EIB-22/2009.
(EIB-138/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. november 10-én, kedden, 10 óra 06 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása*
Tájékoztató az energiabiztonsággal kapcsolatos alábbi európai uniós tervezetekről: az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről és a 736/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről; az Európai Parlament és a Tanács rendelete a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről*
Hónig Péter tájékoztatója*
Kérdések, vélemények, reflexiók*
- Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről és a 736/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről [COM(2009)361]
- Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről [COM(2009)363]
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Veres János (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Szűcs Erika (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Botka Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Botka László (MSZP) távozása után dr. Veres Jánosnak (MSZP)
Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter
Dr. Szoboszlay Miklós főosztályvezető (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium Környezetvédelmi, Megújuló Energiahordozó és Energiatakarékossági Főosztály)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, a kormány képviselőit, közöttük is elsősorban Hónig Péter miniszter urat.
Bejelentem, hogy a bizottságunk határozatképes. Ez úgy lehetséges, hogy Káli Sándor képviselő urat Legény Zsolt képviselő, Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszonyt Firtl Mátyás alelnök úr, Szűcs Erika képviselő asszonyt Kocsi László alelnök úr, és Szirbik Imre képviselő urat Botka László képviselő úr képviseli a mai bizottsági ülésen. Tehát a bizottság határozatképes.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn, azzal a kiegészítéssel, hogy ha a bizottság ezzel egyetért, logikai szempontból az lenne a célszerű, ha az 1. napirendi pont után a 2-3-4. napirendi pontot egyben tárgyalnánk, és így hoznánk egy határozatot. Van-e észrevétel a bizottság részéről ezzel kapcsolatban vagy a napirendi javaslat bármely pontjával kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. Akkor kérdezem a bizottságot, kik támogatják a napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az 1. napirendi pontunk egy tájékoztató, ezt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselőcsoportja kezdeményezte. Az energiabiztonsággal kapcsolatos európai uniós tervezetek közül kettő darabról van szó, hadd ne olvassam föl a címet, mert csak az idő megy vele, de nyilván ezt mindenki figyelemmel kísérte.
Köszönjük szépen Hónig Péter miniszter úrnak, hogy elfogadta a meghívásunkat. Megadom a szót.
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel üdvözlöm önöket a minisztériumunk nevében. Mindegyik napirendi ponttal kapcsolatban küldtünk írásos anyagot, úgyhogy én azt kérdezem elnök úrtól, hogy milyen részletességgel óhajtja...
ELNÖK: Úgy szoktuk ezt fogalmazni, hogy egy megdönthető vélelem szól amellett, hogy a bizottság tagjai áttanulmányozták, de a vita során fog eldőlni, hogy ez a vélelem megdől-e, vagy pedig áll. Úgyhogy ezt miniszter úrra bízom, és a vita alapján majd kiderül.
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Jó. Az energiabiztonság a mi szempontunkból nagyon fontos, és az utóbbi egy év eseményei mutatták azt, hogy ezt nagyon nagy figyelemmel és nagy gondossággal kell kezelnünk, ennek megfelelően viszonyulunk mi is az európai uniós szabályozásokhoz és megmozdulásokhoz.
Két alpontja van ennek az 1. napirendi pontnak, az első az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektekről szóló javaslat. Mi a javaslatot támogatjuk, és egyetértünk annak szükségességével. Van azonban egy-két kérdés, amit fontosnak tartunk megjegyezni és képviselni. Az egyik az, hogy a javaslat legyen tekintettel az ágazati irányelvek alapján már meglévő jelentéstételi kötelezettségre, tehát nagy változás ebben a tekintetben ne legyen - mert az energetikai beruházások révén ez nem egy egyszerű adatszolgáltatás, hanem annak technológiai hátterét is meg kell teremteni -, csökkenjenek az adminisztratív terhek. Ezzel összhangban van az, hogy kétévente szükséges adatszolgáltatás. Támogatjuk azt is, hogy új technológiai berendezésekkel tegyük még magasabb szintűvé és egyszerűbben kezelhetővé ezt az eljárást. (Nógrádi Zoltán megérkezik az ülésre.)
Fontos azonban a beruházási projektekben a definíciók tisztázása annak érdekében, hogy ténylegesen csak azokról a projektekről kelljen adatot gyűjteni és összesíteni, amelyek esetében már megszületett a végleges beruházási döntés. Megfontolandó továbbá a vállalatok felkészülése érdekében az első adatszolgáltatási időszaknak egy későbbi időpontra való áthelyezése.
A b) pont - ami talán sokkal fontosabb az ország szempontjából, mint az a) - a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló rendeletjavaslat, amely megerősíti az EU jelenlegi gázellátás-biztonsági rendszerét, kötelezi a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy már jó előre tegyenek hatékony lépéseket a gázellátási zavarok megelőzésére. Támogatjuk a Bizottság javaslatát, és annak mielőbbi elfogadását szorgalmazzuk.
Az az álláspontunk, hogy elsősorban a rövid távú intézkedésekre kell a hangsúlyt helyezni, illetve az előterjesztés elsősorban a rövid távú intézkedésekre helyezi a hangsúlyt, nem foglalkozik például azokkal az ellátási zavarokkal, amelyek nem a téli időszakban következnek be. Ez idén nyáron is felmerült, ugyanis, ha egy ellátási zavar van a nyári időszakban, amikor a stratégiai tárolók feltöltése folyik, akkor az a feltöltés szakad meg, és ettől a téli ellátás is kockázatos. Rendeleti forma helyett a tagállamoknak az eszközök megválasztásában nagyobb mozgásteret biztosító irányelvi formát tartjuk megfelelőbb jogalapnak, mert a közép-európai tagállamok gázellátási biztonsági helyzetének sajátosságai rendkívül nehézzé teszik a régióban a koordinált krízismenedzsmentet. Tehát nincs egy szinten az egyes országokban ennek a kérdésnek a kezelése. Kelet-Európa számára a 2009 januári események bebizonyították, hogy szükségesek nem piaci alapú megoldások is. Maga a piac nem képes arra, hogy megfelelő biztonsági lépéseket tegyen.
A magyar gázszabályozás már tartalmazza, és a működési tapasztalatokkal folyamatosan korrigálja a rövid és hosszú távú ellátási zavar kezelésének feltételeit. Szükség van egy átfogó válságkezelési stratégiára és szolidaritási mechanizmusra, mivel közös, összehangolt intézkedésekkel biztonságosabbá tehetjük az egész Unió gázellátását.
A határokon átnyúló tárolói hozzáférés tekintetében különbséget kell tenni az egyes tagállamokban lévő stratégiai tárolók és kereskedelmi célú tárolók között. Indokoltnak tartjuk, hogy az új szerződéseknél a stratégiai tárolók esetében a tagállam korlátozhassa a hozzáférést a tárolóban lévő gázhoz.
Itt szeretnék néhány szót mondani Magyarország téli felkészüléséről. Rendkívüli mértékben függünk az import forrásoktól, Hollandia után a második a kitettségünk Európában. A hazai kitermelés éves átlagban mindössze a fogyasztás 20 százalékának az ellátására képes, a fennmaradó részt importból fedezzük.
Ezen helyzet, és az éven belüli keresletingadozások kezelése érdekében relatíve nagy arányú kereskedelmi tárolói kapacitásokkal rendelkezünk, és azokat folyamatosan bővítjük. Jelenleg - ez egy október végi adat - ezekben a tárolókban a készlet szintje körülbelül 3,5 milliárd köbméter. Emellett a földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvény értelmében december 31-éig 1,2 milliárd köbméter, az ellátási krízishelyzetben felhasználható stratégiai készletet kell létrehozni. Ennek megfelelően a szőregi biztonsági tároló fejlesztési munkái szeptember végére befejeződtek, és jelenleg körülbelül 10 millió köbméter/napos betárolással folyik a stratégiai készlet feltöltése. A létesítmény átlagos téli időjárási körülmények között 45 napig napi 20 millió köbméter földgáz kiadására lesz alkalmas.
Az Energia Hivatal minden évben jelentést készít a következő téli időszak földgáz- és villamosenergia-ellátásának biztonságáról. A jelentés megállapításai szerint 2009-ben a gázrendszer szükséges karbantartási, felújítási, fejlesztési munkáit a szakemberek elvégezték, és jelentős tárolófejlesztések valósultak meg. Ennek köszönhetően a tavaly januári orosz-ukrán gázvita kapcsán bekövetkezett importkieséshez hasonló esetben a földgázellátás korlátozásának esélye jelentősen csökken.
Az Energia Hivatal vizsgálata alapján a téli időszakban a magyar villamosenergia-rendszer kapacitása megfelelőnek tekinthető. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a villamosenergia-igény ebben az évben mintegy 5-6 százalékkal csökkent a tavalyihoz képest. A 2009 januári krízist lezáró megállapodás értelmében Ukrajnának havonta előre kell fizetnie a saját felhasználású import földgázért, és ennek a kötelezettségének mindezidáig eleget is tett.
Idén augusztusban megállapodás született Ukrajna oroszországi gázvásárlásainak nemzetközi finanszírozásáról. Az EBRD, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank 1,7 milliárd dollár hitelt nyújtott Kijevnek, amiből a télre feltöltheti a kontinens nyugati felének ellátását biztosító tranzittározókat. Ennek fejében Ukrajna vállalta a rendszer átláthatóbbá tételét, és olyan változások végrehajtását, amelyek hosszú távon fenntarthatóvá teszik a gázszektor működőképességét. Mindez jelentősen csökkenti egy újabb válsághelyzet kialakulásának kockázatát. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy 2010 januárjában Ukrajnában elnökválasztásra kerül sor, és a gázellátási kérdés mindig egy kiemelt szerepet kapott a politikai csatározásokban.
Néhány szót a válságrendeletről. A 2009 januári krízishelyzet hazai tapasztalatai alapján kidolgoztuk a földgázvételezés korlátozásáról, a földgáz biztonsági készlet felhasználásáról, valamint a földgázellátási válsághelyzet esetén szükséges egyéb intézkedésekről szóló kormányrendelet-tervezetet, amelyet holnap tárgyal meg a kormány. Az a cél, hogy a jogszabály a lehető leggyorsabban hatályba lépjen. A rendelet pontosan meghatározza a földgázrendszer normális üzemmenetétől eltérő működésének fokozatait. Zavar, válsághelyzet I. és válsághelyzet II. fokozatot határoztunk meg, azok pontos elhatárolását, és az egyes fokozatok esetén követendő eljárásrendet és intézkedési rendet.
Rendelkezéseket tartalmaz továbbá a földgázvételezés korlátozásával és a földgáz biztonsági készlet felhasználásával kapcsolatosan is, és módosítja a korábbi korlátozási kategóriákat. A kormányrendelet kiszámíthatóvá teszi a válsághelyzetben alkalmazandó intézkedéseket, és azok sorrendiségét. A rendelet célja, hogy válság esetén is biztosítani lehessen azon felhasználók földgázellátásának folyamatosságát, amelyek esetében az a szociális, gazdasági, gazdaságossági, valamint környezeti és ellátásbiztonsági szempontokat figyelembe véve is leginkább indokolt.
Ennyit az első napirendi ponthoz.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Akkor a bizottsághoz fordulok. A képviselőnek, aki szót kíván kérni, megadom a szót. (Jelzésre:) Ékes József képviselő úr. Tessék parancsolni!
Miniszter úr! Bizottságunkban az a rend, hogy azért, hogy a viták érdekesebbek legyenek, rögtön a miniszter vagy a kormány képviselője válaszol a képviselő kérdésére, és akkor egy vita kialakul, csak, hogy erre így tudjon készülni.
Parancsoljon!
Kérdések, vélemények, reflexiók
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, hogy az elmúlt két-két és fél év kemény harca az ellenzék és a kormányoldal között, úgy néz ki, politikailag tényleg meghozta azt a sikert, hogy ma a kormány a gázbiztonság és a tárolási biztonság területén valóban utolérte magát. Nyugodtan lehet így fogalmazni.
Talán példának lehet nevezni az Európai Unión belül is magát ezt a szolidaritást, hisz pontosan ez hiányzik jelen pillanatban. Ha vesszük Hollandia esetét 2009-ből, aki kevésbé volt hajlandó szolidáris lenni a környező országokkal, addig Magyarország ezen a területen elég hatékonyan segítette Szlovákiát és Szerbiát is. Tehát több ponton és több rendszeren keresztül tudta ezt biztosítani.
Magyarország számára és az Európai Unió számára is fontos a több lábon állás. Nabucco-vezeték, Déli Áramlat, Északi Áramlat. Itt majd Firtl Mátyás fogja feltenni a kérdést az Északi Áramlattal kapcsolatosan. (Derültség.) De szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyon pozitív az - megosztjuk a munkát -, hogy az európai uniós források területén is sikerült olyan projekteket berakni a rendszerbe, amelyek összeköttetések hálózati rendszerek kiépítése területén. Ugye Romániával, Szlovákiával, Ausztriával is egy nagyon intenzív beruházási projekt indult meg. Tehát valóban, nekünk mindenképpen az elsődleges cél Magyarország biztonsága, biztonságos ellátás nyújtása, ezen keresztül pedig, hogy az Európai Unión belül olyan hálózati kiegyenlítő, kisegítő rendszerek tudjanak kialakulni, hogy a tagországok egymást kellőképpen tudják támogatni és segíteni, és ebbe valóban beletartozik maga a szolidaritás is.
Nagy kérdésnek tartom, nem tartozik annyira a gázbiztonság kérdéséhez, de érdemes lenne további kutatásokat indítani a geotermikus energia területén, hisz a kilencvenes években volt egy olyan fúrás, amely biztatta Magyarországot abba az irányba, hogy erőművek további építése, fejlesztése, akár nagyobb, mondjuk, több ezer megawattos erőmű kérdésköre. De ugyanehhez tartozik az atomenergia kérdése is, ugyanehhez tartozik, mondjuk, a Duna-projekt, amelynek úgy érzem, szép lassan már csak Magyarország viszi a zászlaját. Tehát érdemes lenne tényleg egy átfogó, hosszú távú stratégiát kialakítani a több lábon állás, a gázbiztonság, az energiabiztonság, valamint egyéb más alternatíva területén is.
Tehát még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, hogy utolértük magunkat, van egyfajta biztonság, amely több hónapra tudja Magyarország lakosságának az energiaellátását biztosítani. De valóban, azt az intenzitást, amelyet megindítottunk az elmúlt egy év folyamán - hisz azt lehet mondani, nekünk van egyedül olyan kormánybiztosunk, aki foglalkozik a Nabucco kérdésével, és azt hiszem, elég hatékonyan fejti ki a tevékenységét -, kellene az Európai Unióban sokkal erőteljesebben és hatékonyabban elfogadtatni, hogy nemcsak beszélni kell, hanem ténylegesen teljesíteni, és mögé rakni azokat a forrásokat, amelyekkel a biztonságot meg lehet teremteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Miniszter úr!
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Ez nem olyan felvetés volt, amin lehet vitatkozni, de azért, hogy egy kicsit színessé tegyem a történetet, hozzászólok, ugyanis egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A biztonság növelése mind költséggel jár, tehát akkor, amikor beszélünk ezekről a csővezetékekről, nekem az erről az elméletem - nem akarok belefolyni abba a vitába, hogy melyik cső, mert azt gondolom, hogy minden cső jó Magyarországnak -, hogy egyszer növeli az ellátás biztonságát, azonkívül pedig az egy üzleti lehetőség, ha itt mi ezeket a vezetékeket működtetjük. Tehát azt gondolom, az, hogy mindegyik vasat a tűzben tartjuk, nem egy hátrányos megoldás.
Az energiatakarékosságnál meg az alternatív energiahordozók felhasználásánál az elsődleges vezérlőelem sajnos az ár. Tehát addig, ameddig a mai energiaforrások olyan árszinten vannak, ahol vannak, az alternatív megoldások, a zöldenergia meg az egyéb kérdések mind olyan drágák, hogy gazdasági megfontolások miatt kerülnek viszonylag háttérhelyzetbe, és valamifajta politikai döntés, vagy nem tudom, milyen szándék vezérli a kormányokat meg az embereket arra, hogy ezeket a forrásokat felhasználják, mert egyébként számukra gazdaságilag ez a dolog előnytelen.
Tehát én azt gondolom, hogy ha az energiák tekintetében teljesen a költségalapú árazásra és elszámolásra fog a jövőben irányulni a tevékenység, akkor az alternatív energiahordozók és az energiatakarékosság szerepe is komolyabb jelentőséggel fog bírni. Úgyhogy én arra buzdítom a politikusokat, hogy az energia költségalapú árképzését próbáljuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, kíván valamit reagálni? (Ékes József nemet int.) Tudom, hogy Firtl alelnök úrnak kérdése lesz, de most Szanyi képviselő úr következik, hogy a két oldal között váltogassunk. Képviselő úr!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csak egyetlenegy megjegyzést szeretnék tenni ahhoz, amit miniszter úr említett a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban. Én azért úgy gondolom, hogy egyre inkább olyan időket élünk, hogy az ilyen fekete-fehér, elbíráló jellegű kijelentésektől kezdünk eltávolodni, és sokkal relatívabban látjuk a megújuló energiák helyzetét.
Csak utalnék arra, hogy az elhíresült Stern-jelentés és azon belül is - elnézést, hogy ilyen technikai frázisokat mondok - az úgynevezett Giddens-paradoxon vizsgálatánál azért volt egy olyan felvetés, hogy amikor a hagyományos energiaforrások árát nézzük, abba soha nem értjük bele azokat a mellékes költségeket, amiket a világ egyébként erre fordít, beleértve a diplomáciai erőfeszítések irgalmatlan sok száz milliárd dolláros költségét, nota bene a háborúk költségét, ami szintén az olaj körül pörög-forog, az egész ügy teljes biztonsági hátterének a vizsgálatát, garantálását. Magyarul: az olaj azért lényegesen drágább globális szinten, mint amennyi a világpiaci jegyzésekből kijön. Ha ennek fényében nézzük - mert a megújulókhoz mindig odatesszük a legkülönbözőbb externáliákat, odavágjuk a kutatás-fejlesztés költségeit, és még sok minden mást -, ez a mérleg nagyon erősen vitatható.
Az viszont biztos, hogy a világ országaiban egy nagyon komoly elkötelezettség van a tekintetben, hogy próbáljuk meg meghaladni a szénhidrogén korszakot, erről egyébként Oláh György írt 2007-ben egy nagyon-nagyon szép, átfogó munkát, én ajánlom mindenkinek a figyelmébe, magyarul is megjelent, elolvasható. Tehát praktikusan én is azt gondolom, amit miniszter úr mondott: ez egy politikai kérdés, itt a politikusoknak kell dönteni, és én magam is arra biztatom a politikusokat, hogy adjuk meg a megújuló energiaforrásoknak a legnagyobb kedvezmény elvét, ami azt jelenti, hogy ha valahol létezik akár eljárásjogi, akár technológiai, akár szabályozási kérdésben bármi olyan előny, amit valami hasonló szektorális alapon megadtunk valaminek, azt azonnal és minden további nélkül kapja meg a megújuló energiák ügye.
Én azt hiszem, hogy e tekintetben egy nagyon komoly politikai konszenzus alakítható ki a parlamenti pártok között, és én úgy gondolom, hogy a kormány ezt a konszenzust nagyon jól tudja segíteni, ha ezt a területet az eddigiekhez mérten is jobban igyekszik művelni, segítve ezzel a parlament munkáját. Köszönöm szépen. (Dr. Veres János megérkezik az ülésre.)
ELNÖK: Én is köszönöm. Miniszter úr?
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Ritka harmóniában vagyunk itt, nagyon örülök neki. Az energia árát két kör fizeti meg: a fogyasztó vagy az adófizető. Senki más nem képes arra, hogy ezt fizesse. Azt gondolom - és ezt alátámasztja, amit Szanyi képviselő úr is mondott -, hogy egy csomó költséget nem teszünk bele az energia árába, ergo az adófizetők rendezik a számlát.
Pontosan ugyanarról beszélünk, amit én kértem, hogy az adófizetőktől tegyük át a fogyasztókhoz az energiaár kifizetésének a feladatát, és onnantól kezdve elkezdenek spórolni. Addig, amíg az adófizető fizeti a nagy részét, nem spórol, mert minek spóroljon. Nem érzi azt egyébként, hogy ő adófizetőként is kifizeti, de ha teljes mértékben költségalapú lesz az árképzés, akkor be fog indulni az energiatakarékosság, és az alternatív megoldások - miután azok ezek után valóban olcsóbbá válnak - nyilvánvalóan fejlődésnek fognak indulni.
ELNÖK: Képviselő úr, kíván reflektálni? (Dr. Szanyi Tibor nemet int.) Nem. Ez esetben, ha nem csal az emlékezetem, Firtl alelnök úr következik.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Csak megjegyzésként mondom, hogy Ékes képviselő úr azért konferált fel, mert egyfajta munkamegosztásban lévén a KDNP és a Fidesz-frakció tájékán, egyébként meg a Nabucco-bizottság tagjaként próbálok azokra a kérdésekre visszautalni, amiket Ékes képviselő úr elindított.
A megújuló energiaforrásoknál egy gondolatot engedjenek meg nekem! Egyetértésben vagyunk, de egy olyan megvilágításba is tenném ezt a dolgot, hogy Magyarországon számtalan helyen és módon meg lehetne oldani a lakosság nagyobb részének, mondjuk, éppenséggel a hőszivattyús energiaellátási lehetőségeit. Ebben egyébként elég sokat lehetne tenni az elkövetkező időben, hiszen azokon a kistelepüléseken, amelyeken nem fűtenek gázzal, akiknél a gázár áfakompenzációja nem jelenik meg most, hogy 5 százalék lett az áfa, a fa-, szén- és egyéb tüzelésfajtán mégiscsak 25 százalékos áfát kénytelenek fizetni. Ha ezeknek olyan kedvezményt tudnánk biztosítani, hogy áttérünk netán egy hőszivattyús energiaellátásra, máris csökkenne a gázfelhasználtság.
Egyébként meg, amit miniszter úr mondott, valóban igaz: Magyarországnak csak 20 százaléknyi gázellátásra van képessége, a többit be kell szerezni. Innen fakad az a kérdés - hiszen miniszter úr is érintette a Nabucco-projektet, illetve az egyirányú gázbetáplálást -, hogy tegnapi napi hír, hogy a svédek és a finnek is támogatják az Északi Áramlat megépítését. Ebből fakad az első kérdésem, hogy a miniszter úr miként látja ennek kapcsán a Nabuccónak, illetve a Déli Áramlatnak a helyzetét - tudva lévő, hogy az Északi Áramlat azért nagy német befolyás, illetve franciák is talán benne vannak -, hogy ez esetleg menyire érinti azokat a költségeket, amiket mondjuk, a nyugati államok újra önmagukra fordítanának a gázellátási rendszer modernizálása terén, és mennyiben csökkenti a Déli Áramlatnak, illetve a Nabuccónak a helyzetét.
Ebből fakad az a kérdés is, hogy ugye a közösségi költségvetésből mennyi, látható-e, hogy külön projekteket próbálnak-e biztosítani számunkra, hiszen említette a stratégiai, illetve kereskedelmi tárolók építési kérdéseit. Azzal egyrészt lehet azt mondani erre az EU részéről, hogy ezt magánbefektetői projektként kellene megvalósítani, holott itt az említett szolidaritás központi térbe való helyezésével bizony Magyarország példát mutatott azzal, amiről Ékes képviselő úr is beszélt. De a jövőben még inkább ugyanez is várható, hiszen mások nem rendelkeznek ilyen stratégiai tározókkal, illetve építési lehetőséggel sem igazán, mert olyan a geológiai tér, amiben talán nem is biztos, hogy meg tudnák építeni. Tehát lát-e arra lehetőséget, hogy erre plusz EU-s forrásokat is igénybe lehetne venni?
Miniszter úr említette a válságra való felkészülés kérdéskörét, említette azt is, hogy elnökválasztás lesz, ezzel együtt mégis azt kérdezem, hogy várható-e újból esetlegesen egy olyan helyzet, mint az elmúlt időszakban volt, különösképpen azzal, hogy már nyáron is megjelent egy ilyen probléma. Hiszen a miniszter úr azt is említette, hogy a nyári feltöltés kapcsán is zavar tud keletkezni azáltal, hogy mi lesz télen, tehát, hogy egyáltalán a betározás lehetősége megtörténik-e ezen idő alatt.
Aztán a következő kérdésem még az lenne, hogy miután említették a Nabucco-biztosi posztot, látható-e annak a jele, hogy a székhely hol lesz, az EU-ügynökség székhelye. Esetlegesen van-e erre valami jel, vagy valamit lehet-e erről tudni? És az is, hogy ki várható az energiabiztosi posztra. Van-e a kormánynak erről tudomása, hogy ki aspirál vagy kik lehetnek?
Ennyi, mert a válságrendeletet említette, meg hogy 45 nap alatt 20 millió köbméter kivehető. Ezek lennének a kérdések.
ELNÖK: Miniszter úr!
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Én egy részben szakértői kormány szakértői miniszterének szeretném magamat pozícionálni, és ebben a helyzetben megismétlem azt a mondatomat, amit a felvezetésben mondtam.
Azt gondolom, hogy Magyarországnak technikai, technológiai szempontból minden cső jó. Amelyik ide bejön, az nekünk jó, mert növeli a biztonságunkat. Az, hogy melyik jó, az geopolitikai, stratégiai és egyéb kérdésekkel dől el, és nem technikai kérdés. Tehát én nem szeretnék ebben a kérdésben állást foglalni. Nem is foglalkozom azzal az elemzéssel, ami meghatározza, hogy melyik csővezeték lenne a jobb nekünk vagy melyik nem. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy azért gazdasági elemzéseket végezzünk, optimalizáljuk, ne legyünk túlbiztosítva.
Tehát ez a következő, valamelyik gázvezeték olyan, mint amikor az ember a lakásába vesz még egy gázbojlert, hogy ha az egyik elromlik, akkor is legyen fűtés, ott lesz a másik. De annak van költsége: meg kell építeni, karban kell tartani, satöbbi. Hogy három vagy négy gázbojlerje legyen az embernek, optimalizálnia kell a kockázatot, összevetni a költség kérdéssel. Azt gondolom, hogy a mi minisztériumunknak ez a fő feladata, hogy ezekben az optimalizálásokban egy koordináló szakértői szerepet vállaljon. Mentsen fel engem az alól, alelnök úr, hogy állást foglaljak, hogy melyik vezetéknek adnék prioritást.
Az, hogy várható-e krízis. Bizonytalan politikai helyzetben mindig kaphat valamilyen gellert az adott szituáció, ami kiszámíthatatlan irányba viszi a dolgokat. Ma kisebbnek látjuk a kockázatot, ahogy ezt mondtam a felvezetőmben, mint korábban. Pontosan azért, mert azok a finanszírozás gondjai Ukrajnának támogatást kaptak az Európai Uniótól meg a Világbanktól, tehát ez a kérdés nem fogja befolyásolni ott a fejleményeket.
A politikai ügyekkel kapcsolatban azt nem tudja senki befolyásolni, azt nekik belül kell elintézniük. De azt gondolom, hogy a gazdasági kockázat, a gazdasági feltételrendszer nagyobb súllyal bírt a krízis esetében, mint a politikai. Tehát, ha most a gazdasági helyzetet rendbe tettük, akkor, azt gondolom, hogy a krízis kockázata lényegesen kisebb, és az a tárolói felkészülés, amiről szintén beszámoltam, megnyugtatóan hathat arra nézve, hogy ha normális tél van, akkor itt még egy Ukrajnán keresztül jövő ellátási probléma esetén sem fog nálunk bekövetkezni olyan mértékű korlátozás, ami érezhetővé válna.
Segítséget kaptam a kollégáimtól. Tehát a Nabucco 200 millió eurós támogatásban részesül, ezzel a hírrel tudok szolgálni. Az, hogy hol lenne a székhelye (Jelzésre:) - a decemberi EU-tanács fog dönteni. Hogy ki lenne az energiabiztos, azt nem tudom. Megmondom őszintén, a karrieremet...
ELNÖK: Barroso nem?
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: ...korlátosnak ítélem, tehát nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert ha ettől függne, mondjuk, az én további többéves működésem, akkor valószínű, hogy kicsit kutakodnék ebben az ügyben, de nem foglalkoztam vele, úgyhogy elnézést kérek, nem tudok most megfelelő információt biztosítani.
ELNÖK: Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Miniszter Úr! Most akkor tudomásul veszem, hogy a szakértői kormány nem különösebben akar arra válaszolni, vagy nem tesz semmi olyan lépést, hogy kutakodjon annak tájékán, hogy kik jöhetnek számításba energiabiztosi kérdésben, meg hogy nem válaszol arra, nem akar állást foglalni abban... (Hónig Péter: Nem a szakértői kormány, én nem.) Ja, jó, akkor ön. Meg az se, hogy nem akar konkrétan állást foglalni a vezetékek között.
Én nem is azt kérdeztem egyébként, hogy a Déli és a Nabucco között mondjon véleményt, hanem, hogy milyen hatással lehet a mi Déli-, illetve Nabucco-projektünkre az Északi beindítása. Tehát erre próbáltam kérdést feltenni, hogy esetleg most ez hátráltatja, annak sokkal jobb lesz a lobbiháttere, tehát erre szerettem volna, ha egy-két gondolatot elmondana, ha van valami ilyen.
Köszönöm.
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: A Nabucco költségvetése jelenleg rögzített. Ha most az Északi Áramlat valamifajta nagyobb jelentőséget kap, azt gondolom, az nem jelenti azt, hogy a Nabucco költségvetését változtatnánk. Tehát a Nabuccónak a tervezett projektüteme, hogy így mondjam, az nem fog megváltozni ettől.
ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót a képviselő úrnak, ugye megengedi, hogy most ragadjam meg az alkalmat, hogy én is egyszer hozzászóljak ehhez a dologhoz két tekintetben.
Az első, hogy azt hiszem, azért ebben a bizottságban legalábbis abban egyetérthetünk, hogy se nem szakértői kormány, se nem politikai kormány kérdése, hogy milyen portfoliók lesznek, ebben a pillanatban csak Barroso elnök fejében lévő kombinációk léteznek. Senki nem tud az ég egy világon semmit, úgyhogy, ha kutakodott volna miniszter úr, megígérhetném, hogy ez ügyben semmit nem tudna többet. De ez a könnyebbik része.
Ha már egy ilyen konszenzusos hangulatban ül itt a bizottság, a Déli Áramlat egy olyan gázvezeték-építési projekt, amely megosztotta a politikai erőket, végül is érthetően. Talán lehetne újragombolni ezt a konszenzust a következő alapokon. Én magam azokhoz tartoztam, akik nem örültek a Déli Áramlatnak, nota bene nem is én döntöttem róla. Tehát nekem annyi jutott, mint sokunknak - hogy ennek örülünk vagy nem örülünk -, a Déli Áramlat építését elhatározták rajtunk teljesen kívül álló erők, és az, hogy ennek a Magyar Köztársaság örül vagy nem örül, teljesen mindegy. Az a kérdés, hogy mit kezd vele.
Azért tatom ezt egy fontos dolognak, mert lehetett hallani olyan hangokat a legerősebb ellenzéki párt részéről, hogy ezt felülvizsgálják - ami egyébként helyes, ezt mindig tegyék meg -, de az is egy lehetséges opció volna, hogy kiszáll belőle Magyarország. Én azok közé tartozom, akik nem szeretik a projektet, de ha ránézünk a térképre, akkor azt látjuk, hogy Magyarország ebből kiszállhat, de ettől még ezt megakadályozni nem fogja. Hanem, ha Magyarország kiszáll, akkor ez Magyarországot megkerülve, Szerbián keresztül, de nem Magyarország felé, hanem Horvátországon, illetve Szlovénián keresztül meg Ausztriába. Iszonyúan jó fejek leszünk, de egy nagy projekttől elesünk, és egy csővel kevesebb lesz. Tehát még egyszer: ha az lenne a tétje, hogy Magyarország kitart a Déli Áramlat mellett, hogy ezáltal a Nabuccót meg tudja akadályozni, akkor ez egy opció lenne. Én tényleg nem vagyok energetikai szakember, de a térképre ránézve úgy látom, hogy valószínűleg nem tudja megakadályozni a Déli Áramlatot. Ezért én azt tanácsolnám, mondjuk, a következő kormánynak, hogy ezt vegye számításba. Mondjuk az, hogy mit ígér erről, az egy más kérdés, mert az belpolitika, de azt hiszem, nem lenne bölcs dolog, ha ebből kiszállna.
Harmadik megjegyzésem, ami végül is nem kapcsolódik ehhez, bár régóta nem magáról a tanácsi rendelettervezetekről beszélünk, hanem általános energetikai kérdésekről: azok fejében, akik energiáról hangosan beszélnek, írnak, gyakran lehet olyan spekulációkat hallani - én speciel nem hiszek az ilyesmiben, de ettől még lehet ilyeneket hallani -, hogy az alternatív energiák kutatása azért nem kellőképpen hatékony, mert - most direkt, szándékosan nem szakkifejezést használok - a mainstream energiák legnagyobb tulajdonosai, haszonélvezői akadályozzák az ilyen típusú kutatásokat, akár a copyrightok, jogi vagy anyagi oldalon; mondom, én nem tudom, hogy így van-e.
Fontos lenne, hogy az Európai Bizottságban hangozzék el valami erről azok részéről, akik ehhez értenek, hogy mit lehet válaszolni az ilyen típusú spekulációkra, hogy tudunk-e erről valamit, nem tudunk erről semmit, ha tudunk, akkor valójában mi az igazság. Mert azt mindannyian tudjuk, mondjuk, hogy lehet, hogy nem a mi generációnkat érinti, hogy a rendelkezésre álló energiák elfogynak, de valamikor ez be fog következni, és hogy az emberiség - ha szabad ilyen nagy szót használni - mikor áll készen arra, hogy más típusú energiák vegyék át a jelenlegi energiák szerepét, ezek az előtt fognak eldőlni, tehát lehet, hogy most. Ezért tartom ezeket fontos kérdésnek, és elnézést, ha belekotyogtam volna.
Miniszter úr, tessék parancsolni!
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Még egy kicsit visszatérve a különböző csövekre: akkor, amikor a viták elhangzanak, soha egyetlenegy műszaki paraméterről nem esik szó. Arról esik szó, hogy lesz-e elég gáz a másik végén, ki fogja a csapokon tartani a kezét, és abban mi megbízunk, vagy nem bízunk. Azt gondolom, ezek nem energetikai kérdések, ezek - ahogy mondtuk - geopolitikai stratégiai kérdések. Úgyhogy én azt gondolom, egy olyan minisztériumnak, mint a mienk, nem kell ebben a kérdésben állást foglalnia, mert nem is rendelkezünk azokkal az emberi erőforrásokkal, akik egy ilyen kérdésben állást tudnak foglalni. Ezzel a Külügyminisztériumnak és egyéb apparátusoknak kell foglalkozni. Én mindig azt mondom: minden cső jó, csak a költségeinket ne emelje egy olyan szint fölé, amely már elviselhetetlen mértékű lenne az országnak, tehát túlbiztosítás lenne.
Az alternatív energiahordozók felhasználása, az ezzel való kutatás. Arról, hogy itt valamifajta ármánykodás lenne, én nem tudok. Viszont azt tudom, amit Szanyi képviselő úr is mondott, hogy ha mindazok a költségek, amelyek valóban kötődnek a mai fő energiahordozókhoz, bekerülnének az energia árába, és az energia ára felemelkedne, ugyanakkor a napelem, a szolárcella ára ugyanannyi maradna, akkor abban a pillanatban a szolárcella versenyképes lenne, ez ilyen egyszerű, és akkor a kutatás nem attól függne, hogy ezt valaki támogatja vagy nem, vagy ármánykodik vagy nem, ezt üzleti alapon valaki megcsinálná, és elkezdené gyártani nagy tömegben. Ilyen egyszerű az egész. Azért mondom, hogy ha az adófizetőktől a fogyasztókhoz átmennek a költségek, abban a pillanatban ezek a dolgok versenyképessé válnak.
Mindaddig, ameddig valamifajta szponzori támogatás kell valamelyik megoldás elterjesztéséhez, addig ez nem fog tudni olyan akadálytalanul előremenni, mint ha üzleti megfontolásokkal el lehetne ezt végezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Munkatársaim rendkívül hatékonyak, és most itt elém teszik, hogy Szlovénia szombaton csatlakozik a Déli Áramlathoz, ami csak újabb adalék ahhoz, hogy Magyarországot ki lehet hagyni. Tehát a döntés nem az, hogy lesz vagy nem lesz, hanem legfeljebb nem vagyunk benne. (Firtl Mátyás: Nem erről beszéltünk.) Alelnök úr, most nem, de korábban voltak ilyen hangok, és azt gondolom, hogy ezért érdemes ezeket... (Firtl Mátyás közbeszól.) Ma nem hangzott el.
Még egy dolog erre az ukrán gázárra meg akadályra: azt hiszem, egy hete vagy két hete Putyin miniszterelnök ismételten, ha tetszik, riasztást küldött az Európai Unió felé, hogy lehetnek megint gázellátási problémák. Hogy mire utal, azt most még nem tudjuk. Miniszter úr jelezte, hogy ilyen kérdésekkel nem foglalkozik, úgyhogy nem is gyötröm.
Braun Márton képviselő úr következik.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr, valóban komoly biztonságitározó-kapacitási beruházásokat hajtottunk, illetőleg hajtunk végre Magyarországon, azt hiszem, ez stratégiai jelentőségű nemcsak az ország szempontjából, hanem talán a térség, tehát a környező államok szempontjából is, európai jelentőségű stratégiai kérdésről van szó. Azt szeretném megkérdezni, hogy ezeknek a kialakításának a költségeit vajon az úgynevezett szolidaritási gázárban tudjuk-e érvényesíteni, illetőleg az Európai Uniót valamilyen módon presszionálhatjuk-e arra, hogy szálljon be ezeknek a tározó kapacitásoknak a kiépítésébe.
A következő kérdésem pedig azzal kapcsolatos - nem a témához tartozik, úgyhogy elnézést kérek, és nem gond, ha véletlenül nem tudják az adatokat -, hogy én ilyen szempontból atomerőmű-párti vagyok. Biztonságtechnikai szempontból az atomerőmű az, ahol évekre be lehet tárolni előre a fűtőanyagokat. Meg szeretném kérdezni, hogy ha fölépülnek a paksi új blokkok, az 5. és 6. blokk, akkor a földgáz-, illetőleg a szénhidrogén-fogyasztási arány az energiafelhasználásunkban milyen mértékben fog változni, tehát az összes energiafelhasználásból milyen részt fog kitenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Ezek a beruházások javarészt már megtörténtek, most már működtetni fogjuk őket. Nem tudok arról, hogy az Európai Unió valamifajta támogatást ehhez adott volna. Én azt gondolom, hogy ezt a fogyasztónak kell majd megfizetni, tehát a biztonságért a fogyasztó fog fizetni. Hogy Moldova szavaival éljek: a forintos labda két forint, tehát nyilvánvaló, hogy ez a társaságok árképzésében meg fog jelenni. Szerencsére ma már szabadpiac van, tehát remélhetőleg versenykörülmények között a lehető legalacsonyabb emelkedés fog bekövetkezni.
Az atomerőmű-fejlesztésről és a földgázfogyasztásról: szeretném megérni azt az időt, amikor ezzel a problémával foglalkozni kell. Nemrég találkoztam a svájci közlekedési miniszterrel, aki 16 éve közlekedési miniszter, tehát egy olyan stabil államban szeretnék élni, ahol ez megvalósítható, közben kétszer köztársasági elnök is volt, de ez az ottani rotációból ered.
De visszatérve: az atomerőműről tudjuk, hogy bármennyire is fejlesztjük a technológiáját, azért annak a szabályozhatósága korlátozott, tehát az élettartamát erősen korlátozza, ha az atomerőművet szabályozzuk. Ezért van ma, hogy Paks 40 százalékát tudja teljesíteni a hazai villamosenergia-szükségletnek, ami a minimum, tehát a mélyvölgyi minimum körül van. Éppen ezért Paksot nem kell sokszor visszaszabályozni, mert leterheljük a többi erőművet, és akkor Paks még mindig működik.
Ha megnöveljük ezt a kapacitást - Magyarország villamosenergia-igénye nem fog drámaian növekedni az elkövetkező időkben -, tehát, ha nagyon megnöveljük az atomenergia-kapacitást, akkor át kell alakítanunk a villamosenergia-fogyasztást is. Tehát részben az erőművi gázégetéssel előállított villamosenergia-termelés nyilvánvalóan csökkenni fog, már csak szabályozó szerepe lesz, viszont át kell alakítani úgy a villamosenergia-fogyasztást, hogy minél nagyobb zsinórterhelés jelenjen meg a hálózatban, hogy ne kelljen ezt az új atomerőművet szabályozni. Tudják szabályozni, hiszen Franciaországban jelentős, azt hiszem, az ellátás 70 százaléka a nukleáris erőforrásból van, tehát lehet szabályozni, de nem nagyon jó neki. Tehát én azt gondolom, hogy az elektromos fűtés és az egyéb ilyen fogyasztások át fogják venni a gáz szerepét, tehát ebből a szempontból jó hatással lesz a hazai energiakitettségnek.
ELNÖK: Képviselő úr?
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Még egyszer: ha a biztonsági tartalékokból Szlovákiának vagy Szerbiának adunk el gázt, akkor a mostani beruházási költségeket érvényesítjük az árban? Jól értettem? (Hónig Péter bólint.) Köszönöm.
ELNÖK: Veres képviselő úr!
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Három megjegyzést szeretnék tenni - részben az elhangzott vélemények és kérdések alapján - Északi Áramlat kontra Déli Áramlat ügyben. Nagyon-nagyon messze van még a Déli Áramlat lobbija attól, mint amilyen erős az Északi Áramlat lobbija. Ennek alapvetően egy oka van: az Északi Áramlatban Németország érdekelt, és Németország világosan fölvállalta ezt a politikai és gazdasági érdeket, személyekben is megjelenítette, és kellő súlyt adott neki mindvégig. Az, hogy elértek addig, ahova elértek mostanra, nevezetesen, hogy megnyílt mindenfajta támogatás lehetősége más országok részéről, ebben nyilván szerepe van ennek a fajta lobbinak is. Abban bízom, hogy ez nem ellenlobbiként fog megjelenni, hanem ez úgy fog megjelenni, mint: lám, végig lehet csinálni ezt így is. Ezt a Déli Áramlatnál is jó lenne így végigcsinálni.
Igazándiból esélye annak van, hogyha Olaszország hasonlóképpen vállalja fel a Déli Áramlat lobbista szerepét, mint ahogy Németország felvállalta az Északi Áramlatnál. Akkor itt is van egy erős alapító EU-s tagország, aki mellé állt a dolognak. Aztán majd talán egy személyi konstelláció is létrejöhet ebben, mint ahogy létrejött a volt német kancellár szerepvállalásánál az Északi Áramlat mellett.
A másik dolog, amire szerettem volna mondani két mondatot, az az, hogy remélem, az a vita ma már nem vita, amely korábban, amire elnök úr utalt, vita volt, hogy kell-e vagy nem kell a Déli Áramlat. Hiszen az egy világos helyzet, hogy egy útvonal-diverzifikációra alkalmas az áramlat maga. Az is egy világos helyzet, hogy attól, hogy Magyarországot érinti-e, avagy sem, a Déli Áramlat meg tud épülni. Tehát fizikailag az építés lehetősége adott, éppen ezért nem ez a döntés Magyarország számára, hanem valóban az a döntés, hogy érint-e bennünket, részt veszünk-e benne. Ennek a biztonsági szempontokon túlmenő üzleti előnyeit is világosan látni kell mindannyiunknak, hiszen tározókapacitás létesítése ezen nyomvonal mentén a legoptimálisabban Magyarországon lehetséges, geológiai okok miatt alapvetően. Ezért szerintem, ha a politikát lehántjuk erről a dologról, akkor a gazdasági érdek nagy valószínűséggel nem vitathatóan az, hogy Magyarország ennek szereplője legyen, részese legyen, és ezt csinálják Magyarország részvételével az érintett országok.
Remélem, hogy az sem vita tárgya közöttünk - az idő szerintem már megoldotta ezt a kérdést -, hogy most konkurálnak-e egymással vagy nem konkurálnak a nem északi oldalon megépítendő majdani vezetékek. Ezekre nagy valószínűséggel, minden prognózis szerint szükség van. Az a kapacitás, ami ezeken keresztül jöhet Európa felé, az kell, és az alternatíva nem ez, hanem az, hogy vajon nem nyugati, hanem keleti irányban fogják-e megépíteni a következő nagy vezetéket. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból pedig Európának van egy érdeke. Ezt vagy belátjuk, vagy nem látjuk be. Szerintem ebből nem politikai vitát érdemes csinálni, hanem sokkal inkább gazdasági, és ilyen szempontból egy biztonságpolitikai és stratégiai vitát.
Csak azért akartam ezt elmondani, mert remélem, hogy a korábbi hónapok furcsa politikai vitái után ma már ezek a kérdések mindenki számára nagyjából ezen a nyomvonalon elfogadhatóak, és akkor szerintem nem érdemes egymást bántani ezekkel az ügyekkel, hanem ebben nagyjából egyet kéne érteni, és segíteni azt, hogy ez valósuljon meg, mert az országnak a jövője szempontjából egy nagyon fontos érdeke kötődik hozzá.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm én is, miniszter úr. Senki ne bántson senkit. (Jelzésre:) Ivanics képviselő úr következik.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kérdésem tisztázó jellegű. Számomra még most sem százszázalékosan világos. A biztonsági tározó készleteinek a felhasználásakor alapvetően három szereplőről beszélhetünk a vevőn kívül. Tehát van a kormány, van a Mol, aki megépítette a tározót, és van az E.ON, aki a gázt szállítja.
Tehát az a kérdésem, hogy amikor, mondjuk, a biztonsági tározóból eladjuk a gázt, akkor ki mondja meg, hogy eladjuk, ki az, aki az árat meghatározza, ki az, aki a bevételt realizálja, és milyen irányban, mert ezek számomra nem világosak, hogy pontosan akkor most hogy zajlik le üzletileg ez a folyamat.
Köszönöm.
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Tehát, ami a tárolóban van gáz, azt már az E.ON leszállította, és ki van fizetve. Tehát az E.ON-nak már... (Ivanics Ferenc: Ki fizeti ki?) Van egy ilyen biztonságikészlet-tartási kötelezettség, és a készletezők fizetik. De az megjelenik az árban.
Kétféle készlet van. Van kereskedelmi. Tehát az E.ON-nak van gáztárolója, ami kereskedelmi, amit ő használ, ahogy neki tetszik. Ezenkívül az E.ON szállít gázt a Mol biztonsági tárolóba, amelyért a Mol a kormányzat felé számláz, és ezt a számlát, a tárolási díjat, ami a készletezést, satöbbit magában tartalmazza, ezt kifizettetik; a vezetékhasználati díjat, tehát a hálózati hozzáférési díjat kifizetik a fogyasztók. A végén mindig a fogyasztó fizet.
Hogy ezt a stratégiai készletet mikor és ki használhatja fel, arról pedig a kormány dönt. Amikor egy ilyen helyzet adódik, akkor van egy krízisbizottság, és akkor azok meghozzák a döntéseket. Tehát tavaly télen volt egy szabályozás, azt hiszem, hogy öt kategóriában volt a korlátozás, és ahogy a helyzet fokozódott - hogy Bacsó Pétert idézzem -, úgy ment lefelé a fokozat, és harmadikig jutottunk el. Elsők voltak az erőművek, a másodikak a nagyipari fogyasztók, a harmadik később. Ami nem volt nagyon helyes, mert az erőművek korlátozva voltak, de a teniszpályák nem. Tehát ez nem volt egy helyes dolog, ezen majd változtatni kell.
Nem tudom, kielégítette-e a válaszom.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. Akkor ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ami a tározóban van... Tehát nyilván a kereskedelmi készletekről nem beszélünk, mert az nem minket érint. De amikor a Mol felvásárolta, akkor a Mol tulajdonában van a gáz, és a Mol adja el nyilván a fogyasztóknak.
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Nem. Van egy MSZKSZ nevű cég, amely a szénhidrogén-készletező, annak a tulajdona.
IVANICS FERENC (Fidesz): Világos. Tehát akkor a Készletgazdálkodási...
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: De az MSZKSZ nagyon fontos. Az MSZKSZ-nek nem tulajdonosa a magyar állam, hanem, akik beleteszik a pénzt, azok a tulajdonosai. Tehát például a folyékony üzemanyagnál minden literben benne van - nem tudom, most mennyi. Három forint? (Jelzésre:) Négy forint van. Tehát minden liter vásárlásánál négy forintot fizet azért a fogyasztó, hogy az előírt kilencvennapos készletet ebben a szövetségben a forgalmazók tartják.
Volt ilyen félreértés a korábbiakban. Azt hitték, hogy ez állami tulajdon, és akkor volt egy olyan helyzet, amikor több volt, mint kilencvennapos a készlet, tehát az előírtnál magasabb, és pont egy hihetetlenül nagy árnövekedés volt, és akkor az állam szeretett volna jövedelmet realizálni abból, hogy a pluszt eladja. De nem az államé, ez egy nagyon fontos kérdés.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. Tehát tulajdonképpen az államnak a döntése csak a készletek megnyitása. (Hónig Péter bólint.) Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. További hozzászólásra igényt nem láttam, úgyhogy akkor ezt a napirendi pontot berekesztem. Köszönjük szépen a vitát.
(A nyílt ülés befejezésének időpontja: 10 óra 57 perc
A bizottság 10 óra 57 perctől zárt ülést tartott, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
|
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Horváth Éva Szilvia