EIB-3/2010.
(EIB-146/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2010. február 16-án, kedden, 9 óra 35 perckor
az Országház Delegációs termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása*
Eszmecsere a szerb nemzetgyűlés delegációjával*
Az elnök felvezető hozzászólása*
Vlatko Ratkovic bevezetője*
Hozzászólások, reflexiók*
Eszmecsere Spanyolország 2010. első félévi európai uniós elnökségének programjáról, valamint a 2010-2011-es spanyol-belga-magyar elnökségi trió prioritásairól*
D. Enrique Pastor y de Gana tájékoztatója*
Pierre Labouverie tájékoztatója*
Kiss Tibor tájékoztatója*
Kérdések, vélemények, reflexiók*
Tájékoztató a 2004. évi LIII. törvény 3. § (1) bekezdése alapján a schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezményre vonatkozó európai uniós tervezetekről*
Kiss Tibor tájékoztatója*
Egyebek*
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Veres János (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Gordana Comic, az Európai Integrációs Bizottság tagja, a szerb nemzetgyűlés alelnöke
Radica Jocic, az Európai Integrációs Bizottság tagja
Veljko Rackovic delegációs titkár, az Európai Integrációs Bizottság tanácsadója
Vlatko Ratkovic, a Törvényhozási Bizottság elnöke
Gordana Pop-Lazic, a Törvényhozási Bizottság alelnöke
Srdjan Mikovic, a Törvényhozási Bizottság tagja
Djordje Milicevic, a Törvényhozási Bizottság tagja
Miljan Randjelovic, a Törvényhozási Bizottság tagja
Nebojsa Randjelovic, a Törvényhozási Bizottság tagja
Őexc. Dejan Sahovic nagykövet
Barbara Avdalovic követ-tanácsos
D. Enrique Pastor y de Gana, Spanyolország budapesti nagykövete
Pierre Labouverie, Belgium budapesti nagykövete
Kiss Tibor külügyminisztériumi szakállamtitkár
Dr. Győri Enikő európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 35 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Szerbiából érkezett kollegákat, a partnerbizottságok tagjait a mai Európai ügyek bizottsága ülésén. Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, illetőleg a vendégeinket, a bizottság ülését figyelemmel kísérőket és a média tagjait. A bizottság határozatképes.
Először a napirendet meg kell szavaznunk; vannak ilyen formális kötelezettségek. A napirendi javaslattal kapcsolatban van-e észrevétel a bizottság tagjai részéről. (Nincs jelzés.) Úgy látom, nincsen.
Kérdezem a bizottság tagjait, a mai napirendünket támogatják-e. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Mindenki támogatja. Köszönöm szépen.
Eszmecsere a szerb nemzetgyűlés delegációjával
(A napirendi pont tárgyalása folyamatos szerb-magyar szinkrontolmácsolás mellett folyik.)
Az elnök felvezető hozzászólása
Rátérünk az 1. napirendi pontunkra, ez pedig eszmecsere a szerb nemzetgyűlés delegációjával. Még egyszer nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket.
A két parlament szakbizottságai között a kapcsolat immár sok évre nyúlik vissza. Legutóbb 2009. április 21-én, tehát lényegében egy éven belül találkoztunk, és azóta rengeteg minden történt Szerbia európai integrációja folyamatában. Elég, ha arra gondolok, hogy december óta Szerbia, Montenegró és Macedónia állampolgárai immáron vízummentesen léphetnek az Európai Unió területére. Ez egy olyan igény volt már évek óta, amely jogos igény volt a három érintett ország részéről, és nyilván önök is tudják, hogy Magyarország egyike volt azoknak, akik a legerőteljesebben támogatták az Európai Unión belül azt, hogy erre a döntésre sor kerüljön.
Szerbia néhány nappal később, december 22-én hivatalosan benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz a soros elnökséget betöltő Svédország kormányfőjének. Nagy örömmel vettük ezt a hírt. Magyarország támogatta és támogatja Szerbia csatlakozását az Európai Unióhoz.
Magyarország szempontjából igen fontos - és meggyőződésem, hogy ez minden szerbnek egyformán fontos -, hogy tavaly év novemberében a szerb parlament elfogadta a vajdasági statútumot, ezzel megítélésünk szerint példát mutattak a térségben és azon túl is, hogy hogyan kell régről magunkkal hurcolt konfliktusokat kezelni.
Előrelépés - bár beismerem, a két parlamentnek sok köze nincsen hozzá -, hogy végre a közvetlen járat megindult Belgrád és Budapest között 2009 decemberében. Még egyszer: a politika szereti, ha ezt úgy prezentálja, mintha ő érte volna el, de ez nem így van, mi itt csak rögzítjük, hogy örülünk annak, hogy ez a légi járat immár létrejött.
Egy átmeneti kereskedelmi megállapodás lépett életbe február 1-jén, a napokban, amihez gratulálunk. Reméljük, hogy a legtöbbet ki tudjuk majd ebből hozni.
Végül szeretnék egy levélről beszámolni; egy levélről, amely mutatja azt, hogy Európa mennyit fejlődött az elmúlt évtizedekben vagy az elmúlt egy évszázadban. Ezzel a levéllel kapcsolatban csak egyet bánok, hogy Magyarország valamilyen okból nem volt az aláírók között. A levél aláírói a görög és az osztrák külügyminiszterek voltak, akik azt javasolták, hogy a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet százéves évfordulóján az Európai Unió vegye föl teljes jogú tagként a Nyugat-Balkán országait. Lám, lám, mennyit fordult a világ: száz évvel ezelőtt a merénylet nyomán Ausztria és Magyarország hadat üzent Szerbiának, utólag megállapíthatjuk, hogy rendkívül ostoba döntés volt a két ország akkori vezetői részéről. Ha száz évvel később ezt ilyen módon lehet kompenzálni - nem lehet persze kompenzálni, de ilyen módon lehet erre visszaemlékezni -, hogy tényleg sikerülne elérni az Európai Unión belül, hogy a százéves évfordulóra Szerbia és a Nyugat-Balkán minden országa az Európai Unió teljes jogú tagja legyen, úgy érezzük, az egy igen méltó pecsét lenne azon, hogy hogyan látjuk a történelmet, vagy hogyan kívánjuk a korábbi hibákat kijavítani. Úgyhogy ez a mostani ülés - amelyre, még egyszer, nagy szeretettel hívtuk meg önöket -, reméljük, újabb mérföldkő lehet abban, hogy a két ország parlamentjei hogyan működnek együtt Szerbia európai uniós törekvéseinek elérése érdekében.
Hadd tegyem hozzá, hogy a magyar parlament választások előtt áll, önök is tudják, ebben a formában ez az utolsó alkalom, hogy ezzel az összetételű parlamenttel találkoznak. Majd képviselőtársaim, akik a mai ellenzék, gondolom, megerősítik, hogy lesznek majd nagy változások a magyar kormány politikájában; egy dologban nem lesz változás: abban, hogy Magyarország teljes erővel segíti Szerbiát politikailag és minden más területen, amire csak igény van. E tekintetben egészen biztos vagyok abban, hogy semmilyen változás nem lesz a mostani és a következő kormány, illetőleg parlamenti többség viszonyában. S kérem önöket, bízzanak ebben, és ahogy számítanak a mostani kormány, a mostani parlamenti többség, ugyanúgy számítsanak a következő kormány és a következő parlamenti többség teljes támogatására. S hadd tegyem hozzá, ezt meg sem kell hogy köszönjék, mert ez nekünk nemzeti érdekünk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy önös, önző nemzeti érdekünk, hogy az Európai Unió bővüljön, tényleg minden országnak érdeke, főképp itt, ebben a térségben, hogy a stabilitás a lehető legtöbb országot érje el, de ezen kívül nekünk, magyaroknak sok-sok történelmi ok miatt különlegesen fontos, hogy Szerbia csatlakozása mielőbb a lehető legsikeresebben történjék meg. Bízom abban, hogy a mai ülés ehhez hozzá fog járulni.
Elnök úr, átadom a szót.
VLATKO RATKOVIC, a Törvényhozási Bizottság elnöke: Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Tekintet nélkül arra, amit ön mondott, nekem mégis köszönetet kell mondanom az önök delegációjának és bizottságának, és önöknek, hölgyeim és uraim, a Szerb Köztársaság parlamentje nevében. S kifejezem azt a kívánságomat, hogy a parlamentjeink és bizottságaink közötti együttműködés a következő időszakban intenzívebb lesz, és ez egy olyan időszak lesz, amikor Szerbia dinamikusabban halad afelé, hogy integrálódjon Európába.
Ahogy ön már elmondta, elnök úr, 2009 Szerbia számára nagyon jelentős volt, több szempontból is. A vízummentesség bevezetése, a vízumliberalizáció egy fontos szankció megszüntetése volt, amitől a szerb állampolgárok szenvedtek a kilencvenes évek eseményeinek következtében. A mi európai uniós óhajunk, kívánságunk megfogalmazása, a kereskedelmi egyezmények alkalmazása a Szerb Köztársaság politikai prioritásai közé tartozik, mint ahogy a szomszéd országokban kiépítendő erős kapcsolatok kulturális, gazdasági és minden más területen, és evidens, hogy Magyarországnak ebben kiemelt helye van, mint a szomszédunk, mint egy olyan állam, amelynek jelentős kisebbsége él Szerbiában. Emlékeztetem önöket, hogy a Szerb Köztársaságban 300 ezer fős nemzetiség él. A szerb parlament elfogadott egy törvényt a kisebbségi nemzeti tanácsokról, ez a törvény az európai uniós standardoknak teljes mértékben megfelel, és most vannak folyamatban a nemzeti tanácsi választások.
Szerbiában társadalmi konszenzus, nemzeti konszenzus van abban a kérdésben, hogy melyik az a végleges út, amelyen Szerbiának el kell indulnia, az pedig az európai uniós integráció útja. Úgy gondoljuk, hogy a kormányaink együttműködése, a köztársasági elnökeink és a parlamentjeink, a bizottságaink együttműködése ebben különösen jelentős. Az a tapasztalat, amellyel Magyarország rendelkezik az integráció terén, számunkra felmérhetetlenül értékes, és felmérhetetlenül értékes a szerb parlament és a parlamenti bizottságunk szempontjából. Itt jelen vannak azoknak a bizottságoknak a képviselői, amelyek ebben a folyamatban fontos szerepet játszanak.
Még egyszer szeretném megköszönni a szerb parlamenti delegáció nevében, hogy fogadtak minket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a hozzászólások lehetőségét. Nógrádi képviselő úré a szó, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Nagy tisztelettel köszöntöm kedves vendégeinket, és megköszönöm bizottságunk nevében, hogy elfogadták a meghívást, és itt vannak közöttünk.
Engedjék meg, hogy személyes aspektussal kezdjem. Én a szerbiai határ mentén lévő térség országgyűlési képviselője vagyok, egy szerb határra nyúló város polgármestere, és egy olyan országgyűlési képviselő itt a Magyar Országgyűlésben, akinek rokonai élnek Szerbiában, Vajdaságban, és a családom is onnan származik. Ezért számomra nagyon fontos mindaz, amit elnök úr elmondott, és nagy örömmel hallottam azokat az elveket, amelyek mentén a szomszédos államok közötti együttműködés fontosságáról beszélt.
Ezzel együtt úgy gondolom, azért elnök úr is egyetért azzal, hogy mind Szerbia európai uniós integrációját, mind pedig a szomszédos államok közötti kapcsolat javulását nagymértékben tudják elősegíteni azok a határ menti, kistérségi együttműködések, amelyek zökkenőmentesebbé tudják tenni a nemzeti együttműködéseket is. Éppen ezért egy tiszteletteljes kérést szeretnék megfogalmazni. Nemrég Banat-Triplex Confinium néven egy európai területi együttműködési csoportosulás alakult, EGTC, amelyre vonatkozóan a magyarországi és a romániai önkormányzatok teljes elkötelezettséggel és eltökéltséggel írták alá a megállapodást. Szerettek volna a szerbiai határ menti önkormányzatok is ehhez csatlakozni, azonban a szerb kormány nem adta meg ezt a lehetőséget. A szerbiai önkormányzati törvény nem teszi lehetővé, hogy önkormányzatok kormányzati fölhatalmazás nélkül nemzetközi együttműködésben vegyenek részt. Ugyanakkor az EGTC egy olyan határon átnyúló, együttműködő európai intézmény, amelytől sokat vár Európa is, és a határok varratmentes kiképzése és a határ menti együttműködés óriási lehetőséggel használná ezeket az intézményeket, ha nem lennének adminisztratív akadályok ennek a megalakulása előtt. Arra kérem elnök urat, hogy ha lehetséges, járjon közben a szerb kormánynál annak érdekében, hogy ezt az EGTC-t, Európában először háromoldalúan megalakíthassuk, s ezt két európai uniós tagállam önkormányzatai, Magyarország és Románia mellett egy európai uniós tagságra aspiráló ország, Szerbia önkormányzatai részvételével hozhassuk létre. Mint ahogy jeleztem, nagyon fontos: ez lenne Európa első háromoldalú EGTC-je, amely, úgy gondolom, mind diplomáciai, mind Szerbia európai integrációs törekvései szempontjából, mind pedig a három ország önkormányzatainak határon átnyúló együttműködésében óriási jelentőséggel bírna, tekintettel például a következő időszakban megfogalmazandó nemzetközi programokra, mint például a Duna-stratégia kérdésére.
Várom megtisztelő válaszát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, most kívánnak-e válaszolni, vagy pedig más képviselők is kértek szót, és azt követően - ahogy önöknek jobban esik.
VLATKO RATKOVIC, a Törvényhozási Bizottság elnöke: Tisztelt Kolléga! Mi eltökélten azon az állásponton vagyunk, hogy a határokon átnyúló együttműködés nagyon fontos együttműködési forma az európai integráció elérésében, amely konkrétan a helyi önkormányzatok szintjén valósul meg. Én úgy tudom, Szerbiában sok helyi önkormányzatnak vannak ilyen együttműködési formái, mind Horvátország, mind Magyarország helyi önkormányzataival. Azt a kezdeményezést, amelyről ön beszélt, nem ismerem, de nem látom okát, hogy a szerb kormány miért ne adta volna a hozzájárulását. De amint visszatérünk Szerbiába, intézkedni fogunk a megfelelő tárcáknál, hogy ezt az esetet kivizsgálják, és az engedélyt megadják. Köszönöm az észrevételt.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük ezt a pozitív hozzáállást, elnök úr. Ha kérhetném, hogy amikor a választ megkapják a kormánytól, a titkárságunkat értesítenénk, és akkor azt a képviselő uraknak továbbítanák, azt megköszönnénk, mert az nyilván nagy segítséget jelentene.
Szanyi Tibor, Szocialista Párt!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! Részint a Magyar Szocialista Párt oldaláról is szeretnék mondani néhány szót, de talán egyszerűbb, ha úgy fogalmazok, hogy egyik magyar politikusként, hiszen Magyarország, amely most már hatodik esztendeje tagja az Európai Uniónak, főképpen nagyon érdekes kezdeti tapasztalatokra tett szert az uniós tagság során.
Én azt gondolom egyébként, mint ahogy mi is nagyon-nagyon figyeltünk az előttünk csatlakozó országok tapasztalatára - különösen talán Ausztriát mondhatnám ebben a sorban -, én úgy gondolom, hogy nekünk is kötelességünk beszámolni azokról a tapasztalatokról, amelyekkel mi rendelkezünk, és talán az önök figyelmét ez nem fogja elkerülni.
Talán ott folytatnám, ahol Nógrádi képviselőtársam abbahagyta, jóllehet, ő egy konkrét ügyet említett, én ezt egy picit általánosabb keretbe foglalnám. Mi a csatlakozás előtti felkészülés során nagyon sokáig abban a csúnya tévhitben voltunk, hogy az a jó, ha minél speciálisabb szerződéses körülményeket tudunk magunknak összeállítani. Ez egy borzasztó nagy tévedés volt. Minden egyes olyan derogáció, amit mi keményen kiharcoltunk magunknak, szemmel láthatóan inkább képezik akadályát az európai együttműködéseinknek, mintsem túl sokat segítenének. Persze, ezt generális jelleggel mondom, nyilván az egyes kérdésekben lehet más a helyzet, de ha az összképet nézzük, akkor azt mondom, hogy Magyarország akkor cselekedett volna a legjobban vagy leghasznosabban, ha minden létező akadályt elhárít az útból, és különböző derogációkkal, speciális körülményekkel nem nehezíti önmaga életét. Ez az egyik nagyon fontos tapasztalat, amit mi ebben a kérdéskörben szereztünk.
A másik ilyen fontos tapasztalat az, hogy noha az Uniónak továbbra is megmarad egy nagyon erős kormányközi karaktere, mégis a valódi együttműködések regionális együttműködések. Én úgy gondolom, hogy a Balkán és Nyugat-Balkán csatlakozási folyamata egy olyan ügy lesz a továbbiakban is, ami azért elsősorban az itteni emberek dolga, és talán kevésbé a tőlünk északabbra, nyugatabbra vagy bizonyos értelemben délebbre lévő országok ügye.
Mi nagyon pozitív tapasztalatokat szereztünk például a visegrádi együttműködéssel, amely egyébként bármennyire is egy kicsit lebegő együttműködés, mégis kiadja azt a keretet, hogy itt azért csak van négy olyan ország, amely szorosan és folyamatosan egyeztet, és még bizony az uniós csatlakozásunkat nagyban segítette a közép-európai kezdeményezés nem egy ága-boga. Tehát ezek a regionális kezdeményezések nagyon-nagyon sok nehézségen átlendítettek minket.
Én egyébként úgy gondolom, hogy részint ezek és más tapasztalatok birtokában Magyarországnak elemi kötelessége a lehető legnagyobb mértékben segíteni a szerb csatlakozási folyamatot, a lehető legelemibb kötelessége segíteni a szerb felkészülési folyamatot, és én úgy gondolom, hogy ez mirajtunk abszolút nem fog múlni. Én úgy érzem, hogy ma Magyarországon egy nagyon komoly és nagyon erős elkötelezettség van a tekintetben, hogy most már jobban látjuk és értjük a feladatainkat, nem biztos, hogy az Atlanti-óceán partjain kell keresgélnünk a szerencsénket, hanem sokkal egyszerűbb, ha kézzelfogható közelségben a barátokra számítunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! Eörsi elnök úr említette, hogy áprilisban választásokra készülünk, és nagy valószínűség szerint az ellenzéki oldal kerül kormányra. Ennek kapcsán és Szanyi Tibor eszmefuttatása után azt tudom önöknek mondani, és biztosítani önöket, hogy ellenzéki oldalról is valóban alapvető érdekünk Szerbia csatlakozásának segítése, azoknak a kapcsolatoknak az építése.
Elnök úr úgy fogalmazott, hogy Szerbiában 300 ezer magyar él, így mi ebből a szempontból is alapvetően fontosnak tartjuk, hogy a két ország kapcsolatai a lehető legjobban épüljenek tovább, miután most már nagy nehézségek után önök is tudják, mit jelent az, hogy kisebbségekkel rendelkezni más országok területén. Úgy gondoljuk, hogy ebben is valóban egyfajta közös nevezőt meg tudunk találni, hogy mindannyiunknak mi az érdeke.
Azt is tudjuk, hogy az elmúlt időszakban valóban nagyon nagy előrelépést tettek az integráció területén. Mi ebben partnerek szeretnénk lenni, hiszen 2011-ben Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökségét. Ennek kapcsán valóban mindent megpróbálunk megtenni annak érdekében - önökkel szoros kapcsolatban -, hogy az önök elvárásainak megfelelően, illetve a tárgyalásaink eredményeként mi az a terület, amiben a kapcsolatokat építenünk, illetve segítenünk kell. Valóban azon leszünk, hogy ez megtörténjen.
Nógrádi képviselő úr említett már egy nagy jelentőségű projektet, amit esetleg éppen az elnökség során kell a Duna-stratégia kapcsán megvalósítanunk. Ez is egy olyan dolog, ami teljes mértékben összeköt bennünket, és ezen a területen is dolgoznunk kell.
Amit Szanyi úr mondott, valóban az van, hogy a Balkán stabilitása mindannyiunk érdeke, és nem az az érdek, hogy máshol, hanem valóban itt egy olyan régió alakuljon ki, ami még távlatokban is nagy lehetőségekkel bír. Mi ezt tudjuk mondani, az elkövetkező időben ebben fogunk segíteni az ellenzék oldaláról, leendő kormányoldalról.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Ha megengedik, visszatérnék arra, amit Szanyi úr mondott, mert nem tudom eléggé kiemelni annak a fontosságát, amit a derogációkról mondott, és ez nem is a parlamentekre tartozik, mert én magam azt tapasztaltam nemcsak Magyarországon, hanem minden csatlakozó országnál, hogy előbb-utóbb a parlamentben felmerül a derogáció kérdése, mégpedig úgy merül föl, hogy az védi jobban a nemzeti érdeket, aki több derogációt akar. Ezt láttam nálunk is, láttam Horvátországban, és láttam számos országban, amely a csatlakozási tárgyalást megkezdte.
Értem a huzatját ennek a gondolatnak, hogy akkor védjük jól a nemzeti érdeket, ha sok derogációt elérünk, viszont tudniuk kell, hogy először is, ha egy ország derogációt kér, akkor az Európai Unió is fog kérni derogációt. Tehát üzleti tárgyalásnak kell fölfogni, és ha valamit, mondjuk, Szerbia el akar érni, hogy később lépjen hatályba, akkor az Európai Unió is valamit ki fog találni, hogy az később lépjen hatályba, ami már önöknek rossz.
De ami ennél is fontosabb szerintem: a derogáció vagy a derogáció meghosszabbítása egy ország gyengeségét üzeni, azt üzeni, hogy még mindig nem vagyunk felkészülve a tagságra, és túl azon, hogy el lehet-e érni, vagy nem lehet elérni - vannak ügyek, amiket el lehet érni -, egy általános, olyan kép keletkezik a tárgyalópartnerekben, hogy azért kérnek derogációt, mert még nem készek, mert még nincs kellő önbizalmuk, mert még ez meg ez hátravan. Úgyhogy ezt kérem, hogy fontolják meg, és amikor föl fog merülni a belgrádi parlamentben a derogáció mint a nemzeti érdek szimbóluma, azt javasolom, hogy küzdjenek ellene. Azt tapasztaltam húszéves politikai pályafutásom alatt, hogy néha a szimbólumokkal szemben nagyon nehéz észérvekkel küzdeni, de legalább meg kell próbálni.
Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott szeretném folytatni, ahol elnök úr abbahagyta, picit más megközelítésben. Magyarországon minden alkalommal, amikor az Európai Unióval foglalkozunk, emlékeztetni kell magunkat, hogy bár évek óta tagja vagyunk az Európai Uniónak, nem fejeződött be az integrációs folyamatunk, és ennek két oka van. Az egyik, hogy maga az Európai Unió integrációja folyamatosan halad előre nemcsak a lisszaboni szerződés miatt, hanem azért, mert ez egy élő szervezet, amelyik egyre bonyolultabb, egyre komplexebb együttműködési formákat alakít ki. A másik pedig az a tény, hogy bizony, minden országnak vannak olyan területei, amelyeknek az integrációja annak ellenére, hogy jogi értelemben már lehet, hogy megvalósult, a gyakorlatban még nem történik meg. Ezt csak azért szerettem volna elmondani, mert azt hiszem, ez önöknél is ugyanígy föl fog merülni, hiszen nagyon sokszor a remény az, hogy az egyetlenegy fontos dolog, mielőtt belépünk, hogy bent legyünk, megtörténjen a jogi felvétele egy országnak, és onnantól minden szép és jó.
Hasonlóan elnök úrhoz, évtizedek óta foglalkozva az Európai Unióval, volt alkalmam a svédekkel beszélgetni néhány évvel azután, hogy beléptek az Európai Unióba, és akkor mi még jócskán kívül a szervezeten, nagy megdöbbenéssel hallgattam tőlük azt az értékelést, hogy bevittük a zászlót, de kint maradt az ország. Ma már értem, hogy mire gondoltak. Önmagában az, hogy a zászló ott van, nem jelenti azt, hogy a viszonyok valóban teljes mértékben átalakultak; hogy valóban mindenütt kialakultak azok az úgynevezett európai viszonyok, amelyeknek az elérése igazából az európai uniós csatlakozásnak a célja. S azt gondolom, ha ezt minél szélesebb körben megértjük, akkor nagyon sok csalódástól megmentjük magunkat, legyen az derogáció, legyen az más ügy. Hiszen azt hiszem, nemcsak Magyarország járta meg azokkal a reményekkel, mint amikor először a rendszerváltás éjszakáján hittük azt, hogy holnap elmegyünk szavazni, és holnapután, amikor felébredünk, akkor itt amerikai életszínvonal van, legalább brit színvonalú parlamenti demokrácia működik, és egyébként is kolbászból van a kerítés, minden tökéletes. Aztán később voltak olyan reményeink, hogy ez nem úgy jött össze, ahogy akartuk - na de majd most, belépünk az Európai Unióba, és másnap fölkelünk, és minden tökéletes, szép és gyönyörű! Ha ezeknek a félrevezető álmoknak a kialakulását elkerüljük szélesebb körben, akkor picit megóvjuk magunkat azoktól a csalódásoktól is, amelyek ilyenkor szoktak kialakulni. Hiszen amikor bekövetkezik egy jogi aktus, egy csatlakozás, az nemhogy nem oldja meg a problémákat, hanem sokkal bonyolultabb és sokkal nehezebb problémákat vet föl, egyre nagyobb összefüggéseket kell kezelni, egyre szélesebb körű párbeszédre és együttműködésre van vagy lenne szükség. S ennek a gyakorlati kialakítása az, amely talán a legnagyobb értéke ennek az egész folyamatnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, hagyjuk szóhoz jutni a vendégeket is. Tessék parancsolni, ahogy kívánnak, ahányan és ahogy reagálni - kíváncsian hallgatjuk a válaszaikat.
GORDANA COMIC, az Európai Integrációs Bizottság tagja, a szerb nemzetgyűlés alelnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány percre megkísérlem elrabolni a figyelmüket, információkat szolgáltatnék arról, milyen kontextusban próbál Szerbia csatlakozni az Európai Unióhoz.
Az első jó hír, amelyet megosztanék a magyar parlament bizottságaival: az Európai Unióhoz csatlakozni a kilencvenes években vagy a kétezres években, ez két teljesen más kontextus, nem is hasonlít a kettő egymáshoz. Hogy ez miért jó hír? Az európai integrációk sikerességét mutatja, hogy megkerülhetetlenül megváltoztatják a társadalom valamennyi szektorát, modernizálni kell a politikát, a társadalmunkat, olyan dolgokat kell elfogadni mind a lakosságnak, mind a közéleti személyeknek, és a folyamat soha nem fejeződik be. Jó hír az, hogy Szerbia ezt már tudja a korábbi tapasztalataiból, úgyhogy nekünk nincsenek illúzióink arról, hogy a változások befejeződnek, nincsenek illúzióink arról, hogy bárki négyszeres ellenőrzés után, illetve ellenőrzés nélkül úgy minősít bennünket, hogy jól dolgozunk. És mi ezért nem neheztelünk. Tudjuk, hogy ennek így kell lennie. Úgy döntöttünk, hogy ebben sikeresek leszünk; sikeresek leszünk egy olyan projektben, amely rendkívül fontos Szerbia számára.
A másik jó hír pedig - és ebben osztozunk Magyarországgal is mint állammal és a magyar állampolgárokkal is -, Szerbia és az egész térség, ahová Szerbia tartozik, évezredek óta birodalmak, ideológiák, civilizációk határmezsgyéjén él, a XX. században pedig ott álltunk a Kelet és a Nyugat között, az osztrák-magyar és a török birodalom között, a barbárok és a rómaiak között, egészen Perzsiáig. Úgyhogy a magyarok is mindig valahol azon gondolkodnak, hogy földrajzi értelemben Kelethez tartoznak-e vagy Nyugathoz. De ha az Unióhoz tartozunk, már mélyen bent leszünk a házban, már nem határmezsgyén élünk, és ez Szerbia számára is és a kelet-európai térség számára is elképesztő változás az előző évszázadokhoz képest. Ami megmarad, az az, hogy olyan területen élünk, amely kultúrák határmezsgyéje, felekezetek, nemzetek, hagyományok határmezsgyéje. S ha van olyan dolog, ami miatt hálás vagyok a véletlennek, az az, hogy Vajdaságban, Szerbiában születtem, és hogy ez mindig olyan terület marad, ahol kultúrák, felekezetek, különböző nemzetek találkoznak. Hogy ez mit jelent Szerbia európai útján: azt jelenti, hogy megőrizzük és előmozdítjuk azt, ami már megvan földrajzi fekvésünknek köszönhetően.
Hogy ez mit jelent a térség számára, az Európai Integrációs Bizottság számára, amelynek tagja vagyok, és a Külügyi Bizottság számára is, a jelenlegi felállásunk szerinti parlament számára: a regionális együttműködés elsőbbségét, prioritását jelenti. Ha nem tudunk bizonyítottan létrehozni valamennyi térségbeli ország számára jó politikát, akkor nehezen hiszik el nekünk, ha csak szóban mondjuk el, hogy támogatjuk az európai elveket, az európai integrációt és az európai értékeket. Szerbia nagyon szorgalmasan ténykedik ebben a szektorban, ami szerencsére nem pénzigényes, hanem csak a jó szándékot igényli: azt, hogy európaiként viselkedünk, hogy változtatni tudunk a politikánkon, úgy, hogy a konfliktusgerjesztés helyett az együttműködést támogatjuk, anélkül, hogy a SAPARD- vagy bármilyen más programból finanszíroznának bennünket.
A kolléga említette a határon átnyúló együttműködést. Szerbiának van néhány ilyen jellegű programja a helyi önkormányzatok szintjén a Vajdaságban, és hogy vannak fennakadások, ez nem a szerb kormányon és a parlamenten múlik, hanem finanszírozni kell ezeket. S vagy Szerbia önállóan finanszíroz, vagy pedig bevárjuk az IPA-eszközöket, mint az észak-bánáti és a dél-szerbiai önkormányzatok vonatkozásában, amelyek Macedóniával és Bulgáriával működnek együtt. Az együttműködési szándék kétségtelenül megvan, hiszen az a mi szándékunk is, hogy megtaláljuk a közös érdekeinket.
Ezzel kapcsolatos az első kérésünk és óhajunk talán, hiszen vannak még olyan országok a térségben, melynek állampolgárai nem utazhatnak szabadon, ez pedig Bosznia-Hercegovina és Albánia. Szerbia a maga részéről nem kérte, hogy ha valamit nem tesz meg, soha nem kérte azt, hogy nézzenek el nekünk dolgokat. Ezt nem kérjük Bosznia-Hercegovina és Albánia vonatkozásában sem. De azt kérnénk, hogy Bosznia-Hercegovina és Albánia számára is adjunk meg minden lehető támogatást, melyben nekünk részünk volt a térségben a vízumliberalizáció tekintetében. Ugyanis már maga a tény, hogy az emberek szabadon utazhatnak, nagyon sokat jelent az országban uralkodó légkör szempontjából, ha versenyképessé és modernné akarjuk tenni az országot és élhetővé az állampolgáraink számára.
S végezetül a nehézségekről szólnék, amelyekkel Szerbia jelenleg szembesül az európai integráció útján. Mint Magyarország is a kilencvenes években, s mint Bulgária és Románia a kétezres évek elején a csatlakozási szakaszban tudta, hogy mit kell tenni, de kérdés volt az, hogy hogyan. A kétezres évek kontextusában a legértékesebb támasz, segítség a tapasztalat és a javaslat a jelenleg már uniós tagállamoktól. Tehát van egy téma, amelyet közösen hoztunk az uniós tagországokkal - remélem, már csatlakozási fázisban vagyunk már az idéntől -, ez pedig a független regulációs testületek, a Parlament által létesített ügynökségek és a parlamentek közötti együttműködés. Tudjuk, mit kell tennünk az ügynökségek érdekében, de a kérdés az, hogy hogyan alakítsuk ki a partnerséget és a tevékenység ellenőrzését, hogy a munkánk tényleg áttekinthető legyen, és hogy szolgálja a szektorok politikáját is, amelynek érdekében létesültek.
A magyar parlamenttel való együttműködés reményeink szerint erősödik, reméljük, hogy megtaláljuk a kétoldali okokat is arra, hogy külön színezetet adjunk a két ország leendő együttműködésének.
Meggyőződésem, hogy mint ahogy a legnehezebb helyzetben is a kilencvenes évek során Magyarországban barátra találtunk, és ezáltal lehetővé tették azt, hogy a kilencvenes években a lakosságunk túléljen, és a több évszázados jó együttműködés okán is önökben olyan partnerre és barátra találtunk, és olyan barátunk lesz, aki jószándékúan, őszintén is bírál, ha a bírálat helyénvaló az elkövetkező években is. Ismétlem teljesen tudatosan, hogy meg tudjuk mutatni, hogy amilyen élesek vagyunk a vízilabdában, azt is megmutatjuk, milyen finomak tudunk lenni egymással, ha közös az érdek az Európai Unióban.
Köszönöm szépen.
GORDANA POP-LAZIC, a Törvényhozási Bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Kollégák! Nem szándékoztam szót ragadni, de azt hiszem, Veress úr - nem tudom, jól ejtem-e a nevét -, aki előttem szólt, arra ihletett, hogy önökhöz forduljak, és hogy a szerb parlament azon részének nevében szólaljak meg, amely az ellenzékben van.
Én a Szerb Radikális Párt tagja vagyok. Ez egy patrióta párt, de egy olyan politikai párt, amely úgy véli, hogy az Európai Unió realitás, és hogy persze nem kell menekülnünk ettől, és nem szabad xenofóbiásnak lennünk. De van egy reális probléma, amely önök előtt mindenképpen ismeretes, és amire felhívnám a figyelmet, ez pedig Koszovó-Metóhia kérdése. Hogy miért említem Koszovó-Metóhiát? Azért, mert egyetlen másik országban Európában, különösen pedig Délkelet-Európában nem támasztottak ilyen jellegű követelményt az Unióba való belépéshez.
Mi mindig felvetjük ezt a kérdést az Európai Uniónak, és véleményem szerint ezt itt is meg kell említenünk - tekintettel arra, hogy önök 2011-ben egy jelentős szerepet töltenek majd be az elnöklés során -: miért támasztanak csak Szerbiával szemben ilyen követelményt, ilyen feltételt? A világ országainak egyharmada elismerte Koszovó-Metóhia egyoldalú függetlenségét. Az európai uniós országoknak és a szomszédos országoknak, amelyeknek éppen a legjobban kellene ismerniük a problémát, inkább Szerbia oldalára kellett volna állniuk. Úgyhogy kötelességem kéréssel fordulni önökhöz és az önök parlamentjéhez, amely parlament ismereteim szerint nehezen hozta meg Koszovó-Metóhia elismerésének döntését, hogy nem voltak egyhangúak, hogy nagyon tudatában voltak az esetleges következményeknek, sőt, a következményektől való félelemnek is tudatában voltak. De biztosítom önöket, hogy nincs okuk szorongani és félni, mert ami a Szerbiában élő nemzeti kisebbségeket illeti, azoknak soha nem volt és soha nem is lesz semmilyen más státusa, jogállása, mint amilyen az államot megalapító és államalkotó szerb nemzetnek van.
Mi a jószomszédi kapcsolatokat támogatjuk, szorgalmazzuk különösen a térségben, tiszteletben tartva természetesen a sajátosságainkat, és természetesen minden egyes ország nemzeti érdekeinek tiszteletben tartását. Természetesen nem kell hogy egyezzenek ezek a nemzeti érdekek, de ez nem jelenti azt, hogy egymással szembe kell hogy szálljunk. Ez egy realitás, amit tiszteletben kell tartsunk. Nem tudom, remélem, hogy elég világos voltam.
Köszönöm az önök által tanúsított fogadtatást, a lehetőséget, hogy tárgyaljunk.
VLATKO RATKOVIC, a Törvényhozási Bizottság elnöke: Elnök úr, az, ami engem bátorít a nagyra becsült kollégák vitaindítójából és a magyar parlamenti képviselők által elmondottakból, hogy azok is, akik bal oldalon, azok is, akik jobb oldalon ülnek, és azok is, akik középütt ülnek, az Európai Uniónak nem keresik az alternatíváját. Tudjuk, hogy vannak euroszkeptikusok, tudjuk azt is, hogy az Európai Unió nem egy földre szállt mennyország, ahogy Veress kolléga is elmondta, nincs kolbászból a kerítés, de véleményünk szerint az Európai Unió mint nemzetek feletti szervezet a legszervezettebb és a legtökéletesebb társulása a független, szuverén országoknak, amely a második világháború után alakult meg.
Tudatában vagyunk annak, hogy Magyarország szerepe az Európai Unióban erősödik. Tudatában vagyunk annak a szükségnek, hogy a Magyar Köztársaságnak és a Szerb Köztársaságnak a ma már elhangzott valamennyi okból kifolyólag fontos az együttműködés erősítése, úgyhogy el kell mondjam azt, hogy a Szerb Köztársaság parlamentje közösen kezdeményezi a kormánnyal és a köztársasági elnökkel a Magyarországgal való jószomszédi kapcsolatok fejlesztését, a régión belüli együttműködést is - mint ahogy Gordana Comic kolléganő hangsúlyozta -, hiszen ez a kulcskérdések egyike, tehát a regionális együttműködés.
Ahogy ön, elnök úr, említette, elfogadtuk a vajdasági statútumot, ami nagyon fontos Szerbia jogállása szempontjából, tehát a regionalizáció és a centralizáció viszonya. Mi Európát elsősorban a térségek közösségének látjuk, és csak utána látjuk az államok közösségének. Jelképes az ön által említett dátum, már amit Szerbia és a nyugat-balkáni országok teljes jogú taggá válásának dátumaként említett.
Mi mindig párhuzamokat vonunk Franciaországgal, Németországgal, amelyek évszázadokon keresztül konfliktusban, háborúban álltak egymással, amelyek pedig most az Unió gerincét képezik. Úgyhogy az az időpont, azaz az első világháború kezdetének századik évfordulója talán egészen más jelképet kellene hogy mutasson: Európa egyesítésének jelképét. Európa pedig nem lesz egységes, ha a nyugat-balkáni országok Szerbiával együtt nem lesznek a közösségen belül.
Még egyszer köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úrnak a bölcs szavait, és Gordana Comic asszony hozzájárulását a vitához. Egyetértek nagyon sok mindennel, ami elhangzott, főképpen nyilván szinte mindennel, ami Gordana Comic asszony itt elmondott, hogy hogyan látjuk az integrációt, és gyakorlatilag elnök úr szavai erre rímeltek. Úgy látom, nincs közöttünk vita, pontosan látják, milyen kihívások előtt állnak. Ha nagyon cinikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az Európai Unióban nincsen semmi jó, kívül lenni viszont borzalmas. De van alternatívája az európai uniós tagságnak. Az alternatívája az, ha az ember kint van.
Ha megengedik, hogy megosszam önökkel egy élményemet: a Parlamentben a norvég királlyal volt módom beszélgetni, és megkérdeztem tőle, hogy milyen az Európai Unión kívül lenni, és legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy ön téved, fiatalember - mondta rám: fiatalember -, mi az Európai Unión belül vagyunk. Mire meghökkentem: talán valamit nem vettem észre, egy fontos hírt az újságokban? Azt mondta, hogy benn vannak, merthogy minden döntés, ami az Európai Unión belül születik, Norvégiára azonnal kihat, anélkül, hogy képesek lennének befolyásolni ezeket a döntéseket. Norvégia egy gazdag ország szemben Szerbiával, de minden döntés, ami az Európai Unión belül megszületik, Szerbiára is kihat, de annak van jelentősége, hogy ők tudják-e befolyásolni ezeket a döntéseket. Az Európai Unión belül kialakult szolidaritás ezer sebből vérzik, de azért van és létezik, és szinte minden ország ennek haszonélvezője.
Ha csak addig megyek vissza, amit elnök úr is említett, amióta történelmet írunk, mi vagyunk Európa, most már azt mondom, szinte boldogabbik részében az első olyan generáció, akik nem éltünk meg háborút. Önök ezt sajnos nem tudják elmondani magukról, mi pedig igen. Ez megint egy, az Európai Unió mellett szóló óriási érv. Amióta Európai Unió van, azóta az Európai Unión belül, illetőleg a tagjelölt országok között olyan, hogy háború, az egy nem létező dolog. Az önök országa, amely a legutolsó időszak egyik legdrámaibb háborúján ment keresztül, pontosan tudja, mennyire fontos, hogy ezt meg lehessen előzni a jövőben. S az Európai Uniónak azért az igazi, mély raison d'ętre-e, létezésének az indoka a békében van, és abban, hogy a nemzetek együtt tudjanak működni.
Nem kívánom megkerülni a Gordana Pop-Lazic asszony által fölvetett dolgokat sem, annál is inkább, mert ha valaki megérti azt, amiről ön beszél, akkor a magyarok ezt megértik. Ön úgy mutatkozott be, mint egy patrióta párt képviselője, amit tisztelünk; meggyőződésünk, hogy mindegyik szerb párt egyébként patrióta párt, ha másképpen is rakják a hangsúlyokat. Ez így van minden országban, minden demokratikus közegben.
Magyarország, ha már említettük ezt a száz évvel ezelőtti drámai eseményt, amikor megölték az osztrák trónörököst, és ennek következtében Ausztria és Magyarország háborút indított Szerbiával szemben, hát, ez nagyon ostoba döntés volt; azt kell mondjam, nagyon ostoba döntés volt. És ennek a döntésnek a következményei Magyarország és a magyarság számára beláthatatlanok lettek. Gyakorlatilag Magyarország még ma sem képes teljesen feldolgozni azt a szankciót, amely Magyarországot akkor érte. S egyre többen mondják Magyarországon azt, hogy nem lehet a történelmet visszacsinálni, lehetetlen; egyet el lehet érni: hogyha egyszer évszázadokon keresztül azért küzdöttünk egymással, hogy a határokat tologassuk, hogy most meddig ér Magyarország határa vagy Szerbia határa, s ha egyszer odébb tudtuk tolni, akkor egy újabb konfliktusba kevertük mindig magunkat - ez a tapasztalat -, akkor végül is arra konkludáltunk, hogy legjobb lenne ezeket a határokat megszüntetni. Ha a határok megszűnnek, akkor talán megszűnnek azok a konfliktusgócok is, amelyek korábban népeket hol csak egymással szembefordítottak, hol pedig háborúba lökdöstek.
Én értek minden érvet, amely Koszovóval kapcsolatban fölmerül. Hozzá tudom tenni, hogy ez részben okozója a mostani kaukázusi konfliktusoknak; nem kétséges, hogy Oroszország ott vett revansot a Koszovóban elszenvedett veszteség következtében. Értem, értem, értem. A megoldást csak abban látom, hogy Szerbia és Koszovó is az Európai Unió tagjává válik, és a gyerekeink már nem is fognak emlékezni arra, hogy milyen volt az, amikor ezért a területért küzdöttek, meg ott meg kellett állni a határon, számított, hogy ki milyen nyelvet beszél... Mindenki olyan nyelvet beszél, amilyen nyelvet tud, és együttműködés van, és a határok megszűnnek. Ha tehát képesek vagyunk a jövő felé fordulni, akkor szerintem tudunk megoldást találni ezekre a valóban nem könnyű, tényleg elismerem, hogy néha nem könnyű helyzetekre.
Érdemes kicsit visszatekinteni az Európai Unió történetére. Az Európai Parlament egyik székhelye Strasbourg, Elzász fővárosa. Kétszáz év alatt, nem fér meg egy kezemen, hány háborút vívtak franciák és németek ezért a területért. S most már kétnyelvű, senkit nem érdekel, hogy az hogyan volt - béke van. Ez a dolognak a lényege. S néha, amikor derogációkról beszélünk, és arról beszélünk, hogy milyen költségvetési támogatást kap melyik ország, akkor elfelejtkezünk arról, hogy ezek mind fontos ügyek, de azért van egy ennél talán még fontosabb: ez pedig a békés együttműködés. S ha Magyarország nem volt képes, most már hetven-egynéhány év alatt, évtizedek alatt feldolgozni a Trianon-traumát, akkor abszolúte megértjük a szerbeket, akik szintén nehezen dolgozzák ezt föl - sokáig fog tartani. De nem látok más kiutat. És abban bízom, hogy egy egyesülő Európában, sőt egy újraegyesülő Európában ezek a sebek végül be fognak tudni hegedni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez működik is. Én bízom benne, hogy így lesz.
Kíván-e valaki szólni, ehhez vagy máshoz? Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Delegáció! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnök úr az előbb a neveket említette a hozzászólások kapcsán. Itt az asztal körül "ics" végződéssel önök ülnek meg én. (Derültség.) Talán ez is jelzi valamennyire, hogy amit most mondok, az részint arra szolgál, hogy a Kárpát-medencei egységet megteremtsük.
Az előbb Gordana Comic asszony nagyon szép ívet húzott a történelem palettájáról. Gyakorlatilag azt láthatjuk, hogy a Duna, mint egy libikókának az alátámasztási pontja, hol a keleti kultúrák, hol a nyugati kultúrák beáramlását hozta, s ilyen módon a Dunát egyfajta összekötő kapocsnak tekinthetjük Magyarország és Szerbia életében, és ez az összekötő kapocs meghatározta több évszázados közös történelmünket is. Ennek révén nagyon sok hasonlóság van köztünk, s amiért én szót kértem, az a derogációkkal kapcsolatos véleménykülönbség.
Önök a derogációkról Eörsi elnök úr és Veress képviselő úr szájából hallottak különböző véleményeket. Én határozottan állítom önöknek, hogy a derogációkkal érdemes okosan bánni, és nem elhagyni és elfelejteni őket. Abban egyetértek Eörsi Mátyás elnök úrral, hogy az Európai Unió, az uniós tárgyalások tulajdonképpen egy üzleti tárgyalást jelentenek. Az Európai Unió nem jótékonysági intézmény; az Európai Unióban Szerbiát senki nem fogja képviselni, mint ahogy Magyarországot sem képviselte addig, amíg tagok nem lettünk. A csatlakozási tárgyalásokon önök olyan kérdésekről döntenek, amelyek hosszú távon befolyásolják majd országuk életét. Ezt azért fontos kiemelni, mert a derogációkkal kapcsolatos vélemény olyan kormányzópárti képviselők szájából hangzott el, akik az elmúlt években komoly mértékben gyengítettek Magyarország gazdasági helyzetén, és én ezt tartom a legfontosabb dolognak. Tartsák szem előtt az országuk érdekét, figyeljenek oda arra, hogy a derogációk mit jelenthetnek hosszú távon, és ahol gyenge pontjaik vannak, ott ne engedjék, hogy bekebelezze önöket az Európai Unió! Mert nem jótékonysági intézmény, mert ez egy üzleti tárgyalás, mert az üzleti tárgyalás a nyereségről szól, és ha nem vigyáznak magukra, akkor önök vesztenek. A magyar parlamentben is többször vitázunk a kérdés körül, és van megítélésbeli különbség a kormányzó és a jelenlegi ellenzéki pártok között.
Eörsi elnök úr említette azt is, hogy a határok megszüntetése milyen komoly jelentőséggel bírhat a közös életünkben. Magyarország éppen közelmúltbeli tapasztalataiból és a kijelentésekből tudhatja, hogy a határok megszüntetése kevésbé lehetséges, mint a határon való szabadon átjutás lehetővé tétele, és ez az elsődleges. Ha mindannyiunknak meglesz az a közös célja, hogy a határon való szabad átjutást minél jobban megengedjük, akár gazdasági, akár kulturális, akár egyéb értelemben, akkor létrejön az a közös kapocs, amely hosszú távon békét teremthet a Kárpát-medencében, a Duna mentén. És így lehet Magyarország és Szerbia egy erős pontja Európának, mert csak erős Kárpát-medencével tudunk fellépni a kialakuló mag-Európával szemben. Nekünk is érdekünk, hogy erősek legyünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bepillantást nyerhettek abba, hogy milyen viták folynak köztünk. (Derültség.) Ezek helyes, jó viták egyébként, és előre is visznek.
Nem tudom, kívánnak-e erre reflektálni, mert azt hiszem, néhány perc múlva kezdetét veszi a Parlament megtekintése, amely egy következő napirendi pont az önök számára. (Nincs jelentkező.) Ha nincs mondanivalójuk, akkor folytatjuk az ebédnél a beszélgetést. Van még egypár jó sztori a tarsolyomban, ezeket ebédnél jobb elsütni, mint egy ilyen hivatalos tárgyalás keretében.
Mi folytatjuk a munkánkat, két nagykövetet hallgatunk meg. Azt vezettük be, hogy amikor a trojka elkezdi a munkáját, akkor a három nagykövet eljön az Európai ügyek bizottságának ülésére, és elmondják, hogy miket terveznek az elnökség alatt. Most a három nagykövetből csak kettő lett, mert a harmadik tagállam Magyarország, tehát nem a nagykövet lesz itt, hanem a Külügyminisztérium egyik felelős vezetője. Ez lesz a mi következő napirendi pontunk.
Remélem, hogy tetszeni fog önöknek a budapesti Parlament épülete. Remélem, önöknek is föltűnt, hogy a világban tulajdonképpen két olyan város van, amelynek a szimbóluma a parlament, az egyik London, a másik pedig Budapest. Másutt is vannak szép parlamentek, de valahogy ez az a két város, ahol a város szimbóluma a parlament épülete. Szerintem egész szép épület, remélem, önöknek is tetszeni fog. Ebédnél találkozunk.
Köszönöm szépen az eddigi megbeszélést. Érezzék magukat nagyon jól Budapesten további tárgyalásaik során is! Köszönöm szépen. (Rövid szünet.)
(A napirendi pont tárgyalása folyamatos angol-magyar szinkrontolmácsolás mellett folyik.)
Tisztelt Bizottság! Folytatnánk munkánkat, amennyiben a bizottság tagjai egyetértenek, és helyet foglalnak. Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, amely eszmecsere Spanyolország európai uniós elnökségének programjáról, illetőleg a trió prioritásairól.
Tisztelettel köszöntöm Enrique Pastor y de Gana urat, Spanyolország budapesti nagykövetét, Pierre Labouverie urat, Belgium budapesti nagykövetét, illetőleg Kiss Tibor szakállamtitkár urat a Külügyminisztériumból, a trió képviselőit.
Először megadom a szót Pastor y de Gana nagykövet úrnak, aki a soros elnök nagykövete, hogy tegye meg előterjesztését, utána, ha a két kolléga kíván valamit hozzátenni, azt megköszönjük. Ha lesz vita, meglátjuk, a képviselők hogyan, miként reagálnak, milyen kérdések lesznek. Remélem, hogy egy érdekes, izgalmas napirendi pontot fogunk tárgyalni.
Nagykövet urak, még egyszer köszönjük szépen, hogy elfogadták a meghívásunkat. Nagykövet úr, megadom a szót.
D. Enrique Pastor y de Gana tájékoztatója
D. ENRIQUE PASTOR Y DE GANA, Spanyolország budapesti nagykövete: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottsági Tagok! Mint ahogy önök valószínűleg már észrevették, megfáztam, fáj a torkom, de ne aggódjanak, mert ez egy spanyol nátha, és nem magyar nátha; Spanyolországban múlt héten fáztam meg. Mindenesetre szeretnék röviden és nagyon lényegre törően szólni.
Azzal kezdeném, hogy a spanyol elnökség és a trió mit is tesz mostanság. Spanyolország az Európai Tanács elnökségét negyedik alkalommal tölti be csatlakozása óta, amely 1986-ban történt. A jelenlegi európai uniós elnökség egy olyan pillanatban történik, ami az Európai Unió életében kulcsfontosságú, tekintettel a gazdasági válságra és a stratégiai intézményátalakításra, amely éppen zajlik az Európai Unióban. Ez a tény az elnökségünknek különös feladatot ad, hiszen Spanyolország erős gyeplővel kell átvegye a vezetést az Európai Unió átalakítása irányába, és a cél az, hogy Európát innovációval alakítsuk át.
Spanyolország szorosan együttműködik Magyarországgal és Belgiummal a tekintetben, hogy egy közös programot alkosson az elkövetkezendő 18, illetve most már csak 17 hónapra, hiszen egy hónap már eltelt. Ezt a Külügyi Tanácsban Brüsszelben tavaly december 7-8-án vezettük elő. A feladatunk abból áll, hogy koherenciát és folyamatosságot biztosítsunk a három elnökség alatt.
Figyelembe véve a körülményeket és a kihívásokat, Spanyolország az elnökség programját négy alapprioritás mentén húzta meg. Az első: teljes és hatékony végrehajtása a lisszaboni szerződésnek, amely borzasztóan fontos, hogy a többi prioritás is kialakulhasson és megvalósulhasson. A második az európai gazdaság fellendülése irányába hat, azért, hogy a tagállamok jobban koordinálhassák a fenntartható fejlődést, és Európa ebbe az irányba hasson. A harmadik pedig, hogy az Európai Uniónak mint globális, felelős résztvevőnek kell megjelenni a nemzetközi színtéren, és végül az európai állampolgárokat az Európai Unió politikájának a központjába szeretnénk állítani.
Miután az Európai Parlamenttel is konzultáltunk, és figyelembe vettük az új Bizottság munkaprogramját, ezek a prioritások a trió programjában is megjelennek, és folyamatosságot biztosítunk a svéd elnökség által elért, nagyon jelentős eredményeknek is. Ezen túlmenően az elkövetkezendő néhány hónapban beinduló kezdeményezések annak a csoportnak a hatására jöttek létre, amelynek tagjai a 2020-30-as időszakra vonatkoztatva fogalmazták meg gondolataikat.
Most pedig hangsúlyozni szeretném az előbb említett négy prioritást. Az első a lisszaboni szerződés teljes megvalósítása. 2009. december 1-jén lépett a szerződés hatályba, és ez a legnagyobb felelősséget rója ránk. Egyrészt az Európai Unió új intézményének a létrehozása nagyon fontos. A spanyol elnökség elkötelezett amellett, hogy teljes mértékben támogassa az új magas szintű pozíciókat, az elnökséget, az új intézményi kereteket, amelyeket ez a szerződés létrehoz. A spanyol elnökség már most is szorosan együttműködik a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel is. Ezek az új Uniónak az alapelemei, az intézményes keret alapjai, és ennek megfelelően az új európai parlamenti képviselők munkájának meghatározói. A spanyol elnökség támogatja a Tanácsot, és ez teljes mértékben egybevág az Európai Tanács jelenlegi elnökségével és napirendjének végrehajtásával.
A spanyol elnökség együttműködik különösen a külpolitika területén a kül- és biztonságpolitikai főképviselővel, aki a külügyi tanácsban elnököl, és az európai uniós bővítés területén, az igazságügyi és belügyi területen fontos szerepet tölt be. Másrészt viszont, mint ahogy önök is tudják, a lisszaboni szerződés létrehozza az Európai Külügyi Szolgálatot, az EEAS-t, azzal a céllal, hogy a külső tevékenységünket hatékonyabban hajthassuk végre. A Bizottság tisztviselői végzik ezt a munkát a Tanácsban és a diplomáciai szolgálatban is. Az EEAS tükrözi az Európai Uniónak azt az ambícióját, hogy a nemzetközi színtéren erősebb hanggal tudjon megszólalni az Unió. Bár a jogi eszközök elfogadásának folyamata nem zajlik elég gyorsan az EEAS tekintetében, még nehézségek vannak, Spanyolország ennek ellenére igyekszik az első változatban szereplő áprilisi határidőt betartani. A spanyol elnökség teljes mértékben együttműködik ebben az elnökkel, illetve az Európai Parlamenttel, és valószínűleg áprilisban sikerül majd beindítani az Európai Külügyi Szolgálat munkáját.
A második prioritás a gazdasági fellendülés, munkahelyteremtés az Európai Unióban 2020-ig. Ehhez borzasztóan fontos, hogy a gazdasági és pénzügyi politikákat különösen az európai színtéren összehangoljuk. Ez az együttműködés nagyon fontos eleme az Európai Unió fenntartható gazdasági fejlődésének és a maastrichti és lisszaboni szerződések végrehajtásának. A válságból való kilábaláshoz is nagyon fontos. Az európai uniós tagállamok pénzügyi erőfeszítéseket tettek és tesznek annak érdekében, hogy a válság negatív hatásait ellensúlyozzák, és a teljes foglalkoztatás felé hassanak. Ezek az erőfeszítések borzasztóan fontosak voltak ez idáig is, de a spanyol elnökség úgy tekinti, hogy nagyon fontos, hogy komolyan foglalkozzunk a fiskális konszolidáció kérdésével is, amint a lehetőségek erre megteremtődnek, annak érdekében, hogy a stabilitási és növekedési paktumban megszabott határidőt betarthassuk.
A fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés érdekében 2020-ról hadd mondjam el, hogy az új növekedési és foglalkoztatási stratégia, amely a lisszaboni stratégia utózöngéje, lesz az új eszköz az új növekedési modell eléréséhez, amire az Európai Uniónak nagy szüksége van. A spanyol elnökség nagyon reméli, hogy az új stratégiát a tavaszi európai tanácsi ülésen elfogadják, miután a múlt csütörtökön, február 11-én a formális ülésen ezt megvizsgálták. Az új stratégiát a következő elemek irányítják majd: 1. korlátozott, számszerűsített célt tűzünk ki; 2. mindezt a jobb kormányzás, jobb hatékonyság érdekében; 3. egy külső dimenzió a protekcionizmus ellen, és hogy a Doha-forduló befejeződjék.
Szeretném most megemlíteni azokat a dokumentumokat, amelyeket az Európai Tanácsnak Van Rompuy úr benyújtott a múlt csütörtökön. Hét lépésről szól ez, annak érdekében, hogy az európai stratégia a munkahelyteremtés érdekében megvalósulhasson. Ez egy nagyon érdekes anyag. Mindenesetre az új stratégia megköveteli azt, hogy megerősítsük az európai gazdasági modell fenntarthatóságát, három dimenzióban: a gazdaságiban, a versenyképességben és az innovációban, tudásban. Ezeknek kell a kulcsfontosságú elemeknek lenniük, és a spanyol elnökség az erőfeszítéseit ebbe az irányba fogja terelni.
A második a szociális dimenzió. Az új stratégia külön figyelmet kell hogy szenteljen a munkahelyekkel kapcsolatos területeknek, a nők és férfiak munkahelyi esélyegyenlőségének, a munkaerőpiac modernizálásának, hogy mindez rugalmasabb és biztonságosabb legyen. A spanyol elnökség szintén nagy figyelmet fog fordítani az európai szociális agendára is.
A harmadik a környezeti dimenzió. Az Európai Unió továbbra is vezető szerepet szeretne játszani az emissziókibocsátás és a megújuló energiafelhasználás területén, különös tekintettel a koppenhágai csúcstalálkozó eredményeire. A 2020-as évet tartjuk szem előtt. Ezek a spanyol elnökség legnagyobb prioritásai. A 2010-14-es energiatervet a tavaszi Európai Tanács fogja elfogadni, ez különösen relevanciával bír a fenntarthatóság tekintetében.
Ami pedig a pénzügyi rendszert illeti, annak érdekében, hogy új gazdasági rendszer alakuljon ki, az Európai Unió már tett lépéseket azért, hogy az európai pénzügyi rendszer hatékonyabb legyen, és ennek az ellenőrzése és irányítása is megfelelő legyen. Ennek megfelelően a spanyol elnökség négy célt tűzött maga elé: egyrészt, hogy támogassa az Európai Parlamentben a tárgyalásokat az új pénzügyi felügyeleti eszközök bevezetésére az Európai Tanács szisztematikus kockázatfelmérése, ellenőrzése területén; a második cél a jogi reformok jóváhagyása a különböző intézmények és intézményi eszközök tekintetében; a következő az együttes erővel való fellépés a határon átnyúló banki tevékenység területén; a negyedik pedig a Bizottság akcióterve a pénzügyi szolgáltatások területén a 2010-15-ös időszakra.
A harmadik prioritásunk Európában egy felelős és gondoskodó globális szereplő létrehozása az Európai Unió személyében. Feltétlenül erősíteni szeretnénk Európa szerepét a nemzetközi színtéren. Ennek az a célja, hogy megerősítsük az Európai Unió közös akciós képességeit, hogy növeljük felelősségvállalását, és egyidejűleg egy igazi közös külpolitikát alakítsunk ki. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a lisszaboni szerződés megadja az ehhez szükséges eszközöket. Új intézményeink vannak, mint például az Európai Tanács elnökének pozíciója, és a főképviselő, aki Európa egységességét képviseli világszerte, és vele a spanyol elnökség is szorosan együttműködik.
A spanyol elnökség külön erőfeszítést tesz annak érdekében is, hogy támogassa az európai védelmi szervezet megerősödését, és hogy a válságkezelésben megfelelő szerephez jusson.
Ami a fejlesztés és együttműködés területét illeti: szeretnénk, ha egy egységes európai pozíció alakulna ki, figyelembe véve az ENSZ millenniumi fejlesztési céljairól szóló konferenciát is. Úgy gondoljuk, hogy az ENSZ reformfolyamata kapcsán a spanyol elnökség külön jelentőséget juttat az Emberi Jogok Bizottsága konszolidációjának és a halálbüntetés eltörlésének. A spanyol elnökség az európai uniós politikákkal egybevágóan védeni fogja a koppenhágai megállapodások végrehajtását annak érdekében, hogy egy óriási lépést tegyünk előre 2020-ra a kibocsátások kapcsán.
A spanyol elnökség alatt multilaterális csúcsokat is fogunk szervezni Latin-Amerikával és a mediterrán országokkal, és kétoldalú csúcstalálkozókat is az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kanadával, Chilével, Egyiptommal, Japánnal, Marokkóval, Mexikóval és Pakisztánnal. Ezektől a csúcstalálkozóktól azt várjuk elsősorban, hogy Latin-Amerikával jelentősen javuljanak a kapcsolatok, másodszor pedig, hogy intenzív és kiegyensúlyozott jószomszédsági politika alakuljon ki különösen a mediterrán országok tekintetében és más dimenziókban. Figyelembe fogjuk venni a mediterrán európai uniós kapcsolatokat és ennek az intézményeit is a nagy projektek kialakítása kapcsán annak érdekében, hogy közelebb hozzuk azt a hat országot, amely érintett, az Európai Unióhoz. Azt is várjuk, hogy a transzatlanti együttműködés az Amerikai Egyesült Államokkal is megerősödjön. Végül szeretnénk, ha stabilabb és szorosabb kapcsolat alakulna ki Oroszországgal is.
Ami a bővítést illeti: a spanyol elnökség támogatja a jelenlegi bővítési folyamatokat. A tárgyalások Horvátországgal meg fognak erősödni annak érdekében, hogy ezeket le lehessen zárni minél hamarabb. A tárgyalások Törökországgal a megfelelő ütemben fognak zajlani, és talán az izlandi tárgyalásokat is elkezdhetjük. Ugyanakkor más országok, a Nyugat-Balkán országainak integrációs törekvéseit is meg fogjuk vizsgálni.
Most térjünk át a negyedik prioritásunkra, ez pedig a jogok és szabadságok Európája, illetve az európai állampolgárok középpontba helyezése. Az a célunk, hogy Európát közelebb hozzuk állampolgáraihoz azáltal, hogy megerősítjük az ő részvételüket a különböző területeken, méghozzá, hogy a mindennapi életben is ezt érezzék. Ez a prioritás stratégiai célkitűzés, amelyhez szükséges az, hogy különböző akciótervek megvalósuljanak. Először is: meg kell erősíteni, és garantálni kell az európai emberi jogi chartában lefektetett jogokat. A második cél az, hogy el kell fogadni azokat a szabályokat, amelyek során az Európai Parlament és a Tanács szabályozhatja az állampolgári kezdeményezések folyását, hasonlóképpen, mint a lisszaboni szerződésben, hogy az állampolgárok az Európai Unió jogszabály-alkotási folyamatában szorosabban részt vehessenek.
Szeretnénk tovább erősíteni a férfiak és nők közötti egyenlőséget, szeretnénk továbbvinni a nők elleni mindenféle erőszak megszüntetésére irányuló egyezmény végrehajtását azáltal, hogy létrehozzuk az európai obszervatóriumot, és megerősítjük.
A következő lépés az, hogy a stockholmi program akciótervét megerősítjük, amely az európai biztonsági és igazságügyi terület létrehozását irányozza elő 2010-2014-re. Az Európai Bizottság kiadványa, amelyet az új európai szociális menetrendről fog létrehozni 2010-2015-re, egészíti majd ki az új stratégiát Európa 2020 címmel.
Végül az ötödik akciónk az, hogy közös politikát támogassunk a bevándorlás és a menekültügy kapcsán a globális szempontokat és az európai bevándorlási és menekültügyi megállapodás előírásait is figyelembe véve. Éppen ezért az a cél, hogy szervezett, legális bevándorlás jöjjön létre, hogy az emberkereskedelmet csökkenthessük, és külön odafigyelhessünk a kiskorú, egyedül utazó bevándorlókra, amely a stockholmi programban is megjelenik.
Végül szeretném elmondani, hogy a spanyol elnökség számára a 2010-es kétségkívül az egyik legbonyolultabb és döntő jelentőségű elnökség, amelyet ez idáig Spanyolország betöltött. Európa és az egész világ válságban van, és jelentős változásokkal kell szembenéznünk a közeljövőben. Éppen ezért borzasztóan fontos, hogy kövessük a mélyreható európai ambíciónkat, hogy Európát a fellendülés irányába vigyük, és egy tágabb világ felé nyissunk.
Köszönöm, elnök úr, köszönöm a parlamenti képviselőknek, és mindenkinek köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a beszámolóját, nagykövet úr. Kérdezem Labouverie nagykövet urat, kíván-e valamit hozzátenni belga perspektívából.
Pierre Labouverie tájékoztatója
PIERRE LABOUVERIE, Belgium budapesti nagykövete: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Rövid leszek, mert úgy gondolom, hogy spanyol barátom és kollégám már szinte mindent elmondott. Csak néhány szót szeretnék szólni a jövőbeli belga elnökségről és az intézményes megközelítésmódról. Mi mindenképpen a lisszaboni szerződés keretei közé helyezzük magunkat, Lisszabonról és csak Lisszabonról lesz szó.
Azt is elmondanám, hogy úgy gondoljuk, hogy az együttműködés a három ország között nagyon is példaértékű, és szeretném hangsúlyozni, hogy ez nagyon is intenzív tárgyalások eredményeként jött létre, nemcsak a három külügyminiszter között, hanem a technikai minisztériumok, a szakminisztériumok között is, és ennek a végeredménye nagyon is pozitív, hiszen olyan keretek és olyan operatív programok jöttek ki a trió részéről, amik kiváló munkára adnak alapokat.
A belga programot június közepére véglegesítjük, mert úgy gondoljuk, hogy először fel kell majd mérnünk a spanyol elnökség által elért eredményeket, a kontinuitás, a folyamatosság mindenképpen a belga megközelítésmód középpontjában áll, ami Belgium részéről már a 12. elnökség lesz.
A prioritásokat a spanyol kollégám már felvázolta, de megemlíteném azt, hogy mi igyekszünk majd a lisszaboni szerződés megvalósítása kapcsán még tovább lépni, ahol a spanyol elnökség alatt még nem sikerült végleges eredményre jutni, még mindig lesz néhány nehéz probléma, melyet meg kell majd oldani, és dolgozunk majd az úgynevezett 2020-as stratégia megvalósításán is annak érdekében, hogy a globalizációs kihívásoknak jobban eleget tudjunk tenni.
Folytatni fogjuk a tárgyalásokat a klíma- és energiaügyben is. A mexikói csúcs decemberben lesz, ahol Belgium természetesen nagyon fontos szerepet fog játszani. Utána természetesen a bővítéssel kapcsolatban is sok munkánk lesz, remélve, hogy Horvátország közelebb jut a tagsághoz, és talán a talajt elő tudjuk készíteni ahhoz is, hogy a magyar elnökség alatt ez meg is történjen. Azt hiszem, hogy ez az önök országa számára is nagyon jó lenne. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetési felülvizsgálat, tehát a pénzügyi perspektívák középidejű felülvizsgálata is ekkor fog megtörténni.
Az elnökségünk alatt lesz egy nagyon fontos csúcstalálkozó, az ASEAN-csúcstalálkozó, tehát az ázsiai országok és az európai 27 ország közötti csúcs. Ez az államfői csúcstalálkozó október elején Brüsszelben fog megtörténni. Ez egy hatalmas szervezési feladat, nagy probléma, hiszen rengeteg, körülbelül 50 delegáció lesz ott, ahol a figyelmünket a megfelelő kormányzatiságra, a fenntartható fejlődésre fogjuk összpontosítani, és lesz olyan téma is, mint például a tengereken való kalózkodás, az oktatás és természetesen a bővítés, ugyanis két ország, Oroszország és Ausztrália az ASEAN-nak lesz az új tagja, és talán nálunk is lesz majd új tag hamarosan.
Szeretném elmondani, hogy Magyarország a Duna-stratégiában nagyon aktív, tudom, hogy itt Magyarországon, Budapesten az elkövetkező néhány nap során lesz egy tanácskozás, ahol a Bizottság és a 14 ország vesz részt. Ez a konzultáció ajánlást fog készíteni a Bizottság felé, valószínűleg októberre a mi elnökségünk alatt mi tudjuk ezt majd az Európai Parlament és az Európai Tanács felé közvetíteni, és ez fogja a magyar elnökség számára a talajt előkészíteni.
Ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, nagykövet úr. Kiss Tibor szakállamtitkár úré a szó.
KISS TIBOR, a Külügyminisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én is megpróbálom röviden összefoglalni azokat a hangsúlyokat, amelyek a magyar elnökség előkészítése kapcsán felmerülnek a trió programjában, s különösen a spanyol kollégám által vázolt e félévi elnökségi programmal kapcsolatban.
Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel a programmal részben már a magyar elnökség is elkezdődött. Megerősítve a belga nagykövet úr által mondottakat, nemcsak az együttműködés volt kiváló az előkészítés során a trió különböző szintű munkatársai között és a három kormány között, hanem az is igaz, hogy a program elkezdésével Spanyolország, mondjuk úgy, hogy alánk dolgozik, és nagymértékben arra fogunk tudni támaszkodni a magyar elnökség során, amit spanyol és belga kollégáink elvégeznek.
Ha sorba vesszük a spanyol elnökség prioritásait, ennek keretében kiemelném az intézményi változásokhoz, a lisszaboni szerződéshez való alkalmazkodást. Meghatározó lesz nemcsak a magyar elnökségre, hanem az Unió egész további működésére az, hogy itt milyen formában tudja a spanyol elnökség kialakítani az együttműködést az új szervek között, hogyan tudja megvetni a soros elnökség a lábát az új struktúrában, hiszen látszólag területet veszít a soros elnökség, látszólag veszít jelentőségéből. Holott ugyanakkor meglátásunk szerint ez legfeljebb a látszat, a munka inkább több lesz, és ennek a kereteit most kell kialakítani. Az uniós szervek működését ismerve, egy megrögzött, bejáratott együttműködés nagyon nehezen változtatható, és ezért nagyon szorosan és intenzíven szeretnénk ebben együttműködni a spanyol barátainkkal. Ennek legfőbb és legközvetlenebb terepe jelenleg az Általános Ügyek Tanácsa.
Úgy látjuk, hogy a soros elnökség az érdemi feladatait legjobban ebben az új tanácsi formációban tudja kibontakoztatni, ahol valamennyi, az Unió ügyeit érintő horizontális témával, különösen az Európai Tanács szintjére fölmenő horizontális témákkal foglalkozni kell. Örömmel jelzem, hogy a trió-együttműködés keretében megállapodtunk abban, hogy a spanyol elnökség az Általános Ügyek Tanácsának napirendjét gyakorlatilag velünk konzultációban, a belga és a magyar partnerekkel konzultációban alakítja ki. Erről az illetékes Európa-ügyi államtitkárok megegyeztek, azzal a céllal, hogy ez a formáció valóban érdemi feladatot tudjon ellátni az új felállásban. Ugyanez vonatkozik az Európai Külügyi Szolgálatra, ahol mindent megteszünk magyar részről is azért, hogy a tagállamok a kezdetektől jelen legyenek az új szolgálatban, hogy jobban érvényesüljön, valóban érvényesüljön a tagállami egyenlőség, a földrajzi kiegyensúlyozottság, és kellőképpen transzparens legyen a szolgálat személyzetének kiválasztása is. Itt konkrét feladatok hárulnak már a spanyol elnökségre, de mindenekelőtt a belga elnökségre. Azzal számolunk, hogy a magyar elnökség idején a Külügyi Szolgálat teljes fordulatszámon működik már, és mi már az új szabályok szerint fogjuk ellátni az elnökséget.
Nagykövet úr utalt a gazdasági fenntarthatóságra és fellendülésre mint második spanyol prioritásra. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország aktívan bekapcsolódik az "Európa 2020" stratégia kialakításába. Rendkívül kényes egyensúlyt kell létrehozni a rövid távú és a hosszú távú célok, az exit stratégia és a hosszú távú növekedés követelményeinek összeegyeztetése között. Itt mi magyar részről külön hangsúlyt fogunk adni annak, és ezt a múlt heti rendkívüli Európai Tanács-ülésen meg is tette a kormányfő, hogy az új fejlődési irányok mellett a jól bevált uniós politikát értékeljük és kihasználjuk. Gondolok itt a belső piac, a kohézió, a közös agrárpolitika értékeire; ezeket is alkalmazva az új stratégia követelményeihez, de értékeiket megőrizve kell hasznosítani.
További magyar hangsúly lesz a stratégia kialakításában magától értetődő módon az energiaellátás kérdése, az európai energiapolitika, az energiaforrások diverzifikációja. Meggyőződésünk, hogy enélkül nem lehet fenntartható fejlődés Európában.
A spanyol elnökség alatt kerül sor a közös költségvetés felülvizsgálatára, némi időcsúszással. Itt mi azt fogjuk hangsúlyozni, hogy ezt a nagyon fontos feladatot a Közösség érdekeit szem előtt tartva kell levezényelnie az elnökségnek, de úgy, hogy az semmiképpen ne keveredjen a következő pénzügyi perspektíva vitájával, amelyet a magyar elnökség idején szeretnénk megkezdeni, mert a két dolog keverése rendkívüli zavarokat okozna a további fejlődés, a további súlypontok megítélésében, éppen az előbb említett kohézió és egyéb magyar érdeket tükröző szempontok miatt.
Maximálisan támogatjuk a spanyol elnökség törekvéseit az Unió mint globális szereplő súlyának erősítésében. Ez nagyrészt függeni fog a Külügyi Szolgálat felállásától, működőképességétől. Ezen belül támogatjuk és a magyar elnökségre szeretnénk, hogy kicsúcsosodjon a keleti partnerség politikájának egy újabb lendülete. Horvátország csatlakozását tradicionálisan Magyarország nemcsak támogatja, hanem talán az egyik legfőbb motorja az Unión belül. Bízunk benne, hogy az idén lezárhatjuk a tárgyalásokat, és a magyar elnökség alatt sor kerülhet a szerződés aláírására.
Nagykövet úr utalt a spanyol elnökségnek a stockholmi programból adódó feladataira. Itt azt szeretném kiemelni, hogy minden számítás szerint a schengeni térség bővítése Bulgáriával és Romániával a magyar elnökségre esik, 2011 márciusára, természetesen a feltételek teljesítése esetén. Triópartnereink teljes mértékben ismerik az ezzel kapcsolatos érdekeinket, és támogatják azt a magyar törekvést, hogy ez megtörténjen. Ez vonatkozik a bővítési politikára is, a szomszédságpolitikánkra.
A magyar elnökség alatt - hogy most kitekintést adjunk - kerül sor a következő, második keleti partnerségi csúcstalálkozóra. A Duna-stratégiáról esett szó. Úgy gondoljuk, hogy megfelelően jó projektek benyújtása esetén is és a Bizottság megfelelő előkészítése után éppen a magyar elnökség alatt elindulhat ez az új stratégia.
Végül anélkül, hogy itt magyar programot szeretnék vázolni, hiszen ennek előkészületei csak most tavasszal kezdődnek, a tárcákkal a program kidolgozásának módszertanát egyeztetjük a napokban, és a spanyol és a belga elnökség eredményeire építve tudjuk a végleges magyar programot körülbelül novemberben prezentálni, de azért még megemlíteném az elhangzottak mellett, hogy különös hangsúlya lesz a magyar programban - ezt is partnereinkkel egyeztetve - a kulturális sokszínűségnek. Ennek kifejtése és konkrét kezdeményezésekre való váltása a magyar elnökség feladata lesz. Ugyanígy szeretnénk nemcsak a Duna-stratégián keresztül, hanem egyéb témákban is a regionalizmus, a regionális együttműködés szerepét markánsan megjeleníteni a programban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen nagykövet uraknak a beszámolót. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kérdése, észrevétele van-e valakinek. (Jelzésre:) Alelnök úr, tessék parancsolni!
Kérdések, vélemények, reflexiók
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Urak! A beszámolókat megköszönve azért néhány kérdés felmerült. A spanyol nagykövet úrtól szeretném kérdezni a következőt. A lisszaboni szerződés fontosságát és annak az indítását határozta meg. Ezen belül azért azt a kérdést szeretném mindenképp feltenni, hogy jelenleg nem egészen világos, hogy a különböző kormányzati szervek, a regionális, szociális partnerek miként kerülnek be ebbe a rendszerbe. Egyelőre az állam- és kormányfők szintjét látjuk, de az alsóbb szintek megjelenítését nem látjuk.
Nagykövet úr elég nagy hangsúlyt fektetett az emberi jogok chartájához való kapcsolódásra. Ezzel kapcsolatban szeretném azt megkérdezni, hogy hogy áll ez az ügy, és milyen lépések történtek ezzel kapcsolatban, milyen ütemezések vannak, meddig akar eljutni a spanyol elnökség ezen a téren.
Szeretnék még egy kérdést feltenni, hiszen a belga nagykövet úr is, Kiss úr is a 2020-as számot említette. Abból fakadóan van egy veszély, amit egyre inkább érzékelünk, hogy kialakul egy mag-Európa. Azon túlmenően a 2020-as stratégiánál látják-e annak lehetőségét, hogy a fejletlenebb országok támogatása miként marad meg. Érintette, hogy a kohéziós kérdésben próbál Magyarország megfelelő érdekeket képviselni. Ez miként tud megvalósulni?
Még egy kérdésem lenne a spanyol nagykövet úrhoz, hiszen minden elnökség életét mindig befolyásolja valami. Most a görög pénzügyi válság miként érinti egyrészt Európát, és miként tudja kezelni a soros elnökség annak függvényében különösen - ahogy Kiss úr mondta -, hogy a soros elnökségek szerepe kicsit alulértékelődik?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Ha nincs több, nekem is lenne egy kérdésem. Pastor y de Gana nagykövet úr azzal kezdte - és itt folytatom, ahol Firtl alelnök úr -, hogy a legelső kihívás a lisszaboni szerződés érvényesülése. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy a lisszaboni szerződés alapján az elnökséget adó ország hatóságaitól feladatokat áttesz intézményekre, leginkább a miniszterelnöktől és a külügyminisztertől a főképviselőre, illetőleg az Európai Tanács elnökére. Ezek érthetően zavarral járnak az elején.
Szabadna megtudni részleteket arról, hogy mennyire sima ez, mennyire konfliktusos, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni akkor, amikor a lisszaboni szerződés alapján bizonyos feladatokat immáron nem tagország, hanem európai intézmény képviselői látják el? Melyek ezzel kapcsolatban a tapasztalatok, amelyek eddig fölmerültek? (Jelzésre:) Képviselő asszony, természetesen.
DR. GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő (Európai Néppárt): Köszönöm szépen, elnök úr. Továbbvinném az ön kérdését. Engem különösen az érdekelne, hogy az Általános Ügyek Tanácsának a szerepét hogyan látják önök. Elsősorban a spanyol nagykövet urat kérdezném, mert volt egy érdekes tapasztalatom. Az Európai Parlament Gazdasági Bizottságában meghallgattuk a spanyol miniszter asszonyt, Salgado asszonyt, aki gazdasági és pénzügyminiszter, és én az Európai Unió 2020-as stratégiájával kapcsolatosan kérdeztem. Teljesen egyértelmű volt az ő válaszából, hogy nem tudja, hogy mi lesz ez a stratégia, hiszen még nem látott róla semmit. Ezt az egész új tervet Van Rompuy úr, illetve Barroso bizottsági elnök úr nagyon erősen kézben tartja, és az volt az érzésem, hogy bizony a spanyol elnökséget sem tájékoztatja. Nemhogy a többi tagállam keveset tudott róla, hanem a soros elnökséget adó ország is információhiányban szenvedett. Ez történt 2-3 héttel a február 11-ei, tehát a múlt heti Európai Tanács-ülés előtt.
Ez engem azért megijesztett. Abból a szempontból ijesztett meg - én kicsit erősebben fogalmaznék, mint az előttem szólók -, hogy bizony degradálja a lisszaboni szerződés a soros elnökséget, a feladatokat. Én nagyon örülök annak, hogy olyan trióban vagyunk, ahol két tapasztalt tagállam kell hogy kijárja ezt az utat, nagyon örülök, hogy ez a sorrend, ha már most van ez az elnökségünk, amelynek a szerencsésségéről lehetne vitatkozni, de az összetételt mindenképpen szerencsésnek tartom, és hogy Spanyolország és Belgium után jövünk csak mi a lisszaboni szerződés beüzemelése tekintetében.
Itt azért szerintem észnél kell lennünk, pláne, ha azt látjuk, hogy Van Rompuy úr - ha tényleg úgy lesz, amiről hallani lehet - havonta akar Európa Tanács-üléseket tartani, akkor azért tényleg felmerül bennem, hogy például az Általános Ügyek Tanácsa mit fog csinálni. Mert azt hallom, hogy bizony keveset csinál mostanában, a túlzsúfolt napirendek igencsak leegyszerűsödtek, és akkor bizony már ez sem marad meg a soros elnök országnak.
Én tudom, hogy a folyamat elején vagyunk, azt is tudom, hogy már nemzetközi zavar is támadt abból, hogy akkor most biztos, hogy jobb-e ez az új intézményi struktúra a korábbinál. Tudjuk, hogy az amerikai csúccsal probléma van, most mindegy, hogy ez amiatt van, hogy Lisszabon olyan, amilyen, vagy a SWIFT-megállapodás miatt, szerintem ebbe most ne menjünk bele. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a helyzet bonyolult, úgyhogy én nagyon kíváncsi lennék a spanyol és a belga nagykövet urak véleményére, hogy ők mit látnak, hogyan tudnak e téren utat törni, és hogyan lehetne még szorosabbra fűzni az együttműködésünket, hogy a triónak igenis legyen szava az uniós történésekben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is, képviselő asszony. (Jelzésre:) Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Nagykövet Urak! Szakállamtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Részint kapcsolódik képviselő asszony kérdéseihez az én kérdésem is. Alapvetően az érdekelne, hogy mennyiben változik egy elnökség előkészítése azzal, hogy életbe lép a lisszaboni szerződés, túl az Általános Ügyek Tanácsa ügyein. Ez a gyakorlati megvalósításban mit jelenthet? Kiss Tibor szakállamtitkár úr is kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy a spanyol elnökség mennyire tudja pozícionálni ezt a helyzetet, hiszen ebből következően évekre határozhatja meg azt, hogy az elnökség és a soros elnökség hogyan tud egymással együttműködni.
Ennek a lebontása olyan gyakorlati kérdések szempontjából érdekelne, hogy a különböző csúcstalálkozók szervezése mennyire érintheti az adott országot. Magyarországon a felkészülés egyik fontos pontja, hogy a különböző, harmadik országokkal való találkozók nálunk valósuljanak meg, és sajnos, ezzel kapcsolatban felmerültek olyan hírek is, hogy ez nem biztos, hogy nálunk kerül megrendezésre. Ezt kérdezem a spanyol nagykövet úrtól is, hogy ők ezt mennyire kezelik fontosnak, és mennyire tartják kiemeltnek.
A belga nagykövet úrhoz is lenne egy kérdésem. Az ASEAN-találkozót említette a hozzászólása során. Az lenne a kérdésem, hogy még milyen találkozók várhatók, a harmadik országokkal kapcsolatban milyen csúcstalálkozókra kerülhet sor, és ez milyen gyakorlatot jelenthet számunkra.
A keleti partnerség kiemelten fontos Magyarország számára. Látjuk a svéd elnökség beszámolóján is, hogy olyan elsődleges prioritást adtak a balti együttműködésnek, amelynek a révén Svédország pozíciója is, ha szép csendben, de megerősödhet, és felmutathatják ezt az együttműködést, és a svéd elnökség egyik sikeres pontja a balti együttműködés továbbvitele. Számunkra a keleti partnerség nagyon fontos, hiszen Magyarország helyzetét alapvetően meghatározza, hogy Nyugat és Kelet egyik ütközőzónájában fekszik. A spanyol elnökség alatt most tavasszal sor kerül egy konferenciára, amely ezzel foglalkozik. Az a kérdésem, hogy milyen egyéb rendezvények lehetségesek a keleti partnerséggel kapcsolatosan. Egyelőre ennyi.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. További kérdés? (Nincs jelzés.) Ilyen nincsen, akkor megadom a szót válaszra először a spanyol nagykövet úrnak, majd abban a sorrendben, ahogy megkezdtük, a kollegáinak. Tessék parancsolni!
D. ENRIQUE PASTOR Y DE GANA, Spanyolország budapesti nagykövete: Nagyon szépen köszönöm. Kedves Bizottsági Tagok! Rengeteg kérdést kaptunk, igyekszem néhányra válaszolni. Mint ahogy korábban is említettem, a lisszaboni szerződés megvalósítása, végrehajtása az egyik legfontosabb prioritásunk. Mint ahogy önök is tudják - önök nagyon tapasztalt politikusok -, ez egy borzasztóan bonyolult dolog. Jelenleg még ismeretlen vizekre evezünk sokszor, de mint ahogy említettem már korábban, az együttműködés a spanyol kormány minden szintjén az új európai uniós intézményekkel kiváló. Együttműködik a Miniszterelnöki Hivatallal, az Európai Tanács elnökével, miniszteri szinten Moratinos miniszter is szorosan együttműködik, a legmagasabb képviselő támogatását élvezi, az ő munkatársai és a mi munkatársaink is szorosan együtt dolgoznak. Tehát most már az elkövetkezendő öt hónapban szorosan együttműködünk velük annak érdekében, hogy minden simán történjék, és hogy az elnökségnek a stafétabotot jó állapotban tudjuk átadni.
Mint ahogy önök közül néhányan megemlítették, a külső és belső események befolyással vannak ránk is. Jelenleg a görög válság közepén találjuk magunkat. Mi volt az Európai Unió reagálása? Van Rompuy úr informális tanácskozást hívott össze a múlt csütörtökre, és láttuk, hogy a politikai támogatás az egész Európai Unió részéről megvan a görög kormány irányában, és ez megnyugtatta a piacot is. De mint ahogy önök is tudják, a piacokat nem lehet teljes mértékben ellenőrizni, nem tudjuk, mi történik a tőzsdén New Yorkban, Londonban vagy akár Párizsban vagy Madridban. Mindenesetre nagyon örülünk annak a támogatásnak, amelyet Görögország számára nyújtottunk a múlt héten.
Ami az Általános Ügyek Tanácsának szerepét illeti, Moratinos miniszter hangsúlyozta, hogy ennek a tanácsnak a jelentőségét fent kívánja tartani. Láttuk a horizontális témákat, amelyekkel az Általános Ügyek Tanácsa foglalkozik majd, és igyekszünk a napirendet erősen tartani. Nagyon fontos, hogy a brüsszeli miniszterek számára ez megjelenjen. Ez nagyon is foglalkoztat bennünket, és egészen mostanáig ez a dolog rendben zajlik.
Valaki megemlítette, hogy Van Rompuy úr szinte havonta szeretne összehívni egy tanácskozást. Nem tudom, Van Rompuy úr mit szeretne, de azt tudom, hogy a külügyminiszterünk, úgy tűnik, nagyon szigorú ember. Nem tudom, hogy ezeket a havi informális tanácskozásokat meg fogja-e szervezni vagy sem, mert sokszor a politikusok egyszerűen belefáradnak, és lehet, hogy ennyi találkozó túlságosan sok lesz. De ezt majd az idő megmutatja, nem tudok most még erre választ adni, hogyan fog ez alakulni.
Ami a trió-elnökség előkészületét illeti és ennek a gyakorlati oldalát, Kiss nagykövet úr kicsit talán részletesebben tudna erről szólni, de nagyon jól együttműködünk. Jelenleg ez a helyzet, és én semmi különösebb nehézséget nem látok az elkövetkezendő hónapokra. A belga kollégák nagyon felkészültek. Információink szerint a magyarországi választások eredményei nem fogják olyan nagyon megváltoztatni azt a csapatot, amelyik jelenleg is dolgozik, és akikkel az együttműködés kiváló. A fiatalok nagy része, a diplomaták, akik a Külügyminisztériumban az európai ügyek területén dolgoznak, kiválóak, nagyon megfelelnek a feladataiknak, meg vagyunk velük elégedve, és reméljük, hogy ebben a csapatban is a folyamatosság érvényesül.
Végül a keleti partnerséggel kapcsolatban megemlítették, hogy már volt egy tanácskozás az elmúlt januárban Madridban. Beindul majd a negyedik platform is tavasszal, és tudom, hogy a lengyelek csúcstalálkozót szerveznek talán Varsóban, talán még a tavasz folyamán. Ez tehát egy sikertörténet. Nagyon is támogatjuk a magyar érdekeket a tekintetben, hogy újraindítsuk, illetve folytassuk a keleti partnerség folyamatát. Ebben teljes mértékben támogatjuk önöket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, nagykövet úr. Kollégák? Pierre?
PIERRE LABOUVERIE, Belgium budapesti nagykövete: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Nem tudok túl sokat hozzátenni a spanyol kollégám által elmondottakhoz.
Ami azt a kérdést illeti, hogy milyen más csúcstalálkozókat fogunk szervezni, nincs itt most nálam a pontos lista. Az amerikai csúcstalálkozót lehet, hogy eltolják; nem tudom, jelenleg ez hogyan áll, lehet, hogy a mi elnökségünk alatt fog megtörténni. Az összes kétoldalú találkozó, amelyek Belgiumban fognak megtörténni, Van Rompuy elnöklete alatt fognak zajlani. Az a tény, hogy Van Rompuy belga, természetesen nem segít bennünket, hiszen nincs Belgiumban semmiféle privilegizált kompetenciája, hiszen neki semlegesnek kell lennie.
Tehát ugyanabban a hajóban evezünk; ugyanaz a véleményem, mint spanyol kollégámnak: meglátjuk, hogy a havi tanácskozások hogyan fognak majd alakulni. Ezt majd a körülmények megmutatják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tibor!
KISS TIBOR, a Külügyminisztérium szakállamtitkára: Köszönöm, elnök úr. Két kérdésre és egy félre reflektálnék. A felet előre bocsátanám, hogy ugyan nem hozzám intézte képviselő asszony a kérdést, de az Általános Ügyek Tanácsának megerősítése, szerepének megerősítése, mint a bevezetőben is utaltam rá, kulcskérdés lesz már a magyar elnökség idején is. Ezek a hangok erősen hallatszottak magában a Tanácsban is, és talán ennek már egy első eredménye az, hogy egyrészt a napirend súlyosabb lesz. Valamennyi horizontális kérdést meg kell vitatni, hiszen nem azért jött létre ez az új tanácsi formáció, mert nem lett volna rá szükség, hanem éppen hogy hiányzott egy olyan fórum, ahol valamennyi, az Európai Tanácsot érintő ügy előzetesen megvitatásra kerülhet, valóban valamennyi, és nagyon sok az ilyen kérdés, a bővítéstől kezdve éppen a 2020-as stratégiáig. Talán az egyik első eredmény, hogy a jövő héten a tervek szerint az Általános Ügyek Tanácsában informális keretben, vacsora keretében Van Rompuy elnök úr leül és külön tanácskozik. Ez is egy kérés volt. Ez azért is fontos, mert nagyrészt ugyanazok a külügyminiszterek ülnek az Általános Ügyek Tanácsában, mint a Külügyi Tanácsban, és ahhoz, hogy oda el is jöjjenek rendszeresen és részt vegyenek, és ne helyettesekkel és helyettesek helyetteseivel képviseltessék magukat, a téma és a partner is megfelelő szintű kell hogy legyen. Elnézést, hogy ezt hozzátettem.
Képviselő úr említette a kohéziós politika szerepét, a kohéziós országok érdekeit. Maximális egyetértek vele. Ez tipikusan olyan kérdés, hogy ha mi nem csináljuk, akkor helyettünk senki nem fogja csinálni. Éppen ezért Magyarország a helyzetéből adódóan is, a mostani előzetes gondolkodás és politikai vita időszakában, az új "Európa 2020" stratégia keretében szóban és írásban is elővezette azt, amire már utaltam, hogy teljesen egyetértve egy új típusú zöldgazdaság, egy kutatás-fejlesztésre összpontosuló gazdaság, új típusú oktatás és képzés meghonosításával Európában, ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket, hanem olyan hagyományos politikákat, amelyek nélkül fenntartható fejlődés nem lesz, őrizzünk meg, és átalakítva, de ne váljanak az újítás áldozatává. Tipikusan ilyen a kohéziós politika. Olyan regionális különbségek vannak Európában, amelyeket cipelve nem lehet tartós fejlődést elképzelni. Nyilvánvalóan ilyen a közös mezőgazdasági politika és még néhány. Ehhez most keresünk szövetségeseket, nem feltétlenül csak a kohéziós országok vagy az új tagállamok köréből, hiszen azért itt hosszú távú érdekekről van szó, és továbbra is szeretnénk ahhoz ragaszkodni, hogy a szolidaritás maradjon az Unió együttműködésének a bázisa. Ez most a következő, a márciusi Európai Tanács-ülés előkészítésén, mondjuk, a fő vonala a magyar felkészülésnek és a tervezett fellépésnek, úgyhogy külön köszönet, ha ebben támogatnak.
Képviselő úr utalt arra, hogy mi lesz a soros elnökséggel a rendezvények, a harmadik országokkal való találkozók, satöbbi tekintetében. Én úgy érzem, ha azt vesszük tényként, amit a belga nagykövet úr is jelzett, hogy a lisszaboni szerződésből adódó valamennyi változást a belga elnökség végéig igyekeznek bevezetni, akkor teljes mértékben az új körülmények között fogunk működni mi, magyarok. Ez szerintem a soros elnökség láthatóságát valamelyest csökkenti, a munkát viszont csöppet sem. Tehát a harmadik országokkal való csúcsokat tipikusan az állandó elnök, Rompuy úr fogja vezetni, jelen lesz Ashton főképviselő asszony és nyilván a Bizottság elnöke. Nincs olyan elképzelés, hogy a soros elnökség rendszeresen ezeken jelen legyen. Informális találkozók esetében más a helyzet, és az elnökséget adó tagállammal való csúcstalálkozók esetében is más a helyzet.
A magyar elnökség alatt mindenképpen tervezzük a már említett keleti partnerség csúcstalálkozó megrendezését, a második csúcstalálkozót. Itt értelemszerűen a magyar kormányfő a vendéglátó és az első számú partner. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy értelemszerűen ez bizonyos költségvetési könnyebbségeket is hoz, hiszen a Brüsszelben szervezendő csúcsok és rendezvények költségei így értelemszerűen a közös büdzsére hárulnak vélhetőleg, bár ezt a vitát még le kell folytatni.
Jelentős lesz még a hatása az elnökségre annak, ha a külügyi szolgálat valóban teljes fordulatszámon működik már. Különösen - azt látjuk -, mondjuk, harmadik országokban a magyar nagykövetségeknek nem lesz konkrét feladatuk az elnökséggel kapcsolatban, hanem ezt az ott lévő európai uniós delegáció látja el, természetesen az elnökségnek besegítve dolgozik, de tipikus szervező és központi feladatra nem számítunk. Némileg máshogy lesz ez nemzetközi szervezeteknél, ahol az Unió önmagában nincs képviselve, és a különböző külügyi témájú munkacsoportok elnöklésében is azzal számolunk, hogy ezek zömét még a belga elnökség átadja a külügyi főképviselő stábjának, képviselőinek. Mint mondtam, ez csak a láthatóságot csökkenti, a munka mennyiségét semmiképpen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Nagykövet Urak! Köszönjük szépen a beszámolót és a kérdésekre adott válaszokat. Tisztában vagyunk azzal, hogy még nincs minden kérdésre válasz, mert még átmeneti időszakot élünk. Azok a problémák, amelyeket a mi oldalunkról felvetettünk, talán legélesebben Győri Enikő képviselő asszony, ezek létező problémák, mindannyian tudjuk. Ha a parlamentek részéről, a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament részéről az aggályok az asztalra kerülnek, talán ezek hozzá is járulnak ahhoz, hogy világosabb képet kapjunk. Ebben a pillanatban nem tudunk mást tenni, mint hogy sok sikert kívánjunk először is Spanyolországnak, a triónak a három ország elnökségéhez, és mindannyiunk számára. Nagyon sok sikert önöknek is. Még egyszer köszönjük a mai ülésen való megjelenést, és kellemes napot kívánunk mindenkinek.
Van még egy napirendi pontunk, ez két perc múlva folytatódik. Az rövid lesz, kérem szépen a bizottsági tagokat, maradjanak jelen. (Rövid szünet.)
Rátérünk a 3. és egyben utolsó napirendi pontunkra, amely a schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezményre vonatkozó európai uniós tervezetekről szól. Az előterjesztő a Külügyminisztérium. Megadom a szót Kiss Tibor szakállamtitkár úrnak. Tessék parancsolni!
KISS TIBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tudom, hogy nagyon rövid időnk van, ezenkívül megküldtünk egy, az előzményeket leíró, elég hosszú, hétoldalas tájékoztatót, úgyhogy a képviselő hölgyek, urak, akik érdeklődnek a téma előzménye iránt, ezt ebben megtalálják. Én a következőt szeretném hangsúlyozni. Magyarország a Tanácsban az úgynevezett D vízumok tekintetében sokáig elutasító állásponton volt, parlamenti fenntartást tettünk, két okból. Egyrészt vizsgáltuk az új megoldás hatását a magyar nemzeti vízumok sorsára, másrészt pedig egyes biztonsági fenntartásaink voltak a vízumok tekintetében.
Az előbbieket a szerbekkel kötött vízummegállapodás és az Ukrajnával kötött vízummegállapodás nagyrészt felülírta, megnyugtatóan rendezte. A biztonsági kérdésekben is a tárgyalások során jelentős előrelépés volt. Jelenleg úgy látjuk, hogy megszavazható magyar érdek szempontjából a Tanácsban a javaslat, a Bizottság javaslata, különösen abban az esetben, mint ahogy jelenleg tűnik: ha Magyarország lenne a mérleg nyelve, és Magyarország miatt kellene elutasítni a kezdeményezést - mint ahogy egészen a múlt hétig tűnt, hiszen Németország is az ellenzők táborában volt -, ezt a spanyol elnökség szempontjából se tartanánk szerencsésnek, akiknek nagyon erős prioritása ez a döntés, hogy ezt sikerüljön keresztülvinni.
Ugyanakkor most olyan híreket kaptunk - és ez el fog dőlni még a héten -, hogy Németország mégiscsak egyet tud érteni a javaslattal, és akkor bőségesen megvan a többség, nem magyarokon, nem rajtunk fog múlni a minősített többség. Ebben az esetben jelzendő, hogy azért itt még nem minden igényünket elégítette ki a tervezet, egy tartózkodást javasolnánk, ami az új szabályok szerint gyakorlatilag elutasítással egyenértékű, de nincs jelentősége a végeredmény szempontjából, tehát egy jelzést tennénk. Úgyhogy ahhoz kérjük a bizottság egyetértését, hogy a parlamenti fenntartást feloldhassuk, és a fejlemények függvényében ezt a két szavazati magatartást mérlegelhessék képviselőink Brüsszelben.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A feladat világos. Ki kíván hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Akkor én javaslom, hogy ezt a bizottság tegye meg. Van-e ezzel ellentétes vélemény? (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, hogy nincs; akkor vita nélkül megállapítom, hogy a bizottság ezt a felhatalmazást megadta.
Értjük a dilemmát. Sok sikert kívánunk a továbbiakhoz! Köszönjük szépen ezt az előterjesztést.
A bizottság tagjainak figyelmébe ajánlom, hogy még egyszer találkozunk ebben a ciklusban. Az egy nagyon fontos találkozó lesz: a V4-ek együtt a keleti partnerség parlamentjeivel. Ha hárman-négyen leszünk, akkor jobb, ha össze se hívtuk volna, mert akkor az egész egyszerűen megalázó lesz azoknak, akiket idehívtunk Budapestre, akik lelkesen jönnek. Azzal hívtuk meg őket, hogy mi az Európai Unióban hajlamosak vagyunk megmondani, hogy ki mit csináljon, de most jó lenne, ha ők mondanák el, hogy mire van szükségük, tehát miben tudjuk őket támogatni, segíteni. Ha eljönnek és elmondják, de nincs, aki meghallgassa őket, akkor az diplomáciailag, mondjuk úgy, kínos.
Délelőtt tartjuk, délelőtt senki nem kampányol, szerintem legalábbis nehéz kampányolni - (Közbeszólásra:) kivéve Legény Zsoltot, ő kampányol délelőtt is. (Derültség.) Aki nem kampányol délelőtt, nagyon szépen kérem, a képviselőtársak jöjjenek el. Még egy napról van szó, becsülettel fejezzük be ezt a ciklust ilyen módon.
Köszönöm szépen ebben a támogatást, és köszönöm szépen szakállamtitkár úrnak és munkatársainak, és Legény Zsoltnak is köszönöm. (Derültség.)
Az ülést berekesztem. A viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 42 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Prin Andrea