EMBCB-11/2008.
(EMBCB-91/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. április 23-án, szerdán, 13 óra 38 perckor
a Parlament földszint 1. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászóló: *
Jelenlévők: *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
Az Országos Addiktológiai Intézet megszüntetéséről *
Dr. Péterfalvi Attila vezető (Országgyűlési Biztos Hivatala) észrevételei *
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Dr. Buda Béla megbízott igazgató (Országos Addiktológiai Intézet) tájékoztatója *
Topolánszky Ákos igazgatóhelyettes (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) kiegészítése *
Kérdések *
Válaszok *
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) *
Dr. Buda Béla megbízott igazgató (Országos Addiktológiai Intézet) *
További hozzászólások, kérdések *
Újabb kérdések, felvetések és válaszok *
Szavazás *
A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslat (T/5448. szám) (Általános vita) *
Dr. Hegedűs Márta Anikó osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5449. szám) (Általános vita) *
Dr. Horváth Sándor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Az elektronikus információszabadságról szóló 1995. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5396. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
A humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló törvényjavaslat (T/5312. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Egyebek *
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Szászfalvi László (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Godó Lajos (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Donáth Lászlónak (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz) távozása után Farkas Flóriánnak (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz) megérkezéséig Ékes Ilonának (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Varga Józsefnek (Fidesz)
Dr. Mikola István (Fidesz), az Egészségügyi bizottság alelnöke
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Buda Béla megbízott igazgató (Országos Addiktológiai Intézet)
Dr. Koós Tamás főmunkatárs (Országos Addiktológiai Intézet)
Dr. Szemelyácz János elnök (Magyar Addiktológiai Társaság)
Dr. Péterfalvi Attila vezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Szilágyi Júlia főtanácsos (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Topolánszky Ákos igazgatóhelyettes (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)
Dr. Németh Attila elnök (Magyar Pszichiátriai Társaság)
Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Hegedűs Márta Anikó osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Horváth Sándor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Sepsi Tibor kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz), az Egészségügyi bizottság tagja
Köncse Tamásné szakértő (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Számadó Tamás főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Várallyay Emőke vezető tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Jármai Péter fogalmazó (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Elek Márton fogalmazó (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Müller Éva főtanácsos (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet)
Dr. Borza Bea főosztályvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Raizinger Ágnes (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Retkes Zita jogi referens (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Szöőr Anna jogász (Civil Jogász Bizottság)
Fehér Richárd munkatárs (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)
Fekécs Imre főtitkár (Alkoholizmus Elleni Megyei Egyesületek és Klubok Országos Szövetsége)
Némethné Balogh Katalin elnök (Magyar Kékkereszt Egyesület)
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz)
Dévai Emese szakértő (Fidesz)
Tabajdi Anita szakértő (MSZP)
Molnár András szakértő (MDF)
Dr. Soproni Roland szakértő (Fidesz)
Soós Károly szakértő (MDF)
Dr. Garamvári Miklós (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Bernát György (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Listárné Nagy Éva (Országgyűlési Biztos Hivatala)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 38 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén.
Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel a bizottság határozatképes. Kérem, hogy a gyakorlatnak megfelelően mondjuk be a helyettesítéseket. Szászfalvi Lászlót Balog Zoltán helyettesíti, Godó képviselő urat alelnök asszony, Nyakó képviselő urat Tóth Gyula, Szabóné Müller Timeát Lénárt László, Wiener képviselő urat Teleki László, Gusztos képviselő urat Donáth László, Farkas Flóriánt Ékes Ilona, Fazekas képviselő urat Bíró Ildikó, Semjén képviselő urat Varga József, Pettkó képviselő úr pedig mindjárt érkezik. Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, hogy van-e valakinek a napirendi javaslattal kapcsolatban kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy ebben a formában fogadjuk el a napirendi javaslatot. Kérem, szavazzunk! Igen? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag 19 igen szavazattal a napirendi javaslatot elfogadta.
Az Országos Addiktológiai Intézet megszüntetéséről
Az 1. napirendi pontunk - erre a napirendi pontra szorítkozik a zárt láncú televíziós közvetítés, ami az Országgyűlés Hivatalának egy új szolgáltatása - az Országos Addiktológiai Intézet megszüntetéséről címet viseli. Köszöntöm a megjelent vendégeinket.
Azt gondoltuk itt alelnök asszonnyal egyeztetve, hogy az előadás, illetve a megbeszélés sorrendjére a következő javaslatunk van. Először azt, aki a problémát felvezeti vagy bevezeti, az ombudsmani hivatal képviselőjét hallgassuk meg, majd a minisztérium képviselőjét, aztán magának az intézetnek a képviselőjét, majd pedig egy szakmai szervezetnek a képviselőjét. Utána van lehetősége arra a képviselőknek, hogy kérdéseket tegyenek föl, és amikor egy vagy két körben - vagy ahány körre szükség van - a válaszokat megadják az illetékesek, akkor utána lehetőséget kaphatnak, amennyiben az időkeret engedi, a civil szervezetek képviselői is, hogy kérdéseket tegyenek föl és válaszokat kapjanak. Amennyiben ez a tárgyalási javaslat így elfogadható, akkor megkérem Péterfalvi Attila főosztályvezető urat, az ombudsmani hivatal vezetőjét, hogy ismertesse az ombudsmani észrevételeket.
Dr. Péterfalvi Attila vezető (Országgyűlési Biztos Hivatala) észrevételei
DR. PÉTERFALVI ATTILA vezető (Országgyűlési Biztos Hivatala): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Miután Szabó Máté általános biztos külföldön tartózkodik, írásban kérte a bizottságtól, hogy ennek a napirendi pontnak a prezentálását, az előzmények ismertetését én végezzem, azzal, hogy amennyiben szakmai kérdések merülnek fel az üggyel kapcsolatban, azt a kompetens munkatársak válaszolhassák meg.
Az általános biztos még a 2007. április 3-ai állásfoglalásában az egészséghez való alkotmányos jog szempontjából visszásnak minősítette az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárását nemcsak az intézetben ellátott betegek szempontjából, hanem az intézmény vonzáskörzetébe tartozó állampolgárok szempontjából is, és nemcsak a bezárást, illetve elsődlegesen az OPNI bezárásának a módját minősítette visszásnak a biztos. Ennek következménye, hogy megszűnt Budán az egyetlen drogambulancia, amely az intézményben volt elhelyezve.
Tehát ezek azok az előzmények, amelyek kapcsán az Országos Addiktológiai Intézet bezárásával kapcsolatban egy közleményt adott ki az állampolgári jogok országgyűlési biztosa e hónap 15-én. Ebben a közleményben a biztos megállapítja, hogy az addiktológiai járóbeteg-ellátás különösen Budapesten, de országosan is a működőképtelenség szélére került. Megállapítja a biztos, hogy a gondozóintézmények fix finanszírozása gyakorlatilag a felére csökkent, és azt javasolja, hogy az OPNI bezárásával, illetőleg az Addiktológiai Intézet bezárásával kapcsolatban előállt helyzetet újra kellene gondolni, és javasolja egy független szakmai testület létrehozását.
Az Addiktológiai Intézet működési problémáit alapvetően a biztos két okra vezeti vissza: egyrészt a nemzeti alkoholpolitikai, kábítószerügyi adatgyűjtés, szakmai, módszertani, fejlesztési feladatok költségvetési támogatásának a csökkenésére, másrészt pedig az Addiktológiai Intézet új feladataival, új tennivalóival összefüggésben jelent ez problémát, s mivel a szenvedélybetegeknek is vizitdíjat kellett fizetniük, 20-30 százalékkal visszaesett a kezelésre járók száma, minek következtében a gondozók bevételei nagymértékben csökkentek. Ez is egyfajta finanszírozási problémát jelentett.
Az intézet megszűnése következtében az általános biztos szerint az alkoholpolitika koordinációjának nem lesz hatékony háttérintézménye, így lassulhat vagy akár le is állhat a szakterület orvos szakmai fejlesztése, ami a budapesti alkohol-, drog- és hajléktalanhelyzet romlásához vezethet. Ezért hívja fel a figyelmet a biztos arra, hogy amikor újragondolásra kerül az intézet bezárása, akkor azt együtt kell kezelni a Pszichiátriai és Neurológiai Intézet ügyével.
Az általános biztos közleményére az Egészségügyi Minisztérium egy másik közleménnyel reagált, ami arról szól, hogy az Addiktológiai Intézet átalakítása az ésszerű működés érdekében volt szükséges, de az átalakítás érintetlenül hagyta a gyógyító tevékenységet. Ezenkívül azt is tartalmazza, a kormány 2006 júniusában döntött arról, hogy a minisztériumoknak felül kell vizsgálniuk az általuk irányított költségvetési szervek működését. Az Országos Addiktológiai Intézet nem folytatott gyógyító tevékenységet, nyolc munkatárs módszertani munkát végzett az intézetben, egyébként pedig a támaszgondozók folytatták a gyógyító tevékenységet. A gondozóintézetek finanszírozása 2007 áprilisában változott meg, így ennek nincs köze az Addiktológiai Intézet bezárásához.
A biztos azt is megállapítja, ez a sajtóközlemény ellentétben áll azzal a levéllel, amely arról szól, a miniszter döntött arról, hogy az Országos Addiktológiai Intézet egészségügyi szolgáltatási feladatait és a gondozói tevékenységet az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet kapja feladatátadási szerződés keretében, ezért a gondozói tevékenység folytatására annak a modellnek a keretében kerül sor, amelyet az Addiktológiai Intézet igazgatója dolgozott ki. Itt tehát egyfajta ellentmondás van a megszüntetés körülményeiről. Ennek a prezentációjára nyilván az érdekelt felek fognak vállalkozni.
Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy az általános biztos azért adott ki közleményt, mert folyamatban van egy olyan országos vizsgálata, amely érinti az országos pszichiátriai és addiktológiai ellátást is. Ugyanakkor úgy látja az országgyűlési biztos, hogy az Országos Addiktológiai Intézet bezárásával olyan akut helyzet alakul ki, aminek a következményeire közleményben kell felhívnia a figyelmet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen hivatalvezető úr tájékoztatását. Üdvözlom dr. Kincses Gyula államtitkár urat. Sajnáljuk, hogy Horváth Ágnes miniszter asszony egyik szép utolsó napján nem használta ki az alkalmat arra, hogy eljöjjön ide ennek a fontos kérdésnek a megvitatására, de a tárca szakmailag így is megfelelően képviselteti magát. Államtitkár úr, öné a szó.
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium) tájékoztatója
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném röviden összefoglalni a helyzetet. Minden aggódóval egyetértek abban, hogy az addiktológiai betegek helyzete Magyarországon általánosságban véve nem elég megnyugtató. Akár az ilyen betegek, akár az ezzel kapcsolatos halálozások számát, akár az alkohol- és szenvedélybetegségekkel kapcsolatos fogyasztási adatokat nézzük, nem lehetünk elégedettek. Ugyanakkor ezen a területen is elengedhetetlen volt az átszervezés. Az Országos Addiktológiai Intézet ugyanis egyszerre volt intézményfenntartó - amely azonban csak a fővárosban nyújtott szolgáltatást - és módszertani központ, amely részint adatszolgáltatási és elemzési, részint stratégiakészítési feladatokat látott el. A minisztérium úgy gondolta, jobb, ha ez a két feladat egy másik intézményfenntartó intézményhez kerül. A módszertani, szakmai feladatok viszont az erre a feladatra hivatott Országos Szakmai Módszertani Központba kerülnek, ami egyébként hasonló szellemben lett megalapítva, hiszen tizenhárom szakterület kis létszámú országos metodikai intézetének az összevonásából jött létre ez az Országos Szakmai Módszertani Központ.
A minisztérium azért gondolja azt vagy gondolta azt, hogy ennek a területnek a koordinálása jó helyen lesz az Országos Szakmai Módszertani Központban, hiszen ez a terület egy igen erősen interdiszciplináris terület, és miután ebben a központban a társszakmák reprezentánsai, szaktekintélyei jelen vannak, ezért egy ilyen intézet talán hatékonyabban tud ebben a metodikai munkában részt venni. Bocsánat, a hatékonyabban egy szerencsétlen kifejezés volt, mert ez önmagában egy hasonlítás, itt nem akartunk ebbe belemenni. Tehát itt nem arról van szó, hogy valami nem jól működött és ehelyett kell valami, hanem egy másfajta működés. A hatékonyság itt a gazdasági hatékonyság vagy racionalitás, nem pedig a szakmai hatékonyság, tehát ezt szeretném tisztázni, hogy nem arról van szó, hogy itt szakmailag egy inszufficiens intézet kerül megszüntetésre, hanem ha azt mondtam, hogy elégedetlen a tárca a helyzettel, akkor várhatóan azért, mert hogy egy szűk szakterület önmagában ebben a dologban nem tud elég hatékony lenni, hiszen egy nagyon multidiszciplináris, illetve multikauzális területről van szó, amely önmagában egy szakterület problémájaként nehezen kezelhető.
A másik dolog, ahol a minisztériumnak el kell ismernie, hogy ha bármilyen panasz merül fel, akkor az ellátórendszer kapacitása valóban ezen a területen szűkítésre került, hiszen az öt támaszgondozó, amely a fővárosban különböző intenzitással működött, de általában az addiktológiával foglalkozó intézményekhez képest is szűk kihasználással, összevonásra került, és a kihasználható óraszámmal működik tovább.
A szakma érthető panasza ezen kívül a finanszírozás technikájának a változása. Ezt szeretném azért egy picit pontosítani az elhangzottakhoz képest, mert valóban a fix díj 50 százalékkal csökkent, de ez nem azt jelenti, hogy a területről ez a pénz el lett vonva, csupán azt jelenti, hogy fix díjként került elvonásra, és csak kapacitáskihasználás esetén kerül vissza. De értem, hogy a szakma ezt a megközelítést kevésbé támogatja, hiszen a szakma álláspontja az, hogy egy gondozó nem kihasználtsági, hanem rendelkezésre állási kapacitással is kell hogy rendelkezzen, és ezért ebben vannak nézeteltérések.
Azt gondolom, a legfontosabb, hogy ezt a problémát felvetik, és nagyon köszönöm, hogy ez a bizottság ezzel foglalkozik, mert ez nem egyszerűsíthető egy intézet problémájára vagy öt gondozó összevonására vagy szétszedésére, illetve a fix díj százalékos arányára. (Farkas Flórián megérkezik az ülésre.) Egy sokkal szélesebb társadalmi problémáról van szó, ami egy sokkal átfogóbb stratégia keretén belül kezelhető komplexen. Nagyon remélem, hogy a következő kormány nem áll meg azzal, hogy itt szakmaszervezési ésszerűsítéseket végez, hanem a népegészségügyi program kiterjesztése kapcsán ebben egy nagyon intenzív munka tud elindulni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Dr. Buda Béláé a szó, az Országos Addiktológiai Intézet megbízott főigazgatójáé. Parancsoljon, professzor úr!
Dr. Buda Béla megbízott igazgató (Országos Addiktológiai Intézet) tájékoztatója
DR. BUDA BÉLA megbízott igazgató (Országos Addiktológiai Intézet): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon hálás vagyok, hogy ezt az ügyet napirendre tűzték, és külön köszönetet érdemel az ombudsman, aki ezt megfogalmazta, mégpedig a pszichiátriai ellátás kontextusába helyezve.
Azt hiszem, mindenki tudja a kiadott anyagokból, hogy mi hogy történt. Mindenféle ügyintézési hiba, kapkodás itt megvalósult. Tulajdonképpen miután ez a fix díj lecsökkent, azóta folyamatosan jeleztük a problémákat, megoldási javaslatokkal éltünk. Végrehajtottuk az összes lehetséges ésszerű karcsúsítást, tehát elkezdtünk embereket elküldeni, de késtek az intézkedések, késtek az irányok, szóban hangzottak el az utasítások.
Számomra fájdalmas az a részlet, amit az ombudsmani hivatal idézett, hogy egy minisztériumi közlemény úgy állította be, hogy ez a járóbeteg-kapacitás leépítése, ez a közel 1000 órás veszteség a mi kezdeményezésünkre történt. Ez valóban annyiban így történt, hogy kaptunk utasítást, hogy egy gondozóra redukáljuk a tevékenységünket. Mi próbáltunk érvelni három mellett. Egy bizonyos idő alatt persze mindent el lehetett volna rendezni, ez főleg azért az ott dolgozó emberek miatt lett volna fontos. Nagyon kevés addiktológiai szakember van, már ez alatt a huzavona alatt mentek el Skandináviába emberek, akik ott beválnak, szívesen fogadják őket. Most például olyan helyzet állt elő, hogy az eddigi utasítások szerint két ambulanciának április végén le kell állnia, de a szükséges intézkedések késtek. Ott áll egy csomó beteg, nem tudunk nekik mit mondani.
De azt hiszem, hogy az intézet maga annyiban részletkérdés, hogy az intézet tele volt gonddal korábban is. Egy intézmény nem tud egy ilyen nemzeti problémát megoldani, amely tulajdonképpen az egész humánszférát áthatja. Önök tudják, hogy a hajléktalanság egyik lényeges közvetlen oka, a munkanélküliségben óriási szerepet játszik a probléma, végig tárgyaltunk a munkaügyi hivatalokkal, különösen az új szabályozások nyomán. Égetően szükség lenne speciális ellátásokra. Tehát ezt a nemzeti problémát, amely áthatja az egész egészségügyet olyan módon, hogy nem alkoholdiagnózissal, hanem onkológiai, gasztroenterológiai, kardiológiai diagnózissal kerülnek a betegek kezelésre. Ezt valahol meg kellene oldani, meg kellene kezdeni értelmesen megszervezni. Ez egy népegészségügyi program keretében lehetséges, előző kormányzatok így futottak neki, és 2006-ig ebben a szellemben dolgoztuk ki a nemzeti alkoholpolitika koncepcióját, amit az akkori kormányzat elfogadott, és a parlament népegészségügyi bizottsága is jóváhagyott.
Meg kell mondanom, hogy mint az Európai Unió szakértője részt vettem az európai programokban is. Ezt a magyar programot kiemelt figyelem kísérte, és az Európai Unió folyamatosan kéri számon rajtunk, hogy mi lesz itt az alkoholüggyel, lévén rendkívül rosszak a mutatóink. Ezt a kérést folyamatosan tolmácsoljuk szakértői szinten is.
Tehát én is nagyon röviden szeretnék beszélni, hogy kevésbé érdemes most az Addiktológiai Intézet ügyeinek a múltját firtatni, hanem arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy segítse azt elő, hogy a kormányzat nézzen szembe ezzel a problémával. Ennek óriási preventív jelentősége van, és pontosan mondjuk egy ilyen szlogen, mint a konvergenciaprogram szempontjából nagyon jelentős, hogy ez az a terület, ahol egy-egy sikeres programelem, néhány projekt nagyon olcsón olyan eredményeket hozhat, amelyek rendkívül magas költségeket válthatnak ki.
Az Addiktológiai Intézet ebben az évben 40 millió forint többletkerettel tudott volna működni és sebmentesen átalakulni. Ehelyett ha csak néhány alkoholos és májzsugoros halál költségeit számítják ki, akkor ezt az összeget meg fogják találni a kiadások között. Nem fogadható el, hogy az alkoholügy ne kerüljön a maga megfelelő helyére, és ha ez az esemény, a szegény intézetnek ez a szomorú sorsa ezt katalizálja, akkor azt mondom, hogy megérte, mert ez rendezetlen volt, nem volt rendezett a finanszírozás, a létszámkeretek, a szakemberképzés, a fekvőbeteg-ellátás és nem volt prevenció a rendszerben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, professzor úr. Most Topolánszky Ákosnak, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettesének adom meg a szót.
Topolánszky Ákos igazgatóhelyettes (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) kiegészítése
TOPOLÁNSZKY ÁKOS igazgatóhelyettes (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szenvedélyes tisztelettel köszönöm meg a bizottság érdeklődését, azt, hogy a szenvedélybetegségek kérdéskörének egy fontos szegmensével foglalkozik. Én most a szakmai tiltakozást szervező két szakmai szervezet tagjaként, illetve elnökeként kaptam megszólalási lehetőséget. A Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége és a Magyar Addiktológiai Társaság kezdeményezte azt a szakmai tiltakozást, amit két-három nap alatt négyszáz szakmabeli írt alá, ennek a szakmai körnek a 30-40 százaléka.
Mi van a tiltakozás mögött? Már messze nem az a kérdés - ahogy Buda Béla professzor úr is mondta -, hogy mi van az OAI-val, hanem az, hogy mi van ezzel az egész kérdéssel. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg nekem néhány mondatot.
A Világegészségügyi Szervezetnek az európai térségre kialakított becslési eljárása következtében az addiktológiai problémák az egyes országokban a GDP 3-6 százalékát teszik ki, ez Magyarországra vetítve 1200-1800 milliárd forintot jelent évente. A kezelésbe vétel az addiktológiai problémákkal küzdő emberek körében az alkohol esetében 5-7 százalékot tesz ki, az illegális kábítószer-fogyasztók esetében pedig maximum 20 százalékot. Ha megfordítjuk a számokat, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarországon az alkoholproblémákkal küzdők 93-97 százaléka, az illegális kábítószer-fogyasztóknak pedig a 80-85 százaléka nem kap ellátást. Ez annyit jelent, hogy súlyos alkotmányos alapjogok sérülnek, hiszen az alkotmány biztosítani rendeli a legjobb egészségügyi ellátás kötelezettségét, ami azonban nem valósul meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarországon nincs még egy olyan diagnóziscsoport, amelyikben a kezelésbevétel ennyire alacsony lenne.
Az addiktológiai ellátások forgalmi adatai az elmúlt időszakban jelentősen csökkentek, de csökkentek az ellátó helyek kapacitásai is. Sokféle szempontból folyamatos probléma van ezen a területen. Tehát messze nem csupán az a kérdés, hogy mi van az OAI-val, hanem az, hogy mikor, melyik kormány vállalja fel az ódiumát, hogy nagyságrendi választ ad erre a nagy társadalmi kérdésre, amely például az éves halálozások 30 százalékáért felelős. Mi meg azért vagyunk felelősek, hogy erre komolyan vehető választ adjunk. A szakmai szervezetek tehát nem csupán az Országos Addiktológiai Intézet tervezett megszűnése ellen tiltakoztak, hanem egyben felszólították az egészségügyi miniszter asszonyt, hogy azonnali hatállyal határozott válaszokat adjon ennek a kérdésnek a pozitív irányba való eltolása érdekében.
Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, szükség van egy stratégiai programra, egy ehhez kapcsolódó cselekvési programra, egy finanszírozási programra, valamint egy szétterített, társadalmilag elterjesztett, mindenhol megjelenő és elérhető végrehajtási programra. Stratégiai programmal egyes források szerint rendelkezünk, mások szerint nem. Nagy szükség lenne arra, hogy a nemzeti drogstratégiával együttműködő addikciópolitika ne csak drogmentális, hanem valóságos végrehajtási formában is rendelkezésre álljon. A szakmai szervezetek ezért emelték fel a szavukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Először képviselőtársaimnak adom meg a szót. Üdvözöljük körünkben dr. Mikola István képviselő urat és dr. Spiák Ibolya képviselő asszonyt, akik nem tagjai a bizottságunknak. Ha szólni kívánnak, nekik is meg fogjuk adni a szót, de erről a bizottságnak szavaznia kell. Ki ért egyet azzal, hogy ha képviselőtársaink szót kérnek, megszólalhassanak? (Egyhangú.) A bizottság egyhangúlag egyetért ezzel.
Ki kér szót? Fogarasiné Deák Valéria alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Ebben a kérdéskörben hangzott már el interpelláció a parlamentben, kérdéseim az itt elhangzottakon kívül ahhoz is kapcsolódnak. Horváth Ágnes miniszter asszony az interpellációra adott válaszában számokkal illusztrálta, hogy milyen különbségek vannak a budapesti és a vidéki gondozóhelyek kapacitáskihasználásai között. Elég jelentős különbségeket mutatnak az egy gondozói órára, illetve egy gondozói napra jutó betegek vonatkozásában a miniszter asszony által említett számok. Bizonyára szakmai okai vannak annak, hogy mi az oka ezeknek a különbségeknek. Örülnék, ha professzor úr ezt megvilágítaná előttünk.
Miniszter asszony említett válaszában nem azok az indokok voltak hangsúlyosak, amiket itt államtitkár úr említett. Ő elsősorban azt emelte ki, hogy megszűnt az az intézmény, amelynek részintézménye volt az Országos Addiktológiai Intézet, és a minisztérium kényszerpályára került a tekintetben, hogy más formában működtesse tovább ezt a szakterületet. Azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy ez a megoldás volt-e az egyetlen, vagy gondolkoztak más megoldási lehetőségeken is, esetleg az is felmerült-e, hogy a mostani intézet egyben marad, csak más szervezeti formában fog működni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök asszony. Ékes Ilona képviselő asszonynak adom meg a szót.
ÉKES ILONA (Fidesz): Az első kérdésem az összevont támaszambulanciák kérdéskörére vonatkozik. A változással párhuzamosan a jogutód intézmények kapacitása több mint ezer órával csökken. Ez az erősen csökkentett kapacitás milyen helyzetet eredményez majd a fővárosban az addiktológiai ellátás területén?
A másik kérdésem pedig az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a megállapításához kapcsolódna, hogy csökkent a nemzeti alkoholpolitikai, kábítószerügyi adatgyűjtés, a szakmai, módszertani és fejlesztési feladatok költségvetési támogatása. Miközben romlott a finanszírozás, az Addiktológiai Intézetnek új tennivalói lettek az illegális szerek fogyasztásával kapcsolatos adatgyűjtésben, másfelől 2007. áprilisától júliusáig a szenvedélybetegeknek - ismét hallottuk - vizitdíjat kellett fizetniük, ami 20-30 százalékkal csökkentette a rendelésre járók számát, a fix díjak radikális és hirtelen visszafogása pedig a gondozók bevételének a gyors eséséhez vezetett. Azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy miért nem biztosította az egészségügyi tárca az intézmény számára az ellátáshoz szükséges pénzügyi támogatást.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További kérdések, hozzászólások? (Bíró Ildikó jelentkezik.) Bíró Ildikó képviselő asszony?
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Az Európai Bizottság még 2006. októberében egy közleményt fogadott el, amely az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésére próbált egy európai uniós stratégiát is kidolgozni, illetve megfogalmazni. Zárójelben megjegyzem, hogy a súlyos alkoholfogyasztás a becslések szerint az Európai Unióban is évente 195 ezer halálesetet... (Zaj.)
ELNÖK: Bocsánat, képviselő asszony, a mobiltelefon használata a bizottsági ülés alatt... Nem az öné, hanem bárkié, csak ettől van ez a háttérzaj, és az egészségkárosodás elkerülése érdekében kérem, hogy mindenki kapcsolja ki a mobiltelefonját, ha telefonálni akar, akkor menjen ki. Elnézést, hogy félbeszakítottam.
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz). Tehát a becslések szerint az Európai Unióban is 195 ezer halálesetet idéz elő a súlyos alkoholizmus. A Bizottság által a közleményben kijelölt prioritások a következők voltak: a fiatalok és a gyermekek védelme, az alkohol okozta közúti balesetből eredő károk csökkentése, illetve a halálesetek számának a visszaszorítása, az alkohollal kapcsolatos károk megelőzése a felnőttek körében és a gazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatás csökkentése. A Bizottság feltérképezte azokat a területeket, ahol az Európai Unió támogathatja az alkohollal kapcsolatos károk csökkentésére irányuló tagállami intézkedéseket.
Mindezek fényében szeretném megkérdezni az Egészségügyi Minisztérium képviselőjét, hogy miközben az Európai Bizottság egyre hatékonyabb fellépést sürget a tagországokban az alkohol okozta ártalmak csökkentése érdekében, miért szünteti meg a szaktárca az Országos Addiktológiai Intézetet. Második kérdés, hogy milyen szakmai szempontok indokolják ennek megszüntetését. A harmadik kérdésemmel pedig kapcsolódnék ahhoz, amit mondott. Az átszervezés szót használta, illetve azt mondta, hogy másfajta működést szeretnének, hatékonyságot, és ki is mondta, hogy ezt nem szakmai alapon gondolják, hanem gazdaságilag. Az átszervezés szó az én olvasatomban azt jelenti, hogy először létrehozzuk az utódintézményeket, részletesen kidolgozzuk annak a programját, forrásokat rendelünk hozzá, és utána szüntetjük meg azt, ami eddig ellátta azt a bizonyos feladatot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pettkó András képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elmúlt hetekben a Magyar Országgyűlés falai között másodsorban, de elsősorban a szakmában nagyon nagy vitát váltott ki az egészségügyi tárca átalakítási terve, rengeteg anyagot lehetett az interneten olvasni, aztán később a parlamenti képviselők is bekapcsolódtak ebbe a vitába; én azt mondom, hogy sajnálatos, hogy sorra került.
Az MDF képviseletében Csáky András képviselő úr tett föl kétszer is kérdést a tárcának. Az első kérdés kapcsán a miniszter asszony azt mondta, hogy nincs az Országos Addiktológiai Intézetnek alkoholpolitikai stratégiája. Csáky képviselő úr aztán még egyszer rákérdezett erre, megint azt mondták, hogy nincs. Ezt Csáky képviselő úr természetesen megkapta, és most itt valamennyi képviselő is megkapta ezt a stratégiatervezetet, amelyet Buda Béla igazgató úr készített el. Azt kérdezem, hogy mi történt itt. Hogy lehet, hogy a tárca miniszter asszonya nem tudott erről a stratégiáról, hogy lehet az, hogy ha a parlamentben egy országgyűlési képviselő föltesz kérdést, akkor nem valós választ kap? Hiszen ez a stratégia nem tegnap vagy tegnapelőtt vagy egy hete, hanem 2006-ban készült el, amennyiben igaz ez a dátum, ami itt rajta van, márpedig én elhiszem, hogy igaz ez a dátum, ami rajta van. Ez az egyik, amit szerettem volna mondani.
A másik pedig az, hogy én magam vetettem föl a Magyar Országgyűlés kábítószerügyi eseti bizottságában, hogy ezt a témát meg kellene tárgyalnia az eseti bizottságnak. Örülök, hogy a mi bizottságunk ezt mint főbizottság is napirendre tűzte. Ott a tárca Winkfein Csaba elnök úrnak küldött valami levelet a bizottságunk felvetésére. Sajnos a múltkori bizottsági ülésen nem tudtam részt venni, mert akkor elnök úrtól megkérdeztem volna, hogy mi ez a levél. Mindenesetre szeretném tudni azt, hogy a tárca milyen levelet küldött Winkfein Csabának, hiszen azt nem Winkfein Csaba mint magánember, hanem mint annak a bizottságnak az elnöke küldte a bizottság nevében. Szeretném, ha ezt a levelet, amit Winkfein Csaba megkapott, a teremben lévő valamennyi képviselőtársam meg tudná kapni minél hamarabb, hogy megismerjük ennek a tartalmát, amit a bizottság nevében annak idején elküldtünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Varga József jelentkezik.) Először szót kérnék alelnök asszonytól, és aztán Varga képviselő úré a szó. (Fogarasiné Deák Valéria: Parancsoljon, elnök úr!)
Én is ezzel az alkoholstratégiával akartam indítani. Ennek azért van egy hosszú szakmai története, hogy a civil szervezetek bevonásával hogyan készítette el az intézet és hogyan nyújtotta be, és gyakorlatilag a kormányváltásig ment is ez a maga szakmai útján, aztán leállt ez a dolog. Tehát mondjuk azt a képtelenséget, hogy a miniszter nem tudja, hogy létezik egy ilyen koncepció, ami egy széles szakmai konszenzuson alapul, most nem kommentálnám. De azt gondolom, hogy amit a miniszter asszony elmondott, és Spiák Ibolya képviselő asszony is interpellált ebben az ügyben hozzá a parlamentben, és amit államtitkár úr elmondott, szöges ellentétben áll egymással.
Tehát nagyon sajnálom, hogy a miniszter asszony nem vette magának a fáradságot, hogy eljöjjön ide, miközben mi vettük a fáradságot, és egyébként az a dolga, hogy itt számot adjon arról, hogy mit végzett az elmúlt néhány hónapban az egészségügyi tárca élén, egyáltalán az egészségügyben. Az, amit ő elmondott, kizárólag arról szól, hogy nem jól működött az intézet, nem teljesítette a feladatait, nem jól látta el a betegeket, alacsony a teljesítményhatékonyság, és így tovább, és így tovább, nincs stratégia, meg kell szüntetni.
Az, amit államtitkár úr mondott, kommunikációban sajnos sokkal jobban hangzik, és még örülhetnénk is neki, hogy egybecseng azzal, amit dr. Buda Béla elmondott, hogy ez egy annyira fontos dolog, hogy át kell szervezni. Csak a probléma az, hogy ugyanezt hallottuk az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetésekor is, és minden megszüntetés megtörtént, az átszervezés viszont nem történt meg. Mai, illetve tegnapi újsághír az, hogy ott nemcsak a betegeknek mindenfajta visszamaradó adatait meg teljesítményét, hanem robbanóanyagokat is felügyelet nélkül tárolnak, ott már esnek szét az épületek, akik jártak ott az utolsó napokon, tudják, hogy milyen állapotok vannak ott.
Tehát az a fajta fejetlenség, amiről dr. Buda Béla is beszélt, azt jelzi, hogy nem egy tudatos és szakmailag korrektül vezényelt átszervezésről van szó, ahol majd egy jobb helyzetbe kerülünk, hanem egyszerűen pénzkivonásról van szó. Csak az a kérdés, hogy ha itt most néhány tízmillió forintot megspórolunk, az majd nyilván sokkal többe fog kerülni akkor, amikor egyértelműen egy olyan területről beszélünk, de ezt Topolánszky Ákos is elmondta, ahol a betegeket meg kell először győzni arról, hogy egyáltalán vegyék igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Tehát ha itt valakit elriasztanak azzal, hogy most hét lehetősége volt Magyarországon - a támaszközpontokra gondolok -, vagy Budapesten hét címre érkezhetett meg, most meg egyre fog, azért az nyilván csökkenti a hajlandóságot, és az előző jelentéséből az ombudsmannak azt is hallottuk, hogy valóban ez a hajléktalankérdésben jelent majd problémát.
Tehát miközben ilyen minimális az ellátottság, azt is megszüntetni, ami van, még akkor is, ha nem a múlttal foglalkozunk... Az a baj, hogy a jövővel nem tudunk foglalkozni, mert a jövőre nézve azon túl, hogy hozzácsapják ezt az egészet valami létező rehabilitációs intézethez, amelynek már egyébként is mindenfajta más feladata is van, ez nem integráció, ez egyszerűen a problémának egy látszati, egy tüneti kezelése. A dolog egyik része tehát az, hogy nincs egység a minisztériumon belül a tekintetben, hogy mit is akarnak csinálni.
Államtitkár úr említette, hogy új kormány lesz. Én erről nem tudtam, de ha így van, akkor érdekelne, hogy az új kormány változtat-e az egészségpolitikai stratégián - ha egyáltalán lehet stratégiának nevezni azt, ami az elmúlt hónapokban, sőt években történt -, és ha változtat, akkor erre a területre nézve milyen konkrét változtatások lesznek. Szeretném, ha a bizottság benyújtana egy olyan határozati javaslatot az Országgyűlésnek, amely a kormányt kötelezi arra, hogy ne csak szép szavakat mondjon - miniszter asszonynak még ez sem sikerült -, hanem konkrét intézkedéseket tegyen azért, hogy ez a magyarországi népbetegség ne terjedjen tovább, hanem valamilyen módon elinduljon a jobbulás irányába, mert ami ma Magyarországon van a szenvedélybetegségek terén, az egyenesen katasztrófa.
A másik kérdésem a reklámtevékenységgel kapcsolatos. Azért is álságosnak érzem azt a kommunikációt, hogy javítani akarunk a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos dolgokon, mert a kormány által sürgősséggel benyújtott reklámtörvény-módosításban az alkoholstratégiában javasolt intézkedésekből semmit nem látunk. Akiknek pénzük van, azok ezen a pályán elég jól megélnek - az alkoholgyártóknak van -, súlyos milliárdok vannak ebben az üzletben. A reklámtevékenység visszaszorítása az egyik módja a prevenciónak, ezt javasolja az a stratégia is, amely a miniszter asszony szerint nem létezik. Az utolsó pillanatban még benyújtották ezt a törvénymódosítást, amelyben semmiféle változást nem látunk az alkoholreklámokkal kapcsolatban. Itt szeretném bejelenteni, hogy dr. Mikola Istvánnal közösen beadtunk egy módosító javaslatot, amelyik a kiskorúak védelme érdekében szűkítené, illetve behatárolná az alkohollal kapcsolatos reklámtevékenységet. Nyilván nem ez a tökéletes megoldás, de fontos eleme lehet az egészségpolitikai stratégiának. Vagy a gazdasági tárca győzött - amelyik jelenleg még ugyanannak a pártnak a kezében van, mint az egészségügyi tárca -, vagy pedig az egészségügyi tárca nem gondolja komolyan azt, hogy ezen a téren valóban stratégiai gondolkodásra van szükség és a leépítést próbálja szép mondatokkal könnyebben elviselhetővé tenni. Szerintem ez így nem fog sikerülni!
Varga József képviselő úr!
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2008. április 15-én közreadott egy közleményt, amely finoman arról szól, hogy mind a Lipót, mind az Addiktológiai Intézet bezárása hiba volt. Szeretném megkérdezni az állampolgári jogok országgyűlési biztosának képviselőjétől, hogy ennek a két intézménynek a bezárása sért-e alkotmányos alapjogot. Ebben a közleményben egy független szakmai testület létrehozásáról van szó. Szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy tettek-e valamilyen lépést ennek érdekében.
Engedjenek meg nekem egy véleményt is. Államtitkár úr a "gazdasági hatékonyság" kifejezést háromszor is használta. Elég gyengének tartom azt a kormányt, amelyik a gazdasági hatékonyságot ezeken a szerencsétlen, elesett embereken kezdi. Higgye el nekem, államtitkár úr, hogy a harangok azoknak is szólnak, akik nem hallják őket. Várom megtisztelő válaszukat.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Lénárt László képviselő úr!
LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Államtitkár úrtól szeretném megkérdezni, lát-e garanciát arra, hogy az Országos Addiktológiai Intézet tevékenységét átvevő négy intézmény megfelelően el tudja látni a feladatait. Én azért kételkedem ebben egy kicsit, mert azt olvashatjuk, hogy heti közel 1500 óráról 360 órára csökkentik a kapacitást, s mindezt egy olyan intézményben, ahol a fő tevékenység az orvosi rehabilitáció és nem a drog- meg más szenvedélybetegek kezelése. Nem tudom, hogy ez átgondolt intézkedés-e, de ön biztosan meg tudja mondani, hogy ez megfelelően elő van-e készítve és rendelkezésre állnak-e a lehetőségek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt javaslom, hogy az első kört zárjuk le és adjunk lehetőséget a válaszadásra azoknak, akik bemutatták a problémát. Dr. Szilágyi Júlia főtanácsos asszonynak adom meg a szót.
DR. SZILÁGYI JÚLIA főtanácsos (Országgyűlési Biztosok Hivatala): Alelnök asszony említette, hogy a támaszgondozók kapacitásának a kihasználtsága - összevetve a vidéki gondozók kapacitásával - nem megfelelő, és ez indokolja az 1500 óráról a 360 órára való szűkítést. Azt gondolom, hogy itt két különböző dolog keveredik. Vidéken nincs támaszgondozó-hálózat, hanem úgynevezett idegbeteg-gondozó hálózat létezik - ami egyébként Budapesten is van -, és ezeknek a kapacitása például az OPNI megszüntetése miatt is csúcsra van járatva, magyarul zsúfoltság uralkodik ott. A kétféle ellátási módot nem lehet összehasonlítani, pláne nem ilyen direktben, mert ez az összehasonlítás szakmaiatlan, hibás. A két gondozóhálózat kapacitását és ellátási viszonyait külön kell kezelni.
Ékes Ilona képviselő asszony azt kérdezte, hogy a vizitdíj és a fix díj milyen módon befolyásolta az egész ellátási rendszert. Elsősorban nem az addiktológiára, hanem az idegbeteg-gondozó hálózatra vonatkozik a fix díj 50 százalékos csökkentése, amit a kormányzat eleve a gondozási feladatok ellátására vezetett be, mert a gondozóintézetekbe nagyon sok olyan beteg jár - s ez így van mind a mai napig -, akinek a gondozása nem pontozható, az úgynevezett német pontozási rendszerbe nem vonható be. Azért volt szükség a fix díj megállapítására, hogy működőképesek maradjanak az ideggondozók. A fix díj összege évente folyamatosan csökkent, és tavaly április 1-jén - azon a napon, amikor az OPNI-tól megvonták a fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátást - a fix díj összegét 50 százalékkal csökkentették. Ez - nem tudok jobb szót - cinikus lépés volt, mert így az ellátás mindkét oldalát olyan támadás érte, ami után nem várható az, hogy talpra álljon az ellátórendszer.
Mint tudjuk, az alkoholügyre és a drogügyre vonatkozóan egyaránt van stratégia, amelyekkel kapcsolatban Magyarországnak minden évben jelentést kell készítenie. Én ezeket a jelentéseket át szoktam olvasni. Nagyon érdekelne, hogy a jelenlegi helyzetben mit lehet leírni ezekben a jelentésekben. Igaz ugyan, hogy van alkoholprobléma, növekszik a drogprobléma, mégis megszüntetik az ellátást végző intézményeket, s ami még megmaradt, azt meg ezután fogják megszüntetni.
Varga József képviselő úr kérdezte, hogy miért volt hiba az OPNI és az Országos Addiktológiai Intézet bezárása. Azt gondolom, ha ezt mint egy rendszert szemléljük, sajnos azt lehet mondani - illetve nem tudom, de mindenesetre ez a világon mindenütt így van -, hogy a pszichiátriai betegek ellátása nem választható el az addiktológiai betegek ellátásától. Magyarországon is úgy van, hogy van pszichiátriai szakvizsga, pszichiátriai szakma, és van addiktológiai szakma. A kettő egymással teljes mértékben összefügg, és ilyen módon ha a rendszer egyik végét megtámadjuk, az kihatással lesz a másik végére is.
Igenis azt gondolom, hogy Budapestnek a pszichiátriai ellátása és az addiktológiai ellátása itt ezzel a két lépéssel végveszélybe került. Egy éve mást sem csinálok, mint hogy ezután megyek, és látogatom a különböző helyeket és interjúvolom a kollégáimat, hogy a rendszerről felvilágosítsanak. Nyilván nagyon súlyos problémák elé néz elsősorban a főváros.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Államtitkár úr, parancsoljon!
Dr. Kincses Gyula államtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Megpróbálok néhány helyen összevontan válaszolni, mert hasonló kérdéseket többen is feltettek.
Először Buda professzor úr mondta ki azt, amivel teljesen egyetértek, hogy nem önmagában egy intézetről van szó, az intézet ügye csupán rávilágított arra a problémára, ami túlnő egy intézeten. Ez alatt azt értem, hogy ezt a problémát önmagában az intézet visszaállítása vagy nem megszüntetése sem tudná kezelni, mert nem az intézet funkciója vagy diszfunkciója egy csomó mindenben a probléma oka.
Topolánszky úrral is hasonló módon gondolkodom. Én annyit tudok a jelen helyzetben tenni, mint jogilag lemondás alatt álló államtitkár, hogy mint a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság elnöke az átadási feladataimban tudom azt javasolni az utódomnak, hogy ezzel a problémával foglalkozzon, hiszen ez biztos, hogy nem egy intézet, de nem is egy tárca kompetenciája - akár az elnök úrnak is egy mondata, akár a reklámtevékenység, satöbbi -, hiszen a foglalkoztatástól kezdve a hajléktalanügyig ezek mind sokkal szélesebb problémaként kezelhetők. Tehát kérni fogom a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság elnökeként az utódomat, hogy ezzel a problémával foglalkozzon.
A határozott lépések. Bocsánat, hogy elnök úrnak egyik megjegyzéséhez előreszaladok. Elnézést kérek, ha jogilag vagy közjogilag pontatlan voltam az új kormány kifejezéssel, de azt hiszem, hogy szerintem... (Elnök: Nekem nincs ellene kifogásom, tehát félreértés ne essék.) Azt hiszem, mindenki értette, hogy miről beszélek, hiszen az SZDSZ bejelentette a koalícióból való kilépését. E tekintetben egy más miniszter és főleg más koalíciós összetétel, illetve egy párt nem tud önmagában koalíciós lenni, bár sose lehet tudni, mert bármire képesek vagyunk, de a lényeg az, hogy ennek a minisztériumnak most nincs mandátuma hosszú távú megoldások elindítására.
Másrészt pedig amit elnök úr kérdezett, hogy szeretné megismerni ennek a részleteit, hogy akkor mit gondol erről a kormány. Azt e tekintetben el tudom mondani, hogy én mit gondolok vagy mit javaslok, és ezt részint el is mondtam, de ennek e tekintetben már nincs jogkövetkezménye, hiszen a következő időszakban egy más párttámogatottságú, más miniszter fogja várhatóan az egészségpolitikát képviselni. Tehát erről nem tudok többet mondani.
Fogarasiné képviselő asszony feltett egy fontos kérdést, hogy akkor ez a megszüntetés, jogi kényszer volt-e benne, illetve hogyan, mit gondolunk erről. A probléma - hogy mondjam - felszínre kerülésének, hogy ebből ügy lett, valóban az egyik kiváltója az volt, hogy az Országos Addiktológiai Intézet úgynevezett ráépített intézet, ami azt jelenti, hogy bizonyos gazdálkodási, kiszolgálási, technikai és egyéb feladatait egy másik intézmény látja el. Ez az intézmény az OGYK, az Országos Gyógyintézeti Központ, ami a bázisintézménye volt. Miután az Állami Egészségügyi Központ létrejötte miatt mint önálló intézmény megszűnik, ez mindenképpen valamilyen adminisztratív kényszert jelentett abban, hogy így nem maradhat, hogy egy nem létező intézetre legyen ráépítve az intézet. Innentől kezdve a következő lehetőségek álltak elvben a kormány előtt. "A" változat: önálló intézménnyé teszi, és akkor lehetséges, hogy ez egy nyolc fő esetén olyan hatalmas többletterhet jelentene - akkor teljes gazdasági igazgatás, bérszámfejtés, satöbbi -, ami ebben az intézményi méretben semmiképpen nem indokolt.
Maradt az a megfontolás, hogy akkor nézzük meg, hogy milyen szakmai feladatok vannak, ezek a szakmai feladatok egyben vagy külön kezelendők. A szakmai feladat, tehát az országos módszertani, metodikai feladat, nemzetközi beszámolások teljesítése, adatgyűjtés, stratégiakészítés, satöbbi, természetesen csak kevés helyre kerülhet jó helyre. Az egyik ilyen lehetőség volt az Országos Szakmai Módszertani Központ. Elvben felmerült még az Országos Egészségfejlesztési Intézet, az OEFI, hiszen annak is a feladatköre olyan, ami ezt érintheti.
Mind a két intézménnyel az volt az egyik problémánk, hogy ÁNTSZ-en belüli intézet mind a kettő, és innentől kezdve az egy zavaros, illetve furcsa helyzet lenne, hogy egy ÁNTSZ-en belüli intézet egyszerre intézményfenntartó, tehát szolgáltatókat üzemeltető intézet is, hiszen saját magát ellenőrzi akkor az ÁNTSZ, és egyéb ilyen furcsaságokat hozhatna. Tehát az egyik érv amellett, hogy a gondozóhálózatot, tehát az OEP-finanszírozott gyógyító ellátások fenntartói feladatát el kell választani az országos szakmai feladatokról, ilyen jellegű volt.
Bocsánat, képviselő úrnak itt szeretném azt mondani, az, hogy az OORI-hoz kerültek a támaszgondozók fenntartásra, e tekintetben nem jelent egy szakmai szupervíziót alapvetően. Ez azt jelenti, hogy valakihez kell hogy tartozzon mint költségvetési sor vagy hely. Tehát ez nem azt jelenti, hogy mi azt gondoltuk, hogy az OORI az, amely szakmailag ebben a dologban a kizárólagos letéteményes, ilyen értelemben véve bármilyen, mint ahogy az OGYK-ról sem azt gondoltuk, az Országos Gyógyintézeti Központ ebben a szakmailag megfelelő hely, ahol eddig volt, hanem az is egy olyan intézet volt, ami el tudta látni ezt a kiszolgáló, technikai funkciót, ami ehhez kell, nem pedig valamilyen szakmai feladatra gondolunk.
Tehát ezek a variációk merültek fel. Végül is ez volt az, ami a minisztérium munkáját ebbe az irányba vitte, hogy ketté kell választani a metodikai feladatokat, és azt egy olyan intézethez kell telepíteni, tehát nem megszüntetni, hanem a feladatokat átadni egy olyan intézetnek, amely erre szakmailag alkalmas és a profiljába abszolút beleillik, míg a másik pedig működtetésre egy olyan intézethez, ahol nincs az az összeférhetetlenség, hogy ÁNTSZ-en belül van.
Ékes képviselő asszony, hogy miért nem biztosította, és itt többen nagyon nehezményezték azt, hogy költséghatékonyságról mertem beszélni, illetve egyáltalán bármilyen pénzügyi megközelítésről. Ennek a bizottságnak sem tudok mást mondani, minthogy az egészséghez való alapjog érvényesítésében etikai kérdéssé válik a költséghatékonyság. Nem arról van szó, hogy a miniszter vagy a minisztérium spórolni akar, hanem arról, hogy a gazdaságnak van egy teherbíró képessége, az adóknak és a járulékoknak van egy inflexiós pontja, ami fölé menve többletbevétel nem érhető el, és innentől kezdve a nem hatékony, de jó szándékú forrásfelhasználás az egészséghez való alapjogot sérti. Ha elkerülnek innen az óraszámok vagy a pénzek, azokat nem hazaviszi valaki, hanem a szívbetegek vagy más betegek gyógyítását szolgálják, azaz nem kerülnek ki a rendszerből.
Bíró Ildikó képviselő asszonynak azt szeretném mondani, hogy nem szűnik meg az intézet funkciója. Nem arról van szó, hogy egy feladatot akar megúszni a kormány, hanem arról, hogy a feladat máshová kerül. A folyamat egyébként még nem zajlott le. Abban egyetértünk, hogy nem a megszüntetés a lényeg, hanem a feladatátadás. Azt tehát nem lehet mondani, hogy már megszűnt valami, de a feladat még nincs átadva.
Elnök úr és Pettkó képviselő úr is szóba hozta miniszter asszony interpellációra, illetve kérdésre adott válaszát. Én csak azt tudom, hogy én mit válaszoltam Csáky András képviselő úrnak, de a parlamenti jegyzőkönyvből visszakereshető, hogy mit mondtam én és mit mondott a miniszter asszony. Miniszter asszony ebben az ügyben kissé félreérthetően fogalmazott, és a stratégia aktualizálását hiányolta. Azon az ülésen Csáky képviselő úrnak válaszolva én a szakmát, illetve professzor urat meg is követtem, mert a stratégia valóban létezik.
Köszönöm elnök úrnak a reklámozással kapcsolatos megjegyzését. Úgy tűnik, a Ház e tekintetben nem volt elég figyelmes. Nem arról van szó, hogy lobbik vesznek meg bárkit, amit az is jelez, hogy mi egyértelműen a szigorúbb változatot támogattuk. Egyébként van némi konfliktus részben a kormányon belül, részben kifelé. A tárca ebben a tekintetben elkötelezett és csak remélni tudom, hogy elnök úr és Mikola képviselő úr közös módosító javaslata is ebbe az irányba mutat. Nem lebecsülve az Addiktológiai Intézet tevékenységét azt mondhatom, a zéró tolerancia legalább ennyire eredményes lesz az alkohol okozta halálos balesetek ellen. Ezeket persze nem szembeállítani akarom, csupán azt szeretném kiemelni, hogy egy sokkal szélesebb, átfogóbb, a tárca kompetenciáján túlmutató stratégiai aktualizálásra lenne szükség.
Elnézést kérek, amiért csak később kapcsoltam ki a mobiltelefonom, de talán jól tettem, mert közben érkezett egy sms, mely szerint nem igaz a hír az OPNI-ban tárolt adatok kockázatáról.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Buda Béla professzor úrnak adom meg a szót.
Dr. Buda Béla megbízott igazgató (Országos Addiktológiai Intézet)
DR. BUDA BÉLA megbízott igazgató (Országos Addiktológiai Intézet): Nagyon örülök, hogy szakszerű és releváns volt az összes kérdés. Három dologra szeretnék kitérni. Az alkoholstratégiai kérdést könyvben is kiadtuk és a szaksajtóban is közzétettük, sőt az intézet együttműködési profiljaként alternatívaként is megjelent. Ugyanis kidolgoztunk egy másik alternatívát is, amit a szakirodalom kevésbé talált jónak, de az is megjelent könyv alakban. Tehát igen nagy munka fekszik ebben, amit hasznosítani lehetne.
Nagyon releváns az a kérdés, hogy hogyan állunk a számokkal. Szilágyi doktornő helyesen mutatott rá, hogy a pszichiátriai gondozókkal együttműködő, egyben lévő addiktológiai gondozók elszámolása könnyebb, hiszen rengeteg páciens gyógyszerért jár be. Nálunk, az Addiktológiai Intézetben a gyógyszerterápia önmagában nem ilyen sűrű. Foglalkoznunk kell ezekkel az emberekkel és a hozzátartozóikkal.
Hibaforrás a metadonambulanciák forgalmának összemosása, hiszen ott is nagyon rövid időt töltenek. A mi kategóriáink, amiket az OEP elszámol, időkötésűek, és a jelen feltételek mellett egyetlen gondozó sem lehet önellátó, mert az elszámolt kódok értéke messze nem éri el - még a nagyon alacsony bérbeállások mellett sem - az önfenntartás költségeit. Ezért aggódunk, hogy az OORI keretében valóban az fog történni, amit Szilágyi doktornő felvetett, nevezetesen hogy meg fogják szüntetni, hiszen az OORI hangsúlyozta, hogy a deficitet nincs módja kifizetni, márpedig a kategóriák szerint nem lehet nem deficitesen dolgozni. Erre az ellentmondásra minden létező fórumon felhívjuk a figyelmet, de az ezzel kapcsolatos kérdésünkre még nem kaptunk választ. Az OEP hivatalos adatai alapján elküldtük azokat az anyagokat, amelyek azt bizonyítják, hogy nálunk egy órára 0,76 eset jutott, míg az átlaggondozóknál 0,6. Az okozhatta a félreértést, hogy az 1500 körüli óraszámot az intézet nem tudta kitölteni, mert folyton csökkent a finanszírozás, és erre egyszerűen nem volt bérkeret. Ennek mi ténylegesen a felét tudtuk kitölteni, de ez is folyton csökkent, mert jöttek-mentek az emberek, ugyanis a bizonytalanság már több mint egy éve tart az intézet körül. A Lipót sorsa eléggé tanulságos a területen dolgozók számára. A ténylegesen dolgozó orvosok, pszichológusok óraszámában egy kicsit meg is haladtuk ezt a számot. Nagyon szükséges lenne, hogy még több pácienst lássunk el, de ez csak a megfelelő feltételek mellett oldható meg. Az ellátás kulcsa a korai kezelésbevétel, amikor még nem alakultak ki a páciensben visszafordíthatatlan idegrendszeri, szervi vagy szociális ártalmak, mert ha valaki hajléktalan marad, akkor még ha fizikailag egészséges is, olyan lejtőre kerül, ahonnan nincs visszatérés.
Tehát úgy érezzük, ez megvan. Ilyen értelemben a tényleges kiesés az átszervezéssel kisebb, de azért számításaink szerint sok száz páciens ellátása válik nehézzé, azért is, mert a megmaradó gondozók, a Liget utca a Zalka Máté tértől olyan 600 méterre van, Budakeszin esik ki egy gondozónk és a Nyírő Gyula Kórházban. Tehát ezek a páciensek, akik amúgy is rendkívül érzékenyek a kezelőszemélyzet váltására, és nagyon ingatag a motivációjuk, kétséges, hogy el fognak-e menni.
Ez az, amire vonatkozott az a megjegyzésem, hogy ha hagyták volna, hogy mi szervezzük át, akkor szakszerűen, folyamatosan átépítve, gondosan, minden egyes esetre megoldottuk volna. Egyébként az összes többi kérdésben úgy érzem, hogy nagyon lényegeset érintett minden megszólaló.
További hozzászólások, kérdések
ELNÖK: Köszönjük szépen, professzor úr. Nem tudom, Topolánszky Ákos akar-e reagálni. (Nincs jelzés.) Akkor még van lehetőség arra, ha szükség van második körre, nem kötelező, de természetesen van rá lehetőség. (Dr. Mikola István jelentkezik.) Mikola képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz), az Egészségügyi bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szeretném megköszönni a meghívást. Nagyon érdekes volt ezt a vitát végighallgatni, nagyon sok minden elhangzott.
Talán egyetlen egy hiányérzésem támadt, nem esett szó emberi jogi problémákról. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása kapcsán nagyon sok és súlyos emberi jogi problémával kellett szembesülnünk, és ezeknek a feltárása még hátravan, tényszerű feltárása hátravan. Véleményünk szerint ezt megkerülni nem lehet, már csak azért sem, mert az Országos Addiktológiai Intézet bezárása kapcsán is lehet, reméljük, nem olyan súlyú problémákkal számolni, de emberi jogi kérdésekkel, nehéz kérdésekkel kell majd szembesülnünk.
Egyébként magam, és nem vagyok ezzel teljesen egyedül persze, több társammal, képviselőtársammal is úgy látjuk, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása és az Addiktológiai Intézet bezárása között van kapcsolat, méghozzá a pszichoirtó akciónak a részeként értelmezzük mind a két akciót. Meg kell neveznem a Szcientológia Egyházat, amely nyílt tüntetésekkel, demonstrációkkal és a lapjában botrányos cikkekkel érvelt a pszichiátriai jellegű, pszichológiai jellegű kezelések ellen és az ilyen szolgáltatást nyújtó intézmények bezárását követelvén. Úgy érzem, azért ennek a bizottságnak az ülésén ennek el kell hangzania. Tehát az emberi jogi problémákkal kapcsolatban foglalkozni kell, fel kell tárni a helyzetet és a konzekvenciákat, és mi úgy érezzük, hogy a felelősséget ennek kapcsán meg kell vonni.
Egy másik kérdés, amit szeretnék hangsúlyozni, mint a témában persze nem nagyon jártas, hiszen nem vagyok addiktológus, nem vagyok pszichiáter, nálam sokkal szakavatottabbak ülnek itt. De azt gondolom, hangsúlyozni kell, hogy miközben a miniszter asszonyt is szidtuk, biztos nem ok nélkül, de itt egy nagyobb multiszektoriális és multidiszciplináris kérdésről van szó. Az addiktológia nemcsak egészségügyről szól, hiszen az országos intézetnek például feladata volt az önkormányzatokkal való kapcsolattartás, a különböző szociális intézményekkel való kapcsolattartás, tudom én, az alkoholista terhes nőnek a gondozása, a családjának a kezelése. Tehát ez egy nagyon mély társadalmi problémának a nagyon komplex, multiszektoriális megközelítését igényelné.
Mi úgy gondoltuk annak idején, hogy ezért született az az alkoholpolitika, -stratégia, amit a tárcaközi bizottság 2006-ban, úgy emlékszem, elfogadott és támogatott, jelezvén azt, hogy csak kormányzati szintű, kormányzati magaslatú multiszektoriális megközelítésben van megoldás az óriási társadalmi, társadalompolitikai kérdésekre.
Hadd szabadjon azt is hangsúlyoznom - és ezt államtitkár úrnak mondom, aki nekem nagyon régi ismerősöm és munkatársam volt -, hogy itt nem pusztán egy szektorra vonatkozó gazdasági hatékonysági kérdésről vagy racionalitás számonkérhetőségéről van szó, hanem arról van szó, hogy több mint egymillió ember érintett a szenvedélybetegségekben, alkoholbetegségben, akiknek persze családtagjaik is vannak. Ez olyan humánerőforrás-problémákat okoz az országban, aminek következtében a gazdasági prosperitás kérdőjeleződik meg. Tehát a szembenézés ezzel a hatalmas problématömeggel ebben a sokszektorú megközelítésben egyrészt az ország gazdasági prosperitása lehetőségének a nagy kérdése és annak a megteremthetősége. Óriási problémáról van szó. Nem tudjuk önmagunkban ezt persze az egészségügyön belül megoldani.
A megoldás valahol ott van, s épp a napokban láttam Franciaországban meg Kanadában, ott is vannak ilyen gondok, ha talán nem is ilyen dimenziókban, ők ezt a kormányzati szemléletváltás keretében kezelik, nevezetesen egy olyan új technológiai rendszert használnak, amit magyarul egészséghatás-becslésnek lehetne fordítani. Ez annyit jelent, hogy a kormányzat elkötelezte magát egy olyan szemléletmód mellett, miszerint mindenféle szabályozásnak - törvényalkotásnak, rendeletalkotásnak - már az előkészítő szakaszában megvizsgálják, hogy annak a szabályozásnak a gyakorlati alkalmazása kapcsán származik-e abból populációs egészségnyereség, vagy egyéb, egyáltalán népegészségügyi hozadéka lesz-e annak a szabályozásnak, vagy éppen káros, negatív előjelű következményeivel kell számolni. Ezt a döntés-előkészítésben nagyon komolyan veszik.
A képviselő úr biztosan tudja, hogy Kanadában már monitoringrendszereket használnak a kormányzat tevékenységének az értékelésére, amelyet morbiditási, mortalitási, születéskor várható átlagos élettartam, csecsemőhalandóság, tehát népegészségügyi trendek alakulásában mérnek. Tehát a kormány azért jó kormány, mert a működési idejében, a ciklusidő alatt javultak a népegészségügyi trendek. Ezt nekünk is komolyan kellene venni.
De a kérdést ma teljes komplexitásában úgy lehet kezelni, hogy tényekre, népegészségügyi tényekre, adatokra alapozott egészségstratégiát kell csinálni, ez pedig azt jelenti, hogy egy országon belül meg kell nézni, hogy hol milyen népegészségügyi helyzettel kell számolni, térségenként, régiónként prioritásrendet kell fölállítani, ebben egy fontos prioritás ez a téma, amiről ma beszélgetünk, és a forráselosztást központilag úgy kell csinálni, hogy a prioritások mentén történjen a pénzek definiálása. Ha a felhasználás jól történik, akkor azt lehet mondani, hogy az orvosi lehetőségek, gazdasági megengedhetőség keretében, a gazdaság által rendelkezésre bocsátott források felhasználása kapcsán maximális népegészségügyi hozadék, optimális egészségnyereség származik. Tehát ezt az evidence based health policyt, tényekre, adatokra, népegészségügyi trendekre alapozott egészségstratégiát követi most a világ.
Azt gondolom, hogy most egy olyan válsághelyzet van ezen a területen, hogy érdemes ezt a kérdést teljes komplexitásában újragondolni, és az Országos Addiktológiai Intézetet nemcsak hogy visszaállítani, hanem ennek a komplexitásnak a keretében megfogalmazni újra a feladatait.
Egyébként pedig utánanéztem most a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalban is tárgyalván ezt a kérdést, nagyon sok jó anyag áll rendelkezésünkre. Említettük ezt az alkoholpolitikai és stratégiai anyagot, amit a tárcaközi bizottság 2006-ban jóváhagyott, de mondhatom azt is, hogy ragyogó kiadványok jelentek meg, Buda Béla professzor úr már utalt rá, a Népegészségügyi alkoholpolitika címen, vagy A cannabisfogyasztás egészségügyi ártalmai címen, kiváló szakmai eljárásrendek, protokollok fogalmazódtak meg, ezek mind megvannak. Tehát azt mondom, hogy van elég muníció ahhoz, hogy az egész nagy kérdéskörnek ebben a multiszektoriális, multidiszciplináris megközelítésben az újragondolását megtegyük.
Ha lesz egy új kormány, bár én erről egyelőre semmit nem tudok, önjelölteket látok, de semmit nem tudok róla, hogy ez hogy lesz, de azt gondolom, hogy ezzel a problémával most a korábbi, a mai leköszönő kormány által teremtett válsághelyzetben kikerülhetetlenül foglalkozni kell. Ehhez persze minden segítséget meg fogunk adni, az egészségügyi bizottság is fogja tárgyalni, javasolni fogjuk ezt a kérdéskört, és fel fogjuk kérni a kormányt, és ha ehhez több bizottság csatlakozik, biztos, hogy ennek jobb eredménye is lehet, föl fogjuk kérni, hogy ebben a komplexitásában alkosson meg egy új addiktológiai, a szenvedélybetegek kezelésére, társadalomba való visszailleszkedésére alkalmas makroprogramot, legalább egy makrostratégiát, amiben elkezdődhet ennek az egész témakörnek az újragondolása.
Még egyszer köszönöm szépen a meghívást.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Van-e még egyéb hozzászólás? (Dr. Németh Attila jelentkezik.) Nem tudom, milyen minőségben van itt. A kedves nevét, ha megmondja.
DR. NÉMETH ATTILA elnök (Magyar Pszichiátriai Társaság): Dr. Németh Attila vagyok a Magyar Pszichiátriai Társaság képviseletében, és kaptam meghívást.
ELNÖK: Parancsoljon! Elnézést, nem ismerem személyesen. Tessék parancsolni!
DR. NÉMETH ATTILA elnök (Magyar Pszichiátriai Társaság): Köszönöm szépen. Igyekszem nagyon röviden összefoglalni.
Először is köszönöm szépen Kincses államtitkár úrnak az empatikus hozzáállását a problémához. Röviden néhány adat. Súlyos az alkoholprobléma, ezt tudjuk, és hogy ezek után miért kell megszüntetni, azt nem tudjuk. A 15 év feletti lakosságszámra jutó alkoholfogyasztásban Magyarország vezet, megelőzzük Litvániát, Csehországot. Az úgynevezett winch drinking fertőzöttség szempontjából is a legmagasabb 25 százalék felett vagyunk. Ez a tudat- meg kontrollvesztésig való ivászatot jelenti. Régen ezt dán vagy orosz típusú ivászatnak hívták, de hamarosan magyar típusú ivászatnak fogják hívni. Ennek pedig az a következménye, hogy a májcirrózisos halálesetek aránya az európai uniós országok között Magyarországon a legmagasabb, kétszer annyi, mint a második helyen álló Szlovéniában, aminek nemcsak a magas alkoholfogyasztás az oka, hanem az alkohol minősége is. Ez elég ok arra, hogy érdemes legyen vele szakszerűen foglalkozni.
A Szakmai Kollégium az Egészségügyi bizottságtól kapott egy olyan tartalmú levelet, hogy az OAI-t azért kellett megszüntetni, mert az az államszocializmus maradványa. Amerikában soha nem volt államszocializmus, de nagyon régóta üzemel náluk országos addiktológiai intézet, amelynek a szocializmushoz csupán annyi köze van, hogy a vezetője Trockij unokája, Nora Volkova, aki egyébiránt remek szakember.
Mondok egy másik végletet. Ha nem lennénk az Európai Unió tagja, akkor az Európai Unió elvárná tőlünk egy országos intézmény létrehozását. Romániában nem volt országos pszichiátriai intézet, ezért előírták nekik és ők megvalósították. Maximálisan egyetértek Kincses Gyula államtitkár úrral abban, hogy az OORI-ra ez a feladat csak rá lett sózva, de ha megmaradt volna az OPNI vagy lett volna jogutódja, ahhoz nyugodtan hozzá lehetett volna integrálni az OAI-t, mert a kettő között nagyon szoros az összefüggés.
A gazdasági megfontolás jogos kérdés, de össze kellene számolni, hogy Magyarországon hány intézmény foglalkozik addiktológiával. Ilyen például az Egészségfejlesztési Intézet, de én tudok még másik három-négyről is. Elég lenne létrehozni egy országos addiktológiai intézetet és azt ütőképessé tenni. Hogy ez most jól működik vagy sem, az vitatható. Huszonöt évvel ezelőtt, fiatal pszichiáter koromban jártam Svédországban, ahol van ilyen hatalmas intézmény. Megkérdeztem, hogy ellenőrzik. Azt mondták, hogy három évre megválasztanak egy három fős grémiumot, az irányítja az adott intézményt és három év után beszámol, hogy mit ért el. Ha jól gazdálkodik, szakmailag és pénzügyileg sikeres, akkor a mandátuma meghosszabbítható. Tehát nem megszüntetni kell, hanem számon kell kérni.
Nem hangzott el, de végre eljutottunk oda, hogy az Addiktológiai Intézet le tudta tenni a droggal kapcsolatos protokollok egy részét. Tudjuk, hogy ez nálunk az egyik legneuralgikusabb politikai kérdés, holott ez elsősorban valójában addiktológiai kérdés.
Elhangzott, hogy az átszervezés után biztosítani fognak oda szakembert. Kit? Buda Béla professzor úr április 30-án fel fog állni. Én mint a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja jól ismerem a szakmát, de kíváncsi lennék, hogy milyen utódokban gondolkodnak. Mi úgy látjuk, hogy nagyon nehéz - és egyre nehezebb - utánpótlást találni, s nemcsak azért, mert sokan elmentek Svédországba.
S már csak annyit, hogy nemcsak drog- meg alkoholprobléma van, hanem játékszenvedély-probléma is. Két évvel ezelőtt az egyetlen ezen a területen működő osztály megszűnt, de a probléma maradt. Nem ötvenágyas drogosztályok létrehozása a cél, hanem meg kellene nézni, ez hogy működik Ausztriában vagy Amerikában és követni kellene az ő példájukat, nem pedig úgy átszervezni, hogy előbb-utóbb megszüntetjük azt, ami van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Államtitkár úr!
DR. KINCSES GYULA államtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Mikola képviselő úr egy mondatára szeretnék reagálni. Sajnálom, hogy a tervezettnél rövidebbre sikeredett az e minőségemben való lét, mert teljesen egyetértek képviselő úrral abban, hogy egészség-hatásvizsgálatra szükség van. Nem lehet minden jogszabállyal kapcsolatban hatásvizsgálatot készíteni, de egészség- és környezet-hatásbecslést mindenképpen szerettünk volna csinálni. Nagyon remélem, hogy képviselő úr továbbviszi ezt az igényt és a jogalkotásba ez be fog kerülni. Nagyon fontos lenne az egészségügyi törvények részévé tenni az egészség-hatásbecslést is és a környezet-hatásbecslést is.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Teleki László képviselő úr!
Újabb kérdések, felvetések és válaszok
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én mindig megértem azt, ha konvergenciáról vagy költségmegtakarításról beszélünk, mert ez fontos lépése a modern politikának, főleg akkor, ha az Európai Unió is előír bizonyos gazdasági követelményeket az irányunkban. Viszont amikor emberi jogi kérdésekről van szó, mindig az ember szólal meg belőlem és nem a kormánypárti politikus.
Államtitkár úr elmondta, hogy miket terveznének a következő időszakra. De arról nem beszélt, hogy van-e olyan költségkimutatásuk, amelyből látható, hogy mennyi takarítható meg egy ilyen intézménybezárással. Ha viszont megtakarítás van, akkor elvonásnak is lennie kell. Én ezeket az elvonásokat megértem. De ha emberi oldalról nézzük, akkor nem látom, hogy a szakma hol kapja vissza azt a pénzügyi kondíciót, amelyből preventív tevékenységet tudna folytatni azon a területen, amelyről éppen szó van. Fontosnak tartanám, hogy amikor egy intézményt racionális okok miatt be kell zárni, akkor a politikának, a társadalomnak vagy a szakmának mutassunk fel olyan számhalmazokat, amelyek alapján a kiadási és a bevételi oldalt össze tudjuk hasonlítani. Egy államnak, egy kormánynak adott esetben olyan területekre is kötelessége költeni, amelyek esetleg nem kifizetődők. Én ezt a területet ilyennek érzem. Ezért lenne fontos, hogy a számok ismeretében erről vitatkozni tudjunk. Becsületesen átnéztem az anyagot, de nem láttam benne számokat - persze lehet, hogy ez az én hibám -, holott fontos lenne látni, hogy a kiadási és a bevételi oldal hogy realizálódik, és hogy áll szinkronban azzal az intézkedéssel, amely a konvergencia, a költségtakarékosság jegyében fogalmazódott meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Péterfalvi Attila hivatalvezető úr!
DR. PÉTERFALVI ATTILA hivatalvezető (Országgyűlési Biztosok Hivatala): Az interneten bárki által elolvasható, hogy a Szcientológia Egyház egyik fő tevékenysége a drogprevenció, a drogosokkal való foglalkozás. A drogmentes maratont, az egész futásmozgalmat a Szcientológia Egyház szervezi. Ilyen szempontból az állami finanszírozású drogprevenció, illetve a drogbetegek kezelése nyilván konkurencia. A Szcientológia Egyháznak külön tájékoztató anyaga van, ami az interneten bárki által elérhető, nem is titkolva, hogy a Szcientológia Egyházhoz kapcsolódik ez a tevékenység.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szemelyácz János úr, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke kér szót. Kérdezem a bizottságot, hozzájárul-e ahhoz, hogy szót adjak Szemelyácz János úrnak. (Egyhangú.) Köszönöm. Parancsoljon, elnök úr.
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS elnök (Magyar Addiktológiai Társaság): Több levelet is írtunk miniszter asszonynak az ügyben, aki válaszában azt írta, hogy a kormány által elfogadott drogstratégia nincs. A Magyar Addiktológiai Társaságot, valamint az OAI állva maradt néhány tagját kéri arra, hogy egy új stratégiát hozzon létre. Ha belegondolunk abba, hogy a magyar nemzeti drogstratégia mennyi ember munkája, milyen hosszú időn keresztül készült, akkor azt gondolom, hogy meglehetősen cinikus vagy nonszensz kérés tőlük.
Még egy. Most úgy láttam, hogy ellenzéki és kormánypárti képviselők meglehetősen egyetértettek abban, vagy a kérdések alapján úgy tűnt, hogy ezt a döntést elég - hogy is mondjam - rossz vagy lehetetlen döntésnek tartják. Akkor nem értem, hogy hogy jutott idáig ez az ügy. Itt vagyunk nyolc nappal az OAI bezárása előtt. Végül is akkor hogyan folyt ez így hónapokon keresztül, ha látszólag most egyetértés van, hogy nem szabad ezt a döntést meghozni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a hozzászólást. Ha még szabad annyit hozzátenni, egyébként az Államreform Bizottság honlapján, amit a kormány működtet, szintén rajta van ez a stratégia, tehát ezért is elképesztő ezt mondani, hogy nincs ilyen.
Van-e még egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor a határozati javaslatot szeretném ismertetni, amit szeretnék benyújtani az Országgyűlésnek. Így hangzik a javaslat: Az alkoholprobléma és egyéb szenvedélybetegségek visszaszorítása érdekében a tudatmódosító szerek, így elsősorban az alkohol és különböző kábítószerek egyre szélesebb körben történő elterjedése indokolja az Országgyűlésnek a szenvedélybetegségek visszaszorítása és az össztársadalmi szintű egészségvédelem érdekében egy átfogóbb cselekvési terv keretében történő fellépését.
Az Országgyűlés fölhívja a kormányt, hogy az alkoholprobléma visszaszorítása érdekében nemzeti stratégiai programot fogadjon el, és hozza létre a 2008. május 1-jei hatállyal megszűnő Országos Addiktológiai Intézet utódintézményét, a) mely központi intézetként koordinálja és felügyeli a nemzeti alkoholpolitikai, kábítószerügyi adatgyűjtési, szakmai, módszertani és fejlesztési feladatokat; b) mely ellátja továbbá a kutatások szervezésével, a szakmai munka koordinációjával és az önsegítő civil szervezetekkel való kapcsolattartással járó feladatokat; c) és működteti az alkohol- és drogbetegeket ellátó ambulanciákat Budapesten.
2. pont. Ez a határozat a közzététel napján lép hatályba.
Tehát ez az a javaslat, amivel a bizottság ki tudná fejezni, hogy egyetértés van ebben az ügyben, és az Országgyűlés támogatását kérné. Van-e ehhez valami? (Donáth László jelentkezik.) Donáth képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr, igazság szerint előbb is megszólalhattam volna, tekintettel arra, hogy Buda Bélát hallgatva, Kincses Gyulát hallgatva Levendel László szelleme idéződött meg, de egyikőjük sincs abban a helyzetben nyilván, hogy azokkal a módszerekkel, amelyekkel a magyar alkohológia, alkoholellenes mozgalom e kiváló egykor volt jeles orvosa gondolkodott és megpróbált társadalmi léptékben hatni, megfogalmazzák azt, amit meg kell fogalmazni.
Államtitkár úr említette a gazdasági hasznosság morális összetevőjét ennek az egész kérdésnek a mélyén, és valószínűleg igaza van. De minden cinizmus nélkül, ha egy társadalom oly mértékben nem képes arra, hogy fölismerje hosszú távú szükségszerűségét léte fönntartásának, miképpen erről a közelmúltban tapasztalatot szerezhettünk, hanem indulatai és szorongásai kiszolgáltatottjaként némiképp jogos indulatát önsorsrontó módon definiálja a politikai jelmez vagy szótár segítségével, akkor ennek a gazdasági moralitásnak az emlegetése fölösleges. Mint ahogy némi irónia munkál bennem, ha arra gondolok, hogy két kiváló magyar nagytőkés borászati üzemet is tart fönn. Van rá idejük, van rá pénzük, van hozzá szakemberük, és milyen előkelő dolog az egykori magyar arisztokrácia mintájára, egyházak mintájára, kvázi hitbizományok hátterével vincellérkedni itt, ott, amott.
Azonban professzor úrnak mégis meg kell mondanom, tudja nagyon jól, a '70-es évek közepétől olvasója és tisztelője vagyok, munkássága támogatója sok-sok vonatkozásban...
ELNÖK: Elnézést kérek, nem akarom félbeszakítani képviselő urat, de ezt a témát... A határozati javaslathoz kellene hozzászólni. Nyilván nem fogom félbeszakítani, csak jelzem, hogy ha eljutunk odáig, akkor reménységgel várok.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): (mikrofon használata nélkül:) Drága Nagytiszteletű Úr! Ne bosszantson, mert emlékezetébe idézem a református liturgia imádsága hosszúságát, ami teljesen fölösleges, de én tisztelem annyira az elém hozott munkát, hogy elolvassam, és ha elolvastam, azt kell megállapítanom, hogy Buda Béla professzor úr munkája... (Donáth László bekapcsolja a mikrofont.) Bocsánat, csak fölbosszantott a kollega. Ha a beterjesztendő határozati javaslat fogalmilag sem fedi egymást, akkor kénytelen vagyok világosan, az ön számára is érthető módon megfogalmazni azt, amit ezzel az egésszel el akarok mondani.
Visszatérve tehát, a gond abban van, hogy ez az alkoholprobléma, ami fogalmilag visszatér állandóan, amely nyilván analóg a kábítószerügy-problémával vagy a kábítószer-problémával egyszerűen, fogalmilag sem helyes, még kevésbé viseli magán ezt az egész rettenetet, amely miatt a kiváló, előbb szólásra emelkedő addiktológiai szakember megállapította, hogy nem látszat a köztünk lévő problémát megközelítő hasonlóság, mármint ellenzék és kormánypárt itt ülő képviselői részéről. Akkor nekem el kell mondanom, hogy bizony rettentő módon hiányzik, hogy mindaz, ami Magyarországon e téren jelentkezett, és ami miatt kiváló sorstársam, barátom, Szilágyi Júlia minden szava igaz, és ezt elmondottuk a Lipót bezárása kapcsán már, hogy itt elhangozzék, hogy ez az egész iszonyat nem az elmúlt 18 év terméke, legkevésbé a mostani kormányzat időszakával rokonítható, hanem legalább 150 évre megy vissza. Ennek a múltnak a konkrét analízise, hogy ne mondjam, dialektikus materialista földolgozása nélkül ez az egész lebeg, mint az Úr lelke a vizek felett, ahogy a teremtés története emlegeti. Ez egy komoly hiányossága ennek, még akkor is, ha nyilvánvalóan pragmatikus célok és szempontok vezették a megalkotásában a kiváló szakembergárdát, amely ezt létrehozta, odáig menően, hogy speciálisan még az egyházak is előkerülnek mint hiány. Ezt azért elnök úrnak figyelmébe idézném, valahol a 47., 48. oldal környékén egyszerűen csak meg van említve, hogy van egy-két egyesület, protestáns is meg katolikus is, a munkájuk azonban mérhetetlen, nem a nagyságuk miatt, hanem a jelentéktelenségük miatt nyilván.
Azonban, mert hogy ön ezt kérte, hogy térjünk erre a javaslatra, a javaslattal szembeni első kritikám, hogy ez a fogalom, hogy alkoholprobléma, rögtön a címében ott van. Nem alkoholproblémáról van. Sajnos az alkoholisták problémájáról van szó, az alkoholizmusról van szó, és az alkoholizmussal szembeni politikai és szakmai fellépésről van szó. Tehát először egy olyan szöveget kellene csinálnunk közösen, amelynek nyelvezetével egyet tudunk érteni.
Másodjára. Buda Béla professzor mindenkinek eljuttatta, és ezek szerint a nemzeti honlapon és minden egyéb területen hozzáférhető a 2006-ban az intézete által készített stratégia. Ezután azt leírni, hogy kérjük, mármint hogy fölszólítjuk az Országgyűlést, magunkat, hogy alkossa meg azt, ami a kezünkben van, némileg - hogy is mondjam - fölösleges.
De van egy harmadik probléma is ebben az ügyben. Az 1. pont a) alpontjában ismételten az alkoholpolitika kifejezés szerepel, el akarnám kerülni, hogy bármilyen ironizáló szándék hassa át e tényleg súlyos kérdésről való tárgyalásunkat, de mégiscsak a közelmúltban fogadta el az Országgyűlés ötpárti konszenzussal a pálinkatörvényt. (Pettkó András: Még nem fogadtuk el!) Ti nem fogadtátok el? Éljen az MDF, mondhatnám némi iróniával. (Pettkó András: A végszavazás még hátravan.) S akkor el fogjátok fogadni? (Pettkó András: Igen.) Nagyon szeretem Pettkó András szavait és szellememet pezsdítő gondolatait.
Tehát érzek valamit, ami nagyon bizarr, aminek hallatán megint csak az ősz hajú, idős és sokszorosan kipróbált szakemberek tudásához menekülnék vissza: fussunk még ebben egy kört, hiszen ez így legfeljebb egyfajta ideológiai szándékot elégíthet ki, de sem a szakma, sem a politika valóságos érdekeit nem szolgálja.
ELNÖK: Nem pontosan értettem, hogy miről beszélt képviselő úr, de azt határozottan visszautasítom, hogy az egyházi intézmények munkája nem mérhető. Magyarországon a Református Egyház foglalkozott először - még a létező szocializmus idején! - az alkoholproblémával, de ugyanez a helyzet a drogproblémával is. Az itt ülő szakemberek ezt nyilván meg tudják erősíteni. Ezért képviselő úr megjegyzését az érintettek nevében is visszautasítom; ezzel kapcsolatban az én személyes érintettségem nem szeretném idehozni.
Másrészt pedig el kellett volna olvasni a határozat indoklását is, amelyben benne van, hogy azt kérjük a kormánytól, fogadja el azt a stratégiai dokumentumot, amit Buda Béla elkészített. Nem hogy nem vesszük figyelembe, hanem utalunk rá, nem azt kérjük, hogy készítsenek új stratégiát, hanem azt, hogy a meglévőt a kormány fogadja el. Ez egyértelműen kiderül a szövegből. Belemehetünk ilyen fogalmazási versenyekbe, de akkor nyilván nem lesz határozat. Egy párszor már eljátszotta a kormányoldal, hogy mindenféle nyelvi problémákra hivatkozva nem jött létre egy határozati javaslat. Ha most van olyan szövegjavaslat, amely jobbá teszi a határozati javaslat szövegét, azt érdemes megfontolni, de ha jól tudom, május 1-jével megszűnik ez az intézet és jó lenne, ha az Országgyűlés ebben az ügyben valamilyen állást foglalna. Az állásfoglalás lényege az, hogy ne úgy szűnjön meg, hogy az utódintézmény abban az értelemben, ahogy államtitkár úr is elmondta, ne valami jobbat jelentsen, hanem egyszerűen csak egy hiátus jöjjön létre. Erről szól a határozati javaslat és ennek a támogatását kérjük a kormánypárti képviselőktől.
Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnök úrnak az a mondata, amellyel arra utalt, hogy valamilyen módon megpróbáljuk megakadályozni a határozati javaslat megszületését, némiképp rosszhiszemű volt. Ha valakinek nyelvi és fogalmazásbéli problémája van, az nem csupán stílus kérdése, hanem stílus és tartalom kérdése. Én is kénytelen leszek olyasmit mondani ezzel kapcsolatban, amit valószínűleg nem így mondanék, ha előzetesen egyeztettünk volna úgy, mint például a bizottsági ülés összehívásának a koreográfiájával kapcsolatban is. A határozati javaslat egyeztetésére nem sikerült időt szakítani. Most nincs a körünkben olyan jogász képviselőtárs, aki mélyen ismerné a Házszabályt és a különböző hatásköri kérdéseket. Az ülés közben próbáltam tájékozódni és a tájékozódásomnak az lett az eredménye, hogy Wiener képviselő úr határozottan azt mondta, országgyűlési határozattal nem szólíthatjuk fel a kormányt intézmény létrehozására, mert az nem fér bele a hatáskörünkbe. De nemcsak a bizottságnak, hanem magának az Országgyűlésnek sincs ilyen hatásköre. Most nem tudok mást tenni, minthogy hallgatok képviselőtársam véleményére, és ezt tudom ajánlani MSZP-s képviselőtársaimnak is.
Számomra azért is disszonáns ez a határozati javaslat, mert még nem szűnt meg az Addiktológiai Intézet, és már arra tesz javaslatot, hogy jöjjön létre egy új, miközben a probléma nemcsak arról szól - ha jól értettem a sok helyről elhangzott szakmai véleményeket -, sőt a probléma jelentős része nem arról szól, hogy az Addiktológiai Intézet egy önálló intézet abban a felépítésben, ahogy eddig is működött, mert ha például a gondozók finanszírozása a jövőben ugyanolyan formában történik az egyetlen megmaradó intézetben, mint ahogy a feladatkör szétkerülése után történt, akkor az egyben maradó intézet sem tudja ellátni a feladatát úgy, ahogy azt szeretnék. Tényleg nem arról van szó, hogy a megszűnő intézmény helyett jöjjön létre egy új, hanem arról, hogy ennél komplexebben kellene megvizsgálni ezt a problémát. Úgy vélem, hogy ennek a célkitűzésnek - amelyben én személy szerint partner vagyok, de nyilván képviselőtársaim is azok - ez az országgyűlési határozati javaslat nem felel meg, mert ez arról szól, hogy az Országgyűlés május 1-je után kezdjen el arról tárgyalni, hogy hozzunk létre egy új intézményt. Hozzáteszem, az emberi jogi bizottság tagjaként azt sem merném vállalni, hogy ebben a szakmai körben mi fogalmazzunk meg egy olyan határozati javaslatot, hogy mi legyen egy egészségügyi intézmény feladatköre, mert ebben a kérdésben nem mi vagyunk a kompetensek. Ezt megteheti például az egészségügyi bizottság. Mikola képviselő úr utalt is rá, hogy az egészségügyi bizottságban is kezdeményezni fogják az ügy megtárgyalását.
Azt kérem elnök úrtól, ne úgy vegye az észrevételeinket, hogy ez mindenáron való ellentmondás egy olyan kérdésben, amiben egyébként sok tekintetben egyetértünk. Én is azt kérem, hogy gondoljuk át a további lehetséges lépések műfaját. Ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a benyújtását, de magának az országgyűlési határozatnak az elfogadását sem tartom a legcélravezetőbb megoldásnak. Ha jól értettem, vannak azonnal megfontolandó kérdések, vannak egészségpolitikai szakmai kérdések és vannak emberi jogi kérdések, s az egész kérdéskör komplexebb annál, minthogy kijelentsük, márpedig ezt az intézetet tessék újra létrehozni, mert akkor esetleg fél év múlva kiderül, hogy abban a kondícióban és intézményi környezetben, amiben működik, ugyanolyan problémák lesznek, mint amilyenek eddig voltak.
Mindezek alapján nem javasolom a határozati javaslat elfogadását, hanem azt javasolom, hogy a gondolkodás elsősorban az Országgyűlés szakbizottságában folytatódjék, amihez mi csatlakozni fogunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, elnök asszony. Pettkó András képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Három pontban szeretném összefoglalni az MDF képviselőcsoportjának a véleményét, hiszen mi valamennyien egy frakciót képviselünk és a frakciókon belül is történnek egyeztetések. Az MDF támogatja azt, hogy ma közösen nyújtsunk be egy országgyűlési határozati javaslatot az 1. napirendi pontban tárgyaltak tekintetében.
A második pont, amit szeretnék mondani. Azért tartom fontosnak, hogy a mai napon közösen benyújtsunk egy anyagot - azon lehet vitatkozni, hogy ezt vagy ezen valamilyen apró változtatások történjenek -, mert nem az a lényeg, hogy tulajdonképpen az Országgyűlés majd három hét múlva, négy hét múlva, öt hét múlva, hat hét múlva vagy valamikor elfogadja ezt az országgyűlési határozati javaslatot, hanem az a lényeg, amire az utolsó szakmai hozzászólónk tett utalást, hogy valamennyi politikai pártnak a képviselője a probléma megoldásában együtt szeretne közösen cselekedni. Tehát ha ebben egyetértünk, márpedig azt gondolom, hogy ebben Donáth László képviselőtársam is egyetért, hogy itt van egy probléma, amelyet a felelősen gondolkodó politikusoknak meg kell oldani, ennek a problémának a megoldásához egy lépés az országgyűlési határozat benyújtása.
Mindannyian tudjuk, nem kezdő képviselők vagyunk valamennyien, ha itt a teremben körbenézek, bár van, aki csak elsőciklusos képviselő, de azért a túlnyomó többség nem, nagyon jól tudjuk... Az elnök úr is az, elnézést kérek. Mindenesetre jól tudjuk, hogy volt már jó néhány olyan országgyűlési határozati javaslat, képviselői indítvány, amely benyújtásra került, aztán az történt vele, hogy a probléma valahogy megoldódott, és hál' istennek nem kellett tárgyalnia az Országgyűlésnek ezeket a határozatokat vagy ezeket a módosításokat.
Azért tartom fontosnak, hogy ezt benyújtsuk, és ez a harmadik pont is, mert ez egy stratégiai kérdés az itt ülő emberek számára, hiszen az itt ülő emberek azért jöttek erre a mai bizottsági ülésre, és azért vesznek részt ennek a bizottsági ülésnek az 1. napirendi pontján. Nekem is már el kellett volna mennem egy másik 3 órás programra, egy konferenciára, de fontosnak tartottam, hogy ehhez a napirendi ponthoz hozzászóljak, fontosnak tartottam azt, hogy ma ez a közös jajkiáltás mind a négy vagy öt parlamenti párt részéről meg tudjon történni.
Ezért kérem a kormánypárti képviselőket, gondolják át azt, hogy támogassák, hogy benyújtásra kerüljön a bizottsági országgyűlési határozati javaslat. Ha kell, akkor tartsunk egy ötperces vagy tízperces frakciószünetet, ahol megtörténnek azok a rövid egyeztetések, esetleges szövegátvezetés vagy bármi, és aztán nyújtsuk be, mert ma ennek az ügynek a kezeléséhez mi országgyűlési képviselők, akik felelősen gondolkodunk, ennyit tudunk hozzátenni. Aztán hogy mi lesz az országgyűlési határozati javaslat sorsa, az egy második kérdés, de ha már a Ház előtt van az országgyűlési határozati javaslat, akkor azt mindannyian tudjuk, hogy lehet bővíteni, a nevén is lehet változtatni vagy bármit meg lehet tenni. Én ezt a közös jajkiáltást tartom fontosnak ma, a mai napon a legfontosabbnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor alelnök asszonytól szót kérnék. (Fogarasiné Deák Valéria: Tessék!)
A mi szakmai osztályunknak az a véleménye, hogy országgyűlési határozati javaslatnál tartalmi megkötöttség nincs. Nyilván Wiener képviselő úr házszabályi ismereteivel nehéz versenyezni, de abban az értelemben, amit Pettkó képviselő úr is mondott, nem látom akadályát annak, hogy elfogadjunk egy ilyen határozati javaslatot, amin majd lehet alakítani.
Azt is támogatom, ha itt egy pár percben, egy ötperces szünetben valamifajta szövegmódosításokat megpróbálunk végezni, így a vendégeinknek is lehetőséget adunk arra, hogy csak az maradjon itt, aki tényleg még ezt is végig akarja hallgatni, ezt nem tartom kizártnak.
A jóhiszeműségre való felhívásra nagyon szívesen reagálok, csak azt a sok rossz tapasztalatot tudnám feledni, ami a határozatképtelen bizottsági ülésekre emlékeztet, de megpróbálom természetesen, ha ennek a javaslatnak a megszületése érdekében erre szükség van, akkor ez így van.
Tehát ha jól értem, három javaslat van jelenleg, ha javaslattá tehetem, ami itt elhangzott. Az egyik az, hogy vegyük ezt le a napirendről, és hogy aztán pontosan mi történik, azt majd döntse el az egészségügyi bizottság. Ez alelnök asszony javaslata körülbelül, ha jól értettem. Az én javaslatom az, hogy vitassuk meg ezt a határozati javaslatot és szavazzunk róla. A harmadik pedig - én ezt támogatandónak tartom egyébként, amit Pettkó képviselő úr mondott -, hogy próbáljunk meg itt szünetben valamilyen módon szövegileg javítani rajta vagy egyértelművé tenni, vagy konszenzusképessé tenni, és akkor erről szavazzunk.
Van-e ezzel kapcsolatban még valakinek valami? (Donáth László jelentkezik.) Donáth képviselő úr, parancsoljon!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Muszáj megjegyeznem, hogy négy javaslatról egymás után szavazni majdnem hosszabb időt vesz igénybe, mint valóban tartani másfél-kétperces szünetet, hiszen annyi idő bőven elég ahhoz, hogy a másik négy pontról kell-e szavazni. Tehát csak szünetet kellene tartani.
ELNÖK: Tehát Donáth képviselő úr is azt támogatja, hogy a szünetben beszéljünk a javaslat szövegrészéről. Ez elnöki jogkör, még ha kezdő az elnök, akkor is, még ennyit tud.
Miután nem biztos, hogy visszatérnek ide a szünet után, akik megjelentek erre a napirendi pontra, egyrészt a vendégek, másrészt a kormány képviselője, az intézmény képviselője, az ombudsmani hivatal képviselői, köszönöm szépen, hogy eljöttek és részt vettek ezen a megbeszélésen. Viszontlátásra!
Öt perc szünet, és akkor próbáljuk ezt itt egyeztetni, hogy tudunk-e ezzel mit kezdeni.
(Szünet: 15.35-től 16.06-ig.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. A szünetben a következő kompromisszumos javaslat született: ne országgyűlési határozati javaslatot kezdeményezzünk, hanem bizottsági állásfoglalást alkossunk, amelynek a szövegében is megegyeztünk. Megkérem Donáth László képviselő urat, hogy olvassa fel a javasolt szöveget.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Bizottsági állásfoglalás az alkoholizmus és a többi szenvedélybetegség visszaszorításáért. A tudatmódosító szerek, így elsősorban az alkohol és különböző kábítószerek egyre nagyobb terjedése indokolja, hogy az Országgyűlés a szenvedélybetegségek visszaszorítása és az össztársadalmi szintű egészségvédelem érdekében haladéktalanul lépjen fel.
1. Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága felhívja a kormányt, hogy a 2008. április 30-án megszűnő Országos Addiktológiai Intézet által 2006-ban elkészített alkoholpolitikai stratégiája alapján fogadjon el nemzeti stratégiai programot.
2. Még ez évben tegye közzé - mármint a kormány -, hogy miképpen kívánja azt a szakmai, tudományos munkát elvégeztetni, valamint az alkohol- és drogbetegeket ellátó ambulanciákat működtetni, melyeket 2008. árpilis 30-ig az Országos Addiktológiai Intézet végzett.
És dátum.
ELNÖK: Jó, akkor ez az első olvasat. Itt vannak szakemberek még azért, hála istennek, a maradék. Azt hiszem, hogy az Addiktológiai Intézet drogambulanciákat nem működtetett, csak ezeket a támasz nevű ambulanciákat. Én csak annyit tennék, hogy ambulanciákat, tehát azt, hogy milyen, lehúznám, mert drogambulanciákat nem működtetett.
Van-e egyéb megjegyzés? Először a képviselőket kérdezem. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor a szakemberek. (Dr. Koós Tamás jelentkezik.) A kedves nevét legyen szíves.
DR. KOÓS TAMÁS főmunkatárs (Országos Addiktológiai Intézet): Koós Tamás vagyok, és az Addiktológiai Intézet főmunkatársaként nyilvánulnék meg.
ELNÖK: Bocsánat, muszáj vagyok formálisan szót adni önnek. Kérem, hogy adjuk meg a szót.
DR. KOÓS TAMÁS főmunkatárs (Országos Addiktológiai Intézet): (mikrofon használata nélkül:) Annyit szeretnék csak mondani, hogy az alkoholizmus szó nem illeszkedik a jelenlegi nemzetközi szakirodalomi terminológiába, az összes létező dokumentum... Alkoholproblémáról beszélünk magyarban. Ennek tulajdonképpen az a háttere, hogy az alkohollal kapcsolatos problémákat csak részben az alkoholisták, tehát az alkoholfüggők, hanem mellette a problémás ivók is okozzák. Tehát az alkoholizmus mint fogalom szerepeltetése túlságosan szűk körű és nem szakirodalmi. Alkoholizmus szerepelt, és ez ilyen értelemben nem szerencsés szakmailag, azt gondolom.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Eredetileg alkoholprobléma volt. Ha jól értem, ez a nemzetközi trend jelenleg és most alkoholizmus van. (Dr. Koós Tamás: Itt a szövegben van alkoholizmus.) Értem, azt mondom, hogy az eredetiben alkoholprobléma volt, most alkoholizmus van.
Topolánszky Ákos, parancsoljon!
TOPOLÁNSZKY ÁKOS igazgatóhelyettes (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): (mikrofon használata nélkül:) Megerősítem, spektrumbetegségről beszélünk, ami azt jelenti, hogy annak csak egy része maga a függéshez tartozó, nagyon sok más része is van. Ezért nemcsak az alkoholizmus szenvedélybetegség formájáról beszélünk szakmai értelemben, hanem azt megelőző spektrumokról is. Ezt szeretném megerősíteni, hogy a kábítószerügyi nemzeti stratégia nem azt mondja, hogy kábítószer-függőség stratégiája, hanem a nemzeti stratégia a drogprobléma visszaszorítására, a droggal kapcsolatos problémák visszaszorítására.
Csak egy kérdésem van, elnök úr. Az OAI fennállásával vagy esetleg megújításával kapcsolatos kérdés akkor kimarad?
ELNÖK: Igen, mert úgy gondoltuk, hogy ez a kompromisszumos javaslat, ami elfogadható, és azt a fajta felszólítást, hogy utódintézményt hozzon létre a kormány, feláldoztuk a konszenzus oltárán, viszont azoknak a feladatoknak a világos gazdája megnevezése szerepel ebben a határozatban. (Donáth László jelentkezik.)
Donáth képviselő úré a szó.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Szeretnék a két kiváló szakembernek visszakérdezni. Nem lenne akkor bölcsebb, ha miután ezek szerint vagy tételesen taxatíve fel kellene sorolni a legkülönfélébb szenvedélybetegségeket, hogy mind oda kerüljön, akkor nem alkoholprobléma, nem kábítószerügy, nem ez, hanem általában a szenvedélybetegségek kerülnének elő, amiben benne vannak az egyéb függőségek és pszichiáter által gondozott kórságok?
ELNÖK: Legjobb lenne, ha ideülnének a mikrofonhoz, mert a jegyzőkönyv számára így nehéz. Vagy már amúgy is föladta a jegyzőkönyv? De erre most szükség lesz.
TOPOLÁNSZKY ÁKOS igazgatóhelyettes (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Azért reményünk szerint azt hiszem, nem lenne jó, ha egy bizottság szakmapolitikát is gyakorolna a politikán kívül, nem kellene itt eldönteni, hogy mi legyen az intézmény struktúrájával, aminek a kábítószerügyben némileg, mint az alkoholügyben, van egy kifejlett, viszonylag szofisztikált intézményrendszere is ennek a dolognak. Ez legalább maradjon meg, ezt javasolnánk, és ehhez fejlődjék fel az összes többi, a szenvedélybetegségek más formáival kapcsolatos intézményrendszer.
Nem szólva arról, hogy a szakmán belül sem eldöntött kérdés, hogy a legális és illegális szerfogyasztással kapcsolatos társadalmi beavatkozásokat mennyire lehet harmonizálni. Nem azért, mert a kiindulópont, vagyis a pszichoaktív szer és annak fogyasztása nem ugyanolyan módon jelenik meg, hanem azért, mert a legalitásból és az illegalitásból származó társadalmi válaszok jelentősen eltérnek egymástól, például adópolitika, intézménypolitika, sok minden más.
DR. KOÓS TAMÁS főmunkatárs (Országos Addiktológiai Intézet): Én is csak annyit tennék hozzá, hogy valóban szerencsésebb alkoholproblémáról beszélni és nem betegségről, mert nemcsak alkoholisták szoktak ittasan balesetet okozni vagy munkahelyen kalapácsot ráejteni más fejére, hanem problémás ivók, akik ott adott esetben nem alkoholfüggőként vannak jelen. Tehát a betegség szót ilyen értelemben, ha lehet, kerülném, mert nagyon leszűkíti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Donáth képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Úgy látom, most kezd lényegi munkát végezni a bizottság, hogy megérti legalább a fogalmakat, amelyeket eddig könnyedén használt. Ebben az esetben természetesen visszakozom, és elfogadom az önök javaslatát azzal együtt, hogy gondoskodjanak arról, hogy valamiképpen - sajtó, tanítás, egyéb úton - kerüljön bele a magyar köznyelvbe, mert ha mi magunk se értjük, hogy mi az, hogy alkoholprobléma, és mi a különbség az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás gondozása, kezelése, gyógyítása, segítése között, akkor mit várhat el az ember a nagyobb társadalomtól.
Akkor ez azt jelenti, hogy a bizottsági állásfoglalásnak önök szerint maradjon ez a címe, hogy az alkoholizmus és a többi szenvedélybetegség visszaszorításáért? Bocsánat, az alkoholprobléma és a többi szenvedélybetegség visszaszorításáért. Mi most már tudjuk, hogy mi a különbség. Ez az első kiegészítés.
ELNÖK: Van-e más? Azt javasoltam, hogy az ambulanciánál húzzuk le a drogot, az megtörtént, tehát hogy maradjon ott csak, hogy az ambulanciák, az a hét ambulancia. Ha nincs más, akkor azt javaslom, hogy még egyszer föl kellene olvasni a végleges javaslatot a jegyzőkönyv számára.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Most nem tudom, hogy a b) pont hogyan hangzik.
ELNÖK: Úgy, ahogy az előbb mondtad, az rendben volt, csak az ambulanciáknál hiányzik a "drog" szó.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Akkor a b) pontot még egyszer hadd nézzük. "Még ez évben tegye közzé a kormány, miképpen kívánja azt a szakmai, tudományos munkát elvégeztetni, valamint az alkohol..."
ELNÖK: Ambulanciákat, azokat az ambulanciákat működteti.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Drogbetegeket ellátó ambulanciákat. Tehát a "drogbetegeket" hagyjuk ki.
ELNÖK: Így van. (Dr. Koós Tamás: Betegellátó ambulanciákat.)
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): ...valamint az alkohol- és betegellátó ambulanciákat. Így?
ELNÖK: Csak simán betegeket ellátó, szenvedélybetegeket ellátó ambulanciákat működtetni. Viszont azért most a jegyzőkönyv számára még egyszer lassan, érhetően, prédikátori hangon fel kellene olvasni.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Bizottsági állásfoglalás az alkoholprobléma és a többi szenvedélybetegség visszaszorításáért. A tudatmódosító szerek, így elsősorban az alkohol és a különböző kábítószerek egyre nagyobb terjedése indokolja, hogy az Országgyűlés a szenvedélybetegségek visszaszorítása és az össztársadalmi szintű egészségvédelem érdekében haladéktalanul lépjen fel. Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága felhívja a kormányt, hogy a 2008. április 30-án megszűnő Országos Addiktológiai Intézet által 2006-ban elkészített alkoholpolitikai stratégia alapján fogadjon el nemzeti stratégiai programot. - Itt egy percre azért állok csak meg, hogy itt a stratégia kétszer szerepel, lehetséges, hogy elegendő lenne, hogy nemzeti programot. Nem kell külön a stratégia még egyszer, evidens. - Még ez évben tegye közzé a kormány, miképpen kívánja azt a szakmai, tudományos munkát elvégeztetni, valamint a szenvedélybeteg-ellátó ambulanciákat működtetni, melyeket 2008. árpilis 30-ig az Országos Addiktológiai Intézet végzett.
És dátum.
ELNÖK: Szerintem egyértelmű a szöveg. Van-e valakinek hozzáfűznivalója? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Ki fogadja el az állásfoglalást? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság az állásfoglalást egyhangúlag elfogadta.
Köszönjük szépen Donáth képviselő úr ezzel kapcsolatos munkáját.
Az állásfoglalás tájékoztató formában az Országgyűlés honlapjára kerül és természetesen megküldjük az illetékes minisztériumnak is.
Megköszönöm államtitkár úr, hivatalvezető úr és valamennyi közreműködő segítségét. Az 1. napirendi pont tárgyalását lezárom.
A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslat (T/5448. szám) (Általános vita)
2. napirendi pontunk a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a minisztérium képviselőit. Arra kérem önöket, hogy mutatkozzanak be és tegyék meg szóbeli kiegészítésüket.
Dr. Hegedűs Márta Anikó osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. HEGEDŰS MÁRTA ANIKÓ osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Dr. Hegedűs Márta vagyok, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium osztályvezetője. Balra tőlem dr. Számadó Tamás, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, jobbra pedig Köncse Tamásné, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakértője ül.
Az előterjesztés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29-es irányelv átvételét szolgálja. Az irányelv maximum harmonizációs kötelezettségű, azaz szószerinti átvételt követel meg a tagállamoktól és rendkívül komplex területet érint a kereskedelmi gyakorlatok esetében, hiszen mind a kereskedelem, mind a versenyjog, mind pedig a fogyasztóvédelem területét érinti. Az előterjesztéssel kapcsolatosan három másik előterjesztést is meg kell említeni, egyrészt a reklámtörvényt, amely a múlt héten került tárgyalásra, másrészt a fogyasztóvédelmi törvényt, harmadrészt pedig az élelmiszerbiztonsági láncról szóló törvényt. Ezek az irányelvvel főleg a hatósági jogérvényesítés és az egységes fogalomrendszer kialakítása szempontjából függenek össze.
A törvényjavaslat az irányelvhez hasonlóan három szinten rögzíti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát. Egyrészt egy általános tilalmat mond ki, másrészt külön kiemeli a megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatok tilalmát, harmadrészt pedig tartalmaz egy 31 pontos "feketelistát", amelyen olyan gyakorlatok szerepelnek, amelyek a hatósági jogalkalmazás során mindenképpen tisztességtelennek kell, hogy minősüljenek. Ez is az ilyen gyakorlatok elleni küzdelmet segíti és a hatóság megítélését egyszerűsíti.
A hatósági eljárások tekintetében három hatóság került megjelölésre és összevonásra egy hatósági rendszerben. Ezek közül a legfontosabb a Fogyasztóvédelmi Hatóság, mivel itt fogyasztókat érintő kereskedelmi gyakorlatokról és nagyon sok egyedi ügyről van szó. Elsődlegesen a fogyasztóvédelmi hatóság tud fellépni ezekkel a gyakorlatokkal szemben. A pénzügyi ágazat tekintetében a PSZÁF került megjelölésre, mivel itt olyan szakmai háttértudás szükséges, amely elengedhetetlen az egyes fogyasztói panaszok, kérelmek megítélésében. Harmadik hatóságként pedig a Gazdasági Versenyhivatal került beépítésre a rendszerbe, mivel a fogyasztói panaszok a versenyt is érinthetik. Megjegyzem, hogy a hatályos magyar jogrendszerben is vannak olyan generál klauzulák, amelyek tiltják a megtévesztő és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, és ezek nagyrészt a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvényben, valamint a reklámtörvényben vannak benne. A Gazdasági Versenyhivatal ezekben is érintve van, mint olyan hatóság, amely fel tud lépni ezek ellen a gyakorlatok ellen.
Szeretném kiemelni, hogy az előterjesztés egyfajta fellépési lehetőségként támogatja a vállalkozók önszabályozását és magatartási kódexek elterjedését az ilyen gyakorlatokkal szemben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, osztályvezető asszony. Kinek van kérdése, megjegyzése? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, szavazni fogunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (10) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (0) Ki tartózkodott? (8) Megállapítom, hogy a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.
Köszönjük szépen osztályvezető asszony és munkatársai segítségét.
Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Nem.) Nem kíván.
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5449. szám) (Általános vita)
3. napirendi pontunk a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a minisztérium képviselőit. Kérem, hogy mutatkozzanak be és tegyék meg szóbeli kiegészítésüket.
Dr. Horváth Sándor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
Dr. HORVÁTH SÁNDOR főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Horváth Sándor vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályának a vezetője, munkatársaim pedig Várallyay Emőke és Számadó Tamás.
A fogyasztóvédelmi törvény módosítására egyrészt az előbb említett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv átültetése és egyéb jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése adott okot, másrészt a tavaly elfogadott harmadik középtávú fogyasztóvédelmi politika, illetve az ennek végrehajtásáról szóló négyéves cselekvési programban meghatározott fontosabb feladatok. Ilyen például a Fogyasztóvédelmi Hatóság hatáskörének rendezése, a nyilvánosság szerepének erősítése, a szankciórendszer erősítése és a békéltető testületek szabályozásának a módosítása. Ennek alapján a törvény fontosabb módosítási területei a következők. Színesítjük a Fogyasztóvédelmi Hatóság döntéseinek nyilvánosságát. A közzétételi szabályok módosítására az egyszerűség, a kiszámíthatóság és a szigorítás megteremtése érdekében kerül sor. A jövőben bővül azoknak a határozatoknak a köre, amelyeket a hatóságnak mérlegelés nélkül közzé kell tennie. A jogerőre tekintet nélküli határozatok körében is bővül ez a kör, egyrészt akkor, ha a termék forgalmazását tiltják meg, másrészt akkor, ha az üzlet ideiglenes bezárását rendelik el. A jogerős határozatok körében is két esetkörrel bővül a nyilvánossági lehetőség. Egyrészt akkor, ha 18 éven aluliak sérelmére követnek el jogsértést, másrészt akkor, ha jelentősebb vállalkozással szemben pénzügyi szankciót megállapító határozatok meghozatalára kerül sor.
A nyilvánossági szabályok módosításától azt várjuk, hogy ösztönzőleg fog hatni a vállalkozások jogkövető magatartására. Fő szabályként a hatóság honlapján fogjuk közzétenni, illetve az általa célszerűnek tartott egyéb módon.
A fogyasztók biztonságának garantálása érdekében a bírságszabályokon is módosítottunk. Itt két említésre méltó módosítást jeleznék. Egyrészt az egységes bírságolási rendszer érdekében a jövőben a Fogyasztóvédelmi Hatóság által kiszabott anyagi jogi jellegű bírságok helyébe egységesen fogyasztóvédelmi bírság fog lépni, másrészt pedig meghatároztuk a fogyasztóvédelmi bírság alsó és felső határát, amely a jelenlegi szabályozásban nincs. Ennek nyomán a bírság akár 30 ezer forinttól 2 milliárd forintig is terjedhet.
Bővült a hatóság eszköztára. Lesz enyhébb intézkedés meghozatalára is lehetőség és erősebbre is, illetőleg meghatároztunk három olyan esetkört, amelynek megvalósulása esetén mindenképpen pénzügyi szankciót kell kiszabni a Fogyasztóvédelmi Hatóságnak. Ezek súlyosabb jogsértéstípusok.
Új eleme a szabályozásnak, hogy egységesen a fogyasztóvédelmi törvényben kerülnek majd elhelyezésre az ügyfélszolgálattal és panaszkezeléssel kapcsolatos szabályok. Ennek alapján az írásbeli panaszokat 30 napon belül kell megválaszolni a vállalkozásoknak írásban, és az elutasítás esetén pedig mindenképpen tájékoztatni kell a fogyasztókat a jogorvoslati lehetőségekről. Azoknál a vállalkozásoknál pedig, amelyek kötelesek ügyfélszolgálatot működtetni, ez a határidő 15 nap, és nemcsak az elutasított, hanem az elfogadott panaszok esetében is válaszolni kell.
Természetesen a mai kor követelményeinek megfelelően elektronikus és telefonos ügyintézésre is lesz lehetősége a fogyasztónak.
Szigorodnak a 18 éven aluliakat védő rendelkezések is. Jelenleg a Fogyasztóvédelmi Hatóságnak van lehetősége, hogy a 18 éven alattiak dohány-, illetve alkoholtermékekkel való kiszolgálása esetén megtiltsa a termék forgalmazását, illetve ismételt jogsértés esetén bezárják az üzletet ideiglenesen 30 napra. Ez a jövőben a szexuális termékekkel való kiszolgálás körében is megvalósulhatna.
Ahogy jeleztem az elején, módosítunk a békéltető testületek eljárási szabályozásán is. Ezek a testületek 1999 óta működnek, és a működési tapasztalatok azt indokolták, hogy az eljárási szabályokon bizonyos korrekciókat hajtsunk végre a hatékonyabb működés érdekében. Emellett pedig törvényi szinten rögzítésre fog kerülni, hogy az állam a mindenkori éves központi költségvetésben gondoskodik e testületek támogatásáról.
Nem utolsó sorban rendezzük és tisztázzuk a Fogyasztóvédelmi Hatóság hatáskörét is. Első lépésként a fogyasztóvédelmi törvényben kimondásra kerül, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság látja el a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzését és jár el ezek megsértése esetén.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főosztályvezető úr. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés, kiegészítés a törvényjavaslattal kapcsolatban. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérdezném a bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e a törvényjavaslatot. Kérem, szavazzunk. Igen? (Szavazás.) 10 igen. Nem? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.) 8 tartózkodás. A bizottság többsége a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönjük szépen a megjelenést.
Az elektronikus információszabadságról szóló 1995. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5396. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
A 4. napirendi ponthoz jutottunk, az elektronikus információszabadságról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása következik. Dr. Sepsi Tibor kormány-főtanácsadó van jelen.
Az 1. számú módosító javaslat Salamon képviselő úr módosító javaslata. Kérdezem a kormányt, hogy támogatja-e.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság. Igen? (Szavazás.) 8 igen. Nem? (Szavazás.) 10 nem. A bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
2. számú, Tóth András.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK. A bizottság? Igen? (Szavazás.) 10 igen. Nem? (Szavazás.) 6 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 2 tartózkodás. A bizottság többsége támogatta.
3. pont, Salamon képviselő úr.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? Igen? (Szavazás.) 8 igen. (Pettkó András: 7. Én minden Salamon-módosítónál tartózkodom.) 7 igen. (Szavazás.) 10 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
4. számú javaslat, Hankó Faragó Miklós képviselő úr javaslata. A kormány?
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? Igen? (Szavazás.) 1 igen. Nem? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.) 17 tartózkodással a bizottság egyharmada sem támogatta.
5. számú javaslat, Tóth András képviselő úr javaslata. Kormány?
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igen. Nem? (Szavazás.) 8 nem. A bizottság többsége támogatta.
6. számú javaslat, Tóth András képviselő úr javaslata. A kormány?
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igen. Nem? (Szavazás.) 8 nem. A bizottság többsége támogatta.
7. számú javaslat, Salamon képviselő úr javaslata.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 7 igen. Nem? (Szavazás.) 10 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
8. számú javaslat, Hankó Faragó Miklós. Kormány?
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 18 igennel egyhangúlag támogatta.
A 9. számú módosító javaslat Salamon képviselő úré.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 7 igen. Nem? (Szavazás.) 10 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
10. pont, Tóth András.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 10 igen. Tartózkodás? (Szavazás.) 8. A bizottság támogatta.
11. pont, Salamon képviselő úr.
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 7 igen. Nem? (Szavazás.) 10 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 1tartózkodás. A bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
Köszönjük szépen, főosztályvezető úr. (Pettkó András jelentkezik.) Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem időhúzásként, hiszen a törvény tegnapi vitájában magam aktívan részt vettem, annyit szeretnék csak mondani, hogy nem értem, hogy miért kellett. Ha a parlamenti vitában fölmerül az, hogy történjen ötpárti egyeztetés, akkor miért jó az, ha nemcsak ebben a bizottságban, hanem a többi bizottságban végig átpörgetjük a módosítási javaslatokat? Így lehetetlenség lesz ötpárti konszenzust elérni ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Aztán majd elkezdődik egy vita, hogy ez feles vagy kétharmados törvény, és végül az egész törvény az Alkotmánybíróságnál fog landolni.
Nem tudom, hogy ki erőlteti ezt, hogy így pörögjön. Amikor felmerült tegnap, és mindenki azt mondta, hogy lehet egyeztetés ebben a kérdésben, nem értem, hogy miért kell ezt minden bizottságon a mai ülésen ezt megtárgyalni, miért nem lehet informálisan a kormánynak kérni, hogy akkor ez csússzon egy hetet, amikor úgysincs a Ház előtt olyan sok törvényjavaslat. Semmi nem történt volna, ha ezt egy héttel később tárgyalnánk meg.
A magam részéről azért tartózkodtam Salamon képviselő úr javaslatainál, mert én mást képviselek, mint Salamon László, de ha ez az ötpárti egyeztetés létre tudott volna jönni, akkor lehetett volna olyan módosítókat benyújtani, amit mindenki tudott volna támogatni. Így a kormánykoalíció ezt erőből át fogja vinni, és az Alkotmánybíróságnál fog landolni a törvény. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kíván-e reagálni erre a kormány képviselője?
DR. SEPSI TIBOR kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal): Mindösszesen annyit, hogy a kormány nyitott persze a kétharmados többségű elfogadást igénylő részek tekintetében a konzultációra, ennek a terepei ezek a bizottsági ülések, elsősorban a téma jellegére tekintettel az Alkotmányügyi bizottság.
ELNÖK: Akkor lezártuk ezt a napirendi pontot.
A humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló törvényjavaslat (T/5312. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
Következik az 5. számú napirendi pontunk. A humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása következik.
Üdvözöljük a klasszikus párost, szakállamtitkár asszonyt és főosztályvezető urat.
Az 1. számú kapcsolódó módosító Nagy Kálmán, Mikola, Soltész képviselők és a többiek javaslata. Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? Igen? (Szavazás.) 8 igen. Nem? (Szavazás.) 10 nem. A bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
Ha jól látom, a 2. és a 6. javaslatról együtt szavazunk, mert összefüggenek. Dr. Csáky András képviselő úr kapcsolódó módosításáról van szó. Kormány?
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Mind a kettőre a kormány igent mond, tehát mind a kettőt támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) 11 igen. Tartózkodás? (Szavazás.) 6 tartózkodás. A bizottság többsége támogatta.
A kiegészítő ajánlás 3. pontjában Horváth Zsolt, Mikola István, Soltész Miklós, Nagy Kálmán és Puskás Tivadar a törvényjavaslat 13. § (1) bekezdésének elhagyását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (8) Ki nem támogatja? (10) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
A kiegészítő ajánlás 4. pontjában Nagy Kálmán, Mikola István, Soltész Miklós, Horváth Zsolt és Puskás Tivadar a törvényjavaslat 14. §-ának módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (8) Ki nem támogatja? (10) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
A kiegészítő ajánlás 5. pontjában Nagy Kálmán, Mikola István, Soltész Miklós, Horváth Zsolt és Puskás Tivadar a törvényjavaslat 29. § (3) bekezdésének módosítását javasolják. Kérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (8) Ki nem támogatja? (10) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja a javaslatot, de egyharmados támogatást kapott.
Főosztályvezető úrnak adom meg a szót.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Az Egészségügyi bizottság benyújtott négy darab bizottsági módosító javaslatot, az emberi jogi bizottság ezeket nem tárgyalja?
ELNÖK: Mivel az ajánlásban nem szerepelnek és egyéb formában sem kaptuk meg, nem ismerjük ezeket, így nem is tudunk róluk tárgyalni.
Köszönjük szépen a segítségüket, viszontlátásra.
Utolsó napirendi pontunk az egyebek. Eörsi Mátyás, az Európai ügyek bizottságának elnöke azt kérte, hogy jövő kedden a két bizottság együtt hallgassa meg a Freedom House képviselőjét az emberi jogi helyzettel kapcsolatban. Ugyanezen a napon kerül sor az ombudsmani jelentéssel kapcsolatos tárgyalásra is, ezért hosszabb ülésre számítsanak képviselőtársaim.
Van-e más kérdés vagy bejelentenivaló? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 43 perc)
|
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezetők: Soós Ferenc és Földi Erika