EMBCB-25/2006.
(EMBCB-25/2006-2010.)
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2006. november 27-én, hétfőn, 12 órakor
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k) *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló T/1369. számú törvényjavaslat (általános vita) *
Dr. Molnár Gábor főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló T/1357. számú törvényjavaslat (általános vita) *
Dr. Kovácsy Zsombor szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Válaszok *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/1370. számú törvényjavaslat (általános vita) *
Dr. Varga László főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1202. számú törvényjavaslat (döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról nem kijelölt bizottságként) *
Egyebek *
1. A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat (T/1369. szám)
(Általános vita)
2. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat (T/1375. szám)
(Általános vita)
3. A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1371. szám)
(Általános vita)
4. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1370. szám)
(Általános vita)
5. A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/1202. szám)
(Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról)
(Nem kijelölt bizottságként)
6. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz)
Alelnökök: Fogarasiné Deák Valéria (MSZP)
Szászfalvi László (KDNP)
Tagok: Donáth László (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Godó Lajos (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP) megérkezéséig
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Gusztos Péternek (SZDSZ) távozása után
Dr. Wiener György (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Lénárt Lászlónak (MSZP) megérkezéséig
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Pettkó András (MDF) Szászfalvi Lászlónak (KDNP) megérkezéséig
Dr. Molnár Gábor főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kovácsy Zsombor szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Székely Tamás főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Dr. Varga László főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Paulik Antal megbízott elnök (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal)
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k)
Dr. Kárpáti György bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Somodi Istvánné főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kovács Nóra fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Draskovich Zita fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Filip Péter parlamenti titkár (Egészségügyi Minisztérium)
Kiss Karolina szakértő (Magyar Szocialista Párt)
Bihari Gergely parlamenti gyakornok
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz-frakció)
Nagy Bercel titkár (Fidesz-KDNP-frakció)
Dr. Koncz József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Katona Tímea parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Gáli Csaba osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 10 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Üdvözlöm önöket az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Bejelentem, hogy Godó Lajost Tóth Gyula, Nyakó Istvánt Fogarasiné Deák Valéria, Wiener Györgyöt Teleki László, Gusztos Pétert Lénárt László, Semjén Zsoltot Balog Zoltán, Pettkó Andrást pedig Szászfalvi László helyettesíti.
Kérdezem, hogy a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e valakinek kérdése, kiegészítése, megjegyzése. (Nincs jelentkező.) Ki ért egyet a napirendi javaslattal? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
1. napirendi pontunk a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló T/1369. számú törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a kormány képviselőit. Kérem, hogy mutatkozzanak be a bizottság számára.
DR. MOLNÁR GÁBOR főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Dr. Molnár Gábor vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Büntetőjogi és Rendészeti Kodifikációs Főosztályának helyettes vezetője, a kollégám pedig dr. Kárpáti György, aki beosztott bíró az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ugyanezen főosztályán.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, hogy indokolja a törvényjavaslatot.
DR. MOLNÁR GÁBOR főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy egészen röviden indokoljam a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot.
A büntetőügyben bevezetendő közvetítői eljárás két párhuzamos eljárás összessége. Egyrészről a büntetőeljárásban elrendelt, azzal párhuzamosan zajló eljárás. Ennek az új intézménynek a büntető anyagi jogi és eljárásjogi feltételeit az Országgyűlés már megteremtette. Ez év februárjában az Országgyűlés elfogadta a 2006. évi LI. törvényt, amely a közvetítői eljárásra vonatkozó büntetőeljárási szabályokat beépítette a büntetőeljárási törvénybe azzal, hogy ezek a rendelkezések 2007. január 1-jén lépnek hatályba. Ezzel egyidejűleg garantálta azt, hogy a közvetítői eljárás eredményét a büntetőügyekben eljáró hatóságok érdemben értékeljék, ezért a büntető törvénykönyv 36. §-ába tevékeny megbánás elnevezéssel egy új jogintézményt épített be. A tevékeny megbánásnak az a lényege, hogy ha a közvetítői eljárás eredményeképpen megállapodás születik és azt a terhelt teljesíti, akkor három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűncselekmény esetén ezt a javára büntethetőséget megszüntető okként lehet érvényesíteni, tehát meg lehet vele szemben szüntetni a büntetőeljárást, ha pedig ennél súlyosabb, de öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatti eljárásban eredményes a közvetítés, akkor a büntetés korlátlan enyhítésére nyílik lehetőség.
A parlament, illetve a tisztelt bizottság előtt lévő törvényjavaslat azokat a szabályokat határozza meg, amelyek a büntetőeljárással párhuzamosan zajló közvetítői tevékenység szabályait határozzák meg. Ez a törvényjavaslat mindazokat a szabályokat rögzíti, amelyek lehetővé teszik, hogy a közvetítő előtt lefolytatott eljárásban ez a bizonyos megállapodás - hiszen ez az egész intézmény célja - megszülethessék.
E törvény elfogadása után lehetőség lesz arra, hogy 2007. január 1-jével életbe lépjen ez az új jogintézmény, amelynek az az igazi rendeltetése, hogy beilleszkedjen abba a sorba, amely a büntetőeljárásban biztosítja a diverziót, tehát azokat a kezelési módokat, amelyeknek az a lényege, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó nem a büntetéssel kívánja a büntetés céljait elérni, hanem elsősorban a konfliktuskezelés bizonyos módjaival. Úgy gondoljuk, hogy a közvetítői eljárás alkalmas módja lehet a konfliktuskezelésnek, és egyúttal a reszocializációt és a bűnmegelőzést is hatékonyan fogja szolgálni.
Kérjük a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Ki kíván hozzászólni? Szabóné Müller Timea!
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Habár nem vagyok jogász, de ahogy végigolvastam ezt a törvényjavaslatot, az fogalmazódott meg bennem, a közvetítői tevékenységgel arra motiváljuk az elkövetőket, hogy kárpótolják a sértettet, és ebben az esetben nem kerül sor vádemelésre. A közvetítői eljárásra az ügyész is és a bíró is utalhat, azaz az ügyészségi szakban is beléphet a közvetítői eljárás és a bírósági szakban is. A törvényjavaslat végén utalás van arra, hogy eszerint a Be.-t néhány ponton módosítani kell, és azt is tudom, hogy a közvetítői eljárás egy-két helyen előrevetítve a hatályos törvényben is szerepel, s az is benne van, attól függően, hogy a közvetítői eljárás az ügyészségi szakban eredményes vagy eredménytelen, az ügyész vádat emel vagy nem emel vádat. De azt nem látom benne, hogy ha az ügyész vádat emel és a bíró utalja el közvetítői tevékenységre, akkor mi történik. Lehet, hogy ez a hatályos törvényben benne van, de ebben nem látom. Nekem az tűnne logikusnak, hogy ha az ügyészségi szakot itt rendezzük, akkor a bírósági szakot is rendezzük itt.
ELNÖK: Van-e még kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) A kormány képviselője válaszol.
DR. MOLNÁR GÁBOR főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A közvetítői eljárás alkalmazásának fő területe várhatóan a vádemelés szakasza lesz. Egy lefolytatott nyomozást követően a közvetítői eljárásra utalásra egyebek mellett akkor kerülhet sor, ha a vádemelés feltételei fennállnak. Tehát minden feltétel adott, az ügyész mégsem emel vádat. Az erre vonatkozó szabályok a 221/A. §-ban találhatók. A közvetítői eljárásra utalásra egy eljárásban csak egyszer kerülhet sor. Előfordulhat, hogy az ügyész nem utalja az ügyet közvetítői eljárásra, hanem vádat emel. A bíró ebben az esetben is közvetítői eljárásra utalhatja az ügyet. Ez esetben a bíróság hat hónapra felfüggeszti az eljárást és közvetítői eljárásra utalja. Tehát lehetőség van arra, hogy a bírósági eljárásban a bíró tegye meg ezt a lépést, és közvetítői eljárásra utalja az ügyet. Ezeket a szabályokat a 2006. évi LI. törvényben már elfogadtuk.
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Azt látom, hogy a törvény úgy kezdődik, hogy az ügyész, illetve a bíróság közvetítői eljárásra utalhatja az ügyet, csak a végét nem látom. Az ügyész nem látja minden tekintetben relevánsnak, hogy közvetítői eljárásra utalja az ügyet és vádat emel, a bíró mégis oda utalhatja, aminek lehet akár pozitív vége is, tehát eredményes lesz az eljárás, de lehet negatív vége is, vagyis hogy nem lesz eredményes az eljárás. Azt nem látom, hogy ha eredményes lesz az eljárás, akkor mit csinál a bíró. Ez benne van a most hatályos törvényben?
DR. MOLNÁR GÁBOR főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen. Az, hogy a közvetítői eljárás eredményét miként értékelik a büntetőügyekben eljáró hatóságok, nem büntetőeljárási szabály, hanem anyagi jogi jogintézmény. Ezt hívják tevékeny megbánásnak. A tevékeny megbánás a büntető törvénykönyv 36. §-ába került bele és a következőt tartalmazza: az egyik eset az, ha három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő az a cselekmény, amely miatt a büntetőeljárás indult, és amely miatt az ügyet közvetítői eljárásra utalták. Eredményes közvetítés esetén ez büntethetőséget megszüntető ok. Ha az írásban megkötött megállapodást a terhelt teljesítette és a közvetítő azt visszaküldi annak a hatóságnak, amely közvetítői eljárásra utalta az ügyet, akkor az ügyész a büntetőeljárást megszünteti. Ugyanezt teszi a bíróság is, ha ő utalta az ügyet közvetítői eljárásra ilyen súlyú cselekmény miatt.
De van a tevékeny megbánásnak egy másik szintje, egy másik formája is - szintén a 36. §-ban -, amely azt mondja, ha ennél súlyosabb, de öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult az eljárás, akkor már nem büntethetőséget megszüntető ok az eredményes közvetítés, hanem "csupán" a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő ok. Ha az ügyész utalja közvetítői eljárásra az ügyet ilyen cselekmény miatt és eredményes a közvetítés, akkor - mivel ő nem szab ki büntetést - szükségképpen vádat kell emelni, és ebben az esetben a korlátlan enyhítés keretei között a bíróság fogja értékelni a közvetítői eljárás eredményét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Szavazás a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (10) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (0) Ki tartózkodott? (9) Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Kérdezem Szabóné Müller Timea képviselő asszonyt, hogy megszervezte-e ma estére a gyermekek felügyeletét, merthogy előadót kell állítanunk, és valószínűleg a ma esti vitában lesz erre szükség. Felkérhetjük arra, hogy a plenáris ülésen ismertesse a bizottság többségi véleményét? (Dr. Szabóné Müller Timea: Természetesen.) Köszönjük szépen. Szabóné Müller Timea lesz a plenáris ülésen a bizottság előadója.
Köszönjük szépen a kormány képviselőinek a segítségét.
Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló T/1357. számú törvényjavaslat (általános vita)
2. napirendi pontunk az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Üdvözöljük a kormány képviselőit. Kérem, hogy a jegyzőkönyv számára mutatkozzanak be.
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Kovácsy Zsombor vagyok, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára, a jobbomon Székely Tamás főigazgató-helyettes úr ül az Országos Egészségbiztosítási Pénztárból, a balomon pedig Koncz József főosztályvezető úr, az Egészségügyi Minisztérium jogi főosztályának vezetője.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Át is adom a szót, hogy néhány szóban indokolja a törvényjavaslatot.
Dr. Kovácsy Zsombor szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Az egészségügyi ellátórendszer kapacitásainak a meghatározására különböző eszközök kínálkoznak. Modernkori jogfejlődésünkben erre két emlékezetes alkalom volt, 1996-ban és 2001-ben határozta meg a jogalkotó a kötelező egészségbiztosítás keretében finanszírozandó kapacitásmennyiséget. Anélkül, hogy belemennék ennek a két előzménynek a részleteibe, megállapító, hogy mindkét szabályozásnak voltak erényei és volt mit tanulni e szabályozások hiányosságaiból is.
A jelenlegi szabályozásra azért van szükség, mert Magyarország extrém az aktív kórházi fekvőbeteg-ellátási kapacitások szükségletekhez képest eltúlzott arányában, valamint a rehabilitációs ápolási krónikus kapacitások hiányában, ami a népesség korösszetétele és demográfiai változásai miatt a következő években még inkább feszítő kényszert fog jelenteni, ha nem változtatunk rajta. A javaslatban megpróbáltuk szakmailag lehetővé tenni a költségvetési források, a szükségletalapú egészségügyi ellátórendszer és a fenntarthatóság elveit. Ennek megfelelően került kialakításra ez a javaslat, amely ismert módon a súlyponti kórházak és a régiók által elosztható további kapacitások mentén jelöli ki a szakellátás jövőbeli kereteit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése, megjegyzése? Farkas Flórián képviselő úr!
Kérdések, észrevételek, megjegyzések
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Szeretném megkérdezni, hogy a törvényjavaslat hány egészségügyi dolgozó elbocsátását prognosztizálja. A mi számításaink szerint az egészségügyi dolgozók mintegy 30 százalékát fogják elbocsátani.
Másrészt szeretném megkérdezni, hogy bezárják-e a budapesti Szabolcs utcai kórházat.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth Gyula képviselő úr!
TÓTH GYULA (MSZP): Persze megértem én, hogy az oroszlán is macska, éppen ezért néhány kérdést engedjenek meg nekem. Az a kórház, amelyik immár tíz éve - az országban elsőként - közhasznú társaság formájában működik, amelyik 1999-től részt vesz az irányított betegellátási rendszerben ellátásszervezőként, amelyik folyamatosan több lépcsőben hajtott végre szerkezetátalakítást - és a szerkezetátalakítás minden esetben az aktívágyak csökkentésére és a rehabilitációs, illetve az ápolást nyújtó krónikuságyak fejlesztésére irányult -, amelyikben 2005-ben két egymáshoz nagyon szorosan kapcsolódó fejlesztés indult - egyrészt címzett támogatásból egy 1,3 milliárd forintos felújítás, másrészt HEFOP-os forrásból egy regionális rehabilitációs centrum létrehozása, ami összességében 2 milliárd forintos támogatást jelent -, mire számíthat?
Más megvilágításban: a sikeres európai uniós pályázat révén nyolcvan aktívágy-csökkentést hajt végre, ugyanakkor nyolcvan rehabilitációságy-fejlesztéssel jelentős regionális központtá válik. Ez szép, de a projekthez kapcsolódó támogatási szerződés - természetesen az európai uniós normáknak megfelelően - hosszú távú működtetést irányoz elő, ami legalább tízéves időszak, ami a támogatási szerződésben természetesen benne van. Ennek a regionális rehabilitációs centrumnak a megvalósításához természetesen előzetes OEP-befogadás is társul. A december 1-jén induló új struktúrát hosszú távon kell működtetni, tehát kapacitásváltozatás nem lehetséges, ellenkező esetben a támogatás összegét vissza kell fizetni. Ez potom 700 millió forint.
Ebben a kórházban működik Tolna megye első és jelenleg is egyetlen intenzív osztálya. Az aneszteziológia és az intenzív terápiás géppark az Egészségügyi Minisztériumnak köszönhetően jelentős fejlesztést kapott pályázati forrásokból. Ez a kórház 72 ezer ember ellátását biztosítja, Tamásiban is működtet ilyen rendelőintézetet, és Dombóvár gazdasági szerkezetváltásának - az országban tudomásom szerint egyedüliként -, egészségipari fejlesztésének a clusterben tömörülő 27 vállalkozással együtt döntő láncszeme. Ez a kórház a fejlesztések, kapacitáselosztások, pályázatok, a tudományos kutató- és az oktatómunka koordinálása érdekében csatlakozott a Somogy megyei egészségügyi konzorciumhoz is.
Ebből a néhány gondolatból látható, hogy ez a kórház 1996 óta azt tette, amit ma a kormány a többi kórháztól - véleményem szerint is jogosan - elvár. A kérdésem megfogalmazható újra: ez a kórház minden innovatív szerepe ellenére vajon mire számíthat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Én azt szeretném megtudni, hogy hány kórház bezárásával számol a tárca a módosítás következtében, és mi az oka annak, hogy a korábbiakban javasolt ötven úgynevezett kiemelt kórház helyett végül is mindössze harmincegy marad.
ELNÖK: Tóth Gyula képviselő úr felszólalása előtt úgy akartam kezdeni a mondandóm, nem kétséges, hogy ezt a törvényjavaslatot el fogja fogadni a Ház, de azóta egy kicsit optimistább vagyok. (Tóth Gyula: Ne reménykedj!) Félretéve a szarkazmust abból indulok ki, hogy ez nyilván meg fog valósulni - az valószínűleg elfogadható és érthető, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem tud vele egyetérteni -, de mi lesz utána, s nemcsak egy-egy kórházzal konkrétan. Valóban úgy van-e, hogy százhatvan kórházból lesz harmincegy? S mi lesz a többi százharminccal? Létezik-e valamifajta szakmai tanácsadás? Mi ugyan "csak" ellenzéki képviselők vagyunk, de azért minket is rengetegen keresnek meg, hogy mondjuk már meg, kihez kell odamenni a minisztériumban, kinél kell lobbizni azért, hogy mégiscsak megmaradjanak. Úgy látom, semmilyen tájékoztatást nem kaptak ezek az intézmények arra nézve, hogy a törvény hatálybalépése után milyen lehetőségük lesz arra, hogy a saját sorsukat befolyásolják, vagy legalább megtudják, nincs lehetőségük arra, hogy a saját sorsukat befolyásolják. Ki menedzseli ezt a folyamatot az egyes kórházakra nézve? Van-e valamilyen szerkezeti struktúra előkészítve?
Lénárt képviselő úr következik.
LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! A fővárosi kórházak ügyében szeretnék egy értelmező kérdést feltenni. Jól tudjuk, hogy a fővárosban a fenntartást tekintve minimum három típusú egészségügyi intézmény létezik: országos szintű, klinikai-egyetemi szintű és fővárosi szintű. A fővárosi fenntartású egészségügyi intézmények közül egy sem került be a súlyponti kórházak közé. Van-e ennek valamilyen szakmai oka? Most nem azért lobbizok, hogy a Szent István Kórház, a Szent Imre Kórház vagy a Szent János Kórház ide tartozzon vagy ne tartozzon ide, sokkal inkább szeretnék megnyugodni a tekintetben, tudja-e a minisztérium, hogy az elmúlt időszakban hány milliárd forintot fektetett az említett három fenntartó a fővárosi egészségügyi intézményekbe, s ennek megfelelően lát-e esélyt arra, hogy ezek a horribilis milliárdok ne vesszenek kárba és valamiféle szervezett koncepció alapján alakuljon ezeknek az intézményeknek a további élete. Ismerve a fővárosi lakosság összetételét nem gondolom, hogy bármely intézményt be kellene zárni vagy bármelyik intézményből el kellene küldeni orvosokat vagy szakápolókat, mégis valamiféle megnyugtató szakmai magyarázatot örömmel vennék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy mi speciálisan az esélyegyenlőség és a hozzáférhetőség szempontjából ítéljük meg a kérdést. Ez nem kritika akar lenni, csak jelzem, hogy ezért van itt ez a törvényjavaslat. Schmidt képviselő úr!
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Én nem kérdést kívánok feltenni, hanem véleményt szeretnék megfogalmazni. Úgy érzem, hogy a megszorító csomagok, a költségvetési megszorítások és az egészségügyi rendszer átalakítása lesz a legnagyobb érvágás a magyar lakosságon. Én megértem, hogy a kapacitásokat valamelyest csökkenteni kell, mert elképzelhető, hogy a szocializmusban egy kicsit túlengedtük azokat. De ezt most megtenni, amikor a lakosság öregszik, egészségi állapota egyre inkább romlik, népellenes tevékenység. Azzal meg egyáltalán nem tudok egyetérteni, hogy ezt a fűnyíróelv alapján oldják meg.
Másrészt szeretném megkérdezni, hogy az egyes kórházak milyen indokok alapján kerültek a bezárandó kórházak listájára. Most nem kívánok lobbizni a saját városom kórházáért, de azt elmondom, hogy tegnap mintegy ezerötszáz ember tüntetett, illetve tartott demonstrációt a móri kórház megmaradása érdekében. Nem kívánunk mi semmi mást, csak azt, hogy megmaradhassunk aktívágyakkal, mert a rossz közlekedési viszonyok miatt nagyon nehéz tőlünk a legközelebbi kórházhoz eljutni. A 81. számú út - aminek a felújításáért már öt éve lobbizom - szinte halálútnak számít, azon szinte nem lehet eljutni a legközelebbi kórházba. A mentőállomásunkat is teljesen központosították, Székesfehérváron keresztül kell menni Mórra. Úgy érzem, hogy ez az átalakítás egy kissé meggondolatlanul történt, és a fűnyíróelv egyáltalán nem tesz jót ennek az átalakítási folyamatnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga képviselő úr!
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott folytatom, ahol Schmidt Ferenc képviselőtársam abbahagyta. Ez a törvényjavaslat hadüzenet a szegényeknek. Nem tudom, hogy a törvényjavaslat készítői, akik ötven kilométeres határt szabtak a kórházaknak, járnak-e vidéken. Azok a szegény emberek, akik eddig is a legrosszabb ellátásban részesültek, ezután még hátrányosabb helyzetbe kerülnek.
De hogy a bizottság hatáskörébe tartozó kérdést tegyek fel: figyelembe vették-e a törvényjavaslat készítői a hátrányos helyzetű régiókat, ahol a kórházak sokkal nehezebben közelíthetők meg?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is annak vagyunk tanúi, hogy az állam, jelesül annak képviselője, a kormány minden területen ki akar vonulni az állampolgárok életéből. Tudom, hogy vannak ennek filozófiai alapjai, amiről hosszú vitát lehetne folytatni, de ez most nem ide tartozik. Egyszer jó lenne arról is beszélni, hogy az államnak milyen szerepe van az állampolgárok, illetve az állampolgárok közösségeinek az életében. Valami bizonyára kell, hogy legyen, hiszen ezért vagyunk itt.
Mi azt konstatáljuk, hogy 2002 óta, de különösen az elmúlt hónapokban az állam semmi mást nem csinál, minthogy minden területen eszetlenül és anarchisztikusan az állampolgárok és közösségeik életéből ki akar vonulni. Ez a törvény eklatáns példája ennek. Ráadásul ezt olyan erkölcstelenül csinálja, hogy kimazsoláz harmincegy kórházat - arról már ne is beszéljünk, hogy eredetileg ötvenről volt szó, de ez mára már csak harmincegy -, az összes többit pedig odadobja a régióknak martalékul, ugyanis információink szerint az összes többi kórházról a regionális egészségügyi tanácsoknak kell valamiféle döntést hozni. Tehát az egyik oldalon kimazsoláz, a másik oldalon pedig a maradékot - nyilván a leghátrányosabb és legnehezebb helyzetben lévőket - odadobja azzal, hogy a régióban, a térségekben veszekedjenek rajtuk és falják föl egymást. Ez a filozófiája ennek a törvényjavaslatnak, ami abszolút mértékben erkölcstelen, elfogadhatatlan. A KDNP ezt természetesen nem tudja támogatni.
Sok-sok kérdést feltehetnék, de azt kérem a kormányzat képviselőitől, hogy a fenti néhány mondat alapján - amelyekben kérdés és vélemény egyszerre volt megfogalmazva - reflektáljanak arra, hogy véleményük szerint ez-e a jó irány. Szerintük normális állam-, közösség- és társadalomszervezési irány-e az, hogy odahajítanak mindent, mondván, azt csináltok, amit akartok, marjátok és egyétek meg egymást, aztán majd csak lesz valami. Én legalábbis így látom a helyzetet. Ezenkívül egyértelmű, világos koncepciót nem lát a magyar társadalom, de nemcsak a magyar társadalom - neki nem is kell annyira szakmai módon látnia -, hanem a szakma sem. Abszolút orientáció nélkül élik meg ezeket a hónapokat az intézményi struktúrában dolgozók, ezért merül fel egy csomó olyan kérdés, ami már itt is elhangzott.
A másik: ha egy állam ilyen lépéseket meg akar lépni, akkor szerintem kötelező harci feladata lenne azoknak a rétegeknek a megvédése, oltalmazása, amelyek nem tudnak védekezni egy ilyen struktúraátalakítással szemben. Ez senki másnak nem lehet a feladata, csak az államé. Ki más védené meg ebben az országban, ebben a társadalomban azokat a rétegeket, amelyek nem tudnak védekezni az olyanfajta struktúraátalakítási vagy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló koncepciók megvalósítása ellen, amik őket fogják sújtani? Ki fog odaállni melléjük? Ki fog segíteni rajtuk? Ki védi meg a kiszolgáltatottakat és az elesetteket?
Arról nem is beszélve, hogy az állam az egészségügyből való kivonulás előtt már régen megkezdte kivonulását a közlekedésfejlesztésből, magára hagyta a Volán-társaságokat, rohadnak el az útjaink stb. Közben pedig azt mondják ezeknek a rétegeknek, hogy menjetek és majd megtaláljátok azt a kijelölt kórházat, ahol fantasztikus ellátást fogtok kapni; de előbb-utóbb ez sem közlekedésileg, sem pénzügyileg nem lesz elérhető e rétegek számára. Mi fog következni ezután? A filozófusok azt szokták mondani, hogy post catastropham, de ezzel valószínűleg nem tudjuk megmagyarázni a társadalom széles rétegeinek - mert nem fogják megérteni -, hogy mi lesz, de majd a saját hús-vér életükben megtapasztalják. Az államnak mégiscsak ott kellene lennie felelős államként, mi azonban úgy látjuk, hogy ez abszolút nem abba az irányba vezet, hanem a felelőtlen állam, illetve az állam megszűnésének az ideája lebeg a kormányzat szemei előtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér még szót? (Nincs jelentkező.) Ebben az esetben a kormány képviselői válaszolnak az elhangzottakra.
DR. KOVÁCSY ZSOMBOR szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Majd kérni fogom, hogy az általános jellegű felvetésekre adott válaszaim után a konkrét intézményeket érintő, illetve további kiegészítést igénylő válaszokat a munkatársaim adják meg.
Alelnök úr szavaira hivatkozva el kell mondani, hogy valóban jelentős változásokat fog okozni a szakellátó rendszerben ennek a törvénynek a hatálybalépése. Sokaknak valószínűleg új magatartásformákhoz kell hozzászokniuk, utalok itt az utazás esetleges nehézségeire, hiszen az egészségügyi kormányzat szándékolt célja az, hogy a világszínvonalon elérhető egészségügyi ellátások biztosítása érdekében bizonyos kiemelt ellátásokat sokkal inkább koncentráljunk regionális centrumokba, mint ahogy az eddig történt. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jelenlegi százhatvan kórházból csak harmincegy kórházat szeretnénk megtartani; erre mindjárt vissza is térek.
Farkas Flóriánnak szeretném elmondani, hogy véleményünk szerint nem fogja meghaladni a 10 százalékot azoknak az orvosoknak az aránya, akiknek munkahelyet kell változtatniuk a jelen intézkedések hatására, és az egészségügyi szakdolgozók, valamint a nem egészségügyi szakmát képviselő, de az egészségügyben dolgozók esetében legalább ehhez közelítő mértékű lehet az az új munkaerőigény, amit az ápolási, rehabilitációs, nagyobb szakdolgozói és kiegészítő létszámot igénylő ellátási formák arányának a javulása fog okozni. Összességében tehát egyfajta egyensúlyról beszélhetünk.
Mire alapozom mindezt? Valóban aggasztónak látszik a helyzet, ha az ágyszámok változására próbáljuk a dolgozói létszámot kivetíteni, azonban a törvény szövegéből és a minisztérium által korábban már meghirdetett és a jövőben tervezett pályázatok szellemiségéből is következik a megerősített járóbeteg-szakellátás, a kistérségi centrumokban történő komplex - a háziorvosi ügyelettől a sürgősségi szakellátási formákon keresztül végigvonuló - járóbeteg-ellátás kialakítása, de az intézményeken belüli átalakítást nem leépítéssel, hanem preferált módon, az előbb említett ápolási és egyéb kapacitások erősítésével szeretnénk megoldani. Emellett természetesen ágyszámleépítés is lesz, tehát azt nem lehet mondani, hogy semmiféle hatással nem jár a dolog, hiszen az előbb említett módon bizonyos szegmensekben ez munkahely-változtatást tesz szükségessé, míg elsősorban a nem orvosi szférában foglalkoztatásbővüléssel lehet számolni.
Ékes Ilona képviselő asszony azt kérdezte, hogy hány kórházat érint a leépítés. Korábban ötven volt a súlyponti kiemelt kórházak javasolt száma, a beterjesztett javaslatban pedig harmincegy. Ahogy már korábban említettem, nagyon sok lehetősége van a jogalkotónak arra, hogy az egészségügyi kapacitások meghatározásában részt vegyen. Miért szükséges ez egyáltalán? Nálunk gazdagabb és nálunk szegényebb országokban egyaránt probléma az, hogy ha semmiféle adminisztratív vagy finanszírozási korlátozást nem alkalmaznak, akkor az egészségügyi szakellátási kapacitások megtalálják a vevőkörüket. Az egészségügyi piac, vagy ha jobban tetszik az egészségügyi ellátórendszer jellemzője az, hogy - mivel a beteg nincs tudatában minden egészségügyi vonatkozású információnak, orvostudományi ismeretnek, ami az ő gyógyulásához szükséges - ha abban érdekelt az egészségügyi szolgáltató, hogy nagyobb volumenű szolgáltatást nyújtson, akkor meg fogja találni azt a keresletet, ami az ő kínálatának a lefedéséhez szükséges, ezért mindenütt alkalmaznak valamiféle eszközt.
Ha a kormányzat konkrétan kijelöli, hogy milyen szolgáltatásnyújtókra van szükség az ellátórendszerben és semmiféle mozgásteret nem hagy a helyi regionális rálátású kezdeményezéseknek, akkor egy borzasztóan rigid, merev rendszer jön létre, ha pedig rábízza a rendszerre a megfelelő intézmények kijelölését, akkor pont azok az esélyegyenlőségi, hozzáférési elvek szenvedhetnek csorbát, amelyek mindannyiunk véleménye szerint fontosak ahhoz, hogy egy megfelelően működő és mindenki számára gyógyulási lehetőséggel kecsegtető egészségügyi ellátórendszert hozzunk létre. A harmincegy súlyponti kórház nem jelent mást, csupán azt, hogy ezeknek az intézményeknek a léte a kormányzat szerint elengedhetetlen, ugyanakkor elengedhetetlen további intézmények léte is, azonban a további intézmények vonatkozásában a kormányzat nem szeretné egyedül vállalni a döntés súlyát, hanem számít a régiók hozzáértésére is, természetesen nem úgy, hogy a döntést a régiókra bízza, hanem úgy, hogy a régiók számára minden szükséges adatot - mondhatom ezt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nevében is anélkül, hogy a munkatársam erre előzetesen felhatalmazott volna -, ismeretet rendelkezésre bocsát ahhoz, hogy a regionális döntések megalapozottak legyenek. Másfelől viszont - ahogy az a törvényből is látszik - a végrehajtási rendeletekben olyan garanciális elemeket szeretnénk megteremteni, amelyekkel az elérhetőség szempontjából garanciákat szeretnénk nyújtani - akár kilométerben, akár az elérési idő maximálásában - kifejezetten azoknak a térségeknek is, ahol nem lehet kilométerben mérni az időbeli távolságot, mert például a hegyvidéken ez nyilván másként esik latba, mint az alföldön. Mindez választ adhat az esélyegyenlőségi aggályokra is.
Hogy mi történik ezután, lesz-e valamiféle tájékoztatás, nyomon követjük-e az eseményeket? A jogalkotói szándék természetesen arra irányul, hogy a súlyponti intézményeken túl a régiók kapjanak elsődleges szerepet a kapacitások meghatározására, de a rendeleti szabályok, a garanciális szabályok útján további pályázati és szakmai segítségnyújtás formájában a minisztériumnak nemcsak szándéka, hanem feladata is, hogy a továbbiakban is nyomon kövesse a szakellátási kapacitások alakulását.
Miért a fűnyíróelvet alkalmazzuk? Én ezt nem nevezném fűnyíróelvnek, hiszen a legfontosabb intézmények kiemeléséről és a szükségletek alapján a kapacitások régiókra való leosztásáról van szó. Azért harmincegy és azért nem ötven, hetven vagy kilencven, mert az egészségügyi kormányzat úgy látta a legjobbnak, hogy azokról az intézményekről mondjon pozitív véleményt és azoknak az intézményeknek a létét tegye megkérdőjelezhetetlenné, amelyek ellátási jellege országos jelentőségű. Ezenkívül biztosak vagyunk abban, hogy nem ötven, hanem ennél lényegesen több aktív ellátást nyújtó intézményre lesz szükség, de abban, hogy pontosan hányra és hol, a kormány nem egyedül kíván dönteni, hanem a régiók bevonásával.
Varga József képviselő úr szintén utalt arra, hogy a szegényeket sújtja ez a változás. Abból a szempontból teljesen jogos a felvetése, hogy egy mindenkit érintő változás esetén nem mindenki ugyanolyan mértékben részesül sem a pozitív, sem a negatív következményekből, ezért a döntéseket erre tekintettel kell meghozni. A kapacitásváltozás talán megnyugtató lehet abból a szempontból, hogy azokban a térségekben, ahol az iskolázottsági arány, a felsőfokú végzettségűek aránya nem éri el az országos átlagot, arra lehet számítani, hogy amellett, hogy az elérési utak, az elérési időmaximumok lehetővé teszik, ha nem is az eddigi energiabefektetéssel, hanem bizonyos területen lakók számára egyes ellátások esetében egy kicsit több utazással elérhetők legyenek a magas színvonalú ellátások, emellett új munkahelyek nyíljanak meg az egészségügyi szakdolgozók és az egészségügyben tevékenykedő, nem kifejezetten egészségügyi diplomával, szakképesítéssel rendelkező egyéb személyek részére.
Még egyszer szeretném leszögezni, szó sincs arról, hogy néhány intézmény kiemelése után a többi kapacitást a kormány mintegy odaveti a régióknak, hogy marakodjanak rajta. Nem marakodni kell rajtuk, hanem az önkormányzatok részvételével kialakuló egyeztető fórumokon hasznos, hatékony megoldásokat kell keresni arra, hogy az esélyegyenlőséget, a hátrányos helyzetű térségek sorsát is szem előtt tartó aggályok megoldása megnyugtatóan megtörténhessen. Talán valamennyien egyetértünk abban, hogy az egészségügyi ellátórendszerünk - ahogy azt a bevezetőben is említettem - torz arányokat tükröz, és sokkal inkább fel kell készülnünk az öregedő népesség egyre nagyobb ápolási és rehabilitációs igényeire, nem beszélve a morbiditási karakterisztikáról, ami szintén azt tükrözi, hogy krónikus ellátásra sokkal nagyobb mértékben lesz szükség.
Meglévő erőforrásainkat úgy kell koncentrálni, hogy mindenki számára lehetővé váljon a magas szintű ellátás az aktívellátás keretei között, ugyanakkor valamiféle választ kell adnunk a növekvő krónikus ápolási, ellátási igények érdekében is, és a kormány a régiókkal és az önkormányzatokkal karöltve megpróbálja a lehető legjobb területi eloszlást megtalálni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Székely úr, parancsoljon!
DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató-helyettes (Országos Egészségügyi Pénztár): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Pár dologban kiegészíteném a szakállamtitkár urat. Mit jelent a kiemelés? Azt, hogy a kiemelt intézményeknek egyértelműen többletfeladataik lesznek. A többletfeladatokat miben lehet összefoglalni? Centrumjelleggel működtetniük kell olyan osztályokat, amelyek esetében - szakmai vélemények szerint - kizárólag centrumokban végrehajtható beavatkozásokról van szó. Vulgárisan fogalmazva a gyakorlat teszi a mestert. Annak idején elkezdtük az onkológiával, majd megszakítottuk ezt a folyamatot, mert az országban már négyszáz szervezeti egységben végeztek onkológiai kezeléseket - volt olyan szervezeti egység, ahol csak egyet -, és kimondtuk, hogy vannak olyan szakmák, amelyeket kizárólag centrumokban lehet végezni. A kiemelt intézményekben a sürgősségi ellátást huszonnégy órán keresztül folyamatosan biztosítani kell minden szakmában. Ezekben az intézményekben bármilyen veszélyhelyzetben három vagy hat órán belül többletkapacitásokat kell biztosítani az ellátás biztonsága érdekében.
Az intézmények kiválasztásánál a következő elv érvényesült: minden megyében a megyei kórházak - kivételt képeznek azok a megyék, ahol orvosi egyetem működik, mert azokban a megyékben az orvosi egyetem kapta meg a kiemelt rangot -, ezenkívül a jelen pillanatban prioritást élvező, népegészségügyi szempontból fontos két szakterület, az onkológia és a kardiológia került a kiemelt intézmények listájára, valamint - ahogy szakállamtitkár úr is mondta - fontos volt az elérhetőség biztosítása. Így kerültek fel a listára olyan intézmények, amelyek jelen pillanatban nem feltétlenül rendelkeznek azzal a szakmai spektrummal, amely lefedné a centrum-, illetve a sürgősségi igényt, ám ha ezek nem lennének, akkor sérülne az átlagosan ötven kilométeren belüli elérhetőség.
Természetesen a kiemelt kórházakon kívül az összes többi kórház részt vehet abban az eljárásban, ahol kapacitást lehet szerezni. A jogszabály úgy fogalmaz, hogy minden intézmény kaphat a regionális egyeztető tanácstól kapacitást abban az esetben, ha a minimumfeltételeknek eleget tesz. Sajnos most is vannak olyan intézmények, amelyek nem tesznek eleget a minimum feltételrendszerben foglaltaknak, és a biztonságos betegellátáshoz szükséges személyi feltételek nem adottak. A jogszabály úgy fogalmaz, hogy azoknak az intézményeknek a kivételével, ahol nincs meg a szakmai minimum-feltételrendszernek való megfelelés, bármelyik intézmény pályázhat aktív kapacitásokra. A kormányzat nem vonult ki az egészségügyi ellátásból, hiszen a jogszabály értelmében a miniszternek az OEP-pel közösen kell készítenie egy javaslatot a regionális egyeztető tanácsok részére, amit a regionális egyeztető tanácsok a helyi specialitások figyelembevételével átdolgozhatnak, majd az átdolgozott javaslatot visszaküldik a miniszternek és a miniszter ezt követően hirdeti ki azt. A regionális egyeztető tanács javaslata akkor érvényes, ha a regionális egyeztető tanács területén működő összes önkormányzat ellenjegyzi azt. Ha az önkormányzatok egyetértenek a kapacitások elosztásával és aláírják azokat, akkor az nem csorbítja az önkormányzatok ellátási kötelezettségéből adódó feladatokat.
Ezek előrebocsátása után szeretném elmondani, hogy a konkrét kérdésekre nem tudok válaszolni, hiszen az, hogy a Szabolcs utcai kórház vagy a dombóvári kht. benne marad-e a rendszerben, a regionális egyeztető tanácsokon fog eldőlni. Azt azonban szeretném megjegyezni, hogy az OEP a saját adatai alapján - amelyek úgy jönnek ki, hogy nézzük az egy ágyra jutó forgalmat, a morbiditási és mortalitási viszonyokat, azt, hogy kik utaltak be adott intézménybe beteget, mennyi volt az átlagos ápolási idő, hányan haltak meg a beutalt betegek közül, tehát egy közel húsz szempontú rendszer alapján - tesz majd javaslatot, amely javaslat figyelemmel lesz az elmúlt években történt - akár címzett támogatásból, akár egyéb állami finanszírozás alapján megvalósult - fejlesztésekre, hiszen, ahogy képviselő úr is mondta, kidobott pénz lenne az, hogy az egyik évben nagy pénzeket fektetünk a rendszerbe, a következő évben pedig a nagy pénzekkel támogatott intézményeket bezárjuk.
Lénárt képviselő úrnak azt tudom válaszolni, hogy a főváros is indulni fog ezen a bizonyos fórumon, de neki annyi előnye lesz a többi fenntartóval szemben, hogy - mivel nagy intézményhálózata van - saját maga fogja megmondani, az intézményei közül melyeket preferálja. A regionális egyeztető tanácsban az akaratát nyilván megpróbálja érvényesíteni, de ebben az esetben is igaz az, hogy az ő ellenjegyzése nélkül nem lesz elosztva a központi kapacitás.
Varga képviselő úr azt kérdezte, hogy lesz kijelölve az ötven kilométeres határ, illetve hogy lehet elérni az egyes intézményeket. Nos, az ötven kilométeres hozzáférhetőség a kiemelt vagy súlyponti kórházakra vonatkozik. A területi ellátás harminc kilométeren belüli megközelíthetőséget feltételez, a járóbeteg-ellátásban pedig garantálni kell a húsz kilométeren belüli elérhetőséget. Ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával a jelenlegi háromszintű egészségügyi ellátórendszer - úgymint alapellátás, járóbeteg-szakellátás, aktív fekvőbeteg-szakellátás - négy eleművé válik: alapellátás, járóbeteg-szakellátás, területi kórházi ellátás és súlyponti kórházi ellátás. Tehát harminc kilométeren belül mindenki számára elérhető lesz a kórház. A harminc kilométeren belüli elérhetőség sürgősségi fogadóhelyet jelent - tehát nem sürgősségi betegellátó osztályt, hanem fogadóhelyet -, ahonnan a beteg állapotának a stabilizálását követően kerülhet a súlyponti kórházba, ahol az ellátása megtörténhet. Köszönöm szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. (10) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (9) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
A bizottságnak előadót kell állítania. Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Holnap abban az időben, amikor a plenáris ülésen ezt a napirendet tárgyalják, nekünk bizottsági ülésünk lesz. Kivételesen nem tehetjük meg, hogy nem állítunk előadót?
DR. ARCZT ILONA főtanácsadó: Azt adjuk le a jegyzői irodába, hogy a bizottsági ülés miatt nem állítunk előadót.
ELNÖK: Szászfalvi László alelnök úr jelzi, hogy ő a kisebbségi véleményt szeretné ismertetni. Ha a kormánypárti képviselők részéről valaki hajlandó lemondani a bizottsági ülés élvezetéről azért, hogy helyette a plenáris ülésen előadja a többségi véleményt, akkor arra lehetőség van. Gusztos képviselő úr? (Gusztos Péter: Én vállalom.) Köszönjük szépen. A plenáris ülésen Gusztos Péter fogja ismertetni a többség véleményét, a kisebbségét pedig Szászfalvi László alelnök úr.
Köszönjük szépen a kormány képviselőinek a segítségét.
Bajban vagyunk, mert már 1 óra 5 perc van és elkezdődött a plenáris ülés. Mégis azt javaslom, hogy a 4. és az 5. napirendi pontot tárgyaljuk meg. Egyetért ezzel a bizottság? (Igen.)
Következik tehát a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megállapítása. Tisztelettel köszöntöm a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében megjelent dr. Varga László főosztályvezető urat és kérem, hogy pár szóval ismertesse a törvényjavaslatot.
Dr. Varga László főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. VARGA LÁSZLÓ főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Négy alapvető okból kerül sor a munkavédelemről szóló törvény módosítására. Az első: a munkavédelem egységes fogalma alá kívánjuk rendezni a hatósági ellenőrzési munkát, így a munkaegészségügy és a munkabiztonság egységes fogalomként jelenne meg a törvényben annak elfogadása után. A Cseh Köztársaságot kivéve az Európai Unió valamennyi tagállamában azonos felügyelet ellenőrzi a munkavédelem mindkét szakmai ágát.
A második ok: ennek a hatásköri törvénynek az államigazgatási szervezeti módosítást megvalósító oka van, az, hogy a konkrét munkavédelmi hatósági ellenőrzést külön kormányrendeletben szabályozná a jogalkotó. Ezt jogtechnikailag természetesen át kell vezetni a megfelelő részeken.
A harmadik ok: a munkavédelmi bírság nyilvánosságra hozatala - ugyanúgy, mint a munkaügyi ellenőrzési törvényben - külön passzusban kerül rendezésre.
Végül: az ellenőrzési tapasztalatok időnként bizonyos követelmények, eljárási kérdések módosítását, korszerűsítését igénylik, és az összegyűlt tapasztalatokat kívántuk átvezetni néhány paragrafusban.
Röviden ennyi a módosítás indoka.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése, észrevétele, megjegyzése? (Nincs jelentkező.) Senkinek.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (10) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (9) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság 10 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Ki vállalja a bizottság véleményének ismertetését a plenáris ülésen? (Gusztos Péter jelentkezik.) Gusztos Péter képviselő úr lesz a plenáris ülésen a bizottság előadója.
Köszönjük szépen a kormány képviselőjének a segítségét.
Utolsó napirendi pontunk a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1202. számú törvényjavaslat. A bizottság tagjai most kapták kézhez annak a módosító javaslatnak a tervezetét, amit a kormány kérésére bizottsági módosító javaslatként kellene benyújtanunk. Először alelnök asszonynak adom meg a szót.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! A javaslat lényegében arról szól, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal maradjon hivatal, a hivatalt vezető személy pedig maradjon hivatalt vezető személy. Tudomásom szerint ebben még nincs egyetértés közöttünk és a kormány között. Annak ellenére, hogy nincs egyetértés közöttünk, tisztelettel kérem a bizottságot, hogy támogassa ezt a módosító javaslatot, hogy még legyen módunk konzultálni az ügyről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr, parancsoljon!
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk a javaslatot, mert ellentétes a 2118. számú kormányhatározatban megfogalmazottakkal, amely szerint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal önálló hivatalként megszűnik létezni. A kormányhatározat előírásai szerint minisztériumi egységként végzi tovább a tevékenységét, mint ahogy számos más hivatal is, például a Határon Túli Magyarok Hivatala, amellyel kapcsolatban ilyen típusú módosító javaslat nem készült. Nekünk nincs módunk eltérni a kormány által meghozott határozattól, mint ahogy az előterjesztett normaszövegtől sem. Tehát nem támogatjuk a módosító javaslat benyújtását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt van a körünkben Paulik Antal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal megbízott elnöke. Kérdezem, hogy kíván-e megszólalni. (Paulik Antal: Nagyon röviden.) Parancsoljon!
PAULIK ANTAL megbízott elnök (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal): Nem kívánom a kormányzaton belüli vitát idecitálni. Mindazonáltal - ahogy azt az előzetes viták során többször is jeleztük - a hivatal logóját nem célszerű feladni. Egy jól bejáratott, nemzetközileg is elismert intézmény beolvasztása, eltűnése a közéletből valószínűleg több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai közül ki kér szót? Farkas Flórián!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Örülök annak, hogy ez a kérdés most szóba került, annál is inkább, mert a kisebbségi törvény jelenlegi állapota igen rosszul érintette a magyarországi kisebbségeket a legutóbbi választások során. Nem tudom, államtitkár úr mennyire van tisztában azzal, hogy a négy párt képviselői fél éven keresztül egyeztettek a tárcával. Az alkotmány- és igazságügyi bizottságban a végső szavazás előtt egy órával azt ígérte nekem a szocialista oldal, hogy megszavazzák a kisebbségek kedvezményes mandátumát. Ezt megelőzően a parlament 97 százalékos támogatottsággal módosította a kisebbségekről szóló törvényt, amely szerint biztosítani fogják a kisebbségek kedvezményes mandátumát, azaz a kisebbségek megkapják a kedvezményes képviseleti jogot. De már látszik, hogy a tárca, illetve a kormányoldal becsapott bennünket. Nem tudom, mikor gondolják ezt a teljességgel elfogadhatatlan hiányt megszüntetni, amelynek előidézésével a kisebbségek politikai jogait Magyarországon igencsak csorbították. Amikor a kisebbségi törvényhez kívánunk nyúlni, akkor egyfelől ezt is rendezni kell, másfelől nagyon komoly anomáliák merültek fel a választások során a regisztrációs és egyéb kérdések vonatkozásában, harmadrészt pedig a Kisebbségi Hivatal feladatát, jogkörét és hatáskörét újra kell gondolni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én osztom Farkas képviselő úr véleményét - többször is beszéltünk már itt erről -, mégis azt javaslom, hogy koncentráljunk a törvényjavaslatra. Szászfalvi alelnök úré a szó.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Farkas képviselő úrnak abban mindenképpen igaza van, hogy ez a módosító javaslat egy kétharmados törvény módosításáról szól. A törvénycsomagban is van egy kétharmados törvénymódosítás, és ennek a csomagrésznek a bizottsági módosítása történne meg ezzel a bizottsági módosító javaslattal, amely tervezet formájában előttünk van. Szeretném konstatálni, hogy egy kétharmados törvény módosításáról van szó. Vagy nem? (Dr. Papp Imre: Nem.) Ez egy nagyon fontos kérdés, és ha így van, akkor egészen más egyeztetési kötelezettség lenne rajtunk.
Másrészt azt is szeretném elmondani, hogy se a HTMH, se a Kisebbségi Hivatal megszüntetésével nem értettünk és ma sem értünk egyet. A döntő kérdés az, hogy most a kisebbségi törvény módosítása körül zajlik a történet vagy nem. Én úgy látom, hogy igen.
ELNÖK: Köszönöm. Gusztos képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Nem értem, hogy a Farkas képviselő úr által elmondottaknak mi közük van ahhoz a módosító indítványhoz, amiről most vitatkozunk. Miért kell ezért egy plusz kört futnunk? Milyen választ vár a kormány képviselőitől ezzel kapcsolatban?
ELNÖK: Az a kérdés, hogy kétharmados vagy nem kétharmados törvényről van szó. Farkas képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Nekem jobban esett volna, ha az emberi jogok mellett mindig is kiálló SZDSZ a parlamentben elmondta volna, hogy a kisebbségeknek jár a kedvezményes mandátum. Azért szólaltam meg az előbb, mert már nem bízom abban, hogy még egyszer elő tudjuk venni ezt a törvényt. Azt kérem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőitől, hogy ezt a kétharmados törvényt ne szavazzák meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úré a szó.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A Farkas képviselő úr által érintett tárgykör az önkormányzati képviselők választásáról szóló törvényt és a választási eljárási törvényt érinti, tehát ez az Övjt., illetve a Ve. módosítása. A kisebbségi törvény nem szabályozza ezt a kérdéskört. Valóban volt olyan időszak, amikor a kisebbségi törvény szabályozta a kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó választási szabályokat is, de ma nem ez a jogi helyzet, a kisebbségi törvényben nem lehet a választásokra vonatkozó szabályokat találni.
Alelnök úr egy nagyon nehéz kérdést tett fel, hiszen a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával elfogadandó törvény, ugyanakkor a parlament a nyáron módosította az alkotmányt, amivel lehetővé tette, hogy miniszter, minisztérium, közigazgatási szerv megjelölését feles törvény, tehát a képviselők egyszerű többségével elfogadott törvény is megváltoztathassa. Magyarán, ez a törvénycsomag, amely a jogrendszeren viszi végig a közigazgatási reform alapjait, ebben a tekintetben feles törvénynek minősül, tehát a jelen lévő képviselők egyszerű többségének a szavazatát igényli, vagyis a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénynek azok az ominózus rendelkezései, amelyeket a bizottsági módosító javaslat tervezete megnyitni kíván, a nyári alkotmánymódosítás eredményeként nem igényelnek minősített többséget. A válaszom tehát az, hogy maga a törvény kétharmados, de az alkotmánymódosítás miatt ez a része feles többséget igényel.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Sárközi professzor úr tanulmányaiból tudjuk, hogy a mai magyar jogrendszerben több mint 160 szerv kerül konkrét megnevezésre, amelyek jó része minimális létszámú és minimális költségvetési forrású. Ez igaz a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalra is. Mi azt szeretnénk, ha azok a költségvetési források, amelyek ezen a területen jelennek meg, kifejezetten szakmai kérdésekre költődnének el, vagyis a hivataljelleget szeretnénk száműzni számos államigazgatási szerv életéből. A jelenlévők pontosan tudják, hogy milyen például a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal összetétele. Minden önálló hivatal önálló humánpolitikát, pénzügyest, gazdálkodót és egyebeket fog kitermelni, mert ez a hivatali működés alapja. A mi javaslatunk nem a hivatal megszűnésére irányul, de ha az kerül bele a törvénybe, hogy központi hivatal legyen, akkor önök jelölik ki annak az útját, hogy a hivatal változatlan hivatali keretben működjön, ugyanazzal a bürokratikus felépítménnyel, és külön gazdálkodó, külön humánpolitikával foglalkozó szervezet legyen és a szakmai munka végzése elől vigye el a terepet.
Nagyon szokatlan ez a helyzet, de minket köt a kormány által elfogadott előterjesztés, valamint a 2118. számú kormányhatározat szövege. Kérem, hogy ezt mérlegeljék akkor, amikor a módosító javaslat benyújtásáról döntenek. A kormány a benyújtás esetén sem fogja támogatni ezt a módosító javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azért volt érdemes végighallgatni Farkas képviselő urat, mert megvilágosodott, miért gondolja úgy, hogy ez a kérdés idetartozik. Konkrétan azt mondta, hogy nem bízik a módosító javaslatban sem, meg annak az ellenkezőjében sem, hiszen a kormány egy előzetes kompromisszum után eltért az álláspontjától. Ezt csak azért mondtam, hogy Gusztos képviselő úr lelki békéje ne boruljon föl teljesen.
Van-e még kérdés, megjegyzés? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Ki támogatja a bizottsági módosító javaslat benyújtását? (9) Ki nem támogatja? (0) Ki tartózkodott? (9) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a bizottsági módosító javaslat benyújtását.
Az egyebek között kinek van kérdése, megjegyzése? Gusztos képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Kormánypárti képviselőtársaimtól elnézést és egy kis türelmet kérek, gondolom ellenzéki képviselőtársaimat ez a kis csúszás nem zavarja, hiszen csak egy kivonulást spórolnak meg ezekkel a percekkel.
ELNÖK: Ez hogy tartozik ide, kedves képviselő úr?
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Már a legutóbbi ülésen is jelezni kívántam - de amikor kimentem az ülésteremből, akkor még úgy volt, hogy szünetet tartunk, és mire visszaértem, a bizottsági ülésnek vége lett - egy, az Országgyűlés emberi jogi bizottsága által kiadott kiadvánnyal kapcsolatos észrevételünket, amit Pető Iván képviselőtársam, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese a házbizottság ülésén is jelzett. Sérelmesnek tartjuk, hogy a művi meddővé tételről szóló szakmai tanácskozásról az emberi jogi bizottság által kiadott hivatalos országgyűlési kiadvány címlapján nyolc olyan fotó szerepel, amelyen egy bizonyos kereskedelmi tévétársaság logója jól kivehetően látható. A kiadvány hátsó oldalán a fotókat sikerült megjelentetni az említett logó nélkül. Azt gondolom, egy országgyűlési kiadványnak - függetlenül attól, hogy a Hír TV-ről, a TV2-ről vagy bármilyen más kereskedelmi médiáról van szó - nem lehet feladata az, hogy akár direkt, akár indirekt módszerekkel kvázi reklámot nyújtson. Még egyszer mondom, a Magyar Országgyűlés egy hivatalos kiadványáról van szó. A Házszabályt sem tudjuk elképzelni olyan kiadásban, amelynek a címlapján kereskedelmi tévétársaságok logói köszönnek vissza. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik megjegyzésem szintén az említett kiadvány szerkesztésével kapcsolatos. Arról is lehetne vitatkozni, hogy egy országgyűlési kiadvány végén miért követi a mellékletként megjelenített egyébként nagyon fontos egyházi és civil véleményeket függelékként az alkotmánybírósági határozat, de ez a szerkesztő ízlésére van bízva, viszont a kiadvány végén szereplő fotók összeállításával kapcsolatban lenne még egy megjegyzésem. Nagyon aranyos a kiadvány végén látható fotón a kisgyerek, de nem egészen értem, hogy miért került bele ebbe a kiadványba. Nem tartom korrektnek kvázi manipulatív céllal egy ilyen fénykép elhelyezését egy ilyen típusú kiadványban.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb hozzászólás? (Nincs.) Köszönöm szépen a megjelenést, az ülést bezárom. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 25 perc)
|
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc