EIB-26/2009.
(EIB-142/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. december 9-én, szerdán, 9.00 órára
az Országház főemelet 61. számú tanácstermébe összehívott,
tanácskozóképes üléséről
Tartalomjegyzék
A határozatképtelenség megállapítása, az ülés menetének megvitatása *
Tájékoztató a Duna-stratégiával kapcsolatos magyar elképzelésekről *
Szabó Vilmos államtitkár (Külügyminisztérium) tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, reflexiók *
1. Tájékoztató a Duna-stratégiával kapcsolatos magyar elképzelésekről
Meghívott: Szabó Vilmos államtitkár, Külügyminisztérium
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Dr. Veres János (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Szabó Vilmos államtitkár (Külügyminisztérium)
Dr. Czukor József szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Hegyi Gyula Duna-nagykövet
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 3 perc)
A határozatképtelenség megállapítása, az ülés menetének megvitatása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság ülésén megjelenteket; külön köszöntöm Szabó Vilmos államtitkár urat a Külügyminisztériumból.
A helyzet az, hogy a bizottság nem határozatképes. Egy helyettesítéssel a bizottság tanácskozóképes lehetne... (Jelzésre:) - az megvan.
A mai napirendi pontunk a Duna-stratégia, amelyről szeretnénk kideríteni, hogy Duna-stratégia vagy pedig dumastratégia. Sokak elképzelése szerint ez az uniós elnökségünknek a zászlóshajója lenne. A 2011-es elnökséggel foglalkozó munkacsoport fölkérte a szakbizottságokat, hogy tűzzék napirendre, és a pártok különös érdeklődést mutattak a stratégiával kapcsolatban, amit mi sem demonstrál jobban, mint a bizottsági ülésen megjelent képviselői létszám. (Dr. Legény Zsolt: De akik itt vannak?) Akik itt vannak, ezzel szemben érdeklődnek, csak az a baj, hogy ez kevés.
Szeretném megkérdezni a frakciókat, hogy mit tegyünk. Döntést ma úgysem kellene hoznunk, de kicsit zavaró, hogy az egyik oldalon zászlóshajónak minősül, a másik oldalon pedig nincs érdeklődés. Gondolom, ez a helyzet egyre inkább így lesz, ahogy közeledünk április felé; egyre nehezebb lesz fontos ügyeket napirendre tűzni. Tehát még egyszer: mit tegyünk? Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Azt javaslom, elnök úr, tekintettel arra, hogy döntést nem kell hoznunk, tehát nem kell szavaznunk, mindenféleképpen tartsuk meg a megbeszélést.
ELNÖK: Magyar Szocialista Párt?
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Egyetértek.
ELNÖK: Szavazni nem tudunk a napirendről, úgyhogy diktátori minőségemben eldöntöm, hogy akkor ezt fogjuk megtanácskozni.
Alelnök úr, tessék parancsolni!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Engem nem kérdezett meg az elnök úr. Máskor megkérdezi, hogy a KDNP mit mond, most a Fidesz-KDNP nevében is mondom, és elnök úr is úgy vezette föl, hogy ez egy dumastratégia. Ha már dumastratégiáról van szó, akkor beszéljük meg!
ELNÖK: Értettem. (Derültség.) Azt voltam bátor mondani, hogy arra is vagyunk kíváncsiak, hogy ez Duna-stratégia avagy egy dumastratégia. Amit tudni kell róla, hogy ez egy jó kezdeményezés egyébként, de erre a Bizottság fog tenni előterjesztést, ugyanakkor a tagállamoknak kell tartalommal feltölteni. Eddig volt könnyű a szerepünk; amikor napirendre kerül, hogy legyen-e vízlépcső, és a Duna hajózhatósága, akkor izgalmasabbá válnak ezek a kérdések. Úgy vélem, ami mögött ma még egy teljes egység sorakoztatható fel, az holnapután a leghevesebb, és ha szabad így fogalmaznom, indulatoktól sem mentes viták, mondhatni, harcok középpontjába kerülhet. Ezeket mind persze tudnunk kell, amikor úgy látjuk, hogy ez lesz a zászlóshajó, és ez lesz, mondjuk, az ékköve a magyar elnökségnek, amit én kívánok azoknak, akik ezt majd teszik. Csak mondom, a dolog nem ennyire egyszerű, mint ahogy az látszik.
No, egy szó mint száz, akkor eldöntöttük - mondjuk így, visszafogottan -, hogy akkor ezt fogjuk megtanácskozni a mai napon.
Még egyszer köszönöm államtitkár úrnak, hogy elfogadta a meghívásunkat. Megadom a szót.
Tájékoztató a Duna-stratégiával kapcsolatos magyar elképzelésekről
Szabó Vilmos államtitkár (Külügyminisztérium) tájékoztatója
SZABÓ VILMOS államtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen a lehetőséget, ha ilyen körben is. Én azt gondolom, egy komoly kérdésről van szó. Czukor József szakállamtitkár úr és Hegyi Gyula, a Duna-nagykövetünk is jelen van, tehát nyilvánvalóan majd az eszmecserében a vitakérdéseknél a segítségemre lesznek.
Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezt ténylegesen övezze többpárti vagy parlamenti pártok közötti egyetértés és konszenzus, még ha a vitás részei - elnök úr utalt rá - nyilván okozhatnak jelentős vitákat, és akár kihívások elé is állíthatják a parlamenti pártokat és döntéshozókat.
A 2009. június 18-19-ei brüsszeli európai tanácsi ülésen született döntés az Európai Unió Duna-régió stratégiájának a kidolgozásáról, méghozzá a "Fenntarthatóság és klímakérdések" fejezetcím alatt, a balti-tengeri régió stratégiájával kapcsolatos döntés értelmében, és 2010 vége előtt kell az erre vonatkozó javaslatokat beterjeszteni. Erre nézve elkészültek a munkairányítási, továbbirányítási, szervezési ütemezések, besorolták a regionális főigazgatóság keretébe. A régiók bizottságában megalakult egy Duna-stratégiai pártközi munkacsoport, és hasonlónak európai parlamentbeli létrehozására is fölhívás született. Itt tehát összességében és egészében egy transznacionális, makrorégiós területfejlesztési stratégiáról van szó, amely új, kiegészítő jellegű eszköze lehet és lesz az Európai Unió kohéziós politikájának.
Ha megnézzük, kik vesznek benne részt, azt gondolom, világossá válik, hogy ez Magyarország számára is nemzeti érdek és stratégiai érdek, hiszen értelemszerűen részt vesznek a Duna menti európai uniós tagállamok, Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária; az európai uniós tagságra pályázó Horvátország; a tagsági távlattal rendelkező országok, Szerbia, és a szomszédságpolitika keretében nem európai uniós Duna menti tagállamok, Moldávia, Ukrajna; és meghívást kapott még Csehország, Bosznia-Hercegovina és Montenegró is. Így látható, hogy sokféle szempontból köthető európai uniós politikánkhoz, szomszédságpolitikánkhoz, nemzetpolitikához, tehát egészében, azt gondolom, nemzeti érdekeinket ez erőteljesen érinti, és fontos, hogy ebben aktívak legyünk. Ez is indokolhatja azt, amire elnök úr itt utalt és hangsúlyozta is, hogy ez a 2011-es első féléves magyar EU-elnökségnek egyik kiemelt projektje, zászlóshajója - használjam én is ezt a szót - lesz. Hogy ékköve lesz-e, az majd azon múlik, hogy úgy csináljuk-e, hogy az legyen. De azt gondolom, fontos, hogy ilyen szellemben tervezzük ezt.
A magyar diplomácia és a magyar kormányzat igen nagy jelentőséget tulajdonít ennek, és nagy aktivitással is áll hozzá, hiszen szó van környezetvédelmi kérdésekről, a Duna és a környező régiók környezeti állapotának megőrzéséről, ennek javításáról; határokon át érkező környezeti károk kivédéséről. Természetesen a hajózhatóság nagyon fontos kérdés lesz, és ahogy itt elnök úr jelezte, ennek nyilvánvalóan politikai hangsúlya és vitái is lehetségesek és várhatóak. Mellesleg nemcsak Magyarországon, hiszen más Duna-országok Duna-szakaszain is vannak még olyan pontok, ahol belső politikai viták vannak; ez akár Németországban, egész pontosan Bajorországban például tetten is érhető. Magam január végén a bajor-magyar vegyes bizottság ülésén Passauban fogok részt venni egy ülésen, és a bajor államtitkár asszony kollégám már jelezte, hogy náluk is van hasonló vita, mint mondjuk, itt; nyilván a bős-nagymarosi kérdésre utalt elnök úr, ami élénk vitákat és viharokat fog kelteni. De nem egészében erről van csak szó, hiszen az előbb említettek, a környezetvédelemmel összefüggő kérdések, infrastruktúra-fejlesztés, ezeknek az egyensúlyát kell majd megteremtenünk.
A magyar Külügyminisztérium részéről a magyarországi kormányzati rendszerben ennek az intézményrendszerét igyekeztünk és igyekszünk megteremteni. A Külügyminisztériumon belül egy Duna-titkárságot állítottunk fel; ahogy a bevezetőmben jeleztem, Hegyi Gyula személyében nagykövetet is kinevezett a kormány; szorosan együttműködik az érintett tárcával, a Gazdasági Minisztériummal és más tárcákkal is; és alakult egy tárcaközi szakértői bizottság.
2009 júniusában megalapításra került a Duna Menti Városok és Régiók Tanácsa, szeptember 30-án pedig harmadik alkalommal megrendezésre került a DunaLog konferencia. Elkészült a jövőképet és a magyar prioritásokat tartalmazó, ahogy itt mondják, célpiramis, amely egy ábrában foglaltatik össze. (Fölmutatja.) Ebben három nagy téma köré, egyfelől a Duna-térség biztonságának erősítése országon belül és határokon átívelően foglaltatnak össze a célok és feladatok; a másik a fenntartható gazdaságfejlesztés mint stratégiai prioritás; a harmadik pedig a Duna-identitás és együttműködés erősítése. Folyamatban van a Duna-stratégiába kerülő magyar projektek gyűjtése, kiválasztása a Gazdasági Minisztérium irányításával, és egy nemzeti pozíciókat körvonalazó non-paper egyeztetése is kidolgozás alatt áll.
Magyarország Duna-csúcstalálkozót és egy ehhez kapcsolódó nemzetközi stakeholder konferencia megrendezését tervezi 2010. február 25-26-án. Erre a csúcstalálkozóra meghívtuk a Bizottság által a Duna-stratégia kapcsán megszólított országok miniszterelnökeit, valamint az úgynevezett ulmi folyamatban részt vevő Alsó- és Felső-Ausztria, valamint Bécs tartományfőnökeit is. A stakeholder konferencia egy európai uniós-magyar közös rendezésű esemény lesz. Megrendezésében nyilvánvalóan irányadó szerepet fog játszani az Európai Bizottság. A találkozó alkalmával elfogadásra kerül a Duna-stratégiával kapcsolatosan egy úgynevezett budapesti nyilatkozat. A stakeholder konferencia keretében négy panelbeszélgetést tervezünk, ezeknek a témái: 1. kormányzás, önkormányzatiság, a régió társadalmi adottságai és igényei a Duna-stratégiában, intézményfejlesztés; 2. gazdaságfejlesztés, belső piaci akadályok lebontása, kereskedelmi kérdések, innováció, kutatás-fejlesztés, infrastrukturális fejlesztés, hajózás, és így tovább; 3. környezetvédelem, fenntartható fejlődés - ez gyakorlatilag megfelel annak, amit az előbb a prioritások között fölsoroltam -, környezeti értékek, mezőgazdaság, város-vidék kapcsolat, társadalmi-szociális kérdések, az európai uniós víz keretirányelv felülvizsgálata; a 4. pedig a Duna menti identitás, kultúra, együttműködés, a Duna menti és a közép-európai szellemi együttműködés és kulturális örökség védelme.
Az egésznek az időbeli ütemezése 2011-ig, a magyar EU-elnökségig terveződik. 2010 végéig zajlanak az informális egyeztetések, az érintett tagállamok között a javaslatoknak, elképzeléseknek, ha úgy tetszik, ötleteknek az összegyűjtése. Ahogy említettem, 2010. február 25-26-án van a Duna-csúcstalálkozó és a stakeholder konferencia. 2010 nyár-ősz a projektek rangsorolása és hatástanulmányok elkészítése. 2010 végéig az Európai Bizottság elfogadja a dokumentumot. 2011 tavaszáig az Európai Tanács - reményünk szerint ekkor még éppen az európai uniós magyar elnökség idején - jóváhagyja a stratégiát.
Ez az a keret és annak a tartalmi vázlata, amit most mint leglényegesebbet el tudunk mondani a tisztelt bizottságnak a Duna-stratégiáról. Értelemszerűen jelentős aktivitással és folyamatos egyeztetéssel a részt vevő országok között, nagykövet úr, szakállamtitkár úr és más kollégáink is az érintett országok politikusaival, vezetőivel, ebben a témában érdekelt és érintett szakértőivel felvettük, felvesszük a kapcsolatot, és igyekszünk ezt kellő ütemezéssel megtenni. A határon átnyúló együttműködés keretében csak kiemelten említem most Szerbia részvételét, külön Vajdaságot is, hiszen a szerb kormány is érdekelt, a vajdasági tartományi vezetés és kormány is külön érdekelt ebben. Ezek a konzultációk elkezdődtek és folytatódnak.
Ez tehát az a keret, amelyről tájékoztatni kívántam a bizottságot, és természetesen a kérdéseikkel, véleményükkel nyilván gazdagíthatják és gazdagítják is majd a további munkát. Ezeket igyekszünk itt a jelen lévő munkatársakkal, kollégákkal megválaszolni.
Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr, ezt a tömör, ám mégis igen tartalmas beszámolót. Ha jól értem, ez egy igen ambiciózus terv; alig van a társadalmi életnek olyan területe, amelyet ne érintene - tulajdonképpen a nemek egyenjogúságát kivéve talán mindent. (Szabó Vilmos: Valóban, az még nincs benne.) Amin csodálkozom is egyébként, mert szerintem ez hiányzik. (Derültség.) De azt fölvetem - komolyra fordítva a szót -, hogy ha túl ambiciózus a terv, az vajon nem rejt-e egy olyan veszélyt, hogy ha nincsenek prioritások, akkor ez nem fog megvalósulni. Van egy magyar mondás: aki sokat markol, az keveset fog. Ezt a veszélyt esetleg lehetne látni, de nem tudom, nyilván még alakulhat a program.
Uraim - csak férfi képviselő van, a nemek egyenjogúsága jegyében (Derültség.), ha már így fölmerült... Firtl alelnök úr, tessék parancsolni!
Kérdések, észrevételek, reflexiók
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A felvezetésben, és amit Eörsi elnök úr mondott, benne van az a gondolat, amelyet itt már régóta szeretnénk az elnöki munkacsoportban megfogalmazni, hogy a víz egy stratégiai és zászlós téma legyen az európai elnökségünk idején. De azért ahogy itt államtitkár úr is fogalmazott, tulajdonképpen az Európai Bizottság már meghatározza azt, hogy 2010-re milyen stratégiai elemek legyenek, tehát ebben az ulmi és az előző konferenciák már meghatározták azokat az alapelemeket, amelyek tulajdonképpen lehet, hogy a magyar elnökség alatt kerülnek elfogadásra, de nem kell attól félni, hogy ezek mind miáltalunk megfogalmazott gondolatok lesznek. Éppenséggel államtitkár úr említette, hogy Bajorországba megy tárgyalni; valóban, a bajoroknak már egy kész, komplett tervezetük van ezzel kapcsolatban, nem egy ilyen, hanem egy sokrétű, kidolgozott, minden részletre kiterjedő tervezettel állnak elő. Éppen ezért kérdezem, hogy ha mi ezt tényleg zászlóshajóprojektként akarjuk kezelni, akkor miként tudjuk megjeleníteni a magunk érdekeit leginkább ebben. Ez a projektlista miként és mikorra készül el?
Másrészt pedig elnök úr is említette, valóban nem lesz egy könnyű kérdés a magyarországi-bősi kérdés, és még tovább a zöldekkel kapcsolatos öko-, illetve környezetvédelmi kérdéseknek a kezelése. Erre vannak-e vagy voltak-e már tárgyalások ezeknek a szereplőknek a bevonásával, hogy hogyan lehet esetlegesen mérsékelni vagy beilleszteni az európai folyamatokba ezeket a kérdéseket? Mert ebben valóban nagyon nagy gondok lesznek az elkövetkezendő időben, és ezeknek a kezelése nem is egy egyszerű megoldás lesz.
A többit, amit itt hallottunk, nem akarok a történelemben visszamenni, de a Duna menti Konföderáció létrejöttének az egyik kérdésköre is ez, és valóban érinthet olyan kérdéseket is, amiben a jövőben - éppen tegnap beszéltünk erről -, ha megfelelően tudja a diplomácia magát helyzetbe hozni, akkor a későbbiek során is a magyar diplomáciának ez egy sikertörténete lehet, nemcsak a Duna, hanem úgy egyáltalán az elkövetkező időben a közép-európai térségben.
Úgyhogy még egyszer fölteszem kérdésként, hol tartanak ezek az egyeztető tárgyalások. Mert hogy itt most ezt a tájékoztatást megkaptuk, az rendben van, de ezt megelőzően a társadalmi élet szereplőivel ezeken már túl kellene jutni. Hiszen itt van egy XI. hó 18-ai állapot, amikor a bajorok már komplett javaslattervezetekkel állnak elő minden részletre kiterjedően. Innen fakad az a kérdésem, hogy e mögött a tájékoztató mögött is van-e legalább egy ilyen javaslattömeg.
ELNÖK: Olyan kevesen vagyunk, hogy nem javaslok különösebb kereteket. Államtitkár úr!
SZABÓ VILMOS államtitkár (Külügyminisztérium): Természetesen ha van további kérdés, nyilván jelzik majd a képviselő urak.
Elnök úrnak mondom, hogy jogos, nyilvánvalóan, hogy ebből a nagyon széles skálából ki kell emelni azokat a legfontosabb pontokat, amelyre koncentrálunk. Jeleztem is, hogy nyár-őszig a prioritásokat meg kell határozni a hatástanulmányok elkészítésével, hiszen nyilván nagyon sokat markolni valóban nem látszik célszerűnek.
Firtl Mátyás képviselő úrral teljesen egyetértve, mi azt gondoljuk nyilvánvalóan, hogy ez a tájékoztatás egy folyamatot jelez, és folyamatosan tájékoztatni kívánjuk az összes érintett parlamenti bizottságot, szakbizottságokat, nyilván az Európai ügyek bizottságát is. Szeretném azonban fölhívni arra a figyelmet, amit mondtam a bevezető mondataim egyikében, hogy 2009. június 18-19-én született az Európai Tanácsban a döntés, amikor a felkészülés és az előkészületek elindultak. Ennek megfelelően az egyeztetések elkezdődtek, és hogy éppen mely részt vevő országnak, vagy ha Bajorországot említjük, országon belüli egységnek milyen előkészültségi állapota van, ebben lehetnek különbségek, és ebben ők előbbre járnak. De ezt januárban szintén egyeztetni fogjuk a magyar-bajor vegyes bizottság keretében.
Az Európai Tanács által meghozott döntés mozgásteret ad abban, hogy ebbe bekerüljenek azok a javaslatok, amelyeket az egyes meghívott részt vevő európai uniós vagy ma még azon kívüli országok tesznek. Tehát nincs egy olyan zárt kör, amely ne adna lehetőséget arra, hogy ebbe beletegyük a magunkét is. Ahogy jeleztem, folyik a magyarországi projektek előkészítése a Gazdasági Minisztérium koordinálásával és tárcaközi bizottságban is, és ezeknek az egyeztetését is meg kell teremteni. Azt gondolom, ha sikeres Duna-konferenciát és stakeholder konferenciát akarunk február 25-26-án tartani, akkorra ennek meg kell lennie. S azt megelőzően még a választási felkészüléseket is bekalkulálva, a jövő évbe bele fog férni, hogy a parlamenti bizottságok is tájékoztatást kapjanak, hiszen azt gondolom, hogy az a konferencia lesz az, ahol a magyar részvételt, a magyar projekteket is prezentálni lehet és kell is, s ha egy olyan budapesti nyilatkozatot akarunk - márpedig nyilvánvalóan egy ilyet akarunk - elfogadni, amely már ezt tartalmazza, és amely a mi részünkről már azokat a kiemelt témákat is jelzi, amelynek a megvalósíthatóságát is pontosan látjuk.
Úgyhogy körülbelül ilyen menetet képzelünk el. Ez nem egy hosszú idő, de azért még egyszer visszaidézném, hogy június 18-19-étől indult az előkészítés. Úgyhogy ebben a szoros időtávban szükséges, de azt gondolom, megtehető, legalábbis mi mindent megteszünk a Külügyminisztériumot illetően, és gondolom, a többi tárca is ebben hasonlóképpen tesz.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A KMKF ülésén is végighallgattam államtitkár úr beszámolóját, nagyon tartalmas volt, és tényleg mindenre megpróbált kitérni. Magam ott is fölhívtam a figyelmet arra, hogy esetleg Ausztria, Románia éppen a hajózhatóság miatt - és Magyarország ebben az esetben kevésbé tett meg mindent azért, hogy a hajózhatóság a Duna adottságaiból adódóan meg tudjon valósulni -, van egy olyan érzése az embernek, hogy ezek az országok a zászlóshajóból a zászlót lehet, hogy sokkal erőteljesebben és markánsabban fogják, mint például mi jelen pillanatban.
Két dolgot nem kevernék össze, és ezt talán kormánybiztos úrnak is mondom, hiszen az Európai Parlamentben ott volt, amikor a víz keretegyezmény megszületett, az kimondottan a minőségre próbálta meg a döntéseit meghozni, általában és elsősorban a minőségre. Viszont amiből Magyarországnak nem szabad engedni, és nekünk talán ebben van előnyünk, hogy amiből nálunk sok van, az a víz. Amiből másnak kevés van, az a víz. Nekünk tehát nem zászlóshajóként kellene a Duna-stratégiát tekinteni, hanem az európai vízgazdálkodást kellene nézni, hiszen Európában nálunk van a legtöbb víz, úgyhogy ebben mi tudnánk a meghatározó programalkotó elem lenni, és ebben talán mi tudnánk a legtöbbet tenni is annak érdekében, hogy Európában egy egységes, rendszerszerű vízgazdálkodás alakulhasson ki, és vele együtt a gyűjtőterületek kialakítása és az európai gondokon való enyhítés is megtörténhessen. Hiszen láthattuk, hogy Barcelonában több esetben már nem volt ivóvíz, de ugyanez előfordult Szerbiában is. Tehát rá fog kényszerülni Európa arra, hogy valóban egy egységes vízgazdálkodási tervet, stratégiát alkosson meg, és erre kellene inkább Magyarországnak az elnökségben koncentrálnia.
A Duna-stratégiával kapcsolatban úgy érzem, amit elnök úr is mondott, lehet, hogy túl sokat próbál markolni. Forrása kevesebb lesz, mint amennyit markolni próbál, hiszen a KMKF-ülésen is fölmerült, az egyéb mellékfolyók kérdésköre is kezd már beépülni, és onnantól fogva az összes forrást, patakot, mindent az égadta világon belerakhatunk, mert valahol találkoznak ezek egymással. Ezért mondom, hogy próbáljunk ebben valóban racionálisan gondolkodni, és azt a lehetőséget kihozni belőle, amit ki lehet. De még egyszer mondom, Magyarországnak elsődlegesen a vízgazdálkodásra, európai vízgazdálkodásra kellene gondolni, és abban meghatározó szerepet játszani, nehogy más kiénekelje a szánkból a sajtot.
ELNÖK: Államtitkár úr!
SZABÓ VILMOS államtitkár (Külügyminisztérium): Természetesen ha Hegyi Gyula akar szólni, akkor ezt majd megteszi. Én teljesen egyetértek képviselő úrral, hiszen ha stratégiailag nézzük a következő évtizedeket, akkor a vízgazdálkodás mindenféle szempontból a legnagyobb kihívások közé tartozik; klíma, egyebek. És ahogy említetted Barcelonát és másokat, szembe kell néznünk azzal, hogy a víz az egyik olyan elem, amelyért nagy harc indul vagy indult; víz, élelmiszer és energia - persze az természetes. Úgyhogy ilyen szempontból ezt hozzátenni, becsatlakoztatni a tervekbe, ez nagyon fontos dolog.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a Duna-stratégia számunkra ezzel együtt fontos. Hogy majd a további folyók és mellékfolyók, egyebek hogyan kapcsolhatók hozzá - én is ott voltam a KMKF-ülésen, hallottam az erről folytatott diskurzust -, azt majd később meg lehet határozni.
A Duna hajózhatóságát említette még az imént Firtl képviselő úr. Ennek erről a részéről nyilván valamiféle politikai egyezséget kell kötni, amikor eljutnak oda a pártok. Ebben az értelemben nyugodtan ki lehet mondani, hogy amíg nem lesz valamiféle politikai megegyezés a pártok között, hogy ehhez hozzányúljanak, és kifejezetten szakmai kérdésként kezeljék, addig ehhez a kérdéshez senki nem fog hozzányúlni, lett légyen az akármilyen párt és akármilyen pártok koalíciója, aki kormányt alkot. Tudjuk pontosan, hogy ez egy olyan szimbolikával is rendelkezik, amelyet csak konszenzussal lehet feloldani. Ettől, ha a mai belpolitikára nézek, most még távol állunk. De vélhetően rákényszerít majd bennünket a természet vagy egyéb más, általunk nem befolyásolható körülmény. Kétségtelen, hogy ez az egyik kulcskérdés lesz; természetesen erről az oldalról kell elindulni, hiszen a szakmai mellett ez azonnal politikai színezetet kap. Ezért utaltam a bajorokra, merthogy náluk is van egy ilyen vízszakasz, pont ott valahol Passau fölött, és államtitkár asszony kollégám mondta, hogy igen, ők sem tudnak hozzányúlni, mert pillanatok alatt olyan politikai színezetet kap, amit utána már nem lehet visszaterelni a szakmai, illetve racionális keretek közé.
De egyetértek, és azt gondolom, ezt a részét majd fogjuk tudni a későbbiekben prezentálni és beleépíteni a folyamatokba. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kocsi alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szeretnék egy szálat erősíteni, a mi bizottságunk szempontjából, mert azért ennek a Duna-stratégiának egy lényegi eleme a története, ahogy ez az egész feljött, és ahogy lefuthat vagy lefolyhat.
Először én azzal találkoztam, hogy Nagy Andor, ha jól emlékszem, a magyar EU-elnökséggel foglalkozó munkacsoport ülésén a magyar elnökségi prioritások között az ivóvíz védelmét, a víz kérdését szerette volna fókuszba tolni. Elvben partnerre talált mibennünk és bárkiben, és elkezdődött egy olyan gondolkodás, amit aztán az SZDSZ tágított még tovább; ha jól emlékszem, Kovács Kálmánnak voltak javaslatai, ami a dolgot egy meglehetősen erős természet-, környezetvédelmi keretbe rakta, és a magyar EU-elnökségnek egy ilyenfajta karaktert javasolt. Aztán ezt követően elkezdődött egy mozgás, amiben már nemcsak mi voltunk, hanem nyilván az ulmi folyamat révén a németek és a Duna-térség országai. És most itt tartunk, amiről egy elég alapos elemzést adott a KMKF albizottsági ülésén is és azt megelőzően a magyar EU-elnökségi munkacsoport ülésén is Czukor államtitkár úr.
Ékes képviselő úr mostani hozzászólása is már egy árnyalás, hiszen az EU-elnökségi munkacsoportban én úgy éreztem - és most magunk közt lévén ezt azért felidézem -, hogy a Fidesz által delegált bizottsági társelnök, Németh Zsolt úr meglehetősen karakteresen fogalmazta meg azt, hogy szerinte - és úgy értelmezem, hogy a Fidesz szerint - a Duna-stratégia lehet egy olyan nagyon erős karakterképző eleme a magyar EU-elnökségnek, amely már egy kiforrott politikai akaratként jelenik meg. Ékes képviselő úr pedig egy óvatosabb megfogalmazással élt, mint ahogy Firtl képviselő úr is.
Ezért én most azt mondom, tekintettel arra, hogy itt nemcsak belpolitikai konszenzushiányról vagy deficitről van szó, és ezért magyar akcióképességről vagy erőről külpolitikai értelemben és Európa-politikai értelemben, hanem ez azért bonyolultabb dolog, mert a Duna-térség felső országai a befolyásosabbak és erősebbek az EU-ban is és egyáltalán is, és nekünk alapvetően a mozgásterünket nagyon erősen befolyásolja, hogy milyen német, osztrák, szlovák érdekek fognak megfogalmazódni a magyarok és aztán a déliek mellett. Ez óvatosságra kell hogy intsen minket, és valóban jó lenne, ha meg tudnánk azt oldani, hogy ez egyelőre, ha úgy tetszik, a termékeny szakpolitikai előkészítés fázisában tudna maradni. Mert minden más lépés, akár a magyar pártok közül bármelyiknek, amelyik túllő ezen nagymértékben, vagy akár a magyar külpolitikának a részéről, amely egyébként túllő ezen nagymértékben nem hazai terepen, azzal szembesülhet, hogy olyan keretekbe ütközik, amelyek jelentős mértékben frusztrálhatják később.
Én osztom azt, amit egyébként a Fidesz hangoztatott, ha úgy tetszik, a legkarakteresebben, és Hegyi Gyula úr kiválasztásával egyébként a kormányzó oldal is támogatott, miszerint a vizet, a természetes ivóvízmennyiséget, egyáltalán a természetvédelmi és környezetvédelmi értékeket a meghatározó elemének tekintjük ennek az egész Duna-stratégiának, és erre rakódik rá mindenféle más; ezt én is osztom és támogatom. De az, hogy ez így maradjon és így érvényesüljön, nagyon összetett és nehéz politikai folyamatnak az eredménye lehet, amit, azt tudom mondani, mi mint bizottság, meg én is mint képviselő, ezt nyilván támogatni fogjuk. De ebben az ügyben, ha az egyetértés megvan a kezelés módját illetően, akkor van esélyünk rá, hogy egyébként a tartalmi eredmény is majd olyan lehet, ami a mi szempontunkból, mondjuk, elfogadható, és ráismerünk örömmel arra az eredményre, valamikor 2010-ben, amit egyébként megcéloztunk még adott esetben akkor, amikor megalakult a magyar EU-elnökséget előkészítő munkacsoport, és elkezdtük ezt a dolgot karcolgatni. Ehhez meg aztán tényleg elég jelentős mennyiségű türelem meg bölcsesség kell, amelynek kapcsán megint az elnök urat tudnám idézni: aminek fájó hiánya időként minket azért elég erősen megérint.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Kétségkívül, a program teljesítésének az öröme az egyik leggyakrabban ismert élmény, amelyet, azt hiszem, mindannyian átélhetünk.
Tessék parancsolni, képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, nagyon köszönöm. Én Kocsi Lászlóval nem vitatkozni akarok, mert távol áll tőlem, de szeretnék egy-két érvet felhozni államtitkár úr és elnök úr számára is.
Amikor a nagybizottság megalakult, az elsődleges célja az volt, hogy határozzuk meg, a 2011-es elnökségre Magyarország milyen prioritásokat próbál megfogalmazni. Ebben volt a régiók kérdése, volt a vízgazdálkodás, az európai vízgazdálkodás kérdése. Tagja voltam annak a bizottságnak, amelyik a Fidesz-álláspontot készítette elő, és ebben határozottan és markánsan fogalmazódott meg és lett ajánlat téve a nagybizottság irányába is, hogy az európai vízgazdálkodás legyen az elsődleges prioritás, hiszen Magyarország abban erős. Amiben erősek vagyunk, abban tudunk diktálni. Amiben mások gyengék és nagyobb országok, mint Anglia, Spanyolország és lehetne sorolni, azok mind rákényszerülnek arra, hogy mellénk álljanak, mert ők küszködnek vízhiánnyal, nem pedig mi.
Emellett a Duna-stratégia hihetetlenül felgyorsult. Ennek a kezdeményezése, ha Hegyi Gyula visszaemlékszik rá, már 2004 környékén elindult ennek a megfogalmazása. Most intenzíven beindult ennek az egyeztetése és abba az állapotba hozása, hogy ebből legyen egy konkrét projekt, hiszen mások is készítettek hasonló jellegű projektet, de nekünk, én most is azt mondom, hogy elsődleges kérdés, mert amiben mi erősek vagyunk, és mások jóval gyengébbek nálunk, ez a vízkérdés. Termálvíz, ásványvíz, édesvíz, és ennek környezetvédelmi hatásai, kihatásai egyes társadalmakra, amelyek majd küszködni fognak a vízhiánnyal. Ezt próbáltuk a nagybizottság előtt is megfogalmazni, hogy ha a 2011-es elnökségre Magyarország markáns prioritásokat akar megfogalmazni, itt volt választék az emberi jogi, kisebbségi kérdések területén, a régiók kérdése vagy a víz kérdése, és úgy tudom, az álláspont abban maradt, hogy a víz és a régiók területe az, amiben Magyarország elsődlegesen az elnökség idején egy nagyon markáns és talán eredményes vonalat tud képviselni.
ELNÖK: Kocsi alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr, csak egy mondatban hadd reagáljak erre, hogy világos legyen, én mire is gondoltam.
Az rendben van, ha mi az egész európai vízgazdálkodási keretben szemléljük ezt a dolgot, és az egész kezdeményezést ebbe helyezzük bele, de ha ennek a megjelenítő karakteres programja a Duna-stratégia, és mondjuk, a magyar EU-elnökségnek is ez egy karakteres jegye, akkor számolnunk kell azzal, hogy egyébként a vízszakmai, vízgazdálkodási értékeken kívül eső, külpolitikai érdekek fogják a dolgot színezni, mondjuk, éppenséggel Szlovákia részéről, hogy mondjak egy példát. Ezért mondtam azt, hogy addig, amíg egyébként tudjuk, tartsuk ezek között a - ha úgy tetszik - szakmai előkészítő keretek között.
Köszönöm.
ELNÖK: Alelnök úr, vita!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Nem vita, csak beszéljük ki akkor a kérdést. Az elnökségi munkacsoportnak egyébként mind a hárman tagjai vagyunk, és ugyanabból indultunk ki, amit az elején mondtunk, hogy valóban a saját édesvízkészleteink szempontjából ezt prioritásként kezeltük. Ezzel szemben azért is fogalmaztam meg azt, amit mondtam, hogy itt elhangzott: az Európai Tanács 2009 júniusában megbízta az Európai Bizottságot, hogy 2010 végéig állítson össze egy európai Duna-stratégiát. Itt kezdődik a dolog, hogy ha az Európai Bizottság 2010 végéig megbízta, ha akarjuk mi, ha nem (Szabó Vilmos: Persze.), akkor is a mi elnökségünk idejére fog ez a kérdéskör kicsúcsosodni. (Szabó Vilmos: Ez így van.)
Nem véletlenül mondtam azt sem, hogy addig, ahogy elnök úr is mondta, ezt a sarkalatos kérdést, amelyik itt Magyarországon belül belpolitikai kérdéssé válhat, ezt valami módon kezelni kell. És lehet, hogy addig tényleg belül kell tartani, mert különben beelőznek. De ha a stratégiában gondolkodunk, azért kérdeztem, hol tartunk ebben a stratégiakészítésben vagy a projektkészítésben, mert a németeknek olyan gondolataik is vannak, hogy mondjuk, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig hajózhatóvá tenni a Dunát végig. Úgyhogy itt sok minden más terítéken van, amit nem fogunk tudni kezelni megfelelő módon, ha nem tudjuk időben a mi magunk projektjeit szembeállítani. Vagy még tovább megyek: külön olyan projekteket írnak le, hogy a Duna mente mint energiafolyosó. Ez is olyan kérdéskör, ami miatt valóban nagyon markánsan kellene azt megjeleníteni, hogy hogyan képviseli mindemellett annak a fontosságát, hogy Európa vízhiányban szenved. Ebbe kellene beleágyazni, és tényleg erre kellene rámenni, mert egyébként mindenki abban érdekelt, amiben mi nem. Ez az alapvető, nagy gond ebben a kérdésben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót államtitkár úrnak, engedjenek meg nekem is néhány gondolatot; rövid leszek.
Először is több képviselő úr részéről fölmerült a Duna mint hajózhatóság. Tényleg legyünk őszinték: Magyarország megosztott érzelmileg és a realitások között. Én már kívülről, de nagy kíváncsisággal fogom nézni, amint egyszer csak a Fidesz kormányon meggyőzi a lakosságot, hogy szükség lesz Bős-Nagymarosra. (Derültség.) Mert ha egyszer a Duna hajózhatóságáról szólnak, Magyarországot a nyomás csak erre fogja érni. Kívülről olyan nyomás, hogy ez nem kell, ilyen nem lesz. Miután Ékes képviselő úr vetette ezt föl, nagy intellektuális örömömre, teszem hozzá, mert ő itt lesz a parlamentben, én nem, amikor erről kell majd vitatkozni, hogy a magyar parlament elhatározza a Bős-Nagymarost, és majd azt követően, nem tudom, 30 kilométerenként egy-egy vízi erőműnek a felépítését - ez egy érdekes dolog lesz. Bár ahogy elnézem, ezt egy pikírt megjegyzésnek szánom: végül is orosz, kínai politikában egy másodperc alatt lehet váltani, ebben miért ne lehetne - meglátjuk. Ez egy érdekes kihívás lesz.
Ami viszont komolyabb dolog ennél. Én nagyon aggódom amiatt, hogy megint hihetetlen illúziók vannak az EU-elnökség kapcsán. Éppen Ékes képviselő úr fogalmazott úgy, hogy majd diktálunk. Tessék megérteni: nem diktálunk! Van egy mozgástér, amely bővebb, mint ami egyébként van, agenda-setting alapon, bár ott is, amit a többség nem akar napirendre venni, azt nem tudjuk; tehát javasolhatjuk mi azt - ha ellenállás van, ott ellenállás van. És hogy milyen stratégiák fognak megszületni, és milyen jegyzőkönyveket írunk alá, és milyen világmegváltó beszédek és stratégiák születnek, ez semmi! Ezek arra lesznek jók, hogy el lehessen mondani, milyen rohadt jók vagyunk. De hogy egy példával szemléltessem a dolgot, Magyarországon egyébként egy ereje teljében lévő és a választásokat minden józan ész szerint majd megnyerő párt tart egy pártkongresszust, és akkor ott elfogadnak egy programot, ennek lehet örülni, meg lehet bírálni, de ez semmi! Ebből akkor válik valami, ha megnyerik a választást, és abból törvényeket hoznak.
Az Európai Unió, tisztelt bizottság, törvényhozásból áll. Akkor történik valami, amikor hoznak európai szintű jogszabályokat. Nem akkor, amikor stratégiák születnek, nem akkor, amikor ezt meg ezt jóváhagy minden fél - amikor jogszabályok születnek. Ott pedig szavazások vannak, most már a lisszaboni szerződés alapján más jellegűek, mint korábban. Ezekben Magyarország, lehet az Isten kalapja és Magyarország a bokréta rajta, akkor sem fogja tudni, ha nem tud ezeknek támogatást szerezni a 27-ek, lassan most már 28-ak között. És tartok attól, végül is lehetne mondani, hogy teljesen mindegy, hát meghirdetjük, aztán megyünk, aztán nem lesz belőle legfeljebb semmi, vagy csak kevés történik. Amitől én tartok, hogy mi hozunk létre egy olyan helyzetet, aminek a végén majd jól frusztráltak lehetünk, hogy a nagy országok ellenében megint nem sikerült, pedig milyen baromi jók vagyunk. Holott lehetünk még jók is, csak egyszerűen túllőjük, az ambícióink olyan elképesztően túllőnek a realitásokon, hogy mi hozzuk létre azt a helyzetet, hogy sikertelennek érezzük az elnökséget.
Tessék nekem megmondani, hogy ki volt, mondjuk, Szlovénia előtt a soros elnök! Na, nem tudja senki... Hát bennünket is el fognak felejteni! Aki azt gondolja, hogy itt olyan mély nyomot fogunk hagyni, hogy itt mindenki azt mondja, hogy hű... - hát, ilyen nem lesz. Lehet ezt tisztességgel csinálni, lehet egy eredményes elnökséget elérni, amire büszkék lehetünk, és ami egy jó elnökség lesz. Csak ez olyan, mint a technológiai intézet: azt megnyerjük, és akkor Magyarországon minden megváltozik, és akkor az elnökségtől minden megváltozik. Van egy hajlamunk erre, és szerintem legyünk ebben óvatosak.
Mindig belekerülünk ebbe az ostoba vitába, hogy mekkorának merjük magunkat álmodni. Én ezt nem szeretem, mert intellektuálisan nem tekintem kellően kihívó erejűnek ezt a vitát. De valójában abban is van probléma, ha nincsenek ambícióink, és abban is van, ha hihetetlen ambíciókat fogalmazunk meg.
Szerintem itt egy nagyon jó, tisztességes mesterember munkáját kell tudnunk elvégezni elnökként. Azt gondolom, az elnökségünk akkor lesz sikeres, ha a partnereinkben az a kép rögzül, hogy Magyarország rendesen felkészül, képes kompromisszumokat kötni, megbízható, érti a működést, képes a saját érdekei mellett összeurópai érdekeket is megérteni, megjeleníteni és még védeni is. És akkor évekkel később is, amikor Magyarország előáll egy javaslattal, azt fogják mondani, hogy igen, ez egy komoly ország. Szemben egy másikkal, amelyikről meg azt mondják, hogy ez egy komolytalan ország, és nem győztek meg. Ez a tétje az elnökségnek, nem pedig az, hogy visszafelé fog-e folyni a Duna, hogy egy kicsit olyat mondjak, amit persze senki sem javasolt - csak értik, hogy mit akarok ezzel mondani. Szóval egyfajta óvatosságot javasolok. Köszönöm szépen.
Államtitkár úr, tessék parancsolni!
SZABÓ VILMOS államtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt képviselő urak, köszönjük a felvetéseket.
Azt gondolom, nagyjából ez a három sarokpont van most, ahogy elnök úr álláspontját is hallgattam. Az egyik, hogy valóban van egy európai bizottsági döntés, amelynek alapján meg fog születni egy stratégia, tehát nekünk ezt nyilván ki kell használni. A mi elgondolásunk, az európai vízgazdálkodás kialakítása és az ehhez kapcsolódó kötődések - és ezt Kocsi képviselő úr is mondta -, jelzem, ebben a bizonyos piramisban, amelyet vázlatosan ugyan, de ismertettem, az egyik pontosan ezeket sorolja fel; természeti, környezeti értékeink védelme, s ebben a közös vízgyűjtő és vízkészlet-gazdálkodás kialakítása, ivóvízminőség-védelem feltételeinek javítása, és így tovább, ez is benne van. És az elnökségünk a harmadik, amelyről mindvégig szó volt - elnök úr érintette ezt a végén -, nyilván ezekben a keretekben kell megtalálnunk a saját érdekeinket is, és olyan képet kell magunkról rajzolni, és akkor ez egy sikeres elnökség lehet. De mindenképpen ez az egyik ilyen pontja kell hogy legyen, merthogy ez adódik is meg fontos is.
Hogy az elnökségünkről mi mit gondoljunk... Mi nyilván gondoljuk azt és készüljünk úgy, hogy ez legyen olyan, ami nyomot hagy. Már csak azért is, mert nekünk ez lesz az első elnökségünk, és kicsit olyan ez, mint az ember saját életében is, ami az első, legalábbis az ő szempontjából mindenképpen fontos a számára. Azt gondolom, az azonban nagyon fontos, hogy valóban ne higgyük azt, hogy valami olyasmit tudunk tenni, amit még soha senki nem csinált. De azok az elvárások, amelyeket elnök úr megfogalmazott, így van: keltsük azt, hogy mi igenis komoly és jó előkészítő munkát tudtunk végezni, kompromisszumkészek vagyunk, össze tudjuk hangolni az álláspontokat, és ezt megbízhatóan, korrekten, konzekvensen tudjuk tenni. És akkor ezek a témák is és egyebek is jól fognak sikerülni.
Nagyon szépen köszönöm a tisztelt bizottságnak. És azt tudom a továbbiakban is ajánlani, hogy az ebben a munkában való előrehaladásban jelezni fogjuk a tisztelt bizottságnak, és kérni is fogjuk, hogy elmondhassuk, hol tartunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Egy dilemmám van most, hogy hogyan tervezzük a jövőt. Nem látszik az, hogy a bizottság részéről egy mindent elöntő érdeklődés mutatkozna a téma iránt, ugyanakkor a civil szervezetek kérdése fölmerült, ami fontos kérdés. Ez a bizottság nem tipikusan civil szervezetek mentén működik, de ebben kaptunk már észrevételeket, megküldtük képviselőtársainknak. Én fontosnak tartanám, hogy meghallgassuk őket. Az is jó, ha elmennek a szakbizottságokba, környezetvédelmi bizottságba, gazdasági bizottságba; az sem lenne baj, ha ide is el tudnának jönni.
Azt javaslom, hogy erről majd egyeztessünk informálisan, hogy hogyan tudjuk összehívni a bizottságot. Idén lesz még - ez egy másik probléma - miniszteri meghallgatás, ez hogyan megy, hogyan nem megy. Egy parlamenti ülés van már csak ebben az évben. Ha a kormányfő jelöl, akkor azt még előtte meg kellene hallgatni; nem tudom, mikor és hogyan. És utána tavasszal sok ülés valószínűleg már nem lesz; nyilván néhány ujjgyakorlatra szükség van.
Arra kérem a frakciók képviselőit, hogy amikor a határozatképességre szükség van, akkor gondoskodjanak arról, hogy a képviselők a kampányt függesszék föl, vagy itt folytassák - a nem kívánt rész törlendő. Nem lesz könnyű a tavasz, egypár dolgot meg kell oldanunk.
Köszönöm szépen államtitkár úrnak, hogy tájékoztatott bennünket, és ha lesz rá igény és mód, visszatérünk egyesével a kérdésekre.
Köszönöm a megjelenést. Mindenkinek nagyon kellemes napot kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 9 óra 55 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea