EMBCB-25/2007.
(EMBCB-55/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2007. szeptember 10-én, hétfőn, 11 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k) *
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/3449. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Lakatos Hedvig főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, válaszok *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
1. Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3449. szám)
(Általános vita)
2. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán elnök (Fidesz)
Fogarasiné Deák Valéria alelnök (MSZP)
Szászfalvi László alelnök (KDNP)
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Balog Zoltán (Fidesz) Pettkó Andrásnak (MDF) távozását követően
Donáth László (MSZP) dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP) megérkezéséig
Lénárt László (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP) megérkezéséig
Dr. Wiener György (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Tóth Gyulának (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz) Ékes Ilonának (Fidesz) megérkezéséig
Farkas Flórián (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz) megérkezéséig
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Pettkó András (MDF) Schmidt Ferencnek (MDF) megérkezéséig
Dr. Lakatos Hedvig főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kisgyörgyné Cziráki Andrea főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k)
Katona Tímea parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Nagy Bercel titkár (Fidesz-KDNP-frakció)
Dr. Soproni Roland, Balog Zoltán szakértője
Szűcs Zsuzsanna gyakornok (MSZP-frakció)
Zerényi Szilvia munkatárs (MSZP-frakció)
H. Nagy Boglárka gyakornok (MSZP-frakció)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 10 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megjelent tagjait. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Bejelentem, hogy Donáth Lászlót Szabóné Müller Timea, Nyakó Istvánt Godó Lajos, Wiener Györgyöt Teleki László, Gusztos Pétert Tóth Gyula, Bíró Ildikót Ékes Ilona, Farkas Flóriánt Varga József, Semjén Zsoltot Szászfalvi László, Pettkó Andrást pedig Schmidt Ferenc helyettesíti.
Napirend előtti hozzászólásra jelentkezett Teleki László képviselő úr. Parancsoljon!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azért kértem napirend előtt felszólalási lehetőséget, mert a nyári időszakban elég sok olyan esemény történt, amely a kisebbségeket érintette, és nagyon fontosnak tartanám, hogy akár egy rendkívüli bizottsági ülés keretében is tárgyaljunk ezekről az eseményekről.
Elsősorban a bizottságnak a Magyar Gárdához való hozzáállását kell megemlíteni, s mivel mi emberi jogi bizottság vagyunk, nagyon fontosnak tartanám, hogy ebben a kérdésben - amelyben már megszólalt a politika minden oldala és a társadalom több szegmense - állást foglaljunk. A Magyar Gárdát, illetve az ombudsmanok által jegyzett kirekesztő honlapokat érintően vannak olyan pontok, amelyek keményen érintik az emberi jogi bizottságot, ezért tartanám nagyon fontosnak, hogy ezekre a kérdésekre mindenképpen reagáljunk.
Miről van szó? A Magyar Gárdáról mindannyian sokat hallottunk, vele kapcsolatban már sokan kifejtettük a véleményünket és álláspontunkat. A magyarországi baloldal egyöntetűen elítéli a Magyar Gárda megalakulását. De több honlapon is megjelentek olyan szövegek, amelyek kirekesztésre adhatnak okot. Például egy autókereskedő csoport hirdetésében megjelent, hogy cigánynak nem adják el az autójukat. Ez kimondottan a cigányságot érinti, de hasonló atrocitások más kisebbségeket is érintenek.
Arra kérem a bizottságot, különösen annak elnökét, a munkatervet úgy állítsa össze, hogy legyen lehetőség foglalkozni a kisebbségeket - romákat, fogyatékkal élőket stb. - érintő atrocitásokkal. Figyelemmel arra, hogy a gyűlöletbeszéd elleni törvényt is tárgyalni fogjuk, ahhoz kiemelten kellene hozzátennie az emberi jogi bizottságnak a javaslatát, de napirenden lesz a Ptk. módosítása is. Arra kérem a bizottságot, hogy ezekben a kérdésekben nyilvánuljunk meg és a bizottsághoz méltóan képviseljük az egyik legnagyobb kisebbség ügyét, de általában az összes kisebbség ügyét is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most a napirendi javaslat elfogadása következik. Van-e valakinek kifogása, észrevétele, változtatási igénye az előzetesen megküldött napirendi javaslattal kapcsolatban? (Nincs jelentkező.) Ki ért egyet a napirendi javaslattal? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a mai ülés napirendjét.
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/3449. számú törvényjavaslat (Általános vita)
1. napirendi pontunk az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/3449. számú törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm dr. Lakatos Hedvig főosztályvezető-helyettes asszonyt és Kisgyörgyné Cziráki Andrea főosztályvezető-helyettes asszonyt. Ha a törvényjavaslathoz van kiegészítésük vagy hozzáfűznivalójuk, azt szívesen meghallgatjuk. Parancsoljanak!
DR. LAKATOS HEDVIG főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! 1993 óta ez a sokadik szociális törvényjavaslat a parlament előtt. Önkritikusan be kell vallani, hogy az elmúlt tizennégy évben valóban nagyon sokszor módosult a szociális törvény. Az örökös módosítgatásoknak eddig elsősorban költségvetési motivációja volt.
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2008-ban szeretné a szociális szolgáltatásokról szóló rendelkezéseket egy új szociális szolgáltatási törvényben megfogalmazni. A 2008-ban várhatóan előkészítendő törvényjavaslatnak elsősorban a deregulációs szempontjai fontosak. Át fogjuk tekinteni a törvényi rendelkezéseket, és azokat, amelyek nem szükségszerűen igényelnek törvényi szabályozást, hanem csak alacsonyabb szintű szabályozást, vagy esetleg nem is igényelnek szabályozást, ki fogjuk venni a szociális törvényből. Tehát ha 2008-ban önök elé tárjuk az új szociális szolgáltatási törvényt, annak nem elsősorban szakmai szempontjai lesznek, hanem egy koherens, átlátható, alkalmazható szociális törvény megalkotása a cél.
A mostani törvényjavaslattal összefüggésben azt szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban szociális szolgáltatások, ezen belül is két alapszolgáltatás fejlesztése a cél. 1993 óta minden települési önkormányzat de jure köteles biztosítani az étkeztetés, illetve a házi segítségnyújtás szolgáltatásának az ellátási kötelezettségét. A 2006-os adatokból jól látható, hogy e két alapvető szociális szolgáltatási forma iránt hihetetlenül nagy az igény, tehát a valós szükséglet és a tényleges szolgáltatás színvonala között kiabáló különbség van. A 2006-os adatok szerint szociális étkeztetésben Magyarországon mindössze 94 ezren részesülnek. Ez rendkívül alacsony szám. Egészen biztos, hogy ennél lényegesen többen igényelnének étkeztetést abban az esetben, ha az önkormányzatok ezt megszerveznék és biztosítanák. A házi segítségnyújtás esetében ha lehet, még rosszabb a helyzet, hiszen ott csak 38 ezres létszámról tudok beszámolni. Itt is egészen biztos, hogy a valós társadalmi szükséglet alatt van a szolgáltatás színvonala.
Ez a két körülmény nemcsak az ellátatlanságot jelenti, hanem generál egy bentlakásos intézménybe történő elhelyezési igényszámot is. Azok a kistelepülésen élő idős emberek, akik nem tudnak hozzájutni az étkeztetés szolgáltatásához vagy a házi segítségnyújtáshoz, szükségszerűen bentlakásos intézményi elhelyezést kérnek, holott ha megfelelő színvonalú szolgáltatás működne a településeken, akkor lényegesen kevesebben kérnék az intézményi elhelyezést.
Noha ennek a törvényjavaslatnak egyértelmű üzenete az étkeztetés, illetve a házi segítségnyújtás mint szolgáltatási forma fejlesztése, próbáltunk költségvetési forrásokat is biztosítani hozzá, mert nagyon jól tudjuk, hogy a jogi követelmény megfogalmazása kevés ahhoz, hogy az önkormányzatok ezeket a szolgáltatásokat valóban biztosítani tudják. Reményeink szerint a hamarosan benyújtásra kerülő jövő évi költségvetési törvényjavaslatban több helyen is visszaköszönnek majd azok a célok, amelyeket ebben a törvényjavaslatban megfogalmaztunk, oly módon, hogy mind a normatívaösszegek, mind a kistérségi ösztönzők, mind a tárca pályáztatási lehetőségei azt fogják alátámasztani, hogy ezek a szolgáltatások 2008-ban határozott növekedésnek, fejlődésnek indulnak.
A másik fontos változtatást úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy az önkormányzatok mozgásterének a növekedése. Miről van szó? Az elmúlt tizennégy évben jelentősen bővült az alapszolgáltatási paletta, de nagyon sok önkormányzat elsősorban költségvetési forráshiány miatt nem tudott eleget tenni ezeknek a szolgáltatásoknak. Tehát hiába írtuk elő a kötelező megszervezést, nagyon sok térség, illetve település esetében ezek a szolgáltatások a mai napig nincsenek megszervezve. Azért, hogy az önkormányzatok egy kis levegőhöz jussanak, úgy gondoltuk, szakmailag helyes az a megoldás, hogy 2009. január 1-jétől két alapszolgáltatás - a támogató szolgáltatás, illetve a közösségi szolgáltatás - megszűnik kötelező önkormányzati feladat lenni. Ezeknek azonban csak az önkormányzati kötelező voltuk szűnik meg, a törvényjavaslatban állami feladatként továbbra is biztosítani kell a megszervezésüket. Ez azt jelenti, hogy az állam 2009-ben ugyanazon költségvetési nagyságrenddel magára vállalja ezeknek a szolgáltatásoknak a finanszírozását.
Mivel az elmúlt napokban én magam is olvastam e változtatásokból adódóan téves következtetéseket, ezért nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy e szolgáltatások állami feladattá történő átalakítása nem azok elsorvasztását, ellehetetlenítését célozza, pusztán azt jelenti - és meggyőződésem, hogy ez egyértelműen jó szakmai cél és szándék -, hogy ezeket a szolgáltatásokat, amelyeket az önkormányzatoknak sikerült jól megszervezniük, 2009-től továbbra is finanszírozni fogjuk. Mind a közösségi szolgáltatás, mind a támogatott szolgáltatások esetében a nem állami szektornak rendkívül nagy szerepe, jelentősége van. Eddig sem igazából az önkormányzatok szervezték meg ezeket a szolgáltatásokat, sokkal inkább a nem állami fenntartású szolgáltatások jelentik ezeket. Jelen pillanatban a 10 ezer főnél nagyobb településeken kötelező ezeknek a szolgáltatásoknak a megszervezése. Azok az önkormányzatok, amelyek eddig ezt nem szervezték meg, most megkönnyebbülhetnek, mert 2009-től senki nem fogja ezt rajtuk számon kérni, de mindenképpen az a szakmai cél, hogy a már működő szolgáltatások országosan lefedetten jól működjenek, ahol pedig nincsenek ilyen szolgáltatások, ott ezeket pályáztatással be tudjuk indítani.
A harmadik témakör, amiről említést kell tennem, a jövedelemvizsgálat bevezetése bizonyos ellátások esetében. Étkeztetés, házi segítségnyújtás, illetve idősotthoni elhelyezés esetén a törvényjavaslat 2008. január 1-jétől a jegyző számára kötelezően előírja a jövedelemvizsgálatot. A félreértések elkerülése végett fontos hangsúlyozni, a jövedelemvizsgálatnak nem az a célja, hogy a társadalmi átlagnál egy kicsit jobban élő emberek ezekhez a szolgáltatásokhoz ne jussanak hozzá, hogy a jogosultságukat kizárjuk, hanem azt szeretnénk, hogy annak a számára, aki alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik, a költségvetés magasabb összegű normatívát biztosítson, hogy az önkormányzatok ne csak a jobb anyagi helyzetben lévő ellátottakra koncentráljanak, mert nyilvánvaló, hogy akinek jobb a szociális helyzete, az magasabb összegű térítési díjat tud fizetni. A társadalmi igazságosság jegyében úgy gondoljuk, hogy az alacsonyabb jövedelműekhez magasabb költségvetési normatívát kell biztosítani. 2008-tól bevezetjük a differenciált normatívát, és akihez magasabb normatívát biztosít a költségvetés, ott értelemszerűen alacsonyabb térítési díjat kell fizetni. Mindhárom szolgáltatás esetében ez a cél és nem a jogosultságból való kizárás, nem a jogosultsághoz való hozzájutás megkérdőjelezése; csak és kizárólag a térítési díj vonatkozásában lesz jelentősége a jövedelemvizsgálatnak.
A szociális szolgáltatásokkal összefüggésben még egy dolgot szeretnék megemlíteni, az úgynevezett gondozási szükséglet vizsgálatát. Ma sem a házi segítségnyújtás, sem az idősotthoni elhelyezés esetében se a törvény, se a végrehajtási szabályok nem adnak szabályozást a tekintetben, hogy kinek jogos az igénye, ki a rászorult ezen szolgáltatásokkal összefüggésben, ezért mind a házi segítségnyújtás, mind az idősotthoni elhelyezés esetében a törvény arra tesz javaslatot - s majd a végrehajtási jogszabályokban fog ez igazán részletesen kimunkálásra kerülni -, hogy független szakértői bizottság szakvéleménnyel megalapozva döntse el, kinek van jogos igénye házi segítségnyújtásra, illetve idősotthoni elhelyezésre. Ezzel szintén a fokozottabban rászorultakat segítjük hozzá a szolgáltatásokhoz, ma ugyanis az idősotthon vezetője dönti el, hogy X. Y.-t felveszi az intézményébe vagy nem veszi fel. Talán nem mondok újat azzal, hogy rendre a rossz anyagi helyzetben élő kisnyugdíjasok, kistelepüléseken élő emberek, akik az alapszolgáltatásokhoz sem tudnak hozzájutni, hosszú éveket kénytelenek várni az idősotthoni elhelyezésre, míg azok az idős emberek, akik meg tudják fizetni az egyszeri hozzájárulási összeget és havonta is magasabb térítési díjat tudnak vállalni, megelőzik a szegényebb rászorultakat, holott előfordulhat, hogy esetükben nincs is egyértelműen intézményi elhelyezésre vonatkozó igény, csak úgy döntenek, hogy hatvanvalahány évesen jó fizikai állapotban bekerülnek nem egyszer luxuskörülményeket biztosító intézménybe.
Végezetül - mivel az elmúlt napokban a sajtóban több téves információ jelent meg ezzel kapcsolatban - röviden szólnék a családtámogatási kifizetőhelyek megszüntetéséről. Magyarországon ma mintegy 3 ezer családtámogatási kifizetőhely működik. Magyarul 3 ezer olyan munkáltató van, ahol a munkavállalók az illetményükkel együtt megkapják az őket megillető családtámogatási összegeket, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt, az anyasági támogatást. Az önök előtt lévő törvénytervezet arra tesz javaslatot - s itt külön felhívnám a figyelmet az átmeneti rendelkezésekre -, hogy a családtámogatási kifizetőhelyek 2008-ban fokozatosan megszűnnek és feladatukat átveszik a Magyar Államkincstár területi igazgatóságai. Nagyon precíz és nagyon alapos előkészítés után vagyunk, és felelősséggel tudom önöknek mondani, a Magyar Államkincstár mindent megtesz azért, hogy az átállás zökkenőmentes legyen, a rendszerben, de legfőképpen az állampolgárok ellátásának folyósításában semmilyen probléma ne keletkezzen. Ezért fogalmaztuk meg a zökkenőmentes fokozatos áttérést. A tisztelt bizottság megnyugtatására azt is el kell mondanom, hogy jelen pillanatban is már a támogatások 70 százalékát a Magyar Államkincstár területi szervei folyósítják, a családtámogatási munkáltatói kifizetőhelyek részesedése tehát mindössze 30 százalékos.
Véleményem szerint azért állampolgárbarát ez a javaslat, mert ha a hatályos rendelkezések értelmében valakinek megszűnik a munkahelye vagy egy olyan munkahelyről megy egy másik munkahelyre, ahol volt családtámogatási kifizetőhely, az új munkahelyen meg nincs, a családtámogatási kifizetőhelyek rendkívül lassú adattovábbítása miatt nem egyszer előfordul, hogy egy-egy hónap kiesik, nem kap ellátást. Ha a jövőben a családtámogatási kifizetőhelyek helyett mindenkinek az ellátását a Magyar Államkincstár területi szervei veszik át, akkor a rendszernek ilyen problémákat nem kell kezelnie. Jelen pillanatban azt mondja a jogszabály, hogy a családtámogatási kifizetőhelyek utólag, az illetménnyel együtt biztosítják a családtámogatási összegeket, az állampolgárokat illetően tehát semmiféle kedvezőtlen változás nem fog belépni a rendszerbe. Remélem, hogy ezt jövő tavasszal az állampolgárok is így fogják megélni, ezért jó szakmai lelkiismerettel javaslom általános vitára a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen főosztályvezető asszony tájékoztatását. Kinek van kérdése, észrevétele? Tóth Gyula képviselő úr!
Kérdések, észrevételek, válaszok
TÓTH GYULA (MSZP): Tisztelt Bizottság! 2007 vége felé közeledve Magyarországon egy országgyűlési képviselő esetenként autentikus forrásokkal alátámasztva olyan információkat birtokolhat, hogy némi porszem van a jelenleg működő szociális ellátórendszer gépezetében. Most porszemeket mondok. Területileg egyenlőtlen a szolgáltatások lefedettsége. Nem biztosított az egyenlő esélyű hozzáférés. A szolgáltatások fejlesztésekor nem szempont a valós szükséglet vizsgálata. Nincsenek meghatározva a szolgáltatások hozzáférésének rászorultsági kritériumai. Nincs meghatározva a szolgáltatások mennyiségi és minőségi minimuma. Nincs naprakész adatszolgáltatás erről az egész működő rendszerről, vagy ha van is, én nem tudok róla.
Ha a hatósági és szakmai ellenőrzések minden megyében különböző módon történnek - ezzel nyilván különböző következtetésekre adva okot -, akkor egy országgyűlési képviselő nem kérdőjelezheti meg azt, hogy változtatásokra van szükség. Ha még az is tudomásunkra jut, hogy a rászorulók közül pillanatnyilag a pénzek 40 százaléka jut el 1 millió emberhez, 60 százaléka pedig 100 ezerhez, akkor újabb kérdések fogalmazódnak meg, és akkor egy országgyűlési képviselő azt mondja, hogy lépjünk a gázra és nyomjuk padlóig, mert itt aztán megállni nem lehet. Mert olyan nincs - vagy mégis van? -, hogy éppen a legrászorultabbakhoz nem jutnak el a szociális szolgáltatások.
Legrászorultabbak? Hogyan definiálható ez? Ki tekinthető legrászorultabbnak? Konkrétan: a jelzőrendszeres házi szolgáltatást igénybe vehetik az egyedül vagy társukkal élő 65 év felettiek, a súlyos fogyatékossággal élők, a különböző pszichiátriai betegségben szenvedők, akikről az orvos megfelelő igazolást állít ki, és ez rendben is van. Ha ezt fogja tartalmazni a törvény, akkor viszont van egy kérdőjel: vajon kimerítette-e a "legrászorultabbak" meghatározását. Én nem mondanám, hogy igen, mert miért nem rászorult - s most némi egoizmus szorul belém - az az özvegy férfi, aki már 59 éves, túlvan egy coronaria by-pass műtéten, három stentbeültetésen, százszázalékos mozgássérült rokkant, s ráadásul a szerencsétlen még országgyűlési képviselő is immár a második ciklusban. Tudom, hogy önköltségi áron is igénybe vehető ez a szolgáltatás 3900 forint plusz áfáért. Nos, az előbb bármennyire is magamról beszéltem, a történet nem rólam szól.
(Balog Zoltán elnök távozik az ülésről, az ülés vezetését Fogarasiné Deák Valéria, a bizottság alelnöke veszi át.)
Vagy mit tegyen az a kórházba kerülő idős ember, aki idősotthoni elbírálásra vár, de az utolsó napokban, órákban szembesül azzal, hogy neki bizony nincs hová mennie. Ebben a helyzetben esetleg csak pár óra áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy szakértői elbírálás alapján jogosultnak minősül vagy kevésbé jogosultnak. No, itt egy kérdőjel van.
De kérdőjel az is, hogy nem szigorú-e a négy órát meghaladó gondozási igény. Egyáltalán kell-e ezt törvényben szabályozni, vagy kapjanak nagyobb szabadságot a szakértői bizottságok? Ezt azért kérdezem, mert mi lesz azokkal a visszautasítottakkal, akik az alapellátást nem tudják igénybe venni, mert az alapellátás a területükön ez ideig még nem épült ki.
S végül az emberi méltóság megsértése milyen módon mérhető országosan egységesen? A méltóság megsértésének melyik az a foka, amikor már elégséges kimondani azt, hogy itt bizony szociális bírságra van szükség?
E kérdőjelek mellett - mert a mondanivalóm elején felsoroltakra a törvény ráirányítja a figyelmet, s az előterjesztő jelen lévő képviselője is megerősítette, hogy miről szól a történet - az általam elmondott kiegészítésekkel a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schmidt Ferenc képviselő úr!
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Az esélyegyenlőség meg az egyenlő bánásmód alapján bizonyos szolgáltatásokat kiszerveznek az önkormányzatoktól, abban bízva, hogy egységes lesz az elbírálás, mert nem mindegyik önkormányzat tudta azokat a financiális feltételeket biztosítani, amelyek a rászorultakat esetleg megilletnék. Ha ebből indulok ki, akkor csak üdvözölni tudom ezt a szándékot. Azonban itt egy megjegyzést is kell tennem. Lehet, sőt biztos, hogy ez kevesebb munkát is fog jelenteni az önkormányzatok számára, hiszen az önkormányzatok a normatíváiknál már most is eleve kevesebb finanszírozási forrást kapnak. Üdvözlendő az, hogy ha kevesebb pénzt kapnak az önkormányzatok, akkor a munkát is elviszik tőlük. Ezzel egyet lehet érteni.
Viszont abszolút nem lehet egyetérteni a munkáltatóknál a családtámogatási rendszer megszüntetésével. Gazdasági területen hosszú éveket eltöltve azt láttam, hogy a legjobban kifejlesztett és a vállalatok által profi módon kezelt családtámogatási rendszer alakult ki, amit a vállalatoknál a munkabérrel együtt kaptak meg az úgynevezett rászorulók. Ha ezt kiszervezzük onnan, amikor ennek megfelelő személyi és tárgyi feltételeit a vállalatok saját költségükön teremtették meg, akkor nem tudok egyetérteni azzal, hogy ez költségvetési megtakarítást jelent, ez ugyanis pontosan az ellenkezőjét fogja jelenteni, mert ha ezt a munkát átvisszük az Állami Kincstárhoz, akkor ezt neki kell elvégeznie, ami többletmunkát fog jelenteni a Kincstárnál.
Arról már nem is akarok beszélni, hogy még mindig vannak az országban olyan emberek, akik nem jutnak egészségügyi ellátáshoz azért, mert az OEP nyilvántartása még mindig nem rendezett. Vannak olyan emberek, akik után bizonyos vállalatok vagy intézmények megfizetik a szolgáltatási díjat, de az illetők, mivel az OEP-nél még nem rendezett a nyilvántartás, nem jutnak orvosi ellátáshoz. Mi alapján feltételezi az előterjesztő, ha ezek az adatnyilvántartások átkerülnek az OEP-hez vagy az Állami Kincstárhoz, nem következik be ugyanolyan szervezetlenség, mint ami az OEP területén jelenleg van? Az emberek eddig a fizetésükkel együtt megkapták a családtámogatási összegeket, de ha ugyanilyen rendszertelenség vagy fejetlenség következik be, akkor az nagyon sok ember számára komoly gondokat fog jelenteni, ez pedig részemről nem támogatható. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Szeretném megkérdezni, hogy mi indokolja a családtámogatási kifizetőhelyek megszüntetését. Úgy gondolom, megint zömmel a nők fognak hátrányos helyzetbe kerülni, mert kevesebb információt fognak kapni, és ha nincs megfelelő információjuk, eleshetnek támogatásoktól. Mi indokolja ezt az átszervezést?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd tegyek fel én is egy kérdést. Főosztályvezető-helyettes asszony elmondta, hogy az ellátottaknak már ma is csak 30 százaléka kapja munkáltatói kifizetőhelyen a számára járó családi pótlékot, illetve az ehhez hasonló járandóságokat. Milyen számok alapján dől el az, hogy egy munkáltató köteles-e kifizetőhelyet működtetni? Mekkora létszám fölött köteles ezt tenni? Még egyszer mondom, ne felejtsük el, hogy a támogatottak 70 százaléka már ma sem a munkáltatónál kapja ezeket a támogatásokat.
Átadom a szót főosztályvezető-helyettes asszonynak, hogy a kérdésekre válaszoljon.
DR. LAKATOS HEDVIG főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Először is szeretném felajánlani, hogy készséggel állunk rendelkezésükre. Ha most nem tudjuk megnyugtatóan megbeszélni a kérdést, akkor keressenek minket, mert rendkívül bánt, hogy ez a kifejezetten szakmai célú, javító szándékú javaslat teljesen más tartalmat nyer, mint ami ténylegesen mögötte van. Szerintem ez csak azzal függhet össze, hogy bizalmatlan légkörben élünk és minden változtatás mögött valamilyen ördögi dolgot feltételezünk, holott ez csak és kizárólag szakmai célú.
A családtámogatási kifizetőhelyek és a Magyar Államkincstár a családtámogatási törvény alapján biztosítják ezeket az ellátásokat. Ez tulajdonképpen egy hatósági eljárás, ahol hatósági döntés keretében, hatósági tevékenység során folyósítják az ellátásokat. Ha valaki nem jogosult valamilyen ellátásra, akkor a családtámogatási kifizetőhelyeknek a közigazgatási eljárási törvény, illetve a családtámogatási törvény rendelkezései alapján az elutasításra vonatkozóan határozatot kell hozniuk, holott ők nem hatósági ügyintézők. Ők olyan munkavállalók, akik ilyen-olyan családtámogatási képzésen estek át - mint ahogy a társadalombiztosítási kifizetőhelyeken dolgozók is - és megpróbálják a jogot alkalmazni. Az a többéves tapasztalatunk, hogy a családtámogatási kifizetésekkel összefüggő jogi problémák szinte 90 százalékban a családtámogatási kifizetőhelyek esetében fordulnak elő. Tehát pontosan a szakszerűség, a szakmaiság a cél, és higgyék el, hogy a családtámogatási ellátások túlnyomó többségét ma is az Államkincstár bonyolítja. Például a főhivatású anyáknak járó gyermeknevelési támogatást ha van munkáltató, ha nincs, bevezetése óta kizárólag a Magyar Államkincstár szervei folyósíthatják. A családi pótlék esetében is az állampolgárok túlnyomó többsége számára a Magyar Államkincstár utalja át a folyószámlára vagy postázza ki ezeket az ellátásokat. Ezzel kapcsolatban az elmúlt években kritikát, problémát nagy számban nem fogalmaztak meg. Nyilvánvalóan az Államkincstárnál dolgozó emberek is tévedhetnek, de pontosan azért, mert ott hatósági ügyintézés és szakszerűség van - hiszen ezek pénzbeli ellátások -, az egész ügymenet sokkal jobban nyomon követhető. Csak és kizárólag ez van az átszervezés mögött.
A családtámogatási törvény azt mondja, hogy annak a munkáltatónak kötelessége családtámogatási kifizetőhelyet működtetni, ahol legalább száz munkavállaló dolgozik. Ez egy kényszermegoldás volt. 1998-ban az a megtiszteltetés ért, hogy én kodifikálhattam a családtámogatási törvényt, így tudom, már akkor is kényszermegoldás volt, hogy a családtámogatási kifizetőhelyeket a munkáltatóknál hagytuk. Már akkor is megfogalmazódott az a cél, ahogy a Magyar Államkincstárnál a feltételek biztosítva lesznek, ezeket a feladatokat szép lassan átadjuk a hatóságok számára, mert csak így biztosítható a szakszerű és pontos nagyszámú kifizetés hónapról hónapra. Higgyék el, hogy csak és kizárólag szakmaiság áll e mögött, semmiféle költségvetési megtakarítás nincs. Jól látja a képviselő asszony, ez plusz forrásokat igényel, mert a Magyar Államkincstárnak többletfeladata lesz. De a Magyar Államkincstár már minden előkészületet megtett, tavasz óta készül erre a feladatra mind informatikai, mind ügyintézői szempontból, hogy amikor ez a feladat "rájuk szakad", a hatáskörükbe kerül, akkor minden szempontból készek legyenek ennek a feladatnak a szakszerű, magas színvonalú ellátására. Meggyőződésem szerint az állampolgárok szempontjából kifejezetten kedvező döntés ez.
Az állampolgárok adatai átadásra kerülnek. Az én családi pótlékom eddig a Szociális és Munkaügyi Minisztérium folyósította, a minisztérium részéről átadásra kerül a folyószámlaszámom, és én csak annyi változást fogok észlelni, hogy 2008 februárjában a minisztérium helyett a Magyar Államkincstár fogja a családi pótlékot átutalni a folyószámlámra. Semmi más változás nem lehet. Való igaz, hogy a munkáltató a munkabért a munka törvénykönyve alapján a tárgyhót követő hónap tizedik napjáig utalja a folyószámlára, most viszont 15-e a megadott dátum, eszerint az fordulhat elő, hogy öt nappal később érkezik meg a pénz. Csak ennyi változás állhat be a rendszerben. Egyébként pedig reményeink szerint egy sokkal rendezettebb, szakszerűbb, átláthatóbb, a párhuzamos ellátások kiküszöbölését jobban biztosító rendszer jön létre - mivel az informatikai rendszer egységes lesz a Magyar Államkincstárnál -, tehát mindenképpen szakszerűbb ügyintézés és folyósítás várható ettől a változástól.
A másik kérdésre a válaszolási lehetőséget megadnám a kolléganőmnek.
KISGYÖRGYNÉ CZIRÁKI ANDREA főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen képviselő úr szolgáltatásokat érintő hozzászólását, aki tételesen felsorolta azokat a problémákat, amiket a szociális szolgáltatások megújításával kapcsolatos paradigmaanyagban összefoglaltunk, és amelyek kapcsán hozzáfogtunk egy új szociális szolgáltatási törvény kidolgozásához, ami a tervezet szerint 2008-2010 között fog megtörténni.
Konkrét felvetéseire válaszolva szeretném elmondani, hogy a rászorultság fogalma az elmúlt évi törvénymódosítás során került be a szociális törvénybe, és ennek az volt a célja, hogy a legrászorultabbak ellátása valósuljon meg, mert az volt a tapasztalat pont a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a támogató szolgáltatás során, hogy nemcsak a rászorulók ellátását biztosították, hanem nagyon sok olyan személy is igénybe vette, akinek erre nem lett volna szüksége. A törvény nem mond olyat, hogy ők nem kaphatják meg, hiszen ön is említette, hogy önköltségi áron igénybe lehet venni. A rászorulók ellátásához kapcsolódik a normatív állami hozzájárulás. Ezzel az intézkedéssel az önkormányzatokat és az állami fenntartókat arra ösztönzi a törvény, hogy elsősorban a rászorulók ellátását biztosítsák, hiszen ehhez társulnak a költségvetési források.
A gondozási szükséglet mérése egy következő lépése a rászorultsági kritériumok bevezetésének. Mind a házi segítségnyújtás, mind a bentlakásos intézményi ellátás során indokoltak ezek az óraszükségletek. A négy óra sok vagy kevés? Én elfogadom azt, hogy sok, de hagyni kell bizonyos időt arra, amíg a tapasztalatok nekünk is megmutatják, a négy óra sok-e vagy nem. Jelenleg a házi segítségnyújtásban másfél órás gondozási szükséglet van a rendszerben. A másfél órát mindenképpen indokoltnak tartjuk megemelni, és úgy gondoltuk, négy óra, egy munkanap fele lenne az, ami indokolja, hogy még a saját otthonában ellátható házi segítségnyújtás keretében.
Hogy a házi segítségnyújtó szolgálat hogyan felel majd meg ennek a követelménynek? Nos, a költségvetési források nemcsak a szolgálatok fejlesztésére biztosítottak, hanem az óraszükségletből adódó többletnormatívára is. A másfél órával szemben egy 20 százalékos növekedésnek is benne lesz a költségvetési tartalma a normatívában, ami szándékaink szerint nemcsak a napi négy órás, hanem esetlegesen a folyamatos ellátást is biztosíthatná, hiszen ha valaki nem kerülhet bentlakásos intézménybe, akkor nyilván nemcsak hét közben, hanem a hét végén is szüksége lehet az ellátásra. Egy független szakértőbizottság fogja megítélni valakinek a gondozási szükségletét.
A szociális bírsággal kapcsolatos kérdésre Lakatos Hedvig fog válaszolni.
DR. LAKATOS HEDVIG főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A végrehajtási jogszabályban lesz igazán kibontva, hogy milyen esetekben kerüljön alkalmazásra a szociális bírság kiszabása. A legfontosabb az, hogy az ellátotti jogok sérelme esetén lesz és kell majd alkalmazni a szociális bírságolási lehetőséget. Nyilván önök is tudomást szereztek arról, hogy az elmúlt években az emelt szintű ellátásokkal összefüggő átminősítésekkel, normál szintű ellátásokkal nagyon sok esetben sérültek az ellátotti jogok. Úgy ítéltük meg, hogy az ellenőrző hatóságnak, amelynek ilyenkor jelen kellene lennie és a folyamatokat jó irányba kellene vinnie és szankcionálnia kellene, nem volt eszköz a kezében, amivel mind a magánszemélyeket, mind a jogi személyeket bírságolni tudná. Számos területen működnek úgynevezett gazdasági jellegű bírságok, ez is ilyen lenne. Kormányrendeletben pontosan meg fogjuk határozni, hogy a szociális és gyámhivatalok, illetve a jegyző milyen jogsértés, az ellátotti jogok milyen sérelme esetén alkalmazhatja ezt a rendkívül súlyos szankciót. Remélem - hiszen ezért tettük bele a jogszabályba -, hogy ez mégiscsak valamilyen visszatartást és egyfajta szankcionálást megvalósító eszköz lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Két gondolatot szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz. Az egyik: az MDF képviselőcsoportja nem tartja általános vitára alkalmasnak a szóban forgó törvényjavaslatot. Számos módosító javaslatot fogunk benyújtani, remélem, hogy azok közül minél többet el is fognak fogadni.
Ez a bizottság nagyon jól ismeri a Kincstárat, hiszen a Nemzeti Civil Alapprogram pénzét is ők kezelték és nagyon jól tudjuk, hogy milyen jól végezték a munkájukat, egyáltalán nem civilbarát módon, ezért én a Kincstár ilyen irányú fejlesztésétől és újabb munkával való megbízásától eléggé félek. Tegnap kaptam egy újpesti választópolgártól egy levelet, aki azért fog kevesebb családi pótlékot kapni, mert az egyetem miatt, ahova a gyermeke jár, nem tudja határidőre beadni a papírt, amellyel igazolni kellett, hogy családi pótlékra még jogosult. Az egyetem azért nem adta ki a papírt, mert még nem zárult le a beiratkozás és a felvételi időszak, és amíg ez le nem zárul, az egyetem egész egyszerűen nem hajlandó kiadni a papírt. A munkahelyeken ezeket a problémákat valamilyen szinten tudták kezelni, még akkor is, ha ezt néha egy kicsit szabálytalanul tették meg. Nem gondolom, hogy a Kincstárhoz átkerülve ez humánusabban fog megoldódni. Az informatikai fejlesztés persze nagyon jó, én magam is netpolgárnak, az információs társadalom építéséhez tartozó képviselőnek gondolom magam, de azért az információt máshol is ki lehetett volna fejleszteni, hiszen az informatikát bárhol lehet fejleszteni, ha eldöntjük, hogy hova fog ez a kérdés kerülni. Persze lehet, hogy a Kincstár ezt a feladatot nagyon jól meg fogja oldani. Mindenesetre feles törvény lévén ezt úgyis el fogják fogadni kormánypárti képviselőtársaim és ez át fog kerülni a Kincstárhoz. Csak abban tudok bízni, hogy egy év múlva azt mondhatom, ebben a kis szösszenetemben tévedtem és a Kincstár nagyon jól végzi ezt a feladatát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): A törvénymódosítás jelentős szerepet szán az úgynevezett szociális szakértői szervnek, amely elbírálja, hogy kinek van gondozási szükséglete, illetve jogosultsága. Kik lesznek ennek a testületnek a tagjai és mennyi idő alatt hozza meg a rendelkezéseit? Mi lesz azokkal a jelenlegi idősotthoni lakókkal, akik már eladták a lakásukat és a napi négy órát meghaladó gondozási szükségletet igazoló szakvéleményt nem kapják meg? Ezeket bele fogják kényszeríteni a házi segítségnyújtásba? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, megkérem főosztályvezető-helyettes asszonyt a válaszadásra.
DR. LAKATOS HEDVIG főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon boldog lennék, ha legalább elbizonytalaníthatnám a tisztelt képviselőket azzal a téves meggyőződésükkel kapcsolatosan, hogy a Magyar Államkincstár ezt a feladatát nem fogja jól ellátni. Nem tudom, hogy a Nemzeti Civil Alappal kapcsolatban milyen kedvezőtlen tapasztalatok voltak, de szeretném hangsúlyozni, hogy jelen esetben a családtámogatási kifizetésekkel kapcsolatos negatív tapasztalatok lehetnének irányadók, hiszen a Kincstár most is nagy számban végez ilyen feladatokat. Nagyon szépen kérem, hogy vegyék komolyan a felajánlásom, keressenek minket és beszéljünk erről a kérdésről.
A minisztérium munkatársai nevében még egyszer mondom, ez tényleg egy nagyon tisztességesen átgondolt és szakmailag jól elkészített javaslat. Az elmúlt években a Magyar Államkincstárnál valóban olyan informatikai fejlesztések valósultak meg - tehát nem a jövőben kell ezt meglépni, hanem már megtörtént -, amely alapján erre kész a Magyar Államkincstár. A hozzánk begyűrűzött problémák mind a munkáltatói kifizetőhelyeknél előfordult anomáliák voltak. Képviselő úr, az úgynevezett humánus bánásmód jogszerűtlen eljárás, amit én nem tudok humánusnak nevezni, mert utána a törvényi rendelkezések alapján a jogalap nélkül kifizetett családi pótlékot vissza kell igényelni. Az nem lehet az állampolgár érdeke, hogy törvénytelenül magasabb összeghez jusson hozzá. (Pettkó András: Jogosan jár neki, csak az egyetem nem hajlandó időben kiadni az igazolást.) Készséggel megbeszélem önnel ezt az esetet, ugyanis az egyetem olyan igazolást ad ki, hogy az illető hallgatói jogviszonnyal rendelkezik. Ennek nincs köze a Magyar Államkincstárhoz! Az egyetem egy hallgatói jogviszonnyal kapcsolatos igazolási kötelezettségnek nem tesz eleget, de ez nincs kapcsolatban azzal, hogy azt a családi pótlékot, amelyet ezen hallgatói jogviszony igazolásával összefüggésben fognak folyósítani, a Magyar Államkincstár fogja-e folyósítani vagy a munkahely.
A törvényjavaslat átmeneti rendelkezései - elárulom önöknek, mindig ezek a legfontosabbak, a hatályba léptető rendelkezések után jönnek az úgynevezett átmeneti rendelkezések - rögzítik azt, hogy azokra az idős személyekre, akik már intézményi elhelyezettek, ezek a szabályok nem vonatkoznak. De hogy kedvező helyzetbe hozzuk őket, azt mondjuk, azon emelt szintű ellátásban részesülő személyek esetében, akik után a költségvetés már évek óta alacsonyabb szintű normatívát biztosít, megadja a lehetőséget, hogy esetükben vizsgálják meg a gondozási szükséglet meglétét, és ha egy bentlakásos intézményben elhelyezett esetében kiderül, hogy ténylegesen van gondozási szükséglete, akkor utána nem a csökkentett emelt szintű normatívát, hanem a magasabb, normál szintű elhelyezési normatívát kérheti le az intézmény fenntartója. Azok számára, akik már bent vannak, nem lesz jövedelemvizsgálat, senki nem foglalkozik azzal, hogy milyen az ingatlanhelyzetük, megmaradt-e az ingatlanuk vagy eladták azt, számukra szerzett jogként a bentlakásos intézményi elhelyezésük változatlan hagyása mellett biztosítjuk a szolgáltatást, sőt az őket ellátó intézménynek megadjuk azt a lehetőséget, hogy kezdeményezze a szakértői bizottságnál annak megvizsgálását, hogy a gondozási szükséglet fennáll-e, és ha fennáll, akkor a magasabb összegű normatívát fogják megkapni. Semmiféle joghátrány nem érheti az ellátásban már bent lévőket. Ezek a szabályok mind a későbbiekben intézményi elhelyezést kérőkre vonatkoznak. Ez egy alapszabály a szociális ellátásoknál. Mindig azért lassú egy kicsit az átállás, mert akik a rendszerben már bent vannak, azoknak a jogait tiszteletben kell tartani, hiszen ők már megszerezték a szolgáltatást, amit utólag nem lehet semmissé tenni.
Kétféle szakértői bizottság fogja megkezdeni a működését. Reményeink szerint hamarosan összeáll az a kormányrendelet, amelyik a szakértői bizottságok működését lesz hivatott szabályozni például a házi segítségnyújtással összefüggésben. A szakmai elképzelések szerint - mert ezek még csak szakmai elképzelések - háromfős szakértői bizottság lenne, amelyben lenne egy ápolási-gondozási szakember, egy, a polgármesteri hivatalban dolgozó és a szociális ügyekkel foglalkozó szakember, valamint az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet delegálna egy orvost. Ez a háromfős bizottság lesz hivatott arra, hogy a városi jegyző működtetése mellett eldöntse, ki jogosult házi segítségnyújtásra.
A törvényjavaslat kezeli azt az esetet, ha valakinek sürgősen szüksége lesz ilyen szolgáltatásra, mert azt mondja, hogy a házi segítségnyújtás megszervezésére kötelezett - az intézmény vezetője vagy a jegyző - dönthet arról, hogy három hónap időtartamra ezen bizottsági szakvélemény hiányában is megkaphatja valaki az ellátást. A törvényjavaslat tehát javaslatot tesz arra, hogy az ad hoc, sürgős szolgáltatási igénnyel felmerülő eseteket kezelje. Nem történhet meg az, hogy ha valaki kikerül a kórházból, akkor akár az önkormányzat, akár a szolgáltatás megszervezésére hivatott helyi szociális szerv azt mondja, szakvélemény nélkül nem biztosítok számodra házi segítségnyújtást. Biztosítania kell! Három hónap elegendő lesz arra - a kormányrendelet is ezt fogja alátámasztani -, hogy a szakvélemény megszülessen és szakértői szinten is eldőljön, hogy valóban indokolt a házi segítségnyújtás vagy ez csak egy átmeneti gondozási szükséglet volt.
A másik szakértői bizottság fogja vizsgálni az idősotthoni bentlakásos elhelyezésre való jogosultság feltételeit, az önellátási képességet és vizsgálja az egészségügyi állapotot.
A kormányrendelet alapján júniusban állt fel és kapott új nevet az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet. Ezen az intézeten belül lesznek létrehozva - természetesen területi jelleggel - a háromfős szakértői bizottságok, és ezek fogják megvizsgálni, hogy az idős személyek rászorultsága a különböző részletszabályokban meghatározott feltételek szerint fennáll-e. A négyórás gondozási szükséglet egy rendkívül sommázott megjelölés. Nem írhattuk bele a törvénybe azt, hogy az a szociálisan rászorult személy az idősotthoni elhelyezés szempontjából, akiről a szakértői bizottság ilyen szakvéleményt ad ki. A szakértői bizottságok tevékenységét a jogbiztonság szempontjából körültekintőn kell leírni. Nagyon fontos, hogy legyen valamilyen mozgástere a szakértői bizottságnak, de ez a mozgástér nem lehet több, csak elégséges, mert ha több, akkor esetleg teljesen más ítélet születik ugyanazon élethelyzet esetében Somogyban, mint Bács-Kiskun megyében. Tehát a szakértői bizottság szakvéleményezési tevékenységét miniszteri rendeleti szintű szabályokban kellően körülírtan fogjuk rendezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szavazni fogunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (10) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (7) Megállapítom, hogy a bizottság a törvényjavaslatot 10 igen szavazattal, 7 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartja.
Bizottsági előadót kell állítanunk. Javaslom, hogy a bizottság Tóth Gyula képviselő urat bízza meg ezzel a feladattal. Ki ért ezzel egyet? (Egyhangú.) A bizottság kisebbségi véleményét Ékes Ilona fogja ismertetni a plenáris ülésen.
Az 1. napirendi pont tárgyalását lezárom.
Következő napirendi pontunk az egyebek. Kinek van kérdése, bejelentenivalója, bármilyen közlendője? (Nincs jelentkező.) Kérem tisztelettel, hogy a tájékoztató anyagokat mindenki nézze meg, mert azokra még vissza kell térnünk.
Köszönöm szépen a megjelenést, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 15 perc)
|
Fogarasiné Deák Valéria |
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc