EMBCB-10/2009.
(EMBCB-133/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 10.00 órakor
a Képviselői Irodaház 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend módosítása és elfogadása *
Kiss Péter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Kiss Péter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt expozéja *
Kiss Péter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt válaszai, reflexiói *
További észrevételek, reflexiók *
A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat (T/9239. szám)(Általános vita) *
Dr. Berki Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Berki Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt expozéja *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt válaszai, reflexiói *
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt expozéja *
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt válaszai, reflexiói *
További észrevételek, reflexiók *
1. Kiss Péter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat (T/9239. szám)
(Általános vita)
3. Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása
(A Házszabály 68. §-ának (4) bekezdése alapján)
4. Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
5. Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
6. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nyakó István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) távolléte idejére Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) távolléte idejére Teleki Lászlónak (MSZP)
Lénárt László (MSZP) távolléte idejére Godó Lajosnak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) távolléte idejére Tóth Gyulának (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP) távolléte idejére Nyakó Istvánnak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) távolléte idejére Tóth Gyulának (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) távolléte idejére Lénárt Lászlónak (MSZP), illetve Donáth Lászlónak (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz) Farkas Flóriánnak (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Kiss Péter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt
Dr. Berki Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt
Gémesi Ferenc szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Karácsony Mihály politikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Kónya Miklósné Varga Ibolya sajtófelelős, főreferens (Miniszterelnöki Hivatal)
Tornóczky Gusztáv kommunikációs referens (Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége)
Kopiás Gábor, a kormányzati, civil, egyházi és támogatói kapcsolatok felelőse (Drogmentes Magyarországért Mozgalom)
Spirk József újságíró (Index)
Csorba György tájékoztató könyvtáros (Országgyűlési Könyvtár)
Pásztóy András, a munkavállalói oldal titkára (Szociális és Munkaügyi Minisztérium OÉT-titkárság)
Simon Edina Tünde főreferens (Miniszterelnöki Hivatal)
Uszkiewicz Erik joghallgató
Császár Barbara joghallgató
Németh Erika főigazgató (Miniszterelnöki Hivatal, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály)
Nagy Bercel szakértő (KDNP)
Arató Gergely államtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Szüdi János szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Bogyay Katalin szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Balogh Gyula szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Závecz Ferenc szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Csepregi András titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Kajtárné Botár Borbála főtanácsadó (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Végvári Imre főtanácsadó (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Kósa Zsanett joghallgató
Dr. Csanády Márton tanácsadó (Magyarországi Református Egyház)
Molnár-Nagy Mária parlamenti titkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Berta Adrienn sajtófőnök (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Petrák Béla Tamás kabinetfőnök (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Kiss Nóra személyi titkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Korózs Lajos államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Rauh Edit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Ürmös Andor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Benkő Eszter fogalmazó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Csiky Ildikó újságíró (ÖN-KOR-KÉP)
Hiesz Bernadett személyi titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Csonka István megbízott sajtófőnök-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Nothoff Ingrid sajtófőnök (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Till Roland főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 7 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes. Kérem, hogy a helyettesítéseket jelezzük: Donáth képviselő urat Fogarasiné Deák Valéria alelnök asszony helyettesíti, Godó képviselő urat Teleki képviselő úr, Ékes Ilonát Farkas képviselő úr, Fazekas Sándort Balog Zoltán, Semjén Zsoltot pedig Szászfalvi László alelnök úr helyettesíti. Köszönöm szépen.
A napirend módosítása és elfogadása
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Maratoni üléssorozatra készülünk, amelyet egy napirenddel hagyjunk jóvá. Szeretném jelezni, a 3., illetve 4. napirendi pontnál én javasoltam, hogy két pontot vegyünk itt föl: Hiller miniszter úr éves meghallgatása a tevékenységéről már várat magára négy hónapja, és úgy gondoltam, hogy a kettőt össze tudjuk kötni, annál is inkább, mert három héttel ezelőtt mára adott időpontot; akkor még nem tudta, hogy kormányátalakítás lesz - vagy tudta (Derültség.) -, de a lényeg az, hogy úgy gondoltam, ezt letudjuk egy füst alatt. Próbálok óvatosan fogalmazni, hogy senkinek az érzékenységét ne bántsam - azt majd a vitában. (Derültség.) Azt akarom tehát jelezni, hogy semmi rosszindulat nem volt bennem, hogy ezt idevettem; úgy gondoltam, ezt letudjuk egy füst alatt, de úgy hallom, Hiller miniszter úr nem olyan lelkes ettől, hanem ő majd külön el akar jönni és beszámolni. Úgyhogy ha jól értem, alelnök asszony azt kéri, hogy a 3. napirendi pontot vegyük le; tehát az előző évi tevékenységéről most ne hallgassuk meg Hiller miniszter urat, hanem majd egy külön alkalommal eljön az államtitkáraival, és akkor fogjuk meghallgatni. Szerintem nem logikus, mert mégis miről beszéljünk valakivel, aki 2002 óta miniszter - de mindegy.
Van tehát egy ilyen változtatási javaslat. Van-e valakinek még ezzel kapcsolatban változtatási javaslata? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor ezzel a módosítással együtt szavazunk a napirendről.
Ki az, aki a 3. napirendi pont kivételével fogadja el a napirendi javaslatot? Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Ez 10 igen. Ki az, aki így nem fogadja ezt el? (9) Ez 9 nem; köszönöm szépen. A bizottság többsége tehát a 3. napirendi pont kivételével fogadja el a napirendi javaslatot. Köszönöm szépen.
Az 1. napirendi pontunk: Kiss Péter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Isten hozta, miniszter úr! Gémesi szakállamtitkár urat is köszöntjük a MeH képviseletében. Nem először találkozunk, de ezzel együtt lehetősége van miniszter úrnak, illetve miniszterjelölt úrnak - mindkét cím érvényes - arra, hogy röviden beszámoljon arról, mit is tervez itt velünk a jövőben.
Parancsoljon, miniszter úr!
Kiss Péter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt expozéja
KISS PÉTER, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Gondolom, önök is emlékeznek rá, hogy mintegy két hónapja találkoztunk legutóbb ebben a körben. Akkor módom volt arra, hogy a megelőző egy év időszakának tevékenységéről ugyane területen számot adjak, tehát 2009. február közepén találkoztunk legutóbb. Ezért, ha megengedik, azt a bevezetőt és azt az általános értékelést, amelyet akkor elmondtam, lényegében tudottnak tekintem, hiszen a bizottság körében és tagságában sem történt változás. Mégis, bevezetőben tennék néhány kiemelést.
Most is megerősítem annak jelentőségét, hogy immáron több mint tizenöt éve van törvényünk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokról. Tudják jól, hogy ennek az évfordulóját tavaly ünnepeltük, és 2008 decemberében erre irányuló átfogó emlékülésre került sor a Parlament Kupolatermében, ahol is nemzetközi részvétel mellett értékelhettük a hazai nemzeti és etnikai kisebbségi rendszert. Akkor kiemeltem, legutóbb kitértem rá, most is csak utalok erre, hogy az az európai megítélés e tekintetben, hogy Magyarország példamutató politikát folytat az erre irányuló keretegyezményben vállalt kötelezettségei teljesítésében. S pontosan e jogi feltételrendszer birtokában is aktív szerepet vállal az Európa Tanács kisebbségvédelmi ellenőrzési mechanizmusaiban is.
A második dolog, amit szeretnék szóba hozni, az a helyi, területi kisebbségi önkormányzatok feladatarányos támogatásának a kérdése. Hiszen tudják jól, hogy az előző év legfontosabb változásainak egyike éppen az volt, hogy teljesítmény- és feladatarányos módon, kezdeményezéseik alapján a helyi kisebbségi önkormányzatok újabb forrásokhoz férhetnek hozzá. Ráadásul úgy, hogy egy átlagos teljesítményű önkormányzat 2008-ban az előző időszakhoz viszonyítva 140 ezer forinttal több forráshoz juthatott hozzá. Ez mintegy 25 százalékos emelkedést jelentett.
Arról számolhatok be a bizottságnak, hogy éppen most zárult le a 2009-re vonatkozó pályázati kör a tavalyi 80 százalékos arányt is meghaladó aktivitással, tehát tovább nőtt a pályázatban részt vevő kisebbségi önkormányzatok száma. Ez azért is jó hír, mert mutatja a rendszer legitimitását és visszaigazolja azt a törekvésünket, hogy megvalósulhat a különböző helyzetű önkormányzatok differenciált támogatása. A döntést követően még ezen a héten teljes körűen nyilvánossá válik a nyertesek köre, a döntés felkerül a honlapunkra, s így a helyi kisebbségi önkormányzatok számára is megismerhetővé válik. De ezekben a napokban nemcsak az információ, hanem a pénz is rendelkezésükre fog állni.
Harmadikként a 2009. évi költségvetési forrásokról szólnék. A múltkor is említettem, a jelenlegi nehéz helyzetben, amikor a világválság nagy kihívást jelent a hazai költségvetésre, ezen a területen ha szerény mértékben is, de növekedett az erre fordítható források köre. A kormánynak a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek iránti elkötelezettségét az is mutatja, hogy amúgy a kiadások csökkentésére irányuló fő politikai irány mellett e területen sikerült megőrizni, sőt nominálértéken picit még bővíteni is a támogatásokat. Az elmúlt időszakban meghoztuk azokat a döntéseket, amelyek új alapra helyezik a hazai kisebbségek európai uniós fejlesztési forrásokhoz való hozzáférésének a lehetőségét. Ehhez persze bizonyos programokat át kellett állítani, például a békéscsabai Szlovák Iskola ügyét központi programként kellett befogadni. Jelenthetem a bizottságnak, hogy az erre irányuló elhatározásokból döntések születtek.
Ezekkel a megjegyzésekkel kívántam kiegészíteni a múltkori beszámolóm. Azt kérem a bizottságtól, hogy a mai különösen nehéz válságkezelő időszakban együttes munkával, konszenzusra törekedve járuljunk hozzá ahhoz, hogy a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek a lehető legnagyobb védelmet élvezzék a társadalmi konfliktusok időszakában is. A válságkezelés óhatatlanul érdeksérelmekkel jár együtt, de a kisebbségeket próbáljuk megóvni a sérelmektől. Ez a velük való együttműködésben, transzparens munkával, a párbeszéd és a támogatási rendszerek fenntartásával lehetséges. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Egyszerre lehet a kérdéseket feltenni és a hozzászólásokat elmondani, s a végén a miniszter úr a kérdésekre válaszol, a hozzászólásokra pedig reagál. Ki kér szót? Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Új tárca nélküli miniszter kinevezésére kerül sor az új kormányzati struktúrában. Igaz, hogy csak néhány hónapig lesz hivatalban az új kormány, de ha már lesz egy olyan tárca nélküli miniszter, aki a társadalompolitikáért felel - ha jól értettem, hozzá fognak tartozni a kisebbségi ügyek, valamint a szakszervezetekkel való kapcsolattartás is -, akkor miért nem tartozik hozzá a civil szervezetekkel való együttműködés? A civil szervezetek régen a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartoztak, majd később átkerültek más minisztériumhoz. Az egyházakkal ki fogja tartani a kapcsolatot? Amikor társadalompolitikáról beszélünk, akkor ezt az egész területet egyben kellene kezelni. Ha már az új kormányzati struktúrában lesz egy új tárca nélküli miniszter, akkor a civil szervezetek miért nem hozzá fognak tartozni? Amikor annak idején a Miniszterelnöki Hivatalon belül volt a civil szervezetes kormányzati rész, akkor a dolog sokkal összehangoltabb volt és jobban működött, mint ahogy a mostani struktúrában működik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Következő kérdés, illetve hozzászólás? Farkas Flórián képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszöntöm, miniszterjelölt úr. Ha jól értjük - bár ezt Pettkó képviselőtársam most megerősítette -, önhöz fog tartozni a kisebbségi ügyek szakmai felügyelete is. (Kiss Péter bólint.) Ez azért furcsa és sajátos, mert ha a társadalompolitikai egyeztetésért felelős tárca nélküli miniszteri feladatot látja el a miniszterjelölt úr, akkor most vagy nagyon nagy tárca lesz, vagy egyszerűen nem tudom, hogyan tartozik egy területre a kisebbségi ügy és a civil szféra társadalompolitikai koordinációja, egyeztetése, miután tudjuk, hogy teljesen más világ, ez teljesen más feladatkört jelent. Jelenti-e ez azt, hogy a tárcán belül - jóllehet, a miniszter úr fogja vezetni és felelni érte - lesz valaki, aki felel a kisebbségi koordinációért, vagy ez egy halmazban lesz? Mert különben újból, ismételten átláthatatlanná válik a kisebbségi rendszer, illetve annak az egész felügyelete.
A miniszterjelölt úr által említett területi kisebbségi önkormányzatok pénzügyi feladat- és hatáskörét illetően nekem kicsit más a benyomásom és a tapasztalatom is. Jóllehet, papíron megjelentek többlettámogatások, de az az érzésem, hogy csak néhány szervezet, illetve kisebbségi önkormányzat tud ahhoz hozzájutni. Ugyanis az mégiscsak egy érthetetlen dolog, hogy ha van egy törvényben leírt keretösszeg, amelyet automatikusan ki kellett volna utalni a területi kisebbségi önkormányzatoknak, azt visszavonják, majd belerakják egy újabb kalapba, és megpályáztatják, ezt mindenféle mesterséges és adminisztrációkat beiktató feltételekkel körülbástyázva; majd jön egy néhány tárcából összehívott, nem tudom, a kisebbségi ügyekben mennyire jártas, magát bizottságnak nevező grémium, és azok szétosztják a pénzt. Mi a garancia arra, hogy itt nem lesz politikai elfogultság?
A következő kérdésem: az is érthetetlen, hogy hónapok óta nincs a kisebbségi önkormányzatoknak törvényességi felügyeleti szerve. Az, hogy a miniszter úr látja el a szakmai koordinációt és a társadalompolitikai egyeztetéseket a kisebbségi önkormányzatokkal, ez nem jelenti azt, hogy a törvényességi feladatot is önök látják el. A kérdésem az, hogy van-e már olyan szervezet, amelyik a törvényességi feladatot látja el a kisebbségi önkormányzatok felett. Mert az mégis sok, ami most már az Országos Cigány Önkormányzatnál történik, és nem tudjuk, hogy hová forduljunk! Én többször fordultam a kisebbségi ügyekért felelős bizottság elnök asszonyához, és ő sem tudott, szerencsétlen, mit mondani, de senki nem tudott mit mondani. Az mégiscsak furcsa, hogy hónapokon keresztül semmilyen tájékoztatást, információt nem kapunk, miközben sorozatos törvénysértést, működési szabálytalanságokat tárunk fel. Lesz-e tehát vagy van-e már olyan szervezete a kormányzatnak, amelyik ellátja a törvényességi feladatot a kisebbségi önkormányzatok felett?
A területi kisebbségi önkormányzatok költségvetési elosztásánál javaslom, hogy ellenzéki részről is legyen valaki bent a bizottságban, aki véleményt alkot. Nem engedhető meg, hogy három tárca, ugyanaz a grémium dönti el, hogy kik kapnak és kik nem. Én szeretném, ha hasonlóan, mint a Cigányügyi Tárcaközi Bizottságnál, lehetőséget kapna az ellenzéki oldal, legalább egy fővel, hogy képviselhesse a kisebbségi véleményt, mert azt gondolom, mégiscsak így lenne korrekt és tisztességes.
A Kisebbségekért Közalapítvány sorsa pedig soha nem látott módon pecsételődött meg. Elfogadhatatlan, hogy több tízmillió forintot vonnak meg tőle, és ez az egész kisebbségre igaz. Még inkább elfogadhatatlan, hogy az alapvető kommunikációs, információs jogát vonják meg a kisebbségeknek azzal, hogy két hónapja nem jelenhet meg a lap. Én miniszter úrhoz fordultam, talán éppen két hónapja, és kértem a soron kívüli segítségét abban, valamennyi lapkiadó és szerkesztő aláírásával, hogy járjon el soron kívül az ügyben, hogy az a megelőlegezés, amely minden évben eddig megtörtént, az előző döntési összegnek megfelelően működjön tovább, mert a kisebbségi lapok kiadója nem tudja fedezni a kiadást. Eddig soha nem volt ezzel probléma, most gond volt vele. Mi a garancia arra, hogy ez a jövőben korrekt módon, az eddigi időszaknak és gyakorlatnak megfelelően fog működni?
ELNÖK: Köszönjük szépen. A következő hozzászóló Teleki képviselő úr, utána Bíró Ildikó.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Én kicsit megnyugodtam tegnap, amikor megtudtam, hogy miniszter úr a kisebbségi ügyekkel is újra fog foglalkozni, mert szakmai tapasztalata és politikai rálátása mindenképpen azt mondatja velem, hogy jó kezekbe került a kisebbségek ügye, és ebbe beleértjük természetesen a mai cigányság ügyét, a legnagyobb kisebbség ügyét is. Mondom ezt azért is, mert amikor több ízben is tárgyaltam miniszter úrral, azok a programok, amelyek most a roma integrációs évtized program cselekvési tervében láthatóak, többnyire szakmailag és politikailag is támogatva voltak miniszter úr által. Ez azért fontos, mert látjuk és érezzük azt, hogy a négy prioritás, mint az oktatás, a foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy, horizontálisan pedig a szegregáció kérdése, kellő mértékben volt kezelve. Persze sok mindennek kell még megoldásra kerülnie, de nem miniszter úron múlik, hogy a közeljövőben vagy hosszú távon ezek a programok beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket, mindegyikük külön-külön, vagy komplexen, összességében. Úgy gondolom, ezért az ellenzék is nyugodt lehet, mert valóban egy nagyon alapos szakmai és politikai kézbe jutott a kisebbségek ügye.
A másik pedig, ami nem tisztem, de azért Farkas Flórián képviselőtársamnak elmondanék, az az, hogy most a kisebbségi önkormányzatok kétfajta finanszírozást kapnak: az egyik az, amikor a normatívát megkapják, a másik pedig, hogy feladatfinanszírozást kapnak - ezt közösen kértük, kedves képviselőtársam. Mert azt mondtuk, hogy felnőtt már a cigány kisebbségi önkormányzati rendszer ahhoz, hogy tudjon önállóan is egy olyan, ha úgy tetszik, pályázatot megfogalmazni, amelyik a másik felét adhatja annak a finanszírozásnak, amely a működését szolgálhatja. Úgyhogy azt gondolom, az a rendszer, amelyet ebben a pillanatban működtetünk, talán a közös cselekvésnek is köszönhető, mert nagyon sokszor azt mondtuk, hogy nem lehet, hogy odaadjunk egy bizonyos összeget, utána pedig nincs kellő mértékű rálátásunk arra, hogy hogyan és miként van felhasználva ez a keretösszeg. Ezért tehát én nagyon fontosnak tartom, hogy a feladatfinanszírozás beleépült ebbe a szemléletbe, és azt gondolom, hogy ami a másik oldalról felvetődött, ezt jól is és kellőképpen kezelik. Mert nincs jobboldali és nincs baloldali döntése annak a csoportnak; én nem tudom, személy szerint ki dönt ebben, hogy miként van ez eldöntve, de egyetlen dolog biztos: szakmai szempontok alapján, mert nem mi, politikusok döntünk abban, hogy ki fog kapni és kik kaptak az elmúlt időszakban abból a bizonyos kisebbségi önkormányzati működési támogatásból, amit pályázatok útján lehet lehívni.
Ezért én a magam részéről megköszönöm azoknak a szakembereknek a munkáját, akik ebben tevékenykedtek, mert látjuk, hogy az emberi jogi bizottságnál is micsoda nagy munka elosztani azt a forrást, amelyet évről évre elosztunk, és mennyi egyeztetést igényel annak érdekében, hogy az korrekt módon legyen elosztva. Én tehát mindenféleképpen nagyon fontosnak tartom, hogy a szakemberek munkáját ilyen irányban is megköszönjük. Remélem, hogy mind a kormánypárti képviselők, mind az ellenzéki képviselők látják és érzik, hogy miniszter úr kezében összpontosítva nagyon jó helyen lesz a kisebbségek ügye, és társulnak ehhez olyan társadalompolitikai rendszerek, amelyek ha közösen vannak működtetve, akkor nagyon nagy eredményt tudunk elérni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Mindenki tudja, hogy válság van Magyarországon. Ilyen helyzetben önmérsékletet kell tanúsítani, amit kormányzati szinten kell elkezdeni. Nem gondolja-e miniszter úr, hogy minden szempontból hatékonyabb és olcsóbb lenne, ha a tárcák maguk ügyelnének a társadalompolitikai koordinációra, ami egyébként a minisztériumoknak törvényben foglalt kötelezettsége? Mekkora apparátussal kívánják végezni a társadalompolitikai koordinációt, mennyibe fog ez kerülni a költségvetésnek, illetve a társadalomnak, amit koordinálni akarnak? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormányrendelet 8. §-ában az ön tisztségével kapcsolatosan azt olvashatjuk, hogy "a társadalompolitikai miniszter irányítja a Miniszterelnöki Hivatal társadalompolitikai miniszter tevékenységében közreműködő államtitkárának, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárának, valamint a Miniszterelnöki Hivatal társadalompolitikai szakállamtitkárának a tevékenységét". Ez azt jelenti, hogy önnek mint tárca nélküli miniszternek három államtitkára lesz. Vagy még több? Önök kihasítanak egy részt a Miniszterelnöki Hivatalból. De mit fog csinálni a másik rész, amit Molnár Csaba miniszter úr vezet majd? Hogy osztják meg az illetékességeket, a felelősséget? Ez azért is fontos kérdés, mert - mint önök is tudják - nagyobb szervezeti átalakításokra nincs elegendő idő.
Ha a nemzeti és etnikai kisebbségekkel összefüggő kormányzati feladatok az ön hatáskörébe tartoznak, akkor ez hogyan viszonyul a Szociális és Munkaügyi Minisztérium romaprogramjaihoz? Miközben dúl a rasszizmus elleni harc, aközben a romatelepek felszámolására fordítható összegeket befagyasztják. Ön ezt megakadályozhatja, esetleg ön is tehet ilyet? Hogy fognak születni a döntések és ön azokba mennyiben tud beleszólni?
A határon túli kisebbségekkel eddig elég jó volt az együttműködés - nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni Gémesi Ferenc szakállamtitkár urat; sosem tudja az ember, hogy mivel árt -, de az eredmények sajnos nem feltétlenül igazolják vissza ezt a jó együttműködést, ami persze elsősorban nem rajtunk múlik. Ezért javasolom - amit már az Országgyűlésnek is javasoltunk Németh Zsolt képviselőtársammal - egy olyan monitoringszolgálat létrehozását, amely a határon túli magyar közösségek tagjait ért emberi jogi sérelmeket listázza, ami elsősorban a nemzetiségi hovatartozásuk miatt éri őket. Naponta kapunk ilyen jelentéseket, legutóbb két vajdasági magyar párt is a Külügyminisztériumhoz fordult ilyen ügyben, nagyszombaton pedig Dunaszerdahelyen történt újabb atrocitás. A magyar kormány, valamint az igazságügyi és rendészeti miniszter ezzel kapcsolatos tevékenységét én nagyon gyengének és hatástalannak érzem. Azt gondolom, ha van olyan terület, ahol a kormányzati és az ellenzéki politika között nem a különbségek a fontosak, akkor ez az, s ebben erősíteni kellene az együttműködést.
Az ember igyekszik betartani a gyermekkorában hiányosan elsajátított viselkedési normákat, de mégiscsak egy olyan országban történik kormányátalakítás, amelyik szinte minden mutatójában sokkal rosszabbul áll, mint mondjuk hat-hét évvel ezelőtt, s ez sajnos azokra a területekre is igaz, amelyek teljesen vagy részben az ön felügyelete alá fognak tartozni. Attól, hogy szakértőinek nevezzük majd a kormányt, nem tudom, mennyiben fog változni a helyzet. Az utolsó kérdésem: mostantól szakértőnek tartja-e magát, vagy továbbra is a Magyar Szocialista Párt egyik meghatározó politikusának?
Szászfalvi László alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Azt olvastam az interneten, hogy "Feri után az első nap". Kint ugyan süt a nap, bent azonban maradtak homályos részek és tisztázandó kérdések.
Az imént idézett 88/2009. számú kormányrendelet nagyon érdekes részleteket tartalmaz. Elnök úr ennek a 8. §-át idézte. Kérdezem, hogy a tárca nélküli miniszter vezet-e valamilyen munkaszervezetet, amihez eddig nem szoktunk hozzá. Ma úgy látszik, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt mégiscsak miniszterjelölt úr fogja vezetni vagy koordinálni. A 9. § még izgalmasabb, arról beszél, hogy a társadalompolitikai minisztert - akire a 10. § szerint a "tm" megjelölést kell alkalmazni; remélem, hogy miniszter urat nem tm-nek fogják nevezni, mert ez nem igazán elegáns - bizonyos meghatározott esetekben a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter helyettesíti. Tehát az egyik oldalon azt látjuk, hogy a leendő társadalompolitikai miniszter a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozó államtitkárokat felügyeli, vezeti vagy koordinálja, a másik oldalon pedig azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek is kvázi főnöke lesz Kiss Péter társadalompolitikai miniszter úr. Véleményem szerint elég kaotikus ez a helyzet, nyilván azért, mert túl gyorsan kellett ezt a kormányrendeletet megalkotni.
Hogy értékeli miniszterjelölt úr az 5. § c) pontját, amely úgy szól, hogy "kapcsolatot tart és egyeztet a szövetkezeti szövetségekkel"? Csak ezekkel akar kapcsolatot tartani vagy másokkal is? Örülnék, ha elmondaná, pontosan mit tartalmaz ez a szófordulat.
Az 1. § a) pontja szerint a társadalompolitikai miniszter a felelős a társadalompolitika összehangolásáért. Ez nagyon fontos, s örülök, hogy nem csupán azt halljuk: válság van, válságkormány kell, válságkezelésre van szükség, és nem akarom tovább fokozni; szerintem rettenetesen le van járatva ez a szó, s lassan már unalmassá és kezelhetetlenné válik ez a dolog. Azzal, hogy a társadalompolitikai miniszter a társadalompolitika összehangolásáért is felelős, talán egy új elem is megjelenik, és a miniszter hozhat olyan újdonságot, amitől az elmúlt hét évben az MSZP-SZDSZ-kormányok alatt elszoktunk, amikor meglátásom szerint egyáltalán nem működött a társadalompolitika, de ha mégis működött, akkor valaki fejtse ki nekem, hogy miért jutott idáig a magyar társadalom.
Azt szeretném megkérdezni, hogy miniszterjelölt úr mit ért a társadalompolitika összehangolásán, mit kíván tenni az immár a kormányrendeletben is definiált feladata ellátása érdekében, hogyan tudja elérni, hogy az úgynevezett válságkezelés időszakában valóban legyen társadalompolitikája az országnak, a kormánynak - mi támogatni fogjuk abban, hogy legyen ilyen -, mit jelent ez konkrétan a szociálpolitikában, a családtámogatási rendszerben, a demográfiai kérdésekben, a népesedéspolitikában, ami mind a társadalompolitika alá tartozik.
Mit kíván tenni, miniszter úr, és az elmúlt években ezt miért nem láttuk vagy miért nem történt meg? Mit kíván tenni a megszorító csomagok, a brutális megszorító csomag kellős közepén a társadalompolitika tekintetében és a társadalompolitika összehangolása tekintetében? Ön szerint mit jelent ez a fogalom, és hogyan lehet igazi tartalommal megtölteni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. Van-e még kérdés, hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Az első kör - vagy egyben az utolsó is, majd meglátjuk - után miniszterjelölt úrnak van lehetősége arra, hogy reagáljon. Parancsoljon!
KISS PÉTER, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Készséggel vállalkozom arra az izgalmas feladatra, hogy megosszam önökkel mindazt, ami a statútumomban amúgy is szerepel. Evvel utalni szeretnék arra, hogy önök is jól tudják, a miniszter statútumára vonatkozó kérdések nem a meghallgatás tárgyát képezik, de tekintettel arra, hogy a későbbi együttműködésünk tartalmi alapját jelentik, készséggel válaszolok.
Abban a bizottságnak formálisan nincs állásfoglalási lehetősége, hogy a kormány munkamegosztása hogyan alakuljon, ezért tehát az erre irányuló kérdésekben nem szeretnék vitát folytatni. Elmondom a véleményemet ugyanakkor, mert önök is megtették ezt.
Én magam is Szászfalvi képviselő úrhoz hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a kormányban az ezzel foglalkozó tárcák önálló felelőssége mellett, ezen tárcák együttműködését és összhangját, a különféle ágazati és szakpolitikák egymáshoz kapcsolódását és egymásra szuperponálódását, tehát egymást erősítő hatását elősegítő munka külön is folyjon. Ez a társadalompolitika összehangolásáért felelős miniszter feladatkörébe tartozik, aminek alapvető eszköze a kormány társadalompolitikai kabinetje. A társadalompolitikai kabinetben részt vesznek azok a miniszterek, akik ágazati politikájának összhangjáért én felelősséget kell vállaljak a kormány egésze előtt. Közismert, hiszen képviselő asszony, képviselő úr is szóba hozta, hogy ez tehát az egészségügy, az oktatás, az önkormányzati, szociális és munkaügyi területeknek az összhangját jelenti. De természetesen kell jelentse a bizottság hatáskörébe tartozó módon a hazai kisebbségek kérdését is, és jelenti természetszerűleg mindazoknak a nem konkrét tárcával lefedhető, de társadalmilag jelen lévő kérdéseknek a megválaszolására irányuló kormányzati erőfeszítések összességét, amelyek nem mindig sorolhatók be egy-egy tárca pontos feladatkörébe.
Ezen koordinációs feladaton túl tételes feladatot ró rám a kormány döntése a hazai nemzeti és etnikai kisebbségeket, valamint a határon túli magyar nemzetpolitikát illetően.
Hogyan gondolom, mi az a hangsúly, amelyet e területen érvényre kell juttatni? Én magam azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a világgazdasági válság minden ország számára színében alig megkülönböztethető kihívást jelent, tehát se nem jobb-, se nem baloldali kihívást. A válasz, hogy hogyan gondoljuk megoldani a válság kihívásait, milyen válaszokat találunk rá, és azoknak mi a hatása, hogyan alakulnak az ebből fakadó társadalmi terhek, és hogy kiknek és milyen esélyt nyit meg vagy esetleg kiknek és milyen esélyt zár le a válságkezelés folyamata, ez természetesen politikai karakterrel rendelkezik. Ilyen értelemben a válságkezelésnek a szükségszerű, pillanatnyi pénzügyi kérdéseken túli lépésekben feltétlen van karaktere és politikai színe. Nyilván a parlament különféle pártjai ezt másképp és másképp tennék, de ez is különbözteti meg a parlament különféle pártjait. Abban, hogy a válságra válaszolni kell és hogy ez Magyarország számára új esélyeket kell jelentsen a válságot követő időszakban, s olyan lépéseket kell tenni, ami elősegíti, hogy ne csak kiálljuk ezt a válságot, hanem Magyarország jobb helyzetbe jusson a válságot követően, mint ahogy előtte volt, azt gondolom, ebben a törekvésben közösek lehetnek a parlament pártjai. Hogy erre konkrétan milyen megoldásokat találnak, na, ez értékválasztási kérdés.
Visszafelé haladva: Szászfalvi képviselő úr kérdezett tőlem a szövetkezetekkel való kapcsolattartással összefüggésben. Azt látom a világban, hogy a szövetkezés az atipikus társadalmi-gazdasági megoldások közül az egyik, amelyik talán a leghatékonyabb, legsikeresebb, és képes a tulajdon, a tőke és a munkavállaló és a munkaadó viszonyrendszerét sokszor a legharmonikusabbá tenni úgy, hogy egy versenyképes gazdasági együttműködést alakít ki. Magyarán a társadalmi és a gazdasági együttműködésnek egy sajátos olyan formulája, amelyet ha hatékonyság szempontjából vizsgálunk, akkor még a pénzügyi hatékonysági, versenyképességi hatékonysági adatok szerint is zömében a jók között szerepel. Csak ajánlom figyelmükbe a New York-i tőzsdén szereplő cégek azon részét, amelyek éppen szövetkezéssel összefüggő módon vagy például munkavállalói részvénytulajdonosi programmal összefüggően alakították ki a tulajdonosi és működési szerkezetüket. Azt akarom mondani, hogy az új világban - rossz szóviccel - az a tipikus, amelyik az atipikus. Az új világban, amelyik is megpróbál nem általános receptekkel operálni, azt gondolom, azok a sikeresek, akik képesek olyan megoldásokat használni, ahol a társadalmi és a gazdasági kihívásokat egymással valamilyen viszonyban képesek megteremteni. A szövetkezés ebbe tartozik, ezért tehát egy társadalompolitikai közelítésmód maga a szövetkezés bizonyos gazdasági és társadalmi problémák megoldására.
Egyébként Magyarországon létezik a szövetkezésnek egy országos szintű fóruma a Szövetkezetek Országos Tanácsa néven, amelyben a pénzügyi szövetkezéstől a kereskedelmiig, a bankitól, a mezőgazdaságitól egészen az értékesítési és a lakásszövetkezetekig mindenfajta típusa szerepel. Megjegyzem, ma Magyarországon sokan nem tudják, hogy nem a mezőgazdaságban a legjellemzőbb a szövetkezetek léte, hanem éppen a kereskedelmi és a pénzügyi szférában, míg Nyugat-Európában - és én szeretném, ha erre lennének megoldások nálunk is -, úgy fogalmaznék, az állami közszolgálat ellátásának szociális és egészségügyi területein óriási arányban vannak már jelen atipikus civil szövetkezeti megoldások, és ezen el kell gondolkozni nálunk is. Ezért szerepel külön is a statútumomban ez a feladat.
Elnök úr kérdéseihez kapcsolódóan, őszintén szólva, tudom, hogy részben költői a kérdése, hogy egy ilyen, részben szakértőinek mondott, szándékolt kormány esetén én hova sorolom magamat a kormánytagokat illetően. Ön is megválaszolta a kérdésében természetesen, de megtisztelt Bajnai miniszterelnök úr felkérése, amikor azt mondta egy másik feladatkör kapcsán, hogy szakértőként is számítana a tevékenységemre a kormányban. De nem akarom ezt fényezni, nem is indokolt ebben a helyzetben, sokkal inkább indokolt önkritikát mondani és felelősséget vállalni a következő időszakért. Azt kell mondjam, erős törekvésem, hogy ebben az új feladatkörben segítsem elő a társadalmi szereplők részvételét, beleszólási lehetőségét a válságkezelésbe, és a válság okozta terhek olyan megosztását, amely a társadalmi igazságosság és a közteherviselés szempontjainak jobban megfelel. Nem véletlen, hogy azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy a "tehetős" szó magában hordozza azt a közös igényt, hogy aki tehetős, tegyen többet, különösen akkor, amikor azoknak is sok terhet kell vállalni a vállukra, akik egyébként pedig a társadalom perifériájára szorultak. Ilyen értelemben tehát ennek a programnak és ennek a kormányzatnak az ilyen típusú karakteréhez szeretnék hozzájárulni.
Kész vagyok külön konzultáció folytatására a határon túli magyarok emberi jogi védelmére vonatkozó kérdésekben. Kollégáimmal erre meg fogjuk találni a megfelelő formákat. Figyelemmel kísértem elnök úr és Németh Zsolt képviselő úr kezdeményezését, amit se a plenáris ülés, se a bizottságok nem támogattak. Mivel azonban nem maga a törekvés képezi vita tárgyát, hanem a megoldás módja, olyan megoldási mód kialakításában, amely itthon konszenzust élvez, mi is nagyon érdekeltek lennénk a határon túli magyarok pozícióinak védelme érdekében.
Milyen lesz a tárcák közti munkamegosztás? Ugyanolyan lesz a társadalompolitikai miniszter esetében is, mint amilyen korábban volt az ágazati tárcák és a MeH-miniszter esetében. A tárcák ez irányú korábbi feladatait, önállóságát és felelősségét nem érinti az átszervezés. A statútumból is látható, hogy az nem von el felelősséget se a szociális és munkaügyi területről, se az oktatási területről, se máshonnan, ezt nem is tartanám helyesnek. Helytelen lenne az adott ágazati feladatok csonkítása. Itt többletfelelősséget kell elérni és nem kevesebb felelősséget kialakítani.
A statútum precízen szól arról, hogy milyen munkaszervezettel fogom ezt a feladatkört ellátni. Lényegében ugyanazokkal az eszközökkel fogom ezt megtenni, mint amelyek a Miniszterelnöki Hivatalban erre a feladatra eddig is rendelkezésre álltak. Másképp mondom: irányításom alatt a Gémesi államtitkár úr által vezetett szakállamtitkárság a továbbiakban is ugyanolyan struktúrával, erőforrással és ugyanannyi emberrel fog ugyanarra a feladatra rendelkezésre állni, tehát a kisebbségeket és a határon túli magyarságot illetően. S ez igaz a többi feladatkörre vonatkozóan is. Nem duplázunk meg erőforrásokat, újakat nem hozunk létre, hanem a feladattal együtt elkülönítjük az erre szánt erőforrást is. Nem is szeretném, ha nem úgy lenne a társadalmi párbeszéd intézményrendszere, mint ahogy az kívánatos, és ahogy eddig is volt. A statútumból következően az oktatási miniszter az oktatási érdekegyeztetést végezte, a szociális és munkaügyi miniszter a munka világa párbeszédének a működtetési feladatát látta el, beleértve az Országos Érdekegyeztető Tanács ilyen irányú lépéseit, valamint az országos közszolgálati és köztisztviselői érdekegyeztető fórumok dolgát, a fegyveres ügyekért kijelölt felelős miniszter pedig a fegyveres érdekegyeztetési fórumot látta el. Ugyanakkor lényegesnek látom, hogy a közöttük való munkamegosztásban és a mandátumkialakításban szerepet vállaljak. Mondok rá példát is. A kormányzat ott, ahol munkaadó, nem viselkedhet másképp, mint amit a versenyszférában mint harmadik oldal képvisel a munkaadókkal és a munkavállalókkal való konzultációban. Mi a közszférában vagyunk munkaadók a köztisztviselők és a fegyveres testületek esetében. Nyilvánvaló módon összhangot kell teremteni a kormányzati munkaadói jelleg és az ilyen típusú tárgyalások meg aközött, amit másoknak ajánljunk. Olyan recepteket nem ajánlhatunk, amilyeneket magunkra nézve ne tartanánk irányadónak vagy kötelezőnek. Összhangot kell teremteni a különféle tárgyalási mandátumok között. Természetesen szeretném felhasználni azokat az ágazatpolitikai alkalmakat, kulturális, akár kisebbségi kulturális eseményeket, a határon túli politika vagy más ágazatok civil eseményeit arra, hogy erősítsük a társadalmi párbeszéd jelentőségét, hogy világos legyen, ami válságkezelés címszó alatt történik Magyarországon, az csak azok által történhet meg sikeresen, akikre vonatkozik, akiknek a véleménye nélkül nem lehet tartós eredményeket elérni.
Egyetértek Teleki László képviselő úr felvetéseivel, például azzal, hogy a roma évtized programban kulcsfontosságú négy elem összhangja. Lépéseket fogok tenni annak érdekében, hogy a romatelepek felszámolására szánt pénz befagyasztására irányuló bejelentést korrigálni tudja a kormány. Az elmúlt hetekben Bajnai Gordon miniszter úrral egy nagyságrendileg nagyobb európai fejlesztési programon dolgoztunk. Az a szándékom, hogy néhány tízmilliárdos nagyságrendű komplett programot indítsunk el, amelyik a közfoglalkoztatásról szól, benne képzéssel, s a közfoglalkoztatás végső céljaként a telepfelszámolást, illetve a telepmodernizációt határozzuk meg. Az elmúlt hetekben az Európai Unió szakértőivel tárgyalásokat kezdtünk arról, hogy milyen program keretében tudnánk egyszerre ESZA típusú és HARD típusú eszközöket használni. Mint önök is tudják, az európai forrásoknál viszonylag nehéz megvalósítani azt, hogy egyszerre legyenek jelen infrastrukturális és nem infrastrukturális típusú pénzek. Egy ilyen program támogatásához akarunk hátteret szerezni. A magyar EP-képviselők az Európai Unióban színüktől függetlenül támogatták azt a javaslatot, hogy a romatelepek felszámolására lehessen külön központi európai uniós programot indítani. Ez is az erős törekvéseink közé tartozik. De, mondom, nem várjuk ezt meg, hanem hazai forrásból szeretnénk ennek érdekében tenni.
A kisebbségi törvény előírja a kisebbségi önkormányzatok támogatását, amely két részből áll, egy normatív és egy differenciált részből, de ezt nyilván tudják, hiszen a jelenlévők valamennyien megszavazták a kisebbségi törvénynek ezt a módosítását. Nem is jöhetett volna létre másként a törvénymódosítás, hiszen a törvény kétharmados. Arra vonatkozóan még nem érkezett panasz, hogy a helyi kisebbségi önkormányzati támogatások, a differenciálás valamiféle falsot kapott volna. Az elbíráló bizottságokban az országos kisebbségi önkormányzatok képviselői is jelen vannak, s ők lennének az elsők, akik nem megfelelő forráselosztás esetén a nyilvánossághoz fordulnának. A transzparencia a legerősebb megoldás arra, hogy ne pártalapon hozzák meg a döntéseket. Én nagyon helyesnek tartottam, hogy Gémesi úrék köztisztviselőket és a kisebbségi önkormányzatok képviselőit kérték fel a differenciálásra. Ha bármilyen konkrét jelzés érkezik a nem megfelelő működést illetően, a leghatározottabban fogunk eljárni; a bizottságot is arra kérem, hogy segítse a transzparens eljárást.
Farkas Flórián képviselő úr a kisebbségi közalapítvánnyal, valamint a roma és kisebbségi médiáknak nyújtott támogatással kapcsolatban tett fel kérdést. Az erre vonatkozó választ már postáztam képviselő úrnak. (Farkas Flórián: Még nem érkezett meg.) Már postán van, rövidesen meg fogja kapni. A sajtópályázat benyújtásának a határideje március 31. volt, tehát nemcsak hogy kiírta a közalapítvány ezt a pályázatot, hanem már le is zárult a benyújtás határideje, a kuratórium pedig április 16-án hoz döntést a pályázatokról. Jó hírem van a képviselő úr számára: szívós felvetései és közös munkánk eredményeképpen holnap megszületik a döntés, és szabadon működhetnek tovább ezek a médiumok.
A kisebbségi önkormányzatok törvényességi felügyeletének kérdése osztja általában az önkormányzatok törvényességi felügyeletének problematikáját. Ez a közigazgatási hivatalokkal kapcsolatos, ebbe nem bonyolódnék bele, a jelenlévők pontosan tudják, miről van szó: nem jött létre kétharmados egyetértés a parlamentben e területen. Egyetlenegy mód van: a bírósághoz fordulás abban az esetben, ha valaki bármilyen törvénytelenséget vagy törvénnyel szembeni eljárást tapasztal.
A kisebbségi ügyeknek tehát a szakmai felügyelete változatlanul marad abban a munkamegosztásban, amiről szóltam, és abban az ágazati felelősségben, amire már utaltam.
Pettkó András képviselő úr kérdésére megerősítem, hogy mind az egyházi, mind a civil területen ugyanez a helyzet, tehát az ágazati tárca feladatkörébe tartozik továbbra is ez a feladat, a mostani statútum ezen nem változtat. A társadalompolitikai kabinet keretében ugyanakkor ezeknek a kérdéseknek az összehangolásáért én leszek a felelős. Ez az, amiről a statútum szól, úgy, ahogy a hozzászólásom elején is erre már utaltam.
Szeretnék visszatérni arra a kérdésre, amely két hónappal ezelőtt, amikor itt jártam, fölvetődött: a Dagály utcai ingatlan kérdése, már csak azért is, hogy egy kérdést megelőzzek képviselő úr részéről. Ismereteim szerint a miniszterelnök úr levelében tájékoztatta önt arról, hogy a döntésnek az ön álláspontja szerinti felülvizsgálatát kérte, és ennek megfelelően a pénzügyminiszter el is járt a nemzeti vagyonkezelő tanács felé. Ezért bízom benne, hogy egy következő alkalommal való találkozásunkkor a konkrét ügy megoldását is perfektuálhatjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszterjelölt úr. Van-e egyéb kérdés, hozzászólás a bizottság tagjai részéről? Farkas Flórián képviselő úré a szó.
További észrevételek, reflexiók
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszterjelölt úr, ez egy újabb bomba lesz! Tízmilliárddal megint előjönni, ez olyan földrengést fog előidézni, hogy most megint azt fogják nézni a szerencsétlen cigányok, hogy akkor hol van az a pénz, mi lesz a telepfelszámolással.
Azt kell mondjam önnek, éppen az én javaslatomra volt Teleki László "fellegvárában" az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságnak egy kihelyezett ülése, ahol a dunántúliak kicsit cinikusan felénk már úgy jegyezték meg, hogy ez nem a roma évtized, hanem a roma évezred programja, mit akarunk már ezzel. Ha most megint előjövünk itt tízmilliárddal, ez nem a kormányt, az egész parlamentet járatja már le! Az is nagy dolog lenne, ha visszaadnák azt az egymilliárdot, amit egyébként Varga József képviselőtársam javaslatára a parlament megszavazott, és abból valami eredményt fel tudnánk mutatni.
S még valamit szeretnék mondani. Komolyan mondom, én annak örülök, hogy a kisebbségügy önhöz tartozik. De ne áltassuk egymást, amikor tudjuk, hogy nem ez a legfontosabb kérdés ma, hogy tízmilliárd forintokat hozunk majd be innen-onnan, és a cigányügyre fordítjuk. Ha így lesz, akkor én szívesen az élére állnék ennek a dolognak, menedzselném, és minden olyan segítséget megadnék, hogy még sikeres is legyen. De én nem látom ennek a reális esélyét. Én partner vagyok egy olyan, a cigányság élethelyzetének javulását elősegítő programban, amelynek látom, hogy van felelőse, meg van jelölve, ki a felelőse, mit rendeltek hozzá, mikor indul és mi a cél.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még valakinek észrevétele? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor nekem volna.
Egyrészt szeretném jelezni, én támogatom, hogy Farkas Flórián egy ilyen projektnek a vezetésében szerepet kapjon (Derültség.), bármennyire meglepő is ez.
A másik pedig szintén ahhoz a kihelyezett ülésünkhöz kapcsolódik, amelyet Farkas Flórián említett. Szerintem az fontos dolog, hogy növeljük a romatelepek fölszámolására fordított összeget, de éppen ezen a kihelyezett ülésünkön tárgyaltunk meg egy nagyon riasztó jelentést, csak nem akartuk ott a vendéglátók renoméját rontani azzal, hogy túl nagy sajtóvisszhangot adjunk neki. Azt az ÁSZ-jelentést tehát, amely az elmúlt körülbelül tíz év romapénzeinek a fölhasználásáról szólt, és amely az hozta ki, hogy 120 milliárd forintból körülbelül 10-ről lehet tudni azt, hogy tényleg a romákhoz érkezett. Ezt dupla vesztes játszmának szokták hívni, amikor a közvélemény úgy van tájékoztatva, hogy 100 milliárdot kapnak a cigányok, a cigányok pedig nem látják ennek a 10 százalékát sem. Na, ennél rosszabbul nem alakulhat egy ilyen dolog. Az én kérésem tehát az lenne, és ha valóban van egyfajta koordináló szerepe miniszterjelölt úrnak ebben a dologban, ennek az ÁSZ-jelentésnek a tanulságait és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket - Szűcs Erika miniszter asszonytól többször kértünk erre nézve tájékoztatást; azt hiszem, egyszer egy, máskor pedig két szavazattal csúszott át az az interpelláció, amit ebben az ügyben hozzá intéztünk; őt most már nem fogjuk tudni erről megkérdezni -, ha van egy ilyen tárcaközi koordinációs lehetőség, akkor azt gondolom, a roma támogatások hitelének helyreállítása érdekében mindenképpen meg kellene tenni. Valakinek majd el is kell végeznie ezt a munkát. Úgy gondolom, a következő kormány biztosan el fogja végezni, de ha tudnának nekünk segíteni abban, hogy előzetesen már néhány dolgot megtesznek ebben az ügyben, azt gondolom, az is egy jó együttműködés tudna lenni, mert ezekkel a pénzekkel el kell számolni.
Van-e még valakinek észrevétele? (Nincs ilyen jelzés.) Akkor újra miniszterjelölt úré a szó.
KISS PÉTER, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Őszintén szólva ezt a romatelep-felszámolási komplex programot nem bejelentésnek szántam, hanem a kérdésre akartam reflektálni, hogy mit teszünk avval a problémával, hogy hogyan lehet a hazai szűkös költségvetési forrásokat kiváltani európai fejlesztési programokkal. S ha már egyébként kiváltjuk, akkor csináljunk egy nagyobb, átfogóbb, helyzetet megoldót.
Én szociális és munkaügyi miniszterként mintegy három évvel ezelőtt szembesültem avval, hogy hol eredményes és hol nem, mi miatt eredményesek és mi miatt nem eredményesek a szórványosan elindult telepfelszámolási programok. Voltam Galambokon, ahol megnéztem egy ilyen teleprész-felszámolást, és azt tapasztaltam - és szerintem ez egybeesik mindannyiunk, a jelenlévők tapasztalatával -, hogy a kulcs nem az épület, a kulcs az életkörülményekben és természetesen az életlehetőségekben van. Ezért tehát kulcs a foglalkoztatás, kulcs a higiénés viszonyok, a mentorálás és a képzés. Úgy, ahogy a roma évtized programjánál mondtuk is, hogy egybefüggően kell tudni egyszerre változtatni. Másképp fogalmazva: lehetőség szerint akkor van jó megoldás, ha az ott, a telepen végzett közmunka éppen irányulhat a telep viszonyainak a megváltoztatására, modernizációjára vagy átalakítására; ha a nagy közösség, tehát a roma kisebbségen kívüli befogadó közösség, a település, a falu is résztvevője a programnak; és ha egy állami hálózat kezében van a mentorálás civil roma segítők mellett. Ezek a kulcskérdések. Az egy állami szervezet az én tapasztalatom szerint a leghatékonyabban a munkaügyi hálózat tud lenni, de csak akkor, ha a helyi roma közösség mentort jelöl ki a maga soraiból, tehát kapcsolattartót és mentort. Ehhez viszont képzettség kell, alkalmasság kell, tehát nagyon sok dolognak kell egybeesnie.
Én olyan programot szeretnék itt tehát az európai uniós programok között, amely ezt komplexen tudja, és a hazai 550 romatelepet - mert 550 van, drámai ez a szám! - most már nemcsak pilotprogramokkal próbálja meg, kísérletezgetve megváltoztatni ezt a helyzetet, felszámolni ezeket, hanem fogást vesz rajta egy komoly nagyságrenddel; ezért mondtam a tízmilliárdos nagyságrendet. És őszintén gondolom, hogy nagyon erős érdeke, nemcsak a roma kisebbségnek, hanem a magyarországi többségnek is az, hogy esélyt teremtsen arra, hogy olyan életkörülmények alakulhassanak ki a vidék-Magyarország sok helyén, ahol többen tudják a vállukon tartani az országot, a közköltséget.
Pontosan tudjuk, hogy a legalacsonyabb képzettségűek - és a romák legnagyobb része ilyen - elhelyezkedési esélye alig 25 százalékos. Egy olyan körben, ahol az aktív korúaknak csak a negyede kap esélyt arra, hogy a saját munkájából tudja fenntartani a családját és járuljon hozzá a "közös költségekhez", ott nyilvánvaló módon a külső megítélésben is áttörést hozhat, ha sokakat hozzásegítünk ahhoz, hogy kitörjenek ebből a helyzetből, és foglalkoztathatók legyenek, s legalább a közfoglalkoztatás keretében legyen lehetőségük dolgozni. Fontos, hogy a programban párhuzamosan követelmény legyen a gyermekek taníttatása, valamint a családi higiénés mentorálás is.
Képviselő úr felajánlását tisztelettel fogadom. Talán emlékszik még rá, képviselő úr, hogy három évvel ezelőtt felajánlottam, minden ilyen típusú konkrét programnál kész vagyok arra, hogy többszínű civil monitoringstábot működtessünk a társadalmi kontroll érdekében. Már csak azért is, mert - ahogy elnök úr fogalmazott - a társadalom többsége bizalmatlan ezekkel a programokkal szemben. Ezért hitelesítő embereknek kell jelen lenniük. Mindenkit szívesen várok ehhez a programhoz. Azt remélem, hogy egy hónapon belül sikerül tisztáznunk az Európai Unió viszonyát ehhez a kezdeményezéshez, és akkor a bizottságot tudom tájékoztatni arról, hogy milyen források hogyan állnak rendelkezésre.
Elnök úrnak pedig megígérem, hogy megnézem, milyen kormányzati szintű következtetések adódnak ebből a vizsgálati jelentésből, s ugyanazt a válaszlevelet, amit az Állami Számvevőszéknek küld meg a kormány, önnek is megküldöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen előre is. Van-e még kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, szavazni fogunk.
Ki támogatja Kiss Péter miniszterjelölt úr miniszterré való kinevezését? (Szavazás. - 10 igen.) Ki nem támogatja? (8) Ki tartózkodott? (1) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja miniszterjelölt úr miniszterré való kinevezését.
Köszönjük szépen miniszterjelölt úr, államtitkár úr, Németh Erika főosztályvezető asszony és munkatársaik megjelenését.
A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat (T/9239. szám)(Általános vita)
2. napirendi pontunk a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Üdvözlöm dr. Berki Erzsébet főosztályvezető-helyettes asszonyt a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból, és megadom neki a szót.
Dr. Berki Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. BERKI ERZSÉBET főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A rendezett munkaügyi kapcsolatok fogalma nem túl régi a magyar jogban. Lényege az, hogy azok a munkáltatók, akik nem tisztességesen foglalkoztatnak, nem tartják be a munkaügyi jogszabályokat, ne jussanak állami támogatáshoz, illetve ne indulhassanak közbeszerzési eljárásokban. A jelenlegi módosítás ezt az alapvető célt nem érinti, hanem az a célja, hogy a felhalmozott tapasztalatok alapján a jogalkalmazók számára könnyítsük meg a jogszabály betartását és egységesítsük a közbeszerzési eljárásban és az állami támogatások odaítélése során alkalmazandó kritériumokat. Az egységesítés eredményeképpen a két eljárás esetében ugyanazok a feltételek jelennek meg a jogszabályban, és a munkáltató magatartását mind a két eljárás esetében kétéves időszakban vizsgálják.
A rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételei itt - a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében - másképp jelennek meg. Vannak olyan szabálysértések, amelyek egy elkövetés esetén is kizáróak - például a feketefoglalkoztatás vagy a kollektív jogok és a szakszervezeti tisztségviselők jogainak a megsértése -, és vannak olyanok, amelyek csak ismételt elkövetés esetén vezetnek kizáráshoz. A jogszabály ehhez kapcsolódó rendelkezései természetesen átalakítják a kapcsolódó nyilvántartásokat mind az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség, mind az Egyenlő Bánásmód Hatóság szempontjából, és bevonják ebbe a körbe az adóhatóságot is, amely az adóellenőrzések során szintén vizsgálja, hogy a munkáltató bejelentette-e a munkavállalót.
Úgy gondoljuk, hogy a rendezett munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó javaslati részben ezek az alapvető változások megkönnyítik a jogalkalmazást.
A törvényjavaslat más módosító rendelkezéseket is tartalmaz. A munka törvénykönyve vonatkozásában elsősorban a jelenlegi gazdasági helyzetben a foglalkoztatás rugalmassága irányában tettünk módosító javaslatokat, amelyek a munkaidő-beosztást érintik. De ideiglenes rendelkezéseket is tartalmaz a jogszabály, felkészülvén arra, hogy ezekre a szabályokra egy idő után már nem lesz szükség.
A többi kapcsolódó módosítás részben összefügg a TÁMOP programok finanszírozásával, hogy az európai uniós forrásokat könnyebb legyen a magyar felhasználók rendelkezésére bocsátani. Néhány rendelkezésben a Munkaerő-piaci Alap biztosít előfinanszírozást; ehhez is szükség van a törvény módosítására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai közül ki kíván hozzászólni? Tóth Gyula képviselő úr!
TÓTH GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A napi gyakorlat és az előttünk lévő törvényjavaslat helyenként köszönőviszonyban sincs egymással. Ezt tapasztaltam akkor, amikor fogadóórán a munkaadó olyasmi ellen élt panasszal, amit az életszagúságnak még csak az árnyékával sem lehetne illetni. Ha a törvényt és annak betartását nézem, akkor azt gondolom, a világ megállna akkor is, ha az történne, ami a törvényben eddig is szerepelt. Pesszimista a kép? Persze, hogy az, mert a valóság is az.
Azzal kezdem, hogy a közbeszerzési eljáráson nyertes cég a közbeszerzés tárgyát képező feladatok végrehajtásában a legtöbb esetben nem rendelkezik "élő munkaerővel", hanem van egy alvállalkozó, az alvállalkozónak is van alvállalkozója, meg még annak is. A jó magyar gyakorlat ezt nagyon jól visszatükrözi a sok bába között címmel. A konkrét munkát nyilvánvalóan az alvállalkozók alvállalkozóinak az alvállalkozói végzik, a közbeszerzési eljárásban pedig nyilván nem ők szerepelnek.
Aztán a problémák között megjelenik az, hogy az említett alvállalkozók - és ezt mindenki tudja, a törvényalkotó is, gondolom én - olyan összegért kényszerülnek elvállalni egy megbízást, amiről már az elején tudható, hogy még a minimálbér kifizetésére sem elegendő. Így aztán hihetetlen nagy kockázatot meg körbetartozást, meg, meg, meg... eredményez. Biztos vagyok benne, hogy az előterjesztő ezt a gyakorlatot ismeri és ennek a gyakorlatnak a következményeit is.
Aztán föltehető a kérdés úgy, hogy a munkaügyi hatóság vajon kit ellenőriz. Tudjuk jól, hogy a nyertes vállalkozót alig - mit ellenőrizzen, amikor konkrét munkavégzés nincs? S a legtöbb esetben azt a négy-öt-tíz főt foglalkoztató alvállalkozót természetesen gyakrabban, és ha ellenőriz, akkor biztosan fog találni hibát. A kérdésem a következő: a szankciók esetén miért csak a kisvállalkozót zárják ki, mondjuk, a munkaügyi központ munkahelyteremtő támogatásából? Miért a végén csattan az ostor csak? - mint ahogy ezt a magyar közmondás mondja. Összegezve: ha a közbeszerzési eljárásban induló ajánlattevőt nem vagy nagyon-nagyon ritkán ellenőrzik - hiszen nem ők foglalkoztatnak a kivitelezés helyszínén -, akkor vajon ez a törvényjavaslat az elérendő cél felé mutat-e, vagy elbeszél mellette?
Költői a kérdés. Ez a feketefoglalkoztatás, amelynek Magyarországon legalább olyan társadalmi hagyományai vannak, mint a húsvéti locsolkodásnak. (Derültség. - Nyakó István: Csak ezt tartják.) Ki gondolja azt komolyan, hogy a feketefoglalkoztatás az ellenőrzés megszigorításával megoldható? Ilyen csak a mese kategóriájában létezik.
Aztán: a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal nem rendelkező vállalkozások gyors felszámolásának a gyakorlata és az új, "tiszta" - a tisztát idézőjelbe teszem - gazdasági társaság alapításának a gyakorlata vajon jogállamban meddig működhet még így? Mindenki tudja, hogy ez történik! Mindenki pontosan tisztában van vele, hogy ha rendezetlenek a dolgok, akkor fölszámoljuk, aztán indítunk egy másikat, tisztára mostuk a - nem tudom, milyen - gatyát, és így tovább; szinte nevetség tárgya az a gyakorlat, amely e tekintetben Magyarországon törvényi felhatalmazással vagy annak elnézésével "működik".
Itt van ez az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás. Nem kellene egyszer most már végre az eddigi gyakorlat alapján fölhalmozódott ismeretekből egy másfajta következtetést levonni, mint ami jelenleg él? Megmondom, miért. Én nem találkoztam ilyennel, tehát csak onnét tudom, akik erről engem tájékoztattak, hogy állítólag ezeket az alkalmi munkavállalói könyveket a foglalkoztatók radírozzák; mi több: eltűnő tintával írják; mi több: a munkavállalók elveszítik, vagy a korábbi munkavégzéseket letagadják. Hát akkor minek van, ha ilyen visszaélésekre alkalmat adó, szemfényvesztő, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő, de jól hangzó alkalmi munkavállalói kiskönyvvel történő foglalkoztatásnak még jogi hátteret is adunk?! Biztos vagyok abban, hogy ennek a gyakorlatnak a nemzetközi visszhangjáról is van ismerete az előterjesztőnek. Mert ha nincs, az rettentő nagy tragédia lenne.
Mindezek előrevetítése mellett természetesen lenne további legalább ötven-hatvan hasonló kérdésem, ez a bizottsági ülés azonban nem arra szerveződött, hogy én ezeket sorban elmondjam. De a gyakorlat, úgy tűnik, ebbe az irányba mutat, és ez a törvényjavaslat énszerintem nem a megoldandó feladatok megoldására, hanem a "hát tegyünk valamit" kategóriába tartozik. Így aztán nagyon nehéz lesz fölemelni a kezemet akkor, amikor az általános vitára alkalmasságáról kell majd dönteni. Hogy ne keltsek kétséget: tudom, hogy kormánypárti képviselő vagyok. (Derültség.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy látom, komoly verseny van a jövendőbeli többségi és kisebbségi vélemény egy személyben való elmondására (Derültség.), megint ebbe a helyzetbe kerültünk.
Van-e még egyéb hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Nekem volna még észrevételem.
Ez most egy meglepő helyzet, mert mi az ellenzék részéről alapvetően úgy gondoljuk, hogy ez egy jó irányba tett lépés. Mi tartózkodni fogunk (Derültség.), mert úgy gondoljuk, hogy van még benne egy-két olyan dolog, amivel ha módosítjuk, tehát ha a módosító javaslatainkat, amelyek igazából csak egy-két, szerintünk problémás résznek a rendbetételére irányulnak, el fogják fogadni, a sürgős tárgyalást mindenképpen támogatjuk majd, mert úgy gondoljuk, már régóta meg kellett volna hozni ezeket a döntéseket vagy törvénymódosításokat, de mondom, amennyiben meg tudunk egyezni módosító javaslatokról, el tudjuk képzelni - a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP -, hogy támogatni fogjuk a javaslatot, és természetesen Tóth Gyula képviselő úr módosító javaslatait is.
Van-e egyéb hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor öné a lehetőség, hogy reagáljon. Parancsoljon!
Dr. Berki Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai
DR. BERKI ERZSÉBET főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, a sürgős tárgyalás támogatását is és a kérdéseket is. Szeretnék reagálni.
Természetesen ezeket az anomáliákat, amelyeket képviselő úr elmondott, ismerjük. Azonban úgy gondoljuk, hogy nem tudjuk az összes ilyen kérdést megoldani ennek a jogszabálynak a keretei között. Mindazonáltal szeretnék néhány részletre is válaszolni.
Az első az, hogy a közbeszerzési eljárásban nemcsak a fővállalkozó, hanem a 10 százalékos részesedéssel bíró alvállalkozó ugyanúgy alanya ennek a jogszabálynak, mint a fővállalkozó. Tehát amennyiben ő az, aki munkavállalókat foglalkoztat és az ellenőrzés megtalálja és kiszabja a megfelelő bírságot, ebben az esetben természetesen az egész közbeszerzési eljárásra vonatkozóan feketefoglalkoztatás esetén ők nem indulhatnak a következő két évben közbeszerzési eljárásban.
A másik kérdés a minimálbér megfizetésére, illetve a vállalkozói díjak nagyságára vonatkozott. Ez sem ennek a jogszabálynak a tárgya, de azt el tudom erről mondani, hogy az építőipari ágazati kollektív szerződés tartalmazza a rezsióradíjat mint olyan tételt, amellyel kalkulálni kell, és a közbeszerzési eljárásban aki eldönti, hogy az illető cég megkapja-e azt a megrendelést vagy nem, annak szintén ezt a rezsióradíjat figyelembe kell venni. Tehát a jelenlegi rendelkezések szerint úgy gondolom, legalábbis enyhítettük ezt a problémát, hogy alacsony vállalási árakon nyernek el pályázatokat, és innentől beindul a nemfizetős körbetartozási lánc.
Az a probléma, hogy a munkaügyi hatóság kit tud ellenőrizni és kit nem, ennek a jogszabálya azokra terjed ki, akiknek van foglalkoztatottja; akinek nincs foglalkoztatottja, azt ebből a szempontból eleve nem kell vizsgálni. Egyébként pedig ők nyilván a helyszínen ellenőriznek, tehát ott az az alvállalkozó, aki ténylegesen végrehajtja a tevékenységet egy polgári jogi szerződés keretében, az lesz az, akit a munkaügyi ellenőrzés megtalál. Így működik a gyakorlat, valóban, tehát ezen nem fogunk tudni segíteni.
Ismerjük azt a problémát is, hogy cégek alakulnak, megszűnnek, átalakulnak, és ezeket a feketepontokat nem viszik magukkal a következő eljárásba. Azonban azt gondoljuk, hogy ezt a gazdasági társaságokról szóló törvényben kellene rendezni, és a munkaügyi jogszabályokon belül ezt nem tudjuk megtenni. Amennyiben jogutódlás történik, az a munkavállalók foglalkoztatására nézve egy másik helyzet, de ide ez az eset sem kapcsolódik. Azt gondolom, ezen érdemes lesz elgondolkodni, hogy a jogutódlás tekintetében lehet-e a szabályokon valamit módosítani.
Az alkalmi munkavállalói könyvvel való foglalkoztatás kapcsán csak annyiban szeretnék reagálni, hogy annak a gyökeres átalakításán gondolkodik a tárca. Én nagyon remélem, hogy a következő ilyen alkalommal már nem lesz ok, hogy elmondja ugyanezeket a kifogásokat a képviselő úr.
Köszönöm szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát? (10) Ki nem támogatja? (0) Ki tartózkodott? (9) Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
A bizottságnak előadót kell állítania. Tóth Gyula képviselő úr vállalja? (Tóth Gyula: Igen.) Ismertetné képviselő úr mind a két álláspontot? (Tóth Gyula: Megtisztelő a felkérés.) Nagyon szépen köszönjük. A többségi és a kisebbségi véleményt egyaránt Tóth Gyula képviselő úr ismerteti a plenáris ülésen.
Most pedig 13 óráig szünetet rendelek el.
(Szünet: 11.32-től 13.05 óráig.)
ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Nem nyitom meg az ülést, merthogy folytatjuk a délelőttit egy hosszabb szünet után.
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
A következő napirendi pontunk dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Köszöntjük miniszter urat, a szakállamtitkár asszonyt, szakállamtitkár urakat és a miniszterjelölt úr, illetve miniszter úr munkatársait.
Nem először találkozunk ebben a körben miniszterjelölt úrral, úgyhogy ha tud nekünk újat mondani, akkor erre most van lehetősége. (Derültség.) Parancsoljon!
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt expozéja
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszterjelölt: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A mai találkozásunkat - amelynek lehetőségét köszönöm, ez egyben kötelességem is - nem az Oktatási és Kulturális Minisztériumon belüli, hanem a miniszterelnök-váltással kapcsolatos ügy hozta és okozza. Ugyanakkor a bizottság előtt azokról az ügyekről, amelyek a bizottságra tartoznak, és amelyekkel az Oktatási és Kulturális Minisztérium foglalkozik, mindig, részleteiben is meg átfogóan is szívesen beszélek.
Elnök úrral néhány szót váltottunk, és gondolom, helyes és tisztességes dolog, ha erről szólok. Én minden évben minden bizottsághoz, az oktatásihoz, a kulturálishoz és önökhöz is jövök beszámolni. Erre, amikor még nem tudtuk, hogy a mai nap ezen meghallgatás napja, épp ezt a napot tűztük ki. Elnök úrral abban állapodtunk meg, hogy a mai alkalommal én miniszterjelöltként ülök itt a meghallgatáson, az elmúlt évről pedig egy egyeztetett időpontban megtartom a beszámolómat. Ezért tisztelettel kérem, hogy a Házszabálynak és persze a kötelezettségnek megfelelően én most az elkövetkezőkről beszélhessek: arról, hogy hogyan látom, mit tervezek, milyen folyamatok azok, amelyek egy évre, a döntő többségük pedig ciklusokon áthúzódóan hatnak.
Amint önök ezt pontosan tudják, az európai gyakorlatban többféle megoldás létezik arra, hogy azokkal az ügyekkel, amelyekkel parlamenti bizottságként önök foglalkoznak, egy kormányzati struktúrán belül melyik minisztérium vagy irányító szerv foglalkozik. A kancelláriától a belügyminisztériumon át az igazságügyi minisztériumig számos olyan gyakorlat van, amely az egyes országokra speciális, vagy éppen egy-egy adott kormányhoz kötődik. Én fontosnak tartom és minden minőségemben támogattam és támogatom azt a kormányzati struktúraelképzelést, amelyben az egyházi kapcsolattartás ügye az oktatáshoz és a kultúrához tartozó minisztérium fontos feladatköre. Így a kormányzati struktúrában és feladatkörben e tekintetben semmilyen változás nincs, nem lesz; ugyanaz a fajta munka folyik, mint ami a korábbiakban.
Arról kívánok beszámolni, tisztelt bizottság, hogy az egyházakkal való kapcsolattartás, az egyházakkal való viszonya az államnak, a köztársaság kormányának megítélésem szerint kiegyensúlyozott, rendszeres a kapcsolattartás, és amit én fontosnak tartok, hogy minden felmerülő vagy éppen meglevő kérdés megtárgyalásának intézményes fóruma van, intézményesített fóruma működik. Ez aztán alkalmat és lehetőséget biztosít minden egyes egyháznak vagy éppenséggel egyházaknak saját vagy más egyházakat is érintő kérdések intézményes megbeszélésére. Az élet persze olyan, hogy adódnak és adódhatnak spontán azonnali kérdések és problémák. Erre a minisztériumon belül az egyházi kapcsolatokkal foglalkozó titkárság megfelelő intézményes garancia.
Azt azonban garanciális elemnek tartom, hogy folyamatos legyen a négy nagy egyházzal és a többi egyházzal a kapcsolattartás intézményesített fóruma. Ezeket a továbbiakban is működtetni kívánom, mert úgy gondolom, hogy ez nemcsak a kormányzat, hanem a partnerek részéről is megfelelő forma.
Szeretnék szólni néhány olyan folyamatban lévő kérdésről, amelyek az elkövetkező évben vagy években is hatnak, és arról, hogy ezek milyen fázisban vannak, mennyire problematikusak vagy éppen megoldottak.
Az egyházakkal kapcsolatos finanszírozás ügyében sok tekintetben elfogadott az a megoldás, amit kidolgoztunk. Fontosnak tartom, hogy az egyház-finanszírozás átalakításáról szóló munkaanyag - ami természetesen nyilvános - az elmúlt évben a köztársaság kormánya, a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége részéről szakértői szinten, majd a legmagasabb szinten is megtárgyalásra és elfogadásra került. Ez egy útjelző, egy olyan mechanizmus leírása, amely mögött nagyon sok részletmunka és háttértárgyalás van, s amely a konkrét ügyek megtárgyalását éppúgy magába foglalja, mint a hosszú távú kérdésekét.
Szeretném önöket pontosan tájékoztatni az egyház-finanszírozás nagyságáról, és különböző összehasonlításokat is kívánok tenni. Mindaz, amit mondok, benne van az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetésében, erre számíthatnak. 2008-ban egyházi célú központi költségvetési hozzájárulásként 26 milliárd 478,1 millió forint szerepelt. Ez az idén 25 milliárd 635,6 millió forint. A nagyságrend tehát hasonló, a csökkenés mintegy 800 millió forint. Ennek lebontása az egyes tételekre a következő. Az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények 2008-ban 325 millió forintban részesültek. Ezzel kapcsolatban számos kritikai észrevételt kaptunk, s úgy ítéltem meg, hogy az észrevételek méltányosak és jogosak. Egy aktuális pénzügyi helyzetben természetesen mindenre lehet magyarázatot adni, erre is adtam, ugyanakkor helyesnek tartottam, hogy ez az összeg a 2009. évi költségvetésben belső átcsoportosítás után emelkedjék. Mivel már többször beszéltem erről önök előtt, nem kívánom hosszan kifejteni, de érzékeltetni igen, hogy az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények sorában olyan tartalmat látok, amely a magyar kultúra szerves és kiszakíthatatlan része, s természetesen képezi ennek az egységnek egy olyan részét, amely a nemzeti kultúra egészében is fontos. Ezért a belső átcsoportosításban a 325 millió forintot 716 millió forintra emeltük, erre a célra jelenleg ekkora összeg áll rendelkezésre.
Hittanoktatásra fillérre ugyanannyi jut, mint tavaly: 3 milliárd 305,4 millió forint.
A múlt évről szóló majdani beszámolómban részletesen fogok szólni az úgynevezett 1 plusz 1 rendszeréről, amelynek ez a debütálási éve. Én ezt a szisztémát nemcsak méltányosnak, hanem igazságosnak is tartom, olyannak, amely mozgósító erejű, nagyon világos és nem valamiféle belső költségvetési vitától függ, hanem attól, hogy hányan ajánlják fel adójuk 1 százalékát az egyházaknak, amihez ugyanakkora összeget tesz hozzá a köztársaság kormánya. Az előirányzat 9 milliárd 511,4 millió forint volt, az 1 plusz 1 rendszerének első gyakorlati évében azonban a felajánlás ennél a költségvetésben számított értéknél magasabb lett, egészen pontosan 311 millió forinttal lett több, s összesen mintegy 9 milliárd 820 millió forint lett az 1 plusz 1 rendszerének az összege. Ez a pénz két ütemben került kifizetésre. Ebből egyébként nem kívánok mechanizmust csinálni. Az első évben a 9 milliárd 511,4 millió forint számított összeg az év elején kifizetésre került, a felajánlásokból összejött 311 millió forint pedig a későbbi hónapokban, de mára már ezt is maradéktalanul kifizettük.
Nőtt az átadásra nem került ingatlanok utáni járadék értéke. Ez automatizmus. 2008-ban 8 milliárd 990 millió forint volt, 2009-ben pedig 9 milliárd 556 millió forint.
Az 5 ezer lakosnál kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótléka enyhén nőtt, 1 milliárd 620,7 millió forintról 1 milliárd 700 millió forintra.
Az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciója és egyéb beruházások minden évben a lehetőségeket messze meghaladó igénnyel jelentkeznek. Ez természetes. A belső átcsoportosítás eredményeként ez az összeg több mint háromszorosára nőtt, és ez rendelkezésre áll. De méltányos azt is mondani, hogy 2008-hoz képest emelkedett a háromszorosára, 325 millió forintról 796,8 millió forintra. Az összehasonlítás akkor teljes és igaz, ha azt mondjuk, hogy a 2008. évi 325 millió forint a vártnál kevesebb volt, de az idén rendelkezésre álló durván 800 millió forinttal már megfelelő módon lehet gazdálkodni. Ezen belül az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára szánt összeg 325 millió forintról 596,8 millió forintra nőtt, az úgynevezett fel nem osztott keret pedig 50 millió forint.
Egyház-finanszírozásra 2009-ben összességében ennyi pénz jut, aminek a felhasználása folyamatos. Az Apostoli Szentszékkel tizenegy évvel ezelőtt megkötött egyezményt, a vatikáni szerződést - ami Magyarországon törvény - természetesen betartjuk, s ennek megfelelően történik az oktatási, a kulturális és bizonyos más finanszírozási kérdések oldása.
Az egyház-finanszírozásban igen jelentős összeget tesz ki az ingatlanrendezés mechanizmusa és szabályrendszere. A lefektetett elvek szerint az ingatlanrendezés rendben folyik, körülbelül még száz ingatlan vár rendezésre mintegy 3 milliárd forint értékben. Azt látjuk, hogy ez a folyamat a törvényes határidőre, 2011-re befejeződik. Az említett összegen belül 2009-ben 946 millió forint kerül kifizetésre ingatlanrendezés céljára.
Beszéljünk kicsit az oktatásügyről, az oktatás, illetve a felsőoktatás kérdéséről. Az egyházi felsőoktatási intézmények kapcsán, bár nem a bizottság szűk értelemben vett kompetenciájába tartozik, de egy ügyre szeretném felhívni a figyelmet, mert ezen belül már az egyház, illetve az egyházi felsőoktatás kérdése lényeges. Magyarországon az oktatásügyben, sőt ennél tágabb körben is igen jelentős az a ténymegállapítás, hogy az országban a felsőoktatási intézmények száma magas, hogy az ország lakosságához képest sok. Itt a hetvenes számot szokták emlegetni, tudniillik hogy hetven felsőoktatási intézmény van. A szám igaz, a probléma ilyeténvaló felvetése pedig szakmailag nem megalapozott. Az a helyzet ugyanis, hogy a 70-ből 28 állami felsőoktatási intézmény van, ezenkívül működnek nem egyházi, nem állami felsőoktatási intézmények és számos egyházi felsőoktatási intézmény. Az egyházi felsőoktatási intézmények kategóriáján belül is érdemes megkülönböztetni különböző méretű és más-más feladatköröket ellátó intézményeket, hiszen a teljes univerzitástól kezdődően a kimondottan hitoktatói vagy hittanárképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmény ezen kategórián belül éppúgy megvan. A finanszírozásuk a felsőoktatási, illetve a költségvetési törvénynek megfelelően rendezett.
Az egyházi felsőoktatási intézmények az összes felsőoktatási érdek-képviseleti szervezetben ott vannak; ezek közül én legfontosabbnak a felsőoktatási kerekasztalt tartom. A felsőoktatási kerekasztal kérdéseiről, tevékenységéről ha kérdésük van, szívesen és részletesen beszámolok. Ez egy olyan szervezet, amelyet 2006 nyarán hoztam létre - nem volt korábban ilyen Magyarországon -, és a felsőoktatás összes érintett szervezete egy asztal mellett és körül ül, a rektoroktól a hallgatókig, a doktoranduszoktól a szakszervezetekig, a Magyar Tudományos Akadémiától a munkaadók képviseletéig. A Rektori Konferencia előzetes bejelentése szerint a rektorok több taggal képviseltetik egyszerre magukat, így minden alkalommal külön az egyházi felsőoktatási intézmények egy maguk által kiválasztott vagy megválasztott rektori képviselővel vesznek részt az ügyek intézésében. Én ezt jó metódusnak tartom, egy helyes intézménynek, amely alkalmas arra, hogy problémák, gondok felmerüljenek, vagy éppenséggel a megfelelő és gyors információváltás megtörténjék.
Hasonlóan szeretném megnevezni azon intézményeket, amelyeknek működésében én értéket látok, mert nem egy-egy ügy kapcsán kell valamiféle spontán megbeszélési szervezetet összehozni, hanem erre megvan a megfelelő metódus. Így működtetjük a magyar-vatikáni, illetve vatikáni-magyar vegyes bizottságot, amely rendszeresen ülésezik, vagy éppenséggel bármelyik fél kérésére adott ügyben vagy napirendi javaslattal tárgyal. Rendszeres a megbeszélés a négy nagy egyház vezető képviselői és az oktatási és kulturális miniszter, illetve minisztérium vezetői között. Hasonlóan az egyházakkal foglalkozó titkárság a többi egyházzal is intézményesített fórumon keresztül tartja a kapcsolatot. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha bármely egyháznak vagy egyházaknak egy speciális vagy kimondottan őrájuk jellemző ügyben kérésük lenne, akkor erre külön megbeszélést ne szerveznénk, de én a kiépített mechanizmusokban, ebben a formában jobban hiszek.
Kérem, engedjék meg, hogy kisebbségi, kisebbségi oktatási és kulturális kérdésekről is szóljak. A nemzetiségi feladatokat kiegészítő támogatásra elkülönített módon finanszírozzuk. Ennek összege az eredeti terv szerint 1 milliárd 100 millió forint, ez az összeg nem csökkent és 2009-ben az OKM költségvetésében csonkítatlanul szerepel. Az országos kisebbségi önkormányzatok által fenntartott közoktatási intézmények esetében az oktatási és kulturális miniszterrel kötött közoktatási megállapodások alapján igénybe vehető, a költségvetési törvényben meghatározott mértékű kisebbségi fenntartói támogatás biztosítja az intézmények biztonságos működését. Ebben az ügyben, minthogy sokkal inkább oktatási kérdésről van szó, a közoktatással foglalkozó szakállamtitkárság tartja folyamatosan a kapcsolatot, természetesen együttműködve, ha ez szükséges, más államtitkárságokkal.
Hasonlóan fontosnak tartom azt megemlíteni, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium tevékenységi körébe igen jelentős európai uniós források, illetve olyan pályázatok tartoznak, amelyek mögött jelentős infrastrukturális vagy éppen korszerűsítési programok finanszírozási lehetősége áll. Ezt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel együtt működtetjük, de szakmai alapja minden esetben az OKM-nél van. Így szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon jelen pillanatban az elmúlt negyed évszázad legnagyobb iskola-, pontosabban közoktatásiintézmény-felújítási programja folyik. Ebben az évben, vagy pontosabban fogalmazok: a 2009-2010-es tanévben kétszáz fölött lesz azon iskolák száma, ahol a korszerűsítés, az átalakítás vagy éppen a teljes felújítás megtörtént. Rendelkezésre állnak azok a források, más fázisban pedig ott vannak azok a szerződések, amelyek az iskolafelújítás további részleteit és hullámait is magukba foglalják. A pályázatokon éppúgy és ugyanúgy részt vehettek és részt is vettek egyházi oktatási intézmények vagy éppen nemzetiségi oktatási intézmények. A pályázatok elbírálása megtörtént, a szerződéskötések megtörténtek vagy éppen folynak; ezek természetesen interneten hozzáférhetők.
Hasonlóképpen a felsőoktatásban, ahol a korábbiakban a felsőoktatási hallgatói létszám gyarapodásából, megnégyszereződéséből fakadóan igen jelentős infrastrukturális beruházások folytak és folynak, ez éppúgy érinti azt a területet, amellyel a tisztelt bizottság foglalkozik.
Mindig vannak olyan kérdések és olyan ügyek, amelyek nem tervezhetőek - ezek elsősorban kulturálisak - költségvetési szinten. A törvényhozó ezért hozta létre a Nemzeti Kulturális Alapot, illetve a Nemzeti Kulturális Alapon belül azt a miniszteri keretet, amely ilyen célokra, ilyen célok támogatására szükséges. Ez a Nemzeti Kulturális Alap főösszegének 25 százaléka. Ezzel a törvény szerint és a keret lehetőségeinek megfelelően a miniszter rendelkezik; értelemszerűen a döntés enyém, de ezt minden esetben konzultáció előzi meg. Ez olyan rendezvényekre, amelyek egyszeriek vagy éppenséggel arra az időszakra érvényesek, vagy egy egész évet, évadot átfogó - mint például ebben az évben Kálvin-év van - különböző rendezvényekre természetesen rendelkezésre áll. Nincs olyan területe a tisztelt bizottsághoz tartozó ügyeknek, amelyek a miniszteri keret lehetőségeiből ne részesedtek volna különböző mértékben.
Éppen azért, mert a bizottságot is érinti, szeretném felhívni a figyelmüket egy olyan ügyre, amely hosszú távon befolyásolja az ilyen rendezvények, valamint a kultúra és a különböző intézmények finanszírozását. A Nemzeti Kulturális Alap forrásbázisa különböző járulékok, egészen pontosan 51-féle járulék együttese. Ezt mintegy tíz évvel ezelőtt a törvény mellékletében határozta meg az Országgyűlés. A kultúra, illetve az ország fogyasztási szokásrendszere azonban annyit változott azóta, hogy tendenciájában kimutatható a Nemzeti Kulturális Alap főösszegének a csökkenése. Valamennyivel meghaladta a 9,5 milliárd forintot, amikor a legmagasabb bevétellel rendelkezett, ma a 8 milliárd forinthoz közelít. Hogy pontosan értsék: a törvény meghatározásakor, a kilencvenes évek közepén és második felében az audiovizualitás egésze járulékköteles volt, így az audiokazetták is, s ebből jelentősnek mondható bevétel származott. A szokásrendszer azonban teljesen megváltozott. Magyarországon ma már gyakorlatilag senki nem vásárol audiokazettát, következésképpen az ebből fakadó bevétel - amit kultúrára fordítunk - gyakorlatilag nulla. Tételesen szerepel, praktikusan azonban semmilyen bevételt nem jelent. De megfordítom: tíz évvel ezelőtt senki nem ismerte a DVD-t, ezért az ebből származó bevétel értelemszerűen nincs benne. DVD-vásárlás van, ebből fakadó bevétel azonban nincs. Tudom, hogy a bizottságnak nem ez a központi témája, a honlapon azonban fent van számos képviselőtől származó kérés.
Abban kérem a bizottság támogatását, hogy a jövőben a Nemzeti Kulturális Alap forrásbázisának a korszerűsítésében működjünk együtt. Ennek különböző formái lehetnek. Lehet adónemhez kötött formája, például úgy, hogy eltöröljük a kulturális járulékot, és egy nagy adóhoz, mondjuk, a személyi jövedelemadó egy meghatározott ezrelékéhez kötjük. Ennek vannak előnyei is és hátrányai is, de - történészi tapasztalataim szerint - személyi jövedelemadó vagy általános forgalmi adó az elkövetkező években és évtizedekben biztosan lesz. A bevétel nagysága nyilván változik, ez azonban egy viszonylag stabil megoldás lehet. Kérem, hogy a különböző tisztségeikben - akár ennek a bizottságnak a tagjaként is - lássák ezt a tervet, ezt az elképzelést, ezt a szükséget. Ha a trendek nem gyorsulnak, hanem így folytatódnak - ami persze valószínűtlen, mert a trendek egyre gyorsulnak -, a következő évtized közepére a magyar kultúra legnagyobb támogatója, a Nemzeti Kulturális Alap a jelenlegi bevételeinek csak a kétharmadával fog rendelkezni, a bevétel 9-10 milliárd forintról 6 milliárd forintra csökken, ha a törvényhozás ezt változatlanul hagyja. Ennél hosszabban nem kívánok erről beszélni, de a problémát érzékeltetni kívántam.
Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nyilván van még egy sereg olyan kérdés - akár tematikus, akár konkrét -, amely a meghallgatáson előfordulhat. A kérdéseiket és a véleményeiket egyaránt szívesen fogadom, és ha lehetőséget kapok rá, az ülés végén reagálok is rájuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszterjelölt úr beszámolóját. A bizottság tagjai közül kinek van kérdése, illetve ki kíván hozzászólni? Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ott folytatnám, ahol miniszterjelölt úr befejezte, mert nekem nagyon fontos a kultúra területe. Annyiban vitatkoznék miniszterjelölt úrral, hogy egy rossz kormányzati döntés nemhogy pénzt hozna a kultúrának, hanem elviszi a pénzt a kultúrától.
Négy területről szeretnék beszélni. Az első: önök egy évvel ezelőtt kitalálták az internetadót, hogy megszüntessék a Nemzeti Kulturális Alap hiányát. Ez a megoldás nem jó. Az én pártom és a volt képviselőcsoportom mindig azt képviselte, hogy a Nemzeti Kulturális Alap hiányát meg kell szüntetni, illetve azt a folyamatot, amiről miniszterjelölt úr beszélt, meg kell állítani. Viszont az, amit önök egy évvel ezelőtt kitaláltak, nem a legjobb megoldás erre.
A másik: itt tartom a kezemben az Artisjusnak a Magyar Közlönyben nemrégiben megjelent kis anyagát, amely a szerzői jogdíjakról szól. A másik kezemben pedig egy pendrive-ot tartok. Az ön által aláírt rendelet következtében egy pendrive ma Magyarországon 1200 forinttal kerül többe, mint Szlovákiában. Azok a trehány netpolgárok - mint én is -, akik egy évben négy-öt ilyen eszközt elhagynak, nem Magyarországon fognak újat vásárolni - mint ahogy kivehető vincsesztereket se itt fognak vásárolni -, hanem Szlovákiában, és az önök helytelen politikája miatt az ottani IT-cégeket támogatják az ottani adó- és áfabevétellel. A parlamentben már jó néhányszor felvetettem napirend előtt - s a felvetéseimre mindig Arató Gergely államtitkár úr válaszolt -, a Magyar Demokrata Fórumnak pontos számítása van arra vonatkozóan, hogy a magyar állampolgárok Szlovákiában éves szinten 27 milliárd forint plusz áfát, azaz összesen 32 milliárd forintot költenek el CD-re és DVD-re. Lehet persze azt mondani, hogy ezek a számítások nem pontosak, de akkor üljünk le és nézzük meg, hogy kinek van igaza ebben az ügyben. Azt gondolom, hogy egy döntés meghozatala előtt ezeket a dolgokat is figyelembe kell venni. Természetesen tudom, hogy az Országgyűlés nemrégiben - európai uniós felvetésre is - módosította az erről szóló törvényt, de véleményem szerint nem helyes irányban történt meg a törvény módosítása. Azt meg sérelmezem, hogy csak bizonyos csoportokkal volt erről egyeztetés, minek következtében a törvénymódosítás nem a lehető legjobb irányt vette.
A harmadik: a nemzeti vizuális archívum kérdése. A NAVA kapcsán elindult egy helyes folyamat, az MDF annak idején meg is szavazta a NAVA-törvényt. De erre a területre is szükséges biztosítani a megfelelő pénzeket, akár már a következő évi költségvetésben is. A mai fiatalok túlnyomó többsége az internetről tudakozódik, ezért nem mindegy - én a magam részéről ezt állami feladatnak tartom -, hogy az interneten milyen kulturális tartalmak jelennek meg. Ehhez pedig szükség van a régi dolgok digitalizálására és minél több dolog ingyenessé tételére, ami viszont pénzbe kerül.
Ezeket a dolgokat szerettem volna felvetni a miniszter úr meghallgatása során. Örülök, hogy a végén ezek az engem is főként érintő kérdésekről is beszélt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bíró Ildikó képviselő asszonyé a szó.
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az tett bátorrá, hogy a következő két kérdésemet feltegyem, illetve véleményemet elmondjam, hogy ön is mondta, hogy nemcsak a bizottság szoros illetékességébe tartozó témákat vet fel, hanem beszélt másról is. Engedje meg, hogy az én kérdésem, illetve véleményem színházakra vonatkozzék. Elfogult vagyok a témában, mert sok-sok éven keresztül a színházban dolgoztam mint szolgálólány, szó szerint.
A konkrét kérdés a Nemzeti Színházra vonatkozik. Ha figyelembe vesszük, hogy egy színházi előadás a rekreáció egyik formája, hogy egészen pátoszmentesen fogalmazzak, akkor egy ilyen előadásról feltehetőleg a művész is és a közönség is elégedetten és kicsit emelkedettebb hangulatban távozik. Rátérve a Nemzeti Színházra, én pontosan tudom, hogy ön kézi vezérléssel nem nyúlhat bele egy színháznak a műsorpolitikájába, akkor sem, ha ez egy államilag finanszírozott intézmény, mégpedig nem is alacsony szinten finanszírozott intézmény. Mégis azt szeretném öntől tisztelettel kérni, hogy bármilyen miniszteri eszközzel vagy emberi eszközzel próbáljon meg hatni Alföldi Róbertre, a jelenlegi igazgatójára a Nemzeti Színháznak. Itt két konkrét előadásra térnék ki, ez pedig a Pokoli disznótor és a János vitéz; mindkét előadás úgy végződik, hogy a közönség, miután kifizette a jegyet, nemcsak csalódottan, hanem felháborodottan, sőt, merem azt mondani, megalázottan távozik, és a színészek egyike-másika pedig a sminkesasztalra borulva sírja ki magát utána.
Úgyhogy azt szeretném öntől kérni, hasson oda, hogy a Nemzeti Színházba beköltözzék vagy visszaköltözzék a méltóság, és ezt nem arisztokratikus értelemben mondom, hanem a "méltó"-ság értelemben, ami méltó a magyar Nemzeti Színház színpadára.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További hozzászólás? Szászfalvi László alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm én is miniszter, illetve miniszterjelölt urat. Tekintettel arra, hogy régóta ismerjük egymást és egymás rögeszméit is mind a két oldalról (Derültség.), két rövid kérdést szeretnék csak föltenni.
Tegnap azt hallottuk az új miniszterelnöktől, hogy válságkormány, válságprogram, válsághelyzet, minden a válságról szól. A válságkormányban válságminiszterként a kisebbségeket, illetve az egyházakat érintő költségvetési területen mit tud nekünk mondani a jövőre nézve, akár ígéretként is, jegyzőkönyvben rögzítve, hogy mennyiben érinti a válságkezelés és a válságkormány aktív tevékenysége ezeket a területeket, tehát az egyházi költségvetést, egyházakat érintő költségvetést, illetve a kisebbségi oktatási területet érintő költségvetést?
A másik rövid észrevétel, illetve kérdés a következő. Beszélt miniszter úr, miniszterjelölt úr az európai uniós pályázatokról, amit én nagyon fontosnak tartok. Bizonyára úgy van, ahogy miniszter úr mondotta; lehet, hogy mondjuk, a nagy számok tekintetében és bizonyára a nagyságrendeket illetően is. Nem tudom, a gyakorlati lebonyolítás tekintetében mennyi tapasztalata van miniszter úrnak. Nekem mint mezítlábas képviselőnek nagyon sok negatív tapasztalatom van a konkrét pályázatok előkészítése, lebonyolítása, támogatási szerződések megkötése, a pályázatok adminisztrációja, rengeteg apró, kicsiny, kisebb-nagyobb buktatója, nehézkessége, sok-sok akadálya és egyebe összefüggésében. Van-e miniszter úrnak, miniszterjelölt úrnak szándéka, elhatározása, elkötelezettsége, lelkesedése, lelkesültsége arra, hogy ezen változtasson? Mert szerintem ez nem jó, nem normális, nem emberséges, és senkinek nem jó. Szerintem még a kormánynak sem jó, de a kormány vessen magára. De az biztos, hogy a társadalomnak, a közösségeknek, az intézményeknek ez nem jó, hogy hosszú-hosszú hónapokon keresztül, iszonyatos macerával mennek ezek a dolgok, és mire a végére érnek ezek a közösségek, addigra már teljesen kikészül mindenki, és elege van mindenből.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb kérdés, hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Nekem van néhány észrevételem.
Én a kisebbségi ügyekben és különösen is a cigány kisebbség tehetséggondozó és támogató programjaival kapcsolatban kérdeznék. Már Kiss Péter miniszterjelölt úr meghallgatásán is fölmerült ez a kérdés. A bizottságunk egy külön egésznapos kihelyezett ülésen tárgyalta az Állami Számvevőszéknek azt a jelentését, amely sokkoló számokat hozott a tudomásunkra. Azt mutatták, hogy az elmúlt tíz év romatámogatásainak körülbelül a 10 százaléka jutott egészen biztosan célba, tehát 120 milliárd forintból 10 milliárd forintról lehet biztosan mondani, hogy valóban megérkezett. Azóta is próbáljuk újra és újra, elsősorban természetesen a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felé ezt a kérdést irányítani, illetve fölkelteni a figyelmet. Azt gondoljuk, Kiss Péter miniszterjelölt úr ígéretet is tett arra, hogy itt mindenképpen szükség lenne egy átfogó vizsgálatra azzal kapcsolatban, hogy mi is az oka annak, hogy ilyen rosszul hasznosultak ezek a dolgok, nyilván a bürokrácián túl meg a korrupción túl, ami azért föltételezhető egy ilyen nagyságrendű dolognál. Az is egy strukturális probléma, hogy mit nevezhetünk romapénznek és mit nem, tehát ezzel kapcsolatban mindenfajta adatvédelmi problémák is vannak. De ha ettől eltekintünk, akkor is marad még a problémának egy jelentős része.
Most kicsit zavarban vagyok, mert miniszter úr, miniszterjelölt úr mégiscsak a múltról beszélt, úgyhogy mégiscsak volt egyfajta beszámoló az elmúlt dolgokról. Én egy aktuális dologról beszélnék, és ez a minisztériumban jelenleg zajló vizsgálat, amely éppen a mentorprogramokkal kapcsolatos. Azt hiszem, azon túl, hogy itt szükséges megállapítani a felelősséget, ennek egy olyan vonatkozása van, hogy sikerül-e visszanyerni a bizalmat. Tehát miközben a nem cigány társadalom nagyon érzékenyen reagál azokra a hírekre, amelyek az anyagi támogatásokról szólnak, amit mondjuk, egy kisebbség kap meg, aközben pedig meg sem kapják ezeket a pénzeket; ezt úgy hívják, hogy dupla vesztes játszma. Azt gondolom, ha azt szeretnénk, hogy visszaálljon egy pozitív hozzáállás ahhoz, hogy nyilván egy kiszolgáltatott, szociálisan is kiszolgáltatott kisebbség fölemelésére arányosan nagyobb, jelentősebb eszközöket kell fordítani, mintha mondjuk, a többségi társadalmat nézzük, akkor ennek a bizalomnak a helyreállítása a vizsgálatnak mindenképpen célja kell legyen a felelősök megállapításán túl. Ez tehát az egyik kérdésem.
A másik kérdésem pedig az, lehet-e látni már előre azt, hogy az idei költségvetésben az elvonások mennyiben érintik majd az ez egyházi területet. Van-e ezzel kapcsolatban valamilyen elképzelés? És lehet, hogy én tévedek, de az én információim arról szólnak, hogy ez a bizonyos 311 millió forint még nem került kifizetésre az egyházak részére, tehát az 1+1 százaléknak az ügyében; ez elég aktuális információ. Remélem, hogy én tévedek ebben a dologban.
Ezek a kérdéseim. Van-e még valakinek hozzászólása, kérdése? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor miniszterjelölt úrnak van lehetősége válaszadásra. Tessék parancsolni!
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszterjelölt válaszai, reflexiói
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszterjelölt: Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a felvetéseket és a kérdéseket. Úgy látom, érdemes tematikusan csoportosítani, így aztán minden kérdésre és fölvetésre lehet megfelelő és szakmailag is kielégítő választ adni.
Pettkó képviselő úrnak azzal a mondatával kapcsolatban, hogy üljünk le és nézzük meg, én azt ajánlom, hogy üljünk le és nézzük meg. Következésképpen ez a vita a korábbiakban is tartott, ne csináljuk azt, hogy időről időre azt mondjuk egymásnak, hogy üljünk le és nézzük meg, hanem én biztosítom azt, hogy egy hónapon belül, minisztériumban, parlamentben, kérem szépen, hogy hozza az információit, adatait, mi is meg fogjuk tenni. Utasítani fogom a megfelelő államtitkárságot, hogy ezt kellő körültekintéssel tárgyalják meg.
A Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatos probléma kezelésére többféle megoldás létezik. Egy dolog nem létezik, az, hogy nem oldjuk meg, mert évről évre százmilliókkal csökken a bevétel.
A NAVA korábban a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozott, viszont a digitális kultúrával való kapcsolata miatt lehetségesnek tartom, hogy a jövőben az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz kerüljön. Az elmúlt hetekben több alkalommal beszéltünk erről a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel, s a kormányzati struktúraváltás azt igényli, hogy az új miniszterrel is tárgyaljak erről. Nem mintha a minisztériumnak nem lenne elég dolga és problémája a már egyébként is hozzátartozó ügyekkel, mégis elképzelhetőnek tartom ennek az átvételét, mert egy olyan egység részének tekintem, amelynek az összefüggésrendszere jól illeszkedik az Oktatási és Kulturális Minisztérium feladatkörébe. Május végén beszéljünk majd erről, a szándékom mindenesetre jelzem.
Bíró Ildikó képviselő asszony kérdését nem tudom két mondatban megválaszolni, ezért - nem visszaélve a tisztelt bizottság türelmével - kicsit hosszabban beszélek erről a kérdésről. Látom képviselő asszony hozzáértését és elfogadom a véleményét, de koncepcionális különbség van közöttünk. Nem egy darab megítélésében, mert azt ön megítélheti így, én meg úgy, de az is lehet, hogy mindkettőnknek tetszik, vagy hogy mind a ketten elutasítjuk. Nem erről van szó, hanem arról, hogy az államnak, illetve a kultúráért felelős miniszternek mi az elképzelése, és hogyan képviseli mindazt, amit ízlésegyüttesnek nevezünk. Nagyon nehéz ezt prózai módon érzékeltetni. A felelősség abban jelentkezik, hogy egy színház élére, jelen esetben a Nemzeti Színház élére kit nevez ki a miniszter. Zárójelben jegyezném meg, hogy az államnak a Nemzeti Színházon kívül nem kell más színházat fenntartania. Az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz jelenleg még három másik színház is tartozik. Minden erőmmel azon leszek, hogy ezeket a Fővárosi Önkormányzat tartsa fenn, mert minek az államnak a Nemzeti Színházon kívül színház.
A Nemzeti Színház kiemelt kulturális intézmény, csakúgy, mint a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Múzeum vagy a Magyar Állami Operaház. Ezeknek az intézményeknek különbözőek a megjelenési formái, a Magyar Országos Levéltáré nyilván kevésbé látványos, mint a Nemzeti Színházé, kicsit hasonlatosabb az Operaházé, és más a Nemzeti Múzeumé is. A meghallgatásra való felkészülés közben azt láttam, hogy az Európai Unióban ma én vagyok a leghosszabb ideje hivatalban lévő kulturális miniszter. (Szászfalvi László: Ezen szeretnénk változtatni. - Derültség.) Ezt időről időre megpróbálják, kívülről is és belülről is. Én viszont csak a tapasztalatról tudok beszámolni. A 2003 óta tartó szándékot értékelem, és a demokratikus gondolkodását tiszteletben tartom. Én csak a tényről számolok be, ön pedig a vágyát közölte. A gondolkodásunk teljes mértékben összevág, ön továbbra is mondja a vágyát, én meg mondom a tényeket. (Derültség.)
A felelősség abban áll, hogy alkalmas vezető vezesse az adott intézményt, és a vezető az adott kiemelt nemzeti kulturális intézmény élén teljesítse azt a feladatot, amire vállalkozott. Tudom, hogy mit mond, pontosan értem, és nem is kívánom kikerülni a kérdést. Öt-hat évvel ezelőtt volt egy hasonló interpellációs váltás az egyik frakciótársával. Szeretném, ha érezné, pontosan tudom, hogy miről beszél, de én soha nem fogok abba beleszólni, hogy Az ember tragédiájában ki és hogyan játssza Ádámot vagy Évát, és abba se fogok beleszólni, hogy a rendező vagy a főigazgató milyen darabot tűzzön színpadra. Meg abba se, hogy hogyan. Én garanciát vállaltam néhány kulturális intézmény finanszírozására. Nagyon sok bírálatot kaptam ezért, mondván, hogy egy demokráciában évről évre elfogadott költségvetés van. Ez történt az Állami Operaház és a Nemzeti Színház, egy alkalommal pedig a Fesztiválzenekar esetében. De ma is azt gondolom, hogy nekem volt igazam. Tudniillik ha elutasítom azt az ajánlatot, amit akkor tettem, akkor 2009-ben módomban áll több pénzt kilobbizni. Most, amikor pénzügyi válság van a világon, az a garancia, amit én tartok, a sokszorosára értékelődik fel. 2006-ban természetesen még nem tudhattam, hogy mi lesz 2009-ben, de azt látom, hogy 2009-ben Közép-Európában a kultúra finanszírozásában a stabilitás erősebb garanciális tényező, mint az, hogy képes leszek-e valahonnan több pénzt szerezni.
A főigazgató úrnak természetesen el fogom mondani a parlament nyilvános ülésén elhangzottakat, de nem fogok beleszólni se a darabválogatásba, se abba, hogy az elképzeléseit hogyan valósítja meg. Semmilyen taktika nincs a válaszom mögött, és ezt olyan tisztességgel mondom önnek, amilyen méltósággal feltette a kérdését. Éntőlem ez várható. Nem fog csalódni bennem, mert én tartom azt, amit mondok. Ezt csináltam az elmúlt fél évtizedben is. Ha valakinek megkérdőjeleződik az alkalmassága, akkor lehet kezdeményezni a leváltását. Ez egy másik út, de természetesen erre is lehetőség van. De amíg él a megbízatása, gazdálkodik és műsorpolitikát csinál, övé a felelősség, s én ebbe a rendszerbe nem fogok belenyúlni.
Egyébként ha a tisztelt bizottság ennyire érzékeny a kultúrára, ami nekem nagy öröm, elmondom, hogy a tavaly év végén elfogadott színháztörvény - ami végül is sokkal szélesebb körben került meghatározásra - erős garancia a magyar előadó-művészet számára, s a jelenlegi válság közepette még erősebb a hatása.
Azt gondolom, azok a kritikus hangok, amelyek akkor hangosak voltak, nem véletlenül csitultak a nullára. Szerintem ez egy nagyon helyes dolog. Ugyanúgy, ahogy ez a filmtörvénynél volt, persze az egy ipar, de azért szeretném elmondani, hogy 2003-ban fogadtuk el - azt önök is megszavazták, ezt az előadó-művészeti törvénnyel már nem tették meg; hibát követtek el -, 5,6 milliárd forint volt a magyarországi filmiparban, majd a 2007. évről van a teljes kimutatásunk, akkor ez valamivel meghaladta az 55 milliárd forintot. Ebben a régióban a filmipar, a magyarországi filmipar tekintetében versenyelsőbbségre tettünk szert. Ezt az Európai Unió tavaly, 2008-ban egy nagyon-nagyon kemény, nem is azt mondanám, hogy csata, hanem küzdelem után fogadta el, elsőként. Ez vonz és hoz. Azt állítom, hogy más megközelítésben az előadó-művészeti törvény ugyanezt teszi.
Szászfalvi képviselő úr több kérdése vonatkozott az európai uniós pályázatokra, még pontosabban annak gyakorlati lebonyolítására. Én ebben nagyon nagy mértékben önnek igazat adok, már hogy a lebonyolítás, a bürokrácia következtében egy egyébként mindenki vagy nagyon sokak által vallott és vállalt terv, elképzelés, amely egy helyi közösséget szolgál, nagyon sok apró szúrással, kellemetlenséggel, a bürokrácia minden eszközét felhasználva hogyan éghet ki. Ennek van olyan része, képviselő úr, alelnök úr, amelyen érdemes és szükséges az országon belül segíteni, mert azért akárhogy is, az első teljes pénzügyi ciklust csináljuk az Unión belül, ezeket a tapasztalatokat most nyerjük. Százas nagyságrendben például iskolafelújítási pályázatok vagy művelődésiház-felújítási pályázatok a mi köztársaságunk idején nem voltak, Magyarország történetében pedig legutóbb a hetvenes évek elején történtek.
Az ötezer lakos alatti települések számára kiírt művelődésiház-pályázatunkra 962 pályázat érkezett. Ismerve az ország településszerkezetét, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenkit megmozgatott. Ezt én nagy dolognak tartom. Van egy olyan része, amelyet pedig képviselőként és persze kormányként kell tudnunk intézni, mert ez nem az európai uniós magyar bürokrácia, hanem az európai uniós brüsszeli bürokrácia, ami egész egyszerűen ha nem teljesül, akkor Brüsszel kizárja a pályázatot. Mint tudják, minden egyes pályázat, pályázatcsoport kontroll alatt van. Ebben többlépéses megoldás kell, amit ön mond.
E tekintetben egyébként arról számolhatok be önöknek, hogy miközben az Unióban a kultúra nemzeti hatáskörben van - én ezt helyeslem, szerintem ez jó, a sokszínűséget, főleg egy olyan nemzetnek, amelynek az anyanyelve egy izolált nyelv, ez kimondottan segíti -, ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne kulturális területen, kulturális beruházások tekintetében pályázatokkal élni, ez nekünk sikerül, és másokkal szövetkezni. Egyedül nem fogjuk tudni a brüsszeli bürokrácia ilyen jellegzetességeit lefaragni, szövetségesekkel igen. Én ebben az elmúlt években sok megbeszélést folytattam és szövetséget kötöttem. Azt kell mondjam egy gondolat erejéig, hogy ebben a mi lakosság- és országméretünkhöz hasonló országok partnerek, más nagyságrendű országok pedig nem. Ezt tudni kell. De annak a veleje, amit mond, az igaz, és én ugyanúgy látom; a válaszomat ebben a két lépcsőben, mármint hogy tudniillik van a magyar rész és az uniós rész, szeretném megfogalmazni.
Alelnök úr és elnök úr is költségvetésről kérdeztek, a válságról és a válság következményeiről a költségvetésekben. Tegnap két bizottság előtt voltam, értelemszerűen minden bizottság kérdezi, ez magától értetődő. Képviselőként és kormánytagként is éntőlem azt várhatják, hogy a hiánycél felpuhítását ellenezni fogom. Úgy gondolom, hogy az országunk gazdasága hosszú távon, a költségvetési kvázi egyensúly, amelyet én a 3 százalékos, illetve 3 százalék alatti mértékben látok, ez egy fontos standard kell hogy maradjon. Nem lenne ebben a kijelentésben egyébként semmi különleges, ha közben nem úgy alakulnának a gazdasági összefüggések az Unión belül, a világban és Magyarországon, mint ahogy. Mert ez a kijelentés más erővel hat, ha 2,4 százalékos gazdasági fejlődés van, mint akkor, amikor most úgy tudjuk, hogy mínusz 5 százalékos a recesszió. A két adat, a félreértések elkerülése végett, a Német Szövetségi Köztársaságé. Sem jogom, sem kedvem nincs ahhoz, hogy önöknek, felkészült, a politikusi szakma mellett is számos kérdéssel kitűnően foglalkozó embereknek erről részletesen beszéljek. De nézzenek rá a térképre, és időnként, évente vegyék le a KSH éves beszámolóját a magyarországi export belső szerkezetéről, és akkor lehet látni nagyjából a Németországgal és a német gazdasággal való kapcsolatot. Ha Németország azt mondja, hogy mínusz 4,5-5 százalék alatt nem fog megállni, akkor a magyar gazdaság ismeretéhez vagy jövőjéhez nem kell túlságosan nagy haruspexi jóstehetség.
Ha ez így történik, akkor értelemszerűen a hiánycélon erős nyomás lesz. Mert ez nyilvánvalóan forráskivonás. Ha egyszer 2 százalékos gazdasági pluszból mínusz 5 százalékos a recesszió, tehát 7 százaléknyi különbség van, ez igen jelentős forráskivonás. Ezt a forráskivonást elvileg csökkenteni lehet úgy, hogy a hiánycélt puhítom, elengedem, mert az meg nyilvánvalóan több pénzt jelent. Arra számíthatnak tőlem, hogy én ezt nem fogom támogatni.
Arról, hogy ez a költségvetés-átdolgozás egyes minisztériumokra, illetve az általam vezetett minisztériumra összegszerűen mennyit jelent, erről nem tudok beszámolni, mert ilyen számítás még nincs. Meg fogom tenni, ahogy lesz, mert értelemszerűen semmilyen képviselők előtti titok nincs. Ezért jó lelkiismerettel most azt tudom válaszolni, hogy konkrét számot nem tudok mondani. Minthogy épp az előbb elnök úrral való megbeszélésünkre utalva én heteken belül úgyis jövök ismét önök elé, akkor értelemszerűen erről, ha erre kérdés van, de ha nincs, akkor is szívesen beszélek.
Az egyházi és kisebbségi ügyek költségvetése tekintetében elég erősen lecölöpözött szabályok vannak. A vatikáni egyezmény és annak következményeként más egyezmények - amelyek az egyház-finanszírozást nagyon sok tekintetben befolyásolják - törvényben rögzítettek, mi pedig a törvényeket értelemszerűen betartjuk. A kisebbségi ügyekkel kapcsolatos költségvetés jelentős csonkítása se az ország számára nem lenne előnyös, se nemzetközileg nem lenne hasznos. Az a nagyságrend, amit az előbb mondtam - a plusz 2 és a mínusz 7 - szerkezeti átalakítások nélkül megoldhatatlan, ezt a hagyományos fűnyíróelv alapján nem lehet megcsinálni. Fél vagy 1 százalékot meg lehet csinálni, de 7 százalékot nem. S ez nem a kormánytól függ, ez az út szakmailag egyszerűen nem járható. E tekintetben én azt a koncepciót képviselem, amit az előbb elmondtam, a konkrét számokról pedig akkor tudok beszámolni, ha lesznek ilyenek.
Az oktatási bizottság jövő szerdán egy külön ülést tervez a kisebbségi ügyekkel, tehetséggondozó programokkal és a mentorprogrammal kapcsolatban, ezért ez az oktatási bizottság tegnapi ülésén sem szerepelt. Ezt azért mondom, mert volt már példa arra, hogy a két bizottság együtt tárgyalt bizonyos dolgokról, vagy hogy a bizottság néhány képviselője részt vett az oktatási bizottság ülésén; ennek eldöntése azonban nem az én dolgom, hanem elnök úré. A minisztérium az oktatási bizottság előtt ezekről a kérdésekről részletesen be fog számolni.
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sikeres és korrekt programokat indítottunk el, olyanokat, amelyek minden tekintetben azt a célt szolgálják, amit közösen vallunk. Folytattuk az Arany János tehetséggondozó programot és elindítottuk az "Útravaló" programot. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel, diákokkal foglalkozó pedagógusok számára külön pótlékot hoztunk létre, amelynek márciusban voltak az első kifizetései. Az ilyen gyermekekkel foglalkozó pedagógusok attól függően, hogy hány ilyen gyermeket nevelnek, tanítanak, havi 5-60 ezer forint plusz pótlékot kaphatnak. Ez a rendszer működik. Hirtelenjében kevés példát lehet felsorolni arra, hogy 2009-ben mely területen volt még új, nemcsak eltervezett, hanem bevezetett pótlék Magyarországon. Ez a tehetséggondozást szolgálja. A nemzeti tehetséggondozó program parlamenti többséget kapott, és folyik a végrehajtása. Azt gondolom, hogy erről általánosan negatívat mondani hiba. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium a tehetséggondozó programokról beszámol. E tekintetben a kontinuitás és az újítás egyaránt jellemző volt az OKM részéről, amit a továbbiakban is folytatni kívánunk.
Az elnök úr által említett 311 millió forint az elmúlt hetekben kifizetésre került. Államtitkár úr most mondja, hogy a pénz az Oktatási és Kulturális Minisztériumból elment, és a Pénzügyminisztérium engedélye után kifizetésre is kerül.
Elnök úr is és alelnök úr is szóba hozta a válságot, a válságminisztériumot, a válságminisztert. Én a kormányban azok közé tartozom, akik a folyamatosságot képviselik. Tőlem ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a politikai elmélet és gyakorlat várható, mint amit az elmúlt években megismertek. Az oktatás, a kultúra és a minisztériumhoz tartozó egyházi és kisebbségi oktatási ügyek költségvetéséért, a megfelelő programok megtartásáért a már említett költségvetési felelősséggel együtt eddig is kiálltam és ezután is ki fogok állni. A miniszterelnök-váltás se a gondolkodásomban, se a gyakorlatomban nem hoz változást, mert én hiszek abban, amit teszek. Elfogadom és tisztelem, hogy mások mást gondolnak erről, de elvárom, hogy mások meg azt tiszteljék, ahogy én gondolkodom. Tegnap kaptam egy olyan kérdést, hogy mennyiben leszek új. Ugyanaz leszek, mint aki tegnap voltam, amikor ezt megválaszoltam. És ez várható a jövő héten is, azzal a természetes változással, ami emberileg mindenkitől elvárható. A mentalitásomról természetesen mondhatnak véleményt, azt kritizálhatják, de ezt a mentalitást várhatják tőlem a továbbiakban is. Azt a gondolkodásmódot, amivel részeiben vagy egészében nem értek egyet, eddig is tiszteltem és ezután is ezt teszem. A gyakorlati együttműködés pedig mindig kétoldalú, részemről ez eddig is a kinyújtott kéz politikája volt és ezután is ez marad. A kinyújtott kézzel két dolgot lehet tenni: meg lehet szorítani, illetve el lehet ütni. Én ezután is kész leszek a megbeszélésre, a vélemények egyeztetésére vagy ütköztetésére, és a kinyújtott kezet a továbbiakban is várhatják tőlem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszterjelölt úr válaszait. Kíván-e még valaki kérdezni vagy hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, szavazni fogunk.
Ki támogatja miniszterjelölt úr miniszterré történő kinevezését? (Szavazás. - 10 igen.) Ki nem támogatja? (8) Ki tartózkodott? (1) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja miniszterjelölt úr kinevezését.
Köszönjük szépen miniszterjelölt úr, államtitkár asszony és államtitkár urak, valamint az egész stáb megjelenését.
15 óráig szünetet tartunk.
(Szünet: 14.20-tól 15.24 óráig)
ELNÖK: Tisztelettel köszöntünk mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén. Folytatjuk a délelőtt 10 órakor elkezdett ülést.
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Az utolsó napirendi pontunk következik: dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása.
Köszöntjük a miniszterjelölt urat, köszöntjük államtitkár asszonyt, államtitkár urakat.
Mielőtt a kérdéseinket föltennénk, van lehetőség arra, hogy bemutatkozzon, amennyit szükségesnek tart elmondani a programjával, személyével kapcsolatban, szívesen meghallgatjuk. Parancsoljon, miniszterjelölt úr!
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt expozéja
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni a késés miatt, bár indokom van, mert most voltam a másik parlamenti bizottságban, a szociális bizottságban, és mostanáig tartott a meghallgatás, ezért késtem. De ettől függetlenül elnézésüket kérem.
Bevezetőként engedjenek meg egy-két, ha úgy tetszik, személyes megjegyzést. Én úgy gondolom, a "miniszter" szónak az eredeti jelentése, a "szolga" kötelez. Több bizottságban megkérdezték, hogy miért vállaltam el, úgyhogy most megelőzve a kérdést, elmondanám, hogy úgy érzem, illetve nem is úgy érzem, rábeszéltek, hogy én tudok segíteni a szociálpolitikán, a foglalkoztatáspolitikán. Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy hatalmas kihívás; hatalmas kihívás lenne akkor is, ha a gazdaság dinamikusan fejlődne. De egy olyan helyzetben, amikor gazdasági válság van, amely nemcsak Magyarországra, hanem az egész világgazdaságra igaz - ha ez csak magyar válság lenne, sokkal jobb lenne a helyzetünk, hiszen akkor a világgazdaság motorjára támaszkodhatnánk, de sajnos ez nem így van -, ez így még nehezebb vállalás.
Mindig csapatban dolgoztam, ezután is csapatban kívánok dolgozni, ami alatt értem azt, hogy számomra meghatározó, hogy együttműködjek a parlamenttel, bizottságokkal, képviselőkkel, érdekképviseletekkel, társadalmi szervezetek képviselőivel, és nem utolsósorban a minisztérium apparátusával is. Számomra a döntés-előkészítés mindig is meghatározó jelentőségű volt, és úgy vélem, meggyőződésem, attól, hogy én vagyok a miniszter - vagy én leszek a miniszter -, abból nem következik, hogy ezen az álláspontomon változtatni kellene, amit én elvártam korábban miniszterektől, azt magamra nézve ne kellene kötelezettségnek tekinteni. Emögött az is van, hogy úgy vélem, a legtöbb társadalmi problémára, gazdasági, szociális problémára több válasz is adható. Több válasz, különböző előnyökkel és különböző hátrányokkal, és az egyik felelősségünk, hogy erre a megfelelő megoldásokat megtaláljuk. Hogy mi a megfelelő megoldás, ezt nagyon nehéz megállapítani. De ha talán szabad egy példát mondani, akkor képzeljünk el egy autót, amelyik elromlott, egy kátyúba ragadt, és onnan ki kell mozdítani. Ha azt négy ember úgy húzza, hogy egymással szemben áll, akkor az az autó ott marad. Ha négy ember elhatározza, hogy egy irányba húzza, és az lehet jobbra és lehet balra, akkor az az autó ki fog kerülni a kátyúból. Ezzel azt szeretném illusztrálni, hogy az emberi együttműködésben, a kooperációban hiszek, és ebbe még az is belefér, hogy egy elméletileg legjobbnak vélt megoldás lehet, hogy kevésbé jó, ha azt nem támogatják, mint egy esetleg elméletileg kevésbé alátámasztott, de mégis, a társadalom, az érintettek által támogatott javaslat.
Nem bízom a csodaszerekben, tökéletes receptek nincsenek. Megoldást csak a folyamatos aprómunka hozhat; dolgozni, dolgozni, egyeztetni, keresni a legjobb megoldásokat, vitatkozni a partnerekkel, érvelni az álláspontunk mellett, és meghallgatni mások álláspontját.
Gyakran meg szokták kérdezni, hogy mikor hatékony az érdekegyeztetés, meg milyen intézményi feltételek és törvények azok, amelyeken javítani lehet. Ezt tulajdonképpen csak példának vetettem fel, arra akarok vele utalni, hogy megfelelő intézménnyel, jogrendszerrel lehet javítani a párbeszéden, de az odafigyelés, a megértés megkerülhetetlen.
Ha úgy beszélgetünk egymással, hogy nem figyelünk oda rá - Nietzschével szólva: beszéltünk róla, de nem gondoltunk rá -, akkor nem érünk el eredményt. Ugyanez igaz a szociálpolitikára és az esélyegyenlőségre, erre a két nagyon összefüggő területre is. Ha nem világos számunkra, hogy figyelmünket a leghátrányosabb helyzetűekre kell irányítani - pedig ez örök igazság, pénzszűke idején még inkább -, akkor nem lehet eredményt elérni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy lehet a cselekvést imitálni, de az nem vezet sehova. Bele kell tudni helyezni magunkat az érintettek helyzetébe és segíteni kell rajtuk. Ezt tartom az egyik legfontosabb feladatomnak. Arra pedig, hogy hogyan, nyilvánvalóan sokféle válasz adható. A többi bizottságban is elmondtam, itt is elmondom, hogy nem hiszek a magányos harcos szerepében, abban, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium majd egyedül megoldja a problémákat. Hatékony foglalkoztatás- és szociálpolitika, az esélykülönbségek mérséklése csak akkor lehetséges, ha azt valamennyi tárca és a kormány egésze is magáénak érzi. Én ezen fogok fáradozni. Azt is elmondtam a többi bizottságban, hogy én nagyon fontosnak érzem ezt a tárcát, de sok tárca van a kormányban és más minisztériumoknak is lesznek figyelemreméltó érveik, s el tudok képzelni olyan helyzetet, amikor én amellett érvelek, hogy a szociális kiadásokat ne kurtítsák meg, ezzel szemben olyan környezetvédelmi helyzet van, amikor azt kell mondani, hogy ha itt nem történik valamilyen intézkedés, akkor olyan kár keletkezik, ami nem megengedhető, és meg kell hátrálnom. Igyekszem nagyon határozott lenni, de annyira naiv azért nem vagyok, hogy ne tudjam, minden álláspontot nem lehet érvényesíteni. A kompromisszumokat a kormányon belül és a kormányon kívüli érdekképviseletekkel, a társadalommal meg kell találni.
Külön szeretnék szólni az esélyegyenlőségről. Magyarország demokratikus jogállamként működik, minden megkülönböztetés nélkül biztosítja a területén tartózkodó személyek számára az emberi jogokat, ezen belül az állampolgári jogokat. A diszkriminációmentes életet garantálja az alkotmány, az egyenlő bánásmódról szóló törvény, számos ágazati jogszabály és nemzetközi kötelezettség. Úgy gondolom, hogy a jogi alapok rendben vannak. És még sincs rendben az esélyegyenlőség érvényesülése. De nemcsak Magyarországon nincs rendben, a világ valamennyi országában ez a helyzet. Én már nagyon sok esélyegyenlőtlenségi szituációt láttam életemben, annak ellenére, hogy kifejezetten az esélyegyenlőséggel nem foglalkoztam - jó, ha ezt őszintén elmondom a bizottságnak -, mégis az a véleményem, annak ellenére, hogy nap mint nap a pénzről esik szó, a megfelelő forrásokért küzdünk, ami természetes, én is ezt fogom tenni, az esélyegyenlőségi politikának nem a pénz a lényege, hanem maga az ember. Az az ember, aki kirekeszt, szegregál, nem érti meg a másikat, könnyedén elfogadja, hogy egy versenyben ő nyert és nem törődik azzal, hogy nem egyenlő esélyekkel indultak. Az esélyegyenlőség megteremtése minden kormány elemi kötelezettsége. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy más kormányok ezt nem így gondolták volna, én csupán a saját elgondolásomról szólók, s egyben jelzem, ha miniszter leszek, nem fogom azt mondani, hogy ezért meg ezért a problémáért az elődeim a felelősek. Tőlem ilyesmi nem várható. Én mindig előre tekintek. Rengeteg a probléma, s ha csak ezekkel foglalkozom és így tudok bármilyen eredményt elérni - természetesen önökkel, kollégáimmal, az érdekképviseletekkel és a társadalommal együttműködve -, akkor ez a munka nem lesz hiábavaló.
Az esélyegyenlőségi politikánál öt fő területet szeretnék megemlíteni: 1. a roma lakosság társadalmi integrációja; 2. a fogyatékossággal élők társadalmi integrációja; 3. a nők és a férfiak társadalmi egyenlőségének kérdései; 4. a területi különbségek mérséklése, a szegénység elleni küzdelem; 5. a fiatalokkal és idősekkel kapcsolatos kormányzati feladatok. Ez persze nem fontossági sorrend. Az esélyegyenlőségi politikában a következő öt elvet, irányt kívánom követni: 1. a diszkriminációmentesség, a társadalmi befogadás erősítése; 2. a rászorult társadalmi csoportok közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosítása; 3. az esélyegyenlőségi szempontok figyelembevétele a kormányzati döntések előkészítésénél; 4. az esélyegyenlőségi szempontok érvényesítése a költségvetési források elosztásánál; 5. az érintett társadalmi csoportok érdekérvényesítésének támogatása.
Ezekről kicsit részletesebben is szólnék. Az egyik legfontosabb feladat a roma integráció évtizede program stratégiai tervhez kapcsolódóan a 2008-2009. évre szóló kormányzati intézkedési tervről szóló kormányhatározat végrehajtása. Itt öt feladatot indokolt megemlíteni: 1. koncepció kidolgozása a roma és hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét előmozdító ösztöndíj és tehetséggondozó programok összhangjának megteremtéséhez; 2. ütemterv kidolgozása a települési és térségi szegregáció megszüntetésére, a cigánytelepek felszámolására; 3. egy antidiszkriminációs jelzőrendszer kialakítása roma civil szervezetek által létrehozott jogvédő szervezetek és cigány kisebbségi önkormányzatok bevonásával; 4. a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben működő roma civil szervezetek és cigány kisebbségi önkormányzatok számára pályázati tanácsadói képzések és kommunikációs program indítása; 5. egy monitoringrendszer kidolgozása az országgyűlési határozatban foglalt jelentéstételi kötelezettség teljesítésének elősegítésére. Minderről augusztus 31-ig kívánok jelentést készíteni a tisztelt Országgyűlés számára.
A romák helyzetét Magyarországon talán a legjelentősebb társadalmi problémának gondolom, következésképpen számomra ez csak prioritás lehet. A megközelítés módjával kapcsolatban pedig mindig azt fogom mondani, ha bárkitől, bárhol azt hallják, hogy egy társadalmi probléma oka egy rassznál, egy nemnél, egy foglalkoztatási csoportnál vagy valamilyen társadalmi csoportnál található, akkor tessék gyanakodni, mert ez a megközelítés nem oldja, hanem mélyíti a problémát. A problémáinkból való kilábalásnak nem bűnbakok képzése a megoldása, hanem éppen ellenkezőleg: a bűnbakképzési mechanizmusok leleplezése.
Szeretnék kidolgozni egy 2010-11-re szóló kétéves intézkedési tervet. Az esélyegyenlőségi szempontokat érvényesíteni kívánom a támogatáspolitikában, ehhez jogszabályi háttér megteremtésére van szükség; biztosítani kell az esélyegyenlőségi útmutatók alkalmazhatóságát. Az esélyegyenlőségi hátrányok felszámolásának egyik kulcskérdése a foglalkoztatás, ezért is gondolom, hogy a szociális és a foglalkoztatási problémák komplex kezelése nagyon helyes döntés volt korábbi kormányok részéről.
A foglalkoztatásba ágyazott képzési programok indítására nagyon nagy figyelmet szeretnék fordítani, illetve a munkaerő-piaci mobilitás ösztönzésére. Itt nyilvánvalóan szembe kell nézni azzal a nem ma keletkezett problémával, hogy számos térségben nincs munkahely, és ha nincs munkahely, akkor hiába szándékozik valaki dolgozni. Ugyanakkor olyan egyenlőtlenségek is léteznek, hogy másutt meg munkaerőhiány van. Azt, hogy ezeket a lehetőségeket nem tudja mindenki kihasználni, megint hiba lenne az egyénre hárítani, azzal együtt, hogy nehogy az ellenkező végletbe essek: úgy gondolom, természetesen az egyéneknek is megvan a felelőssége, mint ahogy a társadalomnak is és a kormánynak kiemelten, az egyén számára viszont a lehetőségeket meg kell teremteni. Ha nincs lehetőség, akkor elvárást sem lehet megfogalmazni.
A munkaerő-piaci mobilitás ösztönzése pedig közlekedést, lakásépítést és különféle utazásiköltség-térítést, támogatásokat jelent. Ez persze mind pénz, pénz, pénz. Azt tudom mondani, hogy a lehetséges források függvényében ezeket a programokat folytatni kell, illetve el kell indítani.
Továbbra is számítok a Roma Integrációs Tanács tevékenységére. Itt a mandátum éppen most jár le. A kormányhatározat módosításával a mandátumok ez év végéig meghosszabbításra kerülnek, és utána meg kell választani az új civil delegáltakat, jövő év január 1-jétől kétéves időtartamra.
Ami a fogyatékosügyi és rehabilitációs területet illeti, itt szükség van a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtására. Komoly feladataink vannak a fogyatékos személyek egyenlő esélyű hozzáférési jogának biztosításában. Kicsit konkrétabban: előkészítünk egy jelnyelvet szabályozó jogszabályt, szeretnénk, ha ez ez évben lezárulna. Működtetni kell a jelnyelvi tolmácsszolgálatokat; bővíteni kell a segítőkutya-kiképzés kapacitásait; az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeit meg kell teremteni 2015-ig a fizikai és infokommunikációs akadálymentesség szakmai hátterének kialakítására, a meglevő akkreditált szakemberképzések tematikájának bővítésére; új akkreditált képzési anyagokat kell kidolgozni, illetve képzéseket lefolytatni. A közszolgáltatásoknál is biztosítani kell az infrastruktúra-fejlesztéssel a szolgálatokhoz való hozzáférést. Remélhetőleg 2010-ben lezárul az országos sugárzású televíziók műsorainak feliratozása, és ez év végéig szeretnénk lefolytatni az internetes felületek akadálymentesítési szabálycsomagjának előkészítését.
Az új országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozat időarányos teljesítése jelenti többek között az augmentatív és alternatív kommunikációs eszközkölcsönzők fejlesztését; a fogyatékos embert családi környezetben ápoló, ellátó szolgáltatás modellprogramjának a folytatását; a fogyatékos személyeket ellátó bentlakásos intézmények átalakítását; ami nagyon fontos: a fogyatékos személyek nyílt munkaerő-piaci munkavállalását ösztönző programok indítását; a humánerőforrás-menedzserek, referensek képzésének előkészítését; a fogyatékos személyekkel kapcsolatos napi gyakorlati munkában részt vevő szakdolgozók mentális kiégését megelőző programok kidolgozását és indítását; s végül a turisztikai szolgáltatások és látványosságok egyenlő eséllyel hozzáférhetővé tételének elősegítését - ez utóbbit ez év végére szeretnénk megoldani.
Szakértői anyagokat és modellprogramokat indítunk a mozgássérült személyek elemi rehabilitációjának javítására. Ugyancsak ki kell építeni a látássérült személyek elemi rehabilitációs szolgáltatását országos szinten. Támogatni kívánom az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat, szolgáltatói hálózat kialakítását, és mindezt beilleszteni az Állami Foglalkoztatási Szolgálat rendszerébe. Ezek közül csak két elemet emelnék ki: a meglévő szolgáltatók szolgáltatási kapacitásainak bővítését és az alternatív szolgáltatók és szolgáltatások akkreditációs rendszerének kialakítását.
Ösztönözni, támogatni kell a foglalkoztatási rehabilitációs szakemberek képzését. Komplex rehabilitációs rendszer monitorozási rendszerét kívánjuk kiépíteni. S végül a foglalkoztatási rehabilitáció aktív és passzív ösztönzőrendszereinek hatékony felhasználását segítő stratégiát szeretnénk kollégáimmal együtt kialakítani. Ennek érdekében a szociális gazdaság területén foglalkozó rehabilitációs pilotprogram indulna, komplex rehabilitációs intézményeket alakítanánk ki, fejlesztjük a tranzit foglalkoztatási modelleket, munkahelyi és munkakör-feltárási szolgáltatás standardjait kívánjuk kialakítani.
Körülbelül ennyit kívántam a fogyatékosüggyel kapcsolatban elmondani.
Áttérve a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlőségére, kiemelt jelentőséget tulajdonítok a családon belüli erőszak megelőzésére. Tudom, hogy itt az elmúlt időszakban sok minden történt, és nagyon jó szándékú kezdeményezéseket is tapasztalunk. Szándékom a szabályozás egyértelműsítése, egységes szabályok megalkotása, s ami talán a legfontosabb: krízisközpontok létrehozása és folyamatos bővítése. Továbbra is működtetni kívánom a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsát. Emögött már létezik egy kormányhatározat, amely januárban született. A kormányhatározatban előírtakat, mint mást is, természetszerűleg kötelezőnek tekintem magamra nézve.
A nők és férfiak társadalmi egyenlőségét elősegítő nemzeti stratégiai terv kidolgozását szeretném megvalósítani, ami azt jelenti, hogy ez ügyben, ha minden az elképzeléseim szerint alakul, akkor a tisztelt bizottsággal találkozunk, hiszen ezt országgyűlési határozat formájában a tisztelt Ház elé kívánjuk terjeszteni.
Nagyon fontosnak tartom a "Családbarát munkahely" díjat. Sokat beszélünk a családbarát munkahelyről, de én úgy gondolom, különösen egy válságos időszakban, de nemcsak válságosban, hanem általában egy olyan országban, ahol tudjuk, hogy nagyon sokan többet dolgoznak, mint a törvényes munkaidő, ott a családi életet és a dolgozást össze kell tudni egyeztetni. Ha a munkáltató elvárja, hogy a munkavállaló fél 5 után is rendelkezésre álljon, akkor azt is el kell tudni viselnie, hogy a munkavállaló munkaidőben elmegy halaszthatatlan családi ügyet intézni. A családbarát munkahely számomra azt jelenti, a munkáltató érzékeny arra, hogy az ember nemcsak munkavállaló, hanem szülő is, aki részt vesz a társadalom életében. A munka nagyon fontos, de nem szabad annak mindent alárendelni.
Meg kívánjuk valósítani a nők és a férfiak társadalmi esélyegyenlőségét elősegítő ütemtervet. Ez egy 2010-ig tartó folyamatos program, melynek keretében az EU Bizottság 2006-2010-ig szóló, a nők és a férfiak közti esélyegyenlőség elősegítését célzó ütemtervét kell megvalósítani, együttműködve a civil szervezetekkel, szakértőkkel és az érintett minisztériumokkal. Az ütemtervnek hét prioritása van: 1. a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése; 2. a szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolása; 3. egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a döntéshozatalban; 4. a nemi alapú erőszak és az emberkereskedelem felszámolása; 5. a nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolása a társadalomban; 6. a nemek közötti egyenlőség támogatása az EU-n kívül; 7. kormányzati szintű gender mainstreaming képzés.
Minden program megvalósításával kapcsolatban beszélni kell a pénzről is. A szememre szokták hányni, hogy én ezt alkatilag nem szeretem, s ebben van is igazság, de tisztában vagyok azzal, hogy a programok pénz nélkül nem működtethetők, ezért harcos képviselője kívánok lenni annak, hogy az ágazat, a terület hozzájusson a megfelelő forrásokhoz, amihez hozzátartozik a nemzetközi forrásszerzési és forráskezelési tevékenység is. Itt a Progress together for a quality programra gondolok. Emellett folytatni kell a "Élhetőbb faluért" programot, a "Biztos kezdet" programot, a "Közösségi kezdeményezések támogató hálózata" programot, a Cserehát-programot, és az országos esélyegyenlőségi hálózaton is dolgozni kell.
Végül a gyermek- és ifjúsági feladatokról szeretnék szólni. A nemzeti ifjúsági stratégia kidolgozása a tárca feladata. A munka végén tartunk. Szeretném a stratégiát a kormány elé vinni, és szándékaim szerint a képviselők ezzel is találkozhatnak majd a parlamenti munkájuk során. A stratégia kidolgozására mély meggyőződésem szerint szükség van. Ugyancsak szükség van a hajléktalanokkal kapcsolatos nemzeti stratégia kidolgozására. Akciótervre van szükség a gyermekek érdekében; ez egy ENSZ-határozaton nyugszik. Folytatni kívánjuk az "Ifjúság 2008" kutatást, a települési gyermek- és ifjúsági munka támogatását, az integrált közösségi szolgáltató terek kialakítását és fejlesztését. Támogatni kell a gyermekek és a fiatalok integrált programjait. Működtetni kívánom a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsát és a regionális ifjúsági tanácsokat. Fontos szerepe van a határon túli ifjúságszakmai együttműködésnek, a Magyar Ifjúsági Konferencia működtetésének, általában a fiatalok nemzetközi kapcsolatai erősítésének. Ez azt is jelenti, hogy több kiemelt gyermek és ifjúsági szakmai rendezvényt tervezünk 2009-re.
Természetesen csak vázlatosan tudtam felsorolni a feladatokat. Félreértés ne legyen, a fentieket nem azért mondtam el, merthogy ezek kialakítása az én érdemem lenne. Tisztában vagyok azzal, hogy az elődeim és a kollégáim áldozatkész munkát végeztek, és engem is csak az a megtiszteltetés érhet, hogy ezt a munkát folytassam és kiteljesítsem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszterjelölt úr. Ki kíván kérdezni, illetve hozzászólni? Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Elég nehéz helyzetben van a bizottság, hiszen ma már a harmadik miniszterjelöltet hallgatjuk meg. Most viszont egy kicsit könnyebb a helyzetünk, mint az első két meghallgatáskor, amikor politikus jelöltekkel találkoztunk. Ön az első, aki nem politikus, hanem a szakmából érkezett. A leendő szakértői kormányban hármuk közül leginkább ön lesz szakértő.
Hat téma köré csoportosítom a kérdéseim és a hozzászólásom. Az első témakör a gyermekvédelmi terület. A gyermekvédelmi feladatok mindig a Szociális és Népjóléti Minisztériumhoz tartoztak. Ez olyan szakpolitika, mint például az igazságügyön belül a polgári jog. Mit gondol ön a gyermekjogról?
Évek óta felmerül a gyermekjogi ombudsman kérdése. Tudom, hogy Magyarországon van a jövő nemzedékek ombudsmanja, és sokan azt gondolták, hogy ő el fogja látni ezt a feladatot is. Régebben arról is szó volt, hogy az oktatási jogok miniszteri biztosából ombudsman lesz. Mit gondol ön erről? Lehet-e itt továbbmenni, vagy az elkövetkezendő pár hónap rövid idő ahhoz, hogy ezen a téren bármit is lehessen tenni?
Az ENSZ előírja Magyarország számára egy akcióterv elkészítését. Erről az akciótervről nagyon keveset lehet hallani. Úgy tudom, hogy ebben lemaradásunk van. Hogy állunk ebben a kérdésben? A HIV/AIDS elleni küzdelem, a gyermekhalandóság csökkentése, az oktatás terén és egyéb területeken írták elő számunkra ennek az anyagnak az elkészítését.
A negyedik kérdéscsoport a civil szervezetekre vonatkozik. Kiss Péter miniszterjelölt úr meghallgatásakor azt mondtam, ha már létrejött egy új tárca nélküli miniszteri pozíció, akkor jobban örülnék, ha a civil szervezetek és az egyházak is odakerültek volna, az új miniszter statútumából viszont azt látjuk, hogy minden marad a régi helyén, ami persze nem túl nagy probléma. A civil szervezetek tekintetében be van nyújtva egy országgyűlési határozati javaslat, amit ön nyilván ismer, hiszen eddig is ebben a minisztériumban dolgozott.
Ez öt olyan fontos területet ölel fel, amely az én számomra mint a civil szervezetekkel foglalkozó képviselő számára fontos. Az első ilyen terület civil szervezetek megszüntetésének a kérdése, egy egyszerű tabula rasa kérdése, hiszen Magyarországon nagyjából 76 142 a bejegyzett alapítvány és civil szervezet, társadalmi szervezetek száma, ezt gyűjtőfogalomként egybevonva. Ennek körülbelül egyharmada még működik, a másik egyharmada vegetál, a harmadik egyharmada pedig nem működik. Azt gondolom, ha rendet akarunk, márpedig rendet szeretnénk, akkor huszonegynéhány évvel a rendszerváltozás után egyszer ebben is rendet kellene tenni, hiszen Magyarországon nagyon nehéz megszüntetni civil szervezeteket. Erre be van adva egy országgyűlési határozati javaslat, illetve a másik négy pontra is, amiről mindjárt röviden szeretnék beszélni.
A másik ugyanúgy jogalkotási kérdés. Miniszter úr mit gondol, hiszen elődjével folytattam egyeztetéseket az MDF képviselőcsoportja nevében arról, hogy a civil szervezeteket a jogalkotásba hogyan lehetne jobban bevonni, egészen addig belemenve, hogy vannak olyan képviselők, ezek közé tartozom én is, akik azt gondolják, a XXI. században a civileknek, civil szervezeteknek és általában az állampolgároknak már nemcsak azt a jogot kell biztosítani, hogy amikor elkészítik a törvényjavaslatokat a minisztériumok, akkor elküldik nekik véleményezésre az utolsó, utolsó előtti szakaszban, hanem saját maguk is kezdeményezhessenek.
Nem mennék most végig ezeken a pontokon, a bizottság tagjai jól ismerik ezt az országgyűlési határozati javaslatot. Mit gondol ön ezekről a pontokról?
A következő ugyanilyen fontos kérdés a számomra a kormánynak, a mindenkori kormánynak a drogpolitikája. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy Magyarországon például lehetséges az, hogy van egy olyan szervezet, amelyik összevissza mindenféle hülyeséget hirdet külföldön, hogy az Alkotmánybíróság döntése kapcsán mit fogadtak el. Ellentmondó hírek vannak az interneten ezzel kapcsolatban. Én azt kérdezem, mi az ön drogpolitikája, tehát milyen irányban kívánja a kormányon belül képviselni a drogpolitikát.
Ugyanide tartozik, ön beszélt az ifjúsági kérdésekről is. Nagyon régóta, az elmúlt tizenkét évben mindig felmerül egy ifjúsági törvénynek az elfogadása; ezt még Deutsch Tamás akkori ifjúsági miniszter úr készítette el annak idején, aztán történt a kormányváltás, aztán ebből az ifjúsági törvényből semmi nem lett, aztán megszűnt az Ifjúsági Minisztérium. Én magam azt gondoltam, hogy az Ifjúsági Minisztériumot meg lehet szüntetni, ha van egy ifjúsági törvény. És ez az a minisztérium, amelynek a nevében ugyan nincs benne az "ifjúság" szó, de a minisztériumon belül ott van az ifjúsági terület, úgyhogy ezt nyugodtan oda lehet tenni, ezért azt gondolom, minél hamarabb kell egy ifjúsági törvény. Nemcsak egy stratégiára, hanem egy ifjúsági törvényre is szükség van ahhoz, hogy ezt a tizenegynéhány éves adósságunkat törlesszük ennek a társadalmi csoportnak az irányában.
Még egy kérdésről beszélt, ez az internetes akadálymentesítés. Én ennek nagyon tudok örülni. Én azt képviselem, hogy Magyarországon kormányzati szerv részéről a XXI. században úgy honlap ne jöhessen létre, hogy az nincs akadálymentesítve. Ha tehát ön ezt fogja a kormányon belül képviselni, én ennek nagyon fogok örülni. Sajnos a gyakorlat nem ez.
Ezeket a dolgokat kívántam kérdésként föltenni, és köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. További hozzászólások? Bíró Ildikóé a szó.
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Több kérdést is szeretnék felvetni, ha lehet, miniszterjelölt úrnak.
Az egyik a romaprogrammal kapcsolatos. Ismeri-e azt a programot, amelyik egy bentlakásos iskolát hozna létre roma fiatalok részére, akik tulajdonképpen a családjukban maradnának, hétvégén otthon lennének, hét közben pedig egy bentlakásos iskolában tanulnának? Ez ügyben tudom ajánlani a Lungo Drom programját.
A másik, amit szeretnék megkérdezni, hogy a legújabb szabályzó szerint a jótékonykodó civil szervezetek természetbeni juttatását, például egy olyat, hogy hajléktalanoknak ételt osztanak, meg kívánják adóztatni. Nem lehetne ezen változtatni? Nincs-e a céljai között, hogy ezt megváltoztatná? Mert szerintem ez nem helyes. Inkább segítenünk kellene azoknak, akik segíteni akarnak.
Az adózási szabályokban 2007-ben bevezetett, jótékonysági adományokra vonatkozó változások egy fontos ösztönzőt szüntettek meg a magánjótékonykodással kapcsolatban, és így csökkentik természetesen a még forrásokkal rendelkező magánadományozók segítő kedvét. Ezen nem kíván-e változtatni?
És az utolsó: az NCA-val kapcsolatosan tud-e garanciát vállalni, hogy többé ne forduljon olyan elő, hogy az állam nem teszi hozzá azt a törvényben foglalt kötelező összeget, amely kiegészíti az 1 százalékos adományokat a NCA tekintetében?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További kérdés, hozzászólás? Farkas Flóriáné a szó. Parancsoljon, képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek, hogy itt késő délután még mindig cigányügyről beszélünk vagy beszélek, de egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne tegyek észrevételt, ne mondjak véleményt.
Nem akarom megbántani a miniszterjelölt urat, de lehet, hogy nem kellett volna hagyni rábeszélni magát erre a nagyon komoly feladatra. (Derültség.) Egyébként pedig csak zárójelesen jegyzem meg, hogy az ilyet meggyőződésből szokták vállalni, tehát sok sikert kívánok önnek.
Itt ma tényleg nagyon sok minden történt 10 óra óta, és ön azt mondta, hogy az érintettek helyzetébe szeretné beleélni magát, és úgy cselekedni. Szerintem ez egy helyes út. A miénkbe, cigányokéba, abba nem tudja magát beleélni, abba nem tudja magát belehelyezni. És ha arra gondolok, hogy itt ma mik hangzottak el, egyszerűen félelmeim vannak. Mert Kiss Péter miniszter úr megígérte, hogy az egymilliárd forintot, amelyet eddig most tartalékoltak, visszakapja a cigányügy. Aztán fordult egyet, és azt mondta, nem, az is lehet, hogy tízmilliárd lesz a telepfelszámolásra, illetve a roma évtized programra. Ennek a komolyságát igazolandó én azt mondtam, hogy jó, ha ez meglesz, akkor én segítek ennek a programnak a lebonyolításában. Aztán jött Hiller miniszter úr, aki szintén milliárdos nagyságrendű kisebbségi oktatási pénzekről beszélt.
Ha ezek a pénzek szerteágazóan lesznek meg, nincs olyan félelmük, hogy ez kicsit komolytalannak tűnik? Nincs olyan félelmük, hogy hasonló helyzet következik be, mint a 120 milliárd forint felhasználását illetően az ellenőrzés után, ahogy az ÁSZ kimutatta, hogy túlnyomó többségében nem bizonyított, hogy az cigányügyre lett fordítva? Miután Kiss Péter miniszter úr, aki a társadalmi kapcsolatokért felel, egyfelől felelőse a cigányügynek, minden bizonnyal itt is lesznek valamilyen szinten felelősök, politikai felelőse a miniszterjelölt úr lesz. Hiller úr szintén első számú politikai felelőse a cigányügyben az oktatás területének. Ki ellenőrzi ezt, vagy hogyan fogják ezt monitoringozni, hogy egy-egy tárcától a pénzek célba érnek, eredményt hoznak, avagy nem hoznak?
Arra kérem a miniszter urat, hogy ha tényleg igaz az, hogy önök válságkezelést akarnak, mint válságkormány lépnek most színre, akkor a cigányékkal is ezt tegyék! Ne kezdjenek itt 2010-re meg '11-re tervet készíteni meg akcióprogramot, mert a cigányék is emberek! Ők vannak a legnagyobb válságban! És ha ezt a válságot nem kezelik, akkor majdnem mindegy, hogy a társadalom egyéb válságait milyen felszínesen vagy nem felszínesen, de kezelik.
Szerintem a leghatékonyabb beavatkozás és a legésszerűbb is ezen a területen lenne. Mi az, amit még nem tudnak? Mire kell koncepció? Mire kell terv? Telepfelszámolási tervet szerintem már nagyon sokat készítettek. Komolyan mondom, ne vegye személyeskedésnek, ha bármire szükségük van, ingyen eljuttatjuk. Csak fogjanak hozzá, csinálják! Nehogy 2010-re meg '11-re készítsenek most megint tervet, mert ennek lesz egy komoly sajtója, és közben nem lesz eredménye. Tehát ne tervezzünk, hanem fogjunk hozzá!
A munkanélküliségi ráta a cigányok körében ma 85-90 százalékos. Ennek csökkentése az ön tárcájának kiemelt feladata. A 10 százalékos is nagyon sok a nem cigányok körében, de akkor képzelje el, milyen sok a 85-90 százalékos. S ha még mindig csak a terveket készítik meg az akcióprogramokat, az 2010-re komoly társadalmi békétlenséget fog okozni. Arra kérem ezért, hogy ezt gondolja újra. Kiváló szakemberek vannak ön körül, akik tudnak ebben segíteni. A cigányügynek prioritást kell adni!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Bíró Ildikó képviselő asszony beszélt a civil adóügyi kérdésekről. Önnek, mint szociális és munkaügyi miniszternek a Pénzügyminisztérium idétlen és sokszor káros dolgaira is oda kell majd figyelnie. Mondok egy példát. Régebben azok a civil szervezetek, amelyeknek adótartozásuk volt, levonhatták az APEH-tartozásból, és aztán megkapták a különbözetet. Ebben az évben 900 millió forint ragadt bent az 1 százalékos felajánlásokból, mert a Pénzügyminisztériumban valaki kitalálta, nem jó az, hogy az APEH levonja a tartozást. Ezzel mindenki rosszabbul járt, az államháztartás nem kapta meg a tartozást, a civilek pedig nem kapták meg a pénzt. Ugyanez a helyzet a gépjárműadó tekintetében, amit az MSZP-s képviselők áterőltettek a parlamenten. Magyarországon jó néhány civil szervezet azért nem tud ételt osztani vagy ruhát gyűjteni, mert be kell fizetniük a gépjárműadót. Tudom, hogy a polgárőrség egy trükkös megoldással megkapta az állami pénzt és remélem, hogy az a polgárőr egyesületekhez egy másik csatornán meg is fog érkezni, de én nem szeretem a kiskapukat. Erre is lenne megoldás: azok a szervezetek, amelyeknek nem volt vállalkozási bevételük, a következő évben ne fizessenek gépjárműadót. Ezekre a problémákra az ellenzék az elmúlt években tett megoldási javaslatokat, de a kormányzat azokra csak ritkán volt fogékony. A természetbeni juttatások után be kell fizetni az áfát, amivel csökken az a pénz, amit a civilek számára továbbadnak. Akik ezzel játszanak, azokat fogják meg a rendőrök, a pénzügyőrök és más hatóságok, ez rendben is van, akik ezzel visszaélnek, azokat csukják le, de ne gátoljuk azokat a civileket, akik a többi ember érdekében tisztességesen végzik a tevékenységüket. Ugyanilyen problémát jelent, hogy a kormányzat három évvel ezelőtt elkezdte csökkenteni az adókedvezményt az adójóváírás tekintetében, 6 millió néhányszázezer forintról levitték 3 millió néhányszázezerre a határt, ami szintén visszaszorulást okoz. Én támogatom az adóreformokat, de azért azt meg kell gondolni, hogy egy csökkentésnek milyen káros következményei lesznek a társadalom egy másik szegmensében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Teleki László képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Délelőtt azt hallottuk, hogy nem helyes az, ha válsághelyzetben politikusok vállalnak kormányzati szerepet. Most szakembert hallgatunk meg, de ellenzéki képviselőtársaimnak ő sem elég jó. El kellene végre dönteni, hogy a jelen helyzetben mi a jó. Miniszterjelölt úr önéletrajzából látható, hogy szakemberről van szó, aki pontosan tudja, a kérdéseket hogy kell kezelni. Ezek alapján én teljes mellszélességgel támogatom a jelölt úr kinevezését.
A Farkas Flórián képviselő úr által elmondottak majdnem igazak, nevezetesen hogy se ezzel, se azzal nem foglalkozunk. Azért csak majdnem, mert miniszterjelölt úr kitért arra, hogy ezeket miként kívánja kezelni. Így szólt a cigánytelepek felszámolásáról és a roma integrációs évtized program cselekvési tervéről is, s azt is elmondta, hogy komolyan gondolja ezek felügyeletét, illetve végrehajtását. Én nem kételkedem abban, hogy azok a romaprogramok, amelyek a költségvetéshez hozzá vannak rendelve, szakmailag végre lesznek hajtva. S ha Korózs Lajos is a tárcánál marad, akkor olyan politikai felelőse is lesz a dolognak, aki a folytonosságot biztosítja.
Az elmúlt időszakban a Magyar Szocialista Pártban több szinten is lehetett hallani - sőt ebben a bizottságban is beszéltünk - arról, hogy diplomás roma fiataloknak nagyobb esélyt kellene adni az államigazgatásban, a közigazgatásban. Jó lenne, ha a szaktárcánál nemcsak három-négy, hanem jóval több roma származású diplomás fiatal vállalhatna munkát. Miniszterjelölt úr lát-e esélyt arra, hogy a közeljövőben több roma fiatal kerülhet be a közigazgatásba? El kellene érni, hogy ahol kormányzati szinten jelenik meg a roma integrációs kérdés, ott minél több roma fiatal dolgozzon.
Többször is szóba kerültek a roma integrációs évtized cselekvési program végrehajtására szánt források. Fontosnak tartanám azt, amit Rauh Edit és Ürmös Andor is mondott, hogy azokban az esélyegyenlőségi programokban is, amelyek nem jelenítik meg a romákra szánt források felhasználására irányuló programelemeket, legyen benne az esélyegyenlőség-elvű politika. A városrehabilitációs program nagyon jó minta arra, hogy ezt miként kell végrehajtani: csak akkor lehet végrehajtani a városrehabilitációs programot, ha a romaügy kezelve van, illetve a szegregátumokra is kitérnek. Fontos lenne ezt a szemléletet minden olyan pályázatba beépíteni, amely az önök minisztériumán keresztülmegy, ebben az esetben nemcsak az egyre szűkülő hazai forrásoknál, hanem az európai uniós forrásoknál is lenne esély az esélyegyenlőség-elvű politika leképezésére.
Végül pedig sok sikert kívánok miniszterjelölt úrnak ahhoz a nehéz munkához, amit felvállal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Farkas Flórián képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Miután ma ígérvény hangzott el az 1 milliárd forinttal kapcsolatosan, ami egyfajta feloldást fog jelenteni, kérdezem, hogy miniszterjelölt úr mikorra tűzi ki ennek az idejét, illetve hogy megerősíti-e Kiss Péter miniszter úr erre vonatkozó kijelentését.
ELNÖK: Ki kér még szót? (Nincs jelentkező.) Ebben az esetben miniszterjelölt úré a szó.
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszterjelölt válaszai, reflexiói
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Nagyon köszönöm az észrevételeket, a támogatókat is és azokat is, amelyek különböző visszásságokra hívták föl a figyelmemet. Név szerint is megemlítem Pettkó András képviselő úr, Bíró Ildikó képviselő asszony vagy most legutoljára Teleki László képviselő úr hozzászólását, akik konkrét problémára irányították rá a figyelmet. Azt hiszem, azzal nem árulok el titkot, hogy egy ilyen széles spektrumú tárca, mint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, mint senki sem ért mindenhez, én biztos, hogy nem. Tehát szükségem is van nemcsak a szakértőkre, hanem az önök segítő támogatására is. Úgyhogy köszönöm szépen, hogy ezekre felhívták a figyelmemet, és igyekszem ennek megfelelően eljárni, ezeket a problémákat orvosolni.
Pettkó úr kérdése az akciótervre vonatkozott. Az ENSZ gyermekjogi bizottsága által a magyar kormány még 2007-ben, akkor volt a "Millenniumi célok" és az "Egy gyermekeknek való világ" című nyilatkozat és akcióterv, amelynek alapján fel lettünk híva egy átfogó nemzeti gyermekpolitika kidolgozására, ami egy nemzeti akcióterv és cselekvési terv kidolgozását jelenti. Ez a feladat a kormányzati-önkormányzati és civil döntéshozókat, ifjúsággal hivatásszerűen foglalkozó szakembereket érinti. Ez az akcióterv támaszkodik a nemzetközi dokumentumokon kívül a készülő nemzeti ifjúsági stratégiára. Az akcióterv maga 2010-11-re vonatkozik, a szakmai előkészítés határideje ez év június 30-a, az egyeztetési folyamat lezárása ez év november 30-a, a kormány elé történő benyújtás határideje pedig december 31-e. Nem akarok úgy csinálni, hogy ezt most találtam ki, ez örökség, de én ezt szeretném megvalósítani e határidők szerint.
A civil szervezeteknél én igazság szerint nem értettem a kérdést, mert az hangzott el, hogy megszüntetése... - jól értettem? (Rövid, egymás közötti konzultáció. - Pettkó András: Erre van bent egy országgyűlési határozati javaslat is.) Utána fogok nézni.
A drogpolitikánál három elemet szeretnék kiemelni. Az első a kínálatszűkítés; ez egyfelől rendészeti intézkedéseket igényel, másfelől felvilágosítást. A második a prevenció erősítése; a harmadik pedig a gyógyítás, a rehabilitáció és az utógondozás növelése. Ezeket gondolom főbb pilléreknek a drogpolitikánál.
Ami az ifjúsági törvényt illeti, úgy látom, ezzel már sokan megszenvedtek. Én most még - remélem, nem naivan - abban reménykedem, hogy ez az ifjúsági stratégia önök elé kerül, az előkészítésén dolgozunk. És azt gondolom, ha ez a stratégia elkészül és elfogadást nyer, akkor ebből lehet törvény.
A bentlakásos iskola programjával kapcsolatban egészen konkrétan az a kérdés hangzott el, hogy ismerem-e: nem ismerem. Úgyhogy ennek kapcsán is köszönöm szépen, mint utaltam rá, hogy felhívta rá a figyelmemet. (Farkas Flórián: Segítünk. Azért vagyunk. - Derültség. - Godó Lajos: Konstruktív ellenzék.) Természetesen; ismétlem, nehogy az a félreértés legyen, hogy a múlt héten most semmit sem tudtam, most meg már mindent tudok - ehhez képest semmi változás nem történt. Azt kell mondanom, valamit fejlődtem, mert elég sok olyan kérdéssel kellett most találkoznom, amivel korábban nem találkoztam, hiszen a szakállamtitkár a minisztériumnak csak egy területével foglalkozik. Az ismereteimet természetszerűleg bővíteni kívánom, úgyhogy köszönöm, hogy képviselő asszony erre is fölhívta a figyelmemet.
A hajléktalanok kapcsán fölmerült a természetbeni juttatás, de utána úgy fogalmazott, hogy adomány. Azt hiszem, pontosan ebben lehet a megoldás, hogy a természetbeni juttatás szabályozása és az adomány szabályozása ne legyen analóg. Ezt én tudnám vállalni, képviselni, hiszen egész más az - most azon túl, hogy persze a természetbeni juttatások megadóztatása is nagyon jó vita lesz, és még csak azt sem állítom, hogy ez konfliktusmentes -, az adományt én fogalmilag el tudnám választani a természetbeni juttatástól. Még konkrétabban fogalmazva, a természetbeni juttatás szabályozása, bárhogy is lesz, illetve bármilyen szabályozás is vonatkozik rá, ez az adományokra ne vonatkozzon.
A romakérdés. Őszintén szólva, én nem éreztem köztünk vitát. Azt próbáltam a bevezetőmben is mondani, hogy a romakérdés számomra prioritás. Talán úgy fogalmaztam, ha jól emlékszem - vissza lehet hallgatni -, hogy ma, a mai magyar társadalomban talán a legsúlyosabb, a leginkább megoldást igénylő probléma. Én ezzel tisztában vagyok, és azt is tudom, hogy ezen már sokan dolgoztak, és messze több eredményt kellett volna elérni. Ezt én mind elismerem. Magamra nézve csak annyit tudok mondani, hogy ennek a feladatnak a súlyával tisztában vagyok, és igyekeztem elmondani azokat a szempontokat és megközelítéseket, ahogy ehhez a kérdéshez viszonyulok. Azt a megközelítést legalábbis képviselő úr nem kritizálta, ahogy a romakérdéshez viszonyulok. Ezt rettenetesen komolyan gondolom; hozzáteszem, ezt nemcsak a romákra értem, hanem mindenfajta szegregáció, kirekesztés, bűnbakképzés számomra elfogadhatatlan. Tehát az, hogy ez prioritás, egyszerűen nem kérdés számomra.
Konkrét kérdés volt a romatelepek felszámolására szánt egymilliárd forint sorsa. A telepeken élők lakhatási és szociális integrációs komplex programja keretében az elmúlt négy évben, 2005-től kezdődően 30 település kapott 2,875 milliárd forint támogatás. Az ez évi költségvetésről szóló törvény megfelelő során, a romatelepen élők lakhatási és szociális integrációs programja című soron rendelkezésre álló 1,06 milliárd forintot a kormány zárolta; itt tehát zárolásról van szó. A zárolás nem elvonást jelent, hanem inkább úgy mondanám, hogy az egy felfüggesztés. A zárolás oka az volt, hogy az ez évi havi keresetkiegészítéshez kellettek források, ez érintette ezt az előirányzatot is. A szándékunk az, hogy a szegregált lakókörnyezet felszámolásának támogatására rendelkezésre álló 250 millió forintot fel lehessen használni, és természetesen a 880 milliót is. Tehát a zárolást én úgy értelmezem, hogy az egy átmeneti kényszerintézkedés. Ezzel együtt, meg kell mondanom, én garanciát sajnos nem tudok vállalni arra, hogy ezt föl lehet használni. Ez nyilván az államháztartás helyzetétől el nem választható. De az igényt jogosnak tartom, a kérést feljegyeztem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e egyéb kérdés, hozzászólás.
Donáth képviselő úr!
További észrevételek, reflexiók
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Egy latin szólás úgy van, hogy nomen est omen; miniszterjelölt úr erre rácáfol, tehát úgy kellene mondanom, hogy nomen est non omen vagy sed omen, hiszen ahogy itt belenéztem az életrajzába, amióta ön a világon van, azóta helyettes államtitkár vagy államtitkár. (Derültség.)
Rendszerek jönnek, rendszerek mennek, kormányok is váltják egymást, de Herczog László örök. De mégsem Herzog, hanem immáron König, ha megbocsátja nekem e kései órán a német szójátékot. A kérdésem viszont komoly. Ott ül ön mellett az a kiváló férfiú, akinek a nevét az előbb valaki már emlegette, s akivel együtt sok-sok keserűséget szerzett nekünk az elmúlt időszak. Miután lassan másfél évtizede, hogy a parlament padjait Korózs Lajossal együtt méltón-méltatlanul koptatjuk, talán megérett az idő arra, hogy feltétessék a kérdés a mi földi életünk vélhetően leendő utolsó szociális miniszteréhez: lesz-e, s ha igen, mikor és milyen szociális törvény, vagy hagyjanak fel minden reménnyel azok, akik számára ez a terület nagyon hosszú idő óta tisztességes és méltó rendezésre vár.
ELNÖK: Van-e még kérdés, hozzászólás, vagy ezt egyúttal nekrológnak is tekintsük? (Derültség. - Nincs jelentkező.) Miniszterjelölt úr, parancsoljon!
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszterjelölt: Donáth képviselő úr a kedves szavak után egy nagyon nehéz kérdést tett fel, amire igazából nem is tudok válaszolni. Csupán annyit tudok, hogy a törvény sokszor módosult, s én szívesen lennék élharcosa egy új törvénynek. Törvény persze van, ezért csak erős átdolgozásra lenne szükség, de ehhez tudni kellene, hogy mi lesz az önkormányzatokkal, ezt viszont jelen pillanatban nem tudom. A kérdés tisztaságának megfelelő tiszta választ nem tudok adni, de nagyon szívesen partner leszek a törvény átalakításában, ha arra meglesz a politikai szándék.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, szavazni fogunk.
Ki támogatja Herczog László miniszteri jelölését? (Szavazás. - 10 igen.) Ki nem támogatja? (7) Ki tartózkodott? (1) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja Herczog László miniszteri jelölését.
Köszönjük szépen miniszterjelölt úrnak, államtitkár asszonynak és államtitkár uraknak, hogy elfáradtak hozzánk. Biztosan fogunk még találkozni ebben a körben.
Az "egyebekben" kíván-e valaki kérdést feltenni vagy bármit közölni? (Nincs jelentkező.) Nem.
Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 34 perc)
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezetők: Prin Andrea és Soós Ferenc