EMBCB-15/2008.
(EMBCB-95/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. május 6-án, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4899. szám) (Általános vita) *
Pettkó András képviselő (MDF) szóbeli kiegészítése *
A Pénzügyminisztérium álláspontjának ismertetése *
Hozzászólások *
Válaszok *
További észrevételek, reflexiók *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5590. szám) (Általános vita) *
Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a Máriapócsi Kegyhelyről szóló határozati javaslat (H/5446. szám) *
Dr. Simicskó István képviselő (KDNP) szóbeli kiegészítése *
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium álláspontjának ismertetése *
Hozzászólások *
Dr. Simicskó István képviselő (KDNP) válaszai *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről *
Döntés a napirend kiegészítéséről *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
1. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4899. szám)
(Pettkó András és Hock Zoltán (MDF) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5590. szám)
(Általános vita)
3. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:
A Máriapócsi Kegyhelyről szóló határozati javaslat (H/5446. szám)
(Dr. Simicskó István (KDNP) képviselő önálló indítványa)
5. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán elnök (Fidesz)
Fogarasiné Deák Valéria alelnök (MSZP)
Donáth László (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Szászfalvi László (KDNP) dr. Semjén Zsoltnak (KDNP)
Godó Lajos (MSZP) dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP) távozása után
Teleki László (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP) megérkezéséig
Dr. Wiener György (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Donáth Lászlónak (MSZP) távozása után
Farkas Flórián (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Rézmovics Ádám főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Fedor Tibor főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Simicskó István képviselő (Kereszténydemokrata Néppárt)
Dr. Nyárádi Gabriella fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Tornóczky Gusztáv kommunikációs képviselő (Krisna-tudatú Hívők Közössége)
Dr. Németh Tibor főosztályvezető (HIT Gyülekezete)
Solymosi Gabriella parlamenti titkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Illés Viktor fogalmazó (Pénzügyminisztérium)
Nagy Bercel titkár (Fidesz-KDNP-frakció)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz-frakció)
Molnár András szakértő (MDF-frakció)
Soós Károly szakértő (MDF-frakció)
Kopiás Gábor szakértő (MSZP-frakció)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 8 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Bejelentem, hogy Szászfalvi Lászlót Semjén Zsolt, Godó Lajost Szabóné Müller Timea, Nyakó Istvánt Lénárt László, Teleki Lászlót Tóth Gyula, Wiener Györgyöt Fogarasiné Deák Valéria, Farkas Flóriánt Varga József, Fazekas Sándort pedig Balog Zoltán helyettesíti.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Ezzel kapcsolatban van-e valakinek kérdése, észrevétele, megjegyzése? (Nincs jelentkező.) Ki fogadja el a napirendi javaslatot? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4899. szám) (Általános vita)
1. napirendi pontunk a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, Pettkó András és Hock Zoltán MDF-es képviselők önálló indítványa. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Megkérem Pettkó András képviselő urat, hogy ismertesse javaslatuknak azokat a részeit, amelyeket a bizottság nem ismer.
Pettkó András képviselő (MDF) szóbeli kiegészítése
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hock Zoltán képviselőtársammal 2008. február 7-én nyújtottuk be azt a kétszakaszos módosítási javaslatot, amely a civil szervezetek problémáira két területen javasol megoldást.
Az 1. §-ban egy olyan módosítást javasolunk, amelyhez hasonlót a Kereszténydemokrata Néppárt is beadott. A módosításnak az a lényege, hogy az adózó állampolgárok akkor is kapjanak visszajelzést adójuk 1 százaléka felajánlásának a beérkezéséről, ha azt a civil szervezetek vagy a egyházak megkapták. Ez a pozitív visszajelzés az államnak nem kerülne borzasztó sok pénzébe, nagyon olcsón meg lehetne oldani, főleg az elektronikus bevallások tekintetében. Néhány perccel ezelőtt látott napvilágot az az MTI-hír, hogy az idén a bevallások több mint 27 százaléka elektronikus úton történt, és ez az arány nyilván évről évre nagyobb lesz.
Magyarországon az állampolgárok jelentős részének az adóbevallását ma már nem a munkaadók készítik el, mivel az MSZP-SZDSZ-es kormánytöbbség három évvel ezelőtt eltörölte azt a paragrafust, amely szerint a kötelező adóbevallást a munkavállaló kérhette a munkaadótól. A munkavállalók zöme ma már önkéntes alapon vallja be az adóját, nagyon kevés munkaadó készíti el a munkavállaló adóbevallását. Ez az arány ma körülbelül 10-15 százalék, a többiek pedig saját maguk készítik el az adóbevallásukat vagy az APEH honlapján, vagy elektronikus úton. Az előző évben másfél millió ember készítette el az APEH honlapján az adóbevallását - akik közül mintegy 600 ezer küldte be elektronikusan, 900 ezer pedig kiprintelve -, és ez a szám a idén jelentősen nőni fog. Rövidesen az adózó állampolgárok is elérkeznek ahhoz a ponthoz, amikor már nemcsak beszélnek, hanem tesznek is az olcsóbb és hatékonyabb állam érdekében, s egyúttal a környezetvédelem érdekében, hiszen mi a csudának nyomtatnák ki és küldenék be papíralapon az adóbevallásukat, amikor azt levédett módon elektronikusan is meg lehet tenni. Az elmúlt három hónapban jó néhány képviselőtársammal beszéltem. Az MDF képviselőcsoportja kompromisszumos megoldásként el tudná fogadni, ha csak az elektronikus bevallás tekintetében tennénk meg az első lépést. Ezt a kompromisszumos megoldást el tudnánk fogadni, ha a kormánypárt részéről megvan hozzá a fogadókészség.
A 2. §-ban szereplő javaslat egy civil problémát szeretne rendezni. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon a civil szervezetek egyharmada jól működik. Ezek száma körülbelül 10-15 ezer, amelyek az európai uniós pályázatokon, a Nemzeti Civil Alapprogram által kiírt pályázatokon és egyéb pályázatokon nyernek különböző támogatási összegeket. Az európai uniós pályázatok jelentős része utófinanszírozású, a többi keresztfinanszírozású. A civil egyesületeknek és alapítványoknak nincs annyi pénzük, hogy a programot le tudják bonyolítani úgy, hogy csak az elszámolás után kapják meg a pénzüket. Lengyelországban működik egy Civil Bank nevű intézmény, amit három köztisztviselő üzemeltet. Olaszországban ezt egy kicsit másképp oldották meg, ott a legkisebb tőkével rendelkező bank vállalta magára ezt a szolgáltatást a civil egyesületek számára. Nálunk nagyon jól működik a Nemzeti Civil Alapprogram. Ennek a törvényében hoznánk létre egy olyan tanácsot vagy kuratóriumot, amely azzal foglalkozna, hogy civil egyesületek és alapítványok számára már megnyert pályázatokhoz biztosítana rövid távra, 3, 6 vagy 9 hónapos időtartamra pénzt azért, hogy a programjaikat le tudják bonyolítani.
Itt is el tudunk fogadni olyan módosító javaslatot, hogy ezt két év alatt töltse fel a költségvetés. Az APEH-től származó információk szerint mintegy 370 millió forint a beragadt összeg. Különböző egyesületek és az NCA Tanácsa is végeztetett felmérést arra vonatkozóan, hogy ezt az alapot miként lehetne önfenntartó módon működtetni annak érdekében, hogy a civil szervezetek ez irányú problémáit megoldja. Mintegy 1,2-1,5 milliárd forintra volna szükség ahhoz, hogy a pénz ebben az alapban állandóan forogni tudjon. Ez azt jelenti, hogy mintegy három-négy év alatt fel lehetne tölteni ezt az alapot.
Mi a mi javaslatunk? Jó néhány ember felajánlott 1 százalékát a civil egyesületek valamiért nem veszik fel - vagy azért, mert kicsi az összeg, vagy azért, mert nem jogosultak rá, vagy azért, mert tévedés történt -, de az állampolgári szándék egyértelmű, hogy ezt a pénzt civil egyesületek vagy alapítványok számára szeretnék eljuttatni. Mi ebből a pénzből tervezzük a civil bank elindítását.
A törvényjavaslat napirendre vételét az is aktualizálja és sürgeti, hogy a NCA-törvény módosítása nemsokára a Ház elé fog kerülni. Az 1 százalékos törvényen keresztül tudnánk biztosítani az NCA részére azt a támogatási összeget, ami a tervezett civil bank alkuratóriumának a működéséhez szükséges lenne. Az NCA-törvényben pontosan le lehetne szabályozni, hogy kerülnek kiválasztásra azok az emberek, akik a pénzt 3, 6 vagy 9 hónapra biztosítják a civil egyesületek és alapítványok számára.
Azt kérem kormánypárti, ellenzéki és új ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy támogassák a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, aztán pedig akár módosító javaslatokkal is közösen biztosítsuk azt, hogy akár az 1., akár a 2. pont meg tudjon valósulni a civil szervezetek érdekében. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a civilek többet érdemelnek, de ezt nemcsak én mondom, hanem valamennyi párt programjában olvasom is, ezenkívül Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki beszédében is hallottam. Eljött a cselekvés ideje és remélem, hogy képviselőtársaim támogatják ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Most a Pénzügyminisztérium véleményét hallgatjuk meg. Megadom a szót Rézmovits Ádám főosztályvezető-helyettes úrnak.
A Pénzügyminisztérium álláspontjának ismertetése
RÉZMOVITS ÁDÁM főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Előrebocsátom, hogy a kormánynak még nincs a kompromisszumokkal és egyéb módosításokkal kapcsolatban álláspontja. Nekem most csupán arra van felhatalmazásom, hogy a T/4899. számon benyújtott konkrét szövegjavaslattal kapcsolatban ismertessem a kormány álláspontját.
A kormány a benyújtott javaslat egyik elemét sem támogatja. Most csak a legfontosabb érveket ismertetem, hogy miért nem támogatja a kormány a javaslatot. Az első javaslat arról szól, hogy a hatályos 1 százalékos törvény előírásaival ellentétben ne csak akkor kapjanak értesítést az adózó állampolgárok, ha valamilyen gond van az 1 százalékos felajánlás célba juttatásával, hanem akkor is, ha sikeresen célba ér a támogatás. Ezt nem tudjuk támogatni, ugyanis a kormány álláspontja szerint a mostani rendszer - hogy csak akkor történik értesítés, ha a természetes és sikeres átutalásba valami hiba csúszik és a megjelölt kedvezményezetthez az 1 százalékos támogatás mégsem jut el - alapvetően sikeresen működik. Ha a kedvezményezett valamiért nem jogosult a támogatásra, a felajánló adózó állampolgár mindenképpen értesítést kap arról, hogy a felajánlása nem volt eredményes és sikeres. De akkor is értesítést kap, ha bizonytalan szituáció áll elő. Ezenkívül ha az adózó magánszemély meg akar győződni arról, hogy sikeres volt a felajánlása, erre is van lehetősége, ugyanis az adóhatóság honlapján decemberben felsorolásra kerülnek azok a szervezetek, amelyek részére a sikeres átutalás megtörtént. Ilyenformán kontrollálni lehet azt, hogy a felajánlás sikeres volt-e.
Másrészt azért nem tudja a kormány a javaslatot támogatni, mert ez a típusú kiértesítés többletfeladatot jelentene az APEH számára. Az előterjesztő szerint ugyan csak minimálisat, de ez mégiscsak többletfeladat lenne. Az 1 százalékos törvény 2007 második felében történt jelentős módosítása következtében az APEH feladatköre - annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen az eljárás és egységes határidők kerüljenek meghatározásra - elég jelentősen kibővült, és további feladatbővítésre már nincs lehetőség.
Harmadrészt a Pettkó képviselő úr által említetteken kívül is igen jelentős azok száma, akik a benyújtott törvényjavaslat ellenére sem kapnának értesítést. Két kört nevesít a törvényjavaslat, egyrészt azokat, akik adóbevallási csomaghoz jutnak, másrészt azokat, akik elektronikus úton vallanak be. Ez a két csoport nem fedi le azokat, akik munkáltatói adóbevallás, illetve akik adóhatósági adómegállapítás útján teljesítik adóbevallásukat. Kétségtelenül évről évre csökken azok száma, akik nem elektronikus úton teljesítik a bevallásukat, de a korábbi évek adatai alapján mégis mintegy 1 millió főről van szó, és ha időről időre egyre kevesebben lesznek is, akkor is még jelentős a számuk. Ráadásul a statisztikai adatok azt mutatják, hogy ezek jellemzően olyan személyek, akik valójában rendelkeznek is az 1 százalékos felajánlásról. A törvényjavaslat szerint az értesítés hozzájuk nem jutna el.
Nagyon röviden beszélnék az indítvány másik eleméről, az NCA forrásainak a bővítéséről is. Ezt több ok miatt sem tudja támogatni a kormány. 2003-ban, a törvény elfogadásakor viszonylag jelentős forrásbiztosítás került a törvényjavaslatba. Az eredeti elképzelés szerint az úgynevezett fel nem ajánlott 1 százalék került volna a Nemzeti Civil Alapprogramba forrásként, ehhez képest az a megoldás került meghatározásra, hogy a civil szervezeteknek ténylegesen felajánlott első 1 százalék került még egyszer a Nemzeti Civil Alapprogram részére biztosításra. A kormány álláspontja szerint további költségvetési forrás biztosítása e miatt az elég nagyvonalúnak tekinthető forrásmeghatározás miatt nem indokolt.
Másrészt a kormány ezt a javaslatot azért nem tudja támogatni, mert egyfelől az átmeneti likviditási zavarok kezelése nincs összhangban az 1 százalékos felajánlás rendszercéljával, ami mindig egy adott közhasznú tevékenységre vonatkozik, másfelől az átmeneti likviditási zavarok kezelésére a Civil Alapprogramnak már a mostani jogszabályi keretek is megengedik az áthidaló jellegű támogatást az utófinanszírozási rendszer miatt. Tehát ilyen jellegű támogatásra már most is van lehetősége a Civil Alapprogramnak.
A felsoroltak miatt a kormány nem tudja támogatni a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főosztályvezető-helyettes úr. A bizottság tagjai közül ki kíván hozzászólni? Semjén Zsolt képviselő úr!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mélységesen egyetértek Pettkó képviselő úr javaslatával, és meg is indokolom, hogy miért. Ellentétben azzal, amit hallottunk, jó pár olyan eset volt, amikor az adott egyház nem kapta meg az 1 százalékot, az illető állampolgár mégsem kapott értesítést arról, hogy a rendelkezése érvénytelen volt. Örülnék, ha főosztályvezető-helyettes úr elmagyarázná, hogy tud utánanézni az adózó, hogy az adott egyház valóban megkapta-e az ő 1 százalékát. Magyarul, az állampolgár, aki felajánlotta az 1 százalékát egy adott egyháznak, miként tud meggyőződni arról, hogy az az egyház, amelynek felajánlotta az 1 százalékát, valóban meg is kapta azt. Még egyszer mondom, számtalan olyan eset volt, amikor nem kapta meg az egyház a felajánlott 1 százalékot, az illető mégsem kapott értesítést arról, hogy valami miatt érvénytelen volt a rendelkezése.
Elhangzott az is, hogy feladatbővítésre nincs lehetőség. Azt gondolom, nem arra kell tekintettel lennünk, hogy az APEH akar-e egy kis pluszmunkát végezni vagy sem.
A polgári kormány idején közvetlen rálátásom volt erre a területre és jól emlékszem, hogy minden 1 százalékos rendelkezés után egy talicskányi reklamáció érkezett. Az Egyházi Kapcsolatok Titkársága nyilvánvalóan nem tudja eldönteni, hogy jogosak-e a reklamációk vagy sem, de az mindennapi probléma, hogy az állampolgárok jelentős része gondolja úgy, hogy a felajánlása nem jutott el oda, ahova ő azt szánta. Elejét lehetne venni a bizalmatlanságnak azzal, ha mindenki megkapná az értesítést arról, hogy célba érkezett-e a felajánlása vagy sem.
A második résszel kapcsolatban az egyedül elfogadható kiindulópont az, hogy az állampolgári akarat érvényesüljön. Ha az állampolgár rendelkezett valamely civil szervezet részére - még akkor is, ha rosszul, hibás módon vagy érvénytelenül -, az állampolgári akarat az volt, hogy a civil világot támogassa az 1 százalékkal, nem pedig az, hogy a költségvetés nagy kalapját. Ezért Pettkó Andrásnak teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy akkor tartjuk tiszteletben az állampolgári akaratot, ha ez az 1 százalék nem úgy általában a költségvetés nagy kalapjába megy, hanem kifejezetten a civil szervezetek támogatására való Civil Alapprogramba. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gusztos Péter képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Semjén Zsolt frakcióvezető úrnak az állampolgár és az adóhatóság vonatkozásában kifejtett gondolatmenetét, azt, hogy ki van kiért, hosszan tudnám folytatni, de ettől most megkímélem magunkat. A felvetett probléma olyan technikai kérdés, amit az adóhatóságnak meg kell tudni oldani, pláne akkor, ha a törvényhozás így dönt. A pozitív visszajelzés nem annyira a rendszer működőképessége, mint inkább a továbbfejlődése szempontjából lehet fontos, ugyanis növelheti a felajánlások arányát és erősítheti a bizalmi viszonyt. Arról nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy ez a javaslat a jelen formájában alkalmas ezeknek a céloknak az elérésére, de bízom benne, hogy a szükséges módosításokkal alkalmassá lehet tenni. Erről még érdemes lenne beszélni, de hogy a törvényjavaslat általános vitára kerüljön és a Ház elkezdjen róla tárgyalni, azt támogatni tudom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Donáth László képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat - ahogy az előttem szóló két képviselő úr is elmondta - szándékaiban nemes, s ezzel nincs is semmi baj. A baj ott van, hogy Semjén képviselő úr - aki akkor is tagja volt a parlamentnek - már nem emlékszik arra, hogy milyen komoly viták előzték meg az 1 százalékos törvény 1995-96-os előkészítését egy bizonyos ponton, amely pont a Pettkó-féle javaslatban már nem is Achilles-sarok, hanem egyenesen egy feltárt kebel - ha nem lépem túl a képzavar határát. Szép, szép, hogy az adóhatóságot ellenőrizzük, de nem elég a körmére nézni, néha a szíve közepére is kell, hogy jó szándékkal álljon hozzá az állampolgári akarathoz és minden egyéb szép frázishoz. Itt azonban arról van szó, számunkra megengedhetetlen, hogy bárki bármikor beazonosíthatóvá váljon. Magyarul: ha Pettkó képviselő úr MDF-es képviselő létére Iványi Gábor Oltalom Egyesületét szeretné támogatni - Iványi Gábor köztudomásúan hozzám hasonlóan liberális entitású keresztény prédikátor -, akkor hogy fog megállni a frakcióvezető asszonya színe előtt, ha ezt rajta számon kéri? Az iróniát ne értse félre, mert mint mindannyian tudjuk, ebben az országban minden lehetséges, előjönnek a vadkanok, Zrínyi kirohan és fejek hullanak a porba. Én nem vagyok olyan nagy jóindulattal semmiféle kereszténység meg ilyen-olyan állampolgári dolog iránt, engem az érdekel, hogy az adataim a legprecízebb módon kezeljék, őrizzék meg az inkognitóm, ha ezt kívánom és soha senki ne kotorásszon se a pénztárcámban, se az intimitásaim között, maradjon mindenki ott, ahova való, az APEH-es az APEH-esnél, a keresztény a kereszténynél, a civil szféra pedig a civil szféránál.
Annak a problémának az orvoslására, hogy az APEH elszámoljon mindarról, amiről elszámolni köteles, elsősorban a Pénzügyminisztérium hivatott. Ha olyan apparátus dolgozik a József nádor téri csodálatos palotában, mely kényes az ízlésére és a becsületére, akkor az APEH-elnököt időről időre számon kérheti, az adminisztrációt pedig ellenőrizheti, sőt ellenőriznie is kell, hogy átadta-e a civil szférának azt a pénzt, amit át kell adnia, odajuttatta-e a felajánlott 1 százalékokat, ahova kell. De mivel ebben a világban az Úr Jézuson kívül senki sem tökéletes, aligha hihetem, hogy létezik majd egy olyan rendszer - akár polgári, akár nem polgári -, amelyben ne lennének olyanok, akik elrontják az adószámokat, eltévesztik a címzést, ennek következtében bármekkora jó szándék és jóindulat működik is a felajánlások mögött, a szándék kárba vész. Ezért aztán sokkal fontosabbnak tartom, hogy a magunk részéről - s ebben mindenfajta barátságunktól függetlenül is én vállalok önnel legteljesebb közösséget - olyanná formáljuk a civil társadalmat, hogy minél szigorúbban és pontosabban tudjon eljárni ezekben a dolgokban és valóban minél több 1 százalékot ajánljon fel, hiszen a jelen lévő atyafiak - képviselő urak, minisztériumi és egyházi előkelőségek - mind nagyon jól tudják, hogy a magyar adófizetők jelentős többsége mind a mai napig nem rendelkezik a nyomorult 1 százaléka felől. Ahelyett, hogy őket ráznánk fel, a szerencsétlen vámosok tarisznyájában kotorászunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Azt most nem minősítem, hogy az APEH-es nem lehet keresztény, és ez nem diszkriminatív-e a keresztényekre nézve, mert ez nem témája az előterjesztésnek. (Donáth László: Az írás szerint csak akkor, ha megtér.) Az APEH-es vagy a keresztény?
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): A keresztény megtérése problematikus, tudniillik ahhoz, hogy felismerje meg nem tért voltát, előbb zsidóvá kellene lennie, ami viszont fölöttébb kacifántos volt még Pál apostol követője számára is.
ELNÖK: Most nem akarom idézni a 95 tézisből az elsőt, amelyik azt mondja, hogy a keresztény ember egész élete a szüntelen való megtérés, mert azt gondolná képviselő úr, hogy konfesszionálisan be akarok avatkozni az egyházak belügyeibe, inkább megadom a szót Bíró Ildikó képviselő asszonynak.
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Én is támogatandónak tartom a törvénymódosítást, mert az állampolgárnak joga van tudnia arról, hogy az 1 százalékos felajánlása eljutott-e ahhoz, akinek azt felajánlotta, és arról is, ha nem jutott el hozzá.
Azt is helyesnek tartom, hogy a civil egyesületeknek felajánlott, de célba nem ért felajánlások az NCA-n keresztül a civil szektorba kerüljenek, különösen most, hogy az állami támogatást befagyasztották. Ilyenformán akár 5-10 százalékkal is több pénz juthat az NCA-ba. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy még így sem teljesül az állampolgár teljes rendelkezési joga, mert az NCA egy újraelosztó rendszer, és az NCA fogja eldönteni, hogy hova kerüljenek ezek a pénzek, és előfordulhat hogy valamely állampolgár nem szeretné, ha egy bizonyos civil szervezet kapná meg ezt a pénzt, de az NCA-nál mégis úgy döntenek, hogy az oda jusson. Ez utóbbi megjegyzésem azonban zárójelbe tenném és a törvénymódosítást mindenképpen támogatandónak tartom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Fogarasiné Deák Valéria alelnök asszonynak adom meg a szót.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyetértek Pettkó András képviselő úrral abban, hogy a civilek sokat érdemelnek, és azt hiszem, ezt minden olyan képviselőtársam nevében mondhatom, aki ebben a bizottságban ül. Valamennyien komolyan veszünk és megfontolunk minden olyan civilbarát módosítási javaslatot, amely a civil szervezetek működési feltételeinek a javítását célozza. Emlékeztetnék arra, hogy így volt ez tavaly is, amikor az 1 százalékos törvény módosításáról vitatkozott és döntött a parlament. Akkor a Pettkó András és képviselőtársa által benyújtott módosító javaslat számos pontja bekerült a parlament által elfogadott törvénymódosításba. Erről a két pontról már akkor is több alkalommal komolyan és hosszasan beszélgettünk és vitatkoztunk, meghallgattuk egymás érveit, amelyek zöme ma is elhangzott. És ez volt az a két pont, amelyek mellett mi magunk is tudtunk szempontokat, véleményeket felsorolni. De akkor méltányoltuk azokat az ellenérveket, amelyeket ma a kormány képviselője és Donáth László képviselőtársam is említett.
Hadd jegyezzek meg néhány dolgot a két ponttal kapcsolatban. Képviselő úr beszélt az anonimitásról. Elnézést kérek Pettkó András képviselőtársamtól, hogy korábbi beszélgetéseinkre is visszautalok, de a tavalyi módosítással már lazítottunk az anonimitáson azzal, hogy nem külön leragasztott borítékban, aláírva, szigorúan külön kezelve kell rendelkezni az adó 1 százalékának a felajánlásáról, hanem rajta lehet az adóbevalláson egy lapon. Ez már némiképp oldott az anonimitáson. Ezzel együtt nagyon fontos és mindenki számára mérlegelendő szempontnak tartom az anonimitást. Lehet, hogy a képviselőtársam által említett példa ironikusnak tűnt, de az élet számtalan hasonló példát produkál. Nem véletlen, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor ezt a törvényt hosszasan tárgyalta a parlament, ezeket alaposan mérlegelték, hiszen nyomást lehet gyakorolni valakire, aki valamilyen szempontból függőségi viszonyban van. Tessék csak arra gondolni, hogy majd' minden oktatási intézmény, iskola, egészségügyi intézmény mellett működnek civil szervezetek, alapítványok, és bizony előállhat olyan helyzet, hogy a gyerek osztályfőnöke számon kéri a szülőktől, hogy hova ajánlották fel az 1 százalékukat. Ez tehát nem olyan kérdés, ami mellett-felett csak úgy el lehet menni, nem lehet azt mondani, hogy márpedig ilyen szempont nincs. Én ezt nyomós érvnek tartom. S ha nem haragszanak, azt is muszáj nyomós érvnek tekinteni, amikor azt halljuk a Pénzügyminisztérium képviselőjétől, hogy nem elhanyagolható költségnövekedéssel jár egy ilyen kiértesítési rendszer bevezetése.
Hosszú évek óta nekünk is szívfájdalmunk, hogy a bennragadt 1 százalék nem a civil szervezetekhez, hanem a költségvetés nagy kalapjába kerül, ez azonban nincs ellentmondásban az 1 százalékos törvénnyel. Az 1 százalékos törvény ugyanis arról szól, hogy az adózó állampolgár rendelkezik egy bizonyos civil szervezet számára, annak ajánlja fel a pénzét. De előfordulhat, hogy a pénz valamilyen okból nem jut el a kedvezményezett civil szervezethez és úgymond bennragad. A törvény nem mondja azt, hogy annak a pénznek, amely nem jutott el az adózó állampolgár által megnevezett szervezethez, a civil szektorban kell maradnia. Ez a törvény csak a felajánlott pénzekről szól.
Ugyanakkor az NCA-törvényben nincs szó se a rendelkező állampolgárról, se arról a szervezetről, amely számára rendelkeztek. Az NCA-törvényben az 1 százalék kizárólag számítási alap. Azt mondtuk, annyi pénz kerüljön bele még egy alapba - amit ugyancsak a civil szektor kap egy másfajta elosztási rendszerben -, mint az állampolgárok által felajánlott 1 százalék. Ilyen értelemben ennek az alapnak és a rendelkezés alapján kedvezményezett civil szervezetnek a felajánló személyhez semmi köze nincs. Csupán ahhoz az állampolgári aktivitáshoz van köze, amit már többen említettek, hogy hány állampolgár tesz 1 százalékos felajánlást a civil szervezetek számára.
Az előző bizottsági ülésen miniszter asszony meghallgatásakor hallottuk, hogy az NCA jövő évi költségvetését 8,4 milliárd forinttal tervezik, ami azt jelenti, hogy az idén véget ér a befagyasztás. 2006-ban két évre fagyasztottuk be az NCA alapját, és az idei 6,8 milliárd forinthoz képest jövőre 8,4 milliárd forint lesz az NCA költségvetése, a növekedés tehát jelentős. Ilyenformán nem lehet azt mondani, hogy jelentősen megrövidítjük a civil szervezeteket akkor, ha megfontoljuk ennek a két törvénynek az összefüggéseit és inkább azon gondolkodunk, hogy az NCA-törvény módosításának a keretében kellene azzal foglalkozni, hogy az a bizonyos alap az NCA-n belül létrejöjjön. Az NCA testületeinek ma is volna módjuk arra, hogy ilyen alapot képezzenek. Annak idején szándékosan tettük bele a törvénybe, hogy ezt a pénzt visszatérítendő támogatásra, azaz likviditási problémák megoldására is fel lehet használni. Tehát az NCA-törvényben ott a lehetőség. Megítélésem szerint nem nevezhető kevésnek ez a pénz, és nem megoldhatatlan az NCA keretein belül az, hogy ilyen alap képződjön. Ezenkívül ott van a lehetőség előttünk, hogy az NCA-törvény módosítása keretében erről törvényben is rendelkezzünk.
Azért említettem most ezeket a pró és kontra érveket, mert az elmúlt években mi is folyamatosan ezekkel találtuk magunkat szembe. Ez az oka annak, hogy nem szavazunk egyformán. Megoszlik a véleményünk, van, aki úgy ítéli meg, hogy az NCA-törvény módosításával lehet azt a célt egyértelműen teljesíteni, amit a törvényjavaslat felvet, s van, aki egyetért az elhangzott véleményekkel és úgy gondolja, hogy a benyújtott törvényjavaslat módosításával is eljuthatunk a megoldáshoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök asszony. Ki kíván még hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Mivel jelentkező nincs, a válaszok következnek. Először Pettkó képviselő úrnak adom meg a szót.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Igaza van Gusztos Péter képviselő úrnak abban, hogy ha ez a rendszer kerül bevezetésre és a következő évben mindenki kap értesítést arról, hogy a felajánlása célba ért, akkor eszébe jut, hogy felajánlotta. Ezért tartom ezt fontosnak.
Nem szűnne meg a régi rendszer, így megmaradna a fellebbezések lehetősége.
Ahogy Semjén Zsolt képviselőtársam említette, a célba érkezett felajánlásokra név szerint nem lehet rákeresni az adóhatóság honlapján, az adatok ott csak összesítve jelennek meg.
Az általunk javasolt kiértesítési rendszer egy pitiáner informatikai fejlesztéssel megoldható, ami csak minimális összegbe kerül. Lényeges módosítás, hogy ettől az évtől kezdve nem zárt borítékban történik a rendelkezés. Az értesítés pedig szinte semmibe nem kerülne, hiszen az APEH a barna borítékot most is névre szólóan mindenkinek elküldi.
Donáth László képviselő úrnak pedig azt tudom mondani, hogy az adócsomagot most is mindenki névre szólóan kapja meg.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A minisztérium képviselőjének adom meg a szót.
RÉZMOVITS ÁDÁM főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Én csupán Semjén Zsolt képviselő úr felvetésére reagálnék, mert a többi kérdésre megfelelő válasz adatott.
Az érvényességről szóló tájékoztatás - ami egyértelműen zárt rendszernek minősíthető - a következőképpen működik: ha azért érvénytelen a felajánlás - teljesen mindegy, hogy melyik 1 százalékról van szó -, mert az adózó formai hibát követett el, akkor őt november 30-ig értesíteni kell arról, hogy "saját érdekkörébe tartozóan nem volt érvényes a felajánlása". Ha eddig a napig nem kap értesítést, akkor érvényes a felajánlása. Civil szervezeteknél azonban előfordulhat, hogy valami miatt mégse eredményes a felajánlás, az egyházaknál viszont nem, mert ha az egyház rendelkezik a megfelelő technikai számmal és a magánszemély is jogosult a felajánlásra, akkor az egyház biztosan megkapja a felajánlást. Az 1 százalékos törvény 6. § (5) bekezdése mind az első, mind a második 1 százalék tekintetében úgy rendelkezik, hogy konkrétan meg kell nevezni az összes támogatott civil szervezetet, illetve a második 1 százalék szerinti kedvezményezetteket, tehát az egyházakat, s ha ezek az év végén fel vannak tüntetve az APEH honlapján és olyan értesítés nem érkezett a magánszemélynek, hogy ő valamiért nem ajánlhatott fel, akkor a törvény erejénél fogva a rendelkezést teljesíteni kell. Ez egy elég világos zárt rendszer. Ha az APEH-nél ez fel van tüntetve, illetve ha a magánszemély nem kap értesítést, hogy a saját hibájából nem tehet felajánlást, akkor a felajánlást teljesíteni kell.
Az persze minden szabályozás során előfordulhat, hogy a törvényalkotó szándékával, illetve a törvényi rendelkezés betűjével ellentétben valami hiba csúszik a végrehajtásba. A tavaly elfogadott változások alapvetően az áttekinthetőség növelése irányába vezettek, abba az irányba, hogy a felajánlott összeg minél nagyobb része jusson el a megjelölt kedvezményezettekhez. E változások révén a törvény szövegével ellentétes tendenciák a jövő évre vonatkozóan gyakorlatilag megszűnnek. Jelezni szeretném, hogy a szabályozás ezzel kapcsolatban elég egyértelműen rendelkezik: ha megtörtént a felajánlás, valamint a bevallás és a rendelkezés szabályos volt, és az APEH kötelezettségének megfelelően feltünteti a honlapon a kedvezményezettek nevét, akkor az átutalást mindenképpen teljesíteni kell. Köszönöm szépen.
További észrevételek, reflexiók
ELNÖK: Semjén Zsolt képviselő úr!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Az expozéban Pettkó képviselő úr javaslatára az az állítás hangzott el ellenérvként, az állampolgár utána tud nézni annak, hogy a felajánlása célba ért-e. Abból, amit főosztályvezető-helyettes úr elmondott, ez nem következik. Még egyszer megkérdezem, hogy én, Semjén Zsolt utána tudok-e menni annak, hogy a 0011-es technikai számon a Magyar Katolikus Egyház részére felajánlott 1 százalékom beérkezett-e vagy sem.
ELNÖK: Köszönöm. Öné a szó!
RÉZMOVITS ÁDÁM főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Az 1 százalékos törvény 7. § (1) bekezdésének második mondata erre a kérdésre egyértelmű választ ad. Ez úgy szól, hogy "ha az adóhatóság a rendelkező nyilatkozat éve november 30. napjáig a rendelkező magánszemélyt a saját érdekkörébe tartozó érvénytelenségről nem értesíti és az általa megjelölt kedvezményezett a 6. § (5) bekezdésében foglaltak szerint az állami adóhatóság internetes honlapján közzétett tájékoztatóban szerepel, a rendelkezést teljesíteni kell". A pénz tehát mindenképpen eljut a kedvezményezettekhez. Szerintem ez egyértelmű válasz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Semjén Zsolt képviselő úr!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Szerintem meg nem egyértelmű és ebből egyáltalán nem következik az, hogy X állampolgár meg tudja nézni, hogy az általa Y egyháznak felajánlott Z összeg megérkezett-e vagy sem. Ebből van a bizonytalanság, emiatt van az egész rendszer iránti reklamáció és panaszáradat. Ez nem ellenérv Pettkó képviselő úr javaslatával szemben, ezért arra kérem a bizottság tagjait, hogy támogassák Pettkó képviselő úr javaslatát, mert ez az egyetlen garancia arra, hogy az állampolgár biztos lehet abban, az általa felajánlott összeg valóban megérkezett az adott egyházhoz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? (Donáth László: A megtérés tárgyában igen.) Azt napirend előtt kellett volna, mert nem az előterjesztéshez tartozik.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Nem vicc ez, elnök úr, sőt sokkal fontosabb, mint az egész vám- és pénzügyőrség meg bármilyen felajánlott 1 százalék. Tanult és tiszteletreméltó kollégám pontosan idézte Martin Luther 95 tételének 1. pontját, hogy a keresztény ember életének minden napja a megtérésé kell legyen, ez azonban az öntudatára ébredt nagykorú keresztény ember, mondjuk így, a reformált hitű keresztény ember sajátos kötelezettsége, ami semmiképpen sem lehet program vagy követelmény minden - mondjuk ki - polgári értelemben vett keresztény számára. A polgári keresztény ember élete olyan, amilyen. Betartja a játékszabályokat, elfogadja a Pénzügyminisztérium és az APEH rendelkezéseit, mint törvénytisztelő állampolgár nem tételezi fel a hatóságról azt, hogy lop, csal, hazudik és gazemberkedik, hanem tudomásul veszi, hogy az apparátus azon szabályok és normák szerint, amelyek létrehozatalában ő is, mint a demokratikus társadalom, avagy a Bürgerliche Gemeinde tagja részt vett - hogy egy kicsit a pártot is beidézzük tiszteletreméltó kollégánk kedvéért -, akkor a hitét, emberségét megélő keresztény ember - hozzáteszem megint: polgári értelemben de jure humano, hogy a római katolikus is értse - lehetősége, hogy megélje azt, ami van.
Annak azonban - és itt Semjén képviselő úr valamilyen igazságát mégiscsak el kell ismernem -, aki a végsőkig bizalmatlan és azt mondja, hogy a Földön minden hatalom a Sátántól van, még az APEH is (Dr. Semjén Zsolt: Ezt nem állítottam...) - drága pápista barátom, hátrébb az agarakkal -, tehát feltételezi azt, hogy ami ezen a földön van, az mind Augustinus egyházatyánk tanítása szerint a pokol és a Sátán uralma alatt van és totális megváltásra szorul, aminek a végrehajtása a Szentszék kezébe adandó, akkor sokkal egyszerűbb lenne - ahogy Semjén képviselő úr egyszer korábban már a házasságkötéssel kapcsolatban is felvetette, hogy a pápista egyház által kötendő frigy ugyanolyan érvényű legyen, mint a polgári házasságkötés -, ha egy bíborost vagy püspököt neveznénk ki az adóhatóság élére. Ebben az esetben Semjén képviselő úr nem botránkozna meg és többé nem vádolná az APEH-et azzal, hogy lop, csal, hazudik, és egészen biztosan mindenki - nem hívő, protestáns vagy akár Krisna-tudatú is - bizalommal lehetne, hiszen a bíboros úr őrködnék afölött, hogy egyetlenegy adókrajcár se guruljon a semmibe.
Én azonban amondó vagyok, hogy hagyjuk a polgári társadalmat úgy működni, ahogy van. Nekem a felolvasott szakasz bőven elegendő volt arra, hogy azt gondoljam, a törvény egészen addig, ameddig legitimitása, hatóereje van, elhathat. Természetesen sokkal, de sokkal boldogabb lennék egykori kiváló képviselőtársammal, Bauer Tamással egyetemben - akinek emlékezete ezerszer legyen áldott e bizottság színe előtt is (Dr. Semjén Zsolt: Jól van a Bauer!), az emlékezete ebben a bizottságban, tessék odafigyelni, magyarul beszélek -, ha az anonimitás érvényesülne. Bauer Tamás ebben a bizottságban fejtette ki jó tíz esztendővel ezelőtt azt a nagyon fontos megállapítást, hogy az anonimitásnak érvényesülnie kell. S akkor még csak egy 1 százalékról volt szó; ezt muszáj az emberek emlékezetébe idéznem, hiszen ez a jámbor köztisztviselő már nem emlékezhet erre, akkor talán még nem is volt a minisztériumban. És nekünk azért is kell őrködnünk az anonimitás felett, mert az egyházi 1 százalék különösen szenzitív adatnak minősül. Változatlanul amondó vagyok, hogy aki bizalmatlan, az ne adjon senkinek semmit és örüljön annak, hogy majd a jó sáfár, a nagy gazda, az állam elosztja úgy, ahogy akarja. Aki pedig úgy gondolja, hogy a közösségért felelősséget kell viselni - legyen az civil vagy szakrális közösség -, az járjon el annak rendje és módja szerint.
Végezetül - merthogy a megtérés nagyon fontos dolog - teljes erővel kiállok Pettkó képviselő úr széles vállai mögött, de csak egy feltétellel: ha olyan javaslatot nyújt be, amely lehetővé teszi, hogy egyszer az APEH - ha ez a minimális kis sehonnai, semmibe nem kerülő informatikai reform ott végrehajtatik - ne csak a technikai számmal rendelkező egyházakat támogassa, hanem azok minden jogi személyiséggel rendelkező részét - iskoláját, alapítványát, kórházát stb. - is, ami hozzá tartozik, hogy szűnjék meg az állam az államban vagy az állam az egyházban téveszméje, és legalább a reformált egyházak azzá válhassanak, amivé lenniük kell: szüntelen megtérésben élő és a hibáikon magukat naponta bűnbánattal túltenni próbáló, megtisztult szent közösségekké.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Semjén Zsolt képviselő úr!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Szeretnék egy dolgot Donáth nagytiszteletű úr emlékezetébe idézni. Az emberi természettel kapcsolatos bizalmatlanságból ered az APEH-hel szembeni némi bizalmatlanság, mégpedig - mint azt Szent Páltól és az előbb idézett Ágostontól pontosan tudjuk - az eredeti bűn tényéből következően. Az eredeti bűn tényének az értelmezése tekintetében protestáns barátaimnak szigorúbb álláspontot kellene elfoglalniuk, mint nekünk, tekintve, hogy az ő felfogásuk szerint az emberi természet az eredeti bűn következtében mindenestől megromlott, ezért nagyobb bizalmatlansággal kell viseltetniük az emberi természet, következésképpen az APEH irányában is. Én katolikusként azt állítom, hogy nem romlott meg mindenestül, csak rosszra vált hajlamossá. Ezért az én katolikus álláspontom az, hogy bízzunk az APEH-ben, de azért kérjünk visszajelzést. Köszönöm szépen. (Donáth László: Ez szellemes volt. Peccatum originale Augustinusnál a szakkifejezés.)
ELNÖK: Köszönöm. Pettkó képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Az APEH be szokott számolni itt a bizottságban az 1 százalékos felajánlásokról és mindig meg szoktuk dicsérni, hogy jól végzi a munkáját. Egyébként pedig zárjuk le a vitát és szavazzunk.
ELNÖK: Gusztos Péter képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Magam is amellett szeretnék érvelni, hogy szavazzunk. Emellett megfontolásra ajánlom, hogy hozzunk létre egy albizottságot az APEH és a teológiai kérdések megvitatására. Én szívesen részt vennék ennek a munkájában, mert érdekelnek ezek a kérdések, és minden ilyen vitából nagyon sokat lehet tanulni. Ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalására vagy egy albizottság, vagy egy ilyen tárgyú nyílt nap lenne a megfelelő fórum.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Gyula képviselő úr!
TÓTH GYULA (MSZP): Eddig azt gondoltam, hogy a lét maga is meghatározható, meg a semmi is, de hogy a lét és a semmi között még van valami létező - a levés -, arra nem gondoltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezárom. Szeretném a bizottság tagjainak emlékezetébe idézni, hogy mi az emberi jogi bizottság vagyunk és egy törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a T/4899. számú törvényjavaslatot? (12) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (1) Ki tartózkodott? (6) Megállapítom, hogy a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.
Mivel első helyen kijelölt bizottság vagyunk, előadót kell állítanunk. Ki vállalja? (Bíró Ildikó.) A kisebbségi álláspontot ki fogja ismertetni? (Fogarasiné Deák Valéria: Donáth László képviselő úr.) A plenáris ülésen a bizottság álláspontját Bíró Ildikó képviselő asszony, a kisebbségi véleményt pedig Donáth László képviselő úr fogja ismertetni.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5590. szám) (Általános vita)
2. napirendi pontunk a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőit, dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes asszonyt és dr. Nyárádi Gabriella fogalmazót. Önöké a szó.
Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. JUHÁSZ EDIT főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány három törvényjavaslatot tárgyalt meg és küldött be az Országgyűléshez. Mindháromnak az a célja, hogy az igazságszolgáltatás működésébe olyan új munkafolyamatokat, munkamegosztási módszereket és ügyintézési modelleket építsen be, amelyek az ügyek egy értékelhető részében jelentős gyorsítást fognak eredményezni, illetve az elektronikus ügyintézésre is további lehetőségeket adnak. A másik két javaslat nem szerepel a bizottság napirendjén.
A három törvényjavaslat közül a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása a legterjedelmesebb. Ennek három főbb tárgykörét emelném ki: a fizetési meghagyás reformját, a fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakuló eljárásokat - ezek az úgynevezett kis értékű perek, melyeket speciális perrendben állapít meg -, valamint a tárgyalás nyilvánosságával és a tanúk adataival kapcsolatos módosításokat. E módosítások megalkotására alkotmánybírósági határozat is kötelezte a jogalkotót.
A fizetési meghagyás reformjával és a kis értékű perek szabályaival kapcsolatos módosítások azért kerültek be a törvényjavaslatba, hogy a jogalkotó a jogvitáknak egy jóval olcsóbb, költség- és időkímélőbb megoldását helyezze előtérbe és bővítse a nem peres eljárások alkalmazásának körét, amikor pedig ezekben az ügycsoportokban valamilyen ellentmondás folytán jogerős végrehajtható határozat nem tud születni, akkor az 1 millió forint alatti pertárgyértékek esetében a perré alakult eljárások jelentés részében 3-6 hónap alatt születhessen határozat. Ez a perrendtartás jelenlegi szabályaihoz képest kétirányú elmozdulást jelent, egyrészt növeli a felek felelősségét, másrészt a határidőket jelentősen lerövidíti, ezért a bíróságoknak jóval feszesebb eljárási rendet kell tartaniuk. Ezek legfőbb célja a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásához fűződő jogok érvényesülése, hogy ne csak az adott jogvita, hanem az ahhoz kapcsolódó minden egyéb jogviszony is minél hamarabb rendeződni tudjon.
Szeretnék rámutatni az új ügyfélbarát megoldásokra is. Ilyenek a fizetési meghagyásos eljárásban a kérelmek elektronikus úton történő előterjesztése, amire a pénzkövetelések esetében jövő év július 1-jétől lesz lehetőség. Ezekben az esetekben a bíróság egy automatizált eljárást fog lefolytatni. A törvény szerint maximum három nap alatt kell megszületnie a döntésnek, de ha ez a megoldás fog működni, akkor a beérkezéssel egyidejűleg a döntés is megszülethet.
Még egy dolgot megemlítenék, ami a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásához, illetve a jogviták és a hozzájuk kapcsolódó konfliktusok minél eredményesebb feloldásához kötődik. A törvényjavaslatban több vonatkozásban is megjelenik az alternatív vitarendezési módok erősítése. Egyrészt bekerül a polgári perrendtartásba a bíró tájékoztatása az alternatív vitarendezés és a peren kívüli megegyezés lehetőségéről, amire a 2002. évi törvény már Magyarországon is lehetőséget ad. Számos külföldi perrendtartás tartalmaz ehhez kapcsolódó szabályokat, amikor a feleket adott esetben még arra is kötelezik, hogy ilyen tájékoztatókon részt vegyenek. Ezt a törvényjavaslat természetesen nem általános jelleggel vezeti be, hanem csak abban az esetben, ha a bíró úgy látja, hogy eredményre vezethet. Nagyon fontos a jogi személyek egymás közötti pereiben az előzetes egyeztetés bevezetése, illetve visszaállítása a korábbi szabályokhoz kapcsolódóan.
Fontos szabály a peren kívüli közvetítés igénybevételéhez fűződő illeték- és költségkedvezmények rendszerének az erősítése. Ez azt jelenti, hogy annak az esetében, aki a közvetítést követően a megállapodás ellenére pert indít, illetve perbe bocsátkozik, előnytelenebb perköltség-viselési szabályok érvényesülnek, és nemcsak a perköltség, hanem az előzetes mediáció költségének egy része is áthárítható rá. Az illetéktörvény 58. §-a szerint részben a per előtti egyeztetéshez, részben a per során lefolytatott egyeztetéshez, illetve az egyezség bírósági jóváhagyásához illetékkedvezményt társít a jogalkotó. Ennek az a célja, hogy ezek a perelhárító fórumok népszerűbbek legyenek. Ez nyilvánvalóan növeli a felek felelősségét, mert ezekben az alternatív vitarendezési eljárásokban nem egy rájuk kötelező határozatot hoznak, hanem a jogvitájukra maguknak kell megoldást találni. A tapasztalatok szerint ez jobban szolgálja a konfliktusok hosszabb távú rendeződését, mint egy jogerős végrehajtható határozat kikényszerítése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt a törvényjavaslat célkitűzésével egyetért, de a részletszabályok tekintetében módosító indítványok benyújtását tartja szükségesnek. Ezzel együtt támogatjuk az indítványt.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Nem.) Nem kíván.
Köszönjük szépen főosztályvezető-helyettes asszony segítségét.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a Máriapócsi Kegyhelyről szóló határozati javaslat (H/5446. szám)
3. napirendi pontunk a Máriapócsi Kegyhelyről szóló határozati javaslat, dr. Simicskó István KDNP-képviselő önálló indítványa. Megkérem képviselő urat, hogy indokolja az önálló indítványát.
Dr. Simicskó István képviselő (KDNP) szóbeli kiegészítése
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem először találkozik a tisztelt bizottság ezzel a javaslattal. Azért nyújtottam be másodszor is ezt a javaslatot, mert a múltkori beszélgetést biztatónak éreztem és úgy láttam, a bizottság tagjai is fontosnak tartják az ügyet.
Felmerülhet a kérdés, hogy alkalmas-e ezzel az üggyel a jelen politikai viharfelhős időszakban előállni. Erről nekem Szent Pál tanítványához idézett szavai jutnak eszembe - amit persze nálam műveltebb, a teológiai kérdésekben jártasabb képviselőtársaim bizonyára jobban ismernek, mint én -: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Azt hiszem, hogy jó ügyet szolgálni bármikor nagyon fontos. Különösen pünkösd előtt.
A máriapócsi bazilika története, az ottani Mária-ikon múltja mindannyiunk előtt ismert. Abból kell kiindulni, hogy hívő és nem hívő emberek számára egyaránt üzenetet hordoz a máriapócsi történet. De nemcsak hívő és nem hívő emberek számára, hanem magyarok, szlovákok, románok, cigányok, ruszinok és mások számára is pozitív üzeneteket hordoz Máriapócs esete és történetisége. Egyrészt az összetartozást üzeni számunkra, a szeretetet, az egymás iránti felelősségérzetet, valamint a hétköznapi gondokon való felülemelkedés lehetőségét és igényét. Ezek olyan értékek, amelyek kihatással lehetnek és egyben politikai üzenetet hordozhatnak a társadalmi viszonyokra is. Mivel az ügy társadalmi viszonyokra való kihatással bír, a közjót szolgálja, ami egyébként minden parlamenti képviselő alapvető kötelessége, hiszen alkotmányban rögzített feladatunk a közjó szolgálata. Az ügy fontosságára tekintettel közösen kell keresnünk a megoldást. A múltkori vita során úgy érzékeltem, hogy Donáth képviselő úr és mások is - evangélikus és református kollégák egyaránt - érzik és látják ennek az ügynek a fontosságát, amiért külön köszönetet kell mondanom.
A kérdést persze meg lehet közelíteni világi oldalról is. A múltkor is elmondtam - bár nem domborítottam ki eléggé -, hogy nemcsak egyházi, vallási értelemben, nemcsak a hívő emberek részéről lenne óriási jelentősége annak, ha ezt a bizottság általános vitára alkalmasnak találná, az Országgyűlés a napirendjére tűzné és még el is fogadná - ez mindenképpen fontos üzenet lenne -, hanem gazdasági, idegenforgalmi szempontból is nagy jelentősége lenne. Már beszéltem arról, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az ország egyik leghátrányosabb helyzetű, legszegényebb régiójában jelentene idegenforgalmi lehetőségeket, hiszen itt egy fontos zarándokhelyet lehetne felépíteni. Európában a zarándokhelyek - például Ausztriában Mariazell, Franciaországban Lourdes, Portugáliában Fatime - komoly világi látogatottságot is élveznek. Nemcsak hívő emberek keresik fel ezeket a helyeket, hanem rengeteg nem hívő ember is, ők persze mint turisztikai látványosságot, ott költve el a pénzüket. Magyarországnak, s ezen belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének ez komoly bevételi lehetősége lenne.
A hívők felé - s most nemcsak a katolikusokra meg a görög katolikusokra gondolok, hanem minden keresztény emberre - is komoly üzenete lenne ennek a döntésnek. De az idegenforgalmi nevezetességen túl nemzetiségi és kisebbségi szempontból is fontos üzenete lenne, hiszen Máriapócson jelentős számú roma kisebbség él, csakúgy, mint egész Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, akik szintén komolyan ápolják a máriapócsi hagyományokat és rendszeresen részt vesznek a miséken. Aztán európai megközelítésben is rendkívül hasznos lenne - az Európai Unióban ez egy bevált és elfogadott gyakorlat -, ha Magyarország fel tudná mutatni, hogy neki is van egy szent zarándokhelye, amit bele tudnánk illeszteni abba a vonulatba, amely az európai normáknak is megfelel. Ez ékes bizonyítéka lenne annak, hogy nálunk is létezik ilyen szellemi és ideológiai kegyhely.
Fontos üzenete lenne annak, hogy az Országgyűlés ezt tárgyalja, sőt el is fogadja. A lélekápolás önmagában persze nem lehet gyógyír a társadalom összes problémájára, nem hozhatja meg a felvirágzás lehetőségét, de mindenképpen fontos lenne, olyan fogódzó, amely segítséget nyújtana a magyar közösség számára a mai rohanó és globalizálódó világban.
Ha pedig megnézzük, hogy milyen ügyek vannak a parlament asztalán, akkor láthatjuk, hogy azokhoz képest felemelő lenne végre ilyen kérdésekről beszélgetni a Magyar Országgyűlésben. A postaládák méretéről, a katonai bakancsokról vagy az antivegetatív bevonatrendszerek ellenőrzéséről folytatott hosszadalmas viták nagyon fontosak, fajsúlyosak és kardinálisak a parlament működését illetően, de azért lelki kérdésekkel és a nemzeti szent helyekkel is foglalkoznunk kellene. Ehhez kérem az önök segítségét, együttműködését és támogatását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Most a minisztérium képviselőjének, dr. Fedor Tibor főosztályvezető-helyettes úrnak adom meg a szót, hogy ismertesse a minisztérium álláspontját.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium álláspontjának ismertetése
DR. FEDOR TIBOR főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Szeretném előrebocsátani, hogy minisztériumi részéről ebben a kérdésben nem én vagyok az első számú illetékes. Úgy volt, hogy Csepregi András titkárságvezető úr jön el a bizottsági ülésre, be is jelentkezett, de olyan programjai jöttek közbe, hogy személyesen nem tudott megjelenni, ezért némileg kényszerhelyzetben én próbálok állást foglalni ebben a kérdésben.
A Magyar Köztársaság alapvetően egy világi állam. A Magyar Köztársaság Országgyűlése képviselői révén a különböző felekezetű és a nem hívő állampolgárait egyaránt képviseli. Ez az országgyűlési határozati javaslat számomra még szimpatikus is, de azon érdemes elgondolkodni, hogy az indokolása helyenként eléggé teológiai jellegű. Ha az Országgyűlés ezzel az indokolással elfogadja a határozati javaslatot, akkor lényegében deklarálja, hogy Máriapócson megtörtént a Szűz Anya-ikon háromszori könnyezése. Ha Magyarország világi állam, akkor meg kell kérdezni, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése ezt deklarálhatja-e vagy sem. De még egyszer mondom, személy szerint majdnem mindenben egyetértek Simicskó képviselő úrral.
A Máriapócsi Kegyhegy nemcsak a magyar, hanem az egész Kárpát-medencei görög katolikusságnak kiemelt kegyhelye, sőt tágabb értelemben véve az egész magyar katolikusság számára kiemelt jelentőségű hely, mégis kénytelen vagyok megkérdezni, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése - amely, ismételten mondom, egy világi állam képviselő-testülete, különböző felekezetű képviselőkből áll, akik különböző felekezetű és nem hívő állampolgárokat egyaránt képviselnek - hozhat-e olyan határozatot, amelyben teológiai kérdésekben foglal állást. Ha ez megtörténik, akkor - az indokolást ismerve - a Magyar Köztársaság Országgyűlése lényegében deklarálja, hogy ez egy szent hely, márpedig a szentség fogalma teljes mértékben egyházi kategória, s az állam és az egyház alkotmányos elválasztásából az is következik, hogy az állam nem szólhat bele az egyházi belügyekbe, még az olyanokba sem, hogy az egyház mit tekint szentnek és mit nem. A jelen lévő képviselő hölgyek és urak közül nyilván mindenki tudja, hogy nemrégiben a pápa kiemelt kegyhelynek nyilvánította a máriapócsi görög katolikus kegyhelyet, aminek valamennyien örülünk, de ez végső soron pápai hatáskör volt. A problémánk tehát az, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése ehhez képest még mit tud hozzátenni. Ezeket a problémákat mindenképpen mérlegelni kell.
Arról van tehát szó, hogy egy egyházi kérdésben, a kegyhelyek kérdésében foglalna állást az Országgyűlés, ezek a kérdések pedig álláspontunk szerint túlesnek a Magyar Köztársaság Országgyűlésének mint törvényhozó hatalomnak a jogkörén. Az egyház védelme érdekében is mondom, hogy ezekbe a kérdésekbe a világi hatalomnak semmilyen képviselője nem szólhat bele. Ettől függetlenül egyetértünk azzal, hogy ez a magyar görög katolikusság kiemelt kegyhelye, csak az a kérdés, hogy az Országgyűlésnek ehhez mi köze van és milyen lehetőségei vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pettkó András képviselő úrnak adom meg a szót.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Magyar Demokrata Fórum ahogy a múltkor is, most is támogatja Simicskó István képviselői önálló indítványát. Ha ma úgy döntünk, hogy tárgysorozatba vesszük és általános vitára is alkalmasnak tartjuk a jelen törvényjavaslatot, akkor a Ház akár már a jövő héten meg tudja kezdeni a tárgyalását és a nyári szünet előtt el tudjuk fogadni, hiszen még négy-öt hét hátravan a parlamenti munkából.
A múltkori vitában Donáth László képviselőtársam azt mondta, hogy neki volnának észrevételei és pontosító javaslatai. Ha a pontosított szöveg bekerül a Ház elé, akkor a képviselők módosító javaslatokat nyújthatnak be hozzá és javíthatnak rajta, hisz nincs olyan indítvány, amelyet ne lehetne még jobbá, pontosabbá és precízebbé tenni. A parlamenti vita lefolytatása után pedig el lehetne fogadni ezt a javaslatot. Ennek érdekében arra kérem képviselőtársaimat, hogy az MDF-hez hasonlóan támogassák Simicskó képviselő úr indítványát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Semjén Zsolt képviselő úr!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Tartalmilag egyetértek Fedor Tibor főosztályvezető-helyettes úrral a tekintetben, hogy a profán, világi, immanens állam nem illetékes abban, hogy szakrális, teológiai, transzcendentális kérdésekben állást foglaljon. Ebben teljesen egyetértünk.
Az én olvasatomban viszont a szöveg nem azt mondja, hogy a Magyar Országgyűlés egy kvázi hittételi, dogmatikai, teológiai, mariológiai kérdésben foglal állást, hanem azt, hogy a "Szűz Anya ikonjának könnyezése" kijelentés a görög katolikus egyház önértelmezése és hagyománya szerint értelmezendő. Tehát a Magyar Országgyűlés nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a Szűz Anya-ikon könnyezett-e vagy sem, hogy ennek mi a mariológiai jelentősége és mi nem, hogy ez mennyiben tekinthető magán kinyilatkoztatásnak és mennyiben a katolikus vagy a görög katolikus egyház hitletéteménye részének, pusztán arról van szó, hogy sok százezer magyar görög katolikus számára ez egy szent hely, szent esemény, hitéleti történés, aminek azonban az egész magyar társadalom számára van kulturális, spirituális, turisztikai és még sok más olyan értéke, amiket Simicskó képviselő úr elmondott.
Az ellen én is tiltakoznék - már csak az egyház szabadságának védelmében is -, hogy az Országgyűlés teológiai kérdésekben foglaljon állást, de az én olvasatom szerint a Simicskó képviselő úr javaslatában szereplő indokolás nem is ezt mondja, hanem úgy mondja a könnyező Szűz Anya ikonját, mint a görög katolikus egyház hagyományát és önértelmezését anélkül, hogy ebben pró vagy kontra bármilyen állásfoglalást hozna az Országgyűlés. Az Országgyűlés azt tekinti értéknek és azt ismeri el, ami a görög katolikusság számára érték, és nem abban a kérdésben foglal állást, hogy a ikon könnyezése tekintetében mi a teológiai álláspont. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Donáth László képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Semjén Zsolt képviselő úr szíves emlékezetébe idézem, hogy nem mindig az volt az álláspontja, amit az imént kifejtett. Amikor ez a javaslat az ezt megelőző alkalommal elibénk került, jegyzőkönyvbe idéztem, hogy az alatt a tizennégy év alatt, amióta jelen vagyok e bizottság ülésein, már kellett egy ehhez hasonló csatát vívni, de sokkal méltatlanabb körülmények között, amikor is egy egykori fideszes képviselő a mindenszenteket "halottak napja" néven iktatta törvénybe. Úgy látszik, hogy Semjén képviselő úr akkor behunyta a szemét és a tényekkel ellentétben november 1-jét november 2-ává tette, illetve november 2-át tette mindenszentekké. Egy biztos: hajszál van a levesben, hiba van az akkori munka törvénykönyvébe való betoldással és pótlással. A minisztérium képviselője nagyon higgadt és visszafogott módon fogalmazott, én azonban nem vagyok köztisztviselő, ezért ez nekem nem szükséges, és gyáva protestáns sem vagyok, hogy szégyellném a felfogásom, ellentétben azokkal a kollégáimmal, akik annak idején sunnyogva húzták magukat össze az akkori Fidesz-MDF-Kisgazdapárt padsoraiban, hogy elveiket, hitelveiket megtagadva elkövessék azt a méltatlanságot, hogy igent mondjanak egy kardinális teológiai problémát elfedő törvény módosítására.
Itt azonban nem ez a helyzet, és Isten óvja kis hazánkat és lelkünk üdvét, hogy bármilyenfajta vallási fanatizmus felüthesse a fejét, mint annak idején a Magyar Országgyűlésben a polgári kormány regnálása alatt. S teszem hozzá, az ön államtitkársága alatt, bár nem ön súgta a tanácsokat a miniszterelnöknek, hanem más, de mégiscsak ön viselte a tiarát. (Derültség.) Örülök, hogy derék ellenzéki képviselőtársaim kezdik kapiskálni, hogy a dolog komolyabb annál, semmint könnyedén bezsebelhetném elismerő szavaikat. Mert hogy számomra ami szentség, az szentség. A görög katolikusok szentsége is szentség. Különösen is közelállónak érzem magamhoz ezt a közösséget, hiszen ott a papok nősülhetnek, sok gyerekük van, és tiszteletreméltó szent nép a magyarhoni görög katolikus eklézsia. Maradjon is az a világ végezetéig.
Az általam kedvelt Simicskó képviselő urat annak idején megkértem arra, ha újfent elő kívánja terjeszteni ezt az indítványt, előbb üljünk le és beszélgessünk róla. Ezt csak a tények kedvéért mondom, mert szégyenkezem e tiszteletreméltó grémium előtt, hogy ismételten negatív álláspontot kell ebben a témában elfoglalnom, és nem jó, ha az ember ugyanarra a problémára ugyanolyan módon tér vissza. Ez méltatlan egy tanult közösség tagjaihoz. De mégiscsak arról van szó, ha higgadtan és józanul gondolkodunk, akkor ezt a javaslatot ebben a formációjában nem lehet a bizottságon túlengedni, több oknál fogva sem.
Az egyik ok az, hogy - maradva a beadott javaslat logikája mellett és komolyan véve Semjén Zsolt képviselő úr szavait - paritásos alapon elő kellene állni egy református, egy evangélikus, egy unitárius, egy római katolikus és egy zsidó kegyhely hasonló besorolásának igényével mondjuk a debreceni nagytemplomtól a Deák téri evangélikus templomig vagy a nagykállói zsidó kegyhelyig, bár lehet, hogy ott már nincs semmi, csupán elmegyógyintézet. Így azonban ez nem fair, egyszerűen nem helyes. A többi felekezet - tehát nemcsak az evangélikusra gondolok, hiszen nem erről van szó - vonatkozásában nem fair. Azt hiszem, senki előtt nem szorul különösebb bizonyításra, hogy én egy ökumenikusan gondolkodó ember vagyok, világ életemben az Egyetlen valóságát hirdettem és vallottam ezeknek a közösségeknek, de azt nem tartom helyesnek, ha az előbb említett semleges és bármely szakrális közösségtől elválasztott állam valamely közösséget mégis kiemel, ahogy ezt tette a Magyarországi Római Katolikus Egyházzal 1999-ben, amikor az említett munka törvénykönyvi módosítást vitte véghez. Ez nem helyes.
De túl ezen van itt egy különös probléma is: összekapcsolódik két olyan valóság, amelyek nem tartozhatnak egybe. Nem tartozhat egybe Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szegény népe szociális problémáinak vagy idegenforgalmának a rendezése azzal, hogy a máriapócsi másolatmadonna könnyezik vagy nem könnyezik. Ez számomra kimeríti a blaszfémiát, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Annak idején azt mondtam, s most újfent mondom, nagyon szívesen támogatom, hogy legyen egy olyan regiszter, amely paritásos alapon felsorolja azokat a magyarhoni jelentős egyházi helyeket, létesítményeket, intézményeket, épületeket, amelyek egyfajta nemzeti kegyeleti és ehhez tartozóan idegenforgalmi jelentőségre is igényt formáló értékkel bírnak - itt persze tényleg a tudásunk szerinti teljességgel kell eljárni -, ez azonban ne érintkezzék az egyes ember, legyen az római vagy görög katolikus, protestáns vagy zsidó, személyes érzékenységével.
Ezért arra kérem képviselő urat, hogy vonja vissza a javaslatát - ebben az ügyben ugyanis ez lenne a tisztességesebb megoldás -, mert az kezelhetetlen számunkra. Adjunk be vagy közösen, vagy úgy, hogy négerkedem neki - mert soha nem szégyelltem a munkát és szerintem nem a név a fontos, hanem az elvégzett értékes és értelmes cselekvés, s e tekintetben én az ő jóindulatában most sem kételkedem -, egy javaslatot, hogy egy ilyen törvényjavaslat megszülessék, de ennek a gondozója vagy a kulturális, vagy az idegenforgalmi bizottság legyen, semmiképpen se az emberi jogi vagy civil bizottság. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Mint jegyző jó néhány országgyűlési határozatot aláírtam az elmúlt években, így tudom, hogy a indoklás abban már nem szerepel. Persze az sem mindegy, hogy egy képviselő a törvényjavaslat indoklásába mit ír be és hogy kívánja meggyőzni a képviselőtársait. Nem szeretnék teológiai vitát folytatni, már csak azért sem, mert nem tudnám olyan szinten tenni, mint Donáth László, Semjén Zsolt vagy Balog Zoltán képviselőtársaim. Az indoklást tehát szépen rakjuk félre.
Nézzük inkább magát az országgyűlési határozati javaslatot, amely úgy szól, hogy "az Országgyűlés elismeréssel kinyilvánítja, hogy Máriapócs a Kárpát-medencei görög katolikusság szeretet-lelki központja, szent zarándokhely, nemzeti kegyhely, a máriapócsi bazilika egyedülálló nemzeti kincs". Azt gondolom, a bizottság egyetlenegy tagja sem vitatkozik ezzel a két és fél sorral.
Értem Donáth képviselő úrnak azt a felvetését, hogy a szöveget ki kellene egészíteni három vagy négy másik felekezet kegyhelyével, az előterjesztőnek azonban nem ez volt az alapvető szándéka. Mindenesetre ha van olyan képviselői szándék, hogy ez egészüljön ki más kegyhelyekkel, akkor a tisztelt Ház bölcs döntésére van bízva, hogy ez milyen körben történjen meg. Amennyiben a Ház többsége megszavazza azt, amit Donáth képviselő úr mondott, hogy másik három vagy négy hellyel egészüljön ki, akkor ez az indoklástól függetlenül az országgyűlési határozati javaslatba be tud kerülni. Ezért még egyszer javasolom, hogy támogassuk ezt a határozati javaslatot, s aztán akár bizottsági javaslatként, akár más javaslatként - ha képviselőtársaim részéről erre van pontos elképzelés - kerüljön be másik három vagy négy hely is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Semjén Zsolt képviselő úr!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Egy reflexiót szeretnék tenni Donáth nagytiszteletű úr november 1-jével kapcsolatos reflexiójára. Bármilyen meglepően is hangzik, mi akkor is a liberális állásponton voltunk, az ugyanis egyszerűen tény, hogy a magyar társadalom megemlékezik a halottairól. A halottakról különféleképpen lehet megemlékezni: katolikus, protestáns vagy nem hívő módon, lehet úgy értelmezni, hogy közbenjárhatunk a halottainkért és lehet puszta megemlékezésként. Mindenki maga döntse el, hogy ő milyen formában óhajt megemlékezni a halottairól.
Donáth képviselő úr pontosan tudja, hogy a szakrális és a profán valóság a társadalmi valóságban és gyakorlatban együtt van. Gondoljunk például az ünnepeinkre, pünkösdre, karácsonyra vagy húsvétra. Van, aki húsvétkor a pészachot ünnepli, van, aki Krisztus feltámadását, van, akinek a húsvét tavaszünnep, másnak meg nyusziünnep. Mindenki azt ünnepli, amit gondol, de ez nem változtat azon, hogy ez a szakrális gyökerű ünnep az egész társadalom számára ünnep. Nincs olyan épeszű ember, aki ne ünnepelné meg a karácsonyt. Van, aki akkor Krisztus születését ünnepli, más a szeretet ünnepét, s van, aki mást.
Hadd emlékeztessek arra is, hogy van precedens a magyar jogalkotásban hasonló dologra, például a Szent Korona kérdésében. Van, aki számára a Szent Korona ereklyét jelent, Szent István király ereklyéét. Aztán értelmezhető úgy - s ez az általános -, mint a magyar történelmi és kulturális sorsközösségnek egy szimbóluma, de úgy is értelmezhető, mint egyfajta múzeumi tárgy. Kinek ez, kinek az, sok esetben több jelentés van együtt. Az a tény, hogy a szakrális és a profán valóság a társadalmi gyakorlatban együtt van, teljesen legitimmé teszi azt, hogy november 1-je munkaszüneti nap legyen, s liberális és világi alapon is legitimmé teszi, hogy a Máriapócsi Kegyhelyről országgyűlési határozatban megemlékezzünk.
Hadd biztosítsam Donáth nagytiszteletű urat a tekintetben, ha valaki egy lutheránus, vagy Balog Zoltán elnök úr, kedves barátom egy református, vagy bárki más hasonló megalapozással bármilyen emlékhelyet vagy történelmi, szakrális vonatkozású kegyhelyet javasol, akkor azt - már most mondom biankóban - természetesen támogatni fogjuk. Mert igazából nem arról van szó, hogy az Országgyűlés vagy a bizottság a konkrét szakrális valóság tekintetében foglalna állást, hanem a tekintetben foglal állást, hogy a magyar társadalom egy jelentős része számára ez milyen jelentőségű és fontosságú. S annak a sok százezer embernek a hitét tartja tiszteletben, amely egyébként érték mindenki - görög katolikus, római katolikus, protestáns, izraelita, nem hívő - számára. Ezért semmiféle kirekesztést vagy vallási intoleranciát nem érzek ebben a dologban, és biztosítom a bizottság minden tagját, ha hasonló javaslattal jön bármilyen más vallás tekintetében, akkor azt lelkesen fogom támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tóth Gyula képviselő úr!
TÓTH GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Én azt szeretném, hogy az előterjesztő szándéka és a majdani törvényhozás essen egybe. Talán nem érthető, hogy mit takar ez a mondat, ezért egy más megközelítésben szeretném érthetővé tenni. Országgyűlési határozati javaslatot nyújtottam be abból a célból, hogy az első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló Kossuth-szoborcsoportot - amelyet Horvai János alkotott és 1927. november 4-én állítottak fel az Országház téren, amely négy nappal azelőtt kapta a Kossuth tér nevet - nyilvánítsuk történeti emlékhellyé. A szoborcsoportot az ötvenes évek mindannyiunk által ismert politikai kurzusa nemkívánatosnak minősítette, ezért az elkerült a Rákoskeresztúri temetőbe és ott az enyészetnek volt kitéve. Az Esti Hírlapban megjelent egy hír, hogy bárki - akár sírkövesek, akár útépítők - elviheti. Az első felelős magyar kormány valamennyi tagját ábrázoló szoborcsoportról van szó! Dombóvár akkori tanácselnöke az Esti Hírlapból értesült a dologról és úgy döntött - ami a tanácselnökségébe került -, hogy a szobrokat meg kell menteni. Jelentkezett is a temető gondnokságán, ahol közölték, az elvitelnek egyetlen feltétele van, a szállítási költség vállalása. Ez akkor 140 ezer forintot jelentett. Tanácsi döntés született arról, hogy Dombóvár erre nem tud ennyit áldozni, de tudnak áldozni rá Dombóvár város lakói, és a 140 ezer forintot közösen összeadták.
Ez egyedülálló alkotás, az első felelős magyar kormány tagjait ábrázoló szoborcsoport sehol másutt nincs az országban. A szoborcsoport a dombóvári Szigeterdőben egy parkban áll, és a város anyagi lehetőségeihez mérten gondozza. A szobrok ruskicai márványból készültek, ami az időjárás viszontagságaival szemben nem túl ellenálló, ezért fel kellene újítani azokat. A szobrok külön vannak, nem úgy, mint ahogy azt annak idején Horvai János felállította. Arra gondoltunk, hogy a szobrokat egy országgyűlési határozati javaslattal történeti emlékhellyé kellene nyilvánítani. Azt hittem, Dombóvár engem szentté fog avatni, mert igen nagy dolog egy történeti emlékhely létrehozása. A következő lépcsőfok a nemzeti emlékhely lenne, de a magyar törvények azt mondják, hogy nemzeti emlékhellyé csak az nyilvánítható, ami korábban történeti emlékhely volt. Hogy miért történeti és miért nem történelmi, az más kérdés. Ezért először történeti emlékhellyé kell nyilvánítani valamit, és csak azután nemzeti emlékhellyé, amiből ma egy van az országban, a Hősök tere. Azt gondoltam, a mindenkori kormányok regnálásuk legalább egy napját arra fogják szánni, hogy eljönnek Dombóvárra és tiszteletüket teszik az első felelős magyar kormány előtt, ami önmagában semmiféle politikai megközelítést nem igényel.
A dombóvári Szigeterdőben ma csak ezek a szobrok vannak, de semmi nem indokolja, hogy éppen ott legyenek. Bizottság elé került az ügy, s akkor derült ki, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság előtt több tíz hasonló kérés van. Olyan helyek, mint Mohács, Pákozd, Székesfehérvár semmiféle ilyen címmel nem illetettek, holott ezek jogosságát senki nem kérdőjelezi meg.
Éppen ezért csatlakozom Donáth László képviselőtársam szavaihoz. Azért, hogy a szándékból valóság legyen, bízzuk rá ezt valamelyik ezzel foglalkozó szakbizottságra - ha az egyházi vonzatát nézzük, lehet ez akár az emberi jogi bizottság is, ha nem azt nézzük, akkor más bizottság -, járjuk körbe a témát azért, hogy ne vesszen el, s ne járjon úgy az előterjesztő, mint ahogy én jártam. Nekem meg kell várni, amíg a minisztérium - mert azért mégiscsak rá bízzuk a dolgot - egy törvényjavaslattal módosítani fogja azt a 2003. évi törvényt, amely abszolút képtelen arra, hogy ezt az ügyet kezelni tudja. Azért bátorkodtam ezt a hasonlatot elmondani, hogy a téma ne vesszen el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Donáth László képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Pontosítanom kell Pettkó András képviselő urat és jegyző urat, merthogy az előbb ilyen minőségében is megszólalt. Itt van a javaslat a kezemben, és ez így lesz elfogadva, nem pedig így. Ezt a mutogatást persze nem lehet jegyzőkönyvezni. Tehát úgy kerül be a corpus jurisba, hogy nemcsak a normaszöveg, hanem az indokolás is részét képezi az adott szövegnek. (Dr. Semjén Zsolt: Az indokolás nincs benne! - Fogarasiné Deák Valéria: Nincs benne, de meg lehet nézni.) Addig nem megyünk tovább, amíg fel nem világosítanak arról, hogy mi kerül bele és mi nem kerül bele, illetve hova kerül be.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): A határozatok tárába kerül bele, de oda is csak az első szakasz, az indokolás nem.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Mindig tanulok. Egyébként fontosnak tartom, hogy pontosan és hitelesen tájékoztassam azokat, akik az én szavamra figyelnek, ezért köszönet a helyreigazításért.
Akkor nézzük a szöveget kizárólag a nyelvi, mondattani összefüggésre figyelve: "Az Országgyűlés elismeréssel kinyilvánítja, hogy Máriapócs a Kárpát-medencei görög katolikusság szeretet-lelki központja, szent zarándokhelye, nemzeti kegyhely." Magyarul, az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy Máriapócs nemzeti kegyhely. Miért az Országgyűlés nyilvánítja ki? Az Országgyűlés teszi nemzeti kegyhellyé? Ha azt mondjuk, hogy a nemzet helye, az ország része, az par excellence országgyűlési feladat. Ellenben a kegyeleti része vagy eseménye a görög katolikusság és nem az egész magyar nemzet hitletéteménye. Legfeljebb azt lehet mondani, tiszteletben tartjuk, hogy a magyar állampolgárok görög katolikus vallást gyakorló része számára ez a konkrét földrajzi kiterjedés, amit Máriapócsnak hívnak, különleges jelentőséggel bír. E megfogalmazás szerint - amely hihetetlenül precíz és pontos - a kettő elválik egymástól és nagyon nehéz áthidalni.
Ezt azért is meg kell említenem, mert ön egy jó szándékú, tisztességes ember. De vagy cserbenhagyja a memóriája - akárcsak Semjén képviselő urat -, vagy nem volt még akkor a Magyar Országgyűlés tagja, de a dolog nem úgy történt, ahogy arra Semjén úr emlékszik. Annak idején beadtam három módosító javaslatot a halottak napját mindenszentekkor ünnepeltetni kívánó, a munka törvénykönyvét módosító javaslattal szemben, amelyek közé tartozott nagypéntek. Nagypéntek generális ünnep görög katolikusok, római katolikusok és protestánsok számára egyaránt. Semmilyen vita nem fűződött volna hozzá. Úgy lett elutasítva, mintha szóba se került volna. (Dr. Semjén Zsolt: Én támogatom!) Az lehet, hogy most támogatja, drága Semjén úr, de akkor nem támogatta. Miért nem támogatta? (Dr. Semjén Zsolt: Azért, mert nem voltam képviselő.) Nagy hiba! Bár lett volna képviselő, mert akkor nem kerülne ebbe a helyzetbe, hogy összevissza kell magyarázkodnia a helyett a szegény ember helyett, aki annak idején ezt a vitát generálta. De Simicskó István már képviselő volt akkor is. (Dr. Semjén Zsolt: Ő sem volt képviselő!) Dehogynem, államtitkár is volt a polgári kormányban.
De nemcsak ez történt, drága barátaim. Beadtam egy olyan javaslatot is, amely paritásos alapon ment. Annak az volt a lényege, ha görög és római katolikus felebarátaim számára elfogadható az a fura megoldás, hogy mindenszentek legyen a halottak napja és ne november 2-a, mert korrektül csak november 2-a lehetett volna. Magyarul, az a nap van kijelölve halottak napjának, és ön pontosan és jól tudja, mert római katolikus szemináriumot végzett, hogy november 1-je vörös betűs ünnep, mindenszentek napja, november 2-a pedig fekete betűs ünnep, halottak napja. De nem ez szerepel a munka törvénykönyvében. Azt is javasoltam, hogy október 31. - midőn Martin Luther 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 tételét -, amely még a reformátusok számára is szent nap, tudniillik akkor úrvacsorát osztanak, paritásos elv alapján szintén legyen inkludálva a munka törvénykönyvének a munkaszüneti napokat felsoroló artikulusában. Ezt is elutasították.
Így aztán semmi esélyét nem látom annak, hogy egy ilyen javaslat bármivel kiegészítve elnyerje a támogathatóság vagy a köztetszés lehetőségét. Nagy valószínűséggel vagy úgy kerül beterjesztésre, hogy benne van, vagy pedig nem lesz elfogadva sem így, sem úgy. Ebben az összefüggésben csak arra tudok gondolni - s ennyiben az ember elszomorodik, miután végighallgatta a dombóvári történetet -, hogy van jó néhány derék, elsősorban vidéki atyánkfia, aki teljes joggal úgy érzi, hogy abban a régióban, városban, községben, ahol él, van olyan súlya a helység történetének, amit a ma ott élők érdekében éppúgy, mint megemlékezés alapján az egykoriakra visszagondolva valamiképpen érdemes és fontos törvénybe iktatni. Ez azonban - még egyszer mondom - csak olyan módon megy, amely meghaladja azokat a frontokat, azokat a konfliktusokat, amiket ön is meg én is nagyon jól ismerünk. Ha az embernek már kiverték a fél szemét - az enyémmel ez történt, igaz, hogy sok-sok esztendővel ezelőtt -, akkor már nem érdemes úgy tenni, mintha két szemmel látna. Nem látok többé két szemmel! Annak a fideszes képviselőnek ugyan már elfelejtettem a nevét, aki annak idején ezt a munkatörvénykönyv-módosítást véghezvitte (Dr. Semjén Zsolt: Sasvári Szilárd.), ám mivel keresztény ember vagyok, megbocsátottam neki. De nem fogok úgy cselekedni, mintha még egyszer meg lehetne velem csinálni azt a disznóságot, amit annak idején megcsináltak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ki kíván még hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ha nincs több hozzászóló, Simicskó István képviselő úrnak adom meg a szót, hogy reagáljon a vitában elhangzottakra.
Dr. Simicskó István képviselő (KDNP) válaszai
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen az észrevételeket és a jobbító szándékú tanácsokat. A vita elment abba az irányba, amit nem igazán szerettem volna, és régi sérelmek is felszínre kerültek. A történelmi tapasztalataink bizonyos mértékig meghatározzák a gondolkodásunkat, de az lenne a jó, ha tiszta lappal indulnánk és arra törekednénk, hogy ne azt nézzük, melyik ciklusban, melyik időszakban ki mit nem szavazott meg, ki mit nem fogadott el, mert ebből a szempontból most új helyzet van.
A javaslat semmi másra nem kíván utalni, mint az értékek felismerésére, felismertetésére és az ebből származó üzenetek továbbvitelére a társadalom felé a közjó szolgálata érdekében. Ez pedig valamennyiünk kötelessége. Semmiféle pártpolitikai célokat nem szolgálnak az ilyen típusú javaslatok. Azt hiszem, ez mindannyiunk közös értéke és közös ügye.
Nem tartom szerencsésnek a felekezeti szembenállásra vagy versengésre való utalást sem, mert a javaslatnak nem ez a célja. Ez nem vesz el senkitől, nem bánt, nem támad senkit, hanem azt mondja, hogy mindannyiunk számára vannak közös értékek, amelyek a mai globalizálódó világban egyre fontosabbakká válnak, mert fogódzókat jelentenek az életben a görög katolikus, a római katolikus, a református, az evangélikus, az izraelita emberek számára egyaránt, és nekünk ezekre az értékekre rá kell mutatnunk.
Az Országgyűlés pedig egy fontos törvényhozó, jogalkotó szerv, amelyet a magyar társadalom tagjai alkotnak, akiket a választópolgárok odaküldenek a közjó szolgálata érdekében. Szerintem ez fontos elismerési gesztus. Ha tetszik, gesztuspolitika is az állam, az Országgyűlés részéről felmutatni valamilyen értéket ebben a vitákkal terhelt és értékválságos világunkban. Fontos gesztus lenne, ha az Országgyűlés erről tárgyalna. Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy azt mondjam - hiszen én is gyarló ember vagyok -, tökéletes országgyűlési határozati javaslatot tudok írni. Ezért nagy tisztelettel kérem önöket, ha módosító javaslatuk, észrevételük van, azt fogalmazzák meg, én minden módosító javaslatra nyitott vagyok és jó szándékkal fogadok bármilyen észrevételt. Semmiféle kirekesztő szándék nem vezetett a megfogalmazáskor és a gondolataim sem lepte el ilyesmit.
Ha az a kifogás a javaslattal kapcsolatban, hogy szent zarándokhelyről beszélünk, akkor én már azzal is megelégszem, ha nemzeti kincsnek nyilvánítjuk a máriapócsi bazilikát. De bármilyen javaslatot, amely segít az ügyet kimozdítani a holtpontról, pozitívan fogadok.
Kérem azt érezzék át mindenféle sérelmek, jogos félelmek és történelmi tapasztalatok ellenére is, hogy ez adni akar az embereknek. Túl azon, hogy lelki megközelítésből egyfajta erősítést adna, túl azon, hogy az összetartozás érzését nemzetiségi és vallási felekezetre való tekintet nélkül valamennyiünk számára felépítheti, ez fontos lenne. Ezért kérem önöket, hogy támogassák a általános vitára való alkalmasságot.
Én bármikor, bárkivel leülök egyeztetni. A mai politikai helyzet sok mindennek nem kedvez, de fontos üzenet lenne a közösség, a társadalom felé, ha az ilyen kérdésekben egyet tudnánk érteni és nem a pártpolitikai különbözőségeket hangoztatnánk. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Az általános vitára való alkalmasságról - mivel az nem szerepel a napirendben - csak egy kétharmados többséggel elfogadott napirend-kiegészítés esetén tudunk szavazni. Most a tárgysorozatba-vételről kell döntenünk.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről
Ki ért egyet a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételével? (10) Ki nem ért vele egyet? (7) Ki tartózkodott? (2) Megállapítom, hogy a bizottság egyetért a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételével.
Döntés a napirend kiegészítéséről
Javaslom, hogy most szavazzunk a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Ki ért egyet azzal, hogy most erről is döntsünk? (17) Ki nem ért vele egyet? (0) Ki tartózkodott? (2) A bizottság egyetért azzal, hogy ma döntsünk az általános vitára való alkalmasságról is.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot? (9) Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (2) Ki tartózkodott? (8) Megállapítom, hogy a bizottság nem tartja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Köszönjük szépen képviselő úr és főosztályvezető-helyettes úr segítségét.
Utolsó napirendi pontunk az egyebek.
A 2003/2-es elnöki rendelkezés 13. pontja alapján a szakértői keret éves felhasználásáról a bizottság elnökének írásban kell tájékoztatni a bizottság tagjait. A tájékoztatóban fel vannak sorolva azok a szakértői anyagok, szóbeli és írásbeli tanácsadások, amikre az elnöki és a szakértői kereteket elköltöttük. Ezek az anyagok a titkárságon megtalálhatók.
A Fővárosi Román Kisebbségi Önkormányzat elnöke levélben kereste meg a bizottságot, hogy a Fővárosi Román Ortodox Nők Egyesülete a mi javaslatunkra úgy kapott 250 ezer forint támogatást az Országgyűléstől, hogy egy bizonyos támogatással még nem számoltak el a főváros felé. Ez kínos dolog, mert a Fővárosi Román Kisebbségi Önkormányzat ezt a levelet megküldte a Miniszterelnöki Hivatalnak, az APEH-nak és másoknak is. A kérdés megoldható, csak foglalkozni kell vele egy kicsit. Egyeztettem főtanácsadó asszonnyal és ez alapján úgy látom, hogy három lehetőségünk van. Az egyik lehetőség: felszólítjuk az egyesületet, hogy számoljon el, és ha elszámolt, megkapja a pénzt. A második lehetőség: felkérjük a Kincstárt, hogy addig ne adjon nekik pénzt, amíg nem számoltak el. A harmadik lehetőség: felszólítjuk őket, hogy mondjanak le a támogatásról. Én ez utóbbit tartanám a legjobbnak, mert rajtuk kívül is van még egy csomó szervezet, amelyik nem számolt el határidőre, azokat viszont kizártuk a támogatásból. Én mind a három lehetőséget javasolom: egyrészt szólítsuk fel őket, hogy számoljanak el, másrészt írjunk a Kincstárnak egy levelet, hogy zárolják a pénzt és egyelőre ne fizessék ki nekik, harmadrészt pedig kérjük meg őket, hogy miután nem feleltek meg a pályázati kiírásnak - amiről nekünk nem volt lehetőségünk meggyőződni -, önként mondjanak le a támogatásról.
Donáth László képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Kedves elnök úr, nem ez a helyzet! Ugyanis ha valaki szabálytalanul játszott, akkor szabálytalanul játszott, és ezt nem lehet utólag kimagyarázni és azt mondani, hogy nem így, meg nem úgy. Ha ők nem feleltek meg a kiírásnak, akkor kategorikus a bukás, a pénz nem utalható ki, diszkvalifikálni kell őket és az ügy be van fejezve.
ELNÖK: Sajnos ennyire nem egyszerű a helyzet. Erkölcsileg teljesen egyetértek veled, de mi mint emberi jogi bizottság nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkit bármire utasítgassunk. Mi csupán jelezni tudjuk a helyzetet a Kincstár felé. Ha pedig a törvény erejével akarjuk elérni, hogy ne kapják meg a támogatást, akkor be kell adnunk egy új országgyűlési határozati javaslatot. Nem tudom, hogy 200 ezer forintért érdemes-e egy ilyen procedúrát végigvinni. Persze megtehetjük, ha így döntünk, de úgy gondoltam, egyszerűbb, ha azt mondjuk nekik, ha a jövőben bármikor is azt szeretnék, hogy komolyan vegyük őket, akkor most önként mondjanak le erről az összegről. Ha pedig legközelebb pályáznak, jobban oda fogunk figyelni rájuk.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Ez természetesen nem szatócskérdés, teljesen mindegy, hogy 2 forintról vagy 200 ezer forintról van szó, a lényeg az, hogy szabályszerűen kell játszani. Ez persze nyilván intő jel lenne bárki számára, hogy nem adhat be olyan pályázatot, amely nem felel meg a pályázati kritériumoknak. Én nem azokat hibáztatom, akik feldolgozták az anyagot és nem akadtak rá erre a hibára, hanem azt mondom, vállalni kell annak az ódiumát, hogy ilyen súlyos hiba történt, ellenben ez a testület kényes a becsületére, nem tűri, hogy becsapják és a köz pénzét akár 200 ezer forinttal is megkárosítsák.
ELNÖK: Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Elég nehéz helyzetben vagyunk, hiszen az Országgyűlés döntött ennek a civil egyesületnek a támogatásáról. Mi mint bizottság annyit tehetünk, hogy levélben jelezzük a Kincstárnak, ne utalja át a pénzt addig, amíg a helyzet nem tisztázódik. Ez az első megjegyzésem.
A második: mindenkinek jár az ártatlanság vélelme. A Fővárosi Román Kisebbségi Önkormányzat és a Fővárosi Román Ortodox Nők Egyesülete vitájában mi nem tudunk állást foglalni. Mi, akik régi, gyakorlott civil pályázók vagyunk, nagyon jól tudjuk, van olyan, hogy amikor elszámolunk a pénzzel, akkor azt gondoltuk, hogy elszámoltunk, amit azonban esetleg nem fogadnak el, majd utána hosszú hónapig tartó viták következnek, aminek az lesz a vége, hogy mégiscsak megtörtént az elszámolás. Ilyenformán nem egyszer törvénytelenül lett valamely egyesület kizárva a támogatásból. A döntést tehát ne hamarkodjuk el, csupán azt kérjük a Kincstártól, hogy egyelőre ne utalják át a pénzt.
A harmadik megjegyzésem: elnök úr írjon egy levelet a Fővárosi Román Ortodox Nők Egyesületének, hogy tisztázzák, valójában mi a helyzet, és a következő bizottsági ülésen beszéljük meg, hogy mi a teendő. Arra viszont ma is kérni tudjuk a Kincstárt, hogy a pénzt ne utalják át.
ELNÖK: Ha jól értettem, az a javaslat, hogy írjak két levelet, az egyiket a Kincstárnak, hogy zárolják a pénzt, a másikat pedig az egyesületnek, hogy tisztázzák a helyzetet. Megjegyzem, ez is egyoldalú nyilatkozat lesz és nekünk kell dönteni a tekintetben, hogy elszámolt-e vagy nem számolt el. Mindenesetre Pettkó képviselő úr javaslatára az ártatlanság vélelme alapján megkérjük az egyesületet, hogy foglaljon állást, szerinte is jogos-e az elszámolási hiányosság vagy nem jogos, addig pedig zároltatjuk a pénzt, s amikor tisztázódik a helyzet, akkor megpróbálunk dönteni. S az is lehet, hogy igénybe kell vennünk egy jogi szakértő segítségét a helyzet tisztázása érdekében.
Ki ért egyet Pettkó képviselő úr javaslatával, hogy írjunk levelet a Kincstárnak és a Fővárosi Román Ortodox Nők Egyesületének? (Egyhangú.) A bizottság egyhangúlag egyetért a javaslattal.
Szabó Máté ombudsman úr azt kéri, támogassuk azt a javaslatát, hogy legyen Emberi jogi díja az OBH-nak és a minisztériumnak közösen. Később döntünk arról, hogy ezt a kérdést napirendre vesszük-e.
Megérkezett a Freedom House jelentése, amit bárki áttanulmányozhat.
Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Javaslom, hogy a szakértői díjakat tartalmazó anyagot adjuk vissza, mert nem volna helyes, ha ez illetéktelen kezekbe kerülne. Én mindenesetre visszaadom, hogy tőlem ne kerüljön ki, ki menyi pénzt kapott.
ELNÖK: Ezt nagyon baráti javaslatnak tekintem, mivel a tájékoztató szenzitív adatokat is tartalmaz. Kérem, hogy ezt az anyagot mindenki adja vissza.
Május 21-ére terveztük a kihelyezett bizottsági ülést Nagykanizsára és környékére. Problémát jelent azonban, hogy 21-én van az ombudsmanok beszámolója a parlamentben és mi vagyunk az első helyen érintett bizottság. A probléma feloldására van-e valakinek javaslata? Teleki László képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Mivel a plenáris ülésen ez a napirend 3-4 óra előtt nem fejeződik be, azt javaslom, hogy 22-23-án tartsuk meg a kihelyezett bizottsági ülést.
ELNÖK: Nekem a péntek egyéb elfoglaltságaim miatt nem jó.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Akkor önző leszek és azt mondom, hogy legyen egynapos a kihelyezett ülés csütörtökön, Csurgóra pedig ne menjünk el.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Csurgón már minden készen áll a fogadásunkra.
ELNÖK: Én pedig azt javaslom, hogy szerdán a plenáris ülés után utazzunk el Nagykanizsára, ott töltjük az éjszakát, csütörtökön délelőtt megtartjuk a bizottsági ülést, délután pedig átmegyünk Csurgóra, eleget tévén az ottaniak meghívásának is. Ez elfogadható? (Igen.) Akkor kérem, hogy így készüljenek a bizottság tagjai.
Van-e még valakinek bármilyen közölnivalója? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, megköszönöm a részvételt, mindenkinek további jó munkát kívánok és az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 30 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc