FMB-11/2006.
(FMB-11/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2006. november 6-án, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Elnöki megnyitó *
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1140. szám) (Általános vita) *
Kérdések *
Válaszok *
Vélemények *
A LIGA Szakszervezetek petíciója (A bizottság állásfoglalása) *
Gaskó István bevezetője *
Észrevételek, kérdések *
Gaskó István reagálása a hozzászólásokra *
Dr. Burik Mária reflektálása *
Egyebek *
1. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/881. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
2. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1140. szám) (Általános vita)
3. A LIGA Szakszervezetek petíciója (A bizottság állásfoglalása)
4. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
Németh Zsolt (Vas megye) (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Filló Pál (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Simon Gábornak (MSZP)
Rácz István (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Krémerné Gerencsér Ildikó főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 30 perc)
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait. A mai szavazati arányokat már tudom jelezni, a kormányzati oldalon tíz szavazattal, az ellenzéki oldalon nyolccal veszünk részt a mai ülésen.
A bizottság határozatképes. A napirend elfogadását szeretném kezdeményezni. Előzetesen kiküldtük a javaslatot. Ki kér szót?
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Rövid kérdésem van: a LIGA Szakszervezettel kapcsolatban várható-e, hogy a LIGA képviselője vagy képviselői részt vesznek ezen a tárgyaláson?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jogos a kérdés. A múlt héten többször egyeztettünk a szakszervezet képviselőivel, az elnökével, mint a szakszervezet vezetőivel és egyértelmű visszajelzést kaptunk, hogy a mai ülésen részt kívánnak venni. A Gaskó úr fogja képviselni a LIGA véleményét.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Annyi javaslatom lenne a napirenddel kapcsolatban, hogy úgy fogadjuk el a napirendet, hogy ha mégsem érkezik meg a LIGA képviselője vagy képviselői, akkor ne a mai napon tárgyaljuk meg ezt a petíciót, hanem akkor, amikor LIGA képviselői itt lesznek.
ELNÖK: Jó. Törekedve arra, hogy a bizottságon belüli szakmai vitákat folytatunk le, ezért akceptálom a képviselő asszony felvetését abban az értelemben, hogy ha odaértünk, meglátjuk, hogy itt van-e Gaskó úr. Azért egy parlamenti bizottság komolysága azt a helyzetet megköveteli, hogy egy előzetes többszöri egyeztetést követően a kezdeményező fél eljöjjön a bizottság ülésére. Én nagyon bízom ebben. A pénteki információnk is az volt, hogy a LIGA képviselői itt lesznek a mai bizottsági ülésen, nincs okom kételkedni ebben.
Ennek a figyelembevételével, amit alelnök asszony mondott, hogy a 3. pontnál megnézzük, hogy részt vesznek-e a LIGA képviselői, elfogadja-e a bizottság a napirendi javaslatot? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Soron következik a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása. Miután a bizottság szakértője áttekintette a módosító indítványokat, és azzal a javaslattal élt felénk, hogy egyik indítvány sem tartozik a bizottság feladatkörébe, ezért ebben a csomagban nincsen megtárgyalásra javasolt módosítás. Mégis megkérdezem a bizottságot, hogy tud-e valaki olyanról, amelyet szeretne megtárgyalni. (Nincs jelentkező.) Ha nincs ilyen, javaslom, hogy ezt a napirendet zárjuk le. Köszönöm a tárcának, hogy képviseltette magát az ülésen.
Következik a második napirendi pontunk. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága. Megadom a szót a kormány képviselőjének.
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A jelenlegi előterjesztésünk a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény módosításait tartalmazza. Ezek már nem ismeretlenek önök előtt, hiszen a konvergenciaprogramban meghirdetésre kerültek ezek az intézkedések. Itt a konkrét törvénymódosítások szerepelnek. A módosítások összefoglaló célja az, hogy arra ösztönözzük az embereket, hogy minél tovább munkában maradjanak, amíg tehetik, és minél közelebb a valódi korhatárhoz menjenek nyugdíjba. A nyugdíjazáskor várható életkorunk három évvel marad el az európai átlagtól, és három évvel alacsonyabb a korhatárunk is. Tehát a korhatár körülbelül megfelel a mi viszonyainknak, de hogy mennyivel vesszük igénybe a tényleges korhatár előtt a nyugdíjat, abban már úgy lehet fogalmazni, hogy élen járunk az Európai Unióban. Sokkal korábban igénybe vesszük, 94 százaléka az érintetteknek a nyugdíjkorhatár előtt megy nyugdíjba.
Mik is ezek az intézkedések? Az egyik, ami a már nyugdíjban lévőket érinti, hogy látni fogják a járuléktörvény módosításának tárgyalásakor, hogy a jövő évtől a nyugdíj melletti keresetnél szintén történik nyugdíjjárulék-fizetés és a nyugdíjjárulék-fizetés fejében pedig az érintett évente nyugdíjkiegészítő emelést kérhet. A másik típusú változtatás, amelyik minden nyugdíj előtt állót érint 2008-tól, az a nyugdíj-megállapítás ellentmondásos szabályainak az oldására a részleges valorizáció helyett egy teljes valorizálás kerül bevezetésre, az egyéni járulékok súlyának növekedése miatt nem kerülhető meg, hogy az egyéni járulékok is levonásra kerüljenek a nettósítás során. És a 40 év feletti szolgálati időnél a szolgálati idő súlyának növelése érdekében pedig növelni javasoljuk a nyugdíj-mértékszabályt. Ez minden 2008 után nyugdíjba vonulót érint és a harmadik típusú változtatás, amelyik a korai nyugdíjazást érinti, aki ún. előrehozott nyugdíjat vesz igénybe, ott jelenleg az alsó korhatár még a reformtörvények bevezetésekor úgy került meghirdetésre, hogy 2009-től 59 év lesz nemektől függetlenül. Úgy korrigálnánk ezt a jelenleg is érvényben lévő törvényt, hogy a nőknél marad az 59 év, de a férfiaknál nem javasoljuk a jelenlegi 60 évet lecsökkenteni 59 évre. És biztosításmatematikai kalkuláció alapján javasoljuk a nyugdíjcsökkentést alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy miután a szolgálati idő a nyugdíj-megállapítás összegében már kifejezésre jut, a csökkentés attól függ, hogy mennyivel korábban veszi az érintett igénybe a nyugdíjat. Ehhez egy átmenetet az biztosít, hogy 2009-ben még egy alacsonyabb mértéket javasolnánk, havi 0,1 az első évben, a második évtől 0,2 százalék lenne ez a csökkentés. 2010-től térnénk át a biztosításmatematikailag indokolt mértékre. Ez az első évben 0,3 százalék, a második évtől pedig 0,4 százalék havi nyugdíjcsökkentést jelent attól függően, hogy ki hány hónappal veszi előbb igénybe a nyugdíját.
2008-tól egy másik változás lesz, ami szintén csak az előrehozott nyugdíjat igénybe vevőket érinti: el kell dönteniük, hogy nyugdíjba kívánnak menni vagy a keresőtevékenységet kívánják tovább folytatni. Ha nyugdíjba mennek, akkor a biztosítási jogviszonyukat meg kell ehhez szüntetni, és ha utána keresőtevékenységet folytatnak, amit - hangsúlyozom - nem korlátoz a törvényjavaslat, akkor a nyugdíjukat kell felfüggeszteni. Akkor kell a nyugdíjukat felfüggeszteni, hogy ha ez a keresőtevékenység a minimálbért eléri. Mindez a szabály csak az előrehozott nyugdíj idejére, tehát a korhatár betöltéséig érvényesül. Aki korhatáron megy nyugdíjba, ott a nyugdíjkereset együtt folytatható, nem kell megszüntetni a biztosítási jogviszonyt és nem kerül korlátozásra a nyugdíj folyósítása sem. Köszönöm szépen. Röviden ennyi a törvényjavaslat tartalma.
ELNÖK: Köszönöm az ismertetést. És az elfogadottaknak megfelelően haladnánk, azt javaslom, hogy a kérdéseket és a véleményeket egy körben tegyük meg. Kinek van kérdése? Bernáth Ildikó alelnök asszonyé a szó.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Néhány kérdésem lenne a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az egyik kérdésem az, hogy az előzetes számítások szerint - feltételezem, hogy történt ilyen - hány embert érint ez a változás. Mert ha nagyjából visszaszámol az ember, akkor úgy tűnik, hogy ez az '50-es években születetteket fogja érinteni elsősorban, akiket leegyszerűsítve a Ratkó-korszak gyermekeinek neveznek. Hány embert érint évente a korhatárváltozás, illetve a finanszírozás változása?
A második kérdésem az, hogy biztosítási jogviszonyt említ a törvényjavaslat a keresőfoglalkozás és a nyugdíjellátás közötti kapcsolatban. Ha biztosítási jogviszonyban részesül valaki, akkor választania kell. A minimálbér az, ami még említésre méltó, ha a minimálbér összegét nem haladja meg, akkor ez a választási kötelezettség nem áll fenn. A minimálbér alatt milyen minimálbért értünk? Mert momentán van három. Információink vannak arról, hogy ezen módosítani kíván a kormány, de mit kell a minimálbér alatt érteni a nyugellátás szempontjából.
A másik kérdésem: ha valaki választott funkciót tölt be, gondolok itt pl. az önkormányzati képviselőkre, vagy azokra, akiket felügyelő bizottságba vagy igazgatótanácsba delegálnak, akkor az ő tiszteletdíjuk és a nyugdíjuk, amennyiben már nyugdíjasok, hogy áll?
További kérdésem, hogy ha 2008. január 1-jétől lép hatályba ez a választási kényszer, ha jól emlékszem a dátumokra, mert a törvény különböző módosításai eltérő időpontban kerülnek bevezetésre, ez mit jelent, azokra is vonatkozik, akik már nyugdíjba mentek vagy csak azokra, akik 2008. január 1-je után lesznek nyugdíjasok. Hogyan változik e tekintetben ez az ellátás?
Továbbá az előrehozott vagy korkedvezményes nyugdíjaknál a csökkentés szintén vonatkozik-e azokra, akik már előrehozott, illetve korkedvezményes nyugdíjban részesülnek vagy pedig csak a később nyugdíjba vonulókra vonatkozik ez?
ELNÖK: Köszönöm. Gúr Nándor alelnök úrnak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én két kicsi kérdést tennék fel. Az egyik az, hogy szeretnék többet látni a teljes körű valorizáció kérdésköréről. Ezt egy picit jó lenne mélyebben kibontani.
A másik oldalról pedig azt szeretném kérdezni, amit az alelnök asszony is érintett, hogy a nyugdíj vagy kereset az idő előtti nyugdíjazásnál, az előrehozott nyugdíjazásnál érvényesül, de ha mondjuk valaki választott funkcióban van vagy éppen vállalkozási tevékenység folytatásából származó jövedelemre tesz szert, akkor ez hogyan mérődik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kiss Ferenc!
KISS FERENC (MSZP): Csak pontosítani szeretném a kérdést, azt tetszett mondani, hogy csak az előrehozott öregségi nyugdíjnál van ez a választási lehetőség, és az anyag nem szól a korkedvezményről. Azokra az esetekre is vonatkozik ez? (Gaskó István érkezik a terembe.)
ELNÖK: Köszönöm. Nagy László képviselő úré a szó, és közben köszöntöm Gaskó István urat, a LIGA Szakszervezetek elnökét, aki a 3. napirendünkhöz érkezett.
NAGY LÁSZLÓ (Fidesz): Feltételezem, hogy a javaslat előterjesztésében végeztek arra vonatkozóan számításokat, hogy amennyiben nem változik a nyugdíjrendszer, akkor ez hosszú távon milyen következményekkel jár. Ha van ilyen, ezt megosztaná velünk?
ELNÖK: Köszönöm. Visszaadom a szót a kormány képviselőjének.
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Hány főt érint? Itt viszonylag jól meghatározni a létszámot két intézkedésnél lehet, amikor 2009-ben azt mondjuk, hogy a férfiaknál nem következik be az 59 évre csökkentés, hanem marad a 60. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 30 ezer fő nem mehet el előrehozott nyugdíjba. A másik időpont a 2012, amikor a nőknél is 60 év lesz az előrehozott nyugdíj alsó lehetősége. Ez szintén kb. 30 ezer személyt érint.
A másik intézkedések olyanok, hogy egyéni mérlegelési körbe tartoznak. Jelenleg 30 ezren dolgoznak ilyen előrehozott nyugdíj mellett, tehát 196 ezren vesznek igénybe ilyet, 30 ezren dolgoznak. Körülbelül a 30 ezer fele az, aki teljes munkaidőben ugyanazt a munkát végzi tovább és maradt azonos munkakörben. Tehát ennél a 15 ezernél feltételezhető, hogy egy részük úgy dönt, hogy igénybe veszi a nyugdíjat, egy részük pedig úgy, hogy nem veszi igénybe. Tehát ez a 15 ezer egy olyan létszám, amiről előre nem tudjuk megmondani, hogy mennyi ember hogy fog dönteni. A másik bizonytalanság a döntésekben, hogy arra is csak feltételezéseket tudunk számítani, hogy ha a malus hatására a hosszabb szolgálati idővel rendelkezők, akiknél jelenleg 40 év felett nem kerül csökkentésre a nyugdíj, hogy azok közül hányan mérlegelnek úgy, hogy később fogják igénybe venni a nyugdíjat és hányan úgy, hogy változatlanul igénybe veszik az alsó korhatár lehetséges legkorábbi időpontjában.
Melyik korosztályt hogy érinti? 2008-ban mehetnek el az 1947 és 1951 között született nők ilyen előrehozott nyugdíjba, ugyanez a férfiaknál a 47-48-as korosztályra vonatkozik. Tehát a 2009-ben meghirdetett malus olyanokat érint a nőknél, akik mérlegelhették már 2008-ban is, hogy nyugdíjba mennek vagy nem mennek. Tehát itt a létszám attól függ, hogy az egyének hogy döntenek. Ma ugye ismerjük azt, hogy 75-80 százaléka az érintetteknek az első adandó alkalommal azonnal nyugdíjba megy. Tehát amikor a jogosultsági feltétele megvan, azonnal igénybe veszi. Hogy most kerül-e halasztásra az új feltételekkel nyugdíj-igénybevétel vagy ott, amikor az alsó korhatár emelkedik, ezt majd a tényleges adatok alapján fogjuk látni.
Biztosítási jogviszony. Itt valószínűleg nem fogalmaztam eléggé egyértelműen. Amikor a nyugdíjat igénybe veszi valaki, akkor kell a biztosítási jogviszonyt megszüntetnie, ha előrehozott nyugdíjat vesz igénybe, és akkor annak nincsen szerepe, hogy mennyi az összege ebben a biztosítási jogviszonyban a keresetének. Amikor már nyugdíj mellett dolgozik, akkor van az, hogy kiegészítő kereset lehetőségét ne szüntessük meg ebben az életkorban sem, hogy a minimálbér alatti jövedelem nem számít olyan jövedelemnek, ami miatt a nyugdíjat szüneteltetni kell. 2008-tól azokra vonatkozik ez a szabály, akik 2008. január 1-jétől mennek nyugdíjba és akik korábban nyugdíjba mentek, ott alkotmányossági okok miatt 2010-től javasoljuk csak ezt a szabályt bevezetni, hiszen amikor ők igénybe vették azt a nyugdíjat, ezek a szabályok még nem voltak ismertek előttük. 2010-re a jelenleg előrehozott nyugdíjat igénybe vevők nagyjából már betöltik a korhatárt, tehát csak azokat érinti, akik nagyon korán mentek el különböző egyéb kedvezményekkel.
A korkedvezmény és a korengedmény ehhez kapcsolódik, hogy hogyan érinti őket ez a szabály. Az előző nyugdíjnál, aki korkedvezményre jogosult, annak a korhatára nem 62 év, hanem attól függően kevesebb, hogy hány év korkedvezményt szerzett, de ugyannyi év előrehozott nyugdíjat ez előtt az alacsonyabb korhatár előtt ő is igénybe vehet. Ebben az életkorban, amikor ő a saját egyéni korhatárához képest veszi igénybe az előrehozott nyugdíjat, annak megfelelően érvényesül náluk a malus, tehát nem csökkentés, ugyanannyi két évre, három évre, mint a korengedményre vagy korkedvezményre nem jogosultaknál, viszont abban az esetben, amikor a nyugdíj melletti keresőtevékenységet minősíti a törvény, ott egységesen a 62 éves korhatár előtti keresőtevékenység számít függetlenül attól, hogy az illető milyen címen ment a 62 éves kora előtt nyugdíjba.
A korengedményhez még egy dolgot szeretnék elmondani. Ez a vállalati finanszírozású korai nyugdíjazási lehetőség. Itt az idén december 31-ig megkötött szerződésekre nem vonatkozik az előrehozott nyugdíj alsó korhatárának változása, tehát, ha megkötöttek már egy szerződést és ez a Prémium éveknél is érvényesül csak más módon, akkor a vállalati korengedményesnél marad az eredeti, a jelenleg törvényben lévő korhatárhoz a viszonyítás, alsó korhatáshoz, míg a Prémium éveknél, miután az érintetteknek úgy a kedvezőbb, ott meghosszabbodik ez a határozott idejű szerződés. Függetlenül attól, hogy már az idén megkötötték ezt a szerződést, a törvény kimondja, hogy meghosszabbodik annyival, amennyivel nőtt a férfiaknál, alapvetően a Prémium éveket ez az egy változás érinti, 2009-ben nem 59 év, hanem 60 év. És a Prémium évekre, ha egy olyan szerződést kötöttek, az egy évvel meghosszabbodik.
Még a jövedelmekről, hogy biztosítási jogviszonyban milyen. Minden típusú jövedelem, ami biztosítási jogviszony alá esik, tehát ahol járulékot kell fizetni, azt minden jövedelemnél figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy az tiszteletdíj vagy vállalkozói tevékenységből adódó jövedelem.
A teljes valorizáció kérdésköre. Jelenleg a nyugdíjazás előtt megelőző három évet megelőző évek kereseteit kell felszorozni a nyugdíjazást két évvel megelőző év szintjére. Ezen a változtatás lényege az, hogy a nyugdíjazást megelőző összes keresetet, a nyugdíjazás évét megelőző összes keresetet a nyugdíjazás előtti év szintjére kell nézni. Egy olyan, jelenleg ellentmondásos szabályt küszöbölünk ki ezzel, ami az induló nyugdíjak erős színvonal-ingadozását okozta. Készítettünk egy háttércsomagot, ami egy grafikont ábrázol az induló nyugdíjak színvonalának átalakulásáról. Ezt körbeadnám önöknek. Ez annyi példányban van, hogy jut mindenkinek. Kapni fognak egy háttéranyagot, ami tartalmazni fogja ezeket az adatokat. Különböző kereseti szinteken mutatja be a grafikon. Ha egy átlagos szinten nézzük, akkor jelenleg az állományban lévők a nettó átlagkeresetek 64 százalékát kapják nyugdíjként, az új nyugdíjasok pedig a 65 körüli átlagról felmentek 80 százalékos átlagra. Ez két tényezőből adódik, az egyik, hogy időközben nőtt az egyéni járulékok mértéke, tehát nagyobb lett a különbség a járuléklevonás nélkül számított nettókereset, meg a tényleges nettókereset között, a másik pedig a részleges valorizáció és a teljes valorizáció hatása. Mindkettőt kiküszöböli a törvény és így kb. 70 százalék körül alakul az új nyugdíjak színvonala, az állományban lévőké pedig változatlanul 64 százalék körüli.
Mi várható jövőre? Minden évben a költségvetés háttéranyagaként a Pénzügyminisztérium elkészíti az ötvenéves előreszámítást. Ebben azzal párhuzamosan, hogy ismerjük azokat a demográfiai folyamatokat, hogy az idősek aránya a következő 50 évben megduplázódik, ez nagyon jól látszik a nyugdíjkiadási számokban is. Jelenleg a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya meghaladja a GDP 2 százalékát, ez, ha nem kezdünk változtatást, a GDP 4 százalékát fogja meghaladni 50 év múlva. De már a 1910-es évek második felében van egy ugrásszerű növekedés és a '30-as évek második felében mindegyik demográfiai okokra vezethető vissza. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Véleménykörben megadom a szót Bernáth Ildikónak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr, de még egy kérdésem lenne az elhangzottak kapcsán: az új nyugdíjszámítási módszer, ami a járulék nélküli keresetekhez adja az alapját a nyugdíjszámításnak, ez milyen összegű csökkentést jelent a jelenlegihez képest. Ezt az első körben még nem tudtam elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Legyen kedves erre válaszolni.
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ez egy 7 százalék körüli lesz, erre mondtam, hogy a jelenlegi 80 százalékos induló helyettesítési ráta a malus-szal együtt körülbelül 70 százalék körül alakul majd az előrehozott nyugdíjaknál az állományi 64 százalékkal szemben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba képviselő urat illeti meg a szó.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A 64. § (10) bekezdéssel egészül ki a módosító indítvány szerint. Nem kérdésként teszem fel, hogy vajon hogy jut majd ez a tény és körülmény az önök tudomására, mert nem akarok itt most ezzel a kérdéssel kellemetlenkedni. Azt tudjuk mindannyian, hogy a rendszer sok feszültséggel terhelt. Van jó néhány olyan ember, aki egyébként munkára képes állapotban lenne és ebben a rendszerben ül és vice versa. Mert ez azt is jelentheti, hogy itt egymást jelentgetik majd fel az emberek jobbra-balra, tehát én úgy gondolom, hogy ennél a megoldásnál lényegesen jobb megoldások is lehetnének, amelyek a rendszert valóban alkalmassá tennék arra, amire hivatott.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki megjegyzéssel élni? Képviselő asszony és jó magam. Akkor kivételesen megengedi a képviselő asszony, hogy először én mondjak két szót?
Tulajdonképpen csak azért, hogy a magunk számára definiáljuk, hogy itt nem egy kis feladat elvégzésére vállalkozunk, hiszen a nyugdíjrendszernek a megváltoztatása nem egy rövid távú szakmai feladat, hanem egy nagyon hosszú távú, több emberöltőt átkötő program. Az elmúlt időszakban olyan komoly kihívások érték a nyugdíjrendszert, ami miatt óhatatlanul el kell indítani egy folyamatot. Ezt a kormányoldal képviselője is elmondta, hogy az elmúlt időszakban azt tapasztaltuk, hogy a nyugdíjrendszerben a jelenleg a nyugdíjba belépőknek a 94 százalékáról mondhatjuk azt el, hogy a lehető legkorábbi időpontban választja ezt a formát. Tulajdonképpen ebből alakul ki az az átlagos korcentrum, ami 58,6 százalékra teheti ki. Nyilvánvaló, hogy ez egy olyan kihívás, aminél hosszú távon a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága vetődik fel.
A második ilyen kihívásnak látom azt, hogy összességében és ez egy nagyon pozitív dolog, a társadalomnak az életkorgörbéje emelkedik, a férfiaknál évente másfél hónappal, a nőknél pedig évente egy hónappal. Ez is egy olyan kihívása a nyugdíjrendszernek, amit szintén figyelembe kell venni. Aztán mindannyian beszélhetünk róla, hogy az elmúlt öt évben duplájára nőtt az a lyuk, ami a nyugdíjkasszán van, tehát nyilvánvalóan hosszú távon ez sem lehet, hogy ne legyen kezelve. Tulajdonképpen még egy számot szeretnék mondani: azt látjuk, hogy a hosszú távú fenntarthatóság biztosítása érdekében figyelembe kell venni, hogy a mai prognosztizációk szerint 2050-re a nyugdíjas korúak aránya a társadalomban 59,2 százalékra emelkedik, a jelenlegi 28,6 százalékról. Ez egy olyan nagyságrendű ügy, ami nyilvánvaló hosszú távú gondolkodásra készteti a politikát, a közigazgatást, úgyhogy azt gondolom, hogy nagyon helyes, hogy ezzel a programmal el kezdtünk foglalkozni. Nyilvánvalóan a részletes vitában ki-ki elmondja azokat a szakmai érveit, ami a támogatás vagy nem támogatáshoz hozzájárul. Én ennyit gondoltam, most alelnök asszonyé a szó.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Többször elhangzott már, hogy 2050-re megduplázódik a nyugdíjas korúak lélekszáma, arról viszont egy szó nem esett, hogy a gyermekek száma hogyan fog alakulni, mert ez, hogy a nyugdíjasok létszáma hogyan alakul, ez egy dolog, mondhatni egy életpálya lezárása. De azt, hogy közben mi történik a családpolitikában, mi történik a gyermekvállalás ösztönzésében, talán nem lenne érdektelen megközelíteni. Mert nyilvánvalóan azért duplázódik meg majd a nyugdíjasok száma, mert jóval kevesebb lesz a gyermekek száma, mint ahogy ez már ma is sajnálatos módon így van.
Jó lenne, ha az a kutatás, amely még az előző kormányzati ciklusban elkezdődött és népesedéspolitikai címet vagy témakört viselte, folytatódna. Emlékeim szerint Szekeres Imre volt ennek a vezetője és azóta egy hangot nem hallunk erről dologról, pedig ez egy nemzet megmaradása szempontjából hihetetlenül fontos lenne, mert nagyon rémisztő adatokat hallottunk erről. Akkor én is mondok egy ilyen számot: 2050-re az ország lélekszáma a prognózisok szerint 7,5 millió lesz és ezen belül pedig a roma származású emberek lélekszáma meghaladja a 2 milliót. Na most, azért nem ártana ezekről az ügyekről is beszélni, amikor a nyugdíjak kapcsán felmerülnek különböző számok és adatok, mert kísérletét sem látjuk annak, hogy ezen a téren bármi pozitív elmozdulásra készülne a kormány. Amúgy pedig a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban szeretném még azt is megjegyezni, hogy a férfiak átlagéletkora lehet, hogy évente 1,5 hónappal nő, de mélyen alatta van az európai átlagnak, 65 év a férfiak átlagéletkora, ehhez képest 62 éves nyugdíjkorhatárt megállapítani, azért az eléggé ... - nem akarom azt mondani, hogy cinikus, de - meglehetősen elképesztő. A nők valamivel hosszabb életet élnek meg, de a nyugdíjkorhatár tekintetében, ha megnézünk egy átlagos magyar nőt, aki elmúlt 60 éves, mondjuk 62 éves és megnézünk egy ugyanilyen korú osztrák, német, francia nőt, akkor a látvány alapján a magyar nők javára sajnos legalább plusz 15 év mondható. Az életmódnak, a túlhajszoltságnak és sok mindennek tudható ez be. De az, hogy miközben a magánnyugdíj-pénztár is bevezetésre került - és erről például nem is hallottunk semmit, hogy a kötelező magánnyugdíj-pénztárba való befizetés az állami nyugdíjból mennyit vesz ki - és most ezt megfizettetni azzal a korosztállyal, aki eleve nem is választotta ezt a magánnyugdíj-pénztári befizetést, mert számára ez már nem volt kifizetődő, szóval ezzel a korosztállyal megfizettetni ezeket a negatív változtatásokat, ezzel nem tudunk egyetérteni. És azzal sem, hogy ilyen gyorsan kerül ez bevezetésre, mert egy sokkal hosszabban elnyújtott és egészen más megközelítésben történő változás sokkal előnyösebb lenne. Mert azért azt én nem nevezném reformnak, ami csak negatív irányban hoz változást egy egész korosztálynak, hiszen a 47 után születettekről van szó, és ez legalább 150 ezer ember évente. Miért ennek a korosztálynak kell viselnie ezeket a terheket anélkül, hogy a befizetett járulékai után bármit is kapna?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem felnyitva a vitát, két hozzászólásra volt még jelzés.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Csak Bernáth Ildikó képviselő asszony hozzászólása kapcsán merülhet fel, hogy hiszen ez nem az öregségi nyugdíj általános szabályainak megváltoztatásáról szól. Egy nemzedéket olyan értelemben, hogy mondjuk a szükséglet a rá irányadó nyugdíjkorhatárban az év kitolását jelentené, ez nem történik meg. A szabályozási szigorítás abban a körben történik, amikor valaki nem éri el a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt és elméletileg lehetősége van választani a rendszeres foglalkoztatás vagy a nyugdíj között. Tehát nem arról van szó, hogy valakinek el kell veszíteni a várományát vagy a munkajogviszonyát, ezért azt gondolom, hogy az öregségi nyugdíjnak bármennyire fáj, nem ez az igazi problémája. Hanem az az igazi problémája, hogy el fogja érni a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt egy olyan korosztály és valóban úgy gondolom, hogy tragikus következményei lesznek, aki sem a jogszerző idejét nem szerezte meg, hogy a teljes nyugdíjra jogosult legyen, se várománya nem lesz, mert a befizetései vagy a fizetései gyakorlatilag a minimálnyugdíjat teszik majd lehetővé. Ezt én egy igazi nagy gondnak tartom.
Tehát nem azt tartom nagy gondnak, hogy valaki választhat, hogy nyugdíjba megy-e vagy tovább dolgozik és kiegészítő keresetet szerez, ez lehet személyesen egy igazi dilemma, de a rendszer szempontjából és az emberek nagy többsége szempontjából nem ez lesz a baj. Ott van vidéken a mezőgazdaságból élőknek egy hatalmas tömege, akik vagy elvesztették a munkajogviszonyukat vagy olyan jogviszonyt folytatnak, amelyikben nem fizetnek járulékot vagy minimális járulékot fizetne, a feketegazdaságban dolgoznak vagy a szürkegazdaságnak egy olyan szeletében, amelyikben csak időszakosan és minimális mértékben keletkezett jogszerző idejük és várományuk, ezért azt mondom, hogy ez egy igazi nagy baj lesz.
Van még egy csoport, akikről most nem beszélünk, de muszáj beszélni. Ezek a szolgálati jogviszonyos munkavállalók, akik - lehet, hogy más képviselőknek más tapasztalataik vannak, de - életük teljében lévő emberek és szolgálati jogviszonyukból elérték a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárt, és igazából ez annak is válság, aki egyébként ebből a nyugdíjból még elvben meg tud élni, de már abban a korban vannak, amikor nehéz foglalkozást választani, átképezni magukat és igazából egy 50 éves férfi szinte hosszú ideig nem kell senkinek. Mármint a munkavállalás szempontjából természetesen. (Derültség.) Nem humor akart lenni, szeretném, ha egy picit se értenék félre, mert gondnak ez nagyon nagy gond, hogy velük is bizonyára foglalkozni kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Lászlót hallgatjuk meg.
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Amikor az alelnök asszony felvetette a népességfogyást, ez valóban régóta probléma, de azért most volt egy KSH-jelentés, ami szerint ez a fogyás tavaly lelassult, több gyerek született és kevesebben haltak meg. Tudom, hogy ez nem áttörés, de azért reméljük, hogy ez tendencia lesz.
Amit szintén felvetett az alelnök asszony, hogy az nem igazságos, hogy a jövő nyugdíjainak a terhét a most nyugdíjba menők fogják megfizetni, ez valóban nem igazságos, de azért örököltük ezt a rendszert, mert valamikor az alakult ki, hogy a most dolgozók fizetik ki a nyugdíjakat. Én azt hiszem, hogy azért az fontos volt, amikor 1997-ben elindult a nyugdíjreform és nem volt szerencsés utána azt akadályozni vagy áttenni egy másik mederbe. Pontosan mindenképpen a magánynyugdíj-pénztár az egyik kulcsa ennek a dolognak és én azt nagyon sajnálom, hogy akkor ebből a mederből elterelték ezt a dolgot. Köszönöm szépen.
NÉMETH ZSOLT (Vas megye) (Fidesz): Köszönöm a szót. Néhány gondolatot talán megérne az is, hogy nemcsak a nyugdíjba vonulni szándékozók oldaláról nézzük meg ezt a kérdést, mert most arról beszélünk, hogy ez egy választható lehetőség és ez a sokak számára tarthatatlan helyzet valahogy kialakult. Azért azt rögzítsük, hogy ezt maga az állam is garantálta, amikor költségvetési megszigorításokat úgy hajtottak végre minisztériumok, hogy megtakarítást tudtak elérni a saját ágazati költségvetésükben úgy, hogy a nyugdíj közelében lévő munkavállalóikat elhajtották nyugdíjba. Adott esetben másnap ugyanabban a székben, ugyanabban az állásban foglalkoztatták őket, ezzel valóban az ágazatnál egy megtakarítást lehetett elérni, pl. a Honvédelmi Minisztériumnál, zömében fegyveres testületeknél lehetetett elérni megtakarítást, csak ezt a problémát a nyugdíjbiztosítóra ráborítottuk. Azt mondom: ez hűtlen kezelés. Mindenki tudta azt, hogy ezzel a magyar államnak kárt okoz, mert ez a helyzet jó volt a munkavállalónak, de az államnak kárt okozott. És most azt nézzük, hogy milyen tarthatatlan helyzet van. Az elmúlt években így alakult ki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőtársaimnak köszönöm a kérdéseket és az azt követő konkrét és szakmai véleményeket is. Most dönteni fogunk, aki egyetért jelen jogszabály általános vitára való alkalmasságával, az kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem ért egyet vele? (Szavazás.) Nyolc nem. Ezzel a napirendi pontot tárgyalását lezártuk. Köszönöm a minisztérium kolléganőjének a segítséget.
A többségi előadó szerepét én vállalnám, a kisebbségi előadó pedig Bernáth Ildikó lesz. Köszönöm szépen.
A LIGA Szakszervezetek petíciója (A bizottság állásfoglalása)
Következik a 3. napirendi pontunk a LIGA Szakszervezetek petíciója. Nagy tisztelettel köszöntöm a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnökét, Gaskó István urat. Szeretném előzményként elmondani, hogy a bizottság a szakszervezet egy demonstrációját követően egy petíció eljuttatása nyomán került helyzetbe, mégpedig úgy, hogy a házelnök asszony, mint illetékes, a területtel foglalkozó parlamenti bizottságnak a jog- és hatáskörébe utalta ennek a petíciónak a megtárgyalását, a petícióhoz kapcsolódó szakmai véleménycserének a lefolytatását. Ennek részeként mi az elmúlt időszakban pontosan azért, hogy érdemi információink legyenek, a bizottság elnökeként egy levéllel fordultam Kiss Péter úrhoz, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezetőjéhez, dr. Lomnici Zoltán úrhoz, a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, dr. Petrétei Józsefhez, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium miniszteréhez és képviselőtársaim még az OMMF táblázatait is megismerhették. Illetve Lomnici úr jelezte, hogy illetékesség tekintetében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatala az, aki érdemi információt tud számunkra nyújtani. Ezeket az információkat megkaptuk. Ezeket a képviselőtársaim a bizottsági ülésre való felkészülés során megismerhették. Éppen ezért azt gondolom, hogy ennek az ismeretében azt szeretném kérni, hogy ma egy érdemi konzultációt folytassunk le, és azt fogom mondani, miután a petíciót a bizottság minden tagja természetesen kézhez kapta, ezért Gaskó úrnak azt fogom javasolni, hogy a konzultáció során kérjen szót, és természetesen én szót fogok önnek adni, hogy érdemi párbeszéd tudjon köztünk kialakulni.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e bárki a napirendhez hozzászólni, azzal kapcsolatban véleményt alkotni. (Nincs jelentkező.) Kezet nem látok, ezért megadom a szót Gaskó úrnak.
GASKÓ ISTVÁN, a LIGA Szakszervezetek elnöke: Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást, hogy végül is ez a petíció nem a papírkosárba került, hanem érdemi foglalkozás történik az üggyel.
Azt vélem, hogy szükség is van erre. Nyilvánvaló, hogy a képviselők az én ingerlő hozzászólásom után fognak reagálni, hiszen feltevésem szerint ez ma a legsúlyosabb társadalmi probléma, amivel most foglalkozunk. A munkavállalók kiszolgáltatottsága olyan mértékű ma, hogy csak pár számot kell említenem. Ma körülbelül egymillió munkavállaló van minimálbéren bejelentve. Ez a szám elég változékony, én ezt tekintem hitelesnek, ezt a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból tudom. 600 ezer ember körülbelül teljesen feketén, bejelentés nélkül van foglalkoztatva. Ez 1,6 millió munkavállaló, amely, hogy ha egy háromtagú családot számolok, a hatása majdnem a társadalom felét érinti. Tehát elég kevés olyan probléma van, ami ilyen kiterjedt az országban és nyilvánvaló, hogy azok a belpolitikai feszültségek, amelyek most tapasztalhatók, nem függetleníthetők ettől a ténytől, hogy gyakorlatilag éhbéren kell foglalkoztatni az embereket. Ebben a pillanatban sem elegendő a megélhetéshez és nyilván az államháztartási egyensúly helyreállításához még ebből való elvonásokra is szükség keletkezik - nyilván különféle megítélések szerint. Tehát egy nagyon kiterjedt, súlyos problémáról van szó.
Hogyha egy ilyen, a foglalkoztatás, tehát a társadalmi újratermelés területén ilyen súlyos a helyzet, azt gondolom, hogy akkor nincs más megoldás, minthogy ezt az egész törvényi szabályozást újra kell gondolni, hiszen, bár én most kaptam kézhez a különféle dokumentációkat, amiről az elnök úr volt szíves tájékoztatást adni, de a gyors átfutásom kapcsán lehet, hogy túl gyorsan, de azt látom, hogy bizony-bizony az adatok is alátámasztják ezt, amit mondok.
Hiszen az ellenőrző apparátus, az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelet munkájára, ha rátekintünk, azt kell megállapítani, hogy ha száz munkáltatóhoz a felügyelet ellenőrzés végzése céljából kiszáll, 93 esetben munkáltatási szabály megszegését kell, hogy regisztrálja, és 97 esetben a munkabiztonsági szabályok megszegését kell, hogy regisztrálja. Tudjuk nagyon jól, hogy ez nem egy reprezentatív minta, mert nagyon sok bejelentés érkezik a felügyelethez, amit a felügyelet korrektül az ellenőrzési körébe von, de akkor is elképesztő az, hogy ilyen körülmények között, amikor 1,6 millió ember a létminimum alatt él és dolgozik, kénytelen tevékenykedni, még az ilyen foglalkoztatási szabályokat is ilyen nagymértékben, nagy arányban megszegik a munkáltatók. Ez egy tarthatatlan helyzet és meggyőződésem szerint, láttam az igazságügyi és rendészeti miniszter úr válaszát, még ilyen körülmények között sem elfogadható az, hogy tavaly módosítottuk a szabályokat, szigorítottuk; valószínű, hogy nem eléggé. És ezt, meggyőződésem szerint be kell látni, bár nehéz bevallani azt, hogy az előző munkánk nem érte el a kellő hatást, de mégis, gyakorlatilag ez a helyzet nem változott. Hiszen a múlt évi jogszabály-változtatások azt mutatják az első harmadév adatai alapján, a másodikat még nem ismerem, hogy a helyzet súlyosabb, mint 2005-ben volt.
Tehát én azt remélem, hogy ez a segélykiáltás, amit ez a petíció megfogalmaz, el fog hallatszani mindenkihez és nyilván egy ilyen kiterjedtségű problémát jogszabályi környezettel kell megváltoztatni, illetve orvosolni a helyzetet.
Amit a petícióban megfogalmaztunk: úgy gondoljuk, hogy az ma is érvényes problémákat tartalmaz, hiszen a feketemunka visszaszorítására nem alkalmasak ezek a jogszabályi szigorítások sem. Csak egy példát egy nagy multinacionális cégről szeretnék önöknek mondani: minden héten feljelentjük a multinacionális céget valamilyen jogszabálysértés miatt és ugyanazt csinálja tovább. Egy 350 milliárdos árbevételű multinacionális céget, ami Magyarországon keletkezik, 10-20 millió forintos büntetésekkel nem lehet elrettenteni a törvényellenes eljárásoktól. Ez a tapasztalatunk és gyakorlatilag semmiféle készség nincs a munkaadóban ennek a megváltoztatására.
És hozzá kell tennem gyorsan, hogy ezek a nagy munkáltatók kerülnek elsősorban a látótérbe. A kis egyéni vállalkozások, a kis- és középvállalkozásoknál embertelen körülmények uralkodnak a munkahelyeken. A munkáltatók bejelentik, hogy amikor átléped az én küszöbömet, akkor nem a Magyar Köztársaság törvényei érvényesek, hanem az én törvényeim. Ez nyilvánvalóan első közelítésre nem azt jelenti, hogy a törvényekkel van baj, hanem a törvény alkalmazásával. De úgy gondolom, hogy ha megfelelő szankció lenne a törvények megszegésével szembe állítva, akkor sokkal nehezebb lenne egy ilyen bejelentést tenni a munkavállalónak a felvétel pillanatában.
Tehát nagyon jelentős szigorításokat kellene a munkavégzés területén, a munka világában a szabályozó törvények módosításakor elvégezni, hiszen nincs visszatartó hatása a jelenleg érvényes szabályoknak és nagyon nagy az érintettsége a munkavállalók alkalmazásával tapasztalható törvénytelenségeknek. És akkor még csak a mai problémákról beszéltem, még nem hoztam szóba azt a szociális bombát, ami ketyeg alattunk akkor, amikor ez az 1 millió 600 ezer ember valamilyen társadalombiztosítási szolgáltatást kíván majd igénybe venni akkor, amikor a potyautasok ki lesznek szűrve, amikor ezek a generációk nyugdíjba vonulnak, és a jelenlegi nyugdíjmódosítási trendben azt látjuk, hogy az újonnan megállapítandó nyugdíjak mértékét lejjebb kell venni, mert egyébként a bevételek nem fedezik a kiadásokat. Erről beszélgettek az előző napirend kapcsán, ha jól értettem vagy legalábbis volt, aki szóba hozta. Tehát abban az esetben, hogy ha a potyautasok kiszűrésre kerülnek, az a 600 ezer ember, aki ma nincs bejelentve és nem biztosított, kikerül az ellátási rendszerből, az egészségügyi ellátási rendszerből. A nyugdíjba menőknél ez a 600 ezer ember semmiféle biztosítási idővel nem rendelkezik erre a bejelentetlen időszakra és aki minimálbéren van bejelentve az pedig olyan minimális nyugdíjat fog kapni, ami szerintem szociális robbanáshoz fog vezetni. Ezeket a kérdéseket ma kell elrendezni, mert már tegnap el kellett volna, de ha holnapig várunk, elkerülhetetlen lesz a szociális robbanás pár év, esetleg egy évtized múlva.
Erre szólt a LIGA Szakszervezetek tiltakozása, úgy értékeltük, hogy a szociális párbeszéd során ezt nem sikerült elrendezni és ezért nyúltunk a tiltakozás azon eszközéhez, amelynek a végterméke egy petíció benyújtása volt. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy ennek a jövőbeni felelősségnek a birtokában szíveskedjen segíteni ennek a helyzetnek a megszüntetését.
Úgy ítélem meg, hogy a többi szakszervezeti konföderáció is hajlandó ebben együttműködni, csak legyen miben. És akkor a szakszervezeti tisztségviselők védelméről még egy szót sem szóltam, egyébként szándékosan, mert az ember pironkodva beszél erről a dologról, hiszen a szakszervezetek megítélése nem olyan, amilyennek kellene lennie, amiről természetesen a szakszervezetek is nagymértékben tehetnek. Mégis azt merészelem mondani, hogy a tisztségviselők védelme nagyon fontos akkor, amikor a most megkapott anyagba beleolvasva a munkaügyi miniszter úr első három pontjában leginkább a szakszervezetek felelősségét és feladatát emlegeti, tehát úgy ítéli meg a miniszter úr, hogy talán a szakszervezeteknek keményebben kellene fellépni a munkáltatókkal azért, hogy ez a törvénysértő helyzet megszűnjön.
Szeretném jelezni, hogy a LIGA szakszervezetek köréhez tartozó nagyvállalatoknál, a Suzukinál, a Péti Nitrogén Műtrágyagyárnál, a Philipsnél és még tudnék több céget mondani, azok a szakszervezeti tisztségviselők, akik fellépnek a munkavállalók törvénytelen foglalkoztatásával szemben, hipp-hopp az utcán találják magukat. Én nagyon sajnálom, hogy a Petrétei úr az írásának az utolsó mondatában azt mondja, hogy a szakszervezeti tisztségviselők elleni jogszabálysértéket nem tekinti érdemesnek büntetőjogi kategóriaként felvetni, ami azért szomorú, hiszen velük szemben általában az a gyakorlat, hogy a szakszervezeti tisztségviselőt kiteszik az utcára akkor is, ha mondvacsinált okot találnak rá. Mert azt mondják, hogy ha 2-3 évig nem leszel itt, sokkal könnyebb a dolgom, és remélem, hogy mire a Munkaügyi Bíróság visszahelyez, mert tudom, hogy vissza fog helyezni, mert jogellenesen járok el, akkorára nem lesz kinek visszajönnie. A bíróság ítéletét egyébként nem hajtják végre, például a Péti Nitrogén Műtrágyagyárban, a tisztségviselőket visszahelyezték és nem hajlandó a gyárkapun belül beengedni őket a cégvezetés. Tehát úgy gondolom, hogy igenis a munkavállalókat ért jogsérelem orvoslásával egyidejűleg a szakszervezeti tisztségviselők védelmét is erősíteni szükséges ahhoz, hogy a jogszabályok betartásának megkövetelése a munkahelyeken kellő kontroll mellett történhessen.
Akkor lesz igaza a miniszter úrnak abban a kérdésben, amikor a szakszervezetre hárítja a felelősséget, ha a szakszervezeti tisztségviselőket kellő törvényi védelem alá helyezzük. Kérem, hogy ezeket mérlegeljék, és a munkavállalók is a jövőbeni társadalmi béke érdekében a szükséges lépéseket tegyék meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Bernáth Ildikónak. De előtte szeretném megerősíteni azt a szándékunkat, hogy mi nem két oldalon, hanem egy oldalon ülünk, mármint ami a tekintetben jelenik meg, ami a magyar munkavállalók jogbiztonságának megerősítése. Eddig a foglalkoztatási bizottságon belül ebben a kérdésben oldalaktól függetlenül egyetértés mutatkozott, szerintem ez a következőkben is várhatóan így lesz. Éppen ezért, hogy megerősítsük az önök által felvetett kérdéseket és a petícióban rögzített gondolatokat, a bizottság azt tervezi, hogy egy állásfoglalással fogja ezeket a felvetéseket támogatni, amit én ismertetni fogok és ha a bizottság támogatását elnyeri, alelnök asszonnyal, illetve alelnök úrral egy végleges formát öntve, nyilvánosságra is fogjuk hozni, a parlamenti információs rendszeren keresztül elérhetővé tesszük. Tessék!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Köszöntöm Gaskó urat. Mindaz, amit elmondott, illetve azok a válaszok, amelyeket a különböző minisztériumok vezetőitől kaptunk, meglehetősen neuralgikus képet festenek fel, hiszen az, ami elhangzott, hogy egymillió ember dolgozik minimálbéren, illetve 600 ezer ember pedig feketén - és akkor még a szürke zónáról nem is beszéltünk - ezek valóban aggodalomra adnak okot. Ez egy nagyon súlyos probléma, mert ha megnézzük, hogy körülbelül 3.900.000 ezer ember dolgozik - kerek számot mondtam -, a közszférában 800 ezer ember, ez azt jelenti, hogy akkor a versenyszférában marad összesen 2.100.000 ember, aki adózik, plusz a 800 ezer, aki a közszférában dogozik. Ez pedig azt jelenti, hogy körülbelül 2.900.000 ezer ember adójából és járulékbefizetéseiből, plusz a vállalkozásokból működik úgy, ahogy az ország. Az persze egy nagy kérdés, hogy a jelenleginél is szigorúbb bírságok, ellenőrzések fogják megoldani ezt a helyzetet vagy pedig egy olyan adó- és járulékpolitika, ami kedvezőbb helyzetbe hozza a hazai kisvállalkozásokat. Mert azt hadd mondjam el, gondolom, hogy az elnök úrnak ez nem meglepetés, hogy a munkavállalók kétharmada a hazai kis- és középvállalkozásoknál dolgozik. Őket még ennél is szigorúbb bírságokkal sújtani, miközben egyébként valóban felháborító némely vállalkozásnak a hozzáállása, mind a munkavédelmi, mind az egyéb szabályok betartásához, de nagy kérdés az, hogy ezzel mit fog elérni a kormány. Mit fogunk elérni azzal, ha olyan helyzetbe kerülnek. Hiszen ön mondta, hogy egy multi megteheti azt, hogy fittyet hány az ellenőrzésekre, kacagva befizeti a kirótt bírságot és folytatja tovább azt, amiért elmarasztalták. Na most, ha ezt megteheti egy multi cég, működhet úgy, olyan munkavállaló-ellenesen, amire a saját hazájában még gondolni sem merne, mert ott olyan retorziók érnék, elsősorban mondjuk a szakszervezetek részéről, akkor mit várunk el az összes többitől.
Ezzel én csak annyit kívánok mondani, hogy az, hogy a helyzet súlyosabb, mint 2005-ben volt, ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy egyre nehezebb körülmények között kell valahogy megkapaszkodnia a piacon a vállalkozásoknak. Nem a multinacionális cégekre gondolok, akik különböző kedvezményeket élveznek azon túlmenően, hogy számukra ezek szerint nem kötelező a különböző előírások betartása sem. A kérdés az ezek után, hogy akkor vajon a munkavállalók érdekében differenciálni kell-e vajon a bírságot a tekintetben, hogy milyen nagyságrendű a cég vagy egyformán büntetünk mindenkit. Például ez is egy olyan kérdés, amire szeretnénk, ha az érdekképviseletek válaszolnának. Mert azért az nem lenne jó, ha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntetnénk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándornak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Azok a felvetések, amelyek a petícióban és a szóbeli kiegészítésben is elhangzottak, sok tekintetben meggyőződésem szerint is megállják a helyüket, bár szeretnék néhány mondatban kicsit más aspektusban is közeledni a dologhoz. Mert úgy komplex a kép, ha nemcsak egy irányban foglaljuk össze a dolgokat. Nem kétséges és nem elvitatható, hogy a munkavállalók törvényes érdekeinek a védelme milyen fontossággal bír. Az a legalapvetőbb fontosság - meggyőződésem szerint is -, nyilván ebbe beleértem a szakszervezeti képviselők érdekeinek a védelmét is, de számomra a legelső prioritási tényező az nyilván az, hogy ez a fajta érdekvédelem, már nem szakszervezeti, hanem a munkavállalói jogok érdekvédelmi kérdése, a legális foglalkoztatás irányába való tereléssel párosuljon. Gyakorlatilag azt hiszem és, ha szabad azt mondani, az eddigi élettapasztalatom azt mondatja velem, hogy csupán jogi intézkedésekkel ennek a kikényszerítését nem valószínű, hogy meg lehet tenni teljes körűen. Nyilván a jogszerű eljárás kikényszerítése irányába kell haladni, azt gondolom, hogy ez segíthet minket. Segíthet a törvényi intézkedéseken keresztül, segíthet azáltal, hogy a fekete- és a szürkefoglalkoztatás gyakorlatilag a Btk. kategóriájába tartozó, hiszen a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsaládnak minősül az, hogy ha valaki feketefoglalkoztatást hív életre. De még egyszer hangsúlyozom, meggyőződésem szerint csupán a jogi eszközök medrében való haladás teljes eredményességgel nem párosul, mert nem egyszer fordul elő az az eset, amikor nem a munkaadó, hanem a munkavállaló kerüli ki annak a lehetőségét, hogy legális foglalkoztatásban részesüljön.
Mondok egy apró, pici példát erre, amikor különféle segélyezési, ellátási formák igénybevételére válik jogosulttá, és nem akarja ezt a fajta formát elveszíteni. Önmaga kéri adott esetben a kvázi munkáltatójától, hogy ne váljék legális foglalkoztatottá. Itt vannak olyan ellenérdekeltségek, olyan keresztösszefüggések, amelyek együttes vizsgálatát érdemes megtenni.
A másik oldalról azt is szeretném hangsúlyozni, hogy meggyőződésem szerint a munkaadói körök, a gazdálkodó szervezetek messze többsége tisztességes, korrekt foglalkoztató. Hiszen ma Magyarországon közel négymillió ember foglalkoztatott és ez a négymillió ember valamilyen formában a legális foglalkoztatás alanyaként jelenik meg azzal a becsült 600 ezer fős fekete-, szürkefoglalkoztatói körrel szemben, akiről ma beszélünk. Az az arányok tekintetében 15-20 százalékpontos nagyságrendet vél felfedni, ami óriási, ami nagyon sok, ami megengedhetetlen nyilván, tehát nem azt mondom, hogy ezt tolerálni kell, dehogy, csak azt mondom, hogy a munkaadói köröknek, a gazdálkodó szervezeteknek messze-messze nagy része tisztes, korrekt foglalkoztatóként jelenik meg a munkaerőpiacon. És a kép így teljesebb, ha ezt a részét is hozzávesszük a dolognak.
A következő, amiről szeretnék beszélni, hogy ugyanúgy, ahogy a jogi szabályozás kérdésköréről szót ejtettem, a bírság kivetése tekintetében is szeretném azt hangsúlyozni, hogy egyutas megoldásokkal - megítélésem szerint - nem lehet teljes körű eredményt elérni. Ez alatt azt értem, hogy nyilván csak bírságtételek emelése nem biztos, hogy eredményességet jelent. A mostani szabályozás, amely még az előző kormány ciklusában született, pont arról szól, hogy egyrészt differenciált módszerek alkalmazására kerül sor a bírságtételek megállapításánál, mérlegelve azt, hogy egy vagy több jogsértésre került sor, mérlegelve azt, hogy egy munkavállalót vagy csoportosan, munkavállalók sokaságát érinti ez a történet és a bírságok kiszabását ehhez illesztetten teszi meg differenciáltan és fokozatosan. Azt hiszem, nemcsak az az útja a folyamatnak, hogy a bírságok mértékének a növelését tegyük meg, mert amikor ezt tettük egy évvel ezelőtt, akkor a parlament falai közt emlékszem, hogy milyen fajta ellenvélemények sokaságával kellett szembenézni adott esetben a nem kormánypárti képviselők részéről. De nem ez a baj igazából, hanem az, hogy meggyőződésem szerint a bírságtételek mellett még keresni kell azokat az eszközöket, amelyek a másik oldalról ösztönöznek.
Mondok néhány ilyet. Például azt, ami bevezetésre került, hogy akkor, ha valaki munkaügyi vonatkozású szabálysértéseket követ el, és ezek olyan típusúak, amelyek mondjuk a feketefoglalkoztatás irányába megmutatkozóak, akkor pénzügyileg ne legyenek ösztönözve, vagyis éppen hogy fordítottan, kizáratódjanak bizonyos lehetőségek köréből. Ne juthassanak a közbeszerzés kapcsán ajánlattételi lehetőséghez. Ne juthassanak állami támogatásokhoz. Azt gondolom, ez a fajta szabályozási forma is segíti annak a folyamatát, hogy mindenki, aki mérlegelni akarja a folyamatokat, Btk.-forráshozzájutás, bírságkiszabás, sok minden egyéb más tekintetében, az elgondolkodjon rajta, hogy érdemes-e a legális vagy az illegális foglalkoztatás közül választani. Tehát összetett ez a dolog, ezzel csak ezt szerettem volna jelezni, és teljes egyetértésemet kifejezni a tekintetben, hogy minden lehetséges eszközt meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy a fekete-, szürkefoglalkoztatás minimalizálását - nem merem azt mondani, hogy felszámolását, nem - megtegyük és elérjük. Nyilván azért, hogy a társadalmi újraelosztás tekintetében is egyre kevesebben legyenek azok, akiknek egyre többet kell a közöshöz hozzátenni, illetve egyre többen legyenek azok, akiknek egyre kevesebbet kell a közöshöz hozzátenni annak érdekében, hogy egy viselhetőbb, jobb élet alakuljon ki mind a munkaadók, mind a munkavállalók szemszögéből.
Az utolsó gondolatom pedig az, ami a számokhoz kapcsolódik. A számokat mindig sokféleképpen lehet értelmezni. Akkor, amikor 2005-höz képesti viszonyításokat teszünk a mostani egyharmados esztendő időarányos részét érintően, akkor van, aki kudarcról, van aki meg eredményről beszél. Mert én azt mondom, csakhogy megfordítsam, a palettának a másik oldalát mutassam meg, azt mondom, hogy az elmúlt esztendőkben a munkabiztonsági felügyelet vonatkozásában pénzt, embert, lehetőséget, jogszabályi keretek sokaságát nyitottuk meg annak érdekében, hogy a meglévő világot mind jobban és jobban megismerjük. Azért, hogy feltárjuk az aktuális, megmutatkozó helyzetet és ha ebben az aktuális, megmutatkozó helyzetben az a kép tárulkozik elénk, amely jobb hatékonysági fokkal megmutatja azt, hogy mi van, akkor ez nem biztos, hogy a helyzet rosszabbodását jelenti. Ez pont azt jelenti, hogy az eszközök, a forrás révén, az élő munkaerő révén, ami ezen szervezetek kötelékei között megjelenik, egyre inkább a valós helyzettel való szembesülés lehetőségét adja meg a számunkra, és ez abból a szempontból mindenképpen jó, hogy tisztábban látjuk a lépéseknek a szükségszerűségét, meg azt is, hogy milyen irányba mozdulhatunk el. Nem azt mondom, hogy ez a gondolat, amit most kimondtam, ez az, ami egyedül és önállóan megállja a helyét, de azt mondom mindenképpen, hogy hitem, meggyőződésem szerint az elmúlt esztendők e vonatkozású intézkedései egyre jobban segítenek minket ahhoz, hogy a valós tényhelyzet feltárásával szembesüljünk és egyre inkább megadják a lehetőségét annak, hogy a tényhelyzet ismeretében a szükségszerű, nemcsak szankcionálással, hanem másfajta, akár pozitív diszkriminációkon keresztüli intézkedések sokaságával adja meg a lehetőséget az elmozdulásra. Ezekkel szeretném még egyszer megerősíteni azt, amiről beszélünk, hogy igenis a legális foglalkoztatás az elsődleges fontosságú kérdés, amely homloktérben kell, hogy legyen, mert ez adja meg a lehetőséget arra, hogy a mai szorított helyzetben egy picit előbbre lehessen lépni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wittner Mária képviselő asszonynak adok szót.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Hallgatva itt a szakszervezeti vezető okfejtését, tökéletesen igazat adok, ugyanis éppen tegnap a Hír TV-ben volt egy ilyen eset és elgondolkodtam azon, hogy hogy történhet meg egy jogállamban az, hogy a vállalkozó egy búcsúlevelet hagy hátra a dolgozóinak, aztán megszűnik az egész cég. És ott maradnak az emberek teljesen reménytelen helyzetben. Itt valami nagy baj van ebben az országban. Hogy működhetnek következmények nélkül ezek a cégek? Ennyi lenne a kérdésem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária!
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Már az előző napirend kapcsán is érintettük a feketefoglalkoztatást, a be nem jelentett munkavállalókat. Én két aspektusból szeretném ezt továbbvinni. Az egyik, amelyet Gaskó úris érintett, hogy a feketén, be nem jelentett módon foglalkoztatottak igazából egy rendkívül nagy csapdahelyzetben vannak. Az ő helyzetük több szempontból komoly aggodalomra ad okot. Nemcsak azért, mert a be nem jelentettség miatt sem jogszerű idejük, sem várományuk nem lesz nyugdíjas éveikre és nemcsak azért, mert az egészségbiztosítási járulékuk meg nem fizetése miatt az egészségügyi ellátásuk is veszélyben forog, hanem amiatt, hogy ezeknél a munkáltatóknál általában a munkavégzés biztonságos feltételeiről még csak álmodni sem lehet. Ebből az következik, hogy az ő kiszolgáltatottságuk többszörös, mert az alapvető munkavédelmi feltételek sem adottak és ha bármilyen probléma történik velük, akkor a munkáltatóik - és képviselői munkám során ezzel többször találkoztam - abban a pillanatban már el is ejtik őket, mint a forró krumplit. Már nem ismerik, csak véletlenül járt a telephelyen, nem is végzett munkát, és azt gondolom, hogy ezt valahogy még mindig nem tudtuk eléggé súlyán kezelni. És bizonyára vitába is fognak velem szállni, de azt tudom mondani, hogy ez nemcsak a törvények és a hatalom kérdése, hanem ez egyfajta öntudat kérdése is, egyfajta nem hagyom magam a végletekig kérdése is. És itt bár Gaskó úr azt mondta, hogy kicsit nehezményezte, hogy a miniszter úr a szakszervezetek aktivitását is hiányolja ez ügyben, de azt tudom mondani, hogy itt a szervezett munkavállalásról még csak hallani sem lehet. És bár bizonyára sok rossz szót lehet mondani a nagyvállalatokról, mégis a kisvállalkozások vagy a kisfoglalkoztatók és a nagyok között van nemcsak mennyiségi, minőségi különbség is. Hogy számon kérhetők és megfogalmazhatók a munkabiztonsági feltételek. És bár a bírság mértéke olyan, amilyen és az ellenőrizhetőségük is olyan, amilyen, de legalább léteznek, szemben a szektor másik részével.
Van még ebben a kérdésben az illegális foglalkoztatáson túl egy még rettenetesebben elhanyagolt munkavállalói réteg, ezek a migránsok, illegális migránsok. Ebben is próbáltunk néhányszor előrenyomulni, de azt tudom mondani, hogy furcsa módon a foglalkoztatottak és a foglalkoztatók közös ellenállásán bukik meg néha az intézkedés. Dél-Magyarország szezonális munkavállalói között illegális migránsok vannak, akiket a munkavédelmi felügyelőségek megpróbálnak utolérni, lehet, hogy nem mindig ízléses eszközökkel, de ettől még nem lenne szabad engedni, hogy létezzen ez a fajta munkavállalás, de inkább azt tudnám mondani, hogy ez rabszolgatartásnak nevezhető leginkább.
A munkavédelem-munkabiztonság kérdésében szeretném elmondani, hogy jó sok tanácskozáson voltam jelen a munkabalesetek megelőzése és a biztonságos munkavégzés feltételeinek a kialakítása érdekében, és azt tudom mondani, hogy itt nagyon gyakran a partnerség hiányzik. Létező jogszabályok vannak, amelyeknek a kijátszásában vagy a megkerülésében nagyon gyakran összekacsint munkáltató és munkavállaló, mert megnöveli a termelési költségeket és ezeket úgy gondolják, hogy el lehet tőle tekinteni. Úgy gondolom, ha előre akarunk ebben az ügyben lépni, ezeket a szempontokat sem szabad a jövőben figyelmen kívül hagyni. Egyébként úgy gondolom, hogy az alelnök úr álláspontjához csatlakoztam a kiegészítésemmel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Először Németh Zsoltnak adok szót.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Gaskó elnök úr gondolataihoz kívánok csatlakozni, mégpedig a szürke-, feketegazdaság témakörében, egy kicsit ebbe a körbe bevonva egy újabb kört, amelynél szintén megvizsgálandó lenne, hogy vajon a törvényalkotói szándék érvényesült-e. Nevezetesen az alkalmi munkavállalói könyvvel dolgozók köre. Mikor ezt a jogszabályt megalkottuk, akkor szerintem az országgyűlési képviselők a bejárónőkre, a mezőgazdasági idénymunkára, esetleg az úszómesterre gondoltak. Ennek a körnek a szabályozására, és úgy vélem, hogy időszerű lenne megvizsgálni azt, hogy vajon erre terjedt-e ki ez a szabályozás. Hogy a szürke-, és feketegazdaságnak ezt a részét jól kezelte, az szerintem borítékolható. Adott egy olyan lehetőséget, amely legálissá teszi ezt, viszonylag könnyen kezelhetővé. Ugyanakkor a munkavállalói bizonytalanságnak újabb kapukat és ajtókat nyitott, ugyanis arra szerintem kevesen gondoltunk, hogy alkalmi munkavállalói könyvvel amúgy rendesen, tömegszerűen elektronikai üzemekben fognak dolgozni emberek olyan munkakörökben, ahol rendesen amúgy, határozatlan idejű munkaviszonyokkal kellene dolgozni és azt látom, hogy így a próbaidővel való visszaélés mellé a munkáltató kapott megint egy kiváló lehetőséget a füttyszóra működtetett munkavállalókkal, cseléddé lefokozott munkavállalókkal való élésre, és úgy gondolom, hogy ennek gátat kellene vetni mindenképpen.
A másik az, hogy ne csak a multinacionális cégekről beszéljünk. Mi országgyűlési képviselők az állami cégekről is beszéljünk. Mert hogyha az orvosok ügyeleti bérének rendezését említem vagy most a pedagógusoknak némileg törvényben szabályozott ingyenmunkájára gondolok, akkor van egy újabb terület, például a Magyar Közútkezelő Kht. téli felkészülésben már olyan munkaszerződésekkel kínálja meg a dolgozókat, amely az eddigi pozíciókat rettenetes módon rontja, gyakorlatilag fizetetlen ügyeletre kényszerítik őket némi jutalom reményében, de mindenképpen egy rendezetlen álláshelyzetet idézve elő, és kétségem sincs afelől, hogy ezt a dolgozók el fogják fogadni. Akkor, mikor reform reform hátán van, akkor bizony nem teszik meg azt a dolgozók, hogy néhány keresetlen szót mondjanak a szakszervezetre. Hallom, hogy ki fognak lépni, én meg azt mondom, hogy még erőteljesebb fellépésre lenne ez esetben szükség és nem feltétlen a szakszervezettől való elfordulásra. Tehát összegezve: először a saját házunk táján is nézzük meg, hogy vajon betartjuk-e a szabályokat és miféle kiszolgáltatottságot zúdítunk az állami alkalmazottakra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most kormányoldalon Kiss Ferencnek adom meg a szót.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Azt hiszem, hogy három szereplője van ennek a piacnak, a munkavállaló, a munkáltató és az állam. Most arról beszélünk, ami a petícióban is szerepel, hogy az állam mit tett. Úgy gondolom, a törvények módosításával, illetve az ellenőrzések fokozásával megtette a kezdő lépéseket.
A másik a munkáltatók-munkaadók felelőssége. Úgy gondolom, hogy ebben az állami cégek is benne vannak és nagyon jól mondta Németh Zsolt képviselőtársam, hogy azért nem arányosan van itt a kis- és középvállalkozások állami támogatása, meg a járulékfizetési kötelezettsége és a felelőssége a foglalkoztatás fölött. Mert azért nagyon sok állami és önkormányzati beruházásban is feketén foglalkoztatnak embereket. És az biztos, hogy nem az a probléma, hogy az állam nem fizeti meg azt a munkát, csak valószínűleg ennek a vállalkozásnak így éri meg jobban.
A harmadik a munkavállalók felelőssége és a szakszervezetek felelőssége. Úgy gondolom, hogy jelenleg a munkavállalók egy része is szívesebben bevállalja ezt a fekete foglalkozást és ebben a szakszervezeteknek a hatékonyabb fejlődését hiányolom. Amikor egy munkahelyen már nem egy szakszervezet, hanem három szakszervezet egymással is verseng, akkor egymást oltják ki ebben az érdekképviseletben. Ezért én azzal egyetértek, hogy mindenképpen folytatni kell a szociális párbeszédet, méghozzá különböző ágazati szinten. Tehát a legmagasabb szinten az érdekegyeztető tanácsoknál az ágazati szintű, középszintű szociális párbeszéd fórumait meg kell teremteni és a harmadik pedig, hogy a munkaerő szintjén az érdekegyeztetésnél el kell érnünk, hogy az adott szakszervezet szervezettsége reprezentálja akár a vállalkozásnál, akár ágazati szinten a szakmában lévő munkavállalók érdekeit és közösen lépjenek fel ezekkel, akár a színlelt szerződésekkel, a minimálbéren való foglalkoztatással vagy a feketefoglalkoztatással szemben. Tehát én azt mondom, hogy erősíteni kell az ágazati szintű párbeszédet, a szociális párbeszédet, ehhez ez a kormány a szükséges törvényi módosításokat be fogja nyújtani. A mostani petícióval kapcsolatban pedig azzal értek egyet, hogy fogalmazzunk meg egy olyan állásfoglalást, hiszen itt nincs különbség jobb- és baloldal között, ami a feketefoglalkoztatás mérséklésére szólít és azt az erkölcsi támogatást adjuk meg a szakszervezeteknek, amiben szeretnének fellépni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselő úr.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Én úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb probléma az, hogy a szakszervezeti lefedettség gyengül az egész Európában. Nem magyar sajátosság, nálunk, ha jól tudom, 27 százalékban még van, de Franciaországban már csak 17 százalék. A globalizáció ebbe az irányba tart. Az érdekegyeztető tárgyalásokon nem mindegy, hogy az állam hogy áll a szakszervezetek mellé. Ha az állam a törvénykezésével olyan helyzetet idéz elő, amilyen helyzetbe például Pétfürdőn a szakszervezeti vezetők kiálltak a dolgozók mellett és utána ki is lehetett rúgni őket és meg lehet csinálni ezt, vagy meg lehet csinálni a Malévnél, hogy a szakszervezeti vezetőnek nem kell bejönnie és már két éve nem kell bejönnie, ha az államnak az az érdeke, hogy ne legyenek feszültségek a választópolgároknál, és erre a problémára az ellenőrzések gyakorításával akarunk felelni, az ugyanúgy nem fog működni vagy legalábbis nem olyan hatékonyan, mint ahogy a záróvonalon vagy a piros lámpánál sem lehet mindenhol ott a rendőr. Ugyanúgy a cégeknél sem lehet ott egy ellenőr mindenhol, de ha van szakszervezet, az tudja védeni és ismeri is a helybeli problémákat. Alapvetően csak ő ismeri, mert egy ellenőr csak azt tudja, amilyen információt kap, ha elmegy egy ilyen céghez. Tehát nekem az a véleményem, hogy az államnak a szakszervezeteket kellene támogatni, tehát egy olyan magatartást kellene elfogadni, hogy a szakszervezeti lefedettség nőjön Magyarországon. Köszönöm szépen.
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Németh Zsolt felvetésével abszolút egyetértek, hogy az állam a saját intézményeiben igenis kényszerítse ki a hatályos jogszabályok betartását, így a munkavállalókat védő jogszabályokat is. Én azt hiszem, hogy ha ilyen konkrét eset van, a szakminiszternek ezt mindenképpen jelezni kell és ő el fog járni ebben az ügyben.
Ami a petíciót illeti, azt gondolom, hogy azon felül, hogy a problémákat felveti a szakszervezet is, általános javaslatokat tesz, azt gondolom, hogy az olyan mondatoknál, hogy szülessenek olyan jogszabályok, amelyek elrettentik a munkáltatót a feketemunka alkalmazásától. Itt fontos lenne az is, hogy konkrét javaslatokat fogalmazzanak meg, hiszen ezzel mindannyian egyetértünk. Ezen belül önöknek milyen konkrét javaslatuk van, akár szövegszerű szinten? Alelnök asszonynak volt egy olyan javaslata, hogy megfelelő adó- és járulékpolitikával, de azért ennél konkrétabb megoldásra volna szükség. Nem tudom, hogy ez mit takar... (Bernáth Ildikó: Kifejtsem?) Ha az adócsökkentés, akkor (Bernáth Ildikó: Ami a foglalkoztatottságot növeli, röviden.)
ELNÖK: Most Gaskó úr valószínűleg örülne neki, ha ezt a vitát itt most lefolytatnánk ebben a kérdésben, de ha megengedi, megkíméljük tőle. Hozzáteszem, hogy azért a kormánynak ezen a téren a Száz lépés program keretében nagyon komoly intézkedései voltak, ami a foglalkoztatásbővítésre irányult. Majd meg kell vizsgálni, hogy annak egyébként a piaci hozadéka mennyiben és milyen módon jelent meg, de nem szeretnék ebbe az irányba elmenni, hiszen a petíció kapcsán más kérdésekben haladunk. Nagy István képviselő úré a szó.
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Én csak egyetlen egy dologra reflektálnék, mégpedig arra, hogy Petrétei miniszter úr, ha jól értettem, visszadobta a labdát a szakszervezetekhez azzal, hogy a szakszervezeteknek lenne még tennivalója ezen a területen. Nos, hát én úgy gondolom, hogy a problémák gyökere, hogy az érdekképviseletek rendkívül meggyengültek és azzal folytatnám, ahol Kontur Pál abbahagyta, hogy az államnak nemcsak a törvényalkotásban van teendője, hogy a szakszervezeteket vagy a szakszervezeti tisztségviselőket valamilyen formában erősítse, hanem abban is, hogy az állam, a kormány vegye komolyan az érdekképviseleti szerveket. Mert úgy gondolom, hogy a multinacionális cégek, amelyek Európában vagy az Egyesült Államokban két dologtól rettegnek, az egyik a szakszervezetek, a másik az önkormányzatok, zárójelbe téve az államot. Ezek a multinacionális cégek úgy viszonyulnak a szakszervezetekhez, ahogy egyébként az állam viszonyul hozzájuk. Mert abban az esetben, ha például egy érdekképviseleti szerv, például az egészségügyi kamara vagy a gyógyszerész kamara egyértelműen érdeket képvisel, és utána egyébként az állam lépése az, hogy mondjuk megszüntetni a kötelező kamarai tagságot, az igen rossz üzenet a szakszervezetek irányába is. Tehát én úgy gondolom, hogy most el fogunk fogadni egy állásfoglalást, amellyel vélhetően mindannyian egyet fogunk érteni, de addig, amíg az érdekvédelmi szerveket nem veszi komolyan az állam, addig úgy gondolom, hogy ezek a problémák vissza fognak köszönni. Köszönöm.
ELNÖK: Igen. Vojnik képviselő asszony egy megjegyzés erejéig.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Én csak a tisztelt képviselő úrnak szeretném mondani, hogy a szakszervezetek és a kamara viszonya alkalmasint együttesen érdekképviselet, más alkalmanként pedig kifejezett érdekellentét. A képviselő úr szíves figyelmébe ajánlom, hogy a szakdolgozói kamara megszüntetését először az EDDSZ kezdeményezte. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czomba úr.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a feketefoglalkoztatás visszaszorítására akkor van igazán esélyünk, ha sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem érdeme feketén dolgozni, illetve foglalkoztatni. A jelenlegi jogszabályok - én úgy gondolom - pontosan ezek ellen hatnak. Én elsősorban nem a drákói szigor mellett, illetve a munkaügyi felügyelőség még szigorúbb intézkedései mellett kardoskodom. Ezt fontosnak tartom akkor, ha egyébként a munkaerőpiacon normális szabályok szerint működik a foglalkoztatás. Jelen pillanatban ez nagyon sok esetben nem így van. Azokkal a jogszabályokkal, törvénymódosításokkal, amelyek mostanában kerültek a parlament elé, gondolok itt a minimálbér kétszerese után fizetendő járulékteherre és plusz adóterhekre, én úgy gondolom, hogy ezek mind-mind a feketegazdaság élénkítésére fognak hatni. Tudniillik mi a helyzet? Akit mi most tisztességtelen munkáltatónak gondolunk, az a tisztességes munkáltató, aki eddig mondjuk 140 embert foglalkoztatott, a saját területemben tudom, most elengedett 24 embert, nyilván azt a 24-et akiről úgy gondolta, hogy esetleg tudja nélkülözni, mert olyan a piaci helyzet, hogy egyszerűen nem tudja fenntartani ezt a létszámot, egyébként pedig esetleg minimálbérre fogja visszajelenteni, mert számára ez a megoldás. Akkor kérdezem, hogy ez a munkáltató most már tisztességtelen. Mi hoztuk abba a helyzetbe, hogy meglépje ezt a kényszerintézkedést.
Ami vita pedig folyik köztünk, hogy adócsökkentés vagy adóemelés, erre hadd mondjak egy konkrét példát. Ugye az alkalmi munkavállalói kiskönyv példája az előbb feljött. Ez az utóbbi egy-két esztendőnek a pozitív hozadéka, bár tény és való, hogy nagyon sok határozott idejű munkaviszony csúszott át egyébként alkalmi munkavállalásba. De mi a helyzet? Addig, amíg 1800 forintot fizetett ki valaki naponta a foglalkoztatásra, és 1200 forint közteherjegyet kellett beragasztani, addig a munkaügyi kirendeltségnek hiába adták ki az ukászt, hogy az alkalmi munkavállalást növelje. Hogyan növelje, hogy ha 1200 forintot kell befizetni? Abban a pillanatban, amikor a jogszabály pozitív irányba fordult és 200 forintot és 500 forintot kellett befizetni, abban a pillanatban megugrott és ugrik folyamatosan az alkalmi kiskönyvvel való foglalkoztatás. Néhány százmillióról, ha jól emlékszem, 1,4 milliárd forintra rúgott a tavalyi évi bevétel, a közteherjegyből adódó bevétel. Hát íme, itt egy példa arra, hogy hogyan lehet a bevételeket növelni úgy, hogy egyébként meg a járulékterheket csökkentjük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most adnám meg az egyperces reagálást Kontur Pál képviselő úrnak.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Szóval az előbb még mondhattam volna, konkrét példáink vannak, hogy szakszervezet akart alakulni, és mivel a pétfürdői példa is igazolta, nem lett vezetője. Nem tudott megalakulni, mert nem vállalta senki, mert fél, hogy kirúgják a munkahelyről. De a kiskönyvvel való foglalkoztatáshoz: a Flexronix cégnél, Nyíregyházáról kirúgtak idén 850 embert. És ezek átmentek ebbe a foglalkoztatási formába és ezeket ilyen havi szerződésekkel szerződtetik és az már nem is jelenik meg, mint munkanélküliség. Tehát őket el lehet bocsátani csak úgy, nincs se próbaidő, semmi. Tehát ez a lényeg: a szakszervezet irányába az állam milyen gesztusokat tesz, ahogy értékeli az állam a szakszervezeteket, már akik tesznek a munkavállalókért, úgy fogják értékelni a munkaadók is a szakszervezeteket. Ha az állam nem úgy viselkedik velük szemben, akkor ugyanúgy nem veszik komoly tárgyalópartnernek és ugyanúgy vissza fognak élni a jogaikkal. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik a képviselő urak és hölgyek, most úgy látom, hogy van egy lélektani pillanat, hogy a beszélgetésben elérkezhetünk oda, hogy Gaskó úrnak megadom a válaszlehetőséget. Azt követően pedig lezárnám és javaslatot tennék arra, hogy a bizottság milyen módon fejezze ki az álláspontját ebben a kérdésben. Elnök úr, öné a szó.
Gaskó István reagálása a hozzászólásokra
GASKÓ ISTVÁN, a LIGA Szakszervezetek elnöke: Köszönöm szépen elnök úr. Látható az, hogy gyakorlatilag szinte valamennyi képviselőt a bizottságban foglalkoztatja ez az ügy, ami nagyon fontos nekünk munkavállalóknak. Az is kiviláglik a hozzászólásokból, hogy van, aki a járulékbefizetők körének szélesítését szeretné megoldásként, a szigorítást annyira nem hallottam senki hozzászólásából sem, mégis azt gondolom, hogy itt kellene gyorsan becsatolni, hogy körülbelül négy éve beszélünk arról, hogy az 1992-ben megalkotott munka törvénykönyvét egy átfogó felülvizsgálattal a mai viszonyokra át kellene írni. Nyilvánvaló, hogy ennek a késedelme, elodázása elég súlyos problémát jelent. Legutóbb a munkaügyi kormányzat vezetőjével abban állapodtunk meg, hogy erre 2007 folyamán kerül sor és 2008. január 1-jei életbeléptetéssel lehet ezt a problémát kezelni, amiről úgy látom, hogy megint irreális határidő, hiszen még el sem kezdődött valójában az érdemi egyeztetés ebben a kérdésben. És nyilvánvaló az is, hogy egy 2006-ra vagy 2010-re átírt munka törvénykönyvnek kellene tartalmaznia olyan elemeket is, amelyek a vállalkozások számára kedvezőek és nyilván olyanokat, amelyek a munkavállalókat erősítik meg ebben a tevékenységükben, ebben a pozíciójukban.
Az elodázás egyik, számomra kitapintható eleme az, hogy a kormányzat azt mondja időnként, hogy nem biztos, hogy a munka törvénykönyv liberalizációja olyan nagyon fontos lenne a munkavállalók számára, amivel én egyetértek természetesen, és ezzel próbálnak minket egy picit megbékíteni a jelenlegi helyzettel, hogy a dolgot görgetjük magunk előtt. De én mégis azt mondom ennek ellenére, hogy természetesen az átírás nem egy általános liberalizációt kell, hogy jelentsen, hanem minden oldal az összeegyeztethető igényeit, illetve az állam, a kormány elképzeléseit kell tartalmaznia egy ilyen átfogó felülvizsgálatnak és egy új munka törvénykönyvének.
Szerintem a probléma egyik oka ez lehet. A másik kérdés, önök közül is sokan felvetették: a szakszervezetek helyzetének meggyengülése. Én úgy látom, hogy megerősödik a szakszervezetek helyzete, mert én 15 évvel ezelőtt nem láttam szakszervezetet, most meg már vannak néhányan. Csak ez egy szerves fejlődés és természetesen ez nagyon nehezen áll össze, különösen egy ilyen, rendszerváltó, piacgazdasággá alakuló szervezetben, mint a magyar gazdaság. Nyilván ezek nagyon nehéz helyzetet állítanak elő és gyakorlatilag azok közül a konkrét javaslatok közül, amik itt elhangzottak, nagyon sok megszívlelendő, számomra is, mint szakszervezeti tisztségviselőnek, de például az önök ellenőrzése alatt tartott kormánynak is nyilván vannak ebben lehetőségei még. Mert a Suzukit egyáltalán nem hozza zavarba az, amikor nem áll szóba a szakszervezettel, mikor azt látja a televízióban, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban időnként formális egyeztetés folyik, időnként egy-egy pici megállapodást másnap a kormány felülír, és gyakorlatilag középszinten alig-alig vannak érdekegyeztető fórumok. Tehát egy ilyen gyenge érdekegyeztetési struktúrában nem érzi magát senki beszorítva a törvényesség keretei közé, és nyilván ez ad felmentést a munkáltatók jelentős részének. Egyébként egyetértve azzal, hogy nagyon sok tisztességes munkáltató dolgozik Magyarországon a gazdaságban, de mégis nagyon soknak arra, hogy átlépje és túllépje a törvényes kereteket. A technika, hogy mi volna jó ahhoz, hogy a feketegazdaság visszaszorítható legyen, a törvénysértéseket nyilván nem lehet megszüntetni, ezeket minimalizálni lehet, ez egy reális célkitűzés még a mi megítélésünk szerint is. Pedig mi megszüntetni szeretnénk. Az a módszer, hogy a törvény szigorát kellene erősíteni vagy a jogszabályi környezetet kellene olyanná tenni, ahol az adó- és járulékfizetési készség emelkedne, ez szerintem egy ésszerű kombináció eredménye lehet. Nyilvánvaló, hogy valamilyen módon ezt az adó- és járulékterhelés csökkenteni kell, másrészt meggyőződésem szerint nem az ellenőrzések gyakoriságát, hanem a szankciókat kell növelni, hogy sokkal nagyobb legyen a kockázata egy törvénysértést elkövetni és lebukni, mint jelen pillanatban. Mert ma, és nyilván differenciáltan a vállalkozások méretéhez gondoljuk mi is a büntetés mértékét, mert egy Suzuki, amelyik 350 milliárd forintos árbevételt könyvel el egy évben, annak százmillió forint, de még attól több is benne van a menedzsment titkos üzleti tervében, hogy kifizeti munkaügyi bírságként és büntetésként. És egy ilyen üzleti tervben teljes szabad keze van a menedzsmentnek a munkáltatás területén - én úgy gondolom. Természetesen azt a két főt foglalkoztató kis kft.-t vagy bt.-t nem ugyanúgy kell megbüntetni, mint egy ekkorát.
Az alelnök asszony egy konkrét kérdést is megfogalmazott a hozzászólásában. Hogy differenciálva legyenek-e a szankciók. Igenis differenciálva. Gyakorlatilag ez a válasz. Nem akarok mindenkire reagálni, mert erre egyrészt idő sincs, másrészt nem is szükséges. Én azt látom, hogy egyetértés van a bizottságban abban a kérdésben, hogy a szürke-, illetve számomra az is feketegazdaságnak a munkavállalókra, a munka világára vonatkozó tételeit, illetve mértékét jelentős mértékben vissza kell szorítani, és ez számomra mindenképpen pozitív dolog, csak azért azt mégis szakszervezetektől kodifikációs elvárni, hogy törvényi javaslatokat tegyünk, egy picit túlzás. Nem azért, mintha lehetetlen lenne, csak az erejükhöz mérten erre nem igazán képesek, de például ebben a pillanatban úgy tudom, hogy hatvan pont javaslata van a munkavállalói oldalnak a munka törvénykönyv következő januárra - ami szerintem elúszott - szóló kiscsomagos módosítására. De remélem, hogy pár hónappal később mégis csak realizálható lesz.
Köszönöm a pozitív hozzászólásaikat és jó hírüket keltem ebben az egész ügyben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. És még nem is hallotta az állásfoglalás-tervezetünket. Miután a teremben van a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselője, azt gondolom, hogy egy rövid hozzászólásra megadnám neki a szót.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Úgy érzem, hogy röviden reflektálnom kell az elhangzottakra, megköszönve Gaskó úrnak is, hogy a jelenlegi, a munka világában meglévő helyzetet ecsetelte a szakszervezet oldaláról, ami nagyon fontos, hiszen a munkavállalók helyzetét valóban ők látják a valóságban.
Ismétlésekbe bocsátkozni nem szeretnék, de hangsúlyozni kívánom azt, ami részben már elhangzott. Ez a játék három szereplős. Egyrészt az egyik tényezője valóban az állam, akinek nagyon fontos szerepe van, de ez a szerep kizárólag a jogszabályi környezet meghatározására szolgálhat. A másik a munkáltatói jogkövetés, amit nagyban befolyásol, hogy egy társadalom morálisan mennyire fertőzött és mennyire hajlandóak a jogalanyok jogkövetésre vagy mennyire nem. Önmagában ezt egy bírság mértékének az emelése, duplázása, triplázása nem feltétlenül fogja befolyásolni. A harmadik és nagyon lényeges pont a munkavállalói és a kollektív munkavállalói jogérvényesítés, a jogaim ismerete, azoknak megismerése és felvállalása, hogy azokat érvényesítem és kiállok a saját jogaim mellé. Ha kell, bírósághoz fordulok, ha kell, a szakszervezet kifogást nyújt be olyan ügyekben, ahol erre lehetősége van, illetve kierőlteti, kikényszeríti a munkáltatótól, hogy konzultáljon bizonyos ügyekben, fogadja a munkavállalói érdekképviseleteket és velük tárgyaljon. Természetesen ehhez kapcsolódnia kell egy bizonyos kompromisszumkészségnek, -képességnek, ami alapja lehet egy megállapodás megkötésének. Lehet, hogy ezt munkáltatói oldalról ténylegesen tanulni kell ma még Magyarországon. Ezt a célt fogja szolgálni a már felállított ágazati párbeszéd rendszere, aminek a hátteréről a törvényjavaslatok jelenleg érdekegyeztetés alatt állnak és várhatóan egy-két hónapon belül a kormány elé, aztán majd a parlament elé benyújtásra kerülnek.
A munka törvénykönyve előkészítéséről is esett néhány szó. Én Gaskó urat meg szeretném nyugtatni, hogy a munka nem állt le. 2003-ban döntött úgy az OÉT, hogy szükség van a munka törvénykönyve átfogóbb felülvizsgálatára és a megváltozott társadalmi viszonyokhoz igazítottan működik egy munkajogi kodifikációs bizottság, és várhatóan ez év decemberében - az időpontot nem tudom pontosan, de úgy tervezte a tárca, hogy decemberre - fog összeállni a koncepció, amit majd a kormány meg fog vitatni, és ez képezi az alapját a jogszabály-előkészítő munkának, ahol természetesen a szakszervezetek együttműködésére is számítunk.
Összefoglalva csupán annyi, hogy állami, munkavállalói, szakszervezeti közös cél, hogy a munkavállalók helyzete javuljon, úgy érzem, hogy az elmúlt másfél évben elfogadott számtalan törvény ezt igazolja, hiszen a jogalkalmazásban a munkáltatói jogkövetést alapvetően két eszköztípussal lehet elérni: az egyik valóban a szankció, a másik pedig az ösztönző eszközök. Szankciók terén jelentős változás történt január 1-jétől, nagy mértékben emelkedett a munkaügyi bírság, és el kell mondjam, hogy több rétegűen lett differenciálva a bírság, attól is, hogy hány munkavállalót ért jogsérelem, hány jogsértést, egyet vagy többet követett el a munkáltató, a cég méretétől függően aszerint, hogy hány munkavállalót foglalkoztat és még aszerint is, hogy ha egyébként természetes személy munkáltatóval szemben került bírság kiszabásra, aszerint is differenciált a bírság mértéke.
A szakszervezeti lefedettség és szervezettség oldaláról röviden egy mondat: ezt a szerepkört, a szerveződést, a szervezést nem vállalhatja fel az állam a szakszervezetek helyett, ez egyértelműen alkotmányos jogból eredően szakszervezeti feladat, de valóban a lefedettség, a szakszervezeti tagság egy jelentős súlyt képezhet a munkáltatóval szemben. És ebben a szakszervezeteknek van elsődlegesen szerepe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik képviselőtársaim, ezt a kegyelmi pillanatot használom fel arra, hogy a mai napirendünket lezárjam. Egy állásfoglalás-tervezetet készítettünk, amely a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tájékoztatójának, a magyar munkavállalók jogbiztonságának megerősítéséről szóló állásfoglalásáról szól. Néhány olyan elemet rögzítettünk ebben, amit nyilvánvaló javaslatom alapján a két oldalt képviselő alelnök asszonnyal, illetve alelnök úrral át fogok beszélni, a következő bizottsági ülésre egy javaslatot is fogok tenni. De hogy ne menjen úgy el, hogy a jó hírt ne tudja egy kicsit tovább bővíteni, fokozni, szeretnék néhány dolgot ebből kiemelni, amiről biztos vagyok, hogy a bizottságon belül egyetértés van.
Az egyik ilyen pont, hogy a bizottság tagjai egyetértenek és támogatják a munkavállalói szervezetek azon törekvését, amelyet a munkavállalók jogbiztonságának megerősítésének érdekében fejtenek ki, tehát az önök ez irányban tett lépéseit a bizottság támogatja.
A második megállapításunk, hogy mindannyian úgy ítéljük meg, hogy fontos a legális foglalkoztatás kereteinek az erősítése és az úgynevezett feketemunkával szembeni fellépés, ennek jogszabályi eszközeit és minden más szemléletformáláshoz szükséges elemet figyelembe véve.
A harmadik, egy picit önöket erősítve, jelzést teszünk az Országos Érdekegyeztető Tanács kormányzati és munkáltatói oldalának, hogy ezen kérdések tekintetében egy érdemi és folyamatos párbeszédet folytassanak és erről szükség szerint a bizottságot is tájékoztassák.
Negyedrészt a bizottság a maga területén is próbál vállalást tenni, tehát nemcsak a szemléletben, nemcsak a szándékok, a célok megerősítésében és támogatásában, hanem a saját feladatkörében is egyrészt a saját jogalkotói munkánk során ezt az érdemi párbeszédet szeretnénk folyamatosan gyakorolni. Ennek a meglévő eszközeit, ha kell, bővíteni. A másik pedig, miután a mi munkarendünkben szerepel egy nyílt nap, ezért azt gondolom hogy ezt az ügyet, amit ön most felvetett, ezt a nyílt nap témái közé be tudjuk illeszteni. Ilyen értelemben a számunkra adódó legszélesebb nyilvánosságot meg tudjuk teremteni ebben a kérdésben. Ez a munkavállalói jogbiztonság megerősítése és a feketemunkával szembeni fellépés. Azt gondolom, egy parlamenti bizottság nyílt napján ezeket a témákat megtárgyalni, az kellő nyilvánosságot teremt a kezdeményezéseknek. És a jogalkotókat, az Országos Érdekegyeztető Tanács másik két szereplőjét is arra indítja, hogy ebbéli álláspontját fejtse ki, erősítse meg, az együttműködést bővítse.
Idáig jutottunk el, ez természetesen még nem alkalmas arra, hogy ilyen formában most egy szavazással eldöntsük, de a vita, a beszélgetés alapján úgy látom, hogy a bizottság vezetése ebben egy érdemi állásfoglalást tud tenni és nyilván nyilvánossá is fogja tenni parlamenten belül és kívül. Ha megengedik, ezt a napirendet lezárom.
Köszönöm szépen Gaskó Istvánnak a kezdeményezését ebben a dologban és megköszönöm azt is ha a bizottság jó hírét kelti.
Egy napirendünk van még: egyebekben szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy kiosztásra került, de ma érdemben ezzel nem fogunk foglalkozni, csak tájékoztató jelleggel, az Országos Kereskedelmi Szövetség nyílt levelet. Kérem, mindenki a belátása szerint használja a jogalkotói vagy törvényhozói munkájában.
Szeretném tájékoztatni a bizottságot arról, hogy a mostani tudásunk szerint vélhetően a jövő héten újra tartunk bizottsági ülést; a költségvetési törvényjavaslathoz beérkező állami számvevőszéki vélemény beérkezésétől függően szeretnénk, ha lehetőség lenne már arra, hogy ez hétfőn megtörténjen. Legrosszabb esetben ezt kedden fogjuk megtenni, de ha hétfőtől eltérő napot jelölök ki, a bizottság vezetésével fogok ez ügyben egyeztetni.
Megadom a szót Czomba Sándornak.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy mondatot. Regionális átalakítás zajlik a szervezeten belül és kósza mendemondák alapján tájékozódom én is, meg gondolom, a legtöbben, és nekem az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy amennyiben olyan horderejű változások zajlanak a háttérben, amelyek a foglalkoztatási bizottság tagjait nyilvánvalóan érinthetik, arról szeretnénk tájékoztatást kapni. Ha önök azt várják el tőlünk, hogy konstruktívak legyünk, ehhez az szükséges, hogy helyzetben legyünk, hogy információkkal és nem kósza hírekkel rendelkezzünk. Köszönöm szépen. Természetesen, gondolom, ezt mindannyiunk nevében kérem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én úgy tudom, hogy a kormányzati szervezetátalakítással összefüggésben a jogszabály-alkotási tervben szerepel ilyen, amelyet a bizottság kijelölt bizottságként fog tárgyalni.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Múlt héten kedden történt egy igazgatói értekezlet, ahol konkrét dolgokról volt szó, megvan a régióközpont, megvan a személy és mi pedig ott tartunk, hogy nézünk csak körbe. Erről beszélek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megfelelő módon tájékoztatást kérünk a tárcától és ennek az eredményéről fogjuk a bizottságot tájékoztatni. Ez vagy írásban fog történni vagy egy szóbeli konzultáció során. Először tájékozódom a tárcánál.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Bocsánat, hogy jelentkezés nélkül magamhoz ragadtam a szót, de folytatva azt, amit a képviselő úr elkezdett, igen, hogy mást ne mondjak, a megyei munkaügyi tanácsoknak lejárt a mandátuma, mert azok az önkormányzati, illetve megyei önkormányzati képviselők, akik korábban mint delegáltak részt vettek a munkában, most az új felállásban kívánják megválasztani az önkormányzatok, ide értve a megyei közgyűlést is, a delegátusokat, és olyan hírek vannak, hogy nem kell ezzel foglalkozni, mert úgy is az Flt. módosítása bekerül, amiben a regionális munkaügyi tanácsok létrehozására kerül sor. Na de, ez mégis így jogalkotásilag mikor fog idekerülni, mert jó néhány törvény, amit szeptemberre kívánt benyújtani a kormány, a mai napig nem került a ház elé. Például ez sem. Miközben egyébként meg mindenféle remek értekezletek zajlanak, ahol különböző regionális szervezetek létrehozásáról döntenek azon túlmenően a régióközpontokról. Úgy hiszem, hogy ez nem kizárólag az ellenzéki képviselőket érinti, hanem nyilvánvalóan a kormánypártiakat is, hogy a régiós központok kapcsán melyik hivatal hol lesz. Ezt ne felejtsék el tisztelt képviselőtársaim, hogy nekünk kell a döntések után végighallgatni az ezzel kapcsolatos kritikákat, amelyek nem a cégektől, hanem a választópolgároktól jönnek, akiknek mondjuk az eddigi félórás utazás helyett majd másfelet kell utazni. Most mondtam egy nagyon egyszerű és kézzel fogható példát.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszonynak a szakmai kiegészítését. Ami a bizottság hatáskörébe tartozó dolog, arra a bizottságnak lesz rálátása, én magam a felvetődő kérdések alapján fogok tájékoztatást kérni a tárcától és lehetőség szerint írásban fogom kérni, hogy a bizottság tagjai megismerhessék.
Ami a közigazgatási rendszer átalakítására és azon belül a munkamegosztásra vonatkozik, én azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, hogy ha szigorúan a bizottság hatáskörébe tartozó ügyekkel foglalkozunk. Az összes többinél azt hiszem, hogy megfelelő módon kell információhoz jutni, szerintem ezt mindenki meg tudja tenni. De ebben a dologban, amit Czomba úr és alelnök asszony is megerősített, abban a tárcától fogok információt kérni. Nagyon szépen köszönöm. Szép napot kívánok mindenkinek és jó plenáris ülést.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 45 perc)
|
Simon Gábor (MSZP) |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia