EIB-18/2009.
(EIB-134/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. szeptember 29-én, kedden 9 óra 34 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám) *
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről (T/10554/1. szám) *
Banai Péter Benő szóbeli kiegészítése *
Szarka Péterné kiegészítése *
Kérdések *
Szavazás *
1 a) A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám)
b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről (T/10554/1. szám)
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP) dr. Botka Lászlónak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Veress József (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) távozása után Manninger Jenőnek (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) megérkezéséig Firtl Mátyásnak (KDNP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) távozása után Ékes Józsefnek (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Szarka Péterné igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 34 perc)
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Megkezdjük a mai ülésünket.
Ahogy azt korábban jeleztük, azt javasoltuk, hogy a mai ülésen a 2010-es költségvetés, illetve az erről szóló ÁSZ-jelentés kerüljön megvitatásra. Ettől eltérő napirendi pontot nem kívánok előterjeszteni. Kérdezem képviselőtársaimat, kívánnak-e mást megtárgyalni. (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor kézfelemeléssel jelezzék azt, hogy az előterjesztett napirendet elfogadják. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Volt-e valaki ellene? Tartózkodott? (Nincs jelzés.) Nem. Megállapítom, hogy a jelen lévő képviselők a bizottság napirendjét egyhangúlag elfogadták.
Szeretném ismertetni a helyettesítések rendjét. Ahogyan az látható is, Eörsi Mátyás elnök urat én helyettesítem, Káli Sándor képviselő urat Legény Zsolt, Gál J. Zoltánt Botka képviselő helyettesíti, illetve Braun Márton képviselő urat Nógrádi Zoltán képviselő úr helyettesíti. A későbbiekben, ha ettől eltérő helyettesítések lesznek még, akkor erről a jegyzőkönyv útján tájékoztatást is adunk, egyébként pedig megállapítom, hogy határozatképesek vagyunk.
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám)
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről (T/10554/1. szám)
Az 1. napirend pont tehát a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló T/10554. számú törvényjavaslat, illetve az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság költségvetéséről. Javaslom, hogy ezt a két napirendi pontot egységben tárgyaljuk. Megadom a szót az előterjesztőknek, elsőként Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes úrnak a Pénzügyminisztériumból, majd ezt követően Szarka Péterné igazgatóhelyettes asszonynak az Állami Számvevőszéktől.
Parancsoljon, főosztályvezető úr!
Banai Péter Benő szóbeli kiegészítése
BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy héttel ezelőtt, a 2008. évi zárszámadás tárgyalásakor azzal kezdtem az előterjesztői részt, hogy 2008-at a gazdasági válság és az uniós források felhasználása is meghatározta. Azt gondolom, hogy ugyanezt a mondatot elmondhatjuk a 2010-es költségvetési törvényjavaslatról is. Egyrészről a gazdaságpolitika mozgásterét és a lehetséges intézkedéseit meghatározza az a világgazdasági környezet, ami 2010-ben is még recesszióval, illetőleg 2010 második felében már a kilábalással jellemezhető. Azt gondolom, hogy a válság közepette a gazdaságpolitika intézkedései között az egyik legfontosabb eszköz az európai uniós források felhasználása lehet, hiszen ezekkel a támogatásokkal mintegy forrásként lehet élénkíteni a gazdaságot.
Néhány szóban tehát a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a gazdaságpolitikai mozgástérről, illetőleg részletesebben a költségvetés európai uniós kapcsolatairól beszélnék.
Elöljáróban még két dolgot emelnék ki. Az egyik az, hogy a benyújtott költségvetési törvényjavaslat úgynevezett tiszta törvényjavaslat, a költségvetést megalapozó törvények módosítása egy külön törvénycsomagban kerül benyújtásra a kormány elé.
A másik elem, azt mondhatom, hogy újdonság, hogy tavaly év végén az Országgyűlés elfogadta a költségvetési felelősségről, a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényt. Ez a törvény meghatározza, hogy a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor a kormánynak hogyan kell eljárni: több évre előre meg kell határozni különböző államháztartási mutatókat. Ennek a követelménynek is megfelel a benyújtott 2010-es költségvetési törvényjavaslat.
Ezt követően akkor néhány szót az említett makrogazdasági mozgástérről beszélnék. A gazdasági növekedést illetően 2010-ben, igaz csökkenő mértékben, de továbbra is a GDP zsugorodásával számolhatunk. Ennek a mértéke 0,9 százalékos. A fogyasztói árindex 2010-ben 4,1 százalék körül várható, itt ugyanakkor azt a sajátos mozgást is láthatjuk, amit már a 2008-as zárszámadás tárgyalásakor is megvitattunk, nevezetesen, hogy az év egészét jellemző szám és az éven belüli mozgások eltérőek, tehát az év egészére 4,1 százalékos a várható infláció mértéke, de ez év végére, decemberben, december átlagban 2-3 százalékra csökkenhet le.
2009-ben a jelentős mértékű GDP-visszaesésnek fő okozója a világgazdasági környezet, főbb exportpiacaink zsugorodása, ez megnyilvánul 2009-ben az export és az import radikális csökkenésével. Ezzel ellentétben 2010-ben már némi emelkedést várhatunk mind az export, mind az import tekintetében. Az export a prognózisok szerint 3 százalékkal bővül, az import ezzel összhangban 2 százalékkal. Azt gondolom, hogy ezek a mutatók azért fontosak, mert a világgazdasági környezet élénkülését mutathatják. Ugyanakkor az említett 0,9 százalékos GDP-csökkenés nemcsak annak köszönhető, hogy ez az élénkülés viszonylag szolid, hanem annak is, hogy az államháztartási gazdálkodást úgynevezett prociklikus szigorítás jellemzi, vagyis a kiadások csökkentésével az elsődleges cél az államháztartási hiány kordában tartása és így az államadósság kordában tartása. Ez okozza tehát az államháztartási gazdálkodást egyik fő tényezőként, hogy a GDP csökken.
Mi ez az államháztartási gazdálkodás, ami 2010-et jellemzi? Egyrészről az említett kiadáscsökkentések, aminek célja az, hogy a nemzetközi szervezetek - IMF, Világbank, Európai Bizottság - felé vállalt kötelezettségeket teljesíteni tudjuk, nevezetesen az ESA 95, az Unió módszertana szerint számolt hiány 3,8 százalékot érjen el. Azt gondolom, azért kell kiemelni ezt a mutatót, mert a 2009-es hiánycélhoz, a 3,9 százalékos hiánycélhoz képest tehát egy csökkenő számot látunk a benyújtott költségvetési törvényjavaslatban. Azt gondolom, hogy egy zsugorodó GDP mellett valóban komoly erőfeszítéseket igényel minden teherviselőtől, minden GDP-termelésben résztvevő szektortól, tehát vállalkozásoktól, a magánszektortól az, hogy ezt a hiánycélt teljesíteni tudjuk.
A 2010-es hiánycsökkentés folytatódik az elkövetkezendő években is. A benyújtott 2010-es költségvetési törvényjavaslat kitekintő része 2013-ig határozza meg az államháztartás főbb számait, illetőleg részletesen a központi kormányzat kiadási, bevételi adatait. Ha csak a hiányszámot nézzük, akkor azt látjuk, hogy folyamatos csökkenés prognosztizálható, és 2013-ban ez az említett ESA 95 szerinti hiány már a 2,2 százalékos mértéket éri el.
Ahhoz, hogy ez a hiánypálya teljesüljön, egyrészről rövid távú intézkedésekre, másrészről hosszabb távú, strukturális jellegű intézkedésekre volt szükség. Ezeknek a lenyomatát láthatjuk a 2010-es költségvetési törvényjavaslatban is, gondolok itt az egyszeri kiadáscsökkentésekre, illetőleg a strukturálisabb jellegű beavatkozásoknál például a nyugdíjrendszer átalakítására, ami értelemszerűen, ahogy említettem, látszik, számokból kirajzolódik a 2010-2013. évi előirányzatokon.
A főbb makroparamétereken belül, ahogy említettem, kiemelendő, hogy a makroparaméterek teljesülését alapvetően meghatározzák a magyar EU-költségvetési kapcsolatok. Amikor azt említettem, hogy a gazdaságpolitika úgynevezett prociklikus szigorítása jellemezhető, vagyis válság ellenére az államháztartás a kiadások szűkítésére kényszerül, ezt a gazdaságpolitikát az uniós támogatások nélkül kell érteni, azon puszta elszámolási szabályból eredően, hogy az uniós támogatások nem jelentenek plusz bevételt és kiadást az államháztartás számára. Ezért a 2010-es költségvetési törvényjavaslatban szereplő uniós támogatások és a költségvetésen kívüli tételek mind úgymond a gazdaság élénkítését szolgálhatják. GDP-arányos összege a 2010-es költségvetési törvényjavaslatban megjelenő és a költségvetésen kívüli összegeknek 3,5 százalék. Tehát 3,5 százaléknyi külső forrás, a gazdaság szempontjából külső forrás kerülhet felhasználásra 2010-ben.
Ezzel át is térnék a magyar-EU költségvetési kapcsolatok jellemzésére. Ahogy említettem, és ahogy a tisztelt bizottság már többször tárgyalta, többször tárgyaltuk, az uniós források egy része megjelenik a költségvetési törvényjavaslatban, másik része a költségvetésen kívül kerül felhasználásra. A költségvetésben megjelenő támogatások teljes összege 646 milliárd forint körülbelül, ehhez kapcsolódik mintegy 188 milliárd forintnyi központi költségvetési társfinanszírozás, így összességében az uniós programok 2010. évi kiadása 834 milliárd forint körül várható.
Ha részleteiben nézzük a költségvetésben megjelenő tételeket, akkor azt látjuk, hogy a kohéziós alap projektjeinek tervezett kiadása mintegy 80 milliárd forint körül várható, az Új Magyarország fejlesztési terv kiadásai remélhetőleg 2007 és 2008 után tovább növekednek, és jelentősebb kifizetésekre kerülhet sor. A prognosztizált szám mintegy 590 milliárd forint. A területi együttműködést elősegítő támogatások - itt az európai területi együttműködés programjáról van szó, 2007-től indult programról - tervezett összkiadása a 9 milliárd forintot meghaladja.
Másik nagy csoport a strukturális jellegű támogatások mellett a vidékfejlesztési források előirányzatai. Itt az Új Magyarország vidékfejlesztési program tervezett kiadási összegénél 129 milliárd forintos összeget látunk, a halászati operatív programnál mintegy 2 milliárd forintnyi támogatást. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt a vidékfejlesztési, halászati programoknál már csak 2007-től induló programokat láthatunk, a korábbi időszak támogatásai ekkorra kifutnak, tehát kifizetés a nemzeti vidékfejlesztési tervből vagy az agrár-vidékfejlesztési operatív programból már nem várhatók.
A 2004-2006-os időszakból az átmeneti támogatás projektjénél még minimális, mintegy 113 millió forintos kifizetéssel számol a kormányzat 2010-re, illetőleg 2010-ben is számolunk egyéb uniós támogatásfelhasználással, például a TEN-T-projektek, közlekedési célú projektek előkészítésnél, az utazási költségtérítésnél vagy egyes speciális agrártámogatásoknál mindösszesen mintegy 21,5 milliárd forint kifizetéssel.
Még egy tétel van a költségvetési törvényjavaslatban, ami európai uniós forrás felhasználását jelenti, ez az uniós támogatások utólagos megtérülése, a hazai forrásból megelőlegezett kiadások elszámolása. Ennek a tervezett összege mintegy 3,5 milliárd forint. Itt arról van szó, hogy közösségi szabályok értelmében az uniós programok, projektek utolsó részletét hazai forrásból kell megelőlegezni, és a programok, projektek zárását követően téríti meg az Európai Bizottság a tagállam által megelőlegezett részt. Ez a 3,5 milliárd forint már lezáródott kohéziós alap-projektek utolsó 20 százalékának a megtérítését jelenti.
Mindezek a számok, amiket említettem, együtt adják ki az uniós programok tervezett kiadási összegét az említett mintegy 834 milliárd forintot.
A költségvetésen kívüli tételeket illetően a közvetlen termelői támogatásoknál 2010-ben immár a régi tagállamoknak juttatott támogatások 70 százaléka kerülhet a magyar gazdák és a 2004-ben csatlakozott tíz új tagállam gazdáinak részére. Ez az a támogatás, ami 2004-ben még csak 25 százalékot tett ki a régi tagállamok termelőihez képest, és 2013-ban éri majd el a 100 százalékos szintet.
Közvetlen termelői támogatások mellett az agrárpiaci források jelentős összegben járulnak hozzá az agrárgazdasági termelők támogatásához. A tervezett összeg mintegy 41,8 milliárd forint. A zárszámadási törvényjavaslatok tárgyalásakor láthatjuk, hogy ez valóban csak egy tervszám, az agrárpiaci támogatások tényleges felhasználását alapvetően meghatározzák a környezeti, természeti viszonyok. Sarkosan azt szoktam mondani, hogy ha egy jégeső, szélvihar elveri a termést, akkor minimális lesz az az összeg, amit intervencióra a gazdák fölajánlhatnak, illetőleg minimális lehet az a mennyiség, amit exportra, az EU-n kívüli exportra juttathatunk.
Költségvetésen belüli és kívüli tételek együttesen adják tehát azt a 922,6 milliárd forintot, ami csak EU-forrás tekintetében az említett plusz juttatásokat jelenti a magyar gazdaság számára.
A befizetéseknél tervezett összeg 220,8 milliárd forint. Ennek az alakulása is évről évre némileg eltér a tervezettől. Ezt több természetszerű folyamat határozza meg, ezek közül a legfontosabb most a 2010-es befizetést illetően a 2009. december utolsó munkanapjának forint-euró középárfolyama, hiszen ezen az árfolyamon kell teljesíteni a befizetési kötelezettséget. (Dr. Szanyi Tibor megérkezik az ülésre.) Az árfolyam egyébként, amivel a befizetéseknél és más támogatásoknál is kalkuláltunk, 272,1 forint/euró, tehát értelemszerűen, ha ennél az árfolyamnál 2009. december végén erősebb lesz a forint, akkor a befizetési kötelezettségünk is csökkenhet, ha gyengébb, akkor a befizetési kötelezettségünk növekszik.
A számokon túl néhány szót szólnék a költségvetési törvényjavaslat normaszövegét illetően azon részekről, amelyek biztosítják, hogy az uniós támogatások felhasználásának, illetőleg hozzájárulási, befizetési kötelezettségünk teljesítésének ne legyen költségvetési akadálya.
Támogatások tekintetében három fő szabályt emelnék ki, ami a korábbi évek törvényjavaslatához hasonlóan a 2010-es törvényjavaslatban is megjelent. Az egyik az, hogy a kötelezettségvállalások és a kifizetések rendszere elkülönül, tehát a strukturális támogatásoknál az irányító hatóságok, agrártámogatásoknál az FVM, illetőleg az alá tartozó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, más uniós támogatásoknál az illetékes szervek a költségvetési törvény külön mellékletében meghatározott úgynevezett kötelezettségvállalási keretek összegéig vállalhatnak kifizetési kötelezettséget, és a 2010-es törvényjavaslat 1-es számú mellékletében a pénzforgalmi előirányzatoknál csak a ténylegesen várható kifizetések jelennek meg.
A másik szabály, ami biztosítja az uniós támogatások felhasználásának gördülékeny jellegét, azt, hogy költségvetési korlátja ne legyen a kifizetéseknek, az az átcsoportosítási szabály, nevezetesen, hogy ha az egyik program jobban megy, mint ahogyan azt a törvényjavaslat tartalmazza, több EU-forrás kifizetésére válik lehetőség, és ha ehhez több társfinanszírozásra van szükség, akkor a pótlólagosan szükséges hazai társfinanszírozást az adott költségvetési fejezeten belül át lehet csoportosítani. Egyszerűen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy uniós forrást tartalmazó előirányzatra bármennyi pénzt bárhonnan át lehet csoportosítani, ugyanakkor uniós forrást tartalmazó előirányzatról nem lehet elvinni hazai társfinanszírozást.
A harmadik szabály, ami az uniós támogatások felhasználásának költségvetési garanciáját jelenti, az, hogy ha jóval nagyobb az uniós támogatás felhasználása, mint a tervezett, és elfogyott az átcsoportosítási lehetőség, akkor az előirányzatok úgymond felülről nyitásával, tehát elvileg az államháztartási hiány terhére is finanszírozhatóak a pótlólagos kifizetések. Itt azért hangsúlyozni szeretném, hogy természetesen a kormányzatnak alapvető célja kell hogy legyen az uniós támogatások maradéktalan felhasználása, de emellett természetesen az államháztartási hiány védelme is. Ezért ha arra kerülne sor, hogy az előirányzatokat úgymond ki kell nyitni és a hiány terhére kellene finanszírozni, akkor természetszerűen más oldalról be kellene vagy célszerű beavatkozni a kormánynak a hiány védelme érdekében. Erre szolgálnak például azok a tartalék-előirányzatok, amelyek biztosítják, hogy a 3,8 százalékos hiány mindenképpen biztosítható legyen.
Ami a befizetések teljesítésének jogi garanciáját jelenti, az a felülről nyitottság. A korábbi évekhez hasonlóan ez az előirányzat is úgymond felülről nyitott, tehát szükség esetén az említett 220,8 milliárd forintos összegnél nagyobb befizetést is lehet teljesíteni, akár árfolyamváltozásból ered ez a többlet befizetési kötelezettség, akár abból, hogy év közben a közösségi költségvetés módosulása miatt minden tagállamnak többletforrásokat kell juttatni az Unió számára.
A költségvetési kapcsolatokon túl még egy tételt emelnék ki, ami azt gondolom, hogy a bizottság érdeklődésének a középpontjába kerülhet, illetőleg tudom, hogy a bizottság is több alkalommal foglalkozott a kérdéssel, nevezetesen a 2011-es magyar EU-elnökség kiadásairól van szó. A benyújtott 2010. évi törvényjavaslat 9 milliárd forint elnökségi felkészülési kiadással számol. Ez a 9 milliárd forintnyi összeg a Külügyminisztérium fejezetében önálló előirányzaton jelenik meg. Emellett azért az elnökség kapcsán még egy tételt kell kiemelnem: az államreform operatív programból, tehát az Új Magyarország fejlesztési terv egyik programjából az elnökségi stábtagok képzésére, illetőleg elnökséggel kapcsolatos képzésekre külön összegek kerülnek felhasználásra. Ennek a teljes 2007-2013-as keretösszege mintegy 2 milliárd forint.
Azt gondolom tehát összefoglalóan, hogy a 2010-es költségvetési törvényjavaslat - igazodva a világgazdasági környezethez, igazodva a nemzetközi szervezetek felé tett vállalásainkhoz, és igazodva az államháztartási törvény, a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvény követelményeihez - biztosítja azt, hogy vállalásainkat, elsősorban gondolok itt az államháztartási hiány csökkentésére, teljesíteni tudjuk. A költségvetési törvényjavaslatban több olyan tartalék-előirányzat szerepel, amely a tervezettől eltérő makrogazdasági körülmények teljesülése esetén is biztosíthatja a hiánycél teljesülését, és ahogy említettem, akár ezek a tartalékok szolgálhatnak fedezetül arra, hogy a plusz társfinanszírozást adott esetben az előirányzatok felülről nyitásával biztosítani lehessen, de azt gondolom, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján a 2010-es törvényjavaslatban szereplő uniós források, illetve az ahhoz kapcsolódó társfinanszírozás elegendő lesz a várható kifizetésekre.
Végezetül, az elnökségi kiadásokra is 9 milliárd forint betervezésre került, ami értelemszerűen önmagában még nem elegendő az elnökségi kiadások fedezetére, 2011-ben pluszforrásokat kell biztosítani, de a 2010-es kiadásokra, úgy gondoljuk, hogy ezek a források elegendőek lesznek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is, főosztályvezető-helyettes úr. Remélem, ez megnyugtatóan hangzott minden bizottsági tag számára. Most megadom a szót az igazgatóhelyettes asszonynak. Parancsoljon!
SZARKA PÉTERNÉ (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Én különösebb kiegészítést nem szeretnék tenni, viszont néhány dologra felhívnám a figyelmet a jelentésünkből.
Rendkívül nehéz helyzetben volt az Állami Számvevőszék, mert nagyon rövid idő állt rendelkezésre a költségvetési törvény véleményezéséhez, és ezért egy dokumentum alapú ellenőrzést, dokumentumok áttekintésén alapuló ellenőrzést választott, helyszíni ellenőrzést ez évben nem végzett. Az augusztus 31-i állapotot tükrözi az Állami Számvevőszék jelentése, és az EU-források tekintetében, miután az egyeztetéseket és a számok alakulását nyomon követtük, az erre vonatkozó változásokat és az azzal kapcsolatos észrevételeinket is jeleztük.
Mint azt olvashatták a véleményünkben, mi megfelelőnek találtuk a tervezési körirattal való összhangot, és az EU-források felhasználásához a hazai társfinanszírozás biztosításának a prioritásként való kezelését is alátámasztottnak láttuk. Úgy ítéltük meg, hogy a várható tényleges kifizetéseket vették figyelembe, és ennek megfelelően olyan garanciákat biztosít a költségvetési törvény a már említett felülről nyitottság és az előirányzatok közötti átcsoportosítás tekintetében, hogy mi úgy gondoljuk, hogy ez a költségvetés ilyen módon végrehajtható, EU-forrás, tehát hangsúlyozom, hogy az EU-források tekintetében.
15 milliárd forinttal a mi véleményünkhöz képest a későbbi tárgyalások folyamán csökkent az EU-források összkiadási lehetősége. Ennek a dokumentális alátámasztottságát már nem tudtuk vizsgálni, de ezzel együtt úgy ítéljük meg, hogy elegendő garancia áll a törvényben rendelkezésre ahhoz, hogy az EU-források maradéktalanul teljesülni tudjanak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm az igazgatóhelyettes asszonynak is. Akkor kérdések, vélemények először. Miután jelentésről is van szó és javaslatról is, azt javaslom, hogy a kérdésekkel kezdjük. Jó? (Jelentkezések.) Úgy látom, hogy Pelczné Gáll Ildikó, illetve Nógrádi Zoltán jelezte a szándékát. Parancsoljon, képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én összességében szeretnék hozzászólni ehhez a témához, és röviden tenném ezt meg. Nagyon sokszor nagyon sok formában elmondtuk már a véleményeket, és tényleg csak követő jellegű lenne a 2010-es magyar költségvetés integrációs vonatkozásai témakör.
Egyrészt, amit fontosnak tartok rögzíteni, ez a kiinduló állapot. Napokkal ezelőtt, de nem oly régen tárgyaltuk a 2008. évi költségvetés zárszámadásához vagy értékeléséhez kapcsolódó jelentést, és ha jól emlékszem, 43 százalékos alulteljesítettséget mutatott. Aztán van egy másik szám, ami kiindulási pont lehet, 2009 szeptemberéig mondjuk 490 milliárd kifizetés, ami az összes forrásnak a teljes ciklusra vonatkoztatva 8 százaléka. Vagyis ha ezeket a számokat nézem, akkor egyik oldalról alultervezés van, a másik oldalról meg alulteljesítés van. Tehát jelesül, a kormány önmagához sem képes teljesíteni azt, amit tervezett, vagyis csúszásban van.
Ez további problémát gerjeszt, mégpedig azt, hogy ezek a források, amik alultervezettek és alulteljesítettek, még el sem jutnak a címzettekhez, vagyis a kedvezményezettekhez. Innen adódik az, hogy még fokozandó ezt, 13 százalékos, ha jól emlékszem a 2010-es költségvetésben rögzített tervszám a 2009-eshez képest, vagyis további csökkenő tendenciával számol a kormány, kevesebb uniós forrás felhasználását tervezi. Ez a költségvetés ebben a formában és ez az uniós forráshalmaz, előirányzat ebben a formában nem teljesíti azt a célt, amiben egyetértünk, hogy kellene hogy teljesítsen, jelesül a válság kezelését, mégpedig egyetlen eszközként pontosan az uniós források lennének képesek a válságot kezelni. Vagyis nem fogjuk elérni azt, amit el szeretnénk, hogy az európai uniós országok átlagához közelítsünk. Nem közeledni fogunk emiatt, hanem ha ők helyesen kezelik a kérdést, akkor távolodni fogunk, ami nem gondolom, hogy helyes irány lenne.
Ami az előirányzatokat alátámasztó bizonylatokat és megalapozott vizsgálatokat illeti, azért van kétségem, mert itt azt hallottuk, hogy egyrészt a rendelkezésre álló idő rövid volt (Szűcs Erika megérkezik az ülésre.), másrészt dokumentumtípusú volt az ellenőrzés, másrészt nem volt teljes körű ez az ellenőrzés. De ha ezt a mondatot most zárójelbe teszem, akkor is én úgy ítélem meg, hogy ez kockázatos, mégpedig több kockázatot szeretnék a főosztályvezető-helyettes úr figyelmébe ajánlani.
Az első kockázatot az önerő biztosításában látom. Ez egy jelentős kockázat. Nem láttam ezt alátámasztó semmiféle háttértanulmányt, de úgy gondolom, hogy a helyzetet tovább nehezíti a 120 milliárdos önkormányzati elvonás, ezáltal úgy érzem, hogy az önerő-biztosítás is veszélybe kerülhet, vagy olyan fejlesztési forrásoknak a megvalósítása késik vagy esetleg reálisan be sem fog fejeződni, amit az önkormányzatok beterveztek.
Egyéb területeket is említhetnénk. Már volt is a környezetvédelem területén ilyen, nem tudták az önerőt biztosítani, közlekedési OP-nél is vannak problémák, tehát önmagában az önerő-biztosításról szeretnék mint problémáról, kockázatról beszélni.
A következő kérdés szerintem az addicionalitás kérdése és a helyettesítés kérdése. Ez is mint kockázat jelenik meg. Nagyságrendileg a struktúra csökkenő mértékben jelenik meg a költségvetésben. Igazgatóhelyettes asszonnyal együtt voltunk egy konferencián, vagyis pontosítok, egy vándorgyűlésen, ahol más előadók tolmácsolásában ez egzaktul úgy jelent meg, hogy nem beszélhetünk addicionális forrásokról az európai uniós források tekintetében, ezek a források helyettesítő források, hiszen kiváltják a hazai fejlesztési forrásokat, pedig tudjuk mindannyian, hogy nem ez az EU szándéka. Ez vitát is generálhat. Volt már ilyen vita az Európai Bizottsággal, nem biztos, hogy ezt újra kellene éleszteni. Tehát mint kezelési pontot mondom.
A másik egyáltalán ennek az egész tervnek vagy a költségvetésnek a tarthatósága és teljesíthetősége, nem azon oldalról, hogy a kifizetések és ez az összeg mennyire jó, hanem a feladatellátás oldaláról. Tehát a másik oldalon van egy tervünk, az IH-khoz rögzítetten léteznek ezek a tervek, és nyilván ők szeretnék ezt a tervet teljesíteni. Itt néhány IH megjegyzését vagy mondandóját szeretném csak idézni a teljesíthetőség vonatkozásában. A közigazgatási programok vonatkozásában úgy látják, hogy ha gyorsulnának a kifizetések, akkor ez kezelhető lenne. A közlekedési OP IH-ja feszültségpontokról beszél, amit mindannyian tudunk ismétlés nélkül is, hogy léteznek és melyek ezek, ezért kockázatosnak tartja. A regionális operatív programok IH-ja pedig azt mondja, végül is úgy ítéli meg, hogy ez az invesztálás 30 milliárddal fogja veszélybe sodorni az EU-s forráskifizetést, vagyis ennyi lemaradása lesz az eredetileg tervezetthez képest, és konkrétan a forrásvesztés fogalmat hozta be ebből az aspektusból. Szerintem ez legalább akkora csokor, amit háttértanulmányok nélkül persze lehet mondani, hogy jó, de én azt gondolom, hogy bátorság, majdnem hogy vakmerőség azt mondani, hogy ezt a kérdést nem kezeljük.
A legutolsó pedig az ellenőrzés kockázata. Nemrégen tárgyaltuk szintén az eseti bizottság ülésén az európai uniós források ellenőrzését. Ott az ellenőrzés során az Állami Számvevőszék jelentése feltárt bizonyos beavatkozási pontokat, amelyeket kezelni szükséges. Itt az adatkülönbözőségekre gondolok, a rendszer zártságára gondolok, az átláthatóságára, követhetőségére gondolok nagyvonalakban, ami szerintem szintén kockázatot jelent.
Összességében éppen ezért én az egész fejezet európai uniós forrásvonatkozását nemcsak kockázatosnak érzem, hanem azt gondolom, hogy ezen túlmenően a teljesítés miatt, a teljesíthetőség miatt nem tartom valószínűnek, hogy a válság kezelésére alkalmas lesz és fogja is ezt szolgálni. Azt meg, hogy az eredeti célt mennyire tudja majd támogatni, annak a célnak az elérését úgy a gazdasági növekedés, mint a foglalkoztatás növelése vonatkozásában, végképp nem tudom mondani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megadom a szót főosztályvezető-helyettes úrnak, hogy segítsen képviselő asszonynak ezekre a kérdésekre választ találni.
BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Az első fölvetés, amit képviselő asszony említett, az a csúszást tartalmazta, tehát csúsznak a kifizetések. Én azt gondolom, hogy ha az eredeti költségvetési tervekhez képest nézzük az uniós támogatások kifizetését 2007-2008 tekintetében - a 2008-as zárszámadást most tárgyaltuk -, akkor valóban azt láthatjuk, hogy alacsonyabb volt a felhasználás, mint a tervezett. Azt gondolom, hogy ilyenkor mindig mellé kell tennünk azt az összehasonlítást, ami a magyarországi kifizetéseket más tagállamok kifizetéseivel hasonlítja össze. Itt megint tényszerűen azt látjuk, hogy más tagállamokkal összehasonlítva igen jól áll Magyarország. Vannak olyan támogatások, ahol az új tagállamok között első a kifizetések tekintetében.
Ezzel együtt azt gondolom, hogy valóban azt a helyzetet kezelni kell, hogy 2007-2008-ban a teljesülés kisebb volt, mint az eredetileg tervezett, magyarul, kevesebb EU-forrás került felhasználásra. Azt gondolom, hogy a 2010-es törvényjavaslat pont ezt kezeli, és pont ezért állhatott elő az a helyzet, amit képviselő asszony említett, nevezetesen, hogy a 2009. évi eredeti kiadási előirányzathoz képest kisebb kiadásokkal számolunk. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy reálisabb költségvetés lesz. Azt gondoljuk, hogy a 2010-es zárszámadás tárgyalásakor majd 2011-ben azt látjuk, hogy sokkal közelebb volt a teljesülés a tervezetthez.
Való igaz, hogy most is, mint a korábbi években szintén, az irányító hatóságok, tehát leginkább az Új Magyarország fejlesztési terv esetén az irányító hatóságok még a tervezett összeget is kicsinek találják, ezt látjuk az Állami Számvevőszék dokumentumában is. De ha előszedjük a korábbi évek számvevőszéki jelentéseit, abban is azt látjuk, hogy az irányító hatóságok akkor is alultervezettnek gondolták a költségvetést. Ha megnézzük a teljesülést, akkor még a tervezetthez képest is kisebb volt a felhasználás, ahogy képviselő asszony is mondta. Ezért azt gondolom, hogy itt inkább a realitásokról van szó, a reálisabb költségvetési tervezésről van szó.
Hangsúlyozni szeretném, hogy például a 2009. évi eredeti előirányzatokhoz képesti kisebb tervezett felhasználás nem azt jelenti, hogy a kormányzat vissza akarja fogni az uniós támogatások felhasználását. Erre mondom azt generálisan, hogy költségvetési akadálya nem lehet az uniós források felhasználásának. Ezt biztosítják az említett rendelkezések, az átcsoportosítási szabály, a felülről nyitottsági szabály. Ha ilyen szándék nem lenne, akkor értelemszerűen ezek a szabályok nem is kerültek volna be a költségvetési törvényjavaslat szövegébe.
Ami a kockázatokat illeti, a képviselő asszony említette az önerő biztosításának nehézségeit, kockázatát. Valóban ez több kedvezményezettnél, vagy ha önkormányzati szféráról beszélünk és a 120 milliárdos csökkentésről beszélünk, valóban egyes kedvezményezetteknél probléma lehet. (Manninger Jenő megérkezik az ülésre.) Úgy gondolom, hogy a válság miatt minden szereplő, minden államháztartási szereplő nehezebb helyzetben van, terheket mindenkinek viselnie kell, ez egy általános megfogalmazás, amit mondok, de mégis azt látjuk, hogy a nyugdíjasoktól, közszférától kezdve bizony minden érintettnek terheket kell viselnie a gazdasági válság okozta körülményekből, és ez az önkormányzatokat is érinti.
Ugyanakkor az uniós források felhasználása szempontjából azt is garantálni kell vagy garantálni kellene, hogy önerőhiány ne okozza a támogatások elvesztését. Erre szolgált eszközül az önerőalap, ami önálló előirányzaton jelent meg a korábbi évek költségvetési törvényjavaslataiban, törvényeiben, ugyanígy önerőalap-forrás szerepel a 2010-es költségvetési törvényjavaslatban is, igaz, hogy ez már csak a determinációk fedezetéül szolgál. 2010-től épp ezért - és most jön az igazi válaszom képviselő asszony felvetésére - egy olyan rendszert kíván működtetni a kormányzat, azon belül a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, amely az önerő tekintetében már a pályázati felhívásban differenciál a kedvezményezettek anyagi helyzete, illetőleg a kedvezményezettek által megvalósítani kívánt projektek között. Ez magyarul azt jelenti, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatoktól kisebb önrészt kérnénk, illetőleg attól függően, hogy milyen feladatot hajt végre az önkormányzat, kötelező önkormányzati feladat megvalósítására pályázik-e vagy pedig nem kötelező feladatra, például városközpont-felújításra, eszerint is, a támogatott cél szerint is lehet differenciálni a pályázati felhívásokban az önerő meghatározásakor. Tehát magyarul, pályázati felhívásokban kerülne megoldásra az, hogy nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatoknak kevesebb önrészt kelljen biztosítani.
Az addicionalitás tekintetében igaza van képviselő asszonynak azt illetően, hogy igen nehéz az addicionalitás követelményét teljesíteni. Az addicionalitás azt mondja, hogy az uniós fejlesztési források nem helyettesíthetik a hazai fejlesztési kiadásokat, hanem a korábbi, csak hazai forrásból teljesített kiadási szintet továbbra is biztosítani kell, és így lesznek az uniós források plusz additív támogatások a régiók, illetőleg az ország egészének fölzárkóztatásában.
Azt gondolom, hogy a szabály kapcsán azt azért látni kell, hogy minimum két egymásnak részben ellentétes követelménnyel szembesül az ország: az egyik a hazai fejlesztési kiadások szinten tartása, a másik, ami szintén uniós követelmény, az államháztartási hiány lefaragása. Tehát egyidejűleg kell jelentősen csökkenteni az államháztartás hiányát, elsősorban a kiadások levágásával, és nem a bevételek, az adók növelésével, tehát egyszerre kell a kiadásokat radikálisan csökkenteni és a kiadások egy igen jelentős részét, a fejlesztési kiadásokat változatlanul hagyni. Ez a jelenlegi helyzetben szinte egy végrehajthatatlan mutatvány.
A kiadáscsökkentéseknél azt látjuk, hogy működés jellegű kiadáscsökkentések történtek, tehát a nyugdíjkiadások, a közszféra 13. havi bére kiadásai, vagy a különböző szociálisrendszer-átalakításoknál, ha kiadáscsökkentésről van szó, akkor inkább működés jellegű kiadásoknál történt ez a vágás és nem a fejlesztési jellegű összegeknél. Ugyanakkor igaza van képviselő asszonynak abban, hogy valóban, ezt a hiánycsökkentést csak úgy lehet végrehajtani, hogy ha egyes fejlesztési jellegű támogatásoknál is csökkentés van. Ezzel együtt nem beszélhetünk tökéletes helyettesíthetőségről. Nem arról van szó, hogy olyan mértékben csökkentené az állam a fejlesztési kiadásokat, amilyen mértékben uniós forrásokat felhasználunk, tehát összességében a hazai plusz EU fejlesztési forrásoknak az összege növekszik.
Az addicionalitás teljesítése érdekében még azt tartom kiemelendőnek, hogy 2011-ben az Európai Bizottsággal együtt minden tagállamnak át kell néznie azt, hogy az addicionalitás követelményeit tudja-e teljesíteni vagy sem, illetőleg ekkor lehetőség nyílik az addicionalitási kiadások korrekciójára, magyarul, annak a fejlesztési szintnek a csökkentésére, amelyet tisztán hazai forrásból teljesíteni kell. A jelenlegi világgazdasági válságban, ahol teljesen eltérő makrofeltételezések vannak most, mint voltak 2006 végén, azt gondolom, hogy a tagállamoknak a jelentős része kezdeményezni fogja az Európai Bizottságnál az addicionalitási szint módosítását, és erre Magyarországnak is jogszabály adta lehetősége lesz 2011-ben.
Az irányító hatóságok által említett forrásvesztésről igazából csak megismételni tudnám azt, amit mondtam. Ők korábban is azt gondolták, hogy alacsonyak az előirányzatok. Azt kell mondjam, hogy sajnos a tények ezt nem igazolták. Azt ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy van, aki a forrásvesztés lehetőségét fölveti, de ezt kormányzati oldalról mint egy valós veszélyt nem tudom alátámasztani. De a 2008-as zárszámadásnál is beszéltünk arról, hogy 2010-ben jelentkezhet először forrásvesztés, ugyanakkor az n+3-as szabálynál a teljesítésbe beleszámítanak azok az előlegek, amiket az Európai Bizottság átutal. Tehát önmagában, ha már egy forint kifizetés sem lenne, akkor is egy jelentős keretösszeg felhasználtnak tekinthető lenne az uniós szabályok szerint.
A támogatások ellenőrzési rendszere követhetősége szempontjából két általános dolgot tudok mondani. Az egyik az, hogy az uniós támogatások felhasználásának folyamata átlátható legyen, egy részben azt tudom mondani, hogy ez mindenkori kormányzati cél, illetőleg részben uniós szabályokból fakadó kötelezettség. Ezért is ismert az, hogy kik milyen mértékben részesülnek támogatásban. Ezért is van a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján részletes információ a támogatások kifizetéséről, kötelezettségvállalások alakulásáról, illetőleg ezért is jelentetnek meg beszámolókat mind az irányító hatóságok, mind az Európai Bizottság az ellenőrzési rendszerek helyzetéről.
Ami pedig az utolsó észrevételt, az uniós támogatások eredeti célját illeti, azzal egyetértek, hogy az eredeti célok teljesülését, úgymond az indikátorok teljesülését mérni kell, ugyanakkor ez elsősorban csak hosszabb távon mérhető. Ezt a hosszú távon mérhetőséget igazolják a már empirikus tapasztalatok alapján, tehát ír, görög, spanyol, satöbbi példa alapján készített tanulmányok, illetőleg magának az Európai Bizottságnak az indikátorok teljesülésére vonatkozó modelljei is. Azt gondolom, hogy csak bizalmamat tudom kifejezni abban, hogy az az Új Magyarország fejlesztési terv és az az Új Magyarország vidékfejlesztési program, amely meghatározza, hogy melyek azok a célok, amelyek a magyar gazdaság fölzárkózását meghatározzák, jól lettek meghatározva. Ezek az Európai Bizottsággal egyetértésben, a Bizottság támogatásával lettek meghatározva. Nyilván közbenső indikátormérésekre azért van lehetőség, és van lehetőség ezeknek a programoknak a módosítására, amit egyébként az Új Magyarország fejlesztési tervnél épp a gazdasági válságra válaszul a kormány meg is tett.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselő asszony?
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy-két mondat nagyon röviden. Megértem, hogy ön nagyon nehéz helyzetben van, és nem is irigylem, hogy őszinte legyek. Akkor is, ha kezelési módot kellett volna javasolnom, és bárki megkérdezett volna bennünket, eszünkbe sem jutott volna azt javasolni, hogy kössék le a forrásokat 2800 milliárdig, közben a kifizetéseket pedig csökkentsék, mert hogy ez van most a tervben, ez az irány. Ez biztos, hogy nem fogja a válságot kezelni, és biztos nem fog a célhoz semmit hozzátenni, még akkor sem, ha az átcsoportosítás lehetősége megvan. Az átcsoportosításnál nem részletezném, hogy októbertől júliusban sikerült a döntést meghozni, tehát a rendszer rendkívüli módon lassú.
A felülről nyitottság. Két gondolat. Nem tudom, hogy jól olvastam-e, hogy teljes jogkörrel járhat el a NFÜ elnöke a források lekötését illetően, vagy milyen jogköre van, mert ennek óriási a veszélye, márpedig valahol ezt vagy ilyen irányú gondolatokat olvastam.
Nem tér ki az anyag és ön sem az áfaproblémára, ami az uniós források központi részének az áfatartalma és az ezzel kapcsolatos kezelés, pedig szerintem a forrásvesztés lehetősége itt is benne van, mert ez nem megengedhető finanszírozás az én olvasatomban. Ez is a kockázathoz tartozik.
Ami pedig ezt az új struktúrát illeti, a differenciált önrészt, én teljes meglepődéssel hallottam, amit mondott. Ez egy olyan sikamlós terep, amit most itt megnyitnak. Egyedi döntéssel, nem tudom, hogy eljárásilag ez hogy van a rendszerbe beépítve, még ha első gondolatra indokolt is lehet az önerőnek az ily módon történő feloldása, itt az esélyegyenlőség hogy fog érvényesülni? Az egyik település megkapja, a másik nem? Miért pont ő, én miért pont nem? Hogy döntik el, hogy fontos volt vagy nem volt fontos? Neki az első, nekem a második. Nem tudom, hogy ennek a döntésnek az ódiumát ki fogja felvállalni. Netalán az átpolitizált regionális fejlesztési tanácsok? Mert azt gondolom, hogy abból semmi jó nem születhet.
Köszönöm szépen, ennyi.
ELNÖK. Főosztályvezető-helyettes úr?
BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az első kérdés, hogy az NFÜ elnökének milyen jogai vannak. A 2010. évi költségvetési törvényjavaslat megismétli azt a 2009-ben hatályos szabályt, hogy a XIX. uniós fejlesztések fejezet tekintetében az úgynevezett fejezetfelügyeletet ellátó szerv vezetőjének jogait, tehát magyarul a miniszteriális jogokat az NFÜ elnöke gyakorolja, kivéve a szabályozási kérdéseket, amelyeket a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter gyakorolja. Ezek az úgynevezett fejezeti jogok vonatkoznak például a forrásátcsoportosításokra. Tehát ha az egyik uniós forrást tartalmazó előirányzatról elfogyott a társfinanszírozás, akkor az NFÜ elnökének van joga arra, hogy átcsoportosítson.
Ami a lekötést, a kötelezettségvállalást tekinti, itt az irányító hatóságoknak, illetőleg delegálás alapján a közreműködő szervezeteknek van joga arra, hogy kötelezettséget vállaljanak. E tekintetben a 2010-es törvényjavaslat nem tartalmaz új szabályt, illetőleg plusz szabályt a korábbi évekhez képest.
Azt gondolom, hogy az áfaproblémát kétfajta módon is értelmezhetjük. Az egyik vetülete az, hogy az áfaköltség vajon elszámolható-e az európai uniós források terhére. Így van, tehát a le nem vonható áfa az általános fő szabályként, ha a tagállam úgy dönt, akkor elszámolható uniós források terhére. Egyes nagyprojekteknél az Európai Bizottság ettől eltérő véleményt is megfogalmazhat, de a generális szabály az, hogy a le nem vonható áfa finanszírozható uniós forrásból is. Eszerint is készülnek a programok, projektek.
A másik vetülete az áfaproblémának az, hogy az áfakulcsemelés milyen többletterhet jelenthet a kedvezményezettek részére. (Pelczné dr. Gáll Ildikó közbeszólására:) Jó, oké. Itt, ha már megemlítettem, akkor csak annyit hadd mondjak, hogy ha ez az áfaprobléma többletkiadást eredményez a kedvezményezettnél, akkor lehetőség van a támogatási szerződés módosítására és a plusz áfateher központi költségvetés, illetőleg uniós forrás általi finanszírozására.
Az önerőprobléma tekintetében. Jelenleg nem fix rendszer még, hanem irányokat szeretnék mondani. Azt gondolom, hogy a rosszabb helyzetben lévő, illetőleg a jobb helyzetben lévő önkormányzatok elkülönítésének van objektív módszere is. Tehát ha azt nézzük, hogy melyek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek, amelyek meghatározására objektív mutatók alapján kerül sor - foglalkoztatottság, GDP, satöbbi -, akkor egy megoldás lehet az, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben lévő önkormányzatoknál határozunk meg alacsonyabb önerőmértéket és a többinél másmilyen mértéket. (Pelczné dr. Gáll Ildikó közbeszólására:) Jó, akkor egy másik lehetőség, ez az úgynevezett önhikis önkormányzatoknak az elkülönítése. Nem rendszert, hanem megoldási irányokat vagy ötleteket említek, ami alapján biztosítható lehet, hogy úgymond objektív körülmények alapján kerüljön meghatározásra az, hogy mely önkormányzatnak kell kisebb önerőt biztosítani és mely önkormányzattól várunk el magasabb önerőt. Ugyanígy a feladat tekintetében a kötelező önkormányzati feladatok törvényből levezethetők, és azt gondolom, ilyen szempontból talán könnyű lehet differenciálni aszerint, hogy mely tevékenység az, aminél alacsonyabb önerőt követelünk meg a kedvezményezettől és melyek azok a tevékenységek, ahol magasabbat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem igazgatóhelyettes asszonyt, hogy ha bármiben ki akarja egészíteni... (Szarka Péterné: Köszönöm.) Nem. Akkor kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván hozzászólni még. (Ivanics Ferenc jelentkezik.) Parancsoljon, képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Elnök úr, egy ügyrendi kérdésem lenne most. Hogyan vagyunk? Mert itt a szokásos rend az volt, hogy egy ember kérdez, aztán válaszolnak, aztán viszontválasz és megint, de az elnök úr az elején azt mondta, számomra meglepő módon, hogy a kérdések köre következik. Most akkor ez mit jelent, hogy megyünk, milyen rend szerint megyünk? Én nem értem. Gondolom, ez zavarta meg Nógrádi képviselőtársamat is.
ELNÖK: Én azt javasoltam, azt szerettem volna elérni, hogy valamiféle átlátható rendje legyen a tárgyalásnak, azt gondoltam, miután itt van egy költségvetési törvényjavaslat és van egy jelentése erről az ÁSZ-nak, ezért első körben talán, ha vannak kérdések, azt kellene tisztázni. De miután ilyen tisztázó kérdések nem merültek fel, hanem tisztázó kérdésekhez kapcsolt véleményt fogalmazott meg képviselő asszony, eltért első hozzászólóként ettől a lehetőségtől, de ez még önmagában nem jelent egy tárgyalási rezsimet. Tehát ha ön azt javasolja, mert önben vannak tisztázandó kérdések, amiket fel kíván tenni vagy bármely képviselőtársamban, annak én most lehetőséget adok. Ha azonban ilyenek nincsenek, csak hozzá kíván szólni, akkor nem értem az ügyrendi kérdését, akkor viszont szóljon hozzá. Döntse el, hogy egyébként mit szeretne. Megjegyzem, az is egy bevett tárgyalásmód, hogy egy ellenzéki hozzászólás után egy kormánypárti szokott következni, tehát abból megint ne legyen ügyrendi felháborodás, ha netán most a kormányzati oldalon hozzászólási inger támadna és azt én kielégíteném.
Parancsoljanak! Ki kíván hozzászólni? Ez a kérdés most is. (Közbeszólások: Szavazni szeretnénk.) Én tudom, hogy szavazni szeretnének, és nem is a kifárasztás taktikáját választom, és azt is tudom, hogy Nógrádi képviselő úr jelentkezett már. (Nógrádi Zoltán: Visszavonom.) Elállt. Szűcs Erika képviselő asszony viszont jelentkezett, úgyhogy neki adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Ott kezdeném, hogy hogyan értékeljük azt, hogy az európai uniós források felhasználása milyen mederben megy. Én azt gondolom, hogy itt a vitában szóba került egy olyan fontos követelmény, hogy ez nem egy tiszta, steril körülmény, hanem van az Európai Uniónak is egy szabályrendszere, egy logikája, egy elvárásrendje meg Magyarországnak is van egy szükséglete, igénye, ami - ahogy én tapasztaltam - nem mindig esik teljes mértékben egybe. Azt gondolom, hogy sokkal inkább egy meglehetősen nehéz értékelési folyamat végén jutunk el oda, hogy valamilyen álláspontot kialakítsunk ebben, ami arról szól, hogy egy adott, a pénzforrást biztosító által kialakított szabályrendszer, követelményrendszer, filozófia, Európa és azon belül az egyes tagállamok jövőjéről és Magyarország valós, tényleges szükségletei, társadalmi belső feszültségei együtteséből hogyan lehet a pénzforrások becsatornázását és felhasználását megvalósítani.
Ha most ebből nézem, ebből a szempontból rendkívül fontos az összehasonlítás minden más tagállammal, mert ez mutatja a felhasználás dinamikája, hogy kinek mennyire sikerül ezt a két dolgot egymással összehangolni. (Pelczné dr. Gáll Ildikó távozik az ülésről.) Ha Magyarországé lejár, akkor azt gondolom, hogy ebből a szempontból a rendszer, a struktúra, az elképzelések és a mechanizmus összességében és alapvetően jól van kialakítva. Nagyon fontos, hogy miközben egy rendkívül nehéz 2010-es év elé nézünk, aközben a költségvetés biztosítja azt, hogy az európai uniós források felhasználásának pénzügyi akadálya ne legyen. Ez az első megjegyzésem.
A másik megjegyzésem. Amit képviselő asszony hozott szóba, azt én is rendkívül fontosnak tartom, nem a Pénzügyminisztérium és nem a költségvetés dolga, de a témához tartozik, ez a felhasználási kockázatok kezelése. 2004 és azon belül 2007 óta elég sok váratlan helyzettel találkoztunk, amely felhasználási kockázatot jelent, a korábban elindított döntési és pályáztatási folyamatok megvalósítása közben egy áfaemelés, egy euróárfolyam rendkívüli emelkedése, és így tovább, mondható. Talán ebből már van egy olyan lista vagy van egy olyan tapasztalat, aminek a szisztematikus és tudatos felhasználásával, a szabályok kialakításával és a rugalmas alkalmazásával azok az időbeli csúszások, amelyek az ilyen helyzetekből és ezekre való válasz kialakításából adódtak talán rövidíthetők lennének, és a pénzfelhasználás folyamata az érintettek részéről gyorsabb lehet. Egyébként a felhasználási kockázatok kezelését azért is kiemelkedően fontosnak tartom, mert szeretném, ha Magyarország ott maradna a lehívók között az élmezőnyben. Ehhez pedig ez kell, tehát minden ilyen váratlan ügyre a lehető leggyorsabban reagálni.
A harmadik fontos dolognak azt tartom, hogy a valóságos igényekhez igazodó felhasználási struktúra vagy célrendszer alakuljon ki. Azt gondolom, hogy igaz lehet, hogy hosszú volt a döntés, sok mindent lehet mondani, de az, hogy egy nagyon jelentős összeget átcsoportosítottunk a válságkezelést szolgáló foglalkoztatási problémákra, a vállalkozások támogatására, egy nagyon-nagyon fontos dolog. Azt gondolom, hogy csak ilyen kormányzati magatartás mellett lehet azt remélni, hogy részben a lehívások, részben pedig az érdeklődés is ilyen marad. Azért azt gondolom, hogy ha minden problémát fölsorolunk, és megnézzük, hogy az egyes célokra milyen a pályázási igény, hányszorosak a túljelentkezések, akkor azt mutatja, hogy mégiscsak van ezeknek a forrásoknak üzenete a címzettek, a kedvezményezettek számára, mert ha nem lenne, ha nem az ő igényeikre reflektálna, ha abszolút megvalósíthatatlan lenne számukra az adott szabályrendszer, akkor nem pályáznának. Tehát én azt gondolom, hogy a sokszoros túljelentkezések nagyon is mutatják, hogy azért többnyire valós igényeket tükröznek, azzal együtt is, hogy vannak olyan meghirdetett pályázatok, amelyekre a jelentkezés nem túlságosan erőteljes.
Amit az utolsó problémaként vagy utolsó feladatként jeleznék - és ez már a Pénzügyminisztériumnak is dolga -, azok a menet közbeni finanszírozási problémák. Ez most ott jelentős, ahol nem direktben van kapcsolat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a kedvezményezett között, hanem beékelődik valamilyen állami intézmény. Én a Munkaerő-piaci Alap problematikáját ismerem. Most, amikor a Munkaerő-piaci Alap így ki van feszítve, nem megengedhető az, hogy hosszú időn keresztül ne kapja meg a Munkaerő-piaci Alap az elfogadott pénzügyi elszámolás alapján sem az európai uniós forrásokat, azoknak a foglalkoztatási céloknak a támogatására, amelyek egyébként mindig fontosak, de most különösen fontosak. Tehát azt gondolom, hogy ez viszont egy kormányzati és pénzügyminiszteri felelősség. Nagyon kérem, hogy erre figyeljenek oda.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Főosztályvezető-helyettes úr, kíván válaszolni?
BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, nagyon röviden. A kockázatokat illetően egyetértek képviselő asszonnyal, hogy ezeket kezelni kell, tehát az áfaproblémára vagy az euró árfolyamának problémájára válaszul módosult az Új Magyarország fejlesztési terv pénzügyi lebonyolításáról szóló kormányrendelet és lehetővé vált a támogatási szerződések módosítása. Több ilyenre már sor is került.
Még egy dolgot említenék, ami a felhasználás, források felhasználása szempontjából fontos, ez a késedelmi kamat intézménye. Tehát szintén kormányrendeleti szabályozás értelmében az Új Magyarország fejlesztési tervnél, ha a kedvezményezett részére nem az előírt határidőn belül történik kifizetés, akkor késedelmi kamatot kell fizetni. Azt gondolom, hogy ez kellően elrettentő kötelezettség a lebonyolító intézményrendszer számára.
Még egy dolog, az MPA problematikája. Valóban, azt gondolom, hogy képviselő asszony pontosan tudja, a többi képviselő, illetve képviselő hölgy számára említeném meg, hogy a Munkaerő-piaci Alap megelőlegez olyan kifizetéseket a munkaügyi központok számára, amelyek utólag térülnek meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől. A problémát ismerjük, épp a tegnapi napon is egy ezzel foglalkozó előterjesztést néztünk, tehát értem és egyetértek a probléma megoldásának szükségességével.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm én is. Kérdezem képviselőtársaimat, van-e még hozzászólási igény. (Jelentkezések.) Manninger képviselő úr először, aztán majd még. Parancsoljon!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Rövid leszek, csak elnézést, azért ha már ez így szóba került, kétségtelen, én is azt gondolom, hogy a legnagyobb problémát a lekötések és a kifizetések közötti különbségek jelentik. De ha már itt szóba került, és anélkül, hogy belemennék itt az uniós pályázatokba részletesen, mert azért vannak érthetetlen dolgok, amelyek nem is költségvetési tételek, hanem hogy mondjuk egyes egészségügyi pályázatok miért késnek éveket most már lassan, ezeknek a lebonyolításai, gondolok itt a kórház strukturális alapra.
De hogy itt konkrétan reagáljak az előzőekre, azért ez a differenciált önrész nagyon érdekes, mert gyakorlatilag eddig is van differenciálás, hiszen régiónként van differenciálás, hátrányos térségenként van differenciálás, ezen kívül minden pályázati kiírásban a pályázati kiírás céljai között, ezen kívül a résztvevők szerint is, hogy ki adja be a pályázatot, mindenfajta differenciálás létezik az önerőt illetően. Tehát efölött még egy differenciálást bevezetni, méghozzá úgy, hogy nem határozzák meg a szempontokat... Hiszen jövőre gyakorlatilag úgy néz ki, hogy szerintem majdnem minden település abba a kategóriába fog tartozni, hogy önhikis lesz, a kisebbek biztosan. Gyakorlatilag azt jelenti, egyértelműen arra utal, hogy úgy, ahogy más normatíváknál is azt csinálják, nagyon keveset adnak az önkormányzatoknak, az önkormányzatokra hárítják át az összes problémát, és majd azt a néhány szocialista önkormányzatot pedig pályázatok útján megsegítik. Úgyhogy én feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy erre azért valamilyen... Legalább a látszatot próbálják mutatni, ha már azt a fáradságot sem veszik, hogy valamilyen elvet meghatározzanak, hogy miszerint osztják el ezeket a pénzeket.
Köszönöm.
ELNÖK: Nem szükséges, nem feltétlenül kötelező reagálni, de ha kíván, akkor megadom a szót.
BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): Egy mondatot, azt gondolom, hogy a cél az kell hogy legyen, hogy elvszerű differenciálási rendszer alakuljon ki. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, ez érthető és világos volt. (Manninger Jenő közbeszólására:) Szavazni lehet majd a törvényről Jenő, de elnézést képviselő úr, itt valahol szerintem akkor lépjünk tovább. (Manninger Jenő: Rendben van, lépjünk tovább.) Jó. (Ivanics Ferenc jelentkezik.)
Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Csak gondoltam, hogy lesz a kormánypárti oldalról is hozzászóló.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főosztályvezető Úr és Igazgatóhelyettes Asszony! Az ügyrendi vitához még azért lenne egy egymondatos megjegyzésem, hogy a szokásrend szerint válaszolt a képviselő asszony, Pelczné Gáll Ildikó, és azt gondolom, hogy ez az utolsó pillanatban bedobott változtatási javaslat, amit az elnök úr tett, nem zavarta meg a képviselő asszonyt, tehát nyilván ennek megfelelően dolgozik mindenki a bizottságban. Szép kísérlet volt, de azt gondolom, a bizottság hagyományai ennél erősebbek.
Visszatérve a költségvetésre, a jelenlegi helyzetben azért nekem mégiscsak lennének kérdéseim. Ha már így erről az önerőkérdésről volt szó, akkor az első kérdésem az lenne, hogy hol található ez a költségvetésben, tehát hol van az a rész, ahol az önkormányzatok önereje bent van. A 2008-as érték bent van, az 169 milliárd forint volt, de a 2010-es költségvetésben ezt nem látom, vagy nem találtam meg ennyi idő alatt. Az európai uniós költségvetési fejezetben nem található, az önkormányzatiban nem találtam meg most. Az a kérdés, hogy hol lehet akkor, hova sikerült ezt eldugni.
A második kérdés is tulajdonképpen ehhez kapcsolódik, hiszen ahogy az előbb Manninger Jenő képviselőtársam is érintette, azért mégiscsak furcsa, hogy forrásokat úgy osztanak el, hogy megint ilyen pofapénz lesz belőle. Azért mondom ezt, mert én olyan környékről jövök, ahol bizony mindig kimaradnak mindenféle elbírálásból, és amikor az jön, hogy differenciálás van, akkor a nyugat-dunántúli megyék most már évről évre rendre kimaradnak az ilyenekből.
Az előbb főosztályvezető úr felhozta, hogy majd az önhiki alapján lesz differenciálva. Már az önhiki is a hátrányos helyzetű térségekben van, ami nálunk, az én választókörzetemben két-három települést érint. Az a 30-40 millió forint egy 150 milliós költségvetésből bizony komolyan hiányzik. Ugyanígy önmagában az, hogy magát ezt a támogatást is valamiféle fejpénz alapján osztjuk, vagy nem tudni, milyen elv alapján osztjuk, azért okoz nehézséget, mert például azok az önkormányzatok, amelyek elvileg jobb helyzetben lennének, az idegenforgalmi adó mellé járó 2 forint visszatérítésből már csak 1-et kapnak. Tehát itt sincs meg ez a forrás, itt sem látható az az önerő. Honnan tudják ezt előteremteni? Ezt miért nem veszik figyelembe, amikor például a hátrányos helyzetet az önerőnél meghatározzák?
A második kérdésem tulajdonképpen a pályázati anyagokkal kapcsolatos. Itt kérdezném az ÁSZ képviselőjét is, hogy van-e arra vonatkozó vizsgálat vagy figyelik-e azt, hogy a pályázatok milyen terhet jelentenek az önkormányzatok számára, ugyanis nálunk az a főbb probléma, hogy nagyon-nagyon kicsi források vannak. Itt az előbb a miniszter asszony azt említette, hogy milyen jó jelzés, hogy sokan pályáznak egy forrásra, mert akkor az azt mutatja, hogy jó a pályázati forrás. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha az ember a sivatagban mászkál és ott oázis van, akkor mindenki odamegy inni, az nem meglepő, ha csak egy forrás van. Ugyanígy van a költségvetésnél is, amikor mindenkit csak az európai forrásokhoz terelünk, mert nincs más, akkor nem csoda, hogy ott ácsorognak sorban az emberek. Viszont ugyanekkor a pályázati sikertelenség komoly és egyre nagyobb pszichés terheket ró azokra, akik az önkormányzatokat vezetik.
A pszichés terhelésen túl persze az is jelentős, és ez a kérdésem lényege, hogy vizsgálják-e azt, hogy az önkormányzatoknál mondjuk kiadnak különböző engedélyekre, tervezésre jelentős összeget, azok aztán 2-3-4-5 hónap múlva elévülnek, és mire jön a következő pályázati forduló, újra be kell adni ezeket, újra frissíteni, amik megint több százezer forintot jelentenek. Lehet, hogy ez innen, egy költségvetési szintről nem olyan magas, de egy 30-40-50 milliós, 100 milliós önkormányzati költségvetéshez képest viszont jelentős, főleg akkor, mikor minden egyéb szabad forrását már elvontuk az önkormányzatnak, és azt mondjuk, hogy hát pályázzál, milyen jó neked, itt vannak az uniós források. Igen ám, de már képtelen elvánszorogni ahhoz a forráshoz. Tehát ez a második kérdésem, hogy ilyen szempontból van-e valamilyen vizsgálat.
Az is kérdésem, ezt kiteljesítve, hogy a bürokratikus költségek aránya a felhasznált pályázati források arányához képest nem növekszik-e nagyon, mert beszélünk arról, hogy a felhasznált pályázati összegek elmaradásban vannak, viszont a bürokratikus költségek meg felhasználódnak. Így, amikor egy ilyen gyönyörű tábla van, egy 2-3 milliós vagy 4-5 milliós pályázatnál 600 ezer forintba kerül, hogy kitegyék, hogy bizony az európai uniós támogatással valósul meg, meg kell hirdetni. Tudok olyan települést, ahol néhány ezres településen tízezer darab szórólapot kért a hatóság, mert hogy az az uniós előírás. Az normális dolog? Ezek mind-mind megterhelik az önkormányzatokat és így tovább szűkítik azokat a forráslehetőségeket, amelyek rendelkezésre állnak.
Ha már itt néha átnyúltunk a külügyi tárcához, a külügyi tárca kapcsán egyrészről lenne egy átfogó kérdésem is ezzel kapcsolatosan a bevételemelkedésnél. 87 százalékos a bevételemelkedés a külügyi tárcánál, ami nyilvánvalóan az ingatlanértékesítésekből fakad, de az lenne a kérdésem, hogy 242 forintos euróval terveznek, és akkor 270 forintot gondolna mindenki, az eltérésre a központi költségvetés tartalékát jelölték meg a tudomásom szerint. Ha nem most válaszolnak, az persze nem probléma. De az a kérdésem talán most megválaszolható, hogy hogyan lehetséges az, hogy a 270 forinton kiadott euró-forint árfolyamhoz képest 242 forinttal tervezzen egy minisztérium.
Általában véve az összeggel kapcsolatosan, a bevételemelkedéssel kapcsolatban pedig kérdezném, hogy az hogyan lehetséges, hogy mondjuk az IRM-nél 200 százalékos bevételemelkedés van. Mondom, ha nem most jön a válasz, az sem probléma, csak meglepő, hogy pont az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnál van ilyen jelentős emelkedés.
Első körben ennyi a kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíváncsivá tesz a képviselő úr, hogy hány kör lesz. Megadom a szót, főosztályvezető-helyettes úr.
BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az önkormányzati önerőt illetően egyrészről beszélhetünk arról az önerőalapról, ami a korábbi évek költségvetésében szerepelt, illetőleg a 2010-es költségvetési törvényben is szerepel. Ez a IX. fejezet, a helyi önkormányzatok támogatása és átengedett személyi jövedelemadó fejezeten belül az 5-ös címen szerepel. Az 5-ös címnek az a neve, hogy központosított előirányzatok, és egy előirányzaton szerepel a teljes kiadás, ami 103,9 milliárd forint. Ugyanakkor ezeknek a központosított előirányzatoknak a lebontását tartalmazza az 5-ös számú melléklet a törvényjavaslatban, az 5-ös számú melléklet pedig a 10. pontjában azt tartalmazza - és ez egy törvényi melléklet -, hogy az önkormányzatok és jogi személyiségű társulásaik európai uniós fejlesztési pályázatai saját forráskiegészítésének támogatására az előirányzat 10,6 milliárd forint. Ez a benyújtott törvényjavaslatban a 181. oldalon szerepel.
Ezen kívül a differenciált önerő nyújtásának rendszere önmagában azt jelenti, hogy az a néhány százaléknyi önerő, amit az önkormányzatnak biztosítani kell, értelemszerűen az önkormányzat költségvetésében szerepel, tehát azt a benyújtott törvényjavaslatban nem látjuk, és a maradékrész pedig uniós és központi költségvetési forrásból kerül kifizetésre, ami a XIX. fejezetben jelentkezik.
A különböző differenciálási szempontok szempontjából ismét csak ismételném magamat, nevezetesen elveket, illetőleg differenciálási irányokat említettem. Azt gondolom, hogy olyan rendszert kell kialakítani, ami elvszerű, szabályszerű, és lehetőség szerint minimalizálja az egyedi döntési lehetőségeket.
Az IRM bevételnövekedése tekintetében, ha a képviselő úr elfogadja, akkor írásban válaszolnánk. Köszönöm. (Dr. Hörcsik Richard távozik az ülésről.)
SZARKA PÉTERNÉ (Állami Számvevőszék): Az ÁSZ-hoz intézte ezt az önkormányzatok ellenőrzésével kapcsolatos kérdést. Az Állami Számvevőszéknek van egy igazgatósága, amely csak és kifejezetten az önkormányzatok ellenőrzésével foglalkozik, ez a zárszámadás keretében vizsgálja az önkormányzatok pénzügyi helyzetét, illetve átfogó ellenőrzések keretében. Az ÁSZ honlapján egyébként nyilvános minden egyes önkormányzatról megjelent jelentés. Az elmúlt három évben minden egyes átfogó jelentés esetében van egy európai uniós forrásokkal kapcsolatos rész, ebben általában célvizsgálatként valamelyik, tehát a pályáztatástól egészen a kifizetésig valamelyik fázist ellenőrzik, két évvel ezelőtt a szabályozottságot, most, ha jól tudom, az utóbbi időben a pályáztatási folyamatokat. Jómagam is, miután két évig az ÁSZ trendriportjának a szerkesztésével is foglalkoztam, olvastam ilyen jelentéseket, ezek tartalmazzák azokat a részeket, hogy az önkormányzatok számára milyen megterhelést, milyen extra költségeket jelentett, természetesen a vizsgált önkormányzatok esetében. A trendriport is, amit évente az Állami Számvevőszék készít, tartalmaz egy összefoglalót, ott természetesen nem nevesítve az önkormányzatokat.
A bürokratikus költségek vonatkozásában pedig annyit szeretnék elmondani, hogy ez magának az Uniónak is egy nagyon komoly probléma. Három évvel ezelőtt tettek rá kísérletet először, hogy felmérjék - az agrárszférában kezdték - a bürokratikus költségeket, tehát magyarul, mennyibe is kerül nekünk egy darab eurónak a kifizetése, illetve a felhasználása. Ezt agrártekintetben megcsinálták, és ha jól tudom, tervezik ennek az újabb felmérését, de gyakorlatilag ez egy nagyon nehéz dolog, ugyanis nem igazán gyűjtik elkülönítetten ezeket a költségeket, és gyakorlatilag a mai állami könyvelési rendszerből ez inkább csak önbevallásos módon gyűjthető ki. Jelenleg egyébként az Állami Számvevőszéknél folyik egy teljesítményellenőrzés, ami egy uniós együttműködés vagy közös ellenőrzés része, ott némiképpen ezzel fognak foglalkozni. Ha jól emlékszem, akkor ez jövő év végén vagy közepén fog befejeződni.
Köszönöm.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. Még egy kérdésem volt, a 270 forintos euróárfolyam.
BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): Igen, köszönöm, elnézést kérek. Nehéz ilyenkor válaszolni, hiszen az árfolyam mozgására a Pénzügyminisztériumnak egy technikai kivetítése van. Hivatalos előrejelzést az árfolyamról sem a Nemzeti Bank, sem semmilyen kormányzati szereplő nem tesz közzé, a forintárfolyam szabadon lebeg. Függetlenül attól tehát, hogy ki milyen árfolyamon tervezett, értelemszerűen a devizában teljesítendő kifizetéseket aktuális árfolyamon kell teljesíteni, tehát árfolyamváltozásból eredő kockázat mindenképp felléphet. Ennek a kezelésének az egyik eszköze, hogy a Külügyminisztérium tartalék-előirányzatából kerül biztosításra a pótlólagosan szükséges összeg, illetőleg ha ez nem elegendő, akkor jöhet szóba például az általános tartalék vagy adott esetben a fejezeti egyensúlyi tartalék felszabadítása. Tehát a lényeg az, hogy akármilyen árfolyammal is tervezünk, biztos, hogy árfolyamváltozásból eredő plusz bevétel vagy kiadás keletkezhet, és a plusz kiadást első helyen a fejezet tartalékából, második helyen pedig a központi döntésű tartalékokból lehet fedezni.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Kérdezem, hogy van-e még kérdés. (Ivanics Ferenc jelentkezik.) Parancsoljon!
IVANICS FERENC (Fidesz): Elnézést, csak gondolom, a második megszólalási lehetőség is adott.
ELNÖK: Én nem számoltam, de...
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. Volt egy ügyrendi megszólalásom, majd kérdéseket tettem fel, és igaz ugyan, hogy ha elnök úr nagyon szigorú, akkor azt a köszönömöt, amit a válaszokra mondtam, hozzászólásnak minősítheti, de vélheti udvariassági formulának is, és akkor mondanám.
De visszatérve a válaszokra, én csak azt nem értem, hogy hogyan lehet egy tervezés során eltérő árfolyamokkal tervezni. Számomra ez a furcsa és némi fejetlenséget mutat.
Akkor kérdezném, hogy a IX. fejezetben mekkora az az összeg, a pályázati önrész, mert az ott mintha nem hangzott volna el.
BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): 10,6 milliárd. Ha jól emlékszem, a 181. oldalt említettem. Igen. Tehát a benyújtott törvényjavaslatban az 5-ös számú melléklet tartalmazza a központosított előirányzatok lebontását. Ez a központosított előirányzatok egy darab szám a IX. fejezetben és a kifejtését tartalmazza az 5-ös melléklet, tehát 10,6 milliárd forint.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Már csak azért kérdeztem rá, mert az előbb is ezt hallottam, csak nem akartam elhinni. Tehát hogy amikor a CÉDE-t megvonják, amikor TEUT-at megvonják az önkormányzatoktól, mikor az idegenforgalmi adó visszatérítésénél a 2 forint helyett 1 forintot, tehát fele annyi pénzt kapnak, akkor 10 milliárd forint ezt helyettesíteni tudja? Ezt komolyan gondoljuk? Egy költségvetésben ez normálisnak minősül? De azt mondjuk, hogy a fejlesztések jó úton haladnak Magyarországon? Tehát azt gondolom, hogy ez a kis példa jól mutatja azt, hogy milyen hihetetlen helyzetben vagyunk, és bár Kocsi László képviselőtársam azt mondta, hogy megnyugtatóan hangzott az előterjesztés, én azt gondolom, hogy ettől a költségvetéstől sok mindent tehet az ember, speciel megnyugodni nem nagyon tud, vagy ha azt mondja, hogy most már megyünk a szakadék fele, akkor hadd menjünk. De jelen pillanatban szerintem erre a költségvetésre olyan nagyon büszkének nem nagyon lehetne lenni.
A rövid tervezési idő miatti problémákat látjuk, az ÁSZ így is megpróbált hihetetlen módon megfelelni ennek a feladatnak, amihez én személy szerint gratulálok, bár nyilván nem könnyű ezeket az összefüggéseket keresni.
Összességében azt látom és azt gondolom, hogy a költségvetés olyan hihetetlen terheket oszt el nem teljesen igazságosan, amelyek révén tényleg több terület működése megkérdőjelezhető. Nyilván itt sok mindent példának említhetnénk, de majd azt talán a plenáris ülésen és nem most.
Az előbb az egyik válaszában Banai Péter azt említette, hogy más tagállamokkal összehasonlítjuk, hogy a forrásfelhasználásban azok sem voltak jobbak és mi milyen jók vagyunk. Azt gondolom, hogy ez megint ugyanaz a jelzés, amit a kérdéseknél is már megfogalmaztam. Mivel gyakorlatilag a fejlesztéseknél már csak ez az egy irány maradt, akkor lehet, hogy ebben magasabbak vagyunk. De ha összességében megnéznénk, összehasonlítanánk más tagállamokkal Magyarországot, hogy akkor mi a helyzet, amikor utat kellene építeni, mi a helyzet, amikor az önkormányzati intézményrendszert kellene valamiféleképpen szinten tartani, már az épületek állagát, tehát kimondottan csak erről a részéről beszélek, akkor hol vagyunk vajon a külföldhöz képest? Lehet, hogy egy területen nagyon jók vagyunk, de ez pont annak köszönhető, hogy minden más területen komoly problémák és gondok mutatkoznak. Így adódhat elő az a helyzet, hogy Magyarországon bármerre megy az ember, bármelyik önkormányzati vezetővel beszél, és legyen az szocialista vagy fideszes vagy független, mindenki kétségbeesve néz a jövő év felé, hogy azokról a területekről ne is beszéljünk, amelyek az önkormányzat működőképességét enyhén megkérdőjelezik, hiszen például a gyerekektől elvont támogatásokra, azt hiszem, sok minden mondható, csak éppen az nem, hogy gáláns húzás.
Az ÁSZ-vizsgálattal kapcsolatban akkor talán lehet, hogy nem jól mondtam el. Igazság szerint engem egy összkép érdekelne, hogy ez milyen kezdeményezés, de lehet, hogy akkor egy célvizsgálatot kell javasolni, vagy nem tudom, hogy mi ennek a formája, tehát összesítve hogyan néznek ki a különböző áthúzódó terhelések.
Ennyit kívántam megjegyezni. Azt gondolom, hogy a költségvetés tényleg annyi negatívumot tartalmaz, hogy vagy itt lehetnénk holnap éjfélig, vagy azt mondjuk, hogy erről nem nagyon érdemes többet beszélni. Gratulálok egyébként főosztályvezető úrnak, mert ezt a költségvetést ilyen derekasan védeni már köztisztviselői teljesítménynek minősülhet. Legyünk is büszkék a köztisztviselőinkre, ha már a kormány ilyen költségvetést terjesztett be, ami elfogadhatatlan a számunkra.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselőtársam, azt is, hogy a tradíciókhoz hű maradt ezen az ülésen is. Megadom a szót, ha a főosztályvezető-helyettes úr kívánja, de ha nem kíván reagálni, akkor én magam is, mint ahogy valamennyi itt jelen lévő képviselőtársam, jelentős önmérsékletről tanúbizonyságot téve mindössze két megjegyzést tennék levezető elnökként képviselőtársaimnak.
Az egyik az lenne, hogy szeretném megnyugtatni még Ivanics képviselőtársamat, hogy az én nyugalmamat is meglehetősen sok dolog borzolja, akár még ha a jövő évi költségvetésre is gondolok. Én egy tekintetben gondoltam azt, hogy viszonylag megnyugtató információkhoz jutottunk, abban a tekintetben, hogy az európai uniós felhasználás szempontjából, a lehetőséggel való élés szempontjából a 2010-es költségvetés nem teremt olyan viszonyokat, ami hátráltatná az ország fejlesztését. Csakis ebben gondoltam, ez a kijelentésem erre utalt.
A másik, hogy miután rendkívül nagy érdeklődés övezte az önerőalap kérdését, én magam csak annyit fűznék hozzá, hogy ha azt a megoldást választanánk, amit választottunk, hogy lenne egy elkülönített pénzalap, amelynek a felhasználását szabályok írják le, de pályázati úton vehető igénybe az önkormányzatok által, az egy lehetőség. Ehhez képest azt gondolom, hogy ha előre világos normákban és eljárási szabályokban rögzítjük azt, hogy egy forrásmennyiséghez hogy lehet hozzájutni, az adott esetben azt a szubjektivitást még mérsékli is, amit egyébként valamennyi képviselőtársam nem lát megnyugtatónak, ha az EU-s eljárásrendben megtapasztalja. Magyarán, egy korrekt és átlátható működést a nem túl nagy, 10,6 milliárdos összeg tekintetében biztosíthatónak látok, ráadásul ha előre tisztázzuk azt, hogy ki miért és hogyan jut hozzá, akkor talán megóvhatunk néhány önkormányzatot attól is, amivel később szembesül, hogy bizonyos fejlesztéseket elvégez, de ezen fejlesztések után a fenntarthatóság jelentős problémákat okoz az ő számára.
Végül azt szeretném mondani, hogy köszönöm az együttműködést, hogy belátták képviselőtársaim, hogy a plenáris ülésen biztosított rengeteg idő, ami a költségvetési törvénytervezet vitájára rendelkezésünkre áll, lehetőséget ad mindenkinek ahhoz, hogy a további véleményeit kifejtse és a kérdéseire választ kapjon, akár képviselőtársaitól, akár a kormány ott jelen lévő tagjától. Még egyszer köszönöm mindenkinek a munkát.
Szeretném a szavazás előtt a pillanatnyi helyettesítési rendet a jegyzőkönyv számára rögzíteni, és utána határoznánk. A mostani papírok szerint Nógrádi képviselőtársam Braun Mártont helyettesíti, Manninger képviselőtársam Hörcsik képviselő urat helyettesíti, Ékes képviselő úr pedig Pelczné Gáll Ildikót helyettesíti, Szűcs Erika képviselő asszony Szirbik Imrét helyettesíti, Szanyi Tibor Veress Józsefet helyettesíti, én magam az elnök urat helyettesítem, Botka képviselő úr Gál J. Zoltánt, és Legény Zsolt Káli Sándor képviselőt helyettesíti. Ilyenformán kérem figyelembe venni a szavazatokat.
Most pedig azt kérdezem a képviselőtársaimtól, hogy ki az, aki az általános vitára való alkalmasságában támogatja a költségvetési törvényjavaslatot, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy 10 igen. Ki volt ellene? (Szavazás.) Nem tartózkodott senki. Megállapítom, hogy 10:8 arányban a bizottság a költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tekintette.
Miután igénybe vettem a titkárság segítségét, megállapíthatom, hogy nem kell előadót állítanunk, mindenki a saját nevében fog beszélni a plenáris ülésen.
További jó munkát, szép napot kívánok mindenkinek. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 4 perc)
|
Kocsi László |
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika