EMBCB-24/2007.
(EMBCB-54/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés
Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2007. június 19-én, kedden, 12 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Jelen vannak *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt válaszai *
Szavazás *
A Roma Integráció Évtizede program stratégiai tervről szóló határozati javaslat (H/2920. szám) - döntés zárószavazás előtti bizottsági módosító javaslat benyújtásáról *
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt válaszai *
Szavazás *
Egyebek *
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP) - megérkezésig
Lénárt László (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) dr. Szabóné Müller Tímeának (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP) - megérkezésig
Gusztos Péter (SZDSZ) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz) Szászfalvi Lászlónak (KDNP) - megérkezésig
Schmidt Ferenc (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz) - megérkezésig
Kiss Péter miniszterjelölt (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Lamperth Mónika miniszterjelölt (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Hornungné dr. Rauh Edit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Németh Erika főigazgató, Miniszterelnöki Hivatal, nemzeti és etnikai kisebbségi főosztály
Karácsony Mihály politikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Gémesi Ferenc szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Polgár Anna kormánytanácsadó, Miniszterelnöki Hivatal, nemzeti és etnikai kisebbségi főosztály
Ispanovic Martin kormánytanácsadó, Miniszterelnöki Hivatal, nemzeti és etnikai kisebbségi főosztály
Kardos Csilla fogalmazó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Varga Ibolya sajtóreferens (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kapocsi Géza parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Till Roland titkárságvezető, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, parlamenti titkárság
Nemoda István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Sík Endre Miklós főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Ürmös Andor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Orodán Sándor szóvivő (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Pozsgai Balázs főtanácsos (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Kovács Lajos titkárságvezető, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, parlamenti titkárság
Várnagy Réka tájékoztató könyvtáros (OGYK/KTK)
Dr. Sándor Péter szerkesztő (Magyar Politikai Évkönyv)
Kiss Karolina szakértő (MSZP)
Joó István újságíró (Magyar Nemzet)
Pindrok Ferenc szerkesztő (HírTV)
Bognár Renáta újságíró (MTI)
Papp Dániel újságíró (Magyar Hírlap)
Vörös Nóra szerkesztő (Echo TV)
Nagy Bercel titkár (Fidesz-KDNP)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz)
Németh Ferenc elnök (Nemzeti Civil Alapprogram)
M. Auda Judit szakértő (Magyar Katolikus Asszonyszövetség)
Pappné Farkas Klára igazgató (Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 06 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság ülésén! Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel együtt a bizottság határozatképes; a helyettesítésekről utólag adjuk oda a listát a jegyzőkönyv számára. Képviselőtársaim kézhez kapták a napirendi javaslatot. Kérdezem, hogy van-e valakinek ezzel kapcsolatban észrevétele. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, úgy kérem, hogy szavazzunk a napirendi javaslatról.
Aki elfogadja a napirendi javaslatot, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Aki nem fogadja el? (Nincs jelentkező.) Aki tartózkodik? (Nincs jelentkező.)
19 igen szavazattal a napirendi javaslatot elfogadtuk.
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
A napirend első pontja: Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Külön örülünk, hogy miniszterjelölt úrral - talán nem is egészen egy héten belül - újra találkozunk, tehát az a tanulsága a dolognak, hogy nem lehet megúszni ezt a bizottságot. (Derültség.) A miniszter úr eddigi tevékenységéről szóló tájékoztató háttéranyagot mindenki kézhez kapta. Ennek ismeretében, amennyiben a programjával kapcsolatban tájékoztatást kíván adni, erre most lehetőség van. Parancsoljon!
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt tájékoztatója
KISS PÉTER Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Valóban, szeretném ott folytatni, ahol a múlt héten a beszélgetést abbahagytuk a múltkori meghallgatáson, ezért természetesen a dolgoknak csak egy szűkebb részére térnék ki, néhány kiemelést szeretnék tenni, elsősorban ami a hazai kisebbségpolitikával kapcsolatos kérdéskört illeti. Hat dolgot szeretnék szóba hozni - ezek zömében nagyon gyakorlatias, inkább a teendőkhöz kötődő kérdések -, és természetesen állok elébe a megjegyzéseiknek és a kérdéseiknek is.
Az első dolog a napirenden lévő kérdések közül egy kiemelés, méghozzá az, hogy éppen ebben az időszakban, tehát az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapban indult el egy munkálat három munkacsoportban a kisebbségpolitika megújítására, bizonyos változtatásainak előkészítésére: közjogi, finanszírozási és média területen. Ezen a három területen szakértők, szaktárcák delegáltjai és a hazai kisebbségek képviselői alkotnak munkacsoportokat. A közjogi munkacsoport nyilván a kisebbségi joganyag áttekintésével kapcsolatos ügyeket vizsgálja, benne a kisebbségi választások tapasztalataiból levonható következtetéseket, hiszen vannak ilyen következtetések, amelyeket egyik oldalról javítani, másik oldalról csiszolni, finomítani kell. Vannak olyan tapasztalatai a kisebbségi választásoknak, amelyekben jogos igényeket fogalmaznak meg a kisebbségek képviselői, de mi is tudjuk, hogy vannak még elvarratlan kérdések, amelyekre keressük a közös válaszokat. A második a finanszírozási munkacsoport, amely éppen június 11-én alakult meg, aminek többek között az a feladata, hogy a hazai kisebbségi terület finanszírozásának áttekintésén túl megvizsgálja az egyéb források bevonásának lehetőségét. Én magam ezt kulcskérdésnek tartom, különösen az európai források bevonásának lehetőségét - erre még szeretnék visszatérni. A harmadik dolog pedig a médiabizottság, amely június 1-jével alakult meg egy vidéki médiakonferencia alkalmával; itt a szaktárcák mellett az ORTT, az MTV, a Magyar Rádió és természetesen a kisebbségi önkormányzatok delegáltjai vesznek részt. Nyilván ennek a bizottságnak abban az értelemben átfogó a feladata, hogy vizsgálja, hogy a központi médiában megjelenő kisebbségkép mire orientál bennünket, milyen többségi magatartásmintákat alakít ki, másik oldalról pedig megvizsgálja azokat a lehetőségeket, hogy az elektronikus médiumok digitalizációs átállása milyen módon hat erre a területre, hogyan bővítse a lehetőségeket, és hogyan szolgálja a nagyobb nyilvánosságot. Ez az első dolog, amit szerettem volna megemlíteni.
A második dolog, amit szóba hoznék, hogy a parlamenti pártok sokéves közös feladata, hogy vizsgálja a lehetőségét és megtalálja a módját a kisebbségek parlamenti képviseletének. Mint azt az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, nyilvánvaló, hogy ez a dolog egy nagyon bonyolult, összetett feladat szakmai és politikai értelemben is. Arra gondolok, hogy a megalakult közjogi munkacsoportnak egyik feladatának kell lennie, hogy lehetőség szerint ebben a munkában - amely kitér a helyi kisebbségi önkormányzati választások tapasztalatainak értékelésére és módosítására - kell szakmai javaslatot kidolgozni e tárgykörben is, azzal az igénnyel, hogy 2007 végéig előállhasson egy olyan, akár alternatívákat is szóba hozó javaslat, amelyről 2008. folyamán megkezdődhet a politikai egyeztetés.
Visszatérve egy kicsit, a harmadik dolog, amit szeretnék szóba hozni, a kisebbségi önkormányzati választások tapasztalata. A kisebbségi közvélemény és a parlamenti pártok is alapvetően abból indultak ki, hogy ez a választás egy korrekt módon, alapvetően sikeresen lebonyolított választás volt, ugyanakkor szembesültünk olyan tapasztalatokkal is, amelyek korrekciót igényelnek. Itt csak szóba hozom a jogorvoslati lehetőség kérdését, az új kisebbségi civil szervezetek megjelenésének kérdését, a választói jegyzék titkosságát és más ügyeket is, hiszen nyilvánvaló módon ezek kínálják az együttműködés lehetőségét a bizottság keretein belül is. Mindazon kérdéseknek, amelyek itt javaslatként megszületnek, nyilvánvaló módon, a végén majd a törvényhozás asztalára kell kerülniük, és ez a bizottság számára is egy jelentős kihívást jelent.
A negyedik dolog, amit szeretnék szóba hozni, és ezt is gyakorlatiasan hoznám most szóba, a kulturális autonómia kérdése. Nyilvánvaló, hogy a tizenkét nemzeti kisebbség számára, de a roma kisebbség számára is, igaz, hogy más hangsúllyal, de alapvető kérdés a kulturális autonómiát elősegítő intézményhálózat kialakulása. Azt hiszem, hogy jó irányú változás, hogy az ez évi költségvetés elkülönített forrásokat biztosít az intézmények fenntartására és átvételére, ugyanakkor azt látjuk, hogy az igény jelentős és jogos ezen az oldalon, és biztos vagyok benne, hogy ebben az ügyben tovább kell menni. Tudniuk kell, hogy most éppen június 30-áig, ha jól tudom, egy megnyitott, kiírt pályázat van kisebbségi kulturális intézmények támogatására, átvételére, és ez a pályázat most mintegy 70 millió forintos, a Miniszterelnöki Hivatal fejezeti pénzeiből kiírt pályázat. Azt hiszem, hogy itt majd el kell gondolkoznunk azon, hogyan lehet azt az ominózus forrásbevonást - amit a legelején említettem, hogy ez is dolga a finanszírozási munkacsoportnak, hogy javaslatokat tegyen rá - e feladat gyorsítására, erősítésére használni.
Az ötödik kérdés a kisebbségi sajtó támogatása: ez 2007-ben is a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány keretén belül történik. Idén erre a célra mintegy 217,5 millió forintot különített el a közalapítvány, és ebből tizenkét nemzeti kisebbségi lapra, illetve a roma lapok támogatására kínálkozott lehetőség.
Az utolsó dolog, amit szeretnék szóba hozni, az Új Magyarország fejlesztési terv, az NFT II. A kisebbségeket érintő kihívásból az elmúlt tervezési időszakban, különösen a roma évtized integrációs programja kapcsán, legerősebben a romák élethelyzetének komplex megoldására irányuló fejlesztési tervek körvonalazódtak, hiszen az integrációs program mögött egy 75-80 milliárdos fejlesztési csomag áll, már a mai tervezési fázis szerint is. Ez mutatja tehát azt, hogy milyen óriási az a lehetőség, amit az Új Magyarország fejlesztési terv, az európai források jelenthetnek, ha az nem csak egy elkülönült fejlesztési kihívásra akar választ adni, magyarul, hogy hogyan és mire költjük el az európai pénzeinket, hanem meglévő ágazati politika, kisebbségi politika, a romaügy komplex kezelése van a dolog előterében, és úgymond ehhez vannak hozzárendelve a fejlesztési források. Nem az a kihívás tehát, hogy hogyan költsük el a pénzeket, hanem az a kihívás, hogy egy problémát tartalmilag hogyan oldjunk meg. Én ilyen értelemben mintának is tartom a dolgot, hiszen a Roma Integrációs Tanács képviselői, a civil oldal roma képviselői jelen vannak a monitoringbizottságokban, felkérést kaptak, maguk tudják ellenőrizni ezt a folyamatot még a program kidolgozásában is, és az a szándékom, hogy annak megvalósításában is nagy szerepet szánjunk a roma civil és érdekképviseleti szervezeteknek, szövetségeknek.
Bár nyilvánvalóan más nagyságrendről van szó, komplexebb programot igényel, de szeretném, ha a nemzeti kisebbségek ügyeinek támogatására is legalább hasonló erővel - a részvételük lehetőségét illetően is - helyet tudnánk teremteni a fejlesztési programokban, hogy nemcsak általános metszetként, hanem célzottan is megvalósulhassanak őket támogató programok. Az előbb már említettem egyet, elsősorban a kulturális autonómia támogatása szempontjából, de annak is látom a helyét, hogy a különféle metszetekben is jelen tudjanak lenni a kisebbségek képviselői. Ennek módját, minőségét, azt hiszem, hogy viszonylag gyorsan indokolt áttekinteni, és felvetem, hogy amikor a bizottság adott esetben a fejlesztési ügyekről tárgyal a bizottság tárgykörébe tartozó kérdésekben, akkor esetleg maga is kitérhetne erre a dologra, mert ez segítené a kormányzat munkáját. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszterjelölt úr. A bizottság tagjaié a lehetőség, hogy kérdéseket tegyenek fel. Farkas Flórián! Parancsoljon!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Régóta hiányolom egy komplex kisebbségpolitikai csomag összerakását, mind létszámát, mind társadalmi súlyát, mind helyzetét tekintve, elsősorban prioritást adva a cigányügynek, éppen ezért én arra gondolok, illetve azt szeretném kérdezni a miniszter úrtól, hogy nem gondolkodik-e egy olyan kodifikációs munkacsoport létrehozásában, amelyben természetesen benne volnának az ellenzék kisebbségi politikusai is, amely komplexen készítene el egy kisebbségi csomagot, amely foglalkozna a kisebbségekről szóló törvénnyel. Azokat az anomáliákat, amelyek most már jobban átláthatóak, letapinthatóbbak, lásd önkormányzati választás, az eltelt néhány év után szerintem mindenképpen egy politikai röntgen alá kellene venni, ugyanakkor a kodifikációs munkacsoportnak foglalkozni kellene a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdésével is, mert a kisebbségi törvény végig csak kétharmados törvényt sért - az egyértelműen rátér erre a kérdésre-, míg az alkotmány egyébként nem, minden állítás ellenére. Foglalkozhatna ugyanakkor a médiában való szerepléssel és helyével is a kisebbségeket illetően, valamint a kisebbséget érintő pénzügyekkel és a magyarországi kisebbségpolitika nemzetközi, nemzeti, határon túli hatásával. Egy olyan komplex kisebbségpolitikát kellene véleményem szerint összerakni a politikai pártok küldötteiből összeálló kodifikációs munkacsoportba, amely élvezné a politikai pártok támogatását is, és egyben egyfajta konszenzust is bírna maga mögött. Gondolkodik-e esetleg ilyenben a miniszter úr?
A másik: a Nemzeti Kisebbségekért Közalapítványról én váltig állítom, hogy ellentétes a kisebbségpolitika szellemiségével. Ha igaz az, hogy a tizenhárom taxált kisebbségnek van országos önkormányzata, és egy önálló közjogi képződményként van jelen Magyarországon, akkor azt gondolom, hogy nem helytálló az, ha vele szembe egy államilag fenntartott, Kisebbségekért Közalapítvány névre hallgató intézményt állítunk, aki dönt az őket illető kérdésekben - ez igaz a lapokra, a pályázatokra és minden más kérdésre -, ugyanis csorbítja azt a feladatát, azt a jogát, amit egyébként a kétharmados törvény, a kisebbségi törvény rá ró. Felelősségre vonni, számon kérni ugyanis nem a Kisebbségekért Közalapítványt fogják az adott kisebbségiek, hanem az országos, adott kisebbségi önkormányzatokat, ezért én teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy egy olyan Kisebbségekért Közalapítvány dönt az adott kisebbségek lapjának támogatásáról például, aki mit sem tud a kisebbségi világról, másfelől pedig elfogadhatatlan politikai döntések születhetnek. Így járt most a Lungo Drom-lap: 17 éve minden hazai, nemzetközi mérés első helyen hozza ki, és most a negyedét kapta annak, amit egyébként 17 éve kap a Kisebbségekért Közalapítványtól. Az indok az volt, hogy az a lap, ami az Országos Cigány Önkormányzat lapja volt, tavaly és tavalyelőtt nem kapott támogatást, mert nem jelent meg, tehát most két évre visszamenőleg kellett volna pótolni a támogatást, és úgy döntött a kuratórium, hogy ezt a Lungo Dromtól veszi el. (Dr. Wiener György az ülésterembe érkezik.)
Ezek a politikai döntések is kiiktathatóak lehetnének, még akkor is, ha olyan önkormányzatunk van, amilyen, de összességében a kisebbségpolitika szellemiségének megjelenítése, érvényesítése érdekében ezeket az alapítványokat... Tulajdonképpen úgy tűnik, mintha sok pénze lenne a kormánynak, mert alapítványokat hoz létre, ugyanakkor úgy is tűnik, hogy nincs pénze, mert azt alapítványba teszi, tehát átláthatatlanná teszi a rendszert. Ha ott van a kisebbségi képviselet, szerintem teljes felelősséggel oda kell adni számára azokat a feladatokat, amelyek egyébként rá vannak ruházva a kisebbségi törvényből eredően, különben folyamatosan sérül a kisebbségi törvény e passzusa. Nem lehet azt csinálni, hogy megvannak az országos kisebbségi önkormányzatok, sőt most már területi önkormányzatok is vannak, ugyanakkor létrehozunk egy alapítványt, aki az ő programjaikról és lapjaikról is dönt, tehát én ezt mindenképpen átgondolásra javasolnám, mert egyfelől sokba kerül ezeknek a kreációknak a fenntartása, másfelől pedig ez átláthatatlan, nyomon követhetetlen, és politikai döntéseket hoznak nagyon sok esetben az adott kisebbségekkel kapcsolatban.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pettkó András képviselő úr jelentkezett.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egy olyan kérdést szeretnék feltenni, ami nem egészen a bizottság profiljába illő kérdés, de Magyarországon nincs informatikai bizottság, és a miniszter úr feladatai közé fog tartozni az információs társadalom kiépítésének egy jelentős része. Ha visszaemlékszünk, 1998-2002 között a Miniszterelnöki Hivatalban volt a kormányzat informatikai fő zászlóshajója, majd 2002-ben, azt gondolom, hogy jó döntésként, Medgyessy Péter úgy döntött, hogy önálló Informatikai Minisztériumot hoz létre a kormány, ami sajnálatosan ebben az országgyűlési ciklusban megszűnt, a feladat- és hatáskörök két minisztériumhoz kerültek: a GKM-hez került az egyik fele, a másik fele ön tárcájához.
A médiában lehet hallani azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatalból esetleg elkerülne a kormányzati informatika. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha ez nem egy kézben összpontosul, akkor az történik, mint az elmúlt 5-6 évben, hogy a kormánynak mindenből kettő meg három volt. Gondoljunk csak az e-Magyarország-pontokra, amit a Szabad Demokraták Szövetsége preferált, vagy gondoljunk a kormányzati gerinchálózatra, amit a Miniszterelnöki Hivatal épített ki: két párhuzamos rendszer volt, és tulajdonképpen sok tekintetben a pénzkidobás volt rá jellemző. Ha valaki rámegy a honlapomra, www.pettkoandras.hu, és ott az informatikai részt elolvassa, akkor meg tudja nézni, hogy Magyarországon volt egy cég, amely elment egy kistelepülésre, ahol roma állampolgárok részére indított egy informatikai programot, és iszonyú sikereket ért el. Gondoljunk bele! A cég számára is meglepő volt az, hogy micsoda előrelépést lehetett elérni azon a kistelepülésen.
Meggyőződésem, hogy nem beszélni kell az információs társadalomról, hanem ezt tényleg egy kézbe összpontosítva kellene végrehajtani, és kiépíteni az e-közigazgatást, ami például egy olyan irányba tudná vezetni az országot, hogy ha arról beszélünk, hogy a közigazgatásban kevesebben dolgozzanak, és fel tudnánk gyorsítani az önkormányzatoknál az elektronikus közigazgatás kiépülését, akkor például ebben a tekintetben is lehetne előrelépni.
Először is azt kérdezném a miniszter úrtól, hogy ez most elkerül-e az ön tárcájától, vagy hogy áll ez a kérdés, és amennyiben elkerül, akkor nem volna-e helyesebb egy kézbe, a GKM kezébe adni. A harmadik kérdésem, hogy ha minden marad úgy, ahogy most van, akkor a miniszter úrnak ezen a területen mik az elképzelései, hogyan kívánja felgyorsítani az önkormányzati kapcsolatokat, hogyan kívánja elérni azt, hogy például ne csak egyfajta szoftvercsoporttal lehessen különbözőfajta állami bevallásokat tenni, hanem a szabad felhasználású szoftverek is minél jobban el tudjanak terjedni Magyarországon, hiszen ez európai uniós kötelezettségünk is. Ha valaki megnézi ma az Unió működését, akkor azt látja, hogy egyre több helyen nyílt forráskódú szoftvert is tudnak használni a felhasználók. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én magam is jelentkeztem, utána pedig Szászfalvi képviselő úr következik.
Szeretném előrebocsátani, hogy miniszterjelölt úr személyével kapcsolatban semmifajta személyes kritikát nem szeretnék megfogalmazni, de azért mégis ki kell térnem arra az általános kérdésre, és ez a legfontosabb kérdésem, hogy miért van szükség a kormány átalakítására. Ma reggel már szóba került ez a kérdés a parlamentben, és enyhe gúnnyal az egyik államtitkáruk azt válaszolta, hogy ellenzék dolga a találgatás, az önöké pedig a kormányzás. Én pedig úgy gondolom, hogy a kormányzás része a tisztességes tájékoztatás, és valójában ahhoz képest, ahogyan elindult ez az egész kormány a karcsúsítással, kevesebb minisztérium, most két újabb miniszteri poszt jött létre. A közigazgatási államtitkárok pozíciójának megszüntetése, ami teljes káoszt eredményezett a működésben, és minden ilyen ügy azt mutatja, hogy valamilyen módon ez az egész dolog nem működőképes.
Ha a kormányátalakítás abba az irányba mutatna, én ebben reménykedem, hogy valamifajta rend térne vissza ebbe a rendszerbe, amelynek nyilván megvoltak a maga hibái, de ezek nem csökkentek, hanem növekedtek, akkor nyilván az egy jó irány, de elsősorban nem politikai, hanem valamifajta kormányzati strukturális választ szeretnék arra kapni, hogy miért van szükség erre a kapkodásra, ezekre a minisztercserékre, újabb miniszteri posztok létrehozására. Lesz-e önnek hatása arra, mint a kormányfő egyes számú helyettesének, hogy esetleg javasolja majd a közigazgatási államtitkári pozíció és rendszer visszaállítását, amiről úgy hallom, hogy kormányzati körökben is elég sokan beszélnek?
Tehát ez két kérdés. Az egyik a kormányzati struktúra, és persze, ha egyáltalán a politikai okait elárulja annak, hogy miért kellett most így, ilyen módon átalakítani a kormányt, és miért kellett hetekkel előtte azt mondani - bár ez egy régi, rossz szokása a kormányunknak -, hogy semmifajta átalakítás nem lesz. Azt is szívesen meghallgatom, de ez lenne az alapvető kérdés.
A másik kérdésem pedig a Miniszterelnöki Hivatal eddigi, általam botrányosnak minősíthető ügyeivel kapcsolatos, és különösen is augusztus 20-ával. Azt gondolom, hogy nem zárult le megnyugtatóan ez a kérdés, és gondolom, hogy ez is részben hozzájárult a jelenlegi miniszter menesztéséhez. Azt szeretném kérdezni, hogy tervez-e ezzel kapcsolatban valamit, tehát valamifajta tanulságot, egy olyan intézkedési terv, olyan garanciák felállítását, amik egy ilyen eseménynek a megtörténtét, ha nem is tudják kizárni, de a rá való kormányzati meg államigazgatási reakciókat azért jobbá fogják tenni. Most nem idéznék itt hosszan az ombudsman jelentéséből ezzel kapcsolatban, nyilván miniszterjelölt úr is ismer, hogy milyen súlyos elmarasztaló megállapításokat tett.
Ez a három kérdésem.
Szászfalvi Lászlóé a szó.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm miniszterjelölt urat.
Három rövid kérdést szeretnék feltenni, de bevezetésképpen annyit hadd jegyezzek meg, hogy szóbeli bevezetőjében miniszterjelölt úr több munkacsoport létrehozását, működtetését jelentette be. Nem tartja-e pótcselekvésnek miniszterjelölt úr ennyi munkacsoportot, bizottságot létrehozni, ahelyett, hogy konkrétan cselekedne a kormányzat?
Konkrétan gondolok itt például a finanszírozási munkacsoport kérdésére, és ez lenne az első felvetésem. Ezzel kapcsolatosan valami olyan megjegyzést tett miniszterjelölt úr, hogy ennek a finanszírozási munkacsoportnak többek között az a harci feladata, hogy forrásbevonási modellt alakítson ki. Ehhez képest 2007-ben a költségvetésben a nemzeti és etnikai kisebbségek támogatása jelentősen csökken, in concreto a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatása 150 millió forinttal, amire hivatkozott is miniszterjelölt úr, a kisebbségi sajtó támogatásával összefüggésében.
Nagyon fontos és jó, hogy gondolkodjanak különböző műhelyek és munkacsoportok, csak közben a tények mintha ezzel szembe mennének. Húzd meg, ereszd meg játékot játszunk, kivonunk a költségvetésből több száz millió forintot, utána bizottságokat állítunk fel, hogy ugyan már, találjanak ki valami fantasztikus, zseniális ötletet arra vonatkozólag, hogy milyen forrásbevonást lehetne alkalmazni, és akkor egy vagy két év múlva, vagy három év múlva esetleg ikszmillió forinttal több forrást találnak a költségvetésben. Szóval ezt egy kicsit furcsának, meg olyan óvodásnak tartom, idézőjelbe téve, közben pedig a 13 nemzeti és etnikai kisebbséggel packázunk tulajdonképpen, illetve bizonytalanítjuk el a helyzetüket és a jövőképüket.
A második kérdésem, kicsit kapcsolódva elnök úr kormányzati struktúraátalakításhoz kapcsolódó kérdéséhez, de nem a mostanihoz, hanem a régebbihez, hogy tudniillik a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalnak a megszüntetése jó volt-e, érdemes volt-e. Ezzel összefüggésben hadd kérdezzem meg, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala megszüntetésének, beolvasztásának, eltüntetésének - a MÁÉRT-re is utalok itt, hiszen ez is miniszterjelölt úr hatáskörében lesz - milyen konzekvenciái vannak? Mért-e valamit a kormányzat, figyelt-e erre, levonja-e a tanulságait, érdemes volt-e ezt az egész intézményrendszert megszüntetni, amely tizenegynéhány éven keresztül viszonylag jól és kiszámíthatóan működött, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, hogy eltűntek ezek a kormányzati hivatalok?
Ezzel összefüggésben hadd kérdezzem meg azt is, hogy jó-e, szerencsés-e az, hogy a cigányság integrációjának ügye a Szociális és Munkaügyi Minisztérium hatáskörében van, miközben a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, illetve az egyéb kisebbségek ügyei a Miniszterelnöki Hivatalhoz kapcsolódnak. Végül is nem az én dolgom eldönteni, mert nyilván a kormányzat dolga, csak azt nem tartom szerencsésnek, hogy a kettő el van különítve. Tehát vagy itt, vagy ott nyilvánvalóan sokkal koncepciózusabb, összefogottabb tevékenységgel lehetne a kisebbségek ügyét kezelni. Nyilván megvan mindennek a logikája, tehát én nem azt mondom, hogy nem lehet logikai érveket mind a kettő mellett felsorolni. Én egy picikét - hogy mondjam - méltánytalannak érzem azt, ha azt a bélyeget akarjuk sütni például a cigányság integrációjának a kérdésére, hogy ez szociális ügy, hogy ez kizárólag szociális jellegű ügy, vagy munkaügyi. Nyilván mindegyikhez kapcsolódik, de azt gondolom, hogy sokkal jobb lenne, vagy koncepciózusabb lenne, ha ez együtt mehetne, tehát egy koncepcióban és egy tevékenységi körben lehetne kormányzati célzott működés a kisebbségek ügye.
A harmadik terület, amire szeretnék rákérdezni, a határon túli magyarok ügye, nem ismételve magamat, amit ebben az ügyben már sokszor kifejtettem. Egy dolgot szeretnék pusztán kérdezni miniszterjelölt úrtól, ez bizottságunk hatásköre lehetséges: a határon túli magyarok kérdéskörének emberi jogi dimenziója, legelsősorban az autonómia kérdése. A kormány, és személy szerint ön a határon túli magyarok autonómiakérdését milyen fontosnak tartja, és milyen módon próbál tenni ennek érdekében, és milyen hatékonysággal szeretne ebben az ügyben fellépni az Európai Unióban, illetve más nemzetközi színtéren. Azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne, ha ebben látnánk valami világos kormányzati koncepciót és akaratot, és ennek az egyértelmű, határozott képviseletét is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. Teleki képviselő úr kért szót.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon örülök annak, hogy miniszter úr a Miniszterelnöki Hivatalba fog kerülni, illetve annak a tárcáját vezeti, mert azok a problémák, amelyek akár a szociális tárcánál, akár pedig bármelyik tárcánál romaügyként, kisebbségi ügyként megjelennek, azok átfogólag mindenképpen érintik a Miniszterelnöki Hivatalt is. Ezért azt gondolom, hogy valóban egy olyan személy lesz ott, aki átlátja a problémák gyökereit. Ezért azt gondolom, hogy helyes, amit mondott miniszterjelölt úr, hogy a kisebbségi törvény kapcsán mindenképpen egy új gondolkodás kell. Meg kell nézni, hogy milyen problémák merültek fel az elmúlt időszakban, a 2005-ös változáshoz képest, mit kell még jobban változtatni, akár a kedvezményes mandátum érdekében, ami egyébként egy kardinális kérdése volt a kisebbségeknek, nemcsak a cigány kisebbségnek, hanem összességében a kisebbségeknek. Ebben, örömmel hallottam, hogy miniszter úr, miniszterjelölt úr mindenképpen egy új helyzetet szeretne kialakítani.
A másik, ami nagyon fontos a kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban: valóban azt gondolom, hogy el kell érnünk oda a következő években, hogy az úgynevezett névjegyzék, regisztráció - ki hogy mondja - kérdésében mindenképpen egy olyan nyugvópontra próbáljunk meg jutni, amely a kisebbségeknek megnyugvást jelenthet, hogy az adatai valóban úgy lesznek kezelve, hogy azok nem szivárognak ki.
A másik oldalról viszont fontosnak tartjuk azt is, hogy a regisztráció legyen valamilyen szinten nyitott, mert akkor valóban lehet látni azokat a kérdéseket, amelyekben most, még mindig elbújva látunk néhány olyan kisebbséget - roma vagy nem roma, teljesen mindegy -, akik a kisebbségi önkormányzatokon belül megjelennek, és talán nem kellőképpen tudja kiszűrni a mostani törvény.
Ezért azt gondolom, garancia számomra, hogy miniszterjelölt úr ebben a kérdésben a saját maga kompetenciájába vonja, ha jól értettem, ezt a kérdést, és kérném is, hogy erősítsen meg abban, hogy ez a kérdéskör kezelve lesz a közeljövőben. Illetve az eljövő évekre tekintettel, a kisebbségi önkormányzati választás lehetőleg már 2010-ben úgy íródjon ki, hogy a kedvezményes mandátumok már, amit egyébként régóta kezdeményezünk, és adóssága is van a magyar parlamentnek, ez mindenképpen jó lenne, ha kezelve lennének.
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványról néhány gondolatot. Én nagyon fontosnak tartom, hogy egy közalapítvány döntsön olyan forrásokról, amely állami forrásokat jelent, tehát nem tartanám célszerűnek, hogy egy kisebbségi önkormányzathoz odategyük azokat a forrásokat, amelyeket ők saját maguk használnának fel.
Magát a konstrukciót tehát jónak tartom, és ebben megvan a felügyeleti rendszer is, mert az emberi jogi bizottság és az országos önkormányzatok talán mindegyike is delegálhatott egy főt, tehát én azt gondolom, hogy a felügyelet rendszere ki van építve, az egy másik kérdés - ebben lehet vitatkozni, és lehet nézetkülönbség -, hogy ez a pénz elég-e arra, amit szeretnénk. Miniszter úr talán abban is meg fog erősíteni vagy cáfolni, hogy a források nem minden esetben csak az államháztartási költségvetésben jelennek meg, hanem azokban az EU-s forrásokban, amelyeket most még talán nem látunk kellőképpen, de a hétéves költségvetésben már ott szerepelnek azok a források, amelyek némely esetben hiányoznak egyébként egy-egy közalapítványnál vagy éppen más intézményrendszernél a költségvetésben. A kettő talán valamilyen szinten kiegyensúlyozza azt a forrásigényt, amire egyébként szükség van, vagy még többre, mert látjuk és érzékeljük a probléma nagyságát. Azt gondolom tehát, hogy a feladatfinanszírozások átstrukturálódása az európai uniós, tehát a fejlesztési pénzekben van. Számomra az is megnyugtató, hogy az a 80 milliárd forint, amiről az elmúlt meghallgatáson és a mostani meghallgatáson is beszélt miniszter úr, mindenképpen azt jelenti, hogy akár a kultúrára, akár a foglalkoztatásra, akár a felnőttképzésekre, átképzésekre kellőképpen lesznek olyan források, amelyek nem a közalapítvány forrásában jelennek meg, hanem megjelennek egyéb más pályázati kiírásban, ahol természetes módon a kisebbségek is tudnak pályázni.
A munkacsoportokat illetően azt gondolom, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy például a Roma Integrációs Tanács, ami az elmúlt évben létrejött, mindenképpen egy olyan konzultatív tanács jellegű szervezet, amely azt a civil szektort erősíti, amely a legnagyobb cigány civil szervezeteket jelenti ma Magyarországon - tudomásom szerint a Lungo Drom is benne van ebben az integrációs tanácsban. Én a magam részéről csak csatlakoznék a kapcsolódó módosító indítványhoz, amit az emberi jogi bizottság éppen a roma évtized programhoz adott, ahol nagyon korrektül meg van jelölve, hogy a Roma Integrációs Tanácsnak véleményeznie kell a roma integrációs programot, és annak úgy kell a parlament elé kerülnie minden második évben. Azt gondolom, hogy ez a folyamat mindenképpen arról szól, hogy a civil szektornak meg kívánják adni a konzultatív lehetőséget. Remélem, és ebben is kérek egy megerősítést, hogy az ön tárcája ezeket a civil szektor erősödését jelentő programcsomagokat - akár munkacsoportok, akár pedig egyéb más formában - továbbra is meg fogja jeleníteni. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat illeti a szó. Godó Lajos képviselő úr! Tessék parancsolni!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szászfalvi elnök úr kérdéséhez kapcsolódva szeretném megjegyezni, hogy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány ez évi költségvetésére vonatkozóan volt egy módosító javaslat, amit a parlament jóváhagyott: ez pontosan 150 millió forintot pótolt vissza a közalapítványhoz. Lehet, hogy így is kevés ez az összeg, de azért az igazság kedvéért hozzátartozik a kérdésedhez, Laci. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még esetleg kérdés? Alelnök asszony, tessék parancsolni!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! Elnök urat nézem, ugyanis a fontos kérdések elhangzottak, ennélfogva én igyekszem rövid lenni. (Balog Zoltán visszaérkezik az ülésterembe.) Azzal szeretném kezdeni, hogy nagy tisztelettel csatlakoznék elnök úr bevezető mondataihoz, amely, ha jól emlékszem, úgy hangzott, hogy kritikai észrevétele nincs a miniszterjelölt úr személyével kapcsolatban; nagyon bízom abban, hogy ez majd a szavazásban is valamilyen módon érvényesülni fog. Szeretném a képviselőcsoportunk, képviselőtársaink nevében elmondani, hogy mi is úgy véljük, hogy kritikai észrevételünk nem lehet, személyében minden tekintetben alkalmasnak tekintjük Kiss Péter miniszter urat erre a miniszteri posztra, sok egyéb dolog mellett azért, mert ezen a poszton, ebben a feladatkörben már volt módja bizonyítani.
Egyetlenegy, hangyányi személyes megjegyzést talán megengedhetek itt magamnak. Én nem bánom azt, hogy az elmúlt egy évben a szociális és a munkaügyi tárca élén ismét bizonyíthatott, hiszen a munkaügyben már korábban tapasztalhattuk a tevékenységét, mert épp az elmúlt hetekben, talán az egy héttel ezelőtt tartott meghallgatás adott alkalmat arra számunkra, hogy megbizonyosodhassunk arról, hogy nem volt haszontalan ez az egy év. Szeretném tehát elmondani, hogy támogatjuk miniszter úr kinevezését, és nagyon-nagyon eredményes munkát kívánunk ebben a feladatkörben is, de hogy ne csak ezt mondjam, két apró kérdést még hadd tegyek fel én is, azokhoz a kérdésekhez kapcsolódva, amelyek itt elhangzottak, ha megengedi miniszter úr, két egészen konkrétat, ha megengedik a képviselőtársak is, hogy folytassam a hozzászólásomat.
Az egyik a kisebbségi önkormányzati választásokra vonatkozik. Kerülgettük, kerülgettük, de nem hangzott el a kedvezményes mandátum kérdése, amiről tudjuk, hogy benne van a levegőben, hogy akkor most tervezzük-e, gondolkodunk-e rajta, hogy ezt valahogy visszahozzuk. Látom, hogy Farkas képviselő úrban hasonlóan megfogalmazódik ez a kérdés. A másik pedig a finanszírozás - itt is hadd legyek konkrét. Normatíva alapján kapják a pénzt a települési és most már a területi, megyei kisebbségi önkormányzatok. Gondolkodunk-e a normatíva rendezésén, vagy valami átalakításon, ami hatékonyabban támogathatja a kisebbségi önkormányzatok tevékenységét? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További kérdés, hozzászólás? Tóth Gyula képviselő úr, parancsolj!
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! Vannak országok, ahol a külső adóssággal vannak gondok, vannak országok, ahol a belső adóssággal, és van Magyarország, ahol mind a kettővel - ezzel semmi újat nem mondtam -, viszont van egy harmadik adósság, amiben azt gondolom, hogy az állampolgárok felé a következő időszakban többet kell tenni. (Balog Zoltán elhagyja az üléstermet.) Ez az adósság abban jelenik meg, hogy az állampolgárnak tudnia kell, hogy miért az történik, ami történik, miért beszélünk olyan dolgokról, hogy reform, mert a mai közbeszéd a reformot nem annak tartja, aminek, és ilyenkor én úgy vagyok vele, hogy soha nem az állampolgárt hibáztatom. Ha tehát a Miniszterelnöki Hivatalnak feladatai vannak, márpedig szerteágazóak, akkor, gondolom, az is feladat, hogy meg kell értetni az állampolgárokkal, hogy ami történik, az nem a politika, hanem az emberek érdekében történik. No, hát ez a nehéz feladat. Mit kíván tenni e tekintetben a következő időszakban? Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólást. Elnézést, egy kicsit változatosra sikerült most az ülés vezetése. Van-e még esetleg hozzászólás képviselőtársaim részéről? (Nincs jelentkező.) Akkor tisztelettel visszaadom a szót miniszterjelölt úrnak. Kérem, hogy szíveskedjék reagálni a felvetésekre, kérdésekre, észrevételekre. Tessék parancsolni!
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt válaszai
KISS PÉTER Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr és tisztelt bizottság, a kérdéseket és a megjegyzéseket. Úgy tekintek ezekre, mint amelyek segítettek kiegészíteni a képet, hogy mi is van a placcon, mi az, amivel foglalkozni kell kisebbségi ügyben, és ami ebből kitekint, arra is szívesen válaszolok. Ha megengedik, akkor visszafelé haladnék, mert így még jobban emlékszünk a kérdésekre.
Tóth Gyula képviselő úr értékelésével és álláspontjával is egyetértek. Az az ambícióm a Miniszterelnöki Hivatal élén, hogy többet tegyünk annak érdekében, hogy egyrészt a társadalmi párbeszéd fórumai hatékonyan működjenek, másrészt pedig a társadalmi részvételre az adjon vonzerőt, hogy a kínált megoldások közül az érintettek a maguk képére formálhatják az általuk legkedvezőbbnek ítéltet. Magyarán, hogy sokkal több olyan megoldást legyünk képesek letenni az asztalra, ami például a holnapután kérdéseire, a reformok kérdéseire, ha kell, alternatív, de egyirányú, és törekvések szerint hasonló értékű választ ad. Nyíljon meg a lehetőség arra, és úgy kapjon értelmet a társadalmi párbeszéd, a társadalmi részvétel, hogy ki-ki, akár egy-egy közösség is a saját képére formálhatja, kiválasztva ezen megoldások közül, csiszolva ezeket a megoldásokat, azt, amelyik az alaptörekvést teljesíti, a másik oldalról pedig számára is a legalkalmasabb.
Ilyen értelemben tehát nemcsak azt akarom mondani, hogy kevesebb beszéd, több párbeszéd kell, hanem azt is akarom mondani, hogy több megoldás annak érdekében, és megoldásalternatívák, hogy a társadalmi részvétel értelmét erősítsük fel, mert ez vezet el ahhoz, hogy az emberek érthessék és támogathassák ezeket a reform-, változtatási törekvéseket.
Deák Valéria alelnök asszony megjegyzéseit nagyon szépen köszönöm. Arra vonatkozóan semmiképpen nem szeretnék befolyással lenni, mert azt hiszem, hogy talán ez nem is az én dolgom, hogy az itteni szavazással, állásfoglalással kapcsolatban véleményt mondjak. De arra van erős törekvésem és ambícióm, hogy ha nem is rám, de azokra az ügyekre, amiket közösen alakítunk ki, azokra igennel szavazzanak, tehát hogy azt támogassák. Nem a politikust, nem a politikát, nem a kormányzatot, nem az ehhez való viszonyt, mert ezt megmutatja az ellenzéki és a kormánypárti hollét.
Az ügyekhez való viszonyban szeretnék arra törekedni, hogy sok olyan ügy legyen, ami jó szívvel támogatható, közösen támogatható, és ha kell, akkor az a pártpolitikai különállások fölé emelhető. Van ilyen ügyünk, van néhány ügyünk, nem kevés, most már mondhatom. Éppen az elmúlt év gyakorlata alapján, éppen az elmúlt beszámolón hoztam szóba, akárcsak a "Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti program kérdése, akárcsak a romaprogram, ami függetlenül szavazástól, nem szavazástól, de az esélyét jelenti, hogy egyetértünk a fő pillérekben, a teendőkben, és hogy nagyságrendileg többet kell fordítani a startvonalra álláshoz attól, mint amit a létszámarány diktálna, és hogy komplex beavatkozás kell. Hasonlóképpen a fogyasztóvédelem megváltoztatása, amelyik is egy nagyobb biztonságot jelent mindannyiunknak, mint állampolgárnak, hasonlóképpen a rokkanthelyzetből való kitörés kérdéseit illetően, hogy szuverenitást segítsen elő a rehabilitációs program. Azt hiszem, hogy az jó módszer, hogy a parlamentben mindazok, akiknek ez ügyük, és a széles civil körben, akit érint, és aki valamilyen módon elkötelezett, próbáljunk meg együtt haladni.
Én azt a legnagyobb dicséretnek tekintem, hogy a fogyatékosszervezetek úgy döntöttek, hogy jelentkeznek arra, hogy ők lesznek - idézőjelben - a házhoz vivői ennek a rehabilitációs programunknak, hogy azt mondják, hogy ők szeretnék tájékoztatni az érintetteket. Részt vettek a program kimunkálásában, szurkoltak, hogy a parlament ezt fogadja el, és a másik oldalról arra jelentkeztek, hogy road show-t csináljanak, hogy az érintetteket közel hozzák a megoldáshoz, mert leginkább pont a hivatal nem tudja megtalálni az érintett problémával rendelkező embert, leginkább csak a civil kapcsolatok tudnak segíteni, ez nagyon régi tapasztalatom.
Két konkrét kérdés volt, az egyik a finanszírozás. Valóban, ennek a finanszírozási munkacsoportnak az a szándéka, hogy érdemben megvizsgálja a feladatalapú finanszírozás lehetőségét. Tehát ilyen értelemben szeretnénk változtatni, mert nagyon eltérőek az élethelyzetek, nemzeti kisebbségi önkormányzatok egymás közt, meg hát világosan a roma, a cigány országos önkormányzat és önkormányzatok helyzete között. Persze, hogy más! Más nagyságrendek, más problémák, más kihívások, és nyilvánvaló módon ennek a finanszírozásban kell legyen a konzekvenciája.
Van egy jó hírem! Az a hírem, hogy még ide sem érkeztem, ehhez a feladatkörhöz, és a kollégák már elintéztek egy fontos dolgot. Ez pedig, úgy tűnik, azt jelenti, hogy a települési és területi kisebbségek finanszírozása, amire most 640 ezer forintos normatívát biztosít a törvény, és látható, hogy a területi önkormányzatoknál ez nem lesz elegendő, ráadásul ott az időarányos 480 ezer forint az, ami a mostani költségvetésben rendelkezésre áll, ezt 1 millió forintra fel fogjuk emelni egy közeli döntéssel, a döntés előkészítése megtörtént. Jó hírrel szerettem volna e tárgykörben szolgálni.
Ami a kisebbségi önkormányzati választásnál a kedvezményes mandátum ügyét illeti: igen, önök is tudják, hogy lényegében a parlamentben ennek egyfajta megoldása megszületett, csak emlékeim szerint nem bírta az alkotmányosság próbáját, tehát nem lehetett végigvinni, holott a szándék megvolt rá, hogy legyen egy megoldás. Mindenesetre most azt mondanám, hogy amennyiben van olyan megoldás, amiről közösen azt gondoljuk, hogy az alkotmányosan alkalmas, és ezt nemcsak mi gondoljuk így, hanem szakértők is, és az Alkotmánybíróság is, akkor nem látom akadályát a kedvezményes mandátumnak. Magyarán azt a törekvést, hogy a közjogi munkacsoporton belül ilyen javaslat legyen, én támogatom.
Godó Lajos megjegyzését köszönöm, az egy pontosítás volt arra nézve, hogy éppen képviselői indítvánnyal sikerült megőrizni 2006-os szinten a közalapítvány forrásait. Itt előzetesen jelzem, hogy bár ez megállja a helyét, hogy a sokszoros forrás is, azt hiszem, haszonnal volna elkölthető e területen, mégis, miközben nagyon sok területen éppen az egyensúlyteremtés, a fejlesztési forrásokhoz szükséges önerő szempontjából szűkítettük az állami kiadásokat, e területen, a kisebbségpolitika területén legalább névértéken sikerült megőrizni ezeket, és azt hiszem, hogy ez egyfajta prioritást ebben a helyzetben kifejez.
Teleki képviselő úr megjegyzéseit elfogadom és támogatom. Jelzem, hogy Farkas Flórián képviselő úr is felvetést tett közalapítványi finanszírozással kapcsolatban. Én valahol a mai gyakorlat és az ön által említett gyakorlat között látom a jó megoldást. Jogilag az teljességgel helyes, alkotmányos, működőképes, hogy közalapítvány maga az egyfajta forrásközvetítést végez. Ugyanakkor politikai értelemben, és egy kisebbség iránti elkötelezettséggel azt kell mondjam önöknek, hogy azt támogatom, hogy növeljük a kisebbségi önkormányzatok szuverenitását. Ez főleg azokon a területeken kulcskérdés, amire már utaltam, a kulturális autonómiát támogató intézményátvétel és -működtetés és a média területén. Magyarán: látok lehetőséget a kisebbségi közalapítvány típusú működés, és az önkormányzatok, a kisebbségi önkormányzatok bizonyos területeken növekvő szuverenitását elősegítő direkt támogatási formák között. Ha erre kapok javaslatokat, szívesen veszem.
Tudom én is, a jelenlévők is tudják, a kisebbségek között is van ebben nézőpontkülönbség, de nem szabad ebben erőszakosan eljárni. Ugyanakkor, ha európai fejlesztési forrásokkal bővíthető, így nagyságrendekkel bővíthető, mint ahogy roma területen tettük, a lehetséges felhasználás, akkor már senkinek nem fog fájni, ha plusz pénzről van szó, hogy az egyik oldalon is jelen van, meg a másik oldalon is jelen van. Ez segítheti egy ilyen modus vivendi kialakítását. Így van alapvetően, amikor új források bevonásáról van szó, akkor természetesen arról is szó van, hogy európai források, arról is szó van, hogy szándék szerint a nemzetközi kapcsolatokból származó források is lehetnek, nemzeti kisebbségek esetén ez ma is élő gyakorlat, és természetesen bizonyos hátrányos helyzetekre adandó társadalmi válaszok esetében a társadalmi szereplők aktivitására is számolunk.
Pici kitérőként akarom mondani, ezt egy másik bizottságban elmondtam, és jól félreértettek rögtön, úgyhogy most magamnak szánt korrekcióként mondom. Bizony úgy van ez ma Magyarországon, hogy ha egy cég az imázsát javítani kívánja, akkor sokkal többet költ húsz másodperces reklámspotokra, mint hosszú távú szponzorálásra, mint kialakult demokráciákban szokásos, pedig a társadalmi értékek, és a társadalmi értéken keresztül a társadalmi pozitív visszajelzés a cégre, a termékre, a szolgáltatásra vonatkozóan, amit ő el akar nyerni, nyilvánvalóan a társadalomnak fontos ügyek tartós szponzorálásán keresztül képzelhető el. Nemcsak a történelmi múltból következik, de nem véletlen, hogy például az Egyesült Államokban a nagy kulturális közgyűjtemények fenntartásában milyen óriási szerepet vállalnak magánemberek és cégek. Nem gondolom, hogy az állami felelősségvállalással ki kellene vonulni, de azt gondolom, hogy az európai források mellett partnerként meg kell tudni szólítani azokat, akiknek érdekkapcsolatuk lehet egy ilyenfajta karitativitásban, egy ilyenfajta, kölcsönösen értékteremtő szponzorálásban.
Szászfalvi alelnök úr határon túli kérdésekkel kapcsolatban is megfogalmazott felvetéseket. Igaza van, hogy ezeknek van emberi jogi aspektusuk, bár megjegyzem, most megyek majd a Külügyi és határon túli bizottságba, ahol nyilván ugyanezek a kérdések joggal fel fognak vetődni. Ami az autonómia kérdését illeti, a kormányzati politikának az van a középpontjában, hogy minden ilyen törekvést az európai modellek szerinti gyakorlat alapján támogat, hozzátéve, hogy az is az európai értékválasztáshoz tartozik, hogy autonómiát az érintett felek együttműködése alapján lehet létrehozni. Autonómia tartósan akkor jön létre, ha az nem erőszaktétel - kisebbségen a többség vagy többségen a kisebbség, így vagy úgy -, ilyen értelemben tehát az autonómia egy harmóniát kifejező állapot. Ez a harmónia, tudjuk jól, nem adottság és nem egy trivialitás a határon túl minden egyes vonatkozásban, és tudjuk jól, hogy éppen egy új harmónia megteremtésére irányulnak joggal magyar kisebbségi törekvések határon túl. Biztos vagyok benne, hogy ezzel kapcsolatban van eszközrendszerünk. A jelenlévők is emlékeznek, hogy a politikai fellépéseken túl akár köztársasági elnök úr e területen vállalt szerepe, akár az európai források közös felhasználásnak céltételezése ezen a területen sokat segíthet, de segíthet magyarországi költségvetési fejezeti pénzek fontos határon túli kisebbségi modernizációs törekvések támogatásában is.
Jó-e az, kérdezi képviselő úr, hogy a romaügy, úgymond, az SZMM-nél van, ha elkülönül a romaügy kisebbségi közelítése és a szociális foglalkoztatási élethelyzet lakhatási, egészségügyi közelítése. Az nem jó, ha ez tartalmilag elkülönül, ezzel egyetértek, de a tartalmi összefüggést meg lehet találni. Ha a kisebbségpolitikai közelítés kapcsán világossá válik, hogy ennek a romákat érintően kell lennie egy alapvetően négy pilléren nyugvó bázisának - ez a foglalkoztatás, az oktatás, a lakhatás és az egészségügy -, ha ez a két közelítés nem kizárja egymást, hanem egymást erősíti, akkor szerintem jól tesszük, amit teszünk. Egy kicsit visszautalva az elmúlt évre, hadd mondjam - mivel most már nem abban a sapkámban vagyok, ezért most már mondhatom, kvázi kívülről mondva -, hogy szerintem óriási horderejű, amit itt most megtehetünk ezzel a 75-80 milliárddal, arra pedig vigyázni fogok, hogy ne a romák feje felett költsék el ezt a pénzt. (Farkas Flóriánhoz:) Látom képviselő úr arcán, hogy hiszem, ha látom. (Farkas Flórián egyetértően bólint.) Ezt én is így gondolom, ennek a mondatnak az értékítéletére egy-két év múlva térhetünk vissza. Csak a megtörtént projektek és a valóság ad erre választ, politikusi fogadkozásoknak ne higgyenek, ezt én is így gondolom - pro, kontra mondom ezt.
A HTMH, illetve a NEKH ügye. Ami a kisebbségi hivatal ügyét illeti, erről itt több alkalommal volt szó a bizottság előtt. A kormányzatnak egyöntetűen az volt a szándéka, a kisebbségek támogatását bírva, hogy a kisebbségügy kerüljön közelebb a kormány centrumához, ezért került a Miniszterelnöki Hivatalba. Ez nem is volt kérdés, de ez része volt a folyamatnak, másik oldalról pedig a kormányzati struktúra átalakításának volt az egyik fő szempontja, hogy az elkülönült, minisztériumokon kívüli szervezeti egységeknek legyen meg az integrációja a tárcákban azért, hogy nagyobb erővel lehessen ezzel foglalkozni, és az a miniszterek fő felelősségi körébe essen. Ez annak a magyarázata, hogy új egységként a Miniszterelnöki Hivatalon belül jött létre, és hogy egy helyre került a határon túli politikával. Ez is a követelések körébe tartozott, és ami a kisebbségi hivatalt és utódját illeti, nem szűkült a kapacitása, hanem szinten tudott maradni, ami ebben az, idézőjelben mondom, létszámtakarékos és pénztakarékos időben szerintem megint csak egy prioritást jelöl.
Szászfalvi képviselő úrnak a forrásbevonásra és a konkrét finanszírozásra vonatkozóan az előbbiekben már reagáltam. A munkacsoportokra vonatkozóan megint csak azt mondom önöknek, hogy lesz lehetőség rá, hogy az eredménnyel magam is szembesüljek, a bizottság is szembesüljön, és a javaslatokat megvitassa, hiszen mind a három bizottság olyan, amely konzekvenciáinak ide kell kerülnie. Azt mondanám, hogy adjunk esélyt annak, hogy a kisebbségi önkormányzatok képviselői és a szakértők olyan javaslatokat tudnak tenni, amelyek nem pártpolitikai indíttatásúak, és számunkra kezelhetők lesznek - most itt tudatosan az egész kört szeretném említeni. Itt valóban megint csak nincsen helye a fogadkozásoknak. Arra fogok törekedni, hogy 2007. végén csináljak egy kasszát, és megfelelő alkalommal a bizottságot is tájékoztassuk arról, hogy mire vezettek ezek a lépések.
Balog Zoltán elnök úr egy átfogóbb közelítésben tett fel kérdéseket. Egyetértek önnel, hogy az ellenzéknek dolga, a kormányzatnak meg kötelessége, hogy a törekvéseiről tájékoztasson, az ellenzék pedig firtassa, hogy ezeknek mi a társadalmi konzekvenciája, haszna. A szándék az volt a kormány munkájának átszervezésével, hogy valóban egy szervezettebb munka legyen, és több megoldás, több termék - ahogy az előbb fogalmaztam, több párbeszéd, kevesebb beszéd, több megoldási alternatíva és több reformmegoldás - a hétköznapok ügyeire. Az is szándékom, hogy ott, ahol nem indokolt, mert vagy lehetőség, vagy kihívás nincsen rá, hogy átfogó, nagy rendszerértékű reformot kezdeményezzen a kormány, azokon a területeken is az emberek számára fontos ügyek a kormányzati politika rangjára emelkedjenek, magyarul ezek a kérdések kiegészítsék a reformok, a holnapután kérdését. A mondás is úgy van, hogy azt tudjuk, hogy holnapután mi lesz - megjegyzem, ebben sokat kell tenni -, de az addig mi lesz kérdései szintén nagyon fontosak. Azt remélem, hogy a kormányzati munkamegosztás átszervezése összefüggésben van ezzel a kihívással - én erre fogok törekedni. Egyébként megjegyzem, hogy a két új tárca nélküli miniszter poszt két kormánybiztosi poszt megszűnését jelenti, tehát ez ugyanannyi széket jelent a kormányüléseken és ugyanannyi autót effektíve, és remélem, hogy ez költségeiben is így lesz - én erre figyelni fogok.
A közigazgatási államtitkári pozíció visszaállításának kérdése: nem támogatnám, hogy ez a régi formájában visszaálljon, az ugyanis egy kedvező változás - kormánylátott emberként mondom, van erre tapasztalatom -, hogy miniszter vezesse a tárcát, hogy a miniszter fő felelőssége az is legyen, hogy ami történik szakmailag az apparátusában, azért egy személyben vállaljon felelősséget. Az egy másik kérdés, hogy hogyan kell egy minisztériumban megszervezni ezt a munkát, hogy azt a miniszter valóban képes legyen vezetni; én törekedtem rá a szociális és munkaügyi tárcánál, hogy vezessem azt a tárcát. Pici kitérőként mondom, hogy amelyik miniszter arra panaszkodik, hogy ezt nem képes megoldani, azt hiszem, hogy nem konstrukciós a probléma. Visszatérek ugyanakkor arra a kérdésre, hogy indokolt-e annak tanulságát érvényre juttatni, hogy a közigazgatási államtitkár egy másfajta funkciót is betöltött, nemcsak az apparátusvezetési, hanem a szakmai kontroller funkciót is. Tárcánként ma eltérő módon oldottuk meg ezt a dolgot, hogy ennek egyfajta egységesítését, összhangját kialakítsuk-e; ez kormányzati, szakmai kihívást jelent. Sok modell van erre nézve Európában, nem akarom tehát úgy beállítani, mintha a tanulságnak ezt az aspektusát nem kellene végiggondolni.
Augusztus 20-a kapcsán a megjegyzésével és a figyelemfelhívásával egyetértek. Én magam azt tervezem, hogy július közepén ebben kezdeményezést teszek, ez egy formálódó javaslat arra nézve, hogy hogyan lehet társadalmilag is a lehető legnagyobb biztonságban tudnunk magunkat, és a kormányzat maga is a legjobb szakmai felkészültségét tudja itt mutatni.
Pettkó képviselő úr az informatikai terület dolgát vetette fel. Ma annyit tudok mondani, ahogy a médiából is, a nyilvánosságból is közismert, hogy miniszterelnök úr egyfajta nyitottságát fejezte ki azokra a véleményekre vonatkozóan, amelyek úgy fogalmaztak, hogy nem látják indokoltnak az informatikai felügyelet megváltoztatását. Nyilván ebből kell majd kiindulnunk, és ezt a döntést majd, viszonylag rövid időn belül mindannyian megismerjük.
Ugyanakkor a dolog tartalmát illetően a felvetésével egyetértek. Azt gondolom, hogy az informatika nemcsak egy elvont piaci kategóriaként kell jelen legyen, hanem különösen a hátrányos helyzetekkel szemben egy erős eszközrendszert képes adni. Erre tudok a saját praxisomban is példát, például a távmunkában, amikor célzott távmunkát csinálunk azoknak, akikhez nem elviheti az infrastruktúra, nem elvihető a munkahely.
A másik: például a közszolgáltatások akadálymentes megközelítése szempontjából, mert az akadálymentesítés nemcsak azt jelenti, hogy fizikailag kell akadálymentesíteni, hanem azt, hogy házhoz vinni a szolgáltatást, és ennek az informatika nagyon komoly útját jelenti.
Igaza van abban is, hogy az elektronikus közigazgatás szól erről is, meg szól arról is, hogy mindannyian egyforma eséllyel férjünk hozzá. Az informatika nem nagyon bírja a kenőpénzt, nem nagyon bírja a hivatali hatalmaskodást, az partnerséget bír, és transzparenciát teremt.
Az ilyen Linux típusú, szabad felhasználású szoftverek kérdésében a szakma lefolytatta, azt hiszem, a vitáját, tehát szakmailag ez a kérdés, azt gondolom, eldőlt. Ha arra céloz, hogy ugyanez a gyakorlatba még nem jön át, akkor egyetértek. Nem vagyok a kérdés szakértője, de mint informatikát használó ember, meg újságolvasó ember látom, hogy a világ arrafelé halad, hogy virágozzék száz virág.
Farkas Flórián képviselő úr megjegyzésére, ami a Kisebbségekért Közalapítvány ügyét illeti, az a válaszom, ami elhangzott Teleki úr megjegyzése kapcsán. Ami pedig a felvetését illeti, hogy fontos kérdésekben - média, pénzügyi kérdések, nemzetközi ügyek, parlamenti képviselők és egyebek - akarunk-e, képesek vagyunk-e ötpárti keretekben is megbeszélést és munkát folytatni, akkor az a válaszom, hogy igen. Határozottan az a válaszom, hogy igen. Sőt, kifejezetten arra törekednék, hogy minden, ami a kisebbségpolitikával kapcsolatos, ez kínálja magát ugyanis, az képes legyen, nem a mai kormány érdekében, nem rövidtávon, hanem éppen hosszú távú építkezés vonatkozásában valahol ott a nemzeti minimum, a közösen kezelt nemzeti minimum kategóriájába kerülni. Ez csak munkaterápiásan lehetséges, tehát akkor lehetséges, ha apró eredményeket lehet elérni. Ha azt tudjuk mondani, hogy a múltkor, amikor azt mondja, hogy kételye volt, akkor nekem lett igazam, és fordított esetben is képes vagyok elismerni a maga igazát. Ez egy bizottságban könnyebb, a parlament plenáris ülésén nehezebb, ez egy nagyobb kihívást jelent. Nekem nem esik le a gyűrű a kezemről, nincs is rajta, ilyen értelemben nem esik le róla, hogy ilyen típusú ügyeket csináljunk. Most azt mondanám, hogy ha kibírjuk, akkor várjuk ki a munkacsoportok alapjavaslatait, utána térjünk át arra a munkamódszerre, amit fölvet, én nyitott vagyok. Nyilván a jelenlévő többiek álláspontja is szükséges ehhez.
Az utolsó megjegyzésem az első kérdésre válasz, hogy van-e komplex kisebbségpolitikai csomag. Abban az értelemben, ahogy próbáltunk most egy komplex roma csomagot, abban az értelemben nincsen. Utaltam is rá, hogy szeretném, ha ennek pandanjaként a kisebbségeknek a fejlesztéshez való viszonyát, a médiához, a társadalom többi szegmenséhez, ilyen értelemben a karitativitás, szponzorálás kérdéseinek a felnyitásával, bizonyos közjogi kérdések összefoglalásával ezt egy kerek egésszé tudnánk tenni. Talán éppen ez a munkaforma adhat erre választ, amit ön is mondott.
Nagyon szeretném, ha egy világos karakter rajzolódhatna ki. Az irányokban, a lépésekben sok minden történt az elmúlt időszakban, én ezeket nem akarom lesöpörni az asztalról, de az látható volt a kisebbségi jogalkotással kapcsolatban, nemcsak azért, mert itt erős kétharmadosságok kötöttek választások kapcsán bennünket, hanem azért is, mert volt egy olyan szándék, hogy próbáljuk meg közösen kialakítani - kisebbségek és a parlamenti pártok - a jó megoldásokat. Én látom ennek a szükségességét. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Van-e még valakinek kérdése, hozzászólása? (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor nekem még lenne. Mielőtt alelnök asszony a nagykoalíciós ajánlattal megkeres (Derültség.), azért egy mondatot szeretnék ehhez mondani, természetesen anélkül, hogy túlértékelném ezt a megjegyzést. Arról van szó, én azt mondtam, hogy személyesen semmi kifogásom nincsen miniszter úr személye ellen. Ez valóban így van. Ha már ebben a konstellációban kell együttműködni, hogy mi vagyunk az ellenzék, és önök a kormánypárt, akkor inkább egy ilyen miniszter legyen a Miniszterelnöki Hivatalban, mint mondjuk az elődje. (Derültség. - Közbeszólás: Ne légy ilyen...) Azt gondolom, hogy talán még olyan baloldali képviselőtársak is vannak, akik ezzel egyetértenek, merthogy elégedetlenek vagyunk azzal a munkával, ami eddig folyt a Miniszterelnöki Hivatalban, és reméljük, hogy ez a dolog másképp lesz. De mégiscsak az a helyzet azért, hogy ha egy romos épületen - mert én így látom jelenleg a kormányzat épületét - egy ablakszárnyat beüvegeznek, akkor azért még nem tart az ember házszentelőt.
Tehát ilyen értelemben nem fogjuk támogatni a miniszter úr alkalmasságát, szerintem ezzel az ellenzék munkáját végezzük. Hadd mondjam azt, hogy azt a kommunikációs játékot, hogy ki tűnik együttműködőbbnek, mint a másik, ellenzékből nehezebb folytatni, mert az ellenzék dolga az, hogy bírálja a kormányt. Tehát abban, hogy ki csúnya, ki nem működik együtt, ki nem támogat, ki nem imádkozik együtt, én nem szeretnék itt részt venni. Úgy gondolom, a mi dolgunk elsősorban a bírálat ebben az ügyben, és az lenne a feladatunk, hogy mondjuk ez nagyon tisztességes bírálat legyen.
Azt gondolom, augusztus 20-ával kapcsolatban maga miniszterjelölt úr is elismerte, hogy van még tennivaló. Én ezt egyébként nagyra értékelem, de hogy mégse ilyen rózsaszínűen fejezzem be a hozzászólásomat, éppen a kisebbségi ügyben azt gondolom, hogy önöknek egyébként kiváló munkatársaik vannak, akik nem pártpolitikai alapon vezetik a hivatalt, és működnek - személyesen nem sorolnám fel őket, nehogy nehéz helyzetbe hozzam őket -, miközben pedig sajnos az ön főnöke elmegy Zágrábba, és közli, hogy azért nincs Magyarországon parlamenti képviseletük a kisebbségeknek, mert az ellenzék ezt akadályozza. Tehát ez a kettős játék az, ami az embert adott esetben erkölcsileg is felháborítja, és ilyen kritikus megjegyzésekre készteti. Aztán, amikor rákérdezünk a parlamentben, hogy hogy is volt ez, akkor közlik velünk, hogy ne folytassuk a hazugságkampányt.
Tehát ezek a dolgok, azt gondolom, hogy jelen vannak, ezeket szóvá kell tenni, még akkor is, ha a bizottságban valóban van egy tisztességes munkalégkör, és próbáljuk egymás személyes integritását nem kétségbe vonni. Én ezt továbbra sem szeretném tenni a miniszter úrral, mármint hogy kétségbe vonjam a személyes integritását, úgyhogy a szavazatom nem erre fog vonatkozni, hanem arra, hogy a kormány munkáját és átalakítását hogyan értékeljük. Azt gondolom, hogy ezt azért el kellett mondani. Köszönöm.
KISS PÉTER Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Reagálhatok?
ELNÖK: Persze, parancsoljon!
KISS PÉTER Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Egy mondatot szeretnék megerősíteni, elnök úr, hogy természetesen a politikai állásfoglalások és a hollét alapján kialakított vélemények - ugye a hollét határozza meg a tudatot -ilyen értelemben abszolút nem sértenek személyesen, és ezt szeretném rögzíteni, ez a későbbiekre is így van. Én az ügyekben igénylem az együttműködést, az együttműködhető ügyekben igénylem az együttműködést, és ezt fenn fogom tartani. Mindenkinek a szavait a konkrét ügyek minősítik. Van némi hátterem ahhoz, hogy tudjam mondani azt, hogy lehetséges ilyen ügyeket teremteni, önök is emlékeznek ilyenre, és ezért merem azt mondani, hogy szeretném követni ezt az utat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérdezem a bizottságot, hogy alkalmasnak találja-e Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelöltet a tisztség ellátására. Kérem, szavazzunk! Aki igen? (Szavazás.) 10 igen. Aki nem? (Szavazás.) 8 nem, és 1 tartózkodás mellett a bizottság többsége miniszterjelölt urat alkalmasnak találta a feladat ellátására.
Köszönjük szépen a megjelenést, a tájékoztatást, és sok sikert kívánunk a munkához! (Rövid szünet. - Kiss Péter elhagyja az üléstermet.)
Még nincs vége az ülésnek. Szerintem rendezzük el a módosítót, és utána úgyis tudunk szünetet tartani, mert 2 órakor jön a miniszterjelölt asszony.
Flórián! Ismered a szöveget? Van, amit el tudsz fogadni belőle? (Farkas Flórián: Egy szót tegyünk bele!) Hármat! Éljen Farkas Flórián! (Derültség. - Varga József: Ezt írjuk bele a jegyzőkönyvbe nagybetűkkel!)
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Tegyük bele azt a szót, hogy évente egymilliárddal többet.
ELNÖK: Államtitkár asszonynak van kormányálláspontja?
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Van kormányálláspont.
ELNÖK: Fantasztikus! Akkor folytassuk az ülést. Két változat szerepel előttünk, ha jól értem: az egyik egy egyoldalas, amelyikben egyetlenegy szót látnak aláhúzva, hogy "évente", ami egy fontos kérés volt Farkas képviselő úr részéről, és van egy kétoldalas, amelyben az "Országgyűlés felkéri" van kiszedve mindenütt, és abban is szerepel az "évente". Az egyoldalas változat tehát úgy indul, hogy "Az országgyűlés felkéri...", a kétoldalas változat pedig úgy indul, hogy "A kormány tevékenységében érvényesítse...". Jól látom a helyzetet, államtitkár asszony? Ez a két változat van előttünk.
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Ezzel kapcsolatban el tudná mondani a kormány álláspontját? Indítsunk szerintem ezzel, és utána vitatkozzunk.
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Bármelyik változatot támogatja a bizottság...
ELNÖK: A kormány!
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Bocsánat: a bizottság valamelyiket előterjeszti, de mi mindegyiket tudjuk támogatni.
ELNÖK: Ez a kormány álláspontja. Köszönjük szépen. A bizottság tagjaié a szó. Farkas képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Elnézést kérek, természetesen nem akadékoskodnék, csak a pontosítás és a konkrétum kedvéért mondanám, hogy a második bekezdésnél "a szükséges források" tervezésénél úgy egészülne ki, hogy "a szükséges költségvetési források", tehát a "költségvetési" szó bekerülne a "szükséges források" kifejezés közé. Úgy zárulna tehát a mondat, hogy "a szükséges költségvetési források" tervezésével.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Wiener képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A tegnap kifejtettek alapján én nyilván a hosszabb változatot támogatom. Ami pedig Farkas képviselőtársam felvetését illeti, teljesen nyilvánvaló, hogy költségvetési forrásokról van szó, másról nem is lehetne szó, hiszen csak abban az esetben beszélhetnénk egyéb forrásról, ha a roma integrációs programnak lenne egy külön, úgynevezett elkülönített alapja, ilyen azonban nem létezik. Amennyiben képviselőtársam ehhez a szóhoz ragaszkodik, szerintem ennek nincs semmi akadálya, de megjegyzem, hogy ez enélkül is ugyanazt jelenti.
ELNÖK: A konszenzus irányába haladunk, mint ebben a bizottságban mindig. Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én csak azt szeretném javasolni, hogy ezt az egy szót tegyük bele; a papír elbírja, csupán nyolc vagy kilenc betűvel több. (Farkas Flórián: Csak nyolc.) Ez ellen nem lehet kifogás, ez nem egy olyan lényeges változás.
ELNÖK: Pettkó képviselő úrnak egyébként is karakterben kellett volna megadni a hosszúságot. (Derültség.) Van-e egyéb hozzászólás? Donáth képviselő úré a szó.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Kedves Elnök Úr! Tegnap odaadtam egy szövegvariánst, aminek nem tudom, hogy mi lett a sorsa, de bánom is én, azonban szeretném felhívni a jelenlévők figyelmét arra, hogy ha már harmadszor, negyedszer, sokadszor visszakerül ez a szöveg, bár a Szentírás azt mondja, hogy a kutya sem tér vissza az ő hányadékára, szeretném a figyelmükbe ajánlani...
ELNÖK: Okádást mond.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): A Károlinál okádás van?
ELNÖK: Igen.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Még jobb! Jegyzőkönyvbe kérem vétetni, hogy az 1590-es Vizsolyi Biblia szavajárása fontosabb a 2007-es bizottsági munkánk verbális készletének tisztába tételére, mint a megelőző, merthogy egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy negyedszerre is a stilisztikai szabállyal ellentétes dolog kerül elénk. Nem hiszem el, hogy csak a jegyzőkönyvvezetők tudnak magyarul helyesen írni és fogalmazni, nem hiszem el, hogy köztisztviselők ne tudnának! Változatlanul kérem, hogy ilyet, hogy "kétéves intézkedési tervek keretében", ne tessenek leírni, az isten áldja már meg önöket! Terv! Ez csak egyes számban létezik, akkor is, ha a feje tetejére áll az egész magyar kormány a nyomorult ellenzékével együttvéve. (Szászfalvi László: Vagy fordítva.)
A másik, hogy én nem vagyok hajlandó addig belemenni értelmezésekbe, hogy évente vagy kétévente, nekem secko jedno, azonban változatlanul fenntartom abbéli javaslatomat, Wiener képviselő úrral változatlanul egyetértve, hogy "a Roma Integrációs Tanáccsal együttműködve", nem pedig "együttműködésben". Gondoljanak már bele, hogy milyen marhaságot mondanak! "Együttműködve"! "Kétéves intézkedési terv keretében dolgozza ki a stratégiai terv végrehajtásához - és nem érdekében - szükséges intézkedéseket".
A "továbbá" ebben az esetben felesleges. Pont kell, új mondatról van szó, és innen mehet tovább.
De ezt teljesen értelmetlennek látom, miután tegnap ezt a szöveget leadtam. Miért nem lehetett ezt akceptálni? Vagy ha valakinek a nyelvi megoldással szemben érdemi kifogása van, akkor kérem, hogy fogalmazza meg, csak azt az egyet ne tegyük, hogy napról napra görgetjük magunk előtt a teljesen - hogy is mondjam - haszontalan... (Farkas Flórián: Jogos!)
ELNÖK: Egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor én támogatom képviselő úr javaslatát, és ha a jegyzőkönyv számára is megtenné... Tehát a hosszabb változatról beszélünk, a kétoldalas változatról. Így hangzik: "2. A kormány tevékenységével érvényesítse a stratégiai tervben elfogadott célkitűzéseket és a roma integrációs tanáccsal együttműködve, kétéves intézkedési terv keretében dolgozza ki a stratégiai terv végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedéseket. Azok teljesítéséről kétévente..." - és ettől kezdve nincs változás, illetve az utolsó sorban "szükséges költségvetési forrásokat" szerepel. Tehát van stilisztikai és pontosító javaslat, a "források" elé a "költségvetési". Ez a javaslat, ami most áll.
Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Csak azt szeretném kérdezni, hogy akkor hány kétéves intézkedési terv fog elkészülni ez alapján. Mert ez a szövegjavaslat arról szól, hogy kétévente készüljenek kétéves intézkedési tervek, bocsánat, nem egy kétéves intézkedési terv fog készülni. (Farkas Flórián: Roma évtized!)
ELNÖK: A probléma az, hogy nem egy tervről van szó, hanem több tervről. Tehát nem egy intézkedési tervről van szó, hanem területenként különböző tervekről van szó. Ugye?
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Ha kétévente kell beszámolni a kétéves intézkedési tervekről, akkor azok szerintem tervek, és nem egy terv. Itt helyénvaló a többes szám, még akkor is, ha nem szeretjük leírva látni többes számban a tervet, de bizony a költségvetés sem egy terv, hanem költségvetési tervek készülnek évente, amennyiben évente fogad el az Országgyűlés költségvetést. Ezt az egyetlen pontosítást vagy módosítást szeretném javasolni, én nem értek a magyar nyelvhez, mindazoknak, akik értenek hozzá. Köszönöm szépen.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Hadd kérdezzem meg az előterjesztő képviselőjét, hogy a stratégiai tervben mi szerepel.
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A stratégiai tervben az szerepel, hogy kétévente kell intézkedési tervet készíteni, aminek egy kormányhatározat lesz a formája, és kétévenként beszámol a kormány az Országgyűlésnek a végrehajtásról.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Akkor ez azt jelenti, hogy egy terv készül, amiről kétévente...
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Nem!
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az első terv úgy fog szólni, hogy 2008-2009., a következő lesz a 2010-2011., és így haladunk tovább.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Akkor tervek. Itt van a félreértés!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Nincs félreértés! Ez olyan, tetszik tudni, mint a hároméves tervek. Nincs! Ötéves terv van, és hároméves terv van. Nincs olyan, hogy ötéves terveket készített a Rákosi-rendszer. Ötéves tervet készített, még akkor is, ha adott esetben kettő volt.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Jó. Rendben van.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Úgyis újragondoljuk majd még az egészet! (Derültség.)
ELNÖK: Ne próbálj meg boldoggá tenni minket! Tehát akkor a tervnél vagy a terveknél maradtunk? - Elnézést, közben azt hittem, hogy már van új ombudsmanjelölt.
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A tervnél.
ELNÖK: Akkor felteszem szavazásra a kérdést, ha nincs egyéb hozzászólás. Tehát a Donáth képviselő úr, és Farkas Flórián képviselő úr által kiegészített és kijavított változatot a kormány támogathatónak tartja-e?
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Szeretném megkérdezni, hogy most csak a 2. pontról beszélünk-e, vagy az összesről. (Többen: Az összesről!)
ELNÖK: A 2. pontról beszélünk...
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): De az összesről kellene szavazni. Értem.
ELNÖK: Igen.
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Azt a kérdést szeretném felvetni, hogy ha a 2. pontba, a "szükséges források" elé betesszük, hogy "szükséges költségvetési források tervezéséről", akkor nem tesszük-e ezt a 3. pontnál is, mert ott ugyanaz van, hogy a felelősök és a szükséges források meghatározásával legkésőbb 2007. augusztus 31-éig dolgozza ki. Ez csak az én személyes logikám. (Farkas Flórián: Oda is be kell tenni.)
ELNÖK: Teljesen jogos a dolog. Azt hiszem, a sajtó felé azt kell mondanunk, hogy a kormány ragaszkodott hozzá, hogy írjuk be, hogy a költségvetési forrásokról van szó. Köszönjük szépen.
Tehát akkor az utolsó változat az, hogy a 3. pontban is van, az utolsó előtti sorban, "szükséges költségvetési források", tehát a "költségvetési" szó beszúrásra kerül. Van-e egyéb hozzászólás? Wiener képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már a következő pontot is megnézzük, akkor a dátumon kellene gondolkodni. Tudniillik az Áht. szerint szeptember 30-áig kell benyújtani a költségvetési törvényjavaslatot. Amíg nem volt itt a "költségvetési" szó, persze addig is erről szólt mindez, de emiatt nem akartam szólni, viszont ha ez egy augusztus 31-ei határidő, akkor megvan-e az összhang az Áht.-val. Ezt is meg kell néznünk, tudniillik ha a "költségvetési" szót odateszem, akkor többen ránéznek arra, hogy megvan-e a jogrendszeren belüli koherencia, míg ha nincs ott ez a szó, noha ugyanarról van szó, akkor nem fognak erre úgy ránézni. Ezért eddig nem szóltam, hogy ne akadékoskodjak ilyen kérdésekben, de ha odatesszük a "költségvetési" szót, akkor talán célszerűbb lenne az augusztus 31-et szeptember 30-ra lecserélni.
ELNÖK: Szerintem ez így van, de ez csak magánvélemény. Államtitkár asszony?
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Egyetértek.
ELNÖK: Akkor a következő változtatás: augusztus 31. helyett nem szeptember 31., hanem 30., most nem indokolnám meg, hogy miért. (Derültség.)
Ezekkel a változtatásokkal, vagy az egésszel kapcsolatban van-e még valakinek hozzászólása? (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, akkor szavazásra teszem fel a kérdést. A 2. és 3. pontban előzetesen közölt változtatásokkal kérdezem a kormány képviselőjét, hogy támogatja-e ezt a módosító javaslatot.
HORNUNGNÉ DR. RAUH EDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Igen. Kérdezem a bizottságot. Aki támogatja? (Szavazás.) Nem? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Nincs ilyen.) 19 igen szavazattal a bizottság saját javaslataként fogja benyújtani a zárószavazás előtt ezt a módosító javaslatot.
Köszönjük szépen a konstruktív együttműködést.
14 órakor folytatjuk az ülést, Lamperth Mónikát várjuk.
(Szünet: 13.38-14.10)
ELNÖK: Folytatjuk az Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság ülését a 3. napirendi ponttal: dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása.
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Képviselőtársaim írásban is, elektronikus formában is kézhez kapták a háttéranyagot miniszterjelölt asszony eddigi pályafutásáról. Csak jelezni akarom, hogy ennek ismeretében vagyunk itt, de természetesen itt van lehetőség arra, hogy szóljon hozzánk, és a programjáról, elképzeléseiről tájékoztatást adjon. Parancsoljon!
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt tájékoztatója
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Érdeklődők! Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsága előtt a mai meghallgatáson minden olyan kérdés az asztalra kerüljön, amit a bizottság tagjai fontosnak tartanak. Ha elnök úr egyetért azzal az eljárással, én mondanék egy bevezető gondolatsort, és ha van türelmük, reményeim szerint, egy picit hosszabb időt erre rááldozni - mert iszonyú sok dolog van, ami a tárca felelősségi körében ehhez a bizottsághoz tartozik -, én szeretném elmondani, hogy milyen irányokat gondolok, látok fontosnak. Utána pedig természetesen elnök úr meghatározza az ügyrendet a kérdésekre válaszolva, hogy minden olyan ügy, amit önök fontosnak tartanak, alapos kibeszélést kapjon.
Azzal szeretném kezdeni, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta nőttek a társadalmi különbségek; nőttek a társadalmi különbségek térségek között is. Vannak dinamikusan fejlődő térségek, és vannak leszakadó térségek, kistérségek. Nőttek a társadalmi különbségek társadalmi csoportok között is. Vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek hátrányos helyzetben vannak; hátrányosabb helyzetben vannak egyrészt a korábbi időszakhoz képest, másrészt a társadalom más csoportjaival való összevetésben. Vannak olyan családok, vannak olyan emberek, akiknek az ebből a helyzetből való kikerülés nagyon célzott segítséget igényel. Ezért, ha kezdhetném azzal, hogy a szociális és munkaügyi miniszteri ars poeticámat elmondom először ebben a bizottságban, akkor azt gondolom, hogy a tárca missziójának annak kell lennie, hogy egyenlőbb esélyeket teremtsünk, hogy lehetőségeket teremtsünk, hiszen erre gyakorlatilag mindegyik terület ad valamilyen lehetőséget, akár szociális támogatásról vagy bármiről beszélünk. Itt nagyon komoly programok fognak majd szóba kerülni, de én mindegyiket ezen a szemüvegen keresztül fogom szemlélni, hogy egyenlőbb esélyeket teremtsünk, lehetőséget teremtsünk azok számára is, akik hátrányosabb helyzetben vannak. Elég talán, ha csak azt mondom, hogy ha valaki 100 méteres síkfutásban indul, versenyez, akkor nem mindegy, hogy mezítláb állítják oda a starthoz, vagy - hogy márkát ne mondjak - valami világmárkájú futócipőben, a legfinomabb szögecseléssel, ami segít és gyorsít a futásban. Nekünk, amikor a munkánkat végezzük, ezt kell szem előtt tartani: csökkenteni a versenyhátrányt.
Szeretném világossá tenni, hogy a mai világban a versenyt lehet szeretni, vagy nem szeretni, csak egyet nem lehet tenni, hogy nem vesszük figyelembe, hogy igenis, verseny van. A mi felelősségünk az, hogy akiknek gyengébbek a képességei vagy hátrányosabb helyzetben vannak, azoknak hogyan tudunk egyenlőbb esélyeket teremteni, csökkenteni a versenyhátrányt, és felkészíteni őket a versenyre. Nos, ezen a megközelítésen keresztül szeretném a tárca tevékenységét és a célkitűzéseimet bemutatni, ami az emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsághoz tartozik. Első állításként nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egyenlő bánásmód követelménye megjelenjék, és garanciákat kapjon, és ezért nagyon fontosnak tartom az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységét, amely 2005 februárjában alakult, és bár ismerem a jogszabály rendelkezéseit, hogy a hatóság nagy önállósággal rendelkezik, azonban én azt gondolom, hogy egy területen mindenképpen szükség van megerősítésre, ez pedig a nyilvánosság.
Készülve a mai ülésre, megnéztem, hogy 2005-ben 491 panaszkérelem érkezett a hatósághoz, amit 144 határozattal zártak le, 2006-ban pedig 592 panasz alapján 212 hatósági határozat született. Ha azt nézem - tárcavezetőként is van tapasztalatom ebben -, hogy egy tárcához mennyi panasz érkezik, akkor akár azt is mondhatnám, hogy a problémákat tekintve ez nem túl sok. Egy biztos, hogy ahol segíteni kell az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, az a nyilvánosság, tehát a nyilvánosság megteremtésével fel kell hívni a figyelmet erre a lehetőségre, hogy azok az emberek, akik úgy érzik, hogy diszkriminációban volt részük, és valami sérelmet szenvedtek, azok ismerjék meg, és fordulhassanak ehhez a hatósághoz. Áttekintve a jogi szabályozást, ami a hatóságra vonatkozik, én ma nem látok változatási szükségletet, de ha a képviselő hölgyek, urak ilyet látnak, akkor természetesen jó alkalom van arra, hogy erről beszéljünk.
Nagyon fontosnak tartom a tárca tevékenységében a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének kérdését, a gender meanstreaminget, ahogyan elvárják tőlünk, hogy a nemek dimenziójának beépítését a magyar jogalkotásba és a politikai folyamatok minden egyes szintjén megteremtsük. Megnéztem, hogy milyen háttérrel dolgozik ez a minisztérium; valószínű, hogy ezt majd alaposan át kell tekinteni, és meg kell teremteni annak intézményesített formáját, hogy a magyar közéletben a politikai folyamatok minden egyes szintjén ez valamilyen módon megjelenjen.
Az elkövetkezendő időben a nők és férfiak társadalmi egyenlősége osztálynak az a dolga és feladata, hogy kidolgozzák az úgynevezett nemzeti cselekvési programot. Ennek van hat pontja, ahol alapos munkát kell végezni, és ahogyan engem itt tájékoztattak a szakemberek, ez különböző készültségi fokban van, de haladnak ezzel a munkával. 2007. december 1-jéig áll szándékunkban elkészíteni a nemzeti cselekvési programot, és minden olyan szakmai munkát, ami ehhez szükséges, szeretnénk felgyorsítani. Amit iszonyúan fontosnak tartok, nemcsak ennél, de fogom mondani a többinél is, hogy a lehető legszélesebb bázisról indulva, társadalmi szervezetekkel, civil szervezetekkel együttműködő partnerekkel kell ezt előkészíteni, annál is inkább, mert én úgy gondolom, hogy a magyar társadalomban még sok dolgunk van azzal, hogy ezt elfogadtassuk, hogy itt van adósságunk és van tennivalónk.
Nem akarok itt hosszan leragadni, de azt gondolom, hogy akár egy olyan kezdeményezés, amit most az Országgyűlésben két képviselőtársunk tett a választási rendszerben a női kvóta megjelenítésével... Tudom, hogy ez iszonyú nagy vitákat fog kiváltani, csak szeretném, ha ez világos lenne a jelenlévők számára. (Varga József felé:) Képviselő úr mosolyog ezen, de akkor is mondom, hogy ezt pártolom. Én támogattam ezt önkormányzati és területfejlesztési miniszterként is, hiszen a választási rendszer, illetve a választásra vonatkozó szabályok kidolgozása és az Országos Választási Iroda irányítása az én kompetenciámba tartozik.
Tájékoztatni szeretném a képviselő hölgyeket és urakat arról, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak voltak alkotmányos aggályai ezzel a megoldással kapcsolatban - hogy ezek alaposak-e vagy sem, nem tisztem minősíteni -, mindennek következtében az lett a kormány álláspontja, hogy ebben a formában nem támogatja, és arra hívta fel az igazságügy-minisztert, hogy nézze meg, hogy ezt hogyan lehet alkotmányosan megoldani. Én ezt kérni fogom már az új tisztségemben is; a mostaniban megtettem már, írásban kértem igazságügy-miniszter urat arra, hogy segítsen megtalálni az alkotmányos megoldást, és ezt fogom kérni az új tisztségemben is, ami más logikán, esélyteremtő és esélyegyenlőség logikáján tartozik ide, mert azt gondolom, hogy ez fontos lehet.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy vannak a tárcánál olyan pályázatok, olyan díjak, olyan elismerések, amelyek pozitívan ösztönzik a különböző közösségeket, hogy az esélyteremtésben és az esélyegyenlőség megteremtésében jó példával járjanak elöl. Ezeket szeretném fenntartani, és bizonyos értelemben szélesíteni. Jónak tartom, támogatom, szeretném továbbvinni a "családbarát munkahely" díjat, amelynek különböző kategóriáiban azok a munkahelyek pályázhatnak, akik részfoglalkoztatással, gyerekvigyázóval és más módon segítik a munkavállalót abban, a nőket elsősorban, hogy azonos eséllyel szerepeljenek a munkaerőpiacon.
Fontosnak tartom az "egyenlő értékű munkáért egyenlő bért" pályázatot, a "férfiszerepek" pályázatot, ami arra vonatkozik, vagy azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a sztereotípiáktól próbáljunk megszabadulni, ösztönözzünk és támogassunk egy olyan gondolkodásmódot, ami ebben azonos esélyt kínál nőknek és férfiaknak, mert ez nem a női esélyegyenlőségről szól, és nem véletlen, hogy az Európai Unióban ezt úgy hívják, hogy nők és férfiak társadalmi egyenlősége.
A "női karriertervezés" pályázatot ugyancsak jónak tartom ebből a szempontból, és azt is, hogy ez a képzéseket is ösztönzi és segíti. Olyan képzést, olyan támogatást ad, ami azoknak a nőknek, akiknek a lelkük legmélyén van ilyen elgondolásuk, vágyuk, de valamilyen oknál fogva nem tudják kiteljesíteni, ezeket ösztönözzük, segítjük képzéssel.
Fontosnak tartom az országos kríziskezelő információs telefonszolgálat és a regionális kríziskezelő hálózat fejlesztését. Szerintem eredmény, ameddig eljutottunk, az, hogy van kilenc krízisközpont, civil szervezetek, önkormányzatok. Itt szeretném, ehelyütt elmondani, több helyütt is lesz majd rá alkalom, de talán nem lesz furcsa tőlem, hogy nagyon intenzív kapcsolatot szeretnék ápolni az önkormányzatokkal. Ez a tárcának egyébként is kötelessége, hiszen egy nagyon fontos közszolgáltatás, a szociális intézményrendszer és a szociális támogatások rendszere önkormányzati kötelező feladat felelősségben van a magyar jogrendszerben, de ettől függetlenül is egészen sok példával lehet alátámasztani. Szeretném önöket meggyőzni arról, hogy ez hatékonyabbá tehető, hogy közel az emberekhez, közelebb a civil szervezetekhez, mert az, hogy a tárca, hogy a civil szervezetekkel nagyon nyitott és jó kapcsolatot ápoljon, számomra - hogy mondjam - kötelező. Azonban azért az mégiscsak egy igazság, hogy miközben a tárcának ernyőszervezetekkel, országos hatású civil szervezetekkel szoros és együttműködő kapcsolatban kell állnia, azok a civil szervezetek, amelyek a konkrétan, effektíve társadalmilag hasznos munkájukat végzik, azok ott vannak a településeken, azok ott mozognak a terepen. Tehát azt gondolom, hogy az önkormányzatokkal együtt hatékonyan tudunk egy-egy területen a problémák kezelésében és az esélyteremtésben, ahogyan az elején is mondtam, fellépni.
Még visszatérve a nemzeti cselekvési programhoz: a 2007-es évben szeretnénk a munka részeként néhány olyan szakmai konferenciát szervezni, ami gazdagítja ennek a tartalmát, de ahogyan elmondtam, az év végére ezzel gyakorlatilag végeznünk kell, december 31-éig ezt elő fogjuk állítani. Ha a bizottság erre majd rátekintene, akkor én, elnök úr, nyitott vagyok minden olyan kérdésben, amit önök kérnek idehozni a bizottság elé, írásban, vagy bármilyen formában.
Van még egy érdekesség, ezt nagy örömmel tapasztaltam, hogy a minisztériumban, a minisztériumon belül, közigazgatási szervezeti egységen belül sor kerül a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség kutatására, tehát a minisztérium jó példaként először saját magán fogja ezt megnézni. Kíváncsian várom majd a végeredményét. Bár most, ha igaz, akkor a női esélyek valamit alakulnak majd, meg ezek a viszonyok a tárcánál.
Nagyon fontosnak tartom az Európa Tanács nők elleni erőszakkal szembeni kampányát, a családon belüli erőszakkal szemben való fellépést, és azt gondolom, hogy nekünk a saját kampányunkban konferenciák, és egészen konkrét kampányelemek mellett nagyon fontos, hogy a jogalkotást is áttekintsük, hogy nézzük meg, hogy a jogalkotásban milyen lehetőségek vannak még. Tudom jól, hogy ezzel küszködnek azok, akik a jogszabályokat előkészítik. Én azt gondolom, mégis érdemes megnézni, nem másolva, de mégiscsak megismerve, megnézve más országok tapasztalatait. Én kezdeményezni fogok majd ezen a területen az igazságügyi és rendészeti miniszterrel tárgyalást. Nekem van emlékem még belügyminiszteri koromból, hogy ez milyen súlyos probléma, és milyen intézkedéseket kell, lehet tenni. Talán visszaemlékeznek arra, hogy akkoriban egy új intézkedéscsomagot adott ki az Országos Rendőr-főkapitányság a miniszteri utasításom alapján, és akkor lett egy kicsit hatékonyabb a rendőri fellépés is, és feloldottam azt a felfogást, hogy csak akkor megyünk, ha vér folyik, ez nem tartható szerintem. Tehát akkor ebben sikerült eredményeket elérni. Most egy másik aspektusból megnézve, de fontosnak tartom, hogy itt tudjunk előrelépni.
Áldozatvédelem, áldozatsegítés intézményrendszerének a megerősítése, ezek mind hozzátartoznak ehhez a kampányhoz.
Gyermek- és ifjúságpolitikával kapcsolatban. Az Európai Unió számára elkészült a jelentés az úgynevezett ifjúsági Fehér könyvben foglalt prioritásokról. Ennek alapján én azt szeretném mondani, hogy nagyon izgalmas és érdekes, és szerintem fontos az, hogy az önkéntesség témakörében még mit tudunk előrelépni. A fiataloknál az a - hogy mondjam, nem élethelyzet, ez nem jó szó. Tehát amilyen helyzetben ma vannak a fiatalok, és amilyen kihívásnak vannak kitéve a különböző hatásokon keresztül, hogy ott ülnek az internet előtt, hogy a tévében azt néznek, amit adnak - most ezt hadd ne minősítsem -, hogy tudunk olyan intézkedéseket tenni a gyerekek, a fiatalok érdekében, amiben felismerik azt, hogy nekik is van felelősségük, társadalmi felelősségük, és megpróbáljuk őket akciók mentén, pozitív ösztönzéssel megmozgatni. Nem véletlen, hogy az önkéntesség témakörében kellett nekünk ilyen kormányzati intézkedésekről szóló jelentést csinálni, mert ezen a területen más országokban jó tapasztalatok vannak.
Ha szabad egy személyes megjegyzést tenni, az én gyerekeim egy alapítvány keretében olyan diákcserében utaznak, ahol utána kötelező az önkéntesség, de nem jogszabály szerint, hanem erkölcsi alapon. Na, ez odáig vezetett, úgysincs más dolgom, a kislányom késztetésére most éppen egy belga kislány a vendégünk, és nevelem néhány hétig, de ez ezt hozta magával. Tehát szerintem ebben óriási lehetőségek vannak. Rendkívül jó hatással tud lenni gyerekekre, fiatalokra. Emellé a program mellé - nem akarom túl sok helyen mondani, de néhány helyen fogom - szeretnék odatenni egy kis felkiáltójelet, mert azt gondolom, hogy ebben van lehetőség. Nagyon kérem a bizottság tisztelt tagjait, hogy ebben legyünk partnerek, mert szerintem ebben nagyon jó példával tudnak elöl járni országgyűlési képviselők, civil szervezetekkel való kapcsolatban is, meg saját maguk által is.
Fontosnak tartom az Európa Tanács ifjúsági és sportigazgatósága emberi jogi képzés ifjúsági programját, és ennek a célkitűzéseit, hogy az ifjúsági munka középpontjába helyezzük az emberi jogi képzést. Én azt gondolom, hogy azok a kiadványok, amelyeket ennek az elérése céljából a tárca csinált, jók, hasznosak, ebbe az irányba szeretnék majd további lépéseket tenni.
Van egy projekt, 2006-2007, "Mindenki hallassa a hangját!" projekt, ami az állampolgári és az európai polgári szerepre való felkészítést célozza. Azt szeretném itt személyes célkitűzésként megfogalmazni, hogy az oktatási tárcával felvéve a kapcsolatot, szeretném, ha beépülne a tantervbe, ha bele tudnánk lobbizni, hogy az állampolgári ismeretek nemcsak kötelező módon, hanem olyan megfelelő színvonalon történjenek, ennek képzése, megismertetése a fiatalokkal, hogy mire eljutnak 18 éves korukig, mire választópolgárok lesznek, ismerjék meg a magyar alkotmányos berendezkedést, ismerjék meg az alapvető jogaikat, mert azt gondolom, hogy akkor tudnak tudatos állampolgárként és választópolgárként viselkedni. Megpróbálok egy kicsit nagyobb sebességre kapcsolni, mert rengeteg dolog van még.
2007. május végén fogadta el az Országgyűlés a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiát - ezt önök alaposan ismerik, gondolom, a bizottság foglalkozott vele részletesen -, és 2007. szeptember 1-jéig kell elkészülnie a hároméves kormányzati cselekvési tervnek. Itt minden egyes tárcának, most az államigazgatási kereteit mondom, el kell készíteni a saját részét, hozzáteszem, be is kell tervezni majd a költségvetésbe, amit neki meg kell csinálni ezen a területen. Ennek a programnak a kormányon belüli fő felelőse, gazdája én leszek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lehető legkonkrétabban kerüljenek megfogalmazásra a tennivalók. Ez egy óriási kihívás, nem véletlenül ilyen nagy időtávra tervez. Én hiszek abban, hogy a szívós, következetes munka eredményt hoz. Hiszek abban, hogy ez a program eredményes és sikeres lehet, de csak akkor, ha ebben mindenki megteszi azt, amit meg kell tennie. Én azt tudom önöknek ígérni, hogy a saját stallumomnál fogva én ennek szigorú őrzője és végrehajtója leszek, mert nagyon sok múlik ezen. Ha lesz még ehhez kapcsolódóan kérdés, akkor kitérünk rá részletesebben, most nem akarnék erről többet mondani. Még egy dolgot mondanék csak. Most ez egy sajátos helyzet, hogy egyik tárca után a másikban fogok majd dolgozni, de én ezzel foglalkoztam önkormányzati szempontból, és az volt a véleményem - ma is az a véleményem -, hogy ebben nagyon fontos szerepet kell szánni az önkormányzatoknak, és velük együttműködve kell ezt a programot megcsinálni.
A szociális és munkaügyi miniszter a vezetője a kábítószerügyi koordinációs bizottságnak, és én ennek misszióját fontosnak tartom. Hogy hatékonyan tudjunk a prevenció terén fellépni, ahhoz nagyon sok minden kell. Én nagyon erősen hiszek abban, hogy a civil szervezetek, mozgalmak preventív tevékenysége hatékonyabb, mint a legszigorúbb jogi szabályozás, ezzel együtt tudom azt, hogy ennek egyensúlyban kell lennie. Nyilván szükség van megfelelő jogszabályi környezetre, de igazán eredményesek akkor tudunk lenni, és igazán akkor tudjuk megvédeni a gyerekeinket, ha a civil szervezetekkel hatékonyan tudunk együttműködni. A gyermekjogok tekintetében olyan akciókat kezdett el a tárca, amit szerintem folytatni kell, és én ennek támogatásáról szeretném önöket biztosítani. Van még egy program, a társadalmi bűnmegelőzési nemzeti stratégia és cselekvési program, aminek - ez ugyancsak érdekes - egy másik aspektusával korábban foglalkoztam, kidolgozója voltam, de itt is szeretnék odatenni egy felkiáltójelet a civil szervezetek szerepe mellé.
A következő rendkívül fontos téma, amiről szeretnék beszélni, a romák integrációjának elősegítésére irányuló kormányzati intézkedések. Először a mostani intézkedésekről és ennek továbbviteléről mondanék néhány dolgot, utána pedig természetesen a roma integráció évtizede stratégiai programról, ami most van az Országgyűlés asztalán. A programok közül nagyon fontosnak tartom a telepszerű lakókörnyezetben élők lakhatási és szociális integrációs programját. Itt 2006 novemberéig volt egy programszakasz, és azt gondolom, hogy ezt a programot folytatni kell. Ugyancsak fontosnak tartom a roma oktatási alapot, fontosnak tartom a magyarországi roma tanulók tanulmányi támogatását. Tudom, hogy itt a roma szervezetek hiányolják azt, hogy még nem került kiírásra a pályázat. Én tájékozódtam arról, hogy ez milyen állapotban van, és azt az információt kaptam, miután ezt a közalapítvánnyal közösen kell kiírni, hogy a közalapítványnál már készen vannak. Azt tudom önöknek ígérni, ha ez olyan előkészítettségi állapotba kerül papír szintjén, hogy ezt július 2-án alá tudom írni, akkor ki lesz hirdetve július 2-án - ez lesz az első munkanapom -, ha nem, ezt ma nem tudom még megmondani, akkor legkésőbb július 6-án. Azt tudom önöknek ígérni, hogy 2-a és 6-a között ez aláírásra kerül. Ezt vegyék konkrét ígéretnek, mert azt gondolom, hogy erre szükség van.
A foglalkoztatás terén a közmunkaprogramokban nagyon fontosnak tartom a közmunkaprogramok támogatását és a részvételt. Tudom azt, önkormányzati miniszterként folytattunk előzetesen egyeztetést arról, hogy a közmunkaprogramokat, a közhasznút és a közcélút hogyan próbáljuk egymáshoz közelebb hozni. Szándékomban áll ezt a foglalkoztatást és ezt az ösztönző rendszert összegyúrni, az előnyeit és a célkitűzéseit is összébb hozni, és integráltan, közmunka, közhasznú, közcélú - hogy ennek mi lesz a neve, azt majd természetesen ki kell találni -, mindazokat az előnyöket, amelyeket a közmunkaprogramok hordoznak magukban, egy egységes rendszerbe dolgozva szeretnénk a jövőben megvalósítani.
A Roma Integráció Évtizede program stratégiai terv, azt gondolom, hogy egyrészt egy nagyon alapos előkészítő munka után került az Országgyűlés elé, másrészt mind a négy alappillérét, foglalkoztatás, oktatás, egészségügy és lakhatás - ez a négy alappillére van - jól kidolgozottnak látom, olyannak, amire lehet építeni cselekvési tervet és konkrét intézkedési lépéseket. Hogy ennek milyen eredménye és sikere lesz, ebben szerintem nagyon sokan vagyunk felelősek. Nem akarom másra terhelni a fő felelősséget, természetesen a legnagyobb felelősség ebben a kormányt illeti, de ugyanúgy, mint más programoknál is mondtam, ennek a programnak a sikere azon múlik, hogy milyen társadalmi támogatást tudunk emellé szervezni, és ebben mindannyiunknak van felelőssége: a roma szervezeteknek, a politikusoknak, nemcsak a kormánytagoknak, a parlamenti bizottságnak és mindenkinek. Én ezt az anyagot jónak tartom, tudom azt, hogy minden tudás, ami a roma szervezetek környékén is megvan, hasznosult ebben a programban, és azt gondolom, hogy ennek sikeres végigvitele egy olyan nemzeti érdek, amiben érdemes a partnerséget aktívan működtetni.
Az Új Magyarország fejlesztési tervről szeretnék néhány dolgot elmondani. Nem fogom most itt részletesen körbejárni a TIOP-ot, TÁMOP-ot, mert szerintem a képviselő hölgyek, urak ezt pontosan ismerik, csak egy dologról szeretnék beszélni: a leghátrányosabb helyzetű kistérségek zászlóshajó projektjéről. Ebben nyakig, vagy derékig benne vagyok területfejlesztési miniszterként, ez egy közös munka a kormányon belül, de miután pontosan tudom eddigi tapasztalataim alapján, hogy minden komplex program, akár több operatív program, vagy akár nem fejlesztési programról van szó, hanem tárcaprogram, kell legyen egy lelke. Ennek a felzárkóztató, zászlóshajó projektnek a szociális és munkaügyi tárca kell legyen a lelke. Tehát én azt a felelősséget szeretném itt megfogalmazni, amit ezért a programért kell a tárcának vinnie és éreznie.
Ennek a lényege az, hogy a most elfogadandó országgyűlési határozat kijelöli egy komplex szempontrendszer alapján azokat a kistérségeket, amelyek ennek a zászlóshajó projektnek a kedvezményezettjei lesznek. Nem lehet ma még megmondani, hogy ezek a kistérségek konkrétan melyek, egyrészt, mert az Országgyűlés módosító indítványokkal bevitt még néhány új mutatót, és ezek a modellszámítások még nem készültek el. Autópályához való közelség, internettel való ellátottság - ha jól emlékszem, ez a kettő, amit még bevitt a parlament. Másrészt pedig hétfőn lesz a zárószavazása a kistérség-lehatárolási országgyűlési döntésnek, ugye ez törvénymelléklet, és az új településekre, az új kistérségekre még nincs lemodellezve, ahhoz kell egy kis idő, hogy a modellszámítást elvégezzük, lefuttassuk. Körülbelül olyan 35 körüli ilyen kistérség lesz, amelyik célzottan ennek a programnak a kedvezményezettje.
Igazából tartalmában még sok dolog van ezzel, mert önmagában az, hogy egy hátrányos helyzetű kistérség... Ha most azt kérdezem alelnök úrtól, hogy mondja meg, hogy Csurgó, mint leghátrányosabb helyzetű kistérség, kap mondjuk 2,5, 3 vagy 4 milliárd forintot... (Szászfalvi László: Inkább négyet! - Derültség.) Vigyázzon, be ne sétáljon a csapdába, amit most mondok! Merthogy sorolja fel, hogy mit csinál vele, hogy tartósan kikerüljön a leghátrányosabb helyzetből! Nem könnyű erre válaszolni. Én a kistérségi hálózattal, amit az önkormányzati és területfejlesztési tárca működtet, összeszedettem a kistérségi projekteket, minden kistérségi koordinátornak dolga volt a saját kistérségében összeszedni, leminősíteni első körben, hogy milyen előkészítettségi fokon vannak a projektek, és azt kell mondjam önöknek, hogy rendkívül differenciált a helyzet, és nem feltétlenül tudom nyugodt lelkiismerettel azt mondani, hogy minden leghátrányosabb helyzetű kistérségben kész vannak azzal, hogy mit kell csinálni. És a felelősségünk óriási! Az önöké is, és a miénk is, hogy ezt a pénzt mire használjuk. Mert ebből igenis fejlődési pályára kell állítani ezeket a kistérségeket, méghozzá az ott élő embereken keresztül elsősorban, hiszen a leghátrányosabb helyzetű kistérségben élnek a leghátrányosabb helyzetű családok, emberek. Úgyhogy ezzel szerintem lesz komoly munkánk.
Fogyatékosság-ügyben tett eddigi kormányzati intézkedések, a fogyatékos személyek jogairól, esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvénymódosítás, amit köztársasági elnök úr megfontolásra visszaküldött, és módosítani kellett az aránytalan és méltatlan helyzeten, azt hiszem, így fogalmazott elnök úr, a fogyatékos emberekkel szemben. Ennek a végrehajtását fontosnak tartom, és azt is fontosnak tartom, hogy hozzunk olyan konkrét intézkedéseket, amelyek a fogyatékos emberek esélyeit, lehetőségeit javítják, méghozzá tartósan, hiszen a legtöbb embernél ez olyan tartós állapot, amit nem egyszeri kiküszöböléssel, hanem folyamatosan és tartósan kell biztosítani.
Ebből a szempontból fontosnak tartom a megváltozott munkaképességűek - ez nem ugyanaz, csak egy eleme - ellátórendszerének korszerűsítésére elfogadott szabályozást, ami most van az Országgyűlés asztalán. Azt is fontosnak tartom, hogy a fogyatékosok foglalkoztatásánál a védett piacok kidolgozására törekedjünk, akár a közbeszerzés intézményén keresztül, akár más eszközökkel, de el kell érni azt, hogy ez védett legyen.
Ugyancsak fontosnak tartom a képzést, a továbbképzést, a szakértők képzését, a rehabilitációs, információs centrumhálózat bővítését. A megváltozott munkaképességű emberek számára munkahelyi gyakorlat címen egy olyan programot indított el a tárca, ami a felnőtteknek is, az értelmi fogyatékosoknak is, és a középiskolásoknak is kínált lehetőséget ezen a területen.
Még néhány dolog szerepel itt a papíromon, de azt gondolom, hogy nem mennék most ennél jobban a részletekbe. Azt gondolom, a képviselő hölgyek, urak kérdéseire még lehetőség lesz kifejteni egyes területeket, akár részletesebben is.
Elnök Úr! Köszönöm a türelmét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szívesen hallgatjuk miniszterjelölt asszonyt, tehát nem kell ehhez olyan túl nagy türelem.
A bizottság tagjaié a szó. Amennyiben kérdéseket akarnak feltenni, vagy észrevételük van az elhangzottakhoz, akkor azt most megtehetik. Tessék parancsolni! (Jelentkezésre:) Szászfalvi képviselő úr személyes megszólíttatás okán kért szót.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Nem pusztán a személyes megszólíttatás okán, de esetleg azért is.
Tisztelettel köszöntöm miniszterjelölt asszonyt! Nagyon sok témát érintett a bevezetőjében miniszterjelölt asszony, és azt hiszem, hogy sokat nem is tudott már érinteni. Megpróbálok én is röviden, összefogottan szólni, de nyilván nagyon sok olyan terület van, amihez hozzá kellene, és lehetne szólni, meg kérdéseket is lehetne feltenni.
Kezdjük a megszólíttatás okán, a leghátrányosabb helyzetben lévő 28, most már 33 vagy 35 kistérség felzárkóztatási programjával kapcsolatosan. Azt szeretném kérdezni, sok információ birtokában lévén, ugyanakkor úgy érzem, hogy sok információ birtokában nem lévén is, tehát eredendően annak idején januárban a parlamentben volt az indító megbeszélése ennek a programnak. Akkor azt a tájékoztatást kaptuk miniszterelnök úrtól, hogy júniusban lesz a véglegesítése ennek a programnak. Elvileg még nem vagyunk kicsúszva belőle, de múlt héten Kiss Péter, akkor még szociális és munkaügyi miniszter rendes éves meghallgatásán azt jelezte, hogy június végén lesz ebből elvileg egy kormányhatározat, és utána indulhat el ez a program a maga útján.
Végül is számomra nem is ez a lényeges, hanem igazából az lenne a lényeges, és azt szeretném kérdezni miniszterjelölt asszonytól, örülvén annak, hogy ha az SZMM lesz ennek a lelke, ahogy hallottuk, hogy tudniillik hogyan képzelhető el ennek a körülbelül 120 milliárdos felzárkóztatási komplex programnak a gyakorlati kivitelezése. Az igazi kérdésem nekem tulajdonképpen az, amit ugye több kistérség is jelzett, és próbáltunk erőltetni, hogy semmiféle racionális érv nem szól amellett, hogy olyan módon történjen ez a forrásfelhasználás, hogy közben a különböző regionális és egyéb tanácsoknál, fejlesztési tanácsoknál azt fogják mondani ezeknek a hátrányos helyzetben lévő, vagy leghátrányosabb helyzetben lévő kistérségeknek, hogy menjetek ti át ebbe a programba, az összes többi forrástól pedig elzárunk benneteket. Mert vannak erre nézve, azt gondolom, nyilván miniszterjelölt asszony is tudja, különböző jelek. Tehát én tulajdonképpen a személyes álláspontjára lennék kíváncsi, és nagyon örülnék, ha olyan pozitív választ kapnék, hogy nem támogatja ezeket a szirénahangokat, mert tulajdonképpen akkor szerintem igazán nem történik semmi változás, és az a fajta pozitív várakozás, hogy ebből a plusz 2,5-4 milliárd forintból valóban olyan nagy programokat lehessen megvalósítani, amelyek kimozdítják ezeket a térségeket a jelenlegi nyomorúságos helyzetükből, csak pozitív diszkriminációt kellene, hogy jelentsen.
Nyilván tehát az egyéb programokhoz is hozzá kellene jutniuk ezeknek a térségeknek, és ennek a felzárkóztatási programnak egy olyan plusz programnak, egy olyan plusz lehetőségnek kellene lennie, amely öt, nyolc, tíz év alatt valóban egyfajta pozitív jövőképet vázolhatna fel, és kézzel fogható, valóságosan érzékelhető változást hozna. Nyilván nem járdaépítési programokra gondolunk, hanem olyan munkahelyteremtő, turisztikai, akár lakásépítési, infrastrukturális fejlesztésekre, nyilván térségenként néhány olyan nagy programra, amely pozitív következményekkel járhat. Tulajdonképpen a hogyanra kérdeztem rá, és erre a fajta ellentmondásos helyzetre, ami a pályázatokba való bejutást illeti.
A második kérdésem, illetve észrevételem, hogy nyilván miniszterjelölt asszony is tudja, hogy az önkormányzati szociálisintézmény-fenntartó szervezeteken kívül az egyházak azok, amelyek talán a másik nagy szociálisintézmény-fenntartó szervezetek. Hogyan kívánja az egyházakkal való kapcsolatot napirenden tartani, illetve esetleg fejleszteni? Éppen a múlt héten azt hallottuk Kiss Péter miniszter úrtól, hogy az egyházakkal való kapcsolat jónak mondható. Kívánja-e ezt tovább fejleszteni? Mi nyilván azt szeretnénk, ha az egyházi szociális intézmények is kiszámítható, jó módon munkálkodhatnának.
A harmadik kérdés: a bevezetőben elmondottakra szeretnék rákérdezni. Hallottuk azt, hogy a közmunkaprogram, a közhasznú és közcélú program egyfajta integrációjának megvalósítására kerülhetne sor. Én ezt nagyon nagy örömmel hallom. Hogyan lehetséges ezt megvalósítani? Ez szerintem már hosszú évek óta egy óriási probléma önkormányzati szinten is, néha kezelhetetlen helyzet, sőt a szakemberek sem látták, látják át bizonyos szempontból, legalábbis a helyben dolgozó szakemberek, ezeknek az egymással való összefüggését. Múlt héten is azt a felvetést tettem Kiss Péter miniszter úrnak, hogy nagyon sok olyan programot meg lehetne oldani pályázatok nélkül, amelyek az önkormányzatok számára egy könnyebbséget, egy kiszámíthatóbb rendszert hoznának létre. Hosszú évek óta működik például a közmunkaprogram, látjuk azt, hogy hol kell csinálni, miért kell csinálni, mi a célja, mi az eredménye, nagyjából tudjuk, hogy hány milliárd forint megy rá évente, közben pedig esetleg több ezer ember rengeteg idejébe, energiájába, idegeskedésébe kerül az, hogy ezeket a pályázatokat vagy megnyerik, vagy nem, megcsinálják és a többi, tehát egy kiszámíthatóbb rendszert lehetne létrehozni. Ez az integráció szerintem éppen egy nagyon jó alkalmat teremthetne arra, hogy ez működőképessé váljék.
A következő a lakhatás kérdésköre, amire szeretnék kitérni, aztán tovább nem húzom az időt: nyilván itt a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos alapjog egyik vetülete a lakhatáshoz való jog vagy lehetőség megteremtése. Miniszterjelölt asszonyt a szociális bérlakásrendszer helyzetéről szeretném kérdezni, hogy egyrészt mi az álláspontja, és tervezi-e ennek felülvizsgálatát, érdemi bővítését - nyilván itt az önkormányzatokkal egy együttműködés keretében lenne ez lehetséges -, illetve milyen egyéb eszközöket lát arra nézve, hogy ezt bővíteni lehessen. Szeretnék utalni, a múlt héten is utaltam rá, az alternatív lakhatási lehetőségekre is. Miniszterjelölt asszony egészen pontosan tudja, hogy Csurgón van egy Habitat program, sőt vele még annak idején találkoztunk is a Habitat vezetésével. Múlt héten is elmondtam a miniszter úrnak, és ő pozitívan állt hozzá, hogy elképzelhető-e olyan alternatív programokat is támogatni különböző, akár uniós forrásokból, amelyek jelen pillanatban nem férnek bele a most működő lehetőségekbe. Azt gondolom azonban, hogy egy-egy kisvárosban, egy-egy térségben viszont nagyon is kézzel fogható eredményeket látunk, sőt itt a cigányság, a roma közösség integrációjával összefüggésben is szerintem ez egy nagy lehetőség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. Ékes Ilona jelentkezett. Parancsoljon, képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is üdvözlöm a miniszterjelölt asszonyt, örülök, hogy nő tölti majd be ezt a posztot, és remélem, hogy mint nő és anya, érzékenyen a női problémák iránt, segít ezek leküzdésében. Azt kérdezném meg, hogy a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége tervekhez program van és lesz, de vajon forrást rendelnek-e hozzá, lesznek-e határidők, és lesz-e ellenőrzés. Tudjuk azt, hogy a nők társadalmi szerepvállalása attól függ, hogy a munkát és a magánéletet hogyan tudják összeegyeztetni. Kapnak-e majd segítséget, lesznek-e programok ennek javítására és megoldására?
Fontosnak tartom, hogy legyen jobb a gyerekeknek, de tudjuk azt is, hogy a gyerekeknek akkor jobb, ha a családoknak és az anyáknak jobb a helyzete, hiszen ha az anyának van miből, akkor tud gyerekének is adni, tehát én itt nagyon fontosnak tartanám azt, hogy az anyáknak legyen biztos megélhetése és munkalehetősége. A nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége albizottságban meghallgattuk az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, ahol elmondták azt, hogy nagyon korlátozott az anyagi lehetőségük, és ezért kevés vidéki utazást tudnak biztosítani, és vidéken is nagyon sok gond van, tehát fontos lenne, hogy legyen arra anyagi keretük, hogy vidékre is kiszálljanak.
Ami nekem még egy nagyon fontos dolog, az a prostitúciómentes Magyarország megteremtése, hogy legalább elinduljunk ezen az úton. Tervez-e erre nézve programot, esetleg törvényi változtatást a nő-, gyerek- és lánykereskedelemmel kapcsolatosan, hogy előfordulhat-e majd az, hogy nálunk is büntessék a klienseket, mint a skandináv országokban? Egyelőre ennyit szerettem volna kérdezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Varga képviselő úré a szó.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Engedje meg, hogy először azt mondjam, hogy nem mindig szerencsés egymás után miniszterjelölteket meghallgatni - ez a jelen esetben is így van -, mert így össze tudjuk mérni a két miniszterjelölt teljesítményét, és lehet, hogy a szavazatunkkal tudtunk volna korrigálni bizonyos dolgokon. Ezt csak mellékesen jegyzem meg.
Jelölt asszony hosszasan beszélt a romák helyzetéről, és mivel a magyarországi cigányság helyzete tulajdonképpen 99 százalékban az ő tárcájához tartozik, ezért érdeklődnék afelől, hogy elégségesnek tartja-e a romatelepek felszámolására a költségvetésben a 400 millió forintot. Kérdezném, hogy tudja-e - valószínű, hogy igen -, hogy 550 romatelep van a felmérések szerint, vagy volt tavaly, és ha ilyen tempóban lesz a felszámolás, mint ahogy önök elkezdték, magyarul kilenc településen megy ez a program, akkor körülbelül hány éven belül jutunk el ahhoz, hogy az 550 romatelep felszámolódik, ha esetleg nem lesz megint plusz 150 ez idő alatt.
Érdekelne, hogy miután a képzésben, átképzésben is érdekelt a magyarországi cigányság, mikor lesz ennek a képzésnek, átképzésnek - hogy is mondjam szép szóval - érdemi eredménye. A jelenlegi képzés, átképzés ugyanis kivétel nélkül talán a képzést végző cégeknek éri meg, mert miután a képzések általában letelnek, a benne részt vevő romák, akik általános iskolát végeztek... - még egyszer mondom, a programot jónak tartjuk, tehát kell csinálni, csak akik elvégzik az általános iskolát, azok utána munka nélkül maradnak, és akik a szakmákat elvégzik, azok ugyanúgy munka nélkül maradnak. Szerintem ahhoz képest luxus mennyiségű pénzt költünk el arra, hogy tulajdonképpen a munkanélküliség egyáltalán nem javul a romatársadalomban.
Kérdezném, kitért a romaösztöndíjakra. Az én értelmezésemben az ösztöndíj valamire ösztönzi a gyerekeket. Ilyen értelemben kíváncsi lennék az ön véleményére, hogy például a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál lévő ösztöndíjrendszert hogyan gondolja, mert én olyan híreket hallok, hogy át szeretnék az ösztöndíjrendszert úgy variálni, hogy abba tulajdonképpen csak szegény roma szülők gyerekei vehessenek részt. Szerintem ez nem a polgárosodás irányába megy, mert ha olyan feltételeket szabunk, hogy egyik szülőnek se legyen munkája, és csak úgy fér bele a gyerek ebbe az ösztöndíjrendszerbe, akkor legfeljebb nyolc általánost fognak végezni ezek a gyerekek, és azt gondolom, hogy nem ez a cél, hanem az a cél, hogy egy roma értelmiség jöjjön létre, egy roma polgárosodás.
Kérem miniszter asszonyt, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ez a folyamat visszakerüljön az eredeti helyére, és ne legyen az, hogy csak szegény gyerekeket támogatunk ösztöndíjrendszerben, mert sajnos a szegény gyerekek szülei is szegények, és tulajdonképpen ez egy szociális ellátás lesz, nem pedig roma ösztöndíj.
Még egy kérdésem lenne. A munkahelyi diszkriminációval mit fog tudni kezdeni? Mert a képzés, átképzés után az egyik legnagyobb probléma, hogy akármilyen szintű végzettséggel rendelkező roma fiatalok, vagy nem fiatalok próbálnak a munkaerőpiacra betörni, tulajdonképpen a diszkrimináció miatt ez nagyon nehéz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Teleki képviselő úré a szó.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter/Miniszterjelölt Asszony! A délelőtt folyamán éppen a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál jártam, ahol - talán miniszter asszony sem tudja, mivel annyira friss az információ - épp a pályázati kiírás tartalmáról beszéltünk, az ösztöndíj-pályázati kiírás tartalmáról, ahol semmi nem változott a mostani rendszer szerint. Ürmös Andor, aki szintén köztünk van, még később jött el, mint én, tehát ő is tudja, hogy közel ugyanazokkal a kondíciókkal fog kiíródni ez a pályázat, mint az ön idejében, amikor ön volt a közalapítvány elnöke. Tehát benn van a 7., 8. osztály, az egyetem és a főiskolások, és a középiskolásoknak is van lehetőségük ebben a programban. Sőt, továbbmennék, ez is egy friss információ, hogy a Kulturális Alapból is kiírásra került, és ha miniszter asszony azt az időt tudja tartani, akkor elvileg az is kiírásra kerülhet, mert tervezetben már ez is megvan, és a mai kuratóriumi állásfoglalás szerint - munkacsoport állásfoglalása szerint - már a minisztériumnak kell rábólintani. Ez a mai helyzet a közalapítvány körül. Tehát még egyszer mondom: munkaértekezlet volt, és munkacsoportot hívtak létre.
A telepprogramnál azt gondolom, hogy meg kell jegyeznem, mint ahogy már sokszor vitatkoztunk a cigánytelepek felszámolásával kapcsolatosan, hogy kevés az összeg, illetve nem kellő időben indult el. Én mégis azt mondom, hogy azért egyetlenegy fontos ügy van ebben politikailag, mégpedig az, hogy politikai akarat van a 2002. utáni időszakban. A cigánytelepek felszámolását elkezdte a Medgyessy-kormány, illetve most a Gyurcsány-kormány folytatja, ami azért is fontos, mert a politikai szándék már ott van, míg az előző kormányoknál viszont nem volt ott a cigánytelepek felszámolására semmi olyan lehetőség, a tervezésen kívül, illetőleg a kutatásokon kívül, amely lehetőséget biztosított volna arra, hogy a cigánytelepekkel foglalkozzunk. Én azt gondolom, hogy a prioritások, amelyek a négy területet rendbe rakják, és a lakhatást is jelentik, ott mindenképpen hazai és nemzetközi forrásokat fog megjeleníteni, remélhetőleg a cigánytelepek felszámolásában is az NFT II. program költségvetése.
Ami még fontos számomra, hogy az esélyegyenlőségről, férfiak és nők közti, nők és férfiak közti esélyegyenlőségről szó volt. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert a diszkriminációról csak általában szoktunk beszélni, viszont a roma nőket triplán sújtja a hátrányos megkülönböztetés. Azt gondolom, hogy erre, ha nem is külön program, viszont a jobb és több odafigyelés nagyon szükséges. Mert akkor, amikor azt mondják, hogy a nők és férfiak... (Ékes Ilona: Egyenlő bánásmód.) Így van, azon túl is, mert tényleg azt gondolom, hogy az egyenlő bánásmódba beletartozik az, amikor a nők és a férfiak közti különbséget mérik, viszont a roma nők foglalkoztatási esélye sokkal rosszabb, mint a nem romáké, és ezért azt gondolom, hogy ebben nem lehet vita, hogy ezen program megalkotása egy olyan sarokpont, amelybe új tartalmakat és új elemeket kell beletenni. (Dr. Lamperth Mónika: Bele kell rakni!) Így van, pontosan.
Úgyhogy én azt gondolom, hogy csak szurkolni tudok miniszter asszonynak, hogy ugyanolyan jól végezze a munkáját, mint végezte az előző tárcánál, illetve a mostani tárcánál is, és nem vagyok elfogult, én láttam és tapasztaltam a munkabírását.
Remélem, hogy az alapján, amit Varga József képviselőtársam mondott, hogy miniszter és miniszter között van különbség, most megszavazzák miniszterjelölt asszony miniszterré válását, annak nagyon örülnék, mert az előzőekben nem szavazták meg Kiss Péterét. Ez most azt jelenti, hogy meg fogják szavazni miniszterjelölt asszonyt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyéb hozzászólás? Szabóné Müller Tímea!
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TÍMEA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, hogy kimerítő bevezetőt hallhattunk, amiben miniszterjelölt asszony tényleg kitért nagyon sok olyan fontos területre, amik az elkövetkezendő időben erősítésre várnak, és ahol tennivaló akad bőven.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy szóba hoztuk a munkahelyi diszkriminációt, és én nagyon megnyugtatónak hallottam, hogy miniszterjelölt asszony felismeri az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak azt a kifejezett, nagyon fontos szerepét, ahol ez a probléma is megoldódhat. Az albizottsági ülésünkön, A nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége albizottság ülésén is szóba került ez a téma, és azt láttuk problémának, hogy a célzott, tehát a bejelentés alapján érkező problémákra tud jelen esetben az Egyenlő Bánásmód Hatóság rámenni, de nagyon sok esetben nem érkeznek be a panaszok. A nyilvánosság, és az Egyenlő Bánásmód Hatóság nyilvánosságának a megteremtése, amit miniszterjelölt asszony említett, azt gondolom, a legnagyobb gyógyír lesz erre a problémára, az, hogy a tudatos és tájékozott állampolgárok már tudni fogják, hogy bizonyos problémáikkal hová forduljanak. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy a roma lakosság sokkal tudatosabban látja a lehetőségeit már, mint egyébként egy-két hátrányos réteg ma Magyarországon.
Nagyon örültem annak, hogy a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége kapcsán megjelent miniszterjelölt asszonynál a horizontális elv, ami mind az Új Magyarország fejlesztési tervnél megjelenik, és ilyen formában ugye nemcsak a TIOP-nál és a TÁMOP-nál lesznek a tárcának feladatai, hanem... (Dr. Lamperth Mónika: Az összes többi operatív programnál.) ... az összes többi operatív programnál a genderszempontokat érvényesíteni, és ami azt gondolom, hogy a következő időszak nagy feladata, hogy a kormányzaton belül is horizontálisan vegye tudomásul egyébként minden tárca, hogy nemcsak a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak van feladata a genderszemlélet formálásában és a genderszempontokban, hanem az összes többi tárcának is.
Amit Ékes Ilona képviselőtársam említett, hogy egy nő gondoskodása és érzékenysége különösen ezen a területen nagyon jó, azt gondolom, hogy mutatja az is, hogy a díjak és elismerések megtartása, és adott esetben erősítése nagyon fontos. Nagyon sok esetben nem tudunk problémákat megoldani pénzzel. Vannak olyan területek, ahol az elismerés, az, hogy valaki egy jó szót kap, látja azt, hogy a munkáját figyelik, nagyon fontos.
Idősbarát önkormányzati díj létezik, de családbarát önkormányzati díj nem létezik. Én egyébként ezt javasolnám, és azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog, mert ott nagyon sok szolgáltatást nyújt az önkormányzat, és talán érdemes lenne elmenni ebbe az irányba is.
Ami még nagyon nagy területe a bizottságunknak, az a civil szféra, és azt is örömmel láttam, hogy minden egyes területnél miniszterjelölt asszony egy civil szemüvegen keresztül látja a világot. Látja azt, hogy ennél a tárcánál különös jelentősége van annak, hogy a civil szervezeteket minden területbe bevonjuk, és nagyon fontos, hogy milyen formában tudjuk majd segíteni a civil szervezeteket az elkövetkezendő időszakban, és hogyan tudjuk őket ösztönözni arra, hogy a következő szinthez meg tudjunk tenni egy-egy ugrást a működésükben, kapacitásukban. Én a magam részéről nagyon örülök annak - az egyik szemünk sír, a másik meg nevet, mert Kiss Péter miniszter úr nagyon tisztességesen vezette ezt a minisztériumot -, azt gondolom, hogy miniszterjelölt asszony egy remek gárdát kap, és egy nagyon jól felépített minisztérium élén kezdheti el a munkáját. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én is jelentkeztem hozzászólásra, ha alelnök asszonytól szót kapok. (Fogarasiné Deák Valéria: Igen.) Kérem, hogy azt a hosszú bevezetőt, amit az ülés első részében elmondtam, értsék hozzá kormánypárti képviselőtársaim, de a dorgálásokra tekintettel ezt most nem mondanám el, csak a kérdést, amire kifut, mert én azt gondolom, hogy ezt kötelességünk megkérdezni, mint ellenzéki képviselőknek, hogy igazából nem tudjuk, hogy miért van szükség erre a kormányátalakításra. Ha erről valamit tud mondani miniszterjelölt asszony (Dr. Lamperth Mónika: Boldogan!), akkor azt szívesen meghallgatjuk, akár a szakmai, akár a politikai, akár más indokokat - ez az első kérdésem.
A második kérdésem a Nemzeti Civil Alapprogrammal, egyáltalán a civil szervezetek érdekérvényesítő képességével és lehetőségével kapcsolatos. Ma reggel napirend előtti felszólalásban említettem annak a 275 civil szervezetnek a tiltakozását, akik azt állítják, hogy nem tudnak az NFT II.-ben, a nemzeti fejlesztési terv második részében hozzájutni pályázat útján, versenyszerűen olyan forrásokhoz, amelyeket eredetileg betervezett a kormány, de mára jelentősen csökkentek - 18 milliárd forint helyett 3 milliárd forintra pályázhatnak -, és pályázat nélkül kívánják ezek jelentős részét elosztani. Arra vonatkozik ez a tiltakozás, hogy egyrészt van egy olyan kormányzati politika, amivel csak egyet lehet érteni, hogy minél több olyan szolgáltatást, amit az államnak kellene nyújtani, át tudjanak vállalni civil szervezetek. Az ember-ember közötti kapcsolat ugyanis, mind az egyházi, mind az egyéb más szervezeteknél, sokkal jobb ellátást és szolgáltatást biztosít, mintha ezt egy személytelen rendszerben valósítjuk meg, tehát ez egy előnyös dolog, másrészt pedig, úgy tűnik, hogy a források pedig csökkennek erre a területre. Azt szeretném tehát kérdezni, hogy ebben az érdekérvényesítésben segítséget nyújt-e majd ezeknek a civil szervezeteknek; ezt már a miniszter elődjétől is megkérdeztem egy héttel ezelőtt, mert akkor még ő volt a miniszter, épp az éves meghallgatáson. (Dr. Lamperth Mónika: Még most is ő a miniszter.) Ő azt válaszolta, hogy ennyit tudunk a dologról, hogy szerinte valamifajta politikai hátterű tiltakozásról van itt szó. Én ezt nem így gondolom, de ha ebben esetleg tud segíteni, azt megköszönöm.
A harmadik kérdésem pedig az, hogy a drogtörvénnyel kapcsolatban tervez-e valamifajta változtatást, hiszen itt volt egy Alkotmánybíróságon elbukott kísérlete az előző kormánynak, és azóta ebben az ügyben törvényi szabályozás szintjén... (Dr. Lamperth Mónika: A Btk.-ra gondol?) Igen. Ezen a területen várható-e valamifajta változás? Tervez-e valamit? Köszönöm szépen.
Van-e még hozzászólás? Akkor miniszterjelölt asszonyé a szó. (Donáth László hozzászólásra jelentkezik.) Bocsánat, Donáth képviselő úr sajnos kiesik a perspektívámból. Bocsánatot kérek!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Nem, ez nem tragédia. Az az igazság, hogy ahogy így körbenézek a teremben, az egyetlen értelme annak, hogy Lamperth Mónika mellett megszólalok, az, hogy ketten vagyunk itt vének, az összes képviselőtársunk mind-mind sokkal zsengébb, ifjabb és gyorsabb beszédű nálam. (Közbeszólás: Nem a korra gondol a képviselő úr!) Wie gesagt! (Derültség.) Ámbátor egy percre eltűnődtem azon, amit szépnevű képviselőtársam, Ékes Ilona felvetett, tekintettel arra, hogy minden mindennel összefügg, és megidéztetett e térben egykori bizottsági elnökünk, Kósáné Kovács Magda, aki rendkívül harcosan szállt e kérdésben síkra, mármint a prostituáltak dolgában.
Egy percre visszakérdeznék én is, hiszen nincs a kezemben a sokszorosan elvetélt és újra visszaöklendezett törvényjavaslat, ami végül is arra kötelezte volna a városokat, nagyvárosokat, területeket, hogy zónákat jelöljenek ki. Itt van ez a csodálatos Babilon, e szívemnek oly kedves metropolisz, ahol nincs egy tisztességes nyilvános ház, nincs egy türelmi zóna, nincs egy olyan hely, ahol magamfajta, nyomorult férfi védettként, kvázi kliensként vonulhatna végig. Nem ironizálok, nekem rettentően vonzó az én skandináv testvéreimnek, a dánoknak, az izlandiaknak, a svédeknek és egyebeknek a megoldása, de azt is értem, amikor a középkori csodálatos templomokhoz hozzáragasztgatták a szobányi kupikat, annak érdekében, hogy az egyházközség bevételét imigyen is növeljék. Kiváló református lelkipásztor testvéreim jól tudják, hogy a Szentírás elején ott van Ráháb, a jerikói prostituált... Jól mondom, elnök úr?
ELNÖK: Melyik részét? (Derültség.)
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Miniszter Asszony! Ennyire vegye komolyan az elhangzott kérdéseket! Az én biblikusan művelt barátaim nem tudják, hogy Ráháb melyik részéről beszélek. Amikor elfoglalták Jerikót, és a Józsué kémeket küldött be, ki fogta a kémek pártját? Nem szabad könnyedén venni ezt a problémát, ellenben, visszatérve, nem történt e téren semmi, pedig hány belügyminiszter volt a főrendőr Pintér belügyminiszter óta, akinek ebben az ügyben valamit tennie kellett volna. Bizony-bizony, ha szabad az embernek pusztán az emberség vagy a szolidaritás okán szót emelnie, én bizony elsősorban a prostituáltak mellett emelek szót, nem érdekelnek a kliensek. Ellenben az, hogy még mindig semmi nem történik annak érdekében, hogy a prostitútorokkal leszámoljon a magyar rendőrség, hogy a magyar közigazgatás kiszűrje ezt a hitetetlenül gazdag, briganti bandát, egészen a legmagasabb szintig, inkluzíve a romákkal is, ha van közöttük olyan, aki fenntart ilyen házakat... (Farkas Flórián: Nálunk nincs!) Még egyszer mondom: wie gesagt, azonban továbblépek ezen, hiszen engem nemcsak ez izgat.
Az a tárca, amit miniszter asszony odahagy, elképesztően gazdag volt, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, nem is tudom, hogy létezik-e nagyobb tárca, mint a Belügyminisztérium. Én ilyen egyszerűen fogalmazok, most nekem oly mindegy, hogy milyen néven fut, de a XIX. század derekától a Magyar Királyi Belügyminisztérium élet és halál ura volt. Hogy mi lett belőle, nem tudom, erről majd miniszter asszony is számot ad Krisztus ítélőszéke előtt az összes többi elődjével és utódjával együtt, de amondó lennék, hogy nem kevésbé jelentős az a tárca, amelyet Kiss Pétertől átvenni kényszerül. Mi az a három feladat, rész, terület, amely igazán közel áll önhöz?
Nekem nincsenek prekoncepcióim, nincsenek előre elkészített válaszaim, én elfogadom azt is, ha politikus asszonyhoz méltóan azt mondja nekem, hogy erre a kérdésre nem tud válaszolni, vagy inkább a Jenis Pub-ban térjünk rá vissza. (Dr. Lamperth Mónika. Az jó hely, szoktunk oda járni.) De mégis azt hiszem, hogy engem igazából ez izgatna. 13 évvel azután, hogy magunkra vettük a politikusi sorsot, oly sok mindent végigcsináltunk, van-e még három olyan terület, par excellence szociális és munkaügy terén, amit igazán fontosnak tart.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e még egyéb kérdés? (Nincs jelentkező.)
Azért egy mondatot hadd jegyezzek meg, ha megengedi miniszterjelölt asszony. Én értem az egyházi képmutatásra való utalást, de ami egyházi képmutatás, az nem biztos, hogy azért szalonképes, tehát nem gondolom, hogy érv lehet a prostitúció szalonképessége mellett. Hadd jelezzem, hogy azért a politikusok képmutatása és az egyházi képmutatás egy komoly verseny. (Derültség.)
Parancsoljon!
Dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszterjelölt válaszai
DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Ezzel egyetértek.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Köszönöm szépen a kérdéseiket és a javaslataikat is. Elöljáróban azt szeretném megerősíteni, bár csak utaltam egy ügynél rá, hogy én mélyen hiszek abban, hogy eredményesebben tudunk dolgozni mi, közfeladatot vállalók, akár országgyűlési képviselőként, akár miniszterként, ha bizonyos ügyekben nagyon karakteresen képesen vagyunk együttműködni. Ez a terület tipikusan az, ahol tudunk jó példát mutatni a társadalomnak, hogy vannak ügyek, amelyek mentén fölül lehet írni a pártpolitikai hovatartozást.
Nincsenek illúzióim, és nem vagyok naiv. Pontosan tudom, hogy ma nem állunk jól ezen a területen, és nem is akarok semmi olyan látszatot kelteni, hogy megpróbáljunk szép mondatokkal elfedni olyan konfliktusokat, amelyek valóságosak. De mélyen hiszek abban, hogy vannak ügyek, amikben ezek fölülírhatók. Úgyhogy ennek jegyében szeretnék partnerséget ajánlani a bizottságnak, és kérni az önök kezdeményezését is. Én ebben, egészen bizonyos, hogy jó partner leszek. Az éves meghallgatások - ami egy jogszabályi, törvényi kötelezettség - mellett más formában is szívesen veszem azt, ha önök kezdeményeznek, akár kihelyezett ülésnél, konkrét akcióknál, eseményeken való közös részvételnél, amikor demonstráljuk azt, hogy az Országgyűlésnek és egy országgyűlési bizottságnak a szigorúan és nagyon szűken vett törvényes funkciói mellett - törvényalkotó, előzetes véleményező, ellenőrző funkció mellett - egyéb, a társadalmi problémák iránti érzékenységet megmutató konkrét lehetőségei is vannak. Tehát én ebben partnerséget ajánlok, és a tisztelt bizottságon múlik az, hogy ezzel hogyan tudnak élni, de én teszek majd nyitólépéseket is, tehát nem kell egymásra várni.
A konkrét kérdések. Szászfalvi alelnök úrnak arra a kérdésre - igyekszem a lehető legkonkrétabb válaszokat adni -, amiben említette, hogy Kiss Péter miniszter úr azt mondta, hogy június végéig ebben a kormány valamit dönt, az én tudomásom szerint ez még nem ment a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület elé, márpedig az a rend, hogy először a FIT tárgyal, és utána kerül a kormány elé. Bizonyára a miniszter úr az akkori információs helyzetben, abban az állapotban a legprecízebb információt mondta önöknek, de ma nem tudom azt mondani, hogy erre a kormány garanciát tud vállalni. Ha mégis, akkor elnézést kérek, hogy nem voltam ebben elég felkészült és friss információkkal bíró, de én úgy tudom, még a területfejlesztési miniszteri székemből, hogy ezt még nem tudtuk elvinni a FIT-ig.
Van még néhány eldöntendő kérdés. Amikor azt mondtam, hogy a tárcánk legyen a lelke ennek a programnak, akkor ezzel azt akartam mondani, és azt mondtam, hogy a módszertanát, azt a szakmai munkát, ami egy ilyen felzárkóztató programhoz nélkülözhetetlen, annak ezt az emberi oldalát kell a legjobban megalapozni ennél a tárcánál. Ennek vannak más elemei is. A szakmai főfelelős, tehát a főfelelős az a NFÜ, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a fő felelőse ennek, ő a koordinátora, de hogy hogyan tud ebből egy valódi felzárkóztató program lenni, hogy hogyan nemcsak elköltjük valahogyan a pénzt, hanem tényleg a csurgói kistérségbe, meg az ott élő embereknek ad valódi kimozdulási lehetőséget. Nem ismerem jól mind a 168 kistérséget, de mondjuk ami a választókerületemhez, a szűkebb hazámhoz közel áll, azokat jól ismerem, és pontosan tudom, hogy Barcs, Csurgó kistérségeinek iszonyú erőfeszítésre és szellemi agytornára is szüksége lesz ahhoz, hogy jól kitaláljuk közösen, hogy mi az, amivel ez a térség ki tud jönni ebből a rendkívül hátrányos helyzetből, amiben tényleg benne van, és amit alelnök úr, polgármester úr úgy ismer, mint a tenyerét.
Mindazokkal, amiket elmondott, hogy munkahelyteremtés, hogy akár turizmus, lakás, és a többit is kell, hogy tartalmazzon, azzal egyetértek, de még az arányok sem mindegyek, az eszközök sem mindegyek, és nem vagyunk még kész ezzel, ezt nyugodtan tudom mondani. Azt, hogy júliusban, meg most még a nyáron folytatni kell, egészen bizonyosan tudom, mert miniszterelnök úr valóban ezt a feladatot adta.
Önkormányzatok mellett az egyházak, és az egyházakkal való kapcsolattartás, illetve az egyházi szociális intézmények. Az én meggyőződésem az, hogy a szubszidiaritást - most egy kicsit szimbolikusan is értem - nemcsak a közigazgatási szintek közötti helyénvalóságnak kell értelmezni, hanem én egy kicsit sajátosan, tágan értelmezem ezt a fogalmat. Ez azt is jelenti, hogy a feladat ellátására legalkalmasabb intézményeket kell mindig megtalálni. Olyan igazság már az, hogy a civilek egy csomó dolgot jobban csinálnak, mint az állami hivatalrendszer, és szerintem ebben a bizottságban ezt nem kell érvelni, és ez fokozottan igaz az egyházra az én felfogásomban. Amikor karitatív munkát végeznek, amikor szociális intézményeket működtetnek, akkor olyan rendkívül hasznos társadalmi tevékenységet végeznek, sokszor a sajátos értékrendjükből adódóan egészen különlegesen magas színvonalon, amit természetes, hogy támogatni és finanszírozni kell, ez az én számomra nem kérdés.
Én a mostani finanszírozási rendet ismerem, tudom, hogy mi az eljárás rendje, mi az önkormányzatoké, mi a tényleges működési költség, normatíva közötti különbözőség, kiegyenlítés rendje, és a többi. Én ebben addig nem kívánok változtatást kezdeményezni, amíg erről nem beszélek, tárgyalok az egyházi szervezetek vezetőivel. Nekem az a szándékom, hogy nem mindjárt az első napon, mert iszonyúan nagy a tárca, nagyon sokféle partnerséggel, de még egy belátható határidőn belül kezdeményezek ilyen találkozót, és szeretném megismerni a négy nagy történelmi egyház vezetőinek a véleményét, de nemcsak az övékét, mert személyes kapcsolatban állok több olyan egyházi közösséggel, akik rendkívül hasznos karitatív munkát végeznek. Sőt, azt is elmondom itt, talán ide illik, hogy én 12 éve vagyok alapítója és elnöke egy egyesületnek választókerületemben, Kaposváron - de Laci, ezt te tudod is, mert ismered a rendezvényeinket, sőt talán voltál is már ilyenen -, a Nők Kaposvárért Egyesület, ami nagyon kiterjedt civil kapcsolatrendszerrel bír. Most éppen a kozármislenyi református közösséggel látunk közösen vendégül egy dévai iskolai gyerekcsoportot, teljes egészében civil finanszírozással, egy fillér állami pénzt nem kértünk hozzá, úgy "tarháltuk" össze vállalkozóktól. Már hazamentek a gyerekek, de ilyen típusú programokban, feladatellátásban szerintem komoly ösztönző rendszereket kell működtetni, de ezt én velük közösen szeretném végiggondolni. Én nem akarok most kapkodni. Van egy kialakult rendszer. Mindent, amit jónak tartok, meg akarok őrizni, és mindent, amiben több lehetőséget látok, abban meg nyitni fogok.
A közhasznú munka integrációjánál szerintem alelnök úr a kérdésben pontosan elmondta a két szempontot. Egyrészt a kiszámíthatóság és a stabilitás előnye vagy értéke, a másik pedig a mobilitás és rugalmasság. Nem tudom ma megmondani, hogy milyen arányban fogjuk ezt megjeleníteni, ez még nincs elvégezve, tehát én akkor fogok erről nyilatkozni, ha ezt a munkát elvégeztük. Mind a háromnak meg fogom nézni az előnyét, hátrányát, és hogy ezt hogyan lehet úgy összegyúrni, hogy mind a két szempont valahogy megjelenjen benne. Az a célom, hogy ez valódi problémamegoldó rendszer legyen, nem szeretnék alibi pályázatokat és alibi megoldásokat, mert egy idő után van erre is példa, de én azt gondolom, hogy ezt záros határidőn belül meg lehet csinálni. Ezt ne vegyék végleges ígéretnek, mert miután nem ismerem annyira ennek a tárcának a részletmunkálatait - a politikusi céljaim világosak, de a részleteit annyira nem ismerem -, nem akarok olyan terheket bevállalni, amit a kollégák egyszerűen fizikailag nem lesznek képesek végigvinni, de azt gondolom, hogy a 2008-as költségvetés előkészítéséig ezt meg lehet célozni. Ezzel kapcsolatban az önkormányzati érdekszövetségekkel mindenképpen egyeztetni fogunk, és más szervezetekkel is, akik ebben érdekeltek, hogy hogyan lehet ezt jobban megoldani.
A lakhatásnál a szociális bérlakás, illetve az egyéb alternatív programok kapcsán minden hasznos, jó program ösztönzését fontosnak tartom, tehát szerintem annál jobb nincs, mint amikor közpénzből, valamennyiünk pénzéből adunk valahova egy forintot, és kettő másik érkezik mellé. Szerintem ezek a legjobb rendszerek, ilyen típusú ösztönző rendszereket szívesen működtetünk. Szociális bérlakás programban nem tudok most elkötelezettséget tenni; azért nem tudok, mert lakást építeni csak pénzzel lehet, és azt gondolom, hogy ez elég evidens. Másutt is, ahol szóba került a pénz, a kormány eltökélt abban, hogy végigviszi a konvergenciaprogramot, és én ezt egy fontos célkitűzésnek tartom, ez az ország érdekében áll, és ez azzal jár, hogy az adóforintokkal, bizony, takarékosan kell bánni. Törekedni fogok arra, hogy belső átcsoportosításokra és bizonyos területeken forrásnövekményre legyen lehetőség, mert az is mély meggyőződésem, ha a leszakadó, hátrányos helyzetű csoportok mennyisége nem csökken, ha nem tudunk érdemi előrelépést adni a leszakadó társadalmi csoportoknak, akkor az a versenyképességünket is rontja. Igazán versenyképességesnek lenni képzett, mobil munkavállalókkal és jobb esélyű társadalmi csoportokkal lehetséges, tehát én azt gondolom, hogy erre bizony költeni kell, mert ez jobban hasznosul társadalmilag is egy másik rendszerben.
Ékes Ilona képviselő asszony a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlőségével kapcsolatban kérdezett. A pénzről beszéltem: szeretném megnézni, hogy itt körülbelül milyen pénzügyi mozgástér van. Biztos, hogy pénzt kell rá fordítani, mert minden programhoz kell finanszírozás. Ha alaposan elmélyülök majd a költségvetésben, és úgy látom, hogy itt az arányok átrendezésére van szükség, akkor ezt megteszem, és az ellenőrzést is, amit azonban fontosnak tartok, ahhoz majd kell itt a szakemberek fantáziája is. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége szempont mindenütt megjelenjen a politika szintjén, akkor a törvényalkotásban egy más logikát, szempontot be kell tenni, és akár az államigazgatás rendjében, ez nálam tényleg csak miniszteri döntés kérdése lesz, hogy azt mondjuk, hogy addig nem engedjük tovább a törvényeket, amíg ez a szempont nincs benne, mindenféle törvénynél. Érdekes lesz az első kanyarban ezt megoldani, ezt borítékolom, de megpróbálom - én ilyen kalandvágyó vagyok, úgyhogy megpróbáljuk.
Azzal egyetértek, hogy a "Legyen jobb a gyerekeknek!" programban az egy kulcskérdés, hogy az anyák milyen helyzetben vannak ebben a programban. Fontos, hogy egy anya eldönthesse, hogy meddig akar a gyerekével törődni, és mikor akar visszamenni dolgozni, és ennek feltételrendszerét hogyan tudjuk segíteni, vagy a másik oldal, hogy ha egy anya azt mondja, hogy ő akkor tud a gyerekének legjobban segíteni, ha egész pici korában bölcsődébe adja, és dolgozni megy, mert különben éhezni fog a gyerek, akkor ezt is hogyan tudjuk segíteni. Hát igen, ehhez kell pénz, az egészen biztos. Erre mondtam azt, hogy én a lehető legkonkrétabb cselekvési tervet szeretném itt is és a roma integrációs programnál is kidolgozni, ami aztán konkrétan számon kérhető, és a tárcák költségvetésébe, ha úgy tetszik, kötelezően beépítendő. Nincsenek illúzióim, képviselő asszony, és nem vagyok naiv sem: ezek iszonyúan nagy küzdelmek a költségvetés előkészítésekor. Én most már a harmadik típusú tárcát fogom vezetni, és megtanultam, hogy mit jelent, ha egy ügyért ringbe kell szállni egy költségvetési tárgyaláson. Én azt kérem, hogy a bizottság legyen ebben a partnerem, mert szerintem ez egy fontos ügy.
Ha az Egyenlő Bánásmód Hatóság azt mondja, akkor nyilván úgy van, hogy nincs elég pénzük, hogy vidékre menjenek. Meg kell majd nézni, én most mandinerből nem merek több pénzt ígérni ehhez az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, mert azt viszont államigazgatási szakemberként, szakpolitikusként tudom, hogy az államigazgatás hatékonyságának javításában nem mindig a pénz az elsődleges kérdés, de ezt majd meg kell nézni, tudva azt, hogy a hatóságnak - mondom még egyszer - jogszabállyal garantált önállósága van.
A prostitúcióról is kérdezett; idevenném azt is, amit Donáth képviselő úr a végén felvetett, és akkor ezt a kérdéskört egyben megpróbálom megválaszolni. (Farkas Flórián: Röviden!) Röviden. Igenis, képviselő úr! Nem támogatom azt a megoldást, hogy büntessék a klienseket. Nem azért, mintha nem tartanám akár igazságosnak, csak egyszerűen nem tartom végrehajthatónak a mai magyar társadalomban, de hogy ezzel foglalkozni kell, azt elismerem, és hihetetlenül igazságtalannak tartom a nagyon kiszolgáltatott helyzetben lévő nők helyzetét, akik vagy azért csinálják, mert kényszerítik őket, és ez már bűncselekmény, ez büntetőjogi kategória, vagy azért, mert az élethelyzetük olyan, hogy talán nem látnak más kiutat maguk előtt. Én ismerek olyan, főleg észak-európai prevenciós programokat, aminek a hatékonyságát eredményesnek tartják; nem száz százalékos, de lehet vele eredményeket elérni.
Egyelőre itt most nem készülök arra, hogy törvénymódosítást kezdeményezzek ezen a területen; nincs ebben még se társadalmi béke, se abszolút igazság, amit végre tudnánk hajtani. Szerintem Donáth képviselő úrnak van némi igaza, amikor félig kritikus, félig önkritikus módon azt mondta, hogy ebben nem léptünk előre. Ez a törvény sem jó, ami most van, hiszen nem hajtják úgy végre, ahogy kellene, nincsenek kijelölt zónák. A képviselő asszony konkrét kérdésére választ adtam, azonban a megoldásokra ma nem tudok a zsebemből receptet kirántani, de azt gondolom, hogy ezzel foglalkozni szükséges, és vissza kell majd térni rá, hogy mit tudunk ez ügyben tenni. Nem látom egyszerűnek a dolgot, de most azt kérem, hogy fogadja megértéssel a bizottság, hogy szerintem korrektebb azt megmondani, hogy nincs kész recept a zsebemben, minthogy itt most valamit ötleteljünk, aztán a fene tudja, hogy végre lehet-e hajtani, vagy sem.
Varga József képviselő úr kérdezte, hogy elég-e a 400 millió forint a romatelepek felszámolására. Nem elég, persze, hogy nem elég. A költségvetés konvergenciaprogramos összefüggéseit nem fogom újra előhozni. Én azt gondolom, hogy ezen a tempón lehet gyorsítani. Az, hogy most konkrét határidőt mondjunk, hogy az 550 romatelepe, mennyi időn belül lehet felszámolni, felelőtlenség, de hogy ezen a programon lehet gyorsítani, az szerintem elvállalható. A képzés, átképzés dolgában azt mondta, hogy csak a cégeknek éri meg.
Képviselő Úr! Én abban hiszek, ezt elmondtam az elején is, amikor romaprogramról szó volt, hogy itt olyan programokra van szükség, ami a gyereket pici korától elvezeti odáig, ahol meg tud, úgymond, a saját lábán állni egy élethelyzetben. Ezekben a képzési programokban szerintem ez a kulcskérdés.
Hadd mondjak egy konkrét példát! Az én választókerületemben, Kaposváron, a Pécsi utcai általános iskolába körülbelül 80 százalékban szegény roma családok gyerekei járnak, és nem messze van onnan egy óvoda is, ahová majdnem 100 százalékban. Egyesületi kapcsolatban állunk ezzel az óvodával, iskolával, elég sokat foglalkozunk egymással, és törődünk azzal, hogy mi lesz az ottani gyerekekkel. Egy iszonyúan elkötelezett pedagógustársaság vigyáz azokra a gyerekekre, még ott is, ahol az apuka, anyuka húzza vissza a gyereket a saját magatartásával - alkoholista szülők gyereke -, szóval iszonyú sok a probléma, még arra a gyerekre is próbálnak vigyázni, és kísérik el egészen a nyolcadikig. A városi átlagnál magasabb az ő számuk a tekintetben, hogy a nyolc általánosig elviszik a roma gyerekeket. Még arra is figyelmet fordítanak, hogy azok a gyerekek, akik oda valók, szakmunkásképzőben továbbtanuljanak, valami kenyeret adjanak a kezükbe. Azt mondják a pedagógusok, hogy az, ahogyan ők kísérik őket, mint egy ilyen üvegbura alatt nyolcadik osztályig, az ilyen védő-óvó kapcsolatok megszűnnek a szakmunkásképzőben. A gyerek vagy úgy érzi, hogy őt kirekesztik, vagy úgy érzi, hogy hátrány éri, tehát egyszerűen ott megszakadnak ezek a kapcsolatok, és kiesik, és utána elveszik a gyerek, és nem tanul szakmát, és nem tudom, mi lesz vele.
Én azt gondolom, hogy nekünk olyan programokat kell majd elindítanunk és működtetnünk, amik elkísérik odáig, hogy olyan élethelyzetbe kerüljön, hogy megálljon a saját lábán, de ez nem egyszerű. Én ezeknek a programoknak, amire most a képviselő úr rákérdezett, nem ismerem a lefolyását, nem ismerem a tartalmát pontosan. Tájékozódni fogok, és azon leszek, hogy a cél a leghatékonyabban működjön.
A Macika ösztöndíjrendszerben, Teleki képviselő úr választ adott, én nem tudom, hogy az megnyugtató-e a képviselő úrnak vagy sem, én ebben szeretnék egy kis időt kérni, hogy megnézzem... (Farkas Flórián: Nem a Teleki meghallgatása van most! - Teleki László: Nem mondtam, csak jeleztem.) A párbajsegédeket az urak megnevezhetik... (Szászfalvi László: Megbeszélitek utána hárman!) Rendben van, alelnök úr konstruktív javaslatát elfogadtam.
Az, hogy roma értelmiség jöjjön létre, és ezt ösztönözni kell, számomra nem kérdés. Az, hogy milyen eszközökkel, hogyan, azt gondolom, hogy ezt érdemes a közalapítvánnyal együtt kidolgozni és kihordani a lehető legjobb megoldásokat.
Munkahelyi diszkrimináció. Hát, ehhez iszonyú sok partner kell, meg szövetséges, akik szóvá teszik, akik segítenek abban a diszkrimináció áldozatául váló cigányasszonynak, cigányembernek, akár olyan fajta biztatással is, hogy biztonságban érezze magát, ha hatósághoz fordul. Szóval ez szerintem egy bonyolult kérdés. Akár mondhatnám azt is, hogy kérem, itt van a hatóság, amelyiknek ez a funkciója, hogy ezzel foglalkozzon, de amíg odáig eljut valaki, hogy oda mer fordulni... Én ebben abszolút civil megoldásokat, és ösztönző megoldásokat látok szükségesnek.
Teleki képviselő úr inkább állított, mint kérdezett, úgyhogy köszönöm szépen.
Szabóné Müller Tímea képviselő asszonynak az Egyenlő Bánásmód Hatósággal kapcsolatban elmondottakat köszönöm, nyugtázom, szerintem mi egy logikán gondolkodunk erről.
Az, hogy az idősbarát önkormányzati díjat folytassuk, azzal egyetértek, sőt én végig fogom gondolni, hogy milyen közös díjat lehet még az önkormányzatokkal, önkormányzati érdekszövetségekkel, akár a tárcával, akár az érdekszövetségekkel együttműködve létrehozni. Családbarát, és még jó néhány olyan pozitív célt ki lehet tűzni, ami jól illeszkedik a tárca célkitűzéseihez.
Elnök úr megkérdezte, hogy miért van szükség a kormányátalakításra. Én annál többet nem tudok mondani a kormányátalakítás céljáról, mint amit miniszterelnök úr elmondott a nyilvánosság előtt. Természetesen, ha a kormányfő elhatározza magát arra, hogy átalakítja a kormányt, akkor a hatékonyság szempontjait az első sorban nevezi meg. Miniszterelnök úr azoktól a döntésektől, amelyekkel a kormány szerkezetén is igazított, és bizonyos személyváltásokat is kezdeményezett, hatékonyságjavulást vár. Ami az én szerepem ebben, hogy engem egy másik tárca vezetésére kért föl, én egészen bizonyos, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy ez a tárca eredményesen és sikeresen csinálja meg azt, amit elvállaltunk a kormányprogramban. Nem minőségi megközelítés, amit most mondok, mert rendkívül sokra becsülöm azt a munkát, amit Kiss Péter miniszter úr végzett, de miután ő is egy sajátos karakterű vezető, saját, kialakult szempontrendszerével, vezetői profizmusával, én pedig egy másik személyiség vagyok, egészen bizonyos, hogy hangsúlyokban, technikákban, egyebekben különbözőképpen dolgozunk. Ebben semmi baj nincs, és mondom még egyszer, nem értékmegközelítés, és nem minősíteni akarom őt, mert ha akarnám, csak jót tudnék mondani arról, amit végzett. Én azon leszek, hogy ezen a területen, egyes területeken gyorsabban haladjunk előre, főleg az esélyteremtő, esélyegyenlőséget javító programok területén, én azt gondolom, hogy lehet gyorsítani.
Az NCA-t illetően én nem tudom, mi ez a 275 civil kezdeményezés. Lehet, hogy ez nekem egy... Itt a kollégáim segítettek nekem, hogy Magyar Bálint konzultációt folytatott ezekkel a civil szervezetekkel, merthogy a pénzhez való... 21-ére hívták össze ezt az egyeztetést. Én tájékozódni fogok, bár ez a 21-e még nem az én kompetenciámba esik, de én azt gondolom, hogy akkor itt az asztalra kerül minden olyan kérdés, amit állítanak a civilek, és amit az ezen a területen felelősséggel rendelkező államtitkár, Magyar Bálint mond. Én csak azt tudom mondani, hogy én az NCA-t, meg azt, hogy a civil forrásokat, ugye szja-befizetésarányosan itt megteremti a költségvetés, fontosnak tartom. Én úgy láttam, hogy az elmúlt években ezek a források növekedtek, tehát egyre több ember dönt úgy, hogy ő megnevez valamilyen civil szervezetet. Szerintem ez jó, én ebben szívesen vállalok, ha úgy tetszik, missziót is, hogy ezt egy kicsit lelkesítsem. Én a saját egyesületemnek, ennek a női egyesületnek gyűjtögetek szorgalmasan, az ott már lelkes lányokkal-asszonyokkal, de ennek a technikáit látom, ismerem a gyakorlatból, azért mondom. Szerintem érdemes emellé odatenni egy kicsit a tárcát is, és a tárca marketingmunkáját is, hogy minél többen döntsenek így, mert szerintem az emberek megismertek sok hasznos civil szervezetet.
Egy dologra még valószínűleg rá kell nézni, hogy az elmúlt időben borzolta a kedélyeket jó néhány visszaélés. Ez nem lenne szerencsés, ez sújtja azokat a tisztességesen dolgozó civileket, akik nagyon hasznos tevékenységet végeznek, míg mások megpróbálnak bizonyos jogszabályi réseket megtalálni, és azzal visszaélni. Én azt gondolom, hogy érdemes erre az igazságügy-miniszterrel közösen ránézni, és a tisztességesen dolgozó civil szervezetek védelmében bizonyos jogszabályi változásokat megtenni, ezt fel is írom, hogy erre vissza kell térni.
Végezetül a drog, Btk.-szabályozás. Nem tudom, hogy most az igazságügy hol tart ezzel, ez az igazságügyi tárca dolga. A saját álláspontomat elmondtam a bevezetőben. Kellenek büntetőjogi eszközök, de én meg vagyok arról győződve, hogy nem a büntetőjogi eszközök szigora jelenti a legnagyobb védettséget a gyerekeinknek. Én nem akkor vagyok nyugodt - nekem is vannak fiatal gyermekeim, bár most már ők abból a korból kikerültek, amelyik a legveszélyeztetettebb korosztály -, ha tudom, hogy erős Btk.-szabály védi, vagy hivatott büntetni azokat, akik ilyen cselekményeket próbálnak meg elkövetni. Akkor vagyok nyugodtabb, ha tudom, hogy közösségekben - legyen az családi közösség, vagy iskolai közösség - vannak megelőző akciók, ahol megtanítják őket, felhívják a figyelmet a veszélyre, ha olyan közösségbe jár, egy olyan civil közösségnek a tagja, ami ezeket a veszélyeket ismeri, és vigyáz rá, és segít neki. Ezeket kell támogatni és ösztönözni. Ezt fontosnak tartom, és erre rá fogok nézni, mert már két éve nem foglalkozom a rendőrséggel. Korábban, belügyminiszterként, megrendeltem, hogy a DADA-program tartalmát korszerűsítsék, mert én ránéztem, hogy ott olyan régi adatlapokkal járkáltak a pályán, hogy az én akkor tizenegynéhány éves fiam ettől röhögőgörcsöt kapott. Ezek a gyerekek ma máshogy tájékozódnak, tehát máshogy lehet hozzájuk közel kerülni, korszerűbb eszközök kellenek, ami a gyerekhez odaviszi az információt. A törvénnyel kapcsolatban elmondtam, hogy mit gondolok.
A végén képviselő úr azt mondta, hogy a három legfontosabb területet mondjam. Lehet, hogy most furcsa lesz, hogy nem vertikális prioritássort mondok, hanem egy horizontális célkitűzést, amivel kezdtem. Én így gondoltam most ezt, Laci - bocsánat, képviselő úr. Az egyenlőbb esélyek megteremtésének prioritásánál nem tudok jobbat mondani. Annyi tennivaló van ezen a területen, de annyi, hogyha ezt, mint horizontális célt a tárca egész tevékenységében tudom érvényesíteni, akkor azt hiszem, hogy hasznosan végeztem a dolgomat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e még igény egy második körre. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor felteszem szavazásra a kérdést.
Aki alkalmasnak tartja miniszterjelölt asszonyt a szociális és munkaügyi tárca vezetésének ellátására, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Nyolc nem. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Egy tartózkodás.
A bizottság többsége alkalmasnak találta a miniszter asszonyt.
Jó munkát és jó együttműködést kívánunk! (Dr. Lamperth Mónika: Köszönöm, elnök úr.) Köszönjük szépen.
Az "egyebek" témakörében van-e valakinek óhaja, sóhaja? (Nincs jelentkező.) Nekem van egy közlésem. Köztársasági elnök úrnál éppen öt perc múlva fognak megjelenni a frakcióvezetők, és kéri, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosát még most válasszuk meg, tehát hétfőn meg kell választani, ezért úgy tűnik, hogy hétfőn reggel, délelőtt valamikor kell egy meghallgatást tartanunk. Azt hiszem, frakcióülések már nem nagyon vannak, tehát erre számítsanak a képviselőtársak. Köszönöm szépen. A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 53 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina