EMBCB-33/2008.
(EMBCB-113/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. október 29-én, szerdán, 11.00 órakor
az Országház főemelet 61.számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
A határozatképesség megállapítása *
A napirend elfogadása *
Meghallgatás a 2006. szeptemberi és október 23-i utcai eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok értékeléséről *
Az elnök javaslata a napirend tárgyalásának menetére *
- szavazás *
Tájékoztatók *
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) *
Dr. Kaposvári Bertalan, a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörében eljáró elnökhelyettes *
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány *
Dr. Tóth Gábor dandártábornok, budapesti rendőrfőkapitány *
Dr. Ihász Sándor fővárosi főügyész *
Dr. Hajas Barnabás osztályvezető (Országgyűlési Biztosok Hivatala) *
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) *
Dr. Völgyesi Miklós elnök (Civil Jogász Bizottság) *
Kosik Attila kormányzati kapcsolattartó (Amnesty International Magyarország) *
Dr. Kádár András Kristóf társelnök (Magyar Helsinki Bizottság) *
Dr. Zétényi Zsolt elnök (Nemzeti Jogvédő Alapítvány) *
Dr. Gaudi Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány) *
Dr. Dénes Balázs elnök (Társaság a Szabadságjogokért) *
Hozzászólások, kérdések, észrevételek *
Válaszok, reflexiók *
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) *
Dr. Kaposvári Bertalan, a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörében eljáró elnökhelyettes *
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány *
Dr. Ihász Sándor fővárosi főügyész *
További hozzászólások *
Révész Máriusz (Fidesz) *
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) *
A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat (T/6306. szám)(Általános vita) *
Dr. Magyar Bálint előterjesztő (SZDSZ) szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Sömjéni László főosztályvezető, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) *
Észrevételek *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érekében szóló törvényjavaslat (T/6205. szám) (Általános vita) *
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Luczai Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes, Önkormányzati Minisztérium) *
Észrevételek, reflexiók *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslat (H/6416. szám)(Módosító javaslatok megvitatása *
1. Meghallgatás a 2006. szeptemberi és október 23-i utcai eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok értékeléséről
(A Házszabály 68. §-ának (3) bekezdése alapján)
Meghívottak:
Jogvédő szervezetek:
2. A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat (T/6306. szám)
(Dr. Sándor Klára, dr. Magyar Bálint, dr. Kóka János, Gusztos Péter, dr. Hankó Faragó Miklós és Geberle Erzsébet (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
3. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat (T/6205. szám)
(Dr. Sándor Klára és dr. Magyar Bálint (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
(Általános vita)
4. A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslat (H/6416. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
5. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Gusztos Péter (SZDSZ)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Szászfalvi László (KDNP) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Bíró Ildikó (Fidesz) Farkas Flóriánnak (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Pettkó Andrásnak (MDF)
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kaposvári Bertalan, a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörében eljáró elnökhelyettes
Dr. Ihász Sándor fővárosi főügyész
Dr. Hajas Barnabás osztályvezető (Országgyűlési Biztosok Hivatala)
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány
Dr. Tóth Gábor dandártábornok, budapesti rendőrfőkapitány
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület)
Révész Máriusz (Fidesz)
Kosik Attila kormányzati kapcsolattartó (Amnesty International Magyarország)
Dr. Völgyesi Miklós elnök (Civil Jogász Bizottság)
Dr. Zétényi Zsolt elnök (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
Dr. Gaudi Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
Dr. Dénes Balázs elnök (Társaság a Szabadságjogokért)
Dr. Kádár András Kristóf társelnök (Magyar Helsinki Bizottság)
Kruchina Károly sértett
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Dr. Sömjéni László főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Luczai Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes (Önkormányzati Minisztérium)
Orbán Anikó referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Gróf Éva főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Falvay Zsolt, a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetője
Dr. Ihász Sándor fővárosi főügyész
Dr. Dávid Tamás kabinetvezető (Legfőbb Ügyészség)
Dr. Halász Zsolt jogi referens (Országgyűlési Biztosok Hivatala)
Dr. Lápossy Attila jogi referens (Országgyűlési Biztosok Hivatala)
Dr. Tóth László jogi referens (Országgyűlési Biztosok Hivatala)
Fráterné dr. Ferenczy Nóra tag (Független Rendészeti Panasztestület)
Dr. Szöőr Anna, a Civil Jogász Bizottság tagja
Papp Károly parancsnok (Készenléti Rendőrség)
Dr. Ferencné Víg Éva főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Jackli Tamás vezető főtanácsos (Önkormányzati Minisztérium)
Sproncz Júlia elnök (NaNe/PATENT)
Wirth Judit elnök (NaNe/PATENT)
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz)
Soós Károly szakértő (MDF)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 10 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megjelent tagjait.
A határozatképesség megállapítása
Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes, és kérem, hogy a szokott rend szerint mondjuk be a helyettesítéseket. Fogarasiné Deák Valériát nem helyettesítik; Szászfalvi képviselő urat Balog Zoltán helyettesíti; Donáth képviselő urat nem helyettesíti senki; Godó képviselő urat úgyszintén nem; Lénárt képviselő urat úgyszintén nem; Nyakó képviselő urat szintén nem; dr. Szabóné Müller Timeát szintén nem; Teleki képviselő urat szintén nem; Tóth Gyula képviselő urat szintén nem; dr. Wiener Györgyöt sem helyettesíti senki; Gusztos Péter jelen van; Bíró Ildikó képviselő asszonyt Farkas Flórián helyettesíti; Fazekas képviselő urat Varga József helyettesíti; Semjén Zsoltot pedig Pettkó képviselő úr helyettesíti. Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, van-e a napirendi javaslattal kapcsolatban valakinek kérdése, változtatási javaslata, hozzászólása. (Nincs ilyen jelzés.) Nincs. Akkor kérdezem, ki az, aki elfogadja a napirendet. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag, 10 igennel elfogadta a napirendi javaslatot.
Meghallgatás a 2006. szeptemberi és október 23-i utcai eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok értékeléséről
Az 1. napirendi pontunk: meghallgatás a 2006. szeptemberi és október 23-i utcai eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok értékeléséről. Ha megengedik, képviselőtársaim, kicsit az előtörténetet vázolnám azért, mert ezzel kapcsolatban lenne egy tárgyalási javaslatom, hogyan tárgyaljuk ezt a napirendi pontot.
Az elnök javaslata a napirend tárgyalásának menetére
Körülbelül egy héttel ezelőtt megpróbáltuk már ebben az ügyben összehívni a bizottsági ülést, hiszen a bizottság tagjainak kétötöde kérte, hogy tartsunk egy ilyen meghallgatást. Az az ülés nem volt határozatképes, viszont informális megbeszélésként, amire a Házszabály lehetőséget ad, folytattuk le ezt az ülést, és ezzel kapcsolatban - ez egy komoly, két és félórás tanácskozás volt - mind a Legfőbb Ügyészség képviselője, mind az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, mind a civil jogvédő szervezetek elmondták az álláspontjukat, valamint a Független Rendészeti Panasztestület - bocsánat, ki ne hagyjam őket. Akik nem voltak jelen, azok nem tudták elmondani. Ezzel kapcsolatban készült egy belső följegyzés, amelyet mindenkinek a rendelkezésére bocsátottunk, azért, hogy ne kelljen még egyszer végighallgatni ezt a két és félórás beszámolót, ezzel az idejét kímélnénk a körünkben megjelent fontos személyeknek. Azt javasolnám, hogy éppen ezért ezeket a beszámolókat még egyszer most ne hallgassuk meg. Amennyiben az érintett szervezetek képviselői úgy érzik, hogy a meghívottak meghallgatása után mégis szükség lenne kiegészítésre, utána ezt meg tudják tenni, de biztosítsunk elsőbbséget azoknak, akik a múltkori ülésen különböző okok miatt nem tudtak jelen lenni. Ezt követően lenne lehetőség arra, hogy a képviselők, illetve amennyiben ezt támogatjuk, a meghívottak kérdéseket tegyenek föl a jelenlévőknek.
Részben a jegyzőkönyv kedvéért, részben pedig a bizottság tagjainak a kedvéért, ha szabad, akkor hadd tartsak rövid névsorolvasást. A Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörében eljáró elnökhelyettes, dr. Kaposvári Bertalan jelen van; köszönjük szépen. A legfőbb ügyész úr kimentette magát és a legfőbb ügyész helyettese is, de ha jól tudom, a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetője, Falvay úr jelen van, és Ihász Sándor fővárosi főügyész úr is. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból Juhász Gábor államtitkár úr helyettesíti a miniszter urat. Szilvásy miniszter úr kimentését kérte, merthogy kormányülés van. Esetleg ha megmondaná neki legközelebbi kormányülésen, hogy ilyenkor helyettest kell állítani, ezt írja elő a törvény; erre fölhívnám a figyelmét Szilvásy miniszter úrnak, hogy elküldhette volna az államtitkárát, mi azzal is elégedettek lettünk volna. Egy egyszerű kimentés ilyen helyzetben nem elégséges; azt mondja az alkotmány, hogy amennyiben van törvényes helyettese, akkor vele kell helyettesítse magát, úgyhogy ezt szívesen vettük volna. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kimentette magát, de itt vannak munkatársai. Dr. Bencze József országos főkapitány úr jelen van; dr. Tóth Gábor dandártábornok úr, budapesti rendőrfőkapitány szintén jelen van. A Köztársasági Elnöki Hivatal képviselője szintén kimentését kérte. Jelen vannak a jogvédő szervezetek is.
A javaslatom tehát a következő. A napirendi pontunk úgy hangzik, hogy "Meghallgatás a 2006. szeptemberi és október 23-i utcai eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok értékeléséről", tehát hangsúlyos, hogy a vizsgálatok értékeléséről beszélünk, nem magukról az eseményekről, vagyis hogy mi történt azóta. Az, hogy mikor aktuális egy rezümét vonni, erről különböző álláspontok lehetnek. Örülök, hogy a bizottság többsége most úgy gondolja, hogy ez egy megfelelő pillanat erre.
Azt javasolnám, először hallgassuk meg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőjét, őt követően a Legfelsőbb Bíróság képviselőit, aztán pedig az országos rendőrfőkapitány urat és a budapesti rendőrfőkapitány urat, amennyiben ez így megfelel a bizottság tagjainak. Ha erre a tárgyalási rendre, amelyre itt javaslatot tettem, van változtatási javaslat, azt most kérném (Nincs ilyen jelzés.); ha nem, akkor kérem, formálisan is fogadjuk el ezt a tárgyalási rendet. Aki ezt támogatja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadta a bizottság ezt a tárgyalási rendet.
Államtitkár úré a szó. Parancsoljon!
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Kérem, mielőtt rátérnék a tárgyra, engedjenek meg három megjegyzést.
Az egyik: tisztelettel jelezném, hogy a bizottsági ülés vagy van, vagy nincs. Ez a bizottsági ülés az ülés, amelyik most van. Amennyiben az elnök úr úgy gondolja, hogy a múltkori sikertelen bizottsági ülés után elkövetkezett tanácskozás jegyzőkönyvét mellékeli a mostanihoz, nekem nincs ellene kifogásom, csak tisztelettel jelezném, azt én furcsa eljárásrendnek tartom, hogy egy olyan tanácskozás, amely nem bizottsági ülés, és amelyen különben az országgyűlési képviselők többsége nem is vesz részt, azt azért nem lehet úgy tekinteni, mint hogy a bizottsági ülés érveinek egyik fele már elhangzott a múltkor. Szeretném hangsúlyozni, ez nem változtat azon a szándékomon, hogy itt képviselem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, de ezt megjegyezni kívánom.
A másik: kérem, elnök úr, engedje meg...
ELNÖK: Bocsánat, államtitkár úr, muszáj félbeszakítanom: egyetértek teljesen. Én nem is mondtam ilyet; azt mondtam, hogy van egy följegyzés, amelyből lehet tájékozódni. És gondolom, a minisztérium is azért kérte sürgősséggel, hogy készüljön el ez a följegyzés - nem is neveztem jegyzőkönyvnek -, mert tájékozódni akart. Tehát ez csak tájékoztatást szolgál, és nem csatolhatjuk a jegyzőkönyvhöz, mert az valóban egy nem formális bizottsági ülésnek a följegyzése. Ez tehát eszünkbe sem jutott, különben megsértenénk a Házszabályt, és ilyen ebben a bizottságban nem fordulhat elő.
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ebben szinte biztos voltam. Akkor viszont tisztelettel jelezném, hogy ami ma az ülésen majd el fog hangozni, az ön interpretációja szerint, akkor ez ugye a meghallgatásoknak az a fele lesz, amelyik majd itt most elhangzik; és ami a múltkori, az meg nem fog elhangozni, ha nem lehet hozzácsatolni az üléshez. Ezzel, szeretném mondani, nem akarnám azt javasolni, hogy újra elmondja mindenki, amit a múltkor elmondott, mert mindenki emberből van, és a türelemnek is van határa. De tisztelettel jelezném, hogy ebből azért olyan egységes bizottsági vita biztosan nem lesz, mert alkalmatlanok a papírok ahhoz, hogy egymáshoz fűzzük őket.
A másik megjegyzésem, ha megengedi, elnök úr: az kedves dolog, hogy engem kért meg, hogy Szilvásy miniszter úrnak mondjam el az ön üzenetét, de hálás lennék, ha mégis felmentene ez alól. Az egy másik minisztérium, van ott másik államtitkár; elnök úrnak lehet erről véleménye, nekem is. De ugye meg tetszik azt bocsátani, hogy ha az IRM képviseletében eljárva amúgy, bár egy épületben lakunk, de a postás szerepét mégsem venném nagyon magamra. Ezt én nagyon méltatlan szerepnek gondolnám saját magamnak.
Rátérve az értékelésre, úgy gondolom, mielőtt a statisztikai adatokra rátérnék és érdemben foglalkoznék a 2006. szeptemberi-októberi eseményekkel, hadd mondjam el a tisztelt bizottságnak, hogy nemcsak az emberi jogi bizottság foglalkozott ezzel az üggyel akkoriban. Én magam ugyan az eseményeknek csak a televízióból voltam szemlélője, hiszen sem részvevője, sem bármilyen formában állami tisztségviselő akkoriban nem voltam, de úgy emlékszem a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjaként, hogy volt egy ilyen ülés, amelyen a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjai és a Nemzetbiztonsági bizottság tagjai megismerkedhettek néhány olyan, aztán utána hosszú évekre titkosított hangfelvétel-sorozattal, amely két kérdésre keresett választ.
Az egyik, hogy akkoriban ki provokált kicsodát, a másik meg, hogy a demonstrációk alatt kik tartottak kicsodával kapcsolatot. Ezt azért hozom szóba, mert a megközelítésnek árnyaltnak kell lennie, és minél inkább telik az idő és állnak rendelkezésre nyilvános, titkos vagy minősített információk, annak, aki az értékelés teljességére törekszik, arra is törekednie kell, hogy teljeskörűen tudja értékelni ezeket az információkat.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről mi alapvetően statisztikai szemléletű értékeléssel készültünk. Ebből az derül ki, hogy a 2006 szeptemberi-októberi események során szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetése miatt 472 személy előállítására került sor, 284 fő esetében bűncselekmény, 117 fő esetében szabálysértés, 71 fő esetében pedig egyéb cselekmény elkövetése miatt. A csapatszolgálati feladatokat teljesítő rendőri állományból összesen 399 fő szenvedett sérülést, akik közül 352 fő esetében könnyű sérülésről, 47 rendőr esetében pedig súlyos sérülésről beszélhetünk. Az Országos Mentőszolgálat által biztosított adatok alapján a demonstrációk során összesen 314 civil sérültet láttak el.
A civilek által elkövetett bűncselekmények vagy szabálysértések miatt 2006 szeptemberében 28 büntetőeljárás indult hivatalból a rendőrkapitányságokon, amelyek után 15 ügyben vádemelésre került sor, 9 ügyben garázdaság, 1 ügyben lopás, 1 ügyben zsarolás, 1 ügyben az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete, 2 ügyben közérdekű üzem megzavarása, 1 ügyben pedig rongálás bűntette miatt. 9 ügyben - garázdaság bűntette miatt - az eljárás megszüntetésre, 1 ügyben pedig - garázdaság vétség miatt - a vádemelés elhalasztásra került.
2006 szeptemberében civilek ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség hatáskörébe tartozóan 85 eljárás indult, ebből 35 ügyben került sor vádemelésre. Ha megengedi elnök úr, ezeket nem részletezem, hanem tovább lépek, mert ha külön-külön ismertetem ezeket, akkor csak az időnket rabolom. Ha igénylik, a táblázatot az ülés jegyzőkönyvéhez csatolhatjuk.
2006 októberében civilek ellen a rendőrségi hatáskörbe tartozóan 12 ügy indult hivatalból a rendőrkapitányságokon, amelyekből 4 ügyben került sor vádemelésre, 3 ügyben garázdaság, 1 ügyben pedig jármű önkényes elvételének bűntette miatt.
2006 októberében civilek ellen, ma a Budapesti Nyomozó Ügyészség hatáskörébe tartozóan 28 ügy indult, amelyek közül 13 ügyben került sor vádemelésre.
A civilek által a fővárosi zavargásokban történt részvétel miatt 118 személlyel szemben indult szabálysértési eljárás. Ezek eredményeként a bíróság 7 fővel szemben elzárást rendelt el - melyek többsége esetén az őrizetben töltött idővel a büntetést letöltöttnek tekintették -, 12 esetben pénzbírságot szabott ki a bíróság, 1 személlyel szemben figyelmeztetésre, 3 ügyben áttételre került sor, 12 személlyel szemben pedig az eljárást megszüntették. További 82 ügy elbírálásának az eredménye még nem ismert előttünk.
A 2006. szeptemberi és októberi eseményekkel kapcsolatban a hivatalos személyek ellen indított és a Budapesti Nyomozó Ügyészség hatáskörébe tartozó nyomozások száma 62. 57 eljárás feljelentés alapján, 5 eljárás pedig hivatalból indult. 8 ügyben került sor vádemelésre bántalmazás hivatalos eljárásban vétsége és súlyos testi sértés bűntette miatt, 1 ügyben pedig hivatali visszaélés bűntette miatt. 54 ügyben az eljárás megszüntetésre került.
A 2006. októberi tüntetésekkel kapcsolatban hivatalos személyek ellen - ma a Budapesti Nyomozó Ügyészség körébe tartozóan - 137 eljárás indult, 135 feljelentés alapján, 2 pedig hivatalból. 10 ügyben került sor vádemelésre, 9 ügyben bántalmazás hivatalos eljárásban vétsége miatt - ebből 6 ügyben súlyos testi sértés bűntette miatt is -, 1 ügyben pedig jogtalan elsajátítás vétsége miatt. Tudomásunk szerint 12 ügy jelenleg nyomozati szakban van.
A 2006. októberi tüntetésekkel kapcsolatban hivatalos személyek ellen indított, a Központi Nyomozó Főügyészség hatáskörébe tartozó nyomozások alapján 1 ügyben került sor vádemelésre, 1 ügyben pedig - emberölés bűntette miatt - a feljelentés elutasításra került. S volt még egy ügy a BRFK vezetőjével szemben elöljárói gondoskodás elmulasztásának vétsége miatt. Ez átkerült a Budapesti Katonai Ügyészségre, és 2006. december 19-én bűncselekmény hiányában megszűnt.
A hivatalos személyek ellen indult fegyelmi eljárások ismertetésekor meg kell jegyezni, az a rend, hogy ha büntetőeljárás is indul, akkor a fegyelmi eljárást a büntetőeljárás befejezéséig szüneteltetik. A szüneteltetés nem azt jelenti, hogy az ügy lóg a levegőben, hanem azt, hogy amikor a szokásos eljárási rendnek megfelelően a büntetőeljárás lezárul, a fegyelmi eljárás is le fog zárulni.
A büntetőeljárásokkal párhuzamosan összesen 28 fegyelmi eljárás elrendelésére került sor, ebből 7 fő a BRFK állományába tartozott, és 1 esetben az eljárás megszüntetésre került. Az akkori Rebisz 20, a Budapesti Rendőr-főkapitányság 6, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság 1, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság szintén 1 esetben rendelt el fegyelmi eljárást, amiket a bíróság jogerős ítéletéig felfüggesztettek. Az Országos Rendőr-főkapitányságon a BRFK egy főtisztjével szemben elrendelt fegyelmi eljárásban - rendezvények rendőri biztosításával kapcsolatos parancsnoki kötelmek megszegése miatt - feddés fenyítés került kiszabásra.
Szeretnék rövid tájékoztatást adni azokról a perállásokról is, amelyeket a magyar állam nevében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium visz a bíróságon. Mielőtt azonban erre rátérnék, tájékoztatásul szeretném elmondani, ezek olyan eljárások, amelyek megindított büntetőeljáráson belül a szabadságelvonással járó kényszerintézkedés sérelmeit igyekeznek orvosolni. Ez azt is jelenti, hogy az eljárás nem vizsgál vétkességet vagy jogellenességet, hanem a sérelemnek megfelelően valamilyen ítélettel zárul. A büntetőeljárásról szóló törvény ezt a jogot a sérelmet elszenvedőnek garantálja, s az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kvázi a magyar állam képviselőjeként viszi ezeket az eljárásokat. 29 ilyen ügyünk van, amelyek közül 28 az elmúlt két évben érkezett és a 2006. szeptemberi TV-székház környéki ügyekkel összefüggésben indult, 1 ügy pedig a múlt héten érkezett, amely a 2006. októberi eseményekkel kapcsolatosan indult. A 28 per 35 személyt érint, és a pereket megelőzően összesen 2 esetben kíséreltek meg peren kívüli egyezséget. Szeretném elmondani, hogy a peren kívüli egyezség a mai jogrend alapján és az Alkotmánybíróság 66/1991.(XII.21.) határozatának megfelelően nem lehetősége az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak. A rendszerváltás előtt az igazságügy-miniszternek volt mérlegelési jogkörben meghozható döntési lehetősége ilyen tárgyban, de az akkori jogrend nem biztosította a sérelmet elszenvedettnek a bírósági utat.
Az Alkotmánybíróság általam már idézett határozata annyiban változtatott a renden, hogy ma minden ilyen igény bíróság előtt érvényesíthető, vagyis bírói útra terelte ennek az igénynek a foganatosítását. Vagyis az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak ma a bírói útra terelt eljáráson belül van lehetősége egyezséget kötni.
Ezt azért tartom fontosnak, mert részben áttanulmányozva az önök informális ülésének anyagát, részben pedig ismerve az álláspontokat, sokan fogalmazták meg, hogy több megegyezés is születhetne. Ha megnézzük, hogy ezzel a 28 eljárással, amely érdemben a minisztériumhoz került, hogyan állunk, akkor azt tudjunk mondani, hogy 12-nek a jogerős befejezése megtörtént, és ebből a 12-ből 7 egyezséggel zárult: jogerős egyezség 5 ügyben, jogerős részegyezség pedig 2 ügyben. A részegyezségnél meg kell jegyeznem, hogy azokon a részterületeken tudunk mi megegyezni, amely a minisztérium hatáskörét ebben a perben érinti. Nyilván amennyiben nem, ott abban mi nem vagyunk egyezségképesek.
Amennyiben úgy gondolják, hogy érdekli önöket a lezárt ítéletek megítélt pénzbüntetése is, tulajdonképpen bár nem szívesen, de felolvashatom - nem hiszem, hogy ez titkos adat lenne.
Lezárandó ezt, azt tudom mondani, hogy 16 ügy van, amely bírósági szakaszban van, mind a 16 olyan, amelyben szakértői bizonyítási szakasz van; ez minden esetben a felperes kérésére történik, és a bíróság rendeli el, tehát nem a minisztérium akadályozza, hogy bármilyen módon megegyezés születhessen ezekben az ügyekben.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Előlegben, úgy gondolom, ez is meglehetősen sok, száraz és nehezen érthető adat volt, de az értékeléshez érdemben hozzájárul, hogy el tudjuk helyezni. Ennyit kívántam elmondani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Ha megengedi, azért arra a megjegyzésére reagálnék, merthogy igaza van, hogy valóban nem tudjuk az ülés részévé tenni az informális megbeszélésnek azokat az adatait, úgyhogy majd azt fogom kérni, hogy ha végighallgattuk azt a sorrendet, amelyben megállapodtunk, mégiscsak néhány percben a jelen levő hivataloknak, illetve civil szervezeteknek a képviselői ismertessék néhány percben azt, ami itt akkor elhangzott. Mert egyébként valóban egyoldalú lenne a dolog, úgyhogy köszönöm szépen ezt a figyelemfölhívását.
A Legfelsőbb Bíróság elnöki jogkörben eljáró helyettesének, Kaposvári Bertalan úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!
Dr. Kaposvári Bertalan, a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörében eljáró elnökhelyettes
DR. KAPOSVÁRI BERTALAN, a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörében eljáró elnökhelyettes: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást. Nagyon röviden tudok válaszolni a kérdésre: a Legfelsőbb Bíróságnak nincs igazgatási jogköre az alsóbb bíróságok felett, ennélfogva nem tudok beszámolni arról, hogy valamilyen intézkedést törvényesen tehettünk volna ügyek befejezése, ügyek meggyorsítása érdekében.
Egy dolgot viszont folyamatosan teszünk, erről röviden beszámolnék. Az alkotmány 47. § (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság gazdája a jogegységnek. A jogegységi eljárásokat egyrészt mint törvényi fogalmat folytatjuk természetesen, de a jogegység-biztosítás érdekében intenzív munkába kezdtünk, nem ebben az évben, már a tavalyi évben is, és ezt folytatni kívánjuk. És az ítélkezés felgyorsítása, egységesítése érdekében munkálkodunk.
Egyébként nem tudok nyilatkozni, mert ha nyilatkoznék bármiről, állampolgárként nem tehetem meg, bíróként pedig nincs hozzá törvényes lehetőségem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Dr. Bencze József főkapitány úré a szó. Parancsoljon, főkapitány úr!
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány
DR. BENCZE JÓZSEF rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Megjelentek! Mindenekelőtt vissza kell utalnom az előző ülésre, ahova szintén meghívást kaptam Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány úrral egyetemben. Elnök úrnál SMS-ben és levélben is kimentettem magam, hiszen azon a napon korábban megtervezett olyan programunk volt, amely a rendőrség október 23-ai, a forradalom és szabadságharc évfordulójához kötött országos ünnepe, olyan programsorral, amelyen személyesen részt kellett vennem és vennünk, hiszen a Kopátsy-emléktábla avatására külföldről jött haza Kopátsy Sándor özvegye; Nagy Imre sírjának megkoszorúzásán pedig unokája jelezte, hogy részt vesz velünk. Kérem tehát, hogy ebben fogadják el ezt. Helyetteseim is ugyanebben a programban vettek részt, alacsonyabb szinten pedig nem gondoltam volna, hogy a rendőrséget bárki is képviselje, mert rálátása sem lehet igazából ezekre az ügyekre.
Bár szeretném előrebocsátani, hogy ezeket az eseményeket én is a televízióból követtem nyomon, hiszen 2007 nyarától kerültem főkapitányi kinevezésre. Ennek ellenére azt szeretném jelenteni a tisztelt bizottságnak, az első feladataim között jeleztem, hogy mindenképpen szeretnénk áttekinteni a rendőrség új vezetésével ezeknek az eseményeknek a tapasztalatait, azokat a bizottsági jelentéseket, amelyek ebben különböző formában keletkeztek, a Gönczöl-bizottság, az Ignácz-bizottság, a Civil Jogász Fórum ezzel kapcsolatos jelentését és a Papp-jelentést. A Papp-jelentés nem volt nyilvános még ebben az időpontban, amikor ezt áttekintettük; már július 6-án nyilvánosságra hoztam a Papp-jelentést, s ezt követően nem sokkal az ügyészség számára is megküldtem, Keresztes Imre vezető ügyész úr számára a teljes Papp-jelentést a háttéranyaggal, a hanganyaggal együtt.
Államtitkár úr engem mentesített a számok ismertetéséről, úgyhogy ezt nagyon szeretném megköszönni; ezt nyilván csak alá tudnám húzni. Ezek a számok megegyeznek a rendőrség által ismert számokkal.
Ami az ügyben fontos, hogy 151 megkeresés érkezett az ügyészségtől a rendőri szervek felé, ezeket is számba vettük. 21 esetben az intézkedő rendőrök személyének megállapítása érdekében kértek választ az ügyészi szervek, az ügyészséget a kért adatokról minden esetben tájékoztattuk. 185 rendőr azonosításra alkalmas fényképét, a csapatszolgálati századok akkori aktuális névsorát, a rendőrség által készített videofelvételeket küldtük meg. Ezek a válaszok elfogadásra kerültek. Természetesen ennek ellenére is sok ügyben, mint ahogy önök tudják, nem sikerült megállapítani a hivatalos személy elkövetők személyazonosságát.
Különböző jogszabály-módosítások következtek be. Azt gondolom, tényleg egy-egy mondatban érdemes ezekről szólni. Az egyik ilyen nagy kérdés volt a gumilövedék használata, amelyben az Országgyűlés 2007. június 25-én elfogadta a rendőrségi törvény módosítását, amely tartalmazza, hogy tömeggel szemben nem alkalmazható gumilövedék kényszerítő eszközként. Ez 2008. január 1-jén lépett hatályba, de már 2007 márciusában és azt követően sem alkalmazta a rendőrség. Sőt ezeket a fegyvereket és eszközöket kivonattuk minden szempontból a forgalomból, ezt szeretném mindenképpen jelezni.
Áttekintettük azt is, hogy a gyülekezési törvény és tulajdonképpen a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 1990-es BM-rendelet egyes rendelkezései átgondolásra, módosításra szorulnak. Megalkotásuk idején ugyanis számos jelenség, amelyek manapság rendszeresen előfordulnak, nem voltak ismertek. Ezeket az anomáliákat jelenleg is sürgető módon jelezzük folyamatosan. Azt gondolom, ebbe sem mennék részletesen bele, bár fontos lenne természetesen a rendőrök kezébe olyan jogszabályt adni, amelyek betartását számon kérhető módon és következetesen, és nem a helyszínen való jogértelmezéssel kellene adott esetben megoldani. Sok esetben a tilalmazott helyek, a háromnapos szabály, a bejelentések időkorlátozás-nélkülisége, a bejelentések kezdete és befejezése között eltelhető idő, a demonstrációk időbeli és térbeli egybeesése mind-mind, azt gondolom, ilyen felvetés; és sorolhatnám tovább, mert mintegy harminc pontban tettünk ilyen észrevételeket, javaslatokat, és nem mindig a gyülekezési törvényhez kapcsolódó javaslatok voltak ezek.
S van a gyülekezéssel kapcsolatban az Emberi Jogok Európai Bíróságának egy határozata, mely szerint ha a rendezvény biztonsága előreláthatólag még komoly biztonsági intézkedések mellett sem garantálható, akkor annak megtiltása is szükségesnek minősülhet. Egy demokratikus társadalomban a rendőrség két, törvényben meghatározott esetben tilthat meg rendezvényt, minden más esetben tudomásul kell venni a bejelentést és korlátok nem állíthatók.
Ezt követően számos normát dolgoztunk ki. A tömegdemonstrációk kezelésével kapcsolatos normák módosításáról egy 2006-os ORFK-utasítás rendelkezett. A 2006 őszi eseményekkel összefüggésben az állomány egyes tagjainak az azonosíthatósága merült fel nagyon kritikusan. Erre vonatkozóan igen gyorsan megszületett a válasz. A korabeli szabályozás félreértelmezhető volt, mivel a gyakorlóruhára vonatkozóan nem tartalmazott egyértelmű eligazítást, illetve azt a parancsnok hatáskörébe utalta. A jelenlegi szabályozás egyértelműen határozza meg, hogy a gyakorlóruhán és a bevetési ruhán hogy kell azonosítani az egyenruhában megjelenő rendőrt.
Módszertani útmutatók is kidolgozásra kerültek. Most ezeket se sorolom fel. A tapasztalatok leszűrését követően hat nagyon fontos kérdésben fogalmaztunk meg módszertani ajánlásokat. Ezek az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás irányába tett lépések. Elkészült a rendbiztosi rendszer működtetésével kapcsolatos útmutató. Ez azért volt szükséges, mert fontosnak tartjuk, hogy a rendbiztosok már a demonstrációt megelőzően működjenek együtt a szervezőkkel és a rendezőkkel, és közösen tekintsék át a biztonsági intézkedéseket.
Közben a spontán tüntetéssel kapcsolatban megszületett a 75/2008-as alkotmánybírósági határozat. Ennek a végrehajtására is kidolgoztunk egy módszertani útmutatót. Tájékoztatót adtunk ki a gyülekezéssel és az igazoltatással kapcsolatban, amit a rendőrség honlapján bárki megismerhet. Ebben a tekintetben előzetesen konzultáltunk a civil szervezetekkel és az ombudsman úrral.
Szerettük volna megismerni a nemzetközi gyakorlatot, elsősorban a francia, az északír és a német tapasztalatokra voltunk kíváncsiak. Tóth tábornok úrral, Papp tábornok úrral és más kollégáimmal együtt volt szerencsém nemzetközi tapasztalatokat szerezni. Meghívtunk Magyarországra külföldi szakembereket, akik a módszertani és a képzési anyagaink kialakítását is segítették tanácsaikkal.
Rendkívül komoly képzést indítottunk el. Tizenhét pontban gyűjtöttem össze, hogy milyen irányú képzésekkel kellett az állományt felkészíteni. Ebben benne vannak a pszichikai felkészítéstől a taktikai, metodikai és egyéb képzések is.
Új módszereket vetettünk be a rendőri biztosítás terén metodikai, taktikai és egyéb vonatozásokban. Az alapvető célunk egy olyan készültségi állapot elérése volt, amelyik megfelelő operatív törzzsel, megfelelő háttérrel és megfelelő irányítási technikai lehetőségekkel tudja támogatni a nagyobb demonstrációk biztonságos kezelését. Rendezvényről rendezvényre tanultuk ezt a folyamatot és jutottunk el oda, hogy ma már szinte minden tekintetben elegendő eszköz és képesség áll rendelkezésünkre. Több rendezvény óta működtetünk zöldszámot, ami nagyon fontos, hiszen százas nagyságrendben fordulnak hozzánk állampolgárok, akár a demonstrációkkal kapcsolatban is.
A műszaki-technikai felszerelésekről csak egy mondatot szeretnék mondani. A 2006 őszi események után 3,5 milliárd forintot biztosítottak arra, hogy a rendőröket megfelelő módon fel lehessen szerelni testvédő készlettel, védőpajzzsal, védősisakkal és egyéb védőeszköz-garnitúrával, valamint gépjárművekkel és más technikával.
A biztosítások során az ORFK és a BRFK mobil ellenőrzést működtet a közvetlen parancsnokhoz rendelt ellenőrzési szolgálat által. Örvendetesnek tartom azt is, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa folyamatosan a helyszínre küldi a kollégáit, akik szintén végeznek ellenőrzéseket, és a tapasztalataikat megosztják velünk.
Számos ponton változtattunk a kommunikáción, a megelőző, a folyamatában lévő és az utókommunikáción is.
2007 nyarán többször egyeztettünk a jogvédő szervezetekkel. Július 24-én a Civil Jogász Bizottság tagjait fogadtam, július 25-én az akkori adatvédelmi biztost, dr. Péterfalvi Attilát, akivel szintén ezt a kérdést tekintettük át. Augusztus 3-án a Helsinki Bizottság társelnökével találkoztam, augusztus 7-én pedig a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet elnökével és munkatársaival. E találkozások alkalmával tapasztalatokat kívántunk gyűjteni.
Természetesen a korábban említett bizottsági jelentéseket is pontról pontra feldolgoztuk. A Papp-jelentés mellett olyan technikai feldolgozásra is sor került, amely alapján a korabeli októberi események minden mozzanatát percről percre nyomon tudtuk követni. A rendőrség tehát szembenézett ezekkel a problémákkal.
Én természetesen tartottam magam ahhoz, hogy a három boríték közül az elsőt nem bontom fel, mégis kénytelen voltam beletekinteni. Ebben az a javaslat van, hogy fogj rám mindent. Azt hiszem, nem az én dolgom ezt a kérdést megítélni, de kétségtelen, hogy az elődöm, Bene tábornok úr is számos intézkedést igyekezett tenni annak érdekében, hogy a 2007. márciusi biztosítások során ne ismétlődhessenek meg a 2006 őszi események során tapasztalt rendőri hibák, adott esetben rendőri túlkapások.
2007 októberében a Honvédelmi és rendészeti bizottság számára tájékoztatást adtunk a 2007. októberi ünnepekre, illetve a várható eseményekre történő rendőri felkészülésről. A Honvédelmi és rendészeti bizottság a tájékoztatást tudomásul vette. Ebben a körben talán elmondhatom, hogy a Fidesz-frakción belül működik egy rendészeti tagozat, amely abban az időben szintén kért egy tájékoztatást, amely tájékoztatást Tóth tábornok úrral együtt meg is adtuk. Akkor persze izgalmas kérdés volt még Schengen meg az integráció is, s nemcsak a demonstrációk kezelése.
A korábbi anyagokat természetesen áttanulmányoztam. Elnök úr döntése alapján lehet, hogy a múltkori ülésen elhangzottak ma is el fognak hangzani, de mindezt megelőzendő hadd mondjak egy-két dolgot, részben reagálva a korábban felvetettekre is.
Az elmúlt héten kritikát kaptunk a Független Rendészeti Panasztestület részéről - amely 2008. február 23-án kezdte meg működését, ezért 2006-os ügyeket természetesen nem vizsgál -, hogy elzárkózunk és elutasítjuk a határozataikat. Az is elhangzott, hogy az összes tömegoszlatással kapcsolatos határozatukat elutasítottuk. Nos, egyrészt szeretném elmondani, hogy a panasztestület állásfoglalást hoz és nem határozatot, az ORFK pedig nem az állásfoglalást bírálja el, hanem a panaszt, és az eltérő álláspontot a törvény szerint indokolni kell, ami viszont a bíróság előtt megtámadható. Jelentem a tisztelt bizottságnak, hogy eddig 28 állásfoglalás érkezett hozzám, amelyekben döntést is hoztam, és 9 esetben részben vagy egészben azoknak helyt adtam.
S természetesen minden esetben megtámadható a bíróság előtt az országos rendőrfőkapitány által hozott határozat, a demonstrációkkal kapcsolatban elsősorban az április 11-éhez kötődően, ami nem a mai napirendünk témája, de mivel elhangzott, szeretnék megelőzően is utalni rá: 14 ilyen panasz, illetve állásfoglalás érkezett rá.
A kártérítésekről részben szólt államtitkár úr. Rendkívül fontosnak tartom elmondani, hogy a kártérítési és a személyiségi jogvédelmi igények benyújtása, illetve a közigazgatási területtel kapcsolatos igények az három kategória. Kártérítési ügyben a BRFK-n 12 ilyen ügy jelent meg, a Készenléti Rendőrségnél 19, összesen 31; személyiségi jogvédelemmel kapcsolatosan a BRFK-n 13, a Készenléti Rendőrségnél 13, összesen 26. A személyeket természetesen nem mondom hozzá, én az ügyekről beszélek most. A Készenléti Rendőrség három olyan ügyben kezdett el peren kívüli egyezséget bonyolítani, amelyben sajnálatos módon maradandó sérülések keletkeztek; nem közeledtek nagyon az álláspontok. A Készenléti Rendőrség parancsnoka részegyezségre tett ajánlatot, ebben sem közeledtek. Ebben azt a javaslatot támogattam - és ezt a bizottság tudomására is hozom -, hogy legalább a rendőrség álláspontjának megfelelő összegben történjen meg a kártérítés, aztán a többire természetesen lehet továbbfolytatni a pert. A közigazgatási eljárásokban, ahol a jogszerűtlen rendőri intézkedések miatt történt a Hír TV-re hivatkozva perindítás, három ilyen per van, ebben a felperesek száma számomra ismeretlen.
Azt természetesen szeretném a tisztelt bizottság tudomására hozni, és gondolom, mindenki előtt ismert, hogy költségvetésből gazdálkodó szervezetként eléggé kötöttek a mi lehetőségeink a közpénz felhasználása, az adófizetők pénzének a felhasználása tekintetében. Az államháztartási törvény nagyon egyértelműen akkor enged kifizetést, ha jogszabály, szerződési kötelem vagy a bíróság jogerős ítélete áll mögötte. A szerződési kötelem körébe jöhetne a peren kívüli egyezség. Nekünk itt nagyon fontos az, hogy a jogalap tekintetében egyértelmű döntés szülessen, amely marasztalja a rendőrséget. Így a gesztenyéskerti tömegoszlatás vagy a Kvassay hídi eset kapcsán, amikor nem jogerős, de jogalap vonatkozásában bírói ítéletek születtek, és egyébként reális nagyságrendű volt a követelés a megítélésünk szerint is, tehát volt jogalap és reális nagyságrendűnek ítéltük a követelést, ebben az esetben egyértelműen a peren kívüli egyezség megkötésére került sor. Azt gondolom, a folyamatban levő ügyekben is, ha van jogalap és reális nagyságrendű a követelés - kétséget kizáró legyen a követelés, ez is fontos szempont -, akkor van arra lehetőség, hogy szerződéses kötelem körében megegyezés szülessen. Azt is szeretném jelezni, hogy egyébként nagyon sok esetben a kártérítési ügyekben a bizonyítási teher nem a rendőrségen van ebben az esetben. Sok esetben késedelmesen kapunk olyan anyagokat, amelyek ennek a kárnak a jogosságát kétséget kizáróan bizonyítanák. Gondolom, ebben a tekintetben lehet előrelépés.
Van egy negyedik kártérítési per is a Készenléti Rendőrségnél, ezt elfelejtettem mondani.
Egyébként a peren kívüli megegyezések kategóriájában, ahol első fokon születtek bírósági ítéletek - nem a maradandó fogyatékosságot okozó sérülésekről beszélek, hangsúlyozom -, ott 300-600 ezer forintot és 30 ezer forint ügyvédi munkadíjat határoztak meg első fokon a bíróságok. Azt gondolom, ez akceptálható, elfogadható, és ez már alap lehet arra, hogy a másodfokra adott esetben ne kerüljön sor.
Erőteljesen felvetődött az elmúlt ülésen a kámzsa meg az azonosító kérdése. Azt gondolom, erre az előbb válaszoltam.
A távolmaradás kérdése is felvetődött; ezzel kezdtem a hozzászólásomat.
Kritikaként hangzott el az is, hogy a '93. évi XXXI. törvényt a rendőrség az elbírálásoknál a panasztestületi ügyekben figyelmen kívül hagyja, mintha egyfajta jogismereti hiánya lenne a képzésben is és az eljárásokban is. Én azt gondolom, hogy ez nem igaz. Ismerjük természetesen, ez a törvény egy deklaráció, amely kötelezettséget ró a Magyar Köztársaságra, és természetesen a törvényhozó a hazai jogszabályokba megfelelő módon köteles ezeket a deklarációkat beépíteni. Mint ahogy csak utalnék arra, hogy bizonyos strasbourgi bírósági ítélet, amely a Bukta és mások kontra magyar állam perben azt mondta ki, hogy önmagában a bejelentésnélküliség a tömegoszlatásra nem elegendő indok, holott a gyülekezési törvény ezt a rendőrségnek mérlegelés nélkül kötelező feladatává tette, ezt az Alkotmánybíróság határozata emelte be tulajdonképpen a hazai jogrendszerbe.
Azt szeretném még végezetül elmondani, hogy a rendőrség jelenlegi vezetése elkötelezett abban, hogy ne ismétlődhessen meg 2006 ősze, ne ismétlődhessenek meg a rendőri túlkapások és természetesen az a fajta agresszív támadás, amely a rendőrséget akkor felkészületlenül, váratlanul érte, és számos hibával tudott a rendőrség ezekre a támadásokra reagálni. Etikai kódexet adtam ki hivatalba lépésemet követően egy vagy két héten belül, meghirdettem a zéró toleranciát, és nemcsak ilyen típusú esetekben, hanem abban az esetben, ha súlyos hivatali visszaélést követ el bármely kollégám, olyan szándékos vagyon elleni bűncselekményt, korrupciót, de még a súlyosabb fokú ittas vezetésnél is hivatalvesztéssel jár az ilyen típusú jogsértése a hivatásos állomány tagjának. Elkötelezett a rendőrség abban is, hogy ezek az ügyek kiderüljenek. Természetesen az eszközeink, lehetőségeink ilyen idő távlatából már végesek, hiszen a hivatalos személyek elleni eljárásokban az ügyészség folytat - mint ahogy ez elhangzott - nyomozást. Ennek érdekében pedig a rendőri vezetés megpróbált mindent megtenni, az itt ülő Ihász főügyész úr is nyilatkozatában hangoztatta, hogy a rendőri vezetőkkel való ilyen típusú együttműködés rendben volt és korrekt volt.
Abban a tekintetben pedig, hogy a rendőr tanúk hazudnak vagy adott esetben nem mondanak igazat, azt gondolom, az én felelősségem mint országos rendőrfőkapitányé túl messze van ahhoz, hogy ebben bármit tudjak tenni. Sajnos hazudnak a mi eljárásainkban is a tanúk és összebeszélnek és nem mondanak igazat. De e tekintetben a nyomozó hatóságnak természetesen vannak eszközei. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy derüljön ki végre az igazság, és lehetőleg mindenki ebben a tekintetben, akár hivatalos személyként követett el jogsértést, akár pedig nem hivatalos személyként, civilként, az igazságszolgáltatás rendszerében megfelelő eljárás keretében kapja meg a megfelelő büntetést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főkapitány úr. Dr. Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány úré a szó.
Dr. Tóth Gábor dandártábornok, budapesti rendőrfőkapitány
DR. TÓTH GÁBOR dandártábornok, budapesti rendőrfőkapitány: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást és köszönöm a hozzászólás jogát, amivel nagyon röviden fogok élni, azon oknál fogva, hogy az államtitkár úr és országos főkapitány úr által ismertetett számadatok természetesen tartalmazzák a Budapesti Rendőr-főkapitányságon folyamatban lévő ügyek adatait, a perek adatait és minden egyéb más információt.
Másfelől pedig természetesen a 2006. őszi események konzekvenciáinak levonásából teendő intézkedéseket, a különböző metodika és taktika változtatását, valamennyi bevezetett intézkedést a Budapesti Rendőr-főkapitányság az Országos Rendőr-főkapitányság részeként hajtja végre, s mint olyan szerv, amelyik elsősorban a demonstrációk kezelésében napi tevékenységet lát el, mi magunk is közreműködtünk abban, hogy azok a változások, amelyek az elmúlt most már több mint másfél év alatt megtörténtek, bevezetésre kerültek, valóban azt a célt szolgálják, hogy a rendőrség törvényesen, szakszerűen és arányosan végezze az ilyen irányú feladatait.
Mindössze néhány nagyon rövid gondolatot szeretnék mondani, ami talán még nem hangzott el.
A Budapesti Rendőr-főkapitányságra a rendőri intézkedésekkel kapcsolatban 41 panasz érkezett, amelyeket első- és másodfokon is elutasítottunk. Ennél talán jelentősebb az, hogy ezt követően nem éltek további jogorvoslattal azok, akik a rendőri intézkedés miatt panaszt tettek. Jelen pillanatban 29 eljárás van folyamatban a Budapesti Rendőr-főkapitányságon; 16 peres és 13 peren kívüli eljárást kezdeményeztek személyhez fűződő jogok megsértése miatt az állampolgárok.
Én korábban két olyan jogellenes rendőri fellépés miatt kötöttem peren kívüli egyezséget összesen 46 fő esetében, általában fejenként 550-600 ezer forint kártérítési összegben - amelyeknek természetesen más járulékai is voltak -, amelyekben egyfelől a jogalap tekintetében volt már döntés, másfelől a követelések nagyságrendje miatt az álláspontokat lehetett közelíteni egymáshoz. Miért mondom ezt? Azért, mert most van olyan peren kívüli egyezségi kérelem a Budapesti Rendőr-főkapitányság asztalán - három fő nyújtotta be, akik közül az egyik kétségkívül maradandó fogyatékosságot szenvedett, ami nagyon sajnálatos -, melyben 100 millió forintot követelnek. Én mint a Budapesti Rendőr-főkapitányság költségvetési szervének vezetője azért is felelősséggel tartozom, hogy az állampolgárok pénzét hogyan és miként költöm el. Azt gondolom, a jogállamiságot és a törvényességet maximálisan az szolgálja, ha ezekben az ügyekben a bíróság mondja ki, hogy kell-e a rendőrségnek kártérítést fizetnie, és ha igen, milyen nagyságrendűt. Nem látom azt, hogy ezekben az ügyekben reális lenne a követelés, és érdemes lenne tárgyalni azért, hogy az álláspontok közeledjenek.
Hét budapesti rendőr-főkapitánysági beosztott ellen indult büntetőeljárás a 2006 őszi események miatt. Jelen pillanatban öt és fél eljárás van folyamatban, mert egy esetében ügyészi szakban született felmentő ítélet, egy másik esetében a bíróság első fokon hozott felmentő ítéletet, öt ügyben pedig tovább folyik a per. Abban a 151 megkeresésben, amelyek rendőrök ellen folyó eljárásokkal kapcsolatban érkeztek az ügyészség részről különböző információk vonatkozásában, a Budapesti Rendőr-főkapitányság a lehetőségekhez mérten igyekezett eljárni, és többször kinyilvánította, az az érdeke, hogy azok a rendőrök, akik jogsértést követnek el az ilyen rendezvények során, kapják meg a méltó büntetésüket. A rendőrség mindig a törvényesség talaján állva, szakszerűen és arányosan igyekszik a feladatait ellátni és eleget tenni a törvényben foglalt kötelezettségeinek. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főkapitány úr. Államtitkár úr hozzászólása után módosítanom kell a javaslatom, mert valóban nem tudjuk megtörténtnek tekinteni az előző bizottság hozzászólásait. Ezért azt javaslom, hogy adjunk szót a Legfőbb Ügyészség, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatala, a Független Rendészeti Panasztestület képviselőjének, valamint a civil jogvédőknek egy limitált időkeretben, bár nem tudom, ezt hogy oldhatjuk meg anélkül, hogy senkinek ne sértsük meg az autonómiáját. Van-e más javaslat a bizottság tagjai részéről? (Nincs.) Ha nincs, akkor azt javaslom, hogy röviden, de mégiscsak hangozzék el valami abból, ami az elmúlt alkalommal is elhangzott.
Megadom a szót Ihász Sándor fővárosi főügyész úrnak.
Dr. Ihász Sándor fővárosi főügyész
DR. IHÁSZ SÁNDOR fővárosi főügyész: Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden megpróbálom összefoglalni a 2006. októberi események kapcsán rendelkezésre álló adatsort. Két dolgot szeretnék előrebocsátani. Az egyik: amit ismertetni fogok, az október 21-ére készített állapot, ami azért fontos, mert mind a bírósági eljárások, mind az esetlegesen még folyamatban lévő nyomozások - ahogy az élet is - napról napra változnak. Ha azóta bármilyen ügyben érdemi változás történt, annak ez az oka. A másik: a Legfőbb Ügyészség honlapján mindenki számára hozzáférhető módon ez az adatsor folyamatosan aktualizálva rendelkezésre áll. Aki tehát a most ismertetetthez képest még részletesebben kíváncsi az adatokra, ott meg megtalálja azokat.
Két részre lehet bontani az adatokat. Az első részbe tartoznak a civil személyekkel szemben indult ügyek adatai. Ebbe öt intézkedéstípus tartozik. 1 ügyben feljelentés elutasítására került sor megrovás alkalmazása mellett, 39 ügyben rendeltünk el nyomozást, s ezek során 64 ismert és 2 ismeretlen személlyel szemben történt intézkedés. Itt döntően hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, jármű önkényes elvétele, tömegközlekedési jármű hatalomba kerítése bűncselekmények miatt indult nyomozás. Ezen belül 19 ügyben került sor vádemelésre 21 személlyel szemben, ebből eddig 8 ügyben 8 személlyel szemben marasztaló jogerős ítélet született, 10 ügyben 19 személlyel szemben első fokon, illetve egy ügyben másodfokon van folyamatban bírósági eljárás. A következő intézkedéstípus a nyomozás megszüntetése. 19 ügyben 43 ismert és 2 ismeretlen személlyel szemben került sor ebben a körben a nyomozás megszüntetésére. Itt szintén döntően garázdaság, hivatalos személyi elleni erőszak bűntette miatt. Az utolsó kategória az, hogy 1 ügyben 2 személlyel szemben a vádemelés elhalasztására került sor.
A 2006. októberi bizottsági ülés tárgyát képező ügyekben a hivatalos személyek ellen indult büntetőügyek adatai a következők. 7 ügyben került sor feljelentés elutasítására, 130 ügyben rendeltünk el nyomozást, 18 új ügyben történt nyomozás elrendelése a 2007. október 17-i állapothoz képest. A 130 ügyben elrendelt nyomozáson belül 31 ismert és gyanúsítottként kihallgatott, 3 ismert, de gyanúsítottként ki nem hallgatott és 114 ismeretlen személlyel szemben intézkedtünk. A jellemző bűncselekmények itt is hivatali visszaélés, bántalmazás hivatalos eljárásban, gyülekezési szabadság megsértése, rongálás stb. 105 ügyben került sor nyomozás megszüntetésére, ezen belül 11 ismert és 97 ismeretlen személlyel szemben. Nem részletezem az adatokat. A bűncselekménytípusok megegyeznek az előzőekkel, 86 esetben bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt indult intézkedés.
A jellemző nyomozás-megszüntetési jogcím: 38 esetben bűncselekmény hiánya, 10 esetben bizonyítottság hiánya, 49 esetben pedig az elkövető ismeretlen volta. 11 ismert személlyel szemben is a nyomozás megszüntetésére került sor; a jogcímek megoszlását most nem részletezem.
Vádemelésre 10 ügyben 19 személlyel szemben került sor. Itt is döntően a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, testi sértés, illetve a jogtalan elsajátítás volt a jellemző bűncselekménytípus. Az ismert adatokból 1 ügyben 1 személlyel szemben jogerős marasztaló, 1 ügyben 4 személlyel szemben jogerős felmentő ítélet született, és 5 ügyben van első fokon, míg 3 ügyben 7 személlyel szemben másodfokon jelenleg is bírósági szakban folyamatban eljárás. Nyomozati szakban az első körben ismertetett adatokhoz kapcsolódóan civil személyekkel szemben nincs eljárás folyamatban, míg a második körben ismertetett adatokhoz kapcsolódóan 12 ügyben 10 ismeretlen és 2 ismert személlyel szemben van folyamatban eljárás, ezen felül 3 ügyben 3 ismert személlyel szemben áttételre került sor. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedi, főügyész úr, én azért egy mondatot fölolvasnék a múltkori megbeszélés följegyzéséből. Akkor Belovics legfőbbügyész-helyettes úr azt mondta, hogy "Az ismertetett adatokból" - hiszen mi értékeljük is ezeket a vizsgálatokat - "egyértelműen megállapítható, hogy nem, vagy csak nagyon csekély mértékben sikerült felderíteni olyan ügyekben az elkövető kilétét, amikor a tényállásszerű cselekményt hivatalos személyek valósították meg. A legutóbbi bizottsági ülésen kollégáim arról tájékoztatták a bizottságot, ennek alapvetően az képezte az akadályát, hogy az intézkedő rendőrök nem viseltek azonosító jelet, illetőleg olyan felszerelést - símaszkot, illetve az arcot eltakaró sisakot - viseltek, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette az azonosításukat, és az egyéb bizonyítási cselekmények sem vezettek eredményre." S annyit még hozzátett a legfőbbügyész-helyettes úr, hogy maga is személyes kudarcként éli meg ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét. Azt gondolom, az értékelés szempontjából ez egy fontos kiegészítés.
Az ombudsmani hivatalból Szabó Máté jelezte, hogy nem tud itt lenni a mai ülésen, és azt hiszem, nem adott megbízást arra, hogy nyilatkozatot tegyen itt bárki szóban a hivatal részéről. Nem tudom, jól tudom-e. De amennyiben így van, akkor tessék parancsolni!
Dr. Hajas Barnabás osztályvezető (Országgyűlési Biztosok Hivatala)
DR. HAJAS BARNABÁS osztályvezető (Országgyűlési Biztosok Hivatala): Dr. Hajas Barnabás vagyok, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának osztályvezetője.
Felhatalmazásom arra terjed ki, hogy a tisztelt bizottságot, elnök urat tájékoztassam arról, hogy országgyűlési biztos úr az általa elmondottakat változatlan tartalommal fenntartja, azt sem kiegészíteni, sem módosítani nem kívánja. S hasonlóan más eljárásokhoz, azzal a javaslattal élnénk, hogy ezen nyilatkozat alapján az általa elmondottakat ekként tegyék a jegyzőkönyv részévé. Erről országgyűlési biztos úr természetesen írásban is fog nyilatkozni.
ELNÖK: Gondolom, amennyiben írásban elküldi ezt a beszámolót a följegyzés alapján, akkor természetesen lesz erre lehetőség. Ha szabad, én azt mondanám, hogy elsősorban a kártérítési, kárpótlási igényekkel kapcsolatban fogalmazott meg kifogásokat, amelyeknek az elhúzódását, illetve a peren kívüli egyezségek hiányát és a saját mediátori szerepét is nagyon negatívan ítéli meg, olyan értelemben, hogy sikertelennek tartja ezt. S talán az is fontos még az ő feljegyzéséből, amivel arra utal, hogy egyfajta tüntetési terrorizmus látszik kialakulóban, amely egyéb más társadalmi szférákra is kihat; ő itt az iskolai bántalmazásokat és verekedéseket említi.
A Független Rendészeti Panasztestületből dr. Kaltenbach Jenő elnök úré a szó.
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület)
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Nagyon rövid lehetek, miután ha nagyon ragaszkodom a napirendhez, akkor nem kellene mondanom semmit, tekintettel arra, hogy 2006-ban a panasztestület még nem létezett; a bizottságunk de jure 2008 márciusában alakult meg, egész pontosan a tagok megválasztása ugyan február végén megtörtént, a bizottság magát megalakította kvázi azáltal, hogy elnököt választott, ügyrendet fogadott el, de facto pedig április óta került olyan állapotba infrastrukturálisan, hogy egyáltalán megkezdhette a munkáját. Ez a helyzet ma sem teljesen megnyugtató módon van rendezve, de azért a testület működik.
Én most nem mondanám el újra azokat a számokat, amelyek elhangzottak, hiszen ezek nem a 2006-os eseménysorozathoz kapcsolódnak. De miután főkapitány úr kitért néhány dologra, erre nagyon röviden reagálnék.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a testület állásfoglalásokat fogad el. Ez fönt van a honlapon, soha egyetlenegyszer nem szerepel ott a "határozat" kifejezés, mindig az "állásfoglalás" kifejezés szerepel; lehet, hogy valami téves sajtóhír lehet a félreértés oka. Tehát még egyszer szeretném leszögezni, hogy nincs semmi olyan igényünk, amely a törvény által meghatározott hatáskörünktől eltérne.
Az Rtv. azt mondja, hogy a testület állásfoglalását követően a Ket. szabályai szerint a főkapitány határozatot hoz az adott ügyekben, és az tény - ez tekinthető önkritikának is persze, de az tény -, hogy az általunk az egyes demonstrációkkal, 2008-as demonstrációkkal kapcsolatban megállapított alapjogsértések esetében minden egyes alkalommal ettől eltérően foglalt állást a főkapitány úr. Tehát ha úgy tetszik, elutasította kvázi ezeket az állásfoglalásokat, megalapozatlannak találta ezeket az állásfoglalásokat. Az bizonyára nem szokatlan, hogy mi ezzel nem értünk egyet, tehát hogy mi a saját véleményünkhöz ragaszkodunk. Nem hiszem, hogy ebben valami mást lehetne elvárni tőlünk. Itt egy független testületről van szó, és a testület az ülésein a rendelkezésünkre álló adatok alapján hoz egy állásfoglalást. Megjegyzem, hogy ezek az adatok, amelyek a rendelkezésünkre állnak, nagy többségben a dolgok természetéből fakadóan rendőrségi adatok, tehát a rendőri jelentésekből, egyéb rendőrségi dokumentumokból dolgozunk. Ettől függetlenül persze lehetséges, hogy a dolgokat időnként másképp ítéljük meg. Azért szeretném leszögezni, hogy azt hiszem, az egész testület nevében mondhatom, bár meg kell hogy mondjam, a testület öttagú, és időnként - mi az, hogy időnként? szinte mindig - köztünk is viták vannak az egyes ügyek megítélése kapcsán, és vannak eltérések, felfogásbeli eltérések is, ettől függetlenül a testület szótöbbséggel hozza az állásfoglalását, és lehetőség van arra is, hogy a kisebbségi vélemény megjelenjen. Egyszer-kétszer ez meg is jelent, ez is olvasható a honlapunkon.
Szóval amit szeretnék leszögezni, az az, hogy a testület nem tekinti magát a rendőri felelősségtől teljesen függetlennek. Azt akarom tulajdonképpen kifejezni, hogy a testület abban érdekelt, hogy a rendőri munka lehetőleg minél hatékonyabb legyen, hiszen az a meggyőződésünk, és ez vezet bennünket, hogy csak a törvényes rendőri munka hatékony igazán, és hogy az érintettek, a polgárok bizalma az államban - és különösen az állam olyan szerveiben, amelyekkel szinte nap mint nap találkoznak - feltétele a hatékony és jó működésnek. Ehhez szeretnénk hozzájárulni, ezek az elvek vezérelnek bennünket. Tehát mi nem azért foglalunk állást, mert ezzel más álláspontra akarunk helyezkedni, hiszen nem is tudjuk, hogy mi a rendőrség álláspontja. De azt gondolom, egy jogállamban az mindenképpen örvendetes, ha egy állami szerv intézkedéseit, illetve azok törvényességét nem az állami szerv maga bírálja el, hanem egy független jogorvoslati fórum. Gondolom, ez nehezen vitatható.
Egyébként mi is némi izgalommal várjuk az első bírói ítéleteket, hiszen ezek mind a rendőrhatóságok számára, mind pedig számunkra egyfajta irányadó következményekkel fognak járni. Nyilván elképzelhető, hogy egyes esetekben a bíróság esetleg más álláspontra helyezkedik, ebben én nem találok semmi különösebb meglepőt. De az biztos, hogy ki fog alakulni egy bírói gyakorlat, amely irányt fog mutatni mintegy precedensként a későbbi hasonló ügyek megítélésében.
Köszönöm szépen, ennyit akartam elmondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen, annál is inkább, merthogy egy külön bizottsági ülésnek kell majd a törvénynek megfelelően foglalkoznia a testület tevékenységével, úgyhogy erre majd ott lesz lehetőség.
Most pedig a civilek következnek, elsőként a Civil Jogász Bizottság részéről dr. Völgyesi Miklós. Azt kérném, anélkül, hogy mondom, bárkit korlátoznék az autonómiájában, hogy a múltkori hozzászólás lényegét hozza ide.
Elnök úr, parancsoljon!
Dr. Völgyesi Miklós elnök (Civil Jogász Bizottság)
DR. VÖLGYESI MIKLÓS elnök (Civil Jogász Bizottság): Köszönöm ezt a lehetőséget, és tisztelettel, nagyon igyekszem be is tartani.
A Civil Jogász Bizottság azért jött létre 2006 novemberében, mert az őszi események büntetőjogi szempontú és civil szempontú értékelését szükségesnek tartottuk, különös tekintettel arra, hogy az illetékes minisztérium és a kormány égisze alatt alakult Gönczöl-féle bizottságnak nem volt olyan tagja, aki szerintünk a másik oldal ismérveit, illetve értékeit képviselte volna.
Juhász Gábor államtitkár úr statisztikai szemléletű beszámolójának adatait tisztelettel tudomásul vesszük. De engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam, ez a beszámoló a lényeget elfedte. Mert miről van szó? Mi úgy döntöttünk, hogy amikor véleményező tevékenységet folytatunk, igyekszünk a legmesszebbmenőkig objektívek maradni. és kizárólag olyan adatokból kiindulni, amelyek valóságértéke nem vonható kétségbe. Melyek ezek? Elsősorban a köztársasági elnök úr nyilatkozatai. Hivatkozom a 2006. november 25-i, a Népszabadságban megjelent hatalmas interjújára, a 2007. szeptember 10-i, a parlament megnyitó ülésszakán elhangzott felszólalására, valamint az ügyészség napja alkalmából az ügyészségnek küldött levelére, amelyben azt írja, annak örülhetnek, hogy nem kaptak kitüntetést.
A köztársasági elnök úr egyértelművé tette, hogy a jogállam nem tűri az erőszakot sem a civilek, sem a hatóságok részéről. A civilek jogait körbehatárolta, megnevezte azokat az alapvető emberi és szabadságjogokat, amikhez az utcára kiment embereknek a véleménynyilvánítás szabadsága keretében joguk van, hozzátéve, erőszak akkor történik, ha kilépnek ebből a jogkörből, és akkor eljárásnak van helye. A hatóságok feladata pedig az, hogy ezt a jogot biztosítsák, sőt ha kell, megfelelő védelmet nyújtsanak. A köztársasági elnök úr egyértelművé tette, hogy felfogása szerint megrendítően súlyos bűncselekményeket követtek el a rendőrök, jogállam ezt nem tűrheti, és félőnek tartotta - igyekszem majdnem szó szerint visszaadni azt, amit elmondott -, hogy a bűnelkövetők mintegy 80 százaléka nem fog bíróság elé kerülni és nem fog megfelelő joghátrányokat elszenvedni. Nos, azok a számok, amiket ma hallottam, arról győznek meg, hogy a köztársasági elnök úr nagyon optimista volt, ugyanis a 80 százaléktól még rettenetesen messze állunk.
A sok esetben kapott válasz szerint a hivatalos személyek részéről a tömegoszlatásoknál elkövetett bűncselekményeknél azért nem azonosíthatók az elkövetők, mert nem volt rajtuk azonosító jelvény, és Bencze József rendőrfőkapitány úr említette, hogy erre volt is valamilyen lehetősége a parancsnoknak. Amikor ezt az érvelést először hallottuk az akkori budapesti rendőrfőkapitánytól, akkor megkértük azokat az alacsonyabb rendű jogszabályokat, amelyek ebben a tekintetben rendelkezést tartalmaznak. Megkaptuk ezeket, így a 12/2006-os és a 15/2006-os ORFK-utasításokat is, amiket átadtam Falvay Zsolt úrnak akkor, amikor az egyéb okiratokat és a feljelentésem eljuttattam hozzá. 2006. október 23-án a 12/2006-os ORFK-utasítás a rendőrség öltözködési szabályzata volt. Ennek 2. számú melléklete foglalkozik a régi és az új típusú gyakorlóruhán való jelvény viselésének a kötelezettségével. Igaz, hogy ekkor még csak lábjegyzetben, de elő volt írva, ha a rendőr hivatalos személyként intézkedik, mellőzhetetlen az azonosító jelvény, annak rajta kell lennie, amely egyrészt igazolja, hogy ő valóban hivatalos személy és nemcsak egy beöltözött valaki, hogy kivel állok szemben, másrészt csak ez biztosítja a jogorvoslatot az állampolgár számára. Az, hogy ezt ki vetette le kivétel nélkül mindenkiről, a mai napig nem tisztázódott, és ez egy súlyos hiba.
De van még valami, ami szerintem még súlyosabb. A hivatás szabályai szerint - amiket hadd ne soroljak fel - a parancsnoki hierarchia minden egyes vezetőjének jelentést kell írnia arról, hogy az alá tartozó egység milyen tevékenységet végzett, hogy - például - tömegoszlatásra miért és hogyan került sor, milyen eszközöket alkalmaztak, betartották-e a vonatkozó szabályokat, valamint hogy nyújtottak-e segítséget a sérülteknek, és hogy mi lett ezeknek az embereknek a sorsa. Nos, olyan tájékoztatást kaptunk, hogy egyetlen ilyen jelentés sincs. Ezek alapján változatlanul úgy gondoljuk, hogy a felelősség kérdését a hatékonyság szempontjai alapján mind a mai napig nem vizsgálták. Azokkal a rendőrökkel kell kezdeni a vizsgálatot, akik egyértelműen bűncselekményeket követtek el, de ez nem fog menni, mert a jogok, amiket a büntetőeljárás számukra lehetőségként nyújt, őket is megilletik, de az objektív tényeket - a jelvények fel nem rakását és a jelentések elmulasztását - vizsgálni kéne.
Nézzük meg a megfelelő felelősségi rendszert, de föntről lefelé! Tessék megnézni a magyar alkotmánynak a miniszterelnök jogait és kötelezettségeit tartalmazó rendelkezéseit, azzal összefüggésben a rendőrségi törvény rendelkezéseit, aztán a szolgálati utasítást, a csapatszolgálati utasítást és így tovább. Tudom, hogy nem mehetek bele ennek a mélységeibe, mert az idő korlátoz engem.
Volna egy javaslatom. A Balog Zoltán által vezetett emberi jogi bizottság indítson el egy olyan szellemi mozgalmat, hogy mindenki tartsa be a törvényeket. Ne csak az állampolgár, hanem a hatóságok is. Komoly felelőssége van e tekintetben a jogalkotónak, a Magyar Országgyűlésnek. Ne fordulhasson elő például az, hogy egy kétharmados törvényt felesen módosítanak. Vagy ne módosíthassanak miniszteri rendelettel törvényi rendelkezést. A gyülekezési joggal, illetve a spontán gyülekezéssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság meghozta a maga döntését. Ebből most kiemelném, azt is kimondták, hogy minden különösebb transzfer, tehát beemelés nélkül a belső jog részének tekintendő mindaz, amit a nemzetközi szerződések, nemzetközi bírósági ítéletek tartalmaznak. Tehát a jogalkotástól kezdve minden állami szerv, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság is tartsa meg a törvényeket.
Régi kedves kollégámnak, Kaposvári Bertalan úrnak mondom, hogy vannak problémák az igazságszolgáltatással is, ezt ötvenévi bírósági szolgálat után és nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnökként mondom.
ELNÖK: Elnézést kérek, elnök úr, távol álljon tőlem, hogy félbe akarjam szakítani, de gondoljunk arra, hogy még öt civil szervezetnek kell szót adnom. Ha érdemi megbeszélést akarunk folytatni, akkor limitálni kell az időt. Arra kérem, hogy fogja rövidre a mondanivalóját.
DR. VÖLGYESI MIKLÓS elnök (Civil Jogász Bizottság): Akkor már csak annyit, ne feledkezzünk meg arról, hogy mintegy 150 emberrel szemben az előzetes letartóztatás elrendelése kérdésében valami nagyon durva jogsértés történt. Ezenkívül szeretném megjegyezni, hogy a jogerős bírói ítéletek a felfegyverkezve elkövetettség tekintetében komoly problémát okoznak. Az élet kioltására alkalmas eszköznek minősíteni olyan eszközöket, amelyek véletlenül sem azok, bizony nagy hiba. Ott egy jogegységi határozat meghozatala nagyon szükséges lenne. A részleteket pedig majd Kaposvári Bertalan úrral megbeszélem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm elnök úr megértését. Három percben limitálnám a civil jogvédők hozzászólását.
Az Amnesty International Magyarország képviselője, Kosik Attila kormányzati kapcsolattartó következik. Parancsoljon!
Kosik Attila kormányzati kapcsolattartó (Amnesty International Magyarország)
KOSIK ATTILA kormányzati kapcsolattartó (Amnesty International Magyarország): Rettentő rövid leszek. Jó napot kívánok, tisztelt elnök úr és bizottság. Az Amnesty International egyetlen dolgot tart aggályosnak és rendkívül aggályosnak, mégpedig azt, hogy az elmúlt két év során gyakorlatilag nem történt meg a felelősök megtalálása rendőrségi szinten. Itt csak annyit szeretnék mondani, hogy ha valóban igaz az, hogy az adott egységek parancsnokai lehetővé tehették azt - bár most hallottuk Völgyesi úrtól, hogy ez nem teljesen így van -, hogy a gyakorló egyenruhákról eltávolítsák a jelzéseket, és mindemellett a főkapitány úr elismerte azt, hogy rendőrségi visszaélések történtek, akkor ezekben az esetekben miért nem történt meg a parancsnokok felelősségre vonása.
Ennyit szerettem volna csak mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, a példamutató rövidséget is.
A Magyar Helsinki Bizottság következik, Kádár András Kristóf.
Dr. Kádár András Kristóf társelnök (Magyar Helsinki Bizottság)
DR. KÁDÁR ANDRÁS KRISTÓF társelnök (Magyar Helsinki Bizottság): Jó napot kívánok! Kádár András vagyok, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. Köszönöm szépen a meghívást, köszönöm szépen a lehetőséget, és köszöntök mindenkit, aki ma megjelent. Rövid leszek.
Azt az álláspontunkat fejtettük ki a mainál bővebben, hogy a 2006. októberi események olyan problémákat hoztak nagyon nagy tömegben és nagyon nagy intenzitással felszínre, mely problémák már régóta a rendszerben megvoltak. Kettőt emelnék ki ezek közül.
Az egyik az, hogy adott esetben olyan rendőrök is az állománynál maradhattak, akikről abban a nagyon kevés esetben, amikor a hivatali bűncselekmény elkövetését jogerős bírósági ítélet megállapította, tehát akikről kiderült az, hogy a szolgálati kötelességüket megszegve különböző, meglehetősen súlyos cselekményeket követtek el, azt gondoljuk, hogy az a fajta kvázi büntetlenség, amelyet a Hszt. vonatkozó szabályai lehetővé tettek, tehát azt, hogy olyan rendőrök, akikről adott esetben a hivatali bántalmazás bebizonyosodott, mégpedig ítéleti bizonyossággal, megmaradhattak a szervezetnél, ezt jelentős problémának tartjuk. Azt gondoljuk, hogy egyrészt jogalkotási eszközökkel, másrészt pedig, ha igaz, főkapitány úr, hogy ilyenfajta zéró toleranciát hirdetett meg, akkor a rendőrség belső eszközeivel is szükséges megtisztítani az állományt ilyen értelemben.
Ebben a vonatkozásban lenne egy kérdésem főkapitány úrhoz, ez pedig azzal kapcsolatos, hogy az egyik olyan ügyben, amelyben a Helsinki Bizottság sértetti képviseletet lát el, egy olyan rendőr is ült a vádlottak padján, akit korábban már elítéltek jogerősen bántalmazás miatt. Jelenleg első fokon ítélték el felfüggesztett szabadságvesztésre, azonban a bíró mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ezzel kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy azoknak a rendőröknek, főkapitány úr tervei szerint vagy előreláthatóan mi lesz a sorsa, akiket az októberi eseményekkel kapcsolatban jogerősen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt elítélnek.
A másik probléma, ami elsősorban nem is októberben, hanem szeptemberben merült fel, ez a nagy tömegű letartóztatás volt. Több mint száz embert tartóztattak le a zavargásokkal összefüggésben, időnként meglehetősen hevenyészett, illetve nagyon lakonikus ügyészi indítványok alapján, és ezeknek az előzetes letartóztatásoknak a túlnyomó részét a másodfokon eljáró bíróság megszüntette. Azt gondolom, ez sem specifikus probléma. Látjuk, hogy nagyon sokszor kvázi automatikus az előzetes letartóztatás elrendelése, és adott esetben a terhelt egyedi körülményeit nem vizsgálják a bíróságok, hanem csak a várható büntetésre, a gyanúsítás vagy vád tárgyává tett cselekmény súlyára hivatkozva állítják, hogy van olyanfajta szökésveszély például, amely az előzetes letartóztatás elrendelését, fenntartását indokolttá tenné. Ebben a kérdésben az Igazságügyi Minisztérium képviselőjéhez, illetve Kaposvári Bertalan úrhoz lenne kérdésem. Amikor a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben volt bizottsági ülés, akkor elhangzott az, hogy a szeptemberi tömeges előzetes letartóztatások kapcsán, ha jól emlékszem, Kondorosi úr mondta, hogy fontolgat egy vizsgálatot az előzetes letartóztatások gyakorlatával kapcsolatban. A kérdésem az, hogy ez a vizsgálat lefolyt-e, és ha igen, akkor lehet-e tudni valamit az eredményeiről. Illetve Kaposvári úrtól kérdezem, van-e valamiféle eszköze, akár csak egy tudományos igényű vizsgálat megrendelése, lefolytatása a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy az előzetes letartóztatásokkal kapcsolatos gyakorlat visszásságaira valamilyen módon fényt derítsen, illetve az orvoslása ügyében tudjon valamit tenni. Az köztudott, hogy a Magyar Köztársaságot a strasbourgi bíróság már több ízben elmarasztalta az előzetes letartóztatások indokolatlan elhúzódása és fenntartása miatt.
Köszönöm szépen, ennyi lett volna.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány következik, dr. Zétényi Zsolt ügyvéd úr.
Dr. Zétényi Zsolt elnök (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
DR. ZÉTÉNYI ZSOLT elnök (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): Köszöntöm a tisztelt bizottságot és a megjelenteket. Tisztelt Elnök Úr! Valójában két szervezet képviseletében is itt vagyunk Gaudi Nagy Tamás barátommal, ez a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, úgyhogy szeretnénk kérni, hogy kétszer három percet kapjunk. Ha nem lehet, akkor belenyugszunk természetesen.
ELNÖK: Sajnos ebbe muszáj lesz belenyugodnia, merthogy a meghívotti lista alapján tudunk szót adni.
DR. ZÉTÉNYI ZSOLT elnök (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): Jó, világos, köszönöm.
Pontosan szó szerint nem tudom azt megismételni, ami korábban elhangzott, de igyekszem.
Egyrészt hangsúlyoztuk, hogy a politikai felelősség teljesen elmosódott, ennek az érvényesítése sajnálatos módon elmaradt. Másodszor említettük, hogy az eljáró rendőrök azonosíthatatlansága, akár az azonosítószám nem viselése miatt, akár azért, mert eltakarták az arcukat, és ez elöljárói tudomással, sőt jóváhagyással történt, ez a magatartás - részletesen indokolható, de erre nincs idő - alkalmas pszichikai bűnsegély vagy bűnpártolás megállapítására különböző hivatali bűncselekmények tekintetében.
Ezt meghaladóan a múltkor nem említettem, de most szóba hozom a közkegyelem kérdését. A mi alapítványunk annak idején is és ismételten is, elnök úrral is közölt módon képviselte ezt a gondolatot, tehát azt, hogy mind az eljáró hivatalos személyek, mind pedig a valamilyen okból a 2006. őszi események kapcsán felelősségre vontak kapjanak közkegyelmet. Nyilván azokkal szemben, akik ezt kívánják, mint ahogy ezen intézkedések természetéből adódik, az eljárást le kellene folytatni. Ez a gondolat ismeretlen okból erejét vesztette. Mi, akik ellátjuk jelenleg is például az úgynevezett TV-ostrom miatt felelősségre vont 42 személy képviseletét egy perben, azt tudjuk mondani, hogy nem fogják elérni ezek az eljárások a céljukat, illetve komoly sérelemérzet marad az egész társadalomban. Ennyit szerettem volna mondani.
Talán még annyit, hogy két ügyem van, ezt a múltkor is említettem. Egyikük egy súlyos, maradandó depresszióban szenvedő 19 éves lány, akit tizenegy napig tartottak fogva, és aki bűncselekményt nem követett el. Az IRM-től 400 ezer forintos ajánlatot kapott folyó perben - ez elfogadhatatlan. Pert megelőző egyezségekről tudomásunk egyáltalán nincs, de perben sem tudunk ilyen egyezségeket megkötni. Ugyanígy a Készenléti Rendőrség a teljes mértékben megvakult Csorba Attila kapcsán, aki azért vakult meg teljes mértékben, tudniillik a másik szemével nem lát, és az elhúzódó felperesi bizonyításra példa, hogy azt kérte bizonyítani általunk a károkozó, hogy a megmaradt rossz szeme vajon nem javítható-e meg, amelyik már gyerekkora óta rossz. Ez eltartott háromnegyed évig, amíg ezt bizonyítottuk. Mindenkinek a belátására bízom, hogy ez a mi hibánk volt-e.
Ennyit tudok tehát mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr, és a megértését is köszönjük.
A Társaság a Szabadságjogokért elnöke, Dénes Balázs úr következik. (Dr. Gaudi Nagy Tamás: Elnézést kérek, de mi úgy készültünk, hogy megosztjuk a rendelkezésünkre álló időt.) Muszáj tartani magunkat az előzetes rendhez, ezért most nem tudok szót adni. (Dr. Gaudi Nagy Tamás: Szeretnék felmutatni egy könyvet egy ismeretlen rendőr elkövetővel kapcsolatban.) Ebben az esetben meg kell kérdeznem a bizottság véleményét. Van egy bizonyos bizottsági rend, amit igyekszünk betartani. De ha a bizottság szót ad, akkor természetesen szót kap társelnök úr is. Nekem azonban a meghívotti rendhez kell magam tartani.
Ki ért egyet azzal, hogy szót kapjon Gaudi Nagy Tamás elnök úr? (Szavazás.) A bizottság egyetért azzal, hogy megadjam a szót Gaudi Nagy Tamás elnök úrnak. Tessék parancsolni!
Dr. Gaudi Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
DR. GAUDI NAGY TAMÁS kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm a kedves megjelenteket, a bizottság tagjait és a meghívottakat. Zétényi Zsolt elnök úrral megosztottuk a feladatokat, és megpróbálom három percben összefoglalni azokat a fontos gondolatokat, amelyek a Nemzeti Jogvédő Alapítvány képviseletében elmondhatók. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához hasonlóan mi is fenntartjuk az október 21-i konzultatív megbeszélésen elmondottakat. Azt teljes körűen nyilván nem tudjuk megismételni, de néhány dolgot szeretnék belőle kiemelni és egyúttal szeretnék néhány reakciót is tenni a meghívott vendégek nyilatkozataira.
Számunkra mint jogvédő szervezet számára az a lényeg, hogy a 2006 őszi tömeges rendőri és bírósági jogsértések orvoslása semmilyen módon nem történt meg, se az igazságtétel - értve ez alatt az elkövetők, különösen pedig a rendőri vezetés felelősségre vonását -, se az áldozatok jóvátétele. Itt elhangzottak konkrét adatok, számok az áldozatok jóvátétele ügyében. Ezeket mindenképpen pontosítani kell, illetve el kell mondani a saját számainkat.
Bencze József országos rendőrfőkapitány úrnak mondom, nagyon sajnáljuk, hogy mi valamilyen oknál fogva kimaradtunk abból a konzultatív beszélgetési sorozatból, amit ő nagyon helyesen elindított. Egyébként pedig az első szavunk mindjárt az, hogy nagyra értékeljük főkapitány úr, valamint Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány úr törekvéseit a tekintetben, hogy végre egy jogállami elveket érvényesítő rendőrség működjön Magyarországon, bár ezen a téren még rengeteg a tennivaló. A 2008. október 23-i nemzeti ünnep alkalmával is korlátoztak embereket a gyülekezési jogukban és zaklató jellegű igazoltatásokkal, megfélemlítő demonstrációval sértették meg a nemzeti ünnep méltóságát. De most nem erről szeretnék beszélni.
Mi hetven embert képviseltünk és képviselünk a 2006. szeptemberi és októberi jogsértésekkel kapcsolatban, ezért talán némi szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy megkerülhetetlen szervezet vagyunk ezen a területen. Ugyanakkor örömmel jelzem, hogy mégiscsak elindult egy folyamat. Tegnapelőtt dr. Andrékó János dandártábornok úrral, az Ellenőrzési Szolgálat vezetőjével és néhány jogvédő civillel közösen tartottunk egy konzultációt, ahol többek között arról is beszéltünk, hogy mi történt október 23-án, és panaszt tettünk. Másrészt pedig konkrétan a kártérítési ügyekkel kapcsolatban jelzem, hogy mi 21 ember kárügyét képviseljük, 7 esetben előzetes letartóztatás miatti kártalanítás, a többi esetben pedig jogellenes fogva tartás, illetve egészségsértés és testi sérülés miatt. Jelenleg 15 áldozat ügyében peresítés előtti szakban vagyunk, de több ügyben már megindultak a perek. Itt viszont pontosítanom kell Tóth Gábor rendőrfőkapitány úr adatait, mert a mi adataink szerint eddig már öt BRFK-t elmarasztaló ítélet született az október 23-i eseményekkel kapcsolatban, ezek 2,5 millió forintra kötelezték a BRFK-t és a Készenléti Rendőrséget - amelyek pertársaságban vesznek részt ezekben a perekben -, és a múlt héten született egy jogerős ítélet is, amely 500 ezer forint és annak kamatai megfizetésére kötelezte a BRFK-t. Tehát az az egyezségek akadályaként felhozott hivatkozás már semmiképpen nem áll meg, hogy nincsenek jogerős ítéletek. Van egy kitaposott joggyakorlat, amit a tisztelt rendőrfőkapitány urak nagyon jól ismernek. Felkészült kollégáikkal nagyon sok küzdelmet folytattunk a tárgyalótermekben, s ezek a küzdelmek mind a jogvédők számára dőltek el kedvezően. Éppen ezért tudhatjuk, hogy ezekben az ügyekben lehet és értelmes is egyezséget kötni. Az a tiszteletteljes kérésem, az elkészült keresetlevelek ügyében november 10-ig kapjunk lehetőséget arra, hogy egy utolsó peren kívüli egyeztetési kört lefolytathassunk, hiszen az áldozatok már két éve viszik a jogsértések terheit rettenetes lelki megnyomorodottságban és nemegyszer rettenetes anyagi körülmények között.
Az előzetes letartóztatás miatti kártalanítási ügyekben mindenképpen szeretném kiemelni, hogy méltányoljuk és pozitívnak tekintjük az IRM az irányú hozzáállását, hogy nyitott részperegyezségek kötésére a megnyomorított lelkű áldozatok ügyében, tehát elismer egy bizonyos összeget és a fölötte lévő összegen vitatkozunk. Ha jól hallottam Bencze József országos rendőrfőkapitány úr szavait, akkor a rendőrség is hajlandó lenne ebbe az irányba elmozdulni, tehát hogy részperegyezségekkel rendezzük azt a részt, ami nem vitatott, és utána vitatkozzanak a felek a bíróságon a maradék összegeken. Egyébként az előzetes letartóztatások kapcsán rekordösszegek születtek. Például a szeptember 21-i tárgyalást megelőzően 3 millió forintos kártalanítási összeget ítéltek meg egy 2006 szeptemberében levadászott és közel két hónapot jogellenesen előzetesben tartott fiatalember ügyében, illetve egy tizenegy napos fogva tartott ügyében 1,6 millió forintot. Ez az irány követhető lehet. Nagyon köszönöm az ez irányú hozzáállást. Mi jogvédőként a munkákat mindenesetre folytatni fogjuk annak érdekében, hogy a jogállami elvek maradéktalanul, megkülönböztetés nélkül érvényesülhessenek Magyarországon, és ebben készséggel állunk az érintett szervek rendelkezésére. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Utolsó civil jogvédőként a Társaság a Szabadságjogokért szervezet elnöke, Dénes Balázs úr következik.
Dr. Dénes Balázs elnök (Társaság a Szabadságjogokért)
DR. DÉNES BALÁZS elnök (Társaság a Szabadságjogokért): Tisztelt Bizottság! Amikor a 2006-os őszi eseményeket első körben kellett értékelni 2006 őszén, illetve az azt követő hetekben, a TASZ munkatársaként többször és több helyen elmondtam, bármennyire is szomorú - s talán még cinikusan is hangozhat -, minden bizonnyal lesz hozadéka annak, ami ezekben a hetekben, hónapokban történt. Elsősorban két területre koncentráltunk, mindkettőt említette már Kádár András Kristóf kollégám a Helsinki Bizottság részéről, gyakorlatilag egyezik a véleményünk ezekben a kérdésekben. Az egyik az előzetes letartóztatások rutinszerű pozitív elbírálása. De nemcsak a 2006 őszi eseményekkel kapcsolatban merült fel, hogy akire ma Magyarországon az ügyészség ezt a kényszerintézkedési formát kéri, az jó eséllyel előzetesbe fog kerülni. A másik pedig a rendőri mundér igen rosszul értelmezett becsületvédelme, amire a jogvédő szervezetek már évek óta felhívják a figyelmet. Az elmúlt két év sajnos egyik területen sem hozott pozitív irányú változásokat. Ezért úgy gondolom, a Helsinki Bizottság társelnökének a kérdése teljes mértékben legitim.
Ezúton kérdezem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárát, hogy ha a Helsinki Bizottság vezetője által említett vizsgálatra még nem került sor, akkor terveznek-e a közeljövőben vagy akár a távolabbi jövőben az előzetes letartóztatások gyakorlatával kapcsolatban bármilyen vizsgálatot. A rendőrség jelen lévő vezetőitől pedig azt kérdezem, egyetértenének-e a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény egy olyan irányú módosításával - melyre egyébként már több esetben felmerült javaslat -, amely kizárná azt, hogy amennyiben jogerősen elítél a bíróság egy rendőrt egy szándékos bűncselekmény elkövetéséért, akkor előzetes mentesítéssel megoldható legyen, hogy mégis rendőr maradhasson.
Továbbra is felmerül a kártérítések kérdése. Egyetlenegy ügyet szeretnék röviden ismertetni, amelyben három-négy héttel ezelőtt született elsőfokú ítélet. A TASZ képviselte a bántalmazott állampolgárt. A bíróság megállapította, kétséget kizáróan megállítható, hogy ügyfelünket rendőrök verték meg, rendőrök bántalmazták brutálisan, az viszont nem volt megállapítható az eljárás során, hogy a bíróság előtt állók közül pontosan mely rendőr követte el a bántalmazást.
A bíróság azt is megállapította, hogy egész biztos, hogy az ügyben meghallgatott rendőr tanúk nem mondtak igazat. Ezzel azért valamit lehetne és kellene kezdeni.
Egyetlenegy kérdés még Bencze tábornok úrhoz a fegyelmi eljárásokkal kapcsolatban. A TASZ tavaly felhívta a figyelmet arra, hogy egy nálunk befutott üggyel kapcsolatban vettük azt észre, hogy különböző fegyverszakértői vélemények születtek azzal kapcsolatban, hogy az alkalmazott lőfegyverek, illetve gumilövedékek gyakorlatilag alkalmatlanok voltak arra a feladatra, amire használni kellett volna őket. Részben ennek is köszönhető, hogy ma már nincs a rendőrségi törvényben ez az eszköz, illetve tömegoszlatásnál nem lehet használni. Akkor egy ügyészségi vizsgálat lefolyt ebben az ügyben, amely azt állapította meg, hogy a bűncselekményi szintet nem érték el ezek a szabálytalanságok, de bizony fegyelmi eljárások megindítására lett volna lehetőség. Ezért azt kérdezném a legnagyobb tisztelettel, hogy indultak-e ilyen eljárások, illetve ha nem, mi az oka ennek, hogy nem indultak ilyen eljárások.
Részemről befejezném. Ezt mondtam mint a TASZ képviselője; és akkor most mint a Kelet-közép-európai Emberi Jogvédők Informális Munkacsoportjának a titkára is szeretnék három percet kérni - de ez csak egy vicc volt. (Szórványos derültség.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megfagyott a vér az ereinkben, de megúsztuk ezt a dolgot.
Most a képviselők következnek természetesen - azt gondolom, igyekeztünk türelmesen hallgatni. Amennyiben tehát képviselői hozzászólás van, annak itt most helyt adunk.
Tessék, Farkas Flórián!
Hozzászólások, kérdések, észrevételek
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt szeretném kérni, amennyiben az elnök úr és a bizottság egyetért vele, hogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány képviselője egy képet szeretne megmutatni, amit az imént kihagyott, adjunk neki rá lehetőséget.
ELNÖK: Bizottság, ki az, aki támogatja ezt? (Szavazás. - Látható többség.) Igen, tessék fölmutatni a képet!
DR. GAUDI NAGY TAMÁS kuratóriumi ügyvezető (Nemzeti Jogvédő Alapítvány): (Mikrofon nélkül, miközben fölmutat egy oldalt az említett könyvből:) A rövid szóbeli kommentár annyi, hogy az Index által kiadott kötetben a 44. oldalon szerepel egy olyan személy, aki meggyőződésünk szerint biztosan, illetve nagy valószínűséggel mondható, hogy nem rendőr, hiszen nem rendszeresített övtáska van rajta, nem rendszeresített overallt visel, és több jel utal arra, hogy szerintünk nem rendőr. Tehát közérdekű bejelentésként kérjük ezt kezelni, és kérjük a tisztelt rendőrfőkapitány urakat, lehetőségük szerint próbáljanak megtenni mindent annak érdekében, hogy ez a személy megtalálható legyen vagy beazonosítható legyen.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gusztos képviselő úr, ügyrendi? Gusztos képviselő úré a szó.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Amennyiben ügyrendinek minősül az a javaslatom...
ELNÖK: Akkor tudom előreengedni, csak ezért kérdeztem, mert már van más jelentkezés.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Jó, amennyiben ügyrendinek minősül az a javaslatom, hogy az emberi jogi bizottság ülését a minimális házszabályi komolyság keretei között próbáljuk megtartani, és a saját magunk által elfogadott tárgyalási rendhez minimálisan próbáljuk meg tartani magunkat, akkor ezt az ügyrendi jellegű kérést előterjeszteném.
Köszönöm.
ELNÖK: Én támogatom - nem tudom, kell-e erről szavaznunk.
Most a képviselő uraké, illetve hölggyé a szó. Ékes Ilona, tessék!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva a tájékoztatót, az azért megdöbbentett, hogy úgy beszélnek a 2006-os eseményekről, mintha az egy mindennapos, futballmérkőzés utáni csetepatéról szólt volna. Én azt gondolom, van egy hazug kormányfő, aki törvénytelen eszközöket is megengedve, meggyalázta a nemzeti forradalmunk ötvenedik évfordulóját. Ezután természetesen jöttek az állampolgári reagálások, és ezeket mint bűncselekményeket elítélve tárgyaljuk itt ezt az egész kérdést.
Felháborít, hogy nagyon sokak emberi méltóságát meggyalázták, tönkretették testileg és lelkileg is, és akkor most azon töprengünk, hogy az állampolgárok közpénzét hogyan spórolhatnánk meg. Amikor kitüntettek egy Gergényi Pétert is, és számtalan vezető beosztású kapott jutalmakat, és mindehhez asszisztált még a parlamenti többség is. Nem tudom, melyik nemzeti parlament térne így napirendre afölött, hogy az egyik képviselőjét megverik, mintegy ötven rendőr által körülvéve verik meg, bántalmazzák, és nem találják meg a bűnöst, és mindenki asszisztál ehhez, mondván, hogy ő nem látott, nem hallott semmit.
Én azt gondolom, ez példa nélküli volt, és ez megengedhetetlen, s ha ez nem lesz kivizsgálva tisztességgel és nem történik meg a felelősségre vonás, akkor a parlamenti többségnek sem fogok jósolni nagyon jó jövőt, mert ez bármikor visszaüthet, bumerángként hathat, tisztelt államtitkár úr. S kérdezem, lesz-e mód erre, hogy kivizsgálják, mi történt. Azért kellene tudni a rendőrségnek arról, hogy hol milyen rendőrök, kik hogyan teljesítettek szolgálatot október 23-án, és nem tudom elképzelni azt, hogy ne lehessen erre az egész ügyre fényt deríteni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor én képviselői minőségben szeretnék hozzászólni.
Először is államtitkár úr felvezetéséhez, mindazzal egyetértve, amit Ékes Ilona elmondott. Államtitkár úr jól emlékszik arra az ülésre, ami egyébként egy szégyenletes színjáték volt valóban, az a zártkörűvé nyilvánítás. A zártkörű ülés alatt elhangzott információkat, mire kijöttünk az ülésteremből - talán emlékszik rá, október 31-én volt, 2006-ban -, már kiszivárogtatták, és már lehetett olvasni internetes honlapokon. Megvádolták képviselőtársainkat, többek között Ékes Ilonát is azzal, hogy mindenfajta bűnöző elemekkel tartott kapcsolatot, és semmifajta lehetősége nem volt a védekezésre, ugyanis nyolcvan évre titkosították ezt a bizottsági meghallgatás során elhangzott információt, majd részben föloldották. Az Amnesty International egyébként maga is jelezte azt éves jelentésében annak idején, hogy ezek a titkosítások akadályozzák azt, hogy kiderüljön, mi is történt ott.
A másik dolog pedig, amit ha nem hozta volna ide államtitkár úr, magam sem hoznám szóba, de azt gondolom, a Papp-jelentés egyértelműen kiderítette azt, hogy semmifajta szándékos ráhúzása a randalírozóknak arra a békés ünnepségre, amelyet akkor a legnagyobb ellenzéki párt szervezett, nem történt. Minden ilyesfajta információ téves információ, és rágalmazásnak minősül. Én azt gondolom egyébként, érdemes lenne beszélni a politikai felelősségről is ebben az ügyben, de a mi bizottságunknak az a hatásköre - és én igyekeztem is magam tartani az elmúlt időkben ehhez, még akkor is, ha a szocialista, hol többség, hol kisebbség ehhez nem hajlandó partner lenni -, hogy arról beszéljünk, ami ügyészségi, bírósági szakaszban megállapítható, azokról a felelősségre vonásokról, amelyek jogi eszközökkel kikényszeríthetők, illetve megvalósíthatók. S úgy látjuk, hogy ebben sem történt előrelépés, és ebben a civil jogvédők is egységesek. Hiszen úgy gondolom, ezeknek az ügyeknek az elhúzódása, az előzetes letartóztatások automatizmusa vagy pedig az a fajta vezetői hatáskörben történő felelősségre vonási kötelezettségnek a be nem tartása, amelyekről itt hallottunk, azt jelzik, hogy nemcsak egyszerűen az adott, konkrét ügyekben nem kapják meg az áldozatok a megfelelő jogi, erkölcsi és anyagi kárpótlást és a tettesek a méltó büntetést, hanem nem vagyunk képesek arra - és ez szerintem a jogállamnak egy fontos ismérve -, hogy levonjuk mindebből azokat a tanulságokat, amelyek arra vezetnének bennünket, hogy akár felelősségre vonással, akár adott esetben törvénymódosításokkal kizárjuk annak a lehetőségét, hogy még egyszer ez a szégyen Magyarországon megtörténhessen. Engem ez nagyon elszomorít, ezt már elmondtam a múltkori informális megbeszélésen is, hogy egyetlen apró jeltől eltekintve, amire rá volt kényszerítve a kormányzat, hogy hozzunk létre legalább egy Független Rendészeti Panasztestületet, ahová fordulni lehet majd az ilyen ügyekben az állampolgároknak - erre a kormányzat azért volt kényszerülve, mert a kétharmados törvényt egyébként nem fogadtuk volna el, nagyon helyesen -, ettől a jeltől eltekintve nem látok semmifajta készséget arra, hogy valóban, mindazokat a tanulságokat levonjuk, amelyek ebből a cselekménysorból, ami szeptemberben és októberben, egészen a TV-székház ostromától elkezdve október 23-áig nekünk erre lehetőséget adnak, hogy tanuljunk belőle, ez megtörténjen.
Az pedig egyszerűen szégyenletes, hogy a szocialista képviselők - most nem üzennék államtitkár úrral, hogy adja át nekik, bár ő is azokban a padsorokban ül - egyetlenegy bizottsági ülésen sem voltak képesek megjelenni, amikor erről beszéltünk. Két év alatt nem sikerült olyan napot találni, amikor ők alkalmasnak találták volna az időpontot arra, hogy erről beszéljünk. Ezek után képmutatás bármilyen más ügyben - hiszen ma más aktualitások is vannak, akár a pénzügyi válságra, akár arra a válságra gondolunk, ami Magyarországot egyébként is megrázza - együttműködést kérni, amikor az alapvető emberi jogok és a jogállamiság ügyében nem partnerek szocialista képviselőtársaink.
Pettkó András képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! Három gondolatot szeretnék elmondani. Az első: a magam részéről örülök annak, hogy a bizottság a múltkor is és most is megtartotta az ülését, annak pedig különösen örülök, hogy most határozatképesek vagyunk. Azt suttogják mellettem, hogy a múltkor nem tartottunk ülést. Nos, azért nem tartottunk, mert nem voltunk határozatképesek.
Ehhez kapcsolódva lenne egy javaslatom is, és arra kérem elnök urat, hogy ezt a napirendi pont végén szavaztassa majd meg. Technikailag valóban nehéz lenne a múltkori nem határozatképes ülés után történt informatív egyeztetést házszabályszerűen a jegyzőkönyvhöz csatolni, viszont semmi nem gátolhat meg bennünket abban, hogy a parlamenti honlapunkra feltegyük, hiszen oda bármelyik bizottság bármilyen anyagot feltehet, ha a bizottság többsége azt megszavazza. Indítványozom tehát, hogy ez az anyag a honlapunkra tájékoztató anyagként kerüljön fel, az utókor számára ez mindenképp tanulságos lehet.
A harmadik dolog ennél fontosabb: engem országgyűlési képviselőként eléggé bosszant az, amit a hétfői és a keddi ülésnapok alkalmával a Parlament épülete körül látok. Immár több hónapja nincs a Parlament körül semmiféle tüntetés - illetve mondjuk úgy, hogy általában nincs -, mégis áll itt tíz-tizenkét rendőrautó és van mintegy nyolcvan-száz rendőr. Azt gondolom, hogy ez az erre járó állampolgárokat jogosan irritálja. Amikor nem történik semmi, miért van ekkora rendőri készültség a Parlament közelében? Véleményem szerint ezt lehetne minimalizálni. Erre semmi szükség nincs, hiszen nincsenek demonstrációk, hónapok óta nem történik semmi, és remélem, hogy nem is fog történni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, megjegyzés? (Nincs jelentkező.)
Szeretném megkérdezni a minisztérium képviselőjét, hogy milyen felelősségre vonás történt és hány esetben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium körében a 2006. szeptemberi és októberi eseményekkel kapcsolatban. A tanulságok levonására nézve tervez-e az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium olyan jogszabályi változtatást, hogy azok a rendőrök, akiket elmarasztalnak hivatalos személyként elkövetett bűncselekményekben, ne maradhassanak a rendőrség állományában?
Mivel a Nemzetbiztonsági Hivatal képviselői nincsenek jelen, az országos rendőrfőkapitány úrtól kérdezem, hogy milyen az együttműködésük a Nemzetbiztonsági Hivatallal a megelőzés tekintetében. Újra meg újra mindenféle hírek kapnak szárnyra, hogy ki mire és hogyan készül, aztán meg azt látjuk, hogy nem történnek meg a dolgok. Volt-e valamilyen együttműködés 2006. október 23-án, illetve történt-e bármilyen változás a továbbiakra nézve?
A Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium képviselőjétől pedig azt kérdezem, nem tartják-e aggasztónak a jogállamiságra nézve, hogy egy országgyűlési képviselő ügyében két év után sem jutottunk el addig, hogy egy bírósági tárgyalás létrejöjjön.
Kruchina Károly meghívott szeretne szólni. Kérdezem a bizottságot, egyetért-e azzal, hogy szót kapjon. (Szavazás.) A bizottság 1 tartózkodás mellett egyetértett azzal, hogy Kruchina Károly szót kapjon. Parancsoljon, három percre öné a szó.
KRUCHINA KÁROLY sértett: Tisztelt Bizottság! Hallottunk már jó pár kommentálást, én most csak kérdéseket szeretnék feltenni az illetékes uraknak.
ELNÖK: Megkérem, hogy nyilatkozzon a minőségével kapcsolatban. Azt tudjuk, hogy részese volt a büntetőeljárásoknak, az ügyében felmentő ítélet született, és ha jól tudom, a kártérítési ügye is folyamatban van.
KRUCHINA KÁROLY sértett: Volt részem megtapasztalni a magyar rendőrség barátságos viselkedését, de most nem a személyes dolgaimról szeretnék mesélni.
Az első kérdésem Gusztos Péterhez intézem. Képviselő úr, nem érzi-e visszásnak, hogy Gergényi Pétert Pro Urbe díjjal tüntették ki? Az SZDSZ-t az elmúlt tizenvalahány évben úgy ismertük meg, mint amely az emberi jogokért és a liberalizmusért küzd.
A következő kérdésem Bencze József tábornok úrhoz címzem. Cserni János és Kalina József bíró urak megállapították, hogy a rendőr tanúk konzekvensen hazudoznak. Kérdezem, hogy e megállapítás után miért fenyegették meg az említett bírákat. Itt szeretnék hivatkozni a Magyar Helsinki Bizottságra, amely megkérte a tábornok urat, hogy ne fenyegesse meg a bírákat.
Harmadik kérdésem az IRM államtitkárához intézem. Nem érzik-e úgy, hogy korrigálni kellene azon az állásponton, hogy 2006 őszén a magyar rendőrség a jogállamot és a demokráciát védelmezte? Kondorosi úrnak volt ez a konzekvens álláspontja, aki azóta az "Új rend" kormánybiztosa.
Kaposvári Bertalanhoz is lenne egy kérdésem. Korábban szó volt arról, hogy 2006 szeptemberében tömeges letartóztatásokra került sor első fokon. Másodfokon volt egy tanács, konkrétan a Szívós-Szolnoki-tanács, amelyik ezeket a letartóztatásokat nagy részben megmásította. Mi az oka annak, hogy Gatter úr, a Fővárosi Bíróság elnöke ezt a bírói tanácsot később mindenféle szakmai indoklás nélkül szétütette, magyarán felrobbantotta?
Az ötödik kérdésem Szilvásy úrhoz intézném, ha itt lenne: mi az oka annak, hogy a TV-székház ostroma alatt a Nádor utcában várakozó több száz készenléti rendőr nem avatkozott közbe? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gusztos Péter képviselő úré a szó.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Elnök úr azt mondta, hogy egy meghívottnak ad szót. Nos, megnéztem képviselőtársaim meghívóját és a sajátom is és jelzem, hogy az imént felszólaló úr nevét nem látom a meghívottak között. Ha pedig mégis meghívott, akkor egy technikai jellegű kérdésem van. Ha az imént megszólalt úr mégiscsak meghívott volt, annak ellenére, hogy a neve nem szerepel a meghívottak között, akkor milyen szisztémával választották ki a nem szervezeteket képviselő, hanem magánszemélyi minőségükben jelen lévő meghívottakat vagy meghívottat? Mint egy bántalmazott, büntetőeljárási ügyben sértett került meghívásra? Hányan lettek meghívva ebből a körből? Hogy választotta ki ezeket elnök úr, illetve a bizottság apparátusa? Hallottuk, hogy számtalan büntetőeljárás indult. Nyilvánvalóan hivatalos személyek, vagyis rendőrök is beidézhetők lennének sértettként ezekben a büntetőeljárásokban. Ez hogyan történt? Hogyan zajlik ez?
Azt én értem, hogy tartunk egy emberi jogi bizottsági ülést, a fél magyar államapparátust iderángatjuk azért, hogy elnök úrnak legyen egy kellemes harminc másodperces sound bite-ja a Hír TV-ben, ez mind rendben van. De hogy a parlament egyik bizottságából ilyen ócska színházat csináljunk, ezt egész egyszerűen nem értem. Tehát ez hogyan zajlik? Hol vannak a többiek? Meg van-e híva minden egyes sértettje a 2006. október 23-ai rendzavarásoknak, minden oldalról...
ELNÖK: Jelzem képviselő úrnak, mindjárt folytathatja, de a Házszabály, amire olyan gyakran fölhívja a figyelmet, nem ad arra lehetőséget, hogy az elnök ülésvezetését, illetve a szervezésével kapcsolatos tevékenységét bíráljuk. Ilyen alapon megvonhatnám a szót, de természetesen egyszerű állampolgárként beszéljen nyugodtan tovább. Amennyiben ezzel kapcsolatban kifogása van, nyugodtan fordulhat a Házbizottsághoz, ezt megtették már többször szocialista képviselőtársaim is, bár nem vettek részt az ülésen, úgyhogy ez a lehetősége megvan.
Folytassa, képviselő úr, csak jelzem, hogy a lehetőség arra, hogy ilyen dolgokról itt beszéljünk, nem a bizottsági ülésnek a kerete, ha jól tudom a Házszabályt. Ha nem így van, akkor cáfolja ezt meg.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Elnök úr egyelőre egy bizottsági ülést vezet elnökként, nem pedig a parlament plenáris ülését elnökként. Magam pedig nem az ülésvezetéshez...
ELNÖK: Ez a bizottsági elnökökre is vonatkozik. És mint azt is tudja, amennyiben lenne egy saját ügyrendünk - amit ha elfogadtak volna, akkor lehetőség lenne rá -, akkor természetesen lehetnének más szabályok. Így a Házszabály vonatkozik a bizottsági ülés vezetésére is.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Tisztelettel kérdezem, hogy kapok-e szót.
ELNÖK: Hogyne, persze, tessék!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tehát a bizottság ügyrendje és az informálisan, illetve a bizottsági ülés elején szavazással elfogadott tárgyalási menet nem tűnik számomra mindig mérvadónak, mármint... - és akkor itt most már mindjárt bele fogok csúszni az ülésvezetés kritikájába, úgyhogy ezt inkább abba is hagyom. Hiszen megállapítottunk egy háromperces időkeretet, miután az egyik civil szervezet képviselője 12 percet beszélt, majd azok a civil szervezetek, amelyek két fővel voltak jelen, ezt természetesen nem kellett hogy betartsák. Mindegy, elnök úr, én nem ülésvezetési kérdéssel kapcsolatban tettem föl a saját kérdésemet, hanem egy szervezési jellegű kérdésben. Nem látom az imént megszólaló úriembert a meghívottak között, elnök úr azt mondta, hogy ő egy meghívott, és nem értem, hogy ha a sértettek közül van meghívott, akkor hogyan választjuk ezt ki. Erre irányult az én kérdésem.
A hozzám intézett kérdésre pedig természetesen nagyon szívesen válaszolok. Az internetesen honlapokon, a sajátomon is, a sajtóban megkereshetők az én személyes nyilatkozataim ebben az ügyben, amelyek tartalmilag megegyeznek a hozzám kérdést intéző úriembernek az álláspontjával. Én azon SZDSZ-es képviselők közé tartoztam, akik kritizálták ezt a kitüntetést, úgyhogy ez a kérdés ilyen értelemben felesleges volt. Azt gondolom, aki ezt az ügyet nyomon követte, az az én álláspontomat ismerhette. A 2006. október 23-a utáni hetekben több alkalommal is volt lehetőségem elmondani ezt az álláspontomat az Országgyűlés plenáris ülésén is, napirend előtti felszólalásban is, tehát ha az én álláspontom ennyire érdekes - nem gondoltam volna, amikor erre a bizottsági ülésre jöttem, hogy én itt ilyen szerepet kapok ma -, természetesen ezek a parlamenti jegyzőkönyvből megismerhetők. Minden egyes mondatomért természetesen felelősséget tudok vállalni kétéves távlatból is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Akkor képviselői minőségemben a bizottsági ülésre mint ócska színházra vonatkozó megjegyzést visszautasítom, és kikérem magamnak a bizottság nevében is.
A reagálásokra van lehetőség. Először a minisztérium képviselőjét, Juhász Gábor államtitkár urat illeti a szó.
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. A jegyzeteim elejét kerestem, mert úgy látom, kicsit elszabadult ez a vita a bizottságban.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nekünk az a dolgunk, hogy idejöjjünk, és fegyelmezetten végighallgassuk, hogy itt mi történik, és amit tőlünk országgyűlési képviselők kérdeznek, arra mindenképpen, amit az elnök úr kérdez, arra különösképpen, s ha bárki kérdez bármit, arra tőlünk telhetően válaszoljunk. Ezért igyekeznék megfelelni ezeknek az igényeknek.
Egy általános dologgal kezdeném, amire részben a képviselő asszony, illetve elnök úr is célzott. Magam nem gondolom azt, hogy azzal a két mondattal bármi államtitkot sértettem volna, nem vádoltam meg sem a képviselő asszonyt, sem másokat, hogy hírbe hozták őket vagy kicsodák, vagy hogy ki szivárogtatta ki és ki minősítette hány évre titkosnak. Mindösszesen a beszámolóm legelején tettem arra célzást, hogy amennyiben az ember valóban értékítéletet akar alkotni néhány év elteltével egy rendkívül bonyolult, mindenki számára ismeretlen erővel feltörő erőszakhullámról, aminek, azt hiszem, vannak sértettjei a civil oldalon is és a hatóság oldalán is, hiszen a szolgálatot ellátó rendőr éppúgy tud ártatlan lenni, és ők nagyobb számban sérültek meg különben, ezt csak úgy mondom, mint a civilek, és nem egy súlyos sérült volt - én nem látok itt egyet sem idehívva, de még csak a szakszervezeteiket sem látom idehívva; viszont látom idehívva az összes olyan ügyvédet, aki a civil sérültek dolgait a bíróságon segíti. Ez nem baj, csak mondom, hogy ez a tárgyalási metódus. Mint ahogy úgy gondolom, azt is meg kell említsem, hogy amennyiben, tisztelt bíró úr, a maga civil szervezetének, a Civil Jogász Bizottságnak a nevében úgy tetszett fogalmazni, hogy a hivatalos bizottságok, ahogy ön mondta, a "másik oldal" ismérveit és értékeit nem képviselték, ebből csak azt a következtetést vonhatom le, hogy önök ez a másik oldal, aki ezt képviseli, ezt a valamit.
És szeretném mondani, hogy aki persze idejön vendégként, ügyvédként vagy parlamenti képviselőként, azt mondhat, amit akar. Viszont akik mi itt ülünk ebben a karéjban - mert ügyészséget, bíróságot, minisztériumot, rendőrséget képviselünk -, no, mi nem mondhatunk, amit akarunk, nekünk a törvény köti a kezünket annyiban, hogy igyekezni kell a tényeknél maradni. (Révész Máriusz megérkezik az ülésre.) És tisztelettel mondanám, hogy az a megközelítés, hogy addig keressük az igazságot, míg az nem szolgálja a mi reményeinket, az azért, úgy gondolom, az indulatok csillapodását nemhogy nem szolgálja, hanem éppen ellenkezőleg. Ezért tisztelettel kérnék mindenkit, aki véleményt nyilvánított ebben az ügyben, hogy amit itt a hatóság emberei elmondtak, tulajdonképpen majdnem mindenki elég szikáran számadatokban elmondott, és mondanám is, hogy ha nem tévedek, az én beszámolómban is az elnök úr kérdésére, hogy hány fegyelmit indítottak hol, például a rendőrségen, az rendőri szint szerint felsorolásra került, majdnem mindenki adatokat mondott: azért is igyekszünk a magunk véleményétől megkímélni a tisztelt bizottságot, mert arra kell törekedni, hogy tényszerűen próbáljuk meg látni és láttatni ezt az eseménysort. Vagyis úgy gondolom, visszatérve Ékes Ilonára, én nem állítottam róla semmi olyat, ami alapján most vagy bármikor kínosan kellett volna érezze magát (Ékes Ilona: Én nem is éreztem soha.), ezért nem nagyon értettem az elnök úr felvetését.
Ha végig akarok menni a kérdéseken, és olyat keresek, amely valamilyen módon nekünk is szól, hadd mondjam azt, hogy mi magunk például a panasztestület megalakulásának rendkívüli módon örültünk, kezdeményeztük, mindent elkövettünk, hogy megfelelő infrastruktúrát kapjon. Azt gondolom, van még egy hely- és szerepkeresés ebben, és kétségkívül úgy van, hogy állásfoglalások születnek, amivel nem törvényszerű egyetérteni, és bíróság elé is kerülhetnek az eltérő vélemények. Úgy gondolom, ez mind-mind olyan, ami középtávon vélhetően jó néhány probléma megoldását segíti majd a jövőben. Én ezt már úgy tekintem, mint adott esetben a 2006-os eseményeknek egy valamilyen következményének a megvalósulását, amely a jövőben kizárja ezt a lehetőséget.
A Civil Jogász Bizottságnak az a véleménye, mely szerint az én számadataim a lényeget elfedték volna, tisztelettel, a számadatok makacs dolgok, azok csak a tényeket tartalmazzák. Én azt gondolom, ez a lényeget nem fedte el, hanem ha ezeket a számadatokat összehasonlítjuk, ebből elég jól kiviláglik a lényeg. Az, hogy ez a lényeg nem egyezik meg az önök elképzelésével vagy várakozásaival, azt én készséggel elfogadom. De én nem tudok mit tenni, én csak a számadatokat tudom felsorolni.
Abszolút egyetértek azzal a véleményükkel, hogy bűncselekményeket a jogállam nem tűr, se a civilek, se a rendőrök részéről. Ennek most éppen rendőrségi apropója van, de el kell mondanom, hogy ott se tűri el. Viszont a rendőrség elmúlt kétéves tevékenysége során választ keresett és talált azoknak a problémáknak a döntő részére, amelyekkel 2006-ban ki-ki szembesült. Egyébként a bírósági ítélkezési gyakorlat is döntően megváltozott az utcai rendbontások elkövetőivel szemben, vagyis a társadalom a maga módján lassan, de biztosan érik és készül fel ezekre az eseményekre, amelyek jó irányba mutatnak.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy akár az ön részéről, akár bárki másnak a Civil Jogász Bizottság részéről rendőröket vádolni konkrét bűncselekmények elkövetésével e bizottság ülésén meglehetősen furcsa. Ezt ennek a rendes helyén kell megtenni, ha pedig nem ez történik, akkor ez csak szóbeszéd. Egyébként pedig nagyon sajnálom, hogy Morvai Krisztina nincs jelen, bár - ha nem tévedek - ő most a Jobbik listavezetője, legalábbis azt láttam a tévében, hogy egy jobboldali rendezvényen ő is szónok volt. Tisztelettel kérem önöket is, másokat is, hogy amikor egy ügyben elmondják a véleményüket, akkor az állításaikat jogi értelemben is támasszák alá. Nem elég már a vélemény ezekben az ügyekben, meg is kell alapoznunk a magunk mondókáját.
Az az igény, hogy mindenki tartsa be a törvényeket, kétségkívül megalapozott. S ön bizonyára szerzett tapasztalatokat arról, hogy az emberek hogy tartják be a törvényeket; az ön meglehetősen nagy bírósági tapasztalata előtt én is elismeréssel adózom. Ön pontosan rávilágított arra, hogy Magyarországon az állampolgárok úgy általában mennyire jogkövetők.
A bíróságot érintő kritikáját úgy tekintem, mint a bírósági testületben hosszú évtizedeket eltöltött személy szakmai kritikáját, mert különben vissza kellene utasítanom a minisztérium nevében. Minden olyan vélemény, amely a bíróságokat így vagy úgy igyekszik befolyásolni, annyiban tartozik ránk, hogy nekünk is kell őrködnünk a bíróságok befolyásmentes működése fölött. Ez akkor is így van, ha néha nem feltétlenül a kedvünkre szolgáló ítéletek születnek. De gondolom, ezzel mindnyájan így vagyunk.
Az Amnesty International képviselője azt firtatta, hogy a rendőrségi felelősök megtalálása nem történt meg. Nos, ez nagyjából úgy van. Az ügyészség képviselője a múltkori ülésén azt mondta, hogy ez személy szerint nekik is nagy kudarc. Én nem szeretném minősíteni se a rendőrség, se az ügyészség, se a bíróság személyes sikereit és kudarcait, ugyanakkor tény, hogy minden eljárás, amit emberek folytatnak, tartalmazhat hibát. Ha az ügyészség úgy értelmezte, hogy ez kudarc, akkor ehhez én nem tudok mit hozzátenni.
Ugyanakkor nem gondolnám, hogy azokra a rendőrökre, akiket gondolatban bűnössé nyilvánítanak, de az ügyészség nem találja őket és a bíróság sem ítéli el, egytől egyig Bencze tábornok úrnak kellene rámutatnia. A hozzászólásokból elég világosan kiderült, hogy van egy ilyen várakozás. Ez a megközelítés azonban nem könnyíti meg az igazságszolgáltatás dolgát. A rendőrök által elkövetett jogsértések kivizsgálása nem a rendőrökre tartozik. A megszülető ítéleteknek pedig minden körülmények között meg kell állniuk a helyüket, és komolyan hiszem, hogy meg is állják.
A Helsinki Bizottság képviselője azt kérdezte, hogy a testületben maradnak-e az elmarasztalt rendőrök. Az elején elég világosan elmondtam, amíg a büntetőeljárás zajlik, a fegyelmi eljárás felfüggesztésre kerül, s amikor a büntetőeljárásnak vége van, a bíró kiszabhat különböző ítéleteket, például azt is, hogy az illetőnek távoznia kell. A jelenlegi jogszabályok ezt nem teszik kötelezővé. Egy ilyen kérdésben akkor lehet állást foglalni, ha a konkrét ügyet megvizsgáljuk. Azt azonban nem gondolnám, hogy a bizottság konkrét ügyekkel szeretne foglalkozni ezen a szinten. Bár ebben is lehet kétségem, ha azt nézem, hogy kik szólaltak itt meg és mennyi ideig beszéltek, s némelyeknek még prezentációs lehetőségük is volt. Ez nem kritika, hanem őszinte csodálat, hogy az ülésvezetést hogy lehet ilyen rugalmasan kezelni. Ha én lennék az ülésvezető, nagyon rossz néven vettem volna a TASZ képviselőjének a gúnyolódását. Ez persze nem Dénes Balázs úrnak szóló kritika, azonban nemcsak Gusztos Péter képviselő úrnak tűnt ez így.
A Hszt. módosítása napirenden van, s amennyiben a jogalkotási folyamatnak megfelelően bekerül a parlament elé és megnyílik ez a paragrafus, bármikor lehet hozzá módosító indítványt benyújtani.
Arról, hogy a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben Kondorosi Ferenc úr, a hivatali elődöm kijelentette, az előzetes fogva tartás indokolatlan elhúzódásait kivizsgálják, én nem tudtam. Az feltűnt, hogy viszonylag gyakran fordult elő jogtalan fogva tartás. Ennek a halmaznak egy része az előzetes fogva tartások indokolatlan elhúzódása. Saját hatáskörben kezdeményeztük annak kivizsgálását, mi az oka annak, hogy embereket úgy tartanak fogva, hogy már nem is kellene őket fogva tartani, illetve milyen arányban fordulnak ez ellen kifogással. Az erre irányuló vizsgálat nem azt célozta, amire a kérdés vonatkozott, hogy a bírósági gyakorlatot felülvizsgáljuk, hanem azt, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben miért nem szabadítanak valakit, amikor pedig jogszerűen szabadítani kellene. A vizsgálat szerint ennek egyik oka az, hogy nem érkezik meg időben az az okirat, amely biztosítaná a fogva tartott kilépését a büntetés-végrehajtási intézményből. A további okokat most nem részletezem.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács foglalkozott ezzel a kérdéssel. Lehet, hogy érdemes lenne a képviselőjüket vagy a hivatalvezetőjüket meghívni egy konzultációra. Úgy gondolom, a jogellenes fogva tartás vagy az előzetes fogva tartások indokolatlan elhúzódásának a kérdésében a bírósági informatika fejlődése is lépésváltást hozhat, és ezt a jövő évre tervezik is.
Zétényi Zsolt elnök úrnak és Gaudi Nagy Tamás ügyvéd úrnak azokra a megállapításaira nem kívánok válaszolni, hogy a politikai felelősség elmosódik-e vagy sem. Ez igazából nem is ügyvédhez méltó megközelítés. (Dr. Gaudi Nagy Tamás közbeszólására:) Elnök úr, halljam meg azokat, amiket Gaudi Nagy Tamás úr mond? Mert ha igen, akkor meg kell kérnem arra, hogy tartson rendet. Vagy ne halljam meg ezeket, és folytassam a válaszadást? Mit tanácsol?
ELNÖK: Én nem hallottam, és államtitkár úrra bízom a döntést.
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Én sem hallottam. Tehát ezekkel a megállapításokkal nem tudunk mit kezdeni.
Ugyanakkor a közkegyelem kérdésében egy furcsa kettősséget látok. Az egyik, magát jogvédőnek tekintő civil egyesület a köztársasági elnök úr szavaira hivatkozik, és azt tekinti tiszta forrásnak. Emlékeztetnék rá, köztársasági elnök úr a közkegyelem kérdésében elég világosan fogalmazott: szerinte az, ami az utcán zajlik, köztörvényes bűnözés. Amikor jogalapokat keresnek a megközelítésre, az látszik, hogy a jogvédők - a civilek és az ügyvédek - rendkívül különböző módon közelítik meg ezt a kérdést. Most nem is szeretnék erre reagálni, és csak mint tényt említem.
Ékes Ilona képviselő asszony mondta nekem, hiszen meg is címezte, hogy nagyon reméli, hogy minden ügyet kivizsgálnak, mert ez bármikor visszaüthet bumerángként. Abszolút egyetértek. Nagyon remélem, hogy minden ügy kivizsgálásra kerül, és az igazságszolgáltatás a maga pártatlanságával, a maga erejével mindenkit elér, aki ebben az ügyben szabálysértést vagy bűncselekményt követett el. S azt hiszem, ha kell ebben ars poeticát vagy közös mondanivalót mondani, akkor ez az a gondolat, amiben úgy gondolom, hogy teljesen függetlenül attól, hogy az ember politikai értelemben, mondjuk, a Fidesz vagy a Szocialista Párt vagy akár az MDF vagy a szabad demokraták vagy a KDNP oldalán ül, egy dologban biztosak lehetünk: ameddig ragaszkodunk ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás szolgáltasson igazságot, és mi magunk nem gondoljuk azt, hogy ha ez nekünk nem tetszik, akkor ezt felülbírálhatjuk, addig úgy gondolom, a jogállami keretek között vagyunk. S mihelyt ellépünk erről a talajról, akkor sajnos ezek a keretek sérülnek. És szeretném mondani, mi magunk mindent elkövetünk annak érdekében, hogy azok az eszközök, amelyek a jogállamiság valóságos, kemény eszközei ebben a kérdésben, úgy funkcionáljanak, ahogy azt a törvény leírja.
Elnök úr említette a Papp-jelentésből, hogy valamilyen szándékos ráhúzás nem történt meg. Az én mondanivalómra említette, azért térek ki rá, mert ezt nem értettem. Szerintem én nem mondtam szándékos ráhúzást, ez a kifejezés nekem kiesett. De mivel ezt a továbbiakban nem részletezte, ha gondolja, akkor ülés után beszéljük ezt meg. Ezt nem értettem.
A szocialista képviselők szégyenletes távolmaradására azért hadd jegyezzem meg, én magam is szocialista képviselő vagyok: lám, nyilván nem bátorság kérdése, hogy idejövünk-e vagy nem. Hanem, azt gondolom, nekem ez a kötelezettségem a kormány képviselőjeként, hogy idejöjjek erről beszélni, de ha tag lennék, nem biztos, hogy ilyen témában, ilyen külsőségek és ilyen szereplők közé immáron harmadszor vagy negyedszer föltétlenül vágynék. Ezért csak annyit szeretnék mondani, nem mentendő az én képviselőtársaimat, hogy úgy gondolom, a bizottsági ülésen való megjelenés mindig napirend és érdeklődés kérdése. Természetes módon, gondolom én, valahogy indokolják, akik éppen távol vannak. De ha nem tévedek, a bizottság különben határozat- és döntésképes, tehát működik akkor is, ha vitatják.
Pettkó urat zavarják a rendőrök, és szerinte nincs demonstráció. Azt gondolom, érdekességképpen, ha a képviselő úr igényli, akár most is én szívesen megmutatom, hogy Budapesten hány demonstráció van és hol. Néha ugyan nem látszanak, hogy ezek vannak, mert a részvevők száma, illetve az érdeklődés ott csekély, de higgye el, mindig van annak konkrét szakmai oka, vagy ha az őrezred vezetője úgy dönt, hogy a népképviseleti szerv működése környékén valamilyen zavar támadhat, és ezért elrendel, ön is láthatja, hogy különben nagyon eseti jelleggel ilyen-olyan intézkedést. Az esetek nagy részében ez teljesen zavartalanul működik.
A fiatalember kérdésére, hogy mit gondolok arról, amit Kondorosi úr mondott: bevallom őszintén, pontos idézetet nem tudok; nyilván amit ő idézett, az is ilyen értelemben pontosan tekinthető, de állást foglalni nem szeretnék. Ez a második olyan lenne, amikor az én hivatali elődöm valamilyen vélt vagy valóságos mondása kapcsán kellene nekem bármit mondani. Kérem, engedtessék meg nekem, hogy ezt ne interpretáljam.
Tisztelt Elnök Úr! A nekem szóló kérdésekre körülbelül ennyi volt a válaszom.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Amennyire az én információim jók, az a fiatalember, aki nem általam vitatottan, de mégiscsak vagy meghívott volt, vagy nem, de elmondta a kérdését, ő csaknem 10 millió forintos igényt fogalmaz meg a magyar állammal szemben ilyen-olyan jogosnak vélt okok miatt, amely folyamatban van. Gaudi Nagy úr bemondta itt szám szerint, hogy ő hány embernek az ügyvédje, milyen ügyekben; ezt a jegyzőkönyv fogja tartalmazni. És én tisztelettel megjegyezném, nálunk általában van egy olyan szokás, hogy a folyamatban lévő ügyeket a bíróság tárgyalja, mert oda tartozik. Néha nekem az az érzésem volt, mintha a bizottság legalábbis egyensúlyozna ezen a nagyon keskeny mezsgyén, hogy az ügyekben ellenérdekeltnek vélt feleket, minket ide az asztal végére, a többieket oda a másik végére az elnök úr leültet, majd ki-ki elmondja, hogy akkor neki milyen panasza van, mennyi pénzre is tartana igényt tulajdonképpen, mit ítélt már meg neki sikerrel a bíróság, és mi az, ami neki még várakozása van. Úgy hiszem, nagyon furcsa ez a dolog, ha különben valamilyen, mindenki számára érzelmi töltettel is bíró eseményt akarunk higgadtan értékelni.
Praktikusnak tehát én azt látnám, és nagyon szívesen leszek partner ehhez a jövőben, hogy próbáljunk meg az igazságszolgáltatás törvényes működéséből kiindulva, a lezárt jogesetekből valamilyen közös véleményt kialakítani, hiszen az indulatok, az ügyvédi elképzelések, a vágyakozások a bírósággal szemben mind-mind, amikor egy ilyen ülésen megjelenünk, esetleg olyan véleményeket engedtetnek meg a felekkel, ami a tárgyilagos megközelítést nem teszi feltétlenül lehetővé.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Muszáj vagyok a meghívás tényére mégiscsak reagálni, mert többször szóba került.
A mi bizottságunk egy speciális bizottság, emberi jog és civil bizottság, és ezért a civil kapcsolataink meglehetősen aktívak. S egyébként eddig az volt a bizottsági gyakorlat, hogy meghívtunk civil szervezeteket, és amennyiben a bizottság többsége szót kíván nekik adni, ha szót kérnek, akkor szót kapnak; ha a bizottság többsége nem kíván nekik szót adni, akkor nem kapnak szót. Most is ezt a gyakorlatot követtük.
Kruchina Károly meghívása. Gusztos képviselő úr is, azt hiszem, ott volt 2006. szeptember végén, október elején azon a bizottsági ülésen, amikor az egyik sértettként ő akkor is szót kapott, és már akkor is felajánlottam, és azóta az alelnök asszony tett is nekem erre egy ígéretet, hogy természetesen rendőr sérültet is szívesen meghallgatunk, amennyiben ő ezt kéri. S egyébként a bizottság tagjainak mindig van lehetősége arra, hogy elmondják, kit szeretnének meghívni, és akkor azt, amennyiben van erről konszenzus, meg szoktuk hívni. Tehát ennyi történt, semmi különös.
Abban igaza van, hogy folyamatban lévő ügyről nem lehet nyilatkozni - kérdezni viszont lehet. Nem tudom, képviselőtársaim kérdeztek-e ilyet, én úgy emlékszem, hogy nem. Egyébként pedig nem cenzúrázzuk senkinek a hozzászólását; arra nyilván nem válaszol az, aki nem illetékes, meg aki illetékes, az sem, mert az olyan ügy, ami nem tartozik a bizottság hatáskörébe - ezzel teljesen egyetértünk.
Tehát e szerint a gyakorlat szerint folyik a bizottság ülése. A civil kapcsolatok macerásak egyébként, ezt Gusztos képviselő úrnak is mondanám, tehát nem olyan egyszerű. Sokszor egyeztettünk mi már arról, hogy kit és hogyan hívjunk meg, és mindenki saját magát képviseli az ilyen ügyekben, arra reagálnak, amire reagálni kívánnak.
Úgy látom, Gusztos képviselő úr reagálni kíván. Parancsoljon!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Igen, elnök úr. Csak arra szeretném emlékeztetni, hogy én csak arra a nagyon egyszerű ellentmondásra hívtam fel a figyelmet, hogy meghívottként adott szót elnök úr valakinek, aki a bizottsági meghívóban nem szerepel a meghívottak között. Nyilvánvalóan ennek megfelelően álltam értetlenül ez előtt a helyzet előtt. Vagy nem volt teljes a meghívottak listája a bizottság tagjai részére kiküldött meghívóban; ebben az esetben a bizottság apparátusát kell megkérnem arra, hogy a jövőben pontosabban tájékoztassa ezekben az ügyekben a bizottság tagjait. Vagy elnök úr fogalmazott pontatlanul akkor, amikor egy jelen lévő, formálisan a bizottságba meg nem hívott embert meghívottként mutatott be és adott neki szót. Én csak erről beszéltem.
Természetesen egy percig sem vitattam azt, hogy ebben a fontos ügyben a különböző motivációval és különböző történettel, történelemmel rendelkező, számomra különböző hitelességgel is rendelkező civil jogvédő szervezeteket miért hívta meg. Én ezt egy percig sem vitattam, nagyon helyesnek tartom, hogy mindannyian itt vannak az asztal körül, és elmondták a véleményüket.
Köszönöm.
ELNÖK: Kaposvári Bertalannak adom meg a szót.
Dr. Kaposvári Bertalan, a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörében eljáró elnökhelyettes
DR. KAPOSVÁRI BERTALAN, a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörében eljáró elnökhelyettes: Tisztelt Elnök Úr! Kondorosi Ferenc államtitkár úr jelentésével kapcsolatban nem tehetek észrevételeket.
Javasolni fogom a Büntető Kollégiumnak az előzetes letartóztatással kapcsolatos kérdésben elemző vizsgálat megtartását. Az a célunk - s ez európai uniós ajánlási is -, hogy ezek az ügyek ésszerű határidőn belül fejeződjenek be, magyarán szólva a bíróság gyorsan dolgozzon. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban komoly műhelymunka folyik, s a Legfelsőbb Bíróság előtt is vannak különböző anyagok. Az újságokban olvasható, hogy különböző vélemények és ellenvélemények hangoztak el. Azt ígérhetem, hogy amíg én vagyok a Legfelsőbb Bíróság vezetője, ezek a vizsgálatok megindulnak, de azt nem tudom, hogy pontosan milyen kategóriákban. Az eljárás elhúzódása mindenképpen hátrányosan érinti az igazságszolgáltatás tekintélyét és az állampolgárokat is. Ebben a kérdésben biztosan lépni fogunk, de azt még nem tudom, hogy milyen körben és milyen intenzitással.
Miért változtatja meg a másodfokú bíróság nagy számban az elsőfokú bíróság döntését? Nos, éppen az a fellebbezés lényege, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztathatja. Azt természetesen vizsgálni kellene, hogy az elsőfokú bíróság döntése mennyire volt teljes vagy sem. Mint említettem, a Legfelsőbb Bíróságnak ebben a kérdésben semmiféle hatásköre nincs, mi tehát nem nyúlhatunk át a bíróságok feje fölött.
Azt, hogy történt-e bírói tanács szétválasztása, szétrobbantása, Gatter úrtól kell megkérdezni. Erre én nem tudok, de nem is akarok válaszolni.
Elnök úr, nekem fél 3-kor lesz egy másik megbeszélésem, ezért kérem, hogy mentsen fel a további itt-tartózkodási kötelezettség alól. Ezt azért is kérem, mert a hozzám intézett kérdésekre válaszoltam és nem látom, hogy a jelenlétemre szükség lenne a továbbiakban.
ELNÖK: A jelenléte megtisztelő, de ha el kell mennie, akkor természetesen el fog menni.
Bencze József főkapitány úr következik.
Dr. Bencze József rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány
DR. BENCZE JÓZSEF rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Viszonylag könnyű helyzetben vagyok, mert a kérdések és felvetések politikai élét nem nekem kell kezelnem, ezt államtitkár úr megtette. Egyébiránt pedig a rendőrség vezetésének szóló kérdéseket és a felénk irányuló felvetéseket köszönöm.
A rendőrség részéről lefolytatott vizsgálat a Papp Károly tábornok úr nevéhez fűződő jelentésben van összefoglalva. Tábornok úr a rendelkezésünkre álló adatok és dokumentumok alapján részletesen és nagyon pontosan kielemezte a rendőrség október 23-i fellépését. A jelentést teljes terjedelemben elküldtem az ügyészségnek. Az ügyészség ebben nem látott olyan típusú jogsértést, amiben neki hivatalból intézkednie kellett volna, mégpedig nyilvánvalóan azért, mert ilyen nem is volt. Ha lett volna, biztosan intézkedett volna.
Ami a fegyelmi lehetőségeket illeti: itt van egy szubjektív és egy objektív elévülési idő. A szubjektív elévülési idő az események után a parancsnok tudomására jutásától számított három hónapon belül bekövetkezett. Három olyan konkrét ügyről tudok, amelyekben büntetőeljárás folyt és az ügy jogerősen befejeződött - kérem, hogy neveket ne kérdezzenek -, s ahol előzetes mentesítésre került sor. Az előzetes mentesítésnek mindig feltétele a büntetlen előélet. Magyarul: amikor az előzetes mentesítés megtörtént, az illető kolléga a rendőri szolgálatra alkalmas volt. Az ilyen eljárásban részt vevő rendőrök valóban kaptak fegyelmi büntetést, de nem a legsúlyosabbat. Itt vetődött fel, hogy mi lenne, ha a szándékos bűncselekmény elkövetése esetén a jogerős ítélet hivatalvesztés lenne. Jelzem, hogy mi jogalkalmazók vagyunk, és ha ilyen szabályozás történik, akkor annak megfelelően fog az állomány illetékes parancsnoka a fegyelmi ügyekben eljárni.
Azt, hogy milyen szintű rendőri vezetők pszichikai bűnsegédi magatartásának kérdése hogy vetődik fel, nem tudom megítélni, egyébként is csak általánosságban hangzott el ez. Amikor az elkövetés után ismeretlen rendőr elkövetőkkel szemben eljárás indult, azt is minden esetben vizsgáltuk, hogy tényállásszerűen megvalósul-e a parancsnok pszichikai bűnsegédi magatartása vagy más társtettesi minősége. De, mondom, erre nem tudok részletesebben válaszolni.
A részperegyezségek irányába való elmozdulást meg tudom erősíteni. Két parancsnok jogosult ezekben az ügyekben a közvetlen lépéseket megtenni, a budapesti rendőrfőkapitány és a Készenléti Rendőrség vezetője. Azokban az elvekben, amiket már jeleztem, a rendőrség elmozdulást fog tenni. Azzal pedig egyetértek, hogy az érintettekkel még novemberben kerüljön sor valamilyen peren kívüli egyeztetésre.
A gumilövedékekkel kapcsolatos ügyet teljes körű ügyészségi vizsgálat zárta le. Azt azért szeretném elmondani, hogy ez egy nagyon rosszul szabályozott terület volt. Az ügyészség megállapította, hogy ezen a téren bűncselekmény nem történt. Az 1993. december 15-i jogszabály azt mondja, hogy minden korábban beszerzett eszköz, amit a rendőrség használ, ezzel a jogszabállyal rendszeresítettnek minősül. Még 2007-ben kezdeményeztem, hogy ne legyen ilyen eszköz, hanem mindegyiket vigyük rendszeresítési eljárás alá.
Az Index kiadvány 44. oldalán lévő esetet a honlapunkra feltesszük és kérem a kollégák segítségét, hogy aki ráismer, az jelentkezzen. Ha ez a személy rendőr, akkor nem követett el jogsértést, ha pedig nem rendőr, akkor az derüljön ki. Az ilyen jellegű felvetéseket tisztázni kell. Az ezzel kapcsolatos aggályokat szeretném eloszlatni. Számomra nem derült ki egyértelműen, hogy az illető nem rendőr.
A parlamenti biztosításokkal kapcsolatos kérdésre államtitkár úr válaszolt. A rendőrségi törvény lehetőséget ad objektumvédelmi intézkedésre. Minden este van a Parlament közvetlen közelébe vagy a Kossuth térre bejelentett rendezvény. Az persze más kérdés, hogy ezeken általában kevesen jelennek meg, de esetenként többen. A rendőrség egy bejelentett ezer vagy tízezer fős rendezvény esetén nem készülhet úgy, hogy azon úgyis csak százan vesznek majd részt, mert ha mégis tízezren jelennek meg, akkor a felelősség egyértelműen az adott rendőri vezetőé. Nekünk mindig olyan eseményre kell készülni, amilyet bejelentenek és ennek megfelelően annyi emberrel is kell felvonulnunk. Egyébként pedig nem öröm ez nekünk.
Az NBH-val való 2006-os együttműködésre nekem nincs rálátásom. Valószínűleg ezek minősített ügyiratokból kiderülhettek volna, ennek nem néztem utána. A mostani együttműködésre azt tudom mondani, hogy korrekt, amennyiben lehetséges, az NBH megosztja velünk az információit, nevezetesen az operatív törzsben, amelyet a rendőrség működtet, az NBH delegáltja pedig részt vesz, és az események közvetlen folyamán is, ha van valamilyen információ, akkor azt természetesen a rendőrségnek átadja.
Nem igazán értettem a felvetést Kruchina Károly részéről, hogy a bírákat hogyan fenyegetik meg, vagy ki fenyeget meg. Én csak össze tudom rakni a képet. Volt olyan bírói végzés, ítélet, amikor az eljáró bíró azt mondta, hogy a rendőr tanúk pedig hazudnak. Erre azt tudom mondani, most is, hogy ha ez a meggyőződése és megalapozott gyanúja bárkinek, hogy a rendőr tanúk hazudnak, akkor a rendőr tanúk elkövették a hamis tanúzást, abban a tekintetben pedig adott esetben egy eljáró hatóságnak, akár legyen az bíróság, az igazságszolgáltatás bármely szerve, az a dolga, hogy hivatalból ezt észleli, és eljárást indít ennek a kiderítése érdekében. Azt gondolom, ezt mindenképpen fontos tudni és látni.
Prioritás a rendőrségnél. A mai vezetés mindenképpen zászlajára tűzte, hogy a demonstrációk kezelésében váltsunk, a demonstrációk kezelésében a törvényesség, a szükségesség, az arányosság és a fokozatosság elve érvényesüljön. Tanuljuk ezt a leckét, szeretném elmondani, és azt gondolom, hogy ma is tanultam természetesen sok mindent, amit valószínűleg beépítünk akár a gondolkodásba, akár a metodikába.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főkapitány úr. Tóth Gábor főkapitány úr, nem tudom, kíván-e valamit hozzátenni.
DR. TÓTH GÁBOR dandártábornok, budapesti rendőrfőkapitány: Köszönöm szépen, nem kívánok.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a Legfőbb Ügyészség képviselője, Ihász úr, parancsoljon!
Dr. Ihász Sándor fővárosi főügyész
DR. IHÁSZ SÁNDOR fővárosi főügyész: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Nagyon röviden és határozottan, kizárólag az ügyészséget is érintő kérdésekre szeretnék reflektálni, és kizárólag szakmai alapon, ezt hangsúlyozom.
Először is az ténykérdés, hogy a tárgyalt események idején az intézkedő rendőrök egy részén nem volt azonosító jelvény, illetőleg itt elhangzott, hogy a rendőri intézkedésekről készült jelentés vagy nem készült jelentés. Hangsúlyozom, az ügyészség szempontjából ez irreleváns, mert ez önmagában egyik sem bűncselekmény, akkor sem, ha ez így volt. Tehát ezzel önmagában nem tudunk mit kezdeni.
A következő lépés az, hogy az eljárások során természetesen a nyomozást a nyomozó ügyészség nem a rendőrök kihallgatásával kezdte, főleg nem az érintett rendőrök kihallgatásával. Ezt Falvay Zsolt kollégám a bizottság egy évvel ezelőtti informális ülésén részletesen elmondta; utalnék az akkori bizottsági ülés jegyzőkönyvének 14. oldalán kifejtettekre. Számtalan szakértőt, antropológust, számítástechnikust, az elképzelhető összesféle szakértőt megpróbáltak bevonni az eljárásba, annak érdekében, hogy az ott intézkedő, egyébként semmilyen módon egyedi azonosításra nem alkalmas személyek konkrét eseményhez kötődően beazonosíthatóak legyenek. Ez nem vezetett eredményre. Ezen túlmenően nyilvánvalóan maguk a sértettek nem tudták sokszor megnevezni azt, hogy milyen módon, ki, hogyan, hol bántalmazta őket. Tehát sem a sértettek, sem az általuk megjelölt tanúk meghallgatása nem vezetett eredményre. Én úgy gondolom, Falvay úr akkor is elmondta, hogy a nyomozó ügyészség meg az ügyészség a személyek beazonosítása érdekében minden tőle telhető nyomozási cselekményt a lehető legszakszerűbben, törvényesen és a határidőkben megtett. Az nem az ügyészség hibája vagy nem neki róható fel, én úgy gondolom, ha a büntetőeljárási törvény szabályait alkalmazza. A bizonyításnak vannak szabályai, amivel természetesen a bizottságot nem terhelném, az ránk kötelező. Tehát azt, hogy milyen módon lehet egy cselekményt felderíteni, olyan cselekményt, amelynél az eljáró személyek nem voltak jelen, sem az ügyészség, sem a rendőrség, sem a bíróság, és erről értékítéletet alkotni, ráadásul úgy, hogy ezt a büntetőjogi felelősséget nem valószínűsíteni kell, hanem kétséget kizáróan bizonyítani a törvény szellemében, azt akkor, olyan felelősséggel és olyan szakszerűséggel lehet megtenni, ha erre az eljárási cselekmények eredményre vezetnek. De ezek nem azért nem vezettek eredményre, mert mi szakszerűtlenül vagy felelőtlenül vagy felszínesen ezeket nem végeztük el.
A rendőri együttműködés kérdésére természetesen meg tudom erősíteni országos főkapitány urat és Tóth tábornok urat is abban, hogy az ügyészség felső és középvezetésének és a rendőrség felső és középvezetésének az együttműködése, úgy gondolom, példaértékű, egymást segítő és kölcsönösen harmonikus volt, a téren is, hogy ezek a cselekmények felderítődjenek, ha esetleges elkövetők vannak, akkor azoknak a büntetőjogi felelősségre vonása megtörténhessen. Csak itt külön kell választani azt, hogy természetesen a nagy számú megkeresés, amelyet ők küldtek, illetve amit mi küldtünk, és amire ők válaszoltak, az természetesen ennek a példaértékű, kollektív és egymást segítő munkakapcsolatnak a keretében történt. Viszont ettől el kell választani, úgy gondolom, az nem a rendőri együttműködés kérdése, hogy az ügyben tanúként kihallgatandó személyek nem működtek együtt. Ez pedig ténykérdés, ezt el kell mondani. Ebben már a felső vezetés nem tudott segíteni, hogyha egyszer az ott, a helyszínen intézkedő és nyilvánvalóan arról a cselekményről konkrét, tényszerű tudomással bíró személyek a kihallgatásuk során nem segítették - finoman mondva - a nyomozó ügyészség munkáját. Ebből viszont nem lehetett olyan tényeket levonni, ami alapján az eljárásban eredményesen tovább lehetett a bizonyítás síkján menni. Akkor lett volna koncepciós az eljárás meg szakmailag megalapozatlan, ha mi ezt ennek hiányában megtettük volna.
Az előzetes letartóztatások kérdésére: úgy gondolom, Kaposvári urat ki kell egészítenem, e téren nekem kicsit más az álláspontom, mint amit ő mondott. Ő azt mondta, hogy az első fokon elrendelt előzetes letartóztatások szakszerűségét és megalapozottságát egy másodfokú bíróság, tehát a felettes bíróság szakmai alapon bírálta felül. Úgy gondolom, ez természetesen így is volt, és számtalan ügyben biztos, hogy ez volt az ok, de én egy másik fontos körülményre hívnám fel a figyelmet. A törvény szerint egy nyomozás során tett bármilyen kényszerintézkedésnek, akár egy gyanúsításnak, akár őrizetbe vételnek, akár előzetes letartóztatásnak a szakmailag megalapozottságát és indokoltságát mindig abban az időpillanatban kell vizsgálni és akkor kell hogy ez fennálljon, amikor azt foganatosítják. Tehát amikor van egy tömegzavargás az utcán - mindenki emlékszik rá, milyen közállapotok voltak, mondjuk, aznap éjjel és másnap délelőtt, illetve lehet mondani, hogy a 72 óra alatt, mert ennyi ideig tart egy őrizet törvényesen, ez alatt kell dönteni az előzetes letartóztatásról -, a 72 óra alatt nem lehetett azt az előzetes letartóztatási okot "kilőni", hogy így mondjam, hogy - leegyszerűsítem - az úgynevezett bűnismétlésnek a veszélye nem áll fenn. Tehát addig, amíg nem áll helyre a közbizalom vagy köznyugalom, addig okkal lehetett attól tartani, hogy kiújulnak ezek az események, ezért a személyek ismételten, ha szabadlábra kerülnek, megint egy ilyen helyzetet generálnának. Következésképpen úgy gondolom, mivel a törvényben van egy ilyen előzetes letartóztatási ok, mi mint ügyészség és a bíróságok elrendelő határozatai is teljesen megalapozottan hivatkoztak erre, és döntöttek ennek megfelelően az előzetes letartóztatás elrendeléséről. Majd a fellebbezések folytán a másodfokú bíróság nem azért mondta, hogy az előzetes letartóztatást megszünteti és kiengedi a gyanúsítottakat, mert az szakmailag megalapozatlan volt első fokon, hanem mert változott közben a körülmény. Addigra helyreállt a közbizalom, megszűnt az a különös ok, ahogy a törvény mondja, hogy a bűnismétlés veszélye fennáll. Ennek hiányában nem dönthetett törvényesen és megalapozottan a másodfokú bíróság máshogy, mintsem hogy ki kellett engednie, meg kellett szüntetnie az előzetes letartóztatást ezen terheltek vonatkozásában.
Ez tehát azt jelenti, ha ez, amit én mondok, fogható, hogy akkor az elrendelés sem volt sem szakszerűtlen, sem törvénysértő, sem automatikus, sem futószalagszerű. Hanem akkor egy személyre szóló szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény megalapozott gyanúja mellett egy különös oknak fent kellett állnia. Egyébként azért mondom, mert ez minden esetben így van. Ha tehát valakit gyanúsítottként kihallgatnak vagy őrizetbe vesznek, és utána, mondjuk, azt megpanaszolja, és a panaszt mi mint ügyészség el kell bíráljuk, akkor ha annak helyt adunk, az azt jelenti, hogy a foganatosításának az időpillanatára visszavetítve kell ezt mondani, és nem az utóbb keletkezett adatokra figyelemmel az elbíráláskori állapotra, hiszen az úgy nem törvényes.
Az intézkedő parancsnokok bűnsegédi, illetve bűnpártolói magatartásával kapcsolatban utalnék a már említett, tavaly október 17-ei bizottsági jegyzőkönyv 21. oldalára. Az ott elmondottakat változatlanul fenntartjuk, csak azt kívánom itt most megismételni, hogy természetesen, ezt országos főkapitány úr és azt hiszem, államtitkár úr is mondta, a mi részünkről a vizsgálat során fontos kérdés volt, és ezt minden konkrét olyan ügyben, amiben erre adat volt, vizsgáltuk, tehát azt, hogy megállapítható-e bűnsegédi, illetve bűnpártolói magatartás. Ehhez azonban - szintén nem untatnék ezzel most senkit - a büntető anyagi jognak a dogmatikájában az alanyi oldalon bizonyosfajta konkrét adatok fennállása szükséges. És itt megint azt mondom, ezt nem valószínűsíteni kell meg gyanítani, hanem kétséget kizáróan tudni bizonyítani. Annak hiányában, ha ezt így nem lehet megtenni valamilyen okból, akkor itt bűnsegédi felelősségre vonásra vagy bűnpártolói felelősségre vonásra nem kerülhet sor.
Dogmatikailag vizsgáltuk, és ha az ilyen eset bizonyítható, akkor ez természetesen megléphető. Utalnék itt arra - ami szintén felvetődött -, hogy a büntetőeljárás egyik alapelveként az önvádra kötelezés tilalma is figyelembe veendő; ebben a kérdésben ez is megnehezíti az eredményes eljárást.
A Papp-jelentés vonatkozásában fenntartjuk azt az álláspontunkat, ami az ügyészség részéről a bizottság egy korábbi ülésén megfogalmazódott. Ennek lényege: a Papp-bizottság nem tett olyan megállapítást a jelentésben, hogy álláspontjuk szerint bárkit büntetőjogi felelősség terhelne, s feljelentést sem tettek ebben a kérdéskörben. Ezek alapján az ügyészség szerint a szakszerűtlenség számos esetben - amiket már akkor is részleteztünk - megállapítható, és az ügyészségnek nincs joga még csak fegyelmi eljárást se indítani. S mivel bűncselekményt mi sem tudtunk és ők sem tudtak megállapítani, ügyészi intézkedésre a továbbiakban nem volt lehetőség.
Minden, az ügyészséghez eljuttatott feljelentéssel érintett ügy kivizsgálásra került. Ha pedig folyamatban lévő ügy vagy újabb ügy előjönne, akkor a törvényeknek megfelelően, szakszerűen és lelkiismeretesen, az eljárási törvény minden lehetőségét felhasználva fogjuk azokat kivizsgálni, mert ez a jogállam érdeke, ez a jogbiztonság követelménye, s mi ennek igyekszünk megfelelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki hozzászólni? Révész Máriusz képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek, hogy késtem, de az oktatási bizottság ülésén voltam. Szeretném előrebocsátani, államtitkár úrnak és rendőrfőkapitány úrnak mondani, hogy én sem vágyom ide, jó lenne már lezárni ezt az ügyet. Már több mint két éve, hogy összevertek, eltörték a lapockám, betörték a fejem, de még - annak ellenére, hogy rám az átlagosnál nagyobb közfigyelem irányul - bírósági szakaszba se jutott el az ügy. Ez pedig megkérdőjelezi a magyar igazságszolgáltatásba és jogrendbe vetett hitet. S nem kevesen vannak, akik még nálam is súlyosabb sérüléseket szenvedtek.
Az ügyészségi eljárás során számomra egyértelművé vált, hogy a rendőrség akadályozza a nyomozást. Példát is tudok erre mondani. Bene László tábornok úr három bizottság előtt is azt állította, hozzám a rendőrök hívták ki a mentőket, holott a nyomozás során bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. Félig összeverve hátrakísértek a Dohány utcában - szinte magamon kívül voltam, alig tudtam járni -, és egyszerűen ott hagytak. Erről van térfigyelő kamerás felvétel. Hozzám a Dohány utcában egy biztonsági szolgálat két őre hívott mentőt; megvannak a mentőállomással folytatott beszélgetéseik az ügyészségen. Ezek után eléggé disszonáns, hogy az országos rendőrfőkapitány három parlamenti bizottság összevont ülésén azt állítja, amit az előbb mondtam.
Volt olyan rendőrségi vallomás, amely megerősítette, hogy igazoltam magam. Egy rendőr hölgy azt vallotta, hogy odamentem a szomszédjához, igazolványt mutattam neki, egy ideig beszélgettünk, majd tomfával berántottak a rendőrsorfal mögé, ő pedig ezt követően nem nézett hátra, mert nem érdekelte, hogy mi folyik ott. Nem viccelek, ez van a vallomásban. Majd egy másik rendőr - akit azért sikerült beazonosítani, mert rövid ujjú pólóban volt - azt vallotta, hogy balról elé esett egy test, akit aztán ő felsegített és hátra kísért. Később másik három rendőr is hasonlóképpen vallott. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a rendőrök hazudnak, mert csak egy kísért hátra és négy vallotta ezt. Nyilvánvaló, hogy legalább negyven-ötven rendőr tudja, mi történt ott, ki vert meg. A rendőrök egyébként bűnpártolást és hamis tanúzást követnek el, s ha a szemközti ház negyedik emeletéről nem készítettek volna videofelvételt, akkor az ügyészség még azt sem tudná bebizonyítani, hogy engem rendőrök vertek meg.
Ez az ügy a magyar igazságszolgáltatásba vetett hitet alapvetően megkérdőjelezi. Negyven-ötven rendőr tudja, hogy mi történt, de falaznak egymásnak. Az, hogy egy bűncselekmény elkövetőjét - egy gyilkost vagy egy betörőt - nem sikerül elkapni, nem azt jelenti, hogy a bűncselekményt nem követték el. Az én esetemben tehát súlyos dolgok történtek, de ennél voltak sokkal súlyosabb esetek is. Még egyszer mondom: azt sem sikerült volna bebizonyítani, hogy engem rendőrök vertek meg, ha nem készül a szemközti ház negyedik emeletén egy videofelvétel, amelyen egyértelműen látszik, legalább negyven-ötven ember tudja, hogy mi történt. Csak azt nem lehet beazonosítani, hogy ki ütött. Az egész csoportból egyetlen embert lehet beazonosítani, azt a szerencsétlent, aki október 23-án rövid ujjú pólóban ment ki a tömegrendezvényre. De hát voltak ott mások is.
A bírói ítélet indoklása nem véletlenül mondja: egyértelműen megállapítható, hogy a rendőrök egy része hamisan tanúzik. Azt viszont nem tudja megmondani a bíróság, hogy a rendőrök közül kik nem mondanak igazat. Van harminc egymásnak ellentmondó vallomás, mind a harminc tehát nem lehet igaz. Az igazságszolgáltatás pedig azért nem tud eljárást indítani a harminc rendőr ellen, mert nem tudják megmondani, hogy melyik öt vagy tíz rendőr vallomása igaz. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a rendőrök igazat mondanak. A bíró is csak annyit tudott megállapítani, hogy a rendőrök nem mondtak igazat, csak azt nem tudja megmondani, hogy ki nem mondott igazat. Nyilvánvaló tehát, hogy a rendőrök egy része bűnpártolást, hamis tanúzást követ el. Ezenkívül elmulasztották a segítségnyújtást is. Ha nem tudták, hogy országgyűlési képviselő vagyok, akkor miért nem kasztliztak be? Nos, azért nem kasztliztak be, mert tudták, hogy ki vagyok, és ezért engedtek el hátul.
Azért tartom fontosnak elmondani ezeket a dolgokat, mert nálam sokkal súlyosabb sérültek is voltak. Az én lapockám összeforrt, a fejem két helyen összevarrták, maradandó sérülésem nincs - bár a feleségem ezt néha kétségbe vonja -, én tehát viszonylag olcsón megúsztam, de vannak olyanok, akiknek a szeme vagy a keze maradandóan sérült, és ők sem jutnak előre, nem látják azt, hogy az igazságszolgáltatás elvégezné a feladatát. Az én ügyem mint cseppben a tenger mutatja meg a valóságot. A magyar igazságszolgáltatás csődöt mondott, betlizett. Csak egy embert tudnak előállítani, azt, aki rövid ujjú pólóban volt, ráfogják, hogy a jelentési kötelezettségét és a segítségnyújtást elmulasztotta. Körülbelül ez lesz az én ügyemben. Azok ügyében pedig, akikre nem irányul ekkora közfigyelem, nem jutnak el sehova. Ha a Kruchina testvérek ügyében nincsenek külföldi újságírók, akkor lehet, hogy ezt a két fiatalembert lecsukják. S nyilván vannak olyanok, akik így jártak. De ez nem normális helyzet, s erről beszélünk már évek óta.
Elhiszem, hogy kormánypárti képviselőtársaim - s talán mások is - unják már, hogy ez az ügy két éve nincs lezárva. De miért nincs lezárva? Mert még bírósági szakaszba se jutott el. Azért nincs lezárva, mert a nyomozást olyan szervek alkalmazottai akadályozzák - azt nem gondolnám, hogy legfelsőbb szinten történne az akadályozás -, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy igazságot szolgáltassanak, és a közrendet fenntartsák. Ezért ülünk itt, s ha ez az ügy még egy év múlva se fog lezárulni, akkor könnyen lehet, hogy még egy év múlva is foglalkozni kell vele.
De még egyszer mondom, szerintem kormánypárti képviselőknek, ellenzéki képviselőnek, bíróságnak, rendőrségnek, ügyészségnek, mindenkinek az lenne az érdeke, hogy ennek az ügynek a végére kerüljön pont. Én csak a saját példámon keresztül tudom megvilágítani azt, hogy mi történt ebben az országban, de az én ügyemmel párhuzamos, sőt ennél sokkal súlyosabb ügyek több tíz vagy akár száz esetben is fellelhetők az országban.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kíván-e szólni valaki vagy reagálni? Államtitkár úr!
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Azért kívánok szólni, merthogy a képviselő úr képviselőtársam, és régóta figyelem, hogy az országgyűlési képviselőkkel mi történik, ki mit enged meg magának képviselőkkel szemben, milyen esetek vannak, amelyek a képviselőkkel előfordulnak, és azt gondolom, hogy minden képviselőkkel előforduló esetek közül a legszörnyűbb az, ami a képviselő úrral történt, hiszen nyilvánvaló módon jó szándékú eljárása közepette valakik megverték, nem is kicsit verték meg, hiszen csontja törött, nem is egy helyen, hanem több helyen. (Révész Máriusz: Egy helyen.) S azt gondolom, minden jó érzésű ember különben egy olyan szerepet betöltő figurát egy bármilyen történetben, aki jó szándékkal békére törekszik, és eközben áldozattá válik, akkor azt csak szimpátiával kísérhet, így én is így kísérem a képviselő úr dolgát. (Révész Máriusz: Köszönöm szépen.) A gyógyulásának is nagyon szurkoltam, hogy egyáltalán sikerüljön. Félreértés ne essék, minden irónia nélkül mondom, azért ő sosem volt egy nagydarab, adoniszi típus, és amikor megláttam először, milyen problémái voltak, könnyen lehet, hogy valóban, valószínűleg tréfának szánta, hogy a felesége időnként bizonyos visszamaradó dolgokra utal, és remélem, ez tényleg csak tréfa, de úgy nem járhat egy országgyűlési képviselő sem, hogy bárkik úgy megverték, hogy a felépülése megkérdőjelezhető lett volna.
Szeretném ugyanakkor elmondani azt is, én rendkívül büszke vagyok arra, hogy nagyon sok rendőrrel teljesítek együtt szolgálatot, akkor is, ha egy minisztérium államtitkára vagyok. És biztos vagyok benne, hogy ahol van 45 ezer ember, ott legalább 45 csibész is van. Megjegyzem, abban is biztos vagyok, hogy ahol 360 van - ennyien vagyunk mi nagyjából képviselők -, ott is van legalább 36 csibész. De arra szeretném kérni képviselő urat, úgy, mint annak a minisztériumnak a tisztségviselője, amelyhez a rendőrök is tartoznak, hogy úgy, ahogy nem jutna eszünkbe egy jogerősen elítélt országgyűlési képviselőből azt a tanulságot levonni, hogy akik ezzel vannak, azok mind bűnözők, kérem, hogy amikor ránk néz, akkor valami hasonló módon tessék szíves gondolkodni. Hogy a budapesti rendőrfőkapitány, az országos rendőrfőkapitány, az államtitkár, a miniszter bár vállal egyfajta felelősséget a rendőrség dolgaiért, de semmiképpen nem azonosítható azokkal, akik törvénytelenül járnak el. Tessenek szívesek elhinni, hogy ma a rendőrség belső öntisztulása, mondhatom így, rendkívül erőteljes. Eljárás elé állítunk két doboz Red Bullért meg egy karton sörért rendőröket, mert elfogadták valakitől, és feltételezhető az, hogy azért fogadták el, hogy valamilyen apróbb kedvezményekben részesítsék őket. És ezeket az eljárásokat lefolytatjuk. Tessenek elhinni, hogy mind a minisztérium, mind a rendőrség vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy ami a képviselő úrral történt, az kiderülhessen. De tessenek elhinni azt is, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mi magunk bökdössünk rá bárkire, hogy szerintünk te voltál.
A képviselő úr felindultsága, no pláne hogy ő ezt meg is érte, bár ugye ő sem emlékszik rá talán - hogy őszinte legyek, lehet, hogy jobb is -, de érthető. Csak szeretném, ha azt is megértenénk, hogy ezzel az erővel ő is ülhetne az én helyemen, nézhetné azt a képviselőt, akit megvertek valakik, ő azt állítja, hogy ezek a rendőrök voltak, akiknek az a dolga, hogy kivizsgálják, nem találják ezeket a rendőröket, és tessenek elhinni, hogy mi magunk is azon a véleményem vagyunk, hogy ha rendőrök voltak, minden eszközzel keressük meg, hogy ezek kicsodák voltak. Nem rajtunk múlik, hogy a képviselő úr megverői megvannak-e vagy nincsenek meg.
Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert úgy gondolom, önmagában a látszatot is el kell kerülni, hogy egy képviselő megveretésének kapcsán bármilyen sorsközösséget vállaljon bármilyen politikai vagy rendőri vezető azokkal, akik esetleg ezt elkövethették. És kéretik azt is figyelembe venni, hogy az igazságszolgáltatásnak ez is a neve: igazságszolgáltatás. Ha kétséget kizáróan, ahogy az ügyész úr mondta, megvan a tettes, akkor az megvan. És ha nincs kétséget kizáróan meg, tessék elhinni, hogy az sem az országos rendőrfőkapitány vagy nem az igazságügyi és rendészeti miniszter vagy az államtitkár bűne. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy kiderüljön ez az igazság is.
Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Amennyiben nincs egyéb hozzászólás, úgy ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönjük szépen a megjelenést.
Lehetővé tesszük, hogy vendégeink kulturált körülmények között távozzanak, s aztán a 2. napirendi pontunk következik. (A napirendhez megjelentek távoznak az ülésről.)
A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat (T/6306. szám)(Általános vita)
2. napirendi pontunk: a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat, melyet képviselőtársaink önálló indítványként nyújtottak be: dr. Sándor Klára, dr. Magyar Bálint, dr. Kóka János, Gusztos Péter, dr. Hankó Faragó Miklós és Geberle Erzsébet. Itt van köztünk az előterjesztők képviseletében Magyar Bálint. Amennyiben kiegészítéseket kíván fűzni a törvényjavaslathoz, amelyet mindannyian ismerünk, itt van most erre lehetőség. Parancsoljon, képviselő úr!
Dr. Magyar Bálint előterjesztő (SZDSZ) szóbeli kiegészítése
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden kívánok szólni. A családon kívüli erőszak tárgyalása után a családon belüli erőszakról beszélhetünk. Ez utóbbi terület sokkal kiterjedtebb, hétköznapibb, és kevesebb figyelmet kap, mint az előző. Sértettjeinek száma jóval nagyobb, és mégsem foglalkozunk vele megfelelően.
Bár történt egyfajta szabályozása ennek a kérdésnek, de ez a szabályozás, amelyet 2006-ban a parlament meghozott, nem hozta meg azokat a következményeket, amelyeket elvártunk volna egy ilyen jogi szabályozástól. Egyáltalán a távoltartás elrendelésének vagy elutasításának átlagos átfutási ideje hat hónap volt, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag alkalmatlan a törvényjavaslat arra, hogy betöltse feladatát. Eközben Magyarországon két év alatt körülbelül százan estek családon belüli erőszak áldozatául oly módon, hogy belehaltak az ott elszenvedett sérülésekbe, és ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy az áldozatok rendszerint különböző felmérések alapján minden negyvenedik fizikai inzultus után fordulnak egyáltalán a hatósághoz, akkor érzékeltethetjük ennek a problémának a súlyát. Meghalni nem olyan könnyű, kedves képviselőtársaim, és amikor két éven belül százan halnak bele családon belüli erőszak következményeibe, akkor látjuk, hogy ez a jéghegy csúcsa, és mit jelent a jéghegy csúcsa alatti tartomány, az milyen kiterjedt.
Ez a javaslat, amelyet benyújtottunk, részben az IRM 2003-as elképzelésein alapult. Az alkotmányügyi bizottságban lefolytatott vitát követően, amelynek során tárgysorozatba vették és általános vitára való alkalmasságát megszavazták ennek a javaslatnak, ezután egyeztetéseket folytattunk mind az igazságügyi tárca képviselőivel, mind pedig az MSZP erre kijelölt képviselőivel. Lényegében előterjesztőként képviselőtársaimmal mi nyitottak vagyunk arra, hogy néhány ponton módosítsuk ezt a javaslatot, úgy, hogy az eredeti célja teljesülni tudjon, ugyanakkor a különböző alkotmányossági aggályokat ki tudjuk szűrni ebből a törvényjavaslatból. Ilyen értelemben kiküszöbölnénk belőle a polgári peres eljárás folyamatát, amely ebben a törvényjavaslatban szerepel; a rendőrség által, rendőr által elrendelhető távoltartásnak a mennyiségét korlátoznánk, de úgy, hogy egyébként a szabályozás úgy valósuljon meg, hogy kvázi ne legyen hézag a rendszerben.
Alapvetően az áldozatot kívánjuk védeni, és a szabályozással szeretnénk megakadályozni, hogy az áldozat ki legyen téve újabb fenyegetéseknek, esetleg fizikai inzultusnak annak érdekében, hogy visszavonja a feljelentését. Ehhez kérem a bizottság támogatását.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Megkérem dr. Sömjéni László főosztályvezető urat, hogy ismertesse a minisztérium törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontját.
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Sömjéni László főosztályvezető, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
DR. SÖMJÉNI LÁSZLÓ főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Kormányálláspontot még nem tudok mondani, csak tárcaálláspontot. A javaslat egy valós társadalmi problémát vet fel és arra ad adekvát választ, olyan társadalmi problémára, amelynek az intézményes megoldásai még hiányoznak. A tárca támogatja a javaslatot, de azzal, hogy véleménye szerint vannak benne olyan pontok, amelyek újragondolása indokolt. Ha ez megtörténik, akkor a tárca véleménye szerint ez egy végrehajtható és alkotmányos törvény lesz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai közül kíván-e valaki hozzászólni? Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Egy nagyon fontos törvényjavaslatról tárgyalunk. Nekünk kötelességünk a gyengéket és a kiszolgáltatottakat védeni, de én is fontosnak tartanám, hogy még finomítások történjenek a törvényjavaslatban, hogy ne legyen alkotmányos aggály a törvénnyel kapcsolatban. Én a magam részéről támogatni tudom.
ELNÖK: Köszönöm. Ki kér még szót? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, szavazni fogunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ki támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát? (8) Ki nem támogatja? (0) Ki tartózkodott? (2) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érekében szóló törvényjavaslat (T/6205. szám) (Általános vita)
3. napirendi pontunk a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat, mely dr. Sándor Klára és dr. Magyar Bálint képviselők önálló indítványa. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Köszöntöm az Önkormányzati Minisztérium részéről megjelent dr. Luczai Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes asszonyt.
Megkérem dr. Magyar Bálint képviselő urat, hogy tartsa meg szóbeli kiegészítését.
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítése
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mintegy másfél hónappal ezelőtt az Európai Parlament több mint 560 igen szavazattal, 60 ellenszavazattal és 60 tartózkodás mellett elfogadta az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának a nemek közti esélyegyenlőség kérdéséről szóló jelentését, illetve ajánlását. A jelentés - amely negyvenvalahány pontból áll - két első témája a családon belüli, ezen belül a nőkkel szembeni fizikai erőszak korlátozása, megszüntetése érdekében teendő intézkedések, illetve a különböző döntéshozatali pozíciókban megtalálható diszkriminációk korlátozása. Nem véletlen, hogy a jelentésben a két szélsőséges eset a nőket a társadalomban ért durva fizikai erőszak, illetve a tág értelemben vett hatalmi elitből való kitaszítottságuk. A jelentés ezeket összefüggően értékeli és ez irányban tesz ajánlásokat. A javaslatban - amelyet elsöprő többséggel szavazott meg az Európai Parlament - kifejezett ajánlás történik a kvóták alkalmazására európai uniós, országgyűlési és helyi választási szinten. Az 560 elfogadó - pártállástól függetlenül - szinte a teljes skálát felöleli.
Úgy gondoltuk, újra be kell nyújtani ezt a törvényjavaslatot, hiszen az elmúlt időszakban nem változott a helyzet hazánkban. Másutt rendszerint nagyobb arányban kerülnek be nők a parlamentbe, mint Magyarországon. Ebben a szabályozásban a korábbi javaslataink közül csak azokat őriztük meg, amelyekkel kapcsolatban nem merült fel alkotmányossági aggály. Alkotmányossági aggály alapvetően azzal kapcsolatban merült fel, hogy a kormányban részt vevő miniszterek és államtitkárok között próbáltuk meg a kvótás eljárást alkalmazni. Tehát újra benyújtottuk ezt a javaslatot és reméljük, hogy most nagyobb támogatást fog élvezni a parlamentben, hiszen a nagy pártok - a Fidesz és az MSZP - elnökei korábban már támogatták, csakúgy, mint az Európai Parlament vezető politikusai. Most pedig - ahogy említettem - az Európai Parlament elsöprő többséggel tette meg ezt az ajánlást, amely elsősorban nekünk szól, hiszen uniós összehasonlításban az utolsóelőtti helyen állunk, csupán Málta van mögöttünk. A tágabb értelemben vett nemzetközi összehasonlításban pedig a 120. hely körül van Magyarország a tekintetben, hogy milyen arányú a nők részvétele az Országgyűlésben.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy a tárca támogatja-e a törvényjavaslatot.
A kormány álláspontjának ismertetése (Dr. Luczai Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes, Önkormányzati Minisztérium)
DR. LUCZAI ZSUZSANNA főosztályvezető-helyettes (Önkormányzati Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem tudok kormányálláspontot mondani, mert a kormány még nem alakította ki álláspontját a törvényjavaslattal kapcsolatban.
ELNÖK: Ezért kérdeztem a tárca álláspontját.
DR. LUCZAI ZSUZSANNA főosztályvezető-helyettes (Önkormányzati Minisztérium): Tárcaálláspontot se tudok mondani.
ELNÖK: Ki kíván hozzászólni? Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Valóban nagy szükség lenne arra, hogy a nők nagyobb arányban vegyenek részt az Országgyűlés munkájában és a döntéshozatalban. Nem tudom, hogy ez a javaslat mennyire korlátozza a választhatóságot például a Nők Pártja esetében. Nekik is a kvótának megfelelő számú férfit kell a listájukon állítani? Fontos lenne egy ötpárti egyeztetés azért, hogy olyan megoldást találjunk, amely elősegítené, hogy több nő kerüljön a döntéshozatalba.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én a kvótát mint megoldást nem tartom jó iránynak, mégis támogatom a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, mert úgy gondolom, ez mégiscsak jelzés lenne arra, hogy Magyarországon a nők esélyegyenlőségével, illetve az egyenlő bánásmóddal nincs minden rendben. Azonban azt tartanám a jó sorrendnek - s ezzel kapcsolatban minden parlamenti pártnak van adóssága -, ha végre listáznánk azokat a törvényeket, amelyek diszkriminációra adnak lehetőséget a munka világában és bárhol másutt akár a munkabérek esetében, akár a részmunkaidővel kapcsolatban, akár más ügyekben. Ha a kormány ezt támogatná, akkor ez hitelesítené azt a törekvést, hogy a döntéshozó szervekben több nő vegyen részt. Ezzel együtt támogatom a törvényjavaslatot.
Farkas Flórián képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Szeretném megkérdezni az előterjesztőtől, nem tart-e attól, hogy ez elindít egy lavinát, hogy majd előállnak különböző csoportok, kisebbségek - például a cigányok - a létszámarányos képviseletet illetően, ami szintén alkotmányos mulasztása a parlamentnek. És ha előjönnek, ezt hogy tudjuk kezelni?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kér még szót? (Nincs jelentkező.) Ha nincs több kérdés, észrevétel, az előterjesztőnek adom meg a szót válaszadásra.
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Nem véletlen, hogy az Európai Unióban csak a nemek közti kvótáról beszélnek. A romákkal szembeni diszkrimináció nem ezen a ponton jelentkezik, hanem alapvetően az oktatásban. Nem arról szól a romák kiszorítottsága, kitaszítottsága, hogy már megfelelő iskolai végzettséggel rendelkeznek, és a döntéshozatali pozíciókba nem engedik be őket.
A diszkrimináció máshol szerepel, és ott is a pozitív diszkriminációnak az eszközeit oktatási miniszterként is jómagam alkalmaztam, kezdve a körzetesítéstől az integrált nevelés előírásáig; a közoktatási törvénybe akkor került be először a diszkrimináció tilalma, és így tovább, lehet sorolni a jászladányi eset kapcsán történő fellépésemen keresztül minden ilyesmit, ami ezt szolgálja.
A nők esetében más a helyzet, hiszen az egyetemistáknak már 55 százaléka nő, és ez azt jelenti, hogy nem arról van szó, hogy a parlamenti munka betöltéséhez szükséges képzettséggel ne rendelkezzenek, hanem az akadémikusokon belüli arányuktól kezdve az egyetemi tanárokon belüli arányukig, a mindenfajta vezető testületben való arányukig messzemenően diszkrimináltak.
Ami azt illeti, hogy milyen egyéb más törvényekben gondolkodunk, amelyek a nők esélyegyenlőségét érinti, ezt sorozatosan meg kívánjuk jeleníteni a parlament előtt, és ez ügyben majd fogunk egyébként a többi parlamenti párttal is tárgyalni, hogy amennyiben lehetséges, minél szélesebb támogatással kerüljön már eleve be a törvényjavaslat a parlament elé vitára, kezdve itt a nemi sztereotípiáktól egészen a prostitúció kérdéséig, a munkaerő-piaci helyzetig, tehát minden ilyesmit érintően, ami szabályozást igényel.
Amin én most, nemcsak a mai bizottsági ülésen, hanem az alkotmányügyi bizottság ülésén is meg voltam lepve, az a kormány álláspontja. Hiszen a parlamentben a szavazás előtt Újhelyi István államtitkár úr, a minisztérium egykori államtitkára jelentette be a kormány részéről, hogy támogatják a javaslatot. Ez a javaslat szó szerint az, amire akkor Újhelyi István államtitkár úr igent mondott. Máig nem értem, hogy milyen fórumon, milyen felhatalmazás alapján kik döntöttek arról, hogy hirtelen a kormány elbizonytalanodott volna a támogatásában, hiszen a nem egészen egy évvel ezelőtti esethez képest én nem tapasztaltam volna, hogy a nők száma, aránya a döntéshozatali pozíciókban úgy megugrott volna, hogy ez most ne indokolná már ennek a javaslatnak a támogatását a kormányzat részéről. Én szeretném, ha a kormányzat következetesebb lenne, és az akkori támogatását nem vonná vissza. Én ezt nem tudom másképp értékelni; nem úgy tudom értékelni, hogy a kormány még nem alakította ki az álláspontját, hanem úgy tudom csak értékelni, hogy a kormány megint játszik azzal, amivel játszott akkor is, hogy egészen a szavazás előtti pillanatig nem hajlandó egyenesen nyilatkozni erről a kérdésről. Különösen furcsának tartom ezt egy olyan minisztérium részéről, amelynek kifejezetten az a feladata, hogy az esélyegyenlőségi szempontokat figyelembe véve a nők jogait és a nők lehetőségeit védje és támogassa.
Kérem tehát a kormány részéről, hogy ne bújjon el, a minisztérium se bújjon el, legyen szíves minél gyorsabban kialakítani a véleményét, illetve megindokolni azt, hogy ha később el kíván térni a korábbi véleményétől, akkor milyen indokok alapján kívánja ezt megtenni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kíván-e a minisztérium képviselője reagálni?
DR. LUCZAI ZSUZSANNA főosztályvezető-helyettes (Önkormányzati Minisztérium): Nem, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen ezt a beszédes hallgatást. (Derültség.) Pettkó képviselő úr?
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak annyit szeretnék nagyon halkan megjegyezni, hogy ennek a bizottságnak, amelynek most az ülésén ülünk, ennek is van egy albizottsága, és ez az albizottság sem ülésezik sajnálatos módon rendszeresen, amely ezzel a témával foglalkozna. Én tehát csak azt jegyzem meg halkan, azt javaslom a bizottság elnökségének, hogy ezt tekintsék át. Mert ha ez az albizottság nem ülésezik, akkor inkább oszlassuk föl, vagy mondjuk azt, hogy nincs szükség rá, ha nem tartja meg az üléseit. És minden egyes képviselő, aki ebben a bizottságban benne van, gondolja meg azt, hogy vállalja-e a továbbiakban azt, hogy ő ennek az albizottságnak a tagja kíván-e maradni. Mindenféleképpen azt szorgalmazom, hogy legyen ilyen albizottság, aki aktív tagja marad, azokkal tartsa is meg az üléseit.
Egyébként az meg természetes dolog, hogy az egyetemisták közel 55 százaléka nő, hiszen ha megnézzük ezt a korosztályt, ebben a korosztályban a nők és a férfiak arányát, láthatjuk, hogy sokkal több hölgy van, mint úr. Ezekután természetes, hogy az egyetemre több hölgy jár, mint úr.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem is azt mondta a képviselő úr, hogy ez rossz (Derültség.), hanem azt mondta, hogy másutt nem így van, az a rossz (Derültség.), de persze nem szeretném ezt kommentálni. Én egyetértek egyébként azzal a javaslattal, amit Pettkó képviselő úr mondott, úgyhogy szerintem hamarosan napirendre tűzzük ennek az albizottságnak a beszámolóját.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
A szavazás következik a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 7 igen. Aki nem támogatja? (0) És aki tartózkodik? (3) 3 tartózkodás mellett a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot.
A következő kérdés, hogy kívánunk-e előadót állítani; és ez már az előző napirendi pontnál is kérdés volt, ezt akkor elmulasztottam, elnézést kérek.
Tehát az előző napirendi pont, a családon belüli erőszak kapcsán Ékes Ilona esetleg vállalja? (Ékes Ilona jelzi, hogy igen.) Köszönjük szépen.
Itt pedig? (Nincs ilyen jelzés.) Egyébként nem kötelező, mert írásban is lehet; én azt mondom, hogy ne állítsunk. (Nincs ellenvetés.) Jó, köszönöm szépen.
A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslat (H/6416. szám)(Módosító javaslatok megvitatása
A 4. napirendi pontunk következik: a Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslat módosító javaslatainak megvitatása következik. Külön elismerés illeti Orbán Anikó referenst, hogy ezt a délelőttöt itt velünk töltötte.
Az 1. és 2. módosító javaslat egyaránt Kormos Dénes javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját az 1. ponttal kapcsolatban. Támogatja-e a kormány?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) 2 igen. Nem támogatja? (8) 8 nem és 2 igen szavazattal a bizottság nem támogatta, egyharmadot sem kapott.
A 2. pontról kérdezem a kormány álláspontját.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) Ez 10 igen, a bizottság tehát egyhangúlag támogatta a módosító javaslatot.
Köszönöm szépen a megjelenést és a türelmet.
"Egyebekben" van-e valakinek közlendője? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Köszönöm szépen, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 38 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea és Soós Ferenc