EIB-17/2009.
(EIB-133/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. szeptember 22-én, kedden, 8.30 órakor,
a Parlament Delegációs (főemelet 40.) termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a svéd európai uniós elnökséggel kapcsolatos magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról *
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló T/10380. számú törvényjavaslat *
Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Az Állami Számvevőszék 10380/1. számú jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről *
Szarka Péterné igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése *
Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra *
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról *
Az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló T/10525. számú törvényjavaslat *
Magony Krisztina (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló T/10526. számú törvényjavaslat *
Bankáné dr. Gulyás Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Eszmecsere Svédország 2009. második félévi európai uniós elnökségének programjáról, valamint a 2008-2009-es francia-cseh-svéd elnökségi trió eredményeiről *
(Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám)
Előterjesztő: a Pénzügyminisztérium képviselője
az Állami Számvevőszék képviselője
(Általános vita)
Előterjesztő: a Pénzügyminisztérium képviselője
(Általános vita)
Előterjesztő: a Pénzügyminisztérium képviselője
Meghívottak: Cecilia Björner, a Svéd Királyság nagykövete
Jaromir Plísek, a Cseh Köztársaság nagykövete
René Roudaut, a Francia Köztársaság nagykövete
Elnököl: Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Veres János (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) megérkezéséig Kocsi Lászlónak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) megérkezéséig Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) távozása után Szűcs Erikának (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) távozása után Kocsi Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) dr. Veres Jánosnak (MSZP)
Ivanics Ferenc (Fidesz) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Csapody Miklós (független) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár
Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Szarka Péterné igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
Győri Enikő európai parlamenti képviselő
Dr. Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő
Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő
Magony Krisztina (Pénzügyminisztérium)
Bankáné dr. Gulyás Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium)
Cecilia Björner, a Svéd Királyság nagykövete
Jaromir Plísek, a Cseh Köztársaság nagykövete
René Roudaut, a Francia Köztársaság nagykövete
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 34 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok! Megkezdjük a munkánkat. Bejelentem, hogy a bizottság határozatképes. Legény képviselő úr Káli képviselő úrnak, Csapody képviselő úr nekem, Nógrádi képviselő úr Firtl alelnök úrnak, Manninger képviselő úr Hörcsik Richárd képviselő úrnak és Veress József képviselő úr pedig Veres János képviselő úrnak adott meghatalmazást, így ezzel a bizottságunk határozatképes.
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettől eltérően terjesztem elő, mégpedig a szocialista frakció kérésére, úgyhogy kezdjük az ülést nagykövetjelölt meghallgatásával zárt ülés keretében, majd pedig azt követően hallgassuk meg külügyminisztériumi szakállamtitkárt a svéd uniós elnökséggel kapcsolatos magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról, és így megyünk tovább az írásban előterjesztett napirendi javaslatnak megfelelően.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirenddel kapcsolatban észrevétel, óhaj, sóhaj van-e. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Akkor kérdezem a bizottságot, hogy el tudják-e fogadni ezt a napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk nagykövetjelölt meghallgatása. Itt a következő ügyrendi problémával szembesülünk: zárt ülést kell elrendelnünk, és ilyenkor tisztázni kell az európai parlamenti képviselők jogállását. Azt tudom képviselőtársaimnak mondani, hogy a legmagasabb jogforrás, ami rendelkezésemre áll, egy főtitkár által aláírt levél, amely jogilag in dubio természetesen, de felolvasom, hogy mit tartalmaz ez a levél. Azt mondja, hogy a Házszabálynak a zárt bizottsági ülésre vonatkozó szabályai alapján az európai parlamenti képviselő csak abban az esetben vehet részt a zárt ülésen, ha az adott, a nyilvánosság kizárásával tárgyalt napirendi ponthoz, pontokhoz a bizottság elnöke meghívja, és jelenlétéhez a bizottság szótöbbséggel hozzájárul.
Két európai parlamenti képviselőt látok a teremben. Ezennel meghívom őket a mai ülésre, és kérem a bizottságot, hogy ha egyetértenek azzal, hogy részt vegyenek a bizottság zárt ülésén, kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
(A bizottság 8.36 órától 8.55 óráig zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
ELNÖK: Áttérünk a második napirendi pontra. (A távozó Szabó Vilmosnak:) Viszontlátásra, államtitkár úr! Ezúttal Iván Gábort szakállamtitkári minőségében hallgatjuk meg, mégpedig nagymértékben kapcsolódva az előzőekhez, a svéd elnökség prioritásai magyar szempontból, és nyilván a magyar elnökségre való felkészülés jegyében. Államtitkár úr, megadom a szót.
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A svéd elnökség időszakát talán három olyan kiemelt kérdés fogja meghatározni, ami majd meghagyja bennünk azt a nyomot, hogy a svéd elnökség sikeres volt-e vagy sem. Az egyik a gazdasági válságkezelés kérdése, a másik a lisszaboni szerződés hatálybalépése esetén annak intézményi működtetése, annak még nyitott intézményi kérdéseinek eldöntése, a harmadik pedig az éghajlatváltozás elleni küzdelemben tanúsítandó uniós álláspont kialakítása, illetőleg az Európai Unió részvétele ebben a vitában.
Ezen túlmenően van azért még számos fontos ügy, és nem szeretném relativizálni a többi kérdést, legyen az a bővítés ügye, legyen az az új lisszaboni stratégia, a stockholmi program vagy a Balti-tengeri stratégia kérdése. Szívesen beszélek ezekről is, de ha megengedik, inkább arról a három kérdésről szólnék néhány szót bővebben, amelyek rendkívüli jelentőséggel bírnak ebben a félévben, azon túlmenően persze, hogy a bizottság rendelkezésére bocsátott tájékoztatóban ennél részletesebb tájékoztatást kaptak a bizottság tagjai.
Kezdjük talán a gazdasági válságkezeléssel. Azt gondolom, a svéd elnökség nagyon korrekt módon összehívott egy rendkívüli Európai tanácsi ülést múlt csütörtökre annak érdekében, hogy az e hét csütörtök-péntekjén sorra kerülő G20-as csúcstalálkozón részt vevő nagy tagállamok, az a négy tagállam, amely alanyi jogon részt vesz a G20-ak találkozóján, egy olyan mandátummal vegyen részt ezen a találkozón, ami mögött ott van a 27 tagállam közös véleménye, közös érdeke. Azt gondolom, hogy ez egyrészt erősíti az Európai Unió képviseletében megjelenő országokat a G20-as találkozón, másrészt pedig olyan tagállamoknak, akik méretüknél fogva - mint mondjuk Magyarország - nem tud részt venni egy ilyen találkozón, legyen módja arra, hogy tudja, hogy mi történik ezeken a találkozókon, illetőleg a közösen megfogalmazott mandátum keretében megjelenjenek érdekei, meg tudjanak jelenni üzenetei.
A múlt csütörtöki találkozón az állam- és kormányfők elfogadtak egy közös álláspontot, ami nem egy hivatalos álláspont, hiszen ez egy informális tanácsülés volt. Mindenesetre azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyeket a G20-ak vitatni fognak e hét csütörtök-péntekjén, mindazokat végigvették. Egy informális ECOFIN készítette elő ezt a tanácskozást, ezt követően került sor ennek a közös álláspontnak az elfogadására, amit a svéd elnökség terjesztett be, és azt gondolom, hogy egy nagyon korrektül összerakott mandátum volt. A mandátumot én most közelítő értelemben használom, hiszen mint ahogy mondtam, ez nem egy hivatalos papír. Az uniós zsargonban jobb híján agreed language-nek hívjuk ezt a pár oldalas papírt, ami tulajdonképpen az Unió álláspontját fejezi ki.
Ebben a vitában különös hangsúlyt kap és kapott a pénzpiaci felügyeletek és pénzpiaci szabályozások kérdése, és a legutóbbi áprilisi G20-ak tanácskozásán elfogadott vagy javasolt pénzügyi stabilitási testület létrehozásával a tagállamok egyetértenek. Ezt fogják képviselni a hétvégi G20-as találkozón, ami létrehoz egy olyan új intézményrendszert, ami nem mondom, hogy biztosítéka, de egy esélyt ad arra, hogy a regionális integrációkon - mint az Európai Unió - túlmutató módon legyen esély arra, hogy legyen egy globális felügyelete, legyen egy globális szabályozása a pénzpiacoknak, lehetőleg létezzen egy olyan rendszer, ami előzetesen ki tudja szűrni a globális pénzügyi rendszer működésében rejlő kockázatokat, annak érdekében, hogy a tavalyi évhez hasonló pénzügyi válsághelyzetet el tudjuk kerülni.
Ezen túlmenően egy fontos kérdés volt a pénzügyi szektorban dolgozó vezetők javadalmazásának ügye, ami ugyan látszólag egy magánszférának az ügye, de azért a tanulság az előző válságból az volt, hogy a kockázatvállalások, a meghatározó pénzügyi intézmények kockázatvállalásai és a vezetők javadalmazásai között furcsa korrelációk alakultak ki. Úgyhogy úgy tűnik, hogy a G20-ak keretében, tehát messze túlmutatva az amerikai vagy az európai pénzpiac keretein, kialakul egy olyan ajánlás, ami hogy szabályozni fogja, az talán túlzás, de egy olyan ajánlás, ami valamilyen módon keretek között tudja tartani a pénzügyi intézetek vezetőinek kockázatvállalását.
A G20-ak egyik fontos kérdése lesz a klímapolitika, és ezzel át is térnék arra a másik kérdésre, ami meg fogja határozni majd, hogy hogyan emlékszünk a svéd elnökségre, hogy sikeres volt vagy nem. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem ügye, illetőleg a decemberi koppenhágai klímakonferencián képviselendő uniós álláspont kérdése.
Itt már nem tudok ilyen, ennyire összetartó tagállami érdekekről és véleményekről beszámolni, de azt gondolom, hogy az látható, hogy nemcsak az Unión belül vannak kockázatok a tekintetben, hogy mennyire lesz egységes az Unió fellépése, hanem egyelőre magának a klímakonferenciának a sikere is még - ha szabad így fogalmazni - nagyon sok tényezőtől függ, amelyeknek ma még nem látjuk feltétlenül az eredőjét.
Ami az Unió szempontjából kulcsfontosságú kérdés lesz ezen a tanácskozáson, az talán két vetületben jelenik meg. Az egyik az, hogy a konferencián részes tagállamok milyen módon fognak és milyen mértékben fognak kötelezettséget vállalni arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásait csökkentik. Az, hogy csökkentjük ezeknek az üvegházhatású gázoknak a kibocsátását, ez egy politikai vállalás, de ennek kell hogy legyen valami anyagi tartalma. Itt felmerül az a kérdés, hogy a kibocsátás-csökkenés ügyében teendő vállalások vonatkozásában milyen súllyal jelenik meg mondjuk az Európai Unió kötelezettségvállalása, és azt mi alapján számoljuk.
Hogy egy kicsit leegyszerűsítsem: ha az Unió például a világkereskedelemben vagy a világgazdaságban betöltött gazdasági súlya alapján vállalja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését, akkor ez azt jelenti, hogy körülbelül a terheknek a harmadát az Európai Uniónak kell vállalnia. De ha a tényleges kibocsátások alapján tesz az Unió vállalást a tehercsökkentés vonatkozásában, az Uniónak az egész globális kibocsátás tekintetében csak 13 százalékos a részaránya. Tehát ha ezt tekintjük, akkor egy kisebb kötelezettségvállalást tenne az Unió.
A mostani tagállami álláspontok, amiben egyébként egyetértés van, a kettő kombinációját tartják elfogadhatónak. Hogy ez milyen arányban alakul majd, ezt ma nehéz megmondani. Nyilván ez majd magán a koppenhágai konferencián dől el, de az látható, hogy a tagállamok a gazdasági erő, a GDP alapján mért gazdasági teljesítő képesség és a tényleges kibocsátások egyfajta kombinációját tudják majd elfogadni az Unió vonatkozásában teendő kötelezettségvállalások alapjaként. Ez az egyik alapkérdés.
A másik kérdés, amiben még messze állnak a konferencia részes feleinek az álláspontjai, az a kérdés, hogy hogyan segítsük azokat a legszegényebb országokat, amelyek ma a gazdasági növekedésüket a fosszilis energiahordozókra alapítva, rendkívüli mértékben járulnak hozzá vagy gazdasági súlyukhoz képest jelentősen járulnak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Ezek a legszegényebb tagállamok nyilván nem tudják saját erőből végrehajtani azokat a beruházásokat, amelyekkel majd csökkenteni tudják az üvegházhatású gázkibocsátásukat.
Elvileg három forrás áll rendelkezésre. Az egyik ezeknek az országoknak a saját beruházásai, saját köz- és magánberuházásai. Ezek körülbelül az igényeknek mai becsléseink szerint olyan 20-40 százalékát tudják lefedni. A szükséges beruházások egy másik forrása a karbon piacon realizált bevételek lehetnek, így azok a tagállamok, amelyek túlteljesítik vállalásaikat, el tudnak adni kvótamennyiséget ezen a piacon, és az abból származó bevételeikből tudják segíteni a fejlődő országokat. Ez mai becslések szerint körülbelül egy további egyharmadát képes finanszírozni ezeknek a beruházási igényeknek, és van egy olyan egyharmadnyi rés vagy hiány, amit valószínűleg másból nem, csak közpénzekből, a legfejlettebb, illetőleg a legjobban fejlődő tagállamok, illetve a részes országok költségvetési hozzájárulásaiból lehet fedezni. És itt merül fel a kérdés, hogy az Unió ebben az ügyben milyen kötelezettségvállalást tesz.
Az Európai Bizottság most három opciót javasol a tagállamoknak. Ebben a kérdésben még nem alakult ki egyetértés. Az egyik opció az, hogy a közös költségvetésben hozzunk létre egy új kiadási fejezetet, amiből a tagállamok ezt a hozzájárulást megteszik. Egy másik opció egy külön klímaalap, egy európai klímaalap létrehozása, egy kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy az ACP-országok számára, a legszegényebb országok számára nyújt támogatást az Unió az Európai Fejlesztési Alap keretében, ami a közös költségvetésben csak pro memoria tételként szerepel, és attól függetlenül egy sajátos kvótabefizetési rendszer alapján működik.
Ez lehet egy modellje annak, hogy létrejön egy európai klímaalap. Ez ügyben azért sok fenntartást meg lehet fogalmazni, hiszen a tagállamok valószínűleg nehezen tudnak abban megegyezni, hogy milyen kvóta alapján járuljanak hozzá egy ilyen klímaalap költségeihez. Miközben ha ez a költségvetésből kerül finanszírozásra, annak ott van egy kialakult hozzájárulási mechanizmusa.
A harmadik lehetőség pedig egyéni hozzájárulások. Tehát elfelejtjük azt, hogy a közösség egy közösség, és minden tagállam valamiféle globális kulcs alapján külön járul hozzá a költségekhez.
Az Unióban azért az a cél, hogy legyen egy uniós közös álláspont ebben a kérdésben, legyen egy uniós felajánlás. Az látható, hogy a klímakonferenciához közeledve egyre inkább kézzelfogható, hogy az Európai Unió meghatározó szerepet játszik ezekben a tárgyalásokban. A legtöbb, legkézzelfoghatóbb felajánlást és kötelezettségvállalást eddig az Unió és azok tagállamai tették.
A harmadik ügy pedig, amit említettem, amiről külön szólok néhány szót és ezzel a szóbeli kiegészítést be is fejezem, a lisszaboni szerződés intézményi kérdéseinek kidolgozása, illetőleg adott esetben a lisszaboni szerződés végrehajtásának megkezdése. Ehhez persze szükség van arra, hogy a lisszaboni szerződés hatályba lépjen. Most úgy nézünk ki, hogy van még négy tagállam, ahol nem fejeződött be a ratifikáció. Ebből Németország esetében a ratifikációhoz szükséges törvénymódosításokat a német felsőház pénteken megszavazta, tudomásunk szerint az Alkotmánybíróságnál tegnapig nem jelent meg újabb beadvány, és úgy tűnik, hogy politikai konszenzus van Németországban a tekintetben, hogy a pénteken megszavazott három törvény életbe léptetésével a politikai erők számára elfogadható feltételek jöttek létre a ratifikációhoz. Mindenki azzal számol, hogy egy héten belül a német ratifikációs okmány Rómában lesz, ami azt jelenti, hogy az ír népszavazás előtt a német ratifikáció lezárul.
A könnyebb ügyekkel kezdem. A másik ilyen ország Lengyelország, ahol még az elnök nem írta alá a ratifikációs okmányt, de a lengyel elnök most már nyilvánosan is - korábban csak informálisan - közölte, hogy ha az ír népszavazás eredményes, akkor ő másnap ezt a ratifikációs okmányt aláírja. És ezt lengyel barátaink is minden oldalról meg is erősítik, sőt én magam is hallottam ezt a lengyel elnök szájából egy szűkebb beszélgetésen. Tehát azt gondolom, hogy Lengyelország is rendben lesz.
Írország esetében a legfrissebb közvélemény-kutatások egy 53 százalékos támogatást és egy 26 százalékos ellenvéleményt mutatnak, és nyilván vannak még olyanok, akik nem döntötték el, vagy nem fognak részt venni ezen a referendumon. A múlt tapasztalatai arra intenek bennünket, hogy azért legyünk türelmesek, várjuk meg a szavazás végeredményét, de a mai trendek vagy a mai ismereteink alapján azért az várható, hogy az ír népszavazás sikeres lesz, de azért várjuk meg azt a hétfői szavazatszámlálást, ami majd megerősíti ezt a várakozásunkat.
És marad a Cseh Köztársaság, ahol szintén nem fejeződött be a ratifikációs folyamat. Ugyan a nyár elején a cseh Alkotmánybíróság a lisszaboni szerződést a cseh alkotmánnyal összeegyeztethetőnek minősítette, ennek ellenére a cseh köztársasági elnök megvárja az ír népszavazás eredményét. Eddig még nagyjából a lengyel modellnél tartunk. Azonban vannak arra utaló jelek, hogy meglesz a szükséges számú aláírás ahhoz a beadványhoz, amit a szenátus tagjai terveznek ismételten benyújtani a cseh Alkotmánybírósághoz a lisszaboni szerződés kapcsán. Ha ez megtörténik, ez néhány hónapos csúszást önmagában is eredményezhet, ami azt jelenti, hogy a lisszaboni szerződés intézményi keretei valószínűleg csak jövő év elején valamikor - nem mondanék hónapot - tudnak hatályba lépni.
A svéd elnökség és a tagállamok is azért alapvetően arra készülnek, hogy amennyiben a lisszaboni szerződés ratifikációja októberben lezárul, akkor november 1-jén a lisszaboni szerződés hatályba léphet, és az új lisszaboni intézményrendszer részben november 1-jétől, részben december 1-jétől a helyén lesz. Tehát nyilván arra kell készülni, hogy a legtöbb felkészülést igényli.
A lisszaboni szerződés végrehajtásának kérdését már a szlovén elnökség alatt elkezdtük tárgyalni. Az első ír népszavazás sikertelensége miatt akkor ez lekerült a napirendről, és a svéd elnökség alatt folytatódtak azok az informális egyeztetések, amelyek reményeink szerint oda vezetnek, hogy az Európai Tanács október 29-30-ai ülésén a tagállamok meg tudnak egyezni az új intézményi keretekről, és nemcsak az új intézményi keretekről, de azokról a személyi kérdésekről is, amelyeket ezek az új intézményi keretek magukkal hoznak, nevezetesen az Európai Tanács állandó elnökének személyéről, illetőleg a kül- és biztonságpolitikáért felelős főképviselő személyéről.
A legérzékenyebb politikai kérdéseket a Tanács október folyamán fogja vitatni, csak az ír népszavazás után, hiszen akkortól látható egyfajta politikai perspektíva, hogy van esély ennek a szerződésnek az életbeléptetésére. Csak jelzésszerűen, hogy milyen kérdéseket kell eldönteniük. Az Európai Tanács állandó elnökének és a soros elnökséget adó ország miniszterelnökének feladat- és hatásköre, munkamegosztása egy olyan kérdés lesz, ami a tagállamok között egy konszenzust feltételez.
A mi álláspontunk ebben egyértelmű és határozott, és nem áll messze több tagállam véleményétől, nevezetesen az Európai Tanács állandó elnökének a lisszaboni szerződésben meghatározott jogköröket nyilván meg kell adni, ő hívja össze a tanácsülést, ő állapítja meg a napirendet. Ugyanakkor a soros elnökséget adó miniszterelnöknek is kell egy szerepet szánni a Tanács működésében, ami abból is adódik, hogy a miniszterelnök politikai irányítása alatt működő miniszterek továbbra is nyolc tanácsi formációt elnökölni fognak. Nyilván a miniszterelnök, aki felelős azért, hogy kormánya tagjai ezeket a tanácsüléseket levezessék, egy politikai felelősséget is vállal a Tanács működésének sikeréért. Ezt talán úgy lehet majd megjeleníteni, nem zavarva meg a lisszaboni szerződésben foglalt intézményrendszert, hogy az Európai Tanács ülésén egy szerepet kell találni a mindenkori miniszterelnöknek, és itt azt gondoljuk, hogy egy politikai raportőri szerep lehet az, amit a mindenkori miniszterelnök el tud látni. Ami azt jelentené, hogy az Európai Tanács ülésére kerülő napirendi pontokat különböző tanácsi formációk megvitatják. Ezeknek a vitáknak az összegzése, az ezekből a vitákból kialakuló döntési pontok, döntési opciók bemutatása és a Tanács elé tárása lenne feladata a soros elnökséget adó miniszterelnöknek.
Tehát lenne egy konkrét feladata, ami a tanácsüléseknek tulajdonképpen az alaphangját, a felütését megadná. Azon túl persze, hogy az informális Európai Tanács ülések esetében ő lenne a házigazda, és még további feladatokat is lehetne kitalálni.
Egy másik ilyen fontos ügy, hogy ha különválik az ÁKÜT általános ügyekre és külkapcsolati ügyekre, akkor mit csináljon az Általános Ügyek Tanácsa, milyen kérdésekkel foglalkozzon. Itt is van egy határozott véleményünk a tekintetben, hogy az Általános Ügyek Tanácsának nagyobb szerepet kell kapni az Európai Tanács, az állam- és kormányfők találkozójának előkészítésében.
Mondok egy példát. Itt van a klímacsomag esete. A klímacsomagot megvitatja a Környezetvédelmi Tanács, az Energiatanács, a Versenyképességi Tanács, az ECOFIN. Mind a négy tanácsi formáció küld egy kontribúciót az Európai Tanácsban résztvevő állam- és kormányfőknek. Ami persze nagyon szép, fegyelmezett folyamat, de mégiscsak négy kontribúcióval kell felvértezettnek lenni minden állam- és kormányfőnek, ami felvet egy koordináltsági kérdést, és felveti azt, hogy a Tanács, mint intézmény nem képes arra, hogy a legfelsőbb politikai döntéshozó testületének egy kézzelfogható és összehangolt előterjesztést vagy felkészítést adjon?
Nyilván az Általános Ügyek Tanácsa erre alkalmas lehet, egyébként ma is feladata az Európai Tanács előkészítése. A tagállamok az utóbbi időben, az elmúlt időszakban talán a pénzügyi perspektíva idejétől - a pénzügyi perspektíva idején ez még érvényes volt, de úgy 2005-től az elnökségek nem nagyon használták ki azt a lehetőséget, hogy az Általános Ügyek Tanácsa előkészítse az Európai Tanács ülését. Gyakorlatilag az Általános Ügyek Tanácsa egy ilyen COREPER III-ként működött az Európai Tanács ülése előtt.
Azt gondoljuk, hogy ez nem jó gyakorlat, és ebben spanyol és belga barátaink is úgy gondolják, hogy ez nem jó irány. Az Általános Ügyek Tanácsának egy konkrét politikai döntés-előkészítő fórummá kell válnia.
Végül mondok még egy példát, mert nem akarnék minden részletbe belemenni. Ez az egységes európai külügyi szolgálat létrehozásának kérdése, amiről szintén rendelkezik a lisszaboni szerződés, részletekről azonban nem. A struktúrájáról, pontos kompetenciájáról, arról, hogy az ott dolgozó stáb milyen módon legyen kiválasztva, erről a lisszaboni szerződés nem nagyon ír. Ezekben a tagállamoknak megállapodásra kell jutniuk a lisszaboni szerződés hatálybalépését követően, és ez felvet olyan kérdéseket is, hogy a kül- és biztonságpolitikai munkacsoportokat a jövőben a főképviselő vagy annak képviselője, avagy a soros elnökséget adó tagállam elnökölje.
Azt gondoljuk, hogy meg kell nézni egyenként a munkacsoportokat a kül- és biztonságpolitika területén. Vannak olyan munkacsoportok, olyan horizontális munkacsoportok, amelyeket azt gondoljuk, hogy magától értetődően a főképviselő képviselőjének kell majd vezetnie, aztán vannak olyan munkacsoportok, ahol meg kell és meg is lehet tartani majd a soros elnökséget adó tagállam feladat- és hatáskörét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A bizottsághoz fordulok, van-e valakinek kérdése, észrevétele, hozzászólása? Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Köszönjük szépen a nagyon részletes tájékoztatást. Nekem azért egy-két kérdésem lenne, csak röviden szeretném megkérdezni - ahogy ön is fogalmazott -, hogy a svéd elnökség a gazdaság élénkítését kiemelt célnak tekinti, illetve hogy megerősödve jöjjön ki azért ebből. Azzal kapcsolatban, és az is, hogy Magyarország támogatja ezeket a lépéseket, olvashatjuk azt, hogy támogatjuk a Strukturális és Kohéziós Alapokból való átcsoportosítást. Szeretném kérdezni, hogy került-e kifizetésre ebből az átcsoportosításból már, mert ezt már régóta halljuk, hogy ezt támogatjuk, csak éppenséggel nem látunk benne különösebbet.
Aztán részletesen szólt a lisszaboni szerződés elfogadásával kapcsolatos kérdéskörről. Ezt akkor már nem kérdeznénk, de Barroso megszavazásra került, van egy kérdésem, hogy az látható-e már, hogy Magyarország milyen irányba mozdul, milyen biztosi kört szeretnénk megszerezni, hogyan állunk ezzel a kérdéssel, mert láthatóan nagyon helyezkednek a többiek.
A klíma- és energiacsomagot is részletesen taglalta államtitkár úr. Svédország az egyik legfontosabb kérdéskörének az energiahatékonyság erősítését célozta meg. Ezen túlmenően Magyarországon mit lát ebben a kérdésben, hogy tudunk-e erre megfelelő módon rákapcsolódni, ennek megfelelő propagandát vinni, illetve gazdasági hátteret is biztosítani ennek?
Aztán a magyar elnökséggel kapcsolatosan mi itt elnökségi munkacsoport ülésen mondjuk ezt a Duna-stratégiát. Kérdésem lenne, hogy a Balti-stratégiával kapcsolatban a többi ország milyen álláspontot alakított ki, vagy hogyan fogadták ezt, mert ebből mérhető lesz az is, hogy a Duna-stratégiával kapcsolatban milyen állásfoglalás történhet velünk szemben.
Nekem mindig fontos kérdés az, hogy a horvát csatlakozás jelenleg hol áll, mi várható, és szintén az elnökséggel kapcsolatban kérdezném, hogy a keleti partnerségben tudunk-e valami vezető szerepet vinni, hogyan látja, az körülbelül hogyan fog azon időtájt alakulni?
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Nagyon professzionálisan fogalmazta meg a svéd elnökség kérdését, valamint a lisszaboni szerződés kérdéskörét és annak az elfogadási esélyeit. Ha valóban októberben lezárul a lisszaboni szerződés elfogadása Lengyelország, Csehország, Írország esetében, akkor a hatálybalépés sokkal gyorsabb ütemben fog végrehajtásra kerülni, hiszen ön is úgy fogalmazott, hogy november, és utána januártól teljes egészében hatályba lép.
A lisszaboni szerződés alapján egy teljesen más struktúrát kell kialakítani a biztosi helyek kérdése és egyéb más területen is. Tehát mennyire készültünk és készülünk fel arra, hiszen Barroso elnök elfogadásával felgyorsult a hátsó taktikai lépéseknek a sorozata, hogy ki, milyen biztosi helyet szeretne magának. Mi jelenleg ebben a kérdésben hogy állunk? Ezt a kérdést ugyan Mátyás is feltette, másrészt, ha a lisszaboni szerződés hatályba lép és más struktúrák alakulnak ki, akkor ebben nekünk mi az álláspontunk? Hiszen tudott az is, hogy a lisszaboni szerződéssel a biztosi helyek számát is le kívánják csökkenteni.
Tehát hol tartunk ezekben a kérdésekben.
A svéd elnökség alatt a horvát csatlakozás erősítésre került és fel fog erősödni. Bízunk abban, hogy a magyar elnökség ideje alatt tudjuk majd a horvát csatlakozást szentesíteni, de a másik kérdéskör Törökország kérdése. Volt itt a francia nagykövet úr és a francia felsőház egyik vezetője, és kételyek fogalmazódtak meg Törökországgal kapcsolatban. Egyre és sorra halljuk a híreket a török csatlakozással kapcsolatos ellenállás területén is, és vannak a nyitás oldaláról is, mert azért a franciáknak is bizonyos értelemben változott a véleményük. A svédeké is más volt annak idején, mint ahogy most, a svéd elnökség alatt próbálják a kérdéskört kezelni.
Tehát ezekre szeretnék én választ kapni, és a gazdaság területén pedig rengeteget beszéltünk a különböző alapok gazdaságélénkítési hatásainak az átcsoportosításáról. Mennyire tudjuk ezt mi Magyarországon egyáltalán megvalósítani, mert ahogy figyeljük a kifizetéseket, azért messze elmarad attól a törekvéstől, amelyet az Európai Unió is a maga részéről több konferencián, több intézményi, döntési hatáskörön keresztül úgy határozott meg, hogy a válság időszakában igenis élénkíteni és erősíteni kell a gazdasági források átcsoportosítását úgy, hogy valóban minden egyes tagország minél gyorsabban ki tudjon jönni a saját válságából, és a világ pénzügyi válságából is. Röviden ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdések? Győri Enikő képviselő asszony!
GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő: EP-képviselőként is, ha lehetne egy kérdés. Engem a pénzügyi megállapodás része érdekel, az agreed language-dzsel kapcsolatosan kérdezném, hogy azért úgy tudjuk, hogy a fő törésvonal nem is annyira a kontinensen belül van, mint a szigetország és a kontinens között az Unióban, bónuszok, tőkekövetelmények kérdésében. Szerintem nagyon örvendetes a mi szempontunkból is, hogy van egy agreed language.
Engem az érdekelne, hogy mennyire remélhetjük azt, hogy ez az inkább angolszász kontra kontinentális törésvonal most feljön majd Pittsburgh-ben vagy nem, tehát hogy a britek tulajdonképpen hogyan viszonyultak ehhez a megállapodáshoz, mennyire volt nehéz lenyomni a torkukon azt, amit eddig sikerült elérni? Mert úgy tudom, hogy ez a kettő: tehát tőkekövetelmények és bónuszok, ez volt a fő törésvonal.
Indul a hedge found szabályozás vitája az Európai Parlamentben. A britek rendkívül erősek, rendkívül szervezettek, azt kell mondanom, hogy pártokon átívelően viszik a témát. Mit remélhetünk Pittsburgh-ben? Köszönöm.
ELNÖK: Ha már felmerült ez az angolszász-kontinentális szembenállás, a hírek szerint az Egyesült Királyságban egyre nő azoknak a száma, akik szintén referendumra bocsátanának ilyen típusú vagy ilyen súlyú megállapodásokat, mint a lisszaboni szerződés. Érdekes helyzetben vagyunk, mert ha az Egyesült Királyságban referendum dönt erről, akkor az Európai Unió intézményi fejlődésének évtizedekre vége szakad. A másik oldalon azonban az Egyesült Királyságnak mindkét háza már ratifikálta a lisszaboni szerződést, tehát ilyen módon, ha valaki az országban sorra kerülő választások miatt belpolitikai haszonra kívánna szert tenni, akkor legfeljebb a kilépést tűzhetné célul, mint egy népszavazási célkitűzést, amit egyébként megnyerhetnének.
A kérdésem arra irányul, hogy ezt a Külügyminisztérium, illetőleg ön személyesen hogyan értékeli az Egyesült Királyságban az Európai Unióval kapcsolatban beindult belpolitikai folyamatokat, és ennek akár közép- vagy hosszabb távon milyen kimenetelét látja?
Újabb kérdés ez alatt bárkiben megfogalmazódott-e? (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor lezárjuk, és megadom a szót államtitkár úrnak a válaszokra.
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, sorjában haladnék a válaszokkal. Hogy a Strukturális és Kohéziós Alapok vonatkozásában milyen kifizetések történnek, hogy áll az átcsoportosítás, erről azt gondolom, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség munkatársai nagyon szívesen adnak tájékoztatást. Én most a svéd elnökségi program ismertetésére vállalkoztam.
Azt azért hadd mondjam mind Firtl, mind Ékes képviselő úrnak, hogy azért történt kézzelfogható akció az Unión belül vagy fellépés az Unión belül, túlmenően azon, hogy mi a magunk részéről hogyan csoportosítjuk át az egyébként nekünk allokált költségvetési forrásokat. Azt gondolom, hogy az a gyors reakció, amit tavaly ősszel a tagállamok Magyarország irányába mutattak, azt gondolom, hogy az az Unión belüli szolidaritásnak egy teljesen kézzelfogható formája. Gondolok itt a fizetésimérleg-segítségre.
De magából a közös költségvetés finanszírozásából is sikerült egy olyan csomagot összeraknunk, ami reményeink szerint kézzelfogható módon hozzá tud járulni ahhoz, hogy a közös költségvetés is segítse ezt a gazdasági élénkítést. Gondolok itt arra az 5 milliárdos csomagra, amit decemberben fogadtunk el, és amelynek a végrehajtása ütemesen megindult.
Ezen az 5 milliárdos csomagon belül, ennek a nagy része - mint arról már korábban beszéltünk - infrastruktúra-fejlesztésre fordítódik, alapvetően energia-, infrastruktúra-fejlesztésre, és ennek keretén belül Magyarország talán az a tagállam, amelynek a neve azon a táblázaton, ami bemutatja, hogy mely országok részesednek ebből a támogatásból, fordul elő legtöbbször. Ebben a projektben kap támogatást a magyar-horvát, a magyar-szlovák, a magyar-román gázvezeték-összeköttetés, illetőleg Bécs irányába villamosvezeték-összeköttetés. A gázszállítás irányának megváltoztatására szolgáló projektek körébe is beletartoznak azok az állomások, ahol szükségessé kell tenni a gázszállítás irányának a megváltoztatását, ezek is érintik Magyarországot. Korábban beszéltünk a Nabucco-projektről, amely szintén egy jelentős támogatást kap.
Tehát azt gondolom, hogy azért vannak kézzelfogható ügyek uniós szinten, és nézzék el nekem, hogy én most arról, hogy milyen átcsoportosításokat végzünk és milyenek a kifizetések, nem szólnék, de ahogy említettem, azt gondolom, hogy az NFÜ nagyon szívesen ezeket az adatokat rendelkezésre bocsátja.
Sorban haladva, hogy milyen biztosi pozíciót szeretnénk, milyen portfóliót, hogyan alakulnak azok a tárgyalások, amelyek Magyarország számára pozíciót biztosítanak majd az új Bizottságban. Ezt is Firtl képviselő úr és Ékes képviselő úr is kérdezte. Ezeket a tárgyalásokat a miniszterelnök személyesen folytatja, és alapvetően ezek négyszemközti beszélgetések a Bizottság elnökével. Úgyhogy én erről, ennek részleteiről nem tudok beszámolni, azt viszont meg tudom erősíteni, hogy ezek a beszélgetések folyamatosak. A múlt héten az Európai Tanács ülésén is láttam, hogy beszéltek egymással, és most New York-ban is találkoznak. Tehát van egy folyamatos egyeztetés a miniszterelnök és a Bizottság elnöke között arról a portfólióról, amit Magyarország az új Bizottságban megszerezni kíván.
A Duna-stratégia, Balti-stratégia, milyen ennek a tagállami fogadtatása. Azok a tagállamok, akik értik, hogy miről szól a Balti-stratégia, azok egy nagyon jelentős támogatást adtak ennek a stratégiának. Ezek közé tartozik Magyarország is. Van néhány tagállam, aki egy kicsit attól fél, hogy ezzel megelőlegezünk egy olyan vitát, hogy esetleg létrejöjjenek makrorégiók, és vannak olyan természetes makrorégiók, mint a Balti-tengeri régió vagy mondjuk a Duna medencéje, és vannak olyan területei az Uniónak, mondjuk egy nagy mediterrán félsziget, ami önmagában két országot jelent, és nehéz azt mondani, hogy az önmagában egy makrorégió, akik esetleg egy ilyenfajta szerveződésből kimaradhatnak, egy ilyenfajta új regionális megközelítésből kimaradhatnak. Ők óvatosabbak és némi fenntartással kezelik azért ezt az ügyet, de mind a Balti-stratégiát, mind a Duna-stratégiát különösebb vita nélkül sikerült elfogadtatni a júniusi tanácsi konklúziókban, hogy a Bizottság kapjon felkérést arra, hogy ezeket a stratégiákat kidolgozza.
Tehát azért azt kell mondanom, hogy a tagállamok általános támogatottsága magas ezekben az ügyekben. Azzal persze, hogy van néhány fontos pont, amire figyelemmel kell lennünk majd a Duna-stratégia kialakításakor is, de a Balti-stratégiánál már most látható: ne hozzon létre új intézményrendszert, ne követeljen külön költségvetési fejezetet magának.
Ha ezek a feltételek megvannak - márpedig a Balti-stratégia esetében megvannak, és a Duna-stratégia esetében is meglesznek -, akkor ezek az együttműködések könnyebben elfogadhatóak.
A horvát csatlakozási tárgyalások. Nagy örömünkre szolgált az, hogy létrejött az a megállapodás a horvát és a szlovén kormányfő között, ami lehetővé tette az elmozdulást arról a szerencsétlen holtpontról, ami hosszú ideje fennállt.
A következőkben az a menetrend látható, hogy az ír népszavazás napján kormányközi konferenciát tartunk Horvátországgal, ahol számos csatlakozási fejezetet fogunk tudni lezárni, illetve megnyitni. Amivel tulajdonképpen lesz egy mennyiségi áttörés a csatlakozási tárgyalásokon. Néhány fejezetben természetesen: bel- és igazságügy, alapvető szabadságjogok, költségvetés, mezőgazdasági politika, versenypolitika, intézményi kérdések, van néhány olyan kérdés, ami persze a tárgyalások legutolsó szakaszában kerül majd csak megvitatásra és lezárásra. Azt gondolom, hogy azzal, hogy október 2-án valóban egy érdemi áttörést sikerül majd elérni a tárgyalásokban, valamennyit vissza tudunk hozni az elvesztett időből, de azért az elveszett időnek van egy sajátossága, hogy azért az elmúlt. Tehát itt azzal számolni, hogy Horvátország mikor lesz tagja az Uniónak, ma elég kockázatos dátumot mondani. Azt gondolom, hogy a magyar elnökség idejére inkább egy ratifikációs, mint a teljes tagságnak a pontos dátuma fog esni.
A keleti partnerség vonatkozásában: itt van egy aktív magyar szerepvállalás, és egy szoros együttműködés Lengyelországgal. A keleti partnerség májusi csúcstalálkozóján bejelentettük, hogy a következő csúcstalálkozót 2011 első felében Magyarországon, a magyar elnökség alatt kívánjuk megrendezni. Ez egy 27 plusz a 6 partnerország, plusz az uniós intézmények legfelsőbb szintű találkozóját fogja jelenteni. A májusban elhatározott együttműködési platformok vonatkozásában is Magyarország konkrét álláspontokkal és egy határozott szerepvállalással készül.
Ékes képviselő úr nemcsak a biztosi pozíciót kérdeztem, hanem általában, ha jól értem az új struktúrát.
Itt talán a legérzékenyebb kérdésekre utaltam, hogy mit fogunk támogatni abban a kérdésben, hogy az Európai Tanács elnökének és a magyar miniszterelnöknek mi legyen majd a feladata az elnökség során, pontosabban a mindenkori soros miniszterelnöknek milyen feladata és hatásköre legyen, hogyan nézzen ki az általános és külkapcsolati ügyek kérdése.
Ezekben az új struktúráknak a kialakításában - ahogy mondtam - egy informális egyeztetés zajlik, informális COREPER-ülések zajlanak. Eddig minden ülésen el tudtuk mondani ezeket az álláspontjainkat, és azt gondolom, hogy a vita iránya azt mutatja, hogy számunkra nem feltétlenül fog kedvezőtlenül alakulni az a megállapodás, ami majd az intézményrendszer működésének alapját fogja képezni.
Törökország ügye. Képviselő úr azt mondta, hogy mintha a svéd elnökség most egy kicsit másképp állna az ügyhöz. Azt gondolom, hogy a svédek ugyanazt gondolják Törökország csatlakozásáról, mint korábban, de most elnöki pozícióból nyilván egy semlegesebb magatartást mutatnak. Nyilván figyelemmel kell lennünk valamennyi tagállam érdekére, illetőleg álláspontjára.
Én itt Franciaország esetében azért túl nagy elmozdulást nem látok. Azt gondolom, hogy a francia politikai elit, élén a francia köztársasági elnökkel, továbbra is úgy gondolja, hogy azzal, hogy azt mondtuk, hogy a csatlakozási tárgyalások nyílt végűek, ő ebbe beleérti azt, hogy esetleg egy más együttműködési forma és nem egy tagság fogja majd jelenteni ezeknek a tárgyalásoknak a végét.
A tagállamok ebben a kérdésben megosztottak. Mi azt gondoljuk, hogy azért kezdtünk csatlakozási tárgyalásokat, hogy azok minden feltétel teljesülése esetén a tagsághoz vezessenek, legyen ez az út bármilyen hosszú is.
Franciaország esetében is, és nyilván Németországban is látható ez a hozzáállás. Másként értékelik ezt a török csatlakozási folyamatot.
Győri Enikő képviselő asszony kérdezte a kontinentális európai törésvonalat. Valóban a nyár végén, ősz elején érzékelhető volt, hogy két kérdésben: a gazdaságpolitikai megközelítésben, nevezetesen meddig és milyen módon használjunk esetleg fiskális expanziót a válságkezelésre, és ebből mikor térjünk vissza a normális költségvetési üzemmódra, vagyis mikortól léptessük életbe a stratégiákat.
Ebben volt, és talán van is egy kicsit más megközelítés az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság részéről, mint a többi tagállam részéről, és a vezetői bónuszok esetében is egy határozottabb kontinentális fellépést láttunk, míg egy megengedő atlanti hozzáállást.
Azt kell mondanom, hogy azzal, hogy a tanácsülést megelőzően Gordon Brown, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy közösen tettek hitet az agreed language-ben foglaltak iránt, azért ez azt mutatja, hogy az Egyesült Királyság képes fegyelmezetten viselkedni ebben a közegben.
Egy kicsit árnyalja a képet, hogy Gordon Brown a közös levél mellett írt egy saját levelet is az Európai Tanács tagjainak, és ettől egy kicsit össze is rezzent talán néhány tagállam, de ha megnézzük azt a külön levelet, amit Gordon Brown külön írt, az nem ezeket a kérdéseket feszegeti, hanem az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a legszegényebb országok megsegítése érdekében írt egy külön levelet.
Tehát azt kell mondanom, hogy összességében az Egyesült Királyság ebben a kérdésben most az a benyomásom, hogy fegyelmezetten viselkedik, és fegyelmezetten fog viselkedni a tanácsülésen is a brit miniszterelnök, elfogadta ezt a szöveget, amit az elnökség előterjesztett. Nem vetett fel filozófiailag más megközelítést. Aztán persze meglátjuk, hogy magán a csúcstalálkozón pontosan mik fognak elhangzani.
Azt gondolom azért, hogy van annak jelentősége, ha az uniós tagállamok egy uniós mandátummal, egy irányba tudnak húzni ebben a vitában. Tehát én itt valamivel optimistább vagyok, mint a nyár végén, amire alapot ad a múlt csütörtöki egyesült királyságbeli fellépés az informális csúcson.
Ha már az Egyesült Királyságnál vagyunk, elnök úr is kérdezte, fel is tett kérdést az Egyesült Királyság vonatkozásában. Azt gondolom, hogy ha októberben ez a ratifikációs folyamat a négy tagállamban lezárul, akkor a döntés a mostani kormány kezében van alapvetően, és akkor nem kell számolnunk az Egyesült Királyságban referendummal.
Ha ez a ratifikációs folyamat elhúzódik valamilyen oknál fogva, és belenyúlik a jövő tavaszba, viszonylag közel kerül a brit választásokhoz, akkor nehéz megmondani, hogy pontosan mi fog történni, nem is vállalkozom rá, hogy megbecsüljem, hogy ennek milyen kimenetele lehet. De azért én bizakodó vagyok, egyrészt bízom abban, hogy sikerül októberben lezárnunk a ratifikációs folyamatot, másrészt pedig, ha át is csúszik a jövő év elejére, én azért azzal számolok, hogy annak van egy jó valószínűsége, hogy el tudjuk kerülni az Egyesült Királyságban egy referendum kiírását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem, hogy valakiben maradt-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Nagyon köszönjük, nagyon tartalmas és nagyon hasznos volt ez a beszámoló és az eszmecsere. Nagyon sok sikert kívánunk!
Ezt a napirendi pontot berekesztem.
Áttérünk a harmadik napirendi pontunkra, ha van előterjesztő. Tisztelettel köszöntöm a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettesét, Banai Péter Benő urat, illetőleg Szarka Péterné igazgatóhelyettest az Állami Számvevőszéktől. (Általános zaj.)
Tisztelettel kérem azokat a képviselőket, akik nem kívánnak részt venni a bizottság munkájában, hogy beszélgetéseiket a termen kívül folytassák.
Áttérünk a 3. számú napirendi pontunkra: a 2008. évi zárszámadási törvényre, hivatalos nevén a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatra. Megadom a szót a Pénzügyminisztérium képviselőjének.
Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
BANAI PÉTER BENŐ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy a 2008-as évet egyrészről a pénzügyi válság - ami aztán átment reálgazdasági válságba - egyértelmű megjelenésének, illetőleg kiteljesítésének kezdő évenként jellemezhetjük. Az uniós költségvetési kapcsolatok tekintetében pedig az új programok indulásának második éve, amely évtől azt vártuk, hogy felfut az uniós támogatások felhasználása, másrészt pedig még a 2004-2006-os programok záróéve. Itt szintén jelentős kifizetéseket vártunk.
Ezt a két motívumot tekintve, néhány szót szeretnék szólni a 2008. évi gazdasági fejlődés fő paramétereiről, illetőleg majd részletesebben a költségvetési kapcsolatokról.
Ami a makrogazdasági feltételezéseket illeti: 2008-ban eredetileg azzal számolt a kormány, hogy a GDP növekedése 2,8 százalékos lesz. Ehelyett az előzetes tény azt mutatja, hogy 0,6 százalékos növekedés volt, egyértelműen a gazdasági válság eredményeként. Egyébként a 0,6 százalékos növekedés jellemzően a mezőgazdaság pozitív teljesítményének köszönhető.
Ehhez kapcsolódóan hadd mondjak két adatot az export és az import változásáról, ami azt hiszem, önmagában magyarázza a tervezettől elmaradó gazdasági növekedést. Az export tekintetében egy 12 százalékos bővüléssel számolt a törvényjavaslat. Ehhez képest 4,6 százalékos volt az exportbővülés, az import tekintetében 10 százalékos bővülés helyett 4 százalékos volt a bővülés.
Még egy számot mondanék a főbb makroparaméterek közül: az infláció tekintetében 4,5 százalék volt a feltételezés, a tényadat 6,1 százalékos éves inflációt mutatott, azonban az éven belüli lefutás nagyon sajátos volt. Év végén egy nagyon erős, szintén a gazdasági válság eredményeként egy nagyon erős, mondhatom, hogy dezinflációs folyamat volt tetten érhető, sok esetben az árak a májusi szintre estek vissza.
Ha ezeket a számokat nézzük, és itt főleg a gazdasági növekedésre gondolok, akkor az ember automatikusan azt gondolná, hogy az államháztartás hiánya is nagyobb lett a tervezettnél, hiszen kisebb növekedés kisebb adóbevételeket eredményez. Ez nem így volt.
Az államháztartás pénzforgalmi hiánya az eredeti tervek szerint 4,5 százalék lett volna, ezzel szemben a tényadat 3,4 százalékos hiányértéket mutat. Vagyis jelentősen, jóval nagyobb mértékben javult az államháztartás egyenlege, mint az tervezett volt.
E tekintetben ki kell emelnem az Unió módszertana, az ESA'95 szerinti számokat is. Itt a terv 4 százalékos kormányzati szektorhiányt tartalmazott, a tényadat még nem ismert, októberben fogja közzétenni a KSH, illetőleg az Eurostat. Nyilván a 4 százalékos kormányzati szektorterv-hiánynál egy pozitívabb, egy jobb hiányszámot várhatunk.
Hogyha már azt gondolom, hogy az Európai ügyek bizottsága számára is fontos, a maastrichti követelmények szempontjából fontos egyik mutatót, az államháztartási, illetve a kormányzati szektor hiányát említem, meg kell említsük az államadósság alakulását is. Tavaly októberben, szintén a pénzügyi válság részeként, illetőleg annak a kezelésére az IMF-fel, illetőleg a Világbanknak az Európai Bizottsággal köttetett megállapodása értelmében 1824,8 milliárd forint összegű hitellehívásra került sor. Amit ebből hangsúlyozni szeretnék, hogy ennek a túlnyomó többsége nem került felhasználásra, az MNB-nél devizabetétként 1483,6 milliárd forint került elhelyezésre. Tehát a lehívott több mint 1800 milliárdból közel 1500 milliárd az MNB-nél a tartalékokat növelte.
Az államadósság mutatója a központi költségvetés szintjén 68 százalékot tett ki, az előzetes adat a kormányzati szektor szintjén 73 százalékot. Ez volt az a makrogazdasági környezet, amely az uniós kapcsolatot is befolyásolta, illetőleg majd láthatjuk, hogy az uniós költségvetési kapcsolatok mennyiben, hogyan járultak hozzá akár a hiány növekedéséhez, akár a hiány csökkentéséhez.
Ha tehát megnézzük a 2008-as uniós számokat, akkor egyrészt a költségvetésben megjelenő uniós támogatásoknál azt látjuk összességében, hogy a tervezetthez képest elmaradt a teljesülés. A költségvetésen kívüli támogatásoknál nagyobb volt az uniós források felhasználása, mint a tervezett, és a befizetés is némileg meghaladta az előzetesen számított összeget.
A költségvetésben megjelenő tételek közül néhány szót szólnék az egyes programokról. A Nemzeti Fejlesztési Terv 2004-2006 közötti uniós forrásokra készült fejlesztési programnál egy jelentős túlteljesítés látható. Az eredetileg tervezett kiadások 117 százalékra teljesültek, ez összességében 117 milliárd forint kiadást jelent. Az EU-források túlteljesülése még nagyobb. Itt egy csomó esetben hazai forrásból megelőlegezett tételek megtérülését látjuk. Ezért fordulhatott elő az, hogy magát az EU-forrást tartalmazó előirányzatot, tehát maga az EU-forrás tekintetében a teljesülés 162 százaléka volt a terv.
A Kohéziós Alap projekteknél, mint amilyenből például a budapesti szennyvíztisztító épül, már kevésbé kedvező a kép. Itt elmaradás volt. Az eredetileg tervezett kiadásoknak a 64 százaléka teljesült. Itt meg kell említsem, hogy a források felhasználása eltér a Nemzeti Fejlesztési Tervtől. Visszatérve talán két mondattal még az NFT-re: eredetileg úgy gondoltuk, hogy 2008-ban záródik az NFT-programok felhasználása, és egy összesített képet kaphatunk arról, hogy a teljes uniós forrásnak hány százalékát használtuk fel. Ilyet nem mondhatunk, hiszen épp a válságra való tekintettel a források felhasználásának időpontja kitolódott 2009-re.
Annyit mégis mondanék az NFT kapcsán, hogy szerződésekkel a teljes keretösszeg 109 százaléka került lefedésre, tehát túl lett szerződve az uniós keretösszeg. Ez biztosítja azt, hogy talán a SAPARD-programhoz hasonlóan itt is száz százalékos forrásfelhasználás lesz.
A Kohéziós Alapnál tehát még ilyen magas számokról nem tudunk beszámolni, a projektek megvalósulása 2010-11-ig elhúzódik. Kiviteli szerződésekkel a közlekedési projektek 82 százaléka van lefedve, környezetvédelmi területen 75 százalék.
A költségvetésben megjelenő tételeknél, az Új Magyarország Fejlesztési Tervnél bizony, egy jelentős alulteljesítést láthatunk. Ha itt a kiadási adatokat nézzük, akkor az eredetileg tervezett kiadásoknak a 32 százaléka teljesült. Ez bizony, egy alacsony adat, ugyanakkor két dolgot tennék e mellé az alacsonyabb szám mellé.
Az egyik, hogy olyan projektek is az Új Magyarország Fejlesztési Terv megvalósításával kerültek bevonásra, amelyeknek a kiadása nem a XIX-es költségvetési fejezet előirányzataiból teljesült, itt a 4-es metrót emelném ki. Egy olyan projektről van szó, amely eredetileg hazai finanszírozással került megvalósításra, került elindításra, később került sor uniós forrás bevonására, a fővárossal a támogatási szerződés 2008 év végén került megkötésre. Mindaddig a kiadások nem az Új Magyarország Fejlesztési Terv előirányzataiban jelentkeznek, hanem az államháztartási törvény, illetve a vonatkozó szabályokkal összhangban az úgynevezett IX-es fejezet kiadásait terhelték.
A másik dolog, amit az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán kiemelnék, az az, hogy 2007-ben, és ahogy látjuk, most 2008-ban is jóval kisebb teljesülést láthatunk a tervezetthez képest. Azonban ha nemcsak a saját magunk számaihoz hasonlítjuk a teljesülési adatokat, hanem megnézzük nemzetközi összehasonlításban, hogy a többi tagállam hogyan áll a kifizetésekkel, akkor az Európai Bizottság számaiból azt látjuk, hogy a 27 tagállam közül magasabb átutalás csak Írországnál volt a 2007-2013-as forrásoknál. Jellemzően minden tagállam részére csak az előlegek kerültek kifizetésre, úgynevezett időközi kifizetés, tehát számlaalapú kifizetés, teljesítés utáni kifizetés elvétve volt. Magyarország az egyik azon országok közül, ahol ilyen kifizetésre sor került.
Még egy adatot mondanék az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán, ami árnyalja a képet. A 27 tagállam tekintetében összesen a strukturális jellegű támogatások 433 operatív program keretében kerülnek felhasználásra. Ebből a 433 programból 15 operatív program Magyarországhoz kapcsolódik, az Új Magyarország Fejlesztési Terv 15 programja. Uniós szinten a 433 programból a közbenső, tehát számlaalapú kifizetéseket lehetővé tevő rendszerleírások, intézményrendszer-leírások 281 operatív program tekintetében kerültek benyújtásra, tehát a 433 programhoz kapcsolódik a 281 program, amit benyújtottak a tagállamok. Magyarország tekintetében a 15 operatív programból mind a 15 operatív program rendszerleírása benyújtásra került, ami még lényegesebb: ebből 14-et 2008 végéig el is fogadott az Európai Bizottság.
Említettem, hogy 281 program került uniós szinten benyújtásra. Ebből a 281-ből csak 88-at fogadott el 2008 végéig az Európai Bizottság. És ha a közbenső kifizetéseket említem, tehát a számlaalapú kifizetéseket, akkor azt látjuk, hogy 2008-ban az Európai Bizottság a 27 tagállam közül azt hiszem, 4-ben teljesített ilyen jellegű kifizetést, ebből a 4 országból az egyik volt Magyarország.
Ezzel együtt természetesen azt gondolom, hogy a kifizetések sajnos, alacsonyabbak, mint a terv, úgyhogy ilyen szempontból a következő évek egyik feladata, hogy javítsuk a kifizetési számokat, de azt gondolom, hogy ezek az önmagában negatív számok a 27 tagállammal összehasonlítva már másképp festenek.
A költségvetésben megjelenő támogatások közül a vidékfejlesztési és halászati támogatások közül a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervnél szintén némileg meghaladta az eredetileg tervezettet a kiadások összege, 106 százalékos volt a teljesülés. Ez a program szintén a 2004-2006-os időszak kiadásaihoz kapcsolódik.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnál, ami a 2007-2013-as vidékfejlesztési források felhasználásáról szól, viszont megint némi elmaradást láthatunk. Nem olyan mértékű, mint az Új Magyarország Fejlesztési Tervnél, itt a tervezett kiadások 70 százaléka teljesült.
Van egy kisebb program, a halászati program, aminél sajnos, nem került sor kifizetésre, de ennek az oka az, hogy az Európai Bizottság 2008 folyamán fogadta el az operatív programot. Megjegyzem: itt is a többi tagállamban szintén 2008 folyamán került sor a programok jóváhagyására.
Az átmeneti támogatás programjainál, ami még a 2007 előtti időszak forrásainak intézményei fejlesztése célú programját takarja, jelentősen nagyobb volt a felhasználás, mint a tervezett. A kiadások 390 százalékot értek el. Ugyanakkor itt csak néhány milliárd forintról van szó, tehát abszolút összegben a túlteljesítés nem annyira jelentős.
Még egy tételt említenék a költségvetésben megjelenő források közül: van egy úgynevezett uniós támogatások utólagos megtérülése sor. Itt azon projektek bevételeit jelenítjük meg, amelyek eredetileg hazai forrásból finanszírozottak, például a 4-es metró, amit először hazai forrásból, a IX-es költségvetési fejezetből fizetett a kormányzat, az erre jutó uniós bevétel pedig a 42-es központi költségvetés fő bevételei között jelenik meg. Itt az eredetileg tervezett 32 milliárd forint helyett 51 milliárd forintot meghaladó volt a teljesülés, épp azért, mert a 4-es metró kiadásait tehát először tisztán hazai forrásból finanszíroztuk, később számoltunk erre uniós bevételt.
Így összességében azt látjuk, hogy a költségvetésben megjelenő tételek tekintetében mintegy 380 milliárd forintnyi uniós forrást használtunk fel.
A költségvetésen kívüli tételeknél az agrárpiaci támogatások, amelyek intervenciós célokat szolgálnak egyrészről, másrészről exporttámogatások jelennek meg itt, harmadrészt pedig úgynevezett belpiaci intézkedések, a tervezett 31,5 milliárd forinttal szemben a tényleges felhasználás 47,6 milliárd forintot jelent. Itt meg kell jegyezni azért, hogy a tervezés igen nehéz, viszont a természeti viszonyok erősen befolyásolják, hogy ténylegesen mennyi forrást használunk fel.
A közvetlen termelői támogatásoknál, a földalapú kifizetéseknél a tervezett közel 159 milliárd forinttal szemben a teljesülés 156 milliárd forintot mutat. Itt az árfolyamváltozások okozzák ezt a dolgot, hangsúlyoznom kell, hogy a száz százalék keretösszeg kifizetésre került.
A költségvetésen kívüli tételeknél tehát azt látjuk, hogy mintegy 204 milliárd forint kifizetésre került sor, így ha egy darab számlával akarjuk jellemezni a 2008. évet uniós támogatások felhasználása szempontjából, akkor közel 584 milliárd forintnyi uniós forrás került kifizetésre. Hangsúlyozom: kifizetésre, tehát a kedvezményezettek részére ennyi pénz jutott el.
Ezzel az 584 milliárd forinttal szemben kvázi szembeállítva jelentkezik a befizetésünk, ami 210,6 milliárd forintot tett ki. Itt az eredetileg tervezett összeg 205,3 milliárd forint volt, tehát körülbelül 5 milliárd forinttal nagyobb volt a teljesülés a tervezetthez képest. Ez döntően két okra vezethető vissza: egyrészt a befizetéseket az előző év december utolsó munkanapjának európai központi bank szerinti forint/euró középárfolyamán kell teljesíteni. Ez az árfolyam közel 6 forinttal volt magasabb, mint a költségvetési tervezéskor feltételezett, ez okozott néhány milliárd forint többletbefizetést, illetőleg év közben mindig az úgynevezett GNI-alap, ami után a befizetéseket teljesítjük, felülvizsgálatra kerültek, és itt némileg többletbefizetést eredményezett szintén. Persze, voltak olyan tételek is, amelyek a befizetéseiket csökkentették.
Lényegében tehát azt láthatjuk, hogy a 205,3 milliárd forinttal szemben minden változás felsorolása mellett 210,6 milliárd forint befizetés teljesült.
Végezetül egy dolgot szoktam még elmondani, illetőleg a tisztelt bizottság érdeklődésére a korábbi években még számot tartott, ez a nettó pozíció. Az a szám, amelyik azt mutatja, hogy egy adott tagállam részére mennyi forrást utalt át az Európai Bizottság és mennyi befizetést teljesített a tagállam, illetőleg ez a két puszta szám még egy matematikai módszerrel korrigálásra kerül. Tegnap néztük, ellenőriztük az Európai Bizottság honlapját, illetve érdeklődtünk közvetlenül Brüsszelben. Erről a számról most még nem tudok beszámolni, de azt gondolom, ha látjuk azt, hogy 2008-ban közel 600 milliárd forintnyi forrást használtunk fel, tudjuk azt, hogy ezen kívül az Európai Bizottság százmilliárdos nagyságrendben teljesített előleg-átutalást, akkor biztosak lehetünk abban, hogy igen masszív kedvezményezetti pozíciót mutat a 2008-as év, ami azt gondolom, hogy természetes is, egy olyan ország számára, amely országnak jelentős uniós források állnak a rendelkezésére.
Összefoglalóan ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Megkérném Szarka Péterné igazgatóhelyettest az Állami Számvevőszéktől, hogy mondja el az Állami Számvevőszék álláspontját.
Szarka Péterné igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
SZARKA PÉTERNÉ igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék): Az Állami Számvevőszék a jogszabályi előírásoknak megfelelően elkészítette a 2008. évi költségvetés felhasználásáról, a zárszámadásról a véleményét. Szabályszerűségi és megbízhatósági szempontból ellenőriztük financial audit módszerével a költségvetést és 92 százalékos lefedettségű vizsgálatot hajtottunk végre. Ez a magas százalék jogalapot szolgáltat nekünk arra, hogy nagy bizonyossággal állíthassuk mindazokat, amelyeket megállapítottunk.
A költségvetést globálisan pénzforgalmi szempontból megbízhatónak találtuk, 64 javaslatot tettünk, tehát az egyes minisztériumoknak, a kormánynak, ezek az összefoglaló részben olvashatók.
Úgy gondolom, hogy az önök szempontjából az európai uniós források kiemelése az, ami fontos. Maga az európai uniós források felhasználása a költségvetésben, ez az első alkalom, hogy egyetlenegy fejezetben került megtervezésre, és itt is számoltak el vele. Ez az átláthatóságot a korábbi évekhez képest nagymértékben segítette, és az ellenőrzést is könnyítette. Hozzá kell tenni, hogy az agrártámogatások, amelyek az AVOP kivételével költségvetésen kívüli források, az természetesen az FVM-fejezetben jelent meg, és a 2008. évben már a Szolidaritási Alapból finanszírozott európai uniós források is megjelentek a költségvetésben. Ezt az IRM-fejezet kezeli és ők bonyolítják ennek a lehívását és elosztását.
A mi feladatunk gyakorlatilag az uniós fejlesztések fejezet és az IRM fejezet ellenőrzésére terjedt ki. Mindegyik beszámolót készítő a források felhasználásáról, operatív programonként az uniós támogatásokról, illetve az IRM egy beszámolót készít. Ezeket a beszámolókat minősítettük. Ez összesen 23 beszámoló volt. A Szolidaritási Alap beszámolóját teljes mértékben elfogadtuk, ott semmilyen korlátozást nem alkalmaztunk. Az NFÜ által kezelt uniós támogatások esetében a 22 beszámoló közül egy beszámolóra adtunk teljesen tiszta véleményt, egy korlátozó véleményt adtunk ki, és két elutasító véleményt, a többi beszámolót elfogadtuk figyelemfelhívással.
Három olyan általánosítható probléma emelhető ki, ami gyakorlatilag valamilyen korlátozást tartalmazó beszámoló esetében érvényes. Az egyik ilyen, hogy a lebonyolítási számlára történő kifizetések előtti utalványozás az ÚMFT esetében minden esetben az ámr előírásaival ellentétes volt az időszak végén.
Meg kell említeni azt, hogy a beszámolóknak a leltári alátámasztottságával az operatív programok jó részénél probléma volt, a kedvezményezettekkel való tartozásállomány, követelésállomány egyeztetése nem mindenhol történt meg, úgyhogy több operatív program esetében emiatt figyelemfelhívást, illetve egy esetben az AVOP esetében korlátozást kellett emiatt adnunk.
Évek óta probléma, ezt már a tavalyi zárszámadás ellenőrzésekor is megállapítottuk, hogy az évenkénti kötelezettségvállalás mértéke nem mutatható ki. Ez 2008-ban is fennállt.
Az egyes operatív programok esetében különböző figyelemfelhívásokat tettünk kisebb-nagyobb szabálytalanságok miatt, például a GVOP esetében közbeszerzés lebonyolításával kapcsolatban, a TIOP esetében nem ellenőrizték minden esetben, hogy a megfelelő forrás rendelkezésre áll-e, szabálytalan kifizetések történtek, illetve ezeket véletlenségből a mérlegbe is beállítottuk, miután felfedezték a ROP esetében.
Azt meg kell hogy említsük, hogy a szabályozás és a belső szabályzatrendszer az előző évekhez képest javult, de még mindig vannak olyan hiányosságok, amelyeket feltártunk és ki kell javítani, bizonyos szabályzatok még mindig hiányoznak az NFÜ-nél. Ezek természetesen nehezítik a munkát és az átláthatóságot nagymértékben korlátozzák.
A belső kontrollmechanizmusok működésében némi javulást tapasztaltunk, bár meg kell említeni azt, hogy az NFÜ belső ellenőrzését még mindig nagyon alacsony létszámúnak találjuk. Egyébként felkészültek és megfelelő szabályozással és megfelelő dokumentációval rendelkeznek, de a létszámuk nagyon alacsony, úgyhogy erre vonatkozóan tettünk is ajánlást.
A közreműködő szervezetek és az irányító hatóságok közötti kapcsolattal kapcsolatban tettünk több megállapítást, úgy ítéljük meg, hogy a közreműködő szervezetek ellenőrzöttsége az irányító hatóságok által még nem megfelelő szintű, ezt nagymértékben erősíteni kell, és ez a belső kontrollmechanizmus egyik gyengesége.
Két elutasító véleményt kellett kiadnunk. Az egyik a Közép-magyarországi Operatív Program esetében amiatt történt, mert a lényegességi küszöböt meghaladó, tehát 2 százalékot meghaladó hibát találtunk. Olyan kifizetést könyveltek el kifizetésként, ami gyakorlatilag nem történt meg, tehát nem érkezett meg a pénz a kedvezményezetthez, és gyakorlatilag ez egy figyelmetlenségből ered. De miután az összeg elég nagy összeg volt, így kénytelenek voltunk a beszámolót elutasítani.
A másik esetben a KÖZOP esetében adtunk ki elutasító véleményt. Itt a PM által említett 4-es metró és arról a típusú elszámolásról van szó, amikor egy korábbi évben valamilyen más fejezetből, a magyar költségvetésből történtek a pénzfelhasználások és később ezt uniós felhasználássá alakították át. Ennek az elszámolás-technikájában ítéljük meg úgy, hogy olyan hiba történt, aminek alapján az éves beszámolóból a továbbiakban felhasználható pénzösszeg mértéke nem állapítható meg egyértelműen. Ezt a beszámolót ezért utasítottuk el.
És volt még egy: ahogy említettem, az AVOP esetében korlátozó véleményt adtunk ki. Itt olyan mértékű analitikai hiányosságokat találtunk a leltározás kapcsán, hogy korlátozó véleményt tudtunk csak kiadni. A különböző osztályok és területek nyilvántartásaiban olyan különböző összegek voltak, olyan mértékű volt az eltérés, hogy ez ezt indokolta, illetve peres eljárás alatt lévő követelések is szerepeltek a beszámolóban.
Összességében azt azért el kell mondani, hogy az intézményrendszer most már felállt. Megítélésünk szerint elég jól működik, szabályozásbeli problémák vannak. Sajnos, vannak olyan visszatérő szabályozási gondok is, ami most már évről évre jelentkezik. Az éves felhasználási szabály most már évről évre késve jelenik meg, és az intézményrendszer tulajdonképpen az előző évi szabályozás alapján dolgozik, esetenként negyedévet is, vagy még annál többet. Ezt nyilván minél előbb meg kell hogy változtassuk, mármint közösen, merthogy ez segítené a munkát, és növelné az átláthatóságot.
Maguk az elszámolások és a dokumentáltság nagyon sokat javult, bár hozzátesszük, hogy különböző elhelyezési problémák miatt elég sokat költözött a hivatal is és a közreműködő szervezetek is, és ilyenkor sajnos, azért előfordul, hogy dokumentációk tűnnek el. Mi is találkoztunk ilyennel. Ez nyilván egy európai uniós ellenőrzés esetében katasztrofális, tehát ezeket sürgősen meg kell keresniük és pótolni kell. De alapjában véve tapasztalható az elszámolások területén javulás.
Azt említette a Pénzügyminisztérium képviselője is, hogy a költségvetési előirányzatokhoz képest az előirányzat-felhasználás elmarad. Sajnos, ez elég nagy százalék. Ezt bizonyára látták: 45 százalék, és ezek nyilván különböző okokra vezethetők vissza. Ezt szintén említette a PM képviselője, hogy vannak ilyen okok, a leggyakoribbakat itt kiírtam magamnak: a kivitelezések csúszása jellemezte ezeket a beruházásokat, a tervezetthez képest később folyósítottak kifizetéseket, vagy a programok meghirdetésének az elhúzódása.
Úgy gondolom, hogy ezeken kellene minél előbb javítani és a pénzügyi átláthatóságot ezekkel a számviteli és pénzügytechnikai dolgokkal még tisztábbá kellene tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Formálisan megnyitom a vitát, de rögtön hadd tegyek fel egy kérdést a Számvevőszék képviselőjének. Az, hogy csúszik a kivitelezés, ezen én mindig meg vagyok döbbenve, mert ez nem fordul elő Magyarországon egyébként soha, de az helyes, hogy ezeket megemlítjük nyilvánvalóan.
Arra szeretnék rákérdezni, hogy ha olyan anomáliákat találnak, hogy egy peresített összeget rossz kolumnába könyvelnek, erre fel kell hívni az illetőnek a figyelmét, hogy ezt többet ne csinálja, és ezzel rendben van. Nem gondolom, hogy ezzel a bizottságnak kellene foglalkoznia, helyre kell ezeket hozni.
Amikor azt hallom, hogy figyelmetlenségből elszámolnak olyan összegeket, amelyek nem érkeznek meg a címzetthez, akkor feláll a hátamon a szőr. Mi történik? Az a pénz megvan? Ez nem derül ki.
Ne haragudjon, én nem vagyok könyvelő, lehet, hogy mások igen, de ha ilyet hallok, akkor tényleg, megáll bennem a vérkeringés, hogy amit itt elkönyveltek, de nem érkezett meg a pénz. Most mi történik ezekkel a dolgokkal? Ha most kaphatnánk erről tájékoztatást, hogy ha bűncselekmény történik... (Szarka Péterné: Nem történik.)... nem történik. De így értjük a szavait, amikor ilyeneket hallunk.
Ezekben ezért rendet kellene vágni, hogy melyek azok az anomáliák, amelyek egy ügyetlen könyvelésből, egy felkészületlen könyvelőnek vagy nem tudom kinek, egy munkatársnak a rossz döntéséből adódik, a felügyeletnek a hiányából, nem tudom, ezek fontosak, de ezeket meg kell különböztetni az igazi ügyektől, amelyek nyilván az igazi nagy anomáliákra vonatkoznak.
Tehát ha erre egy pár mondat erejéig kitérne, hogy azért itt lássunk tisztán, ez hasznos lenne.
SZARKA PÉTERNÉ igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék): Tehát olyan típusú hibát, ami pénzügyi visszaélésre vagy pénznek az eltűnésére utalna, ilyen típusú hibát nem tártunk fel. Azok a hibák, amelyek miatt az egyes beszámolókat valamilyen módon korlátoztuk vagy elutasítottuk, ezek vagy pénzügytechnikai vagy számviteli nyilvántartási hiányosságok. Tehát itt az említett, amire rákérdezett, hogy a 2 százalékot meghaladó pénzösszeg - ez 500 millió forint volt egyébként - nem érkezett meg a kedvezményezetthez, ez tulajdonképpen egy oda nem figyelés miatt bennragadt a kincstárnál, és természetesen az első adandó alkalommal ezt továbbutalták.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor nekem több kérdésem nincsen. Engem ez érdekelt. Nyilván ezek fontos dolgok, de mondjuk azért minden számviteli problémával szerintem nem kell terhelni a bizottságot, de ha a bizottság másképp gondolja, akkor meghallgatom önöket. Tessék parancsolni! Pelczné Gáll Ildikó!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr nagyvonalú, végül is ezt megteheti, nem tudom, hogy azok a vállalkozások, amelyek Magyarországon ilyen számviteli hibákat elkövetnek, mondjuk az éves beszámoló készítése során, azokkal szemben is ilyen nagyvonalúak-e az ellenőrző hatóságok, de ám legyen, nyilvánvalóan erre lehetősége van.
Az észrevételeimet sorba szeretném szedni. Először is úgy látom, hogy két eltérő tartalmú megközelítést, az előterjesztésnek két eltérő prezentálását hallottuk.
Főosztályvezető úr továbbra is egyfajta sikerpropagandaként éli meg a NFT-nek és az ÚMFT-nek a hasznosulását és megjelenését Magyarországon, amihez szíve-joga természetesen. Az Állami Számvevőszék igazgatóhelyettese tényszerűen felsorolta azokat a problémákat - nyilvánvalóan az eredményekről nem számolt be, hiszen a problémákat célszerű kezelni -, ami előttünk áll, ahogy ő fogalmazta, közösen változtassuk meg azokat a problémákat, amiről ő beszélt, és egyébként úgy gondolom, hogy ez a feladatunk is. Tehát itt az ideje az őszinte beszédnek.
A kommunikáció az más dolog, viszik, akiknek ez a feladatuk, azt hiszem, itt a bizottságnak az a feladata, hogy szakmailag próbálja ezeket a kérdéseket kezelni. Így először általánosságban szeretnék néhány dolgot elmondani.
Amikor közgazdászként összehasonlítást végzünk, akkor olyannal nem hasonlítunk össze, amihez nincs adatunk. Az EU-27 vonatkozásában én nem ismerem a tervadatokat, nem ismerem a tervsorokat, azzal nem kívánom és nem is akarom összehasonlítani az eredményeket, mert azt gondolom, hogy ez fals adatot eredményezhet.
Azzal viszont igen, amit mi terveztünk, illetve a kormány tervezett az adott körülmények között, hiszen jól értékelte azokat a körülményeket, amelyekhez képest majd mérni fog. Ezért maradjunk a mi tervünknél, maradjunk az azzal történő összemérésnél.
Ami általánosságban az előterjesztésből kitűnik, jó néhány feladatot, ha úgy tetszik, vizsgálatot célszerű meghatározni az adott körülmények között. Hogy mire gondolok? Ha tovább nézzük ennek a vizsgálatnak a hatását, akkor először is célszerű egy nagyon rövid időn belül egy vizsgálatot indítani a tekintetben, akár OP-k vonatkozásában, hogy nincs-e meg a forrásvesztés veszélye, illetve hol jelentkezik ez reálisan. Gondolok itt az időbeli csúszásokra, illetve arra gondolok, hogy netalán az EU-nak eszébe jut minket ellenőrizni, merthogy ez is be fog következni, aztán kiderül, hogy néhány dokumentum eltűnt, akkor valószínűleg nem lesznek olyan elnézőek, mint az Állami Számvevőszék, amikor ezt megállapította. Tehát ilyen nem történhet meg, ez nyilvánvaló dolog, de forrásvesztés lehet belőle.
A következő ebből adódik, mégpedig ha láttuk, hogy a terv nem teljesül, időarányosan elmaradások vannak, akkor miért gyorsultak meg a lekötések? Miért gyorsult meg az operatív programoknak - ha úgy tetszik - a feltételezhető elköltése? Látszik a rendszerhiba. Látszik a kifizetésekből adódó hiba. Látszik az alulteljesítés hibája. Ezek után halljuk a számokat, számokat nem fogok mondani, mert úgy látom, hogy azok pontatlanok, de azt látjuk, hogy lekötések elmentek, a támogatási szerződések arányaiban már nem egészen ott állnak, ahol a lekötések, a kifizetések pedig 45 százalékos elmaradásban vannak. Tehát valami probléma van, és közben nem jól kezeljük ezt a problémát.
A következő kérdés az önerő kérdése. Főosztályvezető-helyettes úr beszélt a válságról, meg arról, hogy itt alulteljesítés lehet. Nem érinti ez az önerőt? Rendelkezésre fog állni az önerő? Mi lesz az elmaradással? A következő évre át fog csúszni egyfajta teljesítésként vagy többletterhet fog majd igényelni önerőben? Nem tudom, erről nem hallottunk semmit.
A következő probléma az eseteknél a sikertelen tenderek problémája. Nem máshonnan értesülünk, hanem az újságból, hogy megint eredménytelen lett, közbeszerzési probléma van, vagy emlékezzünk a 4-es metrónak a 60 milliárdjára, ott is egy közbeszerzési vagy több közbeszerzési probléma miatt elveszítünk forrásokat. Történt ilyen vizsgálat, ami áttekintette a teljes rendszert?
Igazgatóhelyettes asszony említette, hogy már korábban is volt ilyen probléma a rendszerben, mondta ő, talán nem pontosan idézem a szavait. Nyilvánvaló, hogy minden állami számvevőszéki jelentés következménye egyfajta intézkedési terv elkészítése. Az intézkedési terv nem a fiókba készül, hanem annak pontjait vissza kell mérni, szükséges visszamérni. Ha önöknek volt ilyen megállapításuk, és nem történt meg a hibának az orvoslása, a kijavítása, akkor ilyenkor mi a rendszer? Ezt meddig lehetett ismételni? Egy végtelen ciklusban, akárhányszor előfordulva, mindig visszatérünk és nincs meg? Gondolok például az évenkénti kötelezettségvállalások kimutatására, ezt már hallottam többször, nyilvánvalóan rendszerprobléma, nyilvánvalóan halmozott adatok vannak, nyilvánvalóan kód kérdése, azóta kifizettünk az EMIR fejlesztésére nem tudom, hány milliót, nem tudom, ezek a problémák nem jöttek elő?
Az utolsó általános megjegyzésem az ellenőrzés problémája, amiről hallottam, az eljárási probléma szinte valamennyi esetben, ha úgy csoportosítani lehetne. Nyilvánvalóan a szabályozottságnak a problémája. Vagyis azt, amit ki szeretett volna a kormány küszöbölni még anno, az első NFT után, hogy az intézményrendszer átállítása és ezáltal egy szabályozottabb működés, egy gyorsabb működés, áttekinthetőbb, átláthatóbb működés és törvényi háttér biztosítása, az úgy tűnik, hogy valahol megbicsaklott. De nagyon, mert ha még a leltárral történő alátámasztások is hiányoznak, akkor itt valami tényleg gyors beavatkozást igénylő dologról van szó. Ilyenkor már nem célszerű azt mondani, hogy el szoktam mondani ezeket a dolgokat, mert akkor itt már valós probléma van.
A részletek nagyon röviden. Szerintem mindenféleképpen ez a 45 százalékos lemaradás egy alapvető probléma. Szerintem tervezési probléma is, megjegyzem. Tehát amikor ilyen hibahatár van, ez már nem hibahatár kérdése, lehet, hogy elcsúszott a kifizetés, a kivitelező hibája, stb. De szerintem ez tervezési probléma is, elsőként, ha lehet prioritásit is beállítani. Aztán beszélhetünk persze, hogy kivitelezői csúszások, mikor is? Főleg kiemelt projekteknél, nagy projekteknél vannak a problémák? Mennyi pénzt fordítottunk az előkészítésére több éven keresztül?
Tehát ennek a pénznek a hasznosulását, amikor szűkös a büdzsé, azért érdemes megvizsgálni, azt gondolom.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezzel egy időben, amikor már mindez történt a valóságban, mit is hallottunk még? Az ellenzék csak kárál, és nem igaz, amit mondunk. A kifizetések rendben vannak. Danuta Hübner elmondta, hogy az elsők között vagyunk mindenben. Persze, tudom, hogy minden relatív, hogy miben vagyunk elsők, de ha már látszott az a háttérben, hogy nem vagyunk mi elsők, önmagunkhoz képest legalábbis egészen biztosan nem, akkor nem biztos, hogy ezt az eredmény- és sikerpropagandát célszerű folytatni.
Egy szám hiányzik, de a háttéradatokból látjuk, hogy még rosszabb ez a helyzet, mert ez a 483 milliárd egyik oldalról 475, de legyen 483, néhány milliárdon biztosan nem fogunk vitatkozni, hogy kinek a száma a jó, ki tudja eldönteni ebben a helyzetben, de ebből arányaiban 40 milliárd, ami egyfajta vállalkozásfejlesztés, vállalkozásösztönzés. Így aztán az a GDP-arányos növekedés, amit Bajnai Gordon, akkori gazdasági miniszter megfogalmazott az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel szemben annak a hasznosulásával kapcsolatban, ez bizony, lényegesen alatta marad. Nem tudom, hogy mennyi a 0,7 százalékos növekedésből az Új Magyarország Fejlesztési Terv hatása, vagy az európai uniós források hatása.
Itt jutottam el ahhoz, amit többször elmondtam, de teljesen hiábavaló volt, tehát nem is fogom már túl sűrűn megismételni, hogy nem látszik a befektetett források hatékonyságának a vizsgálata. Nem látszik, hogy ezek az indikátorok alkalmasak-e valamilyen mérésekre.
Beszélünk arról, hogy van a terv, van az alulteljesítés, kifizetés, de hogy ez mit eredményezett, hol, hogyan hasznosult, jó volt-e, arról én még egy elemzést, de tudományos értelmű elemzést sem láttam és nem olvastam, amit pedig szerintem minden tervezésnél, legalábbis a következő időre nézve fontos lehet.
A Kohéziós Alap. Itt jegyzi meg ez az anyag, hogy a közlekedési projektek esetében a számla kifizetése átcsúszott 2009-re. Visszakapcsolódom ahhoz a megjegyzésemhez, hogy tervoldalon a következő évi büdzsében hogyan jelenik majd meg ezeknek az áthúzódó kifizetéseknek a nagysága 2010 vonatkozásában.
A másik kérdésem: szintén megállapítás a Számvevőszék részéről, hogy a környezetvédelmi projektek esetében önerő hiánya késleltette a számlák kifizetését. Nem tipikusan pályáztatási módszerrel történik a környezetvédelmi projektek megvalósítása, többnyire nagy projekt kategória. Tehát itt egy alapvető probléma van a rendszerben, mert nem a mikrovállalkozások hiteligénye és önerőhiánya van mögötte, hanem sokkal inkább a rendszernek a problémája van mögötte.
Tehát vannak veszélyeztetett projektjeink, e tekintetben erre szerettem volna kitérni.
A csepeli szennyvíztisztító. Veszítettünk forrást, vissza kell fizetni, be lesz-e ez építve a rendszerbe vagy nem lesz beépítve a rendszerbe?
A schengeni alap: csak egy megjegyzés. Most akkor miből van a vízágyú? Erről azért beszéljünk, jó? De legalábbis itt a bizottsági ülés keretében.
Az EMIR úgy mindenestül. Tudjuk, hogy nincs benne időszaki lehatárolás, de van egy sokkal nagyobb probléma. Én nem mondom, hogy minden nyilvántartásnak mindennel egyeznie kell, de egy analitikus nyilvántartás, amiből készül egy szintetikus nyilvántartás, egy főkönyv, hogy ilyeneket olvassak ebben a jelentésben, amit látok, hogy nem stimmelnek az adatok. Tehát tulajdonképpen például az NFÜ által az EMIR adatállományból az operatív programok szintjére legyűjtött összes kifizetés és az NFÜ által készített beszámolókban megjelent operatív programok összes teljesítési, kiadási adatai között eltérések vannak.
Mielőtt félreértés lenne, egy szervezeten belüli eltérésről van szó. Konkrét legyek? Egy vállalkozáson belüli eltérésről. Lefordítom: a főkönyvi kivonata vagy az éves beszámolója a vállalkozásnak nem támasztott alá analitikával. Közötte eltérés van. Itt minimum a felelősség kérdése merül fel. Tehát ez nem eljárási probléma, itt arról van szó, hogy mást ne mondjak, bűvészkedés van a számokkal, és akkor nagyon finoman fogalmaztam.
De mielőtt azt hinnénk, hogy ez egy egyedi probléma, és én ellenzéki képviselőként ezt kiragadom, szeretnék egy további példát mondani: a Kohéziós Alapok nyilvántartása, főkönyvi kivonattal történő alátámasztása. Nem 2008-ról beszélek. Itt a jelentésben az áll, hogy 2005-re, 2006-ra nincsenek beszámolók. Miért is nincsenek? Azért, mert - folytatom - nem tudta az iroda elkészíteni a beszámolókat. Nem 2008, aminek a beszámolóját egy vállalkozásnak már május 31-ével le kellett adni, hanem 2004, 2005, 2006-ról beszélek. Hogy lehet ez? Hogy állhat elő az a helyzet, hogy nem tud egy iroda - aminek ez a feladata - egy beszámolót elkészíteni? Miért is nem tudja? Azért, mert közben törvényi módosítás volt. A törvényi módosításnál nem gondoltak arra, hogy itt időszaki adatátcsúszások vannak, és így aztán az alapösszefüggések nagy alrendszer nem áll fel.
Erről is beszéltünk, többször észrevételeztem, ezt nem szeretném elmondani újra.
A strukturális alapok, amiről azt hisszük, hogy minden tökéletes. A 2004-es zárás megtörtént, de 2005-től kezdődően még nincsenek adatok. 2005, NFT I., 2006-2008 vonatkozásában azt mondta főosztályvezető-helyettes úr, hogy 109 százalékos teljesítés, stb. Higgyem el? Még le se zárták! Elhihetem, mert jó szándékú vagyok, és bízom abban, hogy itt jól történnek a dolgok, de ha itt azt olvasom közben, hogy könyveléstechnikai hibák, nem tudnak megfelelni, akkor legalábbis a kisördög elkezd motoszkálni, hogy mégsem teljes körű ez a nyilvántartás.
Tehát úgy tűnik, hogy lényeges javítanivaló dolgok vannak, és elnézést kérek, hogy nem azzal ellentétben, amit gyakorta el szoktam mondani ellenzéki képviselőként, nem számokról beszélek, hanem olyan dolgokról, amelynek a kijavítása nélkül nem érdemes ezzel a témával foglalkozni. Azt javaslom tisztelettel, hogy térjünk vissza erre a témára és vegyük komolyan, mert lehet, hogy az NFT I. hasznosulását már nem tudjuk mérni, ott voltak hibák, megpróbálták kijavítani, de úgy gondolom, hogy az ÚMFT vonatkozásában éppen most készül az a felépítmény, amit felépítettek, infrastruktúra, törvény, szabályozottság szempontjából ránk dőlni és itt nem az a kérdés, hogy elsők vagyunk-e valamiben, hanem alapvető hiányosságok vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Veres János képviselő úr!
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy ennek a napirendnek a vitájában érdemes olyan kérdésekkel foglalkozni, ami egy parlamenti bizottság szintjét illeti. Ennélfogva itt három dologról szeretnék összességében szólni, és nem gondolom, hogy a részletekben el kellene vesznünk.
Örülök annak, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint is helyes volt az a döntés, miszerint önálló fejezetben jelenik meg az EU-s források kezelése a költségvetésben. Ahogyan tetszett fogalmazni, ez egy áttekinthető megoldás volt, és annak is örülök, hogy elhangzott az, hogy a szabályozás javult ezen a területen, a meglévő hiányosságok ellenére is vagy mellett is.
Ez egy olyan döntés volt, amely a parlamentben sok vitát váltott ki annak idején, a bizottságokban is vitatták a képviselők azt, hogy vajon, ezt így célszerű-e csinálni vagy másként. Végül is a parlament így fogadta el a költségvetést, és azt gondolom, hogy érdemes a következő években is ezen az úton továbbhaladva így áttekinthetőbbé tenni az EU-s forrásokkal való gazdálkodás kérdéskörét.
A második dolog. Lehet ezt sokféleképpen megközelíteni, most hallottunk egy ellenzéki megközelítést, én egy kormánypárti megközelítést fogok mondani értelemszerűen. Arra azért legyünk büszkék, amire büszkék lehetünk, nevezetesen arra, hogy noha sok-sok bizonytalanság volt és sok-sok pesszimizmus volt, Magyarország az NFT-nél nagyon magas forrásarányt tudott felhasználni a lehetőségeiből. Szerintem ezt mondjuk ki, és szerintem mindegy, hogy ezt ellenzéki mondja ki vagy kormánypárti mondja ki, ez az ország eredménye, és nem a kormányé, nem a kormánypártiaké, nem az ellenzékieké, nem az ellenzéki önkormányzatoké, nem a kormánypárti vagy ellenzéki vállalkozók eredménye. Szerintem ezt fogadjuk el, mert azt gondolom, hogy e tekintetben van egy olyan eredmény mögöttünk, amire már nyugodtan lehet mondani. Ha ez még egyébként az elszámolás 2009-re áthúzódó ügyei miatt magasabb lesz, akkor annak csak örüljünk, alacsonyabb már nem lehet. Én azért örülök ennek.
A második kérdéskör, amit szeretnék érinteni, az az, hogy ha Danuta Hübner azt mondta, és ha Írország mögött mi vagyunk a második, és itt elmondott főosztályvezető-helyettes úr néhány olyan mérőszámot, amely szerintem mérőszám, és ezek objektív ügyek, akkor szerintem ezt is fogadjuk el olyannak, amire lehetünk büszkék mindannyian, mert ez közös eredmény. Eredménye az EU-s bizottság ellenőrzési albizottságában kifejtett tevékenységnek, és hadd ne mondjam végig, hogy még kiknek az eredménye. És persze, nem feledkezünk el arról, hogy rengeteg javítanivaló van még emellett. Rengeteg javítanivaló van az eljárásrendben, mert sokszor túl bürokratikus, még úgy is, hogy megtalálja a Számvevőszék azokat a hibákat, amely hibákról mind tetszett szólni, de maguk a vállalkozók, a kedvezményezettek, akár önkormányzatról legyen szó, akár másról, még mindig úgy érzik, hogy rengetegszer kérnek tőlük olyan igazolásokat, olyan kiegészítéseket, aminek nem látják az okát, hogy miért kell. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy racionálisan, időnként ezek csökkenthetőek lennének.
A negyedik dolog. Szerintem az egy reálisan megítélendő kérdés, hogy amikor a költségvetésbe beállított számokról a zárszámadásban azt mondjuk, hogy nem teljesült annyi, mint ami a költségvetésben szerepelt, ezért kevesebb volt mondjuk az igénybe vett forrás, hiszen az 584 milliárddal szemben egy magasabb összeg szerepelt a költségvetésben, akkor vajon, azt mondjuk-e, hogy alulteljesült, vagy azt, hogy elértük az 584 milliárdot? Ez azért izgalmas kérdés, mert ha megnézzük az éveket, akkor minden évben többletérték szerepel vagy magasabb érték szerepel a költségvetésben tervezett uniós forrás igénybevételként, mint amennyit végül teljesíteni tudott az ország.
Hozzá kell tennem, hogy ez a 27-ek problémája, tehát nem magyar specialitásról van szó, mert mindenki betervezi azt a lehetséges legtöbbet, amit különböző módon meglévő projektekre, meglévő szerződésekre úgy gondolja, hogy igénybe lehet venni, és azok valamilyen oknál fogva, elhangzott egyébként, hogy vagy kivitelezői hiba miatt, vagy olyan viták miatt, amelyek adott esetben a közbeszerzési eljárásokat késleltetik, vagy legalábbis az eredményhirdetést késleltetik, nem voltak igénybe vehetők. Szerintem ez megint egy reálisan értékelendő kérdés, és nem gondolom, hogy kormányhibának vagy kormánypárti hibának kellene betudnunk ezt vagy a másik kérdést is.
Végezetül én csak azt a két megállapítást szeretném a végére tenni, hogy az, hogy ha egy alacsonyabb kifizetés teljesült, és ezzel párhuzamosan magasabb szerződésállományt kötnek le, azt én semmiképpen nem tekinteném - szemben a képviselő asszony állításával - hibának, mert azt gondolom, hogy a magasabb szerződésállomány teremti meg annak a lehetőségét, hogy a következő évben vagy években magasabb arányú lehet a teljesítése a tervezett értékeknek, illetve a rendelkezésre álló források teljes lekötése biztosított legyen, majd később teljes elköltése is értelemszerűen.
Azt gondolom, hogy az az értékkülönbség, ami itt most megjelent, a befizetés, illetve az igénybe vett források között, arra pedig legyünk mindannyian büszkék, mert ez adta meg azt a lehetőséget, hogy Magyarország sok minden más kiadást megspórolva tudott olyan gazdasági növekedést elérni, mint amilyet elért.
Szerintem a helyén kell azt is értékelni, ami itt elhangzott, hogy fontos, európai uniós tagságunkból következő eredmény volt az, hogy ősszel, amikor a válság olyan mértékben bekövetkezett, akkor nagyon gyorsan tudott az Európai Unió Magyarország esetében reagálni. Nem ennél a napirendnél, egy korábbi napirendnél itt elhangzott az uniós összefogásra példaként kvázi az a fajta tavalyi gyors döntéshozatal, ami mindenképpen segítette Magyarországot, és segíti azt, hogy a válságból ez az ország minél gyorsabban tudjon kilábalni, és minél gyorsabban tudjuk a gazdasági növekedés kedvezőbb időszakát elérni.
Köszönöm szépen a Számvevőszéknek azokat, amit el tetszettek mondani, meggyőződésem szerint a rengeteg hiba és rengeteg javítanivaló mellett is igaz az, hogy a szabályozottság ezzel a megoldással javult, és szerintem a parlament helyesen döntött, amikor ezt választottuk és ebbe az irányba indultunk el a 2008-as évben, és remélem, hogy a következő évben is követni fogjuk ezt. Köszönöm szépen. Én az általános vitára való alkalmasságot támogatom.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További hozzászólói igény? (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Megadom a szót a Pénzügyminisztérium képviselőjének.
Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
BANAI PÉTER BENŐ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálok sorban reagálni az elhangzott észrevételekre, és először a Számvevőszék által megfogalmazott javaslatokra. Talán belső ügy, de azt hiszem, most már a bizottságra tartozik, hogy az épp az ülés előtt beszélgettünk azokról a kérdésekről, amit eltérően látunk, és megbeszéltük, hogy az eddigi, mondhatom, hogy jó munkakapcsolatunk folytatásaként leülünk, és áttekintjük azt, hogy mik azok a szabályozások, amelyeket még módosítani kellene.
Tehát azt gondolom, hogy ilyen szempontból a kormány és a Számvevőszék együttműködése szoros kell hogy legyen, és ez így volt, és bízom benne, hogy így is lesz.
A konkrétumokra rátérve: Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszony először említette a forrásvesztés problémáját. Abszolút egyetértek azzal, hogy ezt a kérdést vizsgálni kell, operatív programonként, tehát az Új Magyarország Fejlesztési Terv operatív programjaiként tekintjük át a kérdést.
Annyi megjegyzendő, hogy az n+3-as szabály van a 2007-től megnyílt források tekintetében, és az Európai Bizottság által átutalt előlegek teljesítésnek számítanak. De abszolút egyetértek, hogy vizsgáljuk ezt a kérdést. Elöljáróban annyit tudnék mondani, hogy a Társadalmi Megújulás Operatív Programnál látunk olyan ügyeket, amelyek miatt intézkedés szükséges, tehát a kormány ezt a kérdést vizsgálja.
A kötelezettségvállalások és kifizetések elszakadása, amit Veres képviselő úr is említett. Én e tekintetben gyakorlatilag kénytelen vagyok úgymond megismételni azt, amit Veres képviselő úr említett, hogy a kifizetéseket megelőzően milyen kötelezettségvállalásra kell hogy sor kerüljön, tehát egy magasabb kötelezettségvállalási állomány az, ami garantálhatja a későbbi magas forrásfelhasználást.
Abban képviselő asszonynak abszolút igaza van, hogy ha nagyon elszakad egymástól a kötelezettségvállalás és a kifizetés összege, akkor ott probléma lehet. Ha ez a probléma a kedvezményezett oldaláról merül fel, akkor azt gondolom, a kormánynak az a feladata, hogy a lehetőségeihez mérten segítse a kedvezményezettet. Ha a probléma az állam oldaláról merül fel, akkor pedig az intézményrendszerben kell rendet rakni. E tekintetben a 281/2006-os kormányrendelet, amely a kifizetések folyamatát szabályozza, olyan módon módosult, idén, 2009 áprilisától, ami kötelezővé teszi késedelmi kamat fizetését az esetben, hogy ha az állam hibájából kerül sor erre a késedelmes teljesítésre.
Azt gondolom, hogy ez az intézkedés önmagában biztosíthatja azt, hogy a kötelezettségvállalások és a kifizetések ne nagyon szakadjanak el, vagy ha mégis, akkor anyagi kár ne érje a kedvezményezettet.
Az önerő kérdése. Két területen láttuk azt, hogy az önerő biztosítása problémát okoz. Az egyik esetben vagy azt gondolom, talán mindkét esetben ez 2008-as teljesítési számoknál is némileg látszódott. Az egyik eset az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnak a beruházási jellegű projektjei esetében fordult elő. Itt a vonatkozó kormányrendelet módosításával 20 százalékos előlegrendszer került bevezetésre minden beruházási projektnél, tehát minden kedvezményezett megkapja azt a likvid tőkét, amivel elindíthatja a beruházását.
A másik probléma a Kohéziós Alap projekteknél. Itt valóban önkormányzatok esetén merülhet fel az, hogy az önerőt nehezen tudja biztosítani. Azt gondolom, hogy itt némileg filozófiai kérdésről is van szó, hiszen a teljes költségvetésnek a 10-15, maximum 20 százalékát biztosítják a kedvezményezett önkormányzatok. Tehát sok esetben felmerül az, hogy ha ezt az összeget sem tudják biztosítani, akkor vajon, később, azt a létrejött beruházást tudják-e szabályszerűen működtetni? Márpedig ha nem tudják működtetni, akkor forrásvesztés következik be. Azt gondolom, hogy a kormány feladata az, hogy likvid tőkét, amennyiben tud, lehetőségéhez mérten biztosítson. Ezért jött létre az a kedvezményes hiteltámogatás, ami éppen ezeknek a környezetvédelmi beruházásoknak az elősegítését szolgálja. Tehát a kedvezményezettek kamattámogatást kapnak. Ez a XIX-es költségvetési fejezetben jelentkezik ez az előirányzat, ami kamattámogatást nyújt az uniós forrásból megvalósított projektek hiteleihez.
Ami az önerő úgymond potenciális hiánya miatti késedelmes kifizetést jelenti: említettem, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnál volt ilyen, itt az előlegrendszer került bevezetésre. Elöljáróban mondhatom, hogy a 2009-es kifizetések a mostani prognózisok szerint az előirányzat körül alakulnak az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnál. A másik ilyen úgymond önerő-problémás terület a Kohéziós Alap kifizetéseknél, mert azt látjuk most, hogy 2009-ben az előirányzatot jóval meghaladó teljesülés lesz. Tehát valóban 2009-re csúsztak át a 2008-as évről kifizetések.
A közbeszerzések kérdése. Azt gondolom, hogy egy kardinális kérdés, amivel mindenkinek foglalkoznia kell, aki szerepet vállal az uniós támogatások lebonyolításában.
Két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy a magyar közbeszerzési törvény a csatlakozásunktól harmonizál a közösségi szabályokkal, tehát ez a csatlakozási tárgyalásoknak egy feltétele volt, hogy a közbeszerzési törvényt módosítani kellett. Tehát elvileg minden közbeszerzés meg kell hogy feleljen a közösségi szabályoknak.
A másik lényeges dolog, hogy a közbeszerzések lefolytatásáért a kedvezményezett a felelős. Tehát minden esetben a kedvezményezett írja ki. Ilyen szempontból a kormány nem tudja befolyásolni a kedvezményezettet, hogy milyen közbeszerzési eljárást választ. Bizony, a 4-es metró esetében, illetőleg más projekteknél is az történt, hogy ugyan a hazai törvény - ami ahogy említettem, összhangban van a közösségi szabályokkal - lehetővé teszi a tárgyalásos közbeszerzést, ugyanakkor az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy a törvény adta tárgyalásos közbeszerzési lehetőséggel indokolatlanul élt a kedvezményezett. Ez esetben állapít meg szabálytalanságot. Ez történt a 4-es metró esetében is.
Itt a kormány azt tudja csinálni, hogy a kedvezményezettet utasítani nem tudja adott esetben a fővárost, hogy "főváros, te minden esetben nyílt közbeszerzést írjál ki", legfeljebb kérni tudja. Erre sor került. Tehát épp a jövendő ilyen problémák elkerülése érdekében, ha jól emlékszem, az NFÜ elnökének aláírásával, de lehet, hogy a főigazgató aláírásával, ebben bizonytalan vagyok, az egyes nagy projektek kedvezményezettjei a közlekedési projektek esetében, ahol ez a kérdés leginkább felmerül, egy olyan levelet kaptak, amiben felkérik őket, hogy minden esetben, ha lehetséges, nyílt közbeszerzési eljárást válasszanak.
A kötelezettségvállalások évenkénti bontása. Itt azt tudom mondani, hogy 2004 óta egy átfogó törekvése a mindenkori kormányoknak, hogy minél transzparensebben mutassa be, hogy milyen összegű kötelezettségvállalásokra került sor. Ha most megnézzük a zárszámadási törvényjavaslatot, akkor külön melléklet, a 18. számú melléklet mutatja be, hogy az egyes uniós programoknál mekkora kötelezettségvállalásokra került sor. Ez az úgymond nóvuma a költségvetési törvényeknek, zárszámadási törvényeknek 2004 óta él, illetőleg most már két éve az általános indoklás mellékletei között programonként külön részletezettséggel mutatjuk be, hogy az egyes operatív programoknál, az egyes intézkedési területeken mekkora összegű kötelezettségvállalásokra került sor.
Az, hogy a kötelezettségvállalásokban évenként milyen kifizetés adódik, valóban itt éppen azért, mert a kifizetések sokszor a tervektől eltérően valósulnak meg, ezek az évenkénti kifizetési prognózisok is változnak, tehát készülnek olyan számítások, amelyek a kötelezettségvállalások évenkénti lebontását tartalmazzák. Ezek sokszor valóban tévesek.
A lényeg, amit hangsúlyozni szeretnék, hogy a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslatokban, illetve magukban a törvényekben törvényi melléklet szinten a teljes kötelezettségvállalások összegét, az indokló részekben pedig projektenként, programonként tételesen bemutatjuk a kötelezettségvállalási összegeket.
Képviselő asszony említett a tervezés problémáját. Azt gondolom, illetőleg Veres képviselő úr is említette a tervezés módszerét. Én két dolgot említenék meg. Részben egyetértek azzal, hogy ha jelentősen elszakad a kifizetés a prognózistól, akkor ott tervezési probléma is lehet. Azt gondolom, hogy a kormányzat különböző résztvevőinek alapvető feladata, hogy megpróbálja minél reálisabban belőni a tényleges kifizetéseket. Bizony, ez a 2008-as előirányzatoknál nem minden esetben sikerült. Itt látni kell azt, hogy a kormányzaton belül is különböző vélemények vannak, az Állami Számvevőszék tavaly pont azt kritizálta, hogy az egyes tárcáknak az előrejelzéseit a Pénzügyminisztérium túl szigorúan húzza meg.
Tehát nyilván ahányan becsléseket, prognózisokat készítünk a várható kifizetésekre, annyiféle modellel rendelkezünk, és ezek egyfajta kompromisszumaként alakul ki a költségvetés rendszere. Ami viszont azt gondolom, hogy inkább pozitív a költségvetés tervezésének ezen hibája kapcsán, vagy azt gondolom, egyfajta pozitívumként értékelhető, az az átfogó kormányzati törekvés, ami azt gondolom, hogy ciklusokon átível. Én '98 óta dolgozom a Pénzügyminisztériumban, és szakértőként úgy éltem meg, hogy mindegyik kormánynak alapvető törekvése volt, hogy maximális mértékű uniós forrást használjon fel, ergo költségvetési akadálya ne legyen az uniós források felhasználásának.
Ezért vártuk minden évben a szükséges társfinanszírozást, hogy betervezésre kerül. Adott esetben bizony, több is, azzal, hogy lehetőség szerint ne veszítsünk el forrást, és mondom: költségvetési akadálya ne legyen a felhasználásnak.
A vállalkozások, vállalkozásösztönzés.
ELNÖK: Elnézést, az a jó, ha mindenre válaszol, csak 11 órakor három EU-nagykövetet fogadunk... (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Írásban is elfogadom.) Írásban is elfogadja. De akkor válaszoljon, persze, csak ha lehet, akkor röviden.
BANAI PÉTER BENŐ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnézést, nagyon gyors leszek.
Vállalkozásösztönzés: az Új Magyarország Fejlesztési Terv módosításra került, jóváhagyta az Európai Bizottság, gazdaságélénkítési célokra több forrás ment. Az előleg mértéke felemelésre került 40 százalékra, ez nem mind 2008-as ügy, említettem már az ÚMVP-előleg bevezetést, hatékonyságvizsgálat, abszolút egyetértek a kérdéssel. Ha igazak voltak az NFT feltételezései, hogy egy egységnyi uniós forrás GDP-arányosan több mint egy egység növekedést eredményez, akkor adott esetben 2008-ban akár negatív növekedés is lehetett volna uniós forrásfelhasználás nélkül, azzal együtt, hogy ez egy rendkívül bonyolult témakör, az Európai Bizottságnak is több modellje van a vizsgálatra.
Csepel. Nincs forrásvesztés. Tehát valóban visszavonta az Európai Bizottság a támogatást a csepeli szennyvíztisztítóra, azonban nem visszafizetést rendelt el, a forrást itthon, Magyarországon felhasználhatjuk.
Schengen-Alap. A vízágyúkat nem Schengen-Alapból finanszíroztuk, ez kikerült a projektek közül, helyette olyan költségelemeket állított be a kormányzat, amelyek elszámolhatók.
EMIR-probléma, kincstár. Azt látni kell, hogy az EMIR egy informatikai rendszer, és nem pont azokat az adatokat tartalmazza, ahogy képviselő asszony is említette, mint a kincstári beszámolók. A beszámoló a kincstári kifizetéseket tartalmazza, hogy egy sarkos példát mondjak: amikor egy ügyintéző beviszi az EMIR-be, hogy a kifizetés megtörtént, lehet, hogy az a kifizetés egy nappal később történik meg a kincstári számláról, ezért van különbség a két rendszer között. Köszönöm. Ha van még valami megválaszolatlan dolog, akkor kérem, jelezzék.
ELNÖK: Köszönöm szépen a megértését. Sajnos, ilyen időkényszerbe kerültünk. Ha az Állami Számvevőszék nagyon akar és nagyon fontos, akkor reagáljon az elhangzottakra. (Szarka Péterné: Köszönöm, nem.) Nagyon szépen köszönjük a megértést.
Nekem egy apró megjegyzésem lenne csupán és nem a tartalomhoz, hanem a formátumhoz. Nekem régi kérésem, hogy ilyen vitákra jó lenne, ha a kormány politikust küldene. Én rettenetesen rosszul érzem magam, hogy egy főosztályvezető-helyettesnek kell egy politikai vita középpontjába kerülnie. Mindenki úgy gondolja, hogy kormányváltás lesz, nyilván készül a választásokra, ez hihetetlen helyzetbe hozza a köztisztviselőket. Úgyhogy ez egy kérés, hogy őket is tiszteljük, a kormány politikáját mondja itt el, ez a dolga. Ha lehet, akkor ilyen vitákra a kormánynál el kellene érni, hogy ne köztisztviselőt küldjön, hanem politikust, ez nagyon jó lenne, mert úgy gondolom, hogy ez kellemetlen egy köztisztviselő számára. Úgy gondolom, hogy ebben egyetértünk.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Kívánja-e valaki, mivel fluktuáció volt, hogy elmondjam még egyszer, hogy milyen helyettesítések vannak? (Nincs jelzés.) A jegyzőkönyv tartalmazza. Kik támogatják a törvényjavaslat általános vitára bocsátását? (Szavazás.) 10 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 4 nem.
A bizottság ilyen módon támogatja.
Köszönjük szépen. Elnézést kérünk, sajnos, ez húsz év óta van így egyébként, hogy a bizottság a kormány számára nem a parlament, tehát ide rendszeresen köztisztviselők jönnek, ami szerintem helytelen.
Tisztelt Bizottság! Alelnök Asszony! Bocsánat, egy kicsit informálisan, még egy percet maradjatok: a dolog úgy néz ki, hogy itt perceken belül három európai uniós ország nagykövete be fog jönni. Abból kiindulva, hogy a magyar parlament Európai ügyek bizottsága érdeklődik a prioritások iránt. Most ha van egy hátsó ajtó, akkor meneküljünk ki. Ennél kínosabbat most nem tudok elképzelni, hogy az egyik oldalon ketten, a másik oldalon gyakorlatilag egy vagy senki nem ül. Ez így nem jó. Most tényleg, mint kollégákhoz fordulok, ez így rettenetesen rosszul néz ki. Kérek javaslatot, hogy mit csináljunk. Halasszuk el, és aztán ne tűzzük napirendre?
Azt tudomásul veszem, hogy nem érdekli a bizottságot, csak ezt én így nem tudom megcsinálni. Ameddig ebben valamilyen segítséget kapok, addig van még két napirendi pontunk, gondoljuk meg.
Az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a közösségi vámjog. Mind a kettőnél a Pénzügyminisztérium az előterjesztő, ha lehet, néhány percben együttes előterjesztést tartani, az szabályszerű? Megadom a szót.
Magony Krisztina (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Akkor nagyon röviden az adótörvények módosításához. Ez lényegében három nemrég elfogadott irányelvet a hozzáadott érték szabályozás területén. Tartalmában ez azt érinti, hogy a szolgáltatás nyújtása után hol kell adózni, tehát az úgynevezett teljesítési helyre vonatkozó szabályokra hoz változást. Ezzel kapcsolatban összesítőnyilatkozat-adási kötelezettség benyújtását írja elő, továbbá a harmadik terület, amiben változást hoz, az a külföldi adóalanyok részére adható áfa-visszatérítés tekintetében eljárási változásokat tartalmaz.
Ami a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét illeti, lényegében kiemelendő az, hogy megváltozik a szabályozás annyiban, hogy megkülönböztetendő a jövőben az, hogy adóalanyok vagy nem adóalanyok részére nyújtják-e a szolgáltatást. Tehát szétválik a teljesítési hely, adóalanyok közötti ügyletben az igénybevevő székhelye, letelepedettsége számít majd olyan helynek, ahol az adót meg kell fizetni, míg nem adóalanyok esetében továbbra is marad a szolgáltatást nyújtó letelepedettségének állama, mint ahol az adót be kell fizetni.
Változnak a közlekedési eszközök bérbeadására vonatkozó szabályok, a bérmunkára, a többi teljesítésé változatlan marad. Mint ahogy említettem, összesítő nyilatkozatot kell benyújtani a határon átnyúló szolgáltatásokról, tehát azokról, amelyeket a közösség területén teljesítettek. Ennek lényege az, hogy ellenőrizhetőbbé váljon a határon átnyúló szolgáltatás adóztatása.
Ami pedig a külföldi adóalanyos áfa-visszatérítést illeti, ott kiemelendő, hogy maga a tartalmi szabályozás nem változik, hanem eljárásbeli változtatás van annyiban, hogy elektronikus útra, teljes mértékben elektronikus útra terelődik az eljárás. A külföldi adóalanyok nem közvetlenül a visszatérítés tagállamához nyújtják be az igényeiket, kérelmeiket, hanem a saját letelepedettségük szerinti adóhatósághoz, aki elektronikus úton továbbítja azt a visszatérítés tagállamához. Ennek a lényege az, hogy lerövidítse a visszatérítés elbírálásának határidejét, tehát hamarabb jussanak az adóalanyok a pénzükhöz, illetve ez nyilvánvalóan egy költséghatékonyabb módszer.
Lényegében ennyiben foglalható össze a T/10525. számú törvényjavaslat lényege. Mivel közös előterjesztést kértek, átadnám a szót a kolléganőmnek, aki a vámjogi részét fogja elmondani.
Bankáné dr. Gulyás Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
BANKÁNÉ DR. GULYÁS ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az előterjesztésünk három törvény: a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló törvény, illetve a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítását tartalmazza. A Vám- és Pénzügyőrségről szóló törvény, illetve a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény módosítása alapvetően jogharmonizációs célú, a két bizottsági rendelet jogharmonizációt szolgálja.
Az egyik bizottsági rendelet az egységes engedélyezés lehetőségét terjeszti ki a szabadforgalomba bocsátás vámeljárásra, amelynek lényege az lesz, hogy a gazdálkodó a székhelye szerinti tagállamban nyújthatja be a vámáru-nyilatkozatot, itt is fogja megfizetni a vámtartozást, függetlenül attól, hogy az áru fizikailag hol található. Az áru fizikai helye szerinti vámhatóság pedig közre fog működni az áru fizikai vizsgálatánál.
Alapvetően a módosítás célja, illetve a módosítás indoka az, hogy míg a vámtartozás az engedélyező tagállamban fog felmerülni, és itt kerül sor a vámáru-nyilatkozat benyújtására is, addig az összes többi adónem: termékdíj, általános forgalmi adó, illetve jövedéki adó továbbra is az áru helye szerint fog felmerülni, aminek a következménye az, hogy az adókat itt kell megfizetni, viszont a hazai vámhatóság nem fog rendelkezni....
ELNÖK: Köszönjük szépen az előterjesztést. Kíván-e valaki hozzászólni a két törvényjavaslathoz? (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Akkor először megkérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Akkor azt kérdezném a bizottságtól, hogy a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát kik támogatják? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú.
Köszönjük szépen a kormány képviselőinek meggyőző érvelését.
A következő a helyzet. Tisztelt Kollégák! Most kimentem és a nagyköveteket megkérdeztem, hogy mi legyen, őszintén. Most ők is tanácskoznak. Nekem bármelyik politikai megoldás elfogadható, a szégyen rajtunk van, szóval idehívunk három európai uniós nagykövetet, és teljes érdektelenség van.
Pár perc szünetet kérnék, és akkor attól függően el tudjuk dönteni, hogy tudjuk-e folytatni vagy sem. Ha nem, akkor ilyet többet nem hívunk össze ebben a ciklusban, mert nincs értelme. (Rövid szünet.)
Folytatjuk munkánkat az elfogadott napirend szerint. Tisztelettel köszöntöm Cecilia Björner asszonyt, a Svéd Királyság nagykövetét, Jaromir Plísek urat, a Cseh Köztársaság nagykövetét és René Roudaut urat, a Francia Köztársaság nagykövetét.
A mai ülésünknek a célja, mint ebben megállapodtunk, a francia-cseh-svéd elnökségi trió eredményeiről, illetve az előttünk álló tervekről való konzultáció. Mielőtt ezt megtennénk, engedjék meg nagykövet hölgy és nagykövet urak, hogy az Európai ügyek bizottsága nevében megköszönjem azt, hogy ebben az évben többször konzultáltunk, és megköszönjem, hogy a közelmúltban közösen elismerték a nem kellően értékelt melegfelvonulás békességét, és amit elmondtak, mindaz nagyon fontos volt. Én akkor kiadtam egy nyilatkozatot a saját nevemben, hogy megköszönjem ezt az együttes fellépést. Úgy gondolom, hogy az Országgyűlés Európai ügyek bizottsága is megköszöni önöknek azt, hogy felléptek a melegfelvonulás résztvevőinek jogai mellett, úgyhogy ezt még egyszer köszönjük, gondolom, nincs olyan frakció, aki ezzel ne értene egyet. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincsen. Hálásan köszönjük még egyszer, és reméljük, hogy nem lesz rá szükség a jövőben, de ha mégis, akkor számítunk ehhez hasonló fellépésre. Hiszen amint ezt önöktől is hallottuk, amikor az Európai Unióba készülődtünk, az Európai Unió az értékek mentén is szerveződött közösség, és fontos, hogy ezt demonstrálni tudjuk lakosaink számára.
Tehát akkor térjünk rá napirendi pontunkra, a svéd elnökség, illetőleg a trió prioritásaira. Nagykövet asszony, önnek adom meg először a szót!
CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Nem hallottam mindent, amit ön mondott, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jó volt, és hallottam a megjegyzéseit a melegfelvonulással kapcsolatban, a nyilatkozatával kapcsolatban, és úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos minden európai uniós ország számára, hogy egységesek legyünk ezen emberi jogi kérdéssel kapcsolatban.
Hadd kezdjem azzal, hogy mint ahogy ön is tudja, mi vagyunk a harmadik a trió sorában, Franciaország, a Cseh Köztársaság és mi, tehát összesen 18 hónapos programról van szó. Tudom, hogy önök már beszélgettek erről a témáról korábban. A svéd elnökség nagyon hosszú ideig négy célkitűzést, prioritást tűzött ki az elnökség idejére. Igen, itt lehet látni, nagyszerű. (Előadását projektor segítségével illusztrálja.)
De mint ahogy elmondtam néhány politikus kollégájának a minap, amikor az elnökségünkről kérdezősködtek, hogy a legfontosabb prioritásunkat két hónappal a program előtt jelentették be, mielőtt beindítottuk volna, ez pedig a pénzügyi válsággal kapcsolatos volt, hogy hogyan foglalkozzunk a pénzügyi válsággal. Ez együtt azzal a prioritással, hogy klímaváltozás elleni küzdelem, a koppenhágai decemberi csúcson keresztül, ezek lettek a svéd elnökség legfontosabb prioritásai.
Mindazonáltal párhuzamosan ezen súlyosabb prioritásokkal, természetesen az intézményes változások valósága, amely jelenleg folyik idén ősszel, ez is egy olyan dolog, amit a svéd elnökség szintén napirendjére tűzött. Látni lehet ezt a három szót, az Európai Parlament, a tavaszi választások, amely egy új parlamentet vezetett be, amely szeptemberben indult útjára, és most már teljes gőzzel halad előre. A következő az Európai Bizottság. Eredetileg egy kicsit ugyan csúszás történt az új biztos megválasztása, illetve a Bizottság elnökének megválasztása kapcsán, júliusban kellett volna ennek megtörténnie, de a Parlament több információt kért az elnök programjával kapcsolatban, éppen ezért a választást szeptemberben tartották meg, csak néhány héttel ezelőtt, és a harmadik prioritás az Európai Unió szempontjából a lisszaboni szerződés, hogy ha ezt sikerül idén ősszel érvényre juttatni.
Mint ahogy önök is tudják, mi úgy gondoljuk, hogy Németország ratifikálni fogja az egyezményt még a választások előtt, az írországi népszavazás október 2-án fog megtörténni. Amennyiben igent sikerül itt elérni, akkor úgy gondoljuk, hogy amint a lengyel elnök is mondta, ők közvetlenül utána ratifikálni fogják, és várjuk a Cseh Köztársaságot is, hogy ott is ratifikálják.
Tehát ha a lisszaboni szerződés hatályba lép, akkor ez nagy változást idéz elő a Bizottság szerkezetében is. De a megválasztott elnök már most elkezdheti a tárgyalásokat a tagállamokkal a Bizottság összeállításával kapcsolatban. Ez informálisan már el is kezdődött, és attól függően, hogy a szerződés milyen jogi helyzetet teremt, a Bizottság összeállításával kapcsolatban később születik döntés.
A legjobb esetben november 1-jével lesz egy új szerződésünk, és 2010. január 1-jével egy új Bizottság is feláll. Biztos vagyok benne, hogy ezzel kapcsolatban lesznek majd kérdéseik, de erre majd visszatérhetünk.
De hadd szóljak néhány szót a legfontosabb prioritásainkról. A gazdaság. Már majdnem félútnál tartottunk a svéd elnökségben, három hónap már eltelt, az augusztus a szabadság hónapja volt, de abszolút értékben az idő fele már letelt, és amikor a programunkat megírtuk, illetve előadtuk, azt mondtuk, hogy szeretnénk arra összpontosítani, hogy a júniusban született döntéseket végrehajtsuk azzal kapcsolatban, hogy milyen stabilizációs mechanizmusok és intézmények működjenek az Európai Unióban.
Az irányba szerettünk volna dolgozni, hogy hosszú távú, fenntartható, szilárd gazdasági növekedés alakuljon ki annak érdekében, hogy a munkanélküliség ne folytatódjon, ne emelkedjen, és ne túl magas szinten stabilizálódjon, és hogy az emberek visszatérhessenek a munka területére. Ez is kulcsfontosságú tényező volt a hosszú távú gazdasági programunk tekintetében.
Mint ahogy önök is tudják, a múlt héten, szeptember 17-én volt egy plusz európai tanácsi ülés, amelynek során megvitattuk az Európai Unió helyzetét azzal kapcsolatban, hogy hogyan találjuk meg azokat az intézkedéseket, amelyek segítenek abban, hogy a pénzügyi válságból kilábaljunk, és úgy, hogy amikor a növekedés visszatér, akkor jó helyzetben legyünk. Már most látjuk a svéd elnökség ambícióinak néhány eredményét, olyan értelemben, hogy az a közös álláspont és az a kommüniké erről a tanácskozásról egyértelműen lefektette azt, hogy az Európai Unió tagállamai keményen akarnak dolgozni annak érdekében, hogy például a jutalmaknak, a bónuszoknak legyen határa, legyen korlátja. Készen állunk arra, hogy már most elkezdjük a hosszú távú munkát az úgynevezett kilépési stratégiákra, mármint amikor a válságból kilábalunk, és a pénzügyi állami szektorban való költekezéssel kapcsolatban annak érdekében, hogy biztosítsuk azt, hogy a jövőre nézve jó pozíciókban leszünk, és hogy Európa is jó pozíciókat tart magáénak a jövőre nézve.
Ezen kívül szeretnénk továbblépni a releváns intézmények építésében is, úgy a nemzeti, mint az európai uniós szinteken. Már most látjuk azt a hatalmas lendületet, amely a pozitív szabályozás irányába hat a pénzügyi helyzet kapcsán egész Európában, méghozzá úgy, hogy stabilabb legyen a jövőnk, ezt szeretnénk biztosítani, hogy ez a kaotikus válság nehogy visszatérhessen.
Amikor a klímaváltozásról beszélünk, a lendület még mindig nem elég, nincs a helyén. Minden elemzés arra mutat, hogy október vége felé lesz a csúcs, amikor rengeteg európai uniós tanácskozás, európai bizottsági tanácskozás lesz, ahol nagyon sok fontos pozíció - vagy legalábbis reméljük - eldől. Aztán egészen december végéig lesznek tárgyalások folyamatosan. De most mi is történik az elnökség szempontjából, de a tagállamoknál is?
Az pedig nem más, minthogy teljes gőzzel haladnak a tárgyalások a legkülönbözőbb irányokba. Szeptember 17-én az Európai Tanácsban volt egy ilyen tanácskozás, volt egy úgynevezett MEP-tanácskozás, szeptember 17-18-án, vagyis az európai parlamenti képviselők tanácskozása, ezen kívül volt az ENSZ-ben a közgyűlés megnyitásán is egy tanácskozásunk, lesz egy G20-as tanácskozás is szeptember 23-25-én.
Tehát ez még csak a szeptemberi program. Az egész svéd kormány utazik, tárgyal a más országokban lévő partnereivel, és más európai uniós tagállamok is külön felelősséget vállalnak, különösen olyan régiókban, ahol speciális kapcsolataik vannak. Tehát rengeteg munka folyik a színtér mögött.
Természetesen nagyon pozitív jelet kaptunk Japánból, mindazonáltal a helyzet az Egyesült Államokban egy kicsit jobban ad okot az aggodalomra. De még túl korai megmondani, hogy az esélyeink milyenek arra, hogy a koppenhágai csúcs eredményei hogyan érvényesülnek. Mi, mint elnökök, természetesen teljes mértékben elkötelezettek vagyunk, és mindent megteszünk, ami tőlünk telik annak érdekében, hogy a megállapodás létrejöjjön, és ez a megállapodás jó legyen.
Ez a két legfontosabb prioritás. Mindkettő természetesen olyan prioritás, amelynek az eredménye nemcsak attól függ, hogy az elnökség hogyan működik, hanem rengeteg más ország és szereplő és a valóság tényezőitől is, de a ránk eső részt mindenképpen elvégezzük.
Más prioritások, amelyek sokkal inkább ilyen belső európai uniós témák, a Stockholm-programban foglaltuk össze őket. Ez egy új program, amelyet a bel- és igazságügy területén igyekszünk megvalósítani.
Mint ahogy itt lehet látni, ezek azok a területek, amelyekkel foglalkozik ez a program, tehát a jogrendszer, a migrációs áramlatok, a menekültügyi politika, tehát egy egész sor belpolitikai szabály és jogszabály van, amelyet le fogunk tárgyalni, és remélhetőleg el is fogunk fogadni a decemberi tanácsülésen.
Ez fokról fokra, lépésről lépésre halad, aránylag jól, a Stockholmból és Brüsszelből származó információk szerint. Elsősorban Brüsszelben folynak ezek a tárgyalások, a nagykövetek, a 27 tagállam nagykövetei között, és ők viszik be a releváns tanácsokba ezeket.
A következő program a Balti-tengeri stratégia programja. Magyarország számára is külön érdeklődésre tart ez számot, mert ez egy kicsit egy újdonság, hogy igyekszünk egy speciális programot létrehozni egy makrorégióra vagy egy alrégióra az Európai Unión belül, és alkalmazzuk itt az összes európai uniós eszközt, az acquis-től kezdve a különböző alapokon át. Itt nincs további finanszírozás, itt a létező alapokra támaszkodunk, de ezeket úgy hozzuk össze, hogy minél több jöjjön ki belőle.
A mi esetünkben a környezetvédelmi biztonság kérdéseire összpontosítottunk, a bűnözés elleni harcra, valamint arra, hogy a gazdasági növekedés irányába plusz erőfeszítéseket tettünk. Erre úgy kell tekinteni, mint valamiféle modellre és lehetőségre, más régiók esetében is, hogy ezt példaként használják. Magyarország ezt már meg is tette, tehát Magyarország kezdeményezésére ma már a bizottságban egy ilyen Duna-stratégia van kialakulóban, amit még az is lehet, hogy a magyar elnökség alatt el fognak fogadni.
Végül csak néhány szót szeretnék szólni a szomszédsági politikáról és a külpolitikáról. Svédország olyan ország, amely szilárdan hisz abban, hogy az Európai Uniónak sokkal nagyobb szerepet kellene játszania nemzetközi színtéren. Ezt egy tágabb kontextusban kellene tekinteni. Az elnökség számára természetesen mindig is kötelező készen állni egy válságra, egyikünk sem várta ezt, de Franciaország és a Cseh Köztársaság is egyetért abban, hogy ez borzasztóan fontos, hogy készen kell állni a váratlanra is.
A lisszaboni folyamatot, szerződést szeretnénk a helyére tenni, és a külpolitikai vagy az úgynevezett külügyminisztérium esetében jobb lesz a lehetőség, hogy egy koherensebb és hatékonyabb külpolitikát folytassunk. Ez egy olyan kulcsfontosságú esemény vagy eszköz, amellyel az elnökségünk alatt komolyan szeretnénk foglalkozni, amennyiben, és úgy tűnik, hogy a lisszaboni szerződés lesz az Európai Unió szerződése.
Folytatni szeretnénk a bővítési folyamatot. Ez mindig a svéd napirend tetején helyezkedik el, és nagyon örülünk annak, hogy Horvátország most már folytathatja a csatlakozási folyamatot.
A szomszédos országokkal történő kapcsolatok kezelése is olyan dolog, ami Svédország számára nagyon fontos, a partnerségi akcióterv végrehajtása, de ezt is a mediterrán partnerséggel párhuzamosan kell tekinteni.
Úgy a fejlesztési segítségnyújtás és kereskedelmi területeken rengeteg a munka az új politikák tekintetében, a fejlesztés területén például sokkal hatékonyabb, költséghatékonyabb fejlesztési politikát kell követni, és amikor a kereskedelemről van szó, mindannyian tudjuk, hogy az energiaellátás biztonságának véglegesítése nagyon fontos.
A harmadik országokkal való csúcstalálkozók fókuszában elsősorban azok az országok állnak, amelyek kulcsfontosságú szerepet tudnak játszani decemberben a klímaváltozási csúcson. Dél-Afrikában ez már volt, Brazíliában lesz október elején egy ilyen, India, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok következnek majd.
Tehát ennyit szerettem volna mondani, és itt bátorítom önöket, hogy látogassanak el a honlapunkra. Nekem nagyon tetszik, de persze nekem előítéleteim vannak, méghozzá pozitív értelemben, de úgy gondolom, hogy nagyon sok jó ajánlást kaptam és jó véleményt kaptam kívülről, hogy ez egy nagyszerű weblap, nagyon könnyű hozzáférni a különböző információkhoz, nemcsak az elnökségről, hanem az egész európai uniós munkáról, hogy ez hogyan halad.
Tehát ez egy nagyon jó tanulság, hogy ha minden reggel az ember azzal kezdi a napot, hogy ezt megnézi. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen az összefoglalót a svéd elnökségi programokról. Kérdezem a kollégákat, hogy szeretnének-e hozzátenni valamit ahhoz, ami elhangzott? Önöké a szó!
JAROMIR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Talán csak nagyon röviden. Megköszönöm a lehetőséget, hogy itt szólhatok. Az egyetlen dolog, amit hangsúlyoznék, az az, hogy a Cseh Köztársaságban - itt Magyarországon talán nagyon speciális helyzetben vagyunk, ugyanis mi voltunk az első visegrádi ország a visegrádi négyek közül, akik az elnökséget végigvitték, és önök lesznek a következők. Csak szerettem volna megemlíteni azt, hogy készen állunk arra, hogy megosszuk önökkel a tapasztalatainkat, és már elkezdtük feldolgozni ezeket, és hogy hogyan tudjuk megosztani a külügyminisztériumi kollégákkal, olyan emberekkel, akik közvetlenül részt vettek ebben a munkában.
Talán önök közül néhányan úgy gondolják, hogy a cseh elnökség imázsa talán nem volt olyan kiváló, és úgy gondolom, hogy ez is egy olyan tapasztalat, amely az igazi tények és az imázs között lévő szakadékra utal. Ha megnézzük a cseh elnökség igazi eredményeit, akkor azt hiszem, hogy sokkal jobb képet kapunk.
Tehát az egyik tapasztalatunk az, hogy sokkal jobban kell összpontosítani, jobban, mint mi tettük az imázsra, nemcsak arra, hogy mit teszünk. De azt hiszem, hogy itt a magyaroknak ezzel kapcsolatban nem lesznek különösebb gondjaik.
Természetesen nagymértékben támaszkodunk Svédországra és más országokra is, Magyarországra is, a tekintetben, hogy egyes projektek, amelyeket a cseh elnökség alatt indítottunk be, hogy ezek folytatódjanak. A svéd kollégám például megemlítette a keleti partnerséget. Mi is hiszünk abban, hogy borzasztóan fontos, hogy folytatódjon az energiabiztonságra való összpontosítás. Emlékezhetnek a gázválságra, senki sem kívánja, hogy ez megismétlődjön, ellenkezőleg. Állandóan figyelemmel kell ezt kísérni, ugyanúgy, mint ahogy összpontosítani kell az alternatív energiaforrásokra, és energia-útvonalakra is Európa irányába, különösen Európa ezen részében. Ezért említem most ezt itt meg.
Ezen kívül megint csak megismétlem, hogy a napi munkának a tapasztalatai, a kulisszák mögötti tapasztalatok borzasztóan fontosak, és készen állunk arra, hogy Magyarországgal ezeket megosszuk, és sok sikert kívánunk majd Magyarországnak, és természetesen Svédországnak is most, a mostani elnökséghez. Persze Spanyolországnak, Belgiumnak is majd a köztes időben. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen mi is. Nagykövet úr!
RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Én magam csak néhány pontra szeretnék rámutatni, amelyeket a svéd és a cseh kollégium is elmondtak. Nagyon jó volt a munka, nagyon jó volt a koordináció a trión belül. Ez nagyon fontos, nemcsak a napirend szempontjából, tehát az Európai Tanács napirendje szempontjából, hanem azért is, hogy előkészítsük az európai pozíciókat a nagy nemzetközi fórumokon, például a G20, a pittsburghi és a koppenhágai konferenciákra gondolok. El kell mondanom, hogy egy igazi fordulóponthoz érkeztünk Európa politikai láthatósága szempontjából. Ez egy meglehetősen új dolog, és hangsúlyoznom kell azt - ezt különösen, és biztos vagyok abban, hogy ez folytatódni fog.
A második pont, amit említenék, mint ahogy Jaromir is rámutatott, hogy várjuk a következő trió javaslatait, amelyet ha jól tudom, az Európai Tanács ülésén decemberben tesznek majd az asztalra. Ami pedig az energia konkrét témáját illeti, és a keleti szomszédokkal való kapcsolatot, különösen az Oroszországgal való kapcsolatot, rengeteg fontos dolgot várunk ezen a területen.
Láthattuk, hogy elég nagy váltás történt az amerikai álláspontban, ami például a rakétapajzs telepítését illeti itt Európában. Ez egy nagyon fontos pont, és ezzel kapcsolatban is egy közös európai politikát kell kialakítanunk, hogy a védelmi és a biztonsági politikánkat itt, Európában érvényre tudjuk juttatni. Csak ennyit szerettem volna hozzátenni.
ELNÖK: Köszönöm mindhármuknak. Hörcsik képviselő úr kért és kap szót.
DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Asszony, Nagykövet Urak! Először is szeretnék gratulálni a svéd elnökségnek azért a programért, amit megfogalmazott nagykövet asszony is, hiszen egy megváltozott európai gazdasági térben egy sikeres elnökséget végigvinni nagyon nagy dolog. Sok erőt kívánok hozzá!
Itt szeretném megköszönni ismételten, az idősebb képviselők még emlékeznek a korábbi svéd elnökségre, amikor még Magyarország nem volt tagja, hogy milyen dinamikus és energikus volt az az elnökség is, a tárgyalások folytatásában milyen sok segítséget kapott többek között Magyarország is. Ezt is köszönjük.
Tisztelt Nagykövet Asszony! Engedjen meg néhány kérdést röviden. Az intézményekkel kapcsolatban említette nagykövet asszony a lisszaboni szerződés dolgát. Tisztelettel kérdezem, hogy az ír népszavazás, ami október 2-án lesz, ha nemmel szavaz az ír társadalom, akkor van-e erre valamifajta forgatókönyve az elnökségnek, változtat-e ez valamit az elnökség politikáján?
A másik kérdésem az intézményekkel kapcsolatban: Barroso elnök urat megválasztották, és hamarosan feláll a Bizottság. Tudunk egy olyan kezdeményezésről, hogy az új biztosi kollégiumban legyen egy külön emberi jogokkal foglalkozó biztos is. Ezt az elképzelést egyébként információink szerint Barroso elnök úr is támogatta.
Kérdezem, hogy mit szól ehhez a svéd elnökség, mennyiben tudja ezt az ügyet egy ilyen biztos képviselni, hasznos lenne-e ez, támogatja-e az elnökség?
A keleti partnerség és a balti kapcsolat részben összefügg, de a Balti-tengeri stratégia - ahogy nagykövet asszony is említette - különösen érdekes számunkra, és mi nagyon nagy figyelemmel kísérjük, hiszen számunkra is sok-sok tanulságot szolgáltathat az európai Duna-stratégia révén, ami a magyar elnökség egyik fontos prioritása lehet.
Kérdezem, hogy tapasztalt-e a svéd elnökség bármilyen "ellenállást" a prioritással kapcsolatban azon tagországok részéről, amelyek nem tartoznak szorosan a Balti-tenger térségéhez? Volt-e bármifajta nehézség abból adódóan, hogy bár ez az elnökségi prioritás közvetlenül hozzájárul az EU egész fejlődéséhez - ahogy nagykövet asszony is említette -, a versenyképesség növekedéséhez, végső soron mégiscsak egy fontos regionális érdeket jelenít meg. Volt-e ebből valamifajta probléma, esetleg a kulisszatitkokba beavatna bennünket nagykövet asszony.
A keleti partnerség számunkra rendkívül fontos. Várhatóak-e Oroszországon kívül, aki nem ennek a programnak a része, nagyobb fejlemények, gondolok itt például Moldáviára vagy Ukrajnára?
Végül engedjen meg egy személyes kérdést. A magyar-szlovák viszony az elmúlt hetekben, hónapokban mélypontra jutott a szlovák nyelvtörvény miatt. Itt szeretném megköszönni a svéd elnökségnek, hogy szerepet vállalt a felek közvetítésében. Többek között Carl Bildt külügyminiszter úr is több ízben tárgyalt erről a kérdésről. Hogyan látja nagykövet asszony ezt a kérdést? Nagykövet asszony szerint van-e felelőssége az Európai Uniónak abban, hogy a tagállamai biztosítsák az alapvető emberi jogokat, például a szólásszabadság, az anyanyelv használatához való jogot az uniós polgárok, sőt a területén élő minden ember számára? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Győri Enikő, európai parlamenti képviselő!
GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő: Köszönöm szépen, elnök úr. Én inkább angolul beszélnék. Azt az utat követném, amelyet az elnök úr nyitott meg és Hörcsik úr is folytatott, az emberi jogi témával kapcsolatban.
A svédek nagyon érzékenyek az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban, és nagyon világosan megnyilvánul ez az önök programjában is, amikor azt említik, hogy egy új stockholmi programot szeretnének elfogadni a bel- és igazságügy, a szabadság esetében. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos, és borzasztóan fontos az, hogy az alapvető jogokat validáljuk és hogy a személyek szabad mozgását és a szabad letelepedést is garantáljuk.
Ezen program kapcsán úgy gondolom, hogy itt, ebben a körben igazán egy másik kisebbségről is beszélhetünk, amelyet az elnök úr is megemlített, és Hörcsik úr már elkezdte ezt a témát kibontani. Ugyanis tudni kell azt, hogy számunkra az Európai Unió nem egyszerűen csak a jogi normáknak az összessége, hanem értékekről, alapvető jogokról is szól. Éppen ezért önök is bizonyára tudják, hogy nagyon érzékenyek vagyunk a témák iránt, mint ahogy Svédország is az emberi jogok iránt.
Úgy gondolom, hogy most nem arról van szó, hogy két ország közötti problémákat említünk, hanem inkább itt értékekről van szó, és úgy érezzük, hogy itt az értékek elleni kihívás történik, akár két ország kapcsolatában vagy egy országon belül is, mert a kisebbségek védelme az Európai Unióban nem kétoldalú téma. A lisszaboni szerződéssel egyértelműen az alapszerződésben a kisebbségek jogait felvázoljuk, és a mi értelmezésünkben ez azt jelenti, hogy olyan kisebbségek, amelyek bármilyen országban élnek, érezzék ott jól magukat, a komfortérzésük legyen jó, de nem lehet komfortérzésük egy olyan országban, ahol nem választhatják az anyanyelvüket a mindennapi használatra.
Ha emberi jogokról beszélünk és az alapvető emberi jogokról, akkor a kettős normákat el kell kerülnünk, és el kell kerülnünk, hogy az egyenlő bánásmód csorbát szenvedjen.
Tehát ennyit szerettem volna mondani, hogy az Európai Unió minden vezetőjének kötelessége lenne, hogy ugyanilyen érzékeny legyen, hogy ezt a témát ugyanúgy kezeljék.
A másik téma ezzel a területtel kapcsolatban, az sokkal inkább jogi jellegű, jogi megközelítésmódot szeretnék itt inkább követni, ami a személyek szabad áramlását, szabad mozgását illeti az Európai Unión belül. Ugyanis sajnos, ugyanebben a szlovák-magyar vonatkozásban augusztus végén egy nagyon sajnálatos esemény történt a köztársasági elnökünkkel. Sajnos, ebben az esetben nemcsak értékekről kell beszélnem és Európa lelkéről, hanem egyértelmű jogi normákról, mert a szabad mozgás értelmében, ami nagyon egyértelmű a mi alapszerződésünkben, eszerint nincs joga a tagállamoknak a határnál megállítani az embereket, illetve nagyon egyértelmű a szabály e tekintetben, ha ez történik. Amennyiben mi tudjuk, ezeket az intézkedéseket nem tették meg a szlovák kormány tagjai, amikor a magyar köztársasági elnököt megállították a határnál. Tehát itt nagyon egyértelmű a jogi helyzet, és úgy látjuk, hogy ezeket a szabályokat nem tartották tiszteletben.
Az a kérdésem, hogy a svéd elnökség kapcsolatba lépett-e már az Európai Bizottsággal, jogi véleményt kikértek-e már erről a témáról, és tudom, hogy a jogi eljárást nem kezdheti el a svéd elnökség, a magyar kormánynak kell ezt elindítania, a magyar kormánynak van joga ezt elindítani. A magyar kormány már tett bizonyos lépéseket az Európai Bizottság irányába de szeretném tudni, hogy a svéd elnökség tett-e valamit az Európai Bizottság irányába ezzel a témával kapcsolatban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e még hozzászólás? (Nincs jelzés.) Hozzászólás híján annyit engedjenek meg, hogy Plísek nagykövet úr hozzászólására elmondjam azt, hogy személyes meggyőződésem szerint a cseh elnökség nagyon jól sikerült, és én értem, amit nagykövet úr mond, hogy néha a percepciók és a realitás el tud egymástól válni. Úgy vélem, hogy Magyarország számára a cseh elnökség legnagyobb tapasztalata az lehet, hogy képesek leszünk-e arra, hogy az elnökség időszakára a belpolitikai harcokat, ha nem is felfüggesszük, de legalább egy moderált keretben tartsuk. Én azt tapasztalom, hogy azok az országok, amelyek sikeresek az elnökségben, erre képesek voltak. A cseh elnökség alatt az a szerencsétlen dolog bekövetkezett, hogy kormányváltás volt, és nyilván ez okozta azt, hogy ilyen módon a cseh elnökséget nem a teljesítménye alapján ítélték meg csupán, hanem ez is közrejátszott. Ez egy tanulság lehet Magyarország számára, hogy a belpolitikai harcok persze fontosak, de lehetnek ennél fontosabbak is.
Bevallom férfiasan, hogy nem tudom, hogy ez a lecke elér-e mindenkit, és hogy képes-e a magyar politika internalizálni ezt a dolgot, vagy csak úgy elmondjuk beszédekben, de egyébként képesek vagyunk-e követni.
Ami a Győri Enikő európai parlamenti képviselőtársam által felvetett kérdéseket illeti, a részletekben azt hiszem, viták vannak közöttünk is. Én például nem vagyok híve annak, hogy itt a magyar kormány jogi lépéseket tegyen, több okból sem. Az egyik egy pragmatikus ok. Úgy látom, végül is a televíziót nézve, hogy a köztársasági elnökünket valószínűleg feltartották volna, de erre nem került sor, mert ő visszafordult a híd közepén, és ez jogilag szerintem egy fontos körülmény lehet. Nagyon óvnám Magyarországot attól, hogy egy olyan jogi eljárásba menjen bele, amelyet nem biztos, hogy megnyer.
De ettől függetlenül is látom azt a kulturális különbséget, amelyet abban tudnék összefoglalni, hogy itt egy ilyen konfliktusban mi a feladatunk, hogy legyőzzük a másik oldalt, vagy pedig találjunk modus vivendit arra, hogy a problémákra megoldást találjunk.
Én osztom egyébként azt a sokakban meglévő érzést, hogy ha bent vagyunk az Európai Unióban, akkor segítsenek nekünk és oldják meg ezeket a gondokat helyettünk. Nem fogják megoldani. Az európai uniós tagságnak a nagyon-nagyon sok részletkérdése között az egyik, hogy megtanuljuk-e mi kezelni az ilyen típusú konfliktusokat.
Ezzel együtt természetesen, amikor tényleg azt hallottuk régen, hogy milyen értékekről van szó, néha hiányoljuk, hogy az értékek mellett az Európai Unió intézményei megszólaljanak, de vannak ebben jó ellenpéldák is. Bevezetőmben, még nem volt fent nagykövet asszonyon a fülhallgató, megemlítettem azt a példát, amit a Meleg büszkeség napja alkalmából a nagykövetek kiadtak. Nagyon fontos volt, és remélem, hogy többet nem lesz szükség ilyen típusú nyilatkozatra, de ha mégis szükség lesz, akkor megint kiadják, mert ezek fontos dolgok.
De mástól várni konfliktusaink megoldását, szerintem ez egy téves politika. Egy bizonyos értelemben a felnőttséget, az érettséget az is jelenti, hogy ilyenek felmerülnek. Az emberi kapcsolatokban, csakúgy mint az országok közötti kapcsolatokban a konfliktusok elkerülhetetlenek. Nem az a kérdés, hogy vannak-e ilyenek, hanem az a kérdés, hogy hogyan tudjuk ezeket kezelni, és úgy gondolom, hogy most mondhat az Európai Unió valamelyik intézménye éppen valami okosat, de ettől a dolgok még nem lesznek megoldva. Ezeknek az ügyeknek a megoldása sokkal több időt fog igénybe venni, mint ahogy ezt én húsz évvel ezelőtt, tele illúzióval gondoltam volna, de ezzel együtt azt gondolom, hogy jó irányba mennek a dolgok, és néha négy lépés előre, néha kettő hátra, de továbbra is töretlenül hiszek abban, hogy megtanuljuk ezeket az ügyeket saját magunk között lerendezni, úgy, hogy ne másoknak a nyakába szórjuk, hogy tessék helyettünk megoldani.
De mondjuk én így látom ezt egy olyan párt képviseletében, amely most éppen nem áll jól a magyarországi közvélemény-kutatás alapján, lehet, hogy az ilyen nézeteink miatt sem, ezt nem tudom kizárni, hogy a magyar lakosság azt sem szereti, hogy a liberális párt nem a harc mellett, hanem néha a békés megoldás mellett tör lándzsát. De persze, nem kívánnék ebbe a dologba belemenni, mert ennek sok oka lehet, ki tudja, hogy mi ennek az oka. Én magam ezt így látom.
Nem tudom, közben más képviselőtársamnak megjött-e a kedve, hogy szóljon. (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor köszönjük szépen. Megadnánk önöknek a szót, hogy a felmerült problémákra, kérdésekre vagy észrevételekre válaszoljanak. Nagykövet asszony!
CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm a nagyszerű kérdéseket, és remélem, mindegyikre emlékezni fogok. Az első kérdés a lisszaboni szerződésről szólt. Amennyiben az írek nemet mondanak október 2-án, akkor is van szerződésünk, ez a nizzai szerződés. Tehát nem lesz semmi forradalmi vagy alapvető változás, folytatjuk azzal az EU-val, ami már létezik. De a svéd elnökség prioritásai semmiképp nem fognak megváltozni. Ez egy könnyen megválaszolható kérdés volt, és ennyit tudok erről mondani.
A második kérdés az volt, hogy emberi jogi biztos lenne-e a Bizottságban. Láttam számos gondolatot a tekintetben, hogy hogyan osszuk fel a Bizottságot különböző tárcákra. Az emberi jogi egy elgondolás, de vannak más elgondolások is. Ha jól tudom, akkor a Bizottság elnökének feladata az, hogy javaslattal álljon elő a tárcák megoszlását illetően.
Tehát pillanatnyilag úgy gondolom, hogy az elnökségnek jelenleg nincs erről véleménye. Ezt a Tanács elé fogják tárni, és bármelyik ország, amelynek bármilyen véleménye van, ezt hangoztathatja. Svédország tagállamként rendelkezhet véleménnyel, de úgy gondolom, hogy az elnökségnek, mint olyannak nincs különösebb szerepe abban - formálisan legalábbis -, hogy ez hogyan alakul. De az elnökségnek persze feladata az, hogy tárgyalásokat folytasson a Bizottsággal ilyen helyzetben, hogy segítsen, különösen akkor, amikor a Bizottság elnöke tárgyal arról, hogy a Bizottság hogyan jöjjön létre.
Ami a Balti-tengeri stratégiát illeti, volt némi ellenállás a kezdet kezdetén, mielőtt még elmagyaráztuk volna, hogy mit is értettünk ez alatt, milyen pozitív dolgokat értettünk ez alatt. Elsősorban a kérdés az volt, hogy több pénzt akartunk-e, ami nem így van. Aztán felmerült az a gondolat, hogy ezek a kis országok ott fönt bandát alakítanak, és a saját kis csapatukat akarják kialakítani, anélkül, hogy a nagy EU tagjai lennének, vagy szoros tagjai. Megint csak azt mondom, hogy nem erről van szó, egyszerűen az erőforrásokat a lehető legjobban akarjuk erre a területre koncentrálni annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat jobban ki tudjuk használni.
Oroszország is hangoztatta nemtetszését, ugyanis Oroszország a Balti-tenger mentén fekszik, és néhány tagállam is aggódott, hogy Oroszország esetleg nem fog túlságosan örülni ennek az egész elképzelésnek. De ez egy tisztán európai uniós tagállamokból álló program. Mi az acquis-n belül az Európai Unió szabályain belül tevékenykedünk, tehát itt nem arról van szó, hogy - hogyan is fogalmazzak - a saját intellektuális és pénzügyi erőforrásainkat nemzeti szinten akarjuk használni, hanem hiszünk abban, hogy többet tudunk kihozni belőle, ha együtt cselekszünk és versenyképesebbek leszünk. Ugyanez vonatkozik a bűnözésre és a környezetvédelmi katasztrófákra is, mert csak határon átnyúlva lehet ezeket megoldani.
Tehát a közös jóért igyekszünk együtt cselekedni.
Ami a keleti partnerséget illeti, ez a döntés a cseh elnökség alatt született meg, és a svéd elnökségnek az a kötelessége, feladata, hogy munkacsoport szintjén bizonyos projekteket, munkaprogramokat alakítson ki. Tudom, hogy az volt a cél, hogy egy nagy projekt beinduljon Ukrajna kapcsán, nem tudom pontosan, hogy ez meddig is jutott, de ez az energiabiztonság és energia-fenntartás területe lett volna.
Aztán rátérhetünk a magyar-szlovák kapcsolatokra. Szigorúan véve ez nem európai uniós téma jogi szempontból, még csak nem is kétoldalú téma, már ami a nyelvtörvényt illeti, hanem egy országban lévő kisebbség és a saját ország kormánya közötti kérdés. Ezt a vitát, tárgyalást természetesen ezen kisebbség szószólója és a kormány között kell lefolytatni. Az ország, vagyis Szlovákia bizonyos egyezményeket aláírt és elkötelezte magát bizonyos szabályok és jogszabályok mellett annak kapcsán, hogy hogyan bánjon a kisebbségeivel, ez pedig az OECD kapcsán, az EBESZ-en belül van, a kisebbségi ombudsmani egyezményt aláírták, és az Európa Tanácsban is ugyanerről van szó.
Tehát úgy gondolom, hogy ami történt, a magyar kisebbség, a magyar kormány segítségért ehhez a két intézményhez fordult, és azt hiszem, hogy ez a helyes és megfelelő lépés. Az Európai Uniónak nincs jogi eszköze e tekintetben, hogy a kisebbségekkel foglalkozzon, de önnek természetesen igaza van, hogy az emberi jogi értékekről, a koppenhágai kritériumokról is itt szó van, ezek az alapok.
Az Európai Parlament és a Bizottság is, a megfelelő biztos részt vesz a magyarokkal való tárgyalásokban, és több szempontból is megvizsgálja ezt. Az elnökség nem az az intézmény az Európai Unión belül, amelynek az előtérben kellene cselekednie. A releváns intézményeket bevonták a lehető legjobb módon. Másrészt viszont úgy gondolom, hogy Magyarország szempontjából és Szlovákia szempontjából is természetesen az lenne a legjobb, ha konstruktív párbeszéd alakulna ki a két ország között, méghozzá oly módon, hogy előrehaladás történjen. Ez sokkal-sokkal jobb lenne a két ország számára, még akkor is, ha az európai uniós kereteken belül vannak. Őket is az Európai Unión belül jobban ítélnék meg, partnerebbekként kezelnék az Európai Unión belül.
Tehát nem tudom, hogy ez teljes mértékben válaszol-e a kérdésre, de az elnökség azt tette, hogy egyszerűen itt volt, úgy a magyar kormány, mint a szlovák kormány tájékoztatott bennünket az esetről, és biztos vagyok abban, hogy tárgyalások, beszélgetések folytak, jó tanácsok születtek, és ez egy kicsit ilyen segítség, ez a coaching a svéd oldalról, hogy hogyan lehetne lépéseket tenni informális módon. Azt hiszem, hogy ez a megfelelő módja az elnökség szempontjából, hogy így kezelje ezt a témát.
Azt hiszem, hogy itt most befejezem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kollégákhoz fordulok. René!
RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: Ha megengedik, egy ponthoz hozzátennék még valamit, azzal kapcsolatban, hogy mi történik, ha Írországban a népszavazás negatív eredményt hoz.
Két pontot hangsúlyoznék. Elsősorban azt, hogy a nizzai szerződést 27 országra alakították ki, és véleményünk szerint nem lehet további bővítés, amennyiben a lisszaboni szerződést nem léptetjük hatályba, és nem valósítjuk meg. Ez teljesen egyértelmű.
A második pont, hogy az európai szerkezetet nem lehet túszul ejteni. 350 millió szavazópolgárt nem lehet néhány ezer ír szavazó túszaként ejteni. Ha Írország nemet mondana, akkor úgy gondolom, hogy minden országnak, minden népnek jogában áll a saját jövőjéről döntést hozni. De ebben az esetben egy konkrét következtetést kell levonni, és az íreknek is, és az Európai Unión belül valószínűleg egyes tagállamok afelé hajlanának, hogy ilyen a'la carte alapon továbblépjenek. Természetesen nem ez az európai integráció inspirációja, de nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy egy további 10-15 éves tárgyalási folyamatot kezdjünk újra az intézményekről. Ha nem tudunk együtt, mindannyian előrelépni, akkor más módot kell találni arra, hogy ezzel a helyzettel szembenézzünk.
Persze, ez csak egy hipotézis, és nagyon bízunk abban, hogy az írországi népszavazás pozitív lesz, és hogy az eljárást befejezvén, a Cseh Köztársaság is simán ratifikálni fogja a lisszaboni szerződést, és így ez meg tud valósulni. De ez a két pont nagyon fontos, és ezt mindenképpen szerettem volna hangsúlyozni, legalábbis francia szempontból. Köszönöm szépen.
JAROMIR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen. Én is csak két megjegyzést fűznék hozzá. Talán az első az értékekkel kapcsolatban: itt nagyon óvatosnak kell lennem. Én teljes mértékben egyetértek azzal, amit a svéd kollégám mondott az elnökség, illetve az Európai Unió szerepéről. Lehet, hogy látták, hogy a Cseh Köztársaság álláspontját a miniszterelnök, illetve előtte a külügyminiszter fejezte ki, akik nagyon is arra összpontosítottak, hogy a két ország közötti kétoldalú kapcsolatok keretei között oldják ezt meg. Anélkül természetesen, hogy bármelyiküket megakadályoznánk abban, hogy az EBESZ-hez vagy máshoz forduljanak, ami meg is történt. Tehát releváns fórumokhoz.
De kérem, ezt vegyék úgy, hogy ez az én személyes megjegyzésem. Én mindig nagyon óvatos lennék, amikor ilyen érzékenységekről van szó. Itt élünk Európában, amely nagyon sok érzékenységgel él sok területen, nemcsak itt, és több különböző kétoldalú vita folyt már többféle témakörben, amelyek rettenetesen fontosak a két érintett állam szempontjából ilyen érzékeny területeken, és meglehetősen gyakran előfordul az, hogy legalábbis az egyik fél értékekről beszél, és azt mondják, hogy ez nem kétoldalú vita, hanem általános értékekről van szó. Ciprussal kapcsolatban rengeteget hallottam ezt. Hallottam ezt akkor is, amikor az osztrák szomszédunk be akarta záratni a temerini atomerőművet, stb. Tehát nem akarom kétségbe vonni azt, hogy itt értékekről is szó van, de fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ez az érvelés bizony, sokszor előfordul általában akkor, amikor körülbelül három méterre állunk egymástól. Tehát az embernek azért kétségei vannak, hogy milyen mértékben szól ez igazán értékekről, és milyen mértékben olyan dolog ez, amely mögött ez a hosszan elnyúló érzékenység húzódik a két partner között.
Az az érzésem, hogy függetlenül attól, hogy kinek van igaza, de értékekről beszélve, és hogy az egész világot ebbe be akarják vonni, ez végül is nem az én álláspontom ebben a konkrét vitában.
Tehát úgy gondolom, hogy egy kicsit óvatosan kell ezzel bánni, és azt hiszem, jobb, ha az igazi kérdéssel foglalkoznak itt, méghozzá kétoldalú, csendes tárgyalásokon és megbeszéléseken.
Ennyit szerettem volna megjegyezni.
Még egy megjegyzés a lisszaboni szerződéssel kapcsolatban. Bár nem tették fel a kérdést, de mégis válaszolok, hogy mi történhet a Cseh Köztársaságban. Talán tájékozódtak arról, hogy van egy szenátorcsoportunk, akik bejelentették a céljukat, akiket az elnök is támogat, hogy a szerződés egyes részeit az Alkotmánybírósághoz benyújtják, és ez egy olyan folyamat, ami egy kicsit hosszadalmas is lehet. De hangsúlyoznék itt két dolgot. Az egyik az, hogy a kormány következetesen támogatja azt, hogy befejezzük a ratifikációs folyamatot a Cseh Köztársaságban, és egyértelműen nem örül ezeknek a fejleményeknek. Ugyanakkor azonban ezek a szenátorok és az elnök semmilyen alkotmányos vagy jogi akármit nem sértenek meg, tehát teljesen a jogi keretek között megfelelően cselekednek, a demokratikus intézmények keretei között, ugyanúgy, mint az írek is ezt teszik.
Tehát úgy gondolom, hogy egy kicsit nehéz számomra azt mondani, hogy tudom, hogy nagyon jó lenne, praktikus lenne, ha az írek is igent mondanának a népszavazáson, és talán, ha már a múltkor megtették volna, akkor már régen, ajjaj, ki lehetett volna pipálni, mint ahogy azt magyarul mondjuk, de ez nem történt meg. Ezek a demokratikus eljárások.
Tehát akár tetszik, akár nem, mégis azért teljesen tudjuk - mármint a kormány -, hogy ismét nem biztos, hogy ez jó dolog lesz, vagy a Cseh Köztársaság lehet, hogy megint nem lesz túlságosan népszerű azért, mert egy szenátorcsoport ezt bejelentette. Ugyanakkor legyünk türelmesek, mert ez a demokrácia és ez maga is egy érték, és ez az igazi érték, mert amíg az emberek nem tesznek semmi olyat, ami illegális, és most nem akarom túl hosszan nyújtani ezt az egész történetet, de egy dolgot megemlítenék, és talán itt, Magyarországon is ezt jól meg lehet érteni, hogy bármiféle nyomásgyakorlás - és most nem Írországról beszélek, hanem a Cseh Köztársaságról -, bármiféle külső nyomásgyakorlás ellentétes eredményt hozhat, ugyanis 40 évig éltünk, sőt tovább olyan rezsim alatt, ahol elméletileg minden lehetséges volt, de gyakorlatilag pontosan tudtuk azt, hogy nem tanácsos az embernek a saját jogait gyakorolni. Például volt jogunk arra, hogy ne vegyünk részt a választásokon, ne szavazzunk, de ha valaki nem ment el szavazni, akkor bizony, megbüntette a rezsim. Tehát nem akarom az Európai Uniót a rezsimhez hasonlítani, de vagy van az embernek joga, vagy nincs joga. Ha van joga, és semmilyen szabályt nem szegünk meg, és mégis mindenféle nyomásgyakorlás történik mindenhol, tehát hogy ne vegyenek ennyi időt igénybe és csinálják azt, amit elvárnak tőlük, ez egy nagyon érzékeny dolog.
Európa hosszú távú projekt, és azért még van időnk arra, hogy ezzel foglalkozzunk. De mit tudunk tenni ezzel a 17 szenátorral? Őket megválasztották. Függetlenekként nem függenek olyan nagy mértékben a pártjuktól, van egy mandátumuk, a kormány nem tud ezzel mit tenni, nem tudjuk a szenátorokat eltávolítani, sem az elnököt, jogukban áll ezt tenni. Sajnálom.
ELNÖK: Ne sajnálja. Köszönöm szépen. Attól tartok, igaza van. Ismerjük ezeket a szenátorokat, találkoztunk a visegrádi négyek ülésén, és elmagyarázták nekünk, hogy ők ezt azért csinálják, hogy a lisszaboni szerződés hitelességét védjék. Én azt hiszem, hogy ezt komolyan is gondolták. De igaza van, ők valóban a szenátus tagjai, megválasztották őket, és ez egy hosszú távú, és sokszor bizony, nagyon fájdalmas folyamat, és reméljük azt, hogy ez a hosszú folyamat oda vezet, hogy valahová eljutunk.
Ha visszatérek csak néhány évtizedre, az előrehaladás hihetetlenül nagy. Nagy utat tettünk meg. Elmeséltem a norvég miniszterelnöknek, hogy Európában szinte mindig lesznek ilyen problémák, és ő azt mondta, hogy soha nem fog ilyen történni. Visszakérdeztem, hogy 15-20 évvel ezelőtt elhitte volna-e azt, hogy a német márka és a francia frank el fog tűnni? Azt mondta, hogy "igaza van".
Tehát ha az ember a történelemben visszatekint, akkor azt látjuk, hogy nagyon fontos, gyors változások történtek.
Köszönöm szépen. Tessék!
DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Csak nagyon röviden szeretnék a szlovák-magyar kapcsolatról szólni, és elnézést, hogy ezt itt ismételten felhozom. Egyetértek nagykövet asszonnyal, hogy ez kétoldalú probléma, amit a két kormánynak kellene megoldani. Azonban azt látjuk, hogy hiányzik az az akarat, és ha már értékekről beszélünk, ezek az európai értékek minden tagországra érvényesek. Előttem ott van az a kép, hogy az európai osztályban 27 tanuló van, jött 10 új gyerek, és két gyerek összeverekedett. Ki tegyen igazságot, mert egymással nem tudnak, nyilván kell az osztályfőnök.
Én azért fontosnak tartanám, hogy az Európai Uniónak következetesnek kell lennie minden tagországgal kapcsolatban, és én azt látom, hogy a szlovák kormány, bocsánat Szlovákia, amikor belépett ebbe az osztályba, ez az elmúlt öt esztendő kevés volt ahhoz, hogy kiismerje magát, hogy milyen szabályok, jogok szerint kell viselkedni.
Hadd említsek egy másik olyan problémát, amit az én választókerületemben öt éve végigkísérek, a szlovák-magyar tokaji problémája. Amikor az európai biztos előtt a két ország minisztere megállapodik pontokban, hogy mit vállal a szlovák kormány ahhoz, hogy valóban legyen egy közös rendelet, ehhez képest az elmúlt öt év alatt semmit nem tartott be nagyobbrészt, mindig halogat. Szóval hiányzik a másik félnek az a szándéka, és több példát már nem említek. Egy probléma az én problémám, hogy mi ott, a határvidéken húsz éve dolgozunk, az akkor még csehszlovák, most pedig a szlovák-magyar kapcsolatokon, regionális kapcsolatokon, és azt látjuk, hogy ez a fajta viselkedés ragadós lehet, és ettől félek, hogy mindaz, ami erőfeszítéseket tettünk, azt most egyszerűen ez a fajta politika keresztülhúzza. Most már látom azt, hogy miért lenne fontos, hogy az Európai Bizottságban egy biztos külön az emberi jogokkal foglalkozzon, mert rendet kell teremteni, nemcsak itt, a közép-európai régióban, hanem az egész Európai Unióban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: És még mi is köszönjük. Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelzés.) Nagyon szépen köszönjük még egyszer nagykövet asszonynak, nagykövet uraknak, hogy eljöttek a bizottság ülésére. Sokan nem voltunk, de akik itt voltunk, aktívak voltunk és lelkesek. Hálásak vagyunk és köszönjük még egyszer.
Ebben a parlamenti ciklusban még egy ilyenre kell számítani, majd meglátjuk, hogy a kampány hogyan fog felpörögni, majd megbeszéljük, de ez már a következő triót fogja érinteni. Nagyon köszönjük. Ez az első alkalom, hogy a trióval állt a bizottság kapcsolatban, és nemcsak egy-egy nagykövettel. Ez jó indulás volt, és nagyon szépen köszönjük az aktivitást, az együttműködést és kívánunk minden jót, jó egészséget főképpen. Köszönöm a bizottság tagjainak.
A Tanács kerethatározata a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról
Van még egy apróság, ha van még a bizottságnak két perce, akkor még egy napirendi pontunk van. Elolvasta mindenki, amit írtunk a COSAC-ról. El tudják fogadni? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A napirendi pontot lezártuk, egyben akkor a bizottsági ülést is berekesztettük. Köszönjük szépen a megjelenést.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 08 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné