EMBCB-19/2009.
EMBCB-142/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2009. május 26-án, kedden, 11 óra 30 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Határozatképesség megállapítása *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása
(a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján) *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter (Oktatási és Kulturális Minisztérium) kiegészítése *
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszadása, reagálása *
Képviselői vélemények, reagálások *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter (Oktatási és Kulturális Minisztérium) reagálása *
A Nemzeti Civil Alapprogram Stratégia tervezetének megvitatása *
Dr. Nagy Ádám elnök (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa) kiegészítése *
Képviselői kérdések, megjegyzések *
Dr. Nagy Ádám elnök (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa) válaszadása, reagálása *
A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/9817. szám)
(Általános vita) *
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) válaszadása *
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válaszadása *
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatályba lépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/9354. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvényjavaslat (T/9355. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) megérkezéséig Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) távolléte idejére Donáth Lászlónak (MSZP)
Nyakó István (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP) Lénárt Lászlónak (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Farkas Flórián (Fidesz) Varga Józsefnek (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Pettkó András (független) távolléte idejére Ékes Ilonának (Fidesz)
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter - Oktatási és Kulturális Minisztérium
Dr. Nagy Ádám elnök - Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa
Bécsy Etelka főosztályvezető - Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Szatmári László főosztályvezető-helyettes - Pénzügyminisztérium
Dr. Papp Imre szakállamtitkár - Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető - Pénzügyminisztérium
Arató Gergely államtitkár - Oktatási és Kulturális Minisztérium
Dr. Pettendi Zsuzsanna szakállamtitkár - Oktatási és Kulturális Minisztérium
Dr. Fekete István mb. osztályvezető - Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Rézmovits Ádám főosztályvezető-helyettes - Pénzügyminisztérium
Barthal-Ruzsa Zsolt (Századvég Alapítvány)
Dénes Gábor titkár - Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa
Kelemen Béla titkár - Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa
Tornóczky Gusztáv kommunikációs vezető - Krisna Tudatú Hívők
Barabás Emese - Európa Ház
Kopiás Gábor - Héliosz Alapítvány
Nagy Bercel titkár - Fidesz/KDNP
Dr. Latorcai Csaba szakértő - Fidesz
Kósa Zsanett gyakornok, joghallgató
Kucsera Tamás Gergely (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa)
Dr. Számadó Tamás főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Till Roland főosztályvezető-helyettes, a parlamenti titkárság vezetője (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Barabás Miklós (Európa Ház)
Szendrák Csilla (Országgyűlés Hivatala)
Breuer Péter (BPI)
(Az ülés kezdetének ideje: 11 óra 30 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság mai ülésén. Kérem vendégeinket, hogy foglaljanak helyet.
Határozatképesség megállapítása
Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel határozatképes. Kérem, hogy a szokott rendnek megfelelően közöljük a helyettesítéseket. Donáth képviselő urat alelnök asszony, Nyakó képviselő urat Godó képviselő úr, Szabóné Müller Timeát Lénárt László, Tóth Gyulát Teleki képviselő úr, Varga József Farkas Flóriánt, Fazekas képviselő urat Balog Zoltán, én helyettesítem, Semjén képviselő urat Szászfalvi képviselő úr és Pettkó képviselő urat Ékes Ilona helyettesíti, míg megérkezik. Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, hogy van-e valakinek változtatási javaslata, hozzáfűznivalója a napirendhez. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, kérem, hogy fogadjuk el a napirendet. Ki az, aki elfogadja? (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a napirendet egyhangúlag fogadta el a bizottság.
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása
(a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján)
Első napirendi pontunk dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása. Isten hozta miniszter urat és az államtitkár urakat, illetve a minisztérium vezetését.
Egy kicsit elhúzódott ez a meghallgatás, mert 2008-ról fogunk beszélni, de azt gondolom, ebben senki nem hibázott, hanem egyszerűen így sikerült egyeztetnünk az időpontot. Most lehetősége van miniszter úrnak arra, hogy a saját beszámolóját kommentálja, hogy kiemeljen olyan dolgokat, amelyek elsősorban a mi bizottságunk hatáskörébe tartoznak, majd utána kérdések és válaszok következnek. Parancsoljon, miniszter úr.
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. A sors úgy hozta, hogy néhány héttel ezelőtt találkoztunk egy másfajta jogi apropóból, én akkor is jeleztem és most is, ahogy minden évben, a korábbi évben történtekről tényszerűen, más tekintetben, néhány gondolatban áttekintésszerűen és a tisztelt bizottság jog- és hatáskörébe tartozó kérdésekről, amelyek kormányzati feladatellátását az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve vezető minisztere végzi, elmondom a véleményemet, és beszámolok.
Először kérem, engedjék meg, hogy a bizottság hatáskörébe tartozó kérdések közül az egyházakkal való kapcsolattartás ügyéről szóljak. Megítélésem szerint a kormányzat, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Magyarországon bejegyzett intézményfenntartó egyházak között a viszony kiegyensúlyozott. Minden olyan kérdés, amely megvitatásra érdemes, vagy éppen olyan, amely vitás, egy kialakított fórumon keresztül, jól működő mechanizmuson keresztül kerül megtárgyalásra.
A kormányzatnak az a szándéka, hogy ezt a fajta és ezt a minőségi kapcsolatot tartsa, hogy minden olyan kérdés, amely bármely egyház részéről, vagy adott esetben több egyház által közösen képviselt álláspont esetén felmerül, azt ne valamiféle hirtelen és spontán módon, hanem rendszerjelleggel és mechanizmusszerűen kialakított fórumokon tudja megbeszélni. Ez nem feltétlenül az elmúlt év eredménye csak, de azok a tények, amelyeket ismertetni fogok, azt bizonyítják, hogy a korábbi években, a 2006-tól kialakított rendszerek működnek, stabilak. Ezzel, illetve ezekkel kapcsolatban sem az egyházaknak, sem a kormánynak változtatási igénye és változtatási szándéka nincs.
A tavalyi évben miniszteri szintű egyházakkal való személyes találkozás, illetve tartalmi megbeszélés hat alkalommal zajlott le. 2008. április 22-én az intézményfenntartó egyházak közül az úgynevezett négy nagy egyházzal hosszú megbeszélést folytattunk a finanszírozásról, az 1+1 elvének bevezetéséről, illetve az egyház-finanszírozás hosszú távú átalakításáról és egy szakértői bizottság felállításáról. Június 19-én ülésezett a Vatikáni Magyar Vegyes Bizottság, itt többek között egyházi közgyűjteményi és rekonstrukciós támogatások 2009-es költségvetésben biztosított jobb pozícióiról esett szó.
Szeptember 25-én a zárszámadási egyenlegrendezésről, illetve a 2009. évi egyházi célú költségvetés előzetes számairól volt szó. Október 29-én az egyház-finanszírozás már elkészített munkaanyagáról, amiről az előbb említett egyik ülésen szó volt, illetve a 2009-es módosított költségvetésről tárgyaltunk. November 11-én az előbb említett egyházakon kívüli intézményfenntartó egyházakkal történt megbeszélés az egyházi célú támogatásokról, illetve a jelzett egyházak különböző igényeiről. Értelemszerűen ezek nem, vagy nem minden esetben foghatók össze egy csoportba, mert egymástól eltérőek lehettek, itt például erről volt szó. Már erre az évre csúszott át, de most érdemes szólni a január 20-i találkozóról, ahol többek között az egyház-finanszírozás tapasztalatairól, a pedagógiai szakmai szolgálat szerződésének meghosszabbításáról, a költségvetés helyzetéről volt szó.
Én úgy gondolom, hogy a miniszteri szintű találkozók gyakorisága, más tekintetben az ottani tartalom a bevezetőben elmondott mondataiban részben a kialakított mechanizmusok működőképességéről, részben pedig, hogy ezt mindkét, illetve minden fél érdemben akarja és tudja használni, alátámasztja. Ezen miniszteri szintű találkozók mellett 2008-ban közel 20 szakértői egyeztetés zajlott. Ezeket a szakértői egyeztetéseket az egyházi kapcsolatok titkársága szervezte. Témáik döntő többségében az egyház-finanszírozás kérdései, illetve az egyház-finanszírozás voltak, de értelemszerűen más, akár az egyes egyházak által fölvetett kérdések is szerepeltek.
Az egyház-finanszírozás átalakításáról és annak tapasztalatairól érdemes szólni. Én azt a rendszert, amelyet a korábbiakban javasoltunk, javasoltam, és azt a rendszert, amelyet részleteiben is megbeszéltünk az egyházakkal, kérem, engedjék meg, hogy az egyszerűség kedvéért most az 1+1 elve alapján működő rendszernek nevezzem, amit igazságosnak, helyesnek és az első tapasztalatok alapján jól működőnek látok. A tisztelt bizottság előtt értelemszerűen ennek minden részletét kár lenne most, már csak az idő megtakarítása céljából is részletezni, de a dolog lényege, hogy az egyes egyházak számára a magyar állampolgárok által felajánlott adórészt tekintsük egynek, és ezt az egy egységet egészíti ki a köztársaság költségvetése úgy, hogy ez nem haladja meg az egy százalékot. A korábbiakban nagyon különböző okok miatt hol így, hol úgy változott ennek százalékos mértéke. Erre kár most itt egy történeti áttekintést tenni, inkább a tényekről szeretnék beszámolni.
Az első ilyen, immáron gyakorlatban lebonyolított, és nem a megalkotás valamiféle prognosztizációját jelentő tétel a következő: a 2008. augusztus végi APEH-adatoknak megfelelően került megállapításra a 2009. évi szja 1 százalékos költségvetési előirányzata. Az adóhivatal január első felében hozta nyilvánosságra a 2008. év végi adatokat. Ez alapján az állítható, hogy az eredeti előirányzathoz képest az egyházakat további 311 millió forint kiegészítés illette meg azáltal, hogy az 1+1 elv úgy működött, hogy ennek tényleges tétele a korábban a költségvetésben megjelölthöz képest több volt, ez a tétel 311 millió forint. A költségvetési előirányzatnak megfelelően az összeg január végén, törvényes határidőn belül kiutalásra került. A 311 millió forint néhány hetet igénybe vett, de ennek jogosságát és a kiutalást senki nem vitatta, majd ez is megtörtént.
Tisztelt Bizottság! Nagy jelentőséget tulajdonítok annak a szakértői bizottságnak, amelynek munkája eredményeként 2008-ban egy egységes finanszírozási rendszer elfogadása, illetve az egyházak és a kormány, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve más társminisztériumok úgy jutottak egységre, hogy ezt, amikor miniszteri szintű találkozó keretében tárgyaltuk, mind az egyházak képviselői külön-külön és együtt, mind a kormányzat teljesnek tartotta. Kiegészítésre nem szorult, és olyan dokumentumnak tekintette minden érdekelt fél, amely egyébként az átláthatóság, a közös értelmezhetőség, az öngondoskodás és a kiszámíthatóság elvét helyezi előtérbe. Ennek részletes lebontása a gyakorlatban, azt gondolom, az 1+1 elvén nyugvó finanszírozási résszel megfelelő lett.
Az elmúlt évben, 2008-ban, épp az egyházi bizottság, az önök bizottsága, illetve az oktatási bizottság együttes és közös ülésen tárgyalta nem egészen egy évvel ezelőtt az Állami Számvevőszék jelentését. A bizottságok előtt itt lefolytatott vitán mindannyian részt vettünk, ott az egyházi kiegészítő normatíva, a közoktatási kiegészítő normatíva jobb rendszerét kívántam. Ezt a továbbiakban is tartom, ugyanakkor meg kell mondanom, hogy ez a 2008. év végéig kormányrendeleti szinten nem született meg. Mi az Oktatási és Kulturális Minisztériumban ennek, a közoktatási kiegészítő normatíva kiszámítási módjának minden részletét elkészítettük.
Úgy gondolom, hogy olyan, elsősorban az önkormányzatokkal, illetve az önkormányzatok által fontos adatokat szolgáltató és azt feldolgozó Pénzügyminisztériummal bizonyos értelmezési kérdések maradtak még nyitva, egyébként egyetlen tétellel kapcsolatosan, hogy tudniillik bizonyos étkezési hozzájárulás mennyiben számítható bele, vagy mennyire nem számítható bele az egészbe. Ez összegszerűségében jelentősebb, és ez akadályozta a teljes képlet összeállítását. Az a szándékom, hogy ezen kiegészítő normatíva teljes és pontos kiszámítási módja megalkotásra kerüljön, ez a továbbiakban is fönnáll.
Szeretnék néhány szót ejteni az olyan intézményfenntartó egyházakról, amelyek nem a négy nagy egyház körébe tartoznak. Az ő, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a kormányzat közötti viszonyt egy olyan átfogó kategóriával lehetne illetni, hasonlóképpen, mint az előbb említetteknél, ahol a kiszámíthatóság és kiegyensúlyozottság jelzőt érdemes és fontos használni, miközben természetesen külön szabályokkal, külön törvényekkel, külön ítéleti meggyőződéssel egymástól is különálló egyházakról van szó. Az ő esetükben sem tapasztaltam akár egyenként, akár csoportosan olyan kérdést, amelynek megvitatása vagy nyugvópontra helyezése ne lett volna megoldott, vagy, hogy ők bármilyen módon a kialakított mechanizmusokat elutasítanák. Sőt, azt gondolom, fontosnak tartják, hogy ezek működtek és működnek.
Értelemszerűen a legkülönbözőbb szervezettséggel, más tekintetben intézmény-fenntartási gondokkal, és persze anyagi lehetőségekkel bíró egyházakról van szó. Egyetlenegy olyan nincs, amelyik, ha külön jelezte tárgyalási szándékát, azt a titkárság ne fogadta volna, vagy amikor közösen tettek nyilatkozatot vagy kérést, akkor ez ne került volna megbeszélésre és orvoslásra. Így aztán egységesen azt mondhatom, hogy a köztársaság kormánya és a Magyarországon működő intézményfenntartó egyházakkal való viszony rendezett, kiegyensúlyozott, és nincs, illetve nem látok egyetlenegy olyan kérdést, vitát, amelynek megtárgyalása a jelen kialakított mechanizmusokban ne lenne lehetséges.
Kérem, engedjék meg, hogy a következő néhány percben a nemzetiségi oktatásról, a nemzetiségek kérdéséréről, az oktatás szakmai feltételeiről és feladatairól szóljak. Munkatársaim készítettek egy olyan áttekintő táblázatot, amely különböző, az elmúlt húsz évben kiragadott évekből jól bemutathatóan a nemzetiségi intézményrendszer változását tanulmányozza. Nemzetiségi óvoda hazánkban, a 1990-91. tanévben 287 darab volt, ez a 2007-2008. tanévben 309. Egyébként az évezredfordulón ez magasabb volt, 2003-ban csökkent, 2007-ben pedig még magasabb, de csökkenő számot mutatott, mint 1990-ben. A nemzetiségi óvodába járó gyermekek száma azonban nőtt. 1990-91-ben 14.009, az előbb említett 2007-2008. tanévben 19.446.
Az általános iskolák száma 1990-91-ben 322, a 2007-2008. tanévben 409. Ez a 409 csak a 2003-2004. tanévnél alacsonyabb, magasabb az összes többinél. A nemzetiségi általános iskolás tanulók száma, míg 1990-91-ben 44.545, addig 2007-2008-ban 55.158. Ez az 55 ezres szám gyakorlatilag az évezredfordulótól kezdődően változatlan, legföljebb néhány százas eltérés mutatkozik.
Ezek a számok, az intézmény- és gyermeklétszámok érdemes összehasonlítást mutatnak vagy mutathatnak általában a magyar közoktatás helyzetével, hiszen a magyar közoktatásban, ebben a durván 1,5 évtizedben, 20 évben igen jelentősen csökkent, illetve folytatódott a tanulói létszám csökkenése. Az, hogy az ország egészében a tanulólétszám csökkent - mondok néhány számot -, egy kicsit hosszabb periódusban alakult így.
1980-ban 1 millió 180 ezer általánosiskolás-korú gyermek volt, jelen pillanatban ugyanez a populációrész 796 ezer. Egyik tanévről a másikra durván 20 ezerrel csökkent Magyarországon a tanulólétszám. Az évezred második évtizedének elejére fogja elérni az alsó holtpontot - ez 760 ezer körüli lesz -, és utána a szakértők szerint egy stagnálás, majd enyhe emelkedés várható.
Hogyha ebbe az egészbe, a teljes környezetbe helyezzük bele a nemzetiségi intézményrendszert, és nézzük az általános iskolába járó diákok számát, látható, hogy 1990 óta enyhe emelkedés, illetve a szinten maradás a jellemző, ami azt jelenti, hogy relatíve többen járnak nemzetiségi iskolába, ami részben a feltételeket, részben az ott folyó nemzetiségi oktatás színvonalát dicséri. Nyilván azért járatják többen - itt kisgyermekekről van szó, 6-14 éves gyermekekről - nemzetiségi iskolába gyermekeiket, mert úgy gondolják, hogy a nemzetiségi identitás megőrzéséhez, a nemzetiségi anyanyelv megtartásához és jó elsajátításához ez fontos, illetve az ott működtetett intézményrendszer színvonala alkalmas erre.
Azt gondolom, hogy ezek olyan fontos tételek, amelyekből hosszabb távon is érdemes következtetéseket levonni. A finanszírozás kérdésében és egyes konkrét esetekben mindig voltak, és azt gondolom, hogy lesznek is problémák. Nem volt egyetlenegy eset sem, amikor ezt a minisztérium, illetve az ezzel foglalkozó minisztériumi részleg megfelelő módon ne tudta volna orvosolni vagy megbeszélni.
A pedagógus továbbképzésekről, illetve a nemzetiségi oktatás teljes kérdéséről 2008 decemberében az Oktatási és Kulturális Minisztérium egy olyan, a nemzetiségi oktatást is magában foglaló jelentést készített a kormány számára, amely természetesen hozzáférhető, nyilvános.
Szeretnék néhány gondolatot ejteni az európai uniós pályázatok, elsősorban a regionális operatív programok pályázatainak lebonyolításával kapcsolatos kisebbségi, illetve nemzetiségi önkormányzatok véleményét is magába foglaló tételről. A kisebbségi és a közoktatási törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek nevelésében, oktatásában részt vevő intézmények esetében 8 fős csoport-, illetve osztálylétszámot határoz meg, és a pályázati kiírások tervezése során a kapacitáskihasználtság tekintetében e szempont kerüljön figyelembevételre; így szólt a javaslat.
Ugyanakkor vannak bizonyos olyan pályázatok, itt elsősorban az anyanyelvi oktatást biztosító iskolák infrastrukturális pályázatára is gondolok, amelyben a nemzetiségi intézményeket fenntartók pályázatai kérés szerint prioritást élveznek. Persze nincsen olyan csoport, amelyik ne magának kérne prioritást, ez az érdekképviselet, az érdekvédelem egyik lényege, ugyanakkor arról számolhatok be, hogy olyan pályázatokat, olyan színvonalú pályázatokat nyújtottak be, amelyek külön kiemelés nélkül is a nyertes, illetve a magasan pontozott pályázatok közé tartoztak.
Tisztelt Bizottság! Az elmúlt évben, illetve az idei év első hónapjaiban, a sajtóban és a nyilvánosság előtt is több módon fölmerült az esélyegyenlőségi főigazgatóság működése. Ennek kapcsán én már ismertetett intézkedéseket tettem, egy összefoglalót készítettem a tisztelt bizottság számára, amely részben tematikusan, más tekintetben kronologikusan minden részletet összefoglal. A legközelebbi jövőben az általam elrendelt, és nemcsak egy évet, hanem 2006 egészétől 3 évet magába foglaló, az esélyegyenlőségi főigazgatóság teljes tevékenységét áttekintő vizsgálat lezárul, ennek minden részlete, értelemszerűen akkor, amikor ez a lezárás megtörtént, nyilvánossá válik. Úgy gondolom, hogy azok a pályázatok és azok a programok, amelyeket az esélyegyenlőségi főigazgatóság elindított, ezek az ország és a pályázatokon részt vevők számára is előnyösek voltak, ezért ezeket a pályázatokat a továbbiakban is folytatni kívánjuk.
Semmilyen anyagi visszaélésre, más tekintetben semmilyen olyan anyagi akadályra nem derült fény, amely a pályázatok eddigi lebonyolítását vagy a további folytatást megkérdőjelezné. Tehát szeretném megerősíteni, hogy az a szakmai tevékenység, amely az esélyegyenlőségi főigazgatóságon folyt, azt helyesnek értékelem, a programok tematizálása, más tekintetben az oda beérkezett pályázatok és a döntések is megfelelő módon folytak. Ott, ahol elsősorban ügyirat-kezelési problémákat, a dokumentumokkal való nem szabályos bánásmódot tapasztaltunk - egészen pontosan akarok fogalmazni -, az ügyiratkezelés minden részletét elsősorban talán figyelmetlenség miatt nem teljesítő részek voltak, ott a szükséges intézkedéseket megtettük, de ezek a programok értékelését nem veszélyeztették, és anyagi visszaélésekre való utalást nem tartalmaztak.
Abban az esetben, amikor úgy láttam jónak, hogy minisztériumon belül nem kezelhető kérdés vált világossá, akkor a szükséges intézkedést megtettem, és erről a legnagyobb nyilvánosság előtt beszámoltam. Innentől kezdődően, magától értetődően ez más állami szervek hatásköre. Szeretném megjegyezni, hogy azóta sem én, illetve a minisztérium sem az ügyészségtől, sem a rendőrségtől nem kapott visszajelzést; nyilván intézik és teszik a dolgukat. Az említett eset kivételével azonban sem azelőtt, sem azóta egyetlenegy olyan kérdés nem merült föl, amelyik akár mechanizmusszerűen, akár pedig önmagában a minisztériumon belül ne lett volna orvosolható, következésképpen ez így folyik a továbbiakban is.
Arról szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a közeli jövőben, ez azt jelenti, hogy még a parlament tavaszi ülésszaka idején, együttműködve a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal, úgy döntöttünk, hogy ennek a területnek az összehangoltabb és még színvonalasabb tevékenysége érdekében mindkét miniszter egy-egy miniszteri megbízottat fog kinevezni. Ez azért is lényeges, hogy mindkét minisztériumban azonos szinten, azonos magas szinten vezessék a területet. A személyi javaslatok előttem vannak, az elkövetkező hetekben ezt én be fogom jelenteni. Értelemszerűen az, hogy az esélyegyenlőségi főigazgatóság, mint szervezeti egység tovább folytatja a működését, ez evidencia.
Az elmúlt hónapokban, amikor a felsőoktatásért felelős államtitkár felelősségi és ellenőrzési körébe tettük a feladatot, ennek többek közt az volt az oka, hogy nagyon sok pályázat, illetve egy megnevezett ügy, a mentorpályázat a felsőoktatáshoz kötődik, és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával való kapcsolatot is jelzi, ezért ezt célszerű volt megtenni. Úgy gondolom, hogy Manhertz államtitkár úr minden részletet, a részleteken kívül az egészet is nemcsak magas színvonalon felügyelte, hanem rendezte is, következésképpen e program folytatása sem ütközik akadályba.
Tisztelt Bizottság! Számos olyan részlet van, ami bármely területen feleleveníthető, én úgy gondoltam, hogy az egyházakkal, az esélyegyenlőséggel, a kisebbségekkel, illetve a nemzetiségekkel kapcsolatos elmúlt évi tevékenységet ebben a durván fél órányi bevezetőben kívánom összefoglalni. Bármely olyan kérdésben, amely elhangzott, vagy bármely olyan kérdésben, amelyet nem említettem, de a bizottság, vagy a bizottság tagjai rákérdeznek, kíváncsiak rá, arra szívesen és tehetségem szerint válaszolok. Kérem, fogadják el ennek megfelelően a beszámolót. Elnök úr, köszönöm szépen.
Képviselői kérdések, észrevételek, megjegyzések
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Most van lehetősége a bizottság tagjainak arra, hogy kérdéseket tegyenek föl, álláspontot fogalmazzanak meg. Ki akar az első hozzászóló lenni? Varga képviselő úr, parancsoljon!
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Miniszter úr meggyőzött engem beszámolójában a mentorprogrammal kapcsolatban, de szeretném jelezni egyfelől, hogy az a probléma, amely az ön minisztériumában előkerült, halál komoly probléma, mert ezt megelőzte az Állami Számvevőszéknek egy tanulmánya, amely arról szólt, hogy az elmúlt 10 évben a magyarországi cigányság integrációjára költendő pénzek elég rossz hatékonysággal voltak elköltve, és ha úgy tetszik, a mentorprogramban folyamatba jött az a bizonyos problémás ügy.
Szeretném miniszter urat tájékoztatni arról, hogy ma már a kommunikáció arról szól, röviden és tömören, hogy cigánypénzek tűntek el, és úgy tűnik, hogy romák, cigányok lopták el. Tehát én nagyon örülnék annak, ha az ön minisztériumában ez a vizsgálat lezárulna, és fehéren-feketén kimutatná, hogy ez nem így történt, mert a kisebbségi roma kommunikáció ma arról szól - a C Rádiót hallgatva tegnap, tegnapelőtt -, hogy megpróbálják ezt az ügyet a magyarországi cigányság irányába eltolni. Én azt gondolom, hogyha cigánypénzek tűntek el, akkor meg kell keresni a felelősöket, és ez irányban szeretném kérdezni miniszter urat erről a témáról.
Az a kérdésem, lezárult-e már az a vizsgálat, amelyet ön kezdeményezett. Voltak-e ennek a vizsgálatnak eredményei? - mert erről nem beszélt miniszter úr. Ne adj' Isten, vannak-e felelősök? - erről sem beszélt. Szeretném megkérdezni miniszter urat e téma kapcsán, hogy miután nem kis személyiség próbálta önt személy szerint is belekeverni ebbe az ügybe, maga Mohácsi Viktória nyilatkozta, hogy a minisztériumból az elmúlt x évben 60 milliárd forint tűnt el, ami a cigányság pénzét illeti. Ő úgy fogalmazott, hogy a szálak a miniszter úrig vezetnek. Kérem, nyugtasson meg bennünket, hogy ez egy valótlan állítás.
Kérdezném még miniszter urat más témában is. 2002-ben azt kérdeztem miniszter úrtól, amikor kinevezték, hogy kívánja-e a nemzetiségi kultúrára legalább azt a 100 milliót visszatenni, amit az előző kormányok adtak. Ez arról szólt, hogy nemzetiségi költők, írók pályázhattak, aztán ez a pénz megszűnt. Az a kérdésem, hogy 2008-ban a nemzetiségi kulturális pályázatokra mennyi pénzt költött a minisztérium.
A sajtóból tudjuk, hogy most a kisebbségi ösztöndíjak kifizetésével is gondjai voltak a minisztériumnak. Kérdezem, hogy hol tartanak a kifizetések, és hogy miért nem tudták időben a hátrányos helyzetű diákoknak kifizetni az ösztöndíjat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Teleki képviselő úr, aztán Szászfalvi képviselő úr.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Azért kértem szót, mert az elmúlt 10 évről már nagyon sokszor tárgyaltunk, akkor is, amikor kihelyezett bizottsági ülésen tárgyaltuk az elmúlt évtized romaügyi forrásait. Azt követően többször is szóba került, és talán meg is állapítottuk azt, hogy azzal, amit Varga képviselőtársam mond, azzal ellentétesen látja a képviselők többsége, és úgy gondolom, a társadalom is, hogy a romákra szánt forrást több célban nemcsak romák vették igénybe, hanem nem romák is, innentől kezdve ez már nem kérdés.
A másik oldal, én már nagyon sokszor elmondtam, és továbbra is ezt tartom, hogy azok a források, amelyek abban a bizonyos jelentésben voltak, több esetben pozitív kicsengésűek az én olvasatomban. Ha csak az ön által vezetett Magyarországi Cigányokért Közalapítványra térek ki, amelyet Varga József képviselőtársam vezetett, ott is több milliárd forintot használtunk föl évente, és abban sem volt visszaélés, és az is elérte a magyarországi romákat, és ha ez nem így lett volna, ön sem végezte volna jól a feladatát. Ezért azt gondolom, mindenképpen fontos azt kijelentenünk, hogy azok a források, amelyek romaügyre megjelentek, több esetben nagyon jó célt szolgáltak, és nagyon jó irányt vettek, mert még egyszer mondom, ön a közalapítvány elnökeként felügyelte ezt a bizonyos forrást, minden évben több milliárd forintot, és azt gondolom, jól hasznosultak a források.
Épp ezért azt gondolom, az a kérdése, hogy hogyan sáfárkodtunk, hogyan nem ezekkel a pénzekkel, a miniszter úrnak ezt a kérdést nem nagyon lehet feltenni, még megfogalmazni sem - bár ön megteheti, mint képviselő -, csak jelezném, hogy miniszter úr azt tette, amit kellett tennie akkor, amikor elindította azt a vizsgálatot, amellyel kapcsolatos kérdésére nyilván válaszolni fog a miniszter úr. Egyébként az én olvasatomban miniszter úr ezt a választ már meg is adta, hogy abban az esetben, ha valamilyen problémát vélnek, hogy nem úgy működnek a programok, ahogy kellene, akkor az az eljárás, amit miniszter úr is tett, hogy a nyomozó hatóságok vizsgálják ki, hogy valóban történt-e jogsértés, vagy nem. Ha nem történt jogsértés, akkor tovább kell mennie az életnek, és folytatni kell a munkát.
A másik az ösztöndíjak kérdése, amely kérdések több szinten is megjelennek. Részben a tárcánál, részben a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál jelentkezik, ahol mindkettő összegében és reálértékében is azt a szintet mindenképpen tartja, amely fontos abban az értelemben, hogy az elmúlt időszakban hogyan szinkronizálta a tanulókhoz. Ezért azt gondolom, mindenképpen fontos az, hogy ma is lehet látni, az elmúlt kormányzati ciklusokhoz képest, hogy sokkal több forrás és sokkal több lehetőség áll rendelkezésükre, mint valaha. Ezt azért mondom, mert reálértékében, ahogy a tanulói létszámot mondta miniszter úr, így egyértelmű ez a kérdés.
Persze több pénz kellene egyetlenegy téren, ezt elmondtam már miniszter úrnak is, és most is mondom, a főiskolára és egyetemre járó felnőttek ösztöndíját meg kellene erősíteni. Ha a tavalyi évet nézzük a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál közel 60 millió forint maradt bent a közalapítványnál, amit nem tudtak kifizetni ösztöndíjakra. Ez nem vigasz arra, hogy esetleg miért nem, mert én látom a másik oldalát is, hogy talán nem volt kellőképpen jól meghirdetve, vagy kellőképpen szigorú a rendszer, de tény, hogy bennmaradt 60 millió forint. Ezt a 60 millió forintot szívesen látnám arra, ha felnőttek is kapnának, akik főiskolát, egyetemet kezdenek el, és valamilyen ösztöndíjrendszert ott is kialakítanánk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Szászfalvi képviselő úré a szó.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm én is miniszter urat, illetve munkatársait. Nagyon röviden szeretnék visszatérni az egyházak közoktatási kiegészítő normatívájával kapcsolatos Állami Számvevőszék által készített jelentésre, hiszen ez az elmúlt évben jelent meg, illetve került nyilvánosságra. Kicsit talán már lerágott csontnak minősíthető, de most én tovább szeretném rágicsálni, ha lehet, de röviden.
Sokféle magyarázatot és túlmagyarázatot is hallottunk már ezzel kapcsolatban, és sokféle formában, de miniszter úrtól szeretném konkrétan és egyértelműen hallani, hogy tulajdonképpen miért vonja kétségbe a minisztérium ennek a jelentésnek a valódiságát. Mindig össze volt kapcsolva az új kormányrendelet megalkotásával ez a kérdés, legalábbis, amikor mi erről tárgyaltunk, mindig a pandantja volt az, hogy majd megalkotják a kormányrendelet, de mint hallottuk, ez eddig még nem sikerült. Ezt is szeretném kérdezni miniszter úrtól, hogy mikor várható, hogy ez konkrétan megjelenik.
Annak idején többen elmondták, én is elmondtam, hogy bár lehet összefüggés a kettő között, de ez egy múltbeli dolog, a 2005-2006-os éveket érintő kérdés. Azt gondolom, az akkor érvényben lévő jogszabályok alapján kellene lezárni ezt a történetet és rendezni ezt a kérdést az egyházakkal, illetve nem is az egyházakkal, hanem az intézményekkel, merthogy oda kellene kerülnie ennek a forrásnak, és azt követően egy új jogszabály megint egy újfajta jövőt, jövőképet jelent. Ilyen módon én nem látom az összefüggését ennek a kettőnek.
A másik, amire szeretnék rákérdezni, miniszter úr arról beszélt, hogy az elmúlt esztendőben 20 szakértői tanácskozás, találkozó volt. Ha lehetne erről egy kicsit konkrétabban hallani, hogy milyen témákat érintettek ezeken a szakértői egyeztetéseken, esetleg, hogy milyen felvetések, milyen javaslatok hangoztak el, és hogy mi volt ezzel kapcsolatban a minisztérium álláspontja, és hogy közeledtek-e egymáshoz ezek az álláspontok; talán valamiféle zseniális jövőkép kezd-e kibontakozni. Ez a vicc része volt, de valamiképpen alakítja-e a jövőt, a jövőképünket ez a találkozó?
Nagyon röviden szeretnék még rákérdezni arra, nem felmelegítve régebbi témákat, de az elmúlt napokban jelent meg egy hír, hogy a Szcientológiai Egyházzal kapcsolatosan per vagy perek indultak, a magyarországi Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyvében folyamatosan és most is megjelent az erre vonatkozó rész. Van-e esetleg valamilyen tapasztalata miniszter úrnak ebben az ügyben? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én kérnék szót alelnök úrtól.
(Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Megadom a szót elnök úrnak.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Vissza szeretnék térni a két ÁSZ-jelentésre, amelyről már szó volt. Mindkettő az elmúlt évben készült el, és én megértem Teleki képviselő úr miniszteri ambícióit, hogy miniszter úr helyett próbált választ adni Varga képviselő úr kérdésére, nem is vonom kétségbe, hogy közös érdekünk - és erről mindig tanúbizonyságot tett képviselő úr -, hogy valóban átlátható módon és a lehető legjobb színvonalon történjen mind a kisebbségi, mind az egyéb oktatási támogatások folyósítása a pályázati pénzek terén. De nem olyan egyszerű ez az ÁSZ-vizsgálattal kapcsolatos dolog. Ezt az Állami Számvevőszék feketén-fehéren kimutatta, és egy kihelyezett ülésen valóban nagyon komolyan megtárgyaltuk ezt, hogy körülbelül 10 százaléka az a romaügyekre fordított támogatásoknak, amelyekről bizonyítható, hogy romákhoz érkezik célba. Ez nem arról szól, hogy 90 százalék korrupció, természetesen ezt nem állítottam, de nem tudjuk pontosan, hogy mi is történik a maradék 90 százalékkal, és persze részben adatkezelési problémák is vannak.
Amit nagyon furcsának tartok, hogy ne mondjam, elképesztőnek, az az, hogy ez a jelentés már több mint fél évvel ezelőtt elkészült, azaz lassan most már egy éve megvan, és amikor Kiss Péter urat meghallgattuk, mint miniszterjelöltet, akkor kiderült, hogy ő nem tud erről a jelentésről. Ez azonban nemcsak a minisztérium munkáját érinti, hanem az egész kormányzat munkáját, sőt miután 10 évről van szó, az előző kormányok munkáját is.
Tehát én azt gondolom, hogy olyan komoly, nagy horderejű vizsgálat volt ez, amit nem lehet azzal elrendezni, hogy tulajdonképpen alapvetően rendben vannak ezek a dolgok, ebben ugyanis közös a felelősség, és nem is csak a jelenlegi kormánynak. Fontos, hogy egy olyan rendszert kezdjünk el működtetni, ahol ebben a társadalmilag nagyon feszült témában ki merünk állni a választópolgárok elé, és azt tudjuk mondani, hogy ez garantált és követhető, hogy nincs olyan kisebbségi ügyre fordított támogatás, amely más célra érkezne meg. Szerintem ez annál komolyabb dolog, minthogy azt mondjuk, az egyes részvizsgálatok azt mutatják, hogy minden rendben van.
A másik része, amelyre Szászfalvi képviselő úr utalt, én nem gondolnám, hogy ez egy lerágott csont lenne, mindaddig, amíg a minisztérium nem nyilatkozik arról, hogy mi is a sorsa annak az összegnek, amivel az egyházi iskolákba járó diákoknak tartozik a költségvetés, a 2,6 milliárd forinttal. Az Állami Számvevőszék jelentésének komolyan vételéről, illetve nem komolyan vételéről van szó, úgyhogy ezt mindenképpen meg kell jegyezni ebben az ügyben.
Hozzám elég gyakran érkeznek egyébként nem is elsősorban a nagy egyházak részéről, hanem kisebb vallási közösségek részéről levelek, melyek arról szólnak, hogy a hitoktatásra szánt összegek nagy-nagy késéssel érkeznek meg ezekhez a szervezetekhez. Úgy tudom, hogy például több olyan egyház van - nem tudom pontosan a folyósítás ütemét, hogy egyszerre folyósítják vagy külön, és ezúttal ez után érdeklődnék -, amelyik még a márciusra járó pénzt sem kapta meg. Ezek elég kispénzű hitoktatók, akik ezt a munkát végzik, tehát a kisebb egyházaknál nagyon nehéz ezt a dolgot megelőlegezni; a nagyobb egyházaknál egyszerűbb kiegyenlíteni, hiszen központilag osztják szét ezeket a pénzeket.
Fölmelegítenék én is egy régi dolgot még, ha a miniszter úr ebben egyértelműen állást foglalna, az egy jó dolog lenne. Éppen a visszaélések miatt régóta javasoljuk ezt képviselőként, hogy a civil 1 százalékok mintájára felajánlást csak olyan egyházi, vallási közösségnek lehessen tenni, amelyik legalább két éve működik. Ez szerintem egy esélyegyenlőtlenségi dolog, ami a civil szervezeteket hátrányosan különbözteti meg az úgynevezett egyházak javára, illetve szerintem fölöslegesen gyakorolnak pozitív diszkriminációt, mert ha valaki egyházként jegyzi be magát, akkor nem kell várnia két évet az 1 százalékos felajánlásra, ha pedig civil szervezetként, akkor várni kell. Azt gondolom, helyes volna, ha nem a civil szervezeteknél törölnék el, hanem az egyházaknál is vezessék be ezt a határt.
Két másik témát vetnék még fel, mellyel kapcsolatban levelek érkeztek hozzám, és jó lenne, ha most tisztáznánk ezt a kérdést. Az egyik, hogy a református egyház Kálvin-évének támogatása iránt érdeklődnék, mert az a tudomásom, hogy itt valami zavar van. Már a Kálvin-év közepén vagyunk, és még nem sikerült ebben az ügyben döntést hozni a minisztérium ígérete ellenére sem.
A másik konkrét kérdésem pedig az, hogy Prágában lesz a jövő hónapban a holokauszttal, illetve a zsidó kárpótlással foglalkozó konferencia, és érdeklődnék ezzel kapcsolatban, hogy a kormány részvétele milyen szintű lesz, egyáltalán milyen jellegű részvételt terveznek erre a konferenciára, ezután szeretnék érdeklődni. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Balog Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Pettkó képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Nekem két kérdésem és két hozzászólásom van. Sajnálom, hogy Arató államtitkár úr elment, mert tegnap a sima kérdések félórájában ő válaszolt a kérdésemre, és nem tudunk most újra vitatkozni vagy összecsapni ebben a kérdésben.
Én azt gondolom, hogy a pedagógus társadalom többet érdemel, és egészen egyszerűen nem értem, miért szakad meg az a sorozat, hogy a pedagógusoknak az érettségiztetésért járó díjat az idén nem a júliusi bérrel fizetik ki, ahogy mindig is kifizették. Májusban vannak az írásbelik, júniusban vannak a szóbeli vizsgák, és a júliusi bérrel együtt a tanárok mindig megkapták - annak függvényben, hogy csak szóbeliztetett vagy írásbeliztetett - azt a néhány tízezer forintot, ami nem nagy pénz azért a munkáért, amit végeznek, de mégis egyfajta megbecsülés számukra. Információim szerint most az fog történni, hogy nem a júliusi bérrel együtt fog megérkezni, hanem a legtöbb iskolában azt tervezik, hogy augusztusban fogják számfejteni, és csak szeptemberre fog megérkezni.
Mindenki tudja, hogy a tanárok nyáron, abban a 20-30 napban, amikor nem dolgoznak, akkor mennek el nyaralni, pihenni, és az a néhány tízezer forint az ő pihenésüket is szolgálta. Ezért szorgalmazom azt, hogy a minisztérium a maga eszközeivel érje el azt, hogy ha rendelkezésre áll a pénz, átutalták az önkormányzatoknak, akkor fizessék ki ezt az összeget a tanárok számára, akár a fővárosi önkormányzat, akár a többi önkormányzat tekintetében mondom ezt. Én utánanéztem, a fővárosi önkormányzat például arra készül, hogy csak szeptemberben utalja át ezt az összeget a tanárok számára. Ez az egyik kérdésem. És nem értem, hogyha van pénz, minden rendben van, miért kell ezzel várni.
A másik kérdés az, hogy Magyar Bálint SZDSZ-es képviselő úrral közösen beadtam egy törvénymódosítást, amely a felnőttképzésről szól. Ez a törvény most félig megbukott állapotban van. Tudom azt, hogy ennek két fő lába van, de az én számomra az egyik fő láb a lényeges, az, hogy Magyarországon felnőttképzés úgy ne történjen meg, hogy abba alapfokú informatikai modul nincs. Képezünk Magyarországon több tízezer, több százezer embert felnőttképzésben, és ezek az emberek virágkötők, kosárfonók lesznek, egyéb szakmát tanulnak, ami nagyon helyes, de sokszor akkor sem tudnak elhelyezkedni, ha elvégzik az iskolát. Viszont, ha ebbe a képzésbe betennénk egy alapfokú informatikai modult, akkor a tudásuk legalább ezzel is bővülni tudna.
Tudom, hogy a Magyar Bálinttal beadott törvénymódosítás egy kicsit másról is szól, de ez annak az egyik lába, és ha ez elfogadható, akkor legalább ezt át kellene valahogy vinni az Országgyűlésen annak érdekében, hogy ez a fontos dolog megvalósuljon, ugyanis, ha Magyarországon megnézzük a számokat, láthatjuk, mennyire le vagyunk maradva e téren. Három korosztályban szokták mérni az internetpenetrációt, egyáltalán az informatikai ismereteket, és nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország az idősebb korosztály tekintetében az Unión belül a legutolsó helyen kullog. Ha ezt át tudnánk vinni, akkor azt gondolom, jelentős lépést tennénk. Ez a két kérdésem, felvetésem és észrevételem van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs egyéb hozzászólás, akkor miniszter úré a lehetőség, hogy reagáljon az elhangzottakra. Parancsoljon, miniszter úr.
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a kérdéseket. Kérem, engedjék meg, hogy részben az elhangzás sorrendjében, máskor pedig, mivel a kérdések egymáshoz is kapcsolódtak, csoportosítva válaszoljak.
Varga képviselő úr egy kérdést tett fel a mentorprogramról. Képviselő úr, szóban is elmondom, de szívesen odaadom azt a részletes följegyzést, amely az én számomra készült, hogy pontosan és világosan lássa, sem eltitkolnivalóm, sem eltitkolandóm nincs, ugyanazt olvassa és olvashatja, mint amit én. A mentorprogram folytatódik. Közpénz nem tűnt el. Történtek szabálytalanságok, ezek a szabálytalanságok a minisztériumon belül különböző fegyelmi fokozatokkal orvosolhatók voltak, illetve egy olyan intézkedési terv került kialakításra, amely elsősorban ügyirat-kezelési és dokumentációs hiányosságok pótlását irányozta elő, ami azóta megtörtént.
Más tekintetben a mentorprogram folytatása a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával való megállapodáson nyugszik. Ez a megállapodás megszületett, a szükséges összeg rendelkezésre áll, következésképpen a program folytatódik. Tehát válasszuk ketté! Volt a múlt, ez a múlt kivizsgálásra került, és azt a megállapítást nyerte, amit az előbb elmondtam. Én a mentorprogramot jó és szükséges dolognak tartom, folytatódik, ennek a feltételrendszere pedig kialakításra került, a megállapodás megvolt.
Én is olvastam természetesen a sajtóban különböző megállapításokat és megjegyzéseket. Mohácsi képviselő asszonyt én még abból az időből ismerem, amikor ő részben ezért a területért felelős miniszteri megbízott volt, én meg néhány hónapig államtitkár voltam akkor az Oktatási Minisztériumban. Következésképpen tudok véleményt alkotni, és nyilván a 2006. évtől kezdődően pedig részleteiben is, a döntésemmel kapcsolatban is, ezért mondhatom, hogy az elhangzott állítások élesek és valótlanok voltak.
A nemzetiségek plusz 100 millió forintjára kérdezett rá a képviselő úr. Ezt nem más szándék, mint a költségvetési helyzet nem teszi lehetővé. Én egy olyan prioritást látok benne, amit a korábbiakban is hangsúlyoztam, ugyanakkor kérem, lássák azt - ez egyébként a Nemzeti Kulturális Alap honlapján talán 48-72 órás átfutással megjelenik és nyilvános -, hogy nagyon sok esetben, amikor pályázat vagy kérés érkezik, és ez a miniszteri keret lehetőségein belül van, akkor pozitív és kizárólag pozitív döntést hozok éppen azért, mert itt esetenként nem óriási összegekről van szó. Egy-két millió forinttal rendezvényt is, egyáltalán a közösség összetartását szolgáló célt is lehet segíteni, és én ezeket jó dolgoknak tartom.
Nincsen arra mód, hogy több tízmillió forintot egy rendezvényre biztosítsunk, de kérem, nézzék meg, itt az 1-5 millió forintos kategóriában elég sok olyan rendezvényt vagy kérést sikerült támogatni, ami ott helyben és kisugárzásában is fontos volt. Ez nem abban a kategóriában van benne, amit a képviselő úr kérdezett, de tudja, ez valahogy úgy van, ha megvan a financiális feltétel, akkor a rendezőknek majdnem mindegy, hogy az milyen forrásból származik, a lényeg az, hogy megvan, és hogyha ez a miniszteri keretből van meg, akkor a miniszteri keretből van meg.
Teleki képviselő úr is egy más részt érintett, tudniillik a felnőtt hallgatóság támogatását illetően - főiskolai-egyetemi hallgatókra gondolok - nincsen közöttünk véleménykülönbség, csak annyi, hogy ez egy sokkal kevésbé szervezett hallgatói réteg, ezáltal sokkal kevésbé tudja a saját érdekeit egyelőre kifejezni, és bizonyos tekintetben életmódjában is elkülönül az átlagos hallgatói mentalitástól és életmódtól. Akár, ha ilyen szervezet, egyesület létrejön, mert miért ne szervezhetnék meg magukat azok, akik egyébként felnőttek, felnőttként dolgoznak, és egyetemi, főiskolai hallgatók, akár, hogyha olyan intézmény fordul hozzánk, amely esetében az ilyen hallgatói réteg jelentősebb, mint az átlagos, akkor ezt sokkal könnyebb kezelni.
Magyarországon a felsőoktatási intézményeknek nagy autonómiájuk van, következésképpen ezt úgy általában beépíteni a felsőoktatási költségvetésbe, nehézkes és nagyon nehezen kontrollálható. Még egyszer mondom, különböző felsőoktatási intézményekben, főiskolákon és egyetemeken éppen a képzés karaktere miatt bizonyos helyeken nincs vagy egyáltalán nincs, más helyen pedig igen jelentős. Abban én szívesen vagyok partner, hogy akár a felsőoktatás vezetőivel és egymás között is, bizottsági szinten is úgy beszéljünk erről az oktatási bizottsággal, hogy jobban meg tudják formálni a véleményüket.
A többórás vitát, Szászfalvi képviselő úr, az Állami Számvevőszék idézett jelentésével kapcsolatban együtt ültük végig. Nem akarom feleleveníteni, de mindannyian résztvevői voltunk, és ott végül az oktatási bizottság sem fogadta el az Állami Számvevőszék jelentését, márpedig nyilván a parlamentnek felelős az Állami Számvevőszék. De a vitát kár konkrétumában szélesebben kinyitni, mint amit mondok.
Én az Állami Számvevőszék tevékenységét fontosnak, tiszteletre méltónak tartom. Itt nem az Állami Számvevőszék teljes jelentése, hanem a jelentésnek az a része vált vitássá, amely a kiszámítási módot veszi alapul. Hogyha ugyanazon kiszámítási mód alapján gondolkodnánk, és úgy lenne az összeg vitás, akkor azt gondolom, a kérdés releváns, így azonban nem. A vita azon van, hogy mi számít saját bevételnek, és a saját bevétel az önkormányzatok estében hogyan kerül beszámításra. Kiderült, hogy ennek a pontos kontrollja mind a mai napig nincsen megteremtve, ezért javasoltam én azt, amit javasoltam. Hogyha a metódusban sikerül ezt orvosolni, akkor az összegben sincsen vita.
Nem tart az Oktatási és Kulturális Minisztérium, illetve a kormányzat kapcsolatot a Szcientológiai Egyházzal, képviselő úr, ez a világos válaszom a kérdésére. Én is olvasom a különböző állami szervek jelentéseit, és persze nemzetközileg is figyelem a híreket és a sajtót, és sem intézményes, sem más jellegű kapcsolattartás nincs, nem is tudok róla, és nem is kívánom.
Többen, Varga képviselő úr és elnök úr is az Állami Számvevőszék egy másik jelentéséről is beszél, amely valóban átfogó, 10 évet fog át. Itt lényegesnek tartom elmondani, hogy a különböző kormányok, és nem önmagában az Oktatási és Kulturális Minisztérium, sőt egyébként oktatásra szánt pénzek és pályázatok a legkevésbé kerültek ezen vizsgálat alá. Az valóban közös felelősség, hogy ebből a jelentésből részletekben is, meg a jövőre vonatkoztatva is mechanizmusszerű döntések szülessenek, és szerintem biztos, hogy ez nem önmagában egy kormány érdeke, hanem közös érdek, hogy a közpénzek arra a célra, amire egyébként közösen szánjuk, főleg, ha a célok jók, kerüljenek felhasználásra.
Az esélyegyenlőségi pályázatok esetében, amelyek immáron a 2006 óta működő Oktatási és Kulturális Minisztérium égisze alatt történnek, azt mondhatom, hogy a pályázatok célja éppen azért, mert 3 év teljes áttekintése zárul le a napokban, jelenthető ki, hogy magas hatásfokkal és jó színvonalon zajlottak. Olyan mindig lesz, hogy aki egy pályázaton nem nyer, az fölveti, hogy miért nem ő nyert, de az, hogy ezek a célok, akár a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket érintő programok, akár az előbb említett felsőoktatási program, de említhetnék mást, mondjuk a korábbi kormány által indított Bursa Hungarica ösztöndíjprogram, vagy az általunk indított esélyegyenlőségi programok, az útravaló program, rendkívül fontosak. Itt sok tízezer érintettről, sok tízezer kedvezményezettről beszélhetünk, és ezek azt gondolom, jó és fontos dolgok.
Amit elnök úr mondott, a civil egy százalék mintájára, hogy legalább két évig működjék, ezzel kapcsolatban itt a bizottság előtt azt mondhatom, hogy elnök úr ebbéli minőségében, mint elnök és képviselő, és a miniszter és képviselő között nincsen véleménykülönbség. Én ezt támogatom, mert szerintem ez egy jó dolog. Nézzük meg!
A Kálvin-év támogatása ügyében a Nemzeti Kulturális Alap elnökével folyt egy megbeszélés és tárgyalás. A Nemzeti Kulturális Alapon belül került elkülönítésre egy több tízmillió forintos tétel. Én nem kaptam olyan visszajelzést, hogy ez megszűnt volna. A Nemzeti Kulturális Alapnál éppen néhány nap múlva elénk kerülő, azt gondolom, helyes megoldás ezt biztosan fölszabadítja. Egyébként a miniszteri keretnek is egy jelentős része, addig, amíg ezt törvényben nem rendezzük mi, képviselők, addig zárolva van.
Kérem, engedjék meg, hogy ugyanúgy, mint korábban, mivel ez igen sok területen érinti azokat a szervezeteket, egyesületeket, egyházakat, amelyek a bizottsághoz sok szálon kapcsolódnak, hogy fölhívjam rá a figyelmüket, a kormányzati előterjesztésben, amely egy elég hosszú megbeszélés-sorozat eredménye, az szerepel, hogy a Nemzeti Kulturális Alap főösszege úgy kerüljön kialakításra, hogy a kulturális járulék kerüljön eltörlésre, ugyanakkor más, jelenleg is létező bevételi forrást jelöl meg megfelelő szinten. Erről a holnapi kormányülésen még szó lesz, utána a parlamenti bizottság elé kerül, illetve megtárgyalásra kerül. Én azt látom, hogy ha a bizottságok, aztán a parlament ezt elfogadja, ami egyébként az adórendezési csomag egy része, és nekünk ez nagyon fontos, akkor a magyar kultúra előnyös helyzetbe kerül és kerülhet, és olyan kérdések, mint amit egyébként konkrétan a Kálvin-évvel kapcsolatban fölvetett, összegszerűségében is nemcsak hogy rendelkezésre állnak, hanem gyorsabb kivitelezést is nyerhetnek.
A prágai konferencia ismert. Mint minden külföldön megrendezésre kerülő, akár ilyen tárgyú - a holokauszttal, a zsidó kárpótlással kapcsolatos - dolgot a Külügyminisztérium kezel. A Külügyminisztériummal kapcsolatban állunk, és az a cél, hogy államtitkári szintű képviselet legyen az említett konferencián. Hogy a Külügyminisztérium vagy a mi államtitkárunk, ebben személyi döntés még nincsen. Elmondom, hogy én mit szeretnénk: én az ilyen dolgok tekintetében Csák Ferenc nemzetközi ügyekkel foglalkozó államtitkárt jó tárgyalópartnernek és -félnek tekintem. Azt tervezem, hogy az egyházi titkárság vezetője, Csepregi András és Csák államtitkár úr együtt megy ki, de kérem annak elfogadását, hogy ezt értelemszerűen a Külügyminisztériummal még meg kell beszélni, meg kell tárgyalni.
Pettkó képviselő úr az érettségi pénzekről kérdezett. Franciaországban, képviselő úr, minden tanár az állam alkalmazottja, nálunk fenntartók vannak. Amit mond, pontos és korrekt Budapest esetében, mint fenntartó. Ha olyan eset fordul elő, hogy a központi költségvetés, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium nem küldte el a fenntartónak a pénzt, akkor kérem, szóljon, forduljon hozzám akár közvetlenül és azonnal. Az én munkatársaim nekem azt mondták, és azt mondják, hogy mi a fenntartóknak a pénzt úgy küldtük, illetve küldjük, hogy a nyári szabadságok előtti kifizetésnek ilyen akadálya nincs.
Ha egy fenntartó önkormányzat egyébként a megkapott pénzt általam most meg nem nevezett és nem minősített ok miatt szeptemberben fizeti ki, az kétségkívül probléma. Talán úgy fogalmazott a képviselő úr, hogy érjük el a magunk eszközeivel, hogy a megérkezett pénz kifizetésre kerüljön. Ez az ő döntésük, de azt mondhatom, hogy mi az önkormányzatokhoz, az intézményfenntartókhoz egy e-mail formájában, amikor a pénzt kiküldjük, elmondjuk, hogy ez fontos szempont, és hogyha megkapták a pénzt, akkor fizessék ki.
A felnőttképzés kérdésében úgy tudom, hogy a közeli napokban a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal lesz egy ezzel kapcsolatos egyeztetés. Mi a véleményünket az SZMM-nek elmondtuk, én a felnőttképzést nemcsak lényegesnek tartom, hanem sokkal fontosabbnak, mint általában a mai magyar közéletben, a mai magyar oktatással, képzéssel kapcsolatos gondolatokban és irodalomban benne van. Úgyhogy én azt, hogy ez megerősödjék az egész képzési szisztémán belül, támogatni fogom.
Tisztelt Elnök Úr! Voltak olyan kérdések, amelyek konkrétan egy programra, akár a sajtóban megjelent véleményre vonatkozott, más pedig átfogó jelentésekkel volt kapcsolatos, illetve javaslattevő volt, mint például az 1 százalék kérdése. Azt gondolom, hogy az egyes képviselői felvetéseket is, meg konkrétan a témákat is megválaszoltam, elmondtam rá a reakciómat.
Kérem, engedjék meg, hogy azt mondjam, számomra az az elmúlt év legjelentősebb eredménye, hogy amit a korábbi két évben kialakítottunk, és amiben nagyon sok energia volt, hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, amely mind a két fél bizalmát élvezi, ez immáron úgy működik, amire szántuk. Tehát most már nem azzal foglalkozunk, hogy kialakítsuk a rendszert, ami egyszer majd jó lesz, hanem az, amit 2006-2007-ben megalkottunk, erre bizalommal tekint minden résztvevő. Ez nem mindig volt így. Márpedig, hogyha ez most így van, akkor nincsen olyan fölmerülő konkrét kérdés, amit egy olyan rendszerben, amelyre a résztvevők bizalommal tekintenek, ne lehetne, vagy ne tudnánk megbeszélni.
Az önmagában, hogy vannak viták, én ezt nem tekintem egy különleges ügynek. Szerintem mindig voltak és mindig lesznek ilyenek, de egészen más ezt ad hoc vagy kikényszerített találkozókon így vagy úgy megtárgyalni, és egészen más akkor, amikor ennek immáron nemcsak kialakított, hanem a gyakorlatban életképességet bizonyító rendszere van. Ez a 2008-as év számomra - itt a beszámolóban és önök előtt is - summázott és összegzett legfőbb tapasztalata.
Természetesen, ahogy a múltban, úgy ebben az évben és a jövőben is, ha olyan kérdés van, amelyet azonnal meg kell beszélnünk, akkor úgy, ha pedig beszámoló formájában, akkor így állok a tisztelt bizottság rendelkezésére, és természetesen a bizottság tagjainak is állok rendelkezésre. Ahogy így körbenézek, és azokat is emlékembe idézem, akik most éppen nincsenek itt, szinte nincs olyan képviselő asszony vagy képviselő úr, akivel parlamenti munkám vagy parlamenti munkánk során így vagy úgy ne váltottunk volna szót, ne próbáltunk volna egy-egy konkrét dolgot intézni, elintézni, és ez szerintem jó dolog.
Hogy ezt a képviselőként személyes, másrészt bizottsági szinten is, én azt gondolom, korrekt viszonyt tudjuk tartani - nekem ez a szándékom, és ezt akarom -, akkor azok a kérdések, amelyek önökhöz tartoznak, és közös ügyünk, a továbbiakban is kulturáltan és megfelelő módon kerülhetnek megbeszélésre. Ezért köszönöm azt a hangnemet és témafelvetést, amit a bizottság tagjai és elnök úr is tanúsított. Kérem szépen, hogy a reakcióimat, a válaszaimat fogadják jó szívvel, és fogadják el. Köszönöm szépen.
Képviselői vélemények, reagálások
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr, az elismerést is. Igyekszünk jól viselkedni, és bár ez nem mindig sikerül, de a szándék így van. Ha megengedi, alelnök úrtól kérnék még lehetőséget, hogy reagáljak.
(Az elnöklést Szászfalvi László, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Természetesen, megadom a szót, elnök úr.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Bizottsági tagként szeretnék reagálni, mert azt gondolom, hogy fontos. Egyrészt vizsgálati anyagokról és kimutatásokról beszélt miniszter úr, ha ezt megkaphatnánk mi is, mint bizottsági tagok, azt gondolom, ez segítené a munkánkat.
A prágai programot azért vetettem fel, mert egy ilyen nem kormányzati ügy, mindenkit érint, és érdemes lenne megfontolni, hogy nem kellene-e az ellenzék részéről is valakinek e delegáció tagjának lenni; ezt javasolnám.
Az 1 százalék ügyében miniszter úr egyértelmű állásfoglalását nagyon nagyra értékelem, és gondolom, majd egyeztetünk munkatársaival, hogy hogyan tudunk ebből adott esetben egy törvényjavaslatot készíteni.
Az egyetlen pont, amely, azt gondolom, elég mély vita közöttük, ez az Állami Számvevőszék jelentése. Az történt, hogy volt egy együttes ülés, ahol az oktatási bizottság azt javasolta, hogy utasítsuk vissza az Állami Számvevőszéknek ezt a megállapítását a 2,6 milliárd forintról. Ezt az oktatási bizottság meg is tette, de az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság nem, mi nem tettünk az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatban ilyet, épp ellenkezőleg, mi fönntartottuk. Ott szavazategyenlőség alakult ki, tehát el sem fogadtuk, el sem utasítottuk.
Én azt gondolom, nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz az akkori álláspontunkhoz, hogy amíg nem rendeződik el ez a dolog, addig nem tudjuk támogatni a minisztérium állásfoglalását. Ha mi most itt nemet mondunk, az erre a beszámolóra vonatkozik, fönntartva az egyébkénti együttműködési készségünket. Tehát az Állami Számvevőszék jelentése kapcsán az oktatási bizottság olyan döntést hozott, amilyet, mi akkor is mást hoztunk, és amennyiben ez rajtunk áll, most is mást fogunk hozni. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Balog Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Van-e valakinek még egyéb megjegyzése? Varga képviselő úr.
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egyfelől köszönöm a válaszokat. Engem a Katapult mentorprogrammal kapcsolatban meggyőzött, és azt gondolom, hogy ennek lezárásig legalább két dolgot kellene tisztázni. Az egyik, ön a válaszában itt kifejtette, hogy nem tűnt el közpénz, ezt én örömmel hallom, és hogy néhány ügyirat-kezelési gond volt, amit fegyelmikkel oldott meg, ezt is örömmel vettem. Akkor már csak az a kérdésem, hogyha ön március 12-én azt nyilatkozta, hogy ez az ügy túlmutat a közigazgatás ügyén, visszavonja-e a rendőrségi feljelentését ezek szerint. Továbbá, ami számomra emberileg fontos lenne, hogy visszahelyezi-e Borovszky Tímeát az igazgatói székbe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb? (Nincs jelzés.) Nincs. Azt ígértük miniszter úrnak, hogy egy órára igyekszünk befejezni a meghallgatást, úgyhogy, ha már nincs több kérdés, talán ezt tartani is tudjuk. Parancsoljon, miniszter úr.
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter (Oktatási és Kulturális Minisztérium) reagálása
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Képviselő úr, a feljelentést nem lehet visszavonni. A dolog nem a mentorprogram egészére vonatkozott, mert a mentorprogram egészével kapcsolatban nagyon világosan elmondtam, hogy ott volt egy konkrét eset, és ez a konkrét eset nőtt túl a minisztérium intézési lehetőségein és hatáskörén. Maga a program, a program kezelése és folytatása minisztériumi hatáskör, és ott voltak olyan részletek, amelyeket el kellett rendezni. Arra kértem Manhertz államtitkár urat, hogy a HÖOK-kal ezeket a kérdéseket rendezze, ez írásban megtörtént, és a program folytatódik. Ennyit tudok mondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs más hozzászólás, kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadjuk-e a miniszter úr beszámolóját. Kérem, szavazzunk! Igen szavazat? (Szavazás.) Ez kilenc. Nem? (Szavazás.) Ez nyolc. Tartózkodás? (Szavazás.) Egy.
Megállapítom, hogy kilenc igen szavazattal, nyolc nem szavazattal, egy tartózkodás ellenében a bizottság nem fogadta el a beszámolót.
Köszönjük szépen miniszter úrnak és munkatársainak a megjelenést.
A következő napirendi pont előtt néhány perc technikai szünetet tartunk, és aztán folytatjuk, mert sok munka van még hátra.
(Szünet)
A Nemzeti Civil Alapprogram Stratégia tervezetének megvitatása
Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet! Folytatjuk a bizottsági ülést. Soron következik második napirendi pontunk, a Nemzeti Civil Alapprogram Stratégia tervezetének megvitatása. Üdvözlöm dr. Nagy Ádám elnök urat, a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának elnökét.
A stratégiai anyagot időben kézhez kaptuk és áttanulmányoztuk. Amennyiben elnök úr kiegészítéseket kíván tenni, vagy figyelemfelhívásként bármit hozzá kíván fűzni, arra most van lehetősége. Parancsoljon!
Dr. Nagy Ádám elnök (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa) kiegészítése
DR. NAGY ÁDÁM elnök (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa): Köszönöm szépen a szót és a meghívást is, elnök úr. Pár gondolatot, ha megengednek, de igyekszem rövid lenni. Az NCA nevében engedjék meg, hogy megköszönjem az ismételt lehetőséget, hogy napirenden lehet a Nemzeti Civil Alapprogram a bizottság előtt.
Azért kértük, hogy ez a stratégia kerüljön megvitatásra önök által is, mert azt gondoljuk, egy hajóban evezünk mindnyájan. Az NCA Tanácsa, a kollégium, a minisztérium és a bizottság tulajdonképpen ugyanannak a feladatnak a különböző részeit látja el. Adott esetben három év múlva nyilván nem azt fogják megkérdezni a civilek, hogy a tanács mit végzett, a minisztérium mit végzett, a kezelő mit végzett, a bizottság mit végzett, hanem hogy az NCA rendszere könnyebbé, komfortosabbá tette-e a civilek életét, erről fog szólni három év múlva az NCA rendszerén belül a döntés.
A fő célja az volt a stratégia behozatalának, hogy kikérjük az önök véleményét, javaslatait, hogy ezeket is be tudjuk építeni a stratégiába. A mi napon egy új anyagot kaptak kézbe, ez már a társadalmi vita utáni anyag, az úgynevezett 6.0 verzió. Az eredetileg áprilisban megküldött volt a társadalmi vitát megelőző anyag, az 5.0 anyag. Van némi változás, és ha megengedik, néhány dologra hívnám fel a figyelmüket, nem elsősorban a változás, hanem a stratégia lényegi pontjaira.
A stratégia maga azt a célt szolgálná, ha nagyon bután fogalmazom, elnézést is kérek érte, hogy a rendelkezésre álló 7,5 milliárd, jövőre 8,5 milliárd forintot hogyan lehet transzparensen, hatékonyan és eredményesen elkölteni. Ezt próbálná csokorba szedni a stratégia, hogy mik azok az alapelvek, mik azok a célok, mik azok a feladatok, amelyek átlátható és eredményes forrásbővítésre adnak módot és lehetőséget.
Ami fontos a stratégiában, hogy meghatározódik benne, mi az NCA definíciója, mennyiben és milyen típusú feladatot lát el maga a Nemzeti Civil Alapprogram rendszere, van-e érdekképviseleti feladata, illetve elég élesen elhatárolódik attól, hogy bármilyen képviseleti funkciót ellásson, hiszen nem erre választották az NCA döntéshozói. Ugyanakkor maga a stratégiai anyag - és ebben nyilván van, vagy lehet véleménykülönbség köztünk - azt mondja, szerencsés lenne, ha az alapprogramból távlatilag alapot lehetne csinálni, hiszen egy csomó szerepzavart és egy csomó problémát kezelni lenne képes ez az egyszerű változtatás.
Leteszi a garast a stratégia a programfinanszírozás mellett. Elfogadva az Országgyűlésnek azt a felismerését, amikor megállapította, hogy a működési támogatások mögött lévő definíció, hogy a közösség önmaga is érték, ezt fontosnak tartjuk, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy nem szűkíthető tovább a program- vagy projektfinanszírozás. Meg kell teremteni az előfinanszírozás lehetőségét. Ma, amikor júniustól-júniusig folynak a projektek, akkor a szeptemberi-októberi finanszírozás nyilván komoly nehézséget okoz a szervezeteknek. Erre van is már javaslat a stratégián túlmutatóan is.
Egy csomó definíciós kérdéssel foglalkozik a stratégia, hogy mi az, amit országos szervezetnek tekint, milyen típusú monitoringot és ellenőrzést kíván megvalósítani, illetve foglalkozik a papíralapú pályázatok kivezetésével, és kizárólag internetalapú pályázatról határoz 2012-től, három év múlva. Meg kívánja változtatni a stratégia az NCA kommunikációs rendszerét. Azt gondoljuk, hogy a mostani keretrendszer okot ad a felülvizsgálatra, illetve egy feladatlistával végződik maga a stratégia.
Ami fontos még a stratégia kapcsán, hogy hol tartunk most. Ez a második olvasat, a tanács második olvasat előtti olvasata, mert június 8-án vélhetőleg a tanács dönteni fog a stratégiáról, és ehhez szeretnénk a képviselő hölgyek és urak véleményét és javaslatait kérni. Illetve miután nemcsak az NCA Tanácsának stratégiájáról beszélünk, hanem az NCA stratégiájáról, ugyanakkor nem egy civil stratégiáról - a kettő között van valahol -, ezért nem gondoljuk, hogy lenne legitimációnk arra, hogy a szektor bármifajta stratégiájáról beszéljünk, itt a Nemzeti Civil Alapprogramról van szó. Miután ez több mint a tanács stratégiája, ezért vélhetőleg augusztus végén egy össztestületi értekezleten történik majd az utolsó - remélhetőleg - fejbólintás ezzel kapcsolatban.
Summa summarum a szándékunk az volt, miután részben képviselő hölgyek és urak kérték a rendszeresebb információáramlást, ezt igyekeztünk megvalósítani. Remélem tapasztalták is, hisz minden meghívó önöknél van, és reméljük azt is, hogy a jövőben egy kicsit intenzívebben is be tudnak kapcsolódni a mi munkánkba. Azért kértük, hogy a stratégia, mint kiemelt feladat szerepelhessen a bizottság napirendjén, hogy ezzel is demonstráljuk az együttműködést és a rendszeres kapcsolat részünkről való feltétel nélküliségét. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. A bizottság tagjaié a szó. Bíró képviselő asszony és utána Pettkó képviselő úr.
Képviselői kérdések, megjegyzések
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Ön is kitért az előfinanszírozás problémájára. Ezzel kapcsolatban szeretném megtudni, hogy mi lenne az a stratégiai javaslat, amire célzott, mert ha valamire törvény van, hogy előfinanszírozás, akkor azt egyszerűen előtte kell kifizetni, a pályázati esemény előtt, hogy azt a pályázatot teljesíteni tudják, a célt el tudják érni. Ha nem előfinanszírozásban kapják meg a pénzt, az akár veszélyeztetheti magát a célt és a pályázatban megírt tartalmat, másrészt maga a civil szervezet is súlyos helyzetbe kerülhet.
Csak közbevetőleg mondom, hogy tényleg tapasztaltam a napi szintű tájékoztatást, úgyhogy ezt köszönöm.
Úgy tudom, hogy tavaly megemelték az országos hatáskörű civil szervezetek pénzét, és ez a megemelt összeg május 30-ig elkölthető, és úgy tudom, hogy úgyszintén, ahogy az előfinanszírozás, ez sem működik, ez a bizonyos megemelt összeg sem került a civil szervezetekhez.
Még egy javaslatom lenne: a beadott dokumentumokat ne kelljen újra és újra a civil szervezeteknek beadni önökhöz, hiszen az a civil szervezet, amelyik már sokadszor pályázik önöknél, az már egyszer beadta azt a dokumentumot. Csak arra biztassák a szervezeteket, hogy ha ezekben a dolgokban bármifajta változás van - az elnök, az ügyvivő vagy bármilyen egyéb személyi változás -, akkor módosítsanak ezeken a dokumentumokon.
Ha jól emlékszem, lett volna még valami, de legfeljebb később. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A jövő stratégiájáról beszélünk most, nem feltétlenül az eddigi munka értékeléséről, mert ez egy külön dolog, amire még - látom, főosztályvezető asszony itt van - várjuk a minisztérium előterjesztését. Most először beszéljünk a jövőről, és majd utána a múltról. Köszönöm szépen. A következő Pettkó András, aztán Ékes Ilona.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt NCA Tanácsának Elnöke, Tagjai! Néhány gondolatot szeretnék hozzátenni. Az előbb elhangzottakkal kapcsolatban két anyag érkezett hozzánk, a tanácsi beszámoló, és az "Esetlegesség helyett egységesség" című NCA-stratégia. E két anyag kapcsán azt tudom elmondani, hogy nehéz helyzetben vagyunk, hiszen annak idején, amikor az NCA-törvényt az előző országgyűlési ciklusban több héten, több hónapon keresztül alkottuk mi, mint jogalkotók, akkor rengeteget vitatkoztunk azon, hogy hány tagú legyen, hogyan legyen, hány tagot delegáljon maga a bizottság. Számtalan olyan dolgot megéltünk, amíg a mi fejünkben, és kimondom, a mi lelkünkben is összeállt maga az, hogy az egész NCA-nak hogyan kellene működnie.
Arra határozottan emlékszem, hogy párthovatartozás nélkül mindannyian azt képviseltük, hogy elindítottunk valamit jogalkotói részéről, és a továbbiakban ezt a törvényt majd úgy kell módosítani, ahogy maguk a civilek gondolják, ahogy szeretnék. Ennek összefüggésében lényeges az, hogy milyen stratégiát fogadnak majd el, és hogy ennek a stratégiának mekkora lesz a támogatottsága, ismertsége, megvitatottsága, kibeszéltsége. Ezért a magam részéről örülök annak, ha jól értettem elnök úr szavait, hogy nemcsak a nagy tanács fogja ezt megvitatni, hanem egy nagyobb fórumon is - bólintson az elnök úr, ha jól értettem -megvitatják, ahol nemcsak a 15 ember, hanem akár 100 ember is hozzá tud szólni a végleges stratégiai részhez.
Ez azért fontos, mert, ahogy az elnök úr mondta a bevezetőjében, hogy az NCA-t milyen irányban kellene továbbvinni, úgy, ahogy például a Kulturális Alap is működik. Ez is felmerült annak idején, és erre mondtuk azt, hogy nem, mi politikusok ne menjünk ebbe az irányba, hanem ez egy másik irány legyen. Mi akkor úgy gondoltuk, hogy ez demokratikusabb, szélesebb körű és más jellegű működést fog biztosítani, mint a Kulturális Alap. Az elnök úr szavaiból most úgy vettem ki, mintha a mostani elnökség, az elnök úgy gondolná, hogy inkább abba az irányba kellene elmenni. Azért nehéz egy ilyen vitába belemenni, mert mi azt mondtuk, hogy a civilek ezt majd valamilyen irányba elviszik, és persze, ha a civilek azt gondolják, hogy abba az irányba kell menni, akkor én meghajlok ezen indokok előtt, de ettől függetlenül nekem legalább 100 olyan érvem van, amiért azt mondom, hogy nem szabad abba az irányba elvinni.
Amit Bíró Ildikó képviselőtársam mondott a Fidesz részéről, hogy előfinanszírozás, ez egyértelműen benne van a törvényben. Ezen mindig kínlódunk, szenvedünk, hogy hogyan lehetne az NCA Tanácsának ezt az előfinanszírozást megoldania, és erre született a keresztféléves megoldás, és én hallottam más egyéb elképzelésekről is. Egy biztos, valahogyan el kellene érni azt, hogy ha június 1-jével elkezdődik egy új év, akkor a szervezetek számláján június 1-jén ott legyen a pénz. Hogy ezt hogyan lehet megoldani, mert lehet persze egymásra mutogatni, sarkosan fogalmazva, hogy ez azért nem valósul meg sose, mert a csúnya kormány nem adja oda a pénzt; ellenzéki attitűdből lehet ilyen szépeket mondani, és ez is igaz volt jó néhányszor eddig. De az is lehet, hogy maga az NCA Tanácsa döntött lassan, vagy lassan íródtak ki a pályázatok, vagy valóban a civilek a hibásak, hiszen, ha megnézzük a számokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a pályázási körben, amikor hiánypótlásra van lehetőség, most már két hiánypótlásra is van lehetőség, és emiatt nagyon elhúzódik a pályázási időszak.
Egy biztos, olyan rendszert kellene szerintem elindítani és erőltetni, aminek az lenne a következménye, hogy az előfinanszírozás helyre tudjon billenni. Hogy ezt hogyan lehet megoldani, és hogyan lehet úgy megállapodni, hogy ez ne váljon a politika martalékává, és a szervezetek ne támadják se a helyi pénzosztókat, se az országos tanácsot, erre most én nem tudok okos tippet kitalálni, de egy biztos, valami ilyesmire kellene átállnunk.
Nagyon egyetértek a bürokrácia csökkentésének kérdésével. Ezt is mindig el szoktuk mondani, hogy a bürokráciát le kell törni. Évek óta mondjuk azt, hogy miért kell különböző papírokat beadni, miért nem kötik össze az informatikai rendszereket. Erre akár az ombudsman és egyéb jogvédők azt mondják, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mindenesetre elég viccesnek tartom, hogy ezeket a dolgokat mi nem tudtuk elérni az elmúlt 4-5-6 évben, pedig mindig elmondjuk, mindig elővesszük. Pedig, ha valaki az előző évben közhasznú volt, akkor ebben az évben is az, és ha valakinek volt az előző évben egy bejegyzési száma, az nem változik, ha valakinek volt egy neve, céghelye, az sem változik. Ha ez mind egy számítógépes nyilvántartásban nyilván volna tartva, és az állami apparátus rá tudna erre nézni, akkor felesleges volna papíron beadni ismételten. Ha valaki beadja a bankszámlaszámát, az sem változik, és az inkasszó miatti felesleges bankhoz járásra is valamilyen módszert ki kellene találni. Például az állam köthetne egy szerződést egy bankkal, és ez automatikusan is működhetne, ha abba a civil beleegyezik bármilyen szerződés kapcsán. Nekem erre vannak ötleteim, ha NCA-tanácstag volnék, hogy ezt hogyan lehetne megoldani, de egy biztos, az sem működik, hogy valaki nyer 80 ezer forintot, elmegy a bankba, sorban áll, leadja a papírt, aztán fél év múlva megint elmegy, aztán a bankok sok esetben le sem húzzák ezt a papírt, de valljuk be, a civilek is sok esetben elfelejtik leadni, és iszonyú káosz uralkodik jelenleg ezen a területen is.
A harmadik blokk, amiről még beszélni kell, hogy ez egy négyszereplős, vagyis ötszereplős játék, mert vannak a civil szervezetek, van az NCA Tanácsa a különböző tanácsaival együtt, vagyis maga az NCA, a harmadik szereplő a minisztérium és annak apparátusa, aztán van a kezelő szerv, amelyik a pályázatokat kezeli, és van a bizottság. A bizottságot azért tudtuk kivonni ebből a körből, mert két tagot, egy ellenzéki és egy kormánypárti tagot delegál. Azokat az észrevételeimet, amelyeket most nem tudok elmondani, akit az ellenzéki oldal delegált a tanácsba, annak én el fogom mondani, és az biztosan a vitában érvényesíteni is fogja, és gondolom, a kormánypárti képviselők is ugyanígy fognak tenni, hogy akit ők delegáltak a tanácsba, az majd el fogja mondani a véleményüket a vitában. Szerintem nem is volna helyes, ha most elkezdenénk az egészet boncolgatni, inkább elmondjuk ezeket annak, aki bennünket képvisel, és ő megpróbálja érvényesíteni az álláspontunkat. Legalábbis az én demokráciagondolkodásom ilyen, bár lehet, hogy ez nem helyes, de mindegy.
A következő terület, amelyről szeretnék beszélni, amit elnök úr említett, és én ezt egyre jobban érzem, az NCA-tanácson belül több taggal is beszélgetve, hogy van egy olyan jellegű gondolkodás, hogy az NCA elmenne egy érdekvédelmi, egy szakszervezeti vagy ahhoz hasonló irányba. Szerintem ez egy helytelen út volna, ha érdekvédelmi irányba indulna el, mert bár a demokratikus választások alapján megválasztanak különböző számú embereket a különböző kuratóriumokba, ettől függetlenül ők nem az egész civil társadalmat képviselik.
Ha a civil társadalomnak van egy olyan elképzelése, hogy létre szeretne hozni egy érdekképviseleti szervet, egy kamarát, akkor ezt máshol kell megcsinálni, ez nem az NCA terepe. Ha a civilek közül van ötszáz, ezer vagy kétezer, esetleg tízezer, ötvenezer, aki azt akarja, hogy legyen kamara, akkor ennek ki kell találni a működési rendjét, de az NCA-val ezt ne keverjük össze. Legalábbis én ezt gondolom, és azt érzem, hogy van egy ilyen irányú nyomás, elképzelés. NCA-tagokkal, különböző pozíciókban lévő NCA-s emberekkel beszélgetve érzem ezt, amit nem tudok, hogy miért ment el ebbe az irányba az NCA.
Egyébként mindkét anyagot jól összefogott és elkészített anyagnak találom. Az 5.0 anyagot természetesen elolvastam, a 6.0-t még nem, de azzal szeretném befejezni, amivel elkezdtem, hogy egy biztos, ha egy ilyen stratégia lesz, márpedig most már úgy néz ki, hogy lesz, akkor ebben a stratégiában ki kell jelölni azokat az irányokat, amelyeket a civilek szeretnének, és ezt valahogy a minisztériumnak és a politikának akár a törvénymódosításon is át kell vinni.
Ezzel viszont nem szabad kapkodni, hiszen, amikor egy fél éve módosítottuk a törvényt, voltak olyanok, akik gyorsan neki akarnak esni, aztán érkezett hozzám és képviselőtársaimhoz is több tucat levél, hogy milyen irányba menjünk, és volt olyan is, aki azt mondta, nehogy hozzányúljunk. A civil társadalom minden törvényi mozdulásra saját maga is rezdül, és mindig vannak radikálisok, akik szeretnének teljes mértékű átalakítást. Aztán történt, ami történt a törvény módosításával, én akkor is elmondtam, hogy szerintem helytelen volt, hogy nem maradhattak a régi emberek, hogy az egész tanács lecserélődött. Ettől függetlenül, ha megnézem a tanács mostani tagjait, egytől egyig ragyogó, a civil szférából érkezett emberek, de szerintem azoknak volt igazuk, akik azt mondták, hogy ha ez fog történni, akkor senki régi nem fog maradni, és valóban senki régi nem is maradt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, Pettkó képviselő úr. Ékes Ilonáé a szó.
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A stratégiának fontos és elengedhetetlen részét kell képeznie az átvilágításnak és az értékelésnek. Van-e valamilyen válaszuk arra, hogy a női jogvédői, női érdekképviseleti szervezetek és családvédő szervezetek miért csak nagyon kis töredékét kapják a pályázatoknak, lényegesen kisebbet, mint a yachtklubok és hobbyklubok, amelyek összehasonlíthatatlanul nagyobb összegeket kapnak. Ezt az aránytalanságot lehetne-e valahogy a jövőben orvosolni, akár a társadalmi hasznosságra való tekintettel is. Hogyan kívánják kiszűrni a rejtett profitorientált társaságok pályázatát? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fogarasiné alelnök asszony következik.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Én is köszöntöm tisztelettel az NCA Tanácsának mostani és korábbi tagjait, mert ha jól látom, többeket is üdvözölhetünk itt, és örülök, hogy érdeklődnek a bizottsági ülés iránt.
Ott folytatnám, ahol Pettkó András képviselő úr befejezte, és előzetes elnézést kéréssel, ugyanis elárulom önöknek, hogy Pettkó képviselő úrral megbeszéltük, hogy megpróbálunk röviden néhány dolgot mondani csupán. Viszont az a helyzet, tekintettel arra, hogy itt a teremben még Lénárt László képviselő úr az, akivel édes gyermekünknek tekintjük az NCA-törvényt és ezt az egész rendszert, merthogy abban a bizottságban dolgoztunk együtt, amelyik előkészítette a parlamenti vitára a törvényjavaslatot az előterjesztővel, akkor illetékes minisztériummal, az Ifjúsági, Szociális és Családügyi Minisztériummal, és emiatt nem tudunk röviden beszélni az NCA-ról, de azért megkísérlem.
Éppen az volt Pettkó képviselő úrral az előzetes egyeztetésünk tárgya, hogy nagyon fontos az, hogy a kompetenciánknál maradjunk itt a bizottsági ülésen, ahol civilként ülünk, de mégiscsak egy bizottsági ülésen beszélünk, egy hivatalos fórumon egy olyan dokumentumról, amelyik lényegében és egészében az NCA intézményrendszerének belügye. Hogy milyen stratégiát alakít ki, az az NCA saját kompetenciája, amelyben természetesen vannak kapcsolódási pontok a bizottsággal is, az országgyűlési képviselőkkel is, nyilvánvalóan a minisztériummal is, és azokkal a szereplőkkel, akik itt még említésre kerültek, de különösen a bizottsággal és a minisztériummal.
A mi kompetenciánk hivatalosan annyi, hogy nézzük meg, hogy a parlament által elfogadott törvény betűjével és szellemével mennyire klappol ez a stratégia, és mi is gondolkodjunk el azon, hogy a törvényalkalmazók milyen esetleges módosítási javaslatokban gondolkodnak. Ez a mi szerepkörünk egyfelől, és ennél nem több. Másrészt azzal is szembesültünk, hogy ez a Stratégia tervezet a civil szervezetek széles körével történő egyeztetés előtti változat, most van folyamatban, de már megkaptuk a második változatot, amit még én sem tudtam a rövid idő alatt átnézni, mindössze néhány véleményt lehetett hallani másoktól.
Ez egy olyan változat, amit még a tanács, a kollégiumok is megvitatnak, és úgy vélem, az a célszerű, ha a civil szervezetek minél szélesebb köre gondolkodik még rajta. Tehát duplán vagyunk abban a kényes helyzetben, hogy hosszan inkább szabad beszélni, mintsem többet mondani annál, mint amennyi ildomos a mi helyzetünkben, a leírtakról. Ennélfogva nem is mennék bele a részletekbe, hanem csak néhány dolgot szeretnék mondani, amelyek abban az összefüggésben érdekesek, hogy a mai törvény, a most hatályos törvény betűjével, szellemével hogyan függ össze, illetve milyen módosítási irányok lehetnek.
Úgy volt 2003-ban, de úgyis mondhatom, hogy 2002-2003-ban, mert már őszön és télen is folyt az az előzetes egyeztetési folyamat, amit nem mi, a parlamenti szakaszban, hanem az előterjesztő minisztérium folytatott a civil szervezetekkel. Ezen előzetes egyeztetési folyamatban az én emlékezetem szerint civil szervezetek százai vettek részt írásbeli véleményekkel, meg a lehető legkülönfélébb fórumokon is több menetben, míg az NCA-törvény stratégiája kialakult, és azok a keretek, amelyekről a parlamentben végül is döntés született, egészen azokig a részletekig, hogy ki, hány főt delegáljon, és hogy hogyan lesznek demokratikusak ezek a testületek.
Ebből a vitából idézem fel, és nem a parlamenti álláspontból elsősorban, hogy alapvetően az NCA-t a működési támogatásra alkottuk meg, és alapvetően az NCA a szubszidiaritás elvének az érvényesítésére született meg így, ahogy. Ezt önök is említik a stratégiában, ezért mondom. A programfinanszírozás hangsúlyozását még a törvény eredeti szándéka szerint egy kicsit korainak tartom, mert messze nem tartunk még ott, hogy elérte volna a magyarországi civil szervezetek széles köre - az a 20-30-40 ezer, amelyik ma működik -, hogy már abban az állapotban van, hogy megerősödött, és működési támogatás nélkül tud működni. Épp az ellenkezője tapasztalható ma a civil szektorban, hogy erősödnek, nagyon jók és egyre magabiztosabbak a profik, és messze nem erősödnek ilyen mértékben, sőt inkább, ahogy a gazdasági válság, a körülmények meg sok minden egyéb, a mentalitások alakulnak, gyengülnek a nem profik.
Tehát azon kicsi szervezetek, a valódi önszerveződések számára, ahol állandó alkalmazottakban nem igazán gondolkodhatnak, amelyek számára a működési támogatás azt jelenti, hogy vízre, villanyra, számítógépre, postaköltségre, papírra, könyvelő esetleges megfizetésére és bérleti díjakra kell a támogatás, mert a klasszikus működési költségek is gondot okoznak. Ezt a lehetőséget az NCA még nem merítette ki, ez egészen biztos, amire még egy példát hadd mondjak. Körülbelül 10 ezer nagyjából a pályázó szervezetek köre, és ez nem változik. Ha tehát az a cél, hogy próbáljunk szélesíteni, ez eddig nem valósult meg.
Ha most szorosan a kompetenciánál maradok, akkor arra is kíváncsi volnék, hogy mondják meg nekem azt, hogy elérje az NCA a civil szervezetek mainál sokkal szélesebb körét, a téren miben tudunk segíteni, miben tudnak gondolkodni önök? Ezt nem számon kérően, nem beleszólva mondom, hanem csak érdeklődve, mert ezt én ma még fontosabb dolognak tartom. Programfinanszírozásban profi az NCA, látszik, meg kell csak nézni az eredményeket, megvan az a profi civil kör, akiket elég jelentősen tudnak támogatni, hogy a szektor fejlesztésében ellássák azokat a feladatokat, amelyekre egyébként hivatottak. Ezzel semmi bajom nincs, csak a másik lábát is említésre méltónak gondoltam. Ez az egyik, ami a törvényhez kapcsolódott.
A másik dolog nem is annyira a törvényhez kapcsolódik, de Pettkó képviselő úr is említette már. Én nagyon határozottan emlékszem arra, hogy ezeken a bizonyos vitákon egy dologban szinte tökéletes volt az egyetértés a civilek részéről, hogy az NCA nem érdekképviselet. Tehát szükség van a civil érdekképviseletre, de akkor még kevéssé esett szó a kamaráról. A civil szervezetek által egy egészen jól kidolgozott modelljét ismerhettük meg a kistérségi, a régiós és az országos érdekképviseletnek, de ez a két dolog teljesen különbözik egymástól, és nagyon óvtak minket is, hogy véletlenül se tegyünk bele olyan dolgokat a törvénybe, ami az érdekképviseletre utalna, de óvták egymást is, hogy ezen az úton induljanak el. Ezt elnök úr is említette, úgyhogy ebben egyetértés van.
Ezt a két dolgot gondoltam most elmondani, de a részletekről természetesen reggelig, bármikor én is, civilként is nagyon szívesen beszélnék, de annak úgy vélem, most nincs itt a helye. Hanem azt tenném még hozzá harmadikként, ha úgy tetszik, hogy én is egyetértek abban az előttem szólóval, megint csak Pettkó képviselő úrra hivatkozok, hogy egy ilyen stratégiaalkotásban nemcsak a cél fontos, az is fontos persze, hogy létrejöjjön, de a hozzá vezető út, ha lehet, még inkább fontos. Szerintem a civilség lényege az, hogy közösen alkotunk valamit, minden szereplővel, a szereplők legszélesebb körével közösen alkotunk valamit, amit utána a lehető legnagyobb többség a magáénak tud tekinteni, és el tud fogadni. Azt szeretném javasolni, lehet, hogy még a konzultációs időszakot is érdemes növelni, hogy mindenki részt vegyen ebben a vitában. Ha úgy ítélik meg, hogy már mindenki részt vett, akkor természetesen ezt én elfogadom.
Végül nekem is mondanom kell, azt, hogy megkaptuk az anyagot, hogy érdeklődnek a véleményünk iránt, azt én is nagyon szépen köszönöm, és az a fer, azt hiszem, ha mindenki a maga pozíciójából, helyzetéből ítélve, nézve mondja el a véleményét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most én szólnék, aztán Teleki képviselő úr, végül ismét Pettkó képviselő úr, úgyhogy alelnök asszonytól szót kérek.
(Az elnöklést Fogarasiné Deák Valéria, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Parancsoljon, elnök úr.
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Van ebben a stratégiában gyúlanyag is, bizonyára elkerülte képviselőtársaim figyelmét a 2. oldalon lévő szöveg: "Az elvekből és problémákból következően a kormányzati civil stratégiában meghirdetett partnerség megvalósítását jobban szolgálná az NCA önálló alappá és jogi személlyé fejlesztése, amelynek..." és így tovább, és így tovább. Ez szerényen oda van téve, de ez nagyon komoly strukturális változás lenne. Nyilván az anyag szerzői is tudják, hogy nem szabad ezt a kását olyan forrón enni, ezért a stratégiából következő feladatok között ez a célkitűzés már nem szerepel. (Dr. Nagy Ádám: Nem a mi feladatunk, elnök úr.) Világos, persze, de ez gyúlanyag a dologban, és érdemes lesz biztosan majd elgondolkodni ezen, ebben egyetértünk alelnök asszonnyal, hogy azok az aktuális dolgok, amelyeket még egyelőre meg kell oldani ebben a világban, azok fontosabbak, mint egy ilyen aránylag gyors átalakítása a megalakuláshoz képest.
Úgy látom, hogy itt sok édes szülő van, én legfeljebb nevelőszülő tudnék lenni, de én az érdekképviselet dolgát nem erőltetném, annak megvannak a klasszikus szabályai, és jelenleg is az asztalunkon van egy levél arra nézve, hogy a jogszabályi környezet változása milyen hátrányokat jelent a civil szervezetek számára. Ha az NCA Tanácsa, akár a tanács elnöke felhívja a figyelmet, ez fontos dolog. Csak jelezni szeretném, hogy ma én beadtam egy módosító javaslatot az adótörvényekhez, ahol például a cégautóadónak a közhasznú és a kiemelten közhasznú szervezetek részére a kedvezmény eltörlését súlyos dolognak tartom, ami a bevételi oldalon nevetséges a költségvetés számára, viszont egy csomó civil szervezetet tönkre fog tenni. Akik például csak egy kis mikrobusszal végzik a tevékenységüket, szerintem ott súlyos megélhetési, illetve funkcionális zavart fog okozni. Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy párthovatartozásra tekintet nélkül támogassák ezt a módosító javaslatot, mert úgy gondolom, ez egy fontos dolog. Még ha nincs is érdekképviseleti funkciója az NCA-nak, akkor is azt gondolom, hogy a monitoring, a jogszabályok változásának figyelése szerintem lényeges dolog, és bízom benne, hogy ebben a konkrét ügyben is át fog menni.
Nem ismétlem meg, ami elhangzott, de amit Pettkó képviselő úr és alelnök asszony elmondott, én is azt gondolom, hogy körülbelül ezek azok a feladatok, amelyeket a jövőben meg kell oldani.
Azt azért én is megerősítem, hogy a kapcsolattartás valóban megélénkült az elmúlt időszakban. Akinek, mint provokátornak ez részben köszönhető - Pettkó Andrásra gondolok -, javaslom neki, hogy szorgalmasan járjon el ezekre a rendezvényekre, mert a végén az lesz, hogy meghívtak bennünket, és nem fogunk elmenni. Én szívesen delegálom mindig Pettkó Andrást. (Közbeszólás: Mindig hétfőn van az ülésük.) Azért nem merek szólni a hétfő miatt, mert átteszik keddre, és akkor meg azért nem fogunk elmenni (Varga József: Nekem a szerda lenne jó.), de Varga képviselő úrnak a szerda a megfelelő.
Köszönjük szépen a meghívókat, és amikor úgy érezzük, hogy olyan dolog van, nyilván jelentkezünk. Írásos anyagokat is kaptunk, de nem gondolom, hogy ezen múlna a részvétel. Egy meghívó tájékoztató is lehet, és nem kell arra feltétlenül úgy reagálni, hogy elmegy az ember, hanem tudomásul veszi, hogy ilyen dolgokat tárgyalnak, és ilyen értelemben akkor is van értelme, ezt szeretném jelezni, ha netán nincs is személyes jelenlét utána, de tájékoztat bennünket, úgyhogy ezt köszönjük szépen.
(Az elnöklést Balog Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Most Teleki képviselő úr, és aztán Pettkó képviselő úr következik.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szerettem volna hozzászólni, de szeretném jelezni, hogy amit mondott Ékes Ilona képviselő asszony, azzal maximálisan egyetértek. Azt gondolom, hogy civil és civil közt mindenképpen fontos lenne, hogyha prioritásokat beépítenénk. Én ebben az anyagban pont az ellenkezőjét látom, mert az fontos, hogy a mérlegelési elemeket minimalizálni kell, ezzel egyetértek, csak abban az esetben, hogyha mondjuk a nemzeti, etnikai kisebbségeket veszem, akkor azt látom, hogy minél kevesebb támogatást fog tudni kapni az NCA-ból, és minél kevesebben fognak tudni hozzákapcsolódni ahhoz a koncepcióhoz, amit alelnök asszony is mondott, hogy a működési feltételeit valamilyen szinten el tudja érni.
Azért is mondom ezt, mert ma az a tapasztalatom, hogy ha nem lenne az emberi jogi bizottságnak az a bizonyos pénzkerete, amit szétoszt a nemzeti, etnikai szervezeteken belül, akkor nagyon nagy probléma lenne Magyarországon. Ugyanis azt látom, hogy mintegy 70 százalékát fedi le a működési költségeknek az a keret, amit mi nyújtunk, és azon kívül az NCA-hoz kevésbé tudnak pályázni, vagy ha tudnak pályázni, nagyon sokszor el vannak utasítva. Ezért gondolom azt, hogy nagyon fontos ez a szó, amit jelez, mert azt gondolom, tényleg európai útirány.
Viszont akkor, amikor nincsen még kellőképpen felkészítve mondjuk, ebben az esetben az etnikai kisebbség, a cigányság arra, hogy kellőképpen tudjon pályázni, szemben a golfpályaszövetséggel - nem tudom, hogy van-e ilyen, akik egyébként képzett pályázatírók -, akkor nagyon nehezen tudnak versenybe szállni azok a civilek, akiknek se számítógépük nincsen, még írógépük sem igen van, és megpróbálják a versenyt olyan helyzetben kiélezni, hogy ők is ugyanazt a szintet tudják a működésükbe integrálni. Ezért ahhoz, hogy ők kellőképpen fel tudjanak készülni egy NCA-pályázathoz, fontos a képzés, továbbképzés.
A másik oldalon látom azt a megjegyzést, hogy a képzéseket és továbbképzéseket kell támogatni és erősíteni. Én nagyon szeretném, hogyha ezeket a képzéseket, tréningeket, átképzéseket egy olyan irányba tudná terelni - ha jól látom, a pályázókat is érinti ez a dolog -, ha nemcsak a nemzetközi kapcsolatokat jelenítenék meg ebben az anyagban, hanem a nemzeti és etnikai kisebbségekről is külön szó esne. Az fontos, hogy kitekintsünk az Európai Unióba, a nemzetközi színtérre, de hiányolom, hogy az esélyegyenlőséget abból a szempontból nem adjuk meg a hazai nemzeti és etnikai kisebbségeknek, amellyel igazán fel tudnának készülni a pályázatírásra, kellő gyakorlatot tudnának szerezni, és rálátásuk lehetne arra, hogy hogyan lehetne jól megfelelni az NCA-ban.
Ezért tehát, mivel nem tudtak kellő számban a kisebbségek - elsősorban a cigányokra gondolok - beintegrálódni a döntéshozatali rendszerekbe, azt a fő prioritást kellene alkalmazni, hogy a működési támogatások juttatását, nem gondolom, hogy könnyebbé kellene tenni, csak fel kellene készíteni a kisebbségi szervezeteket arra, hogy kellő pályázatot, jó pályázatot tudjanak benyújtani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most Pettkó képviselő úr következik, parancsoljon!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Ígérem, rövid leszek, mindössze négy dolgot szeretnék mondani. Mondjuk ki, hogy az elmúlt húsz évben általában a civil szervezetek a programpályázatokból csoportosítottak át, sokszor szabálytalanul is működésre. Nem tudom, hányan olvassák a bizottsági jegyzőkönyvet, de ezt mondjuk ki, szerintem ne beszéljünk félre, ez eddig így volt. Emlékszem Szabó Imre mai környezetvédelmi miniszterre, aki a rendszerváltozás tájékán az egyik legnagyobb magyar zöld civil szervezetnek volt a vezetője, és amikor folyt a vita, akkor ő például azt képviselte erőteljesen, hogy ezt a 60 százalékot még emeljük föl, próbáljuk valahogyan elérni, hogy Magyarországon a helyi és a megyei önkormányzatok ne is adjanak, ha lehet, működésre pénzt, csak programokra. Akkor mi a törvénybe beletettük ezt a 60 százalékot, hogy legalább 60 százaléknak kell lennie, és az stratégiai kérdés, hogy az összpénznek körülbelül a 10 százaléka megy el működésre, ezenkívül van a 60 százalék, és 30 százalék körüli összeg marad a programokra. Ha ezen változtatni akar akár az NCA, vagy a törvény oldaláról változtatni kell majd, akkor ez tényleg stratégiai kérdés, de én inkább a 60 százalékot tolnám még följebb.
A másik dolog az, hogy szerintem a kicsiket kellene támogatni ahhoz, hogy meg tudjanak erősödni. Az egész NCA-nak az a lényege, hogy nem a budapesti vízfej osztja végre a pénzt, hanem lekerül vidékre, a régiókba a pénzek jelentős része, ahol ismerik a működő szervezeteket. Meg lehet nézni, hogy hány olyan vidéki kisszervezet van, aki ettől meg tudott erősödni.
Egyébként nem értek egyet Teleki képviselő úrral, sajnálom, hogy kiment, mert amiről ő beszél, hogy a kisebbségi szervezetek közül hány kapott támogatást eddig, nem tudom, hogy van-e ilyen statisztika, de meg kellene nézni, hogy az összpályázók közül, az évi összes 20-30 ezer pályázat közül hány kisebbségi pályázat volt. Abból, ha megnéznénk, hogy mennyien nyertek, akkor tudnánk igazán azt mondani, hogy igaz-e a számítás, vagy nem igaz, amit Teleki képviselő úr mondott.
Egy biztos, abban igaza van, hogy ha valaki nem pályázik, nem tud nyerni, és az is biztos, hogy vannak Magyarországon olyan rétegek, akik nagyon nehezen jutnak ezekhez a lehetőségekhez. Viszont ezeknek az embereknek a rendelkezésére áll az, hogy több civil szervezet összefog, és közösen adják be a pályázatukat. Ismerve az NCA pályázati rendszerét, olyan jellegű pályázat is volt már, hogy ha van olyan civil szervezet, amelyik nincs bejegyezve, de egy másik, aki be van jegyezve, odaadja a számláját, akkor közösen tudtak pályázni különbözőfajta dolgokra. Tehát én azt gondolom, hogy igenis van itt lehetőség.
Az pedig nekünk, mint országgyűlési, megyei és helyi képviselőknek a feladatunk, és az NCA feladata, hiszen az NCA meghirdeti ezeket a pályázatait a napilapokban, az interneten, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a pályázási lehetőségekre mindenki számára. Amikor megjelenik például a pályázati lehetőség az NCA-nál, akkor a saját honlapom segítségével több ezer embernek eljuttatom, és ezt bárki megteheti. Teleki képviselő úr is szétküldheti azoknak a szervezeteknek, akikkel munkakapcsolatban áll, mert a mi felelősségünk is, hogy ők pályázzanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs több hozzászólás, mivel megtisztel minket, hogy a minisztérium képviselői itt vannak, főosztályvezető asszony, amennyiben úgy gondolja, van bármi reakciójuk van az egész megbeszéléssel kapcsolatban, erre van lehetőség, de ha csak hallgatóként akarnak jelen lenni, arra is van lehetőség.
BÉCSY ETELKA főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, elnök úr, de inkább maradnék a hallgatóság között.
ELNÖK: A szólásszabadság része a nem szólás szabadsága is, csak jelezni akartam, hogy tudomásul vettük, hogy itt vannak, köszönjük szépen az érdeklődést.
Most van lehetősége elnök úrnak, hogy reagáljon a vitában elhangzottakra. Parancsoljon!
Dr. Nagy Ádám elnök (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa) válaszadása, reagálása
DR. NAGY ÁDÁM elnök (Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa): Köszönöm szépen a szót, igyekszem rövid lenni. Az elismerő szavakat köszönöm, hogy igyekeztük a tájékoztatást felpörgetni, és megígérem, hogy a jövőben is kínozni fogjuk mindenféle meghívókkal és anyagokkal a bizottságot, ezért előre is elnézést kérek a tanács nevében.
Egy-egy rövid dolog: én nem tudok arról, hogy megnyert összegek kiutalásával lenne generális probléma. Azt tudom, hogy van egyedi jelenség, amit igyekszünk kezelni, és itt hadd ajánljam fel, hogy ha bármilyen problémát látnak, akkor ebben mi szívesen segítünk. A múlt évben hasonlóképpen egy salgótarjáni civil szervezetnek segítettünk az egyébként hibás pályázat helyesbítésében. Ha ilyen típusú probléma van, akkor szóljanak, keressenek, és azonnal segítünk.
Két-három stratégiai kérdés hangzott el a stratégiával kapcsolatban, hogy kik és hogyan látták, olvasták, véleményezték. Több mint 4 ezer e-mailcímre ment ki a stratégia, maga az anyag több mint egy hónapon keresztül volt, és jelen pillanatban is fenn van az NCA honlapján. Én magam személy szerint több mint 10 helyen voltam szakmai vitán, és tartottunk előadást, kollégiumi elnöki értekezlet tárgyalta, a testületek kézhez kapták, a tanács tárgyalta első olvasatban. Több mint 250 javaslat érkezett be a hivatalos csatornákon, amelyek megválaszolása megtörtént, mindössze egy tanácsi bólintás kell hozzá, hogy nyilvánosságra kerüljön, és másik 250 nem hivatalos csatornákon érkezett javaslatot kaptunk.
Azt gondolom, hogy mindennek jó lenne még egy kis időt biztosítani, de több mint egy hónap volt rá, elektronikus, papíralapú, rendezvénytípusú kommunikáción ment át, és ha mód van rá, mi szeretnénk június 8-án erre pontot tenni, de addig természetesen, ha valami még olyan jön, abban igyekszünk partnerek lenni.
Etnikai, illetve családvédelmi típusú adatok: én azért vagyok bizonytalan ebben, mert őszintén szólva ilyen átvilágításunk nekünk nincsen. Abban egyetértünk, hogy szükség lenne ilyen típusú monitoringra. Nem több, mint érzés, de én azt nem hiszem, vagy remélem, hogy nincs így, hogy a yachtklub több pénzt kapna, mint egy családvédő szervezet. Ha egyszer elkészül egy ilyen típusú monitoring, akkor örömmel állnék vagy ülnék önök előtt, hogy ezt is vitassuk meg. Jelen pillanatban én úgy tudom, hogy erről megbízható adatok nincsenek, ami hiányossága az NCA-rendszernek, ezt pótolni is kell, és ha jól tudom, a monitoringrendszer kialakításán a minisztérium együttműködve az NCA-tanáccsal és a kollégiummal dolgozik is.
Az esélyegyenlőség segítésének elve jelentkezik a stratégiában, mint a működési támogatások egyik alapvetése, és remélem, hogy ebben találunk közös pontot. Mindazok segítése, akik nem vagy nem ugyanazzal az eséllyel jutnak forrásokhoz, mint egyébként egy átlagos civil szervezet, ezt külön prioritásként emeli ki az anyag. Ha és amennyiben mód és lehetőség van arra, szívesen erősítjük ennek az elvnek az érvényesülését.
Programfinanszírozás: rosszul fogalmaztam bizonyára ezzel kapcsolatban. Ma a törvény úgy szól, hogy legalább 60 százalékot kell költeni a működési támogatásra. Mi a programfinanszírozás mellett letett garast úgy gondoljuk, hogy ez a 60 százalék elég, mi nem kívánjuk azt mondani, hogy ez csökkenjen, de nem kívánjuk emelni sem a 60 százalékot. Magyarán, a 40 százalékot projektfinanszírozásra lenne érdemes költeni. Miért mondom ezt?
A működési támogatás valóban nagyon fontos, ugyanakkor a társadalom, 10 millió polgár számára annak van haszna, ha itt valóban olyan típusú feladatokat hajtanak végre a civil szervezetek - legyen ez egy szolgáltatás, legyen ez egy kontrollfunkció, akár nemzetközi feladatellátás -, aminek a közösség, mindnyájunk számára van látható haszna. Önmagában egy működési támogatás is érték, alapvetően nem rossz értelemben mondom, de önhasznú a szervezet számára. Ebben az értelemben a projektek, a társadalom számára végzett projektek a tényleges közhasznot jelenítik meg. Tehát nem akarjuk a 60 százalék csökkentését, ugyanakkor a legalább 60 százalékos támogatási elvnél, ha lehet, megmaradnánk. Egyébként erről, ha van mód - nem ilyen körülmények között - részleteiben megbeszélést folytatni, akkor ebben is partnerek vagyunk szívesen, akár a bizottsági delegáltakon keresztül, akár személy szerint.
Érdekvédelem: ha így fogalmaztam volna, hogy mi szakszervezet szeretnénk lenni, akkor kérem szépen, a jegyzőkönyvet hamar javítsuk, hátha valaki elolvassa, hogy én miket mondtam. Nem volt ilyen szándékunk, azt hiszem, senkinek nincs ilyen szándéka, ugyanakkor, ahogy elnök úr mondta, az már önmagában érdekvédelem, ha én ősszel sírva fogok jönni a kedves papákhoz és mamákhoz - a törvény gazdáihoz -, és próbálom elintézni, hogy több legyen a forrás, vagy legalább ne legyen kevesebb. Ez már önmagában is több mint az a szűk forrásbővítő funkció, amit egyébként a tanács vagy a kollégiumi rendszer önmagában ellát.
Nyilván ennek van egy határa, és ezért mondtam, hogy nincs képviseleti funkció. Senkinek a nevében, civil szervezet nevében mi nem beszélünk, és ha véletlenül ilyet tennénk, akkor csapjanak a kezünkre és a szánkra, nincs ilyen szándékunk. Érdeket megjeleníteni, érdekeket érvényesíteni, érdeket védeni viszont nemhogy módunk van, hanem bizonyos értelemben feladatunk is; lásd még a cégautóadót és társait.
Sőt a bürokráciamentesítés is már érdekvédelem. Amikor arról szól a dolog, hogy ha jól hírlik, akkor van elektronikus kormányzat operatív program, ami pont azt szolgálná, hogy az egyszerű civil szervezetnek ne kelljen kimenni az egyik házból, bemenni a másik házba, amit bíróságnak hívnak, hosszú sorokat kiállni egy A/4-es lepecsételt papírért, amit majd alkalomadtán visszavisz megint az egyik házba, és leadja, bizonyítva azt, hogy ő a szervezet képviselője, hanem hogy ezt elektronikus adatcserén bonyolítsák le. Ennek támogatása, sürgetése és segítése nyilván több mint konkrét forrásbővítés, bizonyos érdekvédelmi feladat is. De természetesen ennek van határa és van kerete, de nem gondoljuk azt, hogy szakszervezet típusú feladatot, se azt, hogy képviseleti típusú feladatot kellene ellátnunk, sőt, tudjuk, hogy nem erre választottak minket.
Ami még fontos az előfinanszírozás kérdéskörében, hogy itt két dologban is előreléptünk, egyben pedig igyekszünk előrelépni. Ami megtörtént előrelépés, illetve, ami folyik, ez egy olyan keretrendszer kialakítása, ami pontosan definiálja azokat a határnapokat, amik a pályázatkezelő, a kollégium, adott esetben a tanács feladatkörébe tartoznak, tehát hogy adott esetben hány napon belül kell a kollégiumban dönteni. Ez a második félévtől kezdődően kötelező érvényű tanácsi határozat áprilisban született, és egy 180 napos periódus.
Azt látni kell, hogy ez egy hosszas egyeztetés során alakult ki, tehát nem nagyon fogunk tudni a 180 napon belül nagyon sokat átrendezni és csökkenteni. Ez a pályázat beadásától a pénz megérkezéséig terjedő idő, tehát nem a döntésig, hanem a pénz megérkezéséig számított periódus a hat hónap. Azt gondoljuk, ez elég jól behatárolja azt, hogy innentől kezdve nem lesz csúszás, mert nem tudom persze garantálni, hogy a kollégium vagy a kezelő többet nem késik ezeken a határnapokon túl, de hogy nem késik, azt tudom garantálni. Magyarul a pályázat beadásától számított 6. hónapban ott kell lennie a pénznek.
Ez szerintem választ ad arra is, hogy miért nem lehetséges az, hogy június 1-jén legyen ez, azaz, hogy a keresztféléves finanszírozással mi a probléma. Tudniillik, ha mi január 1-jén eldöntenénk a pénzeket, akkor sem futna, hiszen a pályázatok beadása legfeljebb február 15., február vége lehetne, és akkor sem tud ebben a 6 hónapos rendszerben érvényesülni az, hogy június 1-jére ott legyenek a pénzek. Fizikailag nem lehetséges a mai adatfeldolgozási kapacitás, munkamódszer, eljárásrend, jogszabályok kapcsán. Akkor sem lehetséges, ha egyébként a tanács az előző ülésén döntött, hogy már év vége előtt felosztja a keretet százalékos arányban, millióra kerekítve. Tehát igyekszik a lehető leggyorsabban segítséget adni a kollégiumoknak a pályázatkiírásban.
Azt a problémát látjuk, hogy akkor sem tudjuk június 1-jére számlára adni a pénzt, ha mindenki a lehető leggyorsabban dolgozik. Ennek a problémának, mivel kérdezték, hogy mi a megoldása, vélhetőleg az egyik megoldása az, ha egy picit még engedünk ezen a keresztféléves finanszírozáson, azon túl, hogy szét is kellene húzni a szakmai és a működési támogatásokat, mert most az egyszerre való kiírás és egyszerre való beadás kapcsán majd egyszerre érkeznek be a beszámolók is, és az sokkal jobban terheli a kezelő szervet, mintha ezt egy picit széthúznánk.
Tehát vélhetőleg az egyik megoldás, amiben még nincs döntés, csak javaslat van fönn, hogy ha a szakmai projektek szeptembertől szeptemberig futnának. Megengedve egyébként a többéves finanszírozást is, ami régi adóssága az NCA-nak, hiszen úgyis nyáron van a projektek többsége, és nem szerencsés pont abba az időbe belecsúszni, hogy júniusban induló projektet szeptemberben kezdünk el finanszírozni, mert pont a legszerencsétlenebb időszak esik ki, és a működési támogatásnál pedig akár az év végéig engedni. Az igaz, hogy egyszer egy féléves csúszást jelentene mindez, de végre garantálható lenne az, hogy valódi, valós előfinanszírozása lenne a rendszernek. Tehát a most megérkező szeptemberi-októberi pénzeknél végre a szervezet döntéshozói, egy civil szervezet valóban úgy kezdhet el tervezni egy következő évi működést, hogy rendelkezésére áll a forrás, ami nemcsak ígéret, nemcsak beadott pályázat, nemcsak nyerünk valahonnan, nemcsak majd lesz valahogy, hanem ott van a pénz, abból tud tervezni.
Az ezzel kapcsolatos szakmai találkozók vidéken és Budapesten is megerősítették, a szervezetek túlnyomó többsége azt mondta, hogy nem baj, bevállalná ezt az egyszeri 3 hónapos, illetve egy picit több csúszást, csak végre kapja meg előre a pénzt. Azt ugyanis ők is látják, hogy nem mindenről, mindig a tényleges adminisztráció tehet, hanem egyszerűen ilyen az eljárásrend, továbbá ő szeretné megkapni a pénzét előre, és egyszer beleférne ez a 3 hónapos csúszás.
Igyekeztem mindent megválaszolni, de hogy valóban megtettem-e, vagy véletlenül, nem szándékosan kimaradt valami, nem tudom. Továbbra is szeretném megerősíteni, hogy a stratégia bizonyos szerepfelosztásban természetesen belügy, de bizonyos szerepfelfogásban mindannyiunk ügye. Részben szülei a törvénynek, kontrollálói a Nemzeti Civil Alapprogramnak, akként egyébként, mint a civil szektor iránt felelősséget érzők számára is azt gondoljuk, és megerősítve látom azt, hogy ez fontos.
Szeretnénk, ha továbbra is akár részletes, akár szövegszerű, akár átfogó javaslataikkal segítenék azt, hogy a stratégia mind teljesebb legyen, aztán azt is, hogy megvalósuljon. Nyilván mi sem gondoljuk, hogy december 31-re csak piros pipák szerepelnek az anyagon, hanem legalább egy 3 éves feladatterv ez, ami önök előtt fekszik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Az előzetes megállapodás szerint nem szavazunk erről a stratégiáról, hiszen ennek a megbeszélésnek önmagában volt értelme, úgyhogy köszönjük szépen a megjelenést, és az egész tanácsnak, elnök úrnak is további jó munkát kívánunk! Ezzel lezárjuk a második napirendi pontunkat
A harmadik napirendi pont következik, amely a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntés. A minisztérium képviseletében megjelent Szatmári László főosztályvezető-helyettes úr és Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető. Amennyiben a rendelkezésünkre álló anyaghoz valamifajta kiegészítést kívánnak fűzni, arra most van lehetőség. Parancsoljanak!
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valóban csak néhány mondatban szeretném a most benyújtott törvénycsomag lényegi elemeit kiemelni, és a saját szűkebb szakterületemet érintően az szja-változásokról is egy rövidebb áttekintést adni.
Mint bizonyára a tisztelt bizottság előtt is ismert, a 2009. évben benyújtott és elfogadott adótörvény javaslatcsomag végül is nem tartalmazta a 2010. évre tervezett adóváltozásokat. Akkor a kormány jelezte, hogy ezeket az adóváltozásokat egy külön adócsomag benyújtásával fogja a tisztelt Országgyűlés elé terjeszteni. Ez most történik meg ebben a módosító csomagban. Ennek a módosító csomagnak változatlanul az a tartalma és az a lényege, hogy a 2010-es változásokkal is alapvetően az élőmunkára rakódó közterhek összegének jelentős csökkentésével kívánja biztosítani azt a kormány, hogy a munkahely-megtartó képessége, a foglalkoztatás megtartása és lehetőség szerinti növelése, valamint az általános versenyképessége javuljon a magyar gazdaságnak. Ez részben jelent válságkezelést is, de hosszabb távú kitekintésben általánosságban is jelenti a versenyképesség javítását.
Ennek az eszközrendszerében természetesen ott található az adórendszeren belüli átcsoportosítás is, tehát ennek az intézkedéssorozatnak a részbeni forrásaként adórendszeren belüli forrásokat céloz meg ez a javaslat, tehát ebben a javaslatban is megtalálhatók azok a változtatások, amelyek ehhez az általános célhoz forrásokat teremtenek. Mint önök előtt is bizonyára ismeretes, leginkább a foglalkoztatáshoz, az élőmunkára rakódó közterhek csökkentéséhez, a járulékterheknek 2010. évtől kezdődően a teljes járulékalap 5 százalékponttal történő csökkentéséhez, illetve a személyi jövedelemadóban egy jelentős mértékű adócsökkentéshez járul hozzá, míg a másik oldalon a jövedéki adótételek további emelése, illetve az ez évben már július 1-jétől emelt általános forgalmi adó 2010-ben már teljes egészében kifejti a hatását.
Ebben a körben kell még megemlíteni a 2010. évtől kezdődően az adóalapok szélesítését. Ez némely társasági adókedvezmény megszűnését jelenti, de ezek a kedvezményi megszűnések nem érintik a fejlesztéshez, beruházáshoz kapcsolódó kedvezményeket, és nem érintik a foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmények megszűntét. Természetesen az szja-törvény esetében is - mint ahogy annak idején jeleztük - érinti a kedvezményrendszer jelentős frissítését. Lényegében a családi és fogyatékkal élő magánszemélyek kedvezményének kivételével a kormány javasolja valamennyi adókedvezmény megszüntetését, és jelenti az eddig adómentes juttatások jelentős körének alapvetően a béren kívüli juttatásként biztosított adómentes juttatásokhoz valamilyen formában történő adóztatás alá vonását. Ezen juttatások közül egy rész viszonylag kedvezőbb feltételekkel viselne adóterhet, míg más része természetbeni juttatásként az általános szabályok szerint adózna, míg létrejön egy olyan juttatáscsoport, amelynél az adópreferenciák teljes egészében megszűnnének.
Ebben a változáscsomagban illik megemlíteni azt is, hogy 2010-től egyszerűsödik, átalakul a közteherviselés rendszere is. A magánszemélyeket, illetve vállalkozásokat terhelő különadó-fizetési kötelezettség megszűnik. Ezzel a közteherfajtával nem kell számolni, ezzel egyidejűleg a társasági adó általános mértéke, illetve az egyéni vállalkozókat terhelő vállalkozói szja mértéke a jelenlegi 16 százalékról 19 százalékra emelkedik. Mint említettem, emellett az egyéni vállalkozókat terhelő 4 százalékos különadó-fizetési kötelezettség megszűnik.
2010. évtől az egyszerűsített vállalkozói adó esetében az adó mértéke a jelenlegi 25 százalékról 30 százalékra emelkedik, ezzel kimeríti az EVA terhelése az általános adóterhelés szintjét, és itt arról majd Szikszainé asszony bizonyára beszélni fog, hogy a járulékfizetés rendszerében is a foglalkoztatási alapot illető közteherviselés rendje is egyszerűsödik, beépül a járulékfizetés általános rendjébe.
Ha megengedik, akkor néhány szóban kitérnék az szja-t érintő leglényegesebb változásokra, mint a saját szakterületem leglényegesebb változásaira. A legjelentősebb és mindenképpen megemlítendő változás 2010. évre az adójóváírás rendszerének igen jelentős átalakítása. Mint bizonyára önök is hallottak róla, 2010. évtől kezdődően az adóalapot az úgynevezett "cseh" modell alapján határozza meg a számítási módszer. Ez azt jelenti, hogy a jövedelem esetében annak az általános társadalombiztosítási járulék mértékével kiegészített adóalap lesz az adó alapja, és erre vetítve kell meghatározni a 17, illetve 32 százalékos mértékű adót. Az alsó adókulcshoz tartozó szja sávhatár jelentősen emelkedik, mégpedig a benyújtott javaslat alapján 5 millió forintra. E fölötti szint fölött lép be a 32 százalékos adókulcs. Ez azt jelenti, hogy 2010-ben - amennyiben a tisztelt Országgyűlés ezt a javaslatot elfogadja - a magánszemély adózóknak körülbelül 90 százaléka egy kulcs alapján fog adózni, tehát a magasabb adókulccsal nem fog találkozni. Ez az a változás, amely az adótábla és az adójóváírás szabályainak változását is jelenti, hiszen ehhez kell igazítani az adójóváírás szabályait is. Az adójóváírás havi összege jelentősen emelkedik, 15100 forintra. A kifuttatás jogosultsági határa 3 millió 188 ezer forintról indul, és 12 százalékkal fut ki. Magyarul ez azt jelenti, hogy a bérjövedelemmel rendelkező adózóknak túlnyomó része adójóváírást részben vagy egészben igénybe tud venni. Ez a két hatás lényegében azt jelenti, hogy mintegy 250 milliárd forintot hagy ott ez a változtatás a magánszemély adózóknál.
Természetesen ezzel egyidejűleg meg kell említeni azt a két változást, amit bevezetőben említettem, hogy igen jelentősen szűkül az adókedvezmények köre, gyakorlatilag a fogyatékkal élők személyi kedvezménye és a családi kedvezmények kivételével megszűnnek a kormány benyújtott javaslata szerint, illetve jelentősen szűkül az adómentes juttatások köre, és az eddig adómentes juttatások közül a munkáltatók, illetve kifizetők által biztosított béren kívüli juttatások mindegyikénél valamilyen mértékű adóztatás megvalósul.
A benyújtott javaslat szerint lenne egy olyan juttatási kör a szűkebben vett cafeteria elemek tekintetében, amelyekre relatíve kedvezőbb adózási feltétel vonatkozna. Ezek 32 százalékos adóterhet viselnének, illetve magasabb adókulcs szerinti adóterhet, viszont e juttatásokra nem vonatkozna a járulékterhelés, tehát a preferencia ebben érhető tetten, hogy a természetbeni juttatás általános 54 százalékos mérték helyett 32 százalékos kulccsal adózna, illetve nem viselne járulékterhet. Tehát mint említettem, ebben a klasszikus cafeteria juttatások találhatók, mint üdülési csekk, iskolakezdési támogatás, melegétkeztetés, kedvezményes üdültetés, a különböző képzések. Ezek a juttatáselemek találhatók ebben a körben. Rendkívüli juttatások esetében vagy általános mértékkel adózó természetbeni juttatások vonatkoznak a jövőben, vagy pedig az adórendszerbeli preferencia megszűnik.
Meg kell említeni az szja-t érintő változások körében azokat a szabályozási megoldásokat is, amelyekkel a benyújtott javaslat az offshore cégekbe menekített jövedelmek, illetve az olyan típusú vagyonok adóztatását kísérli meg. A javaslat alapján az offshore cégekben keletkező jövedelem abban az esetben is, ha még nem felosztott jövedelem, a magánszemély adókötelessé válik, illetve a repatriált jövedelem szintén adókötelessé válik.
Köszönöm szépen, elöljáróban ennyit mondtam volna el, és akkor átadom a szót kolléganőmnek.
ELNÖK: Pillanat. Nyilván nem korlátozunk senkit, de arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mi azokat a dolgokat tárgyaljuk, amelyek a kisebbségeket, civil szervezeteket, egyházakat érintik, talán érdemes lenne arra koncentrálni, mert a kérdéseink is arra fognak vonatkozni, amennyiben lesznek. Parancsoljon!
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Természetesen igyekszem én is, ahogy kollégám, a lényeget elmondani. Az egyik dolog, amit ő is említett, a foglalkoztatás terheinek a csökkentése, amelynek folyamata 2009-es évben elkezdődik most július 1-jétől. Ez azt jelenti, hogy az 5 százalékos köztehercsökkentés még a minimálbér kétszereséig, tehát 143 ezer forintig terjed, 2010-es évtől ez a korlát már megszűnik, és az összes járulékköteles jövedelemre érvényesül. Az 5 százaléknál már nincs ez a korlátozás.
Másik dolog - amit kollégám nem említett - és további köztehercsökkenés, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség - bár nem ebbe a törvénycsomagban szereplően, de - mindenképpen havi 1950 forint/fő fizetési kötelezettséget jelent.
Még két mondat. Kollégám is említette, hogy a kisadók számának csökkentése érdekében a munkaerő-piaci alaphoz kerülő pénzbefizetési kötelezettség a munkaadói és munkavállalói járulék 2010-től megszűnik, és ez beépül a foglalkoztatók egészségbiztosítási - és most már munkaerő-piaci - járulékfizetési kötelezettségébe, illetve az egyénnek az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci kötelezettségébe. Tehát nem önmagában ez a bevétele szűnik meg a munkaerő-piaci alapnak, hanem ez a különadó-fizetési kötelezettség beintegrálódik a társadalombiztosítási járulékfizetésbe.
Még egy dolog, amit a kollégám nem említett, ez a magánnyugdíj-pénztári rendszerrel kapcsolatos dolog. Itt három dolgot szeretnék csak elmondani. Az 52. életévüket az elmúlt év végével betöltöttek számára ez év végéig megnyílik a lehetősége a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépésnek. A másik váltás, hogy a magánnyugdíj-pénztárban részt vevők számára egy hozamgarancia-rendszer kerül bevezetésre, ami igazából a járadékszolgáltatás igénybevételekor érvényesíthető. A harmadik pedig, ami szintén a magánnyugdíj-pénztári rendszert érintő kérdés, hogy a vagyonkezelői díjak további csökkentésére tartalmaz javaslatot a törvényjavaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főosztályvezető asszony. A bizottság tagjaié a lehetőség, hogy kérdéseket tegyenek fel. (Jelzésre:) Parancsoljon, képviselő úr.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Én a hozzászólásomban azt szeretném kiemelni, hogy szerintem itt nem adócsökkentésről van szó a kormány részéről, hanem adóátrendezésről. A törvény elfogadása után egyszerű matematikával el lehet dönteni, hogy ki fog jobban járni, ki fog kevésbé jobban járni. A XXI. században élünk, és mindenki egy szoftver segítségével ki tudja számolni, hogy a győztesek vagy vesztesek közé fog tartozni, ez az első.
Mind a kettő előadónak mondanám, hogy elnök úr direkt mondta, hogy azokról a dolgokról beszéljenek, amelyek mondjuk, a civil szervezeteket érintik. Erről nem sokat hallottunk. Konkrét kérdésem az, hogy történt-e arról számítás, hogy - ha jól értettem, megszűnik a civil szervezetek számára felajánlható összeg, tehát szigorodik a szabály -, a költségvetésnek mennyi plusz bevételt fog ez jelenteni. Mennyit jelent az, hogy önök, a mostani MSZP-s kormány eltörli, hogy a civil szervezeteknek történő felajánlás esetén adójóváírást lehessen érvényesíteni? (Fogarasiné Deák Valéria: Adományt.) Mennyi ez a szám, hány milliárdról beszélünk? Meg tudnák-e ezt mondani a minisztérium képviselői, mert akkor mi, civil szervezetekkel foglalkozók, nagyon örülnénk neki. Ez az egyik.
Másik - visszafelé haladva -, hogy ön azt mondta, hogy bizonyos korosztály felett vissza lehet menni az állami pénztárba a magánnyugdíj-pénztárból. A törvény kötelezni fogja-e, hogy kiszámolja nekem mind az állam, mind a magánnyugdíjpénztár, hogy melyik esetben járok jobban? Honnan a csodából tudja a munkavállaló, hogy melyik esetben jár jobban, ha senki az égvilágon ki nem számolja neki? Megint bedobunk egy olyan csontot, amin lehet gondolkodni. Egész egyszerűen a munkavállalók és az emberek nem fogják tudni eldönteni, hogy hogyan járnak jobban vagy rosszabbul, ha nem tudják, hogy melyiket válasszák. Egyébként, ha megnézzük, ebben a törvényben van egy másik dolog, hogy 54 százalékos adó és 27 százalékos járulék, ezt kivette az önkéntes pénztáraktól. Ha ez megtörténik, akkor tudjuk, hogy 80 százalékot a munkaadók fizetik be a munkavállalók számára. Ez azt fogja jelenteni, hogy az önkéntes pénztárak teljes mértékben szétverődnek.
Egyébként a törvényben számomra nem egyértelmű, hogy a munkaadók a magánnyugdíj-pénztárnál is fizethetnek be, tehát nem kötelező nekik az önkéntes pénztár. Ott is ugyanezeket a járulékokat be kell fizetni, vagy ez nem így van? Ezt szeretném kérdezni, mert ha nem így van, akkor át fogja rakni a munkavállaló a magánnyugdíj-pénztári részre, és akkor az egész probléma megoldódik. Gondoltak-e erre? Ez csak egy általam jött felvetés.
A következő, amiről szeretnék beszélni, és nem találtam a törvényben, hogy mennyit fogunk megspórolni azon, hogy ezt a cafeteriarészt megadóztatjuk? Mennyit veszíthetünk ezzel? Történtek-e számítások? Az interneten lehetett olvasni különböző számításokat erre. Egy területre kérdeznék rá, ami nekem a szakterületem, az informatika. Nem hallottam semmit se arról, hogy a munkaadók adhatnak a munkavállalók számára internet bónt, vagy kifizethetik. Ezzel mi lesz, ezt teljesen meg akarják szüntetni? Nincs benn a törvényben, hogy melyik kategóriába tartozik. A kicsit sújtott adóval vagy nagyon sújtott kategóriába tartozik? Miután nincs benn a törvényben, azt jelenti, hogy nem lehet adni, amikor azt mondja a kormány minden egyes minisztere és államtitkára és a kormánypártok is, hogy az internet penetrációt Magyarországon növelni kellene, meg távmunkára, részmunkaidőre van szükség. Nem értem, hogy ezt a lehetőséget, ami egy ragyogó lehetőség, hiszen a munkavállalókat is védte, hiszen ha a munkáltató biztosította ezt a munkavállalója számára, akkor két évig nem küldhette el. Nagyon jó munkavállaló védő eszköz is volt, mert akkor a munkaadónak ki kellett fizetni kamatokkal együtt. Ez hol található, mert én nem találtam meg a törvényben?
A következő kör, amire szeretnék kérdezni, a gépjárműadó. Elnök úr már az előző napirendi pontnál felvetette ezt a kérdést, és mi civil szervezetekkel foglalkozó bizottság vagyunk. Szeretném, ha adnának egy konkrét számot - ha most nem tudnak, akkor az elkövetkező napokban minden kérdésünkre elküldik a titkárságunkra, és ők szétküldik a számokat és válaszokat -, hogy a gépjárműadóból mennyi pénz folyt be, ebből a pénzből mennyi az, amit civil szervezetek fizettek be, ez mekkora összeg, ami beérkezett a társadalmi szervezetektől, alapítványoktól. Ha erre kapnánk egy számot, akkor magam részéről megköszönném. Egy biztos, hogy magam részéről fenntartom azon álláspontomat, hogy azon civil szervezeteknek - amikor volt a gépjárműadó vita, végigültem mind az általános, mind a részletes vitát, amikor az MSZP-s képviselők azt mondták, hogy igazságosabb rendszert akarnak - igazságtalan ez, akiknek nincsenek vállalkozói bevételei, magyarul vállalkozási tevékenységet nem folytat, csak ruhát gyűjt, ételt hord ki, bármilyen más dolgot csinál, tulajdonképpen állami feladatot vállal át, ki kelljen fizetni a gépjárműadót.
A következő kérdésem a szuperbruttósításról szól, mert nem egészen világos számomra. Ön azt mondta, hogy a cseh mintát vesszük át. Ez azt jelenti, hogy a teljes szuperbruttósítás meg fog történni Magyarországon, vagy csak a rész-szuperbruttósítás? Azt gondolom, hogy csak a rész-szuperbruttósítás történik meg. Miért nem a teljes szuperbruttósítást tette meg, hiszen aki a gazdasági szaksajtót olvassa, az egyértelműen azt tapasztalja, hogy a szuperbruttósításnak csak akkor van bármiféle értelme, ha teljes mértékű szuperbruttósítás megtörténik, és mindenki pontosan tudja, hogy tulajdonképpen a jövedelme miképpen alakul. Ami most itt történik, az a kormánypártok részéről csak egy szemfényvesztés.
A következő: ön azt mondta, hogy tulajdonképpen egy egykulcsos adórendszer fog Magyarországon bekövetkezni 90 százalékban az állampolgároknál. Én azt gondolom, hogy az egykulcsos adórendszerhez a háromkulcsos adórendszeren keresztül vezetett volna az út. Ezt a Parlamentben el is mondtam, közgazdászok kiszámolták, hogy 15, 30 és 45 százalékos adókulcs, természetesen az adójóváírást levinni 1 millió forintig. Ezzel szemben önök az adójóváírást feljebb viszik, ahelyett, hogy kivezetnék az adójóváírás rendszerét. Ezáltal egy elég bonyolult adórendszer fog Magyarországon létrejönni. Az pedig, hogy mit jelent a szuperbruttósítás, azt 10 millió magyar állampolgárból legalább 8 millió nem is érti. Ez egy elég furcsa, kockázatos és szerintem elég értelmetlen abban az esetben, ha nem a szuperbruttósítás történik meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e valakinek még hozzászólása? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor alelnök asszonytól én kérnék szót, hogy röviden a három kérdésemet feltegyem.
(Fogarasiné Deák Valéria alelnök átveszi a bizottsági ülés vezetését.)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Röviden a három kérdésemet tenném fel. A társasági adótörvény módosításában miért csökkentik a nem közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezeteknek, illetve egyházaknak nyújtott adományok adókedvezményét? Itt már hallottunk az áfa-mentesség eltörléséről, és azt gondolom, hogy szívesen hallanánk arról, hogy mik azok az egyéb kedvezmények, amelyek eltörlése érinti az egyházi, illetve civil szervezeteket. Fenntartom azt a véleményt, hogy ezek minimális bevételt fognak jelenteni a költségvetés számára, ugyanakkor éppen abban az időszakban, amikor a legnagyobb szükség van a karitatív szervezeteknek és egyházi szervezetek munkájára, el fogja lehetetleníteni ezeknek a tevékenységét, akik éppen a legközelebb vannak a bajbajutottakhoz. Ők vannak hozzájuk legközelebb. Köszönöm szépen.
(Balog Zoltán, a bizottság elnöke visszaveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Van-e még kérdés, hozzászólás? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor főosztályvezető úré, illetve asszonyé a lehetőség, hogy reagáljanak. Parancsoljanak!
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) válaszadása
SZATMÁRI LÁSZLÓ főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Ha lehet, kezdeném én. A törvénycsomag módosításával kapcsolatban, ha jól sejtem, a Pénzügyminisztérium ezeket a számokat, hogy az egyes adókedvezmények konkrétan mekkora összeget jelentenek, illetve milyen adományösszeget jelentenek - úgy tudom - elnök asszonynak címezve megküldte. A bizottság részére emlékeim szerint megküldtük, de még egyszer megemlítem, hogy az szja 1,3 milliárd forint környékén van a magánszemélyek kedvezménye után. Elnézést, azért mondom, hogy körül, mert nagyon jól tudják, hogy a kedvezményeknél tulajdonképpen értékbeli, illetve jövedelembeli korlát van. Ami erre juthat, az nagyjából 1,3 milliárd forint környékét jelentheti.
A társaságiadó-kedvezményeknél a korábban benyújtott javaslatban az adomány kedvezményét a kormány nem javasolja megszüntetni. Nem tudom, rendelkezésre áll-e a kormány által készített tájékoztató, mert ebben szerepelnek azok a kedvezmények, amelyek megszűnnek, és amelyek nem. A megszűnő korrekciós tételek között ilyen szerepel például, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos kedvezmény, stb. Nem tudom, hogy ezek direktben érintenék-e a civil szféra működését. De amit ki kell emelni, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmények megmaradnának, aminek ebben a körben is jelentősége van, és az adományoktól függő kedvezmény is megmarad, a kormány ezt nem javasolja megszüntetni. Az igaz, hogy az szja-törvényben a magánszemélyek adókedvezményében csak két kedvezmény marad meg. Az egyik a családi kedvezmény, a másik, ami szintén érinti a tisztelt bizottság ügykörét, az a fogyatékkal élő személyek köre. Ez megmarad.
A másik része képviselő úr felvetésének, hogy ha jól emlékszem, a munkáltatói tagdíj-kiegészítést érintette képviselő úr felvetése, hogy miként fog adózni. A kormány benyújtott javaslata alapján ez nevesítetten, természetbeni juttatás módjára fog adózni. Ez 54 százalékos mértékű adót fog viselni, illetve az adóval növelt összeg után 27 százalékos társadalombiztosítási járulékot jelent. Ennek ez lesz az adójogi kezelése.
Internet utalvány. Amit a törvény nem nevesít, annak a preferált adójogi kezelése megszűnik. Itt ha a munkáltató továbbra is juttatni, biztosítani kívánja ezt a juttatást, akkor ebben az esetben választási lehetősége van. Vagy minden dolgozójának azonos mértékben juttatja, vagy leszabályozza belső szabályzatban, és valamennyi dolgozó által megismerhető csoportszintű ismérv alapján biztosítja ezt a juttatást, akkor ebben az esetben ez a juttatás adóköteles természetbeni juttatás. Magyarul, amint említettem, 54 százalékos adóterhet visel, és az adóval növelt összeg után 27 százalékos társadalombiztosítási járulék. Amennyiben még ilyen módon sem szabályozza, biztosítja, abban az esetben ez a juttatás ugyanúgy viselkedik, mintha a dolgozó bért kapna, tehát bérjövedelemként válik adókötelessé. De az ilyen módon külön kezelése az adón belül megszűnik. Ebből a javaslatból ez egyértelműen kiolvasható.
Annyit jegyeznék meg, hogy amit képviselő úr említett mint kétéves szabály, hogy két éven belül nem tehet semmit a dolgozóval, ha ilyen juttatást adott, ilyen szabályozás a törvényben egyáltalán nem volt található, gyakorlatilag ilyen jellegű szabály nem volt. Egy tíz éves előírás létezett a számítástechnikai eszközök juttatásával kapcsolatban. Ha ugyanis legalább két évig használt számítástechnikai eszközt, de ez nem a munkaviszonyra vonatkozott, akkor ebben az esetben ez a juttatás adómentes volt. Tehát ilyen módon ez a változás a munkavállalók biztonságát, helyzetét egyáltalán nem érinti. Ennyi a konkrét... Elnézést, volt egy felvetés a bruttósítás módját illetően.
A teljes bruttósítás azt jelentené, hogy a dolgozó rendelkezésére kellene bocsátani a járulék forrását, és tőle kellene ezt a foglalkoztatónak levonni. Ez jelentené az igazi szuperbruttót. Megjegyzem, ez elképesztően rövid idő alatt, három hét alatt nem lenne megvalósítható. Nem önmagában az okozza a nehézséget, hogy az egész járulékrendszert újra kellene írni, hanem annak a szabálynak a megoldása, kitalálása, hogy a dolgozó valójában a valóságban is ehhez a bérhez hozzájusson, és ne vesztesként kerüljön ki ebből. Lengyelországban volt egy fél szuperbruttóra történő kísérlet, és ott enyhén szólva nem zökkenőmentes volt ez a folyamat. Tehát amennyiben a szuperbruttó a cél, ahhoz is első lépésként, köztes megoldásként, ugyanis az adóalap a járulék általános mértékével növelt jövedelem, az biztosabb pont, hiszen ebben az esetben legalább találkozik azzal a munkavállaló, hogy milyen összegű, járulékkal növelt jövedelmet kellene neki megkapnia, kézhez kapnia. Ez ilyen módon előkészíthet egy esetleges tényleges szuperbruttósítást.
Azt hiszem, ami engem érintett, ennyi volt konkrétan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Főosztályvezető asszony!
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) válaszadása
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ahogy elnök úr egy kérdése érintett minket konkrétan a magán-nyugdíjpénztári visszalépéssel kapcsolatban. Egyik, amit szeretnék elmondani, hogy ez a lehetőség arra vonatkozik egyrészt aki az 52. életévét betöltötte az elmúlt év végéig, másrészt pedig azokra vonatkozik, akik önkéntesen léptek be annak idején a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, mert ez kétpólusú rendszer. Pályakezdők számára kötelező a magán-nyugdíjpénztárba lépés kezdetek óta, és volt egy másik rész, ahol önkéntesen lehetett belépni. Ott az a helyzet, hogy a rendszer eleve, amikor indult volna - ez 15 éves periódus, felhalmozási időszak van -, 1998-ban indult a rendszer, 2013-ban lesznek az első szolgáltatások, és a rendszer azzal a feltételezéssel indult, hogy anno általánosságban annak, aki a vegyes rendszerből kapja a nyugellátását, azoknak 75 százalékát a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer adja, és 25 százalékát a magán-nyugdíjpénztári rendszer.
Az elmúlt évek folyamatai - különösen igaz ez a 2008-as évre - azt bizonyítják, hogy azok számára, akik nem tudnak kellő időt eltölteni a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, azoknál eléggé egyértelmű, hogy ha nem adunk lehetőséget arra, hogy visszalépjenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, jelentős veszteséget szenvedhetnek el, amit egész nyugellátásuk során "élvezhetnek majd". Igazából az, hogy a korhatárt hogy határozzuk meg, milyen feltételekkel, az természetesen nem úgy alakult ki, hogy mi gondoltunk valamit, és leírtuk, hanem természetesen ennek az illetékes szervekkel, tehát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, illetve kincstárakkal közösen végzett számítások alapján jutottunk arra, hogy ez a korosztály az, akinek a számára egyértelmű jobban jár, ha a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalép. Természetesen, ahogy a törvényjavaslat is tartalmazza, ez nem önmagától fog alakulni, hanem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete feltételezi, hogy ez a törvényjavaslat elfogadást nyer. Legkésőbb szeptember 30-ig minden érintett potenciális felet tájékoztatni fog erről a dologról, és ez a levél természetesen azokat a kérdéseket is fogja taglalni, hogy mennyire éri meg vagy nem éri meg neki, hogy ott marad vagy pedig visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Amennyiben nincs több hozzászólás, kérdezem a bizottság tagjait, hogy általános vitára alkalmasnak találják-e a törvényjavaslatot? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Nincs ilyen.) Tartózkodás? (Szavazás.) Kilenc.
Megállapítom, hogy a bizottság 9 igen és 9 tartózkodással nem találta alkalmasnak általános vitára a törvényjavaslatot. Köszönjük szépen a megjelenést.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA alelnök (MSZP): Abban az esetben támogatom, ha Pettkó András képviselő úr megemlíti, hogy jó néven vesszük, hogy az az eredeti álláspont, miszerint a társaságiadó-kedvezmény megszűnne a közcélú adományokra, ez változott a törvény-előkészítés során, és ez kedvező a civil szervezetek számára. Köszönöm.
ELNÖK: Jegyzőkönyvben benne van, ez fontos, ez a kisebbségi vélemény, amit képviselni kellene. Tehát akkor ez a kisebbségi vélemény. Köszönöm szépen.
Maratoni ülésünk negyedik napirendi pontjához érkeztünk. Elnézést kérünk államtitkár úrtól és munkatársától, hogy megvárakoztattuk. Csak részben múlt rajtunk, ahogy hallották az előző előadássorozat prezentációját. Negyedik napirendi pont a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény módosításáról szóló törvény hatályba lépéséről és a belső piaci szolgáltatásokról szóló EU irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatainak a megvitatása következik.
Ajánlás gondolom, megvan, és azt is gondolom, hogy tárca álláspontot fognak mondani. Államtitkár úr?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Kormányálláspontot tudunk mondani.
ELNÖK: Óriási. Egyre komolyabb munkavégzés folyik, úgy látom. A 7-es módosító javaslat, dr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormányt, hogy támogatja-e?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több, mint egyharmada támogatta.
10-es számú javaslat következik, ez dr. Kovács Zoltán képviselő úr javaslata.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
14-esről, 11-esről és 12-esről együtt szavazunk.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
19-es számú javaslat következik, szintén Kovács Zoltán javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
27-es számú javaslat következik, mely dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormány?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
29-es javaslat, ugyancsak dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormány?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodás? (Szavazás.) Kilenc. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
34-es számú javaslat következik. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
35-ös számú javaslat, Tóth Ferenc. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
40-es számú javaslat következik... Indoklást kérek.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Képviselő úr is biztosan tudja, hogy van ennek egy terminológiája, a természetes személy személyazonosító adata. Ezt nem lehet másként írni. Nem arról van szó, hogy a természetes személy azonosító adata. Itt jelentésváltozás lenne, ha így írnánk, ezért rossz ez a javaslat.
ELNÖK: Köszönjük szépen a minden részletre kiterjedő, világos és egyértelmű indoklást. 40-es számú javaslat következik. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodás? (Szavazás.) Kilenc. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
43-as számú javaslat következik. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
44-es javaslat, dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc tartózkodás. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, egyharmada sem támogatja.
47-es számú javaslat következik, Pósán László képviselő úr javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen szavazattal a bizottság támogatja.
48-as, 6-os és 49-es számú javaslatok, melyek dr. Hankó Faragó képviselő úr javaslatai. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen szavazattal a bizottság támogatja.
Vannak módosító javaslatok, három módosítója van az Alkotmányügyi bizottságnak. Van a 42-es, 44-es és 46-os. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mind a hármat támogatjuk.
ELNÖK: Kormány mindet támogatja. Akkor először a 9354/42-ről szavazunk. Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
9354/44-est a kormány támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
9354/46-os. Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen. Megállapítom, a bizottság egyhangúlag támogatja a javaslatot.
Köszönjük szépen.
Az ötödik napirendi ponthoz érkeztünk. A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatai megvitatása következik.
1-es számú javaslat, dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
3-as számú Kovács Zoltán javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
5-ös javaslat, szintén Kovács Zoltán javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
6-os számú, dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodás? (Szavazás.) Kilenc. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
7-es számú, dr. Hankó Faragó képviselő úr javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen. Megállapítom, a bizottság egyhangúlag támogatta.
9-es, 8-as és 12-es, szintén dr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr javaslatai. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen. Megállapítom, a bizottság egyhangúlag támogatta.
10-es és 11-es szintén dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen. Megállapítom, a bizottság egyhangúlag támogatta.
13-as számú javaslat, szintén dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen. Megállapítom, a bizottság egyhangúlag támogatta.
14-es, Kovács Zoltán javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
15-ös, dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Tizennyolc igen. Megállapítom, a bizottság egyhangúlag támogatta.
Egyetlen javaslata van az Alkotmányügyi bizottságnak, 9355/10-es javaslat. Kormányálláspont?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen. Nem? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többségében nem, de több mint egyharmada támogatta.
Köszönjük szépen a kormány képviselőinek a megjelenést, ezzel lezártuk az ötödik napirendi pontot.
Kérdezem, hogy Egyebekben van-e valakinek bejelentenivalója? (Nincs jelzés.) Ha valaki még esetleg az NCA-stratégiáról valamit mondana. (Derültség.) Akkor szomorú szívvel elbúcsúzom, és bezártuk a bizottsági ülést. Köszönöm.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 46 perc)
|
|
Balog Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika és Dancsecs Dóra