EMBCB-8/2008.
(EMBCB-88/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés
Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. április 8-án, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Az országgyűlési biztosnak javasolt személyek meghallgatása
(Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 4. § (2) bekezdése alapján) *
Dr. Tóth Gábor Attila adatvédelmibiztos-jelölt szóbeli kiegészítése *
Dr. Tóth Gábor Attila adatvédelmibiztos-jelölt válasza *
Dr. Tóth Gábor Attila adatvédelmibiztos-jelölt további válasza *
Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje meghallgatása *
Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje szóbeli kiegészítése *
Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje válasza *
Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5393. szám) (Általános vita) *
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) kiegészítése *
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) válasza *
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában *
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP) - megérkezéséig
Godó Lajos (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Nyakó Istvánnak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Teleki Lászlónak (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Farkas Flórián (Fidesz) dr. Fazekas Sándornak (Fidesz) - megérkezéséig
Varga József (Fidesz) Ékes Ilonának (Fidesz)
Dr.Tóth Gábor Attila adatvédelmibiztos-jelölt
Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Bitskey Botond hivatalvezető-helyettes (Köztársasági Elnöki Hivatal)
Dr. Molnár Krisztina tanácsos (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Budavári Laura tanácsos (Egészségügyi Minisztérium)
Kopiás Gábor
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz)
Dévai Emese szakértő (Fidesz)
Tabajdi Anita szakértő (MSZP)
Listárné Nagy Éva főosztályvezető-helyettes (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Péterfalvy Attila hivatalvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Soós Károly szakértő (MDF)
Várnagy Réka tájékoztató könyvtáros (Országgyűlési Könyvtár/KTK)
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Bognár Renáta tudósító (MTI)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 13 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén, különösen is vendégeinket, dr. Kállai Ernő kisebbségi ombudsmant, Bitskey Botondot, a Köztársasági Elnöki Hivatal kabinetfőnök-helyettesét és mindenki mást is.
A határozatképesség megállapításához kérem szépen a helyettesítéseket bemondani! Donáth képviselő urat...
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Jön majd, de addig én.
ELNÖK: Alelnök asszony. Godó képviselő urat Tóth Gyula helyettesíti, Lénárt képviselő úr itt van, Nyakó képviselő úr itt van. Szabóné Müller Tímeát Lénárt képviselő úr helyettesíti, Teleki képviselő úr itt van. Wiener képviselő urat Nyakó István helyettesíti, Gusztos képviselő urat Teleki László. Bíró Ildikót Szászfalvi képviselő úr helyettesíti, bár gondolom, fog jönni, Farkas Flóriánt Balog Zoltán helyettesíti, Varga képviselő urat Ékes Ilona. Semjén képviselő úr itt van, és Pettkó képviselő úr is. Nagyszerű. Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Van-e valakinek kérdése, kiegészítése, változtatási javaslata? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, miután az általános vita meghosszabbodott a 3. napirendi pontban szereplő humángenetikai adatok védelméről szóló törvényben, ezért azt javaslom, hogy ezt most vegyük le a napirendről, tehát a 3. napirendi pont nélkül fogadjuk el a napirendi javaslatot. Van-e ezzel kapcsolatban valakinek megjegyzése? (Nincs jelentkező.)
Akkor javaslom, hogy a módosított napirendet - 1., 2., 4. pont - fogadja el a bizottság. (Az ülésterembe érkezik Donáth László.) Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) 19 igen szavazattal, egyhangúlag a napirendi javaslatot elfogadtuk.
Az 1. napirendi pontunk az országgyűlési biztosnak javasolt személyek meghallgatása. Adatvédelmibiztos-jelöltünk dr. Tóth Gábor Attila. Isten hozta, szeretettel köszöntjük! A jövő nemzedékek országgyűlési biztosára a jelölt Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes, szintén üdvözöljük körünkben.
Az előkészítő anyagokat megkapták bizottságunk tagjai. Amennyiben ehhez kiegészítéseket, megjegyzéseket kíván fűzni, akkor először az adatvédelmibiztos-jelölt úrral kezdjük. Öné a szó, parancsoljon!
Dr. Tóth Gábor Attila adatvédelmibiztos-jelölt szóbeli kiegészítése
DR. TÓTH GÁBOR ATTILA adatvédelmibiztos-jelölt: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Emberi Jogi Bizottság! Másodszor vagyok az emberi jogi bizottság meghívottja, most mégis nagyobb izgalommal készültem, mint az első alkalommal, mert most saját magamat kell bemutatnom, saját álláspontomat kell ismertetnem, és nem egy testület, az Alkotmánybíróság hírnökeként vagyok itt.
Mivel a jelölési eljárás során, az emberi jogi bizottság meghallgatása előtt már voltunk az alkotmányügyi bizottságban, és három frakciónál is bemutatkozó látogatást tettünk, igyekeztem az ott visszatérően felmerült kérdéseket, témákat egy kicsit beépíteni bemutatkozó beszédembe. Bele is vágnék ebbe, nincsen előzetes megjegyzésem a kiküldött anyaghoz.
Három részből áll a bemutatkozásom. Először arról fogok pár szót mondani, hogy szakmai életpályám mennyiben jogosít fel erre a jelölésre; aztán azokról az alkotmányos elvekről és megfontolásokról szeretnék beszélni, amelyek az eddigi munkámat meghatározták, és amelyeket az adatvédelmi biztosi munkában is irányadónak tekintek; végül pedig arról szólok, hogy miként látom a harmadik adatvédelmi biztos előtt álló feladatokat, milyen szerepet tudok elképzelni az adatvédelmi biztos számára.
Amikor a köztársasági elnök bemutatott a frakcióvezetőknek és a sajtónak, akkor azt mondta, hogy a törvény szerint az adatvédelmi biztosnak vagy legalább tízéves szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie, vagy pedig komoly elméleti előtanulmányokkal. Azt mondta az elnök úr, hogy ő úgy látja, hogy én mind a két feltételnek megfelelek.
Mit jelent az esetemben a szakmai gyakorlat? Két részt emelnék ki az önéletrajzomból, amelyet a képviselők megkaptak. Egyrészt azt, hogy már egyetemi éveim alatt, és a diploma megszerzését követő első három évben a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezetnél dolgoztam, az adatvédelmi programot vezettem, illetve a jogalkotással összefüggő, jogalkotásra irányuló javaslatok programjában dolgoztam. Mit jelentett ez? Ha egy mondatban megpróbálom összefoglalni, azt jelenti, hogy konkrét esetek, konkrét emberi sorsok, konkrét problémák megoldási javaslata mellett, vagy ennek során számos olyan általános tapasztalat jelent meg vagy halmozódott fel az egyesület munkájában, amelyeket meg lehetett fogalmazni az Országgyűlés jogalkotási munkájával kapcsolatban is, például a '94-98-as országgyűlési ciklusban gyakran vettünk részt az emberi jogi bizottság, illetve az egészségügyi bizottság munkájában is. Akkor még túlnyomórészt passzív szerep jutott a civileknek, de az egészségügyi adatkezelési törvény elfogadása során már igyekeztünk a jogsegélyszolgálatnál felmerült problémák jogalkotási összefüggéseire felhívni a képviselők figyelmét, és számos sikert értünk el ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán és más jogszabálytervezetek vitája kapcsán is.
1999-ig dolgoztam ennél a szervezetnél, 2000-ben keresett meg Kukorelli István alkotmánybíró, hogy csatlakozzam az alkotmánybírósági stábjához, azóta az Alkotmánybíróságon dolgozom tanácsadóként. Ez is egy olyan munka, ahol hétről hétre szembesülünk adatvédelemmel, illetve információszabadsággal kapcsolatos kérdésekkel. A tanácsadó nem visel felelősséget a végső döntésekért, de nagyon gyakran örömmel állapíthatja meg, hogy határozatokban visszaköszönnek saját gondolatai, elképzelései, vagy akár különvéleményekben is.
Néhányat említenék azok közül az esetek közül, amelyeknek az előkészítésében részt vettem, és adatvédelemmel, illetve információszabadsággal függenek össze. Ide sorolható a háziorvosoknál lévő betegdokumentáció védelmével foglalkozó határozat, az úgynevezett Mécs-bizottsággal foglalkozó alkotmánybírósági döntés, amely egyfelől fontos adatvédelmi elveket tisztázott, egyrészt azt, hogy a vizsgálóbizottságok és más parlamenti bizottságok esetén a meghallgatásra kötelezettek, illetve tanúvallomásra kötelezettek adatait milyen alkotmányos védelem illeti meg.
Másrészt ez a határozat foglalkozott azzal is, hogy az országgyűlési bizottsági munka és az információs szabadság közötti alkotmányos összefüggések milyen szabályozást indokolnak. Sokat dolgoztunk a sportrendezvények bekamerázásával, a sportrendezvények résztvevőinek ellenőrzésével foglalkozó határozat előkészítésén, a kormányülések nyilvánosságával, a kormányülések dokumentálásával foglalkozó határozattal. A sort lehetne folytatni.
Két dolgot említenék még meg. Az egyik, hogy az Alkotmánybíróságon belül is számos szabályzatot kellett elkészíteni, amelyek egyrészt az indítványozók adatvédelmét biztosítják, másrészt az Alkotmánybíróságon kezelt közérdekű dokumentációk megismerhetőségét, tehát a kereteit szabályozzák. Ezeknek a belső rendelkezéseknek az előkészítésében is részt vettem. Hogy ez a tevékenység mennyire a napi munkánk része, azt említeném példaként, hogy a elmúlt héten dolgozott a stábunk azon a problémán, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál a gondnokoltakról vezetett nyilvántartásra vonatkozó szabályozás vajon megfelel-e az alkotmány által előírt követelményeknek. Vagy egy másik probléma, amely a Trócsányi bíró stábjával közös munka során készült, a vényeken lévő személyes adatok kezelése, a vények továbbítása a társadalombiztosítási rendszer felé, illetve azon kívül milyen adatvédelmi problémákat vet föl. Tehát ez is egy olyan munka - nemcsak az ezt megelőző civil szervezeti munka -, amely az adatvédelemmel és az információszabadsággal nagyon szorosan összefügg.
Szakmai életpályám másik vonatkozása elméleti jellegű. Azt mondhatnám, hogy hagyományos alkotmányjogi munka is része egy évtizede az életemnek, ami azt jelenti, hogy egyetemi oktatás, publikálások, egyetemi tankönyvszerkesztés. Ezek közül most kiemelem azt, hogy részt vettem annak az emberi jogi tankönyvnek az elkészítésében, amely tíz különböző felfogású szerző munkáját próbálta egységes szemléletben, egységes fogalomhasználatban megjeleníteni. Az emberi jogokra vonatkozó általános tanok kidolgozása mellett az én feladatom volt az emberi méltósághoz való jogról szóló fejezet megírása, amely alapvetőn magánszféra-védelem és ennek egyik elágazásaként személyes adatok védelmét is jelenti.
Az önéletrajzomhoz csatolt publikációs jegyzékemből kitűnik, hogy egy angol nyelvű kötet megszerkesztésében és megírásában is közreműködtem, amely adatvédelemmel, információszabadsággal foglalkozik. Írtam az információs kárpótlás problémájáról, és többször foglalkoztam a közegészségügyi célú adatok kezelésével is publikációk során.
Ezek lennének tehát azok az elemei az eddigi szakmai munkámnak, amelyeket az adatvédelemmel, illetve az információszabadsággal összefüggésben kiemelendőnek tartok.
A második kérdést az alkotmányügyi bizottság előtti meghallgatáson úgy címeztem meg, hogy azokat az alkotmányos elveket és megfontolásokat foglalom össze, amelyek eddigi munkámat meghatározták, és amelyeket az adatvédelmi biztosi munkában is irányadónak tekintek. Ezt a címet most a frakciómeghallgatásokon vissza-visszatérő kérdések nyomán egy kicsit átalakítottam, és azt mondanám, hogy arról mondok most néhány szót, hogy mit gondolok erkölcs és jog kapcsolatáról.
Azok közé az alkotmányjogászok közé tartozom, akik abból indulnak ki, hogy az alkotmány és különösen annak az alapjogi katalógusa morális elveket foglal magában. Az alapjogok valójában morális elvek egyéni jogosultságként megfogalmazva. Ebből az is következik, hogy az alkotmányjogi érvelés szükségképpen morális érvelés. Akkor is az, ha az alkotmányjogi érvelések gyakran igyekeznek eltüntetni a morális dimenziókat, morális aspektusokat. Ezek feltárhatók az írott szövegből. Ami az alkotmányjogász feladata, hogy elkerülje azt, hogy nehogy egy diffúz moralizálássá váljon ez a fajta érvelés. Alkotmányjogi technikák alakultak ki arra nézve, hogy az alapjogokról folyó viták megfelelő keretek között zajlódjanak, hogy meglegyenek azok a fogódzók és támpontok, amelyek kialakítják az egyes alapjogokról folyó diskurzus kereteit. Ez lenne tehát az a kiindulópont, amely mint elvi háttér meghatározza a gondolkodásomat.
Ezt azzal egészíteném ki, hogy a sajtóban úgy írtak rólam, hogy szabadságszerető ember vagyok. Az előző bizottságban ehhez azt tettem hozzá és ezt most megismételném, hogy azt képzelem, hogy ez mindenkire igaz. Tehát mindenkire igaz, hogy fontosnak tartja a saját életét, a saját vagyonát, a saját magánszféráját, azt, hogy a hatóságok ne kutakodjanak indokolatlanul a személyes titkaik között, és így tovább. Az adatvédelmi biztostól az várható el, hogy ezt a fajta szabadságot mindenki számára egyformán fontosnak tartsa, és abból induljon ki, hogy ezek a szabadságok, amelyek a magánszférát védik, illetve amelyek az információs szabadságot biztosítják, mindenki számára fő szabály szerint egyformán álljanak rendelkezésre, és ha korlátozásokat, kivételeket kell megállapítani, akkor azt kellően indokoltan, nagyon szigorú feltételekhez kötődve kell megtenni.
Mit jelent mindez az adatvédelem esetén? Az adatvédelem esetén az egyenlő szabadság azt jelenti, hogy hol az emberek egyik csoportja, hol az emberek másik csoportja kerül kiszolgáltatott helyzetbe vagy az állami adatkezelőkkel szemben, vagy magánintézményekkel szemben, vagy újabban olyan adatkezelőkkel szemben, amelyekről azt sem lehet tudni, hogy államiak-e vagy magánok. Azt kell szem előtt tartani, hogy az éppen kiszolgáltatott helyzetbe került emberek vagy embercsoportok számára a magánszféra-védelem ugyanúgy biztosított legyen, mint mások számára.
Hasonló a helyzet az adatvédelmi biztos által felügyelt másik nagy területtel, az információszabadsággal. Itt abból kell kiindulni, hogy minden magyar választópolgárnak egyenlő joga van a közügyekben való részvételre, a szavazásra, a vitákban való részvételre, és így tovább. Mindez csak akkor valósítható meg, ha egyforma eséllyel, egyforma informáltsággal vehetnek részt a közügyek megvitatásában, mindenkinek egyforma lehetősége van arra, a jog által biztosított lehetősége van arra, hogy a közügyekről szóló dokumentumokat megismerjék, ezekhez az információkhoz hozzáférhessenek.
Így foglalnám tehát össze azokat az alkotmányos elveket, amelyek mint említettem, végső soron morális elvek, amelyek az eddigi munkámban is iránytűként szolgáltak, és az adatvédelmi biztos számára is kiindulópontot kell hogy jelentsenek. Azt gondolom, hogy ha ezek alapján az elvek alapján tevékenykedik az adatvédelmi biztos, akkor az kiszámíthatóságot garantál mindenki számára, lehet tudni, hogy milyen elvek határozzák meg a tevékenységét. Ugyanakkor az elvek alapján folyó munka azt is lehetővé teszi, hogy az okfejtés, a mérlegelés mindig nyitott legyen a vitára, nyitott legyen más álláspontok elfogadására, és ez végső soron egyfajta önkorrekcióra ad lehetőséget. Tehát az elvek szintjén egyfelől szilárd elvi alapokat, másfelől az önkorrekcióra való képességet emelem ki.
Végül arról szólnék, hogy milyennek látom a harmadik adatvédelmi ombudsman előtt álló feladatokat, milyen szerepfelfogást képzelek el a harmadik adatvédelmi ombudsman számára. A törvény olyan, hogy nagyon sokféle tartalommal tölthető meg az adatvédelmi biztosi munka, nagyon szerteágazó hatásköröket biztosít számára. Eljárhat hivatalból, nemcsak konkrét panaszok alapján, nemcsak konkrét ügyek nyomán fogalmazhat meg ajánlásokat, hanem általános érvénnyel is, adatvédelem terén hatósági jogköre van, előzetes eljárásokat folytathat, és sajátosan alakíthatja viszonyát a nyilvánossághoz. Ezért nagy szerepe van annak, hogy milyen módon közelít az adatvédelmi biztos ezekhez a hatáskörökhöz.
Az alkotmányügyi bizottságban első pontban úgy foglaltam össze a szerepfelfogást, hogy a folytonosság meghatározó. Ezt most egy kicsit úgy alakítom át, hogy a hagyományok tisztelete a kiindulópont. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy sokféle hagyomány közül, amely meghatározza az életünket, a jogi hagyományoknak is döntő szerepe van. A harmadik adatvédelmi biztos ilyen jogi hagyományként tekinthet az első és a második ombudsman munkájára, arra a nagy mennyiségű anyagra, amely az elmúlt 12 évben konkrét jogesetek, illetve általános érvényű ajánlások formájában megfogalmazódott. A harmadik ombudsmantól az várható el, hogy tartsa tiszteletben az első két ombudsman által létrehozott szellemi teljesítményt, és ezt tekintse kiindulópontnak.
Az első ombudsmannak is, és a másodiknak is komoly elméleti küzdelmeket kellett megvívnia, számos megválaszolatlan kérdés volt. Az első ombudsmannál még nem volt tisztázott, hogy mennyire van hatásköre magánintézményekkel szemben eljárásokat folytatni, nem volt világos, hogy az egyes közhatalmi intézmények esetében - Országgyűlés, bíróságok, kormányzati intézmények - meddig terjed a hatásköre, ha van egyáltalán.
A második adatvédelmi biztosnak visszatérően foglalkozni kellett a kamerás megfigyelés problémájával, a képfelvétel-készítéssel, azzal, hogy ezek egyáltalán az ő hatáskörébe tartoznak-e.
Ugyanakkor azt látjuk, hogy az elmúlt 12 évben döntések sokasága született, amelyek ezekben a vitás kérdésekben állást foglaltak. A harmadik adatvédelmi biztosnak ezt a gyakorlatot precedensként kell tisztelnie, és ha valamilyen oknál fogva egy kicsit el kell mozdulni egyik vagy másik irányba, akkor azt nagyon meg kell indokolni, és nagyon alapos körültekintés után lehet csak megtenni.
A második pontban említeném azt, hogy a harmadik adatvédelmi ombudsmannak mértéktartó, de határozott alapjogvédelmet kell képviselnie. Mit jelent ez? Nyilvánvaló, hogy az adatvédelmi biztos munkája, akár az adatvédelmet nézzük, akár az információszabadságot, konfliktusok sokaságával jár, állami intézményekkel, magánintézményekkel szemben kell állást foglalni, érdekeket sért. Ugyanakkor az adatvédelmi biztos pozíciója olyan, hogy lehetősége van arra, hogy sok esetben igyekezzen megelőzni ilyen konfliktusokat, proaktív szerepet tölthet be, megjelenítheti azokat a közös értékeket, amelyeknek a követése és tiszteletben tartása mindenkivel szemben elvárható. Az alkotmányügyi bizottságban erre két példát említettem, most csak röviden utalnék ezekre vissza.
Az egyik példa, hogy lehetőség van arra, hogy mondjuk az adatvédelmi biztos, tudva, hogy minden választási kampány idején állandó probléma van a pártok között, egyrészt a tekintetben, hogy a szimpatizánsok és mások adatait milyen módon kezelhetik a pártok, másrészt a tekintetben, hogy az éppen hatalmon lévő kormányzat milyen eszközöket használhat fel a választópolgárok támogatására, meddig terjed az információ közlése, és hol kezdődik a kormányzati propaganda. Ezek minden választási időszakban problémát jelentenek, és számos ajánlást kényszerítenek ki az adatvédelmi biztostól. Ez a pozíció alkalmas arra is, hogy megelőzően, nyugodtabb politikai időszakban, pártok szakértőivel közösen kidolgozzanak olyan magatartási kódexet, amely nem jogszabály, a pártok önkorlátozó módon mégis vállalják az abban foglaltak betartását, és azt, hogy a választási időszakban ehhez tartják magukat. Ezt arra hozom példaként, e bizottság előtt is, hogy lehet az adatvédelmi biztosnak egy ilyen mediáló szerepe is, nemcsak utólag elmarasztaló ajánlások meghozatalával fejtheti ki tevékenységét.
Az előző bizottsági meghallgatáson is említettem a terrorizmus elleni küzdelmet, hogy hogyan kell úgy határozottan védeni az alapjogokat, hogy az mértéktartó is legyen egyben, hogy miként lehet úgy korlátok közé szorítani a terrorizmusellenes jogalkotási, jogalkalmazási lépéseket, hogy az ne lehetetlenítse el teljesen a külpolitikai munkát. Az amerikai vízummentességi tárgyalásokról volt szó, illetve az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti utasforgalomra vonatkozó adatcseréről, illetve az adatok kijuttatásáról, ezeket hoztam példaként.
Most egy újabb elemet szeretnék előhozni, ami azt mutatja, hogy miként tud az adatvédelmi biztos mértéktartó, de határozott alapjogvédelmet megjeleníteni, ez pedig a technikai fejlődéssel kapcsolatos, az, hogy hogyan viszonyulunk a technikai fejlődéshez. Abból szoktak kiindulni, hogy az adatvédők állandó vesztes helyzetben vannak, hiszen mindig fejlődik a technika, és mindig újabb és újabb adat-nyilvántartási eszközök állnak rendelkezésre, és a legjobb esetben is csak futnak az után az adatvédők, és próbálják a maradék hadállásaikat mentegetni, de hosszú távon ezt a csatát biztosan elveszítik. Lehet, hogy ezt száz év múlva majd így fogja megítélni a történelem, most azonban én nem vagyok ennyire pesszimista, azt gondolom, hogy ez a technikai fejlődés felhasználható az alapjogok védelmére is, és erre hoznék néhány példát, illetve arra, hogy hogyan lehet ezeket a határokat meghúzni.
Először is abból érdemes kiindulni, hogy az információs technika fejlődése jogvédő garanciák meghozatalával is járhat, például az internetes adatkezeléshez hozzá lehet kapcsolni azt a követelményt, hogy minden egyes adatlekérdezés regisztrálva legyen, naplózva legyen, és egy ilyen garancia a visszaélések utólagos rekonstruálásában segíthet.
Másfelől az információs technika fejlődése kifejezetten előnyös az információszabadság és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog aspektusából. Gondoljunk csak arra, hogy néhány éve hatályban van az elektronikus információszabadságról szóló törvény, amely az első lépés ebben az irányban, és ha visszagondolunk arra, amit mondtam az egyenlő szabadság elvéről, hogy mindenkinek egyformán legyen esélye arra, hogy hozzájusson a közérdekű információkhoz, akkor az internet ebben a demokratikus folyamatban igazán fontos szerepet tölthet be.
Mindig problémás, hogy mit kezdjünk az új technikákkal, amelyek korábban elképzelhetetlen területre terjesztik ki a beavatkozás lehetőségét. Ilyen például a biometrikus adatok kérdése: ujjlenyomatok, tenyérnyomatok formájában lehet ellenőrizni az egyéneket. Erről azt gondoljuk, hogy ez a rabosítást jelenti, a mi felfogásunkban ez még a büntetőeljáráshoz kapcsolódó valamilyen kényszerintézkedés. Ugyanakkor azt látjuk, hogy egyre több helyen a nyugati világban elterjed, bankok használják, fizetéseknél lehet személyazonosításra használni, az ügyfelek önként egyeznek bele ilyen személyazonosító technikák használatába, számukra is megkönnyíti, biztonságosabbá teszi az adatkezelést. Az adatvédelmi biztos nem fordulhat az ilyen technikákhoz úgy, hogy eleve kizárja ezeknek az alkalmazását és megpróbálja ellehetetleníteni, hanem meg kell keresni azt a pontot, ahol az új technika alkalmazása a magánszférát, végső soron az emberi méltóságot sérti. Tehát végső soron azokkal az elvekkel áll ellentétben, amelyeket az imént kiindulópontnak tekintettem.
Erre is mondanék egy példát: a mikrochipek használata. Ezeket nemcsak tárgyak azonosítására, követésére lehet használni, hanem ugyanúgy személyek azonosítására is. Mi sem egyszerűbb, minthogy a csellengő gyerekeket mikrochippel lássák el, és a szülők mindig tudják, hogy merre járnak az iskola helyett vagy az iskola után a gyerekek. Mi sem egyszerűbb, minthogy a börtönből szabadult rabokat ellássák ilyen mikrochipekkel, és lehet követni a teljes mozgásukat éjjel-nappal, és innen már csak egy lépés, hogy bőr alá ültethető chipeket képzeljünk el, ami már nemcsak a képzelet szüleménye, hanem tulajdonképpen a technikai feltételei ennek adottak, és néhány államban már törvényben próbálják ezeket kizárni, éppen az emberi méltósághoz való jog védelmére hivatkozva.
Utolsó rövid gondolatként ebbe a sorba illeszteném a genetikai adatok védelmét, tudva, hogy éppen most tárgyalja az Országgyűlés az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Ez is arra példa, hogy van egy új technika, egy új tudományos ismeret, amely számos módon hasznosítható: megelőzésre, gyógykezelésre, tudományos kutatásra. Ugyanakkor kiváló előnyöket szerezhetnének ebből biztosítótársaságok, munkáltatók és így tovább, ha hozzájuthatnának ezekhez az adatokhoz. Az adatvédelmi gondolkodás akkor jelent határozott, ugyanakkor mértéktartó alapjogvédelmet, ha meg tudja különböztetni az elfogadható célokat és az alkotmányosan elfogadhatatlan eszközöket. Ide lehet sorolni az előbb említett példák közül azt, hogy mondjuk biztosítótársaságok vagy munkáltatók hozzájuthassanak ilyen adatokhoz.
Azt kell belátni - és ez lenne a zárszóm -, hogy minden ilyen korlátozás, minden ilyen fellépés, amely alapjogokra, azon belül magánszférát védő jogokra hivatkozik, az költségekkel jár. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy drágábbak lesznek a biztosítások. Ezt a kockázatot valahogy szét fogják teríteni. Ezek a költségek viszont a rendszerrel együtt járó költségek, ez az az ár, amit azt gondolom, hogy meg kell fizetni azért, hogy olyan politikai rendszerben élünk, amely alapelvnek tekinti az említett alapjogok védelmét, és ezt az árat, azt gondolom, hogy büszkén vállalva fizethetjük meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjaié a lehetőség kérdések föltételére, hozzászólásra. Tessenek parancsolni! (Pettkó András jelentkezik.) Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! Két kérdést szeretnék föltenni. Az első kérdés az, hogy amennyiben megválasztják, elősegíteni vagy gátolni fogja azt, hogy Magyarországon az elektronikus személyi igazolvány bevezetésre kerüljön ugyanúgy, ahogy Ausztriában, hiszen ez egy elég nagy kérdés, annak a szakterületnek az egyik fő kérdései közé tartozik, amellyel én foglalkozom az MDF képviselőcsoportján belül. A másik kérdés, miután a TASZ-ból jött, tehát a TASZ-hoz tartozik, és a TASZ pedig egy olyan szervezet, amely azért küzd, hogy Magyarországon egyes kábítószerfajtákat legalizáljanak. Ön mit gondol erről a kérdésről? Ezt a két kérdést szeretném elsők között föltenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Összegyűjtünk néhány kérdést. (Dr. Fazekas Sándor jelentkezik.) Fazekas képviselő úr?
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Érdeklődéssel olvastam azt a szakmai anyagot, háttéranyagot, amelyet az Országgyűlési Könyvtártól kaptunk Tóth Gábor Attila meghallgatásához. Látszik, hogy nagyon komoly publikációk szerepelnek benne, szakcikkek. Aztán ahogy haladtam előre, az Élet és Irodalom című újsághoz értem. Nem vagyok rendszeres olvasója ennek a lapnak, nem is tudom, írói munkásságnak nyilván a része ez is, ami itt olvasható. Azt szeretném kérdezni, hogy miként ítéli meg mint mégiscsak egy szakterületnek a szakavatott ismerője azokat az írásokat és fordulatokat, ahol például az Élet és Irodalom 2007. november 9-i számában az Isten szava című cikkben Váncsa Istvánra, azt hiszem, a Heti Hetesben elhírhedt szerzőre hivatkozik. Tehát mint egy leendő ombudsman vagy ombudsmanjelölt miként ítéli meg a szakmaiság, a pártatlanság, a következetesség szempontjából ezt a hivatkozást?
Aztán van egy 2007. december 21-ei, Az alkotmány elve című írás, ahol több témával foglalkozik. Nem akarom idézni az időtakarékosság miatt, de ilyen kitétel van benne, "történt még, hogy a katolikusok pápája szót emelt...". Gondol-e arra, hogy ez a katolikusok pápája esetleg pejoratív, sértő lehet olyanok számára, akik mondjuk tisztelik a pápát, és hogy milyen további pápákról tud? Mert én nem tudok más pápákról, tehát jó lenne, ha ezt elmondaná nekünk. Aztán pedig itt van egy másik rész is. "Már írtam neked az ellenzék kezdeményezte népszavazásról, ami az egész évet meghatározó huzavonává alakult." Tehát ez is mintha egy pejoratív, elfogult vélemény lenne, nem pusztán a népszavazás intézményéről, hanem "az ellenzék kezdeményezte" kitétel miatt. Tehát hogy ítéli meg, hogy ilyen vélemények után mennyi bizodalmunk lehet nekünk abban, hogy képes lesz elfogulatlanul, esetleg ütközéseket is vállalva képviselni jogi, alkotmányos és más elveket? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szászfalvi alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Tisztelettel köszöntöm önt ezen a meghallgatáson. Három rövid kérdésem, illetve észrevételem lenne. Ön az egyik sajtónyilatkozatában így fogalmazott, hogy "minden politikai oldallal szemben meg tudom fogalmazni az álláspontomat, ha úgy ítélem meg, hogy az alkotmány szellemével ellentétes megoldásokra gondolnak". Szeretettel és tisztelettel kérem, hogy esetleg fejtse ki bővebben, hogy mit gondolt ez alatt, mit értett ez alatt a mondat alatt, és hogy egyáltalán ön szerint vannak-e, léteznek-e olyan politikai oldalak vagy pártok, amelyek az alkotmány szellemével ellentétes megoldásokban törik a fejüket és gondolkodnak erőteljes módon, és ha netalántán ilyen szervezeteket látna a horizonton, akkor ön, mint az esetlegesen megválasztott ombudsman, aki tudjuk, hogy a legerősebb hatáskörrel és eszközökkel rendelkezik, mit tenne.
A második kérdésem egy nagyon rövid kérdés. Bizonyára ismeri az előző ombudsman úrnak, adatvédelmi biztos úrnak a vizsgálatát a Szcientológiai Egyház bizonyos tevékenységével kapcsolatosan, amelyben egy állásfoglalást is megfogalmazott Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos úr. Tudjuk, ott a hazugságvizsgáló eszköz használatával kapcsolatosan alkotmányellenes és az emberi méltóságot sértő tevékenységet állapított meg. Szeretném kérdezni, hogy önnek van-e ezzel kapcsolatosan álláspontja, és az elkövetkezendő időszakban, amennyiben megválasztaná a parlament, akkor mit tenne ezen a téren.
Harmadsorban nagyon röviden a jogszabálytervezetek nyilvánosságával kapcsolatosan kérdezném, illetve talán egy kicsit szélesebb értelemben is, nemcsak a jogszabálytervezetről, hanem általában a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatosan, hiszen erről beszélt is az imént. Azt gondolom, hogy ez egy eléggé nehéz kérdés, hiszen általában kimondjuk és megfogalmazzuk, hogy természetesen egyetért mindenki vele, de vannak éles, kritikus helyzetek, amelyekben bizony állást kell foglalni. Önnek mi az álláspontja ezekkel a kritikus helyzetekkel kapcsolatosan? Gondolok itt esetlegesen a közpénzek átláthatóságára, hiszen itt is közérdekű adatokról van szó, nemzetbiztonsági összefüggésekről, amelyekben sokszor tapasztaltuk azt, hogy maguk az országgyűlési képviselők sem tudtak olyan adatokhoz hozzáférni, hozzájutni, amelyek bizony erőteljesen közérdekű adatot jelentettek. Kérem, hogy az álláspontját szíveskedjék kifejteni ezzel kapcsolatban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes Ilona!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Azt szeretném megkérdezni, hogy mi a személyes erkölcsi véleménye, ön szerint megnyugtató-e a művi meddővé tétel jelenlegi szabályozása, vagyis hogy gyakorlatilag bárki 18 éves kor felett egy formális eljárás következtében sterilizáltathatja-e magát. Ezt azért is tartom nagyon fontosnak, hogy mi az erkölcsi véleménye, merthogy önnek ombudsmanként a jog erkölcsisége felett is őrködnie kell, és úgy tudom, hogy az Alkotmánybíróság e törvénnyel kapcsolatos munkájában benne volt és nagy részt vállalt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha egyelőre nincs egyéb kérdés, akkor az első körben van lehetőség a reagálásra. Parancsoljon!
Dr. Tóth Gábor Attila adatvédelmibiztos-jelölt válasza
DR. TÓTH GÁBOR ATTILA adatvédelmibiztos-jelölt: Köszönöm szépen. Megpróbálok sorrendben haladni.
Első kérdés, elektronikus személyi igazolvány. Ezt a példát a bemutatkozásban nem említettem, de pontosan ebbe a sorba tartozik. Van egy újfajta technika, amely megkönnyítheti a nyilvántartást, nem feltétlenül jár nagyobb magánszféra-sérelemmel, mint a hagyományos megoldások. Tehát önmagában pusztán azért, mert van egy új, esetleg biztonságosabb, tartósabb használatot lehetővé tevő megoldás, nem lehet ellenezni. Azon múlik a kérdés elfogadhatósága vagy nem, szerintem két dolog van, egyrészt hogy milyen adatok kerülnek ebbe az adatkezelő rendszerbe, másrészt arra, hogy milyen célból lehet használni, kik rendelkeznek az olvasáshoz szükséges technikával. Ezeken a garanciákon múlik. Pusztán az, hogy létezik egy ilyen megoldás, lehet, hogy nagyobb adatvédelmet biztosít hosszú távon, mint a hagyományos megoldások. Tehát most ennyit tudnék erre mondani.
A másik, TASZ és drog. Arra nagyon vigyáztam, hogy 1999-ben, mikor megszűnt a TASZ-szal való jogviszonyom és elkerültem az Alkotmánybírósághoz, mégpedig köztisztviselőként, hogy ne vegyek részt a TASZ munkájában, és hogy az ő tevékenységük teljesen elkülönüljön az én munkámtól. Ami a mi szempontunkból most lényeges, és ami a korábbi publikációmban is visszaköszön, az a drogfogyasztók adatainak védelme, ezzel foglalkoztam. Ezt most nagyon szívesen említem, mert pont arra utal ennek a kérdésnek a fölvetése, hogy mennyire kell erkölcsi szempontokat figyelembe venni, mikor alkotmányos megoldásokat keresünk. Engem az a probléma érdekelt a '90-es években, hogy van egy szenvedélybetegség, amely egyfelől gyógyítást igényel, másfelől ez a szenvedélybetegség büntetőeljárás alapjául is szolgálhat. Alkotmányjogi nyelvre fordítva, egyfelől biztosítani kell az államnak azt az igényét, a bűnüldözéshez fűződő igényét, hogy közrenddel, közegészséggel, közbiztonsággal ellentétes cselekményeket üldözzön, másfelől lehetővé kell tenni azt, hogy az egészségügyi ellátásra szorulók valamilyen módon bizalommal fordulhassanak az orvosokhoz, és bizalommal vehessenek részt az egészségügyi ellátásban, mondjuk így: egyfajta asylumot, egyfajta menedéket szerezhetnek arra az időre, amíg ők gyógykezelésben vesznek rész.
Arra próbáltam javaslatokat tenni, hogy hogyan lehet ezt a két legitim célt, a rendészeti munkát és a közérdek védelmét, másfelől pedig az egyéni egészség védelmét egyszerre biztosítani, milyen szabályozás segítheti ezt elő, és akár ennek hatására, de nyilván nem, hanem ettől függetlenül a magyar jogi szabályozás egyébként úgy alakult, hogy mind a két célt valamilyen módon igyekszik teljesíteni a jogszabályok sokasága.
Tehát az adatvédelemmel kapcsolatban ezt emelném ki, ezt a gondolatot, amivel foglalkoztam korábban, és amelyet alapvetően most is kiindulási pontnak tekintek.
Élet és Irodalom. Nagyon örülök, hogy ez szóba került, mert számos félreértést lehet tisztázni. Én az ÉS-ben egy saját kis sorozattal rendelkezem, nemcsak az a három cikk tartozik ide, amelyeket az Országgyűlési Könyvtár kimásolt a képviselőknek, hanem lehet, hogy már közelebb van a húszhoz, mint a tízhez azoknak a cikkeknek a száma, amelyeket ott publikáltam. Én azok közé az alkotmányjogászok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy az alkotmányjogi ismereteket nemcsak a szűk szakmai közönségnek, a szakma szabályai szerint elfogadott módon kell prezentálni, hanem igenis azokat az alkotmányos elveket, amelyeket fontosnak tart, azokat próbálja meg a szélesebb nyilvánosság számára is megjeleníteni, és valahogy, egyfajta vitairatként a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni. Ezek a munkák számomra izgalmasak, érdekesek, de mégiscsak játékok az alkotmányjoggal, semmi több. Ezt elkülönítem a szakmai munkáimtól, ezért a szakmai életrajzomban sem szerepel.
Fontosak azok a konkrét példák is, amiket a képviselő úr említett. Ha megnézzük a cikket, mert nagyon sok cikk címében szerepel az "isten" szó, és ha valaki végigveszi ezeket a publikációkat, akkor - most ebbe nem szívesen megyek bele, mert ez egy alapvető lelkiismereti kérdés - egy istenfélő gondolkodó eszmefuttatásai jelennek meg ezekben a cikkekben, akkor is, ha saját hangján szólal meg, akkor is, ha éppen egy fiktív, iráni szerző hangján jelentkezik. Tehát szerintem ebből a szempontból ez egy érdekes vizsgálat lehet.
Ami az egész konkrét példákat illeti: abban a cikkben, amelyet a képviselő úr említett, éppenhogy vitatkozom Váncsa Istvánnal, és azt mondom, hogy a "nép szava isten szava" kifejezésnek adható értelem ma is, nem úgy, ahogy ő mondja, mégpedig az az értelem, hogy egy modern, demokratikus köztársaságban a népé a hatalom, tőle származik minden közhatalom, és nép alatt az egyenjogú polgárok közösségét kell érteni. Innen jut el a cikk odáig, szerintem ez teljesen vállalható, hogy ebben a demokratikus döntéshozatali folyamatban, a magyar parlamentáris rendszerekben elsőrendű szerepe van a képviseletnek, kiegészítő szerepe van a közvetlen néprészvételnek. Ez a cikk azt próbálja körüljárni, hogy hol húzhatók meg ezek a határok. Az a szó, amit kiemelt a képviselő úr: "huzavona", "egyéves huzavona a népszavazás körül". Azt hiszem, hogy ebben sem lesz vitám senkivel, egy borzasztó huzavona zajlott a népszavazás körül, azért, mert nagyon bonyolult eljárási procedúrák zajlottak le a kérdések benyújtásától kezdve, emlékszünk arra, hogy az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság nem kevesebb ideig, mint egy évig pingpongozott ezekkel a kérdésekkel, és ez nem tesz jót egy ilyen intézménynek. Tulajdonképpen ezek a kifejezések erre utalnak, és erről szólnak.
Azt gondolom egyébként, hogy ezekben a cikkekben, amelyeket, így mondom, a szűk értelemben vett szakmai curriculum részének nem tekintek, mégis egy szuverén állásponttal találkozhat az olvasó, és nem hiszem, hogy valamelyik politikai oldallal szemben több kifogás fogalmazódott meg ezekben a cikkekben. Sőt, azt is gondolom - '93 óta írok ilyen fajta cikkeket -, az első évben biztosan nagyobb svunggal, fiatalosabb hévvel fogalmazódtak meg ezek, most már talán nem annyira kemény hangütésűek a cikkek, de a mindenkori kormányzattal szemben voltak sokkal erősebb megfogalmazások, és azt hiszem, hogy ez semmit nem változott az elmúlt több mint egy évtizedben.
Továbbugornék a kérdések megválaszolásában. Hazugságvizsgáló és szcientológia. Ismerem az adatvédelmi biztos ajánlását, és azt is, hogy ezzel kapcsolatban aztán egy közérdekű adat megismerésére vonatkozó per is kerekedett az egyház és az adatvédelmi biztos között. Tulajdonképpen egyszerű a helyzet, mert maga az adatvédelmi biztosi ajánlás teljesen elfogadható, és azt hiszem, hogy azzal nincs is mit kezdeni, az kikezdhetetlen szakmailag. Az ügy mögötti elméleti probléma, ami igazán érdekes, hogy magánintézmények, ez esetben egy egyház rendelkezik, vagy próbál rendelkezni olyan eszközökkel, amelyeket alapvetően és eredendően közhatalmat gyakorló intézmények is csak megkérdőjelezve használhatnak. Ha most kivételesen egyenlőségjelet teszünk az itt alkalmazott eszköz és a rendőrségi technika között, mert nem ugyanarról volt szó, tehát itt még ez is kérdéses volt, és szerintem az adatvédelmi biztosi munkának az egyik legizgalmasabb területe, hogy magánintézmények használnak olyan eszközöket, vesznek részt olyan eljárásokban, amelyeket eredetileg a társadalmi szerződés csak a rendfenntartók számára biztosít. Ezért én azok közé tartozom, és a sportkamerás ügyben különvéleményen volt a stábunk, és ezt az álláspontot képviseltük, és lehet, hogy ma már egy kicsit konzervatív felfogás, de én egyelőre még ezt tartom a legvédhetőbbnek, hogy továbbra is éles határvonalat kell húzni a közhatalmi jogosítvánnyal rendelkező közintézmények képviselői és a magánintézmények között. Tehát a magánbiztonsági szolgálatok és hasonlók számára soha nem szabad megadni azokat a jogosítványokat, amelyeket a rendvédelmi szervek élveznek.
Jogszabálytervezetek nyilvánossága és közpénzek átláthatósága. A jogi normák szintjén szerintem jó irányú változások történtek az elmúlt időszakban. Egyrészt az adatvédelmi törvény is úgy egészült ki, úgy pontosították, hogy az eljárásnak ezt a korábban teljesen homályos és nem nyilvános részét igyekeztek a jogalkotók nyilvánossá tenni, igyekeztek biztosítani azt, hogy a jogszabálytervezetek elkészülésekor hozzáférhetők legyenek a dokumentumok, nemcsak a törvények, hanem akár a rendeletek is, és hogy ez a fajta nyilvánosság ne csak az érdekegyeztetésbe bevont, általában komolyabb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szervezeteket illesse meg, hanem a gyengébbeket is - tehát ennyiből szerintem jó az irány. A probléma egyfelől az, hogy a jogszabály úgy szól, hogy már a nyilvános vitára bocsátott szöveget meg lehet ismerni, de ez egyfajta tautológia, mert mikor lesz nyilvánosságra bocsátva, tehát önmagába visszaforgó egy kicsit a jogszabályszöveg érvelése, de a gyakorlat... Itt lehet egy kis hibát találni a jogszabályszövegben, és lehet ezt korrigálni, de a probléma nem itt van, hanem a gyakorlatban, hogy az a tapasztalat, hogy a jogszabály előkészítői a későbbi fázisban is sokszor elmulasztják nyilvánosságra hozni ezeket a dokumentumokat, és sok alkotmányossági vita is van ebből kifolyólag egyébként, hogy vajon ez nem eredményezi-e a jogszabályok közjogi érvénytelenségét. Tehát ha valahol hibát keresnék, elsősorban a jogalkalmazásban keresném, és nem a jogalkotásban.
Ami a közpénzügyek átláthatóságát illeti, szerintem itt is történtek jó irányban lépések a jogalkotás során, az üvegzsebtörvényt emelném ki elsősorban, és szerintem a bírói gyakorlat itt is nagyon fontos, jó irányú lépéseket tett. Ma már nem lehet eltitkolni állami és magánintézmények közötti szerződések egészét, tehát ma már nem lehet azt mondani, hogy ezek üzleti titkot képeznek a maguk egészében, és általában a szerződésben szereplő pénzösszegekre sem lehet azt mondani, hogy üzleti titkot képeznek. Tehát a bírói gyakorlat jó irányba terelte ennek a kérdésnek a megítélését, és az adatvédelmi biztosnak tulajdonképpen ezen a téren szerintem nincs több szerepe, minthogy a jogszabályváltozások és a bírói gyakorlat által kimunkált elveket a későbbiek során is számon kérje a konkrét esetekben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Amennyiben nincs...
DR. TÓTH GÁBOR ATTILA adatvédelmibiztos-jelölt: Bocsánat, elnök úr. (Közbeszólás: A művi meddővé tétel.) Így van, ezt semmiképp nem hagynám ki.
ELNÖK: Nem is engedtük volna. Tessék!
DR. TÓTH GÁBOR ATTILA adatvédelmibiztos-jelölt: Hogy egészen konkrét választ adjak köntörfalazás nélkül, az a kérdés, hogy az én álláspontom mi a művi meddővé tétellel kapcsolatban. Tehát nem arról fogok most beszélni, hogy az Alkotmánybíróság mit gondol, hanem én mit gondolok. Kiindulópontként azt gondolom, hogy minden egészségügyi beavatkozás esetén, ha felnőtt emberekről van szó, az a kiindulópont, ami az első lépés, hogy az egyén dönt a saját életéről és a sorsáról. A következő lépés az, hogy indokolt-e ebben az esetben valamilyen okból kivételt tennünk, és ha igen, akkor az milyen kivétel lehet. Azt gondolom, hogy itt ez egy olyan kivételes eset, amikor helye lehet a paternalizmusnak. Mit értek paternalizmus alatt, és meddig terjed ez? Azt értem az alatt, hogy a fiatalok esetében - tinédzserekről van szó, tizennyolc-huszonéves fiatalokról van szó - erősebben jelentkezik az az érv, ami egyébként a felnőttekre is igaz, hogy nagyon gyakran előfordul, hogy nem képesek hosszú évtizedekre előre tervezni, mert az emberi természetből adódó, mondjuk így, tán fogyatékosság ez, hogy az emberek sokszor a rövid távú szempontokat tartják csak szem előtt, és nem gondolnak a hosszabb távú jövőjükre. Ez egy olyan szempont, amely a változó korban lévő fiataloknál fokozottan jelentkezik, ez az az alkotmányos indok, amely paternalizmust indokolhat korlátok között.
Azt kell meghatározni, hogy mennyivel lehet a 18 év fölé menni. Az egyik frakcióülésen megkockáztattam, hogy a húszas évek közepe táján lehet valahol egy olyan határt meghúzni, amely valószínűleg elfogadható lesz, ezzel egyetértenék, tehát ez lenne az álláspontom. Ezt most azzal egészítem ki, hogy ez az objektív időhatár egyszerű és jó megoldás lehet, arra kell csak törekedni, de erre most nem lesz konkrét javaslatom, hogy az egyéni szempontokat is mindig valahogy figyelembe kell venni, ahány élethelyzet, ahány sors, annyi jogi probléma. Lehet, hogy ez a megoldás, ha azt mondjuk, hogy 24-25-26 év, alkotmányosan nem lesz kifogásolható, valószínűleg én is azt mondom erre, hogy oké, de ezt a szubjektív szempontot így még nem oldottuk meg. De erre most nincs ötletem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt hiszem, így minden kérdés megválaszolásra került. Amennyiben nincs további kérdés, kérdezem a... (Donáth László jelentkezik.) Donáth képviselő úr, tessék parancsolni!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem akartam involválódni sokfajta kérdés közé, bár én magam is írtam számtalanszor a Magyar Nemzetbe. Az ÉS-be való publikálás önmagában semmi, se jó, se rossz, az a kérdés, hogy milyen a publikáció. Miután ombudsmanjelölt úr megadta erre a választ, én már nyelvészeti kérdésekbe nem bocsátkozom. Hogy lehet-e a katolikusoknak pápája, lehet a fideszeseknek Balogja vagy az evangélikusoknak Donáthja, tehát ebben az összefüggésben a jelölt úr semmiféle tartalmi és nyelvi hibát sem követett el. Nem ért egyet az elnök úr? Bizonnyal egyetért nyelvileg és teológiailag is. (Derültség.)
Azonban van itt egy másik probléma, ami engem elbűvöl, merthogy nem igaz. Ön kiválóan ért a joghoz, alkotmánytanhoz, elbűvöl a stílusa, nagy öröm számomra, hogy oly sok idő után újra Sólyom László egy döntését teljes mellszélességgel támogathatom. Bár meg kell mondanom a jelenlévők számára, hogy önt már egyszer kitüntettem Tolerancia-díjjal. Ez több mint tíz éve volt. Tehát a köztársasági elnök fölismerte ennek a bizottságnak a jeles munkáját. Nem akarom önöket bosszantani, de vegyék egyszer már tudomásul, hogy annak is van esze, aki az emberi szabadságjogokat és az alapvető emberi jogokat ifjúkorától kezdve képviseli jó stílusban, meggyőző módon, alkalmas és alkalmatlan időben. Ez megint visszautalás az ÉS-re és a Magyar Nemzetre.
Azonban miután tudós teológus urak is ülnek ebben a társaságban, egyetlen mondatát én is hadd emeljem ki. Az említett 2007. november 9-i ÉS-be írott publicisztikának az utolsó mondata ez, nyilván emlékszik rá. Így hangzik: "Mit lehet erre mondani? Ha elfogy a józan ész, majd megtanít a keserves tapasztalat. Csak ne istentől várjuk, hogy áldja meg a magyart, mikor szabad akarattal magunk okozzuk balsorsunkat." Erre az én református lelkipásztor testvéreim kardjukhoz kapnak, én csak a szentíráshoz, és miután fölvetette, hogy az alkotmány alapvetően morális kérdésekkel foglalkozik, annyi jó tanácsot egy öreg paptól szívleljen meg, hogy csak az örökkévalótól várhatja az az áldást, aki tudatosan önön rossz sorát akarta vagy teremtette, nincs más lehetőség, sem felebarátjától, sem ellenségétől, sem szülőjétől, sem barátjától nem várhatja. E tekintetben jó, ha József Attilát is lapozgat az ÉS-en és a Magyar Nemzeten kívül. Mindazonáltal azért annyi stilisztikai pontosítás, nem tudom, mert az ÉS-nek ezen számát nem olvastam, talán ott helyesen írták, hogy az Isten nevét nagybetűvel kell írni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kíván reagálni jelölt úr erre? Nem kötelező, de a lehetőség megvan rá.
Dr. Tóth Gábor Attila adatvédelmibiztos-jelölt további válasza
DR. TÓTH GÁBOR ATTILA adatvédelmibiztos-jelölt: Köszönöm szépen. Meg fogom fontolni a tanácsokat. Én úgy tudom, hogy az Isten nevét szövegkörnyezettől függően, illetve használattól függően kell vagy I-vel vagy i-vel írni. Az ÉS-ben erről volt hosszas filológiai és egyéb értekezés, de úgy tudom, hogy a döntő szót e tekintetben a korrektorok mondják ki, és nem emlékszem, hogy hogyan adtam le a kéziratot. Egyébként nagyon szépen köszönöm, meg fogom fontolni a tanácsokat, észrevételeket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Azt szeretném mondani a mi képviselőcsoportunk nevében, hogy miután nem hoztunk még döntést a frakcióban, ezért fogunk tartózkodni, ez sem elutasítást, sem támogatást nem jelent. Jövő hétfőn lesz frakcióülésünk, ahol meghozzuk a döntést a támogatásról. Ez a szavazatunknak, illetve az állásfoglalásunknak a tartalma.
Tehát kérdezem a bizottságot, hogy ki az, aki a jelölt urat alkalmasnak találja az állampolgári jogok, bocsánat, az adatvédelmi biztos... Nehogy megmondják Szabó Máténak! (Derültség.) Tehát az adatvédelmi biztos jelölti pozíciójára alkalmasnak találja, és ajánlja az Országgyűlésnek megválasztásra. Kérem, szavazzunk. Igen? (Szavazás.) 10 igen. Nem? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.) 9 tartózkodással a bizottság többsége alkalmasnak találta a jelölt urat, dr. Tóth Gábor Attilát. Köszönjük szépen a megjelenést.
Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje meghallgatása
Áttérünk a b) pontjára az 1. napirendi pontunknak, Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes, a jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje. Ugyanaz a helyzet, van egy anyagunk az életrajzzal, publikációkkal és egyéb dolgokkal kapcsolatban. Amennyiben ezekhez hozzá akar még fűzni valamit, arra most lehetősége van. Parancsoljon!
Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje szóbeli kiegészítése
BOGDÁNYINÉ DR. MÉSZÁROS ÁGNES jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ehhez nagyon röviden fűznék hozzá csak egy-két mondatot, ami talán árnyalja a számokban leírt dolgokat, és ezt követően inkább arról beszélnék, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa előtt milyen feladatokat látok, illetve szerintem ezek a feladatok milyen megoldásokat igényelnek.
Azoknak is mondtam már, akik szintén vagy bizottsági vagy a frakciók meghallgatásán ott voltak, de azt hiszem, hogy ezt jó lélekkel állíthatom, hogy tényleg gyakorlati szakember vagyok, nekem nincs tudományos munkásságom, a környezetvédelemmel kapcsolatos gyakorlatomat 1997-től a környezetvédelmi közigazgatásban a hatósági jogalkalmazásban szerzett tapasztalatból szerzem. Jókor és jó időben voltam a környezetvédelmi felügyelőségen, hiszen ebben az időszakban történt meg a magyar környezetvédelmi jogi szabályozásnak az Európai Unióhoz, az európai uniós szabályokhoz történő illesztése, illetve gyakorlatilag ekkor történt meg a környezetvédelmi törvény végrehajtási szabályainak az elkészítése, ami egy egészen új és egészen másfajta hatósági jogalkalmazást igényelt, mint amilyenhez addig szoktunk. Azért is mondom, hogy jókor voltam jó helyen, mivel egyedüli jogásza voltam a felügyelőségnek, így kénytelen voltam valamennyi szakterület kérdéseivel foglalkozni, hiszen kollégáim gyakran tőlem vártak útmutatót arra, hogy egy-egy jogszabályt hogyan alkalmazzunk.
Most, a hatósági jogalkalmazás másik oldalát megismerve, már ügyvédként, ügyfeleim képviseletében viszont tudom másképp tekinteni azokat a kérdéseket, amiket hatósági jogalkalmazóként lehet, hogy másként fogtam fel.
Gyakorlati szakembernek tartom magamat, annak dacára, hogy most már 11 éve oktatok a főiskolán környezetvédelmi jogot, illetve környezetirányítási ismereteket. Megint csak szerencsém volt, hogy a környezetirányítással kapcsolatos ügyeket részben gazdálkodószervezetek képviselőinek, részben pedig különböző akkreditáló, tanácsadó testületek által szervezett tanfolyamok résztvevőinek is előadhattam, így egy kicsit meg tudtam ismerni a másik oldalnak, illetve most már talán a harmadik oldalnak is a véleményét arról, hogy a környezeti követelményeket hogyan lehet teljesíteni.
Ha az országgyűlési biztos, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának feladatáról beszélünk, akkor sajnos én nem mondhatom azt, hogy van már egy kialakult gyakorlat konkrétan ezekre a feladatokra, illetve ezekre a hatáskörökre. Ebből látszik, hogy egy megközelítést tudok az új feladatokra találni, azt, amit az én tapasztalatom és praktikus eszem alapján, illetve a velem együttműködőkkel esetleg a korábbi időszakban tapasztalatként szereztem.
A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának lényegében a feladata az egészséges környezethez való alkotmányos alapjog védelme érdekében eljárni, ahogy a törvény fogalmaz, dolga az, hogy figyelemmel kísérje, értékelje és ellenőrizze azoknak a jogszabályoknak az érvényesülését, amelyek a környezet és természet fenntarthatóságát biztosítják egyedi ügyekben, illetve általános jelleggel, ajánlásokat fogalmazzon meg, vagy pedig intézkedéseket kezdeményezzen.
Én ebből kiindulva úgy gondolom, hogy mondandómat három csokorba szeretném igazából kötni. Egyrészt az országgyűlési biztos feladataival kapcsolatos elképzeléseimről szólnék, hogy én hogy gondolom, hogy az egyes területeket hogyan lehet ellátni, másrészt beilleszteném az állami szervek rendszerébe, mert ugye a környezetvédelmi közigazgatásnak azért már van egyfajta rendszere. Harmadsorban viszont szólnék azokról a konkrét területekről, amikkel szerintem az országgyűlési biztosnak rövid időn belül találkoznia kell, legyen az bárki is.
Ha a feladatait nézem, akkor azt mondhatom, hogy az országgyűlési biztos feladata tulajdonképpen egyszer köthető úgy, mint az egyedi ügyek csokrába tartozó feladatsor, utána ez bővíthető úgy, hogy általános jellegű feladatok, illetve magyarázhatjuk úgy is, hogy az általános jellegű feladatokból következik egy stratégiai feladatsora is. Ez részben a jelen idejű kérdésekhez kapcsolódik, részben viszont a jövő nemzedékek érdekeihez kötődik.
A feladatai közül az egyedi ügyek kapcsán nyilvánvaló, legalábbis én úgy gondolom, az első időben egy sor olyan kérdéssel fognak megkeresni, amik nem feltétlenül biztos, hogy az országgyűlési biztos asztalára kellene, hogy kerüljenek. Ezt mondom azért, mert hatósági emberként nagyon sok olyan közérdekűnek látszó bejelentéssel találkoztunk, amelyek rossz szomszédi viszonyt, vagy pedig egyéb vitát próbáltak környezetvédelmi burokba csomagolni. Én úgy gondolom, hogy ezeknél elsősorban az a feladata az országgyűlési biztosnak, hogy felvilágosítsa az embereket. Ha viszont valahol ez tényleges, a feladatkörével összefüggően környezetveszélyeztetést vagy természetveszélyeztetést vagy -károsítást feltételez, akkor viszont attól függően, hogy az ügy melyik stádiumában van éppen, nyomon követheti az ügyet, esetleg kezdeményezheti a hatáskörrel rendelkező hatóságok intézkedését. Az egyedi ügyek kapcsán tehát úgy gondolom, hogy egy nagy halom olyan ügye lesz, amit be kell csatornáznia a környezetvédelmi igazgatás, illetve az egyéb hatóságok megfelelő szerveihez.
Az egyedi ügyek között lesznek ettől lényegesen jelentősebbek, azok, amik gyakorlatilag a gazdasági élet szereplői oldaláról fognak megjelenni. Azoknak a tevékenységeknek a telepítésére gondolok itt, azokra a beruházásokra, amelyek a környezetre jelentős hatást gyakorolnak. A hatásterületen élők érdekei nagyon gyakran ütköznek a beruházók érdekeivel, esetenként az önkormányzatok érdekeivel is. Ebből következik, hogy ilyenkor előfordulhat, hogy az országgyűlési biztos segítségét kérik. Ha viszont nem, akkor van egy olyan eszköze, a közmeghallgatáson való részvétel, illetve a közmeghallgatás irataihoz való hozzájutás, amivel az érdekeltek jogait, érdekeit segítheti előmozdítani. Én itt hangsúlyoznám, és feltétlenül hangsúlyoznám, hogy nem feladata az országgyűlési biztosnak, hogy minden egyes esetben megnyilvánuljon, és nem feladata az, hogy átvegye a lakosság, a civil szervezetek funkcióját ezeken a közmeghallgatásokon. De úgy gondolom, igenis feladata, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik képtelenek az érdekeik képviseletére, vagy azért, mert szakmailag nem rendelkeznek megfelelő ismerettel, és nem tudnak kihez fordulni ilyen ismeretért, vagy azért, mert a hangjuk gyenge, kevesen vannak. Azt hiszem, hogy ezekben az esetekben az országgyűlési biztosnak igenis fel kell lépnie, meg kell szólalnia.
Viszont hangsúlyoznám az egyedi ügyek kapcsán, az előbbi, általam kisebb kategóriájúnak tartott egyedi ügyek kapcsán, hogy az országgyűlési biztos szakszerűségét ezekben a kérdésekben feltétlenül el kell érni, tehát meg kell alapozni, mert azt látni kell, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi tárgyú kérdések csak addig jogi kérdések, ameddig az anyagi és eljárásjogi szabályok érvényesülését nézzük. Abban az esetben viszont, ha az anyagi szabályok tartalmát nézzük, akkor abban a pillanatban műszaki, természettudományos kérdésekké válnak, amit viszont szakértői munkával lehet megalapozni.
Az egyedi ügyek kapcsán nagyon hangsúlyoznám azt, hogy az országgyűlési biztos nem egy extra jogorvoslati fórum, nem hatóság abban a vonatkozásban, hogy egyetlenegy esetben sincs döntési jogosultsága. Ha megnézzük a törvény ide vonatkozó rendelkezéseit, azt látjuk, hogy minden esetben intézkedést kezdeményezhet a hatáskörrel rendelkező szerveknél, legyenek ezek akár a közigazgatási hatóságok különböző első- vagy másodfokú szintjei, akár pedig a bíróságok. Tehát ilyen vonatkozásban azt nem lehet, és nem is kell elvárni az országgyűlési biztostól, hogy döntsön egy-egy kérdésben.
Általánosabb jellegű feladatai közé tartozik részben a jogszabályok, jogszabálytervezetek véleményezése, nyilvánvalóan azoké, amelyek a feladatkörével összefüggésben a környezet és természet állapotának változásához vezető szabályokat tartalmaznak, kormányzati intézkedéseket, nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos döntéseket véleményezhet, illetve azok előkészítésében közreműködhet, függetlenül attól, hogy az Európai Unióban képviselt kormányzati álláspontról van szó, vagy pedig más szerződésekről.
Azt hiszem, az országgyűlési biztosnak ezek azok a feladatai, amelyek jelentősen befolyásolják a jövő nemzedékek érdekeit. Az egyedi ügyeknél inkább úgy gondolom, sőt, még az általános jellegű ajánlásoknál is, ami a joggyakorlat ismeretéből adódik, azok inkább a jelen generáció érdekeit szolgálják.
Ne haragudjanak, hogy megismétlem még egyszer azt, amit az egyedi ügyek szakértelme kapcsán mondtam: az alkotmányos alapjog érvényesülésének jogi feltételein kívül ennek az országgyűlési biztosnak szüksége van egy olyan szakértői gárdára, egy olyan szakértői támogatásra, amely a jogszabályok műszaki és természettudományos részét ismeri. Különösen igaz ez akár a hosszú távú döntéseknél, akár pedig a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos véleménynyilvánításoknál. Ha az országgyűlési biztos csak a saját kútfejére támaszkodik vagy csak egy szűkebb véleményt képvisel ezekben az ügyekben, akkor szerintem nagyon rossz úton jár, és akkor nagyon valószínűleg a véleményét nem is fogják figyelembe venni, tehát ki fogják üríteni, üresíteni ezt az intézményt, még mielőtt elkezdett volna működni.
Ha beillesztjük ezt az országgyűlési biztost a meglévő környezetvédelmi közigazgatási intézmények közé, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy nagyon sajátos helyzetben van, mivel egyik oldalról az országgyűlésnek tartozik felelősséggel, független mindentől és mindenkitől, de mégis köteles együttműködni azokkal a szervekkel, amelyek viszont a végrehajtás oldalán nem mindenben hasonló, de mondjuk ha véleményező funkciót nézek vagy pedig a jogalkalmazó funkciót nézem, akkor mégis érintkező területeken dolgoznak.
Mit gondolok egészen pontosan? Van a kormány javaslattevő, véleményező szerve, az Országos Környezetvédelmi Tanács. Ha nézem, a jogszabályok előkészítésében az Országos Környezetvédelmi Tanácsban lévő társadalmi szervezetek, tudósműhelyek, illetve a szakmai tagok is véleményezik már azt a jogszabálytervezetet, amelyet a kormány előterjeszteni szándékozik. Ilyenkor itt a kérdés az, hogy akkor miben különbözik az országgyűlési biztosnak ugyanez a tevékenysége. Abban, hogy ő nem a kormány szerve, hanem az Országgyűlés biztosa, aki gyakorlatilag lehet, hogy hasonló műhelyekkel fog, lehet, hogy ugyanazokkal a műhelyekkel fog együtt dolgozni, és lehet, hogy véleményükkel erősíteni vagy pedig gyengíteni fogják egymást. Ha nézem az új országgyűlési biztost, azt már mondtam, hogy nem egy extra jogorvoslati fórum, tehát gyakorlatilag a hatósági jogalkalmazás megmarad, az ellenőrzés, az engedélyezés, a kötelezések, a különböző döntések megmaradnak azoknál az igazgatási szerveknél, amelyek már most is funkcionálnak. Tehát ott egyértelmű az elkülönítés.
Ha az ügyészséggel próbálom összehasonlítani, azért különösen az elmúlt időszakban a büntetőjog területén, illetve az ügyészségnek a közigazgatás ellenőrzése területén végzett munkájában is nagyon jelentősen megjelenik a környezetvédelem. Mi a különbség itt az országgyűlési biztos és a szervezet között? Az, hogy az ügyészség az adott kérdés jogszerűségét vizsgálja, szoktuk azt mondani, hogy ők a törvényesség őrei. Az országgyűlési biztos feladata viszont úgy szól, hogy a tudomására jutott visszásságokat vizsgálja ki. A visszásság egy kicsit másabb tartalom, tehát nem feltétlenül biztos, hogy jogellenes valami, könnyen előfordulhat, hogy az anyagi és az eljárásjogi szabályok betartása mellett a fenntartható fejlődéssel, a fenntartható környezethasználattal szemben születnek meg mégis döntések, mert előfordulhat, hogy magával a jogszabállyal van probléma. Azt hiszem, hogy ezek adják azokat az eseteket, amikor általános jelleggel kell intézkedéseket kezdeményeznie.
Milyen eszközei vannak az országgyűlési biztosnak? Visszanyúlok a környezetvédelmi alapelvekhez. Egyik oldalról nagyon hangsúlyoznám az együttműködést, az együttműködést egyrészt az állami szervek meglévő rendszerével, de természetesen a civil szférával, a szakmai szervekkel, szervezetekkel, a különböző tudósműhelyekkel, az ügyészséggel, és mindazokkal, akik a környezetügy érdekeltjei vagy pedig valamilyen módon befolyásolják annak a milyenné válását, és persze természetesen ezáltal a jövő generációknak az érdekét.
Együtt kell működjön a sajtóval. Megint környezetvédelmi alapelvet mondok, a nyilvánosság elve kétoldalú, a tájékozódást és a tájékoztatást feltételezi. Azt viszont nagyon úgy gondolom, hogy a sajtóban való megjelenés nem lehet egy öncélú produkció, akkor kell megszólalnia és úgy kell megszólalnia, hogy azzal ténylegesen a környezetügynek használjon, tekintettel arra, hogy nagyon sokszor gondolják úgy különböző szervezetek vagy emberek, hogy a környezetvédelem gyakorlatilag a fejlődés gátja. Találkoztam már azzal a magyarázattal is, hogy a fenntarthatóság meg a fejlődés nem egyeztethető össze. Ezért gondolom úgy, hogy nagyon okosan kell hogy megszólaljon ez az országgyűlési biztos, legyen bárki is.
Mik lehetnek azok a feladatai végül is, amelyekkel a közeljövőben hosszabb távon a jövő nemzedékek ügyét és érdekét védheti vagy befolyásolja? Mivel születtek már olyan döntések - gondoljunk a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiára vagy gondoljunk most a nemzeti éghajlati stratégiára -, amelyek hosszú távon elképzelik azt, hogy milyen célokat milyen eszközökkel, milyen módszerekkel akarunk megvalósítani, azt hiszem, hogy az ehhez kapcsolódó végrehajtási intézkedések véleményezése lesz a legrövidebb távú, de az egyik legnehezebb és az egyik legszerteágazóbb feladata az országgyűlési biztosnak. A stratégiához most készülnek majd a programok, az intézkedési tervek, a jogi szabályozás. Ezek számtalan területet érinthetnek. A klímaváltozás kapcsán nem is gondolunk sokszor bele, hogy itt bizony nagyon erősen kérdés a természetvédelem különböző területeinek a kérdése, a Natura 2000-es területeknek a fenntarthatósága, az ivóvíz védelmének a kérdése, az erdőterületek védelme, a szennyvízzel, hulladékkal való gazdálkodásunknak a kérdése, de ugyanígy az energiapolitikával kapcsolatos kérdések is. Azt hiszem, hogy ezek a részterületek fogják az elkövetkezendő időszakban a megválasztandó országgyűlési biztos működését jelenteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy kinek van kérdése, hozzászólása. (Szászfalvi László jelentkezik.) Alelnök úr, Szászfalvi László!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a jelölt asszonyt. Egy kérdésre szeretnék tulajdonképpen csak rátérni, inkább hangosan gondolkodni vagy középpontba helyezni. Az ön szóbeli kiegészítésében is beszélt arról, illetve idézte, ha jól rémlik, hogy a környezetvédelem a fejlődés gátja. Ezt a médiával kapcsolatosan tetszett idézni. Én tulajdonképpen ezt úgy fogalmaztam meg, hogy létezik egy alap-konfliktushelyzet, és öntől, mint aki a gyakorlatban benne él régóta és hatóság oldaláról látja ezt az egész alap-konfliktushelyzetet, tulajdonképpen csak így egy dialógust szeretnék folytatni erről a kérdésről, hogy hogyan látja ennek az alap-konfliktushelyzetnek, a dilemmának a feloldási esélyét vagy lehetőségét. Az a tapasztalatom, hogy ez az alap-konfliktushelyzet különösen a hátrányos helyzetű térségekben jelentkezik, és ott hatványozottan jelentkezik. Az egyik oldalról természetesen mindannyian zöldek vagyunk, és mindenki szereti a természetet, a környezetet, és szeretné megóvni a gyermekeink, unokáink számára is, ugyanakkor azt is szeretnénk, hogy a gyermekeink és az unokáink olyan közegben, környezetben nőhessenek föl, mint akik eséllyel tudnak minden más korosztállyal, saját korosztályukkal lehetőséghez jutni az életre, a jövőre.
Tehát ezt egy alap-konfliktushelyzetnek tekintem. Egyáltalán saját gyakorlatából hogy látja ezt a dilemmát? Tudom, hogy nem most fogjuk megoldani ezt a problémát természetesen, de ezt egy nagyon erős dilemmának, hatalmas megoldandó feladatnak látom, mert szinte minden szituációban ott kell helyben dönteni természetesen, és mindegyik szituáció valószínűleg más vagy mások az összefüggései. De mégiscsak ez az alap megközelítési kérdés, hogy amikor a jövő nemzedékek érdekeiről beszélünk, a jövő nemzedékek érdeke az is, hogy ma ugyanolyan eséllyel tudjon iskolába járni, ugyanolyan eséllyel tudjon közlekedni, ugyanolyan feltételek között tudjon munkahelyhez jutni, satöbbi, nem is sorolom, mert ez nyilván mindannyiunk számára - remélem legalábbis, hogy mindannyiunk számára - talán ugyanolyan elkötelezettséget jelent. Azt írtam föl magamnak, hogy a periféria. Általában a hátrányos helyzetben lévők, a hátrányos helyzetben élő, periférián élő közösségek, területek, térségek számára ez egy különösen nagy dilemma, hogy a beruházások összefüggésében, infrastruktúrafejlesztés összefüggésében, munkahelyek fejlesztése tekintetében - nem sorolom, gondolom, hogy érti és érzi, hogy miről szeretnék itt dadogni.
Tehát én az elkövetkezendő évek, évtizedek egyik legnagyobb kihívásának ezt tekintem, főleg, ha a leszakadó térségekben a leszakadó rétegek gondjaira gondolunk. Éppen holnap lesz a Parlamentben egy konferencia ezzel kapcsolatosan, a hátrányos helyzetű rétegek, illetve a roma közösségek gondjairól, problémáiról, kihívásairól. Azt gondolom, hogy ez is egy olyan alapdilemma, amit előbb-utóbb kezelnünk kellene.
Hozzáteszem: természetesen mindenki szívében, lelkében és minden megnyilvánulásában zöldnek érzi magát, és abszolút elkötelezett ezekben az ügyekben, de elkötelezett a másik oldal irányában is, és azt a kettőt értelmesen harmonizálni és kanalizálni kellene. De hogyan? És nyilván minél gyorsabban kellene ezt megoldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. (Jelentkezésre:) Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót. A háttéranyagban olvasom, hogy arra a kérdésre, hogy megválasztása esetén mit tenne elsőként, úgy válaszolt, hogy tájékozódna azokban az országos ügyekben, amelyekhez eddig nem értett. Melyek ezek a területek, és mennyi időt szán a tájékozódásra? Ügyvédként milyen környezetvédelmet érintő ügyekben járt el, és ezeknek milyen eredménye volt? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, úgy parancsoljon a lehetősséggel válaszolni.
Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje válasza
BOGDÁNYINÉ DR. MÉSZÁROS ÁGNES jövő nemzedékek országgyűlésibiztos-jelöltje: Szászfalvi László úr kérdezte, illetve visszafordította nekem azt a mondatot, hogy a környezetvédelem a fejlődés gátja. Ez természetesen nem az én elképzelésem az adott üggyel kapcsolatosan. Lehet, hogy valamelyik frakcióülésen említettem is, hogy amikor még a környezetvédelmi közigazgatásban dolgoztam, volt egy megyei elnökünk, aki azt találta mondani egyszer, hogy "környezetvédelem sújtotta" megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye - merthogy én onnan jövök. Ezután elég sokat beszélgettünk erről a dologról, utána már gondolta is, hogy nem egészen így kellene, hogy fogalmazzon. De miért mondta? Azért mondta, mert a környezetvédelmi jogalkotásban történt akkor, amikor az Unióhoz csatlakoztunk, és amikor a jogharmonizáció volt, egy nagymértékű előreszabályozás, olyan előreszabályozás, aminek gyakorlatilag sem a technikai, sem az anyagi feltételei egyszerűen nem voltak meg. Mire gondolok? Csak néhányat fogok említeni: hulladékgazdálkodással kapcsolatos kérdések, szennyvízzel kapcsolatos kérdések, levegővédelem. Tehát egyszerűen nem tudtuk, képtelenek voltunk teljesíteni, holott a jogszabály ezt már előírta. Mindig van olyan bejelentés, közérdekű bejelentés a hatósághoz, amit egyszerűen ki kell vizsgálni.
Egy kicsit hasonló helyzetben lesz az országgyűlési biztos is, mert addig, amíg meg nem vizsgálja a bejelentést, nem tudhatja, hogy az ténylegesen egy szomszédvita, és most ráken a másikra mindent, és semmi köze nincs a környezet állapotához annak a dolognak, amit éppen itt most felhánytorgattak nekem, vagy pedig ténylegesen környezetveszélyeztetésről van szó és intézkedni kell.
Úgy gondolom, hogy a környezetvédelem nem ellentétes a gazdasági fejlődéssel. Én a fenntartható fejlődést úgy fogalmazom meg saját magam számára, hogy a környezet állapotának - és itt környezeten a természeti környezetet is értem - legalább a jelenlegi állapotában történő fenntarthatóságáról van szó, ha van lehetőség, akkor a javításáról, és természetesen a benne élő ember életminőségének a javításáról. Csak a fejlődés meg a növekedés nem szinonim szavak, és gyakran itt szoktak konfliktusba kerülni a gazdasági szféra érdekeltjei akár a civilekkel, akár a hatósággal, akár pedig a tudományos műhely tagjaival.
Úgy gondolom, hogy igen, egy halmozottan hátrányos helyzetű területen bizony-bizony nagyon fontos kérdésként vetődik fel az, hogy történjen-e valamilyen beruházás, és ezzel egyébként - ne haragudjanak, hogy így mondom, de szinte szlogenszinten így szokták megfogalmazni - munkahelyeket veszélyeztetnek, ha nem történik meg, vagy pedig a természeti értékeket védjük. Én azt hiszem, ez a kettő nincs egymással ellentétben. Ha nem haragszik, egy konkrét példát mondok a saját hatósági gyakorlatomból. Nem fogom megemlíteni a gyár nevét, remélem, így korrekt vagyok velük szemben.
Gyakorlatilag egy svájci tulajdonosú fafeldolgozó vállalatról volt szó, akit éveken keresztül nem bírt a környezetvédelmi hatóság arra szorítani, hogy a szükséges, és a körülötte lakóknak levegővédelmi problémákat okozó intézkedéseit tegyék meg. Mindig találtak kibúvót, történt bármilyen szankcionálás, sok mindent csináltunk, de egyszerűen nem bírtuk, úgymond, elkapni a frakkját annak a cégnek, mígnem bekövetkezett egy havária. Egészen pontosan kipukkant egy vezeték, és nagy mennyiségű aprócska forgács került ki belőle. Ekkor tudott a hatóság, mert ekkor volt olyan eszköze, amivel közbe tudott lépni, olyan intézkedést tenni, hogy azt mondtuk, korlátozzuk a tevékenységét egy időre, mindaddig, ameddig a szükséges műszaki intézkedéseket meg nem teszi. Óriási felzúdulás volt, a végén a svájci tulajdonossal sikerült tárgyalnom, mivel akkor én vezettem a hatóságot, hozzám jött. Hatalmas stósz dokumentációval bizonyította, hogy valamennyi európai üzemében hogyan tartja be a környezetvédelmi követelményeket. Színes légi felvételekkel bizonyította, hogy az adott települési egysége sem rosszabb, mint akár a svájci, akár pedig a Németországban lévő. Igaz ugyan, ha a légi felvételt jobban megnéztük, akkor láttuk, hogy sajnos a nálunk lévő korántsem mutatta azt a rendezettséget, és amikor erre felhívtuk a figyelmét, akkor az úr gyorsan továbblapozott, de nem ez volt a lényege a kérdésnek, hanem alapvetően az, hogy a kft. vezetése félretájékoztatta a tulajdonost, azt mondta, hogy teljesíthetetlen követelmények elé állítja egyik napról a másikra a hatóság, és bírságolja, holott ő mindent megtesz a környezet védelme érdekében. Amikor a svájci tulajdonos elé tártuk azokat a határozatokat, azokat az intézkedéseket, amiket nyolc éven keresztül tett meg a felügyelőség, annak az volt a következménye, hogy elzavarta a kft. ügyvezetését, és teljesen új, sokkal fiatalabb, a környezetvédelemhez is értő ügyvezetést kapott a cég, és egy éven belül teljesítették azokat a dolgokat, amiket nyolc éven át nem tudtunk kiverni belőlük.
Ne haragudjanak, hogy ezt a történetet így elmeséltem, ebből az látszik, hogy bár látszólag úgy tűnik, hogy egy környezetvédelmi intézkedés egy beruházás során költséges, de azt viszont látni kell, hogy ezek a költségek részben megtérülnek, és több oldalról is megtérülhetnek, csak ehhez persze az általános szabályozásnak is egy kicsit másnak kell lenni.
Örömmel tapasztalom, hogy ma már a közbeszerzéseknél nem egy helyen elvárás, hogy környezetirányítási rendszerrel rendelkezzen az adott beszállító, és különösen jónak tartom, amikor állami szervek írnak ki ilyen közbeszerzési pályázatot. Ez nemcsak egy formális tanúsítást jelent, elvárják, hogy ne csak a szervezet működése, hanem maga a termék is környezetbarát legyen. Én azt hiszem, ezekkel lehet olyan előnyöket biztosítani a piacon, ami nemcsak itthon, hanem tőlünk egy kicsit távolabbi részeken is biztos piacot jelent majd a gazdálkodószervezetek számára, hiszen nem egy esetben találunk ilyen feltételeket az ottani pályázati kiírásoknál.
Amit tegnap, azt hiszem, hasonló kérdés kapcsán mondtam az SZDSZ-frakció ülésén is: azt kell látni, hogy egy energiatakarékos, energiahatékony gazdálkodás, egy olyan termék-előállítás, amelyik a hulladékgazdálkodás kérdéseire is odafigyel, tehát ha nem hulladékot gyártunk - elnézést kérek - az anyagból, hanem terméket, az végső soron gazdaságilag is megtérül a gazdálkodószervezetek számára. Ha természeti erőforrásainkat nem önző módon, most használjuk fel, akkor az bizony a tőkének is, meg annak is jó, aki majd holnap, holnapután is ugyanott akar élni, ugyanazon a területen, mert vannak olyan erőforrásaink, amik gyakorlatilag nem újulnak meg, és amit ha egyszer elhasználtunk, utána... Lehet, hogy az innováció eljut majd arra a szintre, hogy egy következő lépést kitaláljunk, de mennyivel jobb lenne, ha ezeket az erőforrásokat most őriznénk meg, és alkalmaznánk azokat a gyakorlatokat, amik egy tisztább termeléshez vezetnek. Nem hiszem, látva jó néhány magyar nagyvállalatnak a környezettudatosabb gondolkodását, hogy ezt ne lehetne elfogadtatni mindenkivel. Csak nyilvánvalóan kell a meggyőzés eszközével élni, és ez nemcsak egyedül az ombudsmannak vagy nemcsak egyedül az országgyűlési biztosnak lesz a feladata.
Amint mondtam, nagyon fontos az, hogy az állami irányítás ne csak normatív eszközökkel befolyásolja a környezettudatosabb gondolkodást, hogy a klímaváltozás megállítására vagy az előnytelen hatásainak a megállítására ne csak jogszabályokban gondolkozzunk, hanem igenis közgazdasági eszközökben is, illetve a kettőnek a keverékében. Meg bízzunk egy kicsit abban, hogy az önkéntes jogkövetést is lehet számtalan módon befolyásolni, akár úgy, bár mondjuk ez nem egészen önkéntes, mert ha pályázatok útján van, olyan pályázatokat írtunk ki, akkor azért a jól felfogott érdeke is arra ösztönzi a gazdálkodót, hogy abba az irányba mozduljon. Azt hiszem, hogy az első kérdezőnek a legjobb tudomásom szerint ezt tudtam válaszolni.
Ékes Ilona kérdezte, hogy először. Amikor az első lépést tettem az ajtón kívül, akkor megmondom őszintén, jócskán megijedtem. Ugyan tudtam, hogy a sajtó ott lesz, mert ezt mondták, de annyi mikrofont még életemben nem láttam az orrom előtt, mint amennyivel ott találkoztam. Igazság szerint azt akartam mondani, csak egy kicsit balul fogalmaztam első ijedtemben, hogy nyilvánvalóan a hatósági jogalkalmazással kapcsolatos ügyeket vagy eljárásokat ismerem. Ne haragudjanak, ha ezt mondom, de merem állítani, hogy ismerem. Ügyvédi praxisom során most már a másik oldal kínjait, bajait is ismerem. Viszont számtalan olyan ügy van, ami a sajtóban kering, és részben a mostani munkám miatt, részben pedig azért, mert az érdeklődésemen kívül esett, mert nem tudtam vele mit kezdeni, tehát csak a sajtóból ismerek. Ezekre az ügyekre gondoltam, hogy talán jó lenne erről információt szerezni, mert ez alighanem rövid időn belül landol majd az országgyűlési biztos asztalán, már annak, aki majd hivatalba lép.
Itt mire gondolok? A Szerencsi Égetőmű, a sajtóban teljesen leírt, de megmondom őszintén, nem tudom szakmailag, hogy ténylegesen hogy áll a dolog vagy pedig milyennek ítéljem meg. Nem tudom, mert csak sajtóhíreim vannak. Tehát egészen pontosan ezekre a kérdésekre gondoltam, hogy sajtóinformációim vannak, de ahhoz, ha valamiben véleményt kellene róla formálni, tényleges, alapos szakmai ismeretre lenne szükség. Tehát én így értettem azt a mondatot, csak balul sült el.
Ügyvédként milyen környezetvédelmi ügyekkel találkozom? Azt látni kell, hogy összeférhetetlenség van, tehát bizonyos ügyekkel nem találkozhatok, magyarán szólva a korábbi munkahelyemmel szemben nem léphetek fel, viszont környezetvédelmi közigazgatási ügyekben képviselhetem az ügyfelet, és az a szerencsém, hogy a TIKÖFE nincs olyan messze a FETIKÖFE-től, tehát a debreceni felügyelőség azért nincs olyan messze Nyíregyházától.
Részben hulladékgazdálkodással kapcsolatos ügyeim voltak, hulladékbírságolási kérdések. Annak az egyik esetben helyt adtak, a másik esetben nem adtak helyt másodfokon. Ezt nagyon sajnálom, mert ha tehettem volna, akkor bizony azt a kérdést bíróság elé vittem volna, mert úgy éreztem, hogy nem egészen tudok azonosulni a másodfokú döntéssel. De nálunk az ügyfél az úr. Birtokvitának indult, de környezetvédelem területén a birtok határa meg a szomszédjogok egy kicsit tágabbak, tehát nem úgy értem, hogy a kerítésszomszéd, hanem gyakorlatilag ameddig egy adott ügynek a környezeti hatása terjed, akkor ott lehet kezdeményezni részben a szomszédjogok megsértését, egyébként meg kártérítést is bizonyos esetekben.
Levegővédelemmel kapcsolatos ügyem volt, amit sajnos nem én adtam fel, hanem az ügyfelem. Egy jogilag teljesen tiszta, teljesen egyértelmű helyzetet egyszerűen nem tudott vállalni az ügyfelem, mert a szakértői bizonyítás olyan irdatlan költségbe került volna. Akkreditált levegővédelmi mérést kellett volna végezni. Megkértem az ajánlatokat, 800 000-től 1,5 millió forintig adtak ajánlatot. Egyszerűen egy magánember ezt nem tudta vállalni. Elnézést kérek, de egy szerencsétlen idős házaspárról volt szó, sírva mondta azt a bíróságon, hogy eláll a keresetétől. Ilyenkor az ügyvéd tehetetlen, mert nem tud vele mit kezdeni.
Natura 2000-es problémám volt egy másik ügyben, ott a közigazgatási eljárásban vettem részt, az annak folyományaként lévő büntetőügyben nem, mert ha tehetem, akkor nem büntetőzök, ahhoz nem igazán értek. Alapvető probléma az volt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban nem volt a Natura 2000-es lét bejegyezve, ennek következtében jóhiszeműen eljárva bizony nagyon komoly természetvédelmi problémát okozott az ügyfél. A közigazgatási ügye megállt, a büntetőeljárást nem tudom, mert azt egy másik kolléga fejezte be.
Szennyvízbírságos ügyeink voltak még, ahol a szennyvíztisztítók nem igazán értettek egyet a felügyelőség döntésével. Nekünk lett benne igazunk. Tehát ilyen jellegű ügyeim voltak.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Amennyiben nincs több kérdés, akkor fölteszem szavazásra. Ki az, aki megválasztásra ajánlja a jelöltet az Országgyűlésnek? Kérem, szavazzunk. Igen? (Szavazás.) 10 igen. Nem? (Szavazás.) 2 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 7 tartózkodással a bizottság többsége alkalmasnak találta a jelöltet és ajánlja megválasztásra az Országgyűlésnek.
Köszönjük szépen még egyszer mindkét biztosjelöltnek a megjelenést, és sok sikert kívánunk, hogy pontosan mihez, azt most még nem tudom, de bízunk benne. Viszontlátásra! (Fogarasiné Deák Valéria: És jó egészséget!) Ja, és a jó egészség a legfontosabb, így van, tehát alelnök asszony kiegészítésével.
A következő napirendi pontunk az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága, amiről dönteni fogunk. Bízunk benne, hogy a kormány képviselője megérkezett, dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár asszony. Amennyiben a törvényjavaslatot indokolni kívánja vagy kiegészítést kíván hozzátenni, arra most van lehetőség. Parancsoljon!
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) kiegészítése
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Összességében annyit szeretnék kiegészítésként mondani, hogy jellemzően nem szokta szeretni az Országgyűlés az úgynevezett salátatörvényeket, amelyekben azonos tárgykörben, de különböző ágazati törvényt egy normában próbál módosítani a kormány. Ennek mégis most feltétlenül szükségét látjuk. Egyrészt ezeknek a törvényeknek a jellemzője az, hogy kerettörvény, és mint kerettörvény, az időközben megváltozott társadalmi viszonyok mentén bizony időközönként az újragondolás feltétlenül szükséges. Másrészt jellemzőek ezeknek a törvényeknek a jogharmonizációs célú módosítása is szükséges, amennyiben gondolok itt arra, hogy a kémiai biztonságról szóló törvényben a közösség újraalkotta a rávonatkozó normarendszert, és számos korábban irányelvi típusú szabályozást a jövőben rendeleti szinten szabályoz, tehát szükséges a vonatkozó módosítása.
Ez a törvénycsomag gyakorlatilag hét törvény részleges módosítását tartalmazza: az egészségügyi törvényt, a kémiai biztonságról szóló törvényt, az egészségügyi tevékenység végzéséről szóló törvényt, az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvényt, a kötelező egészségbiztosításról szóló törvényt, illetve az egészségbiztosítási felügyeletről szóló törvényt. Néhány törvény kifejezetten csak pontosító jellegű, gondolok itt az egészségügyi törvénynek a definíciókra vonatkozó pontosítására, ami különböző törvényekkel történő összehangolást céloz, vagy adott esetben az egészségügyi adatkezelésről szóló törvényre, ami a megváltozott kormányzati struktúrának megfelelően a foglalkozás-egészségügyet helyezi el az adatkezelők között, vagy az egészségbiztosításról szóló törvényre, amely a kialakuló várólista-szabályozás pontosítását szabályozza, illetve a várólistákról történő törlés szabályait pontosítja.
Azt gondolom, hogy ami az emberi jogi bizottság szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, az a gyógyszertörvény, tehát az emberi alkalmazásról szóló, gyógyszerekről szóló törvény off-label use szabályozása, ami az indikáción túli gyógyszerrendelés magyarországi feltételeit szabályozza, kiemelkedően fontos ez a törvény. A gyógyszertörvény megalkotása során nagyon fontos volt, hogy biztosítsuk azoknak a betegeknek a védelmét, akik Magyarországon olyan készítménnyel, ami forgalomba hozatalra engedélyezett akár Magyarországon, akár a közösségen belül, nem kezelhetők. Ezeknek az úgynevezett l'art pour l'art indikáción túli rendelését a gyógyszertörvény most, jelenleg egyértelműen tiltja. Ugyanakkor számos szakmai kollégium, társadalmi szervezet, betegszervezet jelezte, hogy sajnos az élet nem tényállásszerű, és bizony vannak olyan beteg emberek, akiknél a gyógyszeres kezelést csak az indikáción túli gyógyszerrendeléssel valósíthatja meg a kezelőorvos.
Gyakorlatilag a munka, az erre vonatkozó szabályozás kialakítása több évre visszavezethető, hiszen ennek szükségességét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is szorgalmazta. Ezt követően a hematológiai szakmai kollégium karolta fel a szabályozás mihamarabb történő megvalósítását, majd, konzultálva az Európai Bizottsággal, jutottunk arra a megállapításra, hogy kialakítunk ennek egy legitim, gyakorlatilag a hatósági engedélyezés mentén történő szabályrendszerét. Erre vonatkozóan széles körű szakmai egyeztetést folytattunk a szakmai érdekképviseletekkel, szakmai kollégiumokkal, az itt megjelenő szabályozás teljes konszenzust bír.
Szintén azt gondolom, hogy a bizottságnak fontos problémára ad választ az úgynevezett beutaló nélkül igénybe vehető ellátásokra vonatkozó szabályozás. Az egészségbiztosítási törvény közelmúltban történő módosításával, a vizitdíj megszüntetésével a mai nappal, illetve április 1-jétől beutaló nélkül igénybe vehető ellátások esetén, illetve csak beutalóval igénybe vehető ellátások esetén a biztosítottnak teljes térítési díjat kellene fizetnie. Ez a mostani szabályozás a '98 óta élő, és a vizitdíj megalkotásáig hatályos szabályait állítja vissza, megteremtve annak a lehetőségét, hogy a beutaló nélkül igénybe vett ellátások esetén a biztosított egy részleges térítési díj fizetése mellett jusson hozzá az ellátáshoz.
Kilenc szakorvosi ellátás tekintetében a mai napig nem kell, és a jövőben sem fog kelleni beutaló, tehát azokat szabadon választhatja meg a biztosított. Azonban a fennmaradó, és a szakmacsoportokban most csak beutalóval elérhető ellátások fontos szempontrendszere az, hogy a háziorvos kapuőri szerepét erősítve a biztosított először mindenféleképpen a háziorvosát keresse fel, hogy aztán ő a megfelelő progresszivitási szinten lévő szakorvoshoz irányítsa. Nyilván elképzelhetetlen az, hogy egy labordiagnosztikai eljárást, vagy egy CT-, MR-eljárást a biztosított saját kezdeményezése alapján vegyen igénybe, hiszen a megfelelő szolgáltatót a háziorvosnak kell kiválasztania.
Röviden ennyit szerettem volna kiegészítésként a tárgyalandó törvénytervezethez fűzni. Amennyiben kérdés van, természetesen szívesen állunk rendelkezésre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár asszony. Kérdezem a bizottságot, hogy kíván-e valaki kérdést feltenni. (Jelentkezésre:) Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem kérdést, csak egy hozzászólást szeretnék megtenni. Államtitkár asszony azzal kezdte, hogy salátatörvényről van szó. A salátatörvényt nem az Országgyűlés nem szereti, hanem az Alkotmánybíróság sem szereti, hiszen az Alkotmánybíróságnak volt erről egy döntése. Azt gondolom, hogy ha nem tartjuk be az Alkotmánybíróság döntését mi, országgyűlési képviselők, köztisztviselők, akkor mit várunk el az állampolgároktól. Főleg hét törvény esetében... Elképzelhető, hogy hét törvényből egyet, kettőt, hármat, négyet vagy ötöt támogat valamelyik frakció, vagy a parlamenti patkóban ülő, akár ellenzéki, akár kormánypárti frakció. Ha megnézzük az elmúlt két hónap történéseit, azt látjuk, hogy a kormány szinte semmilyen törvényt nem készített elő. Nem értem azt, hogy miért nem lehetett ezt több törvényként benyújtani. Természetesen nem statisztikajavításként javasoltam volna ezt a kormány számára, hanem igenis, ha az Alkotmánybíróság egyszer úgy döntött, hogy nem lehet salátatörvényeket benyújtani, akkor ezt ne tegyék meg, akárki is van Magyarországon kormányon, akár kisebbségben, akár többségben kormányoz.
Ettől függetlenül, ez csak egy elvi észrevétel volt, az MDF képviselőcsoportja a benyújtott törvénycsomagot nem tartja általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb kérdés? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor én kérdezném meg: ha jól értem, itt megint csak van egy - hogy mondjam - visszafordított fejlődés, hiszen éppen most törölte el az Országgyűlés a népszavazás következtében a térítési díjakat, illetve a vizitdíjat, és most itt újra visszahozzák. Tehát itt valamifajta ellentmondás van.
Van-e egyéb kérdés? (Jelentkezésre:) Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is csak egyetlenegy dolgot szeretnék kérdezni. Egy sor adatkezelési, adatvédelmi kérdés van, amit szabályoz a jogszabálytervezet. Ugyan ezt ellenzéki képviselőtársaim szokták mindig megkérdezni, most hadd kérdezzem én...
ELNÖK: Hogy ki az ellenzék, és ki a kormánypárt. (Derültség.)
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): .., hogy az adatvédelmi biztosi hivatalnak, illetőleg az állampolgári biztos úrnak - mert ugye most így látják el ezt a feladatot - ezzel kapcsolatban milyen észrevételei voltak, egyeztettek-e. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ezzel a három kérdéssel tudjuk megkínálni. Parancsoljon!
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) válasza
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr alkotmányossági aggályaival kapcsolatban hadd jelezzem, hogy az Alkotmánybíróság a költségvetési salátázást tartja alkotmányellenes megoldásnak, és pontosan a költségvetési törvény speciális megalkotási szabályaira tekintettel mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy ott nem lehet költségvetési salátát, tehát nem lehet egyéb, azzal összefüggő törvények módosítását megtenni. Egyébként az Alkotmánybíróság ugyanebben a döntésében felhívta a figyelmet arra is, hogy azonos tárgykörben különböző törvények módosítása természetesen nem kifogásolható (Pettkó András: Nem szerencsés.), hiszen a törvényalkotás folyamata... Nem szerencsés, ő sem tartja követendő példának, de alkotmányossági aggály természetesen nem merül fel. Meg kell mondjam, hogy számos deregulációs törvény egyébként ugyanezt a technikát alkalmazza, amikor ugyanazokat a szabályokat vezeti végig, illetve egy típusú megoldást próbál a jogrendszeren végigvezetni.
A térítési díjjal kapcsolatban hadd hívjam fel a figyelmet, hogy '98-ban született meg az egészségbiztosításról szóló törvény, amely már akkor bevezette a részleges térítési díj, illetve a teljes térítési díj fogalomrendszerét és metodikáját. Egészen a vizitdíjig ezt kellett alkalmazni. Pontosan az volt a szabályozási cél, hogy a biztosított egy szabályozott betegúton keresztül haladjon az egészségbiztosítás által finanszírozott egészségügyi rendszerben. '98 óta változatlan a tartalma, minden egészségbiztosítási törvény változatlanul hagyta ezt a megoldást, pontosan azért, hogy a beutalóhoz kötött ellátások valóban beutaló birtokában legyenek elérhetőek. Ennek a szabályrendszernek a visszaállítása nem egy bevételiforrás-teremtés az egészségügyi szolgáltatók számára, hanem pontosan annak a szakmaiságnak a védelme, amit a beutalóhoz történő kötés, illetve a szabályozott betegút kialakítása indukál.
Az adatvédelmi kérdésekkel kapcsolatban alelnök asszonyt hadd nyugtassam meg, hogy ezt a törvényt nagyon széles körű szakmai egyeztetésre bocsátottuk, be tudjuk mutatni valamennyi érintett véleményét. Az adatvédelmi biztossal, tehát az országgyűlési biztos úrral természetesen egyeztettük, egyetértő véleményét bírjuk, ha szükséges, bármikor be tudjuk mutatni. Köszönöm szépen.
Döntés általános vitára való alkalmasság tárgyában
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e még kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor felteszem a kérdést, hogy ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja a törvényjavaslatot. Igen? (Szavazás.) 10 igen. Nem? (Szavazás.) 9 nem. A bizottság többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönjük szépen államtitkár asszonynak a megjelenést.
Előadót akarunk-e állítani? (Többen: Nem.) Pedig ez egy érdekes téma... Ha nem, akkor nem, akkor írásban fogjuk az Országgyűlés elé terjeszteni, csak gondoltam, hogy hátha valaki profilírozni akarja magát egészségpolitikában, most konjunktúra van, úgyhogy...
Még egyszer köszönöm a megjelenést, ezt a napirendi pontot lezárjuk, és az egyebek kérdéskörben - lehet, hogy államtitkár asszonyt is érdekli (Dr. Baraczka Mariann: Nem!) - azt javasolnám, hogy az Addiktológiai Intézet megszüntetésével kapcsolatos ügyekben tartsunk egy tájékozódó bizottsági ülést, és szeretném, ha ezt támogatnák képviselőtársaim. Az OPNI-val kapcsolatban tartottunk egy ilyet, azt az albizottság, az Ellenőrző albizottság tartotta, ami egy korrekt és fontos meghallgatás volt, szerintem ez is van olyan súlyú dolog. Ezt szerintem meg kellene tennünk, hiszen az ország egyetlen Addiktológiai Intézetéről van szó. Ezzel kapcsolatban készül egyébként az ombudsmani hivatalban is egy vizsgálat, szerintem érdemes lenne meghallgatni őket is, Buda Bélát is meg lehetne hallgatni, az intézet vezetőjét. Javaslat, vagy kíván-e valaki hozzászólni? (Közbeszólások: Támogatjuk.) Köszönöm szépen. Akkor ilyen értelemben össze fogok hívni egy bizottsági ülést. Köszönjük szépen a támogatást. (Fogarasiné Deák Valéria: Időpontot egyeztetünk.) Természetes, persze, csak azt gondoltam, hogy ezt a plénumon vitassuk meg, mert itt azért nem feltétlenül esnek egybe a pártok érdekei a jelenlegi kormányoldalon sem, tehát ezért gondoltam. Gusztos képviselő urat mostanában nem látjuk itt és elég nehéz elérni, ezért gondoltam, hogy ezt itt fölteszem. Semmi sem örök, csak az örökkévalóság, úgyhogy...
Amennyiben nincs más hozzászólás Egyebekben, akkor lezárom a bizottsági ülést. Köszönjük a megjelenést.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 03 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezetők: Biczó Andrea és Földi Erika