FMB-7/2006.
(FMB-7/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2006. október 3-án, kedden 10 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló T/881. számú törvényjavaslat (általános vita) *
Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről *
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Dr. Bóth János (MSZP)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Simon Gábornak (MSZP)
Czomba Sándor (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Németh Zsolt (Fidesz) Nagy Istvánnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Wittner Máriának
Filló Pál (MSZP) Gúr Nándornak (MSZP)
Szatmári Edina vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Kajdi László vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Csépán Magdolna főosztályvezető (Állami Számvevőszék)
Dr. Varga Ildikó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 02 perc)
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntöm kedves meghívott vendégeinket, amennyiben van érdeklődés a sajtótól, akkor őket is, a minisztériumoktól a szakértő hölgyeket, urakat.
Ahhoz, hogy elkezdhessük a munkánkat, a határozatképességünket kell rögzíteni. Szeretném jelezni, hogy a bizottság határozatképes. Úgy látom, hogy 14-en vagyunk a teremben jelen. Helyettesítéssel az összes többi szavazatról is gondoskodtak a képviselők, tehát a bizottság elkezdheti a munkáját.
Először a napirend elfogadásáról kell döntenünk. Előzetesen, elektronikus úton kiküldtük a mai meghívónkat, szeretném megkérdezni, hogy egyetért-e a bizottság azzal, hogy a mai napirendünket a meghívónak megfelelően tartsuk meg. Aki ezzel egyetért, kérem, szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Ugyancsak szeretnék javaslatot tenni a tárgyalási időkeretünk felosztására. Szeretném kérni a bizottság tagjaitól, hogy szakmailag, lényegre törően, a napirendre koncentrálva mondják el a véleményüket. Én javaslom azt, hogy az ellenzéki és a kormánypárti képviselőcsoportot egyaránt ugyanakkora időkeret illesse meg. Egymást követően kapnak szót a képviselő urak és a hölgyek, először az ellenzéki oldalnak adom meg a szót, aztán a kormányoldalnak. És így haladnánk addig, amíg érdemi hozzászólások vannak. Ha a képviselőtársaim ezt elfogadják, kérek egy gyors szavazást. (Szavazás.) Köszönöm. Ebben is egyetértettünk.
Most pedig elkezdenénk az érdemi munkát. Az első napirendünk a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló T/881. számú törvényjavaslat és az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről.
Köszöntöm az előadókat, a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék képviseletében megjelenteket, és tudomásom szerint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium is képviselteti magát az ülésen. Szeretném átadni a szót, először a Pénzügyminisztérium, aztán az ÁSZ képviselőjének. Önöké a szó.
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a kormánynak a költségvetési évet követően nyolc hónapon belül, tehát augusztus 31-ig kell benyújtania az Országgyűlésnek. Ezt megelőzően két hónappal, június 30-ig pedig az Állami Számvevőszéknek. A kormány és a Pénzügyminisztérium határidőre eleget tett a kötelezettségeinek.
A jelen törvénytervezet sok év után először nem tartalmaz egyéb kapcsolódó törvényjavaslatot, törvénymódosítási javaslatokat, ez az úgynevezett tiszta zárszámadás. A törvényjavaslat normaszöveggel rendelkezik a költségvetés finanszírozásáról, a végrehajtás szabályaival kapcsolatos összefüggő kérdésekről, tárgyalja az államadósság kezelését és jóváhagyást kér a változásokra. Külön foglalkozik a társadalombiztosítási alapok előirányzatainak jóváhagyásáról. A törvényjavaslat mellékletei közül az 1-es és a 2-es számú a központi költségvetés kiadásait és bevételeit, a 3-tól 9-es számú mellékletek a helyi önkormányzatok adatait, a 10-es számú melléklet a budapesti 4-es metróval kapcsolatos építés pénzügyi hatásait tartalmazza, a 11-es számú melléklet az elkülönített állami pénzalapok teljesítéseit, a 12-től a 14-es számú mellékletek a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Alap teljesítéseit, a 15-ös számú melléklet az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos rendelkezéseket, illetve végezetül a 16-tól 20-as számú mellékletek pedig az uniós támogatások alakulását taglalja.
A továbbiakban néhány szót szeretnék szólni a gazdaságpolitika fő vonásairól, a fiskális folyamatok alakulásáról, az államháztartás alrendszereinek pénzforgalmáról, valamint az állami feladatellátás funkcionális bemutatásáról.
Az első nagy témakörben a gazdaságpolitika fő vonásai kapcsán néhány adatot szeretnék ismertetni önökkel. Az áruexport volumene 10,8 százalékkal nőtt, tehát tulajdonképpen az exportunkban az EU 15 tagországok mellett az új EU-országok és az unión kívüli európai országok felé irányult a kivitelünk, ezen országok felé emelkedett. Az áruimport volumene, a behozatal növekedése 6,5 százalék volt, a munkanélküliségi ráta 7,2 százalék volt. Annyit kell még hozzátennünk ehhez az adathoz, hogy tulajdonképpen a régió minden országában magasabb volt a munkanélküliség, mint Magyarországon. A foglalkoztatottak számának növekedési üteme ugyan elmaradt a várttól, ez elsősorban a közszféra létszámának mérséklődése miatt.
A fogyasztói árszint 2005-ben éves átlagban 3,6 százalék volt. A monetáris kondíciók számottevően nem változtak, az irányadó kamatot a monetáris tanács több lépcsőben 6 százalékra mérsékelte, és az átlagos euróárfolyam 248,5 forintot tett ki.
A fiskális folyamatok alakulására térnék át. A 2005. évi költségvetési törvény az államháztartás egészének pénzforgalmi hiányát 1 ezer 54,5 milliárd forintban, azaz a GDP 4,7 százalékában határozta meg. Év végére az államháztartás pénzforgalmi hiánya 1 ezer 67,6 milliárd forint lett, ez a GDP 4,9 százalékának megfelelő. A deficitcél betartása és a kockázatkezelés érdekében a korábbi évekhez képest jóval erőteljesebb garanciális szabályok épültek be mind a költségvetési, mind az államháztartási törvénybe.
Ezek közül kettőt emelnék ki, az egyik a maradványképzési kötelezettség előírása, a másik pedig az államháztartási tartalék képzésének az előírása. Tulajdonképpen ez az államháztartási tartalék szolgál a bevételi oldalon jelentkező esetleges kockázatok kezelésére. A törvényi rendelkezés értelmében ezt az államháztartási tartalékot csak abban az esetben lehetett volna felhasználni, ha a bevételek befolyása a várakozásnak megfelelő. A Pénzügyminisztérium havonkénti aktualizált és felülvizsgált prognózisa számolt azzal, hogy a szezonális tényezők hatására az év első felében a hiány gyorsan növekszik. Ennek az az indoka, hogy az egyes kiadások az év során nem egyenletesen elosztva jelentkeznek, hanem zömmel az év elején. Ilyen például az egy havi többletbér kifizetése a közszférában, az agrártámogatások kifizetése, illetve az autópálya-kifizetések. Éppen ezért a kormány az év során több lépésben intézkedett a kiadások szűkítése és a bevételek növelése érdekében. Márciusban az államháztartási tartalék mértékét a GDP 0,8 százalékában határozta meg, majd júniusban a GDP 0,6 százalékának, mintegy 125 milliárd forintnak megfelelő összeg végleges megtakarításáról döntött.
Augusztusban kormányhatározat írta elő az egyes költségvetési fejezetek év végi maradványképzési kötelezettségét annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetési intézmények kiadásai ne növekedjenek az előző évről megmaradt előirányzatok felhasználása révén.
Természetesen a bevétel növekedése érdekében is történtek intézkedések, a bevételek növekedéséhez hozzájárult például a pénznyerő automaták tételes adójának emelése, a dohánytermékek behozatalának szigorúbb ellenőrzése.
Részleteiben az államháztartás pénzforgalmáról. Az első nagy államháztartási alrendszer a központi költségvetés 2005. évi hiánya, 547,8 milliárd forint, a bevételi oldalon és a kiadási oldalon voltak eltérések a tervezetthez képest. A bevételi oldalon az előirányzatot meghaladó módon teljesült például az egyszerűsített vállalkozói adó befizetés, a bányajáradék, az egyéb központosított bevételek, a regisztrációs adóbevétel, illetve a költségvetési szervek és az egyes szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok támogatásai.
A kiadási oldalon az előirányzatnál magasabban teljesült, tehát több kiadás teljesült a lakástámogatások előirányzatán, a költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok kiadási túlteljesültek. Az elkülönített állami pénzalapok támogatása túlteljesült, az adósságszolgálat és a kormányzati rendkívüli és egyéb kiadások is magasabban teljesültek.
A második nagy alrendszer, az elkülönített állami pénzalapok alrendszerének a többlete 31,4 milliárd forint, ez a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap 19,5 milliárd forint többletétől, a Kutatás Innovációs Alap 6,5 milliárd forint többletéből és a Munkaerő-piaci Alap 4,4 milliárd forint többletéből alakult ki.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak hiánya 468,8 milliárd forint volt, amelyből a Nyugdíjbiztosítási Alap 93,5 milliárd forint, az Egészségbiztosítási Alap 375,3 milliárd forint hiányából alakult ki. A helyi önkormányzatoknak a finanszírozási műveletek nélküli hiánya 81,4 milliárd forint.
Végezetül rátérnék a kiadások funkcionális bemutatására. A kormányzati funkciók mérésére mind a Nemzetközi Valutalap, mind az európai közösségek az úgynevezett COFOG-szabványt alkalmazzák. Ezt a funkcionális osztályozást az államháztartás konszolidált pénzforgalmi adatainak bemutatására alkalmazzák, és elsősorban a kiadások osztályozására.
Négy nagy funkciócsoportot tudunk megkülönböztetni, az első az állami működési funkciók, amelynek kiadási aránya az államháztartási összes kiadáson belül 14,9 százalék, ez a 2004. évi 15,6 százalékhoz viszonyítva csökkent.
A jóléti funkció a második nagy funkciócsoport, tehát oktatásra, egészségügyre, társadalombiztosításra 2005-ben az államháztartás összes kiadásának a 61,5 százalékát fordították, tehát ez a legnagyobb részesedés. Ez jelenti az összes kiadáson belül a legnagyobb részt.
A harmadik a gazdasági funkciók, összességében az összes kiadás 13,4 százalékát tették ki.
És végezetül az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások a tárgyévben 8,1 százalékát tették ki az összes kiadásnak.
Köszönöm szépen a figyelmüket és átadnám a szót a kollégámnak.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Egy kicsit a foglalkoztatási, munkaerő-piaci folyamatokról is szólnék, arról, hogy mi történt 2005-ben a számok fényében. 2005-ben a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset 8,8 százalékkal növekedett. Szektorokra bontva azonban eltérően alakult a bérnövekedés. A költségvetési szektorban a bruttó átlagkereset éves emelkedése az egy havi többletjuttatás szabálymódosításának hatását kiszűrve 7,7 százalékos volt, ha ezt az úgynevezett 13. havi illetményt is figyelembe vesszük, akkor 12 százalék fölötti ez az érték. A versenyszektor bruttó átlagkeresete 6,9 százalékkal nőtt, ez a csökkenő inflációhoz alkalmazkodó majdnem 2,5 százalékponttal alacsonyabb a 2004-es értéknél.
A bruttó nominális átlagkeresetek értéke nemzetgazdasági szinten 158 ezer 300 forint volt, ebben a versenyszféránál 148 ezer 500 forint, a költségvetési szektorban pedig 182 ezer 200 forint volt a havi átlagos keresetérték.
Az ágazatokra áttérve, a versenyszektoron belül 2005-ben az élelmiszeriparban 3,2, a gépiparban 5,6 százalékkal növekedtek a bérek. Ez a legkisebb növekedési mérték. Átlagon felül nőtt viszont a textiliparban 8,3 százalékkal, valamint a pénzügyi ágazatban 8,1 százalékkal. A nettó kereseteket nézve 2005-ben az SZJA-törvény változása miatt a nemzetgazdasági nettó keresetek növekedési üteme magasabb volt, mint a bruttó kereseteké. A 2004-ben hatályos háromkulcsos rendszer középső kulcsának eltörlése miatt tavaly csökkent, elsősorban az addig középső sávban és a fölött adózók adóterhelése. A versenyszférában 2005-ben a nettó átlagkereset 8,4 százalékkal emelkedett 2004-hez képest, a nemzetgazdaság egészében pedig 10,1 százalékkal. Ez a 3,6 százalékos inflációs rátát figyelembe véve a nemzetgazdaság egészében 6,3 százalékos reálkereset-növekedésnek felel meg. Ezen belül a versenyszektorban volt 4,6 százalékos reálkereset-növekedés. A költségvetési szférában alapvetően a már említett 13. havi bérkivezetés szabályainak módosulása miatt 9,7 százalékkal nőttek a reálbérek.
A foglalkoztatottak számáról a KSH lakossági munkaerő-felmérési adatai szerint enyhén nőtt a foglalkoztatottak száma. Nemcsak a foglalkoztatottak száma, hanem a munkanélküliek száma is növekedett. Együttesen, így a gazdaságilag aktívak száma 54 ezer fővel emelkedett az év során, ami azt mutatja, hogy az inaktívak egy jelentős része visszatért a munkaerőpiacra. 2005-ben a 15-64 éves korosztály aktivitási rátája 64,1 százalék volt, ami 0,9 százalékkal haladta meg az előző évit. A foglalkoztatási ráta ugyanezen korosztályban 0,1 százalékpontot javult.
Az intézményi statisztika az adatszolgáltatások alapján van, nem a felmérés alapján, és az öt fő alatti vállalkozásokat nem tartalmazza. 2005-ben átlagosan 2 millió 787 ezren álltak alkalmazásban, ez az öt fő feletti vállalkozásokra és a költségvetési intézményekre vonatkozik. 2004-hez képest a versenyszféra létszáma 0,2 százalékkal nőtt, míg a költségvetésié 1,3 százalékkal csökkent.
A nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 2005-ben 4,3 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma csökkenést mutatott fél százalékkal. Az év egészére elmondható, hogy a létszámnövekedés kizárólag a részmunkaidős körben következett be a versenyszektorban, ez 5,8 százalékot jelent. A munkanélküliségi ráta, mint hallottuk, 7,2 százalék volt, ez 1,1 százalékponttal emelkedett, 6,1 volt az előző évben. A regisztrált munkanélküliek éves átlagos száma 410 ezer fő volt, ebből járadékos 112 ezer fő, átlagos járadék 39 ezer 600 forint volt, rendszeres szociális segélyben részesült 133 ezer 400 fő.
Még egy pár szót a Munkaerő-piaci Alapról. A költségvetési törvény nullszaldóban határozta meg a Munkaerő-piaci Alap mérlegét, tehát a kiadások és a bevételek ugyanazon a szinten kellett, hogy legyenek: 278,7 milliárd forintot hagyott jóvá az Országgyűlés 2004-ben. A bevételi oldalon 3,2 milliárd forint elmaradás volt, a kiadási oldalon 7,6 milliárd forint, de még ez a kiadás is 14 százalékkal nagyobb, mint az előző évben. Tehát ennyivel több forrásból gazdálkodhatott a Munkaerő-piaci Alap. Tehát az egyenlegben 4,4 milliárd forint javulás állt be, ami a záró állomány 16 milliárd forintra növekedését hozta. Végül is én ennyit gondoltam elmondani, és kérjük a tisztelt bizottságot, hogy a zárszámadási törvényjavaslatot vitassa meg és az általános vitára bocsátását támogassa. Köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ÁSZ képviselőjének adnám meg a szót, tessék parancsolni.
DR. CSÉPÁN MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Jó napot kívánok. Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően a 2005. évi állami költségvetés esetében is elvégezte a zárszámadás ellenőrzését. Az ellenőrzés során az volt a célunk, hogy vizsgáljuk a szabályszerűségi előírások betartását, az államháztartási törvény, a költségvetési törvény, illetve az egyéb vonatkozó előírások megtartását. Ezen kívül minősítsük azt, hogy a költségvetés teljesítését bemutató adatok valósághűen tükrözik-e a 2005. évi pénzügyi folyamatokat és a zárszámadási dokumentum előterjesztése megfelel-e a törvényi előírásoknak. A zárszámadás ellenőrzése kapcsán helyszíni ellenőrzések sokaságára került sor. Elvégeztük valamennyi költségvetési fejezetnél ezt a vizsgálatot, a fejezeti jogosítvánnyal rendelkező költségvetési szerveknél, az elkülönített állami pénzalapoknál, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelő szervezeteinél, helyszíni ellenőrzéseket végeztünk helyi önkormányzatoknál, többcélú kistérségi társulásoknál.
A központi költségvetés esetében a kiadási és a bevételi főösszeg mintegy 80 százalékát az Állami Számvevőszéknél több éve alkalmazott financial audit módszerrel ellenőriztük és minősítettük a pénzügyi beszámolók megbízhatóságát. Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás esetében ilyen követelményt még nem szabunk, mert ezeknél az alrendszereknél az államháztartási törvény kötelezően előírja a könyvvizsgálatot. Az önkormányzati alrendszer vonatkozásában pedig a kiadások esetében 1352 milliárd forint nagyságrendben végeztünk olyan ellenőrzést, amelyik a teljesítési adatok megbízhatóságát is minősítette.
Önök előtt van a zárszámadási ellenőrzésről készült dokumentum, ez immár hagyományosan két kötetből áll. Az első kötet a jelentés, amelyik a szabályszerűségi kérdéseket és a helyszíni ellenőrzések összegezhető tapasztalatait tartalmazza. A függelék pedig a fejezetekre lebontva részletesen ismerteti az ellenőrzési tapasztalatokat és ezen kívül az EU-támogatásokkal, az uniós tagsággal, a belső kontrollrendszerek működésével, valamint az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítási alapok és a helyi önkormányzatok költségvetési kapcsolataira vonatkozó részletes megállapításokkal ismerkedhetnek meg.
Összegezve azt tudjuk megállapítani, hogy a bevételek és a kiadások esetében a megítélésünk szerint ezek teljes körűek és megbízhatóak. Az úgynevezett alkotmányos egyintézményes fejezeteknél és a Miniszterelnökség fejezetnél a törvényjavaslatban szereplő adatokat megbízhatóknak, valósnak ítéltük. Egyetlen ilyen úgynevezett kisebb fejezet esetében, a Nemzeti Kutatás és Technológiai Hivatal esetében minősítettük a beszámolót nem valósnak immár másodízben 2004 után is.
A fejezetek igazgatási címeinek vizsgálata teljes körűen megtörtént. A megbízhatóság általános értelemben véve javult. Egyetlen esetben fordult elő az elutasító záradék, az Egészségügyi Minisztérium fejezetnél és a vizsgált esetek 6 százalékában pedig korlátozó megjegyzéssel láttuk el a beszámolókat.
A fejezeti kezelésű előirányzatokról szóló beszámolók esetében is javulást lehet megállapítani, ugyanis az elutasító vélemények aránya csökkent, ugyanakkor a korlátozó vélemények aránya nőtt, ami azt mutatja, hogy sok esetben számviteli szabályszerűségi hiányosságokra kellett rámutatnunk és ezek kiküszöbölésére tettünk a fejezetgazdák számára javaslatokat. A központi költségvetés hiánya a teljesítés szerint 547,8 milliárd forint, ami lényegesen alacsonyabb az előirányzottnál, tehát mondhatjuk, hogy kedvezően alakult, de ehhez meg kell azt jegyezni, hogy ezt a kedvező állapotot olyan egyszeri, a költségvetés egyensúlyi helyzetét tartósan nem javító tényezők idézték elő, amelyek a 2005. év végén zajlottak le. Például a Budapest Airport értékesítése volt ilyen tényező.
A központi költségvetés kiadási struktúráját érintően úgy ítéljük meg, hogy nem történt előrelépés. Néhány szervezetnél elindultak szervezetkorszerűsítések, ezeknek a pénzügyi-gazdasági hatása azonban nem volt számszerűsíthető. Az államháztartás nagy ellátórendszereinek struktúrája 2005-ben gyakorlatilag változatlan maradt, amit kedvezőtlen ítélünk. Mindeközben ezekre a rendszerekre fordított kiadások természetesen tovább növekedtek, és különösen a társadalombiztosítási alapok esetében kell azt kiemelni, hogy a kiadási nagyságrendeket az alapok saját bevételei nem képesek követni. A központi költségvetésben is számos olyan hatalmas kiadás jelentkezik, amelyik éppen azért merül fel, mert ilyen költségvetési transzferek zajlanak a társadalombiztosítási alapok és a központi költségvetés között. Lényegében véve ennyit szerettem volna elmondani általában a költségvetési zárszámadásról. A bizottság feladatkörébe tartozóan megemlíteném azt, hogy a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium ellenőrzése kedvező tapasztalatokat hozott általában. Az igazgatási cím esetében megbízhatónak találtuk a beszámolót, bár a fejezeti kezelésű előirányzatoknál figyelemfelhívással meg kellett fogalmaznunk néhány szabályszerűségi hiányosságra vonatkozóan javaslatot.
A Munkaerő-piaci Alap, amely ugyancsak az önök ügykörét érinti, esetében kolléga úr elmondta, hogy ha kis mértékben is, de a mutatók szerint javult a foglalkoztatási helyzet. Mi azonban úgy látjuk a Munkaerő-piaci Alap kiadási szerkezetét vizsgálva, hogy igaz az a több éves tendencia 2005-ben is, hogy sajnálatos módon a Munkaerő-piaci Alapból az aktív eszközök részaránya sajnos nem emelkedik, nem javul, és ez látszik az értékadatokból is. Ugyanakkor azonban a munkanélküliséggel, a jövedelempótló ellátásokkal kapcsolatos kiadások emelkednek. Megemlítenénk ismételten azt, ezt is több éve feszegetjük, hogy a Munkaerő-piaci Alapból igen számottevő összeget, a kiadásoknak körülbelül a 10 százalékát költik el működési célokra. A Munkaerő-piaci Alap mögött egy olyan intézményrendszer húzódik meg, amelynek a működési kiadásait is a Munkaerő-piaci Alap fedezi nagyobb részben. Erre azért hívnám fel a figyelmet, mert a kormányzati struktúra mostani átalakításával ez az intézményrendszer egy fejezethez csoportosul majd át és azt gondoljuk, hogy talán ilyen megközelítésből ezt a szervezeti struktúrát célszerű lenne áttekinteni.
Még egy olyan gondolatot mondanék el a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatosan - tényadatok bizonyítják ezt is -, hogy a Munkaerő-piaci Alap pénzeszközeinek jelentős részét tulajdonképpen át kell utalni különböző célokra. Tehát a Munkaerő-piaci Alap kezelőjének ezekre sem rálátása, sem ráhatása nincs. Durván megközelíti a Munkaerő-piaci Alap forrásainak az 50 százalékát az a pénzösszeg, amit különböző célokra az MPA-ból átutalnak. Tehát ilyen értelemben a Munkaerő-piaci Alap önálló pénzügyi alapként való működése csak részlegesen értelmezhető, vizsgálható. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előadóknak a felvezető szakmai gondolatokat. Szeretném a jegyzőkönyv kedvéért a helyettesítési rendet elmondani: Simon Gábor Hankó Faragó Miklóst, Bernáth Ildikó Czomba Sándort, Kontur Pál Molnár Oszkárt, Nagy István Németh Zsoltot, Wittner Mária Rácz Istvánt és Gúr Nándor Filló Pál képviselő urat helyettesíti. Köszönöm szépen.
Azt javaslom, hogy a kérdéseket és a véleményeket egy körben tegyük meg. Úgyhogy ezzel át is adom a szót először az ellenzéki oldalnak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelettel köszöntöm az előadókat és a meghívott szervezeteknek a képviselőit. Nem akarok a költségvetésről, mint olyanról hosszasan értekezni, hiszen éppen elég vita zajlott a tekintetben, hogy a költségvetés valós adatai milyenek is, a kreatív könyveléstől elkezdve a hiány mértékéig több vita folyt erről. Az Állami Számvevőszék munkáját természetesen köszönjük, de ezek a megállapítások, amelyeket ez a két kötet is tartalmaz, nagyjából azokat az érveket támasztják alá, amelyeket különböző vitáink során már elmondtunk.
Először néhány kérdést szeretnék feltenni, aztán utána elmondanám a véleményemet a költségvetés végrehajtásával kapcsolatosan. Már ami a foglalkoztatást és a Munkaerő-piaci Alapot illeti. A kérdéseim egyrészt kapcsolódnak a humán erőforrás operatív programhoz, a másik pedig a Munkaerő-piaci Alap működéséhez. A HEFOP-pal kapcsolatban kérdezem, hogy mennyi a támogatási időnek a hossza. Tehát mire megszületik a támogatásról a döntés, ott mennyi a szerződéskötés időtartama és mennyi a kifizetéseknek az időtartama? Ez hogy néz ki és mennyiben felel meg az eljárási rend, illetve a döntések meghozatalának az időtartama az európai uniós elvárásoknak?
Szintén még ehhez tartozó kérdésem az, hogy a monitoringrendszer ezeknek a támogatásoknak a felhasználásánál hogy működik? Tudom, hogy a minisztériumon belül van az irányító hatóság, ez milyen mértékben kíséri figyelemmel, illetve hogyan számoltatja be a támogatás összegéről azokat, akik ebben részt vettek, illetve részesültek.
A Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatban pedig arra vagyok kíváncsi, hogy egyrészt, ha az aktív támogatási rendszernek az eszközrendszere nem áttekinthető, mert átfedések vannak, részben a központi, részben pedig a helyi döntéseknél - ugye vannak decentralizált és vannak központi döntések - akkor hogyan lehet azt figyelemmel kísérni és hogyan tudjuk azt végső soron kontrollálni, hogy ezek a nem jelentéktelen pénzösszegek hogyan hasznosulnak. Mert a különböző decentralizált döntéseknél, ha jól emlékszem, több, mint 20 milliárd forint kerül például a megyei munkaügyi tanácsoknál is felhasználásra.
Még néhány kérdésem van, ezek pedig a képzési alaprészhez kapcsolódnak. Itt az Állami Számvevőszék elég súlyos megállapításokat tesz. Ugyan összesen csak a központi keret összegének a kétharmadát tekintette át a helyszíni vizsgálat során, de az azért elgondolkodtató, hogy azok a megállapítások, amelyek itt szerepelnek - ezt nem kívánom mind felolvasni, aki kíváncsi erre, lapozza fel a 253. oldalon az Állami Számvevőszéknek a függelékét - több, mint kétmilliárd forintról, közel hárommilliárdról szólnak. És ilyen megállapítások vannak, hogy a támogatási szerződések előkészítése nem körültekintően történik. Vagy pedig nem tapasztaltuk a központi és a decentralizált keret felhasználásának összehangoltságát sem. Ez visszautal az előbb általam elmondottakra. Vagy pedig ott szerepel az is, hogy "nem tartjuk célszerűnek az előfinanszírozás fenntartását a központi keretből finanszírozott egyedi szerződéseknél". Itt például én szeretném tudni, hogy ezek az egyedi szerződések milyen szerződések voltak és mire irányultak és ki kötötte meg. Erről szeretnék hallani néhány rövid okfejtést, a részletesebb kifejtésekre pedig szívesen egy személyes találkozó keretében is sort kerítenék.
Összességében pedig ami a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban elmondható, az nagyjából annyi, hogy azok a megállapítások, amelyek itt megfogalmazásra kerültek az Állami Számvevőszék részéről - nevezetesen az, hogy a foglalkoztatottság nem nő, hogy irreális célkitűzés 2010-re a 70 százalékos foglalkoztatottságnak a megvalósítása vagy az, hogy a gazdasági aktivitáson belül a három tényező közül mindösszesen a munkanélküliség növekedett vagy az, hogy a közhasznú munkavégzésre fordították az aktív eszközöknek egy jelentős részét, nem véletlenül, nyilvánvalóan közeledvén az év végéhez és a választásokhoz, - ezek véleményem szerint mind a miniszterelnök őszinteségi rohamában megfogalmazottakat tükrözik vissza. Gyakorlatilag azt, hogy úgy tettek, mintha kormányoztak volna. Egyébként az összes programnál, amit a későbbiekben át tudnak tekinteni - a Start-programtól kezdve az összes mind arról szól, hogy a hangzatos nagy bejelentések ellenére, hogy most hány embert fognak ezzel foglalkoztatni - nézzék meg az adatokat, hogy hány embernek sikerült ezzel munkát adni, mert a foglalkoztatáspolitika önmagában nem elég ahhoz, hogy a foglalkoztatottságot növelni tudjuk. De ezt már éppen elégszer elmondtuk az előző ciklusban is, akkor, amikor az Állami Számvevőszék által elkészített jelentést tárgyaltuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszonynak. A válaszadás joga önöké, azt követően a kormányzati oldal részéről Gúr Nándor alelnök úrnak adok szót.
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Az első kérdéssel kapcsolatban a humánerőforrás-fejlesztési operatív programról annyit tudnánk említeni, hogy jelenleg, ami a törvényjavaslat általános indoklás mellékletében van, a 16-os számú, ez a 2005. december 31-ig kifizetett összegeket tartalmazza. Tehát, ami a tárgyalási idő hosszával, a szerződés és kifizetési idővel kapcsolatosan hangzott el, írásban szeretnénk megválaszolni.
A foglalkoztatási bizottság témakörébe tartozóan annyit tudnánk megemlíteni, hogy a Munkaerő-piaci Alap is átad pénzeszközt a humánerőforrás-fejlesztési operatív program finanszírozásához, tehát ez a bizonyos 6,6 milliárd forint a nemzeti fejlesztési terv I. részeként a 2004 és 2006 közötti időszak felhasználásához kapcsolódik. Erről a témáról van konkrét időintervallumos információnk is, de a HEFOP-pal kapcsolatos szerződéses időtartamokra, ha lehetséges írásban válaszolnánk.
A monitoringrendszer működésével kapcsolatban valószínűleg az SZMM tudna válaszolni.
Annyit szeretnék még megemlíteni, hogy a HEFOP-nál az előrehaladás a szerződéskötési folyamatokat illetően a tervezetthez képest némi elmaradást mutat, és ez a szociális intézkedések, valamint a harmadik prioritás alá tartozó intézkedések szerződéskötésének az elhúzódásával magyarázható. Bár a hároméves keret több, mint három százalékára történt kötelezettségvállalás, és az általános indoklás még tartalmazza azt is, hogy a ténylegesen leszerződött összeg csak a keret 70 százalékát teszi ki. 2005 folyamán a program keretében 30,9 milliárd forint került kifizetésre és ezen összegnek a 37 százaléka számla alapú kifizetés, amelyek a tervezett számadatot némileg meghaladják. Tehát tulajdonképpen összefoglalva egy hároméves időkeretet tudunk eddig mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ÁSZ részéről kíván reagálni?
DR. CSÉPÁN MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a képzési alaprész központi keretében felhasználásával kapcsolatos vizsgálati tapasztalatainkról egy részletesebb kifejtést az alelnök asszony részére el fogunk juttatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez természetesen a bizottságot is érdekli, úgyhogy mindenki meg fogja kapni ezt a választ.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Szeretném megkérni az elnök urat, hogy az SZMM képviselőjének, dr. Varga Ildikónak is szíveskedjen szót adni az alappal kapcsolatos kérdésekre.
ELNÖK: Rendben van. Megkérem a minisztériumot képviselő kolléganőt, hogy legyen szíves érdemi információkat adni.
DR. VARGA ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Tekintettel arra, hogy 2005 folyamán az úgynevezett képzési alaprész szakmai irányítása nem az FMM-miniszter hatáskörében, hanem az oktatási miniszter hatáskörébe tartozott, ezért az alelnök asszony által felvetett kérdésekre írásban szeretnék válaszolni, mert ezeknek tételesen utána kell nézni.
Tehát az egyedi szerződések megkötése nem volt az FMM hatáskörébe tartozó. A másik felvetett kérdés, ami az aktív eszközök felhasználását érinti, hogy hogyan hangolható össze a központi és a decentralizált keretnek a felhasználása, erről azt szeretném elmondani, hogy gyakorlatilag a foglalkoztatási törvény meghatározza, hogy központi és decentralizált keretre kell felosztani a foglalkoztatási alaprészt. A foglalkoztatási törvény meghatározza azt, hogy a decentralizált keretből milyen eszközöket működtetünk közvetlenül. Ez természetesen a felosztás után a munkaügyi központok hatáskörébe tartozik, és mindazok a globális, nagyméretű, országos érdekeltségű programok, amelyeket sok esetben maguk a munkaügyi központok valósítanak meg, csak a döntések központilag születnek meg, azt a központi keretből finanszírozzuk. Tehát itt az összehangolás mindenféleképpen megvan, mert mindazok az aktív eszközök, amelyek a munkaügyi központoknál működnek, ahhoz kapcsolódnak, azok a központi programok, amelyeket az úgynevezett központi keretekből finanszírozunk. Hasonlóképpen a rehabilitációs alaprész is így működik, a decentralizált keret biztosítja a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására szolgáló munkahely-teremtő beruházások finanszírozását, és ez a szubszidiaritás elve alapján a megyei, fővárosi munkaügyi központokban működik, hiszen a döntések ott születnek meg, de az egész rehabilitációs tevékenységnek a működtetéséhez, a fejlesztéséhez, a központi programoknak központi döntésekkel történik a finanszírozása.
A másik kérdés a mértékeket illetően vetődött fel. Azért, hogy ha összességében megnézzük nemcsak azt az aktív foglalkoztatási előirányzatot, ami még az alapnak a tíz évvel ezelőtti megalakulása óta működő hagyományos eszközök finanszírozására szolgál, hanem egyéb olyan új előirányzatok, amelyek a Munkaerő-piaci Alap kiadási oldalán megjelentek, azért összességében véve ezek az új eszközök, finanszírozási formák nem feltétlenül a csökkenés irányába mutatnak. Tehát bizonyos mértékű, olyan felhasználási folyamatok vannak, amikor nem feltétlenül az adott évben jelenik meg a kiadás, hanem az átcsúszik a következő évre. Ez például a decentralizált keret folyamatos működésének a biztosításánál is az éven túli kötelezettségvállalást jelenti, tehát, ha ezeket is hozzászámítjuk egy adott évnek a vállalásaihoz, akkor ez mindenféleképpen egy viszonylag pozitív kicsengést mutat. Mérlegelési jogkörben eldöntendő felhasználható eszköz, tehát vannak olyan folyamatok, amelyeket mindenféleképpen támogatni kell és ezeknek az úgynevezett progresszív folyamatoknak a támogatására fordított pénzeszközök növekszenek. Ennyit tudtam elmondani, nem tudom, hogy kielégítő volt-e.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kiegészítéseket. Csak megjegyzem, hogy még szeptember folyamán a Munkaerő-piaci Alap beszámolóját kiosztottuk, tehát az biztosan részletesebb információkat tartalmaz, szükség szerint akár napirendre is vehetjük. Alelnök úr!
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Érdeklődéssel hallgattam alelnökasszony-társam vélekedését a 2005. évi költségvetés végrehajtásáról és annak ellenőrzéséről. Énszerintem egy kicsit más kicsengése volt a dolognak az ÁSZ képviselője részéről is. Én úgy éreztem, hogy a teljeskörűség és a megbízható adatszolgáltatás köszönt vissza az általa elmondottakban. No de hát vájtfülűen biztos másként is lehet hallani a megnyilatkozásokat.
Szeretném a tartalmi dolgokra fókuszálni a mondandómat. Igazából a Munkaerő-piaci Alap érint minket a leginkább. Az a durván 270 milliárd forintos nagyságrendű pénzösszeg, aminek a felhasználásáról szó esik. És e tekintetben nyilván vannak közös gondolkodásaink a dolog kapcsán.
Egy az, ami arról szól, hogy a pénz, mármint a 270 milliárd forintnak egy jelentős hányada nem direkt módon a kezelő által, hanem átadott pénzeszköz formájában kerül felhasználásra, de itt hozzá kell tennem kiegészítésként, hogy ezek mind foglalkoztatáspolitikai célok megvalósulását szolgálják.
A másik dolog az, amivel én is egyetértek, sőt évek óta forszírozom, hogy célszerű olyan rendszert működtetünk politikai színezetű hitvallástól függetlenül, ami arról szól, hogy a decentralizált részarányok, ha lehet, növekvő mértéket mutassanak. Egyébként nem 20 milliárd, hanem, ha jól emlékszem 38 milliárd forint volt 2005-ben ez a nagyságrend, tehát még inkább jelentős ennek a felhasználásnak a mikéntje. A másik része a dolognak az, hogy az ilyen típusú passzív és aktív oldalon belüli eltolódások mértéke is az aktív oldal irányába forduljon. Tehát én a decentralizáció, minél inkább a szubszidiaritás elvét vallva, a munkaügyi központok szintjére helyezve gondolnám a forrásfelhasználás nagyságának a növelését. A másik oldalról pedig az aktív eszközök irányába való eltolást erősíteném, mert azt hiszem, hogy a foglalkoztatáspolitika tekintetében ez hozhat nagyobb eredményt. Azzal együtt persze, amiről keveset beszélünk, hogy 2004 és 2006 viszonylatában a HEFOP keretei között mintegy 183 milliárd forintnyi pénzeszköz felhasználására van lehetőség, és azt gondolom, ez is mértékadó módon segítheti ezeknek a folyamatoknak az alakulását. Hogy mindennek mi az eredménye? Hogy ennek az az eredménye, hogy 7,2 százalékos munkanélküliségi rátaérték mutatkozott 2005-ben? Hogy mindezek mellett a rátaértékek mellett 0,1 százalékpontos foglalkoztatásbeli növekedés igazolódott vissza? Én azt gondolom, hogy ez ilyen értelemben a foglalkoztatás tekintetében egy stabil viszonyrendszert jelent, mert egyrészt a helyzet, a munkaerő-piaci szolgáltatási struktúra úgy működik, hogy beengedő és azt keresi, hogy kit hol hogyan, milyen formában lehet támogatni. Egyébként elképzelhetetlen lenne az is, hogy 2005-ben gyakorlatilag a gazdaságilag aktívak száma mintegy 54 ezer fővel növekedett. Akkor az inaktivitásból való kimozdítás lehetőségére sem lehetett volna sort keríteni. Azért ezt a rendszert is érdemes vizsgálni és mellette talán azt is, hogy akik bármilyen fajta jogviszonyban élik az életüket, azok estében még a 2005-ös esztendőben is mértékadó, 8-9 százalékpont környéki bruttó bérnövekedéssel lehetett számolni. Más a közszférában, más a versenyszférában, az átlagnövekedések tekintetében ez azt hozta, hogy 2005-ben az átlagbérek megközelítették a 160 ezer forintos bruttó értéket. Ha nem csal meg az emlékképem 158 ezer forint volt. Ha megnézem a négy évvel ezelőtti átlagbérek értékét, akkor az 40 százalékkal kisebb mértékű, és ha hozzáteszem, hogy az inflációs ráta értéke négy év alatt mennyit növekedett, az meg nem érte el a 20 százalékot sem. Tehát ilyen értelemben a lelkem nyugodt, mert azt tudom mondani, hogy a jövedelmet keresők a reálbérek tekintetében mindenképpen pozitív haszonélvezőként könyvelhetők el. Azt gondolom tehát, hogy ez a történet így önmagában nem rossz. Jobb lehetne még, ha a foglalkoztatás tekintetében sikerülne a foglalkoztatás bővítésében előrelépni. Ennek meg, azt hiszem, az az útiránya, az nem rossz megint csak, ha az atipikus foglalkoztatás vonatkozásában egy erőteljes előremozdulás következik be. Nem erőteljes az, ami bekövetkezett, mert az, hogy 4-5 százalékponttal növekszik a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma, ez nyilván nem meghatározó, az meg még inkább nem jó, ha ez a teljes munkaidő csökkenésének a rovására megy. Az a jó, ha az stabilizálódik és nyilván a részmunkaidőben való foglalkoztatás a foglalkoztatotti kör bővítésével párosul.
Összességében tehát azt szeretném mondani, hogy én úgy gondolom, hogy a Munkaerő-piaci Alap felhasználása, az alelnök asszony, ha jól emlékszem, úgy használta a szót, hogy nem áttekinthető. Nem, nem erről van szó, áttekinthetőnek áttekinthető. Talán inkább arról van szó, hogy olyan súlyeltolódásai vannak, amelyek az aktív, meg a passzív oldalon a decentralizáció, meg a központosítás tekintetében foghatók meg, ezeket érdemes meggyőződésem szerint számítási alapul venni.
Az utolsó mondatom pedig arról szól, hogy én emlékszem arra az időszakra is, amikor 7 százalékpontos gazdasági növekedést ígértek egyesek ebben az országban és emlékszem arra is, hogy 2001-2002 időszakára ez a gazdasági növekedési mérték 2-2,5 százalékpont környékére zuhant vissza. Azt gondolom, hogy az állítások, az igazmondások, meg mindenfajta minősítések tekintetében nyilván érdemes elgondolkodni e tekintetben is. Azt az összefüggésrendszert nem vitatva persze, hogy a gazdaságpolitikának mértékadó kihatása van a foglalkoztatáspolitika alakulására. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Komoly szakmai hozzászólások voltak mindegyik oldalról. Az előadók közül vagy bárki részéről van-e hozzászólási igény? Alelnök asszony.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Csak arra vagyok kíváncsi, hogy az ígért írásbeli választ mikorra várhatom.
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Néhány napon belül.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Ezzel lezárhatónak tekinthető a napirendünk. Akik támogatják a törvényjavaslatot, azokat kérem, hogy most emeljék fel a kezüket. (Szavazás.) Ez tíz. Akik nem támogatják? (Szavazás.) Ez nyolc. Tehát tíz-nyolc arányban a bizottság elfogadta ezt a javaslatot. Van kötelezettségünk, mégpedig a kialakult álláspontokat a költségvetési bizottság részére október 4-ig el kell juttatnunk, természetesen a többségit és a kisebbségit is. A többségit én magam meg fogom tenni, a kisebbségi vélemény ügyében pedig fordulok alelnök asszonyhoz, hogy legyenek kedvesek ezt megtenni. Juttassák el a bizottság titkárságára, illetve, ha bármilyen szakmai vagy technikai segítségre van szükség, természetesen a bizottság áll az önök rendelkezésére.
Szeretném az egyebek napirend ügyében két dolgot elmondani önöknek. Az egyik, hogy kiosztottunk egy ütemezési tervet, menetrendet. Ez a zárszámadás tárgyalásának a rendje. Némiképp befolyásolja a mi ülésrendünket is, az alelnökökkel fogok egyeztetni, hogy ennek függvényében hogyan tudjuk az üléseinket időzíteni. Szeretném mondani, hogy megpróbálunk maximális tekintettel lenni a képviselői leterheltségre. Mindezek kapcsán jelezni szeretném a bizottság tagjainak, hogy részben ebből kifolyólag is, az október 16-ai héten ülést kell tartanunk, erről az alelnökökkel fogok egyeztetni. Ha bármilyen más bejelenteni valója van a bizottság tagjainak, kérem, jelezzék.
KONTUR PÁL (Fidesz): Azt szeretném kérni, hogy ha itt egy kérdés elhangzik és arra nem itt helyben válaszolnak, akkor azt a választ a bizottság többi tagja is kapja meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez jó felvetés minden szempontból. Természetesen ezt a gyakorlatot fogjuk folytatni, elektronikus úton elküldjük minden képviselőnek az információkat. Alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Csak két kérdésem van elnök úr, hogy akkor a menetrendet áttekintve, illetve amit az előbb szóban hozzáfűzött, jól értettük, hogy a jövő héten nem lesz bizottsági ülés?
ELNÖK: Igen. A jövő héten nem tartanánk ülést. A 16-i héten sem valószínű, hogy hétfőn, de pontosan utánajárunk, hogy melyik nap lenne alkalmas. 18-án szerda délutánra készül el az az ajánlástervezet, amit kötelezően a bizottságoknak meg kell tárgyalni. Valószínűleg csütörtök délelőtt, de addig még ezt pontosítjuk. Köszönöm a bizottság tagjainak a részvételt, találkozunk a következő bizottsági ülésen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 03 perc)
|
Simon Gábor (MSZP) |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia