EMBCB-26/2009.
EMBCB-149/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2009. szeptember 15-én, kedden, 13 óra 8 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
Határozatképesség megállapítása *
Napirend elfogadása *
a) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló megvitatása (J/8957. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
b) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának kiegészítése (Országgyűlési Biztos Hivatala) *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának válaszadása (Országgyűlési Biztos Hivatala) *
További kérdések, hozzászólások *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról *
a) Az adatvédelmi biztos 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/8959. szám) (Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) Az adatvédelmi biztos 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos (Országgyűlési Biztos Hivatala) kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos (Országgyűlési Biztos Hivatala) válaszadása *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
Határozathozatal *
A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslat (T/10221. szám)
(Általános vita) *
Dr. Páva Hanna főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Páva Hanna főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszadása *
Horváth Péter titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló (J/10107. szám)
(Általános vita) *
Nagy Imre, a Szülőföld Alap igazgatója (Miniszterelnöki Hivatal) szóbeli kiegészítése *
Nagy Imre, a Szülőföld Alap igazgatója (Miniszterelnöki Hivatal) reagálása *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Donáth László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Ékes Ilona (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Pettkó András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) távolléte idejére Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) dr. Szabóné Müller Timeának (MSZP)
Lénárt László (MSZP) Teleki Lászlónak (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP) dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Farkas Flórián (Fidesz) távolléte idejére Ékes Ilonának (Fidesz)
Varga József (Fidesz) távolléte idejére Farkas Flóriánnak (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP) Szászfalvi Lászlónak (KDNP)
Pettkó András (független) távolléte idejére Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Páva Hanna főosztályvezető - Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Nagy Imre, a Szülőföld Alap igazgatója - Miniszterelnöki Hivatal
Horváth Péter titkár - Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. László Boglárka főosztályvezető - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Magicz András főosztályvezető - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Varjú Gabriella főosztályvezető - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Fórika László főosztályvezető-helyettes - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Szajbély Katalin főosztályvezető-helyettes - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Dóczé Nikolett jogi elemző - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Kutassy-Nagy Noémi jogi elemző - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Török Tamás jogi elemző - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Vass Veronika jogi elemző - Országgyűlési Biztos Hivatala
Kőhalmy Lászlóné főosztályvezető - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Frőhlich Johanna személyi titkár - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Egri Katalin főosztályvezető - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Szabó Endre főosztályvezető-helyettes - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Révész Balázs adatvédelmi szakértő - Országgyűlési Biztos Hivatala
Egerszegi Béla adatvédelmi szakértő - Országgyűlési Biztos Hivatala
Dr. Trócsányi Sára főosztályvezető - Országgyűlési Biztos Hivatala
Simon Istvánné főosztályvezető - Oktatási és Kulturális Minisztérium
Ispánovity Márton - Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztály
Krányecz Ferenc, az Országos Szlovén Önkormányzat budapesti kirendeltségének vezetője
Kopiás Gábor, a Héliosz Alapítvány, Drogmentes Magyarországért Mozgalom tagja
Molnár András szakértő - MDF
Tabajdi Anita szakértő - MSZP)
László Imre jogi asszisztens
Kósa Zsanett joghallgató
(Az ülés kezdetének ideje: 13 óra 8 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén.
Határozatképesség megállapítása
Megállapítom, hogy az ülés a helyettesítésekkel határozatképes, és kérem a bizottság tagjait, hogy mondjuk be a helyettesítéseket. Donáth képviselő urat Fogarasiné, Godó képviselő urat Müller Timea, Lénárt képviselő urat Teleki képviselő úr helyettesíti, Balog Zoltán Fazekas Sándort, Varga József Semjén Zsoltot helyettesíti. Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem, hogy van-e a napirendi javaslattal kapcsolatban valakinek valamilyen észrevétele. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, kérem, hogy fogadjuk el a napirendi javaslatot. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.)
16 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
a) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló megvitatása (J/8957. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
b) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
Első napirendi pontunk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló értékelése és az általános vitára való alkalmasságról való döntés, első helyen kijelölt bizottságként.
Köszöntjük a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát, dr. Kállai Ernőt és munkatársait. A jelentést magát ismerjük, mert kézhez kaptuk most már lassan egy fél éve, de természetesen, amennyiben kommentárt kíván hozzá fűzni, vagy egy-két részletet ki akar emelni, vagy bármilyen mondanivalója van, mielőtt rátérünk érdemben arra, hogy mi elmondjuk a véleményünket és a kérdéseinket a jelentéssel kapcsolatban, akkor erre most van lehetőség. Parancsoljon, biztos úr.
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának kiegészítése (Országgyűlési Biztos Hivatala)
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa (Országgyűlési Biztos Hivatala): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm én is a lehetőséget, hogy a bizottság elé tárhatom a beszámolómat. Megtisztelnek azzal, hogyha kézbe vették és forgatták már, úgyhogy én nem szeretném hosszan előadni ennek a tartalmát természetszerűleg, csak egy-két dolgot szeretnék kiemelni az elmúlt évi munkámból.
El kell, hogy mondjam, hivatalba lépésem óta folyamatosan emelkedik az ügyszám az ombudsmani hivatalban. A tavalyi év volt az, amikor gyakorlatilag megduplázódott az ügyek száma ahhoz képest, ami előtte körülbelül tíz éven keresztül volt. Tehát duplájára emelkedett az ügyek száma, ezen belül megfigyelhetjük az ügyeknek bizonyos fokú átstrukturálódását is. Egyre nagyobb teret kapnak az olyan típusú szociális ügyek, amelyek valamilyen etnikai származással kapcsolatosak, egyre többet kell ilyen kérdésekkel is foglalkoznunk.
Az elmúlt évben is, akár ebben az évben is kétféle módon foglalkozunk ügyekkel. Az egyik az, amikor valaki hozzánk fordul, és valamilyen beadványban kéri a segítségünket, a másik pedig, amit mi ugyan nem projektmódszernek hívunk, de nemcsak én, hanem már a hivatali elődöm is alkalmazta, ez a hivatalból indított, célzott vizsgálatok rendszere. Az elmúlt évben, a beszámolási időszakban is voltak ilyenek, például csak egyet említenék, a rendőrség átfogó vizsgálatát, amelyről a rendészeti bizottságnak is beszámoltam saját kérésemre, és ott örömmel fogadták, hogy ilyesmivel is foglalkozott a kisebbségi ombudsman. Ebben az évben például - ezt csak előrevetítem - két nagy, igen jelentős vizsgálat lesz, amit majd önök elé fogok tárni hamarosan.
Tehát ilyen nagyobb ügyek mellett egy-két dologra szeretném csak felhívni a figyelmüket, vagy kiemelni. Az egyik ilyen kérdéskör volt - nem magáról a kérdéskörről szeretnék beszélni, hanem az ez alapján tett javaslatomról -, az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek az egyik módosító kiterjesztésére tettem javaslatot a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban, amely szerint bizonyos törvényi hatályú kiterjesztéssel lehetett volna talán hatékonyabban fellépni akár a sajtóban, akár rendezvényeken, az akár máshol megjelenő úgynevezett gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyekben. Ez összhangban lett volna az Alkotmánybíróság megfelelő értelmezésével is.
Változatlanul ajánlom a tisztelt képviselők figyelmébe esetleg, hogyha szeretnének foglalkozni ezzel a kérdéskörrel, itt van egy kész anyag ezzel kapcsolatban. Azért is bátorkodom ezt ajánlani, mivel úgy vettem észre, hogy hisznek a törvény elrettentő erejében, ez látszik például a büntető jogszabályok folyamatos szigorításából is az elmúlt időszakban. Talán esélyt kellene annak adni, hogy ilyen területen is, mondjuk, a jogszabályok hatékonyabb védelme esetén talán nagyobb védelmet kaphatnának állampolgárok bizonyos csoportjai ilyen kérdésekben.
Ilyen fontos kérdés volt a fenntartói jog és átvételének kérdésköre, ami a 2005-ös törvénymódosítással került be a kisebbségi törvénybe. Ez több komoly problémát okozott abból a szempontból, mert nincs pontosan szabályozva az országos önkormányzatok, illetve a helyi önkormányzatok viszonya ebben a kérdéskörben. Ennek példája volt a gyulai román gimnázium ügye, amelyet azóta sem sikerült megnyugtató módon rendezni, hiába próbáltam közvetíteni több oldalról is ebben a kérdésben, tehát mindenképpen kellene ezzel is foglalkozni a jövőben. Talán még emlékeznek a csörögi ügyre, ez még 2007 őszén vagy nyarán volt, rögtön hivatalba lépésemkor. Itt az önkormányzati társulásokkal kapcsolatos problémakör vetődött fel. Nagyon jónak tartom, hogy végül is az Oktatási Minisztérium és az Önkormányzati Minisztérium az én jogalkotási javaslatomhoz igazodva dolgozott ki egy olyan törvénymódosítást, ami aztán elfogadásra is került, és felhatalmazza például az Oktatási Hivatalt, hogy jelölje ki azt az iskolát, amely nem tagadhatja meg az iskola nélkül maradt gyermekek felvételét. Itt csak jelezni szeretném, hogy ez egy fontos változás volt; hogy ez működik-e, hogy ez valóban hatékony jogszabály-módosítás volt-e, ezt természetesen figyelemmel fogom kísérni ebben a tanévben.
Szeretném ugyanúgy felhívni a figyelmet, és ezt is több fórumon már elmondtam, ezért csak említésszerűen, hogy egyre több kisebbségi kulturális intézményekkel kapcsolatos ügy jelentkezik hivatalunkban. Nyilván ez is kapcsolódik az átvételhez, nemcsak az oktatási intézmények, hanem kulturális intézmények átvétele esetében is. Ennek egyik tipikus és nagyon jellegzetes példája volt a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, amikor úgy döntött, hogy át kívánja venni a szekszárdi székhelyű Magyarországi Német Színházat, amellyel a Tolna megyei önkormányzat nem értett egyet, sőt a kisebbségi törvény intézményátvételről szóló rendelkezéseit az Alkotmánybíróság előtt támadta meg ezzel kapcsolatban. Érezhető tehát, hogy itt van valamiféle ellentmondás a jogszabályban, amit mindenképpen érdemes lenne feloldani. Szerencsére ebben a konkrét esetben az én közvetítésemmel sikerült feloldani ezt az ellentétet, és kialakult szerintem a legoptimálisabb megoldás, ahol a megyei önkormányzat és az országos német önkormányzat közös fenntartásban működteti tovább a magyarországi németek színházát. Vas megyei látogatásom alkalmával az Országos Szlovén Önkormányzat elnöke fordult hozzám azzal a problémával, hogy Felsőszölnökön évek óta szeretnének megvalósítani egy tájházat - ez lenne a szlovén tájház Magyarországon -, és eddig nem sikerült előteremteniük azokat a feltételeket, amelyek az intézményátvételt lehetővé teszik. Itt is kértem a Miniszterelnöki Hivatal segítségét, amely meg is történt, legalábbis határozat már van róla, hogy ez meg fog történni. Tudomásom szerint konkrétan vagy ténylegesen még nem történt meg az intézmény átvétele, de bízom abban, hogy ezek is meg fognak történni a jövőben.
Szeretném arra is felhívni a figyelmüket, hogy mindezek miatt az ügyek miatt az egyre nagyobb számban jelentkező kulturális intézmények körüli probléma miatt most a 2009-es évben átfogó kisebbségi kulturális intézmények vizsgálatát indítottam el, ami már a vége felé tart, és körülbelül november környékén fogunk kiállni az eredményekkel. Ez egy nagyon veretes anyagnak ígérkezik, már előre is mondom, ahol nagyon sok anomáliát és nagyon sok szabályozottsági hiányt sikerült feltárnunk ebben a kérdésben. Ugyanígy kapcsolódik a másik, idén zajló nagy vizsgálatunkhoz, hogy például mi is részletesen foglalkoztunk és elemeztük az Állami Számvevőszéknek azt a jelentését, ami arról szól, hogy az elmúlt tíz évben 120 milliárd forintot fordított az ország a romák helyzetének javítására, integrációjára. Ahogy a jelentésben is elolvasható, e támogatásokról nem lehet tudni, hogy célba érkeztek-e, az azonban biztosan kijelenthető, hogy úgy tűnik, nem hozták meg azokat az eredményeket, amelyeket igazából vártunk volna az elmúlt tíz évben ebben a kérdésben. Ez felvet egy komoly problémát, ami miatt most ezt elmondtam: nagyon komoly nehézséget jelent, és nem tűnik már a napjainkban korszerűnek az etnikai adatok kezelése Magyarországon, ezért adatvédelmi biztos kollégámmal, dr. Jóri Andrással közösen nagy vizsgálatot indítottunk ebben a kérdésben, és sok mindent valószínűleg újra fogunk értelmezni a jövőben. Hamarosan várható a nagy közös vizsgálat eredményeinek megjelentetése, illetve nyilvánosságra hozatala is. (Bíró Ildikó az ülésterembe érkezik.)
Végezetül egyetlenegy dolgot szeretnék még önöknek említeni, amit nagyon hosszasan sorolhatnék, de csak címszavakban, amit minden egyes alkalommal, amikor a bizottsággal találkozom, el szoktam mondani, illetve az alkotmányügyi bizottságnak is, ez pedig a kisebbségi önkormányzatiság problémája, amik változatlanul fennállnak, és javításra szorulnak: a személyi hatálytól kezdve a kisebbségek országgyűlési képviseletének a hiányáig - amitől önöket, gondolom, már kirázza a hideg, ha hallanak erről a kérdésről -, vagy a választójogi kérdések köre, amelyek folyamatosan problémát jelentenek, a kisebbségi önkormányzatok képviseleti joga, ami megoldatlan, a területi szintű képviselet problémái, a kedvezményes mandátum kérdése, amire országgyűlési határozat van, hogy ez meg fog születni. Tehát ezek azok az állandó és visszatérő módon felsorolható kérdéskörök, amelyekre változatlanul, újra és újra szeretném felhívni a figyelmüket, ha esetleg alkalom adódik rá. Ha mégiscsak foglalkozna a parlament kisebbségi joganyaggal, akkor ezeket érdemes lenne áttekinteni a jövőben is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönjük szépen, biztos úrnak a kiegészítéseket, és most a bizottság tagjait kérdezem, hogy kinek van kérdése, értékelése, hozzászólása. (Nincs jelzés.) Még emésztik a képviselő urak. (Pettkó András jelentkezik.) Nem láttam, elnézést, Pettkó András képviselő úré a szó!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, csak vártam, hogy a frakciók képviselői közül kíván-e valaki szólni.
ELNÖK: Itt esélyegyenlőség van.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Az első kérdésem a beszámoló kapcsán arra irányulna, hogy a magántanulóvá válás látszólag nem kisebbségi jogi kérdés, mégis a biztos beszámolójában elég hosszan, elég sok dolgot olvastam erről. Azt a kérdést szeretném feltenni, hogy a biztos úr milyen megoldást lát a kialakult helyzet orvoslására a szülők korrekt tájékoztatásán túl. Tehát van-e valamilyen javaslata, amit meg lehetne tenni ezen a területen, hiszen elég hosszan foglalkozik a jelentés ezzel a kérdéssel.
A második dolog, amit szeretnék kérdezni, ez a települési önkormányzatok rendeletalkotási, jogalkalmazási gyakorlata, a különböző trükkök az oktatásban, a szegregáció, integráció kérdéskörében. Milyen megoldást lát a biztos úr a nehéz helyzetben lévő iskolafenntartók kormányzati támogatása, a lakossági elvárás, az iskolák, illetve a gyermekek egyenlő esélyű oktatásának a megvalósítása területén, hisz a jelentésben az oktatás területe is - én azt gondolom - kiemelt pontként szerepel.
A harmadik terület a kisebbségi országgyűlési képviselet, amit a biztos úr az előbb a bevezető hozzászólásában már említett. Itt volt egy felhívás, egy levél, mellyel kapcsolatban én azt kérdezném, hogy kapott-e erre valamilyen választ, vagy sem.
A negyedik terület, amivel foglalkozik a jelentés, az egy elég új keletű kérdés, márpedig ez az interneten terjedő különbözőfajta negatív tartalmak kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy egy központ az Európa Tanácshoz fordult az interneten található gyűlöletbeszéd, káros tartalmak ügyében. Én azt kérdezném, tekintettel a gyűlöletbeszédről szóló jogalkotási és jogalkalmazási nehézségekre, amelyet a beszámolóban is a biztos úr által kifejtve én éreztem, hogy tud-e erről a hírről, és mit gondol erről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Következő hozzászóló? Szászfalvi László alelnök úr.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Bizottság! Az egyik téma, az egyik terület, amelyről szeretnék beszélni, illetve kérdezni, vagy kérni - nem is tudom, mi lesz a műfaja a dolognak -, az a roma telepek kérdése, a lakhatási és szociális integrációs programok megvalósítása, tehát a telep-felszámolási programmal kapcsolatos kérdések, problémák, anomáliák. Én nagyjából úgy látom, hogy van egy csiki-csuki játék, hogy leírunk a költségvetési tervezetben egy számot, aztán ez évről évre szépen folyamatosan csökken - legalábbis ezt tapasztaljuk -, aztán utána elindul egy vitafolyamat, hogy ez kevés, ez mennyit ér, mennyit nem ér. Utána esetleg a lenullázott költségvetési számból egy módosító indítványt követően - éppen most legutóbb Varga József képviselőtársam módosító indítványát követően - egy milliárd forint bekerült mégis a költségvetésbe, utána pedig ezt az összeget a kormány zárolta.
Tehát egész egyszerűen itt egy teljesen l'art pour l'art, csiki-csuki játéknak vagyunk mi a tanúi, nagyon sokan meg a szenvedői vagy az elszenvedői. Mi a biztos úrnak erről a konkrét álláspontja, és mi a lehetősége arra nézve, hogy valamit tegyen annak érdekében, hogy a kormányzat, mint a felelős állami szervezet, valóban konkrétan lépjen ezekben a kérdésekben, és hathatós segítséget adjon ezeknek a programoknak a megvalósításában.
Tehát én úgy ítélem meg, hogy nyilván lehet általában a politikai elitről negatív véleményt mondani, a politikai elitnek nagyon széles köre van, azt gondolom, mindannyian benne vagyunk - hogyha lehet így mondani -, az asztal minden oldalán ülők, de mégiscsak az a jogállamiságnak a megvalósulása, hogy a kormányzati felelősséget kell a középpontba helyezni, azt gondolom, főleg költségvetési kérdésekben, amikor egy-egy problémának a finanszírozási kérdései kerülnek előtérbe. Tehát a telepfelszámolás esetén azt gondolom, hogy kifejezetten a kormányzati felelősségről kell beszélni. Tud-e tenni a biztos úr annak érdekében, hogy ezeket a forrásokat a kormányzat ne fagyassza be, illetve valóban azok a pénzek - egy kicsit áttérve most már az ÁSZ-jelentésre is -, ezek a források, amelyek vannak, az a kevés is esetleg konkrétan és hatékonyan kerüljön felhasználásra.
Nagyjából, lényegét tekintve a MACIKA támogatásáról is ezt lehet elmondani, az elmúlt évek során itt megint óriási játék folyt - papíron legalábbis - a pénzekkel, és utána pedig annak a következményeit láttuk és láthatjuk. Az elmúlt esztendőben folyamatosan csökkenő, 2007-ben éppen nulla volt a költségvetési támogatása a MACIKA-nak, aztán néha 100 milliók kerültek beírásra arra a rovatra, aztán annak az átutalása és konkretizálása, aktualizálása, végrehajtása, realizálása nem történt meg, illetve óriási csúszásokkal történt meg. Ebben a tekintetben várnám esetleg a reflexióját a biztos úrnak, hogy mit tett, mit lehet tenni annak érdekében, hogy minimálisan, időarányosan legyen finanszírozva például a MACIKA tevékenysége, illetve költségvetése.
A kisebbségi törvénycsomaggal kapcsolatosan: évről évre visszatérünk erre a kérdéskörre a beszámoló összefüggésében is meg egyéb más fórumokon is. Itt óriási fogadkozások történtek három év óra, két év óta, hogy valami történik, megint történik. Az elmúlt ciklusban jómagam is részese voltam annak, hogy végigvittünk egy törvénymódosítási csomagot, amely szintén nem volt egy kis mutatvány, de azt gondolom, az emberi jogi bizottság nem volt akadálya ennek, sőt mi voltunk a kezdeményezői, mi fogadtattunk el a parlamenttel egy országgyűlési határozatot, hogy legalább egy határidőt adjunk a kormánynak arra, hogy terjesszen be egy csomagot. Most, jelen pillanatban megint lassan eltelik három esztendő, biztos úr is már több éve jelezte, hogy vannak javaslatai, vannak elképzelései, láttunk is koncepciókat, aztán most létrejött egy kisebbségi fórum is a 13 kisebbségi önkormányzattal együtt, ami még az Országgyűléshez konkrétan nincsen hozzákötve, de úgy tudom, hogy rövidesen ez is meg fog történni.
Viszont nem olyan sokáig tart most már ennek az Országgyűlésnek a mandátuma. Biztos úr, hogyan látja ezt a kérdést, hogy konkrétan mikor, mi fog történni? A kormányzatnak mi a szándéka? Biztos, hogy én alultáplált vagyok információs szempontból, de azért az illetékes bizottság alelnökének, gondolom, valamit kellene tudni arról, hogy valami történt, valami történik, a kormányzati hatalmas apparátusok dolgoznak azon, hogy akár többféle forgatókönyvben is, de elénk tárjanak valamilyen tárgyalható anyagot. Jelen pillanatban, azon túl, hogy a kisebbségi fórumon szintén beszélgettünk egyet-kettőt, jókat, ezenkívül semmi konkrétumot nem látok, és nem tudom, hogy egyáltalán mi a perspektívája ennek a történetnek.
Nyilvánvaló, hogy itt a parlamenti képviselet kérdése az egyik nagy téma, és azt gondolom, hogy ezt külön kellene látni és kezelni, és az összes többit szerintem viszonylag gyorsan, konszenzussal lehetne kezelni, hogyha egyáltalán tárgyalnánk róla érdemben, és előttünk lenne egy olyan anyag, ami tárgyalható lenne. Kérdezném biztos úr tapasztalatait esetleg, illetve reflexióját erre a kérdéskörre. Az ÁSZ-vizsgálatot külön tárgyalta is a bizottság egy kihelyezett bizottsági ülésen, és többször beszéltünk erről. Tulajdonképpen arra lennék kíváncsi, de nyilván ez feszegeti a bizottsági ülés korlátjait, hogy biztos úr hogyan látja, az ÁSZ-jelentés következményeként milyen irányban lehetne, kellene elmenni. Nyilván itt most egy átfogó közigazgatási és egy koncepciószerű megújítása is kellene ezeknek a kérdéseknek. Ha van erre nézve biztos úrnak röviden összefoglalható javaslata vagy víziója, akkor kíváncsi lennék rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. További kérdések, hozzászólások? (Jelzésre:) Teleki képviselő úré a szó.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Megpróbálok nagyon röviden néhány dologra rákérdezni, és a véleményemet elmondani. Én azt gondolom, mindenképpen nagyon fontos, hogy az elmúlt időszakban láthattunk egy olyan országgyűlési biztosi munkát ezen a területen, amely mindenképpen kiemelkedő, és gondolom, nem vádolnak meg azzal, hogy elfogult vagyok Kállai Ernővel. Nagyon sok szempontból nagyon fontosnak tartom azokat az észrevételeket, amelyeket nagyon sok esetben megtett, főleg akkor, amikor a kisebbségi önkormányzatok és a többségi és a települési önkormányzat közötti viszony behatárolása volt elsődleges. Ez számomra azért is fontos, mert több mint ezer cigány kisebbségi önkormányzat van ma Magyarországon, és ezek a kisebbségi önkormányzatok többnyire, ha úgy tetszik, rá vannak utalva a biztos úr munkájára. Ezért nekem nagyon fontos az - a kisebbségi önkormányzatok véleménye alapján nyugodtan mondhatom azt, hogy látják és érzékelik -, hogy van egy olyan szerv, intézmény, akihez lehet fordulni. Ez egy megjegyzés volt.
A kérdésem pedig az, hogy hogyan látja országgyűlési biztos úr, hogy azt a törvényt, ami a kisebbségi törvényben megvan, hogy lehetne úgy változtatni, hogy a jogosítványokat, a kellő kompetenciákat sokkal jobban lehessen körülhatárolni. Nagyon sokszor látok olyan visszásságot, amely a kisebbségi önkormányzati, települési önkormányzati viszonyokat nem rendezi. Ezért lát-e egy olyan jogi helyzetet, amely ezt a kérdést jobban tudná kezelni, illetve hol lehetne meghúzni azokat a vonalakat, amely a törvényességen belül kezelhetné ezt a problémát, amellyel nap mint nap találkozhatunk. A kisebbségi önkormányzatok működése tehát ebből az aspektusból nagyon fontos. Hogyan látja ombudsman úr, vissza lehetne-e állítani - és ez nemcsak az ő kompetenciája, lehet, hogy nem is neki kellene feltennünk azt a kérdést, hanem saját magunknak -, a kedvezményes mandátum visszaállítása lehetőségének milyen jogi hátterét látja, vagy lát-e esélyt arra, hogy esetlegesen ezzel a kérdéssel a parlament újra foglalkozzon? Ma is, azt gondolom, hogy fontos lenne, hogy ez a kérdés újra parlament elé kerüljön, mert azt gondolom, hogy minden kisebbségi szerv, intézmény és személy jogosan várja azt, hogy a kedvezményes mandátummal újra foglalkozzunk.
A tájékoztatóban, a háttéranyagban, amit kaptunk, az ORTT elnökével való egyeztetést írja. Kérdezném, hogy az ORTT-vel hol tartanak az egyeztetések, illetve mit lát az ORTT hatáskörében, amely még jobban megerősíti azt a tudatot, hogy a cigányozást, amit nagyon sokszor láthatunk és érzékelhetünk akár az írott, akár az elektronikus médiában, hogyan lehetne esetleg az ORTT-vel közösen kezelni. Ezen kívül, azt gondolom, szintén a beszámolóban olvastam, hogy fontosnak tartaná azt, hogy több intézménye legyen a cigányságnak, mert ha középiskolák és kollégiumok is lennének, akkor azzal nagyon nagymértékben lehetne javítani a magyarországi cigányság értelmiségi rétegének megteremtését. Én ezzel abszolút egyetértek, csak nekünk most van egy Gandhi Gimnáziumunk, és abban volt egy elég viharos időszak, amikor is az igazgatóváltás volt. Önnek mi a meglátása a Gandhi Gimnázium körül kialakult helyzet kapcsán? Azt gondolom ugyanis, hogy mindnyájunknak - teljesen mindegy, milyen politikai oldalon ülünk - fontos, hogy a Gandhi Gimnázium továbbra is szakmailag és politikailag is egy olyan intézmény legyen, amely a magyarországi cigányság, ha úgy tetszik, elitképzését tudja befolyásolni, tehát mindenképpen fontosnak tartanám, hogy erre a kérdésre választ kapjak.
Utolsóként pedig: az ön hivatala, illetve több hivatal is foglalkozik más aspektusból a kisebbségek helyzetével. Milyen együttműködési keretek közt működik például a hivatal és az antidiszkriminációs hálózat és természetesen a másik intézménnyel, az Egyenlő Bánásmód Hatósággal milyen együttműködési helyzetük van, mert ez nagyban befolyásolja azt, hogy ha van egy ügy, akkor lehetőleg ne háromfelé szedjük azt az ügyet, hanem egy kézbe, vagy esetleg segítsék egymás munkáját. Ezt nagyon fontosnak tartanám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor alelnök úrtól én is szót kérnék.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ alelnök (KDNP): Megadom a szót elnök úrnak, természetesen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Néhány konkrét kérdésem lenne és egy általánosabb megjegyzés, nem is a jelentéssel kapcsolatban, hanem egyáltalán, hogy a közéletben hogyan jelennek meg a kisebbségi témák, arról szeretném kérdezni a biztos úr véleményét. Az egyik az, hogy láttam az országjárást, tehát hogy különböző megyékben járt a biztos úr és a munkatársa is: van ilyen, hogy konkrét panaszfelvételi lehetőségeket is felkínáltak. Az érdekelne, hogy ez hogyan zajlik. Meghirdetik előre? Milyen csatornákon? Ott bejönnek az emberek, és elmondják, ha valami gondjuk van? Ez hogy zajlik, és milyen a fogadtatása? Ez érdekelne.
Azt is örömmel láttam, hogy a nemzetközi tevékenységében a délszláv világban, illetve a délszláv országok közül néhányban találkozott az ottani ombudsmanokkal. A kérdésem az lenne, hogy látott-e esetleg valami fogadókészséget, vagy valamilyen módon szóba került-e ott a határon túli magyar kisebbségek helyzete, konkrétan azok az atrocitások, amik elsősorban Szerbiában érik a faji, etnikai hovatartozásuk miatt például a magyarokat. Olyan szakemberek dolgoznak-e ott, akik erre nyitottak, vagy inkább azt látja, hogy politikai kinevezettjeinek az a dolguk, hogy egy funkciót betöltsenek? Nyilván nem kell ilyen élességgel válaszolni, mint ahogy én kérdezek, csak érdekelne a benyomása, hogy van-e ott lehetőség, hogy ilyen emberekkel együttműködjünk ezekben a kérdésekben, vagy pont azért vannak ott, hogy ne menjenek ki hírek ilyen dolgokról.
Még egy másik együttműködési kérdésem van. Múlt héten Szabó Máté ombudsmannak is feltettem ezt a kérdést, hogy én személyesen aggodalommal látom, hogy egyfajta együttműködés, ami korábban megvolt a biztosok között, mintha hiányozna. Erre azért utalnak nemcsak médiajelentések, hanem a köztársasági elnök úrnak is az ezzel kapcsolatos közvetítő tevékenysége. Érdekelne, hogy hogyan látja ezt a kérdést, mert szerintem az ombudsmani hivatal tekintélye megóvásának vagy emelésének azért egy fontos eleme az, hogy lássák, hogy egységesen tudnak fellépni ilyen ügyekben adott esetben a különböző területek biztosai, mármint az állampolgári jogok biztosítása ügyében, amibe beletartozik az adatvédelemtől elkezdve a kisebbségi ügyeken keresztül természetesen a jövő kérdése is. Ezek lettek volna a konkrét kérdések.
Amit még azt gondolom, hogy érdemes lenne legalább néhány szó erejéig szóba hozni - ami elég jelentős teret tölt ki az ön jelentésében is -, ez a verbális háború, ami folyik a kisebbségi kérdés kapcsán elsősorban és a roma kisebbség helyzete kapcsán. Ha azt az energiát, amit abba ölünk, hogy ki mit mondott, hogyan mondott, ezt hogyan kell értékelni, és ez még belefér-e a politikai korrektség határaiba vagy nem, például a romakérdés megoldására fordítanánk, akkor szerintem előrébb lennénk, mint ahol vagyunk, de természetesen azt sem akarom elhallgatni, hogy vannak olyan kijelentések, amik túllépnek a magyar közéletben azon a határon, amit el lehet fogadni. Az sem mindegy természetesen, hogy ki mondja ezeket, tehát ha valamilyen zughonlapon zajlik ez a dolog, akkor nyilván annak is van jelentősége, de sokkal kisebb, mintha ezt adott esetben vezető politikusok vagy tekintélyes közéleti emberek mondják. Én most abba az irányba szeretnék véleményt formálni, vagy megjegyzést tenni, hogy azt gondolom, hogy a politikai elit részéről itt van egyfajta - nem szívesen tekintem magam a politikai elit részének, de én is az vagyok (Fogarasiné Deák Valéria: Vállalom.), mondjuk így, tehát vállalom, köszönöm szépen -, tehát egyfajta képmutatás.
A problémát abban látom, amikor ez van a kisebbségi ügyekben, különösen roma- és cigányügyekben, ez van a közéleti kommunikáció középpontjában, hogy nem adunk esélyt azoknak az embereknek, akik a szenvedő alanyai ezeknek az ügyeknek, romák és nem romák. Nem adunk esélyt azoknak az adott esetben etnikai hátterű vagy éppen nem etnikai, hanem szociális hátterű konfliktusoknak, amelyek a magyar vidéken nagyon sok helyen megjelennek. Nem adunk esélyt arra, hogy azt érezzék, azt tudják, hogy megértjük a problémáikat, és nem akarjuk ezeket ignorálni, nem akarunk kimaradni, hanem értjük a problémáikat, és segíteni akarunk rajta.
Ehhez világos beszédre van szükség, a dolgokat a nevükön kell nevezni. Ennek belül kell maradnia - én nem azt mondanám, hogy a politikai korrektségen belül, mert az szerintem egy nagyon képlékeny dolog, azt mindig a médiavezérek határozzák meg, hanem mondjuk - az emberi méltóságnak a tiszteletben tartásán belül. Tehát úgy beszélni adott esetben cselekményekről, adott esetben bűncselekményekről, hogy közben nemcsak az áldozatoknak, hanem adott esetben a tetteseknek is van ebből a szempontból emberi méltóságuk, és azt tiszteletben tartjuk.
Úgy gondolom, hogy túl kevés erőfeszítést teszünk arra, hogy kialakítsunk együtt egy olyan nyelvet, amely világossá teszi mindenki számára, hogy értjük, hogy milyen problémák vannak ma Magyarországon a kisebbségi élet területén is, ugyanakkor megmaradunk azon a kereten belül, hogy nem sértjük meg senkinek az emberi méltóságát. Nem titkolom, a múlt héten is beszéltünk erről, és ezt azért tartom olyan fontosnak, mert egyébként, ha mi nem beszélünk világosan, érthetően, ha nem nevezzük nevén a problémákat, akkor ezt majd meg fogják tenni mások, még kevésbé elfogadható stílusban esetleg, és átlépve olyan határokat, amiket mi soha nem lépnénk át. Akkor ezzel nem a problémák megoldása irányába lépünk, hanem inkább az eszkalálódás, a problémák gerjesztése irányába, és ez még mindig csak a verbális terület, és akkor egyáltalán nem beszéltünk arról, hogy mit is kéne valójában tenni.
Tehát az, hogy ki, hogyan értékeli, hogyan verbalizálja, hogyan prezentálja azokat a konfliktusokat, amelyek ma Magyarországon ezen a területen vannak, ez a kérdés elfoglalja azt a teret, amikor arról kellene beszélni, hogy akkor végül is mit is kéne csinálni. Nem véletlenül beszélek ilyen bonyolultan erről a dologról, mert én is próbálok bizonyos kereteken belül maradni, de szerintem a biztos úr, ahogy ismerem, érti, hogy mire gondolok, és kíváncsi lennék ezzel kapcsolatban az ön álláspontjára. Köszönöm szépen.
Van-e egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelzés.) Akkor azt javaslom, hogy ezt a kört zárjuk le, és ha még akad kérdés, akkor a második körben is van lehetőség kérdezni, úgyhogy, parancsoljon, biztos úr.
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának válaszadása (Országgyűlési Biztos Hivatala)
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa (Országgyűlési Biztos Hivatala): Köszönöm szépen. Köszönöm az elismerő szavakat és a kérdéseket, igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni ezekre a kérdésekre.
Pettkó András képviselő úr kérdezett először, a magántanulóvá válás kérdésköréről szólok először néhány mondatot. Azt gondolom, hogy a magántanuló intézménye csak egy szükséges kiegészítő intézmény lehet a magyar közoktatás rendszerén belül. Normál esetben ezt az intézményt azoknak tartják fenn, vagy azoknak találták ki, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak részt venni a rendszeresen szervezett oktatásban, azért, mert például élsportoló, vagy olyan egészségkárosodása, átmeneti problémája van, ami miatt nem tud megjelenni naponta az iskolában, és ez teljesen normális így, ebben a formában.
A probléma itt akkor kezdődik, és azért foglalkoztunk mi ezzel a kérdéskörrel, mert amikor úgymond problémásnak mondott, vagy tényleg az, nem az, de annak minősített gyerekeket egyszerűen megpróbálnak kizárni az oktatási rendszerből, azt gondolva, hogy ha nincs ott, akkor azt hiszik, megszabadulunk ugyan a gondtól, de önmagában ez nem igaz, ez egy képmutatás, mert a társadalom nem szabadul meg a gondtól.
Nyilván a történelem során mindig volt és vannak is olyan gyerekek, olyan társadalmi csoportok - függetlenül az etnikai származástól -, akik máshogy, vagy rosszul, vagy kevésbé szocializálódnak, mint mondjuk azok, akiket átlagosnak tekinthetünk. Ők nehezebben illeszkednek be nyilvánvalóan az adott ország közoktatási rendszerébe is. Ilyen esetekben, azt gondolom, nem az a megoldás, hogy kiszorítsuk ezeket a gyerekeket, és akkor majd történik valami. Nem fog történni semmi, teljesen nyilvánvaló módon. Ezeket a gyerekeket majd azokon a vizsgákon, amikor megjelennek, át fogják engedni őket csak azért, hogy ne lássák őket, és minél hamarabb kikerüljenek az oktatási rendszerből. Ezek a gyerekek tanulatlanok, képzetlenek maradnak ezek után, és nem tudnak belépni a munkaerőpiacra, ezzel pedig még nagyobb gondot zúdítunk a társadalomra.
Azt gondolom, és azért nem tartom jónak a magántanulóvá válást, a magántanulóvá nyilvánítás ilyen típusú rendszerét, mert nem a felmerülő társadalmi és pedagógiai problémákra jelent választ, hanem egyszerűen csak a helyi iskola vagy a helyi önkormányzat megszabadul, legalábbis átmenetileg ettől a problémától. Azt gondolom, hogyha ilyesmi van, ezért találták ki azokat a szakmákat, meg azokat a rendszereket, amelyeket lehetne sokkal nagyobb számban alkalmazni a magyar közoktatásban. Van például olyan, hogy szociálpedagógus, szociális munkás, fejlesztő pedagógus meg sok mindenki, aki a családokkal is kapcsolatot tartva, meg a gyerekek előrehaladását is figyelve meg tudja oldani ezt a rendszert.
Nagyon fontos, én nem indikálnám magamnak természetesen, hogy bármi közöm lett volna hozzá, de én évek óta mondom, és most valahol hallottam, valaki megfogalmazta, gondolkodnak azon, hogy alternatív megoldásként bevezetésre kerülne esetleg Magyarországon, iskolaotthonos rendszerben - olvastam a sajtóban - az egész napos oktatásnak a rendszere. Nem emlékszem már, hogy ki mondta, de ettől függetlenül én ezt évek óta próbálom mondani, és nem tartom rossz ötletnek, mert a gyerekeket olyan mértékben foglalkoztatja az iskolában, olyan módon húzza szét az oktatás idejét egy napon keresztül, amibe belefér a tanulástól kezdve a különböző szakköröknek és egyéb öntevékeny csoportoknak a lehetősége, ami sokkal inkább lecsökkenti annak a szerepét, hogy valaki, valamilyen probléma miatt magántanulóvá váljon.
Előttem a franciaországi és a más, vagy akár a skandináv példák lebegnek, ahol ezt a megoldást elég jól alkalmazzák. Mi nyilván nem Skandinávia vagyunk, de esetleg a kaland kedvéért meg lehetne próbálkozni vele. Én ennek nagy híve lennék, megmondom őszintén. Majd ki fogok térni, ahogy Teleki képviselő úr is beszélt a Gandi Gimnáziumról, ott például hasonló módon van szervezve az oktatás, kollégiummal, mindennel együtt, tehát egy egész napos elfoglaltságot jelent a gyerekeknek, és úgy tűnik, hogy ez egy hatásos oktatási módszer. Tehát ezzel sok mindent ki lehet védeni, ezért gondolom, hogy a magántanulóvá válás nem jelenthet megoldást, hanem egyfajta probléma ideiglenes lezárását jelenti. Ezért gondolom, hogy ezzel foglalkozni kell, és leginkább harcolni ellene.
Kérdezett Pettkó képviselő úr a nehéz helyzetben lévő iskolafenntartók lehetőségeiről. Ez egy nagyon komoly kihívás. Azt gondolom, hogy az én tapasztalatom szerint a helyi önkormányzatok jelentős részének majdhogynem nyűg a nyakában az iskola. Tehát nincs is igazán kedvük ezt a feladatot ellátni, ez sok pénzbe kerül, hogyha az állami normatívák változnak, akkor sok esetben a helyi önkormányzatnak kellene kiegészíteni ezeket a normatívákat. Sok helyen igazából szabadulnának a közoktatás feladataitól, ezért merült fel, én úgy tudom, hogy mind a két oldalon az elmúlt időben annak a kérdésköre, hogy milyen módon lehetne az állam, a központi irányítás befolyását valamilyen módon erősíteni ebben a kérdésben ezen a területen.
Én ennek nem lennék ellene, meg kell, hogy mondjam, ezt is nagyon sok nemzetközi példa mutatja, hogy ez működik. Itt nem az önkormányzatok ellen beszélek, hanem mellettük, pontosan az önkormányzatok mellett érvelek ezáltal, mert kell valamit például csinálni, hogy a pedagógusok szakmai minősítését, munkájának a figyelemmel kísérését megoldjuk valahogy. Nem arra a szakfelügyeleti rendszerre gondolok, ami a rendszerváltozás előtt volt, mert az nem volt jó, ezt pedagógusként mindenki tudja, hogy az egy olyan erős és szigorú, szabályozott rendszer volt, ami nem biztos, hogy elősegítette azt, hogy valaki a legkorszerűbb pedagógiai módszereket használja, de az is egy másik oldal, hogy most gyakorlatilag bárki, bármit csinálhat egy iskolában.
Igazából, hogyha probléma merül fel, mondjuk, egy pedagógus munkájával kapcsolatban, igazán fórum sincs nagyon, ahol ezt szóvá lehetne tenni, vagy hogyha valaki szakmai kritikát tudna gyakorolni, mondjuk a tevékenysége mellett. Mivel tömegoktatás van, a felsőoktatás is tömegessé vált, egy kicsit felhígult az oktatási rendszer. Ezt, mint felsőoktatásban régóta dolgozó merem mondani, hogy bizony a felhozatal, vagy a feljövők tudással való ellátottsága - hogy körülírjam ezt a helyzetet - erősen csökken az utóbbi években. Nyilvánvaló módon így alacsonyabb színvonalúak lehetnek elvileg, mondjuk, akár a pedagógusok, akár a más szakterületen dolgozók, tehát valamilyen módon ezzel is foglalkozni kellene, és én jónak tartanám az állami szféra erősítését ezen a területen, tehát én ezt így látom megoldhatónak. Nyilván ennek ezer leágazása és kidolgozandó kérdésköre van, de nyilván itt valamit kellene az államnak központilag beavatkozni ebbe a kérdéskörbe.
Kérdezte a képviselő úr, hogy az országgyűlési képviseletre vonatkozó levélre volt-e válasz. Ha nagyon körülírom, akkor én megpróbáltam minden egyes fórumot már - nyílt levéltől kezdve a Miniszterelnöki Hivatalnak, miniszterelnök úrnak címzett levélig, és sok különböző informális megkeresést és egyéb dolgokat -, és ha röviden akarom mondani, akkor azt mondom, hogy nem, ezt a kérdést lerázta magáról a kormány, tehát ezzel nem akart igazából foglalkozni, nekem az a meggyőződésem. Lehet, hogy valaki mást tud erről, nekem ez a visszajelzés volt vagy nem volt ebben a kérdésben.
Interneten terjedő gyűlöletbeszéd. Most már naponta kapok két-három beadványt ilyen témakörben, tehát egyre égetőbb a dolog, és most már a technika fejlődése következtében olyan dolgok és olyan lehetőségek állnak a felhasználók rendelkezésére, hogy nekem a napi sajtófigyelőm is tele van olyan dolgokkal, hogy hatalmas szemeket meresztve olvasgatom. Nyilván ez ugyanaz a problémakör, amiről próbáltam említést tenni, ez az interneten terjedő gyűlöletbeszéd, amit a többség most nem tart bajnak; én bajnak tartom, meg kell mondanom. Nincsenek szilárd erkölcsi sem jogi határok, amelyek azt mondanák, ahogy Balog elnök úr is mondta, hogy körülbelül ennyi az, ami belefér ebbe, és ezen a kereten belül kell beszélni a dolgokról, és mi az, amire azt mondjuk, hogy ez már nem jó, tehát ez már nem tesz jót a társadalomnak, és nem tesz jót senkinek Magyarországon. Ez a határ nincs meghúzva, és ezt szerintem meg kellene húzni erkölcsileg úgy, hogy a magyar politikai elit húzza meg ezt a választóvonalat, és azt mondja, hogy aki ezen kívül esik, az nem comme il faut ezen a területen, és őt nem kívánjuk beemelni ebbe a diskurzusba. Jogilag is ugyanúgy kellene meghúzni ezt a határvonalat, és azt mondani, hogy ezt már nem szeretnénk, mert ez nem a köz javát szolgálja, és ezért jogi szankciókat fűzünk ehhez a kérdéskörhöz. Igen, én is hallottam, de nagyon felületesen ezekről a kezdeményezésekről, amelyek Európában is megjelennek. Máshol is küzdenek ezzel a problémával, egyre több helyen. Az a probléma nálunk, hogy nincs olyan erős, öntudatos civil társadalom Magyarországon, akik nagyon erősen kivetnék magukból ezt, és nem kellene a szabályozás gondolatát felvetni. A szabályozás gondolata igazából azért vetődik fel, mert nincs meg ez a nagyon erős és kiterjedt civil közeg, amely kezelné ezt a kérdéskört. Pettkó képviselő úrnak nagyjából ennyit tudok válaszolni erre.
Szászfalvi alelnök úr kérdéseivel kapcsolatban: telepfelszámolás és MACIKA. Mind a kettő olyan kérdéskör, amelyet feltettek már nekem előző bizottsági meghallgatáson is. Előtte is és azóta is próbáltam utánajárni és érdeklődni ezekben a kérdéskörökben, hogy mit lehet egyáltalán tudni. A telepfelszámolás ügyében valóban tervezve lett 1 milliárd forint a költségvetés vonatkozásában. Én próbáltam érdeklődni a minisztériumban, hogy akkor most ez hogy áll, mert az volt az utolsó információ, hogy zárolva lett ez a pénz, de csak technikai okok miatt, mert valamilyen pályázati kifutás még nem történt meg, de majd utána ki lesz írva. Mindegy, a Szociális Minisztérium főosztályvezetője azt a felvilágosítást adta ebben a kérdésben, hogy 250 millió forint értékben kerül, vagy már került is kiírásra pályázat ilyen ügyekben, de a többire már nagyon kicsi az esély, hogy ebben a költségvetési évben el lehessen költeni. Ma reggel hallottam Teleki képviselő urat a rádióban, épp amikor reggel jöttem a kocsival, és hasonlót mondott - talán ő jobban tájékozott ebben a kérdésben, mint én -, azt mondta képviselő úr, hogy azért van rá esély, hogy fel lehessen használni majd ezt a pénzt. Igazából nem tudok nyomást gyakorolni, bár szeretnék, ennek a pénznek a felhasználására, mert ahhoz látni kellene azokat a terveket, ami alapján ez a telepfelszámolás elindulna, megvalósulna, vagy bármi ilyesmi történne. Én ezt nem nagyon látom. Nyilván vannak, csak hozzám nem nagyon jutott még el. Én annak vagyok a híve, hogy csak akkor érdemes egyetlen fillért is felhasználni, ha ezt komolyan jól akarjuk felhasználni, mert annak, hogy csak elköltsünk pénzt, aztán a fene tudja, hogy ez hova megy, egyáltalán nem vagyok a híve, mert ez a kisebbségi közösségek problémája lesz utána, hiszen azt fogják mondani, hogy na bezzeg elköltöttük rájuk, miközben nem tudjuk, hogy tényleg oda ment-e vagy sem.
A MACIKA ügye: megmondom őszintén, hogy ebben egy kicsit még homályosabban látok, mert nehezen tudom követni, hogy van-e, nincs-e. Nekünk volt ügyünk a kisebbségi közalapítvánnyal, a MACIKA-val, és nem a 2008-as, hanem még az előző évben: ott különböző eljárási rendet kifogásoltak beadványozóink. Mi ezt megbeszéltük a közalapítványokkal, és ígéretet tettek arra, hogy elkészítik azokat a szabályzatokat és egyéb dolgokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy korrektül lehessen bonyolítani ezeket a pályázatokat. Azóta azt hallom, hogy lehet, hogy megszűnik, más megközelítésben nem szűnik meg, tehát ezt én igazából nem tudom követni. Ez végül is az éppen aktuális kormányzat döntése, hogy az általa elhatározott kisebbségpolitikai feladatokat milyen forráson, milyen módon kívánja megvalósítani. Lehet ez is egy módja, hogy egy közalapítványon keresztül kívánja finanszírozni ezeket a feladatokat, vagy lehet valamilyen más direkt módja is; nem tudom, hogy melyik mellett döntenek. Most miniszterelnök úrtól hallottam, hogy 2014-ig tervezve 100 cigánytelepet kívánnak felszámolni. Nem tudom, hogy ezt milyen mechanizmuson keresztül kívánják megvalósítani. Nyilván el fogják majd mondani ennek részleteit ebben a kérdésben.
Kérdezett Szászfalvi képviselő úr a kisebbségi törvény változásai ügyében. Alelnök úr nagyon jókat kérdezett, mert mindegyikre azt tudom mondani, hogy meglehetősen nagy homály uralkodik a kérdéskör tekintetében. Nagyon sok különböző bizottság jött létre. (Szászfalvi László: Azt hittem, hogy itt felvilágosítást kapunk a homályban.) Elmondom, amit én tudok, aztán ez vagy elég, vagy nem; nyilván nem, ezt előrevetítem. Több különböző bizottság és munkacsoport is jött létre az elmúlt két-három évben annak érdekében, hogy változásokat generáljanak azon a kisebbségi joganyagon, amely létezik, aminek vannak ugyan hibái, de azért többé-kevésbé van, és többé-kevésbé működik. Volt ilyen, amiről én tudok, mert személyesen is meghívtak, és eleinte még részt is vettem a működésében, ami a Miniszterelnöki Hivatalon belül működött, különböző munkacsoportok voltak, többek között a közjogi munkacsoport is, amely ezzel a területtel foglalkozott. Mivel aztán ez e dolog kicsit meddővé vált, utána már csak munkatársammal képviseltettem magam ezen a megbeszélésen. Nem tudom, hogy végül is elhalt-e ez a kezdeményezés vagy sem, de arról nem tudok, hogy ennek valamilyen végterméke elkészült volna, és lenne egy. Lehet, hogy ezt rosszul tudom, de olyan hosszasra nyúlt már, hogy már nem bírtam igazából türelemmel végigkövetni, megmondom őszintén. Nem láttam, hogy ennek lett volna valamilyen végterméke.
Az, hogy létrejött most a fórum, azt hiszem, hogy volt házelnök asszony kezdeményezése volt. Meggyőződésem, hogy ez nem pótolja sem a kisebbségek országgyűlési képviseletét, se semmilyen más dolgot: ez egy konzultatív testület. Ehhez hasonló létezett már, amikor én is összehívtam a II. Kisebbségi Kerekasztalt. Nyilván ez sokkal rangosabb, mert az Országgyűlés elnöke vezeti és nem a kisebbségi ombudsman, nyilván itt közvetlenebb befolyást lehet majd gyakorolni a dolgokra. Nem tudom, hogy így lesz-e; nyilván majd az eredmények függvényében lehet meglátni. Azt kérdezte alelnök úr, hogy szerintem mi fog még történni a kisebbségi joganyag tekintetében: szerintem semmi nem fog most már történni.
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a választásokig most már nem fog történni semmi. Hogyha eddig nem történt, nagyon kicsi esélyt jósolok annak, hogy most bármi is legyen. Én, a saját magam részéről, pedig én hol vagyok egy minisztériumtól vagy egy kormánytól, ahol hatalmas apparátussal és komoly anyagi lehetőséggel dolgoznak ki jogszabály-tervezeteket, én magam is juttattam el a tisztelt Országgyűléshez akár megszövegezett változtatási, törvényváltoztatási, törvénymódosítási javaslatokat és egyéb dolgokat. Ezt igazából nem tárgyalta senki, tehát nyilván a kisebbségi ombudsman és munkatársainak a javaslatai nem annyira átütőek, vagy lehet, hogy nem jók szakmailag, nem tudom, de ezek nem derültek ki igazából, de mi megtettük ezeket a javaslatokat a legjobb tudásunk szerint. Ezek változatlanul megvannak, hogyha valaki kiindulópontot keres a saját ötleteihez, érdemes elővenni. Talán lehet, hogy ez egy kicsit szerénytelenül hangzik, de mégiscsak valami kiindulópont a változtatáshoz, és legalább jól meg kell bírálni, vagy valamit csinálni kell vele, és akkor lehet valamit tenni.
Ettől függetlenül én nem veszítettem el az optimizmusomat, tehát előbb-utóbb biztos, hogy valami történni fog. Csak tavaly ünnepeltük a kisebbségi törvény 15. évfordulóját, és én lassan már arra a gondolatra jutottam el, hogy most már nem reformálni kellene a kisebbségi törvényt, hanem lassan újat kell írni. Most már annyiféle módon fogtunk neki, annyiféle módon alakítottuk át akár a finanszírozási, akár a választási, akár más rendszereket ebben a kérdésben, hogy lassan ideje lesz annak, hogy alapjaiban áttekintsük az egészet. De nem szabad soha úgy írni új kisebbségi törvényt - szerintem mindig ezen áll vagy bukik a dolog, nemcsak a kisebbségi törvény, hanem minden más jogszabály esetére is igaz ez -, hogy helyzetelemzést meg stratégiát kell készíteni, és majd a végén lehet egy új joganyagot is készíteni esetlegesen, mert szerintem akkor működik, hogyha számot vetünk azzal, hogy igazából mire is lenne szükség a működéshez.
Az ÁSZ-jelentés és következményei: mi is tanulmányoztuk ezt a jelentést nagy mélységében, meg annak idején, mikor ez a jelentés készült. Akkor még nem ombudsman voltam, hanem kutató, és az ÁSZ munkatársai engem is megkerestek, én is elmondtam a véleményemet, és talán ez is tükröződik ebben a jelentésben. Igazából komoly következményeket azért nem látok, mert nem látom azokat az irányokat felrajzolni, hogy mely irányba szeretne mozogni a kisebbségpolitika Magyarországon, legalábbis a magyarországi kisebbségpolitika Magyarországon. Nem nagyon látom ezeket a víziókat. Nekem lennének vízióim nyilvánvaló módon, de ez nem az én kompetenciám, hogy ezeket fogalmazzam meg. Jogosan haragudnának meg a képviselők esetleg, vagy a minisztériumok képviselői, hogyha én mondanám meg, hogy milyen irányba menjenek.
Mi csak olyan pici dolgokat tudunk hozzátenni, mint az említett közös vizsgálat Jóri András úrral, ami az etnikai adatkezelésekkel kapcsolatos. Engem kifejezetten zavar, mondjuk, hogyha meghirdetnek a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok számára ösztöndíjat, és akkor kiderül, hogy mondjuk egy teljes jogi kar roma származású. Ez nyilván kimeríti a probléma fogalmát, mert vagy ennyire jól állunk, és akkor nincs miről beszélni igazából, vagy pedig valami komoly hiba van a rendszerben. Én ezt gyanítom, ezt vélelmezem, hogy valami komoly hiba van a rendszerben, és emiatt neki kell fogni, hogy az etnikai adatkezeléssel kapcsolatban új irányokat vázoljunk fel.
Ez vonatkozik arra is, hogy a sajtóban hogyan és milyen módon jelennek meg ezek a dolgok. Hogyha kinyitják akár valamelyik mai napilapot, és mondjuk, odalapoznak a bűnügyi rovathoz, akkor egyetlenegy típusú bűnelkövető van csak megcímkézve etnikailag, az a cigány. Tehát az soha nincs leírva, hogy például a görög sikkasztók nem tudom mennyi pénzt, vagy a horvát bankrablók ennyi és ennyi pénzt vittek el, mert nyilvánvaló módon ez senkit nem érdekel, és nem is releváns abból a szempontból, hogy most valaki bankot vagy nem tudom, de valamit rabol. Viszont, hogy-hogy nem, a cigányok esetében ez mindig fel szokott lenni tüntetve.
Meg kell nézni, hogy ennek mi a relevanciája. Lehet, hogy szükség van rá, lehet, hogy ez egy olyan erős és áttörő társadalmi igény, de akkor viszont mindenkiről írjuk le. Én nem hiszek benne, de írjuk le, hogy például a magyar bűnözés milyen módon növekedik, vagy a horvát bűnözés, vagy a szlovák vagy a szerb bűnözés, vagy bármi más. Nagyon furcsa lesz egyébként, hogy ezzel lesz majd tele a mozaikoldala az adott újságnak, de akkor, hogyha már esélyegyenlőség van, akkor így kellene valahogy csinálni. Vagy nem tudom, de legalábbis egyenlő mértékben kellene mérni ebben a dologban. Gyanítom, hogy ez nem rosszindulatú dolog, amit leírnak, hanem politikai megfontolásokból történik. Ezt csak gondolom, nem tudom, csak gondolhatom legfeljebb ezt a dolgot. Lehet, hogy nem így van, lehet, hogy így van.
Teleki László képviselő úrnak köszönöm az elismerő szavait. Kérdezte, hogy hogyan lehetne jobban, koncepcionálisan a kisebbségi önkormányzatok témakörében valamit tenni. Nagyon sok mindent kellene tenni, egyetértek a képviselő úrral. Először is itt egy alapvető filozófiai probléma van. Újra kell gondolni, hogy miért is van a kisebbségi önkormányzat. Minden kisebbségi közösség esetében egyforma módon kell, hogy működjön? Vagy vannak különbségek esetleg a működésben, vagy vannak-e a társadalomban betöltött célok alapján valamilyen különbségek, vagy nincsenek? Vagy hogyha nyilvánvaló módon egyforma feladat- és hatáskörrel rendelkezik minden kisebbségi közösség, kisebbségi önkormányzat, akkor azokat a plusz feladatokat, amelyek felmerülnek, mondjuk, egy speciális kisebbség esetében, akkor biztos, hogy ebben az intézményrendszerben kell megoldani, vagy pedig valami olyan intézményrendszert kell hozzá rendelni, amelyik jobban meg tudja oldani ezeket a speciális problémákat?
Beszélek itt például a felmerülő szociális problémák vonatkozásában: nagyon sok kisebbségi önkormányzati vezető kötelességének érzi azt, hogy ő maga nyilvánuljon meg szociális kérdések megoldása vonatkozásában. A helyi önkormányzatok is szeretik - úgymond - rátolni ezt a problémát a helyi kisebbségi önkormányzatra, miközben erre se pénze, se hatásköre, se szakértelme nincs. Tehát ezeket a kérdésköröket alapvetően kellene tisztázni, és azt gondolom, hogy akkor kellene a kompetenciákat még erősebben meghatározni.
Megítélésem szerint sokkal pontosabban meg kellene határozni, hogy mit kell csinálnia egy országos önkormányzatnak, mik az úgymond kötelező feladatok - idézőjelbe téve -, és mik a szabadon választott lehetőségek, mi az, amivel mindenképpen kellene foglalkoznia egy kisebbségi önkormányzatnak, és mi az, amivel lehet szorgalmi feladatként is dolgozni. És mi van akkor, hogyha egy kisebbségi önkormányzat nem lát el bizonyos feladatokat, mert nem az ő feladata, akkor mely intézményrendszer, mely tagjának kell megoldania ezeket a feladatokat? Azt gondolom, hogy ebbe az irányba kellene elmozdítani ezt a kérdéskört.
Kedvezményes mandátum: hogyha most nagyon egyszerűen akarnék választ adni, azt mondhatnám, meg tetszettek ígérni. Erre, úgy emlékszem, hogy van országgyűlési határozat még az előző ciklus végéről, hogy lesz ilyen. Én azt gondolom, hogy nem száz százalékosan ugyanolyat, ugyanolyan módon létrejövő kedvezményes mandátumot létrehozni, mint ami volt, mert az sok sebből vérzett, de szerénytelenül megint hadd ajánljam figyelmükbe a koncepciómat ebben a kérdésben, mert ezt is csináltunk tavaly. Ez is le van írva a jelentésben, úgyhogy, ha el tetszenek olvasni, benne van, hogy mit javasolunk, milyen módon, kik azok, akik választók és választhatók lennének ebben a helyzetben. Tehát ezt meg lehet jogállami módon is csinálni, és ezzel nagyon sok kisebbségi közösséget juttathatnának újra döntési helyzetbe, másrészt meg teljesítenének egy ígéretet. Tehát szerintem ez egy járható út lenne ebből a szempontból.
Az ORTT-vel valóban elkezdődött egy egyeztetés, van is egyfajta együttműködés. Még egyszer, nem indikálok magamnak természetesen semmilyen dicsőséget, de valami pici köze lehet, vagy van annak, amit látunk az utóbbi hetekben, hónapokban, hogy az ORTT - egy kicsit többpárti támogatással - hatékonyabban próbál fellépni, különösen a kereskedelmi televíziókban megjelenő megnyilvánulásokkal kapcsolatban, amit én nem tartok nagyon rossznak, különösen annak függvényében, hogy ezt többpárti egyetértéssel teszik általában az ORTT-ben. Célzott, nagy vizsgálatokat is folytatnak a romák, illetve a kisebbségi közösségek, illetve a gyűlöletbeszéd megjelenésével kapcsolatban az elektronikus sajtó tekintetében. Azt gondolom tehát, hogy ott most egy töltekezési időszak van, és ebből hamarosan valami határozott dolog is ki fog jönni a jövőre nézve, tehát azt gondolom, hogy az irányok igazából jók, és várom azt, hogy ebben hatékony lépéseket tegyen az ORTT.
Gandhi Gimnáziumot kérdezte Teleki képviselő úr még. Hozzánk is több beadvány érkezett annak idején a Gandhi ügyében, és ugyanarra a megállapításra jutottunk, mint az ügyészség - fordítva mondom, az ügyészség jutott ugyanarra a megállapításra, mint mi, mert mi hamarabb készen voltunk ebben a kérdésben -, hogy formai hibát vétettek nagy valószínűséggel a választás során, és emiatt a személyesen érdekelt felek indíthatnak pert is bíróság előtt, ha úgy gondolják. Nem tudom, hogy ezt megtették-e, vagy nem tették-e meg. Általános véleményem az, hogy ez egy nagyon szerencsétlen eset, és nagyon rosszat tesz egy ilyen, egyébként jó hírű gimnáziumnak, mert ez nem jó, hogy ilyen rossz hangulatú viták történjenek ebben a kérdésben. Arról nem is beszélve, hogy én az eredeti koncepciót támogatnám, ami sok évvel ezelőtt fogalmazódott meg, hogy átmeneti időre és kifejezetten az elitképzés miatt az országban 6-8 ilyen Gandhi típusú gimnáziumra lenne szükség - még egyszer mondom, átmeneti időre, ami néhány évtizedet jelentene -, hogy egy ilyen erőltetett ütemű értelmiségfejlesztés induljon meg. Ebből a gimnáziumból már kerültek ki olyan emberek, akik külföldön szereztek doktori fokozatot és az akadémia ösztöndíjasai, tehát mégiscsak van valami ebben a rendszerben. Ez nyilván nem a teljes magyarországi cigányságra vonatkozik, mert nem tud és nem is fog soha mindenki ilyen típusú Gandhi Gimnáziumba járni, de ha érdeke az országnak az, hogy legyen egyfajta gyorsított roma elitképzés, akkor ezt a hálózatot én megvalósítanám; ha nem érdeke, akkor nyilván nem lesz ilyesmi.
Kérdezte még Teleki képviselő úr, hogy milyen együttműködések vannak. Én az Esélyek Házát is felírtam még hozzá meg Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Azt kell mondanom, hogy nagyon korrekt és jó kapcsolatunk van. Az Esélyek Háza-hálózattal még együttműködési megállapodást is kötöttünk, ezzel mintegy vidéki lábakat vagy kihelyezett tagozatokat hoztunk létre magunknak, hogy ott is lehet hozzánk fordulni, mert nekünk nincsenek helyi irodáink, ami biztos, hogy jó lenne, ha lenne, de ez utópia. Az ő révükön most már beindult, és nagyon sok ügy érkezik hozzánk, akik esetleg nem jutnak el a fővárosba, vagy nincs kedvük hosszabb levélben ezt megírni, hanem bekocognak az éppen az adott megyében lévő Esélyek Házába például, és ott elmondják a panaszukat, amit ott felvesznek, és hozzánk továbbítanak, ez tehát jól működik. Ugyanígy az antidiszkriminációs hálózattal is kapcsolatban vagyunk, olyan ügyekben különösen, amire nincs hatáskörünk, ott általában mindig őket kérjük fel. Például ha ügyvédi segítséget kell nyújtani, vagy perbeli képviseletről van szó, akkor mindig őket szoktuk felkérni arra, hogy lássák el ezt a feladatot. Teljesen korrekt a kapcsolatunk az Egyenlő Bánásmód Hatósággal is. Volt itt ugyan egyfajta elvi kérdés, de ez még nem az én időmben volt, hanem még régebben, mielőtt létrejött volna az egyenlő bánásmód törvény, hogy milyen módon kell megoldani a esélyegyenlőség intézményesítését Magyarországon, vagy esetleg az ombudsman vonatkozásában kellene mást tenni, de most van egy kialakult helyzet, mi ezt nem piszkáljuk, vagy nem vitatjuk igazából.
Végül Balog elnök úr kérdéseire válaszolva: nagyon köszönöm ezt a kérdést, mert még soha nem volt alkalmam arra, hogy beszéljek a vidékjárásunkról, hogy ez hogyan is zajlik le. Nem az a legfontosabb része, hogy én is elmegyek minden megyébe és megyén belül több településre, hanem az, hogy nagyon sok munkatárssal együtt szoktam menni. Nem tudom, hogy erre jövőre is lesz-e lehetőségünk, mert úgy tűnik, hogy a költségvetésünk nekünk is megcsappan, de sajnos ez egy drága műfaj, bár ennél olcsóbb helyen szerintem már nem lehet aludni, mint ahogy mi alszunk, mert tényleg, mint a régi viccben: az egyikkel a farkasokat kergetjük, a másikkal meg a nem tudom, mit. Úgy történik egy ilyen, hogy több napra van szervezve egy ilyen megyelátogatás vagy vidékjárás. Ebben az esetben különválnak a biztos munkatársai és magának a biztosnak a látogatása, és néha összetalálkozik, majd újra szétválik a megyén belül. Ez mindig úgy történik, hogy az én programomban általában benne van az a protokollprogram, ami szükséges, tehát találkozom a megyei közgyűlés elnökével, a nagyobb városok polgármesterével, megvitatjuk ezeket a kisebbségi kérdésekben felmerülő problémákat. Én minden alkalommal szoktam találkozni a megyében, összehívunk egy nagyobb fórumot, és meghívjuk az összes kisebbségi önkormányzat vezetőjét, képviselőit, és velük egy hosszas beszélgetést szoktunk folytatni a megyében lévő kisebbségi problémákról és kérdésekről. Emellett zajlik az, hogy a munkatársaim különböző csoportokra szétosztva járják a megye különböző településeit, ahol előre meghirdetett módon lehet velük találkozni, és szót váltani, ne adj' isten, panaszt tenni, ha ilyesmire van éppen szükség. Ha ez jól van meghirdetve, megszervezve, és bár elég kicsik a lehetőségeink a propagandára és ilyesmire... Pont ma kérdeztem meg, ahogy ide készültem, annak fényében is, hogy talán jövőre még kevesebb lesz a költségvetésünk, hogy mennyi az a pénz, amit felhasználhatunk egy évben mindenre, a külföldi ügyektől kezdve a vidéklátogatásig, a beszámoló kinyomtatásáig, ami egyre drágább egyébként, és nagyon nehezen tudjuk finanszírozni már. Olyan kevés pénzünk van, hogy szerintem egy minisztériumban egy hónapban többet költenek levelezésre vagy borítékra, tehát kicsi a pénz, de ettől függetlenül ennek nagyon nagy értéke és hatása van.
A jövőben úgy szeretnénk folytatni ezeket a vidéki látogatásokat - azt hiszem, nem árulok el nagy titkot -, hogy októberben lesz majd valószínűleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ami nagyon nagy falat ebből a szempontból, és egy többnapos látogatás lesz, hogy még tovább tematizáljuk, még tovább próbáljunk olyan kérdésekben találkozókat szervezni kisebbségi közösségek és nem kisebbségi közösségek vezetőivel, ami különösen foglalkozatja őket abban az adott megyében. Amennyiben mondjuk a foglalkoztatás, a munkanélküliség kérdésköre erős nagyon a megyében és ennek kisebbségi összefüggései, akkor nyilván úgy a munkaügyi központ és más olyan szereplők bevonásával próbálunk beszélgetéseket és segítséget nyújtani, amit ebből a szempontból más nem nagyon tesz meg. Nagyjából ez így zajlik, és ennek nagyon jó hatása van, nagyon jó visszhangja van. Az én munkámban sokkal nagyobb hangsúllyal szerepel mondjuk a belföldi látogatások szükségessége és igénye a saját magam részéről is, mint mondjuk a külföldi látogatások. Én külföldre csak akkor megyek el, ha nagyon muszáj, valamilyen nagyon hivatalos, visszautasíthatatlan esetben, mert egyrészt nincs rá pénz, a másik pedig, hogy nekem ott kevesebb dolgom van, mint mondjuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Lehet, hogy ez nagyon ostobán hangzik, de amíg én ezt a posztot betöltöm, nekem ez fontosabb, minthogy mondjuk Dél-Amerikába menjek vagy bárhova máshova. Ha már kérdezte elnök úr, a délszláv kérdéskör egy valóban fontos dolog. Oda elmentem, voltam egy napot Szerbiában, tehát ez egy nagyon nagy kirándulás volt, és ott sikerült megismerkedni több olyan kollégával is, akik emberi joggal foglalkoznak, és úgy látom, hogy ott formálódik egy olyan kör, akikkel valóban lehet együttműködni, és ebben a kérdésben több megkeresés is volt. A szlovéniai magyar közösség részéről például érkezett olyan megkeresés, és most már találkozási javaslat is felvetődött, ugyanis ők szeretnék Szlovéniában is valamilyen módon a kisebbségi ombudsman intézményét világra segíteni, és ebben kértek például tanácsot. Vagy például elmondhatom, hogy az újvidéki ombudsman - több ombudsman is van Szerbiában - egy olyan szerb fiú, aki itt tanult Magyarországon, és egész jól tud magyarul is, tehát nagyon jó érzékkel foglalkozik ezzel a kérdéskörrel is. Vagy akár volt alkalmam találkozni több alkalommal most már akár még az albán ombudsmannal is, ami egy érdekes időutazás volt, hiszen majdnem feltaláltuk a melegvizet, mert neki a releváció erejével hatott, hogy nálunk kötelező anyakönyvezés van, mondjuk, a kisebbségek esetében is. Ez egy olyan ötlet volt, hogy rögtön felírta, és otthon be fogja terjeszteni a parlamentnek. Tehát az emberi jogokat nyilván nagy energiával próbáljuk közvetíteni ebben a térségben, és én ezt a jövőben is fontosnak tartom, úgyhogy, ha ide hívnak, hogy itt van lehetőség, ide mindig el fogok menni nyilvánvaló módon.
Kérdezte, és külön köszönöm, hogy megkérdezte ezt az elnök úr, hogy milyen az együttműködés az ombudsmanok között. Erről lehet, hogy akkor is beszéltem volna, hogyha nem kérdezi meg az elnök úr. Én azt gondolom, hogy jó az együttműködés az ombudsmanok között, kifejezetten kitűnő az együttműködés a három szakombudsman között. Tehát több közös vizsgálatunk van, közös munkánk, kollégáink szinte naponta konzultálnak ügyekben és kérdésekben. Ez a konzultációs kérdéskör megvan az általános biztos munkatársaival is, tehát az én munkatársaim és az ő munkatársai között is. Egyáltalán nem olyan rossz a kapcsolat, mint ahogy ezt sokan mondanák. Lehetne sokkal jobb is nyilvánvaló módon, nem gondolom, hogy ez feltétlenül rajta múlna.
Annak idején, amikor én hivatalba léptem - és én léptem hamarabb hivatalba, és később jött Szabó dr. - én több olyan közös akciót is szerveztem, ami sikeres volt. Sikeres volt, közös nyilatkozatunk volt, közös fellépésünk volt, tehát ez egy működőnek tűnő dolognak indult igazából. Aztán valahol utat tévesztettünk - mint ezt megénekelték néhányan annak idején -, talán ott, hogy az nem tűnt jó ötletnek, hogy mondjuk, a Népszabadságban üzenjük meg a másiknak, hogy meg akarjuk szüntetni az ő posztját. Ez így nem jó.
Annak idején, amikor az elődeink voltak hivatalban, köztük is volt ilyen vita, csak az volt a nagy különbség, hogy ezt elintézték házon belül, tehát nem vitte ki senki. A mai napig emlegetik a régi kollégák azt a híres mondást, amikor az általános biztos megkereste az én elődömet, és azt mondta - hasonló gondolatokat, mint amelyek most is felvetődtek a kolléga úr részéről -, hogy ő mit gondol erről a kérdésről. Akkor ők ezt a folyosón megbeszélték, és akkor hangzott el ez az elhíresült mondás, hogy hova küldte el a kollégáját. De ez nem a Népszabadságban jelent meg annak idején, hanem megbeszélték egymás között, és megbeszélték, hogy mi az elegáns ebből a nagy nyilvánosság előtt vitatni, és ez mennyiben befolyásolja a közös munkát, és mennyiben nem.
Azt gondolom, hogyha ilyesmire lett volna lehetőség, bármikor is, hogy meg tudjuk ezt beszélni akár a folyosón, akár egy sör mellett, bárhol máshol, akkor ez sokkal egészségesebb lett volna, és valószínűleg nem vetődtek volna fel ilyen kérdések. De azt is gondolom, mindenkinek joga van arra, hogy elmondja a véleményét arról, hogy milyen legyen az ombudsmani rendszer. Én javasolhatom azt is a saját intézményemről, hogy akár szüntessük meg, mert nincs rá szükség. Nem fogok ilyet tenni, de ad absurdum még ezt is tehetném, viszont olyat azért soha nem tennék, hogy azt mondanám, hogy valamelyik kollégám munkájára nincs szükség; majd legfeljebb akkor, hogyha lejár az én megbízatásom.
Azért azt nem tartom elegánsnak, hogy az ember azt mondja, hogy egyre van szükség, és az meg legyen szemüveges és szakállas. Egyébként nincs semmi probléma, én igazából lezártam ezt a kérdést, és nem is akarok erről beszélni. Nyilván az önök bölcs belátására van bízva, vagy a következő parlament bölcs belátására van bízva az, hogy hogyan kívánnak gondolkodni erről a kérdésről.
Rendkívül széles és színes egyébként az ombudsmanok világa. Volt nemzetközi ombudsman találkozó most május, június környékén valahol, valamikor, én is voltam rajta, és van olyan ország, ahol több mint húsz ombudsman van, teljesen egyenrangú, egyformán működő ombudsman például. Nem azt mondom, hogy itt is kell ilyesmi, csak el kell dönteni, hogy az ember hivatalból beszél-e, kutatóként beszél-e, vagy milyen módon próbálja megfogalmazni a véleményét. Nincs ezzel semmi probléma egyébként, habitus kérdése nyilvánvaló módon, attól még az egyik tisztelje a másikat.
Utolsó gondolat, a verbális háborúról beszélt az elnök úr, elmondta mindazt, amit én is mondhattam volna valószínűleg ebben a kérdésben. Még egyszer mondom, ki kell jelölni azokat a határokat, hogy mi az, ami alá nem kéne lemenni, tehát, hogy mi az, amikor nem megyünk le kutyába, hanem mégiscsak tartunk valamilyen színvonalat ebben a kisebbségi kérdésben, és megpróbálunk valamiféle korrekt keretek között maradni. Most ezt nevezhetjük PC-nek vagy nem PC-nek, ez most ilyen szitokszó lett Magyarországon a PC, pedig korrekt beszédet jelent. Ez nem azt jelenti, és soha nem voltam annak híve, hogy el kellene hallgatni, hogyha probléma van, csak, ahogy az elnök úr is mondta, hogyha olyan mozgalmak és irányzatok tűzik a zászlajukra ezeket a kérdéseket, akik szintén nem megoldásokat kínálnak, hanem legfeljebb csak politikai kérdéskörben próbálnak mozogni, vagy előnyöket elérni, akkor ez nem a megoldás irányába viszi előre a dolgokat.
Ilyen kérdéseket úgy a legegyszerűbb megoldani, és ez nagyon triviálisan hangzik, hogy meg kell próbálni megoldásokat találni a felmerülő konkrét problémákra. Beszélni róla könnyű. Aki különböző gyanús oktatási intézményekben járt már, azt azért felkészítették olvasmányélményei arra, hogy meg tudja vitatni, tud érvelni, meg az ellenkezője mellett is. Na, de csinálni valamit, azért az már trükkösebb dolog nyilván, és ezzel lehetne leginkább a szélsőséges nézeteket, beszédeket és bármi mást megszüntetni, és a korrekt beszédet visszahelyezni a normális helyére, hogyha tényleg csinálnánk valamit azon a területen; ennyire egyszerű.
Ezért is mondtam azt, hogy majd jön a következő parlament, gondolom, valamikor jövőre, vagy nem tudom, mikor, majd önök döntenek, és akkor majd az önök bölcs belátására lesz bízva például, hogy egy ilyen társadalmi helyzetben, amikor nem tudjuk, hogy hogyan beszéljünk a kisebbségekről, és az a jó néhány ezer beadvány, amely érkezik az emberhez ombudsmani működése során, akkor valóban nincs szükség arra, hogy mondjuk, kisebbségi ombudsman legyen. Majd döntsék el önök! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
További kérdések, hozzászólások
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat. Nem tudom, van-e még kérdés, hozzászólás, vagy lezárhatjuk? Farkas Flórián képviselő úré a szó.
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Így is lehet, csak nem érdemes. Az igazság az, hogy nekem van némi lelkiismeret-furdalásom is, most abba nem megyek bele, hogy miért, és nagyon abba se megyek bele, hogy miért nem teszek most mást, mint amit az alkotmány iránti tiszteletemből teszek, de én többet vártam volna. Többet vártam volna, legfőképpen a cigány- vagy romaügyben, ahogy nevezzük, vagy nevezhetjük mind a két módon, és kicsit többet vártam a válaszából, a biztos úr részéről. Ezek nagyon-nagyon fontos intézmények, amelyeket Teleki képviselőtársam és elnök úr is föltett, és ezekről nincs is elképzelés, hogy akkor merre tovább, csak nem látunk bele, nem tudjuk, hogy mi van. Ez engem nem elégít ki. De a cigányságot ért eseményekkel kapcsolatosan is többet vártam volna biztos úrtól.
Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy most még az alkotmány iránti tiszteletemből én a bizalmamat megadom, viszont elnök úrnak mondanám, hogy nekem el kell majd mennem egy nagyon fontos ügyben, és a szavazatomat Ékes Ilonának adnám át. Most egyelőre nem is kívánok többet mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb hozzászólás? Alelnök úr, Szászfalvi László.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Elnézést kérek, hogy még egyszer szót kérek, de biztos úr részéről elhangzott néhány olyan fontos észrevétel, és itt pontosítottunk is az ő információival, amelyre én szeretnék visszatérni. Pontosan az utolsó néhány mondatba szeretnék belekapaszkodni, amivel befejezte biztos úr, hogy tudniillik beszélni könnyű, és lehet össze-vissza, meg nyilvánvalóan ez különböző szélsőséges nézetek irányába is elvisz, viszont, hogyha csinálunk valamit - föl is írtam magamnak, ezt mondta a biztos úr, cselekedni kell -,akkor nyilvánvalóan sok minden megoldódhat vagy megoldódik.
Én azt az egyet nem értem, hogy eljutunk odáig, hogy van egy költségvetés, valószínűleg az ország legfontosabb törvénye vagy az egyik legfontosabb - fogalmazzak szerényebben -, amibe nagyjából konszenzussal leírásra, beleírásra kerül 1 milliárd forint. Nem tudom, hogy mi kell ennél több cselekvés. Ez egy konkrét cselekvés; nemcsak egy párt, nemcsak a kormány, hanem az egész parlament, nem tudom, hogy hány százalékkal, megszavazta, legalábbis ezt a részét - a végösszeget nyilván nem, de ezt a módosító indítványt mindannyian támogattuk -, és 1 milliárd forint beleírásra kerül. Most pedig, szeptember 15-én, arról beszélünk, hogy lehet, hogy ebből az 1 milliárd forintból esetleg, ha minden jól megy, 250 millióból valami lesz, megvalósul. És a többivel mi lett? Ki tette el azt a pénzt? Hova került az a pénz? Miért került el az a pénz, ha ennyire fontos, ennyire jó, ennyire konkrét feladat? Cselekedtünk? Cselekedtünk: decemberben el lett fogadva a költségvetés, múlt év decemberében. Januárban az illetékes kormányzati tényezők konkrétan miért nem kezdték el ennek a pénznek az előkészítését, megtervezését, felhasználását? Én nem értem ezt a történetet. (Farkas Flórián távozik az ülésteremből.) Arról nem is beszélve, hogy ez csak a 2009-es esztendő, tehát hosszú éveken keresztül ez a csikicsukijáték megy, hogy betervezzük a költségvetésbe vagy nem, ennyivel vagy annyival, aztán eltelik 6-8-10 hónap, és elkezd vakarózni a kormányzat, hogy kéne valamit csinálni, aztán meg a választási kampányban megfogalmazza a következő százéves tervet, hogy akkor majd 1000 milliárd forint fog erre menni. Ez szerintem botrányos, egész egyszerűen elfogadhatatlan, és közben arról beszélünk, hogy vannak szélsőséges nézetek, meg nem beszélni kell, hanem cselekedni.
Én egyetértek biztos úrral teljes mértékben, csak egész egyszerűen itt szerintem olyanfajta kormányzati felelőtlenségről szól a történet és csikicsukijátékról, ami tarthatatlan. Említette biztos úr, hogy miniszterelnök úr legutóbbi találkozásukon, vagy nem tudom, mikor ezt közölte, hogy 2014-ig száz telep felszámolása történik meg. Nem 2014-ről kellene beszélni. Az elmúlt években mi történt? 2009-ben 1 milliárd forintból miért nem történt telepfelszámolás? És a MACIKA kérdése? Azt éveken keresztül lehet lebegtetni? És közben arról beszélünk, hogy ilyen szélsőséges nézetek, olyanok, nem történik semmi, ÁSZ-jelentés azt mondja, hogy ide kerülnek a pénzek meg oda, meg aztán sehova. Ott kellene, hogy a pénz legyen, azt hatékonyan fel kellene használni januártól decemberig, nem szeptemberben meg októberben vakarózni, hogy mi a fenét kéne csinálni; el kellene költeni most már ebből a pénzből valamit, hogy valamit mutassunk is fel. Ez egy olyanfajta felelőtlenség! Közben meg azt halljuk a kormányzat részéről, hogy ez a csúnya politikai elit és a szélsőségek és ezek meg azok. Dolgozni kellene! Kormányozni kellene! Cselekedni kellene! Megvan az olló és a posztó, ott van a költségvetési keret, fel kellene használni! Ki akadályozta meg a kormányzatot abban, hogy felhasználja ezt? Senki az égadta világon, az a csúnya ellenzék nem mondott semmit, sőt támogattuk is, és szerettük volna, hogy ez megvalósuljon.
Aztán az iskolafenntartókról még, elnézést, egy-két mondatot. Ez is egy olyan botrányos történet szerintem, itt maszatolunk ebben az egész iskolakérdésben, amikor hosszú évek óta azt láttuk, hogy zsugorodik össze az egész oktatási rendszer, leépítésre kerülnek a kisiskolák, pont azok az iskolák általában, amikben a leginkább érintettek a hátrányos helyzetű családok, a hátrányos helyzetű gyermekek, konkretizálva a cigány családok és cigány gyermekek a hátrányos helyzetű térségekben. Évek óta szemtanúi vagyunk ennek, most a következő évben a költségvetés még inkább ebbe az irányba megy. Totális kiszámíthatatlanság és bizonytalanság van hosszú évek óta, és közben azt mondjuk, hogy beszélni, beszélni. Ez is egy cselekvés, csak negatív cselekvés, és meg kellene akadályoznunk közös erővel. Ez nem pártpolitikai kérdés és pártpolitikai érdek az én megítélésem szerint, hanem ez egy közös nemzeti érdek, és a cigányságnak egy különösen fontos segítség lenne, ha a kisiskolák bezárását meg tudnánk akadályozni. Nyilvánvalóan nem arról beszélek, ahol van öt gyerek vagy nyolc gyerek, ott nyilván nem lehet fenntartani egy iskolát, de azért az sem normális, hogy lassan a 150-200 gyerekes iskoláknak is be kell zárniuk, ami pedig egy teljesen normális dolog lenne, a 100-150-200 gyerekes kisiskolák működése. Itt megjegyzem, hogy nemcsak az önkormányzati iskolákról van szó, hanem ugyanígy a kisebbségi intézményekről is kőkeményen szól a történet, a kiegészítő normatívák kérdésköréről és az egyházi iskolák kiegészítő normatívája és normatívája tekintetében. Az egyházi iskolák nagy része igenis a szegény és hátrányos helyzetű családok gyermekeit felkaroló intézmény, tehát azt gondolom, hogy ezek mind összefüggésben vannak egymással. Itt konkrétan szemtanúi vagyunk egy olyan leépülési folyamatnak, aminek megálljt kellene parancsolni, mert ha ez így megy tovább, akkor sokkal többet árt esetleg, mint azok a hőbörgő szélsőséges beszélők, akik lehet, hogy beszélnek, itt viszont konkrét cselekvésről, leépülési folyamatról van szó. (Fogarasiné Deák Valéria: Meg lőnek időnként.) Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. Teleki képviselő úré a szó.(Donáth László az ülésterembe érkezik.)
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy újra megszólalok, de egy kicsit meg lettünk szólíttatva, kormánypárti képviselők. Azt gondolom, hogy akkor, amikor a cigánytelep felszámolásáról beszélünk, ezt meg lehetne tenni a parlamentben is; hozzá szeretném tenni, az nem zárja ki, hogy itt beszéljünk erről, mert interpelláció és egyéb más formája van annak, hogy megkérdezzük az aktuális minisztert ebben a kérdésben. Azt viszont szeretném mondani, hogy az a pénzügyi forrás, amelyről szó van, az 1 milliárd forint, és amelyet azt gondolom, hogy mindenképpen ebben a körben is el kell mondani - valóban egy reggeli rádióműsorban már elmondtam, most is el szeretném mondani - a tavalyi forrás, amely áthúzódott ebbe az évbe. Azt a forrást kellett elkölteni ahhoz, hogy a zárszámadást a parlament el tudja fogadni, illetve tudja parlament elé terjeszteni a szakbizottság. Ezért tehát azt a forrást, ami erre az évre volt, teljes mértékben nem tudta megpályáztatni a szaktárca, ezért áthúzódó feladatként még a következő évben (Szászfalvi László: Akkor még rosszabb a helyzet.) a zárszámadásig akár ez az 1 milliárd forint fel lett használva. Ezért én azt gondolom, hogy nagyon jó abból az aspektusból a helyzet, hogy maguk az önkormányzatok igénylik ezeket a forrásokat, és azt nem mondanám, hogy az elmúlt időszakban nem történt semmi ebben a kérdésben, mert több olyan telep felszámolásra került, amelyet ismerünk, és tudunk (Szászfalvi László: Én is ott voltam, tudom.), és amelyeket meg is látogattunk közösen a bizottsággal, ahol vannak problémák, és ezeket a problémákat körülbelül láttam is, és mindenki érzékelte, hogy lesz ez a probléma. Azt gondolom, hogy ha hat lakásból egynél van probléma, mondjuk, Galambok esetében, akkor el lehet könyvelni azt a programot egy jó programnak, tehát innentől kezdve, ha összesítjük az elmúlt 3-4 évi pénzügyi támogatását ennek a programnak, akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy sikeres program.
Valóban abban egyet kell értenünk, hogy sok mindent kell még tennünk ebben a tárgyban, és amit nagyon régóta mondok, hogy komplexen kell kezelni azokat a problémákat, amelyeket látunk magunk előtt, tehát nemcsak a lakhatási kérdést kell megoldani, hanem mellette az oktatást, foglalkoztatást, egészségügyet és egyébként, amit a roma integrációs évtized program leír, azt mindegyiket kell, hogy tartalmazza. Ezért tehát azt gondolom, hogy a tegnapi napon két fontos dolog volt; én erről nem szerettem volna beszélni, de mindenképpen fontos. Az, hogy 2014-ig 100 darab cigánytelepet felszámol a kormány, és erre vállal garanciát, az mindenképpen nagyon fontos jelzés volt. (Szászfalvi László: Inkább ne vállalja.) Politikai jelzés volt ez, mert én azt gondolom, hogy ha ez megtörténik, mellette a 2010-es költségvetésben mindnyájan támogatjuk, hogy ez a program pénzügyileg is legyen támogatva. Azt gondolom, hogy nagyon nagy lehetőség előtt lesz a magyarországi cigányság.
A másik, amit a bizottságunk is nagyon sokszor emlegetett, és ombudsman úr is kitért erre, a roma értelmiség megjelenítése. Én azt gondolom, hogy az is nagyon fontos dolog, hogy 100 főnek lehetőséget biztosított a kormány, vagy biztosít januártól, de ebben az évben a szakvizsgákat már elkezdhetik, akik a közigazgatási szférában tudnak elhelyezkedni. Azt gondolom, hogy ez azért mindenképpen jelzésértékű a kormány részéről, hogy mind a két területen egyszerre olyan programokat alakít ki, amelyek mindenképpen segítik a magyarországi cigányság integrációját, tehát én azt gondolom, hogy ez mindenképpen fontos jelzés.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e még hozzászólás? Varga képviselő úr!
VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Úr! Elnézést, hogy nem önhöz szól, amit mondani fogok. Sajnálom, hogy ma a magyarországi cigányságról ilyen színvonaltalanul is lehet vitatkozni, ahogy ebben az országban folyik.
Azért kértem szót, mert Teleki László felel például azért a koordinációért, ami a magyarországi cigánysággal, problémáival történik, és még ő sincs tisztában azzal, hogy tulajdonképpen ennek az egymilliárdnak mi volt a sorsa, és hogyan keletkezett. Be kellene fejezni a pártpolitikát cigányügyben, mert Teleki László sem támogatta az egymilliárd forint létrejöttét a költségvetésben, ezt kimondottan csak az ellenzék támogatta, egyetlen szocialista szavazat nem volt mögötte. Azt meg arcpirítónak tartom, hogyha ezek után, mondjuk, három hónapos munkámba került nekem, Andrásnak és az SZDSZ-es képviselő hölgynek, hogy ezt átvigyük, mert fontosnak tartjuk, hogy a magyarországi cigányság alapvető problémája a romatelep. Minden onnan indul ki. Csak zárójelben jegyzem meg, hallottam olyan nyilatkozatot 2004-ben, hogy az 550 romatelep felét a Medgyessy-kormány föl fogja számolni. Nem történt meg. Még egy zárójel: ha fölszámoltunk volna négyet-ötöt, és azokból esetleg, ahol a halálesetek történtek, akkor két-három halottal ma kevesebb van.
Tehát ez ennél sokkal komolyabb ügy, hogy politikai vitát csináljunk belőle. Kellene, kellene ezeket a pénzeket támogatni, ha meg az ellenzék már megszerzi, akkor el kellene vele számolni, és el kellene kezdeni dolgozni vele. Most szeretném jelezni, hogy most is lesznek ilyen módosító indítványaink, mert nem lehet a cigányügyet ezen a szinten tartani. Még egy megjegyzés, hogy az meg végképp a társadalom egyik legnagyobb hibája, hogy ezt megpróbálja cigányügyként magától eltolni, és most majd három-négy éven belül már csak cigányok fognak felelni ezért az ügyért. Én ezt is egy rossz folyamatnak tartom, és még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezt az egymilliárd forintot el lehetett volna idén költeni, senki nem akadályozta meg a kormánytagok közül, hogy ez megtörténjen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Van-e még hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor a biztos úr, amennyiben reagálni kíván, akkor van rá lehetősége.
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa (Országgyűlési Biztos Hivatala): Köszönöm, csak egy dolgot, mert azt gondolom, hogy ez a vita már nem az én vitám volt itt a végén, úgyhogy én köszönöm a hozzászólásokat.
Sajnos nem tudom megkérdezni Farkas Flóriántól, hogy mire gondolt, mert ezt én most nem értettem a végén, de hogyha találkozok vele, majd megkérdezem tőle. Köszönöm az észrevételeiket.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs egyéb hozzászólás és kérdés, akkor szavazás következik. Kérdezem, hogy ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló 2008-as beszámolót. Kérem, szavazzunk! Igen? (Szavazás.) Nem? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Szavazás.)
16 igen szavazattal és 2 tartózkodással a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot.
Azt mondanám, alelnök asszony, hogy mindjárt szavazzuk meg a b) részét is. Előadót kívánunk-e állítani? (Fogarasiné Deák Valéria: Teleki László képviselő úr.) Teleki László vállalkozott. Én a kisebbségi vélemény előadására Farkas Flóriánt fogom felkérni, úgyhogy szerintem őt is írjuk be.
Mielőtt megköszönnénk a megjelenését a biztos úrnak és munkatársainak, még van egy b) része a napirendi pontnak. Egyrészt el kell döntenünk, hogy általános vitára alkalmas-e, aztán pedig egy határozati javaslatban az Országgyűlés elé kell tárnunk. Úgyhogy most erről a határozati javaslatról szavazunk.
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról
Ki az, aki támogatja ezt a határozati javaslatot? (Szavazás.) Ki az, aki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ki az, aki tartózkodik? (Szászfalvi László: Gusztos Péter nélkül vagyunk, ugye? Nem adott le megbízást Gusztos képviselő úr. - Fogarasiné Deák Valéria: De adott.) Jó, de ezt megbeszéltük, ez nagyérdemű elnök asszony kérése volt, hogyha a bizottsági ülés kezdete előtt nincs meg írásban, akkor ez nem érinti. Nincs leadva Gusztos képviselő úrnak helyettesítése, de a lényegen nem változtat.
Tehát 16 igennel és két tartózkodással a határozati javaslatot elfogadtuk.
Most köszönjük szépen az ombudsman úrnak a megjelenést és a munkatársainak is.
a) Az adatvédelmi biztos 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/8959. szám) (Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
b) Az adatvédelmi biztos 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
Most következik a második napirendi pontunk, az adatvédelmi biztos beszámolójáról szóló vita, ahol az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Tisztelettel köszöntjük az adatvédelmi biztost és munkatársait. A jelentést ugyanúgy, mint az előző jelentéseket, kézbe kaptuk, és szorgalmasan tanulmányoztuk. Amennyiben kiegészítenivalója, aláhúznivalója van a jelentéssel kapcsolatban, akkor most meghallgatjuk. Parancsoljon!
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos (Országgyűlési Biztos Hivatala) kiegészítése
DR. JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos (Országgyűlési Biztos Hivatala): Köszönöm a szót, elnök úr. Az írásban benyújtott beszámoló első mondata úgy szólt, hogy 2008. egy átmeneti év volt az adatvédelmi biztos irodájában. 2008. szeptember 29-ig, megválasztásomig, tehát az év nagyobb részében nem én láttam el az adatvédelmi biztos teendőit, hanem helyettesítő biztosként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, ezért természetesen neki is és munkatársainak is köszönet jár, illetőleg különösen saját kollegáimnak, akik közül örülök, hogy sokan elkísértek ide, akik a növekvő ügyteher mellett is fenntartották az adatvédelmi biztosi működés színvonalát.
Az emberi jogi bizottság ülésére olyan témákkal készültem, amelyek kiemelkedtek ebből a 2008-as évből, és olyanokkal, amelyeknek bizonyos utóhatása 2009-re is átnyúlik. Az önök számára az Országgyűlési Könyvtár által készített háttéranyagban főleg ilyenek jelennek meg, ezért is gondoltam, hogy ezekkel a kapcsolódást megteremtem ebben a szóbeli kiegészítésben.
Két témáról beszélnék részletesebben, az egyik a kamerás térfigyelés és ennek aktuális vonatkozásai, a másik a teljes körű hitelinformációs rendszer - ez már egyszer szóba került ez előtt a bizottság előtt -, illetve utána röviden, csak említés szintjén pár fontos ajánlásról, és végül a nemzetközi tevékenységünkről egy pár szót.
A kamerás térfigyelés 2008-ban oly módon került napirendre, hogy 2008 folyamán az akkori helyettesítő biztos kiadott ezzel kapcsolatban egy ajánlást, amelyben nagyon jól megfogalmazta azt elsősorban az önkormányzatok számára, hogy milyen aggályokat lát a kamerás térfigyeléssel kapcsolatban, illetve milyen esetekben tartja megengedhetőnek ezen eszköz alkalmazását. Utalt arra, hogy ez a kontroll eszköze, egy technikai válasz egy nem technikai problémára, és hogy a közösségek szerves ellenálló erejétől várja igazából a bűnmegelőzést.
Nagyon fontos - és itt ez lenne igazából a kiegészítés -, mostanában a közösségi közlekedés járműveivel kapcsolatban újra felmerült ez a kérdés. Itt szeretném önöknek is hangsúlyozni, hogy az ebben elfoglalt álláspontom élesen két részre bontható. Az egyik a jelenlegi jogi környezet elemzése, amelynek kapcsán arra jutottam, hogy ilyen kamerázás a közösségi közlekedés járművein nem valósítható meg, jogszerűen nem kivitelezhető, illetőleg egy másik, ettől eltérő kérdés az, hogy kívánatos lenne-e ez, vagy nem.
Irodánkban jelenleg egy projekt keretében folyik a térfigyelő kamerázás vizsgálata, ennek végkimenetele egy 2010 januárjában tartandó konferencia lesz, ahol a rendszerek támogatói és ellenzői is el fogják mondani a véleményüket. Csak egy számadatot hadd mondjak gyorsan, gyűjtjük az anyagokat, és ez szerintem egy nagyon érdekes adat. Van egy mértékadó felmérés, amelyet Nagy-Britanniában készítettek 2008 folyamán. Nagy-Britanniában egyébként a '98-2008. közötti tíz évben 100 milliárd forintnyi fontot fordítottak elsősorban közpénzből térfigyelő kamerák működtetésére, és ez a 44 felmérés adatait összegző 2008-as felmérés nem tud egyértelműen pozitív hatásokat kimutatni.
Itt ezt azért mondtam el, mert végső soron az önök kezében van a döntés, mint a közterület-felügyelet esetén is ott volt, önöknek kell majd végiggondolni a megfelelő adatok birtokában, hogy ez az eszköz megfelelő-e arra a célra, amire szánják. Természetesen az irodánkban felhalmozott dokumentumokat, tudásanyagot, tapasztalatokat szívesen megosztjuk önökkel, amennyiben erre igényt tartanak. Ennyit tehát a közterületi kamerázásról.
Teljes körű hitelinformációs rendszer: ezzel kapcsolatban a törvényjavaslat kapcsán itt a bizottságban már szerepeltem egyszer, amikor önök nem találták ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az adatvédelmi nyilvántartásba érkezett bejelentésekből, sajtóhírekből, illetőleg konferenciákon elmondottakból látható, hogy a banki szféra más megoldásokkal kísérletezik. Most e megoldások keretében a bankok által használt blankettaszerződésekbe, hitelszerződésekbe építenék be a pozitívadós-nyilvántartással kapcsolatos hozzájáruló klauzulákat, vagyis valójában a már benyújtott törvényjavaslat elakadását ilyenformán próbálják orvosolni. Én azt gondolom, hogy ez egy rossz út, és önöket kellene meggyőzni érveinkkel arról, hogy ez a rendszer valójában szükséges. Én nem hallottam azóta új érveket, tehát megint végig tudnám mondani - ezt most nem teszem az idő előrehaladott voltára tekintettel -, hogy miért nem szükséges egy ilyen rendszer. Ellenérveket már nem kaptam, tehát igazából ez a vitafolyamat is megakadt. Én nagyon szívesen folytatom bárkivel, és meghallgatom az ellenérveit, ha ilyenek vannak, de mindenképpen egy önkéntes jogkorlátozáshoz vezet, ha ez az úgynevezett hozzájáruláson alapuló lista ily módon működésbe lép. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ez már egy trenddé kezd válni, tehát hogy ha norma hiányában próbálnak itt jogon kívüli eszközökkel - lehet, hogy jogos, lehet, hogy nem jogos - igényeket kielégíteni szereplők, ez a jogállamot mindenképpen rombolja. Ha egy közösségi közlekedési vállalat jogi igazgatója azt mondja, hogy akkor is kamerázni fogunk, ha jogszerűtlen, vagy ha egy bank azt mondja, hogy mi akkor is csinálunk hitelinformációs rendszert, ha a parlamenti képviselőket nem tudtuk meggyőzni, akkor ez a jogállamot rombolja, ez egy rossz tendencia, amely ellen, én úgy gondolom, hogy a kérdés érdemétől függetlenül, az adatvédelmi kérdésektől függetlenül fel kell lépni.
Kiemelnék pár fontos ajánlást a legutóbbi időkből. Az egyik, amire szeretném felhívni a figyelmüket, a nemzetbiztonsági szolgálatok külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtésével kapcsolatos ajánlás, amelynek a főbb megállapítása, hogy bizonyos pontokon a nemzetbiztonsági törvény módosításra szorul. Ilyen az on-line-házkutatás szabályozása, amely nem egyértelmű, hogy a külső engedélyhez kötött tevékenységek közé tartozik, ilyen a csoportos információgyűjtés elrendelése, amelynek feltételeit jobban kellene szabályozni, illetőleg általában ilyen az, hogy a bírói ellenőrzés felé kellene a mostani vegyes ellenőrzési modell felől ezt a rendszert elmozdítani. Ezekben a kérdésekben, illetve az ajánlás kapcsán folyik a levelezés az illetékes miniszterekkel.
A második fontos kiemelnivaló, és ezt örömmel mondhatom, hogy módosult a visszaélés személyes adattal tényállás a büntető törvénykönyv legutóbbi módosításakor, és immár a jogtalan haszonszerzési célzatú adatgyűjtés is büntetőjogi szankciót von maga után. Reményeink szerint ez elsősorban a piaci szférában a jogtalan adatbázis-építést visszaszorítja. Az írásbeli beszámolóhoz egy kiegészítés: itt szerepel a nemzetközi részben részletesen az amerikai-magyar adatcsere-egyezménnyel kapcsolatos vita. Ezzel kapcsolatban nyitott kérdés volt, hogy a végrehajtási megállapodások, amelyek ezekhez az egyezményekhez kapcsolódnak, milyen minőségben lettek kidolgozva. Különösen a terroristaellenes adatcsere-egyezménynél ez egy lényeges kérdés, ugyanis a titkos végrehajtási megállapodás tartalmazza azon személyek köreit, akiknek az adatai továbbításra kerülnek, tehát végső soron azon magyar állampolgárok személyi köreit, amelyek adataihoz az Egyesült Államok nemzetbiztonsági szervei hozzáférnek. Ezt a titkos megállapodást megvizsgáltam a Nemzetbiztonsági Hivatalban, és úgy találtam, hogy megfelelő módon rendezi e személyi köröket, és tartalmazza a megfelelő garanciákat.
A közeljövőre hadd utaljak. Várható, hogy sok ajánlással állunk elő a következő hetekben. A valóságshow-k kapcsán szintén az ORTT-vel együttműködve közös vizsgálat folyik meg külön vizsgálatunk is folyik; ez várhatóan a napokban véget ér, és napvilágra kerül az ajánlás, illetve szintén ajánlást bocsátok ki az adatvédelem és információszabadság konfliktusa kapcsán, ami egy most kibocsátott kormányrendelettel kapcsolatban keletkezett. Egyes juttatások nyilvánosságáról, titkosságáról van itt szó, és ezzel kapcsolatban olyan zsinórmértékeket igyekszem megfogalmazni, amelyek a jogalkalmazónak eligazítást adnak.
Nagyon röviden még a nemzetközi együttműködésről. Az Európai Uniónak több olyan fóruma van, ahol az adatvédelmi biztosok időről időre találkoznak, és együtt dolgoznak. Ezek közül a legfontosabb az Európai Unió adatvédelmi irányelve alapján működő úgynevezett 29-es munkacsoport. 2008-ban és az utóbbi időben is több fontos témával foglalkozott ez a munkacsoport: ilyenek a közösségi hálózatok adatvédelmi kérdései, amihez nekünk is kapcsolódik egy vizsgálatunk, ilyen az a szabályozási módosítási javaslat, ami európai szinten minden országot érint majd, hiszen irányelv-módosításon alapszik, amely egyes informatikai biztonsági támadások, incidensek nyilvánosságra hozatalát írja elő. Ez azért fontos, mert ha az incidenseket nem titkolhatják el a számítógépek üzemeltetői bizonyos körben, akkor ez hosszú távon az informatikai biztonságra való jobb, nagyobb figyelmet biztosít, illetve erre forrásokat lesznek kénytelenek átcsoportosítani, tehát itt lesz egy szabályozási igény is majd ebben a körben, illetőleg foglalkozott a 29-es munkacsoport az adattárolási irányelvvel. Magyarországon is implementálva van ez, hírközlési szolgáltatóknak meghatározott ideig bűnüldözési célból meg kell őrizni forgalmi adatokat. Itt is egy európai uniós szintű közös vizsgálat van folyamatban, ami arra irányul, hogy ezen adattömeget hogyan őrzik a szolgáltatók, és ebből hogyan teljesítenek adatszolgáltatást a nemzetbiztonsági szerveknek, rendőrségnek, illetve van-e egyáltalán igény ilyen adatokra, és milyen mértékben, milyen hosszú tárolási idő az, ami kívánatos ebben a körben. Nagyon röviden ennyit tennék hozzá az írásbeli beszámolóhoz, és várom a kérdéseket, amelyekre válaszolni próbálok majd.
ELNÖK: Köszönjük szépen biztos úrnak a beszámoló kiegészítését. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki hozzá kíván szólni a jelentéshez.
Pettkó András képviselő úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Elnök Úr! Először is a BKV kérdéséhez szeretnék egy gondolatot hozzátenni. Meggyőződésem, hogy a BKV-n lehet kamerázni; az egy másik kérdés, és az már adatvédelmi kérdés, hogy azt az anyagot ki nézheti meg. Abban az esetben tehát, ha a BKV a saját dolgozói, saját buszai, metrói vagy metróaluljárói védelmében kamerákat helyez el, ezt rögzíti, és ezt csak a rendőrség vagy hivatalos szervek tudják megnézni, akkor azt gondolom, hogy talán a mostani hatályos jogszabályoknak megfelelően is meg lehet csinálni ezt a rögzítést.
A másik, ami konkrét kérdésem, hogy biztos kollégái a különbözőfajta törvények tekintetében - gondolok itt a kormány által elfogadott adótörvényekre - több szempontból vizsgálták az elfogadott adójogszabályokat. Én adatkezelési szempontok szerint szeretném megkérdezni azt, hogy nem tartja-e problémásnak azt, hogy Magyarországon még mindig van 500-600 ezer olyan munkavállaló, akinek a munkaadója, hála istennek, elkészíti a bevallását. Ez nem aggályos, ez nagyon helyes és jó dolog, bár ma már semmilyen törvény nem kötelezi a munkaadókat arra, hogy a munkavállalók számára megcsinálják az adóbevallásukat, de mégis van szerencsére 500-600 ezer olyan cég, akik ezt elkészítik. Most a vagyonbevalláskor, a vagyonadó kapcsán mindenkinek majd egyszerre az APEH felé be kell adni azt, hogy neki milyen vagyona van, tehát az adóbevallással együtt nyilatkoznom kell, hogy nekem milyen értékű ingatlanjaim vannak a birtokomban. Ennek az lesz a következménye, hogy a munkaadó pontos képpel fog rendelkezni arról, hogy az általa alkalmazott munkavállalónak, mondjuk, van három vidéki háza, tulajdonképpen milyen ingatlannal, milyen vagyonnal, esetleg jachttal, exkluzív kocsival vagy bármivel rendelkezik.
Én azt gondolom, hogy persze erre lehet azt a választ, adni, amire az APEH - ezt megkérdeztem egy kérdésben - azt mondta, hogy nem kötelező a munkavállalónak a munkaadóval megcsináltatni az adóbevallását. Mégis azt gondolom, adatvédelmi szempontból aggályos, hogy az én munkaadóm olyan dolgokat fog rólam megtudni, amelyhez neki semmi köze, az én munkámmal nem összefüggő információ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szászfalvi alelnök úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a biztos urat. Két rövid kérdésem lenne, illetve három, bocsánat. Az egyik: a név- és lakcímadatok direkt marketing célú felhasználásával kapcsolatos alkotmánybírósági döntésre szeretnék rákérdezni, hogy tud-e a biztos úr arra vonatkozólag valami konkrétumot, hogy lázas törvényalkotás folyna kormányzati körökben, mert - ha jól tudom - június 30-ig kellett volna dönteni - addig tartott a határidő, ha jól tudom -, a szabályok megsemmisítéséről. Van-e valami információja, a biztos úrral egyeztettek-e ebben az ügyben a törvény-előkészítéssel vagy -módosítással kapcsolatosan?
A másik: a Magyar Posta Zrt.-nél több vizsgálat volt, a direkt életmód-adatbázis kapcsán előállt helyzetre szeretnék rákérdezni, hogy vizsgálta-e ezt a biztos úr, hogy milyen célból kérnek gyakorlatilag egy teljes személyiségprofilt a megkérdezettektől, vagyis megfelel-e ez az adatgyűjtés a célhoz kötöttség elvének, mert ez egy törvényi feltétel. Nyilvánvaló, hogy önkéntes megnyilvánulásról vagy válaszadásról van szó, de a célhoz kötöttség feltételének nyilvánvalóan fenn kellene, hogy álljon, ebben az esetben is.
A harmadik nagyon rövid kérdés, hogy az egészségügyi intézményekben sok esetben előfordul a kamera-felszerelés. Biztos úr ezt már több állásfoglalásban kifogásolta hosszú évek óta, de a tendencia, úgy tűnik - legalábbis az adatokból ez derül ki, hogy - nem változik semmi, sőt egyre több helyen szerelnek fel kamerát egészségügyi intézményekben. Mit lehetne tenni ennek a megállítására? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb hozzászólás? (Nincs jelzés.) Most meg kell kérdeznem alelnök urat, hogy a pszichiátriai betegek adatkezelését kérdezte-e, mert itt közben nem hallottam. (Szászfalvi László: Nem.) Akkor én ezt meg szeretném kérdezni, amennyiben szót kapok.
Az elmúlt évek egyik legdurvább kormányzati emberijog-sértése volt az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása, illetve az, ami utána következett. Itt az ombudsmani hivatallal egyetértésben voltunk, hogy ott súlyosan sérültek a betegek és a volt betegek személyiségi jogai, és azóta több tanulmány és újságcikk is megállapította, hogy az aggodalmaink jogosak voltak. Nekem ezzel kapcsolatban több interpellációm volt, amelyekre - ez persze nem tartozik ide, de nem esett jól, mert - gúnyos válaszokat kaptunk, hogy nem vagyunk tisztában a kérdéssel, például arra nézve, hogy hol is kezelik most azoknak a betegeknek a beteglapját, akik már elhagyták az OPNI-t, részben azért, mert bezárták, részben azért, mert gyógyultan, vagy valami más okból távoztak. Ezzel kapcsolatban egy konkrét vizsgálatot is folyt, ahol kiderült, hogy valóban, valamiféle nejlonzsákokban vannak ezek az adatok, és amikor valaki - nem is az OPNI kapcsán, hanem egy másik eset kapcsán - megpróbálta megszerezni a saját születésével kapcsolatos adatait, nem jutott hozzá. Tehát a kérdésem az, hogy tud-e valamit ezeknek az iratoknak a sorsáról, illetve mi a helyzet ezen a területen? Köszönöm szépen.
Egyéb más kérdés, hozzászólás nincs, úgyhogy a biztos úrnak van lehetősége arra, hogy válaszoljon.
Dr. Jóri András adatvédelmi biztos (Országgyűlési Biztos Hivatala) válaszadása
DR. JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos (Országgyűlési Biztos Hivatala): Pettkó képviselő úr kérdésére, hogy a BKV-nál lehet-e kamerázni: egyébként lehet - egy kicsit pontosítom az állásfoglalást -, a sofőrt, ha hozzájárult. Egyébként a jelenlegi jogi környezet az én jogi álláspontom szerint nem ad erre lehetőséget. Itt a vita két irányban Miniszterelnöki Hivatalet tovább: vagy megindul a törvényalkotás, és akkor megvitatjuk, hogy jó-e, tehát áttérünk a második részére a problémának, vagy a BKV, ha elkezd kamerázni, akkor én határozatot hozok, és megtiltom, és akkor a bíróság dönt; ezt én nem előlegezném meg, hogy a bíró hogyan dönt ebben a kérdésben.
A második kérdés: a személyi jövedelemadó-bevallások kapcsán igaza van képviselő úrnak abban, hogy megismerheti a munkáltató ebben a körben a vagyon egyes részeit, én azért úgy gondolom, az önkéntesség itt egy megfelelő garancia. Most, így, két perc alatt nem jutott eszembe egy megfelelő modell ennek a kezelésére, de ha a képviselő úr beadja, akkor kivizsgáljuk, és megpróbálunk egy olyan szabályozást adni, ami ilyen, a munkáltató által elkészített bevallás esetén is, ha ez lehetséges, esetleg a munkáltató elől elrejti ezeket az adatokat. Igazából most nem tudom, hogy ezt hogyan lehetne megoldani.
Szászfalvi alelnök úr, név- és lakcímadatok: ez egy nagyon érdekes kérdés. Lehet, hogy majd a kérdés pontosítását kérném, mert ezek szerint én sem biztos, hogy minden információ birtokában vagyok, de az tény, hogy van egy 2003-as AB-határozat, amely okszerűnek, illetve alkotmányosnak mondja ki azt, hogy név- és lakcímadatokat kezelhessenek ez a direkt marketing cégek. Ezt nagyon sajnálom egyébként, hogy így van, de úgy néz ki, hogy ez egy alkotmányos szabályozás.
A tavalyi évben vagy tavalyelőtt történt egy próbálkozás arra - vagy 2007-ben, vagy 2008-ban -, hogy a postai úton küldött direkt marketinget is azon modell szerint szabályozzák, mint az elektronikusat, tehát előzetes hozzájárulás kelljen a marketing célú üzenetek küldéséhez. Ez az elképzelés az új reklámtörvény keretében jelent meg egy bizonyos fázisig, és aztán utána nem változtatott a jogalkotó, vagyis önök, ezen a modellen, tehát változatlanul lehet küldeni. Kicsit változtak egyébként a részletszabályok, de lehet előzetes hozzájárulás nélkül is üzleti célú üzenetet küldeni, és én egy AB-határozatról tudok, ami ezt alkotmányosnak mondta ki.
A Magyar Posta Zrt. életstílus-adatbázisával kapcsolatban van vizsgálat jelenleg is folyamatban. Ez egyébként megint egy érdekes téma. Nyugat-Európában működnek úgynevezett listabrókerek, akik azt csinálják, hogy megfelelő érdeklődési körű, életkorú, vagyoni helyzetű emberek adataiból adatbázist építenek, és ezeket forgalmazzák direkt marketing cégeknek meg másoknak. Ez Magyarországon az adatvédelmi szabályozás miatt nem lehetséges. Ezek a szolgáltatások, amelyeket ön is említ, ezt a piaci rést próbálják betölteni egy szigorúbb jogi környezetben. Most én nem mondom meg, hogy jogszerűen-e, mert erre majd a vizsgálat során választ kapunk.
Az egészségügyi intézményekben való kamerázás kérdése: itt megint azt tudom mondani, hogy igazából két modell képzelhető el itt is, egyrészt, amit Pettkó képviselő úr látszik támogatni, hogy legyen kamerázás, de legyenek meg a garanciák is. Sokféle ilyen modell van Európában. Van, ahol az adatvédelmi biztos ezt kifejezetten engedélyezi, Magyarországon csak nyilvántartásba veszi, illetve, hogy a hozzáférési szabályokat fektessük le, ezt is valaki ellenőrizze, vagy az adatvédelmi biztos, vagy más, és működjenek ezek a rendszerek. Nyilván ezt majd megelőzi az, hogy kellenek-e, vagy nem.
Én úgy érzem, hogy még ezen az első kérdésen sem jutottunk túl. Sokan mondják azt, hogy ebben és ebben az országban jól működnek. Én tényleg, most, friss szemmel átolvasva a szakirodalmat, úgy látom, hogy ebben egyáltalán nincs konszenzus, mondjuk Nagy-Britanniában, abban, hogy ezek jól működnek. Van olyan rendőri vezető, aki ezt csúfos kudarcnak minősítette, és rengeteg közpénz elköltésével jár a kiépítésük. Tehát én egyelőre oda fókuszálnék, hogy gondoljuk végig, hogy ez kell-e, aztán természetesen meg lehet teremteni azokat a szabályozási garanciákat, hogyha önök úgy döntöttek, hogy kell, hogy ezek garanciák mellett tudjanak működni.
Balog elnök úr kérdésére: a pszichiátriai betegek adataival kapcsolatban azt tudom mondani, hogy az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetben találhatók jelenleg ezek az adatok, és ezeknek a sorsát vizsgáljuk. Ennyi információ áll most rendelkezésemre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor szavazás következik.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem a bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e az adatvédelmi biztos 2008. évről szóló beszámolóját. Kérem, szavazzunk! Igen? (Szavazás.) 17 igen szavazat. Nem? (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Nincs jelzés.)
A bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról
Most az ezzel kapcsolatos határozatról is szavazunk. Ki az, aki támogatja az előzetesen megfogalmazott határozati javaslatot, amely a beszámoló elfogadását javasolja az Országgyűlésnek. Igen? (Szavazás.)
Megint csak 17 igen szavazattal a bizottság egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot.
Kíván-e valaki előadóként, a bizottság előadójaként szerepelni? András, van kedved? Pettkó képviselő urat kérdezem, hogy vállalja-e a munkát. (Pettkó András: Igen.) Köszönjük szépen.
Köszönöm szépen az adatvédelmi biztos úr megjelenését és a munkatársak türelmét, részvételét. Mi folytatjuk az ülésünket.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
A következő napirendi pont az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadása. Itt Wiener képviselő úr figyelmét kérem, mert a szakmai segítségére lesz szükség, ugyanis az a helyzet, hogy a többség leszavazta az állampolgári jogok ombudsmanának beszámolóját, itt viszont a többség nem fogja elfogadni azt a határozati javaslatot, amelyik arról szól, hogy az Országgyűlés ne fogadja el, miután nincs többsége a kormányoldalnak. Mi ilyenkor a teendő?
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): A helyzet a következő: mivel megszületett a döntés, azt a döntést most nem lehet felülbírálni, ennek következtében a mai ülésünkön nem tudunk elfogadni semmit, mert arra nincs lehetőség, hogy a korábbi döntésnek megfelelő álláspont legyen a többségi vélemény. Ebből az következik, hogy egy következő ülésen lehet csak ilyen döntést meghozni. Hozzá kell tennem, hogy ennek, amit elmondtam, nincs házszabályi alapja, mert ilyen szituációra nem gondoltak a Házszabály előkészítői és azok sem, akik később a Házszabály módosítására vonatkozóan különböző javaslatokat készítettek, de logikai alapon ez az egyetlenegy reális megoldás. Tudniillik, hogyha most elfogadnánk ezt a beszámolót többségi döntéssel, akkor felülírnánk egy korábbi döntést, amelyre azért nincs lehetőség, mert a megismétlés esetére vonatkozó szabályokat viszont a Házszabály egyértelműen meghatározza, és ilyen esetet nem ismer.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most már csak azt kérdezném meg egy kicsit pikírten, hogyha fideszes képviselő lenne, akkor is ezt mondta volna-e a képviselő úr (dr. Wiener György: Igen.), de az integritásában én nem kételkedem, úgyhogy ezért ezt nem kérdezem meg. Ugyanakkor fölhívnám arra a figyelmet, hogy amennyiben a Házszabály két szavazást rendel el, nincs értelme a két szavazásnak, akkor az elfogadásnak és a határozati javaslat benyújtásának egy szavazásban kellene lennie. Ha két szavazásban van, akkor nincs értelme szavaznunk. Tehát most nyilván nem fogjuk elfogadni a határozati javaslatot.
Szerintem az ugyan nem logikus, de törvényileg teljesen rendben levő dolog... (Dr. Arczt Ilona és Donáth László beszélgetnek.) Azt kérem, hogy a főtanácsadó asszony ne zavarja meg a koncentrációmat kedves duruzsolásával, és a képviselő úr sem. Az rendben van, hogy a bizottság nem találta többségi szavazásra alkalmasnak a beszámolót, de ad absurdum miért ne javasolhatná egyébként a Háznak ezek után, a mi többségünkkel azt, hogy fogadja el? Ez a két dolog természetesen logikailag egymásnak ellentmond, de törvényesen nem, mert az egyik szavazás arról szólt, hogy a többség nem tartja alkalmasnak általános vitára, a másik szavazás meg arról szól, hogy viszont a Háznak azt javasoljuk, hogy fogadja el. Ez a két dolog logikailag ellentmond, de törvényileg rendben van.
Engem igazából az érdekelt, és köszönöm, hogy erre válaszolt, én is úgy tudom, hogy a Házszabályban nincs rendelkezés erre, de azért azt gondolom, hogy az én érvelésem legalább annyira jogszerű, mint a másik. (Szászfalvi László: Sőt!) Ez most egy informális vita ebben az ügyrendi dologban, de amennyiben a bizottság többsége hozzájárul, én szívesen meghallgatnám Wiener képviselő urat, hogy erre hogyan reagál. Parancsoljon, képviselő úr.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Nem lehet a kettőt szétválasztani, tudniillik, amikor ilyen tárgykör kerül a plenáris ülés elé, akkor nem véletlen, hogy a) és b) pontra oszlik, de egy szám alatt van, tehát például a 3. napirendi pont a) és b) pontja, ebből pedig az következik, hogy nem lehet a kettőt szétszakítani. Nyilvánvaló, hogy a logika alapvető szabályainak ennyire ellentmondó álláspontot nem lehet a plenáris ülés elé vinni, és azért van itt joghézag, mint előbb már említettem, mert ilyen abszurd helyzetre nem készültek fel sem a Házszabály előkészítői, sem pedig azok - ezt szintén mondtam -, akik utóbb különféle esetek kapcsán a Házszabály radikálisabb, vagy kevésbé radikális megváltoztatását javasolták.
Felmerült itt még egy probléma, ezt nem kívánom megkerülni, hogy mit mondanék akkor, hogyha fideszes képviselő lennék. Ezzel kapcsolatosan én Hende Csabát idézném - őt nem szoktam gyakran idézni, de -, ő a következőt mondta még egy 1999-es plenáris ülésen: "Ahol két jogász megszólal, ott már legalább három szakvélemény keletkezik."
ELNÖK: Ennek a csúnyább változata az, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot; ilyesmi is előfordul. Természetesen szavazni fogunk, de azt gondolom, itt most nem akarok a Szentháromság-dogma rejtelmeibe belemenni, ez a nem szétválasztani, de megkülönböztetni esete, a Krisztus kettős természetére vonatkozó iránymutatás a III. század óta. Ugyan nem választja szét a két szavazást, de megkülönbözteti, mert különben nem lenne két szavazás, hanem egy lenne. Miután két szavazás van, ezért ad absurdum bármikor előfordulhat, hogy az egyik esetben van többség, a másik esetben nincs. Most ez fog előfordulni.
Tehát én továbbra is fönntartom az álláspontomat, nyilván ennek majd utána fogunk nézni, nem gondolom, hogy ezen múlna a kormány sorsa. Szomorúan állapítom meg, hogy a kormánypárti aktivitás ebből a szempontból csökkent, ezért itt most zavar keletkezett, de ezt túl fogjuk élni természetesen, önök is, meg mi is.
Wiener úr, parancsoljon!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Nem kívántam volna ebbe olyan mélyen belebocsátkozni, de úgy látom, hogy a téma nem tökéletesen érdektelen elnök úr számára, ezért kénytelen vagyok vele foglalkozni. Meg kell jegyeznem, hogy én ugyan nem értek semmit a hittudományokhoz, a történettudományokból azonban annyit tudok, hogy nagyon komoly politikai harcok folytak az egylényegűség kérdésében, és nemcsak azokban, amelyekről Madách írt, hanem például a nesztoriánusok és a monofiziták küzdelmeiről is lehetne itt hosszasan elmélkedni. Valóban meg lehet különböztetni a kettőt, de a kettő megkülönböztetésének is szerves egységet kell alkotnia - hogy ezt folytassam egy más gondolatmenettel -, viszont a kormánypárti képviselőtársaimnak tudott egy javaslatot tenni elnök úr, amely a problémát megoldja. Abban a pillanatban, ha mi nem veszünk részt a szavazásban, akkor határozatképtelen lesz a bizottság. Én ezt javaslom a kormánypárti képviselőknek annak alapján, hogy valóban a többpárti parlamentben mindig az üléspont határozza meg az álláspontot, úgyhogy ez a rendszernek a lényege.
ELNÖK: Örülök, hogy sikerült az argumentációs segítséget megadnom, hogy eldöntsék a képviselő urak az álláspontjukat, úgyhogy ezek után a 3. napirendi pontról szavazunk. Tehát az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat... (Fogarasiné Deák Valéria: Elnézést, elnök úr, volt egy ügyrendi javaslat, hogy a mai ülésen erről ne szavazzunk. Hozzáteszem, persze azt sem tudjuk megszavazni.)
Szerintem az a legegyszerűbb megoldás, amit Wiener képviselő úr mondott, és nyilván legközelebb a szöveg valamilyen apró változtatásával újra be lehet hozni egy másik határozati javaslatként.
Tehát, ki az, aki elfogadja ezt a határozati javaslatot? (Nincs jelzés.) Senki nem fogadja el. Ki az, aki ellene szavaz? (Szavazás.) Kilenc. Tartózkodás? (Nincs jelzés.) (Az MSZP képviselői nem vesznek részt a szavazásban, de az ülésteremben maradnak.) Nincs. Tehát akkor nem határozatképes ez a határozat, úgyhogy a következő bizottsági ülésen visszatérünk rá.
Áttérünk a 4. napirendi pontunkra. (A 4. napirendi pontnál határozatképesek leszünk? - dr. Arczt Ilona: Most miről szavaztunk pontosan?) Arról, hogy nem volt határozatképes a bizottság. (Rövid egyeztetés.)
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Bocsánat, de - ezt most nem jegyzőkönyvszerűen mondom - a következő a helyzet. (dr. Wiener Györgynek nincs bekapcsolva a mikrofonja.) Most nem akarok erről vitát nyitni, de nemegyszer előfordult - fideszes képviselők is alkalmazták ezt a kiváló megoldást -, hogy nem nyomtak gombot egy-egy javaslatnál, de utána a parlamenti munka ment tovább. Tehát nyugodtan lehet tovább tárgyalni a következő napirendi pontokat. (Szászfalvi László: Ezek szerint visszajöttetek?) Kimentünk és visszajöttünk. (Vita, egyeztetés.)
Olvasd el a Házszabályt, vagy írjál új Házszabályt!
ELNÖK: Én az egyszerűség kedvéért azt mondom, hogy ezt a kérdést meg fogjuk vizsgálni. Újra fölhívom a figyelmet arra, hogyha a kormánypárti aktivitás csökken, akkor bizony komoly zavarok keletkeznek az államgépezet működésében; ennek vagyunk most itt tanúi.
Én azt javasolnám ezzel együtt, hogy folytassuk az ülést, zárjuk le a napirendi pontokat. Nyilván állásfoglalást fogunk erről kérni, és amennyiben az ülésnek ez a része már nem határozatképes a Házszabály szerint, akkor az ezzel kapcsolatos döntések nem lesznek érvényesek, és akkor újra napirendre kell tűznünk. (Fogarasiné Deák Valéria: Inkább csináljuk meg, mert az a jobbik eset.) Én ezt javaslom, tehát mi szívesen végzünk pluszmunkát kormánypárti képviselőink elgyengülése miatt, de ha nem muszáj, akkor azért mégsem.
A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslat (T/10221. szám)
(Általános vita)
A 4. napirendi pont következik: a magyar jelnyelvről és magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról fogunk dönteni. A minisztérium képviseletében dr. Páva Hanna főosztályvezető asszony és Horváth Péter titkár vannak jelen. Köszönjük szépen.
Ismerjük a törvényjavaslatot, de amennyiben kiegészítést kívánnak hozzá fűzni, akkor arra is lehetőségük van. Parancsoljon!
Dr. Páva Hanna főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. PÁVA HANNA főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Akkor nagyon röviden csak egy pár szót a szabályozás szükségességéről. Alapvetően két tényező, két tendencia indokolja azt, hogy ez a törvényjavaslat most itt van önök előtt. Az egyik az, hogy a hallássérült emberek érdekvédelme már hosszú idő óta szeretett volna egy szabályozást, ami elismeri a magyar jelnyelvet, a másik pedig a különféle nemzetközi dokumentumok és szabályozók, ezek közül is legelőször az ENSZ-egyezményt említeném, amelyet Magyarország az Európai Unió tagállamai közül elsőként ratifikált, és ez elismeri a jelnyelvet, ösztönzi a részes államokat, hogy ilyen szabályozást vezessenek be. Tulajdonképpen ez a két tényező az, ami indokolja a szabályozást, hiszen a jelnyelv a hallássérült emberek alapvető kommunikációs eszköze, és mint ilyen alapvető emberi jog, az információhoz való jogot biztosítja, a közérdekű adatok megismerésének lehetőségét, tehát alapvető emberi jogot érint.
Hogy miért most kerül sor erre a szabályozásra, azt több minden indokolja. Az elmúlt években elég sok változás történt a területen. Azt lehet mondani, hogy mára kiépült az egész országban a jelnyelvű tolmácsszolgálatok hálózata, amely ezt a kommunikációt segíti, így a hallássérült embereknek elindultak képzések, a jelnyelvi tolmácsképzés OKJ-s szakképzés lett már, a Fogyatékos Személyek Közalapítványnál is számos innovációs munka indult meg, tehát tulajdonképpen mostanra érett meg a helyzet arra, hogy ezt a szabályozást ki lehetett dolgozni, és most önökhöz be lehetett nyújtani. Nagyon röviden a bevezetőben ennyit mondanék. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e kérdés, hozzászólás a bizottság tagjai részéről? (Jelzésre:) Donáth képviselő úré a szó.
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): A legnagyobb tisztelettel köszönöm meg a munkájukat, úgy is, mint - azt is mondhatnám némi öniróniával - siket-vak, pedig csak félvak vagyok, és majdnem teljesen süket, legalábbis a gonoszkodás hangjának meghallására. Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy többször el kell olvasnom, hogy értsem, annyira speciális terminológiát használnak. Rögtön itt lenne egy kérdésem; természetesen beadhatok módosító indítványt is rá. Azt segítsenek megtalálni, ahol a szakgyógypedagógus szerepel, hogy ki taníthatja, mert akkor pontosan tudnám idézni. (Horváth Péter: 8. oldal, 14. § (4) bekezdés.) Köszönöm szépen, ön egy kiváló férfiú. Azt nézem, hogy ennél egy rövidebbre gondoltam én. (Horváth Péter: 2. § (3) bekezdés.) Köszönöm. Lehetséges, hogy az kell nekem. Így van, ez az: "A speciális kommunikációs rendszerek oktatását látássérültek pedagógiája vagy hallássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus végezheti.". Ezt tízszer el kellene mondanom, hogy felfoghassam, miközben csak valószínűleg annyiról van szó, hogy speciális kommunikációs rendszereket szakgyógypedagógus végezhet, tehát látássérült vagy hallássérült szakgyógypedagógus. Nem ezt tetszettek volna mondani? Ez egy kérdés.
Még egy kérdésem lenne, ahol a televíziós műsorról van szó - ez a 13. oldal tetején található -, amivel teljes mértékben egyetértek, ellenben a film, illetve a filmsorozat kifejezés esetében ez műfaji korlátozást jelent. Feltételezve, hogy halláskárosult fogyatékos, illetve speciálisan kombinált fogyatékos emberek többnyire így születnek, és nem pedig azzá válnak, gondoltak-e arra, hogy ebbe a nagyon helyes és fontos rendelkezésbe a televíziót sugárzók például a gyermekek számára közvetített meséket is bevegyék, mert a mesesugárzás semmiképpen sem filmsorozat műfaji kategóriába tartozik.
Végül egy harmadik megjegyzés, a legelejére visszatérve. Én imádom a preambulumokat, de ebben az esetben nagyon-nagyon szenzitív reakciót váltott ki belőlem a legelső mondata a preambulumnak, amely így hangzik: "Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a hallássérült, valamint a siket-vakemberek a társadalom egyenrangú és egyenjogú tagjai.". Ezt az Országgyűlés ne nyilvánítsa ki. Ez vagy egy axióma, magától értetődik, de hiába nyilvánítja ki az Országgyűlés, ettől még nem lesznek azzá, hanem azok teremtettségüknél fogva, illetve ha nem azok, azon társadalmi konszenzus következtében még a legkülönfélébb fogyatékosságú embereket, mondjuk így, sui generis, egyenjogú és egyenrangú embernek ismeri el, ezért erre vonatkozóan is majd én egy módosító indítványt szeretnék tenni. Úgy kezdődnék a mondat, hogy "A hallássérült, valamint a siket-vak emberek a társadalom egyenrangú és egyenjogú tagjai...", kijelentő mondatban. A tényt állapítjuk meg, a valóságot rögzítjük, nem nyilvánítunk ki semmit, legfeljebb azt, hogy mennyire szeretjük egymást, különösen ellenzéki képviselőtársainkkal, és ezután következnék az a mondat, hogy "Az Országgyűlés kinyilvánítja..." vagy "...elismerve a jelnyelv kulturális", onnan már teljes mértékig egyetértek. Ezt csak ötletként osztom meg önökkel. Köszönöm szépen. (Fogarasiné Deák Valéria: Ezt mi nyújthatjuk be módosítóban.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e egyéb hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Kérdés? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor parancsoljon!
Dr. Páva Hanna főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszadása
DR. PÁVA HANNA főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Kezdeném a végéről. Önnek teljesen igaza van, de azért gondoltuk ezt a megfogalmazást ilyen formában leírni, mert bármennyire is az alkotmány szerint is egyenlőek vagyunk, és egyenrangú és egyenjogú tagja a társadalomnak mindenki, azért van, aki nem egészen így érzi. Ez kifejezetten a hallássérült és siket társadalom felé egy gesztus, hogy ezzel a törvénnyel is próbáljuk az ő bizonyos hátrányos helyzetüket kompenzálni, de kíváncsian várjuk a képviselő úr módosító indítványát, és majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
A mesével kapcsolatban önnek teljesen igaza van, és ha van erre mód és lehetőség, és ezt az Országgyűlés elfogadja, akkor mi nagyon örülünk neki, ha nemcsak a hírműsorokra és a filmekre korlátozódik ez a feliratozási, illetve jeltolmácsolási kötelezettség. A harmadik kérdésben pedig a kollégámnak adnám át a szót, mert ő az igazi szakértő ezen a területen. Köszönöm.
Horváth Péter titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai
HORVÁTH PÉTER titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót én is. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! A konkrét kérdés kapcsán azt kell mondanom, hogy a gyógypedagógus-képzés szabályozásában alkalmazott kifejezéseket alkalmazzuk itt is. Gyógypedagógus diplomát lehet ma szerezni hét szakirányon, ezeknek a szakirányoknak ez a neve, és ezek közül a szakirányok közül csak a látássérültek, illetve hallássérültek pedagógiáját végzett gyógypedagógusok jöhetnek szóba, hiszen ennek ez a neve a magyar jogrendben.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Én azt szeretném megjegyezni, hogy az a történelmi pillanat, amikor az Európai Parlamentben először jelnyelven elhangzott egy hozzászólás, az Kósa Ádám fideszes és néppárti frakcióban ülő képviselő nevéhez kötődik, tehát szerintem az, hogy ebben a dologban konszenzus van, innen nézve is egyértelmű.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Aki támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
17 igen szavazattal egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találtuk a törvényjavaslatot.
Köszönjük szépen a megjelenést a minisztérium képviselőinek. Kívánunk-e előadót állítani? Esetleg jelnyelven valaki?(Donáth László: Taktilisan, ha egy csinos házelnökasszony van. - Derültség.) Most azt sikerült választanunk, tehát szerintem ez egy jó inspiráció. Köszönjük szépen. Írásban fogjuk előterjeszteni a bizottság támogató véleményét.
A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló (J/10107. szám)
(Általános vita)
A következő az utolsó előtti napirendi pontunk, a Szülőföld Alap tevékenységéről szóló beszámoló a 2008. évről. Nagy Imre, a Szülőföld Alap igazgatója van itt a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében.
Igazgató úr! Ismerjük a jelentést. Amennyiben valamit hozzá kíván fűzni, vagy szeretné kiegészíteni, akkor erre van most lehetősége. Parancsoljon!
Nagy Imre, a Szülőföld Alap igazgatója (Miniszterelnöki Hivatal) szóbeli kiegészítése
NAGY IMRE, a Szülőföld Alap igazgatója (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszöntöm a bizottság tagjait! Hozzáfűzni nem szeretnék, de röviden azért összefoglalnám, hogy ez a beszámoló miről szól. Önöknek sem ismeretlen a Szülőföld Alap, hiszen ez a harmadik év, amikor a Szülőföld Alap éves beszámolója a bizottság elé kerül. A Szülőföld Alap 2005-ben azzal a céllal jött létre, hogy ez egy stabil forrás legyen, amit a kormányzati változások nem érintenek. Ennek összege kezdetben 1 milliárd forint volt, majd 2007. január 1-jétől kezdődően arra törekszik a kormány, hogy ez legalább a 2 milliárd forintot elérje. Ez a 2008-as érintett évre is vonatkozik. Ebben az évben körülbelül 2 milliárd forint összegben osztottunk támogatásokat. Ez egy háromosztatú szervezeti rendszerben történik. Van egy Regionális Egyeztető Fórum nevű, elvi ajánlásokat megfogalmazó szervezet, amely az általános célokat rögzíti, a döntéshozó kollégiumok döntenek a pályázati felhívásokról és a beérkezett pályázatok elbírálásáról, illetve a Szülőföld Alap Iroda, amelynek képviseletében itt vagyok; mi vagyunk azok, akik a pályázatokat előkészítjük, a támogatásokat kiutaljuk és elszámoltatjuk.
A 2008-as forrásokról annyit mondanék még, hogy ez lényegében három összegből tevődik össze: a költségvetési törvényben rögzített 1 milliárd forintos forrásból, a Miniszterelnöki Hivatal 450 millió forintos támogatásából, illetve a Munkaerő-piaci Alapból átadott forrásokból: ennek összege 760 millió forint volt. A tavalyi évben a pályázatok száma növekedést mutatott. Körülbelül 3 ezer pályázat érkezett be hozzánk, amiből a döntéshozó kollégiumok körülbelül 1500-at ítéltek támogatandónak. Köszönöm szépen, csak ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e valakinek a bizottság tagjai közül kérdése, hozzászólása? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, én azt szeretném kérdezni, hogy tavaly se értettük pontosan - ugyan a válasz után sem -, hogy miért van szükség Magyarországon belüli támogatásra, miközben a határon túli magyarok támogatására jött létre ez az alap. 1 millió 80 ezer forint Magyarországon belül kiosztott támogatás szerepel itt az egyik kimutatásban. Van-e más kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, igazgató úré a reagálás lehetősége.
Nagy Imre, a Szülőföld Alap igazgatója (Miniszterelnöki Hivatal) reagálása
NAGY IMRE, a Szülőföld Alap igazgatója (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Magyarországi támogatásokra azért van szükség, mert a határon túli szervezetek kizárólag a saját területükön megvalósított programokra pályázhatnak. Bármilyen olyan esetben, amikor Magyarországon valósul meg a program, de határon túli magyarokat érint, nem tudunk igazából kit támogatni. Ilyen program például a csángó bál, amely rendszeresen megvalósul vagy a Teleki László Alapítvány szórványtámogatási programja; ilyen programokat szolgálnak ezek a magyarországi támogatások. Egyébként ezek kis összeget érintenek viszonylag, hiszen ez maximum a teljes keret 5 százaléka lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megjegyezném, hogy a Teleki Alapítvány azóta megszűnt, nem?
NAGY IMRE, a Szülőföld Alap igazgatója (Miniszterelnöki Hivatal): Igen, de nyilván önök is tudják, hogy létrejött egy új Teleki László Alapítvány. (Szászfalvi László Teleki Lászlóhoz: Őhozzá kapcsolódott. - Teleki László: Semmi közöm hozzá, a jegyzőkönyvnek mondom.) Igen, ez egy magán alapítású alapítvány, de amennyire tudom, a tagjai, szervezői, elnöke ugyanaz, és lényegében ugyanazt a programot folytatják magánalapítványként, és nyilván a forrásokat például ilyen úton szerzik be.
ELNÖK: Értem. Köszönöm szépen. Ha egyébként a következő Országgyűlés Teleki László emlékét majd egy alapítvánnyal akarja erősíteni, akkor én ezt támogatni fogom; ezt csak így a félig sikerült humor kedvéért. (Derültség.)
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Amennyiben nincs több kérdés, hozzászólás, kérdezem, hogy ki az, aki a Szülőföld Alap beszámolóját általános vitára alkalmasnak találja. (Szavazás.) 8 igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem.
A bizottság nem találta általános vitára alkalmasnak a beszámolót.
Azt hiszem, írásban fogjuk előterjeszteni a többségi véleményt. Nem tudom, hogy a kisebbségit kívánják-e szóban elmondani. Alelnök asszony? (Nincs jelzés.) Köszönjük szépen a megjelenést, igazgató úr. Viszontlátásra!
Kérdezem, hogy az "egyebek" keretében van-e valakinek hozzáfűznivalója? (Nincs jelentkező.) Az ülést bezárom. Köszönjük szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 35 perc)
|
Balog Zoltán
|
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika és Várszegi Krisztina