EMBCB-17/2009.
EMBCB-140/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2009. május 19-én, kedden, 12 óra 45 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
Határozatképesség megállapítása *
Napirend elfogadása *
A Független Rendészeti Panasztestület tájékoztatója 2008. évi tapasztalatairól *
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) kiegészítése *
Dr. Juhász Imre elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület) kiegészítése *
Fráterné dr. Ferenczy Nóra (Független Rendészeti Panasztestület) kiegészítése *
Dr. Kádár András Kristóf (Független Rendészeti Panasztestület) kiegészítése *
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) reagálása *
Samu István rendőr vezérőrnagy (Országos Rendőr-főkapitányság) kiegészítése, reagálása *
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) válaszadása, reagálása *
Fráterné dr. Ferenczy Nóra (Független Rendészeti Panasztestület) válaszadása, reagálása *
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszadása, reagálása *
Dr. Juhász Imre elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület) válaszadása, reagálása *
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) reagálása *
Dr. Kádár András Kristóf (Független Rendészeti Panasztestület) reagálása *
Egyebek *
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Pettkó András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Godó Lajos (MSZP) Donáth Lászlónak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Farkas Flórián (Fidesz) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Varga József (Fidesz) Ékes Ilonának (Fidesz)
Pettkó András (független) megérkezéséig Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület)
Dr. Juhász Imre elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület)
Fráterné dr. Ferenczy Nóra (Független Rendészeti Panasztestület)
Dr. Kádár András Kristóf (Független Rendészeti Panasztestület)
Juhász Gábor államtitkár - Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Samu István rendőr vezérőrnagy - Országos Rendőr-főkapitányság
Dr. Andrékó János rendőr dandártábornok - Országos Rendőr-főkapitányság
Bodnár Zsolt rendőr dandártábornok, bűnügyi helyettes - Budapesti Rendőr-főkapitányság
Dr. Pálfi Kinga jogi szakreferens - Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz)
Dr. Belánszky Gyula titkárságvezető
Torkos Matild újságíró
Dr. Kovács Judit tanácsadó
Dr. Lukovics Eszter tanácsadó
Dr. Fodor Juhász Krisztina tanácsadó
Dr. Nagy Gusztáv tanácsadó
Dr. Bögi Sándor tanácsadó
Pajcsicsné dr. Csóré Erika szakmai főtanácsadó (Országgyűlés Hivatala)
Dr. Kántár Péter jogi referens (Országgyűlési Biztos Hivatala)
Tabajdi Anita szakértő (MSZP)
Molnár András szakértő (MDF)
Kósa Zsanett gyakornok, joghallgató
(Az ülés kezdetének ideje: 12 óra 50 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság mai ülésén. Kérem vendégeinket, hogy foglaljanak helyet.
Határozatképesség megállapítása
Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes. Kérem, hogy a szokott rendnek megfelelően közöljük a helyettesítéseket. Szászfalvi képviselő úr mindjárt érkezik, Donáth képviselő úr itt van, Isten hozta közénk! Godó képviselő urat Donáth képviselő úr, Nyakó képviselő urat Lénárt képviselő úr helyettesíti, Müller Timea hamarosan érkezik. Tóth Gyulát Teleki képviselő úr helyettesíti, Wiener képviselő urat Fogarasiné alelnök asszony helyettesíti, Fazekas képviselő urat Bíró Ildikó, Varga Józsefet Ékes Ilona helyettesíti, Farkas Flóriánt pedig én helyettesítem. Köszönöm szépen.
Egyetlen napirendi pontunk van, a Független Rendészeti Panasztestület tájékoztatója 2008. évi tapasztalatairól, valamint az egyebek. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a napirendet egyhangúlag fogadta el a bizottság.
A Független Rendészeti Panasztestület tájékoztatója 2008. évi tapasztalatairól
Nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy a tájékoztatóval kapcsolatban nem lesz semmiféle szavazás, hanem tudomásulvétel van csupán. Tehát az ülés célja, hogy érdemben megvitassuk ezt a jelentést, de nem lesz semmifajta jogi elfogadás, az majd csak három év múlva lesz a törvény szerint, amikor az Országgyűlés előtt szerepel a testület beszámolója.
Tisztelettel köszöntöm a panasztestület megjelent tagjait, akik majdnem teljes létszámban jelen vannak. Üdvözlöm a rendőrség, az ORFK és BRFK képviselőit! Államtitkár úr is ígérte, hogy hamarosan megérkezik, bár gondolom, a beszámolót ő is kézhez kapta, úgyhogy már megismerhette korábban.
A jelentést mi is ismerjük, dr. Kaltenbach Jenő elnök urat arra kérem, mondja el mindazokat, amelyeket külön szeretne kiemelni bizottságunk számára, és kérem, próbáljon meg arra szorítkozni, hogy legyen időnk a megbeszélésre. Parancsoljon, elnök úr.
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) kiegészítése
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én tudok nagyon rövid is lenni az időre való tekintettel, hiszen abból indulok ki, hogy a beszámoló önmagáért beszél, viszonylag részletes, ezért csupán az illendőség kedvéért néhány mondatot tennék hozzá szóban, ami első pillantásra talán kevésbé található meg a beszámolóban.
A panasztestület bő egy évvel ezelőtt kezdte meg tevékenységét. A beszámoló természetesen a 2008-as évről szól, amely a kezdő év volt, ezért érdekes volt számunkra is, hogy körülbelül milyen volumenű lesz az a munka, amit nekünk kezelni kell, hiszen ez kicsit mindig ugrás a sötétbe, mert nem tudjuk, mekkora kapacitás kell a hozzánk érkező panaszok megemésztésére. Ezzel kapcsolatban azt lehet mondani, hogy az első évben közel 200 vizsgálatot folytattunk le, és a jövőre vonatkozó tendenciákról annyit lehet mondani, hogy az idén - most május közepe van - már közel ennyi panasz érkezett hozzánk. Tehát várható, hogy ebben az évben a hozzánk érkező panaszok száma növekedni fog. Ebben a pillanatban - legalábbis én így ítélem meg, majd a kollégáim esetleg elmondják a saját véleményüket -, a kapacitásunk pillanatnyilag megfelelő, de ez nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így lesz, hiszen, mint említettem, a panaszok emelkedő tendenciát mutatnak.
Annyit talán még érdemes megjegyezni statisztikai szempontból, hogy a leggyakrabban vizsgált alapjogok a személyi szabadság - érthető módon -, az emberi méltóság, a tisztességes eljáráshoz való jog, a személyi adatok és a gyülekezési jog. A megsértett alapjogok tekintetében is körülbelül ez a helyzet, tehát azokban az ügyekben, amelyekben alapjogsérelmet találtunk, súlyosat vagy kevésbé súlyosat, azok általában a személyi szabadság, a méltóság, a tisztességes eljárás, a gyülekezési jog, illetőleg az adatok kezelése, valamint a megalázó elbánás tilalma. 40 esetben állapítottunk meg súlyos alapjogsérelmet, ez az összes ügy 38 százaléka, és 28 esetben csekély súlyú jogsérelmet, ez az összes ügy 26 százaléka. Tehát azt lehet mondani, hogy jogosnak találtuk a hozzánk érkező panaszok több mint felét.
Ami a leggyakoribb intézkedéseket illeti, nem fog meglepni senkit, mert egyébként is a leggyakoribb rendőri intézkedés az igazoltatás, és ennek kapcsán számos panasz érkezett hozzánk. A leggyakoribb probléma az volt, hogy nem volt mindig indokolt, azaz a jogszabályban rögzített feltételeknek nem mindig felelt meg az igazoltatás, vagy eleve nem lett volna szabad igazoltatni, vagy az igazoltatás körülményei voltak olyanok, amelyek jogszabályi kifogásokat involváltak. Nem akarnék most belemenni az összes többi rendőri intézkedéssel kapcsolatos problémába, mert a beszámolómban elég részletesen le van írva.
Egy másik blokk, amire szeretném fölhívni a figyelmet, az a jogszabályi környezet, amelyben dolgozunk. Itt is megint egy kicsit a frissességgel, a tapasztalat hiányával indokolható, hogy a jogi környezetünk némi fejlesztésre, átalakításra szorul. Itt sem mennék bele a részletekbe, mert elég részletesen szerepel a beszámolóban - nyilván, észrevették a bizottság tagjai -, amely arról szól, hogy szerintünk milyen jogszabályokat kellene jobban vagy kevésbé módosítani ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon. Talán annyit elmondanék a szakmai kérdések közül, hogy két eset lehetséges e téren, vagy megelégszünk egy kis renoválással, amit viszonylag gyorsan meg lehet csinálni, vagy belemegyünk koncepcionális kérdésekbe is.
Azt tudom mondani ez utóbbival kapcsolatban, hogy én úgy látom, a jogalkotó, a jogszabály-előkészítő, illetőleg az érintett rendőri testület részéről - úgy tűnt számomra legalábbis - volt egy szakmai megbeszélés, és erről is van szó a beszámolóban, hogy nyitottság mutatkozott akár a koncepcionális változtatások iránt is. Nyilván a jogalkotónak ezt el kell döntenie, és mi készséggel állunk rendelkezésre nemcsak a tájékoztatóban felvetett kérdésekben, hanem más tekintetben is. Talán annyit jeleznék még, bár nyilván az ülésről készült jegyzőkönyvből ez kiolvasható, hogy a rendészeti bizottság, amelyik már tárgyalta tájékoztatónkat, abszolút nyitott volt ebben az irányban. Sőt úgy emlékszem, az elnök úr egy olyan ígéretet is tett, hogy kezdeményezően fog föllépni. Amennyiben a bizottság úgy gondolja, akkor ehhez talán érdemes csatlakozni, természetesen egyetértés esetén. Ennyit szerettem volna ehhez hozzátenni.
A rendészeti bizottsági ülésen fölmerült az is, kérték, meséljem el, hogyan folyik nálunk a munka. Amennyiben igény keletkezik erre, természetesen itt is megteszem én magam vagy a kollégáim. Ezzel be is fejezném a bevezetőmet, és visszaadom a szót az elnök úrnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Ez tényleg példamutató, ha osztályoznánk a rövidséget. Én azt gondolom, miután egy olyan testülettel van dolgunk, amelynél a tagok is élvezik az Országgyűlés több mint kétharmadának a bizalmát, ezért elnök úrral egyetértésben én lehetőséget adnék a többi tagnak is, amennyiben vannak olyan dolgok, amit szeretnének még elmondani, azzal, hogy az ő figyelmüket is felhívom arra, hogy a beszámolót természetesen ismerjük, már hetek óta szorgalmasan tanulmányozzuk. Amennyiben úgy gondolják, hogy van olyan eleme a tájékoztatónak, amire érdemes fölhívni a figyelmet, vagy van hozzá személyes kommentárjuk, akkor természetesen van erre lehetőségük. Elnökhelyettesként dr. Juhász Imre van itt közöttünk, továbbá tagként Fráterné dr. Ferenczy Nóra és dr. Kádár András Kristóf van jelen. Amennyiben gondolják, van lehetőség a kiegészítésre. (Dr. Juhász Imre elnökhelyettes jelentkezik.) Először elnökhelyettes úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!
Dr. Juhász Imre elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület) kiegészítése
DR. JUHÁSZ IMRE elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden egy-két dologra hívnám fel a figyelmet, illetve egészíteném ki az elnök úr által mondottakat, és egyben örülök, hogy itt vannak a rendőrség képviselői, mert az egyik a testület és a rendőrség kapcsolatát érinti. A jogi szabályozás, mint elnök úr is utalt rá, olyan, amilyen, de ez azt a nehézséget okozza számunkra, hogy a tényállást gyakorlatilag két irányból tudjuk felderíteni, az egyik a panaszos elmondása, amely valamilyen értelemben egy szubjektív szűrőn megy keresztül, a másik pedig az az anyag, amit a rendőrség szerveitől kapunk az ORFK-n keresztül.
A rendőrség felső vezetésével a kapcsolatunk egészen jónak mondható, a kezdeti nehézségektől eltekintve, amelyek a tavalyi évre és a kezdetekre voltak jellemzőek. Én azt mondhatom, hogy ez a kapcsolatrendszer szépen fejlődik, ugyanakkor azonban el kell mondanom, hogy az alsóbb rendőri szervek részéről nem mindig tapasztaljuk ezt a fajta nyitottságot, ami elsősorban a rendelkezésünkre bocsátott anyagok mennyiségében és minőségében érhető tetten. Egyre többször arra kényszerülünk, hogy megfelelő adatok hiányában kell döntenünk, ami nyilvánvalóan nem lehet teljességgel megalapozott. Olyan gyakorlat felé kényszerülünk emiatt, hogy van a panaszos elmondása és esetleg egy nem teljesen kielégítő, vagy nem minden kérdésre választ adó rendőri reakció erre, és ilyenkor a panasztestületnek azzal kell szembenéznie, hogy nem minden tekintetben tudja a tényállást felderíteni, és ez az érdemi döntés korlátjaként jelenik meg.
Ennek egyébként egy oldalága, de mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni az intézkedő rendőrök, illetőleg parancsnokaik személyes meghallgatásának kérdését. Ebben már több egyeztetésre került sor a rendőri vezetéssel, és figyelembe véve azt is, hogy a jogi szabályozás milyen, azt kell mondanom, hogy itt is szeretnénk egy kis előrelépést elérni. Sajnos ez maximum odáig jutott, hogy a rendőri vezetés már nem tiltja azt, hogy ez a személyes meghallgatás megtörténjen. A legutóbbi körlevélből azt olvastuk ki, hogy ez irányban tájékoztatták is az állományt, viszont azt nem mondhatjuk, hogy különösképpen kedvükre való lenne ez a személyes meghallgatás, ez ebből a körlevélből így tűnik ki. Ebben jó lenne előrelépnünk, hiszen sok félreértés tisztázható lenne, hogyha a személyes meghallgatás több ízben előfordulna, és ezeket a hiányosságokat itt ki tudnánk tölteni.
A másik kérdés, amire szeretném felhívni a figyelmet, ez a jogkereső közönség tájékoztatása, hogy hogyan jut el az információ a jogkereső közönséghez. Ebben - ez a tájékoztatónkban is benne van - annyi előrelépés történt, hogy nyílt egy panasziroda, egyébként itt, a Képviselői Irodaházban, amely többé-kevésbé megfelel ezeknek a funkcióknak, de végleges megoldásként valószínűleg nem jöhet számításba, és ez összefüggésben van azzal a kérdéssel is, hogy jelenleg hol van elhelyezve a panasztestület. Többek között ügyfélfogadásra alkalmatlan a jelenlegi elhelyezésünk, sok mindenre az egyébként, az irattározásra, a védelmi funkciókra tekintettel, de úgy néz ki, hogy a mostani helyzetben ez nem változtatható a közeli jövőben.
Ennyit szerettem volna kiegészítésképpen elmondani, és a tagoknak szeretném átadni a szót. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Parancsoljon!
Fráterné dr. Ferenczy Nóra (Független Rendészeti Panasztestület) kiegészítése
FRÁTERNÉ DR. FERENCZY NÓRA (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm a szót. Két dolgot szeretnék nyomatékosítani itt, a bizottság előtt. Egyrészt azt, hogy a 2008-ban történtekkel kapcsolatban az elnök úr által elmondottakhoz én is csatlakoznék. Másrészt szeretném elmondani, hogy nagyságrendileg 261 panasz érkezett be hozzánk, és 41 esetben állapítottunk meg súlyos alapjogsérelmet. A 41 esetből az országos rendőrfőkapitány csupán 9 esetben hagyta jóvá a panasztestület döntését, amelyről azt gondolhatjuk, hogy viszonylag csekély szám, még akkor is, ha hozzáadjuk azt a plusz 6 esetet, amikor részben helyt adott a panasztestület állásfoglalásának. A panasztestület súlyát nyilván a jövő alakítja ki, és a bíróságok által hozott ítéletek majdan, de én azt gondolom, a rendőrség részéről ez nem feltétlenül pozitív hozzáállás a testülethez, hiszen a szám viszonylag csekély, a 9 eset, ezt hangsúlyozni szeretném.
A másik kérdés, az elnökhelyettes úr említette már a rendőrök nyilatkoztatását. Jómagam egyébként a testületből több esetben hallgattam meg személyesen rendőröket, és hozzá szeretném ehhez fűzni azt, hogy az esetek többségében a nyilatkoztatás a történeti tényállás felderítéséhez mindenféleképpen szükséges. Én 5 embert hallgattam meg, illetőleg 5 rendőrpárt hallgattam meg, és 3 esetben a rendőrök javára döntöttem ezekben az esetekben. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ilyen esetben a rendőrségnek is érdeke kellene, hogy legyen az, hogy a rendőröket nyilatkoztathassuk, és nem arra kellene felhívni egy körlevélben a figyelmüket, hogy ők ezt megtagadhatják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kádár András Kristóf, parancsolj!
Dr. Kádár András Kristóf (Független Rendészeti Panasztestület) kiegészítése
DR. KÁDÁR ANDRÁS KRISTÓF (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm szépen. A nevem Kádár András Kristóf. Tisztelettel köszöntök mindenkit! Én ezt a lehetőséget arra használnám fel, hogy felhívjam az önök, mint jogalkotók figyelmét azokra a kérdésekre, amelyek jogalkotási úton oldhatók csak meg.
A testület működése során számos kisebb, illetve nagyobb jelentőségű jogszabályi pontatlanságot, hézagot, hiányosságot tárt fel, nyilván a legégetőbb a gyülekezési törvény módosítása. Részben a strasbourgi esetjog és a magyar jog közötti kollízió kapcsán merül fel ez a kérdés, de a helyzet az, hogy az elmúlt időszak számos olyan jelenséget is a felszínre hozott, amelyre a jogalkotók 1989-ben még nem gondolhattak. Példaként itt azt hoznám fel, hogy a gyülekezési törvényünk úgy van megoldva, hogy a rendőrségtől védi elsősorban a gyülekezők jogait, más gyülekezőktől és külső személyektől nem. Ez egy olyan kérdés, amit mindenképpen kezelni kell.
Szintén kezelni kell azt a kérdést, hogy mikortól tekinthető egy gyülekezés békétlennek. Jelen pillanatban egy igazságügyi minisztériumi rendelet szabályozza ezt a kérdést meglehetősen sarkosan, és meglehetősen nehézzé téve azt, hogy a helyzeteket a maguk komplexitásában értékelje a rendőrség, amikor döntést kell arról hozni, hogy mit oszlat, és mit nem oszlat. Gondolom, a jogbiztonság szempontjából ez nem egy elfogadható helyzet.
Az Rtv. és a Szolgálati Szabályzat számos esetben nincs egymással összhangban, márpedig az a tapasztalatunk, hogy a rendőri tevékenységet inkább az alacsonyabb szintű normák és az ORFK-utasítások határozzák meg, hiszen ezek részletesebbek, aminek néha az az eredménye, hogy az Rtv.-vel ellentétes gyakorlat alakul ki. Például az igazoltatás során az adatrögzítés kapcsán az Rtv. azt mondja, hogy az igazoltatott személy adatait csak akkor kell rögzíteni, ha ez egy további eljáráshoz szükséges, vagy egyéb körülmények indokolják, a Szolgálati Szabályzat, illetve a kérdést szabályozó ORFK-utasítás eredményeként azonban az esetek nagy részében történik dokumentáció. Itt egy kollízió van, egy magasabb és egy alacsonyabb szintű norma, illetve jogszabályi értelemben normának nem tekinthető iránymutatás között.
Illetve, és ezzel fejezem be, idén március 15. megmutatta, milyen problémák vannak abból, hogy az előállítottak státuszát, jogi helyzetét, jogait és kötelezettségeit pillanatnyilag Magyarországon semmiféle norma nem szabályozza. Az előállítás egy meglehetősen erős jogkorlátozás, a személyi szabadság elvonása, még ha csak maximum 12 órára is, és nem engedhető meg az a helyzet, hogy se a rendőrség, se az előállítottak számára ne legyen világos az, hogy mi az, amit ők megtehetnek, mi az, amire jogosultak. Úgyhogy ez egy olyan égető kérdés, amely szerintem törvényi szintű szabályozást igényel, ezért megragadom ezt a lehetőséget arra, hogy felhívjam a figyelmüket jogalkotási javaslatainkra. Ezzel kapcsolatban az lenne a kérésem, hogy tanulmányozzák át, nézzék meg, melyek azok a kérdések - akár a kétharmados többséget igénylő kérdések közül is -, amelyekben konszenzust lehet kialakítani, ezek ugyanis olyan problémák, amelyek alapvető állampolgári jogokat érintenek nagyon nagy mértékben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt javaslom, ha a bizottság tagjainak nincs más elképzelése, hogy miután államtitkár úr és a rendőrség vezetői is megtisztelik a mai meghallgatást - ami tényleg fontos dolog, hogy az érintett, az együttműködő partnerek együtt vannak itt a bizottságban -, ezért adjuk meg nekik is a lehetőséget, hogy reagáljanak. Annál is inkább, mert államtitkár úr jelezte, hogy neki is egy fontos megbeszélése van 2 órakor, és értelemszerűen valamivel korábban távoznia kell. Azt javaslom, hogy államtitkár úr, amennyiben kiegészítést kíván tenni, vagy bármilyen módon kommentálni szeretné az elhangzott és az ön által ismert beszámolót, akkor erre most van lehetősége. Parancsoljon!
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) reagálása
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Parlamenti Bizottság! Kedves Kollegák! Kiegészíteni semmiképpen nem szeretném a jelentést, hiszen a panaszbizottság maga egy intézmény, kommentálni pedig nem az én tisztem. Amit szeretnék belőle kiemelni, az az, hogy maga a jogintézmény Európában is egy viszonylag újszerű. Ahogy a beszámolóban is szerepel, Angliában van egy ehhez hasonló jogintézmény, de az angol jogrend alapvetően eltér az európaitól, különösen a magyartól, ezért én úgy tekintek a tisztelt bizottságra, mint egy nagyon előremutató kezdeményezés első idejében lévő testületre.
Azon én egyáltalán nem csodálkozom, hogy szeretnének nagyobb, jobban védhető irodákat, vagy mást, mindazt, amit a körülményeikkel kapcsolatban elmondtak, de ki nem szeretne? Nyilván ez így van, ugyanakkor azt is látni kell, úgy gondolom, hogy az intézmény is keresi a maga helyét és szerepét, amit elég jól tükröznek az általuk elmondottak. Ugyanakkor én úgy hiszem, hogy amikor törvényalkotóként úgy döntöttünk, hogy legyen ilyen testület, akkor egy nagyon helyes, előremutató, szemmel láthatóan jó dolgot hoztunk létre, amiben benne van az is, hogy különben a rendőrség a maga munkáját rendkívül kitűnően végzi.
Ezt hadd támasszam alá azzal, hogy egy átlagos napon 18 ezer rendőri intézkedés van. Ha egy év alatt a panasztestülethez 260 eset került, akkor azt tudom mondani, hogy ez a napi 18 ezres intézkedési számhoz képest azt mutatja, hogy gyakorlatilag elenyésző azon panaszosok száma, akik sérelmesnek tartják a rendőri fellépést. Szeretném hozzátenni, hogy ez semmiképpen sem kisebbíti a bizottság azon érdemét, hogy abban a néhány esetben, amit viszont panaszolnak, azt alaposan ki kell vizsgálni, hiszen tudjuk, hogy részben a panasztestület tagjai által is felvetett jogi nehézségek miatt, és általában a világ is előrefelé halad, mindig vannak új szituációk. A panasztestület - amely mégiscsak az Országgyűlés egy testülete - és a rendőrség egy olyan együttműködésre kötelezett páros, ha mondhatom így, amely ebben az együttműködésben is formálódik, ahogy a valóság is formálódik.
Úgy gondolom, önmagában az, hogy 260 esettel kellett foglalkozni, ez azt mutatja, hogy a rendőrség nagyon jó munkát végez. Az, hogy a 260 panaszból 41 esetben találták megalapozottnak a panaszt, és az országos rendőrfőkapitány részben 6, teljes egészében 9-et talált jogosnak, és hogy ezt soknak vagy kevésnek gondoljuk-e, erről én úgy gondolom, hogy ha az én véleményemnek ellentmondanak több mint 25 százalékban, akkor én azt már soknak találom. De a dolog lényegéből fakadóan mégiscsak úgy van a helyzet, hogy a panasztestület a maga álláspontjával segíti az országos rendőrfőkapitányt, akinek ebben a kérdésben döntési joga van, és mivel megvan a jogorvoslati lehetőség - bírósághoz lehet fordulni -, pontosan úgy van, ahogy itt el is hangzott, az élet ki fogja hordozni, hogy pontosan az ilyen eltérő vélemény nagy valószínűséggel milyen lehet.
Szeretném hozzátenni, hogy ez valószínűleg néhány év, ugyanakkor szeretném azt is mondani, hogy maga a minisztérium - ha nem tévedek, a miniszter úr fogadta a panasztestület tagjait mindjárt a legelején - megkérdezte, hogy mivel állhatunk rendelkezésre. Amiben tudtunk, segítettünk eddig is, és ezt a szándékot szeretném megerősíteni, hogy segítünk a jövőben is bármiben. Természetesen ez nem vonatkozik arra, hogy ha kevesellik, hogy dandártábornok úr hány javaslatukat fogadja meg, akkor nem bírjuk mi sem rávenni őt arra, hogy többet fogadjon meg belőle, de azt, ami a minisztériumnak hatásköre, lehetősége, abban mindenben számíthat ránk a testület.
Summa summarum én úgy gondolom, hogy a testület kitűnő munkát végzett. Az első év végén nyilván a maga benyomásai vegyesek, amit természetesnek tartok, és úgy gondolom, hogy középtávon várható az, hogy összesimul a rendőrség napi gyakorlata és a panasztestületnél rendszeresen előforduló ügytípusok kezelése, ami mindenféleképpen előrefelé mutat.
Úgy gondolom, hogy a panasztestület érdemben sokkal inkább a képviselők általános támogatására okot adó munkát végez, mint adott esetben például az ombudsman, akihez hasonló jogkört szeretnének ők maguk. Viszont láthatjuk, hogy az ombudsmani beszámoló elfogadása a bizottságokban, mondjuk így, hogy közepes erőfeszítések mellett változó sikerrel történik. Mondom ezt azért, mert úgy gondolom, hogy a panasztestület szeretne egy ilyen ombudsmani irányba elmozdulni, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a jogintézmény, amire létrehoztuk, elég világos, és az ő számukra is kijelöli azt a keretet, ami sok esetben csak verbális lehetőségeket biztosít, semmi mást. Ezt a verbális lehetőséget kell megalapozni adott esetben majd a bíróságon, és ez kihozza majd azt az eredményt, ami elvárható tőle.
Szeretném megköszönni a miniszter úr és a magam nevében is a panasztestület munkáját, és úgy gondolom, hogy amit ebből a rendőrség profitálhat - ha ez egy megfelelő kifejezés -azokat a tanulságokat, amelyeket le kell, hogy vonjon, és le is von működése során a panasztestület működéséből, azt én magam fontosnak, hasznosnak és mindenképpen követendőnek tartom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Még szeretnénk a rendőrség képviselőinek is lehetőséget biztosítani, amennyiben hozzá kívánnak szólni. Amennyiben kiegészítésük, hozzáfűznivalójuk van, arra most van lehetőség. Parancsoljon!
Samu István rendőr vezérőrnagy (Országos Rendőr-főkapitányság) kiegészítése, reagálása
SAMU ISTVÁN rendőr vezérőrnagy (Országos Rendőr-főkapitányság): Samu István vezérőrnagy vagyok, az ORFK rendészeti főigazgatója.
Elnök úrral a testület megalakulása után, azt hiszem, pár napon, rövid időn belül megteremtettük a kontaktust úgy, hogy közvetlenül találkoztunk felső szinten, és utána az a lehetőség is kialakításra került, hogy közvetlenül, a most kritizált középszintű vezetőkkel személyesen is tudjanak találkozni a főkapitány úr és a felső vezetés jelenlétében. Tehát a legszélesebb körben végigvittük az országban azt, hogy ismertté váljon maga a testület. A magunk módján a testület munkájához még hozzájárultunk úgy is, hogy közvetlen kapcsolatot teremtett az összes rendőri vezető számára az Országos Rendőr-főkapitányság a testülettel, a mobiltelefonokat és az abban lévő számokat megadtuk a testületnek, tehát ilyen anyagi támogatást is nyújtottunk.
Mi igazán nem zárkózunk el ettől a munkától, és úgy ítéljük meg, hogy a rendőrség demokratikus fejlődésének irányába ez a testület megfelelő iránymutatásokat tud adni akkor is, hogyha bizonyos megállapításaival szemben a főkapitány úr és maga a rendőrség nem mindent fogadott el maradéktalanul ezeken a területen. A megállapítások számunkra ettől függetlenül rendkívül iránymutatóak, amit megtettek. Magam is úgy gondolom, hogy az a gyakorlat, amit a testület, a rendőrség, és bekapcsolva ebbe a bíróságokat is, ki fog alakítani, az végül is erőteljesen orientálni fogja a rendőrséget arra, hogy az érvényben lévő jogszabályokat mi módon kell értelmezni, és hogyan kell azokat végrehajtani.
A főkapitány úr nevében szeretném megköszönni a testület munkáját, és a jövőben a rendőrség továbbra is messzemenően kiáll a testület mellett, és együttműködésre törekszik minden kérdésben, ami a szervezetet érinti. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen, vezérőrnagy úr. Az első körben mindenkinek egyszer van lehetősége szólni, de a második körben újra van lehetőség a reagálásra. Nem tudom, a BRFK képviselője akar-e külön szólni. (Bodnár Zsolt rendőr dandártábornok, bűnügyi helyettes jelzi, hogy nem kíván szólni.) Köszönöm szépen.
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések
Most a bizottság tagjaié a lehetőség, hogy kérdéseket tegyenek fel, véleményeket fogalmazzanak meg. Én magam kérnék is szót alelnök úrtól, ha lehetséges.
(Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót, elnök úr.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy valóban, mint ahogy az általában lenni szokott, egyet kell értenem államtitkár úrral, legalábbis abban, hogy nagyon fontos esemény és kezdeményezés volt annak idején, amikor sikerült kétharmaddal, konszenzussal elfogadnunk ennek a panasztestületnek a létrejöttét. A keletkezés körül nyilván mindenfajta politikai, emberi jogi, igazgatási jogi és egyéb megfontolások voltak, de ha szabad az én értelmezésemet itt elmondani, én azt gondolom, hogy alapvetően a 2006. őszi események tanulságai voltak azok, amelyek nagyon indokolttá és szükségessé tették azt, hogy egy ilyen panasztestület létrejöjjön. Ezt most kivételesen nem támadólag mondom, hanem egyfajta elismeréssel, hogy sikerült legalább ebben a dologban jó választ adni, ami arra az emberi jogi rendkívüli állapotra reakcióként történt, ami 2006 őszén volt Budapesten és az országban. Így indult a panasztestület működése.
Én úgy gondolom, hogy ez egy jó döntés volt, mégis azt mondanám, hogy számomra, aki talán az egyik kezdeményező voltam, voltak emberi jogi szervezetek, a kormány részéről is volt egy konstruktív javaslat, amit megvitattunk, de mégis azt mondanám, hogy a hosszú távú vagy a középtávú jelentősége mégsem elsősorban az ilyen - mondjuk így, hogy - a politika világában kereshető ügyek kapcsán van a testületnek, hanem abban, amit talán úgy lehetne mondani, hogy emberi jogi kultúra. Tehát nem egy rendkívüli helyzetre való reagálás, még ha az is az eredője, az origója a testületnek, hanem az, hogy az állampolgárok megtalálják, és könnyen megtalálják, alacsony küszöbbel találják meg azt a fórumot, azt a testületet, akihez fordulhatnak. Eddig Magyarországon gyakorlatilag az volt, hogy a rendőrséghez lehetett fordulni, ha a rendőrség működésével, munkájával, intézkedéseivel kapcsolatban egy állampolgárnak problémája volt. Tehát én ebben látom az igazi jelentőségét.
Abban már vitatkoznék államtitkár úrral, bár nem ez a célom, de mindenképpen fölírtam ezt a pontot, hogy a panaszok relatíve alacsony száma, mint ahogy elnök úr beszámolójából hallottuk, ez változó, és már ebben az évben is másként alakulnak a számok, mint a kezdet évében. Természetesen a panaszok száma lehet azért alacsony, mert Magyarországon minden rendben van ezen a téren, de a másik lehetőség az, hogy nem tudják az emberek, hogy kihez fordulhatnak, és úgy gondolják, hogy jobb, ha inkább nem fordulnak senkihez, nehogy valami bajuk legyen ebből a dologból.
Tehát miközben én is elismeréssel adózom a panasztestület munkájának, azt gondolom, ahhoz képest, hogy ez egy úttörő tevékenység, amit csinálnak, valóban nagyon komoly munkát végeztek, ami a beszámoló különböző megközelítéseiből is kiderül, egyértelmű, hogy nagyon komoly, elkötelezett emberekkel, szakemberekkel van dolgunk, úgyhogy azt gondolom, ezt valóban el kell ismernünk. Mégis azt mondanám, hogy itt érzem a dologban a legnagyobb hiányosságot, és majd a válaszban nyilván elmondják, hogy ez mennyiben a testület mulasztása, vagy mennyiben egyfajta eszközrendszer hiánya a panasztestület ismertsége.
Nyilván ez egyrészt médiatevékenység, másrészt valamifajta olyan akció - erre történtek már itt utalások -, amelyről azt gondolom, az lenne az igazi, hogy Magyarországon, ha egy állampolgár egy panasszal, bármilyen ügyben a rendőrséget megkeresi, abban a konkrét irodában, ahová ő belép, ahol az ügyfelet fogadják, ott legyen például egy nagy plakát, amelyiken le van írva, hogy van egy ilyen panasztestület, és három pontot kell teljesíteni ahhoz, hogy oda fordulhasson az ember - nyolc napon belül, így és így, ilyen módon -, vagy szórólapok, amiket ott megtalálnak, és akkor tudják, hogy mi a feladatuk. Gondolom, ebben a rendőrség rendelkezésre áll, mert a mondandóm második része az, hogy bármennyire furcsán is hangzik, de a felvezetőből én úgy gondolom, hogy egy erős, tekintélyes és bizalommal bíró rendőrség mindannyiunknak nagyon fontos.
Tehát semmiképpen sem az a célunk, hogy ezzel a testülettel, vagy ezen a testületen keresztül elbizonytalanítsuk a rendőri állományt vagy az intézkedéseket, hanem ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy az emberi jogi kultúra elsajátítása nemcsak a rendőrök feladata, hanem az állampolgároké is, és akkor lesz valóban jó az együttműködés, ha ez mind a két oldalon rendben van. Tehát egy jó szabályozás a rendőröket ugyanúgy védi, és Kádár András utalt arra, hogy ha egyfajta jogi vákuum van, akkor nehezebb a jó döntéseket meghozni. Azt gondolom, középtávon mindannyiunk érdeke, hogy egy erős, jogbiztonságban a jogot tiszteletben tartó rendőrség olyan öntudatos állampolgárokkal találkozzon, akik szinten tisztában vannak a jogaikkal, és természetesen azzal is, ami jogsértés a részükről.
Erre a tájékoztatásra nagyon hangsúlyosan rákérdeznék, éppen a panaszok realatíve alacsony száma miatt, bár gondolom, ez is elég munkát adott, és a kérdésem második része az együttműködésre vonatkozik. Államtitkár úr és már önök is jelezték, hogy kik azok, akikkel együtt kell, vagy együtt lehet működni. A kérdésem arra vonatkozna, hogy a legfontosabb partner, ha jól értem, a rendőrség, a törvény is ezt a területet jelöli meg. Aztán a minisztérium segítőkészségén is sok múlik, és úgy gondolom, valamilyen módon talán az ombudsmanokkal, illetve az emberi jogokat védő szervezetekkel, a jogvédő szervezetekkel is lehet esetleg valamifajta kapcsolat. Azután érdeklődnék, mennyire gondolták, hogy ebbe az irányba el kell indulniuk. Köszönöm szépen a figyelmet.
(Az elnöklést Balog Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Van-e további kérdés, vélemény? Pettkó András képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én ott szeretném folytatni, ahol Balog Zoltán elnök úr abbahagyta, hiszen az általa elmondottakkal nagymértékben egyetértek. Én is azt gondolom, jó döntés volt létrehozni a Független Rendészeti Panasztestület, és amellett, hogy jó döntés volt, elindult egy olyan folyamat, amit fel kellene erősíteni. A felerősítést arra is értem, hogy elolvastam ezt az anyagot, és mielőtt a bizottsági ülésre érkeztem volna, még egyszer elolvastam, és például ebben sem találtam meg a Független Rendészeti Panasztestület webcímét, ami persze lehet, hogy az én hibám.
A XXI. században, ha valakinek van webes honlapja, akkor azt fel kell tüntetni mindenki számára. Csak abból gondolom, hogy van valamilyen webes felülete a testületnek - én az informatikával és a webes felületekkel elég sokat foglalkozó képviselő vagyok -, mert azt írja a jelentés a 61. oldalon, hogy a honlapon 10 bejelentés érkezett. Én azt gondolom, hogy ennek a honlapnak az ismertsége elég kicsi, főleg, ha csak 10 bejelentés érkezett, tehát ez is azt bizonyítja.
Ehhez még hozzátenném azt is, hogy úgy gondolom, ennek a honlapnak a linkjét minden állami szerv honlapján el kellene helyezni. Nem tudom, folytattak-e arról felmérést, hogy vajon ez hol van elhelyezve, hogy látható-e, nem eldugott-e, hogy fontos, kiemelt helyen van-e, annak érdekében, hogy azok az állampolgárok, akik keresik azt, hogy miként tudnának lépni, hol találják meg ezt a testület. Minden állami honlapnál kiemelt helyen kellene lennie a panasztestület linkjének.
Ha ez így lenne, akkor meggyőződésem, hogy nem 10 bejelentés érkezett volna. Egyébként ezt a honlapot, ha megmondják a válaszban, hogy mi a címe, magam is át fogom nézni, de bízom benne, hogy ez a jelentés, és egyéb más ügyek is szerepelnek rajta. Egy elég színes honlapra van annak érdekében szükség, hogy azt a munkát, amire létrejött a panasztestület annak idején, amikor valamennyi képviselő, aki az igen gombot nyomta meg, az megelégedéssel tudja fogadni, és hogy minél több feldobott ügy legyen rajta. Persze nem azért, hogy a statisztika javuljon, hanem azért, hogy az esetleges problémákat minél jobban ki lehessen szűrni.
Amikor kerestem az interneten a különbözőfajta híreket a mai találkozóról, nem nagyon találtam, de én bízom benne, hogy hír lesz a média számára például az is, hogy ez a meghallgatás ma megtörtént. Azt gondolom, az is a testület feladata lenne, hogy az emberekhez eljusson a hír, hogy van ilyen testület, lehet hozzájuk fordulni, természetesen a hatályos jogszabályok alapján.
Összefoglalásképpen azt tudom elmondani, hogy jó döntés volt, jó és helyes ötlet volt, hogy létrehoztuk ezt a testületet. Ami pedig az elhelyezést illeti, államtitkár úr mondta, hogy gazdasági válság van, mindenki nagyon rossz körülmények között dolgozik, természetesen a képviselők is, a miniszterek és az államtitkárok is, mindenki, de ettől függetlenül én azt gondolom, meg kell találni azt a megoldást, ami olyan körülményeket, munkafeltételeket biztosít mindenki számára, továbbá elérhetőséget és láthatóságot, ami a testület minél sikeresebb munkáját segíti elő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Következő hozzászólás? Alelnök asszony, parancsoljon!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! (A Független Rendészeti Panasztestület felé.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Testületi Tagok! Az MSZP-képviselőcsoport és a bizottsági tagok nevében szeretném megismételni, ami már több ízben elhangzott, de azt hiszem, ilyenkor ildomos, hogy megismételjük, hogy mi is megköszönjük azt a tevékenységet, amit az elmúlt évben végeztek. Mi is arra a következtetésre jutottunk - szerencsére egyetértésben ellenzéki képviselőtársainkkal -, hogy jó dolog volt létrehozni ezt a testületet. Akkor is igaz ez, ha csak erre a jelentésre gondolok, amit én külön is megköszönök, mert szinte meg lehetett tanulni belőle, hogy mivel is foglalkoznak, és ha végigolvassuk, látható, hogy nagyon sok hasznos információ van benne, ami már önmagában is azt bizonyítja, hogy érdemes működnie egy ilyen testületnek. Azzal együtt természetesen, hogy a kezdet mindig nehéz, és ezt talán nem is kell másnak mondanom, mint Kaltenbach elnök úrnak, aki már végigjárt egy másik intézményben egy hasonló iskolát, amikor a kisebbségi jogok országgyűlési biztosaként egy olyan intézményben dolgozott a kezdetekben, majd később is, amelyik kereste a helyét az állami, társadalmi intézményrendszerben, és ez az ombudsmani hivatal és a szerepkör volt.
Az kétségtelen, hogy elég sok hasonló szerepet kapó, vállaló szervezetnek kell megtalálnia azt a munkamegosztást, amelyben mindenkinek az a szerep és feladat jut, amit a lehető legnagyobb hatásfokkal tud ellátni. Azt hiszem, hogy ebben jó úton járnak, de azt is szeretném kérni, javasolni, hogy ne legyenek nagyon türelmetlenek. Én például úgy vélem, hogy a jogszabály-módosításnak még nem biztos, hogy eljött az ideje. Renoválást mondott, ha jól emlékszem, az elnök úr, renoválást, illetve koncepcionális változtatást is említ, és a jelentés végén részletesen olvashatók is ezek a javaslatok. Én azt hiszem, koncepcionálisan még semmiképpen nem kéne hozzányúlni ehhez a törvényhez, kellene még várni egy-két évet, mert hosszú évek előtt áll még ez az intézmény, ugyanakkor természetesen az első időszak tapasztalata nagyon fontos ebben.
Egy példa már itt is elhangzott, hogy ismertté kell válnia egy szervezetnek, és ez nem megy egyik napról a másikra. A világon nincs az a szervezet, amelyik hónapok alatt, akár egy év alatt is be tudja vezetni magát. Hogy a lakosság megismerje, hogy tudjon róla, hogy fordulhat a Független Rendészeti Panasztestülethez, ehhez egyrészt idő kell, másrészt természetesen azok az eszközök, amelyeket már önök is említettek, elnök úr és Pettkó képviselő úr is mondott, nagyon fontosak, de ha ezek nem működnek, akkor is idő kell ahhoz, amíg az állampolgárok megismerik, valóban felismerik ezt a lehetőséget, és élni is tudnak vele. Tehát én azt javaslom, hogy még ne gondoljunk feltétlenül jogszabály-módosításra, várjunk még egy kis időt. Ha renoválásra van szükség olyan pontokon, ami a működést közvetlenül veszélyezteti, vagy hátráltatja jelentősen, azzal természetesen én is egyetértek, de komolyabb változtatással nem.
Elnök úrhoz szeretnék csatlakozni, ha jól emlékszem, úgy mondta, hogy mi itt rendszeresen egyetértünk az államtitkár úrral, én is hadd mondjam azt, hogy igyekszünk egyetérteni. Én is úgy vélem, hogy egy ilyen testület nem rendkívüli időszakokra születik igazán, azzal együtt, hogy én másképp értelmezem azt, hogy milyen rendkívüli emberi jogi állapot volt 2006-ban, de akkor erről most ne ejtsünk szót. Viszont én is úgy vélem, hogy célzottan nem erre jött létre elsősorban ez a testület, hanem az állampolgárok hétköznapi ügyeire és problémáira, és az abban való segítségre hivatott igazán egy ilyen Független Rendészeti Panasztestület, egy ilyen típusú intézmény.
Végül engedjenek meg két példát, ami ugyanúgy 4 évvel ezelőtt történt, tehát 2006-os emlékem. Én akkor lettem ugyanis ennek a bizottságnak a tagja, és első lelkesedésemben - mondom ezt államtitkár úrnak és a rendőrség itt lévő képviselőjének is - két dolgon felháborodva, vagy inkább elámulva - talán ez a jobbik kifejezés - gondoltam azt, hogy harciasan kellene föllépnünk. Az egyik eset volt az, amikor egy strandon, a Balaton partján egy idős hölgy a víz közelébe engedte a kutyáját. Nem tudom, emlékeznek-e erre az itt ülő képviselőtársak és kedves vendégeink, és úgy intézkedett a rendőrség, hogy bilincsben vitték el a hölgyet. Ez volt az egyik eset, a másik pedig az volt, amikor egy fotós, hivatásos fotós képeket készített a strandon. Minekutána a gyerekek egy része fürdőruhában, a kicsi gyerekek fürdőruha nélkül is szoktak lenni a strandon, és ennél fogva ez a fotós olyan gyerekekről is készített képeket, akiken nem volt ruha, ugyancsak bilincsben vitték el a rendőrség képviselői a fotóst, mert valamilyen jogszabálynak - most nem tudom megmondani, hogy melyiknek - nem felelt meg.
Én akkor úgy gondoltam, hogy ezek szerintem egy kicsit túlzott intézkedések, de ma már megtanultam, hogy ilyenkor kell azt mondani, hogy nem biztos, hogy eleget tesznek az arányosság elvének, és hogy nekünk ilyen ügyekkel kellene foglalkozni. Aztán teltek-múltak a hónapok, és mi már ilyen ügyekkel nem foglalkoztunk, és én azt hiszem, ez nem jó dolog nekünk, itt a parlamentben, és nekünk országgyűlési képviselőknek, politikusoknak is egyfelől, de talán ez nehezebben megy. Egy ilyen civil, kvázi civil, mindannyiunk bizalmából fölállt Független Rendészeti Panasztestületnek a hétköznapok ügyeivel kellene elsősorban foglalkoznia, és az volna a jó dolog, hogyha az önök jelentésében, beszámolójában évente több volna az ilyen típusú eset, és ezeknek az eseteknek az orvoslásáról szóló beszámoló volna benne, mintsem azok a slágertémák, amelyeket mi politikusok, szerintem egy kicsit túlságosan szeretünk.
Nem is ragozom tovább ezt a témát, azt szeretném még egyszer elmondani önöknek, hogy elismerésre méltónak tartjuk a tevékenységüket, és köszönetet fejezünk ki ezért. További jó munkát kívánunk! Bízunk abban, én is bízom abban, hogy a lehetőségek úgy alakulnak, hogy az önök munkafeltételei is javulhatnak, és azt hiszem, hogy ebben mindenki partner lesz a jövőben. Abban is bízom, hogy egy-két év tapasztalata után esetleg úgy lehet majd hozzányúlni ahhoz a jogszabályi környezethez, amelyik a testület munkáját körülveszi, hogy az összhangban lesz a hasonló feladatokat, hasonló típusú munkát ellátó más intézmények és szervezetek tevékenységével, és hasznosan tudják végezni a munkájukat, de kiegészíteni is egymás munkáját. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök asszony. Mielőtt megkérdezem, hogy kér-e valaki szót, átadom az elnökséget avatottabb kezekbe, Szászfalvi László alelnök úrnak. Elnök úrnál már kimentettem magamat, fontos közfeladatot kell ellátnom, de a válaszokat természetesen a szó szerinti jegyzőkönyvből meg fogjuk ismerni, és nem utoljára találkozunk itt a bizottságban. Köszönöm a megértésüket. (Balog Zoltán távozik az ülésteremből.)
(Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök úrnak jó munkát kívánunk a továbbiakban! Képviselőtársaimnak adom meg a szót, ha még van jelentkező. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor először elnök úrnak adom vissza a szót, és utána természetesen a testület tagjainak, ha kívánnak reflektálni.
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) válaszadása, reagálása
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm szépen. Megpróbálok gyorsan végigszaladni azokon a konkrét felvetéseken, amelyek elhangzottak, és valamiféle választ megfogalmazni, amit nyilván a kollégáim majd ki fognak egészíteni.
Államtitkár úr mondta, hogy ombudsmani irányba törekszünk, ha jól értettem a megfogalmazását. Lehetnék most borzasztóan patetikus, talán leszek is, de elsősorban az ügyfeleket szeretnénk szolgálni, és ha lehet, az anyagi igazságot, és ehhez eszközök kellenek. Nyilván azt szeretnénk, ha a hozzánk forduló ügyfelek megkapnák azt, ami nekik jár, ami jogos, hogy fel tudjuk deríteni az ügyeiket, és ehhez nekünk vizsgálati eszközök kellenek. Ha ez az ombudsmanokéhoz hasonló, ezt szívesen vállaljuk, de azt is mondanám az itt szintén említett IPCC-ről, az angol társszervről, hogy neki ennél sokkal, de sokkal erősebb jogosítványai vannak, nekik ugyanis nyomozati joguk van. Tehát nemcsak ombudsmani vizsgálati joguk van, hanem nyomozati joguk is van, és ahogy a beszámolóban is olvasható, ha jól emlékszem, 120 profi nyomozó áll a rendelkezésükre. Ők tényleg utána tudnak menni a dolgoknak, és nemcsak másodkézből származó információk alapján járnak utána. Azt már nem is merem mondani, hogy mire törekszünk, de persze ez lenne az ideális, ha mi is erősebb nyomozati jogosítványt kapnánk, mert akkor tudnánk igazán földeríteni az egyes ügyeket.
Egy blokk hangzott el az ismertség témakörében. Igen, igaz, a kritika, ha úgy tetszik jogos, valóban lehetnénk ismertebbek is, de szerényen, zárójelben jelzem meg az informatikai háttérrel kapcsolatban, és ez nem valamiféle igénybejelentés akar lenni, hogy nálunk nincsen informatikus. Egyébként a weblapunkat meglepő módon úgy hívják, hogy www.panasztestulet.hu, tehát nem lesz nagyon nehéz megtalálni, de az informatikai státuszok száma nálunk nulla. A zárójel itt még nem záródik be, kicsit folytatódik a mondat, mert alelnök asszony volt szíves utalni korábbi önmagamra, az Ombudsmani Hivatalban viszont egy főosztály foglalkozik az informatikai ügyekkel. Még egyszer mondom, hogy az informatikusok száma nulla, és így nehéz versenyezni a nagy informatikai kapacitással bíró társszervekkel eszközök hiányában.
Egyébként igyekszünk ismertté tenni a testületet. Nemrég beindítottunk egy hírlevelet, szórólapokat helyeztünk el a rendőr kollégák segítségével az egész országban, és ezt újra meg fogjuk ismételni. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, valóban eljutnak hozzánk olyan hírek, még parlamenti képviselőtől is, hogy például bement valahol a rendőrkapitányságra, és nem talált rólunk szórólapot. Olyan panaszok valóban eljutnak hozzánk, hogy az általunk kiküldött szórólapok nincsenek ott, nem találják meg, nem kapnak megfelelő felvilágosítást, ez tény, ezek hozzánk érkező visszajelzések. Persze tisztában vagyunk azzal is, hogy a rendőrség egy 40 egynéhány ezres óriási szervezet, amelynek van bizonyos erkölcsi nyomatéka is, és talán ez az egy év még kevés ahhoz, hogy valóban gördülékenyen működjön ez a dolog.
Visszatérve államtitkár úrnak egy másik megjegyzésére, ez a bizonyos 18 ezer kontra 260. Ez is egy szám, de én mondanék egy másikat, és ez talán egy kicsit közelebb visz bennünket a dolog lényegéhez. Annak idején, amikor Angliában létrehozták a társintézményt, akkor nem azt vizsgálták a szociológusok, hogy a rendőrség teljesítménye általában milyen, hanem azt vizsgálták, hogy a rendőrség panasztevékenysége milyen, tehát hogy a rendőrséghez forduló polgárok a panaszaik tekintetében mennyire voltak elégedettek. Ez egyébként szerepel a beszámolóban, a tájékoztatóban, hogy az 1991-ben végzett vizsgálatok szerint az angol ügyfelek 90 százaléka gondolta úgy, hogy a rendőrség elleni panaszokat nem a rendőrségnek, hanem más, független intézménynek kellene kivizsgálnia. Szintén 90 százalék volt elégedetlen azzal, ahogy a rendőrség a panaszát kezelte, és 70 százalék véleménye romlott azután, hogy egy ilyen vizsgálat, illetve egy ilyen panaszeljárás részesévé vált.
Az IPCC maga is foglalkozik elégedettségi vizsgálatokkal, ezt mi egyébként javasoltuk, illetve fölvetettük a mi tekintetünkben is, mert a legjobb tudomásom szerint ilyen elégedettségi, vagy ha úgy tetszik, elégedetlenségi vizsgálatok nem nagyon vannak. Nem tudjuk, hogy mi a helyzet, de valami azt súgja nekem, hogy az angolnál nem lehet sokkal jobb. Tehát ez az igazi, releváns adat, és nem annyira az, hogy hány intézkedés van, és ahhoz képest mennyi panasz fut be hozzánk.
Ami a jogvédőkkel való kapcsolatot illeti, a tagjaink közül ketten ebből a világból jönnek, tehát közvetlen, személyes kontaktus van ebben az irányban. A hozzánk érkező panaszok egy részét egyébként jogvédők juttatják el hozzánk, tehát nem hiszem, hogy a jogvédőkkel való kapcsolat nagyon rossz lenne. Nyilván lehetne ezt is még jobbá tenni a jövőben.
Végül még csak annyit, hogy lehet várni a jogszabály-változásokkal, de van egy-két dolog, ami borzasztóan egyszerű. Tudom persze, hogy Isten és a parlament malmai lassan őrölnek, de azért például azt megváltoztatni, hogy hozzánk is 30 napon belül lehessen fordulni, és nem 8 napon belül, ami egyébként szinkronban lenne a rendőrségi panaszeljárás 30 napjával, ez nem egy megoldhatatlan feladat. Mindössze egy számot kellene csak átírni a törvényben, és ezáltal igen jelentős mértékben megváltozna a helyzet, hiszen csak gondoljanak bele, egy rendőrségi intézkedéssel kapcsolatban 8 nap rendelkezésre álló idő borzasztóan rövid. Ezért kénytelenek vagyunk elutasítani a panaszok egy részét, mert 8 napon túl érkezik hozzánk, miközben a rendőrségi panaszeljárás megindítására nyitva áll a 30 nap. Tehát itt illogikus a szabályozás. Az ilyen kicsi változtatásra - amit nevezhetünk renoválásnak, de én inkább korrekciónak nevezném - még egy kétharmados törvény esetében is könnyen sort lehetne keríteni, még az adott világgazdasági helyzetben is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fráterné dr. Ferenczy Nóra kért szót, utána államtitkár úr következik.
Fráterné dr. Ferenczy Nóra (Független Rendészeti Panasztestület) válaszadása, reagálása
FRÁTERNÉ DR. FERENCZY NÓRA (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm szépen. Három dolgot szeretnék elmondani a bizottságnak, illetve reagálni szeretnék az államtitkár úr által elmondottakra. Egyrészt, hogy a 18 ezer hogyan aránylik a 261-hez, ami hozzánk került. 2006-os adataim vannak, rendőrséghez érkezett panaszok tekintetében. 7520 panasz érkezett be a rendőrséghez panaszeljárás tekintetében, ami nyilván nem feltétlenül mind hozzánk tartozó panasz lenne, mert ebben benne vannak olyan panaszok is, amik közérdekű bejelentésnek számítanak. Hozzánk a rendőrségi törvény 4-5-6. fejezete tartozik, ennek következtében csak arányosítani tudunk, tehát körülbelül 2-3 ezer panasz tartozna a testülethez. Már idén látszik, hogy ugrásszerűen növekszik a panaszok száma, ami azt jelenti, hogy az év végére elérhetjük az ezres nagyságrendet.
Ha ismertté válik a testület, márpedig ez a célja a testületnek, hogy ismertté váljon, akkor elérheti a panaszok száma a 2-3 ezres nagyságrendet is. Ehhez a testület kevés lesz egyrészt. Másrészt ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a súlyos alapjogsérelmek is ugrásszerűen fognak növekedni, de ha arányosítjuk a 260-hoz a 41-et, és csak egy arányszámot vonunk, akkor is látszik, ha ezres nagyságrendben fognak érkezni hozzánk panaszok, akkor nagy valószínűséggel a súlyos alapjogsérelmek és a csekély alapjogsérelmek - amik szintén alapjogsérelmet jelentenek az állampolgárok számára - növekedni fognak. Tehát azt gondolom, senki sem vonhatja azt kétségbe, hogy ennek a testületnek van létjogosultsága Magyarországon.
A másik kérdés a hírverés. Szűkösek a testület anyagi keretei, azt gondolom. A szórólapot említette elnök úr, és valószínű, meg fogjuk ismételni a szórólapokat, és talán plakátokat is tudunk készíttetni. Én azt szeretném kérni a rendőrségtől, hogy ha panasz felvételére kerül sor a rendőrségen belül, akkor írásban hívják föl a panaszos figyelmét arra, hogy ez a testület létezik. Mi ezt már többször kértük. Én voltam kint több rendőrkapitányságon, a BRFK-n és az ORFK-n belül is, és minden esetben megnéztem ilyenkor a jegyzőkönyvet, illetőleg a panaszbeadványt, és azon sajnos nem szerepel a panasztestület, csak az Ombudsmani Hivatal, illetve a Helsinki Bizottság. Ezért ismételten szeretném kérni a rendőrségtől, hogy ezt írásban tegyék meg. Nyilván így ismertebbek leszünk, hiszen azok a panaszosok, akik a rendes panaszeljárás keretében fordulnak a rendőrséghez, tudomást szereznek rólunk.
A hírverésre vonatkozóan még azt szeretném elmondani, hogy a testület szerény lehetőségeivel megpróbál élni, és a testületi tagok például vidéken előadásokat tartanak, meghívott előadóként, egyetemeken ismertetik a testületet és annak munkáját. Tehát megpróbáljuk magunkat így is népszerűsíteni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr kért szót, utána pedig dr. Juhász Imre.
Juhász Gábor államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszadása, reagálása
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem gondoltam, hogy a hozzászólásom nyomán számháborúzni fogunk. Szeretném elmondani, hogy nekem egy panasz is sok, és az lenne a jó, ha igazából egy sem lenne. Azt persze tudjuk, hogy ideák vannak, és a 45 ezer rendőr kollegából, ha nem haragszanak, de legalább egy százalékban mindenféle lehet közöttük, de bármilyen szakmára vonatkozóan, legyen az orvos, jogász vagy író, egy százalékban biztosan van. De szeretném azt is elmondani, hogy az intézkedések egy százaléka 65700 intézkedés. Csak annyiban szeretném ezt lezárni, hogy úgy gondolom, a panasztestülethez beérkező panaszok száma önmagában a létjogosultsággal semmilyen viszonyban nincsen. Ha így tetszettek érteni, akkor ez egy félreértése volt annak, amit én mondtam. Az én megállapításom csak arra vonatkozott, hogy a rendőrség egy nagyszámú testület, biztosan követ el hibákat, mert minden ember, aki dolgozik, az hibát is követ el, és úgy gondolom, hogy a panasztestület minden problémájával együtt is egy nagyon előremutató, közös együttműködés első évét írta.
Fölmerült, hogy mikor jó egy törvényt módosítani vagy a körülményeket javítani. A panasztestületnek, ha betölti szerepét, akkor egy országgyűlési állandó bizottság infrastruktúrájával kell körülbelül rendelkeznie, ez az, ami neki jár a státuszából adódóan. Minden más, ami ettől eltér, azt gondolom, hogy nem megfelelő értelmezése annak a szándéknak, ami létrehozta. Szeretném mondani, hogy ez az országgyűlési képviselői véleményem, ilyen értelemben, mint rendészeti államtitkárnak nincsen arról véleményem, hogy az Országgyűlés milyen feltételeket biztosít a panasztestület munkájához. Én ma azt gondolom, hogy a panasztestület infrastruktúrája összehasonlítható a parlamenti bizottságok infrastruktúrájával.
Szeretném viszont mondani, hogy a rendőrség honlapjáról 1-2 klikkeléssel könnyen elérhető a panasztestület. Ha valaki elemi informatikai érdeklődést tanúsít, a rendőr-rossz intézkedés-panasz ügyben a honlap legelején egy klikkeléssel elérheti. Tehát én úgy gondolom, hogy e téren mindent megtettünk. Ha arra gondolok, hogy végül is a rendőrség maga szállíttatta el a panasztestület által elkészíttetett szórólapokat a rendőrkapitányságokra, és lehet, hogy valahol elfogytak, biztos olyan is van, ahol ki se tették azokat, de van 157 rendőrkapitányságunk, biztosan előfordulhat ilyen is, de nem ez a jellemző. Az a jellemző, hogy a rendőrség együttműködik, és kirakja a szórólapokat.
Szeretném azt is elmondani, nem tudom, a bizottság mennyire ismeri, de a rendőrségnek van két olyan fontos intézménye, amely a téves vagy hibás rendőri intézkedések kivizsgálására hivatott. Az egyik az Ellenőrzési Szolgálat, amely minden olyan vizsgálatot, amelyet el kell végezni, azt hivatásszerűen elvégzi, meglehetősen nagy apparátussal. És van nekünk az úgynevezett RSZVSZ-ünk, amit azt hiszem, az önök anyaga is tartalmaz. Ez az, amit a legtöbb európai ország - mondhatom így, hogy Anglián kívül az összes többi ország - tulajdonképpen arra használ, amire részben önök hivatottak. Azért mondom, hogy részben, mert nem alapjogok kérdésében, hanem konkrét ügyekben jár el az RSZVSZ.
Vagyis csak azt szeretném mondani, ha a bizottság képet szeretne arról, hogy a rendőrségen a téves intézkedések vagy hibás döntések, rossz intézkedés kivizsgálása hogyan történik, akkor nyilván nem a panasztestület az egyedüli hely, ahol ezek kivizsgálását keresni kell, hanem van a rendőrségtől függetlenül működő RSZVSZ, és van ezenkívül az Ellenőrzési Szolgálat, amelynek vezetője itt ül a bizottság ülésén. Vagyis úgy gondolom, hogy a kellő tudás, infrastruktúra, ember, tapasztalat ezekben az ügyekben rendelkezésre áll.
Szeretném hozzátenni, mindemellett úgy gondolom, hogy az eredeti véleményem tartható, mely szerint a panasztestületnek nagyon komoly helye és szerepe van, csak nem úgy kell értelmezni, hogy az ő dolga az összes rendőrségi intézkedéssel kapcsolatos konkrét panaszügy kivizsgálása. Mint ahogy szerintem az sem dolga, hogy nyomozzon, mint ahogy szerintem az sem dolga különben, csak ha személyes érdeklődés van, hogy meghallgasson egy rendőrt, mert a rendőr is ember. Egy hatáskörrel nem rendelkező testület elé citálni a rendőrt, és arra kötelezni, hogy ott egyfajta vallomást tegyen, ehhez van, akinek van kedve, másnak meg nyilván nincs. Ezért van az a fajta hozzáállása a rendőrségnek, szerintem nagyon helyesen, hogy aki kíván élni ezzel, annak ez a lehetőség biztosítva van. Szeretném mondani, hogy a magánvéleményem, amely statisztikailag valószínűleg megegyezik az önével, mely szerint az esetek több mint felében a rendőrnek amúgy igaza volt, és a személyes meghallgatás ezt segít eldönteni.
Szeretném azt is elmondani, úgy, ahogy a 2006-os rossz emlékű demonstrációkezelés, vagy a londoni eset, hisz a testület ott szintén ilyen zavargások utáni szituációban született -mind-mind így születnek a civil ellenőrző testületek -, ezzel kapcsolatban a rendőrök fejében is van egy nem túlságosan jó ízű utóélete 2006-nak. Annak a közel 400 kollegának, aki ott személyes sérüléseket szenvedett, azoknak is van egyfajta élményanyaga 2006 őszéről, ami nem feltétlen egyezik meg adott esetben a sajtóban általában teret kapó véleményekkel. Ezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert lehet, hogy van bizalmatlanság a rendőrség iránt, de szeretném, ha megértenék, hogy van egyfajta látens ellenérzés, egy általunk semmilyen módon nem támogatott - és ezt a jövőben minimálisra kell szorítanunk -, de mégiscsak van egyfajta bizalmatlanság a civil külső vizsgálódók irányában. Úgy gondolom, hogy ezt majd az idő valamilyen feloldja, vagy megoldja.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni azzal, hogy én úgy gondolom, amennyiben az önök munkakörülményein mi, mint minisztérium tudunk bárhol segíteni a jelenlegi viszonyok között, állunk szívesen rendelkezésre, és mindenben próbálunk segíteni, amiben természetesen lehet. Még egyszer jelezném, hogy önmagában az esetszámból nem kell levonni a tanulságot, amit ugyan nem mondtak ki, csak én úgy éreztem, hogy mintha egy kicsit keveselltem volna, hogy hány panasz születik. Szeretném tisztázni, hogy nincsen ilyen összefüggés, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a rendőrség munkájára büszke vagyok, hiszen úgy gondolom, a rengeteg intézkedésből valóban csak nagyon kevés panaszolás érkezik, még ha az RSZVSZ és az Ellenőrzési Szolgálat összes ügyét ideszámítjuk, akkor is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Államtitkár úr biztatására a testület bizalommal fordulhat a minisztériumhoz, és segíteni fognak az elhelyezés tekintetében, hogy komfortosabb körülmények közé kerüljenek, ha jól értettem, és amiben tudnak, segítenek.
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Bocsánat, mielőtt az elnök úr félreértene, nem új házat, nem új bútort és nem új titkárnőket ígértem, mindössze azt mondtam, a jelenlegi viszonyok között, amiben tudunk, segítünk. De érdekességként azért még elmondanám, hogy a minisztériumi adminisztráció költségvetésének mintegy 25 százaléka ment el az idén a válságkezelés nehézségei közepette. Mondjuk ki, túl nagy lehetőségeket ez nem ad, de szeretném jelezni, hogy ilyen körülmények között is igazán gáláns az ajánlat, amit tettem.
Ha elnök úr megengedi, akkor én most elmennék a rendőri szakszervezetekhez.
ELNÖK: További jó munkát kívánunk államtitkár úrnak!
JUHÁSZ GÁBOR államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
ELNÖK: Juhász Imre következik, tessék parancsolni!
Dr. Juhász Imre elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület) válaszadása, reagálása
DR. JUHÁSZ IMRE elnökhelyettes (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönöm szépen a szót. Csak egy gondolat erejéig szeretnék visszatérni az elejére. Itt nem is elsősorban arról van szó, hogy nincs elég számítógépünk vagy bútoraink, inkább a fizikai létére gondoltam, amikor én ezt említtettem. Tudomásul kell venni, hogy egy bérház harmadik emeletén van a székhelyünk, amiből következően sok mindenre nem alkalmas, hiszen ez magán hordja azt, hogy ott lakók vannak, a maguk különböző külső jegyeivel élnek ott, és ezt gondolom én úgy, hogy ez valamilyen szinten méltatlan a testülethez. Tehát ismétlem, nem a tárgyi eszközök hiányáról beszéltem, amikor erről beszéltem.
A másik kérdés a nyilvánosság és az ismertség kérdése. Úgy gondolom, csatlakozva elnök úrhoz is, hogy itt valóban van egyfajta mulasztás, feltehetően a panasztestület részéről is, illetőleg az azt képviselők részéről, hiszen valószínűleg rajtunk, a testületen is múlik az, hogy milyen ismertsége van az országban. Most annyi valóban változott, hogy ezen a bizonyos honlapon elindult egy hírlevél.
Azt gondolom, nekünk arra kell törekedni, hogy további, az ismertséget elősegítő sajtó-megnyilvánulások is legyenek, de személyes kontaktust is igyekszünk kialakítani a jogkereső közönségnek azzal a részével, akik például joghallgatók, és a későbbiekben gyakorló jogászok lesznek, velük kialakítani egyfajta munkakapcsolatot, fellépni különböző rendezvényeiken, és elmondani a testületről, amit egy ilyen rendezvényen el lehet mondani, és megismertetni velük is. Mi egyébként, de különösen a magam nevében mondom, hogy nyitottak vagyunk, nyitott vagyok arra, hogy ilyen különböző szintű nyilvánosság előtt ismertessük meg a testület munkáját, és ne csak az országos médiák figyelmére tartsunk igényt.
Ami az informatikai kérdéseket illeti, itt többen is hangsúlyozták, hogy az Országgyűlés hozta létre ezt a testületet, bírja a kétharmados bizalmat, és elnök úr utalt arra, hogy jelenleg az informatikus státuszunk nulla. Én arra kérném esetleg - bár ezt nem egyeztettem a többiekkel - az itt jelenlevő tisztelt képviselőket is, hogy valamilyen szinten teremtsék meg annak lehetőségét, hogy az Országgyűlés informatikai rendszeréhez csatlakozhassunk ezen a szegmensen, és kapjunk valamilyen informatikusi hátteret, segítséget, és akkor ezen a téren esetleg jobban előre tudnánk lépni. Sajnos már elment államtitkár úr, de úgy gondolom, hogy például az IRM honlapján elférne egy link a panasztestülettel kapcsolatban, és esetleg a kormányzati portál többi részén is. Tehát ezekben azt hiszem, nagyon hamar lehetne lépni.
A plakát ügyéhez visszatérve, ami szintén említésre került itt, most azon leszünk, hogy plakátot is nyomtassunk, és majd ehhez kérjük a rendőrség segítségét, hogy minden rendőrkapitányságon, rendőrőrsön ezek jól látható helyen, a jogkereső közönség számára elérhető helyen kifüggesztésre kerüljenek, hogy ez ilyen módon is növelje az ismertségünket. Balog Zoltán elnök úr utalt arra, hogy az ügyek alacsony számának feltehetően az is oka, hogy az ismertségünk nem megfelelő. Én azt gondolom, hogy ezen a téren minden segítséget elfogadunk, legyen az kormányzati segítség, legyen az az Országgyűlés segítsége vagy esetleg a sajtóé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnök úr először, és utána Kádár András következik. Tessék!
Dr. Kaltenbach Jenő elnök (Független Rendészeti Panasztestület) reagálása
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Csak egy nagyon rövid megjegyzést tennék, még mielőtt a jegyzőkönyvet olvasók netán izgalomba jönnének. Itt elég sokat foglalkoztunk az informatikai problémákkal. Természetesen az Országgyűlés Hivatalának vannak informatikusai, és ha nálunk elromlik a gép, vagy valamilyen zavar van a szoftverben, akkor ők idejönnek, segítenek. Ezt csak azért szeretném hangsúlyozni, mert hogyha az Országgyűlés Hivatalában valaki majd elolvassa ennek a bizottsági ülésnek a jegyzőkönyvét, biztos vagyok benne, hogy kritikaként fog megfogalmazódni felénk, hogy mi azt mondtuk, hogy nincs informatikusunk, holott az Országgyűlés biztosít számunkra. Tetszenek tudni, hogy mire gondolok? Az informatikust nem úgy értettem, hogy technikai segítség, hanem az informatikus ennél sokkal többet jelent. Még egyszer mondom, csak a jegyzőkönyv számára és a hivatal hivatalosságainak megnyugtatására mondom, amit mondok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Reméljük, hogy provizórikusan is megnyugtattunk mindenkit ezzel a kijelentéssel.
Dr. Kádár András Kristóf (Független Rendészeti Panasztestület) reagálása
DR. KÁDÁR ANDRÁS KRISTÓF (Független Rendészeti Panasztestület): Nagyon sajnálom, hogy államtitkár úr elment, mert a rendőrök nyilatkoztatásával kapcsolatban szerettem volna egy kicsit reflektálni arra, amit ő mondott. Nyilván mindenki számára világos, hogy a mi 90 napos vizsgálatunkat és állásfoglalásunkat az országos főkapitány 15 napos eljárás szabályai szerint lefolytatott vizsgálata követi ugyanazzal az üggyel kapcsolatban. Tehát, ha mi nem hallgatjuk meg a rendőrt, és anélkül hozunk állásfoglalást, ezt a rendőrt, amennyiben a tényállás tisztázása szükségessé teszi, az országos rendőrfőkapitány 15 napos eljárásában így is, úgy is meg kell hallgatni. Tehát a kérdés nem úgy merül fel, hogy a rendőr vagy nyilatkozik, vagy nem, hanem úgy merül fel, hogy az eljárás melyik pontján nyilatkozik. Nyilvánvalóan nem várható el tőlünk, hogy teljesen alaposan feltárjuk a tényállást, hogy teljesen megalapozott döntést hozzunk, ha nekünk nem adatik meg ez a lehetőség, és ez az egyes számú jogi érv.
A kettes számú jogi érv, hogy egy ilyen panasz - a panaszos választása szerint - akár az általános ombudsmanhoz is mehet. Márpedig ha az általános ombudsmanhoz megy - nyilván nem abban a fázisában az eljárásnak, mert ahhoz, hogy valaki az általános ombudsmanhoz forduljon, ahhoz előbb le kell folynia a megfelelő közigazgatási eljárásoknak -, de az általános ombudsmannak lesz jogosítványa meghallgatni azt a rendőrt, hiszen ezt az Obtv. számára lehetővé teszi. Mi egy kollektív, kvázi ombudsman vagyunk. Tehát újfent nincsen annak racionálisan indokolható oka, hogy mi ne tehessük meg ebben az ügyben, amit az ombudsman megtesz. Ez volt a két jogi érv, amit szerettem volna hangsúlyozni.
A harmadik érv, amit már itt említettek, hogy azt gondolom, a rendőrség számára is fontos, hogy egy ilyen ügyben a saját álláspontját prezentálja. Ugyanis amennyiben nekünk nincsen a panaszos állítását cáfoló bizonyítékunk, mondjuk egy rendőri nyilatkozat, akkor nem nagyon van más választásunk, mint a panaszos állítását elfogadni. Tehát a rendőrségnek is elemi érdeke az, hogy a saját álláspontját akár olyan módon, hogy az érintett rendőrök nyilatkoznak, a mi tudomásunkra hozza. Ha tisztességesen akarunk eljárni, márpedig tisztességesen akarunk eljárni, akkor egy ilyen kulcsfontosságú bizonyítéknak az elzárása előlünk, nem különösebben szerencsés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy az ORFK vagy a BRFK részéről kíván-e valaki reflektálni. (Nincs jelzés.) Hogyha nincs több kérdés, észrevétel, akkor, ha nem is pontot, de három pontot tennék a végére azzal, hogy valószínűleg a folytatása következik majd hamarosan. Köszönöm szépen mindenkinek a megjelenést, elnök úrnak, a testület tagjainak, a rendőrség képviselőinek, és köszönettel vettük a jelentést és a beszámolót. Köszönöm szépen.
Ezzel ezt a napirendi pontot lezártuk. Köszönjük szépen a jelenlétet, és további jó munkát kívánunk a testület tevékenységében!
DR. KALTENBACH JENŐ elnök (Független Rendészeti Panasztestület): Köszönjük szépen.
Második napirendi pontunk következik, az egyebek. Van-e esetleg valami közlendő egyebekben? Főtanácsadó asszony részéről van-e valami? Tessék!
DR. ARCZT ILONA, a bizottság főtanácsadója: Csak egy dolgot szeretnék pontosítani, hogy a jövő héten rendkívüli időpontban kezdődik a bizottsági ülés, fél 12-kor lesz Hiller miniszter úr éves kötelező meghallgatása, majd azt követően az NCA-t tárgyaljuk, illetőleg egyéb napirendeket. Tehát kedden fél 12-kor lesz a bizottsági ülés.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tehát jövő héten, kedden fél 12-re kell jönni, legyen szíves, mindenki írja be a naptárába. Köszönöm szépen. Van-e más észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor köszönöm mindenkinek a megjelenést, és további jó munkát kívánok!
Az ülést bezárom. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 13 perc)
Szászfalvi László Balog Zoltán
a bizottság alelnöke a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika