésünk különbözik, ön egy feladatot és kihívást lát ebben a dologban, mi pedig azt gondoljuk, hogy a moralitás ott kezdődne Magyarországon, hogy teremtsünk tiszta helyzetet.
Tehát ahol most vagyunk, az mindenre jó, csak arra nem, hogy nyugodt és biztos alapokra helyezzük Magyarország helyzetét.
A feketegazdasággal kapcsolatban is tett említést. Arra lennék kíváncsi, hogy körülbelül mit saccol, hogy mekkora lehet a feketegazdaság Magyarországon? Ez erősödhetett-e az elmúlt egy-két évben, egy évben, amióta a gazdaság teljesítménye egyre rosszabb és rosszabb, és mi az a lépték, amin javítani lehet egy év alatt? Gondolom, ön is egy évre vállalta a posztot, amit megmondom őszintén, hogy nem értek pontosan, mert ha valaki egy évre vállalja, és jól akarja csinálni, akkor az miért nem akarja tovább? Ha pedig nem, akkor miért vállalta? Tehát ha akar, válaszol erre, ha akar, nem, de számomra ez nem pontosan világos. Úgy hiszem, hogy ez semmiképpen sem szerencsés szituáció Magyarországon.
A kérdésem, ami a gazdaságra vonatkozik: többször beszéltünk itt arról, hogy Magyarország milyen helyzetben van. Mi sokszor érzékeljük az ország nyugati felén, hogy hogyan és miképpen működik az elosztáspolitika. Az, amit ma területfejlesztésnek mondunk Magyarországon az elmúlt 13 évben kialakult, gyakorlatilag az ország két vége között, a keleti és a nyugati fele között a különbséget nem nagyon csökkentette. Tehát úgy látszik, hogy ez állandósul. Hogyan gondolkodik erről? Hogyan lehet ezt megváltoztatni? Az a fajta támogatáspolitika, amit Magyarország kialakított, az ön szerint jó? Ha jó, akkor miért nem működik? Ha nem jó, akkor min kellene változtatni?
Tehát ilyen szempontból a fejlesztési források elosztásánál azt hiszem, hogy ennek külön jelentősége van.
Az ország nyugati felét mindig dicsérik, hogy milyen jól fejlett, holott oda sokkal kevesebb támogatás érkezett. Mi az a tapasztalat, amit onnan át lehetne emelni?
Még sok-sok kérdés sorakozna, de azt gondolom - vagy remélem legalábbis -, hogy a későbbiekben lesz időnk ezt megbeszélni. Még egy dologra lennék kíváncsi: ön szerint körülbelül mikorra látja át a gazdasági tárcát, hogy mennyi idő alatt lehet úgy belerázódni, hogy operatívan, jól lehessen irányítani? (Dr. Szanyi Tibor: Tíz perc.) Szanyi képviselő úr tíz percet mondott, akkor az elég szomorú lehet a Gazdasági Minisztériumban. (Derültség.)
Tehát arra lennék kíváncsi, hogy mennyi idő alatt lehet átlátni, és onnantól kezdődően ön szerint mennyi ideje van arra, hogy kidolgozzon programokat? Zárásképpen még egy kérdésem lenne, a világban ősszel már mindenhol gazdaságélénkítő programokat indítottak be, amikor mi még nem akartuk elhinni, a kormány nem akarta elhinni - az ellenzék már mondta, hogy baj lesz -, akkor már máshol több ezer milliárdról volt szó. Tehát gyakorlatilag ahol mi vagyunk, az minimum fél, háromnegyed év késés. Ön szerint ezen mennyit lehet segíteni, mennyit tudnak lefaragni ebből, és hogyan érhetjük utol ilyen módon a többi gazdaságot, azaz a fáziskésés mekkora lehet? Köszönöm.
ELNÖK: Ezek fogós kérdések. Tessék!
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Sajnos, azt hiszem, nem mindegyiket regisztráltam, úgyhogy esetleg közbeszólást természetesen örömmel vennék, mert valószínűleg az elején, ha megengedhető, hogy egy visszakérdezés még legyen benne.
Azt kérném az ellenzéktől, hogy kezdje el mondani, hogy minden jó lesz, mert ha ezt ennyire jól megjósolták, hogy baj lesz, akkor... (Dr. Szanyi Tibornak:) Tibor, mi a baj? Ez már neked is sok? Jó, ne haragudj.
Tényleg, tehát úgy gondolom, hogy ha csak ezen múlik, és ezt ennyire jól lehet látni előre, és ezt már mindenki tudja, mert még a Lehman Brothers bedőlése előtt sem mondták meg, még az előző hétvégén, pénteken, tehát azt hiszem, az egy vasárnapi esemény volt, még pénteken is AAA-ra minősítették a Lehman Brothers-t.
Tehát tényleg, úgy kell mondanom, hogy ha vannak itt, akik előre látják a helyzet alakulását, azoknak biztosan több figyelmet kell szentelni, de elnézést, ez most egy szarkasztikus megjegyzés volt. (Ivanics Ferenc: Az volt, és nem tudok rá válaszolni.) Bocsásson meg, nem is akartam ezzel megbántani... (Ivanics Ferenc: Nincs lehetőségem válaszolni!)..., de úgy gondolom, hogy ez válasz is tulajdonképpen arra, hogy egy évről van-e szó vagy több évről. Ez megint csak egy legenda, egy mendemonda, mert én semmit nem írtam alá. Nekem még nincsen se kinevezésem, se határozott időre szóló megbízásom, se szerződésem, se dokumentumot nem írtam alá, hogy egy évre vállalom, tehát én addig vállalom, amíg ennek a kormánynak a megbízatása szól, illetőleg ameddig a miniszterelnök a bizalmát fenntartja. Természetesen közbejöhetnek olyan okok is, hogy én gondolom meg magam és felállok, tehát ezek nincsenek kizárva. Nyilvánvalóan erre az időszakra vállaltam.
Amennyire szakértelmem van és amennyiben a szakértelmemre a továbbiakban is igényt tart bárki ebben az országban, akkor természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a továbbiakban is ezt rendelkezésre bocsássam. Tehát nincsenek kizáró okok. Egyvalamit tisztáztunk az előző bizottságban, hogy én nem kívánok politikus lenni. Nem is kívántam eddig sem, és ezek után sem kívánok, és ezt biztosan mondhatom most is.
Vita volt, hogy ezt most hogyan is értelmezzük, hogy aki miniszter lesz, az politikus-e vagy sem, de ezen Kósa és Steiner urak jól elbeszélgettek. Örömmel hallgattam őket, és megtapasztaltam, hogy milyen is ebben a grémiumban dolgozni.
A támogatáspolitika jó vagy nem jó kérdésben azt tudom mondani, hogy biztosan van mit javítani, de ezek a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben szerzett tapasztalataink és az a változás, amit ott végrehajtunk, tehát hogy elmegyünk és közvetlenül kontaktáljunk és térségi szinten nézzük meg azt, hogy a támogatást, ebben a rendelkezésre álló összegeket, forrásokat hogyan lehet felhasználni, azt hiszem, ez alkalmazható másutt is. Tehát úgy gondolom, aktívabban, proaktívan kell részt vennünk abban, hogy a támogatások eljussanak a felhasználókhoz.
Mennyi idő alatt lehet átállni? Tibor, a tíz percedet örömmel venném, ha valós lehetne. Egyvalami biztos: én már eddig is úgy éreztem, hogy egy... (Zaj, közbeszólások.)
ELNÖK: Szanyi képviselőtársamat megkérem, hogy ne zaklassa Pelczné képviselő asszonyt, amíg a miniszterjelölt úr beszél. Köszönöm.
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Elnézést, azt hiszem, én voltam, aki provokáltam ezt a helyzetet. Tehát a dolog lényege az, hogy csak pozitívat tudok, merek és lehet mondani arról a csapatról, akikkel ezentúl együtt dolgozhatok, akik abban segítettek, hogy azt az ismeretanyagot, amit ennyi idő alatt össze lehet gyűjteni, azt én tényleg össze is gyűjtsem, illetőleg abból minél többet magamévá tegyek, és minél jobban átlássam a helyzetet.
Megkérdezték, hogy miért is jöttem ide, a minisztériumba, és mi az, amit ide tudok hozni. Azt hiszem, hogy szervezetirányítás, vállalatvezetés, egy komplex struktúrának a menedzselése - megint egy rossz szó -, ez az a tapasztalat, ami rendelkezésemre áll. Természetesen lehet azt mondani, hogy egy év se elég ahhoz, hogy az ember minden egyes részletet vagy nagyon részletesen megismerje a szervezet működését, tételesen megismerje, de ismerve magamat - és ki ismerne jobban engem, mint én magam -, állíthatom, hogy abban, hogy mire kell fókuszálni, mire helyezzünk erőforrásokat, hangsúlyt, abban biztosan ebben a minisztériumban is helyt tudok állni. Tehát nyilvánvaló, hogy nem elég rá két év sem, sok rá egy hónap is, tehát ebben egyértelmű.
De úgy gondolom, hogy azokat a súlyponti területeket megtalálni, amit ez a minisztérium a következő egy évben, amire - nagyságrendileg maradjunk ennél az időszaknál -, az én felkérésem szól, azokat a súlyponti területeket megtalálni, arra nagyon rövid időn belül lehetőség nyílik, és aztán utána "már csak" az action mode jön, az, hogy csinálni kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Bár időnk mint a tenger, de a kifáradás jeleit azért érzékelem a képviselőtársaimon, ezért azt javaslom, hogy próbáljunk egy kicsit összefogottabban a következő percekben célirányosan dolgozni, hogy kiderülhessék a miniszterjelölt úr alkalmassága, hiszen végül is ez a célja ennek az ülésnek.
Tehát folytatjuk a munkát, csak kérem, fontolják meg képviselőtársaim ezeket a tényeket. Ivanics képviselő úr mit szeretne?
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. Nem kívánok mélyebb vitába bonyolódni, mert több dologra nem kaptam konkrét választ. Ezt megértem, mert nyilván a dolog elején vagyunk. De az elején a szarkasztikus megjegyzésével kapcsolatban csak azt mondanám, hogy nem arról az időszakról beszélek, amikor a Lehman Brothers bedőlt, hanem arról, amikor a magyar költségvetést tárgyaltuk, és a kormány még plusz egy százalékos növekedéssel tervezett, és az egész gazdaság, minden szervezet, mindenki már mínuszról beszélt. Úgyhogy az az időszak csak fél év. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Viszont az is igaz, hogy az ellenzék már ennél jóval korábban, mondhatnám: már évekkel korábban megmondta, hogy itt van a nyakunkon a nagy bajság, és a nemzethalál vízióját már akkor felvetítette. (Zaj, közbeszólások.) Így van. Tehát én azt látom, hogy ez egy folyamatos életérzés. (Ivanics Ferenc: Ez nem jóslás, ez gazdasági teljesítmény!)
Ha már elégszer megismételték képviselőtársaim, akkor folytassuk a munkát. Azt javaslom, hogy intézményesen az következne egyébként, hogy megadhatnám a szót akkor Ékes képviselőtársamnak, ha ezt lehetővé tennék. Parancsoljon!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Már mit, elnök úr? Mit kíván lehetővé tetetni velem és általam?
ELNÖK: Azt, hogy hozzászólhasson.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Én azt javaslom elnök úrnak, és először is elnézést, miniszterjelölt úr, de ez már többször felmerült. Amikor egy időhatárban és volumenben gondolkodik a bizottság, akkor meg kell szabni egy limitet, öt perc vagy tíz perc, és akkor normális körülmények között mindenkinek jut idő, és nincs arra mód és lehetőség, hogy utána esetleg kapkodva zárjuk le magát az ülést. Erre már több példa volt egyébként. Elnézést, miniszterjelölt úr!
Olvasva és nézve az anyagot, örülök annak, és amikor ön feltette azt a kérdést, vagy javasolta, hogy az ellenzéktől is javaslatokat vár, akkor ön annak a szervezetnek a tagjává vált, amelyet jómagam kezdeményeztem a magyar parlamentben. Ez a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsa, amely ötpárti egyezséggel jött létre, és talán pont a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsának az elsődleges célja az, hogy egy 25 éves célt, stratégiát fogalmazzon meg Magyarország számára, a magyar nemzet számára, a Kárpát-medencei magyarok számára, és ebben benne van a demográfiától elkezdve minden.
Ön tett egy olyan kijelentést, és ez 2008. november 14-én volt, amiben úgy fogalmazott, hogy erkölcsi és morális válság is van, csak gondolom, hogy nem Kiss István, Balatonfüred, Domb utca 12-re vonatkozik, hanem a jelenlegi magyarországi állapotokra.
Nem véletlenül mondom ezt, hiszen ma délelőtt foglalkozott a parlament az ÁSZ 2008. évi jelentésének a tárgyalásával, és amely jelentésben nemcsak most, hanem visszaköszönő időintervallumban, tehát ez 2007-re és 2006-ra is vonatkozik, amelyben az ÁSZ nagyon kemény megállapításokat tesz, egyrészt a közbeszerzések területén, másrészt jelenleg Magyarországon a korrupció területén, és talán sok esetben lehet úgy fogalmazni, hogy a hűtlen kezelés területén is.
Nem véletlen próbálom én is miniszterjelölt urat kapacitálni abba az irányba, hiszen 2006-ban és 2008-ban is feltettem kérdést Bajnai miniszterjelölt úrnak, és talán ezt vissza szeretném idézni, ez a legutolsó kérdésem 2008. május 14-én volt. Ez több kérdéssel együtt volt megfogalmazva. Tehát úgy érzem, hogy ezeket a dolgokat nem vizsgálja senki. Nekem volt egy kérdésem ön felé, amikor miniszterré nevezték ki, itt, a bizottság előtt. Kaptak-e ma Magyarországon vagy az ön égisze alatt kaphatnak-e offshore cégek pályázati forrást? Ön akkor azt mondta, kategorikusan kijelentve, hogy erről szó sem lehet, amíg ön lesz a miniszter, addig biztosan nem.
Akkor felteszem a kérdést, hogy kaptak-e offshore cégek uniós forrásokat, vagy magyar pályázati forrásokat? Erre Bajnai Gordon akkor úgy felelt, hogy offshore cég Magyarországon nem kaphat pénzt, magyarországi vállalatok vagy Magyarországon működő cégek kaphatnak csak támogatást. Ez uniós szabály.
Nagyon jól tudjuk, hogy az elmúlt időszakban direkt vagy áttételesen jutottak offshore cégek uniós forráshoz, használták fel, és számomra szomorú az, és talán mint miniszter, majd a jövő héttől fogva ezért nagyon sokat tehet. Emlékezzen vissza ön is arra, hogy a tavalyi évben a Szlovákiába áttelepült hazai kisvállalkozások, ebben kereskedelmi és egyéb más vállalkozások irányába volt egy APEH, és talán azt lehet mondani, hogy egy ilyen boszorkányüldözés, hogy milyen alapon mertek átmenni Szlovákiába, miért oda tették át a telephelyüket, és miért vásároltak ott autót, és miért Magyarországon használják az autót?
Azt hiszem, hogy a probléma és a milliárdok nem az ilyen cégeknél úsztak el, hogy keresték annak a lehetőségét, hogy Szlovákiában könnyebben adózzanak, hanem azoknál az offshore cégeknél, amelyek - ahogy figyeltem, és ahogy ön is fogalmazott - a tőzsdére azért nem mennek oda, mert az adóelkerülés lehetőségével nem akarják, hogy tisztán lássanak mások, a tőzsdére való kérdéskörben volt ez megfogalmazva.
Szeretném mindenképpen, ha ebben a kérdésben nagyon kemény lenne, hiszen a gazdasági miniszternek, és főleg a fejlesztéspolitikával foglalkozó miniszternek igenis, van feladata és szerepe. Van feladata abban is, hiszen azelőtt két héttel látott napvilágot az a hír, hogy Horvátországban átadtak 90 kilométer autópályát, és annak nevesítették is a bekerülési költségét: 80 milliárd forint.
Ön is visszaemlékszik arra, hiszen a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsán belül is téma volt, hogy mire használjuk az uniós forrást, mekkora hatékonysággal használjuk. Korrupciógyanús-e az, hogy ha egy kilométer 3,6 milliárd forintba kerül, ellentétben Horvátországgal, ahol mondjuk 800 millió forintba kerül egy kilométer?
Tehát amikor arról beszélünk, hogy az uniós források hasznossága, akkor vele párhuzamosan ismerni kell azt is, hogy valóban azt a célt szolgálja-e az a forrás vagy az a pályázat, vagy pedig politikai döntés van mögötte, és akkor itt felmerül a politikai korrupció kérdése is, hiszen ezt az ÁSZ jelentés is, és nagyon sok jelentés megfogalmazta a maga részéről.
Tehát ezekre kell nagyon keményen odafigyelni a következő időszakban, és valóban, ha Magyarország ki akar törni abból a válságból, amit ön is mondott, hogy erkölcsi és morális válság, akkor teljesen tiszta viszonyokat kell tudni kialakítani. Erre valóban az egy év nem elég.
Figyeltem, hogy közben ön is válaszolt itt, a szebbik került akkor az ön asztalára, szóval azt mondom és azt javaslom - ahogy Nógrádi képviselő úr is mondta -, hogy azzal a türelemmel, amivel itt a válaszokat is megpróbálta a maga részéről megadni, próbálja meg áttekinteni egy vagy két hét alatt a jelenlegi magyarországi pályázati és döntési mechanizmusokat. Szűrje le saját maga azt a tapasztalatot, amit a Shellnél is 18 év alatt megtett, hiszen tartós munkahelye volt - ha így fogalmazhatok -, tehát ez azt jelenti, hogy megbecsülték a munkahelyén, és utána kezdje meg azokat a lépéseket, amelyek annak érdekében szükségesek, hogy Magyarországon valóban a korrupció és a politikai korrupció is minél kisebb mértékű legyen, és talán ezáltal a fenntartható fejlődés stratégiájához is nagymértékben hozzá lehet járulni.
Teljesen logikus, hogy három vagy négy nap alatt nem bírta áttekinteni, de azért van egy átfogó képe a magyarországi gazdasági helyzetről. Furcsa az, beszélünk és kritizálunk és megy az adok-kapok a parlamenten belül is, sokszor így fogalmaznak. Én voltam az angol parlamentben, azt hiszem, hogy ott lehet, hogy finomabban, hiszen az angol kiejtés is valamivel finomabb, mint a magyarországi negatív és durva kifejezések, de ott is van adok-kapok. Van kőkemény adok-kapok, és ott is szemtől-szembe mondják meg az álláspontjukat és a vélt igazságukat is. De meg kell vizsgálni azt is, miniszterjelölt úr, hogy ha meghívásos pályázatokat alkalmaznak, mint az önkormányzatok vagy a régiók, hogy azt miért teszik. Hiszen ha a meghívásos pályázatoknál a miértjét keressük annak, akkor általában ott is felmerül a korrupció.
Én azt mondom, hogy ha egy meghívásos pályázatnál gyógyszergyártásra szakosodott cégekből csak kettő közül lehet választani, akkor meg lehet hívni. Ha adott esetben nemzetvédelmi szempontból olyan titkos technológiát kell alkalmazni valahol, akkor meg kell hívni valakit arra, hogy tényleg érvényt is lehessen annak szerezni. De amikor a piac telített építőipari jellegű tevékenységgel vagy más irányú tevékenységgel, és az önkormányzatok alkalmazzák a kiszorítósdit és a meghívásos pályáztatást, egy szem marad fenn a végén, akkor ott kőkeményen korrupciógyanú merül fel. Ezt ön is érzi, tudja, nagyon jól tudja, hogy miről szól a történés.
Tehát úgy érzem, hogy akkor lesz hatékony és akkor tud ön is hatékonyan, mondjuk egy év után felállni abból a székből, és teljes lelki megnyugvással, ha ezen a területen hatalmasat tud előrelépni. Én úgy látom és úgy érzem, hogy ma Magyarországon a politikát is tulajdonképpen ez mételyezi meg a legjobban, és erre várnak az állampolgárok is, hogy azok a mendemondák, azok a hiedelmek, azok a vélt vagy valós, bizonyított vagy bizonyítatlan tények, amelyek ma Magyarországon ezt az erkölcsi és morális válságot okozzák, ha ebben tud valamilyen mértékben csökkenteni, akkor már az is egy nagy lépés.
Én biztatni szeretném ebben a tekintetben, annak ellenére, hogy biztos, hogy nem fogjuk megszavazni a kinevezését. Én magam elég sok ülésen ott voltam a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsában, és azt hiszem, önnel is találkoztam, mert biztos, hogy volt rá mód és lehetőség. Tehát én csodálkozom azon a türelmen, lelki megnyugváson, és azon a szakmai tevékenységen, és a kérdésekre adott válaszain is, amit feltettek önnek, és megpróbált nagyon korrektül azokra választ adni, tehát csodálkozom, hogy ezt a kihívást ilyen körülmények között valóban hogyan tudta elvállalni. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy ez egy kamikaze-tevékenység, és ha itt Bajnai Gordon miniszter úrnak feltett kérdéseimet 2006-ból és 2008-ból és arra a válaszokat az ember úgy megkeresné és megtalálná, akkor azt hiszem, egészen szomorú lenne.
És amit utoljára mondott, a minisztériumban történő lépéseivel, ezt annak idején Kóka úr is elmondta, amikor gazdasági miniszter lett. Sajnos, a magyar gazdaság állapota, szerkezete nem azt tükrözi vissza.
Egy dologra szeretném kérni, ezt kértem már Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrtól is. Ha Magyarországon a munkahelyteremtő támogatásban és a munkahelymegtartó támogatásban gondolkodunk, akkor nézzük meg azt, hogy Európában mely cégek, cégcsoportok azok, amelyek tönkrementek, felszámolás alá kerültek, abból van-e Magyarországon egyáltalán, adott esetben mint hungarikum. És itt szeretnék egy példával élni: az Ajka kristály vagy a Herendi porcelán, de lehetne sorolni több más ilyen céget, hogy a gazdasági válság után ezeknek a cégeknek akár Európában - hiszen a termékeik 98 százalékát idáig is exportálták, hatalmas mennyiségű anyagi ráfordítással tulajdonképpen -, ha ezek a cégek megkapják a mentőcsomagot, akár az OFA-n keresztül vagy akár más formában, akkor mennyire fog megerősödni a piaci helyzetük? Az Ajka kristály esetében próbálom elmondani, hogy Lengyelországban felszámolás alatt van a kristály, Csehországban megszűnt a kristálygyártás. Tehát ha itt megkapja a mentőövet, akkor egyeduralkodó tud lenni ebben. Ezeket kellene kőkeményen vizsgálni, és ezeket a tendenciákat kellene figyelni, hogy Európa jelenleg hogyan viselkedik, mely cégek, cégcsoportok mennek tönkre, és adott esetben a hazaiak mennyire tudnak ezáltal megerősödni?
Ez egy nagyon fontos kérdés, ezt hat hónapon keresztül, az elmúlt hat hónapban több alkalommal, a parlamentben is elmondtam, próbáltam erre felhívni a figyelmet, de hat hónap eltelt. Szeretném miniszterjelölt úrnak is jelezni - ha államtitkár úr megadná a lehetőséget, hogy ide tudjon figyelni -, hogy ma ott tart az Ajka kristály, hogy ha nem tettünk volna a múlt héten lépéseket, akkor a mai nappal vagy a tegnapi nappal az áramot is lekapcsolták volna az Ajka kristálynak.
Tehát megmentünk egy manufaktúrát, egy hungarikumot, vagy nem vagyunk hajlandó megmenteni? Köszönöm.
ELNÖK: Parancsoljon!
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Kérdés nem igazán volt, habár ez utóbbi mondat azt hiszem, úgy hangzott el, de kaptam az inputot, hogy azért ott van más is, ami nem igazán van rendben, és úgy gondolom, hogy azokat a vállalkozásokat, amelyek... (Ékes József: Rendbe lehet tenni!)... rendbe lehet tenni, igen. De elváratik, és azért itt felmerült az offshore cégek tőzsdére vitele - a kettő persze nem függ össze -, de elváratik, hogy azok a vállalkozások jelentkezzenek elsősorban segítségért, amelyek eddig segítettek az államnak. Tehát maguk is rendezett körülmények között gazdálkodnak, és ebben partnerei voltak az államnak. Én ezt így látom. Egyébként a biztató szavakat köszönöm.
A szlovák rendszámmal kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy Ausztriában éltem, ott nem is volt probléma az, hogy azért volt osztrák rendszámú kocsim, mert az életvitelem odakötött. Ezt meg kellett csinálni. Ha az ember oda kiköltözött, akkor a magyar rendszámú kocsit három hónap múlva át kellett jelenteni, a tartós életvitel okán. Ennyi tartozik hozzám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is a bizottság nevében. Most jött el az az idő, amikor már azt a kérdést tehetem fel talán, hogy van-e még a miniszterjelölt úrhoz kérdés, hozzászólási igény? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor én megköszönöm az aktivitást mindenkinek.
Azt ugyan előre jelezte Ékes képviselőtársam újra, hogy a tanácsaira, pontosabban az ellenzék tanácsaira számíthat a miniszter úr, de a támogatására ezúttal a bizottsági szavazáson legalábbis nem. De ilyenkor egy formális szavazás szokta követni a vitát, aminek az a lényege, hogy arra kérem a képviselőket, hogy szavazatukkal jelezzék, hogy támogatják-e a miniszterjelölt kinevezését. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) 11 igen szavazat. Ki nem támogatja a miniszter úr kinevezését? (Szavazás.) 6 nem.
Tehát megállapítom, hogy a bizottság 11:6 arányban támogatja a miniszterjelölt miniszteri kinevezését, amihez gratulálok, sok sikert, jó munkát kívánok.
VARGA ISTVÁN nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm a konstruktív beszélgetést is mindenkinek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szeretném előre jelezni, hogy a következő bizottsági ülésünket kedden tartjuk, körülbelül 10 órakor, ez még nem végleges, de a nap az igen. Viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 15 óra 22 perc)
|
|
Kocsi László |
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné