EIB-24/2009.
(EIB-138/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. november 17-én, kedden, 14 órakor,
a Parlament főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter tájékoztatója a Stockholmi Program elfogadásával kapcsolatos előkészületekről *
Kérdések, vélemények, reagálások *
Zárt ülés!
Előterjesztő: Szabó Vilmos államtitkár, Külügyminisztérium
Elnököl: Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) megérkezéséig Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Veres János (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) megérkezéséig Szirbik Imrének (MSZP)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Szent-Iványi István nagykövetjelölt
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
Dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 06 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Üdvözlök minden bizottsági tagot, zárt ülést tartunk, nagyköveti meghallgatás lesz. Az előzetes tájékozódás abszolút meggyőzött arról, hogy határozatképes a bizottságunk, amelyet ismertetnék is, hogy milyen helyettesítési megbízások támasztanak alá. Én pillanatnyilag Szanyi Tibor képviselő urat helyettesítem, Hörcsik képviselő urat Ékes képviselő úr, Botka képviselő urat Gál J. Zoltán képviselő úr, Veres János képviselő urat Veress József képviselő úr, Káli Sándort Legény Zsolt képviselő úr és Szűcs Erika asszonyt pedig Szirbik Imre képviselő úr helyettesíti. Levezető elnökként pedig Eörsi elnök urat helyettesítem.
A harmadik napirendi pont is zárt ülés lenne, mert egy egyeztetési eljárást is betettünk még pluszban az előzetesen kiküldött napirendi javaslat mellé, ezért elsőként hadd kérdezzem meg a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e az előzetesen kiküldött, korrigált, módosított napirendi javaslatot. Ha igen, kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm, egyhangúlag elfogadta a bizottság a napirendjét.
Első napirendi pontunk a nagykövetjelölt úr meghallgatása. Zárt ülést tartunk.
(A bizottság 14.10 órától 14.22 óráig zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
ELNÖK: Üdvözlök mindenkit, aki csatlakozott a bizottság nyílt üléséhez immár, és a második napirendi pont keretében meghallgatjuk Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter úr tájékoztatóját a Stockholmi Program elfogadásával kapcsolatos előkészületekről. Miniszter úr, a jó időgazdálkodás miatt is öné a szó!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Értsem ezt úgy, hogy inkább ne, mint igen. (Derültség.)
Köszönöm szépen, és köszönöm a meghívást. Rövid tudok lenni, hiszen eljuttattunk egy írásos összefoglalót a bizottság tagjaihoz. A Stockholmi Program előkészítése a finisébe ért, lényegében nincs két hét, és a Bel- és Igazságügyi Tanácson feltehetőleg lezárul a program miniszteri szintű vitája, és még decemberben az Európai Tanács véglegesen rátenné a pontot.
Ennek mi úgy látjuk, hogy nincs is akadálya, mert amit szerettünk volna, amit fontosnak tartottunk volna, összhangban azzal a stratégiával, amiről itt a bizottságban egyébként módunk volt szót váltani, sikerült minden lényeges kérdésben a magyar álláspontot, ha nem is száz százalékosan, nyilván 27 tagállam mellett ennek kevés az esélye, de érvényesíteni. Mindazok a magyar szempontból különösen fontos ügyek, inkább példálódzólag, mint kimerítőleg mondom: roma integráció, schengeni csatlakozás, adatvédelem, közlekedésbiztonság kiemelt megjelenítése, azok mind-mind helyet kaptak a programban, nem mindenhol olyan megfogalmazásban, nem mindenhol olyan struktúrában, ahogy mi azt tökéletesnek gondoltuk volna.
Azt érdemes tudni, hogy annyiban még nem teljes a program általunk ismert tervezete, hogy az még érthető módon a lisszaboni szerződésre tekintet nélkül, vagy legalábbis formálisan a lisszaboni szerződésre tekintet nélkül készült. Most, hogy világossá vált, hogy december 1-jén hatályba lép, gondolom, most Stockholmban és Brüsszelben nagy sebességgel kattognak a szövegszerkesztők, és beépítik azokat a részeket, amelyek az intézményi átalakulásból - például a COSI létrejötte és mások - adódnak. Ezt meg fogjuk ismerni, és nyilván ezzel kapcsolatban még kialakítjuk az álláspontunkat, ezt nem tudjuk.
Összefoglalva: én úgy látom, hogy egy olyan programot sikerült összerakni, ami érdemben jobb feltételeket teremt, legalábbis a célkitűzések tekintetében a bel- és igazságügyi területen történő együttműködésre, mint az eddigiek. Mi az, amiben én úgy látom, hogy érdemi előremozdulás van, és ezzel a rövid bevezetőmet zárni is szeretném.
Az egyik: sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy gyakorlati problémákat, az emberek, a vállalkozások számára fontos problémákat oldjunk meg ezen a területen, és nem egy kicsit ezoterikusan, egymástól független jogi eszközök kimunkálásával töltsék a tagállamok az erejüket és az idejüket.
A második. A létrehozandó jogi eszközök egymással harmonizáltan működjenek, lehetőség szerint azokat konszolidáljuk, mert ma nagyon sok illeszkedési probléma van, és fordítsunk nagyobb figyelmet ezeknek az implementációjára. Ez mindenképpen jó.
Mi úgy látjuk, hogy kialakult egy kellő egyensúly az alapjogok hangsúlyozása, az azok érvényesüléséhez szükséges feltételek javítása és a biztonság követelménye között. Ahol frontáttörés még nincs, de kezd megjelenni az előrehaladás, az a magyar vízió, ami a biztonság és jog földrajzi értelemben is egységes térségének megjelenítését irányozta elő. Mi ebből kiemeltünk egy területet, ezt a bizonyos közlekedésbiztonságot, az ezzel kapcsolatos szankciók harmonizálását, mert itt van egy jó magyar tapasztalat, van láthatóan a Salzburg Fórum tagországaiban jelentős igény ennek a megoldására, és egy olyan méretű probléma, amit a magyar elnökség idejére sikerrel lehet lezárni. Ezért mi ezt nagyon hangsúlyozzuk, és ezt sikerült elfogadtatni, és ez jó példa is lehetne arra, szinte egyébként azt kell mondanom, hogy ha sikerül jól megcsinálni, akkor az első példa lehetne arra, hogy valamilyen területen, függetlenül attól, hogy a tagállamokban a jogrendszerek eltérőek, a jogellenes cselekmények hasonló módon ítéltetnek meg. Ráadásul ennek van nagyon könnyen kimutatható közlekedésbiztonsági haszna is. Csak zárójelben mondom a bizottság tájékoztatására, hogy a mi törekvéseink olyan jelentős érdeklődést keltettek Brüsszelben, hogy valószínűleg a közeli napokban a bel- és igazságügyi együttműködésért és a közlekedésért felelős biztossal lesz egy hármas találkozónk, mert fantáziát látnak a dologban. A héten megyek Moszkvába egy nagy közlekedésbiztonsági konferenciára, ott is próbálom ezt a magyar kezdeményezést alátámasztani.
Tehát azt hiszem, hogy ez egy jobb program, ha ebbe kellően tudjuk beleépíteni a lisszaboni szerződésből adódó lehetőségeket. Leginkább azt, hogy megváltozik a jogi jellege az itt kialakítandó aktusoknak, egy gyorsabb döntéshozatal válik lehetővé azáltal, hogy nincs a teljes körű konszenzuskényszer, mint eddig, akkor az Unió számára itt egy új perspektíva nyílik, amiben nyilván meg kell találni azokat a pontokat, ahol Magyarországnak sajátos érdekeltsége van. Egyre már utaltam, egy másik ilyen bizonyosan a schengeni csatlakozás ügye, ami elsősorban Románia miatt számunkra egy alapkérdés, és ebben nagyon következetes volt az álláspontunk. Ezt a román fél egyébként kifejezetten nagyra is értékeli, és van még jó néhány, ahol szerintem lehet magyar kezdeményezéseket tenni, és a magyar elnökség idejére learatható gyümölcsöket elkezdeni érlelni.
Azt hiszem, talán eleget tettem az elnök úr által jelzett követelménynek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Valóban én is úgy ítélem meg, hogy eleget tett. Szeretném megkérdezni a bizottság jelen lévő tagjait, hogy ki kíván kérdést intézni a miniszter úrhoz, hozzáfűznivalója kinek van, és egyáltalán ki kíván hozzászólni? Ékes képviselő úr, parancsoljon!
Kérdések, vélemények, reagálások
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon jól tudjuk, hogy tényleg előrehaladott állapotban van, és nemsokára végérvényesen is rákerül a pont az egész folyamatra. Melyek azok a lépések, amelyeket kevésbé tudtunk érvényesíteni? Hiszen több magyar kezdeményezés volt ezen a területen, amit tényleg kevésbé tudtunk érvényesíteni.
A következő ilyen kérdés, hogy a lisszaboni szerződés hatálybalépése mennyire fog módosítani ezen az egyezményen? A harmadik ilyen kérdés, hogy a határon túli magyarok esetében milyen változást hoz ez önmagában, és mennyire lesz pozitív hatása ezekre a kérdésekre? (Megérkezik az ülésre dr. Szanyi Tibor.)
És talán nem is kérdés, nem tudom, a kormány részéről miniszterelnök úr volt-e a KEK-ülésen Bukarestben a hétvégén, ha jól tudom, most volt a KEK-ülés, ez a Közép-európai Kezdeményezés országainak az együttes ülése, és ott érdekes volt tapasztalni, ezt mondom azért is a különböző politikai fellépések kapcsán is. Románia, én tagja vagyok, mint parlamenti képviselő a KEK-nek, és érdekes volt az a 10 pont, ami el lett fogadva, és ajánlásként az Európai Unió felé is ajánlotta a KEK, hogy Moldávia esetében Románia át fogja venni a schengeni határnak a következő lépcsőjét, és Románia már most kezdeményezi, hogy Moldávia esetében a vízummentességet Moldávia számára, a moldáv állampolgárok számára biztosítsa.
Ez azért is érdekes, mert jelenleg Románia lehetővé tette a Moldáviában élő románok állampolgárságának a kérelmét, és most legalább olyan 650 ezer állampolgársági kérelem van jelen pillanatban bent. Itt szerettem volna érzékeltetni azt, hogy mennyire más adott esetben egy-egy ország külpolitikája, és mennyivel határozottabban próbál meg előrelátni bizonyos kérdésekben. Ezt most nem visszamenőlegesen szerettem volna mondani, hanem az ottani tapasztalatokból, egyrészt profi módon csinálták meg az egész KEK-ülést.
A következő ilyen kérdés, a közlekedés biztonságával kapcsolatban ez a büntethetőség kérdése. Azt hiszem, tapasztaljuk, hogy ha valaki átlépi a magyar határt, akkor onnantól fogva nem számít a hazai, tehát a saját nemzeti törvénykezésének a súlya, és hihetetlen mértékben hágják át a különböző KRESZ-szabályokat, a záróvonalon keresztül történő előzés, egyéb más ilyen dolgok. Tényleg valóban példaértékűnek kellene lennie, hogy az Európai Unió tagországain belül egységes fellépés a közlekedés biztonsága területén. Ez egyrészt az adatszolgáltatás kérdése is, mert azt hiszem, a legnagyobb probléma pont itt van, az adatszolgáltatás területén, és innentől fogva ezért nem is vált érvényesíthetővé maga ez az egész folyamat.
Decemberben lép hatályba maga a lisszaboni szerződés, és lát-e olyan dolgot, ami esetleg a jelenlegi megállapodásokat mondjuk bizonyos kérdésekben felrúghatja? Ugyanis számos, millió és egy kérdést próbál meg maga ez a szerződés tulajdonképpen rendezni, csak a kérdés az, hogy mit boríthat fel mondjuk a lisszaboni szerződés ezekben a kérdésekben.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Nekilátok. Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha valamelyik kérdésre véletlenül nem válaszoltam volna, akkor kérem, figyelmeztessen.
Ami a Közép-európai Kezdeményezés általam nem ismert, hétvégi ülését illeti, és egy kicsit szélesebben a határon túli magyarsággal kapcsolatos politika, Európai Unió, vízumkötelezettség és ez a problémakör, úgy látom, hogy a Stockholmi Program ezen a területen önmagában új helyzetet nem teremt. Új helyzet két összefüggésben jön létre, és szerintem ez nekünk nagyon fontos. Egyrészt jó eséllyel lezárul Szerbiával szemben a vízummentesség biztosítására irányuló eljárás. Úgy gondolom, hogy ez a Szerbiában, leginkább a Vajdaságban élő magyarság számára egy nagyon fontos lépés. Ebben Magyarország nemhogy támogató, hanem kezdeményező volt. Hozzáteszem: nemcsak Szerbia, hanem az egész Nyugat-Balkán tekintetében. Ez a nyugat-balkáni prioritás, vízumliberalizációs folyamat a Stockholmi Programban is megerősítésre kerül.
A másik kérdés, ami talán nem kapott kellő hangsúlyt itt, a bizottságban, és akkor elnézést, hogy ez elmaradt: elértünk itt csendben egy jelentős sikert, méghozzá a magyar-ukrán kishatárforgalmi megállapodással kapcsolatban. Talán emlékeznek a bizottság tagjai, hogy mert előrelátóak voltunk, úgy gondolom.
A schengeni rendszerhez történő csatlakozás időpontjára létrehoztuk a magyar-ukrán kishatárforgalmi megállapodást, immár az EU-s szabályokkal összhangban. Az első egyezményt hoztuk létre az Európai Unióban, mert előrelátóak voltunk, és talán az is ismert a bizottság tagjai előtt, hogy ebben az egyezményben mi meglehetős rugalmassággal kezeltük az európai uniós előírásokat, éppen azért, hogy azokat a nemzetpolitikai célokat, amelyek ebben a szerződésben szolgálhatók, azokat valóban jól tudjuk szolgálni.
Ez felkeltette az Európai Bizottság először érdeklődését, aztán aggályait, olyannyira, hogy komoly veszélye volt annak, hogy elindul velünk szemben valamiféle eljárás. Végül is meghívtuk ide Barrot biztost, elvittük a határra, a helyszínen mindent bemutattunk, és sikerült meggyőznünk arról, hogy indokoltak azok a rugalmas értelmezések. Itt elsősorban a zóna nagyságáról van szó, amelyeket mi tettünk, magyarán úgy tűnik, lekerült a napirendről az, hogy bármilyen módon arra kényszerítsenek bennünket, hogy a kárpátaljai magyarság számára hátrányosan kelljen hozzányúlni ehhez az egyezményhez.
Tehát azt hiszem, hogy ami a határon túli magyarság és az európai uniós csatlakozás összefüggéseit illeti, itt kellő előrelátást tanúsítottunk, és azóta is megtettük mindazokat a lépéseket, amelyek feltétlenül indokoltak.
Lisszabon mit hoz? Úgy látom, hogy Lisszabon alapvetően két változást hoz. Ez most már bekerül a rendes európai uniós jogi aktusok rendszerébe, mindaz, amit a bel- és igazságügyi együttműködésben teszünk. Ennek megfelelően erősödik ezeknek a kötelező jellege, érvényesül itt is a minősített döntéshozatal. Persze, a háromszereplős: tagállamok, Bizottság, parlamenti döntéshozatal rendszere is, ami adott esetben bonyolultabbá válik, és létrejönnek új együttműködési formák. Ez leginkább a belbiztonsággal foglalkozó bizottság, ez a kicsit furcsa nevű COSI létrejötte. Magyarán: lesz egy olyan operatív fórum, ahol az Unión belüli belső biztonsági kérdésekkel, akár operatív módon is lehet foglalkozni. Ez egy hozzájárulás a belső biztonság megerősítéséhez. És nyilván ezeket le kell képezni most a Stockholmi Programban.
Mi az, amit nem sikerült elérni? Úgy látom, hogy tartalmi kérdésben valójában nem szenvedtünk kudarcot, néhány ügyet mi más szerkezetben javasoltunk elhelyezni, ami persze egy kicsit más hangsúlyt ad. Hogy most a schengeni csatlakozás a biztonsági fejezetben vagy valahol máshol helyezkedik-e el, hogy csak egy példát mondjak, hogy a büntető és polgári együttműködést külön fejezetben vagy egy fejezetben, és hasonló természetűek, de minden lényeges ügyben, amit a tartalommal szerettünk volna, az belekerült, köszönet és elismerés egyébként azoknak a kollégáimnak, akik tényleg hihetetlenül sokat tárgyaltak és szöszöltek ezen.
Nagyon örülök, hogy képviselő úr is úgy látja, hogy a közlekedésbiztonság területén van mit tenni. Hogy ezt számokkal alátámasszam, az osztrák miniszter kollégám elmondása szerint az osztrák autópályákon készült gyorshajtást dokumentáló felvételek 60 százalékán külföldi rendszámú autók vannak, nemcsak magyarok egyébként, mert sehol se működik a szankciók keresztbe érvényesítése, ezért aztán mindenki bátrabban rálép a gázpedálra. Mi kidolgoztunk - merthogy előbbre haladtunk már, mint a szándék kinyilvánítása - bizonyos technikákat, és az a szándékunk, hogy ha lehet, először Ausztriával hozzunk létre kétoldalú alapon nagyon gyorsan egy megegyezést, ami lehetővé teszi a szankciók kölcsönös végrehajtását, még akkor is, ha egyébként azoknak a jogi jellege más, mert nálunk közigazgatási bírság, náluk szabálysértés és hasonlók. Dolgozunk azon, hogy a Salzburg Fórum keretén belül egy regionális együttműködést kialakítsunk, és ezekre a tapasztalatokra támaszkodva lehetne az Unióban létrehozni egy új jogi eszközt, és ezt lezárni valamikor a magyar elnökség vége felé, tehát 2011 késő tavaszán, nyarán. Ez egy szép magyar siker lehetne, ráadásul egy olyan ügyben, ami az emberek számára nagyon jól érthető, kommunikálható, közvetlen eredményei vannak és nemcsak valami olyan távoli, ami számukra nehezebben megragadható.
Itt hadd mondjak el egy örömhírt, ami nem a Stockholmi Programmal függ össze, de aminek azért van a Stockholmi Programra is közvetett kihatása. Nyilván a sajtóból a bizottság tagjai látták, hogy a Tobin-ügy, ez a bizonyos leányfalui ír gázoló dolga a megoldás fel közeledik. Alapvetően azért, mert sikerült rákényszeríteni az ír kormányt, hogy módosítsák Írországban a törvényt. Ez megtörtént, és most utána elindult egy új eljárás az európai elfogatóparancs alapján. De emiatt is mi nagy hangsúllyal vetettük fel a program vitájában, és ez bele is került a programba, hogy az egyes európai uniós megállapodások, jogi eszközök implementációjára nagyobb figyelmet kell fordítani. A Tobin-ügyben is az volt a baj, hogy Írország nem precízen ültette át a hazai jogba azt az európai uniós szabályt, hagyott egy kiskaput. Elnézést a kifejezésért, ez így nem működik. Az nem egy Unió, ahol egyeseknek módjuk van saját szájuk íze szerint értelmezni és alkalmazni a közös szabályokat. Magyarán: mi azt képviseltük, hogy a Bizottság és természetesen a Tanács is folyamatosan monitorozza azt, hogy melyik tagország hogyan implementálja a különböző jogi eszközöket, és még mielőtt kötelezettségszegés vagy bármi ilyen elindulna, figyelmeztetéssel, konzultációval vegyék rá arra, hogy precízen kövesse ezt, és ez is megjelenik, ha érintőlegesen is a programban. Én ezt is a magyar sikerek közé sorolnám.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Ha valami kimaradt, azt Ékes képviselő úr biztosan észre fogja venni és jelezni fogja, én ebben biztos vagyok, amire most meg is adom neki a lehetőséget.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Egészen biztos, hogy a lisszaboni szerződés után, tekintettel arra, hogy egy egységes külpolitikát kíván megvalósítani az Európai Unió, és azért a külpolitikának bizonyos hatásai vannak a belbiztonság és az igazságügy kérdéseire is, tehát én erre tekintettel gondoltam elsődlegesen, hogy milyen változásokat fog ez esetleg eredményezni.
A másik ilyen kérdés az egységes képzés kérdése. Ez is nagyon fontos, az ír példa felmerült, de lehetne az olasz példát, vagy számos más példát felhozni arra, hogy a joganyagok átültetése egy-egy tagországnál hogyan valósul meg, és milyen szankciókat tud maga az Európai Unió egyáltalán alkalmazni.
Miniszter úr annak idején mondta, hogy az igazságügy területén dolgozók képzése egy európai uniós szintre fog lépni, tehát egy magasabb szintet fog elérni, ahhoz, hogy valóban a jogbiztonság mögött az igazságszolgáltatás területén is a megfelelő képzettség meglegyen olyan területen, mert rettentően hiányos egyébként a tudás, annak ellenére, hogy interneten keresztül azért nagyjából minden elérhető. De én pontosan ezekre próbáltam rávilágítani, hogy ezeknél az eseteknél ez hogyan alakul.
A kishatár kérdése: én visszaemlékszem, amikor európai parlamenti megfigyelő voltam Szájer Józseffel együtt, akkor volt a Konventben az európai alkotmány kérdése, ő már akkor elkezdte egyébként ezt a kérdést, csak akkor még a vita ott tartott, hogy ez most 50 kilométeres zónahatár legyen vagy 30 vagy 75, tehát óriási csaták voltak ezen a területen. Tehát ennek valóban van múltja, de nagyon jól tudjuk, hogy Szerbia esetében egyrészt a biztonsági kérdések okán is fel kell gyorsítani Szerbia tagfelvételét, és különböző kedvezményeket kell ahhoz biztosítani, hogy ne eszkalálódjanak tovább ezek a helyzetek, de én ugyanezt látom egyébként, hogy ha mélyebben belegondol az ember és megpróbál rávilágítani és reálisan gondolkodni ezekben a kérdésekben, azért Ukrajna, Grúzia, Moldávia esete sem rózsás a jelen viszonyok között. Tehát ezért is próbáltam rávilágítani a moldáv kérdésre, a vízummentesség kérdésére, holott mi ezt nagyon jól tudtuk, és elsődleges érdekünk volt az, hogy Szerbia felvétele minél gyorsabbá váljon, és lehetőleg, ha együtt menne Horvátországgal, Izlanddal, és Szerbia is mondjuk abban az időszakban, az lenne egy óriási eredmény, de ez nem fog tudni megvalósulni. Moldávia esetében nincs is remény arra, hogy az Európai Unió tagországai közé tartozzon.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Ha szabad röviden reflektálnom, mert képviselő úr egy nagyon fontos kérdést említett a képzés kapcsán, és itt a programnak van egy fontos új módszertani eleme. Világos célok és benchmarkok kerültek be, ez nem nagyon szokásos egyébként. Például a képzés tekintetében az, hogy a program végéig - ez egy ötéves program - az európai rendőri állomány egyharmadának, bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak felének európai uniós képzésben kellene részesülnie az Unió egészében. Ez vinne oda bennünket, ahová képviselő úr joggal keresi a kiutat, hogy akkor lehet egységes jogalkalmazást megkívánni, ha egységes képzésben részesülnek azok, akiknek ezzel dolguk van. A program megteremti ennek, legalábbis a célkitűzések szintjén a feltételeit. Mi ezt egyébként messzemenően támogattuk.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr, itt van ehhez egy információ. Azt tudjuk, hogy az Európai Parlament az utolsó simításokat végzi ezen a kérdésen, hogy Szerbia vízummentességet kapjon az EU-tól. Azt is tudjuk, hogy ha most decemberben az Európai Tanács elfogadja, akkor gyakorlatilag kinyitja az utat, viszont azt is tudjuk, hogy lehet élni a biometrikus útlevél lehetőségével, ami nem kevés anyagi és egyéb áldozatot követel meg. Ebben van-e valami olyan segítség, amit az EU adni tud Szerbiának? Illetve ez csak egy kérdés volt. Volt még egy kérdés bennem, hogy elég kimerítő a felsorolás, ami a Stockholmi Programnak azokat az elemeit tartalmazza, amelyeket a Bizottságnak javasol. Van-e olyan, ami a miniszter úr szerint viszont hiányzik belőle? Ami nem került bele, mert valami oknál fogva nincs benne? Illetve még egy kérdésem volna, hogy hogyan érzi, a következő elnökségekre ez jelentős feladatot ró, hogy ez a valóságban megvalósuljon ez a program, miben látja a legszűkebb keresztmetszetet, amire esetleg a magyar kormánynak, illetve a következő kormányoknak és törvényhozásoknak oda kell figyelnie, hogy ez működőképes legyen?
Volt egy kérdés, ami már a COSAC-on felvetődött, de akkor nem merültünk bele ennyire. Szó van arról, hogy egy olyan koordinátort neveznénk ki, aki az embercsempészet elleni tevékenységet hangolná össze. Ezt konkrétan hogyan gondolták a javaslattevők?
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Megkérném szakállamtitkár asszonyt, hogy ő adja meg erre a választ.
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Az első kérdésre válaszolva, hogy hogyan lehet Szerbiának segíteni ezekben a felzárkózási programokban: léteznek úgynevezett Twinning programok az Unió keretében, amiben Magyarország is részt vesz, különösen a migrációval kapcsolatban, a határellenőrzéssel kapcsolatban. De ezek és az összes program tekintetében a pénzügyi támogatásról az Unió dönt, nevezetesen a Bizottság, tehát mi pályázhatunk közösen más európai uniós tagállamokkal, és ha a Bizottság megfelelőnek értékeli azt a támogatási programot, amit szeretnénk nyújtani, legyen az akár jogharmonizáció, akár más területeken, akkor pénzügyi támogatást is nyújt ezekhez a programokhoz. Amit mi szorgalmazunk, hogy minél több ilyen bilaterális vagy multilaterális programban részt tudjunk venni.
A másik kérdéskör tekintetében pedig az emberkereskedelem elleni koordinátor, gyakorlatilag konkrétumokat jelenleg még nem tudunk, volt egy nagy konferencia november elején, amit a svéd elnökség szervezett Brüsszelben, ahol két királynő is védnökséget vállalt az emberkereskedelem elleni uniós fellépés fokozását elősegítendő. Valószínűleg olyan módon fog működni, mint jelenleg a terrorkoordinátor, hogy a Tanács főtitkársága mellett működik, és folyamatosan nyomon követi ezeket a programokat, amelyek mind a terror, mind pedig majd a későbbiekben az emberkereskedelem üldözésére fognak kialakulni, és ezeket a tevékenységeket monitorozza, és összefogja mindenképpen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Ami a szűk keresztmetszetek dolgát illeti, lehet, hogy furcsa, amit mondok, én nem a nagypolitikában látom a szűk keresztmetszetet, hanem a munkamódszerben. Ha marad ez a végtelen lassú, szöszölős módszere a különböző lépések előkészítésének, akkor nagyon nehéz lesz teljesíteni ezt a programot és előremenni. Egyszerűen kialakult - és most bocsánatot kérek a saját kollégáimtól - egy olyan szakértői kör mind a 27 országban, akik rendre és jó személyes viszonyban együtt dolgozva, hihetetlen aprólékossággal törekednek a kompromisszumok kompromisszumának kimunkálására. 27 szereplő mellett ez két eredménnyel jár. Az egyik, hogy borzasztóan elnyúlik az idő, másrészt kiüresednek a dokumentumok. A megváltozott döntéshozatali rendszer e tekintetben hozhat változást, hiszen nem kell feltétlenül kompromisszumra törekedni, ez önmagában jelentős változást hozhat.
A másik pedig, ami szerintem szükséges lenne, hogy minden tagországban, de lehetőség szerint a tagországok egy részében legyen világos politikai elkötelezettség az eredmények tervezett időben történő elérésére, és kényszerítsük ki a szükséges előkészítés megtörténtét, utána pedig, ha kell, akkor a tanácsülésen záródjanak le a viták, és ne csak a minden tekintetben kilúgozott dokumentumok kerüljenek a tanácsülés elé.
Úgy látom egyébként, hogy sok miniszter kollégámban érlelődik ez az elhatározás. Nyilván itt az elnökségnek kulcsszerepe van, mert ha az aktuális elnökség be is vállalja ezt, Magyarországnak is szerintem majd így kell csinálni, hogy vitás ügyeket is odavisz döntésre. Nyilván akkor, hogy ha látszik esély a megegyezésre, mert egy kudarcos ügyet nyilván nem érdemes odavinni, akkor szerintem gyorsabb előrehaladást lehetne elérni.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem képviselőtársaimat, van-e még kérdésük, hozzászólási igényük? Ékes úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Egyetlenegy dolog, miniszter úr itt említette pont ezzel kapcsolatban is az európai cigánykérdést. Jó példa, itt volt a francia nagykövet az egyik bizottsági ülésünkön, és nemrég volt itt a francia európai ügyek minisztériumának az államtitkára, aki saját maga is felvetette ezt a kérdést. Én akkor is mondtam és javasoltam, hogy kellene tényleg valóban egy európai cigánykonferenciát tartani, ahol valóban az érintettek vezetői vesznek elsődlegesen részt, hiszen ez nemcsak magyarországi probléma, hanem ez francia probléma, ez román probléma, ez szlovák probléma, ott, ahol tulajdonképpen maga... (Dr. Draskovics Tibor: Olasz!) Így van. És az, hogy a média nem fújja fel mondjuk Franciaországban ennyire ezt a kérdést, de Franciaországban is óriási nagy probléma, ezt az államtitkár is kihangsúlyozta, ezen ott volt Kocsi László elnök úr is. De ezt a problémát, hiszen nem Magyarországon él a legtöbb cigány lakosság, tehát azért ha Magyarországot nézzük, azért arányaiban kevesebb van, mint mondjuk Romániában vagy lehetne nyugodtan sorolni.
Tehát azt hiszem, hogy ezt a kérdéskört nemcsak belpolitikának kellene tekinteni, hanem európai ügyek politikájának is kellene tekinteni. Ebben a kérdéskörben azt hiszem, érdemes lenne, ha egyszer a francia nagykövet is, az államtitkár is, gondolom, a minisztere is ugyanezen az állásponton van, akkor ezt határozottabban kellene egy európai színtérre vinni, mert nem elég az, hogy egyetlen konferenciát tartanak, és akkor abból nincs semmiféle konzekvencia, mert ezzel foglalkoznia kell a stockholmi egyezménynek is mindenképpen.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Ez olyannyira így van, és bocsásson meg, önmagában ez önmagában nem sokat jelent, de egy egész bekezdés, egy hangsúlyos bekezdés foglalkozik ezzel a Stockholmi Programban. A kiszolgáltatott csoportok között elsőként említi ezt a problémát. Ez egy teljesen új elem, a korábbi uniós dokumentumokban hasonlónak sincsen nyoma. Úgy gondolom, hogy erre fel lehet fűzni olyan kezdeményezést is, amit képviselő úr mondott.
ELNÖK: További részleteket arról a találkozóról én nem kívánok feltárni, ami a francia Európa-ügyi miniszter és közöttünk történt, mert volt ott más téma is, de valóban én is jelen voltam azon. Viszont az tényleg egy érdekes kérdés, hogy ahogy ő felvetette ezt a dolgot, az arról szólt alapvetően, hogy Párizs közepe, mint a világ turisztikai centruma, sátortáborrá válik időnként, ami persze értem én a problémáját, de ez egészen más típusú probléma, mint amit nekünk mondjuk Sajóbábony vagy hasonló ügyek jelentenek.
Tehát egy elég mély és sokrétű problémáról van szó, amiben én is azt gondolom, hogy ha vannak olyan közös tapasztalatok és eszközök, amelyek használhatóak, azok jó lenne, ha hasznosulnának is.
Ennyit szerettem volna én ehhez hozzátenni. Egyébként pedig hadd kérdezzem meg - most levezető elnökként újra -, hogy kíván-e még valaki ehhez a kérdéshez, a Stockholmi Programhoz hozzászólni. (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor miniszter úrnak köszönöm a tájékoztatóját.
Folytatnánk a munkánkat a harmadik napirendi ponttal, ami szintén zárt ülés, egy egyeztetési eljárás. Elrendelem a zárt ülést.
(A bizottság 14.55 órától zárt ülésen folytatja és fejezi be munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
(A nyílt ülés végének időpontja: 14 óra 55 perc)
|
Kocsi László |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné