EMBCB-17/2008.
(EMBCB-97/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés
Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. május 14-én, szerdán, 13 órakor
a Képviselői Irodaház V/528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Jelen vannak *
Elnöki megnyitó *
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének tájékozódó jellegű meghallgatása *
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje válasza *
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5657. szám) (Általános vita) *
Kérdések, hozzászólások *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5728. szám, új/átdolgozott változat a T/5393. helyett); (Általános vita) *
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5587. szám); (Módosító javaslatok megvitatása) *
Egyebek *
Farkas Flórián hozzászólása *
Dr. Semjén Zsolt hozzászólása *
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP) - megérkezéséig
Godó Lajos (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Lénárt László (MSZP) dr. Szabóné Müller Tímeának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Teleki László (MSZP) Donáth Lászlónak (MSZP)
Pettkó András (MDF) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP) - megérkezéséig
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje
Simon Istvánné főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Gál Krisztina osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Wallacher Lajos jogi irodavezető (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Nagy Gabriella osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Jászberényi Éva szakmai tanácsadó (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Ócsai Lajos főosztályvezető (OTH)
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz)
Dévai Emese szakértő (Fidesz)
Tabajdi Anita szakértő (MSZP)
Dr. Soproni Roland szakértő (Fidesz)
Draskovics Edina (Országgyűlési Könyvtár)
Solymosi Gabriella parlamenti titkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Pappné Farkas Klára igazgató (Európa Tanács IDK)
Dr. Fórika László főosztályvezető-helyettes (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Susán Judit fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Havasi Bertalan sajtófőnök (Fidesz)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 08 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit a bizottság ülésén. Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes, és kérem is, hogy a helyettesítéseket diktáljuk be a szokott rend szerint. Donáth képviselő urat alelnök asszony, Godó képviselő urat Tóth Gyula, Lénárt képviselő urat Müller Tímea, Nyakó képviselő urat Wiener képviselő úr helyettesíti. Teleki képviselő úr jön. Gusztos képviselő úr nem tudom, hogy adott-e valakinek, nekem a múltkori ülésre adott le. (Zaj, közbeszólások. - dr. Wiener György: Én nem helyettesítem!) Ezt megbeszéltük, a rend az, én azt beszéltem meg vele, hogy ő nekem személyesen szól. A múltkor szólt, most nincs jelen, hiányzik. Semjén képviselő urat Szászfalvi László helyettesíti, én pedig Pettkó képviselő urat addig, amíg megérkezik.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, hogy van-e valakinek ezzel kapcsolatban változtatási javaslata. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem, fogadjuk el a napirendet! (Szavazás.) 18 igen szavazattal egyhangúlag elfogadtuk a napirendi javaslatot.
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének tájékozódó jellegű meghallgatása
Az 1. napirendi pontunk dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének tájékozódó jellegű meghallgatása.
Bíró úr, köszönjük szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat. Fontosnak tartottuk, már csak az előélete miatt is - az Emberi jogi bíróság Strasbourgban -, hogy meghallgassuk az ülésünkön. A tájékoztató anyagot, amelyet az Országgyűlési Könyvtár készített a meghallgatáshoz, életrajzzal, publikációs listával, szakmai életúttal és egy-két publikációval, megkapták a képviselőtársaim, tehát abból indulunk ki, hogy ezt mindenki szorgalmasan elolvasta. Ennek ismeretében, ennek ellenére szeretnénk lehetőséget adni a személyes bemutatkozásra, bár úgy látom, hogy vannak olyan grémiumok Magyarországon, amelyek a fejlett demokrácia jegyében már csak kérdéseket tesznek föl, és a programra nem kíváncsiak. Én személyesen, és a bizottság kíváncsiak vagyunk rá, úgyhogy öné a szó, parancsoljon!
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének szóbeli kiegészítése
DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje: Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a bizottság tagjainak a meghallgatás lehetőségét. Szeretném megköszönni önöknek, hogy bemutatkozhatom a bizottság előtt, és a programom részleteit megoszthatom önökkel.
Az elnök úr említette, hogy a szakmai önéletrajzomat megkapták. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném mondani, hogy az életpályám egyes elemei talán önállóan is értékelhetők. A tudományos kutatói tevékenységemet a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében folytattam. Ez az az intézmény, amely a rendszerváltás idején öt alkotmánybírót adott, és azóta immár a harmadik nemzetközi bírót. Tudományos fokozatot szereztem, akadémiai ifjúsági díjat kaptam ebben az intézményben.
A pályám második állomása az Államigazgatási Főiskola volt, amelynek nyolc éven keresztül voltam a főigazgatója. Főigazgatóként egy hatalmas ingatlanvagyonnal és több százmilliós költségvetéssel rendelkező intézmény egyszemélyes felelős vezetője voltam. A vezetői megbízásomat az intézményi tanács kétharmados többséggel javasolta meghosszabbítani, amikor az első ciklus lejárt. Úgy gondolom, és azt hiszem, a szakma véleménye is az, hogy az Államigazgatási Főiskolát szakmailag jobb állapotban, anyagilag erősebben adtam át, mint ahogy átvettem.
Végezetül pályám leghosszabb, majdnem 17 évig tartó szakaszában az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagja voltam. Itt szeretném megjegyezni, hogy a rendszerváltozást követő minden kormány jelöltjei között szerepeltem, és az Európa Tanács parlamenti közgyűlése három ciklusra választott meg a bíróság tagjává. Minden ellenkező híresztelés ellenére az emberi jogi bíróság bírái bírók, akik aktát olvasnak, megállapítják a tényeket, ellenőrzik a tényeket, megállapítják az alkalmazandó nemzeti jogot és joggyakorlatot, így a magyar jogot és a magyar joggyakorlatot a magyar ügyekben, és ez után tanácsban ítélkeznek és ítéletet hoznak. Az európai emberi jogi bíróság egyik vezetője voltam, bírósági vezetői funkciót is betöltöttem, adminisztratív funkcióim is voltak, ebből következően úgy gondolom, hogy bizonyos bírósági adminisztratív ismeretekkel is rendelkezem. Azt hiszem - és talán nem veszik szerénytelenségnek -, hogy a bíróság nemzetközileg ismert és meghatározó tagjának számítottam. Úgy gondolom, hogy egyfajta következetes felfogást képviseltem a bíróságon.
E rövid életrajzi kiegészítés után, amely talán az életrajz értékeléséhez nyújtott segítséget, engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy amikor a jövőt értékeli az ember, akkor szükségképpen kritikát is gyakorol. Ez a dolog természetéből következik. Én azonban előrebocsátom, hogy nem szeretnék megfogalmazni kritikákat sem az igazságszolgáltatásban dolgozókkal, sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaival, sem a hivatal munkatársaival, sem bírókkal kapcsolatban, mert hiszen méltánytalan lenne egy ilyen szerepre vállalkoznom, nem vagyok jogosult a bíráló szerepre. Arra viszont jogosult vagyok, hogy a kiindulási pontjaimat önök elé tárjam, azokat a kiindulási pontokat, amelyek a konkrét kérdések megítéléséhez szükségesek.
Az első kiindulási pontom az, hogy időszerűnek tartom az 1997-es bírósági reform átfogó értékelését, a következtetések levonását, és egy cselekvési program kimunkálását. Itt nem állunk a dolog kezdetén, átfogó tanulmányok készültek az igazságszolgáltatás rendszeréről, működéséről, jogszociológiai tanulmányok jelentek meg immár egy évtizede Fleck Zoltán jogszociológus nevéhez köthetően, hazai tudományos műhelyek nemrégiben tették le az asztalra az igazságszolgáltatás átfogó elemzését, átvilágították az igazságszolgáltatás rendszerét, megoldási javaslatokat is tettek, és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ezeket a javaslatokat megvitatta, ezzel kapcsolatban állásfoglalásokat tett közzé, ezeket ismerem. Azt hiszem, összefoglalóan, hogy az igazságszolgáltatási reform értékelése elkezdődött, előre haladt, és ideje a következtetések további levonásának és a cselekvés kimunkálásának.
A második kérdés az, hogy bár az igazságszolgáltatás szervezetét elméletileg indokolt az igazságügyi miniszter alatt szervezni, és elméletileg lehetséges az Igazságügyi Minisztériumtól eltérő igazságszolgáltatási rendszert is kialakítani, Magyarországon 1997-ben a döntés az volt, hogy elkülönülten szervezzék az igazságszolgáltatás mechanizmusát. Azt hiszem, hogy ebben volt akkor racionalitás, és az azóta eltelt időszak ennek a döntésnek a helyességét igazolta. A kormányzattól elkülönült igazgatásnak van ma Magyarországon létjogosultsága, realitása. E tekintetben a bírói kar egésze hasonló véleményen van, és az idézett feldolgozások, tanulmányok többsége is ezt az álláspontot támogatja. Határozott véleményem az, hogy az 1997-es bírósági reformot folytatni kell. Akárhogy szervezik az igazságszolgáltatást, akár az Igazságügyi Minisztérium alatt, akár attól elkülönülten, különállóan, meg kell felelni a rendszernek, a professzionalitás követelményeinek. A minőség, hatékonyság, eszközökkel való gazdálkodás, a hivatal szolgáltató szerepének erősítése, a vezetői felelősség számonkérés és ellenőrzés mellett, azt hiszem, ezek a feladatok és követelmények ma már elengedhetetlenek.
Alaptételként fogalmazom meg továbbá, hogy a bírósági igazgatásban és az ítélkezés területén is a nyilvánosságot és az átláthatóságot növelni kell, mert ez a tevékenység közfeladatot lát el, közpénzt használ fel, a nagyobb nyilvánosságnak pedig ellenőrző és minőségjavító funkciója van mind az ítélkezés, mind pedig az igazgatás területén.
A továbbiakban a mai magyar igazságszolgáltatás legfontosabb problémáival szeretnék foglalkozni. Az első problémája az időszerűség, a második, amit érinteni szeretnék, a színvonal, a minőség, a harmadik a jogegység - az egész országban egyformaképpen értelmezzék a jogszabályokat, és azonos döntés szülessen -, a negyedik a szervezet kérdése, amelyre a legnagyobb kritika érkezik a sajtóból.
Az ítélkezés időszerűsége, az ügyhátralék, a területi különbségek csökkentése. Ennek a bizottságnak a tagjai előtt sem kell különösebben részleteznem, hogy az igazságszolgáltatásnak, az ítélkezésnek ésszerű határidőn belül meg kell történnie. Sem a polgár, sem a jogélet szereplői nem tarthatók bizonytalanságban személyi, vagyoni viszonyaik tekintetében. Egy büntetőeljárás, polgári eljárás feszültséget, izgalmat, bizonytalanságot jelent, rendszerint nemcsak az illetőnek, hanem az egész családjának. Azt hiszem, szükséges, hogy itt a határidők ésszerűségét betartsuk.
Az ügyhátralék terén: ügyhátralék ugyancsak nem halmozódhatna fel különösen jelentős mennyiségben és mértékben, és fontosnak tartom a területi különbségek csökkentését. (Az ülésterembe érkezik Donáth László.) Az elfogadhatatlan, hogy az ország egy részében hamar jut a polgár ítélethez, hamarabb kapja meg az ítéletet, máshol erre hosszabb ideig várnia kell.
A javítás különböző eszközökkel képzelhető el, az egyik eszköz ugye kézenfekvő: több pénz, több erőforrás, több anyagi ráfordítás. Ezek fontosak, szükségesek, de nyilvánvaló, hogy nincs elég. Ezért fontosnak tartom az intenzív eszközök használatát is, a vezetőmunka erősítését, az ügyintézési határidőkre vonatkozó szabályok betartatását, a nem peres eljárások elektronizálását. Ez óriási probléma, az ügyek, azt mondhatnám, kétharmada nem peres eljárás, és ezeknek a nem peres eljárásoknak egy része, különösen a fizetési meghagyási eljárás elektronizálható, lényegében a cégbírósági eljáráshoz képest. Fontos az eljárási törvények módosítása, hogy a bírósági apparátus nagyobb jogkört kapjon bizonyos kérdések elbírálásában, és ezzel a bírókról levegyen terheket. Illetékességi területek megváltoztatása, ez már megkezdődött, hatásköri szabályok átgondolása, egy hatásköri bizottság működik az OIT-ben, ennek a munkáját folytatnia kell.
A második kérdés az ítélkezés minőségének a javítása. Az ítélkezés minőségét több tényező határozza meg. Én azt hiszem, kulcsszerepet kell szánnunk annak, hogy a képzést, a bírák és az ügyintézők képzését, továbbképzését át kell gondolni és új alapokra kell helyezni. Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy aki úgy érzi, hogy neki képzésre van szükséges, az képzésben vesz részt, mások meg úgy érzik, hogy nincs szükségük képzésre, és soha nem vesznek részt ilyen fajta oktatásban. Tudomásul kell venni, hogy a joganyag négy-öt év alatt elévül, és ide célra irányított képzés kell, ezeket a hiányosságokat ki kell küszöbölni. Az a véleményem, hogy egy kötelező jellegű képzésről kell a jövőben beszélnünk, és kreditrendszerű képzésről. A kötelező képzés mindenki részvételét biztosítja, a kreditjellegű képzés pedig lehetőséget és megfelelő rugalmasságot ad arra, hogy a képzésbe olyan tárgyak is felvételt nyerjenek a kötelező tárgyak mellett, kötelező stúdiumok mellett, amelyek az adott bírónak az adott területre való ismereteit bővíti. Kreditpontok alapján épülne fel, ezeket az eredményeket és a képzésen való részvételt figyelembe kellene venni a bíró minősítésénél, az ügyviteli dolgozók minősítésénél, az előmenetel megítélésénél.
A bírókat jobban kellene mentesíteni az adminisztratív feladatoktól. Megdöbbentő a monitoringbizottságnak az a jelentése, amit a csatlakozási tárgyalások idején mondtak. A bírák idejük 70 százalékát olyan adminisztratív feladatokra fordítják, ezt idézem, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban az ügy tárgyalásával. Tudom, hogy a bírósági ügyintézői kategória belépett, megkezdték a munkájukat a bírósági ügyintézők, azonban a helyzet tarthatatlan, önmagáért beszél: a legdrágább munka elfecsérléséről van itt szó.
Szükségesnek tartom egyfajta szolgálati bíróság létrehozását. A jelenlegi fegyelmi bíróságok, megyei szinten szervezett fegyelmi bíróságok helyett egy szolgálati bíróságot kellene létrehozni a bírák munkajogi, fegyelmi, fegyelmi alkalmassági, és etikai ügyeinek a megítélésére. Jelenleg ezeknek az egységes rendszere, tehát az egységes szabályok, egységes megítélés, egységes szakmai és erkölcsi megítélés, én azt hiszem, hogy ennek a biztosítása szükséges, hiszen itt nem kisebb kérdésekről van szó, mint a bírák sorsát meghatározó alkalmatlanság kérdése. Nem lehet, hogy az országban az egyik helyen így döntsenek erről, a másik helyen úgy döntsenek. Itt persze, természetesen fellebbezés kell, a jelenlegi rendszer itt, ebben maradhatna a Legfelsőbb Bíróságnál.
A jogalkalmazás kérdése a második terület. A jogalkalmazás kérdése nem jelent kevesebbet, mint a jogi kiszámíthatóság kérdése. Azt szoktam mondani, hogy Strasbourgban tárgyalva, Strasbourgban rendszerint öt szekció működik párhuzamosan egymás mellett, és a legnagyobb feladat, hogy a nagy tömegben az egyes szekciókhoz érkező ügyekben hogyan harmonizáljuk a szekciók működését, hogy ugyanolyan típusú ügyben ugyanolyan ítélet szülessen a tényállás hasonlósága mellett. Tehát a jogegység kérdése, ha egy nagy bíróságon felmerül, és komoly problémaként, az egyik legnagyobb problémaként merül fel, akkor elképzelhetjük, hogy az országban milyen problémát jelent ez. Tölgyessy Péter az elmúlt napokban úgy nyilatkozott, hogy cm-es állapotok uralkodnak az igazságszolgáltatás területén, a méter az egyes helyen 60 centi, máshol 80 centi. Nem igazán értek egyet ezzel, eltúlzottnak tartom, nyilván a problémára akarta ráirányítani a figyelmet, de mutatja a jogegységi probléma fontosságát. A jogegység kérdésében minden bíróságnak, az ország minden bíróságának megvan a tennivalója, a legkisebb bíróságoknak is jelezniük kell a problémákat, a megyei bíróságoknak a megyében, az ítélőtábláknak az ítélőtáblák területén. A Legfelsőbb Bíróság a jogegység gazdája, igazi gazdája pedig az egész országra kiterjedő hatáskörrel kell, hogy foglalkozzon ezekkel az ügyekkel.
A bíróságok igazgatásával kapcsolatos legfontosabb kérdések az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és hivatala feladatköre. Ez az a kérdés, ami a közvéleményben, a szakmában nagy port vert fel. Szándékosan hagytam ezt a kérdést a problémák végére, hiszen az a véleményem, és határozott véleményem, hogy bármilyen fontosak az igazgatásszervezeti kérdések, ezek csupán közvetve állnak összefüggésben az ítélkezés minőségével. Szervezeteken lehet vitatkozni, de tudomásul kell venni, hogy az ítélkezés minősége bizonyos autonómiát élvez, közvetve áll összefüggésben ezzel. Azt határozottan állítom, és a legutóbbi napok tapasztalatai megerősítettek abban, hogy ez az a kérdés, amit az angol forró krumplinak nevez, amit az egyik kezéből dobál az ember a másikba, vagy parázs, mert ha megragadja, akkor biztos, hogy megégeti magát.
Az a véleményem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács új összetételét, belső viszonyait ugye kétharmados többséggel kell szabályozni, és hogy ide vonatkozó elképzeléseket, javaslatokat a parlamenti pártoknak kell kimunkálniuk. Az a véleményem, hogy már az 1997-es vitában is eltérő álláspontok ütköztek, és ez az igazságszolgáltatási vita 1997-ben talán a magyar parlament rendszerváltás utáni legjobb vitája volt: érvre érv, problémára ellenérv, ellenvélemény. Én azt hiszem, hogy bizonyos fokig visszanyúlva ezekhez a kérdésekhez talán további muníciót lehet meríteni. Nekem itt nem a részleteken kell spekulálnom, hanem inkább a változások irányára rámutatni.
A magam részéről én támogatnék minden olyan irányú változást, amely megerősíti az OIT elnökének és tagjainak a felelősségét, a szélesebb nyilvánosság előtt átláthatóvá teszi a testületen belüli álláspontokat a kulcsfontosságú kérdésekben, ennél kisebb, szűkebb szakmai kérdésekben pedig a szakma előtt kell nyilvánosságra hozni, hogy az OIT-en belül ki milyen álláspontot foglalt el.
Az OIT-nek vannak külső és belső tagjai, ezeket a viszonyokat a bírósági szervezeti törvény meghatározza. Én csak a bíró tagok vonatkozásában szólnék itt, és mondanám, hogy átgondolásra érdemes a jelenlegi rendszer. A jelenlegi, hatéves OIT-mandátummal szemben érdemes lenne támogatni egy olyan megoldást, amely a fix terminus helyett egy rotációs rendszert vezetne be, az OIT bírói tagjainak egyharmada minden két évben kicserélődne. Ez a rotációs elv kombinálható, tehát a bíró tagok között a megyei képviselők, a megyei tagok, a megyékből érkezettek, az ítélőtáblák, és megfontolásra érdemesnek tartom, hogy a Legfelsőbb Bíróság is bizonyos képviseletet kapjon. Szükséges lenne, hogy a mindenkori testületben az ország minden régiója egy időben képviselve legyen. Azt hiszem, hogy ez a rotációs elv egy kicsit felfrissítené az OIT működését. De, mondom, nem akarok rögtönözni, ezt a megoldást, amelyet felvázoltam, tekintsék hipotézisnek és munkaanyagnak. Egy biztos, hogy bármilyen megoldást választunk az OIT külső és belső tagjai vonatkozásában, ez érinti a külső és belső tagok viszonyát, érinti az OIT és a hivatalának a viszonyát, és érinti magának az OIT elnökének a jogkörét is. Teljesen egyértelmű, hogy itt nem lehet rögtönözni. Az igazságszolgáltatási rendszer jelenleg is működőképes, súlyos problémákkal küzd, de működőképes, ezt a rendszert instabilizálni nem lehet.
Szükségesnek tartom az Országos Igazságszolgáltatási Tanács döntéseinek, határozatainak áttekintését úgy törvényességi szempontból, mint a nyilvánosság szempontjainak megfelelően. Pregnáns példa az, hogy például a főbíró megválasztása, meghallgatása miért nem lehet adott esetben nyilvános, hiszen ez a közvélemény és a szakma nagy érdeklődését kiváltó esemény, és a közvéleménynek, a szakmának joga van tudni, hogy mi folyik egy ilyen meghallgatáson. Azt hiszem, hogy ez időszerű, de sok más egyéb kérdés is van, ennél fontosabb kérdések. Fontosnak tartom, hogy az OIT szabályzatai között elinduljon egyfajta deregulációs folyamat. Át kellene tekinteni, hogy mely szabályok érvényesek, melyek nem, melyeket kellene módosítani.
Az OIT hivatala vonatkozásában, ez egy nagy testület, önök biztosan tudják, hogy ez egy körülbelül 180 főt meghaladó testület, hivatal, amely hivatal áttekintését, átnézését fontosnak tartom. Szükséges lenne a hivatal szolgáltató szerepének erősítése, hogy a bíróknak, a bíróságoknak szolgáltasson bizonyos területeken. Ilyen szolgáltatás lehet, hogy átveszi a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák vonatkozásában például az anonimizálás feladatait, amikor a közzétett bírósági ítéletekből kihúzzák a személyes adatokat, és e nélkül teszik közzé az ítéleteket. A hivatal vezetőinek vonatkozásában indokoltnak tartanám a jelenlegi határozatlan idejű megbízatás helyett a határozott időre szóló vezetői megbízatás bevezetését.
Végezetül, nem visszaélve a türelmükkel, mivel én a köztársasági elnök úr jelöltje vagyok nemcsak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként, hanem a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjeként is, ezért szükségesnek tartom, hogy a Legfelsőbb Bíróság vonatkozásában is néhány szót szóljak. A Legfelsőbb Bíróság szerkezete nagyjából, hozzávetőlegesen a hetvenes-nyolcvanas évek ítélkezési szerkezetének felel meg. A Legfelsőbb Bíróság bizonyos változásokkal, de nagyjában-egészében ennek az ítélkező bíróság szervezetének felel meg. Úgy gondolom, hogy ma már az ítélkezés mellett - ahogy az előbb mondtam - a jogegységi és a jogszabály-véleményezési tevékenység is jelentős szerepet játszik. Egyik funkció sincs a másik nélkül. Szükségesnek tartom, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogegységi tevékenységét ne csak a jogegységi tanácsok lássák el, amelyek öt-hét tagból állnak, hanem - mivel ezek a kérdések néhány kérdés vonatkozásában különösen nagy súlyúak - az egyik kollégium hozza a jogegységi döntéseket, és ezzel megváltoztatni indokolt a Legfelsőbb Bíróságon folyó jogegységi munkát. Fontosnak tartom azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróságon elemzésre alkalmas, magasan képzett tanácsosi kategória jöjjön létre, akik nem bírók, magasan képzettek, de a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésben leterhelt bíráit adatok összegyűjtésével, elemzésével a jogegység területén segítik.
Elnök úr, nem kívánnék tovább visszaélni a bizottság türelmével. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Ha kérdésük van, a legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ezért vagyunk itt, úgyhogy természetesen türelemmel hallgattuk.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e valaki kérdést feltenni, kommentálni. Szászfalvi László alelnök úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm az elnökjelölt urat. Néhány gondolat erejéig hadd tegyek föl kérdéseket.
Az anyagból, amelyet olvashattunk, különösen az életrajzból a szakmai múlt tekintetében eléggé egyértelműnek látszik, hogy a kisebbségi kérdésekkel is erőteljesen foglalkozott az elnökjelölt úr, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos magyar törvényi szabályozásban is játszott szerepet, és a publikációk meghatározó része is erről szólt. Azt szeretném kérni, mivel nyilván óriási tapasztalata halmozódott föl Strasbourgban az emberi jogi bíróság tevékenysége kapcsán, hogy esetleg az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, ha röviden összegezni tudná, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségvédelem területén milyen európai tapasztalatok, milyen trendek láthatóak esetleg, tudván azt, hogy magában az Unióban nincs egységes kisebbségvédelem, és nyilván szeretnénk, ha közelíteni lehetne az Európa Tanács, illetve az Európai Unió kisebbségvédelmi joganyagát. Ebben milyen lehetőségeket lát?
Szintén erre a tapasztalatra kérdeznék rá, ami levonható. Az elmúlt években elég nagy vita volt, és talán szakmai vita még ma is van a gyülekezési joggal kapcsolatosan. Milyen tapasztalatai vannak, amelyeket meg tud esetleg most osztani a bizottságunk tagjaival a gyülekezési jog magyarországi gyakorlatára nézve, vagy a jövőre nézve, a mostani gyakorlat változtatására, irányára nézve?
Végül egy harmadik kérdésem lenne, amely a bizottságunkban újra és újra előjövő kérdés, és nyilván a mai magyar társadalomban is egy fontos probléma, a szegregáció, illetve az integráció kérdése, vagy a szegregáció és/vagy integráció kérdése, hisz ez tulajdonképpen újra és újra a bizottsági témáink egyik fontos része. Esetleg az európai emberi jogi bírósági tapasztalatai alapján lát-e hasonlóságot az európai gyakorlat területén, illetve különbözőséget a szegregáció és az integráció kérdéskörében? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. Más, egyéb kérdés? Fazekas Sándor képviselő úr.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnökjelölt Úr! Érdeklődéssel olvastam a leírt tájékoztatóban az eddigi munkásságát, és azokat a részletes elképzeléseket is, amelyeket kifejtett. Azt hiszem, hogy ezek nagyrészt hasznos és szükséges teendők. Én olyan két témára szeretnék rákérdezni, amely a tájékoztatóban szerepel.
Az egyik a 2007-es Bukta-ügy, amely a Medgyessy-villánál történt tüntetéssel kapcsolatos, hogy a bírósági ítélet egyhangú volt azzal kapcsolatban, hogy a magyar bírói szervek helytelenül döntöttek. Erről hallhatunk-e valamit részletesebben?
A másik pedig az, hogy a nagykamarai különvéleményekről írja az anyag, hogy száz százalékban az állami oldal számára voltak kedvezőek azok a különvélemények, amelyeket ön kialakított. Ez véletlen egyezés vagy adat, vagy pedig van benne valami olyan elvi megfontolás, amely kikristályosodhat esetleg? Hozzátartozik az, hogy én el tudom fogadni azt, hogy az állami szervek tevékenysége, megítélése erősítést nyerjen, tehát hogy mi erre a magyarázat, ez itt egy Straub Dániel által írt cikkben van, ami az Élet és Irodalomban jelent meg. Egyelőre ennyi, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Wiener képviselő úr, utána Donáth képviselő úr.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én nem mentem volna bele az ÉS-cikkben foglaltak elemzésébe, ha ezt előttem nem tették volna meg, így azonban úgy ítélem meg, hogy ez mégiscsak a meghallgatás elengedhetetlen részévé válik.
A következő kérdéseket tenném fel: az első az lenne, hogy jelölt úr a különvéleményeiben hangsúlyozta, hogy a joggyakorlás felelősséggel jár, ezen túlmenően egy másik ügyben pedig úgy fogalmazott, hogy a versengő értékek, jogok, mint például az élethez, a testi épséghez való jog erősebb védelmet kell kapjon, mint a szólásszabadság. Hogyan lehet ezt a felfogást összehangolni az Alkotmánybíróság 30/1992-es döntésének indoklásában szereplő, és az AB által azóta is többször megismételt álláspontjával, amely szerint a vélemény tartalma nem befolyásolhatja a véleménynyilvánítás szabadságát? Rögtön hozzá kell tennem, hogy én itt nem egy kikristályosodott álláspontot szeretnék hallani, hiszen ennek a megadása rendkívül nehéz, hanem csak egy elemzést az adott problémakörről.
A második megjegyzésem még az előző bizottsági meghallgatáshoz, az alkotmányügyi bizottságban elhangzottakhoz kapcsolódna, ott már nem jelentkeztem, mert az idő eléggé előrehaladt, ahol jelölt úr a konzervatív, illetőleg a liberális felfogást értékelve azt állította, hogy a konzervatív felfogás minden esetben azt jelenti, hogy az államnak adunk igazat, a liberális felfogás pedig azt jelenti, hogy minden esetben a panaszosnak. Azok az esetek, amelyek az ÉS-cikkben olvashatóak, azért ennél árnyaltabb megítélést is lehetővé tesznek, hiszen a konzervatív, liberális vagy egyéb, mondjuk baloldali felfogás összefügghet azzal is, hogy milyen kormánnyal szemben történik a panasz benyújtása. Hiszen egészen más megítélés alá esett a török kormány vitája a kurdokkal, illetőleg a képviselőtársam által is említett Bukta-féle ügy, amelyik, ha jól emlékszem, 2002. december 1-jei tüntetéssel volt kapcsolatos, amikor is tudniillik Magyarországon nem konzervatív kormány létezett. Törökországban egyébként mindegy, hogy konzervatív vagy nem konzervatív a kormány, mert a kurd-kérdésben valamennyi párt egységes álláspontot foglal el a kurdokkal szemben.
A harmadik kérdésem már eltérne attól, ami az ÉS-cikkben található, és egy jóval operatívabb témakört érintene. A sajtóban több olyan információ is megjelent, amely szerint jelölt úr álláspontja az, hogy a helyi bíróságokkal kapcsolatos igazgatási jogosítványokon változtatni kellene, és a jogosítványok egy részét a megyei bírósági elnököktől a táblaelnökök felé kellene elmozdítani. Konkrétumok a sajtóban nem jelentek meg, úgyhogy én sem tudom pontosan, hogy miről van szó. Ez iránt is érdeklődnék, illetve feltenném még azt a kérdést ezzel összefüggésben, hogy ez a feltételezés, ami nem tudom, hogy helytálló-e, hiszen csak a sajtóban olvastam, és lehet, hogy a sajtó munkatársai nem mindig tudják teljesen pontossággal interpretálni az egyes szakjogi kérdéseket, ez összefügghet-e azzal, hogy a táblaelnökök egyöntetűen kiálltak az ön jelöltsége, illetőleg megválasztása mellett. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Donáth képviselő úr!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Drága Elnök Úr! Ezek után nekem nincs több kérdésem, de a helyzet az, hogy Baka Andrást tisztelem-becsülöm annyira, hogy ha lesz még mód és idő, akkor kérdeznék, de ha ő ezekre a kérdésekre korrekt választ akar adni, másfél órát is itt fogunk ülni, amit nagy örömmel várok, de szeretném megkímélni a legfelsőbb bírósági jelöltség iránt nagy érdeklődést nem mutató képviselőtársakat attól, hogy olyasmit kelljen hallgatniuk, ami nem érdekli őket.
ELNÖK: Ha arra gondol képviselő úr, hogy az ellenzék teljes számban jelen van, akkor köszönjük szépen az elismerést.
Van-e még egyéb kérdés? (Nincs jelentkező.) Nyilván lesz még lehetőség egy újabb körre is, de parancsoljon, jelölt úr!
Dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje válasza
DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. Talán menjünk sorba! Megpróbálom összevonni azokat a kérdéseket, amelyek összetartoznak.
Szászfalvi képviselő úr a nemzeti kisebbségekről, a kisebbségi törvény szabályozásáról kérdezett. Strasbourgi tapasztalataim azt mutatják, hogy a kisebbségek ügye és a kisebbségek kérdései elvétve, elenyészve szerepelnek a Strasbourgi bíróság esetjogában, egyszerűen azért, amiért én már szót emeltem 1994-ben vagy '95-ben egy tanulmányomban, hogy az egyezménybe a kisebbségek nem tartoznak bele, illetve a diszkrimináció általános tilalmán keresztül lehet a kisebbségeket védeni. De időről időre visszajönnek azért, becsempésződnek a kisebbségi kérdések. Ennek egyik elég korai megjelenése a belga nyelvi ügy, aztán a cigánysággal összefüggő egyes kérdések, így a szegregáció kérdése is, amelyik tárgya volt egy strasbourgi ügynek.
Tehát itt időről időre sporadikusan jelentkeznek kisebbségekkel kapcsolatos kérdések, de egy átfogó kiegészítő jegyzőkönyvre lenne szükség, amely a kisebbségeket védi, és amely a kisebbségek problémáját bevihetné az emberi jogi bíróság kompetenciája alá. Én ezt szükségesnek tartom, de az európai államok többsége ezzel különböző okoknál fogva nem igazán ért egyet. Tehát ez várat magára, és nem látom igazán a realitását, hogy egy ilyen fajta jogfejlődés lesz. De az emberi jogi bíróságnak, ha ilyen kisebbségi ügyei vannak, akkor lehetősége van arra, hogy kisebbségi ügyet más ügyként megfogalmazva bevigyen a bíróság kompetenciájába, de ez, hangsúlyozom, a diszkrimináció tilalma alá fog tartozni.
A gyülekezési jog kérdése. Tipikus esete annak, hogy az alapjogi bíráskodás és az alapjogok kérdésének a megnyugtató rendezésével Magyarországon vannak problémák. A Bukta kontra Magyarország ügy egy sajátos ügy, tehát azt mindenki másképp értelmezi. A Bukta kontra Magyarország ügy lényege az, hogy Nastase és Medgyessy találkozott egy bizonyos napon, és ez a találkozó az emberek egy részének, egy csoportjának nem tetszett, tüntetést szerveztek. Tekintve, hogy a találkozó időpontja nem volt ismeretes előtte, egy nappal előtte vált ismeretessé, ezért a háromnapos bejelentési kötelezettségnek a tüntetők nem tudtak eleget tenni. A tüntetés egyébként békés volt, nagyobb rendzavarást nem okozott, a rendőrség ezt ennek ellenére feloszlatta. A Strasbourgi bíróság kamarája elbírálta ezt az ügyet, és azt mondta, hogy olyan esetben, amikor nem lehet bejelenteni, mert a dolog természeténél fogva nem áll rendelkezésre információ, hogy mikor lesz az esemény, tehát a háromnapos bejelentési kötelezettségnek nem lehet eleget tenni, de ha a tüntetés egyébként békés volt, és nagyobb rendzavarással nem járt, akkor ilyen esetekben el lehet a gyülekezési jog megsértésétől tekinteni. Ha ezeket a tüntetéseket feloszlatják... A Strasbourgi bíróság nem döntött azokról a kérdésekről, hogy mi van akkor, ha a tüntetés ugyan spontán volt, nem volt bejelentve, de jelentős megmozdulásokkal járt. Tudomásom szerint ilyen ügy is van a bíróság előtt, a hidak lezárása és az ezzel kapcsolatos kérdések. Tehát nem feltétlenül az a következtetés, hogy minden be nem jelentett gyülekezés önmagában jogellenes, lehetnek olyan be nem jelentett tüntetések, amelyek nagy rendzavarással járnak, és ezért jogos a feloszlatás. A strasbourgi jog nem azt vizsgálja, hogy bejelentették-e a tüntetést vagy nem, hanem arányos volt-e a tüntetéssel kapcsolatos fellépés, tehát az arányosság szempontjait vizsgálja, és ebből a szempontból ítél. Azt hiszem, egyébként a Bukta-ügy végül is kimozdította Magyarországon is a gyülekezéssel kapcsolatos kérdéseket. Szükség lenne a gyülekezési jog megnyugtató szabályozására.
A szegregáció és integráció kérdése. Egy ilyen ügy volt a bíróság előtt, egy cseh ügy. Ha a tanulókat aszerint különítik el, hogy ők valahova tartoznak, valamely kisebbség tagjai, akkor azt kell mondanom, hogy ezt minden normális és értelmes ember ellenzi, ez elfogadhatatlan. Nyugat-Európa országaiban a tanulókat időnként elkülönítik egymástól, mert vannak olyan tanulók, akik képtelenek együtt haladni az osztállyal. Ez azonban csak úgy történhet, hogy szigorú vizsgálatnak vetik alá ezeket a tanulókat, orvosi vizsgálat, képességvizsgálatok sora alapján megvizsgálják, hogy alkalmasak-e az adott osztályban tanulni. Ha nem alkalmasak, akkor olyan osztályt javasolnak nekik, ahol speciális képzést, speciális módszereket alkalmaznak, vagyis a gyerek érdekében, a gyerek előrehaladása érdekében elkülönítik. De mindig, és ezt hangsúlyoznám, mindig lehetőséget adnak a tanulónak arra, hogy egy év után visszamehessen, tehát rendszeresen felülvizsgálják ezt a helyzetet, és ha lehetséges, akkor visszaintegrálják az illetőt az adott osztályba. A szegregáció, integráció kérdéseiről pillanatnyilag ennyit mondanék. Nem akarom az önök türelmét ezzel kapcsolatban...
A különvélemények magyarázata, ÉS-cikk. Érdeklődéssel olvastam az ÉS-t. Azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen egy kicsit lövészárokban érzem magam az akaratom ellenére. Kevés időm jutott az ÉS-cikk elemzésére, de átfutottam. Az a véleményem, hogy ez egy módszer, a különvéleményeket elemezni, és annak alapján megállapítani, hogy valaki milyen bíró. Ez a módszer nem jó módszer, félreérthető eredményekre, prekoncepciók igazolására alkalmas lehet, de nem egy megfelelő tudományos módszer. Ha az ember hoz mondjuk négyezer ítéletet, és ebben szerepel negyvenöt-ötven ítélet, amelyet külön elemeznek, akkor ez nem alkalmas a bírói tevékenység elbírálására, sőt, adott esetben még a bírói hozzáállás elbírálására sem, ugyanis nem tartalmazza azokat az ítéleteket, ahol én a magam álláspontjával, ha úgy tetszik, liberálisabb álláspontjával a többséget alkottam, és ehhez fűztek valakik konzervatív véleményt.
Köztudomású Strasbourgban, hogy én kifejezetten kemény álláspontot fogalmaztam meg a polgári és büntetőeljárások elhúzódásával kapcsolatban. Én azt mondtam, vigyük lejjebb a standardet, mert az államoknak tenni kell azért, hogy ne húzódjanak el a büntető- és a polgári eljárások. Tehát amíg mások azt mondták, hogy egy normális, átlagos, három fokon keresztülmenő ítélet esetében a hat év öt hónap is elfogadható, én azt mondtam, hogy álljunk meg, az öt év hat hónap számomra adott esetben nem volt elfogadható. Mivel a bíróságnak egy régi, tapasztalt tagja voltam, ezt az álláspontot sokan vallották, és valószínűleg biztosítani tudtam ezekben a kérdésekben a többséget. A különvéleményeket akkor sem lehet elemezni, ha a különvéleményekből hiányoznak különvélemények.
Úgy emlékszem, hogy az ÉS-cikk nem idézi az én állandóan idézett ügyemet, egy olyan ügyet, amelyben én különvéleményt írtam. A második generációs bevándorlókról volt szó ebben az ügyben. Azt mondtam, hogy ha valakinek a szülei bevándorolnak egy országba, és viszik a gyereket, aki 3-4-5-6-8 éves, akármennyi, és ez a gyerek abban az országban nő fel, ott iskolázzák, ott tanulja a nyelvet, de nem lesz állampolgár, és ezt követően valamiféle bűncselekményt követ el, akkor nemcsak az arányos büntetést kapja meg ezért - öt vagy három év börtönbüntetést -, hanem azonnal egy kiutasítást is kap, hogy menjen vissza abba az országba, ahonnan jöttek a szülei, ahol se családi kapcsolatai nincsenek, se a nyelvet nem tudja, se ismeretsége, se munkája nincs, akkor ez a büntetés egy dupla büntetés. A második generációs bevándorlókat úgy kellene kezelni, mondtam én ebben a különvéleményben, mintha állampolgárok lennének, ahhoz hasonló jogállással. Sajnálatos módon ez sem került bele ebbe a cikkbe.
A másik pedig a konzervatív vagy liberális felfogás, Wiener képviselő úr. Azt hiszem, hogy Strasbourgban ennek különösebb értelme nincs. A strasbourgi bíróság egy mértékadó bíróság, és ott szerintem az ultraliberalizmus és az ultrakonzervativizmus ugyanolyan ostobaság - bocsánatot kérek a kifejezésért. Van létjogosultsága, az emberek véleménye különböző, de a bíróságon ultraliberális vagy ultrakonzervatív álláspont nemigen van. A sajtóban megjelent, hogy állampárti felfogást követek, meg minden. Az a véleményem ugyanakkor, hogy az egyéni érdek nagyon fontos, azt védeni kell, de ne feledkezzünk el arról sem, hogy az állam is véd egyéni érdekeket és közösségeket, az állam védi egyének és közösségek érdekeit a másik oldalról. Én nem tudok elméletileg egyéni és közösségi érdek, vagy állam által védett érdek között különbséget tenni, mindig a konkrét ügyben kell megítélni azt, hogy melyiknek van igaza, és a körülmények teljes feltárásával és mérlegelésével. Ezért nem értek egyet azzal a módszerrel, hogy az ÉS-ben lejön a cikk, amely azt írja például a gibraltári üggyel kapcsolatban - ezt széles körben idézik, hogy az IRA-terroristákat Gibraltárban agyonlőtték a brit egységek különleges alakulatai -, hogy ebben az ügyben különvéleményt írtam. A bíróság kilenc tagja írt különvélemény, és tíz tagja szavazott ez ellen, tehát egy fős volt a többség. Azt hiszem, ez mutatja - én nem akarom az ítéletet magyarázni, sose fogom, nem is tanácsolom senkinek, hogy magyarázzon ítéletet, de azt mondom, hogy ebből az látszik -, hogy ez egy védhető álláspont, amit kifejtettem.
Úgy gondolom, hogy én konzekvens és konzisztens bírói tevékenységet végeztem Strasbourgban, nem ugrálok egyik álláspontról a másikra, hasonló ügyben hasonló volt a véleményem. Azt is elmondanám, hogy ha valakinek a véleménye tíz évvel ezelőtt egy ügyben így volt, közben az esetjog és a viszonyok megváltoztak, akkor egy bíró el kell hogy fogadja, hogy a viszonyok megváltoztak, ma már más problémáról, más alapról indulunk, és abban a kérdésben más véleményt alakítani.
Wiener képviselő úr első kérdését, biztos azért, mert még a cikket felületesen olvastam, tehát nem tudtam belemenni, remélem, hogy a cikket esetleg... (Dr. Wiener György: Nem a cikkel függ össze.) Én elsőbbséget biztosítok a véleménynyilvánítás szabadsága kérdésével szemben az élet... Megkérhetem a képviselő urat, hogy megismételje?
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Megpróbálom pontosan elmondani még egyszer. Valóban ezt rosszul mondtam. Ez még a cikkel összefüggő volt. Nem egy rangsort kérdeztem, én kizárólag az iránt érdeklődtem, hogy van a Magyar Alkotmánybíróságnak egy sokak által vitatott, a 30/92-es AB-döntés indoklásában először kifejtett, és utána konzekvensen képviselt álláspontja, amely szerint a véleményszabadságot a vélemény tartalmára való tekintet nélkül kell biztosítani, vagyis a vélemény értéktartalma ebből a szempontból - más szempontból ugyan nem - közömbös. A jelölt úr egyik különvéleményében levő azon megfogalmazás kapcsolatára kérdeznék csak rá, hogy ennek fényében hogyan értékeli az AB-döntést és annak indoklását, amely szerint a joggyakorlás felelősséggel jár - ez a véleménynyilvánítással függött össze. Illetőleg egy másik különvéleményében pedig egy rangsort állapított meg, olyan rangsort, amelyet egyébként például a szocialista frakcióban is többen vallanak, de amely rangsor amúgy az AB több döntésével nem áll teljesen összhangban, vagy közöttük elég komoly ellentét tapasztalható. Tehát nem azt kérdeztem, hogy itt egy végeleges álláspont legyen, hanem csak egy elemzés az AB-döntés indoklásának viszonyáról, illetőleg a két különvéleményben kifejtett álláspontról.
Az ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egy ÉS-cikk és a különvélemények alapján nem lehet egy bírói tevékenységet értékelni, de ez egy nagyon fontos, alapvető jelentőségű kérdés. Egyébként az ÉS-cikk nem utalt az AB-döntésre, tehát ezt a kontextust már az én kérdésem hozta létre, és ez nem a cikkből következik.
DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje: Ebben a helyzetben én csak annyit tudnék mondani, hogy azzal teljesen egyetértek, hogy a joggyakorlás felelősséggel jár, és azért azt nem mondanám, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a véleménynyilvánítás tartalma nélkül is érvényesülhet, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságának vannak azért korlátai. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátai között biztosan a Strasbourgi bíróság esetjoga is megállapít korlátokat, tehát annak ellenére, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát meghatározó jognak tekinti, bizonyos korlátokat felállít. Ilyen például az antiszemitizmus, ilyen a holocaust tagadása, amelyet a Strasbourgi bíróság kivet. Hogy másmilyen, más területekre lehet-e ezt kiterjeszteni, azt nem tudom, de én azt hiszem, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, bármilyen hatalmas terjedelmű is legyen a bíróság esetjogában, azért nem teljesen korlátlan, még ha a korlátokat nem is biztos, hogy ott keresi, ahol az egyes törvények, a parlamentben működő képviselők. Tehát azt hiszem, hogy itt az Alkotmánybíróságnak nincs teljesen igaza, azt hiszem, hogy bizonyos parlamenti képviselőknek nincs teljesen igazuk, valahol máshol kell keresni, de én nem tudnék belemenni, vagy nem hiszem, hogy most a 30/92-est kellene megnézni, és nyilván egy részletes elemzés kellene. A válaszom, amit így adnék, az ez.
A táblabíróságok kérdése, ugye erre nem válaszoltam. A táblabíróságok, helyi bíróságok kérdése, jogosítványok. Kérem szépen, én most jöttem haza nemrégen. Én már mindenféle vagyok a különböző forrásokban: a táblák embere, a megyék embere, vagy egyes megyék embere, konzervatív állampárti, szóval mindenféle vagyok, ami azt mutatja, hogy egy szituáció van ma Magyarországon, és azok a feszültségek és azok a problémák, amelyek itt vannak a bírósági rendszerben, politikában, ezek most rám vetődnek. Nem igazán értem, sok mindent nem igazán értek, de tény az, hogy úgy terjedt el, mintha én a táblák embere lennék. Ebből a látszat igaz, és a látszatból következnek ezek a dolgok.
Mi a látszat? A látszat az, hogy hazajöttem, és bírói állást kerestem. A Legfelsőbb Bíróság elnöke megígérte, illetve azt mondta, hogy szívesen lát a Legfelsőbb Bíróságon, egy évvel ezelőtt, és utána én azt mondtam neki, hogy tekintve, hogy én a Strasbourgi bíróság tagja vagyok, és a Legfelsőbb Bíróság ügyei előttünk vannak, ebben a helyzetben nem mondhatom azt, hogy megyek a Legfelsőbb Bíróságra utána, ha a mandátum lejár, mert akkor hol a pártatlanság követelménye. Tehát én kitértem a válasz elől. Amikor a mandátumom lejárt, akkor újra szóba került ez a kérdés, akkor már nem az volt, hogy a megbízatásom lejárta után mehetek a Legfelsőbb Bíróságra, hanem majd szeptemberben, októberben. Valamit azért tenni kell, csinálni kell, és úgy gondoltam, hogy bíróként tevékenykedem. Az egyetlen megpályázható állás egy táblabírói állás volt, az ítélőtáblán kiírt állás. Hogy miért a pesti ítélőtábla? Mert az összes többi ítélőtáblán nincs ítélőtáblai állás, és mert Pesten lakom. Más oka nincsen. Ebből következően én a táblák embere lettem, aki a megyéket el akarja nyomni, aki a megyéktől jogosítványokat akar elvenni.
Mi a probléma lényege? A probléma lényege az, én legalábbis így látom, hogy a táblák a reform után keletkeztek, 2003-ban, 2005-ben kezdték meg a működésüket. Ebből következik, hogy a táblák az igazságszolgáltatás rendszerébe integrálódtak, ami az ítélkezést illeti, teljesen, nincs probléma. Tehát a megyétől megy a fellebbezés a táblára, az igazságszolgáltatás működik. De hogy az igazságszolgáltatás egyes vezetői... Tehát jogos az a kérdés, hogy a táblák igazgatásilag benne vannak-e ebben a rendszerben. Ezt meg kellene nézni, meg kellene vizsgálni, de érzelmektől mentesen kell megvizsgálni, ezt meg kell nézni, hogy hol logikus táblára jogosítványt adni, akár igazgatási jogosítványt is, de hogy a megyéktől elvenni, meg hogy ez féltékenységi alapon történjen - ez igazgatási racionalitási alapon kell hogy történjen.
Elnézést kérek, ha hosszabban válaszoltam, elnézést kérek, ha nem teljesen válaszoltam, vagy nem kielégítően, én ezt tudom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének a kérdésekre adott válaszát. Számomra ez a frissesség, ahogy reagál, azt jelzi, hogy van még másfajta világ is, tehát lehet, hogy egy kicsit túl sokat volt Strasbourgban, mi már itt eltompultunk abban, hogy ki, kinek, mit, hogyan nevez, és ennek milyen politikai hátsó, meg első, meg nem tudom, milyen vonatkozásai vannak. Ez akkor azt a reményt kelti, hogy lehet, hogy még nálunk is lesz olyan világ, mint Strasbourgban, valamikor, amikor majd mi is ilyen frissen reagálunk arra, ha az embert olyan skatulyába próbálják belegyömöszölni, amibe ő nem szeretne belemenni. Itt ehhez hozzá kell szokni, úgyhogy isten hozta Magyarországon! (Derültség.)
Miután ez egy tájékozódó jellegű meghallgatás, ezért nem szavazunk az alkalmasságáról a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjének, hanem megköszönjük a megjelenését, és gondolom, a frakciójában mindenki, amikor a frakció meghozza a döntést a támogatásról vagy az elutasításról, akkor ezekkel az információkkal felvértezve tudunk érvelni.
Még egyszer köszönjük szépen Baka Andrásnak a megjelenést, és sok sikert kívánunk! Viszont látásra! Azt nem is mondtam, hogy az Emberi jogi bizottság első titkárával találkoztunk egyébként, azt hiszem, összesen három hónapig vagy egy fél évig ezt a pozíciót látta el.
DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje: Ha megengedi, elnök úr, ezt is ellenem fordítják. (Derültség.)
ELNÖK: Tagadja le! (Dr. Baka András: Viszontlátásra! - Elhagyja az üléstermet.) Viszontlátásra!
A 2. napirendi pontunk: tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Nagy Gabriella osztályvezető asszony? (Dr. Gál Krisztina: Nem.) Akkor a kedves nevét legyen szíves!
DR. GÁL KRISZTINA osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Üdvözlöm a tisztelt képviselőket. Gál Krisztina vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Közbeszerzési és versenyügyi osztályának a vezetője.
Ha megengedné az elnök úr, mivel a törvényjavaslat szoros együttműködésben, és a Gazdasági Versenyhivatal kezdeményezésére készült, hogy a Gazdasági Versenyhivatal jogi irodájának a vezetője is felszólalhasson adott esetben, olyan kérdés esetén, ami őt érinti.
ELNÖK: Ha lesz olyan kérdés, akkor természetesen. (Dr. Gál Krisztina: Nagyon szépen köszönöm!) Ugye azt tudja, az a rend nálunk, hogy a törvényjavaslatot ismerjük, úgyhogy ha úgy gondolja, hogy valami plusz kiegészítése van, akkor erre most van lehetősége, de a javaslatot magát nem muszáj ismertetni, mert az már ismert a bizottság tagjai előtt, tegnap egész éjszaka tanulmányozták.
DR. GÁL KRISZTINA osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Plusz kiegészítést nem kívánok tenni.
ELNÖK: Nem akartam megijeszteni, nehogy nekem olyan hírem legyen majd... (Derültség.)
DR. GÁL KRISZTINA osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem vagyok ijedős, ne izguljon az elnök úr, köszönöm a lehetőséget, de egyéb plusztényező, mint amit olvashatnak a törvényjavaslatban és az indokolásában, nem merült fel.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Annyit hadd mondjak, hogy alelnök asszonnyal mi ezt tényleg tanulmányoztuk, nem volt egyértelmű a címéből, hogy milyen emberi jogi vonatkozásai vannak a dolognak, de most már ez tisztázott számunkra. Kérdezem, hogy van-e kérdése a bizottság tagjainak. (Jelentkezésre:) Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A tisztesség mondatja velem, hogy én kértem azt, vagy én javasoltam azt, hogy abban a fogyasztóvédelmi, ha szabad ezt a szót használnom, a laikus mondhatja így, csomagban szereplőnek látszott a címek alapján ez a törvényjavaslat is, amit nagy érdeklődéssel hallgattunk meg és tanulmányoztunk eddig, és úgy gondoltuk, hogy akkor valami biztosan ebben a törvényjavaslatban is lesz, ami a mi szakbizottságunk hatáskörébe tartozik. De bevallom, hogy én is, minekutána elolvastam, nem találtam semmit. Azért azt hadd kérdezzem meg, hogy netán van-e valami olyan, ami elkerülte a figyelmünket, és az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság hatáskörébe tartozik.
Ha nincs ilyen, akkor én elnézést kérek a bizottság tagjaitól.
DR. GÁL KRISZTINA osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nincs ilyen, alelnök asszony. Én úgy vélem, ez egy gazdasági jellegű törvénymódosítás, és úgy gondolom, hogy nincs.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor szerintem ne sokat problémázzunk ezen, kérem, szavazzunk!
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Ki az, aki támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc tartózkodással a bizottság nem találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Köszönjük szépen a megjelenést.
Gondolom, előadót ezek után nem kívánunk állítani. Ezek az új viszonyok, ne vegye személyeskedésnek ezt az eredményt. Még egyszer köszönjük a megjelenést.
A harmadik napirendi pontunk az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amelynek az általános vitára való alkalmasságáról döntünk.
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető urat köszöntjük. Amennyiben megjegyzéseket kíván fűzni a törvényjavaslathoz, akkor erre most van lehetőség. Parancsoljon!
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbbi napirendi pont kapcsán, és a régebbi ismereteim alapján is ismerem a bizottság taktikai és stratégiai tárgyalási módját, tehát nem hiszem, hogy különösebb kiegészítést szeretnék ehhez fűzni.
Annyit jelzésértékkel, amit természetesen a tisztelt képviselők tudnak, hogy ez a törvényjavaslat alapjaiban megegyezik azzal a törvényjavaslattal, amelyet ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával a kormány visszavontnak tekint, illetőleg a Házszabály szerint az Országgyűlés. Azok a változások, amelyek a korábban a bizottság által megtárgyalt azonos című törvényjavaslat kapcsán a bizottságot érintően voltak, érdemben nem változtak.
Ami a változtatás lényege, az pusztán csak annyi, hogy azon kérdéskörök, amelyek további szakmai, politikai, társadalompolitikai egyeztetést igénylő kérdések, elhagyásra kerültek a javaslatból, és sokkal inkább azok a kérdések maradtak a törvényjavaslat fókuszában, amelyek valamilyen okból sürgős jogalkotási kényszert jelentenek, valódi kényszert jelentenek a tisztelt Ház számára. Ezek döntően és jellemzően a jogharmonizációs feladatok, gondolok itt elsősorban a kémiai biztonság körében a REACH-rendelethez adaptálandó magyar kémiai biztonsági törvény helyzetére, gondolok itt jelesül az elismerési törvény kiegészítésére - ez a 2001. évi C. törvény, az oklevelek, diplomák elismeréséről szóló törvényről van szó -, amely bizonyos szabályozási tárgyköröket mellőz. Itt nevezetesen a harmadik országban szerzett szakirányú szakképesítések elismeréséről van szó, amelyet éppen azért emeltünk be az egészségügyi törvénybe, hogy kiegészítendő az előbb említett törvényt, ennek a törvényi lába is meglegyen. Valamint, ami nagyon fontos, az egységes egészségügyi humán monitoringrendszer létrehozása szempontjából szükséges intézményi, illetőleg adattovábbítási, adatkezelési szabályoknak a törvényben való további és ismételt megjelenítése, változatlan tartalommal ahhoz képest, ahogyan az korábban a bizottság számára benyújtásra került. Tekintettel arra, hogy ez túl azon, hogy az egészségügyi ágazat humánpolitikai helyzetének naprakész monitorozása érdekében szükséges, szerepel az NFT keretében a TÁMOP program mint kiemelt kormányzati prioritás, tehát nyilvánvalóan ennek a rendszernek a létrehozása azért is szükségeltetik mihamarabb, hogy az ilyen módon rendelkezésünkre álló támogatási összeg rendelkezésünkre állhasson a rendszer létrehozása érdekében -, amely mintegy 500 millió forintot jelent -, mihamarabb megtörténhessen a támogatási szerződés megkötése érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főosztályvezető úr. Van-e kérdése a bizottságnak? (Nincs jelentkező.)
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Amennyiben nincs, kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság nem találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Köszönjük szépen a megjelenést.
A negyedik napirendi pontunk az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása.
Simon Istvánné főosztályvezető asszony, isten hozta!
Kezdjük el a szavazást a módosító javaslatokról. Az 1. számú javaslat Pósán képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány képviselőjét.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
A 2. Tóth Tiborné javaslata. A kormány?
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
A 3. Pánczél Károly javaslata. A kormány?
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többsége nem, de több mint egyharmada támogatta.
A 4. szintén Pánczél Károly javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 6. számú, Tóth Ferenc.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 7., Sándor Klára.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 9., Révész Máriusz.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igennel egyhangúlag támogatta.
A 10., Tatai-Tóth András.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen szavazattal egyhangúlag támogatta.
A 11., Zsigó Róbert.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 12., Tóth Tiborné.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 13., Pósán László.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igennel egyhangúlag támogatta.
A 14., Tóth Tiborné.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc tartózkodással többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 15., Tatai-Tóth András.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 16., Zsigó Róbert.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 17., Zsigó Róbert.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel a bizottság többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 18.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 19., Tatai-Tóth András.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság tizennyolc igennel egyhangúlag támogatta.
A 20., Pánczél Károly.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 21., Tatai-Tóth András.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igennel egyhangúlag támogatta.
A 22., Pánczél Károly.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 23., Hoffmann Rózsa.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 24., Pósán László.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 25., Tóth Tiborné.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 26., Pósán László.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 27., Hoffmann Rózsa.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 28., Tóth Ferenc.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 29., Tóth Ferenc.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 30., Tatai-Tóth András.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igennel a bizottság egyhangúlag támogatta.
A 31. összefügg a 29-essel.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A főtanácsadó asszony önmérsékletre int. A 31-es Tóth Ferenc képviselőtársunk javaslata. A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel és kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta. Ez egyébként összefügg a 29-essel.
A 32. Pánczél Károly képviselőtársunk javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel, kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 33. dr. Tóth Ferenc képviselőtársunk javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel, kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 34. Révész Máriusz javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel, kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 35. Tóth Ferenc javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igennel, kilenc nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 36.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igennel a bizottság egyhangúlag támogatta, Tatai-Tóth András javaslatáról van szó.
A 37. Vidorné dr. Szabó Györgyi javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Állj! Szeretnék kérdezni!
ELNÖK: Képviselő úr kérdezni szeretne.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Lebilincsel elnök urunk hihetetlen, ámbátor kétségtelenül a gramofon ismétlődő ritmusát felidéző tónusa. Ellenben szeretném megkérdezni, hogy mi az, hogy óvodáztatási támogatás. (Közbeszólások, zaj.) Mi az, hogy óvodáztatási támogatás? Én tudom, hogy a magyar nyelv irányában extrém érzékenységet mutat a két kiváló református pap is, de sajnos az ő fülük már meghájasodik a hatalom iránti éhségben. Mi az, hogy óvodáztatási támogatás?
ELNÖK: A főosztályvezető asszonyt kérdezem, hogy kíván-e reagálni a felvetésre.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A gyermek óvodába íratásakor adandó támogatás. Ha nyelvészeti szempontból kérdezi képviselő úr, én azt gondolom, hogy ezzel a kifejezéssel konszenzusra jutottak, és ezt használja a törvény.
ELNÖK: Van egy dzsókere a képviselő úrnak, ha valakit fel akar hívni... Tessék parancsolni!
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Én természetesen meg vagyok rendülve, és kénytelen leszek ebben az ügyben továbblépni, mert van nevelési segély, van gyermekágyi segély, van temetési segély, sokfajta segély van. Most kénytelen vagyok a tiszteletre méltó bizottság tagjainak figyelmét a szó tövére felhívni, tehát lehetne óvodai segély, de óvodáztat, az azt jelenti, ez egy műveltető képző itt, ahol nem lehet pontosan megállapítani, hogy az óvoda kapja-e a segélyt, az óvodában dolgozó kapja-e a segélyt, az óvodába járó gyerek kapja-e a segélyt, annak a szülője kapja-e a segélyt. Ez a szóhasználat nem egyszerűen pongyola, hanem a valósághoz nincsen köze. Tehát nem az a problémám, hogy nem értem, hogy miről akar a kodifikátor itt rendelkezni, hanem az, hogy nem kínlódta meg, hogy megtalálja a megfelelő igét. (Fogarasiné Deák Valéria: Az iskoláztatási támogatás analógiája.) De bocsánat! Iskoláztat, ilyen ige létezik a magyar nyelvben. Óvodáztat, ilyen ige nem létezik, illetve, ha mégis létezik, én egy kört még ebben futok. Természetesen a különvéleményem fenntartása mellett, amire a Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltje oly kiváló példát mutatott az általam oly kevéssé gyakorolt jogtudomány művelőjeként, én tartózkodom attól, hogy az óvodáztatási segély, mint fogalomhasználat bekerüljön. (Zaj, közbeszólások.)
ELNÖK: Mindaddig, amíg a szobáztatással nem keverjük össze, addig szerintem... (Derültség. - Közbeszólás: Ez szellemes volt elnök úr! - Donáth László: Kezd lehullni a háj a füléről.) Azt javaslom... Köszönjük ezt a szellemi frissítőt, a 37. számú módosító indítványnál tartunk, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Ez azt jelenti, hogy 9 igen és 9 tartózkodó szavazattal többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta a bizottság.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Nem! Donáth úr tartózkodik mind a két óvodáztatásnál.
ELNÖK: A több mint egyharmad akkor is megvan, tehát akkor 8 igennel és 10 tartózkodással a bizottság többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 38. és 40. összefügg, Vidorné javaslata. Kormány?
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) 8 igennel és 10 tartózkodással többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 39. Kuzma László javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen, 9 nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
Hoffmann Rózsa, 41-es.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 16 nemmel és 2 igennel a bizottság egyharmadában sem támogatta.
Kuzma képviselő úré a 42. számú kiváló javaslat.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen, 9 nemmel többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta.
A 43. Tatai Tóth András javaslata.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 18 igennel egyhangúlag a bizottság is támogatta.
A 44-es következik.
SIMON ISTVÁNNÉ főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) 9 igen, 9 tartózkodással többségében nem, de több mint egyharmadában támogatta. (Folyamatos zaj.)
Kitört a nyár, de őrizzük meg nyugalmunkat! Köszönjük szépen, főosztályvezető asszony. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Egyebek következnek. Farkas Flórián egyebekben kíván szólni. Parancsoljon, képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak itt a képviselőtársaim kicsit komolytalankodnak, és szándékosan elvették a figyelmemet.
Elnök úr, a következőt szeretném, tényleg csak azért, hogy a bizottsági ülésünkön valamiféle nyoma legyen ennek a kérdésnek. Nem tudom, hogy képviselőtársaim közül hallott-e valaki a mai hírről, miszerint a Deák tér aluljárójában különböző plakátok vannak lerakva a földre, ahol cigánycsaládok képei fekszenek, és azon járnak át a járókelők. Ezt a Magyar Máltai Lovagrend Szövetsége indítja, mint egy szolidaritási akciót egyébként. A hír szerintem rossz irányba ment el, mert egy nagyon negatív képet fest. Én magam is nyilatkoztam erről a kérdésről. Utánanéztem ennek a szervezetnek, a képviselőjét is megnéztem, hogy ki ez. Szerintem nem egy rosszindulatú akció, félreértésre adhat okot, de elment egy teljesen más irányba.
Csak azért kívántam ezt szóvá tenni, mert én megígértem az interjú alatt, hogy ma ezt felhozom, de még egyszer szeretném aláhúzni, hogy egy jóindulatú, jószolgálati tevékenységet bonyolító szervezetről van szó, amely hosszú ideje ilyen és hasonló akciókat bonyolít, mellesleg Kozma atya is benne van ennek a szervezetnek a vezetésében. Én kértem a nyilvánosság előtt, hogy hagyják abba ezt a tevékenységet, mert félreértésre adhat okot, a legjobb szándékuk mellett is. Ráadásul Száva Vincét szólaltatták meg ebben a kérdésben, aki nem egy szerencsés alany, de mondom, más irányba ment el ennek az egésznek a hanghordozása, és azért kívántam ezt szóvá tenni, hogy mégis legyen ennek nyoma, hogy a bizottságunk ezzel a kérdéssel valamilyen szinten foglalkozott, de úgy tudom, hogy még Semjén Zsolt képviselőtársam is kíván ehhez kiegészítést tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha azt szeretnénk megtudni, hogy a Máltai Lovagrend genezise hogyan alakult a Szentföldről való indulás óta mostanáig, akkor szerintem érdemes odafigyelni, és gondolom, a konkrét ügyhöz is van képviselő úrnak mondanivalója. Parancsoljon!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most nem 1099-től kezdeném a történetet, hanem a mai naptól, ugyanis beszéltem a Magyar Máltai Lovagok képviselőjével, aki biztosított arról, hogy a legnagyobb jó szándék vezette a rendet ebben az akcióban, aminek a célja az volt, hogy felhívja a figyelmet azokra a kiszolgáltatott és nagyon nehéz helyzetben lévő polgártársainkra, akik a cigánysághoz tartoznak. Ennek alapján úgy érzem, hogy amint azt Farkas Flórián is nagyon pontosan elmondta, hogy itt egy félreértésről lehet szó, esetleg tudatos félreértetésről, de nem akarok vádaskodni. Mindenesetre abban a plakátban semmi olyan nincsen, ami a cigányság számára bántó lehet, a legnagyobb jó szándék és segíteni akarás vezette a máltai lovagokat.
Itt szeretném még egyszer megköszönni Farkas Flórián képviselőtársamnak, hogy ezt ilyen egyértelműen és világosan tisztázta a bizottság keretében is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Van-e egyéb? (Jelentkezésre:) Alelnök asszony, parancsoljon!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Ha egyetlenegy kérdést megengednének. Említett egy nevet Farkas Flórián képviselő úr, és azt mondta, hogy nem szerencsés alany. Ha megtudhatnánk, hogy miért nem szerencsés alany? Száva Vincét mondta, én nem ismerem, de elhangzott egy név, és azt mondta ön itt, a bizottság ülésén, hogy nem szerencsés alany. Tudhatnám-e, hogy miért nem szerencsés alany?
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Arról van szó, hogy sehol, semmilyen képviseletet nem lát el, tehát nem egy választott képviselőről van szó, és ilyen kérdésben ilyet megszólaltatni, azt gondolom, hogy könnyelműség.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.)
Amennyiben nincs, felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy azért, hogy meg tudjuk szervezni ezt a kihelyezett ülést Nagykanizsán és Csurgón, ma estig mindenkinek le kellene adni, hogy hogy tud jönni, és mikor jön. Hangsúlyozom, nagyon fontos témáról lesz szó, és az Állami Számvevőszék főigazgató-helyettese, Pulay Gyula valamikori közigazgatási államtitkár külön leutazik, ezért nem megy el Moszkvába egy konferenciára, hogy a roma pénzeknek az elmúlt évtizedben való felhasználásáról készített jelentésüket megtárgyaljuk, amely szerintem egy lényeges dolog lesz. Én mindenkit bíztatnék arra, hogy nyilatkozzon, és szívesen látunk mindenkit.
Ha más egyéb nincs, akkor az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 32 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezetők: Biczó Andrea és Takács Aliz