EMBCB-29/2006.
(EMBCB-59/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2006. szeptember 25-én, kedden, 12 óra 10 perckor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló T/3809. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Puskásné dr. Sütő Katalin tanácsos (PM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, hozzászólások, *
Puskásné dr. Sütő Katalin tanácsos (PM) válaszai *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló J/2843. számú jelentés (Általános vita) *
A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló jelentésről szóló 106/1995. (XI. 1.) OGY határozat módosításáról szóló H/2842. számú határozati javaslat (Általános vita) *
Tóth László főosztályvezető-helyettes (SZMM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, észrevételek *
Válaszadás *
Tóth László főosztályvezető-helyettes (SZMM) *
Bauer Béla főosztályvezető (SZMM) *
További képviselői kérdések, hozzászólások, észrevételek *
Tóth László főosztályvezető-helyettes (SZMM) reflexiója *
Szavazás a jelentés általános vitára való alkalmasságéról *
Szavazás a határozati javaslatról *
A pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/3807. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Kék Mónika főosztályvezető (PM) szóbeli kiegészítése *
Dr. Gyarmati Edit főosztályvezető (EBH) kiegészítése *
Kérdések, válaszadás *
Azerbajdzsáni parlamenti képviselők és kormánytisztviselők delegációjának fogadása *
Az elnök köszöntő szavai, a bizottság munkájának bemutatása *
Rabiyyat Aslanova képviselő, a delegáció vezetőjének köszöntő szavai, a delegáció bemutatása *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
(Általános vita)
(Általános vita)
(Általános vita)
(Általános vita)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Módosító javaslatok megvitatása)
14.00 órától:
Azerbajdzsáni parlamenti képviselők és kormánytisztviselők delegációjának fogadása
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) megérkezéséig Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Lénárt László (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) megérkezéséig Teleki Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) megérkezéséig dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz) megérkezéséig Ékes Ilonának (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Pettkó András (MDF) távozása után dr. Fazekas Sándornak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Puskásné dr. Sütő Katalin tanácsos, Pénzügyminisztérium
Dr. Somogyi Andrea szakmai tanácsadó, Pénzügyminisztérium
Bauer Béla főosztályvezető, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Tóth László főosztályvezető-helyettes, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Kék Mónika főosztályvezető, Pénzügyminisztérium
Dr. Gyarmati Edit főosztályvezető, Egyenlő Bánásmód Hatóság
Dr. Mészáros István jogi képviselő, Hit Gyülekezete
Dr. Csanády Márton szakértő, Magyar Református Egyház
Rabiyyat Aslanova képviselő, az Azerbajdzsáni Köztársaság Parlamentje emberi jogi bizottságának elnöke
Azay Guliyev képviselő, az Azerbajdzsáni Köztársaság Parlamentje igazság- és közigazgatásügyi bizottságának tagja
Megjelentek
Dr. Papp István főosztályvezető, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal
Nagy Éva tanácsos, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Juhász Péter tanácsos, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Adonyi Ágnes vezető főtanácsos, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Debreczy Márta vezető főtanácsos, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Kapocsi Géza tanácsos, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Kraszlán István osztályvezető, Oktatási és Kulturális Minisztérium
Hegyi László vezető tanácsos, Oktatási és Kulturális Minisztérium
Szűcs Zsuzsanna gyakornok, Magyar Szocialista Párt
Bráda Ferenc gyakornok, DE-BTK
Berzétei Ákos gyakornok, PPKE-JÁK
Nagy Bercel titkár, Fidesz-KDNP
Dr. Latorcai Csaba szakértő, Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
Dr. Soproni Roland Szakértő, Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Tornóczky Gusztáv kommunikációs képviselő, Krisna Tudatú Hívők Közössége
Bartal Róbert osztályvezető, Pénzügyminisztérium
Dr. Németh Tibor jogtanácsos, HIT Gyülekezete
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Dr. Kerékgyártó Gyöngyi ösztöndíjas, Pénzügyminisztérium
Barthel-Rúzsa Zsolt tag, Nemzeti Civil Alapprogram
Eff Lajos főosztályvezető-helyettes, Oktatási és Kulturális Minisztérium
Fuad Muradov képviselő, az azeri Nemzeti Ifjúsági Szövetség elnöke
Rovshan Rzayev, az Azerbajdzsáni Köztársaság Parlamentje igazság- és közigazgatásügyi bizottságának alelnöke
Hadi Racabli képviselő, az Azerbajdzsáni Köztársaság Parlamentje szociális bizottságának elnöke
Azer Amiraslanov képviselő, az Azerbajdzsáni Köztársaság Parlamentje gazdasági bizottságának elnöke,
Kamran Shafiyev főosztályvezető-helyettes, az emberi jogi szekció elnöke,
Ali Hasanov főosztályvezető, Azerbajdzsáni Köztársaság, Elnöki Hivatal
Afquan Mammadov tanácsadó, Azerbajdzsáni Köztársaság, Igazságügyi Minisztérium
Farhad Mammadov tanácsadó, Azerbajdzsáni Köztársaság, Ifjúsági és Sportminisztérium
Xaqani Rzayev főosztályvezető, Azerbajdzsáni Köztársaság, Pénzügyminisztérium
Ismayil Sagidov osztályvezető, Azerbajdzsáni Köztársaság, Minisztertanács
Firudin Gurbanov hivatalvezető, Azerbajdzsáni Köztársaság, Kulturális és Turisztikai Minisztérium
Anar Kazimov munkatárs, International Center for Not-for-Profit Law
Michael Kunz munkatárs, Counterpart International
Dr. Hasan A. Hasanov, az Azerbajdzsáni Köztársaság magyarországi nagykövete
Dr. Huseyn N. Najafov, az Azerbajdzsáni Köztársaság magyarországi tanácsosa
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 10 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntök mindenkit az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Megállapítom, hogy helyettesítésekkel határozatképesek vagyunk. Donáth képviselő urat Fogarasiné Deák Valéria alelnök asszony, Lénárt László képviselő urat Godó képviselő úr, Nyakó képviselő urat Tóth Gyula képviselő úr, Wiener képviselő urat Teleki képviselő úr, Gusztos Péter képviselő urat Müller Timea képviselő asszony, Bíró Ildikó képviselő asszonyt Ékes Ilona képviselő asszony, Farkas Flórián képviselő urat Varga József képviselő úr, Semjén Zsolt képviselő urat Balog Zoltán helyettesíti.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a bizottság nevében új tagunkat, dr. Fazekas Sándort, Karcag polgármesterét, a Fidesz-frakció képviselőjét üdvözöljem, és jó munkát kívánjak neki.
A napirendi javaslatot kézhez kapták a képviselőtársaim. Kérdezem, van-e a napirenddel kapcsolatban kérdés, észrevétel. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, kérem, fogadják el a napirendet változatlan formában. (Szavazás.) 19 igen szavazattal a bizottság a napirendet elfogadta. (Pettkó András: Tartózkodom.) Tehát 18 igen szavazattal egy tartózkodás mellett, kérem a jegyzőkönyvben helyesbíteni.
Első napirendi pontunk a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága.
Üdvözlöm a Pénzügyminisztérium képviselőjét, Puskásné dr. Sütő Katalin tanácsost és dr. Somogyi Andrea szakmai tanácsadót, illetve az APEH részéről itt van Papp István és Andrási Jánosné, ha kérdés van hozzájuk, ők is tudnak válaszolni.
Megkaptuk a törvényjavaslatot, amennyiben néhány szóban ismertetni kívánja, illetve valamire fel akarja hívni a figyelmet a főosztályvezető asszony, itt a lehetőség, parancsoljon.
Puskásné dr. Sütő Katalin tanácsos (PM) szóbeli kiegészítése
PUSKÁSNÉ DR. SÜTŐ KATALIN tanácsos, Pénzügyminisztérium: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A közismert nevén egyszázalékos törvényt 1996-ban fogadta el az Országgyűlés. A több mint tíz éve létező törvényt több ízben módosították, mégis számos olyan probléma maradt, amelyek sürgős orvoslást igényelnek. Ilyen - évek óta ismert - probléma az, hogy a felajánlási rendszer túl sok olyan elemet tartalmaz, amely a rendelkező nyilatkozatok érvénytelenségét okozza. A törvénymódosítás egyik fő célja ennek a csökkentése, és ezáltal a kedvezményezettekhez eljutó összegek növelése volt.
Ennek érdekében a törvényjavaslat bevezeti azt, hogy a rendelkező nyilatkozat főszabályként az adóbevallás része lesz, így nem szükséges borítékba tenni, lezárni, a rendelkező nyilatkozatot tartalmazó borítékot névvel, lakcímmel, adószámmal ellátni. Szintén a kedvezményezettek érdekét szolgálja, és a pénzösszegek növelését célozza az a módosítás, amelynek a lényege az, hogy a kiutalás után, ha kiderül, hogy az adó valójában több, akkor a befizetett többletadó után is kiutalja az APEH a kedvezményezetteknek az egy százalékot.
A civil szervezeteket érintő könnyítés, hogy ezután ingyenesen tehetik közzé az egyszázalékos felajánlásokból kapott összegekről készített beszámolójukat, ezt az APEH-nek küldik meg, és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján összesítve jelenik meg, amely az adózó tájékozódását is elősegíti. További pozitív változást jelent, hogy működési költségekre is fel lehet használni az egy százalékot, a kapott összeg 30 százalékának erejéig. Működési költség alatt különösen - tehát nem taxatív felsorolás, hanem kiemelés - a bér, a székhely bérleti díja és a kommunikációs alapdíjak vehetők figyelembe.
Egyházakat érintő változás, amelynek elsősorban a kiegészítő támogatás szétosztásánál van jelentősége, hogy a "0" forintos adóbevallást benyújtó adózók rendelkező nyilatkozatai is érvényesnek minősülnek, beleszámítanak a rendelkezők létszámába, így a kiegészítő támogatás szétosztásánál a létszámarányt árnyalja.
Esetleg még annyit említenék meg, hogy a törvényjavaslat az egyszázalékos felajánlások gyűjtésére irányuló kampányok megkönnyítése érdekében egységesítette a rendelkezés határidejét, minden esetben május 20-a a rendelkező nyilatkozat benyújtásának határideje, továbbá az APEH-tól ingyenesen kaphatnak adatokat a kedvezményezettek a javukra rendelkező érvényes és érvénytelen nyilatkozatokról, területi megoszlásukról, illetve az érvénytelenséget eredményező okokról és azok arányáról.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjain a sor, most van lehetőség hozzászólásra, kérdésre, véleménynyilvánításra.
Pettkó képviselő úr parancsoljon!
Kérdések, észrevételek, hozzászólások,
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ennél a pontnál szeretném megindokolni, hogy miért tartózkodtam a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként a napirend elfogadásától.
Mint a tisztelt képviselőtársaim és a minisztérium képviselői jól emlékeznek rá, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében jó néhány hónappal ezelőtt beadtam egy törvénymódosítási javaslatot, amely az egyszázalékos törvénynél jól ismert halmaz rendezését próbálta volna rendezni. Ha valaki megnézi az MDF képviselői által benyújtott törvénymódosítási csomagot és a most benyújtott módosító javaslatot, akkor számos megegyezést, számos olyan dolgot talál, amelyre nekünk is volt megoldási javaslatunk, aztán a minisztérium kicsit mást fogadott el. Azt mondom, ez hozzátartozik a normális élethez, viszont nagy fájdalmunkra van két olyan fontos módosító javaslat, amelyet annak idején betettünk ebbe a csomagba, és a Pénzügyminisztérium, az előterjesztő vagy nem akart, vagy nem talált erre megfelelő megoldást. De miután nincs megnyitva a törvény e szakaszok tekintetében, elég nehéz lesz megtalálnunk azt a megoldást, amellyel ezt a két javaslatunkat is tudjuk szerepeltetni - ahhoz, hogy a végszavazásnál az MDF képviselőcsoportja az igen gombot tudja majd megnyomni.
Mert ha valaki elolvassa a benyújtott törvényjavaslatot, azt tudja mondani, hogy igen, az megfelel a civil szervezetek elképzeléseinek, a többi benyújtott törvényjavaslathoz képest volt valamilyen szintű társadalmi párbeszéd, hiszen ha valaki megnézi az MSZP-SZDSZ kormány elmúlt hat és féléves tevékenységét, azt látja, hogy általában a törvényjavaslatok tekintetében nem szokott egyeztetés, párbeszéd lenni. Ennél a törvényjavaslatnál azért ezt nem mondhatjuk el, mert maguk a civilek is generáltak egy párbeszédet erről - fontos dolog, hogy nemcsak a minisztérium, hanem a civilek is generáltak -, majd a minisztériumok érzékelve, hogy a civileknél van egy párbeszéd erről a kérdésről a különböző szellemi műhelyekben, ahol 30 meg 100 fős és ennél nagyobb körökben tárgyalták a civilek ennek a törvényjavaslatnak a nulladik változatát meg a problémáikat.
Azt gondolom, általános vitára alkalmas a benyújtott törvényjavaslat, viszont ahhoz, hogy a végszavazásnál minden párt majd az igen gombot tudja megnyomni, ahhoz még lényeges módosító javaslatokra volna szükség. Itt szeretném kérni - amit az MDF képviselőcsoportja a házbizottsági ülésen javasolni fog, de erről a bizottság tagjait is szeretném tájékoztatni -, hogy a jövő héten ne záródjon le a törvényjavaslat általános vitája, hanem még egy hét múlva is lehessen hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz, és még egy hét legyen arra, hogy megfelelő szakmai előkészítés mellett tudjunk beadni módosító javaslatokat, amelyek a megnyitott szakaszok tekintetében is még pontosabbá teszik a törvényt.
Még egy észrevételem van. Mielőtt eljöttem volna a bizottsági ülésre, még egyszer átolvastam ezt a törvényjavaslatot az MDF szakmai stábjával, és több tucat helyesírási hibát találtunk a benyújtott javaslatban. Ezek orvosolására is elkészítjük a módosító javaslatainkat, ahogyan szokott ez lenni, ezeket úgysem fogják majd elfogadni, hanem a kormány fog benyújtani egy csomagban módosító javaslatot, ettől függetlenül azért felhívnám a kormány figyelmét arra, hogy a benyújtott törvényjavaslatoknál a helyesírási és a nyelvhelyességi hibákra azért a XXI. században már jobban oda kell figyelni, mint a XX. században odafigyeltünk - általában mindig oda kell figyelni. Ettől függetlenül rengeteg ilyen hiba van a benyújtott törvényjavaslatban, amelyekre majd megoldást kell találni.
Köszönöm szépen, első körben csak ennyit szerettem volna mondani, és kérni, hogy a többi frakció is támogassa, hogy ne záródjon le ennek a nagyon fontos törvénynek a vitája a jövő héten kedden, hanem még egy hét múlva is lehessen hozzászólni a tisztelt Házban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További hozzászólások? (Nincs jelzés.) Amennyiben a bizottság tagjai részéről nincs, Csanády Márton, a Református Egyház szakértője jelezte, hogy hozzá szeretne szólni. Kérdezem a bizottságot, megadjuk-e neki a szót. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) 19 igen szavazattal, parancsoljon, üljön a legközelebbi mikrofonhoz!
DR. CSANÁDY MÁRTON szakértő, Magyar Református Egyház: Jó napot kívánok! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Egyrészt szeretném tolmácsolni: önmagában az jó, hogy ez a törvény napirendre kerül, viszont a probléma az, hogy sajnálatos módon megint nem előzte meg a törvényjavaslat benyújtását az egyeztetés. Régóta van szó az egyház-finanszírozás kérdéséről, és úgy gondoljuk, hogy ez az egyszázalékos törvény természetesen szorosan összefügg az egyház-finanszírozás ügyével. Amellett, hogy természetesen örömmel veszünk néhány, számunkra és a civil szervezetek számára is kedvező technikai módosítást, rengeteg olyan kérdés van, amelyet ez a törvényjavaslat nem tartalmaz, és megelőzi az egyház-finanszírozás általános rendezését.
Továbbra is azon az állásponton vagyunk, és arra szeretnénk megkérni a képviselő hölgyeket és urakat, a parlamenti pártokat, hogy lehetőség szerint ne előzze meg, és egységes egyház-finanszírozási módosításra kerüljön sor, amelyben mindezen kérdések rendezésre kerülnek. Már a tavalyi évben - bújtatott módon - módosításra került az egyszázalékos törvény, tekintettel arra, hogy a progresszív adót kezdték el számolni, és nem az előzőeknek megfelelő adóalaphoz képesti egy százalékot vette figyelembe az egyszázalékos kifizetéseknél a kormányzat. Ezért azt szeretném kérni, hogy így, ebben a formában, ahogyan most benyújtásra került, vagy ne kerüljön sor a törvényjavaslat tárgyalására, vagy ha igen, akkor - bizonyos értelemben Pettkó képviselő úrhoz csatlakozva - ezt legyen szíves, húzza el az Országgyűlés, hogy legalább azokra az egyeztetésekre módunk legyen, amelyekre szükség van, és ezáltal megnyitható legyen a törvénynek jó néhány olyan paragrafusa is, amely most pillanatnyilag nincs nyitva. Csak, hogy egy dolgot jelezzek: holnap kerül sor az egyházakkal való kapcsolattartásért felelős miniszter és az egyházak vezetőinek tanácskozására, és a törvényjavaslat ma került benyújtásra. Ennek megfelelően felső szinten sem volt arra mód, hogy erre vonatkozólag egyeztetésre kerüljön sor.
Még egyszer azt szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslatban persze van néhány olyan elem, amely számunkra kedvező, de hallatlanul sok olyan elem van - amelynek a részleteibe most nem szeretnék belemenni, hiszen csak az általános vitára való alkalmasságról van szó -, amelyek miatt azt szeretnénk kérni, hogy vagy ne kerüljön sor általános vitára, tehát pillanatnyilag ne kerüljön az Országgyűlés elé a törvényjavaslat, vagy ha igen, akkor jóval később kerüljön, hogy legyen mód arra, hogy különböző változtatásokat és módosításokat még ehhez kapcsolni lehessen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További hozzászólások?
Fazekas képviselő úr, utána Pettkó képviselő úr.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az előterjesztőtől szeretném megkérdezni, van-e tudomásuk esetleg olyan nemzetközi szerződésről, amelybe ütközhet a javaslat 5. §-a, amely szerint ezentúl két célt lehet megjelölni, az Országgyűlés kedvezményezett felajánlási célként két célt határozhat meg. Tehát van-e olyan nemzetközi szerződés, amelybe ez ütközik, vagy ütközhet?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr, utána alelnök asszony.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Amikor a felvezetőmben arról beszéltem, hogy az MDF képviselőcsoportja benyújtott egy törvénymódosítási javaslatot, itt kétszer egy százalékról beszélünk, itt világosan ketté kell választani. A mi törvénymódosítási csomagunk is csak a civilek egy százalékáról beszélt, pontosan azért, mert az egyházi egy százalék kérdése tekintetében mi nem nyújtottunk be módosító javaslatokat, mert tudtuk, hogy folynak az egyeztetések, illetve nem is folytak, hanem elképzelések voltak, hogy lesznek egyeztetések erről. Mi ezért nem nyújtottunk be ezekhez a pontokhoz módosítást. Ha valaki elolvassa a benyújtott javaslatot, valóban az egyházi plusz egy százalék tekintetében sok felmerült problémát nem old meg ez a benyújtott törvénymódosítási javaslat.
Tehát sajnos az a probléma, hogy mivel azok nincsenek megnyitva, egy másik törvénnyel lehet majd csak rendezni. Csak azokhoz a szakaszokhoz lehet beadni módosító javaslatot, amelyet most a kormány megnyitott. Abban az esetben tudnánk visszalépni ebből, ha most ezt a törvényjavaslatot ez a bizottság nem találná általános vitára alkalmasnak, arra meg a magam részéről sajnos vajmi kevés esélyt látok. Mert azért csak jobb lett volna, ha egyben kezeljük ezt a kérdést. Mindenesetre most itt állunk e helyzet előtt. Egyébként magam is - ahogyan a képviselőtársam kérdezte - elég kevésnek tartom ezt a két felajánlást. Szeretném jelezni a bizottsági tagok felé, hogy ezt a kettőt mindenképpen ötre vagy hatra szeretném felemelni, fogok is beadni ehhez kapcsolódó módosító javaslatot, amire fideszes képviselőtársam az előbb rákérdezett. Egyébként magam is kíváncsi vagyok a kormány álláspontjára, hogy miért kettő és miért nem nyolc vagy tíz. Tudom, hogy a civilek azt akarták, hogy ez csökkentve legyen, mert arra gondolnak, hogy ha ezt csökkentik, a maguk részére több felajánlás fog érkezni. Magam egyébként civilbarát vagyok, de ettől függetlenül nem értek egyet ezzel a gondolkodással, mert akik ide ajánlották fel a maguk egy százalékát, tudatosan ajánlották fel ide, és nem hiszek abban, hogy ha majd nem lesz lehetőség felajánlani, akkor a másik helyre fognak átmenni. Akkor ezek nem fognak felajánlani, és az MDF gondolkodásában az a legjobb elköltött pénz, amelyet nem az állam költ el, hanem egyből oda kerül, ahova kell. Tehát ezért nem értek egyet azzal, hogy kettő megjelölt cél legyen.
Köszönöm.
ELNÖK: Fogarasiné Deák Valéria alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azzal szeretném kezdeni, hogy örülök Pettkó képviselő úr azon mondatának, amivel elismerte, bár óvatosan, mert azt mondta, hogy valamilyen szintű párbeszéd e törvény előkészítése kapcsán mégiscsak volt - ha nem pontosan idéztem, elnézést kérek -, miközben más esetekben nem szokott lenni. Ahogy figyelemmel kísértem az elmúlt hónapokban, a nyár folyamán, elég széles körű párbeszéd volt, amelyet a Pénzügyminisztérium a törvény-előkészítés kapcsán e tárgykörben mind a civil szervezetekkel, mind az én tudomásom és információim szerint - de gondolom, ezt majd megerősítik - az egyházakkal is folytatott.
Valóban tudok olyan javaslatokról, amelyek felmerültek ugyan a törvényjavaslat előkészítésekor, de éppen azért tett le róla a minisztérium, hogy ezekkel a javaslatokkal foglalkozzon, mert az egyházak képviselői nem értettek vele egyet. Tehát azt a kritikát nem tartom elfogadhatónak, hogy nem volt nyilvános és nem volt mindenki számára hozzáférhető a törvény-előkészítés vitája. Az természetesen másik kérdés, hogy egy ilyen vitában nagyon sokféle vélemény elhangzik, és a törvény előterjesztőjének a felelőssége az, hogy mi az, amit egy törvényjavaslatba beépít, és mi az, amit nem.
Csanády úrtól nem hallottuk meg, hogy végül is milyen konkrétumokra gondol. Én egyetlen dologra szeretnék azért visszautalni, ha megengedi a tisztelt bizottság, ha másért nem, a jegyzőkönyv kedvéért. Ugye, valamennyien tudják, hogy az egy százalékkal a magyar adófizető állampolgárok adójának mintegy 0,3 százalékát - ugye, az APEH képviselői itt vannak, nem tudom, az idei adatok pontosan mekkorák - ajánlják fel az egyházak támogatására, és ezt a költségvetés ma is, bár valóban a progresszív adóalapból számítva 0,9 százalékra egészíti ki. Az, hogy 0,9 százalékra egészíti ki, az elmúlt hat évben rendre növekvő tendenciát mutatott. Tehát azt mondani, hogy itt valamiféle hátrányos megkülönböztetésre vagy kedvezőtlen szabályozásra került volna sor az elmúlt években, azt hiszem, nem indokolt. Ha önök olyan módosító javaslatokat vetnek fel - vetettek fel -, amelyek nem férnek bele ebbe a törvénymódosításba, akkor én is azt mondom, hogy ez újabb tárgyalásokat igényel, de tudomásom szerint - még egyszer mondom - ilyen tárgyalások a nyár folyamán voltak.
Magához a törvényjavaslathoz azt szeretném mondani, hogy éppen azt a társadalmi vitát figyelemmel kísérve, amely az elmúlt hónapokban folyt, a mi képviselőcsoportunk támogatja a törvényjavaslatot, általános vitára alkalmasnak találja. Ugyanakkor, ha jönnek további olyan észrevételek, módosító javaslatok, amelyek megfelelnek annak az iránynak, amelyet ez a törvénymódosítás képvisel és beilleszthetők, akkor azzal természetesen azok megtárgyalására érdemben nyitottak vagyunk mi is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szászfalvi László alelnök úr, parancsolj!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Pettkó képviselő úr arról beszélt, hogy kétszer egy százalék van, és az egyházi egy százalék alternatívájáról, alternatíváiról vitatkozunk most. Tehát nem arra gondolt, hogy az egyházi egy százaléknál is 7, 8, 9 célt kellene megjelölni, ha jól értettem. De ő majd megmondja. (Pettkó András: Nem.) Jó, köszönöm.
Tehát az egyházi finanszírozásról annyit szeretnék mondani nagyon röviden, hogy egy komplex, többcsatornás egyházi finanszírozásról van szó a vatikáni szerződés értelmében, és az a magyar jogszabályokon keresztül lett vezetve. Tehát azért tartom szerencsétlennek, bár nyilván vannak pozitív elemei is a változásnak, például az szimpatikus változás, hogy a nulla százalékon adózók is véleményt tudnak nyilvánítani, viszont azért kellene komplex módon kezelni az egyház-finanszírozási kérdéseket - arról nem is beszélve, hogy nemzetközi szerződést érint -, hogy hangsúlyozzuk, itt egymást kiegészítő finanszírozások vannak, amelyeket egymáshoz képest is látni kellene. Nyilvánvalóan ezt kellene szolgálnia a folyamatos egyeztetésnek, amely vagy van, vagy nincs - valaki azt mondja, hogy van, valaki azt, hogy nincs, jó lenne, ha valaki már egyszer megmondaná, hogy van-e vagy nincs, hogyha szembesülhetnénk ezzel.
Ezt a komplex egyház-finanszírozási rendszert annyival hadd egészítsem ki, hogy az én véleményem erről az egy százalékról az, hogy itt az adófizetők nem befizetik valahová az egy százalékukat, hanem arról van szó, hogy a polgárok már befizették az adójukat az államkasszába - majd a kormány igen tisztelt szakértő képviselője esetleg kijavít, ha rosszul értelmezem -, és utólagosan, egy nyilatkozattal erre vonatkozólag különböző szándéknyilatkozatokat fogalmaznak meg. Ez eddig lehet, hogy helyénvaló is, csak azután nem helyénvaló - megítélésem szerint -, és igazságtalan, hogyha ez valóban így történik, hogy utólag a magyar társadalom gyakorlatilag szavaz arról, hogy milyen irányba is menjenek ezek a pénzek, akkor viszont azoknak is lehetőséget kellene biztosítani, akik felnőtt magyar állampolgárok, hitéletük van, tehát gyakorolják a hitüket, vallásukat, ugyanakkor nem fizetnek adót. Ilyenek például a nyugdíjasok, az egyetemisták, a főiskolások. Lehet, hogy ezt a törvényt egyébként meghaladja a felvetésem, csak hogyha arról beszélünk, hogy itt komplex, többcsatornás finanszírozás van, akkor valamilyen módon kellene erről is beszélni, ha azt mondjuk, hogy igazságosabbá akarjuk tenni ezt a rendszert. Tehát ezt azért vetem fel, mert el kellene gondolkodnunk ezen. Ha valóban úgy van, hogy nem én fizetem be az egy százalék adómat az egyházhoz, hanem utólagos átirányításról van szó - márpedig én úgy értelmezem, hogy erről van szó -, akkor viszont miért ne lehetne a felnőtt magyar állampolgároknak ebben véleményt nyilvánítani, mint ahogyan több európai országban egyébként ez így van, így működik.
A magam részéről természetesen szorgalmazom a dialógust, és azt, hogy minél több idő legyen ennek a törvénynek a kivitatására. Tehát egyetértek Pettkó András képviselőtársam felvetésével, illetve azzal, hogy az egyházakkal történő érdemi párbeszéd induljon meg konkrétan ebben a kérdésben is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is szót kérnék, alelnök úr.
(Az ülés vezetését Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót az elnök úrnak.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Én is ehhez a második célhoz szeretnék hozzászólni. Azt gondolom, nemcsak a vatikáni szerződésnek nem felel meg az, hogy egy állami alapot hoz létre a kormány, amelyre be lehet fizetni azt az egy százalékot, amelyet nem az egyházak javára rendelkeznek, hanem a törvény logikájának sem. Hiszen azért van kétszer egy százalék, mert - szerintem nagyon bölcsen egyébként - a jogalkotó el akarta kerülni azt, hogy két olyan világ között, amely nagyon sok ponton érintkezik, hiszen az emberek ugyanazok, de egészen másfajta logikával működik ez a civil szervezeti világ, meg a hitélet gyakorlásának a világa. Ne legyen egy nemtelen vagy méltatlan versengés, és ezért van kétszer egy százalék.
Ha az egyházi világba újra behozunk plusz célt - netán célokat; remélem én értettem félre Pettkó Andrást, de majd el fogja mondani -, akkor most megint valami olyasmit versenyeztetünk egymással, hogy az ember a parlagfűre, az árvízre, vagy az egyháznak adjon, ami szerintem nem mérhető össze. Az természetesen rendben van, és eddig is úgy zajlott, hogy ami pénz benne van, arról majd megmondja a kormány, hogy milyen célra fogja fordítani, de azzal, hogy itt ez a logika bejöjjön, hogy akkor itt is különböző alternatívák legyenek, nem értek egyet.
A másik, amit alelnök asszony mondott. A kérdés nem a sok pénz meg a kevés pénz, hanem, ha változtatunk egy törvényt, és ráadásul az része egy egyház-finanszírozási rendszernek - természetesen a törvény egy része -, akkor az összhangban történjen mindazzal, ami egyébként ebben a világban zajlik, mert az anomáliákat okozhat. Adott esetben természetesen még a több pénz is, amit azért jobban elvisel az ember, mint a kevesebbet. Tehát nem a változtatás a probléma, hanem az egyoldalúság ebben a dologban. A kérdésem az: hol tart most ez az egyeztetés az egyházakkal? A minisztérium, a kormány szempontjából várható-e, hogy ennek kapcsán még az egyszázalékos törvény valamilyen módon módosításra kerül az egyházakkal folytatott konzultációnak megfelelően, vagy az abból leszűrt tanulságokkal?
Annál is inkább érdekes ez, hiszen talán emlékeznek képviselőtársaim, hogy itt a bizottságban megfogalmazódott egy olyan javaslat, amelyet itt mi felajánlanánk közhasználatra, és úgy tűnt, hogy konszenzus van a pártok között. Legalábbis én örömmel üdvözöltem azt - Gusztos képviselő úr is támogatta ezt a javaslatot, vagy talán tőle is ered, most már nem tudom -, hogy az egyházi felajánlásoknál is érdemes lenne azon gondolkodni, hogyan építsünk be olyan szűrőket, hogy a komolytalan szervezetek ne tudjanak itt elindulni. Azt hiszem, a Heti Világgazdaságnak és más lapoknak is komoly tanulmányai jelentek most már meg arról, valójában feltételezhetően nem létező szervezetek próbálnak ilyen módon néhány százezer, netán millió forinthoz hozzájutni. A javaslat arra irányult, hogy ugyanúgy, ahogyan a civil szervezeteknél, az egyházaknál is legyen egyfajta hároméves várakozási idő, hogy a bejegyzés után három évig működjön az az egyháznak nevezett valami - ezek természetesen nem Gusztos Péter szavai -, és ha három év után még mindig létezik, és van adószáma, akkor az ő javára is fel lehessen ajánlani. Ez egy első apró lépés lenne abban az irányban, hogy ezt a dolgot komolyabban kezeljük, mint ahogyan jelenleg van az egyházi szervezetek felajánlása tekintetében.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Balog Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Pettkó képviselő úr kért szót, és úgy láttam, Mészáros István is jelzett. (Jelzésre.) Rendben, először meghallgatjuk a képviselőket, utána szavazunk. Képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Konkrétan az 5. §-ról beszéltem, melynek b) pontjában az van, hogy legfeljebb két célt lehet megnevezni. Tehát ez nem az egyházi egy százalékra vonatkozik, hanem a másikra, ahol parlagfű és egyéb kérdésekre lehetett - a költségvetési törvényben meghatározott módon - egyszázalékos felajánlásokat tenni.
Eddig ez a törvényben nem volt bent, most lekorlátozzuk saját magunkat, hiszen ha az Országgyűlés a költségvetési törvényben úgy döntött volna, hogy 32 dolgot ír be, akkor annyi dologra lehetett volna még felajánlani. A civil szervezetek azt szerették volna, ha minél kevesebb dologra lehetne felajánlani, ezért került bele ez a legfeljebb két cél meghatározás. Mondjuk a Nemzeti Színházra és a parlagfűre, vagy a sportcsarnokra és valamire. Tehát a magam részéről ezzel a szűkítéssel ilyen formán nem értek egyet, itt nem az egyházi egy százalékról volt szó.
A másik, amit szeretnék kérdezni, hogy nem láttam a beterjesztett törvényjavaslatban azt a nagyon fontos két dolgot, amiről szó volt. Mégpedig az, hogy a civil szervezeteknek a beszámolóikat - hogy mire költötték a pénzüket - ne kelljen fizetett hirdetésben megjelentetni, hanem a minisztérium honlapján jelenne meg. (Fogarasiné Deák Valéria: Benne van.) Lehet, hogy benne van. Kétszer is elolvastam, de nem találtam meg. (Közbeszólások.) Mondják, hogy benne van, akkor elnézést kérek, de nem találtam meg.
Nagyon fontos volna még, amit Gusztos képviselőtársam néhány hónappal ezelőtt felvetett, az ellenőrzés kérdése azoknál, akik több millió forintot kapnak. Tehát valami olyan ellenőrző szisztémát hozzunk be, hogyha mondjuk van egy civil szervezet - senki ellen nem szeretnék beszélni -, amely egyszázalékos felajánlásból például három év alatt kap mondjuk ötmillió forintot, akkor az Állami Számvevőszék igenis automatikusan ellenőrizze, hogy mire költötte el a pénzt. Ez lehet kisebb összeg is, ez már szakmai megállapodás kérdése, de ez az ellenőrzés nem került be a benyújtott törvényjavaslatba, pedig ez nagyon fontos lenne. Mert az Állami Számvevőszék meg az ügyészség bárkit vizsgálhat szúrópróbaszerűen vagy akár feljelentés alapján is, de tudjuk, vannak olyan szervezetek, amelyek nagyon sok pénzre pályáznak, aztán kicsit másképpen költik el, és nem minden esetben történik meg ezek ellenőrzése. Azt gondolom, hogy nekünk, törvényalkotóknak fontos odafigyelni erre a szempontra is, hogy az állami pénzek rendesen legyenek elköltve. Ezzel szerintem nem azokat a civil szervezeteket hozzuk nehéz helyzetbe, akiket majd - mondjuk egy év múlva - ellenőrizni fognak, hanem magának az egész rendszernek adunk egy biztonságot, és pont a tisztességes civil szervezetek érdekében hoznánk egy szigorító szabályt. Ez nem került benyújtásra.
Ezenkívül, bár kormánypárti képviselőtársaim még nem mondták, hogy egyetértenek azzal a felvetésemmel, hogy ne záruljon le a jövő héten a törvényjavaslat vitája, esetleg - itt a bizottság elnökére és munkatársaira nézek - a bizottság saját maga is kérhetné egy levélben a házelnök asszony irányában, ha ezzel mindenki egyetért, hogy ne záruljon le, és akkor a házbizottságban a frakciónk csak ráerősítenie. Főleg akkor, ha az elkövetkező két hétben tényleg komoly szakmai vitát szeretnénk - nemcsak a bizottsági ülésen, hanem a különböző oldalai képviselői között - folytatni annak érdekében, hogy tényleg mindenki majd a végén a kételyei ellenére is az igen gombot tudja majd megnyomni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gusztos képviselő úré a szó.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Csak annyiban szeretném pontosítani az elhangzottakat, hogy én azt vetettem fel, hogy bizonyos összeghatár felett - amely jóval magasabb volt, mint 5 millió forint - legyen egy automatizmus az ellenőrzésben. Tehát ez az ellenőrzés ne szúrópróbaszerűen történjen meg.
Tudjuk, ahogyan a kisebbségi önkormányzatoknál megszületett, és sokáig virágzott, meg néhol még most is virágzik az etnobiznisz, ha nem is ennyire elterjedt, de tudjuk, hogy az egyszázalékos felajánlásoknál is sajnos megjelent ez az egyszázalékos business, és ez tényleg pont azoknak a civil szervezeteknek árt nagyon sokat, akik végtelen tisztességgel és alázattal arra használják ezt a pénzt, amire valóban kérték is. Ezért volt egy ilyen javaslat. Ez természetesen még vita tárgya lehet, de szeretném jelezni, hogy én magasabb összegre gondoltam, tehát nem az 5 millió, hanem az 50-100 millió forint feletti egyszázalékos támogatáshoz jutó civil szervezetek ügyéről volt szó.
Az általános vita lezárásának ügye pedig egyszerű dolog. Nem gondolom, hogy a bizottságnak ebben különösebb eljárnivalója van - persze ezt is lehet -, a házbizottság ülésén az MDF frakcióvezetője ezt vesse fel, gondolom addig a kormánypárti frakciók is el tudják dönteni, és ha indokoltnak látjuk, ez egy házbizottsági döntéssel minden további nélkül megoldható.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van még hozzászólás? (Jelzésre.) Igen, Pettkó képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem szeretnék Gusztos Péter képviselőtársammal az értékről vitatkozni, de azt gondolom, pontos szakmai kimutatás van arról, hogy milyen értéknél volna értelme meghúzni a határt. Hiszen az APEH minden évben pontos kimutatást adott eddig nekünk arról, hogy mely összeghatárba hány szervezet tartozik. Most fejből nem emlékszem a számokra, de ha jól tudom, négy vagy öt kategóriát húztak meg. Ebből adódik, hogy - álláspontom szerint - a felső két kategóriát volna értelme ebbe valamilyen szinten betenni. De miután a Pénzügyminisztérium által benyújtott törvényjavaslat nem tartalmaz erre semmifajta megoldást, ezek után megint csak nehéz lesz - még ha mind az öt frakció szeretné is - az ellenőrzést a mindenfajta civil pénzek tekintetében betenni, hiszen nincs megnyitva a szakasz. Tehát itt kérdezem a Pénzügyminisztérium véleményét, hogyha ilyen jellegű módosítást szeretnénk, akkor ők hogyan látják, milyen módon lehetne ezt elérni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha más képviselő nem jelentkezik, akkor a vendégeink közül ketten kértek szót, Mészáros István a HIT Gyülekezete részéről, és Csanády úr újra a Református Egyház részéről. Javasolom, hogy adjunk nekik szót. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Egyhangúlag, 19 igen szavazattal engedélyeztük. Nem tudom, melyikük jelentkezett előbb, esetleg üdvtörténeti sorrendben... (Dr. Csanády Márton: Ő még nem kapott szót.) Igen, tehát Mészáros Istváné a szó.
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN jogi képviselő, (Hit Gyülekezete): Szívesen átadom a szót.
ELNÖK: Ön következik.
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN jogi képviselő, (Hit Gyülekezete): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! A Hit Gyülekezete nevében köszönjük a meghívást az ülésre. Annyit szeretnék megjegyezni, hogy az egyszázalékos felajánlásnak az egyházakra vonatkozó részét két törvény szabályozza. Egyik az, amelynek a módosítása most önök előtt van, ebből az egyházakra annyi vonatkozik, hogy az egyházak is szerepelnek a kedvezményezetti körben, az ő részükre is egy százalékot lehet felajánlani. Tehát erről szól ez a törvény.
Ami az egyházspecifikus részeket illeti, tehát amelyek konkrétan az egyház-finanszírozási terület továbbfejlesztését érintik, nem ebben a törvényben vannak, azok nagy része az egyház-finanszírozási törvényben van, az szól arról, hány százalékra kell kiegészíteni a felajánlott összeget, azt hogyan kell szétosztani az egyházak között. Ezt csak azért mondom, mert két törvényről van szó, és ezért elméletileg nem kizárt, hogy az egyiket a másik nélkül módosítsák. Elméletileg, bár gyakorlatilag - hangsúlyozom - biztosan hasznosabb lenne, ha össze lehetne kötni a két kérdést, és egészében látni a dolgokat. Ez viszont csak azt jelentené, hogy az egyház-finanszírozási területen lévő viták miatt lehet, hogy pont a civil szférára vonatkozó részek szenvednének halasztást.
Az önök bölcsességére tartozik eldönteni, hogy most belemennek-e két külön módosításba, vagy ezzel bevárják a másikat. Nekünk ebből a szempontból mindkettő megfelelő, mert érezzük azt a felelős hozzáállást mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalon, ahogyan ezeket a kérdéseket megközelítik. Erről személyes tapasztalatunk is volt az elmúlt bizottsági üléseken is, hogy valóban igyekeznek tényleg szakszerűen megközelíteni az egyházi területet, és szükség is van erre, és bízunk is abban, hogy ez így is fog maradni.
Ami ezt a törvényt illeti, ebben a vonatkozásban a Pénzügyminisztérium, illetve az egyházi kapcsolatok titkársága - emlékezetem szerint - összességében mindkettőjük legalább háromszor kiküldte a különböző tervezeteket véleményezésre, tehát erről a konkrét törvénymódosításról nem lehet azt mondani, hogy ez nem volt köröztetésen. Tehát ebben a vonatkozásban lezajlottak az egyeztetések. A másik vonatkozásban, amely az egyház-finanszírozási szemszögű módosításokat illeti, ott viszont igaz, hogy az egyeztetések elkezdődtek egyelőre, de nem fejeződtek be. Tehát bízunk benne, hogy folytatódni fog az egyeztetés, mert ott csak egy általános tájékoztatót hallottunk eddig a miniszter úrtól az őszi szezon kezdetén.
Ami ezt a konkrét módosítást illeti, mi üdvözöljük, hogy egyszerűsíti a rendszert, egységesíti a felajánlási határidőt, bevezeti a borítékos módszer helyett - ahol ez kezelhető - a rendelkező nyilatkozatnak az adóívhez perforált módon való hozzákapcsolását, és annak is örülünk, hogy azokat az országosan kiemelt előirányzatokat, amelyeket versenytársként állítottak az egyházi egy százalékkal szemben, szűkíti a törvény, tehát maximum kettőt tesz lehetővé. Eddig nem volt ilyen korlát, de tényleg el lehet gondolkodni azon, hogy helyes-e. Mert ha egyszer szét van választva a világi és az egyházi szféra, akkor helyes-e mégis az egyházi területhez becsempészni mégiscsak világi célokat. Ez az önök döntésén múlik, de szerintem már az nagy előrelépés, hogy kettőre szűkítik le a kiemelt előirányzatokat.
Azt pedig csak szeretném megjegyezni még - utolsó megjegyzésként -, hogy ez a törvény viszont kezdettől fogva magában hordoz egy megkülönböztetést az egyházi és a világi szféra között. Magyarán, míg a világi alapítványoknál, egyesületeknél egy régiségi szabályt alkalmaz a törvény, pont azért, hogy megszűrje a fantomszervezeteket - legalábbis igyekszik arra sarkallni őket, hogy az első életjelet ne egy adószám közhírré tevésével produkálják -, érdemes megfontolni azt, hogy ezt a régiségi szabályt egységesítsék, mert az tényleg ebben a törvényben van, és egyazon régiségi szabály vonatkozzon a világi és az egyházi szférára is. Úgy gondolom, egyházi területen ezt senki sem ellenzi, aki ténylegesen szervezetet működtet, mert azért a világi területen lévő - úgy tudom, kétéves - régiségi szabály sem olyan hatalmas elvárás, amelyet ne lehetne produkálni.
Tehát köszönöm a meghívásukat és a figyelmet, jó munkát kívánunk önöknek.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Csanády Mártoné a szó.
DR. CSANÁDY MÁRTON szakértő, Magyar Református Egyház: Köszönöm szépen. Csatlakozva a kollegámhoz, még egy-két megjegyzést tennék. Azt szeretném először is mondani még egyszer, hogy nagyon fontosnak tartanánk egyrészt azt, hogy az egész kérdéskört egységesen rendezzük, és ez egy kicsit ezt nehezíti meg.
El kell mondanom a képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy a törvény módosítása valószínűleg részben összefügg azzal, hogy az elmúlt években nagymértékben nőtt az egyházak javára történő felajánlások darabszáma. Csak a sajátunkat tudom mondani, idén 20 százalékos emelkedés figyelhető meg, amely nyilván jelzi, hogy e mögött nagyon komoly társadalmi folyamatok vannak, amelyre bizonyos értelemben ez a törvény valamilyen módon reagál.
Úgy gondolom, az egész társadalomnak, a kormányzatnak, az egész politikai rendnek érdeke, hogy az egyházak stabilak legyenek, és ennek megfelelően ez rendezett dolog legyen. Ez különösen nehéz időkben fontos kérdés. Megjegyezném, hogy amit például a törvény abszolút nem érint, hogy az eredeti megalkotás pillanata óta olyan változások mentek végbe például az adózás rendszerében, amelyet egy másodpercig sem érintünk - itt csak hadd utaljak az ekho-ra. Eredetileg csak személyi jövedelemadó létezett Magyarországon, most pedig megjelentek olyan alternatív adóformák, amelyek szintén személyi jellegű jövedelmeket adóztatnak, és e törvények hatálya alatt abszolút nem szerepelnek. Megjegyezném, hogy ezt a kérdést úgyszintén újra kellene rendezni, hiszen a törvény megalkotásának pillanatában ezek az adónemek nem léteztek, és ezek a személyi jövedelemadót váltották ki. Miért nem lehet rendelkezni ezeknek az adóknak az egy százalékáról? Itt az eva-ról, az ekho-ról és társairól beszélek, és most nem akarom tovább mondani, mert nyilvánvalóan az állam is azért vezette be ezeket az adónemeket, mert személyi jövedelemadó formájában nem tudja beszedni az adókat.
Tehát azt gondolom, ez olyan nagy kérdéskör, hogy mindkét félnek, mindannyiunknak az az érdeke, hogy ez egy általános új rendezés formájában megtörténjen. Ez megnyit egy csomó kérdést, és azért nem akarok hozzászólni az egyes kérdésekhez, mert itt egy csomó probléma van. Persze, az nagyon üdvözlendő, hogy egy általános határidő meg van állapítva, de például azok, akik befizették az adójukat, az utolsónak rendelkeznek - mert a magyar állampolgárok általában utolsó nap nyújtják be az adóbevallásukat -, a pillanatnyilag hatályos törvények szerint az egyszázalékos felajánlások tekintetében sajnos a beérkezés pillanata számít, és nem a postabélyegző. Egy olyan dologtól függ az egyszázalékos felajánlások beszámítása vagy be nem számítása, mint egy közben lévő szervezet, egy magáncég - a Posta - feladatteljesítése. Azt gondolom, ez nem érintheti az állampolgárok ilyen irányú szándékait, hogy ők akarnak-e egy százalékot adózni.
Úgyszintén komoly technikai változás, hogy megjelent a becsült adó, amely megint csak az egyszázalékos felajánlások problémáját érinti, amikor valaki azt igényli, hogy helyette az APEH számolja ki az adóját. Szóval, nem akarom ezt a nagyon hosszú problémát - mint végtelen litániát - végigragozni, mert nem akarom rabolni a képviselő hölgyek és urak idejét. Azt szerettem volna jelezni, hogy miközben van egy-két fontos elem, rengeteg alapvető kérdést nem érint, mint ahogyan elmondta Mészáros István is azt a problémát, és bizony nagyon egyetértek azzal, ami az SZDSZ képviselője részéről elhangzott, hogy igenis, az egyházak területén is be kellene vezetni azokat a szabályokat, amelyek a civil szervezetekre vonatkoznak. Tehát ezeket mind-mind rendezni kellene ebben a módosításban, mert ez ezt a törvényt érinti, és ez nem tárgyalja. Ezért szeretném kérni továbbra is azt, hogyha lehet, akkor a közös érdek jegyében abban az irányban mozdítsák elő az ügyet, hogy itt általános rendezés jöjjön létre, az önök bölcsességére bízván azt, hogy ez milyen módon történik. Nagyon fontos lenne, hogy ez megnyugtató módon rendeződhessen. Azt gondoljuk, ehhez még feltétlenül időre, tárgyalásokra van szükség.
Csak jelzem, hogy pont a Református Egyház képviselőit valamilyen módon nem hívták meg a pénzügyminiszteri tájékoztatóra, egyik társegyháztól értesültünk annak idején arról, hogy ilyen típusú egyeztetés lesz. Tehát nem akarom ezt a problémát feszegetni, mert nem ez a célom, hanem az, hogy ennek az ügynek a rendezését próbáljuk elérni, és ezért kérném a kormánypárti és ellenzéki képviselőket is, hogy ennek szellemében tartsák nyitva az ügyet, ha lehet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt javasolnám, bár senkit nem akarok korlátozni a jogaiban, de maratoni ülés elé nézünk, tehát... (Jelzésre.) Donáth képviselő urat végképp nem. Parancsolj!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): A drága Názáreti Jézus arra tanította a tanítványait, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy ne bőbeszédűségünkért véljük meghallgattatásunkat az Örökkévaló által.
Sok szép és sok jó volt abban, amit a mellettem ülő derék református tisztelendő elmondott, jobb lett volna, ha az egyház azon az ülésen képviselteti magát, amelyet a Pénzügyminisztérium több alkalommal szervezett, és nem a nyomorult kis társegyháztól kell informálódniuk. Erre több korábbi lehetőség is lett volna. Volt olyan idő, amikor Balog Zoltán nem az emberi jogi bizottság elnökeként tevékenykedett, hanem Orbán Viktor egyházi főtanácsadójaként - sok jót elkövetett, sok rosszat elmulasztott. (Szászfalvi László: Ez nagy dicséret volt.) Szerettem Balog Zoltánt - a fene egye meg! -, szerettem. Emberként, papként. Politikusként más a véleményem, de ez külön ügy. (Derültség.)
Visszatérve azonban arra, amit felvetettek ezek a derék reformátusok, tényleg azt gondolom, hogy tiszta vizet kellene önteni ebbe a pohárba. Annak idején Mészáros István és mások társaságában kifejezetten az a szándék vezette Bauer Tamást - és engem is - az egy százalék Ház elé hozatalában, hogy megteremtsük az egyházak anyagi bázisát abban a progresszív modern, liberális társadalomban, ahol a civil szféra gazdaságilag is teljesen függetlenedhet az állami hatalomtól. Nem így történt, nem ez történt, nem a mi szégyenünk és bűnünk. Kétségtelenül minden további korszaknak, képviselőknek, kormányzatoknak elemi érdekük és kötelességük ezen munkálkodni.
Ez, ami előttünk van, ebben az irányban hat. Jól értem Pettkó képviselő urat, és az a baj, hogy egyet is értek vele. Ezt nem ironikusan mondom, hanem sajnálom, hogy valóban már több mint egy órája itt ülünk ezen a törvényjavaslaton, miközben több hónap óta leülhettünk volna. Ha ez az ország ennyire elbitangol, ilyen hitvány, hogy mi, akik egyébként emberként becsüljük egymást, szakkérdésekről hónapokon keresztül nem tudunk szót váltani, akkor csak szégyenkezve mondhatom önnek, hogy kár. Amikor bekerül a Ház elé egy törvény, akkor már nem nagyon lehet ezen változtatni. Ez már a kilencedik hónapban van, ezt a gyereket meg kell szülni! Ezen lehet jajongani reformátusként, evangélikusként, katolikusként, Hit gyülekezetesként, de a gyereket meg kell szülni! Nincs kecmec.
Visszatérve: amit azonban én igazán súlyosnak tartok, az az, hogy a történetet nem oldja meg, és ezt a Pénzügyminisztérium képviselői jól tudják, hiszen több alkalommal is elmondtam nekik. Ennyiben saját magam is ilyen furcsa, an der Grenze szituációba kerülök: örülök annak, hogy ez itt van, értem a praktikus, racionális hasznát, de messze van ez a javaslat attól, hogy az én - most már ezzel a kérdéssel és témával tízéves - múltamat lezárhatná. Azt gondolom, az egyház-finanszírozási kérdések végső elrendezése csak akkor történhet meg, ha abban az egyházak, a mindenkori törvényalkotók és a kormányzat hármassága megállapodik, hogy ebben a történetben radikálisan jár el. Ez a javaslat nem radikális. Ennek örülhetnek az egyházak, örülhet az ellenzék, örülhet a kormánypárt, én magam azonban különösebben nem tudok neki örülni.
Abban a reményben tartom mégis fontosnak, hogy foglalkozzunk vele, és itt nagyon határozottan szeretném közölni mind Mészáros barátommal, mind Balog barátommal hogy az egyházakat a civil társadalom részének tekintem magánemberként, politikusként, lelkészként egyaránt, és nem pedig egy olyan külön entitásnak, amelynek több vagy más jog jár ki, mint bármilyen magyarországi intézményrendszernek.
Annyit azért még hadd mondjak akármelyik területen megszólalónak, amikor felrója, hogy miért csak két tételt szerepeltet itt támogatásra, itt egy fizikai hasonlatra gondoljanak. Minél kisebb a keresztmetszete egy csőnek, annál nagyobb a nyomatéka az ott áthaladó víznek. Lehet ezt aprózni, lehet ezt ezernyi tételbe szétszórni, és azt mondani, hogy virágos rét ahány virág csak van, de ezek a virágocskák senyvednek, fonnyadnak, száradnak és a semmibe hullnak, akárcsak Ézsaiás 40. szakaszában, de idézhetném Babitsot is. Elnök úr azon művelt emberek közé tartozik, akik számára ezek a sorok sokat mondanak: "Miért nő a fű, ha leszárad, és miért szárad le, ha újra nő?"
A másik megjegyzésem pedig arra vonatkozik, és ebben Mészáros barátommal újra vitáznom kell. Kiváló ember ő, nagyszerű jogász, de messze kerültünk, úgy látszik, neki is elkelne a pásztori szó. Nem úgy van. Az egyházak esetében magam léptem fel a Pénzügyminisztériumban a legkeményebben azzal szemben, hogy az állam beépítsen egy ilyenfajta megrovó, ellenőrző, számon kérő funkciót. A hit dolgába, valakinek a hitvallásába Istenhez, vagy bármilyenfajta vallásos megnyilvánulásába nem szólhat bele sem a Pénzügyminisztérium, sem a parlament, sem a kormány, senki. Aki akar, higgyen, aki nem akar, ne higgyen, de ehhez a hatalomnak semmi köze nincs. Semmiféle régiség nem létezik. Ironikusan mondom, senki ne értsen félre: ha a katolikus, a református, az evangélikus egyházat, a zsidó felekezetet nem kényszerítettük arra annak idején, hogy három éven keresztül ne szedhessék az egy százalékot, milyen logika alapján gondolja azt Mészáros ügyvéd úr, hogyha valaki most létesít felekezetet, akkor annál más szabályt lehetne alkalmazni - akár jogászként, akár teológusként -, mint a Magyar Katolikus Egyháznál, vagy a Hit Gyülekezeténél.
Nem. Azt gondolom, el kell ezeket választani egymástól. Ami nem Istentől való - ha megengedi, hogy a Szentírást idézzem, hiszen jobban ismeri, mint magam -, akkor azt úgyis az Isten el fogja takarítani. Ha pediglen attól való, akkor kár vele szembehelyezkedni, mert azért van erősebb hatalom, mint a PM, meg a Magyar Országgyűlés. Szégyellem magamat a miatt a töménytelen gazember miatt, aki vallásosnak álcázva magát megrabolja a hiszékeny szegény embereket, és visszaél a bizalmukkal. Szégyellem magamat amiatt, hogy 17 éven keresztül ennyi kiváló ember, mint amennyi a Magyar Országgyűlésben összejött, képtelen volt arra, hogy tisztultabb, rendezettebb képet teremtsen, de nem hiszem azt, hogy lehet bármilyenfajta mischunggal, ilyen sajátos szakro-szinkretista trükkel összemosni ezeket a dolgokat. Elnézést kérek, a jegyzőkönyvben majd kijavítjuk, ha a mondat nem volt teljesen pontos... (Dr. Arczt Ilona közbeszólása.) Ilona, én kínosan ügyelek arra, hogy a mondataimban az állítmány a helyén legyen.
Visszatérve tehát: attól tartok, hogy ami hitéleti dolog, ott az állam lépjen három métert hátrébb minden szervezetével és lehetőségével együtt. Ott azonban, ahol tisztán gazdasági dolgok jelennek meg - és itt megint csak visszatérek a református szakértő javaslatára, kiváló ötleteket vetett fel, Bod Péter Ákos után a második olyan ember, akiben munkál valamifajta kreatív fináncszemlélet versus felekezetek -, ott újra kell gondolni, és adott esetben tessék leülni, és módosító javaslatot írni, én a magam részéről támogatni fogom.
ELNÖK: Köszönjük szépen, a személyes exaltációt külön is. Bennem is mozog az ihlet, hogy vitatkozzunk erről a kérdésről, és mondom, senkibe nem akarom belefojtani a szót, de tudjuk, hogy két órakor érkezik egy külföldi delegáció, és még van egy nagyon komoly témánk, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló határozati javaslat vitája. Tehát senkibe nem akarom belefojtani a szót, de talán most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az egyház-finanszírozás metafizikai és antropológiai alapjairól vitatkozzunk. (Közbeszólások.) Ezzel együtt természetesen nincs ügyrendi javaslatom, hogy zárjuk le a vitát, csak szerettem volna mindenkinek a bölcsességére apellálni, még következik a válasz, még szavaznunk is kell.
Van-e, aki még ezek után hozzá szeretne szólni? Van rá lehetőség. (Jelzésre.) Javasolom, hogy Mészáros Istvánnak adjuk meg újra a szót, erről az ügyrend szerint mindig külön kell szavaznunk. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag megadja a szót.
MÉSZÁROS ISTVÁN jogi képviselő (Hit Gyülekezete): Köszönöm, elnök úr. Nem élek vissza vele, csak szeretném rögzíteni, hogy nincs vitám Donáth képviselő úrral. Hiszen ő maga is azt mondta, amit én is vallok, hogy a civil szféra szerves részét képezik az egyházak. Éppen ezért tartom ellentmondásosnak, hogy más szabály vonatkozik egy világi alapon szerveződő egyesület jogaira, és más egy vallási alapon formálódóra. Akkor vagy nem kell régiségi szabály a világi szervezeteknél sem, vagy pedig ugyanaz a régiségi szabály kell mindkettőre. Ezt önöknek kell eldönteni, az alkotmány alapján nem lehet különbséget tenni emberek között a szerint, hogy hívők-e vagy nem.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs más hozzászólás, a minisztérium képviselőjének adjuk meg a szót reagálásra.
Puskásné dr. Sütő Katalin tanácsos (PM) válaszai
PUSKÁSNÉ DR. SÜTŐ KATALIN tanácsos, Pénzügyminisztérium: Tisztelt Bizottság! Megpróbálok nagyon röviden reagálni. Azt hiszem, a felvetésekből is látszott, hogy például az, hogy hány kiemelt előirányzat legyen, nagyon megosztja a képviselőket, a Pénzügyminisztérium is ugyanezzel szembesült. A vatikáni szerződés valóban egy kiemelt alapról beszél, ennek ellenére évek óta tendencia, hogy nő a kiemelt előirányzatok száma a költségvetési törvényben, 2007-ben már hat kiemelt előirányzat van. Ez a két kiemelt előirányzat kompromisszumos megoldás, amelynek a célja az, hogy aki nem kívánja egyik egyházat sem támogatni, annak is legyen választási lehetősége a két kiemelt cél közül, ugyanakkor talán valamilyen gátat is szab annak, hogy valóban az egyházak konkurenciájaként jelentkező kiemelt előirányzatok száma csökkenjen. Lehet erről tovább vitatkozni, de itt kompromisszumos megoldás született.
Számos kérdés volt. Az ellenőrzés kérdéséről szólnék egy-két szót. Az ellenőrzés terén próbáltunk olyan szabályokat beépíteni a törvénybe, amelyek az adózó és az APEH számára is láthatóvá teszik, hogy melyik civil szervezet mire használta a kapott összegeket. El lesznek különítve a cél szerinti, a működési költségek, ráadásul a tartalékolás esetében maximum hároméves időt szabtunk meg a visszaélések miatt, tehát ne lehessen évtizedekig arra hivatkozni, hogy mi tartalékolunk, persze cél és ok nélkül.
Az APEH minden évben irányelvben határozza meg, hogy milyen területeket kíván leginkább ellenőrizni az adózás rendjéről szóló törvény keretei között, így az APEH-nek lehetősége van arra, hogy a kiadandó irányelvben az egy százalékok vonatkozásában nagyobb hangsúlyt fektessen, különösen a nagyobb összegeket kapó szervezetek vizsgálatára. Álláspontunk szerint ez nem törvényi téma, ráadásul az évek során változhatnak azok a szempontok, amelyeket jobban érdemes figyelembe venni. Tehát rugalmasabb, ha a minden évi irányelv határozza meg, és az koncentrál erre a kérdéskörre.
Az egyház-finanszírozás és az egyszázalékos törvény kérdésében mi kormányálláspontot képviselünk, de mint Pénzügyminisztérium elmondanám, hogy kikértük az Oktatási Minisztérium egyházi kapcsolatok főosztályának a véleményét, benyújtható-e ez az elsősorban technikai jellegű módosításokat tartalmazó törvény az egyház-finanszírozási törvény módosítása előtt. Ők úgy gondolták, hogy a kettő nem függ szorosan össze, külön is tárgyalható a két törvényjavaslat. Mi erre támaszkodva nyújtottuk be a törvényt.
Még talán annyit - és ezt talán az elejére kellett volna tenni -, hogy valóban történt egy technikai probléma a Református Egyházzal kapcsolatban, egy e-mailcímhiba miatt nem kapták meg az értesítést és a meghívót, amelyben véleményt is kértünk. Ezúton is szeretnénk elnézésüket kérni, semmilyen szándékosság nem volt benne, és a szeptember 6-i tárcakörözés előtt telefonon rákérdeztünk, hogy megérkezett-e, tehát próbáltuk a későbbiekben bevonni a Református Egyházat is. Tényleg elnézést kérünk ezért a technikai hibáért, itt is és most is.
Köszönöm szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Fogarasiné Deák Valéria: Szavazzunk!) Igen. Ha nincs újabb kör, akkor javaslom, hogy szavazzunk a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. (Szavazás.) Tizenegy igen. Aki nem? (Szavazás.) Nyolc nem szavazattal a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönjük szépen a minisztérium képviselőinek a megjelenést.
Kívánunk-e előadót állítani. (Jelzésre.) Alelnök asszony vállalta a többségi véleményt, a kisebbségi véleményre érez-e magában valaki ihletet? (Jelzésre.) Szászfalvi László alelnök úr vállalta a kisebbségi vélemény előadását, köszönjük szépen.
A második napirendi pontunk következik, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló 7/2843 számú jelentés általános vitára való alkalmasságáról döntünk, és a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló jelentésről szóló országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat általános vitája, értelemszerűen a 2. és a 3. pontot együtt tárgyalja meg a bizottság.
Üdvözlöm a jelentéshez megjegyzéseket fűzőket, a kedves nevüket legyenek szívesek bemondani a jegyzőkönyv számára, hiszen tíznél több ember van itt felsorolva, akik jelen vannak ennél a vitánál.
TÓTH LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Tóth László vagyok a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, a gyermek- és ifjúsági osztályt vezetem. Baloldalamon Bauer Béla úr, az SZMM ifjúságkutatási főosztályának vezetője, és eljött még egy-két kollégám, a minisztériumból.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Meg is adom a szót, amennyiben a jelentéshez kiegészítést, megjegyzést kívánnak fűzni, akkor erre most van lehetőség.
Tóth László főosztályvezető-helyettes (SZMM) szóbeli kiegészítése
TÓTH LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mivel az előbb az elnök úr említette, hogy milyen programjuk van háromnegyed óra múlva, ezért nem szeretném túlságosan hosszúra nyújtani azt a pár mondatot, amelyet előzetesen szeretnék elmondani a jelentéssel kapcsolatban.
Csak annyit mondanék, hogy ez a jelentés, amely 134 oldalon taglalja az ifjúság helyzetét a 2005. évben, három részre tagozódik. Az első rész egy helyzetkép, amely kutatási anyagokból, statisztikai adatokból állt össze, amelyet az ifjúságkutatók alkottak meg és szerkesztettek össze. A második rész a tárcáktól beérkezett anyagokból lett összeszerkesztve, amely a 2005-ös kormányzati intézkedéseket tartalmazza, a harmadik részben pedig a mellékleteket találják, mind a demográfiai, mind pedig az egyéb pénzügyi, statisztikai elemzéseket.
Nem is kívánom tovább húzni az időt, kérem, tegyék fel a kérdéseket. Előzetesen azért annyit hadd mondjak el, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium ifjúsági osztályának vezetőjeként igazán részletekben menő válaszokat a vertikalitásra tudok adni.
Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, észrevételek
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjait illeti a szó.
Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nehéz helyzetben van akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselő, mert az MSZP-SZDSZ-kormány silány törvényalkotó és silány parlamenti munkája miatt állandóan olyan szituációba kerülünk, hogy a futárpostával az utolsó pillanatban kapjuk meg a különböző jelentéseket, a különféle törvényjavaslatokat, a napirendi pontokat. Azért magunk között valljuk be, hogy általában ezeket a jelentéseket zömében akkor szokta a tisztelt Ház tárgyalni, akkor szokott a Ház elé kerülni, amikor nincs a kormány által benyújtva más fontos törvényjavaslat.
Persze, nagyon fontos ennek a jelentésnek a megtárgyalása, hogy mi történt Magyarországon 2005-ben, de most már 2007 végét írjuk, és azt kellene vizsgálni, hogy 2006-ban mi történt Magyarországon. Tehát ismét ott állunk, hogyha 2005-öt meg 2006-ot egyszerre tudnánk tárgyalni, akkor esetleg a 2008. évi költségvetés vitájában jobban tudnánk arról beszélni, hogy erre a területre tulajdonképpen milyen pénzeket kellene költeni, a 2005-re elköltött pénzek jó helyre kerültek-e, vagy egyáltalán milyen irányba megy Magyarország e jelentést tekintve. Ez megint egy több mint 100 oldalas anyag, most egy 130-150 oldalas jelentésről beszélünk, amelyet - persze lehet, hogy egyetlen képviselőtársam sem meri kimondani - fizikai képtelenség elolvasni egy-két nap alatt, főleg, ha mint ellenzéki képviselő, én már könyv formájában meg sem kaptam, hanem csak az internetről kellene letöltenem, és vagy kinyomtatom magamnak, vagy nem is tudom, mit csináljak. Mert régen ezt könyv formájában megkaptuk, ma már ez sem jellemző. Tehát, ha van ilyen könyve még a minisztériumnak, a magam részéről egy darabra igényt tartanék.
Mindenesetre a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében azt tudom elmondani, hogy nem tartjuk általános vitára való alkalmasnak a benyújtott anyagot, de nem annak a tartalma miatt, hanem azért, mert azt szerettük volna, amit már számtalanszor elmondtunk más jelentések tárgyalása során, hogyha késve kerül a tisztelt Ház elé egy ilyen jelentés megtárgyalása, akkor legalább a 2005. és a 2006. évet egyszerre kellett volna elénk tenni. Akkor sokkal tárgyilagosabb képet tudnánk alkotni arról, hogy tulajdonképpen milyen irányban megy az ország.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyban kapcsolódnék a Pettkó képviselőtársam által elmondottakhoz, még annyival kiegészítve - egyébként zárójelben: a kezemben van ez a jelentés, mert a munkatársak voltak olyan jók, hogy kinyomtatták és kézbe adták -, hogy ezen belül nemcsak hogy sajnos 2005-ről beszélünk és 2006-ról nem, hanem a 2005-ös jelentésen belül is 2004-es, sőt ad abszurdum, 2000-es forrásokra támaszkodik a jelentés.
Szakmámból adódóan rögtön a kultúrához nyúltam. Itt például van egy ábra - a 33. oldalon a 18-as -, amelynek a címe: "Az elmúlt egy hónapban a fiatalok által látogatott intézmények aránya (korcsoportonkénti bontásban, 2000-ben)" Ettől még a szociológus hallgató fiamnak is felállna a szőr a hátán - már bocsánatot kérek -, mert mi az, hogy "az elmúlt egy hónapban"? Tehát ha már 2005-ről szól a jelentés, plusz 2000-es adatokat használ, akkor azon belül legalább azt írják oda, hogy 2000-ben melyik hónapról beszélünk. "Az elmúlt egy hónapban" - áll itt a jelentésben.
A kulturális olló természetesen növekszik, az esélyegyenlőséget leírja a jelentés, de 2000-es adatokra hivatkozva. Más egyéb témában is, a legjobb - olyan értelemben, hogy a legfrissebb - a 2004-es adat. Minden egyes mutató tekintetében romló tendenciát mutat a jelentés, ehhez képest azt próbálják előterjeszteni, hogy ezentúl a fiatalságról ne évenként tartsanak beszámolót, csak háromévente. Ezt az egészet így nem értem, magyarázzák ezt meg nekem, egyszerű képviselőnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További hozzászólások? Müllerné Szabó Timea, parancsolj!
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm szépen. Kormánypárti képviselőként nem tudom, mikor tudunk jót tenni az MDF-nek, hogy amikor a tavaszi ülésszakban túl sok törvényjavaslat volt, az sem volt jó, most... (Pettkó András: Nem mondtam ilyet.) Azért tavasszal sok kritika érte a házunk táját amiatt, hogy túl nagy volt a tempó, most viszont ezzel van probléma.
Azt gondolom, jogos felvetések voltak, hogy az adatok nem naprakészek, szerintem ez rendben van. Azt azért ne felejtsük el, hogy 2005-ös jelentésről beszélünk, tehát 2005-höz képest a 2004-es kutatási adatok szerintem rendben vannak, a 2000-esek talán nem. Azt felvethetjük, és igényként megfogalmazhatja a bizottság a kormány és a minisztérium felé, hogy bizony jó lenne 2007-ben egy átfogó, komoly kutatást elvégezni az ifjúság területén, ezzel én is egyetértek.
Magáról a jelentésről egyébként azt kell mondanom, hogy a helyzetelemzésben nagyon mélyreható adatok vannak, nagyon jól átfogták azokat a területeket, amelyeket egyébként az ifjúsággal kapcsolatban végezni kell. Természetesen egy-két tendencia problémaként való megfogalmazásában azt látjuk, hogy az élet sokban változott, és azokat a sztenderdeket, amelyeket mondjuk, 10-15 évvel ezelőtt sztenderdekként kezeltünk, bizony, ma már nem lehet. Gondolok itt arra, hogy hány éves korban vállalnak gyermeket a fiatalok, hány éves korban házasodnak. Ezek bizony olyan változó dolgok, amelyekre nem lehet jó összehasonlítást alkalmazni az elmúlt időszakban, de egyébként jó jelentésnek tartom, és szeretném kérni a bizottságot, hogy fogadjuk el.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Elnézést kérek, két perc múlva el kell mennem, de nem hagyhatom szó nélkül, amit képviselő asszony mondott. Ha megnézi az ellenzéki képviselőknek a Ház munkarendjére tett megnyilvánulásait - akár bizottsági, akár parlamenti szinten -, és ön is végiggondolja, hogy mondjuk, január, február, március, április hónapban, az év első négy hónapja alatt hány törvényjavaslatot nyújtott be a tisztelt Ház elé a kormánykoalíció és a kormány, majd megnézi a májusit és a júniusit, akkor azt tapasztalhatja, hogy két hónap alatt a Ház ugyanannyi törvényjavaslatot tárgyalt meg - sőt, 20 százalékkal többet -, mint az év első négy hónapjában. Ha ez elosztva, arányosan érkezett volna, sokkal jobb helyzetben lennénk. Azt észrevételeztem, hogy most is ez a technika folyik a tisztelt kormánykoalíció részéről. Gyurcsány Ferenc minden héten feláll a parlamentben, nagyon szép tervekről, reményekről meg egyéb dolgokról beszél, de ez törvényjavaslat formájában nem érkezik meg a Házhoz. Erről van szó, tisztelt képviselő asszony. Egyébként mi nemmel szavazunk, és elnézést kérek, de nekem percek múlva el kell mennem.
ELNÖK: De visszajössz az azerbajdzsáni delegáció fogadására?
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Igen.
ELNÖK: Csak annyit Pettkó képviselő úr védelmében, hogy a mali, a marokkói és a mongóliai küldöttség jelenlétében jól küzdött, és gondolom, visszajön két órára, az azerbajdzsáni küldöttség fogadására is.
Szabóné Müller Timeáé a szó.
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Pusztán Pettkó képviselő úr humorérzékére apellálva, mélyen együtt érzek a kis frakciók képviselőivel, akiknek ez a fajta munka nagyon nagy leterheltséget jelent, de azt gondolom, ebben az őszi ülésszakban egyenletesen fognak érkezni a törvényjavaslatok a kormány részéről.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még hozzászólni valaki a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságához? (Nincs jelzés.) Amennyiben ebben a körben nincs, kérjük a reagálást, és utána még van lehetőség, hogy beszéljünk róla. (Jelzésre.) Közben szót kért a szakértő úr, kérem a bizottságot, szavazzunk arról, hogy szót adunk-e neki. (Szavazás.) A bizottság 19 igen szavazattal hozzájárult, parancsoljon. Ha lehet, azt kérjük, hogy csak az egyházi szempontokat.
DR. CSANÁDY MÁRTON szakértő, Magyar Református Egyház: Abszolút rövid leszek, és csak az egyházi szempontokról. Szeretnék a 13.8. ponthoz hozzászólni, amely arról szól, hogy fel vannak sorolva az egyházi ifjúsági szervezetek, mint olyan szervezetek, amelyekkel folyamatosan kapcsolatot tart fenn a minisztérium. Ezzel szemben jeleznem kell, hogy mind a mai napig nem sikerült aláírni a minisztériummal az évek óta előkészítés alatt álló partneri együttműködési megállapodást, sőt ennek a jelentésnek a példája jól illusztrálja, hogy ezt nem a minisztériumtól kaptuk meg, hanem az Oktatási Minisztériumtól. Tehát a minisztérium nekünk ilyet nem küldött át, miközben nevesítetten fel vagyunk sorolva ebben a kérdésben.
Egy csomó probléma van, amiről a jelentés nem szól, és nem szeretnék megismételni olyan kérdéseket, hogy mely évek adatait használja, mert azt gondolom, ez nem annyira lényeges. Viszont miután ifjúsági vonalon az iskolák után az egyházak a legnagyobb résztvevői a társadalomnak, például elég komoly probléma, hogy például olyan dolgokat nem módosít, mint a nyári táboroztatási lehetőségeknél az, hogy az egyházak a pályázati úton elnyert pénzeket csak olyan vendéglátóhelyeken tudnak felhasználni, amelyeket a törvény lehetővé tesz, pontosabban, amelyek vállalkozásként működő vendéglátó-ipari helyek. Tehát táboroztatási célra például nem tudjuk ezt alkalmazni. Úgyszintén probléma az esetünkben az, hogy a csoportos kedvezményeket csak az iskolák vehetik igénybe, és mi például nem tudunk vasúti kedvezményeket igénybe venni. Erről a jelentés ismét csak nem tesz említést. Szeretném ezeket jelezni, hogy sok ilyen probléma van. Mindannyian tudjuk, hogy most volt itt a brüsszeli bizottságtól az ellenőrzés, gondolom, ennek részleteit majd később fogjuk megismerni.
A tartalommal kapcsolatban is szeretném megjegyezni, hogy jó néhány ponton súlyosan nem értünk egyet a jelentés tartalmával, miközben valóban igaza van a képviselő asszonynak abban, hogy a házasságkötések száma csökken, eközben azt is pontosan tudjuk, amit a jelentés teljesen rosszul alkalmaz, hogy a gyermekvállalás és a házasságkötés Magyarországon mind a mai napig szorosan összekapcsolódik. Tehát az együttélés létezik, de gyermekvállalás döntően a házasságkötéssel kapcsolódik össze, és ilyen értelemben nagyon sok ponton súlyos tárgyi tévedések tömkelegét tartalmazza a jelentés. Ezt csak olyanként, mint akik megnéztük, szeretnénk jelezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs más hozzászólás, akkor a minisztérium képviselőinek van lehetősége a reagálásra. Parancsoljon!
Tóth László főosztályvezető-helyettes (SZMM)
TÓTH LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy a megfelelő szakember válaszoljon a felmerült kérdésekre. Tehát jó pár kérdésre én fogok válaszolni, mint részben turisztikai szakember is, és jó pár olyan felvetés volt a kutatási anyagokkal kapcsolatban, amelyekre a - már tíz éve - a minisztérium háttérintézményében dolgozó ifjúságkutató válaszol.
Müller Timea képviselő asszony felvetésére azt tudom mondani, hogy 2000-ben és 2004-ben is volt ifjúságkutatás, és 2008-ban tervezzük az ifjúságkutatást szintén elindítani azzal az ifjúságkutató háttérintézménnyel, amely egészen eddig elkészítette. Jobbomon ül ennek a projektnek - 2000-ben és 2004-ben is - a fő felelőse.
A szakértő úrnak - ha megengedi - hadd válaszoljak a nyári táborokkal kapcsolatos észrevételére. Ifjúsági turisztikai szakembernek tartom magam, éppen ebből doktorálok, arra azt azért hadd mondjam el, hogy a nyári táborok kapcsán a megnyert nyári táboros pénzt, ha valaki megfelelő hazai üdülési számlával vagy esetleg üdülési csekkel akar elszámolni, akkor azt megteheti, azt nemcsak gazdasági társaságok esetében tehetik meg, hanem egyesületek, civil szervezetek, kht.-k vagy közalapítványok által fenntartott ifjúságturisztikai szolgáltató helyeken is. Tudnék ilyet sorolni, például a Szolnok Megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány egyébként ott a környéken rengeteg ifjúsági, egyházi szervezetnek ad lehetőséget táboroztatásra.
Csoportos kedvezmény nemcsak az iskoláknak jár, hanem ha valaki 20 fővel bemegy valamelyik utaztató szolgáltató egységhez, akkor bizony kap kedvezményt, és nemcsak az iskolák vehetik ezt igénybe. Hadd mondjak egy pontosítást az utolsó kérdéséhez: nem a brüsszeli bizottság részéről voltak itt, tehát nem az Európai Unió részéről volt egy ifjúságpolitikai monitoringbizottság, hanem az Európa Tanács részéről, tehát strasbourgi részről, és szerintem ott messzemenőkig akár a civil, akár az egyházi ifjúsági szervezetek lehetősége megvolt arra, hogy prezentáljanak, egyébként a tanácsi delegáció megérkezése előtt jó párral személyesen találkoztam.
Az egyházi szervezetek működési támogatása kapcsán pedig szintén nagyon sok tárgyalás volt e tekintetben, és akkor - még mint ifjúsági ügyekért felelős miniszteri biztos - amennyire ráláttam e közigazgatási folyamatokra, úgy ítélem meg, hogy legalább annyira hibásak voltak az egyházi ifjúsági civil szervezetek vezetői a szerződés létrejöttében, mint amennyire a minisztérium. Mindenképpen szeretném ezt a 2008. évben ismét útjára indítani, úgyhogy remélem ebben pozitív elmozdulás fog megtörténni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor, ha jól értem, Bauer Béla főosztályvezető úr is hozzá kíván szólni a szakmai kérdésekhez.
Bauer Béla főosztályvezető (SZMM)
BAUER BÉLA főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Először is az adatokról. A magyar statisztikai adathálózat miatt mondjuk, a 2005. évi adatokat legkorábban 2006 szeptemberében, októberében tudjuk lehívni, így aránylag nehéz. Tehát most jönnek azok az adatok - még nem jelentek meg a KSH-nál -, amelyek a 2006. évre vonatkoznak. Azt gondolom, adatok hiányában nehéz adatokra támaszkodó jelentést létrehozni.
A másik, hogy régi vagy elavult adatok szerepelnek benne. Azt gondolom, a társadalom folyamatok sorozatából áll. Tehát ha egy 2000-es adatot hozok ki, és melléteszem a 2004-est, amely a másik oldalon van - a 19. táblánál -, jól lehet látni, hogy mennyiben változtak a különböző intézmények látogatásai. Pontosan azért, hogy láthatóvá tegyük, hogy ez egy folyamat.
A képviselő asszony által felvetett másik probléma sajnos egy sztenderd. Úgy kérdezzük meg, hogy az elmúlt egy hónapban volt-e valamilyen intézményben. Miután ezeket a nagymintás kutatásokat minden év őszén vesszük fel - tehát októbertől novemberig 35 napos időszakban -, már jól lehet látni, hogy az elmúlt időszakban lehetett színházban, vagy itt, vagy ott. Ezek azok a sztenderdek, amelyeket a szociológia 15-20 éve használ. Nem nagyon lehet változtatni ezen, mert akkor egészen más típusú kérdésekre kapjuk a választ, és nem összehasonlíthatók.
Arra vonatkozóan, hogy mennyire régiek vagy újak az adatok, mi azt gondoljuk, hogy egy ilyen jelentés ugyan vonatkozhat egy adott évre, de nem mindent tudunk felvenni. Hiszen egy nagymintás kutatás, amely 8 ezer elemszámból áll, és gyakorlatilag életkorra, településtípusra, régióra reprezentatív, négyévente tud folyamatokat bemutatni. Ezeket a folyamatokat gyakorlatilag két-háromévenként érdemes megmutatni, hiszen maga az oktatási rendszerbeli, de az ifjúsági folyamatok is ennyi idő után jelentkeznek. Az évenkénti jelentés gyakorlatilag nem mutat folyamatokat, egy-egy kiragadott adatot jelent. Nagyon kevés az az ifjúságkutatás Magyarországon, amelyre ilyen típusú adatokat lehet alapozni. Sajnos erre a különböző régiók vagy megyék ma még nem fordítanak elég összeget. Ha ezek rendelkezésünkre állnak, akkor is úgy gondoljuk, hogy kétévente tudunk olyan adatokat bemutatni, amelyek nem kiragadottak, hanem folyamatként jelennek meg.
Az "Ifjúság 2008" kutatást említve egy dolgot hadd mondjak el. Az eddigi kutatásokhoz képest pontosan azért, mert látjuk, hogy bizonyos mérési adataink nem pontosak, nem tudjuk jól mérni, változtatunk, és a kvantitatív, tehát kérdőíves módszer mellett kvalitatív módszert is fogunk alkalmazni, pontosan azért, hogy a fiatalok kultúrához vagy éppen a foglalkoztatáshoz való hozzáállását ezzel a módszerrel könnyebben megismerjük.
Köszönöm szépen.
További képviselői kérdések, hozzászólások, észrevételek
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e más kérdés, hozzászólás? Teleki képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid észrevételem lenne. Azt gondolom, ez az anyag nem adja vissza teljes mértékben azt, amit jómagam szeretnék ebben az anyagban látni, mert nagyon sok olyan adat hiányzik belőle, amelyek például a hátrányos helyzetű gyerekek között rámutatnának a roma tanulók helyzetére.
Azért is mondom ezt, mert együtt dolgoztunk Tóth László úrral, és ő nagyon jól tudja, hogy az ifjúságon belül azért meg kell külön is említeni, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy a leghátrányosabb helyzetűek valamilyen szinten előtérbe tudjanak kerülni. Nem látom visszacsengeni az adatok között, még akkor is, ha a szakértő úr azt mondja, hogy nem kapott elég anyagot és adatot ahhoz, hogy kellőképpen lássa és láttassa velünk, hol vannak az ösztöndíjprogramok. Lehet, hogy a figyelmemet nem eléggé tudtam kiélezni, de ebben az anyagban nem látom visszacsengeni a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál jegyzett ösztöndíjprogramokat, amelyek milliárdos nagyságrendben működtek már 2004-2005-ben. Azt nem is merem megkérdezni, mi ennek az a hatása, amit esetleg kiváltott ez az ösztöndíjprogram, és mi az, amit esetleg '94-től folyamatosan lehet látni a pályázati programokban, hogy hogyan hasznosultak ezek az összegek.
Nem megyek bele továbbá abba, hogy például a családsegítő központok szerepe, a gyermekjóléti szolgálatok helyzete hogyan erősödött, hogyan tudta kezelni azokat a kérdéseket, amelyek esetleg a gyermekbántalmazás kapcsán előtérbe kerülhettek, hogyan tudja visszaszorítani a különböző intézményrendszerek hálózata ezeket.
Tehát azt kérem, persze a magam részéről természetesen - mint kormánypárti képviselő - támogatni fogom, hogy bekerüljön, és tárgyalásra alkalmas legyen, viszont kérném, és Bíró Ildikóval ebben nagyon egyet tudok érteni, hogy konkrétabb és egzaktabb válaszokat láthassunk ezekben a kérdésekben, mert - ha most viccelődni szeretnék - nem gyermekjáték, amit teszünk, hanem kőkemény, a jövő generációjáról szóló kérdés. Azt gondolom, innentől kezdve teljes komolysággal kell ezt a kérdést kezelnünk, és nem lehet csak azt néznünk, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, hanem a jövő generációja érdekében fel kell tennünk azokat a kérdéseket, amelyek súlyosan fogják érinteni a gyerekeinket. Ezért nem is kívánok tovább belemenni abba a kérdéskörbe, hogy például hol tart a gyermekbántalmazás ügye, 2005-ben mi realizálódott, és azt hogyan lehet esetleg visszaszorítani, ez másik kérdés. A családon belüli erőszak szintén másik kérdés, és az is, hogy ezekkel mennyire lehet szinkronba hozni most azt a programot, amely a gyermekszegénységgel függ össze.
Azt gondolom, ezeket a kérdéseket konklúzióként egy preambulumban már ott kellene látnunk, és akkor lenne teljes a kép. Tehát így vannak benne olyan pontok, amelyek - jókat is szeretnék elmondani - mindenképpen nagyon előtérbe helyezik a gyermekprogramok eredményeit, ezeket most azért nem mondom el, mert inkább a hiányosságokra szerettem volna felhívni a figyelmet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Béla ifjúságkutatónak szeretnék viszontválaszolni arra, amit válaszolt. Köszönöm szépen, értem a jelentésben a folyamat megmutatkozását, tehát hogy az egyik a 2000-es, a másik a 2004-es adat. Nem szociológiailag tartottam problémásnak ezt a "havonta" vagy "múlt hónapban" kifejezéseket, hanem amikor a jelentés laikusok számára íródik - márpedig mi, képviselők többnyire szociológusi értelemben azok vagyunk -, jó lett volna, ha tudjuk, hogy ez mikorra vonatkozik.
A másik viszont, amit szeretnék mondani, hogy köszönöm szépen Teleki Lászlónak, amit mondott a roma fiatalokkal kapcsolatban. Ez is hiányossága a jelentésnek, és megköszönjük, ha velünk szavaz ez ügyben - tehát nemmel.
Köszönöm.
ELNÖK: Azt én is akartam mondani, hogy nincs olyan házszabályi előírás, hogy a kormány-előterjesztést mindig meg kell szavazni a kormánypártoknak. (Derültség.) De komolyabb a dolog annál, mint hogy tréfálkozzunk, de ezzel a megjegyzésével kivívta ezt a viszontmegjegyzést.
Van-e még kérdés, hozzászólás a bizottság tagjai részéről? Teleki képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Csak a jegyzőkönyv kedvéért. Azt mondtam, hogy el fogom fogadni. (Közbeszólás: Még meggondolhatod.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor természetesen lehetőség van reagálásra a minisztérium részéről.
Tóth László főosztályvezető-helyettes (SZMM) reflexiója
TÓTH LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, Teleki képviselő úrnak szeretnék válaszolni.
Tehát a jelentésben van szó a közalapítvány munkájáról és a pénzekről is, e tevékenység igazi részletezése pedig az oktatási jelentésben készült el. Tehát a MACIKA ügyei mindenképpen teljes terjedelemben prezentálva vannak, az nem ennyire ennek a jelentésnek volt a része. Egyébként itt is ki tudom emelni ennek a jelentőségét, hogy mennyire horizontális kitekintést próbáltunk abban nyújtani, hogy az ifjúsági ügyek mennyire fontosak, nemcsak a saját szaktárcánknál, hanem más egyéb szaktárcáknál is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bauer Béla akarja-e kiegészíteni?
BAUER BÉLA főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm, nem.
Szavazás a jelentés általános vitára való alkalmasságéról
ELNÖK: Ha nincs több hozzászólás, akkor azt javasolom, szavazzunk. Kérdezem, általános vitára alkalmasnak találjuk-e a jelentést. (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem? (Szavazás.) Kilenc nem szavazat ellenében a bizottság többsége a jelentést általános vitára alkalmasnak találta.
Kérdezem, kíván-e a bizottság előadót állítani? (Jelzésre.) Tóth Gyula képviselő úr vállalta a többségi előadói szerepet. A kisebbségi véleményt ki vállalja? (Jelzésre.) Bíró Ildikó.
Szavazás a határozati javaslatról
A határozati javaslatról természetesen külön szavazunk, úgyhogy kérdezem a bizottságot, ki fogadja el a határozat módosításáról szóló határozati javaslatot. (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem? (Szavazás.) Kilenc nem szavazat ellenében a bizottság többsége ezt a javaslatot is elfogadta.
Köszönjük szépen, és köszönjük a megjelenést is.
A helyzet az, hogy 15 perc múlva érkeznek az azeri csapatok. (Derültség.) Tehát azt javasolnám, mivel a pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslathoz itt van az előterjesztő képviselője. Anélkül, hogy leértékelnénk, ezt még próbáljuk meg megtárgyalni, és akkor van tíz percünk, a büfében lesz valami, és aki tud, kettőre jöjjön vissza. Tehát, hogy folytatódjon az ülés, mert az ülésnek ugyanúgy része az azeri delegáció látogatása, amelyre terveim szerint - amennyiben az alelnök asszony is egyetért vele - 45 percet szánnánk. (Szászfalvi László: Esetleg 40 percet.)
Tehát a pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat következik. Felhívom a képviselők figyelmét, hogy itt egyetlen ponton kell nekünk ehhez hozzászólni - tehát semmiképpen nem az egészhez -, amely a gender mainstreaming kérdése. Azt gondolom, erre kérjük a referálást, hogy erre koncentráljon, és a vitában - amennyiben lesz - ehhez fogunk hozzászólni.
Kérem, a kedves nevét legyen szíves bemondani!
Kék Mónika főosztályvezető (PM) szóbeli kiegészítése
KÉK MÓNIKA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Kék Mónika, a pénzügyi szolgáltatások főosztálya vezetője vagyok a Pénzügyminisztériumból, ennek a törvényjavaslatnak a kormány nevében való előterjesztője, és akkor csak erre a témára koncentrálva, ennek a törvényjavaslatnak a része az úgynevezett esélyegyenlőségi törvény módosítása, illetve a biztosítási és a nyugdíjpénztári törvény módosítása.
Ennek egyetlen célja van: a férfiak és nők közötti nemi alapon történő különbségtétel tilalmáról szóló irányelv átültetését célozza, melyben december 21-e jogvesztő határidő. Eddig lehet a tagállamoknak oly módon állást foglalni és olyan gyakorlatot fenntartani - és ezt bejelenteni -, hogy a biztosítási, illetve nyugdíjpénztári díjakban érvényesítik a statisztikai alapon meglévő különbséget férfiak és nők között. Erre tesz kísérletet ez az előterjesztés.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjai részéről van-e hozzászólás? (Nincs jelzés.) Amennyiben az Egyenlő Bánásmód Hatóság részéről valaki ehhez kiegészítést kíván tenni, megteheti.
Dr. Gyarmati Edit főosztályvezető (EBH) kiegészítése
DR. GYARMATI EDIT főosztályvezető (Egyenlő Bánásmód Hatóság): Köszönöm szépen. Gyarmati Edit vagyok, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot képviselem. Annyit szeretnék nagyon röviden az önök tudomására hozni, illetve tájékoztatni önöket - és természetesen az előterjesztő felé is jelezni -, hogy ez a jogalkalmazók számára már egyébként nagyon régóta feszítő problémára ad egy sokkal helyesebb, tisztább, átláthatóbb megoldást.
Ugyanis már a sajtóban is bizonyára hallották önök is, hogy nekünk szegezik a kérdést: tessék mondani, a kötelező gépjármű-biztosításnál, ha azonos időben szereztek azonos korú, de különböző nemű személyek - nők, férfiak -, miért tesznek különbséget például a kötelező gépjármű-biztosításnál? De gondolhatunk egyéb másra - például életbiztosításra - is.
Erre ad ez olyanfajta megoldást, hogy míg jelenleg a hatóságnál, ha egy ilyen probléma jelentkezik, tehát tételezzünk fel egy 35 éves ívhegesztő házaspárt, akik azonos korúak, foglalkozásukat és egészségi állapotukat, paramétereiket tekintve nagyjából egyformák, de eltérő neműek, akkor eddig a helyzet az volt, hogy a hatóságnál diszkrimináció miatt bejelentést tehettek. Ebben az esetben a hatóság azt vizsgálta, hogy van-e a különbségtételnek - mármint, hogy eltérő a díjazás a férj és a feleség között - ésszerű indoka. Az irányelv harmonizációja erre ad megoldást, hogy biztosításmatematikai tényezők alapul vételével a biztosító be tudja mutatni, hogy kérem, itt ilyen és ilyen tendenciák, adatok állnak rendelkezésre, évi frissítéssel. Ez lesz tehát a gyakorlat.
Amit viszont szeretnék önök felé jelezni, hogy ugyanakkor az irányelv arról is rendelkezik - és a törvény is, tehát az egyenlő bánásmódról szóló törvény jelenlegi módosítása -, hogy a terhességgel és az anyasággal kapcsolatos költségek tekintetében ez a bizonyos különbségtétel nem lesz alkalmazható. Magyarán tehát ha egy 35 éves, egyedülálló nő vagy egy háromgyermekes 35 éves nő között tesznek különbséget - de mondhatnék várandós nőt is -, akkor ez a tilalom továbbra is fennáll. Azzal viszont, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat megenged egyéves halasztást, magyarán, hogy a 2008. december 21-ét követő szerződéseknél áll fenn ez a tilalom, azt gondolom, az elkövetkezendő egy évre - tehát ez év december 21-e és a következő év december 21-e közötti egyéves időszakra - gyakorlatilag egy olyan plusz kimentést ad a törvényalkotó ezzel a biztosítók számára, úgyhogy ezt ajánlom figyelmükbe, fontolják meg. Ugyanis lerontja a jelenlegi szigorú szabályokat, mivel a törvény hatályos rendelkezései védik az anyákat, a várandós nőket, magyarán a biztosítók jelenleg sem tehetnek különbséget, ha csak nem adnak ésszerű indokot. Egyébként pedig biztosítási tényezők ide, matematikai számítások oda, sem várandósság, sem az anyaság miatt különbséget nem tehetnek a biztosítók. Sem jövőre, sem idén. Természetesen ez az egyéves halasztás - azt gondolom - azt eredményezné, hogy ebben a bizonyos intervallumban a biztosítók azt mondhatnák, hogy kérem, teszünk különbséget, mégpedig azért, mert itt van a törvény, amely ezt megengedi számunkra, és majd csak a jövő évi, tehát a 2009-től kezdődő szerződésekben tilalmazott a különbségtétel.
Remélem, érthetően fogalmaztam, próbáltam példával megvilágítani ezt a problémát. Tehát szerintem az lenne a megoldás, hogy a törvényalkotó ne adjon halasztást. Lépjen hatályba ez a tilalom a jelenlegi módosítással egy időben, és innentől kezdve nincs ez a felesleges kimentés és a törvény lerontása.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor most van lehetőség a bizottság tagjainak arra, hogy hozzászóljanak. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Csak a nyomatékosítás kedvéért: tehát akkor ez a bármifajta különbségtételi lehetőség nem fogja azt jelenteni, hogy megint a nőket hátrány éri? (Kék Mónika: Nem jelenti azt.) Jó.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs további hozzászólás, akkor azt javasolom, szavazzunk. (Jelzésre.) Parancsoljon!
KÉK MÓNIKA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Az előterjesztő nevében hadd reagáljak az itt elhangzottakra, mert ebben két tévedés van, illetve nem teljes körűen lett bemutatva az irányelv törekvése. Egyik az, hogy kétéves - a kolleganő fogalmazása szerint - kimentést engedne meg az irányelv, illetve ez a kimentés is csak a költségek megjelenítésére vonatkozik. Tehát ez a szabály pontosan úgy szól, hogy a terhességgel, anyasággal összefüggő költségek tekintetében nem lehetséges figyelembe venni ezt az eltérést. Ez azért fontos dolog, itt nem társadalmi jellegű megkülönböztetésről, hanem az ezzel összefüggő költségek figyelembe vételéről van szó.
Az egyéves mentést azért javasolja a kormány, mert nyilván a biztosítók oldalán is jogos felvetések hangoztak el abban az irányban, hogy ez a fajta különbségtétel ne okozzon a korábbi biztosítási gyakorlathoz képest olyan eltérést, amely adott esetben pont hátrányosan érintené a nőket, akik ebben a kérdésben inkább pozitív elbánásra kellene, hogy számítsanak. Tehát összességében az egyéves kimentés a kettő helyett egy kompromisszum terméke, hogy az egyik oldal számára is növekedjen a biztonság, és a másik oldal számára is kiszámíthatóvá váljon a helyzet.
Összességében pedig a képviselő asszony felvetésére, itt női hátrányról nem kell beszélni. Azt mondanám, hogy ez a kérdés elsősorban a férfiakat szokta megihletni, ugyanis pontosan a nők azok, akiknek az egy éves korban várható élettartama jóval magasabb a férfiakéhoz képest, tehát az ő biztosítási díjaik - mind autó-, mint életbiztosítás területén - jóval alacsonyabb, összehasonlítva a férfiakéval. Tehát igazából ez a kérdés így vetődik fel.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérem, döntsünk arról, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e ezt a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem? (Szavazás.) Kilenc nem szavazat ellenében a törvényjavaslatot a bizottság általános vitára való alkalmasnak találta.
Állítunk-e előadót? (Közbeszólások.) Nem kívánunk előadót állítani, köszönjük szépen a megjelenést.
(Szünet: 13 óra 55 perctől 14 óra 15 percig.)
Azerbajdzsáni parlamenti képviselők és kormánytisztviselők delegációjának fogadása
Az elnök köszöntő szavai, a bizottság munkájának bemutatása
ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm az azerbajdzsáni delegáció tagjait a Magyar Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság nevében. Magam a bizottság elnöke vagyok, Balog Zoltán, ellenzéki képviselő. A bizottság alelnöke pedig Fogarasiné Deák Valéria, a legnagyobb kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt képviselője. A bizottságunkról, a munkánkról szeretnék néhány szóban tájékoztatást adni. A nevünk nagyon hosszú, úgy is neveznek minket, hogy az a hosszú nevű bizottság: az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság.
Azt szokták mondani, hogy minden, ami maradék, azt a mi bizottságunkhoz adták, én inkább azt mondanám, hogy ezek mindazok a dolgok, amelyek az embereket az életükben a legközvetlenebbül érintik. Egyrészt az emberi jogaik, másrészt az identitásuk, úgymint kisebbségi és mint vallási identitás, illetve azok a helyi közösségek, amelyekben aktívak tudnak lenni, közösségi életet tudnak élni: ez a civil kapcsolat. Ezek azok a legfontosabb területek, amelyek a mindennapi életben az emberi minőséget és az identitást meghatározzák.
Gondolom, a Magyar Országgyűlés működési mechanizmusáról már tájékozódtak, úgyhogy én csak négy apró példával szeretném érzékeltetni, hogy milyen aktuális dolgokkal is foglalkozik a bizottság. Mind a négy olyan példa lesz - 17 évvel ezelőtt volt a politikai rendszer átalakulása, amikor Magyarországon parlamentáris demokrácia jött létre -, olyan törvényekről, intézkedésekről, témákról fogok néhány szót szólni, amelyek egy, a diktatúrából a demokrácia felé haladó ország számára ennek az átalakulási folyamatnak lényeges állomásai.
Lényeges demokratikus intézményrendszer Magyarországon az ombudsmanok, az Országgyűlési Biztosok Hivatala. Jelenleg három ilyen országgyűlési biztos van Magyarországon, egyik az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a másik az adatvédelmi biztos, a harmadik pedig a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Ez az a független, a parlamenthez kötődő intézmény, amellyel a legszorosabb kapcsolatban vagyunk az emberi jogok területén. Ezek a független hivatalok évente beszámolnak a bizottságnak a tevékenységükről, és aztán a parlamentben is megvitatjuk ezt a jelentést. Ezen a területen egy fontos törvényt fogadtunk el a nyári szünet előtt, ez pedig a Független Rendészeti Panasztestület intézménye, amelyről szeretnék néhány szót mondani.
Az a felfogásunk, hogy egy demokráciában a rendőrség nem a hatalom oldalán áll és a hatalmat védi az állampolgárokkal szemben, hanem az állampolgárok oldalán áll, és segíti őket az emberi jogaik megvalósításában. Ennek a felfogásnak a megnyilvánulása az, hogy egy olyan testületet hozott létre a parlament, illetve hoz létre január 1-jétől, ahol öt emberi jogi jogász mindenfajta olyan panaszt, amely a rendőrség működésével szemben az állampolgárok részéről érkezik, el fog bírálni. Bízunk benne, hogy ennek a szervezetnek a léte erősíteni fogja az állampolgárok jogtudatát, tehát fogják tudni, hogyha úgy érzik, hogy a hatóság részéről nem korrektül, törvényesen bántak velük, van kihez fordulni. Másrészt a rendőrségnek is segít abban, hogy világos legyen számára, hogy átvilágítható, transzparens működést kell - az állampolgárokkal együttműködve, és velük szemben is - megvalósítania, hogy valóban demokratikus intézménynek minősülhessen a magyar rendőrség is.
A másik terület a kisebbségi jogok területe. Itt nagyon komoly kisebbségi önkormányzati rendszer épült fel Magyarországon már több mint 15 éve, ez azt jelenti, hogy az a 13 Magyarországon regisztrált kisebbség - amelyek megfelelnek a törvény kritériumainak -, felállíthatja a saját önkormányzati rendszerét a legalacsonyabb szintről, a helyi közösségek szintjétől egészen a megyei és országos szintig. Tehát háromszintű önkormányzatuk van a magyarországi kisebbségeknek. Ez Európában is egyedülálló önkormányzati rendszer a kisebbségeknek, ezzel együtt folyamatosan alakítjuk és finomítjuk a rendszert, hogy valóban azok, akiknek identitásában fontos, hogy valamelyik etnikai kisebbséghez Magyarországon, képviseletet kapjanak, és mind kulturális, mind oktatási, mind egyéb területen érvényesíteni tudják a jogaikat.
Az emberi jogi és a kisebbségi terület mellett a harmadik terület az úgynevezett civil társadalom területe, mely a polgárok szabad szerveződéséről szól, amikor ők hoznak létre helyi és országos szinten szervezeteket a saját érdekeik érvényesítésére, és valamifajta speciális identitásuk megélésére. Társadalmi szervezetnek is nevezzük a polgároknak ezt az önszerveződését. Itt talán az elmúlt 17 év legnagyobb döntése az volt, amikor az állami büdzsében, tehát az államháztartáson belül létrehoztak egy olyan nagy alapot, a Nemzeti Civil Alapprogramot, amely nagyon jelentős összegekkel - pályázati úton - támogatja ezeket a szervezeteket. A rendszer alapja az, hogy minden polgár szabadon dönt adójának kétszer egy százalékáról. Az egyiknél ő határozza meg, melyik törvényesen regisztrált és bejegyzett civil szervezetet akarja támogatni anonym módon úgy, hogy az ő adójának egy százaléka a költségvetésből visszakerül egy civil szervezethez.
A másik egy százalék pedig átvezet a következő témához, a vallás, az egyház témájához. A második egy százalékról pedig valamelyik Magyarországon regisztrált, törvényesen bejegyzett egyház javára dönthet. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy egyrészt a polgárokat öntudatossá neveli azáltal, hogy ők döntenek az adójuk egy bizonyos részéről, másrészt pedig a törvényhozó számára nem elhanyagolható haszon, hogy az egyházaknak és bizonyos társadalmi szervezetek támogatottságáról is kap egyfajta képet, hogy milyen jelentős az egyik vagy a másik közösség, hiszen olyan sokan rendelkeznek a javára - vagy nem. Persze, a kritikusok azt mondják, hogy nem a szervezetek társadalmi támogatottságáról szerzünk így képet, hanem arról, hogy milyen jó PR-tevékenységet, reklámtevékenységet folytattak, de természetesen ez inkább az anomáliák közé tartozik. Egy jól működő, jó hírű társadalmi szervezet tud így támogatáshoz jutni a polgárok részéről.
Az utolsó terület, amelyet kiemelnék, az egyházak, a vallás területe, amely a mi bizottságunk speciális működési területe. Magyarország alapvetően keresztény kultúrájú ország, és természetesen a keresztény alapú vallási szervezetek vannak többségben. A legutóbbi népszámláláson - 50 év után először - megkérdezték a lakosságot arról, hogy milyen vallású, és az ország 73 százaléka tartotta magát keresztény vallásúnak. Ez nagyon magas szám, ugyanakkor a kutatók azt mondják, hogy az aktív vallásosok száma nem több a lakosság 10-15 százalékánál. Valószínűleg mindkét szám igaz. Ez azt fejezi ki, hogy egy ilyen rendszerváltó országban a vallásos identitás utáni vágy erősen ott van az emberekben.
Ehhez a témához talán még annyit tennék hozzá, hogy az egyházaknak sikerült az elmúlt 17 évben a vallási közösségeknek egy saját, önálló oktatási rendszert felépíteni a bölcsődétől egészen az egyetemig, és ez jelentős alternatíva az önkormányzati és az állami oktatás világában. A magyar oktatási intézmények körülbelül 8 százalékát - ez változó, hogy középiskola, felsőoktatás vagy alsó szintű oktatás - vallási közösségek tartják fenn, és nem az állam vagy az önkormányzatok.
Utoljára csak egy mondat, hogy érzékeljék, készültem Azerbajdzsán történetéből. Magyarországon hosszú évszázados együttélése van egyébként az iszlám és a keresztény vallásnak, Magyarországon a Magyar Iszlám Közösség százéves múltra tekint vissza, azóta hivatalosan bejegyzett és elfogadott vallásnak tekinthető. Nem beszélve arról, hogy a XVI. században pedig többségi vallás volt, mert az a török-oszmán megszállás ideje volt, amikor Magyarország egyharmadán oszmán uralom volt. Azóta gyakorlatilag folyamatos ennek a két jelentős világvallásnak az egymás mellett élése.
Még egyszer köszöntöm önöket, örülök, hogy itt vannak, és azt javasolom, hogy néhány mondatban mutassák be magukat, a delegációjukat, hogy milyen céllal érkeztek, és utána bármilyen kérdésükre szívesen válaszolunk. Az öt parlamenti pártból négynek a képviselői jelen vannak: a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Szocialista Párt képviselői, ennek a bizottságnak a tisztségviselői, úgyhogy szívesen válaszolunk bármilyen kérdésre.
Rabiyyat Aslanova képviselő, a delegáció vezetőjének köszöntő szavai, a delegáció bemutatása
RABIYYAT ASLANOVA képviselő, az Azerbajdzsán Parlament emberi jogi bizottságának elnöke, a delegáció vezetője: Üdvözlök mindenkit a delegáció nevében. Sajnos a mi bizottságunkból csak én vagyok jelen, de nagyon szívesen bemutatom a delegáció többi tagját.
Mellettem ül dr. Hasan A. Hasanov úr, Azerbajdzsán nagykövete, aki kiváló politikus, gondolom ismerik. Mellette Ali Hasanov úr, aki az Elnöki Hivatal közigazgatásügyi főosztályának vezetője. A jobb oldalamon ül Hadi Racabli úr, a szociális bizottság elnöke, a következő Azay Guliyev úr, parlamenti képviselő, a civil szervezetekkel kapcsolatos bizottság elnöke, ő volt az, aki ennek alapításánál tevékenykedett, ezért ezekben a kérdésekben nagyon járatos. A következő parlamenti képviselő Azer Amiraslanov úr, a gazdasági bizottság elnöke, ő gazdasági kérdésekkel foglalkozik, úgyhogy ha valakinek ilyen kérdései lesznek, ebben tud segíteni. A következő Ismayl Sagidov úr, aki a kormányban dolgozik, a Minisztertanácsban. Mellette Firudin Gurbanov úr, a Kulturális és Turisztikai Minisztérium hivatalvezetője, Xaquani Rzayev úr a Pénzügyminisztérium szociális főosztályának vezetője, Rovshan Rzayev képviselő úr, az igazság- és közigazgatásügyi bizottság alelnöke, Afquan Mammadov, az Igazságügyi Minisztérium tanácsadója. Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy mennyi fiatalember van a delegációnkban, ez azt jelenti, hogy a fiatalságnak nyitva van a lehetőség.
Velünk szemben azonban önöknél több hölgyet lehet látni. Hozzá kell tennem, hogy a saját bizottságomban én vagyok az egyetlen hölgy, annak ellenére, hogy gyakorlatilag nemrég pontosan olyan törvényről beszéltünk, amely biztosítja a női képviseletet a parlamentben.
Pár szót magamról. Rabiyyat Aslanova vagyok, eredetileg filozófus vagyok, és most az emberi jogvédelemről szóló bizottságban dolgozom. Kicsit részletesebben szeretnék szólni a bizottságunkról, amely 12 képviselőből áll, a többségük ellenzékben dolgozik, magam a kormánypárthoz tartozom. Gondolom, elnök úr - ahogyan értettem, az ellenzékhez tartozik - meg tudja érteni, hogyan dolgozom egyedül kormányoldaliként a sok ellenzéki képviselővel. De igazából ez nem nehéz, amikor párbeszéd van, amely a megértésre és az együttműködésre épül.
Azerbajdzsán ugyanúgy, mint Magyarország a '90-es évek elején, 1991-től teljesen új szakaszba lépett, és 1991-től a demokratikus utat választotta, és azóta ehhez tartja magát. A demokratikus állam elve az emberi jogok tisztelete, ennek kell a prioritásnak lennie. Azerbajdzsán az első független napjaitól elkezdte megvalósítani azokat a vívmányokat, amelyek Európából származtak, és igyekeztünk gazdagítani a saját nemzeti jogi szerkezetünket ezekkel az elvekkel. 1995-ben elfogadták Azerbajdzsánban az új alkotmányt, és az alkotmány kétharmada az emberi jogok védelmével foglalkozik. Az alkotmány nem véletlenül tekinti fő elvének az emberi jogok védelmét.
1998-ban elfogadtunk egy állami programot az emberi jogok védelmére, és ettől kezdve 2006-ig sikerült nagyon sok problémát megoldani, és változást végrehajtani. 2006-ban -hamarosan egy éve - az állam elfogadta az új nemzeti tervet, amely az emberi jogokkal kapcsolatos. E célok megvalósításában a parlamentnek is nagy szerepe van.
Abban a sorrendben szeretnék haladni, ahogyan az elnök úr. Említette a nemzeti kisebbségeket, úgy tudom, Magyarországon ez olyan kérdés, hogy tiszteletben tartják, egyenrangúaknak tekintik a kisebbségeket. Hasonló a helyzet Azerbajdzsánban is, ahol több mint 30 nemzeti etnikai csoport létezik. A mi alkotmányunk is tükrözi azt, hogy függetlenül attól, milyen etnikai, nemzeti származású bármelyik állampolgár, mindenkinek egyforma jogaik vannak. Még egy kis érdekes részletet hozzátennék. Magam személyesen az avar kisebbséghez tartozom, és gondolom, erről van információjuk. Esetleg ezért is annyira hasonlítunk egymásra, illetve én önökre. Ha a történelmet vizsgáljuk, közös gyökereket lehet találni. Még egy érdekesség, hogy a helyettesem származása szerint zsidó. A zsidóságnak kétezer éves történelme van Azerbajdzsánban, és ez megint csak azt tükrözi, hogy Azerbajdzsánban nemcsak támogatják a kisebbségeket, de különleges emberi bánásmódban is részesülnek. Azerbajdzsánban a történelme során sohasem volt semmi olyan összeütközés, amely valakinek a nemzeti származásával függött össze.
Egyetlen kivétel ez alól az örmény kérdés. Az örmény kisebbség 200 éve tartózkodik azeri területen. Mi elfogadtuk őket, befogadtuk, mint vendégeket, és nagyon jó emberi bánásmódban részesítettük őket. Nagyon jól éltek, magas pozíciókban tevékenykedtek, de egyik napról a másikra gyakorlatilag olyan politikába kezdtek, amely alapján független területet szeretnének elérni. Ez a független terület az azeri területek 20 százaléka, vagyis nagyon nagy. Az örmények elfoglalták a területet, és elüldözték az eredeti lakosságot. Most emiatt Azerbajdzsánban körülbelül egymillió menekült van. Önök európaiak, európai házban laknak, ezért érteniük kell, hogyha egy házban, egy lakásban az egyik szobában sírnak a gyerekek, és rosszul érzik magukat, akkor a másik szobában sem tudnak boldogok lenni. Gondolom, ehhez a problémához együttérzéssel tudnak hozzáállni.
Mint önöknél, úgy nálunk is elmondható, hogy épül a civil társadalom, az NGO-k, és így tovább. Nagyon kedvező környezetet szeretnénk biztosítani az állampolgároknak, ugyanakkor a problémákról is konkrétan kellene beszélni, hogy ezeket közösen meg tudjuk oldani. Hogyan beszélhetnénk az emberi jogokról, amikor minden nyolcadik azerbajdzsáni állampolgár menekült. Mi minden nemzetközi szervezettel együttműködünk, ahol részt veszünk a munkában, az Európa Tanáccsal, egy sor nemzetközi szervezettel együttműködünk, de valamilyen oknál fogva ezek a szervezetek nem hallanak meg minket ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem, én most az OSCE delegációjának a képviselője is vagyok, ha az önök delegációja is támogatná a mi követeléseinket. Meg kell értenünk, támogatnunk kell egymást, és nagyon remélem, hogy az az együttműködés, amely majd kialakul a bizottságaink között, nagyon eredményesen fogja segíteni a mi munkánkat is.
Tudnék mesélni a vallási kisebbségekről Azerbajdzsánban. Önök említették, hogy Magyarországon a lakosság nagyobb része katolikus. Azerbajdzsánban évek óta létezik ortodox vallás, ortodox templomok vannak, és néhány éve a belvárosban elkezdték építeni a katolikus bazilikát, gyönyörű helyen, szép épület lesz. Azerbajdzsán toleráns ország, szinte minden vallás képviselve van, és képzeljék el, Baku belvárosában működik az örmény egyház, mi hagytuk, hogy működjenek ezek a templomok, de örmény részről Örményországban és az elfoglalt területeken 1570 mecsetet letöröltek a föld színéről. A vallási objektumokat mindig szent helyeknek tekintettük, ez évszázadokon keresztül így volt, tehát miről beszélgetünk, amikor a mostani, modern időkben az örmények gyakorlatilag tönkretettek, teljesen eltüntettek annyi mecsetet. Ahhoz, hogy az emberek értsék egymást, szeretniük kell egymást, barátkozniuk kell egymással, több információt kell szerezni egymásról. Sokat tudnék mesélni a mi bizottságunkról, hogy milyen törvényeket hozunk, milyen problémákkal foglalkozunk, de önök is hoznak ilyen törvényeket, megoldanak ilyen problémákat. Ahhoz, hogy továbblépjünk, fejlődjünk, és minden rendben legyen, egymást szeretni kell, barátkozni kell és akkor béke lesz.
Úgy tudom, a parlamentben létezik azerbajdzsán-magyar baráti társaság. Új kezdeményezésként szeretném meghívni önöket Azerbajdzsánba, hogy megismerkedjenek a mi országunkkal, és innen továbblépni, tovább folytatni az együttműködést.
Nagyon köszönöm a figyelmüket. Tudom, hogy barátok között vagyok, ezért nagyon könnyen és nyíltan beszéltem a problémáinkról. (Taps.)
ELNÖK: Azt javasolom, hogy a részünkről van két rövid kérdés, hadd hangozzék el, utána ha az önök részéről is van, arra megpróbálunk - majd alelnöki segítséggel - röviden válaszolni.
Bíró Ildikó képviselő asszonynak van kérdése.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Szeretettel köszöntöm Azerbajdzsán delegációját, és meg szeretném kérdezni - rögtön a közepébe vágva -, hogy mire hivatkozik az örmény kisebbség önöknél, amikor területi követelése van.
Bocsánatot kérek, nem tudom az úr nevét, aki a hölgytől a harmadik helyen ül, és úgy hallottam, hogy ő foglalkozik a civil szervezetekkel Azerbajdzsánban, tőle kérdezem, hogy ezek a civil szervezetek mozgalmi jellegűek inkább, vagy jogi hátterűek. Milyen feladatuk van, illetve milyen feladatokat vállalnak magukra?
Köszönöm szépen.
RABIYYAT ASLANOVA képviselő, az Azerbajdzsán Parlament emberi jogi bizottságának elnöke, a delegáció vezetője: Az első kérdésre válaszolok először. Még az orosz cár idejében történt, tulajdonképpen ennek már 200 éve, amikor az örmények hozzánk jöttek a Nagornij-Karabah területére. Iránból költöztek, illetve költöztették őket oda, és azóta is ott éltek. Még Jekatyerina kezdte el ezt a politikát, Azerbajdzsánt két részre osztották, Oroszország és Irán között volt egy háború, és az orosz cár tulajdonképpen végül is azt akarta, hogy a keresztények éljenek Nagornij-Karabah területén, mivel ez tulajdonképpen segítette az ő politikáját. Ez volt a célja, és 200 éven keresztül tulajdonképpen valóban megértők voltak velük szemben, tisztelték őket. 1988-ban - még Gorbacsov alatt, önök biztosan emlékeznek arra, milyen volt ez az időszak - az a döntés született, hogy autonóm köztársasággá válik, és Örményországhoz csatlakozik. Bizonyára tudják, hogy a Szovjetúnió végül is központilag döntött sok mindenről, amely csak helyi döntés lehetett volna. Gorbacsov politikája tulajdonképpen oda vezetett, hogy Azerbajdzsán és Örményország között háború kezdődött. Vagyis Örményország egy része, amely valaha Nyugat-Azerbajdzsán része volt, és ott tulajdonképpen mindig azeriek laktak, de ez már Örményország területe lett, és a menekültek végül is onnan származtak. Örményország területéről kétszer üldözték el az azerieket, félmillió azeri származású ember kényszerült elmenekülni.
Meg lehet kérdezni, hogy Örményországban létezik-e egyáltalán valamilyen nemzeti kisebbség, valamilyen etnikai csoport, mert az volt a céljuk, hogy teljesen monoetnikai társaságot alakítsanak. Nincs más egyháznak képviselete, nincs más nemzeti csoport az ország területén.
Manapság nyilvánvalóan köztudott, hogy gazdaságilag Azerbajdzsán erős, vissza tudja szerezni ezeket a területeket. Vannak olyan erők, amelyek ellenünk dolgoznak, és meg kell mondanom, hogy például a biztonság és együttműködés európai bizottsága nemcsak, hogy nem akar segíteni ebben, hanem talán még akadályokat is gördít elénk. El tudják-e képzelni, hogy ezek a menekültek milyen körülmények között élnek ezekben a táborokban, ahol a sátrakban gyerekek születnek, végigélik ott az életüket - ha ez életnek nevezhető -, és ott halnak meg? Nincs tudomásunk arról, hogy bármely országban hasonló tábor létezne. Szerintem túl kicsi a mai világ ahhoz, hogy szemet lehessen hunyni a felett, ami a szomszédságban történik. Szerintem senki nem maradhat semleges ilyen esetben, amikor úgy születnek gyerekek, úgy hozzák őket világra, hogy nem tudjuk, mi lesz a jövő, lehet, hogy az egész életüket úgy élik le, hogy nincs otthonuk. Ez nemcsak lelki kitörés, amit most részemről tapasztalnak. Az ENSZ négy határozata támasztja alá ezeket a panaszokat, melyek egyértelműen kimondják, hogy Örményország kezdeményezte ezt a háborút, amely elüldözte az azerieket. Ennek a területnek Azerbajdzsánhoz kellene tartoznia!
Elnök úr! Véleménye szerint, ha az ENSZ négy határozata ellenére mégis valahol - nem messze önöktől, Magyarországtól - az emberi jogokat semmibe veszik, akkor hogyan tudunk arról beszélni, hogy továbbfejlesztjük a nemzetközi jogot, a nemzetközi kapcsolatokat, ha nem vesszük figyelembe a másik problémáit? Csak az együttműködés segíthet nekünk az ilyen gondok elhárításában.
AZAY GULIYEV képviselő, az Azerbajdzsán Parlament igazság- és közigazgatásügyi bizottságának tagja: Köszönöm a kérdést. Azay Guliyev vagyok, és valóban én képviselem a civilszervezeteket, 450 társadalmi szervezet, közhasznú társaság tartozik ide. Azt is hozzá kell tennem, hogy Azerbajdzsán területén háromezer civil szervezetet regisztráltak, és talán 500 úgy működik, hogy a mai napig nincs regisztrálva. Az önök tapasztalatához képest nyilvánvalóan nem rendelkezünk nagy tapasztalattal. A civil szervezetek száma nyilvánvalóan kicsinek tűnhet önöknek, de ha figyelembe vesszük azt a kérdést, hogy mióta élvezzük a függetlenséget, talán lehet érteni, hogy miért jár ez még gyerekcipőben nálunk. Abban reménykedünk, hogy az önök tapasztalata segít nekünk fejleszteni a civil szerveztek számát és működését Azerbajdzsánban.
A működési irányokat illetően tulajdonképpen 24 irány létezik. Elsősorban a szociális szféra, ahogyan már hallották, sok a menekült az országban, nyilvánvalóan nagyon sok civil szervezet maximálisan igyekszik segíteni a menekülteknek, a menedékhelyektől kezdve más segítséget is nyújtanak nekik. Körülbelül 200 civil szervezet segíti a nők, a fiatalok jólétét és biztosítja a gyermekvédelmet, és 100 civil szervezet tevékenysége irányul az emberi jogok védelmére, és az ország demokratikus fejlődésének elősegítésére. Körülbelül 300 civil szervezet foglalkozik a környezetvédelemmel, a különböző szociális ügyekkel, az oktatással.
2000-ben született törvény a civil szervezetek alakulásáról, az elnök nemrég hozott határozatot a civil szervezetek támogatási formáiról. A határozat magában foglalja a különböző szervezetek alakulását, a különböző civil szervezetek működésének elősegítését. Egy alapítvány létrehozását tervezzük, amely szintén anyagi segítséget fog nyújtani.
A küldöttségünk célja az, hogy megismerkedjen a magyar tapasztalatokkal, azok feldolgozása lenne az alapja az azerbajdzsáni civil szervezetek továbbfejlesztésének.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az alelnök asszonyt kérem arra, hogy szóljon néhány szót a civil szféra magyarországi helyzetéről, hiszen ő annak a bizottságnak a vezetője is volt, és a téma szakembere.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelettel üdvözlöm én is önöket, próbálok röviden kapcsolódni az elhangzottakhoz, bár mielőtt kapcsolódnék, szeretném elmondani, hogy gyanítom, ez az idő, amely most rendelkezésünkre áll, nem lesz elegendő arra, hogy minden tapasztalatunkat kicseréljük a civil szervezetekkel kapcsolatban.
Ha jól értettem a számokat - ha netán hibáznék, majd kijavítanak -, háromezer azerbajdzsáni civil szervezetről hallhattunk. Azt is hallottuk, hogy 2000-ben hozták meg azokat a törvényeket, amelyek a civil szerveződéseket lehetővé tették. Jól emlékszem a számokra? (Azay Guliyev: Igen.) Akkor azt mondom önöknek tisztelettel, hogy ez nem is olyan kevés. Magyarországon már 1990 előtt, ha jól emlékszem 1989-ben, illetve 1987-ben teremtődtek meg a civil szervezetek újraszerveződésének a feltételei, tehát közel húsz éve, így mi valóban nagyobb számokról számolhatunk be. Mert többféle statisztika van, most hadd említsem a közepest: 40-50 ezer civil szervezet egészen biztosan működik az országban, ez jóval több, mint az önöké. De egészen biztos, hogy Azerbajdzsánban is gyarapodni fognak ezek a szerveződések.
Ha valamit a figyelmükbe ajánlhatunk, azok a támogatási formák, amelyekről az elnök úr a bevezetőben már tett említést. Magyarországon az Országgyűlés hozott olyan törvényeket, amelyek szabályozzák a civil szervezetek költségvetési támogatását. Ezek közül a két legjelentősebb, amire már utaltunk: az egyik az úgynevezett egyszázalékos törvény, amely azt jelenti, hogy minden adózó magyar állampolgár a személyi jövedelemadója egy százalékát felajánlhatja civil szervezeteknek. A felajánlások ma ott tartanak Magyarországon, hogy durván évi 7 milliárd forint az a pénz, amely az állampolgárok által megnevezett civil szervezetekhez ezen a módon jut el. 2003 óta működik az a bizonyos Nemzeti Civil Alapprogram - amelyre az elnök úr ugyancsak utalt -, itt az állam újabb 7 milliárd forintot, annyi pénzt, amennyit az állampolgárok meghatározott szervezeteknek felajánlanak, berak egy alapba, amelyből pályázati úton ugyancsak civil szervezetek jutnak támogatáshoz. Ezek a támogatások egészen biztosan segítenek a civil szervezetek megerősödésében.
Egy dolgot még megemlítenék - sok-sok egyebet természetesen nem említve, mert nincs idő rá -, ebben is az elnök úrhoz kapcsolódnék, aki szólt arról, hogy Magyarországon az egyházak milyen szerepet töltenek be az oktatásban. Az oktatásban, de más területeken is - ugyanúgy, mint ahogyan az egyházak is - a civil szervezetek egyre szélesebb körbe látnak el Magyarországon olyan közfeladatokat, amelyeket az államtól, illetve az önkormányzatoktól, velük megállapodva vállalnak át. E feladtok ellátásához természetesen költségvetési támogatásban részesülnek, ugyanúgy normatív alapon, mint ahogyan más fenntartók.
Röviden talán ennyit.
RABIYYAT ASLANOVA képviselő, az Azerbajdzsán Parlament emberi jogi bizottságának elnöke, a delegáció vezetője: Ezzel kapcsolatban azt szeretném megkérdezni, hogy az oktatási intézmények, az egyház és az állam három abszolút különböző dolog, nem egészen értjük, hogy ezek milyen alapon működnek annyira szorosan együtt.
ELNÖK: Az állam kötelezettsége, hogy az állampolgárok oktatásáról gondoskodjon, ez közfeladat, amelyet az államnak végeznie kell az állampolgárok javára. Vannak olyan civil és egyházi szereplők, akik vállalkoznak arra, hogy ezt a feladatot átvállalják. A szektorsemleges finanszírozás azt jelenti, hogy az egyházi vagy civil fenntartó ugyanazt a pénzt megkapja, amit az állam egyébként egy diákra fordítana. (Rabiyyat Aslanova: Értem.)
AZAY GULIYEV képviselő, az Azerbajdzsán Parlament igazság- és közigazgatásügyi bizottságának tagja: Elnök úr is ellenzéki képviselő - azt szeretném kérdezni, hogy a civil szervezetek játszhatnak-e politikai szerepet, és tudnak-e valami anyagi támogatást nyújtani egy-egy pártnak a szimpátiájuk alapján.
ELNÖK: Csak azok a civil szervezetek részesülhetnek állami támogatásban, amelyek nem folytatnak politikai tevékenységet, hiszen a politikai tevékenységre ott vannak a politikai pártok, amelyek finanszírozásáról külön párttörvény rendelkezik. A különbség önkormányzati szinten van, hogy helyi szinten természetesen civil szervezetek is támogathatnak képviselőket, akik bejutnak a helyi képviselőtestületbe, de ez nem országos pártpolitika.
RABIYYAT ASLANOVA képviselő, az Azerbajdzsán Parlament emberi jogi bizottságának elnöke, a delegáció vezetője: Elnök úr, köszönjük a lehetőséget. Ha száz barátunk van, az kevés, ha van egy ellenfél, az túl sok. Akkor legyen sok barátunk!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most a látogatásuk kellemesebb része következik, megnézhetik ezt a gyönyörű épületet. (Helyéről felállva személyesen búcsúzik el a delegáció tagjaitól.)
Tekintettel arra, hogy az idő nagyon előrehaladt, az elmaradt napirendi pontokat a hétfői ülésünkön fogjuk megtárgyalni, az ülést ezzel berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 40 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné