az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. október 13-án, kedden, 9 óra 36 perckor
a Parlament főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Tájékoztató a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos aktuális feladatokról*

A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló T/10554. számú törvényjavaslathoz beérkezett módosító javaslatok megvitatása*

Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás kihirdetéséről és a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról szóló T/10807. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága*

Tájékoztató a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozó alábbi kérdésekről: az uniós és hazai tej-termékpiac helyzete és szabályozása; az Új Magyarország vidékfejlesztési program végrehajtása, uniós agrárpénzek felhasználása; a közös agrárpolitika jövőjéről szóló vita aktuális helyzete*

Tájékoztató a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos aktuális feladatokról
Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás kihirdetéséről és a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10807. szám)
(Általános vita)
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
Tájékoztató a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozó alábbi kérdésekről:
az uniós és hazai tej-termékpiac helyzete és szabályozása;
az Új Magyarország vidékfejlesztési program végrehajtása, uniós agrárpénzek felhasználása;
a közös agrárpolitika jövőjéről szóló vita aktuális helyzete

Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)

Firtl Mátyás (KDNP) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Veres János (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Hörcsik Richardnak (Fidesz)
Káli Sándor (MSZP) megérkezéséig dr. Botka Lászlónak (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) távolléte idejére dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) távozása után Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Veress József (MSZP) távolléte idejére dr. Legény Zsoltnak (MSZP)

Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár
Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Horváthné dr. Fekszi Márta kabinetfőnök (Külügyminisztérium)
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait és az ülésünkön megjelenteket. Tájékoztatom a bizottságot, hogy Firtl Mátyás alelnök urat Ivanics Ferenc képviselő úr, Manninger Jenő képviselő urat Nógrádi Zoltán képviselő úr, Káli Sándor képviselő urat Botka László képviselő úr és Veres János képviselő urat Szirbik Imre képviselő úr fogja a mai ülésen helyettesíteni. A bizottságunk határozatképes.

Mielőtt a napirendi javaslatomat megteszem, tájékoztatom a bizottságot, hogy ma reggel a bizottság pártjaiból egy-egy személlyel találkoztunk a Francia Köztársaság Európa-ügyi államtitkárával. Három ügyben sikerült fölbosszantani, nekem személy szerint a tejügyben, de jeleztem neki, hogy ebben az álláspontom nemcsak a kormányétól tér el, hanem a parlamenti pártok többségétől is. Amivel még sikerült felbosszantani, az a Pécsett történtek, ebben elég határozott álláspontot képviselt. Végül, csodák csodája, a magyar-szlovák ügyben nem láttam úgy, hogy a Francia Köztársaságot magunk mellé állítottuk ebben a vitában. Tanulságos volt, amiket ő mondott, ahogy ő látja ezt a vitát, és hogy ő mitől tart; azt hiszem, minden pártnak érdemes végiggondolni, mert egy fontos partnerről van szó. Gondolom, mindegyik frakció képviselője majd beszámol a saját munkacsoportjának arról, hogy mi történt.

Ezt követően a napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel... Jaj, még egy dolgot, bocsánat. (Közbeszólás.) Jó, először szavazzunk a napirendről! Van-e észrevétel a napirenddel kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Nincsen. Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a napirendünket. (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.

Mielőtt rátérnénk az 1. napirendi pontunkra, jelezném, hogy a 2. napirendi ponthoz, amely az utas-nyilvántartási adatállomány adatairól egy törvényjavaslat, meghívtuk az adatvédelmi biztost. Arról tájékoztattak, hogy dr. Halmos György főosztályvezető-helyettes készül idejönni az adatvédelmi biztosi hivataltól. Én abban kérem a bizottság támogatását, hogy neki ne adjunk szót. Vagy idejön a biztos és helyettese, vagy pedig... Szóval ez egy parlamenti bizottság, ezt érvényesítsük. Ha ebben a bizottság támogat, akkor kap egy tájékoztatást a biztos hivatala. Küldjék ide a biztost, ha valamit akar nekünk mondani. Rendben van ez így? (Általános helyeslés.) Köszönöm szépen.

Áttérünk az 1. napirendi pontunkra: tájékoztató a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos aktuális feladatokról. Tájékoztatnám a bizottságot, hogy erről is hosszasan volt szó a ma reggeli tárgyalásunkon. Nyilván Csehország, és ahogy ő mondta, "vákláv" Klaus szerepével kapcsolatban, azt kell mondjam, hogy teljes egyetértésben voltunk Franciaországgal.

De most meghívott vendégünk és az előterjesztő Iván Gábor szakállamtitkár úr. A kihívás, azt hiszem, hogy elég egyértelmű: egy ország van hátra. Hogy lehetne elérni azt, hogy ez az ország, annak az országnak egy embere - igaz, hogy ő elnök - aláírásával a ratifikációs eljárást végül is befejezze?

Államtitkár úr, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Az egész Európai Unió csak erről szól most. COSAC-on voltunk, lényegében csak erről volt szó. Kíváncsiak vagyunk, hogy a magyar kormány hogy látja, hogy mit lehet tenni ebben az ügyben, hogy a ratifikáció befejeződjék.

DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A témánk ma a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos aktuális feladatok, és valóban az első aktuális feladat ennek a szerződésnek a hatályba léptetése, a ratifikációs folyamat befejeződése. Szeretnék erről néhány szót szólni, illetőleg azokról a kérdésekről, amelyek a ratifikáció sikeres befejezését követően előttünk állnak, tekintettel arra, hogy maga a szerződés számos intézményi kérdésben nóvumot, újdonságot hoz a mindennapi életünkbe, anélkül, hogy számos esetben részletbe menne ezeknek az új intézményeknek a szabályozásában.

Kezdjük talán a ratifikáció állásával. Közismert, hogy azzal, hogy Kaczynski elnök úr szombaton ünnepélyesen aláírta a lisszaboni szerződés megerősítő okmányát, ezzel egyedül Csehországban nem fejeződött be a ratifikáció. Ennek oka, hogy szenátorok egy csoportja szeptember 29-én panasszal élt a cseh alkotmánybíróságnál. A cseh alkotmánybíróság ezt kivizsgálja, addig a cseh köztársasági elnök nem írhatja alá. Ez a beadvány - azt hiszem, hogy nem titok - egybeesett persze az elnök szándékaival, hogy még egy vizsgálat tárgyát képezze a lisszaboni szerződés mielőtt hatályba lépne, tekintettel arra, hogy ismert a cseh köztársasági elnök azon álláspontja, hogy nem tartja feltétlenül egy előremutató eszköznek az európai építkezésben a lisszaboni szerződést.

Most hogyan tovább? Először is én szeretném leszögezni, hogy az, ami Csehországban történik, az a mindennapi demokráciának része, tehát ezt az eljárást, azt, hogy szenátorok panasszal fordulnak, hogy erre tekintettel van a köztársasági elnök, ezt mint eljárást, a cseh demokratikus berendezkedésnek ezt a sajátosságát természetesen mindenkinek tiszteletben kell tartani. Ezt nem is kritizálja senki. Mi a magunk részéről mindig is hangsúlyoztuk, hogy minden országnak megvan a maga eljárása és hagyománya, alkotmányos rendje a megerősítésre, ami a tagállam saját hatáskörébe tartozik. Ezen túlmenően azonban természetesen a cél az, hogy ez a ratifikáció megtörténjen. Az első lépést az alkotmánybíróságnak kell megtennie, meg kell hoznia a határozatát erről a panaszról.

Itt azért szeretnék arra rámutatni, hogy számos olyan kézzelfogható jel van, vagy számos olyan kézzelfogható lépés történt, ami azt mutatja, hogy a cseh alkotmánybíróság ezt a feladatot komolyan veszi, és várhatóan ez az eljárás nem fog olyan hosszú ideig tartani, mint a korábbi, tavalyi eljárás, ami öt hónapot vett igénybe. Az ügy jelentéstevője maga az alkotmánybíróság elnöke, aki egyébként egy pro-európai gondolkodásáról ismert személyiség, ezen túlmenően az eljárási rendben rejlő minden lehetőséggel élt az alkotmánybíróság, elsőbbségi ügynek vették előre ezt a kérdést, tehát nem az ügyek sorába illesztették be ennek a panasznak a vizsgálatát, hanem előrevették, illetőleg a véleményezésre nyitva hagyott határidőket is a legszigorúbban rövidítették négy hétről kettő hétre. Ez azt jelenti, hogy körülbelül a jövő héten - cseh barátaink azt mondják, hogy jövő héten, reméljük, hogy jövő hét végéig - látható lesz, hogy az alkotmánybíróságnak mennyi időre van szüksége a döntése meghozatalához. Tehát a jövő hét végére fogjuk azt látni, hogy ez az eljárás, ami most folyamatban van a cseh alkotmánybíróságon, mennyi időbe fog telni. Ez függ persze attól is, hogy mennyi meghallgatást tervez ebben az ügyben az alkotmánybíróság, de ahogy jeleztem, az eddigi lépések azért arra engednek következtetni, hogy a cseh alkotmánybíróság az eljárásban megengedhető leggyorsabb megoldásokat fogja ebben az ügyben választani.

Hogyha megvan ez a döntés, akkor az elnökön a sor, hogy ezt a szerződést aláírja. Őt határidő nem köti, de nyilvánvalóan - ahogy az elnök úr is mondta - azért azt gondolom, hogy van egy politikai realitása annak, hogy egy államfő valószínűleg nem akadályozhatja meg a Közösség közös szándékát. És arra is figyelemmel kell lenni, hogy most már arról beszélünk, hogy túl leszünk az alkotmánybíróság döntésén, és arra is figyelemmel kell lenni, hogy a Cseh Köztársaságban a törvényhozás mindkét háza már megerősítette ezt a szerződést. Tehát én azt gondolom, hogy az elnök aláírására az alkotmánybírósági döntést követően sor fog kerülni, a kérdés az, hogy mikor.

Most már van egy újabb kérdésünk is, hogy milyen feltételekkel, tekintettel arra, hogy a köztársasági elnök azt jelezte, hogy csak feltételekkel hajlandó aláírni ezt a szerződést, nevezetesen, ha biztosítékot lát arra, hogy a közösségi jog, a lisszaboni szerződés új jogi keretrendszere nem kérdőjelezi meg a cseh alkotmányos berendezkedés pilléreit, nevezetesen a Benes-dekrétumok hatályát. Itt azért hadd mondjam el, hogy a Benes-dekrétumok Szlovákiában is érvényben vannak, és Szlovákiának nincs ilyen fenntartása ebben az ügyben, és azt gondolom, hogy helyesen. A mi részünkről, és a tagállamok azt hiszem, egységesek ebben a megítélésben, a lisszaboni szerződés egyértelműen fogalmaz. Az alapszerződés azokra a területekre, azokra a kompetenciákra terjed ki, ahol a közösségnek, az Uniónak van hatásköre, van kompetenciája. Olyan kérdésekre, amikre a közösségi jog nem terjed ki - például tulajdonviszonyokra - az Alapjogi Charta a közösségi jog szempontjából nem érvényesíthető. És ezen túlmenően is az Alapjogi Charta a közösségi jogi intézkedésekre, illetőleg azok nemzeti végrehajtása vonatkozásában értelmezhető, úgyhogy ebbe sem esnek bele a dekrétumok. És végül, de nem utolsó sorban nincs visszaható hatálya. Ha mindezeket a szempontokat nézzük, akkor azért látható, hogy Klaus elnök nem biztos, hogy helyesen ítéli meg - fogalmazzunk így - azt, hogy mennyire lehet veszélyes a lisszaboni szerződés a Benes-dekrétumok hatályára.

Hogy a helyzetet hogy lehet megoldani: most elkezdődött egy közös gondolkodás, ami nem feltétlenül a színfalak előtt zajlik, de megpróbálunk azért megoldást találni. Mi magunk is egyeztetünk brit, német, francia, visegrádi partnereinkkel, akikkel lehet ebben az ügyben. Itt felmerült néhány gondolat. Az első gondolat az volt, hogy majd lábjegyzettel lássuk el a lisszaboni szerződést, az Elnöki Hivatal részéről volt egy ilyen felvetés. Ez a szerződés módosítását jelentené, tehát ez nem egy járható út, és, ugye, kellene hozzá mind a huszonhét tagállam egyetértése. Hogy mi lehet a végső megoldás, arról talán korai lenne még beszélni, de azért hadd jelezzem, hogy Írország esetében is találtunk megoldást. Írország esetében egy olyan megoldást találtunk, hogy az ír aggodalmakra egy jegyzőkönyvet fogadott el az Európai Tanács, amit majd egy következő ratifikáció alkalmával -, ami reményeink szerint a horvát csatlakozási szerződés lehet - majd a tagállamok ratifikálnak. Ez csak egy példa, nem mondom, hogy ez feltétlenül megoldás, de ez lehet egy olyan megoldás, ami ebben az esetben is szóba jöhet. Ehhez persze kell a cseh kormánynak az aktív szerepvállalása, hiszen ilyen nyilatkozat vagy jegyzőkönyv megtételét a köztársasági elnök nem tudja kezdeményezni az Unió intézményrendszerén belül, csak a cseh kormánynak van erre lehetősége. A cseh kormány álláspontja egyébként a kérdésben egyértelmű. A cseh kormány a rendelkezésre álló, az elnökkel szemben azért meglehetősen korlátozott eszközeit megpróbálja felhasználni, több nyilatkozatot tett közzé az elmúlt két-három hónapban a cseh kormány a tekintetben, hogy a cseh kormány számára fontos, hogy ez a szerződés hatályba lépjen, és Csehország is megerősítse ezt a szerződés.

Tehát továbbra is nyitott, hogy mikor. Meglátjuk, hogy az októberi, október 29-30-ai Európai Tanács előtt többet látunk-e. A várakozásunk az, hogy fogjuk látni, hogy mi a cseh ratifikáció, vagy legalábbis a cseh alkotmánybíróság menetrendje, de azt gondolom, hogy október végén még nem tudunk hozni olyan döntéseket, amelyeket a lisszaboni szerződés hatályba lépésével kapcsolatban meg kellene hozni.

Ezzel rá is térnék azokra a kérdésekre, amelyek a végrehajtást illetik. Az első olyan kérdés, ami leginkább a figyelem középpontjába került, hogy október 17-én lejár a Tanács főtitkárának a mandátuma, október 30-án pedig az Európai Bizottság mandátuma jár le. A tagállamok tegnap írásbeli eljárásban kezdeményezték a főtitkár mandátumának meghosszabbítását a hónap végéig, ez talán az egyszerűbb ügy.

A nehezebb ügy, hogy mit fogunk csinálni az Európai Bizottsággal. Közösségi jogi alapja annak nincsen, hogy jogilag egy olyan döntést hozzon a Tanács, hogy akkor meghosszabbítja a Bizottság mandátumát, de azért volt már arra példa, hogy egy Bizottság mintegy ügyvivőként tovább hatályban volt. Jogi lehetőség arra van, hogy azt fogjuk meghatározni, hogy az új Bizottság mikor kezdi meg munkáját, és addig ez a jelenlegi Bizottság ügyvivőként működhet. Ez az időszak persze nem lehet nagyon hosszú, hiszen a Bizottság ebben a kapacitásában rendkívül korlátozottan tudja ellátni a feladatait, tehát értelemszerűen ez egy rövid időszak lehet.

Van egy másik lehetséges forgatókönyv, amit egyébként mi a magunk részéről nem látnánk szívesen, de nem zárható ki, ez pedig az, hogy október 30-án döntést hozunk egy új Bizottság létrehozásáról, amely november 1-jén megkezdhetné munkáját, vagy legalábbis megindulhatnának a meghallgatások, és egy belátható időn belül megkezdhetné a munkáját. Ebben az esetben a nizzai szerződés alapján kellene ezt a bizottságot létrehozni. A nizzai szerződés azt mondja, hogy kevesebb, mint 27 tag. Ha ez a forgatókönyv nyerne többségi támogatást - aminek én most nem látom a jeleit -, akkor mi egy olyan forgatókönyvet tudunk elképzelni, hogy 26 biztos és egy tanácsi főtitkár, aki majd, ha a lisszaboni szerződés hatályba lép, átveheti az új kül- és biztonságpolitikai főképviselői megbízást, és a Bizottság alelnökévé válhat.

Ezzel a forgatókönyvvel viszonylag kényelmes helyzetbe hozhatnánk a Cseh Köztársaságot is, hiszen az a kérdés, hogy hogy áll össze a Bizottság, lesz-e cseh biztos, vagy nem lesz, nyilván lekerülne napirendről. Azt hozzá kell tegyem, hogy az, hogy hány tagú legyen a Bizottság a nizzai szerződés alapján, nem úgy történik, hogy 26 tagállam egy tagállammal szemben eldönti, hogy kinek legyen biztosa, vagy kinek ne legyen, vagy hány fős legyen az a Bizottság, ebben a döntésben egyhangú döntés szükséges. Ahhoz, hogy ne 27 tagú, hanem annál kevesebb tagú legyen a Bizottság, egyhangú döntés szükséges. Én nem látom annak a realitását, hogy egy olyan egyhangú döntést hozzunk, ahol ma látható, hogy melyik tagállam fogadná el a főtitkár szerepét, a főtitkár pozícióját egy biztos helyett. De október végéig még sok minden történhet. Ezek a legégetőbb kérdések, amelyekről az októberi csúcson mindenképpen szólni kell.

Most a szerződés végrehajtásával kapcsolatban - amint említettem - új intézmények jönnek létre, új működésrend jön létre, amit részleteiben a lisszaboni szerződés nem szabályoz, és ezek olyan kérdések, amelyekről a tagállamoknak politikai döntést kell hozniuk. Ha november 1-jén nem is lép hatályba a lisszaboni szerződés, a mi javaslatunk és szándékunk az, hogy ettől függetlenül folyjon egy politikai vita október végén az Európai Tanácson ezekről a kérdésekről, legyen egy egyértelmű politikai iránymutatás a tekintetben, hogy a lisszaboni szerződés hatálybalépésekor milyen kompetencialeosztás történik abban az új intézményi erőtérben, ami kibővül egy állandó európai tanácsi elnökkel, az Európai Tanács maga is intézménnyé válik, és létrejön egy kül- és biztonságpolitikai külképviselő, kvázi egy külügyminiszteri pozíció.

Ebben az ügyben fontos, hogy legyen - ami ma is van - egy intézményi egyensúly az Unió döntéshozatalában, ezt az intézményi egyensúlyt kibővítve kell megőrizni, tehát úgy kell létrehozni ezeket az új intézményeket, hogy megmaradjon mind a Bizottság javaslattevő szerepe a döntéshozatalban, mind a Tanács és a Parlament együttdöntő szerepe, és a treaty-ben, a szerződésben meghatározott kompetenciák szerint tudjon működni a Tanács elnöke és a főképviselő. Tehát legyen egy kiegyensúlyozott helyzet, ne jöjjön létre bármelyik intézmény esetében sem egy domináns pozíció, illetőleg ne jöjjön létre egy olyan informális helyzet, ahol néhány nagy tagállam valamelyik szereplőt, valamelyik új szereplőt esetleg befolyásolni tudja.

Hogy lehet ezt elérni? Az első kérdés, hogy hogy fog működni az Európai Tanács mint intézmény, és a vezetőjének milyen feladatai lesznek. A szerződés azt mondja, hogy az elnök feladata összehívni a Tanács ülését, megállapítani annak napirendjét, és levezetni a Tanács ülését, valamint jelentést készíteni az Európai Parlament részére az Európai Tanács üléséről, illetőleg harmadik országok vonatkozásában a legmagasabb szintű politikai képviseletét jelenti az Uniónak. Tehát nagyjából ebben lehet összefoglalni, és sokkal bővebben nem is ír az Európai Tanács elnökéről a szerződés. De hát azért felmerül az a kérdés, hogy ez hogy fog működni a mindennapokban, amikor van még egy soros elnökség, van 9 tanácsi formáció, amelyet a soros elnökség elnököl, és van egy miniszterelnök, aki a soros elnökséget, az egyes tanácsi formációkban ellátó minisztereknek, ha úgy tetszik, a munkájáért a politikai felelősséget viseli.

E tekintetben mi azt gondoljuk, hogy tiszteletben kell tartani azt, amit a szerződés ír az Európai Tanács elnökéről, de kell találni egy méltányos, megfelelő és politikailag reális szerepet a soros elnökséget adó ország miniszterelnökének, ami lehet az a szerep, amiről talán két héttel ezelőtt már beszéltünk ebben a bizottságban, hogy az Európai Tanács-ülések során minden napirendi pont előtt a soros elnökséget adó miniszterelnök foglalja össze azt a vitát, ami a különböző tanácsi formációkban megtörtént, vázolja azt, hogy milyen döntési opciók vannak, próbálja meg összefoglalni azt, hogy milyen feladat áll a Tanács előtt, és akár tegyen javaslatot is a lehetséges megoldásra. Azt gondoljuk, hogy ez egy méltányos, ha úgy teszik, jelentéstevői szerep lenne. Ezt persze formalizálni nem könnyű, nagyon sok fog múlni a szereplők együttműködésén.

A másik fontos szempont magának a Tanács ülésének az előkészítése. A napirendet az elnök határozza meg. Ugyan az elnök határozza meg, de azért ez nem független attól, hogy mi van az Unió napirendjén, nem lehet független attól, hogy a soros elnökségnek milyen szándékai vannak, hogy az Európai Bizottságnak milyen kezdeményezései vannak, hogy az Európai Parlament politikai családjai hogy ítélik meg ezt a napirendet. Tehát ezt a napirendet nem állapíthatja meg anélkül az Európai Tanács elnöke, hogy a többi intézménnyel, különösen a soros elnökséget adó miniszterelnökkel erről a kérdésről ne egyeztessen. Azt gondoljuk, hogy ez is egy fontos eleme lesz annak, hogy mindenki számára elfogadható módon és egy intézményi egyensúlyt biztosítva működhessen majd az Európai Tanács.

Az Európai Tanács előkészítése kapcsán felmerül egy további kérdés, nevezetesen az általános és külkapcsolati tanács ülésének szétválasztása. Erről szintén a lisszaboni szerződés rendelkezik, a többi tanácsi formációról nem szól. Azt gondolom, most nem látunk arra szándékot, hogy teljesen új tanácsiformáció-rendszert hozzunk létre, az első feladat, amiben a tagállamok egyeztetést folytatnak, az általános és a külkapcsolati ügyek különválasztása.

Mi azt szeretnénk - és ezt osztja egyébként a jelenlegi svéd elnökség is, és az elnökségi trión belül is ez egy közös álláspontnak tekinthető -, hogy az Általános Ügyek Tanácsának legyen érdemi előkészítő szerepe az Európai Tanács-ülés előtt, minden olyan kérdést, ami horizontális ügy, ami átfogó politikai megfontolást igényel, azt az Európai Tanács ülése előtt az általános ügyek ülése tekintse át, vitassa meg. Tehát ne az történjen, hogy az egyes tanácsi formációk elkészítik a maguk hozzájárulását az Európai Tanácshoz, tehát egy Európai Tanács-ülésre egy adott kérdésben, legyen az gazdasági válság kezelése - ebben láttunk ilyet -, vagy a klíma ügye, vagy a lisszaboni stratégia ügye, hogy mondjak néhány olyan példát, amik valóban megtörténtek. Minden tanácsi formáció a maga kontribúcióját megteszi, de az Európai Tanács meg ezek között a tanácsok között nincs egy olyan fórum, ami ezeket a kontribúciókat, ezeket a hozzájárulásokat konszolidálná, vagy lefolytatna egy előzetes politikai vitát. Szeretnénk, ha erre az Általános Ügyek Tanácsa alkalmas lenne, és - ahogy mondtam - erre egy elég határozott szándék van a jelenlegi és az elkövetkező elnökségek részéről.

Az intézményi kérdések közül végül megemlítem az európai külügyi szolgálat létrejöttét, és ez lenne az utolsó pont az előadásban; nyilván még sok minden felmerülhet. Az európai külügyi szolgálat egy új intézmény lesz, ennek a jogi státusát a szerződés pontosan nem határozza meg, sem a finanszírozását, sem azt, hogy ennek a munkatársait hogy bocsássuk rendelkezésre. Meghatározza a kompetenciáit nagy vonalakban, és meghatározza a Bizottságnál maradó kompetenciákat. Tehát igazából azt látjuk, hogy létre kell hozni egy új intézményt. Mi azt szeretnénk, ha ez egy teljesen új intézmény lenne, egy önálló intézmény lenne - a tagállamok többsége egyébként szintén ebben az irányban gondolkodik -, megfelelő finanszírozást kapna a közös költségvetésből, és ami nagyon fontos, hogy a kompetenciái kövessék a szerződésben lefektetett kompetenciákat, ami alapvetően a kül- és biztonságpolitika kérdéseire terjed ki.

És itt van néhány olyan, látszólag határterület, ahol azért a Bizottság kezdeményező jogát továbbra is fenntartja a szerződés, és ez fontos, hogy így is maradjon. Ilyen például a bővítés kérdése, vagy ilyen a kereskedelempolitika, vagy a humanitárius segítségnyújtás, illetőleg a fejlesztéspolitika egyes aspektusai. Ezekben az ügyekben megmarad a Bizottság kompetenciája, ami azt is jelenti, hogy ezekben a kérdésekben az EKSZ-nek, az Európai Külügyi Szolgálatnak nem, vagy csak együttműködést jelentő kompetenciái lehetnek, hiszen azt gondoljuk, hogy fontos az, hogy egy olyan kérdésben, mint a kereskedelempolitika vagy a bővítés, pontosan látni lehessen, hogy melyik intézménynek van meg a kezdeményező hatásköre.

További egyeztetést igényel, hogy hogyan fog létrejönni, kik fognak dolgozni ebben az európai egységes külügyi szolgálatban. A rendelkezések szerint a stáb a Tanács Főtitkárságának munkatársaiból, a Bizottság munkatársaiból, illetőleg a tagállamok által delegált szakértőkből fog állni. Van egy vita arról, hogy ezeknek milyen aránya legyen. Itt azért vannak nekünk sajátos érdekeink, tekintettel arra, hogy míg a Bizottságban viszonylag jól reprezentált Magyarország, addig éppen a Bizottság külkapcsolatokért felelős főigazgatóságán általában nem túl jól reprezentáltak az új tagállamok, és ugyanez igaz a Tanács Főtitkárságára is, vagyis azt gondoljuk, hogy amikor létrejön a stábja ennek az új szervezetnek, legalább egyharmad arányban tagállamokból delegált munkatársakkal kell majd feltölteni. Van ennél magasabb szám is, visegrádi körökben azért látható, hogy Lengyelország azt mondja, hogy legalább ötven százalékban tagállamból küldött munkatársakkal kell feltölteni. Mi azt gondoljuk, hogy legalább harminc százalékban tagállamból küldött diplomatákat kell majd erre a célra használni.

Talán ezek a legfontosabb kérdések. Még számos apró részletkérdés persze eldöntésre vár, de azt gondolom, hogy ez az a néhány kérdés, amelyek ügyében az Európai Tanács októberi vagy decemberi ülésén, meglátjuk, hogy milyen mértékben melyiken, vitát kell folytassunk.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy amikor a történészek majd végignézik az Európai Unió történetét, akkor 2009 ősze nem mint a legfelemelőbb időszak fog bekerülni a jegyzőkönyvekbe. Rossz állapotban van az Európai Unió is, és nyilván ez összefüggésben van azzal, hogy az Európai Unió polgárai és az Európai Unióhoz való kapcsolatokban nem túlságosan rózsás a helyzet.

Nem tudom, nem tudjuk, hogy ki lesz az Európai Tanács elnöke, nem tudjuk, hogy pontosan milyen kompetenciákkal, de azok a problémák, amelyek, mondjuk, az Európai Bizottság elnökével kapcsolatban régóta fennállnak, nevezetesen, hogy nincs egy igazi legitimáció mögötte, ott is öröklődni fognak. Gondolom, az első elnöknek a stílusa nagymértékben lesz alkalmas arra, hogy a poszthoz kapcsolódó politikai tartalmat is kitöltse. Adott esetben ez ciklusokra tudja befolyásolni ennek a posztnak a tartalmát.

Én ilyen szempontból jobbnak tartanám, ha egy kis ország neves politikusa venné át. A múlt hétvégén voltam Brüsszelben egy Friends of Europe nevű szervezetnél, ahol a résztvevőket megszavaztatták, hogy kiket tartanának a legalkalmasabbnak. Tony Blair kapta a legtöbbet. Én magam Junckerre szavaztam, nem minthogyha jelölt lenne, de abból a megfontolásból, hogy egy kis ország szerintem jobban át tudná érezni a sok országnak a problémáját, mint egy olyan országnak a volt miniszterelnöke, aki annak idején azért volt Verhofstadt ellen, megjegyzem, mert túlságosan föderalistának tartotta Verhofstadtot, tehát itt vannak ilyen problémák.

Nem szeretnék ezekbe mindbe belemenni, egyetlen egy dologban fejteném ki az álláspontomat, hogy milyen teendőink vannak annak érdekében, hogy a ratifikációs eljárás befejeződjék. Értem, amit az államtitkár úr mond, hogy sok együtt gondolkodás volt, és különböző tervek zárt ajtók mögött. Egy picikét tartok attól, hogy amit tapasztaltunk Írország esetében, az meg fog ismétlődni, mert egyfajta önbecsapást kell hogy tapasztaljunk. (Veress József megérkezik az ülésre.) Nagyjából arra számítok, hogy Csehország fog kapni egyfajta nyilatkozatot, vagy egy deklarációt vagy valamit, amelyben azt a tényt, amely amúgy is itt van, hogy nincs visszaható hatálya, megerősítik számára, és ezzel elhisszük azt, hogy Csehország semmifajta koncessziót nem kap, de ebben tévedünk. (Káli Sándor megérkezik az ülésre.)

Ugyanis - és ebben ma reggel, amikor a francia Európa-ügyi államtitkárral beszéltünk, teljes egyetértés volt -, amikor Írország kapott egy deklarációt arról, hogy ez a lisszaboni szerződés nem terjed ki sem az abortuszra, sem pedig a védelmi politikára, egyébként sem terjedt volna ki, de azért kapott Írország egy ilyen deklarációt, hogy Írország azt higgye, hogy kapott egy engedményt a szerződés feltételei alól. Ha Csehország kap egy ilyen deklarációt, ezt azzal a szándékkal tesszük, hogy a cseh nép is azt gondolja, hogy kapott egy engedményt a lisszaboni szerződés feltételei alól. Márpedig, ha ők úgy gondolják, akkor a mi népeink is úgy fogják gondolni, hogy ezek az országok kaptak engedményt, akkor is, ha valójában nem kaptak.

Mi ezzel a probléma? Az ezzel a probléma, hogy, nem tudom, a képviselőtársaim ezzel hogy vannak, engem személy szerint értek olyan impulzusok a magyar lakosság részéről - hogy milyen jelentős, azt nem tudom megmondani, hogy a Facebook ebben az ügyben jelentős fórum-e, teljesen mindegy -, hogy lám-lám, milyen ügyesek voltak az írek, akik az által, hogy nem ratifikálták, elérték azt, ami nekik szükséges volt. Majd az fog jönni, hogy milyen ügyesek lesznek a csehek, akik elérték, ami nekik fontos volt. És rettenetesen nehéz, ha nem lehetetlen meggyőzni ezeket az embereket arról, hogy nem kaptak semmifajta engedményt, mert azt hiszik, hogy kaptak, ezek is kaptak engedményt, vagy hagyjuk, hogy azt higgyék, hogy kaptak. De a percepció realitássá válik, és ha ez egy kultúrává válik az Európai Unión belül, akkor - hogy mondjam? - a népek nem arra fogják a kormányokat ösztönözni, hogy kössenek egy egészséges kompromisszumot, hanem arra, hogy a kompromisszumok elérése után még támasszanak különböző feltételeket, és ezáltal a nemzeti érdekek érdekében sok minden elérhető.

Ezt a veszélyt látom abban, ami Csehországgal kapcsolatban bekövetkezik. Mindannyian tudjuk, hogy a lisszaboni szerződésnek az ég egy világon semmi köze nincs a benesi dekrétumokhoz, sem az abból fakadó létező vagy vélt vagyoni igényekhez, semmi köze nincs hozzá, de ha mégis ezt igazolja számára az Európai Unió bármely intézménye bármilyen formában, akkor mindenki azt fogja gondolni, hogy Csehország valamit elért, és ez a percepció szerintem rendkívül veszélyes.

Amiben még egyetértettünk reggel a francia Európa-ügyi államtitkárral, az az, hogy ha egyszer ez a ratifikációs folyamat lezárul, az elkövetkező mondjuk tizenöt vagy húsz évben, ha bárki intézményi kereteket fog feszegetni, a radikálisok szerint agyon kell lőni őket, a kevésbé radikálisok szerint pedig meg kell kötözni őket és be kell fogni a szájukat, hogy ne tudjanak megszólalni, mert az Európai Unió elmúlt tíz-tizenöt éve gyakorlatilag csak intézményi kérdésekről folyik. Azok az országgyűlési képviselők, akik európai ügyekkel foglalkoznak, azok az újságírók, akik európai ügyekkel foglalkoznak, ezt nyilván élvezettel hallgatják és vesznek ebben részt, de nem érdekli az Európai Unió ötszázmillió polgárát, hogy milyen intézményi koncessziók, kompromisszumok jönnek létre, hanem az érdekli őket, hogy mit hoz az ő életük szempontjából az Európai Unió. Miközben azt gondolom, hogy még nagyon sok tennivaló lenne intézményi téren, hogy az Európai Unió demokratikusabb legyen és hatékonyabb legyen, ha egyszer ez a lisszaboni szerződés hatályba lép, akkor szerintem évtizedeken keresztül nem szabad ezeket a kérdéseket feszegetni. Majd meglátjuk, hogy lesz.

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a nagyon részletes beszámolóját. Ha a sajtó számára össze kellene foglalnunk, hogy hogyan is áll a lisszaboni szerződés, akkor azt lehetne mondani, hogy (Szűcs Erika: Csehül.) hölgyeim és uraim, a lisszaboni szerződés csehül áll. (Derültség.) Nos, ez humorosnak hangzik, csak bennünk, mert valóban a Magyar Országgyűlés elsőként ratifikálta a lisszaboni alkotmányt, illetőleg szerződést, felvet egy sor kérdést. Itt maximálisan egyetértek Eörsi Mátyás elnök úrral: az elkövetkezendő időszakban nem válik-e politikai gyakorlattá az Európai Unióban, ami az Unió működését, napi működését veszélyeztetheti? Itt két végletet látunk, a magyar parlamentet, amely elsőként ratifikálta, és a cseh köztársasági elnök urat, aki most húzódzkodik ezt aláírni.

Nos valóban, Európa jövőjét illetően a magyar lakosságban is felvetődik a kérdés, hogy van-e értelme az Európai Uniónak, lám ti, magyarok, gyengék voltatok, miért nem tudtatok bármit kiharcolni. Ez nem feltétlenül egy olyan képet fest a magyar polgárok előtt az Európai Unióról, ami a magyar érdekek megfelelő képviseletét tudja biztosítani, legalábbis politikai szinten.

Mindenesetre a jövőt illetően nekem lenne néhány elképzelésem. Amennyiben az a forgatókönyv lép életbe, hogy a nizzai szerződés alapján kell működtetni az Európai Bizottságot - ugye, ha 26-nál kevesebb -, nekem lenne egy ötletem: akár Csehország egyetlen biztosi posztot se kapjon, ezzel hálálja meg neki Európa, hogy behúzta a kéziféket. Ugyanakkor a sajtóban az is olvasható volt, hogy a svéd miniszterelnök egy interjúban elárulta, hogy Stockholm ebben az esetben például a 26+1-es variációt részesítené előnyben, aminek tehát a lényege az, hogy egy ország a külpolitikai főbiztosi posztért cserében lemondana egy biztosi helyről. Esetleg ez is lehetne egy átmeneti megoldás.

Ezzel kapcsolatban egyetlen kérdésem van. Ha jól értesültünk, az európai törekvés jelenleg az, hogy az új posztokról, az európai bizottsági helyekről egy csomagban állapodjanak meg a 27-ek. Magyarország milyen diplomáciai munkát végzett ez irányban? Melyik biztosi posztért szállhatunk reálisan harcba?

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További hozzászólás iránt érdeklődnék, pontosabban hozzászólás iránti igény iránt. (Nincs jelzés.) De ilyen nincsen, ez esetben megadom a szót államtitkár úrnak.

DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Személy szerint osztom azt az aggodalmat vagy azt a megközelítést, hogy valóban, az engedmények látszatának egyfajta sodrába kerültünk, hiszen - ahogy elnök úr mondta - az ír népszavazás biztosítékául adott garanciák semmiben nem változtatják meg a lisszaboni szerződést, semmit nem vesznek el belőle, semmit nem tesznek hozzá. Azt gondolom, abból a szempontból azért egy fontos esemény vagy fontos eszköz volt, hogy tulajdonképpen ezt nem is mondtuk, hanem azt mondtuk, hogy adunk egy egyértelműbb, könnyebben emészthető eszközt az ír választópolgárok számára, akik valószínűleg ezt a pár száz oldalas szerződést nem olvassák el, de talán az érdeklődők azzal a 3-4 oldalas jegyzőkönyvvel meg tudnak ismerkedni, tehát adtunk egy lehetőséget arra, hogy az ír polgárok számára érzékeny kérdésekben egy megnyugtató választ adjunk.

Jogilag - mint mondtam - ennek különösebb jelentősége nincs, a rendelkezésre álló eszközrendszert, a lisszaboni szerződéssel létrehozandó politikai kereteket ezek a jegyzőkönyvek nem változtatják meg. Lehet olyan politikai olvasatuk ezeknek az, ahogy mondom, jogilag hatással nem lévő jegyzőkönyveknek - már olyan értelemben, hogy változtatást nem okozó jegyzőkönyveknek -, tehát lehet persze olyan politikai hatásuk, hogy valaki azt gondolja, hogy valami többet elértek egyes tagállamok. Azt gondolom, itt nagyon egyértelműen kell fogalmaznunk, hogy nem ért el Írország ezzel többet. Tudom, hogy ezt nem mindig egyszerű elfogadtatni meg megmagyarázni, de hát lehet mondani azért olyan példát, hogy Magyarország is ért el ebben a lisszaboni szerződésben sokkal fontosabb helyen, mint egy jegyzőkönyv, alapvető kérdésekben eredményeket.

Hörcsik képviselő úr mondta, hogy felvetődhet, hogy a magyarok miért nem tudtak bármit kiharcolni. Ebben a körben nem nagyon kell emlékeztetni azokra a vitákra, amiket a tagállamokkal és az intézményekkel lefolytattunk, hogy hogy nézzen ki a lisszaboni szerződésnek az a 2. pontja vagy 2. bekezdése, ami az értékeket határozza meg. Itt egy olyan értékfelsorolás van a lisszaboni szerződésben, aminek egyébként minden eleme, nemcsak a kisebbségekhez tartozók jogai, de minden eleme, azt gondolom, a mai magyar modern demokrácia számára fontos elem. De valóban, itt a kisebbségekhez tartozó személyek jogai magyar kezdeményezésre kerültek bele. Tehát azt gondolom, sokkal többet értünk el egyébként összességében nézve, mint amennyit az ír választópolgárok a "nem" szavazatukkal, csak mi egy normális egyeztetési folyamatban értük ezt el.

Azzal is egyetértek, hogy sokáig ne foglalkozzunk intézményi ügyekkel, nagyon sok energiát elvitt, teljesen érthetetlenné tett számos kérdést, nem hozta közelebb - ha finom vagyok - az Uniót a mindennapjainkhoz, tehát ezt az időszakot le kell zárni. Ezért is van egyébként ebben is felelőssége a cseh köztársasági elnöknek, hogy ezt a szerződést megerősítse. Ez a szerződés egy jól belátható középtávra - vagy még talán azon túl is -, azt gondolom, működőképes kereteket ad az Uniónak, úgyhogy én is azt gondolom, hogy intézményi kérdéseket nem kell újra a napirendre tenni. És ha nem lesznek napirenden intézményi kérdések, akkor, ugye, nem lesz arra sem mód, hogy kvázi látszatengedményekkel zsarolják egymást a tagállamok, hiszen megszűnik ez a vita, lekerül ez a vita napirendről, megszűnik annak a lehetősége, hogy akkor valamihez még csatoljunk valamit, mert túl leszünk azon, amihez valamit is lehetne csatolni. Úgyhogy több szempontból is üdvös, hogy ez a döntési folyamat, intézményi döntési folyamat véget ér.

Arra, hogy a Cseh Köztársaság ne kapjon biztost: itt említettem, hogy egy egyhangú döntés kell a tekintetben, hogy hány fős legyen az új Bizottság, és amennyiben egyhangú döntés van abban, hogy Nizza alapján hozzuk létre az új Bizottságot - aminek én most nem nagyon látom esélyét -, akkor valóban a többségi álláspont abba az irányba mutat, hogy ez egy 26+1 fős modell lehet.

Végül: Magyarország mely biztosi pozícióra és milyen egyeztetéseket tesz? A bizottsági portfóliók elosztása - mint közismert - a Bizottság elnökének a feladata, kizárólagos hatásköre, tehát ő dönt arról, hogy melyik biztos milyen feladatot lát el, de azért ettől még a tagállamok folytatnak egymással és a Bizottság elnökével is informális egyeztetéseket. Ezt tesszük mi magunk is, ezt teszi a miniszterelnök közvetlenül a Bizottság elnökével. Nyilván folyamatos egyeztetés történik az új Bizottság létrehozásának minden körülményéről. Ezek az egyeztetések az Európai Tanács tagjai és a Bizottság elnöke között folynak, a mi esetünkben a miniszterelnök és a Bizottság elnöke között. Ezek négyszemközti ügyek jobbára, azért ezt látni kell.

Ezen túlmenően van egy szélesebb körű egyeztetés politikai, szakértői szinten is, amire mi minden lehetséges eszközt felhasználunk. Valamennyi nagy tagállammal folytattunk, folytatunk ebben a kérdésben informális egyeztetést, ezt az egyeztetést egyébként épp a múlt héten tartottuk meg visegrádi körben, megtartottuk triókörben is, tehát igyekszünk teljes képpel rendelkezni arról, hogy az egyes tagállamoknak milyen szándékaik vannak. Azt kell mondjam, van is egy teljes képünk arról, hogy az egyes tagállamoknak milyen törekvéseik vannak az új Bizottság létrehozását illetően, a portfóliók elosztását illetően.

Hogy milyen portfóliót szeretne Magyarország? Ahogy említettem, nekem nincs mandátumom arra, hogy erről beszéljek. Ahogy említettem, ez a miniszterelnök és a Bizottság elnöke közötti egyeztetés tárgya. Azért azt elmondhatom, hogy egy olyan portfólióban gondolkodunk, ami mögött egy kézzelfogható közösségi politika áll, vagyis egy olyan portfólióban, ahol a közösségnek tényleges hatásköre van.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy második kört szívesen nyitunk. Rá lehet kérdezni, hogy akkor ez nem a vám- és pénzügyek lesznek, gondolom. (Derültség.) De nem akarom elviccelni. (Ékes József jelentkezik.) Ékes képviselő úr, tessék parancsolni!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, tanulságos volt a francia államtitkár úr véleménye az emberi jogi, kisebbségi kérdésekkel kapcsolatban. Államtitkár úr is mondta, hogy a passzusban, a lisszaboni szerződésben milyen eredményt ért el Magyarország. Ez pontosan a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatosan merült fel, és úgy fogalmazott a válaszában, hogy nem jó, és óva inti Magyarországot attól, hogy emberi jogi, kisebbségi kérdésekkel foglalkozzon, mert lehúzza tulajdonképpen az Európai Unió hatékony tevékenységét, ha mindenkinek kell a saját emberi jogi és nyelvi kérdésével foglalkozni.

Hogyha Csehország eléri azt, hogy egy passzus foglalkozik azzal, hogy benesi dekrétum, akkor az állampolgárokban ez fog tudatosodni. Magyarországon az állampolgárokban meg az fog tudatosodni, hogy hiába van benne a lisszaboni szerződésben az emberi jogi kérdés és a nyelvi sokszínűség, ha egyszer Magyarország mégsem tudja érvényesíteni az Európai Unión belül a Szlovákiában élő magyarok nyelvtörvénnyel kapcsolatos sérelmét.

Próbálom érzékeltetni a miniszter úr által mondottakat, hogy talán mégis csak egymást meg kellene sokkal erőteljesebben győzni ebben a kérdésben, hogy ha van egy szerződés, annak vannak passzusai, akkor azt az Európai Uniónak is jogszerűen be kell tartania, és érvényesíteni az Unió tagországain belül. Ezért is mondtam, hogy egy sokkal erőteljesebb és egységesebb uniós fellépés kellene ahhoz, hogy valóban ilyen problémák ne kerüljenek napvilágra, és ezeket tárgyalóasztalnál, ha lehet, akkor minél gyorsabban rendezni.

De ha sok ilyen passzus lesz - mert, ugye, emlékezünk rá, amikor Lengyelország is kőkeményen, éjszakába nyúlóan kiállt a saját érdekeiért -, akkor szét fogja verni. Itt, amit elnök úr mondott, hogy a legnagyobb problémát most látja az Európai Unióban, az Európai Unión belül, azt én is tudom erősíteni, hogy jelen pillanatban tényleg ezekkel a passzusokkal egy olyan szituációba fog belelépni, hogy ez követendő példa lesz, és mindenki ezt fogja majd követni utána, és nem fog sietni egy-egy szerződés elfogadásával, hanem megpróbálja a saját jogait egy-egy passzussal érvényesíteni. Ettől óva intenék mindenkit, és ugyanígy a cseh benesi dekrétum kérdését nagyon gyorsan le kéne söpörni.

ELNÖK: Hörcsik képviselő úr, jól láttam? (Dr. Hörcsik Richard: Nem.) Gál képviselő úr.

GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Csak Ékes és Hörcsik képviselő úr is gondolatébresztő dolgokat mondott. Csak két megjegyzés, ami arra vonatkozik, hogy szerintem közösen van dolgunk legalább két ügyben, amire a képviselőtársaim rákérdeztek.

Az egyik annak egyértelművé tétele és itthoni megismertetése is, hogy a magyar érdekek képviselete benne van a lisszaboni szerződésben, tehát akkor képviseltük jól, azt gondolom, a magyar érdekeket, amikor ebben a ratifikációs folyamatban Magyarország élen járt. Egy tiszta, világos, átlátható intézményi keretben működő Európai Unió, ez az egyértelmű magyar érdek, azokban a vitás kérdésekben is, amelyeket egyébként Ékes képviselő új jogosan felvetett. És ugyanígy van közös dolgunk az Európai Néppártban, az Európai Szocialisták keretében és máshol is annak érdekében, hogy a magyar biztos egy olyan portfóliót kapjon, amelyre igaz az, amit az államtitkár úr mondott, hogy érdemben lehet befolyásolni, alakítani a közösségi politikákat. Ennek sok belpolitikai feltételét itthon is meg kell teremteni a következő hetekben, azt gondolom.

Egy kérdésem lenne, ez pedig arra vonatkozik, hogy ha bármilyen jogi megoldással Klaus elnök valamilyen nehezen felfogható igényét mégiscsak sikerül valahogy az Uniónak kielégíteni, egy "klausula" - ez sokkal rosszabb nyelvi poén, mint amit Hörcsik képviselő úr mondott (Derültség.) - vagy bármilyen formula keretében, akkor ez hogyan befolyásolja a ratifikációt a tagországokban. Az osztrák külügyminisztérium viszonylag nagy erővel tett közzé egy nyilatkozatot tán tegnap, hogy erről szó sem lehet, hiszen akkor ott egy új ratifikációs eljárás van. Most pillanatnyilag nem vagyok tisztában a magyar szabályokkal e tekintetben, hogy ilyenkor nálunk mi a teendő. Illetve az Unió asztalán ott van ez a kérdés, amit a brit toryk vezetője vetett fel korábban, bár az az álláspont is módosult az elmúlt hetekben. Szóval, hogy állnak most a brit konzervatívok ehhez az ügyhöz, és általában a tagországokban ez milyen ratifikációs kört indítana esetleg újra? Van-e erről képe a Külügyminisztériumnak?

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Csak egy apró megjegyzés a számomra levonható tanulságokról, amely a lisszaboni szerződés ratifikációját illeti, részben kapcsolódva az elnök úr által elmondottakhoz.

Tanulságot azért nekünk is érdemes levonni. Jelentős belpolitikai vitát és kritikát indukált az, hogy a magyar parlament tulajdonképpen olvasatlanul, első körben, kissé elhamarkodott módon, még csak a szükséges tárgyalásdiplomáciai fejezeteket sem követve fogadta el a lisszaboni szerződést. Látnunk kell azt, hogy az Európai Unió nem egy olyan egységes formula, mint amilyennek adott esetben mi szeretnék látni. Sokféle mentalitás, sokféle gondolkodásmód, sokféle értékrend, sokféle stratégia, nemzetstratégia érvényesül egy közös döntéshozatal mentén. Tehát érdemes azon elgondolkodni, hogy belpolitikai vitákat indukálva, és számos érdekcsoportban, akár politikai véleménynyilvánításra is alkalmas érdekcsoportban aláásni egy ilyen ratifikációs folyamatnak a tekintélyét azzal, hogy végighajtjuk a ratifikációs folyamatot oktalanul és szerintem indokolatlanul egy parlamenti döntéshozatali mechanizmuson, ezzel megkérdőjelezve a parlament döntéshozatali kompetenciáit is olykor. Hiszen egy nagyon sürgős tárgyalási folyamatban végigkényszeríteni egy ilyen dokumentumot, amelyben nyilvánvaló, hogy a képviselők és a magyar parlament sem tud kellő határozottsággal véleményt nyilvánítani, nem használ belpolitikailag sem a lisszaboni szerződésnek, de magunknak sem használ. Éppen ezért, úgy gondolom, a későbbiekben talán arra oda kell figyelnünk, hogy ezeket a kérdéseket megfontoltabban, az időkereteket is tekintve sokkal megfontoltabb mechanizmus mentén elfogadtatni, mint ahogy ezt mi tettük. Hiszen látszik, hogy ez az európai döntéshozatalai színtérben nem érvényesül előnyként és erényként sem, mint ahogyan valószínűleg az sem fog előnyként és erényként érvényesülni, akik húzzák az időt, de azért a másik véglet sem minősül előnynek és erénynek, főleg az adott döntéshozatal tárgyát képező, mondjuk a lisszaboni szerződés jövőbeli megítélését illetően, hogy ha az nem kellő megfontoltsággal fut át egy döntéshozatali rendszeren, mint például a Magyar Országgyűlés.

DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak azzal kapcsolatban, amit Gál képviselőtársam elmondott, egy gondolatot engedjen meg.

A régi uniós bizottságok tagjai emlékeznek, hogy amikor Kovács László külügyminiszter urat hallgattuk meg a szerződéssel kapcsolatban, egyike voltam azoknak, aki örömét fejezte ki akkor is ellenzéki padsorokból, hogy ez a passzus bekerült a szerződésbe a kisebbségek védelme érdekében. És valóban a magyar diplomácia erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az egyeztetéseknek egy olyan medrét választotta, ami mindenki számára elfogadható, és a későbbiekben nem lesz rossz szájíze, mint esetleg majd a csehekkel kapcsolatban láthatjuk, bizonyos európai uniós politikákban.

Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy nem teljesültek száz százalékosan a vágyaink, hiszen messze elmaradt mindattól, amit mi szerettünk volna, ugyanakkor a realitásokat tekintve ma Európában ennyit lehetett elérni, pontosabban, amikor ez bekerült a preambulumba, de nem szabad megállnunk a kisebbségek védelme érdekében. Korábban is elmondtuk, hogy jó lenne a kisebbségi politikát európai szintre emelni, ami mindig falakba ütközik, de ezt a missziót nekünk a történelmi múltunk miatt is fel kell vállalni európai megoldásokkal. Azt hiszem, hogy ezért, ahogy nemcsak a szocialista frakció, hanem az európai néppárti frakció, Szájer egykori elnök úr is többször véleményének adott hangot az európai parlamentben, a biztos alatt valamilyen formában kellene egy olyan pozíció, akik a kisebbségekkel hathatósan foglalkoznak.

Röviden akkor a második körben hadd szóljak én is hozzá ahhoz, amit Nógrádi képviselő úr feszegetett. Én nem osztom az őáltala kifejtetteket, de nem szeretnék nagyon polemikus lenni, mert annyiban megértem, hogy az ő pártja nagyon komoly szemrehányásokat kapott a ratifikációért tőle jobboldalon lévő pártoktól, és én megértem, hogy erre valamikor reflektálni kell. De nem úgy látom, ahogy ő, mégpedig azért, mert, mondjuk, azt nem kommentálom, hogy a képviselők nem olvasták, mert én olvastam. Ha valaki nem olvasta ezt, attól még nem kéne a parlament egészére testálni, de az Európai ügyek bizottsága keretében a tárgyalási etapokon végigmentünk, és a Külügyminisztérium képviselőivel rendszeresen konzultáltunk, és tudtuk, hogy mit értünk el, és tudtuk, hogy amit nem értünk el, azt miért nem értük el.

Nyilván egy ilyen szerződés nem tökéletes magyar szempontból, minthogy nem magunknak csináltuk, hanem az Európai Unió 27 tagállama. Tudtuk, hogy mit nem tudtunk elérni. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen folyamat végén egy parlament könnyen tud nekimenni egyes pontoknak, hogy miért nem jobb az a pont, de azért ott nem lehet megváltoztatni. Egy bizonyos értelemben "take it or leave it" helyzet van, de úgy gondolom, hogy legalábbis a bizottság tagjai figyelemmel kísérhették a tárgyalási folyamatokat, és a frakciók a többi képviselőt tájékoztatva szerintem jóhiszeműen szavazhattak igennel a végén, és én egy cseppet sem bánom, hogy Magyarország elsőként ratifikálta a szerződést.

Ugyanakkor, miközben egyetértek Gál képviselő úrral - és államtitkár úr is mondta ezt -, hogy voltak magyar sikerek a tárgyalások folyamán, azt meg nyilván ti is elfogadjátok, hogy a politika percepciókból épül, és ezek a ratifikációs eljárásban napfényre kerülő percepciók elsodorják azokat a tényleges eredményeket, amelyeket elértünk, és tényleg joggal vagy okkal látják úgy a magyar állampolgárok, hogy a csehek és írek többet tudnak elérni, mint mi.

Harmadik megjegyzésem a portfólió, a bizottsági portfólió. Két dolog kell ahhoz, hogy jó portfóliónk legyen. Az egyik: nyilván jól kell tudni tárgyalni a miniszterelnöknek, illetőleg a tagállamokkal. És van még egy feltétel: jó jelöltet kell állítanunk. E tekintetben azoknak, akik a jelölést folytatják, nagyon észnél kell lenniük, hogy milyen szempontok szerint történik meg a kiválasztás, mert adott esetben nagyon jól tárgyalhatunk, ha a jelölt nem kellő súlyú, vagy nem kellő tekintélyű, akkor nem garantálható az, hogy jó portfóliót kapjon. Tehát akik ebben érintettek, kérem, hogy ebben legyenek közreműködőek.

DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Arra a kérdésre szeretnék válaszolni, amit Gál képviselő úr tett fel, hogy hogyan befolyásolja egy esetleges klauzula a ratifikáció menetét. Ahogy azt tegnap az osztrák kormány is egyértelművé tette: a tagállamok nem készek arra, senki nem hajlandó arra, hogy ezt a szerződést bármilyen módon módosítsuk. Tehát minden olyan igény, ami a szerződés módosítására, lábjegyzettel történő ellátására vagy bármiféle más módon történő alakítására vonatkozik, az elképzelhetetlen, hogy keresztülmenjen.

Említettük az ír példát. Ott egy jegyzőkönyvet fogadott el az Európai Tanács, amit egy határozat formájában tett közzé, azzal, hogy a következő ratifikációs folyamat során majd ezt megerősítik a tagállamok, és ezzel mint jegyzőkönyv, mint kötelező jogerővel bíró jegyzőkönyv a szerződés része lehet. Lehet ez egy megoldás Csehország esetében is, meg kell nézni, hogy van-e más lehetőség is, és azt is majd látni kell, hogy a cseh kormány kész-e egy ilyet kezdeményezni. A jegyzőkönyv kötelező erővel bír.

Ha nyilatkozatot fűzünk vagy fűz valaki ehhez a szerződéshez, az nem bír jogilag kötelező erővel, tehát az egy puhább eszköz. Ez is lehet egy lehetőség. Tekintettel arra egyébként, hogy az Alapjogi Charta alkalmazása valójában nem veti fel azokat a kockázatokat, amikre a cseh köztársasági elnök gondol, akár egy nyilatkozat is ebben az ügyben talán használható lehet. Én most nem akarnám megelőlegezni, hogy mi lesz a megoldás, de olyan megoldást egyik tagállam sem fog elfogadni, ami a szerződés módosítását, ebből következően egy új ratifikációs folyamat elindítását jelentené. Ebben a tagállamok egészen biztosan nem lesznek partnerek.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Az 1. napirendi pontot sikerrel abszolváltuk. Köszönjük államtitkár úrnak a beszámolót és a vitát inspiráló előterjesztését. Sok sikert! (Dr. Iván Gábor: Köszönöm szépen.)

Áttérünk a 2. napirendi pontunkra. (Az elnök dr. Juhász Lászlóval konzultál.) A 2. jönne - idézem kolléga urat -, de nem a 2. jön. Ha itt van a Pénzügyminisztérium képviselője, és ha a bizottság ehhez hozzájárul, akkor a 3. napirendi ponttal folytatnánk. (Általános helyeslés.)

Nagy tisztelettel köszöntöm Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes urat, a Pénzügyminisztérium munkatársát a kormány képviseletében.

Az Országgyűlés apparátusa kiválogatta a költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott azon módosító indítványokat, amelyek európai ügyeket érintenek. Ha képviselőtársaimnak hiányérzetük lesz, majd szólnak, és akkor azokról is nyilván tudunk szavazni.

A sorrendben a legelsőt - ugye, nem kell fölsorolnom - legalább 50 képviselő írta alá, Navracsics Tiborral kezdődik a sor, s úgy látom, hogy többnyire egyszínű javaslat. Kérdezem, hogy az előterjesztők képviseletében - nyilván többen itt aláírták - kívánnak-e szólni, hogy megindokolják a javaslatot. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nem kívánnak érvelni.

Akkor kérdezem a kormány véleményét. (Ékes József: Az állásfoglalást kell először meghallgatni...) Nem, először érvelni kell a javaslat mellett. Először az előterjesztő érvel, utána a kormány reagál. De nem érvelnek mellette, úgyhogy tényleg a kormányt kérdezem.

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. Elöljáróban azt kérdezném elnök úrtól, hogy magyarázatot adjak-e, vagy pedig az időrendre tekintettel csak igennel vagy nemmel válaszoljak.

ELNÖK: Én azt javasolom, hogy ha elhangzik érvelés mellette, akkor érdemes érvelni ellene. De ha nincs érvelés mellette, akkor mi ellen tetszene érvelni? Szerintem, akik előterjesztik, vehetik azt a fáradságot, hogy érveljenek egy bizottsági ülésen. Ha ezt nem teszik meg, akkor nem kell.

Úgyhogy még egyszer kérdezem, hogy kíván-e valaki érvelni a javaslat mellett. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván.

ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván hozzászólni senki, akkor szavazásra teszem föl. Ki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Öten támogatják. Nem, heten. (Jelzésre:) Hány kezet láttam? (Derültség.) Bocsánatot kérek, annak érdekében, hogy heves vitákat a médiában elkerüljünk, kérem, csak az tegye föl mind a két kezét, akinek van meghatalmazása. Akinek nincsen, az ne tegye föl. Ivanics Ferenc képviseli Firtl Mátyást, Nógrádi képviselő úr kiment, nem képviseli senki. Nincs több meghatalmazás. (Ékes József: Dehogynem! Pelczné Gáll Ildikót...) Tényleg, valaki helyettesíti Pelcznét, ez igaz. Valóban, elnézést kérek, Pelczné Gáll Ildikót képviseli Ékes József képviselő úr. Tehát kettőjüknek van képviseleti megbízatása, akkor az hat igen szavazat. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen nem támogatják. Hatan támogatták, tehát az egyharmadot elérte.

A 2. sorszám alatt Navracsics képviselő úr és képviselőtársai javaslata következik. Kíván-e valaki az előterjesztők nevében szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) Hatan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Kilencen nem támogatják. (Jelzésre:) Tízen nem támogatják. Köszönöm szépen. Tehát egyharmad támogatást kapott.

A 15. sorszám alatt Orosz Sándor képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem kíván szólni senki.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok érdeklődést, jelentkezést. Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Hatan. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen. A bizottság nem támogatta. Egyharmados támogatottságot kapott.

A 896. sorszámú - ugorjunk egy nagyot -, Fónagy János képviselő úr és képviselőtársai javaslata következik. Az előterjesztők képviseletében nem kíván szólni senki.

ELNÖK: Nem támogatja a kormány. Ki kíván hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Egy. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen. Köszönöm szépen. Egyharmadot nem kapott.

A 945. sorszám alatt Kékkői Zoltán képviselő úr javaslata következik. Az előterjesztő képviseletében nem kért szót senki.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e szólni valaki? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Hatan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen, ha jól számolom. Egyharmadot kapott.

A 946. sorszám alatt Kékkői Zoltán József és képviselőtársai javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Nem látok igényt. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Nem kíván senki hozzászólni.

Kik támogatják? (Szavazás.) Hatan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen nem támogatják. Egyharmados támogatást kapott.

Bejelentem, hogy Manninger képviselő urat Hörcsik képviselő úr immáron támogatja (Közbeszólás: Helyettesíti. - Derültség.), Nógrádi képviselő urat pedig Braun képviselő úr, de azt a meghatalmazást, amit Nógrádi képviselő úr kapott, nem kapja meg a képviselő úr már.

A 947. sorszám alatt Bagi képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Kíván-e valaki az előterjesztők nevében? (Nincs jelzés.) Nem látok érdeklődést. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: Nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Nem látok ilyen igényt.

Kik támogatják? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen. A bizottság nem támogatja, egyharmadot kapott.

A 948. sorszám alatt Jakab István képviselő úr javaslata. Az előterjesztő képviseletében? (Nincs jelzés.) Akkor a kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.

Kik támogatják? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen nem támogatják, egyharmadot kapott.

A 949. sorszám alatt Kékkői Zoltán és képviselőtársai javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok.

Kik támogatják? (Szavazás.) Nyolcvan támogatják. Nem támogatják? (Szavazás.) Tízen, ha jól számolom. Egyharmados támogatottságot kapott.

A 965. sorszám alatt Dancsó József képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem látok jelentkezést. A kormány álláspontja?

Kik támogatják? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen nem támogatják.

A 966. sorszám alatt Halász János és képviselőtársai javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Nem látok ilyen igényt.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Nem támogatják? (Szavazás.) Tízen. Köszönöm szépen. Egyharmadot kapott, de a bizottság nem támogatja.

A 967. sorszám alatt Gyimesi Endre képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem jelentkezik senki.

ELNÖK: Nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Igényt nem látok.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Nyolcan. Nem támogatják? (Szavazás.) Tízen. A bizottság nem támogatja, egyharmados támogatottságot kapott.

A 968. sorszám alatt dr. Gyimesi Endre képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kért szót. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok.

Kérdezem, hogy kik támogatják a javaslatot. (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Nem támogatják? (Szavazás.) Tízen. (Gál J. Zoltán visszatér az ülésterembe.) Tizenegyen. Köszönöm szépen, tizenegyen. Azon nem változtat, hogy a bizottság nem támogatja, de egyharmadot még mindig kapott a javaslat, és ezt ilyen módon terjesztjük be a plenáris ülés elé.

A 969. sorszám alatt miért van megcsillagozva Gulyás Dénes és képviselőtársának javaslata? Meg van csillagozva. Miért? Ez egy csillagozott javaslat, úgyhogy erre tekintettel kérdezem a bizottságot, kíván-e valaki szólni. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Kérdezem a kormány álláspontját.

ELNÖK: Pedig csillagozott. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Nem kíván.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kilencen? (Közbeszólás: Nem.) Nem, bocsánatot kérek. Azért, mert csillagozott, gondoltam. Nyolcan támogatják. Nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatják, holott csillagozott. Miért csillagozott?

A 970. sorszám alatt Becsó Zsolt képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő nevében nem kíván szólni senki. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok.

Kérdezem, kik támogatják a javaslatot. (Szavazás.) Nyolc igen szavazat. Nem szavazatok száma? (Szavazás.) Tizenegy, ha jól számolom. A bizottság nem támogatja, egyharmados támogatottságot kapott.

A 971. sorszám alatt Soltész Miklós és képviselőtársai javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem kér senki szót, ezért a kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a javaslatot. (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen. A bizottság nem támogatja, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 972. sorszám alatt Pánczél Károly képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem kíván senki szólni, ezért a kormány álláspontját kérdezem.

Kik támogatják a bizottságból? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegy. A bizottság nem támogatja, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 973. sorszám alatt szintén Pánczél képviselő úr. Nem kíván szólni senki. A kormány álláspontját kérdezem.

Támogatják? (Szavazás.) Nyolcan. Nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen. A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.

A 974. sorszám alatt Hadházy képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen. A bizottság nem támogatta, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 976. sorszám alatt Halász képviselő úr és képviselőtársai javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztők képviseletében nem kíván senki hozzászólni, ezért a kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Nem kíván senki szólni.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Nyolcan támogatják, tizenegyen szavaztak ellene. A bizottság nem támogatta, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 977. sorszám alatt Bencsik képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen, ha jól számolom. Jól számoltam. A bizottság nem támogatja, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 978. sorszám alatt Becsó Zsolt képviselő úr. Az előterjesztő képviseletében senki. Kérdezem a kormány álláspontját.

Kérdezem a bizottság álláspontját, kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják, tizenegyen nem támogatják. A bizottság nem támogatta, egyharmados támogatottságot kapott.

A 980. sorszám alatt Gyimesi képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki. A kormány álláspontját kérdezem.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják, tizenegyen nem támogatják. A bizottság nem támogatja, egyharmados támogatottságot kapott.

A 981. sorszám alatt Szászfalvi László képviselő javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kért szót. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Senki nem kért szót, hogy hozzászóljon a vitához, ezért kérdezem, hogy kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják, tizenegyen nem támogatták. A bizottság nem támogatja, egyharmados támogatottságot kapott a javaslat.

A 983. sorszám alatt Horváth Zsolt képviselő javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kér szót. A kormány álláspontját kérdezem.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják, tizenegyen nem. A bizottság nem támogatja, egyharmados támogatottságot kapott a javaslat.

A 984. sorszám alatt Kupper képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kért szót. Kérdezem a kormány álláspontját.

Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) Nyolcan támogatják, tizenegyen nem támogatják. A bizottság nem támogatja, egyharmadot kapott.

A 985. sorszám alatt Pánczél Károly képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kér szót. Kérdezem a kormány álláspontját.

Kik támogatják? (Szavazás.) Nyolcan támogatják, tízen ellene szavaztak. A bizottság nem támogatta, egyharmados támogatottságot kapott a javaslat.

A 986. sorszám alatt Révész Máriusz és képviselőtársai javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kért szót. A kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Senki nem kért szót, ezért kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e. (Szavazás.) Nyolc igen, tizenegy nem. A bizottság nem támogatja, egyharmados támogatottságot kapott.

A 987. sorszám alatt Horváth István és Braun Márton képviselők javaslata következik. Kérdezem Braun képviselő urat, hogy kíván-e szólni.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Igen, köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Helyi jelentőségű ügyről van szó, amire pénzt kértünk. Kérem a bizottságot, hogy támogassák ezt a javaslatot.

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja, mégpedig azért nem támogatja, mert 50 millió forint elvonást jelentene az FVM-fejezet EU-tagságból eredő feladatok előirányzatától. Ezen az előirányzaton az összes uniós ügy költségvetési kihatása, utazások, tolmácsolás, fordítás kiadásai szerepelnek, ezt lehetetlenítené el részben a javaslat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok ilyen igényt.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatják. Egyharmados támogatottságot kapott a javaslat, de a bizottság nem támogatta.

A 988. sorszám alatt Kiss Attila képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni.

Kik támogatják a bizottságból? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatták. A bizottság nem támogatta, de kapott egyharmados támogatottságot.

Az 1101. sorszám alatt Kovács Kálmán képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni. (Ékes József jelentkezik.) Bocsánat, Ékes képviselő úr kíván szólni.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, én szeretném önt kapacitálni, hisz frakciótársa Kovács Kálmán, egészen biztos, hogy a módosító indítvány nagyon jó, és érdemes lenne támogatásra.

ELNÖK: Nem tudom, ezt most úgy tekintsem-e, hogy képviselő úr érvelt a javaslat mellett, vagy csak engem kapacitált. (Derültség.)

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A kormány azért nem támogatja, mert 500 millió forint támogatást vonna el az IRM-fejezetben lévő Külső Határok Alap nevű eszközről. Ez egy uniós finanszírozású program, tehát társfinanszírozás-elvonást jelentene.

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): Több helyre. Egy átfogó átcsoportosítás van a XII. fejezetből, a IX. fejezetből, a XVII., a XIII. fejezetből... (Közbeszólások.) Tehát egy átfogó javaslat, aminek csak az egyik lába az az 1101. ajánláspont, amiről most szavazunk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki szólni.

Kik támogatják? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tízen nem támogatták. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy. A bizottság nem támogatja. (Közbeszólás.) Nekem csak egy szavazatom van, nincs meghatalmazásom senki részéről. Egyharmados támogatottságot kapott, de nem támogatta a bizottság.

Az 1815. sorszám alatt dr. Turi-Kovács Béla és Nagy Andor képviselők javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni.

ELNÖK: Kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyen igényt nem látok.

Kik támogatják? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatják. A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.

A 2119. sorszám alatt Halász János és képviselőtársai javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztők képviseletében senki nem kíván szólni.

Kérdezem, kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatják. A bizottság nem támogatta, de a javaslat egyharmados támogatottságot élvez.

A 2120. sorszám alatt Lezsák Sándor képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem kíván senki szólni.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatták. A bizottság nem támogatta, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 2121. sorszám alatt Puskás Tivadar képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kér szót.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Nyolcan támogatták. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatták. A bizottság nem támogatta, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 2122. sorszám alatt dr. Spiák Ibolya képviselő asszony javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem kíván senki szólni.

ELNÖK: Kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyen igényt nem látok.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatták. A bizottság a javaslatot nem támogatta, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 2123. sorszám alatt Cseresnyés Péter képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kér-e valaki szót? (Senki sem jelentkezik.) Ilyen igényt nem látok.

A 2124. sorszám alatt Nógrádi Zoltán képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő nincs jelen, de képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyen igényt nem látok.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Senki nem jelentkezett szólásra, ezért kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatták. A bizottság a javaslatot nem támogatta, de egyharmados támogatottságot kapott.

A 2125. sorszám alatt Nógrádi képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő nincs jelen. Képviseletében senki nem kért szót, ezért a kormány álláspontját kérdezem.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Senki nem kért szót, ezért kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatták. A bizottság nem támogatta, de a javaslat egyharmados támogatottságot kapott.

A 3043. sorszám alatt Orosz Sándor képviselő úr, ismételten csillagozott javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kért szót.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kér-e valaki szót ez ügyben? (Senki sem jelentkezik.) Nem kér senki szót.

Kik támogatják a bizottság tagjai közül? (Szavazás.) Nyolcan támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Tizenegyen nem támogatták. A bizottság nem támogatta, de egyharmados támogatottságot kapott.

Ezzel befejeztük ezt a napirendi pontot. Szeretném Braun képviselő úrnak megköszönni, hogy legalább valamilyen érvszerűség elhangzott, mert lássuk be, hogy azért szégyen egyébként, ahogy a Magyar Országgyűlés valószínűleg minden bizottsága most már a költségvetéshez hozzááll. A parlamentarizmusnak egy olyan tönkretétele folyik, amit nagyon rossz nézni.

Köszönöm szépen a főosztályvezető-helyettes úrnak, hogy itt volt. Én nem tehettem mást, mint hogy ezt itt levezényeltem, de azt hiszem, rossz az érzésünk mindannyiunknak.

Öt perc múlva tudjuk folytatni a munkát. Addig pár perc szünet következik. Képviselőtársaim, maradjanak itt!

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ha tudjuk folytatni, akkor szívesen folytatjuk. Ehhez az kell, hogy a képviselők foglalják el helyeiket, és lehetőleg tisztázzák a helyettesítési megbízásokat, amely intézményt remélhetőleg egy következő többség meg fog szüntetni, mert ez egy borzalmas dolog, magunk között szólva. Határozatképesek vagyunk, tisztelt titkárság? (Jelzésre:) Igen.

Akkor a következő napirendi pont az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti utas-nyilvántartási adatállomány feldolgozásáról, s a többi, továbbításáról szóló megállapodás, illetőleg a légi közlekedésről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat.

Megadom a szót Horváthné Fekszi Márta kabinetfőnök asszonynak a Külügyminisztériumtól. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat, és tessék parancsolni!

HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA kabinetfőnök (Külügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy ezt megelőzően egy viszonylag hosszabb vita zajlott le ennek a szerződésnek a kapcsán a külügyi bizottságban, amely végül is egyhangúlag támogatásra tartotta a szerződés plenáris ülésre való benyújtását.

Amit itt elöljáróban szeretnék elmondani, akkor már rámutatok néhány kérdésre, ami a külügyi bizottságban is lezajlott: PNR-megállapodás az Unió és az Egyesült Államok között harmadik alkalommal jött létre. Az első 2004-ben volt, ekkor mi még nem voltunk részesei, miután nem voltunk uniós tagállam. A második, a 2006-os PNR-nak már részesei lettünk, mely ideiglenesen egy évre került alkalmazásra, és 2007. július 26-ával megszűnt, ez a 2007-es PNR.

Amikor a 2006-ost a tisztelt parlament tárgyalta és ratifikálta, emlékeztetnék rá, hogy adatvédelmi és emberi jogi aggályossági szempontból a köztársasági elnök úr visszaküldte megfontolásra a parlamenthez, és akkor került a záró rendelkezések között kiegészítésre, hogy az állampolgárok nyilatkoznak és önkéntesen járulnak hozzá az adataik továbbításához légitársaságok által az amerikai hatóságokhoz. Ez az állampolgári önkéntes hozzájárulás már most ebben szerepel, pontosabban a PNR-megállapodáshoz csatolt uniós és amerikai levélváltás már magában foglalja.

Ami aggályok felmerültek: a köztársasági elnök úrnak a jogfelfogása, Alkotmánybíróság elé esetleges benyújtás, illetve az ombudsman aggályai. Ezzel kapcsolatosan a következőket szeretném elmondani. 2007. július 26-a óta, tehát több mint két éve nemzetközi szerződéses és állami garanciák nélkül folyik az adatátadás az Egyesült Államok hatóságaihoz. Hiszen mindazok az uniós állampolgárok - beleértve a magyar állampolgárokat -, akik oda szeretnének utazni, aláírják ezt a nyilatkozatot, és az adataik úgy kerülnek átadásra, hogy adott esetben nincsen szabályozva, hogy ezek hány évig, milyen célra használhatók föl, és ha valami nem megfelelő felhasználás derülne ki, nem tudunk nekik állami segítséget, jogbiztonságot és segítségnyújtást biztosítani.

A jelenlegi megfogalmazás egy hosszas kompromisszumnak volt az eredménye, ez még a német elnökség alatt jött létre, erre szeretnék emlékeztetni, és a német elnökség teljes erőbedobással tárgyalta akkor az amerikaiakkal, hiszen az eredeti amerikai javaslat szerint 40 évig kívánták volna az állampolgárok így átadott adatait kezelni.

A kompromisszum az volt, hogy sikerült elérni, hogy 7+8 évig van az adatkezelés, és itt felhívnám a figyelmet arra, hogy ez megegyezik az amerikai állampolgárokra vonatkozó adatkezeléssel. Nagyon sarkalatosnak tartom, hogy ezt sikerült elérni, és itt csak azt szeretném jogászként hozzáfűzni, hogy egyetlenegy államtól sem várható el, hogy többletjogosultságot adjon harmadik ország állampolgárainak, mint saját állampolgárságainak biztosított. Tehát ennél jobb kompromisszumot - idézőjelben - nem lehetett, hogy elérjen az Unió, illetve a német elnökség a tárgyalások során.

Én azt gondolom, hogy a PNR-ban megfogalmazott kérdések elsősorban technikai adatok átadására vonatkoznak. Hiszen, ha önök is megnézik az önök előtt fekvő törvényjavaslatot, itt elsősorban légitársaságokra, utazási irodákra, ügynökökre, olyan technikai kérdésre vonatkozik, hogy mikor, hol vette a jegyet, mikor, hol fog visszatérni, leszállni, magán a repülőn melyik sorban, melyik széken ül; egyetlenegy kérdés van e tekintetben, ami garanciális kérdés, és állampolgársági kérdés lehet, az, hogy hogy fizetett. De az benne van magában a megállapodásban, hogy ha banki tranzakcióval, illetve csekkel, tehát kártyával fizetett, erre nem terjed ki.

Hogy mégis ilyen hosszú időre szóló, 7+8 éves adatkezelés van, ezzel kapcsolatosan szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy nyilvánvaló, hogy egy hosszabb időszak alatti utazások adataiból lehet az az adathalmaz, ami adott esetben a terrorizmus elleni küzdelem jegyében egy megfelelő bázist jelenthet bizonyos személyek vonatkozásában, tendenciák, utazási irányok, szokások feltárására. Az, hogy ezekről napvilágra nem kerülnek információk, nyilván azokhoz a fedett nyomozásokhoz tartoznak, amelyek ebben a körben szokásosak, bár meg kell mondjuk, hogy az egyértelműen utólag kiderült a szeptember 11-ei repülőgép-foglalásokból, hogy utólag bizony a PNR alapján tudják beazonosítani, hogy ezen személyek között, akik a különböző gépekre és útvonalakra foglaltak, illetve az alapján, hogy mikor jártak és hogy jártak az Egyesült Államokban, kapcsolat lehet.

Én azt gondolom, hogy ezen a viszonylag jó kompromisszumon túllépni nem tudunk, de a Magyar Országgyűlésnek is a ratifikálás tárgyában döntenie kell, hiszen ez egy úgynevezett vegyes megállapodás, és a hatálybalépéséhez az szükséges, hogy az Európai Tanács határozatot hozzon e tekintetben, az Európai Tanács meg csak akkor bocsáthat ki ilyen határozatot, ha mind a 27 tagállam a saját belső előírásainak megfelelően megtette a hatálybalépéshez szükséges intézkedéseket.

Pillanatnyilag velünk együtt öt tagállamban nem zárult még le a ratifikálási folyamat, jelezném, hogy ezek Belgium, Málta, Spanyolország és Hollandia. A Cseh Köztársaságban lezárult, de Klaus elnök úr még nem írta alá. Először várjuk meg, hogy a másik és nagyobb horderejű ratifikációs okiratot aláírja, és ez ezt követően léphet hatályba.

Ami nekünk rendkívül fontos - különösen ebben a bizottságban, ami az európai ügyekkel foglalkozik -, hogy a lisszaboni szerződés hatálybalépésével lehetőség nyílik egy felülvizsgálati folyamat elindítására. Itt jegyezném meg, hogy miután maga a PNR 7 évre szól, viszont az adatkezelés benne 7+8, nyilvánvaló dolog, hogy ebbe a felülvizsgálati folyamatba magyar képviselők és Magyarország mint tagállam nagyon aktívan be kell hogy kapcsolódjon, mert nem hagyhatjuk, hogy állampolgáraink adatai a későbbiekben mindenfajta garancia és felhasználási irányultság nélkül maradjanak. Másrészt pedig napirenden van már bizottsági, szakbizottsági szinteken, hogy a későbbiekben mindenképpen szükségszerű és célszerű egy adatvédelmi megállapodás kötése az Egyesült Államokkal. Azt gondolom, hogy mint uniós tagállam ebben nekünk aktívan részt kell venni, hogy az alapvető emberi jogi és állampolgári garanciális érdekéhez fűződő jogosultságokat kellőképpen tudjuk biztosítani.

Elöljáróban ennyit szerettem volna mondani. Ha van kérdés, akkor készségesen válaszolok a kollegámmal, aki az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból van itt.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tessék parancsolni! (Ékes József jelentkezik.) Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Tudom, hogy ebben már egyszer egy nagy vitát lefolytattunk a bizottság előtt, és ott is megoszlott akkor a vélemény és a szavazás alakulása, de pont az előző napirendi pontnál foglalkoztunk azzal, hogy a lisszaboni szerződés elfogadása esetében ki milyen sikereket próbál a maga részére kovácsolni, hogy az állampolgárait meg tudja nyugtatni. Itt Csehországra gondolok, amikor megpróbál előnyt kicsikarni a lisszaboni szerződés elfogadásával kapcsolatban, és fönnáll annak a veszélye is, ha egy ország vagy két ország így viselkedik, hisz Írország is meg nem mondható előnyöket próbált a maga részére kialakítani. De pont ön mondta az utolsó zárszavában, hogy egy adatvédelmi megállapodást kellene kötni Amerikával. Ez hiányzik, és ebből adódóan tulajdonképpen az Európai Unió is úgy szavazott annak idején, ahogy szavazott, mi a bizottságban is, meg a parlament is úgy szavazott, ahogy szavazott, de mindenkinek kételye volt ezzel kapcsolatosan.

Főleg most, hogy felmerül annak a kérdése, hogy 7+8 év a meg nem semmisítési időszaka ennek az anyagnak, nem lenne-e esetleg érdemes azzal a kiegészítéssel továbbítani, hogy felhívjuk az Európai Unió figyelmét és az Egyesült Államokat, hogy, mit tudom én, záros határidőn belül az adatvédelmi megállapodást kösse meg? Tehát ebben az esetben már tényleg nagyon nehéz bármit is mondani, egyébként tudva azt, hogy a külügyi bizottság is teljesen egyhangúlag fogadta el ezt az előterjesztést. Azt hiszem, sem engem, sem minket, sem az állampolgárokat ez a helyzet nem nyugtat meg.

ELNÖK: További hozzászólás vagy esetleg kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Ilyen igényt nem látok. Röviden hadd mondjak néhány szót! Elnökként azt szeretném bejelenteni, hogy meghívtuk az ombudsmant a mai ülésre, de a mai ülésünk kezdetén a bizottság támogatásával a főosztályvezető-helyettes úr meghallgatását lemondtam. Ismeretlenül is tisztelem, de ez egy politikai testület, és nyilván elmondta volna azt, amit le is írtak, tehát nem tartottam helyesnek - és köszönöm ebben a bizottság támogatását -, hogy egy főosztályvezető-helyettessel tárgyaljuk meg.

A dolog érdeméről hadd mondjak egypár szót! Az, hogy itt adatvédelmi aggályok vannak, ez világos. Bele lehet kapaszkodni olyan dologba, hogy a negyven év helyett most hét plusz nyolc év eredmény van, de azért az akkor is nagyon sok. Azonban ez egy, ha tetszik, igazi cseh dilemma, hogy valamit gondolunk egy ügyről, akkor utólag Magyarország akadályozzon vagy ne akadályozzon. Én nem tudom, de nekem az a felfogásom, hogy az Európai Unióba belépünk, hatásköröket átadunk, anélkül, hogy olyan illúzióink lennénk, hogy az átadott hatáskörben minden döntés jól születik meg, mert ilyen igaziból nem lehet. Lehetnek olyan döntések, amelyek nem mindenben a kedvünkre valóak, de szerintem ezekkel nagyjából együtt lehet élni.

És én nem tartanám egy jó szerepnek Magyarország számára, még akkor sem, ha ebben nagyon támogatóink lennének az Európai Unión belül, mint mondjuk a cseh aggályoknak az észak-atlanti szerződéssel kapcsolatban, hogy ilyen különösképpen kötözködő ország legyünk. Annál is inkább, mert ezt valaki végigtárgyalta az Egyesült Államok illetékeseivel, egy megállapodás létrejött, az Európai Parlament tárgyalta, ott is volt egy elég komoly ellenállás az adatvédelmi problémákkal összefüggésben az adatok megőrzésével kapcsolatban, de végül a többség ott is megvolt, ha jól emlékszem, az Európai Parlamentben. Úgyhogy én azt javasolnám a bizottság számára, hogy támogassuk a ratifikációt, jelezzük a kormány számára, hogy ezek az aggályok számunkra is aggályok, és az Európai Tanács-ülésen próbálja meg a kormány elérni - az államtitkár asszony erről beszámolt, vagy a kabinetfőnök asszony erről beszámolt -, hogy amint ennek a lehetősége megnyílik, ezt újra kéne tárgyalni, ahogy lehet, és akkor ott ezek a számunkra fontos szempontok érvényesüljenek.

Emlékeztetném a bizottságot arra, hogy a jelenlegi szöveg még az előző adminisztrációval került kialakításra. Azóta az Egyesült Államokban bekövetkezett elnökváltás, illetőleg az azzal kapcsolatos adminisztrációváltás valószínűsítem, hogy ebben is egyfajta elmozdulásra ad lehetőséget az Egyesült Államok részére. Tehát pozitívan álljunk a dologhoz hozzá, hogy itt a számunkra fontos érdekek érvényesíthetőek, de azt nem javasolnám, hogy ezek miatt a létező és megalapozott aggályok miatt Magyarország a ratifikációs eljárást fékezze. Tehát azt javaslom a bizottságnak és a Magyar Országgyűlésnek is, hogy támogassa a ratifikációt.

Több hozzászólót egyelőre nem látok. Akkor megkérdezem a kabinetfőnök asszonyt, hogy kíván-e reagálni.

HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA kabinetfőnök (Külügyminisztérium): Csak nagyon röviden szeretnék Ékes képviselőnek és az elnök úrnak. Ezt valóban hatáskörátadásban tárgyalta a német elnökség a tagállamok nevében, de azért ne felejtsük el, hogy korábban a magyar kormány, és a magyar fél, és a magyar állampolgárok bilaterális alapon - idézőjelben - "önként és dalolva" a Visa Waiver programba bedugták a fejüket, hogy mi nem akarunk vízum nélkül utazni, és ott mi önként és dalolva megegyeztünk bilaterális alapon, hogy milyen személyi adatokat adunk át, ahol aztán szó nincs egyéb adatkezelésről és nagyon szőrmentén van. Ehhez képest ezek az adatkezelések, ahogy jeleztem, inkább technikai jellegűnek minősíthető adatok, mint amit a Visa Waiver-hez leadtunk. A kettő együtt érdekes egyébként, őszintén. Az egyik egy bilaterális, a másik pedig az Unió keretében létrejött vegyes szerződés.

Én is azt gondolom, hogy ez a szerződés abból a szempontból vállalható és ratifikálható a magyar állam, a magyar parlament által, hogy az állampolgáraink védelme érdekében belátható időn belül most, amíg a felülvizsgálati folyamat nem indul el, mégis adna egy garanciát, hogy az érdekünkben felléphetünk és eljárhatunk. Hiszen az nem egy jó dolog, hogy több mint két éve úgy utazik minden magyar állampolgár, és más uniós állampolgár is, hogy egy saját nyilatkozata alapján úgy kezelhetik végül is az adatokat - ha rosszhiszeműen akarnánk nyilatkozni -, hogy semmifajta szabályozás nem áll mögötte. Ebben mégis megkapjuk azt, amit az amerikai állampolgárokra a jelenleg hatályos szabályozás előír, ami pontosan megmondja, hogy csak büntetőeljárásban, mikor és hogyan kezelhetők az adatok és mit adnak át.

Én azt gondolom, hogy ez egy garanciát ad számunkra, de ez nem mentesít minket az alól, hogy mihelyt megnyílik a felülvizsgálatnak a lehetősége, mihelyt megnyílik annak a lehetősége, hogy az Unió és az Egyesült Államok között egy garanciális adatvédelmi megállapodás kidolgozásra kerülhessen, a magyar fél ebben ne aktívan, és ne az élenjárók között vegyen részt.

ELNÖK: Köszönöm szépen, kabinetfőnök asszony. Hozzászólási igényt többet nem látok.

Kérdezem a bizottságot, hogy támogatják-e a törvényjavaslatot. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú vagy nem egyhangú? Nem egyhangú. Tizennyolc. Nem támogatja? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.) Egy vagy kettő? Mert van olyan képviselő, akinek van megbízása is. (Ivanics Ferenc: Köszönöm elnök úr. Akkor egy tartózkodás.) A másikkal, a meghatalmazással támogatja, a saját szavazata pedig nem. Köszönöm szépen. Akkor a bizottság támogatja.

Előadót állítsunk-e, és ha igen, akkor... Valószínűleg akkor ezt megteszem én. Köszönöm szépen.

HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA kabinetfőnök (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Rátérünk a negyedik, egyben utolsó napirendi pontunkra, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozó egyes kérdésekről kapunk tájékoztatást. Ez egy dodonai cím, de nyilvánvalóan a tejágazat - nem kell magyarázni, hogy miért -, a vidékfejlesztési program végrehajtása, az uniós agrárpénzek, illetőleg a közös agrárpolitika jövője, amely beleillesztve a költségvetési időszak előkészítésébe, különös jelentőséggel bír.

Tisztelettel köszöntöm Gőgös Zoltán államtitkár urat, a minisztérium államtitkárát. Megadom a szót.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én röviden, miután egy elég részletes háttéranyagot készítettünk a bizottság számára, mindegyik ponthoz néhány mondatos kiegészítést tennék, inkább aktualizálnám, hiszen ez olyan ügy, ami napról napra szinte változik.

Az ÚMVP-ről csak két mondatot emelnék ki. Amint látszik is az anyagból, nagyjából 70 százalékát kötöttük le a forrásoknak, és abban bízom, hogy év végéig a kifizetéssel is eljutunk egy olyan 20-22 százalékig. Most eléggé meggyorsultak a kifizetések, részben az előlegnek, részben az új hitelkonstrukciónak köszönhetően. Természetesen az ősz folyamán további új kiírások lesznek, részben olyanok, amik még nem voltak, például egy útfelújításra írtunk ki most pályázatot, bioenergiával kapcsolatos pályázatunk van most élő, és hát minden olyat megpróbálunk újra elindítani, amire, úgy tűnik, hogy a szakmában van igény, állattenyésztés fejlesztése, kertészet, öntözés, élelmiszeripar. Ezek mind ősszel újranyíló folyamatok lesznek, és a "fiatal gazda", ugye, aminek nagy sikere volt az első kiírásnál.

Az egyéb kifizetésekről annyit mondanék, hiszen aktuális, hogy ezen a héten megkezdjük a tejjel kapcsolatos első kifizetésünket - majd nyilván a napokban többet mondok róla -, illetve miután a Bizottság úgy döntött az aszályra, az elemi károkra meg a válságra való tekintettel, hogy előbbre hozhatjuk az uniós területalapú támogatás kifizetését, hogy október 16. és 30. között a 70 százalékos előleget ki fogjuk fizetni. Ez egy olyan 130-140 milliárd forint. Annyit mondanék ehhez, hogy miután a szeptember 30-ai árfolyamon számolunk, hogy amit mondtunk tavasszal, amikor a top up csökkentése történt (Nógrádi Zoltán visszatér az ülésre.), hogy a területalapú támogatás nem fog csökkenni, ez így van. Ez azt jelenti, hogy 42 100 forintot fizettünk tavaly SAPS-ot és top up-ot együtt, tehát a 2008-as évre, most 2009-re 42 900 forint lesz a kifizetés, ez a SAPS-kifizetés. Én azt gondolom, hogy ennek a programnak a végrehajtásában viszonylag jól állunk. Nagyon remélem, hogy a hátralevő időszakban olyan lesz az érdeklődés, mint az elsőben. Egy picit a bankok is jobban megindultak, azt látjuk, tehát talán a társfinanszírozások is egyszerűsödnek.

A közös agárpolitikáról - és a tejet hagynám a végére -: tegnap is volt egy tanácskozás Bécsben - a miniszter úr is részt vett ezen - 9 ország részvételével, ahol többek között ez volt az egyik téma. Ez a francia elnökség idején indult el. Három markáns álláspont volt korábban. Az egyik az, hogy egyáltalán ne legyen közös agrárpolitika, hanem legyen nemzeti hatáskörbe utalva a mezőgazdaság finanszírozása. A másik egy olyan közös agrárpolitika, amiben nincsen egyes pillér, tehát nincs közvetlen támogatás, illetve a kettes pillérből vegyék ki a fejlesztési típusú támogatásokat - tehát ez a mostani klasszikus I-es tengelyünk -, és maradjon csak a kettes pillér II-es, III-as és IV-es tengelye. Ezt egy viszonylag jól behatárolható országkör mondja, ez nyilván Nagy-Britannia, Dánia, a skandináv államok. Azt hiszem, nem kell ezt részleteznem, hisz ezt mindenki ismeri. Ezzel szemben azért van egy markáns másik tábor, úgymond, és ez tegnap is világosan látszott, hogy a 9 jelen lévő ország ezzel abszolút nem ért egyet, magyarul egy viszonylag erős és piaci folyamatokhoz jobban igazodó egyes pillérhez ragaszkodna ez a kör, és Magyarország is természetesen, és pont az új kihívások - megújuló energia, klímaváltozás, víz, egyéb - okán a kettes pillér I-es tengelyéhez is ragaszkodnánk. Nyilván itt majd a költségvetési vita eldönti, hogy milyen forráselosztás lehet.

Azt, hogy bizonyos átcsoportosítások legyen konkrét vidékfejlesztési célra, mi nem utasítanánk el. Egyáltalán ennek az aktív felhasználhatóságával vannak időnként problémáink, ez látszik most a III-as tengely kapcsán is, ahol elég nehezen tudjuk elérni a vállalkozásfejlesztés, illetve a vidéki örökségvédelem terén - a vállalkozásfejlesztésbe természetesen a turizmust is beleértem -, hogy ennek legalább fele-fele aránya legyen. Nem ez jön vissza a pályázatokból, tehát valahol ebbe biztos, hogy kell még majd igazodni. De ez inkább csak 2013 után lehet. Tehát ez egy vitatéma, ez nagyjából akkor fog csúcsosodni, amikor Magyarország lesz az elnök. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ebben jó lenne egyfajta konszenzus.

De olyan túl nagy vitát én ebben nem érzékelek, inkább hangsúlyeltolódásokat, hogy, mondjuk, a közvetlen kifizetésekből milyen termelői kör, mekkora méretű, milyen arányban részesüljön, de ez nem azt jelenti, hogy valaki is azt mondaná, legalábbis én úgy tudom, eddig nem mondta senki ki Magyarországon, hogy ne legyen közvetlen támogatás. Ez azért se lenne elegáns, mert még messze vagyunk az uniós átlagtól. Tehát azt úgy elintézni, hogy még oda se érünk, de már akkor meg is szüntetjük, úgy gondolom, nem lenne jó.

A tejre áttérve: szintén a tegnapi tanácskozás témája volt, és valószínűleg a jövő heti luxemburgi miniszterin lesz ennek majd valami végkifejlete. Most azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy ez egy világprobléma - tehát nem is európai problémának mondanám, mert ma Amerikától kezdve Új-Zélandig, Argentínáig, mindenhol ilyen típusú piaci válság van valamilyen szintű túltermelés okán -, én egy kicsit azért ebben azt gondolom, hogy legalábbis azt, hogy az európai kvótaemelés ebben mit jelentett, mit nem, nem bagatellizálnám el, hiszen szerintem sok feketetejet legalizáltak ezzel, ez biztos, hogy benne volt, főleg Olaszország ágán. De én nem hiszem, hogy az amerikai tejárakra, amik még alacsonyabbak, mint az európaiak, bármilyen hatása is lenne az Európai Unió kvótaemelésének. Ennek ellenére ezt a folyamatot, azt javasolnánk mi is, meg az országok jelentős része, meg kellene szakítani, tehát nem szabadna ebből a piacszabályozásból teljesen kivonulni.

A másik: tegnap egy olyan csomag került a Bizottság elé 20 ország aláírásával - és még ketten ma jeleznek vissza -, hogy egy 300 millió eurós kasszát kellene nyitnia a Bizottságnak ennek a piaci problémának a kezelésére. Ezzel nagyjából lefednék azokat az igényeket, amiket mi jeleztünk, tehát a kvótalapú támogatásemelést, az intervenciós felvásárlási mértékek emelését, mert nem vonzó jelenleg, tehát alacsonyabbra hozza vissza a tejárat, mint a jelenlegi piaci ár. Azt nem nagyon szeretnénk, ha ezt tisztán nemzeti hatáskörben kellene megoldani, annak okán, hogy például az általános de minimis emelés közvetlenül nemzeti kasszából mehet, és ez nem minden országnak áll rendelkezésére egyformán.

Ebben Magyarország azon túl, hogy nyilván próbálja ezeket a dolgokat az Európai Unióban minél intenzívebben képviselni, és minden olyan lehetséges fórumon elmondani, ami erről szól, a saját intézkedési körben tud megtenni olyan lépéseket, amik valamit segítenek nyilván ennek a problémának a kezelésén. Az első ilyen a mostani kifizetés, hogy október 16-án kifizetjük az idei évre járó, de jövő évben esedékes kvótaalapú támogatást, ez 8 forint 30 fillér literenként, nagyjából 16 milliárd forint. Ezt megkapják most a termelőink. A következő évre mi úgy kalkulálunk, hogy három jogcímen összesen nagyjából 22-23 forintra jöhet ki az a támogatás, ami a tejtermelőknek jár. Ennek az a problémája - és ezt világosan elmondtuk mindenhol, csak általában a médiában ez elég leegyszerűsítve jön át -, hogy a három jogcímből talán kettő van, amit tárgyévben lehet fizetni, és az is inkább az év második felében, és van egy harmadik jogcím, amit várhatóan csak a következő évben.

A két jogcím, ami fizethető, a következő. Az egyik a top up, ami nyilván csak költségvetési kérdés, mert az idén is előrehoztuk a kifizetését, ezt nyilván a második félévben kell majd eldönteni, hogy hogy lehet megoldani, mert ennek a jogosultsága adott, mert itt bázisalapú kvóta van, tehát itt nincs különösebben mire várni. A másik egy állatjóléti támogatás lenne, ezt abból a kasszából szeretnénk indítani, amit az európai uniós krízisalapból kapnánk, ez nagyjából 48 ezer euró, tehát 11-12 milliárd forint. Ezt mi megpróbáljuk állatdarab alapján és anyatehén alapján kifizetni. Tehát ez már nem történelmi jogú, hanem valós, létező állomány alapján fizetnénk.

Ennek az a problémája, hogy itt nincsen bázisunk, tehát itt bázist képezni csak év végével lehet várhatóan. Az nem lehetetlen, hogy negyedévente fizetjük, ez egy olyan kassza nagyjából, mint amit most a sertésnél és a baromfinál alkalmazunk, de ennek a jogszabályi előkészítésében még egy akadály van: az Európai Unió egyelőre ezt a véleményünket még nem bírálta el, várhatóan talán ebben a hónapban pont kerül a dolog végére, akkor megcsinálhatjuk a jogszabályt.

Van a harmadik, amiben megegyeztünk a termelői szervezetekkel, hogy az uniós támogatásból a rendelkezésre álló összegből 3,5 százalékot termeléshez kötötten átcsoportosítanánk a tej- és a dohányágazat támogatására. Ebben az érdekképviseletekkel megállapodtunk. Ez azt jelenti - hogy mindenki értse -, hogy a 2010-re jutó területalapú támogatást csökkentenénk nagyjából 1800-2000 forinttal, ami egyébként növekszik nagyjából 10 ezer forinttal az uniós szabályok okán, és ebből a nagyjából 10 milliárd forintból egy nem kvóta-, hanem megtermelt liter alapú támogatást adnánk. Ez szabad döntése Magyarországnak. Mi úgy számoljuk, hogy a valós tejliterre vetítve ez is 8 forint körüli összeget jelent. Ez az a kassza, ahol bázisunk szintén nincsen, ezért ez problémás, itt legkorábban a SAPS-kifizetésekkel együtt lehet ezt kifizetni, várhatóan 2010. év vége felé alkalmas lehet a rendszer arra, hogy ezeket a támogatásokat megadjuk.

Tehát azzal együtt, hogy közben elindult a piacon egy fölfelé menő trend, ez teljesen logikus, mert fogy a tej, tehát nyilván látszik, hogy ez az egy év eléggé megtizedelte az állományt egész Európában. Ezt a spotárakon lehet lemérni legjobban, hogy az európai spotárak, ami alapvetően egy olasz ár általában, 16 eurócentről most fölmentek 29-re, tehát majdnem megduplázódtak. Ez már vonzó lehet a közvetlen exportra. Itt azért óvatos mindenki, mert ebben lehet egy hullámzás, és most nem lehet tudni, hogy ez csak egy pillanatnyi ügy-e, vagy pedig egy tartós növekedési folyamat. A korábbi meglévő szerződéseket nyilván senki nem szeretné felmondani, és nyilván a tejiparoknak is az az érdekük, hogy a stabil beszállítói körük meglegyen. Én ennek ellenére azt gondolom, hogy ennek meghatározó szerepe kell hogy legyen az árképzésben, tehát a következő ármegállapító tárgyalásoknál már ennek éreztetni kell a hatását a felvásárlási árakra.

Azt is látjuk, meg elég sokat hallunk róla a híradásokból is, hogy nagyon népszerű lett a közvetlen értékesítés, konkrétan a tejautomaták ügye. Erre elég komoly támogatást is adtunk a gépberuházásoknál, tehát beraktuk a géptámogatások közé, és több száz darab tejautomatára jött igény, és úgy tűnik, hogy a lakosság is kezdi ezeket megszokni. Érdekes módon ez valószínűleg nem egy piaci átrendezést, hanem egy bővülő piacot fog jelenteni a szakmának.

És vannak nemzeti hatáskörben lévő ügyeink, a marketing, az iskolatejprogram, az állatjóléti támogatás olyan értelemben, hogy állatorvosi költségeket nem számolunk fel már az idén sem, tehát ez már ebben az évben is így van, szállítási költségeket nem számolunk fel. Ez olyan 2,5 milliárd forint. Mindjárt mondanám is, mert ez egy polémia, már látom a médiában, hogy a felére vettünk vissza úgymond az iskolatejpénzt - ez nem így van, egyszerűen a tavalyi értéket állítottuk be, de ez egy felülről nyitott kassza, tehát, ha nagyobb az igény, akkor többet teszünk hozzá, mert ez egy uniós, mindig egy lehívott pénzhez való hozzájárulás. Sajnos az a probléma, hogy főleg a kistelepülések nem nagyon tudják vállalni, mert a mostani rendszer eléggé merev ahhoz, hogy élelmiszer-biztonsági és egyéb oldalról kezeljük. Én azt gondolom, hogy ezen biztos, hogy fogunk az ősszel valamit alakítani. Oda még az automata is kevés, tehát ott azzal se lehet megoldani. Próbáljuk a helyi termelőket valamilyen szinten bevinni, csak sajnos pasztőrözött tejet kell produkálnunk, ez az egyik alapvető kitétele a dolognak. Mi nyilván szeretnénk ezt növelni, és be is fogunk ebbe sokat tenni.

Van még egy eleme, ami egy kicsit elgondolkodtató, hogy mi szerettük volna megnövelni a belföldi segélyprogramban a tejalapú dolgokat, de itt egy probléma van, hogy ezzel behoznánk magunkra egy olyan tejport, ami nekünk nincs, és nem zárhatnánk ki belőle az Európában levő intervenciós készletet, sőt azt kellene felhasználnunk. Ezen azért elgondolkodtunk, hogy akkor ezt most csináljuk-e vagy sem, vagy inkább olyan programot folytassunk tovább, aminek az alapanyaga belföldön megvan, tehát a gabonaalapú segélyprogramot. Ez a történet még mozog, hogy ezzel mit csináljunk. Ez lett volna még egy olyan két-háromszáz millió forintos történet.

A terméktanáccsal folyamatos tárgyalásban vagyunk. Nyilván itt is elégedetlenek a termelők. Amikor látjuk, hogy Európán végigvonul egy nagy tüntetéshullám, én azt gondolom, hogy mi elmentünk addig a határig, ameddig jogilag és forrásilag el lehetett. Én remélem, hogy a hétfői luxemburgi ülésen lesz valami érdemi előrelépés. Ugye, az is probléma, hogy a régi biztos már lemondott, új még nincs, tehát ez azért nem segíti ezt a történetet, azért ezt valljuk be egymásnak, hogy most van egy viszonylag átmeneti helyzet az Európai Bizottságban is.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A bizottságnak beszámoltam arról, hogy a ma reggeli találkozón a francia Európa-ügyi államtitkárnak ezzel sikerült fölkelteni az érdeklődését, hogy kormányszinten erről tájékoztattam, hogy támogatjuk persze Franciaországot a válság elleni fellépés tervezett lépései tekintetében, de amikor arról beszéltem számára, hogy azért ez mennyire piacellenes lépés, akkor nagyon ideges lett, és mondta, hogy Amerikában sincs piac. Amiben igaza van ráadásul, csakhogy van egy ilyen iszonyú nagy probléma, hogy végül is a tejiparban résztvevőknek nagy része gyakorlatilag a szemétnek termel, ez egy nagy-nagy probléma. Eladhatatlan termékek vannak. Hogy hogyan lehet megtalálni azt az egyet, hogy részben a támogatás is meglegyen, de valami piaci szempontok érvényesüljenek, ez nagy kihívás, amit nem hiszem, hogy ha a biztos meglenne, vagy a következő biztos erre megtalálná a megoldást.

Hölgyeim és Uraim! Elég nagy ügy Magyarország számára, nyilvánvalóan alapvetően fontos. Tessék parancsolni! Nógrádi képviselő úr.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A magyar Tej Terméktanács adatai szerint Magyarországon 2008 januárja és 2009 májusa között 99 forintról 55 forintra csökkent le a tej literenkénti felvásárlási átlagára. Ez igen jelentős csökkenés, ha azt figyelembe vesszük, hogy az önköltségi ár körülbelül 70-75 forint között alakul literenként. Ha azt még non plus ultraként rátesszük, hogy eleve alacsonyabb ár volt a magyar ár, mint az európai átlagár, akkor ez még inkább veszélyeztető helyzetet jelent a termelők számára.

Számomra itt most egy pici ellentmondás alakult ki a magyar kormány álláspontját illetően. Gráf József miniszter úr 2009. szeptember 8-án egy sajtóközleményben azt állította, azt mondta, hogy a tejkvótaemelés meghatározó volt abban, hogy a jelenlegi helyzet kialakult, márpedig az előbbi árdifferenciából látható, hogy igen drasztikus ez a csökkenés. Ugyanakkor a magyar kormány 2008 áprilisában megszavazta a tejkvóta emelését. Most akkor tulajdonképpen, ha ezt a következtetést levonjuk, akkor azt lehet mondani, hogy a 2008. áprilisi magyar kormányálláspont közrejátszott abban, hogy kialakuljon ez a helyzet, és a magyar tejtermelőket még nehezebb helyzetbe hozza az európai versenytársaihoz képest, mint korábban voltak. Én ezt az ellentmondást szeretném, ha feloldanánk. Ezek szerint akkor a magyar kormány 2008-as álláspontja helytelen volt, és nem kellett volna támogatni a tejkvótaemelést, főleg egy olyan helyzetben, mint amit Olaszország kapott, még plusz öt százalék, miután az olasz felvevőpiac a magyar tejmennyiségnek egy jelentős részét vette föl. Tehát ebben a helyzetben talán érdemes lesz átgondolni, hogy egy-egy ilyen parciális döntés, mint amilyen a 2008-as volt, amelyben a magyar kormány asszisztált, milyen következményekkel járhat a magyar tejtermelők és a tejágazat jövőjét illetően.

A másik két témához egy-egy kérdést még. Erre szeretném kérni az államtitkár úrnak a reflexióját, és utána lenne még egy viszontkérdésem a reflexió meghallgatása után.

Az Új Magyarország vidékfejlesztési program számadatai, hasonlóan a kifizetési mértéket tekintve, nagyon gyenge eredményt mutatnak, mint az Új Magyarország fejlesztési terv számadatai, amelyek a teljes keret vonatkozásában kifizetési szinten mintegy 8,7 százalékot mutatnak, miközben a teljes programozási időszaknak több mint egyharmada eltelt. Ez az Új Magyarország vidékfejlesztési program esetében az 1300 milliárd forintos körülbelüli kerethez képest közel 50 milliárd forint támogatás kifizetését jelenti. Nagyon gyenge. (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Vidékfejlesztési program, Új Magyarország vidékfejlesztési program. (Gőgös Zoltán: De melyik része? Bocsásson meg, képviselő úr.) A második pilléres kifizetésekről beszélek. (Gőgös Zoltán: Még mindig nem értem. II-es tengely, III-as tengely, vagy melyikről?) II-es, III-as, IV-es tengely. 49,9 milliárd forint a kifizetett összeg. Az Állami Számvevőszék a jelentésében fölveti most már egyre határozottabban Magyarország vonatkozásában a forrásvesztés kockázatát, egyre erősebben, az intézményrendszer lassúsága, illetve a kifizetések problematikája miatt. Szeretném kérdezni, államtitkár úr, hogy osztja-e ezt az állami számvevőszéki aggodalmat.

A közös agrárpolitika jövőjéről szóló vitában a kérdésem az lenne, hogy tekintettel arra, hogy Magyarországnak egészen speciálisan nehéz helyzete lesz a következő költségvetési perspektíváról szóló vitában, egyrészt abban megegyeztünk legutóbb, hogy kohéziós reformra lehet számítani és az agrárpolitika erőteljes átalakulására, és mind a kettőben igen érdekeltek vagyunk és érintettek vagyunk, amiatt egy nagyon kifinomult tárgyalási technikára és érdekérvényesítésre van szükség, és itt lesznek a partnerei Magyarországnak a közös agrárpolitikai vonatkozásában, mármint annak az átalakításának a tekintetében, és ha, ahogy az államtitkár úr mondta, nem zárkóznak el a KAP bizonyos forrásainak vidékfejlesztési célú felhasználásra való átcsoportosítása kapcsán, akkor milyen alternatív vidékfejlesztési eszközrendszerrel számolnak. Hiszen, ahogy az államtitkár úr is mondta, a mai viszonyok között a vidékfejlesztés mikrovállalkozási, munkahelyteremtő és jövedelemtermelő beruházásai igencsak akadoznak, nem hozzák a hozzáfűzött reményeket, ezt az államtitkár úr is jelezte az arányok vonatkozásában.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: A kvótaemelés kapcsán annyit szeretnék mondani, hogy a képviselő úr, miután nagyon régi tagja ennek a bizottságnak, nyilván ismeri az európai uniós döntési mechanizmust, ahol nem úgy tették fel akkor sem a kérdést, amikor a kvótaemelést mi megszavaztuk, vagy a miniszter úr megszavazta, hogy akkor a kvótát emeljük öt százalékkal, hanem volt egy csomag, aminek ez a része volt. Itt mindig azt kell mérlegelni, amikor egy döntést meghoz egy miniszter vagy éppen egy kormány, hogy mit veszít vagy mit nyer azzal a döntéssel. Na most, ugye itt voltak egyéb opciók, többek között olyan opció, hogy aki nem használja ki a kvótáját, azét elveszik. Na most, egyszerű kiszámolni, hogy ha Magyarország most hetven százalékon használja ki a kvótáját vagy nyolcvanon, a kvótatámogatást nyilván megkapjuk, akkor mit buktunk volna az ügyön.

Én most is azt mondom egyébként, hogy összességében a világpiacon ez nem okozhatott ekkora áremelést, és ha valaki látott már közelről tehenet, az tudja, hogy maximum három év múlva jelentkezhet ilyen probléma. Itt egyetlenegy dolog, amit én nem rejtettem véka alá, hogy valóban az olaszoknál nyilván pont a spotból kifolyólag volt egy felesleg, amit megpróbáltak nyílt piacon értékesíteni kvóta nélkül, ezt legalizálta ez a történet, ez nem vitás. Akkor sem jó szívvel csináltuk ezt a döntést, hogy támogassuk, de muszáj volt. Abban a csomagban, én azt gondolom, akkor tettünk volna rosszabbat, ha nem szavazzuk meg. Egyébként, most, ha uram bocsá', a miniszter úr megszavazza, egyébként ugyanaz lenne a helyzet, mert akkor nem ketten szavaztak volna ellene, hanem hárman, akkor most mit mondott volna a képviselő úr például, vagy mit kérdezett volna tőlem? Tehát nem lett volna igazából értelme a kérdésének.

Jó, ezt most el lehet mondani százötvenezerszer, minden újságban lehet írni, de összességében most is állítom, hogy az a csomag, amit mi akkor... Amiben benne volt nagyon sok minden, többek között az is benne volt, képviselő úr, hogy ne csak az SPS-t alkalmazó országok alkalmazhassanak 3,5 százalékos lefölözést vagy átcsoportosítást, amiért mi vért izzadtunk. Mert jobb lenne, ha SPS lenne, és akkor nem kellett volna vért izzadnunk. Nem beszélve arról, hogy - most én is mondom - akkor miért intézte így az SPS-t az ellenzék, amivel egyébként egyértelműen az ágazatot segíthetnénk. Szerintem nagyobbat ártottunk ezzel, mint azzal, hogy Magyarország akkor a kvótaemelést megszavazta. De ez egy akadémikus vita szerintem, most a megoldást kell megkeresnünk.

A II-es, III-as, IV-es tengely 49 milliárdja. Az az igazság, hogy miután a fejlesztési programot mi egyértelműen az I. tengellyel indítottuk, meg kell nézni, hogy milyen pályázatok voltak. Mikor jelent meg II-es tengelyben, mondjuk, kiírás? 2008. második felében, akkor kezdtük el erdőtelepítéssel, energiaültetvénnyel, Natura 2000-ben gyeppel, de a fajsúlyos kifizetéseink vagy nagyobb összegű megjelenések a géptámogatás volt, ha legalizálódik ez a program, akkor már 80 milliárdnál fog tartani, mert 39 volt eddig. Inkább 70, mert nem biztos, hogy újra lesz 40 milliárd. Nyilván az állattenyésztés okán kellett az első programokat meghirdetnünk azért, mert ott viszont telepbezárás fenyegetett volna bennünket, ha a trágyakezelést nem tudjuk időben elkezdeni, és nem kapunk ezért haladékot bizonyos szankciókkal szemben az Európai Uniótól. Tehát én egyáltalán nem félek attól, hogy forrás-visszafizetésünk legyen.

Egyéb programoknál vannak ilyen félelmeim, ezzel külön foglalkoznunk kell, nem az ágazatot érintően, szeretném jelezni. Tehát én úgy gondolom, hogy a kifizetett összeg nagyságrendekkel több lehet, na nem a II-es, III-as, IV-es tengelyen, mert azt szándékosan későbbre tettük, mert egy apparátusnak van egy kapacitása, és így is túlterheltük a 14-15 jogcímet bíró kapacitást, mondjuk, duplájára, és ez okozhat némi csúszást. De mindenkinek minden nagyon fontos volt, gondolom, képviselő úrnak is a saját területén azok a kiírások fontosak voltak. Engedtünk bizonyos nyomásnak, hogy akkor terheljük rá a rendszerre ezt a rengeteg pályázatot, de be kell látnunk, hogy megvannak a fizikai korlátai az elbírálásnak.

Most már azt kellett csinálnunk, hogy az egyébként ilyenkor kevésbé terhelt falugazdász-hálózatból 176 embert áttettünk az MVH-hoz, hogy próbáljuk meg utolérni magunkat, egyébként a kifizetéseknél nagyjából most már, akik be is nyújtottak kifizetési kérelmet, utolértük magunkat. Meg hát azért csak rájött erre a rendszerre egy válság - ugyan ezt önök, tudom, hogy tagadják, hogy ilyen nem is létezik, de ettől függetlenül van ilyen -, és az összes finanszírozásunknál mindent újra kellett számolnunk, ugyanis egyszerűen azokat a paramétereket, amikre meghirdettük a pályázatokat, hogy 80 százalékos megvalósulási mérték, foglalkoztatásbővítés, egyéb, ezeket felül kellett vizsgálni. Erre mi adtunk még további haladékokat. Tehát, amikor én plusz egy évet adok egy beruházónak, hogy számoljon el a pénzével, akkor nyilván neki ütemeznie kell a forrásait, meg nem baj, ha a bankok is kicsit máshogy állnak hozzá.

Voltak bizonyos vitáink az Unióval, hogy túltámogatott-e, ha fejlesztési bankos hitelt adunk, vagy nem. Erre nem lett volna szükség, ha nincs válság. Én tudok olyan projektet, aminek 2008 májusában még öt ajánlata volt kompletten biogázastól, bioetanolostól, mondjuk, másfél milliárdos, most meg nincs egy se. Sajnos, ennyit változott a helyzet.

Egyébként sok kifizetés lesz év végéig, nyilván nem ebből a három tengelyből, pontosabban a II-esből igen, mert az AKG ebből van, tehát az önmagában egy elég nagy kassza lesz. Úgyhogy, ha annak a rendszere föláll, akkor a II-es tengely túl is van terhelve, szeretném jelezni, elég rendesen, és azt is látjuk, hogy olyan igények jöttek be, amik három-négyszeresen haladják meg a kifizethető pénzt. Ezzel majd valamit persze kezdenünk is kell, de biztos, hogy nem lesz feszültségmentes ez a történet, főleg a szántóföldi célprogramnál.

Alternatív vidékfejlesztési eszközök mik vannak? Én úgy gondolom, hogy ha olyan globális ügyeket próbálunk itt az átcsoportosításokkal megoldani, mint például a magyarországi vízproblémák vagy a magyarországi tanyaprobléma, akkor mi abban partnerek vagyunk. Ha ilyen komplett programokra az Európai Unió hajlandó, akkor van értelme erről tárgyalni, hogy célirányos programok legyenek, mert ez nem függ attól, hogy most a vidéki vállalkozó éppen fejleszt vagy nem, mert akkor ezt nyilván központilag kell megoldani, ahogyan központilag oldottuk meg a közlekedésfejlesztést, központilag fogjuk megoldani az integrált közösségi szolgáltató teret. Ezt nem bíztuk úgymond a helyi közösségek döntésére, mert ez úgyis kell mindenkinek, legalábbis a települések nagy részének. Viszont én azt meg jónak tartom, hogy abba meg ne szóljunk bele, hogy egy-egy térségben éppen mit akarnak csinálni.

Amit én elmondtam, azért mondtam el, mert sajnos tényleg az a tapasztalatunk, hogy még a turizmusban úgy-ahogy van mozgás, de a vidéki mikrovállalkozások fejlesztésére - akik pedig máshonnan se nagyon tudnak pályázni, mert a GOP-ból is korlátozott a részvételük -, egyszerűen úgy tűnik, hogy kevésbé van igény, ami persze egy jobban megmozduló gazdaság mellett, tehát egy válságból kijövő gazdaság mellett nem biztos, hogy így lesz. De azért most a vidéki beszállító ipar, meg a szolgáltatóipar is ugyanattól szenved, mint a nagyvárosi, tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy olyan nagy, grandiózus fejlesztési tervekbe most nem fogtak. De azért szeretném jelezni, hogy már jövő héten adunk át olyan beruházást, amit mikrovállalkozás-fejlesztésből készítettek, tehát az is elindul, csak nem olyan ütemben, mint az I-es tengely például gépberuházásai, amire 20 milliárdot szántunk még egy körben, és most bejött 40 milliárdnyi igény, annak ellenére, hogy az ágazat nyilván elég nagy bajban van, mert az idei év nem a legjobb éve a mezőgazdaságnak.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Amit elmondott államtitkár úr, tökéletes példája annak, amit már régóta mondunk, hogy a fejlesztéspolitika, legyen az vidékfejlesztés vagy általános fejlesztéspolitika, nem tud kompenzálni hibás gazdaságpolitikát, mint amit az elmúlt időszakban megtapasztaltunk. Tehát, ha egyszer kihúzza a gazdaságpolitika, a költségvetés-politika, az adópolitika a lehetséges felvevőpiac alól a talajt önerő vonatkozásában, akkor nincs, aki igénybe vegye a támogatásokat, mert igény lenne rá, csak nincs hozzá önerő.

Ez jelentős mértékben - talán kisejlett államtitkár úr válaszából is - befolyásolja ennek az egész helyzetnek a kialakulását, és az egész forráslehívás hatékonyságát. A fejlesztéspolitika, ha megfeszül, bármiféle határidőkkel, direktívákkal és kedvezőbb feltételekkel kecsegtet is az európai uniós fejlesztéspolitikai rendszer bennünket, egy hazai, belső ellentmondásos kormánypolitikai intézkedéssorozat következtében, amikor költségvetés- és adópolitika ellehetetleníti a fejlesztéspolitikát, nem tud eredményeket elérni. Ezt tapasztaljuk meg. Olyan mértékű adóelvonások vannak a lehetséges kedvezményezettektől, vagy költségvetési elvonás például az önkormányzatoktól, amelynek a következtében a fejlesztéspolitika nem fog tudni eredményt elérni, és ezt tapasztaljuk ma is.

A tejkvótával kapcsolatban akkor azt szeretném tisztelettel kérdezni, hogy most mi az álláspontja a magyar kormánynak. Támogatja a további kvótaemelést vagy sem? Mert azt már beismertük, hogy a múltkori döntésünk rossz volt, nem kellet volna támogatni, mert az többek között a magyar termelőket is olyan helyzetbe hozta, amilyen helyzetbe hozta. Most viszont úgy gondolom, hogy egyértelműen nem szabad támogatni a további kvótaemelést. Akkor most mi a magyar kormány álláspontja? Ha nem támogatja most, akkor most fölvállalja azt a konfliktust, amit ez előtt egy évvel nem vállalt föl?

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Ha ez a konfliktus egyáltalán előjön, mert ha a Bizottság úgy dönt, hogy napirendre se tűzi, akkor erről nem kell szavazni. Valószínű egyébként, hogy ez lesz. A Bizottság nem hajlandó egyelőre egyáltalán foglalkozni a health check újragondolásával, ez meg annak a része.

A piacszabályozás fokozatos eszközét ki vezesse? Ilyen volt az intervenció-kifizetés, a kvótaügy, egyéb. Magyarországon - miniszter úr világosan elmondta - a mostani piaci viszonyok azt mutatják, hogy ez egy hibás döntés volt, még akkor is, ha ezt mi megszavaztuk. Tehát nyilván, ha újra eljön a kvótadöntés, akkor nem fogjuk támogatni, sőt, mi be is írtuk a programba, hogy függesszék fel. Nem azt mondtuk, hogy végképp ne legyen majd valamikor egy piaci kimenekülő vagy egy piaci szabályozás ebben az ügyben, de most ebben a helyzetben ez nem aktuális, tehát gyakorlatilag ez van.

Hibás gazdaságpolitikáról én is tudnék beszélni bizonyos tész-ügyekben, de ezt inkább hagyjuk.

SZIRBIK IMRE (MSZP): Néhány rövid megjegyzést, ami az egész LEADER-körhöz tartozik. Államtitkár úr elmondta a lényeget, én egy dolgot szeretnék kiemelni. Én végtelenül üdvözlöm azt, hogy a falugazdászok ebben a programban részt vesznek, hisz egy olyan kapacitást vonunk be az elbírálási és végrehajtási sorba, amely rendelkezésre áll.

Visszatérnék a mikrovállalkozások kérdésére. Azok a mikro- és kisvállalkozások, amelyek ebből a programból tudnak pályázni, ezzel a kapacitásbővítéssel, ami az elbírálást illeti, olyan helyzetbe jutnak, hogy legalább azok a források, amelyek akkor, amikor a pályázatot beadta, rendelkezésre álltak, ne annullálódjanak. Most nem akarok visszautalni arra, amit államtitkár úr mondott, de millió más területre lehet mondani, időközben a világ változik. A gyorsított eljárás igazából önmagában gazdaságfejlesztő erő.

Ami a külpiaci dolgokat illeti: tavaly szentesiként megtapasztaltuk a Négy Mancs című játékot közösen, amely azon túl, hogy egy ágazatot érintett, egy tendenciát mutat, azt a tendenciát, hogy piacon kívüli eszközökkel az élelmiszer-gazdaságban milyen küzdelmek zajlanak. Tehát én azt kérem, hogy inkább azon a területen - függetlenül attól, amit a kvótákról itt beszéltünk - nagyobb hangsúlyt kapjon egyrészt a magyar élelmiszer-biztonságnak nemcsak az a biztonsági része, amelyik állategészségügyi, tehát szakmát illet, hanem most már azt kell mondanunk, az a biztonsági része, amely így mondom, a piaci terrorizmus elleni fölkészítése a magyar gazdálkodóknak, hisz nehéz kivédeni egy olyan helyzetet, amivel szembenézett a magyar baromfiágazat, és még mindig szembenéz.

Már rajzolódnak ki veszélyes tendenciák más területeken is hasonló akcióknak a megelőzésére, és ennek a pozitív oldala a magyar élelmiszer lehetőség szerint minél erősebb propagandájára. Akkor, amikor, mondjuk, a német háziasszony odaáll a szupermarketben és a polcról többféle árut levehet, azért legyen olyan tudása, hogy a magyar áru számára nem az, hogy veszélyes, hanem elsősorban őt szolgáló áru, tehát amikor majd választhat, akkor a piros-fehér-zöld jelzéssel ellátott zacskóhoz nyúljon, és ne másikhoz.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Annyit csak: abszolút értem a felvetést a terrorizmus kapcsán, és ez napos téma, úgyhogy újabb ügyek is vannak, vagy hát próbálkoznak.

Én azt hiszem, hogy nekünk egy jó alkalom lesz most januárban a "zöld hét", ahol Magyarország sokkal intenzívebben tud visszakerülni, reményeink szerint intenzívebben vissza tud kerülni a német piacokra, mert ezeket áruházi akciók is kísérik, sőt, most azóta még két áruház bejelentkezett, hogy ő is szívesen tartana magyar hetet, és nagyok. Egy biztos, hogy minden olyan ügy, ami pont a német piacot érinti, az nekünk nagyon fáj, mert a legnagyobb felvevő piacunk volt, klasszikusan a legnagyobb. És azt is látjuk, hogy elég nehéz ezekkel az időnként nemtelen eszközökkel szembemenni, de ahogy eddig is, ez után is fogunk, úgyhogy ebben egyetértünk, nincs köztünk vita, úgy gondolom.

ELNÖK: Braun Márton képviselő úr. (Dr. Braun Márton közbeszólása.) Ivanics képviselő úr.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. El kell mennem egy 12 órás megbeszélésre, úgyhogy ezért cseréltünk Braun képviselő úrral. Ő volt ilyen gáláns, nem úgy, mint az államtitkár úr a Nógrádi úrnak adott válaszában. Az utolsó mondata minden volt, csak nem úriemberhez méltó, úgyhogy azt gondolom, hogy sokféle tényt lehet felsorolni, továbbra is tartom azt, amit mondott.

Két megjegyzésem lenne, mind a kettő a tejkvótaemeléshez. Ahogyan én tapasztalom, nem vagyok mezőgazdasági szakember, ezt hozzáteszem, de ahogyan én tapasztalom, a gazdák nekem azt mondják, hogy két módon is szorítva vannak. Egyrészről az ön által említett pályázati rendszerben is elég komoly béklyót szenvednek el, nevezetesen a trágyakezelésről beszélt, és a trágyakezelési pályázatokkal kapcsolatos fejlesztési megkötések miatt a gazdák eléggé be vannak korlátozva, létszámproblémákkal küzdenek, és azok a fejlesztések, amikre megkapták a támogatást, egy olyan utat jelölnek ki nekik, amik megfelelően költségesek, és ezért a mostani helyzetben különösen nehéz helyzetbe kerülnek.

A második gyakorlatilag a 22-23 forintos összeg, amit említett. Arra kíváncsi lennék, hogy a maradék részt, tehát azt a kettőt, amit az idén még ki lehet osztani... Ugye, azt említette, hogy van egy 830-as tétel, aztán van kettő rész, amit meg lehet valósítani a top up-ból és az állatjóléti támogatásból, és volt egy harmadik, ami átcsoportosítás, az biztos a jövő évben valósul meg. Tehát az a kérdésem, hogy az a kettő elem, a top up-os és az állatjóléti támogatás mikorra realizálódhat, ugyanis ez jelentheti a gazdáknak a közvetlen támogatást. Azért is mondom ezt, mert az a 830-as támogatás, ami eddig itt elhangzott, gyakorlatilag már az év elején a gazdák anyagi helyzete miatt különböző banki kölcsönből valósul meg, és ezért a bankok, teljesen pontos számot nem lehet mondani, mert azt jelenti, hogy olyan 75-80 százalékban ezt az összeget lefogják. Tehát az, amit ön említett, az gyakorlatilag a mostani őszi válságos időszakban, amikor ilyen nagyot zuhantak a felvásárlási árak, akkor ez a támogatás, ha tulajdonképpen a 22-23 forinthoz nézzük, ilyen módon közvetlenül 1-1,50 és 2 forint közé tehető. Kvázi azt akarom mondani ezzel, hogy ezért különösen érdekes az a maradék 13,6. Hogy van? 22-ből 8, az 14 forint körüli támogatás. Az mikor és hogyan érkezik meg? Mert az eddigiek alapján még nem jutottak előbbre a gazdák.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: A trágyakezelésről annyit, képviselő úr, hogy ha a módosított rendeleteket megnézné - a termelők meg szokták egyébként, ezért gondolom, hogy ezt régebben mondták -, minden paramétert enyhítünk, a tartandó állatlétszámtól kezdve a foglalkoztatotti létszámig, beruházásintenzitásig. Most már olyan szintre mentünk vissza, amiből már szerintem tovább nem lehet, mert egyszerűen elvonná az Unió a pénzt. Magyarul a megvalósítást kitoltuk egy évvel. Ennél többet nem tehetünk, én azt gondolom. Annak ellenére nincs egyszerű helyzet, mert ez egy olyan beruházás, ami nem termelő beruházás, viszont ezért adtunk hozzá 75 százalékos támogatást, és most egyszeri alkalommal, tehát egy egyszeri lehetőség volt, nem lesz több.

Az elején elmondtam a kifizetéseket. Most a 2009. évre járó top up-ot fizetjük. Erre az évre egyéb szabályok okán más tejjel kapcsolatos kifizetés nem lehet, kivéve azok, amikért nem kérünk pénzt, ami nagyjából kétmilliárd forint. A füljelölőt, a szállítói leveleket, a különböző betegségek elleni vakcinázást, egyebeket ingyen csináljuk most. Ez nemzeti hatáskörben van, ezt az Európai Unió elfogadta.

A következő évre három jogcím van. Van a top up, meghagytuk. Ennek a kifizetése azon múlik, hogy a nemzeti költségvetés bírja, nem bírja. Meg kell mondjam, ahogy eddig korábban sem volt soha, nincs betervezve a 2010-es költségvetésbe ez a top up-rész, mert ez a kifizetés most is márciusban lenne aktuális, amit most, októberben fizetünk. Most volt egy olyan lehetőség, hogy erre megtalálta a kormány a forrást és kiadjuk. Ha a következő kormány megtalálja a forrást, az egy döntés kérdése, bármikor megoldható. Erről valamikor április-május-júniusban kell dönteni. Azt mondom, hogy miután ez egy lezárt ügy, bármikor odaadható, miután bement az igénylés, mert a következőt viszont május 15-ig kell beadni. Tehát akár május 30-án ki lehet fizetni, ha fel tudják két hét alatt dolgozni. Ami az idén van, ugyanez jövőre is megoldható.

A másik az állatjóléti ága, ha meg tudunk egyezni az Unióval, egyébként nagyon nagy a valószínűsége, tehát én azt gondolom, hogy a tízmilliárd forintnak az elköltése szabad. Ha tudjuk azt a szisztémát alkalmazni -, de minden egyes támogatásnál le kell egyeztetni az Európai Bizottsággal a szisztémáját -, hogy negyedévente fizetünk most állatjóléti támogatást, akkor, mondjuk, június körül már az első félévest nagyjából lehet fizetni a konkrét tehéndarabszám után. Ez a másik nagyjából 8 forint. Itt lehet egy ellentmondás, hogy 16 milliárd is 8 forint és 10 is 8 forint, de itt valós darabra fizetünk, és nem a kvótára.

A harmadik elem: ha úgy döntünk, hogy idei lezárt kvótaév alapján fizetünk - ez, ugye, március 31-gyel lesz meg -, akkor nincs akadálya, hogy az egyébként SAPS rendszeren belül kifizessük a pénzt még 2010-ben, de ezt már csak vagy októberben, ha az Unió engedi, vagy decemberben, ha nem engedi. Ez szintén már nem átalánytámogatás, hanem valós. Most ez dilemma, hogy a 2009-es évet vegyem alapul, amit márciusban zárunk, vagy a 2010-es évet - még ebben lehet, hogy lesz is meccsünk a Bizottsággal -, ami viszont csak 2011. márciusban zár. Tehát ezek a dilemmák. Mondjuk, maximum előleget lehet rá fizetni akkor is, ha nem engedik el úgy a programot, hogy egy korábbi évnek a teljesítménye alapján fizetek egyébként csak 2010-től adható támogatást, hogy értsék világosan. Mert, ugye, ez a lényege a dolognak, hogy az Unióban ezt a támogatást, ezt a 3,5 százalékos átcsoportosítást 2010-től lehet alkalmazni. Itt egy vitánk lehet, hogy 2009-es teljesítmény alapján fizetem, akkor hamarabb kifizethetem, de ha nem fizethetem, akkor csak 2011-ben. Tehát ez a három eleme a következő támogatásnak.

Egyébként ezt mi világosan elmondtuk, csak ebből egy hírműsorban annyi jön át, hogy majd 23 forint lesz a tejtámogatás. Igen, annyi jár, három részletben, három különböző jogcímen. Ezt én legalábbis újból mindenhol elmondtam, főleg termelői körben, mert őket úgyis jobban érinti. Miután ezeket rendeletek fogják kísérni, és ha azon a dilemmán túlleszünk, hogy ez most 2009-es teljesítmény vagy '10-es, akkor ez ugyanúgy lefaktorálható. Elvileg forrásilag mindenképpen megjelenhet a rendszerben. Nyilván ennek van valami költsége, ez, azt gondolom, hogy teljesen világos. Tehát így néz ki ez a 2010-es év.

Ezeknek a forrásai olyan értelemben rendben vannak, hogy ha valaki megnézi a kitekintést, a költségvetésben a '11-es számok között nyilván ott van a számainkban, de az egy táblázat csak, már a top up, mert az mindig utólag fizetett. Ha SPS van, akkor az egy más dilemma, mert onnantól meg kell találni a forrását, mert azt egy soron fizetjük. Úgyhogy, ha nem lesz, akkor nagyobb gond van, mert ha kifut majd a támogatás, amit most még adhatunk top up-ot - ugye, az elkezd kifutni majd 2011-től -, akkor nagyjából szét kell terítenünk. Mondjuk, ha regionális modell lesz - mert bármit választhat az ország, ez nyilván megint egy döntés kérdése -, akkor ebből a nyolc forintból kettő marad csak, szeretném jelezni, nagyjából, a többi az úszik, az megy a legelőre meg a többire. Nem a semmiért akarjuk az SPS-t, ezt látni kell, hogy az ágazatot nagyon megnyesi, nem most, hanem 2011-től kezdődően, mert addig a két évben ezekkel a külön pénzekkel le lehet rendezni a dolgot, de onnantól nem.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tehát a kérdés úgy szólt, hogy mikor lehet ezt kifizetni. Hogy lefordítsuk az egyszerű, mezei országgyűlési képviselő számára is: akkor a 22-23 forintos támogatásból, amiből elvileg faktorálással 8,30 ki lett fizetve, és faktorálással már felvették, a maradék pénz mikor állhat legkorábban a gazdák rendelkezésére?

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nem 23 forint, hanem 32. Akkor rosszul számol. A 8 forintot 2009 után most kifizetjük, amit jövő márciusban kellene fizetnünk. 2010-re újra jár a top up, tehát ezt a két számot ne keverjük össze. Az a három szám önállóan működik 2010-re. Amit most kifizetünk, ennek semmi köze hozzá. Erre az évre mi kifizetünk 8,30-at. A jövő évről beszéltem, hogy jövő évre három jogcímen jár támogatás: top up, állatjóléti meg leadott tejliter kríziskezelő alapból. De ennek nincs köze a mostani top up-hoz, ezek önálló jogcímek jövőre.

ELNÖK: Kísérletet teszek arra, hogy visszavegyem a bizottság elnökségét. (Ivanics Ferenc: Bocsánat.) Semmi gond, de most még egyszer megadom a szót képviselő úrnak, akinek csak kétszer járt volna, de nem tudta végigmondani, úgyhogy megadom a szót. Parancsoljon!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Láthatóan bonyolult ez a kérdés. Én nem irigylem ilyen szempontból az agrárágazat vezetőit, mert eléggé nehéz eligazodni ebben, főleg, ha az ember tényleg kívülállóként nézi. Zárókérdésként akkor azt kérdezem meg: akkor az idei 8,30-on felül nem lesz idén már több pénz? (Gőgös Zoltán: Nem.) Jó, oké.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nem, ennyi, azonkívül, hogy területalapú támogatás, hisz nyilván tehéntartás általában föld nélkül nincsen, azt kifizetjük október 15-e és 30-a között. Az egy-egy vállalkozónak további forrás, nyilván, de az is le van faktorálva, én pontosan tudom, az is inkább csak annyi, hogy két hónappal rövidebb a faktorálási időszak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem provokáltam szándékaim szerint, csak a parlamenti formákat nagyjából tartsuk! Szűcs Erika következik.

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem a tejágazathoz, hanem a közös agrárpolitika jövőjéhez szólnék hozzá. Én nagy örömmel olvastam a kormányzati elképzelések között, hogy a vidéki foglalkoztatás egy picit előbbre került az eddigihez képest, azt gondom, nagyon ideje van, és nagyon támogatom a kormányt, hogy ennek adjon rendkívüli hangsúlyt.

Bizony ahhoz, hogy a vidéki foglalkoztatás szintje növelhető legyen, magában az agrárpolitikában, az agrártermelésre vonatkozó célkitűzésekben is szükséges az a módosítás, amely azt mondja, hogy ugyan versenygazdaságról beszélünk, de mégiscsak kellene abba az irányba lépéseket tenni, hogy a saját erőforrásaink jobban hasznosuljanak, és ezen belül mindenekelőtt a föld; én most nem azt mondom, hogy Európában megtermelt termék, mert nem erről szól a történet. Az én felfogásomban arról szól a történet, hogy a saját erőforrásaink, és ezen belül a magyar erőforrások közül a föld kapacitásának a jobb kihasználása eminens érdekünk.

Az eddigi folyamatok azt mutatják, hogy a föld használatával elérhető értéket nem tudtuk más erőforrás használatával pótolni, ezért tartunk ott, ahol tartunk. Tehát akkor a versenygazdaság ebből a szempontból, vagy ennek a logikának a követése egyik oldalon egy kapacitásfelesleget, a másik oldalon meg egy kemény jövedelemhiányt és foglalkoztatáshiányt eredményezett, aminek a korrekciójára feltétlenül szükség van.

Én annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy a foglalkoztatáspolitika mostani lépései kifejezetten ezt szolgálják, tehát az "Út a munkához" program 2010-es nyitása a vállalkozások felé, elsősorban a helyi vállalkozások, szezonális munkások felé, mert ennek a gazdaságnak más a munkaerőigénye, nem 365 nap, 8 órás foglalkoztatás. Ezért a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeit, amiket eddig alkalmaztunk, és kifejezetten ilyen típusú gazdaságot szolgált, nyilvánvalóan itt nem tudjuk alkalmazni.

Tehát nagyon keményen szeretnénk a foglalkoztatáspolitikát abba az irányba vinni, hogy az agrárgazdaság ilyen típusú fejlesztési elképzelései, bővítési elképzelései a másik oldalról értelmes munkaerő-tartalékkal rendelkezzenek. Azt gondolom, hogy ebben az értelemben van igaza Nógrádi képviselőtársamnak is, hogy ahhoz, hogy ezt a korrekciót megcsináljuk - ez egy óriási feladat -, elsősorban arra kell törekedni, hogy a különböző politikák összehangoltan működjenek ennek a célnak az elérése érdekében, mert sem önmagában az agrár-, se önmagában a fejlesztés-, se önmagában a foglalkoztatáspolitika ezt a dolgot megoldani nem tudja. Tehát én ezt a magam részéről rendkívüli módon támogatom.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Képviselő asszonnyal mi sokat dolgoztunk ezen együtt, tehát azt gondolom, hogy nem kis része volt abban, hogy ez így kerüljön be a kormány elképzelései közé. Én azt hiszem, az is igazolta, hogy a vidéki foglalkoztatási szint nekünk mennyire fontos, hogy amikor volt a moduláció kérdése, akkor azt mondtuk, hogy ne csak üzemméreteket nézegessünk, hogy egy üzem mekkora, és hogy ahhoz esetleg vegyünk vissza a támogatási szintből, hanem azt is, hogy milyen a foglalkoztatási szintje. Tehát messze nem mindegy, hogy egy állattartó telepet vagy állattartással foglalkozó üzemet akarunk mi, úgymond, sújtani azért, mert nagyobb, vagy pedig egy tisztán növénytermesztést, ahol, mondjuk 10 ezer hektár/10 fő van, mert körülbelül ez a színvonal a nagy agrárországokban. Én azt hiszem, ez nem ez a pálya, én ennél ezt sokkal fontosabbnak tartom.

Az "Út a munkához" program kapcsán pedig azt tartom különösen fontosnak, hogy ezzel együtt - pont a most benyújtandó törvénynél ez már meg is jelenik - egyszerűsítsük is az idénymunka igénybevételét, mert ez meg egy olyan terület, én azt hiszem, hogy érdemes vele foglalkozni, mert sok-sok dilemma volt az elmúlt időszakban ezzel. Nyilván képviselőtársaim találkoznak ezzel a lehetőséggel, amit aztán nyilván majd alsóbbrendű jogszabályokban megfelelő szinten kezelünk. De köszönöm a véleményt, azt hiszem, ebben Erikával nincsen vitánk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony? (Szűcs Erika: Köszönöm szépen.) Braun képviselő úr!

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, kapcsolódva a közös agrárpolitika jövőjéhez, egy kérdésem és egy véleményem lenne. A kérdésem a következő: a kormány álláspontját ezekben az új alapvetésekben, vagy ezekben az alapvetésekben, amiket a közös agrárpolitika jövőjével kapcsolatban képviselt, mennyiben osztja a többi tagállam? Teljesen egyetértek önökkel ebben, hogy fölösleges már beszélni túltermelésről, habár most éppen a tejágazattal kapcsolatban túltermelést említett, de ez egy időleges dolog nyilvánvalóan. A közjavak, az európai biztonságos élelmiszer, a "Vásároljon európai terméket!", nem akarom elsorolni, nyilvánvalóan mindenki olvasta - mennyiben osztja ezeket az alapvetéseket a többi tagállam, hiszen ez nem mindegy a jövőt illetően?

A véleményem pedig a következő. Tényleg nagyon fontos a vidékfejlesztésen belül a vidéki munkaerő megőrzése, képviselő asszony is említette. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a kevésbé munkaintenzív termékek támogatása helyett akár a munkaintenzívebb termékeket támogassuk. Ön is említette az előbb, hogy nem mindegy, hogy egy adott településen az egész határban búzát termelő két családot, vagy egy kertészetben zöldség-gyümölcsöt, satöbbit termelőt, ami lényegesen munkaintenzívebb, és több embernek adhat munkát, támogatjuk inkább.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: A közös agrárpolitikával kapcsolatban én úgy gondolom, hogy nagyjából kettészakadt Európa most, tehát két markáns vélemény volt, amit az elején mondtam, olyan fele-fele szerintem a mostani álláspont, hogy hogy is legyen tovább. Az egyik az úgymond kevésbé beavatkozó és nagyobb tagállami szabadságot adó történet, van, aki még azt se adna, tehát még azon belül is két nézet van. És van a másik nézet, ezek nyilván inkább a komolyabb agráriummal rendelkező, nagyobb agrárországok, amelyek azt mondják, hogy ha már saját magunkra nézve teljesen jogosan olyan állatjóléti és olyan környezettudatos gazdálkodást írunk elő, ami pénzbe kerül, és hozamkieséssel jár, akkor nem tehetjük azt meg, hogy úgy versenyezzen Európa a világgal - hiszen világverseny van WTO, egyéb ügyek kapcsán -, hogy ezt nem kompenzáljuk.

Ez már egy kicsit a második kérdéshez kapcsolódik, a munkaintenzívebb termékekhez. Mi régóta mondtuk, amiben aztán lépett is Európa, hogy ez a gabonacentrikus támogatási szisztéma, ami kialakult még 2000 előtt - mert akkor alakult ki -, azért nem jó, mert pont azokat az ágazatokat lehetetlenítette el, amelyek ennek a gabonának a felhasználói. A sertés- és a baromfiágazat egyáltalán nem kapott támogatást, a tehenészetek kaptak valamilyen ágon, de az sem volt; hízómarha, tehát inkább az ilyen típusú. A kertészet, a zöldség-gyümölcs ágazat is a laza támogatott kategóriában volt, pedig lényegesen sokkal több munkaerőigénye van.

Na most, ebben azért az új, a mostani agrárpolitika nagyobb szabadságot ad a termelőnek ilyen szinten, mert jövedelemkiegészítést ad, és nem köti meg a kezét, hogy most éppen most mit termeljen, csak azért ehhez egy hosszú szemléletváltás kell, mire az emberek átállnak, mondjuk, kertészeti tevékenységre, energianövényekre, egyébre, hogy ne gabonacentrikus legyen a történet. Ebben nagyon fontos szerepe lehet 2013 után a döntéseknek, hogy mondjuk például a fejlesztéspolitikában segítsük-e azokat az ágazatokat, amelyek azért önállóan is megállnak a lábukon, és viszonylag kis munkaintenzitással, nagyobb eszközellátottsággal vannak.

Ez például már lehet a kettes pilléren belül, hogy ha fejlesztéspolitikát alkalmazok, mondjuk, az I. tengely marad, akkor azt mondom, hogy kifejezetten a munkaigényes ágazatok irányába terelem át a forrásokat. Ez szerintem a magyar álláspontba bőven belefér, sőt, én úgy gondolom, hogy még az egyéb érdekképviseleti ágon is sokkal jobban támogatható ez a történet, mint hogyha olvasatlanul osztjuk a pénzt, amire biztos, hogy nem lesz lehetőség. Azért valami fék nyilván lesz, mert azért a költségvetésből akarnak visszavenni, ez tisztán látszik, de én azt hiszem, hogy találunk mi ehhez annyi partnert.

És azért még egyet látni kell, hogy amikor ezek az álláspontok az úgymond '13 utáni közvetlen támogatás eltörlését javaslóknál kialakultak, akkor volt egy iszonyatos árrobbanás, ami pont arra az évre esett, ami meg nincs. Most gyakorlatilag mínuszosak az élelmiszerárak, tehát magyarul ez már nem indokolja. És ez a fogyasztás-visszaesésből van, tehát keresletcsökkenés lett nyilván a válság okán, hogy még ha azért enni kell is, de nem mindegy, hogy mit és milyen mennyiségben. Ez azért biztos sokakat elgondolkodtat.

Én azt látom, hogy Hollandia már például nem ugyanazt mondja. Nyilván eleinte azt mondta, mert ő olyan fejlett - meg Dánia is -, hogy ha nem kap egy fillér támogatást sem, és tiszta verseny van, akkor azért az ő adottságai és az ő előélete kapcsán egy tiszta piaci versenyben biztos, hogy előnyt élvez. Egyetlen egy dologban van borzasztó hátrányban, hogy nem tud fejleszteni, mert olyan szinten van a környezetterhelése. Az is elgondolkodtató, hogy nekünk ugyanaz a paraméter van előírva trágyakezelésben, mint Hollandiának. Ezen azért Európának is el kell gondolkodnia, hogy ez biztos, hogy igaz-e, tehát hogy biztos, hogy így van-e, vagy valós paraméterek alapján. Ami azért az AKG-ban már benne van, hogy tényleg talajt kell vizsgálni, és az mindegy, hogy most osztrák vagy magyar, ugyanazok a paraméterek, és még sokkal könnyebben tudjuk teljesíteni, mert azért intenzív gazdálkodás ide, intenzív gazdálkodás oda, mi közel nem adtunk se annyi szerves trágyát, se annyi műtrágyát korábban, a növényvédő szerről nem is beszélve, hogy milyen intenzív növényvédelem van Európa bizonyos részein. Tehát énszerintem meg fogjuk ehhez mi találni a partnereket. Egyre inkább tágul az a kör, akik nagyjából hasonlóan gondolkodnak, mint ahogy mi is gondolkodunk.

DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm. Az elnök úr ma az ülés vezetése folyamán megjegyezte már, hogy kifejezetten károsnak tartja azt a gyakorlatot, hogy a parlamentben akár plenáris ülésen, akár bizottsági ülésen nem politizálnak és nincs érdemi vita. Én ezt az igényt szeretném most kielégíteni, illetve csak kísérletet teszek rá, ugyanis Nógrádi képviselőtársammal vitatkoztam volna, vagy legalábbis arra szerettem volna reflektálni, amit ő mondott az Új Magyarország vidékfejlesztési program és az Új Magyarország fejlesztési tervvel kapcsolatos kifizetésekkel, felhasználásokkal kapcsolatosan.

Én azt gondolom, hogy amit a képviselő úr mondott, az félig igaz, de a mondatnak van egy második fele is. Ugyanis való igaz, hogy a felhasználás terén viszonylag még alacsony százalékos fokon állunk mind a két program terén, de ehhez hozzá tartozik az is, hogy mind a két programnak ez a sajátossága. Hiszen például a 2004-6 között élő I. Nemzeti Fejlesztési Tervnél is a megvalósítás szakasza egyébként nem a program elejére volt jellemző, hanem a közepére, illetőleg a végére, illetőleg az n+2-es elszámolási szabály miatt ez, mint tudjuk, még ki is tolódott. Természetesen ez a program 2007-13 közötti időintervallumra szól, ebből következően a megvalósítás, a lehívás, a szerződések lekötése most nem a program elején történik meg, hanem majd a program vége felé fog.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Nem, ezzel egyetértek.

ELNÖK: Nem muszáj. Nekem meg kell kérdeznem, hogy kér-e szót, de ez nem azt jelenti, hogy muszáj beszélni.

Ékes képviselő úr. Tudniillik jelen esetben válaszolni sincs mire, ebből indulok ki. Ez logikus. Követhető, ugye?

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A képviselőtársam mondta, hogy ne politizáljunk. Az egész arról szól egyébként. Nekem... (Közbeszólás.)

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Nekem egypár kérdésem lenne. Tudvalevő, hogy a 2014-2020 közötti költségvetési időszaknak a gondolkodása is már elég erősen befolyásolja az Európai Unió, főleg az agrárkérdésekkel foglalkozó szakemberek gondolkodását. Itt szeretnék egy dologra rákérdezni, hogy mennyire erős a magyar kormány álláspontja abból a szempontból, hogy az agrárterületen való támogatási rendszereknek a fenntartása, vagy adott esetben ismerjük azon országoknak az álláspontját, akik inkább a vidékfejlesztés irányába próbálják meg elmozdítani a költségvetést. Én örülök annak, hogy a tegnapi napon kilenc országgal nagyjából egy közös platformra sikerült jutni, de itt azért a visegrádi négyeknek az álláspontját is sokkal erőteljesebben kellene erősíteni, és főleg a lengyel agrárlobbi és a francia érdekei mellé kellene nekünk sokkal erőteljesebben fölsorakozni.

Amit Szűcs Erika képviselő asszony is mondott, ha visszaemlékezünk arra, amikor az uniós tagságunk előtérbe került, és pár éve voltunk az uniós tagságtól, akkor mindenkinek az volt a véleménye Magyarországon, hogy hihetetlen nagy Magyarországon az agrárágazatban lévő foglalkoztatottaknak a száma. Ugye, vissza tetszik erre emlékezni? Volt egy olyan álláspont, hogy ez a grafikon radikálisan le fog csökkenni, és meg fog állni száz-, nem tudom, hány ezer fő foglalkoztatottnál. Itt most nem a kiszolgálókra, a beszállítókra gondolok meg a feldolgozókra, hanem kimondottan az agrárágazatra.

Nekem ezzel kapcsolatban... És itt a költségvetési vitában az SZDSZ-es képviselő álláspontja is nagyon tetszett. Talán érdemes lenne ezt sokkal jobban átgondolni. Egyrészt az uniós források hatékonyságának vizsgálatánál és a foglalkoztatások kérdésénél is össze kellene vetni a növénytermesztés, talajvédelem kérdését. Ugye, elég kevés forrás van erre, sőt, mi több, a növénytermesztés, a talajvédelem, az ágazatnak a dolga, a harmadik piacra jutó termékeknek a minőségellenőrzésén keresztül is a különböző adatszolgáltatások kérdése nagyon rosszul áll. Nagyon rosszul áll az agrár-vízgazdálkodás, ezt, azt hiszem, az államtitkár úr is nagyon jól tudja. Az erdővédelmen belül a védelem kérdése hihetetlenül rosszul áll, és a halágazat kérdése. Én szeretném ajánlani minden képviselő úrnak, hogy elkészült a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak a jelentése, érdemes lenne elolvasni, és érdemes lenne minden agrárágazatban dolgozó szakembernek is elolvasni, hogy milyen jövő vár ránk, és hogy kellene átalakítani a magyar agrárágazatot is annak érdekében, hogy működőképes legyen.

Ugye, most van a parlament előtt a klímatörvény kérdése is, és figyelmeztető jelek vannak benne. Ez nemcsak Magyarországra vonatkozik, hanem, azt hiszem, Európa egészére. De pont most, ebben a szűkös időszakban, amikor lehet úgy fogalmazni, hogy világgazdasági válság, gazdasági válság és időjárás által sújtott, és az agárgazdasági válság is jelen pillanatban megvan, érdemes lenne átgondolni a különböző olyan szervezeteket, amelyek idáig foglalkoztak, akár az Agrármarketing Centrum, vagy az ITD vagy a vállalkozásfejlesztési alap, az eddigi hatékonyságukat meg kellene mindenképpen vizsgálni. Én úgy érzem, hogy az Agrármarketing Centrumnak nagyon kevés a forrása, az ITD hatalmas forrással rendelkezik, nem hatékony, és azért volt egy nagyon jól működő vállalkozásfejlesztési alap, ami valamilyen oknál fogva ki lett véreztetve, de az életképessége akár megyei, akár regionális szinten újraéleszthető.

Most egy példát mondok: egy 23 milliós országban, és itt köszönet az államtitkár úrnak is, hogy meg tudtunk szervezni többnapos magyar napokat, ahol -, ha Szirbik képviselőtársam nem ment volna el - hatalmas az érdeklődés a magyar élelmiszer-termékek iránt. Hatalmas az érdeklődés. Csak kimondottan hungarikumok lettek felszolgálva, de dupla volt a jelentkezés minden egyes időszakra, ugyanúgy a Pick szalámira, a csabai kolbászra, a pápai húsra. Tehát egyszerűen nem értem, hogy vannak szervezeteink, amik foglalkoznak a marketingkérdésekkel, milliókat, milliárdokat költenek el, és hatékonyság nincs mögöttük. Tehát én szeretném, ha ebben is egyfajta együtt gondolkodás lenne. Meg kellene tényleg vizsgálni, hogy melyik szervezet milyen hatékonysággal működik, melyik hogyan szórja el a forrásokat, pénzeket, és mögötte meg viszont nincs teljesítés, mert ezt nemcsak én mondom, hanem kint is mondták, hogy bizonyos szervezeteknek a tevékenysége egyenlő a nullával. Sőt mit több, szeretném megerősíteni azt is, hogy különböző nagykövetségek, kirendeltségek sincsenek ellátva megfelelő kommunikációs anyaggal, tehát az adott nyelvre lefordított kommunikációs anyaggal, ami egy óriási nagy hiányként jelentkezik.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: A 2014-2020 közötti költségvetés ügyében én azt gondolom, az agrártámogatási résznek hangsúlyosabbnak kell lenni, ez egy világos magyar álláspont az egyes pillérrel kapcsolatban.

Említette képviselő úr a jelentést, a Fenntartható Fejlődési Tanács jelentését. Én remélem, hogy nem ez lesz a vége, mert akkor nekünk van végünk, ezt most mondom. Most nem akarok erről vitát nyitni, de én elolvastam. Én nem tudom, azt ki írta, megmondom őszintén, de agráros nem látta, ebben teljesen biztos vagyok. Úgy Magyarországon vidékfejlesztésben meg jövőben gondolkodni, hogy extenzív mezőgazdaság, én azt gondolom, hogy Európában a legnagyobb hiba lenne az adottságaink okán. Mert csináljon extenzív mezőgazdaságot az, akinek nincsenek földjei, meg képtelen tömegtermelésre. De nem biztos, hogy nekünk csak a legeltetéses állattartásból kell megélnünk, úgyhogy füvesítsük el az összes 50 aranykoronás földünket. Kicsit dramatizáltam a jelentést.

Ez nem a jelentés, ez egy tervezet, én nagyon remélem, hogy nem ez lesz a vége. Amúgy vannak benne olyan megállapítások, amivel abszolút egyetértek, mert bizonyos területeken meg nem szabad azt csinálni, amit most csinálunk, tehát valahol az ésszerű kompromisszumra kell törekedni, csak az a kérdés, hogy a hangsúlyt épeszűen találjuk-e meg, vagy el találunk menni úgy mellette, hogy nehéz lesz visszamászni, legalább annyira, mint '90 után. Ez most egy érdekes téma.

A marketingre: ez egy örök ügy. Megmondom őszintén, az idén egy kicsit mi hangsúlyosan a belső marketingügyekre helyeztük a források jelentős részét azért, mert a legnagyobb hiba az, ha egy ország a belső piacáról szorul ki. Tehát én azt gondolom, hogy jó Távol-Kelet nekünk, sokat exportálunk, de azért nagyon korlátos az a termékkör, amit, mondjuk, erre a távolságra érdemes elvinni. Tehát, amíg tömegáru-termeléssel foglalkozunk, és nincs megfelelő feldolgozó kapacitásunk bizonyos okok miatt, addig ez egy elég problémás történet.

Mindenesetre én is nagyon szomorú vagyok, mert most már nem is tudom, hogy mennyi - már inkább nem mondom a pénzt, hogy mennyi - pénz van például a bormarketingben, amit a termelők fizetnek be egyébként, és nem tudnak megegyezni a felhasználásáról. Most ez egy izgalmas téma, ott áll egy nagy kassza, és lenne rá igény, biztos vagyok benne. Most Moszkvában voltam kint kiállításon, tudom, hogy minisztériumi fogadáson nagyon rossz bort ittunk, tehát annál innen jobbat lehetne kivinni, én azt gondolom, ezt én jeleztem is ott az illetékeseknek. (Derültség.) De a többi részével nincs vitánk, és általában elég sokat beszélgetünk más ügyekről is.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, köszönöm. Államtitkár úr, maga a jelentés egy figyelemfelkeltés, hogy szembesüljünk azzal a hihetetlen állapottal, ami ránk vár, és ebben kell mindenképpen az országnak a kitörési pontokat megtalálni. Én azt hiszem, hogy ebben is talán egyet tudunk érteni.

Viszont még egyszer visszatérve a marketingkérdésekre: érdemes lenne megkérdezni dr. Simon Gábort, Nagy Imrét, Fetser Jánost, hogy mi volt a tapasztalatuk, érdemes elbeszélgetni velük, mert azt hiszem, nemcsak én mint ellenzéki mondom ezt, hanem ők is ezzel maximálisan egyetértenek.

Amiről még próbáltam szólni: agrár-vízgazdálkodás. Ha tényleg a jövőbe akarunk tekinteni, akkor az uniós források egy bizonyos százalékát nagyon keményen a vízgazdálkodásra és az agár-vízgazdálkodásra kellene fordítani, mert belefutunk egy olyan problémába, hogy utána nemcsak a külső piacainkat, hanem a saját belső piacainkat sem fogjuk tudni normálisan ellátni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr? (Gőgös Zoltán: Köszönöm.) Egyetért vele. További hozzászólási igény? (Senki sem jelentkezik.) Nincs.

Nagyon szépen köszönjük államtitkár úrnak, hogy állta a sarat a különböző képviselői össztűzben. Sok sikert kívánunk!

A következő ülésünkre jövő héten kerül sor sok-sok napirendi ponttal. Köszönöm képviselőtársaimnak a közreműködést, a jó munkát. (Közbeszólás.) Jövő héten kedden, mához egy hétre, így is mondhattam volna, és akkor világosabb lenne. Jó étvágyat kívánok! Az ülést berekesztem. Mindenkinek kellemes napot kívánok!

Jegyzőkönyv*