EIB-12/2009.
(EIB-128/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. május 5-én, kedden, 10 óra 05 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak*
Elnöki bevezető*
Napirend előtti vita*
A napirend elfogadása*
A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló T/9401. számú jelentés általános vitára való alkalmassága*
Dr. Balázs Péter bevezető hozzászólása*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Határozathozatal*
Elnöki zárszó*
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Kőhegyi István (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Kocsi László (MSZP) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Dr. Botka László (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP) Kőhegyi Istvánnak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Balázs Péter külügyminiszter
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok, hölgyeim és uraim! Tisztelettel köszöntök mindenkit a bizottságunk mai ülésén. A bizottság határozatképes.
Mielőtt a napirendről szavaznánk, szeretném elmondani a bizottságnak, hogy múlt héten pénteken, vagyis május 1-jén a soros cseh elnökség Prágában ünnepelte az Európai Unió története eddigi legnagyobb bővítésének ötéves, a vasfüggöny lebontásának, illetőleg a közép-kelet-európai államok demokratikus átalakulásának húszéves évfordulóját. A mai ülésünkkel egy időben a pénzügyminiszterek tanácsa fogadja el következtetéseit a 2004. májusi bővítés jelentőségéről.
Úgy gondoltam tehát, hogy illendő lenne megemlékezni nálunk is az Országgyűlés Európai ügyek bizottságában. Ennek jegyében és annak érdekében, hogy elkerüljük az ebből származó viharokat, a titkárságot kértem meg, hogy készítsen el egy megemlékező szöveget. Instrukcióm pusztán annyi volt, hogy a kormányt nem dicsérjük, és nem is szapuljuk, hanem a belpolitikai viharok fölé emelkedve az Európai Unió bővítésének és Magyarország csatlakozásának ötéves évfordulójáról emlékezzünk meg.
Tegnap a titkárság kapott egy levelet a Fidesz-KDNP-szövetségtől, amelyben arról tájékoztatták a titkárságot, hogy még nem sikerült választ kapni az állásfoglalásra, értetlenkedve fogadták a tervezet időzítését, lévén, az ötéves évforduló ténye már öt éve ismert. Megjegyzem, ez igaz, hozzátenném azt, hogy mindannyiunk számára ismert volt, és egyik frakció sem jelezte ezt a kezdeményezését. De azt is jelzi a Fidesz, hogy a holnapi napra módosítókat szeretnének benyújtani az (1) bekezdéshez. Sajnos, szöveget még nem tudok küldeni.
Én úgy gondoltam, hogy jó lett volna elfogadni különösebb vita nélkül egy ilyen szöveget. Vitatkozni erről én nem szeretnék, úgyhogy nem teszek előterjesztést. A Magyar Országgyűlés vagy az Európai ügyek bizottsága nem tud megemlékezni a magyar ötéves tagságról. Ezt a jegyzőkönyv számára rögzítem, és sajnálattal veszem tudomásul.
(Nógrádi Zoltán jelentkezik.) Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ettől függetlenül én is a jegyzőkönyv számára szeretném azt rögzíteni, hogy az elmúlt öt év méltósága természetesen lehetne indok arra, hogy az Európai ügyek bizottsága elfogadjon egy nyilatkozatot, de olyan nyilatkozatot semmiféleképpen se, ami tételesen olyan információkat és tényeket tartalmaz, amik nem igazak. Tehát a jegyzőkönyv számára szeretném csak rögzíteni, hogy kizárólagosan nem az elmúlt öt év méltatása és az elmúlt ötéves európai uniós tagságunk értékelése az, amely ellenünkre van, hanem egy olyan nyilatkozat, amely tételesen valótlanságokat tartalmaz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A történészek majd a jegyzőkönyvek részletes tanulmányozása nyomán tanulmányokat fognak írni arról, hogy miért nem kerül sor a mai nyilatkozatra. Ezzel ezt a napirend előtti részt, azt hiszem, lezárhatjuk, hacsak nem akar valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki szólni.
A mai napra egy napirendi pontunk van, ez pedig a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés, amelynek első helyen kijelölt bizottsága az Európai ügyek bizottsága. Az előterjesztő dr. Balázs Péter külügyminiszter úr, akit köszöntök a bizottság ülésén. Usque másfél óránk van a megbeszélésre, remélem, elegendő lesz.
Miniszter úr, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Megadom a szót.
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Bocsásson meg, a napirendet el kell fogadnia a bizottságnak. Van-e észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Nincs észrevétel. Ki támogatja a napirendünket? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Most megadom a szót külügyminiszter úrnak.
Dr. Balázs Péter bevezető hozzászólása
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Immár legálisan folytatom. (Derültség.) Tisztelt Bizottság! A jelentés a 2008. évről szól, elődöm nevével került be. Két fő téma köré csoportosul a mondanivalója: a magyar EU-tagság és az európai integráció helyzete. Mindkettő fontos számunkra.
A 2008. évet utólag talán az Unió szemszögéből úgy lehet értékelni, hogy a váratlan események éve volt. Sok mindent terveztek, és az élet felülírta ezeket a terveket. Közismertek, azt hiszem, ebben a körben talán fölösleges is elmondani: az ír népszavazás, a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, az orosz-grúz konfliktus, az orosz-ukrán gázválság, és még lehetne folytatni a sort. Ez különösen a Tanács elnökségét ellátó országokat hozta nehéz helyzetbe.
Az események a második féléves francia elnökség idején sűrűsödtek. Érdekes olvasmány manapság megnézni azokat a tanulmányköteteket, amelyeket a francia elnökség írtatott egészen kitűnő szerzőkkel. Európa 12 legnevesebb agytrösztje írta például az egyik tanulmánykötetet, és alig valami teljesült a prognózisokból. A francia elnökség minőségét azon mértük le, hogy miként reagált a váratlan helyzetekre. Ez egyébként megszívlelendő tanulság a leendő magyar elnökségre nézve is. Terveket természetesen mindig kell készíteni a legjobb tudásunk szerint, de a váratlanra is célszerű felkészülni.
Nos, ezek az események elég kemény próbát jelentettek az Európai Unió számára. Egyrészt hogy a hagyományos eszközrendszerével, az integráció jelenlegi arzenáljával képes-e kezelni a világméretű pénzügyi és gazdasági válságot. Ez a kérdések egyik iránya. A másik az, hogy amikor nehéz kihívásokkal szembesül az Unió - főleg a közeli régiókban Koszovó függetlenségének kinyilvánítása, orosz-grúz konfliktus -, akkor mennyire koherens az Unió külpolitikai viselkedése. Mindkét esetben adódik az a következtetés a 2008. év elemzéséből, hogy nem elegendő a teljes fegyvertárunk arra, hogy ezt az új természetű válságot megfelelően kezeljük. A tagállamok és az uniós szint együttes fellépése szükséges és ahelyett, hogy a hatáskörökön civakodnánk - ami az elmúlt ötven évet végigkísérte az európai integráció történetében -, talán a közös cselekvés az, ami célravezető.
Külpolitikai vonalon a képlet egy kicsit pesszimistább. Egyre kevesebb olyan ügy adódik a nemzetközi életben, ahol az Unió egységet tud mutatni. Valakik mindig különválnak. Ez egyébként részben a 27 tagból szinte matematikailag következik. Könnyű volt hajdanán hat államnak egyet akarnia, hiszen a külvilág sok aktorból állt, és ők kevesen voltak, egymásnak vetették a hátukat, de nagyon nehéz egy 27 aktorból álló csoport belső dinamikájában olyan folyamatokat kezelni, amelyek végül is egységes állásfoglalásra vezetnek.
Mind a két esetben az a tanulság könnyen levonható, hogy a tagállamok erősebbek az Uniónál, tehát az a szint, amit az államok képviselnek, ellentétben a régi és talán ma már naivnak nevezhető várakozásokkal, hogy majd az Unió fokozatosan átveszi a kormányzati funkciókat, és mind nagyobb egységben lép fel. Hát, ennek talán éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, mert a válság első fuvallatára bizony a francia elnök elkezdte kritizálni az Unión belül történő iparkihelyezést, tehát azt, hogy mondjuk Csehországban vagy Szlovéniában francia autókat szerelnek össze, mondván, hogy ez francia munkahelyeket vesz el. Németországban rögtön alábbhagyott az az egyébként nagyon pozitív attitűd, hogy bőkezűen finanszírozza az Unió szegényebb vidékeit, e célra forrásokat bocsát az uniós költségvetés rendelkezésére. A 27 aktorból olyan csoportdinamikák nőnek ki, amelyekből ritkán adódik egység. Ritkán adódik egység. Itt a partikuláris érdek - Koszovót tanítani lehet politikai elemzés tantárgyban, hogy kit mi vezérelt akkor, amikor nem ismerte el Koszovót, és mondjuk az egy külön érdekessége a dolognak, hogy ugyanazok az országok, amelyek nyilvánvalóan belpolitikai indíttatásból a szecesszió ellen lépnek fel úgy általában, ugyanakkor Koszovó stabilizálását pedig melegen támogatják, és részt vesznek az akciókban. Itt mutatkozik meg ennek az álláspontnak a kettőssége. Nos, ez bőven ad nekünk gondolkodnivalót és alapot a cselekvésre a jövőben.
Tovább menve 2008-on, a közös agrárpolitika állapot felmérése elkészült. Ez egy igen fontos lépés volt, és a Tanács el is fogadta. Előrelépést hozott a múlt év a szabadság, biztonság és jog térségének továbbfejlesztésében, októberben fogadták el az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumot. Tovább haladtak a horvát és a török tárgyalások. Egyik sem volt problémamentes. De Horvátország csatlakozása látótávolságba került, most már lehet a dátumról gondolkodni és azzal számolni. A keleti partnerségre vonatkozóan született egy érdekes javaslat. Ez egy lengyel-svéd kezdeményezésen alapult, és hat keleti partner szomszéd ország stratégiai ívű kezdeményezését irányozza elő, közülük a legfontosabb Ukrajna, de mellette ott vannak olyan kritikus területek, mint Moldova és Belorusz, továbbá a három kaukázusi állam, Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán.
Magyarország szempontjából kiemelendő, hogy a légiutas-forgalomban is csatlakoztunk a schengeni térséghez. Ezzel teljessé vált számunkra, magyar állampolgárok számára a schengeni határok átjárhatósága, ami egy üdítő érzés, különösen annak, aki sokat közlekedett a nem átjárható határokon.
Nagyon szép fejlemény, hogy végre sikerült egy uniós intézetet idehoznunk: az Európai Innovációs és Technológiai Intézet központjának székhelye Budapest lett. Ismeretes, hogy mi már az élelmiszer-biztonságért, a határőrizeti ügynökségért is versenyben voltunk korábban, akkor mások legyőztek minket vagy igazságosan, vagy igaztalanul. Most végre van egy intézet, amelynek igen fontos kisugárzása van, és bizonyíthatjuk, hogy jó gazdái leszünk ennek az intézetnek.
Pár szót szeretnék mondani aktuális dolgokról - nem akarok visszaélni a tisztelt bizottság türelmével - és kicsit a jövőről. Az egyik az, hogy az új kormány válságkezelő programját az EU jól fogadta, sőt kifejezetten jól fogadta. A bizottsági elnök vállalkozott arra, hogy az arcát, nevét adja, kiáll a sajtó elé, és ezt el is mondja. Ez egy olyan megbeszélés eredménye, amelyen volt szerencsém személyesen részt venni, ahol a miniszterelnök ismertette a főbb lépéseket, Barroso elnök pedig az ő saját tárgyalási anyagában kipipálta ezeket a pontokat, és a végén azt mondta, hogy miniszterelnök úr, ez majdnem pontosan ugyanaz, mint amit a munkatársaim felírtak, hogy erre kérdezzek rá. És ha ez így van - mondta Bajnai Gordon -, akkor ezt talán a sajtónak is elmondhatná. Azt mondta, hogy én ezt ezek után hajlandó vagyok elmondani. Kiállt, és elmondta. Senkit ne tévesszen meg az, hogy éppen most került napvilágra az Almunia kitűnő apparátusa által készített, igen szakszerű elemzés, amely egy brosúrával hátrébb lévő helyzetből indul ki. Ezt - ha szabad hozzátenni - úgy is ismerem, mint aki a Bizottságban bent dolgozott.
Semmilyen szándékot nem szabad a bizottsági elemzőknek beépíteni az ilyen prognózisaikba, tehát ha egy kormány, bármelyik tagállam kormánya ilyen vagy olyan szándékot deklarál, azt nem vesszük készpénznek a Bizottság nevében, hanem azt mondjuk, hogy majd a tényeket, majd ha átment a Parlamenten, majd ha megkezdődik a végrehajtás, akkor tesszük hozzá a helyzetképhez az újabb elemeket. Tehát amit most olvasunk, az korrekt, kétségbevonhatatlan, csak nem a mai helyzetet tükrözi, hanem körülbelül egy három hónappal korábbi helyzetből készült lineáris projekció, ennek minden következményével együtt. Tehát ez az akkori helyzet.
Ez kicsit olyan, mint amikor a világűrből csillagok régmúlt fényét veszi a teleszkóp, az egy korábbi kép, ami ma már nem úgy van. Ami ma van, azt én a forint árfolyamán szoktam lemérni, hogy a gazdaság, mely egy élő szervezet, miként reagál. Tehát ez a két dolog egyszerre igaz: igaz a korábbi elemzés, egy korábbi csillagfény visszaverődése, és igaz, amit Barroso felelősséggel és a nagy nyilvánosság előtt vállalt és mondott.
Izgalommal figyeljük, és tudom, hogy ez a bizottság is szívén viseli az uniós források felhasználását. Itt március végi képünk van. Egyrészt most már elég jól látható, hogy a bevezető időszak, az a csonka periódus, amelybe mi belecsöppentünk - egy hétéves költségvetési időszak utolsó három évébe, 2004-2006-ba -, miként hasznosult Magyarországon. Az átutalt források mértéke tekintetében elég jó helyezést értünk el a 25 tag között, ezek a 2008. december 31-ig átutalt források a 2004-2006-os időszakra vonatkozóan. Itt 94 százalékot teljesítettünk, ami nagyjából Németország és Írország mutatójával azonos.
Ami engem jobban érdekel, az a jövő, tehát hogy a folyó, 2007-2013-as periódust miként hasznosítjuk. Itt a 12 új tagállamot érdemes figyelni, mert más startpozícióból indulnak a régiek és az újak. A 3. helyen állunk most, 24 százalék a leszerződött uniós összeg, ezt a keretek százalékában szokás mérni. Én azt hiszem, hogy ezzel a dolgok mai állapotában megbékélhetünk. Elégedettek soha nem lehetünk, mert mindig többre vágyunk, és minél többet sikerült az elején leszerződni, annál dinamikusabb lesz a periódus, de ez az első igazi teszt, amikor kiderül, hogy hogyan tudunk projekteket bemutatni és szerződni.
Ütemesen halad a 2011-es magyar EU-elnökség előkészítése. Itt egyetlen napot sem szabad kihagyni a munkából. A szakértői csapatok képzése folyik, tervek készülnek arra, hogy a hazai apparátus, illetve a külképviseleti hálózat hogyan fogja bírni az extra terhelést. Kormányzati szinten egy tárcaközi bizottság működik miniszterelnöki vezetéssel, ezt most az új kormányban gyorsan szeretnénk életre kelteni, és folytatni az eddigi munkát. Amit talán a legfőbb politikai vívmánynak tekinthetünk, az, hogy egy országgyűlési négypárti bizottság felügyeli és kezeli ezt az egész témát, ami remélhetőleg politikai folyamatosságot biztosít.
Végül - és elnézést, elnök úr, ha kicsit hosszú voltam -: az Unió jövőjét illetően egy döntő év 2009 több szempontból. Brüsszelben fölbolydult választási hangulat uralkodik, az Európai Parlamentben a legtöbben már a jövőjükkel foglalkoznak, személyes jövőjükkel, politikai jövőjükkel, ki marad - legalábbis reméli, hogy marad -, és indul a választásokon, ki távozik, és más vizekre evez. Ugyanakkor hatalmas spekuláció tárgya az Európai Bizottság leendő összetétele. Ami viszonylag biztosnak látszik - ha ilyen egyáltalán mondható -, az, hogy Barrosót a tagállamok újra fogják választani. Kicsit lebeg még a levegőben, hogy ez mikor következik be. A rendes üzletmenetben a júniusi félévzáró csúcson szokás ilyenkor az elnököt megválasztani, tehát az európai kormányfők ezen a júniusi csúcson választanák, és utána az elnök mint egy futballkapitány elkezdi beszedni a tagállami személyi javaslatokat a biztosokra vonatkozóan, és próbál csapatot fölállítani, és az aztán egy listán megy be.
A lisszaboni szerződés jelent itt bizonytalanságot, hiszen az átrendezne némi funkciót, és ha ez az átrendezés bekövetkezik, akkor a tagállami osztozkodás egy nagyobb sakktáblán történik. Eddig a bizottsági elnök, a parlamenti elnök, a központi bank elnöke, a bíróság elnöke, tehát néhány funkciónak a nagyon bonyolult leosztása történt, hogy kicsi-nagy, északi-déli, régi-új, utána jönnek a pártállások, utána jön a férfi-nő arány, tehát nagyon sok mindennek kell megfelelni. Ha ehhez az elosztási mátrixhoz hozzáteszünk még néhány új funkciót, nevezeten az Európai Tanács elnökét, aki most még nem létezik, és az új külügyminisztert, akkor megnő a sakktábla. Egyrészt megnőnek a lehetőségek, mert több funkciót lehet elosztani, talán könnyebb megfelelni némely szempontnak, másrészt nagyobb a tét, úgyhogy jobban be fognak szállni a tagállamok.
Lehet már hallani, hogy például a franciák a jelenlegi miniszterelnöküket szeretnék pozícióba juttatni, vagy visszahozni Michel Barnier-t, aki korábban biztos volt, és így tovább, tehát nagy nevek röpködnek a levegőben. Ez nagyon izgalmassá teszi a brüsszeli jövőt, és tulajdonképpen a személyek ereje, elkötelezettsége egy kicsit összefügg Európa jövőjével, hogy milyen csapat veszi kezébe, kompromisszumok szüleménye lesz, vagy pedig egy nagyon erős, a legjobbakat tömörítő új testület áll az élére.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Egyáltalában nem volt hosszú, kifejezetten tartalmas és tömör volt személyes megítélésem szerint. Hölgyeim és uraim, önöké a szó. (Nógrádi Zoltán jelentkezik.) Nógrádi képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelet Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány megjegyzést hadd tegyek, mielőtt a kérdéseket föltenném! A magyarországi következő időszakbeli költségvetési helyzet megítélését tekintve én kissé óvatosabban fogalmaznék miniszter úr helyében, annál is inkább, hiszen a magyarországi európai uniós hagyományok nem kimondottan a hitelességet erősítik. Ismerjük már a pénzügyi biztos olyatén való megnyilvánulását, amely ezernyi trükkre alapozott könyvelés és számadatok alapján mondatta ki az Európai Unió véleményét. Én abban sem vagyok biztos, hogy a mellé a számadatsor mellé, amelyet Barroso elnök úr most hitelesített, letehetjük a végső voksot. Én emiatt nagyon határozott óvatosságra intem a miniszter urat, annál is inkább, mert szavahihetősége és hitelessége ebből a szempontból is kockán foroghat.
Magyarország a kreatív könyvelés, a költségvetés kreatív könyvelése és a kreatív tervezés reneszánszát éli. Az, hogy három hónapon belül nem tudunk egy koherens tervezési dokumentációt letenni az asztalra az Európai Unió elemzői számára, mindenesetre üzenet értékű abban az irányban, hogy nem kellene ezeket az adatokat elhamarkodottan, kizárólag csak elfogadott módon, pozitívan értékelni. Én maradnék jó tanácsként annál a verziónál, hogy a következő időszakban is számtalan olyan bizonytalansági faktor uralja a gazdasági körülményeket főleg Magyarországon - ami egy eszköz nélküli ország a gazdasági válság kezelését illetően -, ami még ezeket a számokat is nagymértékben módosíthatja.
Az európai uniós források értékelésével kapcsolatos megjegyzéseivel nem kívánok vitatkozni. A miniszter úrtól távol áll ez a téma, ez a terület, emiatt nem akarok szakmai vitába bocsátkozni, lévén, sejtéseim szerint nincs minden információ birtokában. Annál is inkább szeretném még egyszer felhívni az ön figyelmét is, mint ahogy a gazdaságiminiszter-jelölt figyelmét is felhívtam arra, hogy az európai uniós források esetében talán célszerű annak eredményességét és hasznosulását alapul venni, és nem kimondottan csak melldöngetésre azt használni, hogy mennyi pénzt költöttünk el, és legfőképpen azt, hogy ez mások pénze.
A konkrét kérdéseim az európai uniós elnökségre való felkészüléssel kapcsolatosak. Ez ügyben igen keserű tapasztalataink vannak a Külügyminisztérium aktivitását illetően, bár megértjük, hogy még mindig nem tisztázott, hogy ki a gazda ebben a kérdésben, a Miniszterelnöki Hivatal vagy a Külügyminisztérium. Ez még ma is nyitott kérdés, hogy valójában ki a vezénylő pálca birtokosa. Ettől függetlenül nagyon sok megkezdett és majdnem konszenzus irányába ható egyeztetés zajlott például az európai uniós elnökség költségvetését illetően. Ismert, hogy a Magyar Szocialista Párt jelenlegi frakcióvezetője határozottan megígérte és hitet tett amellett, hogy a költségvetésben az európai uniós költségvetési tételek külön soron történő megjelenítését fontosnak tartja, majd később ezt a frakció előtt már nem tudta határozottan képviselni. Azóta is homály fedi az európai uniós elnökség költségvetését annak ellenére, hogy a kormány saját határozata értelmében 2008. július 31-ig el kellett volna készülnie ennek a költségvetésnek. Azóta sem tudunk róla semmit. Én magam azért vagyok keserű ebben a kérdésben, mert legutóbb Göncz Kinga külügyminiszter asszonyhoz feltett kérdéseimre Horváthné Fekszi Márta államtitkár asszony válaszolt, akinek a válaszában enyhén szólva nagyon komoly inkoherencia mutatkozott a költségvetési tételek és az általa leírt új költségvetési elköltött források összefüggésében. Én ebben azt vélem felfedezni, hogy nem egészen tiszta, hogy az a néhány milliárd hova megy el már a Külügyminisztériumon belül sem, vagy legalábbis nem egyértelműek ezek az adatok.
Ennek megfelelően szeretném kérdezni a miniszter urat, hogy támogatja-e az európai uniós költségvetés egyértelmű, objektív tervezésére vonatkozóan az önálló költségvetési tételként való megjelenítését a költségvetésen belül. Van-e az európai uniós elnökségre való felkészülésnek költségvetése? Elkészült-e ez már? Mikor kerül nyilvánosságra? Határozott és egyértelmű választ szeretnék kapni arra, lévén, hogy ezzel a sarokszámmal a miniszter úrnak rendelkeznie kell, hogy mennyi lesz az európai uniós költségvetés Magyarország szervezésében. Mi lesz az a végszám, amellyel tervez most a kormány az európai uniós költségvetést illetően? Várom a válaszát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ügyrendünk értelmében a miniszter urat illeti a szó.
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Arra bátorítanám a bizottság tagjait, hogy higgyenek az Európai Bizottság elemzéseinek. Az egyik legbízhatóbb forrás - több okból. Az egyik: az input nagyon megbízható, használja az IMF, az OECD, az összes forrás, tehát minden rendelkezésre áll, és a tagállami statisztikák is. Az Unió statisztikai hivatala a világ egyik legjobb ilyen szervezete. A második, hogy neutrális. Semmilyen érdek nem befolyásolja, egyedül a szakszerűség vezeti a jól megfizetett szakértőket. Semmi egyéb érdekük nincs, nem is lehet, mert sem tagállami, sem pártpolitikai, sem üzleti befolyás nem érheti őket. Az egyik legkegyetlenebb szerv - ezt a saját bőrömön is tapasztaltam - az OLAF, ez a belső ellenőrzési szerv, amely a biztosokat is kérdőre vonja. EU-koordinátorként is egy egész délelőttön át kellett válaszolnom OLAF-szakértők kérdésére, hogy miért javasoltam x vasútvonal támogatását. Tehát nagyon objektív, nagyon pontos. Én hiszek nekik. Azért hiszek, mert láttam, hogy hogyan készül.
A források hasznosulása valóban fontos kérdés. Azt gondolom, ez az újraelosztási mechanizmus után következik. Tehát egyszer van, hogy a költségvetésbe betesznek bizonyos tagállamok eszközöket, mások ezeket nettó felhasználóként hasznosítják, és az már egy magyar gazdasági probléma - és nem az én feladatkörömbe tartozik -, hogy mi a hasznosulás hatékonysága. Ezt a településeken, a régiókban, az ágazatokban lehet és kell vizsgálni. Az Unió is végez ilyen vizsgálatokat - ennek óriási elméleti irodalma van. Azt cáfolnám, hogy ez tőlem távol áll. Biztosan nem így értette a képviselő úr. Ha valaki Magyarországon ezzel a témával intenzíven foglalkozott fő foglalkozásként, az történetesen éppen én vagyok. A bizottságban a jelenlegi szabályozást tekintve húsz szöveghelyet tudok mutatni, ahol a kezem nyomát viseli a mostani szabályozás - mind az új tagállamok javát szolgáló változtatásokat értem el még biztosként, de ez csupán egy lábjegyzet volt.
Nos, ami nagyon fontos, az EU-elnökség költségvetése. Meghatározható az EU-elnökség költségvetése mindenekelőtt a Külügyminisztérium tevékenységi körében. Itt olyan többletdiplomáciai feladatok hárulnak a minisztériumra és a külképviseleti hálózatra, amely számszerűsíthető. Ezzel foglalkozunk, mégpedig olyan kontextusban, amely minden reményem szerint e bizottság elé is fog majd kerülni, hogy hogyan tudjuk az Unión belül erősíteni a jelenlétünket. Az adott gazdasági helyzetben ez szükségképpen azzal jár, hogy távolabbi vidékekről pedig valamelyest visszavonulunk. Ez egy összetett feladat. De ez magára a tárgyfélévre, tehát 2011 első félévére koncentrálódó tevékenység. Ismerjük jól, hogy előttünk ezt miként végezték. Különösen érdekes a pozitív szlovén és a kevésbé pozitív cseh tapasztalat, hogy egy új tagállamnak hogyan kell felkészülnie a történelme első EU-elnökségére. Egészen más egy német vagy egy holland elnökség, ahol hosszú-hosszú múlt áll mögöttük és nagy tapasztalat.
A második fokozat - ahol lehet és kell költségvetést készíteni - a kormányzat. Tudjuk, hogy kilencféle miniszteri tanács elnökségét és az alájuk tartozó sok száz szakértői munkacsoport vezetését kell majd mindenütt a magyar résztvevőnek átvennie. Ehhez szakértői asszisztencia is tartozik. Ez kalkulálható. Ez pontosan kalkulálható. Tehát a Külügyminisztérium az első, a kormányzat a második. Utána persze az Országgyűlés szintjén is el lehet gondolkodni, hogy milyen protokolláris feladatok hárulnak rá, de hangsúlyozom, hogy az EU-elnökség egy kormányzati feladat, mert nem az egész EU-t elnököljük, hanem annak egynegyedét, a tanácsot, miközben ugyanaz a Barroso elnök lesz a bizottság elnöke, ugyanaz a megválasztandó személy lesz a parlament elnöke, a bíróság elnöke sem változik. Tehát a négy pillérből egy pillérnek forog az elnöksége, ez a tanács, és a tanácsban kormányok vesznek részt. Tehát a kormánynak kell, hogy költségvetése legyen, és utána jön egy országpropaganda, ülések fogadása, ahol a költség megoszlik a kormányzat, a régió és a települések között. Ez egy nagyon fontos szegmens, hiszen az ország képét javítja. Egy vagy két csúcsértekezlet kerülhet abba az országba a félév alatt. Tudjuk, hogy a rendes csúcsok mind Brüsszelben történnek. Informális miniszteri tanácsüléseket lehet elhozni, környezetvédelmi minisztereket, közlekedési minisztereket, másokat az ország különböző helyeire, és itt nagyon fontos, hogy egyenlően, szépen terítve részesüljenek a különböző megyék, régiók, települések ezekből az eseményekből.
Persze vannak bizonyos minimális föltételek a megközelíthetőség, a vendéglátás, konferenciatermek, szállodák, satöbbi tekintetében. Ezeknek a költségvetése már sok helyen jelentkezik, tehát ez nehezen összegezhető. Ezt is tudjuk mások tapasztalataiból, hogy ez egy kicsit PPP-ben, public private partnership-ben történik, hogy ad hozzá a kormány is pénzt, ad hozzá a régió, a város, a vállalkozások is be szoktak szállni. Ennek is szép példáit láthattuk: Görögország fantasztikus idegenforgalmi eseményekre használta a 2003. első félévi elnökségét, ahol hajóstársaságok is beszálltak, ingyen adták a szolgáltatásokat a kormányzatnak, mert megérte nekik az, hogy a nevük fölkerült különböző listákra, és megismertették magukat.
Nos, ez mind benne van az EU-költségvetésben, tehát a kemény mag számszerűsíthető, és kell is számszerűsíteni, és aztán van egy tágabb holdudvara, ami ugyancsak az ország javát szolgálja, de sok forrásból fog összeállni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úr?
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Én bízom az Európai Unió elemzésében, én a magyar kormány alapadat-szolgáltatásában nem bízom; ennek ön is tagja, reméljük, hogy ez a későbbiekben változni fog. Ha az alapadat helytelen, akkor abból a következtetés is helytelen, és ebben nem feltétlenül az elemző szakszerűtlensége vagy a nem megfelelő módszertani háttere a vizsgálandó kérdés.
Szeretném önnek jelezni, hogy az európai uniós források hasznosulása elsősorban kormányzati felelősség, amelynek ön is tagja, tehát nem a végső kedvezményezetteket terheli kizárólag a felelősség, hanem a kormányzatnak is a felelőssége. De ha így belementünk az európai uniós forrásokba, a jelentésben azt olvasom, hogy ön és talán a kormány is támogatja azt az elképzelést, hogy a következő időszakban a kohéziós politika új kihívásoknak való megfeleltetése egyben jelentheti azt, hogy a közös agrárpolitika bizonyos tételeit, illetve összegszerűségét ez eltüntetheti, csökkentheti. Lévén, Magyarországnak egyértelműek és egyenesek ebben az érdekei, szeretném kérdezni, mi erről a vélemény: támogatja-e a közös agrárpolitika visszavonulását, összegszerűségében történő csökkenését más egyéb célok megvalósulása érdekében?
Az előadását az EU-elnökséggel kapcsolatosan köszönöm, bár azért ennél többet tudunk mint bizottsági tagok is az EU-elnökségről, mint amit a miniszter úr itt volt szíves elmondani. Ezzel foglalkozik egy bizottság hosszú időn keresztül, tehát ezeket az alapismeretek már túlléptük, amelyeket a miniszter úr elmondott. Sőt, tudunk némi többletet az EU-elnökség programozási-szervezeti hátteréről is, ennél többet, és lényegesen mélyebb információkkal rendelkezünk, mint amivel a miniszter úr itt megörvendeztetett bennünket.
Én pusztán a következőre szeretnék rákérdezni. Azt mondta, hogy ütemesen halad az európai uniós felkészülés. Ennek az egyik alaptétele a költségvetés. Kormányhatározat szerint 2008. július 31-ig ennek el kellett készülnie, és a kormány még semmiféle jelét nem adta, hogy elkészült volna. Ön valószínűleg, amikor átvette Göncz Kingától a tárcát, erre rákérdezett, feltételezem, hiszen az egyik legfontosabb külügyminisztériumi feladat, hogy a 2011-es EU-elnökség költségvetése hol tart - ilyen egyszerű a kérdés -, és valószínűleg azt a választ kapta, hogy igen, a költségvetés előkészítés alatt áll, a költségvetés a kormányhatározat szerinti, 2008. július 31-ei határidőre egyfajta verzióban elkészült.
Akkor most arra szeretnék rákérdezni, hogy ezt a választ kapta az elődjétől, vagy más választ kapott, és utána még föltenném a kérdéseket. Egy: elkészült az európai uniós költségvetés? Kettő: mennyit szán erre a kormányzat? Három: mikor kerülhet ez akár az ötpárti munkacsoport elé? Magyarul: hol tartunk az európai uniós költségvetésben? Az elméleti felkészülésen túl hol tart a számszaki kalkuláció? Mert e nélkül semmiféle programot nem lehet kezelni, míg ez alapvetésként nem rögzített.
Köszönöm.
ELNÖK: Amikor képviselő úr azt mondta, hogy európai uniós költségvetés, gondolom, európai uniós elnökség...(Nógrádi Zoltán: Elnökségi költségvetés, igen, bocsánat.) Miniszter úr!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy kohéziós politika és agrárpolitika. Magyarország mind a két politikában a recipiens oldalon foglal helyet, és ez nagyon jó, hogy így van. Tehát mi nem nettó befizetői vagyunk ezeknek a politikáknak, mint sok EU-tagállam, hanem nettó kedvezményezettjei. Természetes dolog, hogy a nettó kedvezményezettnek ahhoz fűződik érdeke, hogy ezt a pozícióját minél tovább fönntartsa.
Ugyanakkor ez a pénz nem az égből hull, hanem ezt más tagállamok megtermelik, és leadják szolidaritástól indíttatva abból a célból, hogy ezt az Unió szegényebb sorsú tagállamai fölhasználják. Mi tudjuk azt - és itt semmi újat nem tudok mondani ennek az igen fölkészült bizottságnak -, hogy ez a magyar nemzeti jövedelmet mintegy 3,5 százalékkal fejeli meg, tehát ez mások munkájának az átemelése a magyar gazdaságba. Ezt a pozíciót szeretnénk minél tovább fönntartani.
Ugyanakkor a kérdésre én azt válaszolom, hogy én Magyarországnak, a magyar kormányzatnak olyan állásfoglalásokat kívánok javasolni, ami egy fenntartható mechanizmust támaszt alá. Tehát 2013-ig a játékszabályok meghatározottak, és az összegek is rendelkezésre állnak. A kérdés az, hogy 2014 után mi történik, és a 2020-ig terjedő periódusra biztosíthatjuk be a helyzetünket. A mi érdekünk hosszabb távon - túl azon, hogy megtartsuk ezt a recipiens pozíciót - ahhoz fűződik, hogy a donoroknak legyen érdekeltségük, hogy ezt a mechanizmust táplálják, mert egy pillanat alatt el lehet zárni a csapokat az Unióban. Ennek egy első jele a mostani költségvetés tervezése során - gondolom, ezt is mindenki kívülről tudja - az a bizonyos 1 százalékos levél, amit Németország, Franciaország, Anglia, Hollandia, Svédország és Ausztria írt alá, nem az összes donor, csak a legaktívabb hat donor. Ők azt mondták, hogy az uniós költségvetés főösszegét az uniós GDP 1 százalékában kell maximálni. 1,45 százalék lett a végeredmény, tehát nincs messze tőle. De például az a Dominique Strauss-Kahn által készített jelentés, ami 2 százalékos költségvetést javasolt, 2004-ben került napvilágra, és aztán volt még egypár jelentés. Nagyon messze vagyunk attól, hogy lényegesen lehessen emelni, tehát egy adott keretben próbáljuk ezeket a redisztribúciós mechanizmusokat működtetni. Az a jó, ha ezeket sikerül fenntartani, tehát meg kell találni a befizetők érdekeit is. Én az optimalizálásnak vagyok a híve, maradjon minden úgy, de úgy, hogy fenntartható legyen, és ehhez szövetségesek szükségesek.
Az EU-költségvetésre visszatérve: valóban föltettem ezt a kérdést a tárca átvételekor sok más kérdés mellett, és azt a választ kaptam, hogy az adott felkészülési periódusban a tárgyévre, 2009-re a költségvetés biztosította a szükséges kiadások fedezetét. 2010-re és 2011-re az éves költségvetések keretében kell érvényesíteni ezeket az érdekeket tárcaközi egyeztetés nyomán, és bízva az Országgyűlés elnökséggel foglalkozó bizottsága támogatásában is. De ez az éves költségvetésekbe fog bekerülni. Én ma ezt tudom mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szanyi képviselő úr következik.
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Egy picit a napirendi pontra is kanyarodva - a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló, lényegében 2008-as jelentés van a napirendünkön -, én szeretném kifejezni mindenféleképpen nagyrabecsülésemet elsősorban a Külügyminisztérium szakmai apparátusának, mert amint ebből a jelentésből is kitűnik, azért borzasztó szerteágazó kérdéseket kell összehangoltan kezelni, és ezen belül pedig értelemszerűen a különböző magyar érdekeket is érvényesíthetővé tenni. Tehát csak szeretném rögzíteni, hogy az előttünk álló jelentést, annak tartalmát mindenféleképpen egy nagyon színvonalas összeállításnak tartom. Szeretném jelezni, hogy a magam részéről ezt mindenféleképpen elfogadom, és talán egy picit, ha nem veszik zokon az ellenzéki barátaink, jelzem, hogy ezt azért ők is elfogadhatják.
Viszont egy jelentés apropóján egy parlamentben nyilván mindig az aktuális dolgok kapnak nagyobb súlyt. Egyetlenegy ügyet szeretnék kiemelni és egyúttal kérni a miniszter úr segítségét, támogató segítségét úgy is, mint a kormány tagját, nevezetesen a jelentésben is szerepel az a perspektíva, amely a 2012 utáni klímacsomagot érinti. Ebben a magyar elnökségnek így vagy úgy nagyon komoly feladatai lesznek, amikor már nagyon közel lesz az idő. Egy sor döntés akkor tud megszületni, amikor a magyar elnökség van. Úgy gondolom, e tekintetben a magyar elnökség - ha akar - majd jelentőset fog tudni domborítani, és a megfelelő pillanatokban a tervezés adott időszakában, úgy gondolom, hogy azokat a bizonyos költségvetési elemeket célszerű úgy előállítani, hogy erre az aspektusra kellő hangsúly jusson, tehát Magyarországnak bizonyosan jól állna, ha a klímaügyekkel foglalkozna.
Most ezt nagyon összefoglalóan mondtam, és tulajdonképpen tényleg nem is túlzottan szabatos, ahogy fogalmazok, de most is szeretném leszögezni, hogy azok a törekvések, amelyek általában a fenntartható fejlődéshez kötődnek, különösen a víz kérdéskörében, ez azért legyen a magyar prioritások sorában megkülönböztetett helyen, mondjuk az én javaslatom szerint az első helyen. Úgy látom egyébként, hogy ebben az országban alakul egy erős konszenzus az összes politikai erő között, hogy ebbe az irányba kell mozdítani. Ez a költségvetési tervezésnél nyilvánvalóan fontos szempont, más erőket kell megmozdítani, más programokat kell működtetni egyik esetben és értelemszerűen a másik esetben.
Na, most itt kanyarodnék vissza az aktuális napi dologra. Nekünk is vannak vállalásaink ezekben a különböző klímaegyezményekben - bizonyos emberek szerint ambiciózus léptékben, szerintem pedig lehetnénk sokkal ambiciózusabbak például a megújuló energiák használatának arányában. Valahol viccesnek tartom, hogy az az ország, mármint Magyarország, amely Európában tulajdonképpen az egyik legjobb adottságokkal rendelkező ország az alternatív megújuló energiák összességét nézve, ennyire alulméretezi a saját perspektíváit. Mi ebben a napi aktualitás? Még mindig függőben van egy dolog, amely a még nyitott áfatörvényhez kapcsolódik. Talán a kellő mérleg kedvéért szeretném megemlíteni, hogy amikor a miniszterelnök kérte azokat a bizonyos támogató politikai nyilatkozatokat, akkor én ahhoz fűztem egy külön nyilatkozatot, arról a kérdésről is megemlékezve, ami abban a nyilatkozatban nem volt, ez pedig az áfa. Erőteljesen indítványoztam egyrészt, hogy legyen egy köztes áfakulcs - amely egyébként megvalósult vagy megvalósulni látszik -, és ebbe kerüljön bele pár tétel, jelesül az alapvető élelmiszerek, a távhő és jelesül az alternatív energiák dolga. Sajnos még nem tartunk ott, hogy az alternatív energiák ügye révbe ért volna. Ez a hét az, amikor ebben még lehet lépni.
Szeretném kérni a külügyminiszter úr segítséget azért, mert úgy látom, bizonyos kormányzati hivatalok még mindig nem egészen értik, hogy Magyarország nem lóghat ki olyan értelemben az európai politikák sorából, hogy pont az alternatív energiát nem kedvezményes zónába sorolja, tehát az alternatív energiabázison való különböző szolgáltatásokat nem kedvezményes áfakörbe sorolja, hanem a maximum vagy a normál áfakörbe. Azt gondolom, nagyon komoly küzdelem van, mert ha ez történetesen most nem történik meg, diszpreferenciát kap ilyen értelemben a megújuló alternatív energiák világa, akkor tulajdonképpen az itt is lefektetett különböző ambiciózus vagy nem ambiciózus célkitűzéseinknek is annyi. Tehát ez egy tétmérkőzés. Hozzáteszem, hogy nincs költségvetési vonzata ez idő tájt, semmilyen kiesés nincs, hiszen ez egy praktikusan nemlétező vagy egészen infant industry státuszban lévő iparág, tehát itt sokkal bátrabb lehetne a kormány. Ebben kérném a miniszter úr segítségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen. Én magam is fontosnak tartom a klímacsomagot. A Külügyminisztérium közvetíti azokat a normákat, amelyekből aztán kötelezettségek születnek. A megújuló kontra fosszilis energiák arányjavítása valóban fontos. A magyar elnökségben ennek érdemi lépései bekerülhetnek 2011-ben. Én magam is érzékelek egy formálódó nemzeti konszenzust a vízzel kapcsolatos témák tekintetében. Sok forrásból jönnek vissza ezek a gondolatok, ahol a víz tisztasága, a folyóvizek állapota, aztán a belvízi hajózás, egy Duna-stratégia van formálódóban az Európai Unióban. Éppen holnap utazom Ulmba, ahol megpróbálunk több kezdeményezést összefésülni. Ez is lehet egy magyar elnökségi prioritás. Magyarország egyébként irigylésre méltó helyzetben van. Az, hogy mi a legfinomabb ivóvizet tudjuk tisztálkodási célokra is használni, annyira jól megy nekünk, egészen odáig, hogy elnökségi prioritásként akár még az aquincum nevet is tudjuk reklámozni és hasznosítani. Ebben tényleg van fantázia, és tényleg tudunk valamit mondani a világnak a vízgazdálkodás tekintetében, a műszaki megoldásaink is kiemelkedők. Szívesen támogatom szerény erőmhöz mérten ezt az áfaügyet akkor is, ha nem az én fő felelősségemmel megy, de fel tudom rá hívni a figyelmet.
ELNÖK: Képviselő úr?
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm.
ELNÖK: Dr. Braun Márton képviselő úr következik.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Sikerként említette az Európai Innovációs és Technológiai Intézet Magyarországra hozatalát, ami tényleg örvendetes tény, de önmagában ez csak egy hivatal marad, ha nem sikerül köré kiépíteni egy innovációs technológiai bázist Magyarországon. Úgy látom, ebben a törekvésünkben elég rosszul állunk, hiszen a K+F-re fordított összegek arányait tekintve Magyarország a sereghajtók között van. Nem tudom, hogy a fejlesztési és gazdasági miniszter az ex officio, "Mr. Lisszabon", vagy most ez a státusz üres. Ugye, a jelenlegi miniszterelnök a volt "Mr. Lisszabon" korábban, de érdemes lenne erre nagyobb súlyt fektetni, és az Innovációs és Technológiai Intézetet mint lehetőséget tényleg úgy kiaknázni, hogy ez a magyar gazdaságba visszacsatolódjon, és az egyéb fejlesztéseket ide integrálni, illetve a költségvetésen belül a magyar állami is támogassa az innovációt.
A következő, amit szeretnék felvetni: a miniszter úr említette, hogy a forrásfelhasználás tekintetében szép eredményeket értünk el. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program éppen ennek az ellenkezőjéről tanúskodik, hiszen 1300 milliárdos keretösszegből közel 50 milliárdot sikerült eddig lekötni, tehát az 1/26-át. Nem vitatva a tényeket, hogy kiválóak a forrásfelhasználási lehetőségeink a többi tagállamhoz képest, ugyanakkor érdekes tények kerülnek napvilágra, hogy Magyarország ilyen tekintetben az európai uniós csatlakozás lehetőségét nem használta ki annyira, mint a többi tagállam.
Tehát a mi gazdasági fejlődésünk, az ország gazdasági fejlődése lényegesen elmarad az európai uniós csatlakozás által generált fejlődéshez képest, amit a többi tagállam tudott élvezni. Ha belegondolok abba, hogy miniszter úr azt mondja, hogy 3,5 százalékkal emeli Magyarország közösségi teljesítményét az Európai Unióból érkező forrás, akkor azt kell mondjam, hogy gyakorlatilag 2008-ban és 2007-ben is már a nettó magyar gazdaság európai uniós támogatás nélkül mínuszba fordult volna, tehát csökkenőben volt. Én úgy gondolom, hogy nem igazán voltunk ilyen szempontból sikeresek, és ezt akartuk megkifogásolni a remélt közös nyilatkozatban, hogy ilyen szempontból nem érezzük Magyarországot annyira sikeresnek, mint ahogy ebből az elnök úr által említett nyilatkozatból kiderült volna.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Én azt gondolom, hogy egyrészt az a tény, hogy ezt az intézetet sikerült Magyarországra hozni, ez egy esély. Az esélyt ki kell használni, s egyetértek azzal, hogy bázist kell építeni köréje. A szellemi kapacitás Magyarországon adott, hiszen ez a Föld mindig több ötletet termelt, mint amennyinek aztán a megvalósítását elő tudta segíteni. Rengeteg jó koponya emigrált. Ez egy eszköz fiatal kutatókat itt tartani, érdekessé tenni számukra, és idehozni külföldről, máshonnan vonzani ide, ne a mieink menjenek el, hanem jöjjenek ide mások is. Ebben van esély, és ezt támogatni kell, ezzel csak egyet tudok érteni, és ennek megvannak az illetékes felelősei.
Kicsit hasonló a helyzet a forrásokkal. A Külügyminisztérium a brüsszeli frontokon azért tud küzdeni, hogy a mechanizmusok fennmaradjanak, annak mi a recipiens oldalán legyünk, ameddig csak tudunk, és a forrásokat megszerezzük, a kereteket kiharcoljuk. Ettől a ponttól kezdve a felhasználás már nem a Külügyminisztérium feladata, hanem megvannak a felelősei. Természetesen kormánytagként teljes felelősséget érzek a források felhasználásáért is, de ennek van egy tárcafelelőse. Egyébként én úgy tudom, hogy a tárcával együtt ez a bizonyos "Mr. Lisszabon", a versenyképességi felelősi funkció is átöröklődött. Rá fogok kérdezni az új miniszternél, de én ezt így tartom nyilván, hogy ez nem egy személyre szabott, hanem egy tárcára szabott feladatkör, és tervezem, hogy az új miniszterrel rövid időn belül leülök, és szeretném tudatosítani benne, hogy hol vannak kölcsönös kapcsolódásaink és felelősségünk. (Dr. Braun Márton: Köszönöm.)
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr, a Szanyi Tibor által felvetettel kapcsolatosan a gond nem ott van, hogy nem olvastuk el a jelentést, és a jelentésben egy csomó dolog nem tükröződik vissza, hanem a gond ott van - és pontosan Nógrádi Zoltán is erre kívánt rátérni -, amiben én úgy érzem, hogy a külügyminiszter úrnak kevésbé van és lehet felelőssége. A baj akkor kezdődik, és ott van, amikor a magyar külügyminiszter urat Brüsszelben megkérdezik majd, hogy Magyarországon egy-egy kérdéskör miért került annyiba, míg másutt felébe került. A gond ott van, amikor saját magunktól nem tudjuk megkérdezni.
Ezelőtt három héttel volt egy gyorshír, hogy Horvátországban 80 vagy 90 kilométeres autópálya útszakaszt adtak át három völgyhíddal, nem tudom, hány lehajtóval, és a bekerülési költsége magyar forintba átszámítva 80 milliárd forint volt, míg Magyarországon ugyanez kilométerenként 2-2,5-3 milliárdba kerül. A kérdést nekünk saját magunknak kell feltenni. Ugyanígy, amikor pályázati pénzek elosztásra kerülnek, és uniós források kerülnek elosztásra, egy-egy településnél a viakolorozás kerül 4,5 ezer forintba négyzetméterenként, a másiknál meg 12 ezer forintba. Tegyük föl magunknak a kérdést! Vagy, amikor iskolára adunk uniós forrásokat, és két iskolaépület közé egy aulát építünk passzióból, mert szép az aula, míg a másik településen, mondjuk, 105 százalékon működik egy iskola, és nincs étterme az iskolának, ezeket a kérdéseket nekünk saját magunknak kell feltenni.
Ezt mondom azért is, mert visszaemlékezem 2003-ra, amikor miniszter úr nagykövetként Brüsszelben a 7. emeleten, nem is tudom, negyvenhányas teremben a magyar néppárti frakcióülésen hívta fel a figyelmet, hogy vigyázzunk arra, hogy Magyarország az uniós forrásokat ne úgy költse el, mint Görögország. A fülembe cseng még mindig, amikor ön ezt mondta a frakcióülésen. Azt hiszem, talán jó példa, hogy Görögország hogy költötte el a forrást. Ebben a kérdésben nekünk is sokkal jobban oda kellene figyelni, és ebben valóban a külügyminiszter úrnak is megvan a felelőssége, hisz a kormány tagja. Erre fel kell hívni a figyelmet, és fel kell hívni arra a figyelmet, hogy nem véletlen, hogy a korrupcióval kapcsolatos mutatókban Magyarország nem lépett előre, hanem visszalépett, tehát negatív irányba.
Több alkalommal voltam én is Brüsszelben ez ügyben, és a jelentésben is megtalálható a szén-dioxid kibocsátásának a kérdése. Brüsszelben is kivágta a biztosítékot egyébként az elosztás metódusa és annak a milyensége, valamint a felhasználás kérdése. Ez újra terítékre fog kerülni. Jó lenne, ha ebben a magyar álláspont megváltozna a jelenlegi elosztási rendszerrel kapcsolatosan, mert én úgy érzem, hogy jelenleg a szén-dioxid-kibocsátásnál a lobbiérdekek kerülnek előtérbe, nem pedig a későbbi hasznosság vagy adott esetben annak a súlyosbító körülménye.
De ugyanilyen kérdés a klímakérdés, amit Szanyi Tibor képviselőtársam is fölvetett. Egyre születnek meg az európai uniós tagországokon belül a klímastratégiák, tehát minden parlament kőkeményen foglalkozik ezzel a kérdéssel, és fogadja el a klímastratégiát, háttérbe szorítva az energiastratégia-lobbi érdekeit, és valóban arra készül fel - főleg a gazdasági viszonyok és a nehéz helyzet közepette is -, hogy hihetetlen mértékű kutatás-fejlesztési forrásokat fordítanak a klímastratégiára, tehát felkészülnek a következő 50 év esetleges súlyosbodó helyzetére a globális felmelegedéssel kapcsolatban. És itt jön be a víz kérdése. Talán Szanyi Tibornak és az MSZP-frakciónak lenne ebben elsődlegesen nagyon kemény lépési lehetősége, hisz annak idején a lex MOL esetében becsempésztük Fónagy Jánossal együtt, hogy a magyarországi vízkészletek ne kerüljenek kiárusításra, hisz nagyon jól tudjuk, hogy Spanyolországban, Cipruson és Szerbiában is vízhiánnyal küzdöttek az elmúlt év folyamán.
Magyarországra azt lehet mondani a világ készleteinek a nagyságrendje tekintetében, hogy akár termál-, akár gyógyvizek területén is az élbolyban vagyunk, és ha valamit tulajdonképpen nemzetstratégiai kérdésként erősítenünk kell, akkor az a víz kérdése, mert a későbbiek folyamán a vizeinkkel tudunk úgy gazdálkodni és sáfárkodni, hogy ha nem is annyit, mint amennyit az olajért vagy akár másért lehetne kérni, de azért bőven lehetne ebből forráshoz jutni az országnak.
Ugyanilyen kérdés a lisszaboni stratégia. Tényleg, valóban Magyarországnak is elsődleges érdeke, hogy a lisszaboni stratégia mielőbb kerüljön elfogadásra, és valóban egy egységes külpolitikával tudjon az Európai Unió bizonyos kérdéskörökben véleményt kialakítani, kifejteni, akár a grúz kérdésben, de lehetne sorolni az orosz gazdasági fölény kérdését és annak a kezelését, vagy az energia kérdésében az ásványi anyagok függőségéből való kiszabadulást. Tehát számos olyan kérdéskör van, amiben valóban egy egységes külügyi képviselettel kellene rendelkeznie az Európai Uniónak, és sokkal erősebb lépéseket kellene mindenképpen megtennie.
Én visszaemlékezem arra az időszakra is, amikor, mondjuk, Romániának készült az országjelentése, ez 2003. év végén volt. Ön is meg mindannyian csodálkoztunk azon, hogy milyen hihetetlen mértékű román nyomás volt az Európai Unión belül az országjelentés elfogadása előtti időszakban, micsoda hihetetlen létszámmal, és azt lehet mondani, meggyőző erővel próbáltak meg a románok a saját helyzetükön úgy javítani, hogy még az országjelentést is feljavítani. De az utóbbi időben úgy érezzük, hogy Magyarországnak az imázsa, a megítélése akár a visegrádi négyeken belül is kőkeményen megváltozott. Tehát veszítettünk pozícióinkból. Úgy érzem, ebben a kérdésben valóban hatalmas tettekre van szükség ahhoz, hogy Magyarország pozíciói a következő időszakban tudjanak erősödni. Nem véletlenül mondtam, hogy amikor arról beszélünk, hogy az uniós források pályázatánál az elsők közé tartozunk, csak ugye a felhasználás milyensége és annak az elköltési metódusa hagy maga után kívánnivalót.
Úgy érzem - és talán Braun Márton is meg tud erősíteni -, hogy például az sem tett jót a tavalyi évben, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Davosba utazott, és az Európa Tanács ülésén számolt be Magyarország helyzetével kapcsolatosan, majd a végén tartott sajtótájékoztatót - ugye, Marci -, és Davos előtt úgy talált fogalmazni, hogy annyira jó volt Magyarországon az agrártermék mennyisége, hogy nem biztos, hogy kell annyi uniós forrás az agrárágazatnak, mint amennyit idáig biztosítottak. Ez valahol kivágta a biztosítékot az emberben. Pontosan egy Külügyminisztériumnak, egy külügyminiszternek van jelentős szerepe abban, hogy egyes kormányzati képviselők, akár miniszterek vagy a miniszterelnök mikor, hol, mit és hogyan nyilatkozik. Abban a pillanatban ez a nyilatkozat a lengyelek részéről is kivágta a biztosítékot. Úgy érzem, Magyarország csatlakozása, a 2004-es csatlakozás hihetetlen örömmel töltött el mindenkit, az Európai Unió tagországait is. Majd szép lassan az a magyarországi gazdaságpolitikai, társadalompolitikai vagy adott esetben külpolitikai lépéssorozat, amelyek abba az irányba vitték az országot, hogy Magyarország megítélése rohamosan csökkent, és ehhez nagymértékben hozzájárult az a 7 éves gazdaságpolitika is, amely sajnos azzá tette, amivé fejlődött, ennek ellenére most is azt mondom, kitörési esélye, lehetősége mindenképpen Magyarországnak van, csak ehhez meg kell találni a megfelelő személyeket, a megfelelő stratégiát és a megfelelő kormányzást is.
Szomorú - kitért Barroso esetére, és kitért arra a hihetetlen belső hierarchikus feszültségre, ami a különböző biztosok és tisztviselők kinevezését fogja maga után vonni az európai parlamenti választás után. Én óva intenék mindenkit Magyarországon attól, hogy ugyanolyan döntés szülessen, mint ami 2004-ben is született, mert azt hiszem, egy régióbiztosi pozíció Magyarország helyzetén, ha az megmaradt volna, hatalmasat segített volna egyébként, mint adott esetben egy adóügyi biztos kérdése. De nem akarok erre visszatérni, mert nem akarom bántani Szanyi képviselő urat. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy nem biztos, hogy a politika színterén kell bizonyos pozíciókat úgy feláldozni, hogy utána annak az ország a kárát látja.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen. Mi mennyibe kerül? Miért kerül annyiba? Ez volt az első gondolatkör, amit a képviselő úr felvetett. Tudjuk, hogy az Európai Bizottság ezt nagyítóval vizsgálja. Csak példaként tudom mondani, hogy az általam gondozott Párizs-Pozsony gyorsvasút tekintetében, amit az elmúlt négy évben koordináltam az Unió nevében, az 1 kilométerre eső építési költség 1:20 arányban változik ezen a vonalon. Tehát vannak olyan szakaszok, ahol mondjuk egy egységbe kerül egy kilométer, és a stuttgart-ulmi átvezetésen ennek a húszszorosába kerül, és azt is nagyítóval néztük, hogy ott miért kerül annyiba, miért kerül máshol kevesebbe. Ennek vannak fizikai adottságai is. Ugyanígy vizsgálja az Unió a versenyeztetés tisztaságát, ami nagyon távol áll a korrupciótól, egész egyszerűen a folyamatokat nézik. De valóban helyt kell állni a döntésekért.
A második: sorra egyetértek azokkal, amiket a képviselő úr mondott - klímastratégiák, víz, lisszaboni stratégia. Azt hiszem, hogy csak az egyetértésemet tudom mellé tenni. Magyarország megítélését illetően az egyik fő feladatomnak tartom, hogy az országképet javítsuk. Ennek alapja egy reális válságkezelési program. Természetesen minden nyilatkozatnak nagy visszhangja támad, tehát nagyon kell vigyázni arra, hogy ki, mikor, hol és mit nyilatkozik vagy netán kezdeményez. Hozzáteszem azt is, hogy jó a román példa. Én a dán példát is gyakran szoktam emlegetni, hogy különbséget tudnak tenni egy korrekt belpolitikai pluralizmus és az ország külső megjelenítése között. Nagyon sokat tud ártani az országképnek, ha negatív tények mennek ki az uniós berkekbe, és Magyarország esetében ez nem ismeretlen jelenség. Ezzel magunk alatt vágjuk a fát, minden olyan bírálattal, ahol magunkat ostorozzuk és negatív képet festünk magunkról. A románok e tekintetben sokkal koherensebben tudnak viselkedni, és Románia az első, és Románia érdekei és képe. De a dánok ugyanezt csinálják: a Folketingben szépen lejátsszák a pluralista meccseiket, utána kilépnek a határon, és csak azt a nemzeti érdeket képviselik mindnyájan. Ezeket a példákat lehet követni.
ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt megadnám a szót a képviselő úrnak, Szanyi képviselő úr jelezte, hogy fél percben mondana valamit. A Házszabály szerint ez nem jár, ezért kérdezem, hogy kifogásolja-e valaki a bizottság részéről. (Közbeszólások: Nem, nem!) Szanyi képviselő úr!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tényleg még fél perc sem lesz. Felmerült ez az egész vízprivatizáció, vízi közmű stb. Itt is mindenkit szeretnék megnyugtatni és leszögezni, hogy a szocialista frakcióban nincs ilyen szándék, mármint a privatizálásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ékes képviselő úr?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Ez az, amivel nem kell foglalkozni. Köszönöm.
ELNÖK: Ezek szerint Firtl alelnök úr következik.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Igen, elnök úr, csak röviden szólnék az idővel való takarékoskodás miatt. Mint az európai elnökségre felkészülő munkacsoport tagjaként, a miniszter úr említette, hogy az EU-elnökség felkészülése ütemesen halad. Ebből fakadna az a kérdés, hogy ön is említette, hogy a miniszterelnök által vezetett bizottság van létrehozva. Azzal kapcsolatban kérdezném, hogy ez a bizottság hányszor ülésezett. Az is várható-e, hogy valamikor 2009 szeptemberében új kormánybiztos lesz erre kijelölve? Erről a személyről lehet-e tudni, hogy valóban meglesz-e ez a kormánybiztos az elnökségre való készülődéssel kapcsolatban?
Aztán még egy rövid kérdésem lenne. Hörcsik képviselőtársunk nincs itt, de nagyon fontos kérdés, az anyagban is szerepel a tokaji kérdéskör. Ezzel kapcsolatban kérdezném a miniszter urat, amely a szlovákokkal kapcsolatos kérdés, hiszen ő megfogalmazta a sajtón keresztül, hogy új politikát kezdeményez a szlovákok irányába. A szlovákokkal szemben felveti-e ezt a kérdést, ami a tokaji borral kapcsolatos? Olasz viszonylatban ez a kérdés rendeződött. A szlovákoknak 565 hektárban állapították meg a tokaji bor termelési lehetőségét, de ők ragaszkodnak a 908 hektáros területhez. Ebben a kérdésben a miniszter úr kíván-e eljárni?
Még egy harmadik rövid kérdésem lenne. Tegnap elmondtam a parlamentben is, hogy szó volt az országimázsról az Ékes képviselő úrnak adott válaszában. A magyar lakosság körében az Európai Unióval kapcsolatos pesszimista állásponton miként próbál változtatni a kormányzat, illetve a Külügyminisztérium? Ez lenne a három rövid kérdésem, amire várom a válaszát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Az első kérdésre Iván Gábor válaszol.
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt bizottsági Tagok! Eddig négyszer ülésezett az EU-bizottság, amelyet a miniszterelnök úr vezet. Az új kormány megalakulása óta még nem ült össze.
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Egy kormánybiztosi tiszt létesítéséről van egy kormányhatározat. Én ezt a kormányhatározatot örököltem - tisztában vagyok vele. Pillanatnyilag a minisztérium belső szervezetét próbálom hadra fogható állapotban megszervezni, és utána következik ez a téma, úgyhogy érdemben vissza fogok rá térni.
A tokaji ügyben a vitát elég régóta figyelemmel kísérem - többször mentem csatába ebben az ügyben. Végül is a megoldás az 1911-es magyar bortérképen található: egy tokaji bortermő terület. Ez volt a döntő. Ott meg volt rajzolva, hogy a tokaji bort hol termelik. Ebbe három szlovák település is beleesik. Ott van egy adott terület, és annak a hozama képezheti alapját a szlovákok által palackozott tokaji bornak. Ha ez a mennyiség többnek bizonyul, mint amennyit ott reálisan meg lehet termelni, akkor vita van. Ez a vita most folyik, és Gráf kolléga harcol. (Firtl Mátyás közbeszól.) Így van, de ennek van egy nagyon konkrét materiális alapja, és az EU elég konkrétan meg tudja határozni a termőterületet, hogy bordói bort hol lehet előállítani, és akkor a térképen rajta van, és azon túl nem lehet bordói bort előállítani, és a tokajira ugyanez vonatkozik.
A népszerűség nagyon fontos kérdés. Én annyit tudok tenni, hogy minden ékesszólásomat latba vetve próbálom népszerűsíteni és magyarázni az Uniót, és ugyanezt teszi a minisztérium apparátusa is, hogy a valódi hozadékát tudatosítsuk az emberekben. Tudjuk, hogy minden olyan közvélemény-kutatás, amely személyes véleményt kérdez, nagyon sok olyat kap vissza, ami nem a kérdésre vonatkozik, hanem a közérzettel, a hangulattal, az atmoszférával, az időjárással és nagyon sok mindennel kapcsolatos. Az emberek mindent beletesznek a válaszaikba. Ha egyszer egy ország történelmi öröksége folytán mindenre pesszimista módon reagál túlnyomórészt, akkor ez alól az EU sem kivétel.
Nekem nagyon emlékezetes az az egyik legelső Eurobarométer jelentés, amikor az EU elkezdte szondázni az új, akkor még csak leendő tagállamokat, és ott volt az egyik kérdés, hogy elégedett-e országában a dolgok menetével. A legnegatívabb volt Magyarország - ez még az átalakulási folyamat korai időszakában, körülbelül az EU-tagság kérelmezése idején történt -, és a legpozitívabb volt Albánia. Ugyanebben a kérdéssorban volt egy másik kérdés: tervezi-e, hogy emigrál, és másutt próbál szerencsét? A legkisebb százalék Magyarországon volt, és a legnagyobb százalék Albániában volt. Tehát az albánok teljes boldogságban mindennel elégedettek, és szeretnének minél előbb kikerülni az országból. Nálunk pont a fordítottja van: mi szeretünk itthon maradni, nagyon alacsony például a munkaerő-migráció Magyarország esetében, és akkor örülünk, ha itthon panaszkodhatunk reggeltől estig. Ez is hozzátartozik.
Én azt gondolom - és ez a válaszom komoly része -, hogy eltúlzottak ezek a pesszimista vélekedések, nem látjuk igazán a pozitív oldalát, nem tudatosul, vagy másra haragszunk, és az EU-n verjük el a port.
ELNÖK: Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Csak röviden, nem vitatkozva a miniszter úrral, de itt a kérdésekre adott válaszokban is azért benne rejlik az, hogy miért is ekkora most az elutasítás. Hiszen a beérkezett forrásokat, amiket 94 százalékosnak mondtunk, nem biztos, hogy úgy éli meg a lakosság, hogy ez ennyi, hiszen annak a gazdasági fejlődési eredménye nem jelent meg az országon belül. Ezért képezi le a lakosság azt, amit leképez, gondolom én, de biztos, hogy van ez a pesszimista magyar szemlélet is ebben a dologban.
Köszönöm szépen, ezt szerettem volna még miniszter úrnak elmondani.
ELNÖK: Veress képviselő úr.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, ugye, egyetért azzal...
ELNÖK: Egy másodperc türelmet kérek, csak azért, mert minden hozzászólásnál jelentkezik egy újabb kéz. Most akkor kérdezem, hogy ki kíván még szólni. (Szűcs Erika jelentkezik.) Szűcs Erika képviselő asszony jelentkezik, látom. Utána én is röviden szólnék, de aztán lezárom a hozzászólók listáját. Így rendben van? (Általános helyeslés.) Köszönöm szépen. Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter úr, azt szeretném kérni öntől, hogy foglaljon állást abban, mennyire tartja lehetségesnek és szükségesnek a forrásfelhasználás hatékonyabbá tétele érdekében a feldolgozó apparátus létszámának növelését, ha ez esetleg szükséges lenne. Ahogy egy múltkori beszélgetésünk során, ez alkalommal is nagy tisztelettel szeretném megkérni az ellenzéki képviselőtársainkat, hogy ezt a javaslatunkat fontoljuk meg, és esetleg vessük föl, hiszen, ha valóban ez akadályozza a hatékonyságot, akkor ebben célszerű lenne lépni.
Másrészt az ön véleményét is szeretném kérni - bár azt hiszem, hogy ebben egyet fogunk érteni - egy óriási félreértésben. Itt legfeljebb az ellenzék nem érzi az európai uniós forrásfelhasználás eredményességét. A lakosság helyben - saját tapasztalataim szerint - igen jól érti és érzi, hogy milyen eredményeket hozott az európai uniós források felhasználása. Természetesen mindent lehet javítani, de úgy gondolom, hogy ezen a területen azért érdemes lenne tiszta vizet önteni a pohárba, akár a fejekbe is.
Ez vonatkozik az országimázs ügyére is. Azt gondolom, amit miniszter úr nagyon udvariasan elmondott, érdemes még egyszer a magunk számára többszörösen aláhúzva emlékezetünkbe idézni. Nem biztos, hogy szerencsés, ha egy válság menedzselésére alakuló kormány megalakulása után egy európai parlamenti képviselőnk arról tart Brüsszelben hosszas sajtótájékoztatót, hogy hogy lehet az felháborító módon, hogy egy európai kormányban nincsenek hölgyek. Azt gondolom, hogy ha valóban úgy gondoljuk, hogy az országimázs közös ügyünk és feladatunk, akkor ezért valóban közösen tennünk is kellene, és nagyon célszerű lenne, ha ezt a megközelítést tudnánk a gyakorlatban is erősíteni.
Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy az ön által benyújtott jelentés egyébként, azt hiszem, nagyon világosan mutatja, hogy Magyarország integrációs folyamata jól halad, és azt hiszem, hogy ebben is van közöttünk egy egyetértés, hiszen azt azért pontosan látnunk kell, hogy Magyarország integrációja 2004. május 1-jén nem zárult le. A taggá válásunk folyamata jogi értelemben lezárult, de a különböző fennmaradó szervezeti és teljes tagságunkhoz kapcsolódó egyéb mechanizmusokba való belépésünk legalább annyira fontos, és itt most nemcsak az euróövezetre gondolok; hiszen a schengeni övezetbe már beléptünk. De azt hiszem, ha valaki, akkor ön meg tudja erősíteni, hogy mekkora szükség lenne arra, hogy azokon a bizonyos beszélgetéseken a folyosókon és a vacsoraasztaloknál Magyarország az eddiginél talán erőteljesebben és hatékonyabban tudja érzékelni mindazokat a változásokat, folyamatokat, amelyek még csak kibontakozóban vannak, hiszen kicsit késő már csak akkor hatni ezekre a folyamatokra, amikor hivatalosan be kell ülni a Magyarország tábla mögé. Ez előtt sokkal korábban kell megkezdeni azt a fajta lobbizást, ami azt gondolom, nagyon fontos lenne, hogy egy összefogott fellépéssel, a közösen elfogadott magyar érdekekért minden oldalon együtt fellépve tudjunk a jövőben együttműködni.
Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: A pályázatot kezelők létszámát illetően: ez a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség feladatkörébe tartozik. Én a Külügyminisztérium kapacitásairól szívesen nyilatkozom, és intenzíven foglalkozom például a konzuli segítségre mozgósítható csapatok létszámával.
Egy nagyon fontos megjegyzés volt az integrációs folyamat. Ez egy összenövési, összeszokási folyamat, amely halad előre. Nagy múltja van ma már. Most éppen az ötéves tagságot ünnepeljük, de az ötéves tagság előtt volt egy tízéves tárgyalási folyamat a kérelem benyújtásától a csatlakozás napjáig, és felnőtt egy csodálatos generáció.
Amikor én vezettem a brüsszeli EU Állandó Képviseletet mint első és szervező ember, a diplomaták átlagéletkora ott 37 év volt, ami sokkal alacsonyabb, mint a külügyminisztériumi képviseletek átlaga. Egy üdítően fiatal csapat volt. Ezeket a dolgokat általában fiatal fejjel lehet jól megtanulni, és már sokan átigazoltak saját erejükből és saját sikerük alapján az Európai Bizottság apparátusába, remélem, hogy egy nap azért majd haza is kanyarodnak. De szakértői szinten azt tudom mondani, hogy válogatni lehet ma már a jobbnál jobb szakemberekben, akik úgy szocializálódtak, már egyetemen vendégféléveket hallgattak, tehát nagyon jól állunk fiatal káderekkel, erős a verseny az idősebb generáció számára.
ELNÖK: Képviselő úr? (Veress József: Köszönöm szépen.) Szűcs Erika képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr, engedje meg, hogy Firtl alelnök úrnak mondjak el egy történetet nagyon röviden az EU-pesszimizmussal kapcsolatban. Még a magyar csatlakozás előtt, 2003-ban volt szerencsém részt venni egy tanulmányúton Dél-Olaszországban - amelyik fejletlen régiónak minősül, és kohéziós támogatásra is jogosult -, Pugliában. Meglepve hallottuk ott az egyik nagy projektet a közigazgatásban, mely arról szólt, hogy hogyan lehet az Európai Uniót közel hozni a lakossághoz, és elmondták, hogy az iskolákon keresztül, a szülőkön keresztül, a gyerekeken keresztül, és ott csodálkoztunk: nem alapító tag Olaszország az Európai Közösségben? Tehát ez bizony egy nehéz folyamat még azok számára is... (Közbeszólás.) Igen, az, tudom, ezért mondtuk, hogy elég hosszú idő eltelt, amikor erről beszéltünk. Tehát bizony ez egy nehéz folyamat még azok számára is. Igen, az, tudom, ezért mondtuk, hogy elég hosszú idő eltelt, amikor erről beszéltünk, tehát ez bizony egy hosszú folyamat, egy összenövés, és nagyon sokrétű élmény, tapasztalat és kommunikáció eredménye az, hogy az emberekben tudatosuljon, hogy milyen lehetőség, milyen felelősség, milyen folyamatok részesei.
A kérdésem a következő lenne a miniszter úrhoz. Miután a jelentés az európai uniós tagsággal összefüggő kérdések és az európai integráció helyzetéről szól, és alapvetően úgy mutatja be az európai integrációt, hogy van az európai integráció, és van benne Magyarország és vannak szerepei, de hát mindannyian tudjuk, hogy részben a tagállamok jelentős számossága, részben az Európai Unió által átfogott európai területek gazdasági, társadalmi fejlettségbeli különbségei miatt ez nem olyan, hogy ha Magyarországot középre tesszük csoportdinamikailag, akkor ugyanolyan erősségű szálakat tudunk minden egyes tagországnak meghúzni. Az utóbbi idők fejleményei nagyon világosan mutatják, hogy Közép-Kelet-Európa sorsa, folyamatai a világ más tájain vagy Európa más tájain nagyjából azonos megítélés alá esnek. Ugyanakkor az utóbbi időben tapasztaltuk azt, hogy ezek a közép-kelet-európai országok nagyon sokszor nem egymással próbálnak szövetkezni és így érvényesíteni új csatlakozóként nagyon eminens érdekeket, hanem sokan úgy gondolják, hogy a régi tagállamok dicséretének a kiérdemlése az igazi fő stratégiai cél, akár a másik országgal való szembenállás vagy annak a bírálata, leszólása kapcsán is.
A miniszter úr lát-e arra lehetőséget, illetve szerepel-e a tervei között az, hogy ezt a fajta kapcsolatrendszert újraszervezze és megerősítse? Nagyon sok területen, különösen ebben a válsághelyzetben érzékelhető, hogy bizony a régi tagországok sok kérdésben ilyen kvázi vasfüggönyt próbálnak ereszteni a régi és az új tagországok közé. Ahhoz, hogy az érdekeink jól érvényesüljenek, nem elég önmagában Magyarország, nagyon fontos lenne, hogy tartós szövetségesei legyenek a térségben lévő országok. Kérdezem, hogy ezzel kapcsolatban mi a véleménye, hogyan látja ezt a kérdést. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Köszönöm szépen. Azt hiszem, lassan kezdik látni, megismerni a kisebb új tagállamokat is Brüsszelben. Ez öt évvel ezelőtt még nem így volt. A szlovén elnökség például sokat segített abban, hogy Szlovákiától meg tudják különböztetni ezt azt az országot. Zavaró volt a két ország összekeverése. Kiemelkedik a bolyból Szlovénia nemcsak az elnökség, hanem az euró bevezetése révén, és Szlovákia is az euró bevezetése révén. Most aratják le a Dzurinda-kormány vetését. Lengyelország mindig is látszott. Magyarország is egy megkülönböztethető, nagy múltú ország. Azt hiszem, a baltiakkal még bajban vannak Brüsszelben. Hogy a lett és a litván között mi a különbség, azt a mai napig ezer eurós kérdésként lehet feltenni. (Derültség.)
Én pillanatnyilag azzal foglalkozom, hogy a sok kötelező gyakorlat mellett nagyon módszeresen dolgozom fel a hét szomszédunkkal a kapcsolatot. Ezt szinte mániákusan ismételgettem különböző interjúkban, hogy ezt helyettünk senki nem végzi el. Minden más kontextusban nagyobb csoportok tagjaiként, koalíciók tagjaiként tudunk előrejutni. A kétoldalú kapcsolat a mi feladatunk. Eddig az osztrák és a román külügyminiszterrel tudtam érdemi tárgyalást folytatni, Szlovákiába készülök a jövő héten, és jön az összes többi sorban. Ezekből szövetségek kerekednek ki. Például az osztrákból és a románból már egy Duna-stratégia kezd körvonalazódni, ahol próbálunk összefogni és másban is, miközben az unalomig ismert problémák számát legalábbis próbálom csökkenteni és a megoldás felé tolni, hogy ne mindig mindenről ugyanaz jusson mindenkinek az eszébe, hogy ha azt mondom, Ausztria, azt mondják, hogy Heiligenkreuz, és akkor ott meg is áll a tudomány - mindegyik országgal kapcsolatban vannak ilyenek. Tehát a problémák számát csökkentve az együttműködési területeket növeljük, és van még egy plusz esélyünk, az, hogy júniustól a visegrádi négyek elnökségét egy évig Magyarország tölti be. Itt is megpróbálkozhatunk az összetartás, az összefogás növelésével.
ELNÖK: Képviselő asszony?
SZŰCS ERIKA (MSZP): Sok sikert kívánok! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy utoljára négy kérdésre kitérjek. A nyilatkozatra szeretnék visszatérni, mert Braun képviselő úr is említette. Szólni szeretnék az agrárkérdésről, a népszerűségről, a pályázatokról és végül az intézményi kérdésről. Röviden szólnék.
Nógrádi képviselő úr azt mondta, hogy hazugság ne kerüljön bele. Eszembe jut, hogy '91-ben egy fiatal politikus azt mondta a parlamentben, hogy a kormány hazudott, és ezen egy hónapig folyt a vita, hogy hogy beszélünk így a parlamentben. Most már azóta ez minden mondatban megvan. Felolvasnám az (1) bekezdést, amelyben állítólag hazugság van. Ez így hangzik: "A Magyar Köztársaság 2004. május 1-jén kilenc európai országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz". Eddig ez igaz, ugye. "Az Unió kibővülése a kettészakadt Európa egyesítése irányába tett történelmi lépés volt, és utólag visszatekintve egy sikertörténet is, a bővítés nyomán összességében nőtt az életszínvonal, és fokozódott a gazdasági növekedés. Mára a régi és az új tagállamok közötti különbségtétel elvesztette jelentőségét". Itt kell megtalálni a hazugságot. Megjegyzem, ez nem Magyarországról szól, hanem a bővítés egészéről, hacsak a költőt nem idézzük - hogy is szólt? - hogy ha a Magyarország az Isten kalapja... (Dr. Balázs Péter: "Ha a Föld Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta".) "Ha a Föld Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta" - hacsak nem ebből indulunk ki. Ez nem Magyarországról szólt. Nem tudom, hol itt a hazugság. Emiatt nem tudott átmenni, mert csak ilyen köldöknézők vagyunk, és ezt én sajnálom, ebben nincs hazugság.
Agrárkérdésben szeretném bejelenteni az egyet nem értésemet az elhangzottakkal kapcsolatban. E tekintetben Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökkel értek egyet. Ma az Európai Unió költségvetésének közel a fele agrártámogatásra megy, ami szerintem túlterheli az Európai Unió költségvetését. Természetesen a különbségtételt a nyugati gazdák, a régiek és az újak között csökkenteni kell. Nem feltétlenül úgy, hogy a magyarét támogatják, hanem inkább úgy, hogy a régiekét csökkentik. Megjegyzem, ezzel a magyar gazdák versenyhelyzete javulna az Európai Unióban fennmaradó többletforrás tekintetében, vagy ha lenne ilyen módon felszabaduló többletforrás, szerintem fontosabb célokra tudná költeni. Az Európai Unióban az egyik legnagyobb fék az agrártámogatások rendszere.
A harmadik megjegyzésem a pályázatok felhasználásával kapcsolatos. Itt ült körünkben - de most elment - Nógrádi képviselő úr, aki nagyon jó példáját mutatja annak, hogy nagyon jól fel lehet használni a támogatásokat. A mai Magyarországon Mórahalom és környéke az, amelyet példaként szoktak emlegetni, hogy mennyire jól használja fel az európai támogatásokat. Ehhez kell egy ügyes polgármester, mint Nógrádi képviselő úr, aki egyben a térség képviselője. Azt nem szeretem, hogy miközben nagyon nagy sikereket ér el európai pénzekből, idejön Budapestre, a parlamentbe, és azt mondja, hogy az európai pénzek felhasználása egyébként rosszul megy. Ez mutatja, hogy itt a kormánynak van egy felelőssége, hogy hogyan tudja lehívni a pénzeket, és a helyi vezetőknek pedig az a felelősségük, hogy hogyan tudják ezeket elkölteni. Pontosan Nógrádi képviselő úr, aki előtt le a kalappal, jó példa arra, hogy hogyan lehet ezeket nagyon jól felhasználni, csak nem kell a lakosság kedvét venni az Európai Uniótól, mert ebből él ő is, mármint politikai értelemben.
Befejezésül az intézményi kérdésekről: a miniszter úr tud-e ígéretet tenni arra, hogy köt egy szövetséget a kollégáival arról, hogy amikor a lisszaboni szerződés hatályba lép, feltéve, de nem megengedve, hogy ez bekövetkezik, Csehország is végül ratifikálja, akkor mondjuk legalább öt éven keresztül intézményi kérdésekről senki nem fog beszélni, mert az Európai Unió saját maga alatt is vágja a fát, kudarcról kudarcra megy, és ezzel is hozzájárulunk ahhoz, hogy az Európai Unió hitele a polgáraink szemében egyre csökken. Lehet-e ebben elkezdeni előre dolgozni, hogy lehetőleg ezt most kerüljük el egy darabig? Köszönöm szépen.
DR. BALÁZS PÉTER külügyminiszter: Hát, ezt sajnos nem tudom megígérni az elnök úrnak. Mint a konvent, a magyar kormány képviselője, végigéltem azt, hogy az Unióban ez a bizonyos institucionalizmus égig ér. Azt gondolják sokan, hogy az intézmények csinálják az Uniót. Én azt gondolom, hogy a politikai folyamatok csinálják az intézményeket.
A tagállamok érdekei, szándékai, akarata, készsége formálja az intézményeket, és nem megfordítva. Itt van egy bűvös híd, hogy csináljunk intézményt, és az majd valahogy létrehozza az integrációt. Ezt mindketten tudjuk, hogy nem így van. Ez kicsit puffertéma, rágógumi, amikor érdemben nem sikerül előrehaladni, akkor csinálunk valamit. Ennél van egy rosszabb - ezt a franciák szokták rosszmájúan mondani, és ezt kicsit már az ülésen kívül mondom -, hogy ha baj van, akkor elkezdünk angolul beszélni, mondják a franciák, akkor jön a benchmark, az ilyen-olyan angol kifejezések tömege, és a mögé dugjuk el a problémáinkat. Én azért hiszek benne, hogy az Unió problémamegoldó képessége jól működik.
Egy másik körben mondtam a közelmúltban azt, hogy ha kételyek támadnak egy ilyen multilaterális szervezetet illetően, van egy nagyon könnyű teszt: meg kell nézni, hogy az országok kiket küldenek oda, és amíg a csúcson ott ül Angela Merkel, ott ül Sarkozy, ott ül Gordon Brown, és általában az egyes számú kormányzó politikusok ott vannak, addig ez a szervezet fontos. Ha majd helyettesek kezdenek megjelenni, akkor elkezdhetünk gyanakodni. De ma ez egy olyan találkozóhely, hogy negyedévenként megéri a kormányfőknek, hogy odamenjenek, és amíg ez így van, addig az Unió működik és épül, még akkor is, ha bizonyos részei küzdenek a feladattal, bizonyos programjai nem teljesülnek, de az Unió egésze egy élő és nagyon jól működő szervezet. Egész egyszerűen pótolhatatlan. Én ezt a low cost dilomacy-ként tanítottam a diákjaimnak. Az elnökség fél évre elkészíti az ülések rendjét, ezt az összes miniszternek szétosztják, és attól kezdve a kisujját nem kell mozdítani, mondjuk, Gráf Józsefnek, hanem kiteszi maga elé a táblázatot, hogy mikor találkozik a többi 26 EU-s agrárminiszterrel, és ez vonatkozik mindazokra a miniszterekre, akik részt vesznek az Unió munkájában. Tálcán teszik elénk a találkozási lehetőséget, a napirendet, csak élni kell vele. Úgyhogy ezt tekintem egyik fő feladatomnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr, a türelmét és a válaszait. Szavazás következik. Kérdezem a bizottságtól, hogy kik támogatják a jelentést. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Tíz. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Négy. Ilyen módon többséget kapott. Köszönöm szépen.
Szeretném bejelenteni, hogy most egy szünet következik. A következő alkalommal a bizottság május 26-án találkozik, terveink szerint. Erre szeretnénk meghívni a parlamenti pártok európai listavezetőit annak érdekében, hogy hátha a kampányban az Európai Unióról is szó lesz, és ezt talán el tudjuk érni.
Azt szeretném kérni a frakcióktól, hogy próbálják meg arra ösztönözni a pártjaik listavezetőjét, hogy érjenek rá, jöjjenek el. Itt most ki lehet hagyni ezt a "Négy láb jó, két láb rossz!" típusú logikát, hanem arról beszélni, hogy tényleg a különböző jelöltek hogyan látják szerepüket az újraalakuló Európai Parlamentben, és az Európai Unió jövőjét hogyan látják.
Még egyszer köszönöm, mindenkinek a munkát, köszönöm a részvételt. Viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 43 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Vicai Erika