FMB-1/2006
(FMB-1/2006-2010)
az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2006. június 7-én, szerdán, 09.00 órára
az Országház főemelet 61. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Kiss Péter szociális- és munkaügyiminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Szavazás, a napirendi pont lezárása
Simon Gábor (MSZP) elnök
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Helyettesítési megbízást adott
Gúr Nándor (MSZP) Simon Gábornak (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 03 perc)
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Nagy örömmel és tisztelettel köszöntöm a foglalkoztatási bizottság első alakuló ülését. Köszöntöm képviselőtársaimat és köszöntöm miniszterjelölt urat, illetve köszöntöm azokat az érdeklődő vendégeinket, akik a bizottság alakuló ülésének és a miniszterjelölt meghallgatásának résztvevői, érdeklődőként, akár a média részéről, akár szakmai szereplőként.
Képviselőtársaim! Kedves Bizottsági Tagok! Szeretném megnyitni a bizottság ülését és néhány olyan technikai dolgot önökkel ismertetni, ami ahhoz segít hozzá bennünket, hogy a későbbiek során gördülékenyebben tudjunk dolgozni. Először is mindannyian részesei voltunk annak, hogy május 30-án az Országgyűlés megalakította a bizottsági szerkezetet, ebben mi újra önálló bizottságként, foglalkoztatási és munkaügyi bizottságként dolgozunk. Jelen pillanatban a parlamenti döntés értelmében a bizottságunknak két alelnöke van, az ellenzéki alelnöki feladatkört Bernáth Ildikó képviselő asszony tölti be, a kormánypárti oldalon pedig a későbbiek során fogunk ebben a kérdésben dönteni, hogy ki lesz az, aki alelnökként a későbbiekben a bizottság munkáját segíti.
Szeretném bemutatni a bizottság szakértőit és munkatársait. Természetesen a későbbiek során lesz mód arra, hogy velük személyesen is kapcsolatba kerüljenek. Farkasné dr. Molnár Valéria tanácsadót szeretném bemutatni, ő a bizottság szakértője, immár több cikluson keresztül segíti a bizottság munkáját. Ugyancsak bemutatnám a titkársági feladatok ellátásában segítő két kedves kolléganőnket: Kovács Lajosné Páll Mária és Merbler Éva, akik szintén a bizottság munkájában fognak nekünk segíteni.
Arról is tájékoztatom önöket, hogy a parlament elosztotta a bizottsági helyeket, irodákat, infrastruktúrát. A Képviselői Irodaház I. emeletén lesz a bizottságunk új munkaszobája, irodái. A héten megtörténik a költözés, tehát onnantól kezdve rendelkezésre fog állni ez a munkastruktúra. A kollégáktól minden ehhez kapcsolódó információt meg fognak kapni.
A Házszabály 70. § (1) bekezdése értelmében szeretném jelezni a jegyzőkönyv számára is, hogy a bizottság határozatképes. A jelen lévő képviselőkkel és a helyettesítésekkel egyetemben mindkét oldal részt vesz a munkában. Helyettesítéssel Gúr Nándor, Wittner Mária, Molnár Oszkár és Czira Szabolcs képviselők képviseltetik magukat. Minden más képviselőtársunk a bizottság jelenlegi munkájában személyesen vesz részt.
A mai napirendünkről kell dönteni. Előzetesen elektronikus úton kiküldtük a napirendi javaslatot, sőt kérésre ezt papír alapon is meg lehetett igényelni. Ma két pontja van a napirendi javaslatunknak, az első Kiss Péter szociális- és munkaügyiminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása, és az erről való döntés, a második pedig az egyebek. Kérem a képviselőtársaimat, hogy aki egyetért azzal, hogy ezt a napirendet elfogadjuk, az kérem, hogy kézfelemeléssel szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Új képviselőtársaim számára szeretném jelezni azt a technikai megoldást, hogy az a képviselő, aki helyettesít valakit, az ilyenkor két kézzel szokott szavazni. Így a számolást is viszonylag egyszerűen tudjuk nyomon követni.
Előzetes konzultációk alapján és az elmúlt napi bizottsági meghallgatásoknak a tapasztalatait is figyelembe véve szeretnék javaslatot tenni a bizottságnak, hogy konstruktívan tudjuk a mai meghallgatás lefolytatni. Szeretném javasolni, hogy mintegy másfél órás időkeretben próbáljuk meg szakmailag végigbeszélni a miniszteri meghallgatáshoz szükséges felvetéseinket. Természetesen ez egy javaslat részemről, inkább iránymutatás, azt gondolom, hogy másfél óra alkalmassá tesz bennünket, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon, hogy a miniszterjelölt alkalmasságában való véleményünket ki tudjuk alakítani.
Szintén előzetes konzultáció alapján alelnök asszonnyal és a miniszterjelölt úrral is azt a javaslatot tenném meg a mai működésünkre, hogy figyelembe véve azt, hogy várhatóan ellenzéki képviselőtársainknak nagyobb az érdeklődése és több kérdése lesz, ezért önkorlátozó módon, nagyobb időtartamban kívánnánk az ő kérdéseiknek helyt adni, mégpedig úgy, hogy először őket illetné meg a kérdezés joga. Három-négy kérdést tennének fel egyszerre, majd azt követően a jelölt úr válaszát hallgatnánk meg, azt követően, ha van igény a kormánypárti oldalon, akkor kormánypárti kérdés hangozna el, aztán újra az ellenzéki képviselőtársainknak lesz módja kérdezni. A miniszter úrral egyeztetve csomagban történnének a válaszok, így talán jobban áttekinthető egy-egy kérdéskör szakmai megindokolása.
Szeretném tájékoztatni a képviselőtársaimat, hogy előzetesen a bizottság munkatársai segítségével szakmai anyagokat készítettünk el, ez önöknek is kiosztásra került. Részben a miniszterjelölt úr korábbi munkássága, részben az önéletrajza, részben pedig a Házbizottság mai bizottsági ülésére vonatkozó javaslata, megállapításai vonatkoznak ide. Ebből mindössze egyet szeretnék önöknek mondani, bár tudom, hogy felkészült, rutinos képviselőknek nem kell ilyet mondani, de a későbbi viták megelőzéseképpen szeretném mondani: ma nem a kormányprogramról vitázunk, ma a miniszterjelölt úr alkalmasságáról. Tehát szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy a kormányprogramhoz történő érdeklődés tárgyában való kérdésüket a következő napokban a parlament plenáris ülésén lefolytatandó kormányprogrami vitában tegyék meg.
Ha mindenki készen áll, azt javaslom, hogy kezdjük el a mai munkánkat. Megadom a szót miniszterjelölt úrnak.
Kiss Péter szociális- és munkaügyiminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
KISS PÉTER szociális- és munkaügyiminiszter-jelölt: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Bizottság! Régi ismerősként szeretném köszönteni a bizottságot és a bizottság azon tagjait, akikkel a megelőző években már ezen az általam is oly fontosnak tartott és kedvelt területen együtt dolgozhattunk, korábbi kormányok időszakában is. Azt, hogy személyesen erős az eltökéltségem és az elkötelezettségem, hogy közösen eredményeket érjünk el e területen, gondolom - és bízom a megelőző időszak közös tapasztalataiban - nem kell bizonygatnom. Azt szeretném, hogy Magyarországon egyre többen megkapják az esélyt arra, hogy saját teljesítményük alapján boldoguljanak, a saját munkájukból, szuverén döntéseik szerint élhessék a választott értékeiknek megfelelő életet. Ehhez pedig nyilvánvalóan Magyarországon az kell, hogy többen, hogy biztonságos munkahelyen, kiszámítható körülmények között, és egyre inkább, egyre többen európai bérekért dolgozhassanak. Ez a kulcsa a törekvéseinknek.
Ahhoz, hogy ezt érvényre lehessen juttatni, természetesen nemcsak a munkaügy területén, nemcsak ágazatpolitikában kell erőfeszítéseket tenni, hanem az összkormányzati magatartásban, sőt, továbbmegyek: széles társadalmi együttműködésben kell sikereket elérnünk. Az a tapasztalatom, hogy a társadalmi párbeszéd, az együttgondolkodás - nemcsak parlamenten belül, hanem sokkal szélesebb körben - azért is indokolt, mert más, előttünk járó országok példáján okulva láthatjuk, hogy azok vitték sikerre nemzeti programjukat és nemzeti törekvéseiket, akik mögött nemcsak egy szakmai program állt, nemcsak kormányzati erőfeszítés, politikai párbeszéd - sokszor politikai vetélytársak között is -, hanem társadalmi együttműködés, program. Abban az értelemben is, hogy a kisközösségek, települések, régiók, az ország akaratának jelentős része ott volt mögöttük, ott volt a siker okaként.
Ezért szeretném világossá tenni, hogy bár kulcsfontosságúnak tartom a tárcán belül végzett szakmai munkát, és persze megvan a kormányzat önálló felelőssége e területen - nem is akarom ezt kisebbíteni -, de ennek a felelősségnek éppen, hogy nem szabad arra irányulnia, hogy magára zárja a kapukat, hanem egy kezdeményező, a társadalom felé irányuló sok szabad vegyértékű kapcsolatra kell építenie. Most két dolgot szeretnék megemlíteni ennek érdekében, amit fontosnak tartanék a vitát megelőzően szóba hozni.
Az első a munkaerő-piaci szerkezetváltás, amely az ezredfordulót követő időszakban új jelensége volt a magyar foglalkoztatásnak. Nagyon egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy Közép-Kelet-Európában - és persze, itt Magyarországon különösen - a '90-es évek elején az olcsó munkabér, az alacsony munkaerőköltségek miatt idejött befektetők egy része az ezredfordulót követően, akár már egy eurócent költségváltozás okán is, a Balkán, Délkelet-Ázsia irányába mozdult el, utánamegy az olcsó munkabéreknek és bérköltségeknek, ez területi feszültségeket, ágazati konzekvenciákat hozott magával. De hangsúlyozom, ha ez párhuzamosan együtt jár a minőségi munkáért fizetett, európai bérekre építő új foglalkoztatás megjelenésével Magyarországon, akkor kívánatos szerkezetváltás volt mindannyiunk számára. Másképp fogalmazva: ez a szerkezetváltás, amely az utóbbi 5-7 évben gyorsulóan zajlik Magyarországon, hozza el - ha szerencsés, jó munkaerő-piaci politikát folytatunk, ha a partnerekkel ezt közösen tesszük, és a befektetéseket is így pártoljuk - az európai béreket és az európai színvonalú foglalkoztatást Magyarországon.
Tehát ezt a szerkezetváltást - a helyi, területi, ágazati feszültségeivel - gondozni kell, másik oldalon pedig gyorsítani, mert ez az érdekünk. Az az érdekünk tehát, hogy ezt a minőségi váltást, amelyikben az új munkahelyek immáron az európai módon fizetőképes új szolgáltatásokra, keresletekre, valamint a magasabb színvonalú, magasabb kvalifikáltságot igénylő munkára jönnek létre, nos, ezt az új munkát nagyobb számban és természetesen területileg is arányosabban tudjuk Magyarországra hozni. Az, hogy ez a szerkezetváltás lebonyolódjék, tulajdonképpen Magyarország következő 10-15 éves időszakának egyik alapvető kihívása. Ennek a menedzselése - nem akadályozása, hanem gyorsítása, a negatív jelenségeinek a kezelése, pozitív oldalának pedig a támogatása - a kormányzati munkánk egyik alapvető kihívása.
Durván úgy is fogalmazhatnék, hogy a '90-es évek elején az olcsó munkabér miatt idejött befektetések egy részében nem lehetséges elvárni európai béreket, nem azokra lesz európai színvonalú bér, hanem azokra az új munkákra, amelyek leváltják ezeket a korábban idejött fejlesztéseket. Ebből következően tehát annak a fajta sokszor elhangzó, és helyi szempontból akár igaz érvelésnek, miszerint fékeznünk kell tudni a változást, nincs igaza, ezt önmagában demagógiának tartom. Az emberek érdeke éppen ennek a változásnak a gyorsítása, a változás negatív hatásainak a menedzselése.
A második dolog: Hollandiában - ismereteim szerint - lényegében ugyanekkora munkaidőalappal 75 százalék körüli foglalkoztatási szint van. Magyarán, ugyanennyi munkát - persze atipikus, részmunkaidős foglalkoztatások keretében - mintegy 20 százalékkal több ember tud elvégezni, és jut ezzel aktivitáshoz, munkához. Hozzáteszem rögtön, hogy természetesen magas bérszínvonal mellett, ahol a töredékidejű foglalkoztatás bére alkalmas arra, hogy ebből akár megélhetés, vagy egy családi második kereset lehessen. Ezt a paramétert rögtön szeretném mellétenni, mielőtt erről szakmai vitát folytatnánk. De ebből a dologból két ügy is következik. Ha egészséges, aktív társadalmat akarunk, márpedig azt szeretnénk, hogy Magyarországon növekedjék a foglalkoztatási arány, akkor a munkaidőalap felosztása az egyik eszköze - hangsúlyozom, egyik eszköze - annak, hogy többen jussanak segély helyett munkához, hogy aktív részesei lehessenek a társadalomnak, hogy szuverén módon élhessenek saját teljesítményükből és munkájukból. Ehhez pedig az európai bérek irányába felzárkózó hazai bérek kellenek, hogy a munkaidőalap felosztására lehetőség legyen Magyarországon is, alkalmas legyen második vagy kiegészítő keresetekre, illetve önálló életvitelre is. A másik oldalról kell az a kedvezményrendszer, az az irány, amely a foglalkoztatást segít felosztani - szakmai értelemben - atipikus foglalkoztatások irányában is. Ennek a sebessége - természetszerűleg - arányban kell, hogy legyen a bérek felzárkóztatásának sebességével.
A harmadik dolog, amit szóba hoznék, a munkaidőalap bővítése, tehát, hogy több befektetést, több munkahelyet, több foglalkoztatást, több munkát jelentsen, nagyobb teljesítményt hozzon. Azt gondolom, hogy a munkaidőalap új típusú felosztása, az európai bérek irányába való fejlesztés, valamint a fejlesztésekkel a munkaidőalap bővítése a két kulcsa annak, hogy magasabb legyen a foglalkoztatási hányad, hogy az aktívak közül többen dogozhassanak, hogy egyre inkább megközelíthessük a 60 és 70 százalék közötti európai foglalkoztatási arányokat a mai 55-60 százalék közötti magyar foglalkoztatási arányokhoz, rátához képest.
A munkaidőalap bővítésének kulcskérdése a második nemzeti fejlesztési terv, és egy olyan gazdaságpolitika, amely vonzza a befektetőket, és olyan befektetőket vonz, amelyek - ahogyan az előbb is fogalmaztam - ezt a struktúraváltást bővülő foglalkoztatás mellett, magasabb színvonalon képesek biztosítani. Az a meggyőződésem, hogy az a program, amit letettünk az asztalra második nemzeti fejlesztési terv munkanéven, Új Magyarország címmel, nos, ez a program alkalmas arra, hogy Magyarországot a környezetéhez képest is gyorsuló fejlődési pályára állítsuk. Itt a kihívás fejlesztési szempontból véleményem szerint az, hogy képesek legyünk - azon túl, hogy felismerjük a nemzetközi trendeket, hogy merre halad a világ, és ehhez alkalmazkodjunk - a saját adottságainkkal is számot vetve, a hátrányainkból is erőt kovácsolva, az adottságainkra épített fejlesztést megvalósítani, ezáltal a nemzetközi trendekhez képest plusz fejlődést megvalósítani ebben a régióban, új szerepet szánva Magyarországnak. Ha ez a fejlesztésben megvalósul, akkor lehetséges a munkaidőalap bővítése a fejlesztése által, mert akkor a térségi versenyben, abban a versenyben, amit a most csatlakozó országok egymás között is vívnak, Magyarország előkelő helyen szerepelhet.
A negyedik dolog, amit szóba hoznék, a párbeszéd kérdése. A párbeszéd véleményem szerint technikai minimum, a munka világában a párbeszéd az a technikai minimum, ami bármilyen színű kormányzat számára a minimum elvárás, amit szerveznie kell, és amiben partnerként ott, ahol ő is szereplő, a tripartitizmus keretein belül maga is jelen kell legyen. Azért nevezem technikai minimumnak, mert ennél többre kell törekedni. Arra kell törekedni, hogy egy-egy jelentős nemzeti kihívás mögé lehetőség szerint társadalmi többség legyen szervezhető. Portugália, Spanyolország és Írország példája azt mutatja, hogy hol egy nagy társadalmi megállapodással, hol a társadalmi párbeszéd, egy, az iteratív intézményrendszer kiépítésével, hol más módon, de olyan szintre tudták emelni a társadalmi párbeszédet, amely képes volt a nagy nemzeti fejlesztési elgondolás mögé többséget szervezni. Nem pártpolitikai alapon, nem politikai értékválasztás alapján, hanem a nemzeti programhoz való csatlakozás, azt orientáló szándékok befogadása alapján. Azt akarom mondani, hogy a társadalmi párbeszéd nemcsak vezetési rutin, nemcsak felelősségmegosztási gyakorlat, nemcsak egyfajta kormányzási technika, hanem a magyar nemzeti fejlesztés sikerének a kulcsa a következő időszakban.
Az ötödik dolog a biztonság kérdése a munkahelyeken. Én szeretném világossá tenni, hogy miközben ma nagyon sok jogos panaszt hallunk munkavállalók részéről a munkahelyi kiszolgáltatottságot illetően, a kormány a sebezhetőbbek pártján lesz és én magam is. A munkavállalók jogos biztonsági törekvései mellé fogok állni. Azok a befektetők pedig, akik Magyarországot - hál' Istennek persze szűkülő körben, de - úgynevezett banánköztársaságnak tekintik, azoknak a befektetőknek nincsen itt helye Magyarországon. Nyilvánvaló, az a kormánydöntés, amelyik kimondta, hogy azokat támogatjuk, azok vehetnek részt pályázatokon, azok juthatnak plusz fejlesztéshez és állami forrásokhoz, ahol rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, jelzése, ennek az előbb egy picit durvábban megfogalmazott szándéknak. De az nyilvánvaló, hogy a munka törvénykönyve és más jogszabályok is éppen arról szólnak, hogy a munkaadó és a munkavállaló között természetszerűleg kialakuló, a pozíciókból adódó erőhátrányt a munkavállaló oldalán úgy tudjuk kiegyensúlyozni, hogy az egyébként megfeleljen a gazdaság hosszú távú versenyképességének is, mert ez természetesen visszahat a munkavállalók napi pozíciójára is. Azt akarom tehát mondani, hogy verseny és szolidaritás egyidejűleg kell, hogy megvalósuljon ahhoz, hogy biztonsága legyen a munkavállalóknak és biztos versenye legyen a munkaadónak.
A hatodik dolog. Éppen erről a versenyről szeretném mondani, hogy akkor felelős a kormányzat, ha nemcsak versenyre buzdít, de bocsánat, van egy nulladik pont, felelőtlen az a kormányzat, amelyik azt mondja, hogy megvédjük a versenytől az embereket és az országot, mert a versenyt megvívni kell, ekkor van csak esély a győzelemre. Aki elbújik előle vagy a határon meg akarja állítani, erre korábbi rendszerekben már volt példa, nem sikeres. Ezért tehát, ha sikert akarunk, a versenyt meg kell vívni, de nem elegendő erre bíztatni az embereket és jelszót zászlóra tűzni. A törekvésünknek az kell legyen a kiindulópontja, hogy hogyan tudjuk startpozícióba hozni az embereket, hogyan tudjuk a verseny megvívásának feltételeit egyre szélesedő kör számára úgy biztosítani, hogy kódolva, eleve ne a vesztese legyen sok ember ennek a versenynek, hanem esélyes nyertese és a közösség egésze, a nemzet egésze pedig ebben a versenyben a siker esélyével indulhasson. Persze ehhez sok lépést kell tenni. A start elősegítésétől, nem szójáték, a Start kártyától, a start támogatásától egészen a széles értelemben vett startpozíció elfoglalásáig a képzés, az egy életen át való képzés, a szakképzés ügyeinek a fejlesztéséig. A szakképzést, a középfokú képzést, a szakmunkásképzést ebből a szempontból kulcsfontosságúnak tartom. Tegnap sikerült az oktatási bizottság előtt is elmondanom, szeretném hangsúlyozottan mondani, hogy a szakképzés a mai kor kihívásai szempontjából alapvetően gazdasági és munkaerő-piaci kérdés, ezért is kellett, hogy idekerüljön a tárcához. Sokunk meggyőződése, hogy miközben a szakképzés, a szakiskolai programon belül kellenek szocializációs és pedagógiai felzárkóztató és esélyegyenlőségi speciális programok, aközben a szakképzéssel szembeni legnagyobb kihívás éppen a munkaerő-piaci alkalmassága a szakképzésnek. Hogy a munkaerőpiac, a gazdaság megrendelő szerepbe tudjon kerülni, hogy a szakképzés részvevői, a fiatal emberek ne az utcán kezdjék a pályájukat a szakiskolai végzettségüket követően. Ezért tehát itt ezer szállal kell összefűzni a munkaerőpiac, a gazdaság és a szakképzés érdekeit. Biztosítani kell természetesen - idézőjelben mondom - a "kuncsaft rendel" elvet e területen is. Nem az intézmény szempontjai kell, hogy meghatározzák a szakképzési kimeneteket, hanem a gazdaság és az iskolát igénybe vevő állampolgárok, családok és fiatalok szempontjai kell, hogy legyenek a meghatározóak.
Az utolsó dolog, amit szeretnék megemlíteni, arra törekszem, arra fogok törekedni, amennyiben a parlament úgy dönt és önök is támogatnak ebben, hogy a bizottsággal és az e területen dolgozókkal egy széles körű együttműködést alakítsak ki olyan kérdésekben is, amelyek adott esetben műhelykérdések. Tehát kormányzati döntések megelőző időszakában is mind az ellenzék, mind a kormánypárti képviselők számára szeretnék egy nyitott légkörű munkát teremteni. Ez természetesen nem a napi taktikai, hanem a hosszú távú, a műhelymunkát érintő stratégiai kérdésekre vonatkozik elsősorban. Hogy ennek a formáját kialakítsuk, kész vagyok arra, hogy a bizottság vezetőivel erről a következő időszakban egy külön konzultációt is lefolytassak, hogy ennek a munkamódszereit megtaláljuk a házszabályban előírtakon túl is. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ahogy azt az elején jeleztem, az ellenzéki képviselőtársaimat illeti meg a kérdezés joga. Nálam az alelnök asszony jelezte, hogy ő élni kíván ezzel, úgyhogy neki adom meg a szót először.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Meghallgatva az ön expozéját, több kérdés is felmerült bennem. Első nekifutásra három kérdéscsoporttal kezdeném. Abban tökéletesen egyetértünk mi ellenzéki képviselők önökkel, hogy a szegénység ellen a legfontosabb megoldás a munkahely teremtése. Ezt az elmúlt években nem sikerült megvalósítani, alacsony a foglalkoztatási ráta, mint ahogy ön is említette, a munkanélküliség viszont növekvő tendenciát mutatott. Kérdezem öntől, hogy mikor lenne elégedett a kormányzati ciklus végén, a foglalkoztatási ráta milyen szintet érne el, illetve milyen célt tűz ki a munkanélküliségi ráta csökkentése érdekében. Mi az, amivel - mint szociális és munkaügyi miniszter - elégedett lenne a kormányzati ciklus végére?
A tárcához kerültek azok a feladatok, amelyeket korábban - önálló minisztériumi formában - látott el az esélyegyenlőséggel kapcsolatban is, Göncz Kinga miniszter asszony. A munka világában igen jelentős a diszkrimináció. Hátrányos helyzetbe hoz embereket pusztán azért, mert mondjuk, nő, vagy azért, mert 45 éven felüli, vagy azért, mert roma származású. Nem hallottam az ön felvezetőjében arra vonatkozóan elképzelést, koncepciót, hogy ennek a visszaszorítására mit is kíván tenni, hogyan akar ezen a felháborító helyzeten változtatni, hiszen - hogy mást ne mondjak - a nők keresete jóval alacsonyabb az azonos munkát, azonos munkakörben ellátó férfiak kereseténél.
Most rögtön a keresetekhez kapcsolódva kérdezem: amivel szintén egyet tudunk érteni - a bérek európai uniós felzárkóztatásával -, de ennek a célnak a megvalósítását hogyan képzelik el? Hiszen köztudott, hogy a magyar átlagkereset az európai uniós átlagkereseteknek igencsak a töredéke, hogy mást ne mondjak, mondjuk, Portugáliához képest is, amely igazán nem tartozik a vezető uniós tagországokhoz, annak körülbelül az egyharmada. Milyen eszközök állnak az ön rendelkezésére ahhoz, hogy ez megszülessen? Mert azt tudjuk, volt már ez irányban lépés, amikor - hogy mást ne mondjak - az előző kormány minisztereinek, államtitkárainak duplájára nőtt a keresete, de ez sem a versenyszférában, sem a közszférában nem valósult meg.
Végül, ha már a közszférát is megemlítettem, a következőt kérdezem ezzel kapcsolatban. A létszámleépítés, amit a közszférában terveznek megvalósítani, milyen nagyságrendű az ön tudomása szerint? Mert eltérő adatokat hallunk. Mit kell az alatt érteni, amit Gyurcsány Ferenc nyilatkozott, amikor bemutatta kormányának leendő tagjait, így önt is? Szó szerint idézem: "neki kell - mármint önnek, Kis Péternek - segítenie azokat a közalkalmazottakat és köztisztviselőket, akiket az állam karcsúsítása miatt elbocsátanak". Ezt hogyan képzeli, miniszterjelölt úr?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszonynak a kérdéseit. Szeretném megkérdezni, hogy ebben a körben kíván-e még valaki kérdéssel élni az ellenzéki képviselőtársaim közül. (Nincs jelzés.)
Miniszterjelölt úr, öné a szó.
KISS PÉTER szociális- és munkaügyiminiszter-jelölt: Egyetértek alelnök asszonnyal abban, amit ön is megerősített, hogy az emberek szuverenitása szempontjából - ami azt gondolom, egyébként a rendszerváltás fő törekvése, hogy az emberek és közösségeik akaratuk, szándékaik és vallott értékeik szerinti életet élhessenek - kulcskérdés, hogy teljesítményükből és munkavállalásuk alapján boldogulhassanak. A zöme legalább is ezt tehesse, és ez legyen a tipikus megoldása ezen út választásának. Ezért tehát úgy gondolom, hogy Magyarországon, nem lefolytatva azt a vitát, hogyan értékeljük a megelőző 10-15 év teljesítményét, mégis rendkívül módon nagy szakmai - hangsúlyozom, szakmai - sikernek kell tekintenünk, ahogyan az ezredforduló után Magyarország ezt a munkaerő-piaci szerkezetváltást képes volt kezelni.
Egy bővülő foglalkoztatás mellett zajlott le 400 ezer munkahelyet meghaladó szerkezetváltás, ez óriási teljesítmény. Ennek a menedzselése - majd, ha 10-15 év múlva nem a politika írja a történelmet, hanem a szakma írja meg ennek a történetét - azt hiszem, rendszerváltás értékű, mélységű, minőségű kihívást jelentett és jelent a következő időszakban is. Olyan horderejű ügy, mint a '90-es évek elején, az MDF-kormány idején a privatizáció keltette foglalkoztatási feszültségek kezelése, amikor másfélmillió munkahely szűnt meg egyik pillanatról a másikra, aztán a '90-es évek közepén, második harmadában a stabilizáció és a foglalkoztatásbővülés új viszonyainak a megteremtése, és ez a harmadik legjelentősebb változás a munkaerőpiacon az elmúlt 15-16 év alatt. Én tehát ezt szakmai szempontból - minden társadalmi konfliktusával együtt is - rendkívüli teljesítménynek ítélem, és mielőtt félreértés lenne, nem elsősorban az elmúlt időszak két kormányának teljesítménye alapján, hanem a társadalom és a helyi, regionális és ágazati tényezők teljesítménye alapján, akik képesek voltak ezt menedzselni, kezelni és végigvinni, nyilvánvalóan a kormányzati politikával együtt.
Kérdezi, mikor lennék elégedett a foglalkoztatási, munkanélküliségi rátával. Nekem személyesen az is sok, ha csak egy embernek nincs munkahelye. Már az is sok, azt sem tartom elviselhetőnek. Egy ember számára az, hogy alacsony vagy magas a ráta, sem nem boldogít, sem nem segít. Ezért tehát, miközben a kormányzati szakmai magatartásában természetesen makro- és globális elkötelezettségeinek is kell lennie, ezt a szakpolitikákban, kormányprogramban bemutatjuk, és természetesen a szaktörvényekben a parlament elé visszük ennek a megoldásait. Nyilván erről a bizottság sokszor fog tárgyalni, de habitusában szeretném rögzíteni, hogy engem az sem nyugtat meg, hogy Magyarországon most a munkanélküliségi ráta jelentősen az európai munkanélküliségi ráta alatt van, miközben tudom jól, hogy egyik oldalról a munkanélküliségi ráta 16 éve - nemcsak most, 16 éve - nem fejezi ki pontosan, hány embernek is van munkája, hány embernek jelent problémát a munkanélküliség, hány olyan van, aki inaktívitásba és különféle ellátásokra szorult, és tulajdonképpen a saját szuverenitását korlátozza, vagy családi, vagy állami segélyekre aspirálva.
Ezért tehát úgy fogalmaznék önnek, hogy miközben felelőtlenség volna azt ígérni, hogy Magyarországon egyik napról a másikra az aktivitási, foglalkoztatási ráta beéri az európai uniós színvonalat, mégis tendenciájában ezt a törekvést szeretném az asztalra tenni. Nekünk az a törekvésünk - nem véletlenül szóltam a munkaidőalap új felosztásáról, és nem véletlenül szóltam a munkaidőalap bővítéséről a fejlesztés által -, hogy egyre többeknek legyen munkája. Látni kell, hogy ez nem politikai akarat, nem politikai szándék kérdése önmagában. Hiszen, ha ez akaratvezérelt lett volna, akkor nem tudom, lett volna-e olyan kormány, amely egy döntéssel ezt nem vezette volna be, bármilyen színű kormány nem döntött volna-e úgy a megalakulás utáni munkanapjának első órájában, hogy azonnal legyen, akár az európai színvonalat is meghaladó foglakoztatási szint. Ugyanis ez a kérdés összefügg - mint ahogy említettem - a fejlesztési eszközök mértékével, a beruházási és fejlesztési hajlandósággal, az ország vonzerejével. Összefügg a versenyképességünkkel. A versenyképesség természetesen a képzettséggel és a bérek színvonalával, de nem akarom önöknek mondani, pontosan tudják. Ezért tehát itt egy nagyon egyensúlyos folyamatban kell egy olyan pozitív spirált megteremteni, amelyik egyszerre az európai bérfelzárkózást szolgálja, egyszerre a versenyképességet növeli, egyszerre nem veszi el a kedvét az európai bérfelzárkózással a befektetéseknek. Egyszerre tud vonzó lenni nemcsak költségoldalon, hanem képzettségoldalon is. Nos ez az a komplex feladat, amelyik megoldásában csak az egyik szereplő a kormányzat, szereplő, de csak egyik szereplő a kormányzat. Az ehhez való hozzájárulás érdeke a munka világa szereplőinek, a munkaadóknak, munkavállalóknak és természetesen széles befektetői körnek is.
Én természetesen azt szeretném, ha a mai foglalkoztatási viszonyokban Magyarországon nem lennének ilyen szélsőségek, mint amiket tapasztalunk 16 éve. Regionális értelemben is, meg úgy, ahogy ön mondta, bizonyos társadalmi csoportok között is. Kell ebben lépni a munkaadói felfogást illetően is, hogy ne lehessen - nő, roma, fogyatékkal élő, idősebb ember - kiszolgáltatottabb, mint más társadalmi csoportba tartozó embertársaink, és általában is tenni kell azért, hogy különféle régiókban élő emberek ne jussanak sokkal nehezebben foglalkoztatáshoz és esélyhez. Önök is tudják, hogy Magyarország bizonyos nagyobb régióiban, de akár kistérségeiben is mennyire eltérő foglalkoztatási lehetőségek vannak. Sok mindenről, többek között ez utóbbiról sem szóltam, amit kiegyenlíteni dolga egy tisztességes foglalkoztatáspolitikának vagy legalábbis a kiegyenlítés, az esélyhátrányok mérséklése közös feladatunk a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és régiók felzárkóztatása érdekében. Említettem, talán utaltam rá, a Start extra, a Start plusz kifejezetten azokra irányul, akik valamilyen esélyhátrányban vannak. Gyesről, gyedről visszatérő nők, idősebbek, pályakezdők, azok, akik nem e program keretében kapnak támogatást, de fogyatékkal élők, hogy ne a szuverenitásuk korlátozásaként, hanem éppen a startvonalra állásuk szempontjából kapják meg a mi támogatásunkat. Én egyetértek azzal, hogy ezt ön is és önök is fontos kérdésnek tekintik. Magam is így vagyok ezzel.
A bérek kérdése. Az elmúlt időszakban úgy fogalmaznék, hogy a lehetőségeink határai, sőt bizonyos elemzők szerint a lehetőségeink határait is néhány ponton átlépve növekedtek a reálbérek. 32,6 százalékkal növekedett a reálbérek szintje. Óriási lépés, de mielőtt valaki félreértené, ez nem azt jelenti, hogy azt mondanám, hogy ma milliók nem joggal vetik fel Magyarországon, hogy egyébként az a bér, amit megkapnak, ez még mindig kevés. Ez nem azt jelenti. Óriási lecke van itt, csak a másik oldalon nézni kell, hogy nem veszélyezteti-e az ország versenyképességét, az érintett munkahelyét, ha nagyobb tempót vállalunk, mint amit elvisel a befektető, a munkahely. Ennek a kettőnek az összehangolása határozhatja meg, hogy a bérekben milyen sebességgel haladunk előre. A hároméves minimálbér programot tartani fogjuk, ez a program kijelöl egy utat a bérek fejlesztésére, és természetesen egy feszítést is jelent a bérszínvonal emelését illetően. Ez mutatja tulajdonképpen a kormányzat szándékait, létszám kérdése. A leépítés tény, megerősítem.
A szociális és munkaügyi tárcánál is jóval kevesebben fognak dolgozni és fogják azt a feladatot elvégezni, ami egy bővülő feladatkör, hiszen több tárca feladatát látjuk el a kormány létrejöttét követően. A miniszterelnök úr világossá tette kormánya leendő tagjai számára, hogy ahhoz, ha egy takarékosabb, egyensúlyosabb költségvetést kívánunk, akkor természetszerűleg a kormánynak magán kell kezdenie a spórolást. De ez a központi közigazgatásban, konkrétan a minisztériumokat érintő körben mintegy 1400-1500 fővel kisebb foglalkoztatást jelent. Tekintettel arra, hogy itt jól kvalifikált emberekről van szó, mi elsősorban egy, az újbóli elhelyezkedésük támogatását szolgáló programmal készülünk, szándékaink szerint. A miniszterelnök úr ezt megrendelte, az első kormányülések egyikén letesszük a kormány asztalára azt a támogató csomagot, eljárásmódot, 5-7 pontból álló technológiai javaslatot, amelyik segíti mindazokat, akik így a kormány, a minisztériumok falain kívülre kerülve kell, hogy újrakezdjék pályájukat vagy pályát kell, hogy módosítsanak. Nekem az a szándékom, hogy miközben érvényre juttatjuk a reformokban, a változásokban azt az elvet, hogy a "kuncsaft rendel", tehát a szolgáltatást igénybevevő szempontja kell, hogy meghatározza az adott közszolgáltatás változtatását alapvetően, nem pedig a közszolgáltatásban tevékenykedő vagy akár az intézményi érdek befolyásolja, hogy az emberek többsége milyen közszolgáltatást kap az egészségügyben, hivatalban, oktatásban és a többiben. Nos miközben ez az alapigazság, aközben azt is tudom, hogy a közszolgáltatást nyújtók szakmai felkészültsége, ha kell együttműködése, hangulata alapvetően befolyásolja, hogy ez a szándékolt közszolgáltatás milyen színvonalon történik meg, tehát mi az, amit a kuncsaft meg is kap a megrendeléséből következően. Nyilván nekünk ezt a két elvet egyszerre kell tudni érvényesíteni és ezért is kell állampolgárbarát megoldásokat alkalmaznunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki még kérdéssel élni? Kontur Pál képviselő úr!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Meg szeretném kérdezni öntől, hogyan jelenik meg az arányos közteherviselés a magyar kis- és középvállalkozások körében a jövőben. Én 35 éve kétkezi munkásként dolgozom és a Fidesz Munkás- és Alkalmazotti Tagozatának vezetőjeként járom az országot és találkozom az elbocsátások, csődeljárások alkalmával utcára került emberekkel és a problémáikkal. Mit akar tenni, hogy az ország ne a csődeljárásokban és az elbocsátásokban verje meg az Európai Uniót, de még saját magát is?
A harmadik, az ellenőrzések szigorításával vagy pedig a munkaadói járulék növelésével kívánja a feketemunkát kifehéríteni?
A negyedik: hogyan kívánják csökkenteni a pályakezdő munkanélküliséget? Minden ötödik pályakezdő munkanélküli és ebben a szakmunkás munkanélküliek aránya a legmagasabb.
Az ötödik kérdés. Az előző ciklusban három minisztere volt már ennek a tárcának, ön, ha úgy tetszik, most negyedikként mit fog másképpen csinálni és mi az, ami önt alkalmasabbá teszi egyáltalán erre a posztra az előző kettőnél. Miért pont ön lett miniszterjelölt? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A következő körben kormánypártinak is fogok szót adni.
KISS PÉTER szociális- és munkaügyiminiszter-jelölt: Elnök Úr! Bocsánat, hogy közbevágok, javasolhatom, hogy mérjük fel a hozzászólások körét, hogy tervezni tudjuk az időt, mert én is nyilván olyan időtartamban válaszolnék, hogy beleférjünk az időbe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Láttam, hogy Filló Pál úr jelezte, és úgy tudom, hogy az ellenzék padsoraiból is még öten kívánnak hozzászólni. Akkor még fussunk rá néhány kérdésre. Ha megengedik az urak, akkor Filló Pál képviselő úrnak adnám meg a szót, és utána adnám vissza a labdát az ellenzéki oldalra.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azok a kérdések, amelyek itt megfogalmazásra kerültek, érintették már azt a fajta gondolkodást, amelyet a miniszterjelölt úr bevezetőjében is megfogalmazott, és aminek nagyon örülök, hiszen végső soron az elmúlt évtizedek során nagyon sokat harcoltunk a bizottságban is, hogy a szakképzés végre odakerüljön a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz. Az, hogy most más lett a minisztérium neve, úgy gondolom, részletkérdés. De az, hogy végre odakerül, ahova már évtizedek óta kellett volna, hogy kerüljön ez a történet, nagyon fontos.
Erre vonatkozna a kérdésem is, hiszen pontosan azért, mert meggyőződésem szerint nem volt jó helyen ez a terület, ebből adódóan nagyon sok problémával küszködünk. Hogyan képzeli a miniszter úr a szakképzés rendszerének olyan átalakítását, amely valóban lehetővé teszi, hogy a szakmunkás rangja is egyrészt helyre kerüljön Magyarországon, másrészt pedig a fiataloknak, amikor kikerülnek az iskolából, lényegesen nagyobb esélyük legyen arra, hogy el tudjanak helyezkedni? Ez volna az egyik kérdésem.
A másik kérdésem az érdekegyeztetési folyamatokat illeti. Várható, hogy ezen a területen - érthető lesz, mondjuk a közszférában a szakszervezetek fellépése - a szakszervezetek nem fogják majd nagy örömmel fogadni a várható létszámcsökkentéseket. Erre hogyan készül a miniszter úr, a leendő tárca?
Végezetül nem tudom megállni, hogy ne csatlakozzak "névrokonom" hozzászólásához, én az MSZP munkástagozatának vagyok az elnöke, és én ugyanazt teszem, mint Kontur képviselőtársam, én is járom az országot, és nekem azért annyiban mindenképpen vitám lenne a képviselő úrral, hogy az bebizonyosodott Magyarországon, hogy a kormány nem mindenható. Aki azt hiszi, hogy a kormány majd minden problémát - Cibakházától Gödöllőig - meg tud oldani, minden munkavállaló helyzetén személyesen segíteni tud, az úgy gondolom, illúziókat kerget. Kérdezem, mi erről a miniszter úr véleménye.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Filló képviselő úrnak. Haladnánk tovább, kérem, jelezzék a képviselő urak. (Jelzésre.) Ha jól látom, Czomba Sándor képviselő úré a szó.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm, miniszterjelölt úr. Négy rövid kérdésem lenne.
Az egyik: ön szerint a foglalkoztatáspolitika a szociálpolitika, vagy a gazdaságpolitika részeként működtethető hatékonyan?
A második: az állami foglalkoztatási szolgálat modernizációjával kapcsolatban szeretném kérdezni. Néhány évvel ezelőtt PHARE-támogatással megindult egy modernizációs program, én egy ilyen kirendeltséget vezettem néhány héttel ezelőttig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Láttam, hogy hol áll a program. A kérdésem a következő lenne: ezen az úton kívánnak továbbhaladni a modernizáció kapcsán, vagy pedig új elképzeléseik vannak.
A harmadik: tervezi-e a foglalkoztatáspolitika intézményrendszerének régiós átalakítását? Ha igen, akkor az hogyan fogja segíteni a leendő munkavállalók mielőbbi elhelyezkedését?
Még egy kérdésem lenne. Sok szó esik a hátrányos helyzetű térségek, régiók felzárkóztatásáról. Mint említettem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskéből jövök, ott aztán a hátrányos helyzetről lehet beszélni, bőségesen. Van, ahol a Start-program segít, van, ahol meg a Start-extra is kevés. Ott, ahonnan én jövök, a Start-extra is kevés. Tehát a kérdésem az lenne, tervezik-e az igazán leghátrányosabb helyzetű régiók fokozottabb támogatását? Mire gondolok? Konkrétan mondom. Mondjuk, a Start-extrával kapcsolatban - ugyan szó volt róla, hogy a kormányprogramról ne beszéljünk - az első évben járulékmentesség, a második évben 15 százalék van. Lehetséges-e az, gondolkodik-e abban, hogy esetleg a hátrányos helyzetű régiókban két évig járulékmentesek legyenek ezek a foglalkoztatások?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A bizottság hangulatához hozzátartozik, hogy akár konstruktív javaslatok is hangozhatnak el, úgyhogy annak veszem, amit a képviselő úr ilyen értelemben tett.
Alelnök asszonnyal konzultálva arról kaptam jelzést, hogy minden ellenzéki képviselő úr kíván kérdéssel élni, úgyhogy, ha megengedik, sorban mennék. Nagy István képviselő úr, öné a szó.
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az előbb szó esett hátrányos helyzetű régiókról, akkor én fővárosi képviselőként megemlíteném, hogy bár a fővárosi foglalkoztatási mutatók jobbak, mint az ország keleti felében, mégis azt tapasztaltuk az elmúlt négy évben, hogy azért itt is növekvő munkanélküliségről beszélhetünk.
A munkanélküliség kezelésének egy-egy részterületének terhei az önkormányzatokra hárulnak. Ezen belül is, az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök közül a jól működő közcélú, illetve közhasznú foglalkoztatás. Személy szerint én azt tapasztalom, hogy ezen a területen jelentős forráskivonás történt. A jelenlegi eszközökkel sem reálértéken, sem nominálisan nem kezelhető egyébként az a helyzet, ami egyébként kialakult. Azt látom, hogy ezen a területen a foglalkoztatottak száma jelentősen csökkent az elmúlt négy évben.
Van-e valamilyen elképzelés arra vonatkozóan, hogy a közszférában jelentkező, és vélhetően a fővárosban is jelentős számban megjelenő létszámleépítést ezekkel az eszközökkel valamilyen formában jobban tudják kezelni a helyi önkormányzatok?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Adom tovább a szót, Németh Zsolt képviselő urat illeti a szó.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! A befektetők, különösképpen a külföldiek - a multinacionális cégek - a legkevésbé sem akarják vagy szeretnék a befektetéseiket az egyes nemzeti kormányok választásaihoz, vagy kormányok váltásához igazítani, hanem valamely termékszerkezet-váltás, vagy új modell kialakítása kapcsán szeretnék meghozni ezeket a döntéseket. Ezért aztán, hogyha egy jelenleg Magyarországon székelő cégnek ezekben a napokban megérlelődik egy döntése, hogy Szlovákiába vagy Csehországba telepítse át a termelését, akkor a miniszter úr - így június elején - mivel érvelne, hogy maradjon itt és itt fejlesszen?
Ehhez némileg kapcsolódva, hogyha ugyancsak ezekben a napokban-hetekben befektető érkezik Magyarországra, természetesen többszereplős feladat a befektetők segítése, az önkormányzatok ehhez hozzárakják a maguk részét, sok esetben olcsón, vagy akár ingyenesen juttatnak összközműves területeket. Tehát az önkormányzatok hozzárakják a részüket. Most, így, júniusban mi a kormány ajánlata ehhez? Mivel tud segíteni egy kialakítandó befektetést?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ellenzéki oldalon Rácz István képviselő úrnak adnám meg a szót, és jelzem, hogy még a végén Bernáth Ildikó alelnök asszony kérdésére is sort kerítünk.
RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszterjelölt úr, nekem roma foglalkoztatás ügyében lenne kérdésem. Mégpedig olyan ügyben, hogy tudjuk, a roma munkavállalókat nagymértékben a roma vállalkozók alkalmazzák, és az a tapasztalatom vállalkozóként is, hogy a roma vállalkozók manapság, és az elmúlt időben is, nem nagyon jutottak lehetőséghez. Olyan lehetőséghez, amelyen keresztül roma munkavállalókat tudtak volna alkalmazni.
Mint tudjuk, a magyar társadalom egyik betegsége az, hogy a romákat nem tudjuk alkalmazni, az alulképzettségük miatt. Fontosnak tartom, hogy átképzés, vagy szakképzés révén tudjunk olyan roma szakembereket kiképezni a munkaerőpiacra, akik ezáltal munkához tudnak jutni. Azt gondolom, a rendszerváltás egyik fő áldozati csoportja a roma csoport. Tehát a romák estek ki elsősorban a munkahelyekről, és ez azt eredményezte, hogy a roma társadalom életében elindult egy visszafejlődési folyamat. Ez annak köszönhető, hogy nagyon sok roma munka nélkül van, és ezáltal nem tudnak lépést tartani a mai életszínvonallal, a mai fejlődéssel. Úgy gondolom, ennek ügyében mindenképpen fontosnak tartom, hogy olyan programokban, beruházásokban tudjanak részt venni a roma vállalkozók, ahol igenis, jelentősen tudnak roma munkavállalókat alkalmazni.
Azt kérdezném a miniszterjelölt úrtól, van-e esélyünk arra, hogy a vállalkozói szférában tudunk a nagy projektekből, beruházásokból olyan munkákat, lehetőségeket kapni, amelyen keresztül nagymértékben tudjuk majd a roma munkavállalókat alkalmazni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ahogy ígértem, az alelnök asszony zárja a kérdéskört és utána a miniszter úr válaszát várjuk.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Néhány igazán rövid kérdést kívánok még feltenni. Az egyik ilyen kérdés, amit miniszterjelölt úr is említett a bevezetőjében, az atipikus foglalkoztatási formákhoz kapcsolódik. Rendkívül sajnálatosnak tartom és nagyon fájlalom, hogy sem a részmunkaidős foglalkoztatásban, sem a távmunkahelyek bővítésében nem történt jelentős változás az elmúlt években. Ön is említette Hollandia példáját, nem kívánom ezt megismételni, de az a kérdésem, hogy ha eddig ez nem sikerült, most mitől lesz sikeres. Hogyan lehet, milyen eszközökkel bővíteni a részmunkaidős foglalkoztatást, különösen a gyermeket nevelő anyákra gondolok itt elsősorban. És ehhez mindjárt felmerül az a kérdés is, hogy aki ma például gyes mellett dolgozik, az a gyermekét hol tudja biztonságosan elhelyezni, mert a biztonságos munkavégzéshez az is hozzátartozik, miniszterjelölt úr, hogy én nyugodtan dolgozhassak a munkahelyemen, mert tudom, hogy a gyermekemet jó helyen gondozzák és nevelik. Tehát erről egy kicsit részletesebben, ha hallhatnánk, az jó lenne.
A diszkriminációra visszatérve, nem ismerem még a minisztériumnak a struktúráját, de azt elvárom miniszterjelölt úr, hogy az esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód ne alosztályként vagy titkárságként működjön a jövőben, és ezt nem azért várom el, mert az Európai Unióban is az egyik nagyon fontos irányelv az esélyegyenlőség megvalósítása, hanem azért, mert azok a munkavállalói csoportok, amelyeket már korábban is nevesítettünk, folyamatosan állandóan hátrányos helyzetben vannak mind a mai napig. Annak ellenére, hogy van egy hatóság, amelyik ezzel foglalkozik, igazán nem sikerült példás büntetésekkel vagy a pozitív példák bemutatásával ezen változást elérni. Szeretnék erről valamit bővebben hallani, hogy akkor hogy is lesz ez a jövőben.
Végül pedig ön megemlítette, hogy lesz egy csomag, amelyik azt fogja bemutatni, hogy hogyan tudna elhelyezkedni ez az 1400-1500 ember. Ez most csak a minisztériumi létszámleépítésekre vonatkozik, avagy a közszféra egészére? Hiszen a közszféra nem a minisztériumokról szól kizárólag. És akkor ha ez csak ide vonatkozik, mi lesz a többi elbocsátásra kerülő, közszférában dolgozó helyzetével? Őket hogyan kívánja visszasegíteni a munka világába? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselőtársaimnak a korrekt szakmai irányultságú kérdéseit. Miniszter úr, kérem, hogy a válaszát adja meg a felvetődő kérdésekre.
KISS PÉTER szociális- és munkaügyiminiszter-jelölt: Köszönöm szépen. Kezdem a végén, talán így még jobban emlékszünk az alelnök asszony kérdésére, ami a létszámváltozásokra vonatkozik. Az 1400-1500 fő a minisztériumokat illető létszámcsökkentést jelenti? Ez a 7000 főt meghaladó létszámú, miniszteriális, közvetlen kormányzati alkalmazott körére vonatkozik, amelyből tehát 1400-1500 fővel csökkentjük a létszámot. Valóban igaz az, hogy én most nem a közszféra egészéről beszéltem, mert hiszen erre vonatkozóan nincs bejelentett döntése a kormánynak. A kormány a megalakulásával összefüggésben hozott döntést saját magára nézve és a megalakulását követően benyújtja a javaslatait azokon a közszolgáltatási területeken, amelyeknek következtében létszámváltozások a közszolgáltatásban természetesen várhatók, a feladatalapú foglalkoztatás szempontjából vizsgáljuk ezt. Ez például a mi területünket érintően azt jelenti, hogy szándékaink szerint, hogy mondjak egy bővítést is, a munkaügyi ellenőrzésben bővítés várható, de bizonyos háttérszervezetekben, összefüggésben a regionalizálással, a szükséges vezetői szintek csökkentésével összességében létszámcsökkentést fogunk végrehajtani, de hangsúlyozom, ezt a feladatalapú foglalkoztatás konzekvenciájaként szeretnénk érvényre juttatni. Nyilván a bizottságnak törvények, akár a közszolgálati törvények módosítása kapcsán módja lesz majd ennek tételes vitájára.
Ami az egyenlő bánásmód kérdését illeti. Tudniuk kell, hogy a törvény alapján mintegy másfél éve Egyenlő Bánásmód Hivatal működik. Ez hatóságként működik a törvény előírásai szerint, tehát nem alosztály, nem főosztály, ez egy önálló, törvény által előírt működésű hivatal. 700 bejelentés érkezett az elmúlt másfél év alatt. Ez a korábbi nullához képest persze mutat egy dinamikát, de pontosan tudjuk, hogy ma ezrek vagy tízezrek vagy százezrek munkahelyi biztonságát érintő, sokszor negatív munkaadói hozzáállások vannak, tehát ez nem fedi le a teljes körét annak a problémának, amiről mindannyian szerzünk információkat. Nem is az Egyenlő Bánásmód Hatóság Hivatal az, amelyik önmagában globálisan és totálisan ezt kell és képes, hogy befolyásolja, de a hivatal megteremtésével egy jelentős lépést tettünk Európa irányába. Tudniuk kell, hogy ez azon hatóságok körébe tartozik Európában, amelyik a legtöbb felhatalmazással rendelkezik a törvényi kiindulópontokat illetően. A 700 bejelentésből egyébként 40 százalék a munka világát érintette, és a vizsgálatok eredményeként egy töredékrészben, de jelentős diszkriminációkat állapítottak meg annak az összes szükséges retorzióját is érvényre juttatva. Én magam azt gondolom, hogy az a tisztességes kormányzati magatartás, amelyik itt is a gyengébb pozícióban, a hátrányban lévő oldalára áll és ezt megpróbálja kiegyensúlyozni, és megpróbál távol tartani ettől a tevékenységtől. Ennek sok eszköze van, nemcsak a pénzügyi érdekeltségben, a büntetésben, de egy kormányzati magatartásban. Ahogy például a kormány tulajdonolja a saját, állami vagy többségi tulajdonú cégeit, ahogy ott eljár, ahogy azoknak biztosít támogatással és személyes figyelemmel vagy akár nyilvánossággal presztízst, akik jó példát mutatnak. Hogyha világossá tesszük, hogy azok, akik 1990-ben áttolták a bérvarrógépeiket Olaszországból és ma pincébe gyermekmunkaerőt akarnak éjjel foglalkoztatni - most direkt túlzok -, nos azoknak nem kívánjuk a hazai foglalkoztatását, ha nem egy ilyen baráti körben lennénk és nem nyilvánosság előtt, akkor baráti beszélgetésben úgy fogalmazna az ember, hogy húzzanak el Magyarországról ezek a cégek. Ezeknek nem fogunk sem átmeneti támogatást, sem pedig helyi munkaerő-piaci konfliktusok okán semmilyen fajta megértést biztosítani, mert ebből a megértésből egy rossz, nem európai Magyarország épülne. Tehát itt bizony a helyi, pillanatnyi érdekekkel szemben is a munkavállalók biztonságát kell tudni érvényesíteni és én ezt az elvet fogom érvényesíteni.
Az atipikus foglalkoztatási formáknál egyetértek az alelnök asszonnyal, hogy bizony ez nem szándékoltság kérdése önmagában. Én úgy fogalmaznék, hogy összességében a részmunkaidős és a távmunkahelyeken való foglalkoztatás és más atipikus formák olyan arányban mennek előre, ahogy Magyarország a versenyképesség és a bérfelzárkóztatás előrehalad. Körülbelül ezt az arányt tippelem most, mint egy lehetséges utat. Az elmúlt években egyébként jelentős lépések történtek annak érdekében, hogy az atipikus foglalkoztatásoktól visszatartó korlátokat felszámoltuk, tehát ebben jelentős lépés történt. Hogy ebben nagyobb érdekeltségek legyenek, ott várom az önök konstruktivitását és javaslatait, tehát ebben kész vagyok önökkel közös műhelymunkára, vagy javaslataik befogadására is. Úgy, ahogy egyébként Rácz István képviselő úr javaslatait is megfontolandónak tartom, hogy a roma vállalkozások nagyobb szerepet kapjanak a romák foglalkoztatásában. Ismereteim szerint voltak erre törekvések, például a célzott közmunkaprogramok kapcsán is, és ezt sikeresnek tekintem, de úgy látom, az élet, a munkahelyteremtés más területén is lehetséges. Ha erre vonatkozó javaslatuk van, ezt szívesen veszem, és erről kész vagyok a bizottsággal is konzultációt folytatni.
Tudniuk kell, hogy itt természetesen kulcskérdés a munkakultúra és a képzettség problémája. Erre ön is utalt. Hála Istennek, a területek összekapcsolódása lehetővé teszi, hogy integrált eszközrendszert használjunk a szociális és munkaügyi területen, hogy az érdekeltséget a foglalkoztatás, a teljesítés irányába vigyük. A társadalmi igazságosság is azt kívánja meg, hogy azt támogassuk jobban, aki maga is erőfeszítést tesz. Egyébként itt nincs helye a korábban bevett vélemények ismertetésének és egymásra húzásának, mert az a - most már tízéves - tapasztalatom, hogy ott, ahol foglalkoztatási lehetőség van, ezt leginkább a közmunkaprogramok mutatták, ott a roma munkanélküli lakosság nagyon nagy arányban vállalt munkát. A közmunkaprogramjainkon nem kevés helyen 90 százalék feletti részvétellel jelentkeztek. Persze, ehhez az kell, hogy ez tisztességes munka és tisztességesen megfizetett munka legyen. Tehát sztereotípiák ellenére ma már helyi, regionális, társadalmi tapasztalatok szólnak a mellett, hogy a tisztességes megszólítás tisztességes munkát vált ki, és ez nemcsak a roma társadalomnak jó, hanem a többségi társadalomnak is új képet mutat. Azt gondolom, a dolog nemcsak a munka világában, hanem általában is plusz erőfeszítést igényel.
Tegnap a kisebbségi bizottságban is megemlítettem, itt is megemlítem, abban a szerencsében volt részem, hogy véletlenül hétvégén odakapcsoltam a televízióban az egyik tévécsatornára, amely éppen Rosa Parks történetét mutatta be. Ő az a hölgy, aki - most úgy mondanánk, hogy afroamerikai - 1955-ben, még négerként, vagy színesként nem adta át a helyét a buszon a fehér férfinak, aki a szegregációs törvény értelmében ezt megkívánta tőle. Az összes meghurcolásnak és következménynek elébe nézve ezzel, és lényegében - a film története szerint, de az igaz történet is valami hasonló - 1999-re jutottak el oda, hogy Clinton elnök maga mellé ültette, és azt mondta: most, hölgyem, akkor áll fel, amikor akar. Ez 44 évvel később volt. Nehogy félreértsenek, nem az az ambícióm, hogy 44 évet csúsztassuk a probléma megoldását, csak az, hogy világossá váljék, hogy ez a dolog a többségi társadalom önképe, és a demokratikus működésünk lakmuszpapírja a hazai roma társadalom integrációja. Nos, ez nagyobb lecke egy-egy szeletnél, de szeleteiben is foglalkozni kell vele, ez mély meggyőződésem.
Németh Zsolt azt kérdezi, hogy milyen érveket mondanék. Ha jól vettem ki, nem általában szól a kérdés, hanem konkrétan is, és van ennek bizonyos Vas megyei aspektusa is, ha jól értettem. Kétféle válaszom van. Egyik, hogy hogyha valaki Szlovákiába akarja elvinni az olcsó munkabérre épülő, alacsony kvalifikáltságot igénylő tekercselőüzemét - most én is csak így, elvontan mondom, de ez egy Szombathely környéki példa -, akkor az vigye. Ezzel nem tudunk tartósan versenyezni. De azt szeretnénk elérni, hogyha lehet, ha ez egy nagy cégcsoport, már cégcsoporton belül is szerkezetváltás legyen, és hozza helyébe a magasabb kvalifikációt igénylő hightech-re irányuló tevékenységét. Ha ez a csere így zajlik le, az a legszerencsésebb, ha vállalatcsoporton belül zajlik. De még azt is tolerálnunk és gyorsítanunk kell, hogy vigye tovább, itt meg jöjjön helyette azon a bázison, azzal az infrastruktúrával, arra a képzett munkaerőre - vagy ha nem képzett a munkaerő, akár a befektetéshez direkt kiképezve a volt munkavállalókat - olyan, amely piaci keresletre, vagy amely magasabb kvalifikációkkal jön ide.
Vas megyéből veszem a példát. Ma már Magyarországon az európai béreket hozó vállalkozások legalább két logikán vannak itt. Az egyik egy cukrász cég, amely ezeket a kis előre gyártott mütyűr sütiket gyártja, és egész Nyugat-Európában lehet ilyeneket kapni annak, aki ezt meg tudja venni. Ma már Magyarországon is egyre inkább vannak olyanok, akik ezt meg tudják fizetni. Erre a keresletre jött ide ez a cég, és ez egy eurócent bérköltség okán nemhogy elmegy, hanem inkább idejön. Mert tudja, hogy az hozza a fizetőképes keresletet, abból vannak azok a bérek, amiből meg tudják venni ezt a süteményt, és nem kevés ilyen van. Ilyen egy szintén Nyugat-Magyarországon működő másik cég, amely a turisztikai és idegenforgalmi vállalkozásoknak elvégzi hightech módon az egész cleaning munkáját, és mivel ezt el tudja végezni, és ma már ezek a cégek úgy működnek, hogy ezt ki tudják fizetni, ez tartósan így lesz. Ezt nem távolítja el a növekvő fizetőképes kereslet, hanem idehozza ezeket a cégeket. Ez az egyik fajta, ilyenek is már vannak, a másik fajta pedig szintén nyugat-magyarországi példa, amely hightech-ben olyan munkásokat, szakmai apparátust keres, amely képes arra, hogy nemcsak betanított, hanem magas kvalifikációjú munkát - közel európai bérekért - végezzenek.
Mit tudunk mi hozzátenni? Már utaltam rá: a befektetői döntést képzési költség átvállalásával, a Foglalkoztatási Alap konkrét támogatásaival, egyedi, gazdasági befektetői támogatásokkal tudjuk segíteni, erre van egy külön mechanizmus is a kormányzaton belül. Azzal is tudjuk segíteni, hogy az önkormányzatok számára most már egy éve elég intenzíven működik az a Földalapból és az állami földvagyonból való területátadás, amely arról szól, hogyha befektetési célra, ipari parkra és egyebekre használja fel, akkor ingyenesen - legalább is, ingyenes használatra, ha jól tudom - megkapja a földterületet, hogy ne ez legyen az akadálya a befektetéseknek. Ezek mind-mind, és nyilván a foglalkoztatáspolitika aktív eszközrendszere még sokkal bővebb. De hozzáteszem: alapvetően én a szerkezetváltás gyorsítása mellett vagyok. Olyanokat, akik a bérköltség okán akarnak elmenni máshova, ha ez belátható időn belül felváltható magasabb kvalifikáltságot és piaci keresletet igénylő munkával, akkor én a felváltás mellett vagyok, mert ez az út vezet Európába.
Nagy István felvetette az önkormányzatok és a kormány közös felelősségét a foglalkoztatásban. Egyetértek vele. Az a tapasztalatom, hogy miközben a '90-es évek elején nem egyszer volt olyan önkormányzati magatartás, amely azt mondta, hogy nekünk nem törvény által előírt feladatunk a foglalkoztatás, nekünk nem dolgunk - mondta a polgármester -, hogy befektetőket szervezzünk, mert erre megvan a törvényi felhatalmazás máshol. Nos, ezeket a polgármestereket, helyi vezetőket nem is választották újra. Mert a népek meg úgy gondolkodtak, hogy akik a helyi vezetők, azoknak a helyi problémákkal kell foglalkozniuk, és ha éppen ez az egyik legnagyobb probléma, akkor, ha kötelezi törvény, ha nem, ezért kell tenni. A legsikeresebb polgármesterek, önkormányzati vezetők tudtak életet vinni a törvényi kötelezettségeiken túli feladatokat is vállalva a saját térségükben, régiójukban, és ebben egyébként ráadásul a közcélú munkában, közhasznú kooperációban van önkormányzati lecke.
Közben jelzem a számokat, látva, hogy bővült a közcélú, közhasznú és közmunka-foglalkoztatásra szánt pénzügyi eszközrendszer. Ez nyilván azt jelenti, hogy nem minden településen arányosan, ugyanannyival bővült, de makroértelemben nyilvánvaló, hogy ott, ahol nagyobb a probléma, jóval nagyobb mértékben bővült. Idén, ha jól látom, közmunkára 14 milliárdot költünk el. A legjobb év az ezredforduló környékén 2 milliárd forint volt. Ez azért nagyon jelentős növekmény. Ha jól tudom, 15 milliárd közcélú munkára és 10 milliárd közhasznúra, ezek komoly számok. Tehát ez nem azt a képet mutatja, hogy itt valamiféle forráskivonás lett volna, sőt, ellenkezőleg. Új forrásokat vontunk be - egyébként helyesen -, mert még Budapesten is rendkívül differenciált a helyzet.
Önnek igaza van abban, hogy a budapesti átlag elnyomja a kistérségi problémákat. Más ma például egy peremkerület foglalkoztatási lehetősége, és más egy belvárosi foglalkoztatási lehetőség. De ez így van a legfejlettebb régiókban is. Nyugat-Magyarországra azt mondják, hogy ott nincs foglalkoztatási probléma, de tudjuk jól, vannak olyan kistérségek, amelyek kelet-magyarországi helyzetűek. Tehát ezért itt nem lehet elnagyoltan fogalmazni. Azt hiszem, az a kulcs, hogy itt térségi értelemben is differenciált közelítés kell.
Czomba Sándor úr - mondhatnám kollega -, örülök annak, hogy vállalt ilyen szakmapolitikai szerepet, szerintem szükség van arra is, hogy a rendszert belülről ismerő politikusok is legyenek a bizottságban, ezért azt gondolom, lesz szerepe annak, hogy ilyen típusú kezdeményezéseket, mint amit a Start-extra kapcsán elmondott, megvitassunk. Elvileg egyébként egyetértek azzal, hogy pont e differenciált térségi és társadalmi okrendszer miatt nem lehet elnagyolt és általános eszközöket alkalmazni. Célzott eszközöket kell alkalmazni, és térségi értelemben is célzottakat. Meg fogjuk fontolni, hogy mire enged lehetőséget a büdzsé, és mi az, ami hatással van. Tudni kell, hogy a Start-extrát most fogjuk még csak csinálni, tehát kell azért idő, mire kiderül, kell egy tapasztalat, hogy utána majd mérlegeljük, még nagyobb kedvezménnyel lehet-e előre jutni.
Nekem is van személyes kudarcom is, például abban, hogy utána rájöttünk, hogy például az alkalmi munkavállalói könyvet, mint megoldást nem lehet azon kedvezményrendszer mellett működtetni, mint ahogyan ezt elindítottuk, még talán a '90-es évek második felében. Ahogy ezen csavartunk egyet és ez már az elmúlt két évnek a sikere, abban a pillanatban nagyságrendileg ugrott meg a felhasználás, tehát el kell érni azt a lélektani küszöböt, amikor megbillen az az érdek, átbillen azon a ponton, hogy onnantól tömegesen használják az eszközt, erre az alkalmi munkavállalói könyv a jó.
Az Állami Foglalkozatási Szolgálat modernizációja. Egy külön misét is megér. Most ma azt tudom mondani, hogy azzal az irányával, amelyik a minél több szabad vegyérték és minél több komplex szolgáltatás legyen, egyetértek. A minél több szabad vegyérték alatt azt gondolom, hogy minél több településen minél közvetlenebbül eljutni az emberekhez - én ezt egy alapkérdésnek tekintem. De ehhez nem feltétlenül ugyanazt a szolgáltatási csomagot kell eljuttatni mindenhova. Nem gondolom azt, hogy komplett kirendeltségek szintjén kell a legutolsó helyre is eljutni, de azt, hogy becsatornázzuk a problémát minél közelebb a társadalmi szegmensekhez, ezt kulcskérdésnek tartom. Ebben a civil kapcsolatokat, a szakmai partnerek kapcsolatát, ezt az irányt mindenképpen vinném tovább, ez szerintem nagy sikere az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak. És hadd mondjak egy elfogult mondatot. Tekintettel arra, hogy van most már több, mint tízéves kormányzati tapasztalatom, ezért mondhatom önöknek, hogy az egyik legjobb szakmai hálózat az Állami Foglalkoztatási Szolgálat Magyarországon. A legnehezebb viszonyok között alakult ki a '90-es évek fordulóján és a legjobb szakembereket termelte ki, a legstabilabb hálózatok egyike. Nagyon kell erre a hálózatra számítani, mert ez óriási feladatokra képes, ezért is indokolt a modernizációja, fejlesztése.
A regionális átalakításra válaszoltam: igen. Általában az a törekvésünk, hogy egy regionális átszervezést hajtsunk végre minden más területen.
Hogy tekintek a foglalkoztatáspolitikára? Szociálpolitika és gazdaságpolitika részeként. Tulajdonképpen fordítva is igaz, hogy a foglalkoztatáspolitikának része a szociálpolitika és a gazdaságpolitika is. Nagyon nehéz volna mesterséges határokat húzni. A foglalkoztatáspolitikára összkormányzati tevékenységként tekintek. Benne látom az emberi erőforrás-fejlesztésnek az összes aspektusát, bizonyos szociális modellekhez való kapcsolódását. Utalok arra, hogy milyen természetű érdekeltség legyen, hogy ki lehessen zökkenteni bizonyos családokat abból a helyzetből, hogy évtizedes módon a segélyre rendezkednek be és ennek a kultúráját örökítik tovább, hogy a teljesítmények irányába vigyük a figyelmet és az érdekeltségeket. Amellett érvelek folyamatosan, hogy a foglalkoztatáspolitika az emberi szuverenitás meghatározó tényezője, és mint ilyen kormányzati politikák kulcspontja kell, hogy legyen.
Filló képviselő úrral nem az első parlamenti ciklust csináljuk végig ezen a területen, és ezért is mondom, hogy tökéletesen egyetértek a szakképzést illető megállapításával. Régi személyes vágyam volt az is, hogy a szakképzés a helyére kerüljön. Többen tudják, hogy rangrejtve néhányszor már elejtettem azt a megjegyzésemet, hogy ha ez máshol van, nincs jó helyen. Ennek itt a helye, mert az elfogadhatatlan, hogy fiatal emberek a szakiskola végzése után az utcán kezdjék a pályájukat, miközben munkaerőhiány van szakmákban. Tudjuk, hogy befektetők bizonyos régiókba azért nem mennek el, mert nincs ott szaki. Minőségi hegesztőből munkaerőhiány van, CNC-géphez értő emberből szakemberhiány van bizonyos területeken. Megkapjuk a nagy vasúti megrendeléseket Németországot követően és mi derül ki? Az, hogy Németországban vannak a magyar minőségi hegesztők, Magyarországra már lengyel minőségi hegesztőket kell hozni ahhoz, hogy a megrendeléseket lehessen teljesíteni. Most persze azt lehet mondani, hogy globalizálódik a munkaerőpiac, de azért mégis csak nyilvánvaló, hogy Magyarország vonzerejét ezen a területen is célzott szakképzéssel növelni kell.
Érdekegyeztetés. Most szombaton kezdjük, pénteken leteszi az esküt a kormány és szombaton azzal kezdi a munkáját, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén elkezdi a hivatalos formális párbeszédet is. Az Érdekegyeztető Tanács ülésén részletes és teljes képet fogunk adni a törekvéseinkről úgy, hogy ez még az első kormányülés döntéseit önmagában is befolyásolhassa. Tehát nem kész helyzetet, hanem természetesen a helyzet általunk látott bemutatását és a tervezett intézkedéseket akarjuk első körben megbeszélni és egy párbeszédfolyamatot indítani. Ha minden jól megy, innentől, amíg a parlament megy, július végéig, ebben a ciklusban hetente, ha kell, érdekegyeztető fórumot fogunk tartani. Végigbeszéljük ezt a dolgot a teljes nyilvánosság előtt transzparens módon. Az a természetes, hogy különféle felek különféle érdekeket fognak képviselni. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy képviseljük az emberek, az állampolgárok általános érdekét is. Mert kérdezem én, hogy ha drágák a bérköltségek, merthogy magas a közkiadás, merthogy sok a közszféra egy területén foglalkoztatott vagy akár a hivatali költség, akkor az nem hat-e vissza annak a tízmilliónak a foglalkoztatási esélyeire. A foglalkoztatási esély nemcsak abban a közfeladatban van meg, ami 5-15 vagy 100 ezer embert foglalkoztat. Alapvető érdekünk persze róluk is gondoskodni, de felelősek vagyunk a tízmillióért, akinek meghatározza a foglalkoztatását, hogy a közpénzeket mire költjük el és milyen drágán kell őt máshol, a versenyszférában foglalkoztatni. A kettőt együtt kell látni. Ez az a foglalkoztatási felelősség, amelyik nemzeti felelősséget jelent.
Kontur Pál megjegyzéseire. Ami az európai példát illeti, nem akarok önnel abban vitatkozni, hogy ez az ezredfordulótól kezdett rendkívül gyors szerkezetváltás a gazdaságban, a munkaerőpiacon, nagyon sok ágazati és regionális változással járt együtt, nagyon sok cég szűnt meg és nagyon sok jött létre. Nyilván az a hangosabb, amelyik konfliktusos. Az a hangosabb, ez természetes. Ismerünk ágazatokat, amelyek szinte eltűntek. Nemcsak Magyarországon. Tessék megnézni mondjuk az Egyesült Királyságnak a hajógyártását, bányászatát és sok minden mást vagy az észak-európai országoknak e területen végzett tevékenységét. Vagy Magyarországon a könnyűiparnak egy részét, azt a részét, amelyik a gombfelvarrásra jött ide az olcsó munkaerő okán, ezek szinte teljesen eltűntek, tízezres mértékben szüntettek meg munkahelyeket. Ahhoz, hogy szerkezetváltás legyen és ennek pozitív legyen az egyenlege, ehhez az kellett, hogy több mint 400 ezer új foglalkoztatás jött létre és majdnem ennyi, 50-70 ezerrel hál' Istennek kevesebb - mert ennyi lett a pozitív szaldó - szűnt meg. Nagyon sok, ami megszűnt, óriási feszültségeket kiváltva, de éppen ez a változás az európaiságunk, az európai változásnak a lényege. Hogy ezt jól tudjuk kezelni, ehhez az kell, hogy empatikusak legyünk és megértőek a térségi ágazati problémák iránt és ne toleráljuk, ha a munkavállalóval akarják a változást megfizettetni. Ebben önnel egyetértek, hiszen nem véletlen, hogy azt mondtam az elején, hogy azoknak a pártján fogok állni, akik ebben a védtelenebb helyzetben vannak. Azért is akarjuk a bérgarancia intézményét erősíteni, hallottak a tavasszal erről, hogy ne lehessen kisemmizni a kétkezi munkásokat a cégeknél. Itt további törvényeket fogunk hozni, és szeretném világossá tenni: a leghatározottabban eljárunk azokkal szemben, akik a törvényeket sértik.
Arányos közteherviselés kis- és középvállalkozások esetén. Ez a kérdés őszintén szólva a kormányprogram gazdaságpolitikai vitájának a része lesz. Ugyanakkor ha a kérdés arra a munkaerő-piaci aspektusra irányult, hogy ma Magyarországon a foglalkoztatás stabilitását, gerincét a kis- és középvállalkozások, zömében hazai kis- és középvállalkozások jelentik, akkor én önnel egyetértek. Ezért tehát munkaerő-piaci szempontból is ezt külön meg kell becsülni. Annak a változásnak az oka, amiről beszéltem ez a munkaerő-piaci szerkezetváltás, aminek azért 20-50-70 ezres többletfoglalkoztatás a foglalkoztatási hatása, hál' Istennek, és ezt Magyarország ezt a leckét jól abszolválta, ennek az oka zömében a nemzetközi befektetőknek az átpozícionálásából adódik. A hazai kis- és középvállalkozások hozták egyrészt az 50-70 ezret, meg azt a stabilitást, hogy közben a munkaerőpiac stabil tudott maradni. Ez nagy dolog, és ezt nagyon meg kell becsülni, ezt nyilvánvalóan a támogatáspolitikánkban is figyelembe kell venni.
Mi a legjobb megoldása annak, hogy ne legyen a munkahelyeken visszaélés? Igen, abban is igaza van, hogy kell az ellenőrzést szigorítani, de ennél hosszú távon van egy jobb eszköz: a kínálati piac. Ma nincs, tudom. De ha van, akár egy térségben van, a munkavállaló maga dönthet, hogy itt dolgozom, vagy ott, milyen feltételek mellett, mennyi bérért. Bizonyos modernizációs központokban így van - Tatabánya, Székesfehérvár, és így tovább. Nos, ahol ez van, ott nagyon ritkán lehet munkahelyi visszaélésekről hallani. A kínálati piac elintézi a munkahelyi viszonyokat. Ott, ahol bővében van munkahely, senkit nem lehet megzsarolni a munkájával, a munkahely hiányával. Ezért tehát a munkavállalók biztonsága szempontjából is a bővülő munkaerőpiacot tartom kulcskérdésnek. Tudom, erre fel lehet vetni, hogy de addig mi lesz, mert az a holnapután kérdése; addig kell a szabályokat, az ellenőrzést, a figyelmet, és nyilvánvalóan azokat a munkaadói magatartásokat támogatni, amelyek tisztességesen járnak el.
Őszintén szólva, nem számoltam meg, hogy a rendszerváltás óta hányadik miniszter vagyok, én magam is a saját elődeim körébe tartozom most, kétszeresen is. (Derültség.) Azt tudom mondani önöknek, hogy rendszeresen szoktunk kísérletet tenni - nekem ez szokott sikerülni -, hogy a munka világa meghatározó döntéseit a parlamenti széksorok fölött hozzuk meg. Az emlékeim szerint nem kevés meghatározó munkaügyi tárgyú törvényt 80-90 százalékos szavazati többséggel hozott meg a parlament. Ezek sorában nekem majd mindegyikhez volt közöm, vagy egyik, vagy másik kormányban. Erre fogok törekedni a későbbiekben is, és ha a törvények alkalmasak, ha azok tartalmát elfogadják - tegyük fel, frakciófegyelemből nem is szavazzák meg, de mélyen, legbelül azt mondják, hogy lényegében ezt kell csinálni -, akkor majd elégedettek lesznek utólag a miniszterrel.
Köszönöm szépen.
Szavazás, a napirendi pont lezárása
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. A konzultációt lezárva döntéseket, illetve határozatot fogunk hozni. Szeretném azért megjegyezni elöljáróban, hogy méltányoljuk miniszterjelölt úrnak azt a fajta nyitottságát, amit a bizottság irányában tanúsított abban a kérdésben, hogy akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselők számára szakmai együttműködést és információcserét biztosít. Ezt elvárjuk, ezzel élni is fogunk. Ugyanakkor a bizottság tagjai számára is mondom, hogy mi korábban egy nagyon kemény, szakmailag átfogó, komoly vitákat lefolytató szakbizottságként működtünk, gondolom, ez ebben a ciklusban is így lesz. Ugyanakkor ezek a viták - hála Istennek - személyeskedéstől mentes viták voltak, nagyon komoly, de nem személyeskedő viták. Szeretném, ha a bizottság vezetése érvényt tudna szerezni annak, hogy ez a következő időszakban is így legyen. Éppen ennek jegyében köszönöm mindkét oldalnak a mai racionalitását, hogy ezek jó, konstruktív kérdések voltak. Azt gondolom, talán mindenki számára alkalmat teremt arra, hogy ki-ki magában eldöntse, hogyan fog határozni.
Most pedig akkor határozni fogunk. Kérem a bizottság tagjait, hogy aki a miniszterjelölt úr kinevezését támogatja, most tegye fel a kezét! (Szavazás.) Tizenegy. Kérem, aki ellene van, most szavazzon! (Szavazás.) Nyolc. Aki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Ilyen nem volt. Jelzem, hogy ezzel a bizottság a miniszterjelölt úr kinevezését támogatta. Ezt a mai döntésünket a házelnök asszonynak írásban is meg fogom tenni, tehát ilyen értelemben a mai döntésünket tovább fogja vinni.
Miniszter úr kíván szólni még?
KISS PÉTER szociális- és munkaügyiminiszter-jelölt: El kívánok köszönni. Jó munkát kívánok!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérem a bizottság tagjait, hogy ők még egy fél percig ne köszönjenek el, hiszen az egyebek napirendben két rövid tájékoztatást szeretnék megadni a kedves kollegáknak. Egyik, hogy szeretném, hogyha a bizottság működéséről, felállásáról, munkatársi köréről szóló tájékoztatást a következő bizottsági ülésig és azt követően még tovább tudnánk precizírozni. Szeretném javasolni, hogy miután a héten - csütörtökön - megtörténik a kollegáknak a bizottsági helyiségekbe való beköltözése, azt követően személyes konzultációra, a bizottság általi kérésekre, együttműködési igényekre természetesen minden bizottsági tagnak lehetősége van, a jövő héttől pedig megpróbálunk rendes bizottsági működési rendet felvenni. Annyi toleranciát kérek önöktől, képviselő urak és alelnök asszony, hogy miután a kormány jogalkotási programját és a plenáris ülések tervezett rendjét még nem ismerjük, ennek hiányában nem tudjuk kijelölni a következő bizottsági ülésünk időpontját. Azt szeretném kérni és javasolni, hogy ahogyan az erre való információt megszereztük, úgy a bizottság alelnökeivel konzultálva javaslatot fogok tenni, és természetesen az önök véleményét is meghallgatva fogjuk kialakítani a végleges ülésrendünket, hogy melyik napon, milyen időszakban, hogyan tudunk ülésezni. Néhányan vannak a bizottság tagjai közül olyanok, akik több bizottságnak is a tagjai is, de úgy gondolom, többségünk csak ennek a szakbizottságnak a tagja. Ebből következően, ennek figyelembevételével is fogjuk kialakítani a rendet.
Szeretném önöknek elmondani, hogy a parlament működési rendjéből adódóan elektronikus úton történik az információátadás. Úgy tudom, az új képviselők megkapták már az ehhez szükséges notbook-ot, aki pedig nem, szeretném javasolni, hogy az MKOGY honlapján, az elektronikus futárpostában lehet információt szerezni. Ha további igény van, akkor a bizottság munkatársai természetesen minden képviselőnek, bizottsági tagunknak a rendelkezésére áll, és segít az információk megszerzésében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a mai munkát, de mielőtt lezárnám, alelnök asszonynak adom meg a szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Talán az új tagokra való tekintettel nem ártana beszélnünk az albizottsági rendszerről, amiről természetesen már némi konzultációt folytattunk. A két, elvileg kötelező albizottságon túl szabad a választás lehetősége, tehát ami kötelező, az az ellenőrző albizottság, aminek hagyományosan az ellenzék adja az elnökét, a másik pedig az integrációs bizottság, aminek hagyományosan a kormánypárt adta az elnökét. Ezen kívül, ha a bizottság tagjainak van elképzelése arról, hogy milyen területre kívánnak albizottságot létrehozni, akkor, ha lehet, ezt minél előbb osszák meg velünk. Nekem már van egy javaslatom, pontosan a diszkriminációhoz kapcsolódóan szeretném, ha egy albizottság majd a jövőben megalakulna. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony javaslatát. Kérem szépen a képviselőtársaimat, hogy gondolják ezt végig. A kormányoldal és az ellenzéki oldal is gondolja végig, hogy van-e olyan belső munkaforma, amit szeretne felállítani. Ebben az oldalak arányukat tekintve képviseltetik magukat. Az a tapasztalat, hogy a szükségesnél több belső munkaforma néha a működését tekintve nehézségbe ütközik, hiszen ez mind részvételt igényel, de természetesen a képviselői kezdeményezéseknek ez is a részét képezi. Egyet kötelezően fel kell állítanunk, ezért várom az alelnök asszonytól és az ellenzéki oldal képviselőitől az ebbéli javaslatot, ez az ellenőrző albizottság, mi pedig mérlegelni fogjuk, hogy az EU-s albizottságot felállítsuk-e vagy sem. Természetesen ez mind a bizottság döntését fogja képezni.
Ha más egyéb nincsen, nagy tisztelettel köszönöm a mai munkájukat. Találkozunk a jövő héten annak függvényében, hogy van-e a bizottságra jutó törvény megtárgyalásának igénye a jogalkotási tervből, addig pedig jó munkát kívánok mindenkinek. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 43 perc)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné és Lajtai Szilvia