FMB-7/2007.
(FMB-25/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. március 26-án, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Elnöki bevezető, a napirend megszavazása *
Tájékoztató az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség 2006. évi ellenőrzési tevékenységéről. *
Papp István szóbeli kiegészítője *
Kérdések, észrevételek *
Papp István válaszai *
További kérdések *
Egyebek *
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Gúr Nándor (MSZP) megérkezéséig Simon Gábornak (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Filló Pálnak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Nagy Istvánnak (Fidesz)
Papp István, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 32 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megszavazása
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm nagy tisztelettel a bizottság tagjait. Az eddigiekben megszokottan a bizottság gyakorlatilag teljes körű részvétellel vesz részt a napirend megtárgyalásában. Szeretném rögzíteni, hogy bőven a határozatképesség felett van a bizottság, bárminemű döntés születik a bizottságban, az a 10:9-es szavazati aránnyal fog megszületni.
A mai napirendünket az előzetesen kiküldötteknek megfelelően tárgyalnánk meg. Szeretném jelezni a képviselőtársaimnak, hogy két napirendet terveztünk. Az első napirend az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, a továbbiakban OMMF 2006. évi ellenőrzési tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó konzultációnak a lefolytatása. Az egyebek napirend kapcsán pedig egyéb információkat osztanánk meg egymással.
Amennyiben a bizottság tagjai egyetértenek a napirendi javaslattal, kérem, most szavazzanak. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangúlag elfogadta a bizottság a napirendi javaslatot. A helyettesítések pedig a következők: Geberle Erzsébet képviselő asszonyt Filló Pál képviselő úr fogja helyettesíteni, Molnár Oszkárt Kontur Pál képviselő úr és Gúr Nándor alelnök urat pedig én fogom helyettesíteni.
Az első napirendi pontunkkal kapcsolatosan egy elég részletes háttéranyagot kaptak a bizottság tagjai, amiben volt tájékoztató és különböző statisztikai adatok. Tisztelettel köszöntöm az OMMF elnökét, Papp István urat. Megadom a szót Papp úrnak.
Papp István szóbeli kiegészítője
PAPP ISTVÁN (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség): Először is szeretném megköszönni a bizottság meghívását. Számunkra külön elismerés, hogy informálódni, tájékozódni, ellenőrizni kíván a bizottság az OMMF azon munkája iránt, amelyet a foglalkoztatás biztonsága érdekében tesz, tett, illetve tenni fog a jövőben. Kizárólag arról a megváltozott helyzetről szeretnék szólni, amely körülmények között végezzük a munkánkat, illetve amely környezet alapvetően befolyásolja a hatóság tevékenységét. Szeretnék azért is köszönetet mondani, hogy nemcsak arról volt szó az elmúlt időszakban, hogy nagyon sok munkaügyi, munkabiztonsági, munkavédelmi szabálytalanság van a területen, hanem mind a parlament, mind a kormány abban is kifejezte támogatását, hogy megerősítette 2005-ben a felügyelőség létszámát. Tudjuk, mintegy száz fővel növelte 2005-ben a létszámot és arról is adtak tájékoztatást, hogy azt a száz főt kizárólag az ellenőrzésben, végrehajtásban dolgozó munkatársak felvételére fordítottuk. Semmiféle olyan törekvés nem volt a munkánkban, hogy a központi létszámot vagy az irányító létszámot erősítsük. A százfős létszámfejlesztéssel együtt egy átalakítást is végrehajtottunk, 2006. január 1-jétől a területi felügyelőségek regionális felügyelőségként működnek, és ennek a regionalitásnak, ahogy az anyag is nagyon szűk szavúan, de beszámol róla, szeretném megerősíteni, szakmailag is és szervezetileg is érezteti hatását és jótékony hatású a területi munkára.
Az elmúlt időszakban számos jogszabály született, amely segítette, támogatta, támogatja a munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzéseket. Úgy gondolom, hogy ez egy helyes törekvés, a gyakorlat ezt visszaigazolja, hogy nem feltétlenül a munkaügyi szabályokat kell megváltoztatni, hanem egy olyan érdekeltséget kell kialakítani a munkáltatókban, hogy érdekelt legyen a szabályok betartásában. És hogy ha ez bekövetkezik, akkor ennek lehet a foglalkoztatásra kedvező hatása.
Nem sorolnám fel teljes egészében a jogszabályokat, de úgy gondolom, hogy az a döntés, az a törvénykezés, amely egyrészt szigorította a közbeszerzésben és az állami támogatásokban való részvételi lehetőséget, amely előírta, hogy a nagyobb beruházásoknál kötelező a munkáltatónak bejelenteni a beruházás célját az OMMF irányába, másrészt kötelező valamennyi alvállalkozót nyilvántartani, valamint a nyilvánosság megteremtése érdekében az OMMF köteles valamennyi olyan határozatát nyilvánosságra hozni, amely során jogsértést állapított meg, ezek olyan hatással voltak az ellenőrzésre, a foglalkoztatókra, hogy ezek kedvező tendenciái, úgy gondolom, kezdenek kirajzolódni.
Egy év kevés ahhoz, hogy valóban arról beszéljünk, hogy ez egy kikristályosodott, minden tekintetben valóban pontos előremutatást ad, de az a tény, hogy végre eljutottunk oda, hogy azzal a módszerrel együtt, amely változtatott a korábbi gyakorlatán, nevezetesen az, hogy nem egy pontellenőrzés keretében kívánjuk megítélni a munkáltató jogszabálybetartó készségét, képességét, akaratát, hanem egy folyamatot kívánunk vizsgálni, tehát nem az a döntő, hogy délelőtt tíz órakor érvényesülnek-e a szabályok, hanem a foglalkoztatás során betartja-e a szabályokat a munkáltató, ez alapján azt tudjuk visszaigazolni, ahogy az írásos jelentésben is számot adtunk róla, hogy olyan tendenciákat látunk, hogy nőtt azon munkáltatók száma, akik szabályosan foglalkoztatnak. Hiszen talán érdemes talán arról is szót ejteni, hogy a belső szabályozásunkban ezt adtuk a felügyelők feladatául, hogy a munkánk legfőbb értékének az tekintendő, hogy a munkáltató a törvényesség útjára lép és betartja a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokat, garantálja a munkavállalóknak az egészséges és biztonságos munkahelyet.
Ezek a körülmények egy más hatósági szemléletet, más hatósági magatartást követelnek tőlünk. Ezt felismerve hirdettük meg 2006 szeptemberében a partnerséget a munkáltatók irányában. Amikor azt mondtuk, a hatóság együtt akar működni, ez gyengíti, hanem erősíti a hatóságot. Tehát egyrészt azt mondjuk, hogy vannak és meg is határoztuk a körét a súlyos jogsértéseknek, és azzal, hogy ezeket meghatároztuk, eleve kimondtuk, hogy az egyéb területeken kevésbé gondoljuk, hogy azonnal szankcionálni kellene a munkáltatói magatartást. Tehát támogatni, segíteni kell, rávezetni a munkáltatót a törvényes foglalkoztatásra, a biztonságos foglalkoztatásra. Ennek érdekében 2006-ban nagyon sok tanácskozásra, szakmai fórumra került sor országszerte. Hol városon belül, hol régióban, hol szakmai szervezetekkel, részvevőkkel konzultáció keretében pótoltuk az ismeret hiányát, a képzés pótlását, egyre kedvezőbb arculatot teremtve a területen. Arra akarom felhívni a figyelmet, hogy attól, hogy mi együttműködünk, közösen keressük a jövő útját a munkáltatóval, szeretnénk arra rámutatni és a hatóságnak képesnek kell arra lennie, hogy azt a magatartást is felvállalja, hogy közösen találjuk meg a szakmai szervezetekkel azokat a felesleges szabályokat, amely a termelést., a működést akadályozza. Természetesen olyan szabályt kell találnunk és ebben is elkötelezettek a szakmai szervezetek és az ellenőrzés visszacsatolásával is segíteni tudjuk a munkát, hogy a munkavállalókat ugyanakkor ne tegyük kiszolgáltatottá. Nem célunk, hogy csak az egyik csoport tekintetében változzanak a szabályok.
Ezt az összhangot segítenünk kell megteremteni, megtalálni és természetesen az elmúlt időszakban jó néhány javaslatot tettünk nemcsak a szakmai szervezetek irányába, hogy fontolják meg ennek a szakmával való megvitatását, hanem közvetlenül a felügyeletünket ellátó minisztérium felé is több kezdeményezéssel éltünk, hogy hol kellene szigorítani a szabályokat. Arra is javaslatot fogunk tenni néhány héten belül elsősorban az állami támogatásokat illetően, hogy hol látjuk, hogy túlzottan szigorúnak a szabályokat. Itt szeretném azonban arra is felhívni a figyelmet, hogy történt is már ebbe az irányban módosítás. Ezt tovább szeretnénk fejleszteni.
Mi ebben az együttműködésben, a súlyos jogsértéseken belül három csoportban hirdettük meg, hogy - elnézést ezért a kifejezésért - nincs alkupozíció a munkáltató semmilyen körülmények között. Az egyik a feketemunka. Úgy gondolom, hogy ott egyrészt se szeri, se száma a kijátszási lehetőségeknek, hiszen nagyon széles körű a társadalmi összefogás a hatóság ellen, lehetőség szerint eltitkolni a feketefoglalkoztatást. Itt vannak zavaró elemek, az alkalmi munkavállalói könyv alkalmazásánál, vannak zavarok a külföldiek foglalkoztatásánál, a munkaerő-kölcsönzésben, jó néhány területen. A felügyelőség erre fordítja a fő erőforrásait. Természetesen lassan ott tartunk, hogy a felügyelőinket fizikailag is fel kell készíteni a feladatra, hogy a száz métert ki futja le gyorsabban, a feketemunkás vagy a felügyelő. Elég gyakran tapasztaljuk, főleg a mezőgazdaságban, építőiparban, útépítéseknél, közműépítéseknél, hogy a kerítés sem akadály. Arra is van példa, hogy a méteres, másfél méteres kerítés átugrása nem feltétlenül jelent akadályt néhány feketemunkásnak. Ebben természetesen egy olyan intézkedés született, hogy ezekre a területekre biztosan többször visszamegy a felügyelő ellenőrizni. Nem lehet megengedni azt, hogy egyesek ilyen magatartással kivonják az ellenőrzés alól egyrészt magunkat, másrészt a cégüket. A munkavállaló kiszolgáltatottságán ne lehessen javítani. Tehát a feketemunkában kérlelhetetlen a hatóság magatartása. Természetesen ez azt is jelentette és ebbe nem kívánok részletesen beleszólni, hogy nagyon pontosan szabályoztuk, hogy mit tekintünk feketemunkának és szeretném aláhúzni, nem a késedelmes bejelentést, nem a munkaszerződés tartalmi elemeinek a hiányát, nem feltétlenül csak arról van szó, hogy ha a munkaszerződés valamilyen formai hibás, akkor az feketemunka. Nem. Minden esetben vizsgáljuk a munkavállaló bejelentését, hogy megtörtént-e, tudjuk, 2006 decemberéig az EMMA-rendszerben, 2007. január 1-jétől az egységes bejelentés vonatkozásában az adóhatóság felé kell ezt teljesíteni. Az a döntő, hogy nem az ellenőrzés hatására történik meg a bejelentés. Azt is értékelni kívánjuk ebben az együttműködésben természetesen. Aki az eljárás során azonnal pótolja a hiányosságot, ezt a bírságnál figyelembe veszik a felügyelők, figyelembe veszi a hatóság.
A másik nagyon kiemelt feladatunk a munkavédelem területén az a néhány jogsértés, magatartás, amely közvetlen életveszélyt hordoz magában és a munkáltatók semmibe veszik ezeket a követelményeket, szabályokat. Számos olyan jellegű probléma van, hogy itt nemcsak a leesés, meg a beesés elleni védelem, hanem abba az irányba nyitunk, hogy a fővállalkozókkal, megrendelőkkel jussunk el egy olyan szintre, hogy a megrendelő tartozzék felelősséggel, hogy kinek adja ki a munkát, és az a szervezet erre felkészült-e. Főleg azokon a területeken és csak egyetlen példát mondok, amikor a feszültség alatt, tehát áram alatt lévő vezetékek környezetében dolgoznak a munkavállalók. Megengedhetetlen, hogy a gépkocsivezető az egyetlen olyan ember, aki mondjuk ért az elektromossághoz, mert cserélt már izzót az autóban. Hiába van a szerződésben benne, hogy villanyszerelő-mérnök kell, nem tartják be. Ezért került be a munkavédelmi törvénybe az a szabály is, hogy közvetlenül tegyük felelőssé a fővállalkozót, hogy ő valóban szakmailag koordinálja-e a feladatot. Nem elegendő kizárólag csak a szerződésben rögzíteni. A magunk részéről nagyon magasnak tartjuk a 125 halálos balesetet egy-egy évben, számos európai országban, hasonló méretű országban sokkal alacsonyabb ez a szám, és emellett azt is tudjuk, hogy nagyon sok súlyos balesetre kerül sor, illetve feketemunkához kötődően azt tudjuk mondani, hogy a halálos baleset kivételével alig van bejelentés, ha valamilyen súlyos hiányosság történt.
Befejezésül még egyetlen mondat, amely a munkavállaló garanciális jogaihoz kötődik: számos munkavállalói panasz van abból, hogy egyes munkáltatók akadályozzák a munkavállalókat az elhelyezkedésben azzal, hogy ha megszűnik a munkaviszonya, valamilyen trükkökkel, valamire hivatkozva nem kapja meg a munkavállaló az igazolásokat, illetve nagyon gyakran állunk szemben azzal, hogy nem kerül kifizetésre időben a munkabér. Nemcsak a munkaviszony megszűnésekor, hanem menet közben is. A törvény ugyan tárgyhót követő 10-ig rendeli minden esetben a munkabér kifizetését, nem egy esetben nem történik meg ez az intézkedés, a tárgyhónapban egyáltalán nem kap munkabért vagy csak jóval később. És természetesen itt azt is vizsgáljuk, hogy amit más jogszabály lehetővé tesz, például a Bérgarancia Alap, hogy fordult-e a munkáltató például a Bérgarancia Alaphoz segítségért, hogy ő ki akarja fizetni. Ha fordult, az egy egészen más szabálytalanság, mint amikor ezt a munkáltató nem teszi meg, hiszen az alapnak éppen az lenne a lényege, hogy ezeket az átmeneti zavarokat fel tudja számolni és sok esetben még ezt a minimum szakmai felelősséget sem érezzük a munkáltatók részéről.
Ennyivel gondoltam kiegészíteni az írásos jelentésemet és ha a jelentéssel kapcsolatban kérdés, észrevétel vagy javaslat hangzik el, azt nagy-nagy igyekezettel fogom jegyzetelni és mindennapi munkámban hasznosítani. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést. Az előzetesen kiküldött, rendkívül tartalmas anyag és a szóbeli kiegészítés együtt lehetővé teszi azt, hogy érdemi konzultációt folytassunk le. A megszokott működési rendünkhöz ragaszkodva azt javaslom, hogy a kérdések és a vélemények egy körben jelenjenek meg. Elsőként a kérdéseket vesszük előre, de akinek megjegyzése van, kérem, az is, tegye meg. Alelnök asszonynak adok szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm az elnök urat és rögtön rá is térek a mondandóm lényegére, mert nyilván mások is szeretnének szólni az eddig elhangzottakhoz. Nem kétséges az, hogy a munkaügyi, munkavédelmi ellenőrzés rendkívül fontos, pontosan azért, mert ahogy ön is említette, a munkavállalók vannak inkább kiszolgáltatott helyzetben és ennek számos oka van. Legfőképpen vagy véleményem szerint az egyik legfontosabb ilyen ok az, hogy azért nem érezheti magát biztonságban, mert a munkahelyek száma elég kevés. Hogy ha én azt tudom, hogy visszaélnek a helyzetemmel és nem kapom meg azokat a jogi garanciákat, amelyek a biztonságomat szolgálják, fogom magam, felmondok és odébb megyek. De ezt csak akkor tehetem meg, hogy ha van hová továbbmenni. Tehát ez is az egyik oka ennek a kiszolgáltatott helyzetnek és ez egy elég súlyos ok. Az anyag, amit írásban megkaptunk, sok mindenre kiterjed. Nekem az lenne a kérdésem, hogy az ellenőrzések során készült olyan statisztika vagy bármilyen kimutatás, ami a vállalkozások nagyságához ad valamilyen támpontot. Azért kérdezem ezt, mert a kisvállalkozók részéről gyakori panasz az, hogy őket sokkal többször és alaposabban ellenőrzik a munkaügyi, munkavédelmi felügyelőségek ellenőrei, mint a nagy cégeket. Beleértve pl. a pénzügyi szektorban működő bankokat is. Van-e ilyen és ha igen, akkor az mit mutat?
Amikor a bírságot kiszabják, látjuk itt az írásbeli anyagban, hogy milyen összeget szabtak ki az ellenőrzések során, tehát, amikor a bírságot megállapítják, differenciál-e az ellenőrzés a szerint, hogy egy ötfős mikrocégnél van vagy egy multinacionális cégben tart éppen ellenőrzést és állapít meg hiányosságokat. Milyen együttműködés van, ha van ilyen az uniós országok között? Különös tekintettel például Románia európai uniós tagságára vagy például Ausztriával kapcsolatban. Tehát van-e egyfajta nemzetközi kapcsolat, vagy tudnak-e arról, hogy a határon túl milyen megállapítások születnek az ott foglalkoztatott magyar munkavállalókkal, illetve a Romániából átjövő és itt dolgozó foglalkoztatottaknak milyen a helyzete és értesítik-e erről egymást?
A részmunkaidős foglalkoztatásra átállás a munkabérjárulék emelése miatt. Ezzel foglalkoztak-e, illetve tervezik-e? Megmondom őszintén ezt nem véltem kiolvasni az anyagból, de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet, mert ez meg a munkavállalók részéről gyakori panasz, hogy részmunkaidőben foglalkoztatják legalábbis a munkaszerződésben, de valójában teljes munkaidőt és még azon túl is várnak el tőle. És ugyanígy a túlóráknak a kifizetése, illetve a túlóráknak a nyilvántartása mennyire volt az ellenőrzések fókuszában, mert ez is gyakori panasz, hogy papíron, a jelenléti íveken minden rendben van, de aztán valójában meg nem így áll a helyzet. Se ki nem fizetik a részére a túlórát, se kivenni nem tudja a szabadidőben, mert a jelenléti íven ez nem is szerepel.
A regionális átszervezések hogyan változtatták meg a feladatoknak a megosztását a munkavédelem és a munkaügyi ellenőrzés tekintetében? Ha erről egy kicsit részletesebb tájékoztatást kaphatnánk, azt megköszönném.
Még egyszer hangsúlyozom, nagyon fontosnak tartjuk természetesen az ellenőrzést, fontosnak tartjuk elsősorban a munkavállalók jogbiztonsága, életének biztonsága érdekében, de fontosnak tartjuk a vállalkozások érdekében is. Ugyanis itt van egy olyan mondat, hogy a versenyhelyzet vagy a versenyképesség érdekében ez egy nagyon fontos dolog, de a versenyképességet azért én úgy értelmezem, hogy ez lehetőleg ne egyoldalúan a nagy cégek számára legyen kedvező, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ők azok, akik inkább el tudnak érni bizonyos változtatásokat, akár olyat is, ami számukra kedvező. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Azt javaslom, hogy négyes blokkonként haladjunk, két kormánypárti, két ellenzéki, utána válasz, aztán újabb négyes blokk következik. Most Nagy Lászlónak adok szót.
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Az előbb tett említést a Bérgarancia Alapról érintőlegesen, hogy az bizonyos tekintetben enyhítő körülmény, hogy ha a Bérgarancia Alapból igényel bért a vállalkozó. Én pont erre szerettem volna felhívni a figyelmüket, hogy történik-e kiemelt ellenőrzés azoknál a cégeknél, akik innen kapják a bért. Ugyanis kapok én is olyan visszajelzéseket, hogy azok a cégek, akik a Bérgarancia Alapból fizetnek, sajnos előfordul egy-két hónapos csúszás is a kifizetéseknél és ezek általában azért minimálbér környéki fizetések, amik nyilvánvalóan súlyos problémákat okozhatnak egy családnál.
Több helyen felhívták a figyelmemet, hogy valóban az ellenőrzés formális és papírszerű, hogy ha a jelenléti íven minden rendben is van, már a valóságban tovább foglalkoztatják őket, a nyolc óráért kapják meg a bért, és ők is azt mondják, hogy vannak ellenőrzések, de ezek inkább papírszerűek.
Illetve azt nem tudom, hogy tud-e valamilyen arányszámot mondani, hogy mennyi az az ellenőrzés, ami előre be van jelentve és mi az, ami mondjuk váratlan ellenőrzés. Azért az előre bejelentett ellenőrzések lehetőséget adnak arra, hogy bizonyos dolgokat rendezzenek közben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Czomba Sándor képviselő úr következik.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Kérdést és véleményt megpróbálok egyszerre megfogalmazni. Először a véleményemet szeretném elmondani és azt gondolom, hogy mielőtt a felügyelőség konkrét javaslatára rátérnék, egyet lépjünk vissza, és nézzük meg azt, hogy a feketefoglalkoztatást hogyan lehet csökkenteni. Mi az alapvető ebben a kérdésben? Azt tudjuk, illetve sejtjük, hogy óriási mértékű a feketefoglalkoztatás és micsoda gondot, problémát okoz ez morális szempontból is. A kérdésem, hogy annak idején a kis könyvbe közteherjegyet kellett beragasztani és most mennyit kell. És megint csak azt mondom, hogy a munkaügyi felügyelőség akkor fogja tudni hatékonyan végezni a munkáját, ha egyébként a munkáltatók - hogy egyszerűen fogalmazzak - levegőhöz jutottak. Tehát, hogy ha arról van szó, hogy akkor követelek jogkövetelő magatartást mindenkitől, amikor egyébként a piacon lehetőséget biztosítok arra, hogy létezzen, hogy élni tudjon, akkor ennek semmi akadálya, hiszen ha ilyen körülmények között nem hajlandó valaki jogkövető magatartást tanúsítani, őt bizony komolyan szankcionálni kell.
Jelen pillanatban azt látom, nagyon sok kis- és középvállalkozóval beszélgettem a térségünkben az utóbbi napokban is, és bizony nagyon sok vállalkozás borotvaélen táncol. És van köze ennek a dolognak az elmondottakhoz, úgy gondolom, hogy itt a Foglalkoztatási bizottságban nem kell ezt magyarázni, hogy mit is jelent ez. Tehát nekem az a javaslatom és véleményem ezzel kapcsolatban, hogy a feketefoglalkoztatást elsősorban úgy lehet csökkenteni, ha a munkáltatót is érdekeltté teszem abban, hogy bejelentse a munkavállalóját. Gyakorlatilag a piacon marad a munkáltató, ebben az esetben természetesen, aki nem jogkövető magatartást tanúsít, azt szankcionálni és büntetni kell, ezzel egyetértünk. Az anyag végén ott vannak a pozitív és negatív példák, néhányat felsoroltak, nyilvánvalóan ennek a többszörösét lehetett volna. Én az ukrán határ környékéről jövök és eszembe jutott, amikor Kelet-Magyarországról látunk egy sajtóhírt, hogy 15 karton cigarettával megfogtak valakit és ugye micsoda szankciót kapott, holott én is tudom, a másik fél is tudja, hogy körülbelül kétezer karton vonul át a határon naponta. Miért jutott eszembe? Bizonyára tudjuk, hogy ha önök újabb 300 embert kapnának is el, a töredékét fogják tudni feltárni azoknak a gondoknak, problémáknak a feketefoglalkoztatás kapcsán, ami a valós életben van. Tehát, ha újabb száz embert tennénk oda, bizonyára újabb milliárdokkal növekedne a bevétel, de vajon ez-e a megoldás. Eljutunk-e a végére a dolognak? Ezért mondtam, hogy nem ez az alapvető probléma hanem az alapvető probléma az, hogy a gazdaság nem úgy működik, ahogyan működnie kellene és ebben kellene elsősorban lépnünk.
Egy megjegyzésem van, de ebben pozitív elmozdulást tapasztaltam én is az utóbbi időben, való igaz, hogy egy jelenléti ív, ha nincs aláírva, azt nem feltétlen kellene talán az első esetben büntetni vagy nem olyan súlyban kell kezelni, mintha valaki egyébként nem jelenti be a munkavállalóját.
A kérdésem pedig az lenne, hogy van-e már pénz kocsira. Ez egy kicsit furcsán hangzik, de tavaly év végén beszélgettem Szabolcs megyei munkaügyi felügyelőkkel és október végén azt mondták, hogy most már azért álltunk meg a feladatunk végrehajtásával, illetve az ütemezéssel, mert most már nincs kocsifutásra pénz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferencnek adok szót.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy ott folytatnám én is, ami már elhangzott, ez pedig az, hogy az összes munkaügyi ellenőrzést, ami a beszámolóban szerepel, fontosnak és jónak értékeljük. Úgy gondolom, hogy miután a számok is mutatták, a munkaügyi felügyelők számának az emelése javította egyrészt az ellenőrzések gyakoriságát, másrészt talán a hatékonyságot is. Itt, ahogy az előterjesztésben is szerepel, mintegy 10 ezer bejelentés, panasz érkezett a munkaügyi főfelügyelőséghez, a kérdésem is itt kapcsolódik, ezeknek a bejelentéseknek a zöme a munkavállalói oldalról a foglalkoztatással, a szabadsággal, a pihenőidővel kapcsolatos-e és mennyire jellemző, hogy a munkavállalók bejelentik vagy feljelentik a munkáltatóikat. Hiszen többször foglalkoztunk ezzel a bizottságban, hogy ma már eléggé ritka eset, hogy a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetében mondjuk szembefordul a munkáltatójával.
A három fő cél, amelyet megfogalmazott, a feketemunka, a munkavédelmi előírások és a foglalkoztatás biztonsága, mindenképpen fontos, de szeretnék még egyet megkérdezni, ez pedig az, hogy a törvénymódosítással a munkaügy, a foglalkozás-egészségügy is idetartozik. Mennyire sikerült integrálni ezt a szervezetet és esetleg az ÁNTSZ-ekkel vagy az egészségüggyel kapcsolatos kérdéseket átvenni és az ellenőrzés részévé tenni?
Én is amellett vagyok, hogy ez a partnerség, ami a munkáltatókkal kialakul, ez nem a büntetés elsődlegességét jelenti, hanem inkább a figyelemfelkeltésre és a hiányosságok megszüntetésére irányul, hisz' mint a közlekedésben dolgozó is tudom, hogy egy gépkocsivezetőnek, ha panasza van, bejelenti, hogy nem adták ki a szabadságát vagy a pihenőideje nincs biztosítva és ezért nagyon szigorú büntetést szoktak kapni a munkáltatók, de a munkavállaló is, aki mondjuk a tahográflapját nem írja alá és ezáltal nem regisztrálja pontosan a vezetési és pihenőidejét.
Még egyet: az APEH-hoz került az EMMA-rendszer. Ez befolyásolja-e az együttműködést a foglalkoztatás nyilvántartásában, különösen ott, ahol a nagy adózók, a kiemelt adózók nem a megyei APEH-hez tartoznak, nem is regionális szinten, hanem a budapestihez? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót az elnök úrnak.
PAPP ISTVÁN (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség): Köszönöm szépen a kérdéseket. Az elhangzottak sorrendjében mennék vissza Bernáth Ildikó alelnök asszony kérdéseire. Egyrészt arról tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy természetesen az ellenőrzések döntő része a kisvállalkozási körben, tehát a húsz fő alatt foglalkoztató körben zajlik. Ennek egyébként, úgy gondolom, hogy a magyarázata is az, hogy ebből a cégtípusból van a legtöbb. Ez 80 százaléka az összes cégnek, amely ma működik Magyarországon. Tehát fizikailag sem tudunk mást tenni. Egy-egy nagyobb beruházás van, ahol 200-300 vagy netán ezer munkavállaló dolgozik. Nem egy esetben azt tapasztaljuk, hogy ott 50-60-100 cég működik, tevékenykedik különféle működési formában. Tehát egyrészt úgy gondolom, hogy nem is tudunk más tenni, de számadatok is jelzik, hogy a feketemunkásokat nem úgy tudjuk összeszedni egy-két kirívó példa van rá, hogy ahol 80 főt találunk, mondjuk egy valamilyen elektronikai alkatrészgyártó üzemben vagy egy varrodában, de azért döntően az a jellemző, hogy 2-3-4-5 főket foglalkoztatnak vagy úgy, hogy teljes egészében valamennyi munkavállaló feketén dolgozik annál a kft.-nél vagy bt.-nél vagy a munkavállalók egy kisebbik részét bejelentik és egy másik hányadát, arányát pedig feketén foglalkoztatják. Azt azonban szeretném itt aláhúzni, hogy mi nem csemegézünk. Egyrészt a bejelentéseket, valamennyit, amely használható információt ad vagy legalább annyit ad, hogy megtaláljuk a munkavégzés helyszínét, akkor valamennyi bejelentést megvizsgáljuk. Tehát legyen szó kincstárról, egy kisvállalkozóról egy építőipari cégről, stb. vagy kórházról és sorolhatnék még a példákat.
Azt is szeretném elmondani, hogy egyrészt a törvény eleve különbséget tesz egy 20 fő alatt foglalkoztató munkáltató és egy 20 fő felett foglalkoztató munkáltató között. Tehát a szankcionálás nagyságában jelentős különbség van a kis cégek javára. Azt is mondhatom, hogy ebben az esetben egy pozitív diszkrimináció jelenik meg a munkaügyi ellenőrzési törvényben. Ez nem jelenik meg a munkavédelmi törvény oldaláról, de ott szeretném arra a figyelmet felhívni, hogy azért, ha két főt érint mondjuk közvetlenül az életveszély, akkor az számomra teljesen mindegy, hogy egy 50 fős cég foglalkoztatja vagy egy ötfős cég. Mert ha bekövetkezik a súlyos vagy halálos baleset, ezt nem magyarázhatjuk a cég nagyságával. És azzal tudnám bizonyítani, hogy azért a hatóságnak a mérlegelési jogkörébe tartozó feladatokat nagyon gondosan végezzük el. Például az elmúlt időszakban két esetben került sor arra, egy esetben a 15 milliós bírságot alkalmaztuk, ezt a banki szektorban tettük, tehát ettől sem félünk, hogy eljussunk, ha úgy tetszik a "keménymaghoz", ha szabad ilyen rossz kifejezést használni, de hadd tegyem hozzá, hogy ebben az évben már a 20 milliós bírság is megjelenik. Ez egy természetes folyamat, hiszen a törvény feltételekhez köti a maximum bírságot. Mindkét esetben több száz foglalkoztató cégről van szó, akik húszmilliós bírsággal lettek sújtva az elmúlt időszakban. Tehát én azt hiszem, hogy nem úgy válogatunk, hogy csak kicsi vagy csak nagy, hanem arányaiban megjelenik az ellenőrzéseknél mindkét vagy többféle szektor.
Ahol van irányultsága a felügyelőknek, az az, hogy elsősorban arra kívánjuk az ellenőrző kapacitásunkat felhasználni, amely szűkös, hogy a felügyelő döntően olyan területeket válasszon, oda menjen ellenőrizni, ahol az előzetes vizsgálataink, információink alapján vagy bejelentés alapján vagy a tapasztalataink alapján várható a feketefoglalkoztatás, a szabályok súlyos megsértése. Ezért jelennek meg a kiemelt ágazatok, a statisztika is mutatja. Bár nem minden kiemelt ágazatot soroltunk fel, a személy- és vagyonvédelem területén semmivel nincs kevesebb jogsértés, mint a vendéglátásban. Arányaiban. Tehát ez ugyanúgy ott van az ellenőrzés középpontjában.
A nemzetközi együttműködésekkel kapcsolatosan egyrészt az Európai Unióhoz kötődően a munkavédelmi felügyeleteknek vagy munkaügyi felügyeleteknek, ebben sincs teljesen egységes névhasználat, minden félévben van a vezetőknek egy tanácskozása, ahol egyrészt megnézzük, hogy a jogharmonizációval hol tartunk, amelyet az unió minden nemzetállam felé kötelezően előír, illetve vizsgáljuk, hogy az egyes tagországokban felvetődő kérdésekben milyen módszereket tudnánk ajánlani és mivel jöjjünk haza, esetleg mit ajánljunk a saját kormányunknak is. Döntően azt lehet mondani, hogy ez a bizottság a munkavédelmi kérdésekkel, munkaegészségügyi kérdésekkel foglalkozik, de kisebb arányban jelennek meg a munkaügyhöz tartozó feladatok.
A két ország közül Romániával ott tartunk az egyeztetések során, hogy várhatóan májusban egész konkrétan eljutunk addig, hogy egy együttműködési megállapodást írjunk alá a román felügyelőséggel. Ez az egyeztetés 2005 negyedik negyedévében indult és most jutottunk el oda, hogy ezt írásos formában össze tudjuk rakni. Szeretném aláhúzni, hogy nem kizárólag rajtunk, magyar hatóságon múlott ez az egyeztetés. 2006-ban a közös kormányülést követően kezdett a román hatóság egy olyan magatartást tanúsítani, hogy valóban érdeklődést nyújtott abban az irányban, hogy érdemes a két szervezetnek összefogni és azokat a feladatokat, amelyek ezen a területen megjelennek, gondolok a nagy számú román állampolgárságú munkavállaló jelenlétére a magyar gazdaságban, hogy ő is fontosnak tartja, hogy együttdolgozzunk, együttgondolkodjunk annak érdekében, hogy a törvényeket a lehető legszélesebb körben betartsuk, betartassuk.
Ausztria vonatkozásában nemcsak főhatósági szinten, hanem regionális felügyelőségek szintjén is van munkakapcsolat. Nemcsak Nyugat-Magyarországra gondolok, hanem például az észak-alföldi régiónak a grazi területtel, tartománnyal van közvetlen együttműködési megállapodása. Mi ezt úgy szintén fontosnak tartjuk, hogy együttműködjünk.
A részmunkaidős foglalkoztatással kapcsolatosan nagyon rövid ez az időszak 2007-ban. Még nem látjuk, hogy valóban van-e ilyen kiszorulása a teljes munkaidősöknek. Ezt mi is felvetettük a korábbi évek gyakorlata alapján. Azt tudom mondani, hogy mivel az ellenőrzések módszerei úgy változtak, amelyről szóltam is, hogy nem egy meghatározott időpontban kell a törvényességnek fennállni, hanem folyamatában, tehát a felügyelők többször visszatérnek azokra a munkaterületekre, ahol részmunkaidőst foglalkoztatnak és meggyőződnek róla, hogy valóban négyórás vagy hatórás a foglalkoztatás. Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy vannak ilyen gyanús jelek, amikor azt tapasztalja a felügyelő, hogy egy részmunkaidős munkavállaló 5-én belép dolgozni és már aznap túlóráznia kell. Ez enyhén szólva elég erős ráutaló magatartás arra, mintha ott valami nem lenne rendben. Mert ez nem egy gyakorlat, úgy gondolom, aki vezetőként dolgozik, pontosan tudja, hogy ez a legritkább esetben szokott előfordulni.
A munkaidő. Talán volt még egy kérdés arra, hogy egyáltalán papiros alapú-e az ellenőrzés. Nagy László képviselő úr mondta. Hadd tegyem hozzá, hogy az ma már az OMMF gyakorlatában elképzelhetetlen, hogy ne a munkahelyen induljon a munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzés. Elképzelhetetlen. Tehát szó nem lehet arról, hogy az irodába megy a felügyelő és ott papírokat lapozgat, hátha talál valamilyen jogsértést. Kinőttük azt a kort, hogy bement a felügyelő a központba, lekérte a szabadságos listát és a gép kilistázta, hogy 250 embernek van 5 nap szabadsága és 250 főnél jogsértést tártunk fel. Nem! A munkahelyen kell az ellenőrzést elindítani, ezért óriási jelentősége van a munkaidő-nyilvántartás ellenőrzésének is. Hadd tegyem hozzá, hogy nem állítom, hogy nem tudnak bennünket átverni, átrázni, hogy szebb szóval fogalmazzak, ezért az esetek nagyon többségében fény derül a jogellenes túlóráztatásra, a pihenőidő szabályainak a megsértésére. Tehát ezek a jogsértések nagyon nagy számban kerülnek megállapításra.
A munkaügy-munkavédelem szétválasztása. Egyrészt úgy gondolom, hogy ha, és az utolsó kérdező, Kiss Ferenc úr tette fel a kérdést, ha jól emlékszem, hogy hogy állunk a felkészüléssel. A felkészüléssel, a munkaegészségügyi feladatok átvételével. Egyrészt, ha jók az én információim, akkor április 1-jével vesszük át ezt a feladatot. A kormányrendeltek így kerültek előkészítésre. Tudjuk, hogy egy több hónapos vita folyt az egészségüggyel, az ÁNTSZ-szel ezen a területen, hogy milyen feltételekkel lehet és tudják átadni nekünk ezt a tevékenységet. Én a magam részéről nemcsak azért, mert a munkavédelmi törvény beterjesztésekor is szakmai felelősséget vállaltam a közös hatóság kialakításában és ezzel a képviselők egyetértettek, hanem meggyőződésem, hogy az orvos-mérnök összefogása nélkül nem lehet érdemben előrejutni munkavédelem területén. És én úgy fogalmazok, hogy senki nem akadályozta sem az OMMF-et, sem az ÁNTSZ-t, hogy az elmúlt tíz évben ezen a területen hatékonyabb munkát végezzenek. Nem kívánom egyik szervezetet sem kritizálni, de abban elkötelezett vagyok, hogy azokra a kihívásokra, amelyek a család, munkahely, a munkahelyi higiéné, a stressz kérdései, az új vegyi anyagok elterjedése stb. egy olyan gondolkodást és magatartást kért közvetlenül az e területen működő hatóságoktól, hogy elengedhetetlen ezen a területen az összefogás.
Azt is hozzátenném, hogy a magam részéről a múlt hét pénteken voltam egy foglalkozás-egészségügyi konferencián, ahol nem az én véleményem, hanem az ott lévő 600 részvevő közül sokan egyetértettek azzal a gondolattal; az is megengedhetetlen, hogy napjainkban a munkavállalók 20 százaléka úgy áll munkába, hogy az orvos nem látja sem a munkahelyet, sem a munkáltatót. Csak egyszerűen ad egy alkalmassági igazolást. Ezt a magatartást nem tűrjük tovább. Ennek hangot adtam az elmúlt időszakban és úgy gondolom, hogy ez is szorosan kötődik ahhoz, hogy nem lehet úgy kockázatértékelést elvégezni, végrehajtani, hogy abban nem vett tevőlegesen részt a foglalkozás-egészségügyi szolgálat. Ott is elharapódzott egy picit a gazdasági vállalkozás, hogy ki tud olcsóbban vállalkozni, majd az kap nagyobb munkavállalói kört, de ugyanakkor másodrendű feladat a szakmai feladat ellátása. Én azt hiszem, hogy ezt vissza kell emelni a megérdemelt szintre.
Amit Bernáth képviselő asszony felvetett a nagy cégek vonatkozásában, úgy gondolom, hogy abba az irányba haladunk, mind a munkaügy, mind a munkavédelem területén, hogy egyrészt a nagy cégeket közvetlenül felelőssé tegyük, legalább szakmailag, ha szervezetileg nem is tudjuk, és én a magam részéről például ebben az évben három olyan területet jelöltem meg, ahol közvetlenül konzultációt szervez az OMMF a multinacionális cégekkel, ahol mi azt látjuk, hogy több halálos baleset következik be és felelősséggel tartoznak ezek a cégek, ilyen az elektromos terület, ilyen az építőipar és ha jól emlékszem, a feldolgozóipar. Elsősorban a húsfeldolgozás területén láttunk nagyon sok sérülést, ahol megjelentek a korszerű gépek, nincs megfelelő jártasságú technológiaismerettel bíró szakember, rengeteg munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoztatott munkavállaló van és ma már úgy darabolják az emberek az ujjaikat ezekkel a gépekkel, mintha asztalosok lennének.
Nagy László képviselő úr kérdésére, hogy a Bérgarancia Alapot célellenőrzéssel vizsgáljuk-e. Célellenőrzéssel nem, de minden olyan esetben a felügyelő köteles erre kitekinteni, ahol azt tapasztaljuk, hogy a munkabér kifizetése késedelmesen történt. Előre bejelentett ellenőrzés nem divatos, hogy így mondjam, a hatóságunk részéről nincs, munkaügyben nincs. Hallok néhány esetben olyat, hogy kiviszik az információt, meg sokféle dolgot. Ebben egyébként szigorítottuk a belső eljárási rendünket, vizsgáljuk is, ha kimennek ilyen információk. Nem kívánom részletezni, 2006-ban ilyen és ehhez hasonló okok miatt, mint például a felügyelő visszaélt hatalmával, talán korrupciógyanús magatartást tanúsított, 12 munkavállalónak köszöntem meg az együttműködését azonnali hatállyal. Ezeket vizsgáljuk, nézzük és nagyon szigorúan számon kérjük.
A Czomba képviselő úr kérdésére úgy gondolom, hogy részben válaszoltam a munkaidő-nyilvántartás szigorítása, annak a megjelenése fontos. Itt is arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy nem állítom, hogy a száz százalékot tudjuk teljesíteni, de hogy 90 százalékban rendben vagyunk azzal, hogy kizárólag a munkaidő-nyilvántartás nem alapozza meg a bírságot. De ha azt tapasztalja a felügyelő, hogy azért nem vezetik a nyilvántartást pontosan, mert talán kettős nyilvántartás van vagy eltitkolják a túlmunkát, akkor nagyon szigorú számonkérés van az ügy mögött. Azért kizárólag, hogy nem írta be a munkavállaló magát reggel 7 órakor, vagy a művezető nem rögzítette, ezért ma legfeljebb figyelmeztetést adhat a felügyelő. De, ha megállapítjuk, hogy a pihenőidő vagy a napi munkaidő, a túlmunka sérült, akkor természetesen szankciót alkalmazunk.
Az, hogy nem áll rendelkezésére a felügyelőnek km-keret, közbe akartam szólni, de úgy gondoltam, hogy kellő megértést kell, hogy tanúsítsak. Ez egy csúsztatás vagy hazugság. Olyan természetesen van és ezt felelősséggel vállalom, hogy a km-rel is gazdálkodni kell. Azt is vállalom, hogy azért nem kell autónak szaladgálni a megyében keresztül-kasul, hogy olyan ellenőrzéseket végezzen a felügyelő sorozatban, hogy nem talált semmit, nem állapított meg szabálytalanságot, mert ezek mindig gyanúsak lehetnek, de ha súlyos jogsértést észlel, ki kell menni, arra van km-keret, ha kell, az elnök egyedileg engedélyezi. Nem állunk olyan rosszul anyagilag, hogy a hatékony munkához a feltételeket ne tudjuk megteremteni. Természetesen saját célú autózásra nincs mód, valamennyi felügyelővel személy szerint is beszéltem és pontosan tudják, hogy nem állami autóval kell elmenni reggelit vásárolni. Én ezt felvállalom, bár a többi hatóság is megtenné, sokszor úgy gondolom, kevesebbet beszélnénk, hogy van-e km-keretünk vagy sem.
A százfős létszámfejlesztéssel, amit Kiss Ferenc mondott, a magam részéről egyetértek. Nem tartozom azon hatósági vezetők közé, aki abban látja erejét, meg a munka hatékonyságát, hogy sokan vagyunk. Természetesen, ha többen lennénk, valóban több jogsértést tudnánk megállapítani. Azt az utat keressük és emellett szeretnék hitet tenni, hogy a tevékenységünknek egy olyan kisugárzása legyen, hogy a munkáltató reális kockázattal számoljon, hogy bármelyik pillanatban lebukhat és ennek nagyon súlyos ára van. Én még azt hiányolom a munkánkból, hogy az a küldetése a tevékenységünknek, hogy a munkáltató ettől, hogy úgy tetszik, tartson, féljen, számoljon vele. Ebbe az irányba kell elmozdulnunk és azt hiszem, hogy azok a jogalkotások, amelyet a bevezetőben említettem, a nyilvánosságra hozatal, a közbeszerzésből való kizárás, az állami támogatásból való kizárás és a bírságoknak a súlyosságai, differenciáltsága elvisz bennünket oda, hogy ez megjelenik és ez sokkal fontosabb értékmérő, mintha 50 vagy 100 fővel növelnék a létszámot. Nem esne rosszul a szervezetnek, szeretném aláhúzni, de nem ez a fő cél. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr a rendkívül precíz és informatív válaszát. Rátérünk a második körre. Rácz Istvánnak adom meg a szót.
RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Nekem a feketemunkával kapcsolatban lenne véleményem és kérdésem is. A feketemunka túlnyomó többségében a kisvállalkozói körben tapasztalható, ezen belül pedig vannak kényszervállalkozók, akiknek nincs más választásuk, csak a vállalkozás, így tudnak jövedelmet biztosítani a családjuknak. Én ismerem elég jól a kisvállalkozói szektort, és azt tapasztalom, hogy vannak olyan vállalkozók, akiknek nincs más lehetőségük, csak az, hogy kényszervállalkozók legyenek és vannak olyan cégek, amelyek erre specializálódtak, tehát ezt szinte bűnözés módjára csinálják. Nekem az a meglátásom, hogy úgy lehetne az elejét venni az egész feketemunkának, ha kitalálnánk egy egységes alvállalkozói órabért, ami fedezi a törvényes munkavégzés feltételeit. Azt tapasztaltam, hogy még ma is az a gyakorlat, hogy az alvállalkozói órabér 7-800 forint, ami abszurd és nem lehet ebből sehogy törvényesen embereket, munkavállalókat alkalmazni. Számítások alapján egy 950 forintos órabér az a minimumórabér, amelynél már legálisan lehetne a munkavállalókat alkalmazni. Nekem az lenne a javaslatom, hogy meg kellene határozni tehát egy minimálórabért, ahol megvan a tisztességes haszna is a vállalkozónak és az embereket is legálisan, törvényesen tudja alkalmazni. Azt javaslom és azt mondom, hogy azért a fővállalkozói körben is érdemes lenne körülnézni, hogy az a fővállalkozó, aki 7-800 forintos órabérért adja tovább a munkát, hová teszi a többi pénzt. Mit csinál vele? Rákényszerítjük a vállalkozókat arra, hogy feketén dolgoztassák az embereket, holott meglenne a mód és a feltétel, hogy egy tisztességes alvállalkozói órabérért alkalmazzuk őket. Ha megvizsgáljuk egy ellenőrzés során, hogy az alvállalkozónak milyen értékű alvállalkozói szerződése van, milyen bér van benne meghatározva, akkor jogosan tudjuk kiszabni a büntetést. De én igazságtalannak tartom, amikor egy kényszervállalkozó pár száz ezer forintot keres havonta és elcsípik egy munkahelyen és több millió forint büntetést varrnak a nyakába, ezáltal tönkreteszik a családját, az embert és ez senkinek nem jó. Én azt javasolnám, hogy azokat az embereket büntessük meg nagyon, akik erre specializálódtak és szó szerint megkurtítják a magyar költségvetést, nem fizetik be az államkasszába a járandóságokat. Én rákérdeztem egy helyen, hogy miért van ez, és azt mondták, hogy nem muszáj ezt a munkát elvállalni. De akkor mit csináljon? Haljon éhen? Hát valamit kell csinálniuk, a családot el kell tartani, a rezsiket be kell fizetni, muszáj kényszervállalkozónak lennie, mert nincs más megoldás. Ezekkel a vállalkozókkal kapcsolatban azért lehetne egy kicsit méltányosabb büntetéseket kiszabni, úgy gondolom, hogy kicsit igazságosabbá kellene tenni a büntetéseket, mert sok esetben azt tapasztalhattuk, hogy azok a bűnözők is, akik erre specializálódtak, akik tudatosan csinálják a problémát, ugyanannyi büntetést kapnak, mint az, aki pár száz ezer forint ellenében kényszerből feketemunkásokat alkalmaz. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Megadom a szót Filló Pálnak.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Én úgy gondolom, ellentétben az előttem szóló képviselőtársammal, hogy aki nem tartja be a törvényeket, azt meg kell büntetni, függetlenül attól, hogy milyen vállalkozási formában vesz részt. Én senkivel sem értek egyet, aki azzal próbálja megmagyarázni a feketefoglalkoztatást vagy a munkahelyi visszaéléseket, hogy szegény vállalkozó kiszolgáltatott helyzetben van, nincs pénze arra, hogy sisakot vegyen a dolgozónak, amikor meghal a dolgozó, akkor meg mindenki fel van háborodva, hogy miért nem tartották be azokat a szabályokat, ami mindenkire vonatkozik. Én ilyen szempontból nagyon fontosnak tartom azt, hogy elindult ezen a területen egy nagyon látványos változás, amit én figyelemmel tudtam kísérni, lévén, hogy régóta itt dolgozom már az Országgyűlés szakbizottságában és azt látom, hogy ha van olyan terület, ahol tényleg kézzelfoghatóan lehet látni azt, hogy elmozdultunk arról a holtpontról, ami sajnos sokáig jellemezte az ellenőrzéseket, hiszen jó magam is találkoztam azzal, hogy előbb tudták a cégek, hogy mikor megy ki a munkaügyi ellenőr, mint maga az ellenőr, aki később aztán kiment a céghez ellenőrizni. Én örülök annak, hogy ezen a trenden lehetett változtatni, úgy gondolom, hogy a vezetés és az egész ellenőrzési szemlélet megváltozott, és ez nagyon pozitív dolog. (Gúr Nándor érkezik az ülésterembe.)
Két kérdést szeretnék csak feltenni: az egyik, hogy a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban milyenek a tapasztalatok. Én ezt egy elég problémás területnek látom. Gondolom, önök is így látják, kíváncsi vagyok, ezen hogyan lehetne változtatni. Itt is vannak olyan kiskapuk, amiket be kellene bizony zárni. A másik kérdésem az a kollektív szerződésekkel kapcsolatos, már ott, ahol van, tudják-e ellenőrizni, hogy az abban előírt juttatások kifizetésre kerülnek-e. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselő úr következik.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Az én véleményem is az, hogy mindenki, aki törvénytelenséget követ el, azzal szemben el kell járni. De azt tapasztalom, hogy amit Rácz képviselőtársam is mondott, hogy a büntetés aránya nem megfelelő. Mert mi a célja a büntetésnek? Az, hogy legközelebb ne kövessék el ugyanezt kihágást. Tehát, ha most én agyonütök egy kényszervállalkozót, aki meg amúgy eljön csövesnek ide és ha nem tud enni, feltöri az autót vagy a gyerekünket elkapja és elveszi a telefonját vagy az óráját vagy a pénzét, tehát nem a csöveseket kellene szaporítani, hanem maradjon meg ő vállalkozónak. A mozgásterét tisztítsuk ki, de nyilván a két büntetés közt különbségnek kéne lenni. Egy nagy cégtől egy volt kollégám elmondta, hogy amíg őt megbüntették ötmillió forintra bármiért, azért ő a vállalkozását csukta be, ugyanakkor a nagyobbik cég, amelyik 200 ezer embert foglalkoztatott, ott az ügyvédekkel tudja húzni az időt. Azoknak 10-20 milliárdos éves forgalomnál nem számít 5 millió forint, de azt sem fizetik ki sosem. Tehát, amit Rácz képviselőtársam is mondott, az lenne a cél, hogy ezek az emberek meg tudjanak maradni, de ne kövessék el ugyanazt a kihágást. Tehát ő ezt mondta és én így értettem azzal együtt, hogy meg kell büntetni, csak tudjon fennmaradni a cég. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Bernáth Ildikó veszi át.)
ELNÖK: Elnök úr kérésének megfelelően átveszem az ülés vezetését, amíg visszaérkezik, és megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én a munkaegészségügy kérdéséhez szeretnék hozzászólni, hiszen ezen a területen jelentős változás következett be, és itt is szó esett arról, hogy újra kell tanulni a foglalkozás-egészségügyi szakembereknek is az új foglalkozási kockázatokat, az új expozíciókat, az új technológiákkal együtt járó lehetőségeket és e kockázatokat. A hozzászólásom ehhez röviden, hogy egy bizonyos üzemméret felett ez valószínűleg egyáltalán nem nehéz. Az igazi kockázat - és én azt látom, hogy talán kevesebb súly esik erre -, hogy amit látni lehet, az a jéghegy csúcsa. Közép- és nagyobb vállalkozások esetében könnyebb az ellenőrzés, jobban láthatók a kockázatok. A kisvállalkozások, akik csak egy munkavállalót foglalkoztatnak rendszeresen, egyébként rendszeresen alkalmi munkavállalók foglalkoztatásával keresik meg a kenyerüket, ők nagyon nehezen elérhetők az ellenőrzések számára. Ők azok, akik a területen nemcsak, hogy alulképzettek, hanem rendszeresen lebecsülik a saját és az alkalmazottaik kockázatát, és én azt gondolom, hogy itt nagyon jelentős hiányosságokat kell még felszámolni.
A második kérdésem pedig a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához kapcsolódik. Ezen a területen is változások várhatók, én Papp elnök urat arra szeretném kérni, hogy röviden tájékoztasson bennünket arról, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával foglalkozó cégeket hogyan ellenőrizték, különösen abból a szempontból, hogy a munkaképesség-változásuknak megfelelő foglalkoztatást biztosítottak-e számukra vagy ami az én tapasztalatom és a jelzések alapján eljutott hozzám, hogy általában ugyanolyan versenyszférára jellemző munkakövetelményeket támasztanak, amelyek a legkevésbé sem felelnek meg a megváltozott munkaképességűeknek és hogy hogyan készül a felügyelet arra, hogy az új rehabilitációs foglalkoztatás esetén milyen ellenőrzéseket terveznek.
Örömmel láttam, hogy a különféle ágazatok dolgozói a munkavédelem országos programjában készülnek képezni és továbbképezni folyamatosan. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azokon a területeken, ahol a szállítmányozások vannak, azt látom, hogy egyre gyakoribbak a nagyon jelentős balesetek, munkába menet vagy foglalkozás körében, kamionosok, teherautó-vezetők pont a feszített munkatempó vagy az elfoglaltságuk miatt kevésbé tudják tartani a munkavédelmi követelményeket és ez a közúton óriási kockázatot jelent nemcsak a munkavállaló, hanem a velük közlekedők szempontjából is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Bóth János következik.
DR. BÓTH JÁNOS (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Én a mindennapi gyakorlatomból szeretnék néhány példát mondani, illetve kérdést feltenni. Azt látom, azt tapasztaltam, hogy az elmúlt időben érzékelhetően fejlődött a felügyelőség munkája, volumenben is és minőségben is. És úgy gondolom, hogy a tekintélye is nőtt, tehát lassan felzárkózik az APEH-hez, illetve az ÁNTSZ-hez, és ezt pozitívan mondtam. Volt olyan konkrét példa, ez a képviselői gyakorlatomból van, hogy egy telepített nagy cégnél a munkavállaló munka-egészségügyi problémát vetett fel, eljött hozzám ügyfélfogadásra, félt, hogy ebből retorzió lesz, nem merte szóvá tenni a munkahelyén, én írtam a felügyelőségnek és köszönöm szépen, korrekt módon kivizsgálták és a munkavállalónak sem lett semmi problémája belőle, sőt szerintem azt sem tudták meg, hogy én írtam a felügyelőségnek. Köszönöm ezt a korrekt magatartást. Volt azért olyan tapasztalatom is, mint polgármester, hogy a nagy volumenű munkánál a határidő utolsó egy-két napján a konkurenciaharc alvállalkozó-fővállalkozó vagy aki a közbeszerzésből kiesett, nagy valószínűséggel ő jelenthette fel a másikat, és az egy évig tartó beruházás alatt egyszer sem jelent meg a felügyelőség, de az utolsó, átadás előtti napon megjelentek, gondolom, hogy nem a felügyelőség saját kútfejéből. Ilyenkor azt kérdezem, hogy mennyire hagyják magukat eszköznek használni a konkurenciaharcban, illetve amikor keresztbe kívánnak tenni, mert tudom, hogy van a munkaadó és a munkavállaló közt egy konfliktus, tehát ilyen szempontból is vannak bejelentések. De a cégek között konkurenciaharcban is előfordul ilyen szituáció, amit gondolom, hogy mérlegelnek. Azzal egyetértek, hogy azzal, hogy a törvényt alkalmazzuk, zéró legyen a tolerancia. Bizonyos kérdésekben viszont mérlegelni kell, hogy hova mennek, mikor mennek, hogyan mennek és milyen szabálysértést szabnak ki, itt viszont már van mérlegelési lehetőség, úgy gondolom, hogy ezt a törvény lehetővé is teszi, tehát a kérdésem az utolsó szituációra vonatkozott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Rákóczi képviselő úrnak adom meg a szót.
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Köszönöm a szót. A feketemunka tekintetében többen szóltak már, egy kicsit azért vagyok ebben pesszimista, mert figyelve az európai uniós országok helyzetét, nagyon régóta küzdenek ellene és igazából döntő változást nem tudtak elérni. Tehát mindenképpen új megoldásokon kellene gondolkodni, mert ez kulcskérdés. Nemcsak konkrétan a foglalkoztatás, munkaügyi, szakmai tekintetben, mert egészen más vetületei is vannak, nem mennék most bele részletesebben. Tehát az elnök úr is említette, viccesen mondták, hogy a százméteres síkfutásra van-e felkészítés. Én is értettem ezt, de az ellenőrzések során azt mondom, hogy persze egy nagy budapesti építkezés ellenőrzését meg lehet szervezni összefogva a rendvédelmi szervekkel, de ami szintén melegágya a feketemunkának, feketegazdaságnak, az autópálya-építések. De még egyet hozzáteszem: az erdőmunka, a fakitermelés. Az erdőgazdaságok területe, ahol rendkívül sok baleset is történik, amik jelentésre sem kerülnek. Ehhez valóban eszközök is kellenek, ehhez terepjáró kell, stb. És így tovább, és így tovább. Bele sem mennék. Út sincs a környéken rendesen.
Ami részben elhangzott Vojnik Mária képviselő asszonytól a rehabos munkahelyekkel kapcsolatban. Én itt egyet tennék csak hozzá, hogy vizsgálják-e a munkáltató oldaláról. Divatba jöttek a munkahely-teremtések, sokféle pályázattal, sokféle támogatással számolva foglalkoztatnak ilyen munkavállalókat. Humánus szempontból nem nagyon támogatom, de van olyan érzésem és konkrét információm is, hogy itt ezek a dolgok nem mindig rendezettek.
Egy konkrét dolog: a régi, most már így mondom, megyei munkaügyi tanácsok, most meg majd a régióknál is vannak olyan dekoncentrált alapok, amelyeknek a kihelyezése új munkahely-teremtés tekintetében oda van helyezve, több milliárd forintról van szó, ott a helyi emberek elvégzik, pályáztatnak, ellenőrzik, de én úgy érzem, hogy van tennivaló. Addig, amíg egy kft. megteheti azt, hogy egy múlt héten megszűnt másik kft.-nél két héttel később átveszi úgy, hogy mindenki elmegy munkanélküli állományba, és utána felveszi a munkaadó tulajdonképpen a dolgozónkénti másfélmilliós támogatást, mert kiemelt kistérségről van szó, és ugyanott elkezdik a termelést két héttel később, úgy, hogy 60 millió forintot vesz fel. Vannak ilyen esetek is. Egyetlen egy technikai megjegyzés a végén. Tudom, hogy általában így van, de kaptam ilyen jelzéseket, hogy kisvállalkozások ellenőrzése esetében minden esetben ez így van, ezt törvény, jogszabály írja elő, de meg is kell követelni a felügyelőktől, hogy csak az illető gazdasági társaság vezetője jelenlétében lehet az ellenőrzést elkezdeni és elvégezni. Ha ez nem így van, javítson ki, de akkor viszont egy javaslattal élek, mert emiatt gondok vannak. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Simon Gábor elnök veszi vissza.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután eredetileg úgy terveztük, hogy 11 óráig tart a bizottsági ülésünk, meg szeretném kérni az elnök urat, hogy legyen abban partner, hogy egy maximum tízperces időkeretben tegye meg válaszadást. És lezárjuk utána a napirendet. Az alelnökökkel konzultáltam, hogy miután ilyen nagy érdeklődést váltott ki a téma, ezért az őszi munkatervünknél, ha úgy igényeljük, visszatérünk rá és egy újabb tájékoztatót meghallgatunk. Elnök úr, megadom a szót.
Papp István válaszai
PAPP ISTVÁN (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség): A felvetett kérdések egy része nem a hatáskörünkbe tartozó, annál sokkal szélesebb körű. Gondolok itt akár a munkahely-teremtésre, a rehabilitációs kérdésekre. Én elraktároztam magamnak és minden bizonnyal jelzéssel fogok élni a szakminisztérium felé, de erre nem tudok az ellenőrzés oldaláról egyértelműen válaszolni.
Ami a kényszervállalkozók vagy a vállalkozók büntetéséhez kötődik. Mi ezt a problémát érzékeljük és azt szeretném aláhúzni, hogy mi tudatosan különbséget teszünk azon vállalkozók között, aki valóban vállalkozó és szakmai munkát végez, netalán együtt falaz a kőműves barátaival vagy munkatársaival, meg azon vállalkozó, aki kizárólag munkaszervezéssel foglalkozik és szinte látható strómanként van jelen ebben az egész folyamatban. Ha nem is minden esetben, de az esetek nagy százalékában ebben különbséget tudunk tenni és akarunk is tenni, mert talán a Jani bácsitól nehezen fogadható el, vagy kérhető számon, hogy ő az állásról leugorva pontosan tisztában legyen valamennyi munkaügyi szabállyal. Egyébként gondolkodunk is rajta, meg benne is van a köztudatban, hogy tennünk kellene valamit a kisvállalkozások irányába, hogy ne kelljen annyi adminisztrációt végezniük, mint mondjuk egy szervezett nagyüzemnek. Tehát kiválogatni ezen a területen is azokat a feladatokat, amiben lehet engedni és amiben nem lehet engedni. Erről szól igazából a partnerségünk, a szakmai szervezetekkel való együttgondolkodásunk. Hogy tegyünk ilyen irányban konkrét javaslatokat. De ezt kizárólag a hatóság egyedül nem minden esetben tudja megtenni, mert ahhoz azért ismernünk kell a nagyon konkrét kötelezettségeit is a munkáltatónak és hogy hogyan tud eleget tenni. Mert a kötelezettséget ismerik csak a hogyan tud eleget tenni-ben nem biztos, hogy pontosak az információk.
Tehát úgy gondolom, hogy ezt figyelembe vesszük, ha nem, akkor ott nagyon konkrétan tudok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Nem biztos, hogy szerencsés, hogy ezt mondom, de felvállalom, mert úgy gondolom, nem beszélnünk kell az egységességről, nem beszélnünk, hogy helyes jogértelmezést csinálunk, hanem valóban végezzük. Amióta nyilvánosságra hozzuk a határozatokat, sokkal több bejelentés érkezik és ezeken egyenként ma megvizsgáljuk. Hogy ebből mi csatolható vissza azonnal az első fokú hatóságokhoz, hogy ahol tévedett a felügyelő, abban még egyszer ne tévedjen senki az országban. A módszertant úgy átalakítani, ha kell, akkor jogszabályt módosítani belőle. Például mondok egy nagyon egyszerű példát, ami most van napirenden, változni fog: ahol kell munkavállalási engedély a külföldinek és a külföldit eltérő munkakörben foglalkoztatja a munkáltató mondjuk öt napig, kényszerhelyzetben, ez ugyanaz a jog sértése, mint amikor nem kér munkavállalási engedélyt a külföldi és nem jelenti be a munkaügyi rendszerbe, nem fizet utána járulékot. Néhány bejelentés hívta fel erre a figyelmünket, hogy nem így szolgáljuk a foglalkoztatásnak a biztonságát, ez egy rossz szolgálat, ezt helyre kell tenni és egyébként ezen változtatunk is, illetve változtattunk is az elmúlt időszakban. Egyetértek a fővállalkozói felelősséggel, erről szóltam is, én úgy gondolom, hogy fővállalkozók nélkül nagyon nehéz itt előrejutni. Nemcsak az építőiparban, máshol is találunk olyan adatokat, azért az is igaz, hogy ha egy vállalkozó úgy vállalkozik, hogy nem tudja kifizetni a járulékot, úgy vállalkozik, hogy az alapvető munkavédelmi, munkabiztonsági követelményeknek sem tud eleget tenni, akkor azon nagyon nehéz segíteni az ellenőrzés eszközeivel. Tehát ő azért mégis csak jogsértő lesz, törvénysértő lesz.
Abban meg egyetértek, hogy a bírság összegének eltérőnek kell lennie ilyen esetben. Talán egyetlen területen tudnám azt mondani, hogy nem annyira konkrét. Egyik esetben egy kisvállalkozó konkrétan személyesen is, levélben is, sőt még a szakmai szervezet is megkeresett, hogy túlzottnak tartja a bírságot, mert húsz méter magasságban munkavédelmi, munkabiztonsági követelményeknek egyáltalán nem megfelelő állványzaton dolgozva végzi a munkáját. És az volt az ő hivatkozása, hogy az alkalmazott közül kettő a gyermekem és miért kellene nekem a biztonságot betartani. Mire én felháborodtam: "Uram, ha eddig még volt akaratom, hogy módosítok esetleg a bírságon, most már biztos nincs. A saját gyerekének az életét kockáztatja felelőtlenül, akkor egy idegen emberrel milyen magatartást tanúsít, mint munkáltató?" És azért húsz méter magasságból, ha leesett volna bármelyik ember, nem nagyon marad kétség, hogy milyen baleset következik be. Tehát ezt csak jelezni szerettem volna, ilyen mélységig megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket és egyenként visszacsatoljuk a munkáltatóhoz. Mert vannak azért felügyelői túlkapások is, rossz jogértelmezések, ezeken meg változtatnunk kell és nem az a megoldás, hogy a szőnyeg alá söpörjük. Nem mozgat bennünket valamilyen fétis jelleg, hogy a saját határozatainkon nem vagyunk képesek felülemelkedni. Felül tudunk emelkedni, ha annak megvan a törvényes háttere. Erre szeretném a figyelmet felhívni. Ha van törvényes háttér, rosszul alkalmazzuk vagy értelmezzük a jogszabályt, minden esetben változtatunk rajta.
Úgy gondolom, hogy az nehezen kiszűrhető egy bejelentésnél, hogy konkurenciaharc indította-e el. Nehezen tudom kezelni azt, hogy a határidő mely szakaszában végezzük az ellenőrzést. Számomra az a rendező elv, találtunk-e ott feketén dolgozó munkásokat vagy nem és milyen számban. Ha nem találtunk, nagyon kockázatosnak tartom, hogy a felügyelő még egy ellenőrzést szervezzen és végezzen, mert akkor úgy gondolom, egyértelmű, hogy valamilyen mögöttes szándék uralja. De ha azt tapasztaljuk, hogy az első ellenőrzésen a munkavállalók fele elrohan a területről, aztán a második ellenőrzésnél nagyon sok feketemunkást találunk, akkor bocsánat, de a határidőt itt sem nekünk kell betartani, mint ahogy az autópálya-építkezéseknél sem nekünk kell betartanunk. A fővállalkozónak tudni kell, hogy kivel dolgozik, neki is lett volna lehetősége megnézni az alvállalkozóit főleg most már, amikor még nyilvánosságra is hozzuk a cégeket. Tehát ebben az értelemben ezt nem tudjuk felvállalni, hogy mi határidőket vizsgálunk, hiszen tudjuk, ha levonulnak az építési területről az alvállalkozók, soha többet nem lehet azt a munkáltatót ellenőrizni, soha többet nem lehet a feketefoglalkoztatottak számát megállapítani.
Mezőgazdasági ellenőrzések. Folyamatosak. A munkavédelemben több ellenőrzés van ezen a területen, mint munkaügyi területen. Azt is látjuk, hogy rengeteg az alvállalkozó ezen a területen. Van is jó néhány terepjárónk, de pont az ilyen jellegű ellenőrzések elősegítése érdekében most van folyamatban további tíz terepjáró beszerzése. Látjuk, hogy meg kell teremteni az ellenőrzés feltételeit ezen a területen is. Hogy ki tudjunk a terepre menni és ha lehet, akkor ne biciklivel és ne gyalogosan.
Nagyon röviden ennyit válaszolnék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Méltányoljuk az együttműködési készségét ebben a kérdésben.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Én nem kaptam választ. Legalább számszerűen próbálja meg az elnök úr elmondani, hogy végeztek-e egyáltalán munkaügyi ellenőrzést ott, ahol megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak vagy nem.
PAPP ISTVÁN (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség): Az elmúlt időszakban célvizsgálat nem volt ezen a területen, illetve két évvel ezelőtt volt, ha jól emlékszem. 2005-2006-ban nem volt ilyen irányú célvizsgálat. Azonban minden évben több szervezetet ellenőrzünk. Ami a mi részünkről megjelenik, egyrészt munkavédelmi hiányosságok is számos esetben voltak, tapasztaltunk. Talán ezeket lehet a kisebb, ha szabad ilyet mondani ebben a vonatkozásban, a kisebb súlyúak közé tartozott. Munkaügyben a bérezés körül volt, van - úgy gondolom, hogy - nagyon súlyos jogsértés, amelynek a vitáját lezártuk tavaly a szakmai szervezettel is. Volt egy félreértelmezés, hogy egyrészt azért kapnak állami támogatást, mert csökkent munkaképességűek és még szerettek volna eltérő szabályozást alkalmazni a munkaügyi ellenőrzés oldaláról is. Ha az állami támogatásnak az a feladata, hogy a teljesítménykövetelményeket, mivel nem tudják betartani, azt az állam kipótolja, hogy a cég gazdaságos rentábilitása megmaradjon, akkor úgy gondolom, nincs helye annak, hogy még egy kedvezményt adjunk valamilyen más csatornán, más vonatkozásban. Én magam is például az elmúlt évben 2-3 üzemben személyesen is részt vettem, Mohácson is, Nyíregyházán is ilyen foglalkoztatónál, amikor végigbeszéljük a foglalkoztatóval a problémát, rájönnek, hogy jó lenne még nagyobb támogatás, de akkor szervezni is kéne a munkát, az életet, és nem valamilyen külső támogatásokban gondolkodni. Tehát a bérben látunk problémát, munkavédelemben néhány gép, eszköz alkalmazása, gyártósorban való működtetése okozza a fő problémát. Még talán annyit, hogy a 2007-es évi programunkban sem szerepel kiemelt célként ez a terület. Ha elkészülnek a szükséges jogszabályok ezen a területen, a rehabilitációra is gondolok, minden bizonnyal a 2008. évi programunkban ezt figyelembe tudjuk venni.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr. Érzem annak a felelősségét, hogy az őszi munkatervben a folyamatát ennek az egész ellenőrzésnek nyomon kövessük, a bizottság a saját munkájával is segítse. Vélhetően napirendre fogjuk venni.
Három gyors bejelentenivalóm van. Minden bizottsági tag megkapta azt a kimutatást, amely a munkatervről szól. Ebben két pontra szeretném a figyelmet felhívni, ami számunkra fontos, az egyik, hogy 17-én kedden kihelyezett bizottsági ülést tartunk Szegeden, én az alelnökökkel részletesen meg fogom beszélni, hogy lehetőség szerint minél nagyobb létszámban vegyen részt a bizottság a kihelyezett ülésen. Ennek természetesen minden ódiumával együtt. Ez egy keddi nap, így tudtuk a dolgot megoldani, hétfőn nem mehetünk, így pedig a többi bizottságban való részvételt nem sértettük.
A második pedig, hogy előreláthatóan április 23-án kerítünk sort a két miniszter meghallgatására, Kiss Péter és Kóka János miniszter urakra gondolok. A harmadik pedig, hogy szeretném jelezni, hogy a kihelyezett ülésünkön kaptunk nagy méretű fali naptárakat. Aki még nem vitte el a sajátját, a bizottság titkárságán igényelje ezt a fali naptárat.
Április 2-án, azaz a jövő héten hétfőn egy rendes időben tervezhető bizottsági ülést tartunk, hiszen a múltkor felvett témánk, a Legyen jobb a gyerekeknek című stratégiával kapcsolatos tárgyalást fogjuk tovább vinni.
FARKASNÉ DR. MOLNÁR VALÉRIA bizottsági munkatárs: Nem ez lesz a témánk, április 2-án egy határozatot fogunk általános vitára ajánlani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszonynak adok szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Nagyon röviden. Holnap a diszkriminációellenes albizottság tart ülést a Parlament épületében a főemelet 58-ban. Várom a képviselőket tíz órára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 15 perc.)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia