EMBCB-8/2007.
(EMBCB-38/2006-2010.)
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2006. március 27-én, kedden, 13 órakor
az Képviselői Irodaház V. emelet 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
1. Népi kezdeményezés a művi meddővé tétel feltételeinek szigorításáról szóló határozati javaslat (H/1870. szám. - Bizottsági ajánlás elfogadása) *
Dr. Szigeti Péter elnök (Országos Választási Bizottság) tájékoztatója *
Illéssy Mátyás elnök (Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület) tájékoztatója *
Hozzászólások *
Illéssy Mátyás elnök (Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület) válaszai *
Szavazás *
2/a) A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2005. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámoló (J/1003. szám - Általános vita) *
2/b) A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2005. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/2567. szám. - A Kulturális és sajtóbizottság önálló indítványa - Általános vita) *
Dr. Bíró Sándor elnök (Hungária Televízió Közalapítvány) szóbeli tájékoztatója *
Hozzászólások *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
3/a) A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról (2003-2005. évek vonatkozásában) szóló jelentés (J/2027. szám - Általános vita) *
3/b) A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról (2003-2005. évek vonatkozásában) szóló jelentés elfogadásáról, valamint a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló 96/2000. (XII.11.) OGY-határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/2028. szám - Általános vita) *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
4. A szabálysértési jogsegélyről szóló törvényjavaslat (T/2593. szám. - Általános vita) *
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, válaszok *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
1. Népi kezdeményezés a művi meddővé tétel feltételeinek szigorításáról szóló határozati javaslat (H/1870. szám)
(Bizottsági ajánlás elfogadása)
2. a.) A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2005. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámoló (J/1003. szám)
(Általános vita)
b.) A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2005. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/2567. szám)
(A Kulturális és sajtóbizottság önálló indítványa)
(Általános vita)
3. a.) A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról (2003-2005. évek vonatkozásában) szóló jelentés (J/2027. szám)
(Általános vita)
b.) A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról (2003-2005. évek vonatkozásában) szóló jelentés elfogadásáról, valamint a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló 96/2000. (XII.11.) OGY-határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/2028. szám)
(Általános vita)
4. A szabálysértési jogsegélyről szóló törvényjavaslat (T/2593. szám)
(Általános vita)
5. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán elnök (Fidesz)
Fogarasiné Deák Valéria alelnök (MSZP)
Szászfalvi László alelnök (KDNP)
Lénárt László (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Nyakó Istvánnak (MSZP)
Teleki László (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Farkas Flórián (Fidesz) Pettkó Andrásnak (MDF)
Varga József (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz) megérkezéséig
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Szigeti Péter elnök (Országos Választási Bizottság)
Illéssy Mátyás elnök (Magyar Családokért Országos Egyesület)
Soltész Miklós országgyűlési képviselő (Kereszténydemokrata Néppárt)
Dr. Bíró Sándor elnök (Hungária Televízió Közalapítvány)
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kapocsi Géza László parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bakos László titkár (Hungária Televízió Közalapítvány)
Csűrös András külső szakértő (Kereszténydemokrata Néppárt)
Dr. Soproni Roland, Balog Zoltán szakértője
Dr. Latorczai Csaba szakértő (Fidesz-Magyar Polgári Szövetség)
Nagy Bercel titkár (Fidesz-KDNP-frakció)
Kiss Karolina szakértő (Magyar Szocialista Párt)
Markó Judit egyetemi hallgató (ELTE)
Szabó Zsóka szerkesztő (Duna Televízió)
Pindroch Ferenc szerkesztő (Hír Televízió)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 08 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel üdvözlöm a megjelenteket az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Bejelentem, hogy Donáth Lászlót Fogarasiné Deák Valéria, Godó Lajost Lénárt László, Szabóné Müller Timeát Nyakó István, Teleki Lászlót Tóth Gyula, Gusztos Pétert Wiener György, Ékes Ilonát Szászfalvi László, Farkas Flóriánt Pettkó András, Varga Józsefet Bíró Ildikó, Semjén Zsoltot pedig Balog Zoltán helyettesíti.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, hogy a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e valakinek kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki ért egyet a napirendi javaslattal? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság 19 igen szavazattal, egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
1. napirendi pontunk népi kezdeményezés a művi meddővé tétel feltételeinek szigorításáról szóló H/1870. számú határozati javaslat, bizottsági ajánlás elfogadása. Üdvözlöm a kezdeményezőt, Illéssy Mátyás atyát, valamint dr. Szigeti Péter elnök urat, az Országos Választási Bizottságtól. Bár nagy kormányzati jelenlét még nincs, megkérem elnök urat, hogy röviden számoljon be a népi kezdeményezés lebonyolításáról, illetve arról, hogy jutott ide ez a kezdeményezés.
Dr. Szigeti Péter elnök (Országos Választási Bizottság) tájékoztatója
DR. SZIGETI PÉTER elnök (Országos Választási Bizottság): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a népi kezdeményezés a dolgok normál menete szerint háromszor került az Országos Választási Bizottság elé, először a kérdés hitelesíthetőségét kellett elbírálunk, ezt megtettük, másodszor az aláírások összegyűjtése után kellett az aláírásokat hitelesíteni és ennek az eredményéről kellett határozatot hozni. Sok alkotmányjogi probléma nem volt ezzel, hiszen a kérdéssel kapcsolatban kizáró ok nem merült fel. Ennek a szakmai elbírálása, illetőleg célszerűségének a vizsgálata nem tartozik az OVB hatáskörébe. Ha a népi kezdeményezés megfelel a törvényi feltételeknek és nincs kizáró ok, akkor azt az OVB-nek át kell engednie, és a népi kezdeményezést az Országgyűlésnek tárgysorozatba kell vennie, és e tekintetben szintén nem áll fenn semmiféle kompetenciánk. Végül megállapítottuk, hogy ebben a kérdésben a törvényes rend szerint történtek az eljárások. Megjegyzem, hogy az utóbbi időben olyan nagy számú népi kezdeményezés van az Országos Választási Bizottság előtt, hogy most nem először, de nem is utoljára találkoznak azzal, hogy a napirendre tűzött kérdésekkel a bizottságok, illetve a parlament mit akar kezdeni, hogyan akarja a hatáskörét értelmezni, ami igen tág kereteket jelent.
Köszönöm szépen, azt hiszem, mást nem kell elmondanom az üggyel kapcsolatban.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Ezzel kapcsolatban van-e valakinek kérdése? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ebben az esetben megkérem Illéssy Mátyást, hogy ismertesse a népi kezdeményezés célját, tartalmát. Alelnök asszonnyal egyeztetve abban maradtunk, hogy tízperces időkeretben adunk lehetőséget a népi kezdeményezés elindítójának arra, hogy ismertesse az álláspontját, a szándékát, a kérését és utána lesz lehetőség ennek a megbeszélésére. Parancsoljon, öné a szó.
Illéssy Mátyás elnök (Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület) tájékoztatója
ILLÉSSY MÁTYÁS elnök (Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Összegyűlt az 50 ezer aláírás, amelyet az Országos Választási Iroda hitelesített. Ez az 50 ezer aláírás prezentálja, hogy minimum 50 ezer ember nem ért egyet azzal a kormányzati döntéssel, hogy a 18. életévre szállították le a művi meddővé tétel lehetőségét. Tudjuk, hogy ezzel kapcsolatban nem történt semmifajta szakmai egyeztetés, nem volt társadalmi presszió, nem volt egy olyan fórum, ahol ezt igazából meg lehetett volna vitatni. Teljesen váratlanul érte a társadalmat, a közvéleményt, amely többek között ezen a népi kezdeményezésen keresztül is hangot adott ennek.
Tudni kell, hogy egy ilyen beavatkozáson átesett egyén a későbbiekben nagy valószínűség szerint nem tud gyermeket nemzeni. Ez egy álfelszabadítást jelent, és nem a nép, a nemzet egészségnevelésének az irányát célozza meg, hanem a szabadosság irányába tereli el a szexualitást, és a családtervezés lehetőségét tulajdonképpen kiküszöböli. A későbbiekben az ezen átesettek körében nyilván szóba kerül majd az, hogy miért nem tud gyermeket világra hozni, miért nem lehet édesanya, miért nem lehet teljes értékű feleség - hiszen elsősorban a nőkről kell beszélnünk -, és csak a későbbiekben szembesül egy olyan problémával, amit nem tud kiküszöbölni, és óriási szégyenérzet, óriási bűntudat fogja az életét betölteni. Tizennyolc éves korban ilyen végérvényes döntést csak felelőtlenül tudnak meghozni az emberek.
Az ember nem azért születik meg, hogy magának éljen, hanem azért, hogy kibontakozzon, mégpedig családban - bár tudjuk, hogy a családot az utóbbi évtizedekben óriási támadás éri, és ez egy újabb támadás -, hiszen családból kell érkeznünk és később családba kell integrálódnunk azért, hogy a reprodukciós képességünk megmaradjon. A nemzetünk fogyóban van. Ezt különböző konferenciák, statisztikák igazolják. Nemrégiben valaki azt mondta, hogy száz év múlva meg fog születni az utolsó magyar ember. Persze lehet, hogy csak száztíz vagy százhúsz év múlva, de ez részletkérdés, ezen nem érdemes vitatkozni. Az a döntés, amely a művi meddővé tétel szavazását érinti, nagyon negatív kicsengésű, hiszen a gyermekeket és a fiatalokat pontosan abba az irányba kellene terelnie a törvényalkotásnak, a különböző kormányzati intézkedéseknek, hogy családban érezzék jól magukat. Másrészt meg kell vizsgálni a kérdést a férfiak oldaláról is.
Egy nő miért akar így dönteni? Valószínűleg azért, mert vagy nem tapasztalta meg a szeretetet, vagy kényszerítik rá. Esetleg pénzért vagy karriervágyból. Egyik sem egészséges. Az ember nemcsak testből áll. Sokan szokták hangsúlyozni, hogy az ember a testével azt csinál, amit akar, de ez nem így van, hiszen az ember nemcsak testből áll - ha így volna, a pszichológiát ki lehetne iktatni, a teológiáról nem is beszélve -, hanem szellemből és lélekből is. Azt hiszem, ebben világnézettől függetlenül megegyezhetünk.
A prostitúció, különösen a fiatalkori prostitúció terjedése indokolja az ilyen döntéseket. Én több mint húsz éve fordulok elő többszörösen hátrányos, sokszor bűncselekményt elkövetett fiatalok körében, és majd ezek körét vastagíthatjuk, illetve azok körét, akik belőlük fognak majd megélni. Sokkal jobban tenné az állam, ha azt a pénzt, amibe egy ilyen műtét, illetve a műtét visszacsinálása kerül, prevencióra költené. Sokan hivatkoznak arra, hogy van egy alkotmánybírósági döntés, és mi az alkotmánybírósági döntés ellenében kívánunk fellépni most és a későbbiekben is, mert úgy ítéljük meg, az orvostudománynak nem az a feladata, hogy romboljon, hanem az, hogy gyógyítson, ez pedig nem gyógyító beavatkozás. Ezenkívül ez semmit nem fog megoldani. Tudjuk, hogy milyen traumákkal küszködnek azok, akik abortuszon átestek, hiszen az abortusz a depresszió, az öngyilkosság indukálása, a későbbiekben az elzüllés, az ellehetetlenülés iránya, hiszen az abortuszon átesett úgy érzi, hogy nem teljes ember. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a testemmel azt csinálok, amit akarok, mert az ember közösséghez, társadalomhoz, nemzethez tartozik, és a nemzetünk jól felfogott érdeke az, hogy szaporodjunk, sokasodjunk, szellemileg, lelkileg és gazdaságilag is bővelkedjünk. Ez a szegénységet és a nyomort nem fogja megszüntetni, és ettől senki nem lesz kiteljesedett. Régen a magyar asszonyok nagy családban akartak élni és hat-nyolc-tíz gyereket hoztak világra. Mi is ezért ülhetünk itt. Ha az elődeink - anyáink, nagyanyáink - is így gondolkodtak volna, mi nem üldögélnénk itt, mert nem léteznénk.
Kérem a bizottságot, hogy fontolja meg ezt a dolgot és tegyen állásfoglalást. Mi a művi meddővé tétel eredeti passzusát szeretnénk visszaállítani, vagy legalább szeretnénk valamiféle életkoremelést, illetve nagyon komoly felvilágosító munkát elérni. Szeretnénk, ha a művi meddővé tételre jelentkezőket legalább egy-két évig felkészítenék és ennek érdekében parkoló pályára helyeznék, és nem akarnák áthárítani a társadalomra annak a kötelezettségét, amiért mi itt ülünk, illetve amiért a magyar parlament és minden ember felelős, beleértve az egészségügyi és az oktatási intézményeket is, amelyeknek kötelességük a családról, az emberről gondoskodni. Persze nemcsak nekik, hanem globálisan az egész nemzetnek kötelessége önmagáról gondoskodni. Vegyük figyelembe, hogy mi most még itt ülhetünk, de száz év múlva hány magyar lesz ezen a földön, amiért ezer éve született Szent Imre, nyolcszáz éve Szent Erzsébet, és amiért ők az életüket áldozták.
Köszönöm szépen, bármilyen kérdésre nagyon szívesen válaszolok. A kiosztott anyagban olvashatják ennek a hosszabb változatát.
ELNÖK: Az anyagot sokszorosítottuk és minden bizottsági tag megkapta. Most a kormány reakciója következne. Nagyon furcsának tartom, hogy a kormány 50 ezer ember aláírását nem tartja érdemesnek arra, hogy ide jöjjön. Természetesen a miniszter úr is kapott meghívást, de nem jött el, és semmiféle helyettesítést nem jeleztek. Kormánypárti képviselőtársainkon a világ szeme, hogy helytálljanak, mert 50 ezer embert azért illene megtisztelni azzal, hogy eljövünk és elmondjuk az álláspontunkat. Azt nagyon köszönjük, hogy Illéssy úr megtisztelt bennünket és elmondta az álláspontját.
Ki kíván hozzászólni? Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztő! Az először megszólaló képviselő egy ilyen kényes kérdésben elég nehéz helyzetben van, viszont a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának határozott álláspontja van a népi kezdeményezéssel kapcsolatban. Három dolgot szeretnék mondani.
1. Teljesen egyetértek azzal, hogy népszavazásokat tartunk, illetve népi kezdeményezések történnek. Az OVB elnöke azt mondta, hogy jó néhány kezdeményezés van most az OVB asztalán. Én egy parlamentáris demokráciában nagyon helyesnek tartom azt, hogy kikérjük a nép véleményét, és ha a törvényben előírt szükséges aláírások összejönnek, akkor a népszavazást meg kell tartani, a népi kezdeményezést pedig figyelembe kell venni. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a bizottság ebben a témában tartott egy konferenciát, amelyen egy külföldi utam miatt sajnos nem tudtam részt venni. Azon a megbeszélésen mindegyik parlamenti frakció elmondta az ezzel a kérdéssel kapcsolatos álláspontját, és azok a civil szervezetek is, amelyek részt vettek ezen a mini konferencián. Akkor is nagyon helyesnek tartottam, hogy a bizottság szervezett egy ilyen rendezvényt.
2. Az előadó részéről felmerült, hogy az Alkotmánybíróság hogy döntött, de ránk, országgyűlési képviselőkre az Alkotmánybíróság döntése kötelező jelleggel vonatkozik. Az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy az elfogadott módosítás irányába kell elmenni, én el tudok képzelni, sőt támogatok is egy sokkal szigorúbb megoldást. E vita lefolytatásának a helye pedig a parlamentben lesz. S azáltal, hogy a parlamentben vita lesz, azok számára, akik nézik a televízióközvetítést, olvassák a tudósításokat vagy interneten követik az eseményeket, ez már egyfajta felvilágosítás, a probléma negatív kisugárzására való felhívás lesz, és a parlamenti vita után majd el lehet fogadni egy olyan módosítást, amellyel a törvényt jobbá tudjuk tenni.
3. Viszont hogy ez bekövetkezzen, elengedhetetlen egy ötpárti egyeztetés, hiszen a mostani hatályos jogszabályt a kormánypárti többség fogadta el. KDNP-s képviselőtársaimnak volt egy törvénymódosítási kísérlete, amit a tisztelt Házban nem engedtek megtárgyalni. Ezért mondom azt, hogy ötpárti egyeztetés szükséges ahhoz, hogy a törvényen módosítást tudjunk végrehajtani, az 50 ezer aláíró akaratának megfelelően.
Az pedig, hogy a kormány nem képviselteti magát a mostani bizottsági ülésen, engem is teljes mértékben felháborít. Vagy az Igazságügyi Minisztérium, vagy másik tárca, amelyhez ez tartozik, képviseletében lehetne itt miniszter, államtitkár vagy bárki, aki a tárca álláspontját el tudná mondani. Az, hogy a kormány részéről senki nincs jelen, a parlamentáris demokráciának olyan megcsúfolása, amit a kormánypárti képviselők és maga a kormány az előző ciklusban is és a mostaniban is el szokott követni. Például amikor az Országgyűlésben tárgyaltunk egy jelentést a kisebbségek kérdésköréről, akkor sem tartózkodott a teremben a kormánynak egyetlenegy képviselője sem. Ők persze arra hivatkoztak, hogy nem kell bent ülniük. Valóban így van, de azért helyes lett volna, ha bent ülnek, és az még helyesebb lenne, ha egy ilyen fontos kérdésben a kormány álláspontjáról és a kormány előkészített alternatíváiról is hallhattunk volna. Hiszen a népi kezdeményezés kapcsán több hónapon keresztül folyt maga az aláírásgyűjtés, az aláírások hitelesítése, magyarul a kormány pontosan tudta, hogy ez a kérdés az Országgyűlés falai közé fog kerülni. Ez nemcsak ránk, képviselőkre ró feladatot, hogy kötelezően meg kell tárgyalnunk, hanem a mindenkori kormányra is feladatokat ró, hogy előkészítsék azokat az alternatívákat, amelyben vagy a kormánytöbbség, de szerencsésebb esetben egy ilyen kérdésben az öt parlamenti párt frakciója meg tudott volna egyezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bár én iratkoztam fel először, előbb mégis alelnök asszonynak adom meg a szót.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Még nem a kérdés érdeméhez szeretnék hozzászólni, hanem a kormány részvételével, képviseletével kapcsolatban. Magam úgy tudtam, hogy a kormány képviselője - jelesül az Egészségügyi Minisztérium képviselője - ezen a bizottsági ülésen itt lesz. Ezt tudomásom szerint így tudta a bizottsági titkárság is. Ilyenkor azért - szeretném mondani, elnök úrnak és a bizottság tagjainak is -szoktunk annyi tisztelettel lenni egymás iránt és a kormány iránt is, hogyha mégsem érkezik meg, akkor legalább megkérdezzük, mert technikai oka is lehet annak, hogy nincsenek itt.
Ezért azt kérem tisztelettel - mielőtt még minden képviselőtársunk részéről elhangzik, hogy ez milyen méltánytalan helyzet -, hogy kérhessek egy rövid szünetet, hogy utánanézhessünk a dolognak. Öt perc szünetet kérek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor öt perc szünet, ezen nincs mit gondolkodni, de tényleg öt perc, hiszen egyébként a munkatársunk már telefonál a minisztériumba.
(Rövid szünet.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. Tájékoztatom a bizottságot, hogy hiába is vártunk volna, mert az Egészségügyi Minisztérium nem delegált megfigyelőt, szakértőt vagy politikust erre az ülésre. Sőt azt mondták, hogy majd a jegyzőkönyv ismeretében alakítják ki álláspontjukat a népi kezdeményezéssel kapcsolatban. Elnézést kérek mindenkitől, nekem kellett volna telefonálgatnom annak érdekében, hogy ki jön és ki nem, de - mint látjuk - úgyis sikertelen lett volna a dolog. Azt javaslom ezek után, hogy most már a népi kezdeményezés érdemi részével foglalkozzunk.
Átadom a elnöklést alelnök úrnak és szót kérek.
(Az ülés vezetését Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Balog Zoltán elnök úrnak.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Ha visszatekintünk ennek a kezdeményezésnek a történetére, akkor azt látjuk, hogy ez nem egy sikertörténet. Az tény - s ezt talán Illéssy Mátyás úr is elfogadja -, hogy ennek a bizottságnak a kormánypárti és ellenzéki képviselői egyaránt nagyon komolyan vették ezt a dolgot, ennek bizonyítéka az a kötet, amely arról a nyílt tanácskozásról készült, amit a nyáron tartottunk, és amelyen több száz ember volt jelen. Meghívtuk az összes létező civil szervezet, amelyek hozzánk beadvánnyal fordultak, valamint egyházakat, amelyek véleményt küldtek, és szót adtunk különböző álláspontoknak. Ez egy nagyon komoly és jó szakmai megbeszélés volt. Vitát nem mondanék, mert sajnos nem volt lehetőség arra, hogy vitatkozzunk is egymással, de az álláspontok nagyon világosan megjelentek, és az is, hogy van egy nagyon komoly társadalmi érdeklődés, amit Illéssy Mátyás is említett. De már akkor is nagy csalódást okozott miniszter úr felszólalása, hiszen semmilyen álláspontot nem hozott oda sem, csupán azt mondta, hogy ő is nagyapa és ő is nagyon szereti az életet, de az életkor kérdéséről semmilyen nyilatkozatot nem hallottunk tőle azon a tanácskozáson. Majd két-három nap múlva sajtótájékoztatón jelentette be a kormány, hogy a lehető legalacsonyabb életkort, a 18 évet szabja meg a művi meddővé tétel feltételének. Valóban van kétszer hat hónap, azaz egy év várakozás, felkészülés, de azért mégiscsak ez a legradikálisabban liberális szabályozás ma Európában.
Sajnos nem tudtunk erre elég figyelmet fordítani, bár Soltész Miklós képviselőtársammal együtt benyújtottunk egy ezzel ellentétes javaslatot, de azt nem vette napirendjére a parlament, mert a költségvetési vita hevében egyszerűen csak szavaztunk róla. Ezért is örülök annak, hogy ez a népi kezdeményezés megvalósult és újra át kell gondolnunk a szabályozást. Persze nincsenek illúzióim, mert miért változtatná meg a kormány négy hónapon belül az álláspontját, de ha lehetne, szívesen keltenék egy kis koalíciós feszültséget a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták között. Mert nekem nagyon erősen az volt a benyomásom, hogy a szocialista frakcióban többen ülnek olyanok, akik számára szintén lelkiismereti probléma, hogy 18 éves korban engedélyezzük ezt a műtétet. A Szabad Demokraták Szövetségének a radikális álláspontja volt az, amely elsodorta ezt a többséget, úgyhogy még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy kössünk valami értelmes kompromisszumot.
Arról is volt itt egy elég komoly vita - sajnálom, hogy most pont azok a vitapartnerek nincsenek itt: Donáth és Gusztos képviselő urak, akikkel ezt a vitát folytattuk itt néhányan -, amikor elhangzott, hogy ez keresztény álláspont, és úgy látom, egy vallásos szervezet, közösség az, amely elsősorban hitbeli alapon közelített ehhez a kérdéshez és nyújtotta be a népi kezdeményezést, hogy tulajdonképpen csak egészségi okokra lehetséges megengedni egy ilyen műtétet. Ez hitbelileg, teológiailag valóban így van, mégis azt gondolom, a parlamentben ülő képviselők felelőssége az, hogyha egy törvényt jobbá tudnak tenni, és nem érik el a maximumot, akkor is támogassák ezt. Tehát én - nem szoktam ilyenekről beszélni, de azt gondolom - hívő emberként magam is, és szerintem, hívő emberként bármelyik képviselő támogathat egy olyan kompromisszumos javaslatot, amely nem azt mondja, hogy 35 év, nem azt mondja, hogy csak egészségi okokra hivatkozva, de nem is azt mondja, hogy 18 év. Van egy túlságosan laza, értelmetlen szabályozás, ha innen el tudnánk mozdulni - ez egy ajánlat is -, a 18 évtől felfelé: 24-26-28 év, akkor úgy gondolom, amit Pettkó András is mondott, hogy lehetne erről egy ötpárti tárgyalási kör, és akkor hátha valamivel jobb szabályozást tudnánk elfogadni.
Örülök, hogy itt van Soltész képviselőtársam, és gondolom, hogyha hozzá akar szólni, akkor majd megadjuk a lehetőséget erre. Nem kötelező, csak ez a bizottság eljárásának a rendje.
Van egy kérdésem is a kezdeményezőhöz. Nem szerepel a népi kezdeményezésben, hogy milyen tartalmú szigorítást akarnak elfogadni, tehát ha lehet, majd a vita végén erre a kérdésre válaszoljon. De az, hogy tegyük szigorúbbá, ez azért azt is jelenti, hogy ha mondjuk, mi azt mondjuk, hogy nem hat, hanem hat és fél hónap a várakozási idő, akkor formálisan már eleget tettünk a kezdeményező szándékának, de ezzel azért érdemben nem nagyon változtatnánk meg ezt a szabályozást.
(Az ülés vezetését Balog Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Ha most akar erre röviden reagálni, azt lehet, de úgy szoktuk, hogy a vita végén mindenre együtt, de ahogyan jól esik.
ILLÉSSY MÁTYÁS elnök (Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület): Köszönöm szépen. Szeretném mondani, hogy nem egy farizeusi változtatást szeretnénk, ugyanakkor természetesen nincsenek nagy illúzióink. Idáig 35 év volt, ez lett 18, az elnök úr említette a 25-28 évet, ezzel sem tudunk 100 százalékig egyetérteni, mert a maximum, amivel egyet tudunk érteni, sem egészségügyi, sem pedig egyéb erkölcsi okok alapján, de jobb, mint ez, ami van. Ennek negatív üzenete van az ifjúság számára, és ezért felelős minden képviselő, hogy milyen ifjúság az, amely felnő, és a fiatalok hogyan integrálódnak a családba. Család nélkül nincs nemzet, ezt szeretnénk leszögezni, és nem lesznek dédunokáink, ükunokáink, száz év múlva Magyarországból nem lesz, csak egy kis porszem.
Ezért mi valamennyien, itt és most, az egész parlament, felelősek vagyunk. Nem lehet elodázni, nem lehet mindenfajta módon áttessékelni a kérdést ide-oda-amoda! Erről van szó. Szeretném még egyszer leszögezni, hogy itt az egész magyarság fennmaradásáról van szó, és ez nem magyarkodás, ez pusztán egyszerű, matematikai kérdés azon túl, hogy nagyon komoly felelőssége van az oktatásnak, bár azt tapasztaljuk és látjuk, hogy ma inkább bezárnak iskolákat, eleresztenek pedagógusokat. Ennek a divatja van, nagyon-nagyon szomorú módon, és a pedagógustársadalmat pedig nagyon sokszor semmibe veszik.
Tehát ez komplex kérdés, és aki gyerekek között mozog, gyerekeket próbál nevelni, annak iszonyatosan nehéz egy erkölcstelen, deviáns társadalmi morálban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi képviselő úr jelentkezett.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. A KDNP frakciója nevében a kezdeményezők képviselője által elmondottakkal szinte betű szerint tudok azonosulni, úgyhogy nem is szeretném ezt az imént, illetve a felvezetésben elmondottakat ismételni. A történet, az ügy kronológiáját sem szeretném teljes mértékben, részletesen felemlíteni, de néhány dologra szeretnék rámutatni, és visszahozni néhány elemet, amely talán már kiesett a fejünkből.
Az Alkotmánybíróság 2005. november 14-én hozta meg azt a bizonyos határozatát, amelyben egy dátumot határozott meg, és ez 2006. június 30. volt. Ez a dátum azt jelentette a kormányzat számára, hogy volt ideje arra, hogy előterjesszen egy törvényjavaslatot. Sőt, ne csak egy sima, normál törvényjavaslatot terjesszen elő, hanem ezt még a társadalomban minél szélesebb körben - civil szervezetekkel, egyházakkal és nyilván a parlamenti pártokkal - egyeztesse. Tehát folytasson le egy széles körű egyeztetést. A kormány számára - sajnos - vagy nem volt fontos ez az ügy, vagy úgy érezte, hogy nem fontos számára vagy az ország számára ez az ügy, de a lényeg az, hogy a kormány gyakorlatilag nem csinált semmit ebben az ügyben, pedig egy alkotmánybírósági határozat kötelezte erre.
2006 júniusában a KDNP benyújtott egy törvényjavaslatot, amely - nyilván a KDNP álláspontjának megfelelően - szigorú, megszorító keretek között rendezte volna ezt a kérdést. Tehát csak az egészségügyi indokból, megfelelő szakorvosi javaslatra lett volna elvégezhető a művi meddővé tétel, tehát a műtét.
Szeretnék rámutatni arra is, hogy - amint az elnök úr említette - ezt követően a bizottságban tavaly július 20-án volt egy nagyon széles körű, azt gondolom, tényleg sikeres szakmai tanácskozás a parlamentben, és engedjék meg, hadd idézzek a miniszter úr kiváló felszólalásából. Csak azért, mert szerintem, elég fontos mondatok hangoztak el a miniszter úr, a kormánynak felelős miniszter szájából, ajakáról. A miniszter úr szó szerint a következőket mondta, és előtte arra utalt, hogy ne az utcán beszélgessünk, ezért nagyszerű, hogy a bizottság egy ilyen tanácskozást kezdeményezett: "de jobb, ha itt beszélünk, a téma méltóságához illően ebben a méltóságteljes épületben. S külön szeretném megköszönni önöknek, hogy a munkatársaim tájékoztatása szerint a témához illő méltósággal folyt itt a vita és a beszélgetés."
No, és a hozzászólása végén a következőket mondta a miniszter úr, idézem: "Erkölcsi kötelességünk, hogy ezt a helyzetet önökkel közösen végiggondoljuk, meghallgatva az önök véleményét, s önökkel konzultálva és lehetőleg egyezségre jutva az ... új szabályozást elkészítsük." "Azt viszont megígérem, hogy az önök véleményét, a civil társadalom és a civil szervezetek véleményét messzemenően figyelembe fogom venni, mert bár döntést nem hozok, de a saját belső döntésem meg kell hozni..." és így tovább.
Tehát a miniszter úr tulajdonképpen a bizottsági nyilvánosság, illetve a civil szervezetek nyilvánossága előtt arra kötelezte el magát, hogy nagyon széles körű egyeztetést követően fogják előterjeszteni a kormány törvényjavaslatát, illetve nemcsak, hogy széles körű egyeztetés után, hanem lehetőség szerint megegyezésre, konszenzusra jutva. Azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebből sajnos, nem lett semmi, hiszen még ezt követően is Soltész Miklós és Balog Zoltán képviselőtársainknak kellett egy országgyűlési határozati javaslatot benyújtani, amelyben a kormányt ösztökélték arra, hogy valamilyen módon lépjen, és valamilyen módon valóban rendezzük ezeket a dolgokat, és természetesen a társadalmi elvárásoknak megfelelően rendezzük ezeket a kérdéseket. Tulajdonképpen az is nyilvánvaló, nem biztos, hogy a KDNP-nek ez a szigorúbb megoldása támogatást élvezett vagy élvezne a széles társadalomban, de a Fidesz megjelenített egy alternatívát is, és azt gondolom, ez mindenképpen tárgyalási alapot jelenthetett volna ahhoz, hogy a parlamentben legalább konszenzusra tudjunk jutni egy ilyen fontos kérdésben. Tudjuk, hogy mi lett a végeredmény. Elnök úr az imént részletesen ecsetelte, hogy még a kormánypártok között is milyen felhangokkal és nagyjából melyik álláspont győzedelmeskedett. Mi a magunk részéről természetesen támogatjuk a kezdeményezést és nagyon örülnénk annak, ha megnyugtatóan rendeződne ez a kérdés a társadalomnak, a nemzetnek, a családjainknak, az utódnemzedékeknek az érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! A kormány nem azért foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert célja volt a művi meddővé tételre vonatkozó szabályozás enyhítése. Azért foglalkozott vele, mert az Alkotmánybíróság ma már többször említett 43/2005-ös november 14-én közzétett határozata megsemmisítette az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény 187. § (2) bekezdését, amely szerint a művi meddővé tétel elvégzésének előfeltétele vagy a 35. életév betöltése, vagy vér szerinti három gyermek. Az Alkotmánybíróság érvelése az volt, hogy ezek a szigorú szabályok sértik az egyének önrendelkezési jogát, ennek következtében új szabályozás nélkül a művi meddővé tételnek az átmeneti időszakban semmiféle jogi korlátja nem volt. Más kérdés, hogy az orvosok egy nagyon jelentős része szabályozás hiányában vagy lelkiismereti okokra hivatkozva ilyen műtétet nem volt hajlandó elvégezni.
A művi meddővé tételt senki nem tekinti helyes családtervezési eszköznek, ugyanakkor az Alkotmánybíróság döntése alapján teljesen egyértelmű, hogy valóban szigorú szabályok meghozatalára nincs lehetőség. A KDNP által beterjesztett törvényjavaslat - ha az Alkotmánybíróság döntésének indoklását elolvassuk - teljesen egyértelműen alkotmányellenes volt. Nyilvánvaló, hogy a valláserkölcsi felfogás és a ma hatályos alkotmány között számos tekintetben nagyon éles a szembenállás. Ha az államot és az egyházat szétválasztjuk, az egyház megteheti azt, hogy a saját hívei számára ilyen normákat előír, de azt nem teheti meg, hogy ezeket a normákat az állami jogrend szintjére emelje és állami kényszerrel biztosítsa azok érvényesülését.
Az Alkotmánybíróság indoklásában valóban volt egy olyan fordulat, amely szerint a testület nem ragaszkodik a 18. életévhez, mint meghatározó korhatárhoz, azonban nem derül ki az alkotmánybírósági döntésből, hogy melyik az a korhatár, amit alkotmányosnak tart. Ebből pedig az következik, hogy teljesen egyértelműen alkotmányos szabályozást csak akkor lehetett elfogadni, ha a 18. életévet vette a jogalkotó alapul és a 26. életévet egy meghatározó cezúrának tekintette az eljárás időtartama szempontjából, hiszen 26 év alatt hat plusz hat hónap, 26 év fölött pedig három plusz három hónap az az idő, ami a kérelem benyújtása, illetőleg a beavatkozás elvégzése között fennáll. Ebből pedig az következik, hogy a mai szabályozás teljes mértékben alkotmányos, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a társadalom egy igen jelentős részének - bár nem tudjuk, hogy milyen részének - a felfogásával nem azonos.
Rögtön meg kell jegyeznem, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit nem abból a szempontból kell értékelni, hogy azokat a társadalom elfogadja-e vagy sem. Az Alkotmánybíróság a magyar alkotmányos rendben és más európai alkotmányos rendekben is a legfőbb döntéshozó szerepét tölti be abból a szempontból, hogy határozataival szemben semmiféle jogorvoslatnak helye nincs, viszont ezek a határozatok mindenkire nézve kötelezőek. Egy kissé olyan az Alkotmánybíróság funkciója a mai európai alkotmányos rendekben, ahol ilyen szervezet működik, mint valaha az abszolút uralkodóé: a döntései megfellebbezhetetlenek. Ez egyébként nagyon sok esetben probléma szakmailag, politikailag pedig különösen megkérdőjelezhetetlenek. Viszont ez a helyzet egy úgynevezett alkotmányos rendszerben, amelyben a semleges állam elve érvényesül és nem valláserkölcsi normák alapozzák meg teljesen vagy legalábbis részben a jogrendet. Az egyházak számára ez nyilvánvalóan rendkívül nehéz helyzet, mert az egyházak Európában nagyon hosszú időn keresztül nem tudtak beletörődni abba, hogy az úgynevezett polgári alkotmányos rendek szakítanak a középkori vagy a koraújkori felfogással. Elegendő arra gondolni, hogy például IX. Pius pápa hogyan nyilatkozott a polgári jogegyenlőségről, amikor szükségesnek tartotta, hogy a társadalmat továbbra is oratoresekre, bellatoresekre és laboratoresekre kell felosztani, ahogy ezt még a frank birodalomban az akkori egyházi szerzők megfogalmazták.
A népszaporulat és a demográfia problémaköre sem kerülhető meg. Természetesen nem a művi meddővé tétel az oka a magyar és általában az európai demográfiai helyzet alakulásának. Szerencsére a művi meddővé tételek száma az egyes években meglehetősen alacsony, és nem lehet azt állítani, hogy a magyarság demográfiai problémái erre vezethetők vissza, sőt még az abortuszra sem lehet igazán visszavezetni, hiszen a hosszú távú statisztikai adatokból világosan látható, hogy egyszerre csökken az abortuszok és a születések száma. Az idén egyébként az előző évhez képest januárban a születések száma valamivel növekedett, igaz, nem nagy mértékben, ennek oka az, hogy a Ratkó-unokák most lépnek szülőképes korba. Egész Európa számára jelentkeznek nagyon súlyos demográfiai problémák. Nincs olyan európai állam, amelyik csak a saját népessége alapján a teljes reprodukciót biztosítani tudná, pedig egyes európai országokban rendkívül magas a bevándoroltak aránya és a magyarországinál nagyobb népszaporulatot a bevándoroltak gyermekei biztosítják.
Ami a gazdasági helyzet és a születésszám alakulásának kapcsolatát illeti: az a tapasztalat, hogy az alacsonyabb gazdasági fejlettségi szinten a gyerekszám jóval magasabb. Magyarországon a gyerekek aránya három megyében jóval magasabb az országos átlagnál, ez az ország három igen fejletlen megyéje, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar. Legalacsonyabb a gyermekek aránya a nyugati határszélen és Budapesten.
Szóba került az is, hogy valamikor a nagyszüleink és a dédszüleink időszakában tizenkét vagy ennél is több gyermek született, de a megszületett tizenkét gyermekből hat általában nem érte meg az öt évet vagy a felnőttkort. Egyébként ha valaki 1882-től - azóta állnak rendelkezésre megbízható statisztikai adatok - e kérdéskörben nézi a születésszám alakulását, akkor azt látja, hogy szekuláris trendben csökkenés történik, kivéve a háborúk utáni időszakot, illetve azokat a korszakokat, amikor nagyon szigorú abortuszszabályok érvényesültek, mint például Magyarországon 1953 és 1956 között. A gyermeklétszám csökkenésének az okai számosak és ehhez a témakörhöz valójában semmi közük nincs. Ennek ellenére természetesen a társadalom kondicionálható úgy is, hogy ennek a beavatkozásnak lehet ilyen hatása, miközben valójában nincs.
Természetesen a Szocialista Pártnak is az az álláspontja, hogy egészen más családtervezési eszközöket kell alkalmazni, mint a művi meddővé tétel, de tiszteletben kell tartanunk az Alkotmánybíróság döntését. Egyébként azokat a szigorú szabályokat, amelyeket az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított, a Horn-Kuncze-kormány hozatta meg a parlamenttel. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két rövid véleményem van Wiener György képviselőtársam hozzászólásához. Ha jól értettem, az 1997-es törvény egyes szakaszait semmisítette meg az Alkotmánybíróság. Ha jól emlékszem, 1997-ben is MSZP-SZDSZ-koalíció volt, ugyanúgy, mint ma, tehát ők alkották meg ezt az Alkotmánybíróság felfogása szerint hibás jogszabályi pontot.
A másik dolog az, ha a parlamentáris demokráciában az Alkotmánybíróság hoz egy döntés és egyes szakaszokat megsemmisít, akkor az Országgyűlés összeül és az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően a megsemmisített szakaszok helyett alkot egy másik törvényt. Itt nekünk, képviselőknek több lehetőségünk lett volna. Az egyik az, hogy hozunk egy szigorúbb szabályt és azt elküldjük az Alkotmánybírósághoz normakontrollra.
A másik variáció, hogy a köztársasági elnök küldi el aláírás előtt, a harmadik pedig az, hogy elfogadunk, mondjuk, egy harmincéves kort, mondjuk, ez átmegy, a köztársasági elnök úr is aláírja, és akkor bármelyik állampolgár ismét az Alkotmánybírósághoz fordulhatott volna, és az Alkotmánybíróság ismét lefolytatta volna a kérdés megtárgyalását. Tehát nem látok ebben a kérdésben jogi problémát, abban az esetben, ha az Országgyűlés a mostaninál szigorúbb megoldást fogadott volna el, az ugyanúgy alkotmányos lett volna. Az más kérdés, hogy lett volna-e olyan ember, politikai csoport vagy bárki, aki az Alkotmánybírósághoz fordult volna. Az megint egy másik történet, hogy az Alkotmánybíróság, ha ismét elé került volna, miképpen döntött volna.
Azt gondolom, nekünk ezeken kár lamentálni. Nekünk egy feladatunk van, hogy a mai bizottsági ülésen mindegyik frakciónak a parlamentáris demokrácia logikájából adódóan kötelessége a tisztelt Ház elé engedni ezt a több mint 50 ezer aláírással hitelesített népi kezdeményezést, és azt gondolom, mindegyik frakció be fog nyújtani majd különböző fajta módosító javaslatokat a tisztelt Ház elé, és az lesz az a pillanat, amikor sor kerülhet arra az ötpárti egyeztetésre, amelyet a mai napon már egyszer javasoltam. Azt gondolom, több mint 50 ezer ember aláírását minden képviselőnek nagyon komolyan kell vennie, és csak akkor tudunk olyan megoldást találni, amely minden szempontnak megfelel, ha az öt parlamenti párt által lefolytatott egyeztetésnek az lesz a vége, hogy mind az öt parlamenti párt frakciója az igen gombot nyomja meg a törvénymódosítás során. Abban az esetben, ha ez nem így történik, hanem mondjuk, a tisztelt kormánypártok egy olyan trükkhöz folyamodnak, amelyet Balog Zoltán elnök úr mondott, hogy még egy hónapot rátesznek, mert bizonyos szempontból már ez is megfelel a népi kezdeményezésnek, akkor biztosan lesz olyan ember, aki e törvény ellen az Alkotmánybírósághoz fordul. Ha minden így marad, ez akkor is elképzelhető.
Azt gondolom, ötpárti egyeztetésre és megállapodásra van szükség ahhoz, hogy ez a kérdés - legalább is egy időre - nyugvópontra tudjon jutni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Wiener képviselő úr következik, utána én is szeretnék.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy nagyon rövid reflexióm lenne Pettkó András képviselőtársam felszólalására.
Az Országgyűlés nem tud előzetes normakontrollt kérni az Alkotmánybíróságtól, tudniillik, 1991-ben az Alkotmánybíróság ezt a fajta, egyébként az akkori törvény által lehetővé tett előzetes normakontrollt visszautasította. Ennek következtében az alkotmánybírósági törvényből ez a lehetőség kiesett, úgyhogy két lehetőség van a háromból. Az egyik az, hogy a köztársasági elnök úr odaviszi a törvényt, a másik pedig, hogy utólagos normakontrollt kérnek. A harmadik lehetőséget nem vállalja az Alkotmánybíróság.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha szabad azért az Alkotmánybíróság határozatából felolvasni, ebből világosan kiderül, és indirekt módon Wiener képviselő úr szavaiból is kiderült, hogy valóban volt egy törvényhozási kényszer, és igazából ismerjük azokat az ügyeket, amelyek beesnek az ablakon - "befújja a szél" -, mert 2005 óta, meg amikor benyújtották még korábban volt, valamikor a '90-es évek végén. Tehát arra, hogy ez most pont idejutott, azt is mondhatnánk, hogy véletlen, de azért gondolom, abban egyetértünk, hogy ebből az alkotmánybírósági határozatból többféle szabályozás is következhet. Tehát az én problémám az, hogy miért a leglazábbat, a legéletellenesebbet választottuk, miközben lett volna mozgástér. Hadd olvassak fel egy mondatot az Alkotmánybíróság határozatából. "A döntésképesség biztosítása - mármint az egyénnél, aki kéri a sterilizációt - és az ifjúság védelme szükségessé teheti speciális korlátozó rendelkezések megfogalmazását, akár életkori határok formájában is. Elsősorban a törvényalkotónak kell mérlegelnie - vagyis nekünk -, hogy a művi meddővé tétel feltételeinek meghozásakor indokolt-e eltérni a cselekvőképesség általános életkori határától - 18 év -, és ha igen, akkor milyen mértékben."
Tehát van lehetőségünk arra, hogy más mértékben, másként határozzuk meg, ne 18 évben. Valóban úgy van - ez még nem jelent meg itt elég határozottan, és ezt Illésy Mátyásnak is tudomásul kell vennie, mint mindannyiunknak -, hogy demográfiai, népességfogyási szempontokra nem lehet hivatkozni. Tehát a törvény hivatkozásában, hogy fogy a magyarság, tehát a demográfiai szempontok - sőt, egészségvédelmi szempontok - sem szerepelhetnek, mint indokolás, és egy harmadik dolgot zárt még ki az Alkotmánybíróság, hogy nem lehet a gyermekek számára hivatkozni, illetve különbséget tenni a vér szerinti és az örökbe fogadott gyerekek között. Ez a három pont volt az, amelynek keretén belül a 16-28-30 év ugyanúgy elfogadható lenne, és én is egyetértek Pettkó Andrással abban, hogy ez valóban, jó értelemben vett demokratikus játék. Ha kipróbálnánk, ki fog derülni, hogy van-e, akinek nem tetszik, ő is az Alkotmánybírósághoz fordulhat, és az ezzel kapcsolatos társadalmi vita - nevezzük így - szerintem hasznos vita, mert arról szól, hogy milyen értékek alapján gondolkodnak ma a fiatalok, a törvényhozók, az egyházak, a kormány és így tovább. (Közbeszólás: Az Alkotmánybíróság is.) Így van, az Alkotmánybíróság is.
Tehát, szerintem, megérne ez egy sokkal részletesebb vitát is. Ismételten mondom, úgy érzem, hogy a bizottság ebből a szempontból megtette a maga kötelességét ezzel, most újra itt van ez a dolog, szerintem a többi szereplőn áll, hogy most már ők is végezzék el azt a munkát, amelyet ennek kapcsán egy felelős kormánynak, egy felelős parlamentnek el kell végeznie. Köszönöm szépen.
Szászfalvi László alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretnék Wiener képviselőtársam kiváló fejtegetésére reflektálni, tényleg csak két gondolat erejéig.
Ő itt az egyházak régebbi, esetleg középkori tevékenységére, hozzáállására utalt, hogy az egyházak - különösképpen azt értettük ez alatt, hogy a keresztyén egyházak - ma sem tudnak elszakadni a régi, avítt, hatalmi mániájuktól. Nagyjából ez volt a lényege ennek a megfogalmazásnak, vagy legalább is, a megfogalmazás e részének. Szeretnék azért arra utalni, hogy egyébként ezen a szakmai tanácskozáson és a bizottságnak a témával való foglalatossága közepette is egyértelműen kiderült, hogy nemcsak a keresztyén egyházak állnak ilyen módon ehhez a kérdéshez, hanem nagyon jól tudjuk, hogy az izraelita, illetve más egyházak, vallásfelekezetek is igenis, elég konzekvens álláspontot képviselnek ebben az ügyben.
Másrészt pedig most, ha esetleg visszatérünk a konkrét napirendhez, ott egy népi kezdeményezésről van szó, itt nem az egyházak népi kezdeményezéséről beszélhetünk. Az más kérdés, hogy vannak esetleg keresztyén gondolkodású adófizető állampolgárok, akik - élve a törvény adta lehetőségekkel - népi kezdeményezést bocsátottak útjára. Tehát azt gondolom, ezt így kellene látni, nem pedig esetleg megint azokat a csúnya, fránya egyházakat vagy az egyházat ilyen-olyan-amolyan jelzővel illetni.
Szeretném tehát leszögezni, hogy itt polgári kezdeményezésről van szó, adófizető polgárok kezdeményezéséről, és azt gondolom, nekünk ezzel így kell foglalkozni.
A másik dolog, hogy én nagyon figyelmesen próbáltam követni Wiener képviselő úr hozzászólását - mindig figyelmesen követem, mert tényleg fantasztikusan sok és jó információt is meghallhatunk az ő hozzászólásából -, de nekem olybá tűnt, mintha ebben az egész folyamatban mindenki hibás lenne, mindenki követett volna el, egyáltalán a létezésével valami problémát, de a kormány nem. Pont arra próbáltam felhívni a figyelmünket a hozzászólásomban, hogy nyilván mindannyian felelősek vagyunk ebben a folyamatban, de a kormánynak - mint felelős kormányzatnak - nyilvánvalóan van egy nagyon nagy része ebben a folyamatban. Azt próbáltam rövid hozzászólásomban elemezgetni, hogy gyakorlatilag maga a kormány nem lépett, hosszú-hosszú hónapokon keresztül nem csinált semmit. Másrészt pedig többszörös deklaráció ellenére, a kormány semmiféle, egyenlő partnerek közötti dialógust nem tudott, vagy nem akart tető alá hozni. Szerintem ez azért elég fontos tény, és azt gondolom, fontos, hogy rögzítsük ezt a tényt. Mert annak, hogy ma itt tartunk, ide jutottunk, feltehetően az is oka lehet, hogy a kormányban, bár nem tudom, a kormányzaton belül milyen viták folytak, mert nyilván lehetséges, hogy folytak, esetleg a két kormánypárt között is, de akkor azt nyugodtan elmondhatják a kormánypárti képviselőtársaink, hogy ilyen viták voltak, vannak, és jó lett volna, ha esetleg más álláspont diadalmaskodik ebben a vitában. Szeretném aláhúzni a dialógust mint műfajt, amire szükségünk lenne, hiszen az vinné előre a dolgot. A dialógus hiányzott ebben a folyamatban és ezért vagyunk most itt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Wiener György képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szászfalvi alelnök úr némileg félreértette egyes fejtegetéseimet. Én nem arról beszéltem, hogy az egyházaknak hatalmi mániájuk van, hanem arról, hogy az egyházak felfogása és az olyan alkotmányos felfogás között, amely az állam és az egyház szétválasztásán is alapul, gyakran szükségszerűek az ütközések. Egyik oldal hatalmi mániáját sem említettem, ezek nagyon komoly értékrendbeli és történelmileg kialakult nézetkülönbségek.
A kormány felelősségét nem említettem, de mások felelősségét sem, csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a kormánynak eredetileg nem állt szándékában ezzel a kérdéssel foglalkozni, de egy alkotmánybírósági döntés következtében arra kényszerült, hogy a kialakult joghézagot, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntése idézett elő, feloldjon. Tehát nem felelősöket kerestem egyik oldalon sem, hanem kizárólag a helyzetet próbáltam jellemezni.
Ha komoly dialógust folytatnánk le, természetesen akkor is fennállna az a probléma, hogy meg kell felelnünk az alkotmánybírósági döntésnek. Elnök úr helyesen emelt ki elemeket az indoklásból, de amikor az időtartam esetében az életkori cezúra mégiscsak megjelenik a törvényben, akkor teljesen egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság követelményének a megalkotott új jog megfelelt. Ugyanakkor nem derül ki az Alkotmánybíróság indoklásából, hogy egy hosszabb időtartamot akar-e megállapíttatni egy életkori cezúra alapján vagy egy plusz speciális tanácsadást akar még előírni - lehetne még számos más eljárásbeli cselekményt is felvetni ezzel összefüggésben -, vagy pedig e tekintetben a cselekvőképesség korhatárát akarja emelni. Egyébként Magyarországon, de számos más országban is komoly viták folynak arról, hogy a 18 év-e a felnőtté válás ideje. Jól tudjuk, hogy korábban Magyarországon és más országokban is ez az életkor magasabb volt, ma viszont már ott tartunk, hogy egyes államokban például a választójogot mint politikai jogot már a 16. életévüket betöltötteknek is meg akarják adni, ha pedig valakinek joga van arra, hogy kormányzati ügyekben, közügyekben az álláspontját szavazással, választójogának gyakorlásával érvényesítse, akkor ezt a jogot nyilván a saját személyére vonatkozóan is megteheti, persze azzal a korlátozással, amit az Alkotmánybíróság az intézményvédelemmel összefüggésben mond. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Oda szeretnék visszakanyarodni, ahol Pettkó András úr befejezte a hozzászólását, ő ugyanis arra hívta fel a figyelmet, hogy a Házszabály szerint a bizottságunknak ma mi a feladata. Azzal, hogy a népi kezdeményezés a bizottságunkhoz került, vannak kötelezettségeink és van olyan eljárási szabály, amit el kell fogadnunk. Ha jól emlékszem, azáltal, hogy a népi kezdeményezés a Házhoz bekerült, tárgysorozatba is került, erről tehát nem kell dönteni a bizottságnak, mert a parlamentnek tárgysorozatba kell vennie és érdemi véleményt kell kialakítania a bizottságnak ezzel kapcsolatban, amit az Országgyűlés majd megvitat. Ezért nem is gondoltam azt, hogy a mai ülésen ilyen mélyen újra lefolytatjuk azt a vitát, amit öt hónappal ezelőtt ugyanebben a bizottságban, illetve tavaly nyáron a már említett konferencián lefolytattunk, de azért szeretnék néhány dologra emlékeztetni.
Önök folyamatosan azt mondják, hogy a népi kezdeményezésben részt vevők, az 50 ezer aláíró, illetve azok az egyházak és civil szervezetek, amelyek a tavalyi vitában is részt vettek, a népi kezdeményezésben részt vevőkkel megegyező álláspontot képviseltek. Ha csak ezt a kötetet megnézzük vagy ha visszaemlékezünk azokra a magyar sajtóban is igen széles körben elhangzott véleményekre, amelyek tavaly megfogalmazódtak, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy a művi meddővé tétel kérdésében a társadalom igen megosztott. Természetesen azok is, akik nem tartjuk kívánatos családtervezési eszköznek a művi meddővé tételt. Hozzáteszem ez azt jelenti, hogy nem tartjuk kívánatos fogamzásgátlási eszköznek. De számomra úgy tűnik, már nem arról van szó, hogy a művi meddővé tétel kívánatos családtervezési vagy fogamzásgátlási eszköz, hanem arról, hogy a családtervezésről ki miként vélekedik. A családtervezés jogát mint alkotmányos jogot nem volna szabad senkitől elvitatnunk. S néhány utalásra szeretném elmondani, senki nem tette kötelezővé a művi meddővé tételt azzal, hogy 18 évben lett megállapítva a korhatára.
Nem felel meg a valóságnak az, hogy nem volt szakmai egyeztetés, hogy nem volt társadalmi vita. Igen széles körű és aktív, intenzív társadalmi vita volt, és ez a vita nem a kormány és a társadalom, nem a parlamenti többség és a társadalom között folyt elsősorban, hanem a társadalom különböző szereplői között. Elég, ha csak arra emlékezünk vissza, hogy az emberi jogvédő szervezetek ilyen határozottan és markánsan képviselték azt az álláspontot, hogy nem lehet különbséget tenni 18 és 18 éves között a tekintetben, hogy milyen területeken él a rendelkezési jogával. Ez igen intenzív és egymástól meglehetősen távol lévő álláspontok jelentős vitája volt. A törvényhozásnak ilyenkor az a dolga, hogy döntsön. S ha ennyire megosztott a társadalom, óhatatlan, hogy a törvényhozó valakinek az álláspontjához közelebbi, mások álláspontjától távolabbi döntést hoz, de számára egyértelműen a Magyar Köztársaság alkotmánya az iránymutató, amivel kapcsolatban Wiener György képviselő úr az álláspontját részletesen kifejtette.
Azt javaslom, hogy most ne folytassuk tovább ezt a vitát, mert egészen biztos, hogy nem tudunk egymással megállapodni. Az MSZP-frakció természetesen egységes volt a tavaly novemberi döntés kialakításakor. Mi akkor ezt a törvényszöveget támogattuk, ami egyfelől enyhített, mert hogy 18 éves korra hozta le a korhatárt, másfelől viszont - mint ahogy Wiener György képviselőtársam is mondta - az eljárásban sokat szigorított. S a 26 éves kor is belekerült, ilyenformában szigorúbb az eljárás 18 és 26 év között, a fölött viszont enyhébb, és a felvilágosításra, az információadásra is megfelelő figyelmet fordít, mert fontosnak tartjuk, hogy mindenki, aki ilyen döntést hoz, maximálisan legyen tudatában annak, hogy a döntésének milyen következményei vannak. Tehát akkor mi ezt a döntést megfontoltan, a kérdéskört alaposan körbejárva hoztuk meg. Ma nem látok indokot arra és nem tapasztalok olyan újabb érveket, amelyek alapján ezt az álláspontunkat meg kellene változtatnunk. De természetesen állunk a parlamenti vita elébe, és mindezt úgy, ahogyan ezt számunkra a törvények és a Házszabály előírják, le is folytatjuk.
Pettkó András javaslatával kapcsolatban - ami az ötpárti egyeztetésre vonatkozik - sem mondanám, hogy lehetetlen, és ne fontoljuk meg, de nehezen tudom elképzelni, hogy konszenzusos döntést tudnánk hozni ebben a kérdésben. Jelzem, semmilyen törvényi előírás nincs arra vonatkozóan, hiszen feles törvényről van szó, amely a parlamentben ezt számunkra kötelezővé tenné. Nem is erre hivatkozva mondom ezt, hanem éppen arra, amivel kezdtem, hogy a társadalom ebben a kérdésben rendkívül megosztott, egymástól nagyon távol álló vélemények vannak, és valóban, az egymástól távol álló vélemények egyik pólusa az alkotmány szigorú szövegéhez és szigorú elveihez legközelebb álló álláspont, a másik pedig - nem mondhatjuk ezt másként - az egyházak álláspontja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Illésy Mátyás jelentkezett, de megkérdezem, hogy a vitában akar-e még valaki szólni. Ha Soltész képviselő úr szólni kíván, ha megszavazza a bizottság, neki is szót adnék, utána Pettkó András, és aztán lezárjuk a vitát, amennyiben ezzel a többség egyetért.
Kérdezem a bizottságot, hogy megadjuk-e a szót Soltész képviselő úrnak, aki nem tagja a bizottságnak, de érintett, illetve érdekelt az ügyen. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) 19 igen szavazattal Soltész Miklóst illeti a szó.
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr, és köszönöm a bizottságnak a bizalmat. Ígérem, nem élek vissza vele.
Tisztelt Alelnök Asszony! Nem szeretném megcáfolni a gondolatait, és nem is úgy szeretnék vitatkozni, hogy mindenképp ellenérzést váltsak ki önben azzal, amit mondok, hanem sokkal inkább a közös megoldást szeretném keresni.
Ha megengedik, a konferenciáról idézném dr. Bárándy Gergelynek, az MSZP képviselőjének a hozzászólását, amely bíztató volt számunkra még a múlt nyár folyamán. "Az én meglátásom - és itt kezdődik az idézet -, a mi meglátásunk szerint 18. életévét betöltöttnek kell lennie ennek a személynek mindenféleképpen, de a törvény ennél magasabb életkorban is meghatározhatja azt a minimumot, amelynek elérésétől kérni lehet ezt az orvosi beavatkozást majd. Hogy ez az életkor mi legyen, éppen a 18. életév, vagy éppen a 26. életév, vagy éppen, ahogy Papp professzor utalt rá, a 30. életév, én azt gondolom, éppen erre való a társadalmi vita. Éppen ezért szükséges bevonni orvos szakértőket, egyébként alkotmányjogász professzorokat, és ez után a társadalmi konzultáció után és ennek a figyelembevételével lehet meghatározni."
Tisztelt Bizottság! Nem szeretném arra a területre terelni itt a vitát, hogy mi történt tavaly nyáron, illetve ősszel, milyen és mennyi törvényt kellett módosítani, akár szociális, akár egészségügyi, akár gazdasági téren. Éppen ezért megértem és elfogadom, hogy az egészségügyi törvény e módosításánál akkor valóban nem volt idő társadalmi vitára, hiszen súlyos száz- és százmilliárdokról és milliókról kellett akkor döntenie a kormánytöbbségnek, e törvényeket mindenképpen el kellett fogadni a konvergenciaprogram érdekében, és valóban el tudom fogadni azt az érvelést, hogy ez a társadalmi vita ebben az esetben elsikkadt, illetve nem jutott rá idő. De, ahogyan Wiener képviselő úr is mondta, ahogyan '97-ben az akkori, idézőjelben mondhatom, kétharmados törvénnyel elfogadták ezt a törvényt, ugyanígy el lehet fogadni egy közös társadalmi vita, egy közös parlamenti megegyezés után - pontosan Bárándy Gergely szavaival élve - egy közbenső megoldást is. A kereszténydemokrata álláspont ismert, és gondolom, senki nem vitatja el tőlünk, hogy miért mondjuk azt. Viszont mi sem helyezkedhetünk a társadalmon kívül, és tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalom nem fogadná el a teljes szigorítást, és az Alkotmánybíróság sem fogadná el, ahogyan a képviselő úr mondta. De a köztes megoldás - higgyék el! - mindannyiunk érdeke.
Befejezésül arra szeretném kérni a bizottságot, hogy azt a népi kezdeményezést, amelyet most Illésy Mátyásék elénk hoztak, a több mint 50 ezer aláíró, illetve az elmaradt társadalmi vita miatt és érdekében folytassuk le ezt a vitát, és hozzunk közös álláspontot. Már a 19, a 20 év is jó, de a legjobb lenne, ha még magasabb lenne a meghatározott életkor. Önök is ismerik gyermekeiken, unokáikon keresztül, hogy mennyire más, a mai ifjúságnak mennyire nehezebb dönteni az élet különböző problémáiban, milyen helyzetben vannak az egyetemi felvételi előtt - harminc évvel ezelőtt mennyire világos volt egy ilyen döntés -, és sok más súlyos kérdésben is sokkal nehezebb most a fiataloknak dönteni. Ne kelljen ilyen helyzetbe kerülniük! Ez a mi felelősségünk, és ebben kérnék egy valódi konszenzust, mert amiről most beszélünk, az politikamentes dolog.
Köszönöm szépen a lehetőséget és a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Pettkó Andrásé a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is rövid leszek, Fogarasiné Deák Valéria felszólalásának egyik pontjával szeretnék vitatkozni.
Azt gondolom, az Alkotmánybíróság döntése után volt egy minimális társadalmi vita erről a kérdésről, majd konkrétan ez a bizottság is folytatott ebben a kérdésben - a konferencián, a találkozón - párbeszédet, majd a benyújtott törvényjavaslatot már nem követte ötpárti egyeztetés. Azt gondolom, úgy látom, az MSZP-s képviselők is azt gondolják, hogy a Háznak meg kell vitatnia ezt a kérdést. Tehát ezek után a Ház erről fog vitatkozni egy, kettő vagy három hét múlva, amikor sikerül napirendre venni, nem tudom pontosan, ez mikor fog megtörténni. Ez lesz az a pillanat, amikor mindegyik frakció benyújthatja az általa elképzelt módosító javaslatokat, és ez az a pont, ahol majd az ötpárti egyeztetésnek következnie kell. Amennyiben - azt látom, az ellenzék részéről komoly - az a szándék, hogy megállapodás történjen ebben a kérdésben, a kormánypárti képviselőknek és a kormánypártoknak kell elfogadni az általunk felajánlott és kinyújtott jobbot, és azt a tárgyalást, azt a párbeszédet lefolytatni, hogy az öt párt - ahogyan az előbb mondtam - majd az igen gombot tudja megnyomni. De ehhez látni kell a pártok által elkészített módosító javaslatokat, és akkor tudunk majd olyan konszenzusos megoldást találni, amely remélem, mindenki számára elfogadható lesz.
Csak halkan jegyzem meg, hogy nekem sincs a konferencia könyvéből, úgyhogy, ha egy példányt kaphatnék belőle, megköszönném. (Szászfalvi László átad egy példányt.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Vendégek! Egyetlen rövid megjegyzést szeretnék tenni ahhoz, ami a tavalyi konferenciánkkal, illetőleg a konferencián elhangzottakkal kapcsolatos. Én is pontosan emlékszem Bárándy Gergely hozzászólására, aki akkor még nyitva hagyta a 18 éves kort, vagy, hogy annál lehet magasabb. De ezzel természetesen nyitva hagyta azt is, hogy milyen módon lehet elérni, hogy adott esetben 18 éves emberen ne lehessen elkövetni - már én is ezt a szót használom - ezt a beavatkozást. A törvény szerint 19 évesnél fiatalabb emberen nem is lehet, ugyanis kétszer hat hónap a várakozási idő. Egyszer hat hónapnak el kell telnie a tájékoztatás után ahhoz, hogy az érintett személy véglegesítse a döntését, és hogyha már úgymond, véglegesítette a döntését, még akkor is el kell telnie hat hónapnak ahhoz, hogy a beavatkozás megtörténjen.
Mi akkor ebben az eljárási rendben, ebben a procedúrában láttuk annak a garanciáját, hogy alaposan megfontolhassa, és ha már elhangzott, hogy akár a 19 éves életkor is több a jelenleginél, akkor azt mondom, ez az életkor a törvény szövegében benne van, és a gyakorlat nyilván ennek megfelelően történhet.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lénárt László képviselő úr!
LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen Soltész képviselő úr rövid szakmai hozzászólását. Ő arról beszélt, amiért ma leültünk több mint egy órával ezelőtt, a népi kezdeményezésről és egy törvényről. Nem a kormány nemzetrontó politikájáról, a demográfia alakulásáról, amiről természetesen tehetünk vagy nem tehetünk, a pedagógusok elleni ártalmas magatartásról beszélt, hanem arról, ami miatt itt ülünk ma, arról a népi kezdeményezésről, amivel esetleg egy törvényt jóvá lehet tenni. Azt sem említette, hogy kötelező a művi meddővé tétel. A vita során néha az volt az érzésem, az ellen kell küzdenünk, nehogy valakit kötelezően odavigyenek és meddővé tegyék, vagy ahogy elnök úr mondta, sterilizálják. Szörnyű még maga a gondolat is! Valamiféle önrendelkezés alapján történik egy egészségügyi beavatkozás helyesen vagy nem helyesen, és erről kell beszélnünk, ehhez kell jó ötleteket adnunk.
ELNÖK: Erre azért muszáj reagálnom. Egy kicsit a felhők fölött vagyunk, mert hogy van ilyen ma Magyarországon, és a prostitúció kapcsán nagyon súlyos kérdés az, hogy a futtatók számára olcsóbb az utcalányok sterilizációja, mint az abortusz vagy fogamzásgátlók használata. Úgy érzem, már a gyermekpornográfia, a pornográf felvételek kapcsán is olyan ideális helyzetet látunk magunk előtt, aminek Magyarország ma nem felel meg. Azokban a régiókban, amelyekben nagy a munkanélküliség és a szociális nyomor, ez egy lehetséges kényszer. Nem véletlenül fogalmaztam tehát így. Úgy gondolom, ez is része az életünknek, és nemcsak arról van szó, hogy ha valaki deklarálja azt a liberális elvet, hogy neki joga van a saját testéhez, akkor 18 éves korában bejelentheti és kétszer hat hónapig várni kell, hanem arról is, hogy esetleg 18 éves kora után erre kényszeríthetnek valakit, mert ez valakiknek üzleti érdekében áll, ő pedig úgy ki van szolgáltatva szociálisan meg mentálisan, hogy alá fog írni és úgy tűnik, mintha ő kezdeményezte volna. Komoly kimutatások vannak arról, hogy ez a művi meddővé tételek jelentős arányát teszi ki ma Magyarországon, ami a prostitúció céljait szolgálja. Tehát ilyen sötét valóság is van ennek a törvénynek a hátterében és nemcsak az, hogy emberi jogaink vannak. Ezért fogalmaztam így és azt gondolom, ez is hozzátartozik ahhoz a kezdeményezéshez, ami 50 ezer magyar állampolgár jóvoltából került elénk.
Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, Illéssy Mátyás úrnak adom meg a szót válaszadásra.
Illéssy Mátyás elnök (Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület) válaszai
ILLÉSSY MÁTYÁS elnök (Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület): A fogalmakat nem szabad összekeverni: ez a beavatkozás öncsonkítás és azt eredményezi, hogy az adott ember nem tud gyermeket kihordani, tehát nem lesz nemzőképes. És 18. vagy 19. évében még nem feltétlenül tudja, hogy harmincéves korában nem szeretne-e gyereket. Tanúja voltam egy beszélgetésnek. Azt mondta az illető, hála Istennek, hogy most már lehet a művi meddővé tételt végrehajtatni, ha 18 éves koromban is lehetett volna, éltem volna vele. Igaz, hogy volt utána egy abortuszom, de aztán mégiscsak szültem egy gyermeket. Most harminc éves vagyok és örülök, ha van egy gyermekem. Ebből kell kiindulni!
Elnök úr említette a prostitúciót. Mint mondtam, húsz esztendeje súlyosan veszélyeztetett fiatalok körében mozgok és tudom, hogy milyen nehéz nekik elindulni az életben. Tudom, hogy hány lesz közülük - akár férfi is - prostitúció áldozata, hány lány lesz prostituált. Rengeteg! S bizony ma a kábítószer és a prostitúció az egyik legelterjedtebb megélhetési forma annak a társadalmi rétegnek a körében, amely teljes mértékben ki van szolgáltatva. Az Összefogás a Magyar Családokért, amely a népi kezdeményezést felvállalta és amelyet vezetek, azt a célt tűzte ki - és nem vallási alapon, hanem egyszerűen a józan ész alapján -, hogy éljen ezzel az állampolgári lehetőséggel és felhívja a döntéshozók figyelmét arra, hogy ezzel nem értünk egyet. Családbarát kormányzást, családbarát országot szeretnénk. Viszont a művi meddővé tétellel járó öncsonkítás rombolja azt az idilli álmot, hogy családbarát ország legyünk. Azt szeretnénk, ha sokasodnánk, ha a fiatalok jól éreznék magukat és perspektívát látnának a családban. Tessék megnézni, hogy hány fiatal lát perspektívát a családban, a házasságban. Ennek rendkívül negatív üzenete van, csakúgy, mint az előbb említett oktatás - tudom, hogy ez csak ide lett keverve, de összefüggenek a dolgok - leépítésének, a pedagógustársadalom no meg az orvostársadalom lejáratásának. El kell ismernünk, hogy ezek összefüggnek, nem lehet sterilen kezelni ezt a kérdést. Aki emberekkel foglalkozik, az látja, hogy miről van szó és milyen nehéz ma a gyerekeknek és a fiataloknak jövőképet, családképet, nemzettudatot adni, s hitet talán még nehezebb.
Nagyon bízom abban, hogy legalább utólag lesz egy egészséges párbeszéd, amiről Soltész képviselő úr beszélt. Különböző tiltakozásokról és felszólalásokról hallottam és olvastam, arról, hogy a sterilizálást egy nagyon szűk réteg szorgalmazta, viszont nagyon vaskos az a gazdasági érdek, ami hozzákapcsolódik.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy lehetőségünk nyílt elmondani a véleményünket, és azt, hogy az 50 ezer ember aláírását respektálták. S külön köszönöm annak a sok-sok fiatalnak az aktív munkáját, akik egész nyáron gyűjtötték az aláírásokat és szorgoskodtak. Aki ilyen aláírásgyűjtő ívvel rohangászott, az tudja, hogy hány elutasító, goromba, családellenes, életunt arccal lehet találkozni. Járjanak nyitott szemmel és akkor önök is találkozhatnak ilyen emberekkel. Ha egy olyan törvény születik, amely 26 évben jelöli meg a korhatárt, akkor a dialógusnak már van értelme. Akkor megtörténik a pártoktól egyfajta elszakadás - hiszen görcsösen ragaszkodunk pártideológiákhoz és doktrínákhoz - és elmondhatjuk, hogy a józan ész értelmében legalább egy bizonyos ponton, az élet védelmében tudunk közösen gondolkozni. Ez példaértékű döntés lenne ebben a nagyon megosztott társadalomban, amelynek igen nagy szüksége lenne a párbeszédre és az egységre, arra, hogy aztán tudjon jövőt tervezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is azt gondolom, a kezdeményezés tartalmától függetlenül is elismerést érdemel az, hogy volt 50 ezer ember, aki megtette ezt a kezdeményezést. Ezt mi is köszönjük a bizottság nevében, mondom még egyszer, függetlenül attól, hogy a tartalmához ki hogyan viszonyul. Ez az elismerés abból indul ki, hogy van társadalmi aktivitás, ami bizony nagyon fontos.
Alelnök asszonynak adom meg a szót.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek, hogy újfent szót kértem. Már Illéssy úr bevezetője után is gondolkodtam azon, hogy elmondom, de miután sokadszor hangzott el az elismerés az aláírásgyűjtőkkel kapcsolatban, most már szeretnék valamit ha másért nem, a jegyzőkönyv kedvéért elmondani. Nekem van egy fiam, aki nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban él és tisztességgel nevel négy gyereket. Kikérem magamnak azt, hogy bárki kizárólag csak a házasságban és a családban élőket tekinti morálisan elfogadhatónak és követhetőnek. Szeretném elmondani önnek, hogy az én legkedvesebb tanárom, tanítónőm soha nem ment férjhez, nem szült gyereket, ha úgy tetszik, nem élt családban. Családból jött, de nem ment családba. Mégis meggyőződésem, hogy az országért, a hazáért, a népünkért nagyon sokat tett. Ön ma itt, ebben a teremben kizárólag egy családtípust tekintett elfogadhatónak és morálisan követendőnek, ha úgy tetszik, hazafiasnak. Én pedig úgy gondolom, hogy többféle családtípusban, a családfogalmat szélesebben értelmezve lehet hazafinak lenni, lehet tisztességesen élni, és nem tartom méltónak az ön hivatásához azt, amikor másokról ilyen értelemben ítéletet mond.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Illéssy Mátyás: Elnézést kérek, ha megsértettem.)
ELNÖK: Gondoltam, hogy Illéssy Mátyás erre reagálni akar.
ILLÉSSY MÁTYÁS elnök (Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület): Elnézést kérek, hogyha megsértettem volna, akár az ön tanítónőjét. Eszem ágában nem állt. Azt hiszem, amikor valaki példát lát - és itt most az ember általában egy férfi és egy nő szabad akaratából szokott megszületni -, én így gondolom az egészséges, normális menetrendet, nem pedig a lombikbébiprogramot szeretném bővíteni.
Azt hiszem, ha ideát állítunk a diákok elé, akkor családban szoktunk gondolkodni. Bár, mint említettem, az elmúlt húsz évben igen sok bűncselekményes gyerek között voltam, nem hiszem, hogy ők egészséges családból jöttek volna. Ha nem szeretném őket, nem gyakorolnám a hivatásomat, de példaként nem azt fogom elé állítani, hogy látod, apukád meg anyukád milyen rendesen viselkedett, hogy te idejutottál ebbe a javító-nevelő intézetbe, vagy éppen a börtönből szabadultál.
Tehát elnézést kérek, én nem ezt szerettem volna mondani. Az idilli állapot mégiscsak az, hogy családban gondolkodunk. Nem a homoszexuálisokat szeretném sérteni, rengeteg homoszexuális ismerősöm van, pontosan ebből a körből, mert ilyen emberek között töltöttem időt, ahol problémák hegyei vannak. Segíteni szeretnék nekik az eligazodásban, azért mondtam azt, hogy egy törvénynek üzenete van, és ennek pozitív üzenetnek kell lennie. Tehát, ha állandóan lefelé nyitok, akkor ez lefelé fog csúszni. Még egyszer mondom, nem a gyermeküket tisztességben, becsületben, egyedül nevelő nők, férfiak erkölcsi megítélését szerettem volna tenni. Az én hivatásomat - elnézést - nagyon szépen köszönöm, hogy egy kicsit felül tetszik bírálni, igyekszem rajta jobbítani, de pontosan azért, mert szeretnék ideálokat állítani a gyerekek és a fiatalok elé, amely bizony, megmondom őszintén, nagyon nehéz, amikor médiában zúdul rájuk a szenny és a családellenes propaganda. Tehát ezt látjuk a köztereken, a televízióban, halljuk a rádióban. Nem szeretnék most belemerülni a kereskedelmi adók világába, de ezért is gyűjtöttünk aláírást a családbarát médiáért. A nagycsaládba nyilvánvalóan beletartozik az egyedülálló, a nagymama, az egyedül nevelő, hát egy család nemcsak a papa, a mama és a gyerekek, hanem az unokatestvérek, a nagybácsi, a rokon, sőt, akár a keresztszülőség vagy a nagynéni-kapcsolatok is képezik a családot. Éppen ebben a nagycsaládban gondolkodunk, és nem a hazafiasság pejoratív értelmét kellene most itt... Bár azon is lehetne kicsit gondolkodni.
Tehát én mindenképpen az egység irányában gondolom az előremozdulást, és eszembe nem jutott itt bárkit is megsérteni, akkor nem képviselném az árvákat és az utcára kitaszított embereket.
Nagyon szépen köszönöm, és igyekszem még jobban teljesíteni a hivatásomat ezen a területen is.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt gondolom, még mielőtt itt tényleg olyan területre tévednénk, amely nem témája az ülésnek, az alelnök asszony szavai után hadd mondjam, hogy én sem gondolom, hogy bármi olyat tenne, amely nem lenne méltó. Ellenkezőleg: azt teszi, ami méltó, az emberek véleményét próbálja jó irányban befolyásolni és képviselni. Én sem hallottam ki semmi olyat, amely bárki életformájára sértő lenne, ha képviselőtársaim jobban ismernék a kezdeményezés képviselőjét, akkor gondolom, tudnák, hogy ez nem így van, mert kevesen dolgoztak annyit drogosok és utcagyerekek között, mint amennyit ő dolgozott, néhány szociális munkás is példát vehetne róla, de ez valóban nem tartozik ide.
Azt javasolom, hogy zárjuk le itt a vitát, hacsak Nyakó képviselő úr nem akar... (Nyakó István: Majd utána, egy szóra.) Rendben.
Akkor a következő a jogi helyzet. Most arról döntünk, hogy támogatjuk-e ezt a népi kezdeményezést, tehát igennel és nemmel szavazunk. Attól függetlenül, hogy támogatjuk-e vagy nem, ez a plenáris ülésre fel fog kerülni. Most már nincs itt a média, alelnök asszonnyal együtt kell működnünk, hacsak nem akarunk szünetet elrendelni. Annyira nincsenek törvények, hogy ezt már hétfőn napirendre akarják venni, de nincs kormányálláspont. Tehát nem ebbe az irányba akarom elvinni a dolgot, bármennyire is úgy tűnik, akkor kérjük-e, hogy később kerüljön sorra, és akkor közben szülessen meg a kormányálláspont, mert egyébként hétfőn úgy fog plenárisra menni, hogy kormányálláspont nélkül. Tehát ezzel kapcsolatban alakítsák ki az álláspontjukat és azt - én legalább is - el fogom fogadni, az ellenzék részéről a többiek majd eldöntik. Tehát bármennyire is úgy tűnt, nem az volt a célunk. A kormányt ostoroztuk természetesen azért, ahogyan a törvényhez hozzáállt, de nem az volt a célunk, hogy olyan helyzetet produkáljunk, hogy most nincsenek itt. Tehát most nem ez a vonal, hanem az, hogy érdemben beszéljünk a dologról. Tehát ezért, ha azt kérik, hogy most eldöntjük, hogy támogatjuk vagy nem, és ne kerüljön most a plenáris ülésre, csak húsvét után, az szerintem, részemről támogatható dolog.
Alelnök asszony, parancsoljon!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt kérem, hogy pár percre függesszük fel az ülést, hogy ezt jegyzőkönyvön kívül megbeszélhessük.
ELNÖK: Jó, akkor az ülést felfüggesztem. Kérem, aki nem a bizottság tagja, távozzon pár percre, mi pedig ezt itt beszéljük meg. (Rövid szünet.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. A szavazás során nem arról döntünk, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e a népi kezdeményezést, mert mindenképpen lesz általános vita. Arról, hogy a kérdés alkalmas-e arra, hogy megvitassák, az OVB már döntött akkor, amikor megállapította, hogy az aláírások érvényesek. Ez tehát egy szabályos eljárás, ami után a kérdés automatikusan az Országgyűlés elé fog kerülni. Mi arról döntünk, hogy támogatjuk-e érdemben a népi kezdeményezés tartalmát, hogy szigorításra kerüljön a művé meddővé tételről szóló törvény.
Ki támogatja érdemben a népi kezdeményezés tartalmát? (9) Ki nem támogatja? (8) Ki tartózkodott? (2) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a népi kezdeményezés tartalmát.
A bizottságnak előadót kell állítania. Én a kisebbségi véleményt szívesen ismertetem. Wiener képviselő úr vállalkozik a többségi vélemény előterjesztésére? (Dr. Wiener György: Mikor kerül sor ennek a vitájára?) A határozatot úgy fogom elküldeni, hogy azt kérjük, ne kerüljön hétfőn a plenáris ülésre, mert az álláspontunk rögzítéséhez még időre van szükségünk. Ennyi jogunk van és ezt a bizottsági elnöki értekezleten is tudom képviselni. Jó ez így? (Dr. Wiener György: Igen.)
Köszönjük szépen Illéssy Mátyás úrnak a megjelenést.
Nyakó képviselő úrnak ügyrendben adom meg a szót.
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Három iromány van itt az asztalunkon, az egyik a Magyar Országgyűlés elnökétől, a másik a Kulturális és sajtóbizottságától érkezett, de a harmadikról nem tudjuk, hogy kitől jött. Azt szeretném kérni, hogy ha bármilyen iromány kerül elénk, arról tudjuk, hogy kitől jön. Aláírásként annyi van rajta, hogy "Mára ennyi. Judit". Ezt még a táskámba se szívesem raknám be, mert nem tudnám megmondani a feleségemnek, hogy ki az a Judit. Legyen valamilyen alaki formája is az elénk kerülő javaslatoknak.
ELNÖK: Teljesen jogos a kritika. Ez Illéssy úr anyaga, be kellett volna tenni egy mappába vagy borítóba és rá kellett volna írni, hogy kitől érkezett. Az utolsó percben kaptuk meg, ezért történt így a dolog, de teljesen igaza van Nyakó képviselő úrnak. Legközelebb majd erre is oda fogunk figyelni, nehogy véletlenül házassági probléma keletkezzen belőle.
2. napirendi pontunk a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2005. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakáról szóló J/1003. számú beszámoló. Az általános vitára való alkalmasságról, valamint a beszámoló elfogadásáról döntünk. Pető Iván elnök úr elnézést kér, hogy nem tudott eljönni az emberi jogi bizottság ülésére, de levelében azt írja, a kulturális bizottság 10 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 8 tartózkodás mellett támogatja az általános vitára való alkalmasságot.
Köszöntöm Bíró Sándor urat, a Hungária Televízió Közalapítvány elnökét és arra kérem, hogy tegye meg szóbeli kiegészítését.
Dr. Bíró Sándor elnök (Hungária Televízió Közalapítvány) szóbeli tájékoztatója
DR. BÍRÓ SÁNDOR elnök (Hungária Televízió Közalapítvány): Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Bíró Sándornak hívnak, civilben a Szent István Egyetem professzora, emeritusa vagyok, egyébként pedig a Hungária Televízió Közalapítvány elnöke.
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a Hungária Televízió Közalapítványról, pontosabban a Duna Televízió zártkörűen működő részvénytársaságról szólhatok néhány szót kiegészítésként. Ennek keretében felhívom a figyelmet egy-két olyan mozzanatra, ami a Duna Televízió Zrt. életében kétségkívül izgalmas kérdést jelent. Az én feladatom az, hogy a 2005. évről szóljak. Gazdasági kérdésekkel kezdem. Cato után nyugodtan mondhatom szabadon, hogy ceterum censeo, a Duna Televízió szegénységét valahogy meg kellene szüntetni. De ez csak óhaj. A gazdasági helyzetről azért szeretnék tájékoztatást adni, mert a Duna Televízió meglehetősen nehéz gazdasági körülmények között működik. E tekintetben a 2005. év sem volt különleges. A 2005. év üzleti terve 256 millió forintos hiánnyal indult, az üzleti tervet így fogadta el a kuratórium, de az év végére az igen kemény munka eredményeként 16 millió forintos pozitív szaldóval zártunk. Ehhez azonban nagyon takarékosan kellett gazdálkodnunk, és kizárólag költségcsökkentésből eredt ennek a meglehetősen nagy hiánynak a pótlása. Felhívom a figyelmet arra, hogy a Duna Televízió, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány soha nem hozott létre olyan helyzetet, hogy a magyar állami költségvetésnek ez kellemetlenséget, nehézséget okozott volna. Az összes kötelezettségét - akár járulék, akár adófizetési kötelezettségét, működési költségeit és egyéb kötelezettségeit - mindig időben teljesítette, pénzügyi stabilitást mutatott fel hosszú éveken keresztül, és a 2005. év is erről tanúskodik.
Egyébként, az, hogy a 2005. évben a Duna Televízió számára a pozitív szaldó bekövetkezett, egyrészt abból származott, hogy jelentősen sikerült csökkenteni a műsorgyártásra fordított összegeket. Ez nem azt jelenti, hogy hitványabb műsorok születtek volna, vagy pedig gyalázatosabb mellékkörülmények között jött volna létre a műsorgyártás költségcsökkentése, egyszerűen műsorszerkezet-váltás történt, illetve a gyártási költségeket racionalizálta az akkor egyébként frissen megválasztott menedzsment. Hiszen a Duna Televíziónak 2004 szeptemberétől 2005. február végéig nem volt elnöke, azon oknál fogva, hogy nem sikerült elnököt választani. A régi elnök mandátuma lejárt, újat megválasztani nem sikeredett, és bizony, a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy mit jelent az, hogyha a Duna Televízióban nem választunk elnököt, és elnök nélkül működik. Kvázi, az alelnökök segítségével, valami triumvirátus irányításával bizony, nagyon keserves és nehéz feladat volt.
Csak annyit tudok mondani, hogy ami médiatörvényt illeti, amelyet egyébként nagyon sokan szidnak, és talán nem is mindig alaptalanul - bár hozzátenném, azok is szidják, akik el sem olvasták, életükben a kezükbe nem vették, ezt gyakran tapasztaltam, egyébként, engedtessék meg, jogász vagyok magam is, tehát tudom nagyon jól, hogy nem egy könnyű olvasmány -, ebből a tekintetből végrehajtható, ha közös jóakarat, közös jóindulat van jelen. Elég sokáig tartott, amíg ez a közös akarat a Duna Televízió, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány esetében kialakult, de végül is, 2005 februárjára kialakult, sikerült elnököt választani. Ennek eredményeként valóban, ez a hiány egyértelműen megszűnt, és pozitív szaldóval zártunk.
Szeretném még felhívni a tisztelt bizottság figyelmét arra, ami a Duna Televízió speciális célkitűzése, amely az alapító okiratban is egyértelműen megfogalmazásra került. Nevezetesen, hogy az összmagyarság - és nem győzöm hangsúlyozni, az összmagyarság - egészét szolgáló értékorientált, tájékoztató, szolgáltató és kulturális televízió legyen. Nagyon nehéz egyébként ezt a három feladatot egyszerre teljesíteni, tekintettel arra, hogy a magyar médiapiacon - és ez alól a közszolgálati médiumok sem kivételek - a nézettség, ha úgy tetszik, a "szent tehén". Ha a nézettség magas, akkor a televízió nagyon jó, ha nem olyan jó a nézettség, akkor ott valami gyanús. Igen ám, csak azért ebből egy probléma adódik ebből. Nevezetesen, az érték és a nézettség fordított aránya - reciprokja -, nevezetesen, ha folyamatosan nagyon nagy értéket akarok adni, márpedig muszáj, akkor a nézettség minden bizonnyal csökken. Egyértelmű, és ne tessék félreérteni, a legcsodálatosabb zenének Bartók Concertóját tartom, de ha Bartók Concertóját adatom elő naphosszat a Duna TV-ben, akkor megnézhetjük utána a nézettségünket.
Nem árulok el titkot, hadd mondjam el, nekem óriási esemény volt, és azt mondtam, most valami érdekeset mutathatunk a világnak: a Szegedi Nemzeti Színház pár évvel ezelőtt bemutatta Wagner Bolygó hollandiját. Ez önmagában véve nem semmi, hogy egy vidéki operatársulat ilyenre vetemedik - jó értelemben véve, hiszen csodálatos, nagyszerű dolog ott, ahol a betyárok talpa alatt fütyül a szél az öttömösi puszták határában, ott a Bolygó hollandit adják, és esetleg talán még Bayreuthban is látják -, de nagyon szomorú volt, hogy nem tudtam meggyőzni a menedzsmentet, mert féltek, hogyha a Bolygó hollandit adjuk, akkor majd megnézhetjük magunkat. Pedig érték, igen nagy érték. Magyar és nemzetközi, egyetemes értéket kell nekünk közvetíteni a Duna Televízióban.
Tisztelt Bizottság! Mindent el is követünk, és akkor, amikor az a kérdés vetődik fel, hogy nézettség vagy érték, akkor nem vitatható, hogy az érték, és ebben a menedzsment már 2005-ben is partnere volt a kuratóriumnak. Ennek érdekében alakított vagy változtatott sok mindenen a műsorszerkezet tekintetében. Elnézést, hogy az érték és a nézettség kérdéséről ennyit beszélek, de ez létkérdés egy kulturális televízió esetében.
A közszolgálati műsorszolgáltatás helyzetéről szeretnék néhány szót szólni. Nevezetesen, a sokoldalúság, a hitelesség, a tárgyilagosság, a személyiségi jogok tisztelete, a pártatlan tájékoztatás, az anyanyelv ápolása magától értetődő követelmény. Ezek mind olyan területek, amelyeket igazából véve nem lehet jól elvégezni, mert valakik... (Közbeszólás.) Csak nézzük meg! Azért a Duna Televíziónak a belföldi, a határokon belüli, a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság igényeit kell kielégítenie. Hát, nem a világ legegyszerűbb dolga elérni, hogy mindenki elégedett legyen, ez hallatlanul nehéz feladat. Örömmel jelenthetem, hogy 2005-ben, tehát a beszámolási időszakban az Országos Rádió és Televízió Testülethez két panasz érkezett összesen, az egyiket az ORTT panaszbizottsága elutasította, a másikat a panaszoló visszavonta. Gyakorlatilag tehát hivatalos szintre emelkedett panasz nem történt.
Ami a Duna Televízió közszolgálati tevékenységét illeti, itt soroltam, hogy mi mindenről, merrefelé kell nekünk műsort szolgáltatni, és a magyar és egyetemes kultúrát bemutatni, tájékoztatást nyújtani, még a diaszpórában élőknek is. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy külön probléma az amerikai sugárzás, hiszen a Duna Televízió az Egyesült Államokban is fogható. Ausztráliában is, és a legutóbbi időben - ez nem 2005-ös eredmény- Új-Zélandban is fogható, ott is sugároz a Duna Televízió - műholdról. Természetesen a Duna Televízió nem kapott ehhez külön állami támogatást, a saját, egyébként meglehetősen szűkre faragott költségvetéséből gazdálkodja ki ennek a sugárzási költségeit is.
Tisztelt Bizottság! Nagyon szeretnék még néhány mondatot mondani a közszolgálati előírások érvényesüléséről. Ugyanis, a médiatörvény világosan előírja, hogy egy közszolgálati televíziónak mi mindent kell teljesítenie. Itt 3-4 olyan faktor van, amelyeket tényleg teljesíteni kell, mert különben nem közszolgálati a televízió. Tudom, ez kicsit mechanikus, de a médiatörvény ezt kétségkívül előírja, teljesíteni kell. Szeretnék tájékoztatást adni arról, hogy mi módon teljesítette ezt a Duna Televízió, példa szerinti felsorolással. A médiatörvény előírja, hogy a teljes műsoridő 50 százaléka legyen európai, a Duna Televízió esetében ez 91,79 százalék. A teljes műsoridő 34 százaléka legyen magyar, a Duna Televízió esetében 66,9 százalék. A teljes műsoridő 10 százaléka legyen 5 évnél nem régebbi, a Duna Televízióban ez 20,2 százalék. Tudom, mechanikus, de kétségkívül így van, és szeretném hangsúlyozni, hogy ezek 2005-ös adatok, ezek azért csak elárulnak valamit a tevékenységről.
Ahol lemaradás van, és ezt sem szeretném eltitkolni: egyrészt a Duna Televízió nem tudja teljesíteni a médiatörvényben meghatározott sugárzási időpontokat, hogy hány órakor kezdődjön a híradó, milyen módon sugározzon. Tekintettel arra, hogy azért mégis döntő módon a Kárpát-medence számára sugároz, és ott más az időszámítás. Romániában már egy órával több van, mint ebben a pillanatban nálunk, és természetesen ezeket figyelembe kell vennünk, mert azt szeretnénk, hogy amikor fontos műsorokat sugározunk, akkor az erdélyi magyarság lehetőség szerint még ne aludjon. Ezért nem 7 órakor, hanem 6 órakor kezdődik a híradó, és így tovább.
A másik, amit nem tudunk teljesíteni, a gyermek- és ifjúsági műsorok kérdése. Nagyon fontosnak tartom mindkettőt, azonban egyrészt másutt sem sikerül teljesíteni. A közszolgálati televíziókban időnként elég siralmas gyermek- és ifjúsági műsorok vannak. Ifjúsági nem is nagyon van, inkább csak gyermekműsorok. Ezek korábban, konzerv módon megvásárolt rajzfilmek, amelyeket itt-ott-amott előadnak. Elég csapnivalóak. Ezen is próbáltunk '96-ban segíteni, amikor a Duna Televízió saját gyártásában megpróbálta Benedek Elek meséit - meglehetősen sok meséjét - az egyik Kossuth-díjas színésznővel elmondatni. Formabontó volt, kisgyerekekkel vette magát körül. Szeretném ezt megemlíteni, mert úgy gondolom, említésre érdemes.
Néhány szót mondanék a kisebbségek számára sugárzott műsorokról. A Duna Televízió a határon túli magyarok számára eleve kisebbségben lévőknek sugároz műsorokat, de mi nemcsak a határon túli magyar kisebbséget, hanem más kisebbséget is szeretnénk megszólítani, megérinteni és az életüket bemutatni. 2005-ben megismételtük a 74 részéből álló Minoritates mundi című sorozatot. Ez korábban készült, a 74 epizód le is ment, de 2005-ben újra elővette a televízió és elkezdte sugározni. Hogy miért? Azért, mert közben felcseperedtek, illetve meghaltak nézők, tehát változott a nézőközönség. A fontos az, hogy a kisebbségek világáról a Duna Televízió közvetlenül adjon műsort. 2005-ben a világ szinte minden kisebbségéről valamelyest megemlékeztünk.
Hasonló törekvés jellemzi a vallási és dokumentumfilmjeinket is. Külön szeretném megemlíteni, hogy a Duna Televízió térségünk történelméből, tapasztalataiból okulva nagy figyelmet fordított a zsidóság sorsának és megpróbáltatásainak bemutatására, valamint a környezetünkben élő kisnépek világának felidézésére. Ezt szolgálják például a tematikus napok. Ami a jövőt illeti és igencsak kisebbségi kérdéssel kapcsolatos: rendszeresen és változatos formában foglalkozik a televízió a cigányság életével, és örömmel jelenthetem, hogy a közeljövőben "Zo" címmel cigány magazint is be kívánunk indítani.
Röviden szeretnék szólni fogyatékkal élőkről is. A "Felelet" című műsorfolyam az ő problémáikkal foglalkozik. Nem 2005-ös, hanem 2007-es ügy, hogy 2007-ben a Duna Televízió a Magyar Paralimpiai Bizottsággal szerződést kötött és Pekingből a paraolimpiáról a Duna Televízió fog közvetíteni.
Annyi mindent elmondanék, mert az ember örül, ha szóhoz jut és arról beszélhet, amit nagyon szeret. Elnézést kérek, ha sokáig beszéltem, de egy dolgot még megemlítenék. Nevezetesen azt, hogy a Duna Televízió műszaki-technikai feltételei rendkívül elavultak. Az Állami Számvevőszék három évvel ezelőtti vizsgálata során megállapította, hogy a Duna Televízió műszaki-technikai felszerelése 65-70 százalékban, a mai viszonyok között közel 80 százalékban elavult. A médiafinanszírozásnak van egy nagy problémája - nagyon jól tudom, hogy több is van, ezt sokan okosan ki is fejtették különböző tanulmányokban -, hogy egyszerűen nem ismeri a műszaki-technikai fejlesztés tételét. Egy összegben, summázatban kapunk bizonyos, az Országgyűlés által a költségvetésben megjelölt összeget, de a műszaki fejlesztésre nevesített juttatás nincs. Nagyon örülnék annak, ha a jövőben ez megváltozna, mert ez a helyzet, a technikai elavultság meglehetősen megizzaszt bennünket.
Végül a Hungária Televízió Közalapítványról még annyit, hogy bevételeinek 98 százalékát fordítja a Duna Televízió működtetésére, a maradék 2 százalékból pedig a Hungária Televízió Közalapítvány magát tartja fenn. Hogy világos legyen, a 2 százalék 151 millió forintot jelent egy évben. Ebből a 151 millióból 2005-ben 8 millió forintot megtakarítottunk, amit átadunk a Duna Televíziónak szabad felhasználásra.
Tisztelt Bizottság! Ennyiben szerettem volna kiegészíteni az írásbeli előterjesztést és tisztelettel kérem, hogy fogadják el az előterjesztésünket és nyilvánítsák általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván kérdést feltenni vagy hozzászólni? Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Az első körben nem kérdezni, hanem inkább hozzászólni szeretnék. Az országgyűlési képviselők elsődleges feladata egy ilyen jellegű országgyűlési határozati javaslat tekintetében az ellenőrzés, másodlagos feladata pedig hiba esetén az esetleges korrekciókra való javaslattétel. Az országgyűlési képviselők ezt a feladatukat nem tudják ellátni, ha 2007 március végén kezdjük el tárgyalni a 2005-ről szóló jelentést. Nekünk már a 2006-os jelentést kellene tárgyalnunk. Erről hosszabban nem szeretnék beszélni, mert az elmúlt hónapokban ellenzéki képviselők jó néhányszor elmondták, hogy itt óriási hibát észlelünk. Ki kell jelenteni, hogy nincs bent törvény a Magyar Országgyűlésben, a kormány nem végez törvényalkotói munkát, ezért tárgyalja a Ház ezeket a javaslatokat. Hiba volt, hogy ezt annak idején nem tárgyaltuk meg, de még nagyobb hibának tartom, hogy ha már így alakult, nem egyszerre tárgyaljuk a 2005-ös jelentést a 2006-os jelentéssel, hiszen akkor két évet lehetne összehasonlítani és sokkal értelmesebb vitát lehetne folytatni. Az emberben a kérdések most már nem a 2005-ös, hanem a 2006-os évre vonatkozóan merülnek fel, ezeket azonban most nem szeretném elmondani, mert nem ennek a jelentésnek a részét képezik. Nekem például számtalan javaslatom és kérdésem lenne, ha a 2006-os év jelentését tárgyalná a tisztelt bizottság.
Most nem tehetünk mást, minthogy elfogadjuk ezt a jelentést. Javaslom is a bizottság valamennyi frakciójának és tagjának, hogy fogadjuk el. Azt pedig külön megköszönöm elnök úrnak, hogy ilyen hosszan és őszintén beszélt a Duna Televíziónak nemcsak az előnyös, hanem a hátrányos oldalairól és a hibáiról is. Előbb-utóbb - de inkább előbb - meg kellene oldani, hogy ne ilyen nagy késéssel érkezzenek be ezek a jelentések a bizottság és a tisztelt Ház elé. Még egyszer azt kérem, hogy fogadjuk el ezt a jelentést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a jelentést? (11) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (0) Ki tartózkodott? (5) Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a jelentést.
Ki javasolja azt, hogy fogadja el az Országgyűlés a határozati javaslatot? (10) Ki nem javasolja? (0) Ki tartózkodott? (6) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja a Kulturális és sajtóbizottság önálló indítványának általános vitára bocsátását.
Előadót kell állítanunk. Ki vállalja? (Fogarasiné Deák Valéria.) Alelnök asszony fogja a bizottság álláspontját ismertetni a Ház előtt.
Úgy látom, elnök úr még szeretne mondani valamit. Parancsoljon!
DR. BÍRÓ SÁNDOR elnök (Hungária Televízió Közalapítvány): Csupán annyit szeretnék elmondani, hogy mi időben beadtuk az elnökség és a kuratórium által jóváhagyott összes jelentésünket és az Országgyűléshez is időben eljuttattuk azokat.
ELNÖK: Reméljük, nem úgy értette, hogy önt vagy a közalapítványt akartuk ebben az ügyben megbélyegezni. Ellenkezőleg, ez a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek a mulasztása.
Köszönjük szépen a megjelenést. Viszontlátásra! Sok sikert kívánunk.
A 3 napirendi pontunk következik, a) és b) ponttal, a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló jelentés általános vitára való alkalmasságáról és az OGY-határozat módosításáról szóló határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk.
Portörő Péter urat üdvözöljük a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból, és ha kiegészítést akar fűzni a jelentéshez, vagy néhány szóban ismertetni azt, arra megvan a lehetőség. Parancsoljon!
PORTÖRŐ PÉTER főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A jelentéssel kapcsolatban én inkább talán a címmel összhangban az intézményrendszerrel kapcsolatos áttekintésről szeretnék néhány szót szólni, hiszen a jelentésben rengeteg adat van, és lehet, hogy ezek között némileg elvesznek ezek a dolgok, de szeretném ezeket kiemelni. A jelentés a 2003-2005. évek vonatkozásában foglalja össze azokat a történéseket a kábítószer-probléma kezelése mentén, amelyek az egyes, a 2000-ben elfogadott nemzeti stratégiai programban - amely 2009-ig tart - megjelölt szükségletek alapján keletkeztek az elmúlt időszakban, illetve válaszként fogalmazódtak meg.
Az intézményrendszerrel kapcsolatos áttekintés szempontjából fontos kiemelni, hogy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, amely a korábbi időszakban tárcaközi bizottság volt, az utóbbi időszakban - ez ettől az évtől lépett életbe - civil résztvevőket, civil tagokat is magában foglal, civil szavazati jogra nyílik lehetőség, mely nagyon fontos megszólalási lehetőség. Itt korábban is szó volt arról, hogy azt gondoljuk, a civil társadalom aktivitása kapcsán ezzel új információs, illetve a döntéshozással kapcsolatos véleménynyilvánítási területet nyitunk.
Szintén a civil részvétel folytán kiemelendő, hogy az ország 20 ezer főnél nagyobb településein még 2001-ben, illetve azóta folyamatosan létrejönnek a kábítószerügyi egyeztető fórumok, amelyek a helyi kezdeményezések koordináló szervei, számos helyi kezelőt, ellátót - akár a rendőrség, iskola képviselőit - maga mögött tudó testületekről van szó. Ezeknek a kábítószerügyi egyeztető fórumoknak a finanszírozása, támogatása - a szakmai támogatása szintén - folyamatosan megvalósul, ez évben is folytatódik ez a folyamat.
Az intézményrendszerhez tartozik az adatgyűjtés is, mely nagyon fontos európai adatgyűjtési kötelezettségünknek tesz eleget, hogy 2004-től a Nemzeti Drog Fókuszpont gyűjti az adatokat és szolgáltatja az Unió felé. E jelentés összeállításában is gyakorlatilag nagyban támaszkodtunk az elmúlt évek jelentéseire.
Az ellátórendszer tekintetében kiemelném, hogy az elmúlt időszakban annak ellenére, hogy még korántsem állnak rendelkezésre azok az ellátások, illetve talán nincs annyi intézmény, amelyek kielégítően szolgálnák a drogbeteg-ellátást, mégis meg kell említeni, hogy a hosszú távú drogterápiás intézetek számában jelentősebb fejlődés, növekedés mutatható ki. Jelenleg 13 ilyen intézmény működik az országban, a drogambulanciák tekintetében nem valósult még meg a teljes országos lefedettség, van néhány megye, ahol tudunk arról, hogy még nincs drogambulancia. Erre vonatkozó kezdeményezések, illetve pályázati támogatások az elmúlt időszakban - tehát a jelentés időszakában - is voltak, és most is várhatók, illetve jelen vannak a rendszerben.
Amint már említettem, ezeknek az intézményeknek a létrehozatala nagyban függ a helyi kezdeményezésektől, tehát az önkormányzati együttműködéstől is. Fontos fejlemény a szociális terület vonatkozásában - amelyet fontosnak tartanék kiemelni -, hogy 2007-től új szolgáltatástípussal bővül az ellátások köre, az alacsony küszöbű szolgáltatásokkal. Eddig is voltak ezek a szolgáltatások, viszont normatív finanszírozás csak ez évtől érhető el. Ez a törvényi szabályozás, jogszabályi környezet gyakorlatilag reagál az Alkotmánybíróság abbéli határozatára, döntésére, miszerint azon szolgáltatók - például a tűcsere programot végző munkatársak, akik gyakorlatilag állami feladatot látnak el - törvényi, jogi háttere nem kellőképpen szabályozott. Erre reagál ez az új törvénymódosítás a szociális törvény keretein belül, illetve a hozzá kapcsolódó rendelet, amely szabályozza az eljárások szakmai tartalmát, szakmai követelményeit is.
Amiről még szeretnék szólni, talán a prevenció, mivel a kezelés tekintetében több dolgot elmondtam. A prevenció vonatkozásában a stratégia számos színteret, beavatkozási teret jelöl meg, ahol szükséges, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű program legyen jelen. Az iskolai drogprevenció tekintetében azt mindenképpen el tudjuk mondani, hogy országos szinten mintegy 90-92 százalékos azon iskolák aránya, ahol valamilyen formában van már drogprevenció. A következő lépés itt az akkreditáció megteremtése, az akkreditációs rendszer kiépítése, szakmai standardok mentén egyfajta fejlődési folyamat elindítása. Erre szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni, illetve komoly problémát jelent a szakemberhiány, tehát az addiktológiai képzés problematikája. Jelentős mértékben civil szakmai szervezetekről van itt szó, de az Egészségügyi Minisztérium is, illetve a koordinációs felelős minisztérium is igyekszik nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy megfelelő képzési programok álljanak rendelkezésre. De ez nemcsak az addiktológiai képzést, hanem az egyetemi, főiskolai tantárgyakba beépítendő elméleti tudás bővítését, illetve a kortársképzés programjait is érinti.
Azt hiszem, ennyit szerettem volna első körben elmondani, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés, hozzászólás.
Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is egy kéréssel kezdem a minisztérium képviselője felé. Szeretném könyv formájában is megkapni a jelentést. Bár netpolgárnak tartom magam, és a számítógépen szeretek mindent nyilvántartani, de ha elkészült ez a jelentés könyv formájában is, akkor ezt - ahogyan máskor is volt - szeretném megkapni.
A másik, amit szeretnék kérni a minisztérium képviselőjétől, amit a mai napig nem kaptam meg, bár többször kértem a minisztériumtól, a MATRA-projekt elküldését. Nem a rövidített, hanem a hosszú változatra gondolok, ha akár az angol, akár a magyar változatot megkapnám e-mailen, azt megköszönném. Tehát még egyszer mondom, nem a rövid, hanem a hosszú változat, mert a rövid változatot a minisztérium készítette, a hosszút lerövidítve.
Elnézést kérek, én most körülbelül 5-7 percig fogok beszélni, nem szeretnék a képviselőtársaim idejével visszaélni, de 20-25 kérdést írtam össze, és e mellé az MDF képviselőcsoportjának az álláspontját is odatettem.
Tehát azt gondolom, ahhoz, hogy korrekt képet tudjunk alkotni a benyújtott jelentésről, vissza kell pörgetni az idő kerekét egészen 2002 decemberéig, amikor az Országgyűlés a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ kérésének megfelelően az MSZP támogatásával módosította a kábítószer-visszaélésre vonatkozó büntetőjogi szabályozást. Erről - sokan emlékeznek rá a bizottság tagjai közül - komoly vita zajlott le az Országgyűlésben és a sajtó nyilvánosság előtt, amikor az új kormány 2002 őszén benyújtotta a Btk. módosítást. Az MDF és a Fidesz nem tudott azonosulni a szocialisták következetlenségével, és a szabad demokraták által vallott "mindent szabad" gondolkodással.
A tervbe vett enyhítések túllépték a T/1218. számú törvényjavaslat jelentőségét, túlhaladták a Btk. általános enyhítését.
Azokat a kérdéseket, amelyeket akkor felvetettünk, most is felteszem a jelentés készítőinek és képviselőtársaimnak, főleg azoknak a kormánypárti képviselőtársaimnak, akik annak idején elfogadták a Ptk.-módosítást. Nem köteles-e az állam másokat gátolni abban, hogy ilyen veszélyes helyzet alakuljon ki? Nem kötelessége-e az államnak, hogy akár a legszigorúbb büntetésekkel megtiltsa a kábítószerek kínálását és árulását? Nem kell-e gondot fordítani arra, hogy az engedékeny szabályozás mellékhatásaként ne gyengüljön a drogok állami ellenőrzése? Tűrni kell-e békésen az államnak a kábítószer-fogyasztási szokások elterjedését? Polgárjoggá kell-e emelnie az államnak a közös, illetve a csoportos kábítószer-fogyasztást? Gyengíteni kell-e az iskolák köré vont állami védőburkot? Vagyis valóban engedményeket kell-e tenni a dílerek és a drogfogyasztás felé ahhoz, hogy eredményes megelőzés történhessen? Ezeket a kérdéseket tettük fel akkor tisztelt kormánypárti képviselőtársainknak. Dávid Ibolya elnök asszony minden képviselőtársunknak eljuttatta ezeket a kérdéseket, néhány válasz érkezett is, általában ellenzéki képviselőtársaink részéről.
Végül is nekünk lett igazunk, mert az Alkotmánybíróság 244/B/1999. számú határozatában megsemmisítette a feltűnően liberális, az MSZP-SZDSZ-koalíció által módosított, a Btk. kábítószerrel visszaélés tényállásának több szabályát is. Ez pont ennek a beszámolónak az elején található, igaz, elég hiányosan. Fontos döntést hozott az Alkotmánybíróság, ami abból is látszik, hogy szokatlan szigorral, ám kellő határozottsággal a beiktatott módosítás jelentős részét megsemmisítette és hatályon kívül helyezte. Megállapíthatjuk, hogy az Alkotmánybíróság is nemet mondott arra az elvtelen és következetlen fordulatra, amit a liberálisok a büntető törvénykönyv módosítása során áterőltettek.
A kezdeti örömünket lecsökkenti, hogy a jelentésben sok az objektív értékelést nehezítő, felesleges információ és csúsztatás. A sok adat a felületes szemlélőt elkápráztatja - az előterjesztő is említette, hogy sok adat van benne; hát valóban sok adat van benne -, de az objektív értékelésre és a helyes döntések meghozatalára törekvők dolgát megnehezíti. Eközben elsikkad a lényeg, a stratégia végrehajtási helyzetének alapos elemzése és a szükséges következtetések levonása, ami a jelentés egyik fő feladata lett volna.
Kérdezem, hogy a jelentésben két év helyett miért öt-tíz év adatai folynak össze. Ha valaki csinál egy táblázatot a számítógépén és átnézi a jelentést, akkor mindenféle számokat talál benne. Ennek a jelentésről két évről kellene szólnia, a két év kiindulási és befejezési pontjáról, ehelyett mindenféle számokat lehet benne találni, amely számok sok esetben összehasonlíthatatlanok és normális elemzést egyszerűen nem lehet elvégezni benne.
Az ENSZ irányelvei szerint a kábítószer-probléma csökkentése csak a kínálat és a kereslet egymással egyensúlyban lévő csökkentésével lehetséges. A jelentés készítői egyetértenek-e ezzel?
A jelentésben miért kevés a kínálatcsökkentési rész, miközben a drogfogyasztási szokások jelentéktelen részleteit is górcső alá veszik és kutatásnak nem tartható dolgozatok megállapításait használják fel? Miért nem célzottan gyűjtött statisztikai adatokat preferál a jelentés?
Az előterjesztő azt mondta, hogy az iskolák 93 százalékában van drogprevenció, én viszont a jelentésből azt olvastam ki, hogy az elmúlt két-három évben a tanulóifjúságnak mindössze 6-7 százaléka, 120-130 ezer diák részesült egyetlen drogprevenciós előadásban vagy vett részt ilyen programban. Márpedig ha ez így van, akkor ez édeskevés, holott ez az igazi kulcs a későbbi drogmentes élethez.
A jelentés készítői mit gondolnak arról, hogy az iskolai drogprevenció el van-e hanyagolva Magyarországon? Miért keverednek a jelentésben szereplő adatok a különféle adatgyűjtési módszerek és a tárgyévek tekintetében? Érvényesül-e a jelentésben az Unió által előírt hármas követelményrendszer az adatok érvényessége, megbízhatósága és európai szintű összehasonlíthatósága tekintetében? A jelentésben miért tüntetik fel a ténylegesnél jóval alacsonyabbnak a hepatisis C fertőzöttség veszélyeit? Kérdezem azt is - mivel a jelentésből erre nem kapunk választ -, hogy megtörténik-e a drogfogyasztó, drogfüggő populáció körében a HIV-, AIDS- és hepatitis B-, C-szűrés Magyarországon.
A tűcsere programok legnagyobb problémájára is szeretnék rákérdezni. A tűcsere programok támogatói és kivitelezői hallgatnak arról, hogy a használt vérrel szennyezett injekciós tűknek csak a töredéke kerül veszélyes hulladékkezelőben megsemmisítésre. Erről miért nem olvashatunk a jelentésben?
Még egy fontos kérdés - arra kérem képviselőtársaimat, hogy most nagyon figyeljenek, mert fontos számokat fogok mondani -: a mostani takarékosság jegyében hogyan magyarázzák meg a jelentés készítői, hogy egyetlen kontaktus, azaz egy dózis tű szimpla átadása 10 531 forintba kerül - egy év alatt 165 millió forint a támogatás és 15 668 darab kontaktus van -, illetve hogy az egyetlen darab injekciós tűre plusz fecskendőre jutó költség 2 ezer forint. Hol van itt a költséghatékonyság? Viccesen azt mondhatnám, ha az önök által végrehajtott törvénymódosítás kapcsán valaki bemegy a patikába, vagy néhány hónapja a benzinkútra, esetleg élelmiszer-áruházba, recept nélkül ugyanezt 22-26 forintért megkaphatja.
A kezelést illetően szintén adatdömpinggel találkozunk, csupán a legalapvetőbb adatokat hiányolom. Kérdezem a kezelésben részt vevő intézmények konkrét számát, a kórházban bent fekvő kezelés átlagos hosszának adatát, illetve a drogrehabilitációs otthonokban töltött idő átlagos hosszát, valamint utóbbiak kihasználtsági mutatóit. Miért nincsenek benne a jelentésben az "intézményi háttér" alcím alatt az egészségügyi intézmények és laboratóriumok, ugyanis csak az NDI-t és az OEFI-t találtuk meg ott. Miért szűkszavú a jelentés a hatósági ellenőrzés kivitelezését, a laboratóriumokat, az igazságügyi toxikológiai és orvostani intézeteket és azok eredményességét, illetve jelenlegi nehézségeit, korlátozott fejlődési lehetőségeit illetően, holott ezek az intézmények mind jól, erejüket megfeszítve dolgoznak?
A jelentésben az egészségügy részét képező mintegy 230 kezelőintézmény, laboratórium az intézményi háttérnél még csak megemlítésre sem kerül. A MATRA-projekt megállapításai sem találhatók meg a jelentésben, pedig ez a kutatás pont ezt az időszakot öleli fel, ezért is különösen érthetetlen, hogy nincs benne. A jelentésből hiányzik az is, hogy a 2000-ben elfogadott nemzeti drogstratégia mintegy 90 rövid, közép- és hosszú távú célkitűzésének megvalósulása miképpen alakult a vizsgált időszakban.
Most egy nagyon fontos kérdéshez érkeztem el, az anyagiakhoz. Megkaphatjuk-e a jelentés készítőitől tárgyévenkénti bontásban - ami a jelentésből talán nem véletlenül marad ki - az összes támogatás és költségvetési forrás felhasználásának maradéktalan felsorolását? Nem látható a jelentésben pályázati pénzek felhasználásának eredményességi értékelése sem, holott ezek döntően befolyásolják a kábítószer-probléma leküzdésének, illetve csökkentésének a lehetőségeit. Ez a táblázat nagyon fontos lenne számunkra, és ha pár napon belül megkapnánk, azt megköszönném, mert minden egyes kábítószertémában lefolytatott vita során mindig a számokkal van a legnagyobb probléma. Ha kapnánk egy tételes felsorolást, akkor pontosan látnánk, hogy melyik évben mennyi pénz mire lett elköltve. A jelentésből ez egész egyszerűen nem látható. Áttekinthetetlen a ráfordítások összege, így pedig nem lehet világos képet kapni.
Különösen hiányolom a jelentésből az elmúlt években a drogterületen elnyert társadalomtudományi és szociális kutatásokra fordított százmilliós nagyságrendű támogatások adatait, illetve az elvégzett kutatások színvonalának, használhatóságának vizsgálatát, valamint a fertőző betegségek szűrésére fordított támogatások összevetését a ténylegesen elvégzett szűrések számával. Mindenki tudja, hogy az MDF régóta kéri a kormányzatot, hogy a nagyobb ifjúsági rendezvényeken, például a Sziget-fesztiválon - ahol a fiatalok nagyobb számban jelennek meg - legyenek szűrések. Azok a civil szervezetek, amelyek a nagyobb ifjúsági rendezvényeken megjelennek, kapjanak támogatást arra, hogy a szűréseket le tudják folytatni, hiszen az naiv álom, hogy a fiatalok többsége majd saját magát le fogja szűretni. Nem akarom egy fesztiválra kihegyezni a hangsúlyt, de például a Sziget-fesztiválon azt tapasztaltam, hogy - ha volt rá lehetőség - a fiatalok elvégeztették magukon a szűrést. Még fogászati szűrés is volt, és jó néhány olyan problémás esetre - hála Istennek - fény derült a szűrés alkalmával, amely, ha nincs ezen a fesztiválon a szűrés, talán nagyon későn, vagy csak az utolsó pillanatban derül ki.
Kérdezem a jelentés készítőitől, miért negligálja a jelentés az ÁSZ közzétett vizsgálatának eredményeit, mely szerint a kifizetett támogatások esetén sokmilliós pénzügyi hiányosságokat fedett fel a civil szervezeteknél. Az ÁSZ jelentését magam olvastam, és ezek az adatok nem nagyon találhatók az anyagban.
A jelentésnek azzal a részével - hogy egy kis jót is mondjak - egyetértek, miszerint kevés a gyakorlatban dolgozó szociális munkás, és a képzett kábítószer-nyomozókból hiány van a rendőrségnél és a vámőrségnél is, létszámuk alig éri el a 100 főt. Igen, itt növelésre volna szükség, ezzel teljes mértékben egyetértek, habár a meglévők erejüket megfeszítve, hihetetlenül jó eredményeket érnek a felderítés és a lefoglalások területén. Ha valaki nézi a televíziót, szinte nincs olyan hét, hogy a vám- és pénzügyőrség vagy a rendőrség - bizonyos szempontból sajnos, bizonyos szempontból hála Istennek - ne foglalna le nagyobb mennyiségű kábítószert.
Első körben ennyit szerettem volna elmondani, köszönöm. (Az elnök tapsol.)
ELNÖK: Bár nem feladata a bizottsági ülésnek, hogy az ember elismerését fejezze ki, de miután Pettkó András érintette az összes kérdést, amely nekem itt fel van írva - magam is akartam néhány kérdést feltenni -, semmi baj nincs ezzel.
Van-e egyéb hozzászólás a bizottság részéről? (Jelzésre.) Bíró Ildikó!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először bevezetőképpen szeretném megemlíteni, amit bizonyára sokan tudnak, hogy a The Independent napilap Angliában, amely tíz éve kampányol az indiai vadkender legalizálása mellett, most bocsánatkérő sorokat jelentetett meg a vasárnapi számában, ráadásul címlapon. Az addig fűpártinak tartott liberális újság a legújabb kutatásokra hivatkozva azt írta, hogy az elmúlt tíz évben egyre nagyobb a kenderszármazékok hatóanyag-tartalma, úgy kerülnek forgalomba. Ez Magyarországon sem okozott meglepetést, mert az itteni addiktológusok és kutatók ugyanezt alátámasztották.
Ezzel kapcsolatban emlékszem arra a tüntetésre, amelyet 2002-ben, pont anyák napjára szervezett egy úgynevezett civil szervezet, mely kenderszármazékok legalizálását tűzte ki célul. Hatalmas pénzeket mozgatva kampányoltak ennek érdekében, majd, jól emlékszem arra, hogy a hivatalos sajtó az ott ellentüntetést szervező szülőket, édesanyákat minősítette agresszívnek, merthogy sípokkal fütyültek a szónokok ellen, akik a drog legalizációjáért kívántak felszólalni. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy egyrészt sikeresnek értékeli-e a kormány 2002-ben bevezetett új, a kábítószer-fogyasztást liberálisan kezelő büntetőpolitikáját, hiszen a jelentésben lévő adatok azt mutatják, hogy 2003 óta 150 százalékkal növekedett meg a kábítószer-használat.
A továbbiakban a jelentés azt is kimondja, hogy egyértelműen az ép családokban élők között a legkisebb a tiltott szerek kipróbálása, vagyis 13 százalék, az összes többi családtípusban ennél magasabb. 2003-ban az édes szülő nélkül, illetve úgynevezett újrastrukturált családban nevelkedők között közel azonos kipróbálási arány figyelhető meg: 26, illetve 25 százalék. Az egyszülős családban nevelkedőket is hasonló kipróbálási arány jellemzi, vagyis 25 százalék. Tükröződik-e ez a felismerés a kormány drogstratégiájában, továbbmegyek: családpolitikájában? Bár, ez mondjuk, nem az ön asztala.
Egy kis kitérő a kábítószerrel összefüggő bűncselekményekre vonatkozóan. 2003-ban mintegy 3300 kábítószerrel összefüggő bűncselekmény történt, ez 2004-ben drasztikusan emelkedésnek indult, akkor 6700 volt, 2005-ben tovább emelkedett 15 százalékkal, és 7700 volt az ismertté vált a droggal összefüggésbe hozható bűncselekmények száma. Véleményem szerint a jogi háttér nem megfelelő, a bűnmegelőzés nem elég hatékony. Mit próbálnak tenni ennek érdekében?
A jelentésben nem indokolják megfelelően, hogy miért volt szükséges a drogtörvény 2002-es módosítása.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérdezni szeretnék.
Én is úgy gondolom, hogy alapvetően Pettkó András világosan leírta nemcsak a részletekben levő problémákat, hanem magát a tendenciát is, tehát azt, hogy itt 2002-höz képest hihetetlen elhanyagolása folyik ennek a területnek, és ez érződik az anyagiakban, a strukturális összevisszaságban. Azt gondolom, az is eléggé szembetűnő dolog, hogy a kormányzati drogpolitikának nincs igazán felelőse. Tehát az lenne a kérdésem, hogy jelenleg szakmapolitikai szinten személyében és funkciójában ki az, aki a megjeleníti a kormányzati drogpolitikát.
Én is olyan számokat találtam egyébként, amelyek éppen arról szólnak, hogy sokkal kevesebb pénzt fordítanak a prevencióra, mint 2002-ben. Tehát folyamatosan csökken azoknak az iskoláknak a száma, amelyek a drogprevenciós programokra igénybe tudják venni a kormányzati támogatást, pedig pont ellenkező tendenciának kellene lenni ebben az ügyben. Én is azt gondolom - hogy egy kicsit politizáljunk is -, hogy egy újabb téma van, ahol az SZDSZ fogságában vergődnek a másik kormánypárt jobb sorsra érdemes, jobb érzésű tagjai.
Úgy gondolom egyébként - talán ez pozitívum -, hogy egyik kormánynak sem, hanem szerintem a magyar lakosság bizonyos szempontból konzervativizmusának köszönhető, hogy még mindig aránylag jól állunk európai összehasonlításban. Kár lenne kinyitni olyan kapukat, amelyeken nem kell mindenkinek átmenni ahhoz, hogy jó, örömteli fiatalsága legyen. Úgyhogy, nagyon fontos dolognak tartom, hogy az MDF kezdeményezett egy eseti bizottságot ebben az ügyben, és bízunk benne, hogy ott azért a többség józan hozzáállása fog érvényesülni. (Pettkó András: Winkfein Csaba az elnöke.)
Van-e valaki még, aki hozzá akar szólni. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor főosztályvezető-helyettes úr, öné a szó.
PORTÖRŐ PÉTER főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Azzal szeretném az egészet kezdeni, hogy gyakorlatilag ez a jelentés egy majdnem két és fél éves időszakot foglal össze, és annak elkészítésekor mérlegeltük, hogy vajon milyen információkat tudnánk még beletenni. Említettem, hogy éves jelentésekből áll össze az Országgyűlés felé benyújtott jelentés, mely jelentések sokkal nagyobb tartalommal, részletes kifejtettséggel mutatják be azokat az intézkedéseket, és külön azokat a támogatásokat is, az elmúlt évtől kezdve már évenként, melyek a koordinációért felelős tárca pályázatai után kedvezményezettként létrejöttek. Tehát gyakorlatilag a nyertes listák az éves jelentésekben szerepelnek, az ideiben is benne lesz, amelyet majd könyv formájában - az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően - eljuttatunk ide a parlamentbe is.
Bízom benne, hogy azok az adatok, amelyek hiányoznak, vagy úgy tűnik, hogy ezekről most ebben nem kapnak képet, ezen éves jelentések által megválaszolásra kerülnek, amennyiben lehetséges.
A képviselő úr feltette azt a kérdést, hogy a drogprevencióval kapcsolatban azt mondtam, az iskolák kilencvenegynéhány százalékában van drogprevenció. Ez valóban így van. Végeztek egy felmérést, ez azt mutatja, hogy valamilyen formában van. Nem biztos, hogy abban a rendszerben, amelyben mi támogatjuk az iskolai drogprevenciót, tehát nem minden program, amely az iskolákban zajlik, az oktatási és az ifjúsági tárca közös pályázatának kedvezményezettje, viszont 2001 óta folyamatosan évente 160-170 millió forintot írunk ki erre a pályázatra, és az ebben résztvevő iskolák száma 300, illetve az a szám, amit a képviselő úr említett.
A jelentés adatai részben az európai uniós adatgyűjtési rendszerre épülnek. Az Európai Unió felé az alapján a szisztéma alapján jelentünk, amit ők megkövetelnek, az Országgyűlés felé viszont inkább a nemzeti karaktereket igyekszünk kiemelni, és azokat az információkat is hozzátenni, amelyeket az uniós adatgyűjtés nem kér számon.
A HIV-, AIDS- és hepatitis szűrések tekintetében annyit tudok elmondani - bár nem az egészségügyi tárcát képviselem -, hogy a koordinációért felelős tárca a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság részére 2006-ban forrást biztosított arra, hogy a szűrőprogramokat az idén országos szintre terjesszék ki. Ennek a megvalósítása most folyik.
A tűcsere programokkal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a szolgáltatást végző szervezet részéről nem jelenthet problémát a veszélyes hulladékok elszállítása, illetve megsemmisítése. A koordináció számára még nem jeleztek ilyen problémát. Egyébként ÁNTSZ-engedély kell ahhoz, hogy egy olyan hulladékgyűjtést állítsanak be a tűcsere központokban, amelyek megfelelően ellátják ezt a kötelezettséget.
A tűcsere programok költségeivel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ezeknek a programoknak amellett, hogy a tű gyógyszertárból vagy bárhonnan beszerezhető, van egy nagyon fontos szerepük az ellátásba terelés szempontjából, mégpedig a kapcsolatfelvétel, ami a szociális munka, a megkereső munka révén jöhet létre, és amely a magasabb küszöbű ellátásokba való eljutás szempontjából nagyon fontos. A fertőzéssel járó kockázatok komoly társadalmi hátrányt, károkat, illetve gazdasági problémákat is jelentenek, és a tűcsere programok ezt is szem előtt tartják.
Miért csak a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet és az OEFI van megemlítve a jelentésben, holott számos intézmény vesz részt a kábítószer-probléma kezelésében? Nos azért ez a két intézmény került bele a jelentésbe, mert ezt a kettőt gondoljuk a nemzeti drogstratégia megvalósítása kiemelt intézményének, hiszen ezek a stratégia elfogadása után jöttek létre. Kétségtelen, hogy több intézményt is meg lehetett volna említeni, például laboratóriumokat, bár igyekeztünk minden területről, minden szegmensből beépíteni az anyagba néhány dolgot.
A MATRA-kutatás benne van a jelentésben. Az egész jelentést valóban nem helyeztük el az anyagban, viszont a magyar-angol változatot el fogjuk juttatni képviselő úrnak.
A tárgyévi bontást illetően azt tudom válaszolni, úgy gondoltuk, ha a folyamatokat 2000-től tekintjük át, akkor az elemzés szempontjából szerencsésebb az, ha nemcsak 2003-at és 2004-et vizsgáljuk, hanem attól kezdve adunk információkat, amióta adataink vannak.
A koordinációért felelős tárca az idén is támogatást nyújt azoknak a civil szervezeteknek, amelyek a szűrőprogramokat a Sziget-fesztiválon vagy más hasonló rendezvényeken megvalósítják. (Pettkó András: Tavaly se fizették ki!) De kifizettük. (Pettkó András: Egy magáncég vállalta át a költségeket.) Magát a civil programot támogattuk, amelynek eleme volt a szűrés.
Valóban nincs benne az anyagban az ÁSZ-jelentés megállapítása, amelynek az az összegző megállapítása, hogy a stratégia megvalósítása során a felhasznált összegek a megfelelő szakmai céloknak megfelelően kerültek felhasználásra. Az ÁSZ ebben a jelentésében komolyabb hiányosságot nem állapított meg erre az időszakra vonatkozóan ezen a területen. Kétségtelen, hogy erről nincs szó a jelentésben.
Képviselő úr azt kérdezi, hogy a 2002-es módosításra miért volt szükség. A nemzeti stratégiával összhangban lévő jogi környezet megalkotása volt a jogalkotók elsődleges célja ezzel a szabályozással. A legutóbbi szabályozás után jött létre a stratégia és elsődlegesen az ezzel való összhang megteremtése volt a jogalkotók célja.
A kábítószerügyi koordináció a Szociális és Munkaügyi Minisztérium feladata, a kábítószerügy felelőse a szociálpolitikai terület szakállamtitkára, Forgó Györgyné, aki Kiss Péter miniszter úr irányítása alatt dolgozik, illetve a kábítószerügyi koordinációs feladatok a nemzeti kábítószerügyi koordinációs osztályon zajlanak, amelynek a vezetője én vagyok.
Köszönöm szépen. Ha lesznek még kérdések, azokra is szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Még három dolgot szeretnék mondani. A kormány úgy döntött, azt javasolja a jelentés elfogadóinak, hogy ne kettő, hanem háromévenként készüljön jelentés. Szerintem ezt nem szabad támogatni, az MDF képviselőcsoportja e tekintetben már be is nyújtott módosító javaslatot, ugyanis egy olyan fontos területről van szó, amit legalább kétévenként - de talán még szerencsésebb lenne évenként - át kell tekinteni.
Főosztályvezető-helyettes úrnak igaza van abban, hogy a Sziget-fesztivál civil programjait támogatták, viszont annak az alapítványnak a működését, amely a Sziget-fesztiválon - és más fesztiválokon is - végezte a hepatitis és az AIDS-szűrést, az ígéret ellenére sem támogatták, de az volt a szerencse, hogy ezt egy magáncég átvállalta és kifizette. Remélem, hogy az idei fesztiválokon a szűrést végző civil szervezet meg fogja kapni a támogatást. Egyébként a László Kórház alapítványáról van szó, tehát szakemberek végzik a szűrést.
Nagyon nehéz helyzetben van az a terület, amelyért 1998 és 2002 között helyettes államtitkár volt a felelős, majd 2002 után sokáig nem történt semmi, aztán a helyettes államtitkár helyett kormánybiztost neveztek ki felelősnek. Ma milyen szinten van a tárcán belül képviselve ez a kérdés? De ha azt nézzük meg, hogy a minisztériumban 1998 és 2002 között hányan foglalkoztak ezzel a témával és hányan foglalkoznak vele ma, akkor azt látjuk, hogy ma egyharmad annyian foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mint ahányan a Fidesz-MDF-kormány idején. Persze tudom, hogy sok esetben nem a mennyiség számít, ettől függetlenül azt gondolom, hogy a jelenlegi személyi állomány nagyon kevés, ráadásul 2002-től a mai napig folyamatosan csökken az ezzel foglalkozók száma. Ez tehát egy tendencia, és ha ezen nem változtat az öt parlamenti párt közösen és azok a képviselők, akik ezt fontosnak tartják, akkor nagyon rossz vége lesz ennek a történetnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főosztályvezető-helyettes úr kíván erre reagálni? (Portörő Péter: Köszönöm, nem.) Nem kötelező, csak a lehetőséget akartam megadni.
Kíván-e még valaki kérdezni, hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, a vitát lezárom.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Két dologról kell döntenünk. Először a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló jelentés általános vitára való alkalmasságáról. Ki tartja általános vitára alkalmasnak a jelentést? (8) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (6) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a jelentést.
Másodszor a határozat módosításáról szóló határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Ki tartja általános vitára alkalmasnak a határozati javaslatot? (0) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (6) Ki tartózkodott? (8) Megállapítom, hogy a bizottság nem tartja általános vitára alkalmasnak a határozati javaslatot.
Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Nem.) A bizottság nem kíván előadót állítani.
Nagyon szépen köszönöm a minisztérium képviselőjének a megjelenését és a segítségét.
4. A szabálysértési jogsegélyről szóló törvényjavaslat (T/2593. szám. - Általános vita)
4. napirendi pontunk következik, a szabálysértési jogsegélyről szóló T/2593. számú törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm Kara Ákos főosztályvezető-helyettes urat, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőjét. Kérem, hogy néhány szóban ismertesse a törvényjavaslatot.
DR. KARA ÁKOS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a szabálysértési jogsegélyről szól. Nem meglepő módon ennek a feltételeit megint alapvetően európai uniós jogi aktusok teremtették meg. Az egyik ilyen az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény - ezt a 2005. évi CXVI. törvény hirdette ki -, a másik pedig a schengeni végrehajtó bizottságnak a közúti közlekedési szabályok megsértésével kapcsolatos együttműködésről szóló határozata. Ma a magyarok által külföldön, illetve a külföldiek által Magyarországon elkövetett szabálysértések - de ez igaz ugyanebben a relációban az Unió összes államára - büntetlenül maradásának a megszüntetése iránti igény elképzelhetetlen a más államok illetékes szerveivel történő együttműködés nélkül. A javaslat az uniós jogi szabályozásra tekintettel, illetve annak megfelelően, azt figyelembe véve megteremti a magyar jogban is azt, hogy a szabálysértési ügyekben a nemzetközi együttműködéshez megfelelő jogi háttér álljon rendelkezésre. A javaslat önálló törvényként képzeli el ennek a területnek a szabályozását. A bűnügyi jogsegélyről, illetve együttműködésről szóló különböző törvények más jogtárgyra tekintettel nem voltak beilleszthetők ebbe, ezért önálló törvényjavaslat előkészítése volt indokolt.
Az általános szabályok között rögzíti a javaslat a szabálysértési jogsegély két formáját. Az egyik az eljárási jogsegély, a másik pedig a pénzbírságot kiszabó jogerős szabálysértési határozatok végrehajtásának az átvétele, illetve átadása. A megkereséseket minden esetben központi hatóság fogadja, és a Magyarországról küldött megkeresések is központi hatóságon keresztül történnek. Ez az eljárási jogsegély esetében a Legfőbb Ügyészség, a pénzbírságra vonatkozó végrehajtás esetében pedig az Országos Rendőr-főkapitányság. A rendszer úgy működik, hogy az általunk külföldön végrehajtani kért pénzbírságból befolyó összeg a külföldi államot, a külföldiek által általunk végrehajtani kért pénzbírságból befolyó összeg pedig a magyar államot, illetve önkormányzatokat illeti meg. Eljárási jogsegélyt minden egyes szabálysértés esetén nyújtani kell, mert így szól az erre vonatkozó már említett bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény. A pénzbírság elismerésére vonatkozóan az összes közlekedési szabálysértés szerepel a törvény mellékletében, illetve tételesen fel vannak sorolva azok a szankcionálandó szabálysértések, amelyek az erre vonatkozó kerethatározatban meghatározott listán szerepelnek.
Röviden ennyiben kívántam ismertetni a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai közül kinek van kérdése, észrevétele? (Nincs jelentkező.)
Nekem lenne egy kérdésem. Vannak-e olyan országok, amelyek derogációval éltek és ezt még nem tették meg, és ezekre is érvényes-e ez a jogsegély?
DR. KARA ÁKOS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez logikusan csak azokkal az országokkal működhet, amelyeknek megvan a saját maguk nemzeti szabályozása erre vonatkozóan, az Unió területén kívüli országokkal pedig jelenleg nincs ilyen egyezmény, de lehetőség van arra, hogy két- vagy többoldalú nemzetközi szerződések alapján ez ezekben az országokban is működhessen.
ELNÖK: Az európai uniós tagállamok hány százaléka fogadta már el ezt?
DR. KARA ÁKOS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Úttörők vagyunk. De ha jól tudom, Ausztria és Németország között már működik ilyen. Ez ezért problémás terület, mert sok állam nem ismeri ezt a szabálysértést, mint a bűncselekményi rendszertől elkülönülő önálló jogot.
ELNÖK: Kíván-e még valaki kérdezni, hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, szavazni fogunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (8) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (0) Ki tartózkodott? (6) Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Nem.) Nem kíván.
Utolsó napirendi pontunk az egyebek. Van-e valakinek kérdése, bejelentenivalója? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 19 perc)
|
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc és Ulrich Ferencné