FMB-2/2007.
(FMB-20/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. február 27-én, kedden 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, a napirend megszavazása *
Szavazás a napirendről *
Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2160. szám) (Általános vita) *
Dr. Herczog László szóbeli kiegészítése *
Borsik János hozzászólása *
Kérdések, észrevételek *
Határozathozatal *
A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1371. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Egyebek *
1. Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2160. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
2. A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1371. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) Rákóczy Attilának (MSZP)
Filló Pál (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Nagy László (MSZP) Rózsa Endrének (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke
Dr. Horváth István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Somodi Istvánné főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 34perc)
Elnöki bevezető, a napirend megszavazása
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm nagy tisztelettel a bizottság tagjait, köszöntöm a kormány képviselőit, illetve az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának soros elnökét.
Ma az előzetesen kiküldött napirendnek megfelelően fogjuk az ülésünket lefolytatni. A bizottság határozatképes, a helyettesítések rendjéről pedig a jegyzőkönyvben rendelkezni fogunk. Három napirendet tárgyalnánk meg, nem olvasnám fel. Szeretném megkérdezni a bizottság tagjait, hogy egyetértenek-e ezzel a napirenddel.
Aki egyetért, kérem emelje fel a kezét. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet. Azt gondolom, hogy el is kezdenénk a munkát.
Szeretném elmondani, hogy az ügyrendünk a megszokott rend szerint alakul, ezt a jegyzőkönyv kedvéért most nem mondanám el újra. Viszont jelezném, hogy az első napirendnél jelezte számomra az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának a képviselője, hogy az általános vita során szeretne szót kapni. Erről a bizottságnak döntenie kell, ezért azt kérem, hogy amennyiben úgy látják jónak, hogy Borsik úr ennél a napirendnél kifejtse a véleményét, akkor kérem a bizottság tagjait, hogy ezzel értsenek egyet, hozzátéve azt, hogy természetszerűleg a bizottság nem is akarja és nem is tudja az Országos Érdekegyeztető Tanács feladatát átvállalni. Tehát azt a szakmai vitát, amit ott kell lefolytatni, azt ott kell lefolytatni, a bizottság ebben jó értelemben egy informatívabb, befogadóbb attitűddel a nézetkülönbségről kap információt. Tehát aki egyetért azzal, hogy Borsik János úr felszólaljon, az kérem, hogy tegye fel a kezét. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag egyetértett.
Ahhoz, hogy a napirend tárgyalását megkezdhessük, a kormány képviselőjének adnám meg a szót. Tisztelettel köszöntöm államtitkár urat, a minisztérium képviselőit és kérem, hogy kezdjünk hozzá a napirend tárgyalásához.
Dr. Herczog László szóbeli kiegészítése
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat több törvény kisebb-nagyobb módosítását tartalmazza, én ezekre nem térnék ki külön, mert akkor a rendelkezésre álló időt felhasználnám. Egyet szeretnék kiemelni, a szabadságkiadás szabályainak a módosítását, amelyre egy alkotmánybírósági határozat következtében került sor és az Alkotmánybíróság március 31-ével adott lehetőséget az Országgyűlésnek arra, hogy új törvényt alkosson. E nélkül is természetesen értelmezhető lenne a munka törvénykönyve, de az Alkotmánybíróság kifejezetten arra utalt, hogy legyen az Országgyűlésnek lehetősége arra, hogy ismételten átgondolja a szabadság kiadásának a szabályait és ha szükséges, új szabályokat alkosson. A kormányzati javaslat abból indult ki, hogy az Alkotmánybíróság ugyan alapjognak tekinti a szabadsághoz való jogot, de nem zárja ki azt, hogy ennek a kivételére bizonyos, meghatározott esetekben a tárgyévet követő évben kerüljön sor. Azt viszont nyomatékosan előírta, hogy ennek a körülményeit pontosan meg kell határozni. Tehát ez csak korlátos lehet. A kormányzati javaslat egyik eleme az, hogy a rendes szabadságnak maximum az egynegyedét lehet átvinni a következő évre és ez két esetben lehetséges. Az egyik, ha valamilyen rendkívüli körülmény, mondhatnám, katasztrófa, vis maior teszi ezt szükségessé, ez a viszonylag egyszerűbb eset, a másik pedig a kivételes gazdasági érdek. A kivételes gazdasági érdekről azért is fontos beszélni, mert az Alkotmánybíróság pontosan arra hívta fel a figyelmet, hogy ez nagyon puha megfogalmazás, túlságosan tág keretet ad az értelmezésre, ezért itt kellett egy jóval konkrétabb értelmezést megtenni. Ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy a szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt, baleset, elemi csapás, ez, amiről az előbb szóltam, a kivételes gazdasági érdeknek pedig a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nem élhet az esedékességi évet követő évben való kiadás eszközével, a várható munkamennyiségre és a rendelkezésre álló létszámra tekintettel előre megtervezett módon. Hogy egy konkrét példával éljek, azt, hogy karácsony lesz, azt tudjuk, hogy karácsonykor nagyobb forgalom lesz, azt tudjuk, de ez nem lehet indoka annak, hogy pusztán a karácsonyi munkatorlódás miatt átvigyék a szabadságot a következő évre. Ok lehet, ezt megint csak példajelleggel mondom, hogy ha egy olyan megrendelés érkezett novemberben vagy decemberben, ami alapvetően érinti a vállalkozás érdekeit, e nélkül nagyon komoly rendeléstől eshetnének el, esetleg az üzleti kapcsolatok megszakadása is fenyeget, ebben az esetben kerülhet sor arra, hogy a következő évre a szabadságot átvigyék.
Nagyon lényeges kérdés még az időkorlát. Erről nagy vita volt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, a kormányzat javaslata azt tartalmazza, hogy legfeljebb a következő év március 31-ig, kollektív szerződéses megállapodás esetén pedig a félév végéig, tehát június 30-ig lehet átvinni a szabadságot. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk egy átmeneti szabály beiktatását, ez csak 2007-re vonatkozna, lévén, hogy a hatályos törvény szerint kollektív szerződésben december 31-ig is lehetne, nem akarunk a meglévő kollektív szerződésekbe belenyúlni, illetve úgy gondoljuk, hogy bizonyos időt szükséges a vállalkozásoknak biztosítani, hogy felkészüljenek az új szabályozásra.
A fentieken túl még a munkaerő-kölcsönzésről, a bérgaranciáról, a munkaügyi ellenőrzésről, illetve a foglalkoztatási törvényről is vannak kisebb módosítások, de akkor erre most nem térnék ki, természetesen, ha a bizottság erre igényt tart, akkor állunk rendelkezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úrnak a korrekt és szakmailag összefogott felvezetését. Közben itt a bizottság vezetésével konzultálva úgy látom jónak, hogy Borsik úrnak most adnék szót, hogy aztán érdemben a képviselőtársaim az ő véleményét is figyelembe vegyék. Úgyhogy hasonló összefogott rövidséget szeretnék kérni.
BORSIK JÁNOS (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az OÉT munkavállalói oldalának soros elnöke vagyok. Köszönöm a lehetőséget és a bizottság támogatását ahhoz, hogy néhány szempontot el tudjunk mondani a mi álláspontunkból is, ami nem nyert elfogadást a kormányzati előterjesztésben. Nekünk most már szinte csak az a lehetőségünk, hogy elmondjuk itt a véleményünket és megpróbáljuk önöket is arra kérni, hogy vegyék figyelembe ezeket a szakszervezeti álláspontokat. Az éves rendes szabadság kiadásával kapcsolatban a munka világában elég katasztrofális a helyzet, szabadságok tűnnek el, a munkáltatók azon törik a fejüket, hogy hogyan lehetne pénzzel megváltani, annak ellenére, hogy a jogszabály ezt kifejezetten tiltja. A munkaügyi ellenőrzésnek nincs a fókuszában ez a törvénysértési gyakorlat. Azt gondolom, hogy az 1998. évi módosítása a munka törvénykönyvének, amely lehetővé tette, hogy a tárgyévet követő év december 31-ig kollektív szerződéssel meg lehessen hosszabbítani, munkavállaló-ellenes, és az Alkotmánybíróság végül is nyolc év után meghozta azt a döntését, miszerint a kivételesen fontos gazdasági érdek nem az a definitív kategória, amire társadalmi normatívát lehet szabni. A másik része a dolognak, államtitkár úr helyesen mondta el, hogy a törvényhozónak lehetősége van az alkotmány 8. szakasz (2) bekezdésének megfelelő szabályozása kialakítására. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság nem kötelezte a törvényhozást, csak a lehetőséget biztosította arra, hogy szabályozás legyen. Mi is a szabályozás mellett vagyunk, mert katasztrofális helyzet alakulhat ki, hogy ha a szabadságot egyik napról a másikra, illetve egyik hónapról a másikra ki kell adni.
Amit szeretnénk jelezni, az néhány olyan dolog, amit az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a hat országos konföderáció közösen képviselt. Az alap az alkotmányos alapjog sérelme nélküli szabadságkiadás. Tudjuk, hogy van korlátozási lehetőség az alapjogokat illetően, de nekünk az az álláspontunk, hogy ez a korlátozás nem lehet korlátlan. Korlátlannak tekintjük, hogy ha a következő év végéig adják ki a munkáltatók a szabadságot. A március 31-e volt, amiben egyetértettünk az első szakaszban és a szabadság negyedrészének átvitelével értettünk egyet. De nem értettünk egyet azzal, hogy bármilyen egyéb szabályozás, akár kollektív szerződés is ezt június 30-ig továbbvigye. Az volt a javaslatunk és ez szakszervezeti javaslat volt, hogy a 2007-et, amire utalt az államtitkár úr, tekintsük átmeneti évnek, az átmeneti év lehetőségével élni kell a munkáltatóknak és június 30-ig, még 2007-ben ki lehessen adni az elmaradt szabadságokat. 2008. január 1-jétől azonban csak március 31-ig és akkor is csak olyan okokkal indokolva, amely elháríthatatlan erőt jelentett, elemi csapás, katasztrófa, stb. Ezzel szeretnénk egy kicsit védeni a munkavállalók azon alkotmányos alapjogát, amely a pihenéshez való jogot fogalmazza meg.
Ebben nem értettünk egyet, és a szakszervezeteknek volt további javaslata, erről tényleg csak röviden. Ha a munkáltatónál elismerjük a baleset, elemi csapás, tehát a vis maior jellegű elháríthatatlan jellegű eseményeket, akkor bizony az a munkavállalónál is előfordulhat. Azt gondolom, hogy életszerű az a példa, amikor olyan hirtelen változás következik be a munkavállaló környezetében, amit nem tud elhárítani, hasonlóképpen elemi csapás, betegség stb. És ezért azt javasoltuk, hogy a rendelkezésére álló éves szabadság negyedrészéből három napot 15 napos előzetes bejelentéstől tehermentesítve tudjon igénybe venni a munkavállaló. Azt szeretnénk, hogyha rendeződne ez a dolog, és azt szeretnénk, hogyha a szabadságot a tárgyévben kapnák meg a munkavállalók. Tehát azzal a módosítással, amelyik újra beemeli a kivételesen fontos gazdasági érdeket, nem értünk egyet.
Amit az államtitkár úr mondott a bérgaranciáról és a munkaerő-kölcsönzésről, azzal nem volt gondja a szakszervezeti oldalnak és az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak. Szeretném jelezni, hogy a törvényjavaslat mögött nincs OÉT-támogatás. Ez egy nagyon fontos körülmény. És végül utoljára, és nagyon szépen köszönöm a türelmüket, a 154. szakasz módosításával sem értünk egyet. Itt a bérkifizetés költségvonzatáról van szó. A szakszervezeteknek az az álláspontja, hogy a munkáltató érdekkörében merül fel ennek a költségnek a keletkezése és a viselése is. Tehát ezt nem lehet átterelni a munkavállalóra. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Megköszönöm a kiegészítést. Nyilvánvalóan értelmeztük, hogy az OÉT-nek egységes támogatása nincsen ebben az ügyben. Azt szeretném kérni a bizottságtól, hogy a kérdéseket elsősorban a kormány előterjesztőinél tegyük fel, ha a vitában úgy tűnik, hogy van rá igény, Borsik úrnak még egyszer meg fogom adni a szót. Először az ellenzéki képviselőknek adom meg a kérdezés jogát.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Az Alkotmánybíróság határozata eléggé egyértelmű a tekintetben, ami arról szól, hogy "kivételesen fontos gazdasági érdek" micsoda. Ez a fogalmazás valóban egy olyan tág értelmezésre ad lehetőséget, amit elvileg bármikor mondhat a munkáltató, mert ha ez nincs valamilyen módon precízen körülírva, annál precízebben, mint ahogy most a törvényjavaslat erről szól, akkor gyakorlatilag tényleg az történik, amit egyébként mindnyájan tapasztalunk és tudunk is a jelzésekből, hogy akkor engedik el szabadságra a munkavállalót, amikor az a munkáltató érdekeivel teljesen összevág. Azonkívül én megnéztem, remélem, hogy teljes egészében a munka törvénykönyvének azokat a szabályait, amelyek jelenleg hatályosak és abban szerepel olyan, hogy be lehet hívni a munkavállalót, hogy ha olyan gazdasági esemény történik a munkáltatónál, ami ezt indokolja. Akár a megkezdett szabadságról is behívható. Ez a fajta szabályozás miért elegendő ahhoz, hogy a munkaadói érdeknek is megfeleljen? Egyelőre ennyi. Hogyha lesz válasz, kérdezek tovább.
Bocsánat, még a pótszabadságok kapcsán kérdezem, hogy a szabadság összesen annyi, amennyi. Életkortól és családi állapottól, gyermekek számától függ, hogy kinek mennyi a rendes évi szabadsága. E megfogalmazás szerint, amiről most tárgyalunk és az OÉT-ban is téma volt, tehát a szabadságot úgy kell értelmezni, hogy a pótszabadságot és mindent beleértünk?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a válaszadásra.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A törvényjavaslat 3. § (9) bekezdése kísérli meg a fontos gazdasági érdeket definiálni. Eddig a törvényben ez nem volt. Úgy fogalmaz, hogy a munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná. Ami azt a részt illeti, hogy a munkavállalót szabadságáról vissza lehet rendelni, ilyen lehetőség valóban van, de inkább visszakérdeznék, hogy jó-e ez a munkavállalónak, hiszen egy szabadságot feltehetően megtervezett, esetleg családi programja van, az is lehet, hogy elutazott, tehát a szabadságról való berendelésnek is nagyon komoly hátrányai lehetnek. Magyarán arra szeretnék utalni, hogy ez is egy lehetőség, sőt elképzelhető, hogy még ez szerencsésebb, mint a következő évben megvalósítani, de számos olyan eset elképzelhető, amikor mégis csak a munkavállalónak az az előnyös, hogy ha előre tervezett szabadságát befejezheti, és januárban, februárban, márciusban ideális esetben egy kölcsönös megállapodású új időpontban veheti ki. Ezért gondoljuk azt, hogy az élet produkálhat tényleg olyan eseteket, és főleg gondoljunk arra, hogy novemberben, decemberben történik valami. Vagy mondhatok olyan példát is, hogy egy munkakört ketten látnak el és az egyik megbetegszik. Azt beszélték meg, hogy szabadságra megy a két ünnep között, helyettesítésre nincs mód, és akkor emiatt mégis be kell jönni. Tehát, amit mi nagyon szeretnénk hangsúlyozni, hogy próbáljunk megfelelően rugalmasak lenni, mert az élet rendkívül sok esetet produkál, időnként elkerülhetetlen az, hogy ne lehessen az esedékesség évében kiadni a szabadságot.
Az alelnök asszony második kérdése a pótszabadságról, az beleértendő, a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy a rendes szabadság egynegyede, tehát ez alapszabadság és pótszabadság együtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a választ. Gúr Nándor alelnök úré a szót, utána megyünk tovább.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Ilyen mély rejtelmekbe nem akarok bocsátkozni, akár a szabadság, akár más egyéb típusú kérdések tekintetében, de azt mindnyájan tudjuk, hogy a munka világában, a munkaerőpiacon nagy valószínűséggel vagy valószínűsíthetően a munkaadók bizonyos helyzetekben erősebb pozícióban vannak, mint a munkavállalók. Meg lehet ezt kérdőjelezni, de azt gondolom, hogy az életszerűsége a dolognak mégis csak ekképpen igazolódik vissza. Ennek ellenére, hogy mindezzel együtt azt hiszem, a hatályos jogszabályok is adnak kellő muníciót, lehetőséget, kapaszkodót a munkavállaló számára is a szabadság igénybevételével kapcsolatosan, de azt a részét szeretném én forszírozni államtitkár úr, szakállamtitkár úr irányába, hogy a szabadság kérdésköre kapcsán tényleg csak és az a helyzet áll fenn, hogy amikor a munkáltató érdekeivel összevág, akkor kerül szabadság kiadásra Magyarországon. Szóval az idézőjelbe tett termelési tapasztalatra vagyok én kíváncsi. A saját tapasztalásom megvan e tekintetben, ez nem vág ezzel egybe. Csak azért mondom, mert ilyen típusú vélemények is elhangzanak akár a bizottsági ülés keretei között is. Azzal együtt, hogy teljesen egyetértek Borsik úrnak azzal az álláspontjával, ami arról szól, hogy nyilván a szabadság a megfelelő rekreációról, a pihenésről szól, tehát arról, hogy megfelelő módon a gazdálkodó szervezet érdekeit képviselően tudjon helytállni a munkavállaló az elkövetkezendő időszakban is. Tehát ilyen értelemben fontos az, hogy a szabadság kiadásának a mikéntje hogyan és miképpen történik meg. A másik kérdésem igazából sokkal egyszerűbb ettől. A munkaügyi ellenőrzés kérdéskörét érinti. Itt, ha jól értelmezem, a törvénytervezet arról szól, hogy mindegy hogy alvállalkozó, fővállalkozó hogyan, miképpen jelenik meg valaki, foglalkoztatóként vagy idézőjelbe tett kvázi foglalkoztatóként, egyfajta vélelmezés lehetőségét adja meg a foglalkoztató tekintetében vagy annak feltárása tekintetében, mégpedig a vonatkozásban, hogy aki irányít, az adott munkahelyen, aki utasítási jogosítványokat foganatosít, azt kezeli kvázi egy tényszerű foglalkoztatóként a munkaügyi ellenőrzés. Azt gondolom, hogy ha ez a mögöttes tartalom, akkor abszolút módon helyes irányba halad a történet, mert ez alapvetően a munkavállaló érdekeit támasztja alá, azt szolgálja ki. De szeretnék egy megerősíti visszajelzést kapni a kérdésemre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételten a kormányé a szó.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Igyekszem röviden válaszolni. Abban egyetértés volt a szakszervezeti oldalról is az OÉT-ben, hogy a fő szabály az legyen, hogy a tárgyévben kell a szabadságot kiadni. Tehát itt igazából a vita a kivételek körének, illetve a korlátok keménységének a megállapítása körül folyt.
A gyakorlati tapasztalatokról egyetlen egy adatot szeretnék a bizottságnak megemlíteni. Mi úgy gondoljuk, hogy a kollektív szerződés egy nagyon alkalmas eszköz arra, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően eltérést engedjen. A minisztérium a törvény alapján regisztrálja a kollektív szerződéseket, illetve rákérdezünk bizonyos adattartalmakra és megállapítottuk, hogy a kollektív szerződéseknek durván a fele tér ki a szabadság kiadásának a szabályozására, és ebből azt a következtetést vontuk le, hogy ez egy olyan kérdés, amely a gyakorlatban előfordul, életszerű és ezért is van szükség rá, hogy itt mi engedjünk a gazdálkodó szervezetek számára némi mozgásszabadságot. Amennyiben alelnök úr arra utalt, hogy persze a szabadság kiadásában előfordulnak jogsértések, akkor ezt mindnyájan tudjuk, hogy igaz, ezt kár lenne tagadni. Az ellenőrzés ezt kiemelten kezeli és azért is szeretnénk egy egyértelmű szabályozást adni többek között, hogy a visszaéléseket ezen keresztül is csökkenteni lehessen.
A másik kérdését illetően, ha jól értettem, egyformán értelmezzük a törvényjavaslatot, tehát ez kifejezetten az építőiparra vonatkozik, arra az esetre, amikor a munkáltatóként megjelent alvállalkozó ténylegesen nem található, a munkavégzés helyén a munkáltató képviseletében senki sem tartózkodik és a cég felkutatására tett hatósági intézkedések nem vezetnek eredményre. Nagyon fontos körülmény. E mögött az a gyakori visszaélés áll, hogy a fővállalkozó maga köt fiktív céggel, fiktív alvállalkozói szerződést, hogy ily módon egy nem létező jogalany közbeiktatásával takarítsa meg a legális foglalkoztatás költségeit. Ebben az esetben a tevékenységet irányító vállalkozó, tehát a fővállalkozót kell munkáltatónak tekinteni, bírságolható a javaslat szerint. Ez egy törvényi vélelem, amely ellenbizonyítás révén megdönthető. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez egy fontos dolog volt, mert véleményem szerint a munkavállalói jogbiztonsághoz ez is hozzájárul, hogy az egymáshoz kapcsolódó alvállalkozói szerződések láncolatának a végén aztán eltűnik a felelősség. Láttam Wittner Mária jelentkezését, őt követi Kiss Ferenc képviselő úr.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm szépen. Említette az államtitkár úr a visszaéléseket és az ellenőrzéseket. Most az ellenőrzés mennyiben hatékony akkor, amikor mind a mai napig évek óta fennálló cégek úgy működnek, és itt a munkavállaló kiszolgáltatottságára célzok, hogy előre megírják a szerződést a szabadságra vonatkozóan, kifizetve, évente egy hét nyári leállással kiadják a szabadságot, egy hetet, majd karácsonyi hetekben a másik hetet és mindez a szabadság fizetés nélküli. A szó legszorosabb értelmében fizetés nélküli! Hol a hatékony ellenőrzés, ha ezt egy cég évek óta meg tudja csinálni büntetlenül?
ELNÖK: Köszönöm szépen.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Képviselő asszony nyilván egy konkrét esetre utalt, amit természetszerűleg nem ismerünk. Azt tudom válaszolni, hogy egyrészt az elmúlt időszakban megerősítettük az ellenőrök számát, másrészt ilyen esetben rendelkezésre áll az a lehetőség, hogy bejelentést tegyenek. A bejelentés kifejezetten erre az esetre lett kitalálva, és ugyancsak az elmúlt törvénymódosítás során azért, hogy ezt meg lehessen tenni, a tanúvédelmet megerősítettük, magyarán a törvény most már lehetővé teszi, hogy ha valaki ilyen bejelentéssel él, ne tudja meg ezt a munkáltató és ne tudjon retorziót alkalmazni. Szóval én csak azt tudom mondani, hogy a demokráciában a demokrácia játékszabályaival élni kell bátran. Ezt tudom tanácsolni a munkavállalói szakszervezetek számára, mert az ellenőrzés ezeket az eseteket kiemelten kezeli és mondom, ez a tanúvédelem is ezért született. Köszönöm.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Kérdéseket szeretnék feltenni és egy véleményt a végén. Mindjárt a törvénymódosítás 1. §-ánál az üzemi tanácsokat döntési jog illeti meg, itt csak a jóléti célú pénzeszköz és intézmények hasznosítása tekintetében nem kellene ezt jóléti, szociális céllal kiegészíteni. Ilyennek értem például az iskolakezdési támogatást vagy a még meglévő cégek tulajdonában lévő üdülőket, oktatási létesítményeket vagy éppenséggel a segélyezést.
A szabadsággal kapcsolatban jól értettem, hogy megfelelünk az Alkotmánybíróság döntésének, csak szeretnék rákérdezni és rábólintatni Borsik úrtól és az államtitkár úrtól is, hogy tudom, hogy végig vita volt, hogy a szabadság egy bizonyos részét a munkáltatók pénzben szerették volna megváltani. Gondolok az egynegyedre, amit a tárgyévet követően lehet most kiadni meghatározott időtartamig, hogy ez teljesen elvetésre került a két oldal részéről.
A munkaügyi ellenőrzésnél bennem is megfogalmazódott, hogy jogilag tiszta lesz-e, hogy kit fognak megbüntetni, ha hat alvállalkozó cég dolgozik valahol és valakinek nincs bejelentése, akkor most mit fognak ellenőrizni. Ellenőrzik-e a kötelező bértarifára való beállást, kiterjed ez a törvénymódosítás azokra, akiknek az alágazati kollektív szerződésekben van meghatározva a bértétele?
És az utolsó a postáról szóló törvény. Először nem tudtam, hogy hogy kerül ide egy munkaüggyel kapcsolatos törvénymódosításhoz, aztán rájöttem, hogy itt is a foglalkoztatásról van szó. Valójában ez most a liberalizáció felé viszi a postai szolgáltatást vagy tiszta jogviszonyokat teremt a kézbesítők vonatkozásában? Mert mi számít most postai szolgáltatásnak és mi az, amit nem postahelyi szolgáltatás keretében akár munkaerő-kölcsönzéssel, akár saját kézbesítés esetén lehet végezni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr célratörő kérdéseit.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A jóléti kifejezésbe a szociálist értelemszerűen beleértjük, ezért nem fogalmaztuk meg, de azt hiszem, hogy tartalmi vita nincs köztünk, tehát ezt széles értelemben használjuk, a szociális létesítményeket is beleértve. Ami a pénzbeni megváltást illeti, én most csak a kormányzati oldal nevében nyilatkozom, ezt a javaslatot az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munkáltatói oldal vetette fel és a kormányzati oldal nem támogatta és ennek megfelelően a törvényjavaslatban ez a lehetőség nem szerepel.
Az ellenőrzési törvénynél két szabály van, ezek végül is nem függnek össze, az egyik, amiről végül is szó volt, ez az építőiparban a fővállalkozói-alvállalkozói kezelés, a másik szabály egy új szabály, ami az ellenőrzés lehetőségeit erősíti és egyben a munkavállalók védelmét szolgálja, hogy a kiterjesztett kollektív szerződések esetében is lehet a béreket vizsgálni. Tehát egy további jogosítványt ad a munkaügyi ellenőrzés számára.
A postai törvény rejtelmeire pedig dr. Horváth István főosztályvezető úr válaszol.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Itt két alapvető szempont van. Az egyik, ami talán egy kicsit messzebb vezet, a postai szolgáltatás, az egyetemes postai szolgáltatás és a saját kézbesítés elhatárolása, ami egy közelebbi dolog, ez itt nevezetesen a munkaerő-kölcsönzés alkalmazása. A postáról szóló törvényben bizonyos fenntartott postai szolgáltatásokra a Postának 2009-ig kézbesítési monopóliuma van és itt vezet át ez a dolog ennek a bizottságnak a szűkebb kompetenciájába, amennyiben ez nincs pontosan szabályozva. A Posta tájékoztatása szerint ez több ezer ember foglalkoztatását veszélyezteti. Hangsúlyozom csak már elfogadott jogszabályok betartásához nyújt segítséget magának a törvénynek a pontosítása. Másfelől a definíciók tisztázása pedig a Nemzeti Hírközlési Hatóság munkáját segíti, amely kontrollálja azokat a szerveket, amelyek hivatásszerűen kézbesítenek és nem a saját küldeményeiket továbbítják.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak egy kommentáló megjegyzést tennék, hogy még az előző parlamenti ciklusban az informatikai bizottságban a postatörvényről tárgyaltunk és például ez egy lényegi elem volt, a Nemzeti Hírközlési Hatóság részéről is megjelent, hogy ezt a kérdést rendezzük, mert egy erős üzleti, piaci verseny van, ahol nem lehet kiszámíthatatlan vagy éppen nem pontosan definiált jogviszonyokat fenntartani. Alelnök asszonyé a szó.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A szabadságolással kapcsolatban kérdezem, hogy itt már felmerült az előbb, Kiss képviselő úr is kérdezett ezzel kapcsolatban, én arra vagyok kíváncsi, hogy mi történik akkor, hogy ha a szabadságot mégsem természetben adják ki, hanem pénzben váltják meg. Mert lehet, hogy erről a munka törvénykönyve nem rendelkezik, de ez a gyakorlatban működik. Tehát mi erről az álláspontjuk, hogy akkor ezt kell-e, szükséges-e szabályozni vagy pedig annak kell érvényt szerezni, hogy a munkavállaló kivehesse természetben a szabadságát, vagyis azt, amit a törvény előír számára. Ahány nap, annyi, ahhoz hozzájuthasson. Egyébként pedig milyen szankció fűződik ahhoz, hogy ha ez mégsem történik meg?
Hogy ne kelljen annyiszor szót kérnem, a törvényjavaslat többi részével kapcsolatban is hadd tegyek fel kérdéseket. A munkabér átutalásával kapcsolatban kérdezem, és egyáltalán meg is jegyzem, hogy túl sok felhatalmazás van a módosításban a kollektív szerződést illetően. Jól lehet, tudjuk, hogy kollektív szerződések a mikro- és kisvállalkozásoknál nincsenek. Itt az átutalásnál szó van arról, hogy a munkavállaló megbízása alapján át lehet utalni a munkabért a számlájára, de ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy nagyon egyértelműen kellene szabályozni azt, hogy ez a költség a munkáltatót terheli. Én most a közszférát tudom ide példának hozni: a közalkalmazottak, köztisztviselők az önkormányzati szférában legalábbis az önkormányzat által kiválasztott bankon keresztül utalják a fizetéseket és ennek a költsége az önkormányzatokat terheli. Most jó lenne, hogy ha ez a versenyszférában is egyértelműen a munkáltatókat terhelné, annál is inkább, mert ha szállítja a pénzt, tehát a hagyományos módon kiveszi a bankból, házipénztárba viszi, bevételezi, kiadja, az ő kockázata, már ami a pénzszállítással kapcsolatos, az meglehetősen nagy. Gyakorlatilag már nincs olyan hét, amikor ne hallanánk valamilyen rablásról. Ez az ő érdeke is. De nehogy már a munkavállalónak kelljen még ezt is megfizetni. Azt gondolom, hogy ezt a szabályt itt sokkal érthetőbben és a munkavállalókat érintően kellene behozni.
A munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban szeretném még azt megjegyezni, hogy a kölcsönvevő kerül említésre, hogy a természetbeni munkabér, illetve juttatás esetén, ha ezeket a kölcsönvevő biztosítja, akkor az ellentételezésben a kölcsönadó és a kölcsönvevő megegyezik. Csak azt nem tudom, hogy hol van itt a munkavállaló. Őt ki kérdezi meg erről? Vagy neki ezzel kapcsolatban a véleményére ki kíváncsi? Vagy senki sem? Ez a 7. §-ban van.
Nem akarom hosszasan húzni az időt, de a foglalkoztatási törvényt nem olyan régen fogadtuk el, emlékszik rá bizonyára minden jelen lévő képviselő, hogy az eredeti törvényjavaslat szerint a regionális munkaügyi tanácsba a megyei önkormányzatok is delegáltak volna. Na erre jött egy képviselői módosító indítvány kormányoldalról, hogy nehogy már a megyék delegáljanak, amikor a Fidesz nyerte meg a megyei önkormányzatokat, delegáljanak a kistérségek. Most rájöttek arra, hogy a kistérség se jó, újabb módosítás van ez ügyben, hogy akkor a munkaügyi tanácsba kit is lehet delegálni. Ne haragudjanak, de ez most már kezd tragikomikus lenni. Akiket már delegáltak, most azokat újra nem lehet delegáltnak tekinteni, most újra delegáljanak az erre jogosultak. Nem tudnák végre eldönteni, hogy akkor a regionális munkaügyi tanácsokban kik legyenek azok, akik képviselik mondjuk az önkormányzati szférát? Köszönöm. A többit majd az általános vita során mondom el.
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő asszony toleranciáját. Szakmailag formálódik a javaslat, ezt látjuk. Szeretném megkérdezni, hogy Kontur Pálon kívül kíván-e még más kérdéssel élni. (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor hallgassuk meg most Kontur úr kérdéseit és a kormányoldal válasza után még meghallgatjuk Borsik urat.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Én rövid leszek. Nem tudom, hogy mennyire ismerik akár a minisztérium dolgozói a munkavállalót, a munkást, egyáltalán annak a gondolkodását. Hogy lehet feltételezni azt, hogy majd fel fogja jelenteni a munkahelyét, a munkáltatóját, hogy bejelentéseket tesz? Hát nem ez a természetrajza egy embernek, aki munkahelyen akar dolgozni. Különösen nem a munkás-, alkalmazotti világban. Ez, hogy a visszásságokat meg tudják jeleníteni, ez pontosan a szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek a dolga. Ezt egy munkás nem fogja még név nélkül sem megcsinálni, mert nem hülye, hogy a munkahelyét elveszítse. Mert bármi atrocitás éri ezek után a munkaadót, neki megszűnik a munkahelye. Nemcsak neki, de a többieknek is. Ez az egyik.
A másik, hogy nem tudom, jól értettem-e, hogy a fővállalkozó leadja a munkát vagy hat alvállalkozónak, mert ugye ma így van, hogy van egy fővállalkozó, aki lobbizik - finoman fogalmaztam - és megnyer egy munkát, utána leadja vagy hatféle alvállalkozónak a munkát, és ha jól értettem, a fővállalkozónak kéne szankcionálni a szabálytalanságokat. Jól értettem? Lefelé? Nem jól értettem. Mert ezek érdekkapcsolatban vannak. Azok őneki keresik a pénzt, úgyhogy ez is ki van zárva.
A szabadságnak a pénzben való megválthatósága pedig, ha erre egyáltalán törvényt hozunk, egy olyan precedenst ad a munkaadó kezébe, amivel úgy fognak élni, mint a tűz, olyan gyorsan el fog terjedni. Ha nem adunk neki, akkor a kollektív szerződések segítségével vagy szabálytalanul még egy kicsit visszatartja őket a dolog, de különben ki fogják találni, hogy ez a cég érdeke, kész, nem mész szabadságra, kifizetem neked. Akkor egy általános gyakorlattá fog válni az, hogy a szabadságot pénzben megváltja a munkaadó. Kizárt dolog. Ha ezt a hibát véletlenül elköveti a törvényhozó, a munkaadók kezébe egy olyan lehetőséget ad, amivel nagyon fog az élni. Ez az én gyakorlatom, ami a 38 éves munkásbeli múltomból adódik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Megadom a szót a kormánynak.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A szabadság pénzbeni megváltásáról elöljáróban szeretném megismételni, nincs ilyen kormányzati javaslat. A törvényjavaslat semmiféle lehetőséget nem teremt a pénzbeni megváltásra. Kivéve azt a már korábban is létező szabályt, amikor a munkaviszony megszűnése, nyugdíj, haláleset, amikor eddig is lehetett. Tehát egyáltalán nem bővítjük a lehetőséget, továbbá nincs is szándékunk ezt bővíteni. Volt róla szó, mert a munkáltatók felvetették, ez igaz, hogy volt róla szó, csak nem támogattuk, ezért nem szerepel a törvényjavaslatban.
A munkabér-átutalásról. Az egyik, hogy amíg a közszférában kötelező, addig az Mt. hatálya alatt lévő szervezeteknél ez egy lehetőség. A másik, kollektív szerződéses szabályozásra korábban is volt lehetőség, és igazából nincs is szerintem köztünk vita. A követezők miatt gondolom: ez a szabályozás azt mondja tulajdonképpen, hogy a fő szabály az, hogy készpénzben kell kifizetni a munkabért. Utána szimmetrikus gondolkodást feltételezve mondja, hogy akár a munkáltató, akár a munkavállaló, mert lehet, hogy ez a munkavállalónak áll érdekében, kezdeményezheti azt, hogy bankszámlára utalják a fizetést egészben vagy részben. És utána jön igazából az új elem, ami azt mondja, hogy ez akkor lehetséges, ha erről meg tudnak állapodni. Következésképpen a munkáltatónak nincs meg az a lehetősége, hogy egyoldalúan átutalja számlára és utána pedig azt mondja, hogy hát igen, ennek vannak költségei, akkor ezt állja a munkavállaló. És az, hogy hogyan állapodnak meg, erre van kollektív szerződéses lehetőség, ha KSZ-ben állapodnak meg, ahol például nincsen szakszervezet, ott pedig egyénileg kell a munkavállalóval ennek a feltételeiről megállapodni. A szabályozásnál arra is figyelemmel voltunk, hogy ahány bank, annyiféle gyakorlat van, tehát nehéz. De igazából ebben benne van, amit az alelnök asszony javasol, hogy nem lehet a munkavállalót arra kényszeríteni, hogy a többletköltségeket neki kelljen megfizetni számlára utalás esetén.
Ami a foglalkoztatási törvény módosítását illeti, a javaslat tartalmazza tulajdonképpen a kormányzati álláspontot, tudjuk, hogy ez a bizottsági vitában is módosul. A javasolt szabályozásnál volt olyan technikai probléma, hogy Budapesten nincsen kistérségi társulás, tehát mindenképpen hozzá kellett a szabályozáshoz nyúlni. Ami azt a feltételezést illeti, hogy a munkás nem jelenti be, ha őt szabálysértés érinti, részben egyetértünk, természetesen a főalany itt is a szakszervezet, ebben nincs köztünk vita. Na most szakszervezet az adott munkahelyen vagy van, vagy nincsen. De mégis azt tudom mondani, hogy a titokvédelem, a tanúvédelem pontosan azt is szolgálja, hogy ne kelljen megjelenni. Tehát úgy lehet a bejelentést megtenni, hogy erről a munkáltató nem szerez tudomást. De ez egy lehetőség. Ha most valahol történt egy szabálysértés, akkor hogyan jut ez az ellenőrzésnek a tudomására. Úgy, hogyha valaki bejelenti. Mert az ellenőrzés egyébként szúrópróbaszerűen vizsgál. Hát nem tudom, milyen harmadik eset lehetséges. Szúrópróbaszerűen megy vagy információt kap. És kitől kaphat információt? Szakszervezettől, munkavállalótól, akinek az esetről tudomása van.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A három kérdéssel kapcsolatban egyrészt, amit alelnök asszony mondott a szabadság pénzbeli megváltásával kapcsolatban. Az egyik, ha a munkáltató egyoldalúan úgy dönt, akkor ez az eljárása jogellenes lesz. Mi történik ekkor? Most sorolhatnék példákat, hogy mi történik, ha a munkáltató jogellenesen megszünteti a munkaviszonyt. Bírósághoz kell fordulni. Ki lehet ezzel zárni? Nem. Elnézést a hasonlatért: van rendőrség, mégis Móron lelőttek nyolc embert, tehát azt tudom mondani, hogy mindent a munkaügyi ellenőrzéstől várni, különösen egy olyan jogterületen, ahol a szociális párbeszédnek meghatározó súlya van, többek között a szabályok betartatásában, sokkal jobb, hogy ha ez érvényesül, mintha a hatóságnak kell eljárni. Úgy gondolom, hogy ezt túlmisztifikálni nem feltétlenül szerencsés.
A másik, ha megállapodik a szabadság pénzbeli megváltásával kapcsolatban, érvényes lesz-e vagy érvénytelen megállapodás lesz. Tudok példát mondani rá: fiatalkorú munkavállalót nem lehet éjjel foglalkoztatni, de ha nagyon kéri és éjjel foglalkoztatják, számtalan példát lehet mondani, ahol a törvény tiltja, megállapodnak, nem feltétlen fognak ezek a dolgok kiderülni, azt hiszem, hogy azon a dolgon kell elgondolkodni, hogy egy jogszabály hatása meddig terjedhet. Mi természetesen azt tudjuk tenni a törvényben, hogy limitáljuk alapvetően a munkaviszony megszüntetésével a szabadság pénzbeni kiadásának a lehetőségét. Azt megtiltani, hogy az érdekegyeztetésben a munkáltatói oldal ezt a javaslatot felvesse, nem tudjuk, mert az egy elég érdekes dolog lenne, hogy mi előcenzúráznánk azt, hogy ki mit mondhat el.
A kölcsönzéssel kapcsolatban. Az, hogy a kölcsönvevő ezekben a konkrét esetekben munkáltató lehet, ez pont az egyenlő bánásmód érvényesülését segíti elő, hogy olyan jogosultságoknál, amit a kölcsönvevő a saját alkalmazottainak közvetlenül biztosít, ne a kölcsönbe adó nyakába legyen varrva a dolog, egyszerűsíti a dolgot, a kölcsönzött munkavállalót nem arról kell tájékoztatni, hogy ki fizet, hanem arról, hogy milyen szabályokat kell rá alkalmazni. Tehát az egyenlő bánásmód követelményét alkalmazni kell, a kölcsönbe adónak tájékoztatni kell arról is, hogy mit kell, hogy kapjon ezen a jogcímen, egyébként a munkáltatói jogok elosztása törvényen túl a kölcsönbe adó és a vevő közötti polgári jogi szerződés része.
A harmadik kérdés vagy megjegyzés, a munkaügyi ellenőrzés során ez a bizonyos vélelem megállapítása, ami, ahogy szakállamtitkár úr is említette, jószerileg kizárólag az építőiparra koncentrálódik. Ha egy külföldi példát elmondhatok: Németországban a rendőrséggel járnak ki, levetíttek Berlinben egy filmet, mint egy német film, úgy nézett ki, persze itt is felmerülhet, hogy miért kell bilincsbe verni embereket, ehhez képest ez egy enyhe szabály, az OMMF támogatta ezt. Hangsúlyozom, ez arról szól, hogy ha nincs, nem állapítható meg, nem a helyszínen, hanem a cégbíróságnál sem munkáltatóként az alvállalkozó személye, akkor a munkaügyi felügyelő az eljárást a fővállalkozóval szemben fogja lefolytatni. Az egy másik kérdés, hogy ez milyen felelősségi viszonyokat vet fel, úgy gondolom, hogy korrekt üzleti kapcsolatok esetén - a fővállalkozó és az alvállalkozó együttműködésére gondolok - ebből semmilyen probléma nem lehet. Azt viszont a munkaügyi ellenőrzésnek is rendeznie kell, és ez egy fontos garancia, hogy legyen munkáltatója az ott dolgozó személyeknek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a szavazásra térnénk az általános vitára való alkalmasságról, meg fogom adni Borsik úrnak a szót. Csak szeretném jelezni, hogy többször szóba került a szociális partnerek kérdése, az Országos Érdekegyeztető Tanács, jelenleg is két oldal képviseletében itt ülnek a kollégák. Szeretne a bizottság abban majd egyértelmű információt kapni a megfelelő pillanatban, amikor látjuk azt, hogy a köztársasági elnök úr beadványát az Alkotmánybíróság például elbírálta és ha igen, hogyan. Nyilvánvalóan ezt nem a mai ülés keretében tesszük meg, de nyilvánvaló az is, hogy a bizottság ebben érdemi tájékoztatást kíván kapni. Megadom a szót Borsik úrnak.
BORSIK JÁNOS (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége): Köszönöm szépen. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról és az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló törvényjavaslat az Alkotmánybíróság elé került a köztársasági elnök úr kezdeményezésére. Az OÉT-ben gyakorlati dolgokról tárgyalunk. Nekem az volt az álláspontom, hogy ha sikerül megállapodni a 2007. évi országos bérajánlásról, akkor ez egy kicsit válasz is erre a helyzetre. De természetesen mi nagy örömmel veszünk részt minden olyan beszélgetésen és minden információt átadunk, ami segíti a képviselő hölgyek és urak munkáját. Néhány megjegyzésem lenne az elhangzottakkal kapcsolatban. Az egyik a pótszabadság ügyében.
A pótszabadságot mi azt gondoljuk, hogy a tárgyévben feltétlenül ki kell adni, mert a munkakörülmények, illetve a családi körülmények jellegéből adódik, hogy itt valami olyan pótlólagos dologról van szó, ami nem képezheti az átvitel tárgyát. A (9) bekezdésben és általában ott, ahol szerepel a kivételesen fontos gazdasági érdek, egy kicsit másképp fogalmazok, nem hogy nem fogadjuk el, visszautasítjuk. Szubjektív kategóriáról van szó, nem igaz, hogy nem lehet munkaszervezéssel, munkaerő-kölcsönzéssel, tervezéssel, előrelátással másként bánni a munkavállalókkal. A másik dolog, amit a szakszervezetektől tud az ember, a helyi szakszervezetektől, hogy a munkáltatók egy része oly mértékben csökkentette a létszámot, hogy valóban keletkeznek objektív akadályai az éves szabadság kiadásának, de ezért ne a munkavállaló vigye el a "balhét". A munkavállaló, ha nem kapja meg a tárgyévben az éves szabadságát, akkor, azt gondolom, hogy érdeksérelem éri. Ennek az érdeksérelemnek nincs következménye, ha csak a szúrópróbaszerű ellenőrzésen fenn nem akad a munkáltató, a vállalkozó.
A kormány elutasította valóban a szabadság pénzbeni megváltását, ami egyébként alkotmányellenes és törvényellenes lenne, viszont hadd mondjam azt, hogy a munkáltatók lehetővé akarják tenni, hogy úgymond a munkavállaló gyűjtse a szabadságát, azt azért a kormány nem utasította el.
Teljesen egyetértek azzal az állásponttal, mert ez tényszerű, hogy gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a munkahelyeken nap mint nap megtörténik, de ezzel nem akarok különösebben foglalkozni.
Ami még idetartozik, hogy hivatkozás történt a kollektív szerződésre. Minden második kollektív szerződés foglalkozik az éves szabadság kiadásával, de nem minden kollektív szerződés rendelkezik a december 31-i meghosszabbítással. Ezt nem tudta bemutatni az előterjesztő, és azt gondolom, hogy ezért ez a hivatkozás nem alapos.
A pénzzel történő megváltást természetesen mi elutasítjuk. Ami az építkezéseknél tipikusan előforduló felelősségáthárítás és a felelősség alóli menekülést jelenti, vannak információink arra, hogy a fővállalkozók alakítanak olyan alvállalkozói cégformákat, amik tipikusan ebből a célból jönnek létre, én meg azt gondolom, hogy az ilyen típusú vállalkozásoknál az APEH-nek kitüntetett ellenőrző szerepe lehetne, sokkal hatékonyabb lehetne, mint a munkaügyi ellenőrzés. Összességében azt gondolom, hogy ezek voltak talán a legfontosabb munkavállalói álláspontok, és úgy látom, hogy miután a munkavállalói érdeksérelem segítség nélkül teljes mértékben nem orvosolható, nem a törvénytelenségeket és a jogsértéseket kell valamiféle normatív szabállyá emelni és továbbengedni a munkáltatóknak ezt a lehetőséget, különösen fontos gazdasági érdek, stb., hanem segíteni kell a munkavállalókat. Ezt elvárjuk, részint a kormánytól, de még inkább, és a bizottság igen tisztelt tagjainak azt mondanám, hogy tudnak önök segíteni a munkavállalóknak a törvényhozásban, hogy ha azokból a dolgokból, amit volt szerencsém elmondani, néhányat megfontolnak, és egy kicsit talán teljesebb lett a kép azzal, hogy sikerült a szakszervezeti álláspontot kifejteni. Még egyszer, nagyon szépen köszönöm a lehetőséget önöknek.
ELNÖK: Köszönöm szépen Borsik úrnak az elmondott gondolatait és köszönöm a kormányoldalnak a megértését, hogy most itt nem fogja lefolytatni újra az OÉT-en lefolytatott vitát. Ehhez hiányzik még egy harmadik oldal, a munkáltatói oldal is. De a bizottság attitűdjét jól jellemzi, hogy nyitott egyfajta ilyen érdemi információcserére. Mi ebben a kérdéskörben egyébként, ami a munkavállalói jogbiztonságra vonatkozik, rendelkezünk egy konszenzussal elfogadott állásponttal is, amit a bizottság ellenzéki és kormányoldalon ülő képviselői egyöntetűen támogattak.
Ennyi sok izgalmas információ után akkor a szavazásra kerül sor. A kérdést úgy teszem fel, hogy aki általános vitára alkalmasnak találja jelen előterjesztést, az most szavazzon. Először az igeneket kérem. (Szavazás.) Tíz. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc.
Megköszönöm a kormányoldalnak és Borsik úrnak is a részvételt. Gyors napirendünk lesz már csak, és most bediktálnám a helyettesítéseket: Kiss Ferenc helyettesíti Filló Pál képviselő urat, Rákóczy Attila dr. Bóth János képviselő urat, Rózsa Endre Nagy László képviselő urat, dr. Czira Szabolcs Nagy Istvánt, Kontur Pál képviselő úr Molnár Oszkárt és Czomba Sándor képviselő úr Rácz Istvánt.
Még egy dologban kell döntenünk, az előadó személyében. Többségi előadó személyében Kiss Ferencre teszünk javaslatot, a kérdésekből is kiderült, hogy van szakmai érdeklődése e tárgykörben. És alelnök asszony pedig a kisebbségi véleményt fogja az általános vitában képviselni.
Köszöntöm a kormány képviselőjét.
Következik a második napirendi pontunk, a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása. Két módosító javaslatról kell döntenünk. Az 1. javaslat dr. Vass János és Pettkó András képviselő úr módosítójához kapcsolódik.
DR. SOMODI ISTVÁNNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja a kormány egyiket sem. Egyébként tartalmában összefügg a két javaslat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyben fogunk dönteni. Czomba úr szeretne szólni előtte.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Elnézést kérek, nem akarom az időt húzni, de szeretnék egy kicsit korteskedni a módosító javaslatom mellett. Többször hivatkoztunk a törvény kapcsán, hogy a Start program milyen nagyszerűen bevált és hogy működik és célszerű lenne ezt kiterjeszteni. Ha megfigyeljük a Start program hatékonyságát, már az általános vitában is elmondtam, hogy gyakorlatilag a közép-magyarországi, budapesti régióban több, mint hétezren vették igénybe ezt a fajta lehetőséget, míg Szabolcsban, Borsodban, tehát a hátrányosabb helyzetű régiókban körülbelül 2000-2600-an. Nyilvánvalóan azért, mert nincs mögötte munkahely, illetve kevesebb munkahely van. Tehát az előttünk lévő módosító indítvány nem egy hangulatjavító dolog, hanem nagyon komoly érdemi segítség lenne azok számára, akik hátrányos helyzetű régiókban élnek. Megváltozott az Flt. és az Flt. kapcsán korábban a különböző munkatapasztalat-szerzési támogatás nagyon hatékony támogatás volt a pályakezdő fiatalok segítésére, illetve a bértámogatás, ahol 50 és 100 százalék között a munkaügyi kirendeltségek a lehetőségeiktől függően tudtak támogatni. Ez innentől kezdve nincs. Egységesen, mindegy, hogy Budapest, mindegy, hogy Szabolcs, 50 százalék bér+járulék, illetve 60 százalék a megváltozott munkaképességűeknél. Tehát láttam annak idején kirendeltségvezetőként is, hogy a hátrányos helyzetű régiókban, 80 százalék támogatás alatt nem tudtunk kiadni embereket, mert egyszerűen nem vitték ki, mert olyan a munkaerő-piaci helyzet. Azzal, hogy jogszabály lehetővé teszi, hogy a különböző támogatási módokat együttesen is igénybe tudják venni, magyarul, ha valaki bértámogatás mellé esetleg Start extrát akar kapcsolni, akkor ennek semmi akadálya nincs. Körülbelül ez az az összeg, ami, ha elfogadnánk a kapcsolódót, a kettő összege tenne ki körülbelül annyit, mint a korábbi, a régebbi időszakban a 80 százalékos bértámogatás volt. Ez az elmúlt időszakhoz képest nem hatékony segítség, hanem segítség azok számára, akik ezekben a régiókban élnek és próbálnak munkához jutni. Én arra szeretném kérni a tisztelt bizottság tagjait, nyilván sokan vagyunk itt olyanok, akik ilyen hátrányos helyzetű régiókból, térségekből jövünk, hogy ezt a valóban érdemi segítséget próbáljuk megadni azoknak, akik erre igényt tartanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrnak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen Czomba úr felvezető gondolatait vagy kiegészítő gondolatait. Értem. Még azt is mondom, hogy nem is vagyunk messze egymástól a véleményalkotás tekintetében. Engem egy kérdésre adandó válasz érdekelne, hogy a kapcsolódó módosítóval kiegészült ajánlás házszabályszerű-e. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szeretném javasolni a képviselő uraknak, hogy a szakmai vitát most ne folytassuk le. Megadom a szót természetesen, aztán a kormány-előterjesztőnek, hogy az alelnök úr kérdésére legyen szíves választ adni és aztán dönteni fogunk.
KONTUR PÁL (Fidesz): Én csak egy kérdést szeretnék: legyen szíves elmondani a minisztérium képviselője részletesen, hogy miért nem helyesli.
DR. SOMODI ISTVÁNNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon egybeesnek a gondolataink és az előterjesztés szakmaiságával teljes egészében egyetértünk. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a törvénymódosítás előkészítése során a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak is volt egy olyan változata, ami majdnem hajszálpontosan ezt a szöveget tartalmazta. Tehát a hátrányos helyzetű térségek munkavállalóinak a kiemelt támogatásával messzemenően egyetértett a tárca is. Az oka nagyon egyszerű volt, hogy kikerült a törvényjavaslatból, a következő volt: mint önök tudják, én magam is már több alkalommal próbáltam erre hivatkozni, hogy államigazgatási egyeztetésre olyan jogszabálytervezet kerülhet, amely a Pénzügyminisztérium támogatásokat vizsgáló irodájának úgymond a jóváhagyásával már rendelkezik. Ez az iroda az, ami arra hivatott, hogy összevesse a magyar jogszabályokat a közösségi jog állami támogatásokra vonatkozó szabályaival. Itt akadt fenn a rostán a történet. Megpróbálom nagyon röviden összefoglalni. A Start-kártya alapján járó kedvezmény úgynevezett normatív támogatás. Tehát, ha a jogszabályi feltételek fennállnak, mérlegelésnek helye nincs, a munkáltatót megilleti a támogatás. Így működik a Start alatti összes kedvezmény. Ha bevennénk a hátrányos helyzetű térségeket, akkor a PM TI álláspontja szerint ez már a közösségi jog szerint alkalmas lehet arra, hogy bizonyos vállalkozások indokolatlan előnyben részesüljenek és ezért ezt a támogatást csak az úgynevezett "de minimis" korláttal lehetne működtetni. Ez egyben azt jelenti, hogy a támogatás igénybevétele előtt valakinek, egy szervnek állandóan vizsgálnia kellene, hogy ezt a "de minimis"-es úgynevezett 200 ezres eurónak megfelelő hároméves korlátot elérte, nem érte a munkáltató. És mint tudjuk, ebben minden állami támogatást össze kell számolni, ami a "de minimis" hatálya alá tartozik. Gyakorlatilag a "de minimis" szabály miatt ez a Start-kártyával egyszerűen működésképtelenné válna, ezért kellett levennünk a napirendről, ez nem tud működni. Úgy tudna működni, ha egy külön támogatásként nevesítve a munkaügyi központ kirendeltsége mint egy elbíráló szerv, befogadná a kérelmet, vizsgálná a "de minimis"-t, és rendelkezne a megállapításról. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagyon hasznos információkhoz jutottunk mindannyian. Szakértő asszonynak adom meg a szót, és azt követően dönteni fogunk.
FARKASNÉ DR. MOLNÁR VALÉRIA, a bizottság tanácsadója: A Házszabály 94. § (3) bekezdése alapján sajnálatos módon nem házszabályszerű az indítvány, tekintve, hogy oda kapcsolódik, ami nincs megnyitva, de ezt már képviselő úrral is egyeztettük.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután a kormány ebben az előterjesztésben állást foglalt, a korrektség azt mondja, hogy a bizottság is foglaljon ebben állást. A kormány az elmondottak alapján jelen képviselői kapcsolódót nem támogatta. Aki egyetért és nem támogatja, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja ennek ellenére? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság tehát nem támogatja. (Farkasné dr. Molnár Valéria: Mivel felvetődött a házszabályszerűség, arról is szavaznia kell a bizottságnak.)
A házszabálynak megfelelő eljárási módhoz még egy döntést meg kell hoznunk. A megismert információk alapján házszabályszerűnek tartja-e a bizottság a kapcsolódó módosító indítványt vagy sem. Mivel a Házszabály szerint ez nem házszabályszerű, ezért ezt most szavazással meg kell erősíteni. Aki a Házszabály ezen tartalmával egyetért és úgy tekinti, hogy ez nem házszabályszerű módosítás, az kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Tíz. Aki ezzel nem ért egyet? (Szavazás.) Ilyen nincs. Tartózkodott? (Szavazás.) Nyolc. Lezárjuk ezt a napirendet. Köszönöm a kormány segítségét.
Három dologról szeretném tájékoztatni a bizottság tagjait. Először is arról, hogy megpróbálunk a szolgáltatásokban előrelépni, a Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentései a bizottság minden tagja számára a titkárságon elérhető.
Miután a tárgyalási napirendből adódóan vélhetően a jövő héten hétfőn nem szükséges itt a házban bizottsági ülést tartani, ezért azt javaslom, hogy éljünk azzal a lehetőséggel, amit a Szociális és Munkaügyi Minisztérium biztosított számunkra, vagyis március 5-én a Művészetek Palotájában az esélyegyenlőség évéhez kapcsolódva egy nagy átfogó konferencia lesz. Mintegy kihelyezett bizottsági ülésként kezeljük és javaslom a bizottság tagjainak, hogy vegyünk részt a délelőtti megnyitón. Minden egyéb információt el fogunk juttatni a képviselőknek.
Egyéb bejelentenivaló? Parancsoljon!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Két mondatot szeretnék mondani, a múlt héten a bizottság jóvoltából a minisztérium képviseletében Párizsban részt vettem egy migrációs konferencián. Először is szeretném megköszönni a lehetőséget. Nagy lélegzetvételű, nagy meghívotti körrel voltak jelen az OECD-országok képviselői. Nyilván látjuk, érezzük, meg most már napirenden is van, hogy nekünk is foglalkoznunk kell ezzel a témával. Bár sem forrás-, sem célország szempontjából nem vagyunk a "toppon", de nagyon komoly megbeszélés folyt. Ha a bizottság úgy kívánja, két-három oldalban nagyon szívesen összefoglalnám és majd elmondanám.
ELNÖK: Szeretnénk élni a lehetőséggel és ezt egyébként minden más alkalommal meg szoktuk tenni, hogy amikor a bizottság tagjai valamilyen szakmai konferencián vannak, egy rövid egy-két oldalas tájékoztatót adnak a bizottság többi tagjának.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Még egy kérdésem lenne a felnőttképzéssel kapcsolatban. Korábban jeleztük abbéli aggályunkat, hogy azzal, hogy a keresetpótlót felvittük száz százalékra, ami teljesen rendben lévő dolog, esetleg félő lehet, hogy a decentralizált foglalkoztatási alaprészből emiatt kevesebb pénz jut a képzésekre. Magyarul kevesebb tanfolyam tud indulni a Decentralizált Foglalkoztatási Alap támogatásával. És úgy tűnik, hogy ez a dolog be is jött, mert ha most megfigyeljük a régiós, illetve megyei munkaügyi kirendeltségeket, akkor azonnal látjuk azt, hogy a pénz vagy ugyanannyi vagy minimálisan több, mint a tavaly rendelkezésre álló képzésekre, ugyanakkor a 100 százalék miatt lényegesen visszaestek a képzések. Látjuk, hogy a Lépj egyet előre programban megállt a finanszírozás, elfogyott a pénz, most jön a TÁMOP-nak a nem tudom, hányas változata, aminek a pályázati kiírását nulladik körben már látjuk, de abból is látszik, hogy azokat a szegmenseket nem fogja tudni pótolni. Magyarul én azt látom, hogy kevesebb képzésre van lehetőség, mint az elmúlt időszakban volt, holott mindig ugyanazt mondjuk, hogy képezni, képezni, ezzel egyébként egyet is értünk. Tehát szeretnénk egy picivel előbbre látni. Mert itt ülünk ugyan a bizottságban, de sokszor kevesebbet tudunk, mint azok, akik egyébként a munkaügyi szervezetben dolgoznak, tehát legalább annyit illene nekünk is tudni vagy előre látni dolgokat, és sajnos nem látom ezt. Tehát kérnék szépen erről egy kicsit bővebb információt. Mi várható ezekkel kapcsolatban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom képviselő úr, hogy éljünk egy kérdéssel ebben a tárgykörben és ha még azt követően is van információs igény, megnézzük, hogy hogyan tudunk ennek eleget tenni. Ha nincs egyéb szólási igény, az ülést bezárom. További jó munkát kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 53 perc.)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia