EMBCB-24/2008.
(EMBCB-104/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. szeptember 9-én, kedden, 13.00 órakor
a Képviselői Irodaház 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat (T/5949. szám); általános vita *
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Tájékoztató a Budapest, Dagály utca 11/A számú ingatlannal kapcsolatban *
Pettkó András (MDF) tájékoztatója *
Szavazás a határozati javaslat elfogadásáról *
Tájékoztató a kiküldött levelekről *
Az elnök tájékoztatója a lengyel parlament meghívásáról *
1. A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat (T/5949. szám)
(Általános vita)
2. Tájékoztató a Budapest, Dagály utca 11/A számú ingatlannal kapcsolatban
3. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Lénárt László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Farkas Flórián (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Boros Zsuzsa Barbara jogi szakreferens (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Battha Pál elnök (Lakásbérlők és Lakók Egyesülete)
Dr. Serák István gyakornok (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Pappné Farkas Klára igazgató (ET Információs és Dokumentációs Központ)
Nagy Bercel titkár (Fidesz-KDNP-frakció)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz-frakció)
Rácz Anita országgyűlési gyakornok
Kovács Ákos országgyűlési gyakornok
Bujtor Ágnes országgyűlési gyakornok
Bende Zsófia országgyűlési gyakornok
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 5 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén.
Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes. Kérem, hogy mondjuk be a helyettesítéseket: Donáth képviselő urat Fogarasiné alelnök asszony helyettesíti, Godó képviselő urat Lénárt képviselő úr, Nyakó képviselő urat Teleki képviselő úr, Wiener képviselő urat Tóth Gyula képviselő úr; Gusztos képviselő úr nem jelezte - van egy megállapodásunk arra, hogy neki a rendkívüli helyzetre való tekintettel külön kell jelezni, ha ezt nem tette meg, akkor egyszerűen hiányzik -; Farkas képviselő urat Varga József képviselő úr helyettesíti, Fazekas képviselő urat Balog Zoltán, Semjén képviselő urat Szászfalvi László képviselő úr helyettesíti. Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, van-e valakinek változtatási javaslata, hozzászólása. (Nincs ilyen jelzés.) Amennyiben nincs, kérem, fogadjuk el a napirendi javaslatot. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) 18 igen szavazattal, egyhangúlag elfogadta a bizottság a napirendi javaslatot.
A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat (T/5949. szám); általános vita
1. napirendi pontunk: a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Az illetékes minisztériumot Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető és dr. Boros Zsuzsa Barbara jogi szakreferens képviselik. Megkaptuk a törvényjavaslatot, amennyiben kiegészítést vagy kommentárt kívánnak hozzáfűzni, arra most van lehetőségük. Parancsoljon, főosztályvezető asszony!
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, nagyon rövid bevezetőt tartanék, néhány mondatban megpróbálnám ezt a hatalmas joganyagot ha nem is ismertetni, de inkább jellemezni, azokra a területekre kitérve, amelyekről feltételezem, hogy a bizottságot különösen érdekli.
Közel 1200 paragrafusról beszélünk, ennyi az új polgári törvénykönyv tervezete. Tíz év kodifikációs munkájának eredménye ez a tervezet, amely jelentős mértékben épít a hatályos polgári törvénykönyvre, amely hatályos polgári törvénykönyv természetesen számos módosítás után lett olyan, amilyen, és már önmagában ez a számos módosítás is indokolttá teszi vagy teheti, hogy egy új törvénykönyv készüljön. De ez nem jelenti azt természetesen, hogy a bevált jogintézményeken feltétlenül változtatni kell, a bevált jogintézmények fenntartása továbbra is indokolt. Szükséges viszont a kialakult bírói gyakorlat beépítése a törvényjavaslatba azokon a helyeken, ahol a jogbiztonságot növeli az, hogy a jogkeresők magából a törvénykönyvből megismerik a jogi tételeket, és nem - idézőjelben mondom - "csak" a bírói gyakorlatból.
Emellett jelentős szerepe van az európai uniós jogfejlődésnek is az új polgári törvénykönyv vonatkozásában. Be kellett építenünk mindazokat a jogfejlődési elemeket, amelyek az Unióban az elmúlt egy évtizedben jellemzővé váltak.
Ha megengedik, néhány újítást emelnék ki a törvénykönyvből. Először utalnék a gondnokság megújított szabályaira és arra, hogy időközben hatályba lépett az az ENSZ-egyezmény, amelynek rendelkezéseivel az összhangot megteremtették ezek a szabályok.
Külön szeretném hangsúlyozni, hogy beépült a családjog anyaga az új polgári törvénykönyvbe, egy külön könyvként, amely szerkezeti megoldás önmagában is jelzi azt, hogy ugyan része a polgári törvénykönyvnek, mert számos szálon szorosan kapcsolódik a magánjogi joganyaghoz, de ez a külön könyvben szabályozás egyúttal azt is jelzi, hogy önálló elvek mentén, sajátos személyi viszonyokat szabályoz a családjogi könyv a polgári törvénykönyv egészén belül.
A másik terület, amelyet szeretnék kiemelni, a személyhez fűződő jogok szabályozása az új polgári törvénykönyvben. Ezen belül is utalnék arra, hogy a gyűlöletbeszédre vonatkozó, a jelenleg hatályos Ptk. módosítására készült tervezetet az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte. Úgy gondolom, erre figyelemmel az önök előtt lévő tervezetnek a gyűlöletbeszédet szabályozó rendelkezését szintén nem lenne indokolt benne hagyni a tervezetben.
A személyhez fűződő jogok területén mint jelentős változásra szeretném felhívni a figyelmet az úgynevezett sérelemdíj jogintézményére, amely jogintézménynek az a lényege, hogy egy személyhez fűződő jogi sérelem esetén a sérelmet szenvedettnek nem kell bizonyítania azt, hogy milyen nem anyagi jellegű kár érte. Azt hiszem, nem kell külön bemutatni, milyen gond az, amikor valakinek a fél lába elvesztése miatt nemcsak azt kell bizonyítania, hogy ez milyen tényleges vagyoni kárt jelentett, az életmódjában milyen problémákat okozott, hanem még külön bizonygatni kell azt a lelki sérülést, amit ez kiváltott, holott ezt mindenki a józan ész alapján maga is beláthatja. Ezzel a jelenlegi szabályozással szakítva került a tervezetbe a sérelemdíj intézménye, amely egy olyan, nem vagyoni kártérítés, amely úgy igényelhető, hogy a sérelmet szenvedettnek immár nem kell bizonyítania a kár megtörténtét, hanem csak azt, hogy őt személyhez fűződő jogi sérelem érte. A kár nagyságának már csak a kártérítés szempontjából van jelentősége. Ha a kár kis méretű volt, akkor akár egy forintos vagy majdan egy eurós jelképes kártérítésre kerülhet sor, nagyobb méretűnél természetesen nagyobbra. Ugyanezt a sérelemdíjat javasolja a tervezet akkor is alkalmazni, ha mondjuk, egy mozgássérült személynek az akadálymentesítés elmaradása okozott személyhez fűződő jogi sérelmet, nem tud bejutni, mondjuk, egy közintézménybe, akkor ugyanezt a sérelemdíjat igényelheti.
Ugyancsak a sérelemdíj igénylésére kerülhet sor akkor is, ha környezetvédelmi károkozásra került sor. A környezetvédelem területén egy másik új szabályozás, amely egy harmincéves, igen hosszú elévülési határidőt vezet be a környezetvédelmi károkkal kapcsolatban ezek sajátos jellegére figyelemmel.
Csak néhány példát mondtam ezzel a különböző területekre. Ha a bizottság igényli a vita ezen szakaszában, akkor a kolléganőm szívesen részleteiben is kitér akár a családjogi könyv, akár a gondnokság megfelelő szabályaira; illetve ha úgy ítélik meg, hogy ez a vita későbbi szakaszában indokolt, akkor majd a részletes vitában térnénk erre vissza.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főosztályvezető asszony. A bizottság tagjaié a lehetőség, hogy kérdéseket tegyenek föl, hozzászólásokat fogalmazzanak meg.
Pettkó képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, válaszok
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Mindenkit köszöntök az első bizottsági ülésen. Először néhány gondolatot szeretnék elmondani, aztán konkrétan föltenni egypár kérdést.
Mindannyian tudjuk, akik ezzel a témával behatóbban foglalkozunk, hogy 1989 óta működött egy bizottság, amelyik a Ptk.-val foglalkozott. Azt is mindannyian tudjuk, hogy 1989 májusától egészen 1999 májusáig működött együtt nagyjából egy csapat, majd '99 májusától állt fel egy másik, mondjuk így, hogy szerkesztőbizottság. Ez a szerkesztőbizottság 2002-ben tette közzé az új polgári törvénykönyv koncepcióját. Aztán telt-múlt az idő, és tulajdonképpen 2007 szeptemberében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, nem várva be az átdolgozott, szerkesztőbizottság által készített tervezetet, magához vonta a kezdeményezést, nem vette figyelembe a szerkesztőbizottság által elkészített javaslatokat, álláspontokat. S tulajdonképpen ennek az lett a következménye, hogy a most benyújtott anyag sok pontban szinte teljesen más, mint amit annak idején ez a szakértői csapat, Vékás Lajos egyetemi tanár, Gadó Gábor, a minisztérium helyettes államtitkára, Kisfaludy András - most nem olvasom végig a neveket, szóval amit ez a tíz-tizenkét fős csapat tett le az asztalra.
A konkrét kérdéseim a következők.
Miért volt szükséges a kodifikáció kialakult, majd' évtizedes menetének megváltoztatására az utolsó időszakban? A korábbi szakmai részvevőket miért rekesztették ki, amikor a kormánykoalíció mindig azt mondja, hogy szakmai vitát szeretne folytatni? Itt egy szakmai grémium lett volna, amelyik ezt előkészítette, sőt meg is csinálta, könyv formájában is bemutatta.
Mit tervez a kormány a szakértők által kiadott könyv megállapításaival? Figyelembe veszi-e azokat a törvényjavaslat véglegesítése során? Gondolok itt például a módosítási javaslatokra, hiszen aki jobban ismeri a két anyagot, magam nem vagyok jogász, de az MDF-frakcióban van olyan jogász, aki megtette ezt az összehasonlítást: több olyan pont van, amely abban sokkal jobban és sokkal pontosabban megfogalmazásra került.
Átvette-e a kormány az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatba a szerzők észrevételeit? Történt-e ebben valamilyen elmozdulás? Én úgy látom, hogy nem, hogy kíváncsi vagyok az önök véleményére.
S nem tartja-e szükségesnek a kormány, hogy a törvényjavaslatot visszavonja, és olyan formában terjessze elő újra, amely már bír egyfajta széles körű szakmai konszenzust, szakmai legitimációt? Hiszen a másik javaslat, amely elkészült és könyv formájában megjelent, az egy széles körű, szakmailag elkészített anyag, mi azt látjuk, hogy a most benyújtott anyag viszont nem egészen ilyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e még valaki ebben a körben? Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én egy konkrét kérdést szeretnék föltenni azzal kapcsolatban, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozása kapcsán az azonos és különböző nemű emberek esetében egyaránt elismerné a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Elég nagy vihart kavart ez az egész történet, az Alkotmánybíróság elé is került, és kérdezem, miért nem várták meg a szabályozással az Alkotmánybíróság döntését és annak iránymutatását is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Még valaki jelentkezik-e? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nem, akkor első körben a válaszadás lehetősége a minisztériumé. Parancsoljon!
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Először a jogalkotás menetére visszatérve, valóban helytállóak a képviselő úr információi arról, hogy hogyan történt ennek a törvénytervezetnek az előkészítése. Ez az úgynevezett polgári jogi kodifikációs szerkesztőbizottság volt, amelyik ezt a munkát végezte, és amelynek Harmathy Attila, majd Vékás Lajos volt a vezetője, és jómagam is tagja voltam ennek a bizottságnak. A bizottság a munkáját egészen 2006-ig végezte, amikor is átadta a tervezetet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak, azzal, hogy történjék meg a tervezet közigazgatási egyeztetése és széles körű szakmai vitája. Ennek a vitának az előkészítése során vált az egyértelművé, hogy a tervezet előkészítői a vitában elhangzó észrevételek jelentős részét, társadalmi szervezetek, érdekképviseletek, tárcák, kamarák észrevételeinek jelentős részét nem kívánják elfogadni. Miután a törvény-előkészítés menetében az igazságügyi és rendészeti miniszter a fő felelőse az új polgári törvénykönyv előkészítésének és a jogalkotási törvény szerinti előkészítésének, tehát a széles körű egyeztetésért is felelős, ezért született az a döntés, hogy figyelembe kell venni ezeket az észrevételeket, és ezeknek az észrevételeknek a lehetséges és szükséges beépítésével kell átalakítani a tervezetet. Így készült el az a tervezet, amely önök előtt van. Három alkalommal került sor, három egymás utáni körben a közigazgatási egyeztetésre, mind a három körben bevonva az érintett érdekképviseletek, társadalmi szervezetek képviselőit is az egyeztetésbe.
Az ily módon elkészült tervezet igen jelentős részben azonos azzal a tervezettel, amelyet a szerkesztőbizottság eredetileg átadott. Nem akarok itt a számokkal játszani, hogy ez hány százalék, de túlnyomó része az, és viszonylag kevesebb azon rendelkezések száma, pláne azon jogintézmények száma, ahol utóbb történt változás, az előbb említett javaslatokra is figyelemmel.
Az így kialakult javaslat véglegesítése során figyelembe vettük az ön által is említett könyvben foglaltakat, tehát részletesen elemeztük a szerkesztőbizottság javaslatait, és ezen elemzés után születtek döntések. Hogy említsek egy jelentős eltérést a két tervezet között: a szerkesztőbizottsági javaslat a teljes gazdasági társasági törvényt beépítené mind a háromszáz-valahány paragrafusával a polgári törvénykönyvbe. A törvény előkészítőinek álláspontja az volt, hogy ez nem indokolt, több okból sem, nemcsak terjedelmi okokból, hanem például azért, mert ez egy sokkal gyorsabban változó joganyag, a társasági törvény eddigi tapasztalatai mutatják, hogy négy-öt évente teljes egészében meg kell újítani a társasági jogot. Az uniós jogalkotás is sokkal élénkebb ezen a területen, mint a polgári jog más területein. Ezért úgy gondoltuk, hogy bőven elegendő, ha a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok kerülnek be, és ahogy a szövetkezetekre vonatkozó szabályok is külön törvényben vannak, ugyanígy a gazdasági társaságra vonatkozó szabályok is külön törvényben maradnak. De ez csak egy példa, csak jelezni kívántam, hogy ezt az elemzést elvégeztük. S ahol az elemzésnek az volt az eredménye, hogy jobb a szerkesztőbizottsági javaslat, és az összeegyeztethető azokkal a felvetésekkel, amelyeket a közigazgatási egyeztetés során és a szakmai egyeztetés során kaptunk, akkor elfogadtuk azt a javaslatot. Sok helyen a kétféle javaslat egyfajta ötvözete került be végül is a tervezetbe. Tehát egy ilyen elemzésre került sor.
Azt kérdezte képviselő úr, hogy visszavonja-e a kormány ezt a tervezetet. Nem tudok arról, hogy ilyen szándék lenne. A kormány a döntését az előzmények ismeretében hozta meg, tudván arról, hogy hogyan készült ez a tervezet, és tudván arról is, hogy azt erőteljes szakmai vita előzte meg.
A bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó kérdésre utalva: a bejegyzett élettársi kapcsolatra van egy elfogadott, de még hatályba nem lépett törvényünk. Miután a családjog anyaga beépült a polgári törvénykönyv tervezetébe, és miután a bejegyzett élettársi kapcsolatot ez a tervezet - és zárójelben megjegyzem, hogy a Vékás Lajos által vezetett bizottság tervezete is családjogi kapcsolatnak tekinti, tehát mindkét tervezet -, mindkét tervezet úgy ítélte meg, hogy ennek helye van a családjogi könyvben, nem azonos szabályokkal, mint a házasság, vannak eltérések, de a házassághoz igen közel álló jogintézményként került a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozása mindkét tervezetbe, úgy gondoltuk, az a tény, hogy időközben megtámadták az előbb említett törvényt az Alkotmánybíróság előtt, de az Alkotmánybíróság döntését jelenleg még nem ismerjük, ez nem ok arra, hogy ezt a jogintézményt elhagyjuk a polgári törvénykönyv családjogi könyvéből. Ha az Alkotmánybíróság állást foglal ezzel a tervezettel kapcsolatban, nyilván az állásfoglalás fényében kell dönteni arról, hogy marad-e, ilyen tartalommal marad-e vagy kikerül ez a jogintézmény a tervezetből.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? Bíró Ildikó képviselő asszonyé a szó.
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én belátom, hogy a cselekvőképesség szabályozásához körültekintően kell hozzálátnunk, és a cselekvőképesség korlátozása, illetve ennek a korlátozásnak a szűkítése is helyes, mégis megkérdezném, miért nem akarják, hogy a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezhessen nagykorú személyeket. Hiszen többnyire felnőtt emberekkel kapcsolatban merül fel ez a dolog, és mi lesz a jövőben ezekkel az emberekkel, akiket gondnokság alá kellene helyezni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Még egy konkrét kérdést szeretnék föltenni. A javaslat megváltoztatja az alapítványok megalapításának feltételeit is. Én azt gondolom, helytelen irányba indulnánk el, hiszen nem kellene meghatározni egy célt, egy közcélt, amelynek az érdekében az alapítvány létrejön. Mi lesz a különbség ettől a pillanattól kezdve az alapítványok, és mondjuk, egy társadalmi szervezet között? Csak az lesz a különbség, hogy egy alapítvány megalapításához kell egy alapító tőke?
Én tehát azt gondolom, fontos az, hogy Magyarországon vannak civil egyesületek, amit tíz ember tud megalakítani, és fontos az, hogy vannak alapítványok, amelyek alapító tőkével alapulnak meg fontos célok érdekében. Ha ennyire átalakítjuk - nem akarok súlyos szavakkal élni, de ennyire lebutítjuk - az alapítványok létrehozását, akkor egyáltalán mi értelme lesz az alapítványoknak, ha ezeknek megváltozik a szerepe a törvény elfogadása esetén? Ezt én teljesen helytelen iránynak tartanám. Az alapítványok érdekében is kérdezem én ezt, hogy ez akkor hogyan lesz. Lehet, hogy akkor egész egyszerűen meg kell szüntetni az alapítványokat, hiszen semmi különbség nincs. Annyi különbség van, hogy alapítványt akár egy ember is alapíthat, kijelöl egy-két kurátort, és akkor azok végzik a tevékenységet; míg egy civil egyesületnek éves közgyűlése van, egyéb dolgok, úgyhogy ennyi lesz a különbség a kettő között. Szerintem ez helytelen irány. Az emberek pontosan azért szerettek egy alapítványnak adni, mert tudták, hogy az az alapítvány azért jött létre, mert annak a fő célja, mondjuk, a magzati élet védelme, vagy az a fő célja, hogy szedjük a szemetet, vagy az a célja, hogy kirándulunk és sportolunk, és a fiataloknak, akik szociálisan rászorulnak, azoknak adunk támogatást. Ha ez megszűnik, akkor azt hiszem, helytelen irányba lépünk.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? Tóth Gyula, parancsoljon!
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kérdést azért nem fogalmazok meg, mert a raportőri csapat tagjaként ezt megtettem az eddigi beszélgetések és a törvénytervezet alakítása során. Inkább a véleményünket szeretném nagyjából ismertetni.
Ebben a készülő törvényben - és hallottuk az előzőekben, hogy ez nem tegnapelőtt kezdődött, és nem is kicsi, hiszen durván 1200 paragrafust tartalmaz -, ebben a törvénytervezetben olyanok sejlenek fel, hogy sorolnék nyolc pontot: véget vethet a futószalagszerűen lezajló gondnokság alá helyezési perek eddigi gyakorlatának; senkit sem lehet ezután általában és mindenre kiterjedően véglegesen megfosztani cselekvőképességétől; a belátási képességeiben korlátozott személy autonómiájában csak annyiban lehet korlátozott, amennyiben ez jogainak és érdekeinek védelmében feltétlenül szükséges; vagy a szinte teljes jogfosztást jelentő, cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményét felszámolja, ami az előző véleménnyel nincs szinkronban; nemcsak azokat a személyeket tekinti cselekvőképesnek, akik egyedül képesek döntéseket hozni, hanem azokat is, akik segítséggel képesek önmaguk ügyeiben eljárni; aztán kiküszöböli a mechanikus, az orvosi diagnózison alapuló, papírízű és nemegyszer tapasztalható lélektelen szemléletet; a bíróságoknak egyebek mellett behatóan vizsgálni kell, vannak-e az alany környezetében olyan segítségnyújtási formák, amelyek elegendőnek tűnnek a helyzete megoldásához vagy elegendőek-e a helyzete megoldásához; vagy végül a hivatásos támogató néven bevezetendő jogintézmény létrehozásával azoknak nyújt segítséget, akik nem családban élnek, szociális kapcsolatrendszerrel nem rendelkeznek, pszichés állapotuk vagy éppen szenvedélybetegségük miatt egyes vagyoni-személyi ügyeik intézése során támogatásra szorulnak. Nem folytatom, de megjegyzem még, hogy az ezt a törvénytervezetet tanulmányozó, aki éppen az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának a tagja, azt mondhatja: no, ez az, amit támogatni érdemes, és amit támogatni kell.
Hasonló véleményt válthat ki valamennyiünkben - vagy lehet, hogy ez az utolsó szavam nem egészen fedi a valóságot, de hasonló véleményt válthat ki például -, hogy nagyobb védelmet kapnak a régi értelemben használt özvegyek. Ez most pontosításra került, mert a túlélő házastársról is szó van, a bejegyzett élettársról is szó van, mint ahogy az élettársról is. Én azt mondom, ha ebben a szellemben folytatódik a törvényhozás gyakorlata, akkor előbb-utóbb nálunk is meghonosodhat az az Európában már terjedő felfogás, hogy nemcsak a gyermeket részesíti előnyben, hanem adott esetben az öröklés szempontjából az előbb említett alanyokat is ha nem is részesíti előnyben, legalábbis a gyermekkel azonos nagyságrendű örökségre jogosíthatja. Magyarországon egyelőre még ebben sem úgy gondolkodunk, mint Európa fejlettebb részében, de hát, tisztelt képviselőtársaim, azért nálunk is előfordul, hogy a szülő elhunytakor a gyermek már rendelkezik - ez az életkor növekedésével arányosan természetesen inkább elterjed, de már rendelkezik a gyermek - egy olyan egzisztenciával, amilyennel, viszont az egyedül maradó nemegyszer kerül olyan helyzetbe, hogy életszínvonala vagy éppen megélhetése óriásit csökken. Éppen ezért ez a javaslat nem helyezi a házastársi öröklést egyelőre még a gyermeki elé, de lehetővé teszi, hogy a túlélő házastárs választhasson a haszonélvezeti jog vagy éppen az egy gyermekrész tulajdonjogának megszerzése között. Ezt a magam részéről úgy is lefordíthatnám, hogy a röghöz kötöttségnek egy feloldását is jelenti. Ez pedig konkrétabban azt is jelentheti, hogy az új házasság nem szüntetheti meg az özvegyi jogokat.
Közszereplőként valamennyien tudjuk, hogy jelenleg akkor is elmarasztalhatja a bíróság a sajtót, ha mindössze pontosan beszámol a politikai szócsatákról. Politikai szócsaták pedig minden bizonnyal nemcsak eddig voltak és vannak, hanem ezután is lesznek. Ez az új tervezet fenntartja a sajtó-helyreigazítás intézményét, de nem lehetne sérelemdíj vagy kártérítés megfizetésére kötelezni a sajtót, tisztelt képviselőtársaim, akkor, ha nyilvános rendezvényen elhangzottakról a nyilatkozó pontos megjelölésével, az elhangzottaknak megfelelően, szöveghű idézet formájában tudósít. Valamennyien arra várunk egyébként, hogy ha ilyen van - még egyszer említem: közszereplőként -, akkor az úgy jelenjen meg a sajtóban, ahogyan az elhangzott.
Az ilyen és ehhez hasonló szellemű törvényjavaslatot mind a közel 1200 paragrafusával természetesen a bizottság szocialista képviselői támogatják. Ezt nem kell olyan vak támogatásnak tekinteni, amely azt jelentheti, hogy ez a nagy terjedelmű törvény az élet minden részletére pontos válaszokat tud adni - dehogy, ilyen nincs, nem is lesz, ha harminc évig próbáljuk meg összehozni, akkor sem. Mert föltehetném azt a kérdést, hogy amikor azt olvassuk a törvénytervezetben, hogy "a jó erkölccsel ütköző", van-e valaki, aki ma Magyarországon meg tudja mondani, Európában meg tudja mondani, mi az, hogy jó erkölcs, ennek kritériumai hol keletkeznek és hol végződnek. (Szászfalvi László: Bízom benne, hogy van ilyen.) Természetesen nem a Tocsik-ügyre gondolok csak.
Mint ahogy említettem, a bizottság szocialista tagjai természetesen támogatják ezt a törvényjavaslatot, általános vitára alkalmasnak tartják. Még inkább akkor, ha tudomásul vesszük, hogy széles körű tematikus egyeztetés volt - vagy mondhatnám úgy is, hogy szakmai egyeztetés, de a tematikus sem áll távol a valóságtól - a Magyar Országos Közjegyzői Kamarától egészen a Magyar Helsinki Bizottságig. Joggal bízhatunk abban, hogy a törvény még ebben a parlamenti ciklusban megszülethet, 2010. január 1-jén életbe léphet, és harminc-negyven évig esetleg még hatályban is maradhat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Van-e másnak még hozzászólása, kérdése? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor amennyiben reagálni kívánnak, illetve a kérdésekre válaszolni, parancsoljanak!
DR. BOROS ZSUZSA BARBARA jogi szakreferens (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Szeretettel köszöntök mindenkit. Boros Zsuzsa vagyok az Igazságügyi Minisztériumból.
A cselekvőképességgel kapcsolatos kérdésre szeretnék hozzáfűzni néhány szót. Maga "a személyek" könyv a döntéshozatalukban akadályozott nagykorú személyek számára az eddigi jogintézményekhez képest egy jóval differenciáltabb rendszert vezet be azzal, hogy megszünteti az általános korlátozás lehetőségét és a kizáró gondnokság jogintézményét. Mindemellett a nemzetközi kötelezettségeinknek megfelelően és a civil szervezetek tapasztalatai nyomán bevezetésre kerülnek olyan új jogintézmények, mint a támogató döntéshozatal vagy az előzetes jognyilatkozat intézménye. Ez annyit jelenet, hogy előzetes jognyilatkozatban mindenki még cselekvőképes állapotban rendelkezhet arról, hogy belátási képessége csökkenése vagy hiánya esetén milyen vagyoni és személyi döntések érvényesüljenek; dönthet arról, hogy a későbbiekben szociális intézetben helyezzék-e el vagy megtilthatja ennek a lehetőségét, de ugyanúgy rendelkezhet arról, hogy az ingatlanával mi történjen. Ezt a nyilatkozatot egyébként ügyvéd által ellenjegyzett okiratban vagy közokiratban teheti meg, és ez egy országos nyilvántartásba kerül bevezetésre.
Az előzetes jognyilatkozat lehetősége nyilvánvalóan azok számára lesz kedvező, akik olyan betegségben szenvednek, hogy előre látják a betegségük kimenetelét, például Alzheimer-kóros emberek számára ez az önrendelkezési joguk gyakorlására egy megfelelő alternatíva.
A támogatott döntéshozatal jogintézménye a cselekvőképesség korlátozása nélkül jelent segítséget az arra rászorult személyek számára. Itt két lehetőség van. A támogatott döntéshozatal esetén a megfelelő szociális kapcsolatokkal, megfelelő családi környezetben élők számára a családban a támogatásra szoruló megállapodhat egy vagy két személlyel abban, hogy döntései során a támogató személy őt segítségben, támogatásban részesíti, anélkül, hogy a jognyilatkozat tételébe ő aktívan beavatkozna. Tehát magát a jognyilatkozatot a támogatott személy egyedül teszi. Ezek az enyhébb megoldások. Illetve a támogatott döntéshozatal lehetősége azok számára is nyitott, akik nem rendelkeznek ilyen szociális kapcsolatokkal, azonban nincs szükség arra, hogy a bíróság egyébként a cselekvőképességüket korlátozza, mert elegendő egy ilyen segítségnyújtás. Abban az esetben ezt a támogatott döntéshozatalt tulajdonképpen másképp hívja a javaslat: hivatásos támogatásnak nevezi, és ez azonos tartalmú a támogató döntéshozatallal.
Azoknak, akiknek a cselekvőképessége korlátozására mégis szükség van, mert károsodástól való megóvásuk érdekében feltétlenül szükséges bizonyos ügycsoportokban a jognyilatkozat-tételükben is korlátozni, akár az ő védelmükben, akár harmadik személyek, szerződő felek védelmében a cselekvőképességet, ott lehetőség van a cselekvőképesség korlátozására, de csak meghatározott ügycsoport tekintetében. Tehát a bíróságnak meg kell határozni, illetve fel kell sorolnia ítéletében taxatíve azokat az ügycsoportokat, ahol feltétlenül szükséges a cselekvőképesség korlátozása. Ezekben az ügycsoportokban a javaslat - a hatályos szabályozással azonosan - a gondnok és a gondnokolt jognyilatkozatát együttesen írja elő, tehát itt a gondnokolt csak a gondnokkal együtt tehet jognyilatkozatot. Természetesen előfordulnak olyan helyzetek, amikor azonnali jognyilatkozat-tételre van szükség, vagy a gondnokolt maga nem képes valami miatt jognyilatkozatot tenni, ott lehetőség van arra, hogy a gondnok helyette eljárjon, megfelelő garanciális szabályokkal. Itt a gyámhatóság kell ezeket a döntéseket jóváhagyja, vagy egy általános felhatalmazást kaphat, tehát arra is lehetőség van, hogy bizonyos azonnali intézkedést igénylő esetekben a gondnok eljárhasson a gondnokolt helyett.
Tehát tulajdonképpen itt a jognyilatkozat-tételre vonatkozó szabályok váltják ki a jelenleg a cselekvőképtelenségre vonatkozó rendelkezéseket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tessék parancsolni!
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ha megengedik, az alapítványokat érintő kérdésre válaszolnék.
Jelenleg a polgári törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy tartós közérdekű célra lehet alapítványt rendelni; mindkét kifejezésnek nagy jelentősége van. Ez régóta így van. A bírói gyakorlat ezzel a két kifejezéssel kapcsolatban nagyon érdekes utat járt be. Mind a két jogintézménynél gyakorlatilag teljesen eltávolodott a bírói gyakorlat az eredeti tartalomtól. Mondok rá példát: közérdekű cél. Eredetileg a közérdekű cél ebben az összefüggésben nem azonos a közhasznúval, amit más szempontból mondanak; a közérdekűség szempontjából eredetileg a bíróság azt tekintette közérdekűnek, ha az emberek egy nagyobb csoportjára kedvező hatást gyakorol valamilyen módon az a bizonyos alapítványi célkitűzés. Ez a gyakorlatban máig odáig elment, hogy a bíróság minden további nélkül létrehozhatónak tart és bejegyez egy olyan alapítványt, amelyik egyetlen ember, mondjuk, gyógyítására jött létre, vagy egyetlen tehetséges fiatal taníttatását tűzte ki célul; ezt is, magát a célt közérdekűnek ítélte meg. Tehát azt mondta, hogy nem szükséges egy ilyen szélesebb körűség.
Mi a helyzet a tartóssal? Eredetileg ez a szó, ahogy nyelvtani jelentését elvégezzük, azt jelenti, hogy egy olyan célkitűzésről van szó, amelynek a megvalósítása hosszabb időt vesz igénybe, ezért alapítványt rendelek, én adok valamennyi összeget, mások is esetleg hozzájárulhatnak, aszerint, hogy nyílt vagy zárt az alapítvány, és előbb-utóbb meg fog valósulni a cél, a tartósból következően utóbb, tehát egy hosszabb idő múlva. Itt is a joggyakorlat odáig elment, hogy minden további nélkül lehetővé tette az alapítvány létrehozását akkor, ha mondjuk, egy szobor felállítása a cél vagy egy park rendbehozatala a cél. És ha ez az akció eredményes, az alapítványt úgy menedzselik ügyesen, hogy hamar összejön a pénz, akkor nagyon rövid idő alatt megvalósul a célkitűzés, és ezzel megszűnik az alapítvány, a tartósság ellenére.
Mi a megoldás? Célnak kell lenni, és messzemenően egyetértek azzal, hogy itt megfelelő célkitűzéseknek kell lenni. A törvényszöveg tervezetében jelenleg is benne van, hogy célt kell megjelölni, és arra a célra kell összeget rendelni. Az összeg nagysága természetesen attól függ, hogy milyen a cél, és attól függ, hogy magam szeretném az alapítványi célt megvalósítani abból az összegből, vagy másokat is segítségül hívok, és azt mondom, hogy nyílt az alapítvány, lehet hozzá csatlakozni, még hozzátenni ahhoz a pénzhez, amivel én az alapítványt létrehoztam. Tehát ebben a lényegi elemében az alapítványnak semmiféle változás nincs.
Az, hogy az adott cél olyan cél-e, amelyet az állam is támogatni kíván, nem a polgári törvénykönyvben jelenik meg, a tervezet szerint sem és jelenleg sem, hanem az úgynevezett közhasznúsági törvényben, a '97. évi CLVI. törvényben, amely azt mondja, hogy ha bizonyos feltételeknek megfelel egy alapítvány, egy társadalmi szervezet, egy kamara és így tovább, akkor lehet közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú minősítésű, és ehhez kapcsolódnak bizonyos adó-, vám- és egyéb kedvezmények. Ez továbbra is megmarad. Tehát ezt a fajta minősítést, hogy az állami megítélése, a közmegítélése egy adott alapítványnak ilyen vagy sem, ezt meg fogja ez a törvény tenni, de semmi akadálya nincs annak, hogy ilyen értelemben közhasznúnak nem minősülő, de jogilag megengedett - nagyon fontos: jogellenes célra nem lehet létrehozni - célra alapítványokat rendeljenek.
Az alapvető különbség a társadalmi szervezet és az alapítvány között ugyanaz, mint ami a római jogtól kezdve napjainkig. Ott vált ketté a dolog, hogy mind a két esetben valamiféle közcél érdekében történik, amit teszek, csak az egyik esetben a tevékenységemet bocsátom a köz rendelkezésére: ez a társadalmi szervezet; a másik esetben pedig a vagyonomat: ez az alapítvány. Ez az alapvető különbség a kettő között. Mindkét esetben az a lényeg, hogy valamiféle közös cél valósuljon meg, és lényegi elem az, hogy ez a cél nem lehet a jogszabályokba ütköző cél. Tehát ez a része nem változik a szabályozásnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Pettkó képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem szeretném föltartani a bizottsági tagokat, de röviden szeretnék erre néhány gondolatot mondani.
Az a probléma Magyarországon, hogy ha fölmegyünk a különböző honlapokra, akkor 75-77 ezer közötti civil egyesületet és alapítványt lehet megtalálni; 76 432 volt, amikor legutoljára én ezt néztem. Ezeknek az egyesületeknek és alapítványoknak a jelentős része 1988-tól alakult meg, amikor újra lehetett Magyarországon a szocializmus kifutó évei után egyesületeket és alapítványokat alapítani. Ezeknek a jelentős része ma már nem működik. Nagyon sok alapítvány nem működik, nagyon sok egyesület nem működik. Én hat éve próbálom rábírni a kormányt, hogy csináljunk itt egy egyszerű tabula rasát, legyen ebben rend.
Egyébként pedig azt állítom, hogy Magyarországon az egyesületek, alapítványok megalapításában sem egységes a bírói gyakorlat. Ha most bemegyünk ide a bíróságra, kikérjük, nem tudom, a Pettkó András Alapítványt, amely egy bejegyzett alapítvány, és ugyanezt a bejegyzett alapítványt elviszem egy másik bíróságra, egyáltalán nem biztos az, hogy bejegyzik. Sőt azt lehet mondani, hogy 95 százalékban nem jegyzik be, hanem kérnek még hiánypótlást. Ugyanezt csinálják az egyesületekkel is a bíróságok. Ezért mondom én azt, hogy a kormánynak át kellene tekinteni mind az egyesületeknek, mind az alapítványoknak mind a megalapítását, mind a megszüntetését, mert nagyon sok alapítványnál az a probléma, hogy tulajdonképpen már kifutott, néhány ezer forintjuk van, és ezek az alapítványok nem kerültek megszüntetésre.
S ha már egyszer hozzányúlunk a rendszerhez, azt gondolom, ehhez az egész rendszerhez átgondoltan kellett volna a mindenkori kormánynak hozzányúlni, és itt egy olyan problémát kellene kezelni és megoldani, hiszen nagyon sok alapítvány és egyesület esetében közpénzekről is szó van, közpénzeket kapnak önkormányzatoktól, állami szervektől támogatás gyanánt, hogy nagyon oda kell figyelni a jogalkotóknak, ha hozzányúlnak a rendszerhez. Ezért nem tudom én támogatni ezt a mostani hozzányúlást, és ezért szorgalmazom én ezt, és azért mondtam ezt a hosszú hozzászólást, hátha az ön munkacsapata ezt tudja valamilyen szinten kezelni, és átnéznék azokat a jogszabályokat, amelyeket módosítani kell ahhoz, hogy húsz évvel azután, hogy már lehetett alapítani, eltelt húsz év, csináljunk itt valamilyen rendet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e még egyéb hozzászólás? (Nincs.) Nem tudom, kívánnak-e erre reagálni - nem kötelező, de amennyiben van mondanivalójuk, szívesen meghallgatjuk. (Sáriné dr. Simkó Ágnes jelzi, hogy nem kívánnak.)
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Amennyiben nincs további észrevétel, kérdezem a bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Ez 9 igen. Nem? (9) Szintén 9. Úgyhogy megállapítom, hogy a bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Köszönjük szépen a megjelenést. Előadó-állítás...
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tóth Gyulára szeretnék javaslatot tenni.
ELNÖK: Tóth Gyula fogja képviselni, mivel mindegyik kisebbségi, az egyik kisebbségi álláspontot. (Derültség.) Valaki, Pettkó András esetleg a másik kisebbségi álláspontot?
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tóth Gyula képes képviselni megítélésem szerint mindkét álláspontot.
ELNÖK: Ha valakiben megbízunk, akkor benne mindenképpen, de azért kérdezem az ellenzéki frakciókat, kíván-e ebben esetleg valaki részt venni. A vitában úgyis részt fogunk venni. (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor Tóth Gyula képviseli a bizottság egyik kisebbségi álláspontját, és ha megteszi, hogy kitér a másikra is, akkor azt megköszönjük, egyiknek sincs többsége ugyanis.
TÓTH GYULA (MSZP): Természetesen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Köszönjük a minisztérium képviselőinek a megjelenést.
Tájékoztató a Budapest, Dagály utca 11/A számú ingatlannal kapcsolatban
Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, amelyet Pettkó képviselő úr kért, hogy vegyük napirendre: tájékoztató a Budapest, Dagály utca 11/A számú ingatlannal kapcsolatban. Meg is kérem Pettkó képviselő urat, tartsa meg szóbeli kiegészítését.
Pettkó András (MDF) tájékoztatója
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! 2000-ben Szászfalvi László volt még akkor a Magyar Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságának az elnöke, és tulajdonképpen neki volt... (Közbeszólások: Nem volt.) Nem?
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Az emberi jogi bizottságnak voltam az elnöke.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Akkor még volt külön emberi jogi és külön társadalmi szervezetek bizottsága.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Nem az emberi jogi bizottságra gondolok, hanem a társadalmi szervezetek bizottságára. (Közbeszólások.) Jó, akkor tagja volt, mindegy. Akkor ezt én rosszul tudtam eddig (Többek: Bognár László volt az elnöke.) - a MIÉP-es volt, igen -, de az ügy szempontjából nincs jelentősége. Egy biztos, hogy 2000-ben a Magyar Országgyűlés akkori társadalmi szervezetek bizottsága több ingatlant osztott szét pályázati úton. Sajnos voltak olyan ingatlanok, amelyeket teljes mértékben nem tudtunk vagy nem tudtak az akkori képviselők szétosztani, ilyen a Dagály utca 11. A Dagály utca 11. kérdésével 2002 és 2006 között az akkori társadalmi szervezetek bizottsága is foglalkozott - Fogarasiné Deák Valéria, Tóbiás képviselő úr, jómagam -, volt egy ellenőrző albizottsági ülés is ott a helyszínen, de éveken keresztül húzódott ez az ügy.
Ami a lényege - és ez már teljesen biztos, ennek a bizottságnak volt a kompetenciája -, 2007. június 12-én, és az már biztos, hogy Szászfalvi László ellenőrző albizottsági elnök úr vezetésével, volt egy bizottsági ülés, amelyen részt vett Zelles Sándor, a KVI akkori igazgatója, és ott tulajdonképpen született egy olyan ötpárti döntés, amelyet Zelles úr is támogatott, hogy osztatlan közös tulajdonba adjuk a bent lévő civil egyesületek és alapítványok részére a fennmaradt területeket, tehát nem írunk ki új pályázatot, hanem akik bent vannak, azok kapják meg. A bizottság a határozatát meghozta, majd az akkori főbizottsági ülés ezt egyhangúlag megerősítette. Ezt követően az elnök úr aláírásával el is ment ez a levél Zelles Sándor vezérigazgató úr részére 2007. június 13-án.
Most 2008. szeptember 9-ét írjuk, és sajnos a bizottságnak több mint egy évvel ezelőtti döntését az állami apparátus a mai napig nem hajtotta végre. Ennek a végrehajtása érdekében volt egy egyeztetés a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek a Pozsonyi úti helyiségében, amelyen részt vettem jómagam és részt vett volna az MSZP részéről alelnök asszony, aki sajnos technikai okok miatt nem tudott eljönni erre a megbeszélésre, és részt vett minden érintett, tehát a Borostyánkő Alapítvány, a Magyar Repülőszövetség, a Budapesti Modellező Szövetség, a Magyar Rádióamatőr Szövetség, a Lakásbérlők és Lakók Egyesülete, az MNV Zrt. ügyvezető igazgatója, az MNV Zrt. vagyonhasznosítási jogi menedzsere. Ott az került megállapításra, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága - magyarul mi - elküldtük a levelet, több mint egy éve nem találják ezt a levelet, és ennek az lett a következménye, hogy a bizottsági titkárság újra elküldte ezt a levelet egy héttel ezelőtt.
A mai ülésre készülve én felhívtam mind a bizottsági titkárságot, mind az MNV Zrt.-t, hogy akkor most hogyan áll ez az ügy. Azt mondták, hogy miután akkoriban a jegyzőkönyvnek a megfogalmazását ők jogilag nem találják teljes mértékben megfelelőnek, ezért azt kérik, hogy a mai ülés ugyanazt a döntést erősítse meg, annak érdekében, hogy ők jogilag el tudjanak járni. Ennek érdekében megfogalmazódott egy határozatijavaslat-tervezet, amelyet mindegyik képviselőtársam megkapott. Ebben mi semmi mást nem teszünk, mint azt, hogy ma megerősítjük az akkori döntésünket, a jelen lévő képviselők ezt fönntartják, és kérjük, hogy az akkori határozatunkat hajtsa végre a megfelelő szerv.
Erről szól ez a határozati javaslat, amelyet javaslok a képviselőtársaimnak, hogy fogadjuk el, és elfogadása után ezt akkor újra küldjük meg. Az biztos, hogy egy évvel ezelőtt mi így döntöttünk, egy évvel ezelőtt meg kellett volna már tenni ezt az átadást, és sajnos az akkori Kincstári Vagyoni Igazgatóság ezt a mi minden jogszabálynak megfelelő döntésünket nem hajtotta végre, ezért azt a jogutódjának kell végrehajtania.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Hozzászólás? Szászfalvi alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy én minősíthetetlennek tartom azt a helyzetet, hogy nekünk most, 2008 szeptemberében újra ezzel az üggyel kell foglalkozni, és nem is szaporítanám a szót, mert valószínűleg mindannyian így érzünk ebben a kérdésben. Elfogadhatatlan, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Egyébként pedig maximálisan támogatom és támogatjuk ezt a javaslatot.
A kérdésem csak az, hogy nem merült-e föl esetleg a többi ingatlannal kapcsolatban, az előző határozatunkban szereplő három másik ingatlanra vonatkozó ügynek a kérdésköre, mert az sem derül ki ebből az emlékeztetőből, hogy arról volt-e szó vagy sem, végrehajtották-e azt a részét vagy nem, vagy mi történt, de úgy tűnik, nem sokat tudunk itt a folyamatokról, illetve nem tudjuk azokat kontrollálni. Lehet, hogy a többi három ingatlanra vonatkozó részt is bele kellene vennünk, nehogy esetleg a következő héten meg azok miatt kelljen összeüljünk vagy napirendre venni a következő hetekben.
ELNÖK: (A jelentkező Pettkó Andráshoz:) Szerintem szedjük össze a kérdéseket, észrevételeket, utána majd lehet reagálni kvázi előterjesztőként, bár én írtam alá a határozati javaslatot.
Van-e egyéb kérdés vagy hozzászólás? Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is sajnálatosnak és nemkívánatosnak és nagyon sok mindennek tekintem ezt a problémát, amelyben az érintett szervezetekkel egyetértésben nyilatkozhatok, úgy hiszem, hozzátéve persze, hogy egy 2001-2002-től induló történetnek az utolsó évéről beszélünk. Tehát mondhatjuk akár, hogy nemcsak ez az utolsó év az, ami kellemetlen volt számukra, hanem az azt megelőző is. És azt hiszem, egy dologban lehetünk hangyányit önkritikusak, mert valóban, nem egészen biztos, hogy alakilag eleget tettünk minden követelménynek már a határozat megfogalmazása tekintetében is. S azt, ugye, tudjuk, hogy a hivatalok nem feltétlenül önszántukból, hanem jelentős részben azért is, mert mi olyan törvényeket hozunk és jogszabályokat alkotunk, amihez nekik igazodniuk kell, szeretnek és fontos is számukra, hogy az alaki szabályokhoz igazodjanak.
Arra szeretném tehát kérni tisztelettel alelnök urat, hogy ezt az ügyet ne használjuk már arra, hogy itt most egymást minősítgessük, mi a minősíthetetlen és mi nem, hanem próbáljunk közösen eljárni abban, hogy ez az ügy minél hamarabb megoldódjon. Én attól tartok, mondom most plenárisan is, hogy lesz még ezzel dolgunk. Tehát maximálisan támogatom a határozati javaslatot. Egyetértek a levéllel, de gyanítom, hogy nem rosszindulat és nem mindenféle betartás okán, hanem csak egészen egyszerűen azért, merthogy a bürokrácia útjai kifürkészhetetlenek, kell majd nekünk még papírokat gyártanunk, de én azt szeretném kérni, gyártsunk inkább még néhány papírt, ha nagyon fontos, annak érdekében, hogy az érintett szervezetek végre a tulajdonukba kerülhessenek, és zárjuk le ezt az ügyet inkább, mintsem hogy ezen most huzakodjunk.
Kérném tisztelettel ehhez a megértésüket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nálam a meghívottak listáján a vendégek nem szerepelnek, de az a bizottságunk gyakorlata, hogy ha valaki ebben az ügyben, nem tudom, rajtam kívül ki hívott meg kit, de - csak így magunk között - a bizottság elnökének a feladata, hogy meghívja a vendégeket. Tehát ha valaki valakit ide akar hívni, szóljon, és természetesen meghívjuk. Most sincs semmi gond, csak ez is egy alaki dolog, merthogy mi meg szoktuk vitatni, hogy kik a vendégek. De Isten hozott mindenkit, az egész Dagály utcát. (Derültség.) Amennyiben hozzá akar szólni, nekünk erről egy formális döntést kell hoznunk. Battha úr, ha jól tudom, a Lakásbérlők és Lakók Egyesületének elnöke. Azt kérem, adjunk neki szót, és kérjük, hogy röviden szóljon. Támogatjuk-e tehát, hogy szót kapjon? (Szavazás.) 18 igen szavazattal, parancsoljon!
BATTHA PÁL elnök (Lakásbérlők és Lakók Egyesülete): Köszönöm szépen. Tényleg csak azért, hogy a bizottság munkáját segítsem, szeretném azt a néhány hiányzó információt elmondani, ami ebből a szempontból fontos.
Tavaly júniusban, amikor önök az egyhangú bizottsági döntést hozták, a KVI jelen volt ezen a döntésen, de mint tudjuk, a KVI közben megszűnt. Arról mi nem is tudtunk egészen 2007 őszéig, hogy ennek az ügynek bármilyen adminisztratív, jogi, egyeztetési akadálya lenne, sőt azt még a legrosszabb álmunkban sem feltételeztük, hogy a dokumentáció el fog veszni.
2008 januárjában kaptuk azt az információt, hogy a most már újonnan alakult vagy átalakult vagy jogutódként létrejött MNV Zrt. nem találja azt a dokumentációt, amelyet a jogelődtől való dokumentációk átvételekor valamilyen konténerekben valami repülőtérre szállítottak. Én akkor megkerestem a parlamenti bizottságot, és márciusban a bizottság - Pettkó képviselő úr segítségével - újra elküldte ezeket a hiányzó parlamenti döntéseket, az albizottsági és a bizottsági döntéseket. (Fogarasiné Deák Valéria: Igen, csak nem abban az alaki formában.)
Magam személyesen mentem be az MNV Zrt.-hez márciusban, és személyesen adtam át ezeket a hiányzó dokumentációkat, sőt még helyettük azt a munkát is elvégeztük, hogy azt a status quót, amelynek alapján a bizottsági döntést nekik végre kell hajtaniuk, telekkönyvi kivonatokkal és részletes felmérésekkel megkapják. Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy a KVI megszűntével kialakult egy interregnum, hanem az MNV Zrt. március óta - ami szintén nem csekély idő - most már enyhén szólva is feddésre okot adóan mulasztott. Tehát azt gondolom, a bizottság, miközben alelnök asszony hozzászólásával teljesen egyetértek, körültekintően kíván eljárni, én azt gondolom, a leghatározottabb fellépés az lenne, ha az MNV Zrt. egy olyan felszólítást kapna a parlamenti bizottságtól, hogy a végrehajtáshoz esetlegesen szükséges formai kellékeket soron kívül kérje meg az Országgyűlés illetékes bizottságától, ha ilyen lenne, tehát ha neki valamije hiányzik; és egyébként pedig - a most már majd' egy évre tekintettel - soron kívül hajtsa végre a határozatot. Mert a határozat egyértelmű, annak a jogi értelmezése más dolog. Úgy szól a határozat egy mondatban, hogy a bent lévő társadalmi szervezetek az általuk birtokolt terület arányában osztatlan közös tulajdonba kapják a többi területet. Tehát azon nem lehet sokat cizellálni. Én építészként vagy ingatlanokhoz értőként ennél egyszerűbb és világosabb határozatot nem tudnék megfogalmazni.
Köszönöm szépen, ezt a kiegészítést szerettem volna hozzátenni, hátha segíti a munkájukat. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Alelnök úrtól én is szót kérnék.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Megadom a szót elnök úrnak természetesen.
ELNÖK: Hadd mondjam azt, a munkaszervezet tájékoztatása szerint mi nem kaptunk, a bizottság hivatalosan semmilyen megkeresést ebben az ügyben nem kapott márciusban. Tehát én nem tudom, hogyan zajlott ez a dolog, de nem érkezett hivatalos megkeresés a bizottsághoz, mert akkor idekerült volna ez a dolog. (Fogarasiné Deák Valéria: Informális megkeresés történt ezek szerint.) Informális az lehetséges, csak ezt azért rögzíteném.
A másik pedig: én egyetértek alelnök asszonnyal, bár remélem, hamarosan kipróbáljuk, hogy Fidesz-kormány alatt ilyen nem fordulhatott volna elő (Derültség.), ezt kizártnak tartom. (Fogarasiné Deák Valéria: Akkor kezdődött, bocsánat! - Szászfalvi László: Mi akkor már meghoztuk a pozitív döntést. - Fogarasiné Deák Valéria: Nem hoztak döntést! Bocsánat, ott kezdődött, hogy nem hoztak döntést. - Szászfalvi László: Mert arra a részre nem lehetett.) Az meg a másik. Én tehát úgy értem, hogy a vagyonügynökség ilyen módon elszabotálta volna a dolgot - itt most a zárójel bezárva.
Azt akarom tehát mondani, azt én megértem, hogy egy határozatot nem tudnak értelmezni és nem tudják végrehajtani. El is fogadom, hogy nem volt jogilag teljesen korrekt a dolog. Azt nem értem, hogy miért nem írják meg nekünk. Merthogy kapnak az emberi jogi bizottságtól egy levelet, abban van egy határozat, 30 napon belül vissza lehet írni, hogy bocsánat, nem tudjuk értelmezni a határozatot, mondják meg, hogy mi kell még ehhez, és akkor nem tartunk ott, hogy most bizony - és ezért van igaza az alelnök asszonynak - ebből gond lesz, hogy ők arra hivatkoznak, hogy az a törvény, amelynek alapján egyáltalán ingyenesen vagyonhoz lehetett juttatni társadalmi szervezeteket, az megváltozott (Fogarasiné Deák Valéria: Így van.), és ma már nincs meg ez a lehetőség. Most majd erre fognak hivatkozni; gondolom, erre utalt alelnök asszony. Tehát a hiba szerintem ott történt, hogy vissza kellett volna jelezniük, hogy nem tudjuk végrehajtani ezért meg ezért meg ezért, és akkor mi léptünk volna. Úgyhogy én ezt a hibát azért mindenképpen oda lokalizálnám. De szerintem ezen nem érdemes vitatkozni.
Én azt javaslom, hogy ezt a határozatot így erősítsük meg, és akkor nézzük meg, most már megint lesz egy egyhangú bizottság döntés - gondolom, el fogjuk tudni ezt fogadni -, megerősítése a dolognak, és akkor majd meglátjuk, hogy erre mi a válasza a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek.
De természetesen Pettkó képviselő úrnak, mint aki előterjesztő, lehetősége van reagálni.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Csak röviden szeretnék szólni. Egy lényeges dolgot ne felejtsünk el. Itt van a kezemben az a levél, amely iktatásra került, ami az elnök úr aláírásával 2007. június 13-án Balog Zoltán elnök úr aláírásával elment: Zelles Sándor vezérigazgató úr, Kincstári Vagyoni Igazgatóság. Ebben egyértelműen lehet olvasni, 4. pont: Budapest, Dagály utca 11/A, 25867/1 döntés - vagy nem tudom, mit jelent ez a szám, de gondolom, ezt jelenti. "Az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság úgy határozott, hogy az ingatlanban lévő felsorolt 16 üres ingatlan, helyiség esetében is eredménytelen az eddigi rendszer szerinti pályázat, és a felsorolt helyiségek, ingatlanok a benne lévő tulajdonosok osztatlan közös tulajdonába kerülnek, amely az ingatlan társasházi alapító okiratában rögzítésre kerül." Ez tehát egyértelmű.
Az, hogy a jegyzőkönyvben hogyan van írva vagy milyen kavalkád volt, hogyan készült a jegyzőkönyv, az más kérdés. Az biztos, hogy ez az elnök úr által a Zelles Sándor vezérigazgatónak címzett levél egyértelműen, magyarul, pontosan és precízen fogalmaz.
ELNÖK: És ez az, amire még választ sem kaptunk. Így van.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Elnök úr jegyzi a bizottságnak minden egyes iratát. Ezek után nem lehet vitás kérdés, hogy ennek a papírnak az alapján végre kellett volna hajtani a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak azt a döntést, amelynek ő is a részese volt, és amelyet ő maga is támogatott.
Javaslom ennek az elfogadását, hiszen ez mindent tartalmaz, ami eddig elhangzott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Megint csak nagyon röviden csatlakozni szeretnék Pettkó képviselő úrhoz, hogy van alapja a megoldásnak. Csak azért még egyszer mondom, hangyányit ismerjük el a pongyolaságunkat, mert - Battha úrra nézek - mi nem úgy döntöttünk, hogy a benne lévő tulajdonosok, hanem a benne lévő használók között, ugyanis nem mindenki tulajdonos, akiről mi úgy döntöttünk, hogy jusson tulajdonrészhez az ingatlanban. Tehát van mit nekünk is utólag cizellálni a megfogalmazáson. Ami nem változtat semmit azon, amit az elnök úr mondott, hogy vissza kellett volna jelezzenek - ehhez én is maximálisan csatlakozom. De most azt kérem éppen ezért saját magunktól, hogy most itt a megoldás irányába menjünk, és ne az egymásra mutogatáséba, mert ha abba az irányba megyünk, akkor könnyű találni szálkát a másik szemében, a betonrudat meg a miénkben nem.
Azt szeretném tehát kérni tisztelettel, hogy fogadjuk el ezt a javaslatot, és utána tartsuk rajta a szemünket. Ha szabad ezt javasolnom tisztelettel, köszönöm szépen.
ELNÖK: Ezzel maximálisan egyetértek. Azt már föl sem merem vetni, amire Pettkó képviselő úr fölhívta a figyelmet: lehet, hogy ez a bizottság elnökével szembeni diszkrimináció megnyilvánulása (Derültség.), nem hajtanak végre egy Balog Zoltán által aláírt levelet. Idáig el se menjünk, mert látom, fölcsillantak a szemek. Örülök, hogy azért a polgári törvénykönyv módosítása ennyi izgalmat nem váltott ki, mint ez (Derültség.), de szerintem ez nagyon fontos.
Én tehát annyival lezárnám, ha lehet, hogy egyébként mind Pettkó képviselő úr, mind pedig alelnök asszony aktivitását ebben az ügyben abszolút fontosnak és pozitívnak tartom, mert szerintem ilyen ügyekben is segítségére kell lenni az állampolgároknak, civil szervezeteknek. Úgyhogy úgy gondolom, ezt így támogathatjuk is.
Alelnök úr, parancsoljon!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Nekem volt egy fölvetésem, illetve kérdésem, Pettkó képviselő úr nem reflektált rá, hogy fölmerült-e esetleg a határozatnak a többi dimenziója. Négy pontról volt szó eredetileg. Mi történt a többi hárommal?
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Az az igazság, hogy a bizottsági ülés előtt megkérdeztük a mostani vagyonkezelőt, hogy mit tud a másik három ügyről. Azt mondta, nem tud semmit sem mondani. (Fogarasiné Deák Valéria: Az rendben van.) Az rendben van? (Fogarasiné Deák Valéria: Igen. Az egyszerűbb volt.) Akkor jó.
ELNÖK: Úgy látom, ezek már a történelem homályában maradnak. Megkérdezhetjük levélben is, csak nehogy kiderüljön...
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): ...esetleg nem kapják meg a levelet.
ELNÖK: De azért legalább annyi, hogy a levélre válaszolni szoktak, főleg az államigazgatásban ennek azért megvan a rendje, vagy illik legalábbis, hogy ne mondjam, törvényileg kötelező, főleg ha egy parlamenti bizottság ír. Ez nem történt meg.
Szavazás a határozati javaslat elfogadásáról
Ezzel együtt azt javaslom, hogy a határozati javaslatot támogassuk. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Ez 18 igen szavazat, úgyhogy a bizottság egyhangúlag támogatta a javaslatot.
Ezek szerint van két harcosunk, akik majd figyelemmel is kísérik a végrehajtását.
Tájékoztató a kiküldött levelekről
Még pici türelmet kérek, az "egyebek" következnek, van még néhány apróság.
Egyrészt vannak kiosztva mindenféle érdekes dolgot, ezekre fölhívom a figyelmet: az ombudsmantól is és Szili Katalintól is érkeztek levelek, amelyeket mindenki megkapott.
Az elnök tájékoztatója a lengyel parlament meghívásáról
A másik pedig, hogy a Lengyel Köztársaság parlamentjének emberi jogi bizottsága meghívott bennünket egy látogatásra. Mi itt alelnök asszonnyal előzetes egyeztetés alapján úgy gondoljuk, hogy ezt a látogatást elfogadjuk, valamikor ősszel sor kerül erre. A Külügyi Hivatal hallatlan nagyvonalúsággal azt mondta, hogy igen, nagyon jó, ha a bizottság képviselteti magát Varsóban: két főt engedélyeznek (Derültség.), amit én azért kicsit viccesnek tartok. Főleg annak a fényében, hogy gyakorlatilag ez a bizottság évek óta nem utazott külföldre. Szerintem ez egy jó meghívás, úgyhogy mi alelnök asszonnyal azon leszünk, hogy ne két fő legyen, bár én alelnök asszonnyal szívesen utazom kettesben, ezen ne múljon. De úgy gondoljuk, minden frakció, amelyik kíván jönni - majd meg fogjuk kérdezni -, legalább egy főt delegálhasson. Természetesen főtanácsadó asszony is jön velünk, hiszen az ő szakértelme nélkül Varsóban eltévednénk.
Ez a tájékoztató tehát tudomásul szolgál. Mindenesetre visszajelzünk, hogy elfogadjuk a meghívást, és keressük az időpontot.
Van-e valakinek még egyéb kérdése, kérése, óhaja? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs más, mindenkinek további jó munkát kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 20 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea