EMBCB-14/2008.
(EMBCB-94/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. április 30-án, szerdán, 9 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt szóbeli kiegészítése *
Kérdések, megjegyzések *
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt válaszai *
További kérdések, észrevételek, válaszok *
Szavazás *
Egyebek *
1. Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti
2. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán elnök (Fidesz)
Fogarasiné Deák Valéria alelnök (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Szászfalvi László (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Donáth László (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Lénárt László (MSZP) dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Teleki Lászlónak (MSZP)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Ékes Ilonának (Fidesz)
Varga József (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Pettkó Andrásnak (MDF)
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt
Rauh Edit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Ürmös Andor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Juhász Péter jogi referens (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Debreczy Márta vezető főtanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Nemoda István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Fekete István (NCA Miniszteri Titkárság vezetője) Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Katona Tímea parlamenti titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Mészárosné Halász Judit (Magyar Asszonyok Érdekszövetsége)
Kovács Lászlóné szakértő (Környezetvédelmi Minisztérium)
Nagy Bercel titkár (Fidesz-KDNP-frakció)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz-frakció)
Tabajdi Anita szakértő (MSZP-frakció)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 10 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Bejelentem, hogy Szászfalvi Lászlót Balog Zoltán, Donáth Lászlót Godó Lajos, Lénárt Lászlót Szabóné Müller Timea, Nyakó Istvánt Tóth Gyula, Gusztos Pétert Teleki László, Fazekas Sándort Ékes Ilona, Varga Józsefet Bíró Ildikó, Semjén Zsoltot pedig Pettkó András helyettesíti.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Van-e ezzel kapcsolatban kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ki fogadja el a napirendi javaslatot? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
1. napirendi pontunk Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Köszöntjük miniszterjelölt asszonyt, valamint a minisztérium képviselőit. A bemutatkozó anyagot képviselőtársaim megkapták, de természetesen a személyes bemutatkozásra is lehetőség van. Parancsoljon, miniszterjelölt asszony.
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt szóbeli kiegészítése
SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Tisztelt Bizottság! Az esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felelősségi körébe tartozó egyik legfontosabb téma. Magyarországon a jogszabályalkotás és az intézményrendszer európai uniós színvonalú, az alkalmazás jelentősen javult, és komoly erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy ezek a normák a társadalomban érvényesüljenek, a közgondolkodás azonban rendkívül előítéletes. Nemcsak politikusi, hanem emberi feladat is annak elérése, hogy létrejöjjön a harmónia az intézményrendszer, a jogszabályok és a közgondolkodás között. A közigazgatásnak ebben kiemelkedő feladata és felelőssége van. Mégpedig azért, mert az emberek a viselkedési normákat, a szabályokat minden modern jogállamban jelentős részben az ezekkel az intézményekkel való találkozásokból vezetik le, itt kapják meg azokat az impulzusokat, a normakövetés alapvető üzeneteit, amelyek alapján tudják, hogy mit tehetnek, mi az, amit szankcionálnak, illetve mi az, amit preferálnak, díjaznak, egyáltalán mi az, amit megengednek. Ezért a közigazgatásban elindított folyamatokat komolyan kell venni és nagy energiákat kell fordítani arra, hogy a magyar közigazgatás egészében az esélyegyenlőséggel és az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogszabályismeretek, az emberi viselkedési technikák és a társadalmi ismeretek széles körben ismertek, elfogadottak és mielőbb rutinszerűek legyenek.
Az egyenlő bánásmód tekintetében az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az esélyegyenlőségi hálózat létrehozásával az alapvető intézményi feltételeket teljesítettük. Tapasztalataim szerint ha az intézményrendszer jól működik, az generálja az újabb és újabb elemeket. Múlt héten járt Miskolcon az Esélyek Házában Kállai Ernő úr, a nemzeti és etnikai jogok kisebbségi biztosa, és az ő meghallgatásán szereztem tudomást arról, hogy ez a roadshow az egész országra kiterjed, mindenhova el fog menni. Óriási jelentősége van ennek. Amit ott láttam, meggyőzött arról, hogy ez egy rendkívül jó kezdeményezés. Az ilyen típusú együttműködések az intézményrendszer erőforrásait, hatékonyságát és hatásosságát a sokszorosára tudják növelni.
A másik fő terület az esélyegyenlőség. Ezen a téren is nagyon sok intézkedés történt. Egyetlen ország sem tűzheti ki célul, hogy az esélyegyenlőtlenséget rövid távon megszüntesse, viszont folyamatos intézkedésekkel kell bizonyítania, hogy az esélyegyenlőséget komolyan veszi, és valamilyen haladást mindig fel kell tudni mutatni. Az európai folyamatok e tekintetben ellentmondásosak. A régiók közti különbségek például magukban rejtik és indukálják nagyon komoly társadalmi helyzetbeli különbségek kialakulását és rögzülését. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy az európai gyakorlathoz a magunk eszével, kreativitásával, a saját tapasztalataink alapján kiizzadt, kiszenvedett megoldásokkal járuljunk hozzá, hogy ez a folyamat minimum mérséklődjön, de jó lenne, ha egyszer majd meg tudnánk állítani.
Információim szerint az új pályáztatás után az üzemeltetők az esélyegyenlőségi hálózattal kapcsolatos munkát megfelelő színvonalon végzik. Ezen a téren jó gyakorlat alakult ki és nem érzékeltem különösebb problémát.
Az esélyegyenlőség témakörei közül először a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőséget hozom szóba. Én odahaza az Esélyegyenlőségi Tanács elnökeként mindig a nőkről beszéltem, de itt szembesülnöm kellett azzal, hogy a férfiaknak is vannak olyan problémái, amiket megfelelő politikával kell megjeleníteni. Nem jó, ha nem arról beszélünk, hogy két nem van, s mind a kettőnek megvannak a maga gondjai és problémái. Csak akkor érhetünk el harmonikus társadalmi fejlődést, ha figyelünk egymásra. Ez az első nagy tanulság számomra a nők és a férfiak társadalmi esélyegyenlőségével kapcsolatban. Ezen a téren is vannak intézményi feltételek és jogszabály-alkotási kötelezettségek. Elkészült a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlőségét elősegítő nemzeti stratégiai tervnek egy olyan változata, amelyről már lehet társadalmi vitát folytatni. Hosszú ideje kinyilvánítottuk az elkötelezettségünket ez iránt a politika iránt, de ez saját nemzeti cselekvésre igazából ebben a dokumentumban lesz lefordítva, és ennek kapcsán fog elindulni egy újszerű konkrét munka is.
A nők ebben a tekintetben ma még megkülönböztetettek. Mindenekelőtt a munka és a család összeegyeztethetőségének a kérdéskörében, valamint a nők elleni erőszak minden formájának a visszaszorításában vannak kiemelkedő feladataink. A feladatok sorát személy szerint szükségesnek tartom kiegészíteni a férfiak egészségügyének a kérdésével. Ma ugyanis azt látom - ezért Miskolcon már három védett férfiak egészségnapot szervezetünk -, hogy a férfiak szégyenlősek, nem szeretik bevallani, ha problémájuk van, emiatt sokkal később mennek orvoshoz, mint amikor még könnyen lehetne a bajukon segíteni, és ezért van az, hogy jóval hamarabb halnak meg, mi nők pedig hosszú ideig egyedül maradunk. Szeretném, ha ők is komolyan vennék, hogy fontosak nekünk és fontos az, hogy sokáig együtt legyünk.
A következő fontos terület a gyermek- és ifjúságvédelem. Elkészült a nemzeti ifjúsági stratégia, amelynek május 15-ig folytatódik a társadalmi vitája. Őszintén remélem, hogy ebből egy közmegegyezéssel elfogadott stratégia lesz. A mindennapok során azt látom, hogy a fiatalok jövőképe finoman szólva is bizonytalan. Nagyon sokuknak nincs hite a tekintetben, hogy érdemes olyan társadalmi tevékenységekkel foglalkozni, amiket mi ajánlunk: tanulni, dolgozni, rakkolni és utána majd lesz valami. Ezen azonban csak akkor lehet változtatni, ha az ifjúsági stratégiának ők nem passzív tárgyai lesznek, hanem már a kialakításnak is aktív részvevői és a végrehajtásnak tevékeny szervezői. Ahogy a kábítószer-függőségből kigyógyult fiatal adja tovább az élményeit, a tapasztalatait a másiknak, úgy az ifjúsági magatartásformák változásának is az lehet az egyik fontos eleme, hogy ők maguk közül vegyenek példákat és ne rólunk, mert nem biztos, hogy feltétlenül olyanok akarnak lenni, mint a szüleik. Olyan elképzeléseket nem is érdemes megfogalmazni, hogy mi legyünk az etalon, de a saját korcsoportjukból biztosan találhatnak jó példákat.
Az ifjúsági együttműködéseket jó néhány szakmai szervezet és nemzetközi kapcsolatokat tartó szervezet segíti. Ezen a téren nem érzékeltem problémát. Ha valakinek ezzel kapcsolatban kérdése lesz, örömmel veszem, ha visszatérünk rá.
Az esélyegyenlőség kérdését kiemelkedőnek tartom a gyermekek körében. A "Legyen jobb a gyermekeknek" nemzeti programra sokkal jobban oda kellene figyelni. A gyermekszegénységgel, a társadalmi kirekesztődés kockázataival kapcsolatos adatok és tények ismertek. A múlt héten volt ennek a programnak az első szakmai értékelése Lillafüreden egy konferencián, ahol a szakértők sokoldalúan bemutatták a szociális szolgáltatásban, az oktatásban, a családgondozásban, a foglalkoztatásban, az egészségügyben meglévő problémákat, és nagyon sok javaslat hangzott el. Kérésként megfogalmazódott, hogy ezt ne csak egy- vagy kétévenként értékeljék, hanem legyen egy keret, ahol folyamatosan ki tudják cserélni a tapasztalatokat és kezdeményezéseket tudnak tenni. Én ezt miskolci alpolgármesterként nagyon támogattam, de akkor még nem tudtam, hogy a következő héten ezt miniszterként is megtehetem. Ezen a területen is fontos lenne egy közös tudástár, amire az élet minden területén igény lenne. Ez egy olyan újfajta együttműködési forma, amit még meg kell tanulnom.
A programhoz kapcsolódó alprogramokhoz - például a Biztos kezdet programhoz, a gyermek-egészségvédelemmel kapcsolatos programhoz - a minisztérium a forrásokat biztosítja, valamint az Új Magyarország fejlesztési tervből is forrásokat fog juttatni csakúgy, mint ahogy támogatni kívánja a gyermek- és ifjúsági fesztiválokat, a helyi önkormányzatok önként vállalt gyermek- és ifjúsági feladatait és a megyei szintű kötelező feladatokat.
A következő téma a romák integrációjának elősegítésére irányuló fontosabb kormányzati intézkedések. Aki nem informálódik alaposabban, annak az lehet a benyomása, hogy erről a kérdésről csak beszélünk, de nem történik semmi. Ha viszont jobban utánanézünk, azt láthatjuk, hogy 1993 óta minden kormány idején születtek kezdeményezések, történtek intézkedések és kialakultak olyan mechanizmusok, amelyek a romák oktatásában nyújtanak támogatást. Az az érzet, hogy semmi nem történt ezen a területen, egyrészt abból fakad, hogy ezek az intézmények még nem érnek el elég sok embert, nem ütötték meg azt a határt, amikor ez már nem egyszerűen mennyiségi kérdés, hanem minőségi, másrészt abból, hogy a társadalomban olyan folyamatok játszódtak le, amelyeket ezek a kezdeményezések nem tudtak ellensúlyozni. Ilyenek a szociális helyzetben bekövetkezett, rögzült és folyamatosan átöröklődő változások, amelyek a szegregációban, a foglalkoztatás drámai visszaesésében és a képzésben mutatkoznak meg. Az általános iskolát ugyan elvégzi a roma gyerekek 82 százaléka, de a középiskolát már csak 5 százalékuk, az egyetemeken és a főiskolákon pedig mindössze 1,2 százalékos az arányuk. Márpedig az oktatás alapozza meg és készíti elő a kulturális felemelkedést és az élet bármely területén való változást. Nem szabad beleesni abba a hibába, hogy azt mondjuk, nem csinálunk semmit, mert akkor mindig nekiugrunk valaminek és elölről akarjuk kezdeni. Sokkal inkább meg kell becsülni azt, amit csináltunk és meg kell mérni, mi benne a jó, hol kell erősíteni, esetleg mit kell felváltani, felfrissíteni más intézkedésekkel.
Arra pedig büszkének kell lenni, hogy a Roma évtized program keretében Magyarország elnyerte egy holland civil szervezet nemzetközi díját. Megmérték, hogy az egyes országokban mi történik ebben az ügyben és azt látták, hogy Magyarországon történik a legtöbb kezdeményezés és intézkedés. Most viszont nem feltétlenül több, hanem hatékonyabb és eredményesebb intézkedésekre és munkára van szükség. Ez azonban nemcsak a kormányzatot és a többségi társadalmat, hanem a roma társadalmat is kell, hogy érdekelje, mert itt sem lehet az, hogy ők passzív elszenvedői vagy tárgyai legyenek a változásoknak. Ha ők nem veszik fel a ritmust, nem kapcsolódnak be és teszik oda a maguk tudását, ismereteit a saját kultúrájukról, akkor ez csak egy távolról tűnő erőlködésnek fog tűnni számukra, amiből néhányan jól fognak kijönni, de a többség továbbra is úgy érzi, hogy értük senki nem tesz semmit.
2007-ben egy olyan országgyűlési határozatot fogadott el a parlament, amely alapján konkrét intézkedési terv is készült és sok elképzelés valósult meg. Ilyen például a Biztos kezdet program, a felső tagozaton az ingyenes étkeztetés, a közoktatási integráció, a foglalkoztatásban a roma vállalkozások támogatása, a hátrányos helyzetű térségeknek külön támogatás nyújtása, a Nemzeti fejlesztési tervben a vállalkozásfejlesztés, a foglalkoztatásban a Start-kártyarendszer kiterjesztése, az alacsony képzettségűeknél a Lépj egyet előre program, a lakhatás tekintetében a telepfelszámolási program fejlesztése. Van egy lista az aktuális feladatokról, amelyből két elemet emelnék ki. Az egyik egy roma irányító és monitoring bizottság létrehozása, a másik: azokban a közösségi szolgáltatásokban, ahol a romák megjelennek, az antiszegregáció, valamint a sajátos kultúrák kezelésével kapcsolatos technikák és tréningek megvalósítása a konfliktuskezelés érdekében. Erre azért van szükség, mert még nincsenek ezeknek az ismereteknek és készségeknek a birtokában, ezért sok olyan konfliktus keletkezik, ami egyébként megelőzhető lenne, és olyan formában jelenik meg a társadalom előtt, ami komoly félelmet kelt. Miskolcon folyamatosan azt mondják, hogy rossz a közbiztonság. Ennek azonban minden adat ellentmond. Nem is objektív oka van ennek, hanem az az érzés, amely a kockázatot konkrét vélekedéssé fordítja le. Azért szükséges ezzel a dologgal komolyan foglalkozni, mert ha a társadalomban az rögzül, hogy fél, akkor csak szegregációs irányba ható javaslatok születnek. Mindenképpen meg kell törni a félelmet és bizalomra épülő légkört kell kialakítani, mert csak így lehet közösen építkezni.
Az elmúlt időszakban a fogyatékos emberek érdekében nagyon sok minden történt, és ezen a területen a közvélekedés pozitív irányba változott. Az előítéletesség kezd megszűnni és az kezd normává válni, hogy a fogyatékos emberekkel hogyan kell bánni, hogyan kell őket segíteni. Nemcsak akadálymentesítésre van szükség, hanem jel-nyelvtolmács alkalmazására, arra, hogy a színházban legyen olyan ülőhely, ahonnan a vak vagy a gyengén halló is tudja élvezni az előadást. A magyar társadalom kultúrája ezen a téren jelentős átalakuláson ment át, és ez kell, hogy példa legyen az összes többi probléma megoldása előtt, mert ha ezt meg tudtuk oldani, akkor mást is meg tudunk oldani. Ezért is fontos kiemelni, hogy tudunk változni önmagunkhoz képest.
Az idősügy szintén az esélyegyenlőségi témakörhöz tartozik. A magyar nyugdíjas társadalom az utóbbi néhány évben mind anyagi és társadalmi megbecsültségében, mind önbizalmában, mind öntudatában jelentős változáson ment keresztül. Fejlődtek az idősek saját szerveződései, teljes mértékben kialakult az idősügyi tanácsrendszer, az önkormányzatok sokasága pályázik az idősbarát önkormányzati díjra, és olyan gyakorlatok jelennek meg, amelyekben az időseknek azt biztosítják, hogy a nyugdíjba vonulás után is aktív részesei lehessenek a saját helyi közösségük mindennapjainak, együtt tudjanak örülni az eseményeknek, a fejlesztéseknek. Az viszont még feladatunk - amire egyébként Nyugat-Európában, de idehaza is, például Székesfehérváron van példa -, hogy az idős emberek tudását és megmaradt aktivitását visszaforgassuk a közügyekbe, hogy ne csak egymás között a nyugdíjas klubokban érezzék jól magukat vagy akkor, ha elmennek együtt kirándulni vagy ünnepségeket rendeznek, hanem a nyugdíjas, még jó erőben lévő szakemberek továbbra is értékteremtők legyenek és keressék azt, hogy hol tudnak segíteni. Az önkéntességről szóló törvény keretet biztosít ennek, de a magyar társadalom nem úgy viszonyul ehhez, mint például teszik azt az Egyesült Államokban, ahol az önkéntességnek más a formája, ez mégis nagy lehetőség arra, hogy a társadalmi gondjainkon és problémáinkon segítsünk.
Végül a társadalmi párbeszéd és az civil kapcsolatok témáiról mondanék néhány szót. A Nemzeti Civil Alapprogram, az irányító testület és a szakmai kollégiumok létrehozása jelentős változást hozott ezen a területen. Az alapkezelő személyének a változása problémát okozott, de az ilyen típusú működést meg kell tanulnia magának a civil világnak is. Az aktuális helyzetről, az eredményekről, a problémákról, a tennivalókról az Országgyűlés számára május 30-ig be kell nyújtani egy beszámolót, amit meg is fogok tenni.
Kiegészítésül ennyit kívántam elmondani, mintegy hitvallásként, hogy hogyan is viszonyulok én ezekhez a dolgokhoz. Kérdések esetén szívesen állok rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjai közül kinek van kérdése, megjegyzése? Szabóné Müller Timea képviselő asszony!
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Sok szeretettel köszöntöm jelölt asszonyt. Nagyon jó, hogy olyan vezetője lesz ennek a területnek, aki testközelből ismeri a problémákat, és Magyarország harmadik legnagyobb városának alpolgármestereként nem a messzi távolból, hanem például a fogadóórákon mérhetetlenül sok benyomást szerzett a konkrét problémákat illetően. Borsod-Abaúj-Zemplén megye - ahonnan jött - mind a romák helyzetét, mind a szegénységet tekintve olyan terület, ahol komoly fejlődésre van szükség.
Jelölt asszony többször említett európai példákat. A tárca olyan feladatok előtt áll, amiket magunk nem tudunk megoldani, ezért európai kitekintésre van szükségünk. Nagyon sok forrás van meghatározva ezeken a területeken a TÁMOP-ban. Hogy látja jelölt asszony, mennyire tudjuk hatékonyan felhasználni ezeket a forrásokat? Az idősüggyel kapcsolatban említette a székesfehérvári példát. Az ilyen és hasonló programok megvalósítására uniós források állnak rendelkezésre. Ezeket a forrásokat hogy tudjuk aktívan és szervesen felhasználni az ilyen programok támogatására? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hat kérdést szeretnék feltenni miniszterjelölt asszonynak.
Az első kérdésem a szenvedélybetegségek - drog- és alkoholfogyasztás, játékszenvedélyek - kérdésköréhez tartozik. Az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció az elmúlt hat évben áldásos tevékenységével anyagilag ellehetetlenítette ezt a területet, miután nagyságrendekkel kevesebbet biztosít számára, mint amennyi az említett problémák kezelésére szükséges lenne. Az utóbbi egy évben pedig az intézményrendszert is különböző támadások érték. A megelőző bizottsági ülésen is tárgyaltunk egy olyan átalakításról, amit a bizottság tagjainak a többsége nem tud támogatni. Annak ellenére, hogy az átalakítás egy másik tárca vezetésével zajlott, ez a terület a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz is tartozik. Mit gondol erről a területről? Miképpen kívánja kezelni a helyzetet? Hogy látja, az erre a területre szánt források elegendők-e. Két hónap múlva költségvetést kell készíteni. Növelni kívánja-e ennek a területnek a támogatását vagy ugyanazokat az összegeket kívánja beállítani a költségvetésben, mint amik most is rendelkezésre állnak?
Második kérdésem a civil szervezetek kérdésköréhez tartozik. Véleményem szerint a civil szervezetek jól vizsgáztak, megválasztották azokat a kuratóriumokat, amelyek a pénzeket osztották. A kormány viszont hibázott, mert az elmúlt hat évben maradványképzésre kötelezte a Nemzeti Civil Alapot. Az én jogértelmezésem szerint ez törvénytelen volt, mert a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény egyértelműen arról rendelkezik, hogy az NCA részére minden harmadik hó 15-éig át kell utalni a forrást. Aztán módosították a költségvetési törvényt, minek következtében a költségvetési törvény ellentmondott a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvénynek. Ez volt az első támadás a kormányzat részéről az NCA ellen. A második támadás pedig akkor történt, amikor a költségvetési törvényben befagyasztották az NCA támogatási összegét. Bízom benne, hogy a következő évben nem lesz befagyasztás. Amikor elfogadtuk a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényt, az volt a célunk, hogy a kétszer 1 százalékot el tudjuk érni. A kormánynak, a jogalkotóknak és valamennyi pártnak ez volt a célja. A kormánypártok viszont az utóbbi két-három évben szembementek az eredeti szándékkal.
A harmadik kérdéskör a cigányságot érinti. Hogy kívánják felgyorsítani a romatelepek felszámolását? Úgy látom, hogy itt is megállt a kormányzati program teljesítése. Azt mondta, hogy vannak eredmények, de mi semmilyen eredményről nem tudunk. Ezen a téren látok apró lépéseket, eredményeket viszont nem. Hogy fog ez a program dinamikusan továbbmenni?
A negyedik kérdésem az ifjúság és a gyermekek helyzetével kapcsolatos. Nemrégiben Magyarországon még volt ifjúsági és sportminisztérium, amit azóta megszüntettek. Gyurcsány Ferenc ifjúsági és sportminiszter korában még azt mondta, hogy szükség van ifjúsági törvényre, de amióta miniszterelnök, nem támogatja egy ifjúsági törvény megalkotását. Egyébként ha van egy jó ifjúsági törvény, amelyik ezt a területet pontosan szabályozza, akkor véleményem szerint sincs szükség ifjúsági minisztériumra. Minél hamarabb szükség lenne egy jó ifjúsági törvényre, amelyre vonatkozóan már az Orbán-kormány és a Medgyessy-kormány idején is készültek elképzelések.
Ugyanide tartozik a gyermekek kérdésköre. A gyermekjog tekintetében az ombudsmani beszámolóban voltak észrevételek, javaslatok. Mit gondol ön erről? Az ombudsmani észrevételek közül mit kíván átvenni a programjába és mit kíván azok közül megvalósítani? Egyáltalán ismeri-e ezt a ombudsmani jelentést?
Úgy hallottuk, hogy két államtitkár lesz a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban, Simon Gábor és Korózs Lajos. Az egyes területek melyik államtitkárhoz fognak tartozni? Fontosnak tartanám már a legelején tisztázni, hogy kihez melyik rész tartozik.
Az életrajzában is írja, hogy 2000-től a Perfekt Rt. területi igazgatója volt. Milyen kapcsolatban állt a cég akkori tulajdonosával, Gyurcsány Ferenccel? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Farkas Flórián képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Jelölt asszonyt hallgatva nem nyugodtam meg, legfőképpen akkor nem, amikor a Roma évtized program nemzetközi díját méltatta. Egy olyan tevékenységért, amelyről a kormányzat is elismeri, hogy nem volt sikeres, hogy cigányügyben nem történt semmi, egy díjazást elismerni hiba, legfőképp akkor, amikor az ember jelölés előtt áll. Ezért büntetés járna, jelölt asszony, mert cigányügyben semmi nem történt. A rendszerváltás óta először ismerte el egy kormány - ami egyébként tiszteletreméltó -, hogy ebben a kérdésben semmi nem történt, és valamit mindenképpen tenni kell. Abban igaza van, hogy 1993 óta vannak tervek és elképzelések, de olyan mérvű visszalépés, mint a Gyurcsány-kormány idején, még soha nem történt. Cigányügyben ugyanis 1,3 milliárd forint visszalépés van, szinte minden területen.
Ön Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkezik a kormányba. Miután Borsod megye a cigányok által egyik legsűrűbben lakott térség, ahol a nem cigányok is a cigányokhoz hasonló szegénységben élnek, mit kíván tenni annak érdekében, hogy a munkanélküliség ott valamelyest csökkenjen. Erről az elképzeléséről még nem hallottunk semmit.
Összességében mit kíván tenni a Roma évtized program sorsát illetően? A költségvetési terv összeállításakor emelni kíván-e a 150 millió forintos támogatáson, vagy ezután is csak ennyi marad a költségvetési fejezetben? Ma ugyanis 150 millió forint van a Roma évtized program végrehajtására, ami nevetségesen kevés, ebből nem sok mindent lehet megvalósítani.
Mit gondol jelölt asszony a tanulási és tanítási ösztöndíjakról? A felsőoktatási intézményekbe járók igényét a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány nem tudja kielégíteni, legalább még egyszer ennyi pénzre lenne szükség. Erről sem hallottunk eddig semmit.
Azt sem tudjuk, hogy mitől lesz jobb, mitől lesz hatékonyabb a Roma évtized program végrehajtása, milyen programot kíván emellé párosítani miniszterjelölt asszony. Az ön egyik legfontosabb feladata a cigányság problémáinak a megoldása lesz. Melyik államtitkárhoz fog ez tartozni, ki lesz ennek a felelőse? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Örömmel hallottam, hogy a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlőségének elősegítését fontos feladatnak tartja. Szeretném megkérdezni, hogy ennek előmozdítása érdekében a programokhoz milyen nagyságrendű többletforrásokat szán, mert a jelenlegi források nem elegendők. Fontos lenne, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság is több pénzt kapjon, mert például a vidéki nőkhöz nehezen jutnak el az őket érintő információk, pedig a munkahelyi diszkrimináció miatt fontos lenne tudniuk, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság mivel foglalkozik. Ehhez azonban források kellenének.
Mit kíván tenni annak érdekében, hogy megvalósuljanak a CEDAW-jelentésben foglaltak? A CEDAW Bizottság tavaly vitatta meg az országjelentést és egy csomó ajánlást fogalmazott meg Magyarország tekintetében. Vállalja-e miniszterjelölt asszony, hogy soron kívül készítsen előterjesztést a CEDAW-ajánlásokban foglaltak megvalósítása érdekében?
Fontosnak tartanám, hogy a munka- és családi terhek összeilleszkedését lehetővé tevő intézkedéscsomag elkészüljön, amely nagyságrendileg tudna segíteni a nők helyzetén. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Teleki László képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Asszony! Több területet is nagyon fontosnak tartok, de a romaügyet különösen. A Farkas Flórián képviselőtársam által jelzett sarkalatos problémák nem az elmúlt hat évben keletkeztek, hanem már évszázadok óta jelen vannak. Az a díj, amit a kormány kapott, elismerésre méltó, főleg azért, mert egy fiatal roma szervezettől kapta. Ennek a díjnak mindenkinek örülnie kellene, aki ebben az országban él. Ezzel a díjjal nincs semmiféle probléma, örülni kell neki.
A Roma évtized program magába foglalja az oktatás, a lakhatás, az egészségügy és a foglalkoztatás kérdéskörét. Az ezzel kapcsolatos aggodalmakra a kormány megadta a választ akkor, amikor elkészítette a kétéves cselekvési tervét, amelyben az oktatás és a lakhatás helyzetét a helyén kezeli. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy fontosak a célzott romaprogramok. Nos, a Roma évtized program épp erről szól. Célzott romaprogramokat kíván megjeleníteni különböző területeken. Az nem baj, ha az oktatás, a foglalkoztatás vagy a lakhatás kérdése máshol is megjelenik. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez ebben a program hangsúlyozottan jelen van. Ide tartozik a romák lakhatási helyzete és az a szociális lakhatási integrációs program, amely a romatelepek felszámolását célozza. A telepfelszámolás 2004-ben indult el, amikor én voltam az államtitkár, és a mai napig is folytatódik. Azt gondolom, méltán lehetek büszke arra, hogy abban az időben elindult valami. Mi fogalmaztuk meg, hogy a mintegy 130 ezer mélyszegénységben élő emberrel valamit kezdeni kell. Azzal egyetértek, hogy forráskoncentrációra szükség van, de azt nem lehet elvitatni, hogy ezt a programot ez a kormány indította el. A programot persze tovább kell gondolni, s miniszterjelölt asszony ezt nyilván meg is fogja tenni. Fontosnak tartom, hogy a program komplexitásában kezeli a lakhatási helyzetet, de nemcsak azt, hanem az oktatást, a foglalkoztatást, sőt az egészségügyet is. Ezért tartom fontosnak a romatelep-felszámolási programot, amely egyébként csatlakozik a Roma évtized programhoz is.
Fontosnak tartom, hogy az oktatási ösztöndíjak összegét emeljük. Erre azért is szükség van, mert az elmúlt hat évben jelentősen megnőtt a középiskolába, valamint a főiskolára és egyetemre járó roma gyerekek száma. Lehet, hogy a főiskolára és egyetemre járó roma tanulók aránya csak 1,2 százalék, de most már legalább ki lehet mutatni valamilyen százalékos arányt. Innentől kezdve viszont nagyon fontos, hogy megjelenjen az a gondoskodás, amely az ösztönző rendszert is jelenti, mert akkor három-négy év múlva akár a 4-5 százalékot is elérhetjük. Ez persze nemcsak a főiskolai és egyetemi támogatásra igaz, hanem az bölcsődei, óvodai és iskolai támogatásra is.
Ön olyan örökséget vesz át, amire érdemes odafigyelni és amit érdemes jól kezelni. Rauh Edit államtitkár asszony és Ürmös Andor főosztályvezető úr kellőképpen tudják a munkáját segíteni a tekintetben, hogy a romaügy jól preferálódjon. Persze mindenkinek olyan munkát kell végeznie, ami az együttműködésre épül. Ismerve miniszterjelölt asszonyt, biztos vagyok benne, nagymértékben tud segíteni abban, hogy a magyarországi cigányság lemaradása az említett területeken csökkenjen, a cigányság helyzetében minőségi javulás álljon be. A munkáját pedig támogatni fogjuk, mert látjuk, hogy értő és megértő személy veszi át a tárcát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Két témában szeretnék kérdéseket feltenni, a civil társadalom és a gyermeki jogok témakörében.
Bizottságunk tegnap tárgyalta a Freedom House Magyarországról szóló 2007-es jelentését, amely dokumentum számos ponton érinti a civil társadalmat. Hadd idézzek belőle egy mondatot: "Aggasztó tendenciát mutat a nem kormányzati szervezetek növekvő függősége az állami támogatásoktól." A jelentés írja ugyan, hogy a nonprofit szektorba áramló állami támogatás folyamatosan nő, de azt is, hogy a növekvő összegek nem jó helyre kerülnek. Amíg 2000-2005 között az állami támogatás a magánalapítványok esetében 8 százalékkal, a magánegyesületek esetében 18 százalékkal növekedett, addig az állami vagy önkormányzati alapítású nonprofit szervezetek esetében 85 százalékkal. Az a megállapítás is szerepel a dokumentumban, hogy a 2007-ben az adózási szabályokban történt változás csökkentette vagy megszüntette a nagy magánadományozók jótékonysági, adományozási készségét. Magyarul, az amúgy is alacsony magyarországi adományozó kedvet vette el ez az adózási szabályváltozás.
Kérdezem miniszterjelölt asszonytól, milyen konkrét lépéseket tervez annak érdekében, hogy csökkenjen a civil szervezetek függése az állami befolyástól. Milyen konkrét intézkedéseket fog tenni a hazai civil szféra megerősítése érdekében?
Végül egy megjegyzés. Amikor elkezdi hivatali működését, javaslom, hogy egy fiktív pályázat kitöltése céljából menjen fel az EPER-programra és látni fogja, hogy mennyire megnehezítjük a civil szervezetek pályázatírását.
Örülök, hogy kiemelten fontosnak tartja a gyermeki jogok kérdését. Éppen ezért szeretném megkérdezni, mi a véleménye arról a szerintem álságos kommunikációról, amit a miniszterelnök úr felesége visz az utóbbi hetekben, s amely azt lebegteti, hogy a gyest és a gyedet meg kellene szüntetni, hogy az anyákat felszabadítsuk az otthonlét rabsága alól, a gyermekeket pedig inkább bölcsődébe és óvodába kellene íratni. Ezt néhány évvel azután mondja a miniszterelnök úr felesége, hogy az önkormányzatok nagy része bölcsődéket és óvodákat volt kénytelen bezárni. Végül felhívnám miniszterjelölt asszony figyelmét az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának arra a cikkelyére, amely úgy szól, hogy a társadalom alapvető egysége a család, s mint ilyennek joga van a társadalom és az állam védelmére. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, hogy itt álljunk meg és adjunk lehetőséget miniszterjelölt asszonynak a válaszadásra, utána pedig nyitunk még egy kört. Parancsoljon!
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterjelölt válaszai
SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Tegnap a szakképzési bizottságban Pálinkás képviselő úr azt kifogásolta, hogy soha semmilyen kapcsolatom nem voltam a szakképzéssel. Nos, én a Perfekt Rt. területi igazgatója voltam és nem a kft. ügyvezetője, egy kihelyezett területi egységet vezettem, a feladatom pedig a gazdasági típusú felnőtt-szakképzés szervezése volt. Gyurcsány Ferencet nem ismertem, nem voltam vele semmiféle kapcsolatban, ő nem volt a cég operatív vezetője.
Nagyon fontos az az európai együttműködés, amit a minisztérium több területen bemutatott. Sok lehetőség mutatkozik nem hazai forrásokból európai típusú együttműködéseket létrehozni és generálni, ami azért is fontos, mert úgy néz ki, hogy az Európai Unió költségvetési reformja következtében 2013 után jóval kevesebb nemzeti hatáskörben felosztható és pályáztatható forrás lesz, és jóval több az Európai Unióból közvetlenül megpályázható forrás. Ezért fontos feladatnak tartom a minisztériumban a kapacitásépítést, hogy legyenek olyan civil szervezeteink, olyan partnereink, amelyek ezt képesek lesznek csinálni. A minisztérium minden hazai forrást felosztó bizottságban jelen van, egy ilyen interakció tehát biztosítva van. De mivel európai kultúrát veszünk át, európai intézményrendszert építünk, az európaiakkal kell szövetségben építkezni, nem szabad magunkra maradni.
Pettkó képviselő úrnak szeretném elmondani, egyáltalán nem követelmény, hogy a költségvetési források évről évre növekedjenek, mert a támogatás mértéke attól függ, hogy milyen szükségletet elégítünk ki. A drogfogyasztás területén az a meredek növekedés, ami megijesztett bennünket, megállt. A lényeg tehát, hogy ha a szükségletek nőnek, akkor többletforrást kell adni, ha viszont nem nőnek, akkor nem kell többletforrást adni. Szeretném megosztani önnel egy érdekes tapasztalatom. A Baptista Szeretetszolgálat bejelentkezett hozzánk Miskolcon azzal, hogy azon a telepen, ahol én önkormányzati képviselő vagyok, szívesen csinálna tűcsereprogramot. Erre nagy szükség is van, mert a házak mögötti bokrok között számtalan eldobott injekciós tűt lehet látni. Megvizsgáltuk, hol lehetne erre alkalmas helyiséget kialakítani, és amikor kiderült, hogy a gyermekjóléti szolgálattól nem messze egy közösségi épületben, akkor nagy volt a társadalmi tiltakozás és kemény csaták folytak, mondván, hogy ettől nem lesz jobb a helyzet a lakótelepen. A csatát megvívtuk, a dolog ma már jól működik és érzékelhetők az eredmények. Ez tipikus példa arra, hogy a szükségletekhez rendeljük a pénzt. De ez nemcsak pénzkérdés, hanem a droghasználathoz kapcsolódó különböző szolgáltatások és szereplők kérdése is. Nem biztos, hogy mindig az állam vagy az önkormányzat tudja megoldani az ilyen ügyeket. Nálunk például az alapítványi formában működő drogambulanciával szoros együttműködésben dolgozik az önkormányzat, amit könnyebben keresnek fel az emberek, mert nem érzik azt, hogy hatósághoz fordulnak. A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság kibővült a civilekkel, a 2008. évi költségvetésben 1 milliárd 84 millió forint van erre a célra, tavaly pedig 1 milliárd 125 millió forint volt. A jövőben az OMFT forrásainak a bevonását is tervezzük a programok végrehajtásába. De mint mondtam, ez nemcsak pénzkérdés, nagyon fontos itt a lebonyolítási forma is.
Képviselő úr azt mondta, hogy pénzügyi ellehetetlenülés és intézményes támadás van az ezen a területen működő intézmények ellen. Ezt nem pontosan értem. A Pszichiátriai Intézmény bezárására és az ilyen típusú ellátásokra gondol? Komoly problémát jelent, hogy a pszichiátriai és szenvedélybetegek alapellátása nincs megoldva. Miskolcnak ez kötelező önkormányzati feladata volna, de eddig nem merte és nem is tudta megcsinálni. Ennek a problémának a kezelését jóval közelebb kellene vinni a betegekhez és nem feltétlenül intézeti formákra kellene koncentrálni. Azt nem tudom, hogy az egészségügynek ez-e az iránya, de én ezen a területen ezeknek a szolgáltatásoknak a hiányát látom. De azt is látom, hogy ez nemcsak pénzkérdés, fellelhető itt a szakmai bizonytalanság is. Például az, hogy hova tegyünk egy ilyen intézményt. Mert ha valahova tenni akarjuk, rögtön megjelenik a szomszéd, hogy ide márpedig ne tegyenek ilyen embereket. Egy politikus számára nem egyszerű dolog bevállalni ilyen konfliktust. De mint az említett tűcsereprogram sikere is mutatja, ettől nem szabad megrettenni, mert ezek társadalmilag nagyon jó és fontos célok. Mint említettem, én az alapellátás hiányosságára kívánok koncentrálni, ott szeretném erősíteni a magyar társadalom lehetőségeit.
Az NCA-val kapcsolatos befagyasztás 2007-2008-ra szólt. Ha azt akarjuk, hogy az 1 százalékos szabály 2009-től érvényesüljön, akkor 8,4 milliárd forintra van szükség. Eszerint kívánjuk tervezni a költségvetést. Pettkó képviselő úr megjegyzéseit tudomásul veszem, nem kívánom minősíteni, hogy az eljárás törvényes vagy törvénytelen volt-e.
Egyébiránt szeretném megköszönni minden képviselőtársam kérdéseit. Olyan kérdésekre irányították rá a figyelmem, amelyek megválaszolására még nem vagyok teljesen felkészült. De ezek mind fontos gyakorlati kérdések, amelyekkel igyekszem komolyan foglalkozni.
Felesleges lenne várni a telepfelszámolás dinamikus gyorsítására. Egyrészt felmerül a kérdés, hogy az önkormányzatok milyen költségű lakást tudnak biztosítani a telepen élő romák számára. Miskolcon az önkormányzati bérlakások jelentős része távfűtéses panelban van, ezért megtehetjük, hogy mondjuk a Szonditelepről ilyen lakásokba költöztetjük be a romákat. Ezután viszont pillanatok alatt ki fog derülni, hogy képtelenek a rezsit fizetni és eladósodnak. Ez tehát nem jó megoldás, mert bár a lakhatási feltételük megváltozik, de az élethelyzetük, a perspektívájuk, önbecsülésüknek a lehetősége, a világhoz való viszonyuk összességében romlik. Másrészt viszont felmerül a kérdés, hogy szegregációt hozunk-e létre, és ahova tesszük őket, felháborodva kérdezik, hogy miért költöztetnek ide romákat. Ez egy rettenetesen bonyolult társadalmi kérdés. Vagy programszerű építkezésre lenne szükség, vagy azoknak a telepeknek a rehabilitációjára, amelyek lakásfunkciója értelmesen fenntartható. Miskolcon például egy három év múlva rendkívül értékes üzleti területté átavanzsált helyen kezdtünk teleprehabilitációt, amit most le kell bontani, mert ott értelmetlen a lakásfunkciót erősíteni. Komplex programok keretében kell a lakáskérdést megoldani úgy, hogy saját maga építse a saját környezetét, amit utána remélhetőleg védeni is fog. De azon is gondolkodom, hogyan lehetne olyan lakásépítési programot megvalósítani, melynek keretében a különböző szolgáltatások fogyasztása technikailag korlátos. Fel lehet szerelni például kártyás mérőórát, és hasonlókat kellene kitalálni. Erre van európai uniós program, pont azért, hogy aki komfortos lakásba költözik, az hamar találkozzon azzal, hogy azért fizetni kell. Így egyrészt nem fut bele egy nagy adósságba, másrészt elkezd gazdálkodni az erőforrásokkal. Ez az értelmes életvezetéshez folyamatos impulzust jelent. Ezzel persze nem lesz olcsóbb a lakás, sőt talán egy kicsit drágább is lesz. Azt mondták nekem, hogy ide nem lehet csupa szegény embert beköltözni, mert az már szegregáció, de ez kiküszöbölhető úgy, hogy nem ilyen szempontok alapján költöztetünk egy helyre embereket. Összességében érdemes az ilyen ügyekkel foglalkozni, érdemes ilyen ötleteket kidolgozni és megcsinálni. Ezen a téren gyors megoldásokra nem lehet számítani. Az élet persze sok mindent produkál. Hál' istennek egyre több roma családnak van már jövedelme, akik maguk is képesek a lakásproblémájukat megoldani. Ez is jelenthet egyfajta előrelépést. Ha nem találunk más kivezetési megoldásokat, akkor ezt a programot folytatni kell.
Az ifjúságpolitikai stratégia után az ifjúsági törvény következik, képviselő úr. Remélem, hogy ennek a kimunkálásában együtt tudunk majd működni.
Köszönöm szépen a figyelemfelhívást az ombudsmani javaslatok megismerésére. Meg fogom tenni, de az ezzel kapcsolatos kérdésre most nem tudok válaszolni.
Az államtitkári feladatokról a jövő héten fogunk egyeztetni. Egyelőre azon gondolkodom, hogy a romaügyet a miniszteri feladatok közé teszem, ezzel is jelezve, hogy elkötelezett vagyok mellette. Nem arról van szó, hogy nem tudom, mit vállalok, mert ismerem a probléma nehézségeit, de úgy érzem, hogy nem vállalhatok kevesebbet ebben a dologban. S talán ez is jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy miként gondolkodom erről a kérdésről.
Farkas Flórián képviselő úrnak mondom, hogy az említett díjat mérés alapján egy nemzetközi civil szervezet adta át. Nem szégyellem magam miatta, bármennyire is úgy gondolja a képviselő úr, hogy ezt kellene tennem.
Az 1,3 milliárd forintos visszalépést nem értem. Tisztelettel kérdezem, hogy konkrétan melyik tételre gondol.
Azt mondta képviselő úr, hogy romaügyben semmi nem történt. Úgy tudom, hogy ön belülről ismeri a helyzetet. Sajnálom, hogy a kollégái alapvető dolgokat nem mondanak el önnek. Szeretném elmondani, hogy elkészült az intézkedési terv, a Biztos kezdet program keretében 1,7 milliárd forint áll rendelkezésre erre a célra, az általános iskola alsó tagozatához hasonlóan a felső tagozaton is a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek számára biztosítjuk az ingyenes étkeztetést, az ötödik osztályosok esetében már ez év január 1-jétől, és a 2008. évi költségvetésben 500 millió forint van erre biztosítva. A roma és hátrányos helyzetű gyermekek közoktatási integrációjának elősegítésére 11,4 millió forint értékben indulnak programok, például óvodáztatási, integrációs módszertani, fogyatékosság-felülvizsgálati, továbbtanulást segítő programok. Informatikai képzés és fejlesztés indul a cigány kisebbségi önkormányzatok részére, erre a célra 250 millió forintot biztosítunk. A hátrányos helyzetű tanulók részére az Útravaló ösztöndíjprogram keretében 2008-2009-ben 4 milliárd forint, a Roma tanulók ösztöndíjprogramjának keretében pedig 1,2 milliárd forint áll rendelkezésre. A 2005-2006-os tanév első félévében 18 675 tanulót támogattunk 507 millió forint összegben, a második félévben pedig 13 817 tanulót 309 millió forinttal. Azt nem tudom, hogy egyik félévről a másikra miért csökkent közel ötezerrel a támogatott tanulók száma - a kollégák erre nyilván meg tudják adni a választ -, de mindenki, aki jelentkezik, megkapja az ösztöndíjat. Olyan nem volt, hogy valaki megfelelt a feltételeknek, mégis elutasították.
Foglalkoztatás, vállalkozásfejlesztés. Komplex munkaerő-piaci programok vannak az uniós és hazai források igénybevétele, a roma és hátrányos helyzetű munkavállalók munkaerő-piaci integrációjának elősegítése érdekében. A programok nemcsak a romákat érintik, mert hátrányos helyzetű lehet a hátrányos helyzetű településen élő nő, a 45 év feletti nő és az 50 év feletti férfi is. Erre a célra 42 milliárd forint áll rendelkezésre. De a roma foglalkoztatási programok keretében az egyszerű közmunkás-foglalkoztatás mellett elindult a képzéssel kombinált, valamilyen értelmes kimenetet biztosító foglalkoztatási programok szervezése. Van program a hátrányos helyzetű kistérségekben a kis- és középvállalkozások, valamint kifejezetten roma vállalkozások fejlesztésére. A hátrányos helyzetű térségekben történő beruházásokat jóval nagyobb arányban támogatja az OMFT vissza nem térítendő támogatással, mint a nem hátrányos helyzetű térségekben. Ha majd lesz mód járulékcsökkentésre, akkor ez először a hátrányos helyzetű térségekben fog megtörténni.
Egy érdekes dologgal találkoztam, ami gazdasági szakemberként nekem is egy kicsit meglepő, de nagyon örülök neki: a hátrányos helyzetű térségekben van olyan munkalehetőség, amit az ott lévő munkaerő-tartalékkal meg tudnak oldani. A hátrányos helyzetű térségben működő vállalkozások kihasználják a járulékkedvezményt, bővítik a foglalkoztatást, és jelzik, hogy ilyen támogatási lehetőségek mellett folytatják a tevékenységüket. Nekem az volt a félelmem, hogy a képzettségi szint alacsony volta az adott pénzügyi lehetőségek realizálását lehetetlenné teszi, de ez nem így van, amit a Gazdasági Kamara is megerősített. Erre a célra 31,3 milliárd forint, a Start plusz és a Start extra kártyák támogatására pedig 18,5 milliárd forint áll rendelkezésre. A Start-kártyarendszer foglalkoztatást támogató hatása a fiatalok körében rendkívül népszerű. Bevezetése óta több mint 80 ezer kártyát váltottak ki, és az ilyen kártyát kiváltók 80 százaléka - ez az APEH, tehát a tényleges járulékbeszedő és nem a minisztérium adata - tartósan a munkaerőpiacon marad. A startkártya tehát egy nagyon sikeres és hatékony kezdeményezés.
A "Nem mondunk le senkiről" zászlóshajóprogramra a keretösszeg a TÁMOP-ban 5,9 milliárd forint. A cél az oktatási és lakhatási szegregáció visszaszorítása, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek és települések komplex fejlesztése.
Van-e forrás a szegregálódott, infrastruktúra nélküli városi lakótelepek és településrészek rehabilitációjára? Igen, erre a ROP-okban több mint 10 milliárd forint van elkülönítve. Aki ilyen forrásra pályázni óhajt - nem könnyű feladat, mondom ezt érintettként -, annak antiszegregációs tervet kell készítenie. Az antiszegregációs tervnek nem konkrétan arra a területre kell vonatkoznia, aminek a rehabilitációjára az önkormányzat le akarja hívni a pénzt, hanem az egész város összes telepének a felszámolására kell készíteni valamilyen tervet, stratégiát.
Mint már szó volt róla, másfél milliárd forint áll rendelkezésre a szüléseken való részvétel ösztönzésére. Fontosnak tartom, hogy az orvosi körzetek betöltetlen állásainak a betöltésére komoly intézkedések történjenek. Remélem, hogy az új egészségügyi miniszterrel ebben együtt tudunk dolgozni. Ez azért is fontos, mert - mint tudjuk - az egészségügyben munkaerőhiány van, leginkább a hátrányos helyzetű térségekben nincs háziorvos, így folyamatosan halmozódik a kiszorulás a közösségi szolgáltatásokból. Ezek a 2008-2009-re vonatkozó tervek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs helye olyan újabb javaslatnak, amely jobb és hatékonyabb az eddig megfogalmazottaknál.
Ékes Ilona képviselőtársam a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség kérdését vetette fel. A kollégák tájékoztatása szerint az Egyenlő Bánásmód Hatóság létszáma négy fővel bővül, aztán infrastruktúra-fejlesztés is lesz nemzeti és uniós forrásokból.
A CEDAW Bizottság jelentését már láttam. Képviselő asszony kérdésére most nem tudok válaszolni, de át fogom tekinteni a helyzetet.
A munka és a család összeegyeztethetőségének kérdése Ékes Ilona képviselő asszony kérdésében kevésbé volt éles, mint Bíró Ildikóéban. Értelmezésem szerint nem a gyes és a gyed megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy választhatóvá kell tenni, ki mikor megy vissza dolgozni. Azt hiszem, hogy ebben a dologban egy kicsit mélyebbre kell ásni. Az 1990-es rendszerváltást az a korosztály hajtotta végre a politikai elitből, amelynek a társadalmi ideája egy kicsit visszább volt. Félreértés ne essék, nem a Gyurcsány-kormány szüntette meg a bölcsődei férőhelyeket. Sőt a bölcsődei helyek rohamos felszámolása miatt a Horn-kormány idején újabbakat kellett létrehoznunk. De nem azért volt a nagymértékű felszámolás, mert nem volt elegendő pénz azok üzemeltetésére, hanem egy társadalmi idea jegyében, mondván, hogy asszony, tessék hazamenni, mert az a te legfontosabb feladatod, hogy neveld a gyereked, hiszen ez a legjobb a társadalomnak. Ezzel persze semmi gond, de a nők foglalkoztatottsága mára olyan szintre csökkent, amit már nem lehet hagyni, és ha a társadalmi foglalkoztatást bővíteni kívánjuk, akkor a női foglalkoztatást is növelni kell. Tehát egy picit az ideán is változtatni kell. Ezenkívül ma már ötszáz bölcsődei férőhelyre plusz ötszáz jelentkezőt tartanak nyilván, mert a nők többsége a gyerek kétéves kora után szeretne visszamenni dolgozni, a gyerekeket viszont nem tudjuk elhelyezni. A női foglalkoztatás növelésének egyik feltétele tehát a férőhelyek bővítése. Választhatóvá kell tenni a nők számára, hogy melyik társadalmi ideát követik, és nem morogni kell azért, mert ők nem pont úgy gondolkodnak erről, mint mi. Tudomásul kell venni, hogy van, aki így csinálja, más meg úgy, és mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a választásra. Magyarán: senki nem akarja megszüntetni a gyest, de segíteni kell annak, aki nem akarja kitölteni annak a teljes idejét. Ha egyetértünk azzal, hogy ez történjen és együtt tudunk dolgozni azért, hogy ne diszfunkció legyen az ügyből, akkor a dolog rendben lesz. Nem magyar sajátosság az, hanem európai trend, hogy a nők hamarabb szeretnének visszamenni dolgozni, és nem feltétlenül csak azért, mert erre anyagilag szükségük van, hanem azért is, mert az önmegvalósítás az egyik életcéljuk. Arról még nyilván fogunk beszélni, hogy ez milyen problémákat vet fel, mert néha én is úgy vagyok vele, hogy jó a női esélyegyenlőség, de ha az lesz az eredménye, hogy kihal az emberiség, akkor valahol mégiscsak meg kellene állni és végig kellene gondolni, hogy valóban így kell-e továbbmenni. Ezért is fontos, hogy a munka és a család összeegyeztethetőségének a kérdését széles értelemben tárgyaljuk, ne csak infrastrukturális szempontból, hanem a társadalmi kultúra, a segítő szolgáltatások és még sok minden más figyelembevételével.
Képviselő asszonynak a civil társadalommal kapcsolatos kérdését nem értem egész pontosan. Ha a növekvő függőség megszüntetését akarom, akkor nem adok pénzt és akkor semmiféle függés nincs - képviselő asszony persze nyilván nem erre gondolt -, ha meg több pénzt adok, akkor miért lenne kisebb a függőség. Attól pedig, hogy nem az államnak vagy az önkormányzatnak adom, hanem a magánegyesületnek, nem lesz kisebb a függőség, sőt a magánterület is nagyon függő lesz. Mondok egy személyes példát. Miskolcon létrehoztunk egy önkormányzati intézményt, egy idősotthont egy közhasznú alapítvány intézményeként annak érdekében, hogy a költségvetésben elfogadott és megengedett szabályokhoz képest többet, minőségibbet, színesebbet, differenciáltabbat tudjunk nyújtani. Ez az idősotthon kiváló szolgáltatást nyújt, de most 50 millió forinttal meg kellett támogatni. Azt gondolom, a fő trendeket tekintve ez van mögötte.
Mi erről a személyes véleményem? Miskolcon vannak nagyon jó és erős civil szervezetek, amelyek az önkormányzattal együttműködve képesek szakmai programot és tevékenységi profilt kialakítani, ami a saját lábukra állítja őket. Például a Szimbiózis nevű alapítvány is kicsiként indult, de ma már 150 foglalkoztatottja van és autista farmot, bentlakásos otthont működtet, fogyatékosokat foglalkoztat. Ez azonban az önkormányzat nélkül nem ment volna. Az önkormányzat adott neki telket és épületet, majd a civil szervezet fel tudta magát építeni és ma már egy fillért sem kér az önkormányzattól. A függőség megtörésének útját a társadalmi közfeladatok ellátásában való együttműködésben látom, amiben a civil szervezet fel tud nőni. Biztos van más út is és nyilván segíteni kell a civil világ talpra állásában, de úgy látom, hogy az előbb említett út mindenképpen jó irány lehet.
Köszönöm a pályázatírás nehézségeivel kapcsolatos figyelemfelhívását, utána fogok nézni. Mindig két dolog között őrlődünk, egyrészt hogy hogyan lehet egyszerűsíteni a dolgot, másrészt meg ha jönnek az ellenőrök, akkor minden kérdésükre tudjunk válaszolni. Köszönöm szépen.
További kérdések, észrevételek, válaszok
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nekem is lenne néhány kérdésem és megjegyzésem. Jó ez a szakmai vita, de az alaphelyzetet mégiscsak szóba kell hozni egy ilyen bizottsági ülésen, mert végül is egy miniszter személyi és szakmai alkalmasságáról döntünk, mégpedig olyan helyzetben, amikor az Országgyűlés hónapok óta gyakorlatilag nem működik. Hétfőn rekordot döntöttünk azzal, hogy már fél 6-kor befejeztük a szavazást, mert egyszerűen nem volt miről dönteni. Egy magát megnevezni nem akaró miniszter szerint a kormányüléseken ma már az a legfontosabb kérdés, hogy ki kér szénsavas, illetve szénsavmentes ásványvizet. Ezzel csupán azt akarom mondani, hogy tulajdonképpen válsághelyzetben történik az, ami történik. Lehet itt szép programokról beszélni 2008-ra meg 2009-re vonatkozóan, de nem látunk semmilyen garanciát arra, hogy ez a kormány működőképes lesz.
Én miniszterjelölt asszony munkásságát kevésbé ismerem. Van egy-két olyan államtitkár, akiket komoly szakembereknek tartok, és abban reménykedem, hogy nem kockáztatják a szakmai hitelüket egy olyan dologban, ami eleve kudarcra van ítélve. Mi magát a kiválasztást is - ami persze mindig a miniszterelnök lehetősége, joga és felelőssége - problémásnak tartjuk, ezért rá kell kérdeznünk miniszterjelölt asszony néhány korábbi kapcsolatára, így például a Perfekt Rt.-ben vagy a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bankban betöltött szerepére. Ha jól tudom, a rendőrség gyanúsítottként is meghallgatta miniszterjelölt asszonyt, miután a Rákóczi Bank - akkor az ország egyetlen fejlesztési bankjaként - éppen a vezérigazgatósága alatt ment csődbe. Ha jól értettem, ön elsősorban pénzügyi szakemberként dolgozott, és korábban a pártapparátusban is gazdasági ügyekkel foglalkozott. Ezek után szeretném megkérdezni, hogy mitől lesz alkalmas a miniszteri posztra. S úgy tudom az ETL Rt.-ben is felügyelőbizottsági tag volt, amely cég az olajszűkítés ügyében érintettként szintén szóba került a vizsgálatok során. Ezeket a dolgokat is érdemes lenne tisztázni.
Az igazán fontos kérdés azonban az, hogy látja a kormány működőképességét. A működőképesség biztosítása persze elsősorban a miniszterelnök feladata. Hogy fogják a törvényeket beterjeszteni? Amit nem tettek meg az elmúlt hónapokban, amíg többségük volt, az kisebbségben hogy fog sikerülni? Ha a szakemberek - akik még vannak a minisztériumokban - gyártják is a törvényeket, azoknak hogy lesz többségük? Ez a legfontosabb kérdés, ami nélkül számomra Patyomkin-falu az, amit most csinálunk, mert a dolognak az alapja nincs tisztázva.
Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Négy megjegyzésem van. Az első a civil szervezetekkel kapcsolatos. Az elmúlt hat évben nagyon sokszor aláírt szerződések ellenére sem történt meg határidőre a kifizetés a civil szervezetek számára. Miniszterjelölt asszony vállalja-e, hogy a minisztérium által kezelt programok kapcsán a kifizetéseket a szerződésekben rögzítettek szerint határidőre teljesíti? A szerződés ugyanis nemcsak a civilekre nézve kötelező, hanem a minisztériumot is kötelezi arra, hogy kifizesse a pénzt. Elfogadhatatlan az, ha egy programot május 1-jére be kell fejezni, akkor a szervezetek csak április 28-án kapják meg a pénzt. Ha van saját tőkéjük, akkor persze tudnak hitelezni. De ha nincs, akkor hogy történik a pénzek elszámolása?
Második megjegyzésem a kábítószer-, alkohol- és játékfüggőséggel kapcsolatos. Miniszterjelölt asszony említette, hogy 2007-ben és 2008-ban miniszteri soron mekkora összeg szerepelt támogatásként. Tény az, hogy 2001-ben, 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben ennél jóval nagyobb összeg, 6-700 millió forinttal több volt beállítva erre a célra. Egyetértek miniszterjelölt asszonnyal abban, hogy nem minden a pénz, de ha pénzt vonunk ki innen és nem lesz elegendő forrás a prevencióra - s ezt a kérdést a Kábítószerügyi eseti bizottságban is így látjuk, ezért egy MSZP-s javaslat kapcsán 80 millió forint pluszt sikerült elfogadtatni a költségvetésben; bár az ellenzék valamennyi pártja nyújtott be módosító javaslatot ennek a problémának a kezelésére -, akkor drasztikusan romlani fog a helyzet és olyan lesz, mint néhány évvel ezelőtt. Kérem, hogy a költségvetés tervezésekor ezt vegyék figyelembe.
A harmadik megjegyzésem a bölcsődékre és az óvodákra vonatkozik. Számtalan politikai és szakmai fórumon folyik erről vita. Miniszterjelölt asszony alpolgármester volt Miskolcon, így nyilván pontosan tudja, hogy mennyibe került a városnak a bölcsődék és óvodák fenntartása, miután az állam nem biztosítja költségvetési forrásból a bölcsődék és óvodák teljes támogatási összegét. Az átlagos arány 40-60 százalék. Ha a következő évi költségvetésben a bölcsődék és óvodák tekintetében nőne az állami támogatás mértéke, akkor az önkormányzatok 2009-ben sokkal több gyereket tudnának ezekbe az intézményekbe felvenni, mert sok helyen nem az a probléma, hogy nincs megfelelő épület vagy nincs elég szakember, hanem az, hogy nincs elegendő anyagi forrás.
Végül szeretném megjegyezni, hogy a kormányzat az adójóváírás területén visszafejlesztésre törekszik. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos éves jövedelemig lehet adójóváírást érvényesíteni, ha az ember a civil egyesületnek vagy alapítványnak tesz felajánlást. Az első évben volt egy limitszám, amit a következő évben csökkentettek. Volt egy több képviselő által benyújtott módosító javaslat arra vonatkozóan, hogy ezt ne csökkentsék, mert - ahogy a számokból világosan látszik - rossz irányt indított el, hiszen csökkent a felajánlási és adakozási kedv az országban. Akik eddig fontosnak tartották, hogy adakozzanak, az adójóváírást érvényesíteni tudták. Ha a tárca egyetért azzal, hogy nem jó irányba megyünk, akkor a szociális és munkaügyi tárcának kell a pénzügyi tárcával szemben érvényesíteni ezt az igényét.
Kérdezem elnök úrtól, hogy lesz-e még egy kör a szavazás előtt.
ELNÖK: Nem fogjuk képviselő úr idejét korlátozni, de ha még mondani akar valamit, kérem, hogy azt most tegye meg.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Az MDF képviselőcsoportja nevében nemmel fogok szavazni, de ez nem a jelölt személyének szól, hanem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr kormányának, ön pedig ebben a kormányban vállal szerepet. Nekünk az a határozott álláspontunk, hogy Gyurcsány Ferencnek távoznia kell az ország éléről, ezért szavazok most nemmel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Egy gondolat erejéig szeretnék visszatérni arra, hogy család vagy karrier. Ezt a kérdést nem lehet olyan egyszerűen elintézni, hogy azért kellenek a bölcsődék, mert a nők vissza akarnak menni dolgozni. Mivel én is gyakorló anya vagyok, pontosan tudom, milyen fontos lenne bővíteni a család- és gyerekbarát részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségek körét. Magyarországon a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya 5 százalék, szemben az Európai Unió 30 százalékos átlagával. Ez bölcsődei helyeket is kiválthatna és jobban preferálhatná azokat a családi napköziket, amelyeket kisebb költséggel meg lehetne oldani.
Végül szeretném megkérdezni, fogja-e szorgalmazni, hogy a költségvetés készítésénél gender szempontokat is figyelembe vegyenek, mert ez is sok mindenre rávilágítana. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, megjegyzés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, miniszterjelölt asszonynak adom meg a szót.
SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Egyetértek azzal, hogy sokszínű lehetőséget kell biztosítani. Erre most is van lehetőség, de valóban kellene még a részmunkaidőben foglalkoztatottak terheit csökkenteni. Sok oka van annak, hogy ez jelenleg nem így van. A családbarát munkahelyek kérdésével foglalkozunk és azt hiszem megér egy szakmai körözést, hogy fel tudjuk tárni, mik a fékező okok. Én erre abszolút nyitott vagyok, és nagyon örülnék annak, ha ebben a munkában a bizottság is részt venne. A gender szempontokra vonatkozóan is szívesen várom a javaslatokat.
Fontos feladatnak tartom azt, hogy a civil szervezetek esetében az aláírt szerződésekre a kifizetések más minőségben történjenek. Ezt miskolci példák alapján is szorgalmazni fogom, ahol két éven belül három civil szervezet keresett meg azzal, hogy az önkormányzattól ilyen és ilyen okok miatt kölcsönt szeretne kérni. S egy nagyobb önkormányzat talán még tud is segíteni, de egy kisebb biztosan nem. Változatlanul állítom, hogy az önkormányzat és a civil szervezet értelmes együttműködése a társadalmi feladatok ellátásában rendkívül fontos. Nekem ez az alapállásom, ezért mondtam, hogy a finanszírozási feltételt biztonságosabbá kell tenni a civil szervezetek számára.
Ha a Kábítószerügyi eseti bizottság az adatok alapján úgy látja, hogy ez az összeg nagyon kevés és javaslatot tesz az emelésére, akkor azt támogatni fogom. De hogy a négyszeresére kell-e emelni az összeget, azt nem tudom. Mondok egy példát. Ha elkezdünk egy telepfelszámolást, akkor ahhoz sem kell minden évben több pénzt tenni, mert ha felszámolást kezdünk, akkor az elfogy. Ha jól dolgoznak, akkor az arra fordítandó forrásigény nem növekszik, sőt csökken. Pont az lenne a baj, ha itt évről évre exponenciálisan növelni kellene a ráfordításokat. A mérték azonban nagyon lényeges. Ha ön, aki testközelből látja ezt a kérdést, kevesli az 1 milliárd forintot, akkor lehet, hogy ide többet kell tenni.
A bölcsődei normatívaemeléssel egyetértek. A törvény és a finanszírozási rendszer lehetővé teszi úgynevezett családi napközik működését, sőt a TÁMOP meg a TIOP támogatja is ilyenek létrehozását. Múlt héten a gyermekszegénységgel kapcsolatos konferencián bemutatták, hogy ez nem terjedt el, a számuk viszonylag kevés. Érdemes azt is alaposan megnézi, hogy mi fékezi ezt a dolgot, mi van a háttérben, a mentalitásban, a finanszírozásban, a társadalmi szokásokban, az ÁNTSZ- és egyéb előírásokban, mert lehet, hogy a hatóságok a legnagyobb akadályozói ennek a folyamatnak. Mondom, a lehetőség megvan ilyenek létrehozására, talán olcsóbb is lenne, egyébként pedig a kistelepüléseken úgysem tudnak bölcsődét fenntartani. Jó lenne ebben a dologban gyorsabb előmenetelt elérni.
Az adójóváírás lehetőségének a csökkentése. Az, hogy nem a központi költségvetésen keresztül kapja a civil szervezet a pénzt, hanem a központi költségvetés visszaad nekem egy adót és én azt odaadom, már kevésbé tűnik "államiasnak", de még mindig nem adakozás. Mert a maradóból semmit nem adtam oda, csak kevesebbet adtam a közösbe, de én személyesen adtam át. Értem én, hogy a magyar társadalom ma körülbelül ezen a mezsgyén mozog a teherviselés és a mentalitás tekintetében, de a dolgok lényegét tekintve én ezt mégis így látom.
Elnök úr azt mondta, hogy az Országgyűlés nem működik és nem csinálunk semmit. Őszintén sajnálom, hogy itt mindenki amnéziában szenved. Tegnap a szociális bizottság ülésére készülve végignéztem azokat a nagy törvényeket, amelyek komoly rendszer-átalakítást csináltak az elmúlt időszakban. Ilyen volt a gázártámogatás, a rehabilitáció átalakítása és mások. Öt területen született átfogó rendszer-átalakító törvény. Miért kellene nekünk holnap is, holnapután is meg azután is ilyenekkel előállni? Sokkal inkább az elmúlt időszakban benyújtott ilyen típusú törvények működését kell figyelni és el kell végezni a szükséges korrekciókat. Abban meg biztosan találunk közös nevezőt, hogy a diszfunkciókat lenyesegessük és az eredményességet növeljük. Nem gondolnám, hogy miden időben az azonos tempójú törvénygyártás jelenti az Országgyűlés jó működését. Azt pedig, hogy mikor mire van igény, onnan is le lehet vezetni, hogy mit végeztünk eddig a rendszerváltás óta, s akkor azt is látni fogjuk, hogy most ténylegesen mi a feladat.
Másrészt pedig egy csomó dolog nem idea, hanem a Nemzeti Fejlesztési Tervben, valamint az akcióprogramokban eldöntött és Brüsszel által elfogadott valami. Ezeknél a végrehajtásra kell koncentrálni, azt kell nyomon követni. Az eredményességi feltételeket pedig kapacitásfejlesztéssel, különböző tudástréningekkel és még sok mindennel lehet segíteni és támogatni. Ettől függetlenül képviselő úr aggódása érthető és méltányolható.
Viszont nem érthető és nem méltányolható elnök úr magatartása. Hogy nem volt barátságos, az hagyján, de hogy nem volt emberséges, az bánt. Egy emberi jogi bizottsági elnöktől elvárnám, hogy tudja, mi a dolga. Tegnap három bizottsági ülésen is elmondtam ezzel kapcsolatban a tényeket. Ha képviselő úr nem a saját gyűlöletgyártó kommandójának a félrevezető információira hagyatkozott volna megszólalása során, hanem arra, amit én tegnap mondtam, akkor nem tett volna fel ilyen kérdéseket. Most felajánlom, hogy el fogom küldeni önnek a dokumentumokat - mint ahogy Révész Máriusz és Pósán László képviselő uraknak is - és elvárom a bocsánatkérést.
Az emberi jogi bizottság elnöke nyilván tudja, hogy az ETL ellen indult ugyan eljárás, de nem volt megállapítás, tehát nem állapítható meg bűncselekmény. Én felügyelőbizottsági tag voltam, a cég vezérigazgatója pedig Bihall Tamás volt, aki azóta is köztiszteletben áll, soha senki nem bucsmolta, ma a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gazdasági Kamara elnöke. Képviselőtársam és felügyelőbizottsági tagtársam volt Isépy Tamás miskolci illetőségű kereszténydemokrata képviselő, aki nagy tiszteletnek örvendett, nyugodjék békében. Milyen emberi jogi megközelítés az, ha két ember belekerül egy ugyanolyan eseménybe vagy kapcsolatba kerül azzal, akkor politikai hovatartozástól függően az egyik nagy tisztelettel kikerül onnan, a másikra meg minimum azt mondják, hogy gyanús, de tulajdonképpen inkább azt, hogy bűnöző?
A Rákóczi Bank esetében pedig az a helyzet, hogy 1996. május 15-én egy összeomlás előtt álló operett bankot bíztak rám, amivel már senki nem tudott kezdeni semmit. Akkor indult el a területfejlesztésben a PHARE Pilot-program, amelyben Borsod-Abaúj-Zemplén megye is érintett volt. Volt egy nagyszerű szakmai csapat, amellyel elkezdtünk arról gondolkodni, hogy ebből a pénzintézetből egy igazi, a területfejlesztést segítő pénzügyi intézményt kellene csinálni. A bank tulajdonosa a Magyar Fejlesztési Bank és több mint száz önkormányzat volt. A pesti bankárok egy évig csak néztek, hogy mit akarnak ezek ott vidéken, ezek a falusiak bankárkodni akarnak, majd egy év múlva kiderült, hogy hozzá tudunk adni a pénzintézeti tudáshoz valami olyat, ami a magyar bankrendszerben addig nem volt benne. Olyan stratégiát alakítottunk ki, amit mindenki elfogadott és megbecsült, és megindult a bank fejlődése. A hátrányos helyzetű térségekben kezdő kisvállalkozások fejlesztési hitelezésével foglalkoztunk, ami persze a kockázatok növekedését is jelentette. De én nem elherdáltam a bank 500 millió forintos tőkéjét, amivel akkor rendelkeztem, amikor odakerültem, sőt a fejlődés következtében a bank 500 millió forintos tőkeemelést tudott végrehajtani, elérte a szakosított pénzintézeti licenchez szükséges tőkekövetelményeket és 1997 után osztalékot fizetett a tulajdonosainak. A kockázatok ezzel együtt növekedtek.
Amikor 1999. január 12-én eltávolítottak a bankból, három könyvvizsgáló céget állították rá arra, hogy jó nagy veszteséget mutassanak ki, és mutassák be, mit művelt ez a nő. Az akkori mérleg világosan mutatja, hogy a bank kevesebbet költött, mint amennyi a bevétele volt. De a banki technikák az eredménynél a kockázatokra elkülönített céltartalékot is figyelembe vették és így lett az eredmény mínusz. Akkor mintegy 100 millió forint kockázata volt a banknak. A tulajdonos a Postabankot a kockázatok ismeretében tudta sürgősen konszolidálni, ezt a bankot viszont nem akarta, mert akkor kiderült volna, hogy Szűcs Erika nem herdálta el a közösség pénzét. A kockázatokat pedig nem mérték fel. 250 millió forint veszteséget mutattak ki, de az igazgatóság 1999 májusában jóváhagyott egy olyan jelentést, amelyben az van, hogy bajok voltak a bankban akkor, amikor átvettük, de aztán rendbe tettük és szép a jövő. Majd ugyanez az igazgatóság novemberben megállapította, hogy káosz van a bankban. De ezt már nem én csináltam, mert akkor oda már belépési lehetőségem se volt! Abban az évben 500 millió forintos veszteséget realizált az új vezetés, a bank elvesztette a banki licencet, az újságban pedig megjelent, hogy lejárt már a fejlesztési bankolás ideje, most már a fejlesztési társaság az igazi. El fogom küldeni elnök úrnak ezt az újságcikket. Az utódtársaság 2000 után 300 millió forintos veszteséget hozott létre és a bank az 1 milliárd forintos tőkéjével együtt eltűnt. De a félreértések elkerülése végett nem az én tevékenységem alatt ment csődbe. Nekem a csődhöz semmi közöm! S milyen érdekes: a büntető feljelentés is akkor történt, amikor kiderült, hogy utódkollégáim nem tudják megoldani a feladatot és kellene egy bűnbak. A rendőrségi eljárás 2001-ben indult, ami megállapítás nélkül fejeződött be. Úgy gondolom, ha kiderül valakiről, hogy a meggyanúsításának semmi alapja nincs, annak a meggyanúsítását az emberi jogi bizottságban nem lenne szabad szóba hozni. Ha valaki kabátlopási ügybe keveredik, az attól kezdve már nemkívánatos ember?
Még egyszer mondom, mindez tegnap az önök számára világosan kiderült. Nem muszáj elhinni, de azért meg kellene várni azokat a dokumentumokat, amiket el fogok küldeni. Én tudom, hogy igazam van. S noha 1998 és 2002 között nem törődtem a gyanúsítgatásokkal, hanem csináltam a dolgom, de most már nem tűröm tovább, hogy a becsületembe gázoljanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszterjelölt asszony. Senki nem gázolt az ön becsületébe. Én csupán rákérdeztem néhány dologra, ami megjelent az újságokban, s önnek megvolt a lehetősége, hogy a kérdésekre válaszoljon. Ha a dolog úgy áll, ahogy elmondta, az nagyszerű. Gondolom, hogy 1996-ban még nem a Fidesz gyűlöletgyártó kommandója találta ki ezeket a dolgokat. Egyébként nem értem a felháborodását. A közéletben érdemes hozzászokni ahhoz, hogy vannak olyan kérdések, amelyek kellemetlenek, mégis válaszol rájuk az ember, sőt olyanok is vannak, amelyek nem jogosak és azokat is megválaszolja az ember.
De ha már a gyűlöletgyártó kommandóra terelte a szót miniszterjelölt asszony, akkor én is mondhatom, nem gondolom, hogy ennek a kormánynak bármelyik képviselője emberi jogi ügyekben engem kioktathat. Lenne miért magyarázkodnia minden olyan parlamenti képviselőnek a szavazatáért, aki a 2006 őszi események eltussolásában volt érdekelt. Az önök oldaláról senki egyetlenegy lépést sem tett azért, hogy az akkor történt gyalázat kivizsgálásra kerüljön.
Ez persze nem tartozik a miniszterjelölti meghallgatáshoz, mint az sem, hogy milyen gyűlöletgyártó kommandók működnek. Én tényekről beszéltem. Ön elmondta, hogy már akkor milyen koncepciós eljárás folyt ön ellen és hogy próbálták meg ellehetetleníteni. Ön ennek az elmondására lehetőséget kapott, én a magyarázatát elfogadom, és ha a dokumentumokat elküldi, azokat el fogom olvasni. Semmiféle gyűlölet nem mozgatta a szavaim, csupán tájékoztatást kértem. S ebben a bizottságban a meghallgatás során fel lehet tenni ugyanazokat a kérdéseket, amiket már más bizottságokban is feltettek. Érdemes a súlyán és értékén kezelni ezt a dolgot és nem kell ebből drámát csinálni. Válaszolni kell, és ha a válaszok megfelelőek, akkor az ember meg fogja érteni azokat.
Miniszterjelölt asszony!
SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm elnök úrnak, hogy nyitott a dokumentumok tanulmányozására. Természetesen másként látjuk a dolgokat. Én elsősorban azt nehezményeztem, hogy noha ez az ügy tegnap teljes nyilvánosságot kapott, ön most a nyilvánosság előtt mégis ugyanabban a stílusban ugyanazokat az információkat ismételve hozta szóba a dolgot. Ha ez azért történt, mert a tegnapi információk nem jutottak el önhöz, akkor elnézést kérek, hogy egy picit indulatosabb voltam. Köszönöm.
ELNÖK: A tegnapi információk nem jutottak hozzám, de azt nem merem állítani, hogy akkor nem tettem volna fel ezeket a kérdéseket, ha eljutottak volna. De ez már csak a zárójeles megjegyzések része.
Azt pedig sajnálom, hogy a legfontosabb kérdésre nem sikerült válaszolnia, arra, hogy hogyan fog működni a rendszer, hogy fognak törvényeket alkotni. Júniusban majd térjünk erre vissza, amikor este 10 óráig a parlamentben kell ülni és szavazni kell, mert minden egyszerre fog beesni. Ilyen máskor is előfordult, és el kell ismernem, hogy nemcsak a baloldali kormányok alatt. Azt pedig tudjuk, a helyzet nem annyira jó, hogy most nem kell törvényeket benyújtani, hanem egyszerűen nincs rá kapacitásuk, mert mással vannak elfoglalva.
Farkas Flórián képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Én most a második ciklusban vagyok országgyűlési képviselő és mindig az emberi jogi bizottságban vállaltam feladatot, de két évig együtt dolgoztam önnel az Európai ügyek bizottságában is. Az elmúlt hat évben még nem találkoztam olyan bizottsági elnökkel, aki úgy kiállt volna az emberi jogok mellett, mint Balog Zoltán. Nem hiszem, hogy megérdemelte azt a megrovást, amit öntől kapott.
Engedjen meg miniszterjelölt asszony a cigányüggyel kapcsolatban még három gondolatot. A cigányügy kezelése egyfajta tudást és gyakorlatot feltételez, mégis azt mondom, jelzésértékűnek is tekinthetném, hogy miniszterjelölt asszony magához vonja ezt az ügyet, mert ez az egyik legsúlyosabb társadalmi, belpolitikai kérdés. De sokat nem tud majd felmutatni, ha nem lesz forrásátrendezés, ugyanis az általam említett számok igazak.
Az szimpatikus, hogy a telepfelszámolási programhoz nem úgy viszonyul, mint az elődei, és hogy átgondolja ezt a kérdést, mert ez a program eddig csak konfliktusokat okozott a társadalomban cigányok és cigányok, valamint cigányok és nem cigányok között.
Engedje meg, miniszterjelölt asszony, hogy hétfőn dokumentumokkal bizonyíthassam, a szocialista-liberális kormány 1,3 milliárd forintot megvont a cigányoktól, és arra kérem, hogy munkatársaival együtt vonják le ebből a megfelelő következtetést. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy vélem, hogy elnök úr felvetésére a kormányoldalnak reagálnia kell. Hogy fog működni a kisebbségi kormány, tette fel a kérdést elnök úr, de nemcsak ő. Ellenzéki képviselők néhány hete, de különösen április 27. óta állandóan ezzel a témakörrel foglalkoznak.
Azt senki nem állíthatja, hogy a mostani országgyűlési ciklus alatt a törvényhozás ne végzett volna - legalábbis mennyiségileg - hatalmas munkát, hiszen Magyarország eddigi története során 2007-ben alkották a legtöbb törvényt. A Corpus Juris Hungariciban világosan látható, hogy százhetvennél több törvényt a magyar történelem során még egyetlen évben sem alkottak. Mondok egy konkrét számot: a népszavazási törvény, illetve a választási eljárási törvény módosításáról szóló törvény száma - amit december 17-én fogadtunk el - a 2007. évi CLXXII. törvény volt. Ilyen értelemben azt is mondhatnánk, hogy négy év átlagát tekintve ennek a parlamenti ciklusnak és ennek a kormányzatnak a törvényalkotási mennyisége eléri a rendszerváltás utáni átlagot, sőt nagy valószínűséggel meg is haladja azt.
Valóban igaz az, hogy nem egyenletes a törvényalkotás folyamata. Ez volt a helyzet 1990-94 között is, amikor még nem voltam országgyűlési képviselő - de azért természetesen hallottam erről -, ez volt a helyzet 1998-2002 között is, és ezen a téren 2002 óta sem történt érdemi változás. Május végén és júniusban, november második felében és decemberben valóban szinte állandóan a parlamentben ülünk és végezzük a jórészt mechanikus gombnyomogató munkát. De azt is világosan látni kell, hogy az előkészítés folyamata már az egyes ülésszakok első hónapjaiban is zajlik.
Kétségtelen az is, hogy 2008 elején nem került a parlament elé annyi törvényjavaslat, mint 2007 februárjában-márciusában, vagy akár 2007 szeptemberében és októberében. Ennek különféle okai vannak. Az egyik oka az, hogy a koalíciós partnerek között vita bontakozott ki, ami akadályozta egyes törvényjavaslatok elfogadását. De van egy másik oka is, az, hogy számos kétharmados kérdésben kellene döntésre jutnunk. Miközben ötpárti egyeztetéseken több alkalommal is úgy tűnt - amelyek egy részén személyesen részt vettem, így tudom, hogy mi zajlott a háttérben -, hogy megszületett a megegyezés és érdemes benyújtani a javaslatot, utóbb kiderült, hogy a megegyezés mégsem jött létre, ilyenkor pedig meg kell fontolni, hogy a kétharmados törvényt célszerű-e benyújtani vagy nem. Ezekben a helyzetekben úgy tűnt, nem célszerű benyújtani a kétharmados javaslatokat - bár lesznek olyan törvények, amelyek esetében ez meg fog történni -, mert úgyis elvéreznek. Ha az ötpárti tárgyalások sikeresebbek lennének, akkor az elfogadható törvények száma is magasabb lenne, ráadásul nagyon fontos kérdések rendeződnének, például megszülethetne a törvényhozási költségvetési hivatalra vonatkozó szabályozás, vagy sikerülne módosítani a népszavazási törvényt az AB-döntés alapján - a korábbi tapasztalatok alapján ezeknek az ötpárti tárgyalása nem jól halad, van, ahol még a tárgyalások sem kezdődtek meg -, és hozhatnék más példákat is.
Hogy fog működni egy egypárti kormány, tette fel a kérdést elnök úr. Nyilvánvalóan úgy fog működni - erre a korábbi koalíciós partnerünk ígéretet is tett -, hogy amely tárgykörben nem lesz éles nézetkülönbség a szocialisták és a szabad demokraták között, azt ők támogatni fogják. Természetesen lesznek olyan kérdések, amelyekben a nézetkülönbség fennáll - elég ha csak arra utalok, hogy a koalíció felbomlásának is ez volt az oka -, azok esetében nem lesz meg a direkt támogatás. Ezen túlmenően lehet megegyezésre törekedni más frakciókkal is. Most egyetlen frakciót sem akarok megnevezni, mert tudom, hogy ebből is komoly politikai konfliktusok keletkeznének.
Az is előfordulhat, hogy az idén nem születik több mint százhetven törvény, de ez önmagában még nem jelent semmiféle kormányzati krízist, kormányzati válságot. Az is nyilvánvaló, hogy a rendeleti kormányzást nem kívánja a Magyar Szocialista Párt, de az 1990 óta végrehajtott hatalmas jogalkotási dömping következtében ezt a törvények száma nem is teszi lehetővé. Ugyanakkor van számos felhatalmazó rendelkezés, amelyek alapján kormányrendeletek is kibocsáthatók.
Mivel a magyar alkotmányos berendezkedés a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal hosszú távon kódolta egypárti vagy kisebbségi kormányok létezését, a most felvetett problémát 1990. április 29-én kellett volna végiggondolni. Aznap írták alá a megegyezést az MDF és az SZDSZ vezetői a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményének alkotmányba történő bevezetéséről. Pont az volt ennek a változtatásnak a célja - szemben az 1989-es szabályozással, amelyik a destruktív bizalmatlanság benyújtását is lehetővé tette -, hogy ha egy kormány elveszti ugyan a többségét, de nem jön létre egy másik többség a parlamentben, akkor az a kormány az adott parlamenti ciklus végéig működni tudjon. Úgy ítélem meg, hogy erre a működésre van reális lehetőség. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Godó Lajos képviselő úr!
GODÓ LAJOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Két megjegyzésem van, amelyekre nem kérek választ. Mi természetesen támogatjuk Szűcs Erika miniszterré való kinevezését. A mai meghallgatáson is meggyőződhettünk arról, hogy a szociális érzékenysége igen magas fokú. Olyan térségből származik, ahol a tizenkét leghátrányosabb helyzetű kistérség működik, egy Nógrád megyében, egy Heves megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig tíz. Válaszaiban azt mutatta be, hogy a megyei és helyi fórumokon, a közgyűlésben, a városnál milyen intézkedéseket tettek - én legalábbis ezt kaptam - és ezt köszönöm neki. Azt is el kell mondani, hogy amikor az elődje a bizottság előtt volt meghallgatáson, nem volt úgy felkészülve, mint ő.
Azt javaslom a bizottságnak, tegyünk javaslatot a kormánynak arra, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban legyen egy romaügyekért felelős államtitkár - ma több minisztériumban futnak a Roma évtized program elemei, az oktatási tárcánál, a gazdasági tárcánál, a szociális tárcánál, az FVM-nél, hiszen az elemek a különböző vidékfejlesztési operatív programokban is megjelennek, de még a területfejlesztési tárcánál is, hiszen most vannak a leghátrányosabb helyzetű térségekben a romaügyi térségi menedzserek meghirdetve és nemsokára minden hátrányos helyzetű térségben lesz egy roma származású térségi menedzser -, aki koordinálja ezeket a feladatokat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Teleki László képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Nem kívántam már megszólalni, de kénytelen vagyok Farkas Flórián képviselőtársam hozzászólására reagálni, aki azt mondta, hogy miniszter asszony elődei és azok, akik a telepfelszámolási programban dolgoztak, több kárt okoztak, mint hasznot. Azt hiszem, nem lehet kérdés, hogy ez a magyar társadalom és a magyarországi cigányság félrevezetése. (Farkas Flórián: Miért?) Azért, mert amikor ez a program elindult, még nem láthattuk összességében, hogy milyen szakmai lépéseket kell tennünk. Azt viszont tudtuk, hogy 130 ezer ember nem maradhat ott, ahol van. Ön az Országos Cigány Önkormányzat élén nyolc éven keresztül nem vette észre ezt, azokat a cigány népcsoportokat is otthagyta, amelyek önre is szavaztak, és nem foglalkozott ezzel a kérdéssel kellő súllyal. Nem szeretnék roma vitát gerjeszteni egy miniszterjelölti meghallgatáson, de nagyon fontosnak tartom, hogy az értékeket kellő mértékben tiszteljük, és függetlenül attól, hogy melyik kormány hozta létre azokat, a politikai hangulatkeltés kedvéért ne próbáljuk alámosni.
Most itt jegyzőkönyvbe mondom, addig kívánok a politikában tevékenykedni, amíg a romatelepek-felszámolások programjával kellő súllyal foglalkozunk. Ha ez nem így lesz, akkor nem kívánok a politikában részt venni, mert soha nem látott fontosságúnak tartom azt, hogy a romatelepek megszűnjenek. Szinte mindegy, milyen szakmai lépéseket teszünk, de az biztos, politikai meggyőződéstől függetlenül senkinek nem lehet érdeke az, hogy a Magyarországon megtalálható mintegy hatszáz cigánytelep fennmaradjon. A jelenlegi helyzet felszámolása érdekében pedig mindent meg kell tenni és forrásokat kell biztosítani. Ha ez nem történik meg, nem fogunk az oktatásban elérni olyan eredményeket, amilyeneket a többségi társadalom joggal vár tőlünk. S ha így marad a helyzet, mindig visszamutogatnak, hogy lám, lám, a cigányok olyanok. Pedig a cigányok nem olyanok! 1990 előtt bebizonyítottuk, hogy tudunk dolgozni. Az oktatásban azonban igazából még nem tudtunk szerepet vállalni. Ezért tartom fontosnak - még ha kisebb problémák vannak is -, hogy ne általánosságban fogalmazzunk ebben a kérdésben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Farkas Flórián képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Szerintem rossz irányba megy a kampányod. Tegezhetsz nyugodtan, hiszen már régóta tegeződünk. S ha már veszed a bátorságot, hogy idézel, akkor kérlek, hogy ezt pontosan tedd. Amikor a telepfelszámolást említettem miniszterjelölt asszonynak, akkor azt mondtam, örülök annak, hogy óvatosabban nyúl ehhez a kérdéshez, mint az elődjei. Eddig ugyanis a hangzatos kijelentések ellenére nem sok minden történt. Azt nem mondtam, hogy többet ártottak, mint használtak, de az tényleg igaz, hogy a rendszerváltás óta a telepfelszámolási program meghirdetése ellenére szaporodnak a cigánytelepek.
Ami pedig az OCÖ-elnöki tevékenységemre vonatkozó megjegyzésed illeti: ha volt valamikor cigánypolitikai professzionális béke és tudás, akkor volt. Te voltál akkor az alelnök, és a telepfelszámolásért is te voltál felelős, és akkor voltak megfelelő programok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, miniszterjelölt asszonynak adom meg a szót.
SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszter: Farkas Flórián képviselőtársam jelezte, hogy félreérthető volt az, amit mondtam. Távol áll tőlem a szándéka is annak, hogy megrovásban részesítsem elnök urat. Szó sincs erről, hiszen nem is vagyunk abban a viszonyban és egyébként sem vagyok az a fajta, hogy ezt megtegyem.
Remélem - nem mint miniszterjelölt és nem mint képviselő, hanem mint Szűcs Erika magyar állampolgár -, egyszer majd eljutunk oda, hogy a politikai hovatartozás nem adhat okot diszkriminációra ugyanolyan cselekmények megítélésében. Azt kérem, álljunk meg a gyanúnál és ne ragozzuk a dolgot a végtelenségig. Ha nem lett a dologból semmi, akkor mondjuk azt, hogy nem hozzuk szóba, mert illetlenség. Nem szabad a másik méltóságát olyasmivel megsérteni, a jó hírét olyasmivel besározni, amiről kiderült, hogy nem igaz. De ezeket a mondatokat nemcsak elnök úrnak címzem, hanem magamnak is, mert e tekintetben mind a ketten egyformán rosszak vagyunk. Ha sározni akarunk, akkor elég a gyanú, máris előhozzuk az ügyet és nem nézzük a végét. Én ettől irtózom és szeretném, ha szövetségesek lennének ebben. Tegnap elmondtam, hogy a mai eszemmel az ETL felügyelőbizottsági tagságát nem vállalnám el. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha politikus leszek és szakmai kihívásnak tekintettem az egészet. De amikor kitört a botrány, azonnal lemondtam és örültem, hogy az ügyből nem lett semmi. Nem azt mondom, hogy az ember mindig tökéletesen cselekszik, de más a hiba és más a bűn. A kettőt nem kellene összekeverni, főleg nem a címlapokon. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Már megijedtem, hogy Teleki képviselő úr vissza akar vonulni a politikai élettől. Kár lenne érte. A múltkor együtt számoltuk ki, ha ilyen tempóban halad a romatelepek felszámolása, akkor legalább ötven évig eltart, tehát még van ötven évünk együtt a politikai életben. Sőt, mivel újabb telepek jönnek létre, nem kell annyira kétségbeesni e miatt a bejelentés miatt.
Miniszterjelölt asszony utolsó mondataiból azt érzékeltem, hogy nem személyes ügynek tekinti azt, amit itt el kell rendezni. Ráadásul földik is lennénk. Azzal a mondatával egyetértek, hogy másutt a gyanú is bűn, a másik oldalon meg a bűn még csak nem is gyanús. Ez mind a két oldalon így van és e tekintetben van még tanulnivaló.
Kérdezem, hogy ki ajánlja miniszterelnök asszonyt megválasztásra az Országgyűlésnek. (10) Ki nem ajánlja? (9) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság miniszterjelölt asszonyt alkalmasnak tartja a miniszteri feladatok ellátására.
Sok sikert kívánunk!
Az egyebekben van-e valakinek kérdése vagy bármilyen bejelentenivalója? Teleki László képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): A május 21-ei kihelyezett bizottsági ülésről szeretnék néhány dolgot elmondani. Május 21-én 1 óra és fél 2 között kell Nagykanizsára érnünk. Azt javasoltam elnök úrnak, hogy tegyünk be a napirendi pontok közé egy cigánytelep-felszámolási programot. Nagykanizsán töltjük az éjszakát, másnap pedig Csurgón újabb bizottsági ülést tartunk.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatást. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 14 perc)
|
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc