FMB-10/2007.
(FMB-28/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. április 17-én, kedden 09.30 órakor
Szegeden a polgármesteri hivatal Dísztermében
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
Szeged gazdasági, munkaerő-piaci helyzete *
Dr. Botka László előadása *
A dél-alföldi régió munkaerő-piaci helyzete. A külföldiek magyarországi foglalkoztatása a keresleti-kínálati viszonyok alapján. Esélyteremtés: a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ 2007. évi munkaerő-piaci programjai. Előterjesztő: Dr. Nagy Ágnes, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója *
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központról, Románia és Bulgária EU-csatlakozását követő első negyedéves munkaerő-piaci felülvizsgálatáról *
A befektetésösztönzés munkahelyteremtő szerepe, tapasztalatok és a munkaerőigények tendenciái. Előterjesztő: Pitó Enikő, ITDH Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési KHT Képviselet vezetője *
Vidékfejlesztés a gyakorlatban. Előterjesztő: Kiss Gábor, a Csongrád Megyei Agrárkamara titkára *
A gazdaság érdekeinek megfelelő szakképzés megteremtése. Előterjesztő: Zoltán Péter, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési igazgatója *
Vállalkozóvá válás segítése a Békés-Csanádi síkság területén. Előterjesztő: Lőrincz Tibor, a Nagyéri Foglalkoztatási Paktum projektmenedzsere *
Foglalkoztatási projektek a gyakorlatban. Előterjesztő: Boldog Krisztina, a Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvány projektmenedzsere *
Civilek a partnerségben. Előterjesztő: Dr. Dobóczky Károlyné, a Munkáért Alapítvány titkára *
Kérdések, észrevételek *
A meghívó vendégek reagálásai a feltett kérdésekre és észrevételekre *
1. Szeged gazdasági, munkaerő-piaci helyzete. Előterjesztő: Dr. Botka László polgármester
2. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központról, Románia és Bulgária EU-csatlakozását követő első negyedéves munkaerő-piaci felülvizsgálatáról
3. A dél-alföldi régió munkaerő-piaci helyzete. A külföldiek magyarországi foglalkoztatása a keresleti-kínálati viszonyok alapján. Esélyteremtés: a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ 2007. évi munkaerő-piaci programjai
Előterjesztő: Dr. Nagy Ágnes, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója
4. A befektetésösztönzés munkahelyteremtő szerepe, tapasztalatok és a munkaerő igények tendenciái
Előterjesztő: Pitó Enikő, ITDH Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési KHT Képviselet vezetője
5. Vidékfejlesztés a gyakorlatban. Előterjesztő: Kiss Gábor, a Csongrád Megyei Agrárkamara titkára
6. A gazdaság érdekeinek megfelelő szakképzés megteremtése. Előterjesztő: Zoltán Péter, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési igazgatója
7. Vállalkozóvá válás segítése a Békés-Csanádi síkság területén. Előterjesztő: Lőrincz Tibor, a Nagyéri Foglalkoztatási Paktum projektmenedzsere
8. Foglalkoztatási projektek a gyakorlatban
Előterjesztő: Boldog Krisztina, a Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvány projektmenedzsere
9. Civilek a partnerségben. Előterjesztő: Dr. Dobóczky Károlyné, a Munkáért Alapítvány titkára
10. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Kontur Pál (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Gúr Nándor (MSZP) Rózsa Endrének (MSZP)
Wittner Mária (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Dr. Botka László polgármester
Dr. Nagy Ágnes, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója
Pitó Enikő, ITDH Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési KHT Képviselet vezetője
Dr. Székely Judit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kiss Gábor, a Csongrád Megyei Agrárkamara titkára
Zoltán Péter, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési igazgatója
Lőrincz Tibor, a Nagyéri Foglalkoztatási Paktum projektmenedzsere
Boldog Krisztina, a Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvány projektmenedzsere
Dr. Dobóczky Károlyné, a Munkáért Alapítvány titkára
Tanácskozási joggal
Szirbik Imre (MSZP)
Dr. Géczi József Alajos (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 42 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok Mindenkinek! Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljöttek. Akik Szegedről jöttek, tudják, hogy én most a polgármester székében ülök. Hosszasan egyeztettünk, hogy ez lehetséges-e, de mégis csak ő a házigazda, de a bizottság elnöke jómagam lennék, tehát az ülésrendből adódóan átengedte nekem erre a néhány órára.
Tisztelettel köszöntöm önöket, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jelen lévő képviselőit, Szeged város érdeklődő polgárait, a szakértőket, az előadóinkat és külön köszöntöm Albert Birta urat, aki a Román Nagykövetség munkaügyi és szociális attaséja. Vele már több ízben, illetve nagykövet asszonnyal ebben a témakörben, ami a bizottsági ülésünk egyik napirendje is, konzultáltunk, úgyhogy külön köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. Szeretném önöknek elmondani, hogy ez egy rendhagyó módon induló, de mégis egy hivatalos parlamenti bizottsági ülés, ahol jelenléti ív van, helyettesítési rend van, ahol határozatképessége van a bizottságnak, ez a Magyar Parlament működésében egy nagyon sajátos, de rendkívül hasznos forma, amikor egy-egy parlamenti szakbizottság úgynevezett kihelyezett bizottsági ülés keretében nem a képviselőházban, nem a Parlamentben, hanem Magyarország egyik településén, egy-egy önkormányzat vendégeként egy-egy régió problémáit jobban megismerve tart bizottsági ülést.
Úgy döntöttünk a bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői egyeztetése eredményeként, hogy ezt a féléves első kihelyezett bizottsági ülésünket itt Szegeden és a dél-alföldi régióhoz kötődve fogjuk megtartani. Éppen ezért nagyon köszönöm, hogy elfogadta a felkérést a város polgármestere, országgyűlési képviselőtársunk, Botka László úr és házigazdája lett a mai rendezvénynek. Tőle pedig néhány szakmai gondolaton túl szeretnénk a felvezetésben is néhány gondolatot kérni.
A hivatalos bizottsági ülésből adódóan nekem el kell mondanom, hogy a bizottság határozatképes, látom, hogy a képviselőtársaim jelenlétében képesek vagyunk a mai ülést érdemben lefolytatni. Első döntésünk a bizottság napirendjének az elfogadásáról szól, aztán majd kitaláljuk ülve, hogy hogy lehet ezt kicsit konstruktívabban csinálni, mert én nem állva szoktam a bizottsági ülést vezetni és a képviselőtársaim sem állva kérnek szót. (Derültség.)
Az első döntésünk arról szól, hogy az előzetesen kiküldött napirendnek megfelelően a bizottság a mai ülését lefolytatja. Aki egyetért vele, kérem szépen, szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Szeretném mondani, hogy aki két kézzel szavaz, az helyettesít valakit. A mai bizottsági ülésünket az előre kiküldött és elfogadott napirendnek megfelelően tudjuk lefolytatni.
Szeged gazdasági, munkaerő-piaci helyzete
Az első napirendünk Szeged gazdasági, munkaerő-piaci helyzete, tulajdonképpen polgármester úr részéről egy felvezető, gondolatébresztő, kicsit köszöntő néhány mondatot várunk. Azt követően továbblépnénk és végigmennénk a bizottsági ülés előadói körén, majd azután történne egy szakmai vita az előadásokat követően. Tudom, hogy akik látták a meghívót, egy kicsit emberes vállalásnak tűnik, hogy kilenc előadást fogunk meghallgatni, de azt beszéltük meg az előzetesen felkért előadóinkkal, hogy nagyon konkrét, lényegre törő, összerendezett lesz az előadás. A végén fogjuk lefolytatni azt az érdemi vitát, amit a szakbizottság tagjai tesznek meg, ami leginkább a saját maguk véleményének, gondolatainak, kérdéseinek az elmondása, hozzátétele. Ezennel megadom a szót polgármester úrnak.
DR. BOTKA LÁSZLÓ, Szeged polgármestere: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr, Alelnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a bizottság minden tagját és minden vendégünket a szegedi városházán és szeretném megköszönni, nagy örömmel fogadtuk, hogy a bizottság ebben a ciklusban első kihelyezett bizottsági ülése helyszínéül Szeged városát választotta. Örömmel készültünk erre a mai találkozóra, hiszen nekünk itt a Dél-Alföldön, Csongrád megyében és Szeged városában foglalkoztatáspolitikai kérdések ugyanúgy, mint országosan a legfontosabb kérdések közé tartoznak és bízom benne, hogy az itteni információk, a helyi tendenciákról való tájékozódás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a bizottság valóban átfogó képet kapjon a helyi törekvésekről és arról, hogy a különböző országos folyamatok, döntések hogyan csapódnak le az ország különböző régióiban.
Elnök úr a felvezetőjében utalt rá, hogy én arra kaptam felkérést, hogy egy nagyon rövid köszöntőben mutassam be Szeged városát. Egy polgármester számára ez a legnagyobb kihívás, hogy beszéljen a városáról röviden, konkrétan nekem ez még eddig egyszer sem sikerült, de most törekszem rá, hiszen nem kívánok visszaélni a házigazdai szereppel és jelen vannak a szegedi, Csongrád megyei, dél-alföldi munkaügyiközpont-vezetők és minden olyan szakember, aki ebben az ágazatban hosszú évek óta figyelemmel kíséri a Dél-Alföld és Szeged város tendenciáit.
Mégis néhány folyamatról azért nagyon röviden szólnék, ami azért leszűkítve mégis csak Szeged város helyzetéről szól, előrebocsátva, hogy nálunk is a dél-alföldi régióban azért jelentős különbségek vannak mind a gazdasági fejlettség, mind pedig a munkaerő-piaci helyzet és problémák tekintetében. A régió megyéi, Csongrád és Békés megye vagy pedig a régióban lévő nagyvárosok, kistérségek között. Tehát átfogó dél-alföldi képet természetszerűleg csak akkor lehet kapni, ha mindezekre a különbségekre is rá tudunk világítani. Tendenciájában azt gondolom, hogy az elmúlt 2-3 év hozott egyfajta pozitív változást Szeged és térsége foglalkoztatáspolitikai helyzetében, amivel kapcsolatban nincsen hurráoptimizmusunk, úgy szoktam fogalmazni, hogy az óvatos optimizmusunknak az az alapja, hogy legalábbis a korábbi bő egy évtizedig tartó egyértelmű negatív tendencia megszűnt és megkezdődött a foglalkoztatottság bővülése Szeged esetében, a munkanélküliség csökkenése. Ez számunkra hihetetlen nagy dolog, hiszen a rendszerváltás utáni bő évtizednek egyértelműen vesztese volt Szeged város és az egész Dél-Alföld. Szegeden mi azt szoktuk mondani, hogy több, mint tízezer munkahely szűnt meg a klasszikus feldolgozóipar leépültével és kialakult az a helyzet, ami azért több szempontból speciális és a mai napig meghatározza a város gazdaságát és foglalkoztatáspolitikai helyzetét. Nemcsak arról volt szó a '90-es években, hogy a korábbi tradicionális, főleg feldolgozóipar megszűnt és munkahelyek szűntek meg Szegeden, hanem az is egy jellemző tendencia volt, ami igazából a problémát jelentette, hogy a működő tőke, elsősorban a külföldi beruházások nagy ívben elkerülték ezt a régiót. Nemcsak azért, amiért tradicionálisan egész Kelet-Magyarországot, hanem sajnos a külső körülmények miatt is, gondolok a határaink mentén egy évtizedig tartó háborús helyzetre, mind pedig a súlyos infrastrukturális deficit, konkrétan a hiányzó autópálya és a megközelíthetőség problémái okozták azt, hogy egy jó bő évtizedig nem tudtunk arról beszámolni, hogy egyrészt a megmaradt szegedi cégek fejlődnek, gyarapodnak vagy pedig jelentősebb munkahelyteremtő beruházás tud megvalósulni.
Szeged és a szegedi gazdaság mégis csak talált egy utat, ami azért biztosította a város működőképességét és a város gazdaságának egyfajta talpon maradását. Akkor alakult ki az a tendencia, ami a mai napig hat, hogy például a vállalkozások számát és arányát tekintve Szeged város az országban is kiemelkedő. Tehát körülbelül három dologgal tudtuk a '90-es években Szeged és térségének a munkaerő-piaci helyzetét leírni, folyamatosan csökkenő foglalkoztatottság, megszűnő munkahelyek, azonban az egy főre jutó GDP-t tekintve tradicionálisan a keleti országrészben kiemelkedő magas szint, kiemelkedően magas a vállalkozások száma és az országban az egyik legalacsonyabb volt a külföldi befektetések száma. Ez azt jelenti, hogy a város belső tartaléka, az erőforrása tartotta életben lényegében a szegedi gazdaságot a '90-es években. Akkor lényegében már kialakult az a fajta konszenzus, hogy Szeged jövőjét azokra az erőforrásokra lehet építeni, amivel valóban hittünk benne és hiszünk, hogy egy versenyképes gazdaságot tudunk építeni, ez pedig az európai uniós csatlakozással és a jugoszláv helyzet rendezésével hittünk abban, hogy az a földrajzi helyzet, ami hátránya volt a szegedi gazdaságnak az elmúlt évtizedben, az előnyére változhat. Vagyis a földrajzi fekvésből adódó előnyöknek a kihasználása volt a legfontosabb szempont. Ehhez a szükséges infrastruktúrafejlesztéseket tekintettük a város és térsége számára a legfontosabb törekvésnek. Csak hadd utaljak rá, képviselőtársaim tudják, hogy az M5-ös autópálya megépítése az előző kormányzati és parlamenti ciklusban értelemszerűen a legfontosabb feladatunk volt, de jelen pillanatban is a város hosszú távú fejlesztési programjának a legjelentősebb célja, hogy itt a hármas határ mentén az Európa-kapuja szerepe az egész régió, térség logisztikai szolgáltató központja szerepének az erősítése érdekében szeretnénk azt elérni, hogy ennek az egész eurorégiónak a legfejlettebb és legteljesebb közlekedési infrastruktúrával ellátott nagyvárosa legyen Szeged. Ez azt jelenti, hogy ebben a parlamenti ciklusban is van egy nagyon nagy tervünk, van még egy autópálya, ami hiányzik, az M43-as út, ami hogy ha emlékeznek rá, amikor lejöttek az 5-ös autópályáról, ott volt egy kettős körforgalom és onnan indulva van tervbe véve az M43-as út építése, ami egy új Tisza-híddal Szeged és Algyő között érné el a Tiszát és utána pedig Makó, Nagylak, Románia irányába teremtene egy európai szintű közlekedési kapcsolatot.
Elképesztő mértékben növekedett meg az elmúlt hónapokban Románia uniós csatlakozása óta az átmenő tranzitforgalom. Az elmúlt négy hónapban például a kamionok száma két és félszeresére növekedett ezen a szakaszon. Ez például azt jelenti, hogy Szeged város és a mostani régi 43-as szakaszon lévő települések, kistelepülések, valamint Makó teljes egészében bedugult, tehát közlekedési szempontból is hihetetlenül fontos, de gazdasági szempontból is nagy jelentősége van. Hiszen ahol élénkül a forgalom, a kereskedelem, ott természetszerűleg azt jelenti, hogy mindenképpen van arra lehetőség, hogy ezt a földrajzi fekvést megfelelő infrastruktúrával, logisztikai központ építésével, amivel kezdtünk és aminek az első ütemét szintén láthatták az M5-ös bevezető szakaszánál, az a célunk, hogy szolgáltató regionális központként ebből a növekvő gazdasági kapcsolatból és kereskedelemből minél többet be tudjunk vonni a városba.
A másik fő iránya a gazdaságfejlesztési terveinknek a tudás alapú gazdaság kiépítése, hiszen a szegedi munkaerőpiacnak is óriási jellemzője, hogy a diplomások és a magasan képzett munkaerő szintje országosan is kiemelkedően magas. Ez persze megjelenik a munkaügyi statisztikákban is, mert például a munkanélkülieknél is az egyik legmagasabb az országban a diplomások aránya. Ez természetszerűleg egy nagyon összetett probléma, hiszen felveti annak a kérdését, hogy a felsőoktatás elképesztő mértékű expanziója, ami a Szegedi Tudományegyetem esetében is megtörtént az elmúlt években, ez nem igazából képezte le a munkaerő-piaci igényeket, biztos van erre megfelelő szakmai szakzsargon, mi úgy szoktuk mondani, hogy jogásszal és közgazdásszal Tiszát tudnánk rekeszteni, ugyanakkor nagy feladat Szegeden a műszaki felsőoktatás kiépítése, hogy valóban a gazdasági igényeknek megfelelően tudjunk szakembereket képezni a városban. Az önkormányzat részéről pedig ez a szakképzési rendszer teljes áttekintését is jelenti, több, mint 90 szakmacsoportot tanítunk a város szakképző intézményeiben. Az elmúlt éveknek az is tendenciája, hogy miközben folyamatosan nőtt a munkanélkülieken belül a diplomások aránya, meglehetősen nagy beruházási boom volt Szegeden az elmúlt két évben. Csak egy számot hadd mondjak, tavaly 38 milliárd volt a város költségvetése és ennek több, mint 50 százalékát fejlesztésre, beruházásra költöttük. És bizony arról számolt be egyre több beruházó, építőipari cég, hogy szakmunkáshiány van a városban. Tehát a fejlesztéseknek, beruházásoknak az ütemezését ez is akadályozta. Ettől függetlenül azt gondoljuk, hogy az, hogy több, mint kétezer kutató dolgozik a városban, lényegében ez az az erőforrás, lehetőség, amire Szegeden egy versenyképes gazdaságot tudunk építeni.
Néhány szót hadd szóljak a pólusprogramról is, amiről elég sok szó esik, meg sok vita, félreértés is van. Azért hadd tegyem ezt meg, mert itt Szegeden mi az egyik kezdeményezői voltunk annak, hogy a második nemzeti fejlesztési terv keretében a pólusprogramok, tehát a magyarországi régióközpontok fejlesztése kiemelt elem legyen. Szeged esetében ez azt jelenti, hogy az élettudományok, az egészségipar, a genetika, a környezetvédelmi, technológiai kutatások területén vannak olyan kutatásfejlesztési eredmények, amiknek az lett a sorsa, ami Magyarországon szokott lenni az elmúlt évtizedekben, tehát a szegedi tudósok állami pénzen kutatóintézetekben kitalálnak valami nagyszerű dolgot, jön a külföldi, megvásárolja, külföldön legyártják, mi meg méregdrágán visszavesszük a terméket. Tehát az a lényege a szegedi biopolisz programnak, hogy szeretnénk olyan infrastruktúrafejlesztést, gazdaságfejlesztést, egy átfogó komplex programot az Új Magyarország fejlesztési terv, az Európai Unió támogatásával végrehajtani, ami lehetővé teszi azt, hogy a szegedi tudás, a szegedi kutatás-fejlesztési eredmények itt tudjanak hasznosulni és valóban a város gazdaságát hosszú távon meghatározó tudásalapú gazdaságot ki tudjunk alakítani.
Ebben sincsen természetszerűleg nagy hurráoptimizmus, tehát körülbelül tudjuk ennek a mértékét. Az elmúlt években az egyetemmel együttműködve kialakítottuk ennek a szervezetrendszerét és több, mint egy tucat, úgynevezett speen off céget hoztunk létre a már Szegeden létrejött kutatás-fejlesztési eredményekkel kapcsolatban. Mi úgy számolunk, hogy ha mondjuk kétezer ilyen új, magas hozzáadott értékre épülő tudásalapú gazdaságban való foglalkoztatotti munkahelyet létre tudunk hozni, körülbelül 2-3-szorosa, tehát 2000-hez 5-6000 az a többletmunkahely, ami elsősorban a szolgáltatásra létre fog jönni, és ez már egy Szeged nagyságrendű városban valóban a gazdasági élet húzóágazata tud lenni.
A szegedi gazdaság és foglalkoztatás másik tradicionális jellemzője: iskolaváros vagyunk, egyetemi város vagyunk, tehát a foglalkoztatottak arányain belül országosan is a legkiemelkedőbb a közszférában foglalkoztatottak száma. Ez több dolgot jelent. Egyrészről, ha mindenféle statisztikát megnézünk, akkor például a bérhelyzetet tekintve főleg 2-3 évvel ezelőtt történt meg a fordulat, amikor a közszférában alkalmazottak bére meghaladta a versenyszférában alkalmazottakét, ez azt jelenti, hogy ez húzza a városban a bérviszonyokat. Másrészről azt is jelenti, hogy ha a mindenkori kormányoknak éppen ötletük van a közszférával kapcsolatban, márpedig ez gyakran előfordul, mint most is, akkor ez értelemszerűen az egész szegedi foglalkoztatási helyzetre jelentős kihatással van.
Ezzel kapcsolatban példaként említem az oktatást, ami például azt jelenti, hogy a Szegeden is megtörténő intézményi átszervezés, ami azért érint néhány általános iskolát és középiskolát, valamint a szeptember 1-jétől életbe lépő kötelező pedagógus-óraszámemelés, mondjuk 200 számított pedagógus-álláshely megszűnését jelenti Szeged város önkormányzati oktatási intézményrendszerében. Ez a hét százaléka egyébként az önkormányzati intézményrendszerben lévő pedagógusok esetében. De hogy még inkább a gyakorlati problémákra vagy jelenségekre utaljak, megnéztük és Szeged város önkormányzata által fenntartott oktatási intézményekben 130 a nyugdíjas pedagógusok száma. Körülbelül hasonló arány van a magyar nagyvárosokban, de 200 számított álláshely megszűnését jelenti ez az átalakítás és 130 nyugdíjas pedagógus van. Lényegében annyi, amennyi valódi közalkalmazottat érint ez az egész átalakítás. Mi természetesen fenntartóként és polgármesterként nem mondhatok és nem is mondtam ennél többet az intézményvezetőknél, de bízom benne, hogy a szakmai szolidaritás a városi oktatási intézményeknél is megvan és tudják, hogy ilyen jellegű problémát vagy kihívást hogyan lehet orvosolni. Erre szeretném felhívni a figyelmet, mert elég sok szó esik róla értelemszerűen és gondolom, a bizottság is foglalkozik ilyen kérdésekkel, hogy ilyen jellegű tendenciák jelennek a magyar nagyvárosokban.
Összességében arról tudok önöknek tájékoztatást adni, hogy 2-3 évvel ezelőtt-től egyfajta óvatos optimizmusra alapot adó fordulatot érzékelünk a szegedi gazdaságban. Hozhatnék még ilyen gazdasági számokat, hogy például az infláció 2-2,5 százalékával növekszik a szegedi cégek árbevétele, több olyan jelentős gazdasági döntés született az elmúlt egy-másfél évben, ami azért Szeged szerepét erősíti. Gondolok arra, hogy például a húsiparban a Pick és a Délhús egyesülésével az egésznek Szeged lett a központja és a Pick súlya jelentősen növekedett, vagy például a tejiparban a Sole-Mizo egyesüléssel jelentős többletkapacitás érkezett Pécsről Szegedre. Tehát miközben a '90-es években azt tapasztaltuk, hogy inkább viszik Szegedről azt, ami megvolt, most az elmúlt 2-3 évben elindult egy olyan folyamat, ami azt jelzi, hogy azok a törekvéseink, ami a város fejlesztésére, gazdasági előnyeinek kihasználására, infrastruktúrára épül, ezek most már kezdik megmutatni a hatásukat a város gazdaságában és így a foglalkoztatáspolitikában is. Remélem, betartottam az ígéretemet, de ennél rövidebben nem tudok a városról beszélni. Jó munkát szeretnék kívánni mindenkinek, érezzék jól magukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a felvezető és helyzetbe hozó tájékoztatót. Most úgy haladnánk, hogy nem fogjuk ezt a napirendet vitával övezni, hanem a vitát a végén folytatjuk. Viszont polgármester úr jelezte, hogy neki vannak teendői, úgyhogy menet közben elengedjük.
A következő napirendben két egymást kiegészítő hozzászólás volna. Kormányzati oldalról előadóként dr. Nagy Ágnes, a Dél-Alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgató asszonya fog beszélni kicsit a régió munkaerő-piaci helyzetéről, de vélhetőleg érinti azt is, hogy a román-bulgár európai uniós csatlakozásnak a magyarországi munkaerőpiacra gyakorolt hatásában az első negyedév mutatójából bármi kiolvasható-e. De ehhez a napirendhez meg fogom kérni, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkár asszonyát, dr. Székely Juditot is, hogy vállaljon szerepet és így egybevonnánk a második és a harmadik napirendet.
DR. NAGY ÁGNES: (Előadását projektor segítségével tartja meg.) Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket a munkaügyi központ nevében. Nagyon örülök annak, hogy itt lehetünk, hogy a bizottság kihelyezett ülést tart. Köszönöm szépen Szeged városának és a polgármester úrnak, hogy vendégül lát bennünket, ráadásul ebben a gyönyörű teremben és ebben a nagyon szép épületben, ahol engedjenek meg egy személyes vonatkozást: én annak idején itt kötöttem házasságot Békés megyeiként és ez egy nagyon pozitív dolog az én életemben.
A dél-alföldi régiót szeretném néhány számadattal bemutatni. Ez egy szép nagy régió, hiszen több, mint 250 település tartozik ide, láthatóan 1.300.000 ember él itt. A KSH-adatok alapján 40 ezer munkanélküli van és a KSH-adatai alapján 7,4 százalékos a munkanélküliségi ráta. Ha megnézzük a nagyon érdekes gazdasági aktivitást, valóban igaz az, amit a polgármester úr elmondott, hogy a régió mindhárom megyéjében emelkedett a gazdasági aktivitás, ugyanakkor a térség és különösen Békés megye sajnos le van maradva az országos átlaghoz viszonyítva.
Ha a foglalkoztatottságot nézzük, akkor szintén pozitív a tendencia, hiszen mindhárom megyében bővült a foglalkoztatottság színvonala és különösen a régió területén nagyon dicséretes Csongrád megye e tekintetben, hiszen az országos átlagot is meghaladja.
Én azt szoktam mondani, hogy azért ezekkel a statisztikákkal nagyon óvatosan kell bánni, hiszen nem szeretnék úgy járni, mint az egyszeri ember, aki csirkehúst árult a boltjában és az a vád érte, hogy a csirkehúshoz lóhúst is kevert. Bíróság elé került az ügy, a bíró megkérdezte, hogy milyen arányban keverte: hát fele-fele arányban. Meghozta az ítéletet. Egy barátja odaszalad az emberhez, hogy mondd már meg, hogy mit jelent ez a fele-fele arány. Hát mit jelent? Egy csirke, egy ló. Tehát óvatosan kell bánni ezekkel az adatokkal. Ugyanígy a nyilvántartott álláskeresők tekintetében is látjuk, hogy az év első negyedévében a bázisidőszakot meghaladó a nyilvántartott álláskeresők száma. Azt gondolom, hogy ez összefüggésben van azzal, hogy számtalan európai uniós programot valósítunk meg és az a célunk, hogy aki eddig nem volt nyilvántartott munkanélküli, az is jöjjön be a regisztrációba, hogy ezekbe a programokba be tudjuk vonni. És ez az arány is a régióban sajnos az országos átlagot meghaladja.
Néhány gondolatot szeretnék szólni a munkaerő-piac szervezett regionalizációjáról. A tavalyi év felében döntött a kormány arról, hogy a munkaügyi szervezetet regionálisan kell szervezni, a rendelkezés értelmében a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ központját Békéscsabán kellett kialakítani. A jelenlegi munkaügyi központok helyén pedig kirendeltség és szolgáltató központok kerültek kialakításra, így Szegeden, Kecskeméten és Békéscsabán is. A regionalizációnál rendkívül fontos volt számunkra az, hogy ez az átszervezés úgy menjen végbe, hogy a működőképességet biztosítani tudjuk, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan, a döntéseket átgondolva történjen meg. Az volt a cél, hogy a régióban jelenleg rendelkezésre álló elkötelezett, szakképzett kollégákat tartsuk meg és természetesen egy ilyen regionális átalakításnál nagyon fontos a megújulás. Ez a megújulás tulajdonképpen azt jelenti, hogy azt szeretnénk elérni, hogy végre a kirendeltségek azzal foglalkozhassanak, ami a dolguk. Az állásfeltárással, az álláskeresők elhelyezésével, a munkáltatói kapcsolattartással és kevéssé az adminisztrációval, az analitikákkal, a pénzügyi nyilvántartásokkal. Reméljük, hogy a folyamat végén el fogunk ide jutni. Természetesen fontos volt a decentralizáció és a szubszidiaritás elve, hogy ott szülessenek meg a döntések, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll, hogy megerősítsük a kirendeltségeket.
Rendkívül fontosnak tartjuk a partnerség elvét. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy mi nem azt gondoljuk, hogy a munkaügyi szervezet önállóan megoldja egy-egy régiónak minden problémáját, hanem mi azt gondoljuk, hogy összefogva, partnerségben a munkaerőpiac valamennyi szereplőjével együttműködve tudjuk ezeket a problémákat megoldani.
Így néz ki a szervezünk, van egy regionális munkaügyi központ, a központi szervezeti egység, ez Békéscsabán van. Kecskeméten, Szegeden, Békéscsabán működik egy kirendeltség és szolgáltató központ, valamint 22 kirendeltség. Az a célunk, hogy minden kistérségben, minden statisztikai kistérségben legyen munkaügyi kirendeltség összhangban azzal az elvvel, amit mondtam, hogy közelebb az ügyfelekhez és ott szülessenek a döntések, ahol a legtöbb információ van és minél közelebb történjen ez a mi álláskereső ügyfeleinkhez. Ennek értelmében a dél-alföldi régióban Sarkadon és Jánoshalmán még nincs kirendeltség, de reményeink szerint még ebben az évben meg fognak nyílni.
Elérkeztünk a kihelyezett bizottsági ülés egyik napirendjéhez. A külföldi állampolgárok magyarországi foglalkoztatása. Ma egy külföldi Magyarországon dolgozhat munkavállalási engedély nélkül, dolgozhat munkavállalási engedéllyel úgy, hogy nem nézzük meg azt, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő magyar munkaerő és dolgozhat hagyományos módon munkavállalási engedéllyel, ezt akkor kaphatja meg, ha nem áll rendelkezésre megfelelő magyar munkaerő. Látható, hogy milyen tág annak a köre, akik munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak itt, hiszen a menekültek, a külföldi részesedéssel működő gazdaság társaságok, egyházi szolgálatok, azon uniós állampolgárok, akik viszonosság tekintetében megnyitották a munkaerőpiacukat, az újonnan csatlakozott országok, Románia és Bulgária esetében is egy regisztrációra van szükség. Ezek azok az esetek, amikor a munkavállalási engedélyt a magyar munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adjuk ki. A hivatásos sportolók, a befogadottak, bizonyos uniós tagállam esetében és Románia és Bulgária állampolgárainak esetében pedig 219 szakma. Ez a 219 szakma olyan szakma, amely Magyarországon úgynevezett hiányszakmának tekinthető, várjuk a román és bulgár munkavállalókat például a gépiparban, lakatos, forgácsoló, esztergályos szakmákban, építőipari szakmákban és még sorolhatnám azt a jó néhány szakmát, ahol nem vizsgáljuk a munkaerő-piaci helyzetet. És gyakorlatilag itt vannak azok az esetek, amikor munkavállalási engedélyt kell kérni és megnézzük, hogy rendelkezésre áll-e magyar munkaerő. Ha rendelkezésre áll, akkor nem adjuk ki ezt a munkavállalási engedélyt. Ezek bizonyos uniós tagállamok, illetve Románia és Bulgária esetében pedig, ha a 219 szakmán kívül akar valaki munkát vállalni.
Egy statisztika a külföldiek magyarországi foglalkoztatásáról. Itt látható, hogy összehasonlítottuk a 2006 első negyedévet a 2007 első negyedévével, hogy mennyi engedélyt adtunk ki. Láthatóan 2007 első negyedévére jelentősen, mondhatom nyugodtan, hogy szinte felére visszaesett a kiadott engedélyek száma. Ennek oka, hogy Románia esetében jó néhányan abba a kategóriába esnek, ahol nem kell a munkaerő-piaci helyzetet vizsgálni, és azt gondoltuk, hogy majd az ő esetükben érkezik egy migrációs hullám, és ezt az első negyedéves számadatok, bár megint mondom, hogy óvatosan bánjunk a különböző statisztikákkal, az első számadatok nem bizonyítják. Sőt egy jelentős csökkenés tapasztalható. Itt látható abszolút számban is, hogy 1100 munkavállalási engedélyt adtunk ki tavaly, most pedig 522-t, ez a dél-alföldi régió vonatkozásában igaz.
Néhány gondolatot szeretnék szólni a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központnak az ez évi szakmai célkitűzéseiről. Nagyon fontos számunkra az, hogy a dél-alföldi régióban mi azt szeretnénk elérni, hogy ha felveszik az álláskeresőinket, akkor egy tartós foglalkoztatás valósuljon meg. Aztán a második célunk az, amit nagyon szeretnénk elérni, a munkára kész állapot. Az álláskereső ügyfelek esetében nagyon komoly gondok vannak ezzel. Nagyon sokfajta foglalkozást, felzárkóztatást, szakmai nyelven reintegrációt igényel az, hogy egyáltalán képes legyen arra, hogy munkát vállaljon. A munkával rendkívül sok kötelezettség jár, alkalmazkodni kell a főnökhöz, a munkatársakhoz is, ráadásul még időre is kell járni, meg még ott is kell lenni és bizony ez gyakran okoz gondot, főleg akkor, hogy ha valaki tartósan volt távol a munkától.
Az új európai uniós programokhoz is nagy reményeket fűzünk. Munkaerő-piaci képzés. Erről nem kell sokat beszélnem, hiszen az élethosszig tartó tanulás az álláskeresők esetében is mindennapi gyakorlattá kell, hogy váljék, hiszen tanulni tényleg az egész élet folytán kell.
A közhasznú munkának a megítélése is nagyon ellentmondásos, de azt gondolom, hogy ha a közhasznú munka egy értékteremtő munkává válik, programszerűen működtetjük, akkor biztos, hogy eléri a célját. Természetesen munkahelyteremtés, -megőrzés, erről nem kell különösebben vitáznunk, hiszen ez rendkívül fontos, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, de legalább ilyen fontos az, hogy a régieket megőrizzük.
Itt van a MEE, ez egy megegyezéses eredménycélt jelent. Azt jelenti, hogy a minisztérium méri azt, hogy hogyan dolgoznak a munkaügyi központok, ha már ilyen sokba kerülnek, ezt nem a vakvilágba kell tennünk, hanem nagyon komoly vállalásokat kell teljesítenünk minden évben és a dél-alföldi régió vonatkozásában mi azt vállaltuk, hogy 50 ezer embert álláshoz juttatunk ebben az évben. Ez egy hatalmas szám.
Mondtam, hogy a képzés egy preferált eszköz és higgyék el, hogy bizony nem könnyű az álláskeresők esetében a motiváció felkeltése. Bejön egy 40-45 éves hölgy hozzám és mondom neki, hogy önnek még a 62 éves nyugdíjkorhatárig sokat kell dolgozni és látom, hogy nincsen szakmája. Nem gondolkodott azon, hogy esetleg kellene tanulni valami szakmát? Ebben a korban!? Mondom, ön még nagyon fiatal. Na de hát én már mikor otthagytam az iskolapadot! Ennek a motivációnak a felkeltése, hogy akarjon tanulni, ez nagyon komoly feladat és munka a dél-alföldi régióban is. És azt gondolom, hogy annak az 55 ezer üres álláshelynek a feltárása úgyszintén komoly feladatot jelent számunkra. Mi nagyon sikerorientáltak vagyunk a dél-alföldi régióban, ezt vállaltuk és biztos vagyok abban, hogy a kiváló kollégáim segítségével ezt a vállalást teljesíteni is fogjuk.
Ráadásul itt van az a nagyon komoly összeg, ami a régióban a különböző támogatásoknak a fedezésére szolgál. Látják, ez több, mint 5,5 milliárd forint. Ez nagyon komoly pénz a Foglalkoztatási Alapból, de ha tudnák, hogy milyen sokfajta célra kell, mindjárt látnák, hogy ez az összeg milyen kevés, hiszen ebből a pénzből szeretnénk megoldani több, mint tízezer embernek a közhasznú foglalkoztatását értékteremtő közhasznú munkával. És a vállalkozók, a munkáltatók is nagyon számolnak azzal a bértámogatással, amit egy álláskereső felvételéhez adni tudunk. Az is körülbelül háromezer főt jelent. Vagy éppen az előbb említett munkaerő-piaci képzések finanszírozása. De gondoltunk arra, hogy ha valamilyen váratlan probléma adódik a régióban, akkor képezzünk egy kis tartalékot, ahogy egy jó háztartásban illik, hogy legyen mihez nyúlni. Öt új munkaerő-piaci programot is szeretnénk beindítani, ezek komoly, komplex programot jelentenek, amely szintén egy jelentős finanszírozási forrást igényel. Itt csak a legfőbb eszközeinket soroltam fel, de ezen kívül még van utazási költségtérítés is és még jó néhány dolog.
Itt vannak azok a programok, amelyeket az idén szeretnénk beindítani. Az első a parlagfűmentes régióért. Aki allergiás, az tudja, hogy mennyire fontos ez az egész régióban. Csak én attól félek, hogy beindítjuk ezt a programot, irtjuk a parlagfüvet, de ettől még jövőre és azután is szükséges ilyen program. Ez egy csepp a tengerben, de mégis jelent egyfajta foglalkoztatást az álláskeresők számára, illetve minden egyes kiszedett tő reményeink szerint csökkenti a parlagfű-mennyiséget a dél-alföldi régióban.
A civil szféra rendkívül fontos számunkra. Körülbelül 2-3 héttel ezelőtt Kecskeméten voltam egy civil konferencián. És a civil konferencia egy nagyon szép Márai-idézetet választott mottójául: "az élet értelme a szolgáltatás". Ez olyan gyönyörű mondat, hogy nyugodtan lehet a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ mottója is. Igen, a szolgálat, a szolgálat a célunk, az álláskeresők szolgálata, a munkáltatók szolgálata és ha ezen a területen előre tudunk lépni, akkor már tettünk valamit.
A következő programunk, hogy ez a gyönyörű város, Szeged tele van turistákkal és sajnos az épületek meg tele vannak grafitival. Ezek az önkéntes festőművészek, akik mindenfajta firkákat helyeznek el a műemlékeken, nagyon komoly gondot jelent ez. Egy nagyon komoly technikával szeretnénk szakképzetlen fiatalok számára egy grafitieltávolítást megvalósítani Szeged épületeiről.
Nagyon komoly gondot jelent az érettségizett hölgyek elhelyezése, mert még sem mondhatjuk azt nekik, hogy menjenek szobafestő-mázolónak, ácsállványozónak, bádogosnak, kőművesnek, hegesztőnek, forgácsolónak. A férfiaknak sokkal könnyebb munkát ajánlani, mint a hölgyeknek. Nem lehet mindenki szociális gondozó és ápoló vagy bolti eladó, már virágkötőből is van olyan sok, hogy ez már komoly gondot jelent. És ugyanígy van a nem piacképes diplomával vagy érettségivel rendelkező álláskeresők elhelyezésénél rájuk gondoltunk ezzel a programmal.
Az egész régióban a leghátrányosabb helyzetű kistérségünk a mezőkovácsházi kistérség. A foglalkoztatási mutatók, az aktivitási mutatók, a regisztrált álláskeresők száma tekintetében is egy hihetetlenül nehéz helyzetben lévő kistérségről van szó. Itt egyébként sok roma is él, ezért gondoltunk arra, hogy mindenképpen a leghátrányosabb helyzetű kistérségnek indítsunk egy programot.
Itt van az új európai uniós program, amihez nagyon nagy reményeket fűzünk, a társadalmi megújulás operatív programja (TÁMOP). Itt láthatók azok a célok, az a fránya kereslet és kínálat, ami soha nem akar találkozni, mert a túlkínálat, meg a hiány együtt van jelen. Ahogy a polgármester úr is elmondta, bizony olyan komoly különbségek vannak még egy régión belül is, hogy hihetetlen. Szeged város helyzete, egy sarkadi, mezőkovácsházi vagy bácsalmási kistérség helyzete annyira messze van egymástól egy térségen belül, hogy az hihetetlen.
A változásokhoz való alkalmazkodás. Ezt úgy szokták mondani, hogy a munkáltatók azt várják az álláskeresőktől, hogy legyen rugalmas, hogy nagyon jól tudjon alkalmazkodni az elvárásokhoz, a munkavállaló pedig azt várja, hogy biztonságban legyen a munkahelyen. És ennek a kettőnek az összehozása bizony nem egyszerű. A tanulásról beszéltem.
Külön sokat lehetne beszélni, de nem fogok, az egészségi állapotról és a munkavégző képességről és az esélyegyenlőségről is olyan sokat hallunk mostanában, de nyilván ezt az esélyegyenlőséget az álláskeresők vonatkozásában is meg kell teremteni.
Itt vannak ennek a programnak a célcsoportjai. Tegnap beadtuk a programtervünket, megterveztük a programot, hihetetlen hatalmas és gyors munka volt. A TÁMOP 1.1-be a régióban 2007/2008-ig lehet új embereket bevonni és láthatóan egy nagyon komoly újabb forrás egészíti ki a decentralizált keretünket és 2400 fő számára szeretnénk ennek a programnak a segítségével tartós munkalehetőséget biztosítani. Meg is köszönöm a figyelmüket. Nem szeretnék úgy járni, mint az az előadó, aki beszélt, beszélt és mindenki kiment a teremből és csak ő és egy másik ember maradt. És megköszönte az ott maradt embernek, hogy végighallgatta az előadását, az meg azt mondja, szóra sem érdemes, én vagyok a következő előadó. Köszönöm szépen a figyelmüket még egyszer és kérem a képviselő hölgyeket és urakat arra, hogy nagyon jó munkaügyi foglalkoztatási tárgyú törvényeket hozzanak, amivel megkönnyítik a mi helyzetünket.
ELNÖK: Köszönöm szépen Nagy Ágnes asszonynak a rendkívül látványos és információgazdag előadását és szeretném megkérni szakállamtitkár asszonyt, hogy tartsa meg a kiegészítő, illetve egy kicsit kitekintő előadását. De mielőtt megtenné, hadd köszöntsem Szirbik Imre képviselőtársunkat, aki Szentes polgármestere és fontosnak tartotta, hogy eljöjjön a mi bizottsági ülésünkre. És még egy dolgot szeretnék, bediktálni a helyettesítéseket: Rózsa Endre képviselő úr helyettesíti Gúr Nándor alelnök urat, Bernáth Ildikó alelnök asszony Wittner Mária képviselő asszonyt, Kontur Pál képviselő úr pedig Rácz István képviselő urat helyettesíti. Államtitkár asszony, öné a szó.
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr, Alelnök Asszony, Képviselő Hölgyek és Urak! Kedves Kollégák! Meghívott Vendégek! Szeretném elöljáróban megnyugtatni önöket, hogy a munkaügyi kormányzat, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium bár népes delegációval érkezett erre a kihelyezett ülésre, de nem szeretne rátelepedni arra az ülésre, ami a dél-alföldi régió bemutatását tűzte ki célul. Szeretném bemutatni a kollégáimat, dr. Ladó Máriát és dr. Ács Verát, dr. Szoboszlai Katalint és dr. Somodi Istvánnét, akik esetleg, ha részletekbe menő kérdések felmerülnek, válaszolnak, de nemcsak ezért jöttek ide, hanem azért, mert biztos ők is nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy hogyan zajlik egy ilyen kihelyezett ülés olyan nagyon fontos és érdekes témákról, amelyek mind összkormányzati, mind foglalkoztatáspolitikai szinten, mind pedig a régiót érintően is azt hiszem, hogy prioritást élveznek.
Tulajdonképpen nagyon röviden három dologhoz szeretnék csak hozzászólni és egy tágabb kontextusba helyezni azokat a folyamatokat, tényeket, adatokat, amelyeket itt polgármester úr és főigazgató asszony már jelzett. Egyrészt az általános munkaerő-piaci helyzetről szeretnék információkat szolgáltatni. Én úgy vagyok vele, nagyon jó volt ez a csirkés-lovas példa, én nagyon szeretek bízni a statisztikai adatokban, a tényekben és a számokban. Esetleg azt szoktam néha megállapítani, hogy bizonyos időszak nem eléggé hosszú ahhoz, hogy különféle nagyon kemény megállapításokat lehessen tenni, de erre vannak az idősorok és akkor tendenciákat lehet vizsgálni.
A legfrissebb nemzetgazdasági, munkaerő-piaci adatokat nyilván ismerik már önök, de érdemes ezekről néhány szót ejteni. A foglalkoztatottak száma és a foglalkoztatási ráta a legutolsó KSH-munkaerőfelmérési adatok szerint eléggé kedvezően alakult, ugyanis 41 ezer fős foglalkoztatásbővülés jelentkezett, amire természetesen lehet azt mondani, hogy nem olyan nagyon nagy ez a szám, nincs is hurráoptimizmus a foglalkoztatáspolitikusok körében sem, de azt lehet mondani, hogy néhány éve tendenciájában növekvő a foglalkoztatási ráta, ráadásul hibahatáron kívül eső már ez a növekedés, tehát ennek azért van jelentősége. A növekedés nyilvánvaló, hogy a versenyszférában kellett, hogy bekövetkezzen, hiszen, ahogy polgármester úrtól is hallottuk, meg tudjuk magunk is, a közszférában már voltak létszámleépítések és jelenleg is zajlanak. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy a munkaügyi kormányzat, a kormány készül arra, hogy reális lehetőséget, alternatívát tudjon azoknak nyújtani, akik leépítésre kerülnek például az egészségügy területéről, például a közoktatásban. Nem is biztos, hogy sokaknak közülük el kell hagyniuk jelenlegi pályájukat, mert nem is biztos az, hogy egy tanárt át lehet képezni áccsá, állványozóvá és néhány hiányszakmává. Tehát legjobb, ha azt csinálja, amit eddigi életpályája során már megszokott.
A munkanélküliségi rátáról is megemlékeznék még, ami az elmúlt időszakban elkezdett növekedni, majd most a legutolsó adatok szerint 0,4 százalékpontos csökkenés tapasztalható, reméljük, hogy visszafordult a tendencia, de ezt most nem tudjuk megmondani. Azért mondom, hogy én bízom az adatokban, csak ez az időszak ebből az évből még nagyon rövid volt ahhoz, hogy egy komoly megállapítást tudjunk ezzel kapcsolatban tenni. Viszonylag jól alakult a pályakezdők munkanélküliségi, foglalkoztatási mutatója is, mert itt is megszűnt az emelkedés. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai részben alátámasztják ezeket a tendenciákat, részben megfigyelhető, hogy országos szinten a regisztrált álláskeresők száma kissé növekedett különösen az elmúlt évhez képest, ennek pedig az az oka, hogy itt más definíciót használunk. És ahogy főigazgató asszony is említette, pont az a cél, hogy az inaktivitásból mozdítsuk ki az embereket és legalább megmutassák magukat a munkaerőpiacon még akkor is, ha átmenetileg nem foglalkoztatottá válnak, hanem regisztrált álláskeresőké. Akkor tud a szervezet segíteni a különféle munkaerő-piaci problémájukon.
Ami a Románia, Bulgária európai uniós csatlakozását illető ponthoz kapcsolódik, itt mi egy nagy rohammunkában megpróbáltunk országos adatokat is összeállítani és sikerre is jutottunk, és önök azok, akiknek első kézből tudjuk ezeket az információkat nyújtani. Mindnyájan emlékszünk, hogy decemberben a magyar kormány amellett kötelezte el magát, hogy részlegesen és ütemezetten nyitja meg a munkaerőpiacát a Romániából és Bulgáriából munkavállalási szándékkal érkező állampolgárok előtt. Ennek az volt a célja, ami, azt hiszem, hogy minden kormánynak célja, hogy a saját állampolgárainak az esélyei ne csökkenjenek, tehát védje a hazai munkaerőpiacot, másrészt a nyitásban megmutatkozott az, hogy szeretnénk mindenképpen kiszolgálni a gazdaság igényeit, mert az nem lehet a gátja a gazdaság növekedésének, a kapacitások kihasználásának, hogy nem áll rendelkezésre, legalábbis mindent megteszünk, hogy rendelkezésre álljon megfelelő mennyiségű, összetételű munkaerő és ott, ahol erre szükség van. Az országos tendencia ugyanazt tükrözi, mint amit a dél-alföldi régióban a főigazgató asszony által elmondottak tükröznek. Nevezetesen összességében is a Magyarországra külföldről munkavállalási szándékkal érkezők száma megcsappant, majdnem egyharmadával kevesebbé vált. Másrészt ugyanez érvényes a Romániából és Bulgáriából ideérkezőkre is, akik a tavalyi év első negyedévében 8381-en voltak, most pedig összesen 6052-en vannak. Itt most nem sorolom fel a különféle típusokat, hogy milyen módon lehet munkát vállalni, de a lényeg az, hogy itt is egy jelentős csökkenés következett be. Ennek az okait vizsgáljuk. Nem tudjuk még megmondani, hogy pontosan miért volt, de közrejátszhatott ebben, hogy az európai uniós tagállamok egy része teljes munkaerő-piaci nyitást határozott el és nem Magyarország az első számú célország a Romániából, Bulgáriából ide érkezőknek sem, hanem például Spanyolország, ahonnan adatokkal is rendelkezünk.
Azt is el tudnám még mondani, hogy összességében nemzetgazdasági szinten elsősorban szakmunkás munkakörökre, de fizikai munkakörökre pályáztak azok a román és bolgár munkavállalók, akik hozzánk érkeztek. A hagyományos hiányszakmákban, így például az építőipar területén, de fémipari szakmákban, hegesztők, lakatosok jöttek, sajnos nem annyian, mint amennyire számítottunk, mert nagyon nagy hiány van szakmunkásokból a dél-alföldi régióban, meg országszerte is, mert ez most már kitapintható minden földrajzi egységben. Aztán jöttek még az egészségügybe orvosok és szakápolók és egyszerűbb kvalifikációt igénylő munkakörökbe is elég sokan jöttek, sőt a legtöbben kézi anyagmozgatók, csomagolók és hasonló típusú munkakörökbe.
Annyit szeretnék még mondani, hogy úgy tűnik, hogy felülvizsgálatára fog sor kerülni annak a 217 szakmának, ami elég sok társadalmi, bizottsági egyeztetésen is megjárta a hadak útját és a régiós munkaügyi vezetők javaslatai alapján a Szociális és Munkaügyi Minisztérium a kormány részére javaslatot fog tenni az elkövetkező napokban, hetekben, hogy bővüljön e a 217-es lista azokkal a hiányterületekkel, amelyekben elsősorban szakmunkás munkakörök azok, amelyek érintettek lehetnek.
Van egyébként néhány statisztikám, ezeket most nem fogom felsorolni, de nagyon érdekesek ezek az adatok, amik a külföldiek magyarországi foglalkoztatására vonatkoznak. A regionalizációval kapcsolatban én magam is szeretném megköszönni főigazgató asszony rövid bemutatóját. Tulajdonképpen országosan is erről lehetett volna beszámolni, hiszen, hogy ha egy szervezetről beszélünk, akkor a szervezeti egységek és azok egymáshoz való viszonya sem lehet nagyon különböző. Ahogy elmondta a főigazgató asszony, ennek az átalakításnak a zászlajára a rugalmasságot tűzte a kormány és a munkaügyi kormányzat, hogy a döntések ott szülessenek meg és a forrásfelhasználásokról szóló döntések is, ahol ezek a források felhasználásra kerülnek. Én sem mondhatom még és a főigazgató asszony sem, hogy az átalakításnak már minden fázisán keresztül ment a szervezet. Szerintem az egy nagy eredmény, hogy egy ilyen nagy horderejű átalakítás az ügyfelek vonatkozásában negatívan nem nagyon éreztette a hatását még akkor sem, hogy ha néhol azért és ezt kár lenne eltitkolni és nagyon feleslegesen lennénk álszemérmesek, nem voltak kisebb fennakadások, de most már kezd kisimulni ez az egész dolog és én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez nem egy önmagáért való átalakítás volt és nem önmagában való átalakítás, hiszen már néhány évvel ezelőtt megkezdődött az egész munkaügyi szervezet modernizációja, és ez tovább fog folytatódni természetesen EU-s forrásokból, ahol az informatikai rendszer, a módszertani tevékenység, a szolgáltató tevékenység új alapokra helyezésével egy sokkal korszerűbb és ügyfélbarátabb szervezetet lehet majd kialakítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítő gondolatokat. Az ülésünk egy újabb országgyűlési képviselővel bővült, köszöntöm Géczi József Alajos képviselőtársunkat, aki ugyancsak tanácskozási joggal részt vehet az ülésen.
Most szeretném jelezni az előadóinknak, hogy végigmennénk azokon az előadásokon, amiket terveztünk és azt követően két témát érintve folytatnánk le a bizottság konzultációját. Megadom a szót Pitó Enikőnek.
PITÓ ENIKŐ: (Előadását projektor segítségével tartja meg.) Köszönöm szépen. Elnök Úr, Alelnök Asszony, Képviselő Hölgyek és Urak, Meghívottak és régi és új ismerősök! Arra próbálok fókuszálni az előadásomban, hogy hogyan kapcsolódik a mi munkánk, a befektetésösztönzési tevékenység a munkahelyteremtéshez és ha a főigazgató asszony azt állapította meg, hogy az ő munkája elsősorban együttműködésen alapul, és ezt csak megerősíteni tudom. Mi is nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a munkaügyi központokkal, hiszen a befektetési tárgyalások előkészítésébe is bevonjuk a munkaügyi központ vezetését. És minden olyan folyamatba, amely munkahelyteremtéssel vagy új ágazat beérkezésével együtt jár, azokba is nyilván bevonjuk őket a továbbiakban is. Mi is regionális képviselet lettünk nem olyan régóta, úgyhogy a két intézmény közötti együttműködést majd meg is fogjuk beszélni.
Tekintve, hogy önök Szegeden vannak, én az előadásom statisztikai részét elsősorban Szegedre és Csongrád megyére fogom bemutatni nagyon röviden és néhány szót fogok szólni arról, ami Békéscsabát és Kecskemétet esetleg még érinti ez ügyben.
Nagyon röviden elmondom azoknak, akik nem ismerik a cégünket, hogy mivel foglalkozunk, ezt követően a külföldi tőkéről lesz egy-két slide, ami után a megyét érintő aktivitásra szeretnék szintén diagramokkal reflektálni a 2006/7-es évben. Két olyan fő ágazatot szeretnék egy kicsit mélyebben bemutatni, ami a befektetés szempontjából Szegeden fontos lehet. Ez az innovációs iparba és a szolgáltatási szektorba való befektetéseket jelenti. Ezt követően pedig azt a Deloitte ITD-elemzést szeretném elmondani vagy annak a következtetéseit, amit a polgármester úr már nagyon jól ismer, amelyben Szegedet, mint tudásalapú gazdaság helyszínét szeretnénk mi is jobban bekapcsolni a befektetésösztönzési eszközrendszerbe, információáramlásba.
Nem fogok minden slide-ot végigmondani, csak hozzá kommenteket, úgyhogy ha valakinek kérdése van a végén, nagyon szívesen válaszolok.
Nagyon röviden: a cégünk a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tulajdonát képezi, nonprofit szervezetként négy alapvető feladatunk van: a befektetések ösztönzése, a kereskedelemfejlesztés mint exporttámogatás, a tőkekivitel-támogatás és a beszállítói tevékenység támogatása. Nyilván ezeket a tevékenységeinket Románia és Bulgária felé ugyanúgy, mint a környező országok felé műveljük, tehát a magyar termék és szolgáltatás Romániába és Bulgáriába történő exportját támogatjuk, valamint a következő hónapokban - és ebben nagyon szívesen együtt tudnánk működni a regionális munkaügyi központtal - tervezünk egy olyan akciót, ami a beszállítói kapcsolatok szervezését, feltárását, esetleges munkaerőigényét a DKMT eurórégióban kezdeményezzük. Ebben tudunk esetleg együtt dolgozni. Budapesti központtal dolgozunk, hat regionális irodánk van és ami az erőssége a cégünknek, hogy 55 külképviselettel is rendelkezünk a világ, azt hiszem, 48 országában. Tehát vannak olyan országok, ahol két képviseletünk van. Ez azt jelenti, hogy a működő tőke útját a kinti irodáktól kezdjük el egyengetni. Nyilván rengeteg promóciós rendezvényünk van külföldön, amelynek során Magyarországra irányítjuk a külföldiek figyelmét. Nekünk itt a régióban az a feladatunk, hogy ismerjük a régiónkat és külföldi megkeresés esetén olyan ajánlatot tudjunk tenni, amitől ez kedvező, versenyképesebbnek mutatkozik, mint az ország többi régiója és a tőke minket választ.
De mint azt a polgármester úr elmondta, sajnos az elmúlt időszakban valahogy a működő tőke elkerülte a dél-alföldi régiót. Azt látjuk, hogy az autópályák épülésével vonul szinte egyszerre az a tőke, ami a feldolgozóiparba fektet, de nagyon-nagyon fontos a szakképzett munkaerő léte. A későbbiekben fogok mutatni olyan adatokat tavalyról, tavalyelőttről, hogy autóipari, fémipari beruházásokra is tettünk ajánlatot akkor, amikor az autópálya elérte Szegedet. Viszont a munkaerő-piaci szakképzett munkaerőhiány miatt sajnos ezek a beruházások Miskolc és környékére települtek. Tehát megkaptuk azt az esélyt, hogy bekerüljön a térség egy ilyen információáramlásba, mert az autópálya valóban nagyon sokat jelentett e tekintetben, de sajnos nem vagyunk versenyképesek Magyarország egyéb régióval szemben. Ezért van az, hogy arra próbálunk fókuszálni, ami Szeged nagy erőssége. Ez a tudásalapú gazdasághoz kapcsolódó ipar megtelepítése.
Itt egy diagramot látnak, hogy a külföldi működő tőke hogyan növekszik Magyarországon, itt pedig azt, hogy milyen szektorokban történtek ezek a befektetések.
Készítettünk mi is két diagramot, hogy a külföldi tőke milyen relációkból érkezett Csongrád megyébe, itt nyilván a francia, német és az amerikai tőke a meghatározó. Erről tudok adni néhány oldalas exceltáblát, hogy milyen cégek milyen tőkével hány főt foglalkoztatnak, ha valakit érdekel. Valamint tevékenység szerint 59 százalékuk gyártó cég, 16 százalékuk kereskedő és 25 százalékuk pedig a szolgáltatási szektorban működik. Ez összességében 70-80 cégszámot jelent.
Készítettünk egy összesítést arról, hogy milyen befektetői megkeresések érkeztek a megyébe. Ezek az adatok azt is tartalmazzák, amikor a befektetők nemcsak Szegedet vagy Csongrád megyét, hanem magát Magyarországot is versenyeztetik egyéb országokkal szemben, mert a mi munkánk onnan kezdődik, amikor a vezérigazgató és a befektetési igazgató két hétre külföldre megy és hajnaltól éjszakáig Magyarország promóciójával foglalkozik. Utána már a mi bekapcsolásunkkal befektetési ajánlattételek történnek. Ezek a befektetési ajánlattételek még Magyarország és a környező országok versenyeztetésének az időpontjában történnek, ezt követően, hogy ha Magyarország mellett döntenek, akkor Magyarországon belül a régiók is versenyeznek egymással. Hogy ha valamelyik régió mellett döntés születik, akkor még a régión belül egy-két helyszín is versenyzik egymással. Utána pedig nagy nehezen megszületik a helyszínről egy döntés, ez a folyamat általában legalább félévet vesz igénybe, úgyhogy a szegedi iroda hatéves működése eredményeképpen most kezdjük azokat az eredményeket érezni, amik esetleges pozitív befektetői döntéseket hoznak. Mert a szolgáltatói szektorban is most születnek olyan pozitív döntések, amiknek az előkészítésébe másfél évvel ezelőtt csöppentünk bele és most kezdenek beérni. Tehát a mi feladatunk valóban egy hosszadalmas, sziszifuszi munka és nagyon sok mindenen múlik.
Reláció szerinti megoszlása az eddigi megkereséseknek, itt pedig az ágazat szerinti megoszlása. Itt a 17 százalékban van egymással egyensúlyban a pénzügyi szolgáltatások, a callcenterek és egyéb IT szoftverfejlesztő beruházásoknak az ügye, valamint a fémipar, gépipar, autóipar. Itt mint mondtam az elején fémipari, autóipari nagy cégek tárgyalásait is vezettük, sajnos nem mellettünk döntöttek.
Itt egy megoszlása van annak, hogy milyen módon igyekezzük a megyét is kiajánlani. Itt toronymagasan vezet Szeged, mert az autópálya megépülésével és a pólusprogramok promóciójával nagyon intenzív lett az olyan típusú megkeresések, hogy "Szegeden keresek", tehát sajnos nincs lehetőségünk betuszkolni egy másik várost, mert azért néha azt meg szoktuk tenni.
Itt az idei kiajánlásokat tudom önnek mutatni: Szegedi Ipari és Logisztikai Központ és az ESZIP (Első Szegedi Ipari Park). Ezek eredményeképpen a német callcenter szegedi megtelepítésén dolgozunk, valamint az amerikai callcenterén, reméljük, hogy mindkettő pozitív döntés lesz. Az amerikai bio-inkubátorházak, laboratóriumok építése sajnos végül nem jött el, csak a felkészítő anyagot kapta meg, de mint tendencia nem baj, ha figyelembe vesszük, konkrétan az Alexandria Befektetési Csoportról van szó. Nem baj, ha figyelembe vesszük, hogy végre e típusú tőkének is felkeltették a pólusprogramok az érdeklődését és várható, hogy olyan szakmai befektetők jönnek, akik inkubátorházak, laboratóriumok építésében vagy gyógyszeripari gyártócsarnokok építésében is érdekeltek lehetnek, mert ez Szegednek viszont a későbbiekben nagyon jó lesz.
Sajnos azt kell mondanom, majd a callcentereknél látni fogják és ez az egész befektetési iparra érvényes, hogy a tőke elsősorban Budapestre kíván menni. A mi feladatunk amellett nyilván, hogy megfelelő információt nyújtsunk számukra a régióról, a mi feladatunk az, hogy elmondjuk a tőkének, hogy Budapesten kívül is van élet. Itt is van megfelelő, szakképzett munkaerő, nagyon finom a szegedi halászlé és mi nagyon tartalmas programokat tudunk nekik szervezni. Ez a munka a callcenterek esetében úgy tűnik, hogy beérik. Egy amerikai és egy német cég valóban felfedezte, hogy Budapesten kívül is van élet és ha minden igaz, akkor ezt az évek óta létező - nem azt mondom, hogy - nihilt, mert nyilván a gazdaság működik, de a külföldi tőke szempontjából a nihilt megtöri.
Az innováció és a szolgáltatási szektorról szeretnék bővebben beszélni. Mint itt látják, európai összehasonlításban Magyarország a kutatás-fejlesztési projekteknek 15 százalékát hozza el. Itt néhány K+F befektetés Magyarországon, az autóiparban, ezek nyilván önöknek ismerős cégek, az elektronikában, a gyógyszerészetben, a gépgyártásban és IT-ban. Az IBM stratégiai partnerrel rendelkezik Szegeden, a Sysdata (Systems) nyilván szintén szegedi lábbal rendelkezik, tehát az IT-szolgáltatások már megtelepedtek Szegeden, most a callcenterek és egyéb ilyen központok megtelepítésén dolgozunk.
Itt vannak azok a nemzetközi cégek, amelyeket mi hoztunk Magyarországra.
A szolgáltató szektorról nagyon röviden, tekintve, hogy ennek a munkaerő-piaci igénye is új feladatokat ró Szeged városára. Néhány oldal múlva meg tudom mutatni annak a Deloitte-os felmérésnek a konkluzióját, amelyet az ITD megrendelésére a Deloitte belga irodája készített és pedig a célból, hogy készüljön egy olyan nemzetközi összehasonlításban elfogadott elemzése több magyarországi egyetemi városnak, amely összehasonlítható és mindenki által elfogadott adatokkal alátámasztja azt, hogy Budapesten kívül is van élet a szolgáltató központok számára és a Deloitte mint befektetésszervező cég is, szakmai együttműködésben az ITD-vel ezt a promóciót a világ nagyon sok pontján fogja végezni, ráirányítva valóban a figyelmet ilyen módon Szegedre. Tehát ez a szolgáltató központok promóciója most kiemelt feladatunk és úgy látjuk, hogy Szeged esetében ennek van is értelme. Persze Békéscsabán is van egy sikertörténetünk, ez a Budapest Bank ottani befektetése, amiben mi is közreműködtünk. Azért, hogy Szeged helyett Békéscsabát választották, az egyik szemem sír, a másik nevet, de régión belül maradt, úgyhogy ilyen típusú befektetésekre fókuszálunk most.
Mi az, hogy szolgáltató szektor? Sokszor még magunk sem tudjuk, hogy milyen típusú háttérintézménye érkezik melyik nemzetközi cégnek és az milyen nyelven fog szolgáltatni. Itt mutatom, hogy melyek azok a szolgáltató központok, amelyek Magyarországon megtelepedtek, most ez azért fontos, mert a létszámokat is lehet látni. Tehát egy szolgáltató központ, ha már 150-300-400 fővel érkezik, nagynak mondható. Tehát össze sem hasonlítható azzal, hogy egy négybetűs autóipari cég például háromezer főt kíván foglalkoztatni, egy ilyen projekttel kereste meg Szegedet, aztán végül is ez a döntés stratégiai okok miatt nem született meg, de a szolgáltató központok nagyságrendjében kevesebb munkaerőt igényelnek, mint egy termelő beruházás. Nagyon jó, magas szinten idegen nyelvet beszélő fiatalokra van elsősorban szükség, nem minden esetben felsőfokú végzettségűek, hanem egy erős informatikai képzettséggel középfokú végzettségűek is munkát tudnak itt szerezni. Tehát ott, ahol már van egy kis munkaerő-piaci fölösleg önöknél vagy munkát keresők fölöslege önöknél, azok ezekbe a központokba kiválóan be tudnak jönni dolgozni.
Itt az EDS 1200 fővel. A Tata négy évvel ezelőtt Szegedet is vizsgálta, ez az indiai callcenter. Azt ígérték, hogy ha Pesten megtelepszenek, akkor a következő célpont Szeged lesz, még mindig Pesten vannak.
Az IBM is járt Szegeden, EDS is járt Szegeden, Tata is járt Szegeden, a BOV is járt Szegeden és reméljük, hogy meg is telepszik.
Itt van néhány trend a szolgáltató szektorban, hogy Indiát, Kínát és Magyarország egyetemi városait is érdemes górcső alá venni, mert nagyon jó helyszínek lesznek a szolgáltatási szektor számára. Itt lesz két olyan slide, ami azt mutatja, hogy 2004-2005-ben az egyes tevékenységekhez hány projekt társult, és itt is látszik, hogy a szolgáltatási szektor magasan vezet, utána jön a vegyipar, járműipar. Tehát érdemes figyelni a szolgáltatási szektorra és a munkaerőigényét érdemes figyelemmel kísérni és az oktatási rendszert hozzáigazítani.
Itt a munkahelyteremtés szempontjából szintén a szolgáltatási szektor vezet ugyanúgy, mint a projektek száma tekintetében.
Itt az IT és a szolgáltatási szektorhoz kötődő 2005-2006-os befektetői megkereséseket tüntettem fel. Látszik, hogy évente 5-6 komoly érdeklődés jön, amiből ennyi tárgyalás is szokott születni, csak döntés sajnos nem. Nyilván tudjuk annak az okát, hogy miért nem minket választanak, itt elsősorban Budapest szokta visszaszívni a döntéseket, de nyilván itt a polgármesteri hivatallal, meg a Szeged Pólusfejlesztési Kht.-val együttműködve, meg nyilván a munkaügyi központtal is igyekszünk egyre versenyképesebbek lenni és minden egyes tárgyalásból nagyon sokat tanulunk.
Mint mondtam az előbb is, született egy ITD-Deloitte-tanulmány, amelynek az a célja, hogy meghatározza a szolgáltató központok számára lehetséges új magyarországi helyszíneket, felmérje a munkaerő-piaci, oktatási, nyelvtudás, irodai és egyéb infrastrukturális potenciálját és nyilván egy olyan összesítés szülessen, amit minden befektető csoport elfogad. Magyarországon belül Debrecen, Szeged, Kecskemét, Pécs, nemzetközi összehasonlításban pedig azt a négy várost vették górcső alá. Ezt csak úgy megmutatom, kitöltöttük a táblázatot, ebben a munkaügyi központtal is együttdolgoztunk, de az a lényeg, hogy Szeged benne maradt ebben az öt helyszínes kiajánlási csomagban. Ilyen típusú profilok és spotanalízisek készültek minden városra, amelyek során három olyan fejlesztendő pontot hozott ki ez a tanulmány, amelyre mindenképpen a város vezetésének figyelnie kell és ezért tenni is kell. A diákok nyelvtudásának a fejlesztése különböző programokkal. Még arról is beszéltünk, hogy talán kimondottan ilyen callcenter típusú képzéseket bevezetni a középiskolákban, a felsőoktatásban is. Irodapiac fejlesztése, ez nagyon nagy feladata a városnak, mert sajnos a Budapest Bank sem azért választotta Békéscsabát, mert Szegeden nem talált volna megfelelő munkaerőt, hanem mert nem volt hová telepíteni. Szinte azt tudom mondani, hogy az elmúlt években ezek a tárgyalásaink azért hiúsultak meg, mert nem volt iroda, ahová le tudtuk volna ültetni nagyon rövid időn belül az illető céget. Ebben talán jövőre lesz valamilyen elmozdulás. Nincsenek repülőjáratok sem, ami elég fontos egy olyan cég számára, ahol saját magánrepülőgép és helikopter közlekedik. Azért időztem olyan sokat ennél a szektornál, mert Szeged esetében valóban ez a kitörési pontja a városnak, én azt mondom a polgármester úrnak, hogy ha esetleg egy autóipari cég mindenáron szeretne jönni, azt nem fogjuk persze elküldeni, de nagyon kicsi az esélye.
Nagy létszámú feldolgozóipari beruházások, esetleg az élelmiszeriparhoz, mezőgazdasághoz kötődően fognak jönni vagy tudunk fogadni, de az, ami teljesen biztos, apró lépésekkel megvalósítható, az a szolgáltatási szektor jelen pillanatban Szeged számára, szerintem az realitás hat év távlatából.
Ezek azok a helyszínek, ahol a Szeged promóciója a Deloitte-tal közösen az idei évben fog történni, éppen most az USA-ban vannak a kollégáim, tehát ezen dolgozunk.
Nagyon röviden, ez az, amit Szegedről érdemes tudni és hogy ha tényleg egy nagyon erős befektetői megtelepedés lesz a városban, akkor nyilván az első dolgunk a munkaügyi központhoz szaladni, mert nagyon fontos a képzett munkaerő megléte. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen Pitó Enikőnek. Azt mondta, hogy sokat tanultak a tárgyalások során, mi is sokat, és ezt mindjárt kamatoztatni is fogjuk. Szeretném kérni a következő előadóinkat és kérem, hogy fogadják megértéssel, hogy azt a tíz percet azért tartsuk be, mert fáradunk mindannyian. Innen az elnöki pulpitusról is látszik, hogy a hallgatóság is fárad, ezért, ha megengedik, és ne vegyék ezt vegzálásnak, nyolc perc tájékán meg fogom kocogtatni a poharat és akkor minden előadó tudni fogja, hogy van egy jó gondolat, amit le fog tudni zárni. Ennek figyelembevételével szeretném invitálni Kiss Gábor urat és jelezni, hogy tíz percen belül maradjon.
Vidékfejlesztés a gyakorlatban. Előterjesztő: Kiss Gábor, a Csongrád Megyei Agrárkamara titkára
KISS GÁBOR: (Előadását projektor segítségével tartja meg.) Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Érdeklődők! Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy az agráriumról mondhatok pár szót. Rögtön belevágva, az előadásom során pár mondatot mondanék a fejlesztési elképzelések alakulásáról a csatlakozás utáni időszakban. Utána pedig a jövőről szólnék, illetve a Csongrád megyei speciális dolgokról, illetve a végén Románia és Bulgária csatlakozásával felmerült egy-két szempontot szeretnék ismertetni.
Először is a mezőgazdaságról csak annyit, hogy a GDP-ből a mezőgazdaság 3,3 százalékkal részesedik Magyarországon, Csongrád megyében ez az adat 3,2 százalék, tehát duplája, illetve Csongrád megye részesedik Magyarország mezőgazdaságának 6,1 százalékából a bruttó hozzáadott értéket tekintve. A foglalkoztatás szempontjából az agrárágazat 5,5 százalékot tesz ki, de ha az egész agrárbizniszt nézzük, tehát az inputanyagok előállítását, oktatás, kutatás, igazgatás, feldolgozás és maga a termelés, akkor ez 10 százalék fölé is mehet.
Csongrád megyében 5,9 százalék a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya. A régióban mi vagyunk ebből a szempontból a hátsó helyen, Békés megyében majdnem 10, Bácsban 7 százalék ez az érték. Még annyit, hogy Csongrád megyében 13,5 ezer az olyan termelő, aki területalapú támogatást igényel. Ez azért fontos, mert ez a támogatás érhető el a legkönnyebben, ez áll rendelkezésre a legtöbb termelőnek. Ebből tízezer az őstermelő, tehát a kis területen gazdálkodó, majdnem csak önellátásra termelő gazdálkodó, a többi egyéni vállalkozó, illetve gazdasági társaságok.
Rátérve most már az előadásra. A vidékfejlesztési politika célja. Igazából ebben az egy mondatban benne van az, hogy a vidéki térségek élhetővé tétele vagy ennek fokozása röviden. A múlt, amit már mondtam, a nemzeti vidékfejlesztési terv, illetve a nemzeti fejlesztési terv agrár- és vidékfejlesztés operatív programja határozta meg a fejlesztési irányokat, prioritásokat, illetve intézkedéseket 2004-2006 között. Ennek most még van egy kétéves kifutása, tehát ezeknél a projekteknél általában ötéves kifutásról beszélhetünk, tehát ezek ezután fognak lezárulni. Ez a három fő célkitűzés az, amit megfogalmaztak ebben a két programban. Külön-külön a jövedelemszint emelése, környezetbarát fejlesztés, tehát a fenntartható fejlődést itt már elég komolyan megfogalmazták.
Ez a nyolc intézkedés az, ami megjelent az MVT-n belül, itt a legfontosabb volt az agrár-környezetgazdálkodási támogatások, itt 32 ezer fő pályázott be, 23 ezer nyert. Ez is ötéves kötelezettséget jelent, tehát szigorú kötelezettségeknek való megfelelést jelentett.
A KAT-területek támogatása Csongrád megyében különösen fontos, de ezt egy kicsit később jobban kifejtem. A harmadik a környezetvédelmi, állatjóléti, higiéniai követelményeknek való megfelelés, ez az EU-s előírásoknak való megfelelés és azért kell ezt támogatni, mert ez nem termelő beruházás. Ez igazából nem térül meg, ha lehet így mondani.
Mezőgazdasági területek erdősítése, ez a megyénkben azért fontos, mert a kétmilliomodik hektár erdőt tavaly novemberben adták át itt Ópusztaszeren, tehát egy ilyen aktualitást is ad ehhez az intézkedéshez Csongrád megye.
A korai nyugdíjazás a korösszetétel javítását célozta volna, hogy ha megnyitották volna ezt az intézkedést. Talán majd 2007-8-tól ez meg fog valósulni.
Fontos még a termelői csoportok létrehozása, működtetése, ez a termelői összefogást próbálja előmozdítani, mert így inputanyagok beszerzésénél, illetve a piacon való megjelenésnél nagyobb erőt tudnak képviselni a termelők.
Az AVOP céljai, ez a három fő gondolat. Itt is több intézkedés jelent meg. A versenyképesség fokozása a fiatal gazdálkodók esetében, a korösszetétel átalakítása. Szakmai továbbképzés, átképzés támogatása, ez azért fontos, és ez is meg fog a továbbiakban is jelenni, mivel a korösszetétel a mezőgazdaságban rendkívül rossz. A mezőgazdasági foglalkoztatottak 60 százaléka 45 éve feletti. Nagyon sok a nyugdíjas és a fiatalok számára a mezőgazdaság nem igazán perspektivikus életcél és ezt próbálja előmozdítani a fiatal gazdálkodók támogatása, a szakmai továbbképzés pedig a szakképzettséget próbálja fokozni, mert például csak az egyéni vállalkozók esetében a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya 7,6 százalék lett. Nem mondhatnánk, hogy nagyon magas.
Vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, falufejlesztés megújítása, ez a vidéki településeknek a számára lett kiírva. Infrastruktúrafejlesztés. Nagyon fontos a mezőgazdasági utak fejlesztése Csongrád megyében, továbbá az öntöző, illetve belvízelvezető csatornahálózat fejlesztése. Elég, ha a pont egy évvel ezelőtti árvízre gondolunk. És az üvegházhatásnak hála, ha lehet így mondani, illetőleg a szélsőséges éghajlati viszonyoknak, megyénkben előfordulhatnak nagy esők, árvizek, de aszályok is, tehát az öntözőhálózat-fejlesztés rendkívül fontos.
Fontos még az Leader+ kezdeményezés. Ez annyiban különböző, hogy amíg az előző intézkedések úgymond felülről koordináltak, tehát kormányzat által kiírtak, addig a Leader+-on belül a helyileg megalakult akciócsoportok mondják meg, hogy ők mit akarnak fejleszteni az adott területen. Erre kapnak összeget, ők írják ki a pályázatokat és erre lehet pályázni.
Itt már a jövő: az Új Magyarország vidékfejlesztési program határozza meg a 2007-2013 közötti fejlesztési prioritásokat, a stratégiai célokat, illetve a megvalósításhoz segítséget nyújtó intézkedéseket.
Ezután csak pár témacsoportot veszek ki, mert körülbelül hét év alatt hatvan intézkedés lesz az, ami egyszer meg lesz nyitva, ezen végigmenni fizikai lehetetlenség. Öt fejlesztési irányt fogalmaztak meg az ÚMVP-ben, most csak így rövidítem, tehát versenyképesség fokozása, a mezőgazdaságban, az élelmiszer-feldolgozásban, az erdészetben, termelési szerkezetváltás. Tehát négy tengely mentén valósul ez meg, elsőként a megújuló energiák elterjesztése, rendkívül fontos, most már a 2020-ig kell 20 százalékot kell elérni a megújuló energiák arányának. Csongrád megyében a bioetanol, a biodízel és különösen mint alternatív energiának, a geotermiának a fejlesztése rendkívül fontos. Technológiai modernizációról szerintem beszélnünk sem kell. Épületek, gépek beszerzése, mivel csak a traktorok életkora 12-15 év, tehát ennek a fejlesztése is rendkívül fontos.
Állattenyésztési ágazat. Szerintem mindenhol lehet erről hallani, hogy az állattenyésztés, növénytermesztés arányát meg kell változtatni vagy vissza kell billenteni. A földbirtok rendezés azért is fontos, mert Magyarországon egy farmnak az átlagmérete hat hektár, ez Dániában 54 hektár. Tehát bizonyos méret kell ahhoz, hogy hatékonyan termeljenek a gazdák. Vízgazdálkodás, belvízvédelem, már érintettem. Öntözésfejlesztés, illetve belvíz elleni védekezés. A kertészet esetében az üvegházi, illetve a fóliás termesztés fejlesztése rendkívül fontos, ahol megjelenik újra a geoterminális energia mint fűtés.
A termékpálya-fejlesztésnél már nem is az újak létesítését kellene támogatni, hanem az összefogást. Tudásalapú vidéki társadalmat is érintettem. Az erdészetnél 70 ezer hektár erdő telepítését szeretnénk elérni, újra megjelenik az agárkörnyezet-gazdálkodási területek támogatása, a bioélelmiszerek előállítása, aminek nagy perspektívája lehet. A kedvezőtlen adottságú területek támogatása a megyénkben rendkívül fontosak, mert eddig eléggé hátrányosan voltunk ebből a szempontból megkülönböztetve. Ebben az Agrárkamara is próbál lobbizni, hogy ez megváltozzon.
Vidéki vállalkozásfejlesztés, itt a falusi agrárturizmust szeretném kiemelni, amelynek keretében a helyben, tanyán megtermelt élelmiszereknek az elterjesztése rendkívül fontos, illetve nagy lehetőségeket rejt magában. Falumegújítás, illetve integrált kistelepülési szolgáltató terek.
A Leader+-nál csak egy példát említenék: Szentes környékén a települések összefogásával alakult egy olyan helyi akciócsoport, amely a pritaminpaprika-termesztés egész vertikumát foglalja magában, tehát termesztéstechnológia, oktatás, kutatás és erre álltak rá, ha lehet így mondanom.
Románia, Bulgária. Igazából a konkurenciát próbáltam taglalni. Bulgária a távolságok és a hagyományok hiánya miatt nem lesz az EU-ban versenytársunk, ha a lehet így mondani, illetve a mezőgazdaság elmaradottsága miatt. Románia pár termék esetében tud majd konkurálni velünk, de szerintem nem lesz igazán nagy versenytársunk bizonyos termékekben. Azért sem, mert Románia élelmiszerszempontjából nettó importőr, tehát 3 százalékot visz ki, 7 százalékot hoz be, tehát az önellátása is problematikus. Amit már újabb hírekből lehet hallani, hogy igazából nem is ők, hanem Ukrajna az, aki majd nagy versenytársunk lehet, hogy ha még jobban fejleszti magát. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Zoltán Péter következik.
ZOLTÁN PÉTER: (Előadását projektor segítségével tartja meg.) Köszönöm szépen. Könnyű dolgom lesz időt menteni, mert nagyon hasonló dolgokat akartam én is mondani a szakképzéssel kapcsolatban. Bizony mi is mennyiségi és minőségi problémákat látunk, nagyon komolyakat. Tudjuk azt is, hogy ezek a problémák jelentősen csökkentik a befektetési kedvet a régióban és az országban is. Most éppen egy 2004-es adatsort láthatunk, láthatjuk, hogy Magyarország a bal alsó sarokban van, a pénzügyi megtérülés és az alacsony munkaerő-piaci kínálat rovatában van. Feltehetően azóta ez a helyzet romlott, eléggé sokat. Itt viszont egy konkrét szegedi példát láthatunk, egy menő szegedi cég alkalmazási ciklusidejét. Az oszlopok különböző szakmákat jelölnek és látható a bal oldalon, hogy 0-tól 120 napig terjed ez az alkalmazási időpont. A ciklus alatt azt értjük, hogy megjelenik az igény a cégnél és mikorra sikerül az illetőnek beállni a munkába. Az a 112-120 nap bizony rettenetesen sok egy vállalkozó számára, hiszen ez költségeket jelent a cégnek, addig nincs, aki a munkát elvégezze, szakképzetlen munkaerőt alkalmaznak, emiatt nagyon sok a minőségi hiba, vevői reklamáció, tehát magasak a költségeik. Sajnos azt kell mondanom, hogy ha ezt a mutatót egy külföldi befektető meglátja, azonnal átáll Indiába, hiszen sokkal könnyebben fellelhető jó minőségű munkaerő ezen a területen.
A cégnél egyébként a rendelkezésre álló önéletrajzok mátrixa pont az inverz, a legkeresettebb szakmákban található a legkevesebb jelentkező. És számunkra az a fontos, hogy melyek azok a szakmák, ahol egyáltalán nem lehet betölteni a szakképzettségű állást vagy vezetői pozícióit. Ezek nem szerepelnek rajta, de például logisztikai vezető, aki két nyelvet beszél, tud Kínával kommunikálni, mondjuk tudja követni a megrendelt áru mozgását Pireusban vagy Gopperben, szintén hiányzik, de beszerzési vezető úgy szintén kellene a cégnek. Mi azt próbáljuk elérni, hogy rálássunk valamennyire a munkaerőpiacra. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a kis- és középvállalkozások munkaerő-piaci igényét úgy tudjuk a legjobban felmérni, hogy ha valamiféle rendszert próbálunk kifejleszteni ezeknél a cégeknél. Természetesen a multinacionális cégek alapjait vettük figyelembe, teljesítményértékelési rendszer, karriertervezési rendszert, vállalati képzési rendszert, munkaerő-toborzási folyamatot és személyes fejlesztési tervet dolgozunk ki a KKV-knál. Azért, hogy rálássunk a munkaerő-piaci igényeikre. Ezeknek egyetlen egy közös alapja van, a kompetenciarendszer.
Hogy egy kicsit felkészüljek erre az előadásra, megkérdeztem a külföldi cégeket, hogy feltehetően melyek azok a kompetenciák, amelyek Magyarországon ma hiányoznak. Kompetenciák alatt mi a tudás, képesség és a hozzáállás szorzatát értjük. Ha valamelyik hiányzik, akkor az illető nem rendelkezik azzal a megfelelő kompetenciával, ez meghatározza a teljesítményt. És mindegyiknek van valami tulajdonsága, a tudás megtanulható, de rendkívül gyorsan elavul. A kompetencia fejleszthető, de fiatalkorban sokkal könnyebben lehet fejleszteni, a hozzáállás pedig egy óriási nagy kérdőjel a számunkra.
Ezek azok a kompetenciák, amelyeket a multi HR-vezetők nekünk megemlítettek, mint a magyar munkaerőből hiányzó kompetenciatár. Látható, hogy egy párat már meg is említettek az előző előadók. A három legfontosabb a vezetői kommunikációs és a minőségtudatossági kompetencia. De számomra az élethosszig tartó tanulás képessége is rendkívül gyenge pontja a magyar munkaerőnek.
Kompetenciákat lehet fejleszteni. Felnőttkorban is lehet, de legjobb közvetlenül már általános iskolától vagy óvodától elkezdeni fejleszteni ezeket a kompetenciákat.
Itt látható egy kompetenciaprofil. Ez már egy, az Európai Unió által elfogadott kompetenciaprofil. Azon dolgozunk, hogy néhány cégnél a hiányzó szakmákban ilyen profilt hozzunk létre. Egy kompetenciaprofil a végzett feladatokból, a feladatokhoz szükséges tudásból, rendszerismeretből, gépismeretből, képességekből és különböző egyéb minőségi mutatókból áll. Sőt még megemlítik mellé a rokonszakmákat is, hogy lehetséges legyen bármikor gyorsan átképezni munkaerőt más munkára.
Tapasztalataink szerint nagyon nehéz helyzetben vannak a magyar vállalkozók, mert egyszerre kell költséget csökkenteniük, fejleszteni a minőséget, termelékenységet növelni és megfelelni a biztonsági, munkavédelmi előírásoknak. Ez pedig csak rendkívül kiforrott, jó módszerekkel lehetséges. Éppen ezért mi arra törekszünk a kamaránál, hogy a külföldi legjobb gyakorlatot behozzuk, hogy hatékonyan tudják felhasználni a humán erőforrásaikat, nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a környezetvédelmi tudatosság fejlesztésére, terjesztésére. Csökkentjük az alkalmazási ciklusidőket és a teljesítményértékelési rendszerekkel arra tereljük az oktatást, hogy valóban hatékony munkaerővel rendelkezzenek ezek az emberek és olyan minőségbiztosítási rendszereket hozunk létre, amelyek segítségével be lehet vonni az alkalmazottakat a fejlesztésbe. Tehát nemzetközi módszereket alkalmazunk. A tevékenységünk során törekszünk a nemzetközi kapcsolatokra, majdnem minden európai kamarával nagyon szoros kapcsolatunk van, diákcserében veszünk részt, együttműködünk Szeged Város Önkormányzatával is, közös projektirodát hoztunk létre. Mi egy kicsit önkritikusak vagyunk és elismerjük, hogy bizony nagyon keményen szoktunk szólni a szakképzés minőségi problémáiról, de elismerjük, hogy ugyanakkor nem tudjuk megmondani, hogy a munkaerőpiac valójában mit is igényel. Ezen dolgozunk és az önkormányzatnak át kívánjuk adni azokat az adatokat, amelyek segítségével meg lehet majd határozni a képzést is. Tehát a hiányzó szakmákban kompetenciatárakat adunk át és szeretnénk, hogy ha az önkormányzat a képzéseket a későbbiekben ennek megfelelően szervezné meg.
A megyével is nagyon szorosan együttműködünk. Közös célkitűzéseink, stratégiai pontjaink vannak. Mi arra törekszünk, hogy a nemzetközi tudást, tapasztalatot behozzuk az országba. Én személy szerint abban hiszek, hogy Japán is attól lett nagy, hogy átvették a világtól mindazt, amit át kellett venni, a legmodernebb technológiát, a legmodernebb dolgokat, az angoloktól az oktatási rendszert, a vasúthálózatot, Amerikától a praktikus életszemléletet, tőlünk pedig a huszáregyenruhát, mert ez tetszett meg nekik. Mi is ezt tesszük valamilyen formában, mert ezt tette Dél-Korea, Kína és most éppen India kezdi ezt tenni. Tehát nem szabad lemaradnunk, éppen ezért nagyon sok nemzetközi programban veszünk részt. Már befejeztük a PIMM 2-t, a folyamatorientált, integrált menedzsmentrendszer képzési kidolgozását. Sajnos azt kell mondanom, hogy az eredeti célunkat nem tudtuk elérni, mert arra számítottunk, hogy majd ebben a régióban az Aradon és Temesváron megtelepülő multinacionális cégek igénylik majd a Toyota termelési rendszer egyes elemeit, annak oktatását, hiszen egy beszállítótól megkövetelik azt, hogy bizonyos minőségbiztosítási rendszereket alkalmazzanak és használjanak. Itt van a program a kezünkben, gyakorlatilag mindent olcsón tudnánk adni a vállalkozóknak, de nincs érdeklődés. Valahogy nem akarnak beszállítói lenni az Aradon és Temesváron megtelepült multi cégeknek ezek az itteni vállalkozók.
A másik komoly vállalkozástámogató programunk a brit kereskedelmi és iparkamarától átvett exportkommunikációs audit. Ennek az a gondolata, hogy a vállalkozások egy része azért vész el, mert a kommunikációs csatornáik nem megfelelőek ahhoz, hogy külföldiekkel kommunikáljanak. Ez a rendszer átvizsgálja a kis- és középvállalkozások kommunikációs csatornáit és javaslatokat tesz, hogy hogyan lehetne fejleszteni a weboldalt, hogyan lehetne fejleszteni a vállalat megjelenését, mert hiszen elképzelhető, hogy egy jövőbeni partner meglátogatja a cég weboldalát, felhívja telefonon a céget és azonnal le is teszi a kagylót, megszakítja a kapcsolatot, mert bizonyos dolgok hiányoznak a weboldalról vagy esetleg a cégnél senki sem képes idegen nyelven beszélni.
Most fejeződött be a német kamarák által indított ácsállványozás-képzési programunk, minőségbiztosítás és munkavédelem vonatkozásában. Európai tanúsítványt tudunk adni ácsállványozó-képzésre, illetve állványozóképzésre. Abban reménykedünk, hogy miután Magyarországon is nőtt a balesetek száma, a munkavédelmi rész kelendő lesz majd.
Szintén a kis- és középvállalkozások támogatása érdekében kapcsolódtunk egy e-Assessment, egy nemzetközi kompetenciaértékelő rendszerhez, ez egy szoftver. Kis- és középvállalkozások alkalmazhatják, feltehetnek a szoftverre kérdőíveket, felkérhetik az alkalmazottaikat arra, hogy kitöltsék ezeket a kérdőíveket és információt gyűjtsenek például a megelégedettségről, például vezetési stílusról és egy csomó humán erőforrással kapcsolatos tényezőről.
Most indult nem rég egy európai program, amely az európai mobilitás évében kezdődött el. Nagyon hasonló problémákkal nézünk mi is szembe, ezt nem nagyon szeretem emlegetni, mert nemrég úgy jártam az egyik magyar cégnél, hogy bizony felelősségre vontak miatta, ugyanis azért dolgozunk, hogy a magyar munkaerő is mobilis legyen, éppen ezért kompetenciákat határozunk meg Dániában, Németországban, Magyarországon és Spanyolországban. És sajnos azt kell mondanom, hogy a cégek ennek nem örülnek, mert hiszen azon dolgozunk, hogy a magyar munkaerő egy kicsit kimenjen külföldre. És ráadásul a cégeknél kiderült az, hogy egyszerűen nem hajlandók a román, bolgár munkások idejönni Magyarországra dolgozni. Keressük az okát, hogy miért, de úgy néz ki, hogy ez a cég is munkaerőhiánnyal küszködik és nem tud sem Romániából, sem Bulgáriából megfelelő munkaerőt hozni. Maga a rendszer célja az lenne, hogy Európában átlátható legyen a munkaerő-mobilitás és azok a területek, például a dániai hajógyár, ahol tömegesen tudnák foglalkoztatni például a magyar munkaerőt, hegesztőt, marót, de Magyarországon és Ausztriában is munkaerőhiány van e téren, az volna a cél, hogy átlátható legyen a mozgásuk és törvényes keretek között történjen, mert hiszen Spanyolországban is már egymillió román munkavállaló van, Olaszországban félmillió és jelentős részük illegálisan dolgozik ezekben az országokban.
Említettem már, hogy a környezetvédelemre óriási figyelmet fordítunk. Látjuk azt, hogy tíz év múlva feltehetően az energiaárak meg fognak ugorni és a versenyképesség egyik mutatója éppen az lesz, hogy melyik cég tud olcsóbban, rövidebb szállítási útvonallal, kevesebb energiával, jobb és olcsóbb csomagolóanyaggal, nyersanyaggal terméket előállítani. Ezért több európai intézménnyel vagyunk kapcsolatban, az élelmiszeripar területén fenntartható technológiák behozatalára szakosodtunk. Két iskolánál fogunk nem sokára ezzel kapcsolatos képzési programot beindítani.
Beléptünk néhány európai uniós pályázatba is. Szintén kis- és középvállalkozások humánerőforrás-fejlesztési rendszerét kívánjuk támogatni. Hát reméljük, hogy nyerünk, mindenesetre a mi stratégiánk amellett, hogy a tanulószerződéseket és a gyakorlati képzőhelyeket szinte száz százalékosan ellenőrizzük és kezeljük, az, hogy külföldről új tudást hozzunk be és támogassuk a kis- és középvállalkozásokat, a másik stratégiai elemünk pedig az, hogy meg tudjuk mondani, hogy körülbelül a munkaerőpiac merre megy, milyen kompetenciák szükségesek, milyen konkrét szakmák iránt van igény, rálássunk a kis- és középvállalkozásokra és meg tudjuk mondani az iskolarendszernek, hogy merre induljon el.
Az én személyes véleményem az, hogy a szakképzést nem szabad külön kezelni az egész oktatásügytől, alapvető oktatásügyi reformra lenne szükség. Nem kéne szégyellni, hogy Japán is ezt tette, Dél-Korea is ezt tette, át kéne vennünk egy fejlett oktatási rendszert, mégpedig úgy, hogy az általános iskolától kezdődően kompetenciaalapon, lépéről lépésre történjen mindez, mert hiszen, hogy ha a felsőoktatást átalakítjuk, nem tettünk semmit sem, hiszen a beérkező hallgatók kompetenciái nem a legmegfelelőbbek. Ugyanez vonatkozik a szakképzésre is.
Ez a mi tervünk, ezen dolgozunk, vannak sikereink is, és partnerek lennénk egy olyan jelentős lépésben, ahol tényleg alapvető, átfogó reformok születnének. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lőrincz Tibor úr fog következni. Én most egy rövid időre átadom az ülés vezetését alelnök asszonynak.
(Az elnöklést Bernáth Ildikó veszi át.)
LŐRINCZ TIBOR: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Alelnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Előadásomat előzetesen én is elküldtem elektronikus formában, de nem vetítjük le, ki is nyomtattam, de nem olvasom fel, hogy gyorsítsunk a helyzeten, viszont szeretném érdekessé tenni ezt nyolc és fél percre tervezett felszólalásomat, én sem szeretem azt, hogy az első húsz perc a szívnek, a második húsz perc a fülnek, a harmadik pedig a falnak szóljon és már a negyedik húsz percet kezdjük el. A Békés-Csanádi síkság sík, érzékeny területével kapcsolatosan adtunk be egy nagyon jó pályázatot, egy nagyon jó projektet készítettünk el a maga nehézségeivel együtt. Az előttem felszólalók azt mondták, hogy egy bizonyos képzettségi szint fölött lehet még inkább emelni a tudásszintet és ezzel a termelékenységet, a foglalkoztatottságot is bővíteni az országban. Ez így van jól, viszont hadd kanyarodjak vissza Enikő kijelentésére, hogy Budapesten kívül is van élet. Én meg azt mondom, hogy Szegeden kívül is van élet. Nem túl könnyű, de van. Erre én is egy ékes példa vagyok, hogy itt vagyok egy kis településről.
Amit az előadók, az előttem szólók szóltak, nagyon érdekes volt, mert ez viszi előre a gazdaságot és itt nyilvánvalóan örömmel tapasztaltam az összes előadótól, hogy egyfajta rend kezd kibontakozni és kialakulni, viszont van egy olyan szint is a vidéken, akik még nem tudták elérni ezt a szintet. Róluk is kell gondoskodni, velük is kell foglalkozni, ez a paktum erről szól. Roppant nehéz megszólítani őket és ha ilyen fogalmakat mondunk, hogy partnerség, együttműködés, ez nemhogy az érintettek felé nem működik jelen esetben úgy, ahogy azt szeretnénk, hanem polgármester és polgármester között sem működik. Ennek a paktumnak 11 település a tagja, nyolc Csongrád megyei és három Békés megyei, illetve a két megyei munkaügyi központ egy szegedi agrár kht. és egy civil szervezet. Tehát nagyon színes és ez egy kissé bonyolulttá is teszi ennek az együttműködésnek az eredményességét. 2005. május 30-án indultunk el, ez egy 44 millió forintos összköltséggel működő, két évig folyamatosan őrlő tevékenység, aminek azért várjuk az eredményét. És csodák csodájára a kezdeti nehézségek ellenére én magam is kezdek rokonszenvet érezni egy ilyen projekttel. Ha azokról az emberekről kezdünk el gondoskodni és nekik adni valamilyen életteret és lehetőséget, akik nem beszélnek idegen nyelvet, nincs felsőfokú végzettségük, de mégis szép számmal vannak az országban, akkor bizony ez egy nagyon egészséges folyamat. A munkaügyi oldalát én úgy látom, hogy nekünk nagyon jó a kapcsolatunk a foglalkoztatás minden ágazatával és területével és az a lényeges eleme ennek, hogy nálunk a közcélú foglalkoztatás, ha ezt a kis területet vagy szegmenset érintem, nagyon jól működik. Mi elhatároztuk azt, hogy bizony annak a közcélú foglalkoztatásban részt vevőnek ki kell termelni azt a költséget, amibe ő kerül és még hasznot is kell hoznia. Bármilyen furcsán hangzik is egy önkormányzat szájából.
Ha az előbb érintettem a partnerséget, hogy nem működik település és település között, még inkább nem működik - és ez a paktumnak már egy része - a települések és a települések lakosai között, az érintett célszemélyek között. Erre egy nagyon érdekes példát mondok: többek között meg kívánjuk szólítani és itt a vállalkozóvá válást szeretném kiemelni, meg kívánjuk szólítani az érintetteket, azok, akiknél nincs semmilyen végzettség és már hosszabb ideje kívül estek a munkaerőpiacról. Kiküldtünk, létrehoztunk egy havonta megjelenő folyóiratot, egy kis újságot, amelyben kiküldtünk kérdőlapokat, hogy mit szeretne a saját helyzetén javítani, és erre mi biztosítunk egyfajta lehetőséget, többek között pszichológus bevonásával is. Nyolcezer példányban ment ez ki, hiszen a két megyének az érintett területén 21 ezer ember él és 8200 háztartásba jutattuk ezt el. És mennyi válasz érkezett vissza? Hat. Hat válasz érkezett vissza, hogy az emberek a saját helyzetükön javítsanak. És ez nem egyfajta direkt megszólítás volt, hanem lehetőség biztosítása. Most ugyanúgy tudom elképzelni én magam is a nagyobb szinteknél azt a megszólítást, amit itt az előadók is mondtak, hogy bizony oda kell figyelni minden apró részletre, még a legkiműveltebb, több diplomás embernél is, mert nagyon hamar elkerüli a figyelmét az a lehetőség, amit kínálnánk nekik.
Záró gondolatként még annyit, hogy itt daraboltuk a kenyeret, én azt mondom, hogy nekünk a morzsa jut, de abból is okosan lehet legalább az éhséget csillapítani, ha jól nem is lehet lakni. A helyi foglalkoztatás elősegítésében mi elsősorban az alternatív jövedelemszerzésre akarunk fókuszálni. Van egy nagyon fontos üzenete az egész paktumnak, mégpedig az, hogy ezt mi írtuk magunknak, tehát nem jött akár Budapestről, akár egy nagyobb városból egy team és megírta nekünk, hanem mi magunknak írtuk, mi vezényeljük le a magunk kínjával együtt is, mert nem egyszerű mutatvány egy ilyen paktumot gyakorlattá tenni és megfelelni többek között egy európai uniós ellenőrzésnek is. Nekünk kell fenntarthatóvá is tenni, hiszen ez a cél, hogy ebből valami maradjon vissza. Illetve ezt követően, ha az ilyen inkubátorviszonyokat megszüntetjük és nem kapunk hozzá forrást, akkor nekünk kell fenntartani is ugyanezt a paktumot. Tehát ennek ez a szépsége, és nálunk, ahol nagyon jó aranykoronásak a földek, az emberek utolsó aktivitási csíráját is elvette a téeszesítés és most ez a kibontakozódni látszó lehetőséggel az emberek nem tudnak mit kezdeni. Így mégis inkább kétszeresen tartom fontosnak azt, hogy ezt a szintet, ami úgymond a kisemberek szintjét jelenti, ezt felkarolni és odanyúlni bizony nagyon fontos, és arra kérem a foglalkoztatással bármilyen szinten is foglalkozó területet, nemcsak a parlamenti bizottságot, hanem akik ebben érintettek vagyunk, hogy ezt soha ne felejtsük el, mert ugyan én is tudomásul veszem, hogy Magyarország össztermelési értékének jelentős részét a multik adják, de ahhoz, hogy élet legyen a vidéken, ahhoz figyeljünk oda közösen erre a szintre is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előadást. Kérem a következő előadót.
BOLDOG KRISZTINA: Jó napot kívánok én is. Kicsit más megközelítésből próbálkoznék, mint az előbbiek. Én is készítettem egy előadást. Amit látnak és amit elmondok, ez csak összefügg, de nem ugyanaz. Ugyanis azt próbálom nagyon gyorsan elmondani, hogy szerintem ezek a foglalkoztatáspolitikai projektek, amelyből ez idő tájt épp a negyediket-ötödiket csinálom végig - HEFOP, ROP, ESZA-típusú küzdelmes projektek tömkelege, amik nagyon küzdelmesek voltak - mitől nem valósítanak meg igazándiból nagy hasznot, mint foglalkoztatáspolitikai projektek. Miért nincs hasznuk? Valamennyien ismerjük és most én ezt mint nonprofit szektor szervezetének a képviselője és mint valamikori önkormányzati szereplő tudom megfogalmazni, leírtam, hogy miért készítünk mi egyébként nonprofit pályázatot. Nyilván azért, mert pénzt szeretnénk. Amiért ebben a probléma van és amiért ennek egyébként gyakorlatilag nincsen haszna, a nyílt munkaerőpiacon pedig végképp nincs hasznuk ezeknek a projekteknek, az, hogy gyakorlatilag próbálunk továbbélést biztosítani magunknak, ez nem baj, ha van előzmény és gyakorlat hozzá, csinálunk egyébként egy abszolút orvosi lovat a projektünkből, aminek minden létező betegsége megvan, amit az adott támogatási csomag megfogalmaz mint támogatható elvárást egy-egy projekttel szemben, és ami a következő kép, hogy mi történik akkor, amikor rádöbbenünk, hogy hoppá, nyertünk. Na itt kezdődnek igazán a komoly problémák, mert hogy nincsen hozzá kellő felkészültségű emberünk, már szervezeten belül is megfogalmazódik az, hogy nem tudjuk hozzárakni azokat az embereket, akik a lebonyolításhoz szükségeltetnek, nem tudjuk lekövetni a pályázatírás, a pályázati döntéselőkészítés, a nyerés és a szerződéskötés közötti időszakban megvalósuló iszonyú mennyiségű jogszabályváltozást. Egy szervezeten belül képtelenség lekövetni, ha nincs jó szakembergárdája, márpedig a kicsik azért írnak pályázatot, mert többek között nincsen ilyen szakembergárdájuk és arról nem is beszélve, és erre azt kell mondjam, mint Tibi, hogy mi írtuk ugyan magunknak, ez most mint civil szervezet, nagy egészében, viszont nem egyeztettünk és nem gondoltuk végig, hogy mi lesz akkor, amikor majd nyerünk. És többek között ezért nincsen foglalkoztatáspolitikai haszna.
Az önök szempontjából ez azért nagyon érdekes és a parlamentben ülő képviselőtársaik szempontjából is, mert részint az intézkedéscsomagokat és az ehhez tartozó pénzügyi fedezetet egyébként gyakorlatilag önök biztosítják olyan projektekhez, amelyhez egyébként mi mint lebonyolító, látjuk, hogy milyen haszna van avagy haszna nincsen. Hol nincsen benne a főigazgató asszony által is nagyon emlegetett önállóság, hol nincsen benne partnerség egy darab sem és hol felejtünk el egyeztetni. Mindennek egyébként az a vége, hogy több tízmillióból projektenként lebonyolítunk valamiféle foglalkoztatási, képzési programot, amivel egyébként azt érjük el, hogy állami pénzen 15, 18, 22, 24 hónapig bizonyos jövedelmeket juttatunk a programba beemelt embereknek, ezeknek gyakorlatilag 10 százalékát tudjuk kitenni a nyílt munkaerőpiacra, és ebben az esetben nyíltnak kezelem az önkormányzati szektort is. Az összes többiek egyébként pályafutásukat tekintve visszakerülnek a munkaügyi ellátórendszerbe abban a pillanatban, ahogy a projekt véget ért. Na most, ha ezt végignézem, gazdasági haszna...? Hát szóval nem nagyon van.
Ugyanez fut végig a tudatlanságunk és a magunknak írt problémáknál is, amikor kiválasztjuk az egyébként általunk nagyon-nagyon hibás, több sebből vérző célcsoportra vonatkozó projektünket. Ezekkel sajnos tudatosulnunk kell, amikor elkezdünk válogatni. Ki kell mondjuk, aki munkanélküli sem feltétlenül keres munkát. Ha megpróbáljuk beemelni, persze tiltakozik, hogy ő egyébként nem nagyon ér rá dolgozni, merthogy egyébként munkanélküli státusa mellett millió egyéb dolga van, az adatbázisokra lassanként azt kell hogy mondjam, hogy használhatók, évekkel ezelőtt még azt kellett mondanom, hogy használhatatlanok voltak. Nem tudtunk belőle projektet megvalósítani, a hirdetés meg végképp egy kút.
A másik nagy érdekesség, amire megint azt kell mondanom, hogy kicsit támaszkodnom kell a szakmára, az előttem szólókra, nem tartjuk a partnerség szabályait. Már a megíráskor sem. Valószínűleg a főigazgató asszony csúnyán fog rám nézni, de nagyon értékelem az előmonitorozást, de azonban, ha én foglalkoztatási projektet monitorozok, biztos visszaadom a régió munkaügyi központjának, hogy tessék már megnézni, hogy a munkaerő-piacilag jogos-e az ebben megfogalmazott. HEFOP 2.3-as, amit most csinálunk, azzal tudatosultunk, hogy a program szerint 80 munkanélkülit beemeltünk, abszolút nem lett megmérve, megszondázva sem a munkaerőpiacon, sem a munkaügyi központnál, sem semmiféle előzetes felmérési anyagban, hogy valóban ezeknek az embereknek van-e arra esélyük, hogy a program kötelezettsége, mert aki ilyet csinált, az tudja, hogy az indikátorszám, meg a költségvetés a két sarokpont. Ott se jobbra, se balra, semmit nem lehet csinálni. Tehát annak a 80 embernek egyébként leírás szerinti nyílt munkaerőpiacon van-e helye. Nincs. Nincs egyébként, borzalmasan keményen kínlódnak vele, nincsen helye. Nem egyeztettek a megíráskor sem a munkaügyi központtal, sem a polgármesteri hivatallal. Arról már nem is beszélve, hogy más olyan szervezetekkel sem, akik egyébként gyakorlóként már csináltak ilyen projekteket.
És ez is egy kemény mondat, de sajnos tudomásul kell vennünk, a piac az egyébként nem szeretetszolgálat, nagyon kemény tényezők szerint működik és amikor ilyen projektet vállalunk, ezt nagyon komolyan végig kéne gondolni. Ezt már elmondtam, hogy amikor megírunk egy pályázatot, kitolunk magunkkal több körben, ezt, aki lebonyolító, tudja.
Az utolsó mondatra szeretném még felhívni a figyelmet. Tessék tudomásul venni, hogy egy foglalkoztatási projekt akkor sikeres, ha ebben egyébként elméletileg mindhárom szektor szereplői a kölcsönös előnyök elvén ott tudnak lenni. Tehát amikor a polgármesteri hivatal tudja, hogy ha ő beszáll egy ilyen projektbe, gyakorlatilag x ember esetében mentesül a szociális ellátások fizetési kötelezettségének tömkelege alól, amíg visszakerül a projektbe, utána, amíg egyébként ők visszakerülnek a munkaügyi ellátórendszerbe, tehát önkormányzati, állami költségvetés gyanánt mentesülünk ennyi időre, egyébként van esélyünk, hogy a programból valaki még visszakerül a nyílt munkaerőpiacra és meg is tudja állni a helyét. Ehhez nagyon jó szakemberek kellenek, ami egyébként több helyen sántít. És hát az sem mindegy, hogy hogyan fogunk hozzá a partnerséghez. Tehát ha én nyerő pályázóként odamegyek a polgármesteri hivatalhoz és a munkaügyi központhoz, ha addig nem is tettem meg és azt mondom, hogy ezt most szeretném és fogjunk össze, akkor már csak egyetlen olyan szervezet van, amit le kell birkóznom a sikeres megvalósításhoz és ezért a mondatomért is előre elnézést fogok kérni, ez pedig a közreműködő és az irányító hatóság. Gyakorlott projektlebonyolítóként azt kell mondjam, hogy nagyon sok projektem esetében az egyetlen, aki komolyan akadályozza a projekt megvalósítását, az az irányító és a közreműködő szervezet. Persze, őket is megértem, nekik is vannak szabályzataik, de gyakorlatilag azt gondolom és itt megint a főigazgató asszonyra kell visszautalnom, aki helyben van és helyben valósít meg, azaz életszerűséget fogja tudni értelmezni. Ezt nem mindig célszerű olyan kemény szabályok közé szorítani, mint amivel egyébként a hatóságok dolgoznak, nyilván költségvetési keretek között. Annak a tendenciának viszont nagyon tudok örülni és azt gondolom, hogy ha én kis emberként itt Szegeden javaslatot tehetnék, akkor egy olyan irányú kommunikációt már nagyon szívesen látok most, amikor a közreműködő hatóság azt mondja, hogy jó, nem tudom. Mondd meg, hogy életszerűen ezt hogy lehet megcsinálni és megpróbálom belerakni a szabályzatokba. Ez az a pont, amikor azt érzem, hogy lehet sikere az európai uniós projekteknek. Nemcsak egy nagy zsák, amibe államilag, területileg beledobálunk pénzeket és egyébként túl sok haszna nincsen, túl azon, hogy elfogy a pénz. És az adott szervezetnek mondjuk másfél-két éves továbbélését biztosítjuk, hanem hogy elindult valami olyan kontaktus, amivel lehet továbblépni és lehet haladni. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Köszönjük szépen Krisztina! Ez egy szemléletformáló előadás volt, ezt állíthatom. A mai prezentációk között végül, de nem utolsó sorban dr. Doboczky Károlyné, a Munkáért Alapítvány elnöke következik.
Civilek a partnerségben. Előterjesztő: Dr. Dobóczky Károlyné, a Munkáért Alapítvány titkára
DR. DOBÓCZKY KÁROLYNÉ: Köszönöm szépen. Én egy olyan alapítványtól jöttem, amelyik 1990-ben jött létre azért, hogy a munkanélküli emberekkel foglalkozzon. Az alapvető indíttatást az adta nekünk, hogy előtte 40 évig itt tulajdonképpen elismert és nyílt munkanélküliség nem létezett, ezért azt gondoltuk, hogy az emberek nagy része nem fog tudni mit kezdeni ezzel a helyzettel és úgy gondolom, ebben nem sokat tévedtünk. Nagy izgalom volt ez a számunkra, mert amikor létrehoztuk az alapítványt, akkor azon izgultunk, hogy egyszer csak bejön hozzánk egy ember és nem fogunk tudni neki segíteni az égvilágon semmit, mert ha munkahely nincs, akkor mit lehet tenni azért az emberért. Én most őszintén mondom, hogy ez az elmúlt 16 év bennünket meggyőzött abban, hogy mindig lehet segíteni valamit. Mindig. Ugyanis, ha egy szervezet birtokában van a legfontosabb és alapvető információknak, hogy ha tudja, hogy az illető személy életében hol van az a kis pont, amelyiken lehetne előrelépni, ha tudja, hogy mik a lehetőségek a környezetben, akkor egészen biztos, hogy egy beszélgetésből lehet segíteni és úgy gondolom, hogy tőlünk valójában így távoztak az emberek. Volt, akinek ez másfél óra alatt sikerült, volt, aki másfél évig járt hozzánk vissza és fokozatosan hárítottuk el a munkavállalás útjából az összes akadályt. Ugyanis rengeteg akadály lehet. És úgy gondolom, hogy talán ez is a civileknek az egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem egy jogszabály keretein belül próbálja megoldani a problémát, hanem sokféle lehetőség közül. Tehát mi ugyan partnerségben voltunk családsegítő központokkal, népjóléti irodákkal, munkaügyi kirendeltségekkel, más civil szervezetekkel, gyermekvédelmi intézményekkel, egyházi személyekkel és segítő szervezetekkel, tehát mindenkivel, és ez tulajdonképpen a munkánknak egy nagyon lényegi eleme, hogy mindig kiépítjük helyben a kis hálózatot, megkeressük azokat a segítőket, akivel együtt tudjuk ezeket az ügyeket valamilyen módon előremozdítani.
Nos tehát, azt tudom mondani, hogy 16 év telt el, ezalatt rengeteg dolog történt, nagyon nagy köszönettel tartozunk az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnak, amelyik a civilek segítésében és fejlesztésében nagyon sokat tett.
Természetesen a megyei munkaügyi központok, természetesen az önkormányzatok is nyitottak voltak felénk. A legnagyobb változásokat azonban attól reméltük, hogy csatlakozunk az Európai Unióhoz és itt megnyílnak a lehetőségek. Én a magam szempontjából azt tudom mondani és ahogy látom a többi szervezetet, hogy ez a nagy bukások és a nagy eredmények lehetőségét hordozta magában, hiszen nagyon sok szervezet rádöbbent arra, hogy ugyan el tudja vállalni a feladatot vagy felvállalja a nagy feladatot, ugyanis a projektek mérete nagyon megnőtt a korábbiakhoz mérten. Ugyanakkor képtelen finanszírozni. Tehát nagyon sok olyan hasonló szervezetről tudunk, akik ebbe a munkába, ebbe a feladatvállalásba pénzügyi források hiánya miatt belebuktak.
A következő, ami, mint változás bennünket érintett, hogy még korábbi időszakban lehetőség nyílt arra, hogy közhasznú és kiemelkedően közhasznú minősítést szerezzünk meg. Nagyjából 200-ra tehető az olyan hasonló szervezeteknek a száma, akik kiemelkedően közhasznú szervezetek és a foglalkoztatáspolitika területén működnek. Ez azt jelenti, hogy állami feladatokat látunk el civil szervezetként. Tehát törvényekben meghatározott feladatokat. Korábbi időszakban nagyon vártuk annak a lehetőségnek a megjelenését, hogy valamilyen normatív támogatás vagy normatív szabályozás megjelenjen, hasonlóan, mint ahogy az oktatásban működtethet egy civil szervezet iskolát, ahogy a szociális ellátásban civil szervezet működtethet szociális otthont vagy gyermekjóléti intézményt. Azt reméltük, hogy mi, akik szolgáltatunk a foglalkoztatáspolitikában, munkaerőpiacon, munkaerő-piaci információkat nyújtunk, szolgáltatásokat nyújtunk, munkaközvetítést végzünk ingyenesen a hozzánk fordulóknak, hogy ennek valamilyen normatív támogatási lehetősége megjelenik. Ezt a célkitűzést a 2003-2006 közötti együttműködési megállapodás, amelyet a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium és a civil szervezetek között létrejött megállapodás tartalmazta is, ugyanakkor azonban ez sajnos nem valósult meg. És tulajdonképpen most itt így 15 év elmúltával azt mondhatom önöknek, ugyanazokkal a problémákkal állunk szemben, mint annak idején, tehát hiányzik nekünk az a tőke, amellyel bátran belevághatnánk valamilyen nagy méretű pályázatba, hiszen a mi tevékenységünk a munkamegosztásból adódóan elsősorban a hátrányos helyzetű munkanélküliekre irányul. Ezt is várja el tőlünk a munkaügyi intézményrendszer és a munkaügyi kormányzat, hogy találjuk meg azokat az embereket, akik kimaradnak valamilyen módon, nem keresik a munkaügyi központban a regisztráció és az együttműködés lehetőségét.
Azt tudom mondani, hogy most is projekttől projektig, pályázattól pályázatig működünk. Ez azt jelenti, hogy egy évre, másfél évre felvesszük a szakembereket, akik a munkaerőpiacon rendelkezésre állnak. Majd másfél év múlva, mikor lejár a projekt, akkor ezeket elengedjük. Tehát nem tudunk hosszú távon tervezni, nem tudunk egy stratégiát felépíteni, nem tudjuk hosszú távra az embereinket módszertanilag, szakmailag képezni, mert mindig egyéves rövid távú periódusokban tudunk csak gondolkodni, ameddig egy pályázat vagy egy feladat szól. Tehát ez egy nagyon fontos dolog lenne, hogy közfeladatokat szeretnénk vállalni, kiszerződni, szeretnénk normatív finanszírozást, nagyon szeretnénk javítani a civil infrastruktúrát, hiszen nem tudunk partnerek lenni azzal a munkaügyi központtal, aki olyan infrastruktúrával, amivel mi most már rendelkezünk, messze nem tudunk versenyben maradni. És még egy nagyon apró dolog van. A civilek jellemzője az, hogy innovatívak, mindig kitalálnak valamit és mindig kísérleteznek. Ennek továbbra is jó volna a pályázatokban helyt adni. És azt szeretném látni, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatja az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat, mert ebben lehet új és új módszereket kitalálni. Végül egyetlen mondat: nem szeretnénk árvalányhaj lenni a foglalkoztatáspolitika kalapján. És ehhez az önök segítségét is szeretnénk kérni. (Géczi József Alajos: Az árvalányhaj védett virág!) (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném javasolni, hogy a meghallgatott előadásokat követően legyen egy olyan konzultatív szakasza most a bizottsági ülésnek, mi ezt maximum háromnegyed órára terveztük, ami azt jelentené, hogy a bizottság tagjai, akik eddig befogadók voltak, most kérdésekkel és megjegyzésekkel élnének az előadók irányába. Ahol ez célzott, ott aztán meg is nevezve, hogy kitől kérnek esetleg reagálást az adott dologban. Nem úgy haladnánk, hogy egy kérdés, egy válasz, hanem az összes képviselőnek megadnám a lehetőséget a kérdésekre. Ezt követően pedig egy reagálás lenne a végén és én egy elnöki zárszóval lezárnám az ülésünket. Először Bernáth Ildikó fog véleményt mondani és kérdezni, majd Filló Pál és közben gyűjtöm a képviselők igényét.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Minden előadónak nagyon köszönöm, amit a prezentációjukban bemutattak. Én is azt vallom, amit itt az egyik előadónk mondott, hogy Budapesten kívül is van élet, Szegeden kívül is van élet, sőt mi több, Veszprémen kívül is van élet. Merthogy én veszprémi képviselő vagyok és nagyon sok érdekes és a későbbi munkánkban is hasznosítható gondolatot és ötletet hallottam. És akkor a kérdésekkel kezdeném. Elsőként dr. Nagy Ágneshez szól a kérdésem.
Az egyik, hogy a regionális munkaügyi tanács a sok-sok törvénymódosítást követően megalakult-e és az ő szerepük mégis hogyan fog a jövőben változni, a korábbiakhoz képest milyen kapcsolatot terveznek velük, hiszen az nagyon impozáns, az a cél, hogy 50 ezer embernek kívánnak munkát találni a régióban, ehhez a munkaügyi tanács közreműködése is szükséges lesz.
A másik kérdésem: elhangzott példaként a 40-45 éves munkanélküli asszony példája. Ebben a korban ugyan mit tanuljon, meg minek tanuljon. Ebben a kérdésben van ám sok igazság, mert hogyha megnézzük azt a jelentést vagy tájékoztatást, amit mondjuk a minisztériumtól is kaptunk, abban az szerepel, hogy a román munkaerő iránti kereslet egyértelműen a szakképzetlen, egyszerű, fizikai munkára terjed ki. Tehát hogy ha őirántuk ez az igény, akkor az a nő, aki elmúlt 40 éves és vagy volt már valamilyen szakmája vagy soha nem volt, miben motivált arra, hogy tanuljon, amikor azt látja maga körül, hogy a másikat is felveszik, annak is van munkája, pedig az sem tanult különösebben sokáig vagy több szakmát nem szerzett meg.
A megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatos a következő kérdésem. 2420 fő részére szerveznek programot. Ez a szám összhangban van azzal, hogy utána el is tudnak helyezkedni? Mert az rendben van, hogy olyan rehabilitációs programot szerveznek és valósítanak meg, ami számukra is fontos, de még fontosabb, hogy utána ezzel élni tudjanak és el tudjanak helyezkedni.
Az előadások sorrendjében haladnék, Székely Judit szakállamtitkár asszonyhoz szól a következő megjegyzésem, ami nem is annyira kérdés. Csökkent a román munkavállalók száma, az egy évvel ezelőttihez képest, de nekem ezzel kapcsolatban fenntartásaim vannak. Nem vitatom, hogy ez a szám valós, csak azt gondolom, hogy nem reális. Mert hogy ha megváltoztak a korábbi szabályok és 12 hónap után, illetve hozzátartozó esetében 18 hónap után dolgozhat mindenféle engedély nélkül, akkor eleve nem szerepel a statisztikában. Így van? A másik pedig az, hogy ha nincsen a regisztrációhoz kötve a foglalkoztatás, hogy ha valakit felvesznek, akkor miért jelentené be a munkáltató.
A harmadik, hogy az agrárkamara munkatársának az előadásából nem derült ki számomra, hogy akkor hogy állunk most itt a mezőgazdaságban a feketemunkával. Mert nagyon jól tudjuk, hogy mondjuk itt a határvidéken ez a legsúlyosabb probléma. Erre szeretnék választ kapni, ha lehetséges.
Lőrincz Tibor úrtól pedig azt kérdezem, hogy mit értett az alatt, hogy a közcélú foglalkoztatásban részt vevőknek ki kell termelni, amibe kerülnek, illetve még profitot is. Erre kérek választ, mert nem értem.
Boldog Krisztinának pedig külön megköszönöm azt a kritikus hangot, amivel a pályáztatás és a pályázók problémáit megvilágította. Néhányunknak kedvenc vesszőparipája a bizottsági munkában, hogy zsákszám ontjuk a pénzt a különböző programokra, de nem látjuk ennek a hasznosságát, illetve a hasznosulását, mert azért az nem biztos, hogy jó dolog, hogy a 90 százaléka a programban részt vevőknek ugyanoda kerül vissza, ahonnan elindult. Én ezt már régóta mondom, de még nem tudom, meddig kell mondani, ezen változtatni kell. Még egyszer köszönöm mindenkinek a tájékoztatást, az előadást, én személy szerint sokat tanultam belőle.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak.
FILLÓ PÁL (MSZP): Szeretettel köszöntök én is mindenkit, és köszönöm szépen a nagyon színvonalas előadásokat. Én talán kevesebb kérdést fogok feltenni, mint az alelnök asszony, viszont van néhány olyan ügy, amit szeretnék itt is elmondani, amit egyébként már bizottsági ülésen sokszor megfogalmaztunk. Azok a problémák, amelyek az előadásokon is előjöttek, javarészben országos problémák, hiszen visszaköszönnek ezek a gondok az országban máshol is.
A mezőgazdaság kapcsán szeretnék feltenni két nagyon rövid kérdést. Egyrészt számomra a mezőgazdaság támogatásában mindig felmerül az a kérdés, hogy vajon mikor jutunk már el odáig, hogy megpróbáljuk ösztönözni a termelőket olyan speciális termékek előállítására, amelyre valóban van piaci igény. Tehát, hogy ne ebben a búza, kukorica és szántóföldi termelésben gondolkodva fejlődjék tovább a magyar mezőgazdaság, hanem valóban olyan termékek jöjjenek, amelyeket el lehet adni, mert hosszú időn keresztül azt mondtuk, hogy a speciális termékekre Magyarországon nincs igény. Mert mindig a legolcsóbb termékeket keresik a fogyasztók. Én úgy látom, hogy az elmúlt 4-5 évben már elindultunk abba az irányba, hogy megjelent egy olyan fizetőképes kereslet Magyarországon, aki a speciális nagyon jó minőségű termékeket keresi és ezt magyar termékben alig találja meg a polcokon. Elvétve van csak olyan és nem véletlen, hogy nem magyar sajtot vesznek, hanem franciát, stb. Én azt szeretném a mezőgazdaságban is elérni végre, hogy ott is legyen egyfajta változtatási kényszer a tekintetben, hogy a termelők is gondolják végig, hogy mit és hogyan érdemes termelni és hogyan lehetne kitörni abból a csapdából, amit már említettem.
Ehhez kapcsolódva szeretném megkérdezni, hogy hogyan látják a kereskedelem és a termelők kapcsolatát. Mennyire lehet ezt naprakészebbé tenni, hogyan lehetne a nagykereskedelmi láncokba eljuttatni ezeket a termékeket.
A másik nagy problémacsokor a szakképzés. Többen elmondták, hogy egyszerre van kereslet és hiány a piacon. Tehát egyik oldalról a beruházók azért nem jönnek, mert nincsen az a bizonyos szakmunkás a piacon, akire szükség lenne, a másik oldalon pedig egy kicsit döbbenettel hallgattam a kamara előadóját, mert ugye ő többször is elmondta, hogy nem tudják, hogy milyen igény lesz a piacon. Hát ki tudja akkor, ha önök nem tudják. Itt igazából pontosan az lenne a kamarák feladata, hogy napi kapcsolatban lévén a termelő egységekkel, pontosabban fel tudják mérni, mint egy államapparátus azt, hogy milyen igény van a munkaerőpiacon. Ezen jó lenne változtatni, mert miközben azt mondjuk, hogy nem tudjuk, hogy mire kéne képezni, közben már évek óta azt hallom, hogy pl. minősített hegesztőkből több ezret is el tudnánk helyezni Magyarországon, és azért nem jön a tőke, mert nincsenek olyan szakképzett munkásaink, akik el tudnának menni dolgozni. Tehát azért azt még hozzá kell tennem, hogy én ott is problémát látok az egész szakképzés presztízsének a helyreállításában, hogy hogyan lehetne azt végre újra megoldanunk, hogy a családok egy része ne csak abban gondolkodjon, hogy a gyerek feltétlenül valami főiskolai vagy egyetemi végzettséghez jusson, hanem esetleg az is lehessen egy alternatíva, hogy hosszú távon egy jól fizető piacképes képesítést szerezzen.
Amit még felírtam, hogy Budapesten azt látom, hogy valami eszméletlen mértékű irodaberuházás folyik. Szerintem túlzottan is. És ugye polgármester úrtól is hallottuk, hogy itt viszont azért nem tudtak a beruházók idejönni, mert nem tudták őket leültetni. Lenne itt mit tenni az önkormányzattal közösen a tekintetben, hogy az irodaberuházóknak legalább egy részét elcsábítani, hogy itt is építsenek, hogy legyen mód hová leültetni. Ha már van olyan, aki idehozná a munkát. Nagyon örültem annak, amit Krisztina említett az új szemlélet kapcsán. Mi a bizottságban is nagyon szívesen várnánk, hogy abban a gondolkodásmódban, ahogy ön itt ezt elmondta, kapjunk javaslatokat, hogy hogyan lehetne pl. a pályázati rendszert naprakészebbé tenni, hogy alulról építkező módon azokra a célokra menjen a pénz, amit szeretnénk. Hogy ne az legyen, amit alelnök asszony is említett, hogy öntjük a pénzt és toporgunk egy helyben, hanem ezt a nagyon sok forrást, ami az unióból jön, talán közösen tudnánk úgy hasznosítani, hogy ez több munkahelyet, több jövedelmet, egy-egy térségnek egy nagyobb felzárkózási lehetőséget nyújtson.
És befejezésül annyit, hogy számomra is megdöbbentő volt kicsit az az adat, hogy csökkent a Romániából Magyarországra jövő munkavállalók száma. Ezt érdemes lenne részletesen is megnézni, hogy mi lehet ennek az oka és egyáltalán mennyire vagyunk még vonzóak akár a román munkaerőpiac szempontjából is. Mert jó lenne, ha legalább a hiányszakmákban tudnának hozzánk jönni dolgozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kontur Pál következik, utána Vojnik Mária képviselő asszony.
KONTUR PÁL (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm személyesen is, hogy ilyen profi előadások hangzottak el. Nagyon örülök, hogy itt ilyen emberek élnek, akik ilyen profi módon tudnak gondolkodni. Nagyon értékes volt számomra és én mint egyszerű munkás, nem régen még kétkezi munkásként dolgoztam csak és ebből sokat tanultam most. Ezt külön köszönöm.
Az előadásoknak a legnagyobb része a munkahelyteremtésről szólt és arról nem, hogy miért nincsen és hogy lehetne nemcsak ez ellen küzdeni, hanem megelőzni. Ez zavar engem egy kicsit, mert minden fiatalnak mindig azt mondom, hogy tanuljon és legalább egy nyelvet is tanuljon. A tudást nem lehet tőlük elvenni és minél értékesebb valaki, minél nagyobb a tudása, annál inkább tudja magát értékesíteni magasabb szinten a munkaerőpiacon.
A szakképzésről nagyon kevés szó esett, és nekem ez a vesszőparipám, mert normális családi életet csak munkahellyel lehet elérni és az ott elért magasabb jövedelemmel, és ez befolyásolja, amit képviselőtársam is mondott, hogy jelentkezzenek a diákok szakmunkástanulóknak.
Ehhez viszont az is kell, hogy kicsit egyrészt az oktatásnak is növekedjen meg a presztízse, tehát ha valaki ilyen képzésben részt vesz, szakmunkássá válik, akkor annak azért abból meg kellene tudnia élni. Ma nem egészen ez a világ van Magyarországon és a multik tulajdonképpen képzetlen embereket igényelnek, nem nagyon érdeklik őket a képzettek, mert egy-egy műveletet kell csak tudni. Szerintem a szakmunkásképzés a legfontosabb dolog, mert ezzel lehet megelőzni a bajokat.
Nem értettem az iparkamara részéről a megnyilvánulást. Ki tudja, hogy mit kíván az ipar? Hát milyennek kéne lenni a képzésnek? Akkor ki tudja? Ma Magyarországon honnan lehet nekünk információt szerezni, hogy mit igényel a felhasználó, aki azt a fiatalt alkalmazni akarja? Ezért van az, hogy a mai szakmunkásképzés alapján annyi a fiatal diplomás, de a szakmunkástanulók is munkanélküliek. Nem tudják felvenni a fordulatszámot, ami a mai munkahelyeken kell. Mindenhová profikat akarnak, ma sajnos ilyen világ van, ez a globalizációs versenyvilág, hogy nincs türelem a munkahelyeken. Én is voltam fiatal és hagyjuk egy kicsit, mert biztos, hogy van képzettsége, de mindenki türelmetlen. Mindenki rohanni akar, de ilyen ember nem létezik, akkor rögtön beválik. Viszont, ha a képzés olyan és olyan helyen van, ahol ezt tolerálják, mert ma még fontosabb, hogy tudják a fiatalok, hogy mit kíván tőlük a munkahely. Mert ha elzárva képződnek egy iskolában, az kevés, elmegy egy munkahelyre és az egy más világ. Tehát szerintem a képzés csak akkor tud megváltozni, ha a felhasználó, az ipar vagy a mezőgazdaság megmondja, hogy mit kíván. Ezt a kettőt össze kell hozni.
Mi vagyunk most abban a helyzetben, hogy ezen tudjunk változtatni, a feladatunk meghatározni, hogy milyen világ jöjjön. Önök tegyenek meg mindent itt, mi is szeretnénk ezt tenni a parlamentben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik Mária következik.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Először is szeretném megköszönni a vendéglátóknak, hogy ezen a bizottsági ülésen részt vehettünk és ne felejtsük el, hogy mégis csak a régió tudásközpontjában ülünk. Géczi József képviselőtársamtól megtudtam a számot, hogy mintegy 25 ezer hallgatója van a Szegedi Egyetemnek és ez hatalmas szám, ezért különösen indokoltnak gondolom feltenni a kérdést, bár nem tudom, hogy az egyetem képviselői közül egyáltalán van-e valaki itt, de talán a régiós munkaügyi központ vagy az itt élő emberek is segítenek a kérdés megválaszolásában, hogy milyen kapcsolat van a gazdaság, a versenyszféra és az egyetem között. Van-e valami iteráció, megrendelés, a jövőre irányuló elképzelések? Különösen a felsőfokú reálképzésben részt vevők esetében. De ez itt az orvosi kutatások tradicionálisan nagy múltú és nemzetközi sikerű helyszíne és a leendő biopolisz helyszíne is, ezért különösen indokolt feltenni a kérdést: milyen válaszokat ad az egyetemi képzés a jövő kihívásaira. Egyáltalán van-e valami élő kapcsolat, hogy erre közösen keressék a választ. Milyen szerepet tölt be Szeged a régió, a humánerőforrás-utánpótlás képzésében? Ez tehát az első kupac, amire érdemes választ kapni.
A másik pedig: az látszott az előadásokból, hogy a dél-alföldi régió nem küzd más problémákkal, mint azok, az ország egyéb, különösen a többszörösen hátrányos helyzetű régiói. Nem véletlen, hogy az NFT I. az észak-alföldi, nyugat-dunántúli, észak-magyarországi, dél-alföldi régiókat részesítette előnyben, és hát jól látszik, hogy a pályázatoknál mi magunk is mekkora versenyhátrányokat küzdöttünk le azért, hogy értelmes programokra megfelelő pályázatokkal is választ tudjunk adni. És ebben a kritika, hogy valóban teremt-e munkát az a megcélzott és megnyert pályázat, ez a "Jézus, Mária, győztünk" és utána mit kezdjünk most ezzel. Kormány közeli képviselőként pedig azt tudom mondani, hogy a másik oldalon az irányító hatóságok nem kevesebb módszertani és egyéb problémával küzdöttek, mint azok, akik a pályázatokat a területen megfogalmazták vagy benyújtották, ezért a kérdésem inkább a jövőre irányul. Segítenek-e azok a kezdeményezések, amelyek most elindultak? A vidékfejlesztési irodák, az NFT házhoz jön programok, azok a programok, amelyekben a helyszínen élő önkormányzatokhoz, különféle civil szervezetekhez azért próbáltak kinyújtani csápokat, hogy megszerezzék az információkat, hogy milyen programokra, milyen fejlesztésekre van szükségük? És látják-e azt, amit én látni vélek, hogy ez a "nekem is kell egy kis nyertes program", ez inkább előtérben áll, mint az a néha, a régión belül, de akár még a régiókon is átnyúló közös szövetkezés egy értelmes és megfelelő cél elérésére. És ha önök is látják ezt a problémát, akkor mit tudunk ez ellen közösen tenni? És még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy itt vagyok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Rózsa Endre fog kérdezni.
RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Tisztelt Államtitkár Asszony! Mivel az idő rendkívül rövid, ezért nagyon dióhéjban kívánok reagálni a dolgokra, de annak mindenképpen hangot kell adni, hogy köszönjük azt a rendkívül nagy optimizmust, amelyet itt tapasztalhattunk. Tapasztalhattuk már dr. Nagy Ágnes főigazgató asszony bevezető előadásában is, ugyanakkor én elnök urat szeretném megnyugtatni, hogy az ilyen jellegű kihelyezett ülések rendkívül hasznosak. Azon túlmenően, hogy egy visszacsatolási lehetőségünk is van. Én egyéni országgyűlési képviselő vagyok Jász-Nagykun-Szolnok megyében, tehát nem mintha nem járnánk rendszeresen a munkaügyi kirendeltségekre, illetve különböző intézményekhez, cégekhez, én felelősen merem mondani, hogy a képviselői területemen lévő különböző intézményeknek, cégeknek több, mint a felét az előző ciklusban is látogattam. Tehát sok információnk van, de ezek a visszacsatolások nagyon hasznosak, hiszen egy másik régióba tekintünk ki. Jó pár dolgot felírtam, amit próbál az ember átplántálni a képviselői területére.
Továbbra is tartani kell ezt az optimizmust. Ugyanakkor nagyon fontos dolog az, amelyet itt dr. Nagy Ágnes és államtitkár asszony is megvilágított. Románia és Bulgáriának az EU-s csatlakozásával kapcsolatos információk ezek, hiszen nagy félelmek is voltak. Tovább is kell tekinteni, mi több, tovább kell tekinteni a határon túlra is. És most nyugatra gondolok, hogy talán nem azért kevesebb-e az itt regisztrált, mert esetleg ott jelenik meg? Lehet, hogy bizonyos mértékben költői kérdés, de nagyon hasznos lenne ennek egy kicsit szakmailag is utánanézni annak ellenére, hogy ha vannak olyanok is, akik a számokba próbálnak más gondolatot is belevinni.
Pitó Enikőnek különösen köszönöm azt a gondolatmenetet, hogy Budapesten kívül is van élet. Ezt mi is majd tovább fogjuk vinni, mint vidéki képviselő ezt nagyon fontosnak tartom. Én ellenben egy nagyon rövid kérdésre merészkednék. Többször hangot adott a regionális képviselő asszony annak a gondolatának az előadásában, hogy a tárgyalásig eljutottunk, a látogatásig eljutottunk, bizonyos információszerzés történt, ellenben nem indult be az a vállalkozás vagy tevékenység. Mire vezethető vissza ez, mert jobban érdekelne minket az, hogy mi mivel tudnánk esetleg ezt segíteni.
A másik, Kiss Gábor úrnak mondom, nagyon örülök annak, hogy a szakképzéssel kapcsolatos dolgokat is többször hangsúlyozta. Szeretném én is megkérdezni azt, hogy mi mivel tudnánk elősegíteni a kamara munkáját. És elhangzott egy olyan mondata is, hogy a rendszerrel kapcsolatban az iskolarendszert nem kellene külön kezelni a szakképzéstől. Én az oktatási bizottságnak is a tagja vagyok, és ez is determinálja ezt a kérdést.
Továbbra is a civil szerveződéseknek ilyen optimizmust kívánok. Reméljük, hogy akkor még elő tudjuk mi is ezt segíteni és köszönjük az eddigi munkájukat is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferencnek adom meg a szót.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Én is csatlakozom azokhoz, akik elismeréssel szóltak az itt elhangzott előadásokról és tényleg köszönjük ezt a tájékoztatást. Én két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik, és ennek különösen örülök, amit szakállamtitkár asszony elmondott, hogy végre a számok is azt mutatják, hogy nő a foglalkoztatottság, és még ha most ez a tendencia meg is indult, a munkanélküliségi ráta is csökken. Ezeken a számokon mindig vita van a bizottságban, de végre pozitív példákat tudunk a foglalkoztatás terén elmondani.
Visszatérve a román és a bolgár európai uniós csatlakozás utáni dilemmához, hogy "jaj, most nő a migráció e két területről vagy óvjuk a piacunkat és korlátozzuk a nyitást". Én úgy gondolom, hogy a bizottság és a kormány is jól döntött e vonatkozásban, hiszen a számok is azt mutatták, hogy ez a nagy várt roham nem következett be, hiszen a számok azt mutatják, hogy csökkent ezekből az országokból érkező vendégmunkások száma, illetve azoknak, akik vagy idénymunkajelleggel vagy éppen hiányzó szakmával jöttek Magyarországra hogy itt munkát vállaljanak. Azért érdekes ez a régió, mert mi attól féltünk, hogy itt különösen az idénymunkások fognak jobban megjelenni és ez talán problémát jelent. Ebből az a következtetés nem vonható le, hogy most ez csökkent. Talán a felkészülési időszak még olyan, hogy ők sem tudják és talán még nálunk sem jelentkezett ilyen komolyan ez a probléma. Mindenesetre úgy gondolom, hogy ez a felülvizsgálat indokolt, hiszen most már jelentkeznek olyan szakmák, ahol Magyarországon és a térségben is szakmunkáshiány van. Nem akarok visszautalni az egyik előadásra, hogy azért nem telepedett meg egy befektető Szeged és környékére és ment Miskolc környékére, mert nem volt szakképzett munkaerő.
A másik témakör a szakképzés. Én azt láttam, hogy a kamara is kimondott szakképzési stratégiát folytat. Van-e kapcsolat a térségi integrált szakképző központok, a vállalkozások és a kamara közötti képzési, beiskolázási vagy a hiányszakmákra történő felhívásban? Vagy mindenki a saját útját járja e vonatkozásban, a kamara is, a vállalkozók, az intézményekkel való kapcsolatban? És itt van a TISZK-ek szerepe, komoly változtatásra van szükség. Részben a finanszírozásban, részben a pályázati pénzek elérhetőségében. És hiányolom én, nemcsak e térségre vonatkozó probléma ez, hanem országos, hogy a TISZK, a munkáltatók, az oktatási intézmények és a kamarának az oktatásban betöltött szerepe, jövőképe és a feladata közös nevezőt jelentene.
Én ezt vontam le és nem akarok kitérni a többi hozzászólásra. Köszönöm mindenkinek ezt a tájékoztatást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rákóczy Attila képviselő úr következik.
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Én inkább csak köszönteném a mai tanácskozás valamennyi részvevőjét és kicsit szubjektív véleményt szeretnék arról mondani, hogy egyrészt nagyon jó szívvel jöttem ide Szegedre kétszeresen is. Úgy mint a bizottság tagja és úgy is, mint olyan somogyi országgyűlési képviselő, aki bármennyire is hihetetlenül hangzik sokaknak talán, hogy Somogy és Szeged és Csongrád mennyi személyben és neves személyiségben találkozik. Szegedieknek, ha mondok egy két nevet, az Erőss professzort vagy a Hodosy professzor nevét, azt hiszem, hogy ez egyértelmű ez. Ez is azt igazolja, hogy mi egy kis ország vagyunk és ezek a régiók nagyon közel vannak egymáshoz. Azt már csak megjegyzem egy félmondattal, hogy a jó érzés amiatt is volt, mert a fiam itt kezdett a Szegedi Egyetemen és végül Pécsett végzett, de nagyon szép éveket töltött is és én sokszor látogattam annak idején.
A tanácskozás légköre és a rengeteg információ arról győzött meg, hogy nagyon hasznos volt. Úgy gondolom, hogy a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központnak a szerepe motorja az itteni munkának és egy olyan aktív és jó kezekben lévő tevékenységet érzékelek, ami bíztató a jövőre nézve. És azt kell, hogy mondjam, hogy bármennyire is hihetetlen, jó helyzetben vannak. Pl. a dél-dunántúli régióhoz képest lényegesen jobbak ennek a régiónak a mutatói. Ez ellentmond annak, hogy a szokásos Alföld-Dunántúl ellentét. Nem így van, ez is egy jó ellenpélda erre. A 7,4 százalékos ráta, hogy csak egyet említsek, a dél-dunántúli régióban közel a duplája. Tehát én erre helyeznék hangsúlyt és nem leértékelve a többi előadást, de arra kérném önöket, hogy vegyék azt komolyan és volt is itt megjegyzés a civil alapítvány részéről, hogy segítség és a kormányzat és az állam. Én erre tudok somogyi példát mondani a valamikori megyei munkaügyi központon keresztül. Ha erre nincs is konkrét jogszabály, ezeket meg lehet valósítani. Tehát azt a segítséget, amit ön kért vagy hiányolt egy kicsit, arra a munkaügyi központnak a lehetőségei adottak és erre bíztatnám is önöket és búcsúzóul annyit mondanék önöket, hogy a sok információ, amit kaptunk, milyen hasznos és hasznosítani is fogjuk. De nélkülünk is, akik itt vannak nagyon fontos szereplők valamennyien, gyakran találkozzanak és beszélgessenek erről a munkáról és biztos, hogy a régió így sikeres lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kontur Pál képviselő úr.
KONTUR PÁL (Fidesz): Elnézést, de még volt egy gondolatom, amit nem mondtam el. Olyan akarat nyilvánult meg itt ezen a délelőttön, amit igen becsülök. Ha ennyien akarnak valamit megoldani, és ha az ember saját maga tesz magáért, az meg fog oldódni. Ha önök tesznek a régiójukért, akkor az a probléma meg fog oldódni. Úgyhogy ez a legfontosabb üzenete szerintem ennek. Nagyon jó, hogy olyan emberek vannak a parlamenti munka mögött, mint önök, akik akarják megoldani a problémát. Ehhez nekünk kell segítséget adni a törvényhozásban, de amúgy önök nélkül meg akármilyen törvény születik, nem lehet semmit elérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úrnak. A bizottság legfiatalabb tagja, meg a magyar parlament legfiatalabb tagja is Nagy László képviselő úr, ő a Foglalkoztatási bizottságot választotta annak idején, ennek igazán örülünk, úgyhogy most öné a szó.
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Engedjék meg és a szegediek különösen engedjék meg nekem, hogy félig-meddig legalább házigazdaként hadd nevezzem magam. Békés megyei képviselőként én vagyok az egyetlen régióbeli a bizottságban. Nyilvánvalóan én más füllel hallgattam az előadásokat. Hadd kezdjem azzal, amit a polgármester úr mondott Szeged fontosságáról. Azt gondolom, hogy nem lehet olyan kormánypárti vagy ellenzéki képviselő, aki azt mondaná ebben a régióban, hogy Szeged nem meghatározója és nem kulcsszereplője ennek a régiónak, mert akármilyen ferde szemmel is nézünk sokszor Szegedre, hogy na már megint Szeged, ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy Szeged nélkül nem alakul ki olyan pólus ebben a régióban, ami húzná ezt a régiót. Különösen akkor, amikor, és most elnézést a főkonzulátus munkatársától is, de amikor Arad-Nagyvárad-Temesvár háromszögben működik e régió jó része, akkor nekünk különösen fontos, hogy mindenképpen együttműködve ugyan a határon túli térségekkel és ez nekünk nagyon fontos, de legyen legalább egy olyan pólus, ami versenyképes ezzel a három határon túli várossal. Ha jól emlékszem, azok félmilliós városok és lélekszámban egy picit alacsonyabb Szeged, tehát mindenképpen van mit behozni még.
Egy picit elfogult vagyok a regionális munkaügyi központtal szemben, mert nyilván nekem, mint Békés megyei képviselőnek ugyanolyan fontos együttműködni a munkaügyi központtal, mint bármelyik képviselőtársamnak, de az a szerencsénk van Békés megyének, hogy Békéscsaba nemcsak az a város, amelyik helyet ad a régió központjának, hanem az a személy, aki vezeti ezt a központot. Elárulhatom? Immár 17. éve azonos. Ez nekünk azért is fontos, mert ez egy kormányciklusokon átívelő munka, amit egyetlen kormány nem kérdőjelezett meg. Én azt gondolom és hadd dicsérjem meg a központot, hogy azok a keretek, amik adottak, aközött maximálisan kihasználja a lehetőségét a munkaügyi központ szorosan együttműködve a civil szervezetektől kezdve a politikai élet minden részvevőjével.
És hadd menjek egy pillanatra tovább. Az ITD Hungary előadásánál hiányoltam egy kicsit azt, hogy Szegeden kívül is van élet, mert elsősorban Szegedről szólt az előadás, bár megemlítették és azt is, hogy a General Electric 500 munkahelyet teremt 2008 végéig Békéscsabán, ami azért is fontos számunkra, mert amíg nekünk nincs 44-es utunk, addig az ilyen jellegű beruházások nekünk különösen nagy esélyt adnak, hiszen ehhez nem szükséges akkora infrastruktúra, úgyhogy ennek mi nagyon örülünk, hogy idejött ez a cég. Nekünk mindkét szemünk nevet. Azt kell, hogy mondjam.
Még egy dolgot hadd említsek. Nálunk a szakképzés terén előfordul az, hogy egyszerre van jelen tényleg az a munkaerőtöbblet, ami Békés megyében különösen kiugrik és ugyanakkor vállalkozók arról számolnak be, különösen a fémfeldolgozásnál, hogy egyszerűen nincs szakképzett munkaerejük, és én nagyon félénken felteszem a kérdést, hogy a képzésnél ennek viszont már látszania kellene. Nem most jelentkezett ez a munkaerőigény.
És igyekszem most már bezárni, mert hevesen integetnek, hogy idő van, de még egy kérdésem volna. A foglalkoztatási paktumokkal kapcsolatban szeretném megkérdezni és nem feltétlen a kormányzati oldalt, hanem a civileket is, hogy mik a tapasztalataik a foglalkoztatási paktumokkal kapcsolatban. Vannak-e egyáltalán már kézzelfogható tapasztalatok? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mindig az elnök szerepe a leghálátlanabb, mert neki kell valahogy mederbe terelni a beszélgetés előremenetelét. Én most azt szeretném kérni látszólag kicsit udvariatlan módon az előadóktól, hogy valahogy próbáljunk meg fókuszálni. Elég hosszú ideje ülünk itt a teremben és úgy látom, hogy az utolsó pillanatokat kell aktívan eltölteni. Ha lehetséges, orientálnám afelé, hogy egy kormányzati attitűdű megszólalás legyen és ha valaki nagyon úgy érzi az előadók közül, hogy megkérdezve van, akkor egy rövid válaszra lenne lehetőség. Aztán megpróbálnánk összefoglalni az egész napot.
Ha jól látom, dr. Nagy Ágnes kért szót.
A meghívó vendégek reagálásai a feltett kérdésekre és észrevételekre
DR. NAGY ÁGNES, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója: Köszönöm szépen. Először a kérdésekre szeretnék válaszolni. Bernáth Ildikó tette fel a kérdést, hogy a regionális munkaügyi tanácsok működnek-e. Én örömmel jelenthetem, hogy a jövő héten immár a harmadik ülésünket tartjuk. A regionális munkaügyi tanácsok szerepe információközvetítő, véleményező, hiszen a Munkaerő-piaci Alap felhasználásának az elveit, a munkaügyi központ által indított programokat véleményezi. Mi úgy tekintünk rájuk, mint a munkaügyi központ kinyújtott karjára. Szükségünk van az általuk hozott információkra és mi is ennek érdekében nyilván ellátjuk őket mindenfajta foglalkoztatást és munkaügyet érintő információval.
Nagyon jó a felvetés, hogy 40-45 éves munkanélküli nő. Azt gondolom, hogy egy 40-45 éves nő rendkívül fiatal még, hosszú távon számítunk rá a munkaerőpiacon, hiszen azt szoktam mondani a munkáltatóknak, hogy nagyon érdemes őket alkalmazni, hogy hiszen már sok tapasztalatuk van, már nincsenek kisgyerekeik. Úgy vélem, hogy rendkívül jók ezek a hölgyek az idősgondozásban, betegápolásban. Egy elöregedő társadalomban nagy szükség van az ilyen jellegű munkaerőre. De nagyon sokan dolgoznak a kereskedelemben is, nagyon jó szakácsok, pincérek vannak és ahogy itt említette a képviselő úr, hölgyek dolgoznak a callcenterekben és szerencsére nemcsak a pályakezdő fiatalokat, hanem már a középkorosztályhoz tartozó hölgyeiket is vesznek fel pénzügyi ügyintézőként vagy éppen banki ügyintézőként is.
A TÁMOP-ban egy kis félreértés történt, mert az a 2480 fő az nemcsak megváltozott munkaképességű, abban benne vannak a pályakezdő fiatalok, az alacsony iskolai végzettségűek, az 50 év felettiek, a hölgyek is, sőt a 30 év feletti tartós munkanélküliek, de nyilván egyfajta előnyt élveznek azok, akik még emellett megváltozott munkaképességűek.
A Filló képviselő úr említette, úgy tűnik és itt szeretnék reagálni a többi képviselő úrnak is, hogy Románia tekintetében óvatosan kell még bánni ezekkel az adatokkal. Egy negyedév telt el és majd egy hosszabb idő távlatából kell értelmezni, hogy most célország vagyunk, nem vagyunk célország. Az első negyedév adatai ezt mutatják, nyilván, hogy ha mást tapasztalunk fél év múlva, akkor jelezzük a döntéshozók felé.
Kontur Pál képviselő kérdezett a munkaadói igényekről. Igen, a szakképzés és a munkaadói igényeknek, a képzési szakiránynak a meghatározása és a munkaadói igényeknek az összehozatala sohasem egyszerű dolog. Azt is gondolom, hogy a tanműhely kérdésében is egy középutat kell találni. Legyenek bizonyos szakmákban jól felszerelt iskolai tanműhelyek, de nem nélkülözhetők a munkáltatói gyakorlati képzések. Mindig úgy gondolom, hogy egy jó középút rendkívül jövőbe mutató lehet.
Vojnik Mária nagyon sok kérdést tett fel. A gazdaság és a versenyszféra, oktatás, egyetem közötti kapcsolatról. Egy dolgot elmondhatok: én úgy vélem, hogy az oktatásnak is rá kell ébredni arra és remélem, hogy ezt meg is tették, hogy nem nélkülözhető az, hogy a gazdaság igényeinek megfelelően képezzenek. Itt a normatíván már túl kell látni és szerintem itt a felsőfokú oktatási intézmények meg is teszik ezt. Nekünk nagyon jó a kapcsolatunk a Szegedi Egyetemmel és örömmel mondhatom, hogy mind a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ, mind a Békés Megyei Munkaügyi Központ készített egy európai uniós programot, amely 2005 évben a Szegedi Egyetem közreműködésével megnyerte a legjobb európai uniós programnak járó európai mobilitási nívódíjat. És nagy örömmel jelenthetem, hogy a jövő héten Brüsszelben, következő héten Berlinben, még azon a héten Ljubjanában mint legjobb programot be kell mutatni. Tehát én itt úgy gondolom, hogy a Boldog Krisztinának az európai uniós programok tekintetében vannak rossz tapasztalatai és biztos vagyok benne, hogy a közreműködő és irányító hatóság, a borzasztó bürokrácia, a pénzek késése rendkívüli módon gátolta és sokszor tényleg a civil szférát gátolta abban, hogy sikeres programokat valósítsanak meg, de azért el kell mondani, hogy amikor több ezer program közül egy magyar programot választanak ki legjobbnak, amikor számtalan pozitív példa van, akkor ezt bele kell tenni a mérlegnek a másik serpenyőjébe. És azt gondolom, hogy előre kell néznünk és minden gyerekbetegséget meg kell gyógyítani a jövő érdekében és az előrehaladás érdekében.
A szakképzést vetették fel a képviselő urak még. A munkaügyi központok minden évben elkészítik és tájékoztatják az iskolafenntartó önkormányzatokat Az iskolából kikerülők várható megjelenése a munkaerőpiacon című kiadványban. Tehát ebből mindenki olvashat, iskolafenntartó, önkormányzatok is annak érdekében, hogy a szakképzési rendszert hogyan alakítsák ki. Hiszen ebből kiváló adatok olvashatók ki, kiváló munkaerő-piaci prognózisokat készítünk, több évre visszamenőleg, előre is vannak ilyen rövid távú, középtávú, hosszú távú munkaerő-piaci prognózisok. Úgy gondolom, hogy itt az önkormányzatoknak a szakképzési rendszer alakításában nagyon komoly szerepe van, hiszen ők adják a pénzt ehhez. Azon kívül a munkaügyi központok minden évben pályaválasztási kiállításokat rendeznek, ahova elhívjuk a középfokú oktatást, felsőfokú oktatást, pályaválasztási szülői értekezleteket tartunk. Nagyon reméljük, hogy akiknek mindez szól, a gyerekek, akik pályaválasztás előtt állnak, a szülők, akik befolyásolják a pályaválaszt, majdcsak olvasnak már ezekből az adatokból és valóban azokban a hiányszakmákban fognak elindulni és azokat az iskolákat fogják választani, ahol hiányszakmára képeznek és ez válasz arra, hogy évek óta mondja már a munkaerő-piaci szervezet, hogy a gépiparban hiányszakmák vannak, hogy forgácsoló szakmunkásoknak menjenek a pályaválasztás előtt álló fiatalok. Akár a felnőttek, hogy lakatosokra van szükség, hogy építőipari szakmunkásokra van szükség, remélem, egyszer el is jut a fülekhez.
Nagy László képviselő úrnak köszönöm szépen az elismerő szavakat. Azt gondolom, hogy ellenzéki, kormánypárti képviselőkkel nekünk érdekünk, hogy rendkívül jó kapcsolatot tartsunk és mindig a szakmaiság vezérel bennünket.
Foglalkoztatási paktum, ez az utolsó gondolat. A régióban 11 foglalkoztatási paktum működik. Nagyon jónak tartom, mert arra a partnerségre alapulnak, amiről beszéltem. Az együttműködésre. Ezek egy része még folyamatban van, de mikor egy paktum lezáródik, azt szoktam mondani, hogy az még csak egy nyitány, az együttműködésnek a nyitánya. Az, hogy az európai uniós programokban együtt pályázzunk, közös programokat valósítsunk meg. Éppen Nagyér községgel is, de a régió számtalan más paktumjában azért, hogy itt a régióban a foglalkoztatási helyzet javuljon és a következő kihelyezett bizottsági ülésen erről tudjak önöknek beszámolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kihelyezett ülésünk helyszínében még konzultálunk. Nem vagyok feltétlenül biztos, hogy csak dél-alföldi régió jöhet szóba, de nyilvánvalóan erős érvek szólnak mellette. Átadom a szót államtitkár asszonynak.
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek. Bernáth Ildikó képviselő asszony nem kérdésére válaszolnék. A zöldkártyás igazolványosok is természetesen az adatok között vannak. Ahogy említettem, benne vannak, akik nem automatikusan, tehát a régi mechanizmus szerint kapják munkaerő-piaci helyzetvizsgálattal, azok is, akik automatikusan, mert a 217 FEOR-ban vannak benne és azok is, akik zöldkártya-igazolással rendelkeznek. Összesen 6052 főről van így szó. Tehát tavaly még zöldkártyásak nem lehettek benne, meg nem automatikusan sem, ennyi és nem több. És nem kevesebb. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól származó néhány adatot is odatettünk a beszámolónk végére és nem jelzik előre azt, hogy növekedés következne be a munkavállalásért folyamodók létszámában. Tehát nincs ütemnövekedésről szó.
Annyit mondanék még, hogy persze, hogy vizsgáljuk az okokat, hogy Spanyolországban az év első két hónapjában 110 ezer román állampolgár jelent meg, azt hiszem, hogy 90 ezer bolgár. Nem mindenki munkavállalási céllal, ez nincs így különválasztva. De ez csak két hónap, tehát valószínűleg igaz lehet az az egyik hipotézisünk, hogy nem Magyarországot választják célországnak, mint ahogy én ezt mondtam és mivel más uniós államok is nyitottak, meg kell majd nézni az adatokat. A nemzetközi főigazgatóság gyűjtögeti szorgos hangyaként, de nem mindenhol kell adatot szolgáltatni, tehát nagyon nehéz előrelépni ebben az ügyben. A szakképzésnek témakörét nem fogom én itt kitárgyalni, csak reflektálnék a kamarai kedves előadó úr előadására. Engem is kicsit megdöbbentett az, hogy ön azt mondta, hogy honnan tudná a kamara, hogy körülbelül nagyjából merre van a szakképzés szerkezetében az előre. Ezt már csak azért is, remélem, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarán belül jó az információáramlás, mert velük együtt csináljuk második éve együtt az ország legnagyobb szabású konjunktúrakutatását, amire főigazgató asszony is utalt, ahol több, mint hatezer céget szoktunk megkérdezni. Csongrád megyéből is több százat, meg Békésből is, meg Bácsból is nyilván, hogy milyen keresletet jeleznek előre szakmacsoportonként vagy szakmánként. Ez az egyik dolog. A másik meg az, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával kötött a minisztérium tavaly egy megállapodást, ami kifejezetten a szakképzés fejlesztését célozza és ezért a kamara az eddigi tizenegynéhány szakmacsoport mellett még tizenvalahányat megkapott, hogy a szakmai és vizsgakövetelményeket dolgozza ki, valamint, hogy a szakmai vizsgákhoz elnököt állítson. Tehát megkezdődött egy ilyen típusú együttműködés. Van egy rossz hírem. Olyan törvénymódosításokra készülünk, amelyekben a gazdaság szereplőinek kell megmondani, hogy egy-egy régióban vagy kisebb földrajzi egységben milyen szakirányban, milyen arányban és irányban folyjon a szakképzés és a felnőttek szakképzése, tehát iskolarendszeren kívüli és iskolarendszerű, mert csak azok az intézmények, illetve intézményi társulások fognak fejlesztési forrásokhoz hozzájutni, amelyek igazodnak a gazdaság szereplői által megfogalmazott igényekhez. A gazdaság szereplői közül egyik természetesen a kamara, más szereplők is vannak, de hogy túlsúlyban lesznek a regionális fejlesztési és képzési bizottságban a gazdaság szereplői az elkövetkező években, ez a legfőbb szándékunk és reméljük, hogy jól együttdolgoznak a Kereskedelmi és Iparkamarával is és a minisztériummal is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a lehetőséget, hogy reagáljanak.
PITÓ ENIKŐ (ITDH Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési KHT Képviselet): Nagyon rövid leszek. Valóban 25 ezer diákja van az egyetemnek, 12 tanszékkel működik. Összesen 51 ezer főt számlál azoknak a köre, akik valamilyen módon foglalkoztatásban vannak, tehát egy kisebb városnyi a Szegedi Tudományegyetem létszáma. Nagyon fontos, hogy létezik az a kooperációs kutatási központ, amely mint minden egyetemi városban működik Szegeden is. Valamint a regionális tudásközpont is működik az egyetemen, tavaly előtti pályázatból nyerték ezeket. Nagyon erős a gazdaság és az egyetem kapcsolata, mi is nagyon szorosan együttműködünk az egyetemmel, van egy stratégiai igazgatóság, amelynek az a dolga, hogy a gazdasággal összefüggő kérdésekben segítse a képzési programok indítását, úgyhogy csak jókat tudok róla mondani. Valamint az is egy pozitívum, hogy hosszú évek munkája eredményeként beindul a műszaki képzés az egyetemen. Nem gépészmérnök, ahogy én szerettem volna, de ez nem az én dolgom. De már ez egy előrelépés, hogy műszaki végzettségű emberek is lesznek itt egy-két éven belül a városban. Ehhez csak azt tudom hozzátenni, hogy mikor olyan hiányszakmára kell ajánlatot tenni, ami gépipari, elektronikai beruházáshoz szükséges, akkor nagyon aranyosan régiós adatokat szolgáltatunk, mert akkor már a kecskeméti főiskolát és a békéscsabai egyetemet is be tudjuk húzni a promócióban. Itt meg válaszolok valamilyen szinten az ön kérdésére, hogy miért mennek el nagyon sokszor a befektetők a térségből. És hogy mit tudunk ezért tenni? Az egyik oka, hogy nagyon sok esetben nem Magyarországot választják, második oka lehet az, hogy sok esetben nem azt az információt kapják meg, amire szükségük van, harmadszor, mi nem vagyunk információk birtokában és nem mindig ismerjük azokat a terveket, amik a szakképzéssel összefüggésben egy-két éven belül várható eredményt produkálnak. Tehát nem önhibánkból, hanem önhibánkon kívül nem kapják meg a befektetők azokat az információkat, amik esetleg a döntésben segítenék őket. Egy kulcsszót tudok mondani: együttműködés. Tehát abban az esetben, ha be tudnának minket olyan fórumokra rendszeresen hívni vagy olyan konzultációkon részt tudnánk venni, amik a szakképzés módosításával, tendenciáival, itt gondolok a TISZK-ekre vagy akár a regionális munkaügyi tanács egy-egy ülésére, ami nem titkos, ahol mi is halljuk, hogy milyen tervek születnek itt e tekintetben, az nagyon hasznos lenne. Mert ha azt tudom mondani egy amerikai cégnek, hogy most nem, de mire a beruházásod egy év múlva elkészül, addigra igen, hát az egészen másként hangzik.
Együttműködés, amire nagyon nyitottak vagyunk mi is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Legyen kedves továbbadni a mikrofont.
ZOLTÁN PÉTER (Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara): Én is több megszólítást kaptam. Egyrészt én nem azt akartam mondani, hogy a kamara nem tudja megmondani a munkaerő-piaci igényeket. Mi finomítani szeretnénk a rendszeren. Valóban a kamara most már 16 szakmát vett és plusz 11 szakmában határozta meg a kompetenciákat, a munkaerő-piaci igényeket. Valóban a kamara végez évente felméréseket a munkaerő-piaci igény meghatározása végett, viszont ez egy éves ciklus, mi pedig egy olyan módszeren dolgozunk, ami rugalmas és talán a munkaerő-piaci igényeket jobban kifejezi. Ugyanis egy nagy problémánk az, hogy a vállalkozások 90 százaléka itt a megyében kis egyéni vállalkozás, amelyik egyik napról a másikra él és a munkaerő-piaci igényeit nem tudja meghatározni előre. Itt a feketegazdaság, amire nem látunk rá. 2400 tagja van a kamarának, tehát nem látunk rá a teljes kamarai tagságra. Ráadásul a világon sehol sem tudják pontosan megmondani a munkaerő-piaci igényeket, ezért gondoltuk úgy, hogy kimegyünk a cégekhez és a cégek HR-rendszerének kiépítésével napi információt gyűjtünk össze. Az 50 legnagyobb Csongrád megyei cégnél elkezdünk olyan indikátorrendszereket kidolgozni, amelynek segítségével havonta, negyedévente tudjuk összegyűjteni a munkaerő-piaci információkat, adatokat a hiányszakmákra vonatkozóan. És azért végezzük el a próbateszt-elemzéseket is, mert itt bizony nagyon sok szakmában két-három évente teljesen megújul az elvárás. Bejön egy technológia, egy új gyártási eszköz és teljesen más ismeretekre, kompetenciákra, tudásra van szükség. Tehát az idő változik és szeretnénk egy rugalmas rendszert létrehozni.
A másik, hogy ezt az információözönt át is adjuk a városnak, a megyei önkormányzatnak. Most közösen hoztunk létre egy projektirodát, amely egy korábbi projekt továbbélése. Mi fogjuk megmondani konkrétan városban, megyében, régióban a munkaerő-piaci igényeket és ők pedig rá fognak hatni a saját gondozásuk alatt lévő intézményekre. Mi rálátunk a szakképzésre és tudjuk például, hogy Csongrád megyében például kőművest öt helyen képeznek csak Csongrád megyében három fenntartóval. Most mi megpróbáljuk az egyeztető szerepet játszani és megpróbáljuk azt, hogy valami módon hatékonyabbá tegyük ezt a képzési rendszert és ne legyen olyan sok képzési központ. Részt veszünk az új TISZK-rendszer kidolgozásában is és remélem, hogy talán példa nélküli a Csongrád megyei és a szegedi önkormányzat, valamint a kamara együttműködése, mert rendkívül szoros napi kapcsolatban vagyunk, és adjuk az információkat, ami a kezünkbe kerül, többek között a beiskolázáshoz szükséges adatokat mi fogjuk szolgáltatni most szeptemberben. Úgyhogy elnézést kérek, hogy ez rosszul jött ki. Finomítjuk a rendszert, azon dolgozunk, hogy naprakész, gyors információkat adjunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Boldog Krisztina.
BOLDOG KRISZTINA (Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvány): Én három kérdésre szeretnék válaszolni. Vojnik képviselő asszonynak először. Az NFT házhoz jön rendszerrel mint civil szervezet egyetlen egy helyen sem találkoztam. Magánemberként egyszer. Sajnos úgy tűnik, ma nekem jut ez a kritikai szerep, de valószínű azért, mert hogy én ülök a lebonyolító székben, nem kötődően semmiféle hatósághoz. Tehát NFT házhoz jön-nel egyszer magánemberként találkoztam. Egy diplomás, 22 éves fiatalember megkérdezte, hogy van-e valamire szükséged? Nincs. Akkor szia. Ennyi.
Nyilván az új HV-irodáról egyelőre nem tudok mit mondani. Amiben én rendkívül sok fantáziát látok, az a többcélú kistérségi társulásokkal valamiféle összekötődés. És akkor itt a válaszban kicsit Filló képviselő úrnak is válaszolnék: én azt gondolom, nem én vagyok az egyetlen olyan civil szervezeti képviselő, aki azt mondanám, hogy igen, nagyon szívesen elmennénk mi is egy ilyen egyeztetésre. Azt gondolom, hogy nagyon jól látjuk megyei szintű területen, hogy melyek az életképes és melyek az elvtelenül pénzelvivő projektek. Látjuk, hogy mi az, ami valóban csinál valamit és látjuk, hogy mi az, ami nem. És mi is csak halljuk, hogy ő nyert és elvitte a pénzt és elszámolt vele, mert a számla sem mindig úgy ellenőrizhető, a szakmai anyag meg végképp nem, mert a papír rendkívül türelmes típusú valami. Tehát ebből a szempontból azt gondolom, hogy az önkormányzatok, főként az ilyen kistérségi jellegű társulások, a civil szerveződések és ezeknek a kapcsolati rendszere ugyanazzal az érdekkel rendelkeznek, amivel önök ott a parlamentben. És ez az általam megfogalmazott zsákszerep egy kicsit félresikerült, bár azt gondolom, alelnök asszony nagyon jól értette, mire gondolok. Tehát igen, a projektekre szükség van, nagyon sok hasznuk van, ha más nem, az, hogy nagyon sokat tanulunk belőle, hogy mit nem szabad a következő körben elvétenünk, de nagyon oda kéne figyelni, hogy milyen logika szerint rakjuk össze ahhoz, hogy valóban megvalósíthatók is legyenek és azoknak is legyen forja belépni, aki szakmailag ugyan felkészült, de anyagilag nem. Bár erre meg azt mondom, hogy ha valaki nyerhet 17-27-30 milliót, akkor ennek a lebonyolíthatóságát és a többéves saját megélhetését igenis próbálja meg valamiféle konstrukcióba összehozni. Tehát ne mindig csak kérjünk, ne csak erről szóljon a történet. És valamennyiünk nevében köszönjük, hogy ha ez lehetővé válik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
KISS GÁBOR (Csongrád Megyei Agrárkamara): Köszönöm. Alelnök asszony kérdezte a feketemunka arányát a mezőgazdaságban. Én ezt őszintén szólva nem tudom megmondani és becsülni sem szeretném, mert ha ilyet megkérdezek bármelyik foglalkoztatótól, nem fogja nekem elmondani, hogy ő ezzel hogy áll. Bizonyos ágazatokban, ami nehezen vagy egyáltalán nem gépesíthető, ilyen a gyümölcságazat és ott is szezonális jelleggel, különösen a betakarításnál előfordul a feketemunka.
Speciális termékek termelésének ösztönzése, a gabonatúlsúlynak a megváltoztatása, tehát nem a hagyományos termékek termelése. Itt igazából az ökológiailag termesztett növényekre lehet gondolni. Most még nincs akkora kereslet rá, mivel ezek a termékek jelenleg még majdnem duplaárúak, mint a hagyományosak. Alacsony rá a kereslet. Amire egyre nagyobb kereslet van, nem is az ökológiai termékek, hanem a régi úgymond paraszti termékek. Kint a tanyán felnevelt hízó, nem intenzív körülmények között, ennek van létjogosultsága, de nem széles körben. Ez is pár tanyasi embernek lehet menekülési útvonal.
Kereskedelem és termelők kapcsolata. Igazából, hogy a kistermelők hogyan juthatnak el a láncokba. Önmaguktól sehogy sem. Ha integrálódnak és fel tudnak mutatni homogén nagy mennyiségű árualapot, akkor versenyképesek, önmagukban egyáltalán nem. Önmagukban az előbbiek szerint elmondottak segítségével léphetnek fel.
A kereskedőkhöz még annyit, hogy a magyar kereskedők érdekes felfogásúak, ha két forinttal olcsóbban meg tudnak venni valamit vagy fél forinttal külföldön, akkor már elmennek oda, nem érdekli őket a hazai termelő. Ezt egy német kereskedő nem csinálja meg. Neki ér annyit a saját termelője, kapcsolata, hogy pillanatnyi előnyökért nem vált ilyen gyorsan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Végül, de nem utolsó sorban utolsó előadónk reagálása.
DR. DOBÓCZKY KÁROLYNÉ (Munkáért Alapítvány): Igazából én úgy érzékeltem, hogy nagyon feldobta a jelenlévőket ez a sokféle információ, ami mind arról szólt, hogy hogyan lehetne a jelenlegi helyzetből egy jobb helyzetbe kerülni. Ugyanakkor én egy picit aggodalmaskodó vagyok abban a tekintetben, hogy sajnos ezek a megszorító intézkedések, amelyek jelenleg folyamatban vannak és még várhatóak például egészségügyben, például a rehabilitációban stb., ez azért a mi célcsoportunk létszámát és tömegét jelentősen növelni fogja. Tehát a társadalmi kirekesztődés veszélye szerintem még több embert még nagyobb mértékben fog érinteni. Ez azt jelenti, hogy őket az eddiginél is nehezebb, hosszabb, költségesebb munkával lehet visszahozni, visszaterelni a munkaerőpiacra. Aki ugyanis nagyon hosszú időre kiszakad a munkából, nagyon nehezen tud visszaállni. És ez egy nagyon hosszú fejlesztő, motiváló munkát jelent. És egy dolgot szeretnék itt ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy az oktatásnak, a képzésnek ebben nagyon nagy szerepe van. Nem azt mondom, hogy minden áron szakmunkásokat kell képezni vagy mindenféleképpen valamilyen bizonyítvány a cél. Nem, a cél az, hogy ebben az oktatásban, képzésben egy fejlesztő, motiváló tényező van, aminek kapcsán a kirekesztődéssel fenyegetett embereket vissza lehet integrálni a munkaerőpiacra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt elnöki feladatkörömben lezárnám a ma délelőttöt, még egy percre megadom a szót Géczi József Alajos képviselőtársunknak, aki ugyan nem tagja a bizottságnak, de a Házszabály értelmében minden parlamenti képviselő tanácskozási jogú részvevő. Nem szavaz, de a vitában részt vehet. Ennek szerzünk most érvényt.
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Én is üdvözlök mindenkit. A protokollhoz csak annyit, hogy ebben a horizontális formában, ahol majdnem minden szereplő együtt van, aki rálát ezekre a foglalkoztatási kérdésekre, viszonylag ritkán jövünk össze, úgyhogy köszönjük a bizottságnak. Valóban meg kellene fontolni azokat a javaslatokat, hogy kiket kellene még ebbe a kooperációba bevonni az itteni szereplők közül.
A másik, hogy a vendégmunkának én egy Luciferje voltam már évek óta. Mondanám, hogy délről nem is nagyon volt ez jellemző, onnan akik át akartak jönni, hozták a vállalkozásukat, tehát a szerbiai magyarok és horvátok is profibbak voltak ennél. Nem kínlódtak itt a feketemunkával, sokkal jobbak voltak a kapcsolataik, el tudták intézni a letelepedést vagy csináltak vállalkozást és úgy csinálták. Tehát délről nem jön ez a feketemunka. Romániából és a Kárpátaljából volt ilyen típusú munkaerő. Kárpátalján az adminisztratív nehézségek miatt és a kicsempészés miatti csúnya hadjáratunk eredményeként ez jócskán elhalt. Romániában pedig bekövetkezett egy óriási fordulat, a különböző adatok szerint, nemrég jártam kint, 1,8-2,8 millióig van az a szám, ahányan kimennek Romániából nyugatra dolgozni, ide Magyarországra feketemunka formájában is jártak át. Ezek közül a mezőgazdaságban nagymértékben visszaesett a feketemunka, mert elment a kedvük a sokféle razzia miatt és egy része pedig megtanulta megszerezni az engedélyt. A zöldkönyvet is meg tudják már szerezni, csak ez nagyon nehéz, a családi gazdaságok jelentős része erre nincsen felkészülve, de jó részük meg tudja csinálni. A mezőgazdaságban ez alábbhagyott, emiatt Magyarországon a mezőgazdaság versenyképessége csökkent is.
Az építőiparban jócskán sikerült őket a razziákkal kiritkítani, egy nagy tömeg van egyébként a feketemunkában, akik Budapestre járnak cselédnek, meg háziápolónak és egyebeknek, Erdélyből főként a nyugdíjas pedagógusok. A 45 alattiak mind elmentek nyugatra, sokkal könnyebben el tudták intézni az ügyeket, mert Magyarország ilyen szempontból sokkal bürokratikusabb. Tehát felesleges volt a félelmünk a román és a bulgár munkaerőtől, az egyéb feltételek miatt nem is jöttek ide. Átsuhannak rajtunk, ha valaki megnézi az M5-ös autópályát, ezelőtt 4-5 évvel tükörradiális mikrobuszokkal vitték a munkaközvetítők őket nyugatra, most jelenleg 1-2-3 éves kiváló minőségű használt kocsikkal, első osztályú kamionokkal zúgnak napi mondjuk ezer kamion és több ezer autó megy egészen Bécsig. Jelenleg ez a munkaerő odamegy, a 40 év alattiakat gyorsan felveszi, és a szakképzetlen munkákra még jönnek a 45 év felettiek egy kicsit. Ez a munkaerő úgy néz ki, hogy hazaviszi a pénzt. Kicsit hasonlít a helyzet számomra, arra ahogy Szerbiában volt a '60-70-es években. Hazaviszik a pénzt, tehát többségük nem marad kint. Nem fog változni a tendencia, ha Magyarország nem lép valamit, hogy csábítóbb legyen a külföldi munkaerő számára is. Itt néhány nagyvállalkozó és néhány kis- és középvállalkozások jelen van és az OTP, meg a MOL van mindenütt jelen, az összes többi szereplő ehhez képest nagyon le van maradva. Tehát Magyarország versenyképessége, ha ezen nem változtatunk, tovább fog romlani. Megelőznek bennünket, sőt fordítottról is tudok. Karsai József képviselőtársunk azt mondja, hogy Battonyáról már száznál több ember jár át dolgozni legálisan. Ott egy olasz befektető Arad térségében el fogja szívni Békéscsaba keleti oldalát. Tehát magyar munkaerő is fog menni Románia felé és a helyzet másként alakul, mint egy éve gondoltuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen ezt a szakmailag sem elhanyagolható kiegészítést. Visszazökkenve a bizottság ülésrendjébe, ha megengedik, néhány gondolatot mondanék zárásként. Az első, hogy köszönöm szépen mindazoknak, akik ma előadóként, részvevőként, érdeklődőként megtisztelték a bizottság kihelyezett ülését. Ebben az értelemben az elején nem gondoltuk, hogy ilyen nagy fába vágjuk a fejszénket, de ma úgy látom, hogy ez egy nagyon hasznos délelőtt volt. Hiszen kölcsönösen adtunk egymásnak olyan információkat, amit ki-ki a maga szakmai munkájában vihet.
Köszönöm szépen a képviselőtársaimnak, hogy a parlamenti teendők mellett volt mód arra, hogy gyakorlatilag szinte teljes létszámmal részt vettek egy olyan bizottsági ülésen, ahol nem hoztunk határozatokat. Hiszen az egy sajátos műfaj, amikor a bizottság szavaz és döntéseket is hoz és egy másik, amikor egy-egy témát körbe jár.
Két dolog került napirendre és úgy vélem, hogy ezt elég alaposan áttekintettük. Az egyik Románia és Bulgária európai uniós csatlakozásából a munkaerőpiacunkra gyakorolt hatás. Nem ez került ma első helyre a beszélgetésben, ebből is az látszik, hogy ebben nincsen gond. Négy olyan megállapítást is megtett a szaktárca, amit csak felidéznék. Az első, hogy egyetlen egy régióban sem alakult ki foglalkoztatási feszültség, hogy Magyarország láthatólag ezen új csatlakozó tagállamok esetében nem tekinthető elsődleges célországnak, Bulgária esetében abszolút nem, Románia esetében is úgy tűnik, hogy ez a megállapítás helytálló. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan növekszik a tartósan jelen lévők száma, tehát olyan munkavállalók, akik a 12 hónapos szabály vagy más logika alapján tartósan a magyarországi munkaerőpiacon vannak és a negyedik, hogy igenis helyénvaló az, hogy időről időre felülvizsgáljuk ezt a kormányzati döntést és egy felülvizsgálatot követően mindig vannak ajánlások. Most éppen a lista kibővítése tekintetében. Lehet persze arról szakmai vitát folytatni, hogy miért pont ezek az új szakmák vannak. De az az irány, hogy bővül a lista és ezzel egyre nyitottabbá válik a munkaerőpiac, szerintem ez egy helyes és jó irány. Ilyen értelemben önöknek tudni kell, hogy mi érvényt szereztünk a saját bizottsági határozatunknak, hiszen néhány hónappal ezelőtt még a múlt év folyamán a Foglalkoztatási bizottság döntött abban, hogy ezt a kérdést időről időre napirendre tűzi és ezt bizottsági ülés keretében is meg kívánja vizsgálni. Éppen ezért az egy jó lépése volt a bizottságnak, hogy ezt egy adott régióban, az egyik érintett régióban tettük meg, hiszen tudjuk azt, hogy a közép-magyarországi régió mellett a dél-alföldi régió a potenciális célpontja az említett országok munkavállalóinak.
És végül, de nem utolsó sorban szeretném elmondani, hogy nagyon hasznos információkat adtak nekünk a régió foglalkoztatási helyzetéről, programokról, szemléletekről, gondolkodásmódokról. Eszembe jutott egy megállapítás erre, hogy ha nem akarunk semmit, azt bármikor megkaphatjuk, csak annak vannak gondjai, akik akarnak is valamit és úgy látom, hogy önöknek vannak gondjaik is, meg akarnak is programokat menedzselni, ügyeket tető alá hozni. Jó értelemben egy kicsit az önök érdek- és hatáskörében lévő munkavállalókkal egyetemben előrelépni a foglalkoztatás területén. Ezt köszönöm önöknek és szeretném, hogy ha önök is úgy emlékeznének erre a bizottsági ülésre, hogy ez talán kis dolgokban önök számára is hasznot jelentett.
A bizottságnak van egy hivatalos zárása. Egyebek alatt szeretném megkérdezni, hogy kíván-e valaki bármilyen bejelentést tenni. (Nincs jelentkező.) Akkor jelzem a bizottságnak, hogy vélhetően hétfőn a szokott időben bizottsági ülést fogunk tartani. Nem kihelyezetten, ilyen kellemes munkakörnyezetben, hanem a képviselőház tárgyalójában.
Az elején a polgármester úrnak akartunk adni egy üveg bort, mert mégiscsak házigazdaként ezt a nagyon szép helyet biztosította nekünk. Ő menet közben egyéb teendői miatt elment, de ezt az üveg bort itt hagyjuk neki, ez tulajdonképpen emlékeztetni fogja a polcán, hogy egy kihelyezett bizottsági ülésen neki házigazdai teendői voltak és remélem, hogy amikor felbontásra kerül ez az üveg, jó egészséggel fogják elfogyasztani.
Köszönöm szépen, hogy megtiszteltek minket, ezzel a Foglalkoztatási bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 25 perc.)
|
Simon Gábor |
Bernáth Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia