EMBCB-3/20076.
EMBCB-33/2006-2010.)
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2007. február 20-án, kedden 15 órakor
a Képviselő Irodaház 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
Szavazás a napirendről *
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló beszámoló (J/92. szám)
(Általános vita) *
Gémesi Ferenc szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Határozathozatal *
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1744. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása) *
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1746. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A bizottság albizottságainak megalakítása *
Hozzászólások *
Fogarasiné Deák Valéria ügyrendi javaslata *
Határozathozatal *
Egyebek: - Döntés Kerékgyártó Miklós ügyvezető igazgatónak, az Ex-Trade Holding Vállalkozó és Vállalkozást Szervező Kft. vezetőjének bizottsági meghallgatás iránti kérelméről a Nemesvidi Szafari Park programja ügyében *
Szászfalvi László alelnök tájékoztatója *
Hozzászólások *
Határozathozatal *
1. a) A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló beszámoló (J/92. szám)
(Általános vita)
b) A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: Az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1657. szám) (Cseresnyés Péter, Dr. Répássy Róbert (Fidesz) és Dr. Hargitai János (KDNP) képviselők önálló indítványa)
3. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1744. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
4. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1746. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
5. A bizottság albizottságainak megalakítása
6. Egyebek: - Döntés Kerékgyártó Miklós ügyvezető igazgatónak, az Ex-Trade Holding Vállalkozó és Vállalkozást Szervező Kft. vezetőjének bizottsági meghallgatás iránti kérelméről a Nemesvidi Szafari Park programja ügyében
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP) alelnök
Szászfalvi László (KDNP) alelnök
Donáth László (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Teleki László (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP) Nyakó Istvánnak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz) Ékes Ilonának (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz) Pettkó Andrásnak (MDF)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Godó Lajos (MSZP) Donáth Lászlónak (MSZP)
Schmidt Ferenc (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz) megérkezéséig
Gémesi Ferenc szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Németh Erika főigazgató (Nemzeti Etnikai Kisebbségi Főosztály)
Horváth Péter főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Juhász Péter tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Kocsis Gyöngyi (Miniszterelnöki Hivatal parlamenti titkárság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 07 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm a bizottságunk ülésén megjelenteket. Ez a picit csúszó kezdés talán a vitanapnak is a következménye, látom, hogy vannak még ott képviselők, az előbb épp Teleki képviselő úr szólalt fel. Gondolom, meg fognak érkezni, de elkezdjük, mert államtitkár úr jelezte, hogy el kell mennie. Megtisztelő számunkra, hogy a kormány képviselői jelen vannak a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolónak az általános vitára alkalmasságáról való döntésben.
Levettük a tárgyalandók sorából a korábban 2-es számmal jelzett napirendi pontot, mert az MSZP-képviselőcsoport még egyeztetni szeretne. Kérdezem, hogy a módosított napirendi javaslatot ki fogadja el. (Szavazás.) Tizenkilenc igennel elfogadtuk. Beolvasom a helyettesítéseket: dr. Szabóné Müller Tímeát Fogarasiné Deák Valéria alelnök asszony helyettesíti, Teleki Lászlót Lénárt László, Tóth Gyulát Nyakó István helyettesíti, Gusztos Pétert Wiener György helyettesíti, Bíró Ildikót Ékes Ilona, Farkas Flóriánt Pettkó András, Varga Józsefet Schmidt Ferenc helyettesíti, Semjén Zsoltot Szászfalvi László helyettesíti, Godó Lajost pedig Donáth László képviselő úr helyettesíti. Köszönöm szépen.
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003. február - 2005. február) szóló beszámoló (J/92. szám)
(Általános vita)
Az első napirendi ponthoz köszöntjük Németh Erikát és Gémesi államtitkár urat a kormány képviseletében. Kérem, hogy néhány szóban a jelentéshez fűzzön kiegészítést.
Gémesi Ferenc szóbeli kiegészítése
GÉMESI FERENC szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönjük szépen elnök úr. Csak egy rövid összefoglalóját adnám ennek, hiszen a 2003-5-öst is tárgyalta már a bizottság és az ezt megelőző jelentés is ismert a bizottság tagjai számára. Csak azt szeretnénk jelezni, hogy az elmúlt kormányzati időszakot részint átfogó jelentésben egy olyan időszak képét mutatja be ez az anyag, amikor volt egy komoly jogalkotási tevékenység, kisebbségi törvény, illetve ehhez kapcsolódó jogszabály-módosítás kérdése, ami alapvetően átrajzolta az eddigi képet, illetve elindult a kulturális autonómia valódi megéléséhez szükséges intézményesülési folyamat. Tehát azoknak az intézményeknek az átalakítása, átadása kisebbségi önkormányzatok számára, amelyek valóban az autonómiát szolgálhatták volna és szolgálhatják a következőkben is. Elkészült a kisebbségi utónévtár az elmúlt időszakban és egy nagyon komoly változás történt, a kisebbségi közösségek számára is hozzáférhető, az EU pénzügyi lehetőségeinek felhasználásáról is számot ad ez a jelentés, tehát nemcsak egyszerűen emberi jogi és kisebbségi kérdésekre koncentrál és klasszikusan ezeket veszi sorra, hanem a társadalomban való szerepvállalást, a lehetőségeket is.
Én azt gondolom, hogy jó képet ad mindkét jelentés arról, hogy az adott, az általuk felölelt időszakban mi történt kisebbségi téren Magyarországon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem tudom, Németh Erika asszony akar-e szólni, akinek komoly "priusza" van már egyébként itt a bizottsággal kapcsolatban. Nyilván a kérdésekre szívesen válaszol, válaszolnak együtt. A bizottságé a lehetőség: kérdések, kiegészítések, vélemények, hozzászólások. Az elődbizottságban már lezajlott egy vita. Vannak, akik a kontinuitást képviselik, vannak, akik újak, úgyhogy azért, gondolom, a lehetőséget adjuk meg, ha valaki szólni kíván. Tessék!
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Nekem egyelőre két kérdésem lenne, az egyik, hogy a nemzeti etnikai kisebbség kultúrájára szánt, valamikor még a Gyurcsány első kormány által elvett százmillió forintra kaptak ígéretet a kisebbségek, és az volt az ígéret, hogy ez visszakerül a költségvetésbe. Én ebből a beszámolóból nem látom.
A másik kérdésem az lenne, hogy miért csökkent ebben az időszakban a Magyarországi Cigányokért Közalapítványban az ösztöndíjra szánt pénz.
ELNÖK: Van-e még hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Én magam a szerkezetátalakítással kapcsolatban szeretnék kérdést feltenni. Nyilván a 2005-ig terjedő időszakot tárgyaljuk, és ez lenne a kérdésem első fele, hogy mi az oka annak, hogy ilyen későn kapjuk meg a jelentést. Ez az átfutás vagy több fórum? Nyilván 2005-ig tárgyalni valamit, ami már ebben az évben is komoly szerkezetátalakításon esett át, akkor értelmes, és a Varga képviselő úr kérdése is erre vonatkozik, hogy ha jelen fényében nézzük a múltat. A szerkezetátalakítással kapcsolatban az a kérdésem, hogy úgy tűnik, hogy tartós struktúráknak nem sikerül kialakulni ezen a területen, a Határon Túli Magyarok Hivatala is állandóan változik státusában, nemcsak a kormányváltásokkal, hanem kormányon belül is és ugyanez a helyzet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalával is. Maga a minisztériumi fennhatóság is folyamatosan változik, nyilván így azért elég nehéz egy folyamatos szakmai munkát vinni, tehát hogy látja a kormány jelenleg ennek a, azt kell mondanom, főosztállyá lefokozott struktúrának a helyzetét. A jövőben számítanak-e arra, hogy a jövőben mégiscsak újra felemeltetik arra a szintre ez a terület, ahol mégis csak korábban volt? Nincs több jelentkező, ezért ezekre a kérdésekre várjuk a választ.
GÉMESI FERENC szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Előbb a kormányzati szerkezet kérdésére válaszolnék és a részletkérdésekre főigazgató asszony fog. A szerkezetváltás valóban érinti mind a hazai kisebbségeket, mind a határon túli magyarságot, de általában is érintette a kormányzati szerkezetet. Azzal, hogy a kormányzati szerkezetről önálló törvény került benyújtásra, ami egyben rendezi a központi államigazgatási szerveket, meg a kormányt és az államtitkárok jogállását is, azért alapvetően átszabta a kormány struktúráját, és aztán e mögött természetesen a kormányzati szervezet struktúráját is. Tehát azok az önálló hivatalok, amelyeket eddig megszoktunk az elmúlt 16 évben, ezek vagy teljes mértékben integrálódtak minisztériumi struktúrákba vagy központi hivatalokként maradtak meg, ez néhány, mondjuk a Szabadalmi Hivatal, az Atomenergia Hivatal. De döntően a megoldás az volt, hogy az irányíthatóságegyszerűsítések és a vezetői szintek számának csökkentése érdekében integrálódtak ezek a szervezetek. Jelen esetben mindkét intézmény a Miniszterelnöki Hivatalba. Valóban az elmúlt években folyamatos változás volt a tekintetben, kormányonként is, meg kormányzati időszakokon belül is, hogy ki felügyeli ezt a két feladatkört. Most tevőlegesen a hazai kisebbségek ügyét, többször volt a Miniszterelnöki Hivatalnál is, az Igazságügyi Minisztériumnál is, majd újra a Miniszterelnöki Hivatalnál, volt az ICSSZEM-nél is, tehát egy változatos felügyelet volt. Azt gondoltuk, hogy miután a határon túli magyarság kérdése alapvetően politikai kérdésként jelentkezik és meghatározóan olyan döntéseket igényel, amely a miniszterelnök, a kormány szempontjából alapvetőek, ezért a kormányhoz, a miniszterelnökhöz közel kell szerkezeti és szervezeti szempontból is helyezni. És ugyanez történt a hazai kisebbségek esetében is, úgy gondoltuk, hogy mindenképpen a struktúrának is sugallnia kell azt a kiegyensúlyozottságot, hogy ha az egyik témakörrel a politika maga magas szinten kíván foglalkozni, akkor a hazai kisebbségek kérdését is ugyanezen a szinten kell rendezni. A paritás kérdése, bár ez nem mindig egy jó vezérfonal kisebbségi témákban, azért nagyon fontos jelezni, hogy mindkét témakör legalább olyan súlyú és fontosságú.
Tehát én úgy gondolom, hogy alapvetően az általános szervezetátalakítás keretében történtek meg ezek a változtatások, azzal a szándékkal, hogy minél közelebb kerüljön a politikai döntéshozókhoz vagy a politikai döntéshozatal centrumához ez a kérdéskör vagy ez a két kérdéskör, hiszen valóban nem lehet ezeket szétválasztani. Úgy gondolom, hogy amíg ez a kormányzati struktúra így áll fenn és ilyen jogszabályi megalapozottsága van, addig minisztériumon belüli vagy pontosabban Miniszterelnöki Hivatalon belüli szervezeti formában fognak működni ezek a szervezeti egységek. Én azt látom az elmúlt fél év tapasztalataiból, hogy hatékonyság tekintetében vagy működés tekintetében ez nem okoz gondot. Az államigazgatási egyeztetésekbe való bekapcsolódás tekintetében én nem látok problémát, ugyanúgy részvevői vagyunk az államtitkári értekezletnek és az államigazgatási egyeztetésnek, tehát ilyen formán a témák nem maradnak ki a látókörünkből, tehát nemcsak a klasszikusan kisebbséginek ítélt témakörökben lehet véleményt mondani, hanem általános ágazati témákban is, gazdaság, közlekedés és nagyon sok minden más, legutóbb például a közmunkaprogramok témájában. Tehát úgy látom, hogy ilyen területen nincsen probléma. És valóban körülbelül még fél év szükséges ahhoz, hogy ennek a struktúrának az esetleges gyerekbetegségeit kezelni lehessen, de én úgy látom, hogy különösebben működési problémákkal ma nem szembesülünk. Létszámában a korábbi NEKH változatlanul került át a Miniszterelnöki Hivatalba, tehát ilyen jellegű létszámcsökkentéssel a szervezetátalakítás nem járt, és ugyanazok a kollégák működnek közre a hazai kisebbségek ügyeinek intézésében, akik korábban is, tehát én értve, amit az elnök úr felvetett, mégis úgy gondolom, hogy ez a fajta strukturális átalakítás nem jelent problémát a hazai kisebbségek ügyeinek rendezésében. Köszönöm szépen. Átadnám a szót Erikának, mert nekem most el kell mennem. Viszontlátásra.
ELNÖK: Köszönjük szépen államtitkár úr. Németh Erika főigazgató asszony, parancsoljon.
NÉMETH ERIKA főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az ösztöndíjakkal kapcsolatban a következőt szeretném elmondani: a 2003-2005-ös évről szól ez a beszámoló, a 2003/4-es tanév első félévében 21524 roma tanuló részesült ösztöndíjban, szemben az előző félév 19125-ös számával, tehát növekedés van. És a 2004/5-ös tanév első félévében szintén húszezer fölött volt a roma tanulók ösztöndíjban részesítése. A második félévi adatok is szerepelnek a beszámoló utolsó lapján, és ha nem tudjuk megkerülni semmiképpen a következő időszakot, akkor arról is számot szeretnék adni, hogy a 2005/6-os tanévben, gondolom, hogy Varga képviselő úr erre az időszakra gondol, ami egyébként nem tárgya ennek a beszámolónak, de emlékszem arra, hogy amikor 2005. október 11-én ezt a beszámolót ez a bizottság tárgyalta, akkor is felmerült az ösztöndíjak kérdése, és akkor Heizer úr azt mondta a bizottság részvevőinek, hogy szívesen meghívja az emberi jogi bizottság tagjait, hogy szíveskedjenek megtekinteni a Nemzeti Etnikai, Kisebbségi Közalapítványnál az irathegyeket, amelyek a beérkezett ösztöndíjakat mutatnák be az önök számára. Erre tudom, hogy nem került sor, mint ahogy a beszámolónak a plenáris ülésen való tárgyalására sem. De most már tudjuk az adatokat. Akkor a MACIKA-tól a Nemzeti Etnikai, Kisebbségi Közalapítványhoz került a roma ösztöndíjak kérdése, és a 2005/6-os tanévben az első félévben 23757 pályázat érkezett be és ebből 18678 roma diák kapott ösztöndíjat. A második félévben 15644 pályázat érkezett és ebből 13817-en kaptak ösztöndíjat. Arra szeretném kérni önöket, hogy az ezt követő időszakról most ne tárgyaljunk, mert az a következő kétéves beszámolóban lesz megjelenítve. Szeretném a bizottságot arról is tájékoztatni, hogy ez a beszámoló már készül, már kiadványközeli állapotban van, gyakorlatilag már készen van, és a reményeink szerint még talán ebben a félévben, de ha nem, akkor a következő félévben, szeptemberben mindenképpen napirendre tűzheti a bizottság.
Ami pedig a Nemzeti Kulturális Alapot illeti, az NKA 2004-ben 100 millió forintos nevesített kisebbségi kulturális pályázati csomagot hirdetett meg. Ebben a beszámolóban az szerepel, hogy a 2005-ös tervek szerint is százmillió forint áll majd rendelkezésre a Nemzeti Kulturális Alapból. Hogy ez azt követően hogyan változott, erre most szintén nem tudok választ adni, mert ez nem tárgya ennek a beszámolónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Elnök úr bevezető mondataihoz szeretnék kapcsolódni, de talán megéri egy kicsit bővebben elmondani, ha másért nem, a jegyzőkönyv kedvéért, hogy mi most tulajdonképpen egy olyan jelentést tárgyalunk, amit 2005-ben benyújtott a kormány a parlamentnek. Akkor rendes menetben bizottságok tárgyalták meg ezt a jelentést, és az a határozati javaslat, amely előttünk van, az tulajdonképpen az akkori, a jelenlegi bizottságunk jogelődje, az emberi jogi, kisebbségi és még csupán vallásügyi, tehát civil nélkül vallásügyi bizottság előkészített határozati javaslata volt. Majd valamilyen oknál fogva nem került a plenáris ülés elé a jelentés, és most mi újra tárgyaljuk voltaképpen az újraszámozott jelentést, de nem lehetünk egyfelől nem tekintettel arra, ami akkor történt, ugyanakkor megértem én is azt, hogy mindannyiunkban már olyan kérdések merülnek fel, amelyek az azóta történtekre is vonatkoznak. Ezzel együtt én azt szeretném javasolni a bizottságnak, azt szeretném javasolni magunknak, hogy próbáljunk meg ebben a nehéz műfajban mégis csak az előterjesztés tárgyánál és időtartamánál maradni, és azt szeretném javasolni, hogy legyünk tekintettel a korábbi bizottságban elhangzott vagy történt vitára és a korábbi bizottság által megfogalmazottakra, ami a határozati javaslatban szerepel. És ezt most én nem szeretném megismételni.
Tehát azt szeretném javasolni, hogy erősítsük meg az akkori többségi támogatást a jelentés elfogadásáról és erősítsük meg a bizottság határozati javaslatát azzal a kiegészítéssel, ami természetszerűleg az időelcsúszás miatt benne van. És nagyon egyetértek azzal, hogy majd a jövőben meg kell próbálnunk, választási időszak ide, választási időszak oda, mert nyilván ez volt az oka a plenáris tárgyalás elmaradásának, időben megtárgyalni ezeket a jelentéseket, mert faramuci - bocsánat a kifejezésért -, de valóban az, hogy egy bő másfél évvel ezelőtt lezárt időszakról beszéljünk most. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én sem akarok itt feltétlenül vitát nyitni, de annyiban más a helyzet, hogy itt most egy határozati javaslatot fogunk elfogadni, akkor pedig, miután a kormány nyújtotta be, egy ajánlást fogadtunk el, most viszont nem a kormány által benyújtott beszámolóról van szó, most határozati javaslatot kell elfogadnunk. Én azért annyit tennék hozzá és én sem akarom húzni az időt, hogy én próbáltam megismerni ezt a beszámolót, és a jelenlegi ellenőrzési mechanizmusokhoz képest számomra ez a beszámoló egy korrekt, tisztességes beszámoló az előző kormány részéről. Annak idején, úgy látom, az ellenzék tartózkodott az elfogadásnál. Komoly kritikával illet egy csomó illetékes szervet, tehát én azt javasolnám az ellenzéki képviselőtársaknak, hogy azt a határozati javaslatot, ami itt van, ami így hangzik, hogy "az Országgyűlés a kormánynak a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolóját elfogadja", egészítsük ki egy olyan félmondattal, hogy "és felkéri a kormányt az abban foglalt kritikai észrevételek megfontolására". Azt mondanám, hogy az ellenzék is támogassa ezt a javaslatot. Ezzel kifejezve azt, hogy egy ilyen minőségi munkához visszatér a későbbi beszámoló és akkor azt mi egy jó dolognak tartjuk. Hogy ha ez így megfelelő a kormánypárti képviselőtársaknak is, akkor én ezt a módosító javaslatot tenném fel szavazásra. Tehát még egyszer: azzal egészülne ki, hogy "és felkéri a kormányt az abban foglalt kritikai észrevételek megfontolására...". Főigazgató asszony, parancsoljon!
NÉMETH ERIKA főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a pozitív jelzéseket, illetve az elhangzott mondatokat. Annyit szeretnék mondani, hogy a nemzeti, etnikai, kisebbségi főosztály számára persze a legfontosabb teendő éppen a kisebbségek kultúrájával való törődés és az, hogy a kisebbségi kultúra területén minél több forrás álljon rendelkezésre. Ez azt gondolom, hogy valamennyiünk érdeke és ez talán találkozik a bizottságban itt ülők szándékaival és érdekeivel is, ezért tisztelettel arra szeretném önöket kérni, hogy amikor költségvetés-tárgyalás van, legyenek szívesen önök is mindent megtenni, hogy a kisebbségi kultúrára több pénz jusson, mint amennyi esetleg a mostani időszakban jut. Nagyon köszönöm a felvetéseket és szeretném azt leszögezni, hogy e mögött az anyag mögött egy komoly szakmai munka áll, és azt tudom önöknek ígérni, hogy a következő beszámoló is ugyanilyen alapos és korrekt anyag lesz, és remélem, hogy akkor majd részletesebben fogunk tárgyalni egy közelebbi időszakról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. És akkor engedjen meg még egy kérdést: ezt a kiegészítést a kormány el tudná-e fogadni. (Németh Erika: Igen.)
Akkor kérdezem a bizottságot, hogy ezzel a kiegészítéssel, amit az előbb hallottunk, elfogadja-e a határozati javaslatot. (Szavazás.) A bizottság tizenkilenc igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta a határozati javaslatot. Köszönjük szépen a megjelenést. És a beszámolót ezzel természetesen általános vitára alkalmasnak találta a bizottság. Együtt szavaztunk a két dologról. Előadót, gondolom kéne állítanunk. Szívesen vállalom. (Nincs ellenvetés a bizottság részéről.) Még egyszer köszönjük szépen.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1744. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
Következik a 2. napirendi pontunk, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. Üdvözlöm a kormány képviselőit, Horváth Péter főosztályvezető urat és Juhász Péter tanácsos urat. Mindegyik módosító indítványról szavazunk.
Az 1-es számú Hirtl Ferenc, Boros József és további képviselők módosító indítványa. Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy támogatja-e.
HORVÁTH PÉTER főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Mielőtt a döntést ismertetném, két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik, hogy nem volt módunk még arra, hogy a kormány döntését kérjük, tárcán belül egyeztettük, így per pillanat csak a tárca álláspontjának a képviseletére vagyok felhatalmazva. A másik megjegyzés az 1-es módosító indítványhoz, hogy formai hiba van az előterjesztésben, ugyanis az ajánláshoz tartozó megjegyzésből is kiderül, hogy aláhúzással az új szöveget jelöljük, ugyanakkor a javaslat b), c), d) és e) pontjában szereplő szöveg betűről betűre megegyezik a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény jelenlegi definíciójával. Kizárólag az a) pontban van módosítás. Az a) pont újradefiniálja a fogyatékos személy fogalmát, ezzel a tárca egyetért.
ELNÖK: Értem. Tehát támogatja a módosító indítványt. Pettkó képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én is azt gondolom, hogy támogatni kell ezt a módosító indítványt, ha technikai hiba van benne, azt egy kapcsolódó módosító indítvánnyal helyre lehet tenni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Valószínűleg szövegszerkesztési problémáról van szó, ezt a Jogi Főosztálynak jelezzük. Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja a bizottság.
A 2. Hirtl Ferenc és társai módosító indítványa.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az indoklással nem értünk egyet, a módosítást támogatjuk.
ELNÖK: Elegáns. Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e. (Szavazás.) 19 igennel a bizottság támogatta.
A 3. módosító indítvány Puskás Tivadar, Soltész Miklós, Hirtl Mátyás és többiek javaslata.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igennel a bizottság is támogatta.
A 4. dr. Puskás, Soltész, Lanczendorfer, és így tovább képviselők javaslata.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Kilenc igen és tíz nemmel a bizottság többsége nem támogatja, de egyharmadot kapott.
Az 5. számú Hirtl Ferenc, Borsos József, Aszódi Pál, Iván László és mások javaslata.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Szászfalvi képviselő úr szólni kíván.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Miért nem támogatják ezt a kiváló javaslatot?
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ez a módosítási javaslat 15 százalékban fixen határozná meg az önrésznek a mértékét, ettől se jobbra, se balra nem lehetne eltérni, amennyiben támogatnánk. Jól lehet az uniós programokban is, illetve a hazai finanszírozásból megvalósuló programokban is ennél sokkal cizelláltabb módon szabályozzuk a pályázati dokumentációban az önrész mértékét. Az önrész mértéke akár 0 százalék is lehet, az indoklásban szereplő 50 százalékig is terjedhet és annak a mértéke, hogy hogyan döntjük el ezt az arányt, függ a település nagyságától, a település jogszabály szerinti hátrányos helyzetű települések közé történő besorolásától, az akadálymentesítésre váró épület alapterületétől, a szintek számától, illetve a megjelenő fogyatékos ügyfelek számától is.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Nem akarok itt olyan nagy vitát nyitni, de sajnos az elmúlt években az volt a tendencia, hogy egyre inkább egyre kevesebb támogatást kaptak az önkormányzatok ezen feladataik elvégzéséhez és azt gondolom, hogy a 15 százalék egy nagyon kellemes támogatási arány lenne a mai viszonyok között, amikor 50 százalék irányába mennek a támogatások, miközben az állami szerveknél tulajdonképpen a központi költségvetésbe beépítve gyakorlatilag az állami kompetenciába tartozó feladatokat száz százalékig finanszírozza a központi költségvetés. Tehát én azt gondolom, hogy ez egy totálisan negatív megkülönböztetés a települési önkormányzatok, illetve főleg a hátrányos helyzetű és főleg a kis önkormányzatok irányába, én ezért gondolom, hogy legalább, hogy ha ez a módosító indítvány befogadásra kerülne, akkor már egy pozitív lépést tettünk annak érdekében, hogy ne kerüljönek ilyen negatív diszkrimináció hatálya alá a települések. Én ezt a filozófiát nem tudom elfogadni, hogy az állami szervek és intézmények a mi adóforintjainkból gyakorlatilag 100 százalékban finanszírozásra kerülnek, miközben az önkormányzatoknak egyrészt külön pályázgatniuk kell sok esetben éveken keresztül, másodsorban pedig iszonyatos mértékű saját erőt kell hozzátenni egyre inkább. Ennyi a lényeg és nem akarom tovább sorolni. Nyilván a kormány igen tisztelt képviselője nem változtatja meg az álláspontját.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnézést, de fontosnak tartom ezt a kérdést. Az álláspontot nem tudom megváltoztatni, de azt hadd mondjam el, hogy tegnap kaptam meg a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány által tavaly kiírt pályázatnak az adatait, ebben a pályázatban egyébként 0-tól 15 százalékig terjedt az önrész mértéke. Csak tájékoztatásként mondom el, hogy 207 darab pályázat érkezett, ennek a fele formai hibás volt, a bent maradt 129 pályázatból 37 ment át a formai bírálaton, a többi nem felelt meg az építési törvény és az OTÉK előírásainak. Így per pillanat azt a problémát kell megoldanom, hogy az 510 millió forintos keretből csak 190-et tudunk kiosztani akkor, ha betartjuk az építési törvénynek és az OTÉK-nek az előírásait.
ELNÖK: Még egyszer Szászfalvi képviselő úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Nem akarok vitát folytatni, egyszer már lefolytattuk ezt a vitát egy másik ügyben, és úgy emlékszem, hogy azt is önnel folytattuk le. Tehát én gyakorlati oldalról szeretném megközelíteni gyakorló polgármesterként is és nagyon sok polgármester véleményét ismerve szeretném mondani, hogy egyszerűen irracionálisak azok a szakmai feltételek, amelyek ki vannak írva sok esetben ezekben a pályázatokban. Teljesen irracionálisak azok az előírások, amelyeket próbálnak alkalmazni, megerőszakolván mindenfajta természetes és fizikai törvényszerűséget, de most tényleg ebben nem akarok több időt húzni, csak a tények miatt szerettem volna lerögzíteni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nyakó képviselő úr.
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Annyit hadd jegyezzek meg a Szászfalvi alelnök úr szavai után, hogy ha ilyen sok a hibás pályázat, akkor lehet, hogy nem a pályázók hibáznak nagyon sokat, lehet, hogy valóban a pályázati kiírás kicsit összetettebb, de ha az sem összetett, akkor lehet, hogy egyfajta segédletet a minisztérium részéről meg kéne adni ennek a pályázatnak, mert a cél nagyon fontos - úgy gondolom. És ha már kitűztük azt a jelszót magunk elé, hogy a minisztérium van az emberekért vagy a hivatal van az emberekért és nem fordítva, akkor ezt a közéletben is tessenek alkalmazni, hogy ne legyen ennyi hibás pályázat. Most én ezt el fogom fogadni egyébként. Köszönöm szépen.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Mind a hét régióban tartottunk regionális információs napokat, kiadványt készítettünk az akadálymentesítés követelményeiről, ami részben az építési törvényen, az OTÉK-on, illetve az unió egyéb elvárásain alapul, amit valamennyi pályázó számára rendelkezésre bocsátottunk. És egyébként az információs napokon is szórtunk, a honlapunkról ingyenesen letölthető. E tekintetben a probléma okát abban látom, hogy per pillanat a terveket készítő mérnökök bachelor szintű képzésében nem szerepel ez az ismeret semmilyen módon. Vagy autodidakta módon elsajátították a napi életben vagy nem tanulták ezeket az ismerteket. Természetesen ez is feladatot ró a kormányra. Megtettük a szükséges intézkedést, mára beépült a képzésbe ez a tudás, de mire kijönnek azok a mérnökök, akik ezzel a képzéssel kezdtek most szeptemberben, az még néhány év. Ebből következik persze az is, hogy a terepen lévő mérnökök számára is kell továbbképzést biztosítani, ezt is megtettük a vonatkozó kormányrendelet módosításával, illetve képzési tematikával és a köztisztviselők képzésével, akik az építésügyi hatóságnál dolgoznak, szintén beépítettük. A tudás elterjesztése sajnos egy lassabb folyamat, azt gondolom, hogy még egy-két évig biztosan számolnunk kell azzal, hogy sok hibás pályázat készül, de foglalkozunk vele.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az 5-ös módosító indítványról van szó. Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság többsége nem, de több, mint egyharmada támogatta az 5. számú javaslatot. A 6-os számú javaslat következik.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Kilenc igen, tíz nemmel a bizottság többsége nem, de több, mint egyharmada támogatta a módosító indítványt.
A 7. számú következik, Puskás, Soltész, Firtl és a többiek.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Kilenc igen, tíz nemmel a bizottság többsége nem, de több, mint egyharmada támogatta a módosító indítványt.
A 8. számú javaslat László Tamás, Borsos József, Hirtl Ferenc és a többiek javaslata.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Kilenc igen, tíz nemmel a bizottság többsége nem, de több, mint egyharmada támogatta a módosító indítványt.
A 9-es javaslat.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Kilenc igen, tíz nemmel a bizottság többsége nem, de több, mint egyharmada támogatta a módosító indítványt.
A 10. javaslat Borsos, Hirtl, Aszódi, Iván, Cseresnyés, Bernáth és a többiek javaslata.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Kilenc igen, tíz nemmel a bizottság többsége nem, de több, mint egyharmada támogatta a módosító indítványt.
A 11-es következik.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Lehetséges, hogy ehhez fűzzek indoklást? (Elnök: Természetesen.) Fontosnak tartom szakmai lelkiismeretem megnyugtatása végett. Az álláspontunk "nem" lesz, de szeretném a nemet megindokolni. Két helyen tettek a képviselő urak és hölgyek javaslatot a táblázat kiegészítésére, egyrészt az óvodák és az alapfokú iskolák tekintetében. 2349 településen szeretnék kötelezően előírni az akadálymentesítést. Ma Magyarországon összesen 40 ezer kerekesszéket használó ember él, ehhez természetesen hozzászámolódnak a hallás-, látás-, értelmi fogyatékos emberek is. Különösen abban a helyzetben, amikor egy másik indítványban az önerő mértékét szeretnénk csökkenteni, ebben a helyzetben szükségtelen minden iskolát akadálymentesíteni függetlenül attól, hogy abban az iskolában a következő öt-tíz évben várható-e egyáltalán kerekesszékes gyereknek a megjelenése. Ha várható, akkor viszont a közoktatási törvény értelmében köteles az önkormányzat az akadálymentesítésről gondoskodni. Tehát ez egy olyan megoldás, amivel nem kötelezünk feleslegesen minden önkormányzatot a felhasználók lehetséges számától függően akadálymentesítésre, ugyanakkor ahol megjelenik, ott ezt el kell végezni a közoktatási törvény értelmében. Így tudunk racionálisan gazdálkodni, ott akadálymentesítünk, ahol ez mindenképpen szükséges. Ami pedig a középfokú iskolákat illeti, ugyanez volt a logikánk az összes többi anyaggal kapcsolatban is. A közoktatási törvény 86. §-a egyértelműen rögzíti, hogy középfokú oktatási intézményt a megyei jogú városoknak, a megyei, illetve a fővárosi önkormányzatoknak kötelességük fenntartani. Az itt most akadálymentesítésre kötelezendő települési önkormányzatoknak ez a feladat nem kötelező feladata, ettől természetesen láthatnak el ilyen feladatot, de ha megnézzük a közoktatási információs rendszerben, a KIR-ben hozzáférhető statisztikai adatokat, akkor azt látjuk, hogy például a több célú kistérségi társulásokban általában éppen a 2000 fő alatt, illetve a 2000 és 5000 fő közötti önkormányzatok jelennek meg, egyetlen egy középiskolát tart fenn, egy gimnáziumot sem. Se szakiskolát, se szakközépiskolát, tehát ez a kötelezés a 2-5 ezer fő közötti települések esetében 0 halmaz lenne. A zömét ezeknek az intézményeknek a megyei és fővárosi önkormányzatok tartják fenn, és zömében ezekbe az intézményekbe jelentkeznek a fogyatékos emberek. Tehát nem a szándékkal nem értünk egyet, hanem azt gondoljuk, hogy az előterjesztés eredeti formájában racionális és attól, hogy nem értünk vele egyet, nem zárjuk ki a táblázatban nem szereplő intézmények akadálymentesítését, pusztán nem írjuk elő kötelezően, csak abban az esetben, amikor a szükség ott megjelenik. Köszönöm szépen. Nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottságot. A kormány nem támogatja. (Szavazás.) Kilenc igen, tíz nemmel a bizottság többsége nem, de több, mint egyharmada támogatta. Köszönjük szépen a minisztérium képviselőinek a megjelenést.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1746. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
A 4. napirendi pontunkhoz érkeztünk, a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása. Két kapcsolódó módosító indítványunk van. Üdvözöljük Kara Ákos főosztályvezető-helyettes urat. És meg is kérdezem rögtön, hogy az 1. Frankné dr. Kovács Szilvia kapcsolódóját támogatja-e a kormány.
DR. KARA ÁKOS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság 19 igennel a kapcsolódó módosítót támogatja. A 2-es szintén fenti képviselő módosítója.
DR. KARA ÁKOS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk, mivel technikai jellegű módosításról van szó.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság 19 igennel a kapcsolódó módosítót támogatja. Köszönjük a megjelenést.
A bizottság albizottságainak megalakítása
Következik az 5. napirendi pontunk, a bizottság albizottságainak megalakítása. Alelnök asszonnyal folytattunk egy röpke egyeztetést, majd ő is elmondja az álláspontját, ha nem sikerülne mindent összefoglalnom. Két albizottságot szeretnénk mindenképpen megalakítani, az egyik a férfi-női esélyegyenlőségnek az albizottsága, a másik pedig az Ellenőrző albizottság, amibe a múltkor beletört a bicskánk. A két dolog nyilván formailag nem függ össze, de jó lenne, ha mindkettőről meg tudnánk állapodni. A javaslat az - nekem a mi oldalunkon nem sikerült mindenhez megszerezni a hozzájárulást, de majd ezt itt meg tudjuk vitatni -, amit elfogadhatónak tartunk, hogy az esélyegyenlőségi albizottság, amit így fognak hívni, hogy A nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége albizottság, ezt paritásos alapon javasoljuk felállítani. Egy SZDSZ, egy MDF, két MSZP és ha a KNDP kíván, egy KDNP és egy Fidesz, ha nem kíván, akkor két fideszes tagot delegálnánk ebbe az albizottságba. Elnöknek el tudjuk fogadni, hogy ha az MSZP állít jelöltet, és alelnököt pedig mi szeretnénk állítani. Még ugyan Pettkó képviselő úrral erről nem beszéltem, de gondolom, erről is meg fogunk tudni itt egyezni. Tehát ez a javaslat.
A másik, az ellenőrző albizottsággal kapcsolatban az alelnök asszony részéről az a javaslat érkezett, hogy szintén paritásos legyen és szintén MSZP-s elnökkel úgy, hogy nincs plusz szavazati joga az elnöknek. Én ezt abban a körben még elfogadhatónak tartottam, de tárgyaltam többekkel a mi oldalunkon és ragaszkodik a mi oldalunk ahhoz, hogy egy ellenőrző albizottságot úgy illik létrehozni, hogy ellenzéki elnöke legyen. Úgyhogy itt most erről még beszélnünk kéne, úgy gondolom, különösen a bizottság előző gyakorlatához képest, amelyik nemcsak, hogy ellenzéki vezetésű volt, hanem még ellenzéki többség is volt benne és mégsem sikerült a kormányt megdönteni. Tehát ez a két javaslat van. Tessenek hozzászólni. Alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Köszönöm szépen. Nekem egyrészt egy kérdésem lenne, hogy valaki legyen szíves, akkor indokolja, gondolom, hogy alelnök asszony fogja, hogy az esélyegyenlőségi albizottságnak miért pont ez lenne a neve. Én még nem láttam, de úgy látom, hogy van írásos indoklás is. (Fogarasiné Deák Valéria: Ki tudjuk osztani.) Tehát a lényeg az, hogy A nők és a férfiak társadalmi esélyegyenlősége. Miért pont ezt az esélyegyenlőségi dimenziót szeretnénk kihasítani a magyar, egyébként is rettenetesen színes, gazdag és bonyolult társadalmi mechanizmusokból. Bizonyára nagyon fontos terület ez, természetesen, de én nagyon örülnék annak, hogy ha abban egyet tudnánk érteni, hogy legyen egy Esélyegyenlőségi albizottságunk és az általában az esélyegyenlőség kérdéseit taglalja. Mint ahogy kiválóan működött egyébként az előző ciklusban az esélyegyenlőségi albizottság, éppen Németh Erika főigazgató asszonynak az akkori elnöksége alatt. Szerintem nagyszerű tradíció ez, hogy esélyegyenlőségi albizottság, még azt is el tudom képzelni, hogy kormánypárti vezetése legyen, de én nem értem, hogy miért akarjuk kiszedni mondjuk egy szeletét ennek a nagy és fontos területnek. Mert nyilván nagyon sok dimenziója van az esélyegyenlőség kérdésének.
A másik már egy vélemény: nem is értem igazán, hogy hogy gondolta a kormánypárti oldal, hogy az Ellenőrző albizottságot kormánypárti elnökölje, főleg ilyen szép, szent tradíciókkal, ami szerint a mi bizottságunkban békésen megvoltunk, mint ahogy említette az elnök úr, hogy az Ellenőrző albizottságban többségben ellenzéki képviselők voltak és ellenzéki vezetés alatt volt és mégis egészen jól elműködgetett, amikor működött. Tehát én mindenképpen azt támogatnám, hogy ha paritásos albizottságokat hozunk is létre, legalább annyi gesztust a kormánypártiak gyakorolhatnának, hogy az Ellenőrző albizottságot az ellenzék egyik kiváló és derék képviselője vezetné. Szeretném ezt javasolni és a figyelmükbe ajánlani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki hozzászólni? Alelnök asszony.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én az első kérdéssel kezdeném, majd a másodikra képviselőtársaim is reagálnak. Hadd kérjem meg tisztelettel, mert mi leírtuk írásban is a javaslatot A nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége elnevezésű albizottság létrehozására vonatkozóan, csak nem osztottuk ki ide, hogy osszuk ki. De kézben is lehet, meg el is mondom természetesen ezt a rövid indoklást. A múltkor is próbáltuk indokolni mindenekelőtt azzal, hogy valóban az előző ciklusban volt a bizottságnak egy Esélyegyenlőségi albizottsága, és nagyon sokféleképpen lehetne megosztani ennek a bizottságnak a feladatkörét és nagyon sokféle albizottságot lehetne létrehozni. Mert lehetne külön vallásügyit, külön civil-, külön kisebbségit és a bizottság feladatkörének minden részletére lehetne albizottságokat létrehozni, csak éppen akkor nem tudnánk működni, mert önmagában a főbizottságnak annyi feladata van, hogy ha ennyi részletre szétszednénk, akkor ez a működést lehetetlenítené el. Mi úgy gondoljuk, hogy az esélyegyenlőség összesen egészében a főbizottság munkájának folyamatos vezérfonala. És ha csak arra gondolok, hogy az esélyegyenlőség éve kapcsán az merül fel természetesen Magyarországon, hogy számunkra a fogyatékossággal élők és a romák jelentik az esélyek szempontjából a legnagyobb problémát, akkor már elmondtam azt, hogy mennyi felé lehetne szeletelni a feladatainkat. És úgy gondoljuk, hogy éppen ezért, mert oly sokrétű a bizottság feladata, mert oly összetett a bizottság feladata, és éppen azért, mert hatalmas és nagy jelentőségű kérdésekkel, problémákkal kell foglalkoznunk, a női egyenjogúság és esélyegyenlőség kérdése óhatatlanul háttérbe kerül, és éppen azon a logikán javasoltuk ezt az albizottságot, hogy akkor legyen egy külön csapat, akik a női egyenjogúság kérdéseire fókuszálnak. Mondom csúnyán és nem egészen pontos szóval magyarul. Egyedül ez az indok és nem más.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr jelentkezett.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Két albizottság megalakításáról kezdtünk el beszélgetni és természetesen egyetértek azzal a felvetéssel, hogy akár négy vagy öt albizottság is lehetne, hiszen az előző ciklusban a Társadalmi szervezetek bizottsága önálló bizottságként foglalkozott a civil szervezetekkel, az én véleményem szerint helytelenül a ciklus elején az öt parlamenti frakció úgy döntött, hogy összevonja ezeket a bizottságokat. Azért mondom, hogy helytelenül, mert ha arra gondolok, hogy az előző országgyűlési ciklusban a civil kérdésekkel mondjuk 6-8 hónap alatt én bizottsági tagként mondjuk foglalkoztam 30 órát, most meg foglalkoztam egy órát ennek a bizottságnak a tagjaként, akkor látszik az, hogy a civil kérdés mennyire eltolódott. Én a magam részéről egy civil albizottságot is tudtam volna támogatni, de ugyanúgy a bizottság más albizottságot is létre tudna hozni, hogy ha akarná, de természetesen a nap 24 órából áll és az időnk véges, ebből adódóan, ha a két bizottság megalakul, mindkettő megalakítását támogatom. Egy a lényeg, hogy ezeket a bizottságokat ne csak megalakítsuk, hanem működtessük, és akik ebben munkát vállalnak, azok eljárjanak majd a bizottsági ülésekre. Ezt tartom én fontos dolognak, és az részletkérdés, hogy hány tagú lesz a bizottság 6-8 vagy 10 és én magam is azt támogatom, hogy az ellenzék adja az Ellenőrző albizottság elnökét, míg a másik bizottság tekintetében természetesen adhatja az MSZP. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes Ilona.
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Én az egyenlő bánásmódhoz ragaszkodnék, mivel a társadalomnak két nagy csoportja van, férfiakból és nőkből áll a társadalom. És ezen belül vannak aztán a fogyatékosok, a romák és mindenki más, azért lenne nagyon fontos, hogy nők és férfiak és az egyenlő bánásmód. Nem tudom, hogy ezen még alakíthatunk-e.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arról győzött meg az alelnök asszony, és ebben van igazság, hogy az egyenlő bánásmód az egy passzív megfogalmazás, tehát az, hogy miközben hatóságok és bárki hozzám eljut valamilyen akció, intézkedés keretében, akkor engem ne diszkrimináljanak. Az esélyegyenlőség meg egy pozitív, aktív megfogalmazás, hogy én magam, amikor mobil vagy aktív leszek társadalmilag, akkor ugyanolyan esélyekkel rendelkezzek ebben az esetben, mint a másik. De szerintem ezen nem fogunk összeveszni. Ha ragaszkodik hozzá a képviselő asszony, természetesen feltesszük szavazásra mindkét alternatívát. Ezen ne múljon, csak azt gondolom, hogy ebben van logika, amit alelnök asszony próbált tolmácsolni. Parancsoljon, Wiener György.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Úgy ítélem meg, hogy valóban kiemelt szerepet kell biztosítani a férfiak és a nők esélyegyenlőségének. Óriásiak e téren is az előítéletek, nemcsak a romákkal vagy a fogyatékosokkal kapcsolatosan. Az mindenképpen megfontolandó érv még, ami elhangzott még az előbb, hogy a társadalom egészét átfogja ez a kérdéskör, tehát teljesen egyértelmű, hogy ez az a terület, ahol jó lenne már valódi előrelépéssel találkozni. Nem állítom azt, hogy egy albizottság döntő fordulatot tud ezen a téren előidézni, de mindenképpen egyfajta jelzést ad, hogy a parlament ezt a kérdést megpróbálja nagyon komolyan venni.
Ami az ellenőrző albizottság kérdéskörét illeti, valóban lehetne érveket felhozni arra vonatkozóan, hogy miért ellenzéki képviselő álljon elnökként ennek az albizottságnak az élén, lehet azonban más érveket is felhozni. Ha abból indulunk ki, hogy ennek a bizottságnak egy ellenzéki elnöke, alelnöke, illetőleg egy kormánypárti alelnöke van, akkor ezzel a felállással lényegében valóban egy jelentős ellenzéki dominancia jelentkezik a vezetésben természetesen, nem a szavazások során. Ott is nagyon szoros a megoszlás: 10:9. Ebből kiindulva azt lehet mondani, hogy az ellenőrző albizottság lehet egy olyan testület, ahol a kormánypárti elnök valamelyest ezt a kvázi aránytalanságot ellensúlyozni tudja. Van még egy érvem, ami persze inkább elvont alkotmányjogi, mint gyakorlati politológiai: közismert az a tény, hogy a parlament ellenőrző szerepe a parlamentáris berendezkedésű országokban lényegében arra korlátozódik, hogy az ellenzék kontrollálja a kormány működését. Ez így van Nyugat-Európában is, nemcsak Kelet-Közép-Európában. Mindig vannak olyan felvetések, hogy a parlament egésze próbálja ezt a funkciót betölteni. Amennyiben egy albizottság élén kormánypárti képviselő áll, akkor el lehet mozdulni egy ilyen irányba is. Nem azt mondom, hogy tényleges elmozdulás gyakran bekövetkezhet, de nem zárható ki. Tehát azt lehet ezzel jelképezni, hogy az ellenőrző funkciót akár a kormánypárt is betöltheti bizonyos területeken, és van is arra vonatkozóan némi tapasztalat, hogy bizottsági és különösen albizottsági szinten ez az ellenőrző szerep érvényesül-e szemben a plenáris üléssel, ahol a frakciófegyelemnek minden egyes parlamentáris rendszerben egyébként Európában egyértelműen érvényesülnie kell. Tehát ez nem párturalom, hanem a parlamentarizmusnak egyfajta olyan követelménye, amely nélkül nem tud működni, de az albizottságban van lehetőség arra, hogy ez a kontrollszerep valamilyen módon mégis megjelenjen. Próbáljuk ezt ki.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes Ilona.
ÉKES ILONA (Fidesz): Én azért azt szeretném megkérdezni, hogy teljes mértékig elfogadhatatlan az, hogy A nők és férfiak közti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőségi albizottság legyünk?
ELNÖK: Nem, csak fordítva, és akkor gyakorlatilag átvesszük a törvény címét.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Több mindent akartam mondani, megköszönve a szót. (Moraj.)
ELNÖK: Donáth képviselő úré a szó, pillanat, figyeljünk! (Varga József: Bocsánat!)
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): A bocsánatot a templomban kapod meg, ha eljössz. Itt csak figyelmet kérek. Tehát a bánásmód szóval kapcsolatban nekem is problémám van, és nem azért, mert Balog Zoltánt tisztelem és becsülöm. A bánik ige kifejezetten dehonesztáló jellegű. Használjuk ezt úgy is, hogy valakivel jól bánnak vagy rosszul bánnak, de már az igében el van rejtve valamilyen lealacsonyító funkció. Állattal bánunk. Emberrel nem bánunk, vagy ha bánunk, akkor elbánunk. (Közbeszólás: Így van!) Rosszul bánunk. (Moraj.) Elnök urak! Egy pillanat türelmet kérek, ne haragudjatok, Pikó Mózes barátunk disszertációjában vagyok elmélyedve, (Elnök: Megtisztelsz bennünket.) ... szívesen felolvasom nektek a Tamás evangéliumról vallott apokrif nézeteit, de ez most nem ide tartozik. Még egyszer azt mondom, hogy már annak idején is ódzkodtam e kifejezés használatától, hiszen a nyelv leleplezi használóját, én tisztességesebbnek érzem különös tekintettel a téma rendkívül brizant voltára, az esélyegyenlőség sokkal semlegesebb, idegenebb, szekulárisabb használatát, mint a bánásmód használatát. Ráadásul - de ez inkább csak oldandó az esetleges félreértést - az esélyegyenlőség alliterál. Tehát szebb, a magyar hanglejtést jobban követő kifejezés.
A dolog lényegére visszatérve azonban és most már nem a szóhasználatról van szó, hanem a tartalmáról, valóban problematikus, hogy miért nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége. Sajátos módon hazugnak érzem ezt a fajta kihasítást, mint ahogy mindenfajta leegyszerűsítést, az ember tevékenységének valamely pontra szűkítését hamisnak érzem. Valójában, ha egyáltalán létezik ennek a - úgy mondanám - biblikusan eleve adott esélyegyenlőtlenségnek valamely fajta politikai kezelése, törekvés arra, hogy tisztességesebb módon viszonyuljon a magyar társadalomban élő hatalom, a férfi a hatalmon kívül állóhoz, a nőhöz, a gyermekhez, akkor azzal foglalkozni kell egyrészt. Másrészt azonban teljességében kell fogalmazni. Talán éppen Balog képviselő úr említette a roma nőt. Ha a roma nő ráadásul félszemű, esetleg féllábú és munkanélküli, akkor aztán teljesen megfelel a mi kategóriánknak. De félre az iróniával.
Ténylegesen azt gondolom, hogy a legnagyobb ellentét kezdettől fogva tényleg férfi és nő között van. Biblikusan művelt kollégánk pontosan tudja, hogy I. Mózes 2-ben adott ennek a klasszikus locusa, a többiek számára legyen annyi elég, hogy a probléma feloldhatatlan. Tehát ... (Elnök: Csak az értelmi képességre utalás...?) nem értelmi képesség, hanem forráskezelés. Csak szeretném, ha megértenétek az infantilizmusom mögött bujkáló komoly szándékot. Én nem gondolom azt, hogy ha a cím ez is, hogy nekünk kizárólag a magyar társadalmon belüli férfi-női esélyegyenlőség problémáival és kérdéseivel kellene foglalkozni. Értelemszerűen mindig bele fog tartozni annak a nőnek vagy férfinak az életkora, az egészségi állapota, a szexuális magatartása és ki tudja, még, mi minden, amivel ide fordul. De hozzá kell tennem, hogy még idétlenebb legyen a megfogalmazásom, hogy sokkal súlyosabbnak érzem a mai magyar társadalom civil problémáit, mint a férfi-női problémáit.
Tehát az, hogy 17 évvel a rendszerváltás után hogyan sikerül egyre inkább ellehetetleníteni vagy ellehetetlenülni hagyni a különféle civil kezdeményezéseket, hogyan államosodik vissza a társadalom vagy államosíttatik vissza a társadalom, ezt súlyosabb ügynek tartom, mint azt, hogy vajon hogy állunk a társadalmi szintű nemi szerepek egymással való konfliktusával.
Az Ellenőrző albizottsághoz pedig annyit, hogy teljességében Wiener Györgynek igaza van, ő modus vivendit javasol, én ennél bolsevikabb meggyőződésű vagyok (Nevetés a vendégsorból.) ... uraim, kacagnak, kacagnak, de néha nem árt, ha használják az eszüket is, (Elnök: Ez az egyetértés jele volt vagy a ...?), ez nem, ez a gúny jele, ilyen kacagásban részesítették a Pilátus előtti kihallgatáson Jézust a kufárok, de ez a rész engem kevésbé érdekel. Az a véleményem, hogy az Ellenőrző albizottságnak csak ellenzéki képviselő lehet az elnöke. Ez a funkciója. Hát ne csináljunk magunkból majmot! Kedves Tanácsadó Úr vagy Szakértő Úr, nem tudom, minek hívják. Tudniillik a dráma abban van, hogy az ellenőrzés funkciója minden demokráciában kikapcsolhatatlan és felcserélhetetlen. Ellenőrizni az tud, aki kívül van. Én saját magamat nem ellenőrizhetem, ha megveszek, akkor sem tudom ellenőrizni. Az egyház ugyan eljátssza ezt a pojácaságot, hogy létrehoz testületeket, amelyekkel kvázi önmagát ellenőrzi, de valójában ez a hipokrita, farizeus, képmutató magatartás át ne terjedjen már a szekuláris szférára, legkevésbé a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Emberi jogi bizottságára. Visszatérve, az a javaslatom, hogy Wiener György intelmét is megszívlelve, a magam részéről csak ellenzéki képviselőt tudnék ebben a pozícióban köszönteni, de el tudom képzelni azt, hogy mivel a bizottságnak az elnöke ellenzéki képviselő, egy rotációs elvet lehetne bekapcsolni, tehát félévente, évente rotálnánk az elnököt az albizottság élén, vagy szavazategyenlőség esetén nincs külön szavazata a bizottság elnökének. Tehát addig kell szavazni és dűlőre jutni, amíg konszenzus nem jön létre, tehát más technikákat bevezetni ennek az albizottságnak a működésébe. Még egyszer mondom, a tisztesség és a magunk komolyan vétele még akkor is azt kívánja, hogy ellenzéki képviselő legyen az Ellenőrző albizottság elnöke, ha a bizottság ellenzéki képviselő elnöke gyakorlatilag a bizottság egészéből már réges-régen Ellenőrző albizottságot csinált. Szászfalvi László: Az állapotok nem úgy tűnnek.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Értem amit a képviselő úr mond, én azt mondanám inkább, hogy amit Wiener képviselő úr elmondott arról, hogy mi lehet egy kormánypárti képviselőnek a feladata plenáris ülésen és bizottságban, szerintem ezt demonstrálta most Donáth képviselő úr, én így értem ezt a hozzászólást. Kérdezem, hogy van-e egyéb hozzászólás. Az a feladatunk, hogy szavazásra tegyük fel a meglévő alternatívákat.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Olyan szintű az egyet nem értés, hogy lehet, hogy ma erről nem kellene dönteni. Rágjuk még ezt egy kicsit. Egyébként én azt gondolom, hogy a főbizottságnak van annyi munkája, bőven dolgozunk mi annyit, hogy ezt a két bizottságot nyugodtan el is felejthetnénk, ha nem lenne feltétlenül muszáj megalakítani. Én ezen a véleményen vagyok. Részt vettem az előző ciklusban is ilyen eseti albizottságban, ez az albizottság olyan halál komolyan dolgozott, hogy még egy jelentést sem tudott letenni az asztalra. Én nem hiszek az albizottságok hatékony munkájában, a főbizottság, amit nem tud ellátni, azt szerintem nem is kellene.
ELNÖK: Alelnök asszony és Ékes Ilona.
Fogarasiné Deák Valéria ügyrendi javaslata
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Szeretnék Varga képviselő úr javaslatához csatlakozni, és azt javaslom, hogy az albizottságok létrehozását napoljuk el. Egy héttel.
ÉKES ILONA (Fidesz): Én fontosnak tartanám, hogy alakuljon meg ez az albizottság és férfi és női szempontok szerint. A bánásmód is nagyon fontos, nem véletlen, hogy létezik Egyenlő Bánásmód Hatóság, van egy csomó EU-s jogharmonizációs kötelezettségünk ezzel kapcsolatban. Fontos lenne pont azért, hogy elkezdődjön az a fajta társadalmi szemléletváltozás, ami ezzel a témával kapcsolatban még nem történt meg.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Nagyon örülök Donáth képviselőtársam hozzászólásának, megmondom őszintén, és sok mindenben egyetértettem az elhangzottakkal, úgyhogy szerintem akár most is lehetne szavazni tulajdonképpen, mert úgy látom, hogy a két oldal között van egy csomó átfedés. Vagy keresztbe fogunk szavazgatni? Ez is benne van a történetben. Tehát hadd mondjam el, hogy az elmúlt négy esztendőben az esélyegyenlőségi albizottság meghallgatta például Baráth Etelét, meghallgatta például Kolber Istvánt, meghallgatta a roma kérdésekkel foglalkozó Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter asszonyt, a férfiak-nők ügyében is nagyon sok meghallgatást elvégzett, tehát én nem értem, hogy min vitatkozunk. Persze lehet, hogy nem itt kellene vitatkoznunk, de egyszerűen nem értem, hogy a nagyobb miért nem tudja befogadni a kisebb dimenziót. A kisebb dimenzió hogyan fogadhatná be a tágabbat. Ezt nem értem, de lehet, hogy nagyon csökevényes az agyam. Az ellenőrző albizottságtól pedig ne féljenek a kormánypárti képviselők, mert hiszen, amit Wiener György elmondott, nagyszerű logika. Ilyen alapon tehát az ellenőrző albizottságnak ellenzéki többséggel kellene bírnia. Hiszen, egyébként pedig ami olyan kompetenciát bír, az úgyis a bizottság elé kell, hogy kerüljön az ellenőrző albizottság részéről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Én a magam részéről minden bizottságban támogatom bármilyen albizottságnak a megalakítását, hiszen mi 19-en vagyunk, és ha van hat képviselő, akik szeretnének bármilyen témát körbejárni, miért ne tehetnék meg, ha ők erre időt, energiát szeretnének fordítani. Tehát ezért nem értek egyet a felvetésekkel, hogy ne alakuljon albizottság. Sőt ha van másik témában megint 6-8 képviselő, akkor ők ezt nyugodtan megtehetik. Tehát én bármi ilyen kérést meg fogok szavazni, amíg ennek a bizottságnak vagyok a tagja.
Az ellenőrző albizottságot kötelezettségünk megalapítani, tehát én azt gondolom, hogy azt mindenféleképpen alakítsuk meg. A másik bizottságról is tudunk most dönteni, az már egy másik kérdés, hogy annak a bizottságnak mi lesz a neve. Csak tréfásan mondom, hogy mi az MDF-ben tandem munkacsoportot alakítottunk, mert ott is jól el tudunk vitatkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van itt néhány javaslat, úgy tűnt, hogy az alelnök asszony javaslata ügyrendi jellegű, de ez nem hangzott el. Csak a Nyakó képviselő úr provokálására hallottam ezt. Tehát nyilván szavazni fogunk, amennyiben ügyrendinek tekinti. Ő az elhalasztást javasolja.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Elnézést kérek, hogy pontatlanul fogalmaztam, hadd egészítsem ki, igen, ügyrendi javaslatom az, hogy ennek a napirendi pontnak a tárgyalását napoljuk el.
ELNÖK: Frakciónként egy hozzászólás lehet. Én sajnálnám, ha ezt most nem tudnánk megoldani. Szerintem van egy konszenzus a dologgal kapcsolatban, mert pozitív áttörés lenne, ha ezt meg tudnánk csinálni. Két hónappal ezelőtt elbukott ez a dolog, és gyakorlatilag Házszabály-sértésben vagyunk, mert nem alakítottuk meg, hiszen kötelező az ellenőrző albizottságot megalakítani. A másikat pedig épphogy kormánypárti képviselők is forszírozták. Az elnevezéssel egyetértek Donáth Lászlóval nyelvtörténeti szempontból, meg a fül hangzásában is teljesen igaza van. Az más kérdés, hogy a törvénynek nem sikerült annak idején egy jobb kifejezést találni. Tehát lehet, hogy mégiscsak át kéne vennünk a törvény megfogalmazását, de ha van erre egy jobb szójavaslat, abban is benne vagyok. Ez szerintem nem egy olyan kardinális kérés, ami miatt el kéne a dolgot halasztani. Van-e a frakciók részéről még hozzászólási szándék? Donáth képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm elnök úr. A helyzet az, hogy az alelnök asszony azért kéri a napirend halasztását, természetesen ezt lehet időben korlátozni, mert azt kell mondani, hogy maximum a következő alkalomig, mert úgy érzi, hogy szüksége van arra, hogy a jelen nem lévő többi munkacsoporttaggal is szót válthasson, akkor ezt a kérését akceptálni kell. Erre egy szünet nem lenne elegendő, ha most két vagy három percre félrevonulunk. De ebben az esetben én is érzem az idő sürgetését, és ha ezen az érven kívül semmi más nem merülhet fel a halasztás okaként, akkor azt kell mondani, hogy legkésőbb mához egy hétre, aki bújt, aki nem, az ellenőrző albizottságot megalakítjuk.
ELNÖK: Jó, ez a harmadik javaslat, ha jól értem, amelyik azt mondja, hogy egy konkrét határidővel halasszuk el. Én azt javaslom, hogy ne halasszuk el. Van-e még egyéb hozzászólás?
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Bocsánat, leegyszerűsítem a dolgot: elfogadható az, hogy egy héttel halasszuk el? Vagy határidő nélkül akarod? Mert akkor csak egy ügyrendi van. Határidővel, a jövő hétig. Pont.
ELNÖK: A javaslat az, hogy egy héttel halasszuk el. Tehát a következő rendes ülés, azért hangsúlyozom, hogy rendes ülés, mert lesz a Frattini biztos úrral való találkozás, amit nem tekintenék szabályszerű ülésnek, de aki részt tud venni, annak ajánlom, mert ez egy fontos dolog, hogy van egy bizottság, amelyet meglátogat az Európai Unió bizottságának az alelnöke, tehát a miniszterelnök helyettese, tehát a következő rendes ülés az ez utáni ülés lesz.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Lefolytattunk egy vitát, a vitának voltak eredményei és ezek nincsenek beépítve. Nem szeretném, ha a jövő héten újra elkezdenénk egy vitát lefolytatni, tulajdonképpen, ha konszenzus van abban, hogy az ellenőrző és a másik albizottságot létrehozzuk, nagyjából abban is, hogy az ellenőrzőt ellenzéki vezesse, a másikat kormánypárti vezesse, akkor ezeket a döntéseket már így hozzuk meg. Ez a javaslatom.
ELNÖK: Értem, csak ezt most nem tudom hivatalos hozzászólásnak értékelni, mert szavazunk az ügyrendiről és utána van lehetőség az összefoglalásra. Ki javasolja azt, hogy a döntést halasszuk el a soron következő rendes ülésünkig. (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem? (Szavazás.) Kilenc. Ez az javaslat megkapta a többséget, tehát elhalasztjuk a döntést. És akkor most van lehetőség rá, hogy Varga képviselő úr elmondja a véleményét.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Akkor elmondanám azt, hogy az előző lefolytatott vitából az kiderült, hogy ezt a két bizottságot létre kívánjuk hozni. Azt gondolom, hogy újra a vitát nem kéne lefolytatni, ma tudunk arról szavazni, hogy ezt a két albizottságot hozzuk létre és arról is tudunk, hogy milyen vezetéssel. És onnantól kezdve már csak az önök dolga lesz, hogy ezt tartalommal megtöltsék.
ELNÖK: Szándéknyilatkozatot tudunk tenni, de ennek túl sok értelme nincs, ugyanis a bizottság akkor tekinthető megalakultnak, ha tagsága van. Tehát a tagokról is egyeztetnünk kell.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Szerintem dönthetünk arról, hogy az albizottságot megalakítjuk, de most nem döntünk a személyi kérdésekről.
ELNÖK: A bizottság megalakulásával kapcsolatos döntést most már elhalasztottuk. De a vitát még nem zártuk le. Én a Varga képviselő úr javaslatát úgy tudom értelmezni, hogy összefoglalta a vita eredményét, és azt mondja, hogy ezt az eredményt már ne kérdőjelezzük meg, hanem innen folytassuk le az egyeztetést. Ez nyilván az elnökség dolga, ezt meg fogjuk tenni alelnök asszonnyal, és a legjobb lenne, ha a következő bizottsági ülés elé már adott esetben alternatív vagy konszenzusos javaslat kerülne. Egyszerű szavazással, vita nélkül döntsünk el ezt a kérdést. Ezt méltánylandónak tartom, és azt tenném hozzá, hogy a különböző frakciók egyeztessenek az illetékeseikkel és hozzák ide a személyi javaslatokat is, és akkor egyúttal tudunk írásbeli előterjesztést is tenni ezzel kapcsolatban. Van-e még valakinek hozzászólása? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, a vitát lezárom.
Következik az egyebek. Döntés Kerékgyártó Miklós ügyvezető igazgatónak, az Ex-Trade Holding Vállalkozó és Vállalkozást Szervező Kft. vezetőjének bizottsági meghallgatás iránti kérelméről a Nemesvidi Szafari Park programja ügyében. A múltkor elhalasztottuk ezt a döntést, mert nem voltunk igazán képben. Miután roma diszkrimináció ügyben érkezett ez a beadvány, kértük, hogy roma származású képviselőtársaink nézzenek esetleg ennek utána, közben jelentkezett Szászfalvi alelnök úr, hogy ő ismeri ezt a problémát, tehát javaslom, hogy tájékoztasson bennünket erről, és aztán ezt meg tudjuk vitatni.
Szászfalvi László alelnök tájékoztatója
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Köszönöm. Én csak néhány szót kívánok hozzáfűzni ehhez a témához. Már egyeztettem alelnök asszonnyal és ők jelezték, hogy nem kívánják támogatni, nyilván ez is egy racionális logikai elv mentén történne. Én csak annyit szeretnék mondani tájékoztatásképpen, hogy körülbelül négy éve ismerem ezt az urat, ezt a programot is ismerem, tehát az én választókerületemtől kiindulva gyakorlatilag a Balatontól a Dráváig terjedő programot szeretnének létrehozni, a dél-dunántúli régiót érintően természetszerűleg, és az egyik fő csapásiránya ennek az egész programnak, hogy minél több roma személyt szeretnének alkalmazni. Nyilvánvalóan ez egy létfontosságú kérdés, egyébként az egész régiónkban, tehát én pozitívan állok ehhez az egész kérdéshez. Nyilvánvalóan nem azzal a céllal jön ide, hogy mi milliárdokat adjunk a nem létező bizottsági büdzséből, hanem egyfajta erkölcsi támogatást szeretne kérni, és én azt gondolom, hogy egy fél órát képes szánni ez a bizottság egy ilyen nagy horderejű programra. Ez egy nagyon nagy horderejű kérdés, egy egész régiót befolyásoló programnak készül. Évek óta dolgozik rajta egy lelkes csapat és most tulajdonképpen egy olyan erkölcsi támogatásra lenne szükség, hogy minél inkább hozzá tudjanak jutni bizonyos forrásokhoz, ami nyilvánvalóan ezeknek a rétegeknek a támogatását jelenti. Tehát én annyit kérnék, illetve támogatom azt, hogy hallgassuk meg, utána a bizottság támogató levéllel a Bajnai Gordonék felé élhetne, hogy ezt a programot szíveskedjenek támogatni. Én így gondolom, aztán nyilván a döntéshozókon múlik, hogy támogatják vagy nem támogatják. Konkrét pályázatokon múlik természetesen a történet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e hozzászólása valakinek? Nyakó képviselő úr.
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Mindenféleképpen akceptált, hogy egy egyéni körzetes országgyűlési képviselő támogat különösen olyan programokat, amely lehetőséget ad az ott élő kisebbségek felemelkedéséhez. Azonban talán nem ennek a bizottságnak a keretein belül kell megtennie. Elolvastam a levelet, amit a Kerékgyártó úr írt. Három dolgot állít, hogy az a program, amelyre pénzt kér, az jó. Ezt majd eldönti, akinek el kell dönteni. Nem mi vagyunk azok szerintem, akik szakmai szempontból el tudjuk dönteni, hogy abban a kistérségben ez jó-e vagy nem. De akár lehet jó is.
A második, amit állít, hogy a kistérségi társulás vezetője megsértette a kistérségi SZMSZ-t. Ezt sem tudjuk igazán eldönteni, nincs is rá szerintem illetékességünk sem. Ezt majd eldöntik ott.
A harmadik, hogy az az úr, aki megsértette az SZMSZ-t, az romaellenes, kvázi rasszista. Tehát azt gondolom, hogy ebben is a bíróságnak kell dönteni, de semmiképpen nem nekünk.
Rossz precedens lenne az véleményem szerint, ha egyébként akár jó programokat is, vállalkozásokat is, akik ilyen hátrányos helyzetű emberek munkához jutását támogatják, mi hallgatnánk meg és mi tennénk hozzá véleményt. Nagy tisztelettel mondom ezt és semmifajta pártelfogultság nincs ilyen szempontból bennem. Nem ide való szerintem. Ennyi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más? Alelnök úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Lehet, hogy egy ironikus kérdéssel válaszolnék: akkor a Vasedény bolthoz forduljon? Nem tudom, hogy a hatósági jellegű kérdésekkel egyetértek, hogy kihez kell fordulnia, de itt egy programnak a támogatásáról van szó, egy olyan program támogatásáról, amelynek - szeretném újból hangsúlyozni - kifejezetten az egyik csapásiránya az, hogy minél több roma személyt, családot tudjon alkalmazni. Ezekben a térségekben rendkívül fontos egyébként ez a kihívás. Nemcsak egy kistérséget érint, mint említettem, ez egy nagy régiót érintő kérdés, és szerintem pozitívan tudná befolyásolni az egész régiónak, meg az egész országnak az ilyen jellegű problémakezelését. Nem tudom, hogy fél órát miért nem tud rá szánni a bizottság. Többet vitatkozunk most ezen, mint az ügy érdemi meghallgatása lenne.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Én a magam részéről támogatom azt, hogy ez a találkozó létrejöjjön, természetesen nekünk bizottsági tagoknak kell megállapodni a játékszabályokban. Én azt gondolom, hogy meg kell hallgatni tíz perc erejéig azt, aki a levelet írta a bizottság számára, és utána pedig ő elmegy és mi megbeszéljük azt, hogy mit tegyünk. És ha úgy gondoljuk, amit Szászfalvi alelnök úr javasolt, hogy levelet kéne írni, akkor levelet írunk, ha nem gondoljuk, nem írunk levelet. Minden egyes országgyűlési képviselő vagy képviselőcsoportok maguk eldönthetik, hogy írnak-e a saját nevükben levelet vagy sem. Tehát én azt támogatom, hogy szánjunk erre húsz percet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Engem a Nyakó képviselő úr által elmondottak, az a három kérdés, amit felvetett, éppen arról győzött meg, hogy nem egy félórás, de másfél- vagy két- vagy ötórás meghallgatás eredményeként sem fogjuk tudni ebben a bizottságban megítélni azt, hogy az a bizonyos program jó vagy nem jó program vagy azt, hogy valóban rasszista-e a területfejlesztési tanács elnöke vagy sem. És már nem emlékszem pontosan, hogy mi a harmadik kérdés. Éppen hogy rosszat teszünk azzal - megítélésem szerint - hogy ha ilyen felvetések elbírálásába belemegyünk, ha azt a látszatot keltjük, hogy van érdemi lehetőségünk arra, hogy akár a döntést valamilyen módon megváltoztassuk. Viszont a felvetés természete első látásra olyan, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhat adott esetben a szervezet, mert a hatóságnak van arra technikája, felhatalmazása, apparátusa és minden egyéb olyan eszköze, amivel a végén akár még, ha valóban fennáll az a helyzet, amit a bejelentő vélelmez, szankcióval is illessék azokat, akik netán bűnt követtek el. Tehát én Nyakó képviselő úr javaslatát támogatom, hogy ne tűzzük napirendre a szervezet meghallgatását.
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Most egy másik részt hangsúlyosabban kiemelnék: aki a levelet írta, egy kft. Egy kft. vezetője, egy vállalkozás vezetője írta alá, és az ő termékét, amivel pályázaton szeretne indulni és aztán profitot szeretne ebből magának termelni, valahogy el kívánja adni. Biztos, hogy nagyon jó célok is vannak benne és valószínűnek tartom, hogy ha felnyitjuk ezt a képzavart, a Pandora szelencéjét, akkor lesznek még rengetegen olyan kft.-, akik romákat akarnak foglalkoztatni. Valami miatt nem jön össze nekik a dolog, ez lehet egyébként rasszizmus is vagy más ok, de itt fognak megállni. És majd jönnek a fogyatékos kft.-k, mert hát azok is foglalkoztatnak valakit, de most uraim! Aztán majd a nők, a hátrányos helyzetűek és mindenki más megállhat itt ilyen alapon, hogy nálunk keressen jogorvoslatot, hogy mi írjunk Bajnai Gordonnak egy levelet, hogy márpedig ez jó. Nem hiszem, hogy ez jó út lenne.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Elnézést, hogy még egyszer szólok. Fontosnak tartom, hogy egy-két mondatot mondjak még. Picit keresem az udvarias szót, szűkkeblűnek érzem a bizottság egyik oldalának ezt a fajta gondolkodását. Én az elmúlt négy évre nem így emlékszem, meg az előtte lévő évekre sem, igaz, akkor nem voltam a bizottság tagja, de úgy tudom és úgy informálódtam, hogy ez a bizottság egy nagyon tágkeblű bizottság, amelyik igenis kíváncsi nagyon sok fajta tevékenységre. És az elmúlt négy évben emlékszem, hogy alapítványoktól kezdve konkrét eseteket vizsgáltunk, hallgattunk meg, annak következtében széles körű levelezést folytattunk, támogató leveleket küldtünk, programtámogató leveleket, egyebeket, pedig úgy emlékszem, hogy akkor is a mostani kormány elődje vezette az országot. Nem értem, hogy mi a probléma. Éntőlem jöjjön ide 15-20-30 szervezet, jöjjön minél több. Minél többről tudjunk, minél többet támogassunk, ez a bizottságnak igenis a hatáskörébe tartozik és ezzel a bizottságnak igenis gyakorlati módon egy kicsit ki kellene lépnie az iroda bezártságából. Én egyszerűen nem érzem ennek a problémáját. Nem tudom, mitől aggódunk. Mitől félünk. Meghallgatjuk. Eldöntjük, hogy jó program, nem jó program, támogatjuk, nem támogatjuk, és kész. Pont. Ennyit tud tenni, de legalább ennyit tegyen a bizottság, és ne pedig itt trónoljon a polgárok fölött, és azt mondja, hogy nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy mit szeretnének tenni esetleg civil szervezetek, vállalkozások, egyházak stb. És konkrétan most jelen esetben a roma polgárok felemelése érdekében. Ennyi a történet. Nem olyan bonyolult ám ez a dolog, csak egy kicsit tág keblűbben kellene értelmeznünk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Donáth képviselő úr.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Kedves Elnök Úr! Az a bizarr helyzet van, hogy mind a két félnek igaza van, természetesen 13 év alatt, maradva e képnél, valóban minden kebelméretet meghaladó mértékben tágkeblűnek bizonyultunk. Ez már F-kosár. (Derültség.) De, mégis azt gondolom, hogy modus vivendit kellene találni. Nyakó Istvánnak teljesen igaza van. Nem a 13 év miatt mondom, az ezernyi ügy és levél, ami az ember kezén végigmegy, kiváló szimattal megtalálta azt a néhány pontot, ami ezt a levelet leleplezi. Semmi kétségem, látatlanban, "félszeműen" azt mondom, hogy itt a mi goodwill-ünkre van szükség, arra, hogy az illető cégtulajdonos elmondhassa, hogy a Magyar Országgyűlés Emberi jogi bizottsága meghallgatta. Az, hogy aztán mit mondott, szinte mellékes. Ez azonban nem kisebbíti azt a rendkívül tisztességes emberi törekvést, amelyről Szászfalvi képviselőtársunk tesz tanúbizonyságot akkor, ha azt mondja, hogy mindenkit meg kell hallgatni, ha valaki hozzánk fordul, emberi jogon, akkor hallgattassék meg.
Nekem az a javaslatom tömören és végezetül, hogy vegyen maga mellé két embert Szászfalvi alelnök úr, akikben hajlam és kedv mutatkozik erre a meghallgatásra. Hallgassa meg a nekünk levelet író embert, erről akár szóban, akár írásban tegye meg a jelentését a bizottság egésze számára, és ha annak a meghallgatásnak, tehát az önmeghallgatásnak az lenne az eredménye, hogy a bizottság meg kívánja a felet magában is hallgatni, akkor meg fogjuk hallgatni.
Egyéb iránt valóban ne nyissuk ki ezt az ajtót, mert innentől fogva reménytelenné, kezelhetetlenné válik, ti. precedenst teremtettünk. Semmiféle okunk és jogunk továbbra nem lesz arra, hogy bárki, aki itt, hiszen jól tudjuk, az emberi jogok az élet egészére kiterjednek, születéstől a halálig, ha a bizottsági meghallgatást kér, meg ne kapja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e még hozzászólás? Varga képviselő úr.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Végighallgattam a vitát, lehet, hogy ott van valahol az igazság, ahol képviselőtársam mondta, de azért ne higgyük, hogy nem valós problémáról beszélünk. Önmagában az a probléma, amit ő felvet, haszonszerzés vagy nem haszonszerzés gyanánt, ez létezik. Én szívesen meghallgatom ezt az urat Szászfalvi úrral és azt kérem Nyakó úrtól, hogy vállalja 3. személyként, hogy szembesüljön esetleg azzal a problémával, ami egyébként létező probléma. Amennyiben vállalja.
ELNÖK: Egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Akkor ha jól látom, megint három javaslatunk van, úgy látszik, ma Donáth képviselő úr az integrátor.
Az első javaslat, hogy ne foglalkozzunk ezzel a témával, tehát ne hallgassuk meg a beadványtevőt, a második az, hogy hallgassuk meg, a bizottság plénuma hallgassa meg, a harmadik javaslat pedig az, hogy egy kvázi küldöttség, illetve egy ad hoc eseti bizottság három fővel hallgassa meg. Ez az ad hoc bizottság műfaját kimeríti. Ez a javaslat. Én annyit hadd tegyek hozzá, hogy ezt a két dolgot külön kell választani, hogy meghallgatunk valakit és most támogató levelet írunk-e vagy sem, tehát azt gondolom, hogy ez a két dolog elválik egymástól. Ez nem jár azzal automatikusan, hogy bármifajta támogatást nyújtunk.
És még annyit hozzá szeretnék tenni, én is az egységes gyakorlat híve lennék, de azért nem olyan egyszerű, mert emlékezzünk vissza, hogy Gusztos képviselő úr most már harmadszor dörgöli az orrunk alá, hogy az ő általa javasolt szervezetet miért nem hallgatjuk meg. És hoztunk egy döntést, hogy meg fogjuk hallgatni. Tehát mindenkinek van kedves gyermeke, akit valamilyen módon idehoz és elég nehéz eldönteni, hogy mi az, ami általános, mi az, ami egy konkrét egyedi probléma és egyébként tényleg ez lenne a dolgunk, hogy minél több civil szervezettel kapcsolatba kerüljünk. Ő nem azt veti fel, hogy szerezzünk neki pénzt, hanem azt kéri, hogy vizsgáljuk meg, hogy ő mint roma diszkriminálva lett-e ebben az ügyben. Tehát azért ez, bár egyetértek azzal, hogy a gazdasági vállalkozások meghallgatása nem profilunk feltétlenül, de pont aki a beadványt tette, az egy olyan pont, ami minket érint.
Ez a három javaslat van. Tehát ki támogatja, hogy hallgassuk meg egy bizottsági ülésen a beadványtevőt? (Szavazás.) Hét igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Három. A bizottság többsége nem támogatja.
A második javaslatról értelemszerűen nem kell szavaznunk.
A harmadik javaslat pedig az, hogy egy háromfős bizottság Szászfalvi képviselő úr vezetésével ad hoc jelleggel hallgassa meg a beadványtevőt. Ki az, aki igennel szavaz? (Szavazás.) Ez 17. Tartózkodás? (Szavazás.) Kettő. Szászfalvi képviselő urat javaslom, hogy bízzuk rá az ügyet.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Javaslom, hogy legalább egy kormánypárti képviselő szegődjön hozzám.
ELNÖK: Én azt javasolnám, hogy Teleki képviselő urat jutalmazzuk azzal, hogy társuljon ehhez az ad hoc bizottsághoz. Köszönjük szépen. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 49 perc.)
|
|
Balog Zoltán (Fidesz) |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia