EMBCB-21/2007.
(EMBCB-51/2006-2010.)
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2007. június 12-én, kedden, 12 óra 10 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter éves meghallgatása (A Házszabály 68. §-ának (4) bekezdése alapján)*
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter beszámolója a Nemzeti Civil Alapprogram 2006. évi tevékenységéről*
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek, megjegyzések*
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter válaszai*
A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló H/2920. számú határozati javaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása (Első helyen kijelölt bizottságként)*
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló T/2916. számú törvényjavaslat (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)*
A menedékjogról szóló T/2935. számú törvényjavaslat (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)*
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/2930. számú törvényjavaslat (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)*
Az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2929. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)*
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3092. szám) (Kapcsolódó módosít javaslatok megvitatása)*
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz)
Fogarasiné Deák Valéria alelnök (MSZP)
Szászfalvi László alelnök (KDNP)
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Donáth László (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP) megérkezéséig
Nyakó István (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Farkas Flórián (Fidesz) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Schmidt Ferenc (Fidesz) Pettkó Andrásnak (MDF)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter
Németh Ferenc igazgató (Nemzeti Civil Alapprogram)
Dr. Ürmös Andor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium):
Kraszlán István főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Csiszér Gábor jogi szakértő (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Madarász Hedvig tanácsos (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Karácsony Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Horváth Péter OFT-titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Nemoda István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Demeter Judit elnök (Egyenlő Bánásmód Hivatala)
Pappné Farkas Klára igazgató (Európai Tanács Információs és Dokumentációs Központja)
Horváth Balázs főcsoportfőnök-helyettes (Állami Számvevőszék)
Solymár Ágnes osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Wirth Katalin referens (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Oskolás Ildikó titkár (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa)
Kopiás Gábor elnök (Kölcsey LC Egyesület)
Till Roland főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kondics Marianna munkatárs (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Madarász Hedvig vezető tanácsos (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Bereznai Csaba elnök (Nemzeti Civil Alapprogram Közép-dunántúli Kollégiuma)
Barthel-Rúzsa Zsolt tag (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa)
Ispanovic Martin kormánytanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály)
Katona Tímea parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Molnár Adrienn parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Solymosi Gabriella parlamenti titkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Mészárosné Halász Judit szakértő (Magyar Asszonyok Érdekszövetsége)
Imre Sándor parlamenti titkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Papp Anita parlamenti titkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Csiszér Gábor osztályvezető-helyettes (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Bognár Renáta újságíró (Magyar Távirati Iroda)
Furdy Mária főszerkesztő (Létkérdés)
Kiss Karolina szakértő (MSZP-frakció)
Barabás Miklós igazgató (Európa Ház)
Barabás Áron munkatárs (Európa Ház)
Nagy Bercel titkár (Fidesz-KDNP-frakció)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz-frakció)
Király Edina irodavezető (OGY Civil Iroda)
Rostási-Szabó Zsuzsanna munkatárs (OGY Civil Iroda)
Várnagy Réka tájékoztató könyvtáros (Országgyűlés Hivatala)
Varga Ibolya sajtóreferens (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Hargitay-B. Beáta Fidesz-szakértő (Országgyűlés Hivatala)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 10 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén.
Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel a bizottság határozatképes számban megjelent. Ezeket utólag írásban a jegyzőkönyv számára rendelkezésre fogjuk bocsátani.
A napirendi javaslatot megkapták képviselőtársaim, melyben a következő módosításokat javasoljuk. A 4. pont, a Schengeni Végrehajtási Egyezmény keretében történő együttműködésről szóló törvényjavaslat kiesik, mert nem érkezett kapcsolódó módosító, és ha jól értem, Teleki képviselő úr jelezte itt, a Roma Integráció Évtizede Programhoz a kapcsolódó módosítók megvitatását helyezzük a második helyre, mert a minisztérium képviselőinek akkor nem kell elmenni meg visszajönni, hanem így praktikusan meg tudjuk oldani. Ezt a két változtatást javaslom. Van-e esetleg más változtatási javaslat? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérem, szavazzunk. Igen? (Szavazás.) A bizottság 19 igen szavazattal egyhangúlag a napirendi javaslatot jóváhagyta.
Az 1. napirendi pontunk a) Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter úr éves meghallgatása a Házszabály 68. §-ának (4) bekezdése alapján, b) Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter beszámolója a NCA-program 2006. évi tevékenységéről. Előzetesen megállapodtunk abban, hogy ezt a két pontot összevonjuk.
Köszönjük, hogy miniszter úr eljött és megjelent itt a bizottságunk előtt. Azt javaslom, hogy vagy egyben a két dologról egy rövid ismertető legyen, hiszen írásban megkaptuk az anyagot, mindenki ismeri, vagy külön, ahogy miniszter úrnak megfelel, de egyben, én is azt javaslom, és akkor együtt lehet majd kérdezni, tehát mind a két témához, mind az éves beszámolóhoz, ami több ügyet érint, és az NCA-hoz is lehet majd egyszerre megtenni a kérdéseket és a hozzászólásokat.
Miniszter úr, öné a szó.
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter tájékoztatója
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Elöljáróban négy dolgot, négy témakört szeretnék felemlíteni, az egyik a Civil Alapprogrammal és a civilügyekkel kapcsolatos kérdések, a második kérdéskör a romák társadalmi integrációjával kapcsolatos ügyek, a harmadik a fogyatékkal élőket érintő kezdeményezések, illetve kormányzati magatartás, a negyedik pedig a bizonyos egyenlő bánásmóddal kapcsolatos kérdések.
Természetesen úgy, ahogy elnök úr is említette, mindarra, ami az írásbeli tájékoztatóban itt van, illetve ami a bizottság tevékenységi köre, kész vagyok reflektálni a későbbiekben, tehát ilyen értelemben nem mindenről szólnék, hanem néhány kiemelést tennék.
Ami a Nemzeti Civil Alapprogrammal kapcsolatos kérdéseket illeti, azt gondolom, hogy a múltkori találkozónkon meglehetősen komoly alapossággal sikerült e kérdéskört áttekinteni, ezért most ehhez csak néhány kiegészítő megjegyzést fűznék a 2006. év kiegészítő tapasztalatairól.
A 2006. év is arról győz meg bennünket, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram komolyan hozzájárul ahhoz, hogy egy átlátható, egy pártpolitikától mentes működés- és programtámogatás valósuljon meg. 2004-2006 között majd' 30000 pályázati program megvalósításához biztosított mintegy 20 milliárd forint támogatást az Alapprogram. 2006-ban 11300 támogatott volt, és 6,9 milliárd forinttal segítette az alaptörekvéseket. Ez természetesen a törvény szerint a civil társadalom erősítéséről, a civil szervezetek társadalmi szerepvállalásának a kiegészítéséről, továbbfejlesztéséről szól, valamint a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony és munkamegosztás erősítéséről.
Itt az utóbbinál a múltkori alkalommal tettem egy megjegyzést, méghozzá azt, hogy minőségi változást Magyarországon az hoz, ha a civil szervezetek, amelyeknek a mennyiségi kialakulása, azt gondolom, nagyságrendeket illetően lezárult, a civil szervezetek új minőségű társadalmi szereposztásra képesek, magyarán a szektorsemlegesen finanszírozott közfeladat-ellátásban új szerepeket képesek betölteni.
Ezt a másik feladatkörömből adódóan is hozom szóba, hiszen mind a foglalkoztatásban, de különösen a szociális szolgáltatások területén már Magyarországon is nagyon jelentős a civil szerepvállalás. Azon vagyok, illetve a kormányzati politika is abba az irányba megy, hogy ezt a fajta civil akaratot, civil erőt erősítsük a szociális feladatellátásban, aminek számos előnye, az állampolgár szempontjából számos előnye van, nyilvánvaló módon a személyre szabottság, az otthonközeliség, a helyiség előnye, valamint természetesen a felhasználó szempontjából a szolgáltató megválasztásának és ismertségének az előnye. Nem véletlen, utaltam talán rá múltkor is, hogy például Németországban a szociális szolgáltatások majd' 80 százalékát már nonprofit típusú szerveződések biztosítják, illetve a szektorsemleges kínálatból az emberek ezeket választják, és ez nagyon lényeges.
A következő kérdés, ami a Nemzeti Civil Alapprogrammal kapcsolatos, megerősítem, hogy ez a program 2006-ban is a továbbiakban hozzájárult a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítéséhez. Nyilván ebben kulcsszerepe magának a civil döntéshozó testületeknek van, tehát a Tanácsnak és a belső struktúrának, hogy kiknek és hogyan fogadja be a pályázatait. De hozzáteszem, hogy maga a Nemzeti Civil Alapról szóló törvény is jól strukturálja ilyen értelemben a döntéshozatalt, hiszen elősegíti, hogy a területi lefedettség erősödjön.
Szerettük volna, ha maga a program hozzájárul ahhoz, hogy a civilek közötti társadalmi együttműködési logikák erősödjenek, hogy a kultúrája magának az együttműködésnek erősödjön. Úgy látom, hogy maga a döntéshozatali mechanizmus a civilek körében erősíti az együttműködés érdekét, és ebben a vonatkozásban sok olyan társadalmi tapasztalat keletkezik, amiből azt hiszem, a társadalom más szegmensei is kamatoztathatnak és tanulnak.
A civil ügyek kapcsán a második dolog, amit szeretnék szóba hozni, az a törvénymódosításnak a lehetősége és a szükségessége. Tudniuk kell, hogy az eredeti terveknek megfelelően még úgymond a politikai nyár kitörése előtt, tehát mielőtt itt a közélet szabadságra megy, azelőtt a kormány tárgyalni fogja a törvénymódosítási javaslatunkat, hiszen a társadalmi vitája most már a végére ért, most a kormányzati egyeztetési folyamatban vagyunk. Ez azt jelenti, hogy ezt követően be is nyújtjuk a parlamentnek a törvénytervezetet, nyilván azt követően bizottság elé kerül és elkezdődik a parlamenti vitája. Én most úgy gondolom - természetesen kormánydöntésről van szó, ami még hátravan -, hogy az őszi parlamenti második félévet ezzel kezdhetjük, tehát ez itt lesz a parlament asztalán. Július elején tervezem a kormány elé vinni a módosítási javaslatot.
Ebben nem térnék ki új elemekre, hiszen azok az elemek szerepelnek benne, amelyekről a múltkor szóltam. Kettőt emelnék ki. Az egyik, hogy a módosítás a továbbiakban is azt célozza, hogy az állami támogatási rendszerek közötti, még ma is fennálló párhuzamosságokat a továbbiakban is küszöbölje ki, illetve arra irányul, hogy még nagyobb átláthatóság, még nagyobb nyilvánosság legyen a működés módjában. Itt nyilvánvalóan azokról a testületekről beszélek, amelyek a döntéshozatali mechanizmusban részt vesznek. Az öt-hat jelentős módosítási csomópont közül ezt a kettőt említeném a rövidség kedvéért.
A harmadik dolog a kormányzat civil stratégiájának a kérdése. Ez a 2010-ig tartó kormányzat-civil társadalom együttműködésének a főbb irányelveit tartalmazza. Gyakorlatilag az elmúlt év második fele óta folyamatos társadalmi vitán vesz részt, és nagyon sok civil fórum maga is állást foglalt a kérdésben. A civil stratégiának az az egyik kulcseleme mechanizmust érintően, hogy az életbeléptétől kezdődően - és ezt az életbeléptét szintén egy nyári kormánydöntéssel tervezem - a kormányzat minden évre cselekvési tervet készít, ilyen értelemben tehát egy erős monitoringra ad lehetőséget. A civil stratégia megvalósításának egy erős kihívását fogja jelenteni az, hogy egy nyilvános cselekvési tervet fogunk bemutatni.
Ezeknek a feladatait a Civil Koordinációs Tárcaközi Bizottság fogja összehangolni, hiszen itt nem ágazati, hanem kormányzati kérdésről van szó. A transzparencia kedvéért a jövő év elejétől civil információs portált működtetünk, és internet-hozzáféréssel egy közhiteles civil adatbázist hozunk létre, építünk fel kétéves munkával. Ezek szerepelnek a rövid távú elgondolások között azok mellett az átfogó ügyek mellett, amelyekről a múltkori beszélgetésünk során már számot adtam.
A következő kérdéskör a roma integráció. Kiemeléseket szeretnék tenni, már csak azért is, mert itt nagyon nagy horderejű folyamatokat sikerült elindítani. Elsősorban a parlamentben a végszavazás előtt lévő Roma Integráció Évtizede Programot szeretném kiemelni. Ez az előkészítését, de a végrehajtását illetően is óriási horderejű munka. Köztudomású, hogy nemzetközi keretekben született meg maga a gondolat, és miután július 1-jétől átvesszük ennek a programnak a soros titkárságát, szeretnénk egyrészt példát mutatni, másrészt pedig az európai politika rangjára emelni a roma integráció kérdését. Az a kezdeményezés, amit letettünk az asztalra, négy pillérre épül, a foglalkoztathatóság, az egészség, a lakhatás és az oktatás pilléreire. Úgy ítéljük meg, hogy a hazai roma integráción ezen a négy pilléren egyidejűleg végrehajtott komplex program tudna segíteni, méghozzá úgy, hogy e mögé rakjuk azokat a fejlesztési forrásokat, amelyeket az európai uniós fejlesztési pénzek megengednek. Itt egy majd' 80 milliárdos fejlesztési lehetőségről van szó.
Először tudunk olyan programot letenni az asztalra, amely mögött elhatározó nagy erejű források vannak, amelyek révén áttörést tudunk elérni. Megjegyzem, áttörést akkor lehet elérni, ha az ügy a szakpolitikák szintjéről a közpolitika szintjére emelkedik. Ezért kezdeményeztem a Roma Integrációs Tanács létrejöttét, ezért kezdeményeztem, hogy a Roma Integrációs Tanácsban a meghatározó civil szervezetek lehessenek jelen, és jöhetett létre ezeknek a civil szervezeteknek egy új együttműködési formája, a Roma Civil Ernyő, amelyet felkértem arra, hogy tegyen javaslatokat és kövesse nyomon a program megvalósítását. Lényegesnek tartom, hogy a meghatározó roma civil szervezetek mindegyike támogatja ezt a programot. S nem politikai okokból tartom lényegesnek, hanem azért, mert ez a technikai kiindulópontja annak, hogy ez össztársadalmi ügy lehessen, hogy a többséget meg lehessen győzni arról, egy kultúrájában sokszínű kisebbség képes összefogni annak érdekében, hogy változtasson a helyzetén, és joggal várja el a többségtől, hogy a roma társadalom ezen integrációs célokra a számarányánál jóval nagyobb forrásokat kapjon azért, hogy ki tudjon törni a jelen helyzetéből, hogy meg tudja teremteni a szuverenitását, hogy a családi minták a teljesítményre, a tudásra épüljenek, ne pedig az egyéb eltartotti segélyre bazírozó minták alakuljanak ki a továbbiakban is.
A programnak vannak olyan elemei, amelyek korábban nemcsak modellkísérletekben, de nagy programokban is beváltak. Ilyen a "Lépj egyet előre" program, amire az Új Magyarország fejlesztési tervben még egy nagyságrenddel nagyobb forrás fog rendelkezésre állni, hiszen csak az első két évben 11 milliárd forintra írunk ki pályázatot, ami kifejezetten arról szól, hogy az alacsony iskolázottság hátrányait hogyan lehet gyermek- és felnőtt korban kivédeni, illetve pótolni. Reggel részt vettem egy olyan tanácskozáson, amelyik egy 1 milliárdos kísérleti programot zárt le, és minden előítélettel szemben szeretném jelezni, a tények azt mutatják, hogy az oda átlagosan beiskolázott 50-60 százaléknyi roma végigcsinálta a "Lépj egyet előre" program tanfolyamait. 3300-ból 3155-en befejezték az iskolát, elvégezték a hetedik és nyolcadik osztályt, illetve szakmát szereztek. Ez azt mutatja, hogy ha komplex, személyesen célzott programok vannak, amelyek a szociális segítést és a megélhetési problémák megoldását egyben adják, azok sikeresek. Én erősen hiszek abban, hogy egy nagy, átfogó kezdeményezést több cikluson keresztül is megvalósíthatunk.
A második dolog, amit szóbahoznék, a roma ösztöndíj, ami ebben az évben a MACIKA közreműködésével 400 millió forintos lehetőséget teremt roma fiatalok felzárkózására. Összehangoltuk ezt az ösztöndíjat az "Útravaló" ösztöndíjjal, amelyik viszont 1,6 milliárd forintos lehetőséget teremt, és a célközösség egy részét ők is képesek befogadni. Ilyenformán jelentős forrásaink lesznek hazai pénzekből is.
A harmadik dolog a telepprogram. Említettem, hogy a Roma Integráció Évtizede Programnál a lakhatás az egyik kulcskérdés, de hazai forrásból már az elmúlt két évben is jelentős modellkísérleteket folytattunk. S talán a modellkísérletnél már több is az, hogy 2005-ben 11, a következő évben 4, az idén pedig újabb 10 települést sikerült bevonni ebbe a programba. Az idén újabb meghívásos pályázatot hirdetünk 400 plusz 300 millió - fejezeti pénzből 400, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pénzéből 300 millió -, azaz összesen 700 millió forintért. Azt láttam - hiszen képviselőtársaimmal együtt megnéztem a programok megvalósítását -, kulcskérdés, hogy a telepfelszámolásnak nemcsak telepfelszámolásból, hanem a lakhatási kérdések megoldásából is kell állnia. Galambokon - amely Teleki képviselő úr körzetében található - azt láttuk, hogy a tartós megoldáshoz a képzés, a foglalkoztatás, a szociális gondozás kérdéseit felnőtt és gyermek körben egyaránt egyszerre kell megoldani. Ezek a programok alkalmasak erre. Ez azt mutatja, hogy amit a Roma Integráció Évtizede Program keretében akarunk csinálni mintegy 80 milliárd forintos forrásból, az működőképes lesz, hiszen ezek a modellkísérletek is - amiket pár száz millió forintból kísérleteztünk ki - működnek.
A harmadik dolog a fogyatékkal élők kérdése. Ezen belül az első, amiről szólni kívánok, az akadálymentesítés programja. A köztársasági elnök úr ezt a törvényt tavaly tavasszal visszaadta a parlamentnek azzal, hogy szeretné, ha világosabban látszódna, hogy fog megvalósulni az akadálymentesítés. Értelme volt az elmúlt időszak munkájának, mert ez év tavaszának a közepére egy olyan programot sikerült összeállítanunk, amelyik nemcsak ígéri az akadálymentesítést, hanem azt is tisztázza, hogy ez nemcsak a fizikai akadálymentesítést, hanem alapvetően a közszolgáltatásokhoz való szabadabb és egyenlő hozzáférés lehetőségét is biztosítja, másrészt pedig tisztázza ennek a forrásait is. Az európai programokban 100 milliárdos csomagot terveztünk meg. Köztudomású, hogy a TÁMOP-ban és a TIOP-ban a regionális programokkal együtt mintegy 55-60 milliárd forint szerepel.
Az infrastrukturális és a közlekedési programokban úgy számolunk, hogy egy újabb 50-60 milliárd forintos akadálymentesítés valósulhat meg. Ilyen értelemben azt hiszem, nem véletlen ezt követően, hogy a parlament, így az önök teljes támogatásával fogadhattuk el ezt a programot, ezért köszönetet is mondok, mert nyilvánvaló, a program megint csak nem egy ciklusra szóló kezdeményezést jelent. Őszintén szólva Magyarország életminőségének egyik lakmuszpapírja is éppen az, hogy a fogyatékkal élők előtt álló akadályokat hogyan vagyunk képesek felszámolni, hogy egyenlő esélyeket teremtsünk.
A második dolog, amit itt szeretnék szóbahozni, a rehabilitációnak a kérdései. Szintén a parlamenti végszavazás előtt állunk az átfogó, komplex rehabilitációs elgondolásokban, amelyek a megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek szuverenitásának a helyreállításáról, munkaerőpiacra való újraintegrálásáról szólnak. Köztudomású, hogy Magyarországon mintegy 400-500 ezren vannak olyanok, akik aktívkorúak, tehát nyugdíjkorhatár alatti életkorúak, és közülük csak mintegy 10 százaléknak van bejelentett munkája, miközben ez Európában 30-50 százalék más országokban.
Nyilvánvaló módon akkor segítünk, és úgy hiszem, ez a szociálpolitikának a helyes, támogatható felfogása, ha a támogatásokkal nem a rossz helyzetben akarjuk rögzíteni, hanem az ebből való kitörést segítjük, az egyéni erőfeszítés mögé állunk oda. Ez a rehabilitációs folyamat tehát erről szól. Mindenki mögé, aki ilyen döntést hoz, odaállunk. A rehabilitáció nem csodatétel, ez természetesen nem ad azonnal és mindenkinek választ, de tízezrek számára esélyt nyújt egy fokozatosan felépülő szolgáltatás és intézményrendszer keretében. Szándékaink szerint képes lesz arra a rendszerünk, hogy 2008. januárjától az újonnan belépők számára, 2009. januárjától a fokozatosság okán pedig a ma rendszerben lévők számára teremtsen a munkaerőpiacra való visszatéréshez, ha kell, orvosi rehabilitációt, rehabilitációt képzéssel, begyakorló foglalkoztatással és munkaerőpiacra való támogatott kihelyezéssel.
Tudniuk kell, hogy ehhez biztosítottuk a védett munkahelyek rendszerét. 54 milliárd forinttal 35-40 ezer védett munkahelyet tartunk fenn Magyarországon. Ennek a rendszerét átalakítottuk, hogy akkreditált, valóban számukra kialakított nonprofit szervezetek keretén belül működhessenek ezek a munkahelyek. Azt tervezzük, hogy a szabályozásuk során azok fognak "bónuszt" kapni, azoknak az érdekeltségét akarjuk erősíteni, akik nem a begyakorló munkahelyeken akarják rögzíteni az ilyen átmeneti élethelyzetben lévőket, hanem éppen az átzsilipeléshez akarják, a nyílt munkaerőpiachoz akarják hozzásegíteni az érintetteket.
Ez a program a szándékaink szerint vagy a következő heti vagy az utána heti végszavazással el is indul útjára, és egy három-négyéves építkezést követően teljes volumenben rendelkezésre áll, és alapvetően változtatja meg a munkavégzésükben korlátozottaknak a lehetőségeit, esélyeit. E mögött is 60 milliárd forintos európai fejlesztési forrás áll. Kifejezetten szándékoltan arról szól a kezdeményezés, hogy egy jelentős befektetés révén, 60 milliárd forintos befektetés révén nagyobb szuverenitást jelentsen tízezreknek, másik oldalról a többség számára pedig egy olcsóbb és transzparens rendszert alakítson ki. Ilyen értelemben azt hiszem, a fokozatossága és a társadalmi részvétel okán egy jó reformról van szó, már csak azért is, hiszen a fogyatékos szervezetekkel megállapodást kötöttünk arra, hogy ők lesznek azok, akik az országban éppen a társaiknak, illetve a megváltozott munkaképességűeknek ezt bemutatják, ilyen értelemben a leghitelesebb körből fogják megkapni az érintettek a tájékoztatást.
Az európai források mellett hazai költségvetési pénzekből is teszünk azért, hogy fontos szegmensekben a fogyatékosügyet támogassuk. Ide tartozik többek között az országos nézettségű tévéműsorok feliratozásának a támogatása, vagy akár a segítő kutyakiképzés támogatása, vagy a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működése. Az utóbbiról megjegyzem, hogy idén 300 millió forintos pályázatot írunk ki az év második felére. Tudniuk kell, hogy ez a szolgálat, a jelnyelvi tolmácsolás négy éve egyáltalán nem létezett Magyarországon még; ma már ennek a hálózatát tudjuk pályázati úton finanszírozni, és nemcsak a kultúrája terjed, hanem a hozzáférés lehetősége. Úgy látom, hogy ez azon ügyek egyike, pici ügynek tűnik, de jelentős, amelyik kultúrateremtő ebben a vonatkozásban.
Az utolsó dolog, amit szeretnék szóba hozni, az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos kérdések. Ezek közül is kiragadnám a szabályozást, a szabályozás tavalyi évi módosításának egy elemét, amelyik az egyenlő bánásmód sérelme esetén az érintett munkáltatók számára ugyanazt a fajta visszatartó erőt jelenti immáron, mint amit a munka világában működtetünk. Azok, akik sértik, normát sértenek, az állami támogatásokból, pályázatokból és a közbeszerzésekből kizárják magukat. Megjegyzem, a normák, a szabályozások változása ennél természetesen jóval szélesebb körű, önök tudják, hiszen a parlamentben ezt végigvitattuk a tavalyi év végén. Ugyanakkor csak ezt akartam kiemelni belőle, hogy ezek erős rendet érintő súlyú szabályozási változások.
A második dolog, amit szeretnék kiemelni, a gender szempontok érvényesítése. Leginkább kihívást a fejlesztési programok megfogalmazásában jelent a gender szempontok érvényesítése, hogy ez önmagában is és bizonyos fejlesztési szeletekben is érvényre juthasson. Itt nyilvánvaló arról van szó, hogy hogyan lehet a nemek közti különbségek ellenére az egyenlőségeket, az esélyegyenlőséget érvényesíteni a különféle, például férfi és női szerepek között, hogy ez biztosítsa a szuverenitást az érintett számára, hogy meghozza a maga döntését a vállalható szerepről, hogy ebben ezek a szempontok, európai vallott értékek, közös értékeink szerint jelen legyenek. Úgy hiszem, hogy jó arányban sikerült biztosítanunk, a társadalmi vita ezt jelzi vissza a fejlesztési tervek kapcsán.
A harmadik dolog pedig, amit szóbahoznék, a gyermekesélyprogram. A gyermekesélyprogramunk - ezért köszönettel tartozom a jelenlévőknek is, minden képviselőnek - a parlamentben megkapta az összes parlamenti párt támogatását. Nem véletlen, hiszen olyan ügyről van szó, ami kifejezetten nem napipolitika-függő kérdés, de viszont nemzeti közmegegyezést igényel, ha változtatni kívánunk rajta. A kihívás világos, a kihívás az, hogy ne dőljön el egy gyermek sorsa azáltal, hogy hova született, milyen családba, milyen kulturális környezetbe, milyen régióba, milyen anyagi körülmények között. Teremtsük meg az esélyt korai fejlesztéssel, a szülői minták befolyásolásával, hogy nem egymással családról családra, generációról generációra öröklődik a szegénység.
Hogy ezt tudjuk tenni, ahhoz természetesen megint csak arra van szükség, hogy az európai forrásokat e területen is csatasorba állítsuk. Ez egy 52,6 milliárdos program, ami e mögött van. Nagyon komplex, hiszen ahogy az előbb mondtam a szülői minta, amelyben foglalkoztatás, képzés, természetesen, ha kell, közfoglalkoztatás és a korai fejlesztés, valamint annak intézményei egyszerre kell hogy változzanak.
A korai fejlesztés intézményei között például a házi napközi és a bölcsődei szolgáltatások bővítése és elterjesztése a legfontosabb. Kérem a bizottságot, a továbbiakban is támogassa a bölcsődei szolgáltatás kapacitásainak növelésére irányuló elgondolásokat. A jelen nehéz körülmények között ez az egyik olyan fontos normatíva, amely 2006-ról 2007-re jelentősen növekedett, ha jól emlékszem, a bölcsődei normatíva 450 ezer forintról 550 ezer forintra, a házi napközi normatívája pedig a duplájára, éppen azért, mert ezek biztosítanak lehetőséget arra, hogy a családok a gyereknevelés mellett tudjanak munkát vállalni, tudjanak karrier szempontoknak megfelelni, ahol pedig rosszabb az anyagi vagy a szociális helyzet, ezt kereső foglalkozással is ki tudják egészíteni. Többek között e feltételek megteremtésére irányul ez a lépéssorunk.
A példákból talán kitűnt, a tárca elmúlt évi törekvéseit az a kiindulópont határozta meg, hogy a kezünkben lévő különféle eszközökkel hogyan tudunk az egyes emberek szuverenitásának a támogatásához hozzájárulni, hogy tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy a hátrányos helyzetükből az egyéni erőfeszítést támogatva képesek legyenek kitörni, illetve a közösség érdekének megfelelően hogy tudunk hozzájárulni a teljesítmény, a versenyképesség, az öngondoskodó képesség megteremtéséhez, ahhoz, hogy a közösség ebbe az irányba pártolja az egyént. A egyéni felelősséget nem akarjuk átvállalni, de meg akarjuk teremteni a lehetőséget az egyéni felelősségvállaláshoz.
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszter úr. Ki kér szót? Pettkó András képviselő úr!
Kérdések, észrevételek, megjegyzések
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először egy technikai jellegű javaslatom lenne. Ha a képviselői felszólalások után a civil szervezetek részéről valaki szeretne megszólalni, akkor erre biztosítsunk lehetőséget. Lehet, hogy nem lesz ilyen, de ha mégis, biztosítsuk számára a megszólalás lehetőségét, ahogy ezt eddig is mindig megtettük.
Hat kérdéscsoportban írtam össze a véleményem és a kérdéseim. Először a nevelőotthonokkal kapcsolatban szeretnék feltenni kérdéseket a miniszter úrnak. Az otthonteremtési támogatást miért nem lehet bérleti díjra vagy lakástakarék-kasszára fordítani? Miért van jelentős eltérés a gyermekek közvetlen ellátására fordítható összegekben? Miért más a fővárosban vagy a megyékben az étkezésre vagy a ruhára fordítható összeg? Készült-e felmérés arra vonatkozóan, hogy a nagykorúvá vált és a gyermekvédelmi gondozásból kikerülő fiataloknak milyen iskolai végzettségük van? A parlamentben nagyon keveset beszélünk ezekről a fontos kérdésekről.
A két nagy párttal, a Fidesszel és az MSZP-vel ellentétben az MDF véleménye szerint kis létszámú minisztériumokra van szükség. Én magam sem értek egyet azzal, hogy jelenleg nagy létszámú minisztériumok vannak, de ha polgári kormány lenne Magyarországon, akkor is mindössze hat-nyolc minisztérium lenne. Nem egy miniszternek a pénze a sok, hanem az kerül sokba, hogy sokan dolgoznak a minisztériumokban. Az ön minisztériumához tartozik az ifjúsági terület, ami viszont nincs megjelenítve a minisztérium nevében. 2002-ben megbukott az ifjúsági törvény tervezete, majd 2006-ban megint megbukott. Véleményem szerint ifjúsági minisztériumra akkor nem lenne szükség egy kormányzati struktúrában, ha volna ifjúsági törvény. Mikor tervezik az ifjúsági törvény benyújtását, egyáltalán ez milyen stádiumban van?
A harmadik kérdéscsoport a civil pénzek kérdésköre. Ezzel kapcsolatban azonban szándékosan nem a Nemzeti Civil Alap Program kérdéseiről szeretnék beszélni, azt ugyanis a végére hagyom, hiszen a minisztérium kezelésében nemcsak NCA-s pénzek vannak, hanem más civil források is. Hogy fog ez a dolog működni? Gondolok itt a mobilitásra és egyéb pályázati alapokra. Jobb-e ez a konstrukció, ha igen, mennyivel jobb és a szervezetek mikortól fogják ezt érezni, mert jelen pillanatban én csak a civil szervezetek panaszkodását hallom, látom és érzékelem. A civilek néhány nappal ezelőtt nyílt levelet írtak a kormányfőnek és önnek, és az operatívprogram-támogatás kérdéskörében több száz civil szervezet csatlakozott ehhez a felhíváshoz. Mit gondol erről a miniszter úr, egyáltalán ismeri-e ezt a civil felhívást?
A következő kérdésem a kábítószer területére vonatkozik. Néhány héttel ezelőtt kérdést intéztem miniszter úrhoz, amire sajnos az államtitkár úr válaszolt. Most ismét felteszem ezt a kérdést, mert nem értek egyet államtitkár úr válaszával. Az persze nagyon jó, hogy a KKB-ba bekerültek civil szervezetek. Az más kérdés, hogy a választások hogy zajlottak, ebbe azonban most nem kívánok belemenni. Fontosabb ennél az, hogy a rendőrség és a pénzügyőrség miért maradt ki, amelyek néhány évvel ezelőtt még szavazati joggal vettek részt a KKB munkájában. Az a hármas pillér, amelyről szinte valamennyi parlamenti párt beszél - a prevenció, a kezelések és a rendvédelem kérdésköre -, álláspontunk szerint azzal, hogy a KKB-ba csak néha hívják meg a rendőrséget és a pénzügyőrséget és ott nem szavazati joggal vesznek részt, bizony sérül.
Miniszter úr giga-minisztériumához tartoznak a leszázalékolt emberek, azok, akik önhibájukon kívül nem tudnak dolgozni. A kormány ezen munkavállalók számára egy programot kíván indítani, hogy visszailleszkedjenek a munkába. Én ezt a programot jónak tartom és helyeslem, hogy ezt törvénybe foglaltuk, de azért látok némi ellentmondást például a tekintetben, hogy a gyógyfürdők támogatását csökkenti a kormány. Ha egy gerincbántalmakkal küzdő ember évente kétszer el tudna menni egy kúrára, akkor lehet, hogy tudna dolgozni. Mivel azonban az Egészségügyi Minisztérium csökkenteni kívánja a fürdők támogatásának az összegét, a két kormányzati törekvés egymással teljes mértékben szembe megy.
Végül rátérek a Nemzeti Civil Alap Programra. Nagyon sajnálom, hogy ezt a két dolgot egy napirend keretében tárgyaljuk. Persze tudom, hogy nem lehet a miniszter urat több órán keresztül feltartani, de jó lenne, ha máskor a meghallgatás és az NCA kérdése külön napirend keretében kerülne sorra, mert az NCA - főleg a jelenlegi állapotában - egymagában is megérne egy többórás vitát.
Mindenesetre ha visszapörgetjük a történelem kerekét, a törvényt annak idején, mikor a mi képviselőcsoportunk megszavazta, pontosan azért szavaztuk meg, mert azt gondoltuk, hogy a végső cél elérése a kétszer 1 százalék biztosítása a civil szervezet számára, és egyáltalán nem tudtunk egyetérteni azzal, hogy be van fagyasztva fölülről most a Nemzeti Civil Alapprogram, és a következő évi költségvetésben is ez így fog megtörténni. De ennél azért már nagyobb problémának érzékelem, hiszen olyan 5-600 millió forintos veszteséget jelent ez a civil szervezetek számára. Természetesen ez változik annak a tekintetében, hogy a kormány adópolitikája hogy alakul.
Erre a bizonyos maradványképzésre nem találtunk még megoldást, bár annak idején a miniszterelnök úrnak volt egy olyan ígérete nem ebben a ciklusban, hanem az előző ciklusban, hogy az NCA-t kiveszik ebből, és egy kormányzati döntéssel tulajdonképpen, ha év közben megkapná a teljes pénzt, akkor egyszer helyrebillenne ez az egész rendszer. Persze tudom, hogy ma az NCA egy keretféléves finanszírozás, ettől függetlenül a mi szemléletmódunk az, hogy a civileknek jár ez a pénz, és nem szeretnénk azt, ha a pénzügyi kormányzat ezt lenyelné. Mi a miniszter úrtól is ezt a gondolkodást várnánk el, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a pénzügyminiszter szemüvege teljesen más kell hogy legyen, mint egy civil szervezetekért aggódó és a civil szervezeteket támogató és a civil szervezetek világából érkezett képviselőnek, meg miniszternek, hiszen mindenki tudja, hogy a miniszter úr a civil szervezetek világából érkezett országgyűlési képviselő és miniszter is.
A másik, amit a miniszter úr említett, a civil adatbázis kérdésköre. Örülök, hogy a minisztériumon belül tényleg készül egy civil adatbázis. Azok, akik a civil szervezetekkel foglalkoznak régóta, nagyon jól tudják, hogy erre nagyon régóta szükség lett volna. Arra szeretném kérni a miniszter urat, ha ezt a folyamatot fölgyorsítanák, és nemcsak beszélnénk róla, hanem tényleg ez a civil adatbázis már létre tudna jönni. Én az informatikával is foglalkozom, tehát nem gondolom, hogy ennek hosszú hónapok vagy hosszú évek kellenének, azt gondolom, hogy ez kormányzati akarattal akár néhány hét alatt is létrehozható adatbázis volna, hiszen csak a meglévő adatbázisokat, mint például mondjuk az Országgyűlés Civil Irodájának az adatbázisa, vagy az OPIK vagy pedig a minisztériumon belül már most meglévő adatbázis, ezeket kell összetolni. Azt gondolom, hogy ez jelentős lépés tudna lenni.
A másik, amit szeretnék itt a Nemzeti Civil Alapprogramról még elmondani, hogy azért is fontos, hogy ezt az NCA-t tulajdonképpen egy kicsikét abban a tekintetben rossz szófordulattal élve helyrerakjuk, tehát rendezzük a kérdését, mert annak idején, amikor ezt az egész NCA-t fölállítottuk, mind az öt parlamenti párt, akkor egy előfinanszírozású pályázati rendszerben gondolkodtunk. Abban gondolkodtunk, hogy a civil szervezetek pontosan tudják azt, hogy az NCA-törvény alapján 60 százalékot lehet nekik vagy minimálisan kell nekik kifizetni működésre, ezt a pénzt megkapják most. Nagyon sokszor fordul elő, tudok például egyesületet, amely megnyert egy pályázati összeget 2006-os működésre. Egy 2005-ös elszámolási vita, ami fönnállt az elszámoló és a civil szervezet között, megjegyzem, az elszámolási vita arról szólt, hogy nem öt, hanem négy aláírás volt az elszámoláson, már amit beadtak, tehát egy kicsikét nevetséges, pitiáner dolog, mégis ez a civil szervezet a mai napig nem kapta meg - 2007. június 12-ét írunk - a 2006-os működési pénzét, holott neki arról már mondjuk 2007. márciusában el kellett volna számolni. Magyarul ez a civil szervezet egy olyan ördögi körforgásba került, hogy amennyiben nem számol el, akkor nem tud pályázni a következő évre, és még jó néhány ilyen szervezet van. Nagyon jól tudom azt, hogy a Tanács sok esetben meghozta a felelős döntéseket. Azt gondolom, a minisztériumon belül kellene ezt a folyamatot felgyorsítani.
Amit még fontosnak tartok, és a miniszter úr véleményére vagyok kíváncsi, hogy azzal az alapvető koncepcióval, hogy a minisztérium egy kisegítő, tulajdonképpen egy kocka ebben az egész NCA-kérdéskörben, a miniszter úr hogy gondolkodik, hiszen amit az ember hall meg internetes portálokon olvas különböző civil szervezeti vezetőknek a felvetése kapcsán, azt látom, hogy elég rossz irányba indult el ez az egész folyamat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Azt szeretném megjegyezni, hogy természetesen a bizottság ügyrendjének megfelelően minden meghívott vendégünknek van lehetősége arra, hogy amennyiben a bizottság hozzájárult - azt hiszem, egyetlen kivétellel még eddig mindig hozzájárult - hozzá tud szólni a képviselők után. Szászfalvi László jelentkezett, Varga József, Balog Zoltán, Bíró Ildikó. Szászfalvi László képviselő úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Bocsánat. Tisztelt Miniszter Úr! Egyrészt köszöntöm és köszönöm az anyagot, amelyet... Elnézést, csak az előbb Ellenőrzési albizottsági ülésünk volt, és annak én vagyok az elnöke. Köszönöm miniszter úrnak az előzetes anyagot is, mert azt gondolom, hogy egy nagyon informatív anyaghalmazt kaptunk, és gondolom, hogy aki tájékozódni akart, ezt meg is tehette az elmúlt napokban. Ezekből az anyagokból szeretnék néhány dologra rákérdezni. Hét pontot írtam össze, de megpróbálom nagyon gyorsan, mert valószínűleg 15-20-ról is lehetne beszélni nyilvánvalóan, de próbálom az időt rövidíteni.
Több helyen van tájékoztatás vagy kapunk tájékoztatást az anyagokban a bizonyos 28-29 leghátrányosabb helyzetű kistérség komplex fejlesztési programjáról, felzárkóztatási programjáról. Nagyon örülök annak, ahogyan nyilatkozik erről miniszter úr. Remélem, hogy ő is az egyik motorja lesz ennek a programnak. A gyors és praktikus kérdésem az, tekintettel arra, hogy érintett is vagyok kistérségi vezetőként, hogy mikor lesz ebből valami. Januárban ott voltam azon a parlamenti egyeztetésen, ahol miniszterelnök úr is jelen volt, és azt az ígéretet kaptuk, hogy április-májusban lesz egy újabb személyes kör, ez nem történt meg, majd pedig azt az ígéretet kaptuk, hogy júniusban véglegessé válik ez a program, amikor minden érintett szereplő megtudja azt, hogy konkrétan mikor és hogyan tud ez a program egyrészt kibontakozni, másrészt realizálódni. Sokféle hírt, információt kapunk, én még a végleges változattal nem találkoztam.
Annak örülök, hogy miniszter úr több interjúban is, ahogyan itt végigolvastam az anyagot, és a tájékoztató anyagban is komplex programként látja és érzékelteti ezt a programot. Ezzel tökéletesen egyetértek. Én a megvalósítás miatt aggodalmaskodom, egyrészt a megvalósítás ütemezése miatt, másrészt pedig nagyjából ismerjük, hogy hogyan szoktak történni ezek a programok. Tehát ha a leghátrányosabb helyzetű térségekhez tartozó vagy azokhoz kapcsolódó pályázatok bemennek valamilyen nagy pályázati áttekinthetetlen rengetegbe, akkor nyilvánvalóan az ellenérdekelt felek azt mondják, hogy hiszen ezek a leghátrányosabb helyzetű térségekbe tartoznak, maradjanak csak ott abban a keretben, tehát a többi pályázatból kizárják őket. Azt gondolom, hogy ha ez fog megtörténni Magyarországon, akkor nem akarok durva szavakat használni, de nem csináltunk semmit. Tehát gyakorlatilag semmi olyan pozitív előrelépés, az a pozitív diszkrimináció nem fog megvalósulni, ami azt gondolom, tulajdonképpen ennek a programnak a célja lenne. Ezeknek a térségeknek valóban egyrészt tőkeinjekcióra van szükség, másrészt pedig olyan tőkeinjekcióra van szükség, hogy ez ne járdaépítésre menjen el, hanem konkrét nagyprojektek megvalósítására, amelyeknek azt gondolom, hogy az első és legfontosabb célja a munkahelyteremtés kell hogy legyen, a foglalkoztatáspolitikának nyilván komplex módon, de mégis a foglalkoztatáspolitikának és ezzel együtt az infrastruktúrafejlesztésnek, oktatásnak, képzésnek a fejlesztése.
Tehát ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni miniszter úrnak az álláspontját, a legfrissebb információkat. Mikor indul meg konkrétan ez a program? Támogatja-e miniszter úr azt az elgondolásomat, hogy ezt elkülönítetten kellene kezelni, és nem lenne jó egybemosni a többi pályázati alappal?
A másik téma, amely tekintetében szintén érdekel miniszter úr véleménye, az egyházi szociális intézmények helyzete. Nyilvánvalóan miniszter úr ismeri azt a helyzetet, hogy általában az egyházi intézmények nehéz működési problémákkal néznek szembe, általában, mint minden más intézmény is.
Az egyházi intézményekkel szemben érzékelhető bizonyos diszkrimináció. Szeretnék hivatkozni miniszter úr 2007. február 1-jén Budapesten tartott sajtótájékoztatójára, amikor idézte az amszterdami szerződés által felsorolt hat diszkriminációs indokot, amelyek között szerepel a vallási, hitbéli meggyőződés megkülönböztetése elleni fellépés. Miniszter úr elkötelezett ezen a területen és semmilyen olyan lépést nem tett még, mint az elődje, aki egy nyilvánosságra került levélben az egyházi intézményekkel szemben "óvatosságra intette" az állami szerveket. Ha nyitottak vagyunk a civil szervezetek irányába, akkor ugyanilyen nyitottaknak kell lennünk az egyházak irányába is, mert ők is a közös ügy, a közjó előmozdítását szolgálják. Ezért kérdezem miniszter úrtól, hogy mit tesz az egyházi szociális intézmények működésének stabilizálása érdekében. Ha a kormányzat úgy gondolja, hogy az egyházak a civil világba tartoznak, akkor legalább ugyanúgy kellene kezelni az egyházakat is.
A harmadik dolog az otthonteremtés, a lakhatás kérdése. Miniszter úr a galamboki példát említette bevezetőjében. Úgy érzem, eddig csupán szigetszerű modellkísérletek történtek, ami nyilván nagyon jó, véleményem szerint azonban ezt tömegesíteni kellene, ki kellene szélesíteni, sokkal nagyobb terepet kellene adni neki. A kormányzat ezenkívül még alternatív modelleket, megoldásokat is felkarolhatna, támogathatna. Mondok egy konkrét példát. A Habitat for Humanity igaz, hogy szintén szigetszerűen, de a lakhatási feltételek megteremtése tekintetében egy nagyon sikeres modellt indított el Magyarországon. Ez a lakóhelyemen, Csurgón is működik, ahol ennek a programnak a keretében öt év alatt harminc lakást építettek fel. Ez egyrészt az integrációt kifejezetten segítő, másrészt közösségteremtő program. Azok a komplex argumentumok, amiket miniszter úr a galamboki példánál felsorolt, ennél a programnál is érzékelhetők. Pusztán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy milyen lehetőség van alternatív megoldások, otthonteremtési, lakásépítési programok támogatására.
A negyedik ügy egy általános elvi hozzáállás. Most csak a rögeszmém szeretném megosztani miniszter úrral és képviselőtársaimmal a pályázatokkal kapcsolatos tapasztalataimról, de talán mindenkinek ez a tapasztalata, csak jó lenne már végre valamiféle konzekvenciát is levonni. A pályázati rendszert egy elburjánzott adminisztráció veszi körül. Agyoncsapjuk magát az ügyet a néha nyomon követhetetlen pályázati adminisztrációval. Miniszter úr lát-e valamilyen reménysugarat, hogy a közeli vagy a távoli jövőben ebben az iszonyatos adminisztratív burjánzásban egyszer rendet lehet vágni? Ha szeretnénk egy programot megcsinálni, képesek is vagyunk rá, a partnereket is ismerjük, akkor nem akarjuk belefullasztani többéves pályázati lehetetlenségbe egymást, önmagunkat, a programot, a célok megvalósítását. Egy kötelező állami vagy önkormányzati feladat esetén is egy erdőrengetegbe visszük bele az ügyet, holott monitoringozva, ellenőrizve, kontroll alatt tartva, a kérdéseket ütemezve gyorsan és korrektül meg lehetne oldani azt, kikerülve több ezer ember felesleges munkáját, idejét, megőrülését.
Én a közmunkaprogramot is ide sorolnám. Tudom, hogy ez részben már az átmenethez tartozik, de mégiscsak arról van szó - ez is régi rögeszmém, sajnos még nem sikerült igazán jól megoldani -, hogy már hosszú évek óta jól működnek a közmunkaprogramok. Tudjuk, hogy mit lehet vele kezdeni, nagyjából be van lőve, hogy milyen nagyságrendben működtethető, azt is tudjuk, hogy milyen térségekben nyújt ugyan átmeneti és tűzoltási megoldásokat, amikre azonban mégiscsak szükség van, és valószínűleg még hosszú éveken keresztül. Ezt normatív alapra helyezve folyamatosan tervezhetővé lehetne tenni, esetleg többéves kifutással is, hogy ne kelljen minden esztendőben újra meg újra pályázni, mert a pályázat vagy nyer, vagy nem.
Az ötödik kérdés a rehabilitáció. Egyetértek azzal, hogy ez óriási program és rettentő nagy kihívás. Miniszter úr azt mondta, nem csodatétel, ha ezt meg tudjuk valósítani. Megmondom őszintén, ha sikerülne, én azt valóságos csodának látnám, mégis arra biztatom miniszter urat, hogy ezt a csodát valósítsuk meg. Valóban arról van szó, hogy több százezer ember és családja totális kilátástalanságával nézünk szembe. Ezt nyilván érzik képviselőtársaim is, hiszen - különösen az egyéni képviselőket - ezzel a problémával többször is megkeresnek bennünket az érintettek, de a bizottságban is többször foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. E tekintetben valamilyen radikális áttörést kellene elérni. Nem tudom, hogy a most készülő törvény alkalmas lesz-e erre, mindenesetre nagyon komoly állami beavatkozásra lenne szükség ahhoz, hogy eredményes legyen ez a program.
Az esélyegyenlőségi terv elkészítésével kapcsolatban is szeretnék egy kérdést feltenni. Amikor a parlamentben erről vitatkoztunk, nemcsak az ellenzék, de a kormányoldal - jelesül a szocialisták - részéről is nagyon komolyan felvetődött a kérdés, hogy az esélyegyenlőségi terv miért csak az állami, illetve többségi állami tulajdonú cégek esetében kötelező feladat. Megint csinálunk valamit, ami nem sokat ér, mert ebben a szférában még viszonylag normálisan működik a rendszer, viszont ahol nem működik, ahol a legkiszolgáltatottabbak az emberek, ahol bizonyos állami kontrollra vagy legalábbis befolyásra kellene szert tenni, nincs ilyen. Nagyon fontos lenne ezen a téren változtatásokat elérni, mert a dolog így csak félmegoldást fog jelenteni.
Végül az 1 százalékos törvény módosításáról, átalakításáról szeretnék kérdezni. Mit tudhatunk erről most konkrétan? Sok mindent hallunk és olvasunk. Kérdezem, hogy mi a kormányzat álláspontja, hogyan érinti ez az egyházakat, és van-e valamilyen elképzelése vagy javaslata a kormányzatnak a bent ragadt 1 százalékok sorsának, illetve a fel nem ajánlott 1 százalékoknak a rendezésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga József képviselő úré a szó.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy néhány kérdést a túl szépre, túl fényesre sikerült roma blokkhoz tegyek föl. Előrebocsátom, hogy én minden olyan programnak örülök, amely romákat érint, tehát ilyen értelemben ez egy jó irány, hogy egyre több ilyen programról hallunk. De az ön által elmondottakat szeretném egy kicsit árnyalni, ha megengedi.
Amiben köztünk nincs vita szerintem, és ez a magyar társadalom egyik legnagyobb eredménye, hogy ma már nem vitatja senki Magyarországon, hogy a magyarországi cigányság felemelkedésének, talán megkockáztatom a szót, polgárosodásának az a három inkább három és fél alappillére, az egyik az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy. Azt hiszem, ön is minap a parlamentben ezek mellett érvelt.
Ami konkrétan önhöz tartozik, az az oktatás, annak az a része, ami az alapítványokon keresztül ma ösztöndíjrendszernek mondható. Miközben ön azt mondja, hogy ez a rendszer egyre jobban fejlődik, aközben a számok, és engedje meg, hogy én képviselőként a mi költségvetési számainkról beszéljek, nem látok bele az uniós összegekbe, mert óriási milliárdokat említett, de majd ha kifejtené, azt megköszönném, hogy például az a 70-80 milliárd mire lesz elköltve, mert a roma blokkban említette.
Ami a lényeg, hogy két ösztöndíjrendszer működik ma Magyarországon, az egyik a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és a másik az Útravaló. Az Útravaló ösztöndíjrendszerében kimutathatatlan a romák részvétele, nem állítom, hogy nincs, de kimutathatatlan, ellenben a közalapítványnál kimutatható. Ott mondjuk a tavalyi évet tudom mondani, 960 millióról most 390 millióra csökkent, tehát ez nem egy emelkedés, hanem egy csökkenés. Szeretném tudni, hogy mi ennek az oka.
Önhöz tartoznak a lakhatási programok is. Azt is elismerem, hogy a Medgyessy-kormány ezt a programot 800 millióval elindította; a Gyurcsány-kormány már csak 400 milliót tervezett. Örömmel hallottam, hogy más forrásokból ez most 700 millió lett. Azt is említette, hogy körülbelül 20 településen indult meg ez a telepfelszámolás. Azt is öntől tudjuk a parlamenti beszédéből, hogy körülbelül 550 ilyen romatelep van. Az a kérdésem, ha ilyen tempóban haladunk, körülbelül mikorra lesznek ezek a telepek fölszámolva, ha addig újak nem keletkeznek?
Az egyik legfontosabb program, amit önök elindítanak, a Roma Évtized Integrációs Programja. Örültem volna neki, ha ez egy ötpárti határozatként kerül be a magyar Országgyűlésbe, és nem csak a kormány terjeszti be. Lehetőséget kellett volna kapni minden parlamenti pártnak, hogy ebben kifejthesse a véleményét és talán hozzá is tegyen valamit. Ez sajnálatos módon nem történt meg. Így az a kérdésem, hogy miközben a Fidesz és ha jól tudom, minden párt nyitott volt a Roma Évtized Programra, akkor hogy fordulhatott az elő, hogy egyetlen módosító indítványunkat sem támogatta a kormány?
Még a Roma Évtized Programhoz szeretnék néhány kérdést föltenni. Érdekelne, miután 2005 óta egy működő programról beszélünk, hogy a résztvevő országok közül eddig melyik országokkal folytattak egyeztetést ebben a témában. A következő kérdésem, hogy van-e a nyolc ország közül valamelyik országban olyan romaprogram, amely átkonvertálható a magyar területre.
Kérdezném a közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány működését és fenntartását. Ön a miniszteri meghallgatásán megígérte, és ezt örömmel vettük, hogy be is teljesítette. Az a kérdésem, hogy a mai napig miért nem kapták meg az éves költségvetésüket. Egyetlen forintot nem utaltak még ennek a közalapítványnak. Mivel az állami pénzből működik, nem egyszerű magát a közalapítványt fenntartani.
A következő kérdésem, hogy miközben a Roma Évtized Program 150 milliót tervez technikai lebonyolításban, aközben miért nem emelkedett például a Kulturális Alap, ami eddig 50 millióra van tervezve, de ha jól tudom, még pályázatot se írtak ki rá. A következő ilyen kérdésem, hogy az intervenciós keret még a Medgyessy-kormány alatt 70-80 millió forint volt, ma 30 millióval van tervezve.
Összességében miniszter úr, ha rávilágítana arra, hogy mitől sikeredett a beszámolója olyan fényesre, azt szívesen hallanám. Köszönöm szépen egyelőre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Három jelentkező van, Balog, Bíró, Teleki képviselő úr, de miután még nem szólalt meg a kormánypárt, így akkor előrevesszük a képviselő urat. Parancsoljon!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Természetes módon nagyon nehéz ilyenkor megszólalni, amikor Varga képviselő úr elmondta azokat a dolgokat, amelyekkel nagymértékben egyetértek, viszont látunk olyan fejlődéseket és olyan folyamatokat, amelyeket az elmúlt időszakban nem nagyon tapasztaltunk. Számtalan oka lehet, hogy miért nem, de azt gondolom, hogy a legfőbb oka, hogy végre, és bocsánat, hogy azt mondom, végre van egy olyan miniszter, aki nagymértékben ezt a kérdést úgy kezeli, hogy érzi és látja a problémának a lényegét. Azt gondolom, az a teher, amit ezzel visel, olyan plusz teher, amelyet azt gondolom, hogy innen is meg kell köszönni külön miniszter úrnak, még akkor is, ha egy kormányzópárt vagyok, és ha kicsit álságosnak tűnik, de én komolyan gondolom ezt. Azt gondolom, hogy azok a folyamatok, amelyek elindultak, önmagukért beszélnek. Néhány dolgot hadd mondjak én is.
A múlt héten a frakció jóvoltából éppen egy nemzetközi konferencián vehettem részt Romániában, ahol az OECD és egyéb más nemzetközi alapítványok pontosan magyarországi példákat hoztak fel, ha éppen a Roma Évtizedet említjük, hogy a Roma Évtized Programban majdnem hogy a másik nyolc országnak azt kellene követni, amit Magyarországon lát. Azt látják ugyanis, például kiemelten az OECD-országok azt mondják, hogy a lakhatási kérdés, tehát a cigánytelepek felszámolása mennyire fontos kérdés abban, hogy úgy, ahogy Magyarországon elkezdték, úgy máshol is el tudják kezdeni.
Valóban, amikor még ennek a területnek államtitkárként a felügyeletét láttam el, akkor nagyon sokszor megfogalmaztam kritikát, amikor kis összeget láttam 2005-ben a költségvetésben. De igazán, ahogy akkor is elmondtam, most is ugyanazt tudom mondani, hogy politikai szándék kérdése kell hogy legyen, hogy ehhez a kérdéskörhöz hozzányúljanak, és ez a politikai szándék meg fog erősödni. Lám, itt van, nem telt el másfél-két év, és a politikai szándékot látjuk abban, hogy nemcsak azt tervezik, hogy további modellprogramokat építsenek, hanem pont azt mondják, azt mondja miniszter úr is, hogy a 80 milliárd forint, amit láthatunk, az nagy részében a lakhatási feltételek javítására irányul. Azt gondolom, ez mindenképpen olyan fontos, hogy nemzetközi kihatása is lehet.
Valahol tudjuk azt, ezt nehezen mondom én magam is, mert számtalan probléma van akár a lakhatással, akár a foglalkoztatás kérdésével, és amit még meg se említettünk, a diszkrimináció jelenét Magyarországon, mint Emberi jogi bizottság, azt gondolom, szintén egy fontos mérföldköve az életünknek. De azt is tudjuk, hogy nem minden esetben csak kormányzati intézkedésekkel lehet például a diszkriminációt visszaszorítani. De azt gondolom, hogy a politika tudja tematizálni a társadalmat abban, hogy mondjuk az oktatásban ne lássuk azt a szegregációs folyamatot, amelyet egyébként láthatunk, hanem hogy lehet azt visszaszorítani azokkal az intézkedésekkel, amelyeket Kiss Péter miniszter úr és munkatársai tesznek. Azt gondolom, mindenképpen az adott társadalmat tudják tematizálni, intézményeket, hogy ne egy olyan kép alakuljon ki bennünk, hogy a romaügyet továbbra is talonba kell helyezni, talonban kell tartani, és nem kell konstruktívan ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Ezért azt gondolom, hogy mindenképpen annak a folyamatnak az elindítása, kezelése, amelyet most láthatunk, azért is fontos, mert kihatásai kell hogy legyenek, társadalmi kihatásai kell hogy legyenek az intézményi rendszerekre és magára a társadalomra is.
Miniszter úr nem hangsúlyozta kellőképpen, ezért szeretném aláhúzni, hogy a foglalkoztatásban pontosan ezeket látjuk, amikor a megyei munkaügyi központoknál a roma referenseket megfinanszírozza a tárca. Ez nem azért fontos, mert hatékonyabb munkát végez az a roma aktor, aki bekerül ebbe a rendszerbe, hanem azért, mert nemcsak a romáknak ad szolgáltatást, hanem másoknak is. Ennek nagyon nagy üzenete van a tekintetben, hogy intézményesítettük azt az arculatot, ami eddig nem volt jellemző. Sőt úgy tudom, hogy a megyei munkaügyi központok mellett a kirendeltségeken is találhatók olyan munkatársak, akik a szolgáltatásban részt vesznek. Ez mindenképpen jelzésértékű.
Az elmúlt hat-hét évben a 80 milliárd forint felhasználása során nem lehetett nevesíteni a "cigány" vagy a "roma" szót, mert az európai uniós direktívák nem engedik meg a célzott programok támogatását. Ezt elmondtam Brüsszelben is és Magyarországon is több helyen. Kérem miniszter urat, hassanak oda Brüsszelben, hogy lehessen nevesíteni azt a célzott roma programcsomagot, amely a cigánytelepek felszámolására íródik ki. Lehet persze szociális lakhatási programnak is nevezni, de akkor nem fogjuk tudni, hogy a roma ösztöndíjak hogy érnek révbe és kit találnak meg. Tudom, hogy a magyar kormány az elmúlt két és fél évben nagyon sokat erőlködött az Európai Unió különböző bizottságaiban, de újra el kellene kezdeni a tárgyalásokat annak érdekében, hogy a célzott roma programokat, a fogyatékkal élők vagy a nők programjait lehessen nevesíteni, hogy az esélyegyenlőséget ne csak egy sávon belül lehessen kezelni, hanem célzottan is meg lehessen valósítani. A roma telepek esetén azért jön ez szóba, mert itt érzékelhető leginkább, ha ez célzottan lenne megfogalmazva, akkor sokkal eredményesebbek tudnánk lenni és sokkal láthatóbbak lennének ezek a programok.
A bizottság a következő napirendi pont keretében fogja tárgyalni a Roma Integráció Évtizede Programhoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatokat, amelyek közül hármat vagy négyet befogadott a kormány. Volt tehát lehetőség arra, hogy bárki benyújtson módosító javaslatot vagy kapcsolódó módosító javaslatot a Roma Integráció Évtizede Programhoz. Nagyon fontosnak tartom, hogy mind az öt parlamenti párt - s most kifejezetten a Fidesz padsoraiban ülő Farkas Flórián képviselőtársamra gondolok - támogatja ezt a programot, hiszen ez nagy lehetőség arra, hogy az elkövetkező tíz évben láthassunk egy olyan programot, amely fontos a magyarországi cigányság számára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Három témában szeretnék feltenni kérdéseket a miniszter úrnak, civil ügyben, az NCA témájában és a Roma Integráció Évtizede Program kapcsán.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium felkérte a tárcákat, hogy készítsenek egy ágazati civil stratégiát. Úgy tudom azonban, hogy a civil szférát nem vonták be ebbe. A civil szervezetek miért nem vehetnek részt a róluk szóló stratégia kialakításában? Ön egy órával ezelőtt hangsúlyosan említette, hogy a civil szféra és a kormány kapcsolatának a megerősítése a célja.
Nagyon sok fejlesztés fog megvalósulni európai uniós forrásból. Ennek kapcsán több száz civil szervezet arra kérte a kormányt, hogy a forrásokból fordítsanak jelentős összeget a szektor megerősítésére. Milyen elképzelései vannak a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében a civil szektor hangsúlyos fejlesztésére?
Úgy látom, hogy három felől is szűkítést kénytelen elszenvedni az NCA költségvetése. Egyrészt azért, mert megállapítottak egy felső limitet, amely 6,8 milliárd forintban maximálta az NCA évi keretét, másrészt azért, mert a szakági civil támogatások befagyasztásra kerültek, alig maradt belőlük valami, harmadrészt azért, mert az NCA nem lett kivéve a maradványképzésből. Ezen a három területen szűkül az NCA lehetősége az előző évekhez képest. Hogy kívánják biztosítani a civil szféra fejlődését, ha egyre szűkebbre vonják a költségvetési kereteket?
Továbbra is probléma az NCA rendszerében az, hogy az elvben előfinanszírozottnak kiírt támogatások a gyakorlatban utófinanszírozottak lesznek. Hosszadalmasak az ellenjegyzési és jóváhagyási procedúrák, így elhúzódik a pályázat elbírálásának a folyamata. Milyen lépéseket tervez a minisztérium ennek elkerülése érdekében?
Miniszter úr említette a roma telepek felszámolását. Miért meghívásos pályázatot írtak ki a telepek felszámolására, hiszen a meghívásos pályázatok mindig magukban rejtik a visszaélés lehetőségét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Ha egy minisztériumban szerteágazó munka folyik, akkor sok kérdést kap a miniszter a meghallgatás során. Arra kérem képviselőtársaimat - és megpróbálom magamat is fegyelmezni -, hogy röviden tegyék fel kérdéseiket, mert a miniszter úrral egy bizonyos időhatárban állapodtunk meg.
Két kérdéskörre szeretnék visszatérni, természetesen kapcsolódva a már elhangzottakhoz is. Mindannyian értesültünk arról, hogy a civileket érintően három nagyon fontos törvény, illetve jogszabály készül ebben az évben, az egyik az NCA-törvény módosítása, a másik a kormányzati civil stratégia, a harmadik pedig az úgynevezett 1 százalékos törvény, ami viszont a Pénzügyminisztériumban készül. Szeretném elmondani a bizottság előtt is, hogy legyünk már egy picit igazságosabbak, mert ha van minisztérium, amelyik maximálisan eleget tesz az elektronikus információszabadságról szóló törvénynek, amelyik egy alakulóban lévő koncepciót rögtön kirak a honlapjára és ilyenformán a civil szervezetek százai tudnak véleményt mondani arról, akkor ez a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Menet közben folyamatosan konzultáltunk a minisztérium munkatársaival, akik elmondták, hogy tízével, százával szóltak hozzá a kormányzati civil stratégiához, aminek része az, hogy legyenek ágazati stratégiák is. Tehát nem igaz az, hogy a civileknek nincs módjuk ebbe bekapcsolódni, de nekik is meg kell találniuk azokat a közismert csatornákat, amelyeken kifejthetik a véleményüket. A honlapon kívül működnek civil szolgáltató központok is, amelyek továbbítják az információkat. S ez a rendszer már jó ideje működik.
Azt szeretném tisztelettel kérdezni ehhez a rendszerhez kapcsolódva, hogy visszatértünk megint civil pályázatok ügyben ahhoz a problémához, amelyről mindig beszélünk. A múltkor is beszéltük, hogy egyfelől azt szeretnénk, hogy legyen a párhuzamosságok kiküszöbölése, amihez adatok kellenek, nincs mese, szeretnénk azt, hogy még inkább legyen átlátható, még inkább legyen transzparens ez a rendszer, hogy az elszámolások rendje legyen korrekt, hogy számon kérhető legyen az a pénz, amit a közpénzekből civil szervezetek megkapnak, időnként föl-fölkapódik a közvéleményben egy-egy negatív példa, akkor pláne ezt szeretnénk egyrészt. Másrészt pedig mondjuk mindig, hogy rettenetesen bonyolult a pályáztatás, nem civilbarát a pályáztatás, eleve megcsinálni rémes, ha valakinek nincs két jogász a szomszédságában, akkor egész biztos, hogy hiánypótolni lesz kénytelen, és hogy nagyon sok az adminisztráció.
Azt kérdezem tisztelettel, hogy ha most törvényt módosítunk egyfelől, NCA-t, akkor lehet-e számítani arra, hogy a tárca átnézi a rendeletet is, és megpróbálunk ennek a kettős követelménynek valamilyen módon megfelelni, hogy egyrészt legyen korrekt, egyrészt legyen közpénzbarát, másrészt meg civilbarát a rendszer.
Az 1 százalékos törvényre is mondom tisztelettel alelnök úrnak is, hogy a PM honlapján is kint van, ahhoz is hozzá lehet szólni, úgy tudom, az egyházakkal is folytak konzultációk. Itt szeretném mondani azt, hogy kérjük tisztelettel, azt hiszem, mondhatom mindannyiunk nevében, hogy a minisztérium is figyeljen oda, merthogy itt azért mégiscsak PM-érdekek is vannak meg civil érdekek is vannak. Tehát mi számítunk arra, hogy az SZMM civilbarát munkatársai segítenek nekünk abban, hogy olyan törvény kerekedjen, amely a civilek számára előnyös lesz.
Egy megjegyzést szeretnék még tenni Szászfalvi alelnök úrnak. Azt mondta megint, hogy az egyházi szociális intézmények diszkriminációját éljük. Ezt azért emlegetem föl, mert azért bántó, hogy ezt mondják mindig, mert ez nem így van. (Szászfalvi László: Én nem szeretném mondani.) Nem így van, ugyanis a végén azt mondta alelnök úr, hogy legalább úgy kellene hogy tekintődjön, mint a civil, tehát a nem egyházi civil szociális intézményekkel kapcsolatos bánásmód, mondom ezt a csúnya kifejezést. Bizonyára tetszenek tudni, hogy a civil nonprofit szervezetek mint fenntartók lényegesen rosszabb kondíciókkal tartják fenn a szociális intézményeiket, mint az egyházi fenntartók, mert a civil nonprofitok ugyanannyi normatívát kapnak, mint az önkormányzatok, amelyek hozzáteszik a magukét, míg az egyházi fenntartók megkapják a kiegészítő normatívát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy dúsan gazdagon vannak ellátva, csak azt ne tessenek már mondani, hogy a civil nonprofitok előnyösebb helyzetben vannak, mint az egyházak. Köszönöm szépen. (Szászfalvi László: Nem is mondtam egy szóval se.)
ELNÖK: A miniszter úrnak nincs szüksége védőügyvédre, majd meg fogja ezeket válaszolni, de most már akkor hadd reagáljak én is, aki szintén jelentkezett még egy előző körben. Az egyházak levélben kértek tájékoztatást az 1 százalékos törvény módosításáról, és nem vonták be őket a folyamatba. Négy egyház írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben kérték, hogy vonják be őket. Azt hiszem, éppen holnap saját rendezésben tartanak egy ilyen tanácskozást, mert nem sikerült velük eddig egyeztetni.
A másik pedig ténykérdés, amit Szászfalvi László mondott. A miniszter úr elődjének, egy kedves, szimpatikus hölgynek a levélből idézek: "Nem kívánatos az egyházi intézmények térnyerése." Most jelenleg az egyházi szociális intézmények 1,5 százaléka az országosnak, 1,5 százalék. Abban az évben, amikor azt a veszélyt festették föl a falra, hogy tömegesen adják át az önkormányzatok az intézményeket az egyházaknak, abban az évben egy, azaz egy darab intézményt adtak át a katolikus egyház kezelésébe. Tehát bizony van itt egyfajta ideológiai küzdelem azért sajnos, és éppen ezért ez a megjegyzés, azt gondolom, hogy jogos. Igazából csak a reményünket szeretnénk kifejezni, ha nyilatkozhatok így képviselőtársam nevében, hogy a miniszter úr, mint ahogy eddig nem utaltak jelek, hogy ebben az ideológiai küzdelemben részt szeretne venni, hogy ő ilyen leveleket nem fog írni se titokban, se nyilvánosan a miniszterelnöknek, ugyanis ez egy miniszterelnökkel történt levélváltás volt annak idején. De én valóban nem a képviselőtársaimmal akarok vitatkozni, mert nem azért vagyunk itt.
A miniszter úrnak és a mi drága időnknek a jobb beosztása érdekében két rövid kérdést tennék föl. Az egyiket már Teleki László és Varga József is érintette. Továbbmennék. Egyáltalán honnan tudjuk azt, hogy egy roma projektet támogatunk, ha etnikai alapon nem lehet fölmérést készíteni arról, hogy hányan vannak, hol vannak és milyen problémáik vannak, és az európai uniós pénzeket eleve nem lehet ilyen módon címkézni, pántlikázni, illetve kérni? Egyáltalán az egész rendszer ellenőrizhetősége így egy nehéz üggyé válik. Ez az egyik kérdésem.
A másik pedig egy abszolút konkrét kérdés. A minisztérium megbízott egy kht.-t, az ESZA Kht.-t azzal, hogy a pályázatokat, az NCA-pályázatokat elektronikus formában kezelje, és a hírek szerint a pályázatok 80 százalékát minősítette hibásnak az ESZA Kht. Vagy ezzel a kht.-val van súlyos probléma, vagy pedig azt azért nem gondolnám, hogy az elmúlt 5-10 év nem volt elég a civil szervezetek 80 százalékának arra, hogy ne tudjon megírni egy tisztességes pályázatot. Tehát úgy tűnik, hogy itt nem előrelépés, hanem visszalépés történik szerintem. Kár lenne így elrontani azt az egyébként jó dolgot, amit a mindannyian támogatunk, azt gondolom, nemcsak a pártok, hanem az egész civil világ, hogy van ez az NCA, de ha így működik, akkor valóban egyre több lesz a dologgal kapcsolatban a keserűség és a csalódottság, mint az, hogy egy jó programnak a megvalósulása folyik.
Ezzel kapcsolatos az utolsó kérdésem. A minisztérium megbízott egy külső szakértőt arra, ha jól értem, világítsa át az NCA-t. A beszámolója 14. oldalán olvasunk erről. Három feladattal bízta meg, az NCA szereplőinek együttműködését vizsgálandó tanulmány elkészítésére, a működést szabályzó jogszabályok módosítására irányuló javaslat, a másik pedig, hogy készítsék elő az NCA-működés kézikönyvét. Azért tartom furcsának, hogy ez így szerepel a beszámolóban, mert a tudomásom szerint az NCA Tanácsával nem lett egyeztetve ez a feladatkör, ez a kiválasztás. Érdekelne, hogy milyen alapon bízták meg ezt a külső szakértőt, ki ez a külső szakértő, egyeztettek-e az NCA Tanácsával, és mennyibe került ez a vizsgálat, amit készítettek. Azért az NCA működésének a kézikönyvét anélkül, hogy együtt határoznák meg a feladatukat mondjuk az NCA irányító szerveivel, azért azt elég furcsának tartanám, hogy ezt úgy kellene elkészíteni, mert akkor aztán meg majd egy újabb megbízással majd megint egy újabb külső szakértőt kell megbízni, és az valószínűleg még többe fog kerülni.
Nekem ezek voltak a kérdéseim. Van-e még hozzászólás? (Ékes Ilona jelentkezik.) Ékes Ilona!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is csak röviden szeretném kérdezni miniszter urat. Többször hallottunk most már az esélyegyenlőségről. Tudjuk azt, hogy a nők-férfiak társadalmi esélyegyenlősége kapcsán még van sok minden tennivalónk. Ezért is kérdezem azt, hogy a minisztérium figyelemmel kíséri-e, hogy például az ifjúsági, a fogyatékos és a romaprogramokból kapott pénzeknél a nők hozzáférhetősége a forrásokhoz hogyan valósul meg, milyen itt a nők-férfiak esélyegyenlősége.
Többször volt már, hogy kismamák és mozgáskorlátozottak demonstrációt szerveztek. Úgy tudom, hogy most legutóbb babakocsiverseny volt. Azt szeretném kérdezni, hogy jól értelmeztem-e akkor miniszter úr ígéretét, hogy kellő nagyságú forrást fognak biztosítani az akadálymentesítésre, hogy határidőre befejeződjön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Godó képviselő úr, és aztán Pettkó képviselő úr. Senkitől nem akarnám megvonni a szót, csak a miniszter úr tényleg jelezte, hogy az ideje korlátozott. Tessék parancsolni!
GODÓ LAJOS (MSZP): Szeretném megköszönni az egyéves munkáját a minisztériumnak. Úgy látom, hogy óriási feladatkört kapott ez a tárca, és az elmúlt egy évben bebizonyította, hogy megvalósítható programokat tett le az Országgyűlésnek. Erről tájékoztatott ma itt bennünket, értem a Roma Évtized Programját, vagy a fogyatékkal élők problémáinak a kezelését. Számos feladattal és csökkent apparátussal kellett ezt megoldani. Azt kívánom, hogy a következő években ezeket a programokat sikerrel, közösen a parlamenti képviselők támogatásával tudjuk végrehajtani, mert a Roma Évtized Programját nem lehet pártpolitikai szempontok alapján nézni.
Felvetődött a vitában az ösztöndíjak és a pályázatok kérdése. Mi is megéltük és tudjuk - de ezt nem mondta ki egyik képviselő se -, hogy mindegyik pályázó gyorsan, azonnal pénzt szeretne kapni, de nem képes megtanulni azokat az elvárásokat, amiket az NCA előír. Én voltam olyan civil fórumon, amelynek az volt a témája, hogy hogyan kell pályázatot készíteni. Kezdeményeztem civil fórum megalakítását, de még mindig többször össze kell hívni a civil szervezeteket, hogy értsék meg, milyen okmányokat kell becsatolni. A bizottságunk erről nagyon sokat tudna beszélni.
Összegezve úgy gondolom, az ösztöndíjprogram nyolc év után már eljutott abba a stádiumba, hogy a minőségi tanulást, a jobb felkészülést támogatja. Eleinte aki beküldte a MACIKA-hoz a pályázatát és 3,5-es átlaga volt, annak adtuk a 4-5-6 ezer forintot. Ezen túl vagyunk, ma már elvárásaink vannak, ami hozzájárulhat ennek a programnak a sikeres megvalósításához.
Még nem esett szó a családtámogatási rendszerről. Nem is kérek erről miniszter úrtól tájékoztatást, de szeretném megjegyezni, hogy a jelenlegi családtámogatási rendszer - amely egy családi egységre 51 200 forint - és a közmunkára való imitáció - amely 54 500 forint körül jön ki a képletek alapján - senkit nem ösztönöz arra, hogy munkát vállaljon, hogy az önkormányzatnál közmunkát végezzen. Ezt úgy kellene átdolgozni, hogy arra ösztönözzön, minél többen akarjanak dolgozni az önkormányzatnál, mert van egy olyan réteg, amely arra bazírozik, hogy a családtámogatási rendszerből, illetve a családi pótlékból él meg. Ezt az összeget azonban három nap alatt eljátékgépezi, utána pedig megy az önkormányzathoz segélyért. Arra is oda kellene figyelni, hogy ezt a réteget szoktassuk munkára, természetesen az európai normák és az ide vonatkozó jogszabályok betartásával.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr ismét jelentkezett. Nem akarom belefojtani a szót, de azt javaslom, hogy előbb hallgassuk meg miniszter urat, hátha ad választ arra is, amit képviselő úr kérdezni kíván. A válaszok után esetleg nyitunk még egy kört. Miniszter úré a szó.
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter válaszai
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Először is köszönöm a kérdéseket. Nem lesz mód arra, hogy mindent részletesen kibeszéljünk, de kész vagyok egy következő alkalommal is megjelenni a bizottság előtt. Legutóbb egy témára viszonylag hosszú időt szenteltünk. A bizottság kompetenciája rendkívül széles területet érint, ebből pedig az következik, hogy ezermilliónyi ügyben van kérdés vagy jogos információs igény.
A családi támogatások mértékét ez év január 1-jétől maximáltuk a minimálbér nettójában, hogy ne lehessen 80-90 ezer forint nettóval jobb helyzetbe jutni családi támogatás révén, mint munkabérként kapott jövedelemből. Tovább fogom erősíteni azt a szabályozást, amely világossá teszi, hogy az, aki közfoglalkoztatás felkínálása vagy munkaajánlat esetén visszautasítja a lehetőséget, az elesik a segélytől. Ennek a hétköznapi szabályai ma néhány ponton kikerülhetővé teszik ezt az alapszándékot, ezért további szabályozási és érdekeltségi elemek fognak belépni, mert alapvetően egyetértek azzal, hogy az a jó családi minta, ahol ki-ki erőfeszítést tesz azért, hogy kitörjön a helyzetéből.
Képviselő asszonyt meg tudom nyugtatni, hogy a európai fejlesztési programokban az akadálymentesítésre szánt eszközök a korábbiaktól eltérően komoly nagyságrendűek. De talán tudja is, hogy az elsők között hirdettük meg az akadálymentesítési programokat. Négy régióban már meg is hirdettük az akadálymentesítési programot, a közép-magyarországi régióban pedig célzottan az oktatási intézményeknél hirdettük meg mintegy 18 milliárd forintos nagyságrendben. Ha ezt összevetjük az elmúlt tizenhét évvel, akkor láthatjuk, hogy a most megjelent pályázat jóval több annál, mint volt az elmúlt tizenegynéhány évben. Nem akarok senkit kárhoztatni, mert ez mindannyiunk közös felelőssége, de most van erre forrás. Már említettem, hogy a TÁMOP-ban, a TIOP-ban, valamint a közlekedési és infrastruktúra operatív programban lesz erre forrás. A törvényben pedig tételesen kimondtuk, hogy mely intézményekben kell ezt központilag végezni, illetve melyek azok az intézmények, ahol ez önkormányzati körbe tartozik. Nagyon bizakodó vagyok a tekintetben, hogy ez haladni fog.
Azt viszont szeretném, hogy ne az egyszerűbb megoldást válasszák az intézményfenntartók. Egyszerűbb a fizikai akadálymentesítés, mint a hozzáférés valóságos feltételeinek a javítása. Én sokkal inkább hiszek a szolgáltatások házhoz vitelében, mert az valóságosabb szolgáltatás és az informatikai úton való hozzáférés lehetőségében, nyilván más körök számára. Ma a világban akadálymentesítés alatt nemcsak fizikai akadálymentesítést értenek, hanem a hozzáférés lehetőségeinek a biztosítását is. Ez a kultúra nálunk finoman szólva még nem általános és nem elterjedt. Ebben kellene közösen fellépnünk.
Vizsgáljuk-e a nők és a férfiak esélyegyenlőségét, amikor a különféle programokban a nők arányát teremtjük meg. Őszintén szólva sajátos a helyzet, mert például a romák esetében kettős diszkrimináció van a foglalkoztatásban. Egyrészt kulturális, képzettségi oka van ennek, ugyanis a roma nők képzettsége ha lehet, még rosszabb, mint a roma férfiaké, de a roma családi mintákban sem dolgozik a feleség az esetek egy jelentős részében, ezért a roma nőknek csak mintegy egyhatoda aktív a munkaerőpiacon; nem azt mondom, hogy állandó tevékenysége van, de esetileg folytat jövedelemszerző tevékenységet. Míg a roma férfiaknál ez a arány a 25-30 százalékot is elérheti, addig a nőknél ez inkább a 15 százalék környékén van. Ráadásul az esetek zömében nem egyszerű diszkriminációról van szó, hanem képzettségi hátrányokról és kulturális beidegződésekről, és ezen jogi eszközökkel csak nagyon nehezen lehet változtatni. Általában a teljesítménnyel való felemelkedés lehetőségének a biztosítása jelenthet segítséget. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság viszonylag kemény eszközrendszerrel rendelkezik és bővülő ügyszámmal foglalkozik. 2006-ban 592 panasz érkezett hozzájuk és 212 határozat született. Nem arról van szó, hogy a világ romlana, hanem a dolog kultúrája, az erre való érzékenységünk változik meg. A látencia szűnik, és amiről tíz évvel ezelőtt Magyarországon "jóízű" vicceket meséltek, azt ma bizonyos körökben már szégyelleni illik.
Ez az a változás, aminek a tanúi vagyunk. Hatóságokat hoztunk létre, ezek segítenek, de azért nyilvánvaló, a köznek a vállalt értékei azok, amelyek itt meghatározóak.
Balog Zoltán képviselő úr. Itt válaszolok erre az 1 százalékos ügyre, mert úgy van, ahogy képviselő asszony, alelnök asszony mondta. Ez a kormányzati munkamegosztásban a pénzügyminiszter előterjesztése kell hogy legyen. A mostani terv szerint, a törvényalkotási menetrend szerint a második félévben szerepel. Ilyetén módon indokolt, hogy ahogy munkatervezet formájában elkészül, akkor a különféle közszereplők ebbe bele tudjanak szólni. Nekem egyébként az alapfilozófiám is az, hogy ebből egészen biztosan baj nincs, de a társadalmi részvétel esélyét az a technikai minimum teremti meg, ha nyilvános vita lehetséges.
Egyházak vonatkozásában. Tudniuk kell, hogy az egyházakkal mi az egyházi szociális intézmények kapcsán vagyunk viszonyban. Az egyházakkal ma e kérdéskörben nincs vitánk. Az alapállásom kettős, egyrészt hogy virágozzék száz virág a szociális szolgáltatások területén, hiszen tudjuk, hogy ma Magyarországon nincs túlkínálat a szociális szolgáltatásokban, finoman szólva, az alapszolgáltatásoknál vannak olyanok, amelyek kötelezőek, de csak egy töredékében látják el az önkormányzatok. Alig fedjük le az országot még a legnagyobb alapszolgáltatásban, mint az étkeztetésben is. Tehát itt én azt mondanám, hogy bárki, aki bír, akar, mer, vállal, az jöjjön. Nem azt mondom, hogy ezt a lehetőségek határán felül, de addig, ameddig a költségvetés engedi, mi támogatni fogjuk.
Ami az egyházi szociális normatívát illeti, a kiegészítő normatívájának a megoldását, amit a szociális területen használunk, az egyházak ezt ajánlották az oktatási területre. Ebből arra következtetek, hogy rendben lévő ez az ügy, és ilyetén módon fönn is akarom tartani ezt a megoldást.
ESZA. Az ESZA az, amelyik a pályáztatással foglalkozik nálunk. Európai értelemben akkreditált szervezet. Egy ilyen szervezet van, nem húszféle, ez a transzparenciát növeli. Eddig nem volt elektronikus pályáztatás ezen a területen, most van először, és már a pályázatok 20 százaléka elektronikusan érkezett. Ez jó, ez egy jó hír, ez azt mutatja, hogy nulláról 20 százalékra fejlődött. Nagyon remélem, hogy ez majd így fog menni, ilyen tempóban vagy talán gyorsabban.
Ami a másik részét illeti, abban elnök úrnak igaza van. 75-80 százaléka a pályázatoknak évek óta egyfolytában és folyamatosan formai hibákkal terhelt. Ugyanakkor lehetővé tesszük a hiánypótlást. Nem új dolog, sajnos nem új dolog. Sajnos abban az értelemben nem új dolog, hogy nagyon lassú a tanulási folyamat, ez az igazság. Ugyanakkor a korábbiakhoz képest minden területen lehetővé tesszük a hiánypótlást. Ez ugyan többletmunkát jelent az ESZA-nak meg a kollegáknak, de ez azt jelenti, hogy ilyen egyszerű okokból nem zárjuk ki a tartamilag jó pályázatokat.
Az átvilágítás kapcsán, amit kérdezett, külső szakértő, kézikönyv és egyebek, ez közbeszerzésben került kiválasztásra. A honlapunkon fönt van a teljes adatsor, ez a mennyiért, hogyan, mit végzett és egyebek, tehát ebben teljes a transzparencia, az átvilágításra vonatkozó átvilágítás is megtörtént ebben az értelemben. Ha az ott szereplő adatsor hiányos vagy újabb információ kell hozzá, akkor készen állok rá, illetve a kollegáim, hogy többletinformációt adjunk.
Akikkel itt mi dolgoztatunk, azok a civil szféra legjobbjai Kuti Évától elkezdve kutatócsoportjáig. Azt kell hogy mondjam, a szakmának ők a centruma. Nagyon szeretném fönntartani azt a helyzetet, hogy a civil körben soha nem vetődött fel, hogy a kormányzat rá akarna telepedni akár a kutatókra, akár az információs bázisra, akár magára a civil döntési mechanizmusra. Megjegyzem, elég sokan biztatnak bennünket egyébként erre a dologra. A civilek biztatnak bennünket, azt szeretnék, ha erősebben érdekérvényesítenénk, pedig a dolog lényege éppen az, hogy maguk között kell a vitáikat megvívják, ez is egy ilyen öntanuló folyamat.
Amit alelnök asszony mondott, azzal egyetértek a civil párbeszédre vonatkozóan, ennek különös jelentősége van. Azzal is egyetértek, hogy óriási dilemmát jelent a civil pályázatok problematikája, hogy mennyire közpénzbarát és mennyire civilbarát. Annyiban változtatni fogunk, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény nagyobb rugalmasságot fog teremteni a pályázati feltételek megszabását illetően, például abban is, hogy miniszteri rendelethez fogja kötni ennek a technikai szabályozását, és így sokkal egyszerűbb lesz utánamenni a jogos igényeknek.
Bíró Ildikó képviselő asszony felvetésére, ami az ágazati civil stratégia ügyeire vonatkozik, nos jelzem, hogy én arra törekszem, hogy a civil ügyben különösen a legszélesebb nyilvánosságot működtessük. A stratégia, amiről most szó van, a kormányzatnak a stratégiája arra nézve, hogy ő mit csináljon a civilekkel, milyen kezdeményezéseket tegyen. Nyilván ezért kellett először a tárcákat megkérdezni arra vonatkozóan, hogy milyen kezdeményezéseik vannak. Ugyanakkor pedig vitára bocsátjuk az így kialakult tervezetet, anyagot. Magát a stratégiát az Országos Fogyatékosügyi Tanács is tárgyalta például. "Végigtárgyaltattuk" a tárca összes párbeszédfórumán, és ez fog történik, és hónapok óta kinn van a honlapon. Ha hozzászólás van, arra reflektálunk.
A civil világ fejlesztésére csak a TÁMOP-ból 24,5 milliárdot tervezünk a mostani szándékok szerint. Ha most több időnk lenne, akkor fölolvasnám az intézkedéseket, de talán ha most itt megtalálom, akkor egy-két példát mondok belőle. Civil szervezetek kapacitásainak fejlesztése, civil társadalom erősítése, a nem állami szervezetek kapacitásainak megerősítése, a szolgáltatói szerephez való alkalmazkodásuk segítése - ez a közfeladat-erősítés -, ez egy 14 milliárdos program. Közösségi kezdeményezések, önkéntes programok, partnerség, szakmai hálózatok 3,1. Önkéntesség elterjesztése 2 milliárd. Civil szervezeteknek szolgáltató, azokat fejlesztő szervezetek támogatása 2,3 milliárd. Betegellátott és gyermeki jogok védelme civil szervezeteken keresztül 1 milliárd, és így tovább. Tehát ez a 24,5 milliárd, amire utaltam.
A civil alap, az NCA. A költségvetés döntésének megfelelően erről már utóbb is beszéltünk, mikor itt legutóbb találkoztunk, ez bekorlátozott a következő két évre valóban 6,8 milliárdra, ugyanakkor a maradványképzésből azzal, hogy keresztfinanszírozást csináltunk, kivettük a civil alapot, tehát ez a probléma megszűnt. A civil alap június 1-jétől június 1-jéig finanszíroz ilyen értelemben, és a pénz is rendelkezésre áll június 1-jétől június 1-jéig. A pénz kifizetése az ez évi támogatási pályázatok lezártát követően azonnal megtörténik. Ezt tisztelettel jelzem képviselő úrnak, mert nem volt itt a múltkori bizottsági ülésen, amikor ezt kitárgyaltuk több órán keresztül, a tárcánál legföljebb 15 nap, ezt rövidítettem le, talán emlékeznek rá, rendelkeztem róla. 15 nap az, ami a sok hónapos folyamatból a tárca reszortja. A többi a civilek rendelkezése szerinti eljárások: a civil tanács által kiírt pályázat, a kollégiumok döntési folyamata, a pályázati beadvány, és így tovább. Ez a 15 nap nyilvánvaló még majd rövidíthető lesz, de azért hozzáteszem, hogy miközben ez a processzus hónapokig tart és hosszúnak tartjuk, és nyilván nem tudunk és nem akarunk állami nyomást gyakorolni a civil szereplőkre, hogy ezt hogy határozzák meg maguknak, sürgetjük őket persze, aközben azt hiszem, hogy a 15 nap egy korrekt feltételt biztosít ahhoz, hogy a kormányzat a maga felelőssége körében dönthessen.
Telepfelszámolás ügye. Miért meghívásos a pályázat? Mert szeretnék egyfajta regionális arányosságot is biztosítani abban az értelemben, hogy megjelenjenek mintapéldák a különféle régiókban, hogy legyen etalon, hogy hogyan kell eljárni akkor, amikor indul a Roma Évtized Programja ilyen sok tízmilliárdos nagyságrendben, hogy meglegyen a tudás mindegyik régióban, hogy mit kell csinálni akkor, amikor egy telepfelszámolás van a pontos célzás okán.
Arra panaszt még nem hallottam, hogy ezzel kapcsolatban lett volna visszaélés. Arra nem tudok válaszolni, hogy milyen a részvevő települések politikai összetétele, mert ezt nem vizsgáltam, de ahogy elnézem, ezeken a településeken nem a politikával van baj, hanem a hétköznapokkal meg az élettel, ezért segíteni is csak ezen az elven lehetséges.
Egyetértek Varga József képviselő úrral, aki azt mondta, hogy szebbek a törekvések, mint a valóság. De azt is hozzáteszem, ilyen erős elkötelezettség arra, hogy fordulatot hajtsunk végre a roma ügyben Magyarországon, még nem volt, és ekkora eszközrendszer sem volt még soha. Ráadásul ezt a kérdést lakmuszpapírnak tekintem Magyarországon a foglalkoztatási aktivitás szempontjából is. Tudniuk kell, ha a romáknak átlagos mértékű aktivitása lenne - ha hoznák az 57-58 százalékos magyar átlagot -, és a megváltozott munkaképességűek, a rokkantak körében is európai átlagot tudnánk hozni, akkor nyugat-európai foglalkoztatási színvonal volna nálunk, mert ma Magyarországon - ezt a két réteget nem számolva - a társadalmi többség átlaga 64-65 százalékos aktivitást mutat. Ez világosan kijelöli a beavatkozási pontot. Másként mondva: munkaügyi miniszterként nem lehet másra koncentrálni, mint erre a két területre - megjegyzem szociális és társadalmi elkötelezettség okán is -, mert általában nem lehet növelni az aktivitást, konkrétan meg ezen a két területen kell. Mind a két terület alapvetően függ össze a képzéssel, az iskolázással, mert foglalkoztathatósági kérdésről van szó. Ezért van az, hogy iszonyú erővel, tízmilliárdokkal próbáljuk meg nyomni a felzárkóztató képzés, a gyerekkori képzés és a szakmaszerzés ügyét ezekben a körökben.
Ahogy a parlamentben is elmondtam, ma 550 roma telep van Magyarországon. Ezeket nyilván nem lehet százmilliós forrásokból felszámolni, de Teleki államtitkár úr időszaka alatt elkezdtük, és ami akkor projekt, egyfajta kísérlet volt, abból próbálunk meg ma standardot formálni. De őszintén meg mondom, kellenek ehhez a régiók is, mert a regionális operatív programokban van forrás. Rengeteg vitát folytatunk. Finoman szólva is burkolt cigányellenesség az, amikor azt mondják a népek, hogy itt van egy csomó szegény ember, aki dolgozik, mégis azoknak adunk, akik nem dolgoznak. Ezt a kérdést csak ebben a bizottságban merem szóba hozni, de tudni kell, hogy ez a közvélekedés jelen van a társadalomban. Ezzel együtt úgy döntöttünk, hogy a roma felzárkóztatásra az arányoknál nagyobb pénzt kívánunk fordítani, mert csak így lehet kitörni a jelenlegi helyzetből. Ezért szükséges, hogy a Roma Integráció Évtizede Programot lehetőség szerint a politika felett tudjuk kezelni. Ha valaki erre rájátszik, az megérdemli azt az országot, amit cserébe kapni fog.
Más országoknak milyen tapasztalataik vannak? A horvátok a lakhatási ügy terén szereztek tapasztalatokat, kezdeményeztem is, hogy jöjjenek és osszák meg velünk azokat. Be akarjuk vonni a spanyolokat és a portugálokat is, ahol nagy roma közösségek élnek. A spanyoloknál a vándorló népek - a nemzetközi munkaügyi gyakorlatban így fogalmaznak - letelepítési és aktivitási programja meglehetősen sikeresen zajlik. A sikeresség persze azt jelenti, hogy a tizenvalahány százalékhoz képest huszonvalahány százalékos az aktivitás.
Teleki képviselő úr felvetéseivel egyetértek. Úgy döntöttünk, hogy minden munkaügyi kirendeltségen lesz roma referens. Akkor lesz sikeres ez a roma programunk - ezt is csak e zárt körű nyilvánosság mellett mondom -, ha megnyerjük az Európai Uniót annak, hogy ehhez a programhoz a nemzeti forrásokon túli forrásokat biztosítson, ez ugyanis egy lakmuszpapírja annak, hogy hogyan lehet európai értékrend szerinti valóságos kisebbségi politikát folytatni.
A parlament előtt volt az a módosítási javaslat, hogy az önkormányzatok is kötelezően fogadjanak el esélyegyenlőségi tervet, a parlament azonban nem fogadta el ezt a módosítást. A bővítéssel elvileg egyetértek, de sorra kellene venni az ügyet. Ugyanakkor a gazdasági szakemberekkel is meg kell vitatni, hogy a gazdasági versenyképesség vagy a rugalmasság szempontjából mit gondolnak róla, de én elvileg egyetértek a kötelezettség bővítésével.
A rehabilitációnál valóban az a kulcs, hogy nagyobb aktivitáshoz tudjanak jutni. Mindenkinek köszönöm az ebbéli támogató véleményét, de még a kételyeket is köszönöm, mert valóban egy olyan nagy rendszerváltozásról van itt szó, amin még nagyon sokat kell csiszolni, hogy ez egy tökéletes rendszer legyen.
Örülök annak, amit Szászfalvi képviselő úr a közmunkaprogrammal kapcsolatban mondott. Csupán annyi személyes kitérőt tennék, hogy a közmunkaprogram indítása 1996-ban az én nevemhez kötődött, és az egyik büszkeségem is az, hogy ez van Magyarországon, azonban az önkormányzatokat dicséri, hogy használják ezt az eszközt. A normatív alap megteremtésére a közcélú program alkalmas. A közcélú programot összekötöttük a segélykasszával, és ha valaki minél gyorsabban kimeríti a közcélú kasszáját, annál hamarabb hozzáfér a segélykasszához és azt is közcélúra használhatja. Így függ össze az, amiről beszéltünk, hogy az új szabály szerint a segélyt munkavégzésért kapott bérként lehet kifizetni. Ez a szabály január 1-jétől érvényes. Azért nem terjedt még el a gyakorlatban, mert a közcélú kasszákat nem mindenhol merítették ki, de hajrá, mert ez a dolog jó, ezt csinálni kell.
Elvi kérdés a pályázati eljárásokkal kapcsolatos adminisztráció. Nyilván mindig az a pályázat jut eszünkbe, amelyik sokáig tart, amelyik viszont rendben megoldódik, amelyikre nem panaszkodnak, az meg eszünkbe se jut. Mondok egy példát. A védett szervezeti körbe való sorolás pályázata mintegy 40 ezer embert, sok száz szervezetet érint és élet-halál kérdés. Ez úgy zárult le a tavasszal, hogy nem volt vele jelentős konfliktus. Sok munka van ebben, de lehet korrekten is csinálni, úgy, hogy még a haszna is megvan. Tehát nem kevés ellenkező példa is van.
A csurgói példával kapcsolatban szeretném jelezni, "szabad időmben" azzal szoktam foglalkozni, hogy ha helyi modellkísérletre van példa, azt megnézem magam is, mert azokból lehet általános programot csinálni. Ezért néztem meg a galamboki vagy a tarnabodi esetet és másokat is. Mindegyikben van jó is és rossz is, ezért kell tudni, hogy amikor általában hozunk döntést, az hogyan válik be a gyakorlatban.
Ma a 34 legrosszabb helyzetben lévő kistérség vesz részt a programban. A tárca a TÁMOP-ban kistérségenként 1 milliárd forintot tervezett, ez tehát biztos lesz. Úgy néz ki, hogy másik három operatív programban is ez körülbelül ebben a nagyságrendben benne lesz, így jön ki a 100-120 milliárdos forrás, illetve kistérségenként ökölszabályszerűen a 3-4 milliárd forintos forráslehetőség. Ez a fejlesztési tanácson a napokban, de a kormány előtt is még ebben a hónapban szerepelni fog, és ahogy az Európai Unió jóváhagyja az operatív programokat, utána lehet - ennek a belső vitáját követően - majd kiírni a pályázatokat. Gondolom, hogy ez még ebben az évben el fog indulni. A menetrend tehát az, hogy a kormány a maga körében júniusban tárgyalja, az Unióval az egyeztetések utolsó részlete zajlik, majd a kormány tárgyalását követő időszakban a részletes kiírásokra és a belső tartalmakra vonatkozóan is megszületik az a párbeszédfolyamat, amit alelnök úr joggal vetett fel. Ráadásul ezt a programot nem Budapesten kell csinálni, ez a kistérségeknek adott erőforrásokat jelent, mégpedig óriási erőforrásokat. Ha a Leader program száz milliójából csodát lehet csinálni, akkor itt pár milliárd forintból tényleg nagyon sok változást lehet elérni.
Képviselő úr említette ezt a példát, hogy az NCA-ban előfordult 2005-ös elszámolási vita miatt, mert nem volt egy aláírás, nem kapta meg a támogatást 2006-ban. A konkrét ügyet nem ismerem, de logikailag azt akarnám mondani, ha egy aláírás hiányzik másfél éve, akkor biztos valami más baj is van. Ezt az aláírást körülbelül három perc alatt lehetett volna abszolválni 2005 óta. (Pettkó András: Ez megtörtént, a minisztérium nem válaszolt.) Nem a minisztérium hatókörébe tartozik ez az ügy, jelzem, a törvény szerint az NCA Tanácsa és a testületei hozzák a döntést, vagy ha pénzügyi elszámolási kérdésről van szó, akkor a Kincstár, mert eddig az volt a felelős. Én azon vagyok általában, hogy csak azt szabad megengedni a forprofitnak, mint amit a civilnek és viszont. Nem lehet kétféle elszámolási szabály.
Itt biztosan nem tudom állítani, nem ismerem a sztorit, biztos előfordulhat olyan példa is, amelyik az ön véleményét erősíti, de nekem az a tapasztalatom, hogy az elszámolási kérdésekben, ha megvakarjuk a 2005-ös meg a 2005 előtti el nem számoltakat, ott zömében nem aláírás-probléma van az ügyekkel. Ezeket, megmondom őszintén, nem fogom beengedni a támogatási rendszerbe, tehát olyat, aki lopni akar, nem fogok támogatni, hogy így egyértelműen beszéljek.
Civil adatbázissal egyetértek, minél előbb. Igaza van, valószínűleg azt kell csinálni, hogy még mielőtt teljesen fölépülne az adatbázis, már akkor érdemes felületetet nyitni, hogy akkor ehhez hozzá lehessen járulni. A 2009-et úgy mondtam, hogy addigra szándékaink szerint egy relatív teljes adatbázist be lehet tudni mutatni, de azért az ténykérdés, hogy ezt föltölteni folyamatos munka, meg egy induló nagy leckét jelent. Egyébként egyetértek, ez a feltétele annak, hogy egy korrekt viszonyrendszer legyen a kormányzaton belül.
Az 1 százalék dolgára már kitértem.
Rokkantügy. Ami a gyógyfürdő-támogatást illeti, az az egészségügyi kasszából zajlik. Most könnyen elháríthatnám, hogy ez nem a tárcát érintő, de rögtön hozzáteszem, hogy a szándékaim szerint a rehabilitációs rendszerben, amely tehát a rokkantsági nyugdíj meghaladására vagy abból való kitörésre szól, természetes módon van egészségügyi, foglalkoztatási rehabilitáció, van átképzés és ingyen szakképzés, betanított, begyakorló foglalkoztatás és bértámogatáson keresztüli munkaerőpiarcra való kikerülés. Tehát ez a fázis is bent van. Ha az aktivitás visszaszerzéséhez ad absurdum balneológiai vagy más kezelések kellenek, akkor erre nyilvánvaló ezen rendszer keretében meglesz a lehetőség.
KKB, drog. A civilek bekerültek, ez az újdonság, de ez rendben van, ebben nem vitatkozunk. A rendőrök és a pénzügyőrök benne vannak, de nem szavazati joggal, mert kormánybizottságot úgy lehet csinálni, hogy kormányszervek vannak benne. Ezek nem kormányszervek. Ez a logikája a dolognak. Vagy nem kormánybizottságot csinálunk, akkor nincs akkora hatásköre, és akkor fű, fa, virág benne lehet, vagy pedig az van, hogy miniszteriális erővel vannak benne az emberek. Az utóbbi mellett döntöttünk, de valóban azzal azért nem vitatkoznék, hogy a prevenció, a megelőzés különféle, nemcsak a drogfogyasztás, hanem általában a szenvedélybetegségekre irányuló kulturált formái mellett helye van sajnos a bűnüldözésnek és nyilvánvalóan az egyéb korlátozásoknak is.
Elektronikus pályáztatásról beszéltem. Civil felhívásról hallottam, de őszintén megmondom itt, képviselő úr, hogy ezt politikai indíttatásúnak láttam.
Sok kis létszámú minisztériumot, ezt ön is mondta, másképp látjuk. Az ifjúsági törvényt pedig szintén, hiszen ifjúsági törvény deklaratív szándékkal, azt hiszem, nem kell. Viszont ifjúsági program és stratégia a kormány számára meg kell, meg az ifjúság számára. Én ezen az utóbbi véleményen vagyok. Ami az ifjúsági programot illeti, erről most, amikor a parlamentben tárgyaltuk a megelőző időszak ifjúsági jelentését, akkor adtunk egy háttér-tájékoztatót, hogy ebben a két évben mi történik fejlesztésekkel, egyebekkel, tehát hogy ne csak így levegőbe beszéljük. Az eszközrendszerrel egyébként pedig az van, hogy a hosszú távú stratégiára és 2008-tól kezdődő ifjúsági programra nézve zajlik kormányzati munka, de addig azért ezt a programot, amit bemutattunk a parlament előtt, szeretném teljesíteni.
Első blokk az étkezéssel kapcsolatos ügyek. Ami a gyermekgondozásból kikerülők szakképzettségét illeti, ez kulcskérdés valóban, sőt a begyakorló foglalkoztatásuk is kulcskérdés, sőt a lakhatásuk is kulcskérdés. Erre csináltunk programokat például az Országos Foglalkoztatási Közalapítvánnyal, a Munkaerő-piaci Alap támogatásával is. Az a tapasztalat, hogy a legveszélyeztetettebb helyzetben a felnőttkor határán lévő, ám de gondozásból kikerültek vannak. A szociális szabályok most úgy szólnak, hogy meg lehet hosszabbítani az ő bentlakásukat, bár a törvény csak egy bizonyos ideig ad kötelezettséget, és élünk is ezzel a meghosszabbítással, hogy még a munkába, a szakmába állásukhoz meglegyen az induló feltétele egy-két évig, ameddig még kvázi ott vannak a gondozásban, és legalább a lakhatásuk, életfeltételeik biztosítottak.
A gyermekellátásban nincs különbség a családok támogatásában, ez ugyanannyi vidéken, mint a fővárosban. Az előbb mondtam, ez a nemzeti ifjúsági program a kormányprogramban szerepel, ősszel kerül kormány elé, ezt nem mondtam az előbb. Az otthonteremtési támogatás fordítható előtakarékosságra is, a gyermekvédelmi törvény szabályozza ezt a kérdést. Ezzel nem válaszoltam minden fölvetésére, mert a nevelőotthoni otthonteremtési támogatás még egyéb ügyekre hogyan használható fel, nem vagyok ennek szakértője, ennek utána kell néznem. Ezt tudom most mondani rá, hogy ez előtakarékosságra felhasználható, az mind nyilván otthonteremtéshez alkalmas, de hogy más formában hogyan, azt meg kell nézzem, arra reflektálni fogok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Azt javaslom, hogy zárjuk le itt a meghallgatást, de Pettkó képviselő úrnak van egy erkölcsi bónusza, mert az előbb lemondott a második körről. Ha nagyon röviden van ehhez hozzátennivalód, akkor... Mindenkinek van természetesen.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak 10 másodperc. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy az NCA-támogatást mindenféleképpen nézesse át a munkatársaival, mert persze a keresztpályázat megoldja azt, hogy a mostani körülbelül 4,5 milliárd, vagy pontos számot nem tudok, az NCA Tanács elnöke biztos tudja a pontos számot, hogy mennyivel fordultunk ebben az évben. De a törvény alapján január 15-én, utána pedig április 15-én, majd június 15-én, a legvégén október 15-én történik az eredeti törvény szerint az elszámolás. Ezt az eredeti elképzelést húzta keresztbe a kormány azzal, hogy a költségvetési törvénybe beleírta azt, hogy a minisztériumnak annyival kell pótolni a fősoron lévő számot, amennyi rajta van. Ez évről évre nőtt. Főleg az első évben volt ez probléma, amikor az egész alap elindult. Tehát ha az, amit a miniszter úr mondott, az úgy van, akkor ebben az évben meg kell kapni a 4,2 és a 6,8, összesen 11 milliárd forintot, ennyit kapna meg az NCA. Kétlem, hogy ez így fog történni.
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Ezzel egyetértek.
ELNÖK: Nem kétlem. Varga képviselő úr is élni akar az erkölcsi bónusszal.
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Én is kérhetek egy erkölcsi bónuszt? Negyedkor elkezdődött a kormányszóvivői tájékoztató, amit én tartok, és nehézséget jelent az odaérés. De azért meghallgatom természetesen.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Egy kérdésemre nem kaptam választ. Megmarad-e a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, és miért nem kapta meg a támogatását?
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Igen, bocsánat, tényleg nem adtam választ. Megmarad a MACIKA. Azért nem, mert a törvény szerint a programhoz járó x százalék jelenti a működési költségét, és ahogy a programra megkötöttük a megállapodást, utaljuk át a működési költséget. Most az ösztöndíjra vonatkozik ez. Ez azt jelenti, hogy a 400 milliónak, azt hiszem, a 8 százaléka az, amit a MACIKA kapni fog. Tehát megerősítem, lesz.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További jó munkát! Köszönjük a bizottság tagjainak is. Azt javaslom, hogy tartsunk szünetet. 5 perc szünet. Godó képviselő úr kérte ezt.
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. A szünetben Németh Ferenc, az NCA igazgatója jelezte, hogy szeretne hozzászólni az előző napirendi ponthoz. Ki ért egyet azzal, hogy szót adjunk neki? (Egyhangú.) A bizottság egyhangúlag egyetért azzal, hogy szót adjunk Németh Ferencnek. Parancsoljon!
NÉMETH FERENC igazgató (Nemzeti Civil Alapprogram): A Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa nevében szeretném megköszönni azt a segítséget a bizottságnak, amit a mi működésünkhöz nyújtottak, illetve amilyen alaposan foglalkoznak a civil ügyekkel, ezen belül a Nemzeti Civil Alapprogram ügyével. Olyan új kezdeményezések vetődnek fel a bizottság keretein belül, amelyek igazán iránymutatók és a civilség jobb működését segíthetik elő. Például a civil bank kérdése is ebben a bizottságban vetődött fel először élesen. Azért kértem szót, hogy megköszönjem ezt az együttműködő készséget, megköszönjem azokat a kritikákat, amelyeket a Civil Alapprogram Tanácsa kap, mert ezekből a kritikákból mi csak épülhetünk. További sikeres munkát kívánok a bizottságnak.
ELNÖK: Több ilyen hozzászólást is szívesen hallgatunk. Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, a napirendi pontot lezárom. Még egyszer köszönjük szépen a megjelenést és a hozzászólást.
A módosított napirend szerint a 2. napirendi pontunk a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló határozati javaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Üdvözlöm a kormány képviselőjét, dr. Ürmös Andor főosztályvezető urat a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről. A 2007. június 11-én keltezett kiegészítő ajánlásból dolgozunk.
A kiegészítő ajánlás 1. pontjában Borsos József képviselő úr a határozati javaslat bevezető részének módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 2. pontjában szereplő kapcsolódó módosító javaslat visszavonásra került.
A kiegészítő ajánlás 3. pontjában Teleki László, Farkas Flórián, Winkfein Csaba és Borsos József a határozati javaslat 2. pontjának módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A módosító indítvány szándékával egyetértünk, mivel azonban a költségvetést az Országgyűlés fogadja el, az Országgyűlés nem kérheti fel a kormányt arra, hogy különítse el a forrásokat, ezért a módosító javaslatot nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Ki van képben roma integráció ügyben? Teleki képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Nem tudom, hogy képben vagyok-e, de ennek a kapcsolódó módosító indítványnak az elfogadása nagyon fontos lenne, mert ez mutatja ki azokat a forrásokat, amelyek megjelennek a Roma Integráció Évtizede Program keretében. Arra kérem a bizottságot, hogy támogassa ezt az indítványt.
ELNÖK: Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szerintem is egy fontos módosító javaslatról van szó. Kérdezem a kormány tisztelt képviselőjét, hogy ha ebben a formában nem, akkor milyen formában tudná támogatni, hiszen erről most technikailag dönteni tudnánk. Fontosnak tartanám, hogy ez elfogadásra kerüljön. Amennyiben nincs erre megoldás, akkor azt javaslom a bizottságnak, hogy az eredeti változatot fogadjuk el, de természetesen kompromisszum készek vagyunk, mert a cél a lényeg.
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Azt javasoljuk, ha költségvetésről van szó, akkor az Országgyűlés mindenképpen a saját hatáskörében fogalmazza meg, hogy a költségvetési törvényben megteremti a feltételeit annak, hogy a programhoz a szükséges források rendelkezésre álljanak. A lényeg az, hogy az Országgyűlés ne kérje fel a kormányt, mert ha a kormány meg is teszi, attól még az Országgyűlés kezében van a végső döntés. Lehet a bizottságnak olyan módosító javaslata, amely ezt megoldja, de az Országgyűlésnek ezt a saját hatáskörében kell megtennie.
ELNÖK: A költségvetést a Pénzügyminisztérium nyújtja be.
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): De a végső szavazás az Országgyűlés feladata.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Ha csak annyiban módosul a szöveg, hogy "az éves költségvetési javaslatban", akkor rendben van a dolog, mert a kormányt erre fel lehet kérni. Ha ilyen szövegpontosítással bizottsági módosító javaslatként benyújtjuk ezt a javaslatot, akkor ez még működik?
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Akkor Pettkó úrral egyetértve ezt javasolom.
ELNÖK: A Házszabály szerint megfelelő ez.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Elnök úr, ezzel azért probléma van. Tudniillik azok a szervezetek tehetnek javaslatokat a parlamentnek, nem a kormánynak, amelyek külön törvény alapján erre jogosultak, mint az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség. Az Országgyűlés nem tehet ilyen javaslatot, az Országgyűlés maga a döntéshozó szerv. A döntéshozó szerv nem teheti meg azt, hogy az előkészítőt felkérje. A döntéshozó szervnek joga van döntést hozni, joga van számtalan módosító javaslatot benyújtani, de az értelmetlen, hogy felkérést fogalmazzon meg, mert ez azt mutatná, mintha az Országgyűlés lenne legalábbis jogi értelemben a kormánynak nem is az alárendeltségében, de egy bizonyos függő viszonyban. Tehát nem javaslom, hogy ilyen szöveget elfogadjunk, ez nem alkotmányos.
ELNÖK: Teleki képviselő úré a szó.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Azt javaslom, hogy egy ilyen mondatot kellene beépíteni, hogy minden évben betervezi a költségvetésébe vagy a költségvetés tervezetébe a kormány, és nem felkéri, hanem a határozatba beépíteni ezt.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Wiener képviselő úrnak mi a javaslata? Megkérdezhetjük?
ELNÖK: Igen, itt több okos ember van. Nem lehetne esetleg, hogy valami javaslattal is él Wiener képviselő úr ebben az ügyben, mert akkor az segítene rajtunk? Sőt ha szakállamtitkár úr is hajlandó a mennyei magasságokból erre a szintre leereszkedni, akkor azt nagyon szívesen vesszük, tehát nem kontárkodásnak tekintenénk. Ugyanis ha jól értem, egyébként jogilag mindenfajta... Miután első helyen kijelölt bizottság vagyunk, lehetőségünk van bizottsági módosítóként beadni, tehát igazából ez az út nyitva van, csak nem tudjuk, hogy mivel zárul, amit elküldünk, ezt kellene most itt kitalálni, és a kormány is támogassa. Tegnap azért láttunk elég példát arra, hogy kormányjavaslat ellenére átmentek ott kemény kistérségi ügyek.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Igen, így van, ez a megoldása, hogy a kormány tevékenységében érvényesítse.
VARGA JÓZSEF (Fidesz). Vegyük el belőle azt a két szót.
ELNÖK: Wiener képviselő, úr olvassa föl az ön olvasatában a végleges szöveget!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Ez a szöveg így most már rendkívül egyszerű. Hozzá kell tennem, hogy maga az egész szövegezés nem eléggé stricht, tehát ez a javítás sem teszi igazán jóvá, de az egyértelmű alkotmányellenességet ki lehet ezzel küszöbölni. Ez úgy szól, hogy "a kormány tevékenységében érvényesítse", és ezután megy tovább minden úgy, ahogy van.
De hozzá kell tennem, hogy ez természetesen nem jelent egy olyan kötöttséget a kormány számára, akár benne lenne a "felkérés" szó, akár nem, aminek következtében ezek a célok egyértelműen kell hogy érvényesüljenek. A dolognak az a lényege, hogy a költségvetési tervezéssel kapcsolatosan akármilyen szabályt is állapítunk meg akár az ügyészség esetében, bíróságok esetében, Alkotmánybíróság esetében, mindig az éves költségvetési törvényjavaslat, illetőleg annak a parlamenti vitája, módosítók megszavazása vagy elutasítása a meghatározó. Ennek annyi funkciója van, hogy egy társadalmi-politikai üzenettartalma van, nem pedig egy jogi kötelezés tartalma. Az a szöveg a jó, amit itt Varga képviselőtársam kezdett mondani, hogy elhagyom azt, hogy "az Országgyűlés felkéri a kormányt", hanem "a kormány tevékenységében érvényesítse", satöbbi.
ELNÖK: Van-e ezzel kapcsolatban a minisztériumnak álláspontja? Elfogadható ez így? Parancsoljon, főosztályvezető úr!
DR. ÜRMÖS ANDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Csak annyiban, hogy... Illetve még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a céllal teljesen egyetértünk. Tehát ha a határozat szövegezése elfogadható a bizottság részéről az előbb javasolt módon, az a tárca részére elfogadható, azt gondolom. Nekünk nem az a problémánk ezzel, hogy nem akarjuk látni azt, hogy a költségvetési források meglegyenek, hanem csak találjuk meg azt a formát, amely valóban a határozat szövegébe pontosan beilleszthető.
ELNÖK: Ha nincs most okosabb ötlet, akkor azt javasolnám, hogy tehát akkor ezt elutasítjuk, viszont bizottsági módosítóként beadunk egy olyan szöveget, amelyiknél a 2. pont úgy kezdődik, hogy "a kormány tevékenységében érvényesítse a stratégiai tervben elfogadott célkitűzéseket, és a Roma Integrációs Tanáccsal együttműködésben", és így tovább, és így tovább, tehát a szöveg aztán utána változatlan marad. Rendben van ez így? Kormány? (Dr. Ürmös Andor: Támogatja.) A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal szintén támogatja. Akkor megkérjük a főtanácsadó asszonyt, hogy ezt írásban is készítse majd el.
A 4. számú javaslatról szavazunk, Borsos képviselő úr kapcsolódva kiváló más képviselőkhöz. A kormány?
DR. ÜRMÖS ANDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal szintén támogatta.
Az 5. számú szintén Borsos képviselő úr kapcsolódva saját magához és másokhoz. A kormány?
DR. ÜRMÖS ANDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk. Szeretném megjegyezni, hogy ugyanez a módosító már egyszer szerepelt, tehát ez a kapcsolódó már egyszer szerepelt szó szerint a módosító indítványok között is, és akkor is támogattuk.
ELNÖK: Igen, itt is van a megjegyzés, hogy megegyezik a 17. pontja a módosító javaslatokkal. Ennek ellenére kérdezem, hogy támogatjuk-e. (Szavazás.) 19 igen szavazattal támogattuk.
A kiegészítő ajánlás 6. pontjában Teleki László, Farkas Flórián, Winkfein Csaba és Borsos József a határozati javaslat melléklete 1. pontja 1.3.3. alpontjának a módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Tud-e arról a minisztérium, hogy a 2. számú javaslat valóban vissza van-e vonva, mert itt van egy kis bizonytalanság?
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A 2. számú javaslatot ma reggel a szociális bizottság ülésén Borsos képviselő úr visszavonta.
ELNÖK: Van két bizottsági módosító javaslat is, egy kétoldalas és egy egyoldalas. Ez utóbbiban a "romák" szót a "cigányság" szóra cseréljük. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A mondat úgy kezdődik, hogy "az Országgyűlés a magyarországi cigány, illetőleg roma népesség...". Borsos képviselő úr javasolta, valahol egyszer jelezzük a határozattervezetben, hogy a "roma" és a "cigány" szót egyidejűleg, egyenértékűen használjuk a határozatban. A kormány támogatja.
ELNÖK: Teleki képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): A kompromisszum érdekében talán még én is meg fogom szavazni, noha nem értek egyet se a javaslattal, se a kormánnyal. Az Európai Unió - ahogy már az előző napirendi pontban is mondtam - csak a "roma" szót fogadja el, a "cigány" pedig szitokszónak számít. Ugyanaz a helyzet, mint Amerikában, ahol a feketéket afroamerikaiaknak hívják és nem négereknek. Az Európai Unió országai közül például Németországban vagy Hollandiában a "cigány" szót nem engedik használni, sőt egy konferencia előtt már írásban jelzik, hogy a "cigány" szót ne használjuk. Mi pedig egy hivatalos határozatban az európai direktívákkal szembe kívánunk menni. Még egyszer mondom, kompromisszumkész vagyok, de ez ellene megy annak a folyamatnak, amit képviselünk. Itthon én is mindig "cigányt" mondok saját magamra is, de máshol ez már nem megengedett szó, ezért ezt meg kellene gondolni. A magam részéről ezt nem tudom támogatni és ezt elmondtam a kormány képviselőjének is.
ELNÖK: Nagyon izgalmas vitát lehetne folytatni arról, hogy politikailag mi a korrekt, és hogy ezzel megoldjuk-e a cigánykérdést. A gipsy nem a cigány fordítása, az tehát nem jó, de ebbe most ne menjünk bele. A problémát nagyjából ismerjük, de túl kicsi ország vagyunk ahhoz, hogy mi legyünk a gender vagy a roma meanstream.
Kérdezem, hogy ki támogatja ezt a javaslatot. (18) Ki nem támogatja? (0) Ki tartózkodott? (1) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja a bizottsági módosító javaslat benyújtását.
A kétoldalas javaslat nyelvhelyességi problémákat küszöböl ki. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. ÜRMÖS ANDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja ennek a bizottsági módosító javaslatnak a benyújtását is.
3. napirendi pontunk a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló T/2916. számú törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Üdvözöljük dr. Papp Imre szakállamtitkár urat. A T/2916/35. számú ajánlásból dolgozunk.
Az ajánlás 1. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslat 6. §-ában az Rtv. 6/A. §-ának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 2. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslat 6. §-ában az Rtv. 6/B. §-ának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 3. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslat 6. §-ában az Rtv. 6/C. §-a (3)-(4) bekezdéseinek módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 4. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslatot új 13. §-sal javasolja kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 5. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslat 14. §-ában az Rtv. 92. §-át új (3) bekezdéssel javasolja kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 6. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslat 14. §-ában az Rtv. 93. §-ának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 7. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslat 19. § (1) bekezdésének módosítását, továbbá új (2) bekezdéssel történő kiegészítését javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 8. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslat 22. §-ának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Az ajánlás 9. pontjában a Honvédelmi bizottság a törvényjavaslatot új 29. §-sal javasolja kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Köszönjük szépen szakállamtitkár úr segítségét.
A menedékjogról szóló T/2935. számú törvényjavaslat (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
4. napirendi pontunk a menedékjogról szóló T/2935. számú törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. A 2007. június 11-én keltezett kiegészítő ajánlásból dolgozunk. Ismét Papp Imre szakállamtitkár úr lesz segítségünkre.
A kiegészítő ajánlás 1. pontjában - amely összefügg a 12., 15., 16. és 17. ajánlási pontokkal - Ékes József a törvényjavaslat 2. §-ának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 2. pontjában Ékes József a törvényjavaslat 5. § (2) bekezdésének módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 3. pontjában Ékes József a törvényjavaslat 7. § (5) bekezdésének módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 5. pontjában Ékes József a törvényjavaslatot új 9. §-sal és azt megelőző címmel javasolja kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 6. pontjában Ékes József a törvényjavaslatot új 15. §-sal és azt megelőző címmel javasolja kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 8. pontjában - amely összefügg a 9., 10. és 14. ajánlási pontokkal - Ékes József a törvényjavaslat 17. § b) pontjának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 11. pontjában Ékes József a törvényjavaslat 43. § (8) bekezdés b) pontjának módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 13. pontjában dr. Kontrát Károly a törvényjavaslat 62. §-át új (2) bekezdéssel javasolja kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
Köszönjük szépen szakállamtitkár úr segítségét.
Következő napirendi pontunk a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/2930. számú törvényjavaslathoz benyújtott és a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Üdvözlöm dr. Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes asszonyt az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről. A 2007. június 11-én keltezett kiegészítő ajánlásból dolgozunk.
A kiegészítő ajánlás 1. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai a törvényjavaslat 6. § (1) bekezdésében az Ftv. 35. § (3) bekezdésének módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 2. pontjában dr. Hoffmann Rózsa és képviselőtársai a törvényjavaslat 6. § (1) bekezdésében az Ftv. 35. § (3)-(4) bekezdéseinek módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (9) Ki nem támogatja? (10) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
A kiegészítő ajánlás 3. pontjában Zsigó Róbert és képviselőtársai a törvényjavaslat 6. § (2) bekezdésében az Ftv. 35. § (6) bekezdése első mondatának módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (9) Ki nem támogatja? (10) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
A kiegészítő ajánlás 5. pontjában dr. Sándor Klára a törvényjavaslat 8. §-ában az Ftv. 42. § (2) bekezdésének módosítását javasolja. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (1) Ki nem támogatja? (18) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a javaslat egyharmados támogatást sem kapott.
A kiegészítő ajánlás 6. pontjában Rózsa Endre és képviselőtársai a törvényjavaslat 8. §-ában az Ftv. 42. § (2) bekezdésének módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 12. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai a törvényjavaslat 28. §-ában az Ftv. 127. § (2) bekezdésének módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (10) Ki nem támogatja? (0) Ki tartózkodott? (9) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 13. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai a törvényjavaslat 30. §-ában a Ftv. 133/A. §-át új (7) bekezdéssel javasolják kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 14. pontjában dr. Pósán László és képviselőtársai a törvényjavaslat 38. § (2) bekezdésének módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (9) Ki nem támogatja? (10) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
A kiegészítő ajánlás 16. pontjában dr. Sándor Klára a törvényjavaslat 38. §-át új (4) bekezdéssel javasolja kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (10) Ki nem támogatja? (9) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 17. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai a törvényjavaslat 38. §-át új (5) bekezdéssel javasolják kiegészíteni. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja a módosító javaslatot.
A kiegészítő ajánlás 19. pontjában Tatai-Tóth András és képviselőtársai a törvényjavaslat 2. számú melléklet I/A., 1. pont, eb) alpontjának módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (10) Ki nem támogatja? (9) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja a módosító javaslatot.
Végül van egy utólag kiosztott oktatási bizottsági módosító javaslat T/2930/93. számmal. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. RÁDLI KATALIN főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság tagjai közül ki támogatja? (0) Megállapítom, hogy a javaslat egyharmados támogatást sem kapott.
Köszönjük szépen főosztályvezető-helyettes asszony segítségét.
A kormány képviseletében legyen szíves a kedves nevét bemondani a jegyzőkönyv számára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Kraszlán István vagyok, az Esélyegyenlőségi és nemzetiségi főosztály osztályvezetője.
DR. MADARÁSZ HEDVIG (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Én pedig dr. Madarász Hedvig, Közoktatási főosztály, referens.
ELNÖK: A közoktatási törvényhez szóló kapcsolódók. 1. számú kapcsolódó, Sándor Klára részéről. A kormány?
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal támogatta.
2. pont, Tatai-Tóth, Rózsa, Botka Lajosné.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 nem szavazattal egyharmadában sem támogatta.
3. pont, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 18 nem szavazattal, 1 igen szavazattal egyharmadában sem támogatta.
4. pont.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 nemmel többségében támogatta.
5. pont, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 nemmel a bizottság többsége támogatta.
6. pont, Tatai-Tóth, Rózsa Endre, Botka Lajosné.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 nemmel a bizottság többségében támogatta.
9. pont következik, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 tartózkodással támogatta.
11. pont, szintén Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság 10 igennel, 9 nemmel többségében támogatta.
12. pont, Tatai-Tóth, Földesi, Deák Istvánné.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 nemmel és 9 igennel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
13. pont következik, Sándor Klára javaslata.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 18 nemmel és 1 igennel egyharmadában sem támogatta.
14. pont, Tatai-Tóth, Földesi, Deák Istvánné.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság 10 igennel és 9 nemmel többségében támogatta.
15. és 19. pont együtt, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 18 nem és 1 igen szavazattal több mint egyharmadában sem támogatta.
16. pont, Tatai-Tóth, Földesi.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal egyhangúlag támogatta.
17. pont, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 tartózkodással többségében támogatta.
18. pont, Tatai-Tóth.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 nemmel a bizottság többsége támogatta.
20. pont következik, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal egyhangúlag támogatta.
22. pont, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 18 nemmel és 1 igennel a bizottság egyharmada sem támogatta.
23. pont, Tatai-Tóth.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 nemmel többségében támogatta.
24. pont, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 18 nem és 1 igen szavazattal több mint egyharmadában sem támogatta.
25. pont következik, Tatai-Tóth, Földesi.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 tartózkodással egyharmadában sem támogatta.
26. pont következik, Tatai-Tóth.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 nem szavazattal egyharmadában sem támogatta.
27. pont, Pálinkás, Tóth Ferenc, Pósán, Révész Máriusz.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 nemmel és 9 igennel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
28. számú javaslat következik, Sándor Klára.
KRASZLÁN ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 tartózkodással többségében támogatta.
Köszönjük szépen a segítséget és a megjelenést.
Az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása következik. Üdvözöljük a kormány képviselőjét. Legyen szíves a kedves nevét bemondani a készülékbe.
DR. CSISZÉR GÁBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Csiszér Gábor.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ajánlás van? (Dr. Csiszér Gábor: Nekem nincs, csak a kapcsolódó módosítók.) Akkor adjanak, jó? Azt megvárjuk.
Az 1. és 2. kapcsolódó módosítókról együtt szavazunk. Pető Iván nevéhez fűződnek. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. CSISZÉR GÁBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal támogatja.
A 3. számú módosító szintén Pető úr javaslata.
DR. CSISZÉR GÁBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Szintén támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel, 9 nemmel a bizottság többségében támogatja.
A 4. számú módosító szintén Pető úr javaslata.
DR. CSISZÉR GÁBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Szintén támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal támogatja.
Köszönjük szépen.
A 8. napirendi pont következik, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Üdvözlöm a kormány képviselőjét. A kedves nevét legyen szíves.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Dr. Burik Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Jogi főosztályának helyettes vezetője.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
1. számú kapcsolódó, Simon Gábor, Gúr Nándor, Filló Pál. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 nemmel többségében támogatta.
2. pont, Zsigó, Tóth Ferenc, Pálinkás, Pósán, Révész Máriusz.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igennel és 10 nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
3. pont következik, Simon Gábor, Gúr Nándor, Filló Pál.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal támogatta.
4. pont.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Szintén támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal támogatja.
6. pont következik, Simon Gábor és a többiek.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 nemmel többségében támogatja.
7. pont, szintén Simon Gábor, Gúr Nándor és a többiek.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 tartózkodással a bizottság többsége támogatta.
8. pont, Simon Gábor.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A 8. számú kapcsolódó módosító javaslatot támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal egyhangúlag a bizottság is támogatta.
9. pont, szintén Simon Gábor és társai.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 19 igen szavazattal támogatja.
A 10. pont végül, ugyanezek az urak, Simon Gábor.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igennel és 9 tartózkodással a bizottság többsége támogatta.
Nagyon szépen köszönjük a segítséget.
Ha jól látom, az Egyebek napirendi pont következik. Utólag kiosztva megkapták képviselőtársaim a kiváló Ellenőrző albizottságnak az ingatlanos ügyekkel foglalkozó bizottsági ülésével kapcsolatos iratot. Alelnök úr, aki ott elnök úr, kérem, hogy terjessze elő ezt a javaslatot.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Ellenőrző albizottság 11 órakor ülést tartott. Jelen volt Zelles Sándor vezérigazgató úr is a KVI részéről. Több éves ügyek lezárása céljából ültünk össze. Úgy tűnik, hogy sikerült. Tehát kérem, hogy azt a javaslatsort nézzük, ami itt előttünk van, ki van osztva, és ki van osztva mellette a KVI által készített jelen állapotot rögzítő tájékoztató táblázat is.
Tulajdonképpen azt gondolom, hogy azt a jó megoldást próbáljuk javasolni a nagybizottságnak, hogy a lehető leggyorsabban végső pontot tudjunk tenni az ügy végére, és minden szereplő kiszámítható, stabil állapotot tudjon nyerni. Ez a javaslatunk ezt a célt szolgálja, és egyetértésben van a KVI előterjesztésével és javaslatával, illetve különösképpen itt a Dagály u. 11. számú háznak a bent lévő szereplői a kiemelt fontosságú személyek, és ők is támogatják ezt a megoldást. Úgyhogy azt kérjük, hogy a bizottság szíveskedjék áldását adni erre a javaslatra, és akkor reménység szerint a KVI viszonylag gyorsan rendezni tudja ezt a dolgot.
ELNÖK: Van-e kérdés, kiegészítés? Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Bizottság! Örülök, ha a mai albizottsági ülés nem várt sikerrel fejeződött be. Ha a KVI részéről is ilyen gyorsan meg fog történni a dolog rendezése, akkor meg különösképpen örülni fogok.
ELNÖK: Kérdezem, hogy ki fogadja el a levelet és a javaslatot. (Egyhangú.) A bizottság egyhangúlag támogatja a levél és a javaslat továbbítását.
A nyári szünet előtt jövő hétfőn találkozunk utoljára.
Van-e még bármilyen kérdés, bejelentenivaló az egyebek között? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 10 perc)
|
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika és Soós Ferenc