EMBCB-7/2007.
(EMBCB/37/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2007. március 20-án, kedden, 14 óra 5 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat *

Az ülés résztvevői *

A bizottság részéről *

Megjelent *

Helyettesítési megbízást adott *

Meghívottak részéről *

Hozzászólók *

Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *

A "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám) *

Varga Ágnes főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal) szóbeli előterjesztése *

Kérdések, észrevételek, megjegyzések *

Varga Ágnes főosztályvezető (Miniszterelnöki hivatal) válaszai *

Döntés az általános vitára való alkalmasságról *

A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/2481. szám) *

Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) kiegészítése *

Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *

A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1917. számú törvényjavaslat (a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *

Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása a Nemzeti Civil Alapprogram 2005. évi tevékenységéről és működéséről, valamint a törvény alkalmazásának tapasztalatairól *

Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter tájékoztatója *

Kérdések, észrevételek, megjegyzések *

Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter válaszai *

Egyebek *

Napirendi javaslat

1. A "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám)
   (Általános vita)
2. A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/2481. szám)
   (Általános vita)
3. A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1917. szám)
   (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
4. Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása a Nemzeti Civil Alapprogram 2005. évi tevékenységéről és működéséről, valamint a törvény alkalmazásának tapasztalatairól
5. Egyebek

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Balog Zoltán elnök (Fidesz)

Fogarasiné Deák Valéria alelnök (MSZP)

Donáth László (MSZP)

Godó Lajos (MSZP)

Lénárt László (MSZP)

Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP)

Teleki László (MSZP)

Tóth Gyula (MSZP)

Dr. Wiener György (MSZP)

Gusztos Péter (SZDSZ)

Bíró Ildikó (Fidesz)

Ékes Ilona (Fidesz)

Schmidt Ferenc (Fidesz)

Varga József (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Szászfalvi László (KDNP) Schmidt Ferencnek (Fidesz)

Donáth László (MSZP) megérkezéséig Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)

Dr. Wiener György (MSZP) megérkezéséig dr. Szabóné Müller Tímeának (MSZP)

Gusztos Péter (SZDSZ) megérkezéséig Lénárt Lászlónak (MSZP)

Ékes Ilona (Fidesz) megérkezéséig Bíró Ildikónak (Fidesz)

Farkas Flórián (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)

Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Hozzászólók

Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter

Varga Ágnes főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal)

Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)

Dr. Soós László főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)

Megjelentek

Pappné Farkas Klára igazgató (Európa Tanács Dokumentációs Központ)
Szöllősy Adrienn jogi referens (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Fógel Andrea fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Csűrös András külső szakértő (KDNP-frakció)
Szabó Judit ösztöndíjas (Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság)
Kiss Karolina szakértő (MSZP-frakció)
Récsei Gábor polgármester (Magyar Szocialista Párt)
H. Nagy Boglárka gyakornok (MSZP-frakció)
Dr. Soproni Roland, Balog Zoltán szakértője
Mészárosné Halász Judit szakértő (Fidesz-Magyar Polgári Szövetség)
Dr. Latorczai Csaba szakértő (Fidesz-Magyar Polgári Szövetség)
Nagy Bercel szakértő (Fidesz-KDnP-frakció)
Kocsis Gyöngyi parlamenti titkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Bognár Renáta újságíró (Magyar Távirati Iroda)
Németh Ferenc elnök (Nemzeti Civil Alapítvány)
Dr. Molnár József OGY bizottság által delegált (Nemzeti Civil Alapítvány)
Barthel-Rózsa Zsolt tanácstag (Nemzeti Civil Alapítvány)
Dr. Jung Adrienn osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Wirth Katalin sajtóreferens (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Oskolás Ildikó titkár (Nemzeti Civil Alapítvány)
Kovács Marianna referens (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Nemoda István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kapocsi Géza parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Till Roland főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Barabás Áron munkatárs (Európa Ház)
Barabás Miklós igazgató (Európa Ház)

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 5 perc)

Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása

BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén.

Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel határozatképesek vagyunk. Szászfalvi Lászlót Schmidt Ferenc helyettesíti, Donáth Lászlót Fogarasiné Deák Valéria helyettesíti, Nyakó képviselő urat Teleki László helyettesíti, Wiener képviselő urat Müller Tímea helyettesíti, Gusztos Pétert Lénárt László helyettesíti, Ékes Ilonát Bíró Ildikó helyettesíti, Farkas Flóriánt Varga József helyettesíti, Semjén Zsoltot Balog Zoltán, és Pettkó képviselő úr nem kért helyettesítést.

A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Öt pontból áll a napirendi javaslat. Kérdezem, hogy van-e hozzászólás a napirendi javaslathoz. Ha nincs, akkor kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja változatlan formában a javaslatot. (Szavazás.) 18 igennel tartózkodás és ellenszavazat nélkül a napirendi javaslatot elfogadtuk.

A "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám) (általános vita)

Az 1. napirendi pontunk a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat. Általános vitára való alkalmasságról döntünk. Megkérem a minisztérium képviselőjét, hogy foglaljon helyet. Varga Ágnes főosztályvezető asszonyhoz van szerencsénk a Miniszterelnöki Hivatalból. Kérjük, hogy néhány szóban indokolja az előterjesztést.

Varga Ágnes főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal) szóbeli előterjesztése

VARGA ÁGNES főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal): Tisztelt Képviselők, Bizottsági Tagok! A jelen előterjesztésben a kormányzat gyerekek esélyeinek javítására alkalmas közpolitikára tesz javaslatot. Arra, hogy miért most teszi ezt a javaslatot a kormányzat, van egy jogi indok és van egy más logika mentén egy morális és gazdaságfilozófiai indok is. A jogi indoka az, hogy az ENSZ 1989. évi november 12-én kihirdetett gyermekek jogairól szóló egyezségokmányát '91-ben a LXIV. törvénnyel kihirdette Magyarország. Ezzel egyúttal aláveti magát a magyar fél annak, hogy az ENSZ erre szakosodott bizottsága független szakértők segítségével háromévenként ellenőrizze Magyarországon a gyerekek jogainak érvényesülését és mindenekelőtt álló előnyeit.

Magyarország számos dicséreteket kap ezekben az értékelésekben. Az utolsó értékelésre 2006-ban került sor, magyar nyelven hozzáférhető az értékelés dokumentuma a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján. Komoly dicséreteket kapunk azért, mert teljes lefedettségű alapellátásként hozzáférhető a gyerekek számára a bölcsőde, az óvoda, a védőnői ellátás, az anyasági ellátások igen kiterjedtek, jó minőségű az egészségügyi ellátás, a védőoltások rendszere a gyerekeknek, és a rendszeres gyerekkori egészségügyi szűrések is megszervezettek. Számos kérdésben azonban elmarasztalja ez a bizottság Magyarországot. A leginkább kifogásolt jelenség az oktatási szegregáció, általában a gyerekintézményi szegregáció. Ajánlja ez a bizottság Magyarország számára, hogy fogadjon el egy cselekvési tervet annak érdekében, hogy a gyerekjogok érvényesülése napirenden legyen, napirenden tartott kérdés legyen.

Ami a gyerekekkel kapcsolatos közpolitikák időszerűségét morális szempontból indokolja, az az, hogy a gyerekek szegénysége természetesen minden alkalommal a szüleik, az őket nevelő háztartások szegénységei is. Miért beszélünk akkor a gyerekek szegénységéről? Azért, mert a felvilágosodás óta a civilizált világ a gyerekekre mint helyzetükről nem tehető ártatlan lényekre tekint. Persze természetesen ilyenkor a társadalom tagjai felvethetik a kérdést, hogy ha egy gyerek nélkülözésben, szegénységben él, ki a felelős ezért. Első renden nyilvánvalóan a szülei. Ám de ennek megállapításával nem enyhítettünk semmit sem a gyerekek szegénységén. Sajnos a legszegényebb jövedelemtizedbe tartozó népességen belül fölülreprezentáltak a gyerekek és a gyereket nevelő háztartások. A társadalmi mobilitás gyengesége, és hiányosságai, az, hogy fizikailag nincs vagy gyenge a társadalmi mobilitás, illetve egy kisgyereknek kevés esélye van arra, hogy meghaladja a szülei társadalmi státuszát, egyúttal romboló hatással van a gazdasági fenntarthatóságra is. Az a gyerek, akinek kevés az esélye arra, hogy középfokú vagy annál magasabb iskolai végzettségre tegyen szert, jó eséllyel gyarapítja a tartósan munkanélküli, nehezen foglalkoztatható felnőttek létszámát. Mindannyiunk érdeke, hogy a gyerekek több esélyt nyerjenek a továbbtanulásra, a tudás, a kultúra megszerzésére, és az ő esélyeik társadalmi egyetértésben javuljanak.

Megváltozott a szegénység szociológiai karaktere. Míg a '80-as évekig nyomott bérskála és teljes foglalkoztatás viszonyai mellett a szegénységbe csúszásnak a legnagyobb kockázata az volt, ha egy háztartásban több volt az eltartott, mint a kereső, addig ma a gyerekek szegénységét leginkább befolyásoló körülmény az, hogy a szüleiknek van-e munkájuk, pénzkereső foglalkozásuk vagy nem.

10.

SF 11 (Varga Ágnes)

Az a közpolitika, amire a kormány javaslatot tesz, igen eminensen foglalkozik mind a szülők, mind a gyerekek majdani foglalkoztathatóságával. Van egy érdekes nevelési tapasztalat, amely szerint a gyerekek sorsa már a legkorábbi években eldől. Az, hogy egy kisgyermek megszerzi-e a kommunikációs kompetenciáit, felkészül-e arra, hogy képes legyen tanulni, tehát a kognitív készségei kifejlődnek-e, már négy-ötéves korára eldől. Aki nem szerzi meg ezeket a képességeket gyermekkorban, jó eséllyel néz iskolai kudarcok elé, és az ilyen gyerekek morzsolódnak le a közoktatásban. Ezért ez a közpolitika nagy hangsúlyt helyez a hét év alatti gyerekek intézményes nevelési feltételeinek, annak, hogy a megfelelő intézményekhez - a jó bölcsődéhez, a jó óvodához -, a jó nevelési intézményen kívüli programokhoz, a tanulás lehetőségeihez településnagyságtól függetlenül minél nagyobb arányban és minél könnyebben férhessen hozzá mindenki.

Önök bizonyára úgy gondolják, a gyerekszegénység olyan vérlázító jelenség, amihez képest ez a szöveg eléggé puha, könnyű megfogalmazásokat tartalmaz. Ennek az az oka, hogy a dokumentum előkészítése során a szöveg tudományos műhelyekkel, civil körökkel és a közigazgatás különböző tárcáival való szoros egyeztetés után alakult ki. Minden olyan kérdésnek a szövegét, amelynek esélye volt arra, hogy ne teljes konszenzussal fogalmazódjon meg, vagy kihagytuk, vagy felpuhítottuk. Ezek részletes megvitatására és a szöveg esetleges "harcosságának" javítására a stratégia részletes vitája során kerülhet sor. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönjük szépen, főosztályvezető asszony. Kérdezem, hogy a bizottság tagjai közül ki kíván kérdezni vagy megjegyzést fűzni az elhangzottakhoz. Teleki László képviselő úr!

Kérdések, észrevételek, megjegyzések

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a programot ilyen formában láthatjuk. Pozitívumként értékelem, hogy komplexen kezeli azt a problémát - erről főosztályvezető asszony is beszélt -, amely a szülők foglalkoztatását, valamint a gyermekek óvodai és bölcsődei ellátását is magába foglalja. Mi történt eddig? Néhány kormány belenyúlt a foglalkoztatásba és megpróbált valamit tenni, valamint az oktatás terén kezelte azokat a hiányosságokat, amiket fel lehetett mérni. Ez a program az egész kérdéskört komplexen kezeli.

Egy kérdésem is lenne. 2003-ban egy kormányhatározat alapján térítésmentessé vált az óvodai ellátás a rászorultak számára. 2005-ben viszont már jelentkeztek olyan problémák, amelyek az óvodai férőhelyek biztosítását feszegették. A térítésmentességet a jelenlegi kormány ezután is biztosítani fogja a rászorultaknak. Azt szeretném megkérdezni, hogy a kistelepüléseken is biztosítva lesz-e az óvodai ellátás, mert ha erre forrást adunk, akkor a férőhelyeket is bővíteni kell. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schmidt Ferenc képviselő úr!

SCHMIDT FERENC (Fidesz): Mindannyian ismerjük a költségvetés helyzetét, tudjuk, hogy milyen megszorítások vannak. Minden program annyit ér, amennyit meg akarunk, illetve meg tudunk belőle valósítani. Azt szeretném megkérdezni, hogy a jelenlegi helyzetben a kormány milyen költségvetési forrásokat tud elkülöníteni, illetve mennyit tud biztosítani erre a célra.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Gyula képviselő úr!

TÓTH GYULA (MSZP): Főosztályvezető asszony kiegészítése után számomra egyértelmű - de nyilván mások számára is -, hogy a magyar foglalkoztatási szint érdemben nem növelhető a képzett munkaerő álláshoz juttatása nélkül. Arra vagyok kíváncsi, hogy a közoktatás mai rendszere alkalmas-e ennek a kihívásnak a kezelésére.

Elképzelhető, hogy a közoktatás mélyreható átalakítása középosztályi érdekeket sért akkor, ha a vállalkozóktól, a képzettebb rétegektől, a jobb iskoláktól csoportosítunk át eszközöket az iskolázatlan munkaerő, illetve a nehezen képezhető gyerekek és tanáraik támogatására? Ennek a kérdésnek a másik vetülete az lehet, hogy a költségvetés bírja-e teljes egészében ennek a finanszírozását.

Valamennyien egyetértünk azzal, hogy minden szülő jót akar a gyerekének, kivéve akkor, amikor válnak. Számos esetet ismerünk és tudjuk jól, hogy a hadviselésben a legnagyobb fegyver a közös gyermek. 20 21. FE (Tóth)Ennek kapcsán egyetlen egy kérdésem lenne. Számos állatvédő egyesületről, szervezetről tudunk. Van jogvédő szervezetük a nőknek, kisebbségeknek, és sorolhatnám tovább. Csak a gyerekkel csinálhat mindenki azt, amit akar? Ki védi a gyereket? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. További kérdések? (Bíró Ildikó jelentkezik.) Bíró Ildikó?

BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebből az anyagból az I. 4. pont az egyenlő esélyű hozzáférés elve. Itt azt olvasom, hogy a gyermekszegénység csökkentésének lényeges eleme, hogy a gyermekek lakóhelyüktől függetlenül hozzájussanak a szolgáltatásokhoz, és ezen belül egészségügyi, oktatási, szociális és gyermekvédelmi szolgáltatásról beszél. Most, amikor kórházakat zárnak be, iskolákat zárnak be, postákat szüntetnek meg, és különös tekintettel vidékre, akkor hogyan gondolják ezt a gyerekekre vonatkoztatva biztosítva látni?

A másik kérdésem pedig az, hogy mennyire lehet hitelesnek tekinteni a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiát, miközben az előterjesztő kormány egy szegregációt nyíltan propagáló hölgyet nevez ki kormányszóvivőnek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. További kérdések? (Varga József jelentkezik.) Varga képviselő úr?

VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Engedje meg nekem, főosztályvezető asszony, hogy egy kicsit keményebben fogalmazzak, mint a képviselőtársaim. Természetesen azzal egyetértek, hogy legyen jobb a gyermekeknek ebben az országban, de azt gondolom, hogy ez a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégia megkerül egy alapvető és fontos problémát. Az a probléma, hogy szerintem a gyerekeknek akkor a legjobb, ha a családjukban tudnak fejlődni, és ott tudják magukat képezni.

Ki kellene mondani, hogy ma Magyarországon a családokat kellene jobb helyzetbe hozni, és ha ezt mondjuk ki, akkor tulajdonképpen valami tisztességes és normális családpolitika kellene ebben az országban. Gondolom, ön is tudja, hogy 260 000 olyan gyermek él ma Magyarországon, akinek egyetlen családtagja sem dolgozik. Ha ezt a programot, amit önök elénk terjesztettek, komolyan vesszük, akkor számomra megkérdőjelezhető az, hogy ha ezekkel a szülőkkel nem tudunk mit kezdeni, akkor azzal, hogy ezeknek a gyerekeknek talán ingyen adjuk az étkeztetést, és még egy rakás ilyen dolgot föl tudnék sorolni, abból a mély szegénységből nem fogjuk őket kivonni. Engedje meg, hogy azt is mondjam, hogy ezeknek a gyerekeknek a zöme - talán a túlnyomó többsége, de adatokkal nem rendelkezem én sem - roma család. Tehát ha nem lesz egy átfogó roma szegénységi program, akkor ezek a számomra lózungnak tűnő "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiák sehova nem fognak eljutni. Meggyőződésem, hogy semmi olyan új tudás nem keletkezett az elmúlt három-öt évben, ami alapján épp most kellett ezt beterjeszteni, most, amikor tulajdonképpen egyáltalán nincs a költségvetésnek erre pénze.

Konkrétan kérdezem, hogy a költségvetés melyik forrásmegjelöléséből gondolják ezt a programot végrehajtani. Még egyszer hangsúlyosan kérdezem, hogy ha maguknak a családban élő szülőknek ilyen lehetetlen a munkaerőpiacra való bekerülése, akkor hogy gondolják, hogy ettől a gyerekeknek jobb lesz. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Én egy kérdést hozzátennék. A számomra rendelkezésre álló adatok szerint 850 000 ember él a létminimum alatt. Ez minden harmadik gyermek Magyarországon. Nem tudom, hogy azok a dicséretek, amelyeket európai szervezetektől kapunk, mire vonatkoznak. Igazából az érdekel, hogy most, ha a program kiindulópontjának tekintjük ennek a kerettörvénynek tulajdonképpen az elfogadását, akkor honnan indulunk európai összehasonlításban, ami a szegénységi mutatóknak a gyermekekre vonatkozó részét illeti.

Én is megerősíteném Bíró Ildikó képviselő asszony kérdését, azt én is egy elég lényeges dolognak tartom, bár hadd tegyem hozzá, hogy a politikát alapvetően a képmutatás jellemzi. Ha egy kormányszóvivő-jelölt őszintén elmondja, hogy ő nem szeretné, ha a gyerekei szegényekkel és deviánsokkal járnának egy bölcsődébe vagy óvodába, ezt lehet őszinteségnek is tekinteni, de azért nyilván a példamutatás szempontjából ez egy elég súlyos mondat. Tehát úgy gondolom, hogy ha a szegregáció ellen valóban küzdeni akarunk, akkor ilyen mondatokat nemcsak hogy nem engedhetünk meg magunknak, hanem jó lenne, ha olyan emberek lennének kormányszóvivők, akik nem is gondolják ezt. Ebben a részben fölmentem a képviselő asszonyt, mert lehet, hogy nekünk is lennének ilyen problémáink egy bölcsődében, azt tudom, csak azért nem mindegy, hogy a közvélemény felé milyen képet közvetítünk, anélkül, hogy az ember valótlanságot állítana. Köszönöm szépen.

Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor főosztályvezető asszonyé a szó. Parancsoljon!

Varga Ágnes főosztályvezető (Miniszterelnöki hivatal) válaszai

VARGA ÁGNES főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal): Felmerült az a kérdés, hogy lesz-e elegendő óvodai férőhelyellátás, és folytatható-e a térítésmentesség megtartása az arra rászorulók számára. A program tervezésekor megvizsgáltuk, hogy hány olyan település van, ahol egy óvodára való gyerek van, viszont nincs intézmény. Havas Gábor és Liskó Ilona készítették ezt a felmérést, tavaly aktualizálták, tehát ismét megvizsgáltuk, hogy hogyan fest ez a térképen. 130 olyan település van, ahol nincs megfelelő vagy elégséges óvodai férőhely, miközben lenne önálló csoportra alkalmas létszámú gyerek. 80 olyan település van, ahol egyáltalán nincs óvoda, miközben van annyi gyerek a településen, hogy rentábilisan fenntartható lenne egy óvoda.

Az elgondolásunk az, hogy európai uniós forrásból intézményfejlesztés következik, mégpedig a következő sorrendben. A hátrányos helyzetű kistérségek és települések lennének azok a célterületek, ahol először próbálnánk meg az óvodai intézményellátást fejleszteni, és a települési lejtő aljáról indulva haladnánk fölfelé és próbálnánk meg teljesíteni az intézményellátást. De ez valóban egy nehéz harc lesz, mert a közepes vagy annál jobb helyzetűek nyilván azt szeretnék, ha az ő számukra is kínálna valamit egy olyan közpolitika, amely minden gyereknek azt szeretné, hogy jobb esélye és könnyebb élete legyen, boldog gyerekkora legyen. Sajnos sorrendet kell tartani.

Ennek a munkának az első fázisa tavaly január és március között zajlott le. Ferge Zsuzsa akadémikus professzor asszony irányításával egy szociológus team, pedagógusokból, szociológusokból álló team rövid távú tervet, három évre szóló tervet vázolt fel arra, hogy mik lennének azok a lépések, amelyek a legsürgetőbbek. Itt két csapásirány van. Az egyik az, hogy az extrém, a tűrhetetlen gyerekszegénység mihamarabb számolódjon föl. A másik cél ezzel párhuzamosan - szerintem ez a nehezebb -, hogy el lehessen érni azt, hogy a gyerekintézmény-rendszer, az oktatási rendszer olyan lehetőségeket nyisson meg minden gyerek előtt, hogy beszállhasson a társadalmi liftbe, képességei és tudása alapján jó eséllyel haladja meg szülei társadalmi-gazdasági státuszát. Ez lesz a nehezebb, és valóban ez a közoktatás mai módszerei és eljárásai alapján kevés eséllyel valósítható meg, tehát igenis a pedagógusképzés, a gyógypedagógus-képzés, az óvodapedagógus-képzés teljes átvizsgálására lesz szükség, és itt a curriculumok erőteljes leporolása fog következni.

Milyen források biztosíthatók a gyerekesélyprogram megvalósításához? Lehet, hogy hihetetlen, de ezek egyébként nem nagyon költséges intézkedések, amelyek most előttünk állnak. Az intézményfejlesztés költséges, és itt bizony kapacitásbővülés lesz, tehát a fenntartás normatíváinak a forrását is bővíteni kell a megfelelő fejezetekben.

30.

SF 31 (Varga Ágnes)

Ésszerűsítéseken is gondolkodunk. A 10 ezer főnél nagyobb településeken alapellátásként működtetni kell bölcsődét, de az ennél kisebb településeken ilyen intézmények rentábilisan nem tarthatók fenn. Azon gondolkodunk, hogy azokon a településeken, ahol óvoda van, de bölcsőde nincs, úgy kellene fejleszteni az óvodát, hogy az megnyithassa kapuit a fiatalabb gyerekek előtt is, hogy az óvodaérettségnek ne legyen kritériuma például a szobatisztaság, a szabatos beszéd, a koordinált nagymozgás, amit egy ovistól már elvárunk. Így mód lenne arra, hogy a piacképes tudással rendelkező szülők visszamehessenek dolgozni, a gyerekek pedig közösségbe kerülve a korai fejlődés pedagógiai módszerei segítségével majd jó eséllyel kezdhessék meg iskolai tanulmányaikat.

A foglalkoztatás bővítése valóban csak a képzés, a közoktatás fejlesztésével képzelhető el. Alapos vizsgálat tárgyává kell tenni a közoktatás eredményességét. Ennek érdekében mihamarabb szeretnénk megteremteni a mérhetőség feltételeit, és azt szeretnénk, ha a mérések eredménye korrekciós eszköz lenne az oktatáspolitikában. Ezen a téren az első lépés már megtörtént, mert a PISA-felmérések borzongató eredményei megmozdították a pedagógusszakmát és a pedagógiatudományt. Jó nemzetközi gyakorlatokat próbáltunk gyűjteni. Európában, de más kontinenseken is számos hatásos, jó eredményeket hozó gyerekszegénység-csökkentő programok vannak. Számunkra legközelebbi a brit példa. Nagy-Britanniában hat évvel ezelőtt a gyermekes családok 20 százalékában nem volt aktív kereső - nálunk ma ez az arány 15 százalék -, és a szülők foglalkoztatását elősegítő, a gyerekszegénységet enyhítő programokkal elérték, hogy ez az arány hat év alatt 17 százalékra csökkent. Először a bölcsődéket és az óvodákat fejlesztették. Nagy-Britanniában a három évesnél fiatalabb gyerekek 20 százaléka jár bölcsődébe, nálunk 8 százaléka. Ezért mondtam az imént, hogy a kistelepüléseken érdemes megnyitni az óvodai profilt és olyan mini csoportokat létrehozni, amelyek a fiatalabb gyerekek élettani szükségleteinek megfelelően más napirenddel, más szakdolgozói körrel és más berendezéssel működnek, azaz valóban bölcsődei kondíciókat biztosítanak a gyerekeknek. Ebben az esetben nem kell új intézményt építeni, csupán a meglévőt kell bővíteni. Azt gondolom, ez jó esély előttünk.

Megtörtént egy elképzelhető hároméves program beárazása, amihez az induló évben 23 milliárd forint forrásszükségletet számoltunk össze Ferge Zsuzsa professzor asszonnyal, és három év alatt mintegy 80 milliárd forintba kerülne. Az államháztartás nagyságrendjét figyelembe véve ez nem egy túl ambiciózus terv, viszont az eredménye, a hatása mindenképpen megéri a ráfordítást.

Mit tudunk ma jobban a gyerekek szegénységéről, mint régebben? A gyerekszegénységgel kapcsolatban eddig is komoly vizsgálatokat folytattunk, de az Unió kötelezővé tette az úgynevezett silk-vizsgálatot, amely a háztartások kiadásain túl a bevételeiket is komolyan számba veszi. A munkajövedelmeket, a jóléti transzfereket, de a szegénység más területeit is számszerűsíti, például a lakáskörülményeket, a lakás komfortfokozatát, azt, hogy van-e fogyatékos vagy beteg ember a családban, mert a gyerekek korai fejlődésében ez is hendikep lehet. A Központi Statisztikai Hivatal egy ezekkel bővített profilt alakított ki. A mérési módszereink tehát komolyan javultak, minek következtében jobban ismerjük a gyerekek életkörülményeit, mint eddig. Másrészt vannak pedagógiai hungarikumok, mint a Pető-módszer, aminek az a lényege, hogy mindenki számára személyre szabott programokat kell kialakítani azért, hogy a képességei szerint jó tempóban fejlődjön, aztán ilyen Dévény Anna módszere, amely a legfiatalabb gyerekek idegrendszerének fejlődését - ha az nem indul meg megfelelő tempóban - indítja el. Ezek olyan hungarikumok, amiket érdemes lenne összefoglalni egységes korai fejlesztési tervvé, programmá alakítani és a pedagógiai módszerek közé beépíteni mind a bölcsőde-, mind az óvodapedagógusok, mind a kisiskolásokat tanítók esetében. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek meg kell tanulnia valamit, amit a kisgyerekekkel foglalkozó többi szakember tud, a védőnőnek több társadalomismeretet kell tanulnia, meg kell tanulnia a szülőkkel jól kommunikálni, mert ezen a téren bizony néha hátrányban vannak, az óvodapedagógusnak a szociális ismereteit kell bővíteni, a gyermekjóléti szolgálatnak pedig az egészségügyi ismereteit, hogy meg tudja állapítani, melyik gyereket kell ortopédorvosnak látni, melyiket kell gyerekneurológusnak szűrni, mert olyan eltérések látszódnak a fejlődésében, amit kezelni kell az egészségügy vagy a gyógypedagógia eszközeivel. Ezekre a szűrésekre kondicionálni kell a szakértőket, és nagyon fontos lenne, hogy ők a munka tárgyával, a gyerekkel kapcsolatban konzultáljanak. Rengeteg elszigetelt ismeretük van a gyerekekről, de ezek nem tevődnek össze, és nem kooperatívak a gyerekek jólétével kapcsolatos szolgálatok munkái.

Nyolcszázötvenezer gyerek él létminimum alatt - másféle skálák is léteznek a szegénység mérésére -, ez a jóléti újraelosztás előtti jövedelemkülönbségeket és a jövedelem-újraelosztás előtti szegénységet jelző szám. A jóléti újraelosztást követően azért nem ilyen tragikus a kép, és a nemzetközi mezőnyben a családtámogatások, az anyasági ellátások tekintetében kifejezetten a középmezőnyben vagyunk. De ehhez kell a családi pótlék, amely a gyerekszámtól, a gyerek egészségi állapotától függően igen differenciált lehet. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete a civil egyeztetés alkalmával felvetette, hogy érdemes lenne területi különbségeket is megfontolni a település nagyságától és infrastrukturális fejlettségétől függően, illetve tovább differenciálni a nevelt gyerekek száma szerint a családi pótlékot. Ez is segíthet abban, hogy a szegénységben nagyobb kockázatot viselő sokgyerekes háztartások jobb helyzetbe kerüljenek.

A pillanatnyi hiányzó szükségleteket a térítésmentes étkezés valóban enyhíti, ezért erről nem lehet lemondani. Nagyon fontos az, hogy meleg ennivaló legyen a pocakban.

Ennek a közpolitikának a másik fontos célkitűzése az, hogy a társadalmi mobilitásra komoly esélyük legyen a gyerekeknek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Főosztályvezető asszony, a kormányszóvivővel kapcsolatos kérdésre nem reagált.

VARGA ÁGNES főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal): Összeszorul az ember szíve, ha rasszista megnyilvánulásokat ilyen leplezetlen formában észlel. Ma délelőtt egy másik bizottságban Sándor Klára képviselő asszony elmesélte, hogy a szegedi egyetem szociológia tanszékén a pedagógiaszakos hallgatók között kérdőíves vizsgálattal mérte a másság iránti türelmet, a xenofóbiát, az idegenektől való vonakodást és az etnikai rasszizmust, és a felmérés eredménye azt mutatta, hogy a pedagógushallgatók 70 százaléka intoleráns mindenféle mássággal kapcsolatban. Amikor a hallgatókat tájékoztatták erről a gyalázatos eredményről, akkor ők bevallották, azt hitték, hogy ennél rosszabb lesz a felmérés eredménye. 40 41. FE (Varga)Tehát itt a pedagógusképzésben is és mindenütt mélyen magunkba kell szállni, ha szegregációról van szó.

Van egy kísérleti program, az Akadémia gyerekesély-kutató csoportja indította el sok egyetemista hallgató közreműködésével Nógrád megyében. Nem a legszegényebb kistérségek közé tartozik, nem esik bele abba a 28 kistérségbe, amelyet az uniós fejlesztések során halmozottan hátrányos térségeknek neveznek. Azért azt mondom, hogy ott elég nagy szegénységben élnek az emberek. Valamikor a környező bányaiparban dolgoztak a férfiak, a felnőttek, és ez a munkalehetőség most nem áll rendelkezésükre. Az ott lakók 30 százaléka cigány. Mind a 13 településen ebben a kistérségben van óvoda. Minden óvodáskorú gyerek be is van íratva az óvodába. A cigánygyerekek is be vannak íratva az óvodába. De ha az ember bemegy az óvodába, nem talál ott cigánygyereket. Miért van ez? - kérdeztük az óvó néniket. Azért, mert mire a telepről szilárd burkolat nélküli úton, járda nélkül beérkeznek az óvodába a gyerekek, sáros lesz a cipőjük, ruhájuk, az óvó néni megáll előttük a kapuban, és azt mondja, hogy "Váltóruha, váltócipő?", és nem engedi be a gyerekeket. Úgy gondolom, hogy ez mindennapos gyakorlat, pedig ez egy intézménnyel tűrhetően ellátott térségben van.

Úgy gondolom, hogy a közoktatásnak akár hatósági eszközökkel is vizsgálnia kell ezeket a jelenségeket. Azokat a fenntartókat pedig, amelyek eltűrik azt, hogy óvodaérettség helyi definícióival ne engedjék be az óvodába azokat a gyerekeket, akik esetleg nem megbízhatóan szobatiszták, vagy a szóbeli képességeik nem a koruknak megfelelően fejlettek még, azokban az esetekben úgy gondolom, hogy a hatóság szigorával kell eljárni, mert ezeknek a gyerekeknek igen nagy szükségük van arra, hogy kortárs csoportban értő pedagógiai vezetés mellett fejlődjenek.

ELNÖK: Köszönjük szépen. (Teleki László jelentkezik.) Teleki képviselő úr?

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Igazán nem a főosztályvezető asszony programjához szeretnék most hozzászólni, hanem ahhoz, amit elnök úr visszakérdezett. Azt gondolom, hogy a kormányszóvivői mondatot vagy éppen megjegyzést nem ennek a szakmai testületnek és nem pedig főosztályvezető asszonynak kellene feltenni, mert akár jómagam, akár pedig a bizottság többi tagjai is hozhatnánk olyan kérdéseket és olyan felvetéseket, amelyek az elmúlt kormányzati ciklusban nem voltak olyan éles metszéssel elvágva, ahol elhatárolódna mondjuk a jobboldal attól a szélsőséges nézettől, amit nagyon sokszor kormányzati szinten meg lehetett találni. Ezért azt gondolom, hogy azokkal a szakmai kérdésekkel kellene foglalkozni, amelyeket feszegetünk, mert nem a kormányszóvivő fog kormányozni, hanem a kormány fog továbbra is kormányozni. Természetesen elítélek minden olyan előítéletre utaló jelet, amely kirekesztésre ad okot, viszont nem hiszem, hogy akár főosztályvezető asszony ezt meg tudja válaszolni, akár pedig ez a kör most arra alkalmas, hogy ilyen politikai, kormány közeli megnyilvánulásokat próbáljunk itt definiálni. Köszönöm.

ELNÖK: Én annyiban is hagytam volna, ha Teleki képviselő úr nem szól hozzá, mert azt gondolom, hogy abból a főosztályvezető asszony elmondott, az ő álláspontja teljesen világos. Nem azt vártam, hogy bélyegezzünk meg személyesen bárkit, el is mondtam ezzel kapcsolatban, hogy ha képmutató lett volna a kormányszóvivő-jelölt, az se lenne semmivel jobb, de ilyeneket nemcsak leírni vagy mondani, hanem gondolni se nagyon illik.

Az is helyes, hogy önkritikusak legyünk ebben a dologban, de azért azt visszautasítanám, hogy ez nem tartozik ide. Azt gondolom, hogy ez szorosan ide tartozik, hiszen egy kormányzati programot fogunk elfogadni. Egy kormányzati program kommunikálása részben a kormányszóvivő feladata is. A kormányszóvivő, amikor ezt a törvényt elfogadjuk, akkor ebben esetleg egy sajtótájékoztatót fog tartani, miközben ő egy ilyen attitűddel él, gondolkodik ezekről a kérdésekről. Ide tartoznak.

Azt gondolom egyébként, hogy ha ezzel kapcsolatban akár jobb, vagy bármilyen más, vagy még jobb oldalon bármilyen más problémás megfogalmazások vannak, azokról természetesen lehet beszélni, kell is beszélni a kulturált vita szabályainak betartásával. Anélkül is lehet beszélni, csak nem illik. Tehát azt nem gondolnám, hogy ez nem tartozik ide, hiszen politikusok vagyunk, és ezeket a dolgokat szóvá kell tenni. Ezt egy elég súlyos dolognak tartom, mondom, azzal együtt, hogy elég sokan gondolnak ilyesmit a parlamentben bármelyik oldalon, csak éppen már vannak olyan ügyesek, hogy ezt nem mondják el. Tehát van ebben egyfajta fölmentés is, mégis fontosnak tartanám - és nem a főosztályvezető asszonytól várom ezt természetesen -, hogy azok, akik fölkérték ezt a hölgyet erre a feladatra, határolódjanak el ettől a kijelentéstől. Ennyi az egész, és aztán egyébként meg is lehet javulni, meg ügyesebbnek is lehet lenni, tehát sokféle kimenetele van ennek a dolognak, csak ebben nem értek egyet, hogy ez nem tartozik ide. A választ egyébként korrektnek tartom és elfogadom, nem is furkáltam itt tovább, hogy na most mondja ki, hogy... Valóban azt gondolom, hogy ez nem öntől várható. Értettem a választ, és köszönöm is, kielégítőnek is tartom.

Ha már nálam a szó, akkor hadd mondjam azt, hogy egyébként a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elfogadhatónak tartja, általános vitára alkalmasnak tartja ezt a törvényjavaslatot, és meg is fogjuk szavazni. Tehát ebből a szempontból ez nem egy kizáró ok, nem ezen a szinten van, hogy most ezzel a törvényjavaslatot akarnánk lekutyázni vagy visszautasítani.

Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor kérdezem, hogy van-e még megjegyzése esetleg a főosztályvezető asszonynak. (Varga Ágnes: Nem.) Köszönjük szépen.

Döntés az általános vitára való alkalmasságról

Kérdezem a bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról szóló határozati javaslatot. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) A bizottság 18 igennel nem és ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta a határozati javaslatot. Köszönjük szépen.

Azt kérdezem még a bizottságtól, hogy kívánunk-e előadót állítani. Tóth Gyula képviselő úr vállalja? (Tóth Gyula bólogat.) Megköszönjük. Kérjük, hogy a bizottság egyöntetű álláspontját majd közvetítse a Ház felé.

A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/2481. szám) (általános vita)

Következő napirendi pontunk a jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat. Általános vitára való alkalmasságról döntünk. Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes asszonyt köszöntjük a minisztérium képviseletében. Ha néhány szóban akarja indokolni, akkor szívesen vesszük. Parancsoljon!

Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) kiegészítése

DR. JUHÁSZ EDIT főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Az Országgyűlés 2004-ben és 2005-ben fogadott el egy országgyűlési határozatot arról, hogy milyen feladatok végrehajtását tartja szükségesnek az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések megelőzése érdekében. Ez a két országgyűlési határozat több pontban is foglalkozott azzal, hogy az ingatlannal kapcsolatos ügyletek okiratba foglalása során biztosítani kellene azt a lehetőséget, hogy a jognyilatkozatot tevő fél személyazonosságának igazolására bemutatott igazolványának érvényességét az okiratszerkesztő jogász ellenőrizhesse on-line módon.

Ennek a végrehajtására el is készült egy törvényjavaslat. A T/18211-es törvényjavaslatot az akkori igazságügyi miniszter beterjesztette, az általános vitát le is folytatta az Országgyűlés, minden parlamenti frakció támogatta. Idő hiányában már nem került sor a vita befejezésére, ezért utóbb a kormány a törvényjavaslat visszavonásáról döntött. Ezt követően tavaly újra szakmai egyeztetésre bocsátottuk ezt a törvénytervezetet, kiegészítettük, némileg továbbfejlesztettük. Lényegében a korábbi törvényjavaslat továbbfejlesztett változata az, amit most a tisztelt bizottság vizsgál.

Továbbra is három fő csoportra oszthatók a benne lévő rendelkezések. Az egyik ez a bizonyos ügyféladat-ellenőrzés, illetve személyazonosító okmány érvényességi ellenőrzése, ami megtalálható mind az ügyvédi, közjegyzői, végrehajtási törvényben. A másik jelentős része a módosításoknak a közjegyzői okirat-szerkesztési szabályok pontosítása, illetve a harmadik a végrehajtási törvény néhány rendelkezésének a módosítása részben szintén ügyféladatok megállapítása céljával, másrészt a végrehajtási kifogások elbírálásának gyorsítása céljával, illetve a speciális végrehajtási részletfizetési kedvezménnyel kapcsolatban.

Talán arra szeretnék kitérni, erre szeretném a figyelmet ráirányítani, ami igazán új a törvényben, ez pedig a szakmai tevékenység végzése során használt elektronikus aláírásokkal kapcsolatos törvényi szabályok beépítése a törvényjavaslatba. Erre tulajdonképpen az ügyféladatok ellenőrzése kapcsán van szükség, hiszen az okiratszerkesztő jogász és a nyilvántartó hatóság közötti kapcsolat elektronikus úton valósul meg. Ennek a kommunikációnak a biztonságát szolgálja többek között az elektronikus aláírás használata. 50.SF 51 (Juhász Edit) Az elektronikus aláírás használata arra is szolgál, hogy a lekérdező szakmai minőségét meg lehessen állapítani. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy a szakmai tevékenység végzése során használt elektronikus aláírásokkal kapcsolatban a legfontosabb garanciális jellegű rendelkezéseket törvény tartalmazza. Ennek a jelentősége természetesen jóval túlmutat az ingatlanügyleteken, hiszen már a cégeljárásban is elektronikus kommunikációval fog megjelenni az ügyvéd és a közjegyző, és egyre több lehetőség adódik majd az elektronikus aláírás használatára.

A másik újdonság a cégingatlanok ellenőrzésével kapcsolatos eljárás részletesebbé tétele. A törvényjavaslat pontosítja a cégtörvény rendelkezését azáltal, hogy kifejezetten előírja, céghely, telephely, fióktelep csak olyan lehet, amely a cég tulajdonát képezi, illetve amellyel kapcsolatban a használat jogát a cég bizonyítani tudja. S azt is tartalmazza a törvényjavaslat, hogy erről az okiratszerkesztő jogásznak hogyan, miként kell meggyőződnie.

Ennek a törvényjavaslatnak - csakúgy, mint a korábbinak - a kiindulópontja a már említett országgyűlési határozat, többek között ezt kívánja teljesíteni a törvényjavaslat, de nem szűkíti le az intézkedéseket az ingatlanügyletekre, hanem jóval szélesebb körben célozza meg a jogügyletek biztonságának fokozását.

Tisztelettel kérem a támogatásukat az általános vitára bocsátáshoz.

ELNÖK: A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP támogatja a javaslatot. Kérdezem, hogy van-e kérdés, hozzászólás. Alelnök asszony!

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Az MSZP ugyancsak támogatja a javaslatot.

Szavazás az általános vitára való alkalmasságról

ELNÖK: Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság 18 igen szavazattal, egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.

Ebben az ügyben nem kell előadót állítanunk.

Köszönjük szépen a kormány képviselőjének a segítségét.

A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1917. számú törvényjavaslat (a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)

3. napirendi pontunk a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1917. számú törvényjavaslathoz benyújtott, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Üdvözlöm Soós László főosztályvezető urat, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőjét. A 2007. március 13-i keltezésű kiegészítő ajánlásból dolgozunk és egyetlen módosító javaslatról kell döntenünk.

A kiegészítő ajánlás 1. pontjában Korózs Lajos és dr. Bárándy Gergely képviselő urak - kapcsolódva dr. Szili Katalin képviselő asszony T/1917/28. számú módosító indítványához - a törvényjavaslat 8. §-ában a Btk. 204. § (6) bekezdése helyébe új rendelkezést és a (7) bekezdés módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.

DR. SOÓS LÁSZLÓ főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.

ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (18 - Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.

Köszönjük szépen főosztályvezető úr segítségét.

A 4. napirend keretében Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter urat hallgatjuk meg, aki hat perc múlva, 15 órára érkezik. Addig szünetet tartunk.

(Rövid szünet.)

60

61. FE

Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása a Nemzeti Civil Alapprogram 2005. évi tevékenységéről és működéséről, valamint a törvény alkalmazásának tapasztalatairól

ELNÖK: Folytatjuk az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülését. A 4. napirendi pont következik, Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter úr meghallgatása a Nemzeti Civil Alapprogram 2005. évi tevékenységéről és működéséről, valamint a törvény alkalmazásának tapasztalatairól.

Üdvözöljük miniszter urat. Köszönjük szépen, hogy személyesen vesz részt ezen az ülésen. Üdvözöljük a munkatársait is. Gondolom, hogy miniszter úrnak is megfelelő, ha először lehetőséget adunk arra, hogy pár szóban az egyébként írásban megkapott jelentéssel, értékeléssel kapcsolatban elmondja a gondolatait, és utána van lehetőség kérdésekre, hozzászólásokra. Parancsoljon, miniszter úr!

Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter tájékoztatója

KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Örülök annak, hogy a bizottság amúgy nyilván a törvényi kötelezettségekre is tekintettel áttekinti a Nemzeti Civil Alapprogram helyzetét, hiszen itt, ahogy az összegzésben is jelöltük, egy olyan nagyon fontos társadalomfejlesztési kísérletről van szó, amelynek hazai előzményei nem voltak igazán, és nemzetközi értelemben is úttörőnek számító kezdeményezés magának az alapprogramnak a létrejötte.

Kulcskérdésnek azt tartom, hogy képesek legyünk megőrizni ennek a szférának az autonómiáját, szuverenitását a későbbiekben is. (Gusztos Péter megérkezik.) Képesek legyünk arra, ami alapelv volt a Nemzeti Civil Alapprogram megalkotásakor, hogy ennek a forrásrendszernek a civilek által való működtetése azon túl, hogy hozzájárul a szuverén működésük finanszírozásához, alkalmat teremt egy viszonylag széles körű civil együttműködésre. Ilyen értelemben kultúrát teremt nemcsak a civil világban, hanem általában társadalmi körben is, hiszen azáltal, hogy civil szervezetek ezrei élnek azzal a jogkörükkel, lehetőségükkel, hogy részt vegyenek egy mechanizmus keretében a döntéshozó testületek kialakításában, kiválasztásában, hogy ezen döntéshozó testületeken belül elsődlegesen a Tanács, az Alapprogram Tanácsa keretén belül meghatározhatják a támogatáspolitikai célokat, önmagában is involválja azt a vitát és műhelyfolyamatot, amely magában a civil körben kialakítja a civil támogatások új kultúráját. Ennek különös jelentőségét látom.

Látom annak is jelentőségét, hogy a civil alap működése egy jóízű egymásrautaltságot tud kialakítani az állami és a civil közszereplők között. Jelentősnek tartom azt is, hogy összességében az NCA intézményrendszere évről évre a tapasztalatok birtokában - most már ez harmadik éve van így - képes arra, hogy a működését illető szükséges korrekciókat érvényre juttassa vagy kezdeményezze akár a törvényalkotónál, akár a közreműködő kormányzati partnereknél. Ez azért is fontos, hogy egy ilyen öntanulási folyamatnak vagyunk tanúi, mert így aztán a felgyülemlő tapasztalatok, ahogy az előbb is említettem, egy folyamatos önkorrekciós képességet is megerősítenek.

Az elmúlt időszakban az NCA a saját szándékból is nagyon jelentős mértékben járult hozzá az amúgy meglévő területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Jó, jónak tartom, hogy ezért 2005-ben már az előírt 60 százalék helyett 67 százalékra emelték a működési támogatások arányát, és az országos keret rovására megnövelték azoknak a régióknak a részesedését, ahol a civil társadalom nagyobb támogatásra tarthat igényt joggal a fejletlensége okán, akár gazdasági, foglalkoztatási vagy egyéb szempontú hátrányokat tekintve. Ilyen értelemben az Alapprogram a változó világra, illetve a korábban kialakult aránytalanságokra, belső ellentmondásokra is képes volt reflektálni.

Van néhány olyan kérdés, és gondolom, erről a vita során majd szó fog esni, amely formálisan ugyan nem tartozik a 2005. évi beszámoló tárgykörébe, de már mint 2006. évi tapasztalat, illetve 2007-re vonatkozó elmozdulás, változás, a kezünkben van, tehát nyilván tárgya lehet a beszélgetésünknek, hiszen arra gondoltam, hogy nem egy formális beszélgetést folytatunk, hanem maga a téma az, amit körül lehet járni.

A 2005-ös évben több mint 18000 pályázat érkezett, és mintegy 12000 szervezet részesült támogatásban. Pontosabban a 18000 az első két év pályázati összese. Ennek a summája, amennyi forrás felosztásra került, az 13 milliárd forint. Hogy ezt a korábbiaktól eltérően politika-, illetve politikához tartozástól semlegesen sikerült felhasználni, egy óriási vívmánya a Nemzeti Civil Alapprogramnak. Úgy látom, az a személyes tapasztalatom, hogy miközben nyilván a napi működéssel kapcsolatban számos javaslat, tapasztalat, korrekciós igény fogalmazódott meg a három év alatt, kritika éppen e területet nem érintette, hála istennek, és ez a mi világunkban, a mai Magyarországon igencsak megbecsülendő aspektusa a dolgoknak.

70.

SF 71 (Kiss Péter)

A benyújtott pályázatok számát illetően közben kezembe került a pontos szám. Eszerint 2004-ben közel 13 ezer, 2005-ben és 2006-ban 18 ezer körüli pályázat érkezett be, és ennek a mintegy 49-50 ezer pályázatnak több mint a fele, 27 ezer kapott támogatást, ami jól mutatja a civil társadalom nagyságrendjét és azt a jogos forrásigényt, amit az alapprogram biztosítani tud.

A mai megbeszélésünknek formálisan ugyan nem tárgya, mégis elmondom, a civil világ Magyarországon az alapítványi, egyesületi és egyéb formulákat tekintve mennyiségi értelemben igencsak ott van, mint a fejlett társadalmakban, és hatása nemcsak az ellátott közfeladatokra vonatkozóan, hanem foglalkoztatási értelemben is jelentős, ma már munkaerő-piaci tényezőként is jelen van. Fontos, hogy ezeknek az adatoknak a birtokában ennek a körnek a minőségi követelményeire fordítsuk a figyelmet. Hónapok óta zajlik a vitája annak a következő évekre követendő civil cselekvési sornak, ami a kormány kompetenciájába tartozó kérdéskör, de nem véletlenül határoztuk meg, hogy a bizonyos ágazati reformok következtében létrejövő új közszolgáltatások szektorsemleges finanszírozása nyit kaput ahhoz, hogy a közfeladatok ellátásában tartósan nagyobb szerepet tudjanak betölteni a civil szervezetek Magyarországon.

Csak egy példát említek, ami az általam képviselt ágazathoz is kötődik. Németországban a szociális területek bizonyos szegmensében a civil szervezetek által nyújtott közszolgáltatások elérik a 70 százalékot. Magyarországon még nem tartunk itt, bár hozzáteszem, hogy éppen a szociális területen nagyon jelenetős a civil szolgáltatók szerepvállalása. Ez jól mutatja, hogy milyen perspektívát jelenthet a közszolgáltatásokban a kormányzat és a civil szféra, az állami feladatok és a civil feladatellátás kapcsolatában az a minőségi változás, amire utalok. Ebből következően mind az alapprogram tevékenységére, mind a kormányzati reform-, ágazati vagy finanszírozási tevékenységre nézve nagyon sok konzekvencia adódik. Én azt tartom helyesnek, ha a létrejövő szolgáltatási kapacitások közül a szolgáltatást igénybe vevő maga választhatja ki, hogy melyik szolgáltató szolgáltatását veszi igénybe. Nem véletlen, hogy bizonyos szolgáltatási ágazatok esetében ez éppen a civilekre esik, hiszen ez a ház közeli, ez az ismert, ez a nem bürokratikus, ez a nem hivatalból szolgáltató, ez az, amelyik emberközeli és személyes szolgáltatást képes nyújtani. Ezért is gondolom azt, hogy jóval nagyobb arányban lesznek jelen a következő évek folyamatai eredményeképp, pláne ha az összpolitika is ebben az irányban támogatja a civil szolgáltatókat a közfeladatok ellátásában.

Ezeknek a kihívásoknak át kell hangolniuk a mindenkori kormányzati és civil szféra közös stratégiai törekvéseit. Lassan letelik az az időszak, amikor a civil társadalom mennyiségi kialakulásának és szabad fejlődésének az ösztönzésére kell a források zömét fordítani, és egyre inkább erősödni fog az a kormányzati magatartás, amelyik a közfeladat ellátására való alkalmasság szempontjából nyújt további forrásokat, támogatásokat, együttműködési lehetőségeket. Ez egy új stratégiai iránya lehet a civil társadalomnak. Én egyébként úgy gondolom, hogy Magyarország csendes többségének hangja a civil társadalom. Annak a sok kis közösségnek a hangja, amelyik nem lép fel a politika színpadára, nagyon sokszor nem lép ki a szélesebb közösség elé sem, de a saját körében, a tevékenységi köre nyilvánosságában markánsan jelen van és igencsak orientáló. Én nagyon rendjén valónak tartom, hogy ez így van, mert helyén kezeli a saját ügyeit. Akinek pedig ennél másabb a célja, nagyobb az ambíciója vagy olyan karaktere van a civil tevékenységének, az szerepet vállal az országos fórumokon is. Az ilyen értelemben való differenciálódás is zajlik.

A következő időszakra nézve a második kihívást a versenyszféra, a gazdaság, a forprofit és a nonprofit szféra együttműködése jelenti. Érdekes módon civil szervezetek nagyon gyakran azt mondják, a forprofit és a nonprofit világ kapcsolata a közfeladatok tekintetében még nem tart ott, mint a törvényi szabályozás, az alapprogram vagy a közpolitikai szándék. Abban van perspektíva, hogy a gazdaság szereplőinek megerősödésével a forprofit szférából származó mecénálásnak a civil szféra lehessen a haszonélvezője, hogy - egy nem elvont példát idehozva - a cégek, akár a nemzetközi befektetők jelentős része ne a rövid távú reklámpiacon, hanem sokkal inkább a hosszú távú értékek vállalásával, például a nonprofit hasznos tevékenységen keresztül akarjon image-t javítani. Magyarországon ez még csak töredékesen van jelen, sok jó példával, de nem általános érvénnyel, amit pedig követendőnek és kívánatosnak tartanék. Ehhez persze közpolitikai erőfeszítéseket is kell tennünk, de hozzáteszem, hogy ez természetes fejlődési útja is lehet a magyar gazdaságnak, és a nemzeti gazdaság megerősödésének kicsit a lakmuszpapírja is, hogy mennyire képes ilyen szerepet vállalni.

Ezeket a gondolatokat, ezeket a megjegyzéseket szántam elöljáróban elmondani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Talán annyit szabad elmondani a bevezetőben, hogy mi sem formális meghallgatásra gondoltunk, hiszen annak írásban is eleget lehet tenni. Mi is olyan fontosnak tartjuk a Nemzeti Civil Alapprogram működését és olyan innovatív dolognak, ami megéri azt, hogy néhány év után körbejárjuk a tapasztalatokat. Alelnök asszonynak az az ügyrendi javaslata, hogy az ellenzék és a kormánypárt váltakozva kapjon lehetőséget kérdések feltételére. Gondolom, ennek nincs semmi akadálya, én mindenesetre támogatom. Elfogadja a bizottság ezt az ügyrendi javaslatot? Gusztos képviselő úr!

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Azzal, hogy kormánypártok!

KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tehát a szocialisták is. (Derültség.)

ELNÖK: Miniszter úrral maximálisan egyetértek, de az ügyrendi javaslatot formálisan is el kell fogadnunk. Ki támogatja alelnök asszony javaslatát? (Egyhangú.) Köszönöm szépen.

Lénárt László képviselő úré a szó.

Kérdések, észrevételek, megjegyzések

LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Egy általánosabb és egy viszonylag gyakorlatiasabb kérdést szeretnék feltenni. 2004 előtt meglehetősen eklektikusnak tűnt egy civil szervezet támogatása annak nagyságától, helyétől és egyébtől függően. 8081. FE (Lénárt)Milyen hatása van az NCA-program, törvény bevezetése a civil szervezetek működésére? Ez az egyik kérdésem. A másik pedig, az egyik legfontosabb neuralgikus pont az volt, hogy a pályázatok kiírása, beadása, a pénzhez való hozzájutás közötti időszak meglehetősen hosszadalmasra sikeredett. Voltak ennek adminisztratív, technikai és egyéb okai is. Miképpen gondolja kezelni a minisztérium ennek a kérdésnek a javítását? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Alelnök asszony, szót kérek, ha lehetséges.

(Fogarasiné Deák Valéria átveszi az ülés vezetését.)

ELNÖK: Átveszem az elnöklést. Parancsoljon!

BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Végül is azt gondolom, hogy azok a területek, amelyeket mindenképpen érdemes átgondolni, hogy hogyan is működik a Nemzeti Civil Alapprogram, az az eljárási rend, amire képviselőtársam is rákérdezett. Az a struktúra, amit elmondott miniszter úr, azt gondolom, hogy mindegyik valóban előnye a Nemzeti Civil Alapprogramnak, mégis egyfajta rugalmasság, hajlékonyság, alakíthatóság kapcsán néhány év után ez a kérdés fölvetődik. Egyetértve azzal, hogy ne legyen az a célja az NCA-nak, hogy új szervezetek létrejöttét generálja öncélúan, ha nincs e mögött valamifajta valóságos igény az állampolgárok részéről, másrészt a másik oldalon viszont fönnáll az a veszély, hogy kialakult egy ilyen exkluzív klub, akik ebben benne vannak, és ebbe nehéz bejutni, tehát a bejutási küszöb túl magas, vagy pedig a bentlévők valamilyen módon azért őrzik ezt a fajta odatartozásukat, s a torta mindig kisebb, mint amennyi éhes száj van ebből a szempontból. Azt gondolom, hogy ez nemcsak financiális szempontból érdekes, a pénzügyi támogatás szempontjából, hanem hogy új gondolatok, új vonalak, új érdekképviselet vagy közszolgáltatás, vagy bármilyen más motiváció bekerüljön ebbe a rendszerbe. Azt gondolom, hogy nagyon fontos tehát ilyen értelemben a struktúrának a kérdése és maga a támogatáspolitika is ebből a szempontból.

Tehát föl lehet már tenni azt a kérdést, és ezt tartom a legfontosabb kérdésnek, erre néz az Állami Számvevőszék jelentése is, amely elfogadva azt, hogy nagyon pozitív dolog, hogy létrejött az NCA, azért elég sok határozott, kritikus megállapítást tartalmaz. Úgy látom, hogy a teljesítmény figyelembevétele, tehát a sávos rendszer egyfajta normativitás kialakulásához vezet, illetve abba az irányba hat, de azt gondolom, hogy a valós teljesítmény mérése legalább olyan fontos, tehát egyfajta monitoringrendszer létrehozása, teljesítménymutatók, teljesítménykövetelmények. Úgy gondolom, hogy ez mind olyan lényeges kérdés, amelyekhez most már eljutottunk. Érdekelne, hogy ebbe az irányba milyen lépéseket tett már a minisztérium, most a 2005. évtől függetlenül. Mondjuk ilyen apró anomáliák is ebbe az irányba mutatnak, hogy esetleg egy célt több kollégium is támogatásban részesíthet, tehát nem egyértelműek a kiírások, és vannak olyan szervezetek, amelyek valóban ilyen módon jutnak hozzá támogatásokhoz.

Ez még egy kérdéscsokor, és utána nem is fogom elvenni az időt. Azért a monitoringrendszer szükségességét az is aláhúzza, hogy az ÁSZ-jelentés szerint nagyon sokan valóságos APEH-igazolás nélkül jutottak hozzá a támogatásokhoz, tehát jogosulatlanul jutottak hozzá. Kérdés, hogy például a rendszerben benne van-e az is, hogy ilyen esetekben mondjuk a visszatérítés, a visszafizetés, vagy valamifajta szankcionálás része a rendszernek. Mit kíván ebben az ügyben tenni a minisztérium? Köszönöm szépen. (Balog Zoltán visszaveszi az ülés vezetését.)

A következő? (Dr. Szabóné Müller Tímea jelentkezik.) Müller Tímea, parancsoljon!

DR. SZABÓNÉ MÜLLER TÍMEA (MSZP): Köszönöm szépen. Balog elnök úr gondolatára térnék vissza, hogy a legnagyobb érték, hogy létezik, és azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos megállapítás, mert a tervezhetőség, a működési feltételek megteremtése a civil szférában egy óriási lépés volt. Kritizálnunk kell, azért is vagyunk egy picikét itt, és azt gondolom, hogy miniszter úr ezt nem veszi zokon, mert nem lehetünk sosem teljesen elégedettek azzal, ahogy egy rendszer működik. Feladatunk az, hogy mindig újra és újra értékeljük, és javítsunk a tapasztalatok alapján a hibákon. De ugyanakkor az a cél, hogy a civil társadalmat erősíteni szándékozik a kormány. Magyarországnak és a magyarságnak is mindenféleképpen arra a rengeteg tudásra, arra az energiára, arra a pozitív hozzáállásra szüksége van, ami a civil társadalomban felhalmozódott. Erre egy nagyon jó lehetőség, hogy a civileknek egy megerősítést adjunk. Szerintem ez magának az NCA-nak a legnagyobb értéke.

Néhány nagyon prózai kérdést azért én is feltennék magával a rendszerrel kapcsolatban. Látjuk azt, hogy vannak nagy szervezetek, nagyon rutinosak, nyilvánvaló tökéletes működéssel, és vannak kicsik, újonnan alakultak, amelyek nem annyira látják át a rendszert. Azt szeretném megkérdezni, hogy a civil szervezeteknek milyen százalékosan sikerült elszámolni a kapott támogatással, tehát milyen arányban merülnek fel problémák.

A másik pedig, egyetértek azzal, hogy meg kell nézni, hogy ezeket a támogatásokat hogyan használják fel, milyen formában van ennek a rendszere, tehát hogy voltak-e ebből problémák, és hogy merrefelé kíván elmenni a szabályozással a felhasználás ellenőrzésében. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Schmidt képviselő úr!

SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök annak, hogy a másik oldalon, bocsánat, a kormány is szándékozik javítani a jelenlegi helyzeten, tudniillik ahogy Lénárt képviselő úr is említette, ők sem elégedettek azzal, hogy 12-17 hónapos elintézési határidők vagy éppen módszer van a gyakorlatban, és így eközben civil szervezetek igen nehézkesen jutnak a pénzükhöz.

Annak viszont nagyon örülök, amikor miniszter úr annyit mondott, illetve úgy jellemezte, hogy kialakult egy jóízű együttműködés a civil szervezetekkel. Gondolom, ez annak is köszönhető, hogy a kormány a legutóbbi két év alatt két esetben is módosította az NCA-kormányrendeletet, de úgy érzem, hogy még mindig nem teljes körű az együttműködés az államháztartás működésével kapcsolatos törvénnyel. Említette már Balog elnök úr is, hogy vannak itt bizony olyan hiányosságok, amelyekre meg kellene keresni a módját, hogy közpénzek tartozását ne lehessen figyelembe venni, ugyanúgy, ahogy mi most a nemzetiségi szervezetek támogatásánál igenis megköveteljük a köztartozásokról szóló igazolást. Azt szeretném kérni, hogy ez az NCA-nál is bejöjjön, és így elkerülhetjük azt a disszonáns helyzetet, hogy tényleg jogosulatlanul juthatnak pénzekhez. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Teleki László jelentkezik.) Teleki képviselő úr?

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Igazán nagyon örülök annak, hogy ez a támogatási rendszer a civilek életében megjelent, mert talán azt a túlélési lehetőséget biztosítja, amellyel nem nagyon tudtak élni az idáig, amíg ez a program nem volt, illetve ez a törvény nem született meg. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ez elindult. A kérdéseim is e köré fognak csoportosulni.

Az egyik kérdésem például az lenne, és ahogy a miniszter úr is mondta, hogy a 2005. év értékelése van. Viszont nagyon fontosnak tartanám és tartom azt, hogy már lehet beszélni 2006-ról, 2007-ről. Így a kérdéseim egyik része az, hogy most ebben az évben már az ESZA, az Európai Szociális Alap fogja a pályázatkezelői szerepet ellátni, amelyet a miniszter úr ki fog írni. Mennyire fogja megváltoztatni az Európai Szociális Alap pályázatkezelő szerve a rendszer rugalmasságát, illetve a gyorsaságát? Ez lenne az egyik kérdésem. A másik talán ehhez kapcsolódik. A keresztféléves finanszírozás előnyei most már egyre jobban előtérbe kell hogy kerüljenek. Ennek milyen hatásai várhatóak a programban?

A harmadik kérdésem pedig szintén a pénzügyi kondíciókhoz tartozik hozzá. Miniszter úr már egy-két mondatot mondott arról, hogy a pénzügyi kihatás mellett még nagyon fontos eszközrendszer az, hogy a foglalkoztatás és egyéb más jelenség is megjelenik a civilek életében. Azt szeretném kérdezni, hogy a finanszírozáson kívül milyen más hatásai vannak a Nemzeti Civil Alapprogramnak, mert azt kell hogy lássuk, hogy az innovációt és azok a feladatátvállalásokat, amelyeket a civilek átvesznek, hogyan tudják hosszú és fenntartható fejlődésként biztosítani maguknak az ebből kapott forrásból, hogy láthatóvá váljon a feladatfinanszírozásuk, illetve a feladatátvállalásuk, illetőleg a működésük. Ezért nagyon fontosnak tartanám, ha ezekre a kérdésekre válaszolna a miniszter úr.

90.

SF 91

ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga József képviselő úr!

VARGA JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Előrebocsátom, hogy én nem a legszebb kérdéseket fogom feltenni.

Az ÁSZ 2006-ban vizsgálta az NCA-t és néhány megállapítására szeretnék rávilágítani. A legnagyobb túllépést a Magyar Államkincstárt megillető díjazás jelenti, mondja az ÁSZ. Szeretném megkérdezni, hogy a 2005 óta kiadott miniszteri rendeletek és utasítások szabályozzák-e ezt az anomáliát.

A 2005-re vonatkozó megállapodást a szerződő felek csak 2005. december 12-én írták alá. Miért ilyen későn? Okozott-e ez valamilyen problémát az NCA működésében?

2005-ben 144,5 millió forintot költött el az akkori miniszter titkársága mindenféle megbízási díjakra. Az érdekelne, hogy nem tartja-e ezt egy kicsit soknak, egyáltalán mire költötték és esetleg tervez-e ebben valamilyen utólagos vizsgálatot.

Tanulmányokra 24,4 millió forintot költött az NCA. Milyen tanulmányok voltak ezek, közülük néhányat rendelkezésünkre tud-e bocsátani?

Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy 2005-ben az NCA-előirányzat kiadási és bevételi teljesítésének adatai nem valós összegek. Sikerült-e ezeket helyrehozni, kijavítani?

Felvetnék még két - talán értelmes - gondolatot az NCA eddigi működésével kapcsolatban. Képviselőtársaim azt mondták, hogy ez a civil mozgalmat erősítő pályázati rendszer. Nekem az a tapasztalatom, hogy ebbe néha belekeveredik egy kis politika is. Szerencsétlen helyzetben van miniszter úr, mert ez eddig csak baloldali kormány idején működött, tehát nincs jobboldali tapasztalat. Hogy látja miniszter úr, az önökhöz közelálló szervezetek kapnak-e nagyobb arányban támogatást vagy nem. Örülnék, ha ezt cáfolná.

A másik személyes tapasztalatom a roma szervezetek visszajelzésén alapszik. A sávos rendszer Európában ugyan jól működik, de sajnálatos módon csak a régen bejegyzett, nagy háttérrel rendelkező szervezeteket hozza igazán helyzetbe, a frissen alakuló kis lokális szervezetek nem tudnak megfelelő támogatáshoz jutni, a rendszer hiányosságai miatt nem tudnak elegendő összegre pályázni. Kíván-e ezen változtatni?

Várom megtisztelő válaszát.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony!

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Az elhangzott kérdésekhez szeretnék néhány dologban kapcsolódni, mindenekelőtt is egy egészen kicsi kérdéskörhöz. Schmidt képviselő úr azt kérdezte, hogy kell-e igazolást adni a köztartozásokról vagy sem. Emlékezetem szerint az került be a rendeletbe, ha a pályázó a kezelőszervezetnek engedélyt ad arra, hogy az APEH-nél és az érintetteknél utána nézzen annak, hogy van-e köztartozása, akkor megkíméli a pályázót attól, hogy erről igazolást hozzon. Ha nyilatkozik, hogy nincs és felhatalmazza a kezelőszervezetet, hogy ennek nézzen utána, magyarán az adatvédelmi szabályok alól felmentést ad, akkor a kezelőszervezet ennek utánanéz. Nem hiszem, hogy előfordulna olyan, hogy a kezelőszervezet ennek nem néz utána. Ez olyan könnyítés, amit támogatnunk kell. Emlékszem, hogy az ilyen könnyítésekért mi is felemeltük a szavunkat.

Az Állami Számvevőszék által tett megállapítások tanulságait le kellett vonni, de szeretnék emlékeztetni arra, hogy a megállapítások jelentős része azzal a kezelőszervezettel kapcsolatos problémakör volt, amely ma már nem kezelőszervezet. Tisztelettel kérdezem miniszter úrtól, abban, hogy kezelőszervezetet váltott a Nemzeti Civil Alapprogram, hogy egyértelműsödtek az eljárási szabályok, hogy pontosult a rendszer, hogy adminisztrációs segítséget kapnak a kollégiumok és még egy sor hasonló dologban szerepet játszott-e az, hogy az Állami Számvevőszék hiányosságokat tárt fel.

S még egy megjegyzésem is lenne. Ahogy visszaemlékszem az NCA elmúlt hároméves történetére, mindig dilemma volt számunkra - a törvényhozó, az érintett minisztériumok meg az NCA társadalmi szereplői számára -, hogy közpénzekkel gazdálkodunk, a közpénzeket felelősen kell felhasználni, a közpénzek felhasználásának átláthatóságát és minden ehhez kapcsolódó szabályt be kell tartani, aminek bizony olyan következményei is vannak, mint adminisztráció, mint idő, illetve olyan követelmények, amelyek ennek megfelelnek. Ez van az egyik oldalon. A másik oldalon pedig ott van a civil világ, azok a civil szervezetek, amelyeknek nincsenek alkalmazottaik, nincs pályázati gyakorlatuk, és amelyek természetesen nehezményezik azt, hogy egy elszámolást azért nem fogad el a kezelőszervezet, mert nem írták alá elegen a számlákat. E között a két szempont között akkor, amikor civil szervezetek pályáztatásáról beszélünk - s nemcsak az NCA esetében, hanem a bizottságunk esetében is -, ez nem evidencia, nem olyan egyszerű azt mondani, hogy éppen hol van az a határ, amikor megfelelően teszünk eleget a közpénzekkel való gondos gazdálkodás és a civilbarát pályázati rendszer egymásnak esetenként ellentmondó követelményeinek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bíró Ildikó képviselő asszony!

BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Először Lénárt képviselőtársamhoz kapcsolódnék, aki azt mondta, hogy eklektikus volt a 2004 előtti pályázati rendszer, a civil szervezetek pályáztatása. Amikor Medgyessy Péter 2003-ban bejelentette, hogy megalakul az NCA, akkor azt mondta, hogy ez egy plusz forrás lesz a civil szervezetek számára. Akkor ebben az eklektikus rendszerben ezenkívül volt még a Környezetvédelmi Alap, amit azóta felszámoltak, a Nemzeti Kulturális Alapprogramban jóval kevesebb lett a pénz, a Gyermek és Ifjúsági Alap támogatása pedig egytizedére csökkent. Mintha a régi alapokat kiürítették, támogatásukat leszűkítették volna azóta, amióta az NCA létrejött. 100 101. FE (Bíró) Ezzel együtt én is üdvözlöm a létrejöttét. Mindezt nem azért mondom, hanem hogy ha a plusz források megmaradtak volna, akkor ma bizony nagy szükség lenne rájuk.

A másik. Az Állami Számvevőszék több javaslatot is megfogalmaz a jelentésében a kormány számára úgy, mint a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény és végrehajtási rendelet módosítása, ami nagyon aktuális lenne. Tehát ha mind az Állami Számvevőszék, mind a miniszter úr a beszámolójában szükségesnek tartja a törvény módosítását, akkor miért nem terjesztették az Országgyűlés elé? Azon kívül az ESZA Kht.-ra vonatkozóan mi indokolta a területi irodákkal rendelkező Magyar Államkincstár helyett az alapvetően EU-s pályázatok bonyolításával foglalkozó, csak budapesti irodával rendelkező ESZA Kht.-t megbízni az NCA kezelői feladatával? Nem gondolja-e, hogy a lényegesen kisebb apparátussal rendelkező kht. még kevésbé fog megfelelni majd az ellenőrzési feladatnak, mint a Magyar Államkincstár?

2007-től az NCA-nál beindult az internetes pályázati lehetőség. Az a kérdésem, hogy ezen túl csak interneten lehet majd pályázni? Kérnek-e ezért pénzt a regisztrációért? Milyen szempontok alapján döntöttek az EPER nevű rendszer mellett, ami a Mobilitás szervezeten belül, illetve az ő ifjúsági pályázatainál már egyszer nem vált be? Mi a garancia arra, hogy ezúttal jól fog működni a rendszer, és például nem látnak bele a pályázók egymás pályázataiba? Ez utóbbi két kérdésemet összefoglalva: Ha az ESZA Kht. kezeli a pénzeket, és ehhez az internetes pályázati rendszer járul, akkor nem a vidéki, szélessávú internet-hozzáféréssel nem rendelkező, úgy is mondhatni, szegény civil szervezetek, pályázók kerülnek hátrányba? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Gusztos képviselő úr!

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Azt szeretném megkérdezni, hogy szabad-e olyat kérdeznem, ami nem szigorúan az NCA-hoz, de civil szervezetek finanszírozásához, konkrétan egyszázalékos ügyhöz kapcsolódik.

ELNÖK: Miniszter úr?

KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Legfeljebb nem tudok rá válaszolni, de igyekszem.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Itt van, megkaptuk e-mailben is, és itt van a bizottság tagjainak az asztalán a meghívó egy jövő heti konferenciára, ami az átalakuló egyszázalékos törvénnyel kapcsolatos. Természetesen liberális politikusként nagy élvezettel figyelem azt a vitát, amely az állam által a civil szervezetek között szétosztott közpénz hogyanjáról folyik. Elfogadom, hogy szükség van a mai magyar viszonyok között erre a fajta állami támogatási rendszerre, de ennél talán egy picikét jobban érdekel az a fajta finanszírozási rendszer, ahol az állampolgárok saját maguk tudnak rendelkezni a személyi jövedelemadójuk egy százalékáról, és így tudnak támogatni, segíteni civil szervezeteket.

Ebben a meghívóban is szerepel hogy a Pénzügyminisztérium tervezett törvénymódosítást az egyszázalékos törvénnyel kapcsolatban a felajánlott összegek felhasználására, a nyilvánosságra vonatkozóan, a kedvezményezetti kör kérdéseinek újragondolására, és eljárási kérdések, gyakorlati tapasztalatok felvetésére. Ezzel kapcsolatban szeretném tisztelettel megkérdezni miniszter urat, hogy tud-e a következőkről, illetve ha esetleg megoszthatja velünk a véleményét a következő felvetésről, akkor azt legyen kedves megtenni.

Az egyszázalékos rendszer átalakításával kapcsolatban többféle felvetés is megfogalmazódott, liberális oldalról egy egészen radikális és nagy vitát is generáló javaslat még valamikor másfél évvel ezelőtt talán, ami egy másik kényes területre, de a bizottsághoz szintén tartozó területre, az egyház-finanszírozás kérdésére is átnyúlik. Ez pedig az az ötlet, hogy adott esetben az 1+1 százalék összevonható módon legyen felajánlható a polgár döntése szerint adott esetben ez az 1+1 százalék egyben civil szervezetnek, vagy ha a hite és az akarata úgy diktálja, akkor 1+1 százalék egyben vallási szervezetnek legyen felajánlható.

Tehát tisztelettel azt szeretném megkérdezni miniszter úrtól, hogy bármifajta, akár csak hasonló átalakítása is felmerült-e ennek az egyszázalékos rendszernek a kormány körein belül, és ha esetleg van erről személyes véleménye, azt is megköszönöm, de természetesen elfogadom, ha erről kormánytagként nem akar itt a bizottság előtt beszélni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Talán ezt a részt zárjuk le, illetve a kérdések jelenlegi sorát, és várjuk miniszter úr válaszait. Gondolom, a munkatársaknak is van lehetőségük, de ezt majd a miniszter úr eldönti.

Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter válaszai

KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Kezdem visszafelé, akkor még emlékszünk a kérdésekre.

Kétségtelen, Gusztos képviselő úr, magam is emlékszem arra, hogy különféle aspektusokból felvetődött az 1 százalékok felhasználásának az integrációja vagy más megoldás is. Azt tudom mondani most ennek a konzultációnak a keretében, hogy most nincs a kormány asztalán ez a javaslat.

Visszafelé haladva. Bíró Ildikó képviselő asszony felveti, hogy miközben az NCA létrejött, aközben a kormányzati civil finanszírozási eszközök egy része szűkült, más része megváltozott. Ez igaz. Kifejezetten az egyik törekvésünk is volt az, hogy a civil finanszírozásból ott, ahol nem közfeladat támogatásáról van szó szektorsemleges módon normatívákkal vagy akár pályázati úton, ott a kormányzat, illetve maga a közpolitika ne vállaljon szerepet. Az NCA létrehozásának a fő törekvése az volt, hogy a korábbi időszaknak attól a fajta eljárásától, amelyben most már bocsánat a szóért, ha kurucok vannak, akkor a kuruc civilek, ha labancok vannak, akkor a labanc civilek kapnak támogatást, meg kellene válni. Ez közös akaratunk volt, ez a parlament pártjainak közös akarata volt, hogy így legyen. Már csak azért is, mert ha nem volt igaz, hogy ez így volt, mégis gyanúba keveredhetett mindenki, aki egy-egy érában, ciklusidőszakban ilyen támogatáshoz jutott. Azért, hogy ezt a politikától távol lehessen vinni, egyedüli megoldásnak az kínálkozott, hogy ezt a Nemzeti Civil Alapprogramot és az Alapprogram intézményrendszerét kialakítsuk, ami éppen arról szól, hogy a civilek maguk hozzák meg ezt a döntést. Ezt kulcsfontosságúnak találom. (Balog Zoltán elhagyja az üléstermet. Az ülés vezetését Fogarasiné Deák Valéria veszi át.)

Ugyanakkor, hogy másik oldalról meg megnyugtassam, azt kell mondjam, hogy miközben valóban a tárca típusú civil finanszírozás visszaszorult kormányzati szándékból, hangsúlyozom, aközben a fejlesztési források, különösen az európai fejlesztési források sokszoros nagyságrendben nyitottak meg a civilek számára közreműködésre vonatkozóan, különféle fejlesztési feladatok megvalósítására vonatkozóan új forrásokat.

Figyelmébe ajánlom, és talán a bizottságnak is érdemes lesz majd foglalkozni vele, hogy amikor a TÁMOP akciótervei készülnek, akkor nézzék meg külön a TÁMOP ötös prioritásában szereplő civil támogatási sorokat. 10-20-30 milliárdos nagyságrendek szerepelnek, de hozzáteszem, hogy természetesen európai szabályok és standardok szerinti pályázati logikán, tehát kifejezetten az európai transzparenciakövetelmények mellett, másrészt meg általában az együttműködő, a programokhoz feltétlen szükséges együttműködő társadalom viszonyainak a helyi kiépítésére és támogatására irányulóan, 110.SF 111 (Kiss Péter) .illetve pont azt előkészítendő, hogy képesek legyenek olyan közszolgáltatásokat megvalósítani, amikre állami hálózatokat sokkal költségesebb volna létrehozni, és nem is jutna el az emberekhez. Elég, ha csak a leghátrányosabb helyzetű kistérségek komplex fejlesztési programjára utalok. A roma lakosság 80 százaléka ezekben a kistérségekben él ma Magyarországon, és itt meg kell erősíteni a társadalmat ahhoz, hogy egyáltalán házhoz lehessen vinni a közszolgáltatásokat. Aztán a gyermekek korai fejlesztéséhez nem elsősorban az épített infrastruktúra hiányzik, hanem a pénz, paripa, fegyver, az elszánás, a gondoskodás, a civil akarat, a közösség ereje. Ezek azok az aspektusok, amelyeket ezek az európai programok fognak támogatni, ahogy mondtam, több tízmilliárdos nagyságrendben. Ilyen értelemben tehát új forrásokról van szó, s hál' istennek ezek ki fogják egészíteni a hazai Nemzeti Civil Alap forrásait.

Sok ponton felbukkant, több képviselő is megemlítette a közreműködő szervezetet. Nem akarok arra utalni, hogy most a 2005-ös év elszámolása zajlik, amikor az ESZA Kht. még nem volt közreműködő szervezet, csak azt akarom mondani, hogy ezt a változást 2007. január 1-jével kezdeményeztem azért, mert úgy gondoltam, akkor lesz hatásos, hatékony, gyors és számon kérhető ügyintézés, ha a tárca pályázatkezelő feladatait egy helyre összpontosítjuk, ráadásul úgy, hogy európai szabványokat, standardokat érvényesítünk. Az ESZA Kht. európai uniós akkreditált közreműködő szervezet. Azt akartam, hogy magasabb követelmények érvényesüljenek a közreműködő szervezetnél, mint ahogy ez más civil támogatásban egyáltalán működhet. Szerettem volna, ha szorosabb kapcsolat legyen a civil közreműködő szervezet és a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa között azáltal is, hogy a tárcánál lévő közreműködő szervezetre bízzuk ezt a feladatot. Korrekt ítéletet erről csak az első tapasztalatok birtokában tudok majd mondani, és megelőlegezni sem akarok semmilyen feltevést arra nézve, hogy ez a szervezet ezt aztán biztosan így vagy biztosan úgy fogja csinálni. Akkor járunk el helyesen, ha a 2007. évi tapasztalatok birtokában értékeljük, helyesen gondoltam-e, helyesen gondolta-e a kormány, hogy az ügyek gyorsítása, transzparenciája, az európai követelmények érvényesítése, az egységes és áttekinthető pályázati szisztéma lebonyolítása érdekében ide bízza ezt a feladatkört. Ami a választott technikákat illeti: ismereteim szerint a mobilitás ez irányú rendszere egy úttörő rendszer. Ellenőrzési tapasztalataink szerint - mert voltak független monitoring vizsgálatok is ezzel kapcsolatban - ez egy jól működő, sokszoros önkorrekcióval kifejlesztett, internet alapú pályázati rendszer. De ismételten csak azt tudom mondani képviselő asszonynak, hogy korrekt választ a kérdésére csak egyéb tapasztalatok birtokában fogok tudni adni, addig a törekvésem van meg arra nézve, hogy ez jól működjön, úgy, ahogy azt szeretném.

A következő kérdéscsokor ahhoz kötődik, amit Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszony mondott, hogy milyen leckéink következnek abból, hogy egyszerre óvjuk a közpénzt és próbálunk civil rugalmasságot tanúsítani. Ez ellentmondás. Világosan látszik, hogy ez ellentmondás. A civil szervezetek világa nem arról ismerszik meg, hogy kemény bürokraták uralják, ugyanakkor a három év eredménye az, hogy sokkal nagyobb a transzparencia, sokkal nagyobb rend van, és a civil szervezetek az elmúlt időszakban megtanulták, hogyan kell bizonyos elemileg elvárható kötelezettségeknek eleget tenni. Egyfajta egymásra találási folyamat zajlik. Az ÁSZ-jelentés kapcsán, de saját erőből, saját kútfőből is jelentős intézkedéseket tettünk annak érdekében, hogy felgyorsítsuk a pályázati folyamatot. Számokat is tudok mondani önöknek. Ez a folyamat több elemből áll. A Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa hagyja jóvá és írja ki a pályázat és a támogatások fő irányelveit. A törvény szerint ez szuverén testület, és annyi idő alatt teszi meg, amennyi idő alatt. Mi, közpolitikusok persze noszogatjuk, hogy hajrá, tessék csinálni, tessék előre dolgozni, nem kell megvárni a végső határidőket, de ő a törvény szerint teszi a dolgát. Ezt követően a kollégiumok - amelyekben hál' istennek még mindig nincs állami befolyás - kiírják a pályázatokat és a pályázatokra határidőket jelölnek ki. És itt lép be az, amikortól mi gyorsítani tudunk, itt van az, amikor a kormányzatnak ügyintézési határidejei vannak. Tizennégy munkanapban határoztuk meg a kötelezettséget, de a valóságban mindössze három munkanapot vesz igénybe ez a dolog. Arról még nem tudok nyilatkozni, hogy az intézkedésünknek megfelelően a pályázatkezelés mechanizmusa az ESZA-val kapcsolatban hogyan fog felgyorsulni, csak azt tudom elmondani, az internet alapú pályázati rendszerrel kívánjuk elősegíteni, hogy a folyamat sokkal fittebb és előreláthatóbb legyen.

Az ÁSZ a 2005-ről szóló 2006-os jelentésében megállapította, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram azt a feladatkört, amit a törvény szab neki, alapvetően ellátja és hatékonyan látja el. Ez a megállapítás is, és azok a megállapítások is, amiket elsősorban ellenzéki képviselőtáraim hoztak szóba, bizony igazak. Kirívó szabálytalanságot nem találtak, de feladatul adták, hogy az NCA civil szereplőinél kezdeményezzük, maguk is dolgozzanak a pályázati időtartam csökkentésén. Kezdeményezésünkre a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa munkacsoportot állított fel arra, hogy a civil oldali részét, tehát a tanács és a kollégiumok feladatainak a részét időben csökkentsék. Kormányzati oldalról én intézkedtem. Ugyanakkor felkértük az Alapprogram Tanácsát, hogy a teljesítménymutatók kidolgozása érdekében alakítson ki olyan mechanizmust, olyan műhelymunkát, amely arra irányul, hogy ne csak a pénzügyi fizikai monitorozás történjen meg, hanem a tartalmi monitorozás is. Jelzem, mert volt ilyen kérdés is, hogy az Alap Tanácsa maga is rendelt tanulmányokat, amelyek közül az egyik, Kuti Éva tanulmánya éppen erre irányult. Ez a tanulmány itt is rendelkezésre áll és a program honlapján is fent van. Azoknak a tanulmányoknak a zöme, amelyekre itt utalás történt, a tartalmi elemzésre, egyfajta tartalmi monitoringra irányul. Kuti Évát ebben a körben nem kell bemutatni, ő ennek a szférának kiemelkedő kutatója, ő az, aki már a gondolat kialakításában is nagymértékben részt vett. Helyesnek tartom, hogy az Alapprogram Tanácsa őt kérte fel az ez irányú kidolgozó munkára és az áttekintésre is.

Megbízást adtunk ki arra nézve, hogy egy korrekt, nemcsak egyszeri és tanulmányszintű monitorozási rendszer alakuljon ki. Intézkedtünk az ÁSZ által kifogásolt szervezetek támogatásának visszavonásáról, de 2007 februárjáig mindössze 88 kedvezményezett esetében volt szükség a támogatási szerződéstől történő elállásra. 120 121. FE (Kiss)Ez a támogatott pályázatok 0,5 százalékát jelenti, tehát ez egy helyesen rendkívül alacsony arány. Volt olyan kérdés, hogy hogyan számoltak el. Erre is van kimutatásunk. A 2004. évi szerződéseknek, mivel lezárásra került, a 98 százaléka mindenféle pénzügyi és egyéb aspektusból. A 2005. évi összes támogatási szerződés lezárása - tehát az azt jelenti, hogy elszámolás és igazolt elszámolás történt - pedig meghaladja a 90 százalékot.

A jogszabály számomra a visszakövetelés tárgyában nem biztosít méltányossági jogkör gyakorlására lehetőséget, tehát nekünk bármilyen, akár formai vagy időpontot sértő határcsúszás esetén is vissza kell követelnünk. Itt állami pénzről, közpénzről van szó. Egyetlen egy lehetőséget engedélyez, hogy a miniszter részletfizetési lehetőség biztosításával tud segíteni. Az az igazság, hogy nem egy fellebbezési kérelemben látjuk azt, hogy egy-egy nap határidőcsúszás van, egy-egy, szinte rajtuk kívül álló formai hiba okán vissza kell fizessék, vissza kell követeljem a szigorú törvény okán a támogatási forrást. Itt annyiban tudunk segíteni, hogy általában a részletfizetési kedvezményt tudjuk biztosítani. Ez az egyetlen emberséges módja annak, hogy közpénzre is vigyázzunk, másik oldalon ne tegyük tönkre az érintett szervezetet.

Az ÁSZ megjegyzése itt a kiadás-bevétel problematikára vonatkozóan alapvetően pénzügytechnikai dolgokra vezethető vissza, méghozzá a kialakult maradványképzési kötelezettség elszámolására vonatkozik ez a megjegyzés. Egy 2005-re vonatkozó előirányzatot a maradványképzési kötelezettség 2006 elején enged kifizetni. Ez maga a maradványképzési kötelezettség. Ilyen értelemben nem lehet 2005-re az elszámolását megtenni, csak akkor, amikor effektíve megtörténik, miközben a forrás biztosítása 2005-re történt. Valójában tehát erről van szó.

Ami pedig a sávos rendszert illeti, őszintén megmondom, képviselő úr, hogy azt gondolom így magunk között, hogy olyan 5-10 év fórumnak kellene lenni ebben a civil világban ahhoz, hogy majd bátran nyilatkozhassunk, hogy ez most majd jó lesz, nem lesz kicsiknek, közepeseknek, ilyeneknek, olyanoknak. Biztos vagyok benne, hogy minden normatív rendszert lehetséges csiszolni, de azt is látom, hogy Nyugat-Európában úgy, ahogy ön is utalt rá, végső soron ez a logika működik. Van ennek nyilván oka. Nekünk meg még három év tapasztalat birtokában talán korai volna azt mondani, hogy végletesen így vagy úgy. Kezdeményezést tehát nem tennék formálisan az ügy kapcsán.

Volt az ÁSZ-nak még egy megjegyzése az ominózus feltételezett 2005. évi költségtúllépésre vonatkozóan, de mint itt kollégáim feljegyzését nagy nehezen sikerült megértenem, ez a dolog valójában arra szól, hogy az ÁSZ a 2005. évi előirányzatot megnövelte a 2004. évi maradvánnyal, viszont nem vette figyelembe a fejezeti előirányzatból az igazgatásra átadott összeget, és ehhez képest vizsgálta a működési költség arányát. Tehát ez a "mit tett a számlálóba és mit a nevezőbe", ebben volt elszámolási vita, de abban a kérdésben nem, hogy annyit költött-e el, és úgy költött-e el, ahogy helyes. Megjegyzem, ezt egyébként akkoriban a tárca megkifogásolta, hogy hibás elszámolási kötelezettség megközelítés volna, így aztán a megállapítást korrigálták. A minisztérium ennek a 9 százalékos kritériumnak akkor is megfelelt, ilyen értelemben tehát a dolog legalábbis engem ebben a vonatkozásban megnyugtatott.

Teleki képviselő úr kérdései kapcsán nagyon fontosnak tartom azt, hogy megemlítette, a Nemzeti Civil Alapprogram működésénél nemcsak a pénzügyi hatásai azok, amelyeket nagyon-nagyon meg kell becsülni. Ha csak a közreműködőket tekintem, ha megtalálom, több mint 3000, akik bejelentkeztek, delegátust kívántak küldeni a jelölésre, a kiválasztásra. Igen, itt van, több mint 3000 civil szervezet jelentkezett be és küldött választó elektort. Az NCA civil testületeinek 130 fős a tagsága. Nyilván ennek egy része évről évre cserélődik. Ez az, amire a legelején utaltam, hogy ez egy olyan kultúrát tud teremteni, aminek nagyon nagy fontossága van, különösen ma Magyarországon, ahol közéleti szerepeket sokszor csak pártokban lehet tanulni, és erre igazán nem lehetünk teljes mértékben büszkék. Ezért aztán nagyon helyes, ha a közélet különféle szerepeit önkormányzatokban, civil világban, a civil világot működtető különféle párbeszédintézményekben is lehet tanulni. Azt gondolom, ennek azért a közélet egészére is van visszahatása. Jónak ítélem ezt a dolgot.

Az NCA pályázatai kapcsán a civil szervezeteknek meg kell tanulniuk közhasznúsági jelentést készíteni. Ahogy utaltam rá, sokan döbbentek rá arra, hogy milyen a könyvvezetés napi, hétköznapi gyakorlata, hogy ezt akkor hogyan is kell csinálni. Szóval jogszerűvé vált a civil világnak egy nagyon széles köre. Ami egy dzsumbuj volt korábban az átalakulásból is meg a kialakulásból is, a kezdeti tudáshiányból adódóan, az professzionalizálódik, és ez nagyon jó.

Kulcskérdés az, amit mások felvetettek még, hogy az új szereplőknek hogyan van meg az esélye arra, hogy ők is tudáshoz jussanak. Nem véletlen, hogy a kezelőszervezetet, az ESZA-t éppen arra próbáltuk meg irányítani, hogy ne csak egy kvázi elbíráló hatóságként, közreműködő szervezetként akarjon működni, hanem a tudásközvetítésben is vállaljon szerepet, a tapasztalatok átadásában, abban, hogy ha vannak típushibák, akkor hogyan lehet azokat orvosolni, hogy egy visszacsatolást is jelentsen, egy interaktív feladatot tudjon elvállalni.

Azt gondolom most, hogy amit 2007-re elgondoltunk a keresztfinanszírozással kapcsolatban, ez egy minőségi újdonságot fog jelenteni a Nemzeti Civil Alapprogram finanszírozásában. Ez azt fogja jelenteni, hogy a pályázati támogatások felhasználási határideje 2007. június 1-jétől 2008. május 31-ig tart. Ezzel az évvel tulajdonképpen elindulunk az előfinanszírozás útján. A keresztfinanszírozás nagyon sok problémára, például hogy meddig húzódnak az elbírálások, mikor jut hozzá a pénzhez, és általában a civilek jogos igényére, hogy nem halmozhattak fel tőkét, mert ez a sajátjuk, hogy nem halmoztak fel tőkét, ez a jellemzőjük, és ezért nem tudnak, még programnyertesek sem tudnak igazán jól elindítani programokat forgótőke hiányában, ez az aspektus segíteni fog, és segíteni fog az európai forrásokhoz való hozzáférés szempontjából is, legalábbis ez a keresztfinanszírozással kapcsolatos szándékunk most.

Közpénzek behajtásáról szóltam, amit Schmidt Ferenc képviselő úr tett fel. Időpontokról szintén.

NCA-kormányrendelet. Az NCA-kormányrendelet most január 1-jei hatállyal került ismételten módosításra. Elsősorban a kezelőszervezet változása indokolta most ezt a döntést. Vannak néhány költségmegtakarítást és rugalmasságot növelő elemei is ennek a dolognak. Ez már annak az önkorrekciós folyamatnak a része, amit említettem, hogy bírósági kivonatot csak a támogatási szerződéshez kell csatolni, tehát nem a pályázótól, hanem a pályázat nyertesétől követeljük meg. Úgy van, ahogy képviselő asszony mondta a hatósági igazolásokkal kapcsolatban, ha felhatalmazást ad arra, hogy nincs tartozása vagy egyéb állami követelés vele szemben, akkor neki nem kell a hivatalokba járnia.

130.

SF 131 (Kiss Péter)

Többen felvetették, hogy ezen az úton kell továbbhaladni, hogy minél rugalmasabb és emberségesebb legyen a rendszer, és hogy minél kevesebb adminisztráció legyen. Szívesen veszem a képviselő hölgyek és urak, a bizottság javaslatait, ha a elkövetkező időszakban további módosításokra lesz szükség, mert bár a civil világ sokat professzionalizálódott, de semmiképpen nem szeretnénk elbürokratizálni és nem szeretnénk, ha rossz döntéshozói mechanizmusok formálnák.

Müller Tímea képviselő asszonynak mondom, hogy a tartalmi monitorozás kulcselem. Nagyon fontos, hogy az NCA Tanácsa az NCA eszközeiből maga is finanszírozza azokat a szakértőket, azokat a tudományos műhelyeket, amelyek nemcsak egyfajta pénzügyi monitort végeznek el, hanem ha kell, trendeket, tendenciákat is vizsgálnak. Három év múlva már lehet következtetéseket levonni. Nagyon örülök annak, ha olyan műhelyek, mint amelynek Kuti Éva a vezéralakja, szorosan és gyakorlatiasan tudnak kötődni és megrendeléseket kapnak, mert ebben sokirányú haszon rejlik, például a civil kutatókapacitások fennmaradására vonatkozó haszon is. Minden fillér, ami ide kerül, jó helyre kerül. Ma tipikusan nem a forprofit világa finanszírozza a civil kutatásokat, de az állami lehetőségek finoman szólva is korlátozottak.

Balog Zoltán elnök úr rugalmassággal és hatékonysággal, illetve a hajlékony támogatási rendszerrel kapcsolatos kérdéseire már reagáltam, csakúgy, mint az ÁSZ monitoring ügyére és a visszakövetelés kérdésére is.

A kiírások egyértelműsítése tekintetében leginkább a folyamatos tartalmi monitor képes visszajelzést adni a pályázatokat kiíró kollégiumoknak arról, hogy a pályázati kiírásaik mennyire voltak olvashatók, mennyire fedtek át más pályázatokat. És ha ez a monitorban megjelenik, akkor a következő évi kiírásokban lehet korrigálni. Más kérdés az egyéb állami, kormányzati civil támogatási kiírásokkal, illetve az úgynevezett fejlesztési pályázatokkal való átfedés. Mivel az NCA főleg a működési támogatásokra irányul - ahogy említettem, most 67 százalékban - és a más pályázatok sokkal inkább programtípusúak, ez azért segít abban, hogy az átfedésekben legyen egy hiátus, illetve hogy az átfedéseket el lehessen kerülni. Az volna a legjobb, ha ezek egy átfogó nagy informatikai rendszer keretében kimutatásra kerülhetnének, természetesen adatvédelmi és egyéb aspektusokkal együtt. Erős szakmai kihívás, hogy ezt egy átfogó rendszer korlátozni tudja.

Lénárt képviselő úr felvetésére, hogy az NCA-nak milyen hatása volt, lényegében már reflektáltam. Most már elmondhatjuk, hogy sok tízezer pályázat érkezett be és több mint 26 ezer nyertes volt, ami azt mutatja, hogy nagyságrendileg érintette meg a civil világot. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez egy rendkívül sikeres társadalompolitikai innováció. Azért nem sajátítanám ki a kormány számára ezt az innovációt, mert a parlamentben ez a munka egy nagyon széles körű támogatással alakult ki. Örülnék, ha a kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyaránt büszkék lennének arra a rendszerre, amit három évvel ezelőtt kialakítottunk.

Képviselő úr másik kérdésre, amely a pénzhez való hozzájutással volt kapcsolatos, már reflektáltam. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Bizottság! Balog Zoltán elnök úr - természetesen előre egyeztetett módon - egy nem halasztható időpontban kényszerült távozni és azt kérte, tolmácsoljam, hogy elnézést kér a miniszter úrtól és a bizottságtól, hogy így történt, de nem akart miniszter úr szavába vágni, és engem kért fel az elnöklés folytatására.

Kérdezem tisztelettel, hogy esetleg maradt-e még kérdés a bizottság tagjaiban. (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor nagyon szépen megköszönöm a beszámolót. Abban is egyeztettünk elnök úrral, hogy mindketten úgy ítéljük meg, szavazásra nincs szükség, hanem köszönettel tudomásul veszi a bizottság a beszámolót.

Ha jól látom, miniszter úr még szeretne mondani valamit. Parancsoljon!

KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Most látom, hogy Bíró Ildikó képviselő asszonynak a Nemzeti Civil Alapprogram-törvény módosítására vonatkozó kérdésére még nem válaszoltam. A törvény módosításának irányelvei és pozíciós papírjai tavaly ősz óta társadalmi vitán a széles nyilvánosság előtt vannak, pontosan azért, mert a Civil Alapprogram olyan érték, amiben nem szabad kaszabolni, nem szabad rögtönözni, és kell, hogy bírja a civil szféra konszenzusát. Megítélésünk szerint négy ponton kell változtatást kezdeményezni. Az első az NCA célrendszerének áttekintése annak érdekében, hogy a különféle civil támogatások párhuzamosságát szűkíteni lehessen és segítsük elő a transzparens egycsatornás finanszírozást. A második az NCA pénzügyi forrásainak áttekintése. Ez a személyi jövedelemadó-bevallás határidejének a megváltozása okán vetődik fel, hiszen az 1 százalékról való rendelkezésből következően csak később derül ki a felhasználható összeg nagysága. A harmadik az NCA révén támogatást igényelhető szervezetek, a kedvezményezettek körének áttekintése. Az NCA ma a klasszikus civil szervezeteket támogatja, hiszen a törvény kizárja a közalapítványokat, a pártokat stb. Lehetnek olyan határesetek, amikor újonnan létrejövő civil szervezet támogatására nem ad lehetőséget a hatályos törvényi megfogalmazás. Erről van egyfajta dilemmázás. A negyedik az NCA szervezetének, működésének és nyilvánosságának áttekintése, az alapprogram szervezete című részre vonatkozó szabályok, például az összeférhetetlenségi szabályok továbberősítése néhány ponton. Ide a testületekbe delegált civil tagok érdekkörébe tartozó civil szervezetek pályáztatásának a kérdése tartozik. Nos, ez az a négy tématerület, amellyel kapcsolatban a kormány elé ebben a félévben, a parlament elé pedig a következő félévben tervezünk benyújtani törvényi korrekciót. Nyilván jönni fogunk a bizottsághoz is, most folyik ennek a társadalmi vitája.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Ismételten megköszönöm a tájékoztatót, a beszámolót, és köszönjük szépen, hogy eljöttek.

Egyebek

Már csak egyetlen napirendi pontunk van hátra, az egyebek. De minekutána ahhoz meg nincs szóbeli kiegészítés, mert azt írásban megkaptuk, az ülést berekesztem.

(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 20 perc)

Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika és Soós Ferenc