EMBCB-27/2008.
(EMBCB-107/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. szeptember 30-án, kedden, 14 óra 07 perckor
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5950. szám) *
(Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények, felvetések *
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám) *
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
(Általános vita)
Elnököl: Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Balog Zoltán (Fidesz) Ékes Ilonának (Fidesz)
Lénárt László (MSZP) dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Nyakó Istvánnak (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz) távozása után Pettkó Andrásnak (MDF)
Farkas Flórián (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Németh Ferenc elnök (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa)
Barabás Miklós igazgató (Európa Ház)
Bécsy Etelka főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Fekete István osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Básti Judit tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Gulácsy-Tóth Tamás tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Farkas Zoltán vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Kanyó Lóránt főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Botka Erika szakmai tanácsadó (Pénzügyminisztérium)
Faragó Lajos főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Vincze Enikő fogalmazó (Pénzügyminisztérium)
Tornóczky Gusztáv kommunikációs vezető (Krisna Tudatú Hívők)
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP frakció)
Tabajdi Anita szakértő (MSZP frakció)
Nemoda István irodavezető, kormány-főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Márkus Eszter főtanácsos (Miniszterelnöki Hivatal, Társadalmi Párbeszéd Koordinációs Iroda)
Dénes Gábor titkár (Nemzeti Civil Alapprogram)
Pappné Farkas Klára Európa Tanács igazgató (Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ, Budapest)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 07 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm önöket. Az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülését megnyitom.
Azzal kezdem, hogy Balog Zoltán elnök úr igazoltan van távol más halaszthatatlan elfoglaltsága miatt, és abban maradtunk alelnök úrral, hogy a mai napon akkor rám hárul az ülésvezetéssel járó megtisztelő feladat.
A szükséges kellékekkel, mindenekelőtt a jelenléti ív kitöltésével kell kezdenünk. Láthatóan a helyettesítésekkel együtt határozatképes a létszám, de szaladjunk rajta végig. Balog Zoltánt Ékes Ilona helyettesíti, Donáth László itt van, Godó Lajos itt van, Lénárt Lászlót Müller Timea helyettesíti, Nyakó István itt van, Tóth Gyulát Teleki László helyettesíti, Wiener Györgyöt Nyakó István helyettesíti, Gusztos Péter nem adott helyettesítési megbízást, Bíró Ildikó itt van, Ékes Ilona itt van, Farkas Flóriánt Varga képviselő úr helyettesíti, Fazekas Sándort Bíró Ildikó, Semjén Zsoltot Szászfalvi úr, és Pettkó András itt van.
Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel együtt a bizottság ülése határozatképes, el is kezdhetjük.
A napirendi javaslatot képviselőtársaink kézhez kapták. Ezzel kapcsolatban kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel, javaslat. (Nincs jelentkezés.) Amennyiben nincs, kérem, hogy szavazzunk a napirendi javaslatról. Ki az, aki egyetért, elfogadja? (Szavazás.) Láthatóan a napirendi javaslatot egyhangúlag elfogadtuk.
(Első helyen kijelölt bizottságként)
Az 1. napirendi pont a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megvitatása az általános vitára való alkalmasság szempontjából első helyen kijelölt bizottságként. Tisztelettel köszöntöm, üdvözlöm az előterjesztőket, dr. Herczog László szakállamtitkár urat és munkatársait, akik majd segítenek minket a tárgyalásban, illetve valamennyiünk nevében köszöntöm Németh Ferenc urat, a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának elnökét és mindazokat, akik az ő munkatársai közül vannak jelen.
Az írásbeli előterjesztést ismerik a bizottság tagjai, amennyiben szóbeli kiegészítésük van, azt örömmel hallgatjuk. Parancsoljon, államtitkár úr!
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mint ismeretes, a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény 2003. július 25-én lépett hatályba, ennek tehát öt éve. Két választási eljárás tapasztalatai még azok, amelyek alapján időszerűvé vált a törvény rendelkezéseinek a felülvizsgálata.
A törvény módosítására irányuló előkészületek már 2006-ban megkezdődtek az NCA Tanácsa közreműködésével. A koncepciót közzétettük a www.nca.hu, tehát az NCA honlapján. Erre számos civil szervezet nyilvánított véleményt. A beérkezett érdemi észrevételek nagy részét az előterjesztésbe beépítettük. Úgy gondolom tehát, hogy a törvényjavaslat egyeztetése, előkészítése megfelelő módon megtörtént.
A módosítás az NCA fő vívmányait, demokratizmusát, a civil szervezetek által választott testületek hatáskörét, összességében az NCA szerkezetét nem érinti, ezen nem kívántunk változtatni, úgy ítéljük meg, hogy ez megfelelő. Elsősorban ezért a rendszer hatékonyságának, átláthatóságának előmozdítását, a gyakorlati tapasztalatok és természetesen a felmerült problémák korrigálását kívántuk megvalósítani.
A törvénymódosítások leglényegesebb pontjait talán három mondatban tudnám összefoglalni: először is a támogatásra jogosult szervezetek körének a felülvizsgálata, másodikként a testületi döntések elleni jogorvoslat szabályainak a módosítása, harmadikként pedig az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok módosítása, az alapprogram nyilvánosságra, a tájékoztatási, beszámolási kötelezettségre, a civiljelölt-állításra vonatkozó szabályok módosítása.
Természetesen az nem változik, hogy a kormány a civil szervezetek jogi és pénzügyi feltételeinek szélesítésével hozzá kíván járulni ahhoz, hogy polgárai szabad szerveződései erősítsék a társadalom összetartó erejét.
Ami a jogosult szervek körét illeti, az NCA célja - ez mindnyájunk előtt ismert - a klasszikus civil szervezetek támogatása. A törvény ezért kizárja a támogatási rendszerből a közalapítványokat, pártokat, munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezeteket, biztosító egyesületeket, egyházakat, és nem jogosult működési támogatásra az a civil szervezet sem, amely a tárgyévben a költségvetési törvény alapján nevesítően részesül támogatásban az állami költségvetésből, és a támogatást az erről szóló támogatási szerződés szerint működési célra kapja. Itt a tervezet azt a változást tartalmazza, hogy nem minősül civil szervezetnek a pártok által alapított alapítvány és a párt részvételével létrehozott társadalmi szervezet.
A jogorvoslatra vonatkozó szabályok átalakításánál itt azt szeretném kiemelni, hogy a miniszter a Tanács döntését mindig törvényességi szempontból vizsgálja meg, ezt egyébként a gyakorlatban is tapasztaltuk, hogy számos szervezet ezt így élte meg, és tulajdonképpen a miniszter mérlegelési jogkörét, amire a törvény nem biztosít lehetőséget, és nem is teszünk ilyen javaslatot.
A Tanács jogosult a kollégium döntését megvizsgálni abból a szempontból is, hogy elvi irányító jogkörében hozott döntésével a kollégium döntése összhangban áll-e. Amennyiben a Tanács úgy ítéli meg, hogy a döntés jogszabálysértő, illetve a Tanács döntésébe ütközik, felhívja a kollégiumot az összeütközés megszüntetésére. Ha a kollégium a felhívásnak 30 napon belül nem tesz eleget, a Tanács a kollégium döntését érvényteleníti. Ha a kollégiumi döntésnek a Tanács felhívására történő módosítása vagy érvénytelenítése sérti a döntéssel közvetlenül érintett pályázó érdekeit, az érvénytelenített döntés bírói felülvizsgálatára nemperes eljárás szerint van lehetőség.
A tervezet szerint a törvény hatálybalépését követően létrehozott kollégium létszámának felső korlátja kilenc főre csökken, ezzel egyidejűleg a működőképesség biztosítása érdekében az alsó korlát hét főre emelkedne. A minisztérium a kollégiumokat háromévente a Tanács javaslatára alakítja ki. Ennek során kollégiumot megszüntethet, és új kollégiumot hozhat létre. A Tanács javaslata a kollégiumok számára, létszámára vonatkozhat, a kollégiumok összetételére nincs ráhatása, hiszen a testület civil tagjait az elektorok választják a civiljelölt-állítás keretében.
A testületek folyamatos megújulása, új szereplők, szempontok bekapcsolódásának biztosítása érdekében a módosítás arra tesz javaslatot, hogy a tag legfeljebb két ciklust tölthessen egyhuzamban az NCA rendszerében. Ebbe belefér az, hogy egy ciklust, ha kihagy, utána újra jelölhető. A javaslat értelmében a következő NCA-választásoktól kezdődően nem lehetnek az NCA testületének tagjai azok a személyek, akik országgyűlési, megyei, fővárosi közgyűlési, települési önkormányzati képviselők vagy polgármesteri tisztséget töltenek be. Jelenleg a testületi tagoknak az NCA rendszerét érintő érdekeltségei nem titkosak, de nem is célzottan nyilvánosak. A civil szféra képviselői részére mégis biztosítani kívánjuk az átláthatóságot. A testületi tagok összeférhetetlenségi nyilatkozatának külön nyilvánosságra történő hozatalát jelenleg csak egy tanácsi határozat írja elő, az új javaslat szerint nyilatkozatot kell tenni az érdekeltségi körbe tartozó szervezetekről, és a nyilatkozatot a honlapon közzé kell tenni.
Az NCA-törvény hatályos szövege rendelkezik a Tanács elnökének tájékoztatási kötelezettségéről a miniszter felé, valamint a miniszter beszámolási kötelezettségéről az Országgyűlés kijelölt szakbizottsága, nevezetesen önök felé. Ezt eddig kormányrendelet szabályozta, most, hogy ez átlátható legyen, mindezen kötelezettségeket egységesen a törvényben javasoljuk szabályozni.
Végül azt szeretném megemlíteni, hogy a javaslat azt deklarálja, hogy a civiljelölt-állítási rendszerben jelölt csak a civil szervezetek által delegált jelölt lehet, ennek kimondása a reprezentativitás érvényesítése érdekében szükséges.
Szakmai szempontból szükséges annak a rögzítése is, hogy a jelölt csak egyetlen testület esetében lehessen póttag. Ha a jelöltet több testületbe is jelölik, de egyikbe se választják tagnak, a választást követően kell nyilatkoznia arról, hogy mely testületben kíván póttag maradni.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem a tisztelt bizottságot, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogassa. Köszönöm szépen.
Kérdések, vélemények, felvetések
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A bizottság tagjai következnek. Kérdezem, ki kér szót? (Pettkó András jelentkezik.) Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottsági Tagtársaim! Több mint öt évvel ezelőtt fogadta el a Magyar Országgyűlés ezt a nagyon fontos törvényt, hiszen ez az első olyan lehetőség, amikor a civil szervezetek saját maguk tudják elosztani a pénzt, és arra a lehető legkisebb politikai ráhatása van akár a mindenkori hatalomnak, akár a mindenkori ellenzéknek. Ez volt az alapgondolatunk.
Aztán másik alapgondolatunk az volt, amikor ezt a törvényt tárgyaltuk és elfogadtuk, hogy az lenne jó, ha 1 százalékot érnénk el, mármint kétszer 1 százalékot. 1 százalékot ajánlanak fel az állampolgárok a pénzükből, és maga ez a Civil Alapprogram is ezáltal eléri az 1 százalékot. Ezzel szemben mit tapasztaltunk az elmúlt öt évben? Azt tapasztaltuk, hogy a minisztérium minden egyes lehetőséggel megpróbált rátelepedni a Nemzeti Civil Alapprogramra. Az tapasztaltuk, hogy a mindenkori kezelő szervezet is többször olyan döntéseket hozott, ami a megválasztott kuratóriumi tagokkal szembeni döntés volt. Sokszor kikérték a kurátorok véleményét, aztán mégis a minisztérium másképp döntött. Arra szeretném felhívni a figyelmet és kérni a minisztérium mindenkori vezetését, hogy ez a tevékenység egy kicsikét alakuljon át, és minden egyes döntés előtt, amit a minisztérium eldönt, mindig kérje ki a kuratórium véleményét.
Egyébként a Magyar Országgyűlés bizottságából, ahol ülünk, két delegáltunk van. Örültem volna, ha a mostani tárgyalásra a két delegált is itt lett volna, és elmondták volna, hogy ők mit tapasztaltak, elmondták volna azt, hogy ők, maga az NCA vezetősége milyen törvényi módosításokra tett javaslatot a minisztérium felé. Az én információim és az én tudásom szerint sokkal nagyobb és sokkal átfogóbb, és több ponton javasolta az NCA jelenlegi Tanácsa módosítani a törvényt. Ehhez képest egy kisebb mértékű, kisebb léptékű módosítás érkezett be.
Előrebocsátom, hogy az MDF képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Azért támogatjuk, mert azt gondoljuk, hogy van egy törvény, és ha ezt a törvényt lehet javítani, akkor ezt tegyük meg. Kíváncsian várjuk, hogy milyen módosító javaslatok érkeznek be a frakciók részéről, kíváncsian várjuk, hogy az NCA jelenlegi Tanácsának, elnök úrnak mi az álláspontja a benyújtott törvényjavaslatról. Készen állunk egy olyan ötpárti egyeztetésre, ami korrigálja a minisztérium által benyújtott törvényjavaslatot.
Egyébként én magam azzal az iránnyal teljes mértékben egyetértek, hogy országgyűlési képviselő, önkormányzati képviselő semmilyen pozíciót ne vállalhasson az NCA pénzosztása tekintetében, sőt ennél tovább megyek, aki jelöltséget vállal, az se vállalhasson. Lehet, hogy ennek jogi akadálya lenne, de azért emlékezzünk arra, hogy a közpénzek tekintetében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak volt egy szokásos előrerohanása, amikor azt gondoltuk, hogy majd a közpénzügyi honlap milyen jó lesz. Ha valaki fölmegy a közpénzügyi honlapra, akkor azt látja, hogy az nem felel meg a törvényi szabályozásoknak.
Azzal szemben, ami most benyújtásra került, azért valljuk be, hogy a minisztérium által kidolgozott törvénymódosítás nem old meg olyan fontos kérdéseket, mint például a saját számla kérdése. Miért nem lehet az NCA-nak saját számlája? Ha ez a több száz millió forint, éves szinten 7 milliárd forint saját számlára érkezne, akkor ameddig a pénz nem kerül lehívásra, addig ez a civilek számára tudna kamatozni. Gondoljuk csak bele, hogy ezen a számlán átlagosan lenne mindennap mondjuk 2-3 milliárd forint. Ha a 2-3 milliárd forintot egy előnyös konstrukcióban lekötik akárcsak egy hétre, ez éves szinten a civil szférának - nem állami pénzből, hanem a bankoktól elvonva - több száz millió forintot tudna jelenteni. Miért nem egy ilyen jellegű törvénymódosítást nyújtott be a minisztérium? Vagy a minisztérium miért nem gondolkodik egy ilyen jellegű megoldásban?
A benyújtott törvényjavaslat nem oldja meg a másik nagy problémát, azt, hogy amikor az NCA-törvényt megalkottuk, akkor úgy gondoltuk - és az van a törvényben is bent -, hogy előfinanszírozású pályázatokról van szó. Tudom, mert több tucat civil egyesület írt hozzám levelet ebben az évben is, neveket nem szeretnék mondani, mert én elhiszem nekik, hogy így történt, hogy bár áttért a Nemzeti Civil Alapprogram nagyon helyesen a keresztféléves finanszírozásra, mégis az idén az a pénz, amit június 1-jétől kellett volna elkölteni, sok esetben, tehát nagyon nagy százalékban augusztus végén vagy szeptember első napjaiban érkezett meg a civil egyesületekhez és alapítványokhoz. Magyarul megint volt két-háromhónapos késés, és nem az NCA kuratóriumának a hibájából, hanem a minisztérium hibájából. Nem értem, hogy ha a minisztérium benyújt egy törvénymódosítást, akkor például ezt a problémát miért nem oldottuk meg végérvényesen, amikor törvényesen a civileknek ki kellett volna fizetni a pénzt az előfinanszírozás tekintetében.
A harmadik kérdés, amiről azért itt beszélni kell - alelnök asszonnyal az elmúlt években erről jó néhány vitám volt -, ez a befagyasztás kérdése. Azt állítom, hogy a magyar kormány törvénytelenül fagyasztotta be a Nemzeti Civil Alapprogramot abban a két évben, amikor a befagyasztás megtörtént, mert a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény egyértelműen rendelkezik arról, hogy mikor kell kifizetni a pénzt, tehát a pontos dátumok bele vannak írva, az is, hogy mennyi pénzt kell átutalni. Ezzel szemben önök, kormánypárti képviselőtársaim a költségvetési törvénybe betettek egy zárolást. Az NCA-törvényt nem módosították, mert ahhoz nem nyúltak hozzá, csak a költségvetésben történt egy fél salátamegoldás.
Összefoglalásképpen azt támogatom, hogy különbözőfajta szigorítások... Meg még egy gondolatot szeretnék mondani, ez pedig az, hogy kisebb kuratóriumok legyenek. Ezzel az iránnyal a magam részéről nem tudok egyetérteni, tehát ezekben a kuratóriumokban dolgozó emberek nem azért a néhány ezer forintért vagy mondjuk 20 ezer forintért, 15 ezer vagy 30 ezer forintért vállalják azt a munkát, amit ők megcsinálnak, hanem másért vállalják, tehát az a helyes, ha minél több ember tud dönteni ennek a pénznek az elosztásáról. Annak idején, öt évvel ezelőtt több órát vitatkoztunk arról, akkor még a négy parlamenti párt, hogy mennyi legyen az a szám, amiben be tudjuk ezt lőni. Azt gondolom, hogy helyesen határoztuk meg az akkori számot, az SZDSZ részéről Béki Gabriella volt az, aki érvelt a mostani elfogadott számok mellett, és remélem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége például ehhez a számcsökkentéshez nem fogja adni a nevét.
Összefoglalásképpen azt javaslom, hogy támogassuk a törvényt, és aztán próbáljunk meg olyan módosításokat bevinni, amelyek ezt jobbá teszik. A magam részéről a teremben tartózkodó NCA-elnök véleményére kíváncsi lennék, hogy mit gondol a benyújtott törvényjavaslatról, és a teremben tartózkodik azért még más tanácstag. Azt gondolom, hogy mondjuk 2-3 perc erejéig - Barabás úrra gondolok, de ha van más tanácstag is - szívesen meghallgatom a véleményét, hiszen egy célunk lehet nekünk országgyűlési képviselőknek, hogy a civil szervezetek életét megkönnyítsük, megtámogassuk, hogy ez a bizonyos harmadik szektor minél erősebb tudjon lenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További képviselői megszólalások? (Jelzésre:) Bíró Ildikó, parancsoljon!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az NCA-val foglalkozó 2003-as törvény szerintünk is módosításra szorul, mivel a törvény alapvető célja az, hogy a demokrácia egyik alapvető intézményét, a hazai civilek fejlődését és biztonságos működését segíteni kívánó törvényi szándékot támogassa, de ez nem a kívánt mértékben teljesül. A jelenlegi törvényi szabályozás és annak végrehajtása lehetőséget nyújt arra, hogy bennfentes körökből kerüljenek ki elsősorban a pályázati nyertesek. Ha figyelembe vesszük, hogy 77 ezer civil szervezet van Magyarországon, és mondjuk levonjuk belőle azt az uszkve 20 ezer civil szervezetet, amely tengődik vagy nem működik, akkor is meglepő az az adat, hogy 10-13 ezer civil szervezet pályázik az NCA-hoz mindössze.
Az NCA maga és a törvény azért jött létre, hogy a civilek egyre erősebbek és hatékonyabbak legyenek, illetve hogy újabb és újabb civil szervezetek jöhessenek létre, és úgy vesszük észre, hogy ez nem teljesül.
Nem nagyon értjük, hogy miért kellett az Államkincstártól elvenni és az ESZA Kht.-nak adni a kezelést akkor, amikor az Államkincstár már viszonylag gördülékenyen végezte ezt a munkát. Így nagyon gyakran elbizonytalanodik a civilek helyzete, különös tekintettel az utófinanszírozásra, ami még utólag is döcögve működik.
Ezért lenne néhány konkrét észrevételünk, illetve javaslatunk is, kapcsolódva a törvénymódosításhoz. Először is, amit már Pettkó András képviselőtársam említett, hogy a kollégiumok létszámát, illetve a tagok létszámát szeretnék csökkenteni, mi is egyetértünk abban, hogy ez nem lenne helyes, viszont a Tanács létszámát tizenhét fő helyett le lehet csökkenteni kevesebbre, mert ott pont a tizenhét fő jelenti azt időnként, hogy működésképtelen a létszám. A miniszter által delegált három fő helyett lehetne itt egy főt javasolni.
Aztán az összeférhetetlenségről. A tervezet 5. §-a által leírt rész szabályozza az összeférhetetlenségi vagy érdekeltségi állapot megszűnésének bejelentését, illetve ennek teljes körű törvényi szabályozása jöjjön létre. Az összeférhetetlenség és átláthatóság szempontjából az NCA eddig is messze a többi állami alap előtt járt, de javasolnánk, hogy ne csak a testületi tagok, hanem a kezelő szervezet és a minisztérium NCA-val foglalkozó tagjai is tegyenek összeférhetetlenségi nyilatkozatot, és ugyanolyan nyilvánossági szabályok legyenek rájuk érvényesek, mint a testületi tagokra.
A befagyasztással kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy azt halljuk, hogy egészen magas idén, nagyon komoly összeg érkezett idén az 1 százalékokból, és hogy a kormány megint készül befagyasztani az éppen most feloldott limitet, tekintettel arra, hogy nem tudja teljesíteni ugyanazt az összeget, ami az 1 százalékból befolyt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Szabóné Müller Timea képviselő asszony, utána alelnök úr.
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Néhány dolgot. Én is nagyon örülök, hogy elénk került ez a törvény, mindannyian érezzük, hogy korrekcióra szorul. Valószínűleg abban is egyetértünk, hogy néhány ponton ennél talán egy kicsit nagyobbat is lehetett volna módosítani, elbírta volna a helyzet, de véleményem szerint az előttünk lévő törvénymódosítás mértéke és iránya elfogadható.
Abban Pettkó Andrással egyetértek, hogy üljünk össze és nézzük meg mind az ötpárti képviselők bevonásával, mind pedig az érintettek bevonásával. Nyilván a Tanácsban olyan tudás gyűlt össze az évek során, hogy ezt nekünk figyelmen kívül hagyni nem érdemes. Üljünk össze, és nézzük meg, hogy merrefelé mehetünk.
Néhány konkrét dologról szó esett, erről én is megfogalmaznék néhány gondolatot. Az, hogy a minisztérium rátelepedett volna az egész NCA-rendszerre, én megmondom őszintén, nem nagyon érzékeltem. Azt gondolom, nagyon kevés olyan rendszer van, amely ekkora szabadságot biztosít a haszonélvezőinek, itt a civil szervezetek maguk döntenek a döntéshozókkal, és a döntéshozók semmilyen befolyásoltság alatt nem állnak arra vonatkozólag, hogy mikor milyen pályázatot írnak ki, és ezt milyen formában bírálják el.
Ugyanakkor néhány olyan probléma és segélykiáltás, ami természetesen hozzánk is eljut, hogy néhány civil szervezet nem tud bizonyos sérelmeiért hova fellebbezni, mert ez a fajta rendszer nem épült ki az NCA-ban. Nem tudnak programokat megvalósítani, mert döntés csak azután történik, hogy már a program lefutott, és ebből a politikai előfinanszírozó szándékból ténylegesen egy utófinanszírozó rendszer van. De azért azt világosan kell lássuk, hogy ez alapvetően nem a törvényhozónak a sara, szerintem nem is a minisztérium sara, hanem igenis egy kicsit az NCA kuratóriuma és Tanácsa egy kicsit a saját háza táján is körbenézhet, hogy mikor ülnek össze, és mikor hoznak arra vonatkozó döntéseket, hogy pályázatot írnak ki.
Tudom, hogy nem tárgya ez a törvénynek, és ebben a mai beszélgetésünkben nem tudunk olyan passzust beletenni, ami ezt szabályozná, de hogy ez probléma és erre megoldást kell találnunk, amihez egy újabb adalék az, hogy egy új rendszer most áll fel. Az elektorjelölések mai nappal záródnak le, és ez új lehetőséget biztosít néhány szabály megváltoztatására, ez szerintem egészen biztos és nagyon-nagyon fontos.
Az összeférhetetlenség, a nyilatkozattételi kötelezettség, az, hogy kik nyernek pályázatot, ez mennyire bennfentes és mennyire belső kör, és mennyire lehet ezt viszonylag tisztán látni egy-két év távlatából, hogy bizonyos kollégiumok közül kik azok, akik nyernek, azt gondolom, Bíró Ildikónak mondva, hogy őszintén szólva ezt megint nem itt kell megbeszélni, hanem meg kell nézni, hogy tudunk-e olyanfajta szabályokat alkotni, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt a kört kinyissák.
Azt gondolom, a kifogásoknál az egyszerű pályázó sérelmeire vonatkozó kifogásokat erősíteném, azt gondolom, arra vonatkozólag végig kellene néznünk módosító javaslattal.
A kollégiumok számának csökkentésével egyetértek, hallottam érveket mellette és hallottam érvet ellene. Ez egészen biztos, hogy a következő időszak megbeszéléseinek komoly tárgyát fogja képezni.
A működésképességnek kell legfőbb szempontnak lenni abban, hogy milyen véleményt alakítunk ki, és azt kell hogy mondjam, hogy az összeférhetetlenségi szabályok mellett is a frakciónk ki fog állni, és azokat, amelyek itt a törvénybe bekerültek, illetve az összeférhetetlenségi törvényben benne vannak, mi jónak és elfogadhatónak tartjuk. Egyelőre ennyi. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Alelnök úr, parancsoljon!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Mi magunk is a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényt egy nagyon fontos törvénynek tekintettük és tekintjük. Alapvetően meghatározza az egész civil szférának a működését Magyarországon, és ezért nyilván fontos az, hogy eljutunk egy bizonyos időszakba, amikor próbálunk ezen a helyzeten javítani. Megítélésünk szerint az előterjesztett törvényjavaslat nem szolgálja a rendszernek a nagyságrendileg jobb működését, hiszen nyilvánvalóan vannak pozitív, előremutató részei a törvényjavaslatnak az egész rendszer megjobbítására vonatkozólag, de azt gondolom, az egész magyarországi civil szféra azt szeretné, hogy az egész rendszer stabil legyen, tehát stabilitás legyen benne, kiszámíthatóság legyen benne, egyszerűség legyen benne, három felkiáltójellel, és ami még rendkívül fontos, hogy minimálisan inflációkövető finanszírozás legyen a rendszer mellett. Ezeket nem látjuk.
A mostani törvényjavaslat, bár vannak benne olyan részek, részletek, amelyek nyilván segítik a jobb működést, de azt gondolom, ha valóban ezt a rendszert stabilizálni kellene hosszabb távon, kiszámíthatóvá tenni, sokkal egyszerűbbé tenni. Bizonyos tekintetben azt érzékeljük, hogy ez a rendszer bebetonozza a már meglévő státuszokat. A kicsik kicsik maradnak, a nagyok nagyok maradnak, nincs megfelelő rugalmasság ebben a rendszerben. Azt gondolom, ha hozzányúlunk ehhez a törvényhez, akkor komolyabban, radikálisabban kellene hozzányúlni a rendszerhez, hogy ezek a fajta elvárások, a civil szférában megfogalmazódó elvárások tudjanak realizálódni, tehát a stabilitás, a kiszámíthatóság, az átláthatóság, az egyszerűség és a kézzelfogható, kiszámítható és évről-évre legalább inflációkövető finanszírozás.
Most nem beszélnék itt a különböző maradványképzésről és sok egyébről, amit már annak idején megvitattunk és kivitattunk. Az a véleményünk, hogy ez a most beterjesztett törvényjavaslat jelen állapotában nem alkalmas arra, hogy ezeknek az ismérveknek meg tudjon felelni. Itt volt egy átállás az Államkincstártól az ESZA Kht.-ra, ez is egyfajta megrázkódtatást jelentett. Tehát nem tartjuk ezt így jónak, az irányok sem elég előremutatóak a törvényjavaslatban ahhoz, hogy az kézzelfogható, az egész civil szféra számára kézzelfogható, pozitív változást jelenthessen. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen. Képviselőtársaink? (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt. Akkor azt kérdezem tisztelettel, hogy megszavazzuk-e, hogy szót adunk vendégeinknek? Úgy tudom, muszáj megszavaznunk. (Szavazás.) Megszavazta a bizottság. Attól tartok, hogy Németh Ferenc nem teheti meg, hogy ne kérjen szót, oly határozott volt a felkérés, úgyhogy kérem szépen tisztelettel.
NÉMETH FERENC elnök (Nemzeti Civil Alapprogram): Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, és köszönöm a szót.
Nagyon sok mindenről beszéltünk itt az elmúlt öt év kapcsán, én mégis azt mondom, hogy sorba venném azokat a problémákat, amik felvetődtek.
Kezelő szervezet váltása. Én voltam az egyik élharcosa annak, hogy az Államkincstárt szüntessük meg mint kezelőt, mert a regionális pályázatkezelés azt jelentette, hogy az egyik régióban elfogadtak egyfajta közhasznúsági jelentést, a másik régióban nem. Tehát nem volt egységes a dolog rendszere. Nem is nagyon lehetett, például a közép-magyarországi kincstár mindent visszadobott és 80 százalékig hiánypótoltatott, a nyíregyházi államkincstár meg szinte semmit. Tehát nem volt egységes a pályázatkezelés. Ezért úgy gondoltuk, úgy láttuk, hogy ha van egy olyan pályázatkezelő szervezet, amely egységes logikán fogja elbírálni majd főképp a pályázatok formai részét, nem a tartalmit, akkor behelyezzük a rendszerbe. Az ESZA Kht. az első évben tragédiát produkált, azt kell hogy mondjam, hogy bedőlt a rendszer, tehát a kezelő nem igazán volt a feladata magaslatán. Ebben az esztendőben azonban úgy gondolom, hogy próbáltunk egy kicsit közelebb kerülni ehhez a dologhoz.
Azt kell hogy mondjam, hogy az NCA testületei abszolút időben kiírták a pályázataikat, tehát ennél előbb nem lehetett volna pályázatokat kiírni, a kezelő szervezet kérte, hogy a beadási határidők csússzanak egy héttel, mert akkor nem fog összeomlani a rendszerük, és akkor tudják kezelni a pályázatokat. Ennyit a kezelő szervezetről.
A pénzbefagyasztást nagyon nehezen élik meg, nyilvánvalóan minden civil minél több pénzt szeretne kapni. Nem tudom, hogy most mennyi lesz hivatalosan az a pénz, ami az NCA rendelkezésére fog állni. Az APEH sajtótájékoztatóján elhangzott a 9,2 milliárd forint. Most jó lenne azt megkapni nyilvánvalóan. Tehát jó lenne, ha odáig tudna hatni a dolog.
Aztán olyan problémák vetődtek fel, amik a rendszerből fakadnak: az, hogy van három viszonylag egyenrangú partner egymás mellé rendelve, és egymásra nincs hatásuk, tehát a Tanács elnöke nem tudja befolyásolni a kezelő szervezet munkáját. Kérheti, hogy a kezelő szervezet csináljon valami mást, a miniszteri titkárságtól is kérhet. Tehát a struktúra maga ebben a rendszerben az, hogy alapprogram magában hordozza ezeket a problémákat nyilvánvalóan. Tehát sokkal több.
Igazából azt gondolom, hogy ami hosszú távú cél kellene hogy legyen, az valami hasonló működési struktúra, mint a Nemzeti Kulturális Alap, amikor saját kezelő szervezete van, tehát mondjuk a Tanács elnöke vagy a felelős vezetője számon kérheti a kezelő szervezetet, hogy miért nem úgy működik a dolog, ahogy annak kellene működni, mert ezek a lehetőségek most nincsenek meg.
A Tanács jogkörei viszonylag korlátozottak, hiszen igazából nem tud a kollégiumok felé sem hatékonyan fellépni. Most jöttek be a kifogásügyek először, az első kétéves ciklusban nem volt kifogás, most nagyon sok kifogás van. Nem nagyon tudunk mit kezdeni vele. Megmondom, hogy miért. Hoz egy döntést a kollégium, azt megkifogásolja a Tanács. Ha a kollégium elfogadja a Tanács kifogását, akkor elismeri, hogy hibázott adott döntésében. Tehát ez az alá-, fölé-, mellérendeltségi viszony nem hordja magában azokat a problémamegoldásokat, amiket egyébként jó lenne, ha valamilyen módon, lehet, hogy nem törvényi szinten, de valamilyen módon kezelni kellene.
Még egyszer mondom, a pályázatok kiírása ebben az esztendőben időben megtörtént, azt gondolom, hogy ennél előbb nem lehetett. Úgy látszik, hogy valóban elhúzódik a pénzek kifizetése, erre azonban azt gondolom, hogy a jelenlegi struktúrában nem ez jelenti a megoldást, hogy valami mást teszünk, hanem az, amiről itt már ebben a bizottságban többször szó volt, az úgynevezett civil bank kérdése. Most idézőjelbe tenném a bankot, mert hogy itt nem egy banki dologról lenne szó, hanem felvetődött az, hogy általában a civil szervezeteknek nyári programjaik vannak, nyári projektjeik vannak, amiket megvalósítanának. Jó esetben is, ha minden szabályosan zajlik, akkor valóban Pettkó képviselő úr jól mondja, hogy túlcsúszik, elcsúszott szeptemberig ez a pénz, mert hogy van hiánypótlás. Tehát ha minden szabályosan megy is, túlcsúszik azon az időszakon, amikor a legtöbb civil program van.
Beszéltünk itt többször már erről az úgynevezett civil bankról. Még egyszer mondom, nem bankra gondolok, hanem egy olyan számlára, amin az a pénz szerepelhetne, amit nem visznek ki a civilek, mert olyan nagyságrendű, amit nem érdemes egy civil szervezetnek az adminisztráció miatt kivinnie, viszont bent marad az APEH-nek. Ez 250 millió forint körül van, amennyire ezt tudom. Nem biztos, hogy nagyon pontos a forrásom. (Pettkó András: 370 volt.) Bocsánatot kérek, akkor 370 volt. Ha ezt egy valamiféle számlára akár a Nemzeti Civil Alapprogramon belül is el lehetne különíteni, és lehetne azt tenni, hogy az a civil szervezet, amely egyébként nyert a pályázaton, mert erről megvan a jegyzőkönyv gyakorlatilag viszonylag rövid időn belül, az mondjuk ebből az alapból pénzhez juthat, hogy meg tudja csinálni a projektjét, hiszen a visszafizetési garancia ott van a megkötött szerződésben. Tehát azt látom most, hogy nem nagyon lehet egy bizonyos határon túl felgyorsítani a pénzek kifizetését, ugyanakkor meg jó lenne, ha akkor kapnának a civil szervezetek pénzt, amikor szükségük van rá. De ez leginkább a projektekre vonatkozik, a működésinél azért ennyire nem nagyon súlyos a helyzet, de a projektfinanszírozásnál mindenképpen súlyos.
A másik, amiről dönthet a Tanács, itt a forrásokról beszéltünk. A törvény azt írja elő, hogy 60 százalékát az NCA forrásainak működésre kell adni, és a fennmaradó rész az, ami részint a rendszer működtetésére mehet, részint pedig a projektek finanszírozására. Ez nagy dilemmát vetett fel a Tanácsban is, hogy milyen irányelvek szerint menjen ez a pénz, mert egyrészről érdemes-e fenntartani kis szervezeteket csak az NCA pénzén, tehát nyer 500 ezer forintot, abból elvan, és igazából nem fejlődik, és hogy a nagy szervezetek mennyi pénzt kapjanak. Tehát ez is mindig nagy dilemma volt a működésük kapcsán. Erre megvannak a maguk sávos elosztási rendszerei a kollégiumoknál. Azt kell hogy mondjam, hogy ezt igazán nagyon nem is lenne érdemes most ebben a pillanatban átugrani, mert azt gondolom, hogy ez egy viszonylag korrektnek tűnő dolog. Tehát ilyen értelemben ehhez nem igazán érdemes hozzányúlni.
Amit a legfontosabb problémának tartok, az az, hogy nincs monitoringja az NCA-nak. Tehát felvetődik, a miniszteri titkárságnak kapacitása nincs rá. A kezelő szervezet azt mondja, hogy abba a pénzbe nem fér bele a monitoring, amit ő kap a Nemzeti Civil Alapprogramtól. A testületeknek meg nincs rá pénzük, tehát nem diszponálnak pénz felett igazából. Ez egy olyan probléma, amire azt gondolom, és nem feltétlenül törvényi szabályozással, de erre megoldást kell találni, mert pontosan azt nem tudjuk, amit képviselő úr mondott, hogy kiment x milliárd forint ebbe a rendszerbe, és mi lett a vége a dolognak, ezt nem látjuk. Tehát azt gondolom, hogy amíg a monitoringra nem találunk megoldást, hogy ez kinek a kötelessége, milyen szakmai monitoring legyen, mert itt a pénzzel elszámol mindenki viszonylag gyorsan, tehát megvan a számla, a kezelő szervezet megnézi, aztán ha minden formailag rendben van, akkor elfogadja. De tudjuk-e, hogy egy képzésen, amin részt vettek a civilek, hogy annak mekkora volt a hatékonysága? Vagy amit a civilek tartottak, az hozott-e valami fejlődést az adott kistérségben, az adott civil szervezetek számára vagy akár azoknak a számára, akik rendezték ezeket? Ezeket most nem tudjuk. Időnként véletlenül beesünk egy-egy ilyen helyre, többnyire önszorgalomból, de nincs meg a dolognak a rendszere. Ha nekem ma meg kellene írnom azt, hogy a hároméves elnökségem alatt az a pénz, ami kiment, mennyire hasznosult, nem tudnám megmondani. Nyilván készülnek felmérések, de az nem monitoring, azok esetlegesek.
Tehát az egész rendszernek az egyik legnagyobb problémáját a monitoringban látom, arra valamilyen módon, mondom nem feltétlenül, mert nem értek hozzá, hogy törvényben kell-e megoldást találni vagy más módon, de hogy megoldást kell találni rá, abban teljesen biztos vagyok.
Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Barabás Miklós úr jelezte, ha jól láttam, hogy röviden szeretne hozzászólni. Azt is jelezte, nem én mondtam, ő jelezte, és köszönettel vesszük.
BARABÁS MIKLÓS igazgató (Európa Ház): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Ha már a Tanács elnöke beszélt, akkor úgy gondolom, hogy egy tanácstag vagy egy másik civil szervezeti képviselő azt vegye figyelembe, és legyen mértéktartó és szerény, ami a hozzászólásának minimum az időtartamát illeti.
Azzal messzemenően egyetértek, hogy egy civil szempontból fontos ügynek a tárgyalására került most sor. Óva intenék bárkit attól, hogy abból vonjon le messzemenő következtetést, hogy hány civil szervezetnek a képviselője van itt jelen és mutatott érdeklődést a téma iránt.
Ha egy jó szándékú kérdést megfogalmazok a képviselő hölgyek és urak számára, az mindenekelőtt az lenne, hogy legyen ez egy olyan ügy, amiben nem pártpolitikai megfontolások és szempontok jutnak érvényességre. Én ebben látok fantáziát, hadd fogalmazzak úgy, hiszen a magyarországi civil szervezeteknek - és most a számháborút felejtsük el, hogy hány szervezetről van szó - a meghatározó többsége az alapszabályában is megfogalmazza azt, hogy pártpolitikai megfontolások figyelmen kívül hagyásával folytatja ezt a munkát. Tudjuk, hogy az élet néha más típusú szituációkat is produkál, de induljunk ki ebből. Úgy gondolom, amikor a civileknek lehetőségük lesz ismételten arra a vita parlamenti szakaszában, hogy véleményt nyilvánítsanak, akkor őket nem pártpolitikai megfontolások, szimpátiák fogják vezetni. Ez egy jó lehetőség arra, hogy ha egy érdemi vita lesz, akkor talán olyan következménye, hozadéka is lesz ennek a vitának, ami túlmutat egy konkrét törvénymódosítási javaslat vitáján.
Két dolgot még hadd hozzak szóba, egyik a nyitottság ügye. Úgy gondolom, hogy ahol az NCA tart ma, az messze túlmutat azon az európai uniós gyakorlaton, amivel egyébként gyakran találkozhat az ember, mert lehet tudni, hogy mikor döntenek, lehet azt is tudni, hogy kik döntenek, és hadd tegyem hozzá, el lehet menni ezeknek a döntéshozóknak az üléseire. Hadd tegyem hozzá önkritikusan, hogy ezzel leginkább azok nem élnek, akik utána kritikus hangon mondanak véleményt a döntésekről, holott a régi tapasztalat azt mutatja érintettként és nem testületi tagként, ha mélyen szemébe néz a testületnek, akkor általában jótékony hatást szokott gyakorolni a döntésekre. Ezt magunk felé, civilek felé mondom. Végig lehet nézni azokat a magyarországi magánadományozókat, akik könyveket írnak, akik előadásokat tartanak, és roppant büszkék arra, hogy milyen nyitottan működnek, fogalmuk sincs arról, hogy ki és mikor, milyen alapon dönt a beadott pályázat ügyében. Ilyen szempontból essék jó és elismerő szó a rendszerről.
A másik dolog, amit még szóba hoznék, az a túlszabályozottság ügye, vagyis ha valaki veszi magának a fáradságot és elkezdi olvasni akár a jelenleg érvényben lévő törvényt, nem kell ahhoz szakértőnek lennie, hogy rájöjjön, hogy száz olyan dolog van a törvényben, amit egyébként alsóbb szintű jogszabályban meg lehetne fogalmazni. Ez az egész vita, ami itt folyik, óhatatlanul ezt az egész ügyet kényszerpályára tereli, mert azzal kell foglalkozni, ami a jelenlegi törvényben le van írva, abból pedig a törvényalkotó nyilván jó szándéktól vezérelve megpróbált minden létező, illetve meglévő ügyre megoldást találni a törvényben. Mint tudjuk, az élet ennél sokkal színesebb, változatosabb. Nincs jó megoldás. Ma azt mondanám, hogy írni kellene egy új törvényt, aminek az iránya, felfogása abszolút egybeesik a jelenlegivel, csak sokkal rövidebb lenne, a lényegre koncentrálni és az összes többi ügyet áttenni egy másik szintre. Tudjuk, hogy ez most nem megy, úgyhogy ebből a szempontból most egy kozmetikázás folyik.
Végül azt a javaslatot szeretném felkarolni és támogatni, ami már itt elhangzott, hogy ennek a reményeim szerint meglévő együttműködésnek, ami nemcsak a parlamenti pártok képviselői között jött egyébként létre, hanem civilek bevonásával is, hogy a vitának egy viszonylag korai szakaszában közös erőfeszítéssel hozzunk tető alá egy olyan nyílt konzultációt, ahogy a javaslatban is elhangzott, ahol minden civil, akit érdekel ez a dolog, el tud jönni, ott van mind az öt párt képviselője. Akkor tudunk egy olyan fórumot tető alá hozni, ami ha rendesen elő van készítve, akkor javaslatait, irányultságukat tekintve támogatni tudják azokat a képviselői javaslatokat, indítványokat, amelyek itt is elhangzottak, amelyeknek közös jellemzője az legyen, hogy igenis civilbarátabb, hatékonyabb, átláthatóbb és még sorolhatnám a kritériumokat.
Az, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon, egyet szeretnék kérni, és ebben minden bizonnyal egyetértés van a civil szervezetek között, hogy ha már elfogadásra kerül a dolog talán már ebben a karácsony előtti ciklusban, akkor az olyan legyen, hogy utána a képviselők ne a tiltakozó és felháborodott civil szervezetek véleményével találkozzanak. Úgy gondolom, erre jók az esélyek, legalábbis az itt elhangzott vélemények ismeretében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm Barabás úrnak. Más jelentkezőt nem látok. Megenged nekem alelnök úr egy mondatot? Ceremoniálisan így szoktuk ezt csinálni.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Természetesen, elnök asszony.
ELNÖK: Nem szeretnék részletekbe menően hozzászólni a beterjesztéshez, de képviselőtársaim, akik jól ismernek, különösen Pettkó képviselő úr, akivel már sokat vitáztunk ebben a tárgyban. A parlamenti ülésen majd én is szót fogok kérni, és az elhangzottakkal kapcsolatban is természetesen lesz véleményem.
Egyetlen dologra én is reagálnék. Természetesen jómagam is egyetértek, és ahogy a bólogatásból láttam, mindenki egyetértett, hogy ezt a konzultációs fórumot létrehozzuk, és van is ennek hagyománya, mert amikor ezt a törvényt alkottuk, akkor ez hasonló módon zajlott le. Ha elfogadják, akkor vállalom is ezt a feladatot, hogy összehozzuk ezt az egyeztetést. Nem a bizottság keretei között, hanem a pártok, illetőleg az érintett szervezetek körében. (Pettkó úr jelentkezik.) Látom, Pettkó úr jelentkezik. Parancsoljon!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem szeretnék senkinek a türelmével visszaélni, egyperces hozzászólást szeretnék tenni, és ebből már tíz másodperc le is telt. A minisztérium hibás azért, hogy a kifizetések nem történnek meg határidőre, ez egyértelmű. A minisztérium hibás azért, hogy az elektronikai rendszer tekintetében most egy kis zűrzavar van, ezért interpelláltunk, hiszen megváltoztatták azt a rendszert, hogy a civilnek kellett nyilatkoznia egy papíron, hogy mennyi éve működik, és ha ez megtörténik, akkor ez rendben volt. Hozzánk több olyan észrevétel érkezett, hogy ezt hibás volt megváltoztatni. Harmadik állítás, hogy többször kikérték az NCA Tanácsának a véleményét a minisztériumban, de aztán mégse vették figyelembe. Akkor ezt a játékot nem kell eljátszani a demokráciában, hogy kikérjük a véleményt, aztán szöges ellentétben teszünk.
Negyedik az, hogy nem értem, hogy a törvényben a minisztérium a 0,5-ös határt miért akarja eltöröltetni, hiszen annak nem fiskális, hanem logikai jelentősége van. Ehhez mi mindenképpen ragaszkodunk. Ötödik észrevételem, hogy fontosnak tartom, hogy Magyarországon több mint tizenkétezer civil szervezet és alapítvány tudott, és most éves szintről beszélek, minimum 100 ezer, maximum 10 millió forint közötti összeget nyerni, és ha a számokat nézzük, akkor a tizenkétezernek nagyon nagy százaléka nyerte ezt a néhány százezer forintot. Ez a kis civileknek azért volt jó, mert el tudtak kezdeni megerősödni, és ha ezt sok éven keresztül kapják, akkor nem lesz problémájuk a bankszámlájukkal.
Ötödik kérdésnél Németh Ferenc elnök úr beszélt a civil bankról. A civil bankot is többször próbáltuk valahogy átvinni a kormánykoalíción. Itt nekem csak az a furcsa, hogy bármelyik minisztériummal beszélünk, azt mondja, hogy jó, ez kell. Ha bármelyik politikai erővel tárgyalunk a parlamentben, azt mondja, hogy ez kell, aztán mégsem tud ez működni. Ezt a minisztérium vezetésének mondanám, hogy fontos volna a civil szervezetek számára ezt a civil bank kérdését megoldani, és nem azért, amit Németh elnök úr mondott, hanem mert van már egy csomó civil egyesület és alapítvány, amely már európai uniós pályázaton nyert pénzt. Ezeknek az uniós pályázatoknak elég nagy számában a civilek még nem olyan erősek, hogy lefinanszírozzák a pályázatot, és itt mindenképpen kell egy újabb mankó, egy segítség, főleg azért is, hogy az uniós pénzeket ne veszítsék el. Például a három év alatt beragadt 1 százalékból ezt az 1,2-1,5 milliárd forintot, amit a minisztériumunkban, most nem jut eszembe a neve, aki a Miniszterelnöki Hivatalban van már... (Közbeszólás.) Ja, igen, ő is részt vett ezeken az egyeztetéseken az összeállításokkor. A minisztériumnak és az NCA-nak is ez a számítása, hogy 1,2-1,5 milliárd forintból ezt meg lehetne oldani, és ha az öt pártnak is ez, akkor ezt miért nem oldjuk meg annak érdekében, hogy ez a civil szektor, amire a párt és a kormány azt mondja, hogy remegek érte, akkor ez a kérdés meg tudjon oldódni. Na mindegy. Ennyit szerettem volna csak elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Teleki László képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Igazából nagyon nehéz megszólalni, mert tudjuk azt, hogy 2003-ban, mikor elfogadtuk ezt a törvényt, akkor a Magyar Szocialista Párt nagyon komolyan gondolta, hogy civilbarát arcát megmutatja, és ezt az alapot létrehozza és elindítja. Ennek ellenére ma nagyon sokszor azt mondom, hogy fontos volt ez a törvény, de viszont látni kell azt, hogy amit látunk ma a törvénymódosításokról, az talán még kevés lesz ahhoz, hogy teljesen civilbarátok legyünk összességében, mert azok a visszásságok, amiket lehet látni a csúszásoknál, a kifizetési csúszásoknál, mindenképpen nagy problémát jelentenek a civileknek. Mondom ezt azért, mert pár hónap múlva döntenek a nyertes pályázatokról, vagy heteken belül, nem tudom, hogy pontosan időben hogyan, és januártól már elszámolhatják a működési költségeiket. Mi van akkor, ha költenek ezek a szervezetek, és nem nyernek a pályázaton, vagy ha kevesebbet nyernek, akkor hogyan fognak tudni igazán a következő évben úgy átmenni, hogy a civilként nullszaldósok legyenek?
Tehát a kérdésem, nem is kérdésem, csak felvetésem az, biztos, hogy nincs bent és talán nem is lehet ebben a törvénycsomagban kezelni, de mindenképpen fontos lenne ezt a kérdést a helyére tenni. Egyébként minden egyes pályázatnál úgy van, hogy ha megnyertük, csak utána lehet költeni, itt viszont előtte is lehet költeni. Ezt nem tartom jónak, és nem tartom azért jónak, mert lehetetlen helyzetbe hozhatjuk a civileket ebben az esetben, mert utána már nagyon nehezen lehet ezt a kérdést kezelni. Tehát azt gondolom, hogy ezt mindenképpen át kellene nézni, hogy hogy lehetne ezt a kérdést kezelni a jövőre nézve.
A másik, amit Bíró Ildikó képviselőtársam mondott, nagyon fontos, ha jól emlékszem a számra, 77 ezerből 13 ezer tud pályázni, pályázott az elektori címre. Mi van a közte lévő számmal? Közel 50 ezer akkor nem pályázott arra, hogy valamilyen rendszerbe bekerüljön. Tehát azt gondolom, hogy ennek a törvénynek talán azt is kellene kezelni, hogy megtalálja azokat a szervezeteket, amelyek kimaradnak, és még civilbarátabb arcot tudjunk ölteni, mert valamiért kimaradtak ezek, tehát nem tudjuk megtalálni, hogy miért. Annak ellenére, hogy látjuk azt és láttuk a tanulmányt, amit tavaly a kezünkben foghattunk, amely szakmai irányú programot jelent, viszont ezekre a kérdésekre abból se látjuk igazán a válaszokat, amelyek megadhatnák azt, hogy hogyan lehetne a közel 40 ezer civilt megszólítanunk úgy, hogy akár a Tanács, akár a kollégium munkájában részt vegyenek, vagy éppen pályázóként megjelenjenek a rendszerben. Tehát azt mindenképpen fontosnak tartanám, hogy ez a kérdés is előtérbe kerüljön.
A másik pedig, hogy a pénzügyi kezelő szervezet, az ESZA, egy jó ötlet volt, azt gondolom, mert nemcsak a hazai, hanem az európai uniós forrásokat is kezeli ez a szerv. Viszont látjuk azt, hogy annyira nagy feladat hárul rájuk, hogy nagyon sok esetben ezzel a kérdéssel talán nem olyan súllyal foglalkoznak, amennyire kellene. Itt arra gondolok, hogy szerződések határidejének a csúszása és egyéb más. Tehát itt is meg kellene gondolni talán azt, amit Pettkó képviselő úr mondott, civil bank vagy bármilyen más formában, hogy hogyan lehetne jobban működtetni ezt a 7 milliárd forintnak a lehívási lehetőségét, mert azt gondolom, hogy akár a minisztériumban egy vagyonkezelői kht. vagy bárminek a működtetése talán célszerűbb lenne, mint ebbe a nagy mamut rendszerbe behelyezni egy ilyen nagy problémakörrel bíró rendszert.
Tehát azt gondolom, hogy ezek a dolgok, amiket felsoroltam, mindenképpen számomra azért is fontosak, mert itt gondolok a roma civil szervezetekre, amelyek nem nagyon tudják magukat jelöltetni ebben a jelöltállítási folyamatban, mert nem tudunk és nem tudnak úgy a civilek összefogni, a roma szervezetek, hogy ők is bekerüljenek különböző kollégiumokba, különböző döntéshozó rendszerbe. Ezért is mondtam azt, amit mondtam, hogy ezt meg kellene gondolni, mert ebben a kieső részben ők is benne vannak.
Egyetlen egy gondolat még. Azt gondolom, a monitoringrendszert mindenképpen fontos lenne átgondolni szintén, amiről szó volt, mert igazán az, hogy pályázik valaki és a pályázatban leírja, hogy milyen programokat hajt végre, egy fontos feladat. Viszont azt, hogy abból mit nyer a magyar társadalom, nem igen látjuk, és nem nagyon... Bocsánat, nem jól fejeztem ki magam, nem minden esetben látjuk vagy nem akkora számban látjuk, mint ahogy kellene látnunk ezt a kérdést. Ezért azt gondolom, hogy a hatékonyság érdekében fontos lenne, hogy a különböző jó programokat, csúnya szó, best practice programokat valamilyen szinten tudjuk egy honlapon megjelentetni, és akárkinek elérhetővé kellene tenni, mert azt gondolom, pontosan ez a civil arc, hogy ha jó programokat kitalálunk Borsodban, azt Zalában is lássuk, hogy hogyan lehetne esetleg átültetni, és fordítva is igaz. Lehet, hogy működik egy ilyen rendszer, de hogy a hatékonysága még kellőképpen nem domborodik ki helyi szinteken, ez biztos. Ezért azt gondolom, hogy az mindenképpen fontos lenne.
A törvény kapcsán csak egy gondolat. Fontosnak tartom azt, hogy a kifogási, fellebbezési jogkört, amit látok itt, ez lehetővé teszi most a jövőben, hogy egy ilyen irányba elmenjünk. Az persze egy kérdés is, hogy a miniszter irányába kell-e megtenni ezt az első lépést, ahogy a tervezet fogalmazza. Én ebben is még azt mondom, hogy el tudok mozdulni, hogy ezt elfogadom, viszont sokkal fontosabbnak tartanám talán azt, hogy az első lépcsőben még az érintett kollégium felé kellene, második körben, ha nem tud jogorvoslatot szerezni, akkor a miniszter foglalkozzon ezzel a dologgal. Egyetlen egy, hogy ez a törvényben egy nagyon fontos elem, amely itt előttünk van.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Amennyiben nincs további hozzászólás, államtitkár úr, ha kérhetem, legyen szíves, reagáljon.
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Nagyon köszönjük az észrevételeket. Azt külön szeretném megköszönni már előre mindazoknak, akik módosító indítványokkal igyekeznek majd jobbá tenni a törvényjavaslatot.
Csak néhány felvetésre szeretnék reagálni, elsőnek arra, ami persze legjobban szíven ütött, hogy a minisztérium rátelepszik az NCA-ra. Nem tudom, hogy ezt képviselő úr milyen tényekre alapozza. A kezdetben is az NCA a civil szervezetek autonómiájára épült, semmilyen beleszólási lehetőség nincs a Tanács, a kollégium, az NCA működésébe, a döntéseibe. Nem is kezdeményeztünk ilyen módosítást, hogy ezen bármilyen módon változtassunk. (Ékes Ilona távozik az ülésről.) A magam részéről meg még attól is óvakodom, hogy egy konkrét ügyben tájékoztatást kérjek, mert hátha azt úgy értelmezik, hogy valami elvárásom van, aminek meg kell felelnie. Tehát kifejezetten kínosan ügyelünk arra, hogy semmilyen módon az NCA működésének az autonómiáját ne sértsük.
A másik kérdés, hogy késlekedés van. Ezt több képviselő úr és hölgy megemlítette. A holnapi nap ki fogunk tenni egy táblázatot, amely tételesen tartalmazza, hogy a támogatásokról a döntések időben hogyan születtek. Ebből szeretnék idézni mintegy húsz támogatásról. A döntési lista hiánytalanul beérkezett a minisztériumba ez év május 30-án, a támogatási döntés minisztériumi jóváhagyása megszületett június 3-án. Augusztus 12. és 15., július 8. és 14., de még olyat is tudok mondani, hogy szeptember 4. és szeptember 4. A leghosszabb időszak hat nap. Úgyhogy lehet, hogy időnként sok idő telik el attól addig, amíg a pályázat benyújtásától a pénztárhoz lehet fáradni, de az az időszak, ameddig a minisztériumnál fekszik a döntési javaslat, nullától hat napig terjedt ebben az évben.
Úgy gondolom, hogy az, hogy a minisztérium keresztbe tett, illetve megakadályozta, nem felel meg megint csak a tényeknek. Az sem felel meg, hogy a civil szervezetekkel álegyeztetés folytattunk, hiszen nagyon régi a kapcsolat, és számos javaslatuk megjelenik a törvényjavaslatban is. Kérdezték, hogy mi az, amiben nem tudtunk engedni, hát ez a pénz, ezzel nem árulok el titkot, minden költségvetési vita nehéz, a költségvetés helyzetét önök sokkal jobban ismerik nálam.
Számos olyan javaslat volt, amit a költségvetési igény miatt nem tudtunk támogatni, de - és rögtön hozzá szeretném tenni - az sem igaz, hogy befagyasztásra kerülne 2009-re az NCA. Tavaly a támogatás 6 milliárd 887 millió forint volt, a tegnap átnyújtott költségvetési törvényjavaslat 7,7 milliárd forintot tartalmaz. Természetesen meg tudom érteni, ha valaki azt mondja, hogy ez kevés. Tudom, hogy több jó lenne. Tessék? (Pettkó András: Mennyi jár a törvény szerint?). A törvény szerint ez kevesebb, a 0,5-nél több, a sávban van. Ezzel egyébként semmiképpen nem tisztem a kormánydöntés ellen beszélni.
Mindenki tudja, hogy a költségvetési törvényjavaslat előkészítése úgy történik, hogy a tárcák javaslatot tesznek, és a Pénzügyminisztériummal egyébként megvitatjuk, hogy mit lehet és mit nem, és kialakul valami kompromisszum. Távol áll tőlem, hogy a pénzügyminisztériumi kollégákra hárítsam a felelősséget, azt mindnyájan tudják, hogy a költségvetési forrásokban minden igényt kielégíteni nem lehet, ezt pedig minden felelős minisztériumnak valahol természetesen tudomásul kell venni. Egyébként, ha olyan módosítási indítvány születik a költségvetési vitában, ami szerint az összeg megemelkedik, akkor nem a mi tárcánk lesz, amelyik tiltakozni fog, ebben biztos vagyok. Nagyon örülnék, azzal együtt, hogy nyilván tisztában vagyunk vele, hogy az általános költségvetési vitában valamennyi módosító javaslat együttes figyelembevételével lehetséges.
Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy a tisztelt bizottság figyelmet fordít erre a törvényjavaslatra, és ezúttal is ígérem, hogy igyekszünk a bizottsággal együttműködni, ahogy eddig is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Azt kérném tisztelettel, hogy most zárjuk le ezt a vitát, tekintettel arra, hogy most az általános vitára való alkalmasságnál tartunk, és jelentősen belementünk a részletekbe. Lesz még módunk bőségesen ezeket megtárgyalni.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Azt kérem, hogy szavazzunk az általános vitára való alkalmasságról. Ki az, aki ezzel egyetért? (Szavazás.) Ez 10. És ki az, aki nem? (Szavazás.) 7 nem. Tehát 10 igen és 7 nem szavazattal (Közbeszólás: 8.) 8? Bocsánat. 10:8. Nem, én mondtam rosszul. Nem, 9 meg 1 az 10. Egyvalaki hiányzik. (Pettkó András: Ékes Ilona elment, őt helyettesítem.) Így van, akkor így a jó, tehát 10:7. (Pettkó András: Jó a 10:7.) (Derültség.) Ebben állapodjunk meg. Majd utána megvitatjuk. Tehát 10 igen, 7 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a bizottság.
Előadót kell állítanunk. Természetesen dr. Szabóné Müller Timeát javaslom, hogy előadó legyen. Kérdezem alelnök urat, hogy kisebbségi véleményt kíván-e tolmácsolni? (Szászfalvi László: Bíró Ildikót javaslom.) Bíró Ildikó, tehát akkor a kisebbségi előadónk is megvan.
Köszönöm államtitkár úrnak, munkatársainak, elnök úrnak, tanácstagoknak, hogy az ülésen részt vettek, és fogunk találkozni a továbbiakban is, és mindenki másnak, a civil szervezetek képviselőinek. Köszönjük szépen.
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám)
Következő napirendi pontunk következik, az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megvitatása, ezt immár nem első helyen kijelölt bizottságként. Üdvözlöm tisztelettel a Pénzügyminisztérium képviselőit, nem tudom, jól mondom-e, hogy Szatmári László főosztályvezető-helyettes urat és munkatársait. Majd, ha konzultációkra, kérdésekre, válaszokra kerül sor, akkor kérem tisztelettel, hogy ha mondják a nevüket, akkor pontosan fogjuk a jegyzőkönyvben jegyezni.
A törvényjavaslatot ismeri a bizottság, azt szeretném önöktől tisztelettel kérni, hiszen ez egy hatalmas, vaskos anyag, hogy a szóbeli kiegészítésükben elsősorban a bizottság hatáskörébe tartozó kérdéseket, témaköröket érintsék. Átadom a szót, parancsoljon.
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A kormány által benyújtott törvényjavaslat három jól megragadható prioritás köré épül. Az első a költségvetési lehetőségek, és ezen belül is alapvetően a konvergenciaprogram szabta lehetőségen belül a versenyképesség javítását célzó módosító javaslatok. Ezen belül leglényegesebb az szja-törvényt érintő változás, amely révén a minimálbér kétszereséig terjedő bérjövedelmek után a társadalombiztosítási járulék mintegy 4 százalékkal csökken. Ugyanezen intézkedések sorában leglényegesebbként emelném ki azt, amely a személyi jövedelemadó tekintetében az alsó kulcs sávhatárát a jelenlegi 1,4 millió forintról 2 millió forintra emeli.
Szintén megemlítendő, hogy a vállalkozások különadója megjelenik, ezzel egyidejűleg a társasági adóztatás rendszere átalakul. Az adóalapok szélesebbé válnak, és ezzel együtt a társasági adónak az általános kulcsa a jelenlegi 16 százalékról 18 százalékra emelkedik. A vállalkozások helyzetét érintő változás még az is, hogy a jelenleg alkalmazott kétkulcsos osztalékadóztatás tekintetében a magasabb adókulcs, a 38 százalékos adókulcs megszűnik, mégpedig valamilyen szempontból visszamenőleges hatállyal, tehát már 2008-ra sem kell alkalmazni a 38 százalékos adókulcsot. Szintén adóterhelésbeli átrendeződést jelent a cégautó adóztatásának változása. Ez azt jelenti a személyi jövedelemadóztatásban, hogy a jövedelemadóként működő cégautó megszűnik, ezzel egyidejűleg viszont a cégautó-adóztatás a gépjármű-adóztatás rendszerébe épül be mintegy vagyoni típusú adóként.
Szintén az adórendszeren belüli átcsoportosításként jelenik meg az, hogy a jövedékiadó-mértékek 10 százalékkal emelkednek, ezek azonban nem vonatkoznak az üzemanyagokra.
Szintén megemlítendő az a változás, amely a rehabilitációs hozzájárulás mértékét emeli a jelenleginek mintegy háromszorosára. Ennek az oka nem elsősorban bevételi szempont, hanem inkább az az ösztönző hatás, hogy lehetőség szerint a foglalkoztatók inkább választják a törvényi szintet elérő 5 százalékos mértékű, megváltoztatott munkaképességűekkel történő foglalkoztatást, mintsem ennek a megemelt tehernek a fizetését.
A másik lényeges változás, ami a törvénycsomagban tetten érhető, egy határozott egyszerűsítésre vonatkozó törekvés, ezek közül kiemelném 2009-re vonatkozóan azt a lehetőséget, hogy mintegy 3,4 millió magánszemély az a potenciálisan érintett kör, aki 2009-től, de már gyakorlatilag 2008-ra választhatja az adóhatóság közreműködésével történő adóbevallás lehetőségét. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az adóhatóság a rendelkezésre álló adatokból - jövedelemadatokból, illetve kedvezményadatokból - elkészíti azt a bevallást, amely a magánszemély adókötelezettségét, illetve az általa az adóhatóság által tudottan igénybe vett adókedvezményeket tartalmazza, és amennyiben a magánszemély úgy véli, úgy gondolja, hogy ez a valóságot fedi, akkor mindössze egy aláírással ezzel a lehetőséggel él, és ezzel a bevallási kötelezettségét a magánszemély teljesíti. De természetesen ezzel a lehetőséggel nem kötelező élni, továbbra is megmarad a munkáltatói adómegállapítás lehetősége, illetve az adóhatóság közreműködésével történő adózás lehetősége, tehát mintegy szolgáltatásként jelenik meg az ezzel élni kívánó magánszemélyek számára. Természetesen ennek is vannak korlátai, mégpedig főként az, hogy csak az olyan jövedelmet szerző, illetve olyan magánszemélyek esetében jöhet ez az adómegállapítás szóba, ahol az adóhatóság a jövedelmi adatokról megbízható képpel rendelkezik, tehát nyilván akik tételes költségelszámolást alkalmaznak, tehát ebben a körben ez a fajta adómegállapítás értelemszerűen nem alkalmazható.
Szintén megemlíteném az egyszerűsítések körében a személyi jövedelemadó-rendszerben bekövetkezett azon változást, amely az úgynevezett összevont adókedvezményt vezeti be. Mint tudott, jelenleg is van jó néhány olyan adókedvezmény, amelyre közös értékbeli jövedelemkorlát vonatkozik. Ez az adókedvezményi kör a jövőben egyszerűebben kezelhető, tehát az egyes kedvezményeknek az egyedi korlátai, az önmagán belüli korlátok megszűnnek, és ezáltal ezek a kedvezmények ilyen módon egyszerűsödnek.
A következő, amit ki kell emelni, és nem visszaélve a tisztelt bizottság idejével, meg kell említeni, hogy a harmadik ilyen csomópont, ami köré a változások csoportosíthatók, az éppen a feketegazdaság visszaszorítását, a gazdaság fehérítését szolgáló intézkedések. Ezek között némelyik a feszesebb adózói kötelezettséget szolgáló, azok kikényszerítését szolgáló intézkedések, másrészt pedig az olyan intézkedések, amelyek révén a készpénzforgalom visszaszorul, és ezáltal átláthatóbbá válik a gazdaság működtetése.
Köszönöm a tisztelt figyelmüket, és természetesen konkrét kérdésekre kollegáimmal készséggel válaszolunk.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem, ki kíván hozzászólni. (Jelzésre:) Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Előterjesztők! Azt szeretném megkérdezni, hogy ez a benyújtott adótörvénycsomag, amelynek tulajdonképpen most a vitája folyik, mennyire passzol... Vagy az SZDSZ által benyújtott törvényeket... Van-e reális esélye a kettőnek az összecsúsztatására, vagy mit fog okozni, ha esetleg az Országgyűlés elfogadja az SZDSZ által benyújtott csomagot?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs más, akkor visszaadom a szót a főosztályvezető úrnak. (Nyakó István: Ez a kérdés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi?)
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Bocsánatot kérek, ebben az országgyűlési ciklusban egy képviselő csak egy bizottságnak a rendes tagja, ebben az egy bizottságban vitatjuk meg az adótörvényeket, ezek után... (Közbeszólások.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kérem szépen, hogy maradjunk meg a parlamentáris kereteknél, úgyhogy ha nincs más kérdés, észrevétel, akkor megadom a szót önöknek a válaszra. Parancsoljon!
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Úgy gondolom, hogy egy találgatásbeli kérdésbe kormányzati tisztviselőként nem igazán mehetünk bele. (Donáth László: Korrekt.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is így gondolom. (Pettkó András jelentkezik.) Pettkó képviselő úr természetesen szót kap.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Akkor újabb szakmai kérdést szeretnék föltenni, ha már itt tartunk. 2002-ben az akkori kormánykoalíció behozta az adójóváírás rendszerének a megemelését. Az adórendszerben hangsúlyos lett az adójóváírás kérdése. Az a kérdésem, hogy a gondolkodott-e a minisztérium egy olyan adórendszer megalkotásáról, illetve a mostani tendencia az, hogy följebb, följebb emeljük az adójóváírást, hogy meddig jár, azzal szemben, hogy megpróbáltunk volna mondjuk egy olyan adótáblát bevezetni, ahol mondjunk egy példát, 1 millió forintig járt volna mondjuk 3000 forint adójóváírás. Változik az adósáv, és egyes adószakértők számításai szerint ugyanezt tudtuk volna elérni, szóval más adókulcsokat alkalmazva 1 millió forintig jár 3000 forint adójóváírás, és tulajdonképpen ezzel a lépéssel meg lehetett volna kezdeni az adójóváírás kifizetését a magyarországi adórendszerből.
Nem tudom, hogy jól fogalmaztam-e meg a kérdést, de azt hiszem, hogy igen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főosztályvezető-helyettes úr?
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Természetesen a Pénzügyminisztérium folyamatosan nagyon sok, tehát mondhatni számtalan változatot megvizsgált, többek között ilyen javaslatokkal is találkoztunk. Vissza tudnék arra utalni, ami éppen szerepel ebben, tehát most éppen egyébként az adójóváírás jogosultsági határa sem változik, meg a kifuttatás mértéke sem, viszont amit említettem, a sávhatár, tehát a 18 százalékos sávhatár emelkedik. Igen, több változatot megnéztünk. Volt ezeknek a változatoknak egy közös problémája, ahhoz képest, ami végül is itt most bekerült. Lényegesen többe került volna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel, javaslat nincs. Szavazhatunk. Ki az, aki egyetért az általános vitára való alkalmassággal? (Szavazás.) 9. Ki az, aki nem ért egyet? (Szavazás.) 6. Tehát 9 igen szavazattal, 6 nem szavazattal a bizottság az általános vitára való alkalmassággal egyetért.
Előadót ebben a témakörben, azt hiszem, nekünk külön nem célszerű állítanunk, ha ezzel a képviselőtársak egyetértenek. Még mielőtt akkor a napirendi pontot lezárom... (Szászfalvi László: A kisebbségi véleményt Pettkó képviselő úr kívánja előterjeszteni.) A kisebbségi véleményt Pettkó képviselő úr szeretne megfogalmazni, akkor ezt majd még eldöntjük, erre van módunk a vita megkezdéséig.
Köszönöm szépen. Önöknek is köszönöm, hogy a bizottsági ülésen részt vettek.
Egyebek napirendi pontunk keretében kérdezem, hogy van-e aktuális mondanivalónk?
DR. ARCZT ILONA főtanácsadó: Felhívnám a figyelmet a kisebbségi ombudsman által szervezett hétfői rendezvényre, amivel állandóan az a probléma, hogy mindig hétfőn van, de ez most legalább délelőtt van és nem délután 2-kor.
A másik, hogy a fogyatékosnappal kapcsolatosan is kiosztottuk egy iratot, tehát a fogyatékosok kérésére az elnök asszony az idén is jóváhagyta, hogy lesz fogyatékosnap. Jelenleg három időpont volt kijelölve, a november 6. van aláhúzva, de az most nem biztos, hogy jó a bizottságnak a lengyelországi útja miatt, illetve elnök úr és alelnök asszony kiutazása miatt. Ez majd egyeztetés alatt lesz a többi bizottsággal.
Még egy fontos levél ki lett osztva, ami a mai témához is egy picit kapcsolódik, egy nonprofit szervezetnek, egy alapítványnak a véleménye. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha más nincs, akkor köszönöm szépen mindenkinek a részvételét. A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 30 perc)
|
|
Fogarasiné Deák Valéria |
Jegyzőkönyvvezetők: Dancsecs Dóra és Földi Erika