EMBCB-6/2008.
(EMBCB-86/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. március 11-én, kedden, 13 óra 5 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Jelenlévők: *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/4871. szám) (Általános vita) *
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi tevékenységéről szóló határozati javaslat (H/5207 szám) (Kulturális és sajtóbizottság önálló indítványa)
(Általános vita) *
Kovács György elnök (Országos Rádió és Televízió Testület) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Kovács György elnök (Országos Rádió és Televízió Testület) válaszai *
További kérdések *
Szavazás a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról *
Szavazás a Kulturális és sajtóbizottság önálló indítványának általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február - 2007. február) szóló beszámoló (J/4722. szám)
(Általános vita) *
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február - 2007. február) szóló beszámolójának elfogadásáról szóló határozati javaslat
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
Németh Erika főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Hartyányi Jaroszlava elnök (Országos Ukrán Önkormányzat) hozzászólása *
Kreszta Traján elnök (Magyarországi Románok Országos Önkormányzata) hozzászólása *
Kranyecz Ferenc budapesti kirendeltségvezető (Országos Szlovén Önkormányzat) hozzászólása *
Szolga József hivatalvezető (Országos Horvát Önkormányzat) hozzászólása *
Németh Erika főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály) reflexiói *
Szavazás *
Egyebek *
(Általános vita)
b) Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi tevékenységéről szóló határozati javaslat (H/5207 szám) (Kulturális és sajtóbizottság önálló indítványa) (Általános vita)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február - 2007. február) szóló beszámolójának elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke és
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Szászfalvi László (KDNP) megérkezéséig Balog Zoltánnak (Fidesz)
Donáth László (MSZP) megérkezéséig Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) távolléte idejére Tóth Gyulának (MSZP)
Lénárt László (MSZP) távozása után dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) távozása után dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) megérkezéséig Lénárt Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Teleki Lászlónak (MSZP)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Farkas Flóriánnak (Fidesz)
Varga József (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Pettkó Andrásnak (MDF)
Kovács György elnök (Országos Rádió és Televízió Testület)
Németh Erika főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály)
Szolga József hivatalvezető (Országos Horvát Önkormányzat)
Kreszta Traján elnök (Magyarországi Románok Országos Önkormányzata)
Krányecz Ferenc budapesti kirendeltségvezető (Országos Szlovén Önkormányzat)
Hartyáni Jaroszlava elnök (Országos Ukrán Önkormányzat)
Dr. Weiszenbergerné dr. Dobos Márta főigazgató (Országos Rádió és Televízió Testület)
Baross Gyula költségvetési igazgató (Országos Rádió és Televízió Testület)
Kapocsi Antónia igazgatóhelyettes (Országos Rádió és Televízió Testület Műsorszolgáltatási Alap)
Balázsné Tóbiás Ildikó igazgatóhelyettes (Országos Rádió és Televízió Testület Műsorszolgáltatási Alap)
Vékonyné Hegedűs Éva szóvivő (Országos Rádió és Televízió Testület)
Ispánovics Márton kormánytanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály)
Dr. Kocsis Gyöngyi kormánytanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Szirmai István főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Simon Istvánné főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP)
Dévai Emese szakértő (Fidesz)
Molnár András szakértő (MDF)
Soós Károly szakértő (MDF)
Kántás Péter főtanácsos (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Török Bernát Elnöki Kabinet osztályvezető (Országos Rádió és Televízió Testület)
Dr. Soproni Roland, Balog Zoltán szakértője
Kishegyi Viktória nemzetpolitikai főtanácsadó(Országgyűlés Elnöki Kabinet)
Koranisz Laokratisz elnök (Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 5 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén, meghívott vendégeinket is, az előterjesztőket és a bizottság tagjait.
Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel a bizottság határozatképes. Kérem, hogy mondjuk be a gyakorlat szerint a helyettesítéseket. Szászfalvi képviselő urat Balog Zoltán helyettesíti, de szerintem hamarosan érkezni fog. (Godó Lajos megérkezik az ülésre.) Godó képviselő urat önmaga, Nyakó képviselő urat Tóth Gyula, Szabóné Müller Timeát Lénárt László, Gusztos képviselő urat Teleki képviselő úr. (Bíró Ildikó megérkezik az ülésre.) Bíró Ildikó itt van, Ékes Ilona szerintem fog érkezni. Fazekas képviselő urat Farkas Flórián, Varga képviselő urat Bíró Ildikó, jelenleg Semjén képviselő úrnak még nincs, lehet, hogy ő is érkezni fog, és Pettkó képviselő úr pedig jelen van. Donáth László képviselő urat Fogarasiné Deák Valéria helyettesíti. Akkor Pettkó képviselő úr helyettesíti Semjén Zsoltot addig, amíg érkezik. Köszönjük szépen.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, hogy van-e valakinek ezzel kapcsolatban megjegyzése, kérése, változtatási javaslata. (Nincs jelentkező.) Kérem, hogy fogadjuk el a napirendi javaslatot. Kérem, szavazzunk. (Szavazás.) 19 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/4871. szám)
(Általános vita)
(Általános vita)
1. napirendi pontunkban az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságáról döntünk, illetve az ezzel kapcsolatos önálló indítvány általános vitára alkalmasságáról döntünk. Az önálló indítványt a Kulturális és sajtóbizottság nyújtotta be. Üdvözöljük Kovács György elnök urat és a munkatársait, akik megjelentek. (Nyakó István megérkezik az ülésre.) Külön köszöntjük Nyakó képviselő urat, aki közben megérkezett.
Elnök úr, a bizottság tagjai kézhez kapták a beszámolót. Amennyiben ehhez kiegészítést, megjegyzést vagy valamilyen pontra való figyelemfölhívást akar megtenni, akkor erre most van lehetőség. Parancsoljon!
Kovács György elnök (Országos Rádió és Televízió Testület) szóbeli kiegészítése
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tulajdonképpen rendhagyó évet zárunk, már ami a jogalkotási folyamatokat illeti, ugyanis az Európai Uniótól kezdve az Alkotmánybíróságon keresztül a hazai jogalkotásban - a parlament munkáját is beleértem - számos lényegi folyamat zajlott le, kezdve az uniós új direktívák megalkotásáig, és a hazai szabályok digitális átállás szükségessége érdekében eddig meghozott lépése, valamint az Alkotmánybíróság médiaterületet érintő figyelme tényleg szokatlan a hazai viszonyokat érintve, látva a korábbi évek tapasztalatait. (Szászfalvi László megérkezik az ülésre.) Majdnem hogy azt kell mondjam, hogy az elmúlt évben több történt a jogalkotás folyamatában, mint az elmúlt tíz évben együttvéve összesen. Tehát elmozdult az a megmerevedett politikai állásponttól, és végre elindult a médiarendszernek az újfajta digitális átállást segítő szabályozása.
Emellett, amire szeretném felhívni a figyelmet és a bizottság tematikájához szorosan kapcsolódik, az, hogy az Alkotmánybíróságnak néhány olyan határozata született, ami az emberi jogok vonatkozásában, emberi méltóság, emberi jogok, közösségek védelme érdekében számottevően javította az ORTT jogalkalmazói és a bírósági joggyakorlatot is, mert leverte azokat a cölöpöket, amelyeket idáig a joghézagok okán nem volt lehetőség bírói joggyakorlattal megteremteni.
A támogatáspolitikánkra is szeretném még felhívni a figyelmet: az elmúlt évben 2,2 milliárd forintot osztottunk szét különböző pályázatok címén. Ebből kiemelném a színházi előadásokról szóló pályázatot, amely próbálja visszacsempészni a képernyőre ezt az elfeledett műfajt, még ha a klasszikus színházi közvetítéseket, az adaptációt is beleértjük, de mégis, a hazai és határon túli kultúra vonatkozásában a jelentőségét, azt hiszem, nem kell ecsetelni.
Néhány számot engedjenek meg: 2855 határozatot hozott a testület tavaly, ebből anyagi elmarasztalással 600 millió forint szankciót róttunk ki, 236 panasz érkezett, 22 frekvenciapályázat nyertesét hirdettük ki, és a bejelentés alapján működő szolgáltatók száma a tavalyi évhez képest 45-tel nőtt.
A beszámoló a szokásos minőségben, kicsit megújult minőségben és tartalommal került önök elé. Remélem, hogy a tavalyi évről átfogó és korrekt képet nyújtunk. Ha kérdésük van, akkor szívesen válaszolok. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. A bizottság tagjaié a lehetőség, hogy kérdezzenek, véleményt nyilvánítsanak. Pettkó képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Bizottság! Az én kérdésem arra vonatkozik az elnök úrhoz, hogy mit tett az ORTT a digitális átállás ügyében. A tájékoztatóban elég keveset hallottam erről. Azt gondolom, hogy az ORTT-nek rengeteg tennivalója lett volna ebben az ügyben. Természetesen tudom, hogy apróbb lépéseket tett, de azt hiszem, hogy jelentősebben kellett volna előre mennünk, hiszen a digitális átállás egy nagyon fontos kérdés. Az előbb a hangosításra az elnök úr azt mondta, hogy XIX. századi a hangosítás, és a XXI. században élünk. A XXI. században Afrikából a futball-világbajnokságot már digitálisan fogják közvetíteni néhány év múlva, és ha ezt a közvetítést nem tudjuk majd nézni, akkor az is annak lesz a következménye, hogy erre a technikára nem állt át Magyarország. Az ORTT egy olyan hatóság, amelynek ezt a folyamatot - szerintem - elő kell segíteni különböző tanulmányokkal, különbözőfajta lépésekkel. Erre kérdeznék rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szászfalvi alelnök úr. Összegyűjtjük a kérdéseket, jó, elnök úr?
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Egy konkrét dologra szeretnék rákérdezni, illetve általánosságban mondanék egy-két mondatot. Nem olyan régen leváltották a Nap-kelte összeférhetetlen műsorvezetőit. A kérdésem az, hogy az ORTT eddig miért nem tett konkrét lépéseket annak ellenére, hogy ezt több irányból konkrétan kérték, jelezték, észrevételezték. Egyébként pedig azt is lehet látni, hogy a Nap-kelte rendszeresen kiegyensúlyozatlan, elfogultan tájékoztat, ennek ellenére az ORTT csak kétszer szankcionálta 2007-ben.
Az általános megjegyzésem, hogy 2007-ben a vizsgált műsorórák kétharmadában talált az ORTT-monitoring valamilyen jogsértést. Ez az arány jelentősen rosszabb, mint az előző években bármikor. Vajon ez nem jelenti-e esetleg azt, hogy az ORTT túlságosan elnéző a jogsértésekkel szemben, és túlságosan enyhe szankciókat szab ki?
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ékes Ilona képviselő asszony.
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt szeretném megtudni, hogy bár az ORTT 2006-ban vizsgálta a két kereskedelmi csatorna gyerekműsorait - és én elég botrányosnak találom ezt az egészet -, de a megállapítások ellenére az ORTT miért nem alkalmazott szankciót. Péterfalvi Attila ombudsman úr is több pontban felhívta az ORTT figyelmét a felelősségére. Történt-e, vagy történik-e ez ügyben valami, és ez miért nem volt eddig is hangsúlyosabb? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Akkor ez most az első kör, és még lesz lehetőség.
Parancsoljon, elnök úr!
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr: mit tett az ORTT a digitális átállás ügyében? Azt kell hogy mondjam, hogy éveken keresztül még senki nem beszélt róla, de mi már itt, a parlamentben is több bizottságban kifejezetten felhívtuk a figyelmet, hogy új világ jön, más világ jön, a hazai szabályozás alkalmatlan a digitális átállás megvalósítására, akár tartalmi, akár infrastrukturális szempontból. Nem erre épült, hanem analóg világra, szűkösségre s a többi, mindannyian ismerjük a problémákat. Akkor még senki nem beszélt róla. Folyamatosan, minden évben a parlamenti húszperces beszámoló és expozé lehetőség keretein belül mindig az ORTT testülete, elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy tenni kell valamit, az oldalaknak le kell ülni, kétharmados szabályozásról van szó, szóba kell állni egymással, és meg kell oldani ezt a problémát, mert le fogunk maradni. Egyrészt azt kívánom jelezni ezzel, hogy valamilyen értelemben élharcosai voltunk ennek. Örömünkre szolgált, hogy megvalósulni látszott ez a dolog, de ezt megelőzően, amikor még az volt az állapot, hogy nem volt erről szó a politikai erők és oldalak között, elkészíttettünk számos tanulmányt, a tanulmányokkal megalapozva elindultunk egy normaszöveg készítésén, egy konkrét normaszöveget indoklással ellátva letettünk a parlament asztalára, és azt gondoljuk, hogy ez is hozzásegítette a dolgot ahhoz, hogy kimozduljon a holtpontról.
Örömmel látjuk, hogy a Nemzeti Audiovizuális Médiastratégiában az általunk letett jogszabály, normaszöveg, megoldási koncepciók, szabályozási elképzelések közül, ami a koncepcióban megjelenik konkrétum, az a mi korábban elkészült anyagunkban ugyanezt a megoldási javaslatot próbálta felkínálni és tálalni. Azt mondom, hogy valamilyen módon határozottan befolyásoltuk ennek a munkának az elindulását, és a befolyáson túlmenően ebben a szabályozási tervezetben megjelenik a NAMS-ban ezeknek a megoldási javaslatoknak a konkrét átvétele. Azt kell hogy mondjam, hogy ezen túlmenően számos testületi ülés foglalkozott a digitális átállással, az audiovizuális médiastratégia több változatban készült el, mindegyik változata előttünk volt, és nagyon komoly kritikákat fogalmaztunk meg a véleményszabadság és egyéb más okán ezekkel a tervezetekkel szemben. Többek között azt is kifogásoltuk, hogy lehet-e egy olyan entitást építeni Magyarországon, amely a digitális világban a műsorelosztás lehetőségét azon nagyon csekély master-i szabályok mentén teljes egészében magához veszi, és piaci alapokon dől el, hogy ki kerül elosztásra és szórásra. Ezek figyelembe vételével a NAMS további változatai is sokat javultak, beépültek olyan garanciális elemek, amelyek ennek a javítását célozták. Tehát számos alkalommal lépett fel a testület, és próbálta a hangját hallatni, és megoldási javaslatokat találni.
A Nap-kelte, Szászfalvi képviselő úr. Mit tett az ORTT? Az ORTT nem tud leváltani műsorvezetőt, szerencsére, hál' istennek. Remélem, hogy a jövőben sem lesz olyan hatóság, amely döntéseinek ilyen következményei közvetlenül lehetnek. Azt jelzem önöknek, hogy az ORTT azt a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatot hagyta jóvá, amelynek keretei között a műsorszolgáltató, a munkáltató kvázi meg tudta tenni ezeket a lépéseket. Ott megnyitottuk ennek a lehetőségét, és ilyen szabályzat ment át az egyetértésünkkel, és lépett hatályba.
Ugyanakkor azt is jelzem, és talán nem mondok ezzel sokat, hogy éveken keresztül próbáltam azt a testületen keresztülvinni személy szerint én magam, amit a legfontosabbnak tartok a kiegyensúlyozottság tekintetében, hogy az országos műsorszolgáltatók, rádiók és televíziók, tehát a legfajsúlyosabb, a legnagyobb véleménybefolyásoló képességgel rendelkező szolgáltatók esetében nem biztos, hogy elégséges csak a panaszbizottsági ügyeken keresztül megítélni a kiegyensúlyozottság kérdését konkrét panaszok és konkrét műsorok esetében, hanem induljunk el egy olyan úton, hogy a legnagyobb szolgáltatókat vegyük górcső alá, és vizsgáljuk meg, hogy a kiegyensúlyozottság tekintetében mit tettek.
El kell hogy mondjam önöknek, hogy a közelmúltban sikerült keresztülvinni a testületen, minden testületi tag ellenállt, értem nagyjából az okokat, de minden testületi tag ellenállt, míg végül beadták a derekukat, és elindul egy olyan vizsgálat, közte a Nap-kelte műsorsávja és a közszolgálati, a kereskedelmi televíziók, a legnagyobb rádiók esetében, hogy a kiegyensúlyozottság tekintetében hol áll ez a kérdés. Remélem, hogy a közeljövőben önök is fogják tudni olvasni az ORTT ez irányú vizsgálatainak az eredményét.
Hétvégi gyerekműsorok. Egyetértek a fölvetéssel. Elképesztő, hogy kora reggel gyereksávban kereskedelmi televíziók esetében milyen műsorok mennek le néha, nem mindig, néha. Azt kell hogy mondjam, hogy számos esetben a vizsgálat is arra irányul, azért is tettük közszemlére, látjuk, tudjuk, vizsgáltuk is, számos esetben megbukott. Azt kell hogy mondjam, hogy jó néhány ilyen típusú műsor elkerült ebből a műsorsávból pont a vizsgálataink eredményeképpen, elkerültek például a Cool TV-be olyan Manga meg egyéb típusú rajzfilmek, amelyek korábban ebben a műsorsávban megjelentek, amelyek a gyerekek pszichéjét rombolók, erkölcsi fejlődését aláásók, satöbbi. Ezek nem odavalók.
Azt kell hogy mondjam, hogy a mi vizsgálataink összességében, bármily meglepő, majdnem 13000 órát vizsgálunk, de ez az összes magyarországi műsorszolgáltató által előállított műsorórák alig 1 százalékát sem éri el. Tehát nagyon kevés az a merítés, amivel mi tudunk eljárni ezekre a pontokra, amit ön is említ. Pontosan látjuk, tisztában vagyunk velük, ezeknek a szolgáltatóknak, ennek a műsorsávnak a vizsgálata sokkal többször kerül górcső alá, mint a jogkövető, normálisan működő műsorszolgáltatók műsorai vagy műsorsávjai. Észleltük, tudjuk. Nyilvánvaló, nem bukik meg mindegyik, mert a gyorshajtók közül sem lehet mindegyiket megbuktatni, de az a cél, hogy ezek a műsorszámok máshova, nem odaillő műsorsávba, tehát oda, ahova valók, kerüljenek ki. Nyilvánvalóan van üzleti értéke, satöbbi, értem, reklám, nem tudom, egyebek, de egyszerűen ezt a gyakorlatot annullálni kell és meg kell tudni szüntetni. Úgy érzem, hogy jó úton járunk. Számos elmarasztaló határozat született ebben a kérdésben.
Azt hiszem, igyekeztem mindenkinek választ adni. Természetesen, ha van további, szívesen állok rendelkezésre.
ELNÖK: További kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, én alelnök úrtól szót kérek.
(Az ülés vezetését Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tessék parancsolni! (Pettkó András jelentkezik.)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Én csak azért talán előbb, mert ahhoz kapcsolódnék, amit az elnök úr a végén mondott. Az lehet, hogy a gyerekműsorokkal kapcsolatban a gyereksávban vagy a gyerekek által nézett idősávban sugárzott műsoroknál 1 százalék, viszont ha jól láttam itt a statisztikát, akkor a műsorelőzeteseknél 78 százalék, amit az előzetesben leadnak olyan időkben, amikor a gyerekek is a tévét nézik, ezeknek 78 százaléka 12 év korhatár feletti műsor. Tehát ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egész nap olyan műsorelőzetesekkel találkoznak, ahol nyilván valamifajta emberi méltósággal kapcsolatos probléma van, vagy olyan, ami a gyerekek korhatárát meghaladja. Elsősorban agresszív, illetve szexuális tartalmakról van szó. Tehát azért ez az 1 százalék dolog túl szépnek tűnik ebben a helyzetben. Vagy félreértettem valamit?
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Valószínűleg én fogalmaztam pontatlanul vagy rosszul. Azt mondtam, hogy a magyarországi műsorszolgáltatók által előállított műsoróráknak mindössze 1 százalékát elemezzük, nem a gyerekműsoroknál, tehát összesen. Az utóbbi számok, amit elnök úr szóbahozott, teljesen igazak. Azok az előzetesek, amelyek nem köszönnek össze az előzeteshez kapcsolódó film vetítési idejével, műsorsávjával, olyan a vizsgálati módszerünk, hogy minden esetben annak mindegyike megbukik és mindegyike szankcionálva van, mert mindig nézzük, hogy hogyan köszön össze az előzetes és a műsorszám az AGB adatai alapján. Tehát ez ki van szűrve a rendszerből. Ez van, előfordul kétségkívül, de ezek mindegyike megbukik. De a televíziók mégis betesznek korábbi műsoridősávba egy-egy előzetest, mert a nézettséget növelendő érdekük fűződik hozzá. De ezek kiszorulóban vannak, és ezeket mi észleljük, és tényleg mindegyik megbukik. Elnézést, ha pontatlan voltam.
(Balog Zoltán, a bizottság elnöke átveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Nem, én értettem félre. Akkor most Pettkó képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én nagyjából ismerem, hogy az ORTT milyen lépéseket tett az elmúlt kettő, három vagy négy évben a digitális átállás kapcsán. A beszámolónak ezt a részét egy kicsikét hiányosnak éreztem 2007 tekintetében, ezért is gondoltam, elnök úr, hogy mindenféleképpen jó volna, ha kiegészítené, és majd a parlamenti fölszólalásában is ez talán egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapna.
Amire pedig Ékes Ilona képviselőtársam fölhívta a figyelmet, azzal teljes mértékben egyetértek, de ha őszinték akarunk lenni, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy ennek a problémának a rendezésére eddig Trabant sebességgel haladtunk, most átálltunk Skodára, de minden képviselő azt szeretné, ha Mercedes sebességgel haladnánk ennek a problémának a rendezésében. Azt hiszem, itt az ORTT-nek nagyon nagy a felelőssége és nagyon nagy a szerepe, hogy tényleg ne Skoda, hanem Mercedes sebességgel tudjunk haladni ennek a problémának a rendezésében. Ha most autópálya-hasonlattal mennénk, idáig haladtunk ötvennel, most már százzal haladunk, de azért jó volna száznegyvennel haladni ahhoz, hogy meg tudjuk oldani ezt a problémát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Zéró tolerancia, képviselő úr, úgyhogy vigyázzon, hogy mit mond. (Pettkó András: 10 százalék belefér.) Van-e további kérdés? (Bíró Ildikó és Ékes Ilona jelentkezik.) Bíró Ildikó és aztán Ékes Ilona.
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szívesen olvastam volna a jogerős bírói ítéletek címszó alatt például a Hír TV-vel szembeni jogerős pervesztésről. A 27. oldalon én ezt nem találom. A tévéostrom után politikai nyomásra korábban sosem alkalmazott döntés született, többségi döntés az ORTT-ben, mert az ORTT arra hivatkozott, hogy a 3. §-t szegte meg a Hír TV, és ennek kapcsán a legmagasabb kiszabható bírságot szabta ki számára, mondván, hogy nem tartotta tiszteletben a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét. A per jogerősen lezárult, és a bíróság csak kiegyensúlyozatlanságot állapított meg. Ezt szívesen olvastam volna a beszámolóban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Megköszönöm az előző kérdésemre adott választ. Azért azt hozzáfűzném, hogy az ORTT például minden további nélkül közszolgálati műsorszámként fogadja el a Fókuszt meg a Koffeinmentes Mokka és hasonló műsorokat, amelyeknek azért tudjuk, hogy témáiban és szereplőiben is vannak, hogy úgy mondjam, kivetnivalók, mint amikor a lefejezett döglött kutya vagy Fekete Pákó verekedés és egyebek vannak. Ez csak mint hozzáfűzés és kérdés, hogy miért fogadja el akkor az ORTT ezeket a műsorokat közszolgálatinak.
ELNÖK: Egyéb kérdés, hozzászólás? (Teleki László jelentkezik.) Teleki képviselő úr,
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Kérdést szeretnék csupán feltenni. Olvasom a beszámolót, és a 4. pontjában az utolsó bekezdésben van egy megjegyzés, hogy az ORTT a jövőben sokkal hatékonyabban kíván fellépni a méltóság és a közösségek méltóságának a védelmében. Ez pontosan mit jelentene? Véleményezési joguk, illetve jogformálásuk van abban, hogy például a Roma magazin miért olyan helyzetbe került a Magyar Televízión belül, hogy a nézettsége teljesen visszaesett. Eddig szombati napokon volt, most pedig hétfőn délben van ez a műsor, ami sem a kisebbségeknek, sem pedig a többségnek semmiféle iránymutatást nem mutat. Azt gondolom, hogy ha nem mást, akkor az ORTT-nek egy jelzést kellene ebben az ügyben adnia, hogy a kisebbségek jogainak védelme érdekében olyan időpontokba kellene helyezni ezt a műsort, amelyben a nézettsége sokkal magasabb, mint ami most látható. De ez igaz egyébként a Cigány félórára is a Kossuth Rádió műsorán belül, ahol igazán teljesen megszűnt ez a műsor, illetve valamilyen más műsor jellege van, de teljesen más időpontban. Tehát itt is szeretném jelezni azt, hogy elég kemény aggálya van a cigány közösségeknek, a roma közösségeknek abban, hogy mind a két fontos műsor ilyen szintre visszaesett. Azt kérném az ORTT-től, vezetőjétől, illetve a munkatársaitól, hogy tegyenek annak érdekében, hogy a 4. pont valamilyen szinten valóban érvényesüljön, mert ha ezt megfogalmazzák, akkor gondolom, a műsorszolgáltatás rendszerén belül is fontos lenne látnunk, hogy érvényesülnek a kisebbségi és az emberi jogok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Szászfalvi László jelentkezik.) Szászfalvi alelnök úr?
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Részben szeretnék reflektálni elnök úrnak a Nap-keltével kapcsolatos észrevételeimre adott válaszára. Én természetesen nem azt várnám, nem is várhatnám, hogy bármilyen úton-módon az ORTT beleavatkozzon ilyen mélységű bizonyos ügyekbe, nyilvánvaló, és ezt nem is akarom tovább ragozni. Sokkal inkább arról van szó, arról vagyon szó, hogy hosszú éveken keresztül ezek a dolgok azért mégiscsak mentek folyamatosan. Igazából véve az ORTT-nek szerintem hamarabb kellett volna bizonyos lépéseket tenni, ha csak a keretek meghatározásánál is, de mindenféleképpen ezeket erőteljesebben és határozottabban kellett volna érvényesíteni.
Ami kérdésem lenne még, hogy érkeztek-e esetleg az ORTT-hez a közszolgálati médiumokban látható vallási műsorokkal kapcsolatosan észrevételek, panaszok, és milyen mértékű panaszok vagy kérdések voltak ezek. Zárójeles megjegyzésem, hogy néha eléggé követhetetlenül változtak ezek a műsorstruktúrák, de ez csak egy szubjektív megjegyzés volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Teleki képviselő úr kérdéséhez csatlakoznék, esetleg kibővítem, miután itt a kisebbségi országos önkormányzatok tekintélyes vezetői is jelen vannak. Ha esetleg néhány szót mondana arról, hogy a kisebbségi műsorokkal kapcsolatban általában volt-e valami vizsgálnivaló, egyáltalán kiterjedt-e erre a figyelmük, és ezzel kapcsolatban érkeztek-e kritikus észrevételek az ORTT-hez, és ezeket hogy kezelték.
Ha nincs más kérdés, akkor itt a második kört lezárjuk. Parancsoljon, elnök úr!
Kovács György elnök (Országos Rádió és Televízió Testület) válaszai
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Köszönöm szépen. Ez utóbbival kezdeném, a kisebbségi műsorokkal, beleértve a rádiót és a televíziót is. A televízió vonatkozásában a jelenlegi médiaszabályozás azt írja elő, hogy a médiatörvény hatályba lépésekor, tehát 1996-ban meglévő struktúrát, az ott szolgáltatott műsorperceket minimumnak kell tekinteni, és ez az a törvényi minimum, amelyet a műsorszolgáltatónak teljesítenie kell. Éveken keresztül a 13 államalkotó nemzetiség mindig megállapodott a Magyar Televízióval a tekintetben, hogy ki milyen műsorsávban milyen műsoridőt, milyen lehetőségeket kap, és ez korrektül működött. A Magyar Rádió vonatkozásában folyamatosan voltak problémák, hogy mennyi az a műsoridő, milyen műsorsávban, és egyáltalán melyik csatornán és hol működik ez a dolog.
A televízió vonatkozásában egy idő után az a szerződés, amely a 13 államalkotó nemzetiség és a Magyar Televízió között létrejött, megszakadt, nem kötődött újra. A Magyar Televíziónál ekkor megvizsgáltuk, hogy teljesíti-e azt, amit a törvény előír. Azt jelzem, hogy igenis teljesíti, de azt kell hogy mondjam, hogy ez kevesebb, mint a megállapodás időszakában, a megállapodás érvényessége alatt nyújtott műsorórák száma. Tehát valami nincs rendben a dologgal. Szankcionálni nem tudjuk, fellépni nem tudunk ellene, de a jogszabályban előírt mértéket valamivel túllépi, tehát nincs alatta.
A rádió vonatkozásában egy kicsit más a helyzet. Ott olyan műsorsávokban és olyan helyeken jelentek meg a nemzetiségi műsorok, ahol egyszerűen tarthatatlan volt a helyzet. Akkor a nemzetiségek képviselőivel az ORTT összeállt, és megpróbáltuk elérni azt, hogy a Magyar Rádió egy komplett FM sávot használjon fel arra, hogy nemzetiségi műsorokat sugározzon. Nagyon kemény tárgyalások sorozata volt, a nemzetiségi önkormányzatok már elfogadták azt az állapotot, hogy egy középhullámú sávon, a Magyar Rádió középhullámú sávján kerüljenek a nemzetiségi adások sugárzásra. Mi nem voltunk ezzel elégedettek, mert szerettünk volna a 100 megás sávban, sokkal jobb hallhatósági, vételkörzeti adatokkal, technikai jellemzőkkel rendelkező műsorsugárzásban helyet találni a nemzetiségi műsoroknak, ám a végén a nemzetiségi önkormányzatok és a Magyar Rádió megállapodott a középhullámú sávban, tehát a rádió vonatkozásában ez a kérdés korrektül rendeződött.
A televízió esetében nem beszélhetek erről, most is ugyanez a helyzet, megállapodás nincs, az van érvényben, amit a '96. évi törvény rendez, de valami még sincs rendben, mert azokba a műsorsávokba teszi - amit a képviselő hölgyek és urak is elmondanak - ezeket a műsorokat, ami bizonyos értelemben, közszolgálatról lévén szó ez furcsán fog hangzani, a kereskedelmi érdekeiket nem sérti, olyan délelőtti, nem nézett időszakban, amikor bizony az érintett sem fogja nézni. Tehát valami még sincs a dologgal rendben. Azt ígérem - a kollegáim is itt ülnek, vettük az elmondottakat -, hogy a jövőben e tekintetben valami határozottabb előrelépést fogunk szorgalmazni, annak ellenére, hogy jogszabályi tiltást vagy rendelkezésbe ütközést nem lehet megállapítani, de érzékelem, hogy valami még sincs rendben.
Bíró Ildikó, a jogerős ítéletek. Talán egy picit rosszul emlékszik, mert az ORTT két ügyben marasztalta el a Hír TV-t: a 4. § (1) bekezdésébe és a 3. §-ba való ütközés miatt. Az egyiket elvesztettük, a másik pedig helytállt a bíróságon. Nem igaz, hogy jogerősen elvesztettük a pert. Az egyik része helytállt, a másik nem. Így pontos.
Fókusz, Mokka, közszolgálati tartalmak. A Fókusz és a Mokka összetett műsorszámnak minősül, azaz szeretném megnyugtatni a képviselő asszonyt, hogy az ORTT minden műsorszámrészletet , amit befogad közszolgálatinak, megvizsgál. Nyilvánvaló, hogy amikor Fekete Pákó letolja a nadrágját és a hátsóját mutatja, azt ember nincs az ORTT-ben, aki közszolgálatinak elfogadná, de más, valódi közszolgálati tartalmat, amikor leülnek egy politikussal és beszélgetnek, tényleg közölnek értelmes mondanivalót, tartalma van, közszolgálati, azt a részt, de csak azt a részt közszolgálatinak ismerjük el. Tehát fölszabjuk, szakaszokra szabjuk, tételesen, darabonként, és az éves beszámoltatás során állandóan vita is van a műsorszolgáltatóval, de a mi megállapításainkat még a bíróság is helybenhagyta számos esetben, soha nem is vitatta. Tehát mindig szakaszoljuk, és ami közszolgálati, azt befogadjuk, de nem az egész műsorszámot, hanem a tizedét, a felét, a 20 százalékát, mikor mennyit.
A kisebbségi műsorokról beszéltem.
A Nap-kelte. Én egy picit szélesebbre nyitom az ajtót. A Nap-keltén túlmenően ebben az országban, ebben a műsorszolgáltatási rendszerben számos műsorszolgáltató van, amely érezhetően valamelyik oldal eszmevilágához kötődik, vagy ide, vagy oda, vagy nem tudom, hova. (Szászfalvi László: Közszolgálati médiumról beszélünk.) Igen, kétségkívül így van, de én azt gondolom, hogy ki kell nyitni az ajtót. Minden műsorszolgáltatóra vonatkozik ez a szabály, a kiegyensúlyozottság szabálya, nincs kivétel, sőt, a közszolgálatra vannak különös szabályok, de az alapelvek vonatkozásában minden szolgáltatónak Magyarországon a kiegyensúlyozottság szabályait kutya kötelessége tiszteletben tartani. Jeleztem, hogy elértem azt a vizsgálatot, köztük a Nap-kelte sávjánál is, a közszolgálatnál is, a legjelentősebb országos rádiós és televíziós szolgáltatók esetében, hogy elindult az ORTT... Éveken keresztül magam nem tudtam elérni, egyetlen oldalról jelölt, testületi tag sem volt hajlandó mellém állni, hogy a legfontosabb terület, a kiegyensúlyozottság tekintetében lépjünk előre, és kezdjünk érdemi vizsgálatokat a közszolgálatnál is, és máshol is. Éveken keresztül nem tudtam elérni, míg talán három hónapja döntött úgy a testület, kijelölve azokat a szolgáltatókat, műsorsávokat, műsortípusokat, ahol elindultunk a közszolgálatiság vizsgálata okán. Értem és egyetértek a felvetésével, de ez a helyzet.
ELNÖK: Még egy dolog volt, az egyházi műsorok.
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Panaszra nem emlékszem, hogy jött volna. Olyan esetekre emlékezem, hogy a vallási érzületet sértő reklám, beszólás, valami előfordult. Nem lehettek ezek súlyos esetek, de ezekben az esetekben én magam és a testület is minden esetben eljár, és azt gondolom, hogy el is kell járni. A vallási műsorok kapcsán olyan típusú észrevételekre, hogy nem jó műsorsávban lenne vagy egyebek, én magam nem emlékszem, hogy jött volna ilyen típusú bejelentés vagy igény.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Amennyiben nincs több kérdés, hozzászólás... (Farkas Flórián jelentkezik.) Farkas Flórián!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Bocsánatot kérek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A munkáját folytatja a képviselő úr, úgyhogy ezért nem kell bocsánatot kérni.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Csak hogy a végén, amikor már le akartad zárni.
ELNÖK: Lehet, hogy új gondolatokat indítasz el.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Nem tudom, az elnök úr hogyan látja, de én úgy értékelem, hogy az elmúlt időszakban többet ártottunk a magyarországi cigányság társadalmi megítélésének, mint mondjuk tíz év alatt. Ugyanis az elmúlt időben az elektronikus médián keresztül a cigány elkövetőt a nemzetiségivel azonosítják. Ez az egész cigányság egészére negatív társadalmi következtetéseket von le. A kérdésem az, hogy ön vagy önök figyelik-e ezt, tesznek-e ezért valamit, egyáltalán van-e az ORTT-n belül, aki ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik. Önnek erről mi egyébként a véleménye, hogy ezt most már szabadon képviselik?
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Parancsoljon, elnök úr!
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Értem, amit kérdez Farkas Flórián. Nem mondanám ki azt, hogy a teljes magyarországi médiumok abszolút valamilyen rasszista megközelítésben bánnának a magyarországi romákkal. Vannak erre utaló esetek, vannak erre utaló jelek kétségkívül. Tanulmányokat mi is folytattunk az elmúlt négy évben többször is, az internetes honlapunkon megtekinthető. Bizony vannak ilyen általánosítások, igen, amikor a bűnözést a roma lakossággal kötik össze. Észleljük, látjuk. Próbálunk ellene fellépni. Nem mondom, hogy nem javul a kép, azt se mondom, hogy romlik, de egyszerűen ezt a fajta fejekben való gondolkodásmódot irdatlan nehéz megváltoztatni. Próbálunk ellene tenni, de azok az eszközök, amelyek rendelkezésre állnak - és erről szeretnék általánosságban is beszélni -, az a fajta szankciórendszer, amivel bír az ORTT, édeskevés bizonyos jelenségek megállítására. Nem tudunk hatékonyan, hathatósan fellépni. Tehát az új szabályozás okán a médiarendszeren vagy a médiaszabályozáson belüli szankciórendszer újragondolása szükséges. Megéri ma még a műsorszolgáltatónak elkövetni jogsértést, számot vet a bevétel- és kiadással, és úgy gondolja, hogy amit mi tőle el tudunk venni, az még nem elrettentő akár a konkrét esetben, akár más reklám- és egyéb, gazdasági jellegű szabályok megsértésében. Azt gondolom, hogy a jövőben is oda fogunk figyelni arra, hogy bizonyos rasszista jellegű megjelenések és megállapítások ne legyenek a médiumokban, és ha vannak, számos esetben Panaszbizottság és testületi határozat is van, anyagi és egyéb szankció is, ez kétségkívül így van.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Szászfalvi László jelentkezik.) Alelnök úr, Szászfalvi László!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Elnézést kérek, hogy még egyszer szólok, de mégiscsak kell két megjegyzést tennem. Az egyik, hogy elnök úr Bíró Ildikó képviselő asszony kérdésére a válaszában nyilván pontosan fogalmazott, de én szeretnék azért kicsit, hogy mondjam, differenciálni. Nem tisztem megvédeni Bíró Ildikó képviselő asszonyt, mert nyilván ő is meg tudja magát védeni, de azért azt gondolom, hogy minőségi különbség van a két ítélet között, ami a Hír TV-re vonatkozik. Tehát az egyik dolog az, hogy az ORTT 1 millió forintos bírságot követően, ami a legszigorúbb összefüggésben vizsgálta a Hír TV-nek a tevékenységét, ami a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének megsértését kvázi vonta volna maga után, ebben az esetben veszítette el az ORTT a pert. A másik, amit kvázi, nevezzük így, hogy megnyert, az pedig a kiegyensúlyozatlanság fennforgását állapította meg. Tehát azt gondolom, hogy a kettő között óriási különbség van, nagyságrendi különbség és minőségi különbség. Nyilván Bíró Ildikó képviselő asszony erre szeretett volna utalni, amikor ezt a kérdést föltette. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos különbségtétel.
A másik, most tulajdonképpen már nem kérdezni szeretnék, csak visszatérve a válaszára szeretnék reflektálni, ami a Nap-kelte összefüggésében az imént elhangzott. Egyetértek elnök úrral tulajdonképpen, de mégiscsak azt kell hogy mondjam, hogy elsősorban az ORTT-nek a legelső és legfontosabb felelőssége, hogy a közszolgálati médiumokban ez a fajta kiegyensúlyozatlanság ne fordulhasson elő. Tehát egyetértenék azzal, ahogy elnök úr is imént elmondta, hogy sziklaszilárd elhatározása kiterjeszteni ezt a fajta elvet, gondolkodásmódot, satöbbi, amivel egyet is tudok érteni, de azt gondolom, hogy legelsősorban az az első és legfontosabb, hogy a közszolgálati médiumokban ilyen ne történhessen meg, ráadásul hosszú-hosszú éveken keresztül mindenféle következmények nélkül. Azzal egyetértek, hogy jó lenne továbblépve ezen a dolgon kiterjeszteni ezt a követelményrendszert, de mégiscsak a közszolgálati média az, amiben legelsősorban ezt meg kellene és meg lehetne lépni az ORTT-nek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Wiener György jelentkezik.) Wiener képviselő úr?
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem szólaltam volna meg, ha már harmadszor nem került volna elő a Hír TV-nek ez a bizonyos szeptember 18-ai műsora. Én is láttam a műsort. Egyértelmű volt, hogy a televízió a fennálló alkotmányos rend megdöntésére szólított fel, ezt nem lehet vitatni, arra szólított fel. Nincs ezzel semmi probléma, ha sikerült volna, akkor a győztesek ülnének most itt, a vesztesek meg nem ülnének itt.
A dolognak az a lényege, hogy a bíróság ítéletét kell természetesen értékelnünk. Én tanítok jogi egyetemen, ismerem a joghallgatók, fiatal bírák beállítottságát. Nem velünk értenek egyet. A bíráknak is van politikai véleményük, és ha van mérlegelési lehetőségük, akkor olyan ítéletet hoznak, amilyet hoztak. Számos más ügyben ugyanez történt. Természetesen nem lehet a bíróság ítéletét bírálni, ennek ellenére azért bizonyos politikai megjegyzéseket lehet ehhez fűzni. (Donáth László megérkezik az ülésre.) Az ORTT elbukta ezt az ügyet, a másik ügyet nem bukta el, hiszen a bíróságnak is azért egyfajta kiegyensúlyozottságra kell törekednie. Láttuk ezt számos más esetben is, Budaházy ítéletében is. Mindig azt szoktam javasolni a pártunk tagjainak, hogy ne forduljanak a bírósághoz, mert nagyon nagy valószínűséggel veszíteni fognak, az esetek túlnyomó többségében ez így is történik, teljesen függetlenül attól, hogy az adott cselekményt jogilag hogyan kell megítélni.
Ami a Nap-keltét illeti, ebben a kérdéskörben az a véleményem, hogy nem az ORTT az, amelyik a kiegyensúlyozottságot nem tudja garantálni, hanem azok a képviselők, akik nem mennek be a műsorba. Be kell menni. Rögtön meg kell jegyeznem azt is, hogy a Nap-kelte műsorvezetőinek többsége természetesen nem baloldali, hanem liberális. (Nyakó István távozik az ülésről.) Az újságírók az Egyesült Államokban és számos más országban is inkább liberálisok, ez az amerikai neokonoknak is nagyon komoly gondokat okozott. Tehát nem magyarországi, hanem hogy úgy mondjam, a fejlett világ valamennyi országára jellemző problémáról van szó. Mindenesetre, ha 2010-ben a Fidesz győz, aminek nagyon nagy a valószínűsége, érdekes lesz majd megnézni, hogy mennyire lesz a tájékoztatás kiegyensúlyozott akár a Nap-keltében, akár más műsorokban. Nem mondtam, hogy biztos győz, én csak azt mondtam, hogy nagy valószínűséggel győz. Azt viszont biztosan tudom, hogy ha győz, abban az esetben körülbelül az a helyzet áll elő, ami Szabó László Zsolt tévéelnök időszakára volt a jellemző. Nem is érdemes ezen vitatkozni, hiszen az adatok akkor is megvoltak, a mai adatok is ismertek. Ugyanakkor nem szabad a média szerepét túlértékelni, hiszen Szabó László Zsolt és mások ellenére a Fidesz 2002-ben vesztett, és a Nap-keltében kialakult, egyébként a Fidesz és a KDNP képviselőinek távolmaradása miatti kiegyensúlyozatlanság ellenére most az MSZP és az SZDSZ egy nagyot bukott, pedig úgymond a média állítólag a mi kezünkben volt. A média nem fetisizálandó.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Alelnök asszonyé a szó.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én se kértem volna szót, és itt folytatom Wiener képviselő úr mondanivalóját tulajdonképpen, ha a Nap-keltét nem emlegették egymás után többször és utalnak a kiegyensúlyozatlanságra, amit Wiener képviselő is említett, és a "hosszú-hosszú éveken át különösen", ez a pár szó volt az, ami megszólalásra indított. Azért ha már ebben a bizottságban itt országgyűlési képviselők, kormánypártiak és ellenzékiek egymással szemben ülünk és erről a kérdésről beszélünk, akkor azért ne tessenek már haragudni, de a Magyar Rádióban hosszú-hosszú éveken át a Vasárnapi újság című műsor kiegyensúlyozatlanságával kapcsolatban azt hiszem, kétsége nem lehet senkinek. Hozzáteszem, egy olyan műsorról beszélek ugyancsak közszolgálati médiában, amely nemcsak a kiegyensúlyozottság tekintetében, hanem jelentős előítéletesség tekintetében, és hadd maradjak ennél a kifejezésnél, hogy idézhető legyen, de akár a Magyar Rádió hírműsorainak kiegyensúlyozottságával kapcsolatban vannak bőségesen emlékeink hosszú-hosszú éveken át, amire gondolom, az ORTT is tudna vagy tud az akkori és a hosszú-hosszú éveken át történt és megítélt panaszokkal kapcsolatban is utalni. Ezért azt kell mondjam, hogy némiképp - keresem a szót, majdnem azt mondtam, hogy ízléstelen, de azt mondom, hogy - nem egészen ízléses ez a felvetés ilyen értelemben, miközben pontosan tudjuk, hogy a másik oldalról hasonló, vagy még ennél erőteljesebb felvetésekkel is élhetnénk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pettkó képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Azt javaslom a bizottságnak, hogy ne menjünk bele olyan elemzésekbe, hogy az elmúlt években melyik adón melyik erőnek milyen műsora volt, mert akkor a Vasárnapi Újság, Bolgár György műsora a rádióban, az RTL Klubon a Heti Hetes, kontra Fábry-show... Mindenki tudja, hogy az egyiket azért engedik, mert a másikat is engedik, és az egyik az egyik csapatnak szól, a másik a másik csapatnak szól. Szóval, ne legyünk vakok ezekben a kérdésekben! Nekünk most az ORTT éves jelentését kell megvizsgálni. Egyébként Magyarországon '90 óta a jobboldal valójában hátrányban volt a médiabirodalom kiépülésével, de ez megtörtént, hiszen van Hír TV, van ECHO TV, és hál' istennek, hogy ezek vannak, és helyes, hogy vannak. A másik oldalon pedig ott van az ATV, és mit tudom én, milyen tévé, úgyhogy szerintem ezeket kár elemezgetni. Természetesen, ha van egy nem állami televízió, hanem kereskedelmi televízió, akkor a kereskedelmi televízió tulajdonosi körének joga van meghatározni azt, hogy milyen irányba megy az a televízió. Itt egy dolgot kell árgus szemekkel figyelni, hogy a közszolgálati televízió és a közszolgálati rádió műsora miképpen alakul, hiszen mindkettő az állami, vagyis a miénk, itt kell a lehető legjobban figyelni arra az ORTT-nek is, hogy amikor olyan műsoridő van, hogy gyerekek ülhetnek a televízió előtt, akkor lehetőleg ne sugározzanak olyan műsort, amely a gyerekeket rontja.
Wiener képviselőtársam az internet kérdését veti föl. A XXI. század technikája az internet. Mindannyian tudjuk azt, hogy egy részben megállíthatatlan folyamat előtt állunk, hiszen amikor az internetet kitalálták, akkor ezt nem szabályozták, és nem is tudják. De vannak már olyan programok, amelyeket a szülő megvesz ötezer forintért, és letiltja azokat a webhelyeket... Nemcsak az államnak, hanem a szülőnek is felelőssége gondoskodni arról, hogy a gyermeke ne tévedhessen olyan oldalakra, amelyek meg tudják rontani őt, bár a gyerekek többsége ezeket általában már fel tudja törni, tehát ezeken is túl vagyunk már. Mindenesetre én azt javaslom, hogy ne vitatkozzunk tovább, hanem vagy igennel, vagy nemmel, vagy tartózkodással szavazzunk magáról a jelentésről, és lépjünk tovább a következő napirendi pontra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, Pettkó képviselő úr. Természetesen van lehetősége reagálni, amennyiben kíván, elnök úr, de nem kötelező. Mindenesetre mi megköszönjük, hogy indukált egy kis vitát, túl nyugodt volt már a bizottság az elmúlt hetekben, tehát abszolút hálásak vagyunk.
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Egy mondatot Szászfalvi képviselő úrnak.
ELNÖK: Parancsoljon, elnök úr!
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Képviselő úr, én is egy testület elnökeként ülök itt, ön is látja, hogy egy ilyen testületi munkában mi minden kerül elő. Ezért lehet csak széles sávon, több műsorszolgáltató vizsgálatával a közszolgálat és bármi más kiegyensúlyozottságát vizsgálni. Mindenféle fölmerül, mindig, minden oldalról. Vagy mindent, vagy semmit sem.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Én nem vagyok ORTT-tag...
ELNÖK: Oda szokták pedig a kiszuperált képviselőket küldeni, úgyhogy vigyázz! (Derültség.)
Szavazás a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki elfogadja, általános vitára alkalmasnak tartja az ORTT beszámolóját. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Tíz. Nem? (Szavazás.) Nyolc. Tíz igen szavazattal a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a beszámolót.
Szavazás a Kulturális és sajtóbizottság önálló indítványának általános vitára való alkalmasságáról
Még van egy szavazásunk, azt megejtjük, a Kulturális és sajtóbizottság önálló indítványáról. Pető Iván képviselő úr jelezte, hogy sajnos nem tudnak itt jelen lenni, de mindenki megkapta a határozati javaslatot. Kérem, hogy erről is szavazzunk! Igen? (Szavazás.) Tíz igennel és kilenc nemmel a bizottság többsége az önálló indítványt általános vitára alkalmasnak találta.
Elnök úr, az utolsó szó jogán, parancsoljon!
KOVÁCS GYÖRGY elnök (Országos Rádió és Televízió Testület): Csak egy mondat: lejár a testület mandátuma, és az enyém is. Szeretném megköszönni a bizottság tagjainak támogatását, a kritikai megjegyzéseket, és mindenkinek jó munkát szeretnék kívánni.
ELNÖK: Köszönjük szépen, viszont kívánjuk, és köszönjük a megjelenést.
Még az előadókról kell döntenünk, mert többségi és kisebbségi vélemény van. Az alelnök asszony vállalja a többségi vélemény előadását. A kisebbségit?
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Én szívesen vállalom.
ELNÖK: Szászfalvi képviselő úr vállalta. Köszönjük szépen.
(Általános vita)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
Áttérünk a második napirendi pontra. A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságáról döntünk, és a bizottság önálló indítványt is nyújt be ehhez a jelentéshez ennek az elfogadásáról, úgyhogy ezért a) és b) pontja is van ennek az indítványnak. Megvárjuk, amíg megérkeznek a kormány képviselői, és akkor rátérünk erre a napirendi pontra.
Addig is még egyszer köszöntjük a kisebbségi önkormányzatok vezetőit. (A Miniszterelnöki Hivatal képviselői megérkeznek az ülésterembe.)
Máris itt van Németh Erika asszony. Főigazgató asszony, éppen megnyitottuk a napirendi pontot. A jelentést minden képviselőtársunk kézhez kapta. Üdvözöljük a MeH Nemzeti, Etnikai Kisebbségi Főosztályának munkatársait, és külön Kishegyi Viktóriát az Országgyűlés elnökének képviseletében. A kisebbségi önkormányzatok elnökeit már kétszer üdvözöltük, úgyhogy harmadszor is üdvözöljük őket.
Amennyiben a főigazgató asszonynak kiegészítése, megjegyzése, hozzátennivalója van az írásbeli jelentéshez, akkor arra most van lehetősége. Parancsoljon!
NÉMETH ERIKA főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntök mindenkit. Gondoltam, hogy egy húsz perces előterjesztést mondanék, ha szabad. (Derültség.) Integetnek, hogy csak három percet beszélhetek. (Közbeszólás: Harminc.) Harminc. Nagyszerű.
A 2005-ös és 2007-es időszakról szóló beszámolóról van szó. Azt az igen tisztelt emberi jogi bizottságnak nem kell mondanom, hogy a kormány kétévente köteles a kisebbségi törvény 60/M § a) pontja alapján a kormány részére beszámolót készíteni. Ez a beszámoló elkészült, a kormány megtárgyalta, és benyújtotta az Országgyűlésnek.
Ha röviden jellemezni akarnám ezt az elmúlt kétéves időszakot, akkor egyrészt azt kell mondanom, hogy a beszámolási időszakban folytatódott az intenzív jogalkotói munka. Az előző beszámolónál, a 2003-5-ösnél is egy intenzív jogalkotói tevékenység volt jellemző, amelynek vége a 2005-ben módosított kisebbségi törvény lett. Itt arról számolhatok be, hogy a 2005-ös év nyitó jogszabálya éppen ez a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvény volt. Erről az Országgyűlés annak idején kétszer szavazott, mert volt egy alkotmánybírósági aggály. E bizottság, azt gondolom, már többször tárgyalt erről, hogy mi volt ennek az oka és mi történt. Végül is 2005 októberében 99 százalékos támogatottsággal lett elfogadva a törvény, és akkor az Alkotmánybíróság döntése után született egy országgyűlési határozat, éppen az emberi jogi bizottság kezdeményezésére, amely a kedvezményes mandátumhoz jutásról szóló rész kiigazítását szolgálta volna, de mint önök is emlékeznek, akkor már a parlamenti ciklus vége felé jártunk, és ezért az egyeztetések nem jutottak el abba a stádiumba, hogy ezt a részt korrigálni lehessen. A 2006. évi kisebbségi önkormányzati választás során tehát nem vált lehetővé a kedvezményes mandátumszerzés.
Az új kormány megalakulását követően a kormányalakítás, a szervezeti átalakítások miatti átszervezési munka nem tette lehetővé a kisebbségi joganyaggal kapcsolatos tárgyalások folytatását, míg az átalakulások befejeztével a kisebbségi törvény lehetséges módosításával kapcsolatos egyeztetések újra megkezdődtek, és a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségekért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága létrehozott egy közjogi munkacsoportot, amely arra hivatott, hogy a munkacsoport összefogja a kisebbségi joganyag felülvizsgálatával, a kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatos szakmai tevékenységet.
Önök előtt nyilván ismert, és nem képezi a most benyújtott beszámoló tárgyát, de azért szeretném önöket tájékoztatni, hogy a közjogi munkacsoportban ez a tevékenység jelenleg is folyik, és minden bizonnyal a következő időszakról szóló beszámoló részét képezi majd, a kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatos koncepcióról pedig már a sajtó is beszámolt, tehát egy változata már elkészült. Ez most megy a maga útján, nyilván előbb-utóbb politikai egyeztetésre kerül.
Folytatva a jogalkotási tevékenység intenzitását érzékeltetve mondandómat, ez alatt az időszak alatt közel húsz kormányrendelet és miniszteri rendelet, országgyűlési határozatok, kormány-, illetve alkotmánybírósági határozatok, OVB-állásfoglalások jelzik a hazai kisebbségeket érintő jogszabályalkotás intenzitását.
Az időszakra jellemző nyitó jogszabályként említettem a kisebbségi törvény módosítását. Akkor talán egy záró jogszabályról is beszélhetek, ami nem más, mint a kormányzati szervezet-átalakításról szóló jogszabály megalkotása, amelynek nyomán a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, amely minden korábbi beszámolót készített, a Miniszterelnöki Hivatalba került, és a nemzeti és etnikai kisebbségi kérdésekkel azóta a főosztály foglalkozik a kisebbségi és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárság irányítása alatt.
A beszámolási időszak kétségkívül legjellemzőbb, legjelentősebb eseménye mégiscsak a 2006. október 1-jére kitűzött települési kisebbségi önkormányzatok, illetve a 2007. március 4-ére kitűzött területi és országos kisebbségi önkormányzatok választása volt. A 2005-ben elfogadott kisebbségi választójogi módosítások ezeken a választási eseményeken vizsgáztak. A választások eredményeként 2045 települési kisebbségi, 57 területi és 13 országos önkormányzat alakult. Új szintként először alakultak meg a területi kisebbségi önkormányzatok, amelyeknek a helye, szerepe már a törvény-előkészítés időszakában és a választásokat követően is vita tárgyát képezte. A feladatkeresés, szerepkeresés időszakán, azt gondolom, már túlvagyunk. Egyébként a fővárosban két kisebbség, a szlovén és az ukrán kivételével, területi szinten pedig e két kisebbségen túl a görög és az örmény kisebbség nem tudott alakítani kisebbségi önkormányzatot, az összes többi természetesen igen.
A választási eljárásra vonatkozó új szabályok - ezt el kell mondani ebben a bizottságban, de azt hiszem, önök közül nagyon sokan tudják - nem tudták eredményesen felszámolni az úgynevezett etnobiznisz jelenségét. A kisebbségi önkormányzatok száma azonban a prognózisok ellenére nem csökkent, viszont olyan településen is regisztráltatták magukat néhány kisebbség esetében, ahol korábban az adott kisebbség jelenlétéről nem volt tudomásunk.
213 jelölőszervezet 16151 jelöltjére közel 200 000, magát kisebbséghez tartozónak valló magyar állampolgár szavazott, 1452 településen 2049 választást tartottak meg, és mint mondtam, 2045 települési önkormányzat alakult. Ezeknek a száma mára lecsökkent, az aktuális szám most 2001 települési kisebbségi önkormányzat és 57 területi, 13 országos. A választások részletes eredményeiről önök a függelékből tájékozódhatnak.
Az új területi szintről az imént ejtettem néhány szót. Ennek a szintnek a működési tapasztalatairól, az eltelt egy évről természetesen e beszámoló nem szól, hiszen február végén lezártuk a beszámoló elkészítését, illetve még volt alkalmunk azért érintőlegesen a márciusi választásokról rövid információkat beírni. A lényeg az, hogy következő jelentésünkben nyilvánvalóan erről bővebben fogunk írni.
Országos szinten pedig más létszámok mellett és az elnökök csaknem 50 százalékának a cseréjével kezdték meg a testületek a munkát.
Amit még az elmúlt két évről mondani szeretnék, az az, hogy a költségvetési támogatások tekintetében a szinten tartás, néhány területen a kisebb csökkenés volt jellemző. Az országos önkormányzatok támogatása például 2004-ről 2005-re csökkent, az intézményi és az intervenciós keret szinten maradt, szinten maradt a közalapítvány támogatása. Viszont az önkormányzatok támogatására több pénzt biztosított a kormányzat, már csak a területi szint megjelenése miatt.
A 2005-2007-es időszak jellemzője volt még, hogy folytatódott a kulturális autonómia kiteljesedését, szélesítését jelentő intézményesülési folyamat. 2006-ban Baján ezzel kapcsolatban egy konferenciát szervezett az akkori Kisebbségi Hivatal a hazai kisebbségek által fenntartott, működtetett oktatási, kulturális és tudományos intézetek munkatársai részvételével, ahol a tapasztalatok átadására és a jó gyakorlatok megismerésére, kudarcok, sikerek feltárására igyekeztünk fórumot teremteni. 2007-ben megismételtük ezt a konferenciát. Ha megengedik a bizottság tagjai, akkor átnyújtanék önöknek - ha nem elég, akkor még természetesen juttatunk - a Kiteljesedő kulturális autonómia 2006-2007 című kiadványunkat, ez a Baja II. konferenciának a teljes anyaga. Ebből tájékozódhatnak önök, hogy milyen sikerekkel és milyen gondokkal küzdenek a kulturális intézményeket fenntartó kisebbségi önkormányzatok.
Röviden ennyit kívántam kiemelni az elmúlt két év eseményeiből. Arra kérem a tisztelt bizottság tagjait, hogy támogassák a kétéves beszámolót, hiszen az egy leltár, egy elvégzett feladatokról szóló ismertető, és arra kérem önöket, hogy a plenáris ülésen is támogatólag szavazzák meg a jelentésünket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főigazgató asszony. A bizottság tagjaié a szó, a lehetőség kérdésre, hozzászólásra, tessenek parancsolni. (Szászfalvi László jelentkezik.) Szászfalvi László alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Szeretettel köszöntöm én is főigazgató asszonyt. Három dologról szeretnék röviden szólni, nyilván én ellenzéki képviselő vagyok, tehát ha lehetséges, akkor a kérdéseinket és a kritikáinkat, mert a dicséretet majd elmondják a kormánypárti képviselőtársaim nyilvánvalóan.
A jogi összefüggésekről csak nagyon röviden, mert nyilván itt rengeteg kérdés előjöhet, a parlamenti képviselettől kezdve sok minden, ami egy folyamatos kérdés. Ez tulajdonképpen egy kérdés is lenne a parlamenti képviseletre vonatkozóan, annyi helyen és annyi fórumon, annyi beszélgetésben újra és újra előjön ez a kérdés. Egyrészt konkrétan szeretném kérdezni, hogy a kormányzatnak áll-e szándékában bármiféle konkrét lépés, mert eleddig ezt nem tapasztaltuk az elmúlt években, hogy van-e valamilyen konkrét javaslata a parlamenti képviselet megteremtése érdekében. Tehát mi az álláspontja a kormánynak jelen pillanatban a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozólag? Szerintem fontos lenne, hogy a kormány is deklarálja ezt, mert évek óta beszélgetünk, mindenki mond valamit erre, és tulajdonképpen jó lenne, ha legalább elkezdődhetne valami dialógus erről. Áll-e szándékában esetleg ötpárti kezdeményezés vagy ötpárti kezdeményezést elindítani a kormánynak ebben az ügyben, vagy egyáltalán valamilyen politikai dialógust kialakítani, vagy pedig nem? Ez lenne az egyik kérdés.
A másik a kedvezményes mandátum kérdése. Tulajdonképpen figyelemmel hallgattam főigazgató asszonynak erre vonatkozó tájékoztatását, de nem tudok arról, mikor 2005-ben megszületett egy országgyűlési határozat erre vonatkozólag, a kedvezményes mandátumra vonatkozólag, hogy 2005 óta gyakorlatilag most már két és fél év, lassan három év eltelt, történt-e valamiféle politikai kezdeményezés. Az, hogy nem tudom, hogy különböző hivatalok zegzugos folyosóin meg irodáiban milyen egyeztetések történnek, egy dolog, de politikai természetű kezdeményezés a kormányzat részéről volt-e, van-e folyamatban, indul-e, várható-e valami a kedvezményes mandátumra vonatkozólag. Azt gondolom, hogy ez még egy másik olyan területe talán a jogi összefüggéseknek, amiről mindenképpen érdemes lenne szót ejtenünk, hiszen itt tulajdonképpen egy kétéves beszámolóról van szó, és azért két év alatt sok minden történhetne egy országban meg egy közigazgatásban esetleg ebben az összefüggésben is. Gyakorlatilag azt kell mondani, kijelenteni, vagy felkiáltójelet tenni a végére, hogy nem tapasztaltuk, hogy az elmúlt két évben ezt a problémát valamilyen módon a kormány kezelte volna.
A másik csomag, amelyről szeretnék beszélni, az anyagi kérdések. Az még súlyosabb történet. Az anyagi támogatás rendszerére vonatkozó kritikánkról összefoglalva azt lehetne talán mondani, hogy hosszú évek óta a kisebbségek támogatásával kapcsolatban, az anyagi támogatásra gondolok, sajnos azt tapasztaljuk - és ezt nyilván a kisebbségi önkormányzatok is aláírják, nemcsak hogy aláírják, hanem több egyeztetésen, fórumon az ő részükről hangzik el, fogalmazódik meg -, hogy sajnos nagyon komoly anyagi forráskivonás történik ezen a területen. Most nem akarok belemenni a részletekbe, mert annyi ága-boga van ennek, akár ha a pályázati rendszerekre gondolok, ahol azt hallják a kisebbségi önkormányzatok, hogy most éppen a nemzeti költségvetési forrás csökken, de ott lesz az uniós forrás - a "lesz" szón van a hangsúly -, lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz, lehet, hogy így lesz, lehet, hogy úgy lesz. Azt gondolom, hogy az anyagi forrás kérdése, a költségvetési támogatás kérdése egy nagyon hangsúlyos dolog. Egyrészt nagyságrendileg körülbelül egymilliárdos forráskivonás történt az elmúlt években ezen a területen, és ez, azt gondolom, hogy semmiféleképpen nem jó, és nem elfogadható. Ha a 2008. évi költségvetést is megnézzük, a 2008. évi költségvetésnek az az érdekessége, hogy a következő három évre vonatkozóan is legalább kereteket meghatároz és mutat nagyjából. Ez azt jelenti, hogy 2011-ig nagyságrendekkel nem fog nőni, nem fog emelkedni a magyarországi kisebbségek anyagi, költségvetési támogatási lehetősége, forrása. Szerintem ez legalább azt a szót megérdemli, hogy elkeserítő vagy elszomorító. Nem tudom, hogy a kormánypárti képviselőtársaim majd milyen jelzőt fognak erre megfogalmazni, de remélem, hogy legalább ilyen súlyú megfogalmazást tesznek.
Az anyagi támogatási rendszeren belül is szeretnék kiemelni két területet. Az egyik az ösztöndíjrendszer. Régen a MACIKA keretén belül láttuk, hogy milyen forráscsökkentés volt, utána visszakerült valamilyen összeg a költségvetési vitában. Ez a valamilyen összeg is csak azt jelzi és azt jelenti, hogy a költségvetési tervezethez képest nem csökken tovább az ösztöndíjrendszer támogatása, de ez nem azt jelenti, hogy reálértékben az előző évekhez képest javult volna a pozíciója az ösztöndíjrendszer támogatásának. Ha azt mondjuk, hogy a kormánynak, a parlamentnek, mindannyiunknak egy rendkívül fontos terület a magyarországi cigány gyermekek segítése, támogatása, ösztöndíjrendszeren keresztül a tanuláshoz való hozzásegítés, akkor azt gondolom, hogy ez konkrét anyagi, költségvetési források tekintetében is meg kell hogy mutatkozzék. Ha nem, akkor semmit nem érnek ezek a gyönyörű szép szavak és virágnyelven megfogalmazott üzenetek. Ez egy olyan konkrét dolog, amelynél mindenképpen fontos lenne, hogy a kormányzat ezt a költségvetési törvényen keresztül érvényesítse. Arra már nem is akarok utalni, hogy a különböző egyéb támogatási rendszerek, az Országgyűlés által az emberi jogi bizottságon keresztül civil szervezeteknek juttatandó összeg reálértéke is tulajdonképpen folyamatosan a csökken, de ezt nyilván mindannyian tudjuk, hiszen itt ülünk.
A harmadik terület, amelyről hadd mondjak még néhány szót, az oktatási kérdés, oktatási terület. A kisebbségi közösségek oktatási elkötelezettsége nyilvánvalóan mindannyiunk számára ismert, és az is ismert, hogy a kisebbségi közösségek több szinten, több fórumon, itt, a velünk való beszélgetésekben is, és gondolom, hogy a kormánnyal való egyeztetések során is jelezték, hogy az oktatásból való forráskivonás őket is erőteljesen sújtja. Azt gondolom, hogy ebben mindenféleképpen a kormányzatnak kell intézkedéseket tenni. Még arra is hadd utaljak, hogy általában a magyarországi oktatáspolitika helyzete, általában az oktatás finanszírozásának helyzete, kérdései, a kistérségi, oktatási kérdések és problémák, amelyek nagyon-nagyon valóságos kérdések, az egész oktatási struktúra átalakulása hatványozottan sújtja a magyarországi kisebbségi közösségeket. Egyébként is óriási problémák vannak, egyébként is néha-néha kaotikus helyzetek alakulnak, néha a jövőképnek enyhén szólva hiányossága mutatkozik meg egyes kistérségekben.
Gyakorló polgármesterként is tudom, hogy milyen kihívásokat jelent a kistelepülési iskolák bezárása, tagosítása - nem akarom tovább ragozni, ezt nyilván mindannyian ismerjük -, de azt gondolom, hogy ez főleg és különösképpen a cigány kisebbségi közösségeket is nagyon nagy mértékben sújtja, legalábbis nagy kihívások előtt állnak. Azt gondolom, hogy itt feltétlenül fontos - hogy finoman és udvariasan fogalmazzak - a kormányzat kitüntető figyelme, mégpedig egyrészt anyagi, finanszírozásbeli figyelme, másrészt pedig annak a fajta stabil jövőképnek a kialakítása, amely ma hiányzik a magyar oktatáspolitikából. Ha nem látjuk előre három-négy-öt-nyolc évre, hogy egyes településeken, egyes kisebbségi közösségekben egyáltalán mivel lehet kalkulálni, hogyan lehet előre tekinteni, akkor azt gondolom, hogy nem lehet döntéseket hozni. Ezért lenne feltétlenül fontos, hogy a kormányzat kitüntető módon próbáljon az oktatáspolitikára odafigyelni, és az oktatáspolitikának a kisebbségi közösségeket érintő dimenzióira. Azt gondolom, hogy nem lehet különválasztani általában a magyar oktatáspolitika kérdéseit a kisebbségi oktatáspolitikától. Nyilvánvalóan vannak speciális ügyek és kérdések, de azt gondolom, hogy az egészet is látni kell ahhoz, hogy a kisebbségi oktatásügyet stabilként láthassuk. Ezeket a kérdéseket szerintem feltétlenül fontos lenne minél hamarabb megoldani, mert különben a kisebbségi közösségek jövőképe kerül nagyon komolyan veszélybe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. Megnézzük, hogy hány hozzászólás van, és akkor indítanánk egy válaszadó kört.
Farkas Flórián, parancsoljon!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen Szászfalvi alelnök úr, képviselőtársam kimerítette ezt a témát, de engedjék meg, hogy én is nagy tisztelettel köszöntsem a kisebbségi önkormányzatok országos képviseletét. Ami elkeserítő, az az, hogy a legnagyobb létszámú kisebbségnek nincs itt a képviselete. Igaz, hogy vagyunk itt cigányok néhányan, de nem egyenlő a képviselet. Ezt jelzésértékűnek tartom.
Nem volt még ilyen rossz helyzete szerintem a kisebbségpolitikának Magyarországon, mint mostanság van, sem gazdasági, sem pedig politikai viszonylatban. Gazdasági viszonylatban azért sem, mert az igaz, hogy területi önkormányzatok esetében a támogatás összegszerűségében nőtt, azonban ennek a leutalása két részletben történik, vagyis a 75 százalékát megkapják a területi illetékességű kisebbségi önkormányzatok, és a 25 százalékért pályázni kell. Nem tudom, hogy a pályázat döntése milyen mechanizmus alapján történik. Úgy tudom, hogy valamikor mostanában lejárt ennek a határideje, és minden kisebbségi önkormányzatot érint. Az az érzésem, hogy csökkeni fog ezáltal a támogatottságuk, mert nem hiszem, hogy mindenki eleget fog tenni ennek a pályáztatási feltételnek.
Összességében pedig, soha nem volt még olyan időszak, hogy minden területen a kisebbség vonatkozásában visszalépés legyen. Ez mind foglalkoztatási, mind oktatási vonatkozásban igaz. Az is igaz, hogy ilyen súlyos diszkrimináció, megkülönböztetés, elsősorban a cigánysággal szemben, még soha nem volt, mint amilyenek mostanában tapinthatóak.
Az azonban előrelépés, hogy az anyagban a kormányzat elismeri, hogy nem tett semmit. Ez üdvözölendő. Ez egy kiindulópont lehet. Viszont ezt a közjogi munkacsoportot egy jól hangzó kitalált névnek tartom. Nem tudom, hogy ez milyen összetételű, és milyen határidővel, hogyan, milyen feladatokat vállal, de én az ötpárti egyeztetést nem hagynám ki, mert ha a kisebbségi törvény módosításának vitája kezdetét veszi, akkor jobb, ha először elejét vesszük bizonyos kérdéseknek, minthogy a végén vitatkozzunk ezekről.
Azért nem megyek most bele részletekbe menően külön-külön minden területre őszintén megmondva, mert nem ez a legnagyobb gond ebben az országban, nagyon jól tudjuk, hogy a kisebbségi ügyekre pénzt fordítson, még inkább a cigányügyre a kormányzat, mert semmit nem csinál jól. Tehát még ez megbocsátható bűn is lehetne akár, ha valami mást jól csinálna.
Arról viszont szívesen hallottam volna, hogy kisebbségügyben, alapvetően elsősorban cigányügyben milyen előremozdulás történt. Most az, hogy az intézményi háttérben elmozdulás történt, és hogy milyen mértékű elmozdulás történt, tudjuk, hogy ezeket az intézményeket nem létrehozni nehéz, hanem működtetni. Szerintem ezeknek a fenntartása, amiket létrehozott például az Országos Cigány Önkormányzat, szintén veszélybe fog kerülni, egyáltalán nem is tudom, hogy ezek hol működnek vagy milyen működési struktúrában vannak.
Nem tudom ezt elfogadásra javasolni, nemcsak azért, mert a kormányzat a munkanélküliséggel sem tett semmit, tényleg úgy van, ahogyan a jelentés is leírja, hogy 60-70-80, sőt 90 százalékos a munkanélküliség a cigányság körében, hanem azért sem, mert minden költségvetés vonatkozásában visszalépés van, mind az oktatás kérdésében, mind az ösztöndíj vonatkozása kérdésében. Azzal, hogy Teleki László képviselőtársam javaslatát a kormányzat elfogadta, és egy áthelyezés történt, azt hiszem, 380 millió forintos értékben, nem tudjuk kipipálni az ösztöndíj kérdését, ösztöndíj problémáját, még inkább nem azt a súlyos nyomort, foglalkoztatási gondot, amely ma körülveszi a cigányságot. Egyelőre ennyit.
Arra szívesen várnék választ, hogy ez a pénzleosztás miért történt így, miért a 75 százalékot kapják meg a helyi kisebbségi, illetve a területi kisebbségi önkormányzatok, és miért kell pályáztatni a 25 százalékot. (Teleki László jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Teleki képviselő úr jelentkezett hozzászólásra, gondolom, meg akarja erősíteni a... Parancsoljon!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Így van, meg szeretném erősíteni a kormány pozícióját, mert azt gondolom, hogy egy olyan előterjesztést láthatunk, egy beszámolót, amelyre a magam részéről csak annyit szeretnék mondani, hogy támogatni kívánom, és azt gondolom, hogy a képviselőtársaim is ezt teszik. De néhány mondatot hadd mondjak. Szászfalvi képviselőtársammal, akit egyébként nagyon nagyra becsülök, nagyon régóta dolgozunk együtt, és ezt nem mondtam talán még, nem dicsekedtem ezzel dunántúliként, nem tudom, hogy te ezt megerősíted-e vagy cáfolod, (Szászfalvi László: Természetes.) soha nem vitatkoztunk, és sohasem kívánok vitatkozni, csak szeretném megjegyezni azt, hogy nem tudok egyetérteni azokkal a számokkal, amiket elmondott képviselőtársam és Farkas Flórián úr.
Azt gondolom, hogy ha valakinek szégyellnie kellene magát oktatásügyben, az a Fidesz. Mondom, hogy miért. De ezt komolyan mondom. Tessék elővenni a 2001-es, 2002-es költségvetési sorokat, és megnézni, hogy a romák oktatására, az ösztöndíjra mit szántak. 230 millió forintot szántak erre a tanévre, tehát 2001-es, 2002-es tanévre romaösztöndíjakra. Nem erről volt szó, ezt mondta Szászfalvi képviselő úr, és én erre szeretnék reagálni. Azért fontos ez, mert a 2004-2005-ös tanévben 1,1 milliárd forint volt erre ráfordítva, most pedig 600 millió forintot szavazott meg az államháztartási költségvetés ösztöndíjra. Tehát azt gondolom, hogy tényleg nincs mit szégyenkeznie ebben a kormányzatnak.
Mellette meghirdettük azt, amit egyébként nagyon kevesen vesznek még figyelembe, hogy az Útravaló ösztöndíj is megnyílt a romák számára. Tehát megvan egyszer a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány ösztöndíj formája, és emellett pedig párhuzamosan fut az Útravaló ösztöndíj, amely mind a kettő pénzügyi garanciákat és segítséget ad a romatanulók számára. Persze, természetesen én is azt mondom, hogy sokkal többet kell tennünk még ebben az ügyben, mert a leszakadó rétegekbe nagyobb ösztöndíjak kellenek, foglalkoztatási segítség kell, amely ösztönzi a továbbtanulási szándékot, illetve jobban be tudja határolni.
A másik nagyon fontos kérdéskör, amit Farkas Flórián képviselőtársam elmondott. Én örülök annak, hogy a kormány így döntött, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak a 75 százalék feletti részt meg kell jeleníteni úgynevezett pályázati formában, mert egy versenypiaci helyzet alakult ki. Azoknak a kisebbségi önkormányzatoknak, amelyek stagnálni szeretnének vagy éppen nem szeretnének munkát végezni, nem fog 25 százalék pluszban járni. Ezt tudomásul kell venni mindenkinek, hogy vagy tesszük a dolgunkat helyi szinteken, vagy pedig azt mondjuk, hogy a 75 százalék elég, hátradőlünk, és elköltjük azt a működési költségvetést.
Én Zala megyében ismerem jobban a helyzetet ebben az időszakban. Mintegy kétharmad résznyi roma kisebbségi, cigány kisebbségi önkormányzat egyébként benyújtotta a pályázatát, mert az a közel 1 millió forint, amit pluszban kaphat - ha jól emlékszem, akkor 1 millió forintot pluszban kaphat az, aki pályázik erre a bizonyos kiegészítő forrásra -, mindenképpen azt jelzi a számok tükrében, hogy nagyon sokan megpályázták ezt a forrást, és nem 740 000 forint áll rendelkezésre, hanem akár 1 740 000 forint is rendelkezésre áll annak a kisebbségi önkormányzatnak, amely ezt a pályázatot be fogja nyújtani, illetve már benyújtotta, mert a múlt hónapban lejárt ennek a benyújtási határideje.
Azt gondolom, a foglalkoztatás a másik, ami érintve van és valamilyen szinten az oktatás. Röviden csak annyit szeretnék mondani, megint azt mondom, hogy azért az előző kormányzatnak, tehát a 2002 előtti kormányzatnak is volt mindenképpen abban problémás lépése, hogy a cigánytelepek felszámolását nem indította el. 130 000 roma lakos él abban a közegben. Valóban igaz, hogy 2005-től, 2006-tól elindult az a program és nagyon kevés létszámot érintett. Egyetlen egy azért fontos ebben a témakörben, hogy a cigánytelep-felszámolás program elindult, amely komplex programlehetőséget biztosít a magyarországi romák azon részeinek, akik ott laktak, az 130 000 ember. Az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és az egészségügy össze van kapcsolva és komplexitásában kezeli ezt a négy kérdést, és mellette az esélyegyenlőség egyéb területét is egyébként horizontálisan fogja ez a négy témakör.
Tehát azt gondolom, hogy persze, ahogy képviselőtársam is elmondta, száz olyan probléma van, amit még meg kell oldani, de mindenképpen azt kell mondanom, hogy ez a jelentés, ez a beszámoló, a kormányzat eddigi cselekvési terve kisebbségbarát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Pettkó András jelentkezik.) Pettkó képviselő úr, aztán pedig én is szót kérek.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én nem nagyon szeretek visszamutogatni, de ha akarunk, akkor visszamutogathatunk akár Grósz Károlyra vagy pedig Kádár Jánosra is, hiszen mind a ketten engedték a több milliárdos KISZ-vagyont széthordani, pedig ha az akkori magyarországi kisebbségnek odaadták volna, akkor mennyivel jobb helyzetben lennénk ma. Tehát szerintem ne menjünk vissza eddig, ne menjünk vissza 2000-ig meg 2001-ig.
Ténykérdés, Magyarországon az elmúlt hat évben az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció kormányoz. Az is ténykérdés, hogy ezt a hat évet kell szerintem az összefüggéseiben vizsgálni, amikor az elmúlt kétéves jelentés van az Országgyűlés asztalánál. Tehát azt gondolom, hogy ezt a teljesítményt lehet megnézni, és fölösleges visszamutogatni, hogy akkoriban, mondjuk 1998 és 2002 között, hogy ne menjek még visszább '94 és '98 közé, hiszen akkor se tudta ezt a problémát megoldani vagy mondjuk legjobban kezelni az akkori MSZP-SZDSZ kormánykoalíció. Tehát ne mutogassunk vissza, erre kérem Teleki képviselő urat. Ha megvizsgáljuk a számokat, csak ennek a függvényében tegyük mind a bizottsági ülésen, mind majd a parlamenti vita során.
Itt pedig ha valaki megnézi a számokat, akkor azt látja, hogy sajnálatos módon csökkenés következett be. Tárgyilagosan el kell mondani, azért következett be csökkenés, mert Magyarországon a gazdasági helyzet olyan volt, hogy a közös kalapból ennek a problémának a kezelésére nem tudtunk több pénzt fordítani, ha korrektek és tárgyilagosak akarunk lenni. A költségvetés elfogadása a mindenkori felelős nemzeti kormány dolga, hogy beterjessze, és a mindenkori kormánypárti képviselőknek a felelőssége, hogy elfogadják. A kormány úgy döntött, hogy erre a területre ennyi pénzt tud szánni mind 2006-ban, mind 2007-ben, és amikor a kormánypárti képviselők elfogadták a 2008. évi költségvetést, akkor ők döntöttek úgy, hogy erre a területre mennyi pénzt kívánnak vagy mennyi pénzt tudnak elkölteni.
Azt gondolom, hogy a számokon lehet vitatkozni, a számok tényszerűen csökkentek, tehát ebben igaza van Farkas Flórián képviselőtársamnak és Szászfalvi Lászlónak is, hogy a számok sajnálatos módon csökkentek, ha megnézzük. Hasonlítsuk össze az elmúlt hat év számait, és ha összességében nem csökkentek, akkor valami nem stimmel, de én kíváncsi vagyok, hogy a képviselő úr ezt hogy tudná bebizonyítani, hogy az elmúlt hat év számai nem csökkentek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az alelnök úrtól szót kérnék én is.
(Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tessék parancsolni, elnök úr!
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Azt gondolom, hogy két dolog összecsúszik, ami egyrészt természetes, másrészt pedig meg kell különböztetni, ahogy az óegyházi dogma mondja, hogy sem összekeverni, sem szétválasztani nem lehet a főigazgatóság munkáját és a kisebbségi politikát, mint a kormány kisebbségi politikáját. Azt gondolom, hogy egy agilis, kedves, megnyerő és jól dolgozó hivatalvezetővel van dolgunk. Azt gondolom, ezt senki nem vitatja. (Derültség.)
A másik része kevésbé lesz kedves annak, amit mondok, mert a helyzet az, hogy nyilván a kisebbségi hivatalon csak részben múlik az, hogy a költségvetésből mennyi jut, inkább az, hogy amennyi jut, azt lehet egy kicsit lobbimunkával emelni, és aztán elsősorban az a feladatuk, hogy jól osszák el ezeket a forrásokat. Azért azt mondanám Teleki képviselő úrnak, mielőtt elmegy - majd megüzenem akkor, de igyekszem rövid lenni -, hogy a Gyurcsány-kormány romapolitikájára nem kellene annyira büszkének lenni, ugyanis a helyzet az, hogy minden mutatóban romlott a magyarországi romák helyzete. Minden mutatóban romlott. Ezt persze biztos az ellenzék csinálta. Arra már nem is merek gondolni, hogy a romák esetleg maguk is okai ennek a dolognak, de az a helyzet, hogy rosszabbak a számok.
Erre van egy konkrét bizonyíték magában a jelentésben is. Tudjuk azt, hogy a rendszerváltoztatás előtti foglalkoztatottság 75 százalékról leesett 22-re. Ez egy 1993-as szám, tehát most nem kormányokról beszélünk, hanem időszakokról. Ez a szám semmit nem emelkedett az elmúlt tíz évben. 2003-ban újra megerősítették ezt a számot, és 2008-ban sem emelkedett semmit. Miután a romák 80 százaléka tartós munkanélküliségben él, ez egyértelműen egyenes arányban van azzal, hogy a nyolc osztályt egyre kevesebb roma gyerek végzi el. Nem egyre több, egyre kevesebb. Kevesebben, mint ahányan 1990 előtt, abban a kiváló Kádár-rendszerben elvégezték. Ez egy folyamatos és mély romlást jelent.
Idéznék egy jelentésből, majd találják ki, hogy melyikből: a foglalkoztatott cigányok - erről a 22 százalékról beszélünk - 70 százaléka segéd- vagy betanított munkás, 22 százaléka szakmunkás, és csupán 8 százaléka dolgozik úgynevezett fehér galléros munkakörben. A háztartások 82 százalékának jövedelme nem éri el a KSH által kiszámított létminimumot, és az alapvető szükségleteit csak részben tudja kielégíteni. A cigány háztartások 56 százaléka a lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozik, és a családoknak még a táplálkozása sem kielégítő. A képviselő úr szerint honnan idéztem? A jelenlegi jelentésből idéztem. Ez azt jelenti, hogy van egy önkritikus része. Nekem a problémám ezzel nem az, hogy ez ebben a jelentésben benne van, hanem hogy a két évvel ezelőttiben szó szerint ugyanígy volt benne. Itt van a bizonyítéka annak, hogy semmit nem változott ez a helyzet. A 2003 és 2005 közötti időszakról ugyanazok a számaink, mint a 2005 és 2007 közötti időszakról. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt négy évben ezen a téren semmifajta pozitív változás nem történt.
Ha a cigánytelepek ügyét nézzük... Mennyi cigánytelep van Magyarországon? (Teleki László: Ötszázötven.) Ötszázötven. És hányat lehet fölszámolni abból a pénzből, ami erre be van állítva évente? (Teleki László: 20-30-at.) Azt azért nem mondanám, inkább ötöt. Ez nagy blöff volt most. Három és öt között. Azt is megkérdezném, hogy mennyi pénzt fordít a kormány arra, hogy arról gondolkozzon, hogy hogyan kéne fölszámolni a cigánytelepeket, és mennyit fordít a cigánytelepek fölszámolására. Milyen arányban van ez a kettő egymással? Mindenfajta úgynevezett szociológusoknak kifizetünk tanulmányokra hatalmas összegeket, közben a cigánytelepeket pedig nem számoljuk föl. Hangsúlyozom, ez csak a romapolitikához néhány adat, mert úgy gondolom, hogy itt részben másról van szó, és úgy gondolom, hogy ez szociálpolitika, gazdaságpolitika, itt elsősorban a kulturális identitás megőrzéséről van szó, ami ugyanúgy érinti a többi nemzeti kisebbséget, és a diszkrimináció elleni küzdelemről van szó, ami elsősorban a romákat érinti, tehát ezeket a területeket kell elsősorban vizsgálnunk, de nyilván összefüggenek ezek a dolgok. Csak azt akartam jelezni, hogy a számok másképp beszélnek. Szívesen udvarolunk egymásnak, de a számok makacs dolgok, azok le vannak írva, és össze lehet őket hasonlítani. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Balog Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Farkas képviselő úr és Pettkó képviselő úr.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Jól hallottam, már megint telepet számolnak fel? Én nem bánom, csak úgy tudom, a kampány már lement, tehát nincs már szükség arra, hogy megint kiálljunk és ezekről beszéljünk. Ez azért nem jó, mert volt a Világbank-támogatottságú többmilliárdos telepfölszámolás, ami megbukott. Van a roma évtized, amiről még ugyan beszélnek, de arra is van 150 millió forint a költségvetésben. Azért nem jó, ha irreálisan nagy pénzekről beszélünk, amit verbális módon ráfordítunk a cigányokra, mert azt várják a szerencsétlen nem cigány állampolgárok, hogy ebből majd feljön valami, lesz valami eredmény, és ha nincs eredmény, akkor erősödik az egyébként is meglévő, nagyon súlyos előítéletesség. Arra kérem a kormányzat tisztelt képviselőit, hogy telepfelszámolásról, pénzről csak akkor beszéljenek, ha tényleg valami elindul, és ha valamikor elindítják, akkor fordítva csinálják, - bár szerintem ezt már majd mi megcsináljuk. Szóval, nem a telepfelszámolás a legfontosabb, hanem az, hogy munkahely legyen, dolgozhasson a szülő, a gyerek járjon óvodába, iskolába, esetleg középiskolába és felsőoktatási intézménybe. A putri letolása az utolsó elem legyen. Amikor már van egy kis pénze, egy kis tőkéje, ha csak tízezer forinttal száll be a saját végleges otthonába, amivel majd ő megizzad, akkor kiszúrja a szomszédjának a szemét, ha kiüti az ablakot. Nem lehet mindent a kommunikációra meg a kampányra fordítani. Mostanában már nem biztos, hogy lesznek választások, nem kéne ezzel foglalkozni.
Ami pedig 2001-2002-t illeti, egyszerűen azért volt annyi pénz csak rá, mert annyi volt az igény. Ha több lett volna az igény, akkor tízszer annyi lett volna. Ezt egyetlen miniszterelnökként, komolyan mondom, Orbán Viktor jelentette ki, hogy egyetlen egy cigány hallgató nem maradhat ki a felsőoktatási támogatásból támogatás híján. Egyetlen egy sem maradt ki, ezt nagyon jól tudod, viszont egy miniszterelnök volt, aki egyetlen egy dolgot tett cigányügyben: megszólalt helytelenül cigányul a parlamentben. Ezt a kettőt semmiképpen nem lehet összehasonlítani. (Derültség.) Én szívesen belemegyek egy ilyen vitába, akár bizottsági és parlamenti szinten is lehetne már egy cigány vitanapot lebonyolítani, mert talán itt volna az ideje. Túl azon, hogy tényleg kedves, és szimpatizálok Németh Erikával és Teleki képviselőtársammal is, értem én a dolgok lényegét, csak mindig arra vigyázzunk, hogy pénzekről ne beszéljünk kifelé, mert a gádzsók azt hiszik, hogy megint milliárdok mentek cigányügyre, és közben nincs semmi eredmény, mindenféle negatív dolgokat pedig látunk az elektronikus és az írott médiában egyaránt. Ne erősítsük az egyébként is meglévő előítéleteket. Nincs értelme. A költségvetésben nincs pénz, itt-ott vannak összegek, amiket szerintem ki lehet majd lobbizni, és uniós pénzekből lehet valamit ráfordítani, de mint tudjuk, az NFT 2-ben nevesített pénzforrásra aligha lesz lehetőség, sőt, szerintem egyáltalán nem lesz. Ezt az egész kisebbségi, de ezen belül elsősorban a cigánypolitikát újra kell gondolni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Alelnök úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Én is nagyon tisztelem Teleki László képviselőtársamat, és van egy csomó olyan lokális ügy, amelyben együtt is tevékenykedünk természetesen, szerintem ezt így is kell tenni, de néhány reflexiót azért hadd tegyek, tekintettel arra, hogy a 2001-2002-es időszakra 230 millió forintot jelzett. Ezt most megnéztük nagyon pontosan, ez 350 millió forint volt egyébként. Tudom, hogy ez most úgy tűnik, mintha semmi lenne, de ez körülbelül hét évvel ezelőtt volt, és ha a hét évvel ezelőtti 350 milliót a 2008-as esztendőre megpróbálnánk aktualizálni, akkor lehetséges, hogy körülbelül háromszor annyit kellett volna a költségvetésbe beállítani Teleki képviselőtársunk módosító indítványával. Zárójelben jegyzem meg, hogy mi is tettünk módosító indítványt, de természetesen nem a mienket támogatta a kormány.
Amit Teleki képviselő úr jelzett az Útravaló nevű ösztöndíjprogramról, ez mind szép és jó, csak amikor én körülbelül egy hónappal ezelőtt Hiller miniszter úrhoz írtam egy írásos kérdést és interpellációt, hogy mi van ezzel az Útravaló ösztöndíjprogrammal, merthogy nem működik, rengeteg panaszt hallunk, és nincsenek kifizetések, akkor ezekre a kérdéseimre eléggé dodonai válaszokat adott ebben az írásos levélben, elismerve, hogy bizony vannak pénzügytechnikai, pénzügyi kifizetési problémák. Legalábbis egy hónappal ezelőtt - most éppen nem vagyok teljesen képben, naprakészen, de egy hónappal ezelőtt - a miniszteri válasz is elismerte, hogy több hónapos késésben vannak a konkrét pénzügyi kifizetések.
Tehát úgyis mondhatnám, hogy a 2007-es összegeket áttolták, áttolják 2008-ra, de lehet, hogy ez már egy csúnya ellenzéki megfogalmazás lesz. De itt az a baj, hogy nem az ellenzékről szól a történet, meg nem a kormánypártokról, hanem konkrét családokról és konkrét gyermekekről szól a történet. Tehát azt gondolom, hogy ott a kormánynak mindenképpen az kellene, hogy akkor jusson oda.
Még visszautalva egyébként erre a csúnya fideszes polgári kormányra, amelynek Orbán Viktor volt a miniszterelnöke, kedves képviselő úr és kedves bizottság, 1998-ban, amikor a Horn-kormánytól átvette a polgári kormány a stafétabotot, akkor összesen nyolc, azaz nyolcszáz ösztöndíjas volt, akit támogatott az állam, 2002-ben 23000. Azt gondolom, hogy azért ez egy elég tisztességes emelés és emelkedés. Szerintem nem is ezen kell vitatkoznunk, mert annyira indifferens. A lényeg az, hogy igazából véve azokat az igényeket, amelyek fölmerülnek és azokat a programokat, amelyeket közösen kellene alkotnunk, mert szerintem ez nem pártpolitikai kérdés egyáltalán, ezeket kormányzatoktól függetlenül kellene csinálni, és nem pedig kiszámíthatatlanná tenni a rendszereket, hogy egyszer emeljük, aztán csökkentjük, egyszer emeljük, aztán csökkentjük, hanem egy kiszámítható perspektívát kellene adni ezeknek a programoknak, mert csak pénzzel, költségvetési támogatással lehetséges ezeket végigvinni. Pénz nélkül nyilvánvalóan nem fog működni.
Tehát azt mondom, hogy pártok felett állva vagy kormányok felett állva kellene ezeket a programokat megvalósítani és perspektívát adni. Ezért mondtam az oktatáspolitikát, az szerintem egy nagyon jó konkrét példa. Hiába beszélünk mi az egyik oldalon ösztöndíjrendszerről, miközben az alapzatát, a fundamentumát, hogy mondjam, leromboljuk vagy szétesik, ki hogy fogalmaz, én ellenzéki azt mondom, hogy leromboljuk, a kormánypártiak lehet, hogy azt mondják, hogy objektív okok miatt, mert nincs gyerek, szétesik. Ez pont nem igaz a cigány közösségekre, ahol van gyerek. Ott óvodákat kellene csinálni, kisiskolákat kellene csinálni, a tagosítást úgy kellene megoldani, hogy közben ne alakuljanak ki olyan hiátusok, amelyek jelenleg a mai valóságban mindannyian tudjuk, hogy ott vannak. Ezt valahogy kezelni kellene, én azt mondom. Köszönöm szépen. (Pettkó András, Teleki László, Fogarasiné Deák Valéria és dr. Wiener György jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. Pettkó képviselő úr, Teleki képviselő úr, aztán alelnök asszony, és aztán Wiener képviselő úr. Parancsoljon!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem állhatom meg azt, hogy ne szóljak hozzá még egyszer ehhez a vitához. Azt látom, hogy új ötletekre és új javaslatokra, új elképzelésekre van szükség. Megmondom őszintén, a saját frakciómban is megmosolyogtak engem, amikor tavalyi év november végén elmentem Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe egy ilyen kis körútra az Internetfejlesztési Alapítvány meghívására. Ez az Internetfejlesztési Alapítvány azzal foglalkozik, hogy mély szegénységben élő embereknek, főleg mondjuk itt cigányoknak nyújt internetet. A saját frakciómon belül is azt mondták, hogy minek, miért kell ez az egész dolog, miért jó ez a program. A saját frakciómat is sikerült meggyőznöm egy prezentáció segítségével, és azóta még egyszer ugyanúgy végigjártam ezeket a településeket, ahol a mély szegénységekben élő emberek számára ez az Internetfejlesztési Alapítvány úgy, hogy saját maguk is adnak, van egy 30000 forintos önrész, amivel megvásárolják a számítógépeket, egy évig kapják ingyen az INFA segítségével az internetet. Iskolákba eljut, a templomokba, új közösségi terek tudtak kialakulni.
Szóval van egy csomó minden pozitív dolog, és nem mindent a pénz szabályoz és a pénz befolyásol. Egy a lényeg, ha ezt a problémát meg akarjuk oldani, akkor szerintem nem szabad visszamutogatni öt-tíz évekre, azt kell nézni, hogy az elmúlt két évben, három évben, négy évben mi történt, és a kitörési pontok kapcsán pedig új megoldásokat kell keresni. Ilyen az Internetfejlesztési Alapítvány is. Amennyiben van rá igény, akkor szívesen tudunk nekik szólni, ha a bizottság ezt akarja, egy ilyen prezentációra kíváncsi, akkor húsz perc alatt meg tudják mutatni azt, hogy a mély szegénységben élő cigány emberekhez eljuttatva az internetet milyen fejlődésen ment keresztül mondjuk az a telep, ahol Gyurcsány Ferenc tavalyi év augusztusában azt mondta a cigányoknak, amikor odaléptek hozzájuk, hogy munka kell, és mondta a miniszterelnök, hogy én is dolgozom reggeltől estig, tehát ennyi volt a miniszterelnök úrnak ott a válasza. Itt ezen a soron, ahol él negyven-ötven család, négy család bekötötte az internetet az INFA segítségével, és már elindult valami. Ezek olyan dolgok, amiket elő kell venni és támogatni kell, azt gondolom, politikától függetlenül, a politika oldalaitól függetlenül. Rengeteg ilyen jó javaslat és jó kezdeményezés kell. Azt csak halkan mondom, hogy ezt nem a politika indította el, mert ha az indította volna, akkor már rég megbukott volna, hanem egy civil egyesület ezt kitalálta, elkezdte csinálni, és saját magától működik az egész program. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök asszony?
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Előterjesztők! Nehéz a vitához hozzászólni, mert valóban két dologról beszélünk, ami kétségtelenül összefügg. Az egyik a jelentés maga, arról a két évről, amiről a jelentés szól, azon túlmenően pedig kisebbségpolitikáról általában, és nemcsak ebben az időszakban, hanem hosszabb időszakra nézvést. Kezdeném az egyszerűbbel és a rövidebbel.
Én is szeretném tisztelettel megköszönni a jelentést, amit kaptunk, mert mint az előző időszakokban, ugyanúgy rendkívül alapos és információgazdag, sokat segít az országgyűlési képviselők munkájához túl azon, hogy az a feladatunk, hogy megtárgyaljuk, megítéljük és szavazzunk róla. De mint rendesen, olyan információkat is tartalmaz, amelyeket a munkánk során folyamatosan használni tudunk. Gondolom, akkor, amikor a jelentést megköszönjük, egészen természetes az, hogy köszönjük tisztelettel a kisebbségi önkormányzatok munkáját is, mert hiszen lényegében és jelentős részben arról van szó és arról is van szó, amit önök a saját területükön végeznek. Egész biztos, hogy közös munka volt, tudjuk is, de nem is lehet ezt másként, nem is lehet ezt másképp megcsinálni. Tehát ezzel szerettem volna mindenképpen kezdeni.
Viszont én se kerülhetem meg, hogy azokhoz a kérdésekhez is hozzászóljak, ahol persze majd egy picit visszatérek a két évre, amelyek ezen felül fölmerültek. Azt hiszem, régen fordult elő, de most Pettkó Andrással szemben elnök úrral értek egyet. Pettkó András képviselő úr azt mondta, hogy maradjunk abban a két évben, és ne mutogassunk vissza, ne tekintsünk vissza, hanem csak arra a hat évre, ami 2002-től van. Egy ellenzéki képviselőtől természetes ez a megközelítés, de éppen elnök úr utalt arra, amikor visszatekintett, hogy ezekben a kérdésekben, különösen a romakérdésekben, de azt hiszem, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosításához szükséges materiális kérdésekben se lehet úgy beszélni, hogy nem tekintünk vissza régebbre és nem nézünk folyamatot.
Mit mondott elnök úr? Idézett egy '93-as felmérést, idézett egy 2003-ast, majd visszautalt '90 előttre. Azt hiszem, hogy mindaddig - most a romakérdésnél tartok -, amíg homokba dugjuk a fejünket és csak mutogatunk egymásra - itt is elhangzott -, és nem nézünk szembe úgy isten igazából azzal, hogy mit jelentett a rendszerváltás a magyarországi roma kisebbség számára és mi volt az, amit tettünk, és egyáltalán mi volt az, amit tehettünk, és mi az, amit ma tennünk kell és mi az, amit tehetünk, reális helyzetértékelés és szembenézés nélkül egészen biztos, hogy nem fog menni. Én is azt mondom, hogy ártunk, súlyosan ártunk ennek az ügynek azzal, ha nem ezt tesszük, hanem éppen azt számolgatjuk, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány melyik évben mennyi forintot bírt ösztöndíjakra fordítani. Ez is fontos. Ebben, nyugodtan mondhatom, természetesen olyan példát idézek, amiben nincs szégyellnivalónk, mert tisztességesen helytálltunk abban az időszakban, amikor mi kormányoztunk, de ezen túlmenően még sok egyéb fontos dolog van, amit figyelembe kell vennünk.
Ugyanezt mondom arra a megközelítésre, megjegyzésre is, amiben nem voltam képes megjegyezni az alelnök úr jelzőit, bár felhívta a figyelmemet arra, hogy a hazai kisebbségek, a kisebbségi önkormányzatok költségvetési támogatása az elmúlt években szinten maradt, mondja így, természetesen a hivatal stagnált, mondja így, és reálértékben csökkent, természetesen mondja így, aki kritikusan közelíti meg, és valóban ez az igazság. És egész biztos, hogy ezt rosszul élik meg, és egész biztos, hogy erről az a véleményük, hogy ez nem helyénvaló dolog, de erre én azt mondom... Mert milyen időszakot nézünk? Azt az időszakot nézzük, amikor a magyar költségvetésnek drasztikus hiánycsökkentő feladata volt, vagy a Magyar Országgyűlésnek és a Magyar Kormánynak drasztikus költségvetési hiánycsökkentő feladata volt ezer okból. Ha visszatekintünk, hogy ez a hiánycsökkentés évente nem reálértékben, hanem nominálértékben milyen mértékű volt, akkor azt kell mondjam, hogy a szinten maradás egy jó pozíció, de ennél lényegesen rosszabb pozícióban is voltak kiadások úgymond, mert kiadásokat csökkenteni lehet fűnyíróelv szerint - nem így tettük -, lehet úgy, hogy van, ahol jobban, van, ahol kevésbé. Ahol jobban csökkentek a kiadások, ott még kevésbé volt kedvező a fogadtatás. Ha egyszer azt mondjuk, hogy költségvetési túlköltekezés volt... Mert ezt mondjuk, ugye, hogy 2001-től kezdve költségvetési túlköltekezés volt? Persze ez is nézőpont kérdése, hogy a reális igényekhez képest volt költségvetési túlköltekezés, vagy a bevételeinkhez képest. Én azt mondom, hogy ez utóbbiban. De az nem megy, hogy bevételt is csökkenteni akarunk, meg kiadást is csökkenteni akarunk, meg hiányt is rendbe akarunk rakni, ugyanakkor pedig X, Y, Z és N területen pedig ne vegyünk vissza semmit.
Itt térek vissza arra, amivel kezdtem, hogy Balog Zoltán elnök úr is ebbe az aspektusba próbálta rakni a dolgot, és én ezzel az aspektussal értek egyet. Még egyszer mondom, hogy talán bízhatunk abban, hogy önök is tudomásul vették, megértették, elfogadták azt az időszakot, ami a reálérték csökkenése volt, amivel szemben talán már az idei - erre egészen biztosan Erikáék mondanak majd számokat, mert az nem volt benne - mégis csak valamilyen növekedés. Az, hogy differenciált lett mondjuk például a települési kisebbségi önkormányzatok támogatása, ítélet kérdése, tehát az nem jelent csökkenést. Az azt jelenti, hogy lehet, hogy lesznek olyanok, ahol kevesebb lesz, de lehetnek olyanok, ahol pedig több lesz. Én úgy emlékszem rá, hogy arra is volt igény, hogy valahol a teljesítménnyel arányosan is kaphassanak támogatást, és arra is volt igény - most megpróbálom akár önöket is visszaidézni -, hogy azzal a fix összeggel, amely minden önkormányzatnak váromány, ne ösztönözzük olyan helyeken is a kisebbségi önkormányzatok megalakulását, ahol ennek reális alapja nincs. Ez is egy eszköz. Nem biztos, hogy ez a legjobb eszköz, de ez is egy eszköz lehet ebben az irányban.
Itt visszatérek az eredeti témánkhoz, még egyszer köszönöm tisztelettel a munkát, és természetesen meg fogjuk szavazni a jelentést. Az a javaslatom még egyszer, hogy a bonyolult ügyekről ne próbáljunk meg sokkal-sokkal egyszerűbben beszélni, mert nem lehet. Semmi sem fekete, és semmi sem fehér. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök asszony. Azt javaslom, hogy adjuk meg a szót a főigazgató asszonynak, és utána, ha még valaki... (Közbeszólás.) Csak nem voltál itt, elnézést. Wiener képviselő úr és Teleki képviselő úr.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Bizottság! Három kérdéshez szólnék hozzá. Zajlik itt a vita arról, hogy hogyan alakulnak a kisebbségekkel, főleg a romákkal kapcsolatos költségvetési kiadások. Ehhez én azt tudom hozzátenni, hogy itt nemcsak magyarországi, hanem összeurópai problémáról van szó. Egyfelől a magyarországi romák helyzete tragikus, de még mindig jobb a szlovákiai, a romániai és a bulgáriai romák helyzeténél, ami persze nem dicsőség önmagában, de jelzi ennek a térségnek az általános állapotát.
A másik, ugyancsak európai mozzanat ebben az egész kérdéskörben az, hogy egyfelől Brüsszel követeli, hogy menjen végbe - és ebben igaza van - a roma felzárkóztatás, másfelől követeli, hogy az oktatásból, az egészségügyből, a közigazgatásból, a nyugdíjrendszerből vonjunk ki forrásokat. Nemrég Joachim Almunia pénzügyi biztos ezt egyértelműen követelményként a mostani magyar kormánnyal szemben 2008-ra vonatkozóan fogalmazta meg. Annak ellenére, hogy nagyon takarékos az idei évi költségvetés is, és megy tovább a költségvetési hiány mérséklése, mégis pótlólagos intézkedéseket igényel, miközben nyilvánvaló, hogy újabb ilyen pótlólagos intézkedések már nem hozhatóak meg. Tehát Brüsszelnek is állást kellene foglalnia egy kérdésben: ha a térség valamennyi államával szemben éppúgy megköveteli a maastrichti kritériumok érvényesítését, mint a régebbi tagállamokkal szemben, amelyek egy része ezeket szintén nem tudja teljesíteni, akkor nyilvánvaló, hogy a roma felzárkóztatás, és általában a térség felzárkóztatása nem valósul meg. Kétféle konvergenciáról kell ugyanis beszélnünk: az egyik a nominálkonvergencia, ezek az előbb emlegetett maastrichti kritériumok, a másik a reálkonvergencia, tehát egy gazdasági fejlettségi szintben való felzárkózás az EU átlagához. A nominálkonvergencia kritériuma kizárják a reálkonvergencia érvényesülését. Annyiban javult most az uniós pozíciónk, hogy Románia és Bulgária is tag lett, és ezáltal az EU átlagszintje radikálisan mérséklődött.
Szükség lenne tehát arra, hogy az európai parlamenti képviselőink, fideszesek, SZDSZ-esek, MSZP-sek együttesen olyan irányú lobbitevékenységet fejtsenek ki, amely lehetővé teszi egyáltalán a felzárkózás legelemibb követelményeinek is az érvényesítését, mert a mai feltételrendszer mellett reálisan felzárkózási lehetőségekről igazán nem beszélhetünk. Méricskélhetjük azt, hogy melyik kormány pontosan mennyit adott, de nyilvánvaló, hogy ahogy időben megyünk előre, és ahogy szigorodnak ezek a követelmények, úgy válik egyre inkább illúzióvá bármiféle felzárkózás. És természetesen nemcsak az európai parlamentben levő két roma képviselő asszonynak feladata ez, hanem - mint az előbb már említettem - valamennyi magyar, és feltehetően nem csak magyar európai parlamenti képviselőnek. Közben azt is látnunk kell, hogy az oda delegált embereink, legyenek balliberálisok vagy konzervatívok, azt állítják, hogy ezek a kritériumok sem elég szigorúak, még keményebbek kellenének. Ha még keményebb kritériumokat akarunk, abban az esetben még rosszabb lesz a hazai romáknak, és általában a hazai szegénységnek a helyzete.
Világosan látni kell, hogy amikor megszorító politika zajlik - és ezt az alelnök asszony részletesen kifejtette -, akkor nagyon kemények a terhek. Akármit is akar a kormányzat, a gyakorlat az lesz, hogy minél rosszabb valakinek a pozíciója, annál többet veszít, még akkor is, ha a szándék egészen más. Érdekérvényesítő képessége volt az Audinak, amely ki tudta harcolni, hogy a szolidaritási adó esetében a k+f költségeket le tudja írni az adóalapjából. De a pedagógusoknak, az orvosoknak, a romáknak és sok mindenki másnak nincs olyan érdekérvényesítő képessége, mint az Audinak, amely a magyar GDP 4,5 százalékát állítja elő, és a magyar export 8,5 százalékát adja, és az 1999-ben megkötött egyezmény alapján még 12 évig adómentes. Nyilván az akkori kormány sem azért kötötte meg ezt az egyezményt, mert erre volt hangulata, hanem mert arra kényszerült, hogy ezt megkösse.
Szükséges a hosszú távú folyamatok értelmezése, elemzése, éppen ezért elkerülhetetlen az, akár a Fidesz-érához nyúlik vissza, akár a '90 előtti időszakhoz. (Pettkó András távozik az ülésteremből.) De ha igazán meg akarjuk érteni mondjuk a hazai romák helyzetét, akkor évszázadokra kell visszatekintenünk, és látnunk kell azt, hogy melyek azok a társadalmi folyamatok, amelyek például a romáktól az elemi megélhetés lehetőségeit is elvették már a korai kapitalizálódás időszakában, és aztán ahogy időben haladtunk előre, ez a folyamat egyre erősödött.
Amikor a munkanélküliség az egész országban radikálisan megugrott, a foglalkoztatottság szintje 5,2 millióról 3,6 millióra esett vissza a hét év alatt, és azóta pedig 300 000-rel növekedett 12 év alatt mindössze, akkor világosan látni kell, hogy ennek a folyamatnak a legnagyobb vesztesei a romák, akik a legalacsonyabb szakképzettséggel rendelkeznek és a legrosszabb érdekérvényesítő képességekkel, függetlenül attól, hogy van-e önkormányzatuk vagy nincs önkormányzatuk. Ebben Farkas Flóriánnak messze igaza van. Egy intézményrendszer önmagában nem oldja meg az alapvető társadalmi problémákat.
Van-e arra esély, hogy ezen mi tudjunk változtatni? Akkor van erre esély, ha összeurópai szinten ki tudjuk harcolni azokat a feltételeket, amelyek mellett egy felzárkózási politika reális, független attól, hogy ki van hatalmon. Azzal messze egyetértek, hogy ez egy össznemzeti kérdés vagy összeurópai kérdés. De ameddig a politikai felek közötti viszony olyan amilyen jelenleg, amíg a politikai felek egymást nem fogják kölcsönösen legitimnek elismerni, addig ez az ügy éppúgy nem válhat össznemzetivé, mint számos más probléma. Ezért ennek a megegyezésnek a feltételeit kell megteremteni. Jelenleg nem látom ezeket a feltételeket reálisnak.
De nemcsak költségvetési problémákról kellene beszélni. Itt elhangzott a beszámoló kiegészítőjében két olyan témakör, amelyet eddig senki nem érintett, ezért nagyon röviden kitérnék mind a kettőre. Az egyik az úgynevezett etnobiznisz problémája, a másik pedig a kisebbségek parlamenti képviseletének a megteremtése.
Az etnobizniszt nem lehet kiküszöbölni. Ennek rettenetesen egyszerű az oka. Az az oka, hogy a magyar kisebbségi jog azon az elven épül fel, hogy mindenki szabadon választja meg az identitását, mert a magyar kisebbségi jog nem kíván az etnicitás elvére építeni. Abban a pillanatban, ahogy nem az etnicitás elvére építünk, minden lehetőség adott arra, hogy bárki bármilyen kisebbségnek, nemzetiségnek a képviselőjévé, tagjává nyilvánítsa magát akkor is, ha semmiféle köze ehhez nincs. Maga a törvény teszi lehetővé. Éppen ezért az etnobiznisszel szemben nem érdemes olyan vehemens harcot folytatni, mint amiért korábban mindenféle politikai oldalon és kisebbségi oldalon is történtek kísérletek, mert ki lehet jelenteni, hogy a román az nem román, az örmény nem örmény, de ha valaki magát annak nyilvánítja, abban a pillanatban már nincs semmilyen lehetőség. A ma hatályos szabályozás csupán annyit old meg a korábbi helyzethez képest, hogy valamilyen módon ezt regisztrálni kell, és nem lehet a döntést állandóan váltogatni, de ez továbbra sem megoldása a problémának.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem kíván a magyar jogi berendezkedés az etnicitás elvére visszatérni, tudniillik ennek is megvannak a negatívumai. Pontosan ennek a kiküszöbölése is célja volt a '93-as törvénynek, amelyet egyébként a pártok szinte egyhangúan szavaztak meg. Akkor nem voltam képviselő, szakértőként részt vettem a törvényjavaslat előkészítésében. Voltak olyan érvek, hogy az etnicitást kellene hangsúlyozni, de ezek az elenyésző érvek voltak, és mindenki világosan látta, hogy politikai okokból ez nem lenne célszerű.
Ami a kisebbségek parlamenti képviseletét illeti, ezen a területen 1990 óta nem történt előrelépés. Az 1990. évi XVI. törvény, alkotmánymódosító törvény a kisebbségek parlamenti képviseletéről beszélt, az MDF-SZDSZ megegyezésen alapuló 1990. évi XL., szintén alkotmánymódosító törvény a "parlamenti" szót kivette a képviselet mellől, az 1993. évi LXXVII. törvény ismét parlamenti képviseletről beszélt. Volt olyan szerencsém vagy pechem, attól függ, merről nézem, hogy az első konkrét jogi konstrukciót nekem kellett még '92-ben szakértőként kidolgoznom; ezt elvetették. '98-ban ismét volt egy erre irányuló kísérlet az akkori MSZP-SZDSZ kormány utolsó hónapjaiban; abból sem lett törvény. Azóta nagyon sok tapasztalat halmozódott fel. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a tapasztalatok elsősorban a kisebbségek politizálódásának tapasztalatai. (Dr. Szabóné Müller Timea megérkezik az ülésre.) Tehát ahogy erősödik az egyes kisebbségeknek, többek között a roma kisebbségnek itt is politikai oldal szerinti tagolódása, úgy gyengül az a hajlam bármely parlamenti pártban is, hogy itt a kisebbségi képviseletet a parlamentben valóságosan meg kellene teremteni.
Pettkó képviselőtársam ideszólt nekem, hogy a kétkamarás parlament lenne a megoldása a kisebbségek képviseletének. Ezt nem találom jó elképzelésnek. Tudniillik kik lennének a kétkamarás parlament második kamarájában? Szakszervezetek, egyházak? Mely szakszervezetek, mely egyházak lennének? Már ekörül kitörne a politikai harc. A reprezentativitás még munkahelyi szinten se mindig működik szakszervezetek esetében. Egyházaknál hogyan osztályozzuk, vannak történelmi és nem történelmi egyházak? Ez nem lenne egy alkotmányos megkülönböztetés, noha tudom, hogy soknak szívügye lenne effajta disztinkció. Tehát nem a kétkamarás megoldást kell keresni.
Az sem megoldás azonban, hogy ha az egykamarás parlamentben a kisebbségi képviselők jogait korlátoznák, nem szavazhatnának a költségvetésről, nem szavazhatnának a miniszterelnök személyéről és a kormányprogramról, és így tovább. Ahhoz, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete megteremthető legyen, ugyancsak a kormány és az ellenzék közötti bizalomnak kellene valamelyest növekednie, mert sokan úgy gondolják, hogy a patthelyzetet a kisebbségi képviselők fogják eldönteni, 2002-ben ez el is dönthette volna. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Szlovéniában előfordult olyan eset, hogy a magyar kisebbségi képviselő szavazatával alakult meg a kormány, mert éppen 45-45 arány jött létre a 90 fős parlamentben. Tehát itt ötpárti megegyezésre kellett törekedni. Támogatni tudom, hogy üljünk össze, kezdjünk vitatkozni, tárgyalni. De hogy eredmény mikor lesz, ez iránt sokan szkeptikusak, én sem azt az álláspontot képviselem, hogy a közeljövőben látom a megoldás lehetőségét. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Teleki képviselő úré a szó.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Nem sérti az önérzetemet akkor, ha olyanban cáfolnak meg, amik egyébként rendes számokat tartalmaznak, de a 350 millió forint a teljes költségvetése volt a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak, ebből az ösztöndíj része volt 230 millió forint. Úgy látom, hogy ezt félre kell tenni, mert nem akarunk számokkal dobálózni.
Azért azt szeretném megjegyezni, hogy nem a mundér becsületét védem, viszont az nagyon fontos, hogy elnök úr is és a bizottság is lássa azt, hogy van Magyarországon már egy olyan cigány értelmiségi réteg, akire érdemes lenne odafigyelni, mégpedig azért, mert ha róluk szólunk, hogy esélyegyenlőséget nem kapnak a foglalkoztatásban és milyen esélyegyenlőség megteremtését tudjuk elindítani a foglalkoztatás területén, akkor azt gondolom, hogy abban szívesen partner vagyok. Viszont ha általánosságban akarjuk megfogalmazni ezt a kérdéskört, akkor nem tudok egyetérteni abban, hogy csak egyfajta cigányságról beszéljünk, és ne lássuk azt, hogy az elmúlt 5-10-15 évben igenis lett egy olyan rétege a cigányságnak, amely az elsődleges munkaerőpiacon, a versenyképes munkaerőpiacon megállná a helyét, ha a diszkrimináció nem lenne ilyen magas fokon Magyarországon. Azt gondolom, ez nem költségvetési tételsor, hanem egyébként egy jelenség, amelyre igény van, talán azt lehet mondani, elég nagy társadalmi rétegződés igénye ezt mutatja.
Ezért azt kérem a bizottságtól, és azt kérem nagyon sok helyen, ahol egyébként megfordulok, hogy igenis nézzük meg, nézzünk szembe azzal, hogy milyen rétegeken belül hogyan lehet segíteni a magyarországi cigányság foglalkoztatását, az oktatását, mert az viszi előre ezt az ügyet, nem pedig az - valóban egyetértek abban önökkel, hogy dobálózunk -, hogy százezer forinttal vagy százmillió forinttal több volt akkor vagy ekkor. Viszont azt szeretném elmondani, ezért mondtam azt, hogy nagyon fontos, hogy tényeket mondjunk.
Farkas Flórián úrral abszolút szimpatizálok, és mindig is az volt kettőn között a hangsúly, hogy ketten legalább próbáljunk meg egyetérteni, most is ez van. Viszont azt ő tudja a legjobban, mert én kilenc évig voltam a közalapítvány kuratóriumi tagja, úgy tudom, te sokkal többet voltál, 11 évet, viszont nagyon sokszor elutasítottuk forráshiány miatt az ösztöndíjas gyerekeket azért, mert nem volt rá forrásunk. Azért tudom ezt ennyire biztosan mondani, mert 2002-ben, amikor kormányra kerültünk, jómagam államtitkári székben ültem, és ott kezdeményeztem azt, hogy forráshiány miatt egyetlen egy cigány gyereket se utasítsunk el. 2006-ig ezt tudtuk is tartani, amíg államtitkári székben voltam, nyugodtan ki lehet ezt mondani, vissza lehet keresni ezt forrásoldalról is. Ez így történt. Innentől kezdve azt mondom, hogy borzasztó volt azt látnom közel négy évig, hogy igenis el kellett utasítani forráshiányra utalva a gyerekeket, mert nem tudtunk annyi pénzt odaadni kormányzati költségvetésből, amennyire szükség lett volna. Nagyon örültem volna, ha például a figyelő szemek azt is elmondták volna akkor ebből a jelentésből, hogy azt hiányolják.
Azzal egyetértek én is, amikor azt mondtam, hogy egyébként van még mit tennünk ebben a dologban. Például a felsőfokú intézménybe járó felnőtt cigány gyerekeket, cigány fiatalokat nem támogatjuk most ebben a pillanatban. Ez egy igen nagy probléma, mert elindult egy folyamat, hogy az érettségi támogatjuk, az érettségi után pedig nincs további élet. Mert mi a helyzet? A fizetős, tandíjas rendszerekbe nagyon nehezen tudnak bekerülni a romák, és ha bekerülnek, akkor pedig nincs ösztöndíjuk. Ebből az anyagból, ha kimerítették volna az ellenzéki képviselőtársaim, (Farkas Flórián: Hogy szavaztál?), akkor, azt gondolom, az nagyon nagy dolog lett volna. Nem arról van szó, a tandíjról, itt a fenti képzésekről van szó. Mindenképpen jól tették volna, ha ezt megtették volna.
Még egyszer mondom: nem értek egyet, elnök úr, amikor azt mondja, hogy a kilencvenes időszak számait látja most visszatükrözni. Messze jobbak a mutatók középiskolai szinteken és felsőfokú intézményi szinteken. Szeretném, ha ezt a jelen lévő szakemberek is alátámasztanák. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, hogy zárjuk le a vitát, és kérdezzük meg a jelen levő elnök asszonyt és elnök urakat, a kisebbségi önkormányzatok vezetőit, hogy kívánnak-e hozzászólni. Az természetes, hogy itt vannak, és azt gondolom, hogy ha kívánnak szólni, akkor adjunk erre lehetőséget, mert ez egy minősített alkalom, miután az ő életükről van szó.
Jaroszlava asszony, parancsoljon! Egy formális szavazásra van szükség, hogy megadjuk-e a szót. Ki az, aki támogatja a szó megadását? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatjuk. Köszönöm szépen.
Parancsoljon, elnök asszony!
Hartyányi Jaroszlava elnök (Országos Ukrán Önkormányzat) hozzászólása
HARTYÁNYI JAROSZLAVA elnök (Országos Ukrán Önkormányzat): Hallgatva az összes képviselő felszólalását, nagyon örülök, hogy érdemi vita alakult ki a cigányság helyzetéről Magyarországon, de jelezni szeretném a cigány képviselőknek, hogy irigyelem őket, mert legalább van képviselőjük a cigányoknak a parlamentben. 13 kisebbség van Magyarországon, még 12-en vagyunk, tehát örülnék, ha valaki megemlítené, hogy vannak horvátok, szerbek, ukránok, még megemlítés szintjén is. Ez az egyik.
A beszámolóra tudnék érdemben is hozzászólni, ha megkaptam volna, de nem kaptuk meg. Az ukránokra vonatkozó passzust megkaptuk és véleményeztük. Remélem, hogy egy dolgot ki is vettek belőle, mert mi tiltakoztunk az ellen, hogy az maradjon, de nem láttam az egész beszámolót.
Annyit szeretnék mondani önöknek, tisztelt képviselők - és én mindig is ezt a bizottságot szerettem, mert mi, ukránok két dologban nagyot nyertünk, és megvédtek minket -, és ezt tényleg őszintén mondom, hogy Magyarországon az 1993-as kisebbségpolitika, ami szépen indult, ami névjegykártya volt Európába, most azt látjuk, hogy nemsokára nemhogy nem lesz Magyarország kezében, hanem nem lehet még mutogatni sem, annyira elhaladt fölötte az idő. Sem az egyik, sem a másik kormányt nem szeretném hibáztatni, én inkább a közömbösségről beszélnék, hogy a kisebbségekre olyan terhet ró a 2005-ös törvény, aminek nem vagyunk képesek megfelelni. Oda sem figyeltek, hogy a kisebbségnek hivatalt kell létrehozni, most jöttek rá, amikor telefonál a kisebbségi főosztályról egy ember, és azt mondja, hogy rájöttek, hogy a hivatal nem azonos a magyar önkormányzati hivatallal. Hú, ez fejlődés, igen, mert ő már egyébként gondolta, hogy az ukránok a Lajos utcában a kerékbilincs-rakás jogát fogják kérni, rendeletet fognak adni. Eddig hol járt? Olyan jogokat, olyan kötelességeket rónak rá, ami nem is feladatunk.
A feladat a kulturális autonómiáról szól, és a kulturális autonómiához hozzátartozik az oktatás, ahogy Szászfalvi képviselő úr mondta, és az intézmények fenntartása. Ezek az alapfeltételek meg vannak teremtve, de amellett nem lehet megfelelni ezeknek a feltételeknek, ha az adminisztrációs kötelezettségei az országos önkormányzatnak úgy nehezednek, hogy ott tartunk - és nem én vagyok egyedül képviselő -, hogy arról beszélünk, hogy talán ezért csinálták, hogy elmenjen a kedvünk, hogy kisebbség legyen. (Donáth László távozik a bizottság üléséről.) Lehet, hogy nem is kell majd tíz év múlva kisebbségekről beszélni, hanem csak cigányügy marad, mert ezt így tényleg lesz megoldani. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy más kisebbségek is vannak Magyarországon, és küszködnek a saját problémáikkal, és egy helyen kezelni a cigányságot és a többi kisebbséget, egyszerűen bűn lenne a cigánysággal szemben is, de a többi kisebbséggel szemben is. Egyszerűen nem lehet, mert annyira más a helyzet, annyira más a problémarendszer, és valahogy mégis úgy érezzük magunkat, hogy háttérbe szorulunk, és látjuk, hogy nem oldódik meg sehogy, nem megy a holtpontról a cigányügy megoldása.
Én inkább arra ösztökélném önöket, tisztelt képviselőket, hogy nézzük meg ezt a 2005-ös törvényt, hogy hogy került ránk ez a törvény. Mi nem láttuk, amikor a módosításokat valaki beadta. Van olyan passzus abban a törvényben, amit én életemben nem láttam, pedig átnéztem. Ezt kellene átvizsgálni és módosítani, hogy ezt a névjegykártyát Magyarország Ukrajnával szemben, vagy bármelyik országban fel tudja mutatni, és azt mondani, hogy igenis, nézze meg, hogy mit adok én az ukránoknak, akkor tessék azt a magyaroknak megadni. Ez a névjegykártya nemsokára nem lesz Magyarország kezében.
Köszönöm, hogy meghallgattak, és bocsánatot kérek, hogy egy kicsit vehemensen szóltam, de higgyék el nekem, hogy én őszintén beszéltem a problémáról. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök asszony! Parancsoljon! A román országos önkormányzat elnökének szavazzuk meg, hogy szót adunk! (Látható többség jelentkezik.) Parancsoljon!
Kreszta Traján elnök (Magyarországi Románok Országos Önkormányzata) hozzászólása
KRESZTA TRAJÁN elnök (Magyarországi Románok Országos Önkormányzata): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy nagyon nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem önöket. Két lényeges dologhoz szeretnék hozzászólni.
Az egyik a parlamenti képviselettel kapcsolatos és felvetett kérdés is. Gyakorlatilag azt szeretném mondani, hogy elkészült egy koncepció egyrészt a nemzetiségi kerekasztal, az ombudsman úr vezetésével, másrészt a Miniszterelnöki Hivatal részéről a közjogi munkacsoport elkészítette ezt a koncepciót, és ez gyakorlatilag olyan fázisában van, hogy a pártok ennek mentén már tudnak menni tárgyalni. Itt elhangzott az is, hogy milyen ez a munkaanyag, inkább már lehetne erről szó. Én arra kérem a tisztelt bizottságot - voltam én is már itt többször, például 1998-ban, amikor az országos önkormányzat éppen a "kakukktojás effektus" miatt nem tudott megalakulni időre, és az akkori bizottság, Láyer és Kósáné Kovács Magda segítségével módosította a törvényt. Nagyon kérem a bizottságot, hogy segítsenek nekünk abban, hogy a hatpárti egyeztetés során ez a koncepció átmenjen, megoldódjon ez a probléma.
A másik nagyon sarkalatos probléma, az ukrán önkormányzat elnöke is említette, az úgynevezett kulturális autonómia. 2005-ben nagy többséggel a parlament megszavazta az új törvényt, viszont valóban szükség lenne arra, hogy ez a kulturális autonómia minden tekintetben meg tudjon valósulni, hiszen ez külföldre is, Románia felé is egy nagyon jó iskolapéldája lenne annak, hogy például Romániában ugyan van parlamenti képviselet, de nincs kisebbségi törvény. Ha elő tudnánk rukkolni egy olyan kulturális autonómiával, amely tudná azt kifele bizonyítani, hogy igenis az országos önkormányzatok rendelkeznek különböző intézményekkel, nagyon jól működtetik ezeket az intézményeket, azt hiszem, nagyon jó példa lehetne kifele, az országon kívüli megfigyelők számára ez a megállapítás. Ehhez kérem az önök segítségét, hogy ezeket a törekvéseinket meg tudjuk valósítani. Nyilvánvaló, hogy van számos dolog a költségvetéssel, de majd a főosztályvezető asszony meg fog rá válaszolni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen Kreszta Traján úrnak a hozzászólást.
Krányecz Ferenc, a szlovén önkormányzat vezetője következik. Kérem, hogy szavazzuk meg a hozzászólást. (Látható többség jelentkezik.) Parancsoljon, elnök úr!
Krányecz Ferenc budapesti kirendeltségvezető (Országos Szlovén Önkormányzat) hozzászólása
KRÁNYECZ FERENC budapesti kirendeltségvezető (Országos Szlovén Önkormányzat): Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Az önkormányzat nevében nagy tisztelettel üdvözlöm önöket. Nem akarom nagyon hosszúra nyújtani a szót, de egyetértek azzal, amit Pettkó András mondott, hogy kétéves ciklusról kellene itt beszélni, de természetesen egyetértek azzal is, hogy ebben az ügyben nem lehet szűkebb értelemben vett két évről beszélni, hiszen ez egy tágabb értelmezésű dolog.
Röviden csak annyit, hogy azt hiszem, főigazgató asszony semmi különöset nem mondott. Mi ezekről a dolgokról tudunk, amit elmondott. Semmi olyat nem mondott, hogy valamivel fölmagasztalta volna a hivatalt. Úgy gondolom, teljesen reális képet adott. Ugyanakkor egyet kell hogy értsek az alelnök asszonnyal, hogy van egy olyan helyzet, hogy valóban a nemzeti kisebbségek évek óta ugyanazon a szinten kapják a pénzösszegeket, tehát magyarul ennyi pénz van. Mi ezt tudomásul vettük, csak hát valóban ezt úgy is kellene kezelni akkor. Nem kellene egyik oldalon azt mondani, hogy de hát mi ennyi pénzt adtunk. Ennyit tudnak adni, ez rendben van, nincs ezzel semmi gond.
Amivel viszont nem értek egyet, az az, hogy megalakultak ezek a jogi bizottságok, költségvetési bizottságok, kerekasztal, ugyanakkor pénz nélkül, hogy úgy mondjam, nem fogok más szót használni, egy kisebbségi területen bizonyos reformokat akarunk bevinni. Igaz, hogy ezeket a reformokat valamennyire mi akartuk, de úgy gondolom, hogy ennek nem most volt itt az ideje.
Mire gondolok? Szóba került itt ez a 25 százalékos pályázati összeg, illetve ennyit kapunk. Tudom, hogy voltam olyan megbeszélésen, és ezt a többiek talán igazolni tudják, hogy Gémesi államtitkár úrral együtt azt beszéltük meg, hogy addig ehhez nincs értelme nyúlni, tehát ehhez a helyi kisebbségi önkormányzati támogatáshoz nincs értelme nyúlni, ilyen pályázati rendszerrel kiegészíteni, amíg ez legalább 1 millió forint nem lesz. (Godó Lajos visszatér az ülésre.) Ezzel szemben maradt ez az összeg, és a 25 százalékát úgymond levették ebből az összegből. Itt viszont úgy érzem, hogy egy olyan reformot próbáltunk belevinni, amelyben valóban egy kicsit nehezebb helyzetbe hoztuk a helyi önkormányzatot. (Teleki László távozik az ülésről.)
Plusz egy kicsit tovább megyek. A választások olyan eredményeket hoztak, amilyeneket hoztak. Több önkormányzat alakult helyben, plusz még a területi önkormányzatok is létrejöttek. Említésre méltó dolog és itt is szóba került, ugyanakkor megint csak a közalapítvány anyagi támogatása évek óta ugyanannyi, tehát egyre több pályázat megy be, és a pénz ugyanannyi. Arról nem is beszélve, hogy van a közalapítványnak egy olyan elkötelezettsége, hogy minden nemzetiségnek legalább egy lapját támogatják. Ez nyilvánvalóan egy olyan elkötelezettség, hogy a lapokat támogatni kell. Tehát ha ugyanolyan összeg mellett ugyanúgy támogatjuk a lapokat, ez azt jelenti, hogy minden évben több pénzt kell adni a lapokra és a pályázatokra egyre kevesebbet, holott több önkormányzat van. Tehát ez egy olyan helyzet, ahol véleményem szerint egyszerűen valahol a kormánynak vagy a döntéshozóknak azt kellene követni, ha valami újat akarunk bevinni, ahhoz elsősorban valami anyagi támogatás kell, és a reformot úgy lehet véghezvinni.
Említésre került itt Traján úr részéről is meg Jaroszlava részéről is, hogy olyan kötelezettsége van az országos önkormányzatnak, hogy hivatalt állítsanak fel. Való igaz az, hogy most kaptunk egyszeri idei kiegészítést arra, hogy hivatalt fölállítsunk. De mi van jövőre? Senki nem tudja megmondani, hogy jövőre ugyanez a pénz rendelkezésre áll. Ugyanakkor a pénzösszeg ugyanennyi. Most el lehet képzelni azt, hogy valaki úgy tervezzen, úgy vegyen föl egy hivatalvezetőt, satöbbi, amilyen kötelezettségek vannak, és a pénz nem áll rendelkezésre. Ezek mind olyan problémák, amelyeket csak úgy lehetett volna véleményem szerint bevezetni, ha egy bizonyos anyagi biztonság áll mögötte.
Sajnos ilyen értelemben talán igazuk van azoknak az ellenzéki képviselőknek, akik hogy úgy mondjam, egy kicsit negatívan ítélik meg a kisebbségi önkormányzatok jelenlegi helyzetét. Ezzel sajnos egyet kell hogy értsünk. Ugyanakkor természetesen azzal is egyetértek, amit itt a kormánypárti oldalról Teleki úr elmondott, hogy természetesen amit lehet, a kormány megtesz, de úgy néz ki, hogy a jelenlegi anyagi helyzetek, a költségvetés ezt engedi meg. Köszönöm szépen. Nem akarom tovább nyújtani a szót. Én is abban bízom, hogy a parlamenti választásoknál és egyéb ilyen alkotmánysértési dolgokban, és ahogy látom itt a bizottság munkáját, remélem, hogy ebben valami előrelépést tudunk elérni közösen legalább. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnökhelyettes úrnak. Szolga József! Kérem, hogy adjunk szót. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Parancsoljon!
Szolga József hivatalvezető (Országos Horvát Önkormányzat) hozzászólása
SZOLGA JÓZSEF hivatalvezető (Országos Horvát Önkormányzat): Köszönöm a bizottságnak a szót. Tisztelt Bizottság! Meglepődtem azon, amit Wiener képviselő úr mondott, hogy ő a közeljövőben nem lát erre esélyt, hogy a parlamenti képviselet megoldódjon, holott minket azzal ámítanak az elmúlt két évben, illetve a legutóbbi pár hónapban, mióta az új önkormányzatok megalakultak, hogy a 2010-es választásokon már mint képviselőjelöltként indulhatnak a kisebbségek képviselői, és erre a törvényi lehetőség is megteremtődik. Már lassan minden fórumon, különböző szervezeteknél folyik ennek a törvényi előkészítettsége. Úgy tudom, a legtovább az ombudsman úrral jutottunk a Második Kisebbségi Kerekasztalnál. Most kaptunk egy felkérést Szili Katalin elnök asszonytól, hogy az Országgyűlésben is megalakult egy kisebbségi fórum, annak is az a célja, hogy a parlamenti képviseletet 2010-ig megoldjuk.
Arra kérném önöket is, és a pártfrakciókat is, hogy mindenképpen ezt elsőbbségi kérdésként kezeljék, ne azzal a fél szóval, hogy a tizenhárom kisebbségi önkormányzat, illetve a képviselő el tudja dönteni majd a kormányalakításnál a kérdést.
De a legfontosabb dolog, amire Szászfalvi képviselő úr is kitért, hogy az oktatásügyet igenis prioritással kellene kezelni, mert ha az oktatásban nem oldjuk meg a kisebbségi oktatás fenntartását, akkor a jövőben már kisebbségi kérdésekről nemigen kell majd beszélni, mert ami a kisebbségeket elsődlegesen jellemzi, az a nyelv. Ha a nyelv nem fog megmaradni, akkor a kisebbségek sem fognak tovább élni. Nem lehet ugyanazokat a kritériumokat elvárni egy kistelepülési iskolától, mert a kisebbségek általában kistelepüléseken, falvakban élnek, gyerek igazán nincs, sőt kisebbségi gyerek a szórványból eredően nincs. Szerintem az egyenlő bánásmód elve alapján lejjebb kellene vinni azokat a csoportszervezési határokat, mondjuk az a nyolc fő, ha már nyolc gyermeknek a szülője kezdeményez oktatást, akkor elég legyen ahhoz a csoportfinanszírozáshoz a nyolcas normatíva is, tehát egyenlő eséllyel induljon, mint a többségi rendszernél a csoportszervezésnél és a nemzetiségi iskolák megtartásánál.
A költségvetési támogatással kapcsolatban meg nem tudom, hogy Teleki képviselő úr honnan szedte azokat a millió forint fölötti összegeket, amikor most a 75 százalék 555 000 forint, és arra kell pályázni. Mi kezdeményeztük azt, hogy ez valóban egy felülről nyitott előirányzat legyen, tehát ha több pontot gyűjt össze az adott települési önkormányzat vagy adott esetben a megyei önkormányzat is, akkor ne a 740 000 forintos határ legyen a limit, hanem igen, kapjon 1-2 milliót is. De ha ezt mindenki beadta volna, akkor 740 000-nél megállunk. Nevetséges dolognak tartom, hogy egy komoly pályázatot kell összeállítani harmincfajta melléklettel együtt, az adminisztráció többe kerül, mint hogy azt a 100 vagy 200 ezer forintot megkapja. Határozatokat lehet gyártani, aki gyakorlatban ismeri a kisebbségi önkormányzatok létét, tehát határozat határozza meg, a darabszám. Nem jelenti azt, hogy az az önkormányzat működik, csak gyártja a határozatokat. Tehát ezt is át kellene azért tekinteni.
Még egy megjegyzés. Sajnálom, hogy nem kaptunk felkérést, hogy hozzászóljunk az előző napirendi ponthoz, mert a napokban érkezett meg az a levél a közszolgálati tévétől, hogy az olimpiai közvetítés idején kisebbségi műsorokat nem fognak sugározni. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Csak annyit tennék hozzá, hogy természetesen mindig van joguk hozzászólni, illetve jelentkezni hozzászólásra bármelyik napirendi ponthoz, csak a bizottságnak mindig eseti alapon meg kell szavaznia. Nem javasolnám, hogy megnyissuk a vitát, mert fél 4 van, de több jelentkező van, és a főigazgató asszony még nem válaszolt erre a két és fél órára. (Dr. Wiener György: Egy perc.) Természetesen akkor én is szeretnék hozzászólni. Parancsoljon!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Bizottság! Csak azért kértem szót egy egyperces hozzászólásra, hogy jelezzem, én az elmúlt 16 év tapasztalataiból vontam le következtetéseket, és természetesen igen pozitívan értékelném, ha akár a házelnök asszonynak, akár másoknak az erőfeszítései eredményre vezetnének. Egy tapasztalatot próbáltam összegezni, nem pedig valamiféle hivatalos álláspontot megfogalmazni. Ezt kívánom csak jelezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én is jelentkeznék hozzászólásra.
(Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Megadjuk a szót, elnök úr.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Nagyon röviden: két jóslatot hallottunk Wiener képviselő úrtól, az egyik, hogy hamarosan kormányváltás lesz (Derültség.), a másik pedig az, hogy nem lesz kisebbségi képviselet. Én azt javaslom, hogy az első teljesüljön, a második pedig ne, és akkor biztos továbbra is konstruktívan együtt fogunk dolgozni.
De, félretéve a tréfát, azt szeretném mondani, hogy folyamatosan azt halljuk, hogy nincs pénz, nincs pénz, nincs pénz. 1 százalék GDP-növekedés 100 milliárd forint. Hol van ma a GDP? 1,74. (Dr. Wiener György: 1,3, 2007 egészében 1,3. - Fogarasiné Deák Valéria: Nem 100 milliárd forint, hanem 230. - Dr. Wiener György jegyzőkönyvön kívüli hozzászólása.) Így van, természetesen, de az egy téves felfogás, ezt javaslom az MSZP-nek figyelembe venni, hogy csak azt lehet elosztani, ami a költségvetésben van, ami azon kívül van, azt nem lehet. Én ezért beszélek 100 milliárd forintról, és látjuk, hogy mennyi a gazdasági növekedés Szlovákiában, mennyi Romániában. Én egyébként egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a '90 előtti állapotokhoz képest rosszabb helyzetben vannak a roma közösségek Romániában és Bulgáriában, mint ahogy akkor voltak, de ez egy másik kérdés.
Szerintem nem lehet úgy rendbe rakni, mindazokat a feladatokat elvégezni, amelyekről az alelnök asszony, teljesen jogosan, beszélt. Valóban, konvergencia és minden más, ha nincs gazdasági növekedés... Azt, ami nincs, nem lehet elosztani és alkalmazni, ezért szerintem elsősorban vidékfejlesztési és gazdaságfejlesztési programra van szükség, az segít majd a romákon is, és azt segít a kulturális autonómián is egyébként, mert különben a maradványt fogjuk osztogatni. Remélem, hogy ebben egyetértünk, utána pedig majd ezen a programon kellene gondolkozni, hogy hogy lehet megcsinálni.
(Az elnöklést Balog Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Van-e még hozzászólás? (Nincs jelentkező.) A hozzászólásokat lezártuk. (Fogarasiné Deák Valéria: Tudnánk vitatkozni, de nincs. - Dr. Wiener György közbeszólása.) Közbeszólt Wiener képviselő úr, de utána is természetesen szót kap. Parancsoljon!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Bizottság! Nem az időhúzás céljából kértem szót, hanem ha már a GDP-alakulás szóba került, akkor próbáljunk néhány adatot is áttekinteni. (Közbeszólás.) Jelentkezzél, és abban a pillanatban ismét szót kapsz, semmi gond nincs ezzel. Nem énmiattam ülünk itt ilyen sokáig, megjegyzem.
A gazdasági növekedéssel az a helyzet, hogy mielőtt elkezdődött volna a megszorító csomag 2006 első negyedévében, a gazdasági növekedés az előző év első negyedévéhez viszonyítva 4,9 százalék volt, ami nem volt alacsony. Amikor egy ország ilyen csomagot hajt végre - nemcsak Magyarország hajtott végre ilyet -, akkor általában a növekedési ütemek mínuszosak, nem pedig pluszosak. Én egy költségvetési törvényjavaslat vitája során elhangzott felszólalásomban arra utaltam, hogy amikor Málta hajtott ilyet végre, akkor 2001-ben, 2002-ben, 2004-ben mínusz volt a növekedése, és az, hogy nem mínusz, hanem 1,3, az egy ilyen csomag mellett, akármilyen hihetetlenül is hangzik, inkább pozitívum. Én inkább azért aggódom, hogy az idei évben meglesz-e a 2,8, amit mondtunk, vagy annál kevesebb lesz. Teljesen egyértelmű, hogy a gazdasági növekedés üteme és a költségvetési hiány mértéke között ebben a térségben, de máshol is van egy nem jelentéktelen összefüggés.
Ami az 1998-2002 és a 2002-2006 közötti növekedést illeti, a két időszakban egytized százalék az eltérés a növekedési ütemek között, az egyik négyéves periódust a másikkal hasonlítva össze. Tehát akkor lehet növekedésről beszélni, ha ezen a csomagon túl vagyunk. Ha viszont egyszerre akarunk radikális adó- és járulékcsökkentést végrehajtani, egyszerre akarjuk a költségvetési hiányt csökkenteni és a növekedést gyorsítani, akkor ez a három együtt nem reális, akár mi akarjuk ezt, akár a Fidesz, akár bárki más, az MDF, az SZDSZ, vagy nem parlamenti párt kívánja ezt. Az nagyon helyes, ha a növekedést elő akarjuk segíteni, de a megszorító csomag utóhatásainak időszakában is, mert ez a hatások késleltetetten is jelentkeznek, nem reális arról beszélnünk, hogy 3-4 százalék lesz a növekedés.
Egyébként a rendszerváltás óta egyetlen évben, igaz, a Fidesz-érában - mindig az igazságból kell kiindulni - volt 5 százalék felett a növekedés, 2000-ben, ami egy világgazdasági konjunktúra csúcspontján volt, egyébként mindig 5 alatt volt. A második ilyen jó adat a Horn-érának volt az utolsó éve, 4,9 százalék, utána, ha megnézzük, hogy 2001-től ez hogyan alakult, akkor 2001-ben 3,8, 2002-ben 3,5, 2003-ban 3,4, 2004-ben 4,6, 2005-ben 4,1, 2006-ban 3,9, 2007-ben 1,3, 2008-ban remélem, hogy 2 fölött lesz.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, lezárom a vitát.
A főigazgató asszonyé a szó.
Németh Erika főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály) reflexiói
NÉMETH ERIKA főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály): Tisztelt Bizottság! Nagy élvezettel és figyelemmel hallgattam a hozzászólásokat. Körülbelül erre számítottam egyébként. Habár Szászfalvi képviselő úr most éppen nincs bent, és abban a sorrendben szerettem volna menni, ahogy a felszólalások elhangzottak, de mégis onnan kezdeném.
A parlamenti képviselet volt az első, amit a képviselő úr felvetett. Azt kérdezte, hogy áll-e szándékában a kormányzatnak bármiféle konkrét lépés. Igen. A válaszom az, hogy feltett szándéka a kormánynak, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletéről szóló előterjesztés az Országgyűlés elé kerüljön még e ciklusban, ezért kezdődött meg a munka a közjogi munkacsoportban. A közjogi munkacsoport tevékenységének teljes dokumentációja megtalálható a www.meh.gov.hu honlapon, vagyis a szakállamtitkárság honlapján, és ott a hazai kisebbségekkel és a határokon túli ügyekkel foglalkozó főosztály tevékenységére vonatkozó minden információ az önök és bárki rendelkezésére áll. A közjogi munkacsoport eddigi összes dokumentációja a honlapra felkerült.
A közjogi munkacsoport megalakulásakor külső szakértőket kért fel, és a hazai kisebbségek képviselőit, a hazai kisebbségek országos önkormányzataitól kért delegálásokat. Akkor, a megalakuláskor Kaltenbach Jenő tagja volt ennek a közjogi munkacsoportnak. Az ombudsmanváltást követően kapcsolódott be a munkába Kállai Ernő jelenlegi ombudsman, és ő összehívta a kisebbségi kerekasztalt, és a koncepciót, ami alapjaiban ebben a közjogi munkacsoportban készült el - mint a bizottság egy tagja, és az OBH egyébként is meghívottja a közjogi munkacsoportnak - továbbdolgozták, és így a kisebbségi elnökök formálisan talán nem, de mégis csak szavaztak arról, hogy ez a koncepció alkalmas arra, hogy benyújtásra kerüljön. Jelenleg ez be van nyújtva a Miniszterelnöki Hivatalba, és az a tervünk, hogy rövidesen politikai egyeztetésre lesz bocsátva. Ezt tudom önöknek mondani.
Ebben a feltett szándékunk változatlan, még akkor is, ha megfogalmazódnak aggályok. Nem Wiener képviselő úr az első, aki ezt megfogalmazta, tudjuk, hogy sokan szkeptikusak, mi mégis azt szeretnénk, ha ez valóra válna. Nyilvánvaló, hogy csak egy olyan elképzeléssornak van realitása, amely találkozik a 13 hazai kisebbség egyetértésével. Ha ebben nem lesz konszenzus, akkor a politikai egyeztetés során nyilvánvalóan könnyebben elvérezhet bármilyen javaslat, ellenkező esetben nem. Ha a kisebbségek között nincs konszenzus, akkor lehet, hogy a politikai egyeztetések már eleve ezzel az attitűddel fognak kezdődni.
Nem akarok visszautalni arra - önök közül sokan végigélték a kisebbségi törvény módosítási procedúráját -, hogy öt éven keresztül folytak az egyeztetések, és most nem akarok úgy fogalmazni, de zárójelben megteszem, hogy és, lám, mi lett belőle. Az lett, ami lett. Jaroszlava asszony is felemlegette ezt, és lehet, hogy majd erre egy picit kitérek.
Azt szeretném még mondani a parlamenti képviselettel kapcsolatban, hogy ez a koncepció az ombudsmani hivatal honlapján megtalálható, hozzáférhető, olvasható. Nem tudok arról, hogy ez mostanában változnék, nem tudok róla, de ott mindenki elolvashatja és elgondolkodhat azon, hogy mekkora realitása van a mostani elképzeléssornak. Ez nem egy törvényszöveg, ez egy koncepció egyelőre. Teljes jogú képviseletről van szó. Semmilyen olyan elképzelésbe senki nem akar belemenni az általam ismert szereplők közül, amelyek akár delegátusi intézményben gondolkodnak, akár csökkentett jogosítványokkal rendelkező kisebbségi képviselőkről.
Csak szeretném megjegyezni, nem biztos, hogy szerencsés az elnevezése, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete, hiszen akik kisebbségi jogon az Országgyűlésbe kerülnek és teljes jogú képviseletről beszélünk, akkor nyilvánvalóan nem lehet, hogy a köztudatban ez úgy gyökeresedjék meg, hogy azoknak a képviselőknek, akik ilyen jogon kerülnek be a parlamentbe, csak és kizárólag a kisebbségek képviselete a feladata, hiszen ma is van kisebbségek képviselete az Országgyűlésben, mint ahogy a társadalom bármely más rétegének a képviselete megoldódik. De nem egy érdekvédelmi intézmény, hanem ez a jogalkotás színtere már maga az Országgyűlés. Ezért ha teljes jogú képviseletről beszélünk, akkor szerintem érdemes ezt tudatosítani, hogy itt arról van szó, hogy ugyanolyan értékű képviselők bekerüléséről van szó, mint jelenleg a parlamentben ülők. Tehát mindenképpen lesz ötpárti egyeztetés, ez volt a képviselő kérdése.
Ami a kedvezményes mandátumot illeti, igen, az elején erre utaltam. Egyrészt sajnálom, hogy Teleki képviselő úr nincs itt, mert Teleki képviselő úr államtitkárként akkor az egyeztetésekben részt vett. Megszületett ez az országgyűlési határozat, hogy a kedvezményes mandátumra megoldást találjon a kormányzat és ezt terjessze az Országgyűlés elé, és mint említettem az elején, pár órával ezelőtt, erre már nem került sor. Bár az egyeztetések megkezdődtek, de 2006-ban emlékeim szerint mindössze három hetet ülésezett az Országgyűlés, és ez 2005 végén volt egészen. Úgyhogy nem sikerült olyan megoldást találni, ami az alkotmányosság próbáját kiállta volna.
Tudom, hogy Szászfalvi képviselő úr kérdése arra vonatkozik, hogy jó, jó, de mi történt azóta. Nem tudok erre válaszolni, ezt őszintén megmondom. Azt tudom erre mondani, hogy a közjogi munkacsoport a kisebbségi törvényt vagy a kisebbségi joganyagot bármilyen vonatkozásban, tehát nemcsak magát a kisebbségi törvényt, hanem minden kisebbségeket érintő jogszabállyal kapcsolatosan napirendjére tűz tartalmakat. Lehet, hogy az én feladatom most az, sőt biztos, hogy én ezt feladatomnak tartom, hogy a kedvezményes mandátum alkotmányos kidolgozására vonatkozóan javaslatot teszek arra, hogy gyorsuljon fel ez a munka. Bár megjegyzem, hogy a kisebbségi törvényhez hozzányúlni csomagban lenne érdemes és nem külön-külön, mert akkor lehet, hogy bizonyos tartalmak elvesznek.
Az anyagi támogatás. Nem fogok mindenkinek külön válaszolni. Azt szeretném önöknek mondani, hogy a beszámoló 53. függeléke foglalkozik az ösztöndíjról szóló tájékoztatással, tehát az 53. számú függelék ad tájékoztatást.
Elhangzottak számok. Ha megengedik, nem térnék ki ezekre a számokra. Úgy, ahogy Balog képviselő úr is mondta, Fogarasiné Deák Valéria is említette, ezek tények, ezek megtörténtek. Nincs más hozzáfűznivalóm, mint az, hogy igen, ekkorák voltak a lehetőségek, ennyi összeg állt rendelkezésre a kisebbségnek. Valaki mondta, talán Valika, hogy egy ilyen helyzetben a szinten tartás és nem a fűnyíróelv van, annak már örülni kell.
Tudom, hogy vannak olyan területek a kisebbségek finanszírozásán belül, amelyekre feltétlenül jó lenne, ha több pénz fordítódhatna. Ilyen tipikusan a közalapítvány ügye és helyzete, ezen belül is a sajtófinanszírozás, amit szintén Szolga Ferenc hozott fel, hiszen ő tudja, mert ő is a kuratórium tagja Jaroszlavával együtt, végigéljük minden évben ezt a küzdelmet, hogy egyre kisebb lesz a tortaszelet és egyre színvonalasabb lapok jönnek be a rendszerbe. Nagyon nehéz ezt megoldani. Ezért nem a beszámolási időszakra vonatkozó a mondandóm, de elmondom, hiszen nem tudjuk megkerülni, hogy azóta is történnek a dolgok, hogy egy finanszírozási munkacsoport is működik, amelynek az a feladata, hogy ezt a többcsatornás finanszírozást áttekintse, és megoldást találjon arra, hogy megnyugtató módon lehessen ezeket a ma még hiányként emlegetett tételeket pótolni vagy magasabbra emelni.
Azt gondolom, hogy ebbe most ne menjünk bele hosszasan, mert a közalapítvány előtt is annyi igény van és olyan sok feladat van, amit szeretnénk megoldani. Az én szívügyem a színházi találkozó, ami szintén egy magasabb finanszírozást érdemelne. Amikor a finanszírozási munkacsoport eljutott oda, hogy javaslatot tegyen le a kormányzat számára, amely lehet, hogy néhány tárca eddigi költségvetésében vagy kisebbségre fordított tételeit is érinti, akkor érdemes majd erre visszatérni. Tavaly februárban vagy márciusban - akkor voltam itt először - is azt mondtuk, vagy mondtam talán, de ha jegyzőkönyvbe nem, akkor azon kívül, most viszont jegyzőkönyvbe mondom, hogy időközben is lehet az emberi jogi bizottságnak kisebbségi kérdést a naprendek közé tűzni, és akkor nagyon szívesen jövünk aktuális dolgokról is tájékoztatni, mint ahogy egyszer majdnem bekövetkezett, csak elsodort bennünket az élet. Köszönöm ehelyütt is, elnök úr levelet írt akkor a főosztálynak, amiben megindokolta, hogy a már napirendre tűzött napirend miért is maradt el, ami akkor kisebbségpolitikai kérdésekkel foglalkozott volna.
Azt gondolom, a Pettkó András által elmondottakra nem kell reagálnom. Nyilvánvaló, hogy minden olyan dolog, ami a romák felzárkóztatását szolgálja, és akár állami pénzből megy, akár pályázati pénzből, akár más forrásból, akár mecenatúrából, akár multinacionális cégek támogatásából - különösen ilyenek a vállalkozásélénkítéssel, vállalkozásfejlesztéssel vagy informatikával kapcsolatos magánkezdeményezések és finanszírozások -, azt gondolom, hogy annak örülnünk kell.
Farkas Flórián képviselő úr nagyon drámai képet festett a hazai kisebbségpolitikáról és a helyzetről. Engedje meg képviselő úr, hogy erre most ne reagáljak. Máskor és más körben talán tartalmasabban tudunk arról szót váltani, hogy a kisebbségpolitika milyen és miért olyan. Én most inkább az ön konkrét kérdésére szeretnék reagálni, ami szintén túlmutat ennek a beszámolónak az időintervallumán. Ez a differenciált támogatásra vonatkozó kérdés. Ezt mások is felvetették. 75 százalék - 25 százalék.
Tisztelt Bizottság! A helyzet a következő. 2005-ben hosszas tárgyalások után elfogadásra került egy kisebbségi törvény, amelynek a választójogi része volt az, amivel mindenki előszeretettel foglalkozott, és amiről a legtöbb vita folyt abban az időben. Akik akkor képviselők voltak, erre nyilván emlékeznek. Hogy voltak abban a törvényben egyéb más passzusok is, amelyek újdonságot jelentettek, arra kevéssé irányult figyelem. Nem emlékszem, hogy plenáris ülésen vagy akár bizottsági ülésen a feladat alapú támogatás bevezetéséről valaki akár negatív, akár pozitív véleményt fogalmazott volna meg. Ugyanez vonatkozik az országos önkormányzatok hivatalalakítására és arra a két kötelezettségre, ami a törvényben szerepel, ami előírja a kormány számára, hogy 2008. január 1-jéig alkosson rendeletet, az egyik a gazdálkodási rendelet, a másik pedig a feladat alapú támogatásról szóló rendelet.
2005-ben elfogadásra került a törvény, és való igaz, hogy 2006-ban nem történt semmi, minekutána 2007-ben elkezdődött az a munka, hogy ezeket a rendeleteket előkészítse. A rendeletek jogszabályi szövegbe öntését követően a kisebbségi önkormányzatoknak lehetőségük volt véleményt nyilvánítani ezen rendelettervezetek szövegéről. A bizottság tagjai nyilván emlékeznek rá, hogy a kisebbségi törvényt egy ponton módosítani kellett, mert központi költségvetési szerv és önkormányzat nem lehet egyszerre a hivatal. Ennek az anomáliának a feloldása elég sok egyeztetésbe került, mire végül az Országgyűlés módosította, és a rendelet így készült el a tavalyi év végén.
Szeretném arra emlékeztetni a tisztelt bizottságokat és a jelenlévőket, hogy 2004-ben a Magyar Köztársaság költségvetése már egyszer a hivatalalakításkor adott egy egyszeri támogatást minden önkormányzatnak, azonban nem minden önkormányzat alakította meg a hivatalát abból a pénzből, hanem valószínűleg elköltötte másra. Azt is szeretném elmondani - ez is túlterjeszkedik már a jelen beszámolón -, hogy 2007 végén 100 millió forint egyszeri támogatási összeget biztosított a kormány a hivatalok tényleges megalakításához, amit egyedi pályázat útján nyertek el az önkormányzatok. Ennyit a hivatalalakításról.
A feladatalapú támogatásról pedig annyit, hogy 640 ezer forint jutott önkormányzatonként a tavalyi évben, és miután a területi önkormányzatok március 4-e után alakultak meg, és több jelzés érkezett, hogy a területiek nem tudnak 640 ezerből működni, ezért még a tavalyi év során visszamenőlegesen a márciusi megalakulástól kezdődően egymillió forint támogatást biztosított a kormány a területi szintű önkormányzatoknak.
A differenciált rendelet megoldása valóban hosszas volt, de nagyon sok egyeztetésen ment keresztül. Végül sikerült elérni, hogy csak akkor van értelme bevezetni ezt a rendeletet, ezt a 75-25-ös megosztást, ha a 640 ezer forintból nem tud mozdulni, és növelni tudjuk. Valaki az imént egy számot említett, és akkor én felírtam magamnak, hogy "x2000". Egy-két millió forintot jó lenne, ha kapnának önkormányzatonként - és akkor mindig hozzá kell tenni, hogy x2000, mert ennyi önkormányzat van. Ezt az országos költségvetésben mindig így kell nézni, hogy van-e ennyi lehetőség most, vagy nem.
A feladatalapú támogatás bevezetésének sok oka volt, de az egyik oka nyilvánvalóan az volt, amiről, azt hiszem, Teleki képviselő úr beszélt, hogy a teljesítmény valahogy lépjen be a rendszerbe. Azt a kisebbséget egy adott településen, amely mögött semmilyen tevékenység nincs, hanem csak tiszteletdíjra felveszi, és önmagáért van vagy létezik, nyilvánvalóan nem kell állami pénzből támogatni, vagy nem biztos, hogy ugyanolyan mértékben, mint a többiekét, akik viszont rengeteg dolgot tesznek, de csak ennyi jut nekik, és még tiszteletdíjat sem vesznek fel cserébe a tevékenységükért. Csak a két végletet említettem, de ilyen-olyan véglet is van. Lehet, hogy bonyolult az igénylőlap szövege, de ez egy kísérleti év, mi így tekintjük legalábbis.
Nyilván majd a következő kétéves beszámolóban lesz érdemes részletesen erre visszatérni, vagy akár időközben is, körülbelül májusra tudom azt mondani, hogy egy részletes sajtótájékoztatót fogunk erről tartani. Amit most tudok mondani, az az, hogy a 2000. január 1-jén éppen 2050, mert azóta is szűntek meg kisebbségi önkormányzatok, tehát 2050-valahány települési és területi kisebbségi önkormányzatból 1650 fölött van azoknak a száma, amelyek pályáztak. Ez azt jelenti, hogy a létezők és az igénylést be nem nyújtók közöttiek biztos kapnak 555 ezret, az az 1600-valamennyi, még ha az elérhető 100 pontból csak 15 pontot is ér el - most nem tudom, hogy mennyit ér el, mert feldolgozás alatt vannak -, de ha csak 15 pontot ér el vagy 20-at, biztos, hogy többet fog kapni, mintha fix 740-et kapott volna. Tehát nem igaz az, hogy forráselvonás történt. Akinek nem volt mit beadnia, mert nem tudja bizonyítani, hogy dolgozott, akkor, ha ő úgy gondolja, hogy ettől forráselvonás van, akkor lehet azon vitatkozni, hogy mit tartunk erkölcsileg is elfogadhatónak, vagy mit nem. Én azt gondolom, hogy ebből nem negatív dolog fog kijönni, hanem pozitív.
Természetesen nem akarnám önöket arra rávenni, hogy előre igyunk a medve bőrére, ezért azt mondom, hogy akkor, amikor már teljes egészében feldolgozásra kerültek, és a kisebbségi költségvetési bizottság mindegyiket elfogadta, jóváhagyta... Ez a rendeletben egyébként le van írva, és a rendelet szövege is megtalálható a www.meh.gov.hu honlapon, mint ahogy a kétéves jelentés is hozzáférhető egyébként. A kétéves jelentés is ki lett küldve az államigazgatási egyeztetés során mindazoknak, akiknek véleményezési joguk van, és a kisebbségi országos önkormányzatok mindenképpen ezek közé tartoznak. Tehát a tevékenységünk teljesen nyilvános, mindenhez a honlapon hozzá lehet férni, meg lehet nézni, bármely munkacsoport, akár a média munkacsoport tevékenységét is. Arra kérem önöket, hogy ezt kövessék nyomon, és ha kell, akkor a munka befejeztével szívesen jövünk, mert van egy olyan kötelezettség, hogy 2008. október 1-jéig a levont tapasztalatok után javaslatot kell tennünk arra, hogy ez a feladatalapú támogatásról szóló rendelet miként módosuljék, és legyen még jobb, még életszerűbb és még pontosabb.
A hivatalalapításra még egy pillanatra hadd térjek vissza. A hivatalalapításnak is megvolt a maga apropója. Akkor, amikor választásokra kerül sor, az előző önkormányzat már nem, a következő még nem működik, akkor kell lenni egy olyan hivatalnak, amely a jogfolytonosságot viszi, amely a pénzekre vigyáz, és el tud vele számolni. Ez volt anno, sokan a teremben, látom, bólogatnak, emlékeznek rá, hogy mely kisebbségnél és miért okozott ez különösen gondot, és a kisebbségi törvény módosításánál ezt mindenképpen a jogalkotó fontosnak tartotta beépíteni, éppen a kisebbségek érdekében.
Ne haragudjanak, ha egy kicsit hosszabb voltam, de azt jelezném, hogy különösen ebben a bizottságban a kisebbségi politika vagy a kisebbségek tekintetében általában egyenlően szoktak beszélni a képviselők. Azt szeretném, ha most is kölcsönösen és korrekten tájékoztatnánk egymást, és tényleg mindenki minden fogalom alatt azt értené, ami a mögöttes tartalma.
Elhangzott az, hogy nem alapítani nehéz intézményt, hanem működtetni. Így van. Intézményt átvenni, alapítani nemcsak olyan kérdés, hogy majd mennyi pénze lesz annak az adott kisebbségnek, hanem az egy felelősség. Főleg oktatási intézményt átvenni és működtetni felelősség, mert a kisebbségi törvény pontosan leírja, hogy mit kell vállalni, közoktatási megállapodást kell kötni, tíz évre biztosítani kell, s a többi, s a többi. A működtetés beépül az országos kisebbségek költségvetésébe. Tessék megnézni a 16-os számú táblát, itt nyomon követhető, hogy amikor pályázik egy kisebbség intézményátvételre, akkor külön megjelöli, hogy mennyit kér működésre, mennyit felhalmozásra, és a működési összeg beépül a következő évben az ő költségvetésébe. Tavaly két olyan kisebbség alapított intézményt, amely eddig nem rendelkezett saját intézménnyel. Ennek őszintén örülünk, támogatjuk. Az ukrán kisebbségről és az örmény kisebbségről van szó, és a 2008-as költségvetésbe már az ő 2007-es igényük be is épült.
Teleki képviselő úrnak elég sok észrevétele volt. Tessenek szólni, ha valamit kihagytam.
Ami pedig a romaügyeket illeti: voltam a foglalkoztatási bizottságban már, és a kulturális bizottságban is. A foglalkoztatási bizottságban elmondtam, de itt nem fogom olyan hosszan elmondani, hogy az a helyzet, hogy az előző jelentés egy 177 oldalas jelentés volt, 177 oldal szöveg, tábla. Abban volt először a roma foglalkoztatásról, illetve a nemzeti fejlesztési tervből a romák foglalkoztatására jutó pénzekről tájékoztatás, de a foglalkoztatási ügyek a 12 nemzeti kisebbséget igazándiból markánsan nem érintik. A foglalkoztatási bizottságban is elmondtam, hogy emiatt van az, hogy a foglalkoztatási, a munka világára vonatkozó részek a mostani jelentésben a roma kisebbségre vonatkozó részbe kerültek be, hiszen a többi 12-t nem érintik, ezért az általános részben semmiképpen nincs helyük. Másrészt pedig nekünk a beszámolási kötelezettségünk, a kisebbségi jelentés megírási kötelezettsége a kisebbségi törvényből fakad. A kisebbségi törvény pedig a kisebbségi önkormányzatisággal, a kulturális autonómiával, a jogokkal és kötelezettségekkel, satöbbi foglalkozik.
Foglalkoztatás tekintetben nincs külön kisebbségekre vonatkozó jogszabály, ezért a foglalkoztatási ügyekről az illetékes szaktárcát érdemes a bizottságnak megkérdeznie, beszámoltatnia. Ráadásul a Roma Integráció Évtizede Program négy hangsúlyos kérdésről szól, és közelharcot vívtunk, hogy azért a kultúráról is legyen már az isten szerelmére valami kicsi benne, és nemcsak azért, mert nem elég lakni, enni, satöbbi, hanem kell a szellemi táplálék is. Kicsi kultúrát sikerült nekünk a Roma Integráció Évtizede Programba beapplikálni. De maga a tízéves program is erről a négy dologról szól. Önök nyilván tárgyalták ezt a stratégiai tervet, meg a kétéves akciótervet is. Valóban az Integrációs Tanácsnak is e teremben is ül tagja Farkas Flórián személyében, én is tagja vagyok a mai napig a tanácsnak. Ott a Roma Integrációs Tanács ülésén részletes tájékoztatókat, beszámolókat hallgatunk meg. Miután Magyarország adja a Roma Integráció Évtizede Program soros elnökségét, ezért lehet, hogy érdemes lenne kifejezetten a romák helyzetéről szóló napirend keretében ezt a napirendet itt előhozni. Hangsúlyozom még egyszer, a mi jelentési kötelezettségünk a kisebbségi törvényből fakad. Egyébként nagyon sok mindennel egyetértek, ami itt a romaügyben elhangzott, és azt gondolom, ez tipikusan egy olyan történet, amelyben hatalmas összefogásra van szükség, és mindannyiunk érdeke, hogy ebben a lehető legtöbb segítséget megadjuk.
Itt a diszkrimináció is szóba került. Az, hogy hogyan lehet változtatni dolgokon, igen, a szemléletváltásért, tehát a szemlélet megváltoztatásáért azt hiszem, hogy valamennyiünknek megvan a saját helyén a lehetősége, a teendője és a felelőssége. Ha ebben nem fogunk tudni összefogni, akkor szerintem nagyon rosszul döntünk.
A Jaroszlava által elmondottakról csak annyit, hogy a foglalkoztatási bizottságban is elmondtam, hogy igen, itt van tizenkét hazai kisebbség, és még mindig nagyon sokszor találkozunk szembe azzal, hogy kisebbség egyenlő romaügy. Elnézést kérnék, ha valakit megbántok, ebben semmi degradáló nincs, amit mondok, csak szeretném, ha ebben a bizottságban is tudnák, vagy ha tudják, akkor még nyomatékosítanák, hogy itt van tizenkét hazai nemzetiségi kisebbség, amelyben óriási tevékenység, hatalmas önkéntes munka, nagyon sok tehetség, nagyon nagy kérdés, szeretet és tenniakarás van. (Balog Zoltán távozik az ülésről. Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.) Sajnálatos, hogy bármilyen beszámoló és jelentés kapcsán mindig a problémákról beszélünk és nagyon sokszor a pénzről, de ezekről a pozitívumokról, amelyek sokak szemében természetesek, kevés szó esik. Szerintem érdemes egy ilyen bizottsági beszámoló kapcsán is köszönetet mondani mindazért, amit a hazai tizenkét kisebbség tesz a nyelv megőrzéséért, a hagyomány ápolásáért és a kultúra terjesztéséért.
Köszönöm szépen a tisztelt bizottságnak, hogy meghallgattak. Köszönöm, hogy ennyi időt szakítottak a kisebbségi jelentésre. Elnézést kérek, ha egy kicsit hosszabb voltam. Letettem a szent esküt, hogy bármerre járok, a hazai kisebbségek érdekében minden szépet és jót elmondok, amire önök odafigyelnek, hogy a többségi társadalomban egyre többet figyeljenek fel arra, hogy micsoda érték rejlik és micsoda kincs ez Magyarország számára is. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a beszámolót és az Országgyűlés plenáris ülésén is tegye ezt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen főigazgató asszonynak a válaszokat. Elnök úr időközben el kellett hogy menjen, úgyhogy ezért vettem át az elnöklést. Alelnök asszony kért még szót, ha jól hallottam. Tessék parancsolni! Utána szavazunk.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Csak azért, hogy egyben mehessen a szavazás, most nem a jelentéshez, hanem a határozati javaslathoz szeretnék elnök úrral egyébként egyeztetett módon egy kis módosító javaslatot tenni. A határozati javaslatunk, ez a saját, tehát a bizottságunk által elfogadásra javasolt határozati javaslat utolsó két bekezdését javaslom kivenni, mert ez időszerű volt egészen tavalyig és egészen az előző ciklusban, de akkor, amikor időben benyújtották a jelentést, mi készítjük a határozatot, és napirendre is van már tűzve, nem gondolom ildomosnak, hogy visszautaljunk az előző ciklus tapasztalataira. Most ezt vegyük tudomásul. Tehát azt javaslom, hogy a határozati javaslatot e két bekezdés nélkül fogadjuk el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tehát két határozatot kell hoznunk, két állásfoglalást tenni. Először is a beszámolónak az általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk, utána pedig a bizottság által benyújtandó önálló bizottsági indítványról, annak a szövegéről. Tehát ez a két szavazás következne most.
Először azt szeretném kérdezni a bizottságtól, hogy a J/4722. számon előterjesztett beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja-e. Amennyiben igen, kérem, kézfeltartással szíveskedjenek jelezni. (Szavazás.) 10 igen, ha jól látom. Ki az, aki nem? (Szavazás.) 8 nem. A bizottság tehát 10 igen, 8 nem szavazattal a beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja.
Most a második szavazásunkról lenne szó, amelyben a bizottsági önálló indítvány benyújtásáról kell határoznunk, illetve ha jól értettem, akkor először úgy kellene, ha ez az elnök úrral egyeztetett módon van, akkor nyilvánvalóan úgy is javasolhatom vagy tehetem föl a határozatot, hogy a két utolsó bekezdés nélkül szavazzunk a benyújtandó önálló indítványról. Tisztelettel kérdezem tehát, hogy a bizottság ezt az indítványt támogatja-e önálló bizottsági indítványként. Kérem, hogy most szavazzunk erről. (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem értett vele egyet? (Nincs jelentkező.) Tartózkodó szavazat? (Szavazás.) 8. A bizottság tehát 10 igen, 8 tartózkodó szavazat mellett ezt a javaslatot elfogadta.
Köszönjük szépen főigazgató asszonynak és munkatársainak a segítségét. További jó munkát kívánunk!
Azt szeretném kérdezni, hogy előadónak kit kíván a bizottság állítani. Többségi álláspont? (Fogarasiné Deák Valéria: Teleki László.) Kisebbségi álláspontra Farkas Flórián képviselő úr elfogadja a felkérést? (Farkas Flórián: Igen, persze.) Tehát akkor Teleki László a többségé és Farkas Flórián a kisebbségé.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. napirendi pont az Egyebek. Egyebekben van-e valami észrevételünk? (Nincs jelzés.) Főtanácsadó asszonynak hadd adjam át a szót. Nincs még vége a bizottsági ülésnek, szeretném jelezni, bármennyire is úgy néz ki.
DR. ARCZT ILONA főtanácsadó: Szili Katalin elnök asszony levelét kiosztottuk, amelyben három bizottsághoz fordult, fogamzásgátló tabletták ügyében, ez kiosztásra került. Ha jól tudom, Godó Lajos szeretne a munkacsoport tagjainak szólni, mert elnök urat kérte fel, hogy személyesen elmondja.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor Godó Lajos képviselő urat illeti a szó. Tessék parancsolni! A munkacsoport elnöke.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Remélem, hogy nem kell kiabálni. Azokat a képviselőket szeretném kérni, hogy jövő héten hétfőn találkozzunk, akik az előkészítő bizottság tagjai. Sajnos már nem sokan vagyunk itt, Laci, te, én és Bíró Ildikó. Nem tudom, nektek hogyan lenne jó. 9 óra, 10 óra délelőtt, nekem jó. Ha tudtok, akkor jöjjünk már össze, megbeszéljük a feladatokat. A pályázatok rendszerezése megtörtént, előzetes átfésülése megtörtént, és akkor meg tudnánk beszélni a munkarendet, munkamódszert, és hogy mielőbb elvégezzük ezt a nemes feladatot, hétfőn találkozzunk! (Elnök: 10 óra jó?) Jó. A bizottság elnöki irodájában.
ELNÖK: Akkor rögzítjük azt, hogy a pályázatokat előkészítő munkacsoport hétfőn 10 órakor tartja első jeles ülését a bizottsági irodahelyiségben.
Köszönöm szépen. Van-e még esetleg Egyebekben valami? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen mindenkinek a munkáját. További jó munkát kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 10 perc)
|
Szászfalvi László |
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezetők: Takács Aliz és Földi Erika