EMBCB35-/2008.
(EMBCB115-/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2008. november 4-én, kedden, 13 óra 04 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása *
Bizottsági állásfoglalás elfogadása a dunaszerdahelyi 2008. november 1-jei futballmérkőzésen történt rendőri beavatkozással kapcsolatban *
Bizottsági állásfoglalás elfogadása a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nagycsécsi gyilkosságokkal kapcsolatban *
Teleki László (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat (T/6575. szám) *
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Heinek Ottó elnök (Magyarországi Németek Országos Önkormányzata) szóbeli kiegészítése *
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válasza az elhangzottakra *
További kérdések, észrevételek *
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válasza *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása *
A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat (T/6573. szám) *
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válasza az elhangzottakra *
További kérdések, észrevételek *
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válaszai *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása *
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám)
(Általános vita) *
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) válasza az elhangzottakra *
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása *
A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslat (H/6416. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Donáth László (MSZP) képviselő a bizottság által elfogadott két állásfoglalás nyelvhelyességéről és utólagos álláspontjáról *
(Általános vita)
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) megérkezéséig Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) Dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Farkas Flórián (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz) Dr. Fazekas Sándornak (Fidesz)
Bíró Ildikó (Fidesz) Pettkó Andrásnak (MDF)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Dr. Kántás Péter vezető főtanácsos (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Heinek Ottó elnök (Magyarországi Németek Országos Önkormányzata)
Orbán Anikó referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Váradi-Bor Judit főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Hetei Tibor tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Adorján Richárd osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Farkas Zoltán vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Zétényi Zsolt elnök (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
Dr. Balsay Szabolcs elnökségi tag (Nemzeti Jogvédő Alapítvány)
Dr. Völgyesi Miklós elnök (Civil Jogász Bizottság)
Dr. P. Csikai Miklós parlamenti tanácsadó
Pappné Farkas Klára igazgató (ET-könyvtár)
Molnár András szakértő (MDF-frakció)
Soós Károly szakértő (MDF-frakció)
Kiss László András szakértő
Molnár Nagy Mária (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 04 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása
BALOG ZOLTÁN (Fidesz) a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes, és kérem, hogy a helyettesítéseket mondják be. Donáth képviselő úr mindjárt érkezik, neki helyettesítést nem állítunk be. Jó, Godó képviselő urat Timea, Lénárt képviselő úr itt van, Nyakó képviselő urat Lénárt képviselő úr. Teleki úr itt van, Tóth képviselő úr itt van. Wiener képviselő urat Tóth Gyula. Gusztos képviselő úr tett kísérletet a helyettesítésre, nem tudom, valakit megtalált-e? (Nincs jelzés.) Nem? Jó, akkor nincs. Bíró Ildikót.. Fazekas képviselő urat megkérjük, jó? (Pettkó András: Ékes Ilonát helyettesíti, majd én helyettesítem.) Jó, akkor Pettkó képviselő úr. Ékes Ilonát Fazekas képviselő úr. Farkas képviselő urat...szerintem mindjárt érkezik. Igen. Semjén Zsoltot Szászfalvi képviselő úr, ez így rendben is van.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim, kérdezem, van-e valakinek ezzel kapcsolatban hozzászólása? (Nincs jelzés.) Nincs hozzászólás. Amennyiben nincs, kérem, fogadjuk el a napirendi javaslatot. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag a napirendi javaslatot elfogadta.
Első napirendi pontunk bizottsági állásfoglalás elfogadása a Dunaszerdahelyen 2008. november 1-jén tartott futballmérkőzésen történt rendőri beavatkozással kapcsolatos. Az állásfoglalás a mellékelt módosítással mellékelve van az anyaghoz. Nem tudom, volt-e rá ideje képviselőtársaimnak, tegnap este küldtük ki? Sikerült-e megkapni és áttanulmányozni? Van-e ezzel kapcsolatban valakinek hozzászólása? (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, kérem, hogy szavazzunk róla, ki az, aki elfogadhatónak tartja a javaslatot. (Szavazás.) Megállapítom, a bizottság egyhangúlag elfogadta az állásfoglalást.
Második napirendünk bizottsági állásfoglalás elfogadása a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nagycsécsi gyilkosságokkal kapcsolatban. Annyi van a mellékletben, hogy nyilatkozat szerepel, de azt javaslom, hogy állásfoglalást adjon ki a bizottság és ne nyilatkozatot. Van-e ezzel kapcsolatban hozzászólás? (Jelzésre.) Teleki képviselő úr mint előterjesztő, parancsolj.
Teleki László (MSZP) szóbeli kiegészítése
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenképpen szóban is szeretném elmondani az állásfoglalásomat. Elsősorban azért tartottuk fontosnak mint a Magyar Szocialista Párt bizottsági tagjai, mivelhogy példátlan eset történt. Ma még nem tudjuk, hogy rasszista indíttatású-e az a gyilkosság, ami történt Nagycsécsen vagy más indíttatású-e, de egy biztos, hogy a Parlament Emberi jogi bizottságának mindenképpen el kell ítélnie azt, ha olyan erőszakot vél felfedezni a társadalomban, amely kigyűrűzhet más irányba, és másokra is kihathat, ezért a társadalom megnyugtatása érdekében gondoltam, hogy az állásfoglalást mindenképpen kellene kezelnie a bizottságnak, és azért is tartom fontosnak ,mert az elmúlt órák eseményei, illetve a tegnapi események azt mutatják, hogy a romák nincsenek kellőképpen megnyugtatva és nincsenek kellőképpen informálva arról, hogy ebben az országban nyugodtan, békésen élhetnek, ezért tartom fontosnak, hogy az a bizottság, amely az emberi jogokkal kiemelkedően foglalkozik, széles nyilvánosság előtt fejtse ki véleményét, hogy minden állampolgár egy ebben az országban, és nincsenek olyan társadalmi különbségek, amelyek feszültséget kell, hogy gerjesszenek. Természetesen szociális különbségek mindig is voltak és lesznek is, de ez nem azt jelenti, hogy bárkit emiatt, etnikai vagy vallási hovatartozása miatt ki kell rekeszteni, sőt, tovább megyek, esetlegesen üldözni vagy meggyilkolni kellene. Ezért tartja fontosnak a Magyar Szocialista Párt frakciójának bizottsági tagsága, hogy ezzel a kérdéssel ilyen szinten foglalkozzon a bizottság is. Köszönöm elnök úrnak ezt a gyorsaságát, hogy ma már ezt a napirendre tudtuk tűzni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Még annyit szeretnék mondani, hogy természetesen a bizottság nevében adjuk ki, képviselő úr mint előterjesztő jegyzi az anyagot. Van-e még ezzel kapcsolatban valakinek hozzászólása? (Nincs jelzés.)
Ha nincs, akkor szavazzunk. Aki egyetért, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, a bizottság egyhangúlag támogatta az állásfoglalást.
Harmadik napirendi pontunk következik. Külön köszöntöm az országos kisebbségi önkormányzatok képviselőit, akik jelen vannak, Heinek Ottó elnök urat. Az előadó-művészek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk.
Köszöntjük a minisztérium képviselőit. Én átadom az elnöklést alelnök asszonynak, és köszönöm a megértést.
(Balog Zoltán elnök távozik az ülésről, Fogarasiné Deák Valéria alelnök átveszi az ülés vezetését.)
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Nagyné Varga Melinda főosztályvezető, és remélem, jól mondom, dr. Váradi-Bor Judit. Üdvözlöm önöket tisztelettel. A törvényjavaslatot képviselőtársaim megkapták, ismerik, az esetleges szóbeli kiegészítésüket hallgatjuk tisztelettel.
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése
NAGYNÉ VARGA MELINDA főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Az előadó-művészeti törvény megalkotásának szándéka mögött az a felismerés áll, hogy mindezidáig nem létezett olyan szabály, amely erre a területre, a művészeti területre vonatkozik. A 140-es, is mint tudjuk, a könyvtárak, a levéltárak és a múzeumok rendszeréről szól. Ennek a hiányosságnak leginkább ott látszik a hátulütője, hogy a finanszírozás nem követi azokat a gazdasági változásokat, kiszámíthatóan nem követi azokat a gazdasági változásokat, amelyeket az elmúlt években előállhattak. Olyan alapelveket rögzít ez a törvénytervezet, amely igen fontos ahhoz, hogy kiszámítható és átlátható finanszírozással és munkajogi feltételekkel lássuk el ezt a területet, az előadó-művészeti szervezetek körét.
Ezek az alapelvek elsősorban az egységesség: ez azt jelenti, hogy egységes munkajogi szabályokat fogalmazzon meg a törvény, attól függetlenül, hogy az előadó-művészeti szervezet formája költségvetési intézmény vagy pedig gazdasági társaság.
A megőrzés és új kezdeményezések támogatása: erre is vonatkozik az egyik alapelvünk. Ez azt jelenti, hogy meg kell őrizni mindazokat az értékeket, amelyeket az előadó-művészeti szervezeteink képviselnek, ugyanakkor lehetőséget kell adni, és lehetőséget lehet adni azoknak a független szervezeteknek is, amelyek új törekvésekkel és az előadó-művészet megújításának szándékával jelentkeznek ebben a szférában.
Átláthatóság és kiszámíthatóság: ez azt jelenti, hogy a tulajdonosok, a fenntartók tisztában legyenek azzal, hogy milyen költségvetési támogatásokra számíthatnak. Tudniuk kell, hogy az állam bizonyos támogatásokért milyen feladatokat vár el; tudni kell azt, hogy a támogatás milyen egyéb kedvezményekkel járhat; tudnunk kell azt, hogy a költségvetési év megtervezésekor - akár a fenntartók, akár a tulajdonosok részéről is - melyek azok a fő számok, amelyek már mutatóként jelentkezhetnek a költségvetési törvényben is.
Az egységességnél még egy nagyon fontos elemet kell kiemelni. Amikor a törvénytervezetet a törvényalkotók elkezdték megalkotni, akkor derült ez ki, akkor vált világossá, hogy nem elég csak a színházról szólni ennek a törvénynek, ugyanis a színházak érintik a zeneművészet és a táncművészet területét is; gondoljunk csak olyan színházakra, ahol előfordul mind a három tagozat. Ezért nem lehet az, hogy csak féloldalasan az egyik művészeti ágról szóljon, ugyanúgy rögzítenie kell a munkajogi szabályokat és a finanszírozást a színházak esetében, mint a tánc- és a zenekarok, énekkarok esetében is.
Az egyeztetések, amelyeket nagyon fontosnak tartok most itt elmondani: a nyár folyamán a szakmai szervezetekkel és a társtárcákkal szoros egyeztetéseket végeztünk. Itt most különösen fontosnak tartom megemlíteni, hogy a nemzetiségi színházak képviselőivel találkoztuk a nyár elején, ahol ismertettük a törvénytervezet akkori állapotát is, elmondhatták észrevételeiket, illetve meghívást kaptak arra a szeptember 21-i eseményre, amelyet az Új Színházban tartott a tárca és a Magyar Színházi Társaság, ahol miniszter úr mintegy ünnepélyesen átadta a törvénytervezet koncepcióját a szakmai szervezeteknek. Meghívást kaptak oda a nemzetiségi színházak, előadó-művészeti szervezetek képviselői is, ahol elmondhatták javaslataikat, észrevételeiket.
A törvénytervezetet elküldtük a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának is, aki levélben tájékoztatott bennünket arról, hogy a munkatársával történt személyes egyeztetésnek megfelelően kerültek kialakításra azok a változtatások, amelyeket ő kért és jelzett. Ezek a változtatások többek között arra vonatkoznak, hogy az előadó-művészet i tanács rendes tagjaként vegyenek részt a kisebbségi képviselők is, illetve az alapelvekben a preambulumban nyomatékosan jelenjenek meg a kisebbségi előadó-művészeti szervezetekre vonatkozó részek is.
A kategóriákban is történt változás, ugyanis öt kategóriába soroljuk be a színházakat. Ezek a kategóriák átjárhatóak. Ez azt is jelenti, hogy egy nemzetiségi színház, amely nem akar a IV. kategóriába besorolást kapni, előadásszámai alapján besorolást kaphat ugyanúgy az I., II. vagy III. kategóriába is; ezt is jelenti többek között a törvény egységessége.
A vezetőválasztás még egy nagyon fontos eleme ennek a törvénynek. Az észrevételeknek megfelelően átdolgoztuk a vezetőválasztásra vonatkozó részt, hogy amennyiben nem kisebbségi önkormányzat a fenntartója az előadó-művészeti szervezetnek, úgy a vezetőválasztásnál csak az ő egyetértésükkel lehessen a vezetőválasztásról döntést hozni. Megküldtük az önkormányzati szövetségeknek is a törvénytervezetet, az általuk kapott észrevételek egy részét beépítettük. Az egyik fontos résznek például itt még megemlítésre kell kerülnie, amennyiben tisztáztuk a nemzetiségi színház fogalmát is. Kérésükre a nemzetiségi színház fogalma nemcsak azt jelenti, hogy a nemzetiség nyelvén játszó előadásokat megvalósító szervezetek tartozhatnak ide, hanem lehetőséget adunk arra is, hogy amennyiben kifejezetten a szociokulturális problémájukat feltáró, és arra válaszokat adó kérdésekkel foglalkoznak az előadások, azt is tekintsük a nemzetiségi színjátszás körébe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. A bizottság tagjait kérdezem, hogy kinek van kérdése, véleménye? (Jelzésre.)
Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Azt szeretném megkérdezni, hogy a benyújtott javaslat adókedvezményeket ígér ennek a területnek; én azt hallottam az elmúlt másfél-két évben az MSZP képviselőitől, hogy az adókedvezmények körét nem bővíteni, hanem szűkíteni szeretnék. Most azzal nem szeretnék vitatkozni, hogy helyes lépés-e, hogy bővítjük az adókedvezmények körét, vagy szűkítjük; ha van egy ilyen szándék, hogy bővítsük, akkor rendben van, csak én a benyújtott adótörvényekben nem látom ezt. Nem értem, hogy akkor ez hogyan fog megvalósulni, ami az egyik törvényben benne van, bár a szocialista-szabad demokrata kormánynál általában ez mindig így van, hogy ígérnek valamit, aztán nem így történik, most viszont csak MSZP-s kormány van, úgyhogy kíváncsian várom, hogy mi történik ezen a területen, tehát lesz-e adókedvezmény, vagy nem lesz adókedvezmény, lesz-e egy új forma.
Csak mellékesen és halkan jegyzem meg, hogy itt van a Pénzügyminisztérium képviselője; lehet, hogy ő tud segíteni önöknek, hogy ezt hova szeretnék betervezni, vagy mi van ezzel a területtel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.)
Tóth Gyula képviselő úr, parancsoljon!
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Egy látszólag nem ide tartozó témával kezdeném kérdéseim sorát. A dombóvári Belvárosi Általános Iskola, ami alapfokú művészeti oktatási intézmény is, néhány hete ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját; ezen az egyhetes rendezvénysorozaton több mint 3 000 ember vett részt a különböző rendezvényeken. Ez az ének-zene tagozat az országban, ha jól emlékszem, másodikként jött létre, és természetesen azzal a bizonyos Kodály-módszerrel végezte, végzi jelenleg is a munkáját, ami a világon mindenütt működik, ahol ezt alkalmazni akarják; egyelőre úgy tűnik, mintha éppen csak Magyarországon felejtenénk el, hogy van ilyen. Nyilván ebbe a törvénybe ezt nem lehet beiktatni, nem tartozik szorosan ide, csupán csak azért jegyeztem meg, hogy kellene valamit abban a tekintetben lépni, hogy ez a világszerte ismert módszer ne éppen a szülőhazájában váljon mellékessé.
Elhangzott, hogy a szakma támogatja, mind a 16 szakmai szervezet. Nem akarok különösképpen gonosz lenni, ugye nemcsak azért támogatja a szakma, mert bizonyos tekintetben egzisztenciális problémáik megoldását is látják ebben a törvényjavaslatban? Ugye sokkal többről van szó ennél?
A Nemzeti Kulturális Alap törvényét, pontosabban az alá tartozó támogatásokat befolyásolja-e ez a törvény, ütközik-e a kettő egymással vagy egymástól függetlenül is működhetnek?
Nem gyanút mondanék, inkább csak egy félelmet, hogy ennek a törvénynek az életbelépésével nem fog konzerválódni az a struktúra, akár színházi, akár zenei, akár táncművészeti, ami pontosan azért oly gyönyörű, mert nem hajlandó konzerválódni, hanem igazodik....és akkor lehetne a szavakat tovább mondani.
Akkor, amikor gazdasági, pénzügyi válságról beszélünk, jogosan merül fel egy olyan kérdés, hogy a finanszírozási lehetőségek a jelenlegihez képest, mert tudjuk, hogy mennyit szán a minisztérium a következő esztendőkben, de mit fog ez jelenteni a gyakorlatban mondjuk az énekkarok esetében a jelenlegi meg a várható támogatást figyelembe véve?
2009. egyébként az átmenet éve lesz, nyilván azért, mert regisztrálni kell a szervezeteknek maguknak, aztán majd el fog dőlni, hogy melyik kategóriába tartoznak. Az adatgyűjtés miatt is nyilván időigényes. Kérdezem, a válság jele miatt több vagy kevesebb lesz a pénz? Ez összefügg az előző kérdésemmel. Ha jól értem, nem kell választani a társulati forma és a produkciós forma között ezután sem. A törvénytervezetben legalábbis ez sejlik
Meggátolhatja-e a törvény azt a gyakorlatot, és erre millió példát bármelyikünk fel tudna hozni, hogy például a fenntartó szépen kivonul szépen, csendben és azt mondja, hogy a további működtetés legyen az állam kizárólagos feladata, és csak az állami támogatásban bíznak. Tehát meggátolhatja-e ez a törvény?
Az utolsó kérdésem kapcsolódik Pettkó képviselőtársam kérdéséhez, de más megközelítésben. Ezt a tervezett adóakármit Brüsszel támogatja-e, mert ez a kardinális kérdés szerintem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy van-e megszólalási szándék? (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nem. Akkor Heinek urat kérem, úgy tudom, szeretne hozzászólni a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnökeként. Ezt meg kell, hogy szavazzuk, merthogy ez a rend, úgyhogy kérdezem a bizottság tagjait, hogy hozzájárulunk-e? (Szavazás.) Természetesen igen, úgyhogy parancsoljon, elnök úr.
Heinek Ottó elnök (Magyarországi Németek Országos Önkormányzata) szóbeli kiegészítése
HEINEK OTTÓ elnök (Magyarországi Németek Országos Önkormányzata): Köszönöm szépen. Rövid leszek. Elsősorban szeretném megerősíteni és meg is köszönni a minisztériumnak, hogy kicsit talán megkésve, de mégis csak kikérték az Országos Kisebbségi Önkormányzat véleményét. A kisebbségi önkormányzatok és a kisebbségi ombudsman véleményét összességében el is fogadták és be is építették a törvényjavaslatba.
Két egymással összefüggő problémára szeretném felhívni a figyelmet, és az előterjesztő figyelmét is kérve, hogy adott esetben egy módosító indítvánnyal, ha támogatni tudják, akkor ebben történjék változás. Az egyik az, ami a törvény alapelveiben szerepel, nevezetesen úgy fogalmazza a javaslat, hogy a törvény hozzájárul ahhoz, hogy a helyi, valamint települési és kisebbségi önkormányzatok önként vállalt helyi közszolgáltatási feladatellátás körében megteremtsék az előadó-művészeti tevékenység feltételeit. Éppen csak az országos kisebbségi önkormányzatok maradtak ki ebből, mert nincs tudomásunk arról, hogy helyi vagy területi kisebbségi önkormányzat színházat működtetne, hivatásos zenekart tartana fenn, stb. A probléma azért érdekes, mert az országos kisebbségi önkormányzatok általunk fenntartott, különböző formában működő színházak éppen azért vannak, hogy ne helyi feladatot lássanak el, hanem országos feladatot lássanak el, ebből következően ezek a szín házak elég sokat tájolnak, járják az ország különböző nemzetiségek lakta területeit és településeit is. Ez függ össze a másik problémával, amit a minisztériumnak ugyan javasoltunk, de amit nem vett figyelembe az előterjesztő, az nevezetesen az, hogy többek között azért ismert, hogy ezeknek a színházaknak tájolási kötelezettségük van, és el kell utazni valahova, felépíteni a díszletet, lebontani, visszajönni, képtelenek így ezek a színházak évi 180 előadást produkálni, márpedig ahhoz, hogy az 1-es kategóriába sorolódjanak és ezzel kiemeltebb állami támogatásban részesüljenek, ahhoz 180 előadást kellene produkálni.
Gyakorlatilag egy-két színházat érint ez a probléma. Hangsúlyosan érinti az egyetlen, kvázi állandó társulattal és színházi struktúrával rendelkező Német Színházat Szekszárdon, illetve Pécsett érinti a Horvát Színházat is. Azt javasoltuk a minisztériumnak, hogy ezeket a nemzetiségi színházakat is sorolja 1-es kategóriába, és így a fenntartói támogatás és az állami támogatáson túlmenően lehetőségük lenne némi többletforrás megszerzésére. Erre a két problémára szerettem volna felhívni a bizottság figyelmét, és szerettem volna kérni, hogy ebben támogassanak bennünket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További felszólalási szándékot nem látok, kérem főosztályvezető asszonyt, hogy szíveskedjen reagálni az elhangzottakra.
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válasza az elhangzottakra
NAGYNÉ VARGA MELINDA főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Első kérdés, amit több képviselő úr is említett, az adókedvezmény. Ez azért fontos, mint ahogy a bevezetőben már szóltunk erről, hogy harmadik lábra tennénk a finanszírozási rendszert, és egy ösztönző is lenne tulajdonképpen ez az adókedvezmény. Mind ez ideig szerepelt a törvényben az adókedvezmény, amelyet Brüsszellel folyamatosan egyeztetünk, amelyet a Pénzügyminisztérium Támogatásokat Vizsgáló Irodája közvetít. Ennek az eljárásnak elég hosszadalmas az ideje, három hónaptól akár egy évig is eltartható időről van szó. A törvény akkor is elfogadható, akkor is hatályba lép, amennyiben később lenne hatályos az adókedvezményre vonatkozó rész. A finanszírozási rendszer az adott, leírt mutatókkal így is megállja a helyét, véleményünk szerint azonban nagyon fontos ennek az adókedvezménynek a bevezetése, mivel ez egyfajta tehermentesítést is jelenthet az évek során az állami finanszírozásban is. Tehát az adókedvezmény most is szerepel a tervezetben, és a brüsszeli jóváhagyást kell megvárni azzal, hogy ez valóban hatályos lehessen és életbe is léphessen.
Így volt ez egyébként a filmtörvény esetében is. A dombóvári iskola ugyan nem szorosan érinti ezt a tervezetet, de mégis fontos annyiban beszélni erről, hogy a színházművészet alapkérdéseit és a művészeti oktatás kérdéseit is feszegeti már ez a kérdés, ezért a minisztériumban államtitkár asszony vezetésével olyan munkacsoport felállítását tervezzük a közeljövőben a törvény megszületésével párhuzamosan, amely pontosan a művészeti oktatás helyzetével foglalkozna. Ennek a bizottságnak tagjai lennének azok a művészeti felsőoktatási intézmények szakemberei és az alapfokú művészeti oktatással foglalkozók is. Feltárni azt a helyzetet, hogy milyen problémák vannak, és több év elteltével milyen megoldandó helyzetek vannak az alapfokú és felsőfokú művészeti oktatás területén is.
Egyébként a drámapedagógiát érinti a törvény, hiszen a miniszter által kiírható pályázatokban lehetőség van drámapedagógiai képzésekre is; a 21. §-ban olvasható ez a miniszter által kiírható keretek között is.
Miért támogatja a szakma? A pénz miatt? Biztos, hogy a pénz miatt is, természetesen, egy nagyobb biztonságot nyújt, de ettől sokkal többről van szó, és ez a több a kiszámíthatóság jelző, amiről már szó esett itt. Évekkel ezelőtt már a színházszakmai folyóiratokban olvasható volt a szakma kérése, hogy lehessen előre tudni azt, hogy milyen támogatási összegekkel lehet gazdálkodni; lehessen tudni, hogy az állami támogatásért mi az, amit elvár az állam, mi az a közfeladat, amit teljesíteni kell, hogyan fogalmazódhatnak meg értékpreferenciák az állami támogatások mögött. Ezek mind olyan kérdések, amelyekre a törvénytervezet választ próbál adni, és választ ad.
Munkajogi kérdések: nem egy színházban, előadó-művészeti szervezetben problémát okoz speciális munkavégzési szabályok alkalmazása miatt a munkavégzés szabályszerűsége; ez a törvény, ez a törvénytervezet erre is választ ad, megfelelően kezeli ezeket a speciális üzemmenetből adódó problémákat is. Lényegesen többről van tehát itt szó, mint a pénzről. A szakma értékítélete és a szakma megközelítése szerint egy átlátható, kiszámítható rendszer nagyon megkönnyítené azt a munkát, ami az előadó-művészeti szervezetekben jelenleg is folyik, és hosszú távon kiszámítható lenne.
Azt hiszem, hogy a következő kérdés arra vonatkozott, hogy mit jelent az önkormányzatok esetében a finanszírozás, kivonulhatnak-e a fenntartók a finanszírozásból. Érdekeltségi rendszert vezet be ez a törvénytervezet. A törvénytervezet úgy szól, hogy a finanszírozási rendszer egyik alapja az intézményesült színházak, előadó-művészeti szervezetek esetében az önkormányzati, vagyis a tulajdonosi támogatás; ennek arányában támogat az állam is. Nem lenne jó, ha olyan esetek fordulnának elő, hogy évek alatt az önkormányzat vagy a fenntartó kivonul, hiszen az övé a színház, az övé a felelősség elsősorban, azt a lakóterületet látja el előadó-művészeti produkciókkal és értékekkel, amely az ő felelősségi körébe tartozik. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak ezt a fajta finanszírozási rendszert, amellett, hogy meg kell jeleníteni, meg kell jelennie az értékeknek is, tehát nemcsak feladatot, hanem kedvezményt is biztosít ez a törvénytervezet.
Konzerválni fogja-e ez a törvénytervezet a struktúrát? Az előadó-művészeti törvény kategóriáit kifejtő passzusokban olvasható - a színházak esetében ez öt kategória, az V. kategória, a zenekarok, énekkarok esetében pedig a II. kategória -, amely lehetőséget ad arra, hogy átjárhatóak legyenek ezek a kategóriák. Tehát amennyiben egy ma még független szférához tartozó előadó-művészeti szervezet úgy gondolja, hogy számára nagyobb biztonságot jelentene, vagy szeretne kőszínházi formába tagozódni, erre is megvan a lehetőség, de akár olyan formában is egy társulat nélkül, produkciós színházként, befogadó színházként - ez bizonyos fajta játékteret is enged akár az önkormányzatoknak is. A lehető legjobb, leghasznosabb módon, szervezeti formában kell ellátnia a művészeti értékek biztosítását, ugyanakkor az V. és a II. kategóriába is tettünk több biztosítékot a zenekarok és énekkarok esetében, ahova jelenleg a függetlenek tartoznak, például, hogy a költségvetési törvény szerint a most a 7. melléklethez tartozó szervezetekre fordítható támogatás 10 százaléka mindenkor az V. kategóriába tartozó független szférákra fordítható; minimum a 10 százaléka, így fogalmaz most a törvénytervezet. Ez jelenti azt, amit az alapelveknél megfogalmaztunk, hogy nemcsak az értékek védelme, hanem az új értékek bekerülése és felkarolása is célja a törvénynek. Emellett igen fontos eleme az is, hogy rendelkezésre áll az V. kategória, vagyis a függetlenek támogatására és a zenekarok, énekkarok esetében a II. kategória támogatására rendelkezésre álló összeg 50 százalékáig több évre szóló támogatási szerződést is lehet kötni, tehát ez egy olyan kedvezmény, amely példaértékű, és ez valóban a kiszámítható működést jelentheti a ma még független szférához tartozó, vagy oda is tartozni akaró előadó-művészeti szervezetek részére.
Az énekkarok esetében is természetesen többletforrással számolunk. Volt már arról szó, hogy akkor van jogosultsága, és akkor hasznos az a törvény, amennyiben pluszforrást is rendelünk hozzá, hiszen az érdekeltséget is akkor tudjuk igazán érvényesíteni - a két alapelvet, az átláthatóságot és az érdekeltséget is -, hiszen kell ahhoz pluszforrásnak lenni, hogy az önkormányzat valóban lássa annak értelmét, hogy erejéhez képest még inkább támogassa az előadó-művészeti szervezetet, mert kifizetődő - idézőjelben -, mert akkor az állam is elismeri azt a törekvését. Az énekkarok, zenekarok esetében is pluszforrásra számítunk. A jelenlegi helyzetben is 4 milliárd forint volt az az összeg, amellyel indítani szeretnénk az átmeneti évben ezt a tervezetet. A mai információk szerint a költségvetési törvény 7. mellékletében 3,7 milliárd forint áll a zenekarok és a színházi szervezetek támogatására. A megoszlás a következő: 650 millió pluszforrással számolunk a zenekarok és énekkarok esetében, 3 milliárd 50 millió forinttal pedig a színházak esetében. Brüsszel támogatja-e? Az egyeztetés folyik; akkor tudunk erről beszámolni, amikor végleges információt kapunk a támogatásokat vizsgáló irodától is.
Heinek Ottó úr felvetéseire, hogy országos kisebbségi önkormányzat, mint fenntartó: természetesen, amennyiben ez kell, akkor így korrigáljuk a törvénytervezetet, hiszen az a célunk, hogy nemzetiségi szervezetek, kisebbségi önkormányzatok, országos önkormányzatok által fenntartott szervezetek is bekerülhessenek ebbe, mert róluk is szól ez a törvény.
Tájolás - most ezt a szót használom, bár a szakma ezt nem szereti, inkább azt szereti, hogy országos megjelenés - és a kategóriák, mert ez a két kérdés összefüggött. Igen, valóban most a IV. kategóriába terveztük megemelt összeggel a nemzetiségi színházak támogatását, attól függetlenül, hogy bármelyik kategóriába sorolható. Itt két kérdésről kell beszélni. Véleményünk szerint ahhoz, hogy ezt a kérdést tovább tudjuk vinni, meg kell nézni egy hatásvizsgálattal, hogy hogyan teszünk jobbat a nemzetiségi színházaknak. Akkor teszünk-e jobbat, ha a megemelt, nemzetiségi színházak támogatására szánt forrásból pályázhatnak - és ez nem zárja ki ezen kívül a 21. § alá tartozó pályázati lehetőségeket sem, hiszen oda minden egyes előadó-művészeti szervezet pályázhat -, vagy pedig, ha besoroljuk kategóriákba, még akkor is, ha csökkentett előadásszámot írunk elő nekik, mert ott a másik mérőszám a nézőszám. Az az érdekünk, hogy minél több néző láthassa a nemzetiségi színházak előadásait is, mert ez a cél; ha úgy tekintjük, akkor országos feladatot látnak el ezzel a tevékenységgel. Azt gondolom, hogy a módosító elfogadása előtt meg kell vizsgálni ezt a két lehetőséget, tehát modellezzük végig. Természetesen a szakma, illetve a kollégáim segítségét is felajánlom, hogy abban az esetben jobb-e, ha nézőszámok és önkormányzati hozzájárulás alapján számítjuk ki a támogatást, vagy ha a IV. kategóriában maradnak, illetve az V. kategóriában, mert a mai tudásunk szerint az V. kategóriába nem egy nemzetiségi színházakhoz tartozó előadó-művészeti szervezet is pályázik, eddig is pályázott, és úgy gondoljuk, hogy ezután is pályázni fognak.
Szeretnék még néhány szót szólni a tájolásról. A 21. § alatt felsorolja a törvénytervezet, hogy milyen egyéb célokra adható még támogatás; ez az OKM fejezetében meglévő forrásra vonatkozik. Ezek között a célok között szerepel az országos bemutatkozás is, tehát lehetőség az országos bemutatkozásra. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy amennyiben egy előadó-művészeti szervezet tájelőadáson vesz részt, vagy tájelőadást végez, akkor emellett a nézőszámszorzót is figyelembe veheti, amennyiben eléri ezt a bizonyos előadásszám kategóriát is. Úgy gondolom, mindezek figyelembevételével kell a lehető legjobb helyet megtalálni a nemzetiségi színházaknak. Azt hiszem, hogy válaszoltam a kérdésekre, de ha maradt még, akkor várom a kérdéseket.
További kérdések, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nézek a bizottság tagjaira. (Jelzésre:) Tóth Gyula képviselő úr kért szót. Parancsoljon!
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony; természetesen köszönöm a válaszokat is. Én azt gondolom, hogy felmerülhet egy olyan megközelítés is, hogy egy ilyen területet, a művészetek, a zene-, a táncművészet világát egyáltalán szabad-e törvényben - valami úton-módon, akár így is - szabályozni, egy dolgon azonban nem lehet vitatkozni, azt gondolom, hogy ebben a mostani formájában a szakma támogatja.
Most hogy ez éppen ilyen törvény, amiről akár még úgy is beszélhetnénk, hogy leánykorú törvény ez a színházi törvény, amennyiben filmtörvényünk ugyanezt előterjesztő képviselője említi. Azt gondolom, hogy egy olyan törvényről van szó, amely a színház világán kívül a zene, a táncművészet világát is megpróbálja az elhangzottak alapján természetesen finanszírozni és megadni a lehetőséget.
Azt gondolom, hogy arra kell ügyelni, hogy a törvény ebben a formájában nem, de ha esetleg módosítókkal netán véletlenül eltorzulna egy kicsit, nem is szokott, abba az irányba semmiképpen nem mehet, hogy a művészeti szabadságot bármilyen úton módon szabályozza. Megfelelő védelem is észrevehető a törvényjavaslat mostani formájában. Azt gondolom, az államnak, persze idézőjelben, annyiban lehet szerepe, amennyiben képes arra, hogy kooperál, képes arra, hogy megadja a bizonyos kereteket, feltételeket, döntő többségben támogat, de hát nem kizárólag csak állami támogatás igénybevételéről szól ez a törvény nyilvánvalóan.
Azt gondolom, hogy az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság számára az sem lehet közömbös a törvény kapcsán, hogy a határon túli magyarok kultúrájának az ápolása éppen úgy célja, mint ahogyan természetesen támogatja a nemzeti etnikai kisebbségek művészeti életét, és végül azt gondolom, hogy a nagyszerűsége, és a bizottságok azért támogatják általános vitára alkalmasnak, mert erősíti az Alkotmánynak azon szellemét, hogy minden állampolgárnak joga legyen a kulturális alap minél szélesebb hozzáféréséhez, gyakorlásához és így tovább. Én magam is támogatom az általános vitára alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha további jelentkező nincs, akkor szavazhatunk. Nem kérdeztem, elnézést kérek, hogy Tóth Gyula képviselő úr által elmondottakra osztályvezető asszony szeretne-e valamit reagálni.
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válasza
NAGYNÉ VARGA MELINDA főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm, csak egyetlen mondattal, hogy a szakma kezdeményezésére indult el a törvényalkotás. Két éve volt az a megbeszélés, amin ezt kinyilvánították, de már előzőleg is jelezték, hogy megemelnék. Biztonságban szeretnék tudni, és lehet, hogy kicsit furcsának hangzik, de a művészeti élet szabadságát kinyilvánítani, és amiről képviselő úr is beszélt, hogy az állam szerepét ebben látjuk, hogy támogatni és teret engedni annak, hogy minél több nézőhöz eljussanak a produkciók.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazhatunk, úgy látom. Kérdezem, hogy ki az, aki a bizottságban általános vitára való alkalmassággal egyetért? (Szavazás.) Kilenc igen, ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Hét nem. Tartózkodás? (Szavazás.) Egy tartózkodás. Megállapítom, a bizottság általános vitára való alkalmasságot támogatta 9 igen, 7 nem, 2 tartózkodás szavazattal. Köszönöm szépen, hogy eljöttek. Előadót gondolom, hogy állítanánk. Tóth Gyula képviselő úr vállalja a bizottsági előadói szerepet? (Tóth Gyula bólogat.) Azt említeném még, hogy ha Heinek úr által említettekben bizottsági módosítóra készülünk, a jelzett konzultáció gondolom, rendjén való lesz. Köszönöm szépen. Akkor ezt a napirendet lezárom.
A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat (T/6573. szám)
Következő a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megvitatása. Tisztelettel köszöntöm az előterjesztő képviseletében Aradi Zsolt főosztályvezető urat. (Közbeszólásra.)
Bocsánat, kisebbségi előadóról nem szavaztunk. Elnézést kérünk, Pettkó András képviselő úr vállalja a kisebbségi előadói szerepet, és akkor kisebbségi előadója is lesz a bizottságnak az előző napirendi pont általános vitájában.
Üdvözlöm önöket. A napirendi pont előterjesztője képviseletében, és kérdezem tisztelettel, hogy szóban mivel kívánja kiegészíteni a törvényjavaslatot?
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Asszony! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a közpénzügyi törvénycsomag része, amely törvénycsomagot javaslatként tavaly november óta a Ház előtt van, de kapcsolható a költségvetési plafonnal foglalkozó törvényjavaslathoz is tartalmi szempontból, mert hiszen mindkét törvényjavaslat azt célozza, hogy valahogyan, valamilyen módszerrel a hiány, a kiadások oldaláról szabályozza az államháztartás költési lehetőségeit, kiadási lehetőségeit, méghozzá több évre előre. Most ez a törvényjavaslat, vagyis amely a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról, más oldalról közelíti meg a kérdést, mert támogatja ezeket a makrodöntéseket olyan módon, hogy a mikroszféra költését szabályozza. Szabályozza a szervezetek oldaláról, feladatok oldaláról, feladatok feltételei és követelményei oldaláról, költségszintek oldaláról, vagyis azt mondja, hogy annyi költségigény, költségszükséglet keletkezzék a közszférában, ezen belül a költségvetési intézményeknél, amennyi pénz az államháztartásban erre a célra van, ugyanakkor teljesítménykövetelményeket is megszab, tehát nem egyszerűen fiskális követelményeknek igyekszik megfelelni, hanem megköveteli a közhatalmi, illetőleg közszolgáltatási tevékenységeknek azt a volumenét és azt a színvonalát, ami elvárható a közszolgáltató szférától. Van egy fiskális követelmény, van egy szakmai működési teljesítménykövetelmény is ebben a rendszerben. Ez azt is jelenti, hogy az államháztartásról szóló jelenlegi törvény, amely jelenleg tartalmában valójában az államháztartás viteléről szól, most ezt meghaladja ezt a törvényjavaslat, nem az egész államháztartási törvény tekintetében, hanem a költségvetési intézményszféra tekintetében. Tehát nem egy technikai lebonyolítási jellegű jogszabály, hanem olyan, amelyik visszahat azokra a reálfolyamatokra, amely reálfolyamatok a költségeket keletkeztetik, azokat a költségeket, amelyeket az államháztartásnak meg kell finanszíroznia.
Mindenképpen reformértékű erre a területre, amivel foglalkozik, de egyik szélsőséges megoldás felé sem megy el, hanem az arany középutat támogatja. Két szélsőséges megoldás van a költségvetési intézményi szféra kezelési módját illetően, az egyik az úgynevezett bürokratikus koordináció, talán ez az ismertebb, azt jelenti, hogy az intézmények költségvetését, a költségvetés végrehajtását aprólékos szabályok korlátozzák, és így biztosítják, hogy ne költsenek többet és másra, mint amire a költségvetésüket kapták, és van az úgynevezett piaci koordináció, amely azt vallja, hogy a költségvetési intézmények olyanok, mintha piaci szereplők lennének, és majd a verseny eldönti, hogy mégis mit csinálnak, és mennyi pénzt költenek.
Egyik szélsőség mellett sem foglal állást ez a rendszer, hanem azt mondja, hogy a költségvetési intézmények sokfélék, ennek a jogszabálynak az alapvető vonása, hogy az intézményi költségvetési rendszert felbontja különféle típusú intézményekre, közhatalmi szervekre, mint igazgatási szervek, rendőrség, hadsereg, és így tovább. A közszolgáltató szervekre, mint például iskolák, múzeumok, levéltárak, közintézeti körre, mint például egyetemek, egészségügyi intézmények, kulturális intézmények, kutatóintézetek. Vállalkozó közintézetekre, az utóbbi körből amit említettem, egy szűk kör, egyedileg kiválasztott, személy szerint kiválasztott kör. Tehát valaki nem lehet eleve vállalkozó közintézet, ehhez külön törvény és külön döntés kell, és végül a közüzemek, amelyek önkormányzati területen településgazdálkodással foglalkoznak, jellemzően.
Tehát ilyen értelemben választotta az arany középutat a jogszabály. Amire kiterjed, az 14 ezer költségvetési szerv, és hogy mekkora ügyről van szó: amit költenek, az a GDP 20 százaléka, az államháztartás 35 százaléka, és 750 ezer emberről van szó. Ha a tartalmát mondjuk, akkor azt lehet mondani, hogy a kormányzati és az önkormányzati, általában a felügyeleti felelősséget növeli, ezeknek a szervezeteknek a szerepét, funkcióját erősíti, ugyanakkor megtalálta azokat a módszereket, amelyeket már egyébként is sokat reklamálnak a költségvetési intézményeknél, tehát az üzemgazdasági szemléletet is bevezeti az intézmények egy csoportjánál, amiről az előbb beszéltem, illetve az intézmények egy még szűkebb csoportjánál a piaci szemléletet engedi érvényesülni. Most összességében azt lehet mondani, hogy a költségvetési intézményi szférára vonatkozó szabályozás versenyképességét a gazdálkodói szférához képest növeli, mert a mai - ahogy említettem -, bürokratikus koordináció körébe tartozó intézményszabályozás nagyon sok intézményt és a döntéshozókat is arra készteti, hogy a költségvetési szférából kilépve közfeladatokat vállalkozás formájában lássanak el nem releváns igények kiszolgálására. A jogszabály persze ezzel is foglalkozik, tehát elfogadja azt is, hogy közfeladatot lehessen vállalkozói szférában is ellátni, de ennek szempontjait részletesen megfogalmazza, tehát magyarul a választás nem esetleges és nem napi ötleteken alapul, hanem egy olyan szempontrendszeren, amit a jogszabály nagyon pontosan leír. Azt lehet mondani, hogy a két kultúra, a költségvetés és vállalkozási kultúra e szabályozás révén alapvetően közeledik egymáshoz, nem megváltoztatva az állam eddigi szerepét.
Végül annyit, hogy mivel nem foglalkozik a törvény - mert az eddigi vitákban azért úgy láttuk, hogy keverednek ügyek - foglalkoztatási jogszabályokkal, nem beszél arról, hogy munka törvénykönyve, Kjt. vagy más jogszabály, mert ez nem ennek a tárgya; nem tartózkodik tőle, vagy fél tőle, hanem nem tárgya. Nem foglalkozik a vagyonnal, tehát nincs szó privatizációról, nincs szó vagyonodaadásról, vagyonvisszavételről, mert nem tárgya a jogszabálynak, mert az részben az állami vagyonról szóló jogszabályok tárgya, részben ágazati jogszabályok tárgya. Látható a normaszövegből, hogy a kisebbségi törvény módosítása sem szerepel benne, sem közvetlenül, sem közvetve, nemcsak azért, mert kétharmados, és azért ez egyébként is körülményes volna, hanem egyszerűen nem tárgya, tehát az önkormányzatokkal, mint irányító vagy felügyelő szervekkel sem foglalkozik a törvényjavaslat és a későbbiekben sem. Amivel direkt módon foglalkozik a jogszabály, azok az intézmények, amelyek a helyi, települési, illetve országos kisebbségi önkormányzatokhoz kapcsolódnak, mert ott azt mondja, hogy ezek költségvetési szervek - abban az esetben, ha ez tényleg költségvetési szerv, tehát nagyon fontos, hogy itt nem a közfeladat-ellátásról, hanem a költségvetési szervről beszélünk -, tehát amely kisebbségi költségvetési szerv van, arra direkt módon vonatkozik ez a szabályozás, hiszen az alapjogszabály azt mondja, hogy ezek költségvetési szervek. Ebben az esetben besorolandók azokba a kategóriákba, amelyeket említettem, és ebben az esetben az azokra vonatkozó differenciált szabályokat alkalmazzák.
Ez a közintézményi kategóriában - tehát az iskola, könyvtár, művelődési otthon körben - lényegében a jelenlegi jogszabályokat jelenti, de azzal, hogy megalapozottabban kell költségvetést készíteniük, ezzel kapcsolatos eljárást követniük, tárgyalni kell velük költségvetést, a másik elem pedig a színház, amely egy rugalmasabb gazdálkodási kategóriába fog tartozni, mint ahogy az eddigi általános szabályozás alapján ez következett. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem.
Szászfalvi László alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Köszönöm szépen. Először néhány kérdésem lenne, és bár az előadó már érintette a kérdéseim egyik részét, szeretném kérdezni, hogy volt-e egyeztetés a törvényjavaslat kapcsán, illetve beérkeztek-e már konkrét észrevételek - amiket a bizottságunk nyilván szeretne látni - egyrészt az önkormányzati érdekszövetségek részéről, másrészt a kisebbségi önkormányzatok részéről, harmadrészt a kisebbségi ombudsman részéről, ami szerintem elég fontos ebben a kérdésben, és volt-e szándék arra, hogy ötpárti egyeztetés legyen, tekintettel arra, hogy én úgy érzem, hogy ez egy elég jelentős törvény. Minden, a törvény következményét elbagatellizáló vélemény ellenére azt szeretném megfogalmazni, hogy ez a törvény, ha nem is az egész magyar közigazgatást, de a közigazgatásunk 80 százalékát fel fogja dúlni. Itt a határidők szerintem rettenetesen rövidek, tehát a 2009. január 1-jétől 2010. január 1-jéig tartó bevezetési és hatályosulási határidő szerintem elképzelhetetlen, és az irreáliák világába tartozik. Lehet, hogy ki lehet vérrel, verejtékkel vasalni a magyar közigazgatási rendszerből - ahogy olvassuk a törvényjavaslat indokolási részében, ez 600 központi és 13 ezer önkormányzati szervet érint, vagy érinthet -, lehet, hogy, nyilván adminisztratíve, át lehet vasalni, vagy át lehet nyomni az egész magyar közigazgatáson, de az, hogy biztos, hogy nem fog tartalmi szempontból normálisan működni, és az biztos, hogy még nagyobb anarchiát és káoszt fog előidézni az egyébként is anarchisztikus állapotokat mutató magyar közigazgatásban, szerintem borítékolható.
Én nyilvánvalóan nem az igen tisztelt Pénzügyminisztérium jelen lévő képviselőjének adresszálok bizonyos észrevételeket és véleményeket, itt nyilván központi kormányzati politikai akaratról van szó, én mégis úgy olvasom ezt a törvényt, hogy ez érint kétharmados törvényeket is. A kisebbségi törvényt nem tudom elképzelni, hogy az a struktúra, ami létrejött a kisebbségi törvényben immár nem is tudom mióta, '92 óta, ha jól rémlik nekem, az volt a célunk teljes konszenzus alapján, a parlament mindenkori parlamenti pártjai részéről, hogy a kisebbségi önkormányzatok autonómiát tudjanak gyakorolni. Kulturális autonómiát és hosszú-hosszú éveken keresztül ezek a kisebbségi önkormányzatok nemcsak kulturális autonómiát gyakoroltak, hanem valóságos autonómiát is gyakorolhattak, hiszen ahol többségben voltak a kisebbségiek, ott gyakorlatilag teljes mértékű kisebbségi autonómiát, önkormányzást tudtak végrehajtani. Ez a múltkori törvénymódosításnál már gyengült sajnos, na de mégiscsak egy közjogi kategória a kisebbségi önkormányzás, és én azt gondolom, hogy ha ilyen módon avatkozik bele az állam, akkor a kisebbségi önkormányzatok autonómiáját csorbítja; egyébként a települési önkormányzatok autonómiáját is ugyanolyan mértékben csorbítja. Én értem a pénzügyi igazgatás logikáját egyik oldalról, de azt gondolom, hogy sokkal több időt kellene hagyni arra, hogy ez végig legyen egyeztetve, és létrejöjjön egy olyan konszenzusos állapot, amikor mind az önkormányzatok, mind a kisebbségi önkormányzatok kormányzattal, parlamenttel egyetemben azt mondják, hogy ez valóban jó, valóban előreviszi a dolgokat, és nemcsak azt fogják tapasztalni, hogy esetleg anarchisztikus lesz a helyzet, és elvonják azt a pici kis meglévő mozgásterét is még az önkormányzatoknak, illetve a kisebbségi önkormányzatoknak, amely még egyáltalán valamennyire van, de nyilván egyre inkább szűkül ez a kör. Én elfogadom tehát a főosztályvezető úrnak azt az érvelését, amit a vége felé mondott, hogy élesen el kellene választani a közfeladat-ellátást, illetve ezt a bizonyos törvényt, mert a törvény csak költségvetési szervekről akar beszélni; én úgy érzem, hogy azért ennél sokkal többről szól ez a törvény.
A közfeladat ellátása az önkormányzati szinten, települési önkormányzati szinten, illetve a kisebbségi önkormányzatok szintjén nyilvánvalóan szűkül akkor, ha ez a törvény meg tud valósulni, és ilyen módon tud megvalósulni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Jelzésre.) Donáth László képviselő úr jelentkezett.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Eszembe nem jutott volna szólni Szászfalvi képviselőtársam szavai előtt, merthogy ez egy iszonytatóan nagy anyag, olyan brutális nagy anyag, hogy azt gondolom, hogy a mi képzettségünk minimum egy hetet igényel, hogy ebbe beleássuk magunkat (Szászfalvi László: Legalábbis néhány napot.) Ez nem jelenti azt, hogy ne szólalhatnánk meg. Én egy vidámabb lelkű lelkész vagyok, mint Szászfalvi barátom, ezért tartózkodnék attól, hogy eleve azt mondjam, hogy ez az egész eleve méltó a gyehennára, bár ki tudja? Majd ki fog derülni a praxisban. (Szászfalvi László: Nem ezt mondtam.) Nem így mondtad, mert nem voltál bátor eléggé ahhoz, hogy kimondd, amit gondolsz, de én kimondom helyetted, amire gondoltál. (Dr. Fazekas Sándor: Gondolatolvasó vagy.) Mi az hogy! Sajnos. Visszatérve azonban e rettenetes anyagra, én hallgatva is megborzongtam, hogy miről is van itt szó. Nem biztos, hogy rossz, drága Szászfalvi barátom, de mégiscsak ha jól értem, akkor ez a 60 valahány paragrafusból álló, mintegy másfél kilogramm súlyú törvényjavaslat nem kevesebbet céloz meg, mint a magyar közigazgatás reformját, annak is azt a részét, ami igazán fontos, hiszen mi Max Weber szellemében felnőtt mai protestáns lelkészek, nemcsak Orbán Viktor, de evangélikusok is, figyelünk arra, hogy a gazdaság mit tesz lehetővé, miképpen hatja át az egyes ember életét, közössége életét, illetve a gazdaság mit enged meg közigazgatás címén.
Ha ön azt mondja nekem, drága főosztályvezető úr, hogy az ön által ide az asztalra letett dokumentum jobbá fogja tenni a magyar közigazgatást, Jászi Oszkár, Bibó István, és még néhány kiváló, ezen fáradni nem rest, bár régen halott magyar közgondolkodó politológus szellemének megfelelően, akkor én azt mondom, hogy az önök munkája minden elismerést megérdemel.
Még egyszer mondom, csak kérdezni szeretnék, mert ez az anyag meghaladja pillanatnyilag az én szellemi képességeimet. Ha jól számolom, én nem onnan közelítenék, amit ön mondott, mert az megfoghatatlan tizenvalahányezer, de ha azt látom, hogy 700 ezer közszolga életét fogja ez befolyásolni, és ha hárommal beszorzom, akkor a lakosság egyötöde, 2 millió ember, az gyakorlatilag nagyobb jelentőségű törvény, mintha valaki Alkotmányt akar módosítani. Ennyiben talán Szászfalvi barátom szavát picit helyre rakom, ami azt jelenti, hogy nem biztos, hogy a kétharmados törvény, hanem sokkal fontosabb a magyar társadalom lényegét érintő törvény. Az én kérdésem csak arra vonatkozik, várható-e az elénk helyezett törvénytől egy tisztultabb, valódi, az ország aktuális helyzetéhez hozzáillesztett közszféra finanszírozás, vagy pediglen ez az anyag is, mint oly sok, az 1992-es Áht.-t részben módosítani igyekvő, ahelyett, hogy azt leváltó törvény lenne? Föltámadt bennem is a gyanú, hogy ne maradjak távol derék helvét hitvallású barátom gondolkodásától, hogy miért nem egy új Áht.-t készítettek? Minek a fügefalevél? Le a fügefalevéllel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Fazekas képviselő úr, parancsoljon.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelettel várom majd a választ a fügefalevéllel kapcsolatban a minisztériumtól. Nagyon tanulságos. Annyit azért el szeretnék mondani, hogy ez azért nem közigazgatási reform, ez a jogszabály a költségvetési szervek jogállásával foglalkozik, ami egy alrendszer, ráadásul nagy része önkormányzati területet érintő szabályokat tartalmaz.
Számomra az nem világos, hogy mi az a szabályozási kényszer, ami indokolja egy ilyen jogszabály megalkotását? Vannak azért kaotikus, illetve kaotikusabb területek, ahol a kormány megpróbálja a reformot végigvinni, mint az egészségügy, egy generációnak nem lehet rendet tenni, akkora káosz lett belőle. (Donáth László: Arról nem a kormány tehet, hanem az az ellen tiltakozók.) Majd ha képviselőtársam szót kér, akkor elmondja a véleményét. Abban is teljes káosz van, ami szintén az önkormányzatiság alapvető részét érinti. Megint egy olyan szabályozás készül, amely kikerülve a fenntartói és tulajdonos önkormányzatokat, nyúl bele az intézményrendszerbe, aminek azért vannak alkotmányossági aggályai is, de egyébként is az az alapja is, hogy biztos, hogy ez az a terület, ami a leginkább megköveteli azt, hogy beavatkozzunk? Hiszen az ÁSZ, közigazgatási hivatal, ügyészség, nem tudom, hány hivatal ellenőrzi ezeknek az intézményeknek a működését, az önkormányzatok erre vonatkozó szabályait, és a jelenlegi szabályokkal összhangban lévőnek tartja ezeket az intézményi működési területeket. Szerintem lenne más terület, ahova a rendteremtés szándékát irányítani lenne szükséges.
Azt én is meg szeretném kérdezni, ha netán törvényerőre emelkedik, kiállja-e az alkotmányosság próbáját ez a jogszabály? A módosítók, amik ilyenkor születnek, azok is a rendezettség irányába terelik a dolgokat, mégis, jobb lesz itt a helyzet? Mitől fog javulni, mert nem látom ebben, hogy valami érdemi megtakarítás készülne például a rendezettségen túlmenően. Volt-e erre valamilyen felmérés, hatástanulmány, lehet-e számítani arra, amit Donáth képviselő úr is feszegetett, hogy ez jelent-e valamit forintban, hatékonyságban?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr, parancsoljon.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Annyit szeretnék még, Donáth képviselő úrral megerősíttetvén, aki szintén hosszú tanulmányozás után arra jutott, hogy ez fontos és lényeges, sok-sok embert, települést, közösséget érintő törvény nyilvánvalóan. Én is úgy érzem, hogy meghaladja a szellemi kapacitásaimat, alázatosan bevallom. Gyakorlat oldaláról mint elég régóta gyakorló polgármester közelítem meg a kérdést, és ott viszont van tapasztalatom. Azt gondolom, az a tapasztalat azt mondatja az emberrel, hogy talán ezen a fronton lassabban kellene haladni, mert ha valóban az a célunk; hogy itt megtakarítást érjünk el, ez kimondva, kimondatlanul benne volt ebben a szóbeli kiegészítésben, hogy egy nagyobb rendszernek az egyik eleme ez a törvényjavaslat, és ennek az a célja, hogy a kiadásokat próbáljuk csökkenteni.
Az lenne a tisztességes, hogy ötpárti kezdeményezés legyen indítva a kormányzat részéről, az önkormányzati törvénynek a felülvizsgálatát, az önkormányzati feladat- és hatásköröket kell először tisztába tenni és utána jöhet a hozzá szabott költségvetési kérdéskör, illetve a költségvetési struktúra vagy a költségvetési szerveknek a struktúrája. Most hozzányúlunk egy meglévő, ahogy Fazekas képviselőtársam elmondta, agyonellenőrzött struktúrához, és ki tudja, hogy milyen kétes kimenetelű végeredménnyel, de pont a lényeghez nem nyúlunk hozzá, ami pedig 18-19 éve vitatéma és kérdés, hogy magát a feladatokat és a hatásköröket kellene tisztába tenni vagy konszenzusra jutni, és azt követően hozzá szabni a költségvetési struktúráját az egész történetnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További felszólási szándékot nem látok. Főosztályvezető úr, parancsoljon, öné a szó.
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válasza az elhangzottakra
DR. ARADI ZSOLT főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): A hatálybalépés kérdése: A jogszabály valóságos alkalmazása nem 2009. január 1., hanem 2010. január 1. Tehát a felkészülési időre vonatkozóan a válasz az, hogy egy év. (Szászfalvi László: Részben.)
Természetesen, ha a törvényjavaslat elfogadása elhúzódik, akkor annyival kevesebb. Van egy féléves határidő is, tehát ezen belüli féléves határidő, amely az intézmények besorolására vonatkozik. Ez két dolgot jelent: vagy a status quo rögzítését ebben az értelemben ez egy ikszelési feladat, hogy ma az intézmény hova van besorolva, milyen tevékenységet lát el statisztikailag, és ennek megfelelően a besorolás mechanikusan megtörténhet, a másik, hogy ebben az esetben ez egy egynapos munka. Egy nagyon nagy önkormányzatnál, központi költségvetési szerveket - durván 600 - körülbelül fél óra alatt be lehetett sorolni, de ez a feladat igen jól elősegíthető az önkormányzati területre nézve akkor, ha, és ezt így tervezzük, az Önkormányzati Minisztériummal közösen egy olyan típusbesorolási sillabuszt adunk ki, ami megkönnyíti az önkormányzatok dolgát, tehát egyszerűen felsorolja a meglévő intézményfajtákat, és azokat ezekbe a költségvetési kategóriákba besoroltatja. Ezt alapul véve lehet végrehajtani a feladatot.
A másik megoldás a besorolásra, ha az önkormányzat átgondolja, hogy az adott közfeladatot milyen formában célszerű végrehajtani, tehát hogy gazdasági társaság vagy nem gazdasági társaság formában, de ha úgy gondolja, hogy nem változtat, akkor természetesen nem történik semmi. A jogszabály hároméves kifutást ad arra nézve, hogy a szempontokat, amelyeket a jogszabály tartalmaz, mikor érvényesítik, tehát három évet ad erre; nyilvánvalóan tudjuk, hogy egy átalakulás mibe kerül.
Egyeztetés: a kisebbségi ombudsman egyetértett a tervezettel, a helyi önkormányzati szövetségek egyetértettek a tervezettel. Nem első fordulóban, van egy hivatalos egyeztetési forma államigazgatási egyeztetés keretében, van egy KÖÉT típusú egyeztetés az önkormányzatokkal, és volt egy harmadik, az érdekegyeztetés a KIÉT-en. Az utolsó KIÉT-en, tehát a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsában a helyi önkormányzatok, szövetségek képviselői kijelentették, hogy a tervezeten átvezettük mindazokat az észrevételeket, amelyeket ők tettek, tehát ők ott kijelentették, hogy a dolog rendben van. A Miniszterelnöki Hivatal, tudtunkkal, kiküldte az országos kisebbségi önkormányzatoknak: egy egyetértett vele - nem mindegyiktől kaptunk választ -, egy pedig észrevételt tett, több észrevételt nem kaptunk. Van-e kétharmados szabály? Mi nem tudunk olyan szabályról ebben, alkotmányügyi bizottság megállapítja, kifejezetten nem utaztunk arra, hogy kétharmados szabályt megváltoztassunk. Erre a bevezetőben utaltam, hogy ilyen szándék sincs, hogy a kisebbségek jogállásáról szóló törvényhez hozzányúljunk.
Nem említettem külön, de van a Kisebbségi Közalapítvány. A jogszabály kifejezetten utal arra, hogy ha törvény azt mondja, hogy egy közalapítvány van, ami egyébként ennek a törvénynek az előírásai alapján esetleg megszüntetendő lenne, akkor nem kell megszüntetni, tehát nem három év múlva, hanem egyáltalán nem kell megszüntetni. Ez a jogszabály nemcsak a jobb közigazgatást célozza, ez általában egy közérdeket szolgáló dolog, tehát itt a hozzászólások onnan közelítették a dolgot, hogy akik a költségvetési intézményekben vagy irányító szerveknél dolgoznak, őrájuk ez a jogszabály mit jelent. Ez a jogszabály másként gondolkodik, mert azt mondja, hogy az intézmény nem önmagáért van; az intézmény azokért van, akiknek szolgáltat, tehát nagyon jó egy üres kórház, de végül is nem azt kell szabályoznunk, hogy akkor ez hogyan is működjék, hanem itt a betegekért van a kórház, a kulturális intézmény és az oktatási intézmény. Amikor én azt mondtam, hogy a teljesítmény oldaláról közelít ez a jogszabály egyfelől, akkor ezt mondtam, hogy itt nem 750 ezer emberről van szó, hanem, ha úgy tetszik, 10 millió emberről, tehát fordítva van a dolog. Én hivatásos hivatalnok vagyok, tehát soha nem a hivatalnokokat tekintem minden bajok okozójának, mint ahogy szokás; még vagyunk egy páran, de 2-300 ezerre már nem tudunk csökkenni, mert kevesebben vagyunk, mint 100 ezer. Ez a jogszabály azokat az embereket szolgálja, akik a szolgáltatásokat igénybe veszik; ez az első. Természetesen, mondtam, hogy a foglalkoztatási jogszabályokhoz nem nyúlunk, tehát nem egyszerűen jobb közigazgatásról van szó, hanem szolgáltatásjavításról van szó elsősorban. Aktuális helyzethez igazított ez a jogszabály, nem most íródott. Ennek a jogszabálynak az előzményét már lehetett olvasni 2005-ben, az úgynevezett státustörvény II.-t, amelyet Sárközy professzor úr írt; ő írta ennek az elődjét, a jogállásról szóló törvényrész elődjét, tehát nem aktuális követelmények hívták elő ezt a jogszabályt.
Ki kellene-e cserélni az egész államháztartásról szóló törvényt: ez nem azt célozza. Valóban nem azt célozza, de a költségvetési szervek tekintetében az egészet lecseréli, tehát egyrészt egy teljes fejezetet kicserél, semmiféle módosítgatás nincs benne, lecserél alfától ómegáig minden szöveget, és módosításokat egyéb tekintetben tartalmaz, minden olyan szöveget lecserél az Áht. más részében, ami érinti az irányító szerveket. Rendbe teszi az irányítás és a felügyelet fogalmát. Elrendezi azt a jogállási kérdést, amire eddig egyáltalán nem is volt törvény, tehát ha úgy tetszik, a nulláról cseréltük le a jelenlegi jogi szabályozást, mert eddig nem volt jogállásról szóló törvény, és végül megalkot egy olyan részt, ez a 7/A. fejezet, aminek szintén nyoma nem volt, hogy mi van akkor, ha valaki közfeladatot nem költségvetési szerv formában akar ellátni. Ilyen szabályozás eddig nem volt. Összeült öt okos ember, meg akart oldani egy problémát, és utána arról beszéltek, hogy na, akkor ezt milyen gazdálkodási formában oldjuk meg, és az esetek 110 százalékában azt mondták, hogy kht., és ha kell, ha nem, összevontak minden intézményt. Nem akarok morbid példákat mondani, de a legkülönbözőbb oktatási, közművelődési, össze sem tartozó intézményeket teljesen ötletszerűen, összevonták, úgy, hogy azokat közforrásból tartják fenn. Tehát nem az a probléma, hogy a kht. nem jó, csak nem közforrásból jó, kizárólag nem közforrásból.
Megtakarítás: olyan célzat nincs, hogy elfogadják a törvényjavaslatot, és akkor fél éven belül produkálni kell a törvényre hivatkozással valamilyen pénzmegtakarítást, ez új rendszert csinál. Azt mondtam a bevezetőben, hogy megvannak a makroszintű követelmények, ez a szabályozás pedig azt tudja, hogy a rendszer kezdjen el úgy működni, hogy alkalmazkodik egyrészt ehhez, másrészt a teljesítményhez, tehát nincs semmiféle ilyen megtakarítási követelmény, de tudja azt is. A központi költségvetési szerveknél 2006-ban a kormányváltáskor született egy kormányhatározat, amely a központi költségvetési szervek rendszerét átalakította döntően a közigazgatásban, valóban, amely már ennek szellemében történt, és az 50 milliárd forint nettó megtakarítást eredményezett az államháztartás számára. Erről elszámoltunk a zárszámadáskor. Semmiféle jogszabályi alapja ebben az értelemben nem volt, tehát nem a jogállásról szóló törvény, hiszen nem volt. Arra tehát, hogy ez képes-e produkálni megtakarítást, ha akarunk, azt lehet mondani, hogy igen, bebizonyítottuk, működik a dolog, de ismétlem: nem ez a cél. Az, hogy a fiskális követelmény meglegyen, meglegyen a takaró, az egy követelmény, de az, hogy hogyan lehet elérni úgy, hogy ez nem rombol - mert ha nem teszünk semmit, akkor ez rombol -, akkor az történik, hogy novemberben elfogy a pénz vagy októberben. Ez a rendszer azt tudja, hogy személyes felelősséget rendel mellé, hogy a rendszer végül is működjék.
Jobb lesz a helyzet, mert a rendszer működik. A rendszer termeli ki a megoldásokat, és ez elkerüli az ad hoc ötletszerű viselkedést, amire már igen sok példát mondtam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Donáth képviselő urat láttam, utána Fazekas képviselő úr.
További kérdések, észrevételek
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Aradi Zsolt nem főosztályvezető, hanem professzor, kvázi magánemberként azt kell mondanom, hogy hálás köszönet, kezdek lassan tisztuló elmével közelíteni remekművéhez, amit az asztalra letett, és a magam részéről máris mondom, hogy támogatom, de...(Pettkó András közbeszól.) Elolvastad ezt a művet? (Pettkó András: Nem.) Hát majd elolvasod. Azért azt kell mondanom, hogy félig hullott csak le a fügefalevél.
Úgy kérdezek akkor inkább, hogy minden gondolatát komolyan véve, és bizakodva abban, amiben ön bizakodik, hogy nem pusztán jóhiszemű emberként, hanem abból a racionális elgondolásból kiindulva, ahhoz alkalmazkodva, amit az élet kikényszerít, próbál a közigazgatás elitje rendet teremteni, én ezt a bizalmat semmilyen kormányzat közigazgatásától nem vonom meg.
Mégiscsak felmerült bennem utoljára, hogy ha ezek a dolgok ennyire összefüggenek, és most a második szava erről győzött meg, hogy bizony nagyon erősen összefüggenek. Ez összefügg azzal a komoly tudományos, illetve politikai döntéssorozattal, amely már jóval korábban, 2005. év végén, 2006-ban a jelenlegi kormányzat szellemi hátországából eredeztetve lassanként törvényekké jegecesedik. Elegendő ez? Nem lenne szükséges mégiscsak ezt az egészet...? Mert hiszen bocsásson meg, itt nyelvi probléma volt, és egy professzor nem lehet nyelvileg pontatlan. A nem létezőt nem lehet korrigálni. Ha itt egy új fejezet épül be, akkor az nem korrekció, mert a semmit nem korrigálhatjuk, a semmi korrekciója semmi. Tessék vigyázni, mert ha ezt továbbgondoljuk, az problematikussá válhat, hanem ez vadonatúj dolog, ami azonban analógiásan képviselőtársaim fantáziájára bízom, hogy ha egy középcsúnya nő elmegy egy kozmetikai műtétre, és lecserélteti a középcsúnyaságát, akkor az a nő vajon ugyanaz a nő, vagy pedig mondhatjuk rá, hogy nem középcsúnya már, nem szépecske, hanem egy szép nő? (Derültség.)
A probléma abban áll, ha ez így van, hogy ez a vadonatúj fejezet egészen mássá teszi azt, akkor óvatosan fogalmazok, ez involválja-e a közeles jövőben a 2010. január1-jei hatálybalépéshez viszonyítva akár plusz-mínusz fél évvel számolva a teljes törvény korrekcióját, vagy pedig az már marad a következő ciklusra?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fazekas képviselő úr, utána Pettkó úr.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, nagyon plasztikus és meggyőzős volt, amit hallhattunk, nyilvánvaló, hogy az önkormányzati intézményi rendszer bizonyos korrekcióra szorul. Én abból indulok ki, hogy Európában az egyik legjobb önkormányzati rendszer a magyar, az más kérdés, hogy kevés pénz van benne. Maga az elgondolása, az önkormányzatiság kialakítása, sőt, az intézményeknek a szabályozása is megállta az idők próbáját. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni az elhangzottakhoz, hogy az előadó említette, hogy ötletszerű összevonások, kényszermegoldások, rögtönzések voltak. 1990 óta dolgozom az önkormányzatok területén, kényszerhelyzetek küldték ezeket az összevonásokat és ösztönzéseket mint a Bokros-csomag, aztán a mostani kormányzatnak a nem tudom hányadik megszorító csomagja, pénzelvonás, forráselvonás, melyre az volt a jellemző, hogy kevesebb pénzt kaptak az önkormányzatok, a feladatok pedig ottmaradtak. Ez szülte az összevonásokat, hogy a mérleg másik serpenyőjében is ott legyen, aminek lenni kellett. Nyilvánvalóan ha az önkormányzatok az arányos forrásokat megkapják, amelyek a rájuk mért feladatok ellátásához szükségesek, akkor nem bocsátkoznak ilyen kényszermegoldásokba, kht.-kba, intézmény-összevonásokba, utána szétszerelésekbe. Nem tudom, hányadik hullámon vagyunk túl, de elképzelhető, hogy egy jól kiemelt szabályozás ebben a vonatkozásban segítséget és támpontot is jelent, mert kellő rálátással minden önkormányzat rendelkezik, ugyanakkor egy elvonás, egy költségvetési szigor pillanatok alatt beépíthető, 2-3 hónapos költségvetési vitában keresztülvihető, és utána az önkormányzatoknak minimális ideje marad arra, hogy megoldást találjon az intézmények fenntartására. Összevonja, kht.-ba viszi, privatizálja, mindegyik kényszermegoldás. Azért szeretném ezt kiemelni, hogy ez is hangozzék itt el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó András képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, nem kértem volna szót, de Donáth képviselő úr megszólított, hogy olvastam-e a törvényjavaslatot? Képviselő úr, nem olvastam, mert nem első helyen kijelölt bizottság vagyunk és nem vagyok témafelelős, fizikai lehetetlenség minden törvényjavaslatot minden képviselőnek elolvasni. Annak idején futárpostával kaptuk az anyagot, ma már nem, hanem elektronikusan kapjuk, és szelektáltunk, meg egyéb dolgokat tettünk. Tehát nem olvastam ezt, és ahogy a Fidesz képviselője elmondta, hogy mit gondol az önkormányzatokról, én is el tudom mondani, hogy forráshiánnyal küzdenek, de szerintem sok helyen pazarlás van, sok helyen kevés ember dolgozik, sok helyen pedig sok ember nem csinál semmit. Ezt lehetne folytatni, befejezve a gondolatmenetemet, miután nálunk a témafelelős azt javasolta, hogy ne támogassuk a törvényjavaslatot, ezek után nem támogatom a törvényjavaslatot az MDF-es hivatalvezetés szaktudásával. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László alelnök úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Nagyon röviden szeretnék én is hozzászólni. Főosztályvezető úr említett egy konkrét példát, szeretnék ebbe egy picit belekapaszkodni. Esetleg ez a törvény arra is szolgálna, hogy ne legyenek olyan helyzetek, hogy félévkor elfogy a pénz például. Ha jól emlékszem, így mondta főosztályvezető úr. (Elnök: Háromnegyed évre, októberre.) Mindegy. Tehát az önkormányzati szféra felől közelítem meg ezt a konkrét példát, akkor sajnos nem erről szól a történet, hanem arról, hogy az önkormányzatok több mint fele, de megközelítőleg fele, ha 1600-at veszünk ugye, az úgynevezett ÖNHIKI-s önkormányzatok decemberben tudják meg, hogy egész esztendőben, 12 hónapig mennyiből tudnak gazdálkodni. Akkor realizálódik vagy véglegesítődik, hogy körülbelül mi az a működési forrás, amiből igazából véve el tudják látni a törvény által rájuk rótt és lefektetett feladataikat. Azt mondom, hogy pont fordítva van előttünk a kihívás és a feladat, de nyilván más perspektítvából nézzük, én békaperspektívából nézem, ön nyilván más perspektívából nézi a történetet. Ez inkább egy nagyon erős központi centralizációnak a következménye, és nem pedig az aktuális, kihívást jelentő feladat megoldása vagy kezelése, hanem erőteljes centralizáció, ami ebbe az irányba hat, és én azt gondolom, hogy nyilván pénzelvonásról, megtakarításról van szó. Ez kellene, hogy legyen a következménye. Nem tudom, nyilvánvalóan ez így, ilyen formában nem támogatható.
Még a végén egy rövid kérdés, hogy mi lesz azokkal a közfeladatokkal, amelyeket vállalkozásba kiszerveztek önkormányzatok, illetve tudom, hogy az egyházakat nem érinti ilyen módon ez a törvényjavaslat, viszont a preambulum részben a közfeladatok ellátásának a finanszírozásáról is beszél, közpénzek felhasználásáról, ilyen módon érinti-e esetleg az egyházak által ellátott közfeladati vagy közszolgáltatási szegmensét a magyar közoktatásnak vagy szociális területnek?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Gyula képviselő úr!
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Anélkül, hogy az időhúzás állapotába kergetném magunkat, azt gondolom, hogy Hegel hihetetlen könnyű helyzetben volt, amikor meg kellett határoznia, hogy a lét és a semmi között létezik-e valami, és akkor azt mondta, hogy van a "levés" állapota. Nem akarok a "levés" állapotában lenni, de hogy erre a törvénymódosításra, egyáltalán erre, amiről mi most beszélünk, óriási szükség van, azt millió példával alá lehetne támasztani.
Egyetlenegy dolgot az idő rövidsége miatt: van egy kórház, amelyik ugyanolyan feladatokat lát el, mint egy másik kórház, tehát ugyanúgy betegeket gyógyít, ugyanúgy orvosok vannak ott, nem ragozom, mind a kettő száz százalékos önkormányzati tulajdon. Az egyiket kht. formában működtetik, a másikat hagyományos költségvetési intézményként, de a feladat ugyanaz. Jön a kérdés, hogy vajon a dolgok szerves fejlődése azt biztosítja-e - természetesen nem, mert ez a válaszom -, hogy a hasonló feladatot ellátó, azonos típusú intézmény, csak más gazdasági forma, az egyik képes arra, hogy a kötelező béremeléseket központi költségvetésből megtegye, képes arra, hogy a tizenharmadik havit természetesen prezentálja, míg a kht. vagy kft. formában működő számára ezt elfelejti. És akkor jön a következő lépcsőfok, hogy mit tesz a száz százalékban önkormányzati tulajdonú intézmény, amelyik - még egyszer mondom - a menedzsment feladataként szabta meg, hogy gazdálkodjon. Végső kétségbeesésében azt mondja, hogy akkor fordulok a fenntartóhoz, és tagi kölcsönnel vagy minden más egyéb variációval segítsen ki engem. Még egyszer mondom: a feladat ugyanaz, ugyanarról a kórházról beszélek.
Azt gondolom, hogy a lét és a semmi közötti "levés" állapota sokkal többet érdemelne annál, hogy az önkormányzati rendszernek ezeket az anomáliáit mi magunk konzerváljuk; lépni kell. Köszönöm szépen. (Szászfalvi László: Csak ne így!)
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólási igényt nem látok, úgyhogy öné a szó, főosztályvezető úr.
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válaszai
DR. ARADI ZSOLT főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Elég nehéz helyzetben vagyok, mert ha valamit válaszolok, az egy újabb kört generál, tehát igyekszem óvatos lenni. Egy államháztartásról szóló törvény totál módosításáról nincs szó; ebben az ügyben nem tudok nyilatkozni, csak úgy tudom, hogy nincs szó róla.
Arra a kérdésre, hogy korrekció-e egy új fejezet, tehát a 7/A. fejezet: valóban, annyiban kevertem az ügyet, hogy van egy gyakorlat, amiről itt beszéltem is, ahhoz képest egy alapvető változásról van szó, mert szabályozottá tesz valamit, amire ma ötletek vannak. Azt elfogadom, hogy ezeket az ötleteket jelentős részben, persze nem tudom megmondani, mekkorában, kényszerhelyzetek szülték, de - és ez itt ebben a jogszabályban egy alapvető dolog - ad egy mozgásteret, hogy jól lehet dönteni. Például a kht.-k létesítésének egyik korrekt indoka, és itt ilyen értelemben visszavonom az ötletszerűséget, hogy munka törvénykönyvessé tették, tehát nem gazdálkodási okokból csak, hanem munka törvénykönyvessé lehetett tenni a munkavállalókat. Nem volt alternatíva, tehát költségvetési gazdálkodási formában olyan hátrányok érik a költségvetési szervet, hogy nem tudták ezt választani. A piacszerűbben gazdálkodó költségvetési szerv kategóriája nem létezik az államháztartási törvényben, csak speciális törvényekben, mint például a felsőoktatási törvény. Ez kitágítja ezt a lehetőséget, és azt mondja, hogy például a színházaknak nem kell kht.-ba menni ahhoz, hogy értelmesen tudjanak gazdálkodni. Ennyiben mindenképpen többet tud ez a törvény.
Centralizál-e a jogszabály? A centralizálás és a rendteremtés a mi fejünkben nem ugyanaz. Ez biztos, hogy nem centralizál, mert azt mondja, hogy mindenki csinálja a dolgát. (Szászfalvi László: Úgy, ahogy ők akarják.), tehát le van írva, hogy mi az irányító szervek feladata, sokkal részletesebben, konkrétabban, mint eddig, és le van írva, hogy mit csináljon az intézmény, tehát ő önállóbban gazdálkodik ott, ahol ezt a működési feltételek - ide értve a forrásokat és a szakmai feladatokat - indokolttá teszik. Ilyen irányvonal tehát, hogy centralizálunk, ezt mondtam az arany középútként a bevezetőben, erről is szó van, és arról is szó van, mindent a maga helyén, tehát egy ilyen egyjelszavas valamibe nem mentünk bele. Ha egy szót lehetne mondani, akkor azt mondanám, hogy hatékonyság, ha mégis kell egy jelszót mondani, akkor erre ez a válasz.
A másik az átláthatóság és a kiszámíthatóság. Mi rendre találkozunk a parlamentből is kijövő jogos jelszavakkal; erre mi megadtuk a választ, és erre mi nem azt kapjuk, hogy ez nem jó válasz, van egy jobb válasz, hanem, hogy ez nem válasz, tehát ezzel ez a gond. Ha azt nézzük, hogy mennyi változik, és nem változik, azt lehet mondani, hogy 80 százalékban, megsaccoltuk, a szabályok betűje talán nem is változik, hanem rendet tesz. Ahhoz az igényhez, amiről mindig szó van, hogy rendszert működtessünk - még egyszer, utoljára hadd mondjam -, tehát az, hogy a költségvetési keretekbe, a takaróba beleférjünk, valami rendszert kell működtetni. Ez biztos, hogy nem így van, hogy aktuális reagálás; ez a jogszabály körülbelül fél éve teljesen készen van, nem most készítettük el. Más kérdés, hogy ez egy újabb érv, hogy ezt igenis, csinálni kellene. Ha ezt a fegyvert kiütik a kezünkből, akkor nagyon nehéz lesz másik válaszokat találni. Köszönöm szépen.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása
ELNÖK: Nagyon köszönöm én is. Jelentkezést nem látok; ezek szerint szavazhatunk.
Aki igennel szavaz az általános vitára való alkalmasság tekintetében, az legyen szíves, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kilenc igen. Aki nemmel szavaz? (Nincs jelentkező.) Aki tartózkodik? (Szavazás.) Hat. (Donáth László: Ez egy nagyon jó arány; köszönjük szépen. Megérte a sok beszéd.)
A bizottság támogatja.
Előadót állítunk. Donáth képviselő úr vállalja? (Jelzésre:) Igen; nagyszerű. Kisebbségi? (Jelzésre:) Fazekas úr. Ennyiben maradtunk. Ezt a napirendi pontot lezárjuk.
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám)
(Általános vita)
A következő az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat, ugyancsak általános vita előtt. Szatmári László főosztályvezető-helyettes úr, üdvözlöm tisztelettel és dr. Farkas Zoltán, önt is üdvözlöm tisztelettel! Át is adom a szót. Egy tiszteletteljes kérésem lesz, ha szabad, mert az adótörvények is egy hatalmas csomag, hogy a bizottság feladatkörébe, hatáskörébe tartozó kérdésekre próbáljunk alapvetően koncentrálni. Megköszönöm előre is, ha ezt meg tudja oldani.
Parancsoljon!
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Igen, valóban, amikor bizottsági ülésekre készülünk, akkor általában az adott bizottságot próbáljuk megtisztelni azzal, hogy első helyre vesszük azokat a kérdéseket, amelyek kifejezetten az adott bizottság ügykörébe tartoznak. Amikor készültem erre a bizottsági ülésre, akkor azt kellett mondanom, hogy igazából olyan, szűkebb értelemben, ami ennek a bizottságnak a tárgykörébe tartozna - lehet mondani, hogy talán jó is -, nincs.
ELNÖK: Így van.
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Emlékeznek az elmúlt csomagra, az adócsomagra: ott bizony, voltak olyan ügyek, ami érintette, és talán a hangokból hallhatóan nem éppen kedvezően. Most azok a változások, amelyek az adóterhelést érintően a korábbi adócsomagban benne voltak, és a társasági adóztatás területén éppen, hogy az adóalap szélesítése ügyén bizonyos kedvezményeket megszüntettek, ebben a csomagban nem szerepelnek, mint ahogy általában azok a módosítások, amelyeknek az elsődleges célja az adóterhelést befolyásoló módosítások, ebben a csomagban nem szerepelnek.
Ez nem jelenti azt, hogy nem szerepelnek ebben a csomagban igen jelentős, az egyes adózók életét megkönnyítő, illetve a jogkövető magatartást - és itt elsősorban a feketegazdaság kifehérítését - célzó változások, de olyan változások, amelyeknek kifejezett célja az adóterhelés módosítása, az ebben a módosító csomagban nem szerepel.
Szerepel azonban számos, adóadminisztrációt egyszerűsítő változtatás, illetve olyan változtatás, amely elsősorban a feketegazdaság kifehérítésére hatnak. Ezeket a változtatásokat, és kicsit kellemesebb helyzetben vagyunk, mivel ezeket a bizottság ismét ismeri, hiszen ezek jórészt megegyeznek azokkal a módosításokkal, amelyek a később visszavont, 62/1991. számú módosító csomagban a tisztelt bizottság megismerhetett. Természetesen ebben a csomagban is szerepelnek olyan igen fajsúlyos, az egyes magánszemélyek adóbevallási kötelezettségét egyszerűsítő változtatások mint az egyszerűsített adóbevallás intézményének a bevezetése, az adókedvezmények rendszerén belül az összevont adókedvezmény rendszere vagy például az egyéni vállalkozók életét megkönnyítő azon szabályozás, hogy a fejlesztési tartalék összegét vagy a 16 és 10 százalékos adókulcs közötti adómegtakarítás összegét az egyéni vállalkozónak nem kell egy elkülönített bankszámlán lekötni és kivonni a finanszírozásból, hanem hogy ezt mire használja, ha törvénynek megfelelően használja fel, egyszerűsített nyilvántartási kötelezettséggel helyettesítheti.
Természetesen annak is igen nagy jelentősége van az egyes adózók szempontjából, hogy nullás bevallásukat a jövőben nem kell majd megtenni, egy egyszerű nyilatkozattal helyettesítheti. Számos ilyen vonatkozása van annak az adócsomagnak, amely egyszerűbbé teszi az adózók életét, számos pontos jelentősen megkönnyíti az adózók életét, másrészt pedig ebben a törvénycsomagban előfordulnak olyan módosítások, amelyek valóban a jogkövető adózói magatartás irányába hatnak, szankciórendszerbeli szigorítások, illetve azok a módosítások, amelyek valóban nem újdonságok, a készpénzforgalom visszaszorítását szolgálják.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre.) Pettkó András képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Néhány kérdést szeretnék feltenni. Első kérdésem, hogy ha jól tudom, ebben a csomagban van benn az az adókedvezmény re vonatkozó tétel, ami azt fogja eredményezni, hogy ha az ember otthon mondjuk távfűtését lecserélteti és számlát kér róla, és a számlát benyújtja, akkor adójóváírást tud érvényesíteni, ami egy bizonyos határig, ami 3,2 vagy 3,6 millió forint. Azt szeretném kérdezni, hogy miért különböztetik meg az állampolgárokat egymástól? Akinek több a jövedelme, annak is ugyanígy van, és ez azt eredményezi, ha én most a panellakásban, ahol lakom, lecseréltetem a radiátoromat, kapok róla egy 30 ezer forintos számlát, odaadom a szomszédnak? Egyetértek abban, hogy a kifehérítés irányába kell elindulni, mindenesetre azt gondolom, hogy az, hogy nem igényelheti vissza mindenki az áfát, az nem helyes és nem jó irány.
Kérdezném azt, hogy hogy látják a civil egyesületek és alapítványok tekintetében az adózó állampolgároknak le lett csökkentve az adósáv, amely határig, ha adnak felajánlást, akkor adójóváírást tudnak érvényesíteni. Nagyobb alapítványok és egyesületek, akik éltek ezekkel a felajánlásokkal, csináltak ilyen kampányt, hogy ajánlják fel, és tudnak adót jóváírni. Az a tapasztalat, hogy sokkal kevesebben ajánlanak fel, mert ezt az adójóváírást nem tudják érvényesíteni.
Kérdezném még, ami nem is tudom, a törvényhez tartozik-e, de a bizottsághoz tartozik, hogy Magyarországon van ma egy rossz gyakorlat, ami régebben nyilvános volt, ma már nem annyira tudják. Reggel hallom a televízióban, hogy hívjam fel a 189-es vagy 198-as számon a segélyvonalat, és akkor 100 forinttal vagy nem tudom, mennyivel, támogatom a rászorulókat, vagy az alapítványt, amit sorsolással választ ki egy kereskedelmi cég. A T-Comról van szó. Ennek az áfatartalmát az a cég fizeti be, mit gondolnak önök erről, miért nem lehet azt a tartalmat elengedni, mert az adózó állampolgár, ha ezt befizetéssel csinálná, akkor, amíg nem olyan magas a jövedelme, akkor tudna adójóváírást érvényesíteni.
Első körben ezeket szerettem volna megkérdezni, de ebből a legfontosabb vagy első kérdés, hogy ha ebben a törvényben van benne ez az adójóváírás, ami különböző szolgáltatásokra vonatkozik, amire az emberek túlnyomó többsége nem szokott számlát kérni, mint televíziójavítás, ezt miért csak egy bizonyos határig biztosítja, miért nem lehet ez mindenki számára, és végeztek-e számításokat arra, hogy mekkora lenne a különbség a kettő között, ha mindenkinek ezt megadnák? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további kérdés, akkor főosztályvezető-helyettes úr.
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) válasza az elhangzottakra
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Pettkó képviselő úrnak a kérdéseire. Nekem erről a segélyvonal problémáról nincs információm, erre most igazából nem tudok választ adni. Gondolom, ez egy emeltdíjas szolgáltatásként működhet, tehát a hívás generálja ezt a 100 forintot, és valószínűleg erre az lesz a válasz, hogy ez áfaalapot képvisel, hiszen ennek a szolgáltatásnak ez az alapja, de hangsúlyozom, ebben nekem nincs információm, de az áfa logikájából kiindulva körülbelül ez lehet, és miután szolgáltatás-, illetve termékadóról van szó az áfa esetében, hogy is mondjam, az ilyen irányultságot egy ilyen adórend nem is nagyon tud kezelni.
Na most, a másik kérdést, ha jól vettem ki, az tulajdonképpen a jövedelemkorlát intézményét veti fel. A jövedelemkorlát nemcsak ennél az új kedvezménynél, ami a háztartási szolgáltatásoknál létezik, hanem néhány meglévő kedvezménynél is, tehát a közcélú adományok kedvezményénél is, ami talán 10 évvel ezelőtt került ebbe a körbe, illetve néhány...ha jól tudom, ez a korlátozás 2005-től létezik, hogy bizonyos kedvezmények jövedelemkorláthoz kötötten vehetők igénybe. Így van. Gyakorlatilag a jövedelemkorlát úgy működik, hogy akinek az éves összes jövedelme 3,4 millió forintot nem haladja meg, ott a 100 ezer forintos kedvezménykeret, amit bármivel feltölthet a törvényi körön belül. Ha a kedvezménykeret elfogy, mégpedig 100 ezer forintos tartalékon felül 20 ezer forinttal fogy el, ebből következik, hogy 3,9 millió forint felett ezzel a kedvezménnyel nem is élhet a magánszemély. Ez a szabály.
Amikor a szabályt hangsúlyozom, két összetartó részből áll ez a szabályrendszer, egyik maga a korlátozás, hogy ez 100 ezer forintnál nem lehet több, és nagyon lényeges korlátozás. Ezzel kapcsolatban meg kell nézni, hogy a 100 ezer forint hol fejthet még ki egyáltalán valamelyest érdemleges adózói magatartást befolyásoló szerepet. Nyilván azt lehet mondani, hogy ez abban az adózói körben számít még valamit, úgy fordítom le, ahol még ez a 100 ezer forint a jövedelemhez képest érdemleges arányt képvisel. Az a helyzet, hogy az első és igazi korlátozás igazából a 100 ezer forintos keret kérdése.
Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Emlékeznek arra, 2005. év előtt minden egyes adótörvénynek külön-külön volt értékbeli kerete. Ebből volt az, hogy akár több százezer forintra mehetett fel. Igazából a két elem, az értékbeli és jövedelemkorlát összetartozó szabály, ezen belül az adózónak az a választása, hogy ezt a 100 ezer forintos hitelt tölti fel, és azt lehet mondani, hogy külön értékbeli korláttal is lehet működtetni ezt a rendszert. Jövedelemkorláttal lenne érdemes, addig azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag jövedelemkorlát nélkül ez a szűkített rendszer igazából nem is igazán logikus.
Mi úgy gondoljuk, hogy a kettő egymást feltételezi szabályozásként, tehát egy ilyen korlátozott értékbeli keretet abban a jövedelemsávban kell, érdemes működtetni, ahol még van valami magatartást befolyásoló szerepe. Tehát ahol a 100 ezer forint már gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz, ott tulajdonképpen - legyen szó közcélú adományok kedvezményről, legyen szó arról, hogy kér számlát, vagy nem kér számlát - nem attól fog adományt adni, mert ezt jóváírhatja egy magas jövedelem mellett, és valószínűleg a számlát sem elsősorban ezért fogja kérni. A magatartást befolyásoló szerep tehát valóban abban a jövedelemsávban számít valahol, ahol az elérhető adóelőny még valamennyi relevanciával bír. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Nem élek vissza képviselőtársaim türelmével, csak tudok olyat, hogy vannak például a bohócdoktorok, és ezek a bohócdoktorok kiraktak egy gyűjtőedényt egy budapesti, menő bútoráruházban, és aki akart, bedobott 50, 100, 200 vagy akár 1 forintot. Addig sokkal több bevétele volt havi szinten ennek a bohócdoktor alapítványnak, egyesületnek - nem tudom pontosan -, míg egyszer csak az áruház vezetése kitalálta - nekik ilyen piros orr a jelképük -, hogy ezt a piros orrt lehet megvásárolni 300 forintért ebben az áruházban, aminek az ára kétszáznegyven-valahány forint plusz áfa. Amikor a pénztáros kiadja ezt a bohócdoktoros orrt, akkor be kell ütnie a kasszába, és abban a pillanatban áfakötelessé válik, magyarul nem a bohócdoktorokat, hanem az államot támogatom. Ez a logikája annak, amit én mondtam. Biztos vagyok benne, hogyha nem lenne ilyen határ, akkor sokkal többen ajánlanának fel civil egyesületeknek. Arra pedig kaphatnánk esetleg - nem most, hanem máskor - egy számot, hogy mennyi a kettő közötti különbség, mennyi volt régen, és mennyi most? Ez egy olyan szám, amit ki lehet számolni, vagy meg lehet szerezni, hogy annak idején mennyi volt, amit érvényesítettek ebben a fajta adójóváírásban, és mennyi van most, és akkor kiszámíthatjuk, hogy a két rendszer között mennyi a különbség. Én csak azt gondolom, hogy ha nagyobb lenne ez a sáv, például visszavinnénk a régi 6,2 millióra - azt hiszem, két évvel ezelőtt -, akkor azt gondolom, hogy többen ajánlanának fel adományt. Azt gondolom, hogy az teljes mértékben igazságtalan, hogy ha én kicserélem majd, otthon is kérek számlát, akkor ezt nem lehet érvényesíteni, míg a másik tudja ezt érvényesíteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Főosztályvezető-helyettes úr erre még szeretne reagálni?
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Legfeljebb annyit, hogy valóban nem mindegy; az adóztatás szempontjából nem mindegy, hogy azt a jelképes értékű valamit kvázi eladják, és akkor úgy kiszámlázzák, mert sajnos az áfatörvény ezzel nem tud mit kezdeni, az áfaalapot képez. Nem mindegy tehát, hogy milyen formát választ az, aki adományt próbál gyűjteni, és ez ilyen szempontból célszerűségi kérdés is. Ha kiteszi azt az urnát, akkor senki sem fog azon vitatkozni, hogy az áfaalapot képez, vagy nem fog áfaalapot képezni, ha valaki önként beledobja a maga 100, 200, 300 forintját, amit éppen erre szán. Valamikor az ilyen megoldások, hogy kvázi valamit árusítunk, alkalmasint a céllal szemben menő megoldások. Az adótörvényeket realitásként kezelve kell talán az ilyeneket megválasztani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazhatunk.
Döntés általános vitára való alkalmasságról, előadók állítása
Aki a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kilenc igen. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Hat nem.
9 igen, 6 nem szavazattal a bizottság az adótörvényeket általános vitára alkalmasnak tartotta.
Előadót szándékozunk-e állítani? Azt szeretném mondani, hogy nagyon kevés olyan passzusa van valóban - hála istennek, én is így mondom - a törvényjavaslatnak, mert ami miatt berzenkedtünk, az valóban nincs benne. Kötelező előadót állítanunk? Nem feltétlenül javasolnám, ha ezzel egyetért a bizottság. (Nincs ellenvetés.) Köszönjük szépen még egyszer, hogy itt voltak.
A következő napirendi pontunk a Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló határozati javaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Üdvözlöm tisztelettel Orbán Anikó referenst a minisztériumból! Ott van mindenkinél, kettő darab ajánlásunk van. Van egy számozott, a 6416/6-os, és van egy "tervezet" nevezetű.
Azt kérem, hogy a 6416/6-ost vegyük elő először, és ott a 3. pont az, ami minket érint. Az oktatási bizottság állásfoglalásával kapcsolatban kérdezem a kormány álláspontját.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca álláspontját tudom közvetíteni: támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Aki a bizottság tagjai közül támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
A bizottság egyhangúlag támogatja.
Átmegyünk a szám nélküli kiegészítő ajánlásra.
DR. ARCZT ILONA főtanácsadó: Az a kérdés, hogy nagyon sok helyesírási módosítás van - azokat én kivettem -, arról is kívánunk-e szavazni.
ELNÖK: Azt szeretném javasolni, hogy azokat az ajánláspontokat, amelyek a helyesírási hibákat, nyelvhelyességi problémákat korrigálják, ne szavazzuk végig egyenként, ha lehetséges.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Van-e olyan, amit a kormány támogat a 48-ból?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Van, igen. (Pettkó András: Fel tudná sorolni?) Igen.
ELNÖK: Akkor azokról szavazunk, ami nem helyesírás, jó? Máris megyünk, és akkor gyorsabb lesz.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Formálisan szavazni kell róla, nem? (Rövid tanácskozás.)
ELNÖK: Egyelőre csak az van felírva, amiről szavaznunk kell, és utána azt mondjuk, hogy az összes többit pedig elfogadjuk, jó? Ez így rendben van, mert akkor meg van határozva rendesen.
1. ajánláspont, Pósán képviselő úr javaslata.
Tárca?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
Egyhangúlag támogatja.
A 4. lesz a következő, ugyancsak Pósán képviselő úr javaslata.
Tárca?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
Egyhangúlag támogatja.
A 13. a következő.
Tárca?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság? (Szavazás.)
Egyhangúlag támogatja.
A 14-es a következő.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
Egyhangúlag támogatja.
A 15-ös következik.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság? (Szavazás.)
Egyhangúlag támogatja.
A 20-as következik.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem; egyharmada támogatja.
A 23-as támogatja.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem; egyharmada támogatja.
A 28-as következik.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem; egyharmad támogatja.
A 29-es következik.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem; egyharmad támogatja.
A 30-as következik.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem; egyharmad támogatja.
36-os javaslat következik.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
Egyhangú.
37-es javaslat. Tárca?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem, egyharmad.
38-as javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
A bizottság egyhangúlag támogatta.
39-es javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem, egyharmad.
40-es javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem, egyharmad.
41-es javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
Egyhangú.
42-es javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem, egyharmad.
43-as javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
Egyhangú.
45-ös javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
Egyhangú.
46-os javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
Egyhangú.
47-es javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem, a bizottság egyharmada támogatta.
49-es javaslat.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.)
6 igen, 9 nem, a bizottság egyharmada támogatta a javaslatot.
És akkor most kizárólag a helyesírási hibákat korrigáló módosításokról nem szavaztunk. Ha a tárcának egységes az álláspontja mindegyikkel kapcsolatban?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem mindegyikkel kapcsolatban.
ELNÖK: Tekintettel arra, hogy a bizottság nem köteles követni a tárcának az álláspontját, javaslom, hogy támogassuk, és utána még kiderülhet. (Donáth László: Azért a tárcát kérdezzük meg.) Magyarul azt javaslod, hogy egyenként menjünk végig.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Nem, csak kérdezzük meg, melyik az a pont, amelyiknél eltér az álláspont, mert lehet, hogy egy vagy kettő. (Szászfalvi László: Ő meg nem tudja a mi álláspontunkat.)
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A 8-as pont. (Elnök: Jó, igen.) Azzal az volt a problémánk, hogy maga a hivatkozásról nem a 6. sorban szerepel az a szövegrész, amire a módosító indítvány javaslatot tesz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igen, ez a 8-as. (Szászfalvi László: Kapcsolódó módosító kell majd hozzá.) Attól még mi elfogadhatnánk és jön a kapcsolódó. Jó. Következő?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A 9-esnél szintén ez volt a problémánk.
ELNÖK: Köszönöm.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): 16-os, ott a mondatból javasolja kivenni azt a szót, hogy "egy". E hagyományoknak egy hatékony rendszerbe szerveződése helyett az szerepel a javaslat szerint, hogy "e hagyományoknak hatékony rendszerbe szerveződése". A mi álláspontunk az, hogy az "egy rendszer" fontos dolog. (Donáth László: Kapcsolódóval, nem egyet, hanem egyetlent kell írni, és akkor megoldódik a probléma.)
ELNÖK: Köszönöm, tehát ezzel nem ért egyet a tárca. Milyen van még ilyen, amivel nem ért egyet a tárca?
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A 19-es (Elnök: 19-es, igen?) Itt vesszőhibáról van szó, vagyis vesszőjavaslatról. Azt gondoljuk, hogy itt nem két mellékmondat elválasztásáról van szó, amely esetében jogos lenne a vessző kivétele, hanem egy felsorolásról. Megnéztük a szabályban is. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Azt kérem, legyen olyan kedves indoklás nélkül sorolni, hogy melyek azok, amelyeket nem támogatja a kormány. (Közbeszólások.) Menjünk azon a logikán végig, amit elkezdtünk, mert ha módosítunk, csak rosszabb lesz. Azt kértem tisztelettel az előterjesztőtől, hogy indoklás nélkül mondja el nekünk, hogy melyek az ajánlási pontok, 19-est már elmondtuk, amelyek ilyen tárgyúak és nem támogatják.
ORBÁN ANIKÓ referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium): 22-es. (Elnök: 22-est nem támogatja.) 26-os. (Elnök: 26-ost nem támogatja.) Ennyi.
ELNÖK: Jó, a következő csomag a 8-as, a 9-es, 16-os, a 19-es, a 22-es és 26-os ajánláspont, amelyeket a kormány nem támogat. Kérdezem a bizottság álláspontját, aki egyetért ezen pontok elfogadásával, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Hat igen. Ellene? (Szavazás.) Kilenc nem. A bizottság egyharmada támogatta.
Az összes többi, amiről nem szavaztunk, azt a kormány támogatja. Kérdezem, hogy a bizottság támogatja-e, kérem, szavazzunk. (Szavazás.)
A bizottság egyhangúlag támogatta a többi módosító javaslatot. Köszönöm, és minden ajánláspontról szavaztunk.
Egyebek napirendi pont következik. Kérdezem...(Jelzésre.) Donáth László képviselő úr.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Értelemszerűen most, tekintettel arra, hogy egy javaslatban ennyi vita szerepel, én tudomásul veszem, hogy bizottsági ülésről való elkésésem okán nem vehettem részt a két nyilatkozat tervezet vitájában, de itt jegyzőkönyvbe szeretném mondani, hogy tekintettel arra, hogy egyik szöveg sem felel meg a magyar nyelvhelyesség szabályainak, én kizárólag nyelvi okokból egyik nyilatkozat tervezetet sem támogatom, hogy ez a Parlament nyilvánossága elé kerüljön. Ne haragudjatok, ez nem játék, hogy a nagyvilág nyilvánossága elé kerül így. Ebben nem ismerek pardont.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezzel nem tudunk mit csinálni, utólag nem tudjuk módosítani, de a jegyzőkönyvbe rögzítettük,és akkor Egyebekben nincs más, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 08 perc)
|
Balog Zoltán |
Fogarasiné Deák Valéria |
Jegyzőkönyvvezető: Várszegi Krisztina és Dancsecs Dóra