EMBCB-26/2006.
(EMBCB-26/2006-2010.)
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2006. november 28-án, kedden, 11 óra 22 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1371. szám) (Általános vita) *
Csuhaj Lászlóné szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) előterjesztése *
Határozathozatal *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1296. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat T/1302. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1303. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat (T/1307. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1305. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat (T/1369. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Egyebek *
A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvény módosításáról szóló T/1202. számú törvényjavaslathoz benyújtandó bizottsági módosító javaslat újratárgyalása (Nem kijelölt bizottságként) *
Szavazás *
Az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/47. szám) *
Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szóbeli kiegészítése *
Kérdések, válaszadás *
Döntés a jelentés elfogadásáról *
Az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/45. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szóbeli kiegészítése *
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének beszámolója *
Döntés a jelentés elfogadásáról *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló *
Szavazás *
Népi kezdeményezés a Magyarországon honos népcsoportok felsorolásának a bunyevác kisebbségi népcsoporttal való kiegészítéséről szóló határozati javaslat (H/960. szám) (Bizottsági ajánlás elfogadása) *
Muity Mihály beadványtevő szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Wiener György ügyrendi javaslata *
Döntés Wiener György ügyrendi javaslatáról *
Szavazás *
1. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
2. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1296. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
3. Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1297. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
4. A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1371. szám)
(Általános vita)
5. Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1302. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
6. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1303. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
7. Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat (T/1307. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
8. Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1305. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
9. A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat (T/1369. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
13.00 órától:
10. a) Az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/47. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) Az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
11. a) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/46. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
12. a) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/45. szám)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
13. Népi kezdeményezés a Magyarországon honos népcsoportok felsorolásának a bunyevác kisebbségi népcsoporttal való kiegészítéséről szóló határozati javaslat (H/960. szám)
(Bizottsági ajánlás elfogadása)
14. Egyebek
Elnököl: Balogh Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) megérkezéséig Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) távozása után Donáth Lászlónak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP) megérkezéséig Teleki Lászlónak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) megérkezéséig Lénárt Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) megérkezéséig dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Pettkó András (MDF) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Ékes Ilona (Fidesz) távolléte idejére Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Kárpáti György beosztott bíró, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Dr. György István főtanácsos, Pénzügyminisztérium
Nyenyestánné Endrész Katalin főosztályvezető-helyettes, Pénzügyminisztérium
Dr. Sütő Katalin vezető tanácsos, Pénzügyminisztérium
Árok Szabolcs tanácsos, Pénzügyminisztérium
Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes, Pénzügyminisztérium
Csuhaj Lászlóné szakmai főtanácsadó, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Szivi József osztályvezető, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Fazekas József főosztályvezető-helyettes, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Bérces Kamilla szakmai tanácsadó, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos
Dr. Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
Dr. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Dr. Hornungné Rauh Edit szakállamtitkár, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Ispánovity Márton főosztályvezető, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal
Dr. Halmai Gábor elnökhelyettes, Országos Választási Bizottság
Muity Mihály beadványtevő
Gálai Antal József matematika, informatikatanár, a Zlatna Grana bunyevác egyesület titkára, Bajaszentistván
Süge Attila történész, Baja
Nevenka Basic Palkovic irodalmár, történész, a szabadkai Városi Múzeum könyvtárának igazgatója, Szabadka
Mijo Mandic kisebbségkutató, nyelvkutató, építészmérnök, Szabadka
Dr. Karagics Mihály elnök, Országos Horvát Önkormányzat
Karagity István elnökhelyettes, Országos Horvát Önkormányzat
Szilaj Péter egyházelnök, Krisna Tudatú Hívők Közössége
Tóth Olga jogi referens, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Katona Tímea parlamenti titkár, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Jenőfi György főosztályvezető-helyettes, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Simon Istvánné főosztályvezető, Oktatási és Kulturális Minisztérium
Szövényi Zsolt főosztályvezető, Oktatási és Kulturális Minisztérium
Jakab Tiborné szakmai főtanácsadó, Oktatási és Kulturális Minisztérium
Dr. Latorcai Csaba szakértő, Fidesz-frakció
Dr. Soproni Roland elnöki szakértő, Fidesz
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Opóczky László főosztályvezető-helyettes, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes, Pénzügyminisztérium
Kiss Zsófia szakmai tanácsadó, Pénzügyminisztérium
Dr. Wolf Erzsébet hivatalvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Listárné Nagy Éva főosztályvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr.Orlai István főosztályvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Csóké Erika főosztályvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Gubucz Ágnes jogi referens, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Freidler Gábor főosztályvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Baka Péter személyi titkár, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Jutasi Balázs tanácsos, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Hajas Barnabás jogi referens, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Bihari Gergely parlamenti gyakornok, MSZP-frakció
Dr. Regényi Eszter jogi referens, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Nagy Diána jogi referens, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Garamvári Miklós főosztályvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Kovács Zsolt, főosztályvezető-helyettes, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Némedi Erika referens, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Magicz András, főosztályvezető-helyettes, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr. Belánszki Gyula, főosztályvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Heizerné dr. Hegedűs Éva főosztályvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal
Dr.Luczai Zsuzsanna szakmai főtanácsadó, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 22 perc)
Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Mindenkit köszöntök az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Felhívnám a képviselőtársaim figyelmét a pontos kezdésre, mert költségvetési időszakban vagyunk, és egy fél óra veszteség nagyon sok, főleg, ha ma délután is ülésezni fogunk, úgyhogy kérem, erre figyeljünk oda.
A helyettesítésekkel határozatképesek vagyunk, mondom a helyettesítéseket. Donáth László képviselő urat Fogarasiné Deák Valéria alelnök asszony, Tóth Gyula képviselő urat Teleki László képviselő úr, Wiener György urat Lénárt képviselő úr, Gusztos képviselő urat dr. Szabóné Müller Timea képviselő asszony, Semjén Zsolt képviselő urat Balogh Zoltán, Pettkó András képviselő urat Szászfalvi András alelnök úr, és Ékes Ilonát - amikor nincs itt - Bíró Ildikó helyettesíti.
A napirendi javaslatot mindenki kézhez kapta, kérdezem, van-e a napirendi javaslathoz kiegészítés vagy kérdés. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, én két dolgot javasolnék. Az egyik, hogy a pályakezdő fiatalokról szóló 4. napirendi pontot vegyük a költségvetés elé, mert az a múltkor lemaradt, és azt gondolom, ezen aránylag gyorsan túl fogunk jutni. A másik javaslatom, hogy az egyebekben hozzuk vissza a tegnapi módosítót a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal önállóságának a megőrzéséről.
Kérdezem a bizottságot, van-e valaki, aki hozzá kíván szólni a napirendi javaslathoz. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérem, hogy a javasolt módosítással szavazzunk a napirendről. (Szavazás.) 17 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag támogatta a napirendet.
Tehát a pályakezdő fiatalokról, az ötven év feletti munkanélküliekről szóló napirendi pont következik. Csuhaj Lászlóné szakmai főtanácsadó, ha két-három mondatban indokolná a törvényjavaslatot, megköszönjük.
Csuhaj Lászlóné szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) előterjesztése
CSUHAJ LÁSZLÓNÉ szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A pályakezdő fiatalok munkatapasztalat-szerzését segítő Start program után újabb két programról szóló előterjesztést nyújtottunk be. Ez az előterjesztés a két program keretében újabb hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásának elősegítéséhez kíván egy újabb lehetőséget biztosítani - a munkáltatók ösztönzése érdekében - arra, hogy ezeket a munkavállalói csoportokat aktívabban foglalkoztassák. A Start programhoz hasonlóan a Start plusz, illetve a Start extra program is normatív járulékkedvezményt fog biztosítani a hatályba lépést követően. A Start plusz program célcsoportja a gyesről, gyedről és ápolásról visszatérők, illetve a gyes és gyed mellett a gyermek egyéves kora után munkát vállalni kívánók foglalkoztatásának, illetve a tartós munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítéséhez járul hozzá, míg a Start extra program a tartós munkanélküliek köréből kiemelten az 50 év feletti, illetve életkortól függetlenül az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatásának elősegítését kívánja ösztönözni.
A járulékkedvezmények mértéke: a Start plusz, illetve a Start extra program keretében a munkáltató mentesül a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól, amennyiben a célcsoporthoz tartozó személyeket foglalkoztat, a Start plusznál a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér 15 %-a, a második évében 25 %-a után kell járulékot fizetni, a Start extra ettől kedvezőbb feltételeket, a munkáltató az első évben mentesül a járulékfizetés alól, a második évben pedig a 15 %-os járulékfizetési kötelezettség terheli.
Egyre szeretném még felhívni a figyelmet. A foglalkoztatás bérkategóriájának nincs felső határa, azonban a járulékkedvezmény igénybevételének a felső határa mindkét programnál a minimálbér kétszerese. Mindkét programhoz a Start-kártya nyújt majd lehetőséget, mind a személy részére a program igénybevételére, mind pedig a munkáltató részére, a járulékkedvezmény érvényesítésére.
Talán röviden ennyi lenne, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés, hozzászólás. (Nincs jelzés.) Nekem egyetlen kérdésem lenne. Hány munkáltató vett részt eddig ebben a programban, és hány munkavállaló után?
CSUHAJ LÁSZLÓNÉ szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A Start program 2005. október 1-jén kezdett el működni, onnantól van lehetőség a Start-kártya kiváltására. Az adóhivataltól kapott utolsó havi tájékoztatás alapján - tehát októberrel zárva - több mint 40 ezer fiatal váltotta ki a Start-kártyát. A kiváltott Start-kártyások körülbelül egyharmada felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, és az eddig beérkezett járulékelszámolások alapján az adóhivataltól kapott tájékoztatás szerint közel 14 ezer fő - pontosan 13 600 fő volt -, akinek a foglalkoztatása Start-kártyával valósul meg. Itt azt kell tudni, hogy havonta, illetve a járulékbevalláshoz kapcsolódóan van lehetőség a járulékkedvezmény érvényesítésére. A foglalkoztatottak körében is azt lehet tapasztalni, hogy - körülbelül a kiváltás arányának megfelelően - a foglalkoztatottaknak mintegy egyharmada felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Csak egy nagyon kicsit szeretnék kérdezni, és elnézést kérek, hogy nem tudom pontosan. Mikortól számít valaki tartós munkanélkülinek?
Köszönöm szépen.
CSUHAJ LÁSZLÓNÉ szakmai főtanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A foglalkoztatási törvény a jövő évtől módosul, és az európai uniós szabályoknak megfelelően módosul a tartós munkanélküliség fogalma. Ez azt jelenti, hogy az minősül tartós munkanélkülinek, aki a Start kártya kiváltását megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig, illetve pályakezdő fiatal esetén legalább 6 hónapig regisztrált álláskereső volt.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb kérdés? (Nincs jelzés.)
Ha nincs, kérdezem a bizottságot, ki tartja általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Nyolc igen. Ki nem támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodás? (Szavazás.) Kilenc. Tehát 8 igen szavazattal, 9 tartózkodás mellett a bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Köszönjük szépen a megjelenést. Előadót kívánunk-e állítani? Van-e valaki, aki a kisebbségi vagy többségi véleményre vállalkozik? (Nincs jelzés.) Nincs, akkor írásban tesszük meg.
Visszatérünk a klasszikus sorrendhez. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása következik.
Üdvözlöm a kormányzat megjelent képviselőit.
(-10)
11 fzs
A lista nem tudom, hogy kinek áll rendelkezésére - nekem igen. Azt javaslom, hogy azt a rendet gyakoroljuk, hogy én beszélek, és ha valami nagy baj van, akkor kiabáljanak, tehát ha valahol elmaradtak, vagy nem egyformán haladunk.
A 7/1. számú ponttal kezdünk, Boldvai László és Farkas Imre kapcsolódó módosító javaslata, ami együtt értendő a 29/1., a 80/3., a 80/6. és a 572/1. ponttal. Kérdezem a kormány képviselőit, hogy támogatják-e a javaslatot.
ÁROK SZABOLCS tanácsos tanácsos (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A kormány a módosító indítványt támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e. (Szavazás.) 8 igennel és 9 nemmel a bizottság nem támogatja a javaslatot.
A 7/2. pont következik, ami a 29/2., a 80/4., a 152/1. és a 572/2. pontokkal függ össze, szintén Boldvai László és Farkas Imre kapcsolódó módosító javaslata. Kérdezem a kormány képviselőit, hogy támogatják-e.
ÁROK SZABOLCS tanácsos tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság 17 nemmel a kapcsolódó módosító javaslatot nem támogatja.
Következik a 10/1., a 86/14., a 180/5. és a 228/12. pont együtt. A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. SÜTŐ KATALIN vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) 9 igen szavazattal, 8 nem ellenében a bizottság támogatja.
Következik a 11/1. pont, Szászfalvi képviselőtársunk javaslata. A kormány?
DR. SÜTŐ KATALIN vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 12/1. pont szintén Szászfalvi képviselő úr javaslata. Kormány?
DR. SÜTŐ KATALIN vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 12/2. a 14/1., a 15/1., a 17/1. és a 18/1. pontok következnek. Kérdezem a kormányt.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) 17 igen szavazattal egyhangúlag támogatja.
A 21/1. pont következik. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Németh Zsolt képviselőtársunk javaslatáról van szó. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) 9 igen szavazattal, 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 21/2. Világosi Gábor javaslata, ami kapcsolódik a 156/1. és a 164/1. pontokhoz. A kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 22/1. pont következik, Orosz Sándor és Józsa István javaslatáról. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 17 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag támogatja.
A 25/2. pont következik, melyhez a 428/3., a 430/2. és a 490/4. pont kapcsolódik. Kormány?
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 17 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag támogatja.
Varga József és társai javaslata következik a 44/1. pontban, ami összefügg a 194/8. ponttal. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 44/2. pontról és lábairól döntünk, Pokorni, Zsigó, Pálinkás és Révész képviselők javaslatáról. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
Az 58/1. pontban Bebes képviselő úr kapcsolódója és az ezzel összefüggő javaslatok következnek.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 68/1. pont következik, Tóth Ferenc és Pálinkás képviselő urak javaslata, együtt a 73/2. és az 506/1. pontokkal. Kormány?
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal, 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 80/2. javaslat következik, Bebes képviselő úr kapcsolódója, a 14/18. és az 529/2. pontokkal együtt. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 100/1. pontban Varga József és társai javaslata következik, összefüggésben a 216/3. ponttal. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében nem támogatja. (Farkas Flórián: Indoklást kérek.) Indoklást kér Farkas képviselő úr.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A Központi Adatfeldolgozó és Nyilvántartó Hivatal feladatainak ellátását veszélyeztetné, ha a forrásait ilyen módon csökkentenék, úgyhogy ezt nem tudjuk támogatni.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): A lába nem jó a módosító javaslatnak, vagy elvileg nem támogatja a kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Amennyiben más lábat jelölnek meg, akkor az előterjesztő természetesen megvizsgálja a lehetőségeket.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Biztató.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A szavazás ezzel együtt érvényes. Megyünk tovább.
A 100/3. a 133/3., a 141/1., a 213/1. és a 217/1. javaslatok következnek, Gulyás József képviselő úr kapcsolódói. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 8 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
A 137/1. és a 278/3. pontok következnek együtt, Hárs Gábor, Eörsi Mátyás és Gulyás József javaslatai. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 tartózkodás mellett és 8 nem ellenében a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 138/1., a 86/6. és a 140/1. pontok következnek, Kocsi László és Németh Zsolt javaslatai. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 8 nem ellenében és 9 tartózkodás mellett a bizottság egyharmada sem támogatja.
20
Uk(21-30)
Most szavazunk a 138/2. és 133/2. javaslatról, melyben Béki Gabriella képviselő asszony a Baptista Szeretetszolgálatra vonatkozóan javasol módosítást.
Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
Együtt szavazunk a következő csomagról: a 141/2., a 86/16., a 132/1., a 161/2., a 180/4., a 184/4., a 228/1., a 230/1., a 241/1. és a 242/2. javaslatokról, melyek a Szülőföld Alaphoz benyújtott, úgy látom Gulyás József képviselőtársunk nevével fémjelzett módosító javaslatok. A kormányt kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 169/3. és a 114/2. javaslatról együtt szavazunk, mely Bagi Béla képviselő úr kapcsolódó módosító javaslata. A kormányt kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
Következik a 169/4. és a 114/1., szintén Bagi képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
Következik a 171/3. és a 114/9. javaslat, melyekről együtt szavazunk. A 171/3. javaslat Czerván képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 191/1. és a 164/2. javaslatról együtt döntünk, Világosi képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 17 nem szavazattal a bizottság nem támogatta.
Most Varga József és társainak a 216/4. és 185/2. javaslata következik. Kérdezem a kormányt.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 228/4. következik, mely Nagy Gábor Tamás, Pokorni Zoltán, Rogán Antal, Deutsch-Für Tamás és Varga József javaslata, és kapcsolódik a 225/1. javaslathoz. A kormányt kérdezem.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 228/5., a 209/1., 209/3., Szili Katalin, Warvasovszky Tihamér, Molnár Albert képviselők javaslatai. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 228/6. és a 152/2. Szili Katalin, Warvasovszky Tihamér, Molnár Albert és Világosi Gábor javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 228/7., a 152/3. és a 169/1. Szili Katalin, Warvasovszky Tihamér, Molnár Albert és Világosi Gábor javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 242/3., együtt a 173/6. javaslattal Pokorni Zoltán, Zsigó Róbert és Pálinkás József javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 1 igen és 8 nem szavazattal, 8 tartózkodás mellett a bizottság egyharmada sem támogatta.
A 268/1., 114/20., 170/1., 192/1., 256/1. és 274/1. pontok a Magyar Vöröskereszt támogatására vonatkoznak, Kékesi Tibor javaslata szerint. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 10 igen szavazattal 7 tartózkodás mellett a bizottság többsége támogatta.
Szászfalvi képviselő úr 287/1. számú javaslata következik, mely kapcsolódik a 114/19., a 287/2., a 383/1., 384/1. és a 386/1. javaslatokhoz. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
Varga József képviselő úr javaslata következik, 287/3. és 194/2. számon. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 299/1. és 229/2. pontban Filló Pál képviselő úr javaslata következik. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 17 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag támogatta.
A 324/1. pont és lábai következnek, Bebes István képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 385/1. pont és lábai következnek, dr. Czira Szabolcs képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
A 446/1. pont következik, mely Tóth Ferenc, Pálinkás József, Pósán László és Zsigó Róbert javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen és 8 nem szavazattal a bizottság többsége támogatta.
Az 510/3. számon Tatai-Tóth András és többek javaslata következik. Kérdezem a kormány álláspontját.
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 8 igen és 9 nem szavazattal a bizottság többsége nem támogatta. (Godó Lajos belép az ülésterembe.)
Együtt szavazunk az 560/3., 38/1., 560/1. és 560/2. pont alatti, Szabó Lajos és Gegesy képviselő urak javaslatairól. Kérdezem a kormány álláspontját.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 19 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag támogatta.
(-30)
31 fzs
Az 562/1., a 143/1. és a 144/1. pontokról együtt szavazunk, Schvarcz Tibor és Vojnik Mária javaslatairól. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 10 nem ellenében a bizottság többsége nem támogatja.
Következik a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása.
A 20/3. és a 26/1. pontban Tatai-Tóth András, Szabó Zoltán, Rózsa Endre és Botka Lajosné képviselők javaslata következik.
A Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke kér szót. Elnézést, meg kell szavaztatnom a bizottságot arról, hogy szót adunk-e neki. (Szavazás.) 19 igen - megadjuk a szót. Parancsoljon!
KARAGICS MIHÁLY, az Országos Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr, és a bizottsági tagoknak is megköszönöm, hogy mint vendég szót kapok. Nagyon röviden a következőt szeretném elmondani.
Elsősorban az önkormányzatok intézményeinek támogatása miatt kértem szót, természetesen egyeztetve a többi kisebbségi önkormányzat elnökével. Az Országos Horvát Kisebbségi Önkormányzat intézményeinek támogatása két helyen szerepel a költségvetésben. Az egyik, ami az önkormányzat költségvetésébe beépül, a már átvett és funkcionáló intézmények működési támogatása. Itt 45 millió forintról van szó. Ezzel kapcsolatban semmi észrevételünk nincsen.
A másik az intézmények támogatására szolgáló további 70 millió forintos keret. Ehhez viszont a következőt szeretnénk tisztelettel elmondani. Ezzel a 70 millió forintos kerettel, mely a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetéből átkerül - valószínűleg a Kisebbségi Hivatal sorsától is függően - a Miniszterelnöki Hivatal fejezetébe, van egy kis gond. A teljes 70 millió forintos összeg működési célú támogatásként szerepel a költségvetésben, ugyanakkor ennek alapvetően a még nem befejezett intézmények beruházásához kellene támogatást nyújtani.
(Jelzésre:) Lehet, hogy rosszkor jelentkeztem.
ELNÖK: Igen, mert ez a költségvetésnél van, ha jól tudom, de azért én úgy gondolom, hogy hallgassuk meg végig, és a kormány képviselője reagáljon rá. Vagy ha ennyi volt, akkor megkérjük a kormány képviselőjét, hogy most reagáljon.
KARAGICS MIHÁLY, az Országos Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke: Mi azt kérjük a kollegáim nevében, hogy a 70 millió forintot úgy osszák fel, hogy 50 millió menjen felhalmozási célra, 20 millió pedig a működési költségekre. Tehát semmi plusz pénzt nem igényelne, csak a mi igényeinkhez igazodna jobban ez a felosztás.
Ha már nálam van a szó, nem tudom, mondhatnék-e még valamit.
ELNÖK: Hadd reagáljunk erre a részére, mert mégis aktuális, amit mond - bár nem ennél a pontnál -, mivel ez fejezeten belüli átcsoportosításra még beadható. Tehát amennyiben a bizottság ezt támogatja, akkor nyugodtan beadható bizottsági szinten. Nem tudom, hogy ebben a körben akar-e a kormány képviselője erre reagálni.
Parancsoljon!
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Csak szeretném megerősíteni, hogy valóban így van, ez a második körben elrendezhető.
ELNÖK: Úgy látom, mindenki bólogat. Akkor kérem szépen, hogy erre figyeljünk már oda, illetve a főtanácsadó asszonyt kérem, hogy erre készítsünk egy közös módosítót. Úgy gondolom, a bizottság egyhangúlag támogatni fogja ezt. Nagyon köszönjük, hogy erre felhívta a figyelmünket.
Van-e még egyéb, amit el szeretne mondani?
KARAGICS MIHÁLY, az Országos Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke: A másik kérdésben is - és elnézést, nálam nincsen anyag, tehát nem tudom pontosan, mikor kérhettem volna szót - szeretném tolmácsolni a kisebbségi oldal véleményét a Kisebbségi Közalapítvány eddigi támogatásával kapcsolatban. Sajnálatos ez a 150 millió forintos csökkentés, a betervezett 350 millió forintos támogatás. Ez azt fogja eredményezni, hogy a kisebbségi hetilapoknak komoly gondjaik lesznek, valószínűleg ebből a pénzből támogatni a kisebbségi lapok megjelenését nem lehet, mert a lapok eddigi éves támogatása megközelítette a 300 millió forintot. Ha ez a csökkenés beáll, akkor a kisebbségi lapok megjelenése igencsak veszélybe kerül.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Hadd mondjam el a bizottság nevében, hogy ezzel kapcsolatban egy módosító indítványt támogatott a bizottság többsége, a kormány nem támogatja. Godó képviselő úr adta be, hogy világos legyen, hogy kinek az érdeme vagy bűne az, hogy támogattuk ezt a kezdeményezést. (Fogarasiné Deák Valéria: Még egyeztetünk) Még egyeztetünk.
Nem tudom, a kormány képviselője akar-e erre reagálni. (Nem.) Köszönjük Karagics elnök úrnak, hogy ezeket a dolgokat előadta.
Most következik a 20/3. és 26/1. kapcsolódó módosító, Tatai-Tóth András, Szabó Zoltán, Rózsa Endre javaslata. Kormány?
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igen szavazattal és 9 tartózkodás mellett a bizottság többsége támogatja.
A 23/1. pont következik, Tóth Ferenc, Pálinkás József, Pósán László és más képviselők javaslata. Kormány?
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 10 nem ellenében a bizottság többsége nem támogatja, de több mint egyharmada támogatja.
A 29/1. pont következik, Tatai-Tóth András, Szabó Zoltán, Rózsa Endre és Botka Lajosné javaslata. Kormány?
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag támogatja.
Most egy hosszabb sor következik: a 36/1., a 47/2., a 69/1., a 80/1., a 83/1., a 88/1. és a 90/1. pontok, Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszony javaslata. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag támogatja.
Szászfalvi képviselő úr javaslata következik az 53/1. és az 53/2. pontban. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 10 nem ellenében a bizottság többsége nem támogatja, de több mint egyharmada támogatja.
Az 56/1., az 56/2. és a 79/2. pont következik, Tatai-Tóth András és képviselőtársai javaslata. Kormány?
ÁROK SZABOLCS tanácsos (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal egyhangúlag támogatja.
Az 58/1. pont következik, Vidorné Szabó Györgyi javaslata. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igen szavazattal és 9 tartózkodás mellett a bizottság többsége támogatja.
A 65/2. pont következik, Szabó Lajos és Gegesy Ferenc javaslata és lábai.
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag támogatja.
A 96/1. és a 96/3. pont következik, Göndör István és társai javaslata. Kormány?
NYENYESTÁNNÉ ENDRÉSZ KATALIN főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igen szavazattal és 9 nem ellenében a bizottság többsége támogatja.
Most következik az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása.
40
Uk(41-50)
Köszöntjük a kormány képviselőjét, Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes asszonyt. Ha megengedi, megkezdjük a szavazást.
A 6. pont összetartozik a 2., a 3., a 4., az 5., a 7., a 39. és a 41. ponttal, Gegesy és Kékesi képviselő urak módosító javaslatáról van szó. Kérdezem a kormány álláspontját.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 10 igen szavazattal 9 tartózkodás mellett a bizottság többsége támogatta.
A 9. pont Ékes József és Szatmáry Kristóf javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem támogatta.
A 12., a 33. és a 42. pontok következnek együtt, melyek Gegesy és Kékesi képviselő urak javaslatai. Kérdezem a kormány álláspontját.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság 19 igen szavazattal egyhangúlag támogatta.
A 18. pont következik, Pál Béla, Horváth Klára, Nagy Jenő, Nagy Imre, Koscsó Lajos és képviselőtársaik javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem támogatta.
A 21. és a 24. pont következik, Farkas Imre, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A 21. pontot nem támogatja.
ELNÖK: Ez összefügg a 24. javaslattal.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A 21. pont inkább a 22. ponttal függ össze, és a 23. pont a 14. ponttal. Tehát a 21-24-ből a 22. és a 24. pontokat támogatja a kormány.
ELNÖK: Akkor csatlakoztassuk így össze. Tehát a 21. és a 22. pont, illetve a 23. és a 24. pont tartozik össze, akkor így szavazunk.
A 21. és 22. pontokról kérdezem a kormányt.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány a 22. pontot támogatja.
ELNÖK: Akkor nem tudunk róla együtt szavazni, mégiscsak külön kell.
Tehát a 21. pontról kérdezem.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A 21. pontot nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Nincs igen szavazat. 19 nem szavazattal a bizottság egyharm7ada sem támogatja.
A 22. pontról kérdezem.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 10 igen szavazattal 9 tartózkodás mellett a bizottság többsége támogatta.
A 23. pontról kérdezem.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Nincs igen szavazat. 19 nem szavazattal a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 24. pontról kérdezem.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 10 igen szavazattal 9 nem szavazat ellenében a bizottság többsége támogatta.
A 36. pont következik, Göndör képviselőtársunk javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Nincs igen szavazat. 19 tartózkodással a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 37. pont következik, szintén Göndör úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Nincs igen szavazat. 19 tartózkodással a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 44. pont következik Rogán képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem támogatta.
Köszönjük szépen, ezzel a végére érkeztünk.
Dr. Szivi József főosztályvezető urat köszöntjük az 5. napirendi pontunkhoz, mely az Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a kapcsolódó módosító indítványok megvitatása következik.
Az 1. pontról szavazunk először. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SZIVI JÓZSEF főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Elnézést kérek, ez a bizonyos kiegészítő ajánlás - hogy azonos papírból dolgozzunk -, ebben az 1. pont Kuzma képviselő úr javaslata. A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem támogatta.
A 3. pont következik, Pósán és Zsigó képviselő urak javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SZIVI JÓZSEF főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem, de több mint egyharmada támogatta. Ugyanez volt igaz az 1. pontra is.
A 4. pont következik, Kuzma képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SZIVI JÓZSEF főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem, de több mint egyharmada támogatta.
Az 5. pont következik, Pálinkás József és Tóth Ferenc javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SZIVI JÓZSEF főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk. a javaslatot.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem, de több mint egyharmada támogatta.
A 6. pont következik, Révész Máriusz, Pálinkás József, Pósán László képviselők javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. SZIVI JÓZSEF főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem, de több mint egyharmada támogatta.
Köszönjük szépen a segítségét, viszont látásra!
A következő a 6. napirendi pontunk, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása.
Egyetlen módosító javaslatról van szó, Nagy László képviselő úré. Kérdezem a kormány álláspontját.
FAZEKAS JÓZSEF főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Nincs igen szavazat. 19 tartózkodással a bizottság egyharmada sem támogatja.
Köszönjük szépen.
A 7. napirendi pont az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat, a kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása következik. A számozott a 7. ponttal foglalkozunk, a foglalkoztatási bizottság javasol módosítást az ápb-ben megkötött kollektív szerződésekkel kapcsolatban.
Üdvözlöm a kormány képviselőjét.
DR. BÉRCZES KAMILLA szakmai tanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja ezt a javaslatot.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság 19 igen szavazattal egyhangúlag támogatta a javaslatot.
Köszönjük szépen.
Következik az Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Köszöntöm Bogár Ágnes főosztályvezető asszonyt a kormány képviseletében.
Először az 1. pontról szavazunk, mely Csáky András képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
BOGÁR ÁGNES főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Igen, a kormány támogatja az 1. pont szerinti javaslatot.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság 19 igen szavazattal egyhangúlag támogatta.
A 3. és a 4. pontról együtt szavazunk, ugyancsak Csáky képviselő úr javaslatai. Kérdezem a kormány álláspontját.
BOGÁR ÁGNES főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Nincs igen szavazat. 19 tartózkodással a bizottság egyharmada sem támogatja.
Az 5. és a 6. pontról együtt szavazunk, Kuzma képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
BOGÁR ÁGNES főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem, de több mint egyharmada támogatta.
A 9. napirendi pont következik, büntetőügyekben alkalmazható közvetítő tevékenységről. A bizottságra tartozó módosító javaslatokat fogjuk megvitatni, üdvözlöm a kormányzat képviselőit, Kara Ákos főosztályvezető urat, és Kárpáti György beosztott bíró urat.
Először az 1. pontban Hankó Faragó Miklós kapcsolódó módosító javaslatáról szavazunk. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem, de több mint egyharmada támogatta.
A 2. pontban Dávid Ibolya képviselő asszony módosító javaslatáról kérdezem a kormányt.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium):
ELNÖK: ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) 9 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében a bizottság nem, de több mint egyharmada támogatta.
(-50)
51 fzs
A 3. pont következik, Répássy képviselő úr módosító javaslata.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 10 nem ellenében a bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatja.
A 4. pont következik, Lukács Tamás javaslata.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 10 nem ellenében a bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatja.
Az 5. pont következik, Dávid Ibolya javaslata.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 10 nem ellenében a bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatja.
A 6. pontban szintén Dávid Ibolya javaslata következik. Kormány?
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 nemmel a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 7. pont következik, Dávid Ibolya javaslata.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen szavazattal és 10 nem ellenében a bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatja.
A 8. pont következik, Bárándy Gergely képviselő úr kiváló javaslata.
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igen szavazattal és 9 tartózkodás mellett a bizottság többsége támogatja. Köszönjük szépen ehhez a napirendi ponthoz a megjelenést.
Azt mondtuk, hogy most az egyebeket megtárgyaljuk, mert nincsenek még itt a bunyevácok - délután jönnek -, tehát azzal nem tudunk most foglalkozni. Egyébként kár; nem tudtuk, hogy ilyen szorgalmasak leszünk. Köszönjük a kormánypárti képviselők belátását, hogy el tudtuk kezdeni az ülést, végül is nagyvonalú dolog volt. Bár a humort azért megismételem. Godó képviselő úr ismeri a drámát: Godot-ra várva - ezt adtuk elő itt húsz percen keresztül. (Godó Lajos: Elnézést elnök úr, az Országos Területfejlesztési Tanács ülésén voltam.) A helyzet az, hogy a drámában nem érkezett meg Godot, itt viszont igen, ez happy end, tehát ez legfeljebb egy vígjáték lehet. (Fogarasiné Deák Valéria: Ugye, mekkora különbség?) Így van.
Akkor, befejezve a humorizálást, az "egyebek" kategóriájában visszahozzuk azt a módosító javaslatot, amelyik a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal önállóságának megőrzéséről szól. Ez a 91. § (1) bekezdése, valamint a 102. § (1) bekezdése alapján a kormányzati szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1202. számú törvényjavaslathoz egy bizottsági módosító javaslat, mindenki kézhez kapta. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e hozzászólás. (Nincs.) Akkor szavazzunk arról, hogy újra szavazásra bocsátjuk-e ezt a módosító javaslatot. Ki ért ezzel egyet? (Szavazás.) 18 igen szavazattal és 1 tartózkodás mellett a bizottság többsége egyetért ezzel.
Akkor kérem, szavazzunk a bizottsági módosító javaslatról. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 18 igen szavazattal és 1 tartózkodás mellett a bizottság többsége támogatja a módosító javaslatot. Köszönöm szépen.
Háromnegyed óra ebédszünetet sikerült magunknak létrehozni. Ehhez mindenkinek gratulálok. Egy órakor az ombudsmanok meghallgatásával folytatjuk a munkát. Mindenkit várunk.
60
Uk(61-70)
(Szünet: 12.14-13.12)
ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén, folytatjuk a délelőtt elkezdett és félbeszakított ülésünket.
Az adatvédelmi biztos 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/47. szám)
Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szóbeli kiegészítése
Az adatvédelmi biztos beszámolója következik, tisztelettel köszöntöm az országgyűlési biztosokat, akik már itt vannak, majd mindenkit külön köszöntök, amikor sorra kerül. Először Péterfalvi Attilát, az adatvédelmi biztost kérem, hogy a jelentését, melyet a bizottság tagjai rendelkezésére bocsátottunk, szóban is indokolja, ismertesse, fűzze hozzá azokat a kiegészítéseket vagy kiemeléseket, amelyeket fontosnak és lényegesnek tart.
Öné a szó.
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az idő múlására való tekintettel - mármint arra, hogy a 2006. év vége felé járunk - azt emelném ki az előző évi beszámolóból, amely vagy tendenciájában fontos, vagy áthúzódó hatása van.
Rövid statisztikával kezdeném: 2005-ben is emelkedett a hozzám beérkező ügyiratok száma, összességében 17 %-kal. Hogy szemléletesebb példát, új típusú statisztikát mondjak, a hozzám beérkező iratok mennyisége mintegy 12 folyómétert tenne ki. Ebből a jogszabály-véleményezések száma körülbelül 5 folyóméternyi volt. Tehát meglehetősen sok beadványt kaptunk.
Ha röviden tendenciákat vagy értékelést kellene mondani, akkor azt mondanám, hogy a 2005. évre is az volt a jellemző, hogy az egyik kihívás 2001 szeptembere óta változatlanul az adatvédelem kontra - amit nem szeretek, tehát mindjárt azt is mondanám, hogy adatvédelem és - biztonság, a másik pedig a technika fejlődésével kapcsolatos elképzelések.
Még egy kis statisztikát említve, a hozzánk beérkező panaszbeadványok fele - 50 %-a - a magánszférát, tehát a magán-adatkezelőket, nem egészen a fele, ha jól emlékszem talán 46 %-a az állami szektor adatkezelését érintette, a többi 4 % az egyéb kategóriába tartozik, zömmel azok az ügyek, amikor a biztosnak nem volt hatásköre. Körülbelül a panaszok felében állapítottuk meg a jogellenes adatkezelést, ez azt jelenti, hogy mindenképpen lemérhető az állampolgárok adatvédelmi tudatának a fejlődése, hiszen sok esetben akkor is hozzánk fordulnak, ha a panasz nem jogszerű, ezt takarhatja talán az, hogy a beadványok fele részében azt állapítottuk meg, hogy jogos az adatkezelésre vonatkozó szabályok alkalmazása, vagy a konkrét adatkezelési jogszabályi rendelkezés.
A személyes adatok védelme során azt is lehet említeni, hogy változatlanul megjelennek azok a panaszbeadványok, amelyek akár a kéretlen reklámokkal, akár az elektronikus formában megjelenő spam-ekkel, akár az egyéb írott alapú reklámokkal kapcsolatosak. Változatlanul sok panaszbeadvány érkezett az elmúlt évben az okmányok másolásával kapcsolatban, azonban azt jelentős eredménynek tartom, hogy 2005. végén kiadtam egy ajánlást, amely a szektorális adatkezeléseket érintette, tehát a mobil távközlési szolgáltatók adatkezelését. Ez az ajánlás lépésről lépésre, és a mobil szolgáltatók által elmondott indokokat egyenként cáfolva bizonyítja, hogy gyakorlatilag minden olyan cél elérhető az okmányok másolása nélkül, amelyeket eddig a másolás jogalapjaként megemlítettek, figyelembe véve egyébként azt, hogy már csak azért is elfogadhatatlan ez az okmánymásolási dömping, hiszen az állam milliárdokat költ arra, hogy biztonságos okmányokat készítsen. A jó minőségű fénymásolatokkal könnyen lehetne ezeket hamisítani, semmi nem indokolja, hogy ezt a gyakorlatot fenntartsák. Azt kell mondanom, hogy nagy örömömre szolgált, amikor azt a visszajelzést kaptam az összes mobilszolgáltatótól, hogy változtatni kívánnak a gyakorlatukon. Elképzelhető, hogy még előfordul hellyel-közzel most is másolás, de visszaesett ezeknek a panaszbeadványoknak a száma. Tehát úgy értékelem, hogy ez mégiscsak egy pozitív irányban változó gyakorlat, és bízzunk benne, hogy talán megszűnik.
A biztonságra törekvés jegyében kell megemlíteni azokat a törekvéseket, amelyeket nagyon sokan kifogásolnak, akár a magánszféra vonatkozásában, és például a munkáltatók adatkezelését, amikor a munkavállalókat ellenőrizni kívánják, ez lehet akár a kamerarendszer, akár az elektronikus levelezés ellenőrzése. Ugyanez a tendencia érzékelhető az állami szektor vonatkozásában is, utalni szeretnék például a vagyonőri tevékenységre vonatkozó törvényi szabályozásra. Nagyon fontosnak tartom, hogy a 2005. évben két olyan alkotmánybírósági döntés született, amelyeket akár úgy is tekinthetnék, mint az adatvédelmi biztos feletti alkotmányos kontroll, azzal, hogy az Alkotmánybíróság azt vizsgálta a vagyonőrtörvény kapcsán is, amikor a felvételek megőrzésének idejét vizsgálta - illetőleg egyáltalán a felvételek elkészítésének a körülményeit, valamint az ügynöktörvény kapcsán a nyilvánosságra hozatal szabályait -, hogy a szükségesség-arányosság feltételei fennállnak-e az alkotmányos jog korlátozásánál. Mindkét alkotmánybírósági döntés töretlen gyakorlatot igazol vissza, vagyis az Alkotmánybíróság nem mozdult el azoktól a standardoktól, amelyeket kimunkált az eddigi tevékenysége során. Úgy gondolom, ez megerősítette azt a tevékenységet, amelyet az adatvédelmi biztos a jogszabályok előzetes véleményezése kapcsán kifejt. Hiszen a köztársasági elnök úrnak az idei európai adatvédelmi konferenciára írt levele is azt tartalmazta, hogy az adatvédelmi biztosnak az a tevékenysége, amellyel a jogszabályokat véleményezi, tulajdonképpen az Alkotmánybíróság normakontrolljához hasonlítható, és nekünk nagyon fontos szempont, hogy ez a tevékenységünk az alkotmánybírósági gyakorlatot tükrözze.
Éppen ezért megerősítve látjuk mindazokat a döntéseket, amelyeknél a szükségesség-arányosság szempontjait vizsgáltuk, például akkor, amikor a biztonság jegyében - itt nem elsősorban a személyi, hanem inkább a vagyoni biztonság keretében - a temetőket is be kívánták kamerázni. Azt mondtam, hogy természetesen, miután a temetőkben a károkozások zömmel a temető bezárását követő időszakban történnek, azt kell vizsgálni, hogy mi indokolná a temetők nappali kamerázását. (-70) - 71 fzs Semmi nem indokolja. Gyakorlatilag a zárás után mondjuk a kerítések figyelése - tehát olyan időben, amikor jogszerűen senki nem lehet a temetőben - nem sérti az alkotmányos alapjogot, ebben az esetben ez megvalósítható.
Ezzel is utalni szeretnék arra, hogy tevékenységem során igyekszem mindazokban az esetekben megtalálni a kompromisszumot, amikor az előbb említett módon nem úgy fogjuk föl, hogy adatvédelem vagy alkotmányos alapjog kontra biztonság, hanem a kettőt összhangba kell hozni, tehát adatvédelem és biztonság. Ez azt jelenti, hogy az adatvédelmet nem korlátként vagy nem egyfajta akadályként kell felfogni, hanem garanciaként, egy alkotmányos alapjog garanciájaként. Ezért lehet összhangba hozni például az alkotmányos alapjogot és a vagyonvédelmet vagy -biztonságot. Állásfoglalásban úgy határoztam - meg is lepte egyébként ez az adatkezelőt, a rendőrséget -, hogy kiadhatják a polgárőröknek a körözött gépjárművek rendszámát, hiszen a polgárőr a tevékenysége során jogszerűen nem juthat el a gépjármű tulajdonosához, mert a közlekedési nyilvántartótól nem kaphat meg adatot, ebből a szempontból jogilag van kizárva az érintettel kapcsolatba hozhatóság. Nem beszélve arról, hogy nagyon sok ellopott gépjármű rendszáma egyébként is nyilvános, hiszen a tulajdonos bemondatja adott esetben a rádióba, vagy a média útján maga is keresi a járművet. Tehát az én álláspontom szerint összhangba kell hozni az alkotmányos alapjogot és a biztonságot, és ezt tágabb értelemben is gondolom. Azt gondolom, a rendszerváltást követően, amikor alkotmányos alapjog lett a személyes adatok védelméhez fűződő jog, majd ez megjelent az egyes szektorális törvényekben, kialakult valamiféle összhang vagy kompromisszum azokban a kérdésekben, ahogy az alkotmányos alapjogot lehet korlátozni.
Azt mindenképp kerülendőnek tartanám, hogy mondjuk a biztonságra törekvés jegyében vagy a technika fejlődése következtében az állampolgárok azt érezzék, hogy egy megkapott alkotmányos alapjoguk folyamatosan korlátozásra, egyfajta kiüresítésre kerül. Ezért minden olyan esetben, amikor a kompromisszum úgy tartható fenn, hogy valami új területen kezelni kell valamilyen adatot, vagy más módon történik az állampolgárok azonosítása, például biometrikus útlevelek esetében, akkor a másik oldalon engedni kellene, főleg azért, mert az élet is így kívánná, túlmutatva az adatvédelem körén mondjuk az állampolgárok magánélethez való joga. Ezért is szorgalmazom most már elég régóta folyamatosan a politikai marketingről szóló törvényalkotást, hiszen a másik oldalon az állampolgár joggal érezhetné azt, hogy a hálószobáját nem támadja meg a politika azáltal, hogy a politikusok célja végül is elérhető lenne az állampolgárok név nélküli megszólításával is, tehát akár az ajánlószelvények rendszere, akár a politikai marketing szabályozása, akár még a direkt marketingnek, a kereskedelmi marketingnek is egy esetleges olyan újbóli szabályozása, ami megfelelne az új elektronikus marketingnek, vagyis hogy ne akkor kelljen nyilatkozni, ha nem kívánja az adatai felhasználását, hanem kifejezett nyilatkozattal lehessen csak az adatokat felhasználni. Azt gondolom, hogy ez az állampolgárok közérzetét javítaná, és adatvédelmi szempontból is kívánatosabb lenne. E mellett foglalt állást egyébként Montreux-ben az Adatvédelmi Biztosok Nemzetközi Konferenciája is.
Az információszabadság területén jelentős változás következett be akár az adatvédelmi törvény módosításával, akár az elektronikus információszabadságról szóló törvény elfogadásával. Az adatvédelmi törvénynél nagyon fontos változás volt két szempontból. Az egyik a döntés-előkészítő iratokkal és a belső használatú iratokkal kapcsolatos alkotmánybírósági döntést követően, ami gyakorlatilag alkotmányos mulasztást állapított meg, hiszen nincsenek, nem voltak meg azok a garanciák, amelyek egy alkotmányos alapjog korlátozásánál és a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozásánál kívánatosak lennének. Az új szabályozás szerint a döntés-előkészítő irat a keletkezését követően bármikor, tehát adott esetben még a döntést megelőzően is, nyilvánosságra hozható. A korlátozásnál mindössze egy esetet lehet mérlegelni, hogy ez azért indokolt, mert ha ezt nem korlátoznák, akkor a szerv befolyásolástól mentes működése zavart szenvedne, de ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy adott esetben már a döntés meghozatala előtti elutasítás esetén bírósághoz lehet fordulni.
A másik kérdés, amiben változott az adatvédelmi törvény szemlélete, a közfeladatot ellátó személyekkel kapcsolatos szabályozás. Most megfordult az adatvédelmi szabályozás. Azt is lehet mondani, hogy '92-ben az adatvédelmi törvény elfogadásakor a jogalkotó nem gondolta teljes egészében végig, hogy hogyan kellene feloldani az adatvédelem és az információszabadság konfliktusát a közfeladatot ellátó személyeknél. Most a nagyobb nyilvánosság mellett döntött a jogalkotó. Tehát minden olyan adat, amely közfeladatot ellátó személy vagy a közfeladatot ellátó szerv feladatkörében eljáró személy feladatával függ össze, nyilvános, ha csak jogszabály másként nem rendelkezik. Az adatvédelmi törvénynek ez a fajta szemléletváltása nem ment végig a szektorális törvényeken, például a köztisztviselők, a közalkalmazottak, a fegyveres testületek szolgálati jogviszonyát szabályozó törvényeken. Ezért is adtam ki egy-két héttel ezelőtt egy ajánlást, amiben azt kértem a jogalkotótól, hogy tekintse át mindazokat a törvényeket, amelyek közfeladatot ellátó személyekkel kapcsolatos nyilvántartásokról rendelkeznek, vagy olyan esetekről, amikor nincs is olyan szabály, ami mondjuk a nyilvántartás adatait nyilvánosságra hozná, például a Nemzeti Bank elnöke, a Rádió elnöke, a Televízió elnöke, a monetáris tanács elnöke, tehát ezeknél a személyeknél alkossa meg azokat a jogszabályokat, amelyek a feladatukkal összefüggő adatok nyilvánosságát biztosítják.
A jogszabály-véleményezések kapcsán a statisztikát elmondtam, hogy nőtt a beadványok száma.
80
Uk(81-90) A jogszabály-véleményezésre megküldött tervezeteknek körülbelül négyötöde érintette a kompetenciámat, egyötöde nem. Tehát azt lehet mondani, hogy azt fölöslegesen küldték meg, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy ezeket a jogszabályokat is át kell néznünk, hiszen az, hogy egy törvénytervezetben van-e adatkezelés vagy nincs, a címe alapján nem lehet eldönteni.
Szeretnék szólni még a nemzetközi kapcsolatainkról is, bár ez csak részben érinti az elmúlt évet, de azt gondolom, kihasználom azt a lehetőséget, hogy olyan kérdésekről is szóljak, amelyek bizonyos szempontból áthúzódó hatásúak, aktuálisak. Tehát most már az adatvédelmi biztos kapta meg az Europol, a schengeni vámadat-továbbítások ellenőrzését is. Ebből a szempontból fontosnak tartom - ez az idei évre esik - a schengeni értékelőbizottság látogatását, amely külön értékelte az adatvédelmi biztos hivatalát, és nagyon pozitív, nagyon jó véleményt kaptunk. Magam a vízumkiadás rendszerében ellenőriztem a legnagyobb schengeni - egyelőre nemzeti, de később schengeni - vízumkiadóhelyeket Ukrajnában és Szerbiában. Pozitív tapasztalataink voltak, úgyhogy azt tudom mondani, hogy nem rajtunk múlik a schengeni csatlakozás ideje, sem az adatvédelmi biztos vonatkozásában, sem pedig egyéb vonatkozásban.
Azt is szeretném jelezni - és ez is idei ügy, de azt gondolom, mindenképp indokolt róla szólni, hiszen napi aktualitása is van -, hogy a tavaszi konferencia óta én látom el az adatvédelmi biztos rendőrségi munkacsoportjának elnöki pozícióját. Ez azt jelenti, hogy tárgyaljuk - és tárgyaltuk - azt a keret-határozattervezetet, amely az igazságügyi és rendészeti, biztonsági együttműködés keretében készül az Unió Bizottságában. Ennek a rendőrségi munkacsoportnak az a véleménye, és azt a kérést fogalmazták meg a nemzeti kormányok felé, hogy támogassák azt a megoldást, hogy az adatvédelmi elvek érvényesülése ne csak a nemzeti adatbázisból történő adattovábbításra vonatkozzanak, hanem magára az adatkezelésekre, tehát a rendőrségi, igazságügyi - természetesen a nemzeti - adatkezelésekre. Azt gondolom, Magyarország ebből a szempontból jó helyzetben van, hiszen a mi adatvédelmi törvényünk, mely elég szigorú, vonatkozik az állami szektorra is. Így tulajdonképpen ez egy elvi jelentőségű, és ilyen szempontból fontos lenne, hogy a harmadik pillér vonatkozásában is szülessenek átfogó, garanciális alapelvek az adatvédelmet illetően.
Befejezésképp azt szeretném még érinteni - most már gyakorlatilag közel két év tapasztalatunk van arra nézve -, hogy vajon változott-e, és fel lehet tenni a kérdést, hogy változott-e az adatvédelmi biztos eljárása, az ügyek megközelítése azáltal, hogy a hagyományos ombudsmani pozícióhoz képest hatáskörbővülés következtében ügydöntő jogköröket kapott, és megkapta ezeket a nemzetközi együttműködési, illetve ellenőrző csoportban való közreműködést - Schengen-Europol-vám -, és természetesen a hazai ellenőrzéseket is. Azt kell mondanom, hogy a döntéseket illetően nem változott a hozzáállásom az ügyekhez, az elmúlt időszak alatt mindössze két esetben éltem hatósági jogkörömmel. Tehát azt kell mondanom, hogy ez nem változott. Amiben változott: szemléletbeni változás biztosan volt. Sokkal komolyabban vesszük, illetőleg sok esetben - de ez inkább erre az évre igaz - vennénk a jogalkotásban való közreműködést, a vélemények kifejtésével, és ezt nemcsak hazai színtéren, hanem az Európai Unióban is. Tehát azt kell mondanom, hogy inkább szemléletváltozás következett be, de nem a hatósági jogosítványok vonatkozásában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjait illeti a szó és a lehetőség, hogy kérdéseket tegyünk fel, véleményt nyilvánítsunk. Parancsoljanak!
Amíg a képviselők összegyűjtik az észrevételeiket, nekem két kérdésem lenne. Egyik a biztos úr által említett kamerákkal kapcsolatos. Olyan kamerákkal, amelyeket nem magánmunkáltatók, hanem a közterület-felügyelet munkatársai, illetve önkormányzatok működtetnek a rendőrségeken keresztül, ezeknek a büntetőügyekben való felhasználásával kapcsolatban vannak-e tapasztalatai. Tehát, vannak-e olyan panaszok, amelyek szerint a gyanúsított érdekében nem sikerül ezeket a felvételeket felhasználni, vagy pedig valami olyan dokumentációja, statisztikája van-e, hogy milyen esetekben, hány százalékban működőképes, hogy mondjuk, a bizonyítási eljárás során a hatóság használja fel ezeket a kamerákat. Ez lenne az egyik kérdésem.
A másik: azokban a jogkörökben, amelyek nem ügydöntők, van-e arra nézve statisztikája, hogy milyen a követési arány, tehát az ajánlásainak a megfogadása, követése? Felállítható-e valamilyen arány, hogy mely esetekben követik ezt, és mely esetekben hagyják figyelmen kívül az ajánlásokat?
Ez a két kérdésem van egyelőre. Parancsoljanak, a továbbiakban van-e kérdés.
Teleki képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az lenne a kérdésem, hogy fix sebességmérők beállítása folyik az M0-áson, és digitális fényképet is tud készíteni, mely kontrollálni tudja a vezető személyazonosságát. Ez mennyire felel meg az adatvédelmi szempontok alapján?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen ezt a közérdekű kérdést.
Szászfalvi alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt szeretném kérni a biztos úrtól, tekintettel arra, hogy az elmúlt évben elég nagy port vert fel a biztos úrnak a Szcientológiai Egyháznál lefolytatott vizsgálata, hogy annak mi lett a következménye. Mert addig nyomon tudtam követni - lehet, hogy van képviselőtársam, aki végig tudta követni -, én ott veszítettem el a szálat, hogy a biztos úr felhívta a figyelmet a különböző jogszabályokra és annak betartására. Arra még emlékszem, hogy az egyház képviselői utána vitatták ezt, de utána hogyan zárult le ez az ügy?
Köszönöm.
ELNÖK: Van-e további kérdés, hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs, akkor ez legyen egy csokor, és utána van még lehetőség továbbkérdezni.
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Köszönöm szépen. Az elnök úr kérdése, a közterületi kamerák. Arra nézve nincs statisztikánk, hogy büntetőügyekben hogyan és miként használják fel, a mostani, szeptember-októberi események kapcsán a közterületi kamerák képeinek a felhasználásával kapcsolatos kérdések még vizsgálat alatt vannak. Egyébként magam sérelmezem, mert ebben az esetben a személyes adat az érintett természetes személyről készült felvétel. Személyes adatával mindenki maga rendelkezik, de persze, törvény elrendelheti ennek az adatnak a kezelését. A rendőrségről szóló törvény úgy szól, hogy a rendőrség akkor készíthet felvételt, hogyha olyan esemény történik, amely vélelmezhetően rendőri intézkedést von maga után, akkor lehet a felvételgombot megnyomni.
Azonban tudjuk, hogy olyan technika működik a rendőrségeken, hogy egyfajta végtelenített szalagként működik a rendszer, amelynél van egy folyamatos törlés is. Hiszen, ha akkor nyomja meg a gombot, amikor az eseményt látja, akkor pont azok a cselekmények nincsenek rajta, amelyek adott esetben bizonyítékul szolgálhatnak - mondjuk, az előkészítő cselekmények.
(-90)
91 fzs
Zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a módot szeretné a rendőrség úgy kibővíteni, hogy jogszabály tenné lehetővé a rendőrség számára a folyamatos felvételt, mert jelenleg a jogszabály nem teszi lehetővé a rendőrség számára a folyamatos rögzítését a felvételeknek.
Az egy más kérdés egyébként, figyelembe véve az Alkotmánybíróság döntését épp a vagyonőrtörvény kapcsán, hogy a szükségesség-arányosság szempontjából - továbbá a cél nélküli képek rögzítése, adatok gyűjtése tilos vagy jogellenes - hogyan lehetne megoldani ezt a dilemmát. Az én álláspontom szerint nehéz lenne olyan indokot találni, ami elkerülhetetlenné tenné a folyamatos rögzítést, de erre nézve majd meglátjuk, hogy ha a jogalkotó valamiféle törvénymódosítást nyújt be, hogy itt adott esetben bűnüldözés, bűnmegelőzés érdekei hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Csak zárójelben jegyzem meg még a zárójelen belül, hogy nem minden kriminológus pártolja egyébként a közterületi kamerákat. Az lenne fair dolog, hogy ha arra nézve születne egy komplex tanulmány, ami a közterületi kamerák hatékonyságát bizonyítaná, igazolná, de nem csak arra az egy utcára, ahol fölszerelik, mert nem tudjuk, hogy mi van a szomszéd utcában. Az angoloknál készült egy hasonló, és nem mutatott ki számottevő változást a bűnözésre nézve. Magyarországon hiányzik ez a tanulmány; ez támaszthatná alá a szükségesség és az arányosság intézményét. Én lobbiznék némi pénzért; nekünk nincs annyi pénzünk, hogy megrendeljünk egy ilyen tanulmányt. Már civil szervezetekkel is kezdeményeztem az összefogást, de sajnos nekik sincs elég pénzük ahhoz, hogy egy ilyen komplex tanulmány szülessen, pedig ezzel lehetne igazolni, vagy éppen azt mondani, hogy nem indokolt. Tehát ennek a büntetőügyekben való felhasználásáról nincsen statisztikánk. Miután ez az érintett személyes adata, azt gondolom, hogy ha igazolható, hogy készült felvétel - márpedig mondjuk a zavargások kapcsán feltételezem, hogy készültek felvételek -, az az állampolgárok érdekében is felhasználható adott esetben.
A konkrét büntetőügyekben az adatvédelmi biztos vizsgálhatja a bíróságokat is, szemben a többi ombudsmannal, viszont az egyes ügyek adatkezelését sosem vizsgáljuk, csak elveket nézünk, tehát, hogy hol készültek felvételek, miért nem kapták meg az állampolgárok, ez a vizsgálat jelen pillanatban még folyamatban van, erről nem tudok beszámolni.
Az ajánlásaink fogadtatása: az az igazság, hogy pontosan ilyen statisztika nem készült még, de miután nem ellenkeznek az adatkezelők, mi úgy ítéljük meg, hogy akceptálják az állásfoglalásokat, pont azért nem kell hatósági jogosítvánnyal élni és elrendelni az adatok törlését vagy megtiltását a korábbi adatkezelésnek. Azt a visszajelzést kapjuk általában, hogy elfogadják, tehát azt kell mondanom, hogy általánosságban akceptálják az állásfoglalásokat, és ezért nem kell hatósági jogkörrel élni.
Megjegyzem egyébként, hogy bonyolulttá tenné például a hatósági jogkörrel élést az az eset, amikor - és itt utalhatnék akár a háziorvosok adattovábbítási kötelezettségére, akár a mostani gázár-támogatási rendszerre - van egy olyan jogszabály, ami kötelezően elrendeli az adatkezelést, és ez a jogszabály az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint alkotmányos szempontból is aggályos, hiszen kötelező adatkezelést csak törvény írhatna elő. Ha mondjuk van egy kormányrendelet vagy egy miniszteri rendelet, ami előír egy adatkezelést, én a kormányrendeletre mondhatom azt, hogy adatvédelmi szempontból aggályos, és mondhatom azt, ha már megküldték magát az adatot, hogy az adatbázis, ami létrejött, jogellenes, de azt nem mondhatom, hogy ne tessék alkalmazni a hatályban lévő jogszabályt, a hatályban lévő jogszabály hatályon kívül helyezése kizárólag az Alkotmánybíróság kompetenciája. Tehát például ilyen esetekben soha nem is mondtam azt a háziorvosoknak sem, hogy ne küldjék be az adatot, mert ez nem az én kompetenciám, én nem biztathatom hatályban lévő jogszabály elleni fellépésre őket. Mi történne akkor, ha a hatósági jogkörömmel élve rendelném el mondjuk az adatok törlését? Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy elmenne bírósági útra, miközben van egy hatályban lévő jogszabály, tehát nincsen különösebb kétségem afelől, hogy a bíróság is azt nézné, hogy az adatkezelésnek van egy jogszabályi alapja. Az más kérdés, hogy ez adott esetben egy alkotmányossági szempontból nem megfelelő szintű jogszabály. Tehát ez furcsa szituáció lenne, és azt gondolom, egy jogállami működésben nem is célszerű ezeket a helyzeteket így kiélezni.
Teleki képviselő úr felvetésére: ez a traffipaxfelvétel rendben van, hiszen a rendőrség az előbb említettek szerint is készíthet felvételt akkor, ha az rendőri intézkedéssel összefüggésben történik. Nyilvánvalóan a gyorshajtás rendőri intézkedést von maga után, felvétel készülhet róla. Az egy más kérdés egyébként, hogy mi történik akkor, hogy ha mondjuk olyan személy vezette a gépkocsit, aki nem a tulajdonos. Akkor nem tudom, hogy ezzel a felvétellel mit kezd a rendőrség, mert ez nem rabosítás keretében történt felvétel, és ezzel nem változott meg az a szabály, hogy a közeli hozzátartozót nem köteles senki vádolni. Nyilván majd a rendőrség leszűri ezeknek a tapasztalatait. Az biztos, hogy akkor alkalmas a felvétel az azonosításra, ha a tulajdonos vezette a gépjárművet, de ha nem a tulajdonos vezette, akkor önmagában véve ezt a problémát ez nem oldja meg.
Szászfalvi képviselő úr kérdésére: a Scientológia Egyházzal kapcsolatban a vizsgálat befejeződött. Azt kifogásolta a panaszbeadvány, hogy milyen hozzájáruló nyilatkozatot kell tenni, illetőleg milyen joglemondó nyilatkozat van. Szintén megjegyzem, hogy ez az adatvédelem alapjai szempontjából volt nagyon érdekes és fontos vizsgálat, mert két alapkérdésre adott választ. Az egyik az, hogy le lehet-e érvényesen mondani egy alkotmányos alapjogról. Nevezetesen: függetlenül attól, hogy itt egymilliárd évre mond le valaki, normális esetben akár az élete időtartamára lemondhat-e valaki alkotmányos alapjogról? Mi azt mondjuk, hogy nem mondhat le. Hozzájárulhat a korlátozásához - ez a hozzájárulással történő adatkezelés -, ha az adatkezelés körülményeit ismeri. Itt viszont pont az adatkezelés körülményeit nem ismeri, hiszen abba az úgynevezett PC-dossziéba olyan adatok kerülnek be róla, amelyekről ő maga sem tud, mert arról a jogáról is lemondott, hogy azt megtudja, hogy róla milyen adatot tartanak nyilván. Na ez az, ami adatvédelmi szempontból nem működik, és itt összhangban van a hozzájáruló nyilatkozat érvényessége az egyébként a valóság-show-kkal kapcsolatos adatvédelmi biztosi állásfoglalással.
A másik alapkérdés pedig az, hogy teljesen egyértelmű, hogy az érintett csak a saját adataival rendelkezik. Az említett kérdőív - most nem minősítem - olyan kérdéseket tesz föl egyébként, amelyek az ismeretségi körre, a rokonságra vonatkoznak, és érdekes módon olyan kapcsolatokra, amelyek adott esetben kormányzathoz, nemzetbiztonsághoz, rendvédelmi szervekhez kapcsolódnak, tehát ez nyilván egyfajta zsarolási pozíciót jelentene. Természetesen mindenki csak a saját adatairól rendelkezik. Például olyan kérdések feltétele, hogy fogyasztott-e kábítószert, árul-e kábítószert, satöbbi, amire ha válaszol, akkor magát bűncselekmény elkövetésével vádolná valaki, az meg azt gondolom, hogy egyébként tisztességtelen is. Tehát mind a két alapkérdés vonatkozásában érdekes ez a vizsgálat.
100
Uk(101-110)
Befejeződött a vizsgálat egyébként ebben az évben - tehát nem az elmúlt évben - az e-méterrel kapcsolatban is. Az e-méterrel kapcsolatos vizsgálat is azt mondta ki, hogy nem tájékoztatják az állampolgárokat, az érintetteket arról, hogy igenis, az e-méter alkalmas arra, hogy hazugságvizsgálóként is működve, akkor is mérjen reakciókat, ha adott esetben nemmel válaszol, hiszen az elváltozásokat a műszer méri. Ezek voltak az én állásfoglalásaim, de beszámolhatok egyébként egy perről is, amely nem az érdemi kérdésekre ment ki, hanem azt a szakvéleményt kérte tőlem a szcientológia, amely miatt megkerestem a Nemzeti Nyomozó Irodát, hogy az e-méter alkalmas-e hazugságvizsgálónak. Az állásfoglalásomat követően nem adtam ki ezt a szakvéleményt a szcientológia részére, hiszen nem válaszolt érdemben, hogy akceptálja az állásfoglalásomat. Közérdekű adat kiadása iránt pert indított, amikor a tárgyaláson nyilvánvalóvá vált, hogy vitatja, van-e egyáltalán kompetenciám arra, hogy vizsgáljam a szcientológiát, hiszen azt mondja, hogy ezek a vallásszabadsághoz fűződő kérdések, amelyeket az állam nem vizsgálhat. Magyarul, nem fogadja el az én állásfoglalásomat. Akkor a tárgyaláson átadtam a szakvéleményt, ezáltal okafogyottá vált a per, de kérte a jogellenes visszatartás kimondását. Ennek ellenére a bíróság a kereseti kérelmét első fokon elutasította, éppen a mai napon kaptam kézhez ezt az ítéletet.
Még egy dolog, amelyről itt ugyan nem hangzott el kérdés, de szeretnék beszámolni róla, hiszen előbb-utóbb hozzá kell nyúlni: a visszaélés személyes adattal, nagyon rossz a Btk. megfogalmazás. Egészen abszurd indokolást szeretnék mondani, amikor a nyomozóhatóság, az ügyészség azzal utasította el az eljárást, hogy a nyilvánosságra hozott adatok megfelelnek a valóságnak, és azért nem állhat fenn egyébként érdeksérelem. Ez nonszensz, tehát azt gondolom, hogy valamit kezdeni kellene ezzel a Btk-tényállással, mert nem igazán működik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs további kérdés, hozzászólás, akkor két szavazásunk lesz, az egyikben a jelentés elfogadásáról szavazunk, a másikban pedig arról, hogy határozati javaslatot nyújtsunk be az Országgyűlésnek a jelentéssel kapcsolatban.
Döntés a jelentés elfogadásáról
Kérdezem a bizottságot, ki fogadja el az adatvédelmi biztos úr jelentését. (Szavazás.) A bizottság 19 szavazattal egyhangúlag elfogadta a jelentést.
Most pedig arról döntünk, hogy bizottsági önálló indítványt nyújtsunk be. Mindenki megkapta ezt a tervezetet, kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban kérdése, hozzászólása, javaslata. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, kérdezem a bizottságot, hogy elfogadjuk-e az önálló indítványt. (Szavazás.) A bizottság 19 igen szavazattal egyhangúlag elfogadta az indítványt, melyet be fogunk nyújtani az Országgyűlésnek.
Péterfalvi úr, köszönjük szépen a megjelenését, a tájékoztatását, további sok sikert kívánunk.
Kérdezem a bizottságot, ki vállalja, hogy előadóként a bizottság véleményét a plenáris ülésen tolmácsolja. Ez illendő lenne, hiszen első helyen kijelölt bizottság vagyunk. (Jelzésre.) Megkérjük Gusztos képviselő urat, valószínűleg 13-án, szerdán kerül sor erre. (Gusztos Péter: Ideális időpont. - Derültség, közbeszólások.) Sokkal mélyebb rétegeket érint Gusztos képviselő úr megjegyzése, amelyet örömmel fogadtunk. A szerdai munka örömeire hívta fel a figyelmet a képviselő úr.
Köszöntjük Lenkovics Barnabás urat és Takács Albert urat, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát és általános helyettesét.
Biztos úr, megadom a szót, a beszámolót minden képviselő kézhez kapta, és reméljük, szorgalmasan tanulmányozta, szóbeli kiegészítéseket, értékelést fűzhet ehhez.
Parancsoljon!
Dr. Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szóbeli kiegészítése
DR. LENKOVICS BARNABÁS az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! 1995. július 1-jén léptek hivatalba az első ombudsmanok Magyarországon, 2005. július 1-jén voltunk tehát - mint intézmény - tízévesek. Ezt egy szerény házi ünnepség keretében ünnepeltük meg, kitüntetve azokat a munkatársainkat, akik a kezdettől fogva, tíz éven át munkatársaink voltak, és egy jubileumi kiadványt készítettünk az eddigi ombudsmanok ars poeticáival, az intézményről vallott felfogásukkal.
Összegzésképpen - és talán szerénytelenség nélkül - mondhatjuk, hogy ez az intézmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, magas szakmai színvonalú tevékenységével, függetlenségével, határozottságával eleget tett jogállami funkciójának és társadalmi rendeltetésének. A magam praxisából mondhatom, hogy néha határozottabb fellépést, több szigort várnának el tőlünk, sőt, időnként olyan területeken is, ahol a törvény értelmében nincs hatáskörünk. Erre még visszatérhetünk, hogy esetleg milyen irányban lehet majd továbbfejleszteni ezt az intézményt, a 2001-es hatáskörszűkítéshez képest esetleg milyen irányokban lehetne hatáskör- és funkcióbővítést is elérni. Így például valamilyen szószólói funkció keretében, mondjuk a jövő generációk érdekeinek védelmében, vagy bizonyos mediátori funkciókkal kiegészíteni a feladatunkat, a magánszféra és az állampolgár vitájában, ha gazdasági hatalmasságokkal kerül összeütközésbe, és így tovább.
A tízéves működés eredményeként mondhatjuk, hogy a közigazgatás szolgáltatójellegűbb és emberbarátabb lett, magasabb szakmai minőség jellemzi a munkáját, más a viszonya az állampolgárokhoz, mint ügyfelekhez. A közigazgatás szerveiben tudatosítjuk az alkotmány értékrendjét és szellemét, az alkotmányos alapjogok tartalmát, az abból eredő követelményeket. Ezt a tudatosítást igyekszünk megtenni a közéleti és sajtószereplések útján az állampolgárok szélesebb rétegei irányában is. Különösen pozitív az a belső szervezeti átalakítás, amely a hatáskörhiányos ügyekben is tájékoztatással, segítségnyújtással nyújt valamit az elutasítás mellett - néha a helyett -, és pozitív visszajelzéseink vannak, olykor valóban az egyetlen fórum, amely segítséget nyújt egyes állampolgároknak, és ezzel tulajdonképpen helyreállítja, vagy olykor visszaadja a jogállam tekintélyét, jó hírét, az állampolgároknak az államba vetett bizalmát.
Az eltelt tízéves tevékenységünk legpozitívabb eredménye a honvédségen belül a kiskatonákkal, a fogvatartottakkal, a menekültekkel kapcsolatos bánásmódban érhető tetten, de más értelemben hasonlóan pozitív a hatásunk a bentlakásos intézményekben élők jogainak védelme terén, a gyermekjogok és az időskorúak, nyugdíjasok, más szociális ellátásokra szorulók élethelyzetét javító intézkedéseinknek látványos eredményei vannak. (-110) -111 fzs
Az intézmény létét érintő kérdések között meg kell említeni - és ez itt a bizottság napirendjén is szerepelt már - az újabb és újabb ombudsmanok szükségességének felmerülését. Csak a legutóbbi évben, 2005-ben volt egy hírközlési ombudsman és egy munkaügyi ombudsman kezdeményezés, előzőleg pedig a jövő generációk ombudsmanja, gyermekjogi ombudsman, satöbbi. E tekintetben változatlan és a jelenlegi négy biztosnak egybehangzó álláspontja az, hogy ez egy exkluzív intézmény, az ombudsmanok számát nem szabad növelni, sőt az exkluzivitását, a személyes jellegét inkább azzal kellene erősíteni, és ezzel az alkotmányos együttműködés irányába lépést tenni, hogy legyen egy ombudsman, és legyenek szakmai helyettesei, például éppen a szociális és egészségügyi jogok területén, vagy a környezetvédelem és a jövő generációk területein, beleértve a gyermekek jogait is. Tehát ez inkább az erről az évről szóló beszámolónak lesz majd a része, és a jövő évi ombudsmanváltáshoz kapcsolható, egyúttal az államszervezet egészére kiterjedő államszervezeti reform részeként is tárgyalható, vagyis több apropója is van, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön, és a továbbfejlesztés, a minőségjavítás, főleg az alkotmányos összhang és az együttműködés irányába javuljon ez az intézmény, ha még lehet egyáltalán javítani rajta, ha nem annyira jó, hogy már javítani nem lehet.
A saját szakterületemről egy ügyet emelek ki: ez az orvosi ügyelet problémája és az ügyeleti idő munkaidőkénti elszámolása, illetőleg díjazása. Az Orvosi Kamara fordult hozzám panasszal, és igen kiterjedt levelezésben, érvelésben és ellenérvelésben, viszontválaszokban bővelkedő diskurzust folytattam az előző egészségügyi miniszterrel, Rácz Jenővel, azonban sok sikert nem értem el. Viszont az orvosok a Munkaügyi Bírósághoz fordultak, és a bíróság kötelezte az intézményeket, a kórházakat a 100 százalékos munkaidőkénti elismerésre és a 100 százalékos díjazásra is. Maga az ügy komoly alapjogi kérdéseket vet fel a nemzeti jogrendszer és az európai uniós jog viszonyában, így különösen azt, hogy egy irányelv csak a jogalkotót kötelezi a belső normarend összhangba hozatalára, de közvetlenül nem alkalmazható, az irányelv szövegének a Luxemburgi Bíróság általi értelmezése viszont, miután bírói ítéletbe foglalták, kötelező. Ez belső relációban azt a kérdést veti fel, hogy ez a kötelezés kiterjedhet-e olyan területre is, ahol a teljesítés költségvetési redisztribúciós, azaz újraelosztási kérdés, ráadásul ha költségvetési többletfinanszírozást jelent, ami csak járulékemelésből vagy adóemelésből, azaz többletközteher-kivetésből származhat, akkor akár a Luxemburgi Bíróság, akár egy magyar munkaügyi bíróság, vagy együttesen a munkaügyi bíróságok, a harmadik hatalmi ág hozhat-e kötelező érvényű döntéseket ilyen ügyekben, amikor köztudott, hogy a közteher kivetése és a költségvetési újraelosztási kérdés az Országgyűlés kizárólagos hatásköre, amelyben népszavazás sem tartható, és amelyben az Alkotmánybíróságnak sincs kompetenciája.
Itt megjegyzem, hogy fontolgatnak egy eljárást uniós szinten Magyarország ellen, amiért nem tesz eleget, nem képes eleget tenni a túlmunka irányelv követelményeinek, de nem indították még meg, egy furcsa ok miatt: a 25 tagországból 24 ellen kellene ugyanilyen eljárást lefolytatni, mert egyik sem képes eleget tenni maradéktalanul ennek az irányelvnek. Tehát most az a helyzet, hogy az érintett országok inkább összefognak és szövetkeznek a tekintetben és annak érdekében, hogy az irányelvet kell megváltoztatni, és a realitásokhoz igazítani.
A másik ilyen terület, amit megemlítek, a kistelepüléseken, illetve tanyákon élők jogegyenlősége és az esélyegyenlőségüket előmozdító intézkedések a tanyavillamosítástól a palackos gáz árának támogatásán, a kisposták és bizonyos iskolák bezárása elleni fellépésen át a távolsági autóbusz-közlekedés csökkentése elleni fellépésig és hasonló ügyekig. Figyelemre méltó volt, hogy ebben az évben kistelepüléseken és tanyákon élők részéről több panasz érkezett, mint a megelőző években, vagyis egyfelől a helyzetük a panaszokból következtetve romlott. Másfelől az állam részéről több olyan intézkedés történt, vagy mondjuk a Posta részéről, vagy a vasúti szárnyvonalak megszüntetése és hasonlók, amelyek nemhogy az esélyegyenlőségüket növelték volna, ami alkotmányos cél és az állam alkotmányos feladata, hanem éppen fordítva: rontották az esélyegyenlőségüket, és ezáltal tulajdonképpen a jogegyenlőségüket is. Ez a kérdés nem került le a napirendről, sőt szeretném arra kérni az emberi jogi bizottságot, hogy ebben az évben és a jövő évben is minden olyan napirendje keretében, amikor források elosztásáról, európai uniós támogatásokról, ezek belső jogi és intézményi mechanizmusairól lesz szó, akkor erre fordítson kiemelt figyelmet. Ebben természetesen nagyon szívesen közreműködök.
Még egy kérdést szeretnék megemlíteni: a katasztrófakezelés problémáját. A klímaváltozással is összefüggésbe hozzák sokan az egyre növekvő számú meteorológiai katasztrófákat, özönesőket, sárlavinákat, orkánszerű viharokat, jégesőket és így tovább. Ezekhez társul a belvíz- és az árvízprobléma vissza-visszatérően. Tulajdonképpen nagyon nagy számú állampolgárt érintenek ezek, nagyon nagy anyagi kár vonzattal. A korábbi években volt egy nemzeti katasztrófaalap létrehozására irányuló kezdeményezésem, amit ugyan általában jónak tartottak, de nem lett belőle semmi. Viszont az Akadémia által kidolgozott VAHAVA-projekt - változás-hatás-válaszadás - a klímaváltozással összefüggésben egy nemzeti klímaváltozási stratégia kidolgozására ösztönözte a kormányt. A kormány rendelte meg ezt a projektet, ehhez segítséget nyújtott, és beépítette a programjába ezt a kezdeményezést. Úgy gondolom, ez aktuális volt tegnap, az ma is, és az marad holnap is.
Három olyan fontosabb ügyet említettem az én praxisomból, amit szóbeli kiegészítésként kívántam elmondani. Minden kérdésre szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy gondolom, célszerű, ha biztos úr általános helyettesének, Takács Albertnek a beszámolóját is meghallgatjuk, és utána együtt a két beszámolóhoz intézünk kérdéseket. Parancsoljon!
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének beszámolója
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én a rövid kis mondandómat egy-két érdekesebb üggyel, ügyfajtával, azok bemutatásával kezdeném, és a végére hagynék egy kis összefoglaló, általánosabb értékelést.
A 2005. év a mi ügyeink szempontjából egy teljesen átlagos, már-már unalmas esztendő volt, igazából nagy szellemi izgalmat és jogászi kihívást okozó ügyfajtákkal nem találkoztam. Két olyan nagyobb csoportot szeretnék röviden fölvázolni, amelyek a panaszok számát, bonyolultságát tekintve mégis külön említést érdemelnek.
Ezek közül elsőként a gyermeki jogok és a gyermekvédelem helyzetét szeretném bemutatni és illusztrálni. Nemzetközi színtéren, nemzetközi porondon is az egyik adatvédelem mellett áll a másik ilyen kiemelt terület, ahol nagyon sok nemzetközi és európai uniós ajánlás van. A múlt évben megkezdődött munka 2006 januárjának napjaiban egyebek mellett azzal is egy állomáshoz érkezett, hogy az ENSZ-nek egy speciális bizottsága értékelte a gyermekvédelem és a gyermeki jogok helyzetét Magyarországon. 120 - Uk(121-130) Tehát nemzetközi érdeklődés is kíséri ezt a dolgot.
Általánosságban erről a területről azt tudnám mondani, hogy a hagyományos állami intézmények hatékonysága, az ottani gyermekvédelem színvonala valamelyest csökkent a korábbi időszakhoz képest, tehát a bentlakásos gyermekintézményeknél részben a kiszolgáló személyzet szakmai problémáit kellett feltárni, és elég sok esetben olyan körülmények, olyan feltételek állnak rendelkezésre, amelyek nemcsak a gyermekek speciális igényeinek nem felelnek meg, hanem igen gyakran az emberi ott tartózkodásra is mérsékelt módot nyújtanak. Ebből azonban az is következik, hogy valószínűleg nem ez a megoldás, hogy ezeket a nagyon költségigényes és nehezen fenntartható bentlakásos intézményeket kell erőltetni, hanem a nevelőszülői, helyettesítő szülői hálózat kibontakoztatása felé kell haladni. Az adatok azt mutatják, hogy ez a tendencia érvényesül is, ma már az ellátásban részesülő gyermekeknek körülbelül a fele nem hagyományos gyermekintézményekben kerül elhelyezésre.
A másik terület, amelyet szeretnék megemlíteni, az oktatás, az oktatási jogok kérdése, noha köztudott, hogy ennek a területnek egy "oktatási ombudsman" névre keresztelt intézmény is a gazdája. Az elmúlt évre vonatkozóan a problémákat leginkább a kétszintű érettségi bevezetése, illetőleg a felvételi vizsgák új rendjének a bevezetése köré lehetne csoportosítani. Nagyon sok panasz érkezett mindkét oldalról, kimutatva azt, hogy személyes érzéstől függően így vagy úgy, valaki jobban vagy rosszabbul járt ezzel a megoldással. Az én vizsgálatom arra irányult, hogy egy ilyen folyamatban, mint egy oktatási rendszer elemének az átalakítása, különösen körültekintőnek kell lenni, mert nem elegendő arra figyelni, hogy méltányossági vagy humánus szempontból valaki jobb helyzetbe kerüljön, mert ennek általában az szokott lenni a következménye, hogy akkor valaki rosszabb helyzetbe is kerül. De hát a diszkrimináció egy ilyen folyamatba való beavatkozásnál különösen rafinált és rejtett módon tud érvényesülni. Itt tulajdonképpen az okozta a problémát, hogy a segítési szándék jegyében a régebben érettségizetteknek megengedték, hogy a számukra kedvezőbb lehetőségeket összeválogassák, miközben valószínűleg egy ennél alacsonyabb szintű kedvezmény - jelesül a kedvezőbb eset választása - is elég lett volna. Éppen e válogatás miatt a régebben érettségizettek sok esetben valóban kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint az új érettségizettek.
A rendszer másik problémája annak tisztázása, felmérése, hogy melyek azok a teljesítmények, érdemek, amelyeket egy ilyen oktatási rendszernek honorálnia kell. Bármilyen furcsán is hangzik, arra a következtetésre jutottam, hogy például a nyelvvizsga-követelményeknek, a nyelvvizsga-honoráriumoknak a ma szokásos megállapítása egy bizonyos ponton túl nem szolgálja az oktatás és a képzés érdekeit. Magyarán, az orvosnak az orvosi tudományokban, a pedagógusnak a pedagógiai tudományokban kell elsősorban kiválónak lenni, és természetesen nagyon fontos, hogy e mellett nyelvtudással is rendelkezzen, de ez egyéb más képességeket nem pótol. Tehát, a túlságosan magas pontszámmal honorált nyelvtudás ilyen esetekben nem szolgálja az oktatási jogok maradéktalan érvényesülését.
Mindig szóba szoktam hozni két témát, amely ilyen-olyan kombinációban konstans módon jelen van a gyakorlatomban. Ezek közül az egyik a média, az elektronikus sajtó, az elektronikus véleményszabadság, szólásszabadság kérdései, melyek közül a 2005. év egy tekintetben volt különösen érdekes, ez pedig az, hogy az egyértelmű és világos jogszabályokat hogyan lehet mégis félreérteni és félremagyarázni. Itt az az ominózus eset fordult elő, hogy úgy hosszabbították meg műsorszolgáltatók műsorszolgáltatási jogosultságát, hogy a jogszabály, a médiatörvény ezt a meghosszabbítást nem tette lehetővé. Én ugyan hozzászoktam ahhoz, hogy néhány kérdésben magamra maradok, és nem találkozom széleskörű egyetértéssel, de azért az mégiscsak meglepett, hogy a bíróságok, a Legfőbb Ügyészség, illetőleg a Gazdasági Versenyhivatal sem osztotta az álláspontomat, miközben ebben az esetben egyszerű számítással, feketén-fehéren kimutatható volt a műsorszolgáltatási jogosultság jogellenes meghosszabbítása.
A másik dolog, ami ugyanígy állatorvosi ló számomra a jogszabályok hatályosulását és hatékonyságát illetően, a környezetvédelem egy nagyon kicsi szelete, a hulladékgazdálkodás, ahol az új hulladékgazdálkodási törvény hatályba lépésétől kezdve egyre növekvő zűrzavart lehet tapasztalni. Ennek a közterheket érintő komoly költségvetési vonzatai is vannak, tehát valamilyen módon az egészséges környezethez való jogot is veszélyezteti az, hogy a hulladékgazdálkodásnak ebben a látszólag stabil és közszolgáltatós rendszerében mégis egy rendkívül furcsa gazdasági verseny zajlik, amely alkotmányos elvekkel is, és magának a hulladékgazdálkodási törvénynek az elveivel is ellentétes.
Azt, hogy mennyire nem működik ez a jogi szabályozás, két esettel szeretném illusztrálni. A hulladékgazdálkodásban - jogszabályban, önkormányzati rendeletben megállapított - kötelező díjat kell fizetni. Számos bíróság - polgári ügyben - szakértővel vizsgáltatja, hogy a díjképzésnek ez a módja tükrözi-e a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságát és egyensúlyát, amely nyilvánvalóan nonszensz, hiszen itt nem egy hagyományos értelemben vett polgári jogi szerződésről van szó. A hulladékgazdálkodásban - a közszolgáltatás piacán - nincs verseny, hiszen valaki tíz évre kizárólagos jogosultságot szerez ennek a tevékenységnek a végzésére. Mellesleg, mielőtt sajnálnánk ezeket a hulladékgazdálkodó szervezeteket, addig az ő kezük nagyon sok tekintetben meg van kötve a piac szereplőihez képest. Indokolt lenne ezért a védelmük, eközben a Gazdasági Versenyhivatal a közszolgáltatónak a versenyben tanúsított magatartását vizsgálja, jelesül, hogy történetesen nem él-e vissza a gazdasági erőfölénnyel, amely megint csak a legtökéletesebb nonszensz, és ezek azok az esetek, amikor azt kell megállapítanom, hogy valószínűleg nem egy nyelvet beszélnek a különféle intézmények, mert ezekre igazából nem tudok mit mondani.
Összességében a 2005. évet úgy látom, hogy az ombudsmani munka feltételeinek voltak kedvező előmozdítói, és voltak hátráltatói. Bizonyos értelemben a 2005. évre már jellemző hogy a jogvédő szervezetek között - ideszámítva a bíróságokat is - van egyfajta rivalizálás, hogy egy adott jogvédelmi problémában kié az utolsó szó. Az ombudsmané természetesen sohasem, hiszen az álláspontja nem kötelező.
Érdekes fejlemény, hogy miközben erőfeszítéseket teszünk - jól-rosszul - az emberi jogok dogmatikájának kialakítása érdekében, addig például bírósági eljárásban számos esetben tilos az ombudsman állásfoglalására - vagy pláne, jogi érvelésére - hivatkozni, mert a bíró ezzel a függetlenségét látja veszélyeztetve, vagy nem tudom, milyen más problémája van.
Az alapjogi, emberi jogi dogmatika egy másik érdekes vonása, hogy az a 42 alapvető jog, amelyet a magyar alkotmány tartalmaz, kölcsönösen feltételezik és kölcsönösen korlátozzák egymást. Ez alól jelen pillanatban egy kivételt látok, amelyet szerintem, a törvényhozó annak idején módszertanilag is rosszul szabályozott, ez pedig az adatvédelem kérdése. Természetesen minden emberi magatartást, sőt, minden emberi jogot le lehet bontani adatokra. Valahogy úgy néz ki, hogy van a személyiség, akinek vannak különféle cselekményei, és ha a cselekményeket kellő aprólékossággal centikre felvagdossuk, akkor természetszerűen ebből adatok keletkeznek. (130) 131 fzs Nagyon sok esetben azonban az a véleményem, hogy olyan kérdések, amelyek ma adatvédelmi ügyként kerülnek elő, valójában nem azok, és az adatvédelmi törvényt is egy olyan emberi jogi koncepcióba kellene behelyezni, ahol ez a kölcsönhatása az emberi jogoknak érvényesül.
2006 januárjában, amikor Genfben az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága megvizsgálta Magyarország tevékenységét, a jelentés egyik megállapítása az volt, hogy a célzott gyermekvédelmi programokat éppen adatvédelmi szempontból nem lehet beindítani, tudniillik ahhoz, hogy ez egy célzott gyermekvédelmi program legyen, olyan adatokat kellene tudni a gyermekekről, amelyeket jelen pillanatban nem lehet tudni. Számos tekintetben ezzel én is egyetértek, és amikor az államreform keretében akár az ombudsman intézményének átalakítására, továbbfejlesztésére, centralizálására, vagy nem tudom, mire kerül sor, akkor érdemes megvizsgálni azt a kérdést is, hogy a különféle jogvédő szervek között szétszórt emberi joganyag nem igényelne-e ebből a szempontból valamilyen összehangolást, összehasonlítást, mert ahogy annak az elvnek, hogy az egyik emberi jog mint egyik fa a másikat egy halomba fogja, korlátozza, feltételezi, úgy ennek az összefüggésrendszernek az emberi jogok egészére nézve is érvényesülnie kell.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gusztos Péter képviselő úr jelentkezett hozzászólásra. Parancsoljon!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elöljáróban még visszamenőleg az előző napirendi ponthoz is Péterfalvi Attilának, illetve most Lenkovics Barnabásnak és természetesen Takács Albertnek is mondanám, hogy nekik és hivataluk valamennyi munkatársának illendő megköszönni azt a munkát, amit végeztek mind ebben az évben... (Mobiltelefonja jelzésére:) Ezekkel a mobilszolgáltatókkal csak baj van, ez látszik. Szóval mind arra az évre, amelyikről a beszámoló szól, tehát 2005-re, mind pedig természetesen az elmúlt évtizedre érvényes ez a köszönet.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének beszámolójához néhány vonatkozásban szeretnék röviden hozzászólni. Az első az, hogy ahogy ezt nekünk már volt alkalmunk a biztos urakkal a környezetvédelmi bizottság ülésén is megbeszélni, én azt nagyon fontos dolognak tartom, hogy az általános ombudsman és hivatalának tevékenységében jelentkezik egy erőteljes, ha úgy tetszik, zöld profil, egy környezetvédelmi profil. Ez em is annyira a beérkezett ügyek abszolút, illetve relatív számában mutatkozik meg, hiszen ugyan nő ezeknek az ügyeknek a száma évről évre, de azért a vizsgált, illetve elbírált beadványoknak, ha jól emlékszem, nem egészen 3 százalékát teszik ki ezek a típusú ügyek, még akkor is, ha az előző évhez képest van egy növekedés. Ha valaki a statisztikai számok mellett hagyatkozik egy picikét arra az érzékére is, hogy mennyit, milyen szerepben és hogyan találkozott a különböző ombudsmanokkal a médiában, akkor minden bizonnyal ott ezek a környezetvédelmi témák - én egyébként ennek örülök - némiképp felülreprezentáltak; valószínűleg a médiát is jobban érdeklik ezek a típusú ügyek. Tehát én azt egy nagyon fontos dolognak tartom, hogy, mondom még egyszer, az általános ombudsman munkájában az elmúlt években - és ez a 2005. évre is igaz - megjelent a nyilvánosság előtt is egy erőteljes környezetvédelmi, zöld profil.
Itt szeretnék tenni egy kitérőt az átalakítással és a különböző, az ombudsmani intézményrendszert érintő vitákkal kapcsolatban. Az első a szaporítás kérdése. A jövő nemzedékek biztosának ötlete hosszú évek óta asztalon van, sokat vitatkoztunk erről. Az előző kormányzati ciklusban a koalíciós pártok között, egyes képviselőik között is volt ebben az ügyben nézetkülönbség, a liberális frakción belül is volt ilyen álláspont is, olyan álláspont, és az MSZP-frakción belül is. Azt gondolom, többek között éppen ez a fajta környezetvédelmi profil, ami megjelent az elmúlt években is, bizonyítja azt, hogy az általános ombudsman hivatala képes betölteni azokat a feladatokat, amelyeket azok, akik a jövő generációk ombudsmanjának az intézményét szeretnék létrehozni, elvégezve látni szeretnének.
A bizottság tagjai bizonyára már tudják, ez a korábbi vitákból kiderülhetett számukra, hogy bizonyos kérdésekben én nagyon rigorózusan konzervatív politikus lennék. Ilyen például az Ombudsmani Hivatalnak, az ombudsmani intézményrendszernek a szerkezete is. Én azok közé a liberálisok közé tartozom, és azt gondolom, nálunk ez az álláspont van meggyőző többségben úgy az előző, mint a mostani ciklusban a frakción belül, hogy nem érdemes szaporítani ezeknek az ombudsmani hivataloknak a számát, mert a dolog kontraproduktív abban a tekintetben, hogy az ombudsmani intézménynek - amely egyébként, ha valaki ismeri a vonatkozó közvélemény-kutatásokat, az egyik legnagyobb közbizalommal érintett vagy támogatott közintézmény a magyar demokrácián belül, jóval magasabb a bizalmi indexe az ombudsmani hivataloknak természetesen, mint például a parlamentnek vagy az országgyűlési képviselőknek, és ez jól is van így, és természetes is -, szóval annak a tekintélynek, amit a szakmaisággal, a függetlenséggel az előző és a mostani ombudsmanok és a hivatalok munkatársai egy évtized alatt kivívtak, a hivatalok egyre nagyobb ismertségének és annak a közbizalomnak, ami ezt körülveszi, nem érdemes az inflálódását megkockáztatni azzal, hogy újabb és újabb ombudsmani hivatalokat hozunk létre.
Ugyanakkor nem gondoltam, hogy ez a mai napon vitakérdés lesz, és nem is biztos, hogy az lesz, csak ha már szóba került, szeretném a dolog másik oldaláról is ugyanezt a konzervatív álláspontomat elmondani, hogy fokozzam a dolgot. Azt gondolom, sok mindenben kell valószínűleg a magyar államszervezetben változtatni, én ilyen karcsúsító reformot nagyon sok helyen el tudok képzelni, de hogy ez pont az ombudsmani hivatalokat, ezt az intézményrendszert és annak összevonását jelentse, azt nehezen tudnám elképzelni. Én magam nem is hallottam egyébként ilyen elképzelésről kormányzati körökben, legalábbis a kormánypárti frakciókban biztosan nem hallottam, nem találkoztam még ilyen elképzeléssel.
Visszatérve egy picikét a beszámolóhoz, ha megnézzük azokat a statisztikákat, hogy éves bontásban milyen típusú ügyekkel foglalkozik az általános ombudsman, illetve a helyettese, akkor azt láthatjuk, hogy a szó valódi értelmében tud a hivatal eleget tenni annak a hivatásának, hogy a kisemberek szószólója és a mindennapi, hétköznapi ügyekben az emberi jogi szemléletet és a jogvédelmet képes legyen megjeleníteni. Ha jól emlékszem, akkor talán a legnagyobb arányban a befejezett vizsgálatok között a közüzemi dolgokkal kapcsolatos vizsgálatok voltak, ami önmagában is jelzés értékű lehet, de ha valaki végignézi ezeknek az ügyeknek a bontását, hogy milyen típusú ügyekkel foglalkozott a hivatal, akkor azt látja, hogy itt az emberi jogi kérdéseknek arról a szegmenséről van szó, ami a mindennapokat érinti, és a kisemberek valós, ügyes-bajos dolgait jelenti.
Még egy mondat erejéig visszatérve a környezetvédelmi típusú ügyekre, és be is fejezve ezzel, én érzékelek itt egy olyan erős elkötelezettséget, amit egyébként az adatvédelem területén is, hogy ezekben a típusú ügyekben az eljáró ombudsmanok nagyon sokszor a nagyon komoly anyagi és társadalmi tőkével rendelkező nagy szervezetekkel - legyenek ezek állami szervezetek vagy gazdasági társaságok, amelyek általában nagy társadalmi érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek - szemben érvényesítik és jelenítik meg az egyes embernek, mondom még egyszer, a kisembernek az alapvető érdekeit. Ez lehet emberi jogi kérdés akkor is, amikor arról van szó, hogy egy bankban, egy mobilszolgáltatónál miért készítenek felesleges másolatokat az okmányainkról, és azokat miért és hogyan kezelik és tárolják, illetve lehet ugyanez az általános ombudsman hivatalánál és helyettesénél más, a beszámolóban érintett ügyeknek a csokra is. Én ezt egy nagyon fontos dolognak tartom, ha úgy tetszik, nem is annyira jogi, mint inkább szociológiai megközelítésből. 140 - Uk(141-150) Hiszen itt olyan típusú ügyekről van szó, amikor jellemző módon ezek azok az ügyek, ahol az egyes emberek - mondjuk, a nagy szolgáltató társaságokkal szemben - viszonylag nehezen tudnak megszerveződni csoportokba. Abban, hogy mi legyen egy helyi iskolával, vagy hol menjen át egy településen a teherforgalom, a helyi civil társadalom már viszonylag ügyesen és gyorsan meg tudja szervezni magát ma Magyarországon, de ezekben az elszórtan jelentkező, egyes ügyekben, hogy például, az egyes fogyasztó egy közüzemi szolgáltatóval szemben milyen esetekben tud kiszolgáltatott lenni, nos, ezek azok az ügyek, ahol ezeknek az egyes embereknek a társadalmi érdekérvényesítése meglehetősen nehéz. Hiszen önmagukban állnak, és az ilyen típusú érdekeket tudja - ha tetszik - összefogni és megjeleníteni az ombudsmani intézmény. Még egyszer mondom, olyan társadalmi szereplőkkel szemben - legyenek azok akár állami, akár magánkörben -, melyek hagyományosan nagy társadalmi érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, és a velük szemben való fellépés lehetősége az egyes, önmagában álló ember számára mindig komoly nehézséget jelent.
Még egyszer mondom, természetesen valamennyi liberális képviselőtársam nevében köszönettel támogatjuk a beszámolók elfogadását.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Lehetséges-e, hogy körbemenjünk a képviselőkön? Utána természetesen lehet reagálni.
Szászfalvi László!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Két elvi kérdésről szeretnék nagyon röviden beszélni, utána pedig néhány konkrétumról, kicsit csatlakozva is Gusztos Péter képviselőtársam mondandójához, egészen furcsa módon, de - hála Istennek - vannak ilyen témák és ügyek az Országházban.
A beszámoló bevezető részében egy régi és fájdalmas ügyet említ a biztos úr, illetve visszahivatkozik egy pár évvel ezelőtti országgyűlési határozatra. Azért szeretném ezt felhozni, mert mégiscsak fontos és méltó lenne az Országgyűléshez és a kormányhoz, hogyha az Országgyűlés hoz egy határozatot - mégpedig 2004-ben, június 14-én, és nem tudom pontosan, milyen, de valószínűleg elsöprő többséggel, elképzelhető, hogy 100 %-os szavazati aránnyal, de kilencvenegynéhány százalék biztosan volt, ez azt jelenti, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők egyöntetűen, elsöprő többséggel fogadták el ezt a határozatot -, ehhez képest beszámolójában arról tájékoztatnak most bennünket a biztos urak, hogy máig nem került sor ennek az Országgyűlés által elsöprő többséggel elfogadott határozatnak a végrehajtására a kormány által. Tehát most szeretném felhívni a jelen nem lévő kormány, de mindannyiunk figyelmét - és a jegyzőkönyvben rögzíteni -, hogy nagyon fontos, nagyon jó lenne, és gondolom, hogy a demokrácia és a jogállamiság nagyon pozitív következménye lenne, hogyha az Országgyűlés elfogad egy határozatot, és ráadásul ez a kormányzatra nézve egy kötelezettséget jelent, akkor azt a kormány hajtsa végre. Ráadásul erre már jó pár éve is volt, mert, ha jó látom, 2004 óta már két év biztosan eltelt, de talán két és fél év is. Talán tavaly is megerősítettük ezt még egyszer.
Tehát a lényeg, és gondolom, hogy mindannyiunk nevében, és a biztos urakkal együtt mondhatom, hogy jó lenne, ha a mostani határozatba is belefoglalnánk. Bár, lehet, hogy akkor hívnánk fel igazán a kormány figyelmét, ha ebben az évben kihagynánk, és akkor lehetséges, hogy a kormány megdöbbenéssel észrevenné, hogy valami furcsa dolog történt, és végrehajtaná a több évvel ezelőtti határozatunkat. Ez volt a humor, de szerintem ez nagyon fontos, mert ez is arról szól - egyetértve Gusztos képviselőtársammal -, hogy abszolút mértékben pozitívan értékeljük az országgyűlési biztosok, jelen esetben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének a tevékenységét. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az a fajta feltételrendszer, amelyet nyilván szeretnénk erősíteni, jobbítani, kiszámíthatóbbá, biztosabbá tenni, akkor a kormány a rávonatkozó feladatokat valóban próbálja végrehajtani.
Magam is szeretném megerősíteni, hogy mindenfajta szándék és az elmúlt évek vitáinak összefüggésében is, a Kereszténydemokrata Néppárt a mellett tör lándzsát, hogy a most működő ombudsmani rendszer maradjon érvényben, tehát az ombudsmanok számát ne gyarapítsuk. Nyilvánvalóan lehet vitatkozni természetesen minderről, és mindezen összefüggésekről, de azt gondolom, inkább abba az irányba kell vezetnie a vitának, hogy a meglévő ombudsmani rendszert hogyan tudjuk hatékonyabbá tenni és megerősíteni, esetleg a munkaterületüket, kompetenciájukat szélesíteni. Mert azt gondolom, ez viszont egy újabb kihívás, és ez a beszámolóból vissza is tükröződik az előttünk álló időszakban, években.
Megmondom őszintén, különösen nagy figyelemmel követtem az elmúlt években, és az elmúlt esztendőben is az ombudsman úr erőfeszítését a kistelepüléseken élő állampolgárok jogegyenlősége területén. Azt gondolom, ez példaadó munka és tevékenység volt, és szerintem, bizonyára ennek is pozitív hatása van a megkeresésekben és a panaszok számának a gyarapodásában. Azt gondolom, hogy általában van pozitív hatása a kistelepüléseken élők körében, ugyanakkor azt kell látnunk, hogy az a feltételrendszer, amelyről vitatkozunk, nem javul, tehát amit az ombudsman úr elmondott, nyilvánvalóan úgy is van. Nyilván azon kellene törni a fejünket, illetve kormánypárti és ellenzéki képviselőknek együtt kellene működnie abban, hogy ezek a feltételrendszerek ne romoljanak tovább, hanem próbáljunk valahol egy határt húzni, és utána megindulni abba az irányba, hogy a kistelepüléseken élők esélyegyenlősége ne romoljon folyamatosan, hanem próbáljunk egyre inkább abban az irányban menni, hogy javítsuk ezt az esélyegyenlőséget. Mert azt látom, hogy - azzal párhuzamosan, hogy végre valaki megszólalt ez ügyben, és azt gondolom, sokunkkal együtt szólalt meg - sajnos, még mindig nem járunk a folyamatok végén.
Örülök annak is, hogy ombudsman úr nagyobb összefüggésekre is kitekint a beszámolójában, illetve a szóbeli kiegészítésében. Itt gondolok a klímaváltozásra, amely nyilván önállóan is hatalmas téma, de bizonyára van a saját kis területeinken is feladatunk és felelősségünk ebben, nyilván a kormánynak, a parlamentnek, a képviselőknek is megvan ebben a maga felelőssége. Mindenesetre, nagyon fontos, hogy ombudsman úr felhívta, felhívja a kormányzat és a parlament figyelmét erre, hogy jó lenne, hogyha távlatosabban gondolkodnánk, és ennek érdekében bizonyos döntéseket - akár egy alap létrehozásáról - meg kellene hoznunk, és ez nyilvánvalóan nem jobboldal vagy baloldal, nem pártok, hanem egészen más dimenzió kérdése. Mi maximálisan támogatjuk az ombudsman úr ezen erőfeszítését.
Megint szeretnék csatlakozni Gusztos Péter képviselőtársamhoz, aki már felvetette a nagy szolgáltató cégek monopolhelyzetét, bár éppen mostanában... (Közbeszólás.) Nem ezt mondta, Gusztos Péter képviselő úr? (Gusztos Péter: Nem.) Jó, én így értettem, de akkor rosszul értettem. Akkor az én véleményemet próbálom ezzel kapcsolatban megfogalmazni. Azt gondolom, bár most megindult egy más folyamat, illetve lehetőség a nagyfogyasztók tekintetében van egyfajta választási lehetőség, legalább is, egy pici kis nyitás már történt, ami az önkormányzatokat illeti, és az önkormányzatok valamilyen módon befolyásolni tudják, de az egyéneket, személyeket, illetve családokat nyilvánvalóan ez még nem érte el. Tehát azt gondolom, ez rendkívüli kihívás előttünk, hiszen egy valóban kiszolgáltatott helyzetben lévő állampolgári réteget kellene segíteni, és valamilyen módon megvédeni. Azt gondolom, ebben további erőfeszítésekre van és lesz szükség, hiszen még nagyon-nagyon az út elején vagyunk.
(-150)
151 fzs
Takács Albert úr észrevételeiből én egyre szeretném a figyelmüket felhívni, amit több esetben tárgyalt a bizottságunk is. Ez pedig a műsorszolgáltatási jogosultság jogellenes meghosszabbítása. Csak költői kérdésként teszem föl, hogy akkor ezek szerint Magyarország egy következmények nélküli ország, ahol az ombudsman bebizonyítja, elmondja, állásfoglalásában rögzíti, hogy ez a fajta műsorszolgáltatási jogosultság meghosszabbítása jogellenesen történt, mindezek ellenére mintha nem történt volna semmi, és mintha pusztába kiáltott szó maradt volna ez az ombudsmani megfogalmazás és állásfoglalás. Azt gondolom, hogy még mindig nem késő, és még mindig érdemes lenne ezzel foglalkozni, hiszen ez egy rendkívüli súlyú kérdés megítélésem szerint. Az, hogy az Országgyűlés és a kormányzat asszisztálásával ez megtörténhetett és megtörténhet, mindenféleképpen példátlan, tehát jó lenne, ha az Országgyűlés még korrigálná ezt az utólagos rábólintását.
A magunk részéről is szeretném megköszönni az ombudsman úr és általános helyettesének a tevékenységét, a többiekét is, illetve a hivatalban tevékenykedők és az ott dolgozók munkáját. Szeretnénk, ha az a bizonyos bizottsági és országgyűlési határozat megvalósulna, mert az biztos, hogy azt szolgálná, hogy a működési feltételeik biztonságosak és kiszámíthatóbbak lennének.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is jelentkeztem hozzászólásra, ha nincs más. (Senki sem jelentkezik.) A dicsérő kórushoz én is szívesen csatlakozok - most nem ismétlem meg, ami előttünk elhangzott. Talán a legfontosabb kifejezés ma számomra az államba vetett bizalom, amiben valóban súlyos deficitek vannak jelenleg Magyarországon, és ha vannak olyan intézmények, amelyek ezt a közbizalmat erősítik, azt is mondhatnám, hogy egyfajta helyettes szolgálatot végeznek olyan intézmények helyett is, amelyek ezt a bizalmat inkább gyengítik, mint erősítik, akkor azokat valóban meg kell becsülni, de nemcsak dicsérő határozatokkal, hanem úgy is - és erre vonatkozna a kérdésem -, hogy ha ugyan nincs is ügydöntő jogkörük, de mégis csak az ajánlásaik megfogadásával lehet leginkább megbecsülni ezeket az intézményeket. Tehát azok az egyéb állami intézmények, amelyek részben e bizalom megrendülésének az okozói, talán azzal tudnának visszaadni valamit ebből a munkából, ha a legalább az ajánlásokat megfogadnák. Úgyhogy erre vonatkozik a kérdésem is - és megint csak statisztikát kérdeznék -, hogy vannak-e olyan pozitív példáik, lehetne-e ilyeneket is említeni, amikor úgy gondolták, érdemes volt megfogadni az ajánlást. Takács Albert említett már egy ilyet, amikor ugyan nem az ő ajánlását fogadták meg, de aztán a Munkaügyi Bíróságét már muszáj volt. Vannak-e olyan ügyek, amelyekről úgy érzik, hogy régóta súlyos ügyek, és nem történik meg a jogrendszerben való érvényesítése az önök ajánlásainak?
Illetve itt a lakhatási jogoknál a munkatársaim találtak számomra egy elég súlyos dolgot, hogy nemcsak nem történik meg az ajánlás figyelembe vétele, hanem a semmibe vétele történik azzal, hogy ellenkező szabályokat fogadnak el, amelyek ellentétesek az ajánlással. Itt a kormány lakástámogatási rendszerével kapcsolatos anomáliákra gondolok, ahol a bankoknak, a hitelezőknek a jogai fölmerülnek, valamint a szociális bérlakások kérdése, és így tovább, itt több ajánlás is megfogalmazódott. Erre szívesen hallanék választ.
Takács Albert azt mondta, hogy unalmas év volt a 2005-ös. Attól tartok, hogy a 2006-os kevésbé lesz unalmas; tudnék egy-két zaftos esetet már most mondani, amelyek természetesen el fogják érni az állampolgári jogok biztosainak a hivatalát. A betegjogokkal kapcsolatos kérdések már 2005-ben is fontos szerepet játszottak a jelentésben, és gondolom, 2006-ban még inkább, főleg a szociális indíttatású betegjogok, tehát az egyenlő hozzáférés és így tovább. Bizottságunkban éppen tegnap tárgyaltuk ezzel kapcsolatban az úgynevezett kórháztörvényt.
Még egy mondat, ami részben a bizottságunkra is vonatkozik. Amiben én hiányt érzek - és ez nyilván nem az országgyűlési biztosok hivatalának a feladata elsősorban, de lehet, hogy érdemes lenne ezen együtt gondolkodni -, az egyfajta szemléletformálás azzal kapcsolatban, hogy mi is az, hogy emberi jog, és hogyan lehetne ezt az egész kérdést megközelíteni. Ez egy új téma Magyarországon, 1990 előtt legfeljebb az ellenzéki világban lehetett azzal foglalkozni, hogy vannak-e emberi jogaink, de úgy gondolom, hogy talán túl kevés az állampolgári ismeretek oktatása kapcsán, meg egyáltalán a közéletben is túl keveset foglalkozunk általánosan azzal, hogy mit is jelent, hogy valakinek jogai vannak, bizonyos jogoknak ő az alanya, és így tovább. Ezzel kapcsolatban elég sok hiedelem meg félreértés él. Talán érdemes lenne azon is gondolkozni, hogy hogyan járulhatnánk hozzá ahhoz, hogy ez akár az oktatásban, akár később a közélet fórumain, a média világában megfelelő súllyal és értelmezéssel jelenjen meg, tehát egyfajta tájékoztató, informáló tevékenységként. Köszönöm szépen.
Van-e még hozzászólás? Bíró Ildikó, parancsoljon!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a gyermekek és fiatalkorúak jogaival kapcsolatban szeretnék kérdezni. Úgy emlékszem, hogy húsz évvel ezelőtt is már gyakran megjelent a hivatalos kommunikációban, hogy a bentlakásos gyermekintézmények nem megfelelő állapotban vannak, ezek az intézmények nem biztosítják a gyermekek megfelelő lelki fejlődését, és nevelőszülői hálózat bővítése, támogatása lenne szükséges. Ma pedig azt halljuk, hogy ez még mindig nem úgy működik, ahogy kellene, és most is jellemző, hogy a gyámhivatalok késedelmesen, illetve elhúzódva intézik az ügyeket, késedelmesen hozzák meg határozataikat, illetve el is maradnak néha ezek a határozatok. Ennek mi az oka, és mit lehet tenni ez ellen most?
A másik kérdésem pedig az egészségügyi igazgatással, a betegjogokkal kapcsolatos. Annak alapján, ahogy tájékozódtam, egyszerre a jogi háttér változása, a finanszírozás okozta nehézségek, az intézményi struktúra átalakítása folyik. Pénz nélkül, reform helyett egyszerűen csak a leépítés. Éppen tegnap hallottam egy konkrét esetet: X kórházban született negyedik gyermekként egy roma kisbaba nagyon súlyos nyúlszájjal és farkastorokkal, és azt mondták a szülőknek, hogy idén már nem tudják megműteni, csak jövőre, mert az OEP nem finanszírozza. Most a gyerek három hónapos, és csak azért nem hal éhen, hogy így mondjam, mert találtak a kórházban egy ezeréves, nagyon hosszú cumit, amit a cumisüvegre lehet szerelni, és az olyan mélyen a torkára viszi a táplálékot, hogy betapasztja a farkastorkot, és így tudják táplálni. Ilyen esetek tömkelegével fognak még bekövetkezni, hiszen már itt tartunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Teleki képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem is kérdést tennék fel, inkább csak egy felvetésem van. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és főleg az általános helyettese a tájékoztatásában nagyon sok olyan momentumra kitért, ami gyakorlatiassággal fogalmazódott meg az oktatást illetően. Én továbbmennék egy kicsit, mert amikor a következő napirendi pontban majd a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát hallgatjuk meg, az bizonyára több olyan ponton is érinti a hazai cigányságot, ami fontos tárgyköre a bizottságnak.
Ennek ellenére azért azt a kérdésemet feltenném, hogy akár az egészségügyben, ahogy elhangzott, akár az oktatásban, akár a lakhatás kérdésében azok az iránymutatók, amelyek akár esélyegyenlőségi tervként, illetve ajánlásként is megfogalmazhatóak lehetnének, a biztos urak hogy látják annak az eredményességi mérőfoknak a lehetőségét, ami nagyobb mértékben biztosítaná az állampolgári jogokat mondjuk a cigányság körében. Nem szeretnék belemenni és nem szeretnék külön eseteket kiemelni most, hogy az egészségügyben vagy az oktatásban milyen problémák merültek föl az elmúlt évtizedekben, de mindenképpen rá kell arra mutatni, hogy nagyon sok olyan deviáns helyzet van, amivel nagyon nehéz megbirkózni, mert az információ kevésbé jut le a roma és a halmozottan hátrányos helyzetűek körébe, mint ahogy egyébként kellene.
160
Uk(161-170) - Teleki László
Ezért azt gondolom, az ajánlások, vagy az esélyegyenlőségi tervek elkészítésére nagyon fontos üzenetet szeretnék eljuttatni, mert ez talán valamilyen szinten megfogalmazhatná, hogy kinek mi lenne a feladata annak érdekében, hogy sokkal nagyobb eséllyel bírjunk, egyformán és még jobban elérhetővé téve a kisebbségek vagy a halmozottan hátrányos helyzetűek számára. Azt gondolom, ez nagyon fontos prioritás lenne. Mert akkor, hogyha megfogalmazunk egy olyan prioritást, amelyben lehet érzékelni és látni, hogy az esélyegyenlőséget az állampolgári jogok szempontjából biztosítani tudjuk, akkor azoknak a szerveknek, intézményeknek, állami intézményeknek, amelyeknek dolguk van ezzel, azt gondolom, kiemelten kellene foglalkozni, de amíg nem látunk konkrét és nagyon előremutató terveket és ajánlásokat, akkor az intézmények kevésbé, vagy egyáltalán nem teszik ezt meg. Ezért nagyon fontos lenne, hogy az a munka, amelyet többen kiemeltek, és amit jómagam is pozitívan ítélek meg, még jobban lehetne pozitív irányba elmozdítani, abban az esetben, hogyha az ajánlások, az esélyegyenlőségi tervek jobban és láthatóbban ki lennének mutatva, hogy hogyan tudnának egyenlő emberi jogokhoz kapcsolódni azok, akikhez nem biztos, hogy eljut az információ.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Van-e még hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, adjunk lehetőséget az országgyűlési biztosoknak a reakcióra. (Jelzésre.) Bocsánat, még Farkas Flórián, parancsoljon! Elnézést kérek, volt hiányérzetem, de nem akartam név szerint megszólítani a képviselő urat. Parancsoljon!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Tulajdonképpen a biztos urak véleményét szeretném kérni egy igen érzékeny kérdésben.
A magyarországi cigányság életében négy nagy törésvonalat látok, és a harmadik törésvonal a rendszerváltás volt. Azt gondolom, valamennyi gondolkodó, véleményhordozó, felelős ember, ma már nem vonja kétségbe, hogy a rendszerváltás máig is legnagyobb vesztese a magyarországi cigányság. A rendszerváltás óta azért mégis van ombudsmani intézmény, és ha már az emberi jogokról beszélünk, és folyamatosan vitatjuk, a parlamentáris demokrácián belül van emberi jogi és kisebbségi, vallásügyi bizottságunk is, akár ez a kettő együtt, ez a két intézmény nem gondolkodott-e már azon, hogy folyamatosan sértve vannak a magyarországi cigányság alapvető emberi jogai. Akkor, amikor a költségvetésről beszélünk, a költségvetés beteríti az országot, ugyanúgy sújtja a magyarországi cigányságot is, miközben a bevétele nem akkora, mint mondjuk, egy jobban kereső, vagy állásban lévő, jómódú polgárnak. Mert a gáz neki is kell, fűteni, világítani neki is kell, még ennie is kell. Nem gondolják-e, hogy esetleg - akár közösen is - megvizsgálhatnánk ezt a kérdést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Akkor most van lehetőség arra, hogy válaszoljanak. Péterfalvi biztos úr már jelentkezett, parancsoljon!
DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztos: Nagyon rövid hozzászólásom lenne. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Takács Albert helyettes ombudsman úr is rávilágított arra, ami egy korábbi bizottsági ülésen Kaltenbach Jenő kisebbségi biztos úrtól is elhangzott. Azt hiszem, itt egyfajta szemléletváltás történik, amely azt jelenti, hogy bizonyos szempontból, bizonyos okokra hivatkozással igény mutatkozik arra, hogy olyan különleges adatok gyűjtésére, tárolására kerüljön sor, amely korábban - azt kell mondanom - egyfajta tabutéma volt. Ilyen lehet például a gyerekjogokkal, a pozitív diszkriminációval, vagy adott esetben például a kisebbségi önkormányzati választásokkal kapcsolatos adatkezelés.
Az előbb említettem már, hogy az adatvédelem garancia, és nem akadály. Tehát, ha megkeresnek minket azzal, hogyan lehet egyfajta adatkezelést elfogadhatóvá, alkotmányos szempontból megalapozottá tenni, erre nézve természetesen tudunk javaslatokat tenni. Magam javasoltam, vetettem fel épp most a problémát a gyermekjogok vonatkozásában, a nemzetközi, tehát külföldi örökbefogadás miatt, az örökbe adható személyekről készült nyilvántartási lapon szerepel egy olyan rovat, amely speciális igényekre vonatkozik. Ilyen speciális igény lehet a gyermek vallására, vagy esetleg etnikai, nemzetiségi származására utaló adat rögzítése, amennyiben ez nemzetközi kötelezettség - márpedig az. Felvetettem ezt a kérdést, hogy ezt akkor a magyarországi gyámügyi igazgatásban is összhangba kell hozni a nemzetközi kötelezettségünkkel. Ezt tudom említeni a többi esetre is.
Amikor megalapozott és alkotmányos szempontból igazolható igény merül fel különleges adat kezelésére, amennyiben ez megvalósítható, akkor természetesen ennek a kimunkálásában segíteni tudunk.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lenkovics Barnabásé a szó.
DR. LENKOVICS BARNABÁS az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Azon kívül, hogy a szép szavakat, dicsérő jelzőket meg kell köszönnünk, sok kiegészítenivaló és válasz nem is szükséges. Örülök neki, hogy nyilvánvalóvá vált a "zöld" profil, vagy a környezetvédelmi szemlélet erős vonala. Itt - ha már szóba került - egy kiegészítő megjegyzést tennünk kell. A környezet nemcsak a természeti, hanem az épített környezet is. Az épített környezetnek éppúgy vannak védendő értékei, nemcsak a nemzeti kulturális örökség, sőt a világörökség részét alkotó értékei, hanem egyáltalán, egy város arculata, szellemisége, és így tovább, amely ugyanúgy védendő érték, mint mondjuk, a védett növény- vagy állatfajok.
Ezt azért említem, mert az előző bizottsági meghallgatásunk alkalmával kérdésként hangzott el, hogy igaz-e, hogy egy megyeszékhelyi belvárosba telepített bevásárlóközpont ügyében, amelyben felléptem, folyik ellenem egy per. Igen, százmillió forintos nem vagyoni kártérítésre perlik az ombudsmant, de ugyanabban az ügyben perrel fenyegettek közigazgatási hivatalt és ügyészséget is, és más taktikai fogásokhoz is folyamodtak, mondjuk összeférhetetlenség vagy elfogultság címén kizárási indítványok sorához olyan szakhatóságokkal vagy felettes hatóságokkal szemben, amelyek az adott ügyben - a törvényesség érdekében - felléptek. Bizony, ilyen értelemben támogatásra is szorul az ombudsman, meg védelemre is, mert adott esetben a mentelmi jogunkra vonatkozó szabály - amely nem más, mint egy utaló szabály -, az országgyűlési képviselők mentelmi jogának szabályait rendeli alkalmazni az ombudsmanra is, de ez nem elég. Nem jó, mert az ombudsman azért nem egy a 386 közül, más jellegű, exkluzívabb intézmény, és ha ki van téve ilyen zsarolásnak, fenyegetésnek, megfélemlítésnek, és a negyedik tárgyalást tűzi ki a bíróság egy ilyen ügyben, akkor ott valami nincs rendben, és főleg negatív példaként szolgál hasonló esetekben mások számára.
A székházügyhöz csak annyit, hogy mi már itt szóba sem hoztuk, mert mondhatni, macskakörmözhetnénk: 2004, 2005, 2006. Egy legutóbbi információt - csak jelzés céljából - az államszervezeti reform keretében, meg a kormányzati negyed tervéhez kapcsolódva váratlanul felhívtak minket a Kincstártól, hogy mit szólnánk ahhoz ha úgy oldaná meg a Kincstár és az Országgyűlés ezt az elhelyezési problémát, hogy a parlament épületéből kiköltöző Miniszterelnöki Hivatal helyére költöznének az ombudsmanok és a hivatali apparátus. (-170) - 171 fzs Természetesen ez nagyot emelne az intézmény rangján, és megint nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy mivel az országgyűlési biztosok jelzőként viselik funkciójuk előtt, hogy országgyűlésiek, nemcsak ott van a helyük, hanem talán az Országgyűlés reputációját, társadalmi elfogadottságát, tekintélyét is képesek erősíteni.
Balog Zoltán elnök úr felvetésére a szemléletformálással kapcsolatban, illetve azzal kapcsolatban, hogy vannak-e emberi jogaink, itt és most csak egy furcsa vagy furcsának tűnő megjegyzést tennék. Most a rengeteg lefaragás, megszorítás, elvonás, takarékosság, satöbbi kapcsán várhatóan annak leszünk tanúi, hogy a megszokott jogérvényesítési színvonalban - akár az egészségügyi ellátás, akár a nyugdíjrendszer, akár a bentlakásos intézményekben élők jogai, akár a rokkantak foglalkoztatása, satöbbi terén - visszaesés történik. Ez anyagi teherbíró képesség, gazdasági teljesítmény függvénye, tehát azon jogok mértéke, érvényesülése terén, ahol költségvetésfüggésről van szó, ott bizony visszaesésnek leszünk tanúi. Itt jön az a szerte a világon hangoztatott bölcsesség, hogy a jogok forrása a kötelezettségek teljesítése, vagyis valójában jogokat le tudunk írni, és tudjuk azok számát szaporítani, tudunk ígérni is, de betartani belőlük csak annyit lehet, és olyan színvonalon, amire materiális anyagi fedezet van. Ahhoz pedig az egész magyar társadalomnak elsősorban a gazdasági teljesítmény terén többet kell produkálnia. Ezt nem tudjuk kikerülni, nem tudjuk megúszni. Itt lesz a legnehezebb feladata minden emberijog-védőnek, hogy tudniillik ezt tudatosítani és a szemléletformálásba átvinni, elsősorban persze a kormánynak, másodsorban a politikai elitnek, az országgyűlési képviselőket is ideértve.
Bizony ránk is nagyon nehéz feladat hárul, mert évekig küzdöttünk mondjuk a kerekes székesek számára az akadálymentesítésért, és először 2007-ről 2010-re tolja ki az Országgyűlés a határidőt - már ez nagy csalódást okoz, hogy ezt ilyen egyszerűen el lehet odázni -, de 2010. december 31-re sem lesz meg, ez már most teljesen nyilvánvaló, mert nem bővül a kör, nem növekednek az anyagi források. Ugyanezt hozzátehetném a szociális bérlakások, a munkahelyteremtés, az egészségügyi ellátás, az oktatásfinanszírozás területén, és minden területen. Tehát rendkívül nehéz idők elé nézünk emberi jogi nézőpontból, és egy nagyon szoros együttgondolkodásra és együttmunkálkodásra lesz szükségünk - az emberi jogi bizottsággal kiemelten jónak mondható az eddigi kapcsolatunk -, tehát talán többször kell majd találkoznunk nemcsak beszámolók kapcsán, hanem egyes ügyek tárgyalása kapcsán is.
Végezetül még egyet említek, mert része ennek a problémának, a betegjogok érvényesülését. Azt mondtuk, hogy ha egy kórház orvosa és betege között konfliktus keletkezik, helyben a betegjogi képviselő az, aki ezt kezeli gyorsan, szakszerűen, ha pedig az intézményes ellátás hiányossága merül fel, az alapjogi kérdés, és ombudsmani feladat. Itt egy példaértékű munkamegosztás ki is alakult az alanyi jogvédelem - ott helyben és gyorsan - és az alapjogvédelem között. A példa, amit említett, iskolapéldája az alapjogsérelemnek. Ez elképesztő, ilyen nem fordulhat elő, mert annak az egy állampolgárnak, újszülöttnek a legelemibb emberi joga az azonnali műtét és a segítségnyújtás számára, tehát ha én ilyenről tudomást szerzek - most például szívesen fogadom a konkrét információt, hogy mely intézményben, hol fordult ilyen elő -, akkor azonnal, rövid úton is beavatkozok, mert ez biztosan ide tartozó kérdés. Igaz, hogy a programozható ellátások keretében számolnunk kell majd a várólistákkal, akörül biztosan lesz sok panasz, de más egy programozható, halasztható ellátás, és más egy ilyen. Ez nem halasztható, ez nem az a kör - már van ilyen panasz nálam, egy onkológiai eset -, úgyhogy föl kell rá készülni kölcsönösen mindannyiunknak.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Takács Albert biztos úr, parancsoljon!
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Bizottság! Természetesen a dicsérő szavaknak magam is örülök, mindazonáltal számos olyan fejlemény, jelenség vesz körül bennünket, magamat is, amelyek arra intenek, hogy ezeket azért józanul kell szemlélni. Miért nem lehet nyilvánvaló jogsértés esetében más szervek közreműködését igénybe véve a jogszerű állapotot helyreállítani? Azért nem, mert megítélésem szerint az ombudsmani intézmény a közszférában nem élvezi azt a súlyt, talán tekintélyt, ami ki kellene, hogy járjon neki, tehát számos más állami intézménynek az ombudsman nem partnere, ezt azért meg kell mondani. Hosszasan tudnék erről beszélni, de muszáj kímélnem az önök idejét is. Egy nagyon furcsa dolgot mondok, ami mégis első pillantásra érthető: érdemes megnézni, hogy amikor valamilyen állami rendezvény van, akkor az ombudsmanok a protokollban hol helyezkednek el. Azt hiszem, ez elárulja, hogy ki mindenki előz meg bennünket. Nem azért, csak pont az exkluzivitás egyik része, hogy sajnos Magyarországon ahhoz el kell érni egy bizonyos külsőséget, hogy az embernek legyen súlya. Ha ez a külsőség meg van kérdőjelezve, akkor sok minden más is megvan.
Ajánlásaink fogadtatása... Itt mindig elmondom, hogy kétféle reakció van. Ahol jogalkalmazási hibáról van szó, ott általában az ajánlásaink teljesülnek. Például egy olyan nagy horderejű dolgot, hogy az APEH-hez beérkezett iratok iktatásáról visszajelzést kapjon az ügyfél, sikerült elérni, mert sok esetben ez bizonyítási probléma, hogy megérkezett, nem érkezett meg, mit csinált vele a posta.
Egy olyan ügyem volt, ahol egy elhunyt személy ügyében egy éven túl született meg az orvosi szakvélemény. Ezzel nem tudtam mit csinálni, mert kiderült, hogy az orvosszakértő tevékenysége programozva van, és arra az elhaltra akkor került sor, mivel előtte más elhaltakról kellett véleményt mondani. Tehát itt a teljesülés nehezebb.
Hogy a gyermekvédelem rendszere miért ilyen? Valószínűleg azért, mert nálunk porosz hagyományok vannak, amelyek a szocialista időszakot is jellemezték, hiszen a szocialista alkotmányfejlődés a német-porosz alkotmányfejlődés egyik válfaja. Valószínűleg ez a fajta fölfogás alakult ki, hogy a gyermekekről ily módon kell gondoskodni, és egy ennél rugalmasabb, aktívabb és hatékonyabb rendszer kialakítása nem megfelelően hatna. Egyébként éppen a gyermekvédelem az egyik része a tevékenységemnek, ahol nagyon sok mindent tanultam az elmúlt évek során - talán dadus azért nem leszek 2007 tavaszán, amikor lejár a megbízatásom -, mert jogászi szemlélettel ezek a dolgok másképpen néznek ki, mint a gyermekvédelemben, perekben és más ismeretek birtokában foglalkozó szakembereknél, és tényleg itt az aktivitásnak, a programoknak igen nagy szerepe van.
Legalább ekkora szerepe van a programoknak a roma kérdés kezelésében. Azt hiszem, ebben valami hasonló úton kellene nekünk is járni, mint az Egyesült Államoknak. Emberi jogi szempontból nem szeretek velük példálózni, nincs is nagyon miért, de azért ott megoldották az afro-amerikaiak kérdését, és ma már nem kominfo, ha valaki akármilyen diszkriminációt folytat, vagy megjegyzést tesz. Valószínűleg ezt az utat nálunk is végig kell járni. Nálunk még ez nem tartozik a rendszabályok közé, hogy a romák kezelése hogyan történik. Ez kétségkívül nagyon összetett dolog; én nem tudnám megmondani, hogy hogyan, de a tudatformálás jelenleg sem abba az irányba halad, hogy ez a szakadék kisebb legyen, egy darabig még növekedni is fog. Azzal egyetértek, hogy éppen ilyen okokból és forrásokból következően a roma népcsoportról el lehet mondani azt, hogy a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese, és a folyamatos jogsérelem az ő esetükben nagyon sok területen fennáll. Ezzel foglalkozni mindazoknak a feladata, akik a véleményformálásban bármilyen módon szerepet játszhatnak.
180
Uk(181-190)
Abban a pillanatban, amikor nem szektorális kis rádióban, kis televízióban, hanem a magyar közszolgálati televízióban lesz majd egy főműsoridős roma bemondó, akkor valószínűleg egy kicsit kimozdulni látszik majd a holtpontról.
A székházunk elhelyezésével kapcsolatban, én nem örülnék annak, hogyha az Országgyűlés házába kerülnénk, egyebek mellett azért, mert nekünk ügyfeleink vannak, és nem olyan egyszerű bejutni az ország Házába. (Elnök: Főleg most, az új rendszerben.) Összességében azt szeretném mondani, mivel valószínűleg ilyen kiterjedt beszámolót most kommentálok szóban utoljára, hogy azért az emberi jogi bizottságnak még több ideje van figyelemmel kísérni ezeket a dolgokat, és újabb inspirációkat adni, mint nekünk - hiszen nekünk már egy fél évünk sem nagyon van hátra -, hogy minden olyan esetben, amikor valamilyen intézmény vagy jogi megoldás mellett lehet hangoztatni annak az emberi jogi aspektusát, azt mindig tegyék meg. Egyebek mellett akkor is, ha ennek anyagi vagy költségvetési vonzata van, mert köztudott, hogy a jogállam nem egy olcsó állam. Intézményileg a diktatúra a legolcsóbb, ez nem kérdéses. Erre áldozni kell, nem társadalmi hatásaiban, hanem mint intézményre. Erre áldozni kell, ez legyen egy szempont - pont ebből a testületből kiindulóan -, hogy ezek a költségek elszámolásra kerüljenek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Azt gondolom, talán a bizottság többségi véleményét fejezem ki, ha azt mondom, hogy azért nagyon hasznos számunkra ez a néhány óra, amit itt eltöltünk. Kár, hogy ilyen zaklatott időszakban, a költségvetés idején kerül erre sor, de választási év van, máskor még a nyár előtt meg lehet ezt tenni.
Hadd köszönjem meg önöknek külön az ez évi segítséget, különösen fontos volt nekünk ez a művi meddővé tétel nyílt napja alkalmából, vagy a büntetés-végrehajtási intézetnél tartott kihelyezett ülés alkalmával. Éreztük a támogatást, és nem azért utoljára szólaltattuk meg az országgyűlési biztosokat, mert a protokollban a végén vannak, hanem szerettük volna, ha a legmegalapozottabb vélemény a végére kerüljön. Úgyhogy kérem, hogy ezt tekintsék így.
Mielőtt meghallgatnánk Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos urat, ezt a részét - tehát a 12. napirendi pontunkat zárjuk le azzal, hogy szavazunk arról, hogy elfogadjuk-e az országgyűlési biztosok beszámolót, utána pedig a beadványról szavazunk.
Döntés a jelentés elfogadásáról
Kérem, hogy aki elfogadja az országgyűlési biztosok jelentését, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság 19 igen szavazattal egyhangúlag elfogadta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámolót.
A b) ponthoz érkeztünk, az önálló bizottsági indítványról szavazunk. Alelnök úr felvetette a székház ügyét, amely az előző években szerepelt a határozati javaslatunkban. Idén nem nyújtottuk be a tervezethez, de el tudom képzelni, hogy ezt szó szerint, az évszám korrigálásával újra beemeljük az országgyűlési határozati javaslatunkba, ha ez ellen senkinek nincs kifogása, akkor javasolnám, hogy így fogadjuk el a biztosok tevékenységéről szóló beszámolóval kapcsolatos határozati javaslatunkat.
Van-e hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha ez ellen nincs kifogás, így tenném fel a kérdést. Tehát elfogadjuk-e azzal a kiegészítéssel, hogy a székház ügyének a megoldását újra kérjük az Országgyűléstől, illetve a kormánytól, az előző évi megfogalmazás szó szerinti átvételével. Amennyiben ez támogatást élvez, akkor kérdezem, ki szavaz igennel. (Szavazás.) A bizottság 19 igen szavazattal egyhangúlag támogatta a határozati javaslatot.
Előadó állítására is kérnék javaslatot, miután a bizottság igencsak illetékes ebben. Magam szívesen vállalom, amennyiben a bizottság erre felhatalmaz, hogy előadója legyek ennek a határozati javaslatnak. (Jelzésre.) Köszönöm szépen.
Kaltenbach Jenő, Isten hozta közénk. Kérem, hogy a 2005. évi a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatos tevékenységéről szóló beszámolóját szóban is kommentálja.
Parancsoljon!
DR. KALTENBACH JENŐ a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hadd kezdjem valami mással, mint amivel eredetileg kezdeni akartam, miután az előző vita végét még sikerült elkapnom, és gyorsan szeretnék reagálni a magam részéről az ombudsmani intézménnyel kapcsolatban általában - persze, nem a saját szakterületemmel, csak mint országgyűlési biztos vagyok érintve az ügyben -, erről a bizonyos elhelyezésről. Egyetértek a kollegáimmal az elhelyezéssel kapcsolatos problémákat illetően, egy dolog van, amiben csatlakozom - ha jól emlékszem, Takács Albert fogalmazta meg az előbb. Az Országgyűlési Biztosok Hivatala az egyetlen olyan intézmény az országos főméltóságok közül, ahol a bejárást a kapun sem tankcsapda, sem szögesdrót, sem elektromos akadályok, sem marcona fegyveres és egyenruhás cerberusok nem akadályozzák. Ez jól van így, ezen nem szabad változtatni, ez a polgárok hivatala. Minden olyan elhelyezés, amely ezt az imázst, ezt a kifelé sugárzó, meggyőződésből fakadó képet sérti, vagy akár, csak azt a benyomást kelti, hogy itt valamiféle hivatali elzárkózásról lenne szó, a legmesszebbmenőkig ellenzem, mindaddig, amíg nekem ebbe beleszólásom lesz, igyekszem ezt megakadályozni. Azt hiszem, azt a filozófiát, amelyet a kezdettől fogva megpróbáltunk érvényesíteni, azon - ebben a tekintetben legalább is - nem szabad változtatni. Én bizonyos esetekben a szimbólumoknak is nagy jelentőséget tulajdonítok, itt most erről van szó. Ennyit erről.
A másik, ami szintén - ha úgy tetszik - az eredeti menetrendhez később került volna sorra, amit mondani akartam, az adatok kérdése. Péterfalvi Attila reagált - gondolom előzőleg elhangzott - ezzel kapcsolatos kritikára, észrevételre, és az enyémre is, amelyet az alkotmányügyi bizottságban egyszer már elmondtam. Hadd kezdjem azzal, hogy felolvasok önöknek egy rövid angol nyelvű szöveget, nem kell megijedni, csak pár szó. Az Európai Uniónak a rasszizmus és a xenofóbia elleni bécsi központja közzétett egy sajtóközleményt a mai napon, amelyben az egyik szalagcím úr "Severe lack of data hampers action againist discrimination and racist crime." Vagyis, az etnikai adatok komoly hiánya akadálya a diszkrimináció és a rasszista bűncselekmények elleni akciónak, fellépésnek.
Ehhez a megállapításhoz a magam részéről a legmesszebbmenőkig csatlakozom, sőt, némi arroganciával azt mondhatnám, hogy ők csatlakoznak hozzám, ugyanis, ezt én már jóval korábban jeleztem, elmondtam. Itt nem arról van szó, hogy Magyarországon az adatvédelmi törvény ne lenne eurokonform, bár mindig meg szokták jegyezni, hogy a magyarországi adatvédelmi rendszer az egyik legszigorúbb egész Európában, de ez nem jelenti azt, hogy magán a jogszabályi kereten kellene - legalább is, jelentős mértékben - változtatni. A szemléleten azonban, amely a jogszabályt körülveszi, és elsősorban nem az adatvédelmis kolléga, hanem sokkal inkább a közigazgatás részéről, azon mindenképpen változtatni kell. El kell oszlatni azt a hamis képzetet, amely az adatvédelmet eszközként használja bizonyos kötelezettségek nem teljesítése indokolásául, illetve megpróbál kibújni bizonyos kötelezettségek alól, egyszerűen maga előtt tolva az adatvédelmet, mint valami pajzsot, egyébként indokolatlanul, és a törvényből nem következően.
Az etnikai adatok gyűjtésére, megfelelő tárolására és kezelésére most is lehetőség van, ellentétben az ezzel kapcsolatos hiedelmekkel, természetesen betartva az alkotmánynak, illetve az adatvédelmi törvénynek az erre vonatkozó rendelkezéseit. A helyzet azonban ez idő szerint az, hogy számos hatóság ezt a kötelezettséget, ezt a munkát egyszerűen megspórolja, és arra hivatkozik, hogy ilyen adatokat nem lehet gyűjteni. Még egyszer mondom, ez nem így van.
(-190)
191 fzs
Különösen azért növekedett a jelentősége ennek a kérdésnek, mert az elmúlt néhány évben éppen ezen a területen jelentős jogszabályi változások következtek be, így például módosult a kisebbségi törvény, a választójogi törvény, és elfogadta az Országgyűlés nagyon helyesen az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, de még számos más törvényt említhetnék, ahol egész egyszerűen a jogalkalmazás az adatok nélkül lehetetlen. Azok a visszaélések, anomáliák, amik a jogalkalmazás során jelentkeznek ezen a területen, fényesen bizonyítják, hogy ez így van.
Mindjárt ugorjunk át egy következő témakörre, amit eredetileg is terveztem az elejére, a választójogra. 2005-ben változott, mint tudjuk, a választójogi törvény, aminek az volt a bevallott célja, hogy elejét vegyük a visszaélésszerű joggyakorlatnak. Nos, tisztelt bizottság, ezt a célt nemcsak hogy nem sikerült elérni, hanem ellenkezőleg, inkább még távolodtunk ettől, annak ellenére, hogy volt egy alternatív javaslat, ami aztán később a parlament elé kerülő törvényjavaslatnak is része lett, a parlamenti vita során azonban sajnálatos módon nem kapott többséget.
Hadd mondjak csak nagyon röviden egy-két adatot. Mindenki azt várta - legalábbis erről szóltak a nyilatkozatok -, hogy a "szigorúbb", valójában persze nem az, de szigorúnak vélt választójogi rendszer miatt csökkenni fog a helyi kisebbségi önkormányzatok száma, sőt egyesek már felrajzolták a drámai csökkenés veszélyét. Az a helyzet, hogy a legutóbbi választáskor 1754 kisebbségi önkormányzat alakult Magyarországon, szemben a mostani 2045-tel, ami 20 százalékos növekedést jelent. Ez különösen egyes kisebbségek esetében valóságos demográfiai boomot vél felrajzolni, ami persze abszolút minden alapot nélkülöz, hiszen miközben az ország lakossága úgy általában jelentősen csökken, egyes kisebbségeknél egészen elképesztő szaporodás jelei mutatkoznak.
Félreértés ne essék, még mielőtt valaki erre gondolna, nem a romákról van szó. Náluk is van némi emelkedés, úgy értem, a kisebbségi önkormányzatok számában, de messze nem olyan mértékben, mint például a ruszinok esetében, ahol egészen elképesztően nagy a változás a korábbihoz képest; 2002-ben 31 önkormányzat alakult, 2006-ban 53, ami majdnem megduplázódást jelent. Ha ez '94-től 98-ig következett volna be, akkor még érteném, de most, nem tudom, hány évvel a rendszerváltás után, illetőleg a kisebbségi önkormányzati rendszer bevezetése után ez egy teljesen elfogadhatatlan jelenség, amit racionális módon megmagyarázni nem lehet. Pontosabban meg lehet magyarázni, és ez racionális is, csak talán nem jogszerű. Mondhatnék még további adatokat, csak nem akarom hosszasan húzni az időt, és önöket untatni.
Van egy kimutatásom, ami azt tartalmazza, hogy hány olyan település van Magyarországon, ahol a 2001-es anonim népszámláláskor senki sem, vagy kevesebb, mint három fő vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak, mégis önkormányzat alakult az adott településeken. Több százról van szó. Ennyit a választójogi törvény módosításáról. Azt gondolom, itt az ideje, hogy újra elővegyük ezt a dolgot. és én nem értek egyet azokkal a hangokkal, amelyek máris jelentkeznek, hogy "szijcsász", várjunk, ráérünk. Nem hiszem, hogy ez így lenne, hiszen 2010-ben újra választásra kerül sor, tudjuk, hogy egy ilyen választójogi törvénymódosítás milyen iszonyatos procedúrába és erőfeszítésbe kerül. Vannak ezzel kapcsolatban etikettszerű szabályok, hogy a választás évében ne változtass, satöbbi. tehát rövidesen le kell ülni a kisebbségi önkormányzatokkal, egyeztetni kell, és újra hozzá kell fogni ehhez a munkához.
Látszólag az emberi jogokhoz közvetlenül nincs köze, a kisebbségi jogokhoz azonban igen, bár azért szerintem az emberi jogokhoz is, a jogszabály-előkészítés kérdésének. Miért hozom ezt szóba? Egyrészt azért, mert az alkotmány kifejezetten arról rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a kisebbségek részvételét a közéletben, de a közélet egyik fontos mozzanata azoknak a magatartási szabályoknak, ha úgy tetszik, járulékszabályoknak az elfogadása, a megegyezés a mindnyájunkat közvetlenül vagy közvetve érintő játékszabályokban. Ezért van az, hogy a választójogi törvény, illetőleg a kisebbségi törvény lehetőséget biztosít, sőt jogosít arra, hogy az érintettek részt vegyenek az őket érintő jogszabályok előkészítésében.
Mindnyájan tudják, nem árulok el újdonságot, hogy mióta folyik egy kálvária a jogalkotási törvény módosítását illetően. Én több szöveget láttam, ezek közül egy sem érte el a végkifejletet. Szóba hozom, meg egyben egy kicsit talán kérdőjelet is teszek mögé, hogy vajon mi a helyzet. Ebben volt néhány olyan javaslat, ami számomra is szimpatikus volt, például amelyik rendezte volna azt a kérdést, hogy nekünk ombudsmanoknak mi a szerepünk a jogszabályok előkészítésében. Tudjuk, hogy adatvédelmi területen ez egy jogszabályba írt kötelezettség, hogy tudniillik az adatvédelmi biztos véleményét ki kell kérni minden olyan jogszabálynál, amelynek adatvédelmi relevanciája van. A másik két ombudsmanra ez nem igaz. Az ok nem egészen világos számomra, egyrészt. Másrészt pedig a gyakorlat tulajdonképpen folyik, csak miután nincs jogszabályi kötelezettség, rendkívül egyenetlen ez a gyakorlat. Egyes minisztériumok, már bocsánat a kifejezésért, de mindenféle piszlicsáré dolgot megküldenek nekünk, amit teljesen indokolatlannak tartunk időnként, mások viszont nagyon sok súlyos, fontos, bennünket, mármint intézményt közvetlenül érintő jogszabálytervezetet nem küldenek meg. Azt gondolom, hogy egyébként is a jogalkotási eljárást illetően az utóbbi időben fokozódó kritika - gondolok itt a különböző perekre, amelyek ekörül folynak - indokolttá teszi, hogy ezt a kérdést ebben a relációban is megnyugtatóan rendezzék végre.
Ha továbbmegyek az engem érintő alapjogok sorában, akkor végre mondhatok valami pozitív dolgot is. Azt gondolom, az a kisebbségi törvényi módosító rendelkezés, amelyik lehetővé tette, hogy egy lépéssel közelebb jussunk a kisebbségi törvénynek már '93-ban kimondott ígéretéhez, hogy tudniillik a magyarországi nemzetiségeknek kulturális autonómiájuk van, vagy kellene, hogy legyen, mindenképpen egy üdvözlendő dolog. Arra gondolok, hogy azt az intézményrendszert, amelyik ma letéteményese a kulturális autonómiának, egy lépéssel közelebb vittük a gazdájához, a tényleges alanyához ennek a jognak, és nem valamiféle társbérlet érvényes rá a továbbiakban. Más kérdés az, hogy vannak területek, ahol viszont továbbra sincs semmiféle előrelépés, hiszen ezek az autonómiaintézmények nem azért jöttek létre, hogy legyenek, hanem azért, hogy bizonyos funkciókat, bizonyos feladatokat ellássanak.
Ezek közül az egyik leglényegesebb az oktatás, méghozzá két relációban is. Egyrészt az oktatási rendszer ma az egyetlen olyan intézményrendszer Magyarországon, miután a családok esetében erről már nem igazán lehet beszélni, amely az identitás megőrzését, esetleg visszanyerését, egyfajta revitalizációt tudna elősegíteni. Ezért nagyon fontos, hogy ez az oktatási rendszer hogyan működik. Ezzel kapcsolatban is van számos gond, egyetértési jog gyakorlása, satöbbi. Természetesen, ha igénylik, akkor erre részletesen kitérek, most azonban inkább továbbmennék egy másik, ennél súlyosabb relációra.
Ez pedig az oktatási szegregáció, vagy ha úgy tetszik, az oktatási jogokhoz való egyenlő hozzáférés kérdése. Ebben a tekintetben az elmúlt években sajnos nemcsak hogy nem sikerült lényegesen előrelépni, de inkább bizonyos tekintetben mintha visszalépés történt volna. Nem akarok aktuálpolitizálni, meg egyébként is a 2005-ös beszámolóról van szó, mégis hadd idézzek önöknek röviden egy mai cikket a Népszabadságból. Romhányi Tamás írta, "Álmok tanodája" a cikk címe. Nem tudom, hogy a kezükbe került-e ez a mai nap folyamán. Ebből egyetlen passzust hadd idézzek: "Szendrőládon a helyi iskola valamennyi tanulója hátrányos helyzetű, és három kivételével valamennyien roma származásúak. Itt mindenki rászoruló, senki sem fizet a tankönyvekért és az ebédért. A gyermekek egy része otthon sosem látta újságot olvasni vagy levelet írni a szüleit. Első osztályban, amikor a tanítónéni azt mondja, hogy vegyék elő a füzetet, és rajzoljanak egy kört, a kisdiákok nagy részének fogalma sincs arról, hogy mi az a kör." Ilyen és ehhez hasonló tudósításokat viszonylag gyakran olvashatunk, az én beszámolómban is nyilván. Miután mi nem publicisztikákat vagy újságcikkeket írunk, egy kicsit más a stílus, de a jelenség leírása ugyanaz. Tragikus, hogy 16 évvel a rendszerváltás után az oktatási szegregáció, illetőleg az oktatási elégtelenség jelenségével a Magyar Köztársaság gyakorlatilag nem tudott mit kezdeni.
200
Uk(201-210)
Nincs tapintható, jelentős előrelépés, éppen most vizsgáljuk azt a kezdeményezést, amely néhány évvel ezelőtt indult meg, amelynek az lenne a célja, hogy bizonyos szubvenciókkal ösztönözzék az oktatási rendszert az integrációra, a szegregáció megakadályozására. Úgy tűnik azonban, annyit most is el lehet mondani, hogy ez egy pozitív, kedves, jóindulatú kísérlet, de igazából a problémán lényegében nem fog változtatni. Azt hiszem, itt az ideje, hogy végiggondoljuk az egész oktatási igazgatási rendszert, beleértve az önkormányzatok, illetve a minisztérium ezzel kapcsolatos feladatát, végiggondoljuk, hogy fenntartható-e tovább a '90-ben elhatározott nagymértékű decentralizáció, hogy az oktatással kapcsolatos szülői jogok a régi formában fenntarthatók-e.
Végül még egy jelenségre szeretném röviden felhívni a figyelmet. Ez látszólag különbözik attól, amit az előbb mondtam, valójában azonban nagyon szorosan összefügg, ez pedig a lakhatás kérdése. Amikor egy gyerek iskolai sikerességéről van szó, akkor általában az iskolával kapcsolatos, vagy az oktatási relevanciával bíró tényezőket szoktuk számba venni, és megfeledkezünk arról, hogy jó iskolai eredményt csak olyan gyerek tud elérni, akinek az otthoni körülményei - többek között a lakhatási körülményei - ezt lehetővé teszik. Márpedig, a roma gyerekek jelentős részénél ez nemcsak, hogy nem javítja az iskolai esélyeket, hanem kifejezetten csökkenti, rontja. Hiszen a Magyarországon élő roma családok nagyon jelentős részének a lakáshelyzete egészen tragikus, és az ezzel kapcsolatos önkormányzati reakciók, illetőleg intézkedések bizony, sok esetben a lélektelen bürokrata magatartás jeleit hordozzák magukon, nem pedig a korszerű, preventív, segítő, problémaorientált - pontosabban megoldásorientált - önkormányzati és közigazgatási attitűdökről tanúskodnak.
Azt gondolom, ezen is jelentősen változtatni kell. Itt is azt tudom mondani, amit az előzőekben, hogy természetesen, hogyha a tisztelt bizottságnak ezzel kapcsolatban kérdései, észrevételei vannak, ezekre szívesen visszatérek, reagálok.
Itt talán megállnék, és megköszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen, országgyűlési biztos úr. Gusztos képviselő úr jelentkezett, utána pedig Schmidt Ferenc.
Parancsolj!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. A biztos úr nem volt itt, amikor a korábbi ombudsmani beszámolókkal kapcsolatban elmondtam, hogy természetesen az ombudsmannak és a hivatalában dolgozóknak is köszönjük az elvégzett munkát.
Azt gondolom, a plenáris ülésen majd erről jóval bővebben kell, hogy beszéljünk, de egyértelműen ez az az ombudsmani beszámoló a három közül, amely a legtöbb gyors és konkrét átgondolnivalót és tennivalót vet fel, és határoz meg a magyar parlament számára.
Az egyik ilyen kérdés természetesen a választójog kérdése, ahol, hogyha igaz mindaz, amit Kaltenbach Jenő elmondott - és nekem nincs okom azt feltételezni, hogy mindez nem igaz -, akkor a magyar törvényhozásnak tényleg záros határidőn belül nemcsak nagyon hamar el kell kezdenie foglalkozni ezzel, hanem a különböző frakcióknak közösen jutnia kell valamire ebben az ügyben.
A másik kérdés, amivel magam is szeretnék kicsit hangsúlyosabban foglalkozni, a szegregáció kérdése. Előtte még egy mondatos kitérő: azt gondolom, hogy a beszámolóban az esélyegyenlőségi törvénnyel kapcsolatban megfogalmazott észrevételek nagyon hasznosak, és abban bízom, hogy az ombudsmani jogfejlesztő tevékenység meg tud majd nyilvánulni abban is, hogy a parlamentnek lesz füle meghallgatni és lesz szeme elolvasni mindazt, ami ebben leírva vagyon. Annak nagyon örülök, hogy a kisebbségi ügyekért felelős ombudsman jó dolognak tartja, hogy az esélyegyenlőségi és antidiszkriminációs törvényt, mint olyant, az előző ciklusban elfogadta a Ház, és nagyon fontosnak tartom azokat a teljesen konkrét és technikai fejlesztő jellegű észrevételeket, amelyek a beszámolóban - itt most nem részletezhető módon - összefoglaltattak.
Szegregáció. Nem akarok cinikusnak tűnni, de a helyzet még egy picit rosszabb, mint ahogyan az ombudsman úr elmondta, mert természetesen könnyen lehet, hogy ezeket a jó szándékú normatívákat most különböző fiskális megfontolások alapján néhányan ki akarják gyomlálni a rendszerből. De nem is biztos, hogy most ez a legfontosabb, amiről beszélni kell a beszámoló kapcsán. Az előző kormányzati ciklusban - azt mondhatjuk - érezhető volt egy politikai törekvés arra -ha nem is túlságosan intenzíven, és nem kellően erősen -, hogy a dolgokat a nevén nevezzük, és elkezdjünk valamit konkrétan csinálni. Azt gondolom, a Magyar Bálint vezette oktatási tárca több olyan lépést is tett ebben az ügyben, amelyek jó irányba mutattak, vagy legalább az elkötelezett szándékot jelezték egy antiszegregációs jogalkotás, egy antiszegregációs politikai magatartás irányában. De a magyar politika egésze - úgy általában - valami hihetetlen álszent módon viselkedik ebben a kérdésben, és nagyon-nagyon kevés olyan kérdést tudnék mondani, amit a magyar politika úgy általában - beleértve a magyar parlamentet is, a frakciókat gyakorlatilag kivétel nélkül, összességükben mondom -, ennyire a szőnyeg alá söpörne, mint ezt a társadalmi kérdést.
Az, hogy közelebb van az ezerhez, mint a százhoz azoknak az iskolai osztályoknak a száma, ahol konkrétan faji alapú elkülönítés történik a Magyar Köztársaságban - 2006-ban! -, ez nem is része a politikai diskurzusnak Magyarországon. Emlékeztetnék arra, hogy ebben a ciklusban is már többször felvetettem az emberi jogi bizottságban, hogy az előző országgyűlési ciklusban az emberi jogi és az oktatási bizottság közösen létrehozott egy szegregációt vizsgálni hivatott vegyesbizottságot, amely - ha jól emlékszem - talán két vagy három ülést élt meg. Én akkor az oktatási bizottságból delegált liberális képviselőként részt vettem az egyik ilyen ülésen, ahol nem jutottunk sokkal messzebb annál, hogy a kisebbségi ombudsmantól kérjünk - és aztán kapjunk - egy anyagot, amely a szegregáció fogalmát volt hivatott tisztázni. Aztán ez a bizottság - nagyjából, mint aki jól végezte munkáját - befejezte a tevékenységét, persze, a ciklus vége is közel volt már, de ebből a parlamenti ciklusból most már egy fél év eltelt, és talán most negyedszerre vetem fel, hogy az emberi jogi bizottságnak kötelessége kezdeményezni ebben az ügyben, és az oktatási bizottság irányában megtenni ezeket a lépéseket, és ezt a parlamenti bizottságot újra létrehozni.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen parlamenti bizottság önmagában nem old meg semmit, de még mindig - vagy már megint - ott látom az alapproblémát, hogy ez a probléma nagyjából-egészében tényleg a szőnyeg alá van söpörve. Meg kell kezdeni a nagyon-nagyon komoly parlamenti kibeszélését ennek a kérdésnek, és erre mondjuk, egy ilyen oktatási-emberi jogi megközelítésű vegyes albizottság - olyan képviselőkkel, akik elkötelezettek ebben az ügyben - alkalmas lehet. Egyébként pedig minden más dolgot, ami ebben a beszámolóban benne van: konkrét, javító szándékú javaslatokat, észrevételeket, a különböző, például leginkább az antidiszkriminációs törvényhez, azt gondolom, nagyon-nagyon figyelmesen kell tanulmányoznia valamennyi parlamenti frakciónak, a kormánynak is, és mindazt, amit ebből lehetséges, a lehető leghamarabbi időn belül természetesen a jogalkotásban kellene viszontlátnunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schmidt Ferenc képviselő urat illeti a szó.
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Eredetileg két kérdést szerettem volna feltenni az országgyűlési biztos úrnak, azonban a mostani előadásában az egyiket eléggé szerteágazóan meg is válaszolta. Történetesen a kisebbségi törvényünkre, és a választójogi törvényünk módosítására gondolok. (-210) - 211 fzs Egyetértek azzal a megállapításával, hogy e két törvényünket sürgősen, ha lehet, még sürgősebben elő kell vennünk, hogy a 2010-es választásokra ezen a téren is rendet teremtsünk. Ha arra gondolok, hogy a kisebbségi törvényünkkel hosszú ideig Európában példaképek voltunk, akkor, ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, azt kell megállapítanom, hogy a 2005. évi törvényváltoztatással ezt a hírnevünket is, meg magát a törvényt is alaposan elszúrtuk. Ezt csak tömören szeretném kifejezni. Tehát ezt nagyon sürgősen elő kell venni, mert sokat vitatkoztunk annak idején, országgyűlési biztos úr is részese volt annak az igen komoly munkának, hogy ezt a törvényt megváltoztassuk.
A másik kérdés, ami igen közeli és napokban zajló esemény: mi a véleménye a biztos úrnak arról, hogy a Kisebbségi Hivatalt tervezik megszüntetni?
A következő nem kérdés, hanem inkább vélemény. Örülök annak, hogy országgyűlési biztos úr foglalkozik azzal, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak szinte egyforma költségvetési támogatás jár. Egyetértek azzal is, hogy nem mindegyik kisebbségi önkormányzat azonos létszámmal azonos feladatokat lát el, és valamit e téren változtatni kell, mert nem mindenhol ugyanazok a feladatok. Tudom, hogy ez egy igen érzékeny pont, a kisebbségek között különbséget tenni nagyon veszélyes, ezt is érzem, azonban vannak olyan feladatok, amelyeket egyesek önként vállalnak fel azért, hogy a nemzetiségük fenntartását, illetve akár kulturális autonómiáját továbbfejlesszék, és úgy érzem, ennek a költségvetésben is meg kéne jelennie.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy jelezzem, hogy a költségvetésünkben az a 110 millió forint, amit mi évente el szoktunk osztani kisebbségi szervezetek között, úgy érzem, egyre kevesebb lesz, hiszen országgyűlési biztos úr is említette, hogy nemhogy kevesebb kisebbségi szervezet lesz, hanem egyre több. Éppen ezért tartom indokoltnak azt, hogy a költségvetési törvényhez egy módosító javaslat benyújtását szorgalmazza a bizottságunk, mellyel ezt a 110 milliót, ha nem is duplájára, de legalább 50 százalékkal meg kéne emelni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Teleki képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Ombudsman Úr! Gusztos Péter talán majdnem mindent elmondott, és jobb is, hogy ő mondta el azokat a gondolatokat, amiket jómagam is meg szerettem volna fogalmazni a szegregáció kérdésén belül. Mégis azt gondolom, hogy amíg itt van az általános helyettes úr - itt volt... (Többen: Itt van még.) Ahogy neki is az előző kérdésfelvetésemben elmondtam, most újra elmondom - és nem akartam reagálni egyébként szavazás előtt már -, hogy nagyon fontos az, hogy tévébemondók vannak, és egyéb más műfajban megjelennek roma arcok, ha ezt a szót lehet használni, de a közvélemény és a társadalom irányába az a legfontosabb elem, hogy akár ön, akár pedig hasonló pozícióban lévő társa azt a mondatot kerülje, ha lehet ezt mondanom, és így megfogalmaznom, hogy még nőni fog a diszkrimináció. Még ha így is van, akkor is azt mondom, hogy ha ezt kimondjuk, azzal ennek a fogalmi kérdésnek olyan teret adunk, ahol a lehetőségek tárát mások úgy használják ki, hogy akkor lehet a diszkriminációt alkalmazni, mert hiszen azt mondták, hogy még nőni is fog ez a diszkrimináció Magyarországon. Ezért én azt gondolom, visszatérve az előző gondolathoz és a kérdésfelvetéshez, hogy egyetlenegy dolgot nagyon hatékonyan kellene tennünk: a diszkriminációt állami intézményekben visszaszorítani. A nem állami intézmények egy más kategória, a társadalom befolyásolása egy más helyzetet hoz.
Viszont azt nagyon nehezen tudom elfogadni, és nem tudom hova rakni, hogy vannak különböző intézményi formák - akár az Ombudsmani Hivatal, akár a minisztériumi intézmények, akár a gyermekjóléti szolgálatok, a családsegítő központok, és mondhatnánk a települési önkormányzatokat, a kisebbségi önkormányzatokat is -, és nem tudjuk megállítani azt a tendenciát, amiről Gusztos Péter beszélt, hogy állami oktatási intézményekben még mindig megvan és megjelenik az a szegregáció, amit tapasztalunk. Azért tartom ezt furcsa helyzetnek, mert ha az adófizető állampolgárok pénzéből diszkrimálhat valaki, akkor nagyon-nagyon rossz helyzetben van ez az ország. Ezért azt gondolom, hogy közös gondolkodásra és közös cselekedetre van szükség, amikor ezt meg szeretnénk állítani, és nagyon fontosnak tartom akármilyen eseti bizottság felállítását nemcsak e tárgyban, hanem akár az ombudsmani hivatalok összességét, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, és mondhatnám a többi szervet, akik állami forrásból működnek, és összefognak ebben, elsősorban centrálisan ezeket az intézményeket megpróbálni rávenni arra, hogy a diszkriminációt szorítsák vissza. Ha ezt el tudjuk érni, akkor lehet egy olyan hozadéka ennek az intézkedésnek, hogy a társadalmon belül is változni fog egy attitűd, amihez elsősorban arra van szükség, hogy tudjuk, hogy a politikai elit hogyan gondolja ezt a kérdést, másodsorban pedig azok az intézmények, akik vezető szinten képviselik az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat, hogyan gondolkodnak erről a dologról, és hogyan kommunikálják ezt a társadalom irányába, mert ez idézheti elő azt, hogy változzon valami.
Összességében magam is azt gondolom, hogy Kaltenbach Jenő és munkatársai nagyon sokszor erőn felül teljesítenek akkor, amikor a munkájukat végzik. Akár jómagam, akár pedig kisebbségi szervezetek bármelyike fordult a hivatalhoz, minden egyes alkalommal magas szintű szakmai segítséget kapott. Azt gondolom, hogy ez a munka már elindított valamit az emberi gondolkodásunkban, mert települési önkormányzatok és más kommunikációs zavarok esetén a hivatal nagyon sokszor eljárt és közbenjárt. Én ezt a munkát a magam részéről is szeretném megköszönni ombudsman úrnak és munkatársainak, mert elindítottak egy folyamatot. Közös feladata intézményeknek, magánembereknek, de elsősorban állami szerveknek, hogy ebben el tudjunk járni, és vissza tudjuk szorítani azokat a szegregációs jelenségeket, amelyek nemcsak az oktatásban, hanem az egészségügyben, a lakhatásban, amiről szó volt, megjelennek. Ez közös cél és közös érdek, mert a társadalmi feszültség már a csúcspontján, a tetőfokán van, és a mi felelősségünk, hogy meddig feszíthető még tovább.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én magam is jelentkeztem hozzászólásra. Nyilván nem véletlen, hogy elég régóta beszélünk most már erről a jelentésről, és gyakorlatilag "csak" - ezt nagyon idézőjelben mondom - roma ügyekről beszélünk. Ezt gondolom, jelzi a biztos úrnak a hivatali munkájában is az a feszültség, hogy egy egészen más jellegű, illetve nagyon határozottan megkülönböztetendő mindaz, ami a roma, cigány ügyeket érinti. A szegregáció kérdése az ő esetükben más megközelítést igényel, mint akár a horvátok, akár a németek, akár a ruszinok, akár az ukránok, akár más nemzeti kisebbség ügye, és a hivatal működésében is el tudom képzelni, hogy jelenthet néha kellemetlen döntéseket, prioritások meghatározását.
Én azért egy mondattal mindenképpen megemlíteném, egyáltalán nem lebecsülve ennek a problémának a súlyát - sőt azt gondolom, újra és újra föl kéne vetni azt a kérdést -, hogy ez a fajta különböző súly, megközelítés, műfaj, nem is tudom, hogy mondjam, nem jelenthetne-e valami szervezeti, szerkezeti megkülönböztetést vagy strukturális megközelítést, hiszen itt egy olyan komplex problémával van dolgunk, ami ezt igényli. Meg is vannak erre a kormányzati szervek részben, részben viszont nincsenek meg, éppen megszüntetés alatt vannak, ahogy hallottuk már néhány képviselőtársunktól. Csak utalni szerettem volna arra, hogy ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy valaki nem is elsősorban szociális alapú szegregációban, megkülönböztetésben részesül, hanem valami más módon szeretné kifejezni a maga nemzeti, etnikai identitását. Ez egy nagyon fontos és támogatandó dolog, és nem szabad luxusnak tekinteni, még akkor sem, ha ilyen súlyos kérdésekkel állunk szemben.
Gusztos képviselő úr egy nagyon lényeges pontot vetett föl, és éppen azért, miután azt mondta, hogy valamennyi parlamentben képviselt pártnak a kritikájáról van itt szó, nem is szeretnék senkit kiemelni, mert ezzel teljes mértékben egyetértek, itt ez a fajta álszentség van. Azért annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy természetesen nem vitatom a volt oktatási miniszter úrnak a jó szándékát, de azért az nagyon fontos dolog, hogy jogellenes intézkedésekkel nem lehet küzdeni a szegregáció ellen, és ezt a bíróság annak idején kimondta.
220
Uk(221-230)
Ezzel most tényleg nem polemizálni akarok, bár annak is állok elébe, hiszen a hozzászólásának azzal a pontjával mélységesen egyetértek, hogy a legnagyobb luxus viszont az, amikor a különböző megközelítési szempontok kioltják egymást. Tehát csak azért nem csinálunk semmit, mert egyesek így szeretnének küzdeni a szegregáció ellen, mások pedig másként, úgyhogy, semmi módon nem küzdünk ez ellen. Nagyon fontosnak tartom azt, amit már Teleki képviselő úr is említett, hogy a különböző olyan szakmákban, hivatásokban, ahol egyszerre foglalkoznak roma és nem roma gyermekekkel, felnőttekkel, bűnelkövetőkkel és nem bűnelkövetőkkel, ott emeljük a romák arányszámát. Három nappal ezelőtt megnyithattam - nagyon büszke voltam rá - a Roma Bajtársi Szövetség alakuló ülését, ahol roma, és nem roma rendőrök állnak össze egy szövetségbe egyfajta romabarát bűnüldözési stratégia kifejlesztésében. Úgy gondolom, ezek valóban nagyon fontos dolgok.
Még egyetlen mondat az oktatási szegregációhoz. Azt hiszem, itt is fontos a komplex megközelítés, tehát helyi szinten az összes roma és nem roma magyar állampolgár közös érdekeiből kellene kiindulni, és azt gondolom, fontos lenne erősíteni a helyi kezdeményezéseket ebből a szempontból, ez lényeges dolog.
Végül pedig szeretném támogatni mind Schmidt képviselő úr javaslatát, amely arra vonatkozik, hogy szóvá kellene tennünk ezeknek az ügyeknek az anyagi ellátását, amelyek súlyos sérelmet szenvednek a jelenlegi költségvetésben, mind annak az albizottságnak, illetve közös bizottságnak a létrejöttét az oktatási és az emberi jogi bizottság között, amelyet Gusztos Péter javasolt, ezt én magam is támogatnám.
Van-e még hozzászólás? (Jelzésre.) Farkas Flórián és Gusztos képviselő úr.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsmant, amióta csak ezt a munkát végzi, mindig becsültem, és ma is, tisztelem is a munkáját, meg azt is mondom, hogy részvétem. De azt kell mondanom, hogy soha nem látott kihívás vár rá most, hogyha a jövőbe tekintünk.
Mégis azt kell mondanom, hogy akkor, amikor arról beszélünk, hogy kisebbségi ombudsman, és egyáltalán, mint intézmény, egyszer mondjuk már ki, valljuk már be itt, legalább magunk között, hogy nem másról van itt szó, mint tulajdonképpen egy nagyon komoly belpolitikai, jogi, szociális kérdősről, a cigányügyről. Mert természetesen nem akarom megbántani a kisebbségi képviselőtársaimat, de lássuk be, hogy a más egyéb kisebbségeknek nem rosszabb a helyzetük, mint egy átlag magyar polgárnak! Egyszer és mindenkorra ki kellene már mondani, hogy ezt az ügyet, ennek az ügynek a kezelését valamilyen szinten mégiscsak külön kellene választani! Mégiscsak külön ügyként kellene kezelnünk! Teljes egészében egyetértek Gusztos Péter képviselőtársam összes mondandójával, amit mondott: a szegregáció, a nehézségek, a gondok és egyebek, de ha cigányügyben nem lesz egy szemléletváltás, akkor létrehozhatunk egy újabb pogácsázó bizottságot, és beszélhetünk arról, hogy mit kellene tenni cigányügyben, de akkor, amikor a költségvetési fejezetekben azt látjuk, amit látunk, akkor a bizottságok létrehozásáról rossz emlékeim vannak. Tehát, akkor nem gondolom, hogy érdemes létrehozni egy újabb olyan bizottságot, amelyben elbeszélhetünk egymás mellett, és beszélhetünk az ügyről, konkrét eredmények nem lesznek.
Még valamit valljunk be, kedves képviselőtársaim! A kormányzat egy emelkedő pályán lévő cigányügyet vett át, és ma, ha megnézzük, hol tart a magyarországi cigányügy, akkor be kell vallani, hogy Európában egyedülálló módon, államtitkári szinten volt a cigányügy. Most függetlenül attól, hogy milyen jogosítványai voltak, de azért kormányzati szinten komoly szintje volt a cigányügynek. Volt egy jól működő Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, amely az egyetlen olyan támogató intézmény volt, amelyről elmondhattuk, hogy kormányokon átívelő intézményként jól működött, tudott segíteni a mindennapi gondokon, bajokon, sőt, nagyon komoly ösztöndíjrendszert működtetett. Most ott tartunk, hogy meg is szűnik a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, nemhogy nem lesz folytatva az a megélhetési program, amelyet egyébként Bíró András indított el annak idején az Autonómia Alapítványon keresztül, és mi vettük át ezt a modellt a Magyarországi Cigányokért Közalapítványban. Mert ha valaki valamit jól csinál, azt el kell ismerni, és ha folytatni lehet, akkor azt gondolom, folytatni is kell! Nemcsak a megélhetési programok fognak megszűnni, eltűnni, de sajnos, úgy néz ki, hogy még az ösztöndíjprogramban is nagyon-nagyon komoly vitáink lesznek, és akadályok vannak. Sőt, azt kell mondanom, tisztelt ombudsman úr, hogy most a fiatalok nem tudták, hol van kiírva az ösztöndíjpályázat, mert nem jelent meg az Oktatási Minisztérium honlapján. Eltűnt. Keresik, nem találják. Viszont van néhány személy, aki mégis hozzájutott. Hogyan fordulhat ez elő? Hogyan történhetett ez meg?
Tehát azt gondolom, ha létrehozzuk ezt a bizottságot, akkor erről két dolog fog kitűnni. Egyik, hogy nem tudunk semmit elérni. Lehetnek javaslataink, felállhatunk a parlamentben, és legalább végre kibeszéljük magunkat cigányügyben. Csinálhatunk egy cigány vitanapot is egyébként, mert szerintem ennek is eljött az ideje, Horn Gyula óta nem volt cigány vitanap a parlamentben. Hát, engedjük a cigányokat a parlamentbe, és vitassuk meg a magyarországi cigányság helyzetét kormányzati és ellenzéki oldalról egyaránt, és mindenkit hívjunk meg, aki cigányügyben illetékes. De meg fogjuk állapítani, hogy nem tudunk semmit csinálni, mert olyan a költségvetésünk, amilyen, és még valamit meg fogunk állapítani - elnézést kérek a kormányzati képviselőtársaimtól -, hogy soha nem látott diszkrimináció van Magyarországon. Most. Megkülönböztetés. Például Jászapáti. Nyíltan kiírja - most - a kocsmáros az ajtajára, hogy cigányt nem enged be. Hol fordulhat ilyen elő ma Magyarországon? Hol engedhetünk meg ilyet, kedves képviselőtársaim? És arról beszélünk, hogy kisebbségi ügy és cigánykérdés. Fel kellene állni egy kormányzati képviselőnek is, és elmondani, mi erről a véleménye! Vagy menjünk Jászapátira, nézzük meg, hogy mit tudunk ebben tenni! Vagy nézzük meg az olaszliszkai esetet! Itt megszólalt Magyarország lelkiismerete. Jobboldali lapoktól kezdve a baloldali lapokon keresztül mindenki lehúzta a cigányokról azt, amit lehetett. Ugyanúgy az unokámat, mint a 71 éves anyámat, gyilkosnak tekintették. Az egész cigánysággal azonosították ezt az ügyet. Kikérem magamnak! Még egyszer mondom, ez ugyanúgy a jobboldali, mint ahogyan a baloldali lapokra is igaz. Nem láttam, hogy a kormányzati oldalról valaki felállt volna, és határozottan visszautasította volna, mint ahogyan én ezt megettem a televízióban, meg ahol lehetett.
Szóval, akkor, amikor így állunk hozzá egy ügyhöz, akkor higgyék el nekem, nem lehet csodálkozni azon, amikor ma ott tartunk, ahol tartunk, hogy most azon gondolkodunk, hogy mit tudnánk tenni ezzel a kérdéssel! Higgyék el nekem, a mai költségvetésből eredő problémákkal 5-10 éven belül nem fogunk tudni mit kezdeni. Egyébként igaz ez az Európai Unióra is. Ma az Európai Unión belül körülbelül 6-8 millió cigány van, Bulgária és Románia csatlakozásával mintegy 10-11 millió lesz. Úgy kezelik az Európai Unión belül a cigányügyet, mint egy űrből jött lény kérdését. Nem tudnak mit kezdeni ezzel a kérdéssel sem. Nincs egy modell. Itt azért volt egy modell. Mégiscsak van egy kisebbségi önkormányzati rendszer, van egy Országos Kisebbségi Önkormányzat - olyan, amilyen, de majd lesz jobb is -, volt egy komoly, kormányzati szintű cigánypolitika, és volt egy intézménnyé strukturált cigánypolitika, amely az alapítványokat illeti. Most eltűnik a Kisebbségekért Közalapítvány, tulajdonképpen lefejezik az elvonás miatt működésképtelenné válik, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványra nulla forint van tervezve. Mit fog ezzel kezdeni az ombudsman? Már ne haragudjon! Vagy mi mit fogunk kezdeni ezekkel a kérdésekkel? (Az elnök elhagyja az üléstermet.)
(-230)
231 fzs
Még valamit szeretnék mondani. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény módosult. Beépült egy új elem, a területi szint. Tiszaburán van 2200 állampolgár, annak 50 százaléka cigány, mondjuk 1000-1100. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 85 ezren vannak, de ugyanannyit szán a költségvetés a tiszaburai kisebbségi önkormányzatnak, mint a területi, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisebbségi cigány önkormányzatnak. Hogyan fogja a törvényben meghatározott feladatát ellátni? Azonnal törvénysértést fogunk elkövetni. Ezt ki kényszeríti ki? A kormányzat gondolkodása. Ez igaz mindegyik kisebbségre is egyébként. sorozatos törvénysértéseket fognak elkövetni. Mit fogunk ezzel kezdeni?
Vagy a másik súlyos probléma szintén a törvénymódosításból ered. Annak örülök egyébként, hogy javasolta az ombudsman, hogy ezt a törvényt újra kell gondolni, nagyon sok probléma van, és szerintem tényleg le kell ülni a frakcióknak. Egy alapvető kisebbségi politikai jogot vont meg azzal a kormányzati oldal, hogy a kedvezményes képviseletet elvette. Választás előtt néhány hónappal van egy kollektív politikai felelősségünk a kisebbségek felé. Közösen döntöttünk, 97 százalékos többséggel, tisztelt képviselőtársaim. Azt ígértük a képviselőknek, hogy úgy fogadjuk el a törvény módosítási fejezeteit, hogy megadjuk nekik a kedvezményes mandátumot. Én még az utolsó szavazási napon az alkotmány- és igazságügyi bizottságban azt az ígéretet kaptam, hogy ezt megszavazzák. Napirendre se vették. Hát ezzel a kérdéssel például mi lesz, amikor arról beszélünk, hogy kisebbségi érdekképviselet, kisebbségi jogok és emberi jogok? Ez már egy szerzett jog volt, és ezt vették el. Csorbult a kisebbségi önkormányzatok eszköze nemcsak anyagilag, politikailag is. Tehát nagyon-nagyon komoly problémák vannak, amelyeket nekünk mindenképpen korrigálni kell.
Egyetlenegy kérdésem lenne. A panaszok aránya hogyan oszlik meg általában cigányokra és nem cigányokra vonatkozóan? Mert lehet, hogy később abban kell gondolkodni, hogy ki kell mondani, hogy vagy cigány származású, vagy cigány ombudsmanra is szükség van.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Fogarasiné Deák Valéria, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az elnök úrtól mostantól az elnöklést átveszem. Tisztelettel köszöntöm önöket.
Volt még hozzászóló. Gusztos Péter, parancsoljon!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én az elnök úr által elmondottakra és a Farkas Flórián által elmondottakra is néhány pontban szeretnék gyorsan reagálni.
Amikor arról beszéltem, hogy a magyar politikai elit egésze a szőnyeg alá söpri ezt a problémát, akkor azt azért nem állítottam, hogy a különböző politikai pártok és az ő különböző parlamenti frakcióik között ne lenne különbség ebben a tekintetben. Én például sem az előző ciklusból, sem most nem tudok mondani a liberális frakcióból olyan képviselőt, aki a szegregáció tényét eltagadná. Ebben a közös bizottságban viszont ültek olyan fideszes képviselők, akik a fogalom létezését is vitatták. Ezért mentünk bele abba a játékba, hogy akkor most definiáljuk is pontosan, hogy mi van. Ezek a képviselők az előző ciklusban is itt voltak. Balog úr még nem volt képviselő, de Farkas Flórián és Balog Zoltán frakciójában ülnek. Azért ezek létező különbségek.
Természetesen lehet választani a között a magatartás között is, hogy valaki oktatási miniszterként pert indít szegregáló önkormányzati vezetők, iskolai vezetők ellen, és a között, hogy valaki mondjuk politikai tort ül egy olyan oktatási miniszter fölött, akinek egy ilyen típusú pert nem sikerül megnyernie, és ezzel utóbbi magatartás "elkövetője" természetesen azok mellé az emberek mellé áll, akik magát a szegregációt elkövették. Hozzáteszem, az etnobiznisz jelenségének erőteljes fölhasználásával, hiszen emlékszünk arra, hogy ott volt olyan cigány kisebbségi önkormányzat, aki a szegregáló önkormányzat véleményével egyetértő állásfoglalást adott ki. Cigányok mondjuk nem voltak sokan benne, de hát végül is cigány kisebbségi önkormányzat volt, ha formálisan nézzük. Szóval azért ne mossuk össze itt a dolgokat.
Az az állítás, hogy a jobboldali és a baloldali lapok egyaránt kezdtek kollektív cigányozásba Olaszliszka után, konkrétan nem igaz. Én a képviselő urak kezébe adtam - mert másnap bizottsági ülésünk volt - azt a Magyar Nemzetet, amelyben Bayer Zsolt vezércikkében "Cigányliszka" címmel egy egészen elképesztő ámokfutást rendezett. A harmadik mondatában leírta, hogy a baloldali sajtó és a különböző liberális jogvédő szervezetek és liberális politikusok, Gusztos Péter és mások, majd azt fogják mondani, hogy természetesen meg kell érteni az okokat, az események mögé kell nézni, de hát ez az egész persze csak a baloldali és liberális értelmiségnek a tűrhetetlen nyavalygása, és igen, bizony ha közlekedési balesetbe keveredik valaki egy cigány emberrel, akkor azt tudja tanácsolni Bayer Zsolt, hogy tartson magánál fegyvert, és használja. Ezt a Magyar Nemzetben lehetett olvasni vezércikként, és én nem olvastam azóta sem ebben a lapban, sem máshol, hogy a képviselő urak ez ellen olyan vehemensen tiltakoztak volna. Mondjuk én kaptam meghívót két héttel később egy olyan fórumra, ahol egészen megdöbbentő módon cigány származású politikusok egy asztalhoz ültek vitatkozni erről az olaszliszkai történetről Bayer Zsolttal. Én ezt a meghívót a magam részéről visszautasítottam. Megdöbbentőnek tartottam, hogy cigány származású politikusok leülnek egy ilyen újságíróval. De ne mossuk össze a dolgokat, mert az nem igaz, amit a képviselő úr mondott, hogy a teljes magyar sajtó ezt a dolgot elkövette volna.
Néhány konkrétum még. Közalapítványok: nemcsak ez a közalapítvány szűnik meg, hanem gyakorlatilag az összes közalapítvány. Ami nem azt jelenti, hogy az ezekre a célokra szánt források egészében megszűnnének. A Sárközi-féle javaslat értelmében az egész közalapítványi rendszert szünteti meg gyakorlatilag a kormány, ami nem azt jelenti, hogy az ezekben a közalapítványokban különböző célokra rendelt források teljes egészében megszűnnének. A közalapítványok működésére szánt források biztosan megszűnnek, de, hogy azok a pénzek, amik célhoz rendelt módon ott voltak ezekben a közalapítványokban, megmaradnak, az is tény. Azt nem állítom, hogy teljes egészében, de hát azt látjuk, hogy mindenhol mindenkit érint az a megszorítás, aminek a tanúi lehetünk.
A kocsmárosról, aki nem enged be: azért ha már a 2005-ös beszámolót tárgyaljuk, hát az első perek vannak folyamatban Magyarországon, az első olyan perek, ahol cigány származású emberek diszkóst, kocsmárost és mást bepereltek. Ez jórészt annak az antidiszkriminációs törvénynek az alapján történik és történhet, amit az előző ciklusban elfogadtunk, amit önök nem szavaztak meg, aminek önök a szükségességét is elvitatták nemcsak az előző ciklusban, hanem három héttel ezelőtt is akkor, amikor annak módosítását tárgyaltuk a parlamentben. Két órán keresztül vitatkoztam néhány kormánypárti képviselővel együtt a másik oldalon egyedül Salamon Lászlóval, aki többször elmondta, hogy ennek a törvényjavaslatnak a létjogosultságát is vitatja a Fidesz. Most ez alapján a törvény alapján folynak az első, ha úgy tetszik, próbaperek Magyarországon ilyen esetekben, amikor embereket a bőrszínük miatt nem engednek be egy szórakozóhelyre. Hozzáteszem, fordított bizonyítási teher mellett, aminek a jogosultságát, felvetését szintén úgy ahogy van, vetette el az ellenzék az előző parlamenti ciklusban, amikor mi azt mondtuk, hogy ezeknél a diszkriminációs eseteknél akkora a látencia, és olyan nehéz előcsalogatni ezeket az eseteket, olyan nehéz... (A terem végében lévő vezetékes telefon csörög. - Szászfalvi László: K-vonal.) Ilyen telefon még van? Ez egy jel, akkor most befejezem. (Derültség.)
ELNÖK: Tényleg befejezte? (Gusztos Péter bólint.) Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem tisztelettel, van-e még kérdés, észrevétel. Igen. Parancsoljon, alelnök úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Elnézést, egy picit késtem erről a napirendről, de nagyjából Gusztos Péter képviselőtársam is az egyenlő bánásmódról szóló törvényt fejtegette. Én tulajdonképpen ezzel kapcsolatban szerettem volna kérdést intézni az ombudsman úrhoz. A beszámoló elég alaposan érinti egyrészt a törvény elfogadását és annak következményeit, másrészt viszont feszeget egy olyan problémát, ami egy picit válasz is Gusztos képviselőtársam iménti fölvetésére.
240
Uk(241-250)
Tudniillik, a legerőteljesebben annak idején, a törvény elfogadásakor és most is, egy dolgot kifogásolt az ellenzék, hogy tudniillik, ez a hatóság nem független, és ezt feszegeti egyébként Kaltenbach ombudsman úr ebben a beszámolóban is, a pénzügyi függetlenség kérdése, és általában a függetlenség kérdését. Mert, ha figyelmesen nézzük az európai ilyen jellegű hatóságokat, azok mind független intézmények, ez a Magyarországon létrehozott hatóság nem független intézményként tevékenykedik, tehát azt szeretném kérdezni az ombudsman úrtól, hogy lát-e esélyt, lehetőséget arra, illetve vannak-e erőfeszítései arra nézve, hogy abban az irányban menjünk, hogy ez a hatóság független hatóság legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gusztos úr jelentkezett még.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Csak a jegyzőkönyv és a pontosság kedvéért mondanám, hogyha Salamon László a Fidesz álláspontját képviselte három héttel ezelőtt is... (Szászfalvi László: Esetleg a KDNP álláspontját, mert nem a Fidesz-frakció tagja.) Jó. Az előző ciklusban még az volt, és az alaptörvényt akkor fogadtuk el. Akkor is, és most is azt mondta, a mellett állt ki, hogy az egyenlő bánásmód ilyen típusú történetének az ombudsmanokhoz kellene kerülni. Ami sokat elmond, hiszen az ombudsmanok túl sok hatósági jogkörrel nem rendelkeznek. Tehát, hogy mennyiben a hatóság függetlensége volt a fő probléma, miközben a hatóság létezését, a hatósági jogkörök szükségességét vitatta el a Fidesz valamennyi meghatározó megszólalója az előző vitában is, és most is, ezen azért érdemes lenne elgondolkodni. Szabó Erika képviselő asszony volt az, aki - emlékezetem szerint - ilyen tartalmú módosító indítványt be is nyújtott az előző parlamenti vitánál.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr, parancsoljon!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tényleg nem akarom a vitát tovább gerjeszteni, mert az idő már eléggé elment, de én is ott voltam ezen a vitán, kedves Gusztos képviselő úr, az előző ciklusban is. Ebben van igazság, hogy természetesen ilyen alapon is támadtuk az előterjesztést, de természetesen ezt az ombudsman hatáskörébe utalandó más jogosítványokkal és kompetenciákkal felszerelkezve képzeltük el. Másrészt pedig, nyilvánvalóan az ombudsmani intézmény egy független intézmény. Egyébként úgy emlékszem, hogy az ombudsmanok is támogatták ezt a fajta megközelítést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga úr, parancsoljon!
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha már a cigányságról vitatkoznak a tisztelt képviselő urak, azért azt jelezném, hogy nem ez a napirend. Tehát az, hogy melyik képviselő mikor, mit csinált a parlamentben, nem hiszem, hogy az ombudsmanra tartozik.
Egyébként a vitához szívesen csatlakozom én is, de jelezném, hogy az egészet álvitának tartom, mert ez a legegyszerűbb. Ha emberi jogokról, kisebbségi jogokról beszél valaki, akkor a harmadik kerek mondat után odakapcsolódnak, hogy mi van a magyarországi cigánysággal. Köszönjük szépen, jól vagyunk. Én személy szerint ebben az álvitában azért nem akarok részt venni, mert érdekes, hogy Magyarországon mindenkinek vannak jogai, de vannak, akik tudják érvényesíteni, vannak, akik nem. Sajnálatos módon, mi romák, azok közé tartozunk, akik nem tudják érvényesíteni.
Alapvető emberi jogokról beszélek. Előfordult Magyarországon, hogy egy előzetes letartóztatásban lévő honpolgárunk arra hivatkozva, hogy ő csak kóser kaját ehet, teljesen jogosan, megkapta. Tehát, itt nem azzal van a gond, hogy a jogokat nem lehet érvényesíteni, csak vannak, akik nem tudják érvényesíteni, és vannak Magyarországon olyanok, akik azt gondolják, hogy a magyarországi cigányság számára ezek az alapjogok nem automatikusan következnek.
Ezért azt szeretném megkérdezni a biztos úrtól, hogyan látja, az ön tevékenysége segített-e a magyarországi cigányság helyzetén, vagy az egész rendszer, amelyet ön üzemeltet, tulajdonképpen egy olyan rendszer, amelyben vizsgálatok folynak, ön - természetesen jó szándékkal - lefolytatja a vizsgálatokat, ajánlásokat tesz, de senki nem fogadja meg az ajánlásait. Az előttünk lévő könyvből is arra következtetek, hogy nem egyszer - én, személy szerint is érintve vagyok a könyvben - én sem fogadtam meg az ön ajánlását, mert a mindenkori kormányzat nem teremtett olyan helyzetet, hogy ezt megtehessük. Hogy értsük, miről beszélek: teljesen jogosan, amikor a közalapítvány nem fizetett időben a diákoknak, nem voltunk abban a helyzetben, hogy kamatot fizessünk, miközben a törvény szerint ezt meg kellett volna tenni. De azt gondolom, ezért nem én vagy a közalapítvány, vagy az intézmény a felelős, hanem azaz állam, az a kormányzat, amely nem időben adja oda a pénzt, és ilyen a helyzetbe hoz engem, és rajtam keresztül azokat a romákat, akik pályáztak, akik lassan adományként értesülnek arról, hogy kapnak valamit, és hálálkodnak, és hajolgatnak. Nem ilyen államban kellene élni, és tulajdonképpen annyiféle, fajta jogvédelem van ma Magyarországon, hogy azok között már tulajdonképpen az ügyek is elvesznek.
Még egy dolgot a szegregációról. Én a szegregációt nem ördögtől valónak tartom. Mert azok a kormányzati folyamatok, amelyek beindultak, hogy a kisiskolákat bezárják, egy településen már csak a romák fognak ott maradni. Nincs kocsijuk, nem viszik át a gyereket a kisvárosba, tehát ez egy természetes folyamat, nem ez a baj, hanem az, hogy a szegregációval nem jár semmi. Akkor nincs tanár, nincs iskola. Az önmagában még nem lenne baj, hogy vannak olyan iskolák, amelyekben valamilyen oknál fogva csak romák vannak, de azoknak az iskoláknak a színvonala is lehetne jobb! Tudok olyan középiskoláról Budapesten, ahova majdnem csak olyanok járhatnak - azt hiszem, a Lauder Gimnáziumba -, ahova például romákat nem is vesznek fel, egyetlen roma nincs ott. Érdekes módon, abban a gimnáziumban tökéletes oktatás van. Ezzel amúgy semmi gond nincs, és én személy szerint - és még egyszer mondom, nem a Fidesz nevében beszélek - nem tartom ördögtől valónak. Vannak olyan települések, ahol 60 %-os roma lakosság van, és ott az iskolába ilyen arányban járnak a gyerekek. Csak az a baj, hogy onnan a tanárok elmenekülnek, ott már nem akar senki tanítani, ott nincs minőség, nincs ellátás, és hadd ne soroljam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs.
Kaltenbach úr, parancsoljon!
DR. KALTENBACH JENŐ a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Bizottság! Hadd kezdjem azzal, ami örömteli számomra, bár mindjárt látni fogják, hogy azért ez sem felhőtlen. Abban egyetértek önökkel, és annak nem örülök, hogy a bizottság egyébként már a második olyan bizottság, amelyben unisono azt hallom, hogy a törvény rossz, hogy a törvény el van szúrva, ahogyan itt valaki fogalmazott.
Ha nagyon cinikus lennék, akkor azt mondanám, hogy nem én szúrtam el, de nyilván nem ez a megoldás. Ha azonban ez a felismerés ilyen gyorsan megszületett, akkor remélem, hogy hasonló lelkesedés fog megnyilvánulni a módosító indítványok kidolgozásában és elfogadásában, és ezzel kapcsolatban csak a hivatal és a magam segítségét felajánlani, amelyet egyébként megtettem az önök szerint - és szerintem is - rossz törvény jobbítása érdekében is, sajnos, ezeket a javaslataimat nem fogadták el. Ha már ott tartunk, amit - azt hiszem - Farkas képviselő úr, vagy talán Varga József is kérdezett, hogy mennyit haladt előre a világ általam, azt kell mondanom, hogy az én befolyásom a közigazgatásra majdnem, vagy közel van ahhoz a befolyáshoz, amekkora befolyással az Országgyűlés bír a közigazgatásra. Tehát, ha a közigazgatás úgy látja, hogy azt, amit mondok, nem kell figyelembe venni, akkor egyben az Országgyűlésről mond ítéletet, hiszen én egy országgyűlési intézmény vagyok, és mindaddig, amíg az Országgyűlés a beszámolóban rögzítettekkel általában, vagy közel 100 %-ig egyetért, részt vállal a kudarcban. Nem tudom, ez kellően világos-e. (-250) - 251 fzs
Tehát nyilván mindenütt a világon egyébként az ombudsmanok ereje a törvényhozásba vetett hit és bizalom erejével nagyjából megegyezik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy maga az intézmény és az ott dolgozók nem nyomják rá a bélyegüket az ott folyó munkára, de ez a törvényszerűség akkor is létezik.
Egyébként ha megnézik az éves beszámolómat, abban általában van egy statisztikai rész, és benne van, hogy az ajánlások és kezdeményezések milyen arányban kerültek elfogadásra, sőt a beszámoló elején erre én szövegszerűen is mindig ki szoktam térni. A legutóbb jeleztem, hogy talán két év óta először csökken az elfogadások aránya. A közigazgatás a kezdeti meglepetés után magához tért, és rájött, hogy az ombudsmani ajánlásokat nem feltétlenül kell elfogadni. Létrejöttek olyan helyzetek, ahol nagyhatalmú szervezetek nemcsak hogy nem fogadják el az ombudsmani ajánlásokat, hanem ellentámadásba lendülnek.
Talán a képviselő hölgyek és urak közül emlékeznek néhányan arra, amikor egy indítvány érkezett a mentelmi jogom felfüggesztése tárgyában, ugyanis a jászladányi ügyben büntető feljelentést kezdeményeztek ellenem, amiért azt mertem mondani, hogy a jászladányi intézkedések felvetik a diszkrimináció gyanúját, sőt megállapítottam, hogy az ott követett gyakorlat alkotmányos visszásságot jelent. Az Országgyűlés megfelelő bizottsága és végül a plénum is úgy döntött, hogy nem ad ki az igazságszolgáltatásnak, amit nyilván bölcsen tett, mert ha az ombudsmantörvényt szigorúan veszem, ez akár azt is eredményezhette volna, függetlenül attól, hogy a bíróságnak mi az ítélete, hogy megszűnik az ombudsmani megbízatás.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy most ugyan nem ez a téma, de érdemes lenne végiggondolni az ombudsmantörvény szabályozását is ebben a tekintetben. Képzeljék el, hogy egy ilyen, teljesen megalapozatlan, nevetséges váddal a látszólag elmozdíthatatlan független ombudsmant, hogy úgy mondjam, falhoz lehet állítani. Ennyit erről.
Ami az iskolai szegregációt és az ezzel kapcsolatos álszentséget illeti, ezzel a legmesszebbmenőkig egyetértek. Én ezt számtalan interjúban, de az éves jelentésekben is nagyon-nagyon sokszor leírtam, elmondtam. Hadd mondjak itt valamit, ami eddig talán nem hangzott el, legalábbis ebben a körben biztos nem. Mi úgy csinálunk, mintha az iskolai szegregáció valamiféle iskolán belüli jelenség lenne, pedig egyáltalán nem erről van szó, távolról sem, sőt azt mondanám, hogy időnként éppen az ellenkezőjéről. Most éppen folyik egy vizsgálat nálunk, amellyel azt próbáljuk kideríteni, hogy az integrációs normatíva és az ezzel kapcsolatos intézkedéscsomag mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A legutóbb tartottunk egy oktatási fórumot, ahol kisiskolák igazgatói számoltak be a program keretében általuk tervezett és végrehajtott iskolai programok sikeréről vagy sikertelenségéről. Iskolaigazgatókat és programokat sikerült ezáltal közelebbről megismerni. Nagyon szívmelengető volt, hogy rendkívüli felkészültséget, lelkesedést és empátiát tapasztaltunk az illető szakemberek részéről, de volt, ahol azt mondták, hogy ebben az önkormányzatok részéről semmilyen támogatást nem kapnak. Sőt az egyes önkormányzatok az egyetlen intézményüket tulajdonképpen, amelyben egy ilyen, nemzetközileg is elismert program folyik, közönnyel vagy időnként még gáncsosan is fogadják, azzal a felkiáltással, hogy cigány iskolát csinál a faluban, amikor pedig éppen arról volt szó, hogy integrált körülmények között mindenkit egyformán részesítünk a tudás javaiból, az iskolai oktatás áldásaiból. Amikor egy iskolaigazgató, egy tantestület megpróbál szembenézni azzal a helyzettel, amiről itt hosszasan beszélgettünk, a közigazgatás, a fenntartó ennek nemcsak hogy nem örül, hanem úgy tűnik, ennek inkább az ellenkezője történik. Természetesen nem mondom, hogy ez mindenütt így van, de most nem annak van itt az ideje, hogy a jó dolgokról beszéljünk, hiszen az én jelentéseim általában nem ezekről szólnak.
Tehát jelentős azoknak a helyi közösségeknek a száma ma Magyarországon, akik teljesen természetesnek tekintik a szegregációt, sőt követendőnek tartják. Varga képviselő úrnak ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy én is úgy gondolom, hogy a bizonyos szempontok szerint alkotmányos okok, indokok és eljárások alapján folytatott szegregált oktatás nem önmagában alkotmányellenes, vagy nem önmagában diszkriminatív. Gondoljunk csak például a Gandhi Gimnáziumra. De amiről itt beszélünk, az nem ez az eset. Itt a szegregált oktatás pont azért van, hogy alacsonyabb szint, rosszabb körülmények között működtetett, gettóba zárt körülmények alakuljanak ki az adott településen. Ez nemcsak hogy nem ütközik a helyi döntéshozók ellenállásába, hanem ellenkezőleg, a helyi döntéshozók maguk is részesei ennek a játéknak, időnként egészen elképesztő módon, mint ahogy a jászladányi eset is mutatja. De ez csak a jéghegy csúcsa; vannak helyek, ahol ezt sokkal ügyesebben - ha szabad ezt a kifejezést használni - csinálják.
Miután minden összefügg mindennel, én a különböző bizottságoknál, ahol indokoltnak láttam, elmondtam a következőket. Itt is elmondhattam volna persze, és ez egyben válasz a Farkas Flórián által fölvetett kedvezményes mandátum ügyre. Valóban az a helyzet, hogy az Országgyűlés igen nagy többséggel egy országgyűlési határozatban azt ígérte, hogy ez nem fog bekövetkezni, tudniillik, hogy elvész a kedvezményes mandátum. Ennek ellenére bekövetkezett, ami önmagában egy súlyos hitszegés, ha úgy tetszik, ígéretszegés, ami nem fogja növelni az Országgyűlés tekintélyét. De itt azt hiszem, hogy többről és másról van szó. Én már jó néhány évvel ezelőtt, nem emlékszem az évre pontosan, de akkor még volt Belügyminisztérium, az biztos, az akkori belügyminiszterhez fordultam azzal, hogy tekintsék át a helyi önkormányzati választásra vonatkozó teljes joganyagot. Nekem ugyanis meggyőződésem, hogy az a feltételezés, amelyik úgy szólt annak idején, amikor a választójogi törvényt az Országgyűlés elfogadta, illetőleg azt a megfelelő szakemberek előkészítették, hogy a 10 ezernél kevesebb lakosságszámú településeken a politikai közösség osztatlan, homogén, egy hamis feltételezés volt akkor is, azóta meg különösen az. Az úgynevezett kislistás rendszer csak a homogén, osztatlan közösségek esetében fogadható el, hiszen ott perszonális választás, nem pedig pártválasztás, politikaicsoport-választás vagy lakosságcsoport-választás történik. Ez egyáltalán nem ez a helyzet. Azokon a településeken, ahol ráadásul, ha szabad ezt a kifejezést használnom, vegyes lakosság van, vagyis romák és nem romák élnek együtt, ez a választás abszolút igazságtalan, diszkriminatív és szegregatív, hiszen ez a választási metódus kiszorítja a helyi döntéshozatal minden fórumáról a romákat akkor is, ha a választópolgárok aránya között a különbség minimális. Van olyan település Magyarországon, ahol a roma lakosok aránya megközelíti az 50 százalékot, és a testületben egyetlen roma képviselő sincs. Ez csak úgy lehetséges, hogy a helyi önkormányzati választásokon egy ebből a szempontból diszkriminatív, igazságtalan és szegregatív választási rendszer működik. Akkor az akkori Belügyminisztériumtól ígéretet kaptam arra, hogy majd a választójogi reformmal kapcsolatban - többnyire így szoktak szólni az ígéretek - visszatérünk erre a problémára. Nem mondta azt, hogy nincs igazam, csak azt mondta, hogy szicsász, majd. Meddig? Azóta több választás történt, a helyzet változatlan. Én nem tudom megmondani, nyilván az a parlament hatásköre, hogy meghatározza, hogy mi az a lakosságszám, amire ez a feltételezés helyes, de hogy nem 10 ezer, arról meg vagyok győződve, a tapasztalatok legalábbis ezt mutatják.
Természetesen - és itt több képviselőnek válaszolnék - nem örülök annak, ha a közigazgatásban a kisebbségi ügyekért felelős hivatalok és egyáltalán közigazgatási struktúrában negatív, csökkentő, visszaszorító, leértékelő változások következnek be. 260 -Uk(261-270) Így annak sem örülök, hogy a Kisebbségi Hivatal - legalább is, a hírek szerint - a Miniszterelnöki Hivatalba integrálódik, és elveszti az önállóságát abban az értelemben, hogy megszűnik kormányhivatal lenni. Azonban, hogyha azt kérdezik, hogy ezzel kapcsolatban van-e teendője, akkor azon túl, hogy kifejezem az ezzel kapcsolatos aggodalmaimat és az örömöm hiányát, más lehetőségem nincs. Önök is tudják, hogy a kormányzati szervezet kérdésében a kormány önálló, tehát nem lehet azt mondani, hogy ez alkotmányos visszásságot jelentene. De természetesen, az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatok előkészítése kapcsán kifejthetem, minthogy ki is szoktam fejteni az ezzel kapcsolatos negatív véleményemet, mint ahogyan ezt megtettem - és akkor Szászfalvi képviselő úr kérdésére térek rá - az egyenlő bánásmódról szóló törvény, illetőleg az akkor kirajzolódott szervezeti megoldással kapcsolatban. Közismert, hogy én az ombudsmani megoldás híve voltam, és szakmailag elfogadhatatlannak tartom. Azóta egyébként a szakirodalomban cikk, tudományos írás jelent meg, amely alátámasztotta a véleményemet, hogy tudniillik, nem lett volna akadálya annak, hogy találjunk egy olyan megoldást, amely az ombudsmanokhoz telepítette. Vagy, ha úgy tetszik, azt is lehetett volna, hogy az egyik ombudsmanhoz telepítette volna az ezzel kapcsolatos hatáskört. Sőt, a hatósági jogkör sem teljesen idegen a különös ombudsmanoktól.
Itt van egy közkeletű félreértés, amely egy kalap alá veszi - a magyar szabályozás egyébként ezt teszi, szerintem helytelenül, hiszen a nemzetközi tendenciával ellentétesen veszi egy kalap alá - az általános biztost és a külön biztosokat, kivéve az adatvédelmi biztost. Az adatvédelemnél az adatvédelmi törvény is hatósági jogkört ad az adatvédelmi biztosnak, és érdekes, hogy ezt senki nem kifogásolta a mai napig sem. Sőt, úgy tűnik, mintha ez teljes megelégedéssel történne, egyébként az EU jogrendszere által támogatott módon. Érdekes, hogy ebben a relációban egyesek úgy gondolják, hogy ami érvényes oda, az nem érvényes ide. De amikor azt kérdezem, hogy vajon miért, akkor erre igazán szakmailag megalapozott válaszokat nem szoktam kapni.
Tehát még egyszer mondom: nem értettem egyet azzal, és nem támogattam azt a javaslatot, amely végül is, elfogadásra került. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, mert ez így van, hogy Európában, az EU tagállamaiban az ilyen különleges hatóság rendkívül széles skálán mozog. Hogy egy konkrét példát mondjak, az egyik legnagyobb múltú ilyen intézmény a svéd antidiszkriminációs ombudsman, amely úgynevezett kormányombudsman, tehát nem parlamenti, hanem kormányzati ombudsman, erre van példa más országokban is. Tehát az ő jogállása nem döntően különbözik attól, amilyen az Egyenlő Bánásmód Hatóságé. Persze, nagyon nehéz ezeket az analógiákat, ezeket a rokon intézményeket összehasonlítani a mai helyzettel. Hajlamosak vagyunk ezt tenni, és elkövetjük azt a hibát, illetve megfeledkezünk arról, hogy egy ilyen intézmény működésében a formális jogi kereteken túl benne van egy jogi kultúra, egy hagyomány, egy le nem írt kódex, amelyet ott tiszteletben tartanak, itt meg nem. Akkor sem, ha le van írva, hát még akkor, ha nincs. Úgyhogy, nagyon nehéz azt mondani, és az egyébként definitíve nem igaz, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság az egyetlen - ebben az értelemben - nem független intézmény Európában.
De még egyszer mondom, én akkor is, meg most is az alternatív megoldás híve voltam, és ha jól emlékszem - természetesen ezek feltételezések és nem konkrét tényekre alapozom -, az volt a gyanúm annak idején, hogy az akkori jogszabály-előkészítők egészen egyszerűen el akarták kerülni a kétharmados zsákutcát, és azért választották ezt a megoldást. Ha azonban az Országgyűlésnek az a benyomása, hogy ez egy alaptalan félelem, akkor most is elő lehet venni a törvényt, és ennek megfelelően kétharmados többséggel elfogadva korrigálni lehet azt a hibát, amiről itt szó van.
A pénzfelosztás, illetőleg az önkormányzatok finanszírozása. Az alkotmányügyi bizottságban elmondtam, itt a bevezetőben nem, de most lehetőségem van rá, hogy ezt megtegyem, hogy a kormánynak van egy adóssága, ugyanis a kisebbségi törvény azt a kötelezettséget írta elő a kormány számára, hogy alkossa meg a finanszírozással kapcsolatos kormányrendeletet, amelyben ezt a kérdést, amelyet itt többen felvetettek, rendeznie kell. Ebben keresni kell azokat a megoldásokat, hogyan lehet differenciáltan, adekvát módon, feladat- és igényarányosan megoldani a finanszírozási rendszert. Ez kétségtelenül rendkívül nehéz kérdés, én mindig azt szoktam mondani, hogy természetesen finanszírozni csak közfeladatokat lehet, márpedig a kisebbségi önkormányzati rendszernél a közfeladat fogalma elég nehezen megragadható, vagy legalább is, nagyon nehezen - hogy úgy mondjam - forintosítható. Ennek ellenére ez kormányzati feladat, amelyet meg kell tenni. Remélem - én ugyan nem láttam tervezetet, de remélem -, hogy az ezzel kapcsolatos jogszabály-előkészítés folyik, és záros határidőn belül megszületik ez a kormányrendelet. Csak szeretném ilyen ceterum censeo szerint előadni, hogy természetesen ezt is egyeztetni kellene az országos önkormányzatokkal. Tehát mondjuk, az idő sürget.
A közalapítványokkal többször foglalkoztam, nemcsak egyedi ügyekben, hanem általános vizsgálat keretében is. Magam is sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ez-e a legjobb megoldási mód. Itt most szigorúan a formai, tehát a szervezeti megoldásra gondolok, nem a közalapítványok működésének minőségére. Az egy ettől - nem független, de most nem ez a kérdés, ami engem érdekelt, hanem az, hogy vajon van-e jobb megoldás, mint a közalapítványi rendszer. Úgy gondolom, hogy van, és hogy komolyan el kell gondolkodni azon, hogy a közalapítványok által szétosztott költségvetési források hogyan lehetnének másként feloszthatók. Az én legnagyobb gondom a közalapítványokkal kapcsolatban az volt, hogy a közalapítványok - sajnos -, nem mondom, hogy ez indokolatlan volt, de tény, hogy a nekik szánt, odaadott költségvetési forrásnak több mint 10 %-át a saját működésükre használták fel. Ez nagyon komoly összeg, körülbelül 100 millió forint csak a működésre, az adminisztrációra. Hogyha nem lenne közalapítvány, hanem ezt más módon, meglévő struktúrákon belül sikerülne megoldani, akkor ezt meg lehetne takarítani, és ezt nyilván nem elvenni kellene, hanem ezzel megnövelni azt a szűkös keretet, amely a kisebbségi önkormányzatok rendelkezésére áll. Itt egyben Schmidt képviselő úrnak - sajnálom, hogy kiment - válaszolnék. Ő valószínűleg arra a 110 millió forintra gondolt, melyet az úgynevezett civil szervezeteknek oszt szét kvázi az emberi jogi bizottság, illetve, amelyet véleményez az emberi jogi bizottság.
Én ezt önmagában egy diszfunkcionális feladatnak gondolom. Egy parlamenti bizottságnak nem dolga a pénz felosztása, de ez egy hagyomány, ezt átvettük, ez így megy, nem tudom, hány éve. Ezt sem tartom egy követendő és fenntartandó dolognak, de ez most nem képezi a vita tárgyát, de ha már szóba került, akkor hadd reagáljak erre is.
Többen felvetették, hogy az úgynevezett roma ügy, illetve a nemzeti kisebbségek ügye nem kíván-e szervezeti konzekvenciákat. Nos, van szervezeti konzekvencia, hiszen a közigazgatásban a Kisebbségi Hivatal mellett sokáig működött, és most is működik a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban egy romaügyi részleg - valamikor államtitkárság volt. A különböző minisztériumokban is vannak romareferensek, akik csak kifejezetten ezzel a dologgal foglalkoznak. Itt leginkább azt, annak a megértését tartanám fontosnak - és ezt szintén nagyon sokszor elmondtam -, hogy a magyarországi roma közösségnek és a hozzá tartozó polgárok problémáinak egy része nem a hagyományos nemzeti kisebbségi problémakörhöz tartozik, és ezt nem lehet ezen a módon kezelni. Az egy teljesen megalapozatlan várakozás, amely például a roma önkormányzatokkal szemben nyilvánul meg a saját polgáraik, vagy választóik részéről is, hogy tudniillik, a foglalkoztatással, az oktatással, a lakhatással, és a csuda tudja, még mivel kapcsolatos problémákat, melyeket az önkormányzatok - sőt, a kormányzat - sem tud megoldani, azt a nyakukba lehet varrni.
(-270)
271 fzs
Ez semmilyen önkormányzati rendszertől nem várható, és nem is feladata. Ugyanakkor ami a nyelvi identitásőrzéssel kapcsolatos ügyeket illeti, ott a romáknál hasonló a helyzet, mint a nemzeti kisebbségeknél. Persze mondhatnám azt egy kicsit talán merészen, vagy a szokásos narratívából kilépve, hogy az is egy komoly diszkrimináció, hogy valaki elveszti az identitását, és ez egy diszkrimináció eredménye, tehát ebből a szempontból nézve a dolgot nincs is olyan rettenetesen nagy különbség romák és nem romák között. Hiszen a nemzeti kisebbségek is Magyarországon bizony az elmúlt száz évben részben vagy teljesen elvesztették az identitásukat, és ez nem azért történt, mert önként és dalolva feladták volna, hanem azért, mert erre kényszerültek. Tehát azért itt is vannak megoldandó feladatok, ha egyáltalán ez lehetséges.
Ami a panaszok arányát illeti, ez is része mindig az éves beszámolónak, a statisztikai résznek. A 209. oldalon látható, hogy az idén, mármint a tárgyévben, 2005-ben a romáktól érkező panaszok aránya 52 százalék volt. Ez valamelyest csökkent a korábbi évekhez képest, amikor általában ennél magasabb volt, 60-65 százalék között mozgott az onnan érkező panaszok aránya.
Végül Olaszliszka. Még mielőtt az Országos Cigány Önkormányzat egy levélben hozzám és más közjogi méltóságokhoz fordult, hivatalból vizsgálatot indítottam, mert elfogadhatatlannak, alkotmányellenesnek tartottam egyes reakciókat, amelyek a sajtóban annak idején megjelentek. Önök bizonyára tudják, hogy az ombudsman a közszféra ellenőre. A sajtó nem közszféra, tehát a lapok ombudsmani ellenőrzésére nincs lehetőség. Amit tettem, az az, hogy az újságíró szervezetekhez fordultam, hogy az újságíró szervezetek közösen vagy külön-külön fejtsék ki a véleményüket, hozzanak olyan döntést, ami irányadó a hozzájuk tartozó szervezet vagy egyébként a pályán mozgó újságírók számára, hogy a jövőben hasonló, teljesen elfogadhatatlan reakciók megelőzhetők, kiküszöbölhetők legyenek. Ez a levél nem sokkal az olaszliszkai események után elment. Azóta találkoztam az ernyőszervezet megbízottjával, aki azt ígérte, hogy reakció jön, sőt azt is mondta, hogy a reakciótervezet már elkészült, de miután ismert okokból az újságírótársadalom is differenciált, hogy egy kicsit eufemisztikusan fejezzem ki magam, ezért az egyeztetés rendkívül nehéz, és időt vesz igénybe. Félek, hogy ez az idő olyan sok lesz, hogy már nem nagyon lesz értelme a reakciónak, hiszen tudják a régi jogászok által sokat emlegetett szabályt, hogy a bűn és a bűnhődés közti távolság mindig csökkenti a hatásfokot.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm országgyűlési biztos úr minden részletre kiterjedő, alapos válaszát, de nem köszönünk még el, mert a következő napirendi pontban is érintett, ami előtt viszont kettőt kell szavaznunk.
Először azt kérdezem a bizottságtól, hogy támogatja-e általános vitára a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolót. Aki igen, az kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja a bizottság. Köszönöm szépen.
Másrészt pedig a határozati javaslatról kell döntenünk, amit a bizottság terjeszt elő. Nem olvasom fel a címét, ott van önök előtt. Kérdezem, hogy egyetértünk-e a határozati javaslattal. (Szavazás.) Egyetértünk, egyhangú ugyancsak. Nagyon szépen köszönöm.
Előadót kell állítanunk. Azt javaslom, hogy Teleki képviselő úr legyen az előadó. Egyetért-e a bizottság? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Akkor ezzel ezt a napirendi pontot lezárhatjuk.
Az egyebeket már megtárgyaltunk. Így rátérünk az utolsó, 13. napirendi pontunkra, amit azzal kezdenék, hogy mindenekelőtt nagyon szépen megköszönöm mindenkinek a türelmét, aki ebben a napirendi pontban érintett, hogy kivárták, amíg az előző témánkon túlvagyunk.
Egy különleges feladat a népi kezdeményezés tárgyalása a bizottságban. Bevallom, hogy én még ilyen eljárásban nem vettem részt, úgyhogy ha valamit rosszul tennék, nem pontosan házszabályszerűen, akkor kérem, szíveskedjenek rám szólni.
Köszöntöm tisztelettel a megjelenteket. Mindenekelőtt Muity Mihály urat, aki a kezdeményező képviseletében van itt, illetőleg majd köszöntök mindenkit aszerint, ahogy sorra kerülnek.
Annyit mondanék, hogy a bizottság tagjai a népi kezdeményezés eddigi történetével, életútjával kapcsolatos minden írásbeli anyagot megkaptak. Ezeket én most nem ismertetném itt részletesen, hiszen önök tudják pontosan, hogy miről beszélünk. Viszont azt elmondom röviden, hogy milyen menetben fogjuk tárgyalni a népi kezdeményezést, hogy ezzel röviden ellenőrizzem is magamat, hogy jól értem-e. Tehát mindenekelőtt meghallgatjuk a kezdeményezőt, utána amennyiben az Országos Választási Bizottság részéről Halmai Gábor úrnak van hozzátennivalója ahhoz, amit írásban megkaptunk, akkor őt. Utána a Tudományos Akadémia képviselőjét, ha van itt valaki az MTA részéről. (Jelzésre:) Akkor őt nem hallgatjuk meg, de megkapta mindenki az anyagot. Utána a kormány álláspontját hallgatjuk meg, utána amennyiben az országgyűlési biztos úrnak van hozzátennivalója, őt, utána az Országos Horvát Önkormányzat képviselőjét, és ezek után jönnek a bizottság tagjai.
Hogy ne szaporítsam tovább a szót, máris átadom a szót Muity Mihály úrnak, aki a kezdeményező képviseletében vesz részt a napirendi pont tárgyalásán. Kérem szépen, mondja el az álláspontját. (Jelzésre:) Elnézést. Akkor azt már rendeztük, amit Gusztos úr szeretett volna mondani? Tehát Kaltenbach úr az álláspontját másodikként hadd mondja el, mert ő már jó ideje itt van. (Nincs ellenvetés.) Köszönöm szépen.
Tessék parancsolni!
Muity Mihály beadványtevő szóbeli kiegészítése
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Köszönöm szépen a szót. Tisztelettel köszöntöm az emberi jogi bizottságot, továbbá a bizottság által meghívottakat. Muity Mihály vagyok Bajáról, a bunyevác kérdés kezdeményezője.
Mint tudott, kezdeményezésünkkel kapcsolatban az eddig kiírt feltételeknek annyiból eleget tettünk, hogy az elvárt legkevesebb 1000 hiteles aláírással szemben leadtunk több mint 2000 aláírást, amiből 1700-at, vagy talán valamivel többet hitelesnek minősített az Országos Választási Iroda.
Annyiból nehéz helyzetben vagyok, hogy ez az utolsó napirendi pont, ezért megkérdezném, mennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy arányosan szét tudjam közöttünk osztani a mondandónkat, mert négy kísérőm van, és nekik is lenne hozzáfűznivalójuk.
ELNÖK: Mind az öten szeretnének hozzászólni?
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Az ötből egy úr pár gondolat erejéig, röviden, hárman feltétlen.
ELNÖK: Azt szeretném önöktől tisztelettel kérni, hogy röviden legyenek olyan kedvesek szólni, ugyanis mindent megkaptunk írásban, azokat az anyagokat is, amelyeket önök tájékoztatásul készítettek össze nekünk. Természetesen megadom a szót, csak ha kérhetem, röviden szóljanak.
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Értem. A megküldött anyag gyakorlatilag egy pici kis rátekintés ellenérvként mindarra, ami a Magyar Tudományos Akadémiától érkezett az Országos Választási Bizottság felkérésére, csak egy apró szegmense az egésznek.
280
Uk(281)
Annyit engedjenek meg, hogy bemutassam Nevenka Basic Palkovic asszonyt, aki Szabadkáról érkezett, ő a Szabadkai Múzeum könyvtárigazgatója, irodalmár, történész. Kísérőim: a szintén Szabadkáról érkezett Mijo Mandic úr, ő kisebbségkutató, nyelvkutató, egyébként építészmérnök, továbbá velem érkezett Bajáról Süge Attila úr, ő történész, a Vajdaságból származik, de másfél évtizede itt él Magyarországon, részint Újvidéken, részint Pécsett fejezte be egyetemi tanulmányait, kisebbségkutatással és egyebekkel foglalkozik, továbbá Gálai Antal úr Bajaszentistvánról érkezett, ő matematikus, informatikus tanárember, és ezen túlmenően a bajai Zlatna Grana bunyevác egyesület titkára. Ennyit röviden rólunk, ha ők maguk még egyebet kívánnak még mondani magukról, ám legyen.
Ebben a témakörben talán a legtudatlanabb én vagyok, ezért megpróbálom én a legrövidebbre fogni. Annyiból nehéz a helyzetünk, lévén, nekem jó tanácsadóim javasolták, hogy ne "horvátoskodjak", de ez nehéz kérdés. Én nem is nagyon szeretnék, hiszen mi, bunyevácok, a horvátokat ugyanúgy testvéreinknek tekintjük, mint a sokácokat, a rácokat, a bosnyákokat, és így tovább. Tehát bizonyos rákényszerülök, rákényszerülünk a védekezésre, hiszen az Országos Választási Bizottság megkérte a Magyar Tudományos Akadémiától azt az állásfoglalást, amely feltételezem, ismert a meghívottak előtt, és - hogy úgy mondjam - az ránk nézve bizonyos aspektusokból nem túl hízelgő, majdhogynem úgy tűnik, mintha mi, bunyevácok, egy nem létező nép lennénk, amely nekünk, azoknak, akik annak valljuk magunkat, meglehetősen fájó, érzékeny pontunk. Én elég terjedelmes ember vagyok, tehát elég nehéz elképzelni, hogy nem létezek. Én Bácskából - félig Bajáról, félig Bácsbokodról - igenis, úgy érzem, hogy bunyevácként származom. Hároméves korom után tanultam meg az óvodában magyarul, én előtte a szüleimtől bunyevácul tanultam meg a nyelvet, azt a gyermeki nyelvet, később, az iskolaévek alatt mi szerb-horvát nyelvet tanultunk akkor még, és húsz évvel ezelőtt merő önszorgalomból - felfrissítendő az elfelejtetteket - beiratkoztam egy tanfolyamra, de az is inkább még mindig szerb-horvát jellegű volt, vegyes nyelvű.
Muszáj picit empatikus húrokat pengetnem, lévén az, hogy bennünket bunyevácokat horvátnak soroltak volna, ez az utóbbi másfél évtized alatt "trendi". Ez - be kell vallanom őszintén - nemcsak nekem fáj, hanem sokunknak. Nevezetesen annak az 1700 személynek, akiknek az aláírását hitelesként minősítette az Országos Választási Bizottság, de az csak egy apró szeletkéje annak az összesnek, akiket én ma Magyarországon bunyevácként 10-15 ezer fő közöttire bátorkodom tippelni, lévén, hogy az aláírásgyűjtés során annyi emberrel találkozunk, annyi véleménnyel és önmagukkal kapcsolatos vallomással, hogy alapos okom van ezt a számadatot így kimondani.
Bizonyára - bizonyos szempontokból - mérvadók azok az adatok, amelyekre az MTA állásfoglalása hivatkozik, nevezetesen a népszámlálásokkal kapcsolatos adatok, és a többi, de - könyörgöm - tudott dolog, hogy abba a rubrikába tudunk x-et húzni, ott tudunk dolgokat kipipálni, ahol erre van mód, van rubrika. Ha nincs, akkor marad a választék, és ez - szerintem - meglehetősen megtévesztő képet mutat az adott dokumentumokon.
Semmi mást nem szeretnék kérni a tisztelt emberi jogi bizottságtól, mint azt, hogy azon túl, hogy nagyon nehéz volt azt az 1700 hiteles aláírást összeszedni, mert ez első pillanatra olyan bagatellnek tűnő, és bevallom, magam is úgy voltam vele, hogy ugyan már, miből tart azt az ezret összeszedni. Aztán rá kellett jönnöm arra, hogy ez nagyon komoly előkészítő munkát vett igénybe, két hónapon keresztül, míg erre időnk rendelkezésre állt, szakadatlan odafigyelést, és a választási törvény meglehetősen korlátok közé szorította a lehetőségeinket, hiszen ha másra nem gondolunk, csak arra, hogy közintézményekben nem lehet aláírást gyűjteni, akkor bizony-bizony, szűkre szabottak voltak a lehetőségeink.
Másrészt nem tudom, lehet, hogy meglepő, lehet, hogy nem, de bizony-bizony, az emberekben vagy még mindig, vagy újból, bizonyos értelemben, nem mondom, hogy félelem, de ódzkodás leledzik akkor, amikor aláírást kérünk egy ilyen ügyben. Lévén, itt nemcsak arról volt szó, hogy ő támogató aláírását adja, hanem arról, hogy ő annak vallja magát, és most - tetszik, nem tetszik - az az 1700 hiteles aláírás azt mondja, hogy ez 1700 bunyevác embert takar, férfiakat, nőket, választópolgárokat.
Nem szeretnék belemenni abba, hogy tudós emberek okfejtéseit én cáfoljam, mert ehhez nekem nincs elég eszem. De az általam felsorolt kísérők autentikus személyek ahhoz, hogy - hát, hogy mennyire rövidre fogottan, de bizonyos értelemben - vitába szálljanak, hiszen arról volt szó, hogy ez vitanap. Én most megpróbálom visszafogott vitaként kezelni a dolgot, és többet talán nem is mondanék. Ha lesz még lehetőségem, vagy esetleg kérdés van, akkor szívesen állok rendelkezésre, és most kérdésként teszem fel, hogy közülük ki, mikor szólalhat meg, most vagy később.
ELNÖK: Természetesen most, csak kérem, hogy aki megszólal, kérem, hogy a nevét legyen kedves mondani a nevét, hogy a jegyzőkönyvben pontosan rögzíthessük.
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Köszönöm. Tehát most Nevenka Basic Palkovic fog pár gondolat erejéig magyarul szólni.
NEVENKA BASIC PALKOVIC irodalmár, történész, a szabadkai Városi Múzeum könyvtárának igazgatója (Szabadka): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Barátaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket a szerbiai Bunyevác Nemzeti Tanács és a magam nevében. Köszönjük Mijo Muity úrnak, a magyarországi bunyevácok nemzeti kisebbségként való elismerése indítványozójának a megtiszteltetést, hogy meghívott csapatába, lehetővé téve számunkra, hogy mi is hozzájáruljunk e rendkívül jelentős népi kezdeményezés sikeréhez.
Át szeretnénk adni önöknek saját pozitív tapasztalatainkat, és őszinte szívvel kívánjuk, hogy törekvéseiket siker koronázza, mert úgy véljük, hogy kezdeményezésük teljes mértékben indokolt, mint a korszerű európai társadalom, az isteni és az emberi törvények alapjain nyugvó igény.
Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Nevenka Basic Palkovic vagyok, a délszláv és általános irodalom tanára, szakmai címem szerint custos és könyvtáros tanácsadó. A szabadkai Városi Múzeum szakkönyvtárát vezetem, és több mint 25 éve foglalkozom - többek között - népem, a bunyevácok kulturális, nyelvi és nemzetiségi önazonosság-tudatának tanulmányozásával.
(-290)
291 fzs
Amíg a szabadkai Városi Könyvtárban dolgoztam, a folyó és retrospektív helytörténeti bibliográfiával foglalkoztam. Tagja vagyok a háromnyelvű múzeumi folyóirat, a szabadkai Museion szerkesztőségének is, és ezért majdnem teljes bizonyossággal állíthatom, hogy elolvatam minden egyes betűt, amit a bunyevácokról leírtak, úgy a szerb és horvát, mint a magyar nyelvű irodalomban. Beszélem a Szabadkán hivatalos használatban lévő mindhárom nyelvet, a szerbet, a horvátot és a magyart, az idegen nyelvek közül pedig az angolt és a németet.
Mijo Mandic úr szabadkai építészmérnök, jeles munkatársam szintén több tucat, a bunyevácokról szóló bibliográfiai egység szerzője, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy a neves Mijo Mandic tanító unokája és nevének viselője, aki az egykori Magyarország területén megjelent legjelentősebb bunyevác időszakos kiadványok szerkesztője volt. Az idősebb Mijo Mandic Katymáron született 1857-ben, ahol az oktatás és nevelés terén szerzett érdemei miatt emléket állítottak tiszteletére. Ő a szerzője az első bunyevác tankönyveknek és imakönyveknek. Szabadka város díszpolgáraként halt meg 1945-ben.
Mi szabadkai születésű bunyevácok vagyunk, de elődeink, nagyapáink és dédanyáink Magyarországon születettek, mind bunyevácok. Tőlük tanultuk, hogy büszkék legyünk bunyevác származásunkra, hogy tiszteljük nyelvi és kulturális örökségünket, hagyományainkat és népszokásainkat, melyeket igyekszünk megőrizni a jövő nemzedékeinek. Egy többnemzetiségű és többvallású környezetben születtünk és nőttünk fel, s ezért így is neveltek bennünket; a tolerancia és a sokféleség méltányolása szellemében, függetlenül attól, hogy nemzeti, vallási, faji vagy nemi különbözőségekről van-e szó. A sokféleséget gazdagságként fogjuk fel, és ezt várjuk azoktól az emberektől is, kikkel együtt, egy városban, egy hazában és egy környezetben élünk és dolgozunk. A mi tágabb hazánk Európa.
Nem felejtjük el sohasem a saját anyanyelvünket, mert azt beszélik szüleink, szomszédaink és rokonaink, és több mint 20 ezer ember Szerbiában, kik a legutóbbi, 2002-es népszámláláson bunyevácnak vallották magukat. A hivatalos statisztikai adatok most mindenki számára hozzáférhetők és hitelesek. A bunyevác nemzeti kisebbség érdekeit Szerbiában a Bunyevác Nemzeti Tanács képviseli és védi, melynek székhelye Szabadkán, részlege pedig Zomborban működik. A tanács 2003. február 23-án alakult oktatási, kulturális, tájékoztatási, satöbbi bizottságaival együtt. Tevékenységének keretében jelenik meg a Bunjevacke novine havilap. A bunyevác sajátosságot ápolja a Bunyevác matica is, amely 1995-ben alakult Szabadkán, amely kiadói tevékenységet folytat, könyvtárat működtet és havonta megjelenteti a Ric matice folyóiratot. Számos egyéb szervezetünk és tevékenységünk van még emellett, mint ahogy számos és sikeres a Szabadkán élő többi nemzeti közösség, a szerbek, a horvátok, a magyarok, a romák, a németek és más nemzetek tevékenysége is, kiknek munkáját figyelemmel kísérjük és támogatjuk, különösen ha az nem avatkozik bele a sajátosságainkba, és nem tagadja az alkotmánnyal, a törvénnyel és az európai alapokmányokkal szavatolt jogainkat. Ezen általános okiratok előtt mindannyian egyenlők vagyunk, létszámunktól, "korunktól" és a politikai tényezők hatásától függetlenül.
Ha most egy kicsit visszatekintünk a múltba, láthatjuk, hogy az 1900 és 1910 közötti időszakban a bunyevác nyelvet több mint 36 ezer polgártársam jelölte meg anyanyelvként, dokumentálva a magyarországi népszámlálás hivatalos statisztikái alapján, és megjelent a "Szabadka város közigazgatása az 1902-1912. években" című könyve. Ne felejtsük, hogy Szabadka ebben az időben 97 ezer 800 lakosával Magyarország harmadik legnagyobb városa, és hogy Bácskában és Baranyában körülbelül 70 ezer bunyevác él, ami szintén leellenőrizhető a korabeli hivatalos statisztikákból.
Népünket a XVIII-XIX. század és a XX. század első felének legjelentősebb magyar irodalma mindig külön tárgyalja, mégpedig a "bunyevác" név alatt, míg a többi népet délszlávként említi. Hogy csak néhány címet említsek: Iványi István: Szabadka szabad királyi város története, Szabadka, 1892; Pallas Nagy Lexikona III. kötet 1893-ból; Dudás Gyula: Bács-Bodrogh Vármegye Egyetemes Monográfiája, Zombor, 1896, II. kötet; Bunyevác kérdés és az 1868-iki XXXVIII. és XLIV. törvénycikkek végrehajtása, Szabadka, 1896; Borovszky Samu: Bács-Bodrog Vármegye, 1909; Révai Nagy Lexikona, IV. kötet, Budapest, 1912, satöbbi.
A legjelentősebb kiadványok, melyek szerzői Magyarországon élő bunyevácok, szintén a XIX. század második felében és a XX. század első felében jelennek meg. A bunyevác nemzeti megújhodás nagyjai a XIX. században szintén Magyarország területén életek és alkottak. Legfontosabb íróink és kutatóink arról tanúskodnak, hogy Magyarországon már a XVII. századtól éltek bunyevácok. Közülük csak néhányat sorolunk fel: Lovro Bruculjevic filozófia- és teológiatanár Budáról, Petar Lipovcevic, a bunyevác népdalok daloskönyvének szerzője Bajáról, Ivan Ambrozovic és Luka Karagic imakönyvszerzők, Mirko Emerik Pavic Budáról, aki több illír nyelvű könyv szerzője, Grgo Pestalic, a bajai gimnázium tanára, a filozófia doktora, Grgur Cevapovic történetíró és a bajai születésű Ivan Mihalovic, a tanítóképző tanára, az 1875-ben kiadott első bunyevác nyelvtan szerzője. Ivan Antunovic püspök Kunbaján született, és nemcsak Bácskában, hanem azon túl is ismert volt. Az 1882-ben kiadott Rasprava o podunavskih illetve potisanskih Bunjevcih illetve Sokcih című munkája a bunyevácokról szóló rendkívüli alkotás, az általa szerkesztett Bunjevacke illetve sokacke novine és a Vila pedig a legrégebbi bunyevác nyelvű lapok. Legjobb tanítványa Mijo Mandic tanító volt, az első és hosszú életű havi folyóirat, a Neven szerkesztője, ami 1884 és 1914 között jelent meg. A bunyevác megújhodás kulcsfigurája, a szabadkai Ambrozije Sarcevic több magyar-bunyevác szótár, a jugoszláv szavak magyarázata - Tolmac jugoslavenskih rici - és a szólásgyűjtemény (1869) szerzője.
Ámulatba ejtő tény és a mai vitánk mellett szól az az adat, hogy a legjelentősebb bunyevác lapok, naptárak, imakönyvek, folyóiratok és értekezések Magyarországon területén lettek kiadva és nyomtatva annak ellenére, hogy néha betiltották és támadták, pénzhiány miatt pedig be is szüntették őket. Mindezek a kiadványok helyet kaptak Ivan Kujundzic bunyevác bibliográfiájában, a szabadkai Városi Könyvtár szerzőcsoportjának Szabadkai bibliográfiájában és más bibliográfiákban.
Marad a tény, hogy a bunyevácok amellett, hogy Magyarország lojális polgárai voltak, mindig tudatosan vállalták délszláv származásukat, nyelvüket és elnevezésüket, amely a történelem során az illírektől, a katolikus rácok, dalmaták és katolikus vlahokon keresztül a leggyakrabban használt bunyevácig változott. A bunyevácok között továbbá él az a tudat is, hogy a szerbek és a horvátok is testvérnép, de nekik saját identitásuk van.
1918-tól a bunyevácok a délszlávok újonnan létesült államában, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban is élnek, azt követően...
300
Uk(301)
ELNÖK: Bocsásson meg! Valószínűleg a bizottsági ülés előkészítésének is hibája, hogy ezt nem tudták, de egy parlamenti bizottságban ilyen terjedelmű szóbeli előterjesztést, tájékoztatót nem szoktunk meghallgatni. Kérem, legyen olyan kedves, rövidre fogni, ha nem haragszik meg, legyen olyan kedves befejezni.
NEVENKA BASIC PALKOVIC irodalmár, történész, a szabadkai Városi Múzeum könyvtárának igazgatója (Szabadka): Pont a végén vagyok, az utolsó szavakat mondom.
Ismeretes, hogy a bunyevácok ma Szerbiában, Magyarországon és Horvátországban élnek, bár egyes országokban nem vallhatják magukat bunyevácoknak, hanem automatikusan a másik nép közé sorolják őket. E tényállástól függetlenül, a kisebbségi jogokra vonatkozó valamennyi európai alapokmány - melyet aláírt az Önök országa és a mi országunk is - kimondja, hogy a bunyevácoknak joguk van ápolni nemzeti identitásukat, nyelvi és kulturális örökségüket, függetlenül attól, hol élnek.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Én is megköszönöm az előadást. Most tisztelettel azt szeretném kérni önöktől, hogy tekintsenek el attól, hogy további megszólalásokra adjunk lehetőséget, mert körülbelül ennyi idő, és ennyi tartalom az, amely a bizottság tagjai számára - mindazokkal az anyagokkal együtt, amelyet eddig megkaptuk - egészen biztosan elegendő lesz, és utána lesz mód még kérdés feltevésére.
Tehát most Kaltenbach úrnak adom meg a szót.
DR. KALTENBACH JENŐ a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az én szerepem ebben az ügyben minimális. A kisebbségi törvény meghatározza, hogy az ombudsman milyen körben mozoghat, ebben a döntés az Országgyűlésé, és miután az Országgyűlés az ombudsmani törvény szervezeti hatályán kívül esik, ezért ebben az ügyben nincs módom állást foglalni. Ez még akkor is így lenne, hogyha történetesen az Országgyűlés döntése alkotmányos visszásságot okozna, hiszen a szervi hatály nem teszi lehetővé, hogy az Országgyűlés által hozott ilyen döntésben az ombudsman megnyilvánuljon. Ezért arra a levélre is, amelyet egyébként a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól állásfoglalás céljából kaptam, kénytelen voltam azt válaszolni, hogy tájékoztattam a minisztériumot arról, hogy több mint 11 éves ombudsmani működésem alatt kétszer fordult elő, hogy nem bejegyzett - tehát a törvény által nem taxált - csoport állította magáról, hogy valamelyik taxált csoportból kvázi kiválva, önálló csoportként értelmezi magát. Egyik eset volt a vendek ügye néhány évvel ezelőtt, a másik pedig ez.
Panasz, tehát az ombudsmani hivatalhoz érkezett panasz kettő fordult elő, nemrég éppen Muity úrék fordultak hozzám egy ügyben, és néhány évvel ezelőtt egy szintén egyedi ügyem volt, vend kisebbségi megjelöléssel. Ezen kívül hozzám panasz nem érkezett. Miután nincs lehetőségem az ügyben állást foglalni, ezért ezeknek a tényeknek a közlésére kell szorítkoznom, hiszen itt olyan etnográfiai, nyelvi és egyéb ismereteket igénylő döntés készül, amelyben egyébként is csak úgy lenne lehetséges az ombudsmani hivatal részvétele, ha szakértőt kérnénk fel. Erre viszont a törvény nem biztosít lehetőséget, hiszen ezt a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez telepíti a törvény. Noha lehet vitatkozni, hogy ez jó megoldás-e, de tény, hogy a törvényi szabályozás így szól.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Halmai Gábor úr, parancsoljon!
DR. HALMAI GÁBOR elnökhelyettes (Országos Választási Bizottság): Köszönöm szépen. Halmai Gábor vagyok, az OVB elnökhelyettese, és azért jöttem el, mert hívtak. Ez nem magyarázkodás, csak nagyon kevéssé tudom segíteni az ügy érdemi elbírálását.
Az OVB háromszor foglalkozott ezzel a kérdéssel, három határozatot is hozott. Az elsőt április közepén, akkor az OVB hitelesítette az aláírásgyűjtő ívet. Másodszor, amikor az aláírásokat átnyújtották, akkor az OVB határozatban elrendelte ezek megszámlálását, majd végül, amikor ez megtörtént, az Országos Választási Iroda részéről, akkor megállapította, hogy a szükséges számú hiteles aláírás összegyűlt.
Ezért nem jöttem volna el, hadd mondjak el két gondolatot arról, amely szerintem, érdemes megfontolásra, és a törvényi szabályozásnak is egy bizonyos fokú bizonytalanságát jelzi, és ennek megfelelően az OVB testülete is kénytelen volt értelmezni a törvényt. Az a kérdés ugyanis, hogy kinek kell azt a tudományos akadémiai szakvéleményt, amely mindenki előtt ott fekszik, a maga döntésében érvényesítenie. A kisebbségi törvény módosított szövege - a 61. § (2) bekezdése - lakonikus rövidséggel csak annyit mond, hogy az Országos Választási Bizottság az eljárásában kikéri a Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását.
Ez kétféleképpen értelmezhető mondat, az egyik értelmezése az, hogy az OVB kikéri ezt a véleményt, majd a hitelesítés során maga értékeli, és mondjuk, ha negatív a vélemény, mint ahogyan az már az OVB előtt is negatív volt, hiszen egy héttel az OVB első döntése előtt született meg az Akadémia elnökének a levele, akkor nem hitelesíti a kezdeményezést, tehát az aláírásgyűjtő ívet, és akkor a folyamat megáll. Pontosabban, abban az esetben a normál eljárási rend keretében az Alkotmánybírósághoz lehetett volna jogorvoslattal fordulni.
Az OVB, miután először kellett alkalmaznia ezt az új törvényi rendelkezést, elég alaposan végiggondolta ezt a - még egyszer mondom, szerintem legalább kétértelmű - törvényi szabályt, és úgy döntött, hogy nem az OVB-nek kell ezt a bizonyos mérlegelést elvégeznie. Az OVB egyetlen feladata - a törvény szerint -, hogy a formai követelményeket ellenőrizze. Tehát az aláírásgyűjtő ívnek a törvényben leírt formai követelményeit kellett ellenőriznünk, azokat rendben lévőnek találtuk, és ezt követően hitelesítettük a kezdeményezést. Magyarul, az OVB nem végezte el az akadémiai vélemény értékelését, és ennek szeretném még egyetlen mondatban az okát adni. Azt gondolom, hogyha egy népi kezdeményezés kapcsán - és tudjuk, hogy a népi kezdeményezés pontosan abban különbözik a népszavazástól, hogy ott a döntést illetően az Országgyűlés szuverenitása lényegesen komolyabb - az OVB akkor jár el helyesen a törvény értelmezésében, ha az Országgyűlésnek ezt a szuverenitását a maga előzetes döntésével nem vonja kétségbe, hanem átutalja az Országgyűlés keretébe, és maga csak a formai feltételek ellenőrzésére szorítkozik.
Hadd jegyezzem meg - ez az utolsó megjegyzésem -, hogy ennek a megoldásnak, amely nagyon kényelmes az OVB-nek, és talán kevésbé kényelmes az önök, meg majd az Országgyűlés plénuma számára, van egyetlen hátulütője, és ez egy jogi hátulütő. Így bizony, elvész a jogorvoslati lehetőség. Az Országgyűlés döntésével szemben már nincs alkotmánybírósági kontroll. Ez nyilvánvalóan egy megfontolandó kérdés, de ez már jogalkotási probléma, és én ennél többet nem szeretnék erről mondani.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Halmai úr. Rauh Edit szakállamtitkár asszony, parancsoljon!
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Köszönjük a meghívást. Bennünket Balogh Zoltán, az emberi jogi bizottság elnöke keresett meg, pontosabban Kiss Péter miniszter urat, hogy a mai bizottsági ülés előtt a kormányzati álláspontról tájékoztassa a bizottságot. Ezt köszönettel megkaptuk.
Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a kormányzati álláspont kialakítását megelőzően magunk is kikértük a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal véleményét, valamint áttekintettük a Magyar Tudományos Akadémia véleményét. (-310) - 311 fzs Ezt követően november 22-én kormányülés keretében alakította ki álláspontját a kormány, amely szerint nem tartja támogathatónak a bunyevác népcsoport önálló nemzeti kisebbségként történő elismerését, mivel a bunyevác népcsoport egyike a magyarországi horvát nemzeti kisebbséget alkotó több, egymástól regionálisan is elkülönülő történeti népcsoportnak. Sem a népcsoport történeti, különfejlődése, sem pedig a mai nyelvi helyzete nem indokolja az önálló kisebbségi közösségként való elismerést. Tehát gyakorlatilag a kormányzat a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisebbségi Hivatal által kialakított álláspontot támogatja. Természetesen a kormányzat tiszteletben tartja az Országgyűlés lehetőségét és a majdani ezzel kapcsolatos döntését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bár elhangzott a hivatkozás, mégis kérdezem a Kisebbségi Hivatal képviselőjét, hogy kíván-e valamit hozzátenni. Egész biztos igen. Parancsoljon!
ISPÁNOVITY MÁRTON főosztályvezető (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal): Nagyon szépen köszönöm a felkérést. Ide jövet azon gondolkodtam, hogy hogyan kaphatnék én szót, hiszen én magam is a bunyevác közösség tagja vagyok, bunyevác családban születtem, a már itt megidézett egyik magyarországi kistelepülésen. Én abban a közösségben nőttem fel, abban az iskolarendszerben. Ha nem untatom a bizottságot, el is hoztam néhány dokumentumot, amelyeket otthon a családomban találtam. Talán érdekes. Elhoztam édesanyám leckekönyvét az 1940-es évekből, amelynek elején még a "hiszek egy Istenben" van, ami önök előtt nyilván ismert. Itt az én kedves édesanyám Vujkov Terézként buny. anyanyelvűként van azonosítva. Ez természetesen azért volt, mert a két világháború között a magyarországi bunyevácok, és azt kell mondanom, az első világháború előtt is, ahogy az Akadémia anyaga is leírja, egy nagyon komoly asszimilációs törekvésnek voltak az elszenvedői, részben az akkori magyar kormányzat részéről. Ezt nyugodtan kijelenthetjük, hiszen ha megnézzük a századfordulón megjelent Pallas Lexikont meg egyéb lexikonokat, ott is a bunyevác közösségről kritikán aluli megfogalmazások szerepelnek. Hadd idézzem az egyiket, mert az engem mélységesen sért. Azt írták, hogy a bunyevácok a bunyistar fellázadó népből eredő szó, és söpredék népet jelent. Tehát ezekre a magyar irodalmakra hivatkozni, amit itt hallottunk, enyhén szólva sértő, hogy mi visszasírjuk a magyar nyelven megjelent irodalmakban a bunyevácokra való utalást.
Meg szeretném mutatni az én általános iskolai kétnyelvű bizonyítványomat, mert bizony a '60-as években Magyarországon kétnyelvű bizonyítványok voltak a nemzetiségi iskolákban. Itt már két nyelven szerepel az, hogy az én anyanyelvem a horvát. Tehát nem igaz az a feltevés, hogy Magyarországon a rendszerváltozás után következett be a bunyevác közösségeknek az úgymond horvatizálása vagy kroatizálása. A bunyevácok igenis tartották a kapcsolatot a horvát anyanemzettel, hiszen az idetelepült bunyevác közösségek a mai Horvátország és Bosznia-Hercegovina hercegovinai, tehát katolikus horvátok által lakott területeiről települtek Magyarországra. Meg kell mondani azt is, hogy nyilvánvalóan akkor, amikor még nem alakult ki a horvát úgymond nemzetállami eszme, tehát az 1600-1700-as években. Tehát nyilván az idetelepültek nem a nagy horvát nemzeti eszmével érkeztek ide, hanem rendelkeztek ezzel a lokális tudattal. A bunyevácok ugyanúgy - én magam is így nőttem föl, és bunyevácnak tartom magamat 100 százalékig - nőttek fel, mint ahogy Magyarországon sok ilyen kis etnikai, szubetnikai csoport, hogy ő a lokális tudatát őrzi. De ugyanez van a határon túli magyarok esetében, amikor is a székelyek, a csángók a saját etnikai identitásukban elsősorban székelynek és esetleg csángónak vallják magukat.
Még annyit hadd mondjak ehhez - mert ez a személyes része, és tovább nem húznám az időt -, hogy a Kisebbségi Hivatal, illetve a magyar kormány a rendszerváltás óta a bunyevácokat a horvát közösség részeként kezelte, és minden politikai, anyagi támogatást a bunyevác közösségnek ezen a horvát közösségen belül adott meg, a közalapítványt, a hivatali és egyéb forrásokat tekintve. Ugyanígy azt is el kell mondani, amit az Akadémia is megmond, hogy minden bunyevácok lakta településen kisebbségi önkormányzati kezdeményezés indult, és a legtöbb településen megalakult a horvát kisebbségi önkormányzat, és Észak-Bácskában ezeknek a kisebbségi önkormányzatoknak szinte 100 százaléka bunyevácnak vallja magát.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. Alelnök asszonynak átadtam egy nagyon érdekes anyagot. Talán még erről szólnék egy szót. A bunyevác kérdés nem új keletű probléma, hiszen 150 évvel ezelőtt az első kisebbségi törvény tárgyalásakor ez a magyar Országgyűlésben is felmerült. Ugyanis Czorda Bódog, Szabadka főjegyzője - ez is nagyon érdekes egybeesés - felszólalt a bunyevácok ügyében, és a következőt jelentette ki. Az alelnök asszonynál van, lemásoltam Mikó Istvánnak a nemzetiségekről szóló könyvéből ezt a részt, ahol Czorda Bódog kijelenti, hogy egy nemzetiséget kihagytak az országos nemzetiségek sorából, és ezek az alvidéki dalmaták, avagy bunyevácok. Természetes, hogy kihagyták őket, mivel a horvátok nem voltak nevesítve 1860-ban kisebbségként, hiszen államalkotó nép volt, mi egy országban éltünk, a magyarországi horvátok nem léptek át országhatárt, amikor idetelepültek Bácskába. Czorda Bódog azt mondta, hogy a bunyevácok tiltakoznának a nemzetiségi tanok ellen, merthogy ők népfajul dalmaták, de nemzetként magyarok. Itt is látszik, hogy az egész bunyevác kérdés egy politikai játszma része volt, és mi, amikor itt most véleményt mondunk az Akadémia véleményére alapozva, akkor befejezünk egy ilyen politikai játszmát és reméljük, mindörökre megmaradunk annál, hogy a bunyevácok a horvát közösség elidegeníthetetlen része, a horvát nemzet része, ahogy a bunyevácokra Horvátország is tekint, és nem leszünk többet se önálló bunyevácok, se katolikus szerbek, se bunyistarok, hanem horvátok, és remélem, az Országgyűlés ezt a határozatot így fogja meghozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a Horvát Önkormányzat képviselője következik. Mondom Muity úrnak és kísérőinek, hogy természetesen vissza fogják kapni a szót, reagálhatnak az elhangzottakra, csak előbb hadd menjünk végig azon a sorrenden, amiben megállapodtunk.
KARAGICS MIHÁLY, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke: Köszönöm szépen, alelnök asszony. Megmondom őszintén, nem készültem hozzászólásra, de a megadott szót köszönettel elfogadom.
Az Országos Horvát Önkormányzat közgyűlése is természetesen foglalkozott ezzel a kéréssel, illetve kérdéssel, és majdnem egyhangú határozatot hozott arról, hogy a bunyevácok a horvát nemzetiséghez tartoznak. Egy kivétellel, tehát egy képviselő szavazott nemmel, aki vajdasági származású.
Magam is bunyevác horvát vagyok, a vallásom, nyelvem, a tradíciók alapján, és erre büszke is vagyok. Nem történelemórára jöttünk, de jól tudjuk, hogy mikor, honnan és miért akarják a bunyevácokat elkülöníteni a horvátoktól. Nemzet státuszt is kaptak pár évvel ezelőtt, természetesen nem Magyarországon. Magyarországon az itt élő bunyevácok mindig tudták - hiszen én a szüleimtől is ezt hallottam és örököltem tőlük, sőt a nagyszüleimtől -, hogy hol a helyük. A bunyevácok - hasonlóan például a dalmatákhoz vagy dalmátokhoz - a mai Horvátországban a horvát nemzet részei, éppúgy, mint mondjuk székelyek, a csángók a magyar nemzet részei.
320
Uk(321)
Ez természetes dolog.
Magyarországon a bunyevácokon kívül még hét horvát népcsoport van. Kérdezem, mi a különbség a bunyevácok és a sokácok, vagy a bunyevácok és a római katolikus rácok között. Hogyan éreznek a mai bunyevácok? Erre a kérdésre viszont tényekkel tudok válaszolni, hiszen amióta kisebbségi önkormányzati rendszer van Magyarországon - 1994 óta - minden Bács-Kiskun megyei településen, ahol a magyarok mellett a bunyevácok is élnek, laknak, horvát önkormányzat alakult. Ez most, ebben az évben is megtörtént. Sőt, nemcsak falvakban, hanem városokban is.
Ha tendenciózus előadást akarnék tartani - nem akarok, Isten ments! -, akkor nagyon sok olyan tudóst, szerzőt tudnék felsorolni, akik a bunyevácokat horvátnak tekintik. Egyébként a magam részéről erre nem úgy reagálok, mint a magyarországi horvátok elnöke, hanem, mint egy Bács-Kiskun megyei bunyevác. Kikérem magamnak, hogy más országból meghívott előadók mondják meg nekem, hogy én ki vagyok! Én teljesen megelégszem azokkal a megjegyzésekkel, amelyeket kapok a hazai horvát vagy magyar történészektől.
Köszönöm szépen, és visszautalnék arra, amivel kezdtem, hogy az Országos Horvát Önkormányzat közgyűlése egyhangúlag támogatta, illetve segíti és kéri a parlamenti határozatot, illetve döntést abban az értelemben, hogy a magyarországi horvátok politikai egységét nem szabad szétbontani, és természetesen a bunyevácok a magyarországi horvát nemzetiség szerves részei.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván kérdezni, hozzászólni?
Donáth László képviselő úr, parancsoljon!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nekem az előkészítő anyag alapján kialakult a véleményem, de itt elhangzott a Kisebbségi Hivatal képviselője szájából egy hivatkozás az 1800-as évek második felében készített kisebbségi, vagy nemzetiségi törvényről, és annak kapcsán említette azt, hogy felfogása szerint a bunyevác népcsoport valamilyenfajta politikai játszma részese, résztvevője vagy áldozata volt. Bevallom önnek őszintén, én műveletlen, bunkó ember vagyok, és erről nem tudok. De bocsássa ezt meg nekem, és avasson be ebbe a részletbe, tekintettel arra, hogy engem nem az érdekel, hogy a kisebbség 200 emberből áll, vagy 20 ezerből, de állhatna 200 ezerből is, abszolút nem érdekel, hány aláírást tetszettek összegyűjteni, ha ketten vannak, akik azt mondják, hogy egy hiten vannak, akkor azt a kettőt is akceptálni kell.
De magamnak választ kell adnom arra a kérdésre, hogy az Országos Választási Bizottság jeles képviselőjének kicsit önironikus megjegyzése szerint, a mi szuverenitásunk terhére tolja át a felelősséget, hogy ne találjon az előterjesztésben - tehát az önök kérelmében - nehézséget. Ezt ő megteheti, és ez az ok tiszteletreméltó, de az alól nem menekülhet, hogy visszakérdezzek: vajon Halmai Gábor alkotmányjogásznak a törvények ismeretében mi az álláspontja? Megkérhetem-e őt arra - a barátságunktól teljesen függetlenül -, hogy mint alkotmányjogász, és nem, mint az OVB képviselője, ossza már meg velünk, hogy e nemes nagy tudomány, az alkotmánytan ismeretében hogyan látja ezt a kérdést? Hiszen, ha nem tévedek - és igazítsanak helyre tiszteletreméltó kollegáink -, három dologra mégiscsak szükség van. A régiségre, tehát, hogy bizonyos ideje itt éljen az a kisebbség, a másik a nyelv - egyben hagyomány, kultúra -, a harmadik, hogy rendelkezzék anyanemzettel. (Közbeszólás: Ez nem.) Ez nem feltétel? (Többen: Nem.) Akkor köszönöm szépen, itt be is fejeztem, mert máris...
Szeretném, ha válaszolnának ezekre a kérdéseimre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabóné Müller Timea képviselő asszony jelentkezett.
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Szívesen megvárnám, míg Halmai úr válaszol erre a kérdésre, de elmondom, amit elkezdtem. Van valami megfoghatatlan dolog a parlamenti munkában. Én egy első ciklusos képviselő vagyok, és mindig olyan személytelen, általános dolgokkal szoktunk foglalkozni, de van valami szépség ebben a bizottságban, mert mindig kerülhetnek ide érzelmeket felkorbácsoló témák, ugyanakkor pont ettől a dologtól félelmetesen nehéz a döntés.
Amikor erre a bizottsági ülésre készültünk, és a papírokat elolvastuk, akkor azt gondolom, minden képviselőtársamban megszületett a döntés, hogy ennél a napirendi pontnál mit fogunk szavazni. Én is látom, és gondolom, ezzel a többiek is így vannak, hogy láttuk azt a mérhetetlen munkát, amely nagyon tiszteletet parancsoló, és tényleg gratulálok ahhoz, hogy idáig el tudtak jutni ezzel a népi kezdeményezéssel, ez önmagában óriási dolog, és azt gondolom, akárhogyan is fog végződni a történet, a magyarországi bunyevácoknak ez nagyon nagy lehetőség. Ahogyan itt hallgattuk önöket, bizony, nagyon sok kérdés merült fel bennünk, bennem is, hogy mi lenne a jó döntés. Hogyan tudunk ezzel a számunkra ilyen nagy nyitottságot hagyó döntési kompetenciával jól "garázdálkodni"? Kicsit úgy érzem, hogy ez a döntés nemcsak önökről szól, hanem nagyon sok más népcsoportról is, mert ahogyan itt elhangzott a beszélgetéseink során, hogyha egy, a jelenlegi szabályozásoknak nem teljesen megfelelő népcsoportnak megadjuk ezt a lehetőséget, akkor valószínűsíthető, hogy nagyon sokan fognak bejelentkezni a következő időszakban, és egy dömpinget indítunk el. Tehát, sajnos a mi döntésünk nem egy adott kérdésre vonatkozó döntés, hanem nekünk muszáj a döntésünk következményeit is figyelembe venni. Higgyék el, nagyon nehéz helyzetben vagyunk most, de én várom, hogy az alkotmányjogász úr mit mond a felvetésre.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi alelnök úr kért szót.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Nagyon röviden, két mondatban szeretnék szólni a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontjáról, mely lehet, hogy ez közel lesz a Fidesz álláspontjához - és lehet, hogy a többi frakció álláspontjához - is.
Tehát szeretném rögzíteni, hogy a mi döntésünk nem politikai ítélet, és természetesen nem értékítélet. Tiszteletben tartjuk azt a fajta bunyevác identitás- és népcsoporttudatot, amely nyilvánvalóan létezik, megvan, de a Magyar Tudományos Akadémia leírása, megfogalmazása is egy törvényről, és a törvénynek való megfelelésről beszél. Ennek alapján fogunk döntést hozni. Tehát nyilvánvalóan tiszteletben tartunk mindenféle érzelmi kötődést, ahogyan egyébként úgy látom, nemcsak a kezdeményezők részéről van egy ilyen tudat, hanem itt ketten - két szervezetet is képviselve - kifejtették, hogy ugyanazon identitástudattal bírnak és rendelkeznek.
(-330)
331 fzs
Tehát nyilvánvaló, hogy a döntés nem egyfajta politikai értékítélet, hanem egy törvénynek való megfelelésnek vagy meg nem felelésnek a döntése, belátása vagy be nem látása. Úgyhogy azt szeretném kérni, hogy legyenek szívesek így akceptálni a hozzáállásunkat és a döntésünket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyelőre nem látok más kérdezőt. Egy pillanat türelmet kérnék, én is hadd kérdezzek egyet, amiből elárulom, hogy alapvető hiányosságok vannak a tudásomban.
Azt, hogy hány nemzetiség van felsorolva a kisebbségi törvényben, tudjuk, de hogy hány nemzetiségi csoport, népcsoport él Magyarországon, gyanítom, hogy sokkal több, mint ahányan a törvényben fel vannak sorolva. Akár ha csak azt nézzük, hogy a roma etnikai kisebbségen belül hány csoport van, ott is jó sok. Ha ezt meg tudnák mondani nekem, megköszönném.
Ha nincs további kérdés - utána majd időkeretről is megállapodunk, hogy mindannyian szóhoz juthassanak -, visszaadnám a szót, mert ő kapott egyenesen hozzá irányuló kérdést.
DR. HALMAI GÁBOR, az Országos Választási Bizottság elnökhelyettese: Köszönöm szépen. Nagyon megtisztelő a képviselő urak és hölgyek érdeklődése egy szerény alkotmányjogász egyetemi tanárhoz, aki nincs abban a helyzetben, hogy ezekről a kérdésekről állást tudjon foglalni, lévén, hogy ezek nem alkotmányjogi kérdések. Ami ebben alkotmányjog, az pusztán annyi, hogy ez a bizonyos kisebbségi törvény lényegében három fontos kritérium kapcsán írja elő azt, hogy ha valaki megállapítja - szándékosan használom ezt a szót, hogy "megállapítja" -, hogy létezik a kezdeményező, akkor bebocsátást nyerhet a kisebbségi törvény felsorolásába.
Ez odáig alkotmányjogi kérdés - és ebben egyetértek Donáth képviselő úrral, barátommal -, hogy a törvény annyit mond, hogy 1000 embernek kell tanúsítania ezt a bizonyos identitástudatot, és ha ez az 1000 ember hitelesen összegyűlt, akkor elvileg az önazonosság alapján ez a döntés meghozható, de a döntés mégis csak az Országgyűlés felelőssége. Ebben a döntésben mérlegelni kell azokat a szempontokat, amiket az Akadémiának is mérlegelnie kellett. Nem kell a képviselőket arra emlékeztetnem, hogy eredetileg a törvényben ez az akadémiai véleményezés nem volt benne.
Több kísérlet kapcsán merült fel az, hogy egy országgyűlési bizottság nagyon nehezen tud abban a kérdésben állást foglalni, hogy egy közösségnek valóban van-e közös nyelve, közös kultúrája, közös identitása. Ez egy olyan kérdés, ami politikailag nem eldönthető. De hozzá kell tennem, alkotmányjogilag legalább annyira nem eldönthető, mert megmondom őszintén, végigolvastam az összes szakvéleményt, az Akadémia rövid véleményét meg egy hosszabbat is, és én ma nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy pont ez a három identitás megvan-e. Én csak annyit tudok mondani, hogy ha megvan, akkor tessék szíves lenni eltekinteni attól, hogy hány százezren vannak. Annyiban kijavítanám a képviselő urat, hogy azért ezren lenniük kell, tehát a kettő biztos, hogy kevés. De ha ezren megvannak, és ezt az Országos Választási Bizottság igazolta, hogy ennyi hiteles aláírás és ennél több is van, akkor az bizony egy döntés kérdése, hogy hogy ítélik meg a közös nyelvet, a közös kultúrát és a közös összetartozás-tudatot, amit a törvény megkövetel. Én csak annyit mondtam, hogy örömömet fejezem ki, hogy ezt a döntést nem annak az Országos Választási Bizottságnak kellett meghoznia, amelynek én tagja vagyok, minden elismerésem azoké, akik ezt a döntést meg fogják hozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (A jelentkező Donáth László felé fordulva:) Kaltenbach úr jelentkezett, mert kérdeztünk, és utána. (Donáth László jelzésére:) Vagy most rögtön. Akkor egy kis türelmet kérnénk.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon hálás vagyok minden szóért, ami ebben az ügyben elhangzik. Én megpróbáltam ostyába burkolni a keserűt, de ne tessék kiköpni a pirulát, azt le kell nyelni. Magyarul arról van szó, hogy ha találok hasonszőrű 999-et, és megalakítjuk a vörös hajú kancsalok csapatát, holnap a kopaszok, aztán így tovább, mint a szerencsétlen hunok, akik itt jártak a közelmúltban. Itt van a 2005-ös határozat Szászfalvi elnök úr aláírásával. Azt mondtam, hogy életemet és véremet értük, csak énekeljék el a himnuszukat hunul. Egy szót sem szóltak, merthogy ilyen nincs. (Szászfalvi László: Azt mondták, hogy te is hun vagy!) Hát én is hun vagyok, bizony. Tehát engem az izgat, hogy igaz-e az, hogy a történelem kegyetlensége folytán valamely egykor volt nép - legyen az akár az avaroké, a getvitáké, a vízi gótoké, a hunoké, adott esetben az illír nyelvet beszélő sokácoké - leírható azzal, hogy őket elsodorta a történelem, a nagyhatalom, a gazdanép integrációs törekvése 100 év alatt elrendezte mindenfajta erőszak nélkül a kisebbségi helyzetet, vagy pediglen fönnállhat-e az a veszély, visszamenve a kérdés másik végére, hogy miközben halaszthatatlanul fontos minél több kicsiny közösség építése és létében való megerősítése, hogy a társadalom egészségesen működhessék, azonközben ehhez az egészséges kulturális, nyelvi, vallási és egyéb civil működéshez nem tartozik hozzá feltétlenül a politikai önigazgatás feltételrendszere. Ez volt a kérdésünk, amit szeretnék, ha a magad alkotmánytanászi módján is megválaszolnál, mintegy elővételezve vagy feltételezve egy olyan világot, ami jobb, mint a mai, de amiben a kisebbségi probléma a többséghez viszonyítottan politikai kérdésként újrafogalmazódik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kaltenbach úr, parancsoljon!
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm a szót, alelnök asszony. Én nem jelentkeztem, csak kaptam egy kérdést, és ezért kénytelen vagyok én is egy kicsit, de csak nagyon kicsit hosszabban válaszolni erre a kérdésre, és alternatív véleményemnek hangot adni. Elhangzott, hogy ez egy abszolút tudományos, szakmai és nem politikai kérdés. Hadd fejezzem ki azt a meggyőződésemet, hogy ezzel csak részben értek egyet. Kétségtelen tény, hogy a kérdés egyik fele szakmai, tudományos, itt azonban olyan vizekre evezünk, ahol a tudomány maga is rendkívül bizonytalan. Hiszen épp az előbb hallottuk öt vagy talán tíz perc leforgása alatt, hogy számos tudósember terjedelmes és kevésbé terjedelmes munkákban hitet tesz a konkrét esetben a bunyevác népcsoport létezése mellett, de nem kevesebb határozottsággal és terjedelemben ennek az ellenkezőjére is találunk a tudományban bizonyítékot. Azt gondolom, hogy a történelemtudomány, a nyelvtudomány, a néprajz csak és kizárólag nem tud válaszolni erre a kérdésre, itt csak rendkívül bizonytalan fogódzókat, illetőleg érveket fogunk találni szinte mindenre.
Hadd mondjam el azt, hogy a nemzetközi közjog egyik visszatérő, máig megoldatlan és valószínűleg az elkövetkezendő ezer évben megoldatlan problémája lesz a nemzeti önrendelkezés mint olyan. Ez egy jogon kívüli fogalom. Senki nem tudja megmondani, hogy mik azok a pontos ismérvek, amik alapján el lehetne dönteni, hogy egy nemzet az nemzet-e, vagy sem. Szoktak idézni ironikus megnyilvánulásokat, talán cinikusakat is. Eltérnek a vélemények, hogy kitől származik, egyesek szerint Karl Poppertől, aki például azt mondta: a nemzet az emberek egy olyan csoportja, amelyik a saját eredetét illetően tévedésben van. 340 - Uk(341) Úgyhogy borzasztó nehéz válaszolni erre a kérdésre, csak a tudomány alapján nem is lehet. Ezért azt a meggyőződésemet szeretném kifejezni, hogy sajnos, és ebből a szempontból szerintem, bölcsen döntött a törvény, amikor ezt az Országgyűlésre bízta, mert véleményem szerint ez politikai kérdés. Legalább részben biztosan az, hiszen itt egy közösségnek - ez esetben a Magyar Köztársaság egy közösségének - egy olyan kérdésében kell az Országgyűlésnek döntenie, amelynek közjogi, gazdasági és egy csomó más következménye van. Ebben csak felelős döntést lehet hozni, és ezért mérlegelni kell az egyébként is nehezen eligazító tudományos szempontok mellett a nagyon is politikai szempontokat. Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben csak a jog eszközével választ lehetne kapni. Az Országgyűlés az a legmagasabb, az összes felelősséggel megáldott - és megvert - fórum, amelynek ebben döntenie kell, mérlegelve az összes szempontot.
Ezért nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy hány kisebbség van Magyarországon. Azt tudom, hogy a törvény 13-at sorol fel, és ez politikai döntés volt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György képviselő úr jelentkezett.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Elhangzott az előbb az, hogy tudományos kérdésben kell állást foglalnunk, majd az is, hogy felelős politikai döntést kellene hoznunk. De minek alapján hozzuk meg ezt a felelős politikai döntést? Teljesen egyértelmű, hogy az alkotmányjog, amellyel egyébként magam is foglalkozom, nem ad erre a kérdésre semmiféle választ. Egyetlen egy fogódzó van csak, amelyet az alkotmányjog számunkra biztos, de az semmilyen segítséget nem nyújt. Ez pedig éppen, hogy az úgynevezett szabad identitásválasztás elve, amely azonban itt azért nem nyújt fogódzót, mert a jog nem tudja megmondani, hogy mihez is kapcsolódik ez az identitás.
Ha egy nép, egy népcsoport, egy etnikum államalkotó, akkor természetesen semmiféle problémánk nincs. Az államalkotó népek esetében teljesen egyértelmű a helyzet, nem véletlen, hogy a mai 13 kisebbségünk közül 11 államalkotó, a ruszinok nem államalkotók, a romák pedig teljesen speciális helyzetben vannak, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, bár kétségtelen, hogy a Szaszanida birodalomban a romákról már tudtak, állítólag az V. században Vahram Gor király uralkodása idején vándoroltak oda, és onnan kerültek később más államokba. De volt egy olyan - az előbb már említettem - kisebbség, a ruszin, amely elérte, hogy a kisebbségi törvény megalkotásakor kisebbséggé minősítsék, és felépítse a saját intézményrendszerét. A kérdés az, hogy mások akkor miért nem léptek fel, miért nem jelentkeztek úgy, ahogyan ezt a ruszinok tették. Még szakértőként - a '90-es évek elején - igen sokat foglalkoztam a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvénytervezet előkészítésével, és akkor világosan lehetett látni, hogy azok a kisebbségek, amelyek hallatlan aktivitást fejtettek ki, mint mondjuk, a bolgárok, a szerbek vagy példaként lehetne említeni a lengyeleket, az örményeket is, tehát, ahol volt egy vagy néhány meghatározó személy, aki harcolt, mint a görög Dzindzisz Jorgosz vagy Lásztity Péro, vagy a bolgár Doncsev Tosó, vagy az örmény Avanasian Alex, és így tovább. Ott lehetett érzékelni, hogy a politikai mozgások is abba az irányba mutattak, hogy a kisebbséget elismerték, de - mint mondtam - a ruszin volt az egyetlen a romákon kívül, amelyik nem volt államalkotó nemzet.
Megítélésem szerint a bunyeváckérdés a hun problémától azért elég jelentősen különbözik. Tudniillik, a hunok esetében nem lehet semmiféle folytonosságot kimutatni, még akkor sem, hogyha a kettős honfoglalás elméletét, amelyet valaha László Gyula professzor dolgozott ki, elfogadjuk, mert ott döntően onogurokról, és nem hunokról van szó. A problémánk azonban nemcsak a bunyevácok miatt ilyen mély, hanem a horvátság történelme miatt is. Tudniillik, a horvát állam - ha jól tudom - a 820-as években keletkezett, a Bizánctól való leszakadás eredményeképpen, és 1092-ig volt igazán önálló, a Kriponilovic-dinasztia uralma alatt. Ezt követően még a magyar királyok magukat horvát uralkodóknak is nyilvánították, ilyen volt például első magyar-horvát uralkodóként Álmos, Könyves Kálmán testvére. Később azonban a horvátság beépült a magyar államszervezetbe, a tartományurak közül a XIV. század elején nagyon meghatározó horvát nemzetségek is meghatározó politikai szerepet töltöttek be, a Babonicok, a Subicok, a Frangepánok, és bár nem voltak tartományurak, de ebbe a körbe lehet sorolni a Zrínyieket is.
A kérdés tulajdonképpen az, hogy a horvát államiság időszakában tudunk-e egyáltalán bunyevácságról, a rendelkezésre álló kiosztott papírok azt mutatják, hogy nem ez az az időszak - bár az a bizonyos Buna nevű település és környéke nyilván akkor is lakott volt, tehát igazán nem rendelkezünk ismeretekkel a horvátság, a szerbség eredetét illetően sem, nincsenek olyan biztos fogódzóink, mondjuk a longobárdoknál, vagy a frankoknál.
Tehát volt-e szerepe egy ilyen etnikumnak, egy ilyen népcsoportnak akkor, amikor még volt önálló horvát állam, vagy nem volt? A következő kérdés pedig az, hogy amikor a mai Magyarország, illetőleg a Trianon előtti Magyarország területére költöztek - hogy mely településekre, az a papírokból elég jól láthatón -, akkor volt-e valamilyen kapcsolatuk a horvátsággal, vagy nem. Ez a következő eldöntendő kérdés. Modern nemzetről természetesen - ezt helyesen írja az MTA dokumentuma - nem beszélhetünk ebben a korban egyetlen etnikum vagy nemzet, vagy nemzetiség esetében sem, mert a modern nemzetté válás a XVIII-XIX. században kezdődött el ebben a térségben, és tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy bizonyos értelemben a mai napig sem fejeződött be, ezt a nagyon kemény, etnikai jellegű háborúk és etnikai tisztogatások teljes egyértelműséggel mutatják. Ezek nem egyszerűen az emberi elvetemültség következményei, hanem a nemzetté válás tragikus attribútumai, velejárói.
A nyelv lenne az, ami itt meghatározó lehetne, de ez az, amihez mi a legkevésbé sem tudunk hozzászólni, mert nem tudjuk eldönteni, hogy horvátságról, horvát nyelvhasználatról van-e szó, vagy pedig a bunyevác nyelv most a horvát nyelvnek egy nyelvjárása-e vagy sem. Csak megjegyzem, hogy ezek a problémák korábban jelentkeztek olyan nemzetek esetében is, amelyek ma már önálló nemzeti, sőt állami léttel rendelkeznek, de volt időszak, amikor vitatták, hogy ők egyáltalán léteznek, és mindenki tudja, hogy a testvérnemzetek közötti gyűlölet sokszor erőteljesebb, mint az idegenek között - csehekre és szlovákokra, ukránokra és oroszokra, szerbekre és horvátokra kell csak utalni, vagy szerbekkel és bosnyákokkal lehetne ezt a sort folytatni. Úgy ítélem meg, hogy a mostani megnyilvánulás a bunyevácság részéről egyfajta kísérlet arra, hogy egy önálló kisebbséggé alakuljanak, tehát a nemzetté válás útján úgy induljanak el, hogy tudják, hogy nemzetállam alkotására a történelemben már soha nem lesz lehetőségük, mert a jelenlegi globalizációs folyamatok nem a nemzetté válás, hanem az egyetemes emberiség egységesülése irányába mutatnak. Ez persze, nagy valószínűséggel megint egy 100-200 éves folyamat lesz.
Tehát nagyon nehéz ebben dönteni, és nagyon nehéz érzékenységeket érinteni, hiszen nyilvánvaló, hogyha a bunyevácok mellett döntünk, az a horvátok számára, ha a horvát álláspont mellett döntünk, pontosabban, ahogyan ők maguk megfogalmazzák, a horvát bunyevácok álláspontja mellett döntünk, akkor azok számára, akik magukat bunyevácnak vallják, hozunk olyan döntést, amely számukra nem megfelelő, miközben mi ezen az egészen kívül állunk, és látszólag nem vagyunk érintettek. Ez a legrosszabb pozíció, tudniillik, első közelítésben a bírónak - de itt nem bírói döntést kell hoznunk - pártatlannak kell lennie. Itt azonban olyan emberek döntenek, akiknek sem horvát, sem bunyevác vonatkozásai nincsenek, vagy legalább is, én ilyenről nem tudok. Tehát az érdektelenség alapján a szónak nemcsak abban az értelmében vagyunk érdektelenek, hogy személyes érdekeink ehhez nem fűződnek, hanem az érdektelenség másik jelentése, egyfajta közömbösség is szerepet játszhat a döntésünkben.
(-350)
351 fzs
A döntést persze politikailag alá lehet támasztani a magyar-horvát stratégiai viszonnyal, de nem hinném, hogy ennek alapján kellene ezt a döntést meghoznunk. Én nem látok abban semmi problematikusat, hogy más országból érkezettek - ez persze nem a pártom, hanem saját magam álláspontja, lévén, hogy politikai egyeztetést ebben a kérdésben nem folytattunk -, akik magukat bunyevácnak vallják, és különböző államok területén élnek, elmondják az álláspontjukat Ha a magyar-magyar kapcsolatokat nézzük mind a határon túli magyarság, mind a nyugati szórványmagyarság esetében, akkor is teljesen természetes, hogy ilyen esetekben a nem Magyarországon élő magyarok álláspontja is számít, tehát teljesen egyértelmű, hogyha alakulni akar egy nemzet vagy nemzetiség, vagy újjá akar alakulni, abban az esetben teljesen érthető, ha a más országból érkezettek is megszólalnak. Nyilván nem azzal az igénnyel, hogy részt vegyenek az intézményrendszer kiépítésében, mert ebben kizárólag magyar állampolgárok vehetnek részt, ami aztán ismét egy alkotmányjogi probléma, hogy csak magyar állampolgár lehet az, aki Magyarországon nemzeti és etnikai kisebbségi intézményrendszer létrehozására jogosult.
A problémát tovább növeli, hogy nincs sehol Európában ilyen kisebbségi intézményrendszer. Nem véletlen, hogy az Európai Unió is ódzkodik attól, hogy ezzel a problémakörrel foglalkozzon, hiszen nyilvánvalóan a franciáknál a bretonok, a okcitánok, a normanok, és így tovább igényt tartanának erre, vagy a spanyoloknál a gallegók, a baszkok, a katalánok, az andalúzok, és lehetne a sort folytatni.
Wiener György ügyrendi javaslata
Alelnök asszonynak száz százalékosan igaza van abban, hogy nem tudjuk, hány kisebbség él Magyarországon, és nyilvánvalóan kinyitjuk az ajtót, ha most igent mondunk. Azt szeretném kérni alelnök asszonytól, hogy néhány perc szünetet rendeljen el, hogy legalább mi a saját köreinkben ezt meg tudjuk beszélni. Meg kell mondanom, én jelen pillanatban nem tudok dönteni, mert nem érzem magam feljogosítva sem arra, hogy a horvátságnak, sem arra, hogy a bunyevácságnak a döntésemmel valamiféle sérelmet okozzak. Azt kell végiggondolni, hogy mi az, ami az objektív folyamatokból következhet. Természetesen nem az érdektelenség, közömbösség mozzanatával, hanem az érdektelenség, nem érdekkötöttség mozzanatával kívánnék a döntéshozatalban részt venni. Kérem alelnök asszonyt, hogy ezt az ügyrendi felvetést tegye fel szavazásra.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Egyetlen dolgot visszakérdeznék, illetve javasolnék, ha lehet. Az előtt kéri a szünetet, mielőtt visszaadjuk a szót a beadványtevőknek?
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Lehet, hogy jobb lesz utána, de ez a szünet nélkülözhetetlen, hogy saját magunkkal tisztában legyünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor ezt majd megbeszéljük utána. Hadd kérjem a bizottságot, hogy ha más nem kér szót a bizottság tagjai közül, akkor adjuk meg a lehetőséget, hogy a kezdeményezők reagáljanak az itt elhangzottakra. Amennyiben azt szeretnék - és gondolom, szeretnék -, hogy mindenki megszólalhasson, akkor kérem, próbálják meg két-két percbe belerakni, és akkor összejön egy kerek megszólalási lehetőség.
Köszönöm szépen.
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Köszönjük szépen. Nagyon szeretném, hogy szóljanak a társaim is, lévén, hogy itt olyan konkrétumoknak tűnő dolgokat állítanak némely vonalak, melyeket mi igenis alaposan cáfolni tudnánk, tudunk. Valami technikai malőr biztos keletkezett a dologban, mert amennyiben tudtuk volna, hogy milyen időintervallum áll rendelkezésünkre szólni, abban az esetben nemcsak ez a tájékoztató került volna részünkről átadásra, hanem kellő alapossággal egy olyan szakdolgozat, mely, tisztelettel bátorkodom feltételezni, hogy a jeles Akadémia állásfoglalásával bármikor vitaképes, és A-tól Z-ig cáfolni tudja azokat az állításokat, amelyek ránk nézve negatívak.
Tisztelettel megköszönöm azokat a hozzászólásokat, amelyek naivitásommal szemben növelik azt a bizalmat, hogy mégis csak úgy tűnik, törődő bizottság előtt vagyunk. De el kell mondanom, a nagy vitám miből fakad. Én abban a hiszemben vagyok, amikor ma, ezekben az időkben kezdeményezzük ezt, hogy tizenvalahány éve, '93 óta méltatlan körülménynek tartom, hogy a bunyevác nép vonzatában valamilyen formában jóvátétel címszó alatt lehet, hogy valakik azt hiszik: lám, hátha tényleg akkor hibáztunk, és ezek az emberek megérdemelték volna, hogy tizennegyedikként bekerüljenek. Nem szólok mások nevében, nem szólok sokácok nevében, nem szólok bosnyákok nevében és rácok nevében, de azért engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy számunkra szláv emberek számára enyhén szólva nevetséges az, hogy a szerbeken kívül szinte minden más náció kizárólag horvát, és semmi más. Tudniillik azért az a bunyevác öntudat, ami bennünk él, bennem él, élt a nagyszüleimben, él a szüleimben; apám 83 éves, anyám 74 éves, és soha az életben nem hallottam őtőlük - lehet, hogy buta emberek, de soha nem hallottam tőlük -, hogy ők horvátok lettek volna. A mi vidékünkön bunyevácok éltek és élnek a mai napig is.
Továbbá tisztelettel hadd bátorkodjak valamire utalni. Lehet, hogy Karagics Mihály urat vérig sértette az, hogy mi mertünk a közös Bácska területéről autentikus személyeket hívni segítségül, nálunk okosabb személyeket, de ennek oka semmi más, mint az az egy hónappal ezelőtt az MTV által sugárzott 25 perces rövidfilm a kisebbségi regionális műsorban, amelyben egy pécsi akadémikuson kívül a volt szerb-horvát gimnázium időskorú igazgatója, Vuics meglehetősen lekicsinylő és dehonesztáló módon szólt rólam és társaimról, pedig nem is ismer bennünket, soha az életben nem találkoztunk. Ugyanebben a filmben az az Osztrogonácz József, aki a Magyarországi Horvátok Országos Szövetségének elnöke, el mert menni odáig ...
ELNÖK: Egy kicsit az idővel tessék gazdálkodni!
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Csak két perc. El mert menni odáig, hogy azzal vádoljon engem, hogy nem bácskai, nem bajai kútfőből fakadt ez az ötlet, hanem külföldről. Nem, kérem szépen, tisztelettel hadd mutassak rá, nem külföldről fakadt. A Bunyevác Túlélők Egyesülete, melynek elnöke vagyok nyolc éve, annak idején, nyolc évvel ezelőtt az alapszabályában lefektette ezt a célt, amit ma szeretnénk végigvinni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd menjünk tovább.
MUITY MIHÁLY: Süge Attila történész szeretne még szólni.
ELNÖK: Parancsoljon!
SÜGE ATTILA történész (Baja): Azt szeretném kérni, hogy tíz perc erejéig szólhassak, ha szabad, a kéréssel ellentétben, és ha tíz perc után úgy gondolják, hogy a szavaim érdektelenek, nyugodtan szakítsanak félbe.
Az itt hallott félretájékoztatást és történettudományi sötétséget ugyanis mind meg lehet világítani. Mert engedtessék meg, hogy a történeti tények is szóba kerüljenek, és ezáltal legyen alapja a politikai döntésnek. Nem érzelmi oldalról közelítem meg tehát a kérdést, hanem a bunyevácság önálló nemzeti létének történeti alapjai felől.
A Magyar Köztársaság területén élő bunyevácok önálló nemzeti létének elismerése ügyében ugyanis... (Jelzésre:) Elnézést, nem tudom két percben összefoglalni.
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Elnézést, alelnök asszony. Bocsánat, hogy közbeszólok. A kedves úr tényleg nem érzékeli, hogy nem áll annyi idő rendelkezésre, amennyi az általa kidolgozott anyaghoz szükséges lenne. Tisztelettel kérném majd csatolni az anyagot a jegyzőkönyvhöz, és amennyiben mód nyílna rá, ettől függetlenül két percben legalább globálisan összefoglalva elmondaná.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy pillanat türelmet kérek. Most megjött az elnök úr, aki az előkészítésben részt vett, és most azt mondja - ő is elmondhatja, de én tolmácsolom -, hogy lehetőségük volt bármilyen írásos anyagot elküldeni előzetesen, azt a bizottság tagjai megkapták volna. Így viszont a bizottsági ülés és a tárgyalás valóban szétfolyik. Nem hiszem, hogy kettő percben nem tudják röviden összefoglalni a mondanivalójukat. Utána úgyis még megvitatjuk magunk, mármint a bizottság tagjai, hogy elegendő információ áll-e rendelkezésünkre a döntéshez, és ha úgy ítéli meg bárki, hogy nem elegendő az információ, akkor egész biztos lesz ennek folytatása. De most azt szeretném kérni, hogy legyenek olyan kedvesek két percben röviden összefoglalni azt, hogy mi az, amire reagálnak, mi az, amivel nem értenek egyet.
Köszönöm szépen.
360
Uk(361)
SÜGE ATTILA történész (Baja): Akkor köszönöm szépen, nem tudom két percben összefoglalni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor ki vállalkozik erre? (Jelzésre.) Parancsoljon!
GÁLAI ANTAL matematika, informatika tanár (Baja): Gálai Antal mérnök-informatikus vagyok, Bajáról érkeztem. Mi bunyevácok egy tömbben élünk a Bácskában, többnyire Baja, Szabadka, Zombor környékén. A mai Jugoszláviában - vagy a közelmúlt Jugoszláviájában - rendkívül erős nemzetiségi alapú összecsapások és asszimilációs folyamatok voltak. Ennek a bunyevácság jelentős része ellenállt. Ez azt mutatja, hogy komoly kérdések adódnak a tudományos vizsgálatok eredményeiben. A Közép-európai Egyetem készült esettanulmányt javasolom csatolni - ha szabad angol nyelven megküldjük.
Mi a magunk részéről nem éreztünk más tudatot, hiszen előbb kerültünk ide Magyarországra, mint ahogyan a horvátság pillanatnyi nemzettudata kialakult volna. Az én öregapám bokodi volt, mikor a sorozáskor kérdezték , hogy milyen nyelven beszél, akkor magyarul, mondta. Megkérdezték, és még mit tud még, hát svábul és bunyevácul tudott. Megkérdezték, melyiket vegyék először, azt mondta, hogy a bunyevácot. Ezért aztán horvát katona volt. De ettől még a társnemzet hadseregében sem alakult ki a horvát tudata. Ugyanez van velünk is. Az az érzésünk, hogy amennyiben a ruszinok - ugye? - meglehetnek, és külön az ukránok, azok között nincs nagyobb különbség, mint közöttünk. A másik érdekes dolog, hogy nyelvi szempontból nem látható a különbség, mert ugyan, van bosnyák, szerb és horvát nemzet, de a mi szempontunkból ez a három nyelv majdnem ugyanaz. Alig van különbség, mint a szotyola meg a napraforgó között.
Azt szeretném mondani, amikor mi ezt a kezdeményezést támogatni kezdtük, a kérdés az volt, hogy mi a feltétele. Úgy tudjuk, a törvényben az a fontos, hogy több száz éve legyünk itt. Mi végig azt tudjuk, hogy minket külön regisztráltak nemzetiségként kétszáz éve, vagy a felett. Tudjuk, hogy ezer felett kell lennünk, és úgy érezzük, hogy ezt teljesítettük. Úgy hallottuk eddig, hogy más nem teljesítette. Nem is értjük akkor, hogy a törvény mire ad lehetőséget. Miért hozták, hogyha nem szabad vállalkoznunk rá?
A másik, hogy az előbb bemutatott bizonyítvány, hogy a '60-as években horvát van írva, miközben a háború környékén még bunyevác, számomra azt mutatja, hogy a háború után történt meg az asszimiláció. Mi a magunk részéről sem vallási, sem nyelvi alapon nem tartjuk helyesnek ezt a kérdést megvizsgálni, hanem úgy érezzük, ha a történelmi Magyarország idején nemzetiségnek számítottunk, akkor most a mi dolgunk az, hogy ismét elnyerjük ezt a státuszt. Mi a magunk részéről, amikor úgy hallottuk, hogy délszlávok vagyunk, ebbe belementünk. Amikor elszakadt, akkor a képviselőink, értelmiségeink, s amely réteg a legtöbbször szokott asszimilálódni, választotta a horvát identitást többségében. Akik nem nyelvi képviselőink, azok mind maradtak - ugyanúgy, ahogyan én - bunyevácok.
Hogy miért választottunk bunyevácok horvát önkormányzati képviselőket, mondjuk évnek vagy nyolc évnek ezelőtt? Azért, mert a közöttünk lévő bunyevácok közül találtunk neveket. Hogy miért nem választották magukat külön bunyevácnak? Szerintünk ez az egyéni érdekük is volt.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Adhatok még valakinek szót, hogy röviden összefoglalja? (Jelzésre.) Parancsoljon!
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Ha csak egy szó erejéig meg tetszik engedni. Azért eszembe jut nekem egy olyan mondat valahonnan, hogy jaj, hát igen, adott a kisebbségi törvény, abba 13 kisebbség van belefoglalva, és a görögök azért valamilyen oknál fogva, mintha nem igazán képeznék azt a százéves folyamatosságot, és lám, az akkori állam, az akkori kormány volt olyan méltányos és nagyvonalú, hogy jó, hát a kivétel erősíti a szabályt.
Nem folytatom, ennyi, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha más nem kér szót, most visszatérünk Wiener György képviselő úr ügyrendi javaslatára. Kérdezem, hogy az ügyrendi javaslathoz a frakciók kérnek-e hozzászólási lehetőséget, vagy a nélkül is szavazhatunk a javaslatról. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy igen.
Döntés Wiener György ügyrendi javaslatáról
Tehát ki az, aki elfogadja a javaslatot, hogy öt perc tanácskozási szünetet tartsunk? (Donáth László: Két perc.) Öt perc. (Szavazás.) Köszönöm, öt perc szünet, mert az volt a javaslat.
(-370)
371 fzs
(Szünet: 18.16-18.33)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! A bizottsági ülést folytatjuk. A bizottság tagjaival történt előzetes egyeztetés után a következő javaslatot teszem, amit utána természetesen a bizottság tagjainak formálisan is meg kell szavazni, pontosabban ki kell fejezni az álláspontjukat.
A kezdeményezésről, az előterjesztésről a vitát lezárom. Ugyanakkor a döntést elhalasztjuk a bizottságnak egy következő ülésére, tekintettel arra, hogy nem volt módunk minden információt egész pontosan és részletesen megismerni, amit a mai bizottsági ülés előtt is megkaphattunk volna, de ma kaptunk meg, ennélfogva eme információk birtokában szeretnénk a döntést meghozni. Kérdezem tisztelettel a bizottság tagjait, hogy így ezzel a javaslattal egyetértenek-e - egyelőre a javaslattal. (Szavazás. - Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen.
Ezzel a mai napon ezt a napirendi pontot lezártuk. Köszönöm szépen a kezdeményezőknek is. (Muity Mihály jelentkezik.) Majd a bizottsági ülésen kívül lesz módunk még a részletekről beszélni. (Muity Mihály: Csak egy mondat.) Ha egy mondat, akkor parancsoljon!
MUITY MIHÁLY beadványtevő: Az egyetlen mondat arról szólna tisztelettel, hogy milyen ok miatt fogom átadni önöknek a Szerb Tudományos Akadémia állásfoglalását. Ennek oka csupán az, hogy amint említettem...
ELNÖK: Ez már nem egy mondat.
MUITY MIHÁLY beadványtevő: A tisztelt elnök úr utalt arra, hogy számunkra egy szempont a mérvadó: a Magyar Tudományos Akadémia és a Horvát Tudományos Akadémia állásfoglalása. Ezt követően folyamodtam én ehhez a lehetőséghez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen mindent, amit megkapunk önöktől, áttanulmányozunk. Úgyhogy köszönöm szépen a kezdeményezést. Köszönöm szépen mindenki más meghívottnak is a részvételét.
Tekintettel arra, hogy az "egyebek" napirendi pontot már megtárgyaltuk, ezzel a bizottsági ülést bezárom. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 18 óra 36 perc.)
|
Balogh Zoltán |
Fogarasiné Deák Valéria |
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és Ulrich Ferencné