EIB-1/2010.
(EIB-144/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2010. január 6-án, szerdán, 10 óra 03 perckor
az Országház Delegációs termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
Andor László, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag meghallgatása *
Az elnök felvezető hozzászólása *
Andor László szóbeli kiegészítője *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Elnöki összefoglaló *
Elnöki zárszó *
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Veres János (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Veress József (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Andor László, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag
Dr. Győri Enikő európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt)
Dr. Kósa Ádám európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt)
Dr. Schöpflin György európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 03 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt és boldog új évet kívánok mindenkinek, a bizottság tagjainak, az európai parlamenti képviselőknek, a szakértőknek, a sajtó munkatársainak, és mindenkinek gratulálok, aki lábtörés és koccanás nélkül bejutott a Parlament épületébe ebben a heves hóesésben, amelyet ma tapasztalhatunk.
A mai napon egy napirendi pontra tettem javaslatot, mégpedig az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvény alapján, amely törvény kimondja, hogy ha a kormány bizonyos európai uniós pozíciók betöltésére tesz javaslatot, akkor az európai uniós bizottság, illetőleg az illetékes állandó szakbizottság meghallgathatja a jelöltet. Magyarország európai uniós tagságának történelmében ez a második alkalom, hogy magyar kormány jelöl európai biztost. Az első jelölés során remélhetőleg kialakítottuk azt a hagyományt, hogy az Európai ügyek bizottsága meghallgatja a biztosjelöltet, úgyhogy ennek alapján tettem javaslatot a bizottságnak arra, hogy a bizottság hallgassa meg Andor László urat, az Európai Bizottságba jelölt magyar tagot.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendi javaslattal kapcsolatban észrevétel van-e. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet.
Akkor kérdezem a bizottságot, kik támogatják a mai napra rendelt napirendi javaslatot. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag megszavazta. Köszönöm szépen.
Andor László, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag meghallgatása
Az elnök felvezető hozzászólása
Mielőtt rátérnénk a biztosi meghallgatásra, engedjenek meg nekem két rövid megjegyzést. Ezt a jegyzőkönyv elnöki bevezetőként szokta rögzíteni. Az első úgy hangzik, hogy természetesen minden képviselő azt mondja és abban a stílusban, ahogy ezt kívánja, és ebben semmiképpen sem szeretnék senkit sem korlátozni, arra kérném a bizottság tagjait, illetőleg a hozzászóló európai parlamenti képviselőket, hogy gondoljanak arra, hogy adott esetben a jelölt biztossá válik, és azok a politikai erők, amelyek kormányra készülődnek, gondolom, szeretnének egy olyan helyzetet teremteni, ahol mint kormány vagy mint kormányt támogató képviselők a biztossal szeretnének egy dialógusban maradni. Ez akkor is így van, ha a biztos nem a magyar kormányt, nem a Magyar Köztársaságot képviseli a Bizottságban. Ennek ellenére azért egy modern európai uniós tagállam esetében az normális, hogy a biztos és a kormány között egy dialógus fönnáll. Azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy járuljanak hozzá ahhoz, hogy ez a helyzet létrejöhessen akkor is, amikor az Európai Parlament szavaz a biztosokról.
A második megjegyzésem azzal kapcsolatos, hogy nem volt egyeztetés - hallottuk ellenzéki képviselőktől. Gondolom, a mai bizottsági vitában is ez a dolog föl fog merülni - ezt így gondolom -, én magában a vitában nem szeretnék hozzászólni, pár megjegyzést tennék erről. Az első, hogy én nem nagyon ismerek olyan országot, ahol a kormány egyeztetett volna az ellenzékkel a biztosi jelölésről. Egy országról tudok, ahol kifejezetten másik táborba tartozó jelöltre tett a kormány javaslatot, ez Portugália, ahol egy baloldali kormány egy jobboldali jelöltre tett javaslatot, ez Barroso maga, akit, azt hiszem, kivételnek tekinthetünk abban az értelemben, hogy nagyon magas pozíciót foglal el.
Én egyébként azt gondolom, hogy adott esetben célszerű lehet egy egyeztetés kormány és ellenzéki pártok között is, azonban azt kérném a képviselő hölgyektől és uraktól, amennyiben nagyon erőteljesen megfogalmaznak egy ilyen igényt, akkor gondolják végig azt is, hogy amikor ők kormányon voltak, akkor bármilyen hasonló esetben tettek-e egyeztetési kísérletet az akkori ellenzékkel. Jó lenne, ha persze a magyar politikai kultúra e tekintetben lassan megváltozna, csak ismerjük a szálka és a gerenda összehasonlítását a szemekben, tehát azt szeretném kérni, hogy ha lehet, erre legyenek tekintettel.
Azt kérném Andor László jelölt úrtól, hogy ragadja meg azt az alkalmat, hogy most a magyar parlament szakosodott bizottságán keresztül a magyar lakossággal is tud kommunikálni, és tájékoztassa a bizottságot és ezen keresztül a magyar közvéleményt arról a portfólióról, amelyet számára Barroso úr javasol. A foglalkoztatáspolitika, azt lehetett hallani a jelölés napján, hogy nem túlságosan súlyos, ez nekem meglepetést okozott, mert minden belpolitikai vagy minden, akár európai politikai megszólalás, mintha arról szólna, hogy nincs fontosabb a foglalkoztatásnál, úgyhogy itt látok egyfajta ellentmondást, hogy most fontos vagy nem fontos a foglalkoztatáspolitika. Szerintem kellően fontos.
Kérem, hogy tájékoztassa a bizottságot arról, hogy milyen elképzelései vannak a portfólióval kapcsolatban, és természetesen a bizottság és a magyar közvélemény érdeklődéssel hallgatna meg néhány mondatot arról, hogy ön hogy látja, melyek az ön személyes kvalitásai azzal kapcsolatban, hogy ezt a pozíciót a lehető legjobban tudja ellátni.
Úgyhogy ennek jegyében megadnám a jelölt úrnak a szót, utána a bizottság tagjai hozzászólnak, kérdéseket tesznek fel. Szemben más bizottsággal, itt nem köröket teszünk, hanem a bizottság ügyrendje azt írja elő, hogy minden bizottsági tag, illetőleg hozzászólásra jogosult hozzászólása után a jelölt azonnal szót kap, és válaszol. Utána az adott képviselő még egyszer szót kaphat, ha tetszik, egy ilyen "follow up question"-re vagy észrevételre. Arra még egy válaszlehetősége van a jelöltnek, utána az adott képviselő többet nem kap szót. Tehát ebben a rendben megyünk végig. Tovább tart ez a meghallgatás, mint más bizottságokban, de egy élőbb vitát tesz lehetővé, mintha köröket tennénk, és akkor csak egyszer vagy kétszer kapna a jelölt szót. Remélem, ez elfogadható a jelölt úrnak. (Andor László bólint.)
És akkor én nem is szaporítom tovább a szót, megadom önnek a szót, kérem, tegye meg előterjesztését. Az írásbelit megkaptuk, kiosztottuk, ahhoz képest hallgatjuk nagy tisztelettel.
Andor László szóbeli kiegészítője
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Először is szeretném megköszönni az elnök úrnak, hogy napirendre tűzte ezt a témát, és lehetőséget nyújt erre a konzultációra.
A politikai egyeztetést én rendkívül fontosnak tartom. Rögtön a jelölésem utáni napon írtam egy levelet a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, kérve egy lehetőséget a találkozóra, és ezeket még a karácsony előtti időszakban sikerült megoldani, tehát összesen, ha jól számolom, négy frakcióvezetővel és négy pártelnökkel találkoztam, és a politikai rész a szakmaihoz hasonlóan rendkívül fontos része a felkészülési időszaknak. Ez a felkészülés utolsó hete, tehát magyar szempontból nézve tulajdonképpen ez az utolsó nap, amikor még az információkat, az igényeket, a szempontokat szeretném összegyűjteni, és nagyon megköszönöm, ha ebben segítségemre lesznek, és elmondanak olyan kérdéseket, javaslatokat, amelyeket a brüsszeli munka során én tekintetbe tudok venni, és szem előtt tudok tartani.
Természetesen a politikai egyeztetésnek, előkészületnek csak az egyik színhelye Magyarország. Ez elkezdődött és rendkívül intenzíven zajlik Brüsszelben, illetőleg Strasbourgban is, tehát jó néhány európai parlamenti képviselővel találkoztam, az Európai Parlament számos politikai irányzatához tartozó képviselőkkel, kiemelten a két legnagyobb frakcióval, a Néppárt vezetőivel, illetőleg a szocialista, szociáldemokrata irányzathoz tartozó képviselőkkel, de természetesen másokkal is. Egy idő után, tehát miután a Bizottság elnöke megtette a javaslatát a tárcák kiosztására, természetszerűleg különösen azokra koncentráltam, akik a foglalkoztatási és szociális ügyekben illetékesek. A jövő héten pedig következik a biztosok meghallgatása.
Azt látom, hogy a várakozás az, hogy a Bizottságnak viszonylag hamar munkába kellene már állnia. Tehát az elmúlt évben elég sok késedelmet láttunk, elég hosszúra nyúlt a lisszaboni szerződés ratifikációja, a vártnál valószínűleg hosszabbra nyúlt a két újonnan létrehozott vezetői poszt betöltése, és azt gondolom, hogy most már nemcsak várakozás, de igény is az, hogy a Bizottság viszonylag hamar kezdje meg a munkáját, tekintettel arra, hogy a gazdasági válság nem igazán enyhül. Vannak a fellendülésre utaló bizonyos jelek, de az új elnök, Van Rompuy is kezdeményezi, hogy minél hamarabb az uniós intézmények tűzzék napirendre a válságkezeléssel kapcsolatos további teendők megtárgyalását.
Ezen a területen, ahogy azt az elnök úr is jelezte, azt gondolom, hogy a foglalkoztatás- és szociálpolitikát szinte mindenki kulcsterületnek tekinti. Barroso elnök úr szeptemberben kiadott egy elvi nyilatkozatot, amely a következő Bizottság munkájához útmutatásul kíván szolgálni, és ebben az egyik hangsúlyos célként a munkanélküliség kezelését és a szociális problémák enyhítését jelölte meg. Azt gondolom, hogy a gazdasági válság mélypontján - ami talán az elmúlt év második felében volt tapasztalható - egyáltalán nem meglepő, ha ez politikailag a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kap. Azt gondolom, hogy ez a terület mind rövid távon, mind hosszú távon egy hangsúlyos kérdés. Rövid távon egyszerűen azért, mert amikor tömeges méretű az állásvesztés, amikor nagyon sok országban nemcsak a reáljövedelmek, hanem a nominális jövedelmek is csökkennek, akkor a szociálpolitika, a válságból fakadó társadalmi károk enyhítése egy kiemelt feladat.
Ugyanakkor egyidejűleg kell foglalkoznunk a hosszú távú célokkal, a hosszú távú perspektívával. Ez pedig ez év tavaszán nem más, mint az Unió 2020-ig terjedő tervének, elképzeléseinek a felvázolása. Tulajdonképpen ez már kötelezettség, hogy az év tavaszán ez az EU 2020-as program valamilyen alakot öltsön, és azt gondolom, hogy egy ilyen program nem lehet más, mint ambiciózus. Egyszerűen muszáj neki valamilyen komoly célt kitűzni, nem lehet tízéves távlatban olyan célt megfogalmazni, hogy legyen vége addigra már a recessziónak, és valamennyivel több legyen a munkahely.
Azt gondolom, hogy a lisszaboni szerződés maga is kötelezi az Uniót arra, hogy magas mércét állítson, és azt gondolom, hogy azokban az egyeztetésekben, amelyek ezt a 2020-as programot még a következő hetekben, hónapokban meg fogják előzni, nekem azon kell majd dolgoznom, hogy a foglalkoztatás, illetőleg a szociális kérdések tekintetében minél erőteljesebb, minél karakteresebb célokat fogalmazzunk meg, amelyekhez aztán az eszközrendszer is hozzárendelhető lesz. A probléma az, hogy tíz évvel ezelőtt az Unió már megfogalmazott egy igen ambiciózus programot, és ha visszatekintünk az úgynevezett lisszaboni programra - ugye, visszatekintettek egyszer már öt év után is, és elkerülhetetlen, hogy tíz év elmúltával ez ismét megtörténjen -, olyan nagyon jó értékelést nem lehet adni a lisszaboni programról.
Nemrégiben volt alkalmam megnézni Spidla úr öt évvel ezelőtti meghallgatását. Ő kapott ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes kérdést - egyébként egy cseh képviselőtől -, ami arról szólt, hogy Spidla úr még miniszterként a lisszaboni programot a jetihez hasonlította, amelyről mindenki beszél, de még valójában senki sem látta. (Derültség.) Egyrészt vicces a dolog, de másrészt valóban rendkívül komoly, hiszen az, hogy az európai gazdaság versenyképessége a korábbiakhoz képest lényegesen javuljon, hogy a gazdasági növekedés üteme magasabb legyen, és ezt elsősorban a munkaerő képzésén keresztül, színvonalának javításán keresztül, az új technológiák bevezetésén keresztül érje el az Unió, azt gondolom, hogy önmagában véve egy teljesen reális célkitűzésnek tűnhetett akkor. Fontos volt megfogalmazni ezeket az ambiciózus célokat, hiszen a kilencvenes években valóban Európában a gazdasági növekedés üteme elmaradt az Egyesült Államokétól, és már látni lehetett a feltörekvő gazdaságok által támasztott versenyt. A német egyesítés nyilván nagyon sok figyelmet és forrást elvont esetleges más céloktól, és igazából az euró bevezetésén túlmenően nagyon sok konkrét eredményt akkor nem lehetett fölmutatni.
Tehát azt gondolom, hogy volt relevanciája a 10 évvel ezelőtti lisszaboni programnak, és maga a koncepció sem volt teljességében elhibázott. Azt gondolom, hogy a humán tőkébe való beruházás, az emberi erőforrások korszerűsítése, az új technológiák elterjedése vagy elterjesztése, ez esetben konkrétan az informatikai forradalom bevezetése a gazdaságba és ennek minél szélesebb körben való meghonosítása igenis egy fontos és jó cél volt. Tulajdonképpen ahhoz lehetne kötni, amit Magyarországon az itteni közgazdasági irodalomban a gazdasági fejlődés trendvonalával szoktak leírni. Az elképzelés az volt, hogy ezt a gazdasági fejlődés trendvonalát egy meredekebb pályára állítani.
Az értékelést persze részletekbe menően el kell végezni, de azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy mi lesz az értékelés, az új programnak is nagyon hasonló célokat kell kitűznie. Tehát tulajdonképpen a munkaerő színvonalának javítása, a munkaerőpiac továbbfejlesztése, a képzés, különösképpen a továbbképzés, a szakképzés, az élethosszig tartó tanulás elterjesztése, azt gondolom, nem egyszerűen mint a gazdasági növekedést serkentő lehetőség fontos, hanem önmagában is egy nagyon fontos feladat. Ez megmarad az én leendő tárcám számára az egyik fontos, hosszú távú iránymutatásnak.
Néhány gondolatot szeretnék tulajdonképpen vitaindítóként is elővezetni a foglalkoztatási és szociális tárca három nagy fejezetéről, néhány új területről, amelyek eddig nem voltak annyira hangsúlyosak, de mindenképpen a következő időszakban fontosak lesznek, és néhány pontot szeretnék említeni, ami kimondottan magyar szempontból lesz érdekes a következő öt évben. A három nagy fejezet a következő. Az egyik az Európai Szociális Alap, a másik a munkajogi kérdések, a harmadik pedig a szociálpolitikával, a szociális befogadással kapcsolatos, úgynevezett nyitott koordináció kérdése; mindegyikről csak néhány fontos gondolatot.
Az egyik a Szociális Alap. A Szociális Alap a kohéziós politika része, terjedelmét tekintve egy igen jelentős alap, a tárca lényegében az uniós költségvetés egytizedét kezeli, a harmadik legjelentősebb költekező tárcának tekinthető. Hozzátehetjük azt, hogy az elmúlt ciklusban a Szociális Alap mellé társult egy úgynevezett Globalizációs Alap, amely segít kezelni azokat a válsághelyzeteket, amelyek a nagy létszámleépítéssel járó vállalati költözésekkel függnek össze, tehát a nagyvállalatok Unió területéről való eltávozásával kapcsolatos krízishelyzeteket próbálja kezelni.
Azt gondolom, hogy a Szociális Alap egy nagyon fontos eszköz, hatékony eszköz lehet, ugyanakkor rengeteg a kritika, és nagyon alaposan meg kell vizsgálni ezeket a kritikákat, amelyek részben arra vonatkoznak, hogy milyen gyorsan, részben arra vonatkoznak, hogy milyen eredményesen lehet használni a Szociális Alap által biztosított kereteket.
Az elmúlt időszakban egy harmadik szempont volt nagyon hangsúlyos, ez pedig az, hogy mennyire tisztán, mennyire transzparens módon kerülnek fölhasználásra ezek a keretek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy érzékelhető az a hatás, hogy ha túlzottan koncentrálunk egy szempontra, magyarul ez esetben a transzparenciára és az esetleges visszaélések vagy rendellenes fölhasználás visszaszorítására, minimalizálására, akkor az a másik két fontos szempontot hátrányosan érintheti.
De ennek ellenére azt gondolom, hogy a Szociális Alap egy fontos eszköz, és nemcsak hogy megtartandó, de továbbfejlesztendő. Egy ilyen helyzetben, amikor a munkanélküliség gyakorlatilag az egész Unióban folyamatosan emelkedik, tehát hétről hétre kapjuk a híreket a jelentős mértékű állásvesztésekről, akkor ennek a legitimitása nem megkérdőjelezhető, és ezen az alapon tudunk majd a 2013 utáni pénzügyi perspektíváról is tárgyalni.
A második kérdés sokkal izgalmasabbnak és nehezebbnek tűnik politikai szempontból, ezek a munkajogi kérdések. A munkajogi kérdések - különösen két ügy - az elmúlt ciklusnak, ha tetszik, neuralgikus pontjává vált, és várhatóan a későbbiekben sem lesz könnyű ezekkel megbirkózni. Az egyik a munkaidő-direktíva, a másik pedig a kiküldött dolgozókkal kapcsolatos szabályozás. Itt bizonyos fokú kötelezettségvállalás is van arra vonatkozóan, hogy visszatérni, átnézni, ha kell felülvizsgálni ezeket.
Kicsit eltérő az ütemezése a két problémának, de azt lehet mondani, hogy mind a kettő egyformán nehéz a tekintetben, hogy nem egyszerűen az Európai Parlamentben kell a különböző nézeteket valamilyen formában összehangolni - egyes esetekben ez könnyebb, más esetekben ez nehezebb -, hanem a Tanács oldaláról, tehát a tagállami álláspontok összehangolása ez esetben legalább ilyen nehéz feladványokat eredményez. Ezt a kettőt követni fogják majd más kezdeményezések, amelyek az egészségvédelemmel, a munkahelybiztonsággal függnek össze. Ha kérdés lesz, ezekről is tudok valamilyen részletességgel tájékoztatást adni.
A harmadik kérdés a szociálpolitika, a szociális védelem, a szociális befogadás, ahol tulajdonképpen a tárcának egy koordinatív szerepe van, tehát az előzőeknél is sokkal inkább elmondható az, hogy tagállami hatáskörök, tagállami rendszerek működnek, ugyanakkor az integráció előrehaladása egyre több olyan kérdést tűz napirendre, amely a munkavállalók mozgásából, a mobilitásból fakadóan komoly problémákat szül, komoly kérdéseket vet föl, és ezeket uniós szinten kell megoldani vagy összehangolni.
Egy ilyen témát emelnék ki, ez a nyugdíjkérdés. A nyugdíjrendszerek természetszerűleg nemzeti keretekben szerveződnek, ugyanakkor a munkavállalók országok közötti mozgása következtében a mobilitás, a hordozhatóság, a rendszerek kompatibilitása itt egy nehéz kérdés. Bizonyos országok eddig ezt jobban kezelték, más országoknál ez teljesen megoldatlan, és itt is kell ezzel majd foglalkozni.
Ha már a nyugdíjról esik szó: hosszabb ideje napirenden van a legtöbb országban egy átfogó nyugdíjvita. Azt gondolom, hogy ez sem folyhat kizárólag országos keretek között, egyes nemzetközi intézmények ebbe már jobban beleavatkoztak. A mi esetünkben is látható volt, hogy például a Világbank elég aktív volt a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekben, de azt gondolom, hogy az Uniónak is valamilyen mértékben itt szerepet kell játszania. Ez a szerep még kialakításra vár.
Ami már meg lett hirdetve, hogy az aktív időskor jelszavával majd később lesz egy uniós szintű kampány, ami részben a nyugdíjrendszerek nyitott kérdéseivel foglalkozna, de foglalkozna azzal a - hogy úgy mondjam - pozitív megvilágítású ténnyel, hogy a várható élettartam tulajdonképpen mindenhol növekszik, és ennek következtében eltolódnak a generációs arányok, és fontos az, hogy az idősödő korosztály számára az aktivitást, a társadalmi integrációt a továbbiakban is biztosítani lehessen. Nos, ezek, amiket említettem, nem teljesen újszerű kérdések, legfeljebb a következő időszakban egyikre, másikra kell újszerű megoldást találni, új kezdeményezéseket tenni.
Ami újnak tűnik például, az a klímavédelemmel, általában a környezetvédelemmel kapcsolatos foglalkoztatáspolitikai feladatoknak az ellátása. Teljesen egyértelmű, és nagyon helyes és rendkívül fontos, hogy az Unió globális méretekben is élharcosa a klímavédelemnek. Azt gondolom, hogy itt az egyre komolyabb kötelezettségvállalások felé való elmozdulás jól látható még akkor is, ha a koppenhágai értekezlet nem volt teljes egészében sikeres, de azt gondolom, hogy fontos az elmozdulás iránya, és az, hogy szándék mutatkozik több olyan nemzetközi partnernél, amely korábban rendkívül szkeptikus volt, vagy nehezen kapcsolódott be a nemzetközi egyeztetésekbe. Tehát azt gondolom, hogy itt van egy pozitív irányú elmozdulás, ugyanakkor, ha a kitűzött célokat komolyan vesszük, akkor ennek mindenképpen vannak következményei a foglalkoztatáspolitikában, tehát a túlzott széndioxid-kibocsátást eredményező tevékenységek leépítése, tulajdonképpen az egész energiatermelés újragondolása nyilvánvalóan jár majd átképzési, foglalkoztatási feladatokkal, és itt ez nemcsak egy lehetőség, de feladat is lesz.
A másik, ami tulajdonképpen részben következik az előzőből, hogy a gazdasági válság és a klímaügy egyre intenzívebbé teszi a nemzetközi koordináció szükségességét, a nemzetközi koordinációt magát; és látható volt, hogy a gazdasági válság, a globális pénzügyi pánik következtében megváltozott az a globális felépítmény, amely az egyes országok vagy országcsoportok közötti gazdaságpolitikát koordinálja. A korábbi hetek vagy nyolcak helyett létrejött a húszak csoportja, és kormányfői szinten ez már konferenciát is tartott. Ez most szakpolitikákban folytatódik, és áprilisban következik a húszak munkaügyi kérdésekkel foglalkozó minisztereinek találkozója Washingtonban, és ebbe természetszerűleg az Uniónak is intenzíven nemcsak, hogy be kell kapcsolódnia, de valamilyen formában a napirendet meghatározó tényezőként kell majd szerepelnie. Tehát a nemzetközi színtér újabb feladatokat hoz, és azt gondolom, ezek igen komoly feladatok.
Zárásként néhány fontos magyar szempont: ilyen például az, hogy a következő 5 éves ciklusra fog esni a magyar elnökség. Ilyen például az, hogy most már nemcsak az Unió bővítése, de az eurózóna bővítése is napirenden van, és egyáltalán nem kizárt, hogy magyar szempontból ez egy igen fontos területté válik. De maga az EU további bővítése is számunkra fontos, hiszen a Nyugat-Balkán egyes országainak a bővítési folyamatba való bevonása Magyarország szempontjából egy stratégiai kérdésnek tekinthető.
És még egy fontos terület, ahol magyar szempontból fontos feladatok lesznek, ez a romaintegráció kérdése, ahol azt gondolom, hogy az elmúlt öt évben Spidla biztos úr vezetésével fontos és jó kezdeményezések történtek annak érdekében, hogy az Unió egyáltalán napirendre tűzze a romaügyet, és megpróbálja ezt valamilyen koordinált eszközrendszerrel segíteni. Itt egy kicsit látható már, aki Brüsszelben járatos, nyilván tudja, hogy itt most előállt egy újabb intézményi konfiguráció azzal, hogy az antidiszkriminációs politikát az eddigi foglalkoztatási és szociális biztos hatásköréből kivették, és a jövőben Viviane Reding biztos hatáskörébe kerül az antidiszkrimináció. Ugyanakkor viszont a hátrányos helyzetű csoportok kezelésére használható szociálpolitikai eszközök viszont megmaradnak a foglalkoztatás- és szociálpolitika hatáskörében, illetőleg maga a terület is a hivatal integráns része marad. Tehát tulajdonképpen itt egy komolyabb tárcaközi egyeztetésre, együttműködésre lesz majd szükség, de azt gondolom, hogy ha ezzel demonstrálható, hogy az Unióban nem is egy, hanem több biztos foglalkozik az ilyen kérdésekkel, és keresi a hathatósabb megoldások lehetőségét és eszközeit, akkor ez mindenképpen egy eredményes fejezetté válhat.
Én ezeket gondoltam vitaindítónak elmondani, és nagyon szívesen veszem, ha kérdésekkel, észrevételekkel bombáznak a következő percekben.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, jelölt úr, és akkor számba veszem, hogy kik jelentkeztek. (Jelzésre:) Egyelőre Firtl Mátyás alelnök urat látom, megadom a szót.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztosjelölt Úr! Az elnök úr a felvezetőjében megfogalmazta azokat a gondolatokat, amelyeket tulajdonképpen ellenzéki oldalról az elmúlt időszakban az ön jelölésével kapcsolatban, illetve a jelöléssel kapcsolatban az ellenzék megfogalmazott akár ebben a bizottságban, akár az öt-, illetve négypárti, az európai elnökségre való felkészüléssel foglalkozó munkacsoportban is, amikor próbáltunk arra utalást tenni, hogy szeretnénk a jelölt személyéről egy egyeztetést.
Elnök úr azt is mondja, hogy a kormányok kompetenciája a jelölés. Nem is vitatja senki ezt, ezzel mi magunk is tisztában vagyunk. Sőt, elnök úr azt is mondja, hogy nem a kormányt, nem Magyarországot képviseli a jelölt. De mégiscsak Magyarország jelöl, és magyar emberről lévén szó, úgy gondoljuk, egy magát szakértői kormánynak, ráadásul most már szakértői kormánynak nevező kormány miniszterelnöke vehette volna azt a bátorságot, fáradságot, hogy az ellenzékkel az ön személyéről egy egyeztetést folytasson le. Mert úgy gondoljuk, hogy közvetlenül a választások előtt, és hangsúlyozom még egyszer: magát szakértői kormánynak nevező miniszterelnök igenis ezt az egyeztetést megtehette volna. És ezt azért is mondom, mert az elnök úr is azt mondta, hogy a jegyzőkönyvnek, mi is a jegyzőkönyvnek elmondanánk, hogy valóban ezek az egyeztetések nem történtek meg.
Ebből fakad aztán a kérdés, tisztelt biztosjelölt úr, önhöz, ami megfogalmazódik, illetőleg az anyag, amit öntől kaptunk, valóban nagyon részletes, de azért csak felmerül az emberben az a kérdés, hogy általában a biztosjelöltek miniszterek, miniszterelnökök voltak vagy miniszterelnök-helyettesek voltak. Ön ilyen szakmai tapasztalattal, háttérrel, tehát közigazgatási háttérrel - legyen az, mindegy, hogy melyik országban történt - nem rendelkezik. Ezek alapján ön hogy gondolja - és gyakorlatilag a politikai háttér vonatkozásában jön aztán a következő kérdés, hogy ön egyeztetett-e a miniszterelnökkel arról a kinevezése előtt meg után, hogy az ön kinevezése egy politikai kinevezés vagy szakmai kinevezés? Itt kérem, hogy ne azt mondja, hogy igen vagy nem, hanem azért, ha lehet, akkor térjen ki egy kicsit részletesebben.
Továbbá azt is - mert ez is felmerült itt, nincs itt képviselőtársunk, dr. Veres János volt pénzügyminiszter neve is felmerült, és gyakorlatilag első helyen volt megnevezve abban, hogy a biztosi posztot el fogja nyerni -, hogy minek köszönhető az, hogy ön megelőzte. Itt jön az a kérdés, hogy politikai kinevezés vagy nem. Tehát ez a kérdéskör mégiscsak körbelengi az ön kinevezését. Köszönöm, ha erre válaszol.
ELNÖK: Jelölt úr, tessék parancsolni.
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy a kérdés jelentős mértékben nem nekem címezhető vagy címzendő, hiszen a jelölésemet megelőző időszakról, annak különböző egyeztetéseiről vagy adott esetben egyeztetés hiányáról magát a miniszterelnököt kell vagy kellene kérdezni, hiszen valóban az ő személyes hatásköre az, hogy kit jelöl uniós biztosnak.
Igazából azt sem szeretném kommentálni, hogy a Szocialista Párttal milyen jellegű egyeztetések folytak, hiszen ennek jelentős része akarva-akaratlanul sajtónyilvánosságot kapott, és azt gondolom, hogy ezt egészen biztosan nem nekem kell kommentálnom vagy értékelnem. Arra, hogy politikai vagy szakmai döntés: azt gondolom, hogy mindkettő. Azt gondolom, minden ország részéről elsődlegesen ez egy politikai döntés, amelynek minél komolyabb szakmai tartalmat célszerű adni, ha az uniós biztosoknak konkrét szakpolitikák felügyeletét, irányítását kell ellátni.
Természetszerűleg ez azért is egy nehéz feladat, mert amikor a miniszterelnökök jelölnek, akkor valójában még nem tudható az, hogy a később biztossá váló személy konkrétan milyen szakterülethez kerül, hiszen az később, hetek, vagy ha valaki nagyon korán jelöl, akkor hónapok múltán a Bizottság elnökének a hatásköre. Azt gondolom, hogy sok esetben azok a spekulációk, amelyek megelőzték a végleges tárcalista kialakítását, nem bizonyultak megalapozottnak, vagy nem bizonyultak jól informáltnak. Itt viszont már azt gondolom, hogy a Bizottság elnökében kell megbízni, hogy ő az adott lehetőségek alapján a lehető legjobb csapatot állítja össze, és a lehető legjobb összhangot találja meg a biztosjelöltek, illetőleg a vezetendő tárcák között.
Én a magam részéről azt tudom mondani, hogy az első perctől kezdve törekedtem az egyeztetésre, és azt gondolom, hogy ennek folyamán lényegében csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Tehát nem megkerülve a kérdést - hiszen ezt a sajtó képviselőitől is megkaptam néhány alkalommal -, nem megkerülve azt, hogy én nem tartozom azok közé, akik miniszterek vagy adott esetben miniszterelnökök voltak: ha körülnézünk a biztosok között, akkor vannak, akik miniszterek voltak, vagy akár egy-kettő, aki miniszterelnök volt, vannak, akik karrierdiplomaták voltak, nem is egy, és mindig van néhány, akinek inkább akadémiai háttere van, ami az én esetemben az életrajzomat tekintve a legjelentősebb tényező, de nem tartanám jelentéktelennek az elmúlt négy és fél évet, amikor egy nemzetközi pénzügyi intézmény vezetésében dolgoztam.
ELNÖK: Alelnök úr, viszontválaszra van lehetőség.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Igen. Köszönöm a választ. Én változatlanul azt szeretném azért leszögezni, hogy valóban az egyeztetést teljes mértékben, tehát egyáltalán nem önön kell számon kérni, de az a lehetőség, hogy Magyarországot képviselő biztost jelölünk, azért mégiscsak mindenképp megért volna egy egyeztetést.
Egyébiránt az a terület, amit vinni fog az elkövetkező időben - ahogy elnök úr is mondta -, egy nagyon nehéz terület. Ezzel együtt ma reggeli hír, hogy 13 év után a legmagasabb munkanélküliség van jelen pillanatban Magyarországon, tehát növekszik a munkanélküliség. Én úgy gondolom, hogy mint európai biztosjelölt, de nagy valószínűséggel biztosként is függetlenül attól, hogy nem a kormányt meg nem Magyarországot képviseli, azért Magyarország érdekében kérjük, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ezt visszafordító folyamatok beindulhassanak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A következő Szirbik Imre képviselő úr, Szocialista Párt.
SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én annál az utolsó mondatnál folytatnám, ahol előzőleg képviselőtársam abbahagyta. Igen, európai biztos lesz, de magyarként. Én abban bízom, hogy függetlenül attól, hogy Magyarországon belpolitikailag milyen csaták és milyen törésvonalak vannak, azért ebben a szituációban Magyarország - mint az Európai Unió tagállama - egységes nemzeti képet tud vinni.
Az a statisztikai adat, amire Firtl képviselő úr hivatkozott, sajnos, nemcsak magyarországi adat, hanem európai tendencia. Én az elmúlt hónapban Finnországban jártam, és a finn pénzügyminiszter-helyettes majdnem tizedszázalékos pontossággal ugyanolyan adatokat adott Finnország ilyen adatai tekintetében, mint amilyenek Magyarországé. Mondok még meglepőbbet is. Az a város, amely Szentes testvérvárosa, Turku mellett van, tehát Finnország legfejlettebb régiójában. Tizedszázalékos pontossággal egyeztek meg Szentes adatai ennek a kisvárosnak a munkanélküliségi adataival, tehát egységes európai problémával állunk szemben.
Talán ez mutatja meg azt, hogy a biztos úr leendő tárcája szerintem az Európai Unió célkitűzéseit tekintve a legkomolyabb kihívás, hisz beszélhetünk mi gazdaságfejlesztésről, beszélhetünk szolidaritásról, beszélhetünk nagyon sok mindenről, de az Európai Unió igazából akkor lesz az emberek uniója és nem egy, valami tőlünk messze a világban lebegő dolog, ha az emberek érezni fogják azt, hogy az Európai Unió tesz értük. Azt pedig az emberek két síkon fogják érezni: az egyik a biztonságuk, és a biztonság alatt értem a létbiztonságot, a létbiztonságnak pedig a munka és a munkahely a legfontosabb tétele; a másik pedig a környezetük biztonsága, tehát a fenntarthatóság, hogy ez hosszú távon és unokáiknak is megmarad.
A kérdésem innen származik a biztosjelölt úrhoz. Hogyan látja az európai foglalkoztatás, versenyképesség és fenntarthatóság háromszögében a tárcája lehetőségeit? Konkrétan pedig azt szeretném kérdezni - bár fél mondattal utalt a felvezetőjében a zöldipar kérdésére -, hogy milyen lehetőséget lát abban, hogy a zöldipar, a fenntartható környezeti ipar a munkahelyteremtés számára egy fontos tényezőt tud biztosítani.
A másik része, hogy nyilvánvalóan ezeknél a merész célkitűzéseknél vagy emberbaráti gondolatoknál, bárhogy is fogalmazunk, mindig a végén a pénzhez lyukadunk ki. Kérdés, hogy az a forrásmennyiség - ez körülbelül az európai források 10 százalékát jelenti -, ami majd a biztos úr közvetett vagy közvetlen irányítása alá tartozik, a kohézión túl mennyire fogja tudni a célokat szolgálni, illetve elégséges-e. Illetve más európai forrásokkal hogyan lehet ezt kombinálni majd - persze, a biztosi tevékenysége egy befejeződő és egy kezdődő pénzügyi időszakra szól - azon célok érdekében, amelyek még egyszer mondom, az emberközpontú, az embert közvetlenül kezelő Európai Unió számára elsősorban a foglalkoztatásbiztonságot jelentik, és abban egyetértek képviselőtársammal, hogy annak a fordulatnak valamilyen szintű megvalósítását, amelyben egy fenntartó, jelentős munkanélküliség-csökkenés, kvázi foglalkoztatásnövekedés állhat be. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jelölt úr, tessék parancsolni!
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Nagyon sok kérdés elhangzott, hadd koncentráljak néhány olyan pontra, ahol tényleg konkrétumot tudok mondani. Az egyik végül is egy olyan terület vagy egy olyan szempont, ami megint csak új lesz abból fakadóan, hogy a kibővített Európai Unióban sokkal több a biztos, nagyobb létszámú maga a Bizottság, mint a korábbiakban, ennek következtében a biztosok kisebb csoportjainak szorosan együtt kell működni konkrét területek megoldásában.
Itt most három olyan kört említenék, ami az én személyemben egy egymást átfedő együttműködési keret lesz, és tulajdonképpen azokhoz a problémákhoz kapcsolódik, amelyeket a képviselő úr említett, érzékeltetve azt, hogy nagyon sok olyan probléma van, amely ugyan tartozik egy-egy tárca alá, de igazából több terület vezetőjének az együttműködése szükséges ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk kezelni. Az egyik konkrétan, ami a foglalkoztatást, a munkahelyek számát illeti - az én esetemben egyébként ez lesz a legfontosabb vagy elsődleges együttműködési keret -, ez a gazdaságpolitikáért felelős három biztos együttműködése, ez Olli Rehn, aki Almuniától átveszi a gazdasági és monetáris területet, Tajani, aki az ipar és vállalkozás területét fogja vinni Verheugentől átvéve, én pedig a foglalkoztatási és szociális kérdésekkel kell hogy egy irányt szabjak egyrészt a beruházásokra gyakorolt hatásnak, amiben elsődleges az új munkahelyek teremtése.
A másik ilyen a zöldkérdés. Itt is van két biztos most már, az egyik a szlovén Potočnik, aki környezetvédelemmel, a másik pedig Hedegaard, aki kifejezetten a klímavédelemmel foglalkozik. Mindkettővel beszéltem már arról, hogy amint ez aktuális lesz, néhány hét múlva, üljünk le és beszéljük meg, hogy mi a konkrét feladat, és legyen egy rendszeres egyeztetés annak érdekében, hogy a klímavédelemből fakadó feladatokat hogyan lehet operacionalizálni.
A másik ilyen kör, ilyen együttműködési keret a költekező biztosok együttműködése. Ez földrajzilag itt most nagyon könnyen megoldható, mert Hahn úr kezébe kerül a regionális politika, és a román biztos kezébe kerül az agrárpolitika, tehát nekünk hármunknak kell tulajdonképpen megnézni azt, hogy például egy ilyen kérdésben, ami mondjuk így, hogy a zöld szerkezetváltás által napirendre tűzött feladatok, kinek a kasszájából milyen mértékű, milyen profilú új irányzatok alakíthatók ki, mert egyébként mind a három illetékes lesz. Nem akarom rögtön azt mondani, hogy a másik kettő illetékesebb lesz, de mind a három illetékes lesz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Képviselő úr?
SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Én csak egyet szeretnék kívánni és kérni, hogy akkor, amikor ezeket az egyeztetéseket és döntéseket hozza, akkor higgadt európai fejjel, de azért magyar szívvel csináljuk meg, és akkor ebben azt hiszem, bármi lesz is a választások kimenetele, azért remélem, hogy egy ország parlamentjét tudhatja maga mögött, függetlenül annak megosztottságától. Köszönöm szépen. (Andor László: Én is ebben bízom.)
ELNÖK: Én is ebben bízom - hangzott el kikapcsolt mikrofon mellett. A következő képviselő úr Schöpflin György, Európai Parlament. Tessék parancsolni.
DR. SCHÖPFLIN GYÖRGY európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt): Köszönöm, elnök úr. Biztosjelölt Úr! Feltételezem, hogy a hónap végére, gondolom, január 21-én mi meg fogjuk szavazni az új Bizottságot, és akkor ön nemcsak mint magyar, hanem mint európai bizottsági tag is lesz. Arról szeretném kérdezni, hogy ön hogyan definiálja az európai érdeket. Ebből kifolyólag mi az európai identitás? Példának okáért, ha már az ön szakterületéről beszélünk, én azt látom, hogy ez egy strukturális változás, az alulképzett munkaerő Európában effektíve marginalizálva van azáltal, hogy a kínai munkaerő, illetve az ázsiai munkaerő messzemenően olcsóbb, aminek nagyon komoly vonzata van, ami a közpolgáriságot, a "european citizenship"-et illeti.
Azt is érzem, hogy ez már a szakképzett munkaerőt is kezdi érinteni. Tudjuk, hogy Indiában például rengeteg kiszervezett munka van, amit mondjuk, húsz évvel ezelőtt még Európában végeztek, az új technológia nemcsak segít, hanem hátráltat is. Tehát ebből a szempontból hogyan látja a piacok nyitottságának kérdését, mennyire engedheti meg magának Európa azt, hogy a piacok változatlanul, félig-meddig ilyen fundamentalista irányba haladjanak? Mi legyen a megoldás a közpolgáriság szempontjából? Van-e ezüstgolyó? És ehhez kapcsolódóan milyen szerepet játszik mindebben a migráció? És a migrációnak természetesen van egy klímaváltozási vonzata is. Tudjuk, hogy Észak-Afrika többek között kezd kiszáradni, ennek következtében - tudom, hogy ez ennél jóval bonyolultabb - a munkaerő, bennünket még nem érint annyira, bár el tudom képzelni, hogy 5 év múlva már ide is bejönnek az észak-afrikaiak, Olaszországot, a Földközi-tenger országait ez már nagyon keményen érinti. Hogyan látja ezt a tulajdonképpen kettős, de lehet hogy hármas problémát?
ELNÖK: (Andor László felé:) Tessék parancsolni.
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy rendkívül érdekes és izgalmas kérdéseket vetett fel a képviselő úr, és azzal kezdeném, hogy az európai érdekeket és az értékeket hogyan határozzuk meg.
Azt gondolom, hogy az uniós dokumentumok és általában a bizottság működése abból indul ki, hogy Európában egy szociális piacgazdaság működik vagy működtetendő, és önmagában már ennek a definíciónak következményei vannak arra vonatkozólag, hogy milyen mértékben szabályozzuk a piacgazdaságot - azt gondolom, hogy komolyan és szigorúan kell szabályozni -, illetőleg olyan kérdésekre vonatkozóan, mint például a szociális párbeszéd. Azt gondolom, hogy komolyan és szigorúan kell szociális párbeszédet folytatni, komolyan kell venni a szociális partnereket, és szigorúan be kell tartani mindazokat a megállapodásokat, amelyek a társadalmi partnerek körében létrejönnek és parlamenti jóváhagyást is kapnak. Azt gondolom, hogy nyilván van egy többszörös rétege a társadalmi egyeztetésnek is, azt gondolom, hogy ez mind hozzátartozik ahhoz, amit európai modellnek lehet nevezni.
Itt természetesen van egy ilyen terminológiai vita, hogy inkább beszéljünk-e európai szociális modellről vagy pedig a társadalom európai modelljéről. A Bizottság elnöke inkább az utóbbi felé húz, ami abból fakad, hogy az európai szociális modell vagy a szociális védelemnek a túlzott hangsúlyozása elvileg megengedi azt, hogy túlzottan merevvé tegyük a munkaerőpiacokat és túlzottan hozzákössük magunkat a jóléti állam korábbi struktúráihoz. Azt gondolom, hogy a jóléti állam létező struktúráit, a szociálpolitika európai intézményeit komoly eredménynek kell tekinteni, de ugyanakkor a különböző gazdasági korszakok mindig tesztelik ezeknek a fenntarthatóságát, és ezeknek a továbbfejlesztésén megint csak gondolkodni kell.
Alapvető - és azt gondolom, hogy a professzor úr ezzel visszaigazolja az én bevezetőmben mondottakat -, hogy a nemzetközi dimenziót a korábbiaknál hangsúlyosabban kell tekinteni, és ezt például a húszak keretében is napirendre kell tűzni, hogy az egyenlőtlen gazdasági fejlődésnek, a klímaváltozás következményeinek, általában véve a nemzetközi migrációnak milyen következményei vannak az egyes országokra vagy országcsoportokra nézve. Tehát azt gondolom, hogy azokat az ügyeket, amelyeket a professzor úr említett - hogy különböző országokat az egyenlőtlen gazdasági fejlődés vagy a klímaváltozás következményei vagy az eddig is meglevő szociális dömpinglehetőségek hogyan érintenek vagy milyen helyzetbe hoznak -, ezeket napirendre kell tűzni a húszak keretében. Az európai érdekeket és értékeket is képviselni kell a húszak tanácskozásán, ugyanakkor persze működtetni kell mindazokat a defenzív eszközöket, amelyek már most rendelkezésre állnak, például ilyen az általam korábban említett Globalizációs Alap.
Tehát mindaddig, amíg egyszerűen nem lehet megváltoztatni azokat az alapvető trendet, ami az ipari munkahelyeknek az Európából való kivándorlását jelenti, akkor nem az kell, hogy legyen az első gondolat, hogy hogyan húzzunk föl falakat a kereskedelem előtt - ad absurdum persze a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokban is ez szerepet kell, hogy kapjon -, hanem konkrétan az én nézőpontomból a munkaerő-piaci intervenciós eszközökkel, konkrétan a Globalizációs Alap megerősítésével. Tehát, hogy ez kapjon egy önálló költségvetési sort - ha ezt a szempontot fölvethetem a jelenvélő EP-képviselőknek -, és a következő ciklusban is ez megmaradjon egy hathatós eszközként. Azt gondolom, hogy elsősorban ebbe az irányba kell elmenni.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úr, viszontválasz? (Schöpflin György bólint.) Természetesen.
DR. SCHÖPFLIN GYÖRGY európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt): Egy szó erejéig: a migráció.
ELNÖK: Migráció.
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: A migráció az én leendő tárcámon belül egy hangsúlyosabb szerepet kap. Valószínűleg észrevehető a névváltozás, Spidla urat korábban, még most is esélyegyenlőségi biztosnak is nevezhetjük a foglalkoztatási és szociális ügyek mellett, én nem leszek esélyegyenlőségi biztos, viszont leszek a társadalmi befogadásért felelős biztos. Ez egy új szerepkör, vannak ennek előzményei, de valóban kihangsúlyozza azt, hogy bizonyos országokban és érthető módon főleg ott, ahol liberálisabbak voltak eddig a bevándorlás tekintetében, most szembesülnek számos olyan problémával, amely az ebből fakadó társadalmi feszültségeket, kulturális különbségek kezelését, szociális integrációt jelenti. Hogy ebből konkrétan mi az, ami uniós szinten kezelhető és megfogalmazható, azt gondolom, ennek a definíciója még hátra van, annál is inkább, mert hagyományosan ezek a szociális ügyekhez sorolt feladatok, amelyek tagállami hatáskörben vannak. De azt gondolom, hogy legalábbis onnan kezdve, hogy a létező problémákra fölhívni a figyelmet, például olyan kampányok keretében, mint ami az idei kampány: a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni kampány, azt gondolom, hogy ezek a minimális teendők, és majd megnézzük, hogy ezek után mit lehet még tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Legény Zsolt képviselő úr.
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztosjelölt Úr! Ön, illetőleg az önnek kijelölt vagy szánt portfólió felügyeli az Európai Unió költségvetésének több mint 10 százalékát. Hogyan látja biztosíthatónak, hogy a rengeteg szerteágazó érdek mellett képviselni tudja a közép-kelet-európai régió és, mondjuk, ezen belül kifejezetten Magyarország érdekeit is, jóllehet, tudjuk azt, hogy egy biztos sohasem a saját országát, hanem az Unió egészét képviseli. De mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy régi magyar mondás szerint minden szentnek egy kicsit maga felé hajlik a keze, én szeretném, ha erre egy picit kitérne. Milyen tapasztalatokkal rendelkezik az esetenként eltérő nemzeti és más csoportérdekek összehangolásában, ésszerű és működőképes kompromisszumok tető alá hozásában? Ez lett volna az egyik kérdésem.
A másik pedig: egyetért-e azzal, hogy az előttünk tornyosuló szociális problémák közül is talán a legégetőbbek a cigányság, a romák sorsával kapcsolatos kérdések? Nekem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei országgyűlési képviselőként kifejezetten ez az álláspontom. Lát-e lehetőséget arra - és ha igen, akkor mennyiben vagy milyen módon -, hogy ezzel a kérdéssel az Unió a jelenleginél is nagyobb odafigyeléssel, lehetőleg, mondjuk, célzott támogatási források bevonásával foglalkozzon? Említette, hogy Spidla biztos úr vezetésével az elmúlt években ezen a téren történt előrelépés, azonban szeretném, ha erről egy picivel konkrétabban is tájékoztatást adna, vagy legalábbis beszélne az elképzeléseiről.
Ha elnök úr megengedi, egy személyes dolgot is hadd hozzak elő, Firtl Mátyás alelnök úr előterjesztésére vagy legalábbis interpretálására reagálva. Ugyan az én névjegykártyámon nem szerepel a fogadatlan prókátor kitétel, de mivel Veres János képviselőtársunk nincs jelen, ezért hadd mondjam el azt, hogy a Magyar Szocialista Párt országos elnöksége a biztosjelöltekkel kapcsolatosan egy úgynevezett súlyozási listát állított fel. Ezen a listán valóban első helyen Veres János képviselőtársunk szerepelt. Ezen a listán Andor László most már biztosjelölt úr is természetesen szerepelt, és miniszterelnök úr erről a listáról választotta ki azt, akit úgy gondolta, hogy biztosjelöltként megjelöl. Ha ebből a szempontból közelítjük meg, akkor Veres János egy kiváló pénzügyi és gazdasági szakember - ezzel ellenzéki képviselőtársaim is biztosan egyetértenek -, de ő egy politikus, míg Andor László biztosjelölt úr egy nagyon kiváló pénzügyi és gazdasági szakember, de nem politikus. Tehát, ha ebből a szempontból közelítem meg, alelnök úr, akkor igen, ez kifejezetten egy szakmai jelölés. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Pandora's box, úgy érzem, kinyitva. (Derültség.) Jelölt úrnak megadom a szót válaszra.
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Nagy a kísértés (Derültség.), de kezdem sorrendben. Az első a nemzeti vagy regionális szempontok. Elhangzott az, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és szerencsére nagyon könnyű most azt mondani, hogy én nem vagyok szent, tehát ezzel a dilemmával nem kell megküzdenem. Azt gondolom, nem arról van szó, hogy mondjuk, a román biztosnak adott esetben majd többet kell agrárpolitikában Romániának vagy Franciaországnak nyújtania, nem arról van szó, hogy az osztrák biztosnak kedveznie kell Burgenlandnak, ha regionális politikáról van szó, egyáltalán nem lehet ilyesmiről szó, és szerintem nem is érdemes ilyesmire szót vesztegetni.
Csak arról lehet szó, hogy ha én az elmúlt 20-25 évben szellemileg jól lettem összerakva, akkor az én Európa-képemben hangsúlyosan kell hogy szerepeljen a kohézió gondolata, az, hogy ha az Unió azokat az európai értékeket, amelyekről az előbb értekeztünk, komolyan veszi, akkor mind a szociális, mind a területi értelemben vett kohéziónak nagyon nagy hangsúlyt kell kapnia, és nem tekinthető az Unió egy piactérnek, ahol mindenki egyszerűen ad és vesz tekintet nélkül a szociális dimenzióra. Tehát azt gondolom, hogy erre a kérdésre kizárólag ezt tudom mondani, és azt, hogy ezeknek a szempontoknak, ezeknek a céloknak az érdekében próbálom majd a rendelkezésre álló eszközöket használni.
Azt gondolom, az, hogy én egy nemzetközi intézményben dolgoztam az elmúlt négy és fél évben, inkább segít abban, hogy ez az érdekegyeztető oldala a feladatoknak megoldható legyen. Tehát én az elmúlt négy és fél évben nem egy országot, hanem négy országot képviseltem az EBRD-ben, tehát az ott képviselt álláspontunknak is már a legtöbb esetben tükröznie kellett a cseh, szlovák, magyar és horvát szempontokat, ami persze egy közép-európai nézőpont, de ennek mindig bele kellett helyezkednie egy európai uniós keretbe, és ezt mindig összhangba kellett hozni a tengerentúli részvényesekkel, tudva azt, hogy az EBRD legnagyobb részvényese az Egyesült Államok. Tehát azt gondolom, ezek a tevékenységek, ez a feladatkör fölruházott olyan tapasztalatokkal, ami a jövőben valamennyire segíteni fog.
A romaügyre is vonatkozott egy kérdés. Azt gondolom, hogy itt valóban elindult egy folyamat, tehát tényleg azt lehet tapasztalni, hogy a bővítés előtt az Unió nem szembesült azzal, hogy ez egy hangsúlyos kérdés lesz, és most már szerintem egészen jól látható, hogy minimum azon a szinten, hogy öt országban 10 millió ember életéről van szó, mindenkiben tudatosul, de ennél komolyabban is tudatosult már ez a kérdés. A főigazgatóságnak, amely a szociális ügyekkel foglalkozik, a legkülönbözőbb hátrányos helyzetű csoportok kezelésére van tapasztalata, elképzelése, eszközrendszere. A kérdés az, hogy ennek lehet-e egy új keretet adni, és ennek az új keretnek valamilyen politikai hangsúlyt adni annak érdekében, hogy a Bizottság, a nemzeti kormányok, a helyi kormányzatok és a civil szervezetek közötti együttműködés a jövőben komoly szociális javuláshoz vezessen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr?
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én nem is azt gondoltam - az első kérdésre visszatérve -, hogy mondjuk, önnek, aki az Európai Szociális Alapot felügyelő tárca vezetője is lesz, fogalmazzunk úgy, hogy többet kellene juttatnia Magyarországnak az Európai Szociális Alap forrásaiból. Csupán arra utaltam, hogy a kialakítandó eljárásrendben vagy legalábbis abban a munkamódszerben, amelyben ön kíván dolgozni, azt gondolom, hogy a foglalkoztatás és a szociálpolitika keretén belül magyar érdekeket, illetőleg a magyar sajátosságokat bizonyosan lehet szerepeltetni. Köszönöm szépen, ennyi volt.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Két pontban reagálnék. Az egyik az, hogy talán itt többről van szó. Azt gondolom, hogy amit meg kell próbálni bevinni a rendszerbe, a magyar tapasztalatok, a magyar innováció. Tehát van jó néhány olyan magyar tapasztalat, magyar innováció, például a leghátrányosabb körzetek kezelésére vonatkozó speciális program, ahol igenis meg kell próbálni egy tapasztalatcsere, felmérés, fejlesztés vonalon az itteni pluszokat európai előnyökké, európai erényekké változtatni. Ez például egy olyan tipikus megközelítés lehet, ahol az itteni magyar tapasztalat, a pozitív eredmények összeköthetők az ottani munkával, és hozzájárulhatnak a rendszer továbbfejlesztéséhez.
A másik pedig, ami kicsit hosszabb időtávon szerintem benne rejlik a kérdésben, az, hogy mi lesz 2013 után a kohéziós politikával. Nem tudom, mennyire volt itthon tapasztalható, de Brüsszelben mindenképpen az elmúlt időszak egyik fontos témája az volt, hogy vajon milyen szándékok fogalmazódnak meg egyrészt az új Bizottság, de különösképpen a befizető országok részéről a kohéziós politika eszközrendszerét illetően, és nyilvánvalóan itt lesznek viták, és az, hogy ki milyen filozófiát vall a regionális fejlesztésről, a szociális kohézióról, ebben a vitában elő fog jönni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most felolvasnám azoknak a képviselőknek a nevét, akik jönnek, hogy mindenki lássa a sorrendet: Győri Enikővel folytatjuk, őt követi Szanyi Tibor, majd Braun Márton, Gál J. Zoltán, Manninger Jenő és Ékes József; úgyhogy tudják képviselőtársaim. Ahogy jeleztem, Győri Enikő európai parlamenti képviselő asszony következik.
DR. GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt): Köszönöm szépen, elnök úr. Engedje meg, hogy először önnek megköszönjem a képviselőtársainkhoz intézett erkölcsi intelmeit, e nélkül nagyon elveszettek lettünk volna mindannyian, külön kiemelte az európai parlamenti képviselőket, és hát, nagy bajban lettünk volna, ha ez nem történik meg az ülés elején.
A jelölt által elmondottakra, ha megengedik, két ponton reagálnék, és utána két kérdést is intéznék hozzá az EUobserverben megjelent interjújával kapcsolatban. A reagálás: csalódott vagyok egy kissé, hogy az EU 2020-as stratégiáról nem hallhattunk többet és konkrétabbat. Ön, leendő tisztéből fakadóan érthető módon nagyon udvariasan szólt a lisszaboni stratégiáról. Én képviselőként lehetek szabadabb szájú, és mondhatom azt, hogy bizony ez nem egy sikertörténet, és nem tudom, hol tartana az Európai Unióban a foglalkoztatáspolitika a válság nélkül, de attól tartok, hogy a válság nélkül sem lennénk sokkal előrébb, mint 2000-ben.
Megdicsérte a további célokat, hogy azoknak is ambiciózusoknak kell lenniük, viszont semmi konkrétumot nem hallottam. Egy figyelemre méltó dolgot említett, az pedig az volt, hogy kell ehhez egy megfelelő eszközrendszer is. No, hát erre lennék én kíváncsi, hogy mit ért ez alatt. Ugyanis az volt a legnagyobb probléma a lisszaboni stratégiával, hogy gyönyörű célok voltak, mindenki úgy szokta emlegetni ezt a stratégiát, mint a magyarországi ötvenes évekbeli remek célkitűzéseket, tudás alapú társadalom, foglalkoztatás egekbe emelése, és a többi, és látjuk, hogy hol tartunk. Tehát mi is lesz az az eszközrendszer, mivel vagyunk eszközrendszer tekintetében előrébb, mint tíz évvel ezelőtt? Én nem látom ezt az eszközrendszert, a lisszaboni szerződés e téren nem hoz előrelépést, tehát legyen egy kicsit konkrétabb, segítsen nekünk, hogy értsük, hogy ez a stratégia miért nem lesz kudarcra ítélve, mik a garanciák, és mi az egésznek a hitelessége. Ugyanis, szerintem ez egy nagyon fontos hitelességi kérdés.
És reagáljon már, legyen szíves, az időkeretre is. Kijött az első papír erről, hogy mi is ez az EU 2020. Nagyon gyorsan akarja ezt Barroso elnök úr átfuttatni az összes döntéshozatali fórumon. Arra számíthatunk, hogy az Európai Parlamentnek azért lesz egy-két szava a történethez. Lesz egy rendkívüli európai tanácsi csúcs februárban. Az a kérdésem, hogy ön milyen időkeretben gondolkodik az új stratégia elfogadását illetően.
A másik pont, amiben reagálnék az elhangzottakra, ez a romakérdés. Itt is beszéljünk egyértelműen: Spidla biztoshoz képest ön e téren sokkal kevesebb kompetenciával fog rendelkezni. Valóban valamennyire osztott hatáskör, de ami önnél marad, az az élet- és munkakörülmények javításával foglalkozó rész. Azt gondolom egyébként, hogy ez rendkívül fontos az európai és a magyar romák szempontjából is, tehát munkára van szükség nekik is, ez a kulcsa a boldogulásnak.
Arra szeretném önt kérni - hogy Járóka Lívia egy nagyon komoly munkát kezdett el már az előző ciklusban egy összeurópai stratégia elfogadtatása érdekében. Kérem, hogy ezt segítse, segítse Reding biztosnál is, segítse az egész kollégiumban, mert azt gondolom, hogy ez nagyon fontos. Ön beszélt a Globalizációs Alap külön soron szerepeltetéséről. Ebben semmi újdonság nincsen, hiszen ez egy önálló tétel volt a 2007-13-as költségvetésben, ami viszont újdonság lehetne, hogy 2014-től az összeurópai romastratégiára valóban legyen egy uniós költségvetési tételsor. Úgyhogy ehhez majd kérnénk a támogatását.
És most a két kérdés az interjújával kapcsolatban, és ígérem, hogy most már rövid leszek. Az egyik, hogy az interjú önt úgy mutatja be, mint a maastrichti kritériumok kritikusát. Ezt fejtse ki nekem, legyen szíves, részletesebben, illetve mondja el, hogy ezt hogy fogja képviselni a biztosi kollégiumban. A másik pedig: szintén az interjú úgy mutatja önt be, mint aki nem támogatja, illetve nem egy "fan", nem pártolója a korai exitstratégiáknak. Tudjuk, hogy van egy ECOFIN-állásfoglalás arról, hogy 2011-ben el kell kezdeni az exitstratégiákat - ezt hogyan fogja ezek után a biztosi kollégiumban képviselni? Köszönöm.
ELNÖK: Jelölt úr, tessék.
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. (Az elnökhöz fordulva:) Mennyi időnk van?
ELNÖK: Mint a pelyva. (Derültség.)
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Amivel egyetértek mindenképpen az elhangzottakból, ez az EU 2020-szal kapcsolatos dilemmák. Én még nem vagyok tagja egy működő bizottságnak, azok a problémák, amelyek elsősorban az időkeretből, az időzítéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásból fakadnak, a jelenleg hivatalban levő Bizottság vállalásai, és azt gondolom, hogy valóban egy nehéz helyzetet teremtenek arra vonatkozóan, hogy ez a tavasszal előállítandó dokumentum valóban nagyon tartalmas legyen. Tehát azt gondolom, hogy amire lehetőség van ez alatt az idő alatt, az ehhez bizonyos alapirányok kijelölése, alapcélok megfogalmazása. Hadd mondjak e pillanatban csak annyit, hogy itt valóban ennek a folyamatnak a kalibrálása még a következő hetekben igen nehéz lesz, és az elmondottak szerint a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Parlamentnek ebben, hogy úgy mondjam, konstruktívan együtt kell majd működnie. (Az elnök az asztalnál üresen álló székeket felajánlja a teremben álló vendégek számára.)
Azzal nem teljesen értek egyet, hogy a lisszaboni folyamatról egy ennyire sarkított, kategorikusan negatív értékelést adjunk. Ha megnézzük, azért a foglalkoztatás tekintetében volt javulás sok tekintetben: az élethosszig tartó tanulás intézményeinek kiépítése, akár a nemek közötti foglalkoztatási szakadék szűkülése, a rendhagyó, atipikus munkahelyek terjesztése. Tehát volt jó néhány olyan terület, ahol előrelépés volt. Volt előrelépés az úgynevezett flexicurity területén, tehát olyan szervezeti formákat, megoldásokat kialakítani, amelyek a rugalmasságot és a biztonságot egyszerre tudják szolgálni. Itt lehetne visszautalni az egyik korábbi kérdésre, hogy valóban, egész Európában romlott a foglalkoztatási helyzet az elmúlt időszakokban, de vannak olyan országok, amelyek ezt viszonylag jobban kezelték. És ez részben a lisszaboni folyamat, részben az ez által is propagált flexicurity eredménye, tehát hogy Németországban, Hollandiában, Ausztriában másképpen alakultak az elmúlt másfél-két év foglalkoztatási trendjei, mutatói, mint mondjuk, Spanyolországban vagy Lengyelországban. Tehát azt gondolom, hogy itt talán szerencsésebb egy differenciáltabb képet adni, és ez megadhatja az inspirációt meg az ötleteket ahhoz, hogy mi az, amiben előre kell tekinteni, tehát milyen tapasztalatoknak a még hathatósabb képviselete vagy terjesztése az, ami megadhatja az irányt.
Azzal is tökéletesen egyetértek, hogy a foglalkoztatásnak, a munkaerőpiacra való intenzívebb bekapcsolódási lehetőségeknek kardinális szerepe van a romapolitikában. Azt gondolom, hogy ha ezt valaki korábban alábecsülte, az nyilván hiba volt, és ezt ebben a szellemben kell folytatni, persze nem lebecsülve azt, hogy a Reding asszonyhoz tartozó antidiszkriminációs politikának is a továbbiakban szintén markánsnak kell maradnia. Tehát ezeknek a feladatköröknek együtt kell összeállnia egy olyan koncepcióvá, amelyet a Bizottság képviselni tud, és amely alapján partneri viszonyban tud együtt dolgozni a tagállami kormányokkal, és amelyek alapján a civil szervezeteket, az érintett szervezeteket, feleket is be tudja kapcsolni egy konstruktívabb folyamatba.
A maastrichti kritériumok és az exitstratégia valóban érdekes témák azzal a különbséggel, hogy én az elsőről elég sokat értekeztem, tehát nemcsak az adott interjúban, hanem a legkülönbözőbb publikációkban foglalkoztam a gazdasági és monetáris unió elemzésével, és tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy kritikájával. Ebben a maastrichti kritériumok elemzése bizonyos értelemben inkonzisztens volt bizonyos értelemben az aszimmetrikus módon, egyenlőtlenül fejlett gazdasági területekkel, tehát Európa gazdasági térképének az egyensúlyhiányaival, hogy ezzel miért nincsen összhangban a maastrichti kritériumrendszer.
Azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem egy egyedi álláspont, ennek elég komoly irodalma van, tehát Magyarországon is van számos olyan szakértő, aki ezt képviseli több-kevesebb következetességgel. Van, aki elegendőnek tartja, mondjuk, az inflációs kritérium kiszámítási módjának az elemzését, mások pedig ennél sokkal szélesebb horizonton vetik föl. Fél évvel ezelőtt Willem Buiter - aki egy jelentős közgazdász, korábban az EBRD-nek volt vezető közgazdásza -, amikor a mi közgyűlésünk alkalmával volt egy vita, ahol egyébként Király Júlia volt jelen a Magyar Nemzeti Bank részéről, ott eléggé kategorikusan dorongolták az egész maastrichti kritériumrendszert; nem Király Júlia, hanem az előbb említett Willem Buiter. Tehát ennek elég komoly szakirodalma van. Ennek nem én vagyok a felelőse, de mint említettem, én Olli Rehnnel fogok - és már eddig is elkezdtem az elmúlt hetekben - egy intenzívebb párbeszédet folytatni. Tehát itt a kérdés a finnugor rokonságból és a kettőnk közötti személyes kapcsolatból fakadó megértési lehetőségek kiterjesztése és alkalmazása lesz. Az exitstratégia hasonlóképpen Olli Rehn hatásköre. Nem akarom az időt nagyon húzni, mert sok hozzászóló lesz még.
Paul Krugmannak volt tegnap egy zseniális cikke a New York Times-ban ezzel kapcsolatban, hogy nem szabad elhamarkodni az exitstratégiát, és ezt nagyjából úgy tudnám hivatkozni, mint amivel én nagyon egyet tudok érteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony, tessék parancsolni!
DR. GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt): Köszönöm szépen. Igaza van, differenciáltabb a kép Európában foglalkoztatási szempontból, van, ahol javult a helyzet, van, ahol romlott, sajnálatos, hogy Magyarország is pont ez utóbbiak közé tartozik. A lényeg azonban az, hogy Európa eszköztelen, tehát az Uniónak nincsenek konkrét eszközei, nincsenek olyan eszközei, mint a nemzeti kormányoknak.
A lisszaboni stratégia fő kudarca amiatt van, hogy nincsenek európai eszközök, a nemzeti kormányokra van bízva, hogy mit tesznek. Iránymutatást kaphatnak az Uniótól, kérelmek, tervek, célok megfogalmazhatók Brüsszelből, a végrehajtás azonban nagyrészt - és kicsit sarkítok - a nemzeti kormányok kezében van. Nem látom most sem, hogy az EU 2020-as stratégiája miben fog majd tudni újat hozni. Remélem, az európai parlamenti meghallgatásán majd kiderül.
Tudom, hogy kihez milyen hatáskörök tartoznak, csak az ön szavait szerettem volna jobban érteni, amit az interjúban adott mind a maastrichti kritériumok, mind az exitstratégia tekintetében. Valóban komoly irodalma van mind a két témakörnek, nagyon komoly viták folynak. Különösen, amit az exitstratégiáról mond, én azzal mélyen egyetértek, csak azt szeretném mondani, hogy a jelenlegi európai biztosi kollégium és az Ecofin nem ezen a vonalon van, ami egyébként lehet, hogy nekünk jó, sőt, kérném is, hogy ezt gyakrabban vesse majd fel a biztosi kollégiumban, és örülök, ha elindul egy gondolkodás, amit - egyébként még a gondolkodást is - az Európai Bizottság mostanáig elutasított. Nem az exitstratégiát, mert az új, hanem a maastrichti kritériumok felülvizsgálatáról még a gondolkodást is elutasították eddig. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Az ECON, tehát a gazdasági ügyekkel foglalkozó hivatal és az employment, tehát a foglalkoztatási között sokféle nézeteltérés kitapintható, ez az egyik. Tehát nyilvánvalóan van bizonyos értelemben egy gazdaságfilozófiai szembenállás is, és azt gondolom, hogy természetesen itt szembe kell nézni ezekkel a vitahelyzetekkel, és le kell folytatni a megfelelő vitákat. Egyébként vannak igen kiváló magyar szakértők a gazdasági tárcánál is, és azt gondolom, ez is egy olyan lehetőség vagy kapcsolódási pont, hogy az eddigiekhez képest talán más mederbe legyen terelhető a gondolkodás vagy legalábbis a vita ezekben a kérdésekben.
Egyetlen mondatot még, aztán szerintem biztos, hogy később fogunk más formában vagy más keretben eszmét cserélni a lisszaboni stratégiáról meg a foglalkoztatáspolitikáról. Nem egyszerűen azt mondanám, hogy nincsenek európai uniós eszközök, mert mi másnak lehet tekinteni a Szociális Alapot, mint egy uniós eszköznek? Igazából a fő probléma - ha röviden, tömören meg akarnám fogalmazni, hogy mi volt a baj a lisszaboni stratégiával - az, hogy a munkaerőpiac befolyásolását a kínálati oldal kezelésére szűkítette le. Magyarul, ahhoz, hogy a munkaerőpiacon el lehet-e mozdulni a teljes foglalkoztatottság felé, ami ott egy kinyilvánított cél volt, kizárólag a kínálati oldalról rendelt hozzá feladatokat és eszközöket, miközben a keresleti oldal befolyásolásáról nem nagyon esett szó. Azt gondolom, itt térünk vissza az előzőben említett vitahelyzethez, hogy egyáltalán hogyan lehet ennek a gondolkodásnak az új mederbe terelését ebbe az irányba is elvinni, hogy több szó essék a keresleti oldalról.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő Szanyi Tibor képviselő úr. Tessék parancsolni!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Én két dologban szeretnék jelölt úr gondolataival megismerkedni. Az egyik egy inkább elvi karakterű dolog, a másik pedig egy gyakorlatiasabb. Az elvi része kapcsolódik ahhoz, amit itt azért egy pici vallomásként hadd mondjak: nem fogom eljátszani azt, mintha jelölt urat most látnám életemben először, végtére is elég sok közös felületen voltak részben közös gondolatkísérleteink, részben ugyanarról a témáról külön-külön. Viszont az a tárca, ami itt fölsejlik mint esély, azért nagyon-nagyon komoly lehetőséget ad arra, hogy a Bizottság gazdaságpolitikájának összegészét is lehessen stimulálni.
Én igazából arra lennék kíváncsi, hogy az elkövetkezendő öt évben ön milyen szemléletmódot igyekszik belopni a Bizottság életébe, különösképpen arra való tekintettel, hogy azért valahol egy gazdaságpolitikai paradigmaváltás az Európai Unió tagországaiban egy valódi kihívás. Előttünk van számos feketeleves, jó pár ország, köztük nagyok is azért rettenetesen beletolták magukat a költségvetési hiányokba, melyek több év távlatában fognak még fájdalmas problémákat elénk tárni. De hogy ne kerülgessem ezt a témát, mint macska a forró kását: eléggé komoly fenntartások vannak a tekintetben, hogy fenntartható-e, folytatható-e az a neoliberális gazdaságpolitika vagy neokonzervatív, szebb nevén neoklasszikus gazdaságpolitika, ami eddig azért uralta a terepet itt Európában. E tekintetben ön akar-e valamilyen karakterformáló szerepet betölteni a Bizottságon belül?
Most, ha nagyon szükséges, akkor azért tudok olyan példát hozni, hogy valószínűleg fenntarthatatlanok azok a gazdaságfilozófiai elvek, amelyek lecsorgó alapon működtetnék a gazdaságot és a társadalmakat, tehát a nagyok, a gazdagok szabad szerzése és az ebből való lecsorgás az alacsonyabb osztályoknak. Ezek dolgában így a foglalkoztatáspolitika tekintetében és más, a tárcához tartozó eszköztárral gondol-e valamit tenni a biztosjelölt úr? Ez az egyik.
A másik pedig az, hogy nyilván az Európai Bizottságban megvannak a szakmai osztályok, felelősségteljesen működik az egész tisztviselői kar. Viszont azért mégis megint csak a karaktert szokta mutatni, hogy maga az adott biztos kikkel dolgozik együtt. Ön hogyan alakítja ki a közvetlen környezetét, tehát mindazt a területet, ami túl van a bizottsági determinációkon, tehát a legközelebbi tanácsadókat vagy grémiumokat, amelyekkel ön együtt kíván dolgozni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Az első kérdéskör a neoliberalizmushoz való viszonyban foglalható össze, ha jól értem. Én azt gondolom, hogy itt egy hosszabb korszakról van szó, tehát nem arról van szó, hogy az elmúlt néhány évben volt egy bizonyos gondolat. Nagyjából a hetvenes évek válságaira adott egy bizonyos típusú gazdaságpolitikai válasz, ami előbb az angolszász országokat jellemezte, majd később szélesebb körben, sőt, a nemzetközi intézményrendszer változására is nagy hatást gyakorolt ez a gazdaságfilozófia.
Igazából azt nem gondolom, vagy nem számítok arra, és azt gondolom, elég abszurd lenne egy ilyet várni, hogy bárki bármilyen határozatot hoz vagy deklarációt tesz arra vonatkozólag, hogy márpedig akkor a neoliberalizmusnak vége lesz, mert ez ebben a formában nem vált be. De abból a megközelítésből nézve, hogy az eddigi pénzügyi rendszer működhet-e úgy, ahogy eddig működött, és kell-e azt átszabni valamilyen formában és szigorúbban szabályozni, azt gondolom, hogy mindenképpen tulajdonképpen a döntő szavakat és iránymutatást már kimondták a legkülönbözőbb szinteken, és el is indult ebbe az irányba az útkeresés. Tehát ami a pénzügyi rendszert illeti, ott a Larosiére-bizottság tett lépéseket, és azt gondolom, hogy ez az irány csak erősödni fog. És az is kimondatott a legkülönbözőbb szinteken, hogy erősebb szociális dimenzióra van szükség, hathatósabb fellépésre a munkanélküliség ellen, tekintetbe véve az elmúlt tíz év tapasztalatait, hogy ez mennyire volt eredményes, és itt tulajdonképpen én egy konszenzust látok. Tehát nem láttam az elmúlt időszakban olyan megnyilvánulást, amely érdemi módon ellentmondott volna ennek az igénynek, hogy az Unió szociális dimenziója vagy szociális pillére a jövőben erősebb legyen.
Ami a konkrét munkára való felkészülés személyi, szervezeti oldalát illeti, itt visszakapcsolódunk tulajdonképpen a legelső kérdéshez, hogy lényegében minden döntésnek van szakmai és politikai jelentősége. Tehát mivel az Unió Bizottsága mégiscsak egy politikailag determinált vezető testület, ennek következtében minden döntés ebben az esetben egyszerre kap politikai és szakmai jelentőséget, annál is inkább, mert a főbb uniós intézményekkel, egyrészt a Tanáccsal, másrészt a Parlamenttel való folyamatos egyeztetés és együttműködés általános politikai szinten, illetőleg szakpolitikák szintjén az alapvető feladat. Plusz még a lisszaboni szerződésből következően a nemzeti parlamenteknek is nagyobb szerepe lesz, tehát ennek következtében a permanens egyeztetést, mint politikai feladatot nem lehet alábecsülni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr?
SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm, nem kívánok reagálni.
ELNÖK: Mi is köszönjük. (Derültség.) A következő Braun Márton képviselő úr.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Biztosjelölt Úr! Én személy szerint örülök annak, hogy az MSZP elnöksége által összeállított listáról önt választották, és meg is nyugtat ez a tény. Hogy egy kicsit segítsek önnek, azért abból kell kiindulni, hogy a magyar érdekek legfőbb lobbistái az Európai Unióban a mindenkori magyar miniszterelnök, hiszen ő képviseli az országot az Európai Tanácsban, és bízunk benne, hogy egy, a választók többségének bizalmát bíró magyar miniszterelnök ezt megfelelően meg tudja tenni. A magyar biztos a legmagasabb rangban lévő európai tisztségviselő az Európai Unióban.
Több témát szeretnék érinteni. A lisszaboni program elhangzott itt korábban. A lisszaboni program félidejében gyakorlatilag - úgy vettem észre - az Európai Unió a technológiai felzárkózást, illetőleg az élre törést feladta, és inkább a foglalkoztatáspolitika felé fordult. Ezt kívánták elsősorban a kis- és középvállalkozások megerősítésén keresztül véghez venni. Ahogy hallottuk itt Schöpflin professzor úrtól is és Győri Enikőtől is, ez nem igazán sikerült. Részben azért, mert a kis- és középvállalkozások fejlesztésének a foglalkoztatáspolitikára gyakorolt hatása akkor érvényesülhet, ha a beszállítói oldalon vesznek részt, de ha nincs hová beszállítani, akkor ez a folyamat megszűnik.
A foglalkoztatáspolitikában szeretném még valamire felhívni a figyelmét, hogy éppen a tartós munkanélküliség, illetve már többgenerációs munkanélküliség megjelenésével gyakorlatilag kialakult egy életvitelszerűen nem dolgozó és dolgozni nem is kívánó réteg. Ezt nem tartom kisebbségi kérdésnek, ezt szeretném hangsúlyozni. Tehát ezekkel is kellene valamit kezdeni.
Fel kívántam tenni a kérdést a Globalizációs Alappal kapcsolatban, de köszönöm szépen a választ. Meg szeretném kérdezni ezzel kapcsolatban: biztos, hogy szociális oldalról kell ezt a problémát kezelni? Tehát a termelés, illetőleg a foglalkoztató nagyvállalatok eltávozása miatti probléma megoldásáról van szó, hogy még egyszer emlékeztessem a tisztelt bizottságot. Biztos, hogy csak szociális oldalról kell ezt a problémát kezelni? Nem véletlenül szabályozási oldalról, illetőleg - hogy hadd ne mondjak csúnya dolgokat - adó és egyéb oldalról?
Én magam sem vagyok a neoliberális gazdaságpolitikának a feltétlen híve, hiszen jómagam is részt vettem számos ilyen vitában, amikor éppen a válság miatti munkahelyek elvesztéséről volt szó, és a liberális kollégáim erre azt válaszolták, hogy át kell képezni az embereket, hatékonyabbá kell tenni a termelést, és semmi probléma nincsen ezzel, a termelésből a szolgáltatási szektorba kell vonulni. Én nem látom annyira egyértelműnek ezt a kérdést. Bizonyos végzettséggel rendelkezőket nem biztos, hogy át tudunk képezni programozó matematikussá vagy biokémikussá, és ezeknek a foglalkoztatásával is valamit kezdeni kell. Ugyanakkor a termelésből szolgáltatási szektorba való átmenetet sem tartom feltétlenül üdvözlendőnek, hiszen ha egymásnak szolgáltatunk - kedvenc példám a fodrász és a manikűrös, az egyik levágja a másiknak a haját, a másik meg kilakozza a körmét, akkor is ez ollót és körömlakkot feltételez, tehát azt valahol elő kell állítani.
Említi egy cikkében - ez a Tolna megyei népújság, hogy reklámot mondjak (Derültség.) -, de azt hiszem az Axel Springer lapokban jelent meg az a cikk, hogy a munkahelyteremtés nélküli élénkülés veszélye fennáll Európában és a világban. Ez valószínűleg így is van, hiszen a vállalatok a pótfoglalkoztatás helyett elsősorban próbálnak technológiai újításokkal, illetőleg munkaátszervezéssel megkapaszkodni, fölzárkózni, és csak később kerül sor a foglalkoztatás bővítésére. Azt hiszem, itt komoly szerepe lehet az ön tárcájának, hogy az élőmunkaerő alkalmazását preferálják a vállalatok.
Szeretnék egy gondolatot a nyugdíjrendszerrel - említette a beszámolója - kapcsolatban is szólni. Úgy gondolom, hogy ahogy Magyarországon az egyik legégetőbb probléma a romakérdés, úgy az Európai Unióban beszélhetünk a nyugdíjrendszerről, a nyugdíjasok kérdéséről, mint talán a legégetőbb problémáról. Megmondom őszintén, hogy ha nem lesz foglalkoztatás, illetőleg ha maradnak a demográfiai trendek, akkor ezt megoldhatatlan problémának tartom.
Egy kérdést hadd tegyek föl. Nem tudom, mennyire tájékozott most a magyar viszonyokkal kapcsolatban, de a magyar magánnyugdíjpénztárak szövetkezeti alapon épültek fel, és nemrégiben a parlamenti többség ezt kvázi privatizálta, tehát megengedte azt a lehetőséget, hogy a pénztárakat kezelő bankok, biztosítók vegyék ezt át. Most a köztársasági elnök úr ezt visszadobta, de meg szeretném kérdezni, mi erről a véleménye, hogy ez egy helyes döntés-e.
A migrációt fölírtam még magamnak, itt Schöpflin professzor úr is említette a migrációt, én is érintőlegesen foglalkozom migrációs kérdésekkel, és éppen a demográfiai folyamatok miatt kimutatott, hogy Európának migrációra lesz szüksége a közeljövőben, illetőleg középtávon is. Arra kellene azért törekedni, hogy ez a migrációs kérdés valóban ilyen foglalkoztatáspolitikai kérdés legyen és ne szociálpolitikai kérdés, tehát a migránsok ne az európai szociális rendszer terheltségét növeljék, hanem hozzájáruljanak a szociális rendszer fenntartásához.
Még egy mondatot a romakérdésről, hogy talán érdemes arról beszélni, hogy az Európai Unióban, az Európai Unió nyugati felén a romákat nomádnak tekintik, tehát egyszerűen nomádnak is hívják őket talán Franciaországban és egyéb ilyen helyeken, és az teljesen más probléma, mint ami nálunk van. Nyilvánvalóan egy mozgó, nomád életmódot folytató emberrel nem lehet tartós munkaszerződést kötni, illetőleg határozott idejűt sem, ha az 30 napnál hosszabb. Nálunk teljesen más a probléma, mert éppen a képviselőtársam is említette, hogy ezek a romák az ország hátrányos helyzetű területein élnek leginkább, tehát Északkelet-Magyarországon, az Ormánságban, a VIII. kerületben, és ezeket a területeket mindenképpen fejleszteni kell, hiszen ezek letelepedett életmódot folytató emberek, akik elvesztették a munkalehetőségeiket. Talán itt a mezőgazdasági biztossal érdemes beszélni, hogy ezekkel a területekkel mit lehet kezdeni. Köszönöm szépen, és elnézést a sok kérdésért.
ELNÖK: Jelölt úr, tessék parancsolni!
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Tényleg nagyon sok kérdés hangzott el, úgyhogy biztos, hogy nem tudok mindenre kitérni, de fölírtam, és mindenképpen megfontolandók. Néhány megjegyzés. Azt gondolom, hogy a roma név eltérő jelentése különböző területeken az egyik olyan tényező, ami nehezíti azt, hogy egy egységes európai keretbe lehessen foglalni azt a politikát vagy stratégiát, amelyre szükség van, tehát ezek a szempontok mint akadályok természetesen mindig elhangzanak akkor, amikor arról van szó, hogy vajon lehetséges-e vagy szükséges-e európai szinten kialakítani romastratégiát.
A migráció tekintetében vagy a migránsok integrálása tekintetében azt gondolom, hogy megint csak tény az, hogy a foglalkoztatásuk kulcskérdés, ugyanakkor azt kell következő kérdésként föltenni, hogy akkor ebben milyen segítséget lehetne nyújtani. Itt például kérdés olyan elemi dolog, mint a nyelvtanulás, tehát az, hogy a bevándorlók beszéljék a nyelvet, adott esetben tudják használni azt a munkaerő-piaci rendszert, amely az adott országban létezik, de vannak bizonyos kulturális vagy egyéb akadályai annak, hogy ebbe beintegrálódjanak. Ezekben a funkcióban lehet elődlegesen elképzelni a segítséget.
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos kérdést fölírtam, de nem tudom kommentálni ebben a pillanatban. Majdnem ugyanezt tudom mondani a munkahely-teremtés nélküli föllendítésre, ami gyakorlatilag minden válság késői szakaszában mint a fő fenyegető veszély megfogalmazódik, és akik eddig jók voltak, mert megoldották elbocsátás nélkül, ők lesznek most a rosszak, mert a többi helyen viszonylag hamar fölszívják majd olcsó munkahelyekre vagy alkalmi foglalkoztatásra azokat, akik nagy tömegben kiáramoltak a munkahelyekről, viszont, mondjuk, adott esetben Németországban vagy Ausztriában nem biztos, hogy könnyű lesz új eredményeket fölmutatni.
A dezindusztrializáció valóban egy komolyabb probléma annál, mint hogy pusztán szociális kérdésként vagy defenzíven kezeljük, de itt egy, ha tetszik, beruházáspolitika vagy iparpolitika lehetőségeit kell majd megvizsgálni az olasz biztossal és másokkal együtt, hogy itt hogyan lehet többet tenni annak érdekében, hogy ne egyszerűen elvándoroljanak a munkahelyek Európán kívülre, sőt, az se mindig tetszik az érintetteknek, ha Európán belül nyugatról keletre áramlanak; mint láttuk, elég sok felszólamlás volt ebben az ügyben. Sőt, az igazán kritikus hangok akkor történnek, amikor egy ilyen eszközből, mint a Globalizációs Alap például támogatást kap valaki, amikor megszűnnek munkahelyek az egyik országban, majd ugyanaz a cég szintén EU-s forrásból támogatást kap az Unió másik végén munkahelyteremtésre. Tehát tulajdonképpen ezeket valóban lehet értelmezni visszaélésként. Meg kell nézni azt, hogy itt mi az, ami ténylegesen az intézményrendszer használatát vagy az azzal való visszaélést jelenti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr? (Dr. Braun Márton: Köszönöm szépen.) Köszönöm szépen. Gál J. Zoltán képviselő úr következik.
GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ügyelve arra, hogy azt a bizonyos Pandora szelencéjét ne nyissam föl, szerintem így a vége felé azért az eddig elhangzottakból levonható néhány következtetés, és nem is árt, ha ezt rögzítjük, mert itt azért egy ilyen evolutív folyamatról van szó, amivel ez a bizottság ellenáll a hidegfronti hatásnak, és tényleg a szakmaiság és a konstruktív együttműködés szelleme uralkodik, ami jó.
Azért azt mégiscsak fejlődésnek kell tekinteni, hogy egy ilyen alacsony színvonalú kommunistázás után most egy ilyen magasabb szintű együttműködés igénye vetődik föl itt a parlamenti ellenzék oldaláról is, és azt is érdemes rögzíteni, hogy miután Barroso elnök úr megjelölte a magyar biztosnak szánt tárcát, arról az ellenzéktől azt hallottuk, hogy ez egy súlytalan tárca. Ma azért legalábbis az elhangzott Firtl képviselő úrtól, hogy ez egy nehéz feladat, azért a súlygyarapodás itt is tetten érhető, ez is egy fontos dolog.
Azt is rögzítsük, hogy ha jól értem Schöpflin képviselő úr hozzászólásának bevezetőjét, tulajdonképpen a Fidesz néppárti képviselői a támogatásukról biztosították előzőleg már az európai parlamenti meghallgatásra vonatkozóan is a magyar jelöltet, ez szintén örömteli fejlemény. Úgyhogy akkor szerintem maradjunk is ebben, felejtsük el ennek a meglehetősen alacsony színvonalú előzményeit, már csak azért is, mert azoknak a véleményeknek - ma is kiderült - sem az Európai Unióhoz, sem a magyar biztos portfóliójához, sem Andor László személyéhez semmi közük nem volt, azok a magyar belpolitikáról szóltak. Ezt megszoktuk, lépjünk ezen túl, és ilyen módon érdemes, azt hiszem, hogy optimistán tekinteni a jövő heti EP-meghallgatás elé. Azt hiszem, ennek a mai bizottsági ülésnek ez egy fontos politikai tanulsága.
Ami az én kérdésemet illeti, az egy konkrét kérdés lenne, ami abból indul ki, hogy a csatlakozási szerződésünk a magyar állampolgároknak az Európai Unió egészére kiterjedően ígért szabad munkavállalást. Ez alól sok tagállam kért mentességet, ezek határideje tavaly májusban lejárt, ugyanakkor látjuk, hogy Ausztria és Németország továbbra is korlátozásokat alkalmaz a magyar munkavállalókkal szemben. Kérdezem, hogy van-e ebben feladata jelölt úrnak. Mit lehet ebben tenni? Hogyan lehet ezt az ügyet a holtpontról kimozdítani? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tessék parancsolni, jelölt úr!
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Az első részét csak annyiban kommentálnám, hogy én a magam részéről mindig elsősorban a brüsszeli politikai közegre próbáltam elsődlegesen koncentrálni, de nagyon fontosnak tartottam azt, hogy itthon minden szükséges koordinációt elvégezzek. Természetesen voltak bizonyos zavaró tényezők, de azt gondolom, hogy a Bizottság egészével kapcsolatos megmérettetés, ami a jövő héten, illetőleg egy kicsit az azt követő héten is zajlik, az ottani jelek szerint menetrendszerűen halad. Én azt gondolom, hogy azok a rendkívül konstruktív hangulatú beszélgetések, amelyeket a legkülönbözőbb politikai irányzatokhoz tartozó személyiségekkel folytattam, engem ebben személy szerint segítettek, tehát itt leginkább köszönetet kell mondanom mindenkinek, aki ebben részt vett akár a személyes találkozókon, akár itt most ezen a beszélgetésen.
A szabad munkavállalás tekintetében az említett országok egy olyan lehetőséggel élnek, amely a csatlakozási szerződésekben adva volt, és nekem ebben annyi teendőm van, hogy meggyőződni arról, hogy azt követően, amikor ezek a határidők elmúlnak, ne legyen semmiféle további akadálya a szabad munkaerőmozgásnak a szabad munkavállalás tekintetében.
ELNÖK: Képviselő úr?
GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Csak egy zárómondat a bevezetőhöz: azt szeretném mondani, hogy véleményem szerint az, hogy ez a légkör ilyen pozitív, kevésbé az elnök úr előzetes intelmeinek, mintsem a jelölt egyébként meggyőző felkészültségének köszönhető itt ebben a bizottságban, ha meg nem sértem ezzel elnök urat.
ELNÖK: Ezt a megjegyzést nem is értem. (Derültség.) Kíván reagálni? (Andor László nemet int.) Nem kíván.
A következő Manninger Jenő képviselő úr.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelölt Úr! Rövid kérdést tettem volna föl - rövid is lesz -, mert ezek nyilván részben már elhangzottak, csak rá szerettem volna világítani, hogy miért is fontos nekünk az a kérdés, amiről ma itt szó volt, nevezetesen, hogy mégiscsak Magyarország jelöli a biztost, és a magyar érdekek képviseletére.
Előtte azért annyit, miután Gál J. Zoltán úgy értelmezte a vitánkat, hogy tulajdonképpen túlléptünk azon: az, hogy nem ismételjük meg egy bizottsági ülésen a korábbi érveinket, nem feltétlenül azt jelenti, hogy azokat nem tartjuk fenn, csak nyilván igyekszünk itt valamifajta konstruktív beszélgetést folytatni. Az viszont nem szerencsés, én úgy gondolom, ha valaki megpróbálja az ellenzék véleményét összefoglalni. Amit Gál J. Zoltán mondott, az nem fedi az ellenzék véleményét, de a módszerrel sem értek egyet, hogy más véleményét össze kellene foglalni. Itt, ha vissza lehetne utalni bizonyos hagyományokra, akkor az általa hiányolt vitát meg is nyithatnánk.
De inkább túllépve ezen azért mégis azt mondom, hogy azért azt szögezzük le, hogy azt fönntartjuk, hogy a jelölt esetében teljesen egyértelmű - mindamellett, hogy látva az életútját, lehet konstruktív beszélgetést folytatni, sőt bizonyos kérdésekben úgy gondolom, felfelé támogatni, és ez nagyon fontos -, azért az teljesen egyértelmű, hogy egy Szocialista Párthoz kötődő jelöltről van szó. Ez tény, én most ezt nem akarom minősíteni, de ez teljesen egyértelmű, ez vitathatatlan, azt hiszem, egészen a korai életúttól máig tekintve ezt.
Mégis egy szempontot hadd mondjak, ez a saját szempontom is, de azt gondolom, másoknál is szerepel ez, hogy azért mégsem olyan egyszerű ezen túllépni, de sikerülhet. Ennek az egyik oka, hogy volt egy jelöltünk korábban, Kovács László, és nála azért ez a kérdés fölvetődött, hogy a magyar érdekek képviselete hogyan néz ki, és valóban van egy rossz, úgynevezett Magyarországon baloldalinak minősíthető hagyomány, hogy a proletár internacionalizmusból könnyen ugranak át ilyen nemzetek fölött lebegő politikussá. Hogy egészen konkrétan mondjam, hogy ezt nekünk miért fontos tisztázni, mert itt egy bizottsági ülésen elő is fordult, hogy Kovács László ezt a szókitételt használta, azt hiszem, már biztosi minőségben, hogy ott, kint nekünk az Unióban nem azt kell mondani, hogy a hazánk, hanem azt kell mondani, hogy az az ország, amelyiket a legjobban ismerünk. Azt gondolom, meg is kérdeznem a jelölt urat, hogy mi a véleménye erről a kifejezésről, mert azt gondolom, hogy ezek azok a félelmek, amelyek valóban egy pártkötődésnél azért felléphetnek, hogy egy ilyenfajta megközelítést alkalmaznak.
Én nem azt hiányolom, ezt szeretném előre leszögezni - és lényegében itt nem állnak azért olyan messze az álláspontok -, nem azt hiányolom, tehát nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy Magyarországnak valamifajta forrásokat vagy előjogokat kérünk, hanem arról, amiről itt szó volt, hogy nyilván azért annak ellenére, hogy tudomásul vesszük, hogy az uniós biztos az Unió munkavállalója és az uniós ügyeket képviseli, nyilván a magyar szemüveget soha nem lehet levetni. Tehát a magyar szempontok figyelemmel kísérése nagyon fontos, esetleges ügyek felvetése vagy akár informatív módon a magyar kormány tájékoztatása. Tehát azt gondolom, hogy nagyon sok olyan lehetőség van még a konkrét munkán kívül, ha az érdemszerű.
Egyetlenegy kérdést tennék föl még, mert ez így elhangzott, hogy ha már itt a kohézióról beszéltünk, és hogy milyen lesz 2013 után, az a gond leginkább, és nemcsak a foglalkoztatáspolitikát érinti, hogy általában a statisztikák jó részében ez a kohéziós fölzárkóztatás nem nagyon jelenik meg. Tehát nagyon sok olyan statisztikát lehetne mondani - de sem Magyarország területén belül, sem a régiókon belül, sem Magyarországot a 15-ökhöz viszonyítva -, nagyon szép projekteket és nagyon szép eredményeket lehet felmutatni, de a végleges statisztikai számok, akár foglalkoztatás, életszínvonal és egyéb területen sajnos nem mutatják feltétlenül ezt a célt. Sőt sok esetben inkább bővült, nyílt az olló. Itt mégis mi az a kardinális kérdés - nemcsak a foglalkoztatáspolitikára gondolok -, mit lát a legfontosabb teendőnek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jelölt úr, tessék parancsolni.
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Az identitásra vonatkozó kérdésnél elsősorban nagyon örülök, hogy egy Zala megyei képviselőtől kaptam meg, hiszen az embernek nem egyszerűen európainak, közép-európainak, magyarnak, hanem a szűkebb szülőföldjéhez tartozónak is kell lenni, és ezek az identitások azt gondolom, hogy mindig együtt vannak, és valóban tartalmilag egyetértek azzal, ami elhangzott, hogy ezt nem lehet elhagyni semmilyen tevékenységnél.
A kohézió jövőjét illető kérdés, azt gondolom, rámutat arra a problémára, amit én tulajdonképpen a bevezetőben röviden jeleztem, hogy itt az eredményesség mérése nem megoldott. Vannak mutatószámok, de kézzelfogható, és amit a leggyakrabban idézett vagy szem előtt tartott elvárások megfogalmaznak, a transzparenciára vonatkozó, a rendre, a szabályszerű felhasználásra vonatkozó és az egésznek az időkeretben való értelmezése, tehát hogy milyen gyorsan és tisztán használják, de hogy az adott kohéziós eszköz ténylegesen eredményez-e felzárkózást, felzárkóztatást, a regionális különbségek csökkentését, erre vannak pozitív tapasztalatok is. De ha azt nézzük, hogy konkrétan az úgynevezett új tagországok -, amelyek már nem annyira új tagországok - keretében mennyiben járultak hozzá ezek az eszközök a területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, akkor valóban itt komoly hiányosságok vannak. Ez szerintem a következő időszak vitáiban kap szerepet.
Amit én tenni tudok, az az, hogy az eredményszerű értékelés kidolgozására odafigyelni. Tehát ne azon legyen lemérhető pusztán az egyes pénzügyi eszköz vagy támogatási forma, hogy azt mennyi idő alatt költötték el és szabályos volt-e vagy nem, hanem az is, hogy ott a foglalkoztatás mennyire lett tartós, a területi különbségek valóban enyhülnek-e, van-e egy pólusképző képessége az egyes fejlesztési forrásoknak. Itt nyilvánvalóan majd a regionális politikáért felelős biztossal közösen kell megvizsgálni azt, hogy hogyan lehet jobban meggyőzőbb képet mutatni az eredményességről, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a keretek egyáltalán fönntarthatók legyenek a későbbiekben.
ELNÖK: Képviselő úr, tessék parancsolni. (Jelzésre:) Ékes képviselő úr, elnézést, sorrendben haladunk, bocsásson meg, így volt a sorrend.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, igaza van ezen a szép csodálatos téli napon. Köszönöm a szót, elnök úr. Jelölt úrral kapcsolatosan, de mielőtt a jelölt úrhoz a kérdést feltenném, azért szeretnék egy-két dologra rávilágítani. Valószínűsíthetően a biztosjelöltek és a biztosi pozíció nem úgy történik, hogy kalapból húzzák ki és párosítják a neveket, hanem általában minden ország a maga részéről megkísérel nagyon keményen lobbizni annak érdekében, hogy az őáltala kijelölt biztosi pozíciót be tudja tölteni. Azt hiszem, erre Szanyi Tibor is visszaemlékezik, voltak biztosok, akik kellőképpen leszerepeltek a meghallgatásnál, és voltak úgy biztosok, hogy kénytelenek voltak a maradékelv alapján megelégedni azzal a biztosi pozícióval, ami egy sikertelen meghallgatás után tulajdonképpen megmaradt.
Ezt csak azért mondom, hogy az MSZP-n belüli belpolitikai és sorbaállítási kérdésnek lehetett az a következménye, hogy elsődlegesen önt nem erre a biztosi pozícióra szánták, vagy a magyar jelöltet nem erre szánták, hanem másra, és ez maradt, és tulajdonképpen ezért kell most majd a meghallgatások során megküzdeni.
Egy dolgot: magam is megfigyelő voltam, és végigéltem biztosi jelölt meghallgatását. Nagyon kemény kérdések fognak elhangzani. Nem úgy fognak a kérdések elhangzani, hogy mennyivel többet szeretne a szociális alapba, már pénzt a következő költségvetésnél, és a kérdés nem úgy fog elhangzani, hogy adott esetben ön mennyire elégedett a lisszaboni stratégia kérdésével, hanem mit kíván tenni. A kérdések így fognak elhangzani.
Nagyon jól tudjuk, amit Schöpflin parlamenti képviselő úr is elmondott, demográfiai problémák, migráció kérdése, munkaerő szabad áramlásának a kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy a jelenlegi kiemelkedően magas munkanélküliség az Európai Unión belül a munkaerő szabad áramlásának a kérdését is feszegeti egy-egy tagország, egy-egy nemzet esetében, és megkísérelnek egyre több olyan szankciót vagy olyan törvényt vagy olyan lépéseket tenni, amellyel csökkentik a munkaerő szabad áramlásának a kérdését. Olasz példa, lehetne az angol példát és lehetne sorolni tovább. Ezeket a lépéseket most teszik meg ebben a kiváltságos és válságos helyzetben.
Itt jön be az, hogy a szociális és foglalkoztatási biztosnak ebben a kérdéskörben óriási szerepe lehet, ha megfelelőképpen nyúl azokhoz az eszközökhöz, amelyek adott esetben ezeket a belső feszültségeket, tehát a nemzeti feszültségeket képes úgy oldani és oldatni, hogy ebből további feszültség ne alakuljon ki. Itt a cigánykérdés problémája is. Annak idején a francia nagykövetnek is föltettük ezt a kérdést elnök úrral együtt, hogy ő hogy látja, és ő is saját maga kénytelen volt elismerni, hogy igenis Franciaországban is óriási problémát jelent az a nomád típusú cigánykérdés, mint ami Magyarországon ezzel ellentétes.
Még egyszer mondom a demográfia kérdését, a migráció kérdését. Beszélünk itt az aktívkorúak kérdéséről. Ma ott tartunk, hogy az Európai Unión belüli demográfiai problémák vetítik előre annak szükségességét, hogy majd szép lassan 70-72-74 éves kor lesz a nyugdíjkorhatár. Nem ez a megoldás.
Oktatás, foglalkoztatás, képzés, szakképzés, hazai, nemzeti kis- és középvállalkozások támogatása, azoknak az elősegítése - ezekben a kérdésekben fognak önnek olyan kemény kérdéseket föltenni, hogy ott nem fognak megelégedni azzal, hogy kérem, hát rosszul sült el lisszaboni stratégia. Ma egy 2020-as következő stratégiában kellene gondolkodni, amire föl fogják tenni a kérdést, hogy miben tetszik gondolkodni, milyen megoldásokat lát egy-egy kérdésre.
Azt hiszem, amit ön elmondott a bevezetőjében, tulajdonképpen a három pillér. Elmondta azt, hogy a lisszaboni stratégia nem valósult meg kellőképpen, ennek ismerjük a gondjait, problémáit, hogy miért nem valósultak meg. De mi a perspektíva? Mi a cél? Mi a vízió? Önnek is kell hogy legyen víziója annak érdekében, hogy adott esetben a szociális költségvetést ne növelje a következő költségvetési időszak, hanem lehetőleg olyan problémákat kell felvetni és olyan programokat elindítani, amelyek a költségvetés, a Szociális Alap terheinek a csökkentése irányába fognak mutatni, mert nem fogják könnyen adni a 2013-tól életbe lépő következő költségvetés forrásait sem. Tehát ebben önnek mindenképpen lesz felelőssége.
A klímatörvénnyel kapcsolatban, azt hiszem, Koppenhága megfelelő viszontválaszt adott mindannyiunk számára, hogy Európa hiába szeretné, ha mások abszolút nem tudnak azonosulni ezzel a kérdéssel. Egészen biztos, hogy az Európai Unión belül is maga a koppenhágai negatív megnyilatkozás - nem az Unió negatív megnyilatkozása, hanem más országok hozzáállása - önmérsékletre fogja késztetni az Európai Uniót is, mert egészen biztos, hogy a versenyhelyzetet nem biztos, hogy az fogja jelenteni, hogy az Európai Unió arccal előre a 2030-ig szóló környezetvédelmi-kibocsátási programot a maga részéről is végre fogja hajtani, mert nem biztos, hogy minden tagország fog ehhez társulni. Főleg úgy nem, ha egyre több európai uniós nagy gazdasági társaság hagyja el Európát, és települ át Ázsiába, hisz a munkanélküliség ezáltal nemhogy csökkenne, hanem növekedni fog továbbra is.
Tehát ezek a feszültségek, és ezekre a feszültségre vonatkozóan ezeket a kérdéseket önnek mind fel fogják tenni, és nagyon keményen. És lehet, hogy igen, azt fogják mondani, mint annak idején Kovács Lászlónak is, hogy ne haragudjon, de nem önre gondoltunk, ha a válaszok nem olyan mértékűek vagy nem olyan súllyal bírnak, ami megfelelő az európai parlamenti képviselőknek, mert nem lehet róluk feltételezni, hogy nem ismerik az Európai Unió belső, jelenlegi viszonyait, mozgásterét és a jelenlegi problémáit.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: A klímaügyből fakadó feladatokkal kapcsolatban hadd utaljak a Stern-jelentésre, amely tulajdonképpen a várakozásokkal ellentétben pontosan arról szólt, hogy ennek a szerkezetváltási kényszernek a munkahelyteremtő oldalát kell észrevenni, és azt látni, hogy milyen gazdaságfejlesztési és munkahely-teremtési kapacitás rejlik abban, hogy el kell tolódni a zöld munkahelyek felé. Ha ezt nem defenzíven, nem utólagos kármentés formájában tűzik napirendre a kormányok, hanem elébe mennek stratégiai gondolkodással, akkor itt ez egyáltalán nem egy vesztes történet. Tehát azt gondolom, hogy itt ebben a stratégiakidolgozásban kell nagyon gyorsan részt venni, ennek a felelőse Connie Hedegaard lesz elsősorban, de a foglalkoztatási oldalát nyilván vállalni kell.
A mobilitással kapcsolatban azt gondolom, hogy újabb komoly szempontok fogalmazódtak meg, lényegében hozzáadódva azokhoz, amelyeket a korábbi hozzászólók említettek. Én nem tartozom azok közé, akik a mobilitásnak csak az előnyeit hangsúlyozzák, akár a fogadó, akár a kibocsátó országok oldaláról. Természetesen az egy lehetőség, hogy egy egységes piacon más országokban munkát lehet vállalni, ugyanakkor, ha ezt makroszinten megnézzük, akkor nagyon sok országnak a távozó munkaerő - főleg, ha a szakképzettek távoznak - egy komoly veszteség, főleg akkor, ha állami forrásokból jelentős befektetések történtek az állami iskolarendszerben, satöbbi.
Tehát igazából ezt pozitívan kell nézni a tekintetben, hogy az eltérően fejlett országok nyilván más munkahelyeket kínálnak, és nem lehet kizárni egyes országok állampolgárait a jobb munkahelyekből, ha azok a jobb munkahelyek egy más országban vannak. Tehát ezeket a lehetőségeket nyilvánvalóan az IMRI-n belül meg kell adni, ugyanakkor annak meg a gazdaságpolitikai eszközeit kell megtalálni - azzal egyetértek, hogy elsősorban nemzetgazdasági keretek között -, hogy hogyan lehet, ha indokolt, fékezni vagy tenni ellene, vagy legalábbis a negatív vonatkozásait enyhíteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én még egyszer rá szeretnék arra világítani, hogy a kérdések az Európai Parlamenten belül nagyon kemények lesznek. Az ön válaszát úgy kívánják mindenképpen, hogy megoldásokra próbáljon meg rávilágítani a válaszadásokban. Még egyszer szeretném a magam részéről kihangsúlyozni, hogy az egész Európai Unió oktatási és foglalkoztatási rendszerét mindenképpen át kell tekinteni és át kell alakítani ahhoz, hogy a szociális feszültségek tovább ne növekedjenek.
A másik pedig az, hogy ismerjük és nagyon jól tudjuk, hisz a Fenntartható Fejlődés Tanácsában is megkíséreljük megfogalmazni Magyarország hosszú távú stratégiáját akár környezetvédelmi, akár szociális és demográfiai kérdésekben is. De egészen biztos, hogy most a koppenhágai csúcs után az Európai Unió stratégiája, amelyet megfogalmazott a kibocsátás tekintetében, tulajdonképpen egy keserű szájízzel fog találkozni, és a mostani, jelenlegi válságon belül egészen biztos, hogy különböző nemzetek is át fogják gondolni a maguk jelenlegi hozzáállását. Hisz Amerika, India, és lehetne sorolni tovább, hogy mely országok nem társultak ehhez, és amíg globálisan a világban nincs meg az az erő mögötte, hogy egységes kibocsátási rendszert lehessen kialakítani az egész világban, és annak a hatásait valóban olyan programokkal lehetne segíteni akár a fejletlen országok területén is, ahol az elvándorlás, a migráció kérdés - hisz az egyik legnagyobb probléma lesz a következő időszakban az Európai Unión belül is - a befogadás területén annak a minősége, annak az egészségügyi és egyéb más, szociális háttereinek a kérdése. Ezért is mondtam, hogy a kérdéseknél nem az fog elhangzani az ön számára, hogy mennyivel szeretné növelni a Szociális Alap költségvetését 2013-tól, hanem ezekre a kérdésekre kőkemény válaszokat kell tudni adni.
ELNÖK: Kíván reflektálni?
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Valóban ebben a szellemben készülök az európai parlamenti meghallgatásra.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kocsi László alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Én úgy érzem, egy angyal szállt el fölöttünk, most már az adventi áhítat hangulatai meghosszabbodtak, teljesen békés és konstruktív ez a légkör, ami itt minket övez. Tulajdonképpen én így értelmeztem Gál J. Zoltán szavait is, amikor megdicsérte az ellenzéket, hogy konstruktívvá vált immár. Az persze az ő emberi esendősége, hogy muszájnak látta mellétenni azt a képet, amihez képest gondolja ő ezt a fejlődést.
Én nem kívánok összefoglalni semmit azok közül, amiket önök elmondtak, bár azt gondolom, hogy időnként van haszna, ha kísérletet teszünk rá, hogy a másik álláspontját összefoglaljuk, és akkor járunk el jól, ha ezt azonnal nem a tévékamerába vagy a rádiómikrofonba mondjuk, hanem a partnerünknek, hogy jól értettük-e.
Most én szeretnék visszaigazolni két dolgot. Visszaigazolnám Győri Enikő javaslatát. Én is úgy látom, hogy annak volna értelme, ha egy európai roma integrációs alap működhetne, de csak akkor látom ezt hasznosnak, ha egyébként ezzel az alappal szemben érvényesíthetőek lennének azok a kritériumok, amelyek még nem fogalmazódtak meg úgy általában is más alapok működését nézve. Azaz a biztosjelölt úr szerintem jól mondta, hogy ha az átláthatóság, szabályosság, gyorsaság, időbeli dimenzió a fontos, az nem jó. Ez fontos, de mégiscsak az kéne fontosabb legyen, hogy ezek a források mennyire hasznosan és értelmesen költődnek el. Ha ezek a feltételek megfogalmazhatók egy ilyen alappal szemben, és ezt el lehet fogadni közösen, akkor én nagyon hasznosnak tartanám ezt.
Egyébként is azt gondolom, hogy ha az eszközökről beszélünk, akkor a biztos úr vagy leendő biztos úr eszközei nyilvánvaló, hogy alapvetően a kohéziós források környékén vannak azon kívül, amit egyébként általában is megkísérlünk Unió-szerte alkalmazni jogi, intézményi és egyéb kérdésekben, de a források az anyagi erőt tekintve ott vannak. Azaz azt mondanám, hogy ha ebben a szellemben készül az EP-meghallgatásra, amit támogatólag javasolt Ékes képviselő úr, akkor az biztos jó lenne, ha abban lenne konkrét javaslata, hogy egyébként miféle módon, milyen eszközökkel tehető eredményessé és hatékonnyá ezen alapok elköltésének az egész rezsimje, szabályrendszere, eljárásrendje és egyéb.
Még egyet szeretnék mondani. Ön pozitív példaként hivatkozott, ha jól emlékszem, a leghátrányosabb helyzetű magyar kistérségek fejlesztési gyakorlatára. Én azt mondom, hogy ez érték, viszont alapvetően kritikusan meg kell szemlélni ennek a gyakorlati működésmódját és megvalósulását. És ha erre képesek vagyunk és megtesszük, akkor valóban tudunk az Uniónak egy jó gyakorlatot javasolni, de a mai állapotában ez a kritikai áttekintés szükséges. Ezt úgy is mondom, mint egyébként ilyen ügyekkel foglalkozó képviselő és régiós fejlesztési tisztségviselő.
Végül azt tudom mondani, hogy természetesen akkor jár el jól, azaz akkor végzi a munkáját európai fejjel és magyar szívvel, ha sikerül ezeket az alapvetően felzárkózást, fejlődést, kohéziót erősítő forrásokat a következő költségvetési tervezés alkalmával védeni, érvényesíteni és erősíteni. Magyarország szempontjából mindazok a szociális, foglalkoztatási problémák, amelyeket elég jól meg tudunk nevezni, csak megoldani nem tudtunk eddig, azok tekintetében ezek a források rendkívül jelentős eszközökké tudnának vagy tudnak válni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Jelölt úr?
ANDOR LÁSZLÓ, az Európai Bizottságba jelölt magyar tag: Köszönöm szépen. Én fölírtam az elhangzott észrevételeket, és azt gondolom, hogy ezek inkább észrevételek, és talán egy olyan pont volt, ahol inkább kérdés volt, de az meg annyira nagy, hogy hogyan lehet hatékonnyá tenni az eszközrendszert, hogy az nyilvánvalóan nem lehet nálam itt most egy papíron, hogy ez hogyan fog történni a következő időszakban, sőt egy ilyen konkrét akcióterv vagy hasonló még a jövő héten sem lesz nálam egy papíron, de azzal egyetértek, hogy nyilvánvalóan ezen kell dolgozni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor úgy látom, hogy több hozzászólási igény nincsen. A bizottsági ülés elején a mai ülés kereteiről szóltam, engedjék meg, hogy... (Dr. Schöpflin György jelentkezik.) Sajnos... (Dr. Schöpflin György: Ügyrendi.) Ügyrendi javaslatot tesz a képviselő úr, tessék parancsolni.
DR. SCHÖPFLIN GYÖRGY európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt): Csak egy helyesbítést kérek, távollétemben elhangzott utalás arra, amit én mondtam. Amit én mondtam, az feltételes módban volt, és amikor azt mondtam, hogy mi megszavazzuk, akkor az Európai Parlamentről volt szó és nem a Fidesz-delegációról.
ELNÖK: Ez ugyan nem ügyrendi, de tudomásul vesszük a bejelentést, a jegyzőkönyv rögzíti a történészek számára.
Ha szabad folytatni ott, ahol befejeztem, az ülés elején az ülés kereteiről szóltam, a beszélgetés érdeméről nem nagyon. Nagyon rövid leszek. mindenekelőtt mindkét oldalról elhangzott egy utalás a neoliberalizmusról, Schöpflin képviselő úr pedig fundamentalizmusról beszélt ebben az összefüggésben, nem akarok belemenni ebbe a vitába, csak azt jelezném, hogy én nem ismerek ilyeneket. Általában a liberalizmus ellenfelei szoktak ilyenekről beszélni. Az Európai Parlamentban van egy ALDE-csoport, amely liberálisok és demokraták szövetsége. Ezek a liberálisok, akik ott ülnek, a jelölt úr által említett pénzügyi piacok regulációjának a legteljesebb hívei. Csak szeretném jelezni, hogy lehet neoliberalizmusozni, szerintem ilyen legföljebb a szakirodalomban van, de a politikában mint jelentős politikai tényezőt nem ismerek.
Ami ennél fontosabb, a lisszaboni stratégia értékelése. E tekintetben osztom Győri Enikő képviselő asszony megjegyzéseit, akkor is, ha igaz, hogy semmi sem fehér, és semmi sem fekete. Amikor kudarcról beszélünk, mindig lehet eredményeket mondani, amikor eszköztelenségről beszélünk, mindig lehet eszközöket még említeni. Valójában én osztom Győri Enikő képviselő asszony észrevételét. Nagyon tetszett, amit a cseh képviselő Spidlának mondott a jetiről nemcsak azért, mert igaz és képileg erős, jól lefordítható, de azt hiszem, hogy "dzseti"-nek lehet mondani, ebben nem vagyok biztos.
Én magam állatorvosi lóról szoktam beszélni a lisszaboni stratégia kapcsán, amit én nem mernék lefordítani angolra, talán Schöpflin képviselő úr lenne a segítségemre, de azt szoktam ezzel kifejezni, hogy túl azon, hogy az Európai Unió eszköztelen vagy kevés eszköze van, azok a tagállamok, amelyeknek több eszköz áll a rendelkezésükre, nagy készséggel bírálják az európai intézményeket azért, hogy a lisszaboni stratégia nem sikeres. Ezt a munkamegosztást tekintem én valamifajta állatorvosi lónak, hogy ez egy jó projekt, jó célkitűzések kellő számú eszközök nélkül. Úgy gondolom, hogy ha a biztosnak a ciklus végére azt sikerül elérnie, hogy az európai intézmények, nem a Bizottság, az intézmények kezébe több eszköz kerül a stratégia végrehajtására, akkor ezzel még a lisszaboni stratégia fog nem javulni, de a feltételei már létrejönnek, és úgy gondolom, hogy az egy helyes észrevétel.
A másik megjegyzésem a klíma és a gazdaság kapcsolatáról szól. Osztom Ékes képviselő úrnak azt az aggályát, hogy különböző meghallgatások különböző mélységben mennek bele a kérdések boncolgatásánál, valószínűleg könnyű egyszerre a klímastratégia és a gazdasági hatékonyság pártján lenni. A nap végén, hogy angolból fordítsam vissza, valószínűleg döntéseket kell hozni. Mert Koppenhága részleges vagy többnyire kudarca azért annak tudható be, hogy a fejlődő országok nagymértékben nem vállalják ennek a következményeit. Ha az Európai Unió saját magára olyan döntéseket hoz, amelyek a klímaváltozás következményeit csökkentik, ez szükségszerűen a globális gazdasági versenyben hátrányt fog okozni, ami mindazoknak a célkitűzéseknek - amelyeket a biztos úrnak, a Bizottságnak, a lisszaboni stratégiának követnie kell - az esélyeit mind-mind rontani fogja. És úgy gondolom, hogy lehet nem szeretni a globális piacot, ez kiderült hozzászólásokból, hogy valaki nem szereti, ez irreleváns, mert ettől még van, és a verseny is globális, úgyhogy itt elképzelhetőek olyan helyzetek, amikor nem lehet egyszerre szeretni a szociális szempontokat és a klímastratégiát, mert a kettő egymásnak ellendolgozik.
Nagyon szépen köszönöm jelölt úrnak - nem tudom, kíván-e erre reflektálni, nem muszáj reflektálni (Andor László: Nem, köszönöm.), tényleg nem kell rá, ez részemről néhány zárógondolat lett volna. Szeretnék gratulálni jelölt úrnak. Szeretnék gratulálni ahhoz, hogy a kormány jelölését elnyerte, és ehhez a mai bizottsági meghallgatáshoz is, ez több mint két órán keresztül zajlik, én úgy ítélem meg, hogy jelölt úr nagyon jól állta a sarat ebben a vitában, talán segít az európai parlamenti meghallgatásra való felkészülésben is. Miközben osztom Ékes képviselő úr észrevételeit, azért visszakanyarodva a jetihez, az kiderült, hogy jelölt úr tanulmányozta a korábbi meghallgatások jegyzőkönyvéből azokat a kérdéseket, amelyeket a jelölt kaphat, úgyhogy mindenképpen kívánok önnek nagyon sok sikert nemcsak az európai parlamenti meghallgatáshoz, hanem ahhoz is, hogy az Európai Parlament a bizottság egészével együtt szavazza meg önt, és utána a mandátuma fennállásáig Zala megyétől kezdve Európa egészéig képviselje mindazt, ami itt képviselhető.
Egyik legfontosabb kihívás, hogy minél szélesebb megérteni, hogy ami jó az Európai Uniónak, az jó Zalának, és ennek fordítva is valahogy igaznak kell lennie, persze megannyi, megannyi sok kompromisszummal. Csak ezek a nemzeti érdek kontra európai érdekek vitájában úgy érzem, hogy meg lehet találni azt a hangot és azt a politikát, amellyel ezt lehet jól képviselni.
Szeretném megköszönni a bizottságnak is ezt a nagyon kiváló vitát, amit a mai nap folytattunk. Nem tekintem úgy, hogy ez a bevezetőben tett intelmeimnek köszönhető csupán, azért köszönöm Győri Enikő képviselő asszonynak, hogy visszaigazolta ebbeli törekvéseimet (Dr. Győri Enikő: Visszaigazoltam?), egészen úgy viselkedünk, mint egy parlamenti bizottság, amelyben kontraverziák hangoznak el, és ez egy jó dolog.
Úgyhogy azzal kívánok önöknek további jó pihenést, majd felkészülést a kampányra, ha már fölmerült az eurózóna bővítése, hogy kaptam egy levelet a pénzügyminiszter úrtól, amelyben arról tájékoztat, hogy a kormány fölállított egy bizottságot, amely azt vizsgálja, hogy Magyarország eurós felkészülését hogyan lehet a legjobban elérni. Ha a bizottság tagjai nem bánnák, ez ügyben szívesen hallgatnám meg a pénzügyminiszter urat. Ha tényleg van egy ilyen ciklusokon átívelő projekt, akkor ez tényleg az, tehát érdekes lehet mindegyik párt képviselőinek, hogy mik ezzel kapcsolatban a pénzügyi kormányzat elképzelései. Ha ebben egyetértés van, akkor februárban - tehát nem korábban, de februárban - meghívnánk egy ilyen ülésre a pénzügyminiszter urat.
Én még egyszer köszönöm önöknek a munkát, köszönöm jelölt úrnak a mai napra végzett penzumot, ez nem volt semmi, és köszönöm a bizottsági ülést figyelő szakértőknek, a nagykövetségek munkatársainak és nem utolsósorban a média képviselőinek a figyelmet és a részvételt.
Köszönöm szépen. A viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 21 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Baloghné Hegedűs Éva és Nánásiné Czapári Judit