EMBCB-12/2006.
(EMBCB-12/2006-2010.)
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2006. október 4-én, szerdán, 10 óra 15 perckor
a Képviselői Irodaház 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Megjelentek/jelenlévők/résztvevők*
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt meghallgatása*
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt bemutatkozása*
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt válasza*
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám), valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (T/881/1. szám) szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának megvitatása*
Dr. Elek János főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése*
Nyenyestánné Endrész Katalin (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A Tanács rendelete az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének megalapításáról (COM (2005) 280-1; 2005/0124/CNS), valamint a Tanács határozata az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a tevékenységeinek az EU-szerződés VI. címében említett területeken való folytatására történő felhatalmazásáról (COM (2005) 280-2; 2005/0125/CNS)*
Orgován Eszter (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/826. szám) általános vitára való alkalmasságának megvitatása*
Dr. Bézi-Farkas Barbara (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Dr. Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár felkérése a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumának és Felügyelő Bizottságának két-két tagja bizottság általi jelöléséről*
Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnökének felkérése a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma jogi albizottságába egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő delegálásáról*
Az Alkotmánybíróság által részben alkotmányellenesnek nyilvánított, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló, az Országgyűlés 2006. július 24-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitájának és zárószavazásának előkészítése*
Dr. Halász Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium) tájékoztatója*
Elnöki bejelentés bizottsági ülés kezdeményezéséről*
Tájékoztató az október 18-ai civil konferenciáról*
Tájékoztató népi kezdeményezésről*
Schmidt Ferenc képviselő meghívása a móri bornapokra*
1. Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt meghallgatása
2. a) A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám)
(Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (T/888/1. szám)
3.Javaslat - A Tanács rendelete az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének megalapításáról
(COM (2005) 280-1; 2005/0124/CNS)
(Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján)
4.Javaslat - A Tanács határozata az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége tevékenységeinek az EU szerződés VI. címében említett területeken való folytatására történő felhatalmazásról
(COM (2005) 280-2; 2005/0125/CNS)
(Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján
5.A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/826. szám)
(Általános vita)
6.Dr. Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár felkérése a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumának és Felügyelő Bizottságának két-két tagja bizottság általi jelöléséről
7.Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnökének felkérése a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma jogi albizottságába egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő delegálásáról
8.Az Alkotmánybíróság által részben alkotmányellenesnek nyilvánított, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló, az Országgyűlés 2006. július 24-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény
(A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/437/56. számon került iktatásra)
(Záróvita és zárószavazás előkészítése a Házszabály 111. §-a szerinti eljárásban)
9.Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke, valamint
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Faragó Péter (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) dr. Szabó Évának (MSZP)
Kubatov Gábor (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt
Dr. Elek János főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék)
Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Jenőfi György főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. György István főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Orgován Eszter vezető tanácsos (Külügyminisztérium)
Dr. Bézi-Farkas Barbara tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Pásztor Tamás főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Vértes Tímea vezető tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Halász Zsolt főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Megjelentek/jelenlévők/résztvevők
Dr. Borbély Zoltán szóvivő (Legfőbb Ügyészség)
Dr. Dávid Tamás parlamenti titkár (Legfőbb Ügyészség)
Dr. Ságvári Ádám fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Németh Erika kuratóriumi tag (Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány)
Balla Ágnes kuratóriumi tag (Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány)
Pongrácz Éva osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Dr. Cs. Tóth Gabriella osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Gáti Mátyás irodavezető (MSZP-EP)
Bányai Péter elnök (Társadalmi Konföderáció)
Gáll Marianna parlamenti referens (Külügyminisztérium)
Hóbor Zsolt főtitkár (Magyar Bűnüldözők Szakmai Egyesülete)
Wolf Erzsébet hivatalvezető (Országgyűlési Biztosok Hivatal)
Dr. Jung Adrienn referens (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Krányecz Ferenc elnök (Országos Szlovén Önkormányzat)
Incze Nikoletta sajtóreferens (Országgyűlés Sajtóirodája)
Gótfalvai Krisztina riporter (Duna Televízió)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz, emberi jogi munkacsoport)
Nagy Bercel titkár (Fidesz, emberi jogi munkacsoport)
Stépán Gábor titkár (Blikk)
Dr. Sarkadi Anita parlamenti titkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Kapocsi Géza parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi
Minisztérium)
Dr. Asbóth Erika főosztályvezető (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi
Hivatal)
Puskásné dr. Sütő Katalin tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Ürmös Andor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Klebencz Nóra fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Draskovich Zsolt fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 15 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság mai ülését megnyitom. Szeretettel köszöntök mindenkit.
Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel határozatképes számban jelen vagyunk.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy az előre kiosztott napirenddel kapcsolatban van-e valakinek észrevétele, módosító javaslata, vagy pedig el tudjuk így fogadni. (Nincs ilyen jelzés.)
Amennyiben nincs, kérem, szavazzunk arról, ki tudja elfogadni a napirendet a kiosztott formában. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Egyhangú döntéssel a bizottság elfogadta a napirendet.
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt meghallgatása
1. napirendi pontunk dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt meghallgatása.
Tisztelettel köszöntöm a legfőbbügyész-jelölt urat és munkatársait, valamint a Legfőbb Ügyészség munkatársait.
A jelölt úr életrajzát megkapták a bizottság tagjai. Mégis arra kérem legfőbbügyész-jelölt urat, hogy néhány mondatban mutassa be magát, s ha lehet, előzetesen ismertesse néhány szóban a szakmai programját, az elképzelését, amennyiben megválasztásra kerül.
S még egyszer Isten hozta közénk.
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt bemutatkozása
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbbügyész-jelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztel Képviselő Hölgyek, Urak! Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy itt bemutathatom magam. Kicsit zavarban is vagyok, mert ilyen helyzetben még nem voltam, és nem szeretnék abba a hibába esni, hogy itt ajánlgassam vagy dicsérgessem magam. De úgy gondolom, valóban, ha a bizottság megtisztelt az érdeklődésével, akkor nekem ennek elébe kell állnom, és el kell mondanom mindazt magamról, amit én fontosnak tartok, hogy önök ismerjenek, amikor döntenek arról, hogy leszek-e legfőbb ügyész vagy sem.
Úgy tudom elnök úrtól, hogy a rólam készített életrajzot, amelyet a köztársasági elnök úr elé beterjesztettek, az országgyűlési képviselők is ismerik. Ezért kicsit felmentve érzem magam az alól, hogy részleteiben elmondjam az életemet és a pályafutásomat, de néhány dologban szeretném kiegészíteni.
Látható az életrajzomból, egyrészt az, hogy hatvanöt éves elmúltam, másrészt pedig az, hogy negyven éve, 1965 decemberétől az ügyészségen, nevezetesen a katonai ügyészségen, annak különböző stációin dolgozom. Viszont az is látható, hogy '63-ban végeztem a jogot, azaz bő két, két és fél évvel szeretnék most elszámolni. Nem munka nélkül töltöttem, hanem az volt a helyzet, hogy harmadéves egyetemista koromban egy úgynevezett társadalmi ösztöndíjat kínált nekem a kalocsai városi tanács, amelyet nagy hezitálás után, de elfogadtam, mert egy nyolcgyerekes család legidősebb gyereke voltam, és két öcsém is már egyetemista volt, úgyhogy muszáj volt a család pénzügyi helyzetére tekintettel ezt megtennem. Fájt a szívem, mert én mindig ügyésznek készültem, de ennélfogva két és fél évig közigazgatásban dolgoztam, bár ott is úgy helyezkedtem, hogy azért büntetőeljárás-szabálysértési előadó voltam, és kicsit közöm maradt az ilyesfajta munkához.
Az első adandó alkalommal, amikor lejárt a szerződésem miatt ledolgozandó idő, és nyílt egy lehetőség az ügyészségre, akkor a szegedi katonai ügyészségre pályáztam, és azóta megszakítás nélkül a katonai ügyészi szervezetben dolgozom. De hangsúlyozom, mindig ügyésznek készültem, az egyetemen is a büntetőeljárás-jogi, kriminalisztikai tanszéken - talán vannak itt pécsi jogászok - Varga professzor úr mellett dolgoztam, és a szakdolgozatomat is büntetőeljárás-jogi témából írtam.
Voltak különböző csábításaim persze ilyen hosszú pályán, de én mindig úgy döntöttem, hogy nekem ez az élethivatásom, és mindig maradtam ügyész. Egyetlen apró kitérőm volt, de az is összefüggött a munkámmal: 1973-ban Dél-Vietnamban a párizsi egyezménnyel létrehívott fegyverszünet-ellenőrző felügyelőbizottság magyar kontingensének a tagjaként, kanadai, lengyel és indonéz kontingensekkel együttműködve szolgáltam nyolc hónapig. Részben, nagyon kicsi részben ügyészként, mert nemigen volt ügyészi munka, inkább jogászként, a parancsnokok jogi segítőjeként voltunk ott mi, ahányan voltunk, katonai ügyészek. Ez egy érdekes kitérő volt, de én nagyon vártam, hogy visszatérhessek Szegedre a katonai ügyészségre, utána ott dolgoztam 1983-ig. Akkor kerültem egy olyan választás elé, hogy fel akart hozni az akkori katonai főügyész a Katonai Főügyészségre, ami egy szakmai előlépés. Azonban dacára annak, hogy mi dunántúliak vagyunk feleségemmel együtt, Szegedre csak úgy kerültünk, nagyon szerettünk ott lenni, és nem nagyon akartam eljönni. De a fiam akkor kezdte Gödöllőn az egyetemet, a lányom készült a zsámbéki főiskolára, és kicsit praktikus okokból is úgy döntöttem, hogy akkor elfogadom ezt a beosztást. Végül is ez jónak bizonyult, mert akkor kicsit meglendült a pályám. Nagyon jó volt egyébként, hogy a Katonai Főügyészségen, a Legfőbb Ügyészségen dolgoztam, az elsőfokú ügyészi munkának a felügyelete volt a reszortom egyrészt, másrészt a Legfelsőbb Bíróság előtt a Legfőbb Ügyészség álláspontjának képviselete, és ez egészen más jellegű munka volt, mint az amúgy nagyon érdekes és általam nagyon szeretett elsőfokú katonai ügyészi munka.
Az elsőfokú katonai ügyészi munka azért kedves a szívemnek, mert ez a legszélesebb körű közügyészi munka. Szeretném elmondani, mert nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy a katonai ügyész mennyire ügyész és mennyire katona. Nos, elsősorban ügyész. A katonai ügyész maga folytatja a nyomozást, illetve nagyon kis mértékben a megengedett parancsnoki nyomozás törvényességét felügyeli. A katonai ügyész képviseli a vádat. Ahol van katonai büntetés-végrehajtási intézet - például Budapesten -, ott a katonai ügyész felügyeli a büntetés-végrehajtás törvényességét, tehát átfogja a büntetőmunka és a büntetőjog teljes területét. Az egységes büntető törvénykönyv egyik fejezete a katonai bűncselekményekről szól. De a katonai ügyész nemcsak a katonai bűncselekményekkel foglalkozik, sőt egyre inkább nem. Az én fiatalkoromban még 60:40 százalék volt az arány a katonai bűncselekmények és az úgynevezett köztörvényi bűncselekmények között, ma viszont már mintegy 70 százalék a köztörvényi és 30 százalék a katonai bűncselekmények aránya. Tehát a katonai ügyészi gyakorlatban is előfordul mindenféle bűncselekmény, ezért ilyen szempontból is nagyon széles körű a katonai ügyészi munka.
Ezenkívül a katonai ügyész törvényességi felügyeleti munkát is végez, mégpedig nagyon sokrétű törvényességi felügyeleti munkát. Pláne így volt ez addig, amíg volt sorkatonai szolgálat, hiszen az állampolgári jogaikban szükségszerűen korlátozott katonák maradék jogainak a biztosítása igényelte a katonai ügyészi segítséget. Én arra törekedtem, hogy a katonai ügyész mindig reagáljon, hiszen a katonai ügyész tud segíteni a jogok érvényesítése terén. A rendszerváltás után rögtön a vallásgyakorlással kapcsolatos jogok gyakorlásának a törvényességi lehetőségét vizsgáltuk. Aztán minden választásnál - így volt ez legutóbb is - megvizsgáljuk, hogy a választójogi törvény adta lehetőségeket nem korlátozzák-e. Sorkatonai szolgálat már nincs, de azért a külszolgálatban, külföldi kontingenseknél dolgozó katonáknál ez a kérdés is felmerül. Az elmondottakkal azt kívántam érzékeltetni, hogy a katonai ügyészi munka ilyen szempontból is teljes volt.
Említettem már, hogy húszéves elsőfokú gyakorlat után kerültem a Katonai Főügyészségre, majd három év után kineveztek a Budapesti Katonai Ügyészség vezetőjének, ahol nem egészen két és fél évig dolgoztam. Itt tanultam bele a vezetői munkába, majd felkerültem a főügyészségre főosztályvezetőnek, ahol már az elméleti irányító munka jutott részemre. Ezt is nagyon szerettem. A jogalkotás előkészületi munkáiba akkor kapcsolódtam be és ezt azóta is nagy szeretettel teszem. 1990. augusztus 1-jén Györgyi Kálmán frissen megválasztott legfőbb ügyész úr javaslatára nevezett ki a köztársasági elnök úr ebbe a beosztásba, amit azóta is ellátok. Szeretném hangsúlyozni, hogy a titulusom katonai főügyész, a legfőbb ügyész helyettese, és ez nemcsak formai dolog, hiszen én a mindenkori legfőbb ügyészek, először Györgyi Kálmán úr, majd Polt Péter úr valóságos helyetteseként is működhettem, tehát a civil ügyészek életébe is belefolytam, és minden olyan feladatot elláttam, amit a legfőbb ügyész rám bízott.
Megemlékezik róla az életrajzom, de most is elmondom, hogy rangos megbízatásokhoz is volt szerencsém. Például a Szófiában rendezett közép- és kelet-európai legfőbb ügyészek konferenciáján én képviseltem a magyar ügyészetet, a budapesti hatodik legfőbb ügyészi konferencián tagja voltam a delegációnak, illetve a világ legfőbb ügyészeinek második katari konferenciáján én vezettem a magyar küldöttséget, tehát beleláttam ezekbe a munkákba és a nemzetközi kapcsolatokba is.
A felgyűlt tapasztalataim mindig igyekeztem hasznosítani, elsősorban természetesen a napi munkámban meg a vezetői tevékenységemben, de arra is törekedtem, hogy a tapasztalataim megosszam a munkatársaimmal és az érdeklődő közönséggel, ezért számos publikációra ragadtattam magam. Talán nem tűnik hencegésnek, ha elmondom, hogy publikációm jelent meg brazil szakfolyóiratban, török kiadványban és másutt. Örömmel veszek részt a jogászképzésben, a jogi oktatásban; erről is részletesen szól az életrajzom. Talán csak az nincs benne, hogy a tavaly létrehozott Magyar Ügyészképző Központ Tudományos Tanácsának is tagja vagyok.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy 1993-ban életre hívtam egy mára már biennális rendezvénnyé vált budapesti nemzetközi katonai büntetőjogi konferenciát. Tavaly a hetedik ilyen konferenciát rendeztük. Először kilenc ország jött el erre merő érdeklődésből, ma viszont már ott tartunk, hogy nem kis gond elhelyezni a részvevőket, akik legutóbb 35 országból érkeztek, például Ausztráliából, Brazíliából, Kanadából is. Már mind a öt földrészről voltak vendégeink.
Ez nagy siker, a világon ilyen nemzeti rendezésű konferencia nincs még egy, és a témaválasztásunk mindig olyan volt, hogy nagy érdeklődést keltett a civil jogászi közönség előtt is.
Az ügyészi, katonai főügyészi tevékenységemet én nem szeretném értékelni, de azt azért elmondhatom talán, hogy mindig törekedtem, hogy a katonai ügyészi szervezet, amelyet eddig vezettem, mint az ország ügyészi szervezetének integráns része, járjon elöl az eljárások időszerűsége, gyorsasága, eredményessége és mindenképpen a törvényessége biztosításában. Ha tehát az Országgyűlés engem legfőbb ügyésszé választ, akkor lényegében nem kell változtatnom az alapvető célkitűzéseimen. Én úgy vélem, hogy az ügyészségnek mint az igazságszolgáltatás egyik igen fontos közreműködőjének vagy részvevőjének egész tevékenységét illetően általában is, de konkrét ügyekben is törekednie kell a hitelességre, a társadalom pozitív értékítéletének a kiérdemlésére. S ehhez - úgy gondolom, nagyon egyszerű dolog - végül is nem kell más, mint hogy pártatlanul, csakis a törvényeknek engedelmeskedve, szoktuk mondani: a szakma szabályai szerint, magas erkölcsi követelményeknek megfelelve és fegyelmezetten kell dolgozni. Én azon voltam eddig is, hogy a működési területemen mindezt érvényesítsem, és legfőbb ügyészként is a szervezet egészét illetően is én erre szeretnék törekedni.
Ha ez egy olyan alkalom, amikor illik egy ars poeticát is megfogalmazni, akkor könnyű helyzetben érzem magam, mert nem fogalmaznék saját ars poeticát, és nem plagizálnék, hanem idézném Finkey Ferencet, a szerintem legnagyobb magyar büntetőjogászt, egykori koronaügyészt. Engedelmet, ha ezt én most fölolvasom, de nekem ez egy kedvenc mondatom, csak túl hosszú ahhoz, hogy megtanuljam, ezért felolvasom: "A koronaügyész" - és ezt most tessék behelyettesíteni az ügyészre - "működésének első vezérelvei a törvényesség és a büntető igazságosság, amelynek két arca van: egyik a kíméletlen szigor a valóban nagy, közveszélyes bűntettesekkel szemben, a másik: a méltányosság és az elnézés a nem romlott lelkületű, kis bűnelkövetőkkel szemben." Ezt én gyakran idézem a munkatársaim körében is, és mindig hozzáteszek egy szép Dosztojevszkij-gondolatot is, aki azt mondta, hogy "bűnében is szeressétek az embert". Én nagyon fontosnak tartom, hogy ne legyen az ügyészi munka, a jogalkalmazói munka rideg, ne legyen rideg, hanem emberközpontú legyen. S elnézést, ha ez most öndicséretnek tűnik, de mégis ez így igaz: én voltam katonai főügyészként az első az ügyészi szervezetben, aki egy olyan vizsgálatot rendelt el és folytatott le, még 1991 tavaszán, hogy a sértettek jogainak a biztosítása büntetőeljárásban; ennek elegánsabb címe volt, de röviden ezt jelenti. Azóta most már a sértetti jogoknak a biztosítása és az erre való odafigyelés - ezt most csak idézőjelben mondom - divat lett, de akkor ez még úttörő munka volt. Én mindig igyekeztem a garanciális, a védelmi, sértetti jogok biztosítására törekedni. Ennyit a büntetőjogi munkát illető elképzeléseimről és felfogásomról.
Nem akarom elkerülni azt, természetesen gondolom, hogy tudják a tisztelt országgyűlési képviselők is, hogy az ügyészi munkának természetesen a nagyobbik és ismertebb része a bűnügyi munka, de van ez a, most úgy hívjuk, közigazgatási-magánjogi munkaterület, régen ezt úgy hívtuk, hogy általános törvényességi felügyelet, polgári jogi közreműködés. Nagyon fontos, természetesen kisebb lélegzetű, az ügyészi létszám is, amelyik itt dolgozik, jóval kisebb, mint a büntetőterületen dolgozó ügyészek száma, de azért nagyon fontos terület. Utaltam rá, hogy ezt én próbáltam a katonai ügyészi szervezetben is érvényesíteni. Itt azt tartom legfontosabbnak, hogy itt az ügyész felfogása, hozzáállása - nem tudok rá jobb szót - reagáló legyen. Tehát érezze egyrészt a bűnügyi tapasztalatokból, másrészt a társadalom, sajtó, politika által közvetített igényekből azt, hogy mi az, amire oda kell figyelni, és mi az, ahol jogszabállyal lehet reagálni. Én tudnék erre mondani példákat, amikor az ügyészség ezt jól csinálta, önök biztosan tudnának olyant, amikor nem jól csinálta. De tessék csak visszagondolni a különböző környezetvédelmi természetű vizsgálatokra, arra, hogy a Legfőbb Ügyészség külön környezetvédelmi blokkot hozott létre, mert ezt fontosnak tartottuk, de az állatkínzás büntetőjogi fenyegetésére való kezdeményezést és sok mindent tudnék mondani, ami általános felügyeleti vizsgálatból indult ki, és aztán megkapta a büntetőjogi reagálást is.
Úgy gondolom, hogy lényeges szervezeti reformok nem hiszem, hogy várnak rám, én ezeknek a bevezetését nem tartom most szükségesnek. Persze lehet, hogy később más lesz majd a helyzet, máshogy látom a helyzetet; szokták mondani, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot - lehet, hogy a legfőbb ügyészi székből máshogy lehet majd látni valamit, és akkor azt kell mondani, hogy változtatni kell. De most úgy tűnik, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás, illetve a Btk., valamint a büntetőeljárási törvény részbeni újrakodifikálása miatt szükségessé vált működési-szervezeti reform gyakorlatilag megtörtént, és sikeresnek is mondható. Gondolok itt az ügyészségi nyomozó hivatalok, most már nyomozó ügyészségek létrehozására, ilyen a kiemelt ügyek osztálya, a környezetvédelmi, a gyermek- és ifjúságvédelmi szakterület erősítése, az informatikai fejlesztés, az egységes ügyészségi hálózat létrehozása, a nemzetközi és európai ügyekben való aktívabb részvétel, a Eurojust-képviselet létrehozása. Hadd említsem meg még a mobil katonai ügyészi csoportot is, amelynek az a rendeltetése, hogy a külszolgálaton lévő csapatoknak a segítségére tudjon lenni. Tehát sok-sok ilyet lehet sorolni, és úgy gondolom, pillanatnyilag itt most nagy reformokra nincs szükség. Természetesen tudom azt, hogy napirenden vannak a régiókkal kapcsolatos kérdések, és úgy gondolom, ha a jövendő régiók kialakulnak, és mindez érinti majd a bírósági szervezetet is, akkor ránk is várnak szervezési módosítások, hiszen az ügyészi szervezet tevékenysége szorosan tapad a bíróságok munkájához, ezért igazodnunk kell a bírósági szervezet esetleges átalakításához is. Én mindenesetre nyitott vagyok minden ésszerű változtatásra, minden olyanra - ez a lényege -, ami a még hatékonyabb, a törvényesség megerősítését még eredményesebben szolgáló ügyészi tevékenységet elősegítheti.
Úgy gondolom, ennyiben tudtam volna - talán nem túl röviden, és ezért elnézést kérek - összefoglalni azt, amit magamról szerettem volna elmondani, illetve az ügyészi munkát illető felfogásomról, vagy ha úgy tetszik, a programomról. Nagyon köszönöm még egyszer a lehetőséget, hogy elmondhattam. Köszönöm az önök figyelmét, és természetesen, ha kérdés van, igyekszem arra megfelelően válaszolni.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen az ismertetést és a beszámolót.
Kérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdésük a legfőbbügyész-jelölt úrhoz. Gusztos képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnézést szeretnék kérni a legfőbbügyész-jelölt úrtól, hogy nem voltam itt a legelején. A miniszterelnök urat hallgattuk meg az SZDSZ frakcióülésén; a bizottságtól is és a jelenlévőktől is elnézést kérek a késésért.
Egy kérdésem és egy teljesen aprócska, jelentéktelen megjegyzésem van csak, kezdeném ezzel az utóbbival. Tényleg nincs túl nagy jelentősége a dolognak, csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném mondani, hogy az állatkínzásnak a büntető törvénykönyvi módosítását egy egymással párhuzamosan futó népi kezdeményezés és egy képviselői önálló indítvány érte el. Természetesen én nagyon örülök annak, ha ezzel az ügyészség akkor egyetértett és most egyetért.
Ami ennél sokkal fontosabb, az egy aktuális kérdés, amivel kapcsolatban a legfőbbügyész-jelölt úr álláspontját szeretném megkérdezni.
Az önkormányzati választás előtti napokban finoman szólva is egészen elképesztő események zajlottak a Magyar Köztársaság fővárosának utcáin, olyan eseményeknek lehettünk tanúi, amilyeneket a rendszerváltás óta még nem láttunk Magyarországon, de nem láttak ilyet azok az eljáró hatóságok sem, amelyek az utcai zavargásokat megpróbálták lokalizálni, megfékezni - s ezt sikerrel tették -, és azok a hatóságok sem, amelyek eljártak a bűncselekményeket elkövető személyek megkeresésében, őrizetbe vételében és az ellenük való eljárás megindításában. A prejudikáció leghalványabb gyanúját is szeretném elkerülni akkor, amikor a kérdésem felteszem.
A kérdésem a következő: a legfőbbügyész-jelölt úr legfőbb ügyésszé választása esetén tervez-e vizsgálatot a lefolytatott eljárásokkal kapcsolatban. Vannak, akik egyes rendőri intézkedések jogszerűségét vitatják, és vannak olyan vélemények is, hogy az előzetes letartóztatások elrendelése, az ezekre való indítványok futószalagon születtek meg. Ez nagyon érzékeny politikai kérdés, és egy ilyen kvázi háborús helyzetben a politikának nagyon fontos megadnia minden erkölcsi, anyagi és szakmai támogatást azoknak a rendőröknek és ügyészeknek, akik a közrend és a köznyugalom, s általában a demokratikus berendezkedés védelme érdekében fellépnek. Ez nagyon fontos alapelv ebben a kérdésben.
De az is nagyon fontos alapelv, hogy az eljáró hatóságoknak, illetve a magyar parlament emberi jogi bizottságának ezzel a kérdéssel minden bizonnyal kell foglalkoznia. Az eljáró hatóságoknak - amennyire lehetőségük van erre egy kvázi háborús helyzetben - az alapvető emberi jogokat is tiszteletben kell tartaniuk. Azt természetesen valamennyien tudjuk, hogy mit írnak elő a vonatkozó jogszabályok arra az esetre, amikor a rendőrség tömegoszlatást végez. Azt is tudjuk, hogy a rendőröktől ilyenkor nem várható el a mérlegelés, és aki látta, hogy mi történik az utcán, az pontosan tudja, hogy ez lehetetlen is lett volna az adott helyzetben. De a törvény azt is kimondja, hogy ilyen esetekben az egyéni felelősséget is vizsgálni kell.
Vannak olyan sajtóhírek is, hogy a 72 órás fogva tartás után az előzetes letartóztatás elrendelése egy-két esetben nehezen alátámasztható indítványok alapján született meg. Nagyon fontosnak tartanám, ha ezt az ügyészség saját maga vizsgálná ki, hiszen olyan sajtóhíreket is ismerünk, hogy a tüntetésekkel, zavargásokkal semmilyen értelemben közösséget nem vállaló, abban részt nem vevő, egyszerűen csak rossz időben rossz helyen lévő emberek előzetes letartóztatása is megtörtént. Addig még érthető is a dolog, hogy a rendőrség őket őrizetbe veszi és két-három napon keresztül bent tartja, de ha az a látszat keletkezik, hogy futószalagon születhettek meg azok az indítványok, amelyek alapján az előzetes letartóztatást elrendelték, akkor a dolog aggályos és érdemes ezeket kivizsgálni. Szeretném leszögezni, én pusztán azt az igényt vetem fel, hogy ezeket érdemes kivizsgálni. Nem vagyok biztos abban, hogy ilyesmi nagy számban előfordult, de ha csak egy-két ilyen is van - s én személyes ismeretség révén egy ilyenről pontosan tudok -, akkor érdemes lenne megvizsgálni, hogy ez hogyan fordulhatott elő, ha egyáltalán előfordulhatott.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, hogy gyűjtsük össze a kérdéseket és a végén egy blokkban lehet rájuk válaszolni. Van-e még valakinek kérdése? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Gusztos képviselő úr kérdését azzal egészítem ki, hogy az ülés előtt kiosztásra került egy konkrét panasz, egy édesapa beadványa, aki részletesen leírja, hogy a fia hogyan került őrizetbe, és arra kéri a bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel az üggyel. Erre ezen a meghallgatáson túl is vissza fogunk térni.
Az én kérdésem hasonló tartalmú, mint Gusztos képviselő úré. A lényege az, hogy azokat a nyomozati cselekményeket, amelyeket a rendőrség végez a fogva tartottak kapcsán - az egyik leggyakoribb vád a hivatalos személy elleni erőszak -, kívánja-e az ügyészség soros ellenőrzése alá vonni, illetve kíván-e más hasonló intézkedést tenni.
Ezenkívül még egy kérdésem van. Újra meg újra felmerül egy általános kérdés, a Legfőbb Ügyészség intézményének a kormány ellenőrzése alá helyezése. Ezzel kapcsolatban mi a legfőbbügyész-jelölt úr álláspontja?
Van-e még valakinek kérdése? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, válaszadásra megadom a szót a legfőbbügyész-jelölt úrnak.
Dr. Kovács Tamás legfőbbügyész-jelölt válasza
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbbügyész-jelölt: Először Gusztos Péter képviselő úr megjegyzésére reagálnék. Képviselő úr biztosan elhiszi, hogy a jelenlétében nem vindikálnám magamnak a dicsőséget. Csupán azt akartam kifejezésre juttatni és nem állítottam többet, hogy mi egy kezdeményezést támogattunk. Természetesen tudom, hogy honnan indul az állatkínzás pönalizálása.
A fajsúlyosabb kérdéssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a Legfőbb Ügyészséget vezető legfőbbügyész-helyettes, Belovics úr Kőszeg Ferenc úrtól, a Helsinki Bizottság elnökétől kapott egy levelet, amit a TASZ is aláírt - de ebben nem vagyok egészen biztos -, amelyben kifogásolták a rendőri túlkapásokat. Erre a levélre szeptember 25-én elment a következő válasz, amivel teljes mértékben egyetértek: "Az ügyészség arra törekszik, hogy a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően minden törvényes eszközt igénybe vegyen a megvalósuló bűncselekmények felderítésére, az elkövetők kilétének tisztázására, adott esetben felelősségre vonásukra. Az ügyben eljáró ügyészeknek kötelességük ügyelni arra, hogy előzetes letartóztatás indítványozására csak olyan esetekben kerüljön sor, amelyekben a kényszerű intézkedés általános feltételei és különös feltételei egyaránt fennállnak. Egyetértek tehát elnök úrral abban, hogy a legsúlyosabb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkalmazása csak azokban az esetekben törvényes, ahol ez valóban szükséges, hivatkozva a Be. 60. § (2) bekezdésére." A nyílt levélben felhozott konkrét ügyekről addig nem volt tudomása a Legfőbb Ügyészségnek. Kértük is, hogy ha van konkrét ismeretük, konkrét adatuk, azt közöljék velünk. Úgy tudom, hogy 16 ilyen panasz érkezett, amelyek kivizsgálására Belovics úr már intézkedett is.
Ha jól értettem, képviselő úr azt kérdezte, ha hivatalba kerülök, tervezek-e egy átfogó átvizsgálást. Megmondom őszintén, így nem gondoltam rá, de természetesen akarok tájékozódni, és azt megígérhetem, hogy semmiféle rendőri túlkapás vagy ügyészi hiba nem maradhat szó nélkül. Ez az én alapfelfogásommal is ellentétes lenne. Ha túl leszünk ezeken az ügyeken, akkor érdemes lesz ennek az összes tanulságát megnézni, és nemcsak a megpanaszolt ügyekben, hanem más ügyekben is, a rendőri intézkedéseket illetően is és az ügyészi álláspontok kialakítását illetően is.
A futószalagon való elbírálás egy nagyon rosszul, sőt pejoratívan hangzó kifejezés, de ténybeli igazság azért van benne. Azért futószalagon történt, mert gyorsan kellett csinálni, hiszen tömeges volt az előfordulás, ha jól tudom, több mint száz esetben került sor kényszerintézkedésre, de mindig az volt a cél, hogy ha lehet, ha az ügy és a bizonyítékok lehetővé teszik, akkor úgynevezett gyorsított eljárással történjen meg a bíróság elé állítás, hiszen a törvény alapján ezeket 15 napon belül bíróság elé kell vinni. Ennélfogva gyorsan kellett intézkedni.
Igyekeztem hangsúlyozni, az én felfogásom szerint nagyon fontos a gyors elintézése az ügynek, de a gyorsaság sosem mehet az eredményesség rovására, és az eredményesség sem mehet a törvényesség rovására. Tehát én ezt alapkérdésként kezelném és kezelem ezután is. Az tehát, hogy futószalag, ennyiben igaz, hogy gyorsan és egymás után mentek ezek az ügyek, de különböző bíróságok előtt zajlottak ezek a letartóztatási indítványok. S azt szeretném azért megjegyezni, hogy az ügyész, még ha téved is, esetleg, de az ügyész csak egy indítványt tesz; itt a bíróság, különböző bíróságok döntöttek. S aztán voltak fellebbezések és voltak másodfokú bíróságok, és ha jól emlékszem, a száz-valahányból körülbelül harmincat a másodfokú bíróságok meg is változtattak, és szabadlábra helyezték őket. Ez tehát bizonyos szempontból kritikája az elsőfokú bírói, sőt az elsőfokú ügyészi hozzáállásnak vagy véleménynek is. De ez nem föltétlenül jelent valami durva törvénysértést, hanem valami másfajta megítélést, hiszen ha nem így lenne, akkor nem kellene többfokú igazságszolgáltatás, mert ezt azért, hogy úgy mondjam, be kell sajnos kalkulálni.
Az, hogy nehezen alátámasztható indokok alapján tettek volna letartóztatásokra indítványokat, ez az, amire utaltam, hogy majd egy ilyen összegező áttekintésre sor kell kerüljön. Mert az, hogy sajtóhírekben ez van, azért nem biztos, hogy ezt mindjárt el is kell hinni, hogy ez így van. Vannak sajtóhírek, amelyek biztosan igazak, vannak olyanok, amelyek tévedésen alapulhatnak. De nekünk kötelességünk ezeknek a végére járni, ezzel tökéletesen egyetértek.
Nem tudom, ez így kielégítő-e, mert ehhez kapcsolódóan arra a konkrét panaszra, azt hiszem, nem kell nekem reflektálnom, amelyet elnök úr mondott.
A hivatalos személy elleni erőszakok ügyében a nyomozó ügyészségek járnak el ab ovo, a törvény szerint ügyészi hatáskörbe tartozik ez a nyomozás. Itt jellegzetesen három bűncselekmény miatt indultak az eljárások: hivatalos személy elleni erőszak, valóban, ebben a Fővárosi Nyomozó Ügyészség járt el; vannak a testi sértések meg a garázdaságok, amelyekben a rendőrség járt el, ügyészi felügyelettel; és van az az, azt hiszem, összesen két ügy, amelyet a katonai ügyészség és a katonai tanács bírált el.
Ezt tudnám tehát ezekre a kérdésekre válaszolni.
Az ügyészség alkotmányos státusát érintette, ha jól értem, elnök úr kérdése. Ezzel kapcsolatban én nagyon rövid választ adhatnék, de nem lenne jól nevelt dolog, ha azt mondanám, hogy ez a politika dolga - mert tényleg így van egyébként. Az tehát, hogy az ügyészség Országgyűlés alá rendelt helyzetben vagy kormány alá rendelt helyzetben fejti ki a dolgát, ez tényleg politikai elhatározás kérdése. Alkotmánymódosítás kell hozzá természetesen. Azt hiszem, képviselő hölgyek, urak tudják, hogy voltak itt törekvések, hiszen 1988-89-ben még Kulcsár professzor vetette ezt fel, és meg is indult akkor egy ilyen alkotmánymódosítási műhelymunka. Az többek között az ügyészség státusát is, a funkcióit is érintette, mert az is felmerült, hogy az ügyészség csak büntetőhatóság legyen-e, és ne legyen ez a magánjogi-közigazgatási feladata, sőt a büntetőterületen belül is, hogy csak vádhatóság legyen, és ne legyen nyomozati meg nyomozásfelügyeleti, vagyis ilyen "vizsgálóbírói" munkája. Ezek a funkciót illető viták elhaltak akkor, amikor az Alkotmánybíróság a polgári jogi tevékenységet radikálisan leszűkítette. Utána az úgynevezett általános törvényességi felügyeleti munkában jelentős profiltisztítás történt, és azóta ez a szaktudomány által elfogadott megoldás.
A státus vitája, tehát hogy kormány vagy parlament alá rendelt, nem egészen halt el még a mai napig sem. Elnézést kérek, hogy ezt most így mondom, de így igaz, hogy szinte mindegyik politikai párt tett már olyan nyilatkozatot, hogy a kormány alá kell rendelni az ügyészséget - kivéve akkor, ha a másik párt van kormányon. (Derültség.) Elnézést ezért a kiszólásért, de tényleg így volt. És ez azért jelent valamit. Ugyanis - még egyszer hangsúlyozom, én ebben nem akarok állást foglalni, ezt a politika eldönti - Európában van példa erre is, van példa arra is. Megjegyzem, több példa van arra, hogy kormány alá rendelt, de mind a két megoldásban az ügyészség jól tud működni, ha egyébként jól működik. Ezt egyébként egy Európa tanácsi állásfoglalás is leszögezte.
Azt szeretném elmondani, hogy Magyarországon 1871 óta van önálló ügyészség, a XXXIII. törvénycikk hozta létre, és akkor felmerült már az, hogy kormány alá rendelt, igazságügy-miniszter alá rendelt ügyészség legyen-e, vagy a bírósághoz hasonlóan független helyzetbe hozott ügyészség. Akkor sokan úgy tekintettek az ügyészségre és úgy mondták, hogy a bíróság buzgó segítőtársa, ennélfogva az igazságos ítélethez vezető útnak az őre, ezért a függetlenségét meg kellene adni. Ezért a jogtudomány legjelesebb képviselői egyébként ezen az állásponton voltak; Finkey Ferenc egyenesen azt mondta, hogy a legsúlyosabb emeltyűje az igazságosságnak az ügyészi függetlenség. Mégis az akkori képviselőházi vitában a kormány javaslata győzött, nem nagyon, mindössze hat vagy hét szavazattöbbséggel dőlt el 1870-ben az, hogy kormány alá rendelt ügyészség működjön. Ez a vita a jogirodalomban azóta is napirenden volt. 1907-ben egy másik nagyon nagy nevű büntetőjogász, Varga Ferenc professzor, aztán később, a harmincas évek vége felé az utolsó koronaügyész, '44-ben - a Szálasi-puccs miatt mindössze egy hónapig vezette az ügyészséget - Mendelényi László, ők is komoly munkákban álltak ki amellett, hogy független legyen az ügyészség, a bírósághoz hasonlóan. 1953-tól független, legalábbis szóban, mert azért a párttól nem volt független, de az alkotmány és az ügyészi törvény szerint független volt. Az is fölmerülhet, hogy a történelmi hagyományok mit mondanak. 1871-től 1953-ig, körülbelül nyolcvan évig volt kormány alá rendelt ügyészség, azóta, bő ötven éve független - nem olyan túl nagy a különbség, ha a hagyományt akarjuk összevetni.
Európában is vannak hasonló megoldások, mondom, ez a kevesebb, hogy parlament alá rendelt az ügyészség, de határozottan tudjuk, ismerjük, hogy vannak törekvések. Az ügyészségeket általában a franciáktól, a Code Napoleontól származtatjuk, és a mai francia jogéletben, sőt Chirac francia elnöktől is halljuk, de most legutóbb a francia semmítőszéki elnöktől is, hogy ez a jó megoldás, ami nálunk van, és ők is ezt szeretnék. Ezzel most nem azt mondom, hogy biztosan ez a jó megoldás, csak igyekeztem ide is, oda is felsorakoztatni az érveket, illetve ezek tények, amiket mondtam.
Én tehát úgy gondolom, hogy ebben a konstellációban, hogy a parlament alá rendelten működik az ügyészség, lehet jól végezni az ügyészi munkát, lehet jól szervezni, vezetni az ügyészi munkát, és el tudom képzelni, hogy kormány alá rendelten is lehet, hiszen ez is ki van próbálva Európában, és elég sok helyen csinálják. Csak amire utaltam, hogy a pártok mindig akkor támogatják ezt, amikor úgy gondolják, hogy majd az ő igazságügy-miniszterük fogja irányítani az ügyészséget, erre megint egy idézetet hadd mondjak, mert gondoltam, hogy ez a kérdés fölmerül, és fölírtam magamnak Varga Ferencnek egy nagyon szép mondatát. Ő azt fejtegette, hogy békés viszonyok között biztos, hogy semmiféle fenntartás nincs afelől, hogy az igazságügy-miniszter irányítsa az ügyészséget, hiszen békés körülmények között az igazságügy-miniszternek a rendelkezési joga nem fog látszódni, nem is fog realizálódni. De utána azt mondja: "Mihelyt azonban a társadalom szervezetének valamely részében a béke megbomlik, azonnal az ügyészségeket rántja elő a hatalom, s azzal akarja orvosolni a társadalom betegségét." Azt hiszem, ez az az aggály, ami a pártokat is arra vezette, hogy eddig nem tudtak konszenzusra jutni az ügyészség alkotmányos helyzetének esetleges megváltoztatásában.
Biztosan kijelenthetem, hogy az ügyészi társadalom nem roppan össze, ha kormány alá lesz rendelve, a dolgát fogja végezni azután is; igyekszik a legjobb tudása szerint dolgozni ebben a felállásban is, és abban az alkotmányos helyzetben is ezt tenné.
Nem tudom, kielégítő-e ez így, ennyit tudtam hozzátenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A jogtörténeti fejtegetésekért meg külön is irigyeljük a professzor úr diákjait az egyetemen.
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbbügyész-jelölt: A "professzor úr" nagy túlzás - vendégoktató vagyok.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy közben született-e még esetleg valakiben kérdés. Parancsoljon!
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem kérdezni szeretnék, csupán egy nagyon rövid véleményt megfogalmazni.
Magam is jogászként végighallgatva a tájékoztatót, a szakmai tapasztalatok és a szakmai elképzelések engem meggyőztek.
Egyetlenegy gondolatot szeretnék megerősíteni a magam és a társadalom részéről. Ön is megfogalmazta, hogy az ügyészségnek pártsemlegesen és politikamentesen kell működnie. Ha ezt meg tudja valósítani, akkor sikeresen fog működni a kinevezése esetén.
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbbügyész-jelölt: Tizenhat éve próbáltam ennek megfelelően eljárni, és talán sikerült is.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Van-e még valakinek kérdése? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Szavazni fogunk a legfőbbügyész-jelölt úr alkalmasságáról. Előtte azonban alelnök asszonynak ügyrendi felvetése van. Parancsoljon!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Legfőbbügyész-jelölt Úr! Jogászok véleményét és álláspontját hallottuk az imént sok kérdésben, és gondolom, erre való tekintettel a legfőbbügyész-jelölt úr is megérti, amit mondani fogok. Az MSZP és az SZDSZ képviselőinek a legutóbbi legfőbbügyész-jelölti meghallgatás során az volt az álláspontja, az Országgyűlés Házszabálya nem arról szól, hogy a bizottság előzetesen állást foglaljon a legfőbb ügyész személyéről. Akkor is megköszöntük és most is nagyon szépen köszönjük, hogy lehetőségünk volt az ön elképzeléseit megismerni, de véleményünk szerint nem hatásköre a bizottságnak szavazni a legfőbbügyész-jelölt alkalmasságáról. A Házszabály szerint az Országgyűlés titkos szavazással dönt a legfőbb ügyész személyéről, ezért úgy ítéljük meg, hogy a bizottságnak előzetesen nem kell állást foglalnia. Tehát nem személyi kérdésről van szó, amikor azt kérjük a bizottságtól, hogy előzetesen ne foglaljunk állást, hanem egy eljárásjogi kérdésről, ami akkor tekinthető komolynak, ha a mindenkori személytől függetlenül ugyanaz. Kérem, hogy a bizottság ezt fogadja el.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök asszony. Kíván-e valaki az ügyrendi javaslathoz hozzászólni? Gusztos képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Legutóbb én magam érveltem amellett, hogy nem szerencsés egy bizottsági ülésen nyílt szavazást tartani olyan tisztségviselő megválasztásáról, akinek a megválasztásáról a képviselők a Házban titkosan szavaznak. Azt kérem a legfőbbügyész-jelölt úrtól, higgye el, hogy nem valamiféle politikai machináció van e mögött az ügyrendi felvetés mögött, csak egész egyszerűen szeretnénk következetesek maradni, hiszen legutóbb is így jártunk el. Egyébként ez annyira így van, hogy a liberális frakció vezetője nyilvánosan jelezte azt a támogatást, amit a titkos szavazáson a liberális frakció biztosítani fog a jelölt számára.
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem.
Kérdezem, ki támogatja azt, hogy a bizottság szavazzon a jelölt úr alkalmasságáról. (9) Ki nem támogatja ezt? (10) Megállapítom, hogy a bizottság többsége nem kíván szavazni a jelölt úr alkalmasságáról.
Köszönjük szépen legfőbbügyész-jelölt úr részvételét, és sok sikert kívánunk a titkos szavazáshoz is, meg a jövendő munkájához is.
Átadom az elnöklést Szászfalvi László alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! 2. napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/881. számon előterjesztett törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell a bizottságnak döntenie. Ugyanehhez a napirendhez kapcsolódik az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről. Ezt az előterjesztést T/881/1. számon kaptuk meg.
Tisztelettel köszöntöm Elek János főigazgató-helyettes urat az Állami Számvevőszék részéről, a Pénzügyminisztérium részéről pedig Nyenyestánné Endrész Katalin asszonyt. Először Elek János főigazgató-helyettes úrnak adom meg a szót, utána pedig a Pénzügyminisztérium képviselőjének. Tessék parancsolni!
Dr. Elek János főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
DR. ELEK JÁNOS főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék alkotmányos kötelezettsége, hogy ellenőrizze az állami költségvetés végrehajtásáról készült zárszámadást. Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy a 2005. évi költségvetés végrehajtása során érvényesültek-e a vonatkozó jogszabályok, és hogy a dokumentumok előterjesztése megfelelt-e a vonatkozó törvényi előírásoknak. Helyszíni ellenőrzésre került sor valamennyi költségvetési fejezetnél, valamennyi elkülönített állami pénzalapnál, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelőinél, valamint 210 helyi önkormányzatnál és hét többcélú kistérségi társulásnál. Ennek megfelelően a központi költségvetés 2005. évi kiadási és bevételi főösszegének mintegy 80 százalékát ellenőriztük, mégpedig kiemelten az úgynevezett financial audit módszerrel. Az önkormányzati alrendszernél mintegy 1352 milliárd forint kiadásról és 6,5 milliárd forint bevételi előirányzatról adtunk számot. Véleményünket az előző éveknek megfelelően két kötetben bocsátottuk a képviselők rendelkezésére. Az első kötet tartalmazza a legfontosabb megállapításokat és a javaslatokat, a második pedig, az úgynevezett függelék a konkrét részletes megállapításokat és javaslatokat.
Tekintettel arra, hogy a bizottság hatáskörébe tartozó kérdések és költségvetési előirányzatok, illetve azok teljesítése nem önálló témakörként jelenik meg, hanem több fejezetnél is megtalálható, ezért a második kötet függelékének adott fejezeténél ismerhetik meg a képviselők az Állami Számvevőszék véleményét, ellenőrzési tapasztalatait, így többek között az Oktatási Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium fejezeténél.
Javaslatainkkal - amelyekből a legfontosabb 57 a jelentés összefoglalójában, tehát az első kötetben található, további 24 pedig a függelékben - erősíteni kívánjuk a zárszámadási törvényjavaslat megbízhatóságát, átláthatóságát, illetve a feltárt hibák jövőbeni elkerülését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a Pénzügyminisztérium képviselőjének.
Nyenyestánné Endrész Katalin (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány az államháztartási törvényben foglalt kötelezettségének megfelelően a költségvetési évet követő nyolc hónapon belül elkészítette a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot és benyújtotta a parlamentnek. Ugyancsak törvényi kötelezettségének megfelelően a tervezetet két hónappal korábban eljuttatta az Állami Számvevőszéknek. A Számvevőszék a tervezetet átvizsgálta és nagyon fontos észrevételeket tett, amelyeket a Pénzügyminisztérium részben elfogadott, és ezek átvezetésre is kerültek a költségvetési törvényjavaslatban. A Számvevőszék észrevételei, javaslatai mindig sokat segítenek abban, hogy a következő évek költségvetései, illetve zárszámadásai tökéletesedjenek, pontosításra kerüljenek, és olyan tartalommal kerüljenek feltöltésre, ami elég információt nyújt önöknek ahhoz, hogy kellő áttekintéssel rendelkezzenek a költségvetés végrehajtásának folyamatairól.
Ezúttal is szeretném megköszönni az ÁSZ észrevételeit, javaslatait, hiszen ezzel a munkánkat segítették. A jelentés nagyon színvonalas és nagyon részletezett, úgyhogy ebből önök is kellő képet kapnak a 2005-ös költségvetési zárszámadásról.
Néhány szót engedjenek meg, hogy röviden a 2005-ös makrogazdasági folyamatokról, illetve a költségvetés-politikai folyamatokról szóljak; valóban röviden szeretném, hogy esetleg a kérdésekre, vitára is sor kerülhessen.
A 2005. évi gazdasági növekedés szerkezete kedvező maradt, köszönhetően a külső konjunktúrának is, amire kellőképpen tudott reagálni a magyar gazdaság. Az év egészében a gazdasági növekedés üteme 4,1 százalékra emelkedett, ami az EU 15-ökhöz képest mindenképpen figyelemreméltó és jó teljesítménynek nevezhető. A gazdasági növekedés szerkezete kedvező volt, miután a fő hajtóerejét a növekedésnek az áruexport növekedése, ami 10,8 százalék volt, illetve a beruházások 6,6 százalékos növekedése tette ki.
A nemzetgazdaságban a reálkeresetek 6,3 százalékkal növekedtek. A munkanélküliségi ráta 7,2 volt, ami kissé magasabb az előző évhez képest, de a régió országait figyelembe véve ez még mindig viszonylag alacsonynak tekinthető.
Az év egészében az infláció mértéke, az éves mérték 6,3 százalékos volt. A tendenciája csökkenő, tehát a december/decemberi érték 3,3 százalék volt.
Az államháztartás összes bevétele 12 716 milliárd forintot, a kiadások 13 784 milliárd forintot tettek ki. Az államháztartás hiánya 1067 milliárd forintra alakult. Ez a GDP arányában kifejezve 4,9 százaléknak felel meg. A költségvetés tervezésekor a hiánymérték 4, 7 százalék volt, tehát a pénzforgalmi hiány a tervezetthez képest némileg magasabb lett. Hogy nem lesz jelentősen magasabb, az annak köszönhető, hogy a kormány a 2005. évi költségvetés során különböző kiadásmérséklő intézkedéseket, illetve bevételnövelő intézkedéseket hozott. A kiadások fékentartását szolgálta az államháztartási egyensúly-tartalékképzés, illetve az az előírás, hogy a fejezetek, tehát a költségvetési intézmények 2005. évi maradványtartási kötelezettsége ugyanolyan összegben került megállapításra, mint a 2004. évi maradvány volt. Tehát ez is a kiadások mérséklését szolgálta.
A költségvetési bevételek közül néhány jelentősebb bevétel a tervezetthez képest alulteljesült, így például az áfa, az szja, tehát ezek a nagyobb bevételek. Ennek alapvetően az volt az oka, hogy a 2005-ös tervezés időszakában a bázisév adatait, tehát a 2004-es teljesítési adatokat kedvezőbben prognosztizáltuk. Abban az időpontban ez úgy tűnt, hogy a 2004-es bevételek magasabb összegben teljesülnek, ez nem következett be, és e miatt a kedvezőbb bázis miatt a tervezés, a 2005. évi bevételek tervezése magasabb szinten történt, és a tényleges teljesülés ettől némiképpen elmaradt.
A kiadási oldalon az előirányzatok közül az eredetihez képest magasabban teljesültek a lakástámogatások, a költségvetési szervek fejezeti kezelésű előirányzatainak egyes kiadási tételei, valamint a kamattámogatások.
Szeretnék még néhány szóban visszatérni arra, amiről az előbb szóltam, a pénzforgalmi hiányra, tehát ami 4,9 százalékban teljesült. Ettől eltér az úgynevezett maastrichti hiánymutató. Az Európai Unió jogrendje szerint a tagállamoknak évente kétszer úgynevezett notifikációs jelentésben kell számot adnia az államháztartási hiány mértékéről. Ez az Európai Unió módszertana szerint nem ugyanaz, mint a mi pénzforgalmi hiányunk, ettől némiképpen eltér. Nálunk a módszertani számbavétel eredményszemléletben történik egyrészt, másrészt pedig az a szervezeti kör, amelyre a maastrichti hiánymutató vonatkozik, nem azonos a mi államháztartási szervezetkörünkkel, hanem attól bővebb. A maastrichti hiánymutató a pénzforgalmi hiánynál magasabb lett, a kötet adatai szerint 6,1 milliárd forint.
Ehhez még azt tenném hozzá, hogy a maastrichti hiánymutató elemzésénél, tehát amikor a notifikációt beküldjük, akkor az Unió egyes tételeket, egyes tranzakciókat külön-külön értékel, és előfordul, hogy néhány hónappal később valami oknál fogva másképpen értékeli. Tehát végül is a 6,1 százalékos hiánymutató szerepel a kötetben.
A költségvetési zárszámadás kötetei önök előtt vannak. A fejezeti kötetek - összegészében kilenc kötet - rendkívül részletesen beszámolnak az ágazati szakmai programok, az intézmények tényleges teljesítményeiről. Úgyhogy én ezeket még külön nem szeretném részletezni. Természetesen ha kérdés lesz, akkor kollégáimmal együtt megpróbálunk ezekre válaszolni.
Köszönöm a figyelmüket, és kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a törvényjavaslat általános vitára való benyújtását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő hölgyeket, urakat illeti a szó; ha van kérdésünk, észrevételünk, kérem, azt tegyük meg. Jelzem, hogy az általános vitára való alkalmasságról kell majd az álláspontunkat kialakítani.
Tessék parancsolni! Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. A kérdésem az lenne, hogy miért látta el elutasító záradékkal az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium beszámolóját az Állami Számvevőszék.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még esetleg kérdés, észrevétel, vélemény? Ha nincs, akkor nekem, tekintettel arra, hogy valóban csak általános vitára való alkalmasságról fogunk álláspontot kiadni, csak egy elvi kérdésem lenne a Pénzügyminisztérium képviselőjéhez.
Az elmúlt évben fordult elő először - legalábbis az elmúlt 15-16 esztendőben - a költségvetési gazdálkodás beszámolójaként a záró számadásban, hogy az egyházi kiegészítő támogatás nem volt konkrétan beleírva a záró számadás törvényjavaslatába. Ez megint így van. Én tehát azt szeretném kérdezni, hogy gyakorlat lesz-e ebből, tehát ezekután mindig így kerül majd az Országgyűlés elé maga a törvényjavaslat, hogy gyakorlatilag nem tudjuk, miről kell beszélnünk és miről kell vitatkozunk. Úgy tudom, nem indultak még meg a tárgyalások sem erről az úgynevezett egyházi kiegészítő támogatási összegről.
Kérem szépen, tájékoztasson bennünket a kormány képviselője erről, hogy mi az oka ennek.
Elvi szempontból pedig igazából az a nagy kérdés, hogy gyakorlatot kíván-e csinálni a kormány abból, hogy minden évben így terjeszti be a zárszámadást.
Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, Elek János úrnak adom meg a szót.
DR. ELEK JÁNOS főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék): A beszámoló elutasításához "a követelések leltározásának és értékelésének elmaradása, a kötelezettségek év végi leltározásának hiánya, valamint a céltól eltérő felhasználások járultak hozzá".
ELNÖK: Köszönöm. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Történt-e felelősség-megállapítás azzal kapcsolatban, amiket felsorolt?
ELNÖK: Köszönöm. Tessék parancsolni!
DR. ELEK JÁNOS főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék): Az elutasító záradék nem jelenti automatikusan a felelősség felvetésének a kérdését, hanem attól függően történik, hogy az milyen súlyú. Egy másodperc türelmet kérek, megkérdezem a kolléganőmet, mert én nem vettem részt a konkrét ellenőrzésben. Ebben az esetben nem került sor a felelősség felvetésére. Felhívtuk a minisztériumot, hogy vizsgálják meg, mi volt ennek az oka, tekintettel arra, hogy olyan eljárási hibákat vetett fel az ellenőrzés, amelyek a felülvizsgálat irányába hatottak, de a személyi felelősség kérdésének a felvetését külön nem indokolták.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány képviselőjének adom meg a szót, hátha ő sokkal többet tud ezekről a kérdésekről.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN (Pénzügyminisztérium): Itt van körünkben a tárca pénzügyi főosztályvezető-helyettese, ő egész pontosan tud erre a kérdésre válaszolni.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
JENŐFI GYÖRGY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az ICSSZEM-et az ellenőrzés során a financial audit módszer szerint vizsgálták, és azért született az elutasító határozat, mert olyan nagymértékű volt az előlegek számszaki nyilvántartása - 44 milliárd forint -, hogy már nem lehetett más megállapítást tenni. Az a probléma, hogy az ICSSZEM a programoknál az előfinanszírozás rendszerét használta, előlegként finanszírozott rengeteg dolgot, sőt a programok nagy részét, de ezt azért tette, mert így kellett eljárni, viszont ennek a leltári és nyilvántartási rendszerét a számviteli törvény szerint nem a leltárnak megfelelően tartotta nyilván. Tehát nem visszaélésről van szó, hanem arról, hogy egy elvi vita alakult ki a számviteli értelmezés során és nem a Pénzügyminisztérium útmutatója alapján történt a rendszer nyilvántartása. A rendszert egyébként az országosan ismert SAP-módszerrel tartjuk nyilván, ami teljesen zárt rendszerű, és annak a kivonatnak az alapján, ami ebből kijött, az Állami Számvevőszék olyan megállapítást tett, hogy a nyilvántartás nem felelt meg a számviteli előírásoknak. Ebből egyébként vita kialakult köztünk, ami még nincs is lezárva, de - mondom - az elutasítás ennek a következménye volt. Az ÁSZ azt is megállapította, hogy nincs ok személyi felelősségre vonásra, mert nem történt sikkasztás, a pénzeket nem más célra használták fel, hanem a számviteli törvényből adódó nyilvántartási probléma okozta az ICSSZEM esetében az elutasító határozatot.
ELNÖK: Köszönöm. A másik kérdésre György István úr, a Pénzügyminisztérium képviselője válaszol.
DR. GYÖRGY ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Természetesen nem kívánunk gyakorlatot csinálni abból, hogy az egyházi kiegészítő támogatás nem jelenik összegszerűen a törvényjavaslatban. Ennek az összegnek a megállapítása az idén különösen nem egyszerű, mivel az elmúlt évben az egyházi kiegészítő támogatással kapcsolatban több egyház, elsősorban a római katolikus egyház részéről volt számítási-módszertani felvetés, amelyek kapcsán az Oktatási Minisztérium számításokat végzett és kormány-előterjesztést nyújtott be az új egyházi kiegészítő támogatás számításával kapcsolatban. Tudomásom szerint ezt az elszámolási tervezetet már az egyházak rendelkezésére bocsátották, de a tárgyalásokban ennél tovább nem jutottunk. Mivel az új módszertan ilyen készültségi fázisban van, ezért a korábban alkalmazott törvényi előírásokat fogjuk alkalmazni. Tudomásom szerint az Oktatási és Kulturális Minisztériumban már folynak a számítások, tudniillik nemcsak egy szervezeti egységet érint az adatok összeállítása. Bízom benne, hogy az összeg néhány napon belül megállapításra kerül a minisztériumban és utána az érintett egyházakkal az egyeztetés is megtörténik, és a szükséges módosító javaslatot mihamarabb be tudjuk nyújtani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságnak csak a 2. napirendi pont a) pontjáról kell kialakítania az álláspontját.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló, T/881. számon előterjesztett törvényjavaslatot? (10) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (9) Megállapítom, hogy a bizottság a törvényjavaslatot 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartja.
A Házszabály szerint a költségvetési bizottság fogja a bizottságok álláspontját ismertetni a plenáris ülésen. Ezt mi írásban fogjuk eljuttatni a költségvetési bizottsághoz többségi és kisebbségi véleménnyel.
Köszönjük szépen a segítséget.
Soron következik a 3. és a 4. napirendi pont, amelyeket együtt fog tárgyalni a bizottság. Ezek az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével kapcsolatos napirendi pontok, az egyik a Tanács rendelete, a másik a Tanács határozata. Tekintettel arra, hogy a bizottságban ennek van már előzménye - ami kiosztásra is került és nyilván mindenki figyelmesen áttanulmányozta -, ugyanis volt már egy elég részletes bizottsági állásfoglalásunk e tárgyban, ezért ennek az aktualitását meg kell vizsgálnunk.
Tisztelettel köszöntöm a Külügyminisztérium részéről Orgován Esztert és arra kérem, hogy szíveskedjen a szóbeli kiegészítését megtenni.
Orgován Eszter (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
ORGOVÁN ESZTER (Külügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Először is szeretném bemutatni a kollégámat, Ságvári Ádámot, aki az Igazságügyi Minisztérium képviseletében van jelen.
Ahogy elnök úr is említette, részletes álláspontot küldtünk már meg a bizottságnak, amit két dologgal szeretnék kiegészíteni.
Egyrészt nagyon röviden ismertetném azt, hogy hol tart ez az ügynökség létrehozásáról szóló vita, ezenkívül pedig szeretném kiemelni azokat a pontokat, amelyek tekintetében a rendelettervezet szövege az elmúlt év decembere óta változott. Mindezt tenném a magyar álláspont függvényében.
Először tehát: hol tart a vita jelen pillanatban? A cél az, hogy 2007. január 1-jén ez az Alapjogi Ügynökség megkezdje működését, tehát addig el kellene fogadni az Alapjogi Ügynökség létrehozásáról szóló rendeletet, illetve az ügynökség hatáskörének harmadik pillérre történő kiterjesztéséről szóló határozatot.
Az elmúlt egy évben igen intenzíven dolgozott az ad hoc alapjogi munkacsoport a Tanácsban, köszönhetően az osztrák elnökség kezdeményezésének és lelkesedésének. A rendelettervezet egyszer szerepelt már az általános ügyek tanácsának napirendjén, főleg azért, mert ugyan a rendelettervezet nagy részében politikai kompromisszum van, ami azt jelenti, hogy a tagállamok egyetértenek a jelenlegi szöveggel, fennmaradt azonban két vitás kérdés, amelynél az egyikben talán megfogalmazódhat egy kompromisszum, a másik tekintetében viszont nem történt előrelépés az elmúlt egy évben, és az álláspontok jelen pillanatban bemerevedni látszanak. Az a terület, ahol kompromisszum körvonalazódhat, ez az ügynökség hatáskörének kiterjesztése harmadik államokra, tehát annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az ügynökség mely harmadik államok tekintetében végezhet tevékenységet.
A tagállamok között kezdettől fogva egyetértés volt abban, hogy a tagjelöltekre ki kell terjedjen az ügynökség hatásköre. Ellenben nagyon sok tagállam azt gondolta, tekintettel arra, hogy ez egy európai közösségi intézmény, itt meg kell húzni a vonalat, és egyéb harmadik államokra ne terjedjen ki az ügynökség hatásköre. A kompromisszum a tagjelöltek mellett, úgy tűnik, hogy a nyugat-balkáni országok, vagyis a potenciális tagjelöltek rendeletbe kerülésével fogalmazódhat meg. Tehát úgy néz ki jelen pillanatban, hogy az ügynökség hatásköre ki fog terjedni a tagjelöltekre, illetve a potenciális tagjelöltekre, vagyis a Nyugat-Balkán országaira. A magyar érdekek szempontjából ez egy elfogadható kompromisszum. Mi úgy szerettük volna a kezdettől fogva, hogyha még egy kicsit szélesebb körben végezhet tevékenységet az ügynökség, és ebbe a kategóriába még az európai szomszédságpolitika országai beletartozhatnak. Azonban ezt a tagállamok nagy része, köszönhetően a bővítési fáradtságnak, illetve félve attól, hogy akkor ez egy újabb lehetőség, hogy ezek az országok még közelebb kerüljenek az Európai Közösséghez, ezt elutasította. A kompromisszum tehát a harmadik államok tekintetében: a tagjelöltek, illetve potenciális tagjelöltek.
Az a kérdés, amelyben egyelőre nem közeledtek az álláspontok, ez az ügynökség hatáskörének kiterjesztése a harmadik pillére, vagyis a büntetőügyekben folytatott rendőri és igazságügyi együttműködésre. Sajnálatos módon főként a nagy tagállamok - Nagy-Britannia, Németország, illetve Hollandia, Szlovákia is köztük van - teljes mértékben ellenzik ezt a kiterjesztést. Vannak olyan tagállamok, köztük Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Franciaország, akik ezt támogatják. Már az osztrák elnökség is kísérletet tett arra, hogy közelítse az álláspontokat, de nem ért el különösebb eredményt. Szeptember folyamán a finn elnökség újabb bilaterális tárgyalásokat folytatott ennek érdekében, de a legutóbbi, múlt heti Coreper-ülésen, tehát az állandó képviselők ülésén az derült ki, hogy nem történt semmilyen változás, két tábor van, igen, nem. A finn elnökség azt szeretné, hogy egy olyan kompromisszum szülessen, hogy esetleg nem teljes egészében a harmadik pillérre terjedjen ki az ügynökség hatásköre, hanem csak egy részére. E tekintetben viszont nem került elő semmiféle szövegjavaslat, úgyhogy nem volt lehetősége a tagállamoknak arra, hogy erre a kompromisszumra bármilyen nyitottságot mutassanak, mert egyszerűen nem tudjuk még, hogy miről beszélünk. Ezt annak a tekintetében lehet eldönteni, hogy előkerül egy újabb szövegjavaslat.
Magyarország egyébként úgy gondolja, hogy továbbra is nagyon szeretné, ha a teljes harmadik pillérre kiterjedne az ügynökség hatásköre. Miután azonban jobban szeretnénk, hogy az ügynökség megkezdhesse a munkáját, ezért mindenképpen nyitottak vagyunk arra, hogy egy kompromisszumos javaslatot megvizsgáljunk. De természetesen annak fényében, hogy mi van ebben a javaslatban, tudunk majd nyilatkozni, hogy az elfogadható számunkra vagy sem.
Pontosan a harmadik pillér miatt fog szerepelni a rendelettervezet, illetve a határozattervezet az október 6-ai Bel- és Igazságügyi Tanács ülésén. De mivel a finn elnökség látta, hogy nincs lehetőség arra, hogy ezt a két bemerevedett álláspontot jelen pillanatban elmozdítsa, ezért csak tulajdonképpen egyfajta helyzetismertetést, az adott állapot ismertetését tervezi, és vitát nem fog kezdeményezni a BIT ülésén.
Most pedig rátérnék arra, melyek azok a főbb pontok, amelyben a rendelettervezet az elmúlt egy évben változott.
Magyarország számára a legfontosabb kérdés az, hogy biztosítva lássa azt, hogy ez az ügynökség foglalkozni fog a kisebbségekkel is. Ahogy a kollégám már decemberben a tisztelt bizottságnak elmondta, pontosan ezért javasoltuk azt, hogy azt az ötéves programot, amely meghatározza azt, hogy az ügynökség az elkövetkezendő öt évben milyen témákkal foglalkozik az alapjogokon belül, ezt ne az Európai Bizottság döntését segítő egyfajta segítő szakmai-szakértői fórum fogadja el, hanem a legfőbb politikai döntéshozó szerv, és ez az általános ügyek tanácsa. Ezt sikerült elérni, tehát a jelenlegi szövegtervezetben már az szerepel, hogy az ötéves programot a tanács fogja elfogadni, ami azt jelenti, hogy Magyarországnak lehetősége nyílik arra, hogy ebbe az ötéves programba megpróbálja a kisebbségeket, nemzeti kisebbségeket belefoglaltatni. Így van esély arra, hogy ennek az ügynökségnek a napirendjére a nemzeti kisebbségek is felkerülnek.
A másik, ehhez kapcsolódó eredmény az, hogy a rendelettervezet preambulumába, mégpedig a 10. pontba bekerült a kisebbségek témája is, olyan megfogalmazásban, hogy az ügynökség tevékenysége lefedi azokat a személyeket, amelyek kisebbségekhez tartoznak. A "nemzeti" szót a tagállamok hozzáállása miatt nem lehetett a rendelettervezetbe belefoglalni, de ez a megfogalmazás - persons belong in to minorities - egy általánosan, a nemzetközi jogban elfogadott megfogalmazás, amely lefedi a nemzeti kisebbségeket is.
Tudni kell viszont, hogy ezzel a preambulumbekezdéssel szemben Lengyelországnak fenntartása van. Lengyelország az egyetlen tagállam, amely - okkal vagy ok nélkül - valamiért nem szeretné, hogy a kisebbségek bekerüljenek a preambulum szövegébe. De a magyar kormány intenzív bilaterális tárgyalásokat folytatott az elmúlt időben a lengyel kormány különböző szintű képviselőivel, és effektív ígéretünk van arra, hogy a csomag részeként a lengyelek vissza fogják vonni ezt a fenntartást, tehát benne lesznek a kisebbségek a preambulumban.
A másik fontos pont, ahol a rendelettervezet változott, ez az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkében foglalt eljárás, amely kikerült a szövegből. Ez a 7. cikk szól arról, hogy a tanács eljárást indíthat az ellen a tagállam ellen, amelyik súlyosan sérti az alapvető jogokat. Magyarország szerette volna, ha ez a cikk benne marad a rendeletben, azonban a tanács jogi szolgálata készített egy jogi szakvéleményt, amely meggyőzte a tagállamokat, köztük Magyarországot is arról, hogy a tanács ennek az eljárásnak a keretében anélkül is fordulhat az ügynökséghez, hogy ez a rendelkezés a rendeletben szerepel. Tudniillik itt egy kritérium van, ez pedig az, hogy független személyekhez fordulhat az eljárás keretében a tanács. Itt a "személy" szót széles körben kell értelmezni, tehát nemcsak természetes személyekről, hanem jogi személyekről is szó van, s miután az ügynökség legfőbb döntéshozó szerve, az igazgatótanács független szakértőkből áll, ezért az ügynökség ezt a kritériumot kielégíti. S innentől kezdve a tanács diszkrecionális jogköre azt eldönteni, hogy az ügynökséghez fog fordulni egy ilyen esetben, ha ez aktuális lesz, vagy pedig bármilyen másik személyhez.
Ennyit szerettem volna elmondani; nem tudom, kollégám kívánja-e kiegészíteni. Nagyon szívesen válaszolunk a képviselő hölgyek és urak kérdéseire.
ELNÖK: Köszönjük szépen a szóbeli kiegészítést és tájékoztatást. Képviselőtársaim közül kinek van kérdése, észrevétele?
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönettel tudomásul vesszük.
ELNÖK: Nekem lett volna néhány kérdésem, de a kiegészítése során válaszolt rájuk, ezért nem kell feltennem azokat.
Volt már egy elég részletes és kimerítő bizottsági véleményünk, de van jó néhány olyan aktuális dolog, amit át kellene vezetni azon, természetesen csak akkor, ha a bizottság egyet ért vele és jóváhagyja. Szerintem ezt most nem tudjuk megtenni, mert nem tudunk végigmenni a szövegen mondatról mondatra. Átadom a szót a főtanácsadó asszonynak, aki elmondja, hogy ezt technikailag hogy lehetne a legoptimálisabban megoldani.
DR. ARCZT ILONA főtanácsadó: A Házszabály szerint elnök úrhoz megérkezett a kormány álláspontja. Áttekintettem az anyagot és tájékozódtam az EU-bizottság ülése alapján, valamint a két minisztériumtól is, így mondhatom, hogy csak két-három kisebb kérdésben van változás. A mi állásfoglalásunkban még az szerepel, hogy szeretnénk, ha a Tanács kezébe kerülne, illetve ott még csak célként van megfogalmazva a kisebbségek szerepeltetése. Ezenkívül mi még egy másik szempontot is kiemeltünk, ami most nem hangzott el, nevezetesen a magyar raportőrök is támogatnák, hogy az Európa Tanáccsal való párhuzamosságot fenntarthatjuk. Itt tehát csak némi hangsúlyeltolódás van. Talán továbbra is ragaszkodhatunk ahhoz, amit annak idején a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban Hargitai János, illetve Németh Erika mondott, viszont azt, ami elvesztette az aktualitását, azt kihúzzuk. A kisebbségi részben vannak olyan mondatok, amelyek már nem aktuálisak. Aztán félreértés volt a fordításban is, elhangzott a bizottság ülésén, hogy nem felel meg a szubszidiaritás elvének, de azóta kiderült, hogy megfelel. Ezeket ki lehet húzni, ha a bizottság erre felhatalmazást ad. Nem tudom, hogy kerüljön-e ide még egyszer, ugyanis már lejárt a határideje.
ELNÖK: Azt javaslom, bizalommal adjunk felhatalmazást a főtanácsadó asszonynak. Ezt vagy az elnök úr fogja aláírni, vagy én, aki vezettem az ülést. A változtatások átvezetése nyilván a bizottság véleményének, illetve az itt elhangzottaknak a figyelembevételével fog történni.
Ki ért egyet ezzel a javaslattal? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag egyetértett a fenti javaslattal.
Köszönjük szépen a jelenlétet és a segítséget.
Tisztelt Képviselőtársaim! 5. napirendi pontunk a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló T/826. számon előterjesztett törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell a bizottságnak döntést hoznia. Köszöntöm a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében megjelent dr. Bézi-Farkas Barbarát és arra kérem, hogy ismertesse a bizottsággal a kormányzat álláspontját.
Előbb azonban Gusztos Péter képviselő úrnak adom meg a szót.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Alelnök úr tud-e nekem abban segíteni, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság milyen vonatkozásában tárgyalja a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény módosítását?
ELNÖK: Erre a kérdésre a főtanácsadó asszony tud válaszolni, aki elnök úrral egyeztetett a napirendi javaslat összeállításakor.
DR. ARCZT ILONA főtanácsadó: Ez a szünetben történt, akkor, amikor még nem láttuk a szöveget. A kormány-előterjesztésben korábban az szerepelt, hogy ez egy szélesebb körű, humánbiológiai jellegű dolog, és ennek a bizottságnak korábban volt egy ilyen albizottsága is. Én tegnap olvastam végig a szöveget és megállapítottam, hogy csak nagyon szűken kapcsolódik a bizottsághoz. A kapcsolódási pont az egészségügyi rész, az allergia- és egyéb okozók, valamint a környezeti károsító hatások, ezenkívül minimális adatvédelmi szempontok. Egyébként pedig a bizottság felvette napirendjére. Legfeljebb jogi tanácsként javasolhatom, hogy ezt a napirendet legközelebb ne tárgyalja, ugyanis a bizottságnak van hatásköre arra, hogy utólagosan kimondja, nem kívánja ezt tárgyalni. Máskor szerencsés lenne ezekről előzetesen dönteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát előzetesen szélesebb bizottsági mezőt érintett a törvénymódosítás, de némileg most is érinti a bizottság tevékenységét. Mivel már felvettük napirendre, most azt a pici szeletet tárgyaljuk meg, aki érint bennünket. A minisztérium képviselőjének adom meg a szót.
Dr. Bézi-Farkas Barbara (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosítása - mint azt az indoklás is tartalmazza - kettős célt szolgál, egyrészt jogharmonizációs kötelezettségeket teljesít, másrészt pedig a géntechnológiában módosított, a hagyományos, illetve az ökológiai gazdálkodással termesztett gének együttélését kívánja szabályozni, amit együtt-termesztésnek, illetve koegzisztenciának is szoktunk rövidíteni a szakmai szövegekben.
A törvényjavaslat előkészítése nagyon hosszú időt vett igénybe, már 2004 végén elkezdődött. Akkor egy munkacsoportot állított fel a tárcánk, amelyben az illetékes szaktárcák - a Környezetvédelmi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium - mellett helyet kaptak a szakmai és civil szervezetek, így a Magyar Növénynemesítők Egyesülete, a Vetőmagszövegség és Termék Tanács, a Magyar Agrárkamara, a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület, az Ökotárs Alapítvány, valamint a Biokultúra Egyesület. A munkacsoport javaslatai alapján készült el a törvénymódosítás tervezete, valamint ahhoz kapcsolódóan a részletszabályokat tartalmazó végrehajtási rendelet tervezete.
Mindkét tervezetet széles körű közigazgatási egyeztetésre bocsátottuk és az egyeztetésen elfogadott tervezeteket a műszaki tartalmú jogszabálytervezetekre vonatkozó kötelező egyeztetési eljárás értelmében az Európai Bizottság és a többi tagállam részére bejelentettük. Az előzetes bejelentési eljárásnak az volt a célja, hogy a tervezeteket mind az Európai Bizottság, mind a tagállamok megismerhessék, észrevételeket tehessenek rájuk. A beérkezett észrevételeket a tagállamok a saját belátásuk szerint mérlegelve beépíthetik a tervezetbe, és a notifikációs eljárás határidejének letelte után - ami hat hónap - kiadható az adott tagállam által a jogszabály. Ugyanakkor az Európai Bizottság az általános szabályok szerint tagállami jogsértési eljárást indíthat, ha úgy véli, hogy a véglegesen elfogadott szöveg ellentétes a közösségi joggal.
A koegzisztencia-szabályozás célja a magyar viszonyok között olyan megvalósítható és hatékony intézkedések kialakítása volt, amelyek a különböző gazdálkodási módok közti keveredést meg tudják akadályozni. A szabályozás az Európai Bizottságnak a koegzisztenciáról szóló 2003. évi 556-os ajánlásán alapul. Emellett azonban figyelemmel voltunk a magyar termesztési sajátosságokra, a magyar földtulajdonviszonyokra, a vetőmagágazat, illetve az árukukorica-termelés nemzetgazdaságban betöltött szerepére is. Elmondható, hogy van egy kötött jogi környezet - ami alatt a közösségi jog értendő - és ehhez képest mi megpróbáltuk a szakmailag lehető legszigorúbb szabályokat kialakítani annak érdekében, hogy ezt a bizonyosfajta keveredést meg tudjuk akadályozni.
A géntechnológia az Európai Unióban harmonizált jogterület. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok mozgástere igen korlátozott, igazából a közösségi irányelvek átvételére, illetve a rendeletek végrehajtására terjed ki.
Így tehát a tagállamok, úgymond, lemondanak egy bizonyos szabályozási körről azáltal, hogy csatlakoztak az EU-hoz.
Az Európai Unió géntechnológiai politikája egyedi engedélyezések rendszerén alapul. Egyedi engedéllyel nem rendelkező, géntechnológiával módosított szervezet az Európai Unió területén sem előállítási, sem forgalmazási, sem pedig felhasználási céllal nem kerülhet forgalomba.
Az engedélyeztetés a megelőzés elvére épül, és célja az, hogy a környezetvédelmi és egészségügyi kockázatelemzést elvégezzék még az előtt, hogy a termék a kísérleti stádiumból kikerült volna. Maguk a közösségi jogszabályok is szintén az elővigyázatosság elvét követik, biztosítva ezzel az emberi egészség és a környezet védelmét e szabályozás során.
Ugyanakkor azt is fontos elmondani, hogy miután egy ilyen egészségügyi és környezetvédelmi kockázatelemzésen átesett GMO, illetve az abból származó termék forgalmazási engedélyt kapott az Európai Unió területére nézve, ugyanis ezek az engedélyek minden tagállamra kiterjedő hatályúak, ezekután az áruk szabad áramlására figyelemmel nem lehet a tagállamoknak indokolatlanul korlátozni, illetve megtiltani ezeknek az áruknak a forgalmazását, illetve felhasználását. Ez alól egyetlen kivétel van, az úgynevezett védzáradéki eljárás, amelynek viszont tudományosan megalapozottnak kell lennie; tehát vagy olyan új egészségügyi, vagy olyan új környezetvédelmi indoknak kell az alapjául szolgálnia, aminek kapcsán a tagállam ideiglenesen felfüggesztheti az adott GMO-ból származó terméknek a forgalmazását és felhasználását, addig, amíg az Európai Bizottság, illetve az ESA megvizsgálja azt, hogy valóban, ezek a tudományos bizonyítékok szerintük megalapozottak-e, s az Európai Bizottság dönt arról, hogy egy tagállam fenntarthatja-e a védzáradékot.
Úgy gondolom, most a koegzisztenciaszabályozás tartalmi elemeit nem érinteném, mert úgy gondolom, annak nincsenek olyan egészségügyi, illetve környezetvédelmi vonatkozásai, amiről a bevezetőben szó esett.
Igazából még a törvénymódosítás során a mostani szöveg módosításából folyó következményekre szeretném felhívni a figyelmet. Tekintve, hogy ez az egész témakör - mármint a koegzisztencia témája, nem pedig a jogharmonizációs része a törvénynek - bejelentési kötelezettség alá eső tárgykör, ezért tudni kell azt, hogy amennyiben a parlamenti tárgyalás során módosító indítványok, érdemi módosító indítványok érkeznek ehhez a részhez, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk egy újabb bejelentési kötelezettségünk keletkezik. Tehát vissza kell vonnunk a törvénytervezetet, és újraindul ez a bejelentési eljárás, ami minimum három, de észrevétel esetén még hat hónapig azt jelenti, hogy nem tudjuk kiadni a jogszabályt. Ez pedig, ha esetleg a védzáradéki eljárásunkat feloldanák, vagy pedig új GMO-k kerülnének engedélyezésre, amire van esély a közeljövőben, akkor szabályozás nélkül maradna ez a terület, és az áruk szabad áramlására figyelemmel bekerülhetnének az országba. Tehát a szabályozásnak az volt a célja, hogy korlátokat állítsunk, ezt szeretném hangsúlyozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha kérdés, észrevétel van, tessék szíves megtenni. Gusztos Péter képviselő úr, tessék parancsolni!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nem szeretném a bizottság tagjainak idejét rabolni, úgyhogy igyekszem nagyon rövid lenni...
ELNÖK: Nyugodtan, azért vagyunk!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr, de tényleg rövid leszek.
Egyrészt egy bonyolult dologról van szó, és a politikai-szakmai megítélés is sok-sok vitát vált és válthat ki. Teljesen kuszák a parlamenti bizottságok döntései is. Ha jól tudom, a mezőgazdasági bizottság tegnap egyhangúlag utasította el, a környezetvédelmi bizottság pedig majdnem egyhangúlag támogatta, ott én tartózkodtam egyedül. Úgyhogy ebbe most nem is mennék annyira bele, és tényleg a módosításnak a lényege, maga a koegzisztencia nem ennek a bizottságnak a szakmai és politikai kompetenciájába tartozó kérdés.
Van egy olyan dolog, mivel én tettem fel a kérdést, hogy miért tárgyalja a bizottság ezt a törvényjavaslatot, azóta is gondolkodom rajta, és rájöttem. (Derültség.) Van egy dolog, ami, ha tetszik, egészségügyi megközelítésből emberi jogi kérdésként fölmerülhet ezzel a történettel kapcsolatban, és erre irányul a kérdésem.
Egy dolog ez a szabályozás, amely a koegzisztenciára, tehát a most még egyelőre legálisan nem folytatható termesztésnek a különböző paramétereire vonatkozik. Egy másik történet, hogy az áruk szabad mozgása miatt maguk az engedéllyel rendelkező, génmanipulált anyagokat is tartalmazó egészségügyi termékek, élelmiszerek szabadon, a szabad piacon megvásárolhatók Magyarországon, amennyiben egyébként a megfelelő engedélyekkel rendelkeznek. Ha jól tudom, van arra hatályos rendelkezés, hogy ezeken a termékeken a kereskedőnek fel kell tüntetnie azt, hogy az anyag génmanipulált anyagokat tartalmaz. Ha jól tudom, akkor ez így van. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy ebből a gyakorlatban semmi nem valósul meg - látom, hogy kétkedik. Mondanám, hogy gyakorló vegetáriánusként tudom, hogy a szójatermékek jelentős része amerikai génmanipulált szójából készül, és elvétve találni a magyar boltokban olyan termékeket, függetlenül attól, hogy milyen kereskedők hozták ezt forgalomba, amelyen föl lenne tüntetve a fogyasztó, az állampolgár számára észrevehető módon, vagy bármilyen módon föl lenne tüntetve az, hogy génmanipulált anyagot is tartalmazó termékkel állunk szemben. Miközben vannak egyes, lehet, hogy sokak szerint szélsőséges, de vannak olyan vélemények is, amelyek szerint hasonlóan a dohánytermékekhez, hasonló feltűnőséggel kellene feltüntetni és észrevehetővé tenni mindezt.
A kérdésem arra irányul, hogy ez a mostani jogszabály-módosítás ezt a kérdést érinti-e, illetve hogy ha nem, akkor ennek a dolognak a rendezését, ellenőrzését megnyugtatónak tartják-e, vagy van-e esetleg arra nézve valamilyen terv, hogy akár ebben, akár egy másik jogszabály-módosításban ebben az ügyben lépjünk. Mert azt gondolom, a fogyasztóvédelem egy fontos emberi jogi terület, úgyhogy itt egy alapvető kérdésről van szó, és ez valószínűleg tényleg érdekelheti a bizottságot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, és nagyon boldog vagyok, tulajdonképpen azt mondhatom, érdemes volt ma összejönni, mert Gusztos Péter képviselőtársunk valóban meggyőzte önmagát (Derültség.), hogy mégiscsak érinti a bizottságunkat ez a törvényjavaslat, és fontos. Én is szerettem volna utalni arra, hogy az egészséghez fűződő alkotmányos jogokat, jogainkat érinti, és ezért ezt köszönjük is.
Még egy mondat, Gusztos Péter, parancsoljon!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Egyetlen mondat. Azt felejtettem el elmondani, amit valószínűleg valamennyien tudunk, hogy az egészségügyi kockázatai az ilyen típusú termékek fogyasztásának a mai napig erősen vitatottak. Ez ebből a szempontból is nagyon fontos.
ELNÖK: Igen. Mint ahogy hallottuk, több bizottság már tárgyalta, és vannak előttünk követendő vagy követhető példák.
Van-e esetleg kérdés, észrevétel még képviselőtársaim részéről? Godó Lajos képviselő úr, tessék parancsolni!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tegnap a mezőgazdasági bizottság ülésén jelen voltam, és valóban úgy alakult, ahogy Gusztos képviselő úr elmondta: a mezőgazdasági bizottság nem találta helyesnek, többféle javaslat megfogalmazódott. De én nem is ezzel szeretnék foglalkozni, hanem csak azzal, hogy szerintem nagyon fontos, hogy a GMO-növények termelése, termeltetése és felhasználása szabályozott legyen. Ha nem fog a Magyar Országgyűlés törvényt alkotni, szabályokat megállapítani, akkor néhány héten belül, esetleg a legrosszabb esetben januártól már eláraszthatják kis mezőgazdaságunkat a különböző GMO-kkal, genetikailag módosított szervezetek vetőmagjaival, mert szabaddá teszi az Unió.
Szeptember 18-án volt egy megbeszélés, amelyen egy utolsó határidőt kapott a magyar kormány, a magyar mezőgazdasági minisztérium arra vonatkozóan, hogy megalkothassa a saját szabályait, szabályrendszerét. Ez pedig arról szól, hogy milyen akadályokat állít ezen termeltetésnek a bevezetésére.
Ha ezt nem gondoljuk át, akkor ellenőrizhetetlen lesz a dolog, és azok a tételek, amelyekről beszéltünk - a szója, a különböző paradicsomok vagy a napokban megjelent rizs - bekerülnek az élelmiszerláncba. Ezt le kell szabályozni. Arra biztatom képviselőtársaimat, hogy ezt a törvényjavaslatot általános vitára fogadjuk el, és a vita során lehet pontosítani, módosítani, javítani rajta.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Donáth László képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Megihletett a téma, különösen Gusztos Péter és Godó Lajos képviselőtársaink szava, amellyel arra a veszélyre figyelmeztetik a jelenlévőket, hogy mi történik, ha ebben a vonatkozásban nem rendelkezik a Magyar Országgyűlés. Az jutott eszembe, hogy van egy ország, amelyben több mint 5 ezer éve rendkívül szigorú étkezési előírások vannak - elnök úr már nyilván ki is találta, hogy melyik ez az ország -, ellenben a KTK által adott anyagban Dánia és Németország mellett nem találtam meg Izraelt. Tud ön arról, hogy Izrael állam milyen módon szabályozza ezt a kérdést? Hiszen ez az az ország, ahol az étkezési előírások a termeléstől, a termeltetésen át egészen az állatok levágásáig rendkívül szigorúak. Bár nem vagyok vegetáriánus, mégis teljesen egyetértek Gusztos képviselő úrral abban, hogy mindenfajta manipuláció - történjék akár politikai, étkezési vagy mezőgazdasági területen - rendkívüli módon veszedelmes, ezért az erre való figyelemfelkeltés legalább olyan fontos, mint a dohányzás ártalmaira.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még valakinek kérdése, észrevétele? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, megadom a szót a kormány képviselőjének.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnézést kérek a késésért, elnök úr. Pásztor Tamás vagyok, az FVM jogi főosztályának a vezetője. Egy másik bizottsági ülésen voltunk, ezért érkeztünk később, de a kollégám szerencsére nagyon ügyes volt. Egy rövid megjegyzést tennék, utána ismét átadom a szót a kollégáimnak.
Bevallom őszintén, én is sokat gondolkoztam azon, hogy az emberi jogi bizottság miért vette tárgysorozatba ezt a kérdést és arra jutottam - tudom, hogy ez nem éppen a legegzaktabb jogi megközelítés -, egy mezőgazdasági területen mindenkinek joga van tudni arról, hogy a szomszédjában ki mit csinál. Arról felesleges vitatkozni, hogy káros vagy nem káros a GMO növény. Erről mind a két oldalnak megvan a maga véleménye, de mindenkinek szabad joga eldönteni, hogy kíván-e egy olyan környezetben dolgozni, ahol a közvetlen szomszédjában valaki olyan növényt termel, amiről neki az a véleménye, hogy káros. Ez a törvény arról szól, hogy a szomszédoknak lehetőségük legyen arra, hogy valamilyen formában beleszóljanak ebbe. Ha valaki úgy ítéli meg, hogy az ő és a környezete egészségét ez károsítja, és a végrehajtási rendelet előírásainak megfelel, akkor lehessen vétójoga. Ha nem lesz semmiféle szabályozás, akkor ez egyszerűen nyomon követhetetlen lesz. Ez pedig rossz lesz mindenkinek. Rossz lesz annak a szomszéd gazdának, aki nem szólhat bele, de áttételesen sokkal rosszabbul járnak azok a gazdálkodók, akik úgy hiszik, hogy valami nagyon jót csinálnak. Ha nem tudja az állam vagy az ott lévő kisközösség, hogy milyen növények kerülnek oda, az a lehető legrosszabb. Ennél mindenképpen jobb az, ha van egy szabályozás. Megvannak a lehetőségek arra, hogy valaki ilyet termesszen, ha akar, elég csak a vetőmagtermesztésre gondolni, ami hasonló elvek alapján működik. Az önök szempontjából ez az egyik legfontosabb kérdés.
A jelöléssel kapcsolatban pedig Vértes Tímeának adom át a szót.
VÉRTES TÍMEA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Vértes Tímea vagyok, az FVM természeti erőforrások főosztályán dolgozom, és a jogszabály szakmai előkészítéséért felelős főosztály részéről képviselem az FVM-et.
Gusztos Péter képviselő úr kérdésére válaszolva szeretnék néhány gondolatot elmondani arról a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos jelölési gyakorlatról, ami az Európai Unióban jelenleg zajlik. Van két európai uniós rendelet, ami közvetlen hatályú, és a genetikailag módosított szervezetekből készült takarmányokra és élelmiszerekre vonatkozik, és ezek közül az egyik a nyomon követésről szól. A nyomon követésről szóló rendeletet Magyarországon is alkalmazzuk, tekintettel arra, hogy a géntechnológiai eredet nyomon követése a piaci szereplők és a feldolgozók számára is kritérium. Vannak akkreditált laboratóriumok, amelyek ellenőrzik a kihelyezett termékeket és azok géntechnológiai eredetét.
Képviselő úr említette azt a bizonyos határértéket: 0,9 százalékban határozta meg az Európai Unió a genetikailag módosított szervezetek jelenlétét a termékben, ami még nem esik jelölési kötelezettség alá. De ezenkívül van még egy olyan kritérium, amely előírja, hogy ennek az előfordulásnak véletlenszerűnek és technikailag elkerülhetetlennek kell lennie. A szabályozásnak ez egy vitatható pontja, de az ellenőrzések azt mutatják, hogy az Európai Unióban engedélyezett genetikailag módosított szervezetek jelölésére vonatkozó szabályokat a kereskedők legnagyobbrészt betartják, de ha valamely élelmiszer esetében mégis kiderül - lehet, hogy egyes élelmiszerek esetében önöknek is vannak ilyen ismereteik -, hogy meghaladták az említett 0,9 százalékot és nem tartalmaz jelölést, akkor az adott hatóság eljárást indít.
Azt nem lehet generálisan kijelenteni, hogy az ellenőrzés Magyarországon nem elégséges. Kollégáim és az ellenőrzésben részt vevők nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a fogyasztók részére a GMO-kkal kapcsolatos felhasználási környezetet ellenőrzött területként tudják prezentálni. Nyilván kell még előrelépni, de az ellenőrzések száma és szakszerűsége egyre fokozódik.
Egy mondattal kitérnék a genetikailag módosított rizs esetére is. Két hete volt egy sajtótájékoztató az Amerikai Egyesült Államokban importcsatornákon az Európai Unióba került rizzsel kapcsolatban. Magyarországon is megkezdődtek az ellenőrzések. A nagykereskedők önként levették a polcukról az amerikai importtételeiket, mert az ellenőrzési költség olyan magas, hogy inkább kivonták ezeket a termékeket a forgalomból. Erre vonatkozóan az ÁNTSZ és az Egészségügyi Minisztérium háttérintézményei fokozott és szigorú ellenőrzést léptettek életbe. Bár még van mit tenni ezen a területen, mégis nyugodtan mondhatom, hogy azok, akik ezzel foglalkoznak, a lehetőségekhez mérten megpróbálják a legfontosabb információkat és a leginkább megnyugtató eredményeket prezentálni a fogyasztók részére.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
DR. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Csupán annyi kiegészítést tennék, hogy az ellenőrzésbe természetesen a fogyasztóvédelmi szervezet is be van vonva. Tehát az ÁNTSZ-en és a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásokon kívül a fogyasztóvédelmi szervezet is ellenőrzi a GMO-k jelölését a boltokban.
ELNÖK: Köszönöm. Donáth László képviselőtársunk kifogásolja, hogy a kérdésére nem kapott választ.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Sajnos nem tudom, hogy Izraelben jelen pillanatban milyen szabályok vannak, minket ugyanis az Európai Unió érdekel, hiszen annak a kötelékébe tartozunk és az ő szabályai vonatkoznak ránk. Azt tudom, hogy Amerikában van. Nem véletlenül van nyomás az Európai Unión a tekintetben, hogy ezeket a növényeket behozzuk. Azt, hogy Izraelben éppen milyen szabályozás van, sajnos nem tudjuk, de megpróbálunk utánanézni, és ha a képviselő úr kéri, szívesen tájékoztatjuk róla.
ELNÖK: Köszönöm. Donáth képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Rendkívül meggyőző volt, amit elmondtak, ezzel együtt engem érdekel a dolog. Megkönnyítenék, mert természetesen én is utána tudnék menni, de talán önöknek egyszerűbb a rákérdezés, s azt is elmondom alelnök úr kedvéért, hogy ez egy par excellence teológiai kérdés. Hiszen abban az esetben, ha a Mózes első könyvében szereplő teremtéstörténet áldása szerint az ember hivatása részben abban áll, hogy hajtsa uralma alá a Földet, akkor ebből a gondolatból következik akár a manipulált rizs létrehozatala is. Ugyanakkor, ha bebizonyíttatik, hogy a manipulált rizs - csak a példa kedvéért mondom ezt - életre veszedelmes, akkor ennek fogyasztásának megakadályozása mint életmentés fontosabb kötelezettség, mint a Föld uralmunk alá hajtása.
Én belátom, hogy ez az FM-től távol eső probléma (Derültség.), de ha segítenének nekem abban, hogy alaphivatásom e jelentős kérdését feloldjam, mellyel mind alelnök urat, mind elnök urat hivatásukban gazdagíthatom, tegyék meg ezt, hogy utánanéznek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük ezt a gazdagítást. Ebből is látszik, hogy mennyire érinti a mi bizottságunkat ez a napirend, illetve ez a törvényjavaslat, és milyen messzemenő következményei vannak ránk nézve.
Köszönjük szépen a hozzájárulását mindenkinek; ha jól értem, más kérdés, észrevétel nincs. És Donáth képviselő úr ugye majd megkapja a választ önökön keresztül?
Dr. BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Természetesen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most pedig szavazni fogunk.
Tisztelettel kérdezem tehát a bizottságot, hogy a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló T/826. számon előterjesztett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja-e a bizottság. Amennyiben igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzunk róla. (Szavazás.) Ha jól látom, ez 9 igen. Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (8) 8 nem. És aki tartózkodott? (2) Megállapítom, hogy 9 igen, 8 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára nem tartja alkalmasnak a javaslatot.
Nagyon szépen köszönjük a jelenlévők segítségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a 6 napirendi pontunk: dr. Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár felkérése... (Fogarasiné Deák Valéria: Elnézést, de az előbbi szavazás nincs rendben!) 9 igen volt, 8 nem, 2 tartózkodás, és azt a napirendet lezártuk.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Bocsánatot kérek, de mi a helyettesítésekkel 11-en vagyunk!
ELNÖK: Az lehetetlen. Gusztos képviselő úrral együtt maximum 10-en lehetnek.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Bocsánat, akkor jó. Köszönjük szépen.
ELNÖK: Akkor tehát a 6. napirendi pontnál tartunk: dr. Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár felkérése a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumának és Felügyelő Bizottságának két-két tagja bizottság általi jelöléséről.
Az előzetes megbeszélések szerint, ha én jól tudom, a kuratóriumba a kormánypártok Németh Erika volt képviselőtársunkat, a bizottság volt alelnökét jelölték; az ellenzéki pártok részéről Balla Ágnes, aki eddig is ott volt a Fidesz képviseletében, maradna a kuratóriumban. A felügyelőbizottság két tagjának pedig Godó Lajost, illetve Schmidt Ferencet javasolták a frakciók.
Kérdezem, van-e ehhez képest más javaslat; gondolom, nem nagyon van. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, kérdezem, szavazhatunk-e róla. (Nincs ellenvetés.)
Elnök úr meghívást küldött a jelölteknek, Németh Erika és Balla Ágnes jelen van az ülésen. Kívánnak-e esetleg szólni hozzánk? (Donáth László: Mutatkozzanak be! - Derültség.) Nem kötelező, de ha kívánnak, természetesen mutatkozzanak be; ismerjük őket. Úgy látom, nem kívánnak megszólalni, köszönjük szépen, akkor szavazhatunk.
Kérdezem, hogy a bizottság a kuratóriumba elfogadja-e Németh Erika személyét. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
Aki Balla Ágnes személyével egyetért? (Szavazás.) A bizottság szintén egyhangúlag támogatja.
A felügyelőbizottságba Godó Lajos személyével egyetért-e a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
Schmidt Ferenc képviselőtársunk személyével egyetértünk-e? (Szavazás.) Szintén egyhangúlag támogatja a bizottság.
S egyúttal megköszönjük Hargitai János képviselőtársunk munkáját, aki eddig végezte ezt a feladatot. Ő a továbbiakban nem vállalta ezt, Schmidt Ferenc kiváló képviselőtársunk viszont vállalta.
Köszönjük szépen.
A 7. napirendi pontunk következik: dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnökének felkérése a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma jogi albizottságába egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő delegálásáról.
Úgy tudom, hogy ebben az egyeztetés megtörtént - de itt változás történt az én ismereteimhez képest. A kormánypárti oldal részéről tehát Donáth László képviselő urat, az ellenzéki oldalról pedig Balog Zoltán elnök urat javasolták a frakciók.
Kérdezem, van-e esetleg más javaslat, észrevétel? (Nincs.) Ha nincs, akkor kérdezem, egyetértünk-e Donáth László képviselő úr delegálásával. (Szavazás.) Egyhangúlag egyetért a bizottság. Köszönjük szépen.
Balog Zoltán elnök úr delegálásával egyetért-e a bizottság? (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság szintén egyhangúlag egyetért ezzel.
Köszönjük szépen.
A 8. napirendi pontunk következik: az Alkotmánybíróság által részben alkotmányellenesnek nyilvánított, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló, az Országgyűlés 2006. július 24-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitájának és zárószavazásának előkészítése. A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/437/56. számon került iktatásra. Ezt nyilván mindenki megkapta, látta.
A mostani bizottsági ülésünkön az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságnak a zárószavazás előtti módosító javaslatáról kell a bizottságnak az álláspontját kialakítani. Megkaptuk ezt a bizottsági javaslatot, T/437/57. számon kiosztásra került.
Tisztelettel köszöntöm önt a kormány képviseletében.
DR. HALÁSZ ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Jó napot kívánok, Halász Zsolt vagyok, az Oktatási és Kulturális Minisztérium jogi főosztályának főosztályvezető-helyettese.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pusztán annyi a kérdésünk, nyilván tetszik ismerni az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatát, és kérdezzük a kormány álláspontját erről a javaslatról.
Dr. Halász Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium) tájékoztatója
DR. HALÁSZ ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Elnök úr, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a kormány álláspontját jelenleg a kormányülésen alakítják ki, így csak tárcaálláspontot tudok képviselni. E szerint az alkotmányügyi bizottság által előkészített, zárószavazás előtti módosító javaslatot támogatásra javasolja az oktatási tárca.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, szavazni fogunk.
Kérdezem, hogy ki támogatja az alkotmányügyi bizottság zárószavazás előtti módosító javaslatát. (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja az alkotmányügyi bizottság javaslatát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyebek következnek. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy jó néhány anyag kiosztásra került. Kérem, ezeket vigyék magukkal és olvassák el.
Elnöki bejelentés bizottsági ülés kezdeményezéséről
Elnök úr - aki szeretett volna visszaérni az ülés végére, sajnos nem sikerült neki - jövő hétre egy olyan bizottsági ülés összehívását tervezi, amelyen a TV-székház ostromáról és az azt követő rendőrségi intézkedésekről tájékozódhat a bizottság. Úgy tudom, ez ügyben már egyeztetett a frakciókkal és az időpont is egyeztetés alatt van.
Van-e még valamilyen bejelentenivaló?
Tájékoztató az október 18-ai civil konferenciáról
DR. ARCZT ILONA főtanácsadó: Korábban szó volt arról, hogy fontosabb eseményekre hívjuk fel a figyelmet. Nos, a Civiliáda keretében lesz egy civil nap, amelyen elnök úr is előadást tart és minden bizottsági tagot szeretettel várnak.
Tájékoztató népi kezdeményezésről
Szintén felhívnám a figyelmet arra a népi kezdeményezésre, amire a bizottságban volt már példa. Ezt úgy kell megtárgyalnunk, hogy három hónap múlva már a plenáris ülés is dönthessen. A megfelelő időpontot ebben az ügyben is ki kell tűzni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schmidt Ferenc képviselő úr!
Schmidt Ferenc képviselő meghívása a móri bornapokra
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Bármi történjék is az országban, pénteken megnyílik a móri bornapok. Még a nyár végén felkértem a bizottságot, hogy akinek módjában áll, tisztelje meg városunkat ennek a rendezvénynek a meglátogatásával. Tudom, hogy egy kicsit későn került ki az ezzel kapcsolatos nyomtatvány, de az eseményre nagy tisztelettel hívom az egész bizottságot. Akik már voltak móri bornapokon, azoknak bizonyára jó élményük van róla.
ELNÖK: Köszönjük szépen a szíves invitálást. Aki tud, legyen jelen. Köszönöm szépen a jelenlétet, a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 24 perc)
|
|
Szászfalvi László |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea és Soós Ferenc