FMB-9/2007.
(FMB-27/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. április 16-án, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/2099. szám) (Általános vita) *
Dr. Kaltanbach Jenő szóbeli kiegészítése *
Az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) (Általános vita) *
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) Filló Pálnak (MSZP)
Nagy László (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) Nagy Istvánnak (Fidesz)
Dr. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 31 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm nagy tisztelettel a bizottság tagjait. Mielőtt elkezdenénk az ülést, módosítanám az előzetesen kiküldött napirendek tárgyalási sorrendjét. A 2. napirendi ponttal kezdenénk. Kérdezem, hogy a képviselők számára ez elfogadható-e. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen. A bizottság határozatképes, a helyettesítéseket pedig menet közben be fogom diktálni. Most 10:4-es szavazati aránnyal fogunk haladni.
Tisztelettel köszöntöm dr. Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos urat, aki a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosaként a 2006. évi tevékenységről szóló beszámolót fogja megtartani. Azt követően a bizottság az általános vitára alkalmasságról fog dönteni. Át is adom a szót. Tessék.
Dr. Kaltenbach Jenő szóbeli kiegészítése
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tudom, hogy a bizottság programja is meglehetősen sűrű, ezért segíteni szeretnék a bizottságnak, hiszen megtehetem, hogy nagyon rövid legyek, miután a bizottság profiljába tartozó ügyek ebben az évben viszonylag csekély számban fordultak elő, amint a beszámolóból is látható. A hozzám érkező panaszok azért is viszonylag korlátozott számúak, különösen az azóta megalakult új hatóságokra való tekintettel, mert az én hatásköröm a közszférára korlátozódik, a magánszférára nem és a foglalkoztatási ügyek a magánmunkáltatók tekintetében merülnek fel. Ugyanakkor hadd hívjam fel a figyelmet, ez ugyan nem közvetlenül a beszámolóhoz kapcsolódik, de miután mint tudjuk, ez az év az EU által meghirdetett esélyegyenlőségi év, egy mondatot nem állok meg, hogy meg ne jegyezzek ezzel kapcsolatban: miközben az állam egy olyan jogrendet igyekszik létrehozni, amelynek keretében a foglalkoztatásban is az esélyek egyenlővé válnak, illetőleg a megkülönböztetés visszaszorul, ez azonban önmagában úgy tűnik, hogy kevés a helyzet megváltoztatására. Ehhez pozitív programok is kellenek és a legpozitívabb program az mindig az, hogy a maga az állam, de ezúttal nem mint a közhatalom gyakorlója, hanem mint foglalkoztató maga is a saját foglalkoztatási lehetőségeiben megteremti ezt a bizonyos esélyegyenlőséget, ezzel mintegy példát mutatva a magánszférának. Ebben a tekintetben attól tartok, nem állunk túl jól. Itt tetszenek látni a beszámolóban, hogy a hozzám érkező panaszok egy része pont arról szól. Az úgynevezett, egyébként is a marginális helyzetbe szorultak számára - idézőjelben szólva - szánt közmunka, illetve közhasznú munka foglalkoztatása esetében is gyakran éri a foglalkoztatókat a részrehajlás, a pártosság, a diszkriminatív gyakorlat vádja és ez időnként nem is megalapozatlan.
Más oldalról viszont a helyzetet az is nehezíti, hogy mi most már tizenegynéhány éve birkózunk azzal, hogy hogyan lehet tisztességes antidiszkriminációs vagy esélyegyenlőségi politikát folytatni adatok hiányában. A foglalkoztatás tekintetében, de más tekintetben is gyakran felmerül az a kérdés, hogy hogyan tudunk programokat hirdetni, illetve ha programokat hirdetünk, hogyan tudjuk azt ellenőrizni, hogy a programok valóban elérik-e azokat, akiknek a helyzetének a javítását várjuk ezektől a programoktól, mikor azt sem tudjuk, hogy kik azok. Statisztikailag vagy egy személyre lebontva, hogy mondjak egy nagyon friss példát, jelenleg folyik a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium keretén belül a roma kis- és középvállalkozások piaci esélyeit, versenyképességét támogató program, erre mintegy 250 millió forint áll rendelkezésre, de a kitöltendő kérdőívben alig van célzott, ellenőrzésre alkalmas olyan kérdés, amelyik alapján be lehetne azonosítani, hogy egyáltalán kik a pályázók. Hogy a pályázók valóban azokat foglalkoztatják-e, akiknek a megsegítésére ez irányul. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miközben persze én nagy tisztelője vagyok az adatvédelemnek, mint ügynek és minden egyes tekintetben, amikor ez ésszerű és amikor ez indokolt, magam is fel szoktam lépni az adatvédelem érdekében, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy bizonyos esetekben ez teljesen visszájára fordul és diszfunkcionálissá válik pl. ebben a tekintetben. Hiszen az állam pénzt ad egy államilag meghatározott feladat ellátására, ugyanakkor az állam maga - úgy tűnik - nem gondoskodik arról, hogy ez a feladat meghatározható legyen. Tehát egy önellentmondás keletkezik: miközben az állam az egyik kezével ad, tulajdonképpen a másikkal, ha nem is vesz el, de nem tisztázza azt, hogy eljut-e odáig ez az adomány. Márpedig többek között ezzel magyarázható az a tény, amit állandóan panaszolunk most már régóta, hogy programokban nincs hiány és a helyzet mégsem javul. Ez többek között azért van, mert a programok végrehajtása nemcsak hogy nem hatékony, tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy hatékony-e, hiszen nem tudjuk megmérni. Azt hiszem, hogy ennél súlyosabb hibát elég nehéz elkövetni, de tudom, hogy a Foglalkoztatási bizottságnak nem feladata az ezzel kapcsolatos adatvédelmi, adatszolgáltatási dzsungelben irtást vágni, de azért azt gondolom, hogy talán legalább az irtásvágók vagy azok, akiknek a kezében van a machete, azoknak lehet szólni, hogy tessék szíves foglalkoztatni ezt a bizonyos szerszámot, hogy végre itt egy tisztább helyzet álljon elő.
Tisztelt Bizottság! Ezzel tulajdonképpen be is fejezem a beszámolóról szóló részletezést, de egyben megragadom az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a Dunántúli Napló április 14-i számában megjelent cikkre, amelyikben egy polgármester arra panaszkodik, hogy, idézem: "milyen családsegítés ez, ha kevesebb jut az asztalra? - kérdezi a polgármester és arról beszél, hogy az illetékes minisztérium a háromgyerekes családok megsegítésére közmunkaprogramot hirdetett, ám, ha a családfő dolgozni megy, a korábbi 55 ezer forintos rendszeres szociális segély helyett csak 54 ezer forintot kap, vagyis ha dolgozik, rosszabbul jár, mintha nem dolgozik. Ez nyilván egy olyan helyzet, amin talán érdemes lenne elgondolkodni. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést, amelyben rávilágított néhány olyan összefüggésre, ami a bizottság szempontjából sem elhanyagolható. Az időtakarékoskodás miatt javaslom, hogy a kérdéseket és a megjegyzéseket egy körben tegyük meg, majd azt követően az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Kérdezem, hogy ki kíván kérdéssel élni vagy megjegyzést tenni a beszámolóhoz. Megadom a szót alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Csak nagyon rövid véleményt szeretnék mondani a beszámolóval kapcsolatban. Most már nem is tudom, hanyadik éve tárgyaljuk meg a kisebbségi ombudsman beszámolóját. Kevés olyan ügy tartozik a Foglalkoztatási bizottság hatáskörébe, ami összefüggene a kisebbségi ombudsman munkájával, hiszen elsősorban a roma származású munkavállalók hátrányos megkülönböztetése az, ami újra és újra megjelenik ezekben a beszámolókban. Nem tudom, hogy Kaltenbach úrnak mi a véleménye, nekem úgy tűnik, hogy kevés előrelépést sikerült ezen a téren elérni. Egyébként pedig az az eset, amit itt ebben a beszámolóban most elolvashatunk a rendszeres szociális segéllyel összefüggésben, nem meglepő. Én remélem, hogy ezt a beszámolót majd a tárca vezetője, már a munkaügyekért és a szociális ügyekért is egyben felelős minisztérium is áttanulmányozza és kikéri még emellett a polgármesterek véleményét is, mert nekem sokan elpanaszoltak hasonló eseteket. Nem akarok a panaszügyre kitérni, mert nyilván mindenki el tudja olvasni, Kaltenbach úr meg tudja, hogy miről beszélek, de a dolognak az a lényege, hogy a polgármesterek részéről gyakran felmerül az a panasz, hogy ha lenne is közhasznú munka vagy közmunkaprogram, ebben nem mindenki óhajt részt venni. Ha összeszámolják a különböző jogcímeken kapott segélyek összegét, akkor kifizetődőbb segélyért jelentkezni, mint ezekben a meghirdetett programokban részt venni. Tehát itt van egy olyanfajta ellentmondás, amin változtatni kell és ez az együttműködési megállapodás, amit nevesít is ez a beszámoló, ennek a formalitásán is el kellene gondolkodni és az élethez igazítani, mert most egy baranyai faluban, ahol 90 százalékos a munkanélküliség, ott nem tudom, hogy milyen együttműködési megállapodást írhat alá az, aki munkát keres és a 90 százalékból mondjuk 80 százalék a romákhoz tartozik. Egyébként természetesen köszönjük az ombudsman úrnak és a munkatársainak a munkáját, hogy évről évre felhívja ezekre az ellentmondásokra és diszkriminációkra a figyelmet. Bízzunk benne, hogy előbb vagy utóbb több sikere lesz, mint ez idáig volt. Természetesen általános vitára alkalmasnak tartjuk a beszámolót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e másvalaki reagálni? (Nincs jelentkező.) Akkor visszaadom a szót Kaltenbach úrnak.
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Olyan különösebb reagálnivalóm nincs, csak egyetlen egy megjegyzést tennék: amikor ezeket a bizonyos programokat a polgármesterek, illetőleg az önkormányzatok meghirdetik és arra nem nagyon lelkesen jelentkeznek, akkor ez azért alkalmat ad egy olyan következtetés levonására, ami elég gyakran el is hangzik, hogy "lám, mi felajánljuk nekik és ők nem veszik igénybe!". Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy az, aki a munka és a segély között választhat, miután azok azonosak vagy esetleg a munka után járó jövedelem még kevesebb, ott ne csak azt vegyük figyelembe, hogy ő a könnyebb megoldást választja, hanem azt is, hogy ha ő segélyt kap, akkor továbbra is dolgozhat. Feketén, így, úgy, tehát, ha nem vállalja a közmunkát, az nem azt jelenti, hogy lusta disznó, bocsánat a kifejezésért és ezt a következtetést gyakran levonják, az ismert sztereotípiák megerősödnek ezáltal, hanem egyszerűen arról van szó, hogy értelmes emberként számol és azt mondja, hogy hát én kapok ennyi segélyt, mellette elmehetek dolgozni és gyűjtögethetek, tehát hasznossá tehetem magamat, akkor nem fogok elmenni közmunkára, mert ettől elvész a lehetőségem az egyéb bevételektől. Ezt azért érdemes leszögeznünk.
Végül én is szeretnék még egy utolsót hozzátenni, mint közismert, ez az utolsó beszámolóm és szeretném a tisztelt bizottság figyelmét megköszönni az eddigi munkámmal kapcsolatban és szeretnék elköszönni a tisztelt bizottságtól, további sikereket kívánva önöknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nehéz ilyenkor bármit is mondani, hiszen egy nagyon hosszú szakmai szakasznak van itt most egy újabb lépcsőfoka. Mi ott voltunk kihelyezett bizottsági ülésen, amikor országgyűlési biztos urat az esély éve alkalmából az esélyegyenlőség nagykövetének felkérték és jó szívvel emlékszünk vissza azokra a bizottsági ülésekre, ahol nagyon tisztességesen, szakmailag rendkívül korrekten képviselte azt a szakmai álláspontot, amelyet az ombudsmani hivatal ezekben az ügyekben megtett. Úgyhogy a bizottság minden tagja nevében köszönöm szépen önnek és a további szakmai pályáján pedig nagyon sok sikert kívánunk. Remélhetőleg lesz módunk arra még, hogy ezt a felhalmozott tudást a bizottság vagy a magyar szakpolitika javára fordítsuk.
Egy dolgunk van, ez egy jelképes döntésnek tűnik, de talán ennél egy picit több is, aki általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót, most szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Jó munkát kívánunk!
Bizottsági előadót is kell állítanunk, egy előadóval meg tudjuk oldani ezt a feladatot. Alelnök asszony elvállalja ezt a feladatot, hogy a bizottság egyhangú álláspontját képviselje.
Bediktálom a helyettesítéseket: az ülés elején Czomba Sándor helyettesítette Rácz István, Bernáth Ildikó V. Németh Zsoltot, Kontur Pál Molnár Oszkárt, Kiss Ferenc Nagy László urat, dr. Czira Szabolcs Nagy Istvánt és Rákóczy Attila dr. Bóth Jánost. Ez utóbbi két helyettesítésnél már a képviselő urak jelen voltak a szavazásnál. Köszönöm szépen.
Az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) (Általános vita)
Most visszakanyarodnánk a következő napirendünkre. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviselőit. Át is adom a szót.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Ennek a törvényjavaslatnak az előzménye a 2007. január 1-jétől elvárt adóként ismertté vált adózási mód lett volna, amelyet az Alkotmánybíróság február végén hozott határozatával megsemmisített és az Országgyűlés elfogadott egy törvényt, amely az addig eltelt időszakra is hatályon kívül helyezte az akkori szabályokat. A 2007. január 1-jétől bevezetett törvénykezéssel az volt a kormány célja, hogy a társas és egyéni vállalkozások szélesebb körét vonja be a közteherviselésbe a kormányzat. Ugyanis jelentős az aránya évek óta azon vállalkozásoknak, amelyek nem mutatnak ki eredményt, illetve veszteségesek vagy más okból nem adóznak. Ez a javaslat, ami most benyújtásra került, ezt a célt változatlanul szem előtt tartja, de elsősorban az adóellenőrzés eszközével próbálja megvalósítani. Három törvényt érint a módosítás, a társasági adóról szóló törvényt, a személyi jövedelemadóról szólót és az adózás rendjéről szólót. A lényege az, hogy a vállalkozások az adókötelezettségük megállapításához meg kell hogy nézzék, hogy az adózás előtti eredményük és a módosított összes bevétel két százaléka hogyan viszonyul egymáshoz. Ha az összbevétel két százaléka kisebb, akkor döntési lehetőségük van, hogy kitöltenek egy adatlapot, amely alkalmas arra, hogy az adóhatóság megfelelő elemzéseket elvégezze, kiválassza ellenőrzésre azokat, akiknél legalábbis kockázatot lát abban, hogy valóban a tényleges jövedelmük alapján kívánnak-e adózni, illetve dönthetnek úgy, hogy megfizetik az adót az összes bevétel két százaléka alapján. Eltérés a januártól elfogadott és megsemmisített törvényhez képest, hogy az adózás előtti eredményt kell viszonyítani az összes bevételhez, míg korábban az adóalapot kellett, azok a kedvezmények, amelyek az adóalapban elsősorban a kisvállalkozásokat megilletik, azok nem befolyásolják, nincsenek hatással erre az adókötelezettségre. Eltérés az is, hogy az összes bevételt, nemcsak az eladott áruk beszerzési értékével, hanem az eladott, közvetített szolgáltatások értékével is lehet csökkenteni, vagyis nemcsak a kereskedők, hanem a szolgáltatást közvetítők számára is azonos feltételeket biztosít. És eltérés természetesen van abban, hogy az adóellenőrzés során az adózónak lehetősége van bizonyítani, hogy a tényleges jövedelmi folyamatok, tehát a bevétele és a költségei ténylegesen úgy alakultak, ahogyan az a nyilvántartásaiban szerepel.
Az adózás rendjéről szóló törvényben megfogalmazott javaslatok az adóhatóság számára 30 napos időt adnak arra, hogy a bevallást követően kiválasszák az ellenőrzésre kijelöltek körét, erről tájékoztatni kell az adózókat, ami még nem minősül az ellenőrzés megkezdésének, tehát lehetőségük van önellenőrzésre és egy éven belül kell az adóhatóságnak megkezdeni az ellenőrzést, amely abban az esetben, hogy ha az adózó számos esetben és jelentős mértékben nem tudja bizonyítani az igazát, akkor becslési eljárással végződhet. Úgy gondoljuk, hogy az a cél, hogy mindenki járuljon hozzá a közterhekhez, széles körben elfogadott és ez a törvényjavaslat ezt próbálja most már az Alkotmánybíróság határozatát figyelembe véve megvalósítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdéseket és a véleményeket egy körben tegyük meg. Megadom a szót alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Először a kérdést tenném fel. Az egyik kérdésem, hogy ez a bizonyos nyomtatvány, amit ki kell tölteni, ez hány kérdésből áll. Milyen gyakran kell ezt a kvázi adóbevallást elkészíteni? És mennyiben egyszerűsíti ez az adóigazgatási eljárásról szóló szabályokat?
A véleményem pedig nagyon röviden és nagyon sarkosan megfogalmazva az, hogy gyakorlatilag ez az elvárt adó, csak most másként hívják és máshogy fogalmazták. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem szépen erre a választ és utána egyben feltennénk az összes kérdést.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Tehát két nyomtatvány van, az egyik az egyéni vállalkozók számára készül, a másik a társasági adóalanyok számára. A társasági adóalanyok számára készült nyomtatvány 34 kérdést tartalmaz, az egyéni vállalkozók részére készült pedig 26-ot. Évente egyszer van adóbevallás a társasági adóról, illetve a személyi jövedelemadóról. Abban az esetben kell többször elkészíteni, ha önellenőrzést hajt végre a vállalkozás és ennek következtében kerül abba a helyzetbe, hogy kisebb lesz az összbevétele, mint az eredménye. Nyilván ez egy pici többletadminisztrációt jelent, de azt gondolom, hogy ez a 34 adat nem fogja megrengetni a világot.
ELNÖK: Először Filló képviselő úrnak adom meg a szót, aztán Czomba képviselő úrnak, majd Kontur Pálnak.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Igen Tisztelt Bizottság! Én támogatom az előterjesztést, és elsősorban azért, mert úgy gondolom, hogy tűrhetetlen az a magyarországi gyakorlat, hogy vannak olyan cégek, amelyek hosszú éveken keresztül veszteségesre könyvelik magukat, ugyanakkor ezek a cégek élnek, virulnak, a vezetőik remek autókkal járnak, sokszor nagyon komoly ingatlanok is vannak a háttérben és mindeközben nem járulnak hozzá a közterhekhez. Maga az eredeti javaslat is azt a célt szolgálta, hogy azt a kört - és még egyszer szeretném hangsúlyozni -, akit nyugodt szívvel lehet az adócsalók körébe tenni, azt a kört próbáljuk meg elérni. Aki félti a tisztességes vállalkozókat, az tévúton jár, mert itt nem a tisztességes vállalkozókról beszélünk, hanem arról a körről, amelyik hosszú időn keresztül, folyamatosan igyekszik kibújni a közterhek megfizetése alól. És miután mindig az a gondunk Magyarországon, hogy az állami költségvetést hogyan tudjuk finanszírozni, hogyan tudjuk azokat a célokat elérni, ami a munkanélküliek támogatásától kezdve az útépítésig bezárólag minden területen jelentkezik, úgy gondolom, hogy az a tisztességes magatartás és az lenne a jó, ha legalább ilyen ügyekben egyfajta politikai konszenzus alakulna ki, hiszen végső soron arról van szó, hogy a tisztességes vállalkozók védelme érdekében kell lépnünk, hogy minél többen járuljanak hozzá a közterhekhez, még ha tudjuk jól, hogy ezzel az új törvénnyel sem lesznek teljes egészében kifehérítve azok a jövedelmek, amelyek most feketék. De legalább elindulunk ezen az úton. Azt gondolom, ahogy az egészségbiztosítás területén nem pontosan ugyanilyen módon, de ott is sikerült kitörni abból a helyzetből, hogy sok százezer ember után nem fizettek járadékot, remélem, hogy a vállalkozói körben is elindulunk azon az úton végre, hogy kifehéredjenek a jövedelmek és hogy többen fizessenek közterheket, mert akkor lehet aztán később adót csökkenteni, ha minél nagyobb az a kör, aki hozzájárul a közterhekhez. Arról nem is beszélve, hogy ha nézünk egy egyszerű munkásembert, az minden fillér jövedelme után kénytelen tisztességes módon megfizetni az adót, mert levonják tőle. És ugyanez sajnos nem igaz azokra az ügyeskedőkre, én nem vállalkozókat mondanék, inkább ügyeskedőket, akik ebbe a körbe tartoznak. Nem vitatva azt persze, hogy előfordulhat átmeneti probléma egy-egy cégnél, de én nem azokról beszélek, hanem kimondottan azokról a cégekről, amelyeknek már hosszú ideje be kellett volna zárniuk, ha valóban akkora veszteséget termelnének, mint amiket a papírokon szerepeltetnek.
Úgyhogy én mindenképpen javaslom és azt is sajnálom, hogy az Alkotmánybíróság az eredeti törvényjavaslatot alkotmányellenesnek minősítette, de úgy gondolom, hogy talán ezzel a közvetett megoldással, ha nem is teljesen ugyanazt, de egy hasonló célt el fogunk érni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba Sándor képviselő úré a szó.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Legutóbb a Kiss Péter miniszter urat interpelláltam abban az ügyben, hogy szerinte hogyan lehetne a gazdaságot fehéríteni. És ez a téma, ami most előttünk van, ugyanehhez kapcsolódik. Nem meglepő módon a vállalkozások jelentős része az adó- és járulékterhek csökkentésében látta az egyik lehetséges megoldást. Előző héten pedig itt volt az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség vezetője, aki elmondta, hogy hogyan alakulnak a bevételek. Tehát nincs kétségem, hogy ha ezt a módosítást elfogadjuk, akkor az APEH kiváló éveket fog zárni, számszakilag olyan eredményeket fog mutatni, ami a többszörösére fogja növelni a jelenlegi bevételeket. De mi újság van a jéghegy mélyével, mi lesz a gazdasággal? Fogja-e fehéríteni ezt a gazdaságot, fogja-e élénkíteni? Mert itt van a lényeg.
Jelen pillanatban a kistérségünkben 6200 regisztrált munkanélküli van, korábban 4400 volt a legnagyobb létszám, ez több, mint 1993 óta valaha is volt. Megnéztem, hogy mi van e mögött, hát igen jelentős számban voltak elbocsátások cégeknél. Nem csoportosan, mert az látványos, arra vigyáztak, hogy 50 fő fölé ne menjenek, kettesével, tízesével bocsátanak el embereket. Miért? Nagyon jelentős részben az adóterhek, a járulékterhek azok, amelyek miatt egyszerűen képtelenek dolgozni a cégek. Tudjuk, hogy miről beszélünk. Persze, van egy réteg, amelyik valóban igyekszik kibújni a fizetés alól, meg kell őket találni és szankcionálni kell, de vajon ezzel a módszerrel lehet-e ezt a réteget megtalálni és szankcionálni. Ez egy fűnyíró elv, itt nem arról van szó, hogy innen kezdődően azok, akik nem fizettek, egyébként azért hozzátenném, hogy a kis- és középvállalkozások jelentős részéről elhiszem azt, hogy annyit tudnak, amennyi a papírjaikon van. Azok, akik tisztességesen teszik a dolgukat, általában ha minimálisan is, de nyereségesre hozzák ki a vállalkozásukat, mert nem szeretnének konfliktusba kerülni sem az adóhatósággal, sem egyébként nem gondolják úgy, hogy nem kell nekik részt venni a közös teherviselésben. Tehát értem, még valamilyen szinten el is tudom fogadni azt, hogy szigorítani kell, de itt is csak azt tudom mondani, mint a munkaügyi felügyelőség kapcsán, hogy nem az az elsődleges, hogy olyan présbe szorítok, amiből képtelenség kijönni, hanem először a vállalkozásoknak olyan feltételrendszert teremtek, amiben tisztességgel lehet vállalkozni. Tisztességes jövedelemre lehet szert tenni. És aki ezek után nem képes vagy nem hajlandó jogkövető magatartást tanúsítani, akkor őket igenis keményen szankcionálni kell. Ezzel nincs hiba. Csak én azt látom, hogy ebben a présben, amit most a vállalkozásoknak el kell szenvedni, egyrészről az adóteher, másrészről a folyamatos, szigorított ellenőrzés, de nyilván miután a céget már nem ellenőrzi, azonnal megy az adóhatóság a magánszférára és vizsgálja a vagyonosodását. Látom, folyamatosan, gyakorlatilag Vásárosnaményban tudom, mert onnan jövök, hogy az adóhatóság kint van és minden egyes vállalkozást A-tól Z-ig elemeire szedve vizsgál, elemez és büntet. Még egyszer mondom, az eredményt tekintve vannak kétségeim, mert ezzel nem azt fogjuk elérni, amit eredetileg célul tűzött ki a módosítás. Én a magam részéről ilyen módon nem tudom támogatni ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselő úr.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Természetesen mi sem támogatjuk, sőt egyáltalán nem is támogattuk sosem azokat, akik feketén gazdagodnak meg, csalás alapján gazdagodnak meg és nullszaldós gazdálkodás mellett csodaautókra, meg ingatlanokra tesznek szert. Ezt nem támogatjuk, de ez a javaslat nem ad lehetőséget a vállalkozóknak, hogy kitisztítsák a gazdaságukat. Ez nem arra irányul, ez csak egy pénzbeszedésről szól, visszahozza azt az időszakot, amikor a személyi jövedelemadó bevezetése előtt az adóhatóság odament a vállalkozókhoz, az úgynevezett maszekokhoz és mondta, hogy valljad be az adódat, az bevallott egy x összeget, na akkor még a háromszorosát tedd oda. Ebbe a világba visz vissza ez a javaslat, úgyhogy ez abszolút elfogadhatatlan számunkra. Nem agyonverni kell a vállalkozókat, ismétlem, a becsületes, jó hiszemű vállalkozókat, hanem szaporítani és segíteni kell őket. Márpedig az adó- és a járulékcsökkentéssel lehet őket segíteni és azzal lehet kifehéríteni a feketegazdaságot. Akkor lesz több adófizető és az adja meg a biztonságot akár a nyugdíjak kifizetésére, akár az egészségbiztosítási biztonság szempontjából is. Ez a javaslat semmi más, mint egy pénzbeszedési módszer, ez nem segíti a vállalkozókat, a magyar gazdaságot, a jelenlegi kormánynak nem ez a feladata. Az a feladata, hogy lehetőséget adjon mindenkinek, ugyanakkor járjon el a zsiványokkal szemben. Ez nem erről szól, ez nem ad lehetőséget, ez csak elvesz és nem mutat rá semmilyen pozitív lehetőségre. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Gúr Nándor alelnök úré a záró mondat, és utána megadom a szót a kormány előterjesztőjének.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Két rövid gondolatot szeretnék mondani, az egyik az, hogy ha a vállalkozók szemszögéből közelítünk ennek a törvényjavaslatnak a beltartalmához, akkor a vállalkozók azon köre, akik hosszú éveken keresztül tisztességesen megfizetik azokat a kötelezettségeiket, amelyeket meg kell fizetniük, azoknak a köre joggal veti fel azt, hogy de miért kell nekem ezt hosszú éveken keresztül és ezután is megtennem, hogy ha nagyon sokan mások nem nulla, hanem veszteséges elszámolások mellett arra a végkövetkeztetésre jutnak és cselekedetet hajtják végre adott esetben, amiről Filló képviselőtársam szólt.
Azt gondolom, hogy a tisztességes vállalkozók érdekét szolgálja az a történet, hogy a közteherviselés tekintetében mindenkinek megfelelő módon szerepet kell vállalni. Tehát éppen ezért, mivel a vállalkozói lét alapvetően profitszerzésről szól, nem szociális, jóléti tevékenység, éppen ezért azt gondolom, hogy aki vállalkozásra adja a fejét, persze vannak kényszervállalkozók is, de a vállalkozások messze többsége nem a kényszeredett helyzetből fakadóan kívánja ezt az életet megélni, hanem egyszerűen profitot akar szerezni. Ha pedig profitot akar szerezni, elképzelhetetlen a számomra az, hogy a vállalkozások esetében a többség vagy épp a messze többség az a nulla vagy a veszteséges tartományban helyezkedjék el az elszámolások tekintetében. Ha másért nem, ebből a megfontolásból fakadóan mindenképpen támogatandó az az elképzelés, az a törvényjavaslat, ami előttünk áll.
És az utolsó mondatom pedig az, hogy Czomba úr, igen, biztos, hogy vannak az országnak olyan mikrotérségei, adott települései, ahol azok a viszonyrendszerek igazolódnak vissza, amiről te szóltál. De összességében ebben az országban ma is több a foglalkoztatottak száma, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. Úgyhogy mindig, amikor munkanélküliségről beszélünk, beszélsz, beszélek, akkor érdemes hozzátenni a foglalkoztatotti számadatokat is, mert így korrekt a dolog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úr megjegyzését. Ha lehetséges, most azt a szakmai vitát nem nyitnám fel, ami a KSH adataira vonatkozó értelmezésbeli különbség. Egy mondatot a korrektség kedvéért megadom Czomba úrnak, de ha vita lesz belőle, akkor az ő lelkén szárad.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Nem, ígérem, hogy nem. Azt kérem a tisztelt bizottságtól, hogy ebben a körben egyszer ezt a foglalkoztatottság, munkanélküliség témát beszéljük már végig. Csak egyszer. Ne a parlamentben vitatkozzunk rajta és onnantól kezdve pedig ne tévéműsorokban, hanem itt. Köszönöm.
ELNÖK: Rákóczy Attila is szeretne egy mondatot mondani.
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Csak egy mondatot. Azzal teljesen egyetértve, amit Filló Pál elmondott, inkább a törvénymódosítás utáni állapotról, ismerve a magyar egyéni vállalkozók, gazdasági társaságoknak elsősorban a likviditási helyzetét, javaslom, hogy gondolkodjon el a minisztérium és az adóhatóság azon, hogy megteremtse annak a lehetőségét, hogy egy elvárt adónál évközbeni események bekövetkezte után kicsit magasnak tartom ezt a limitet, lehessen korrigálni vagy ellenőrzéssel vagy az év végi feltöltés esetén legkésőbb. Elhangzott, hogy tisztességes vállalkozó korrigálhasson, mert neki a pár százezer forintos befizetés vagy nem befizetés nagyon jól jönne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Három gondolatot hozzátennék. Úgy vélem, hogy a vitában az érzékelődött, hogy a helyzettel és a célokkal nagyjából egyetértünk, tehát hogy változtatni akarunk azon, hogy azt mondjuk, hogy közteherviselés legyen, azt akarjuk, hogy a gazdaság fehéredjen, nem mondom végig a sort, amit önök elmondtak. Ebben nem látok nagy különbséget. Az eszközökben, az oda vezető útban, ahhoz, hogy ezt hogy érjük el, ebben biztos, hogy vannak különbségek. Ma arról tudunk dönteni, ami előttünk van, nyilvánvaló, a döntés során mindkét oldal kifejtette az ebben való álláspontját. Amíg ide eljutunk, megadom a szót az előterjesztőnek. Azt követően döntünk.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Nem akarok hosszú lenni, elhangzottak itt érvek, ellenérvek. Azt gondolom, hogy ez a javaslat valóban arról szól, hogy azokat találja meg az ellenőrzés és azok számára jelentsen ez veszélyeztetettséget, akik valóban elkerülik az adót, tehát nem annak megfelelően teljesítenek, ami a tényleges jövedelmi helyzetük. Én bízom benne, hogy az adóhatóság el fogja fogadni azokat a jogos érveket, amelyeket a vállalkozások, ha veszteségesek is, de megalapozottak, akkor ezeket nem fogja büntetni, és nyilván kell hozzá idő, amíg ennek valamilyen eredménye látszik. De feltehetően azért tisztulni fog a gazdaság ennek hatására.
A javaslatra, ami felmerült, annyit reagálnék, hogy ez az így fizetett adó is vagy bármilyen társasági adó vagy az egyéni vállalkozónál a jövedelemadó változatlanul marad, és ami erre az adóra vonatkozik, azt mind lehet alkalmazni. Tehát, ha évközben kiderül, hogy egy vállalkozásnak sokkal rosszabb a jövedelmi helyzete, mint ami az előző évi adatai alapján előlegként nála megjelenik, akkor lehetősége van élni azzal a lehetőséggel, amit ma is tartalmaz az adózás rendjéről szóló törvény. Kéri az előleg mérséklését, és ha ez valós és megalapozott, akkor ennek semmilyen jogkövetkezménye nincs. Illetve akinek pedig az előleggel már több lesz a befizetése, mint a várható adója, annak természetesen nem kell feltöltési kötelezettséget teljesítenie. És ez erre is vonatkozik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Először az általános vitára alkalmasságnál az igent teszem fel. Aki általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tíz. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc. Megbeszéltem az alelnökökkel, hogy írásban fogjuk leadni a bizottság álláspontját. Miután holnap van az általános vita megnyitása és mi ebben az időszakban egy nagyon fontos kihelyezett bizottsági ülést terveztünk, ezért írásban adjuk le az álláspontunkat. Köszönöm a Pénzügyminisztérium képviselőjének a segítségét.
Néhány technikai információt szeretnék elmondani: holnap reggel 7 órakor indul az autóbusz innen a képviselőház parkolójából, háromnegyed 7-től már itt lesz az autóbusz. Szegedre, a Széchenyi térre, a városházára fogunk menni. A bizottság tervezetten fél 10-kor kezdi az ülését és szeretnénk 1 órára végezni. Egy órától pedig a bizottsági ülésnek a szebbik része következik, amikor is a Kiskőössy Halász Vendéglőben fogunk helyi specialitással találkozni.
Ugyancsak szeretném jelezni, hogy 23-án érvényt szerzünk Kóka János és Kiss Péter miniszter urak meghallgatásának. Úgy terveztük, hogy 9-től 9.45-ig Kóka János miniszter úr jön, elsősorban a kis- és középvállalkozások foglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatásaival, és 9.45-től 10.30-ig tervezetten Kiss Péter miniszter úr éves meghallgatásának szerzünk érvényt. Köszönöm szépen a figyelmet. Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 20 perc.)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia