EMBCB-13/2006.
(EMBCB-13/2006-2010.)
az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2006. október 10-én, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Megjelentek*
Elnöki megnyitó*
Az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/3. szám - Általános vita)*
Dr. Elek János (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, válaszadás*
Határozathozatal*
A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/968. szám - Általános vita)*
Mayer László (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, válaszadás*
Határozathozatal*
Egyebek*
Az ülés bezárása*
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) Dr. Szabó Évának (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP) Dr. Szabóné Müller Tündének (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Farkas Flórián (Fidesz) Ékes Ilonának(Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Varga József (Fidesz) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) megérkezéséig Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Dr. Elek János főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék)
Mayer László osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Horváth Balázs főcsoportfőnök-helyettes (Állami Számvevőszék)
Solymár Ágnes osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Dr. Bérczes Kamilla szakmai tanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 05 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Mindenkit köszöntök az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Mielőtt elkezdenénk az ülést, szeretettel köszöntöm Ékes Ilonát, aki új tag a bizottságunkban, Kubatov Gáborral cserélt, aki pedig mostantól a kulturális bizottság tagja. Jó munkát kívánok, isten hozta közénk!
Megállapítom a határozatképességet, úgy látom, hogy a helyettesítésekkel határozatképesek vagyunk. Donáth László képviselőt Szabó Éva helyettesíti, Tóth Gyulát Müller Tímea helyettesíti, Gusztos Pétert az alelnök asszony helyettesíti, Farkas Flóriánt Ékes Ilona helyettesíti, Schmidt Ferencet Bíró Ildikó, Varga Józsefet jómagam, és Semjén Zsoltot pedig Szászfalvi László. Köszönöm szépen, így vagyunk határozatképesek. Pettkó képviselő úr jelezte, hogy fog jönni, de még nem érkezett meg.
Az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/3. szám - Általános vita)
Az 1. napirendi pontunk az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló, amelynek az általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Köszöntöm az ÁSZ képviselőit, dr. Elek János főigazgató-helyettest, Horváth Balázs főcsoportfőnök-helyettest és Solymár Ágnes osztályvezetőt. Kérdezem, hogy kívánnak-e a jelentéshez szólni. Parancsoljon!
Dr. Elek János (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
DR. ELEK JÁNOS (Állami Számvevőszék): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék évente számol be a tevékenységéről - mint ahogy ez önök előtt közismert -, de 1998 óta vált az gyakorlattá, hogy az Állami Számvevőszék éves tevékenységéről szóló beszámolót az Országgyűlés plenáris ülésen is rendszeresen megtárgyalja.
A jelenlegi jelentésünk, tekintettel arra, hogy ezt már korábban be kellett adni az Országgyűléshez - gondolom, önök előtt is ismertté vált -, az április 24-ei állapotot tükrözi. Ha megnézik a jelentésünk szerkezetét, akkor szintén azt tapasztalhatják, hogy az előző évek beszámolóihoz hasonló szerkezetet követ, tehát jól össze lehet hasonlítani az Állami Számvevőszék tevékenységét a különböző évek megoszlásában is. Ennek megfelelően a jelentésünk az államháztartás alrendszerei, az állami vagyon, a nagy közösségi ellátórendszerek, az uniós források felhasználása, és más kiemelt területek szempontjából tekinti át és összegzi a 2005. évi tevékenységek tapasztalatait, és jelentős képet ad még a számvevőszéki tevékenységhez kapcsolódó tanácsadást megalapozó kutatómunkákról, az intézményi működésről, valamint gazdálkodásról.
Itt szeretném előzetesen jelezni, hogy a bizottság hatáskörébe tartozó és közérdeklődésre számot tartó ellenőrzési tapasztalatunkat a jelentésünk külön pontban tartalmazza, az államháztartáson kívüli szervezeteknél könnyen megtalálható.
Természetesen ez az évi jelentésünk amellett, hogy a 2005-ös év tapasztalatairól számot ad, lehetőséget nyújt még arra is, hogy az ellenőrzési tapasztalatokon túlmenően különböző rendszerszemléletű értékelésre is javaslatot tegyünk, valamint a parlamenti ciklusváltáskor mód nyílik arra is, hogy az ellenőrzéseink alapján az eltelt négy évre kiterjedő, a közszférára, és benne az államháztartás egészére hatást gyakorló folyamatokra is ráirányítsuk a figyelmet. Ebből következően, ennek megfelelően a 2005. évi tevékenységünkről szóló jelentésünkben nemcsak a 2005-ös évet találhatják meg a képviselők, hanem azon túlmutatóan a 2002-2006. évre vonatkozóan is.
Fennállásunk alatt a folyamatosan bővülő ellenőrzési feladataink megbízható teljesítését segítette, hogy öt évre előre tervezzük feladatainkat. Ennek megfelelően egy négyéves, a parlamenti ciklushoz igazodó stratégiai tervet készít az Állami Számvevőszék, amelyben 2002-ben alapvető célként határozta meg az EU elvárásainak megfelelő tartalmi fejlesztést, a zárszámadás megbízhatósági ellenőrzésének teljesebbé tételét, a helyi önkormányzatok ellenőrzésének korszerűsítését, valamint az úgynevezett tanácsadó tevékenység kibontakoztatását, és - amiről számot is ad a jelentésünk - ezeket a feladatokat, célkitűzéseket teljesítettük.
A folyamatosság jegyében megerősítjük ezeket a cselekvési irányokat és folyamatokat, ennek megfelelően a következő állami számvevőszéki stratégiai célkitűzés -, amely 2006-tól 2010-ig tart -, a megerősítés mellett a következő négy évben alapvető törekvésünk, hogy az államháztartás átlátható és kiegyensúlyozott működése szempontjából kritikus feszültségpontokra irányuló ellenőrzésekkel járuljunk hozzá az államháztartás megújulásához, segítsük az önkormányzati rendszernek az EU regionalitási intézményeinek megfelelő átformálását. Mindezeken túl az Állami Számvevőszék csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek az uniós források felhasználásának ellenőrzéséről éves tájékoztató jelentést, úgynevezett financial reportot készítünk. Tulajdonképpen mindezeket tükrözi a képviselőkhöz is eljuttatott stratégiánk.
E rövid kitérő után szeretném kérni a tisztelt bizottságot, hogy az ÁSZ 2005. évi tevékenységéről készült jelentés általános vitára bocsátását támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdésük az ÁSZ képviselőihez. Szászfalvi képviselő úr.
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Annyit szeretnék kérdezni, tekintettel arra, hogy a jelentésben azt láthatjuk, hogy egyrészt az egészségügy, másrészt a felsőoktatás egy kiemelt téma - egyébként általában is kiemelt területe az Állami Számvevőszék tevékenységének -, hogy az egyházi fenntartású egészségügyi illetve felsőoktatási intézmények esetében a finanszírozás tekintetében észleltek-e valamilyen olyan jellegű folyamatokat, amelyeket esetleg az eddigiek során nem. Történt-e már valamilyen változás a finanszírozás tekintetében, illetve milyen megállapításokra lehet jutni a finanszírozás tekintetében? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Javaslom, hogy gyűjtsük össze, ha van még kérdés, és akkor lehet együtt válaszolni. Van-e még kérdés? (Nincs jelentkező.)
Ha nincs másnak kérdése, akkor nekem is lenne. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy a mi illetőségi körünk elsősorban az államháztartáson kívüli szervezetek területe. A közalapítványok működésével kapcsolatban kérdezném, hogy azon túl, hogy voltak hiányosságok, illetve problémák egyes közalapítványok működésében, lát-e olyan tendenciát, hogy az egész közalapítványi rendszer átszervezése indokolt lenne, mert strukturális problémák találhatók ezen a területen a gazdálkodás illetve a feladatellátás szempontjából.
Ha megengedi, miután itt, a bizottságban ketten is érintettek vagyunk, hadd kérdezzek rá az úgynevezett pártalapítványok működésére is, hogy mik az eddigi ellenőrzési tapasztalatok. (Közbeszólás: Ki a másik? Akkor hárman vagyunk.) Bocsánat, igen. Gyakorlatilag a bizottság majdnem megegyezik a pártalapítványok kuratóriumával - de ez csak egy rossz tréfa volt.
Van-e egyéb kérdés a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérjük, hogy válaszoljon!
DR. ELEK JÁNOS (Állami Számvevőszék): Az egyházi finanszírozással kapcsolatban kerestem a konkrét csatlakozási pontot. Ha az emlékeim nem csalnak, az Állami Számvevőszék külön felkérésre is ellenőrizte ezt a területet annak idején, és ebben a részben az ellenőrzés során olyan eltérő gyakorlatot, amely arra adott volna lehetőséget, hogy itt konkrét intézkedést és segítséget kellett volna alkalmazni, nem tárt föl az ellenőrzés. Azonban azt megállapította, hogy természetes, hogy ebben a támogatási rendszerben, amely kiegészítő támogatásként jelenik meg, mindig az éves költségvetés elfogadásakor határozzák meg ezeket a normatív támogatásokat, és a követendő út az lenne, hogy az önkormányzati rendszer, illetve az állami támogatások során alkalmazott normatív támogatások összege megegyezzen. Mind a zárszámadáskor, mind a költségvetéskor lehet tapasztalni, hogy ezt a kormányzat mindig az adott időszaknak megfelelően próbálja meg kezelni, erre tulajdonképpen az Állami Számvevőszéknek további ráhatása nincs.
A közalapítványi ellenőrzéssel kapcsolatban - erre konkrétan kitért a jelentésünk -, évente sajnos a kapacitásunk mindössze három-négy közalapítvány átfogó, teljes körű ellenőrzésére terjed ki, de azon túlmenően, amit a jelentésünk tartalmaz, nyilvánvaló, hogy többéves tapasztalatokról is tudunk számot adni, amely úgy összegezhető, hogy a közalapítványok gyakorlatilag 95 százalékában a központi költségvetésből biztosított forrásokból kénytelenek működni. Az is jól látható, hogy amikor ezeket a közalapítványokat létrehozzák, olyan széles feladatkörrel hozzák létre, amelyhez az állam nem biztosít megfelelő forrásokat, és ezért a közalapítványok tulajdonképpen rákényszerülnek arra, hogy saját maguk rangsorolják az alapító okiratban foglalt feladataik teljesítését. Éppen ezért is szorgalmazza az Állami Számvevőszék, hogy amennyiben állami feladatokat látnak el a közalapítványok, akkor azt végig és újra kell gondolni, hogy annak finanszírozása milyen formában és milyen szervezeti formában oldható meg, és tulajdonképpen mindig erre is tesz javaslatot. Azzal, hogy most a törvényi megoldás azt választotta, hogy tulajdonképpen már újonnan közalapítvány nem hozható létre, de a jelenlegiek tovább működhetnek, továbbra sem oldotta meg azt a problémát, hogy a működésük során a finanszírozás kérdése hogyan fog alakulni.
A pártalapítványokkal kapcsolatban az elmúlt évben, 2005-ben mindösszesen kettő pártalapítványt tudtunk ellenőrizni, az MSZP és az SZDSZ pártalapítványát. Tekintettel a megalakulásuk óta eltelt rövid időre, igazából nem lehetett még értékelni azt a részét az alapítványok működésének, hogy az mennyiben teljesíti és valósítja meg a kitűzött célokat, tehát itt még az útkeresés volt jellemző ezekre az időszakokra. Természetesen a gazdálkodás szabályainak ellenőrzésénél különösebb problémákat az ellenőrzés nem vetett fel, és remélem, hogy az elkövetkezendő időkben sem fog. Köszönöm szépen. Amennyiben további kérdés van, készséggel állok rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e további kérdés? Alelnök asszony.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az előbb elhangzott kérdéseknél főleg a válasz az, ami engem újabb kérdésre sarkall. Ez a közalapítványi történet. A bizottsági tagtársaimnak mondom, hogy az elmúlt ciklusban a társadalmi szervezetek bizottságában évente meghallgattuk az Állami Számvevőszék álláspontját magáról a közalapítványi formáról, és évente voltunk vitában, ugyanis az Állami Számvevőszék már hosszabb ideje javasolja azt, hogy érdemes volna átgondolni, újragondolni magát a szervezeti formát. Ez a nyáron, amikor az erre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk, újra napirendre került, és valóban egy olyan megoldás született, hogy a jövőben már ne alakulhassanak közalapítványok, de maradjanak meg a régiek.
Azt szeretném most megkérdezni, hogy amit a főigazgató-helyettes úr az imént mondott, hogy továbbra sem oldottuk meg a problémát, azt jelenti-e, hogy önök továbbra is fenntartják azt az álláspontjukat, miszerint a közalapítványi szervezeti forma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és érdemes volna továbbra is azon gondolkodni, hogy célszerű-e fenntartani ezeket a közalapítványokat.
Szeretnék arra emlékeztetni - magunkat emlékeztetni, ha szabad így mondanom -, hogy nyáron, amikor a vita volt, akkor nem is annyira az állami alapítású nagy közalapítványok okán alakult ki az az álláspont, amely végezetül kialakult, hanem - ha beszélhetünk itt, magunk között világosan, akkor - elsősorban az önkormányzati lobbi volt az, amely elérte azt, hogy maradjanak a közalapítványok. Az önkormányzatok által alapított közalapítványok köre, ha lehet, akkor még szélesebb, mint az állami alapításúaké, és én azt gyanítom, hogy ott ugyanazok a problémák vannak, mint az állami alapításúaknál. Tehát az, hogy döntően költségvetési, állami, önkormányzati költségvetési forrásból működnek, az, hogy az az elképzelés, hogy majd hoznak külső forrásokat a közfeladat-ellátásba azáltal, hogy jönnek az adományok, nem valósult meg. Kétségtelen, hogy társadalmasult ugyan bizonyos mértékig a döntéshozatal, de én azt gyanítom, hogy nemcsak az állami, hanem az önkormányzati közalapítványoknál is kevésbé átlátható a történet, mintha ez bent lenne az önkormányzatoknál.
Mondom még egyszer a kérdésemet: azt tetszenek-e mondani továbbra is, hogy ez a szervezeti forma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és várhatunk-e arra, számíthatunk-e arra, hogy önök továbbra is azt fogják ajánlani nemcsak az állami, hanem az önkormányzati körben is, hogy gondoljuk át ezt a szervezeti formát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Parancsoljon!
DR. ELEK JÁNOS (Állami Számvevőszék): Köszönöm a szót. Természetesen azt megelőlegezni nem tudom, hogy a jövőben az ellenőrzési tapasztalataink mit fognak a továbbiakban föltárni és megállapítani, de azt tudom mondani, hogy az eddigi tapasztalataink mit erősítenek meg, és ezt erősítik, amit az alelnök asszony mond. Ebben a részében az Állami Számvevőszék mai álláspontját fönntartja, hogy a közalapítványok esetében a szervezeti részt mindenféleképpen újra kell gondolni. Amennyiben az állami feladatok ellátása 95 százalékában állami forrásokból kell hogy megvalósuljon, gyakorlatilag nincs külső forrásbevétele, akkor nem biztos, hogy ez a forma a legjobb arra, ahogy ezt a feladatot meg kell valósítani. Természetesen, hogy aztán még az ellenőrzéseink során milyen további más összefüggéseket tárunk föl, ez a jövőt illeti, de a mai megállapításaink ezt tükrözik vissza.
Az önkormányzati alapítványokról azért nem tudok beszélni, mert ez kívül esik az Állami Számvevőszék hatáskörén, és ahogy az alelnök asszony is mondta, a számossága miatt is valószínű, hogy a jogalkotó ezért nem tette be, hogy az Állami Számvevőszéknek azokat ellenőrizni kelljen. Valószínű, hogy hasonló problémákat tükrözhetnek, de ezt értelemszerűen ellenőrzési tapasztalattal nem tudom alátámasztani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e további kérdés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor arról kellene döntenünk, hogy alkalmasnak tartja-e a jelentést a bizottság az általános vitára.
Még mielőtt ezt a döntést meghoznánk, fölhívom a figyelmet arra, hogy a plenáris ülésen a költségvetési bizottság javaslatáról is dönteni fogunk, tehát elvileg azt is meg kellene tárgyalnunk, de ez a javaslat csak informális formában áll rendelkezésre, tehát még nincs a bizottság előtt, miután holnap ülésezik a költségvetési bizottság. Ezért egyúttal azt is el kellene döntenünk, hogy meg akarjuk-e tárgyalni a jövő héten - valószínűleg kedden úgyis kell bizottsági ülést tartanunk - ezt a jelentéstervezetet, illetve határozati javaslatot, amelyet a költségvetési bizottság fog benyújtani, mert ez most nem egy egysoros javaslat, ami egyébként lenni szokott, hanem egy másfél oldalas, több pontból álló javaslattervezet.
Az első kérdésem az, hogy alkalmasnak tartja-e ezt a jelentést általános vitára a bizottság. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Tizenkilenc igen, egyhangú, ellenszavazat és tartózkodás nincs.
Előadót szeretnénk-e állítani? Ki szeretne előadó lenni ebben az ügyben? Az alelnök asszony vállalja, hogy a többségi véleményt -, amely 100 százalékos - képviseli. Köszönjük szépen.
Kérdezem, hogy megtárgyaljuk-e a jövő héten a költségvetési bizottság határozati javaslatát. Ki az, aki úgy gondolja, hogy miután tárgyaltuk magát a jelentést, ezért azt is megtárgyaljuk? (Szavazás.) Négy igennel és tizennégy tartózkodással nem kapott többséget ez a javaslat, így nem fogjuk tárgyalni. Köszönöm szépen.
Köszönjük szépen az ÁSZ képviselőinek a megjelenést és a tájékoztatást. Viszontlátásra!
A következő napirendi pontunk a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/968. számon. A kérdés az általános vita. Üdvözlöm a minisztérium képviselőit. Nálam öten szerepelnek, de ketten jelentek meg. Megtennék, hogy bemutatkoznak?
DR. BÉRCZES KAMILLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Bérczes Kamilla vagyok, szakmai tanácsadó.
MAYER LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Mayer László vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője.
ELNÖK: Isten hozta önöket. Kívánnak-e kommentárt fűzni a javaslathoz?
Mayer László (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
MAYER LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Egy nagyon rövid bevezetőt szeretnék hozzá mondani, amely arról szólna, hogy az eredményesen működő, takarékos és szolgáltató típusú közigazgatásnak fontos eleme az is, hogy a közszolgálat szereplői a hatékony és feladatorientált működés érdekében a létszámgazdálkodást is rugalmasan, a feladathoz irányítva, igazítva kezelje. Az ezzel kapcsolatos intézkedéseknek viszont van egy része, amelyben az emiatt esetlegesen a közszolgálatból kikerült személyeknek biztosítani kell azt, hogy elismert legyen az ő szakmai tapasztalatuk, az az életút, amelyet lefolytattak ebben a közigazgatásban. Ehhez az életúthoz, szakmai elismeréshez kapcsolódott maga a prémiumévek program és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény módosítása is, amely 2005. október 1-jétől lehetővé teszi, hogy akik kikerültek ebből a közigazgatásból, egy tisztességes, a nyugdíj eléréséig tartó jövedelemmel, és egy csökkentett idejű munkalehetőséggel rendelkezzenek.
A jelenlegi létszám-racionalizáláshoz kapcsolódóan ebben az évben június 5-én a kormányzat és az érdekvédő szervezetek megegyeztek abban, és az érdekvédő szervezetek támogatták, hogy a kikerülő közigazgatási dolgozók 2008. végéig bekerülhessenek ebbe a prémiumévek programba. A jogszabály módosításának ez az egyik lényeges eleme, sőt leglényegesebb eleme, hogy az eddigi belépési határidő helyett kitolná a lehetőséget ez a törvény a programba lépés 2008. december 31-éig történő igénybevételére.
Ezen kívül van még egy, szintén pontosítást tartalmazó eleme ennek a törvénymódosítási javaslatnak, amely pedig arról szól, hogy a programba belépett személyek szabadságával hogyan és mi módon kell gazdálkodni. Ennyit szerettem volna kiegészítésként elmondani.
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy van-e kérdés vagy vélemény a törvényjavaslattal kapcsolatban. (Nincs jelentkező.)
Ha nincs, akkor én szeretném néhány mondatban indokolni, hogy miért nem tűnik ez, legalábbis a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség számára egy szerencsés megoldásnak. Úgy tűnik, mintha inkább csak egy statisztikai kozmetikázás lenne, hiszen a közszolgálati törvény úgy módosult, hogy meglehetős egzisztenciális bizonytalanságba kerültek elég sokan a közalkalmazottak, köztisztviselők közül, és úgy gondolom, hogy ezt a hatást nem fogja tudni kiváltani egy ilyen prémiumévnek a felkínálása.
MAYER LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Megítélésem szerint ez egyik eleme annak a kormányzati csomagnak, amely a közszolgálatból kikerült személyek további egzisztenciális biztonságát elősegíti. Ehhez kiegészítésként megjelent egy olyan szolgáltatócentrum-hálózat létrehozása a központi közigazgatásban, első helyen Budapesten, de utána a további megyei, városi és egyéb szervek közigazgatásaiban is, amely megteremtette annak a lehetőségét, hogy célzottan, kimondottan ezzel a személyi körrel foglalkozó szolgáltató centrumok, központok jöjjenek létre. Ehhez hozzárendelt egy viszonylag nagyfokú képzési támogatási elemet, hozzárendelte magát ezt a programot, ami a prémiumévek lehetőségét tolja ki, valamint tervei szerint hozzárendel egy olyan vállalkozási hitelt, amelynek jelenleg az ehhez kapcsolódó törvényelőkészítési folyamata zajlik.
Amit ezzel a programrésszel elér, annak természetesen a hatása most még nem jelentkezik, de ami a prémiumévekhez kapcsolódik, és amit el lehet mondani a jelenleg rendelkezésre álló információkból, az az, hogy amit a minisztériumok jeleztek eddig felénk, hogy mennyi a jogosultja ennek a prémiumévek programnak, megállapítható, hogy körülbelül a jogosultak fele veszi igénybe ezt a programlehetőséget, és önmagában maga a létszámtömege sem nagy. Az a hat minisztérium, amely eddig nekünk visszajelzett, visszajelzett egy 97 fős részvételre jogosult létszámot, visszajelzett egy 42 fős részvételi létszámot. Vélhetően a többi személy azért nem veszi igénybe ezt a programot, mert számára kedvezőbb, a szaktudásának, feladatainak megfelelő, akár a versenyszférában megjelenő állásokat is tud találni. Ez az állástalálási lehetőség talán olyan szintű segítség is lehet, hogy a minisztérium több céggel, illetve a foglalkoztatási hivatalon keresztül több céggel kötött együttműködési szerződést, amelyek a közszférából kikerülő dolgozókat szeretnék felszívni a saját rendszerükbe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): A törvényjavaslat általános indoklásában van egy jelző, amelyet, azt hiszem, a szóbeli kiegészítésben is hallhattunk, a "rugalmasabb" létszámgazdálkodás. Azt gondolom, hogy ez egy valóban elég rugalmas jelző, és igazából nem rugalmas létszámgazdálkodásról van itt szó, hanem rugalmas létszámleépítésről van szó.
Igazából nyilván nem is a jelenlévő köztisztviselőknek szól a mondandóm, hanem a politikai döntéshozók felé próbálunk üzenni, és próbáljuk elmondani a véleményünket. Nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések a megítélésünk szerint - a Kereszténydemokrata Néppárt megítélése szerint legalábbis - semmiféleképpen nem úgynevezett közigazgatási reform irányába hatnak, hanem sokkal inkább a közigazgatás szétzilálása és a közigazgatásban dolgozók elbocsátásának irányába, és ehhez keresgél a politika, a kormánypolitika különböző érveket, argumentumokat és technikai csűrés-csavarásokat. Természetesen így nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nekem még lenne egy rövid kérdésem. Jól értettem, hogy összesen 40 emberért születik ez a törvényjavaslat?
MAYER LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem. Egyelőre országos szinten az első racionalizációs lépések a központi közigazgatásban történtek. A továbbiakban, úgy gondolom, hogy a szakmai felmérések után ez országos szintű is lesz. Ezen belül a központi közigazgatást érintően is az addig megvalósult leépítések érintettjei összesen hat minisztériumban... Erről van egyelőre adatunk. Ami ezt megelőzően zajlott, hiszen a prémiumévek program már működik egy ideje, eddig 134 ember lépett be ebbe a programba ezen a létszámon.
ELNÖK: Köszönjük szépen. És azt tudják-e, hogy hány ember került leépítésre?
MAYER LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Miután ez egy folyamat, azt tudjuk, hogy jelenleg hány főt jelentettek be csoportos létszámleépítésből a munkaügyi központokba. Ez egy 1700 fős nagyságrend egyelőre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb kérdés a bizottság részéről? (Nincs jelentkező.)
Kérdezem, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Tíz igen, hat nem, három tartózkodással a bizottság többsége alkalmasnak találta. Köszönjük szépen.
Köszönjük a minisztérium képviselőinek a megjelenést.
Előadó-állítást nem tart szükségesnek a bizottság.
Az egyebek következnek. Van-e valakinek az egyebekben közlendője? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor nekem van itt mindenfajta bejelenteni valóm.
Talán hallották, vagy hallottátok, hogy ma reggel napirend előtti felszólalásban a szeptember 18-19-20-ai történéseket szóvá tettem a Házban. Többekkel beszéltem már a bizottságban a kormánypárti koalícióból és az ellenzéki koalícióból is. Azt gondolom - ez a személyes véleményem, tehát nem pártutasításra cselekszem ebben az ügyben -, hogy ha ezeket a dolgokat, amelyek történtek az utcán a felsorolt napok éjszakáján, az emberi jogi bizottság nem tűzi a napirendjére, akkor nem tudom, hogy mire vagyunk, mert ez olyan súlyos emberi jogi kérdéseket is fölvet. Természetesen mindenfajta más kérdést is fölvet, amely, azt gondolom, hogy a mi hatáskörünkbe tartozik. Tiszteletben tartom, ha vannak, akik ezt nem így gondolják, de én így gondolom, és ezért szeretném, ha egy kihelyezett ülésen tudnánk tárgyalni, illetve meg tudnánk hallgatni azokat az érintett kormányzati, rendőri vezetőket, ombudsmanokat, akik ebben az ügyben nekünk tájékoztatást adhatnak.
Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a célom - és ezért is bátorkodtam szerény kis opusomat kiosztani a bizottság tagjainak, a ma reggeli napirend előtti felszólalást, amiből egyértelműen kiderül -, a célom nem az, hogy bárkit ebben az ügyben megbélyegezzünk, vagy bármifajta összeesküvés-elmélettel kitaláljuk, hogy kik is vannak a történések hátterében, kizárólag az, hogy egyértelműbb legyen Magyarországon az elkövetkező időszakban az, hogy mihez van joga egy békés járókelőnek az utcán éjszaka, mihez van joga egy békés tüntetőnek, hogy ne mondjam, mihez van joga egy rendőrnek, milyen védelemre is természetesen. Még azt hozzátenném zárójelben - mert ez talán nem hangzik túl jól -, hogy mihez van joga egy bűnözőnek, mert természetesen azoknak is vannak jogaik, és van a védelemre joguk.
Úgy is mondhatnám, ha nagy szavakat akarnék használni, hogy a politikai kultúrához való hozzájárulása a bizottságnak az lehet ebben az ügyben, hogy segíti a rendőrséget abban, hogy arányosan és méltányosan tudja alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek a rendelkezésére állnak, amennyiben garázdaságot, zavargást észlel az utcán, az állampolgárokat pedig megerősítse abban a meggyőződésükben, hogy az alkotmányos jogukkal félelem nélkül tudnak élni Magyarországon, legyen az az alkotmányos jog az utcán való tartózkodásnak a joga, vagy éppen egy békés demonstrációnak a joga.
A múlt alkalommal megkapták, megkaptátok már egy apának a beadványát gyermekét ért eljárással kapcsolatban. Azóta több szóbeli megkeresés érkezett a bizottsághoz - ezeket a dokumentációkat szívesen a rendelkezésetekre bocsátjuk. Elfogadva, hogy mindenkinek megvan ezzel kapcsolatban a saját maga hozzáállása, én ezt a jóhiszeműséget kérném kizárólag a bizottság tagjaitól. Azt gondolom, hogy eddig is igyekeztünk egymás véleményét tiszteletben tartani. Nekem fontos lenne, ha a bizottság tagjai - erről nem fogunk szavazni, nem kell megijedni - elfogadnák és elhinnék, hogy ezek a szándékok vezetnek ennek a bizottsági ülésnek az összehívásában, és semmifajta más szándék egyébként nem vezet.
Tehát a tervem az, hogy pénteken délelőttre, 10 órára a Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási intézetbe összehívunk egy bizottsági ülést, amelyre a rendészeti miniszter, az országos, a budapesti és Pest megyei rendőrfőkapitány, az állampolgári jogok országgyűlési biztosai, az adatvédelmi biztos, a Helsinki Bizottságnak és a Nemzeti Jogvédő Irodának a képviselői, valamint szemtanúk és sértettek kapnak meghívást, és a TASZ képviselője, valamint a sajtó képviselői. Azt tervezem, hogy ha 10 órakor kezdődik a bizottsági ülés, fél 10-től 10-ig meg is tekinthetjük ezt a műintézményt, amelyet a parancsnok úr szívesen venne. Ilyen börtönlátogatás egyébként szerepelt korábban is a bizottság gyakorlatában.
Van-e ezzel kapcsolatban észrevétel, hozzászólás, kérdés, megjegyzés. Parancsolj!
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Én sajnos nem tudok eljönni, de ha adott esetben a pénteki napon a Parlamentben vagy a Képviselői Irodaházban, a munkahelyünkön lenne egy ilyen összejövetel, akár bizottsági ülés is, ahol meghallgatjuk az idézett urakat, arra lehet, hogy el tudok jönni. Sajtócirkuszt nem akarok ebből csinálni. Igaza van abban az elnök úrnak, hogy talán a bizottságunk hatáskörébe belefér egy ilyen vizsgálat, hogy le is zajlottak ezek az események, ezt senki nem vonja kétségbe, de nem gondolom, hogy sajtósztárokká kellene avanzsálnunk, ahogy épp börtönbe sétálunk. Itt van a munkahelyünk, ide eljönnek majd az urak, akiket meghívunk, itt meghallgathatjuk őket, és akkor szerintem ugyanazt a hatást el tudjuk érni, mintha beülünk egy börtönbe.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e más hozzászólás? Szászfalvi László.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nyakó képviselő úr felvetésére annyit tudnék mondani, hogy minden bizottsági ülésünk teljesen nyilvános, vagy általában teljesen nyilvános, tehát a sajtó itt is és ott is megjelenhet, úgyhogy szerintem nem kell félni a sajtótól. Gondolom, hogy a kormánypártok egyáltalán nem félnek a sajtótól, akkor szerintem ... Sőt örülnék, ha a sajtó minél több képviselője járna a bizottsági üléseinkre is, ide is, de nyilvánvaló, hogy ez egy kiemelt, olyan jellegű ügy, amelyre bizonyára nagyon sokan kíváncsiak, és ezért rendkívül fontos, hogy a sajtó minél több képviselője jelen legyen, úgyhogy, azt hiszem, ez nem lehet probléma. Köszönöm.
ELNÖK: Pettkó képviselő úr, Szabóné Müller Tímea, Szabó Éva, és aztán az alelnök asszony.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A magam részéről támogatnám, hogy ebben az ügyben minél hamarabb legyen bizottsági ülés, és ha a péntek délelőtti időpontot javasolta az elnök úr, akkor az is elfogadható a számomra. Az pedig részletkérdés, hogy itt van, vagy a másik, kihelyezett helyszínen van bizottsági ülés. Egyébként én attól nem félnék, hogy a börtönbe mennek a képviselők, mert mi csak megnézzük, hogy mi történik ott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akinek nincs rejtegetnivalója, az el mer jönni. (Derültség.) Parancsoljon!
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm szépen. Nekem két kérdésem lenne. Ha jól értettem, elhangzott egy olyan mondat, hogy segítséget szeretnénk nyújtani a rendőrségnek. Ön ezt hogyan gondolja, hogy a független magyar rendőrségnek milyen segítséget tudunk mi nyújtani?
A másik kérdésem. A munkatervben szerepel, ami utolsóként elhangzott ma itt, hogy börtönlátogatás. Én azzal teljesen egyetértek, hogy börtönlátogatás szerepeljen a bizottság munkarendjében, de nem mindegy, hogy milyen céllal. Ha azt akarjuk megvizsgálni, hogy a fogvatartottak bánásmódja milyen, megfelel-e az alapvető emberi jogoknak, akkor azzal egyetértek, de hogy most, ebben a politikai helyzetben egy börtönben... Nagyon egyetértek Nyakó Istvánnal, hogy ha politikamentesen gondoljuk, mint ahogy utaltál is rá, akkor annak megvan a megfelelő helyszíne.
Beszélgessünk a témáról, nagyon is érdemes lenne beszélgetni, mert az éremnek két oldala van. Tökéletesen egyetértek azzal, amit elmondtál, vagy elmondott az elnök úr... elmondtál. Maradhatunk ebben. De van egy másik. Azt is meg lehetne vizsgálni, hogy azoknak az embereknek, akinek a nyugalmát mondjuk a Blaha Lujza tér környékén vagy a tévészékházban sértették az események, a jogaival mi van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Alelnök asszony, aztán pedig Ékes Ilona.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én is tisztelettel kérdezni szeretnék egy megjegyzéssel kapcsolatban. Most volt módunk - én nem hallottam reggel a hozzászólást, de van, volt módunk - elolvasni a jegyzőkönyvi kivonatot, és ehhez kapcsolódóan kérdezem tisztelettel, hogy mi a célunk ezzel a bizottsági üléssel, mit szeretnénk elérni.
A parlamenti bizottságoknak természetesen joguk van nemcsak a jogalkotásban, hanem a jogszabályok érvényesülésével kapcsolatban is tájékozódni, ami természetesen adott esetben jogalkotási következményekkel járhat. Beszélgettünk már róla többször is, igen, felmerült a legutóbbi hetek eseményei kapcsán, hogy akár a gyülekezési joggal kapcsolatban, amely kétharmados törvény, lehetne a bizottságunknak olyan feladata, szerepe - ha úgy tetszik, akár jószolgálatinak is mondható ez a feladat, szerep -, hogy próbáljunk olyan módosításokat, olyan kiigazításokat javasolni, amelyek a most megtapasztalt nem egyértelmű helyzetek egyértelműsítésében segíthetnek.
De most pénteken, a meghívotti kört hallva és a célt hallva, ismétlem még egyszer, a kérdést, hogy mi a célunk. Mert ma a parlamentben, ha jól olvasom, dr. Kondorosi Ferenc úr elmondta, hogy dr. Ignácz István dandártábornok úr vezetésével egy bizottság alakult, amely a rendőrség tevékenységét vizsgálja ki, és azt a tájékoztatást adta Kondorosi úr, hogy ennek a vizsgálatnak az eredményéről természetszerűleg az Országgyűlést tájékoztatni fogják. Ebből én azt olvasom ki, hogy ez a vizsgálat még nem zárult le. Ha egy ilyen vizsgálat még nem zárult le, akkor én úgy gondolom, hogy egy pénteki bizottsági ülésen mi nem kérhetünk tájékoztatást, nem kaphatunk tájékoztatást, mert senki nem teheti meg azt a rendőrség berkeiben, és az igazságügyi minisztérium részéről sem, hogy egy még nem lezárt vizsgálat eredményét megelőlegezze.
Tehát nem látom időszerűnek ezt a bizottsági ülést, túl azon, amit a képviselőtársaim már mondtak, hogy akármit tetszenek mondani, ennek most politikai íze, politikai látszata van, ha az Országgyűlés emberi jogi bizottsága kivonul a börtönbe, és ott, azoknak a körében bizottsági ülést tervez, mert nem tudom elképzelni, hogy milyen eredménnyel zárulhat egy ilyen bizottsági ülés akkor, amikor semmilyen hatóság részéről nincs vizsgálati eredmény. Minekünk nagyon sok mindenre van jogunk, de hatósági jogkörünk nincs, és azt hiszem, hogy olyan útra tévednénk, amely a későbbiekben akadályozhatja azt a bizonyos - használom még egyszer a kifejezést - jószolgálati tevékenységet, amit viszont okkal-joggal és célszerűen a jövőben elláthatnánk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes Ilona.
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Én viszont úgy gondolom, hogy már késésben is vagyok. Én két héttel ezelőtt elkezdtem szülői megkeresésekre járni a börtönöket és beszélni a börtönmunkatársakkal, a bent fogva tartottakkal és a szülőkkel, és úgy gondolom, hogy nagyon sok jogtalanság történt. Természetesen majd ezt meg fogja állapítani a vizsgálóbizottság is. De akkor, amikor a médiumok nagyon egyoldalúan tájékoztatnak ezekről az eseményekről, szerintem nem árt, ha a képviselők is elmennek, és találkoznak az emberekkel és beszélnek velük, úgy a büntetés-végrehajtó vezetőivel, mint a sértettekkel és a szülőkkel. Volt egy pár emberi jogi szervezet is, amely már tájékozódott és járt, ők is tudnak tapasztalatot mondani. Ha mi úgy gondoljuk, hogy a törvényesség őrei kellene hogy legyünk mint képviselők is, akkor ez a minimum, amit megtehetünk azért, hogy segítjük ezeknek a vizsgálatoknak a kiderítését, és hogy olyan eredményt kapjunk, amely utána segíti a további létet.
Nem gondolom, hogy egymással szembe kellene állítani a rendőröket is, és az embereket is, hanem ugyanúgy a rendőröknek a védelmét is számon kellene kérni azokon, akik nem biztosították például a tévé előtt az ő védelmüket, és felszerelés hiányaival küldték oda, és nem intézkedtek. Illetve hogy egy család ne tudhassa napokig, hogy hol van a gyereke, akit meglehetősen kétes körülmények között fogtak el, a videófelvételek ellenére csak a rendőröket hallgatják meg, akik őket verték, mint tanúkat, úgy gondolom, hogy ez nem egy helyes eljárás, és ilyeneket mint képviselők nem támogathatunk. Mi is szülők vagyunk itt, nagy többségében. Bármelyikünk gyerekével előfordulhatott volna, bármelyikünkével. Zokogó szülőkkel is találkozni, az nagyon-nagyon megrázó. Azt, hogy negyedéves, büntetlen előéletű egyetemista gyereket harminc hónapra lecsuknak annak alapján, hogy két rendőr vall ellene, és egyébként nem hallgatják meg a tanúkat, és nem vesznek figyelembe semmi mást, elfogadhatatlannak tartom.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szászfalvi László és Nyakó István van még felírva. Szerintem ő előbb jelentkezett. (Közbeszólás.)
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Igen, mennünk kell, nem működik a parlament nélkülünk. Félreértés ne essék, nem arra gondoltam, hogy idebent legyünk, és zárt ülést tartsunk. Egyébként mi egy nyitott párt vagyunk, nálunk a zárt ülés is nyitott, mint az utóbbi időben kiderült (Derültség.), úgyhogy szó sincs arról, hogy ilyet elkövetnénk. Egyszerűen látjuk azt a szituációt, amelyet a Hír TV-n keresztül, amikor az elnök úr beszélt a téren, felmutattak sokan táblát, hogy "A politikai foglyoknak szabadságot" és a többi. Csináljuk ezt meg idebent. A személyemben jelképezni sem szeretném azt, vagy legitimálni sem, hogy adott esetben itt egy forradalom vétlen, vagyis tevőleges forradalmárai ülnek a börtönben, mert ez rossz üzenet lenne, mind az igazságszolgáltatás felé...
Én maximálisan megértem önt mint anyát is, és mint országgyűlési képviselőt, de mi nem vagyunk bíróság, tehát az igazságszolgáltatás nem a mi dolgunk. Azt hagyjuk meg a bíróságoknak, mert olyanba folyunk bele, amiben nincs hatáskörünk. Nem mondhatjuk el, mint valamikor, hogy majd itt, a parlamentben vagy a központi bizottságban eldöntjük, hogy az igazságszolgáltatás ne úgy döntsön, meg a bíróság így döntsön. Ezt ott kell náluk hagyni. És ha hiszünk a bíróságokban, a független magyar bíróságban, akkor ki kell derülni az igazságnak. Az ártatlanság vagy a bűnösség - ebben hiszek. Abban is, hogy a rendőrség teszi a dolgát. Hogy jól, rosszul, ez megint egy olyan kérdés, amit talán nem egy börtönben kellene eldönteni, hanem - véleményem szerint - itt, a Parlament vagy a Képviselői Irodaház falai között. Én ez ellen ágáltam, és ezt fenntartom továbbra is, tehát a magam személyében nem legitimálnék ilyen típusú akciót semmiképpen. Túl azon, hogy nem gondolom, hogy egy más politikai célzattal gondolja az elnök úr ott megtartani, én azt gondolom, hogy a személyemben nem tudok majd ott részt venni, de nagyon szívesen bármikor a Parlament falai között.
Elnézést kérek, el kell menjek.
ELNÖK: Bocsáss meg, egy percet... Abszolút méltányolom a kérdéseket, és szerintem ha elolvassák, elolvassátok a hozzászólásomat, abban egy csomó mindenre válasz van, tehát hogy garázdákat, vandálokat semmiképpen nem fogunk támogatni.
A rendőrségnek való segítség arról szól, hogy ők maguk is világosabban tudják azt, hogy ez az egész történet szem előtt van, az ő biztonságuk is szem előtt van, és az is, hogy nekik mihez van joguk, és mihez nincs joguk. Én ezért gondoltam azt a bombasztikus ötletet, hogy egy büntetés-végrehajtási intézetbe menjünk, de - ezért nem szeretném, ha elmennél még, és köszönöm, hogy méltányolod, hogy nem politikai szándékok vezetnek ebben a dologban, bár azok is vezethetnének, mert végül is politikusok vagyunk - én szívesen teszem azt az ajánlatot, ha azon múlik ez a bizottsági ülés, hogy ne a börtönben tartsuk, hanem itt tartsuk. Szívesen megváltoztatom a helyszínt, de talán megérted, hogy az a fair, hogy akkor viszont biztosítjátok a határozatképességet. Ha ebből nem tudok kiindulni, akkor tarthatjuk máshol is. Ez a kérésem ezzel kapcsolatban. Ha ez a dolog így működik, akkor én annyira nem szeretnék a Nagy Ignác utcába menni, hogy ne tudnánk ezt megtenni máskor, a börtönlátogatáskor a viszonyokat fölmérni és így tovább.
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Erről valamilyen döntést is fogunk hozni?
ELNÖK: Lesz egy határozatképes ülés. Ezt én elég fontos dolognak tartanám, mert ez jelzés arra, hogy mi együtt tudunk erről gondolkozni. Hogy aztán utána lesznek kisebbségi meg többségi vélemények... Én nem terveztem határozati javaslatot előterjeszteni, meg szerettem volna hallgatni, kérdéseim lesznek, nektek is lehetnek kérdéseitek. Nem gondoltam arra, hogy hozunk egy határozati javaslatot, de még az is lehet, hogy hozunk, ha lesz ilyen javaslat, én egyszerűen azt szeretném, ha részt tudnának, részt tudnátok ebben a dologban venni. Ennyi az egész, semmi más.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Azt kérem Nyakó képviselő úrtól, hogy még két percig, legyen szíves, maradjon.
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Jegyzek a parlamentben.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Nekem is ott kell lennem.
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): De nem működik a parlament, leáll a parlamenti ülés... (Közbeszólások. - Dr. Szabó Éva: A jegyzők menjenek el.)
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Jó, akkor menjenek. Bizottsági ülés van még mindig.
Azt szeretném elmondani, ha az elnök úr megadta a szót nekem, ha minden igaz... Tisztelt Bizottság! Először is szeretném jelezni, hogy a rendőrség nem független szervezet. (Dr. Szabó Éva: Igen, bocsánat, nyelvbotlás volt.) A rendőrség a kormánynak alárendelt szervezet, tehát nyilvánvaló, hogy az a reflexió, amit ma az államtitkár úr elmondott, hogy Ignácz István dandártábornok úr vizsgálata bizonyára fontos és jó vizsgálat, de nyilvánvalóan nem független vizsgálat. Egyértelmű, hogy nem független vizsgálat, ez egy kormány alá rendelt szervezetnek egy belső vizsgálata, ami nyilván nagyon fontos, helyes, hogy megcsinálják, de ez egyáltalán nem egy független vizsgálat. Nyilvánvaló, hogy egy parlamenti bizottság sokkal inkább betöltheti ezt a szerepet. Amikor az alelnök asszony azt kérdezte, hogy mi a célja egy ilyen bizottsági ülésnek, azt gondolom, hogy a rendőrségi eljárás törvényességi vizsgálata a mi részünkről is. Nyilvánvalóan nem mi vagyunk hivatottak elsőrendűen ezt a vizsgálatot lefolytatni, de az emberi jogi bizottság egyértelműen, világosan olyan mandátummal is rendelkezik, amely ellenőrzési tevékenység is. Tessék elolvasni a bizottság statútumát!
Az, hogy a bizottsági ülés időszerűsége éppen időszerű vagy nem időszerű, én azt mondom - ugyanúgy, mint Ilona -, hogy elkéstünk ezzel, már régen meg kellett volna tenni. Mindig volt valami, ami miatt nyilván húzódott ez a dolog. Szerintem a lehető leggyorsabban ezt a vizsgálatot, de legalábbis ezt a bizottsági ülést meg kell tartani, ami nem azt jelenti, hogy ezzel a témával egyszer és mindenkorra végeztünk, hiszen ez egy hosszabb folyamat lesz valószínűleg, és azt gondolom, hogy igenis kell vele foglalkozni.
Azt hiszem, hogy a Helsinki Bizottságot, a TASZ-t, meg nem tudom, milyen szervezeteket nem lehet azzal vádolni, hogy ők jobboldali "elhajlók", és valamilyen módon elfogultak. Azt gondolom, hogy az ő véleményüket objektív véleményként nyugodtan fel lehet fogni, mint ahogy az elmúlt években elég objektív véleményként tudtuk elfogadni ezeknek a civil szervezeteknek a véleményét. Egyébként elég sok kihelyezett bizottsági ülést tartottunk, volt, amikor élesebb helyzetben is, tehát szerintem ez nem zavaró, de azt hiszem, az elnök úr bölcsességére kellene ezt bíznunk, és ha ő jónak látja, hogy nem ott lesz egy kihelyezett bizottsági ülés, hanem itt, de akkor valóban az lenne a fontos, hogy minél többen a határozatképességet tudjuk biztosítani.
ELNÖK: Tímea, parancsolj!
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TÍMEA (MSZP): Azt az egyet szeretném kérni, hogy ha ez... Gondolom, hogy ez nem politikai célzatú, és nyilván felelősségünk van abban, hogy a jelenlegi helyzetet tovább ne élezzük, és szeretném gondolni mindannyiunkról, hogy ebben egyet tudunk érteni. Az egyébiránt biztos, hogy én a magam részéről - és szerintem a képviselőtársaim is - folyamatban lévő ügyekről, minthogy a törvény azt nem engedi meg, hogy tájékoztatást kérjünk és tájékoztatást kapjunk, annak nem látom értelmét. Pontosan kellene nekünk látni azt, hogy mi az a forgatókönyv, amely szerint szeretnénk menni. Ha folyamatban lévő ügyekről szeretnénk érdeklődni, akkor szerintem nem tudunk részt venni azon az ülésen, mert ezt a törvény nem teszi lehetővé. Ha tényleg az a cél, hogy egy általános tájékoztatást kapjunk, és nézzük meg a bizottság mozgásterét, akkor én azt kérném, hogy az elnök úr egyeztessen az alelnök asszonnyal ezekben a kérdésekben, és akkor látjuk azt a mozgásteret...
Visszatérve a börtönre: sok oldalról lehet ezt a dolgot megfogni. Hozzám is jöttek jelzések az egyik, illetve a másik oldalról. Most a másik oldalról mondanék, hogy ismerek olyan hétéves kislányt, aki azóta az oktogoni eset óta minden éjjel felriad, mert úgy élte végig azt az éjszakát, hogy azóta nem tud megnyugodni. Ez is egy másik olvasata a dolognak, de szerintem amikről igazán az elnök úr beszélni akar, azok még nem lezárt ügyek, ilyen formában nem tudunk még róla beszélni. Ha pedig nem e mentén megyünk, akkor szerintem csak hergelni fogjuk a közvéleményt. Azt gondolom, hogy az elnök úr és az alelnökök egyeztessék ezt le, és akkor láthatjuk, hogy merre tudunk úgy menni, hogy az teljes konszenzus legyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lénárt képviselő úr.
LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Én teljes mértékben egyetértek a képviselőtársammal, aki előttem szólt. Azt szeretném kérni az elnök úrtól, tudom, hogy ez nem kötelező, és egyáltalán nem is szokványos, de szerintem az itt jelenlevők döntsenek arról, hogy akarnak-e ilyen ülést tartani vagy nem akarnak, mert ha nincs ebben többség, akkor ennek valóban politikai kimenetele lesz, és nem szolgálja azokat a célokat, amelyeket felsorolt.
Emellett pedig hozzátenném, ha már szóba került az előttem szólótól a másik oldal kérdése, hogy sokan-sokan a környékről keresnek engem, V. kerületi képviselőket, hogy nem nagyon tudnak így élni, tehát az ő nyugalmukra ezekben a rendezvénysorozatokban, vagy amik mostanában zajlanak, nagyjából senki nincs tekintettel. Azzal kapcsolatban, hogy mi történt az elnök úr által jelzett, inkriminált napokon, én hajlamos lennék megvizsgálni a szervezőknek és mindazoknak a felelősségét, akik létrehozták ezt a helyzetet.
Az egy jó mondás ám, hogy bármekkora rendezvényt csinálok, biztosítsa azt a rendőrség, ha kétmillió, kétmillió, ha egymillió, egymillió. Ha én csinálok egy rendezvényt, akkor a rendőrség megmondja, hogy hány darab rendezőt kell állítanom, és miért vagyok én felelős. Elég sok rendezvényt csináltam. Nem szabad egy kicsit sem egyoldalúan nézni ezt a dolgot. Van felelősségük azoknak, akik létrehozták ezt a rendezvényt, akik nem tudták féken tartani az embereket.
És persze bizonyosan rendőri túlkapásokról lehet beszélni, csak amikor az ember azt látja a Hír TV adásában -, amelyet az utolsó pillanatig néztem -, hogy az ott álló rendőr sípcsontját baseball-ütővel verik, én nem tudom, hogy ott a törvényességről való rövid konzultációnak mi lett volna az eredménye. Azt gondolom, hogy legyünk empatikusak ebben a dologban, ne csak azt vizsgáljuk, hogy valóban lehettek emberek, és az tűrhetetlen, hogy valaki ártatlanul börtönbe kerül - ezt nem szabad megengedni, ezzel tökéletesen egyetértek -, de a helyzet létrehozóit, az egész történést... Azért azoknak is van felelősségük, akik ezt létrehozták, elindították, és nemcsak azoknak, akik ilyen-olyan módon esetleg vétettek az egész eseménysorozatban. Köszönöm.
ELNÖK: Nagyon hálás vagyok ezért a hozzászólásért, mert kiderült, hogy nem értik, nem értitek, hogy én mit akarok. Szerintem nincs két oldal, egy oldal van. Állampolgári jogok vannak. A rendőröknek is vannak jogaik, és az állampolgároknak is vannak jogaik. Amit te mondtál - ha megengeded, folytatom a már begyakorolt tegezést -, az a kisgyerek, aki fölsír éjszaka, szerintem ugyanazon az oldalon van, mint az a szerencsétlen fiatal, aki egy koncertről ment haza, és kikapták a lépcsőházból és bevitték. Szerintem ez ugyanaz az oldal. Akik a másik oldalon vannak - és azokról nem véletlenül nem beszéltünk -, azok a garázda és vandál elemek, akikkel semmifajta közösséget nem tudok vállalni, elég vicces is lenne, ha vállalnék - ez egyébként benne van a hozzászólásomban is -, akiknek el kell nyerniük a méltó büntetésüket.
Azt gondolom egyébként, merthogy emberi jogi bizottság is vagyunk, hogy nekünk azt tudnunk kell, még ha ezt nem is szívesen hallja a magyar nép, hogy ezeknek is vannak egyébként emberi jogai - hangsúlyoznám -, de ez más lapra tartozik. Nekik is jár ügyvéd, nekik is jár tisztességes eljárás. Éppen négynapos fejtágítón vettünk részt Genfben egy ilyen témában. De most ezt kivenném a dologból.
Azt szeretném itt mondani, hogy egy oldal van, és természetesen nem véletlenül szerepel ott a rendőröknek az életük sérthetetlenségéhez való joguk is. Úgy gondolom, lehet, hogy ez naivitás volt - most már úgy látom, hogy az -, hogy azzal, és ez a célja a dolognak, nem konkrét esetekbe való beleszólás... Egyébként mi nyugodtan föltehetünk folyamatban lévő ügyre vonatkozóan is kérdést, és vizsgálhatjuk, nem tiltja a törvény, csak nem fognak rá válaszolni. De azt például most is megkérdezhetjük, hogy hány letartóztatás történt, hányat hosszabbítottak meg harminc napra, hány ítélet született, ezeket a statisztikákat nyugodtan megkérdezhetjük. Ha megnézed, Lénárt képviselő úr, a hozzászólásomban ott van, hogy természetesen a rendőrség akkor, amikor csapaterővel oszlat tömeget, nem mérlegelheti azt, hogy kinél van igazolvány, meg kinél nincs. Abban a történetben nem az a probléma, hanem az a probléma, amikor eldöntik, hogy előzetesbe kerül vagy nem kerül. Ott már mégiscsak van lehetőség arra, hogy mérlegeljék a bizonyítékokat, és azt, hogy ha szabadlábon védekezik, mert egyébként az előzetes letartóztatás a legrosszabb, amit el lehet képzelni; szabadlábon is lehetne védekezni. Tehát én nem gondolom, hogy van két oldal, ezt hangsúlyoznám.
Még egy: kihallottam azt a dolgot, hogy ki szervezi ezeket a dolgokat. Nyilván ezt is meg kell vizsgálni valakinek, hogy ami túllépett a törvényes kereteken, a mögött ki van. Szerintem nekünk, egyikünknek sincs ezzel kapcsolatban politikai felelősségünk, mert amire utalt, az egy másik típusú rendezvény, amelyen semmifajta rendbontás nem történt. Ha egy politikai párt x ezer, százezer, tízezer embert - a becslési határok különböző motivációkból eltérnek egymástól - utcára visz, annak haza is kell tudni vinnie. Azt gondolom, anélkül, hogy most belemennék ebbe a pártpolitikai mezőbe, hogy volt egy felelős döntése az október 1-jei választások előtt ebben az ügyben, éppen az atrocitásokat látva, hogy nem, most nem tartunk egy ilyen rendezvényt. Aztán ez a rendezvény meg lett tartva utána, és mindenfajta atrocitás, kilengés megtörtént. Szerintem ezt a felelős magatartást is érdemes méltatni ebben az ügyben.
Ez már egy ettől független kérdés, de Éva kérdésére is válaszként hadd mondjam azt, hogy összefügg ezzel, hogy én épp ezeknek a békés demonstrálóknak a jogát nem szeretném összemosni azokkal az idiótákkal, felheccelt, részeg, és nem tudom, milyen motivációjú alakokkal, akik elkezdték dobálni a rendőröket, a nem tudom, kiket, az ablakokat. Azokhoz nekem semmi közöm nincs. Ez esett rosszul az államtitkár úr válaszában. Nem vagyok egy mimóza lélek, de én nem nevezetem forradalmároknak ezeket az embereket, és nem neveztem vérbíróknak a független magyar bíróság eljáró bíráit, még akkor sem egyébként, ha állampolgári jogom, hogy ezekről a gyors ítéletekről meglegyen a magam véleménye. De mondom, ez egy másik kérdés.
Abban reménykedtem, de szerintem nem dolgozunk olyan régóta így együtt, hogy egy ilyen nagyon keskeny mezsgyén - elismerem, ez egy keskeny út - ott tudunk maradni, és a dolog arról fog szólni, az lesz az üzenete kifelé, hogy igenis, ebben az országban senkinek nem kell félni, ha ki akarja nyilvánítani a véleményét akár az utcán, mert ez neki állampolgári joga, és ez egy nagyon komoly, kitűzött alkotmányos jog, ugyanakkor pedig természetesen tisztában kell lennie azzal a kockázattal, hogy ha egy ilyen randalírozó társaság közelébe, bele, nem tudom, hova kerül, akkor bizony rendőri intézkedések érintettje, netán áldozata lesz, és hogy a rendőröknek is megvan ezzel kapcsolatban a joguk és a kötelességük. Ennyi az egész, ami arról szól, hogy a közeljövőben és később, mert én bízom benne - és ezt szívesen mondom a jegyzőkönyvnek is -, hogy lesz még olyan Fidesz-kormány, ami ellen a szakszervezeteknek majd tüntetni kell a Kossuth téren, akkor is meg kell védeni azoknak a jogát, akik ott tüntetni fognak, és azokat sem lehet majd kriminalizálni. Úgy gondolom, hogy ha ezt elkezdjük - nekem ellenzékből nyilván könnyebb lesz most elkezdeni, még ezt is elismerem -, akkor elképzelhető, hogy ebben van egy ilyen kontinuitás, hogy ezek mellett a jogok mellett ki fogunk állni. (Szászfalvi László: Támogatunk, elnök úr.)
Parancsoljon!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Úgy látom, mindenki hozzászólt, én sem akarok kimaradni. Én nem tudok pénteken részt venni, ha pénteken lenne ilyen bizottsági ülés, sem a jövő héten. Úgy gondolom, hogy az emberi jogi bizottságnak most meg kellene várni a vizsgálatot, és a vizsgálat eredményéről tájékoztatót kérjen Ignácz úrtól, vagy azoktól, akiktől éppen kell. Nem lenne szerencsés dolog most péntekre - ma kedd van - egy bizottsági ülést oda, ahova mondtad, elnök úr, összehívni. Megértem az összes felvetést, az emberi jogok kérdését, de még sem az ügyrendünket, sem az ez évi munkatervünket nem fogadtuk el. Tudom, hogy természetesen a bizottság egyedi dolgokban is állást foglalhat, de úgy gondolom, hogy várjuk meg a vizsgálat eredményét, és a törvények tekintetében tegyünk olyan javaslatot a kormánynak vagy bizottsági indítványt, amelyik törvényhez hozzá kell nyúlni, hogy azok a jogok érvényesüljenek, amelyeket a bevezetőben elmondtál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is úgy gondoltam, hogy ennek része kell lennie adott esetben egy ilyen bizottsági ülésnek, illetve a bizottsági munkának.
Annyit hadd mondjak az ügyrendről, hogy elkezdtünk - amit Tímea mondott - az alelnök asszonnyal folyamatosan egyeztettünk ezekről a kérdésekről. Nem értettünk egyet, gondolom, ez nem titok. Donáth képviselő úrral is egyeztettem több órán keresztül, Gusztos képviselő úrral is, és másokkal is a bizottságból, tehát megpróbáltam ebben az ügyben megvizsgálni, hogy mennyire van esély a konszenzusra, - mi is beszélgettünk erről Genfben. Az ügyrendről hadd mondjam azt, hogy hamarosan a bizottság elé fog kerülni. Próbálunk egy előzetes szűrőt, hogy ne minden kérdést itt kelljen megbeszélni, hanem meg lehessen beszélni saját körben is. Azért azzal, amit a Házszabály szabályoz a bizottság működéséről, szerintem el lehet működni, mert van egy olyan probléma, hogy egyrészt nagyon nem szeretnénk ülésezni, másrészt meg ha nem beszéljük meg ezeket a dolgokat, akkor nem lesznek elintézve.
Mi egy olyan - ha megengeded, bejelentem ezt - ideiglenes munkarendben állapodtunk meg, amíg a bizottsággal erről nem beszélünk, hogy fő szabályként kedden délben, ebédszünetben vagy nem ebédszünetben van ülés, és azt kérjük, hogy minden hónapban egyszer szerdán délelőtt tudjunk ülést tartani. Ha erre nem lesz szükség, akkor nem fogjuk megtartani, de ahhoz, hogy egy ilyen hosszú ügyrendi szabályozást, meg statútumot meg munkatervet meg tudjuk beszélni, komolyabb időkeretre van szükség, minthogy egyszerűen az éppen aktuális dolgok után tíz percet együtt maradjunk. Ez az ideiglenes megállapodásunk, mindenki az ezzel kapcsolatos problémáját elmondhatja vagy az alelnök asszonynak, vagy nekem, vagy mind a kettőnknek, és fogunk ezekről a dolgokról tovább tárgyalni.
Most úgy tűnik, hogy egyéb más elkötelezettség miatt is jövő kedden délben is kell tartanunk egy rövid ülést. Majd aztán meglátjuk, hogy mikor lesz az az első szerda, amikor neki tudunk esni olyan dolgoknak is, amik középtávúak, munkatervet érintenek, és a bizottság általános munkáját.
Köszönöm szépen a részvételt. Viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 14 óra 14 perc.)
|
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz