EMBCB-1/2009.
(EMBCB-124/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2009. február 10-én, kedden, 13.00 órakor
a Képviselői Irodaház III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter éves meghallgatása
(A Házszabály 68. §-ának (4) bekezdése alapján) *
Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tájékoztatója *
Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter válaszai *
(A köztársasági elnök átiratának és a benyújtott módosító javaslatok megvitatása) *
A Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsába a bizottság által delegálandó két tag megválasztása
(A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 4. § (2) bekezdése alapján) *
Pozsonyi meghívás megvitatása *
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP) tájékoztatója *
Pettkó András (MDF) észrevétele a bizottság által megtárgyalásra kerülő törvényjavaslatok kapcsán *
Ékes Ilona (Fidesz) felvetése a nők-férfiak társadalmi esélyegyenlősége tanácsról szóló kormányrendelet módosítása kapcsán *
1. Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter éves meghallgatása
(A Házszabály 68. §-ának (4) bekezdése alapján)
2. A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6748. szám)
(A köztársasági elnök átiratának és a benyújtott módosító javaslatok megvitatása)
3. A Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsába a bizottság által delegálandó két tag megválasztása
(A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 4. § (2) bekezdése alapján)
4. Pozsonyi meghívás megvitatása
5. Egyebek
Elnököl: Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Pettkó András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Balog Zoltán (Fidesz) Ékes Ilonának (Fidesz)
Godó Lajos (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Tóth Gyulának (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Teleki Lászlónak (MSZP)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Farkas Flóriánnak (Fidesz)
Varga József (Fidesz) Pettkó Andrásnak (MDF)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
Dr. Till Szabolcs jogi főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Básti Judit tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium, NCA Titkárság)
Dr. Latorcai Csaba, az NCA Tanácsába delegálandó tagjelölt
Gyökeres Zoltán István, az NCA Tanácsába delegálandó tagjelölt
Barabás Emese (Európa Ház)
Zsákné Asztalos Emőke főigazgató-helyettes (Miniszterelnöki Hivatal, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály)
Paulik Antal főigazgató-helyettes (Miniszterelnöki Hivatal, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály)
Dr. Imre Bernadett (Honvédelmi Minisztérium, parlamenti titkárság)
Nagy Ibolya (Miniszterelnöki Hivatal)
Várnagy Réka tájékoztató könyvtáros (Országgyűlési Könyvtár)
Füredi Lilla (Fidesz, Selmeczi Gabriella titkársága)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 11 perc)
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit a mai bizottsági ülésünkön.
Megállapítom, hogy a bizottságunk határozatképes. Számba vesszük a helyettesítéseket: Balog Zoltán elnök urat Ékes Ilona képviselő asszony helyettesíti; Fogarasiné Deák Valéria alelnök asszony itt van; jómagam szintén; Donáth László képviselő úr úgyszintén; Godó Lajos képviselő urat Lénárt László képviselő úr helyettesíti; Nyakó István képviselő urat Müller Timea képviselő asszony helyettesíti; Teleki képviselő úr itt van; Tóth Gyula képviselő úr szintén; Wiener György képviselő urat Tóth Gyula helyettesíti; Gusztos Péter képviselő úr Teleki Lászlónak adott megbízást; Bíró Ildikó képviselő asszony kicsit később érkezik; Ékes Ilona jelen van; Farkas Flórián szintén; Fazekas Sándort Farkas Flórián képviselő úr helyettesíti; Varga Józsefet Pettkó András; Semjén Zsolt képviselő urat jómagam helyettesítem; Pettkó András jelen van. Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai bizottsági ülésünk napirendi javaslatait mindannyian megkaptuk. Van-e észrevétel ezzel kapcsolatosan? (Nincs.) Ha nincs, akkor kérem, szavazzunk, hogy elfogadjuk-e a mai ülésünk napirendjét. Kérdezem, a bizottság támogatja-e az előterjesztett napirendi javaslatot. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk a mai ülésünk napirendjét.
Soron következik az 1. napirendi pontunk: Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter éves meghallgatása a Házszabály 68. §-ának (4) bekezdése alapján.
Tisztelettel köszöntöm miniszter urat bizottságunkban, visszatérő vendégként. Arra szeretném felhívni a figyelmünket, hogy kiosztásra került egy kis összefoglaló, az Országgyűlési Könyvtár részéről összeállított háttéranyag. Először, ahogy ezt szoktuk is tenni, miniszter úrnak adom meg a szót. Kérem, szíveskedjék megtartani tájékoztatóját; azt követően pedig képviselőtársaimat illeti a szó kérdések, észrevételek formájában.
Tessék parancsolni, miniszter úr!
Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tájékoztatója
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Viszonylag rövid bevezetőt tartanék, hogy legyen mód azokra a kérdésekre koncentrálni, amit a bizottság fontosnak tart.
Az első, ami meghatározó a hazai kisebbségek életét illetően, a szabályozás kérdése. Azért is különösen fontos kiemelni ezt, hiszen 15 éves a kisebbségek jogairól szóló törvény. Tudják önök is, hogy az Országgyűlés által nagy konszenzussal elfogadott szabályozásról van szó, amely alapvetően határozza meg a kisebbségi politika és jogvédelem kereteit Magyarországon. 96 százalékos többséggel fogadta el annak idején, 15 évvel ezelőtt az Országgyűlés ezt a törvényt. És most, 2008 második felében, december végén az Országház Kupolatermében emlékülésre kerülhetett sor, amelyik is nemzetközi részvétel mellett tekintette át a 15 éves szabályozás tanulságait, helyezte el európai léptékek közé ennek a szabályozásnak a hatásait. Én magam azt szeretném megerősíteni, mert nem kormányzati, különösen nem az e kormányciklushoz kötött kérdésről van szó: látható módon, most már 18 év egyfajta relatív történelmi tapasztalat a köztársaság életében, úgyhogy történelmi értelemben is mondhatjuk, hogy helytáll ez a szabályozás. Az Európai Parlament ezzel foglalkozó tanácsadó bizottságának vezető tisztségviselője fogalmazott úgy 2008 decemberében, hogy Magyarország ezzel a szabályozással és ezen keretek közötti közös munkálkodással, úgy mondanám, politika feletti együttműködést is kialakítva, példamutató munkát folytat az európai keretegyezmény kereteinek kiteljesítésében, abban, hogy ez Magyarországon is valóság legyen, valamint az Európa Tanács kisebbségvédelmi ellenőrzési mechanizmusaiban nagyon aktív szerepet vállal. Azt gondolom, ez eredménye az elmúlt 15 éves munkának, eredménye annak, hogy maga a szabályozás is az Országgyűlés által egy többpárti védő-óvó gondoskodásnak a következménye.
A második dolog, amit szeretnék szóba hozni, ez a 2008. évi egyik legfontosabb változás a kisebbségi önkormányzatok életében: a feladatarányos támogatás bevezetése. Önök is jól tudják, hogy a törvény 2005-ös módosítása írja elő, hogy feladatarányos támogatási rendszert kell létrehozni. Ennek a bevezetésére 2008-ban került sor. Ma már mondhatjuk, hogy a működő kisebbségi önkormányzatok 80 százaléka nyújtott be érvényes igénylést, és az átlagosan teljesítő, legalább átlagosan teljesítő önkormányzatok támogatása a megelőző évihez viszonyítva 140 ezerrel, tehát 25 százalékkal ily módon növekedni tudott.
Lényegesnek látom és fontos megemlíteni itt a bizottság előtt, hogy ez a fajta támogatás hozza magával azt, hogy a legaktívabb kisebbségi önkormányzatok, helyi önkormányzatok és a civil társadalom között egyre jobban kiteljesedő együttműködés alakul ki. Ezek a források hozzájárulnak ahhoz ugyanis, hogy a civil társadalomnak egy nagyon fontos része, a kisebbségi szervezetek a kisebbségi önkormányzatokkal együtt, mintegy kristályosodási pontként szerepelnek itt a helyi kisebbségi önkormányzatok, szervesen kapcsolódhassanak össze. Ennek a jelentősége ilyen értelemben tehát a kisebbségek és a többségi társadalom egymásra találásában van. Magunk között úgy fogalmaznék, hogy ez igazán jó munkaterápia, és azt hiszem, a legjobb kapcsolatépítés, amikor aktivitásokon keresztül épül kisebbségek és többségek hálózatai között a kapcsolat.
Én magam az elmúlt időszakban arra törekedtem, hogy próbáljam pártolni azokat a kisebbségi kezdeményezéseket, amelyek esetleg zászlót jelentenek a többiek számára, hogy járuljon hozzá a kormányzati figyelem ahhoz, hogy ha valahol van olyan kezdeményezés, amely túlmutat a törvényi kötelezettségen, amely sztenderdet jelenthet a későbbiekben majd mások számára, ha lehet, az is kapjon országos visszhangot. Ilyenként említem meg például a horvát közösség kezdeményezését, hogy egy horvát történelmi és keresztény múzeum kialakítására tettek kezdeményezést és fölajánlást. De itt kell megemlítsem talán az egyik legaktívabb nemzeti kisebbség munkáját Szarvason, a szarvasi szlovák önkormányzat tevékenységét és aktivitását; vagy például az országos kisebbségi napokat nemzetiségenként, amelyek látható módon, ha anyanemzettel rendelkező hazai nemzeti kisebbségről van szó, még a kétoldalú kapcsolatok építésében is komoly szerepet játszanak, fórumot, lehetőséget kínálnak az országok közötti jobb megértéshez is.
A harmadik dolog a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának az újraszabályozása. A jogszabály arra kötelezi a kisebbségi önkormányzatokat, hogy hozzák létre a hivatalaikat, a hivatalok pedig szabályszerűen folytassák a gazdálkodásukat. A transzparencia, a hivatalosság, a nyomon követhetőség szempontjából történő előrelépés óriási erőfeszítést kíván a civil társadalmi jelleggel működő kisebbségi önkormányzatok részéről, ezért a speciális szabályozások, az általános szabályon belüli hozzáigazítás érdekében tettünk erőfeszítéseket. A gazdálkodás, a finanszírozás feltételeinek a javítására alakítottunk egy kisebbségi szakértők által működtetett munkacsoportot, és remélem, hogy ennek a tanulságai folyamatosan beépülnek. Én magam is nyitott vagyok és az ezzel foglalkozó szakállamtitkárság is nyitott arra, hogy a kezdeti tapasztalatokat a későbbiekben akár a szabályozás módosításával is érvényre juttassuk.
A negyedik dolog a kisebbségi kulturális autonómia erősödése. Itt természetesen szólni kell a "pénz, paripa, fegyver" rendelkezésre állásáról, hiszen ez nemcsak jókívánságok gyűjteménye, hanem a rendelkezésre álló eszközökön, valamint a kormányzati szándékon és szabályozáson is múlik. Megteremtettük annak lehetőségét, hogy legyen mód a kisebbségi intézmények - elsősorban kulturális és oktatási intézmények - kisebbségi fenntartásba való átvételére a kisebbségi önkormányzatok számára. Ennek érdekében pályázatot írtunk ki, és ma már 45 intézményt működtetnek a kisebbségek, természetesen kisebbségi céllal és az adott kört érintő szándékkal. 2008-ban 500 millió forintot meghaladó mértékben nőttek a kisebbségi célokat szolgáló források. A képviselő hölgyek és urak pontosan tudják, hogy milyen nehéz gazdasági és költségvetési kihívások között fejez ki egyfajta prioritást a kormányzat részéről az, hogy a valóságban is növelni volt képes az erre rendelkezésre álló forrásokat. A 2009-re elfogadott költségvetés, ha szerény mértékben is, de azon kevés területek között szerepelteti a kisebbségpolitikai támogatásokat, amelyek bizonyos lehetőségekkel rendelkeznek; ez megint csak a kormányzati szándék szerint való.
Különös jelentősége van annak, hogy a hazai kisebbségek a fejlesztési forrásokhoz is hozzáférjenek, s itt elsősorban az európai uniós fejlesztési forrásokra gondolok. Büszkék lehetünk arra, hogy az európai uniós fejlesztési pályázatokon a 253 nyertes hazai oktatási intézmény közül 39 kisebbségi oktatási intézmény volt abban a programban, amely intézményfejlesztésre, -bővítésre, minőségfejlesztésre irányult. Annak érdekében, hogy e pályázat tanulságait a következő fejlesztési programokban érvényre juttassuk, a következő pályázatokban a speciális helyzetű intézmények esetében a kisebbségi szempontok külön érvényesíthetősége kedvéért eltekintünk attól a többség számára kötelező mutatótól, hogy a pályázatban 80 százalékos kihasználtsági mutatót kell érvényesíteni, és bevezetésre kerül a nemzetiségi többlet pótszám is, hogy azt a külön figyelmet, pozitív diszkriminációt, amit a hazai kisebbségek élveznek, a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférés tekintetében is képesek legyünk érvényre juttatni. A kormány kiemelt projektként határozta meg a hercegszántói horvát és a békéscsabai szlovák nemzetiségi iskola támogatását, hogy a többségre vonatkozó általános szabályrendszer ne lehetetlenítse el e jó projektek célba jutását.
Az ötödik dolog a kisebbségpolitikai munkacsoportok megalakulása. Ezek az új követelményeknek megfelelő átlátható és célirányos működést segítik elő. A már említett finanszírozási és gazdálkodási munkacsoport mellett létrejött és működik a közjogi munkacsoport, amely áttekintette a kisebbségek képviseletének lehetőségét és új szabályozás kialakítására készített műhelyjavaslatokat, valamint a média munkacsoport, amelyik általában a médián belül a kisebbségek bemutatásának a feltételeivel, a kisebbségi médiumok helyzetével és finanszírozásával foglalkozik, álláspontunk szerint rendkívül korrekten és hasznosan. A jelenlévők pontosan tudják, hogy a digitális átállás kapcsán milyen óriási kihívást és lehetőséget jelent a kisebbségek részvétele egy ugrásszerűen bővülő médiafelület és -piac esetében. Éppen ezért is volt jó hír, hogy az ötpárti alapon működő és a digitális átállással foglalkozó parlamenti bizottság - amelyet Jánosi György vezet - befogadta a kisebbségi médiabizottság kezdeményezését, és azt érvényre juttatja a szabályozásban is; legalábbis erről született ott többpárti alapon belső döntés.
A hatodik dolog a kisebbségpolitikai nemzetközi kapcsolatok, amelyek közül az anyanemzetek közötti kétoldalú kapcsolatokra már kitértem. Az aktivitást mutatja, hogy az elmúlt évben valamennyi kétoldalú kisebbségi vegyes bizottság ülésezett, és a kezdeményezéseik alapján olyan fejlesztések valósultak meg, mint a magyarországi szlovén rádió, a pécsi horvát iskola, a peresznyei Horvát Keresztény Múzeum, a pilisszentkereszti új szlovák ház, a tótkomlósi szlovák iskola, a budapesti Sevcsenko-szobor, a battonyai román iskola, s még sok példát lehetne sorolni. Tehát komoly értelme van a kétoldalú vegyes bizottságoknak magyar oldalon is és a határon túli aspektusokban is.
Tavaly nyáron teljes konszenzussal, többek között a jelenlévők részvételével született meg az a döntés, amelyik a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája szerinti kötelezettségvállalásunk alapján a romani és a beás nyelvekre is kiterjesztette a nyelvhasználat lehetőségét az igazságszolgáltatásban, a közhivatalokban és az oktatás különféle szintjein, ami tulajdonképpen jelképes, hiszen egy egyenjogúságot alapvetően érintő kérdésről van szó.
Végül megemlítem azt a kérdést is, ami pénzügyi értelemben alapvetően befolyásolja a kisebbségi önkormányzatok működését: ez pedig a költségvetés alakulása. A 2008. évihez képest ha szerény mértékben is, de növekedett a kisebbségi önkormányzatok által fönntartott intézmények esetében 31,9 millióval, általában a kisebbségi önkormányzatok számára pedig 39 millióval a rendelkezésre álló összeg, így összességében a kisebbségi önkormányzatok támogatása 71 millió forinttal. A kisebbségi intézmények átvételére 2009-ben 195 millió forint áll rendelkezésre, az intervenciós keret 115 millió forintos növekményt mutat. Ilyen értelemben ezek a lehetőségek nem szűkülnek, szerény mértékben bővülnek, legalábbis nominálisan. Az a törekvésünk, hogy a szükségszerű kormányzati költségcsökkentések közepette is megtartsuk ezeket a támogatási összegeket.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úr tájékoztatóját. Képviselőtársaimat, illetve a bizottságot illeti a szó; ha kérdéseink, észrevételeink vannak vagy zseniális javaslataink, akkor ezt is osszuk meg egymással, illetve miniszter úrral.
Pettkó András képviselő úr, tessék parancsolni!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Nekem két területtel kapcsolatosan volnának kérdéseim MDF-es képviselőként. Nagyon sajnálom, hogy a civil terület nem egy az egyben a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik, mert szerintem a kormányzati struktúrában ott volna a helye, és helytelenítem, hogy egy másik minisztériumban van. De mindegy, ez ebből a szempontból most már lényegtelen kérdés, hiszen alig egy év van hátra maximálisan a kormányzásból.
Amit viszont szeretnék megkérdezni, úgy tudom, a Miniszterelnöki Hivatal is foglalkozott egy olyan problémával, ez a Dagály utca 11. problémája, ami a mi bizottságunk előtt is már több körben, többféle formában volt, és ötpárti egyeztetés, illetve ötpárti elfogadás is volt benne. 2000-ben az Országgyűlés biztosította ennek a bizottságnak az előbizottsága számára azt, hogy ingatlant juttasson a civil szervezeteknek. A Dagály utca 11. kapcsán a pályázatnak az lett az eredménye, hogy hat civil szervezet, köztük egy alapítvány kapott egy ingatlant, viszont volt egy ezer négyzetméteres rész, ahol nem hirdette ki a bizottság az eredményt. Évek teltek-múltak, aztán 2007-ben ez a bizottság - teljesen jogosan, miután az előző bizottságnak a jogutódja - döntött arról, hogy a Dagály utca 11.-ben bent lévő hat civil szervezet osztatlan közös tulajdonba megkapja ezt az ezer négyzetmétert. Ezen a bizottsági ülésen a KVI, tehát a kormány akkori képviselője is részt vett, és támogatta ezt a döntést. Aztán sok minden történt; nem akarom végigmondani, képviselőtársaim pontosan ismerik a történetet. Úgy tudom, önök is folytattak levelezést a Pénzügyminisztériummal ennek a Dagály utca 11.-nek a tárgyában. De hosszú hónapok teltek el, és még mindig nincs semmi. Azt már nem is merem elmondani, hogy sem a pénzügyminiszter, sem a miniszterelnök egy egy hónappal ezelőtti levelemre mint országgyűlési képviselőnek a levelére a mai napig nem válaszolt; ez majd parlamenti téma lesz. Mindenesetre arra kérem önöket, hogy a Dagály utca 11. ügyében térjen vissza a kormány a törvényes megoldáshoz, és oldjuk meg ezeknek a civileknek a gondját. Nem tudom, volt-e ezzel kapcsolatban önöknél valamilyen belső levelezés vagy felvetés, jó volna, ha erről kapnánk tájékoztatást, és nemcsak kósza hírek lennének erről a kérdésről.
A másik pedig az ügyfélkapu és az informatika kérdése. A magam részéről örülök, hogy végre, többéves helytelen kormányzás után egy kézben van az informatika magyarországi irányítása. De ami a hétvégén történt az ügyfélkapu kapcsán, számomra, mint aki a parlamentben elég sokszor szólal fel az ügyfélkapu megerősítése érdekében, az egy elég rémisztő nap volt. S tulajdonképpen nem is az a legnagyobb probléma, hogy megtörtént ez a betörés? vagy belső hiba?, még nem tudjuk, majd a vizsgálat ezt ki fogja deríteni, hogy mi is történt tulajdonképpen az ügyfélkapu tekintetében. Hanem az a nagy probléma Magyarországon, hogy én benyújtottam egy törvénymódosítást, amelynek értelmében az önkormányzatoknak föl kellene ajánlani az ügyfélkaput azok számára, akik bemennek, de sajnos a parlament az eredeti javaslatomat, hogy mindenki automatikusan kapja meg az ügyfélkaput, nem fogadta el az Országgyűlés két nagy pártja, sem a Fidesz, sem az MSZP, ezzel a módosítás úgy lett megváltoztatva, hogy föl kell ajánlani. Nos, én az elmúlt két hónapban több önkormányzatban is voltam, és próbáltam volna, mondjuk így, álruhában, mint Mátyás király, ügyfélkapu után érdeklődni, tudják-e az ügyintézők, hogy az a dolguk, hogy aki oda betéved és megtörténik az azonosítása, annak felajánlják az ügyfélkapukulcsot. Nos, jelentem tisztelettel, Magyarországon ez nem így működik. Most itt vagy a végrehajtásban van valami probléma, vagy az ellenőrzésben, mindenesetre én azt képviselem, hogy minél több embernek szüksége van az ügyfélkapura, ezt az ügyfélkaput használni kell, és természetesen ahhoz meg a mindenkori kormánynak, bárki is van kormányon, biztosítani kell a megfelelő összegű támogatást, hogy ne tudják ezt feltörni vagy ne tudjanak betörni. A magam részéről gondolom, biztos lesz majd erről egy pontos tájékoztatás, hogy tulajdonképpen mi is történt itt szombaton. Elég sok butaságot meg félinformációt lehet olvasni az interneten, ezért is volna szerintem fontos az, hogy ennek az ügynek a végére minél hamarabb pontot tegyen a kormányzat, és korrekt tájékoztatást adjon ebben a témában.
Ezt a két témát kívántam fölvetni. Gondolom, mindkettőre van valamilyen válasz. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Azt szeretném megkérdezni, hogy a határon túli kisebbségek közül a csángók támogatását miért csökkentették 2007-ben szinte a felére, 2008-ban már ki sem írták a pályázatot, a Petrás-Incze János-pályázatot. Az elkövetkezendőkben is ezt a gyakorlatot kívánja folytatni, vagy pedig a pályázati rendszeren keresztül megvalósulhat a támogatás átláthatóvá tétele és demokratizálása? Várom a válaszát, mert igaz ugyan, hogy én ezt megkérdeztem már írásban is, de nem kaptam rá elfogadható választ. (Kiss Péter: Tőlem kérdezte?) Igen. (Kiss Péter: Majd megnézzük.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony, tessék!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Nem kérdezni szeretnék, hanem egy javaslatot tenni, ha lehet, és az egyetértését kérném ebben Pettkó András képviselő úrnak. Én azt mondom, hogy a Dagály utca ügyét, ami rémes történet egyébként, ne toljuk a Miniszterelnöki Hivatal felelősségi körébe, mert az úgy szokott lenni, hogy ha minél többen bábáskodnak egy ügyön, annak még nehezebb a megoldása. Hanem maradjon ez csak a PM-nél, és mi térjünk rá vissza. Nézem itt alelnök urat...
ELNÖK: Folyamatosan és szívesen.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): ...ugye nem veszi zokon, ha azt javaslom, hogy az ellenőrzési albizottságban nézzük meg gyorsan, mi történt azóta a Dagály utcában. Mert azért emlékszem én rá, hogy mi magunk mondtuk, amikor az utolsó döntést hoztuk, hogy gyanítjuk, hogy ezzel lesz még dolgunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én nagyon nagy bizalommal és örömmel tekintek ez elé, csak már az ellenőrzési bizottság elvégezte a munkáját, határozatot hozott, aztán a nagybizottság is ugyanezt megtette. Elkezdhetjük újból ugyanezt - nem tudom... Lehet, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak kellene közbelépni és az asztalra csapni. (Derültség.) Szerintem ez lenne a gordiuszi csomó átvágása, hogy miniszter úr csapjon az asztalra, és akkor megoldódik az egész probléma, ami évek óta folyik. (Pettkó András: Így van.)
Van-e még esetleg kérdés, észrevétel? Utána természetesen visszaadjuk miniszter úrnak a szót.
Farkas Flórián képviselő úr kért szót.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm miniszter urat a bizottsági meghallgatása alkalmával.
Először én is tulajdonképpen a civil oldallal kezdeném, mégpedig a Nemzeti Civil Alapprogram problematikájával. Ugyanis ez a pályázati kiírás most hátrányosan érinti azokat a civil szervezeteket, amelyeknek vezetője egyben, mondjuk, országgyűlési képviselő is, vagy esetleg valamilyen politikai erővel, akár a szocialistákkal, akár a Fidesszel vagy az MDF-fel vagy az SZDSZ-szel megállapodásban van.
Van-e lehetőség arra, hogy ezt a kitételt - mivel sokunkat hátrányosan érint - kivegyük ebből a pályázati kiírásból, és lehetőséget adjunk minden olyan civil szervezetnek, amely erre tisztességgel tud pályázni?
Miniszter úr beszélt a kisebbségi önkormányzatok hatékonyságáról és sikereiről. Engedje meg, miniszter úr, hogy én ezt egy kicsit másképp lássam. Én a kisebbségi önkormányzatoknak a rendszerváltás óta nem tapasztalt rossz, működésképtelen állapotát látom, elsősorban is az Országos Cigány Önkormányzatnál, amely törvénysértő, szakmailag kifogásolható és erkölcsileg elfogadhatatlan módon működik, aminek a botránya lecsurog a legkisebb településekre is. Vajon meddig engedi a kormányzat, hogy olyan dolgok történjenek, mint a költségvetés elfogadásakor is, például hogy nem volt előzetes egyeztetés? Úgy értesültünk - bár nem igazán bogozható ki -, hogy a kormány újabb 100 millió forintot biztosít szociális lakásépítési programra. Ez benne van a költségvetésben, de nem látjuk a tételes lebontását. Ezt is újra kellene gondolni, és ezeket a pénzeket inkább ösztöndíjakra kellene fordítani. Az pedig teljességgel érthetetlen, hogy ma senki nem lát el törvényességi felügyeletet a kisebbségi önkormányzatoknál, ugyanis a közigazgatási feladatoknál ez a kötelezettség megszűnt. Én minden olyan helyre telefonáltam, ahol kisebbségi ügyben valamit is tehetnek, felhívtam többek között az Önkormányzati Minisztériumot is, de ők is azt mondták, hogy ebben a kérdésben nem tudnak mit mondani. Jó lenne ez ügyben minél előbb megoldást találni, mert ha nem gyakorolnak törvényességi felügyeletet a kisebbségi önkormányzatok felett, és olyan dolgok történnek, amelyek nap mint nap megtörténnek, akkor szabadjára engedjük az adófizető állampolgárok pénzének a felhasználását.
Harmadik kérdésem a kisebbségi törvény módosítására vonatkozik. Miniszter úr lát-e lehetőséget a kisebbségi törvény módosítására, ugyanis még mindig adósak vagyunk a kisebbségeknek a kedvezményes mandátummal, valamint rendezni kellene a kisebbségekre vonatkozó választási részt is. Egyetlen olyan választási aktus van az egész választási rendszerünkben, amelyik kilenc hónapig húzódik el, ez pedig a kisebbségeké. De sok olyan tisztázandó kérdés van még, amely a működést segíthetné elő. A mai napig is tisztázatlan még a tiszteletdíj kérdése és a kisebbségek parlamenti képviselete. Jó lenne, ha ezek nemcsak időnként és kampányszerűen kerülnének elénk, hanem egy kodifikációs testületben kezdenénk el róluk tárgyalni.
A negyedik dolog, amit szeretnék szóbahozni, a kisebbségi lapok támogatása. A Lungo Drom című kisebbségi lap - amely tizenkilenc éve jelenik meg - még soha nem volt olyan nehéz helyzetben, mint most, negyedannyi támogatást kapott, mint a többi lapok, ami nyilvánvalóan politikai döntés eredménye. Miniszter úrnak van-e ráhatása arra, hogy a közeljövőben ez ügyben pozitív változás álljon be, és korrekt, tisztességes, a törvényességet képviselő, a pályázati kiírásoknak megfelelő, azokat megvalósító lapokat támogasson az alapítvány? A Világunk című lap nem jelentetett meg hét lapszámot, minek következtében 7 millió forintot vissza kellett volna fizetnie, ehelyett mégis ez kapta a legtöbb támogatást. Kicsit jobban kellene erre figyelni!
Arra kérem miniszter urat, hasson oda, hogy a cigány integráció kérdésében tényleg történjen valami. A cigány integráció két fő pillére a foglalkoztatás és az oktatás. Ha ezeken a területeken nem történik azonnali hathatós lépés a kormányzat részéről, akkor - bár természetesen szükség van a településeken a rendőri jelenlétre - szinte mindegy, hogy mit teszünk, mert minden lépés csak átmeneti megoldás lesz. Nem várható lényeges javulás, ha a cigány embernek nem lesz munkája és a gyereke nem tud tanulni. Arra kérem miniszter urat, hasson oda, hogy ez ügyben valami történjen, mert a most elindított foglalkoztatási programnak munkalehetőség hiányában semmilyen eredménye nincs, a cigány embereknek továbbra sem tudnak munkát adni. Két dologban mindenképpen lépni kell: egy valóságos foglalkoztatási program kidolgozásában, valamint az oktatás terén. Aztán a lehető legrövidebb időn belül le kellene zárni a közalapítvány elnöke és a miniszter asszony között folyó vitát, az ösztöndíjakat pedig ki kellene utalni a fiataloknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszonynak adom meg a szót.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy tűnik, hajlamosak vagyunk miniszter úrnak az eddigi összes feladatkörébe tartozó kérdéseket feltenni. Az, hogy az NCA-kiírásba az említett tételek bekerültek, nem miniszteri hatáskör, hanem a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvény szerint való, ezt pedig nem igazán lehet felülírni. Pettkó András képviselő úr bólogat, hogy nagyon helyesen vannak benne. Ezenkívül sem az informatika, sem a csángóügy nem tartozik a miniszter úr hatáskörébe. (Pettkó András: Dehogynem!) Majd ő megmondja. Neki persze nyilván mindenről lesz véleménye, de azért ne rajta kérjünk mindent számon. Abban persze egyetértünk, hogy nem baj, ha időnként odacsap. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Teleki László képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelet Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Farkas Flóriánnal nagyon sokszor egyetértek, de amikor azt mondja, hogy a lapok támogatásával kapcsolatban politikai döntés született, sok olyan embert sért meg, akik a politika közelében sincsenek, hiszen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványba az országos önkormányzatok delegálják a kurátorokat. Nem gondolnám, hogy ők bármely kérdésben is politikai döntéseket hoznának. A bizottság engem delegált az említett kuratóriumba és én azt látom, hogy ott szakmai munka folyik, és nagy viták vannak arról, hogy kik kapjanak támogatást. Biztos vagyok benne, hogy nem politikai döntés született ez ügyben a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványban.
Ahogy Farkas Flórián képviselőtársam mondta, nagyon fontos a kisebbségi törvény felülvizsgálata, valamint a kisebbségek parlamenti képviseletének a kérdése. Ismerve miniszter úr hozzáállását a kisebbségekhez - s ezen belül a romaügyhöz -, biztos vagyok benne, hogy foglalkozni fog ezekkel a kérdésekkel.
Talán nem árulok el titkot, hogy én tegnap frakcióülésen is felvetettem ezt a két kérdést, mert magam is szorgalmazom, hogy ezzel a kérdéssel foglakozzunk most, amikor ilyen helyzet van. Azt gondolom, itt az ideje, hogy nyíltan és őszintén beszélgessünk ezekről a dolgokról.
Az egyéb finanszírozásokról csak annyit, hogy ahogy miniszter úr elmondta, azok nagyon fontos számok, mert talán nem olyan nyomatékosan említették meg ma a bizottsági tagok, de amikor a költségvetés egyéb sarokszámainál látjuk, hogy valóban csökkenések voltak, azért, hogy azt a bizonyos GDP-t be tudjuk hozni, amit előír az Unió, hogy az euróövezethez tartozzunk, ennek ellenére az országos önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok többet kaptak a 2009-es évben, ellenzéki képviselői javaslatra pedig a cigánytelep-felszámolási programra is többet tudott adni a költségvetés. Ez mind azt jelenti, hogy részben vagy talán egészében látszik az, hogy a költségvetési sarokszámokban némely helyen emelkednek azok a források, amelyek megjelentek, de azt gondolom, sokkal több kell ennél: a politikai gesztusokon túljutva el kell oda érnünk, hogy olyan élethelyzetet próbáljunk meg kialakítani és főleg politikai témában, amely tudja kezelni azt a helyzetet, amelyet Farkas Flórián felvázolt. Mert azt gondolom, akár a pénzügyi, akár a politikai hozzáállása megvolt a jelenlegi kormánynak, megvoltak a miniszterek, akik ezért felelősek, csak látjuk azt, hogy új válaszokat is kell tudnunk adni azokra a kihívásokra, amelyeket ma már tisztán és világosan látunk.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további hozzászólás, hadd kérjek szót alelnök asszonytól.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP), a bizottság alelnöke: Természetesen, elnök úr, parancsoljon!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Három témáról szeretnék kérdezni, illetve néhány észrevételt tenni miniszter úr felé.
Rögtön az anyagi támogatásra hadd térjek ki. Itt most Teleki képviselő úr is megerősítette a miniszter úr által elmondottakat, hogy fantasztikusan jó a költségvetési támogatás 2009-ben. (Teleki László: Azt nem mondtam, csak mondtam, hogy mennyi.) Picit szeretném ezt árnyalni - nyilván az a kérdés, hogy mihez képest. Ha az elmúlt években, mondjuk, 2005-től megnézzük ezt a költségvetési támogatást, akkor látjuk, hogy 2005-től négy évre be volt fagyasztva a kisebbségi önkormányzatok támogatása, úgyhogy azt gondolom, a 2009. évi emelkedés csak nagyon minimális visszahozása a reálérték elveszítésének vagy reálérték csökkenésének, és a kisebbségi intézmények átvételének, fenntartásának támogatási kerete, illetve a koordinációs és intervenciós keret is az elmúlt esztendőkben részben nem nőtt, részben pedig utána minimálisan nőtt. Azt gondolom tehát, hogy azért nem kell dicshimnuszokat zengenünk, hanem közösen inkább az lenne a felelősségünk, hogy folyamatosan erősödjön, illetve szinten tudjuk tartani ezt a támogatási keretet.
A kisebbségi közalapítvány támogatása szintén 2003-tól gyakorlatilag folyamatosan csökkent. Hivatkozhatnék itt arra, hogy a J/92. számú jelentésben konkrétan le van írva, mennyivel csökkent: 41 százalékkal, ha jól látom most a saját háttéranyagomat. Ha tehát a hosszú évek távolából is nézzük ezeket a költségvetési támogatásokat, mondjuk, 2003-tól folyamatosan, jelentős csökkenés mutatkozik a kisebbségek támogatásában, ami konkrétan több száz millió forintot is jelent, és az inflációról és inflációkövetésről még nem is beszéltünk.
Ezzel csak árnyalni szerettem volna a helyzetet, nyilván nem vitát gerjeszteni, mert teljesen felesleges lenne. Legfeljebb azt kérdezhetném meg, mikor szeretné a kormány visszapótolni ezeket a százmilliókat majd a kisebbségek támogatására - de lehet, hogy ez költői kérdés marad.
Miniszter úr tájékoztatott arról, hogy úgynevezett kisebbségpolitikai munkacsoportok jöttek létre, ami szerintem üdvözlendő és fontos. A kérdésem viszont az lenne, hogy mire jutottak ezek a munkacsoportok. Mert legalábbis mi itt a bizottságban egyetlenegy konkrét dokumentumot nem láttunk a munkacsoportok munkájával kapcsolatosan, legalábbis ami valami állásfoglalásnak vagy valamilyen dokumentumnak minősíthető. Mert tudom, hogy elérhetők bizonyos írások vagy javaslatok, de hogy ez már egy végleges dokumentum lenne vagy végleges állásfoglalás, mondjuk, in concreto a parlamenti képviseletre vonatkozóan... S akkor itt még hadd kérdezzek rá, hogy a kormánynak van-e álláspontja a kisebbségek parlamenti képviseletéről. Mert hosszú évek óta vitatkozunk erről, hogy kellene, valamit kellene csinálni, így kellene csinálni, úgy kellene csinálni, ombudsman úrnak voltak javaslatai, az új kerekasztalnak voltak bizonyos javaslatai vagy egy koncepciója, utána gondolom, a munkacsoportban is megrágcsálták ezeket a javaslatokat - de mi a kormány álláspontja ez ügyben? Tényleg jó lenne, amit Farkas képviselő úr mondott, hogy ne kampányszerűen történjenek dolgok, és a választások előtt néhány hónappal dobjunk be gumicsontokat, hanem jó lenne, ha éveken keresztül gondolkodnánk ezen közösen. De most már legkésőbb bő egy év múlva választások lesznek - bár reméljük, hogy hamarabb lesz, de ha netalántán 2010 tavaszán lenne, akkor is egy év van, és egy év már nagyon rövid idő. Tehát megint az lesz, hogy a választások előtt majd gyerünk, gyorsan, parlamenti képviseletről vitatkozunk, és ez szerintem komolytalan. Van-e tehát a kormánynak álláspontja, illetve a kisebbségpolitikai munkacsoportok mire jutottak?
A harmadik téma pedig, amiről szeretnék röviden szólni, bizonyára emlékszik miniszter úr, hogy Balog Zoltán, illetve Németh Zsolt képviselőtársaink egy országgyűlési határozati javaslatot nyújtottak be H/4629. számon a határon túli magyarok emberi jogi helyzetének figyelemmel kíséréséről. Ennek tulajdonképpen az lenne a lényege, hogy egyrészt elősegítsék az alkotmányban rögzített felelősség hatályosulását, hogy tudniillik a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását; illetve a másik, hogy megelőzzük az egyes ügyekhez kapcsolódó viták kiéleződését. Azt gondolom, nem kell hangsúlyozni ennek az aktualitását. S miután kormánypárti képviselőtársaink nem vették tárgysorozatba ezt a javaslatot, írásbeli kérdéssel fordult Balog elnök úr miniszter úrhoz ezzel az üggyel kapcsolatosan, és konkrétan azt kérdezte meg, miért nem támogatta a kormány ennek a határozati javaslatnak a tárgysorozatba-vételét; illetve konkrétan rákérdezett arra, hogy milyen emberi jogi sérelmek érték 2008-ban az egyes határon túli magyar közösségeket vagy személyeket, és erre részletes választ kértünk volna; illetve tájékoztatást kért elnök úr, hogy milyen lépéseket tett a magyar kormány - nyilván diplomáciai és egyéb lépéseket, konkrét lépéseket - a fenti jogsértések orvoslására.
Miniszter úr erre az írásbeli kérdésre küldött egy írásbeli választ, de ebben csak az első kérdésre sikerült választ megfogalmazni. Most tehát tulajdonképpen a másik kettőre kérek választ; ha most nem tud erre miniszter úr válaszolni, akkor kérjük viszont, hogy esetleg egy későbbi időpontban írásban szíveskedjék. A kormánynak nyilván rengeteg információja van erről, tehát hogy konkrétan 2008-ban az egyes határon túli magyar közösségeket vagy személyeket milyen emberi jogi sérelmek érték. A kormány erről nyilván folyamatosan tájékozódik, hiszen az alkotmányból következően ez alkotmányos kötelezettsége a kormánynak; szíveskedjék tehát arról tájékoztatni, hogy konkrétan a kormány milyen lépéseket tett ezekben a konkrét ügyekben. Nem akarom most fölsorolni ezeket az ügyeket, mert részben nyilván mindannyiunk előtt ismert, de elképzelhető, hogy sokat nem ismerünk, ezért lenne fontos, hogy az érintett szakbizottság erről tudjon tájékozódni.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
Pettkó képviselő úr kért még szót, utána visszaadom a szót miniszter úrnak. Tessék, képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Ígérem, nagyon rövid leszek. Amikor elolvastam a mai napirendi pontot, úgy olvastam, hogy Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter éves meghallgatása, és a miniszter úrhoz tartozik az ügyfélkapu kérdésköre.
A másik kérdést, a Dagály utca 11.-et pedig azért vetettem fel, mert decemberben volt egy egyeztetés, ahol részt vettek a Miniszterelnöki Hivataltól, hat érintett vett részt az egyeztetésen. Ott az érintettek azt ígérték, hogy küldenek a PM-nek egy levelet. Én úgy tudom, informálisan, hogy a mai napig a Miniszterelnöki Hivatal a PM-től nem kapott levelet.
Ha nekem mint képviselőnek a miniszterelnök és a pénzügyminiszter nem válaszol harminc napon belül, az egy dolog, de hogy a pénzügyminiszter minisztertársának arra a kérdésére sem válaszol, hogy hol tart ez az ügy... Azért vetettem fel ezt a kérdést, mert vagy az nem igaz, hogy a miniszter úr tárcájához tartozó emberek írtak egy levelet a másik minisztériumba - erre szeretnék választ kapni -, vagy az, hogy erre nem érkezik megfelelő időn belül válasz. A Miniszterelnöki Hivatal tehát valamilyen szinten már benne van a Dagály utcai ügyben. Az informatika meg szintén a miniszter úrhoz tartozik, hiszen az informatikával kapcsolatos kérdéseket a parlamentben is a miniszter úr tárcájához kell feltenni. Az persze más kérdés, hogy nem ő, hanem Baja Ferenc államtitkár úr válaszol rájuk. Egy képviselőnek pedig arra is kötelessége felhívni az illetékes miniszter figyelmét, ha egy törvény nem vagy nem jól működik, ezért vetettem fel az ügyfélkapuval kapcsolatos problémát. Az olcsóbb és hatékonyabb állam érdekében nagyon fontos lenne, hogy az ügyfélkapu megfelelően működjön. Köszönöm.
ELNÖK: A decemberi egyeztetést Pettkó képviselő úr kezdeményezte vagy a bizottság? Gondolom, Pettkó képviselő úr ott mindannyiunkat képviselt.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Azon az egyeztetésen én nem voltam jelen, de tudom, hogy volt ilyen egyeztetés. A Miniszterelnöki Hivatal civil csapata volt ott és mind a hat érintettel egyeztettek. Azt mondták, hogy írtak egy levelet, s a civilek érdeklődésére elmondták, az egyik minisztérium még nem válaszolt a másiknak, holott már lassan két hónap is eltelt a levél megírása óta. Ez a folytatásos teleregény egy újabb szereplővel lett színesebb. A lényeg az, hogy a törvényeket be kell tartani. A bizottság teljesen jogszerűen úgy döntött, hogy megkaphatják. Az más kérdés, hogy a jogszabály azóta változott. Ettől függetlenül úgy gondolom, a civileknek meg kell kapniuk azt, ami nekik jár.
ELNÖK: Ezzel egyetértünk, ám úgy látom, hogy a minisztériumok ezt nem óhajtják végrehajtani, de azért előbb-utóbb remélhetőleg a dolog végére fogunk érni. Ékes Ilona képviselő asszony!
ÉKES ILONA (Fidesz): A Kisebbségekért-díj átadásával kapcsolatban szeretnék pár dolgot megkérdezni. Miért változtatta meg a kormány a díj átadásának a rendjét? Több országos önkormányzat elnöke is kifogásolta, hogy nem tehetnek javaslatot a díjazottak személyére - ezt Kállai Ernő is kifogásolta -, holott ők ismerik, hogy ki milyen munkát végez és ők tudják megmondani, hogy ki lenne méltó a díjra. Ha nem egyeztetnek, akkor bizony leértékelődik ez a díj. Az országos kisebbségi önkormányzatok elnökei kifogásolták, hogy nem kapnak meghívót az állami ünnepségekre, holott fontos lenne, ha ezeken ők is ott lehetnének. Ezenkívül azt is kifogásolták, hogy nem kapják meg hivatalosan a kisebbségeket érintő rendelkezéseket. Jó lenne ezekre odafigyelni! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Válaszadásra megadom a szót miniszter úrnak.
Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter válaszai
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ékes Ilona képviselő asszony kérdéseire röviden tudok válaszolni. A kisebbségeket érintő összes kormányzati intézkedés, a rájuk irányuló minden kezdeményezés nyilvános, amiknek célzottan is el kell jutni hozzájuk, valamint a jogszabályokon keresztül is, amik mindenki számára hozzáférhetők. Én rendszeresen találkozom a kisebbségi önkormányzatok elnökeivel, vezetőivel, képviselőivel - legutóbb az előző év novemberében volt ilyen találkozónk -, s mivel a találkozásaink során fontos részkérdéseket is szóba hoznak az elnök urak és az elnök asszonyok, nagy általánosságban tájékozott vagyok abban, hogy mik az őket érintő aktuális felvetések. Amennyiben ilyen felvetése volna bármelyik kisebbségi önkormányzatnak, felhatalmazom a jelenlévőket, hogy azt tételesen közvetítsék hozzám.
Az országos önkormányzatok elnökeinek az állami ünnepségekre való meghívását természetesnek tartom. Intézkedni fogok, az állami protokollnál ellenőrizzék, hogy minden olyan állami ünnepségre, ahol nem célzott a meghívotti kör, ők is kapjanak meghívást. Ezenkívül vannak célzott kisebbségi találkozási alkalmak és ünnepségek - ilyen például a kisebbségi díjak átadása -, amelyeken a dolog súlya okán magasabb szinten vesznek részt a kormány vezetői.
Ha a kisebbségi ombudsmannak javaslatai vannak, rendelkezésére állok és be fogjuk fogadni a javaslatait. Kisebbségi díjban általában a legkiválóbbak részesülnek. Nem jutott el hozzám olyan kifogás, hogy arra nem érdemlegesek kaptak volna elismerést. Olyan persze bármikor előfordulhat, hogy egy adott kör által nagy teljesítményűnek ítélt személyes teljesítmény nem abban a pillanatban kerül elismerésre. Megkérem a bizottságot, a jelenlévőket, tegyenek azért, hogy a kezdeményezések eljussanak a döntéshozókhoz, hogy a lehető legszélesebb körből meríthessünk. Biztos vagyok abban, hogy ezen a téren fals szempontok nem működnek. Mi mindannyian büszkék vagyunk a kisebbségi díjazottjainkra. Persze nyilván mindenki tud olyanokat mondani, akikre büszkén nézünk fel, de még nem kaptak elismerést, vagy úgy mentek el közülünk, hogy nem tudtuk elismerésben részesíteni őket. Ilyen volt például Péli Tamás, sokunk barátja és szeretve tisztelt zsenije. Az élet néha lehet olyan kegyetlen, hogy nem mindenkinek jut ki életében a formális tisztelet. Noha Péli Tamás nem kapott nagy díjakat, ettől még ott van a legmagasabban díjazottak között.
Ahogy alelnök asszony is mondta, nem tartozik a feladatkörömbe, hogy a civil területre vonatkozó javaslatokkal statútumszerűen foglalkozzak, de nem akarok elugrani a dolog elől. Úgy van, ahogy Pettkó képviselő úr mondta, ketten nem vettünk részt a Dagály utcával kapcsolatos összejövetelen, ő és én, ezért most ebben a kérdésben nem tudunk vitát folytatni. Felelős közéleti emberként azonban figyelemmel követtem az ön harcát ebben az ügyben az MTI-ben és más híradásokban. Ha tehetik, a kollégáim segítséget fognak ebben nyújtani. A bizottsági ülés alkalmas arra, hogy az én figyelmem középpontjába is kerüljön ez a dolog, mert minden olyan, ami a civileknek fontos, a kormányzatnak is fontos kell legyen. Az kétségtelen, ha ön egy hónappal ezelőtti kezdeményezésére még nem kapott választ, akkor van még kormányzati teendő. Ha eljuttatja hozzám a másoknak írt kezdeményezését, akkor én teszek arról, hogy tartalmi választ fog kapni.
Az ügyfélkapu kérdésében egy picit bonyolultabb a helyzet, a kormányzati munkamegosztás alapján az infokommunikációért felelős kormánybiztosság feladatkörébe tartozik ez a kérdés. Szeretném jelezni, hogy Baja Ferenc kormánybiztos úr ez alapján tart ma 3 órakor ebben a kérdésben sajtótájékoztatót, mert ez valóban a legszélesebb nyilvánosságra tartozó kérdés.
Maga a terület, az ehhez tartozó feladat- és hatáskör és a szervezet is a kormánybiztosságon belül működik. Arról pedig törvény szól, hogy ilyen kormánybiztosság a kormányhoz tartozik, a Miniszterelnöki Hivatal pedig az a szervezet, amelyik az általában kormányhoz tartozó ügyeknek a parlamenti képviseletét látja el. Ebben tudom visszaigazolni képviselő úr felvetését. Minden egyes alkalommal, amikor e területekre érkezik kérdés, akkor én vagyok az a csatorna, amelyen keresztül az erre vonatkozó szakmai választ az érintettektől megkapja.
Az ügyfélkapu kérdésében tartalmilag pedig egyetértek önnel. Ez egy olyan horderejű kérdés, amely nagyban tudja befolyásolni a közszolgáltatásokat, a közszolgáltatások közül is egyre bővülőbb kört, hiszen tudják jól, hogy 700 ezret meghaladó számú állampolgár kapcsolódik már az ügyfélkapu rendszeréhez. Ez az egyik oldalról igényel egy óriási precizitást, és ez a kormánynak dolga, nem akarok elugrani előle, hogy ezt érvényre juttassa, megkövetelje, és ennek az intézkedéseire szabályokat, pénzügyi és egyéb szervezeti feltételeket döntsön el. Másik oldalról pedig ez óriási esély arra, hogy az állampolgárok százezrei sokkal gyorsabban, közvetlenebbül jussanak ügyintézéshez, információhoz, s tulajdonképpen ezen keresztül ellenőrizni tudják az igazgatás működését, hiszen minden egyes ügyben kontroll alá tudják vetni ezt. Ha ebben hiba merül fel, akár így, akár úgy, akár bármilyen módon, az a legszélesebb közvéleményre tartozó kérdés. És az is a legszélesebb közvéleményre tartozik, hogy a hiba korrekciója hogyan történik meg, vagy adott esetben, ha ez nem műszaki természetű, akkor a személyi felelősségek is a legszélesebb nyilvánosságra tartoznak, ezzel maximálisan egyetértek.
Itt egyébként az a dolgunk, hogy a lehető legnagyobb ütemben szélesítsük az elektronikus ügyintézés hozzáférhetőségi területét, ami csak részben egyfajta front, egy arc, amit az államigazgatás, a kormányzat az állampolgárok felé nyújt; egy óriási szervezési intézkedési csomagot, szabályozási intézkedést, back-office megrendelést igényel. Nem véletlen, hogy tulajdonképpen az európai országok fejlettségével arányos az elektronikus ügyintézési szolgáltatás mértéke. Azt mondják, hogy ez ma Nagy-Britanniában 50 százalék feletti mértéket jelent, már nemcsak a nyújtott front, hanem az igénybe vett szolgáltatások alapján is. Magyarországon hál' istennek robbanásszerűen terjed, de ezzel kapcsolatban, mondom, nagyon komoly felelősség, hogy rendben is legyen.
Ékes Ilona képviselő asszony azt kérdezi, hogy a határon túliak célzott támogatásával mi a helyzet. Ismételten jelzem, hogy bár ez az én feladatkörömbe tartozik, a bizottságéba mint bizottság nem, de ettől függetlenül szívesen válaszolok a kérdésre. Utána fogok nézni, hogy a célzott támogatás hogyan néz ki. Az emlékeimben kutatva oktatási típusú célzott támogatás van, csak más módon, mint korábban, tehát nem az adott alapítványon keresztül. Valamint van a Szülőföld Alap 2,2 milliárdja, amely pályázati csatornát kínál. Ha ennél részletesebb választ kíván, akkor utána kell nézzek, mert erre a területre ma nem készültem.
Farkas Flórián képviselő úr a civil alap szabályaival kapcsolatban tett megjegyzést. Az illetékességet nem elhárítva mondom azt a tartalmi megjegyzésemet, hogy én magam egyébként személy szerint úgy látom, hogy helyes volna leválogatni a politika és a civil világ támogatását. Nem könnyű vonalat húzni a kettő közé, ezt belátom, hiszen tulajdonképpen kvázi önbevallásos alapon dől el, hogy ki az, aki civil civil, és ki az, aki politikai kötődésű civil. Van, ahol ez könnyen megállapítható, mondjuk, pártok ifjúsági szervezeteinél. Mert az ott már nevében hordozza, hogy az párthoz kötött, politikához kötött. Van, ahol ezt szerződés mondja ki, és politikai bal- és jobboldalon egyaránt van ilyen szervezet. Én magam annak szeretném látni a gyakorlatát, amennyiben az, úgymond, civil civilek támogatása, a filiálék és kapcsolatban állók támogatása és a párttámogatás mindegyik külön-külön szabályozott, és nem kell ahhoz senkinek behunynia, eltakarnia a szemét, hogy megvalósulhasson az, aminek amúgy normálisan meg kell valósulni, hogy értékes tevékenységek fönnmaradjanak. De a transzparencia viszont kulcskérdés. Nem véletlen, hogy sokszor kezdeményezte és most is kezdeményezi a kormány a párttámogatások rendezését.
Köztudomású, hogy a legnagyobb bajt az okozza, ha civil mezben kerül sor párttámogatásokra; az a legkevésbé vállalható megoldás. Addig, amíg nem oldjuk meg egyiket is, másikat is, addig összecsúszkálnak ezek az ügyek. Csak a jelenlévők kedvéért mondom ilyen őszintén a dolgot: van egy óriási őszintétlenség ebben a kérdésben ma Magyarországon, és a jelenlévők ezt ugyanúgy tudják, mint én. S ha ez így van, akkor nincs más hátra, mint előre: ötpárti alapon megoldást találni a dologra. Innen is, onnan is születtek javaslatok, most már csak egy konszenzusra törekvés van hátra, amelynek keretében meg lehetne oldani. Leginkább a hitelesség, a politikai osztály hitelessége forog itt kockán, őszintén szólva.
A második dolog a kisebbség és elsősorban a cigány önkormányzat kérdése. Arra természetesen nem vállalkozhatok mai beosztásomnál fogva, hogy ezt minősítsem. Önnek is, Teleki úrnak is, másoknak is van álláspontja, véleménye azzal kapcsolatban, hogy egy-egy kisebbségi önkormányzat közéleti, politikai, morális és egyéb szerepvállalása milyen. De aki a legkevésbé teheti meg, hogy ezt minősítse, az éppen a kormányzati tényező, mert nekünk egyformaképpen és az adott jogi keretek között kell viseltetnünk a megválasztott kisebbségi önkormányzatokhoz, és azokkal kell együttműködnünk, akiket az adott kisebbség, nemzeti, etnikai kisebbség saját döntésével megválasztott.
Ugyanakkor azt nem akarom elvitatni, amit ön is említ, az bizony kétségtelen, hogy a költségvetési döntésekkel kapcsolatos szabályozás kimondja, miszerint az a sorrendje a döntés meghozatalának minden egyes kisebbségi önkormányzat esetén, hogy az elfogadást meg kell előzze egy koncepció tárgyalása. (Farkas Flórián: Ilyen nem volt.) Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a törvényi szabályozás, az erre irányuló kormányrendelet, amely a törvénnyel analóg módon fogalmaz, nem mondja ki, hogy az enélkül elfogadott költségvetés törvénysértő volna. De azt magam is eljárási hibának tartom, ha ez nem valósul meg. Erre az eljárási hibára az államtitkárság felelősei felhívták az önkormányzat figyelmét. A mai törvények szerint az önkormányzat közgyűlése az, amely bíróság útján érvényt szerezhet egy eljárási hibával szembeni fellépésnek, ha ezt maga is így minősíti. Mondom, jelzem, a szakértő kollégáink így látják ezt a kérdést.
A források kérdésében elhangzott, utalok rá, megerősítem: helyes, hogy a telepfelszámolásra többpárti egyetértéssel jelentős összegemelkedéssel 1 milliárd forintot szavaztunk meg ez évre. Helyes az is, hogy az ösztöndíjaknak több száz milliós, most 300 milliós összege szerepel; mint ahogy a laptámogatásokra, ha jól tudom, tavaly 300 millió forint állt rendelkezésre. Az elosztásáról egy kuratórium dönt, mint ahogy erről Teleki képviselő úr szólt, amelybe is felében a kisebbségi önkormányzatok delegálnak, a másik felében pedig az Akadémia, politikai pártok, igazgatás; ez tehát elég széles és legitim módon összeállított kör. Nyilvánvaló, hogy minden egyes ilyen kuratóriumi döntés mérhető, bírálható, mint ahogy ezt képviselő úr megtette.
Egyet nem tehetünk, azt, hogy elvitatjuk: ők ezt a döntést meghozhatják. Nem államigazgatási természetű döntésről van szó ebben az esetben.
A roma integráció kérdésében annak idején egy másik feladatkörömben, még szociális és munkaügyi miniszterként volt szerencsém önökkel megállapodni. Méghozzá arról, hogy egy nagy programot teszünk le az asztalra, s az erről való döntés 2007 nyár elején lényegében konszenzussal meg is született. Konszenzusos volt a döntés, támogatta az összes parlamenti párt, valamint a roma szervezetek és a roma érdekvédők mindegyike. Személyesen írta alá a támogató nyilatkozatot az összes általunk ismert fontos roma szereplő. Két alapfeltétele van annak, hogy a roma társadalomban bármi is történhessen. Az egyik, hogy a roma közszereplők konszenzussal támogassák, a másik, hogy a többség a roma közszereplők konszenzusának megfelelően akarja az együttműködést. Ez a feltételrendszer indulópontként létrejött, és ott van mögötte egy 100 millió forintot meghaladó európai forrás. Kulcskérdésnek tartom - s lehet, hogy ezt a bizottságban is indokolt volna megtárgyalni -, hogy az így elindított programokhoz a hátrányos helyzetben lévő roma közösségek és roma érdekvédő szervezetek a mai képességeik, tudásuk, lehetőségeik, eszközeik mellett hogyan képesek hozzáférni. Alapvető szempont, hogy az a kör is legyen megvalósítója a programnak, amelyről az integráció szól. E tekintetben még további lépéseket kell tenni. Nem elég, hogy megvalósuljon a program a kormányzati döntés és a többség akarata által, hanem a részvétel lehetőségét is minél nagyobb mértékben biztosítani kell. Itt valószínűleg van helye kritikának is és önkritikának is. Érdemes volna mindannyiunknak napirendre tűzni ezt a kérdést. Ez persze nemcsak biztatás, hanem helyzetbehozás, képzés, önerő-átvállalás kérdése is. Teleki képviselő úrék komoly felnőttképzési és képzési programokkal foglalkoznak, de ez a tudás sajnos nem mindenhol van jelen, és nem is lehet abból kiindulni, hogy csak már létező tudások alapján hozzunk támogatói döntéseket.
A munkacsoportok munkájával, illetve a kisebbségi parlamenti képviselettel, mint az egyik közjogi munkacsoport munkájának az eredményével kapcsolatban elnök úr is és mások is tettek fel kérdést. A kisebbségi önkormányzatok delegáltjaiból létrejött a közjogi munkacsoport, amelynek alapvetően az volt a témája, hogy hogyan lehet újszerű módon biztosítani a kisebbség képviseletét úgy, hogy ebből parlamenti képviselet is legyen. Az erre vonatkozó koncepció és javaslat két változatban már el is készült, valamint erre vonatkozóan a kisebbségi ombudsman is letett egy javaslatot az asztalra, ami szintén nyilvánosságot kapott. A kormánykabinet 2008 októberében tárgyalt erről a javaslatsorról, novemberben pedig a kisebbségi önkormányzatok elnökeivel folytattam konzultációt az asztalon lévő javaslatokról. Egyetértés volt abban, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtéséhez a választási törvény speciális szabályozására van szükség, például az 5 százalékos küszöb megszüntetésére, a jelöltállítás újraszabályozására, a kettős vagy a többes szavazat szabályozására. Ugyanakkor úgy foglaltak állást az elnök asszonyok és elnök urak, hogy ennek a kérdésnek a rendezése nem függetleníthető az általános képviseleti reformtól, elsősorban a kisebb parlament megteremtésére irányuló kezdeményezésektől. Én mind az előbbi, mind az utóbbi állásponttal egyetértek. A kormány nevében azt javasolom - és javasoltam számukra is -, hogy amikor a parlament a kisebb parlamentről folytatott vitát napirendjére tűzi, akkor ezeket a kérdéseket is tűzze napirendre. Személyes álláspontom szerint a parlamenti képviseleti paraméterek kisebbséghez igazítása a kedvezményes mandátumhoz leginkább elvezető út, és úgy látom, a kisebbségi elnökök zöme is ebben az irányban keresi a megoldást. Az erre vonatkozó javaslatok egyébként fent vannak a MEH honlapján, de a másik két munkacsoport javaslatai is nyilvánosak. A finanszírozási és gazdálkodási munkacsoport a finanszírozással kapcsolatos speciális szabályokra tett javaslatot. Elnök úrnak meg fogom küldeni munkacsoportok jelentéseit. Jelzem, hogy van, amelyik iterálva dolgozik, a média munkacsoport a digitális átállás tekintetében például együttműködik az öt parlamenti párttal, valamint a médiatörvény-bizottsággal, a levelező tagozatba is beiratkoztak a bizottmányok, és szerintem helyén való ez a dolog.
Nem szeretnék vitába keveredni arról, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló forrás sok vagy kevés. Ha a szándékaink motiválnák a pénzügyi döntéseinket, akkor nagyságrendekkel nagyobb forrásokat biztosítanánk erre a területre is, de az egyensúlyi pálya, a konvergenciaprogram és az eurózónához való csatlakozás követelménye miatt van egy pénzügyi kényszer. A jelenlegi pénzügyi-gazdasági válságszituációban alapvetően nem az ágazati vagy kisebbségi elkötelezettség vezeti a döntéshozók tollát, a 2008-as költségvetésben mégis 500 millió forintot meghaladóan nőttek a források. Tehát elindult egyfajta pótlás és építkezés, ami még a szűkös 2009-es esztendőben is folytatódni fog, még egyszer nem elvitatva azt, hogy szívünk szerint mi is többet szeretnénk adni.
Ha képviselő uraknak a határon túli magyarok emberi jogi helyzetére vonatkozó üzenete - amit elnök úr tolmácsolt - írásos formában elér hozzám, akkor ki fogom bővíteni azt a választ, amit írásbeli kérdésükre korábban adtam. Ez egy rendkívül bonyolult kérdés, amiről az európai parlamenti képviselők az Európa Tanács ülésén napirend előtti hozzászólásokban komoly vitát folytattak. Nem lehet azt mondani, hogy az európai parlamenti és az Európa tanácsi magyar képviselők ne lettek volna aktívak akkor, amikor a Vajdaságban magyar voltuk miatt inzultusok érték az ott élőket, illetve amikor más ilyen természetű problémák voltak, és nem elkülönült pártjavaslatok születtek, hanem egységes magyar képviselet valósult meg. Nem véletlen, hogy a vízumkérdésben Szerbia a megoldás küszöbén van, köszönhetően az európai fórumok előtti egységes magyar fellépésnek, amelyik Szerbia Európai Unióhoz való közeledése gyorsításának egyik lépcsőjeként tekinti ezt, és nem lényegtelen szempontként a magyar-magyar kapcsolattartásban való lehetőségről is szól ennek a kérdésnek a közös gyorsítására irányuló akarat.
Amennyiben olyan kérdés van, képviselő hölgyek és urak, amely ennél tételesebb választ igényel - egy-kettőnél jeleztem, mint például a Dagály utca kapcsán is -, akkor azt tudom vállalni itt a bizottság előtt, hogy erre írásban válaszolok, illetve írásban kiegészítő választ teszek.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr, akkor csak egy pontosító kérdés: ha jól értettem, azt kérte, hogy Balog Zoltán képviselő úr újfent írja le a kérdését. De nem lehet ezt egyszerűbben megoldani, és akkor nem kellene még egyszer ezt a procedúrát végigjárni, s a kormánynál meglévő anyagról egy tájékoztatást kaphatnánk? Nyilván Balog elnök úr is örülne, meg a bizottság is megkaphatnák, és akkor nem kell ezt még egyszer megtenni. De én szívesen közvetítek elnök úr felé, csak ha meg lehet rövidíteni valamit, akkor tegyük azt.
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: A dolog nincs ellenemre, csak tekintettel arra, hogy gondolom, önök is feltételezik, hogy ha az ember választ ad egy írásbeli kérdésre, akkor a maga részéről abból indul ki, hogy teljességre törekvő választ adott, ezért nyilván joggal lehetek kíváncsi arra, melyik az a része a válaszomnak, amely további kiegészítést igényel, vagy melyik az a kérdés, amelyikről úgy gondolja elnök úr, hogy már elfogadható az ő szempontjából, és melyik az, amelyikben további válasz kell. Ennek a rövid precizírozásához kérek segítséget; de egyébként készen állok a közös megoldásra.
ELNÖK: Köszönöm szépen, ezt akkor át fogom adni, és továbbítjuk.
Ha nincs egyéb kérdés, észrevétel, akkor szavazás nélkül tudomásul vesszük miniszter úr tájékoztatását. Köszönjük szépen a jelenlétét, a megígért írásos kiegészítéseket pedig köszönettel várjuk.
KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Köszönöm szépen a bizottságnak a meghallgatást. A viszontlátásra!
ELNÖK: Köszönjük szépen, további jó munkát kívánok. (Kiss Péter és munkatársai távoznak az ülésről.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha lehetséges, szünet nélkül folytassuk ülésünket. (Nincs ellenvetés.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2. napirendi pontunk következik; sok szeretettel köszöntöm az ehhez a napirendhez megjelent dr. Till Szabolcs jogi főosztályvezető urat a Honvédelmi Minisztérium részéről.
A köztársasági elnök úr átiratának és a benyújtott módosító javaslatoknak a megvitatása következik. Nem tudom, esetleg főosztályvezető úr kíván-e néhány mondatos bevezetőt mondani ehhez. (Dr. Till Szabolcs: Röviden szeretnék.) Parancsoljon!
DR. TILL SZABOLCS főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslat a köztársasági elnök úr által az átiratában jelzett alternatívák közül azt a változatot vezeti végig, hogy a bejegyzett élettársakra vonatkozó szövegrész a törvényben ne jelenjen meg. Ennek megfelelően a javaslat 1. pontjában változatlanul hagyja a jogállási törvény hatályos szövegét, így nem emeli be ezt a fogalmat.
A 2. pont egy technikai módosítás. Miután az 1. § kerülne ki a javaslatból, ezért a törvény elnevezése rövidítését be kell vezetni, így az új 1. § ennek megfelelő módosítása szükséges.
Illetve a további részekben a törvényjavaslat hatálybalépését kellett korrigálni. Január 1-jén értelemszerűen túl vagyunk. A javaslat a kihirdetést követő első hónapot mint fő hatálybalépési időpontot célozza meg.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Előttünk van tehát a február 10-én keltezett ajánlástervezet, ennek három pontjáról kell szavaznunk.
Kérdezem, az ajánlás 1. pontját támogatja-e a bizottság. (Szavazás.) Megállapítom, hogy 17 igen, 1 tartózkodás mellett a bizottság támogatja. (Jelzésre:) Gondolom, az előterjesztő is támogatja.
DR. TILL SZABOLCS főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium): Az előterjesztő honvédelmi miniszter nyújtotta be a módosító javaslatot.
ELNÖK: Tehát értelemszerűen támogatja; a jegyzőkönyv számára: az előterjesztő mind a három pontnál támogatta a saját javaslatát. Egyébként ez nem mindig így szokott lenni (Derültség.), úgyhogy jobb a pontosítás. Köszönöm szépen.
A 2. pont következik. Kérdezem, a bizottság támogatja-e az előterjesztő által is támogatott ajánlási pontot. (Szavazás.) Pettkó képviselő úr továbbra is tartózkodni kíván? (Pettkó András jelzi, hogy igen.) Jó. Akkor 17 igen, 1 tartózkodás mellett a bizottság ezt is támogatja.
A 3. pontot támogatja-e a bizottság? (Szavazás.) A bizottság 17 igen, 1 tartózkodás mellett támogatja az ajánlás 3. pontját.
Köszönjük szépen a segítséget és a közreműködést.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. napirendi pontunk következik: a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsába a bizottság által delegálandó két tag megválasztása. Ez már az előző bizottsági ülésen is elvileg előttünk volt, aztán bizonyos kényszerítő okok miatt lekerült a napirendről.
Előttünk van a két jelölt önéletrajza: dr. Latorcai Csaba, illetve Gyökeres Zoltán István önéletrajza.
Van-e valakinek észrevétele ezzel kapcsolatosan? Pettkó képviselő úr, tessék parancsolni!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nekem csak egy kérdésem van, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről van-e itt valaki a bizottsági ülésen. Mert ha igen, akkor lenne hozzájuk kérdésem.
Köszönöm szépen. (Dr. Básti Judit jelzi jelenlétét.)
ELNÖK: Most van kérdése Pettkó képviselő úrnak? Mert ha most, akkor megadom a szót.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Igen, most, köszönöm szépen. Először is, én támogatom mind a két jelöltet.
Mindenesetre csak annyit szeretnék mondani, látjuk már az NCA-nál, hol tart a választás, azt is látjuk, milyen apróbb-nagyobb problémák voltak, már akik ezt nyomon követik a 386 országgyűlési képviselő közül. De egy dolog biztos, én emlékszem, hogy három évvel ezelőtt az akkori minisztériumi titkárság részéről a bizottságban részt vevő képviselők sokkal jobban voltak tájékoztatva. Értesítést kaptunk arról is mint bizottsági tagok, hogy hol milyen választásokra kerül sor, és tulajdonképpen az első, alakuló választáson ott voltunk, a parlamentből mentünk ki, akik kimentek. Ezzel csak azt akarom halkan és finoman jelezni, hogy úgy látom, a minisztérium kicsit másképp áll hozzá a bizottsági tagokhoz, mint ahogy ez három éve történt, és három éve szerintem sokkal helyesebb volt a minisztérium közelítése a bizottsági tagokhoz és azon képviselőkhöz, akiket érdekel az, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramnak milyen lesz a sorsa. Főleg egy olyan szituációban, amikor mi megválasztott képviselőként felelősséget érzünk a Nemzeti Civil Alapprogram működéséért, és azért, hogy ennek az egésznek a kapcsán mi fog történni. Főleg egy olyan technikai szituációban, amikor azt látjuk, hogy eddig minden egyes választási helyen új kurátorok kerültek be, annak következtében, hogy módosítottuk az NCA-törvényt. Ezt a vitát most ne folytassuk le újra, hogy ez helyes vagy helytelen volt-e.
Az viszont tény, hogy minden egyes kuratóriumból teljesen új személyek kerültek be - bár azt még nem tudjuk, hogy a kormány kiket fog delegálni - és a bizottság is két új embert delegál. Ezek miatt az NCA-ért felelősséget érző képviselő szeretne minél több információhoz jutni. Ahogy Tolcsvay Béla mondta: legyen úgy, mint régen volt. Én tehát több információt szeretnék kapni. Köszönöm.
ELNÖK: Szabóné Müller Timea képviselő asszony!
DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Abban egyetértek Pettkó András képviselő úrral, hogy nagyon kevés képviselőt érintett meg az NCA választásának az ügye. Valóban sokkal több információra lenne szükségünk, de talán abban is egyetérthetünk, hogy annak, aki igazán figyel erre a folyamatra, megfelelő mennyiségű információ állhat a rendelkezésére. Az elmúlt időszak történéseinél az okozhatott anomáliát - amit a minisztériumnak érdemes lenne önmagával, illetve a háttérintézményeivel tisztázni -, hogy ebben a helyzetben kinek van felénk irányulóan tájékoztatási kötelezettsége. Az NCA-választás és minden NCA-val kapcsolatos bonyolítás átkerült az ESZA Kht.-hoz, és mi az ESZA-tól kevés információt kaptunk.
Képviselőtársam megnyugtatására szeretném elmondani, hogy a miniszteri delegáltak személye kiválasztásra került, a miniszter asszony ma vagy holnap alá fogja írni a delegáltak papírjait, és ilyenformán az NCA tanácsa a mostani döntésünkkel teljessé válik. Tudomásom szerint csütörtökön 2 órakor lesz az NCA új tanácsának az alakuló ülése, és a jövő héten megkezdődhet a kollégiumi tagok választásának a folyamata. A tanácsnak valóban új tagjai lesznek, de tudni kell, hogy a tanács leköszönő tagjai nagy felelősséget éreznek abban, hogy legalább az első időszakban segítsék az új tanácstagok munkáját. Egy alkalommal már össze is ültek a régi és az új tanácstagok. Ezek alapján jó kezekben tudhatjuk az NCA-t, hiszen a leköszönő tagok még felelősséget éreznek, az újak pedig megfelelő tudással és ambícióval rendelkeznek.
Nekünk is és a tanácsnak is jólesne, ha munkájukat jobban nyomon tudnánk követni, de kérdés, jó-e az, ha politikusként elmegyünk az NCA tanácsának az ülésére. Bízni kell bennük, hogy jól fogják vezetni az NCA-t. Szerintem az osztálynak, illetve az ESZA Kht.-nak kell feltenni azokat a kérdéseket, amiket Pettkó András most feltett. Remélem, hogy az általam elmondottak legalább néhány információban kielégítik a kíváncsiságát. Köszönöm.
ELNÖK: Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Egy ellenzéki képviselő mindig sokkal nehezebb helyzetben van, mint egy kormánypárti. Képviselő asszony már tudja, hogy kiket fognak kinevezni, mi ellenzéki képviselők viszont nem tudjuk, persze előbb-utóbb ez is ki fog derülni.
Az imént csupán arra utaltam, hogy három évvel ezelőtt a tanács alakuló ülésére meghívták a bizottság tagjait, most viszont ez nem történt meg. Arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy egy kapcsolatot már az első pontnál el lehet rontani. Az ESZA Kht. szerint nyilván a minisztérium a felelős azért, hogy nem nézhetjük meg csütörtökön 14 órakor az új csapatot. Az persze más kérdés, hogy a civil életből többüket ismerjük. De az is elképzelhető, hogy lesznek olyan parlamenti képviselők, akik mégis ott lesznek. Én csak azt szeretném, hogy legyen úgy, mint régen volt; nem értem, hogy miért nem úgy van. A mostani minisztériumi, illetve ESZA Kht.-s előkészületek alapján úgy látom, hogy teljesen más kapcsolatot akarnak kiépíteni velünk, választott képviselőkkel, mint három évvel ezelőtt. Csupán erre kívántam felhívni a figyelmet. Olyan apró dolgokról már nem is beszélek, hogy több hónappal ezelőtt meg kellett nevezni a vidéki egyesületek képviselőit. Időközben az egyik egyesület képviselője veszélyeztetett terhes lett és januártól ágyban kell feküdnie. Amikor szerették volna lecserélni, akkor a minisztérium az ESZA Kht.-ra mutogatott, az ESZA Kht. pedig a minisztériumra. De, mondom, ezek apró problémák, a lényeg az, hogy minket, választott képviselőket másképp kezelnek, mint három évvel ezelőtt. Köszönöm.
ELNÖK: Ha most elvégezzük a munkánkat, akkor egy picit közelítünk a megoldás felé. Aztán lehet kezdeményezni egy kihelyezett bizottsági ülést, arra pedig mindenkit odahívhatunk, aki bármilyen módon érintett a kérdésben és lehet tájékozódni. Ezenkívül pedig arra kérjük a miniszter titkárságát, hogy mindenféle információt bocsássanak a rendelkezésünkre.
Megadom a szót tanácsos asszonynak.
DR. BÁSTI JUDIT tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium, NCA Titkárság): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Itt lettünk volna mi múlt héten is. Borzasztóan várjuk már, hogy felszálljon a füst, és teljessé váljon a 17 fős testület tagsága. Az itt elhangzottakat tudomásul vettem és képviselni fogom a főosztályon belül, de néhány megjegyzésre már most szeretnék válaszolni.
A tanácsválasztó gyűlések előkészítése során számos észrevételt és visszajelzést kaptunk. Folyamatosan tájékoztatjuk a civil szervezeteket, a képviselőket, az elektorokat és a bizottságot a folyamatokról. A honlapon igyekszünk mindennek eleget tenni hirdetmények és közlemények közzétételével.
Most elektorváltásról van szó. A civil szervezeteknek a tanácsválasztó elektori gyűlések előtt volt lehetőségük az elektorváltásra, de ettől most sem fogunk elzárkózni. Arra várunk, hogy teljes legyen a NCA tanácsának a tagsága, lebonyolódjon az alakuló ülés, s miután miniszter asszony sürgősséggel aláírja a hirdetményt, és az kikerül a honlapra - ezt a jövő hét elejére várjuk -, megnyitjuk a lehetőséget az elektorváltásra. Azért várunk a hirdetményre, mert nagyon sok civil szervezet és képviselő úgy készült, hogy már február végén megkezdődhetnek a kollégiumválasztó elektori gyűlések. Mivel azonban időben csúsztunk, ez március első, illetve második hétvégéjére került. Szeretnénk tájékoztatni az elektorainkat a kollégiumválasztó gyűlések helyéről és időpontjáról, s abban a pillanatban közleményt is közzéteszünk. Tehát készülünk erre, át fogjuk vezetni az elektorváltást.
Elhangzott képviselő asszony részéről egy információ. Nem sokkal ezelőtt még én is így tudtam, de nem ezen a héten csütörtökön délután lesz az új tanács alakuló ülése, hanem jövő hétfőn, 16-án 11 órakor. Ez a legutolsó információ, amit most szeretnék közzétenni.
Tehát ezzel az utolsó információval jöttem el most a minisztériumból. Azért is vagyok itt, hogy ha megszületik a döntés és megvan a két bizottsági delegált neve, akkor én rögtön felvegyem velük a kapcsolatot, adatokat, elérhetőséget cseréljünk, és tudjuk rögtön tájékoztatni őket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezért jó, ha van bizottsági ülés, mert ilyen új információkat is kapunk.
Ha nincs több észrevétel, kérem, szavazzunk. (Nincs ilyen jelzés.) Kérem tehát, hogy szavazzunk a két jelöltről külön-külön.
Tisztelettel kérdezem tehát, a bizottság támogatja-e dr. Latorcai Csaba megválasztását a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsába. (Szavazás.) Köszönöm, megállapítom, hogy egyhangúlag támogattuk az ő személyét.
Kérdezem, támogatjuk-e szintén Gyökeres Zoltán István megválasztását a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsába. (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangúlag megválasztottuk őt is.
Gratulálok mindkettejüknek, és jó munkát kívánok nekik. (Taps.) Most már egészen direkt módon föl lehet venni a kapcsolatot, akár most, hogy ez minél gyorsabban történjen meg. Köszönjük szépen.
Lezárandó ezt a napirendet, várjuk a lehetőséget az információcserére, illetve a bizottság nagyon aktívan érdeklődik az NCA iránt, úgyhogy kérünk minden lehetőséget megteremteni és megadni nekünk ehhez. Köszönöm szépen.
A 4. napirendi pontunk következik; átadom a szót alelnök asszonynak.
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP) tájékoztatója
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez egy nagyon rövid napirendi pont, mert szerintem mindenki tájékozódott már erről. Elnök úrral egyeztettük, hogy a továbbiakban mire számíthatunk és mi fog történni a szlovák parlament emberi jogi, nemzetiségi és nőügyi bizottságával való találkozással kapcsolatosan. Abban maradtunk, hogy elfogadjuk a meghívást, amennyiben ezt a bizottság is támogatja, Pozsonyba; a meghívás március 2-6. közötti időpontra szól. Előzetesen elnök úr és én az ottani találkozó forgatókönyvét megbeszélendő ugyancsak kimegyünk Pozsonyba, egyeztetni az előkészületeket.
Az elnök úr nevében is kérem tisztelettel a bizottságot, vegye tudomásul, hogy így folyik az előkészítő munka a továbbiakban.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony tájékoztatását. Szerintem erről nem lenne érdemes most vitát nyitnunk, szavaznunk sem kell.
Az "egyebek" napirendi pontban van-e valami? Pettkó képviselő úr, parancsoljon!
Pettkó András (MDF) észrevétele a bizottság megtárgyalásra kerülő törvényjavaslatok kapcsán
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem szeretném az idejüket pazarolni, csak egy rövid észrevételem volna. Nagyon örülök annak, hogy a bizottság megtárgyalta ezt a zárószavazás előtti módosító javaslatot, amely a honvédségről szól, de még jobban örültem volna, ha a közpénzügyi törvény módosító javaslatai, illetve maga a törvény is eredetileg ide tudott volna kerülni. Ezt már számtalanszor mondtam, hogy ami civil ügy, azt próbáljuk meg idehozni, ezt a bizottság vezetésének észrevételeztem.
A köztársasági elnök úr visszaküldte ezt a törvény a parlament elé, ami a civil szervezeteket érinti, tehát a mi egyik fő témánkról szól, hogy tulajdonképpen ez a honlap hogyan működik, nem működik, miképpen működik. Van egy MSZP-s módosító javaslat, amely - én azt mondom - újabb felpuhítása annak, amit a két nagy párt, a Fidesz meg az MSZP megszavazott a parlamentben, hogy 20 millió forintig nem kell feltölteni semmit a honlapra. Nem tudom, képviselőtársaim mennyire nézték meg ezt a törvénymódosítást, de a köztársasági elnök visszaküldte, és a jövő héten szavazunk róla, és eredeti formában akarják ezt ismételten átvinni.
Ennek a törvénynek nem az a legnagyobb baja, hogy a miniszterelnök fölkelt reggel, és azt mondta, hogy ma valamit kell csinálni, és akkor csinált valamit, hanem az, hogy nem működik a honlap, és senki nem tölt rá föl szinte semmit sem; a minisztériumi főosztályon derékig járnak a beérkezett papírokban - teljes a káosz az egész törvény kapcsán.
Ehhez én beadtam ismét egy módosító javaslatot; a múltkor 20 millióról 100 millióra akartam emelni, de ezt csak azért nyújtottam be, hogy legyen vita és párbeszéd erről az egész közpénzügyi témáról. Most a 20 millióhoz beadtam egy módosítót, leviszem 1 millióra, de ezt is csak ugyanazért adom be. Én egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy ez a 20 millió így átmenjen, de mindenesetre kormánypárti képviselőtársaimnak mondom, hogy szerintem azért meg kell gondolni ezt az egész honlaphistóriát, meg ezt az egész civiles kérdést, mert ez egy olyan törvény, amelyet sem az önkormányzatok, sem a kormány, sem a minisztériumok, sem a megyei önkormányzatok, senki nem tart be. Azt gondolom, ez a jogbiztonságot elég erőteljesen befolyásolja.
Szerintem nem kellene erről hétfőn szavazni, hanem az egész törvényt át kellene valahogyan dolgozni. Nekem ez a véleményem. S miután mi ezeknek a társadalmi szervezeteknek vagyunk a szakbizottsága, ezért gondoltam, hogy ha már nincs is előttünk napirenden, legalább az "egyebekben" elmondom az álláspontomat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony kíván reflektálni.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Annyit szeretnék csak mondani, a frakciónk részéről hétfőn is kezdeményezni fogjuk, hogy hétfőn még ne szavazzunk erről a törvénymódosításról.
Engem is kicsit becsapott egyébként, hogy miért nem került ez ide. Aztán rájöttem, hogy azért nem, mert az eredeti nem itt volt... (Pettkó András: Tudom. Épp ezért mondtam.), és ezért csak a költségvetési bizottság tárgyalta. De attól mi még erről elvileg beszélhetünk, és jó is volna, ha tudnánk róla. Azt hiszem, annak nincs akadálya, hogy halasztást kérjünk.
Egy dolog van, hogy úgy tudjuk, hogy 60 napon belül a parlament elé kell hozni egy köztársasági elnök úr által visszaküldött... (Dr. Arczt Ilona: Ki van tűzve a jövő hétre.) Igen, csak attól még halasztást kérhetünk. Magyarán: közös céljaink vannak e tekintetben, hogy ezt nézzük meg kicsit alaposabban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Csak nagyon röviden, egy perc erejéig. Én tudom, hogy annak idején nem mi voltunk ennek a főbizottsága, tisztában vagyok az egésznek a menetével. Mint ahogy azzal is, hogy ha ez most nem kerül a Ház elé 60 napon belül, akkor a törvény elvész, és kész - lehet, hogy ez volna a legjobb megoldás. (Derültség.) Mármint a módosítás vész el, nem az eredeti. Az eredeti törvény kapcsán pedig le kell ülni, és kellene tartani egy ötpárti tárgyalást. Én mondtam az illetékes MSZP-s polgármesternek is, hogy én azt gondolom, a Fidesz, a KDNP, az MDF, az SZDSZ, az ellenzéki pártok egy értelmes módosítást biztosan fognak támogatni, legalábbis mi biztos, hogy fogunk támogatni. (Fogarasiné Deák Valéria: Egyetértünk.) De itt egy ponton belenyúlni abba, ami nem megy, szerintem értelmetlen dolog.
ELNÖK: Köszönöm. Ékes Ilona következik, tessék parancsolni!
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm. Mivel itt pörgetjük az információkat, szeretném mondani, hogy a nők-férfiak társadalmi esélyegyenlősége tanáccsal kapcsolatos kormányrendelet is januárban megváltozott. Lehet, hogy érdemes lenne majd erről beszélni, mivel van egy hasonló nevű albizottságunk is, ami ugyan nem működik, de lehet, hogy érdemes lenne működtetni, és megbeszélni ezeket a változásokat is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, hogy kezdeményezzük az albizottságok ülésezését, aki úgy gondolja, hogy fontos.
Van-e még esetleg más észrevétel? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a jelenlétét, és további jó munkát kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15.00 óra)
|
Szászfalvi László |
Jegyzőkönyvvezetők: Prin Andrea és Soós Ferenc