az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. október 27-én, kedden, 11 órakor,
a Parlament Delegációs (főemelet 40.) termében
megtartott üléséről

Eszmecsere az Osztrák Parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottsága delegációjával*

Fritz Neugebauer, az Osztrák Parlament Európai ügyekkel foglalkozó állandó albizottsága elnökének bevezetője*

Balczó Zoltán európai parlamenti képviselő (Jobbik Magyarországért Mozgalom)*

Fritz Neugebauer, az Osztrák Parlament Európai ügyekkel foglalkozó állandó albizottságának elnöke*

A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/10554. szám)
(Feladatkörbe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)

Előterjesztő: Pénzügyminisztérium
Eszmecsere az Osztrák Parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottsága delegációjával

Elnököl: Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Dr. Veres János (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)

Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Dr. Veres János (MSZP) megérkezéséig dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Veress József (MSZP) megérkezéséig dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Ékes József (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)

Fritz Neugebauer, az Osztrák Parlament Európai ügyekkel foglalkozó állandó albizottságának elnöke (ÖVP), a Nationalrat 2. elnöke

Gerhard Koller, az európai kapcsolatok osztályának vezetője - EU és nemzetközi kapcsolatok főosztálya

Balczó Zoltán, európai parlamenti képviselő (Jobbik Magyarországért Mozgalom)

EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a kormány képviselőit, a meghívottakat, a meg nem hívottakat, a bizottság ülésére figyelőket. Két napirendi pontunk van mára. Az első napirendi pont, amelyre javaslatot tettem, az a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása, amelyek kapcsolódnak a bizottság kompetenciájához. Ezekről fogunk dönteni. Ezt követően pedig az osztrák partnerbizottsággal tartunk egy találkozót.

Bevallom férfiasan, hogy azért tartjuk ezt a második napirendi pontot egy bizottsági ülés keretében, mert volt egy ilyen tapasztalat, hogy egyébként a képviselők nem nagyon jönnek el, és ez amennyire egy ilyen diplomáciailag kellemetlen tud lenni, annyiból ez kellemetlen, amikor idejön egy bizottság, és itt csak ketten, hárman ülünk. Azt lehet látni, hogy ha egy bizottsági ülés keretében hívunk meg egy partnerbizottságot, bár bizonyos logisztikai nehézségeket ez is felvet természetesen, de ezeken túl tudunk lendülni.

Bejelentem, hogy a mai bizottsági ülésünkön Botka László képviselő urat Kocsi László képviseli, Pelczné Gáll Ildikót Firtl Mátyás alelnök úr, Szűcs Erika képviselő asszonyt Szirbik Imre képviselő úr, Gál J. Zoltánt Káli Sándor képviselő úr, Ékes Józsefet Nógrádi Zoltán képviselő úr, Veres Jánost pedig Legény Zsolt képviseli. Ennek következtében a bizottság határozatképes.

Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendi pontokkal kapcsolatban van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.

Talán jobb, hogy ha ezen most leszünk túl, és nem akkor, amikor a vendégeink itt vannak. A mai ülésünkön gondolom, hogy a második napirendi ponthoz kapcsolódva, bár ezek után mindegy, megjelent Viniczay Tibor úr, aki nem országgyűlési képviselő. Ugyanakkor Szentgotthárd polgármestere, ami mondjuk az Országgyűlés Házszabálya szempontjából persze irreleváns, ugyanakkor tartalmi mondanivaló szempontjából pedig releváns. Nem beszéltük meg, hogy miért van itt, de kitaláljuk mindannyian, hogy a Szentgotthárd mellett épülő vagy építeni tervezett szemétégetővel kapcsolatban van itt, és az a kívánsága, hogy szót kaphasson a bizottság ülésén. Nyilván a második napirendi ponthoz, bár ki tudja, mondom még egyszer, az elsőhöz is lehet, nem nagyon szokásos, hogy meghívás nélkül, és talán megérti polgármester úr, ebben a minőségében állampolgárként van itt, mert a Házszabály olyat, hogy polgármester nem ismer. Azt javaslom a bizottságnak, hogy megfelelő időpontban kapjon ő is szót, hogy elmondhassa városának, illetőleg a környéknek az érdekeit. Egyben azt szeretném kérni a frakcióktól, hogy ha ezt a bizottság megszavazza, hogy a jövőben, amennyiben lehetséges, akkor az ilyen típusú kérések időben érkezzenek be, hogy ezeket rendben lehessen kezelni, és ne kerüljön a bizottság készhelyzet elé. Hogy ha ebben egyet lehet érteni, akkor van-e ezzel kapcsolatban mindenekelőtt észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor kérdezem a bizottságot, hogy ki járul hozzá, hogy Viniczay Tibor, ebben a minőségében állampolgár úr - nem akarom eltréfálni - szót kaphasson a bizottság ülésén. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

Akkor javaslom, hogy térjünk át az első napirendi pontunkra, mégpedig a benyújtott módosító javaslatokra. A kormány képviseletében nem az van, ha jól tudom, akit nekem ide felírtak. Legyen szíves, a nevét a jegyzőkönyv számára bemondani.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Üdvözlöm a bizottság tisztelt tagjait, Náthár Roland, a költségvetési és pénzügypolitikai főosztály osztályvezetője vagyok a Pénzügyminisztériumból.

ELNÖK: Köszönjük szépen, elnézést, ha itt bármilyen kényelmetlenséget vagy technikai nehézséget okoztunk. (Megérkezik az ülésre dr. Veres János.)

Az Országgyűlés apparátusa összeszedte számunkra azokat az indítványokat, amelyekről szavaznunk kell, ezeket képviselőtársaim megkapták, ennek a sorrendjében fogunk menni a megismert módon. Először megkérdezem, hogy az előterjesztő vagy a képviseletében kívánnak-e szólni, majd a kormány álláspontját kérdezem, ha kíván valaki hozzászólni, akkor vitát tartunk - bár nem szokott erre sor kerülni, ezt bevallom férfiasan -, és utána szavazunk a javaslatokról.

Az első pontban 7/2. sorszám alatt Pánczél Károly és képviselőtársai indítványát tárgyaljuk. Ha az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni, akkor a kormány álláspontját kérdezem.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány a módosító javaslatot nem támogatja.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szót kérni? (Nincs jelzés.) Nem kíván senki szót kérni. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a javaslatot. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) 7 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 11 nem. A bizottság nem támogatta, egyharmados támogatottságot kapott.

A 7/3. sorszám alatt szintén Pánczél Károly és képviselőtársai indítványát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem kíván szólni senki. A kormány álláspontját kérdezem.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk a javaslatot.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Senki nem kíván szólni. Ki támogatja a bizottságból? (Szavazás.) 7 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 11 nem. Egyharmados támogatottságot kapott.

A 9/4. sorszám alatt Orosz Sándor képviselő úr indítványát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni. Kérdezem a kormány álláspontját.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a javaslatot, tehát igen.

ELNÖK: Akkor kaphatnék egy nagyon rövid indokolást is, hogy miért támogatja a kormány a javaslatot?

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A javaslat a Halászati Operatív Program kötelezettségvállalási lehetőségét bővíti ki. Az eredeti előterjesztésben a költségvetési törvényjavaslatban 2010-ig lett volna lehetőség kötelezettségvállalásra, azonban a javaslat alapján további két év kötelezettségvállalási keretét, 2011-et és 2012-t a végrehajtó hatóságok kötelezettségvállalással terhelhetik, ami azért fontos, hogy a program végrehajtásának a felgyorsításával elkerüljük az európai uniós források esetleges elvesztését. Köszönöm szépen.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Maga a kötelezettségvállalás a hétéves pénzügyi perspektíva európai uniós Halászati Operatív Programra elkülönített forrásának terhére, illetve az ahhoz kapcsolódó kötelező hazai társfinanszírozás terhére történik, a kifizetés pedig értelemszerűen a keretek megnyíltát követően lehetséges.

ELNÖK: Bocsánatot kérek, és kérem képviselőtársaim türelmét, tudom, hogy nem szokás a bizottság keretében ilyen részletességig belemenni. Nem értem, bevallom férfiasan. Ha jól értem, egy olyan költségvetési tételt szavaznánk most meg, amelyet nem a Magyar Köztársaság finanszíroz, hanem az Európai Bizottság a későbbiekben? Mintha ez jött volna ki a szavaiból, én pedig úgy tudom, hogy ezekről a költségvetésben így nem szoktunk szavazni, tehát itt nem világos számomra valami. Ha ezt tisztába tenné a bizottság számára, az hasznos lenne.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Természetesen lehet, hogy én nem fogalmaztam pontosan és érthetően. Tehát az európai uniós jogszabályok alapján a megnyíló európai uniós támogatások felhasználására az n+2, illetve az n+3 szabály alapján a keret megnyílását követően kettő, illetve három évig van lehetőség. Lehetőség van azonban a még meg nem nyílt keretek előzetes kötelezettségvállalással való terhelésére is. Erre azért lehet szükség, mert egyes programok, egyes programoknak a végrehajtása némi előkészítést igényel. Tehát ebben az esetben az történik, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban az irányító hatóság kötelezettségvállalással terheli a 2011. évi és 2012. évi keretet is, annak a felhasználásának az előkészítése már a 2010-es évben megkezdődik, de természetesen ezeknek a kereteknek a felhasználása, maga a kifizetés már csak 2011-ben, illetve 2012-ben történhet meg. Itt arról van mindössze szó, hogy a keretek lekötésével, korábbi lekötésével elkezdődhet a keretek felhasználásának az előkészítése.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni? Ivanics képviselő úr! Tessék parancsolni!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nekem egy megerősítő kérdésem lenne, mert számomra sem világos, hogy a magyar költségvetés keretében módosítunk egy operatív programot? Akkor nem értem, hogy miért nem a megalapozó törvényekhez nyújtották be ezt a módosító javaslatot, mert igazság szerint nem a költségvetés keretébe tartozó programot javasolnak. Ha nem így van, akkor kíváncsian várom a választ, mert számomra ez így érthetetlen. Köszönöm.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Természetesen ahogy képviselő úr is említette, nem az operatív program módosításáról van szó. Az operatív program - ahogy azt az Európai Bizottság is elfogadta - természetesen változatlanul él tovább. Itt mindössze arról van szó, hogy a költségvetési törvényre vonatkozó előterjesztés, tehát a költségvetési törvényjavaslat meghatározza azt a keretet, amelyre már a kormány 2010-ben kötelezettséget vállalhat. Azaz azt a keretet, amelyet szerződéssel a kedvezményezetteknek odaítélhet. Ez a keret az eredeti törvényjavaslatban 2007-2010-ig terjedt, tehát ezt a keretet használhatta fel a kormány kötelezettségvállalások céljára. Ez egyébként jóval szűkebb keret, mint a strukturális támogatások operatív programjai, ott általában a 2011-2012-es keret is már az eredeti javaslatban benne volt.

Azért volt ez a differenciálás, mert a halászati operatív programok elfogadására később került sor, mint a strukturális támogatások operatív programjainak az elfogadására, ezért a végrehajtás még nem kezdődött meg. Az előterjesztő ezért úgy ítélte meg, hogy elegendő lesz a 2007-2010-es keret. Azonban a módosító javaslattal egyetértve, beláttuk, hogy szükséges lehet a 2011-2012-es kereteknek is a kötelezettségvállalással való lekötése, így az előkészítés megkezdése ezeknek a támogatásoknak a kifizetésére.

Tehát magyarán: arról van szó, hogy a tervezett operatív program keretein belül, az operatív program ütemében történik a pénz felhasználása. Ez a kötelezettségvállalási keret egyébként teljesen hasonló módon történik, mint a strukturális és kohéziós támogatások kötelezettségvállalása.

Természetesen ami a költségvetési törvény 1. számú mellékletében a kiadási és bevételi előirányzatokat illeti, az ettől független. A kiadási és bevételi előirányzatok természetesen a 2010. évi kifizetéseket tükrözik, tehát a 2011. és 2012. évi lekötések értelemszerűen nem jelennek meg az 1. számú mellékletben.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. Éppen ezért furcsa, hogy ezt a kötelezettségvállalási időt itt kell kitolni. Lehet, hogy én se néztem alaposan utána, de pont azért, mert a költségvetés számai a 2010. évben nem változnak, és az előzetes kötelezettségvállalási időt a költségvetési törvényben határozzuk meg, nekem itt van egy kis disszonancia. Köszönöm.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Csak hogy a dologban még egy pici vélemény elhangozzék. Nyilvánvalóan, ha a 2010-es szám maradna bent az eredeti javaslatban, akkor 2010-ben nem lehetne a következő évre esedékes kifizetések előkészítésével kapcsolatos döntéseket meghozni. A probléma ez maradt volna, ha a 2010 maradna az eredetihez képest.

Nem arról van szó, hogy 2010-ben többet lehet kifizetni a 2011-ből és 2012-ből, azt hiszem, ez egyértelmű, de meg lehet kezdeni 2010-ben a 2011-re, 2012-re vonatkozó kifizetések előkészítésével kapcsolatos döntéshozatalt. Ez a dolog erről szól alapvetően.

Tehát lehetségessé válik a megteremtése a 2011-es, 2012-es elköltésnek. Ugyanis ha ez marad az eredetiben, akkor a 2010 utánra esedékes részek kifizetésének az előkészítése nem lenne szabályszerű, noha van egy elfogadott ütemterv, és ezt láttuk az elmúlt évek tapasztalatai alapján is, hogy ha nem hozzuk meg ma a megfelelő döntést, akkor két év múlva nem lesz kifizetés. Lényegében erről szól a javaslat.

ELNÖK: Jó, azt hiszem, hogy technikailag ez rendben lesz, 2007-ben nem volt ilyen előirányozva. 2008-ban 1500 millió, tehát 1,5 milliárd, 2009-ben 1,4 milliárd, 2010-ben 1,453 milliárd, 2011-ben nulla, 2012-ben nulla, de van egy képviselői indítvány, amit nem látok át szakmailag, ami azt javasolja, hogy 1619 millió forint, tehát 1,6 milliárd legyen 2011-re, és 2012-re 1698 millió forint, tehát 1,698 milliárd forint. Ez egy kicsit meglepő a képviselők számára, mert eddig nem volt, most hirtelen egy ilyen jelentős összeg, biztosan rendben van, nem tudom, csak nehéz állást foglalni ilyen összegről, ez a problémám.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Mint ahogy említettem, ez a technika a strukturális és kohéziós támogatásoknál is így működik, azaz már az eredeti törvényjavaslatban a 2011-es, illetve a 2012-es kereteknek a lekötésére is lehetőséget adott a törvényjavaslat. Itt mindössze arról volt szó, hogy a Halászati Operatív Programnak az elfogadása később történt meg, mint a strukturális és kohéziós támogatásokra vonatkozó, tehát az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek az operatív programjai, ezért ennek a végrehajtása csúszott. Ezért azt gondolta az előterjesztő, hogy elegendő lesz a 2008-2009-2010. évi keretek lekötésével, az előkészítésével erre lehetőséget adni. A módosító javaslat arra vonatkozik, hogy ez az előkészítési folyamat gyorsabb lesz annál, mint amennyit mi gondoltunk, és már a 2011-2012. évekre vonatkozó keret felhasználásának az előkészítését is - legalábbis a lehetőséget - meg kell teremteni.

Itt azt fontos még tudni, hogy nem mindössze arról van szó, hogy a végrehajtó szervezetek, tehát a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium irányító hatóságának a technikai előkészületeiről van szó, hanem a kedvezményezetteknek kell előkészülniük a források felhasználására. Tehát arról van szó, hogy megköthetik már 2010-ben az irányító hatóság képviselői a kedvezményezettekkel a szerződést, így a kedvezményezettek tudják, hogy a 2011-2012. évi felhasználáshoz mekkora önerőt kell biztosítaniuk, milyen megelőző előkészületeket kell tenniük, és ennek az előkészületnek a folyományaként 2011-2012-ben már a források felhasználása zökkenőmentes lehet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok. Képviselőként annyi megjegyzést tennék ehhez, hogy én tartózkodni fogok. Meggyőzni sem tudnak, és cáfolni sem. Tehát ha meglát az ember egy 1,6 milliárd forintos összeget, a transzparenciának ezzel a hiányával, hogy az nincs kommunikálva, hogy ott mi történt, az embernek egyszerűen rossz érzései vannak, nem több. Szívesen támogatok minden ésszerű dolgot, és szívesen megyek ellene mindennek, amiről gondolom, hogy rossz, de nekem itt túl kevés az idő ahhoz, hogy egy ilyen nagy összegről állást foglaljak. Nem tudom, hogy a képviselő hölgyek és urak - hölgyek nincsenek most, elnézést, urak - hogy vannak. Ha nem kíván más szólni, a vitát berekesztem. Kérdezem, hogy ki támogatja ezt az indítványt? Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 9 tartózkodás.

A 9/5. sorszám alatt Pánczél Károly és képviselőtársai javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében? (Nincs jelzés.) Senki nem kíván szólni. A kormány álláspontját kérdezem.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány a javaslatot nem támogatja.

ELNÖK: Kíván-e valaki hozzászólni ehhez az indítványhoz? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok. Kik támogatják? Kérem, jelezzék! (Szavazás.) 8 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 11 nem.

A 9/6. sorszám alatt Pánczél Károly és képviselőtársai indítványát tárgyaljuk. Kérdezem a bizottságot, hogy kíván-e valaki szólni az előterjesztő képviseletében. (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok, ezért kérdezem a kormány álláspontját.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány a javaslatot nem támogatja.

ELNÖK: A kormány a javaslatot nem támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni ehhez az indítványhoz? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) 8 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 11 nem.

A 10/1. sorszám alatt Pánczél Károly és képviselőtársai indítványát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni. Kérdezem a kormány álláspontját.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány a javaslatot nem támogatja.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok. A vitát berekesztem. Kik támogatják a javaslatot? (Szavazás.) 8 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 11 nem.

A 2096/1. sorszám alatt Tóth Ferenc és képviselőtársai indítványát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem kíván senki szólni. A kormány álláspontját kérdezem.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány a javaslatot nem támogatja.

ELNÖK: A kormány nem támogatja a javaslatot. Kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a javaslatot. (Szavazás.) 8 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 11 nem.

Gulyás Dénes képviselő úr a 2814/1. sorszám alatt előterjesztett javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében nem kíván senki szólni. A kormány álláspontját kérdezem.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány a javaslatot.

ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni a javaslathoz? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok. A bizottságot kérdezem, hogy kik támogatják. (Szavazás.) 8 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 11 nem.

A bizottság nem támogatja, és egyharmados támogatottságot kapott a javaslat.

A 2814/2. sorszám alatt Gulyás Dénes képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében senki nem kér szót, ezért a kormány álláspontját kérdezem.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot.

ELNÖK: A kormány nem támogatja a javaslatot. Kérdezem a bizottságot, kíván-e valaki szólni. (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok. Kérem, jelezze, aki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) 8 támogatást számolok. Nem támogatják? (Szavazás.) 11-en. Tartózkodás nem volt.

A 3131/1-es Orosz Sándor képviselő úr javaslata olyan mértékig megfelel szó szerint annak, amiről itt vita is volt, nyilván a tükör másik oldala, ezért került ide, de ezt elbíráltuk...

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Az egyik a normaszöveg, a másik pedig a törvényi melléklet módosítása. Tehát a kettő együtt...

ELNÖK: De formailag kéri a kormány, hogy szavazzunk magáról a javaslatról. Gondolom, hogy vitát nem kell erről tartani. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják. (Szavazás.) 8 igen.

IVANICS FERENC (Fidesz): Bocsánat, Orosz Sándor képviselő úr módosító javaslata, ami a 3043-as ajánlási ponton lett benyújtva, azt tartalmazza, hogy a 2008-as keretelőirányzatot 1508,8 millió forintról 1556,5 millióra módosítsák. Ez a táblázat nem ezzel koherens. Itt most akkor hogyan néz ki ez a módosító indítvány?

Tehát az a lényeg, hogy Orosz Sándor módosító indítványa változtatja a 2008-as, a 2009-es és a 2010-es előirányzatot is, amellett, hogy pluszban még beteszi a 2011-est és 2012-est. Ez a táblázat pedig nem ezt mutatja.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A táblázat kapcsolódik az előzőekben megvitatott módosító indítványhoz. A 2011-es és a 2012-es keret felhasználása a normaszöveg módosítását igényli, illetve a 12. számú mellékletnek az érintett kiegészítését igényli. Ez a javaslat a 3131/1-es számú javaslat ezt a módosítást végzi el, a 2011-2012. évekre beírt európai uniós forrás a korábbi éveknél használt árfolyammal számított - euró összegben áll rendelkezésre az európai uniós forrás - forintmegfelelőt tartalmazza. Tehát a 3131/1. számú javaslatban szereplő összegek a helyesek a 2011-12. évekre, ez a kötelezettségvállalási keretösszeg koherens az előzőekben megszavazott módosító indítvánnyal. Tehát a kettő javaslat közötti különbség, amit képviselő úr említett, valószínűleg az árfolyam-különbözetből ered.

IVANICS FERENC (Fidesz): Értem, tehát akkor ez azt jelenti, hogy a 3043-ast nem támogatja a kormány, az eredeti javaslatot, hanem kellett készíteni egy új javaslatot? Ezt már csak azért is kérdeztem, mert visszamenőleg módosított volna Orosz Sándor a költségvetésen, a 2008-as keretszámokon az előzőekben. Nyilván ez nem lehetséges.

NÁTHÁR ROLAND osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Így van. A helyes javaslat az a javaslat, amely most a bizottság napirendjén szerepel. Ez a javaslat tartalmazza a helyes árfolyamon számított keretösszegeket.

ELNÖK: Megpróbáltam röviden tájékozódni, a memóriám pedig kápos, azaz nem káptalan. De én egyszerűen nem emlékszem, hogy amióta Magyarország az Európai Unió tagja, ilyesmit tárgyaltunk volna, hogy itt az árfolyamok változása miatt - az árfolyamok mindig változtak - egyszer csak megváltozott volna ezek miatt a költségvetés. Nem tudom, miért, de valamiért rossz érzésem van, nehéz meggyőzni. Emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy ilyen lett volna, hogy azért, mert korábban be lett állítva, és ha az árfolyam megváltozik, akkor a magyar költségvetés is változik? Szerintem itt valami nem stimmel, de nem tudom, hogy mi. Nem tudom. Veres képviselő úr, győzzön meg!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Csak hogy elnök úr aggályát eloszlassuk, nem az árfolyam-különbségről szól a javaslat. A válasz arra vonatkozott, hogy egy másik benyújtott módosító indítványt kérdezett meg képviselő úr, egy Orosz úr által korábban benyújtott, más számon benyújtott módosító indítványt. Abban valóban volt olyan szakmai hiba, amire felhívta a figyelmet, nem is támogatja a kormány - mint ahogy hallottuk - azt az indítványt. Nekünk fel sincs téve ide szavazásra az az indítvány, értelemszerűen a nem támogatott indítványok sorába kerül az az indítvány. Amely indítványról most szavazunk, az nem tartalmaz árfolyamproblémát, az nem tartalmaz a 2008. évi költségvetést visszamenőleg módosító problémát, amire képviselő úr az imént utalt. Az azt tartalmazza, ami összhangban van azzal az indítvánnyal, ami 9/4-es számon szerepel. Ha úgy tetszik, ha úgy készítette volna elő a Ház ezt a bizottsági ajánlást, akkor akár összefüggőként is szavazhattunk volna a javaslatról együtt, a költségvetési bizottságban ilyenekről együtt szoktunk szavazni annak idején azért, mert következik az egyik a másikból. De most külön szavazás van.

Csak az aggályt szerettem volna eloszlatni, hogy nincs az árfolyammal probléma, nincs a képviselő úr által elmondottakról szó, hogy a 2008-as költségvetés módosítására kerülne sor, az a konzekvens átvezetés történik most itt meg, ami a 9/4-es javaslat esetében itt többséget kapott.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok, ezért a vitát berekesztem. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a 3131/1-est? A kormány támogatta nyilván.

ELNÖK: Igen. Tehát 10-en támogatják. Kik nem? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.) 9 tartózkodás. A bizottság támogatja.

Ezáltal az első napirendi pont végére értünk. Bármikor megérkezhetnek az osztrák kollégák, ezért addig technikai szünetet rendelek el. Köszönöm szépen a kormány álláspontjának a képviseletét.

ELNÖK: Tisztelt Neugebauer Elnök Úr! Kedves Kollégák! Nagy örömmel hallottuk, amikor önök megkerestek bennünket azzal, hogy tesznek egy körutat a térség országainál, az Európai ügyek bizottságait meglátogatják, és ezzel viszonozzák a magyar parlament Európai ügyek bizottságának korábbi látogatását. (A vendégek jelzik, hogy nincsen tolmácsolás.) Kérünk szépen egy kis technikai segítséget, hogy elnök úrnak működjék a tolmácsberendezése. Ellenkező esetben mindent elölről fogok kezdeni, ezzel mindenkit megbüntetek.

Akkor még egyszer. Nagy tisztelettel köszöntöm Fritz Neugebauer urat és az Osztrák Parlament Európai ügyek bizottságának delegációját. Nagy örömmel vettük, amikor megkerestek bennünket azzal, hogy tennének egy látogatást Budapesten, a térségbeli országok meglátogatásának egyik állomásaként, és ezzel viszonozzák a Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottságának korábbi bécsi látogatását.

Nem mutatom be a delegációnkat, mert sokan vagyunk, hanem azt javaslom, hogy amikor valaki szót kér, akkor elmondja, hogy ő kicsoda, melyik pártot képviseli. Abban bízom, hogy lesz módunk arra, hogy megbeszéljük az Európai Unió előtt álló legnagyobb kihívásokat, különös tekintettel a lisszaboni szerződés hatálybaléptetésére vonatkozó, sok értelemben mindkét országot a nagy átlagnál jobban érintő kérdéseket. Miközben azt kell mondanom, hogy Magyarország és Ausztria között kifogástalan kapcsolatok vannak bilaterálisan, az Európai Unión belüli együttműködés vonatkozásában is, vannak olyan ügyek, amelyek bennünket zavarnak, vannak ügyek, amelyekre megoldást szeretnénk kapni, és amennyiben a megoldás az önök kezében van, ezeket szeretnénk az asztalra tenni, szeretnénk ezeket megvitatni, és szeretnénk, hogy ezek megoldódjanak. Tudjuk, hogy a politikában mindig vannak konfliktusok, mindig vannak érdekellentétek, ezért aztán a létezőeket megoldjuk annak érdekében, hogy újabbakat kreáljunk, amelyeket utódaink fognak megoldani.

Egyelőre azonban a tisztem most csak legyen annyi, hogy még egyszer köszöntsem önöket itt, a Magyar Országgyűlés úgynevezett Delegációs termében. A Delegációs terem több okból is a mai találkozónk színhelye, a bizottság egyébként nem itt ülésezik, ennél valamivel szerényebb ülésterme van a bizottságunknak, azonban a legkiemelkedőbb vendégeket a magyar parlament itt, a Delegációs teremben fogadja, és mondjuk itt van tolmácsberendezés is, de ez csak egy technikai alátámasztása ennek a fontos politikai döntésnek.

Még egyszer nagyon köszönjük, hogy eljöttek Budapestre, és meg is adom a szót elnök úrnak.

FRITZ NEUGEBAUER, az Osztrák Parlament Európai ügyekkel foglalkozó állandó albizottságának elnöke: Tisztelt Megjelentek! Tisztelt Kollégák! Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy itt az európai ügyek bizottságát fogadják. Köszönöm, hogy ilyen gyönyörű, reprezentatív teremben beszélhetünk, de szerintem ez a témáinknak meg is felel, aláhúzza azt, hogy milyen fontos témákról beszélünk. A delegációnk nem túl nagy, tehát éppen ezért szeretném bemutatni a delegációnkat. Az Osztrák Parlament mind az öt frakciója képviselteti magát a bizottságunkban. Jobbra kezdem: Alexander Van der Bellen professzor, a Zöldeket képviseli, Christoph Hagen kolléga a BZÖ-t, Beatrix Karl az Osztrák Néppártot képviseli, igen tisztelt nagykövet úr, Michael Zimmermann doktor, Hannes Weninger kolléga a Szociáldemokrata Pártot képviseli, és Johannes Hübner pedig a Szabadság Pártot, és a követségi első titkárt is üdvözlöm, a parlamenti adminisztráció részéről is két kolléga jelen van.

Úgy gondolom, hogy főleg Magyarország és Ausztria példás kapcsolatokkal rendelkezik. Természetesen vannak kihívások is, amelyekkel foglalkoznunk kell, problémák, amelyeket meg kell oldanunk. Azonban ezekben a napokban, ezekben az órákban most arra figyelünk, hogy a Cseh Köztársaság elnöke, a cseh, a brünni alkotmánybírósági döntés után odahelyezi aláírását a lisszaboni szerződés alá. A prágai parlament mindkét háza már támogatta a lisszaboni szerződést.

Ha abból indulhatunk ki, és néhány hete már Svédországban is, a COSAC-megbeszélésen is kidomborodott az, hogy a 26 tagállam érdeke az, hogy a 27. is ratifikálja a lisszaboni szerződést, és ne új érveket keressen, hogy miért lehet még a dolgot tovább halasztani. Még Václav Klaus ki is várhatná, hogy a brit választások eredménye mi lesz, de szerintem az ilyen dolgoknak már nem szabad, hogy befolyásolják az eredményt.

Tehát reméljük, hogy Csehország nemsokára ratifikál, akkor pedig el kell gondolkodnunk azon, hogy a lisszaboni szerződés által adott esélyekkel hogyan élünk, hiszen a nemzeti parlamentek több kompetenciát kapnak.

Beszélnünk kell arról, hogy hogyan hangoljunk össze együttműködésünket, hogyan hangoljuk össze politikánkat és az egyes parlamentek természetesen nagyon sokat tanulhatnak egymástól, például hogyan működik a szubszidiaritás Brüsszel és a nemzeti parlamentek között. Érdekelne, hogy a szubszidiaritás hogyan néz ki a magyar parlament egykamarás rendszerében. Ez lenne az első kérdésem.

Tehát érdekelne, hogy hogyan működik ez a folyamat a magyar parlamentben, és a kollégáim nyilván még egyéb témákra is rákérdeznek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr bevezetőjét. Engedje meg, hogy az ön által is legfontosabbnak tekintett ügyről, a lisszaboni szerződés hatálybalépéséről elmondjam az álláspontomat, amely reményeim szerint osztja az itt jelen lévő párt szakpolitikusának az álláspontját.

Azt szeretném mondani, hogy a most tapasztalt cseh és rájuk csatlakozó szlovák probléma nagymértékben eltér attól a problémától, amelyet Írország kapcsán láttunk, illetve amelyet korábban az alkotmányos szerződés kapcsán Franciaország és Hollandia kapcsán láttunk. Franciaország, Hollandia, majd később Írország esetében populista erőknek sikerült meggyőzniük a lakosság egy relatív többségét arról, hogy az alkotmány, illetőleg a lisszaboni szerződés nem arról szól, amiről valójában szól. Jól sikerült, jól finanszírozott kampánnyal sikerült meggyőzniük a lakosságot arról, hogy ne támogassák ezt a szerződést.

Csehországban egészen másról van szó. Csehországban a köztársaság első embere dönt úgy, hogy dacolva az Európai Unió összes többi tagállamával, politikai vezetőkkel, az európai paletta minden oldalán ő egyedül blokkolni fogja a lisszaboni szerződést. Nehéz helyzet állt elő. Persze, egy ügyes politikus, amikor a benesi dekrétumokkal kapcsolatos igényekre vezeti vissza azt az álláspontját, hogy Csehország számára veszélyes az aláírás, azt hiszem, ezt mindannyian tudjuk, hogy ez egy megalapozatlan, hajánál fogva előrángatott érv, mindenki tudja, hogy a lisszaboni szerződés nem visszamenőleges hatályú, benne az emberi jogi charta, annak a paragrafusai, egyik sem visszamenőleges hatályú.

Ugyanakkor azt is tudja nyilván Klaus elnök úr, hogy ezzel a cseh lakosságot, annak egy jelentős részét maga mellé tudja állítani. A magam részéről szeretném üdvözölni az ön elődjének, a mostani külügyminiszternek, Spindelegger úrnak nagyon gyors és határozott kiállását amellett, hogy Csehország semmifajta engedményt követeléseivel kapcsolatban nem kaphat. Szeretném felhívni a figyelmet egy nehézségre. Lehet olvasni elemzéseket arról, hogy Berlin, Bécs, Budapest, a három "b"-s, persze csak magyarul, mert Bécs németül nem "b"-vel kezdődik, lehet az a három főváros, amelyik ellenezni fogja a Klaus-féle követelés teljesítését, és ez sajnos, nem nézne ki jól, ha csak ez a három ország lenne ellenére. Nem tudom, elnök úr és a kollégák előtt ismeretes-e, hogy amikor először szudétanémet részről felmerült a benesi dekrétumok kérdése, akkor az akkor még Csehszlovákia New York-i nagykövete meghívta egy vacsorára az Egyesült Államok, az akkor még létező Szovjetunió, Nagy-Britannia és Észak-Írország, valamint Franciaország nagykövetét, és azt kérdezte tőlük, hogy "az önök kormányai támogatják-e a párizsi békeszerződés felülvizsgálatát?" A válasz az volt, hogy nem támogatjuk. Akkor kérem, foglaljanak helyet, és akkor "bon appetit", mondta, akkor el lehet kezdeni vacsorázni.

A II. világháború egy kicsikét velünk él, és mindig van egy olyan veszély, hogy ha csak Németország, Ausztria és Magyarország ellenezné a cseh követelést, ennek lehetne egy olyan képe, hogy azok az országok, amelyek végül is akár megszállottak voltak, akár pedig önkéntesen csatlakoztak a náci Németországhoz, lám-lám, azok félnek a következményektől. Azt hiszem, hogy az itt ülő magyar kollégák pontosan tudják azt, hogy akár származásom, akár neveltetésem folytán, mondjuk engem a legkevésbé sem érhet olyan vád, hogy bármikor a náci Magyarország védelmére keljek vagy akár eltitkoljam a bűneit is, de itt azt mondom, hogy itt le kell állni. Mert lehetett a II. világháború utáni helyzet bármennyire is indulatos és felfokozott, és lehet most már spongyát borítani arra, ami akkor történt, de azt, hogy az Európai Unió 2009-ben kimondja azt, hogy felépítünk egy Uniót elvekre, emberi jogi elvekre, de a kollektív bűnösségre, illetőleg a jogfosztásra pedig azt mondjuk, hogy az rendben van, én ezt nem tudom elképzelni.

Tehát azt el tudom képzelni, hogy ne legyenek természetesen kárpótlások, mert ezek mind-mind rosszak és nem vezetnek sehová, de utólag egy ilyenfajta pecsétjét annak, ami akkor történt, én ezt nem tudom elképzelni.

Éppen ezért én szemben az írországi megoldással, azt sem tartanám helyesnek, ha az Európai Unió úgy tenne, mintha egy igényt kielégítene jegyzőkönyvekkel, és a kollégák figyelmébe ajánlom, talán önök is találkoztak ilyen problémával odahaza, hogy ha az Európai Unió olyan percepciót kreál, mintha egyedi igényeknek eleget tenne, akkor - noha nem is tesz eleget ilyen igényeknek - a percepció miatt az keletkezik, hogy ilyen engedményeket tett. És a magyar politikát, és talán az osztrák politikát is bírálják, hogy mi miért nem fogalmaztunk meg nemzeti politikákat a lisszaboni szerződés támogatása fejében, és nehezen mondom azt, hogy Írország semmit nem kapott, minthogy semmit nem kapott. És ha Csehország is bármit kap, vagy az a látszat, hogy kap, akkor azok az országok, amelyek tisztességgel ratifikálták a lisszaboni szerződést, tisztességgel, mert a tárgyalásában részt vettek, elfogadták a kompromisszumokat, ezek kerülnek hátrányos helyzetbe. Politikusok, kormányok, parlamenti képviselők, és szerintem ezt nem szabad hagyni.

Úgyhogy én nagyon szeretném, hogy az Európai Unió e tekintetben nagyon világosan fogalmazná meg a "take it or leave it" politikáját, én bízom abban, hogy Klaus elnök úr tudomásul fogja venni, hogy nem mehet ellene egyedül az európai értékek kibontakozását jobban lehetővé tevő lisszaboni szerződésnek. Úgy gondolom, hogy sok tekintetben az helyes, hogy nincs lezárva a II. világháború és az annak folytán elkövetett bűnök, de az, hogy az egyik ilyen bűnt az Európai Unió utólag jóváhagyja, azt nem tudom elképzelni. Kíváncsi vagyok, hogy a kollégáknak mi a véleményük.

Röviden szeretnék válaszolni elnök úr kérdésére, ami a szubszidiaritást illeti, a magyar parlament olyan megoldást választott, hogy egyedül a parlament Házszabályában és a bizottsági kompetenciákban az Európai ügyek bizottsága az egyedüli olyan bizottság, amely nem a plenáris ülésnek tesz jelentést, hanem a plenáris ülés nevében jogosult döntéseket hozni. Amikor az Európai ügyek bizottsága megvizsgál egy európai törvénytervezetet, akkor arról egy véleményt formál, akkor azt nem a bizottság, hanem a parlament egésze hozza meg jogilag, és ilyen módon kell azt a kormánynak tudomásul vennie. Az elénk kerülő tervezeteknél szinte egy kötelező ujjgyakorlat a szubszidiaritás vizsgálata, mint ahogy most a napokban - elnök úr is tudja - a finn parlament hozott egy döntést, a finn kormánynak letiltotta egy európai jogalkotás támogatását szubszidiaritási problémák miatt, mondván, hogy ezt otthon is el lehetett volna dönteni. Erre még Magyarországon nem került sor, de még biztosan sor kerülhet, de mi is vizsgáljuk azt, hogy valóban egy-egy törvényhozási tárgynál indokolt-e európai intézményi megközelítés vagy pedig hasznosabb, pragmatikusabb lenne tagállami megközelítés.

Ha van még elnök úrnak kérdése a technikai részletkérdésekről, szívesen térek vissza rájuk. Engedje meg elnök úr, hogy két olyan ügyre is kitérjek, amelyek inkább bilaterális jellegűek, noha én a magam részéről beültetném őket egy európai összefüggésrendszerbe. Az első: hadd kezdjem azzal, amikor Magyarország és a térségbeli országok csatlakoztak az Európai Unióhoz.

Mi akkor láttuk, hogy az osztrák politika, az osztrák polgároknak nagyon-nagyon széles tömegei hogyan érvényesítették az osztrák zöld gondolat érvényesítését a bővítési tárgyalások során. Ki ne emlékezne arra, hogy szlovákiai, csehországi erőművek beruházását kellett megállítani, ki ne emlékeznék arra, hogy üzembe helyezett erőműveket kellett kivenni a forgalomból azért, mert Ausztria - és akkor ezt Magyarországon mindannyian úgy láttuk - jogosan azt mondja, hogy az Európai Unió értékekről szól, az értékek az egészséghez való jog és e tekintetben ezeket az egészségre káros és egyébként csúnya erőműveknek ellent kell állni.

Most eltelt néhány év, és mit látunk? Az a benyomásunk támad, hogy az osztrák zöldek és a zöld gondolkodók számára csak azok az erőművek okoznak bajt, amelyek szélirányban a szél irányában vannak és nem azok, amelyek a szél alatt vannak, ahogy mondani szokás, és az olyan erőművek, amelyek az osztrák-magyar határon épülnek, és amelyek a szennyezettséget kivinnék Ausztria területéről, mintha kevésbé zavarnák Ausztriát.

Ezért nagy tisztelettel arra kérném Van der Bellen képviselő urat, aki egy zöld képviselő, hogy segítsen bennünket ahhoz hozzá, hogy azok az erőművek, amelyek Ausztrián kívül nem épülhetnek meg, azok Ausztrián belül se épülhessenek meg. Ugyanazokat az aggályokat Magyarország éppúgy megfogalmazza, mint amelyeket önök is megfogalmaztak más országokkal kapcsolatban, és ezzel kapcsolatban majd kérem, hogy hallgassák meg Viniczay Tibor polgármester urat, aki egyébként a térség, egészen pontosan Szentgotthárd polgármestere.

A másik ügy, amelyet szeretnék az asztalra tenni, amit önök szintén megélhettek, amikor Ausztria csatlakozott az Európai Unióhoz, hogy hány németországi határ menti polgármester lépett fel az ellen, hogy itt az osztrákok szabadon grasszálnak fel s alá. Ez bántotta önöket nyilvánvalóan, szerintem igazuk volt, és szeretném, hogy tudják, hogy ilyet ma is tapasztalunk, Ausztriában a magyar határ menti polgármesterek szintén mindenféle akadályozást kitalálnak, hogy miközben Magyarország részese Schengennek, közben azért a mindennapi gyakorlatban ennek azért akadályai legyenek. Ezekkel kapcsolatban, ha megengedik, majd Firtl Mátyás alelnök úr, egyébként Sopron országgyűlési képviselője szólna majd.

És nyilván lehetnek más ügyek, amelyeket kollégáim az asztalra szeretnének tenni. Úgy vélem, hogy mondjuk ez a két ügy, amelyik a legjobban fáj a magyarországi országgyűlési képviselőknek, és azok a képviselők, akik ebben a bizottságban ülnek, és a kooperáció hasznosságáról, egymás megbecsülésének a fontosságáról beszélnek, néha az érvelésüket legyengíti az, hogy ha e tekintetben nem kapnak kellő visszajelzést egyébként nagyon kedves osztrák barátainktól.

Nem tudom, ki kíván akkor még szólni? (Többen jelentkeznek.) Akkor talán most megkérném Veress József képviselő urat, a Szocialista Párttól, hogy mondja el mondanivalóját, és akkor megyünk körben.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, hogy én is egy problémás kérdést vetek fel, de úgy gondolom, hogy ez egy munkatalálkozó, ahol ezekre a kérdésekre kellene összpontosítanunk. Jól ismert, hogy az Európai Unióban az a gyorsvasúthálózat épül ki, amely az új, legfontosabb hálózatok egyike lesz. Nagy meglepetéssel kellett azt tapasztalnunk új tagországként, hogy ennek a gyorsvasúthálózatnak a vége Bécs, esetleg Bécs-Pozsony. Arról nagyon hosszas győzködés ellenére is nehezen látunk elmozdulást az Európai Unió álláspontjában, hogy ennek a vasútnak minimum Budapesten keresztül, a Balkán felé, és ugyanígy Ukrajna felé is tovább kellene mennie.

Számunkra hosszabb távon ez egy alapvető kérdés. Pontosan érzékeljük, hogy az európai fejlődésnek ez egy meghatározó infrastruktúrája lesz. Úgy gondoljuk, hogy éppen abban a szellemben, ami itt elhangzott a bevezetőben mindkét oldalról, nevezetesen hogy a parlamentek közötti jó együttműködésnek növekedni fog a szerepe az Európai Unió átalakulásával, kifejezetten szeretném kérni az osztrák delegáció véleményét és támogatását abban, hogy ez a gyorsvasúthálózat természetesen továbbmenjen Budapestig, és Budapesten keresztül Európa más részeiig is. Tudom, hogy ez jelentős részben anyagi kérdés, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy ahogy Magyarországon belül az autópályák feltáró útként működtek, ugyanúgy ez a gyorsvasúthálózat Európa egészében feltáró hálózatként fog működni, és kulcskérdés az, hogy az új tagállamok, illetve most már nem is új tagállamok, hanem a korábbi bővítésbe bekerült tagállamok integráns részei lehessenek ennek a fejlődésnek, hiszen a szabad mozgás meghatározó fontosságú, nem egyszerűen a jogok érvényesítésében, hanem annak a gazdasági fejlődésnek a biztosításában, amely úgy gondolom, hogy valóban kölcsönös érdekünk. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérem, hogy most akkor hallgassák meg Viniczay Tibor polgármester urat Szentgotthárdról.

VINICZAY TIBOR, Szentgotthárd polgármestere: Tisztelt Elnök Urak! Nagykövet Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a rendkívüli lehetőséget. Szentgotthárd polgármestereként egy kéréssel jöttem. Itt a bizottság elején hallottuk azt, hogy problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, és a legkiválóbban működő családban, barátok között is előfordulnak problémák. Én egy ilyen probléma felvetésével tartanám fel önöket nagyon rövid ideig.

Szentgotthárd az Őrségi Nemzeti Park, a szlovén Goričko Nemzeti Park és az ausztriai Raab Natúrpark kellős közepén fekszik. Az Európai Unió tavaly a legjobban fejlődő vidéki desztinációk közül, a tíz közül az első helyre rangsorolta az Őrségi Nemzeti Parkot.

Egy burgenlandi vállalkozás e csodálatos Natura 2000-es terület közepére tervez egy hulladékégetőt. Azt gondolom, hogy rossz helyre, rossz nagyságrendű, rosszul kalkulált tervezetű erőművet próbálnak tervezni, és félünk. Ötven év után, negyven év után, harminc év után, a rendszerváltást követően Szentgotthárd környezetében 20 ezer ember fél. Félti a környezetét, félti a jövőjét.

Az erőmű részleteibe nem kívánnék belemenni. Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy ahogy a Rába kapcsán is sikerre vittük a probléma megoldását, mert elmondhatom, hogy a Rába ismét kristálytiszta vizet hoz magával. Tudom, hogy a projekt nem fejeződött be, de már sikerről beszélhetünk. Ezért bízom abban, hogy sikerül olyan együttműködési területeket találni, amely nem a Natura 2000-es területet tenné tönkre, hanem Magyarország és Ausztria közös határa mellett rengeteg más lehetőséget ki tudna használni. Ez a beruházás nem környezetvédelmi célú, hiszen 350 ezer tonna - 350 ezer tonna! - eddig még nem ismert eredetű hulladék kezelését végezné. Burgenland éves hulladékkezelése 35 ezer tonna. Több olyan európai uniós alapelvet sért véleményünk szerint, amely mindenképpen megoldást igényel.

Azt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól és osztrák barátainktól, hogy segítsenek nekünk megoldásokat találni. Biztos vagyok benne, hogy lesz megoldás, és ezúton is szeretném megköszönni Zimmermann nagykövet úr eddig tett lépéseit is azért, hogy kommunikáljunk és beszéljünk egymással. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Firtl Mátyás alelnök úr, Kereszténydemokrata Néppárt!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Nagykövet Úr! Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Elöljáróban mindenképp azt kell mondanom, ahogy elnök úr fogalmazott a lisszaboni szerződés kapcsán, gondolom, az osztrák barátaink az eddig elhangzott nyilatkozatokból is ugyanazon a véleményen vannak, tehát mi egyetértünk az elnök úr által megfogalmazottakkal a lisszaboni szerződés kapcsán.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban szintén nagyon nagy pozitívum az, hogy az eddigi együttműködésünk eredményeként 2011-ben várható Horvátország csatlakozása. Mindkét részről ugyanolyan támogatásban részesítik, hogy Horvátország mielőbb tagja legyen az Európai Uniónak. De mint elnök úr a felvezetőjében mondta, jómagam Sopron országgyűlési képviselője vagyok, ráadásul Győr-Moson-Sopron megye alelnöke is, és minket valóban a schengeni csatlakozás kapcsán nem egészen pozitívan érintett az, hogy az osztrák barátaink határkérdésekben, határátkelő pontok kérdésében különböző táblák elhelyezésével próbálták megakadályozni ezt a lehetőséget.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a 20-as évforduló alkalmával pont Sopron térségében ünnepeltük a határnyitás lehetőségét, sőt Burgenland tartomány magyar oldalon tartotta meg az ünnepségét. Ennek most ellent látszik mondani az osztrák Österreich című lapban megjelent írás, ahol a tartományfőnökök, Pröll, illetve Niessl tartományfőnök urak megint azt kezdik el feszegetni, hogy határellenőrzéseket kellene bevezetni. Úgy gondolom, hogy ha az osztrák belügyminisztérium, a belügyminiszter asszony, a szakértők azt nyilatkozzák, hogy a schengeni csatlakozás után egyáltalán nem nőtt a migráció miatt a bűnözés Ausztriában, akkor nem értjük. Talán az a gond, hogy választás lesz esetlegesen valamikor Ausztriában, vagy nem értjük azt a problémafelvetést, hogy miért foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a határellenőrzést kell visszaállítani, a határ vonalában pedig fenn kell tartani a honvédséget, a Bundesheer-t, az "Einsatz Soldaten"-t. Én a szomszédban ott vagyok, látom, hogy ők ott vannak már régóta, és továbbra is fenn akarják tartani.

De ha ezeket a cikkeket elemezzük, akkor az derül ki, hogy mondjuk a burgenlandi tartományfőnök úrnak az a problémája, hogy hiányzik 300 rendőre. Ha hiányzik neki 300 rendőre, akkor ne abba az irányba próbáljunk elmenni, hogy a határellenőrzést próbáljuk visszaállítani, abban az értelemben is, hogy be nem bizonyított módon azt mondják, hogy a bűnözés azért növekedett, holott a belügyminiszter asszony, a biztonsági kérdéssel foglalkozó szakemberek azt mondják, hogy ezzel semmi összevetés nincs.

Arra kérném tisztelettel önöket, hogy arra tudjanak nekem esetlegesen választ adni vagy segíteni abban, hogy a tartományfőnökök esetlegesen a határ túloldalán lévő választott önkormányzati képviselőkkel próbálják a kérdést kezelni. A magyar nagykövetség - pontosan az itt ülő képviselőtársam és jómagam sok-sok interpellációja nyomán - összehívott különböző értekezleteket a nagykövetségeken, amire sajnálattal kell megállapítanom, hogy tartományfőnök úr nem jött el, hogy ezeket a kérdéseket ki tudjuk beszélni. Arra kérem önöket, hogy próbáljanak nyomást gyakorolni, nem úgy, ahogy azt mondja Pröll úr, hogy "én nyomást fogok gyakorolni, hogy ezek megtörténjenek, hogy a határellenőrzés visszajöjjön". Én pedig arra kérem önöket, hogy ha politikai kérdésre emelünk egy belső problémát, azt próbáljuk megakadályozni mindkét részről, mert a mi kapcsolataink a szomszédos településekkel Burgenlandban sokkal jobbak annál, hogy esetlegesen egy-két politikai vezető esetleg ezt újra elrontsa, és arra kérem, hogy ahogy itt Veress képviselő úr elmondta, hogy milyen kapcsolatok kellenének az elkövetkező időben, még inkább jómagam is azt tudnám mondani, a GYESEV, a Raaberbahn fejlesztése mind olyan kérdéskör, amiben közös, egymásra utaltságunk van, és ebben a közép-európai régióban nekünk az az alapvető feladatunk, hogy ez a Bécs-Pozsony-Budapest vagy Bécs-Pozsony-Győr tengely Közép-Európa legfejlettebb és a legjobban működő régiója legyen, ne terheljük ilyen gondokkal. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Azt javaslom, elnök úr, hogy még ketten kértek szót, kérem, hogy röviden mondják el, ha lehet, és akkor utána türelmesen mi is végighallgatjuk önöket, hogy mit mondanak azokra, amelyeket tőlünk hallottak. Ivanics képviselő úr! Röviden, ha lehet.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Urak! Kedves Vendégek! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében egyetértésemet kell kifejeznem elnök úrral, Eörsi Mátyás elnök úrral abban a kérdésben, amit Csehország a ratifikáció kapcsán tanúsított. Ebben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek is az az álláspontja, hogy elfogadhatatlan Klaus álláspontja, és ugyanúgy egyetértünk azzal is, hogy gyakorlatilag a ratifikációban képtelenség, hogy Csehország utólag módosítson ezen a szerződésen. Ezt jelzésértékűen szerettem volna a rövid, rövidített hozzászólásnak megfelelően jelezni.

Úgy gondoljuk, hogy ez mindenképpen fontos és a közép-európai térséget is stabilizáló tényező lehet, ha ezen a problémán túljutunk.

A második kérdéskör a magyar-osztrák együttműködés, ami a nagyobb országok közötti együttműködés szintjén jelentkezik. Ott az együttműködés mindig jó, és ebben kedvezőek a tapasztalataink, hiszen azokban a nagy projektekben, amelyekben együttműködtünk, azokban jól működünk együtt. Azokban a kérdésekben, amelyek nagyobb térséget jelentenek, azokban jól tudunk együtt dolgozni, hiszen az Alpok-Adria együttműködés is egy olyan fórum, aminek talán most már a schengeni határok lebontásával egy kicsit módosult a jelentősége, de mégis azt mondom, hogy ezt jelzik.

A harmadik kérdéskörben ott vannak azok a problémák, amelyeket közvetlen határ mellett élőként élünk meg, és ebben Firtl Mátyás képviselőtársamhoz csatlakozom. Én eggyel odébb, a Sopron melletti választókerületnek vagyok az országgyűlési képviselője, nevezetesen Fertőd ebbe a térségbe tartozik.

Ezt azért említem, mert a két héttel ezelőtti osztrák-magyar közös kormányülésen is a Haydn-év meglehetősen nagy hangsúlyt kapott, és mint együttműködési példát említik. Ez megjelenik a kommunikáció szintjén, de én arra kérem önöket, és azt szeretném, hogy ha ez minél jobban terjedne ebben a kérdésben is, az együttműködések, amikor a tényleges érdekek ütköznek, tényleges közös érdekeket kell felfedeznünk, akkor is megtalálhatóak legyenek ezek a jelek.

Hogy egy pici példával igazoljam a mondandómat, egy 2009-re egy évvel ezelőtt kiadott Haydn-prospektusban Fertőd még csak nem is szerepel a térképen. Azt gondolom, hogy ezek mind-mind ilyen kis jelzésértékű problémák, amelyek azt mutatják, hogy amikor az kellene, hogy aláírnak egy közös nyilatkozatot ott helyben egy pályázathoz, akkor ne csak akkor tegyék az osztrák oldalon, amikor ebből közvetlen hasznuk származik, hanem lássák azt is, hogy ez hogyan és miképpen jelentkezhet hosszabb távon. Ugyanez a határmegnyitás kérdése is, amiről elnök úr szót ejtett, nyilván itt a bizottságban erről többször beszéltünk.

Tehát úgy gondolom, hogy Magyarországnak és Ausztriának a közös lehetőségei megvannak, és az az országok szintjén nagyon jól működik és példaértékű lehet Európában is.

A helyi kérdésekben pedig pont az ilyen fórumok lehetnek azok, amelyek elősegíthetik ezeknek a problémáknak a megoldását, és ha elősegítik ezeket az egyeztetéseket, akkor Magyarország és Ausztria egy erős pontja lehet az Európai Uniónak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hogy ne legyünk udvariatlanok, mert ha csak mi beszélünk, az nem jó, Balczó képviselő úr a Jobbik képviselője, a Házszabály nekem kötelezővé teszi, hogy adjak szót európai parlamenti képviselőknek is. Ha lehet, képviselő úr, akkor két percben, hogy meg tudjuk hallgatni a válaszokat is.

BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő (Jobbik Magyarországért Mozgalom): Igen. Mindeddig nem tudtam, hogy a hozzászólási lehetőségben diszkrimináció van, de igyekszem nagyon rövid lenni. Mindenekelőtt hadd mutatkozzam be: Balczó Zoltán vagyok, a Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti képviselője. Hárman vagyunk képviselve a Parlamentben, és az euroszkeptikus pártok közé tartozunk.

Bármennyire is fontos a lisszaboni szerződés, erről itt nem kívánok beszélni, mert tiszteletben tartom, hogy a magyar parlament pártjai egyöntetűen elkötelezettek a lisszaboni szerződés mellett, mi pedig nem vagyunk képviselve a magyar parlamentben.

Az a két lényeges kérdés, amit Eörsi elnök úr felvetett, a benesi dekrétumok és a környezetvédelmi nehézségeink, ebben olyan széles körű egyetértés van Magyarországon a különböző pártok között, hogy érdemileg ehhez nem is kívánok hozzátenni.

Amiről szólnék: az egy számomra meglepő szemléletváltozás az Európai Unió részéről. A globális pénzügyi válság legsúlyosabb következménye a munkahelyekre, a kis- és középvállalkozások nehéz helyzetéből adódik, úgy vélem, nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is. Az Unió olyan nagy konszerneknek, mint az Opel, a General Motors, úgy tűnik, hogy mentőövet dob. A kérdések órájában Barroso elnök urat erről kérdeztem, hogy vajon azok a kis- és középvállalkozások, melyek a munkahelyek többségét adják, elegendő segítséget kaptak-e, és vajon az úgynevezett gazdasági nacionalizmus ebben az esetben képviselendő-e, vajon a piaci dogmatizmusra van-e szükség, vagy az állami támogatás ebben a nehéz helyzetben megengedhető?

Számomra meglepő módon a bizottsági elnök úr egyértelműen azt a választ adta, hogy amit a kis- és középvállalkozások érdekében az Unió is tett, még kevés, mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehetőségeket növelje, csökkentse a bürokráciát, az adminisztrációt, és egy legújabb döntéséről számolt be: igen, az állami, nemzeti támogatás ebben a helyzetben oly módon megengedett, hogy ennek a küszöbét is egy friss döntéssel 500 ezer euróra kívánja emelni az Európai Unió annak érdekében, hogy az általa is legfontosabbnak tartott kis- és középvállalkozások talpon tudjanak maradni.

Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert nagyon sokszor, ha ilyen igénnyel lépünk fel kormányaink iránt, akkor azt a választ kapjuk, hogy a közvetlen állami támogatást az Európai Unió nem engedélyezi. Jelenleg, ha nem is teljes szemléletváltozást mondhatok, de egyértelmű, hogy a kialakult helyzetben ennek a lehetősége megvan. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Attól tartok, már így is túl hosszú időt vettek igénybe a magyarok, önök pedig csak hallgatnak, hallgatnak, hallgatnak. Ez nem jó. Fordítsuk meg, most önök beszélnek, és mi fogunk hallgatni. Elnök úr, megadom önnek a szót, és annak, akinek még ön kívánja, hogy a delegációból beszéljen.

FRITZ NEUGEBAUER, az Osztrák Parlament Európai ügyekkel foglalkozó állandó albizottságának elnöke: Nagyon köszönöm ezt a kérdéscsokrot. Az osztrák álláspont a cseh államelnök érveivel kapcsolatban, tehát hogy a Benes-dekrétumokat a saját céljaira kihasználja, véleményünk szerint roppant alkalmatlan eszköz. Európa a jogállamiság alapján áll. Egész egyszerűen meg tudom válaszolni ezt a kérdést. A Benes-dekrétumok nem tartoznak az európai közösségi joghoz, éppen ezért jogállami alapon nem játszhatnak semmilyen szerepet érvként. Tehát egyértelmű "nem" a válaszom.

A bilaterális kérdésekről is szólt elnök úr, amelyek a legutóbbi közös kismartoni kormányülésen, október 15-én is szóba kerültek, napirenden voltak. Mielőtt a kollégáimnak átadom a szót, esetleg hasznos lenne megkérnem a nagykövet urat, hogy szóljon az említett témákról. Tehát a heiligenkreuzi ügyről, a határátkelőkről, a vasúti hálózatok fejlesztéséről, hiszen ő ott volt a kormányülésen. Ő a diplomáciát képviselte, és gondolom, hogy neki vannak a legjobb, kézzelfoghatóbb információi. Amennyiben egyetért, hogy dr. Zimmermann kapjon szót, akkor átadom neki a szót.

DR. MICHAEL ZIMMERMANN nagykövet: Köszönöm, elnök úr. Október 15-én közös kormányülésen vettem részt. Erről azt szeretném elmondani, hogy az összes téma szóba került, amelyről itt is szó volt. Országaink kormányai részletesen is megbeszélték az említett témákat. Egyéb problémákról is szó volt. Ausztria is felvezette a saját aggodalmait. Most nézzük meg a heiligenkreuzi helyzetet. A kormányok tudomásul vették, hogy pillanatnyilag az osztrák környezetvédelmi szenátus előtt van az ügy. 400 magyar panasz érkezett a burgenlandi tartományi kormányzat döntése ellen. Ezeket megvizsgáltuk, az országaink kormányai nem tudják befolyásolni a környezetvédelmi testület döntését. Tehát ki kell várnunk a testület döntését.

A Rába esetében a kormányok megállapították, hogy sikerült a közös cselekvési tervet megvalósítani, és hogy a bilaterális együttműködésnek sikerült megoldania a kérdést.

Ami a határátkelőket illeti: különféle jellegű problémák vannak. Vannak technikai problémák, mint például a régi akadályok eltávolítása, illetve az új utak bekötése. A szükséges projektekről létezik egy közös lista. Ennek a listának a megvalósításáért a határ mindkét oldalán dolgozunk. Természetesen még sok munkára lesz szükség.

Szó volt a 31-es gyorsközlekedési útról, amely sajnos, nem úgy épül, ahogy Ausztria kívánta volna. Szóba kerültek egyéb kérdések is, tehát például a határokon átnyúló mezőgazdaság kérdése. Itt Ausztriának vannak érdekei, a kormányok foglalkoznak a kérdésekkel, és pillanatnyilag a technikai és pénzügyi lehetőségeket vizsgálják. Köszönöm.

DR. ALEXANDER VAN DER BELLEN (Grüne): Köszönöm, elnök úr. Személyesen is egyetértek. Örülök, hogy Magyarország is megoldottnak tartja a Rába szennyezettségének problémáját, nagyon örülünk ennek, és szeretném elmondani, hogy az Osztrák Parlamentben ülő Zöldek is nagyon komolyan foglalkoztak ezzel a dologgal. A heiligenkreuzi problémánál az a helyzet, hogy nemcsak a magyaroknak vannak teljesen érthető érveik, legalábbis zöld szempontból, hanem Ausztriában is nagyon élénken ellenzik sokan. Azonban ez az ellenzék még nem érvényesíthette szempontjait. Nyilvánvaló tény az, hogy egy ilyen óriási szemétégető nem lehet csupán burgenlandi szemétégető, hiszen Burgenland képtelen ennyi szemetet produkálni. Szerintem még Stájerország és Burgenland összevetve sem képes ennyi szemetet termelni, talán egész Ausztria képes rá. Tehát nagyon sokan ellenzik a heiligenkreuzi szemétégetőt.

Ahogy a nagykövetünk is mondta, a dologról a környezetvédelmi testület, a szenátus tárgyal. A schengeni szabotázsok kérdéséről elmondhatnám, hogy nagy érdeklődéssel hallgattam a felvetéseiket. Haydn természetesen Fertődön is tevékenykedett. Az osztrák parlamentben lévő öt párt képviselői itt vannak, ezt tudják, és remélem, hogy akik a határellenőrzés újbóli bevezetéséről beszélnek, ezt az üzenetet hazaviszik Bécsbe és elmondják.

Az európai parlamenti képviselő úr a Jobbik részéről is felvetett egy problémát, de nem tartom helyénvalónak azt, amit mondott. Az Európai Unió nem ad segítséget az Opelnek. Németország ad az Opelnek segítséget. Az Európai Unió pont ellenkezőleg: szeretné az ilyen támogatásokat megszüntetni, hiszen ez a versenyképesség torzulásához vezethet. Nézzen utána, hogy az Európai Bizottság mennyi mindent tett akár a Microsofttal való eszmecsere során, vagy az Európai Bizottság a kartell-megállapodásokat is nagyon szigorúan üldözi. Tehát szerintem az Európai Uniónak ezt nem lehet a szemére vetni.

Tehát hogy 500 ezer euróig támogathatóak a kis- és középvállalatok, ez stimmel, és ez általában a nemzeti kormányzatokon keresztül zajlik, nem az Európai Unión keresztül.

Végezetül pedig Lisszabon és Václav Klaus témája: természetesen teljes mértékben támogatom azt, amit Eörsi úr és a többi magyar kolléga mondott, egyszerűen elviselhetetlennek tartom ezt a magatartást.

CHRISTOPH HAGEN (BZÖ): Kollégám is utalt rá, hogy szóljak a határproblematikáról. Az én frakcióm azon a véleményem van, hogy néhány szúrópróba a határon hasznos is lehetne, hiszen vannak moldáviai, román, bolgár bandák, amelyek rendszeresen bejárnak Ausztriába. Hogy informáljam önöket, a német foci VB alatt és az osztrák foci EB alatt a Belügyminisztériumban együttműködöm egy biztonsági koncepció kidolgozásában is. Már ott is az volt a tapasztalatunk, hogy szúrópróbaszerű határellenőrzések lehetségesek a schengeni szerződés értelmében is. Ezek segítségével eléggé sok bűnözőt tudtunk elfogni. Az nem igaz, hogy csökkennének a betörések, Vorarlbergben sokkal több a betörés ilyen mobil, utazóbandáknak köszönhetően, és Bécsre is ez vonatkozik. Ezekkel a szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel nem arra gondolunk, hogy állandóan bevezessünk egy határellenőrzést, hanem hogy lehetőségünk legyen néha ilyen bandákat elfogni. Tehát a határellenőrzések mögött ez van.

DR. JOHANNES HÜBNER (FPÖ): Én is csatlakoznék a kollégámhoz, a kelet-ausztriai bűnözés a lakosság nagy részét nyugtalanítja, és kérem, legyenek megértéssel, hogy szúrópróbaszerű ellenőrzések vannak. Az én pártom is szeretné ezt tovább folytatni. Ez nem Schengen elszabotálása, hanem ezek rendőrségi intézkedések, amelyeket a lakosság nagy része is támogat, az én pártom is.

Vannak egyéb kérdések, amelyekről még szólni szeretnék, hiszen ketten is jelen vannak a soproni térségből. Itt egy dolgot nem értek. A falvak között a történelmi kapcsolatok '45-ben vagy '48-ban megszűntek, és ezek még nem álltak helyre teljesen. A soproni térségben ez a probléma tényleg súlyos. Egyszerűen nem értem, hogy Kreuzbach és Fertőrákos között, vagy például Mörbischnél csakis kerékpárutat engedtek, pedig régen teljesen normális kapcsolat volt itt a határokon át. Tehát Schattendorf és Ágfalva között is ugyanígy. Tehát hogy itt mindent megtesznek, hogy ne legyen itt átkelés, és igazából egy patakon át csak egy gyalogos utat építettek, ha jól olvasom. Nem értem én sem. Szerintem már eljött az ideje, hogy ezek a sebek begyógyuljanak, és ezek az ideiglenes blokádok eltűnjenek.

Remélem, hogy a '45-ig érvényes térkép ismét érvényes lesz, tehát ahol át lehetett menni járművel, most is át lehessen menni. Tehát abszurd a helyzet szerintem is.

Most a Benes-dekrétumokról szólnék. Az én pártom, a Szabadság Párt hibának tartotta azt is, hogy 2004-ben a Cseh Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak megengedték, hogy így csatlakozzon az Európai Unióhoz, hogy változtatás nélkül érvényben hagyják a Benes-dekrétumokat, és most a lisszaboni szerződés esetében Klaus a Benes-dekrétumokra hivatkozik. Elfogadhatatlan, hogy egy állam azért üldözzön embereket, mert egy népcsoporthoz vagy egy nyelvi csoporthoz tartoznak, és hogy ezektől az emberektől minden jogot elvegyen, illetve tömeggyilkosságokat is legitimmé tegyenek. Tehát hogy elutasítottak bármilyen kárpótlást, az is elfogadhatatlan.

A Cseh Köztársaságnak is el kellene olvasni, hogy milyen alapjogok vannak Európában. Érthetetlen, ahogy reagál Klaus. Én abból indulok ki, hogy Magyarország és Ausztria is el kell hogy gondolkodjon az egész lisszaboni szerződésről, ha a cseheknek itt engedményeket tesznek. Tehát amennyiben a Benes-dekrétumokkal így érvel, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy ezt elfogadhatjuk-e.

HANNES WENINGER (SPÖ): Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Kolléganők és Kollégák! Hálás vagyok, hogy ilyen nyílt eszmecserénk volt, amely azt mutatja, hogy nemcsak hosszú, közös történelmi kapcsolataink vannak, hanem azt is látjuk, hogy a '80-as évek óta nagyon élénkek lettek a kapcsolatok az osztrák és a magyar lakosság között, a vasfüggöny leomlása után, és Magyarország EU-s csatlakozása után ezek a kapcsolatok teljesen új dimenziót nyertek Közép- és Kelet-Európában gazdasági és emberi tekintetben is. Hálás vagyok a lisszaboni szerződésről szóltakért, hogy közösen ítéljük meg a cseh államelnök magatartását.

Szeretném a vitában kihangsúlyozni, hogy azok a fáradozások, hogy a lisszaboni szerződést valahogy mégiscsak érvénytelenítsék, Ausztriában semmilyen realitással nem bírnak. Tehát Ausztriában ez a folyamat már lezajlott.

Ami a határátkelőkre vonatkozik, ami a határbiztonságra vonatkozik, én ebben a dologban egy folyamatot látok. 1989-ben indult el ez a folyamat, és lassan halad előre. Tudom, hogy alsó-ausztriai képviselők a cseh és a szlovák szomszédok esetében is beszámolnak hasonló problémákról. Tehát a regionális munkahelyek is függenek itt a határtól, de természetesen a bűnözés is idetartozik.

Tehát az, hogy egyrészt vannak olyan követelések, hogy bármit nyissunk meg a határon, illetve hogy ismét zárjuk le a határt, az külpolitikailag nagyon populista dolog. Továbbra is azon fogunk fáradozni, hogy összenőjön az, ami összetartozik.

Hogy egy történelmi idézettel éljek, a konkrét javaslataikat, konkrét kívánságaikat hazavisszük magunkkal, és a nagykövet is beszámolt arról, hogy ezekről a dolgokról már tárgyaltak a kormányok is.

FRITZ NEUGEBAUER, az Osztrák Parlament Európai ügyekkel foglalkozó állandó albizottságának elnöke: Elnök Úr! Amennyiben megengedi, hogy tegyek egy megjegyzést, a határátkelők kérdése, ahogy Weninger kolléga említette, hogy a Morván keresztül, illetve Szlovákiába legyen egy új határátkelő, ez igazából profán kérdés is lehet, hiszen nagyon gyakran pénzügyi kérdésről van szó, hogy ki kell építeni az utat. Nagyon sok helyen egyszerűen nincs meg az infrastruktúra, nincs meg a közlekedési infrastruktúra, és ezt is fel kell építeni. De mindenképpen tárgyalunk, és ha jól értettem, a burgenlandi tartományi miniszterelnök nem jött el megbeszélésekre. Tehát ezt én hazaviszem magammal, én ezt jelezni fogom.

Nem tudom, hogy milyen rendezvényekről volt szó, a burgenlandi politika abban érdekelt, hogy jók legyenek a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok.

Ami Haydnra vonatkozik, hogy Fertődöt nem említették meg, ez érdekelne, hogy milyen brosúráról van szó, hiszen ez nem jogos, amit itt csináltak. Erről esetleg utána ketten is beszélhetünk. Tehát milyen anyagra gondolt konkrétan?

Ami az európai kérdésekre vonatkozik, ebben a tekintetben nagyon hasonló a véleményünk. Nálunk ezekről a kérdésekről az úgynevezett nemzetközi bizottság tárgyal. Elnök úr, én most áttérnék egy kérdésre. Hogyan ítéli meg a szubszidiaritás ellenőrzésének a hatékonyságát? Mi a véleménye, nemzeti parlamentekként hogyan folytathatjuk az eszmecserét? Tehát hogyan lehet valamennyire összehangolnunk politikánkat a nemzeti parlamentekkel, ha egy pár percünk még erre marad, akkor beszéljünk erről.

ELNÖK: Tisztelt Kollégák! Engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében nagyon szépen megköszönjem, hogy amennyire lehetséges volt, annyira nyíltan és pozitívan válaszoltak a felvetéseinkre.

Hadd kezdjem azzal, hogy talán szokatlan volt, hogy két Európai ügyek bizottságának ülésén ennyire bilaterális ügyek kerülnek a megbeszélés homlokterébe. Az az igazság, hogy nagyon közel vagyunk egymáshoz, és mégis ritkán találkozunk. Ez ügyben én kész vagyok a felelősséget magamra vállalni, abban az értelemben, hogy amikor az Európai ügyek bizottságának az elnöke lettem, akkor elhatároztam, hogy most kevesebbet megyünk nyugatra, ha nem tudunk újakat mondani, hanem inkább megyünk azokba az országokba, ahol a magyar rendszerváltás, az európai uniós csatlakozás releváns információkkal bírhat. És ezért - ha úgy tetszik - a bizottság külpolitikai tevékenységében a Balkánra vagy most a keleti partnerség országaira fókuszálta és fókuszálja az erejét, mindenütt nem lehetünk, és ebből indultunk ki, hogy hátha ott többet tudunk elérni.

Tehát mondom: ezért vállalom a felelősséget, de azt nyilván önök is tudják, hogy ilyen nyíltan az ügyeket asztalra téve csak barátok közt szokás tárgyalni. Ha nem lennének baráti érzelmek, akkor nyilván itt mindenki óvatosabban fogalmazna. Tehát ezek olyan ügyek, amelyek mindannyiunk számára fontosak. Hadd mondjak két dolgot az elhangzottakról.

Az egyik, hogy jogállamban élünk Magyarországon is, Ausztriában is, ami nem a parlament kompetenciája, az nem a parlament kompetenciája. Én azt tudom, hogy a szemétégető ügyében egy ilyen környezetvédelmi tanács vagy szenátus fog döntést hozni, és ebbe nem lehet beleszólni, és ez így van rendjén. De egy politikai környezetbe a dolog berakható természetesen, és én is tudok arról, hogy van egy jelentős osztrák ellenzéke is ennek a dolognak. Azért érdemes beszélnünk ezekről mégis, mert úgy vélem, hogy magyar részről tudunk hozzátenni olyan ügyeket az önök érvrendszeréhez, amelyek hasznosak lehetnek. És ha az osztrákok nagyobb számban emlékeznek arra, hogy ők hogyan éreztek a szlovák és a cseh erőművekkel kapcsolatban, akkor ez talán segíthet ahhoz, hogy e tekintetben jobban értsék a magyar oldalon meglévő aggályokat.

Ugyanez vonatkozik a határanomáliákra is. Tudom, hogy nincs rossz szándék sehol, ugyanakkor az emberek szívében még van egyfajta félsz. De önök is emlékeznek arra, hogy az osztrákokkal szemben is volt ilyen félsz Németországban, és önöknek sem esett jól, amikor ilyen félsz volt, mert úgy érezték, hogy ez nem megalapozott. Természetesen a bűnözőkkel szemben fel kell lépni, a szúrópróbákkal kapcsolatban nincsen gondunk, és ahogy Hagen képviselő úr kedves volt, hogy csak román és bolgár bandákról beszélt, magyar bandákról nem, biztosan vannak magyar bűnözők is, biztos, de gondolom, abban egyetértünk, hogy olyan, hogy magyar bűnözés, nincsen. Nyilván ebben egyetértünk. Tehát ha valaki bűnt követett el, az ellen persze, a legszigorúbban fel kell lépni, és a megelőzése is fontos, gond csak akkor van, ha úgy érzik magyar oldalon, hogy itt van ennek a dolognak egy ilyen összefüggése vagy áthallása is, hogy a magyarokkal szemben van egy bizalmatlanság. Ha ez nincs, akkor minden más egyébként természetesen megy a maga útján.

Elnök úr kérdését nem szeretném megkerülni a világ minden kincséért sem, mert azért nekem, mint az Európai ügyek bizottsága elnökének számára azért a legizgalmasabbak az európai ügyek, és szívesen engedem át a kollégáknak, hogy bilaterális ügyeket tegyenek le az asztalra. Csak a saját nevemben hadd mondjam azt elnök úrnak, hogy én azt hiszem, a COSAC-on részt vevő Európai ügyek bizottságai elnökei között is kivételt képezek, mert én nem osztom azt, ami egyébként a lisszaboni szerződésben benne van, hogy az európai jogalkotásban a nemzeti parlamenteknek az erejét nagyon meg kellene növelni. Ezt azért nem osztom, mert én személy szerint mindig attól tartok, hogy ez olyan módon lassítja le irracionálisan az európai intézményekben való jogszabály-hozatali munkát, és olyan mértékig enged be partikuláris érdekeknek nyilván megfelelő, de összeurópai érdekekkel pedig ellentétes szempontokat, amelyeknek a veszélyeit is látom.

Úgy gondolom, hogy az Európai ügyek bizottságainak az Európai Unió mind a 27 tagállamában arra kellene koncentrálnia, hogy rámutasson azokra a törvényhozási tárgyakra, amelyeket nem az Európai Unió szintjén kell meghozni, és azt képviselnie, hogy kérem, erről felesleges. Ez egy igazi szubszidiaritási téma, amelyet másképpen ítélnek meg Dánországban, Portugáliában, Magyarországon, Finnországban és Ausztriában, ezeket felesleges európai szinten, mint jogszabályt meghozni. Azt javaslom, hogy vegyék onnan le, mert mi ezt jobban tudjuk megítélni idehaza, és önök is jobban tudják megítélni, hogy mi legyen egy ilyen jogszabályban.

De azokban az ügyekben, amelyek indokolnak európai szintű jogalkalmazást, én a magam részéről arra korlátoznám a bizottság szerepét, hogy az Európai Tanácsban a magyar álláspontot érdemben korrigáljuk, tehát hogy a magyar parlament ott legyen, a magyar kormány döntése mögött az Európai Tanácsban, a kormány ne mindenfajta kontroll nélkül képviseljen egyfajta érdemi álláspontot. De én személy szerint egyebekben a szubszidiaritást nem képviselném.

Azt látom, hogy azok a törekvések, amelyek az európai ügyek bizottságaiban megvan, tapasztalhatóak, ezek nem túlságosan sikeres törekvések. Ahogy a COSAC például, nyilván a titkárság kitalálja, hogy melyik ügyben nézzenek meg a bizottságok egy szubszidiaritási vizsgálatot folytassanak le, ezeknek - nem tudom, önöknek mi a tapasztalatuk - a Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottságának a lelkesedését még nem sikerült kiváltaniuk. Én úgy gondolom, hogy ezt is rá kellene hagyni az európai ügyek bizottságaira, hogy melyek azok a területek, ahol szubszidiaritást vizsgálnak, és nem pedig ilyen központi, évente egy-két ügyben előírni, mert ezek ujjgyakorlattá válnak anélkül, hogy érdemi munkává válnának.

Én a magam részéről abban bízom, elnök úr, hogy ha a lisszaboni szerződés hatályba lép, és egy kicsit stabilizálódnak az intézmények jogkörei az egymással való viszonyában, akkor talán mindannyian megnyugszunk egy kicsit. Most nem önt és magamat személyesen mondom, hanem mondjuk akik az európai ügyekkel foglalkoznak, és egy nagyobb bizalom alakul ki arról, hogy ki, mit csináljon ebben a törvényhozási folyamatban, amelybe akkor szállunk be szubszidiaritási kifogással, amikor nagyon szükséges. De egyébként a dolgok azért menjenek, mert elnök úr, abban biztosan egyetért velem, hogy az Európai Unió már régóta túl sokat foglalkozik intézményi ügyekkel, és az intézményi ügyekkel való foglalatosság örvén vagy ürügyén eltűnnek az érdemi ügyek az Európai Unióban, és én ezt bajnak tartom. Az 500 millió európai polgárt valószínűleg jobban érdekli az, hogy milyen törvény születik meg a nemzeti parlamentben, az európai intézményekben, mint az, hogy szubszidiaritási ügyekben mi a véleményünk és hogyan mennek ezek a dolgok. Elnök úr!

FRITZ NEUGEBAUER, az Osztrák Parlament Európai ügyekkel foglalkozó állandó albizottságának elnöke: Köszönöm szépen. A programban az van, hogy háromnegyed 1-ig vehetjük igénybe az idejüket. Nagyon szívesen beszélnénk még, de most már eltelt az idő.

Szeretném megköszönni ezt a nyílt eszmecserét, amely nem az utolsó, hanem azt mutatja, hogy ha jószomszédi viszonyban vagyunk, akkor nyíltan tudunk beszélni a problémákról. Nem vagyunk diplomaták, politikusok vagyunk, most nem akartam megsérteni a diplomatákat, de mi nyíltan szeretünk szólni, és nem feltétlenül elkendőzött nyelvezettel.

Örülnék, ha ismét szándékukban állna meglátogatni minket Bécsben, a parlamentben, hogy viszonozhassuk a vendégszeretetüket, és remélem, hogy a közös fáradozásaink eredményeiről is beszélhetnénk.

ELNÖK: Elnök úr! A különbség a diplomaták és a politikusok között nemcsak a nyílt beszédben van, hanem a diplomaták általában szeretik kerülni a konfrontációt, a politikusok pedig gyakran keresik. Úgyhogy én is most keresnék egyet: vitatom, hogy a programunk befejeződik, más köntösben fog folytatódni, mégpedig ebéd keretében, amelyre ezúttal akkor még egyszer nagy tisztelettel és szeretettel meghívom a teljes delegációt, és ott egyébként tudjuk informálisabb keretek között folytatni, akár több nyelven, majd ez ki fog alakulni.

Még egyszer: nagyon szépen köszönöm önöknek a látogatást. Egyetértek elnök úr szavaival, hogy néha a rendelkezésre álló idő miatt akkor vagyunk hatékonyak, ha puff-puff-puff, pakk-pakk-pakk elmondunk mindent, és erre meghallgatjuk a gyors válaszokat. Én bízom abban, hogy azok, amelyek ma még problémát jelentenek, azok holnap már csak kihívások lesznek, holnapután pedig történelem, amelyre mosolyogva visszaemlékezünk. De ahogy említettem, a problémák nemcsak arra valók, hogy megoldjuk őket, hanem arra is, hogy nyomukban újabb és újabb problémák keletkezzenek. De ez nem baj, bennünket azért választottak, hogy ezeket, ha már nem kreálunk újat, akkor legalább megoldjuk. Úgyhogy remélem, hogy azért alapvetően jól helytállunk abban a feladatban, amelyet számunkra ilyen módon a választók kiróttak.

Még egyszer nagyon köszönöm nagykövet úrnak és a kollégáknak a mai találkozót, és azt javaslom, hogy folytassuk - mint mondani szokás - fehér abrosznál.

Jegyzőkönyv*