EMBCB-26/2008.
(EMBCB-106/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. szeptember 23-án, kedden, 13 óra 05 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
A közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/6218. szám) *
(Általános vita) *
Dr. Gönczöl Katalin szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, hozzászólások *
Reflexiók az elhangzottakra *
Szavazás *
Egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6217. szám) (Általános vita) *
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Dr. Jóri András adatvédelmibiztos-jelölt meghallgatása (Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 4. § (2) bekezdése alapján) *
Dr. Jóri András adatvédelmibiztos-jelölt szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Jóri András adatvédelmibiztos-jelölt válaszai *
Szavazás dr. Jóri András adatvédelmi biztosként történő megválasztásáról *
Az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslat (T/6219. szám) *
(Általános vita) *
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai *
Szavazás *
A minősített adat védelméről szóló törvényjavaslat (T/6147. szám) *
(Általános vita) *
Zala Mihály elnök (Nemzeti Biztonsági Felügyelet) szóbeli előterjesztése *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló (J/5884. szám) (Általános vita) *
Balogi Csaba igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Balogi Csaba igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap) válaszai *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
(T/6217. szám)
(Általános vita)
(Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 4.§ (2) bekezdése alapján)
(Általános vita)
(Általános vita)
(J/5884. szám)
(Általános vita)
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) megérkezéséig és távozása után Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Lénárt László (MSZP) távozása után Godó Lajosnak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Szabóné dr. Müller Timea (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) távozása után Balog Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Varga József (Fidesz) megérkezéséig Farkas Flóriánnak (Fidesz)
Pettkó András (MDF) Ékes Ilonának (Fidesz)
Dr. Gönczöl Katalin szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Jóri András adatvédelmibiztos-jelölt
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Zala Mihály elnök (Nemzeti Biztonsági Felügyelet)
Balogi Csaba igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap)
Simon Éva politikai programvezető (Társaság a Szabadságjogokért)
Dr. Tóth Balázs programvezető (Helsinki Bizottság)
Gulyás Gergely igazgató (Szabadság Kör)
Dr. Németh Tibor jogi főosztályvezető (HIT Gyülekezete)
Dr. Szabó Máté Dániel igazgató (Eötvös Károly Közpolitikai Intézet)
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
Dr. Viczkó Eszter tanácsos (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Érczy Dániel jogi referens (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Szabó Edit jogi referens (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Tapa Barnabás szakmai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Rajeczky Zsuzsa vezető főtanácsos (Miniszterelnöki Hivatal, NBI)
Dr. Kisszölgyémi Zoltán kormány-főtanácsadó, osztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal, NBI)
Nagy Imre igazgató (Szülőföld Alap-Miniszterelnöki Hivatal)
Drávucz Herbert tanácsos (Külügyminisztérium)
Pappné Farkas Klára igazgató (Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ)
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz)
Tabajdi Anita szakértő (MSZP)
Molnár András szakértő (MDF)
Soós Károly szakértő (MDF)
Kopiás Gábor szakértő (MSZP)
Dr. László Boglárka kabinetfőnök (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Kántás Péter jogi referens (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Vargáné Szigeti-Tar Anita szervező (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Péterfalvi Attila hivatalvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Kőhalmy Lászlóné főosztályvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Trócsányi Sára adatvédelmi szakértő (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Szikkay Júlia főosztályvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Freidler Gábor főosztályvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Kolozsváry Sándor főosztályvezető (Országgyűlési Biztos Hivatala)
(Az ülés kezdetének időpontja 13 óra 05 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén.
Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes, és kérem, hogy szokás szerint mondjuk be a helyettesítéseket.
Donáth képviselő urat alelnök asszony, Nyakó képviselő urat Tóth Gyula, Szabóné Müller Timeát Teleki képviselő úr. Wiener képviselő úr itt van, Gusztos képviselő úr nem adott helyettesítési megbízást. Semjén Zsoltot Szászfalvi László, és Varga Józsefet Farkas Flórián. Pettkó Andrást pedig Ékes Ilona, kérhetjük? (Ékes Ilona: Igen.) Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot is kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, hogy van-e valakinek kérdése a napirenddel kapcsolatban vagy változtatási javaslata? Amennyiben nincs, fogadjuk el a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
1. napirendi pontunkban a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Üdvözlöm a tárca képviselőit, dr. Gönczöl Katalin szakállamtitkárt, dr. Rajmon Balázs főosztályvezetőt és dr. Viczkó Eszter tanácsost. Megkaptuk a törvényjavaslatot, ismerik is a bizottság tagjai, de amennyiben van kommentárjuk, hozzáfűznivalójuk, arra most itt van lehetőség. Parancsoljon, államtitkár asszony!
Dr. Gönczöl Katalin szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. GÖNCZÖL KATALIN szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Mi volt a jogalkotó fejében, amikor ezt a törvénycsomagot megalkotta? Körülbelül az a gondolat, hogy a szabadság és rend kényes egyensúlyának megteremtése állami feladat. Ennek azonban nemcsak megteremtése, hanem karbantartása is. Időről időre felül kell vizsgálni azokat a jogszabályokat, amelyek szerint a jogalkalmazó, a hatóságok eljárnak, és amelyek támpontot jelentenek a mindenkori állampolgárok számára szabadságjogaik gyakorlásához, tehát hogy ezek jogbiztonsági szempontból, ennek a kényes egyensúlynak a szempontjából megállják-e a helyüket.
A jogalkotó azt látta, hogy olyan új magatartási formák jelentek meg, amelyek súlyosan veszélyeztetik a közrendet, közbiztonságot, közbékét, és gyakorlatilag zavarják a hatóságok, a bíróságok, az ügyészségek működését, ezért revíziót hajtott végre. A revízióval kapcsolatos jogszabályi termék az önök kezében van, indokolással együtt. Bevezetőként én három csoportba osztanám azokat a jogszabályokat, amelyek új szabályoknak tekinthetők.
Az első csomagba tenném azokat, amelyek kifejezetten a jogbiztonság megerősítését szolgálják, főleg a gyülekezni vágyók, a gyülekezési joggal élni kívánók, a nyilvános rendezvényen résztvevők számára, az intézkedő hatóságok, ügyészségek, bíróságok számára. A kifejezetten csak jogbiztonság megerősítését szolgáló intézkedések közül kiemelném a Btk.-ból a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni erőszak körének, megnevezésének kiterjesztése a közösség tagjai elleni erőszakra, amely tulajdonképpen kiegészül és kiegészítést jelent, és magába foglalja a lakosság előbb megjelölt egyes csoportjait is, így a védelem a nemi hovatartozás, a párthovatartozás és más elkülönülő személyek számára is alkalmassá teszi ezt a tényállást.
Ugyanilyen jogbiztonsági megfontolásból látom fontosnak az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése tényállása megnevezésének kiegészülését a választási gyűlésen való részvétel jogának kiegészítésével; ezt a 3. § tartalmazza. Fontosnak tartom - és ennek magyarázata, hogy fontosnak tartom - a garázdaságnál alkalmazott erőszak definíciójának törvényben történő meghatározását. Ennek az a története, hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon több tízéves gyakorlata van a garázdaság mögé értendő erőszak alkalmazásának. Ez az elmúlt időszakig töretlen, egyforma és egyértelmű volt, most mégis definícióba kell foglalni azt, hogy erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás akkor is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Semmi újat nem mondtunk, ez volt a töretlen gyakorlat, most ez megbicsaklott.
Ugyanilyen jogbiztonsági okból tartom fontosnak a nyilvános rendezvény definícióját, amely a garázdaság mellett és még néhány helyen előfordul. Nyilvános rendezvény definíciójába belevette a jogalkotó, hogy nagyobb jogbiztonságot teremtsen, a gyülekezési jog törvényi hatálya alá tartozó rendezvények mellé minden olyan rendezvényt, amely mindenki számára azonos feltételekkel nyitva áll. Ez nem közvetlenül a gyülekezési jogot érinti, hanem érinti a sport-, a kulturális rendezvényeket, minden olyan rendezvényt, fesztivált, vásárt, amely tulajdonképpen tömegek részvételével valósul meg.
Van ennél határozottabb jogalkotói szándék is, ahol határozottabb, mondhatni azt is, hogy szigorúbb fellépést jelent vagy üzen, üzenni szándékozik a jogalkotó, amikor a tervezetet készítette. (Donáth László megérkezik az ülésre.) Ilyen a közérdekű üzem működésének megzavarása, ahol tulajdonképpen a minősített eseteknél súlyosabb büntetést helyez kilátásba a csoportosan, fegyveresen és felfegyverkezve elkövetés esetén és a bűnszövetségben elkövetés esetén. Itt nem feltétlenül csak a tömegközlekedés veszélyeztetése járt a fejében a tervezet készítőjének, hanem elsősorban emellett a színesfémmel kapcsolatos olyan visszaélések, amelyekre jellemző a csoportosan, a bűnszövetségben történő elkövetés, és a közérdekű üzem természetesen veszélyben van.
Szigorítást érzékelhet az olvasó a garázdaság törvényi tényállásában is. Itt szigorúbban rendelne egy minősített esetet a jogalkotó, öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetné, a csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavaró, valamint a nyilvános rendezvényen résztvevő. Nemcsak a gyülekezési jogról van szó. Gondoljanak el három vagy több fiatalt, aki randalírozik az utcán éjszaka, súlyosan zavarva a köznyugalmat, gyújtogatja a kukákat. Ez az egyik eset. A másik eset, amikor ugyanezt mondjuk egy nyilvános rendezvényen, az előbb említett fajta nyilvános rendezvényen, akár sportrendezvényen is teszi. (Varga József megérkezik az ülésre.)
Új kriminális tényállások megállapításával is találkoznak ebben a csomagban, ilyen az úgynevezett hatósági eljárás megzavarása tárgyalótermi rend megőrzése névvel illethető tényállás, ahol a kirívóan közösségellenes magatartás, adott esetben erőszakos magatartás akadályozza, megzavarja, pláne, ha meghiúsítja a hatóság munkáját, adott esetben a bíróság munkáját. Itt nemcsak azokra az ügyekre gondolunk, amelyiknek nagy médiavisszhangja volt, hanem a kis tárgyalótermekben, vidéken tárgyaló polgári peres eljárásban résztvevő bírókat ért atrocitások pont úgy a fejünkben voltak, mint azok, amelyeknek nagyobb volt a sajtóvisszhangja.
Azt hiszem, hogy a kriminalizálás is előfordul a csomagban - nem hiszem, tudom -, és erre is mondanék példát, ahol új tényállás kerül megállapításra vagy új kör kerül be a büntetőtényállások közé, a tárgyalótermi rendes tényállás mellett. Ilyennek tartjuk az előkészületek néhány helyen történő pönalizálását, adott esetben a rablás, a hivatalos személy által elkövetett visszaélés, a közösség tagjai elleni erőszak, és így tovább. Ezt ott látják a törvénytervezetben.
Azt szeretném elmondani, hogy a tárgyalótermi rend fenntartása tulajdonképpen jogszabályban valamennyire rögzített, de a büntetőszabályok sokkal feszesebbek, és az egész bíróság épületére és környékére nincsenek megbízható szabályok. Ha pedig a jogalkalmazó, tehát a bíróság vezetője elbizonytalanodik, akkor nekünk kutya kötelességünk a biztonságot és a cselekvési lehetőséget számára megadni, meghatározni, és ebben őt támogatni.
Találnak a törvénycsomagban egy szabálysértési csomagot is, ez pedig abból a célból került bele a csomagba, hogy határozottabb végrehajtási rendszer alakuljon ki a szabálysértési eljárásokban meg nem fizetett pénzbírságok ügyében, önkéntes megfizetésre ösztönözze azokat, akik eddig ettől tartózkodtak. Ennek érdekében és egyáltalán a rend érdekében nyilvántartási rendszert állít a rendszer mögé, a szabálysértési nyilvántartási rendszer ezzel a jogszabállyal jönne létre Magyarországon.
Mi az indoka annak, hogy a szabálysértési végrehajtásban a meg nem fizetett pénzbírságok ügyében rendet kell teremteni? Évente 4 milliárd forintot szabnak ki a hatóságok pénzbírságban. Ebből körülbelül 2,5 milliárdot sikerül behajtani. 15 ezer átváltoztatás van, és évente átlagosan 1500-2000 végrehajtás történik. Önmagáért beszél ez a számsor. Azt hiszem, hogy az a rendszer, amely szigorú sorrendben az adók módjára történő behajtástól kezdve gépjárművel kapcsolatos használati korlátozás, illetve a forgalmi engedély elvétele három nap után, 30 ezer forint bírság fölött a jelzálogbejegyzés megindítása és egyidejűleg a nyilvános közzététel, majd ha ez nem sikerül 90 napig, akkor következik az, ami most kicsit automatikusan következett, az elzárásra való eljárás megindítása. Azt hiszem, hogy ez következetesebb, jogállamibb, és olyan ország képét vetíti előre ezen a területen, ahol tulajdonképpen a jog érvényesítése mellé az eszközök is rendelkezésre állnak.
A nyilvántartás lehetővé teszi a bűnismétlés "kategóriájának" bevezetését a szabálysértésben. Ez azt is lehetővé teszi, hogy az eljáró hatóság nem kötelező módon, de mérlegelhesse a nyilvántartásból, ha azonos vagy hasonló jellegű, notórius szabálysértővel kerül szembe.
Azt hiszem, hogy mindent elmondtam, ami fontos. A nyilvántartási rendszer, utánanéztünk, 2010. január 1-jével léphet hatályba, mert hogy ennek előkészületi munkái vannak.
Nagyon szívesen válaszolunk kérdéseikre kollegáimmal. Köszönöm szépen a türelmüket, hogy meghallgattak.
Kérdések, észrevételek, hozzászólások
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár asszony. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kérdések, hozzászólások, észrevételek vannak-e. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor megkérdezem a vendégként megjelent civil jogvédő szervezeteket, hogy esetleg van-e nekik hozzászólásuk. Jelezték előre, hogy el fognak jönni, és vannak is állásfoglalások. Most próbálom itt számba venni. Az első az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, ha jól láttam, aztán a Szabadság Kör, HIT Gyülekezete, Helsinki Bizottság, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a TASZ. A bizottságnak kell erről döntenie természetesen, szavazással döntünk erről. Szabó Máté ombudsman is elküldött hozzánk egy állásfoglalást a törvénnyel kapcsolatban, azt mindenkinek ajánlom a figyelmébe, a bizottság tagjai megkapták.
Akkor azt javasolnám a bizottságnak, hogy ebben a sorrendben, és arra kérjük a jogvédőket, hogy ha lehet, akkor röviden foglalják össze a mondanivalóikat, hiszen részben kiosztásra került. Azt javaslom, hogy ebben a sorrendben hallgassuk meg őket. Kérdezem a bizottságot, hogy egyetértünk-e azzal, hogy szót adjunk neki. (Szavazás.) Egyhangúlag a bizottság szót adott.
Akkor az Eötvös Károly Közpolitikai Intézeté a szó. Azt javasolnám, hogy jöjjön ide egy mikrofonhoz, és a kedves nevét a jegyzőkönyv számára legyen szíves bemondani.
DR. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL igazgató (Eötvös Károly Közpolitikai Intézet): Szabó Máté vagyok, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatója. Most gyakorlatilag három jogvédő szervezetet képviselek, habár ezek a szervezetek személyesen is képviseltetik magukat, de három jogvédő szervezet közös álláspontot fogalmazott meg a tárgyalt törvényjavaslattal kapcsolatban. Úgy gondoltuk, hogy talán hatékonyabb, ha amiben egyetértünk, közös állásponttal hozzuk az önök tudomására. Igyekeztünk ezt eljuttatni önökhöz, remélem, lesz egy közös álláspontja az Eötvös Károly Intézetnek, a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság közös álláspontjáról van szó.
Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat nagyon jól érzékeli, hogy itt egy súlyos társadalmi probléma van, de úgy látjuk, hogy nem a legmegfelelőbb eszközökkel próbálja megoldani ezeket a társadalmi problémákat. Ennél sokkal komplexebb módon kezelendő társadalmi problémákról van szó, viszont a törvényjavaslat csak a sorrendben a legutolsóként használandó eszközhöz nyúl, a büntető szankciók eszközéhez. Úgy gondoljuk, ennek a problémának egy sokkal komplexebb, más jogágakra is kiterjedő kezelésére lenne szükség. Egyébként van olyan része a törvényjavaslatnak, amelyet ez a három szervezet kifejezetten üdvözöl és támogat, a szakállamtitkár asszony által említett jogbiztonságot erősítő rendelkezések közül a közösség tagja elleni erőszak ilyen szabályozását egyértelműen támogatjuk, és ugyancsak örömünket fejezzük ki azért, hogy az egyesülési, gyülekezési jogok megsértése tényállása kikerülne a hivatali bűncselekmények fejezetéből, mert ez egy jogértelmezési vitát old meg végre, 20 évvel a rendszerváltozás után.
A többi általunk kifogásolt rendelkezés, amely röviden szigorítást és új cselekmények kriminalizálását tartalmazza, álláspontunk szerint túlzó és nem éri el a célját. Olyan cselekményeket kriminalizálna, amely szerintünk alkotmányosan védett tartalmat jelent, és ezek a korlátozások pedig nem állnák ki az alkotmányosság próbáját, tehát nem szükségesek és nem arányosak. Az ezekről szóló részletes magyarázatainkat ebben az írásos anyagban találják, szívesen kiegészítjük ezeket.
Még összességében a törvényjavaslatról mondva: a társadalmi probléma szülte morális válság hevében kicsit túlzó az a büntetőjogi reakció erre a társadalmi problémára, ennél kevesebb szigorítással és kevesebb új magatartás büntetni rendelésével kellene megoldani. Nagyon sokan jelentkeztek még, úgyhogy én most ennyit szeretnék mondani.
ELNÖK: Köszönjük, és a példamutató rövidséget pedig külön köszönjük. A második jelentkező a Szabadság Kör képviselője volt, legyen kedves a nevét a jegyzőkönyv számára bemondani.
GULYÁS GERGELY igazgató (Szabadság Kör): Gulyás Gergely vagyok a Szabadság Kör képviseletében, köszönjük szépen a meghívást elnök úrnak. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Professzor Asszony!
A Szabadság Kör az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által előterjesztett módosítási javaslatokat megtárgyalta. Mindenekelőtt üdvözlendőnek tartjuk azt a célt, hogy a kormány elsősorban a gyülekezési jog védelme érdekében fel kíván lépni a közrend és köznyugalmat veszélyeztető jelenségek ellen.
A kormányzati előterjesztés indokolása utal arra, hogy az újraszabályozást a közelmúlt eseményei tették szükségessé. A Szabadság Kör nincs tisztában azzal, hogy a minisztérium mit ért közelmúlt alatt, ugyanakkor minden alkalommal a demonstrálók személyétől függetlenül elítéltük a gyülekezési jog hatálya alá tartozó bármely rendezvény jogellenes megzavarását, határozott meggyőződésünk, hogy a 2006 őszi rendőri brutalitáshoz hasonló mértékű jogsértések a közelmúltban nem fordultak elő. Éppen ezért mi üdvözöljük a kormányzati álláspont gyülekezési joggal kapcsolatos változását, még akkor is, ha e változás őszintesége véleményünk szerint mindaddig joggal vonható kétségbe, amíg a 2006 októberében és novemberében a gyülekezés alapjogát durván sértő, az állam által saját polgárai ellen parancsra elkövetett erőszak kivizsgálása, a felelősök felkutatása és a sértettek kártérítése nem történik meg.
Ami a konkrét törvénymódosítási javaslatokat illeti, ezek egy része méltányolható büntetőjogi célokat szolgál, más része viszont nem elfogadható és alkotmányosan is aggályos. Kifejezetten három tényállásra szeretnék koncentrálni, amelyeket szakállamtitkár asszony az első körbe sorolt. Ebbe az utóbbi körbe tartozik az egyesülési, gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése címen előterjesztett, a Btk. 171/C. § (1) bekezdéseként rekonstruálni szándékozott tényállás, mely a választási gyűlésen való részvétel jogtalan akadályozását akkor is büntetendőnek nyilvánítja, ha az erőszak vagy fenyegetés nélkül történik, hiszen erőszakkal vagy fenyegetéssel való elkövetés már e tényállás (2) bekezdésben rögzített minősített esete. A törvény a jogellenes akadályozás fogalmát nem rögzíti, a törvénymódosítás indokolása hangszóróval vagy más zajkeltő eszközökkel történő megzavarást említ.
Véleményünk szerint az ilyen magatartás büntetőjogi szankcionálása az európai gyakorlattal szembeforduló, valamint az Alkotmánybíróság 30/1992. határozatában rögzített szükségesség és arányosság büntetőjogi témával ellentétes szabályozást tartalmaz. Gyakorlati példával élve a miniszterelnök mindenkori kifütyülése büntetőjogi szankcióval nem járhat, ez még a bírói mérlegelés körébe sem vonható. Véleményünk szerint itt alkotmányosan csak az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő fellépés vezethet a büntetőjogi felelősség megállapításához.
A hatóság eljárása megzavarásának nevezett új tényállásnál a törvénytervezet az erőszakos magatartás meghatározásakor a jelenlegi bírói gyakorlattal fordul szembe. Kétségkívül voltak korábban más álláspontok is, de a jelenlegi gyakorlattal szembefordul, amikor erőszakos magatartásnak minősíti a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatást abban az esetben is, ha ez testi sértés okozására nem alkalmas. A Szabadság Kör szerint a tojásdobálás vagy más testi sértés okozására alkalmatlan cselekmény legfeljebb szabálysértésnek minősülhet, emellett a cselekmény sértettje a polgári jog szabályai szerint jelenleg is követelhet elégtételt.
A jogalkotó aránytévesztését még jobban szemlélteti a garázdaság már magában is aggályos, jelenlegi gumitényállásának módosítási szándéka, melyre a kormány az erőszakos magatartás fenti meghatározását szintén kiterjesztené, valamint a büntetési tételeket, mint azt szakállamtitkár asszony is említette, 2-ről 3, illetve a (3) bekezdésben újonnan kreált minősített esetben 5 évre emelné. A gyakorlatban ez véleményünk szerint egy olyan egészséges jogérzékkel rendelkezők számára minden további magyarázat nélkül nyilvánvalóan alkotmányellenesen aránytalan szabályozást eredményezne. Ha valaki egy rendezvényen papírgalacsinnal sikertelenül próbálja megdobni a miniszterelnököt, akkor az a garázdaság bűntettének a Btk. újonnan 271. § (3) bekezdés a) és b) pontja szerint is kétszeresen minősülő minősített esetének bűntettét követné el, mely 5 évig terjedő szabadságvesztéssel lenne sújtható.
Összefoglalva: miközben kétségeink vannak a minisztérium szándékának őszinteségével kapcsolatosan, addig egészében a szabályozás célját, a közrend és köznyugalom védelmét, továbbá a gyülekezési jog akadálytalan érvényesülését fontosnak tartjuk, de a választott eszközök több esetben nem megfelelőek, a szabályozatlanságuk vagy aránytalanságuk folytán is alkotmányellenesek. Ezzel kapcsolatban a Szabadság Kör felhívja az emberi jogi bizottság figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatában egyértelművé tette, hogy a büntetőjog a jogi rendszerben az ultima ratio társadalmi rendeltetése a jogrendszer egészének zárköve legyen.
Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében, az emberi és szabadságjogokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni akkor, ha az alkotmányos vagy alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges.
A Szabadság Kör álláspontja szerint a törvénymódosítási javaslatok legalább a kiemelt pontokon, illetve a külön nem részletezett szabálysértési nyilvántartás létrehozásakor nem tesznek eleget ezen alapvető alkotmányos követelményeknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a Szabadság Körnek. A HIT Gyülekezete képviseletében Németh Tibor jogtanácsos jelentkezett.
DR. NÉMETH TIBOR jogi főosztályvezető (HIT Gyülekezete): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen a szót. Igaz, hogy nem civil jogvédő szervezetként, hanem egyházként, de köszönöm, hogy lehetőséget kaptunk.
A törvénynek egy szakaszával kapcsolatban szeretném az észrevételeinket elmondani, ez pedig a 2. §, a Btk. 174/B. § módosításával kapcsolatos. Ennek a törvényi tényállásnak, amely itt most új nevet kapott, új címet kapott, úgy, mint közösség tagja elleni erőszak, tehát ennek a törvényi tényállásnak a kiegészítése a lakosság egyes csoportjaival véleményünk szerint jogilag megfoghatatlan, és jogbizonytalanságot eredményez. A hagyományos közösség fogalom teljes elrelativizálásához vezet, és ezért véleményünk szerint csak látszólag védi a közösséget, sokkal inkább gyengíti, mintsem erősíti azt.
Tulajdonképpen ennyi lett volna, és a 2. és a 4. napirendi ponthoz is volna egy-egy rövid észrevételem. Nem tudom, hogy most mondjam-e el, vagy pedig az adott napirend tárgyalása során, kérdezem az elnök urat.
ELNÖK: Én azt mondanám, hogy ne keverjük össze, bár összefüggő dolgokról van szó, de most az 1. napirendi pontról tárgyalunk. (Dr. Németh Tibor: Köszönöm szépen a lehetőséget.) Köszönjük szépen.
Helsinki Jogvédő Alapítvány! (Dr. Tóth Balázs: Én szintén a 2. és 4. napirendi ponthoz csatlakoznék, tekintettel arra, hogy a közös álláspontot elmondta.) Jó. Akkor Társaság a Szabadságjogokért!
SIMON ÉVA politikai programvezető (Társaság a Szabadságjogokért): Köszönöm szépen a szót. Amit Szabó Máté Dániel már elmondott a három szervezet közös álláspontjával kapcsolatban, azt szeretném megerősíteni, külön kifejezve azt, hogy a három szervezet egyetértett abban, hogy a közelmúlt eseményeivel kapcsolatos jogalkotással kapcsolatos legnagyobb problémánk nemcsak az, hogy itt a büntetőjogi eszközök használatával indul meg a jogalkotás, hanem egyidejűleg az, hogy nem látjuk igazán, hogy a gyülekezési jog egyéb szabályai tulajdonképpen milyen irányba fognak haladni. Van alkotmánybírósági határozatunk. Azt gondoljuk, hogy egyben kellene kezelni ezt a problémát, a gyülekezési joggal kapcsolatos kérdéskörre legalább koncepció szintjén kellene látnunk, hogy milyen fajta szabályok érvényesülnek, és ehhez képest azt, hogy milyen fajta szankciók kapcsolódnak hozzá.
Ezen túlmenően csak megerősíteni tudom azt, hogy a Társaság a Szabadságjogokért is nagyon támogatja azt, hogy a közösség egyes csoportjai is védelmet fognak élvezni, tehát nem nevesített csoport szerint, hanem egy megfelelő antidiszkriminációs megoldással kerül a jog védelemre. Azt gondoljuk, hogy bármilyen csoporthoz tartozás miatt ért támadás valóban egy minősített esetet kell jelentsen, hiszen az embert legbelsőbb integritásával kapcsolatos jogsérelem érheti ez ügyben.
Egyebekben a három szervezet közös álláspontját azt hiszem, hogy önök is megkapták és a honlapokról is elérhető, abban részletesen az egyes szakaszokra vonatkozó álláspontunk is ki van fejtve. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nemzeti Jogvédő Alapítvány, Gaudi-Nagy Tamás, parancsoljon!
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): Jó napot kívánok! Üdvözlök minden megjelentet. Gaudi-Nagy Tamás vagyok, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezetője. Nem tudtam ilyen szép írásos anyagokkal készülni ezen a rendkívül szomorú évfordulón, hiszen gondolom, nem felejtettük el még egyikünk sem azt, hogy 2006. szeptember 23-án volt az a nap, amikor a Pesti Központi Kerületi Bíróságon negyvennyolc előállított, őrizetbe vett személyből negyvenhetet törvényellenesen és megalapozatlanul előzetes letartóztatásba helyezett a bíróság. Ez az ominózus 2006 őszi események első nagy nyitánya volt, illetve az első nyitánynak a befejező része, amikor magukból kivetkőzött rendőrök tömegesen és elfogadhatatlan módon bántalmaztak civileket, okoztak életre szóló testi, lelki sérüléseket, amit betetőzött ez a tömeges bírósági jogsértés, amely ahhoz vezetett, hogy több mint kétszáz embert helyeztek előzetes letartóztatásba vagy közel kétszáz embert, és kiderült utóbb másodfokon, hogy a megalapozatlanság esetükben 90 százalékot ért el. Ez példátlan, elfogadhatatlan volt.
Úgy gondolom, hogy az emberi jogi bizottság ülésén egy hosszú mondat erejéig érdemes volt megemlékezni, már csak azért is, hiszen ez a bizottság volt az, amely kihelyezett ülést tartott az egyik érintett büntetés-végrehajtási intézetben, ahol tömegesen bántalmazták, ütlegelték és megalázták a fiatalokat, előállítottakat, őrizeteseket, és egyelőre ezen túlmenően semmi más nem történt. Tehát nyilván, hogy a bíróságok függetlenül működnek, és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felé ilyen értelemben ne címezzünk kérdéseket, vagy észrevételeket mondhatnánk, de úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kellett osztanom ezt a gondolatot.
A másik, hogy miért nem tudtunk ilyen szép írásos anyaggal készülni, ennek egy prózai oka van. Szeptember 20-án, szombaton a rendőrség súlyos szakmai hibák tömegét felmutatva egy olyan tüntetést oszlatott föl, amelynek egy részét lehetett csak adott esetben erőszakosnak tekinteni, a másik részét egyáltalán nem. Olyan könnygázt vetett be, amelynek maradandó hatásait én magam is jogvédő kollégáimmal együtt a mai napig érzem. Ott történt meg az, hogy a Szabadság téri református templom területére beszorított, bemenekült embereket a rendőrség példátlan módon felszólította arra, hogy hagyják el az Isten házát, miközben istentisztelet zajlott. Tehát így telnek hétköznapjaink hazánkban, miközben előttünk van egy olyan törvénytervezet - teljesen egyetértek az előttem szóló jogvédő szervezetekkel abban, és egyébként ha megkerestek volna, nagyon szívesen csatlakoztunk is volna egyébként álláspontjukhoz -, amelynek gyökere az, hogy egy aktuálpolitikai jogalkotásról van szó, amelyet valóban egy kormányzati pánik vezérel, a kormányzati pánik, félelem a néptől, félelem azoktól, akik alapvető jogaikat gyakorolják, és akikkel szemben úgy látszik, hogy nem elég a jelenlegi eszközrendszer, és megpróbálnak valamifajta több és erősebb jogosítványt adni a bíróságoknak arra, hogy regulázzák meg már ezeket a fegyelmezetlen embereket.
De nézzük, hogy mi is van pontosan a törvényjavaslat mögött! Visszautalnék arra az ominózus szabálysértési rendeletmódosításra, amely bevezette tavaly márciusban példátlan módon szintén, szinte hasonlóan kapkodó jogalkotás eszközével azt a szabálysértési tényállást, ami nem más, mint a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség, közismertebb nevén passzív engedetlenség. Ezt a kormány egy kormányrendelet formájában léptette hatályba. Ezzel már eleve az alkotmányellenesség útjára tévedt, hiszen egy kétharmados törvénymódosítással a gyülekezési törvény, a gyülekezési szabadság érdemi részét érintő jogszabályalkotásról volt szó. Ugyanazt a szemléletet, ugyanezt az akaratot látni most megtestesülni, hogy a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságokat gyakorló személyekkel szemben megpróbál a kormányzat minden olyan jogalkotási eszközt is bevetni, amivel úgy látszik, hogy a rendőrség már úgymond nem képes megfékezni ezeket az erőket, pedig igenis képes lehetne, hiszen mai napig is sajnos, és ebben nem értek egyet a Szabadság Kör jeles képviselőjének állításával, mely szerint tömeges alapjogsértésre nem került volna sor, többek között most szeptember 20-án is tömegesen sértették meg az emberek gyülekezési szabadságát, bűncselekményt is elkövetve álláspontom szerint akkor, amikor a tüntetés azon részét is oszlatták, akik nem vettek részt erőszakos intézkedésekben.
Tehát mindaddig, amíg a 2006 őszi tömeges rendőri brutalitásnak a jogalkotási következményeit nem vonja le a kormány, mert nézzük is csak meg, miért nem tudták felelősségre vonni a rendőr elkövetők döntő többségét. Miért van az, hogy ilyen kritikusan kevés rendőr került bíróság elé, és ilyen enyhe ítéleteket kaptak? Tegnapelőtt is próbára bocsátást kapott két olyan rendőr, akik bizonyított módon rugdostak meg magatehetetlen embereket a földön fekve, heverve. Azért nem, mert az alegységparancsnokok tömegesen tagadták meg a vallomástételt, és nem voltak jogszabályi erővel kényszerülve arra, hogy tárják fel azt, hogy mi történt, hogy történhet meg az, hogy a közrendért adófizetők pénzéből fenntartott rendőrség tagjai szereptévesztésbe estek, és a kormány magánhadseregeként próbálják megregulázni, brutálisan szétverni és megalázni azokat az embereket, akik ezzel szemben teljesen jogosan tiltakoznak.
Teljes szereptévesztés ez a jogalkotási koncepció, tehát azt lehet mondani, hogy jogpolitikailag súlyosan elhibázott. Tehát innentől kezdve azt is lehetne mondani, hogy akár a részletekkel se nagyon foglalkozzunk, hiszen úgy, ahogy van, ha az emberi jogi szemlélet mindenkit vezetne, és remélem, hogy vezet is majd az Országgyűlésben, amikor majd szavazásra kerül sor, akkor nyilvánvaló módon nem fogják szavazatukat adni ahhoz, hogy egy ilyen jogalkotási cselekménnyel megpróbálják a szabadság köreit egyre szűkebbre vonni hazánkban, hiszen hangsúlyozom még egyszer, a rendőrségi törvény és a jelenlegi büntető- és szabálysértési anyagi jogszabályok, úgy gondolom, teljes mértékben biztosítják azt az eszköztárat, amellyel a közrendre valóban veszélyes és az állami szervekre valóban veszélyes szerveket vagy személyeket meg lehet regulázni.
De nézzünk egy-két részletet is az üggyel kapcsolatban! Itt a közösség elleni erőszak a 3. § szerinti tényállás. Nagyon örülnék, ha egyszer végre valaki elmagyarázná nekünk, hogy a nemzeti, etnikai és faji csoport alatt mit kell érteni. Nem tudom, hogy milyen faji csoportok vannak Magyarországon, úgy tudom, egyetlen faji csoport van, a homo sapiens, ezenkívül nem tudom kire gondol, adós ezzel a fogalommal. Úgy gondolom, hogy ez alapvetően kérdőjelessé teszi a szándék őszinteségét.
Menjünk tovább, és nézzük meg, mert van a Btk.-ban is egy hasonló tényállás, amelynek viszont semmilyen formában a gyakorlat nem tudott érvényesítést szerezni akkor, amikor például 2006. október 23-án nemzeti jelképeket viselő pólóban ültek egy kávézóban, és az oda betörő rendőrök azért rontottak rájuk és azért verték szét őket, mert ők a turulmadarat viselték, amelyről tudjuk, hogy egy dülledt szemű tojómadár, hogy egyik klasszikusunkat idézzem, Iványi Gábort.
Tehát amíg ezek az ügyek nem rendeződnek, és nincs igazi szándék arra a kormány részéről, hogy ezeket a tűrhetetlen jelenségeket felszámolja, elsősorban a miniszteri jog irányítása alatt működő rendőrség keretén belül, addig azt gondolom, semmilyen jogalkotási szándék nem lehet őszinte. Teljesen egyetértek a TASZ képviselőivel abban, hogy ha egyáltalán szabályozásra, kriminalizálásra kerül a valamely alapvető, közvetlen jog mint a szabadságjog, akkor azt csak és kizárólag a jog teljesítését biztosító pozitív normákkal együtt lehet megtenni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor még a látszatára sem tudott ügyelni a kormány arra, hogy itt nem jogkorlátozásról, hanem jogkiterjesztésről beszél.
A bíróságok működésének védelme jelenik meg ebben a Btk. 242/B. §-ban, amellyel kapcsolatosan annyit lehet elmondani, hogy ha a tárgyalás nyilvánosságának az elvét következetesen biztosítanák a bíróságok - ez inkább a bíróságok felé általánosan elmondott kritika -, akkor nem lennének olyan tumultuózus jelenetek az egyébként méltán nagy nyilvánosságot jelentő tárgyalások kapcsán, amelyekre az utóbbi időben kétségkívül sor került.
Arányos tehát és szükségtelen ez a szabályozás, teljesen egyetértek a jogvédő kollégák értékelésével, és gyakorlatilag az irány, amelyet ezzel a jogalkotással tartunk, nyilvánvalóan feltehetjük a kérdést, hogy tényleg a békés többség érdekét szolgálja-e, ha értük is hangot adunk, az alapjogot gyakorló személyekkel szemben csak a büntetőjog eszköze válik egyetlen eszköznek a kormányzat számára, és nem az, hogy ez adott esetben a meglévő társadalmi problémákat megfelelően, tisztességesen kezelje.
Visszatérve a szabálysértési tényállásra. Én azt tartanám legtisztességesebbnek a kormányzat részéről, ha ezt a bizonyos passzív engedetlenségről szóló kormányrendeleti szabályozást, amellyel több száz embert vontak már eljárás alá tüntetésekkel összefüggésben, érdekes módon mindig azokat, akik úgymond a jellegzetes arcai ezeknek az ellenálló mozgalmaknak, mindig azokat, akik zászlóval a kezükben tartózkodnak egy-egy tüntetésen, amely mint tudjuk a nemzeti jelképekről szóló törvényből, hogy teljesen megengedett emberi magatartás. Ezeket az embereket utóbb nagy számban megpróbálják elmarasztalni. Ez egy alkotmányellenes szabályozás. Benyújtottuk ezzel szemben a beadványunkat az Alkotmánybírósághoz, bízom benne, hogy a közeljövőben megszületik a döntés. Leghelyesebb az lenne, ha a kormány visszavonná ezt az előterjesztést, és első lépéseként, hogy mutassa szándéka őszinteségét, ezt a passzív engedetlenségről szóló, a gyülekezési szabadságot súlyosan sértő és korlátozó, és a gyakorlat által is súlyosan sérti a gyülekezési szabadságot, ezt a jogszabályt visszavonná, hatályon kívül helyezné. Általánosan ugyanis az az üzenete ennek a jogszabálynak, hogy aki tisztességes módon szeretne tiltakozást kifejezni egy tüntetés keretén belül, olyan csapdarendszerben találja magát, hogy lényegében nem tudhatja előre, hogy mikor milyen formában, ha sípol egyet vagy virágot dob a másik tüntetés felé, akkor totálisan kriminalizálja az alapvető jogok gyakorlását ez a törvényjavaslat, ezért a Nemzeti Jogvédő Alapítvány számára teljes mértékben elfogadhatatlan.
Még egyszer arra kérjük az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőit, hogy teljes erővel arra fordítsák az energiát, hogy végre olyan rendőrség működjön Magyarországon, amely nem sérti meg tömegesen és ismételten az alapvető jogaik gyakorlását végrehajtó személyek jogait. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ennyien jelentkeztek a meghívott szervezetek részéről. Kérdezem a bizottság tagjait még egyszer, hogy van-e hozzászólás? (Dr. Wiener György, Szászfalvi László jelentkezik.) Wiener képviselő úr, Szászfalvi képviselő úr.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elsősorban politikai beszédet hallottunk és nem szakmai jogi érveket, ami persze nem probléma önmagában, hiszen egy büntetőjogi jogszabályváltozás, egy szabálysértési jogszabály-változtatás nyilván politikai kérdés is. Az egyes álláspontok persze politikai beállítottságtól függően gyökeresen eltértek egymástól. Teljesen egyértelmű helyeslést nyilvánvalóan egyetlen jogvédő szervezettől sem kapott a tervezet, ez az ő beállítottságuk alapján egyébként érthető is. Teljesen másképp kell hogy az országgyűlési képviselők megközelítsenek egy ilyen törvényjavaslatot, mint ahogy az az elhangzott felszólalók részéről megtörtént.
Nyilvánvaló, hogy van mit javítani egyes törvényi tényállásokon, maga a jogalkotási szándék szerintem pozitív, és megpróbál reagálni a most kialakult helyzetre. Ha azt nézzük, hogy mi a közelmúlt, akkor 2006-ra gondolunk, bár 2003. év sem eshetne ki ebből a megközelítésből.
Ha azt mondjuk, hogy az egyes szakaszoknál milyen változtatások lehetségesek vagy szükségesek, akkor természetesen van helye bármilyen eszmecserének, ha ab ovo az egészet elutasítjuk, akkor az nyilvánvalóan mindenféle eszmecserét kizár.
Megítélésem szerint a Nemzeti Jogvédő Alapítvány igen tisztelt képviselőinek az álláspontja azért alkotmányjogilag nem volt teljesen megalapozott, például a faji kifejezést problematikusnak tartja. A magyar alkotmányban szerepel ez a szó a 70/A. § (1) bekezdésében, amíg ott szerepel, addig annak van meghatározott jogi alapja. Kétségtelen, hogy az emberi faj egységes, de nem mindenki ismeri el jelenleg, és amíg ezt nem ismerik el - a faji megkülönböztetés elleni küzdelemhez egyébként az ENSZ-dokumentumok is használják ezt a kifejezést -, ennek van létjogosultsága. Hogy mit értünk faji, nemzetiségi, kisebbségi csoportokon, természetesen erre vonatkozóan ismét az alkotmány erre vonatkozó jogi dokumentumokhoz kell nyúlnunk, azok megadják erre a kérdésre a megfelelő választ.
Ami azt a felvetést illeti, hogy szabálysértést nem lehet kormányrendeletben megállapítani, az teljesen megalapozatlan. A szabálysértésekről szóló törvény korábban is és most is törvényt, kormányrendeletet, önkormányzati rendeletet ilyen tényállás megállapítására és szabálysértéssé nyilvánítására felhatalmazza.
Ami azt a megjegyzést illeti, hogy a rendőrség a kormány magánhadserege, ez hogy úgy mondjam, a rendőrségi törvény nem tökéletes ismeretéről tanúskodik. Valóban 1990 és 1993 között a Magyar Honvédség és 1990 és 1994 között a rendőrség esetében a kormánynak az utasítási joga nem állt fenn vagy igen korlátozott volt, az 1994. évi, kétharmados többséggel elfogadott XXXIV. törvény azonban megadta a kormány és az illetékes miniszter számára a beavatkozási utasítás adásának lehetőségét. Ha a jogvédő szervezet igen tisztelt képviselőinek ez ellen kifogása van, akkor ezeket a jogszabályi rendelkezéseket természetesen actio popularis keretében az Alkotmánybíróság előtt alkotmányossági kontrollt kérve meg lehet támadni. Amíg azonban ezek a rendelkezések hatályosak, addig nem beszélhetünk arról, hogy a rendőrség a kormány magánhadserege.
A kormánynak joga van arra, hogy a rendvédelmi szervekkel kapcsolatosan intézkedési jogosítványokat gyakoroljon a törvények keretei között. Nem kívánom felsorolni az összes törvényt, amely az erre vonatkozó szabályokat, illetve kereteket meghatározza.
Ami a rendőrség magatartását illeti, az szerintem nem tárgya a mai vitánknak, ezért erre nem kívánnék reflektálni. Annyit megjegyzek, hogy nagyok sok rendőr is megsérült 2006. szeptemberében. Arra is utalnék, hogy a felvonulókat akár július 5-én idén, akár szeptember 20-án a chartatüntetésen résztvevőket bizonyos atrocitások érték, ezek soha nem kapnak elítélést.
A korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a Fidesz ifjúsági tagozata elítélte azt, hogy a Hősök terén az Index újságíróját megrugdalták, tehát van azért olyan példa is, amire pozitívumként tudunk hivatkozni. Ez mindenképpen egy komoly lépés volt, hiszen a politikai érdekeltség az ő esetükben nem úgy állt fenn, mint mások esetében.
Ha azt nézzük, hogy mi zajlik az utcákon, akkor tárgyilagosan kell eljárnunk, ha abból indulunk ki, hogy az ellenállást kell biztosítani, ahogy erre Morvai Krisztina mai sajtóértekezleten utalt, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a jus resistendi gyakorlása idején ezt már korábbi üléseken elmondtam - emberi jogi bizottsági ülésekre gondolok - az emberi jog és általában mindenféle alkotmányos jog egészen más megítélést kap.
Véleményem szerint a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak kell nyilvánítani, és a jogbiztonság szempontjából egyes törvényi tényállások alaposabb elemzést, esetleg korrekciókat igényelnek. A tervezet egésze azonban mindenképpen, mint említettem előbb, az általános vitára való alkalmasság követelményeinek megfelel.
Még egyetlen egy megjegyzésem volna, ez az egyik jogvédő szervezet dokumentumában szereplő megfogalmazás volt, hogy nyilvánosságra hozni azoknak a nevét, akik a szabálysértési bírságot nem fizették be, ez alkotmányellenes lenne. Valóban lehet ezen vitatkozni, de azt is világosan látni kell, hogy bankok is nyilvánosságra hozzák azon adósoknak a listáját, akik nem fizetnek. Tehát itt egyenlő mércével kellene mérni. Ilyen kérdésekben az adatvédelmi biztosnak van jogosultsága. Én úgy látom egyébként, hogy Szabó Máté, mint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és mint ideiglenesen az adatvédelmi biztosi jogkör gyakorlója, a maga elaborátumában megalapozott véleményt fejt ki, és számos kérdésben sok mindent akkor nem kifogásol, amit a jogvédő szervezetek kifogásolnak, tehát azért az ombudsman véleményére is figyelemmel kell lenni.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szászfalvi képviselő úr, aztán Fazekas képviselő úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pusztán arra szerettem volna rákérdezni, hogy a törvénytervezet előkészítése során az ombudsman úrral történt-e egyeztetés. Nyilván az ombudsman úrnak az írásos álláspontjából olvashatjuk, hogy nem történt meg ez. Miért nem történt meg? Különösen furcsának érzem, hogy egy olyan minisztérium összefüggésében vetődhet föl ez a kérdés, ahol államtitkár asszony tevékenykedik, aki egyébként ombudsmani tevékenységet folytatott. Ezt nagyon furcsának és elfogadhatatlannak érzem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Fazekas képviselő úr!
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Wiener képviselő úr utalt a korábban elhangzottakkal összefüggésben arra, hogy politikai jellegű megítéléseket hallhattunk döntően. Nem is lehet ez másként, amikor egy aktuálpolitikai megrendelésnek a terméke van itt előttünk, hiszen ez a jogszabály nem egy szakmai kérdés, illetve ez a jogszabálysaláta, ami beterjesztés előtt áll. Szerintem ez egy dicstelen fejezete a rendszerváltás utáni éveknek, évtizedeknek, hogy egy ilyen anyag kikerülhetett, és vannak, akik ezt a nevükkel jegyzik.
Önmagában is abszurd tehát a helyzet, az, hogy olyan gumiszabályok kerülnek be - én csak példálózok, mert egyébként lehetne erről egy óráig is beszélni -, mint itt a 4. § b) bekezdésében, "látszatnak a keltésére törekszik" kitétel szerepel, és máshol is megvan ez a kitétel. Itt van benne a 10. § b) pontjában is, "látszatot kelteni törekszik". Tehát ezek után jogbiztonságról, ha ilyen szabályok kerülnek be, aligha lehet beszélni, legfeljebb jogbizonytalanságról és önkényről, amit ez teremt.
Szükségtelen pönalizálásokat tartalmaz a jogszabály, akár a bekiabálás, akár a tojásdobálás kategóriája ebbe a körbe tartozik. Ezáltal az alkotmányos szabadságjogokat nagymértékben korlátozza. Külön nem akarok kitérni a részletekre, hiszen az itt előttem szólók ezt már érintették. (Balog Zoltán elhagyja az üléstermet.) (Az ülés vezetését Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.) Véleményem szerint - és frakciónk véleménye ezzel összhangban van - szót kell emelnünk a büntetőjog aktuálpolitikai eszközként való felhasználása ellen. Nekem a meglátásom egyébként az, hogy ehelyett a nagy terjedelmű anyag helyett akár azt is be lehetett volna ide terjeszteni a tisztelt szocialista frakció részéről, hogy aki nem tetszik az MSZP-nek, Gyurcsány Ferencnek, az büntethető x havi, x évi tétellel, mert ez gyakorlatilag teljes mértékben fölszámolja a gyülekezési szabadságjogokat Magyarországon. Ez a jogszabály-módosításnak a valódi célja, nem kell itt kerülgetni a forró kását, ezért is nem alkalmas általános vitára. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György képviselő urat illeti a szó, tessék parancsolni! Elnök úr mindjárt érkezik vissza, csak el kellett menni.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szólaltam volna meg még egyszer, ha nem hangzik el az a tényállás, miszerint aki Gyurcsány Ferenccel szemben áll, az büntetendő. Ez a Fidesz álláspontja. Én is mondhatnék ilyeneket. Teljesen egyértelmű, hogy aki nem tetszik a Fidesz vezetésének, az majd mit fog kapni 2010 után, ha a Fidesz győz, ezt már egyébként meg is ígérte a Fidesz, hogy ki mindenkit fog büntetőjogilag felelősségre vonni. Majd meglátjuk, hogy ez hogyan zajlik majd alkotmányosan, ha esetleg bekövetkezik. De egy általánosabb politikai kérdésre utalnék Fazekas képviselőtársam felszólalása után. (Balog Zoltán visszatér az ülésterembe.)
Abban az esetben, ha az utcákon nem a nemzeti erők gyülekeznének és lépnének fel úgy, ahogy fellépnek, hanem mondjuk fekete anarchista erők rombolnának és gyújtogatnának, akkor mi lenne az álláspont? Akkor nyilvánvalóan a jobboldali pártok a rendpártiság oldalára állnának, és anarchiáról, kommunistaveszélyről és minden egyébről nyilatkoznának. Tehát a mostani álláspont hátterében azért azt is látom, hogy úgy ítélik meg önök, hogy mivel a mostani kormányzat számára rendkívül hátrányosak ezek az utcai megmozdulások, ezért ezek az önök számára viszont nem jelentenek komolyabb problémákat. Ezt egyértelműen látni kell. Azt mondta Orbán Viktor is, és ezzel messzemenően egyetértek, hogy a pókerjátszmákat be kell fejezni, és mindenki tegye ki a lapjait. Igen, mindenki tegye ki a lapjait, ez egy nagyon fontos és helytálló követelmény.
Említettem az előbb azt, hogy volt a Fidesz részéről is pozitív megnyilvánulás: az Index újságírója megverésének az elítélése. Sajnos nagyon ritkák az ilyen megnyilvánulások a legnagyobb ellenzéki párt részéről. A gyülekezési jog nem ezért szenved sérelmet, hanem azért szenved sérelmet, mert azok a társadalmi csoportok, amelyek az utcán megjelennek és a gyülekezési jogaikkal élni kívánnak, ha olyan tevékenységet végeznek vagy olyan csoportok, amelyek az úgynevezett nemzeti erőknek nem tetszenek, akkor különféle atrocitásoknak vannak kitéve, ezzel szemben próbál valamit tenni a büntetőjog.
Azt elismerem, amit több jogvédő is mondott, hogy komplex társadalmi problémákat jogi eszközökkel nem mindig lehet megoldani, a jog azonban, mint ezt a ma nem idézett, de azért jelentős filozófusnak tartott Lukács György mondta, csak a meglevőt tudja tételezni, tehát nem tud igazán társadalmat alakítani és újat teremteni, de a maga szűk korlátai között a funkcióját azonban mégis valamelyest be tudja tölteni.
Úgy ítélem meg, hogy a gyülekezési jogot ma elsősorban nem a kormányzat akadályozza, hanem azok a csoportok, amelyek mások gyülekezési jogát nem kívánják megengedni. Ezzel szemben lépne fel többek között ez a törvényjavaslat; van egyébként nyilván egyéb célja is. Ezt talán támogatni kellene, és akkor meg kellene mondani, hogy milyen jogi eszközökkel.
Az a konkrét tényállás, amelyet Fazekas képviselőtársam említett, szerintem is lehet problematikus, erre utaltam, hogy vannak olyan törvényi tényállások, amelyeknél korrekciók elképzelhetők. Az általa felolvasott egyébként valóban ebbe a körbe tartozik.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balog Zoltán elnök úr kért szót, megadom a szót, aztán pedig Fazekas Sándor képviselő úr.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Értékelem, ahogy Wiener képviselő úr küzd itt ebben az ügyben, de azért a csúsztatásokra mégis föl szeretném hívni a figyelmet. Szerintem lehet, hogy a kormánynak hátrányos az, ha az emberek az utcán tiltakoznak a kormány intézkedései ellen, maga a kormány ellen, a kormányfő ellen. Az meg előnyös szerintem, és ez az én összeesküvés-elméletem, sajnos, nem sikerült az ellenkezőjéről meggyőzni, ha ez randalírozásba fullad. Azt gondolom, hogy a tisztességes polgárok, akik különböző demonstrációkon ki akarják fejezni ellenérzésüket azzal kapcsolatban, ami az országban folyik, valamint a randalírozók megkülönböztetése szerintem a jogérzékről és a demokratikus kultúráról is szól. Azokat, akik kimennek az utcára jogos felháborodásukban, és azokat pedig, akik az erőszakban érdekeltek, nem kellene összemosni. Azt gondolom, jól jöhet majd még ez a hamarosan ellenzékbe kerülő kormánynak és kormánypártoknak is.
Úgy gondolom, és ezt elmondtuk a hétvégén is, hogy bizonyos emblematikus figurák, akik folyamatosan hangulatot keltenek, és randalírozásra buzdítanak magatartásukkal, az utcán újra és újra ezt megtehetik, sajnos, ez a kormány érdeke. Az a véleményem, ami egyben az ombudsman, mind pedig nagyon sok jogvédő szervezet véleménye, hogy a jelenlegi törvények, amennyiben azokat a rendőrség következetesen alkalmazza - éppen a Társaság a Szabadságjogokért szervezet is kifejtette a melegtüntetés kapcsán a véleményét -, azok alkalmasak arra, hogy megőrizzék a nyugalmat és társadalmi békét, amennyiben ez egyáltalán a tüntetés kapcsán a rendőrség feladata tud lenni. Az odavezető békétlenséget nyilván rendőrségi eszközökkel nem lehet kezelni, és laza mozdulattal egybemosni mindenkit, és azt mondani, hogy politikai tiltakozás van, azt gondolom, még egy ilyen nagyvonalú ember részéről is túlságos nagyvonalúság, mint Wiener György, hiszen különböző szakmai álláspontok esnek itt egybe, és természetesen van itt egy politikai vélemény is. Azt gondolom, azt mondani, hogy egy szégyentábla kitűzését vagy létrehozatalát azért támadjuk, mert ez politikailag nem jó, elég furcsa dolog.
A lényegben pedig egyetért az összes szervezet, még ha politikailag különböző módon hangszerelték is a mondanivalóikat, ez pedig az, hogy a törvényjavaslat alkotmányellenes és kampányszerű, hogy idézzek az összes eddig elhangzott véleményből, illetve az összes jogvédő szervezet álláspontját hadd idézzem.
Másik idézet, hogy nem kellene a politikai elszántság igazolásaként lejáratni a Btk.-t, hiszen annak jogállami viszonyok között ultima ratioként kellene működnie, és a legsúlyosabb jogsértésekre hivatott reagálni. Mértéktartóbb, megfontoltabb jogalkotásra lenne szükség, gondolom az ön által is szakmailag elismert dr. Tóth Mihály büntetőjogásznak, tanszékvezető egyetemi tanárnak a véleménye talán nem feltétlenül politikai vélemény.
Ennél is lehet durvábban, határozottabban fogalmazni. Egyértelműen a kormány politikai céljait szolgálja ez az akció, és nem véletlenül erre megint csak utal a jogvédők állásfoglalása, nagyon hasonlít a történet arra, ami március 15. előtt is történt, hogy gyorsan, kampányszerűen elfogadunk valamit, amiről mi is tudjuk, hogy alkotmányellenes, hogy ezzel lehessen riogatni az embereket.
Szerintem ezt a válságot megint csak nem feltétlenül egy szélsőjobbos jogvédő szervezet... Bár szerintem ilyen nincs, valaki vagy jogvédő vagy nem az, nincs balos meg jobbos jogvédő szervezet, mégis csak az az erkölcsi válság, amibe jutottunk, ilyen eszközökkel semmiképpen nem kezelhető, és valamilyen módon ez a jogbiztonságot sérti, és a jogalkotásnak a megalázása, amit itt magunk elé kaptunk. Úgy gondolom, ebben a szakmának egységes az álláspontja, és ez nagyon hasonlít a Polgári Törvénykönyv megalkotásának a folyamatához is. Itt azok a dolgok, amelyek persze politikai tálalás kérdése is, elhangoznak, és valóban indíthatjuk 2003. évvel vagy indíthatjuk 2006 őszével, pontosan ezek motiválják ezt a politikai küzdelmet, melyben a jog eszközét is megpróbálja felhasználni a kormány. Ezek alapvetően idetartoznak, és én örülök annak, hogy legalább szakállamtitkárként itt a bizottságban üdvözölhetjük Gönczöl Katalint, aki annak idején, amikor a jelentést elkészítette a 2006 őszi eseményekről, bizony nem volt hajlandó eljönni a bizottságba, mikor meghívtuk, hogy meghallgassuk ezekről az ügyekről.
Nem tudom, milyen módon függnek össze ezek a dolgok, az számára is teljesen nyilvánvaló, és az sem csak politikai megítélés kérdése volt, hanem azt gondolom, szakmailag is egyre inkább nyilvánvaló, hogy ami ott történt, az a magyar jogállamiság szégyene, és nem egyszerűen csak egy-két rendőrnek elszaladt a keze. Amíg ez nincs kivizsgálva, addig idetartozik ez a helyzet, ezt kívánná a tisztesség kormánypárti és ellenzéki képviselőktől, mert közös a szégyen.
Ha itt kiemelte az ifjúsági tagozatnak vagy a Fidelitasnak a nyilatkozatát, akkor azt gondolom, minden esetben megszólaltunk tavaly is és idén is, személyesen a melegtüntetés kapcsán is. Mindegy, hogy ki dobál követ, baloldali vagy jobboldali anarchista, az egy törvényszegő cselekedet. Ilyet beírni, hogy szándékra utaló magatartás meg ilyesmi, lehet, hogy jobb lenne inkább olyan paragrafust beírni, hogy mindenki, akit a Szocialista Párt és a szocialista kormány büntetendőnek tart, azt bünteti. Ez teljesen komolytalan dolog, és szerintem ezen kellene felháborodni, nem azon, hogy vannak, akiknek ez nem tetszik és úgy gondolják, hogy amit tőlünk elvárnak törvényhozói munkát, azt valójában nagyon nagy mértékben lejáratja. Köszönöm szépen.
(Balog Zoltán, a bizottság elnöke átveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Fazekas képviselő úré a szó, és aztán Wiener képviselő úré.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tanulságos volt hallgatni Wiener képviselő úr hozzászólását, hiszen úgy tudom, itt a napirend egy konkrét törvénytervezet, nem sajtó és más területeken elhangzott nyilatkozat. Annyit szeretnék mondani, hogy amikor kormányon voltunk, a jelenlegi szabályozás volt hatályban, és akkor az elég volt. Visszautasítom azokat a feltételezéseket, amik itt elhangzottak. A jelenlegi szabályozás, teljesen egyetértek a korábbi véleménnyel, hogy elégséges a felmerült problémák kezelésére.
Van itt egy másik példa is, amit Wiener képviselő úrnak már előbb is említettem, hogy vannak gondok ezzel a tervezettel, még lehet sorolni néhányat. Keresem a tervezetet, egy pillanat. A 12. oldalon találtam, és a 31. §-a a tervezetnek. A 142/A. § (1) bekezdés b) pontjában szerepel, idézem: "Nyilvános rendezvényen olyan csoportban vesz részt valaki, amelynek megjelenése, különösen alakzata a csoport vezetője által használt vezényszavak és jelek másban vagy másokban félelmet kelt, elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható."
De van még egy szakasz, ami mutatja, hogy politikai célzatú jogalkotási kísérlet tanúi vagyunk, hiszen itt pusztán a csoportban való részvételért lehet büntetni, illetve megjelenési alakzatért, ami valószínűleg egy új paragrafus. A csoport vezetője által használt vezényszavak és jelek kategóriája is nyilván definícióra szorul, és az is, hogy másokban félelmet kelt. Ki dönti el, mi az, ami félelmet kelt? Ki dönti el, mi az a csoport, alakzat ebben az esetben stb.? Ez mind olyan jogbizonytalanságot keltő dolog, ami véleményem szerint méltatlan a Btk.-hoz. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, és az MSZP képviselőcsoportja akkor járna el helyesen, illetve a tárca is akkor járna el helyesen, ha alapos megfontolás után ezt a tervezetet visszavonná. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Wiener képviselő úr.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Dr. Fazekas Sándor képviselő úr felvetéseire reflektálnék. A Btk. tele van olyan kategóriával, amelyek esetében felmerülhet a kérdés, hogy ki állapítja meg a fenyegetésről, hogy fenyegetés, ugyanez a helyzet az alakzatnál vagy a "félelmet kelt"-nél is. Természetesen, amit az Alkotmánybíróság a 30/1992. határozatában kimondott, hogy mi az a nyilvánvaló és közvetlen veszély, az is szubjektív megítélés kérdése. A Btk. tele van olyan elemmel, ahol az ügyész, illetve a bíró mérlegelési lehetősége rendkívül tág. Valamikor valóban ez olyan méreteket ölt, hogy a jogbiztonság veszélye fennáll, ebben az egy kérdésben én is egyetértek Fazekas képviselőtársammal. Ha ettől eltekintek, akkor is számos esetben már jeleztem, a mérlegelésnek van lehetősége, ami egyértelműen adott, és a bíróságok döntik el, hogy közvetlen vagy közvetett a fenyegetettség, nyilvánvaló-e, nem nyilvánvaló-e, csoport-e, alakzat-e és így tovább.
Hogy mi az, hogy másokban félelmet kelt, ezt a sajtó is meg tudja írni, meg főleg az érintettek el tudják mondani, adott esetben természetesen azok is, akik ily módon lépnek fel szándékosan azért, hogy másokat fenyegessenek.
Balog elnök úr felvetésére. Nem csúsztattam. Ön nyilván egész másképp látja. Én úgy ítélem meg, hogy ön csúsztatott. Példákat is mondok erre. Amikor szóba hoztam azt, hogy a szabálysértési bírságot meg nem fizetők listáját nyilvánosságra hozzák, akkor ez ugyanolyan problémákat vet fel mondjuk adatvédelmi szempontból, mint az adósok listájának a nyilvánosságra hozatala, akkor nem ezen tényállásokkal kapcsolatosan, hanem általában a szabálysértési bírságot meg nem fizetőkkel kapcsolatosan mondtam azt, amit mondtam. Egyébként a törvényjavaslat sem ezen esetekre korlátozó, hanem általában utal a nyilvánosságra hozatal lehetőségére akkor, ha a szabálysértési bírságot nem fizették meg. Erre egyébként Gönczöl Katalin is teljes egyértelműséggel utalt. Ez csak egy példa volt a sok közül.
Ami a politikai vonatkozásokat illeti. Valóban jó lenne, ha minden egyes erőszakos fellépés esetén az a bizonyos elítélő nyilatkozat a legnagyobb ellenzéki párt részéről elhangzana. Van, amikor elhangzik, van, amikor legalábbis én nem hallom, lehet, hogy mások hallják, pedig igyekszem a híreket rendszeresen nyomon követni, nyilvánvaló persze, hogy minden hírt én sem tudok megjegyezni és meglátni. Nem mindig találkozom ezzel, mondhatnám, hogy viszonylag ritkán.
Ami azt illeti, hogy mikor kerül a mostani ellenzék kormányra, bár ez nem tárgya a mai ülésnek, ha megnyeri a 2010. áprilisi vagy májusi választásokat, akkor nyilvánvalóan kormányra fog kerülni. Addig nem látom alkotmányos indokát és alapját annak, hogy az Országgyűlés a működését beszüntesse. Persze van egy lehetőség, ez a kossuthi bizalmatlansági indítvány intézménye, ezzel lehet élni, ha a négy ellenzéki párt közös miniszterelnök-jelöltben megállapodik és ehhez 193 szavazatot megszerez - Gegesy képviselőtársunk lemondott, ezért ennyi most az abszolút többség -, akkor azonnal kormányra tud kerülni tizenegy napon belül, és az alkotmány erre minden lehetőséget biztosít. Ha ezzel a lehetőséggel nem élnek, akkor az 2010 tavaszán következhet be, amennyiben sikeresek lesznek.
Nem kívánnék arra kitérni, hogy '98 és 2002 között elégségesek voltak azok a szabályok, amelyek ma már talán nem elégségesek. Úgy emlékszem, hogy nagyon kevés kormánnyal szembeni tüntetés volt, és ha a Fidesz kormányra kerül, valószínűleg mindenki meg fogja gondolni, hogy megéri-e, hogy kimenjen az utcára, milyen következményekkel járhat. Nem biztos, hogy az állam részéről, lehet, hogy a spontán fellépő tömeg, nemzeti erők részéről történnek olyan lépések, amelyek ettől a gyülekezési jog gyakorlásától távol tartják az embereket.
Annyit mondanék, hogy nem ez a törvényjavaslat méltatlan, hanem azok a megnyilvánulások, hogy aki az MSZP-vel szemben áll, az büntetendő. Hogy tudnak önök ilyeneket mondani? (Közbeszólás: Ez van itt leírva.) Nem ez van itt leírva. De ha ön így látja, úgysem tudom az álláspontját megváltoztatni, hiszen beidegzett ideológiai előfeltevésekkel szemben az érveléseknek nincs erejük. Persze fordítva is ez elmondható.
(Szászfalvi László, a bizottság elnöke átveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Balog Zoltán elnök úr következik.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Pont Wiener képviselő úr ne értené az iróniát. Ez, hogy mindenki, aki szemben áll az MSZP-vel, az büntetendő, természetesen a törvényjavaslatnak a politikai hátterére és a lelkületére vonatkozik, nem arra, ami ide le van írva. Azzal együtt azt gondolom, hogy ez megáll.
Azt is nyilván érzékelte, hogy a kormányváltásra való utalás arról szól, hogy vannak olyan értékek, amelyek függetlenek attól, hogy milyen kormány van. Ezért javasoltam azt, hogy támogassuk ezeket az értékeket, mert ezekre szükség lehet ellenzékben is meg kormányon is. Semmi más nem akartam ezzel mondani. Persze az egy jó válasznak tűnik, hogy majd a bíróság eldönti, de pontosan arról szólnak ezek a paragrafusok, hogy hihetetlen nagy lehetősége van a szubjektivitásnak, annak, hogy ha akarom, így van, ha akarom, úgy van ezekben az ügyekben. Pontosan ettől szeretnénk megóvni azokat, akik az állampolgári jogaikat akarnák gyakorolni.
Például az, hogy mi az, hogy félelmet kelt, azért azt gondolom, hogy egy elég széles skálán mozoghat, egészen attól például, hogy én gyermekkoromban jártam a busójáráson, és nagyon megijedtem, mert félelmet keltett bennem, azt gondolom, hogy elég félelemkeltő, amikor fölvonulnak ezekben a jelmezekben. Nem tudom, ez büntetendő lesz mostantól, ha én jelentkezek, hogy bennem félelmet keltett? (Lénárt László: Igen.) Vagy pedig... Köszönöm szépen, Lénárt képviselő úr megerősíti, hogy a busójárást is be fogjuk tiltani. Nem beszélve arról, hogy ha egy pacifista érzelmű ember részt vesz egy katonai parádén, azt gondolom, hogy az aztán komoly félelmet kelt, amikor ott fölvonulnak a páncélosok meg a rakétahordozók, és így tovább. Tehát nem tudom, hogy erre is kiterjed-e. Én egyébként ezt támogatnám személyesen, ez nem a Fidesz hivatalos álláspontja.
Hadd mondjam azt, hogy ez a tojásdobálós történet is azért úgy néz ki, hogy ha a tojás igen, akkor a virág miért nem, vagy a papírgalacsin miért nem. Azt gondolom, hogy közszerepelőknek ezt is el kell viselni. Emlékszem, hogy a közszolgálati német televíziónak a híradóját éveken keresztül azzal vezették föl, amikor Helmut Kohlt NDK-ban Halle városában megdobálták tojással, és Helmut Kohl elveszítette az egyébként legendás önuralmát, odarohant a kordonhoz, és adni akart egy fülest annak, aki dobálta ezt a tojást. A biztonsági emberei nem a tojásdobálót fogták le, hanem Helmut Kohlt, és elvezették onnan. Ettől nem dőlt össze a német demokrácia és a német alkotmányos rendszer. Azt gondolom egyébként, hogy közszereplőként elviselni egy ilyen atrocitást, egy véleménykifejezést egy teljesen más dolog, mint normál, egyszerű állampolgárként, akiknek az ilyesfajta szisztematikus megdobálása nyilván eshet más kategóriába. De folytathatnám tovább a félelemkeltést. Még azt is el tudom képzelni - remélem, hogy képviselőtársaim majd érzékelik az iróniát -, hogy valakibe például a húsvéti körmenet kelt félelmet, mert eszébe jutnak az összes bűnei, amiket nem gyónt meg. Most akkor tiltsuk be a körmeneteket is?
Tehát olyan széles a szubjektív megítélési lehetősége, ami alkalmatlanná teszi ezt a törvényt arra, hogy ellássa azt a funkciót, amire egy normál és jó szándékú jogalkotó készítette. Arra alkalmas természetesen, hogy emberekben félelmet keltsen, és egy olyan beszélgetést indítson el, aminek semmi köze a jogalkotáshoz.
Egyébként pedig nagyon furcsának tartom képviselő úr részéről a számonkérését annak, hogy határolódjunk el a gyűlöletkeltő dolgoktól, hiszen együtt is elfogadtunk egy határozatot, ha emlékszik rá, Magyar Gárda ügyében. (Donáth László távozik az ülésről.) Hadd mondjam azt, hogy éppen a bizottságunknak a tagja az a szocialista párti szóvivő, aki meg azt mondta, hogy démonizálni kell az ellenfelet, egy héttel azelőtt, hogy felléptünk a gyűlöletkeltéssel ellen. Azt hiszem, én nem hallottam, hogy az emberi jogi bizottságnak a szocialista vagy a szabad demokrata tagjai ebben az ügyben megszólaltak volna. Tehát a gyűlöletkeltés ellen úgy is lehet harcolni, hogy amikor politikusok ilyen kijelentést tesznek, akkor azt mondjuk, hogy talán ezt nem kellett volna ilyen hangosan mondani, vagy pedig nem kellene ilyeneket gondolni és elmondani még zártkörű rendezvényeken sem. Köszönöm szépen.
(Balog Zoltán, a bizottság elnöke átveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenben egyetértek azzal, amit Wiener György képviselő úr a tárgy kapcsán elmondott, hiszen közös álláspontunkat mondta el. Mégsem állom meg, bár nem terveztem, hogy hozzászóljak ehhez a vitához, ami természetesen a süketek párbeszéde, mert hiszen hallható, látható, hogy nem győzzük meg egymást. De néhány dologra szeretnék reflektálni, és mindenekelőtt elnök úrnak egy mondatára, amivel tökéletesen egyetértek. Ha már itt emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban vagyunk, akkor akár szakmai kérdésként is felvethető a dolog.
Igen, nekem is az a véleményem, hogy szélsőséges, szélsőjobboldali és egyszersmind emberi jogi civil szervezet nem létezik. Mélyen remélem, hogy a teremben ülő emberi jogi civil szervezetek, jogvédő civil szervezetek ezzel egyetértenek, mert azt mondom, hogy az a civil szervezet, amely nyíltan és kódoltan fajgyűlölő, náci nézeteket vall, még csak nem is tagadja, magunkfajtákról és magukfajtákról beszél, kirekesztésről beszél, nyilvánvalóan bizonyos embercsoportok eltakarításáról beszél, az nem lehet emberi jogi szervezet. Azt hiszem, erről érdemes volna vitát folytatnunk, igen, nem pókerarccal, hanem valóságosan. Nincs emberi jogi szervezet és nincs szélsőséges szervezet.
Ma Magyarországon minden civil szervezet olyan nevet választ magának, amilyet akar. Ezt a civil szervezetek pontosan tudják, hogy a nómenklatúrával milyen problémáink vannak. Simán mondhatja magát egy civil szervezet országosnak, beleírja a nevébe, talál egy bíróságot, amely bejegyzi, attól országos szervezet, simán mondhatja magát egy civil szervezet valamilyen társadalmi csoport egyedüli érdekvédőjének, mert ha azt mondja, hogy a nem tudom kicsodák érdekvédője, bejegyzi a bíróság. Simán működhet így, mert valóban ezen a téren jogi problémáink vannak. Simán mondhatja magáról egy mélyen rasszista és náci civil szervezet, hogy jogvédő, emberi jogvédő, bejegyzi a bíróság, és mondhatja magát annak.
Azt szeretném tisztelettel javasolni ezen a szép napon az emberi jogi szervezeteknek, amikor ilyen komoly szakmai kérdésekről beszélünk, hogy érdemes volna ezen is elgondolkodni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Van-e még hozzászólás? (Teleki László jelentkezik.) Teleki képviselő úr, természetesen én is sokat beszéltem, senkibe nem akarom belefojtani a szót, nincs is rá jogom, de 2 órára hívtuk a minisztérium kérésére az ombudsmanjelöltet, aki már 20 perce kinn vár. Arra majd figyelemmel kell lennünk, és érdemes lenne gondolkodni egy ilyen ügyrendi átalakításon, hogy meghallgassuk, és aztán folytassuk a vitát, de mondom, a jelentkezőkbe... Teleki képviselő úr, és Ékes Ilona képviselő asszonynak van lehetősége reagálni. Tessék, megadom a szót.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Ennyi időt nem veszek igénybe, mint amit most elnök úr elmondott, köszönöm szépen egyébként a szót. Alelnök asszony szavai késztettek arra, hogy szólaljak meg, mert azt gondoltam, hogy jogászok ezt a kérdést le fogják tudni kezelni és a körülbelüli álláspontokat ki fogják tudni alakítani, de jómagam azt gondolom, hogy fontos megszólalnom ebben a tárgykörben. Mégpedig azért, mert ha félelemkeltésről van szó, és a félelemkeltésnek az alapjait is le tudjuk úgy rakni, hogy el tudjuk hárítani különböző jogszabályokkal, akkor én abban partner vagyok. Partner vagyok azért, mert elnök úr, az ön retorikáját nagyon nehéz megfogni, és a jobboldali képviselők retorikáját mindig nehéz megfogni, de mivel emberi jogi szervezet vagyunk, mindkét oldalát meg kell nézni az éremnek, hogy akkor, amikor félelemkeltés van, mit érez a magyarországi cigányság. Akkor, amikor csuklyást lát a televízióból, és mondjuk nem találkozik vele Budapesten, és egyéb más jelenségek, amelyek szélsőjobboldalhoz köthetőek, akkor mindenképpen azt kell mondani, hogy a magyarországi cigányság meg van félemlítve. Sok esetben most már politikára is kihat, és teljesen mindegy most már, hogy jobboldali vagy baloldali politikusokról van szó, nagyon sok esetben megfélemlítik az embereket.
Azt gondolom, hogy akár félelemkeltés, akár egyéb másik jogszabály, amely szigorítja azt a nézetet, amely a demokráciába még belefér, nagyon szívesen veszem, mert fontos a demokráciában a szólásszabadság, fontos az, hogy mindenki, aki úgy érzi, amit elnök úr is elmondott, hogy a szélsőségek az ön értékrendjébe sem férnek bele, ennek örülök. Viszont a szélsőségeket a jogszabályok mezsgyéjén kell kezelni, és ehhez partnere vagyok a kormányzópártnak, hogy ezeket a dolgokat próbáljuk meg törvényes úton visszaszorítani. Köszönöm szépen.
ÉKES ILONA (Fidesz): Alelnök asszonytól szeretném megkérdezni, hogy melyik az a bíróság, amely bejegyez olyan szervezetet, ami náci, fasiszta és rasszista, mert akkor azt a bíróságot felelősségre kell vonni. Ennyi kérdésem van.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? (Dr. Gaudi-Nagy Tamás jelentkezik.) Az az igazság, hogy van egy ilyen szabályunk, hogy a meghívott vendégeinknek egyszer adunk szót, ha eláll tőle, akkor most nem szavazunk, de ha ragaszkodik hozzá (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szeretnék szólni.), akkor kérem, szavazzunk róla. (Szavazás) 1 tartózkodással megadjuk a szót Gaudi-Nagy Tamásnak.
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): Csak egy mondatot szerettem volna mondani alelnök asszony szavaihoz, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy biztosítja ön a magyar állampolgároknak, hogy saját civil szervezeteket saját néven létrehozzanak és saját elképzeléseknek megfelelően működhet. Csak ez nem így van. Rettenetesen téved, amikor azt hiszi, hogy esetleg valamilyen kegyúri jog gyakorlásából fakad az, hogy valaki civil szervezetet, akár jogvédő szervezetet hozhat létre. A mi szervezetünk jogvédő szervezet, tehát ha arra gondolt volna... (Fogarasiné Deák Valéria: Magára vette?) Nem vettem magamra, mint ahogy ön mondja, csak ha arra gondolt volna, hogy a többi alapítvány összefüggésbe hozható azokkal a rendkívül alacsony színvonalú érvelésekkel, amiket ön elmondott, akkor téved. A mi jogvédő szervezetünk kifejezetten a jogvédelmet helyezi középpontba, és még egyszer kiemelném a vita tanulságaként, hogy a jogvédő szervezetek között ma semmifajta különbség nem volt világnézeti alapon arról, hogy ez a törvényjavaslat, ami ide most tárgyalásra került, az alkalmatlan arra, hogy betöltse a hivatását, és súlyosan veszélyezteti a jogbiztonságot Magyarországon. Köszönöm. (Fogarasiné Deák Valéria: Magára vette az úr ezek szerint.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs több jelentkező, a vitát lezárom, és a minisztériumnak van lehetősége arra, hogy reagáljanak, és kérem a munkatársakat, még egyszer kérek elnézést az ombudsmanjelölttől. Remélem, hogy itt most már el fogunk jutni a szavazásig.
DR. GÖNCZÖL KATALIN szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem a minisztérium vagyunk, hanem előterjesztők, először kollégám pontosítana, azután pedig két mondatban én reagálnék.
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tekintettel arra, hogy általános vitára alkalmasságról van szó, tényleg csak két mondat, ami szükséges a Szabadság Kör észrevételével kapcsolatban. Az egyesülési és gyülekezési jogot alapesetben akkor rendeli büntetni a törvényjavaslat, ha erőszak és fenyegetés van. E nélküli alapeset nem szerepel jelenleg, egyetértünk egyébként az elmondottakkal, nem indokolt, ezért nincs is ebben benne.
A bűncselekmény elkövetésre felhívást ugyancsak nem tartalmazza a törvényjavaslat. Volt egy korábbi tervezet, jó pár héttel ezelőtt volt törvény, de a parlamentnek benyújtandó törvényjavaslat nem tartalmaz ilyen elemeket, ezt mindenképpen szükségesnek tartom hangsúlyozni.
A HIT Gyülekezete jogbizonytalanságot tükröző megjegyzéséhez a lakosság egyes csoportjai kapcsán szeretném mondani, hogy a 30/1992. alkotmánybírósági határozat ezt a fogalmat alkotmányossági próbának alávetette, és alkotmányos fogalomnak találta, ezért alkalmazza a jogalkotó ezt ebben a tényállásban.
A félelem kapcsán szeretném elmondani, hogy a Büntető Törvénykönyvben számos tényállásnál megjelenik, ebben nem érzékeltünk jogalkalmazási problémákat, természetesen ezeket mindig konkrét esetnél kell mérlegelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár asszony, parancsoljon!
DR. GÖNCZÖL KATALIN szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mint szakállamtitkár, annyit szeretnék mondani, hogy nem erős felindulásból készült a törvény, hanem megfontoltan. Az általam vezetett, kormányfő által felkért szakértői bizottság letette a véleményét az asztalra, a kormány számára, és az nagyon sok szempontból a későbbi tapasztalatok felhasználásával akár felhasználandó anyagként is szolgált ahhoz, hogy a feltárt joghézagok egy nagyobb jogbiztonság elérése érdekében kísérletként e javaslatba összefoglalódjanak, tehát az is alapját képezte. Az a dolog, hogy olvassunk, mögötte, mi motiválta, mi van a sorok mögött, erre én nem tudok reagálni, kérem szépen, hogy azt olvassák, ami benne van, és ami indoklásként szerepel.
Nagyon sokat jegyzeteltünk, merthogy a civil szervezetek egy részével miniszter úr már találkozott, és már átvezettünk bizonyos módosítási indítványokat. Ezt továbbra is megtesszük. Az állampolgári jogok biztosával levélben vettük fel a kapcsolatot, öt javaslata közül hármat elfogadtunk, a továbbiakról, ha szükséges, még tárgyalunk. Itt is hangzott el három olyan javaslat, amelynek hasznosítását, amint hazaérünk, megfontoljuk.
Köszönjük, hogy foglalkoztak a javaslattal, köszönöm, hogy időt szántak rá, és a magam részéről a hasznosítható javaslatok hasznosítására ígéretet tudok tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs egyéb hozzászólás, akkor kérdezem a bizottságot, ki tartja általános vitára alkalmasnak a javaslatot? (Szavazás) 9 igen. Nem szavazat? (Szavazás.) 9 nem. Tehát kimondom a határozatot, a bizottság 9 igennel és 9 nemmel a törvényjavaslatot nem tartotta általános vitára alkalmasnak. Kérdezem, hogy a vitában a két kisebbségi álláspont közül ki az, aki az egyiket, és ki az, aki a másikat képviseli? (Jelzésre.) Fogarasiné Deák Valéria, és a másikat Szászfalvi alelnök úr képviseli, akkor alelnöki szinten képviseltetjük magunkat.
Köszönjük szépen a minisztériumnak a megjelenést. A jogvédő szervezeteknek az ülés továbbra is nyilvános.
Azt kérném alelnök asszonytól, most jönne az egyes büntetőjogi törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, hogy cseréljük meg a 3. napirendi ponttal, hogy meg tudjuk hallgatni az ombudsmanjelöltet, mert most már egy fél órája kint vár a folyosón, és szerintem ez nagyon udvariatlan így. Államtitkár asszony el tud menni friss levegőt szívni, vagy pedig úgy láttam, hogy a többi napirendi ponthoz úgyis egy főosztályvezető asszony van beírva, tehát ő is tudja képviselni a tárca álláspontját. De ez csak egy javaslat, tehát döntsük el, csak azt gondolom, hogy miután a minisztérium kérésére szerveztük így a dolgot, nem tudtuk, hogy ez ennyire elhúzódik, ezért azt gondolom, hogy ezt kellene tennünk.
Ügyrendi javaslat, frakciónként egy hozzászólás. (Fogarasiné Deák Valéria jelentkezik.) Alelnök asszony, parancsoljon!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Én azért tisztelettel szeretném megkérdezni államtitkár asszonyt, hogy meg tudja-e várni, mert úgy tudom, hogy szeretett volna részt venni ennek a beterjesztésnek a vitáján.
DR. GÖNCZÖL KATALIN szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnézést, még nem adtunk szót, mert most először a frakciók álláspontját kell meghallgatnunk, és utána tud reagálni, bocsánat, csak ez az ülésezés rendje. Más frakció részéről kíván-e valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor államtitkár asszony, parancsoljon.
DR. GÖNCZÖL KATALIN szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ha lehet, én azt kérném, ez nem egy hosszú javaslat, hogy ha át tudnak futni rajta, nagyon megköszönném. Ha nem, akkor alávetjük magunkat, és megpróbáljuk megoldani.
ELNÖK: Jó, akkor szavazunk. Ki az, aki támogatja azt, hogy módosítsuk a 2. és a 3. napirendi pont fölcserélését? Kérem, szavazzunk. (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Ez is 9, úgyhogy nem kapott többséget a javaslat.
Kérném, hogy akkor harmadszor is kérjünk elnézést az ombudsmanjelölttől, most már alelnök asszony vállalja ezt. Köszönöm szépen.
Egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6217. szám)
(Általános vita)
Következik az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény. Az általános vitára való alkalmasságáról fogunk dönteni.
Ez tényleg nem személyes, de hadd kérjem államtitkár asszonytól, hogy ha lehet arról gondoskodni, hogy végül is a kedd mindig a bizottsági üléseknek az időpontja, tehát azért vagyunk most ilyen zavarban, mert azt hallottuk, hogy csak 2-ig ér rá minisztérium, ezért vettük előre, mert egyébként 2-től indultunk volna és meghallgatjuk az ombudsmant. Tehát ha lehetne a jövőben, akkor miután önök nyújtják be a törvényjavaslatot, akkor a kedd délutánt tartsák nyitva azoknak a szakembereknek, akik képviselik a kormány, illetve minisztérium álláspontját.
Amennyiben a törvényjavaslathoz kiegészítéseket kíván fűzni a tárca képviselője, öné a szó.
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Csak nagyon röviden. Köszönöm szépen. Ez a törvényjavaslat olyan módosításokat tartalmaz, amelyek a Btk.-ra ható egyéb törvénymódosítások okán szükségesek. Itt megemlíteném a bejegyzett élettárssal kapcsolatos szabályozást, ahol tulajdonképpen hozzáigazítjuk a rendelkezéseket a 2009. január 1-jén hatályba lépő szabályokhoz.
A törvényjavaslat másik fontos eleme a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvény módosítása. Ennek a lényege, hogy megteremti a fogvatartottak sajtó útján történő nyilatkozattételére vonatkozó szabályokat. Itt egy korábbi alkotmánybírósági határozat okán volt elmaradás. Ez teljes körűen megteremti mind az előzetesen letartóztatottak, mind pedig az elítéltek tekintetében azokat az eljárási és garanciális szabályokat, amelyek biztosítják ezt a lehetőséget. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e kérdés, hozzászólás a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, én megkérdezném, hogy miért nem várják be az Alkotmánybíróság döntését, hiszen ebben az ügyben az Alkotmánybíróság előtt van a bejegyzett élettársakra vonatkozó törvényi szabályozás alkotmányosságát illetően egy kérdés. Tehát azt hiszem, hogy érdemes lenne ezt bevárni, és akkor biztosabb jogalkotásra lenne lehetőség.
Egyéb hozzászólás van-e? Mindjárt szavazunk, csak még volt itt egy kérdés. (Nincs jelentkező.) Ha nincs más, akkor most van lehetőség a válaszra. Parancsoljon!
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Természetesen a Büntető Törvénykönyv jelenlegi módosításával mindösszesen arra törekszünk, hogy a bejegyzett élettársakkal azonos módon 2009. január 1-jére készen álljon a szabályozás. Ha ezt most nem tesszük meg, és az Alkotmánybíróság úgy dönt, hogy egyebekben rendben van a szabályozás, akkor később nem lesz lehetőség ezt megteremteni, és 2009. január 1-jén nem tud hatályba lépni ez a szabályozás. Tehát ha az Alkotmánybíróság úgy dönt, hogy ez nem megfelelő, akkor nyilván ehhez is hozzá kell nyúlni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van olyan, hogy a válasz érthető és logikus. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e még hozzászólás. Előzetesen jelezte a HIT Gyülekezete képviselője, hogy szót kérne. Nem tudom, valaki más a meghívottak közül? (A Helsinki Bizottság képviselője jelentkezik.) Helsinki Bizottság. Javaslom, hogy adjuk meg a szót ebben az ügyben. Kérem, szavazzunk. (Szavazás.) Egyhangú. Megadtuk a szót. Akkor a Helsinki Bizottság és aztán a HIT Gyülekezete képviselője.
DR. TÓTH BALÁZS programvezető (Magyar Helsinki Bizottság): Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek, amennyire csak tudok. Tóth Balázs vagyok a Helsinki Bizottságtól; a jegyzőkönyv érdekében.
A javaslattal kapcsolatban csak egyetlen egy dologra szeretnék reagálni, ez pedig a fogvatartottak nyilatkozattételének a szabályozására vonatkozik, tekintettel arra, hogy ez érinti a kompetenciánkat elsődlegesen. Az előző tervezettel kapcsolatosan jeleztük a kifogásainkat. Azóta a jelenlegi javaslat módosult, amivel kapcsolatban másfajta kifogásaink lennének. Ez pedig alapvetően az lenne, hogy a jelenlegi megoldás arról szólna, hogy egy kétszeres engedélyezési eljárást vezetnének be. A tervezet verziójában csak a megtett nyilatkozat közzétételét kívánták engedélyeztetni a büntetés-végrehajtás országos parancsnokával. A jelenlegi verzióban pedig arról van szó, hogy ahhoz is engedélyt kell kérni a fogvatartottnak, hogy egyáltalán szóljon, hogy nyilatkozatot tegyen. Ez szintén átmegy egy engedélyezési eljáráson, és ha megkapta az engedélyt a fogvatartott, akkor azt követően a megtett nyilatkozat közzétételét külön kell engedélyeztetnie. Ez egyrészt hosszú időt vesz igénybe, tehát kétszer három nap kétszer, ez körülbelül 2-2,5 hétig eltarthat. Így tekintettel arra, hogy a sajtó meg az információ természete olyan, hogy az idő múlásával okafogyottá válhat a közölni kívánt nyilatkozat, ezért önmagában már az a tény, hogy 2-2,5 hétig el lehet húzni ezt az eljárást, alkotmányossági problémákat vet fel.
Problémásnak tartjuk azt is egyébként, hogy a nyilatkozattételnél jelen lehet a büntetés-végrehajtási állomány valamelyik tagja. Nyilvánvalóan tipikus egyébként a büntetés-végrehajtás keretein belül, hogy ellenőrzött keretek között folyik a kommunikáció, azonban tekintettel arra, hogy jelen esetben az ellenőrzés célja az, hogy megakadályozzák olyan információk nyilvánosságra kerülését, amelyek adott esetben a büntetés-végrehajtás biztonságát vagy érdekét veszélyeztetik, ezt már azzal elérik, hogy cenzúrázzák egyébként is a nyilatkozat tartalmát, hogy mi kerül ki vagy pedig mi nem kerül ki. Tehát még egy ilyen plusz korlátot bevinni fölösleges megoldásnak tűnik.
Még egy megjegyzésem lenne ugyanehhez a kérdéshez, ez pedig az, hogy ha már szabályozzák ezt a kérdést, akkor indokolt lenne szabályozni azt is, hogy abban az esetben, ha a sajtó képviselője akár a fogvatartotthoz, akár az intézethez, akár a BVOP-hez, tehát az országos parancsnoksághoz fordul olyan kérelemmel, hogy szeretne egy fogvatartottal interjút készíteni, akkor ennek az eljárását is kellene szabályozni. Jelenleg nincs szabályozva, ergo például nincs határidő arra szabva, hogy milyen indokkal és mennyi időn belül lehet engedélyezni vagy megtagadni ezt a kérelmet.
Még egyetlen egy dolog, amit indokoltnak tartanék ezzel a nyilatkozattétellel kapcsolatban megjegyezni, ez pedig az, hogy amikor maga a nyilatkozattétel iránt nyújt be engedélyezési kérelmet a fogvatartott, akkor kérdés az, hogy például hogyan. Tehát ha nem ismeri a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka azt, hogy a fogvatartott milyen tárgyban és milyen tartalommal kíván nyilatkozatot tenni, akkor hogyan tudja megítélni azt, hogy egyébként a nyilatkozat bűncselekményt fog megvalósítani, vagy pedig mondjuk fogja sérteni a nemzetbiztonság érdekét vagy államtitok fog nyilvánosságra kerülni?
Tehát az a teszt, az a 36. § (5) bekezdés, amit módosítana most a Bvtv., tulajdonképpen alkalmazhatatlannak tűnik, de legalábbis olyan absztrakt kapcsolatban van a szólás szabadságával ez a védett tárgy, ami szerintem vagy a Helsinki Bizottság álláspontja szerint nem állná ki az alkotmányosság korlátját szintén.
Remélem, ezek szakmai megfontolásnak tűnnek a bizottság tagjai számára is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tibor, parancsoljon!
DR. NÉMETH TIBOR jogi főosztályvezető (HIT Gyülekezete): Németh Tibor vagyok, a HIT Gyülekezetének jogi képviselője. A törvény 3. §-ában a Btk. 192. §-ához a következő észrevételt szeretnénk fűzni, mint olyan értékek mellett elkötelezett közösség, amely emberi értékek nélkül ma már a társadalom nem állna fel, ellenezzük ezt a módosítást. Egy olyan folyamat részének tekintjük már ennek a törvénynek a megalkotását, illetve ennek a módosítását is, amely arra irányul, hogy tartalmilag kvázi azonos jogállást biztosítson a házassággal a homoszexuális kapcsolatnak. A család is a társadalom alkotmányosan is védett alapintézménye, és ez a folyamat, amelyre az előbb utaltam, az amúgy is nehéz helyzetben lévő és rengeteg kihívással szembesülő család intézményének további elrelativizálódásához vezetne. Hatásában akarva és akaratlanul is ezt a folyamatot társadalomellenesnek tartjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e még hozzászólás? Amennyiben nincs, akkor államtitkár asszonyé, illetve főosztályvezető úré a szó, nem tudom, ki reagál.
DR. RAJMON BALÁZS főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönjük az észrevételeket, meg fogjuk fontolni. Tartalmában nem kívánnék most reagálni egyikre sem, ugyanakkor azt elmondanám, hogy két fázisban kerül sor szabályozásra. Az engedélyezés klasszikusan a 13/2000. alkotmánybírósági határozatból következik. Az, hogy mind a nyilatkozattételt, mind pedig a közzétételt szabályozni kell, nem nagyon volt választási lehetősége a jogalkotónak, és ez bizony két határidőt jelent, de itt nem nagyon áll nyitva más kapu a jogalkotó számára. A többi észrevételt megfontoljuk, és át fogjuk gondolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kérdezem, államtitkár asszony kíván-e hozzászólni? (Nincs jelzés.) Nem, akkor kérdezem a bizottságot, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja a törvényjavaslatot? (Szavazás.) 9 igen. Nem? (Szavazás) 9 nem, tartózkodás nincs. Megállapítom, hogy a bizottság 9 igen és 9 nem szavazattal nem találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Most már kívánunk-e előadót állítani az ügyben? (Nincs jelzés.) Egyik kisebbség nem kíván, másik sem kíván. Akkor előadó nem lesz ebben az ügyben, a jogi kabinetek majd elvégzik ezt a munkát.
Államtitkár asszonynak és munkatársainak köszönjük szépen a megjelenést.
Kérem, hogy szólítsuk be ombudsman urat, folytatjuk a bizottsági ülést a 3. ponttal, dr. Jóri András ombudsmanjelölt úr meghallgatásával.
Elnézést, mielőtt elkezdjük a 3. napirendi pontot, mivel az 1-es, 2-es és 4-es törvényjavaslat vitája együtt fog zajlani, azt kéri Szászfalvi László képviselő úr, hogy a másodiknál is lehessen az egyik kisebbség előadója. Gondolom, ez ellen nincs kifogása a bizottságnak, úgy látom, komoly támogatást élvez. Tehát a 2. napirendi pont, a jegyzőkönyvnek mondom, hogy az egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosítására vonatkozó javaslat általános vitájában a kisebbségi véleményt Szászfalvi László képviselő úr fogja képviselni.
Most pedig üdvözöljük dr. Jóri András urat a meghallgatásra. Még egyszer elnézést kérünk, hogy ilyen sokáig húzódott és ilyen sokáig várakoznia kellett. Csak részben múlt rajtunk, de magunkra vesszük ennek az erkölcsi terhét. Bocsánatot kérünk.
Most van lehetőség arra, bár a bizottság tagjai megkapták a bemutatkozó anyagot, és az Országgyűlés is elkészített egy összeállítást, de amennyiben úgy gondolja, hogy ezeken túl még bármit el kíván mondani itt a bizottságban mint jelölt, szívesen meghallgatjuk. Parancsoljon, öné a szó.
Dr. Jóri András adatvédelmibiztos-jelölt szóbeli kiegészítése
DR. JÓRI ANDRÁS adatvédelmibiztos-jelölt: Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már úgyis csúszik a napirend, akkor azt gondolom, hogy egy viszonylag rövidebb, maximum tízperces bemutatkozót tartanék most, van egy hosszabb, 20 perces verziója is. (Elnök: Azzal majd az alkotmányügyi bizottságot tisztelje meg, de addig beszél, ameddig jólesik.) Köszönöm szépen, nem élnék vissza a türelmükkel.
Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a meghívást és a lehetőséget, hogy adatvédelmi biztosként ismertethetem elképzeléseimet a bizottság előtt. Szóbeli bemutatkozásomat, amely a már leadott anyaghoz kapcsolódik, két részre osztottam: az egyikben ismertetném röviden az eddigi, az adatvédelem és az információszabadság terén végzett tevékenységemet, a másodikban pedig nagyon röviden bemutatnám azt, hogy melyek azok a fő kihívások, amelyek e területek előtt állnak, illetve miként felelhet meg ennek a magyar adatvédelmi biztos működése.
Elsőként néhány szót magamról, eddigi tevékenységemről az adatvédelmi jog terén. Ami engem ehhez a jogterülethez elvezetett, az igazából az információs társadalom jogi kérdései iránti érdeklődés volt. A '90-es évek második felére, pályám kezdetére tehető az az időszak, amikor az internet széles körű alkalmazásba került és ezzel az informatika egy új szakaszba lépett. Egyből látszott, hogy mennyi új, érdekes jogi problémát vet fel az új médium. Ezeknek a problémáknak a lényege úgy fogalmazható meg, hogy a technológia valamiképpen átalakítja a jogi szabályozás lehetőségeit, a jogalkotó pedig mindig megpróbálja a technológiát kontroll alá vonni, akár módosítani is magát a technológiát, hogy az szabályozhatóvá váljon. Jog és technológia között tehát létrejön egy érdekes kölcsönhatás, aminek egy fő terepe az adatvédelmi jog.
Ezért adódott, hogy első munkahelyemként az adatvédelmi biztos irodáját válasszam. Itt a hivatalban mind adatvédelmi, mind a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos ügyek intézésében részt vettem. Akkor még a specializáció nem volt olyan erős, mint manapság. Ha ki kellene emelni egy olyan ügyet, melyre büszke vagyok ebből az időszakból, akkor az az internetes adatkezelésekkel kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás elkészítése lenne.
A jogi szakvizsga letételét követően váltottam, azóta már 8 éve ügyvédként dolgozom, szintén adatvédelmi jogi, kiemelten jogi tanácsadással, ezenkívül elektronikus kereskedelemmel, szerzői joggal, adatbázisjoggal kapcsolatos tanácsadással. Kiemelném még az Internet Szolgáltatók Tanácsában végzett tevékenységemet, ez a testület az, ami a .hu nemzeti fődomain alatti regisztráció, delegáció szabályozásával, pontosabban önszabályozásával foglalkozik, itt is számtalan érdekes adatvédelmi, védjegyjogi, szerzői jogi kérdés merül fel sajátos környezetben.
Az ügyvédi működés mellett másik szakmai területe a tevékenységemnek a tudományos tevékenység, ennek fő terepe a Pécsi Tudományegyetem Informatikai és Kommunikációs Jogi Tanszéke, ahol az infokommunikációs szakjogász képzésben vagyok előadó, illetőleg publikációt jegyzek az ottani kollégákkal. Egyébként a publikációim közül, amit kiemelésre érdemesnek tartok, az a 2005-ben megjelent Adatvédelmi kézikönyv, amely a teljesség igényével dolgozza fel a megjelenéséig a két adatvédelmi biztos gyakorlatát, valamint a bíróságok és az Alkotmánybíróság gyakorlatát.
Röviden ennyit tevékenységemről, és most egy kicsit arról, hogy milyen kihívások vannak szerintem ezen a területen és mi az a négy pont, amiben egy lehetséges adatvédelmi biztosi tevékenység fő követelményeit, pontjait látom.
Egyrészt a kihívásról; ez egyszerűen elmondható dolog. Arról van szó, hogy az adatvédelmi jog a '70-es évek terméke, akkor kevés nagy állami adatbázis transzparenciáját kellett megteremteni, ma pedig egy teljesen más korszakot élünk, és ez a terület nagyon erősen az informatika fejlődéséhez kötődik. Azt lehet mondani, hogy ma már a számítási kapacitás sokkal több adatkezelő rendelkezésére áll, míg régen csak nagy állami szervezetek rendelkezésére állt. Több irányból fenyegeti a magánszférát veszély ezen eszközök alkalmazásán keresztül, és gyakran már ezek inkább nem politikai, hanem gazdasági érdekek, amelyek ellen védekezni kell ebben az új korszakban az adatvédelmi biztosnak, illetve az adatvédelmi hatóságoknak. Szintén fölmerül az a kérdés, amiről már röviden említést tettem, hogy a technológia valamiképpen átalakítja itt is a jogi szabályozás feltételeit, tehát a '70-es években kimondott alapelvek nagyon gyakran az új környezetben nehezen érvényesíthetők vagy egyenesen nem érvényesíthetők. Ezekre is megoldásokat kell találni.
Hogy milyen megoldásokat, végezetül erről szólnék, mi az a négy pont, ami talán választ adhat ezekre a kihívásokra. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kihívásokra adandó válaszok egyrészt a jogalkotás keretében képzelhetők el, és erről itt most nem beszélnék, nyilván az adatvédelmi biztos tehet egyébként jogszabály-módosításra javaslatot, lehetnek elképzelései a kívánatos jogszabályról, de mégis ez egy olyan téma, amit itt röviden átugranék. Kérdésre szívesen válaszolok ebben a körben is.
Magával azzal kapcsolatban, hogy az adatvédelmi biztosi gyakorlat miképpen alakítható, a következő négy pontot említeném, kicsit a konkréttól kezdve az általánosig haladna ez a felsorolás. Az első az, hogy 2003-ban a jogalkotó a törvénybe illesztette az előzetes ellenőrzés intézményét. Ennek a lényege az, hogy fontos adatkezelések esetén az adatvédelmi biztos egy előzetes vizsgálati jogosultsággal bír, amely vizsgálati jogosultság megfelelő módszertan kidolgozását követően arra is alkalmas, hogy az adatvédelmi jogszabályoknak való informatikai eszközökkel történő megfelelést vizsgálja az adatvédelmi biztos. Azt gondolom, hogy legalábbis kísérletet kellene tenni arra, hogy egy megfelelő módszertan kidolgozása után az adatvédelmi biztos képes legyen ilyen tevékenységre.
A második pont, és ez ugyan még az új technológiák kihívásaira adott válaszok körébe tartozik, de már kicsit a másik, az általánosan az adatvédelmi biztosi működéssel kapcsolatos követelmények körébe is, hogy nagyon fontosnak tartom a jogsértések megelőzését. Azt gondolom, hogy a sok-sok panaszügy helyett inkább célszerű elébe menni a lehetséges jogsértéseknek, és hivatalból indított tematikus vizsgálatokkal megelőzni a jogsértést. Mondok egy példát. Mondjuk egy e-közigazgatási rendszer esetén a biztosnak kompetens véleményt kell tudni mondania már a rendszer kialakításának folyamán arról, hogy ez a rendszer miképp épüljön föl. Tehát kicsit a reaktív helyett a proaktív jogvédelem, másképp így is meg lehetne fogalmazni ezt a második pontot.
A harmadik követelmény már egy általános követelmény, nemcsak a technológiai kihívásokkal hozható kapcsolatba, az az, hogy mindannyian tudjuk, '92-ben ez egy nagyon előremutató jogszabály volt, hiszen a nyilvánosság és titkosság szabályait egy jogszabály keretében, az információs szabadság és az adatvédelem, személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága szabályait egy törvényben rendezte a korabeli, Európában egyedülálló módon. Azt gondolom, hogy ennek a biztos mindennapi tevékenysége során is érvényesülnie kell. Minden olyan köztisztviselőtől, aki az adatvédelmi biztos irodájában dolgozik, elvárható az, hogy mind a két területet teljességében ismerje, és ismerje azok egymásra hatását, a határterületeket, minden egyes ügy megítélésénél a teljes joganyagra legyen tekintettel, és így döntse el az ügyet, illetve így továbbítsa az adatvédelmi biztosnak eldöntésre.
A legutolsó pont pedig a folyamatosság. Ez egy majdnem másfél évtizedes történet, másfél évtizedes esetjog, ami az adatvédelmi biztosnál fölhalmozódott. Nagyon fontos, hogy a harmadik adatvédelmi biztos minden egyes esetben nyúljon vissza elődeinek döntéseihez, ha folytatható a gyakorlat, akkor folytassa azt, ha nem folytatható valamilyen okból, akkor ezt az okot jelölje meg, és jelölje meg azt, hogy eltér a gyakorlattól, és legyen mindig tudatában annak, hogy az ő döntéseihez is visszanyúlnak majd. Azt gondolom, hogy egy tartalmilag és a fogalomrendszer szintjén is, hogy úgy mondjam, dogmatikailag kidolgozott, csiszolt, koherens jogalkalmazás az, ami elvárható az adatvédelmi biztostól, hiszen a működése így szolgálhatja csak a jogbiztonságot.
Ez a négyes lenne az, ami összegzi elképzeléseimet egy lehetséges adatvédelmi biztosi működésről. Köszönöm a figyelmüket, és igyekszem válaszolni kérdéseikre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Közben itt szerényen elbújt Szabó Máté, hivatalban lévő ombudsman az oszlop mögé, úgyhogy nem köszöntöttem, elnézést kérek. Isten hozta köztünk.
Van-e a bizottság tagjai részéről kérdés, hozzászólás? (Bíró Ildikó, Szászfalvi László jelentkezik.) Bíró Ildikó képviselő asszony, Szászfalvi László.
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Üdvözlöm az adatvédelmibiztos-jelölt urat. A következőt szeretném kérdezni, tekintettel arra, hogy a háttéranyagban olvastam, hogy a halapenz.hu üggyel is foglalkozott, mi a véleménye az adatvédelmi szempontok szempontjából az egészségügyben az elmúlt másfél évben lezajlott átalakításokról, és nemcsak az orvosokkal kapcsolatos adatkezelésről, hanem például a betegek nem megfelelően kezelt kórlapjairól. Itt konkrétan az OPNI-ban nem megfelelően kezelt kórlapokról szeretném megkérdezni a véleményét. Ehhez kapcsolódóan egy kicsit, mivel azt mondta, hogy büszke az internetes adatvédelemmel kapcsolatos munkájára, ha erről tudna néhány mondatot mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szászfalvi képviselő úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Magam is tisztelettel köszöntöm a jelölt urat. Két rövid kérdésem lenne. Az egyik, tekintettel arra, hogy az imént, ha jól értettem, a proaktív tevékenységet helyezte vagy helyezné a tevékenységének a középpontjába, nekünk elég sok tapasztalatunk van, hogy esetleg az ombudsmanoknak, illetve konkrétan esetleg az adatvédelmi ombudsmannak milyen lehetőségei és korlátai is vannak. Éppen két napirenddel ezelőtt tárgyaltunk egy olyan törvényt, amelyet az adatvédelmi biztosi jogkört gyakorló ombudsman úr kifogásolt, hogy nem kapta meg a törvényjavaslatot, habár elég alaposan érinti a személyiségi jogokat, illetve az adatvédelmi kérdéseket is. Milyen eszközöket lát annak érdekében, milyen eszközöket tud mozgósítani dinamikusan és proaktív módon, hogy ez a proaktív tevékenység konkretizálódhassék, illetve ne reaktív legyen ez a tevékenység, vagy egy utókövető tevékenység, ha szabad így fogalmazni?
A másik egy nagyon rövid kérdés. Hogyan viszonyul jelölt úr ahhoz a konkrét tényhez, hogy ha megválasztja az Országgyűlés, akkor hivatali elődje lesz a hivatal vezetője? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor én kérnék alelnök úrtól szót. (Szászfalvi László: Tessék parancsolni, elnök úr!)
Én a térfigyelő kamerák által készített felvételekre szeretném fölhívni a figyelmet, azoknak a megsemmisítési rendjére, illetve bizonyítási eljárásokban a felhasználás módjának a szabályozására. A konkrét ügyek szerintem most kevésbé érdekesek, mint az, hogy úgy tűnik számomra, hogy egy nagyon önkényesen kezelt terület részben a hatóságok részéről - azok persze nem köztéri figyelők -, részben pedig azoknak a magáncégeknek a részéről, amelyek a munkatársaik, illetve a klienseknek, vagy hogy mondják ezt, a vásárlók vagy az ügyfelek a megfigyelését, illetve a saját dolgozóiknak a megfigyelését folytatják. Érdekelne, hogy ezen a területen tervezi-e valamifajta állásfoglalás kiadását vagy mennyire tartja ezt fontosnak, vagy egyáltalán általánosan mit érez azokon az általános alapelveken túl, amiket elmondott, melyik területen érzi a legsürgősebbnek és a legfontosabbnak a cselekvést, ami az adatvédelmi területet illeti.
Van-e még kérdés? (Nincs jelentkezés.) Ha nincs, akkor itt most lezárjuk, aztán van még persze lehetőség arra, hogy kérdéseket tegyünk föl. Öné a válaszadás lehetősége, parancsoljon.
Dr. Jóri András adatvédelmibiztos-jelölt válaszai
DR. JÓRI ANDRÁS adatvédelmibiztos-jelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket. Képviselő asszony kérdésére elsőként az egészségügyi adatkezelések köre. Meg kell mondanom, hogy ilyen adatkezelésekkel gyakorlatom során elég kevésszer találkoztam, inkább a tudományos publikációk körében, van egy nagyon kitűnő szerzője a Szegedi Egyetemen, egyébként nem is jogász, hanem egy matematikus, aki az általam szerkesztett Infokommunikációs jog című lapba nagyon gyakran ír egészségügyi adatkezelésről cikkeket. Ami ebből nekem leszűrődött, meg kell mondanom, hogy utána kell mennem ennek a témának majd nyilván, hogy a gyakorlatban nem érvényesülnek azok a szabályok, amelyek egyébként az egészségügyi adatkezelésről szóló törvényben nagyon szigorúan követelményként föl vannak állítva. Ne feledjük, hogy ez az első, van egy általános adatvédelmi törvényünk, az egészségügyi adatkezelésről szóló törvény volt az első szektoriális törvény, amely egy szektornak a teljes adatkezelési rendjét szabályozta. De ennek ellenére úgy látszik, hogy a gyakorlatban az egészségügyi szférában - nyilván forráshiány meg sok okra vissza lehet vezetni - nem mindig érvényesülnek sem az informatikai rendszerrel kapcsolatban, sem amit említett akár egy kórlappal kapcsolatban, tehát a hagyományos adattárolókkal kapcsolatban sem ezek a követelmények. Ez az egyik.
Amit még fontosnak tartanék, hogy nagyon fontos a képzés ezeken a területeken is. Az egészségügyi rendszerben nagyon sok helyen képzett adatvédelmi felelősöknek kellene dolgozni, ezek sem mindenhol vannak kinevezve. Ezeknek a képzésében egyébként adott esetben akár az adatvédelmi biztos hivatalának a közreműködésével lehetne ezt kezdeményezni.
A másik kérdés az internetes adatvédelem, erről sokáig és estig lehetne beszélni. Talán ami eszembe jut és érdekes dolog, és kapcsolódik is magával az adatvédelemmel kapcsolatos problémákhoz és ahhoz, hogy hogyan vetődnek fel az életben kérdések és hogyan lehet ezt a jogterületet hozzájuk alakítani, arra mondanék egy példát. Például ebben az internetes adatkezelési ajánlásban nagyon fontos téma volt a naplófájlok, az ún. Log-fájlok kezelése. Ilyet minden internetszolgáltató az emberről rögzít akkor is, ha én internetezek, akkor is, ha megnézek egy oldalt, ott látják adott esetben, hogy én néztem meg.
Ami talán mostanában a legveszélyesebb dolog, hogy az internetes keresőgépek keresései is személyhez köthetők, ezt kevés felhasználó tudja. Ez adatvédelmi szempontból kényes kérdés, ha új technológia jön, és igazából nem látják az emberek, hogy mi van e mögött. Ha már látják, akkor jobban tudják a saját magánszférát illető elvárásaikat ehhez igazítani, de például a keresőgépek esetén nagyon kevés ember tudja azt, hogy az, amit ő betegségekről, titkokról, mindenféle ismerősökről vagy bármi másról keres, az egy cégnek a birtokába kerül. Adott esetben volt arra példa az Egyesült Államokban, hogy nyilvánosságra hozható és utána konkrétan személyhez köthető. Kifejezetten ilyen felügyelő hatóság rendelkezik csak azzal a szakértelemmel és eljárási jogosultságokkal, hát persze egy keresőgépnél mint Amerikában is, csak európai szinten tud megvalósulni, hogy valamiképpen ellenőrizze. Mondjuk ezt a kérdést emelném ki mint fontosabbat, de bármennyit nagyon szívesen beszélek még erről.
A második kérdés a proaktív tevékenység, hogy miképpen tervezném ezt megvalósítani. Azt gondoltam, hogy ez valószínűleg egy szervezeti átalakítást szükségessé tesz a hivatalon belül. A hivatal SZMSZ-ében vannak felsorolva a főosztályok, és azt gondolom, hogy kifejezetten egy stratégiai, illetve hivatalból végzett vizsgálatokat koordináló főosztályt fel kellene állítani, ahol az ottani köztisztviselőknek ez az egyetlen feladata, hogy fontos területeket kövessenek. Fontos területeket mondok is, például az elnök úr által említett kamerás megfigyelés, hitelinformációs rendszerek lehetnek egy ilyen terület, nagyobb állami adatkezelők, mondjuk az adóhatóság működése, ami sok kényes kérdést érint, adatvédelmit és nem adatvédelmit. Itt nyilván az általános ombudsman úrral lehetne együttműködést megvalósítani. Én ettől várom azt, hogy kifejezetten hivatalos stratégiai kérdéseket vizsgálni képes, illetve fő feladatként intéző főosztálytól, hogy ez a proaktív tevékenység hatékonyan folyhasson.
A hivatali elődömről, Péterfalvi úrról. Ő egy nagyon jó szakember, jól ismeri a hivatal működését, és ez egy nagyon jó előny. Ráadásul mi korábban kollegaként dolgoztunk, tehát van közöttünk személyes ismeretség, bizalom kölcsönösen, ami elősegítené ezt az együttműködést a hivatalvezető úrral.
Elnök úr kérdése a térfigyelő kamerákkal kapcsolatos. Itt több pont is eszembe jutott azokkal kapcsolatban, amiket felsoroltam az elején. Van egyrészt egy létező gyakorlat, tehát már az első, illetve második adatvédelmi biztos is adott ki ajánlásokat mind a magánterületen, mind a közterületen, mind a köz számára nyilvános magánterületen folyó térfigyelő kamerázásról. Itt mondanék két példát. Nyilvánvalóan egy öltözőben nem lehet megfigyelni, hogy valaki úgy lopja el a ruhát, hogy kamerával figyeljük, és úgy próbáljuk megakadályozni. Ezt egyébként külön törvény is tiltja, ami a vagyonvédelemre vonatkozik, ez az emberi méltósággal ellentétes szabály lenne.
A másik példa talán a skála másik végén, hogy a személyes adatok köre is nagyon sokféle. Viszonylag egyszerű ez a magyar, ami egyféleképpen kezeli majdnem az összes személyes adatot. Vannak olyan adatvédelmi jogok, amelyek különbséget tesznek attól függően, hogy milyen közvetlenül kapcsolódik egy adat a személyhez, és vannak közvetlen személyes adatok, mint az ujjlenyomat vagy a nevem, vagy egy betegségre vonatkozó adat, meg egy közvetett személyes adat, mondjuk egy autó rendszámtáblája, ami kicsit távolibb. Nem biztos, hogy olyan közvetlen veszélyt jelent, ha azt valaki kezeli. Ez lenne a második példám, ha valaki a Rákóczi úton autózik a buszsávban, és a BKV buszon elhelyezett kamera az ő rendszámtábláját veszi, és valamiképpen a rendőrséghez vagy illetékes hatósághoz ez az adat bekerül, nyilván itt megfelelő eljárásrendet ki kell dolgozni, akkor azt gondolom, ez egy legitim adatkezelés. Nem feltétlenül kell a vészharangot húzogatni, illetve lehet húzogatni, csak nem megakadályozására kell helyezni a hangsúlyt, hanem a garanciák melletti ellenőrzésére. Ez a skála talán két végpontja, és számos közbülső lehetőség van arra, hogy a kamerázás indokolt vagy nem indokolt.
Elnök úr kérdezett még a munkahelyi kamerázásra. Ez különleges helyzet az egész adatvédelem terén, illetve a munkavállalók adatainak kezelése amúgy is egy különleges helyzet, hiszen itt van egy nagyon erős erőkülönbség a két fél között. Mind a nemzetközi munkaügyi szervezetnek, mind az adatvédelmi irányelv 29-es munkacsoportja alapján működő bizottságnak van állásfoglalása erről a kérdésről. Biztos, hogy különlegesen indokolt esetek kivételével, ahol valamilyen biztonsági okból szükséges, az emberi méltóságot sérti a folyamatos kamerával való figyelése a munkavállalónak.
Azt hiszem, hogy ezek a kérdések merültek fel, remélem, mindenre válaszoltam. Köszönöm a figyelmet, és ha esetleg további kérdések vannak, akkor válaszolok.
Szavazás dr. Jóri András adatvédelmi biztosként történő megválasztásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e további kérdés, hozzászólás a bizottság részéről? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem, hogy szavazzunk, ki az, aki megválasztásra javasolja dr. Jóri András adatvédelmi biztost? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság 18 igen szavazattal egyetértett dr. Jóri András megválasztásával.
Lezárjuk a 3. napirendi pontot, és a 4. napirendi pontunk következik, az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szemben szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról való döntés.
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető asszony jelezte, hogy részt vesz ennek a javaslatnak a tárgyalásán. Javaslom, hogy tartsunk öt perc szünetet.
(Szünet 15 óra 09 perctől 15 óra 21 percig.)
ELNÖK: Folytatjuk az ülést. Azt kérem, hogy hívjuk be a képviselőket a folyosóról, és kezdjük el.
5. napirendi pontunk következik, az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Üdvözlöm a minisztérium képviselőjét, Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető asszonyt és dr. Gadó Gábor szakállamtitkár urat. Magas szintű képviselet, így van, megjegyzi főtanácsadó asszony, így is van.
Amennyiben a törvényjavaslathoz megjegyzéseket, kommentárt, magyarázatot kívánnak fűzni, a szöveget megkaptuk, erre most lehetőség van. Parancsoljanak!
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. GADÓ GÁBOR szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy egész rövid felvezetőt szeretnék csupán mondani, amelyet azzal kezdenék, hogy az elmúlt egy évben több olyan körülmény nem változott meg, ami indokolja ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztését, és van egy nagyon fontos körülmény, az Alkotmánybíróság június 3-án meghozott határozata, ami viszont szintén egy komoly ösztönző arra nézve, hogy egy új javaslat kerüljön benyújtásra.
Nem változott a hatályos jogszabályi környezet és a bírói gyakorlat. Nem változott az a társadalmi probléma, amelynek a kapcsán a kormány úgy ítélte meg tavaly ősszel, hogy törvényalkotási eszközzel kell segítséget nyújtani az emberi méltóságukban megsértett embereknek. Azáltal azonban, hogy az Alkotmánybíróságnak ez év nyarán megszületett a határozata, az alkotmányos kereteket illetően és a megvalósítás mikéntjét illetően egyértelműbbé vált az, hogy mit lehet alkotmányosan megvalósítani és mit nem.
A most a tisztelt Ház elé benyújtott törvényjavaslat hitünk szerint figyelembe veszi azokat a szempontokat, amelyeket az Alkotmánybíróság határozatával a köztársasági elnök úr indítványára és figyelemmel megfogalmazott.
Kétirányú megállapításokat tett az Alkotmánybíróság. Egyrészt eljárásjogi megállapításokat, ahol követelményként jelezte, hogy egy gyors, koncentrált eljárás keretében kerüljenek elbírálásra a jövőben egy ilyen törvény megszületése esetén a személyhez fűződő jogok megsértése miatti perek. Ezt segíti elő a törvényben előírt kizárólagos illetékesség, a jogvesztő határidő, valamint a perek kötelező egyesítésére vonatkozó rendelkezés.
Anyagi jogi és másképp szólva tartalmi szempontból meg talán a legfontosabb követelményként az került megfogalmazásra, hogy a jogalkotó tegyen világos különbséget a csoportot ért sérelem - amely önmagában nem tekinthető jogsérelemnek - és a csoportot ért sérelem következtében egy adott embert ért jogsérelem között azzal, hogy ez az oksági kapcsolat nem alakulhat egy megdönthetetlen vélelmen, hanem biztosítani kell a csoport megsértője számára, hogy adott esetben egy bírósági polgári perben bizonyítsa azt, hogy noha a csoport megsértésére sor került, ennek következtében személyhez fűződő jogsértésre, tehát jogsértésre nem került sor. Ez a tervezet ezt a követelményt teljesíti, és így biztosítja a polgári per számára a szabad bizonyítás lehetőségét.
Végezetül arra szeretnék utalni, hogy ez a törvényjavaslat, amely egyfajta válasz kíván lenni az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott szempontokra, értelemszerűen annak a következtetésnek a levonását is jelenti, hogy az Országgyűléshez benyújtott új Polgári Törvénykönyv azon paragrafusát, amely a gyűlöletbeszédről rendelkezik, ki kell emelni a tervezetből. Ezért nyilván a kormány támogatni is fogja bármely olyan módosító javaslatnak az előterjesztését vagy megszavazását, amely ennek eleget tesz, hiszen immár egy külön törvényjavaslat vonatkozna más tartalommal ennek a szabályozási problémának és írásbeli problémának a megoldására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés, hozzászólás. (Dr. Fazekas Sándor jelentkezik.) Fazekas képviselő úr, parancsoljon!
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Áttanulmányozva az előterjesztést, látható az, hogy itt a gyűlöletbeszéd polgári jogi szankcionálásának egy újabb próbálkozásával találkozunk. Az eddigi kísérletek alkotmánybírósági megmérettetésen nem mentek át, könnyűnek találtattak. (Varga József távozik az ülésről.)
Lenne több kérdésem is, de igazából az 1. §-ban az első pontban a második szó, illetve első kifejezés, amire szeretnék rátérni, idézem: "a csoport tagjának személyhez fűződő jogát sérti". Tehát ez a csoport kategória pontosan mit jelent? Ezt szeretném kérdezni a tisztelt előterjesztőtől. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb hozzászólás, kérdés? (Nincs jelentkezés.) Amennyiben nincs, én kérnék szépen alelnök úrtól szót. (Szászfalvi László: Tessék parancsolni, elnök úr!)
Az én kérdésem az, hogy ez az egész gyűlöletbeszéd nevű vállalkozás azért elbukott az Alkotmánybíróságon, és nagyon hasonló elvek szerint készült újra és került a törvényjavaslatba ennek a szabályozása. Miért gondolják, hogy most át fog menni az Alkotmánybíróságon ez a szabályozás, ha már egyszer elbukott?
Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkezés.) Ha nincs, akkor jelezte a Társaság a Szabadságjogokért, hogy röviden szeretne hozzászólni ehhez a dologhoz, és a Helsinki Bizottság is, úgyhogy amennyiben nincs más hozzászólás, és a bizottság szót ad, akkor megadjuk a szót. Kérem, szavazzunk. Igen? (Szavazás.) Egyhangúlag szót adtunk.
Először Simon Éváé a szó a Társaság a Szabadságjogokért szervezet nevében.
SIMON ÉVA politikai programvezető (Társaság a Szabadságjogokért): Köszönöm a szót. Simon Éva, Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezettől.
Azért kértem és kért a TASZ szót ebben az ügyben, mert azt gondoljuk, hogy viszonylag sok probléma merül fel a szabályozással kapcsolatban. Az első és legfontosabb probléma az, hogy ez a jogszabálytervezet semmilyen módon nem került közzétételre az IRM honlapján. Tehát az elektronikus információs szabadság törvényben megfogalmazott, illetve a jogalkotásról szóló törvényben megfogalmazott kritériumoknak nem felel meg a törvény tervezete. Nem készült hatástanulmány, és mi is úgy értesültünk ennek a törvénytervezetéről, hogy már a parlament honlapjáról töltöttük le azt. Ez egy általános megjegyzés volt.
Azt gondolom, hogy a jogalkotás átláthatósága miatt a civil szervezetek sokszor szembesülnek azzal, hogy szeretnék kifejteni az álláspontjukat bizonyos tárgykörökben, lennének javaslataik, és egyszerűen nagyon rövid az idő ahhoz, hogy megalapozott véleményeket fogalmazzunk meg.
Akkor most részletesen erről a törvényjavaslatról. Egyrészt azt gondolom, hogy dogmatikailag nem megfelelő a külön törvényben való szabályozás. Tehát az látszik magán a javaslaton, hogy a büntető- és a polgári jogi szabályozással kapcsolatos Ab-határozatot megpróbálták ugyan beépíteni, de én továbbra is azt gondolom, és a TASZ-nak az az álláspontja, hogy itt a véleménynyilvánítás szabadsága továbbra is csorbát szenved.
Egy-két dolgot felsorolok, hogy miért gondoljuk azt, hogy ez nem felel meg továbbra sem az Alkotmánybíróság által felállított kritériumrendszernek, nemcsak a 95., illetve 96/2008-as Ab-határozatnak, hanem a korábbi véleménynyilvánításról szóló határozatoknak sem. Az egyik ilyen, hogy önmagában valamilyen céllal történő véleménynyilvánítás is jogellenes magatartás lenne, függetlenül attól, hogy a jogsérelem bekövetkezik-e vagy sem, tehát itt nehéz megmondani, mert dogmatikailag egy ilyen vegyes rendszer van, félelemkeltő, ami büntetőjogi, közben polgári jogi jogkövetkezményekkel, de ez önmagában, azt gondolom, hogy nagyon problémás.
A másik probléma, amit azt gondolom, hogy talán az előterjesztőnek érdemes lenne átgondolnia, az pedig az, hogy azt kellene differenciálni, hogy milyen körülmények között hangzik el egy ilyenfajta beszédmód, tudniillik önmagában a nagy nyilvánosság nagyon kevés, mert a nagy nyilvánosság nagyon széles körű. Tehát nagyon nem mindegy az, hogy egy csoportot érő megalázó beszédmód, és most kiveszem azt, hogy céljában, mert céljában megalázó, de ha ő nem érzékeli, hogy megalázó, az másképp ítélendő meg, de ha hatásában megalázó egyfajta beszédmód, akkor nagyon nem mindegy az, hogy egy ilyenfajta beszédmód olyan helyen történik-e meg, ahol az érintett nem tudja azt kikerülni.
Mondok egy példát. Valaki kijön egy templomból, és a templom előtt hangzik el a rá vagy a hozzá tartozó csoportra vonatkozó beszédforma, az teljesen más megítélés alá esik, mintha az erdő mélyén tíz ember dehonesztáló és elítélendő megjegyzéseket tesz. Azt gondolom, a társadalom nagy részéről az elítélés elvárható magatartás, de jogilag teljesen másképp kellene minősíteni. A véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozásánál a körülmény figyelembevétele, ami a foglyul ejtett közönség, ami meg is jelenik az alkotmánybírósági határozatban, annak a mérlegelése kimaradt ebből a tervezetből, ezért ilyen formában ez a javaslat megítélésünk szerint aránytalanul és szükségtelenül korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. Egyrészt javasoljuk, hogy ezt gondolják át, másrészt pedig hogy dogmatikailag a Polgári Törvénykönyvben helyezzék el a vonatkozó részeket.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
DR. TÓTH BALÁZS programvezető (Magyar Helsinki Bizottság): Köszönöm szépen. Tóth Balázs, a jegyzőkönyv kedvéért ismét.
Nem véletlen, hogy ebben a kérdésben nem közös álláspont született. A Helsinki és a TASZ a véleményszabadság tekintetében nem szokott egy platformon lenni. Jelen esetben is így van ez annak ellenére, hogy szerintem közeledik az álláspont.
A mi véleményünk szerint az kétségtelen, hogy a mostani javaslat figyelembe veszi a 96/2008. alkotmánybírósági határozat egyes megállapításait, azonban azt gondoljuk, hogy ennek ellenére is vannak vele kapcsolatban problémák, ugyan más jellegűek, mint amiket Simon Éva felvetett, amellett, hogy szerintem azok is relevánsak természetesen.
Az egyik a kiszabható szankciókkal kapcsolatos, és hogy milyen nehéz kérdésről van szó, azt is jelzi, hogy nekünk is már többféle álláspontunk volt ezzel kapcsolatban, és úgy gondolom, hogy most ezt a legvégsőt végigtárgyaltuk. Nem maradhat el a kártérítés a szankciók közül, mert ez diszkriminatív.
Az állítás az lenne, hogy abban az esetben, ha azt mondjuk, hogy ténylegesen létezik gyűlöletbeszéd, és az ténylegesen sért személyiségi jogot, akkor a személyiségi jogot sértő magatartás tekintetében nem lehet különbséget tenni oly módon, hogy egyik esetben az elkövetési mód egy gyűlöletbeszéd volt, tehát csoportot érintő vagy csoporthoz címzett nyilatkozat sértette egyenként a csoport tagjának az emberi méltósághoz való jogát, míg a másik esetben a csoport tagját nevezték meg címzettnek. Csak az elkövetési mód tekintetében van szerintünk alkotmányjogilag különbség, a jogkövetkezmények tekintetében különbséget tenni itt nagyon nehéz alkotmányosan védhető módon.
Volt több megoldási javaslatunk arra, hogy hogyan lehetne erre választ találni úgy, hogy egyébként figyelembe vegyük azt a megállapítását, amit mi is legitimnek tartunk, hogy nem történhet meg az, hogy egy nyilatkozatért egymillió ember kérjen kártérítést. Ez adott esetben öncenzúrához vezetne, ami természetesen már a szólásszabadság vagy véleménynyilvánítás aránytalan korlátját jelentené. A megoldási javaslatok benne szerepelnek a szövegünkben, nem szeretném felolvasni.
A másik, ami szintén a 70/A. pontban szereplő egyenlő bánásmód, diszkriminációval kapcsolatos megjegyzés, az a védett tulajdonságok körére vonatkozna. Ezt is említettük már többször, több alkalommal, hogy a tervezet kiemel néhány olyan védett tulajdonságot vagy néhány olyan csoportot, amelyet védelemben kíván részesíteni, azonban kimaradnak olyan csoportok, amelyek ugyanúgy indokoltan tarthatnának igényt erre a speciális polgári jogi védelemre. Csak egy példát említenék. Nem szerepel itt a szövegben jelen esetben a fogyatékosság, egészségi állapot vagy nemi hovatartozás sem. Például, ha egy vallási csoportot sértenek, akkor azt a tervezet vagy javaslat alapján szankcionálni kell, de ha valakit a nemi hovatartozása vagy fogyatékossága miatt ér sérelem, akkor azt nem. Nem tudjuk, hogy ezt a különbséget hogyan lehet védeni alkotmányjogilag.
Harmadik pedig általános jellegű észrevétel, és nem a diszkriminációhoz kapcsolódik közvetlenül, ez pedig az lenne, hogy az előző szöveg, ami az Alkotmánybíróság vizsgálatán elbukott, a társadalmon belül kisebbségben lévő csoport kritériumot is tartalmazta volna, egyik feltétele lett volna a jogszabály alkalmazásának. Most ez kikerült a tervezetből az Alkotmánybíróság érveire figyelemmel, ami rendben is van, csak ennek következtében nincs semmiféle korlátja a jogszabály alkalmazásának, és nyilván a célja ennek a szabályozásnak az lenne, hogy valamilyen védelemre szoruló csoportnak a - mondjuk így - pozitív megkülönböztetését valósítsa meg azáltal, hogy extra védelmet nyújt nekik.
Dogmatikailag is lehet védeni azt, hogy a védelemre szoruló csoport esetében indokolt ezt a tervezetet alkalmazni, ez pedig az lenne, hogy abban az esetben, ha egy csoport védelemre szorul akár azért, mert mondjuk történetileg olyan sérelmeket szenvedett el, mint a zsidók, vagy adott esetben jelenkorban olyan diszkriminációnak vannak kitéve, mint a romák, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége az átsugárzásnak, ami egyébként nem lehet megdönthetetlen vélelem alapján közvetlen. Azt gondoljuk, hogy sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy ha egy védelemre szoruló csoportot ér a gyalázkodó kijelentés, akkor átsugárzás is megvalósul, míg azzal szemben, ha egyébként védelemre nem szoruló, mondjuk férfiakat gyalázó kijelentésről lenne szó. A férfira vonatkozóan ebben a helyzetben nem sugárzik át a kijelentés sértő jellege a csoportra, a csoport tagjára.
Ennyi lett volna röviden az észrevételünk.
ELNÖK: A bizottság tagjait kérdezem, van-e még kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor a minisztérium képviselőjének adom meg a szót.
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai
DR. GADÓ GÁBOR szakállamtitkár, (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen.
Első kérdés az volt, hogy mit értünk csoport alatt. Azt a kisebb vagy nagyobb emberi közösséget érti csoport alatt, ami az 1. § (1) bekezdésében meghatározott valamely csoportképzés szerint jött létre. Nem követeli meg, hogy csoport alatt csak regisztrált, bejegyzett vagy a hivatalosság védelmét élvező vagy követelményének eleget tevő csoport, informális emberi közösség is csoportnak számít, és egyébként eleget tesz a paragrafusban leírt kritériumoknak.
Elnök úr kérdésére, hogy miért gondoljuk, hogy ez egy sikeresebb kísérlet lesz, azt mondanám, hogy azért itt egy folyamatos, remélhetőleg nem végtelenségig tartó, de egy folyamatos kölcsönhatás figyelhető meg az Alkotmánybíróság döntéseiben kimondott korábban nem egyértelmű tételek és tézisek és a jogalkotó vagy törvényelőkészítő munkája között. Miután most több információnk van arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság milyen szempontokat tekint döntőnek annak megítélésekor, hogy ez a kérdés alkotmányosan szabályozható legyen, (Dr. Fazekas Sándor távozik az ülésről.) beleértve azt is, hogy elismeri annak az elvi lehetőségét, hogy a tárgykörben lehet alkotmányos törvényt megfogalmazni, tehát nem zárja ki eleve azt, hogy a véleménynyilvánítás korlátozása az emberi méltóság védelme érdekében szükségképpen alkotmánysértő, ez megadja azt a lehetőséget, hogy az Alkotmánybíróság által meghatározott követelményeknek jobban megfelelő javaslat szülessen.
Ez összefügg már a TASZ tisztelt képviselője által föltett első kérdéssel, nevezetesen a tervezet megismerésével kapcsolatban. Mi ezt úgy fogtuk föl, hogy itt egy folyamatos jogalkotói munka zajlik gyakorlatilag tavaly ősz óta. A parlament elfogadta tavaly ősszel a törvényjavaslatot, amit a köztársasági elnök úr nem írt alá, végül az Alkotmánybíróság megállapította az alkotmánysértő voltát, de megsemmisíteni nem tudta, hiszen nem került kihirdetésre. Ebben a fázisban választhatta volna azt a kormány, hogy az alkotmánysértőnek mondott és ezért a köztársasági elnök által visszaküldött tervezetet módosító javaslattal korrigálja, és ez kerül újból elfogadásra, mintegy formálisan is jelezve, hogy itt egy jogalkotási munkáról van szó. Ezzel szemben úgy éreztük, mivel érdemi különbségek vannak, hogy ne a részletes vitával folytatódjon a javaslat megtárgyalása és egy formailag új javaslat került benyújtásra. De ez a jogalkotási munka az elektronikus információszabadságról szóló törvény logikája szerint egy folyamatos munka, aminek ebbe a fázisába léptünk át. Nem beszélve arról, mint ami kiderült az észrevételekből is, hogy az új Polgári Törvénykönyv kidolgozása során is ennek a szabályozási kérdésnek számos eleme megvitatásra került a két civil szervezet bevonásával is, és természetesen nekem nagy örömöm az is, hogy most is jelen vannak, és most is megismerhettük a véleményüket.
Ami a dolog tartalmát illeti, az első megjegyzés arra irányult, hogy külön törvény vagy a Polgári Törvénykönyv keretében legyen ez szabályozva. Azt gondoljuk, és nyilván itt változott a kormány álláspontja is, hogy miután - különös tekintettel az Alkotmánybíróság döntésére - nemcsak anyagi jogi kérdések merülnek föl, hanem eljárásjogi kérdések is, ezek a Polgári Törvénykönyvbe nem nagyon illeszkednek. Tehát kimondani a kizárólagos illetékességet vagy a kötelező egyesítését a különböző időpontban benyújtott kereseti kérelmek esetében, ezek klasszikusan eljárásjogi kérdések, következésképpen nem lehet csak a Ptk.-ban vagy csak a Polgári Perrendtartásban szabályozni. Ezért gondoltuk azt, hogy születik egy törvény, amely ezt a szabályozási tárgyat mind anyagi, mind eljárásjogi szempontból szabályozza.
Ennél még izgalmasabb a következő megjegyzése a TASZ tisztelt képviselőjének, nevezetesen, hogy mennyiben és miként lehet a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozni. Az egészen biztos, hogy ez a törvényjavaslat, mint minden más javaslat, ami ebben a témában megszülethet egyáltalán, általánosságban megszületett, az törvényszerűen korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, hiszen minden olyan szabály, amely bármilyen, akár a legenyhébb féket is meghatározza a különböző határsávban vagy megvalósulási módjában gyűlöletkeltő beszéd korlátozására, az a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozza. Ez természetes.
Amit hozzá szeretnék tenni, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága azért nem egy abszolút jog. Éppen arról folyik itt a szakmai meg az alkotmánybírósági döntésekben is megjelenő diskurzus, hogy hol húzódik az a viszonylag keskeny ösvény, ami még elfogadható korlátozása a véleménynyilvánítás szabadságának. Egyetértek abban, hogy ha egy erdő szélén vagy mélyén tíz ember valamit mond, az nem ugyanaz, mint a templom előtt. Tehát pontosan erre ad majd lehetőséget ez a javaslat, hogy a bíróság előtti eljárásban mindez mérlegelés tárgyát képezhesse, és szemben a korábbi javaslattal, az, aki a csoportot megsértő kijelentésre ragadtatta magát, tudja bizonyítani, és a bíróság ezt meg tudja ítélni, hogy tényleg a határsávban, körülményeiben milyen jellegű, mire volt alkalmas, mennyire volt alkalmas arra az a megnyilvánulás, hogy mások emberi méltóságát megsértse.
A félelemkeltésnél csak utalnék arra, hogy ez nem pusztán büntetőjogi kategória, az esélyegyenlőségi törvény éppúgy használja már ma is ezt a kifejezést, azért is vettük át, mert arra gondoltunk, hogy szerencsésebb egy olyan kategóriát használni, ami nem újonnan jelenik meg a jogrendszerben.
A Helsinki Bizottság három felvetése közül a kártérítés meg a védett tulajdonságok körét illetően azt gondolom, hogy ezek fontos részletkérdések, nyilván, ha a törvényjavaslat tárgyalása átlép egy ponton, és a részletes vitában ezekről érdemes eszmét cserélni, meg kell fontolni, hogy a szabályozás alkotmányosságának biztosítása milyen részletezettségű szabályozást "visel még el", mi fér bele és mi nem fér bele a törvényjavaslatba.
Az a harmadik megjegyzés, ami kifejezetten a kisebbségi helyzetben lévő csoportra vonatkozott, ott úgy érzem, az Alkotmánybíróság meg már a köztársasági elnök úr indítványa is egyértelművé tette, hogy ezt a fajta leszűkítését a védett körnek nem lehet alkotmányosan alátámasztani vagy alkotmányjogi szempontokkal. Voltaképpen azt gondolom, hogy erre talán annyiban nincs is szükség, hogy a bíróság tudja mérlegelni, és nyilván egy olyan esetben, amikor egy elhangzó mondat hatása a nullával egyenlő, éppen azért, mert a megcímzett kör vagy címzett kör számára az valójában nem jelent sérelmet akár helyzeténél, társadalomban a többséget jelentő súlyánál fogva, ez a bírói mérlegelésnek a részét tudja majd képezni, és ott kerül kifejezésre kifejezett tételes előírás hiányában is.
Köszönöm szépen, hogy elmondhattam ezt.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérdezem a bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e a törvényjavaslatot. Kérem, szavazzunk. Igen? (Szavazás.) 9. Nem? (Szavazás.) 9. Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára nem találta alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Nem tudom, hogy kell-e előterjesztő. Ha valaki föl akar szólalni a két kisebbségi vélemény nevében, akkor arra van lehetőség. (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor majd a jogi kabinetek ellátják ezt a feladatot.
Köszönjük szépen a megjelenést, és ezzel lezárjuk a 4. napirendi pontot. Köszönjük szépen a jogvédő szervezetek megjelenését is. Viszontlátásra!
A minősített adat védelméről szóló törvényjavaslat (T/6147. szám)
5. napirendi pontunk következik, a minősített adat védelméről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Ha majd a hozzászólásnál a kedves nevüket bemondják, azt megköszönjük. Azt hiszem, talán még nem találkoztunk. Tehát a kormány előterjesztését a MeH munkatársai, illetve tisztviselői fogják ismertetni, illetve ismertetni nem kell, megkaptuk, amennyiben kommentárt kívánnak hozzá fűzni, arra most van lehetőség. Parancsoljon!
Zala Mihály elnök (Nemzeti Biztonsági Felügyelet) szóbeli előterjesztése
ZALA MIHÁLY elnök (Nemzeti Biztonsági Felügyelet): Köszönöm szépen. Zala Mihály vagyok, a Nemzeti Biztonsági Felügyelet elnöke. Egy pár mondatot szeretnék elmondani én is, megpróbálom azért kímélni mindenkinek az energiáit.
A titokvédelmi törvények, nevezetesen az 1996. évi LXV. törvény, amely a nemzeti titokvédelmet szabályozza, illetve a NATO-tagságot közvetlenül megelőzően elfogadott Nemzeti Biztonsági Felügyeletről szóló külföldi titokvédelmet szabályozó törvények hatálybalépése óta eltelt időszak jogalkalmazási tapasztalatai, illetve a NATO-tagságból származó feladatok, majd az EU-integrációból származó feladatok időszerűvé tették a törvény átfogó felülvizsgálatát. Ez a felülvizsgálat már jó ideje tart, egyszer már a törvény tervezete megfordult az Országgyűlés előtt, eljutott az általános vitáig, majd közvetlenül a választásokra való tekintettel a kormány azokat a többi végig nem ment törvénytervezettel visszavonta.
Elmondható, hogy jelenleg eltérő normák vonatkoznak a nemzeti és a külföldi adatok kezelésére. Jelenleg az a helyzet áll fenn, hogy a nemzeti adatokat kevésbé védjük, mint az EU-s vagy NATO-s adatokat. Az új törvénynek az lenne a célja, hogy a kezelést azonos színvonalra emelje. Elmondható, hogy az Európai Unió Tanácsa és Bizottsága direktíváival és szabályozásaival ez a törvény teljes mértékben összhangban van, számos elmaradást, illetve nemzeti joganyagot ezáltal pótolna.
A javaslat célja, hogy a magasan minősített adatok számát radikálisan csökkentse, így a lényegesen alacsonyabb számú magasan minősített adatot jobban védhetővé tegye. Az eddig alkalmazott, számos garanciális elemmel körülbástyázott minősítési eljárás a továbbiakban ugyanúgy megmarad, mint ahogy eddig megvolt, annyiban került továbbfejlesztésre, hogy az Európai Unió, illetve NATO tagállamaiban már elfogadott K-központú minősítés váltja fel a jelenlegi szemlélet helyét, azaz az államtitokköri és szolgálatititok-köri jegyzék megszűnne, és a minősítőnek a K-központú szemlélet alapján kellene a minősítést elvégeznie.
A javaslat bevezeti az Európai Unió terén is az iparbiztonsági ellenőrzést. A NATO-tagsággal egy időben alakult Nemzeti Biztonsági Felügyeletről szóló törvényben sor került annak szabályozására, hogy a minősített NATO-beszállítói rendszer miként működjön. Ugyanígy az Európai Unió közel három éve rendelkezik ilyen minősített beszállítói rendszerrel. Most végre ezzel a törvénnyel sor kerülhetne ennek a jogintézménynek a magyarországi felállítására. Ennek híján a magyar cégek egyelőre minősített EU-s tendereken indulni nem tudnak.
A javaslat tartalmazza a minősített adattal való visszaélés büntetőjogi szankcionálását. A Btk.-módosítás értelmében gondatlan elkövetés csak a titokvédelemre kötelezett személy esetében lenne meg, illetve lenne büntethető, civil személy esetében a szándékos elkövetés esetén lenne szankcionálható. Talán még annyit, hogy a jogosult személy általi elkövetést a törvény lényegesen magasabb szinten kívánja szankcionálni.
Még egy zárógondolat. 2011-ben Magyarország EU-elnökségi szerepkörbe kerül. Azok az EU-s jogharmonizációs elmaradások, amelyek a titokvédelemmel kapcsolatban jelenleg fennállnak, vélhetően komoly fennakadást, valamint nagy gondot okoznának. Ez a törvény ezeket a hiányosságokat rendezni tudná. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nekem egyetlen kérdésem lenne, hogy ennek az elfogadása egyszerű többséget igényel-e, mert vannak olyan részei, amelyek kétharmados elfogadást igényelnek. Ez az én kérdésem.
Wiener képviselő úr!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Vannak olyan részei a törvényjavaslatnak, amelyek kétharmadosak, ezek azok, amelyek a nemzetbiztonsági feladatokról szóló törvényben a rendőrségi törvényt módosítják, az összes többi pedig feles.
ELNÖK: Köszönöm, de ha jól értem, akkor a feles sem életképes a kétharmados nélkül.
DR. GADÓ GÁBOR szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ez így igaz, egyébként 8 darab törvényt érintene ez a törvényjavaslat. Ezek valóban, ahogy képviselő úr is említette, olyan törvényt érintenek, mint a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény, de hozzá szeretném fűzni, hogy ezek elsődlegesen technikai jellegű módosítások, de nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni a kétharmados törvényeket.
ELNÖK: Csak azt szerettem volna jelezni a frakció nevében, hogy mi rendben lévőnek találjuk ezt a törvényjavaslatot, csak a kétharmados dolog miatt jó lenne egyeztetni az ellenzékkel is, mert nem fog átmenni a dolog, és a jelenlegi nemzetbiztonsági bizottság körül fennálló zűrzavarok miatt azért fogunk tartózkodni, mert nem tartjuk rendben lévőnek azt az állapotot, ahogy az a bizottság működik. Ami a szakmai javaslatra szól, azt mi is szükségesnek tartjuk, reméljük, hogy hamarosan ez a kaotikus helyzet megszűnik, és akkor tudjuk majd támogatni a javaslatot.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Van-e egyéb kérdés? (Nincs jelentkezés.) Amennyiben nincs több hozzászólás, kérdezem, ki az, aki támogatja az általános vitára történő alkalmasságát a törvényjavaslatnak? (Szavazás.) 9 igen. Nem szavazat? (Nincs jelzés.) Nincs. Tartózkodás? (Szavazás.) 9 tartózkodás. A bizottság 9 igen és 9 tartózkodás szavazattal nem javasolta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
Köszönjük szépen a megjelenést, viszontlátásra!
Utolsó napirendi pontunk következik, a Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságáról történő döntés. A kormány képviseletében Nagy Imre igazgató úr? Eltaláltam, vagy pedig Balogi Csaba igazgatóhelyettes vagy Drávucz Herbert tanácsos? (Közbeszólás: Balogi Csaba vagyok.) Megkaptuk az előterjesztéseket, amennyiben kiegészítéseket kíván hozzáfűzni, van rá lehetőség, parancsoljon igazgatóhelyettes úr!
Balogi Csaba igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap) szóbeli kiegészítése
BALOGI CSABA igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap): Köszönöm a szót, elnök úr! Üdvözlöm a tisztelt bizottságot! Engedjék meg, hogy pár mondatban összefoglaljam, hogy a korábbi évekhez képest 2007-ben mi történt másképp a Szülőföld Alap háza táján.
Talán legfontosabb, hogy a korábbi évekhez képest több mint kétmilliárd forint állt az Alap rendelkezésére, ezt egy háromszintű elosztási rendszeren keresztül juttattuk el a kedvezményezettnek. A legfelsőbb irányítást ellátó szint a Regionális Egyeztető Fórum, melynek elnöke a miniszterelnök úr. A következő szint a szakmai döntéshozó kollégiumok szintje, ahol határon túli és hazai szakemberek döntenek az egyes pályázatokról, és a végrehajtó szint pedig a 2007. január 1-jén létrejött Szülőföld Alap Iroda, amely az elkülönített állami pénzalap kezelője. Továbbra is három szakmai kollégiumunk volt, az oktatási, a kulturális és önkormányzati.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és várom a kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönjük szépen a példamutató rövidséget is. Itt van a kezünkben a beszámoló, van-e kérdés, hozzászólás? (Szászfalvi László jelentkezik.) Szászfalvi alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság!
Régi rögeszméinket fogom megismételni, legalábbis egy mondat erejéig. Tekintettel arra, hogy itt a Szülőföld Alap beszámolójával kapcsolatosan összefüggést látunk az elmúlt évek vitáival, és azt gondolom, ezeket újra és újra le kell szögeznünk, hogy annak idején hivatkozási alap volt a Szülőföld Alap létrehozásakor, amikor elég nagy viták voltak, hogy miért történik ez, és miért kerültek megszüntetésre az egyéb közalapítványok, illetve az egész intézményrendszer átalakítása. Természetesen akkor ezzel nem értettünk egyet, de akkor azt a választ kaptuk, hogy egyrészt a támogatási rendszer átalakítása fog következni ebből, másrészt pedig a támogatások nagyságrendje is növekedni fog.
Ami a beszámolóból is kitűnik és világossá vált, válik, hogy gyakorlatilag nagyságrendileg - ez most általános megközelítése a beszámolónak, de majd a konkrét dolgokra is rátérek - nem növekedtek ezek a támogatások, amelyek annak idején a közalapítványi rendszeren keresztül a határon túli magyar közösségeket elérték. Ez azért lényeges, mert eltelt több esztendő azóta, mióta ezek az intézkedések megszülettek, és gyakorlatilag miközben azért a központi költségvetésnek a kiadási összege emelkedett, növekedett, gyakorlatilag az elmúlt öt esztendőben nagyságrendileg az úgynevezett megújuló vagy megújított támogatáspolitika forrásai nem növekedtek. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy negatív hír, és sajnos ez az elmúlt jó néhány esztendőnek a változásaiból, negatív távozásaiból következik.
Konkrétan rátérve a támogatási gyakorlatra, szeretnék rákérdezni arra igazgatóhelyettes úrtól, hogy annak idején a Regionális Egyeztető Fórum, ha minden igaz, akkor 2007. február 27-én döntött 2007. évben a támogatások arányáról a különböző határon túli közösségek tekintetében. Nem akarom itt felsorolni, nyilván ön nagyon jól tudja ezeket, Romániától Ausztriáig a százalékos arányokat és felosztásokat. A beszámolóból az derül ki, hogy 2007-ben ezek a támogatási arányok nem így realizálódtak és nem így valósultak meg, ahogyan azt a Regionális Egyeztető Fórumon eldöntötték. Szeretnék rákérdezni erre, hogy miért történt ez a változás vagy mi miatt történt ez a változás.
A másik konkrét kérdésem, hogy ebbe a támogatási forráselosztásba belekerült Magyarország is egészen véletlenül, ráadásul olyan módon került bele Magyarország, hogy több határon túli területnek még az összesített aránya sem képvisel annyit, mint a magyarországi támogatás. Konkrétan szeretnék erre rákérdezni, hogy konkrétan mi volt az oka ennek, milyen szervezetek vagy kik kapták ezt a támogatást. Itt hivatkozhatnék arra, hogy Horvátország, Szlovénia és az ausztriai magyar közösségek összesen nem kaptak annyi támogatást, mint ez a bizonyos magyarországi 5 százalék.
Még egy kérdésem lenne. A működtetés tekintetében soknak tartjuk a működési kiadásait a Szülőföld Alapnak. Van-e valamilyen hiteles és elfogadható válasz vagy magyarázat arra vonatkozólag, hogy miért növekedtek meg a Szülőföld Alap működési, hangsúlyozom, működési forrásai, amelyek szerintünk túlságosan magas összegeket tesznek ki. Ezeket az összegeket konkrét célokra, a konkrét határon túli szervezeteknek kellene szerintünk adni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Nekem egy rövid kérdésem lenne. Itt nagyon érdekes, hogy Szerbia többet kapott támogatást, mint amennyit kért. Vajon ez miért történt?
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha kérhetném azt a bizottságtól, van itt még egy jó adag kérdés nekünk, illetve észrevételünk a dologgal kapcsolatban, ha ezt csatolhatjuk a jegyzőkönyvhöz, akkor el tudjuk mondani a vitában, ha nem, akkor fölolvasnám. Erre van lehetőség. Készítettünk ezzel kapcsolatban egy kritikus anyagot, nagy része már elhangzott, csak a vitában az hangozhat el, ami itt is elhangzik. Van-e erre lehetőség, hogy a jegyzőkönyvhöz csatoljuk? Nem muszáj, akkor fölolvassuk. Azért kérdeztem, hogy gyorsítsuk az ügymenetet. Fölolvasni föl tudjuk. Nagyjából elhangzott.
Kérdezem a bizottságot, hogy csatolhatjuk-e a különvéleményünket a jegyzőkönyvhöz. (Szavazás.) (Fogarasiné Deák Valéria: Különvéleményem van csak, mindegy.) A bizottság tagjainak az idejét próbáltam... A többség elfogadta, egy tartózkodással. Így ezt majd csatoljuk hozzá, és akkor ezek a kérdések vannak.
Van-e még egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor öné a reagálás lehetősége.
Balogi Csaba igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap) válaszai
BALOGI CSABA igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap): Tehát Szerbia és Ukrajna azért részesül nagyobb arányú támogatásban, mert ott eltérő problematikája van a magyarságnak. Érthető, hogy a két régió jelenleg kiszorult az Európai Unió határain kívülre, éppen ezért a román, a szlovák és a többi régió egyetértésével született meg az a döntés, hogy ők többet kapjanak, mint az ott élő magyarok létszámaránya.
ELNÖK: Most tud a többi kérdésre is reagálni, tehát Szászfalvi alelnök úréra.
BALOGI CSABA igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap): Rendben. Tehát a közalapítványok megszüntetését említette képviselő úr és a támogatási rendszer átalakítását. Ha megvizsgáljuk, akkor a 2007. évben a Szülőföld Alap több támogatást oszthatott ki, mint a korábbi években a Szülőföld Alap, az IIlyés Közalapítvány és az Apáczai Közalapítvány együtt. Ha a hatékonyságot vizsgáljuk, akkor elmondható az, hogy a 2 milliárd forint vagy a 2,5 milliárd forint nem egy olyan irtózatosan nagy összeg, hogy azt három vagy négy közalapítvány vagy központi költségvetési szerv kellene hogy szétossza. De a hatékonyságnál figyelembe kellett azt venni, hogy itt nem három vagy négy szervezetet kell fenntartani, és ezzel kikerülhetőek a párhuzamosságok is. Többször előfordult, volt szerencsém részt venni a közalapítványok felülvizsgálatában, és előfordult bizony a bizonyos pályázatoknak a többszöröződése, ami nem feltétlenül indokolt, hiszen nyilvánvalóan egy forrásból is megvalósíthatóak ezek a projektek.
Szászfalvi képviselő úr kitért a Regionális Egyeztető Fórum arányaira, hogy miért nem úgy realizálódtak, ahogy az a beszámolóban le van írva. A magyarországi szervezetek csak akkor részesülhetnek támogatásban, ha az a bizonyos szervezet rendelkezik határon túli telephellyel, és kimondottan a határainkon túl élő magyarság boldogulását szolgálja. Tehát ezek a szervezetek, amelyek tőlünk támogatást kaptak, általában vagy együttműködésben, akár határ menti együttműködésben, regionális együttműködésben, iskolák együttműködésében, civil szervezetek együttműködésében kapták meg ezt a támogatást, tehát valójában ezek a pénzösszegek nem kerültek elvonásra az egyes régióktól.
Hogy a működési költségünk jelenleg növekedést mutat. Itt a korábbi években 50 millió forintból gazdálkodott a Szülőföld Alap Iroda. 2005-ben és 2006-ban a Határon Túli Magyarok Hivatalán belül működött egy főosztályon belül a Szülőföld Alap Iroda szám szerint három fővel. Nyilvánvaló, hogy három fő személyi kiadásaira az 50 millió forint túlzásnak tűnik, és az is, hiszen 50 millió forintban nem merültek ki az alap kiadásai, hanem más szervezeti egységeknél merültek fel. Ez az egyik. Másfelől hivatalosan ennyi ember dolgozott a HTMH-nál a Szülőföld Alap Irodánál, ennyi ember pedig nem tudta volna ellátni a feladatot.
Jelenleg a Szülőföld Alap Iroda 16 fővel működik, és a 2007. évi költségeink egy jelentős részét adja ki, hogy az IIlyés Közalapítvány megszüntetése kapcsán igen súlyos kifizetéseket kellett eszközölnünk.
Köszönöm. (Szászfalvi László: Nem kellett volna megszüntetni.)
ELNÖK: Ez az 5 százalékos dologra a válasz, tehát hogy a magyarországi 5 százalékra a válasz, hogy erre ment?
BALOGI CSABA igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap): Nem, az 5 százalékosra a válasz az, hogy ezek együttműködési programok voltak, tehát magyar szervezetek és határon túli szervezetek között, így jött ez az 5 százalék.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e még kérdés? (Ékes Ilona jelentkezik.) Ékes Ilona!
ÉKES ILONA (Fidesz): Bocsánat, csak a pontosítás kedvéért. Nekem semmi gondom nincs, hogy Kárpátalja több támogatást kap, de én még olyan pályázással nem találkoztam sehol, hogy a pályázó több pénzt kap, mint amennyire pályázott, és ez Szerbia esetében így van. Itt van, hogy 2 045 000 forint, és kapott 2 179 000 forintot. Most vagy az én táblázatom nem jó, de azért elég érdekes, hogy ez miért történt.
ELNÖK: Parancsoljon!
BALOGI CSABA igazgatóhelyettes (Miniszterelnöki Hivatal - Szülőföld Alap): (Ékes Ilona egyeztet Balogi Csabával.) Ennek utánanézek, és megpróbálok rá válaszolni.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Erre később is lehetőség van. Ha nincs más hozzászólás, akkor szavazásra teszem fel. Ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja a Szülőföld Alapról szóló beszámolót? (Szavazás.) 9 igen. Nem szavazat? (Szavazás.) 9 nem. Nincs tartózkodás. A bizottság 9 igen, 9 nem szavazattal nem találta alkalmasnak általános vitára a beszámolót.
Ezzel lezártuk az 5. napirendi pontot. Egyik kisebbségi előadónak Szászfalvi képviselő úr jelentkezett. Másik kisebbségi véleményre van-e esetleg jelentkező? (Fogarasiné Deák Valéria: Gyula, hozzászólnál?) (Tóth Gyula: Megtisztelő.) Tóth Gyula nagyon kedves invitálás után vállalta a feladatot, köszönjük szépen. Lezártuk a napirendi pontot.
Egyebekben van-e valakinek hozzászólása? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor köszönöm szépen a megjelenést, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 15 perc)
|
Szászfalvi László |
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezetők: Dancsecs Dóra, Földi Erika