FMB-11/2007.
(FMB-29/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. április 23-án, hétfőn 09.00 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
Dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter meghallgatása *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Kóka János reagálásai *
Határozathozatal *
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása *
Kérdések, észrevételek *
Kiss Péter válaszai *
Határozathozatal *
Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2759. szám) (Általános vita) *
Kérdések *
Határozathozatal *
Egyebek *
1. Dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter meghallgatása (A Házszabály 68. §-ának (3) bekezdése alapján)
2. Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása (A Házszabály 68. §-ának (4) bekezdése alapján)
3. Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)
4. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2759. szám)
(Általános vita)
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Rákóczy Attila (MSZP) megérkezéséig Rózsa Endrének (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP) megérkezéséig Gúr Nándornak (MSZP)
Czomba Sándor (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) megérkezéséig dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) megérkezéséig Nagy Istvánnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) Rácz Istvánnak (Fidesz)
Dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Szatmári Edina vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Kajdi László főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 02 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek! Köszöntöm nagy tisztelettel a bizottság tagjait és a bizottság első napirendjéhez kapcsolódóan dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter urat. Természetesen, mivel ez egy hivatalos bizottsági ülés, az összes olyan teendőt, amit a bizottsági ülés megkezdéséhez el kell látnunk, el fogjuk végezni. Azt követően kanyarodunk az első napirendre. A bizottság tagjait végignézve, a bizottság határozatképes. Menetközben a helyettesítéseket bediktálom.
Korábban elektronikus úton kiküldtem a napirendet. E szerint folytatnánk le ma a bizottsági ülést. Aki egyetért az elektronikusan kiküldött napirenddel, azt a bizottsági ülés munkájához kapcsolódva szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Szeretnék javaslatot tenni a mai tárgyalási menetünkre. Azt javaslom, konzultálva előzetesen Kóka miniszter úrral, hogy ő ž 10-ig szívesen állná a képviselők kérdéseit, azt követően - miután neki 10 órától kötelező programja van - elengednénk. Ezután Kiss Péter miniszter úrral fogjuk folytatni a bizottsági ülést. A bizottság tárgyalási rendjére a bevált technikánkat javaslom. Meghallgatjuk a miniszter urat, majd a kérdések és vélemények egy körben, majd a végén elnöki összefoglalás, illetve a beszámoló tudomásul vételéről egy szavazás.
Dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter meghallgatása
Ennek megfelelően kaptunk egy írásos anyagot, ami kiegészítette a kihelyezett bizottsági ülésünkön megtárgyalt témát, Románia, Bulgária magyarországi munkaerőpiacra gyakorolt hatása az EU-csatlakozásuk révén. Konzultálva a miniszter úr kollégáival jeleztem, hogy minden bizonnyal a kis- és középvállalkozások támogatása, a foglalkoztatásban, gazdaságban való szerepükről is a bizottság szívesen hallana. Kérem a bizottság tagjait, hogy kísérjék figyelemmel miniszter úr felvezető gondolatait. Tessék, megadom a szót.
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselők! Köszönöm szépen a lehetőséget, különös tekintettel arra, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által képviselt politikák középpontjában valóban az áll, hogy Magyarországon a makrogazdasági környezet, az infrastruktúra, a képzettség, a képzés és a különféle aktív gazdaságpolitikák összhangjával egy olyan gazdaságpolitikai környezetet teremtsünk, amely hozzájárul a foglalkoztatás növeléséhez, a kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez, növekvő magyarországi beruházásokhoz, összességében Magyarország versenyképességének és gazdasági növekedésének bővüléséhez.
Amikor a tisztelt bizottság mai napirendjén szereplő kérdéseket tárgyaljuk, akkor a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részéről - természetesen ebbe beépítve a liberális álláspontot - három kiindulási pontunk van. Az első, hogy az Európai Unió négy szabadságjog kiteljesedésének lehetőségére épít. A tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlására. Ezen kívül természetesen nagyon sokat beszélünk a gondolat, az idea, az innováció szabad áramlásáról. Ezek teszik az Európai Uniót teljessé, ezek biztosítják a növekedését, ezek miatt mutat túl lényegesen az Európai Unió egyszerű gazdasági övezeten. Azt szeretnénk, hogy ha ezek a szabadságjogok Európai Unió-szerte maradéktalanul teljesülhetnének, ezt várjuk az unió valamennyi országától, de ahhoz, hogy ezt elvárhassuk, ehhez magunknak is ilyen politikák mentén kell tevékenykednünk, ezért már most előrebocsátom, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium álláspontja szerint a munkaerőpiac teljes körű megnyitására minél hamarabb szükség lesz.
A második kiindulási pontunk, hogy Magyarország és a határon túli magyarok számára leghasznosabb politika, hogy ha a határon túli magyarok uniós társadalmi és gazdasági integrációját elősegítjük. Hogy ha megnyitjuk a munkaerőpiacunkat, az elsősorban az erdélyi magyarság szempontjait és érdekeit fogja szolgálni, hiszen a munkaerő beáramlása leginkább azokat a területeket érinti, ahol nagy számban, egy tömbben élnek magyarok. Hogy ha lehetővé tesszük számukra a magyarországi munkavállalást, a határon túli kapcsolatok erősítésével a gazdasági lehetőségekből való válogatást és ezáltal a foglalkoztatáshoz jutást, hogy ha fejlesztjük az infrastruktúrát, hogy ha a határon átívelő európai uniós fejlesztési együttműködéssel piachoz, lehetőséghez segítjük jutni őket, hogy ha közös tőkeprogramokat indítunk, amelyek magyar és román kis- és középvállalkozások számára teszik lehetővé a forráshoz jutást, akkor elsősorban a határon túli magyarokat fogjuk ezzel segíteni.
A harmadik kiindulási pontunk, hogy Magyarország strukturális munkaerő-piaci problémáinak inkább a megoldásához vezethet az, hogy ha a munkaerőpiacunkat megnyitjuk a román és bolgár munkavállalók előtt, magyarul az unióban a munkavállalás szabadsága teljes körű lesz.
Nem szeretném megismételni az általunk előzetesen a tisztelt bizottság rendelkezésére bocsátott anyag megállapításait, mindössze néhány hangsúlyt ki szeretnék emelni. Az első mindjárt, hogy ha megvizsgáljuk a célországok adatait, akkor az látszik, hogy elsősorban román és csak másodsorban bolgár munkavállalókra számíthatunk. Magyarország a román munkavállalók célországainak listáján csak a negyedik, a bolgár munkavállalók esetében még ennél is hátrébb helyezkedik el. Ami a két ország, illetve az érintett országok és Magyarország közötti bilaterális kapcsolatot illeti, ott el kell mondanom, hogy nagyon kedvező tendenciáknak lehetünk az utóbbi időben tanúi. A román külkereskedelmi aktívum növekedése 2006-ban meghaladta az egymilliárd eurót, a bolgár relációban pedig a kétoldalú gazdasági kapcsolatok 35-40 százalékkal növekedtek egyedül 2006-ban.
Ami a tőkeexportot illeti és itt már kis- és középvállalkozások szempontjai ugyanúgy, ahogy a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok tekintetében mindenféleképpen markánsak, ott mindkét országban, nagyjából országonként 80 milliárd forintnyi tőkekihelyezést láttunk, ezek 2005 év végi, 2006 első negyedévi adatok. Ami miatt azt mondom, hogy a kis- és középvállalkozások előnyben vannak úgy tőkeexport, mint kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése tekintetében, mert ezek azok a méretű és típusú vállalkozások, amelyek elsősorban ki tudják használni a regionális határokon átnyúló kapcsolatrendszert, illetve nyilvánvalóan a Magyarországon kívüli multinacionális cégeknél nagyobb rugalmassággal, eséllyel tudnak kapcsolódni egyes piaci folyamatokhoz. Természetesen nemcsak magyarországi kis- és középvállalkozások, hanem magyarországi regionális, multinacionális ambíciókkal rendelkező magyar nagyvállalatok is képesek kihasználni ezeknek a piacoknak az előnyeit, hiszen a legnagyobb befektetők ezekben az országokban az OTP, a Mol, a Danubius, a Trigránit, a Richter, illetve Bulgáriában a Magyar Kereskedelmi Bank Zrt.
Ami a várható munkaerő-kínálatot illeti, ahogy említettem is, leginkább a tömbmagyar területekről érkeznek majd munkavállalók, mivel az ő kapcsolatrendszerük a legfejlettebb Magyarország irányába. Készültek kutatások, ebből én a TÁRKI nem rég készített kutatásai eredményeit citálnám, amely azt mutatja, hogy körülbelül 70 ezer fő érkezése várható Magyarországra Romániából, hogy ha megnyílik a munkaerőpiac. Az is nagyon érdekes, hogy a 70 ezer főnek a többsége fiatal munkavállaló. 39 százalékuk 30 év alatti lenne. Magyarul a fiatal, esélyt kereső, nyitott piacokban gondolkodni képes erdélyi magyarok számára hozná a legnagyobb előnyt a munkaerőpiac további nyitása, mint ahogy úgy gondoljuk, hogy eddig is ők tudtak leginkább táplálkozni a mobilitás újonnan megnyíló lehetőségéből. A komoly szándékkal rendelkezők jellemzően középfokú végzettségűek, nagyjából megegyező arányban szakmunkás végzettségűek, illetve érettségizettek. A potenciális munkavállalás jellemzően nem Kelet-Magyarországon, hanem a fővárosban koncentrálódik és különösen érdekes, hogy az erdélyi magyarok elsősorban a magyar munkaerőpiac hiányfoglalkozásait vállalnák szívesen. Szeretnék utalni az egyik kiindulási pontomra, mely szerint a magyar munkaerőpiacot nemcsak mennyiségi, hanem minőségi strukturális problémák is terhelik. Magyarországon néhány hiányszakmában, az építőiparban, hagyományos vasas szakmákban, általában véve a szakmunkásréteg körében nagyon nagy a munkaerőpótlás igénye. És ezek közül a szakmák közül, ahol Magyarországon hiányszakmákról beszélhetünk, ezeknek nagy része nem található vagy jó néhány közülük nem található a 219 kiemelt szakma között.
A külföldiek jelentős része ugyan hagyományosan szakképzetlen, egyszerű szolgáltató, illetve mezőgazdasági, kereskedelmi munkát végez, de a hiányszakmákban a külföldi munka iránti kereslet és kínálat megfelel egymásnak. A prognózisok szerint ez a magyarországi vállalatok versenyképességét nemhogy rontaná, de javítani is képes.
Szeretném elmondani, hogy azzal, hogy ha a hiányszakmákban pótlólagos munkaerő áramlik, azzal egyrészt részleges választ adhatunk a magyar munkaerőpiac strukturális problémáira, bár ez önmagában nyilván nem jelent megoldást, hiszen Magyarországon az infrastruktúra, a mobilitás és a képzés javításával képzeljük el a munkaerő-piaci problémákat elsősorban oldani. De emellett feltétlenül szeretném még egyszer kiemelni, hogy az intézkedések eredményeképpen az erdélyi magyarság helyzete jelentősen javulhat a szabadabb munkavállalásnak megfelelően anélkül, hogy ők tartósan elhagyni kényszerülnének szülőföldjüket.
Kétségtelen, hogy egyes tevékenységek esetében a román munkaerő beáramlásának eredményeképpen alacsonyabb bérszintért foglalkoztatható munkaerő jelenik meg a külföldi munkavállaló személyében, ami általában is alacsonyabb bért eredményez. Beindul egyes szakmákban a bérverseny. Azonban a mi szempontunkból ez nemhogy nem ellenjavalt, de kifejezetten kívánatos, szükséges, hogy beinduljon Magyarországon a verseny mindenféle területen. Ebből a szempontból a különféle származású, de európai uniós munkaerő közötti verseny, ahogyan amellett érveltünk korábban is, amikor a mi munkaerőnk számára való piacnyitáshoz ragaszkodtunk nyugati irányba, ugyanúgy kedvező folyamat lehet Magyarország tekintetében is.
Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy a magyar kis- és középvállalkozások Magyarország előnyös földrajzi elhelyezkedésének, a regionális sajátosságok ismeretének bizonyos esetben a közös anyanyelvnek köszönhetően a környező országokban a nyugati befektetőknél jobb eséllyel indulhatnak a kedvező befektetési lehetőségekért folytatott versenyben, Románia és Bulgária európai uniós csatlakozása tovább könnyíti a kapcsolatépítést. A KKV-k hatékonyabban tárják fel a gyakran csak lokális piaci lehetőségeket, a nagyvállalatoknál könnyebben küzdik le a piacra lépés nem gazdasági jellegű akadályait.
Az elmúlt évek magyar tőkeexportjában egyébként jelentős részt tettek ki a kis- és középvállalkozások által Románia és Szlovákia magyar lakta részein végrehajtott beruházások. Magyarország kis- és középvállalkozás-fejlesztési politikájában olyan aktív gazdaságpolitikai elemeket sorakoztat fel, amely a kereskedelemfejlesztés, az exportösztönzés, a kereskedelem exporthitelezési ágán nagyon sok pénzt, forrást, hitelt, állami garanciát és támogatást biztosít ahhoz, hogy meginduljon ezekkel az országokkal a fokozottabb sebességű kapcsolat.
A magyar tőkeexport hatékonyabbá teszi a magyar vállalatok működését, a magyar vállalatok túlléphetnek ezáltal a magyar munkaerőpiac korlátain, a célországok piacait meghódíthatják, magyar termékeket vezethetnek be a célországok piacaira és elősegíthetik a határon túli magyarok boldogulását.
A határ menti régiók kapcsolatának élénkülése az Európai Unió által is támogatott cél, erre európai uniós forrásokat az európai területi együttműködési operatív programból ki tudunk használni és a következő hét évben ezekre mintegy 60 milliárd forint forrás áll majd rendelkezésre.
Nagyon fontos látni, hogy fordított irányú munkaerő-áramlás is meg fog indulni. Meg fog indulni Magyarország keleti régiójából Románia nyugati régiójába irányuló munkaerő-áramlás, hiszen Magyarország déli, dél-keleti, keleti megyéi gyakran 10 százalék feletti munkanélküliséggel küzdő településeket is tartalmaznak, ahonnan szívesen áramlik a munkaerő a csak 2-3 százalékos munkanélküliséggel sújtott nyugati, romániai régiókba, hogy ha ott települnek különféle befektetések. Ezzel sincs probléma, hiszen a szabad piac jól szabályozza majd a folyamatokat. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a két ország befektetési stratégiája között jelentős különbség van. Hiszen míg Magyarországra elsősorban a magas hozzáadott értékű, magas szellemi tőkét és innovációt, valamint nagy termelékenységet igénylő termelés és szolgáltatás jön, addig Románia ma elsősorban az alacsony hozzáadott értékű termelés, összeszerelés központja. Nyilvánvalóan mindenki az értékláncon felfelé szeretne indulni, ebben a tekintetben Magyarországnak van előnye. Így abban bízunk, hogy a befektetésösztönzési stratégiánk abban az értelemben is sikeres lesz, hogy a Magyarországról távozó, kifejezetten az olcsó munkabért igénylő, alacsony hozzáadott értékű termelés helyett a magas hozzáadott értékű termelés jöhet Magyarországra.
Összefoglalóan szeretném elmondani, hogy az első negyedév tapasztalatai összhangban vannak az említett várakozással. E szerint mindössze hatezer román, illetve bolgár munkavállaló számára adtak ki engedélyt. A regionális együttműködés hatásai a későbbi Shengen-övezet kiterjesztése után jóval nagyobbak lesznek a határon átnyúló fejlesztéseknek köszönhetően és a fizikai határok megszűnésének eredményeképpen. Így ismét szeretném megerősíteni az eddigi GKM-álláspontot megerősítve, hogy a 2007. január 1-jétől érvényes részleges román-magyar viszonylatú munkaerő-piaci nyitás helyett a magyar munkaerőpiac teljes körű megnyitásának újragondolását javasoljuk a kormány számára a román és bolgár munkavállalók előtt. Ezzel szeretném megköszönni a figyelmet és természetesen örömmel válaszolok a kérdéseikre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úrnak a felvezető gondolatait. Mielőtt a kérdések, megjegyzések körét elindítanánk, egy információt kell megosztanom önökkel. Mégpedig, hogy a múlt héten Szegeden egy kihelyezett bizottsági ülésen rendkívül komoly szakmai konzultációt folytattunk le. Ennek eredményeként a bizottság négy olyan szempontot, állítást megfogalmazott, ami az első egynegyed év kapcsán rögzíthető, részben a szaktárcával való konzultációt követően is. Az egyik, hogy úgy értékeltük, hogy egyetlen egy magyarországi régióban sem jelentett foglalkoztatási problémát az első egynegyed évben Románia, Bulgária felől érkező munkavállaló.
A másik megállapításunk abban jelent meg, hogy úgy értelmeztük, az adatok is ezt mutatták, hogy nem elsődleges célország Magyarország ezen országok munkavállalói esetében, sokkal inkább a dél-európai országokat látjuk ilyennek.
A harmadik megállapításunk az volt, hogy azt tapasztaljuk mindezek mellett, hogy a magyar munkaerőpiacon növekszik azoknak a száma, akik tartósan jelen vannak, azaz a 12 hónapos szabállyal élve, hosszabb ideje a magyarországi munkaerőpiacon regisztrált munkavállalóként részt vesznek.
És a negyedik, a bizottságnak korábban volt egy állásfoglalása, ezt konszenzussal elfogadott volt, ami tartalmazta azt is, hogy szükségszerűnek tartjuk azt, hogy időről időre ez a kormányrendelet felülvizsgálatra kerüljön. Természetesen igazi komoly adatokat, trendeket majd az első félévet követően lehet megtenni, de mi az első negyedévet követően ezt a konzultációt lefolytattuk, ezért is köszönjük miniszter úrnak, hogy ebben a konzultációban részt vesz.
Jelezte már felénk az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala, hogy ebben a konzultációban aktívan részt kívánnak venni. Ebben az Országos Érdekegyeztető Tanács napirendjén is kezdeményezőleg fognak fellépni. Eme kis átkötést követően megadom a bizottság tagjainak a lehetőséget a kérdésekre. Először alelnök asszonynak adok szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Többször megemlítette szóbeli tájékoztatásában a hazai kis- és középvállalkozásokat, illetve a befektetésösztönző politikák lényegét. A kérdésem ehhez kapcsolódik. A hazai kis- és középvállalkozások fizetik az innovációs járulékot, ez évente körülbelül 35-40 milliárd forint, ami az Innovációs Alapba befolyik. Az én ismereteim szerint az Innovációs Alapból ugyanakkor ők jóval kisebb arányban részesülnek, mint amilyen a befizetés aránya. Magyarul a pályázatokon még a felét sem nyerik el a befizetett összegnek. Kérdezem, hogy ön szerint mi ennek az oka. És mi van azokkal a nyertes pályázatokkal, amelyeket mondjuk a különböző kutatásokra elnyertek? Ezek hogyan hasznosulnak a gazdaságban? Tehát hogyan fordítják ezt vissza? Ez az egyik kérdésem.
A második kérdésem szintén a hazai vállalkozásokhoz kapcsolódik. 2005 év végén elfogadta a parlament az öt évre szóló adó- és járulékcsökkentést, majd a választások után megalakuló kormány, amiben ön ismét a gazdasági tárcáért felel ugyanúgy, mint korábban, kétszer egymás után olyan adó- és járulékemelést hajtott végre, amely bizony megnehezíti a hazai vállalkozások helyzetét, gondolok itt a munkahelyek megőrzésére, illetve a foglalkoztatás, foglalkoztatottság növelésére. Mennyiben tartja ön járható útnak azt, hogy ilyen arányban emelkedtek az adók és járulékok? Hiszen az SZDSZ elnökségéért folytatott kampányban többször kifejtette ezzel ellentétes nézetét.
A harmadik kérdésem pedig szintén a hazai vállalkozások számára kiírt pályázatokhoz csatlakozik. Ismertté váltak azok a pályázati kiírások, amelyeket elsősorban a hazai mikro-, kis- és középvállalkozásoknak írtak ki. Viszont olyan feltételekkel írták ki a pénzügyi források igénybevételét, amely gyakorlatilag szinte lehetetlenné teszi, hogy eredményesen tudjanak pályázni. Rendkívül magas a saját forrásigény egyrészt, másrészt pedig olyan árbevétel-növekedést kell elérni garantáltan három éven keresztül, ami eleve kizárja annak a lehetőségét, hogy eredményesen pályázzanak. Pontosan azért, mert kiszámíthatatlan, hogy most a következő egy-két-három évben milyen adó- és járulékpolitikát fog például folytatni a kormány. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Filló Pálnak adom meg a szót.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Két kérdést szeretnék feltenni. Miniszter úr bevezetőjében nem említette, de én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a következő évek költségvetésből, illetve az európai uniós pályázatokból finanszírozott fejlesztéseknek, beruházásoknak nagyságrendileg milyen munkahelyteremtő vagy munkateremtő esélye lesz a következő években.
Azt is meg szeretném kérdezni, hogy az autópálya-építés felgyorsult az utóbbi néhány évben, folytatódni fog-e ez a tendencia, hiszen most legutóbb Szegeden is azt tapasztaltuk, hogy Szeged városának, de az egész térségnek is egy nagyon komoly esélyt és lehetőséget teremtett az autópálya megépítése. Gondolom, ugyanilyen esélyre várnak azon országrészek, amelyekben még nincs gyors közlekedési lehetőség. Milyen esélyt lát arra a miniszter úr, hogy mikorra tudunk eljutni odáig, hogy legalább a nagy régiók autópályán keresztül is elérhetőek legyenek?
ELNÖK: Köszönöm szépen. V. Németh Zsolt képviselő úr.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném, ha néhány szóban összefoglalná az ön tárcája alá tartozó cégeket érintő munkaerő-csökkentéseket. Nevezetesen a vasút a közúti átalakítások területén mennyivel járul hozzá ahhoz a nagy arányú munkanélküliség-növekedéshez, aminek részesei vagyunk?
A másik kérdés részben tartozik ide, nevezetesen a Magyar Közút Kht. átalakítása. Az elmúlt évtizedben eléggé egyenletes teljesítményt nyújtó felső vezetése volt a közút ügyének. Aztán kormányváltáskor az egyik fele lement az alagsorba, a másik fele meg a párnás ajtók mögé, de viszonylag egyenletes teljesítményt nyújtottak. Addig, amíg ön a miniszteri széket el nem foglalta, mert ezt követően mindkét felet kirúgta és egy új társaság került ide, aki eléggé távol volt a közút világától. A kérdésem az lenne, hogy a mostani átalakítások miféle közigazgatási elv mentén történnek. Nevezetesen az, hogy talán még el lehet fogadni egy régiós átalakítást, de a közút területén ennek nyoma sincsen. Valamiféle régiókon átívelő szervezetek vannak, amelynek alapvető ismérve az, hogy a megyékben lévő döntéshozatali centrumok elkerülnek a fővárosba egy nagyon felduzzasztott szervezethez és a megyehatárokon túl a régióhatárokat is áthágják azok a szervezeti egységek, amelyeket kialakítottak. Mi ennek a célja? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyit megjegyzést tennék, hogy amennyire lehet, a kérdések kapcsolódjanak ahhoz, amit a miniszter úr elmondott. Természetesen az egy páratlan lehetőség, hogy ő most a bizottság előtt van, de szeretném valamelyest orientálni a képviselőtársaimat. Gúr Nándoré a szó.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Visszatérnék egy gondolat erejéig a miniszter úr által felvezetett gondolatokra. Azt szeretném kérdezni, hogy annak a veszélyét nem látja, hogy egy teljes körű nyitás esetében gyakorlatilag az iskolázatlan vagy aluliskolázott közeg megmozdulása dominánsabb lehet, és a magyar munkaerőpiac e vonatkozásban terhelt igazából, hiszen, ha beletekintünk az álláskeresők körébe, nagyjából azt lehet mondani, hogy átlagosan 35-40 százalék között mozognak azok a sajátossági jeggyel megáldott emberek, akik a mai magyar regiszteren belül is maximum nyolc általános iskolai végzettséggel bírnak. Nem félünk attól, nem biztos, hogy kell, csak kérdezem, hogy a versenypozicionális helyzetünket nem erősíti, hanem adott esetben tovább korlátozza az a típusú teljes nyitás, ami mindenfajta megkötöttség nélküli teljes liberalizáció melletti munkaerő mozgásának a lehetőségét adja meg?
A másik kérdésem Bernáth Ildikó kérdésében félig-meddig benne volt, de egy picit továbbmennék és pedig a tekintetben, hogy a hátrányos helyzetű térségekben Magyarországon nem kellene szélesebb körű, pozitívabb diszkriminációval felruházott feltételrendszert működtetni? Tudom, hogy vannak jelei ennek a mai pályázati kiírások tekintetében is, de úgy érzem, hogy ezek kevesek. Akár a fedezetek, akár a biztosítékok. Azt érzem, hogy sokkal intenzívebb, szélesebb körű támogatási rendszert kellene működtetni ahhoz, hogy az olló ne nyíljon, hanem záruljon. Ezt kérdezném. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czira Szabolcs!
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára képviselőtársaim meg fognak feddni azért, hogy ezeket a kérdéseket felteszem, de én mint egyéni képviselő onnan tudok meríteni, ahonnan jövök, tehát ha speciálisan egy kérdést is fogok feladni, akkor elnézést kérek és amennyiben nem készült ebben az ügyben, akkor írásban kérnék választ.
Már Filló Pál képviselő úr is említette az autópályákat. Bennünket az ország közepén, Nagykörösön, nevezetesen az M8-as út nagyon érdekel. Az M8-asnak a dunaújvárosi, illetve a szolnoki szakasza. Több hír terjeng, hogy az út nyomvonalát meg fogják változtatni, illetve a korábban a területfejlesztési bizottság ülésére önök behoztak egy olyan előterjesztést, hogy csak a körgyűrű előzi meg és utána épül a Dunavecse-Szolnok közötti útszakasz. Ez életet hozna ebbe a településbe, Pest megye egyik legelmaradottabb kistérsége a ceglédi kistérség. Azon kívül korábban szó volt a 441-es útról, a 331-es út megerősítéséről, katasztrofális. Azzal nincs megoldva, hogy kitesszük a 60 km-es táblát. Meg vannak az utak gyűrődve, mikor történik a megerősítés?
Készen van a város elkerülő útjának a terve. Lesz-e pályázat az unióban városelkerülő utakra? Gondolom, azért sürgették ennek a tervnek az elkészítését.
Azon kívül még egy kérdés. Nálunk nem azért van a kerékpár, hogy a szabadidőt eltöltsék vele, hanem megélhetési kerékpározás van. A zártkertekbe járnak ki az emberek. Emellett ezer kamion átjár a városon, 1500 gépkocsiegység megy át naponta, itt majdnem, hogy folyamatosan lesodorják a bicikliseket. A kerékpárutakra mikor nyílik támogatási lehetőség?
De azért, mivel Foglalkoztatási bizottságban vagyunk, a munkaerőpiac teljes körű megnyitásával kapcsolatban ezen a térségen, ahonnan én jövök, nagyon sokan élnek még a mezőgazdaságból. Ha a kormány segíteni akar, nem bonyolítja a Romániából idényjellegű munkára érkezők engedélyét, még ha képzetlen munkaerőről van is szó, hiszen nincs olyan tömegben munkaerő, amely a zöldség- és gyümölcsszezonokban megoldaná a munkát. Tehát ezt sokkal jobban egyszerűsíteni kellene, mert ma már szezonális a konzervgyár, az elektronika is hagyományosan karácsonyra termel. Tehát összeesnek azok a csúcsmunkaidők, amelyekben sokkal jobban egyszerűsíteni kellene azért is, mert a magyar parasztembernek 60 százalékos az uniós támogatottsága és úgy tudnánk rajta segíteni, hogy legalább a munkaerőt biztosítjuk. Mert a francia 100 százalékos támogatottságával, tőkeerejével, gépparkjával vagy felszereltségével nem tudunk versenyezni, ha nem segítünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Látom azt, hogy óhatatlan a vágy, hogy minden, ami eszünkbe jut, azt megkérdezzük. Szeretném orientálni a képviselőtársaimat, hogy azért egy csapásvonalon belül haladjunk, mert nyilvánvalóan különben kezelhetetlen lesz az ügy. Viszont az biztos, hogy fogok beszélni miniszter úrral, hogy lehet, hogy a jövő év folyamán újra betervezünk egy átfogóbb beszélgetést és gyanítom, hogy lesznek olyan típusú kérdések, amiket javaslok, hogy inkább majd ott vitassunk meg. Most Kiss Ferencnek adom meg a szót.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ez a tárca elég széles körű, itt beszélhetnénk a gazdaságról, a gazdaságélénkítésről, fejlesztésről, támogatásról és az egész infrastruktúráról, közlekedésről, de én egy dolgot szeretnék kiemelni. Említette a munkaerőpiac teljes nyitását a bulgár és román munkavállalók felé. Én úgy gondolom, hogy ebben van némi - nem ellentmondás, hanem - óvatosság a bizottság, a szakszervezetek és a tárca között. Mi úgy gondoljuk, hogy a 219 szakma újabb hiányszakmákkal bővíthető és ez elhangzott legutóbb is. Én csak egyet szeretnék kiemelni. Ez pedig a gépjárművezetők, tehergépjármű-vezetők újabb felvétele, hogy a munkavállalást könnyítsük. A kérdésem is ehhez kapcsolódik. Az 564/2006-os EU-rendelet és a 38/2007-es miniszteri rendelet is kötelezővé teszi a járművezetőknek az évenkénti meg az ötévenkénti vizsgáztatást. Ez az egyik olyan szakma, amelyet az Európai Unió kötelez időnként számonkérésre, illetve vizsgára, ezért az a kérdésem, hogy megvizsgálható-e, hogy a kis- és középvállalkozások esetében az ilyen jellegű kötelező képzés és vizsgáztatás a Szakképzési Alap terhére elszámolásra kerülhessen. Ez is talán segítené a kis- és középvállalkozásoknak a gazdaságélénkítő támogatását. Köszönöm szépen.
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Miniszter úr tájékoztatójában "a magyar tőkeexport a magyar gazdaság szempontjából távlati előnyöket" jelent megfogalmazás olvasható. És "a magyar vállalatok túlléphetnek a magyar munkaerő-piaci korlátjain, a megfelelő szakképzettséggel rendelkező mobil munkaerő hiányán, a strukturális problémákon", ahogy ön említette, ugyanakkor viszont egészen biztosan ez hátrányokat jelent a magyar munkaerőpiacra, illetve növeli a foglalkoztatási problémákat. Az lenne a kérdésem, hogy figyelembe véve, hogy ez a folyamat Magyarországon megtelepedett multinacionális vállalatoknál már elindult, a magyar befektetési politika ezeket a hátrányokat mennyiben tudja enyhíteni vagy kiküszöbölni az elkövetkezendő időkben. Vannak-e erre valamilyen jelzések? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselő úré a szó.
KONTUR PÁL (Fidesz): Szeretném megkérdezni miniszter urat, hogy miért hagyják sorsukra a kis- és középvállalkozásokat. Miért nem kapják meg azokat a feltételeket, támogatásokat, amiket a nagyvállalatok kapnak. Annak csak egy ezrelékét kapják vagy egyáltalán nem kapnak, pedig a munkahelyek háromnegyedét a kis- és középvállalkozások adják. Ez a járulék- és adóemelési gazdaságpolitika oda vezetett, hogy újból rekordot értünk el a fizetésképtelen cégek számát tekintve, nő a csődeljárások száma. Ön mindig a versenyt emlegeti és mindenki, aki ezt nem bírja, az vesszen. A nyugati országok gazdaságpolitikájában azonban az elsődleges szempont az volt, hogy ezeket a cégeket először versenyképessé tették, egyszer megsegítették őket. Nálunk meg pont fordítva van. Nálunk pont ezek hullanak és a multik kapják a támogatások többségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a miniszter úrnak a válaszadásra.
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Főleg a román és bulgár munkavállalókkal kapcsolatban hangzottak el kérdések. Igyekszem rá megfelelő választ adni, ahol esetleg ez a képviselők számára nem kielégítő, ott örömmel jövünk vissza írásos válasszal.
Alelnök asszony kérdésére. Ami a hazai kis- és középvállalkozások innovációs járulékbefizetését illeti, ott ennél kisebb számról van szó, de a kérdés érdemét értem, hogy hogyan hasznosulnak ezek a pályázati pénzek. Egyrészt fontosnak tartom kiemelni, hogy a magyar mikrovállalkozásoknak nem kell innovációs járulékot fizetniük, ezzel is próbáltuk a legkisebbeket tehermentesíteni. És azt is szeretném elmondani, minden évben nő - most közel 10 százalékot nőtt - a kis- és középvállalkozások számára visszaforgatott összeg. Az Innovációs Alap felhasználását szabályozó törvény módosítása, illetve a költségvetési törvény kifejezetten a kis- és középvállalkozásokat védő rendelkezéssel bővült. Ilyen módon a jogalkotó szándéka találkozik a szakminisztérium szándékával, hogy minden évben egyre magasabb arányt költsünk el kis- és középvállalkozásoknál. Akár úgy, hogy ezek a kis- és középvállalkozások közvetlenül pályáznak az innovációs értékláncban való részvételre, akár úgy, hogy nagyvállalatok beszállítójaként együttműködő partnereként, de leginkább úgy, hogy egyetemek, kutatóintézetek, nagyvállalatok és kisvállalatok együttműködésében jöjjön létre jelentős érték. Még egy dologra szeretnék utalni: Magyarországon a kis- és középvállalkozások innovatív képességét nem kizárólag az alap és alkalmazott kutatásokban való kutatói szempontú képességerősítés jelenti, hanem az is, hogy hogyan tudnak az innovációs értékláncban előremozdulni, hogyan lesz a magyar zsenialitásból magyarországi termék, amely eladható a piacon, illetve hasznosítható. Hogyan válik ez a cégek profitábilitásának javára. E tekintetben az Innovációs Alap felhasználása szintén jelentős terveket tartalmaz. Azt is szeretném jó érvként elmondani, hogy a korábbi, évente 30-40 milliárd forinthoz képest most már 70-80 milliárd forint jut innováció-, kutatásfejlesztésre. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió gazdasági operatív programban felhalmozott innovációfejlesztésre szánt pénzeit, meg az Innovációs Alap forrásainak felhasználását összenyitottuk és egyrészt sokkal nagyobb összegeket, másrészt sokkal inkább célzottan a kis- és középvállalkozásoknak, harmadrészt pedig területileg célzottan a pólusprogramok mentén szeretnénk felhasználni.
Ami az adó- és járulékemelést illeti, szintén a kis- és középvállalkozások nehézségeire utal képviselő asszony. Szeretném felidézni azokat a szempontokat ismét, amelyek a legkisebb jövedelmű vállalkozások számára mérsékelt társasági adóbefizetést tesznek kötelezővé, szeretném ismét felidézni azt, hogy az EVA módosított mértékű, de mégiscsak kedvezményes adózású fenntartása a kis- és középvállalkozásoknak diszproporcionális kedvezményeket biztosít és általában szeretném elmondani, amit majd egy későbbi szakaszban nyilván még részletezek, hogy az európai uniós pályázatokon elnyerhető pénzek elsősorban kis- és középvállalkozások számára érhetőek el. Ilyen módon azt gondolom, hogy a konvergenciaprogram szükséges költségvetési fegyelme nem terheli aránytalanul a kis- és középvállalkozókat, de kétségtelen, hogy valamennyi nagy jövedelemtulajdonost, így a vállalkozókat is és a vállalkozásokon belül a kis- és középvállalkozókat is terheli.
Amit pedig alelnök asszony elmondott, ahhoz csatlakozni szeretnék. Azt tetszett mondani, hogy az SZDSZ elnökségéért folytatott kampányban beszéltem a közteherviselés átfogó reformjának szükségességéről. Ezt szeretném ezen a helyen is megerősíteni. Elkerülhetetlen, hogy a kormány még ebben az évben nekiálljon az adórendszer reformjának és az adórendszer reformja álláspontom szerint a foglalkoztatást, a vállalkozások növekedését, a kis- és középvállalkozások érdekeit kell, hogy szolgálja. Egy olyan adórendszer-átalakítást tartok szükségesnek, amely a versenyképesség, a gazdasági növekedés, a gazdaságban rejlő erők felszabadítása irányába hat.
Ami a hazai kis- és középvállalkozásoknak nyújtott pályázati segítséget illeti, szeretnék büszke lenni arra, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv keretében Magyarország elsőként írt ki 30 milliárd forintnyi pályázatot kis- és középvállalkozások számára. Ez mindössze azonban egy 25-öde azoknak a pénzeknek, amelyek a hét év során rendelkezésre állnak. Egy folyamatosan változtatható pályázati feltételrendszerről van szó, amely, hogy ha bizonyos pontokon átalakítandó, akkor át fogjuk alakítani. A célunk az, hogy ne csak néhány száz vagy egy-két ezer, hanem sok tízezer vállalkozó számára nyíljanak meg az uniós pályázat lehetőségei nemcsak direkt támogatási pénzek formájában, hanem pénzügyi programoknál, állami tőke-, hitel- és garanciaprogramok képében.
Filló képviselő úr kérdése az volt, hogy a beruházások milyen munkahelyteremtő hatással bírnak. Ketté szeretném bontani a beruházásokat. Egyrészt a külföldi működőtőke-beruházásokhoz kapcsolódóan, másrészt pedig a magyarországi egyéb, európai uniós vagy egyéb beruházásokhoz kapcsolódó fejlesztések hatásait. Ami a külföldi működőtőke-beruházások hatásait illeti, ott szeretném szintén büszkén jelenteni a tisztelt bizottságnak, hogy az elmúlt két év munkahelyteremtő beruházásainak eredményeképpen a külföldi működőtőke-beáramoltatási ágon körülbelül húszezer munkahely jött létre közvetlenül és további körülbelül 40 ezer, tehát összességében 60 ezer munkahely jött létre közvetetten. Ez azt is jelenti, hogy minden egyes külföldi multinacionális cég által teremtett munkahelyre még kettő, tipikusan magyar kis- és középvállalkozásoknál teremtett munkahely esik. Ezzel arra is szeretnék reagálni, ami több kérdésben elhangzott, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a multinacionális befektetések és a KKV-k munkahely-teremtési lehetősége. Szeretném mondani, hogy összhangban van. Az egyik legjobb munkahelyteremtő gazdaságpolitikai lépés, hogy ha olyan multinacionális cégeket csábítunk Magyarországra, amelyek haza hozzák a kis- és középvállalkozások piacait, millió példát tudnék mondani a Suzuki beszállítóitól, az elektronikai beszállítói ipar magyarországi felépüléséig. Ami annak köszönhető, hogy a világ legjelentősebb autóipari és elektronikai cégei Magyarországon telepedtek meg.
Ami az Új Magyarország fejlesztési terv általában gazdaságfejlesztési és infrastrukturális beruházásait illeti, szeretném megerősíteni azt a vélekedést, hogy az infrastruktúra fejlesztésének jelentős munkahely-bővítési hatásai vannak. Láttuk, hogy még meg sem kellett építeni Nyíregyházára az autópályát, csak az ígéretet kellett megfogalmazni, máris az Electrolux, máris különféle autóipari cégek hogyan töltötték fel az ottani ipari parkokat. Látszott, hogy az M5-ös hatásaképpen a Szeged környéki, illetve egészen az M5-ös vonalán végig az ott elhelyezkedő ipari parkok értéke hogyan nőtt meg és hogyan tudott egyre több munkahelyet befogadni. És az is látszik, hogy az M6-osnak a puszta ígérete Baranya megyében és nyilvánvalóan a világos tervek mögötte, milyen munkahelyteremtő lehetőségeket jelentettek már és az Elcotech például elsősorban ennek az ígéretnek megfelelően fektetett be. Ugyanezt várom egyébként az összes többi autópálya esetében, ezért szeretném, hogy ha kötelezettséget vállalnánk minél hamarabb arra, hogy az M44-es Békéscsabáig megépüljön, hogy Békés megye ebből a szempontból lehetőségekhez jusson. Ezért szeretném, hogy ha Szegedtől keletre továbbépülhetne az M43-as, ezért szeretném, hogy ha gyorsított ütemben 2010-re megépülhetne az M6-os, hogy Baranya megyének, Tolna megyének ilyen foglalkoztatási lehetőségeket adjon. Ezért szeretnénk, hogy ha Szolnok egyrészt az M8-as ágán, másrészt a 4-es út ágán, majd utána tovább keletre is többletlehetőséghez jutna Magyarország keleti fele. Ezért szeretném, hogy ha a 21-es út Nógrád megyében teljes hosszában kétszer kétsávos kiépítésben rendelkezésre állna, hogy Nógrád megye munkahely-problémákkal sújtott területei is lehetőségekhez jussanak. Azt gondoljuk tehát, hogy az infrastruktúrafejlesztésnek az elsődleges célja az, hogy a foglalkoztatást bővítve, gazdasági lehetőségeket teremtsen.
Szeretném pozitívan értelmezni azt a kérdést, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hogyan járult hozzá Magyarország munkanélküliségének alakulásához. Szeretném a kérdésbe belehallani azt, hogy vajon teljesítette-e a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a közigazgatás, a bürokrácia karcsúsítására vonatkozó elkötelezettséget. Szeretném mondani, hogy igen. A MÁV-nál, amely még ma is több, mint 40 ezer főt foglalkoztató szervezet, úgy döntöttünk körülbelül kétezer fő elbocsátása mellett, hogy ez nem a vasutas szakmai létszámot, hanem elsősorban a túlduzzasztott adminisztrációt, bürokráciát, a vasút vízfejét érinti. Arra is büszke vagyok, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a korábbi GKM és az IHM összevonása után körülbelül 800 fővel indult és a mai létszám körülbelül 580 fő, tehát 25 százalékos létszám-megtakarítást sikerült elérni. Ahogy a háttérintézményeinkben is több, mint ezer fős létszám-megtakarítást sikerült elérni. Azt tudom ma önöknek mondani, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és háttérintézményei körülbelül 20 százalékkal kevesebb létszámmal, 20 százalékkal kevesebb pénzből, jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak, mint korábban.
Ennek az egyik első példája a közúti kht.-k átszervezése volt, ott 118 felügyelő bizottsági tagság forgott veszélyben. Megértem az ezzel kapcsolatos politikai indulatokat, azt szeretném azonban mondani, hogy a korábban felügyelő bizottsági tagok és cégvezetők javadalmazására fordított pénzeket is inkább az útkarbantartásban, útfejlesztésben szeretném látni. Ami az átalakulást illeti, ott kifejezetten a regionalitás a meghatározó követelmény, nemcsak a közútkezelést, karbantartást, hanem a közlekedésszervezést is regionális szinten kívánjuk átalakítani.
Alelnök úr kérdése az volt, hogy a teljes körű nyitás az iskolázatlanok körében milyen beáramlást eredményez. Ennek a jeleit ma nem látjuk és nem is tartjuk nagyon nagy veszélynek. Ha megnézzük a mobilitási adatokat, és megnézzük, hogy az iskolázatlan rétegek országpreferenciájában Magyarország hol helyezkedik el. Messze nem az első helyek egyikében. Nem félünk ettől, azért sem félünk ettől, mert mi törvényszerűnek gondoljuk azt, hogy az Európai Unióban a munkaerő-piaci folyamatok nemcsak kínálat, hanem költségszinten is idővel ki fognak egyenlítődni. Megjegyzem egyébként, hogy van ennek a kérdésnek egy másik olvasata is. A magyar kis- és középvállalkozások számára versenyelőnyt jelent, hogy ha a szakképzetlen munkaerő-kínálatban olcsóbb munkaerőt tudnak alkalmazni. Azt gondolom, hogy a szabad piac fogja ezeket az általam is említett és korábban részletezett szempontokat kiegyenlíteni.
A kis- és középvállalkozásoknak szélesebb körű pozitív diszkriminációt javasló kérdésre szeretném elmondani, hogy ma az Új Magyarország fejlesztési terv pályázatai kifejezett preferenciákat fogalmaznak meg a kis- és középvállalkozások számára. A befektetésösztönzés és az exportfejlesztés területén szintén a kis- és középvállalkozásokat preferáljuk. Ma olyan multinacionális cégeket szeretnénk Magyarországra csábítani, amelyek nemcsak magas hozzáadott értéket termelnek, de nagyon nagy mértékben veszik igénybe magyar kis- és középvállalkozások beszállítási kapacitásait is. Ami pedig az állami garanciák, állami tőke- és hitelprogramok felhasználását illeti, ott kifejezetten a kis- és középvállalkozásokat célozzuk, tekintettel arra, hogy abban hiszünk, hogy azzal érjük el a legnagyobb hatást, hogy ha bankképessé, versenyképessé tesszük a kis- és középvállalkozásokat, nem tartjuk célszerűnek az ingyenpénz felelőtlen osztogatását, ezért aztán hiszünk az európai uniós célokkal egybehangzóan az Új Magyarország fejlesztési terv keretében megjelenő pénzügyi programok hatékonyságában.
Czira képviselő úr nagyon szakszerűen megfogalmazott infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos kérdéseire szeretném, hogy ha kimerítő választ adhatnánk írásban. Én most csak néhány dolgot szeretnék mondani. Elkötelezett vagyok a Dunavecse-Kecskemét elkerülő és Szolnok irányú összeköttetés megépítésében. Akkor is, hogy ha tudom, hogy az európai uniós fejlesztési források jelentősen feszülnek, hiszen 3-4-szer annyi pénzre volna szükség, hogy csak a legégetőbb fejlesztéseket megcsináljuk. Az M8-as, a Duna-híd, az épülő új kelet-nyugati összekötő, illetve a 62-es fejlesztése egészen föl Székesfehérvárig egy olyan közlekedéspolitikai célkitűzésnek is megfelel, hogy a dél-kelet, észak-nyugat, nyugat irányú áruforgalom ne feltétlenül egy az egyben az M0-ást terhelje, mert idővel az M0-ás olyan szűk keresztmetszetet fog jelenteni (Közbeszólások: Most is, most is!), igen, csak azt mondom, hogy az M0-ásra nézve a helyzet most ebből a szempontból szinte katasztrofális. Ezért az M0-ás fejlesztése elsőrangú prioritás. Látjuk, hogy a keleti szakaszon megindult a déli híd szintén 2-szer háromsávossá bővült, de ha valóban elhisszük, hogy Szerbia irányából, Románia irányából nyugati irányba, észak-nyugati, dél-nyugati irányba egyaránt lesz egy nagyon komoly Magyarországon keresztül menő logisztikai kapacitáskihasználás, akkor az is be fog dugulni. Nem lesz az az M0-ás kapacitás, ami képes levenni Budapestről a terhet és képes ezt a nagy áruforgalmat továbbítani. Ezért alternatív kelet-nyugat irányú útvonalat kell építenünk. Én az M8-asban nemcsak azért vagyok elkötelezett, mert Dunavecse-Kecskemét-Szolnok, illetve Székesfehérvár irányában kényelmes közlekedési kapcsolatot teremt az utazóknak, hanem azért, mert logisztikai jelentősége van. Vegye tehát, kérem képviselő úr az ebbéli elkötelezettségemet és támogatásomat.
Konkrét elkerülő utak tekintetében most nem tudnék beszámolni, de írásban készséggel válaszolok minden kérdésre.
Ami a kerékpárutak fejlesztését illeti, ott idén megnyílik 1+1 milliárd forinttal már egy jelentős költségvetési forrás az Útpénztár terhére, viszont nagy örömmel szeretném önnek elmondani, hogy regionális fejlesztési források és Új Magyarország fejlesztési terv KÖZOP-pénzek is megnyílnak, a következő hét évben 62 milliárd forintot tervezünk bicikliút fejlesztésére fordítani. Többet, mint eddig bármikor. Magyarországon 1500-2000 km-nyi kerékpárút található, ezt meg szeretnénk hét éven belül duplázni. Ez egy nagyon komoly közlekedéspolitikai, zöldügyi, közlekedési, modernizációs, európanizáló fejlesztés. Tudom, hogy millió ellenérv van, már látom a lobbit minden oldalról, hogy ennyire kevés pénz van, miért kell bicikliútra költeni. Nem tudom, hogy itt van-e a helye annak a kérésemnek önökhöz, hogy támogassák azt az elképzelésemet, hogy kerékpárutak nagy mennyiségben épülhessenek Magyarországon.
Értem az agrárgazdálkodással kapcsolatos kérdését, hogy az idény jellegű vagy nem idény jellegű munkaerő-beáramlás segít vagy árt. Itt is vannak strukturális problémák. Itt is egyszerre áll rendelkezésre a kapacitástöbblet és a munkaerőhiány. Azt gondolom, hogy ennek a munkaerő-beáramlás inkább az oldására, mint a feszítésére ad lehetőséget. Kiss Ferenc képviselő úr kérdésére szeretnék megnyugtató választ adni. Az SZMM-ben most dolgozunk azon, hogy a Szakképzési Alapból a gépjárművezetők képzése finanszírozható legyen. Bízunk benne, hogy rövidesen ennek az eredményeit be is fogjuk tudni jelenteni.
Nagy István képviselő úr kérdésére. Itt összekeveredett két dolog. Egyrészt, hogy a magyar tőkeexport ágán hogyan léphetünk túl a munkaerőpiac strukturális problémáin. Ez alatt mi persze azt értettük, hogy ha a magyar cégek lehetőségekhez jutnak külföldi országokban, akkor azzal tulajdonképpen magyar nemzetgazdasági érdek szolgálódik. A magyar befektetéspolitika, mint ahogy korábban már egy másik kérdésre reagálva kifejtettem, nagyon nagy mértékben szorgalmazza azt, hogy minél nagyobb munkahelyteremtő, minél nagyobb hozzáadott értékű és kis- és középvállalkozásoknak minél több munkát adó beruházásokat hozzunk Magyarországra. Szeretnék ennek még egy területi dimenziójáról is szólni. Azt szeretném, hogy ha elsősorban azokba a régiókba vonzhatnánk aktív gazdaságpolitikai eszközökkel külföldi működő tőkét, ahol nagyon nagyok a munkaerő-piaci problémák. Magyarul, hogy ha valaki Tatabányára, Székesfehérvárra, Győrbe vagy Budapestre alacsony hozzáadott értékű összeszerelő típusú beruházást hoz, azt gyakorlatilag nem támogatjuk, még hogy ha Nógrád, Békés, Baranya, Bács-Kiskun megyébe, Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe vagy Magyarország egyéb keleti régióiban jelentős foglalkoztatásbővülést ígérő beruházást hoz, akkor azt bőkezűen támogatjuk.
Kontur képviselő úr kérdésére azt szeretném mondani, hogy nincsen olyan negatív diszkrimináció, mint amire a képviselő úr hivatkozik. Egyrészt már utaltam az Új Magyarország fejlesztési terv, illetve a beszállítói piac kifejezett preferenciáira, másrészt pedig arról is szeretném biztosítani, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozásokat először kifejezetten versenyképessé szeretnénk tenni, utána viszont azt szeretnénk, hogy versenyezzenek a piacon. Erre mutat valamennyi fejlesztési elképzelésünk, exportösztönző fejlesztésünk, illetve azt is el szeretném mondani, hogy nincsen ma olyan adó- és járulékintézkedés, amely diszpreferálná a magyarországi kis- és középvállalkozásokat. Kétségtelen, hogy mondjuk a nagy multinacionális cégek befektetéseihez hasonló mértékű beruházásokra a magyar kis- és középvállalkozások nem képesek. De azt szeretném kérni, hogy ilyen jellegű megközelítéssel ne próbáljunk meg egy ellentétet felmutatni magyar KKV és multi között, mert a magyar KKV-nak nagy baj lenne, ha a multi nem Magyarországra jönne, hanem Szlovákiába vagy Lengyelországba. Tudom hozni a Hankook példáját. A Hankook annak idején azért döntött mellettünk, mert Magyarországon tartotta jobbnak a feltételeket, mint Szlovákiában vagy Lengyelországban. Azóta a Hankook környéki ipari parkokban a Duna mindkét oldalán nagyon sok magyarországi beszállító jelent meg, magyarul magyar kis- és középvállalkozásoknak ezres nagyságrendben tud munkát adni, hogy a Hankook bennünket választott. Magyarul ne azt kérdezzük meg, hogy a Hankooknak juttatott támogatást nem kellett volna-e odaadni más kis- és középvállalkozásoknak, mert esélytelen, hogy egy magyar kis- és középvállalkozás az Audinak, a BMW-nek, a Mercedesnek, meg a Volkswagennek majd gumiabroncsokat fog gyártani más magyar KKV-k bevonásával. Hanem vonzzuk ide az összes olyan lehetséges befektetőt, ami képes munkát, feladatot, megrendelést adni magyar KKV-knak.
A felszámolási eljárással, illetve csődeljárással érintett kis- és középvállalkozások problémáját magam is ismerem. Itt a kormány elsősorban a körbetartozás mérséklésével, hitel-, garancia- és tőkeprogramoknak a beindításával igyekszik úrrá lenni a kis- és középvállalkozások finanszírozási problémáján. De szeretném, hogy csak a korrektség végett mindig említsük meg, hogy hány cég megy csődbe, hányat érint a felszámolás és hány új cég alakul, mert akkor kaphatunk teljes képet a magyarországi KKV-piac alakulásáról.
Én ezzel meg szeretném köszönni a tisztelt bizottság figyelmét és nekem most frakcióülésre kell mennem.
ELNÖK: Köszönjük miniszter úr. A bizottsági ülés elején sem gondoltuk, hogy egyetlen bizottsági ülésen lehet az összes véleménykülönbséget vagy szakmai vitát feloldani, de valahol a szakmai konzultációt is el kell kezdeni. Egy kötelezettségünk hátra van. A bizottságnak a beszámoló tudomásul vételéről kell döntenie. Ezért aki miniszter úr tájékoztatását tudomásul veszi, az kérem, hogy ezt most szavazatával erősítse meg. (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Ilyet nem látok. Aki nemmel szavazott? (Szavazás.) Ez kilenc nem. A második meghallgatásnál is fogunk szavazni, csak miniszter úrnak mondom, nem személyesen az ő kedvéért tettük ezt. Nagyon szépen köszönjük megtisztelő részvételét.
Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatása
Most pedig rátérünk a következő napirendi pontunkra, Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter meghallgatására. Köszöntöm miniszter urat. A Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján az éves beszámolójára kerül sor, amihez háttéranyagot is kaptak a képviselőtársaim, a bizottság tagjai. Éppen ezért ennek figyelembevételével szeretném kérni miniszter úrnak a szóbeli kiegészítését, azt követően hasonló módon járnánk el, ahogy az előző esetben. Kérdések lesznek, a kérdések végén egyben reagálás és a reagálást követően pedig a beszámoló tudomásul vételéről való döntése a bizottságnak. Átadom a szót miniszter úrnak.
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy bemutathatom a megelőző időszak tevékenységét, illetve néhány törekvésről szólhatok. Azt az utat választanám, hogy azokról a kérdésekről szólnék bővebben, amire a bizottság tagjai felvetést tesznek. Tehát az elején nem mindenre térnék ki, hanem néhány dolgot hoznék szóba. Ilyen értelemben természetesen nem teljes körű keresztmetszet, amit szóba hoznék, hanem néhány kiemelés. És ha indokoltnak tartják, hogy más területekre is kitérjek, akkor kérdés kapcsán ezt megteszem.
Az első dolog, amiről szeretnék szólni, amiről a háttér-tájékoztatóban lévő anyag is említést tesz, az a hazai munkaerőpiac helyzete és körülményei. A számok tükrében, amelyet a háttér-tájékoztató 9. oldalán a legfrissebb adatok körében látnak, a leginkább elgondolkoztató az az új jelenség a munkaerőpiacon, hogy elindult a kifehéredése a munkaerőpiacnak. Mint egy új jelenséget szeretném ezt önöknek prezentálni. Közismert, hogy 2000 óta egy nagyon jelentős munkaerő-piaci szerkezetváltásnak vagyunk tanúi. Tehát az olcsó bér miatt a '90-es évek elején idejött befektetők Dél-Kelet-Ázsiába, a Balkánra távoznak és ezzel párhuzamosan felcserélődik az olcsó bérű munka a piaci keresletre, valamint a magasabb munkaerőigényre bazírozó befektetők által biztosított munkára. Ez a szerkezetváltás tehát egy pozitív szerkezetváltás Magyarország számára, minőségét tekintve egyértelműen, hiszen nem az olcsó bérre bazírozó befektetésekre lehet európai béreket fizetni, hanem a magasabb kvalifikáció igényű vagy a fizetőképes szolgáltatási igényekre épülő befektetések kapcsán lehet európai béreket fizetni. Ezek az utóbbiak egyébként a tartós és minőségi munkahelyek. Hogy ez a változás, ez a szerkezetváltás zajlódjék le gyorsan és a régiók és az emberek számára alkalmazkodóképesség feltételeit biztosító módon Magyarországon, ez a felzárkózásunk útja. Ez még akkor is így van, ha mindannyian tudjuk, hogy ez régióban, kistérségben, egy-egy ágazatban komoly feszültségeket rejt és nyilván ennek kezelése az aktív munkaerő-piaci eszközöknek egyik kihívása is éppen. Emellett a 2000 óta lévő jelenség mellett jelenik meg az a fajta munkaerő-piaci kifehéredés, aminek a számait itt látják. Ennek a legfontosabb adata, hogy míg 2002-höz képest mintegy 150 ezer fővel csökkent az inaktívak száma, tehát azok száma, akik nem a munkájukból, hanem különféle segélyekre és egyéb ellátásokra bazírozva gondolnak élni, úgy, hogy ennek a csökkenésnek a harmada 2006-ban történt meg. Ez egy jelentős, elgondolkoztató szám. Miközben 2006 december-február hónapra a megelőző év hasonló adatához képest nőtt a foglalkoztatás 43 ezer fővel és a munkanélküliek száma valamelyest mérséklődött néhány ezer fővel. Így a 2002-es időszakhoz képest a foglalkoztatás 1,6 százalékkal bővült. Tehát ezen munkaerő-piaci szerkezetváltás minőségében hoz többet, de hál' Istennek az egyenlege is pozitív, igaz nem olyan mértékben, mint ahogy szeretnénk, mert ez 61 ezer fő 2002 óta, de ha olyan trend alakulna ki, mint az elmúlt évben, mert ebből a 61 ezerből, ahogy említettem, 43 ezer fő az elmúlt évben született, az már mindannyiunk számára már egy elfogadhatóbb nagyságrend, mennyiség, trend volna.
A kifehéredésnek elemezni kell az okait, a bejelentett munkára való átváltása ez a szürke-fekete foglalkoztatásnak. Biztos vagyok benne, hogy az okok sorában jelen vannak a reformintézkedések, köztük például az egészségbiztosítási jogosítvány külön megváltásának a kérdése abban a körben, ahol nincs jövedelem, ahol nincs hivatalos legális kereset. Ezért ez a követelmény a biztosítási jogviszony megszerzése kifehéríti a meglévő fekete foglalkoztatást, legalább minimálbéren megszerzi az egészségbiztosításhoz szükséges egészségbiztosítási járulékbefizetési kötelezettséget. Csak egy példát akartam említeni, hogy hogy függ össze a kifehéredés a bizonyos reformlépésekkel. Összetettebb ennél a folyamat. Valószínű, hogy a következő hetekben, hónapokban még szakmailag indokolt ezt elemezni, de mindenképpen minőségileg egy új eleme 2000 óta a munkaerőpiacnak és ez egy 2006-os jelenség.
A harmadik dolog, amit szeretnék szóba hozni, hogy a munkaerőpiac feszültségei lényegében azokra a társadalmi csoportokra koncentrálhatók, jelölhetők meg pillérként ebben, akikről a '90-es évek második fele óta tudjuk, hogy a hátrányos helyzetűek a munkaerőpiacon. Ilyenek az életkori hátrányok, a fiatal, gyesről, gyedről visszatérő anya és az idősek. Nem véletlen, hogy ezekre indulnak el a Start-programok, nyáron belép a gyesről, gyedről visszatérők és az idős munkavállalók számára a Start plusz és a Start extra, hiszen látható, hogy a Start a fiatal pályakezdők esetében hasznos eszköz. A második a regionális hátrányok. Itt a hátrányos, leghátrányosabb helyzetű kistérségek, települések ügye, amelyek infrastrukturális hátrányok és kulturális és humánerőforrás társadalompolitikai hátrányok egymással szuperponálódásából adódó hátrányokat jelent. Itt elsősorban a célzott kedvezmények, valamint a fejlesztési források ez irányú felhasználása jelent leckét. Önök is tudják jól, hogy a regionális operatív programokban, valamint a társadalmi megújulás operatív programjában alapvetően ezeket a hátrányokat kiegyenlítő fejlesztéseket akarunk megvalósítani.
A negyedik feszültségcsoport bizonyos társadalmi csoportok szempontjából fogalmazódik meg elsősorban azok körében, akik megváltozott munkaképességűek. Önök is tudják jól, hogy mintegy 460 ezren vannak olyanok, akik aktív korúak, tehát nyugdíjkorhatár alattiak, megváltozott munkaképességűek, rokkantak vagy szociális járadékellátásra szorulnak. A másik csoport a roma népesség Magyarországon. Mindkettőjük körében tíz és húsz százalék közötti az átlagos aktivitási szint. Miközben az országos átlag 57-58 százalékos, az európai uniós átlag 64 százalék körüli. Úgy fogalmaznék, hogy ha ezt a két társadalmi csoportot olyan mértékben tudnánk a munkaerőpiacra bevonni, mint ahogy ez ma Nyugat-Európában van, 30-50 százalékos mértékben, akkor Magyarországon nyugat-európai színvonalú aktivitás lehetne, hiszen azon társadalmi többségnek az aktivitása, amelyik nem tartozik a rokkant, illetve a roma körbe, annak az aktivitása ma is nyugat-európai Magyarországon, 64-65 százalékos. Ez világosan kijelöli a koncentrálás irányát. Ezért van az, hogy májusban a kormány tárgyalását követően a rokkant és megváltozott munkaképességűek támogató rendszerének megváltoztatására egy új rehabilitációs, a munkaerőpiacra visszasegítő rendszernek a felépítésére javaslatot fogunk tenni, átfogó javaslatot. Ez természetesen egy 4-5 év alatt felépülő nagy rendszerváltozást jelent, de már a kezdeti időszakban is bizonyos esélyekkel és hatásokkal. Míg a romák társadalmi foglalkoztathatóságának lépéseire a Roma integráció évtizede programban egy összefoglaló komplex javaslatot teszünk, amelyik a szülői minta, a szülői foglalkoztatás, a korai fejlesztés és általában a képzés pilléreire épül. Hiszen a roma családokban ez az igazi probléma. A gyerekek számára a korai fejlesztés jelent kulcskérdést, az iskolázhatóság szempontjából a szülői minta és a szülők foglalkoztatása és általában gondot jelent az alacsony képzettségi szintnek a pótlása.
Kétmillió ember van Magyarországon, akinek nincs szakképzettsége, közülük sokuknak általános iskolai végzettsége sincs, ebben a körben sokkal magasabb arányban vannak a romák, mint a nem romák. A képzettséggel nem rendelkezők körében az átlagos aktivitási esély 27 százalékos, csakhogy össze lehessen vetni, a képzettséggel rendelkezők körében 67 százalékos, a diplomával rendelkezők körében 80 százalékos. Épp azért, hogy kitörhessenek ebből a nehéz helyzetből, ebből az esélytelen helyzetből, a kulcskérdés számukra a magas képzettségi szint elérésének a lehetősége. Felnőttképzés, célzott támogatások, közmunkával összekötött képzés, illetve olyan megoldások kapcsán, amelyik a pillanatnyi életvitel lehetőségét és az esélyteremtő képzést összekapcsolja. Nos ez az, amit a munkaerőpiac kapcsán szerettem volna mondani.
Még két megjegyzést tennék. Az egyik, hogy az anyag világosan szól arról a szervezeti háttérváltozásról, amit a megelőző időszakban tettünk. Ennek a dallamáról ugyanakkor szeretném megemlíteni, hogy a szervezeti változásoknak nem egy miniszteriális átszervezés a szándéka, hanem az a szándéka, hogy társadalmilag a leghatékonyabban használjuk fel a szociálpolitika és a munkaügy eszközrendszerét, magyarán az emberek szuverenitását, ne pedig a rossz helyzetben való maradását segítsék elő ezek a támogatások komplex módon. A szociális támogatások ösztönözzenek a nyílt munkaerőpiacon való megjelenésre, összekapcsolva a képzés és a foglalkoztatási támogatásokkal. Adják is meg erre az esélyt. Ehhez integrált rendszereket kell működtetni. Ráadásul az emberek, az állampolgárok számára egyablakos szolgáltatásban, mert neki egy a problémája, sokféle eszközzel kell megválaszoljuk. Nem lehet ágazati módon kezelni ezeket, az integrációnak tehát a tartalmi oka kettős. A munkaerő-piaci aktivitás, a szuverenitás támogatása, a rossz szociális helyzetben való kitörés komplex eszközrendszerének a kialakítása, valamint az egyablakos szolgáltatás megteremtése az állampolgárok számára. Itt arra akarok koncentrálni, hogy a jövedelemhiányra alapozó szociális támogatások esetén alapvető követelmény legyen az érintettek munkaerő-piaci aktivitási követelménye. Másként fogalmazva a segélyhez csak munka útján lehessen hozzáférni és ha nincs a munkaerőpiacon munka, ott az egyéni erőfeszítésnek a közfoglalkoztatás keretében kell megnyilvánulnia. Ez feltétele lesz egyre inkább minden jövedelempótló segélynek és kritériuma a későbbi változtatásokkal, kritériuma az önkormányzati döntések számára is. A helyi döntések kritériumaként tehát.
Az utolsó dolog, amit szóba hoznék, az néhány kérdés, amelyik az elmúlt időszakban befolyásolta a foglalkoztatást. A nagy ellátórendszerek átalakítása szempontjából a nyugdíjrendszert illető kérdések, elsősorban abból a szempontból, hogy a nyugdíjbavonulás valóság korcentruma közeledjék a 62 éves hivatalos korhatárhoz. Tehát az 57-58 év közötti átlagos nyugdíjbavonulás közel legyen a 62 éves hivatalos életkorhoz, illetve a nyugdíjkorhatár előtti foglalkoztatás esetében az érintetteknek választaniuk kelljen a nyugdíj vagy a foglalkoztatásért járó bér között. Egy munkáért kétféle kifizetést ne lehessen nyugdíjkorhatár előtt felvenni. A második dolog a párbeszéd intézményeinek az erősítése, amire jogszabályi keretekben tettünk javaslatokat. Köszönöm az önök támogatását is, hogy ezek a törvények a parlamentben 94-95 százalékos támogatást kaptak. Ezek mutatják a munka világában a párbeszéd iránti kölcsönös elkötelezettségünket. Nagyon remélem, hogy az alkotmányossági kontrolt is kiállják, vagy ha módosítanunk kell, fenn tudjuk tartani az ezen törvényeket létrehozó konszenzust szakmai módosításokkal is.
Harmadikként említem a szak- és felnőttképzés átalakításának a kérdéseit, amelyikben sok dolog történt az eddigi időszakban, most a szabályozási nagyobb lépésekre teszünk a parlament számára és a bizottság számára is megelőzően javaslatokat. Ezeknek a lényege, hogy alapvetően próbáljuk meg átalakítani az irányítási rendszerét a szakképzésnek, hogy alapvetően a gazdaság és a munkaerőpiac szereplői határozhassák meg, hogy milyen tartalmú képzés, milyen kapacitással valósul meg. Hát, aki fizeti a zenészt, rendelje a zenét elv működjön alapvetően itt. Legyen meg rá a pénzügyi lehetőség, hogy hozzá alkalmazkodjanak a munkaerőpiachoz, a gazdasághoz az intézmények, ne csak kívánság legyen, legyen ez a fejlesztési programok lényege, az új TISZK-modell éppen ezzel a szándékkal fogalmazódik meg. Pénzeszközök emberierőforrás-fejlesztésre is rendelkezésre álljanak, akkor amikor a gazdaság szereplői változást igényelnek a belső kapacitások és tartalmak felosztásában.
A következő dolog: szándékaink szerint összenyitjuk az ifjúsági szakképzési feladatokat és a felnőttképzési feladatokat, ilyen értelemben tehát az ifjúsági szakképző intézmények megjelennek a felnőttképzés piacán is azzal a feltétellel, hogy az intézményfenntartók a szabályozásuk szerint nem vonhatják el az így keletkezett többletforrások egészét az intézményektől. Hogy érdekükben álljon versenyezni és érdekükben álljon az így szerzett forrásukkal a saját tevékenységüket továbbfejleszteni, illetve hogy az így szerzett információ, mert ez a legfontosabb, ami a munkaerőpiachoz köti őket, a felnőttképzésben szerzett információ beépülhessen az ifjúsági képzésbe. Másképp fogalmazom: aki a pénzét viszi a vásárra vállalkozó és megrendel valakitől a saját dolgozóira vonatkozó képzést, az világosan azokban a témakörökben rendeli meg, amire neki a piachoz szüksége van nyilvánvaló módon. Azért fizet, hogy érvényes tudást szerezzen, amit a gazdaságban fel tud használni. Ez egy világos visszajelzés az ifjúsági szakképzés tartalmára nézve. Ez az egyetemeken már működik, a szakmérnök-képzéstől elkezdve a különféle doktorandusz és egyéb képzésekig továbbképzések formájában, ami világos visszajelzés a tudományterület alapképzésére vonatkozóan. Hasonlóképpen szeretnénk ezt kialakítani a szakképzésben is. És a finanszírozást úgy akarjuk átalakítani a szakképzésben, hogy a pályakövetésnek, az elhelyezkedésnek, a pályán való sikerességnek legyen visszajelzése a szakképzési intézmény finanszírozásában. Ilyen értelemben differenciált normatívák valósulhassanak meg. A pályakövetés rendszerének a visszaigazolása pénzügyi konzekvenciákkal járjon. Nos, ezeket szerettem volna még kiegészítésként szóba hozni. Köszönöm a figyelmüket és köszönöm a bizottság szakmai együttműködését a megelőző egy évben, hónapokban.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úrnak a kiegészítő gondolatokat, meg a visszaigazolást abban az irányban, hogy a bizottság teszi a dolgát és parlamenti szakbizottságként a tárcához kapcsolódó szakmai ügyekben eljár. Hiszen kihelyezett bizottsági ülésen részt vettünk az esély éve programban, ahová szándékoltan a bizottság tagjai is elmentek, ott voltak a konferencia első indító napján és a múlt héten ugyancsak kihelyezett bizottsági ülést tartottunk Szegeden. Emellett számtalan nyílt nappal és egyéb kezdeményezéssel fogunk élni, hogy szakmailag is felépítsük azt, hogy a szaktárca, illetve a parlamenti munka szakmai szinten össze tudjon egymással kapcsolódni. Ugyanúgy járnánk el, ahogy a megelőzőkben is tettük és ahogy a bizottság ezt mindig tenni szokta. És az időgazdálkodás miatt azt javaslom, hogy minden képviselőtársunk, aki szólni kíván, a kérdésével, véleményével gazdagítsa a bizottsági ülést. Miniszter úrtól pedig a végén kérünk egy összefoglaló reagálást. Megadom a szót alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ha már az esélyegyenlőség éve szóba került, ezzel kapcsolatban lenne két kérdésem. Az egyik a közszférában történő elbocsátásokhoz kapcsolódik. Tudjuk, hogy nem fejeződött be az elbocsátásoknak a menete, hiszen mind az egészségügyben, mind az oktatásban újabb és újabb létszámleépítések, elbocsátások várhatóak. Előzetesen volt egy olyan megállapodás a közszféra képviselőivel, hogy azt a munkavállalót, aki egyedül neveli a gyermekét, nem fogják elbocsátani, ennek ellenére nem egy helyen erre sor került. Mit kíván a miniszter úr tenni ennek megakadályozására?
A másik esélyegyenlőséghez kapcsolódó kérdésem, hogy a mozgáskorlátozottak munkavállalásának a feltételeit, lehetőségeit, támogatását milyen módon kívánják megváltoztatni. Kérdezem ezt azért, mert a kezemben van egy mozgáskorlátozott fiatalembernek a dolgozata, amit "Egy mozgáskorlátozott álláskeresési tapasztalatai" címmel készített el és a fiatalembernek van két diplomája, egy felsőfokú nyelvvizsgája, ennek ellenére nem tud elhelyezkedni. Szociális munkás az egyik képesítése, a másik képesítése pedig munkaügyi szervező. Tudom, hogy sokan akarnak ezzel kapcsolatban kérdezni, de hadd olvassak fel ebből egyetlen egy mondatot: "2006 májusában a szakirányú végzettség megszerzése előtt elbocsátottak, mondván, sajnos nem tudnak tovább foglalkoztatni, mert képtelenek kifizetni a differenciált minimálbért számomra". Ugyan miniszter úr említette, hogy májusban nyújtja be a kormány az átfogó koncepciót, de szeretném, hogy ha valamit most itt röviden erről a kérdés kapcsán hallhatnánk.
A foglalkoztatás és a munkanélküliség adataival kapcsolatban annyit hadd jegyezzek meg, hogy már kétszer hangzott el a 400 ezer új munkahelynek az ígérete. Ehhez képest a 60 ezer fővel növekvő foglalkoztatottság elég soványka kis eredmény, miközben mondjuk a munkanélküliség meg nem csökken, sőt emelkedik. E tekintetben a miniszter úr a kormányüléseken konzultál-e Kóka János gazdasági miniszterrel, aki egészen sajátságos elképzeléseket említett meg itt ezelőtt néhány perccel, amikor a munkaerő-piaci ügyeket is érintette. Képzést, szakképzést, illetve az alacsony képzettségűek foglalkoztatását. Történetesen azt mondta, és kérem, válaszoljon erre a miniszter úr, hogy az alacsony képzettségű olcsó munkaerő fogja a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességét növelni. Ez hogyan illeszkedik ahhoz a koncepcióhoz, hogy a magasan kvalifikált munkaerővel ilyen magas hozzáadott értéket képviselő munkahelyekkel lehet majd az európai béreket utolérni, mint ahogy az előbb ezt a miniszter úr megemlítette.
A pályakezdő fiatalok helyzete gyakorlatilag évek óta nem változik, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a munkanélküliek között továbbra is minden ötödik pályakezdő fiatal munkanélküliként kezdi el felnőtt életét. A Start-programok ez idáig nem hoztak ezen a téren átütő sikert. Mert el lehet azt mondani, hogy 40 ezer, meg 50 ezer kártyát váltottak ki a fiatalok, de ugyanakkor meg ennyien nem helyezkednek el, hiszen 2005-ben például 30 néhány ezer Start-kártyát váltottak ki és összesen 9 ezren helyezkedtek el. Tehát miért gondolja azt a miniszter úr, hogy majd ezek az új Start-programok meg fogják változtatni a jelenlegi helyzetet?
És még egy utolsó kérdés, bár számos lenne, a bérek tekintetében változatlan a nők és a férfiak között különbségek, sajnálatos módon a nők kárára. Az esélyegyenlőség évében kíván-e a miniszter úr valami speciális programot meghirdetni vagy szemléletváltozást elérni ezen a téren? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszonynak, akinek a magam részéről rendkívül nagyra értékelem az önmérsékletét. Filló Pál képviselő úrnak adom meg a szót.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Két témakörben szeretnék kérdéseket feltenni. Az első kérdésem az, hogy miniszter úr ugyan említette, de szeretnék egy kicsit többet hallani arról, hogy az elmúlt évek során milyen jelentősebb közfoglalkoztatási programokat indított a kormány és milyenek ennek a tapasztalatai, illetve ehhez kapcsolódóan milyen újabb programokban gondolkodik a tárca.
A másik kérdésem a szakképzési rendszer egy részletét érintené. Itt a legnagyobb problémának azt látom, hogy nagyon nagy a lemorzsolódás a szakmunkásképzés területén. Gondolkodik-e azon a tárca, hogy újra gondolják például a humán tantárgyaknál előírt teljesítményszintet, hiszen a tapasztalat az, nagyon drasztikusan fogalmazva, hogy egy nagyon jó kezű burkoló szakmunkás ugyan a szakmai részt el tudná végezni, de a relativitáselméletet nem nagyon tudja megtanulni, ezért aztán egy-másfél év tanulás után elhagyja az iskolát. Tehát jó lenne ezt végiggondolni, hogy mód lenne-e esetleg arra, hogy a gyerekek ne vesszenek el, a betanított munkás mint olyan, képesítést is el lehessen érni, ha valaki nem képes megbirkózni a humán tantárgyaknál meglévő teljesítményszinttel. Ez sok gyereken segíthetne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. V. Németh Zsolt képviselő úr.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Egyre gyakrabban megismerkedünk a munkanélküliségi ráta mellett a másik fontos mutatóval is, a foglalkoztatási rátával, illetve a munkanélküliek száma mellett a foglalkoztatottak számával. Az első kérdésem az, hogy ezt milyen egységre lebontva képes a munkaügyi statisztika kimutatni. Tehát, hogy ha kistérségi munkanélküliségi mutatót tudnak képezni, akkor foglalkoztatottat tudnak-e? Egyrészt, hogy megörvendeztessük az adott térséget, ahol csak úgy látjuk, hogy nő a munkanélküliség, de vihetnénk egy másik mutatót is, hogy de bezzeg a foglalkoztatottak száma nő. És ezzel át is mennék a másik kérdésre. Én olyan térségben élek, vagyok képviselő, polgármester, ahol nő. Vas megyében is nő és több kistérségben is nő, mégpedig jelentősen, mondjuk duplájára. 14 százalék Nyugat-Magyarországon egy elég magas szám. Az látszik most már több, mint másfél évtized távlatából, hogy amelyik kistérségben rossz volt ez a mutató, ott rossz is maradt. Ebből kettő következik: azok, akik ott dolgoznak polgármesterek, csapnivalóan végzik a munkájukat. Ezt nem hiszem el, mert én vagyok ott a polgármester, (Derültség.) viszont a másik elemét azért hadd emeljem ki, hogy elégtelenek azok a támogatások, amelyek a hátrányos térségekben igénybe vehetők. Olyan hatalmas versenyelőnyben vannak a nagy ipari centrumok, a nagyobb szabad munkaerőpiaccal rendelkezők, adott esetben alacsonyabb munkanélküliségi ráta mellett is a piacon lévő több munkaerő miatt, amit nagyon nehezen tud bármiféle kedvezménnyel egy kistérség kompenzálni. Akár ingyenes telekkel és tudnék többet is mondani. Szentgotthárd, amelyik kiváló ipari kultúrával rendelkezik, tíz százalék fölötti munkanélküliségi rátája van, vagy a vasvári térség. Tehát a második kérdésem az, hogy elégségesnek tartja-e miniszter úr a jelenlegi eltérítéseket, különféle támogatási intenzitásbeli különbségeket ezeknek a mérséklésére?
A harmadik pedig, szintén pályázatokhoz kapcsolódik, de a munkaügyi területen lévő pályázatokra, amelyekre civil szervezetek, alapítványok mozdulnak rá és ezek súlya, szerepe úgy látszik, hogy az elkövetkező hétéves uniós ciklusban még nagyobb lesz. Helyesnek tartja-e azt, hogy azokat a tevékenységeket is adott esetben kiszervezik civilekhez, amelyeket az állami szektor, az önkormányzati szektor el tudna látni? Én egyébként helytelennek tartom ezt. Én hiszek az állami szektorban és az önkormányzati szektorban és néha ilyen lila ködbe burkolt programokkal, utólag a monitorozás hiányában eredményt fel nem mutató programok lebonyolításával rengeteg pénz megy ki erről a területről és meggyőződésem, hogy a munkaügyi szervezetek megerősítésével ezt jobban el lehetne látni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Geberle Erzsébetnek adom meg a szót.
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót. Egy megjegyzésem volna, illetve egy kérdésem miniszter úrhoz. Az első megjegyzésem, bár nekem nem tisztem megvédeni Kóka miniszter urat, de alelnök asszony, úgy emlékszem, tévesen idézte Kóka miniszter úr szavait. Úgy emlékszem, ő azt mondta, hogy nem az alacsony képzettségűek fogják a gazdaság növekedését elősegíteni, pontosan arra utalt a gazdasági miniszter úr, hogy a szakképzésben együttműködés szükséges és a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal ez ügyben konzultációk folynak, hogy a szakképzés minél jobban elősegítse az alacsony képzettségűek továbbfejlesztését. Szó szerinti jegyzőkönyv készül, tehát ez visszaolvasható lesz. Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy miniszter úr így tudjon reagálni.
A másik kérdésem az lenne miniszter úrhoz, hogy a szakképzés területén milyen lehetőséget lát arra, hogy a gazdasági kamarákkal egy szorosabb együttműködés alakuljon ki, ti. azt gondolom és ez sok fórumon elhangzott, hogy a gazdasági kamaráknak az előrejelzése nélkül, anélkül, hogy ők megmondanák, hogy a munkaerőpiacon milyen szakmák képzésére lenne szükség, e nélkül nem fog menni a szakképzés átalakítása. Tehát én azt várnám a gazdasági kamaráktól és talán a minisztérium is ösztönözhetné erre őket, hogy készítsenek egy rövid, közép- és hosszú távú prognózist arra vonatkozóan, hogy milyen szakmák képzésére lesz szükség, így tulajdonképpen a szakképzés is rugalmasabban tudna alkalmazkodni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszonynak. Megtanácskoztam magammal a dolgot, amikor készen lesz a jegyzőkönyv, én a két képviselő asszony bevonásával ezt a vitát le fogom folytatni, hogy az értelmezés hogy volt. Most miniszter úr el fogja tudni dönteni a válaszában, hogy hogy kezeli ezt a kérdést. Ha lehetséges, a bizottságban most ne folytassuk le ezt a vitát. Szeretném jelezni, hogy Rácz István képviselő úr jelentkezett.
RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Egyetértek abban önnel, hogy a romák azért nem tudnak részt venni a munkaerőpiacon, mert alulképzettek, de valami megoldást kellene találni. Talán az önkormányzatoknál csapódik le ez a dolog, mert többnyire az önkormányzatok alkalmazzák a romákat és én úgy gondolom, hogy a szakképzésbe nem igazán tudjuk bevonni azokat a 40 éves vagy attól öregebb embereket, akik eddig sem tanultak, azokról már nehezen hihető el, hogy rá lehet beszélni őket tanulásra. De mégis kezdeni kell velük valamit, mert önkormányzati szinten ez nagyon nagy gondot okoz. Vannak olyan falvak az én választókörzetemben is, a Nógrád 3. választókörzetben, ahol már a települések több mint fele roma származású. És ez nagyon súlyos probléma. Olyan szociális gondokkal küszködnek, ami már emberfeletti. Elsősorban a segédmunkára gondolok, ahol különösebb szakképzés nem szükséges, oda be lehetne vonni a romákat és körül kellene nézni akár kistérségi szinten, akár országosan, hogy hol vannak olyan munkák, ahová csoportosan lehetne ilyen munkába romákat beavatni.
Aztán a másik: a szociális problémáról szeretnék egy pár szót szólni. Én úgy gondolom, hogy egy olyan hibába estünk, hogy a roma társadalom nagy része ma már nem is akar sajnos dolgozni, mert arra vannak ösztönözve, hogy - csúnya ezt kimondani, de szinte már sok családnál ez van, - a gyerekből éljenek. Amikor egy családnál már 8-10 gyerek van, nem hiszem, hogy olyan rózsás lehet a helyzet, hiszen tudjuk mi, akinek 1-2 vagy 3 gyereke van, hogy mit kell azért teljesíteni, hogy a gyerekeinket megfelelő szinten tudjuk nevelni. Valami megoldást kellene arra találni, hogy a gyerekeknek juttatott pénzek elérjék a céljukat, hiszen szembesülünk hónapról hónapra azzal a problémával, hogy a kifizetéskor a pénzeket a vendéglátó egységek nyelik be és ami még nagyon súlyos probléma a roma társadalomban, az a játéknyerő automaták. A pénzek nagy részét ezek elviszik és nagyon sajnálom a gyerekeket, de sajnos a szülői háttér olyan, hogy a gyerekek halálra vannak ítélve. Ez ügyben kérném, hogy hatékony lépést tegyen a miniszter úr és nagyon megköszönném, hogy ha ebben látnánk valami változást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrnak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Bernáth Ildikó első gondolataival nyilván foglalkozott a munkanélküliség vagy álláskeresés, a foglalkoztatás, az inaktivitás kérdéskörével. Fontos, úgy gondolom én is, de a cövekeket jó, ha le tudjuk verni egzakt módon, a KSH adatai alapján, az pedig azt mutatja, hogy az elmúlt esztendőkben a foglalkoztatás egyértelmű növekedést mutat, az inaktivitásban még ettől is nagyobb mértékű csökkenés következett be, öt évre visszamenőleg több, mint 220 ezer ember jött ki az inaktívak köréből és természetesen ezzel együtt a munkanélküliek vagy a mai szóhasználatban az álláskeresők száma is növekedett. De sokkal kisebb mértékben, mint ahogy az inaktivitás köréből visszajöttek az emberek. Közelebb kerültek a munkaerőpiachoz, támogatási lehetőségeket kapnak annak érdekében, hogy el tudjanak helyezkedni.
A miniszter úr szólt arról, hogy elkezdődött egy olyan folyamat a gazdaságban, ahol a kifehérítődés már fogható, már látható. Igen, így van. Annak érdekében viszont, hogy ez egyfajta töretlen formában tovább erősödjön, azt gondolom, hogy van még tennivalónk. Egy példát mondok rá, hogy ez a kifehéredési folyamat be ne szűküljön, az elkövetkezendő hónapokban mindenképpen érdemesnek tartom azt, hogy mondjuk az AM munkakönyv használatának a felülvizsgálatára sor kerüljön. Pont annak érdekében, mert ma olybá tűnik, hogy nem a korábban megkezdett szándékok alapján történik ezen keretek között a foglalkoztatás vagy nem minden esetben. A hátrányos helyzetről csak címszavakban. Azt gondolom, hogy akkor, amikor fiatalok vagy idősek, megváltozott munkaképességűekről, romákról beszélünk, akkor, ha emellett a regionalitásbeli, kistérségbeli különbségeket vesszük alapul, akkor ez a legfontosabb tényező, hiszen a különböző kistérségeken belül mindezek a hátrányos helyzetek külön-külön egyenként is megtalálhatók, sőt adott esetben egymáshoz szuperponálódnak. És ha az a regionalitásbeli hátránnyal is párosulnak, mint amiről ma már itt szó esett, ezért nem exponálom mindezt, akkor nyilván olyan típusú eszközöket, megoldásokat kell megtalálnunk, amelyek segítik az ebből való kimozdulást. Mondom csak és egyet. Azt hiszem, a munkaterápia az igazi útja a történetnek, meg azt hiszem az, amiről szó is esett, hogy segélyhez csak munka útján lehessen hozzájutni.
Ma csak - és mondok egy megyét, aminek a számadatait ismerem - Borsod-Abaúj-Zemplén megyében közhasznú, közcélú és közmunkaprogramok keretei között nem egy, nem kettő, hanem közel 7-8 milliárd forint fordul meg egy adott esztendőben. Csak és egy esztendőben országos viszonylatban a közmunkaprogramok keretei között 8-10 milliárd forint fordul meg. Szeretném jelezni, ez a korábbi, nem a Medgyessy Péter, hanem az azt megelőző kormányzati ciklusban éves szinten kétmilliárd forintos nagyságrendben jelent meg. Azt hiszem, azt gondolom, hogy elengedhetetlen fontossággal bír, hogy ezen a felületen, akár a közcélú, akár a közhasznú vagy épp a közmunka tekintetében a források szinten tartása minimum, de annak a növekedése bekövetkezzen pontosan annak érdekében, hogy az olyan sajátosságú jegyekkel megáldott emberek, mint akikről beszélünk hátrányos helyzetüknél fogva, azok is munkalehetőséghez tudjanak jutni.
Még egy dologra szeretném miniszter úr figyelmét felhívni és e tekintetben a segítségét is kérni, ez pedig az, hogy a decentralizáció egy jól bevált eszköz, látható az elmúlt másfél évtizedben, hogy a decentralizált pénzek felhasználása hatékonyan történik, azt szeretném, hogy ha az ágazati programok keretein belül is a TÁMOP, TIOP vonatkozásában is, ahol van ráhatása a miniszter úrnak, ott a lehetőségekhez illesztetten a decentralizáció további erősítésére kerítene sort. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm szépen. Most az a divat, hogy felírjuk, hogy ki mit mondott? Ön azt mondta, hogy segélyhez csak munka alapján lehessen jutni. Most ha választási gyűlésekre vagy fogadóórákra eljár az ember, rengetegen jönnek be és ez üdvözlendő dolog lenne, ha valóban munka alapján jutnának az emberek pénzhez. Ugyanakkor az önkormányzatok valóban felvállalták azt és sokan úgy is terveztek, amikor a költségvetést összeállították, hogy közhasznú munkásokkal oldanak meg bizonyos nem kötelező feladatot, parkgondozást stb. stb. Na most, ugyanakkor én Pest megye déli részéből jöttem, Nagykörösről, eddig 30-at tudtunk foglalkoztatni, most tízet, utána meg ötöt. Tehát a munkaügyi központtól ahelyett, hogy támogatást kapnánk a közhasznú munkásokra, elvonás történik. Nem tudunk így tervezni, a költségvetésben nekünk ez így szerepel, ugyanakkor a roma lakosság egy része hajlandó ebben a munkában részt venni, mert máshová nem igazából megy el dolgozni. Tehát ez nagyon érdekes dolog, az önkormányzathoz eljön, de valamiért nem megy el ugyanaz az ember egy vállalkozóhoz vagy esetleg mezőgazdasági munkára.
A másik dolog, teljesen egyetértek azzal, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatása hogy legyen. De amit el tetszett mondani, hogy egy munkáért két fizetés. A nyugdíjasság nem munka, inkább egy állapot, amiért befizetett valamit, tehát azért nem végez munkát, hogy valaki nyugdíjas. És mellette, abban az esetben, ha nem tudja valaki máshogy megoldani, rendben van, hogy alkalmaz nyugdíjast és azért ő csak pluszmunkát végez, de ez már lezárt dolog, ezzel kár foglalkoznunk mostanában, látom a közalkalmazottaknál, köztisztviselőknél ez probléma az önkormányzatnál, mert nem akar elmenni nyugdíjba, a legmagasabb jövedelemmel van besorolva. De valószínű ez azért megoldást fog hozni.
A másik, elmondtam a Kóka miniszter úrnak is, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott szezonális külföldi munkaerővel kapcsolatban, hogy kár bonyolítani, mert sajnos egyre kevesebben akarnak ebben a nehéz munkában részt venni. A mi térségünkben zöldség-, gyümölcstermesztésben, ha nem jönnek a szezonális munkások, nincs elvégezve a munka. Ez ugyanígy történik a narancsszedésnél Spanyolországban vagy akár Görögországban is, tehát a külföldi munkaerő áramlik be akár az arab országokból is. Ezzel tudnánk segíteni azon a magyar vállalkozón, aki csak 60 százalékos támogatást kap a nyugati országokban szintén mezőgazdaságból élők 100 százalékához képest. És ezért úgy gondolom, hogy azon nem tudunk változtatni, hogy az unió adjon több támogatást, de hogy mi képviseljük a magyar vállalkozók érdekeit és beengedjük azokat az embereket, akik ugyan nem olcsóbban dolgoznak és macerás, mert szállást is kell biztosítani, sokkal jobb volna, ha a helyiek kimennének, de valamiért nem mennek ki, mint ahogy mondtam is.
A másik nagy probléma a központi régiós problémákkal az, hogy lehet, hogy naivak a felvetések, de bizony a munkaügyi központoknak statisztika alapján esetleg azokon a településeken, ahol tényleg nagy a munkanélküliség, településszintre lebontva kéne támogatni azokat a vállalkozókat, akik valós munkahelyet teremtenek. Ebben valamit lépni kellene, mert a Budapest és körgyűrű a 0 munkanélküliséghez képest Dél-Pest megye, az Ipoly térsége, a nagykátai térség igazából elmaradott a központi térségben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy képviselő urak következnek. Először Nagy László képviselő úr.
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tömörítem a kérdésemet. A miniszter úrtól annyit szeretnék kérdezni, hogy nagyon sokszor felvetődött már a bizottságban a közszféra, közszolgálati reform iránti érdeklődése és ennek keretében már meghallgattuk többek között Szetey Gábor államtitkár urat is, és szeretném most miniszter úrtól is megkérdezni, hogy a tárcára milyen feladatok hárulnak. Egyrészt mint részben szaktárca, másrészt mint a kormányzat egyik minisztériumát érintve. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Én csatlakoznék Gúr Nándorhoz és Czira Szabolcshoz, csak megerősíteni szeretném azt, hogy valóban a közcélú és a közhasznú foglalkoztatásban feszültségek mutatkoznak a másodlagos munkaerőpiacon.
Kérdésem pedig az lenne, hogy miután itt a tájékoztatóban olvastam, hogy a kereskedelemben tapasztalható jelenség, hogy a mikrovállalkozások a nagyobb vállalkozások felé mozdulnak, ugyanakkor viszont a szállítási, gazdasági ágban ezzel ellentétes folyamat zajlik, hogy lát-e ezek között valamilyen összefüggést. Én szeretnék erre választ kapni, miután ez az anyagban kiemelésre került, hogy vajon ennek mi lehet az oka. Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a komoly szakmai kérdéseket. Nem mondom, hogy feladatuk a leckét a miniszter úrnak, mert a felvezető gondolatai is már orientáltak arra bennünket, hogy sok témát érintsük. Kérem, hogy az elhangzott kérdésekre reagálva adja meg a választ a bizottság tagjainak. Azt követően van még két napirendünk, tehát kérem, hogy a határozatképességet az ülés végéig tartsuk fenn.
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Egy sor olyan felvetés van, ami megérne egy külön beszélgetést is, ez az igazság. Egy elég izgalmas kérdéscsokorról van szó. Mindig azzal az elfogultsággal próbálok szakpolitizálni, hogy azt gondolom magamban, hogy a kormányzati politikákban a szuverenitást leginkább befolyásoló területről, az ami a bizottság tevékenységi területe vagy ami a tárcáé. És ha valamit a politika tehet, ha kormányon van, hogy hogy szolgálja az egyes emberek, meg a közösségek szuverenitási törekvéseit. Az összes többi az már másról szól. Úgyhogy ezért szeretek ezen a területen dolgozni.
Visszafelé haladva: Nagy István képviselő úr felveti a kereskedelemben, illetve a szállításban zajló folyamatokat. Gondolom én, hogy azt a fajta álláspontját gondolja megerősíttetni velem, amit én osztok, miszerint is sajátosan a nagy áruházláncok megjelenése a kereskedelemben hát bizony a versenyben hátrányos helyzetbe hozza a kiskereskedőket, azokat, akik nem rendelkeznek olyan tőketartalékkal és olyan fajta beszállítói hálózattal vagy a pozíciójuk okán nem tudnak nyomást gyakorolni a beszállítói hálózatra ilyen értelemben. Nem tudnak olyan kedvezőbb beszállítói árat szerezni maguknak. Ilyen értelemben a tőkehiány és a nagyságrend az ő versenyképtelenségüket okozza vagy a versenyképességüket korlátozza. Ez ténykérdés, én ezt nem szeretném tagadni. A kereskedelmi, ágazati párbeszéd bizottságnak ez napi témája, ahol a munkáltatók és a munkavállalók erről beszélgetnek. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy azt is látom, hogy a csak kiskereskedők által nyújtható személyes vagy régiós vagy egy-egy kisközösségre irányuló szolgáltatásoknak a felárát fizetni képes kereslet csak részben alakult ki Magyarországon. Magyarán azt akarom állítani, hogy mindaz, ami nagy áruházláncokkal szolgáltatásban nem kiszolgálható, az természetesen az a személyes vagy kiscsoportos szolgáltatás, ami viszont nyilván többletértéket involválhat a kereskedő oldalán. Nos, ez csak részben kialakult kereslettel alátámasztott. Úgy hiszem, hogy az egyensúly akkor tud kialakulni, hogy ha ez a fajta személyes szolgáltatás és személyes elérési kereslet megéri majd a kisszolgáltató számára, a kiskereskedelemben dolgozó számára.
A másik megfejtés arról a sajátos helyzetről szól, amelyik is a szállításnak a specifikuma. Ennek a specifikumnak az egyik eleme az éppen az, hogy finoman szólva is ellentmondásban van a hasznos üzemméret és a mai vállalt szervezési szabályok. Arra akarok utalni, hogy például a közúti tömegközlekedésben ma már nem kevés helyen a vállalkozások számára kiszervezik az egyes járatoknak, az egyes relációknak a kérdését. Kóka úr gondolom, hogy kész lett volna megválaszolni az ezzel kapcsolatos felvetéseket, hogy a közlekedéspolitikai koncepció ezt hogyan akarja változtatni. Én magam úgy gondolom egyébként, hogy a kisvállalkozásoknak ezen a terepen kell, hogy szerepe legyen. Abban is biztos vagyok, hogy a mai állami, illetve ÁPV által tulajdonolt közúti személyszállítási kör mellett meg fog jelenni a magánszféra. Ennek a területnek is le fog zajlani a privatizációja, a tőkebevonás, a magánosítás ezen a területen. De csak akkor jó ez, hogy ha ez egy közlekedéspolitikai koncepció mellett történik, amelyik számba veszi a személyes szolgáltatási igényt, számba veszi a hatékonyságot a hosszú távú személyszállításra és áruszállításra és számba veszi az európai igényeket is, amelyek nyilvánvaló módon elérés szempontjából közlekedési csatornának tekintenek bennünket. Mindegyik nagyságrend valószínűleg más-más tulajdonlási formákat igényel. Valószínű új munkamegosztást a vasút és a közút között és természetesen a közúti szállításon belül kívánja a mikro-, kisvállalkozásoknak egy új szerepét. Ezért tudom azt elképzelni, hogy ebben, különösen a személyszállításban és a teherszállításban a közúton bővül a kisvállalkozók köre.
Közszolgálati reform kérdése. Két szempontból érinti a tárcánkat. Úgy mint közszolgáltatást nyújtó, nagyon széles körben. Ebben a vonatkozásban a változás lényege szándékaim szerint az, hogy a szolgáltatást igénybe vevő szempontjából szervezzük át a szolgáltatásokat. Ne intézményt finanszírozzunk, hanem jogos szolgáltatási igényt próbáljunk meg felépíteni és finanszírozni. És a szolgáltatást igénybe vevő választhassa ki a szolgáltatók közül a számára a kínálatban legszimpatikusabban. Ehhez viszont szektorsemleges finanszírozásra van szükség a szolgáltatások zömében. Tehát a civil nonprofit önkormányzati és állami intézmények körében. Ki kell választani, hogy melyeket garantálja kapacitás szempontjából az állami és az önkormányzati világ, és természetesen rögzíteni kell, hogy a szolgáltatáshoz való hozzáférésnek mik a szakmai szempontjai, rászorultsági szempontokról beszélek alapvetően. Itt a mi területünkön nem elsősorban a munkaügyről, hanem a szociális területről beszélek az önellátó képességnek a mértéke kell, hogy meghatározza a szolgáltatási igényeket.
A másik oldala a dolognak a változásmenedzselés, ami a mi feladatkörünkbe tartozik. Ez az átépülő intézményekben szükséges új szaktudások, illetve az onnan leépülő kapacitásoknak a kezelése. Erre ismerni kell a programokat, hiszen a mobilitásprogramtól, amit az egészségügyben alkalmazunk, egészen az új pálya hitelprogramig nagyon sokféle támogatást és utat vázolunk fel. Itt nekem az az elvem, hogy mivel sokféle egyéni probléma van, "virágozzék száz virág" elven kell az eszközrendszert is megteremteni, hogy kinek-kinek a speciális problémájára alkalmas eszközt választhasson ki azokból, amiket mi biztosítani képesek vagyunk.
Visszafelé haladva, Czira Szabolcs megjegyzéseihez: egyetértek azzal, hogy a kistérségeken belül falvak között és akár mikrotérségek között is akár óriási differenciák lehetnek. Ezért is tervezzük úgy, hogy a fejlesztési programokban rögzítünk egyfajta programot a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre nézve, ez egy, szándékaink szerint kistérségenként működő komplex, alapvetően természetesen a társadalmi aktivitást, teljesítményt, szuverenitást növelő program, mintegy négymilliárdos programot jelent a leghátrányosabb kistérségenként. Az ebben a komplex programban részt nem vevő, még hátrányos helyzetű kistérségek, mondjuk például a 48-ig terjedő kör számára egy hasonlóan, de ennél célzottabb szolgáltatási kört biztosít munkaerő-piaci támogatásokkal is a fejlesztési program és harmadikként ezekben a kistérségekben bent nem lévő kistelepülések számára célzott programot. Nyilván számukra nem lehet komplex munkaerő-piaci programokat, mert egy falura nem lehet munkaerő-piaci eszközrendszert építeni, de vállalkozásfejlesztést lehet, ahogy ön is mondta, sőt egyedi infrastrukturális vagy humánerőforrás-fejlesztési programot lehet. Számukra külön elérési programot fogunk teremteni. Tehát akik kiesnek a leghátrányosabb körből, de maguk egyébként településként abba tartoznának, számokra plusz pontokkal lesznek elérhetők a központi programok vagy a pályázatok. Így fogjuk a hozzáférésüket elősegíteni.
A mezőgazdasági szezonális munka ügyében is egyetértek. Az a szándékunk most, hogy az első negyedéves tapasztalatok alapján megnyitjuk az uniós munkavállalók előtt ezt a fajta foglalkoztatási lehetőséget is. Itt van egy ellentmondás, amit nekünk mérlegelnünk kellett, amire ön is utalt, hogy mekkora versenyt okoz a hazai képzetlen, amúgy nagy számú munkavállaló számára, ha beengedjük azokat, akik szintén képzetlenek és ebben a körben célozzák meg a foglalkoztatásunkat. A helyzet az, hogy messziről nézve, meg a tankönyvek aspektusából nézve ez egy verseny, a valóságban meg nem az, mert magyarországi munkavállaló nem nagyon vállalja el ezeket a munkákat. Láttuk ezt Németországban a török vendégmunkásokkal kapcsolatban, hogy bizonyos munkákat a hazaiak már nem vállalnak el, még ha munkanélküliek akkor nem. Ez az új probléma jelentkezik nálunk is, most főleg a mezőgazdaság idénymunkára, ezért itt is korlát nélkül kinyitjuk a munkaerőpiacunkat. Ez a terv.
Nyugdíjas ügyben. A nyugdíjnál fontos megjegyezni, hogy amiről én beszéltem, az a 62 éves korhatár alatti. Ugyanis a 62 éves korhatár előtti nyugdíjazás szándéka alapvetően a keresőképtelenség miatt beálló helyzet egyfajta megoldása. Más, mint az öregségi nyugdíjazás. Ha valaki keresőképtelenség miatt jutott hozzá nyugdíjas ellátáshoz, az esetek zömében a korhatár előtti ilyen, ott nyilvánvaló, ha van mégis keresete, akkor valamilyen logikai bukfenc van, akkor vagy nem keresőképtelen és akkor nem jár a nyugdíj vagy azt fel kell függeszteni vagy keresőképtelen és akkor meg nincsen fizetés, mert akkor a munkavégzésben nincs benne a lehetőség. Ennek a logikának az érvényre juttatását akartuk mi itt világossá tenni. Még egy dologra hadd utaljak. Zömében azok, akik nem a keresőképtelenség okán jutnak el korai nyugdíjazáshoz, hanem valamilyen társadalmi - fogalmazzunk egyszerűen - jó érdekérvényesítési lehetőség kapcsán, akár szabályok, akár más logika kapcsán utalok erre -, nos, azok számára az a világ van, hogy egyébként ugyanazt a munkájukat végzik tovább, csak akkor már nyugdíj és fizetés mellett is. Na én erre utaltam, hogy lényegében kétszeres járandóságért végeznék, ez az, ami társadalmilag nem méltányos.
Segélyhez munka alapján hozzájutni. Többeknek mondom: tettünk már lépéseket, ezt önök is tudják, hogy a családi segélyezés kasszáját összenyitottuk a közcélú munkával. Tudom jól, hogy ez milyen erőfeszítést okoz önkormányzati szinten, mert ez azt a döntést is jelenti, hogy azt kell mondani az érintettnek, hogy azon könnyebb út helyett, hogy te itt a kasszánál sorban állsz, azt a nehezebb utat ajánljuk, hogy a sorban állás a kasszáért van és aztán utána munkabér formájában fizetjük ki a valamivel többet, mint a segélyt. Tovább akarok menni ezen az úton, hogy erősebb érdekeltség legyen és nagyobb kötelezettség arra nézve, hogy elvégzett munkáért járó bér oldalán fizessük ki az amúgy szociálisan járó támogatást. Ebben, ha támogatnak, azt nagyon meg fogom köszönni, mert ez nyilván további törvénymódosításokat is fog igényelni. No én ezt tovább akarom erősíteni.
Nagyon valószínű, hogy - úgy fogalmaznék -, azon szociális támogatások körében, amelyet a keresőképtelenségből adódó jövedelemhiány miatt állapítanak, ebben a körben kétféle típusú korlátot állítunk be. Egyfajta korlátot, amelyik előír egyfajta szükséges éves aktivitási mértéket, csak visszautalnék a jövedelempótló támogatás korábbi évek, tíz évvel ezelőtti szabályrendszerére, amelyik működött, amelyik előírta, hogy egy évben x hónapot vagy a nyílt munkaerőpiacon vagy közmunkában teljesíteni kell a támogatáshoz, illetve a másik oldalon azon gondolkozom, hogy ott, ahol ebben a körben be nem jelentett munkával találkozunk, ott megszűnjék a támogatás lehetősége. Hiszen a be nem jelentett munka azt jelenti, hogy valójában mégis van jövedelme, itt pedig jövedelempótló szociális támogatásokról beszélünk. A dolog logikája nem fér tehát össze. Ha valakinek van jövedelme, nem kaphat jövedelempótló támogatást, hiszen ha van jövedelme, a jövedelemkiesés okán nem kell kapjon, ha meg ilyen értelemben nincsen bejelentve, akkor pedig az történik meg, hogy ő megkárosítja a nagyközösséget, miközben a nagyközösség a jövedelme ellenére is fizet számára. Kemény szabályok ezek, amelyeket felvetek lehetőségképp, de ha önök támogatják, akkor ezeket a szabályokat érvényre fogjuk juttatni.
Gúr képviselő úr számára: egyetértek a kifehéredés, AM-könyv felülvizsgálata kérdésével. Mint ahogy azzal is, hogy a jövedelempótló - nem univerzális - segélyekhez csak munka után lehessen hozzáférni. Valamint azzal is, hogy a TÁMOP-nál TIOP-nál legyen egy decentralizáció. Jelzem, tudniuk kell arról, a képviselők zöme régiókban is dolgozik, hogy az ágazati programok, TÁMOP, TIOP mindenegyes olyan eleme, amelyik a munkaügyet, szociális területet érinti, annak lényegében lesz jelentős decentralizált része, a munkaügyi hálózatban a mai terveink szerint legalább 85 milliárd forintot decentralizálni fogunk ezekből a programokból, ami megadja a helyi reagálás lehetőségét, közelebb viszi a kistelepülésekhez, régiókhoz a programot.
Visszafelé haladva: Rácz István azt mondja, egyetértőleg mondom én is, hogy a legnagyobb problémát a romák esetében a képzettségi hiány jelenti. Így van. Ugyanakkor tudniuk kell, hogy hál' Istennek a legnagyobb érdeklődés is körükből kerül ki a közmunkák és a képzési programok iránt is. A Lépj egyet előre programot azért hirdettük meg újból, mert több tízezer embernek ingyenesen jelenti a lehetőséget a közoktatás befejezésére, mert itt az alapiskolai végzettség kell először és utána lehet szakképzettséget szerezni. Ezt a programot akarjuk folytatni, a 2013-ig tartó időszakban sok tízezer ember számára és alapvetően itt romákról van szó. A másik oldalról a közmunkánál január 1-jétől a közmunka mellett képzést is biztosítunk. Olyan típusú képzést, ami az adott közmunka elvégzését lehetővé teszi majd a nyílt munkaerőpiacon, tehát például erdőtakarítás, gallyazás és egyebek közmunkaprogramnál kisgépkezelői jogosítványt kapnak az érintettek. Ez lehetővé teszi, hogy erdőgazdaságnál később is el tudjanak helyezkedni. De hasonló lesz a gát-, az útépítés és egyéb ügyeknél is. Lehetőség szerint egy körüknek még OKJ-s képzés is biztosítható lesz, hozzáteszem, hogy itt persze van egy fizikai korlát, hogy kiknek van meg az alapiskolai végzettsége. Külön forrásokat biztosítottunk arra, hogy egy meghatározó részük, akik a legjobb teljesítményt mutatják, ingyen képzettséghez jussanak.
Abban a körben, ahol a segélyből élésre rendezkedtek be családok és ennek egyik ága a gyerekek után kapott segély, a másik ága a szociális helyzet és így tovább, is szeretnénk világossá tenni, hogy azt akarjuk külön is támogatni, aki maga is erőfeszítést tesz. Hogy a szülői minta a gyerekek számára ne a segélyen élés legyen. Azt lássa gyermekként, hogy a szülő maga, ha máshogy nem, közmunkán dolgozik és iskolát szerez. Ténykérdés, hogy a családok egy részében, nemcsak roma családoknál, de ott sok család van, az a szó, hogy tanulj fiam, hogy dolgozhass, ez így a szülői mintán nem értelmezhető. Ez az igazság. Nem könnyen elmagyarázható a szülői minta kapcsán, ezért tehát a szülői mintát változtatni kell ahhoz egyidejűleg, hogy a gyermekek esélyét meg lehessen teremteni. Itt nemcsak a fizikai esélyekről, az éhezés ellen, az iskolába, az intézményhez való eljuttatásról van szó, hanem arról a korai fejlesztésről, amelyik a családból magával hozott hátrányokat segít legalább ellensúlyozni az iskolába indítás szakaszáig, hogy utána már az iskolát elvégezve be tudja fejezni és esélye legyen szakmát szerezni. Ez a Legyen jobb a gyermekeknek program egyik oszlopa éppen, illetve a hátrányos helyzetű kistérségi program éppen erről a két dologról szól. A szülői minta támogatása képzés és célzott foglalkoztatással, korai fejlesztés nyilvánvalóan intézményi támogatással és családi és személyre szóló gyerektámogatással.
Magam is azt gondolom, hogy itt óriási tennivaló van, ezt a programot a Roma integráció évtizede program keretében foglaltuk össze. Jelentem a bizottságnak, hogy a roma szervezeteket magában foglaló Roma Integrációs Tanács nemcsak, hogy támogatja ezt a programunkat, amiről itt most beszéltem, hanem azt kérték, hogy erről a programról, ezzel a tartalommal országgyűlési határozat is szülessen. Úgyhogy azt fogom javasolni a kormánynak a jövő héten, hogy ne csak az eredeti szándék szerint a programot fogadja el, ennek a fejlesztési hátterét fogadja el, hanem nyújtsuk is be a parlamenthez tájékoztatásként, hogy ebben lehessen szervezni egy széles körű együttműködést a roma szervezetek részvételével.
Geberle Erzsébet: gazdasági kamarák szoros együttműködése. Igen, ma a munkaerő-piaci felmérést velük együtt végezzük. Ez a legnagyobb felmérés, ami a munkaerőpiacon van évente. A munkaerőpiac szereplőinek 25 százaléka részese a felmérésnek, ezért szinte százfős pontossággal megmondja a munkaerő-piaci eseményeket egy évre előre. Mert hogy az önbeteljesítő jóslat, mert nem azt kérdezzük, hogy a szomszéd mit fog csinálni, hanem, hogy maga mit fog csinálni. És tekintettel arra, hogy ezt nem tippelni kell, hanem megvan a terve a vállalkozók zömének, ezért ez a legpontosabb munkaerő-piaci becslés, ami egyáltalán lehet. Másrészt a kamarákat megbíztuk bizonyos szakmák menedzselésével. 16 szakmát már átadtunk és most újabban 11-et most adunk át a kamarával való megállapodás kapcsán, hogy ők menedzseljék, ők csinálják.
Ez a szakmai kör, OKJ-s kör az, amiben már kifejezetten az ő szavuk a meghatározó és általában meg az új TISZK-modellben azt szeretném, hogy a gazdaság szereplői mondják meg, hogy milyen arányú és milyen képzésre van szükség.
Németh Zsolt képviselő úr számára: egyetértek azzal, hogy a leghatékonyabban kell megoldani, hogy egy-egy közfeladatot ki lásson el és ez nyilván a közfeladat biztosításáért felelős állami szervezetnek, minisztériumnak a fő felelőssége. Ön is tudja, hogy sokat tettem magam is és sokat tettünk így közösen mint bizottság azért, hogy egy erős hatékony munkaerő-piaci hálózat legyen a kezünkben. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy az elmúlt 17 év talán egyik legerősebb dekoncentrált szervezete a munkaerő-piaci hálózat. Nem véletlen, hiszen a legnagyobb feladatot is ebben a körben kellene megoldani emberileg is. Nos, ennek a hálózatnak a további erősítése szándékomban áll. Szándékomban áll egyrészt az új feladatok szempontjából, tehát például a foglalkoztatási rehabilitáció mellett a komplex rehabilitáció ügyét is a foglalkoztatási hálózatra, munkaügyi hálózatra szeretném bízni. Ebbe integrálva az orvosi rehabilitáció intézményeit, már hogy e mellé integrálva, nem bele, és szeretné, ha bizonyos szociális típusú ügyek is egyre inkább a munkaügyi hálózat dekoncentrált szervein belül jelennének meg. Ezért is van az, hogy ez év január 1-jétől Állami Finanszírozási és Szociális Hivatalnak hívják a központját ennek a hálózatnak.
A Vas megyei kistérségi mutatók vonatkozásában, ha jól értettem, képviselő úr nem azzal az igénnyel vetette fel, hogy a tételes kistérség ügyére adjunk választ, hanem, hogy van-e olyan eszközrendszer és mi az, ami segít abban, hogy a legnagyobb hátrány lévőket tudjuk támogatni. Az előbb utaltam rá, hogy a fejlesztéseknél egy háromfokozatú fejlesztési programot valósítunk meg. Ebből a leghátrányosabb 28-30-ra megy a 100-120 milliárdos fejlesztés, a következő lépcsőre vonatkozik egy 25-30 milliárdos fejlesztés és jó pár milliárd lesz a kimaradó egyes kistelepülések dolgára is szándékaink szerint. Én egyébként azt gondolom, hogy önnek igaza van abban, hogy sem a polgármesterek nem megvádolhatók azzal, hogy nem tettek meg mindent a megelőző időszakban, sem a társadalmi akarat nem volt hiányos ebben az ügyben. Van az az őrült dilemma, amit más országok példáján már sokszor megvitattunk még az átkosban, a '70-80-as években, amikor olvastuk az újságban Dél- és Észak-Olaszország dilemmáját a fejlesztést illetően, hogy hogy oldja meg úgy az átcsoportosítást, hogy eközben bátorítsa azt a térségét a saját országának, amelyik a legtöbb forrást tudja megtermelni ahhoz, hogy utána szétoszthassák és inkább támogassák a legnehezebb helyzetben lévőket. Ez látható módon egy kicsit róka fogta csuka problematika is. Vagy másként fogalmazom: lényegében egy nagyon érdekes és politikailag is fontos aránykérdés. Mi most úgy gondoljuk, hogy sokat azért kell tenni, hogy olyan támogatást adjunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, ami a partvonalra állításukat, a nagyobb teljesítményhez való hozzáférésüket segíti, ezt látjuk kitörési pontnak. A kistérségekre vannak meg a foglalkoztatási statisztikák. Ennél mélyebb szintre nincsenek, de kistérségekre megvannak. Ezek a KSH adatai, amiket mondtam, azok is KSH-adatok, nem ilyen munkaügyi hálózatbeli magánadatok. Ezeket, azt hiszem, hogy a mi honlapunkon is meg lehet ismerni, de a KSH-én is meg lehet ismerni.
Filló képviselő úr: közfoglalkoztatási programunkra nagyon sok pénzt szánunk, ebből idén a közmunkaprogramokra 8,5 milliárdot. Szemben azzal, hogy a költségvetés 3,1 milliárdot ad erre. Sikerült a partnerekkel ezt felbővíteni 8,5-re. Autópálya-építők, gátépítők, erdőművelők és egyebek. Érdekük, hogy ott történjen ilyen típusú foglalkoztatás és beletették a saját pénzüket. Így két és félszer annyi ember foglalkoztatására van szükség közmunkára, mint amit csak a költségvetési eszközökből lehetett volna. Nagyon eredményesnek tartom ezt a munkát, ezt a fajta felfogást.
A szakképzésnél valóban gond a lemorzsolódás, itt azt gondolom, hogy nem a humánkövetelményeknek a mérséklése, hanem a humán- és gyakorlati képzés arányának a beállítása, illetve a szak- és gyakorlati képzés korábbi időpontra hozása a képzésen belül adhat többek között választ a lemorzsolódásra. Hogyha ezek előbbre kerülnek, ha a közoktatási törvény egyébként megengedi, hogy előbbre kerüljön, a 40 százaléka a gyakorlati és szakképzésnek előrejöhet - ha jól tudom - a 9-10. évfolyamra. Ez már lehetővé teszi azt, no plane, ha mi adunk hozzá finanszírozást, hogy a fiatalember a szakmán és a szakin keresztül is kötődjön már annyira, hogy utána elismerje a közismereti tárgyak kihívását és később talán már egy kicsit jobban felnőtt fejjel ezeket jobban képes legyen abszolválni.
Az első csomag, amit Bernáth Ildikó képviselő asszony említett, bérek, nők és férfiak között. Az a helyzet van, hogy Európában a bérkülönbség nagyobb, mint Magyarországon. Az európai átlag nagyobb, de nem akarom verbálisan elfedni a problémát, hogy bizony igaz az, hogy Magyarországon az örökség, ami a rendszerváltás öröksége volt, hogy magas volt a nők foglalkoztatási aktivitása, az kopik el és beleszorul azokba a foglalkoztatásokba, amik piacilag nem keresettek, kisebb a verseny. Hozzáteszem, ez párosul azzal is, hogy a nőknek a képzettsége, szakképzettsége rosszabb, átlagosabb, mint a férfiaké. Ezért az alakul ki, hogy ebből alacsonyabb bérek és bizonytalanabb munkahelyek lesznek. Ez a trend van ma Magyarországon. A fiatal nők esetében nincs így, de a nők esetében általában így van. A trendváltozást talán éppen a felnőttképzés és a fiatal nők esetében kialakuló trendek jelenthetik. Itt a családi szerepekkel való munkaszerepek összeegyeztethetősége a kulcskérdés esélyegyenlőségi szempontból. Minden évben számos pályázatot ír ki az OFA éppen ennek a támogatására, segítésére, illetve Munkaerő-piaci Alap-programok is vannak. Hozzáteszem, az alapmegoldás természetesen mindig egy bővülő munkaerőpiacon lehetséges, mert ott van az, hogy a gyöngék pozícióinak is jobb lehet a versenye.
A Start-plusz, Start-extra és a Start-ügyéről azt javasolnám, hogy a bizottság, akár albizottságban, akár bizottsági ülésen egyszer térjen vissza és elemezze. Talán az év második felének a végén már lesz tapasztalata a Start-plusz-extra felhasználására és akkor érdemes ezt megnézni. Én úgy tudom, hogy a Startnál 14-15 ezer ember elhelyezkedését segítette elő a munkaerő-piaci elemzés, ami azért ifjúsági körben nem lebecsülendő. Én olyannak látom, hogy ha a fiatalok közül néhány ezer embernek pluszban segítünk, az nagy dolog, ezért tehát ezt eredménynek látom. De itt is hozzáteszem és a szociális típusú segélyeknél, amit Czira képviselő úr és mások is mondtak, kérem, hogy ha ezekben az ügyekben van tételes javaslatuk, megoldásuk, azt nagyon szívesen veszem. Tehát olyan, ami például ott jobb érdekeltséget teremt vagy a társadalombiztosítási kedvezmények programjainál jobb megoldást hoz, ebben nyitott vagyok. Az az alapvetésem, hogy nem azt kell nézni, hogy honnan jön a javaslat, hanem az jó-e, segít-e és gondolom, önöknek is ez a szempontja.
A Kóka miniszter úr kapcsán azt hiszem, hogy majd tisztázzuk az ő véleményét ebben és ehhez én is kifejtem az álláspontomat. Az a tapasztalat, hogy most külföldről, román, bolgár viszonylatból alapvetően a nem képzett munkaerő az, amelyik elkezdett érdeklődni irántunk, úgyhogy sajnos az a felvetés, hogy ha kinyitjuk a piacot, akkor jönnek a magasan kvalifikált szakképzett emberek tízezrével, hát ez finoman szólva nem valósult meg az elmúlt időszakban, mert a teljes piacunkat, ahol egyébként munkaerőigény volt, felnyitottuk, mégsem érkeztek. Nyilván azt fogjuk tenni, hogy ahogy csak lehet, ebben haladunk előre, mert a vége a teljes piacnyitás. Hogy ez mikor legyen, ezt kell jól megválasztani. Ez az igazi szakmai kinyitás majd. Addig pedig fokozatosan megyünk tovább úgy, ahogy az előbb elhangzott a mezőgazdaságra vonatkozóan.
Mozgáskorlátozott munkavállalók. 54 milliárd forintot adunk védett szervezeti pályázaton, illetve költségtérítéses pályázati formában. Ez mintegy 40 ezer megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatását segíti elő célzott szervezeteknél, kht.-knál és nonprofit szervezeteknél. Valamint ehhez képest a 25 fő feletti vállalkozásokban az 5 százalékos megváltozott munkaképességű foglalkoztató szabály. Ahol pedig ezzel nem élnek, annak a befizetésére van a rehabilitációs alaprész. Ebből a rehabilitációs alaprészből azokat a fejlesztéseket támogatjuk, akik ilyen munkahelyeket hoznak létre. Ez a munkaerő-piaci része a megváltozott munkaképességű támogatásnak. Mi a baj? A baj az, és ezért visszük a kormány elé a javaslatot most, hogy a fiatalembernek igaza van, hogy miközben építettük ennek a munkaerő-piaci részét, a közben azt az esélyt, hogy az ő foglalkoztathatóságuk bővüljön, ez nem az ő esete, hiszen ott van képzettség, illetve azt a lehetőséget, hogy ez a munkaerő-piaci kör, akiről beszéltem, az átzsilipelő természetű legyen, tehát, hogy ne egyszer, s mindenkorra akarjon megváltozott munkaképességűt foglalkoztatni, hanem abban legyen érdekelt, hogy onnan x év után rehabilitációval a nyílt munkaerőpiacra kikerüljenek az emberek, ezt most kell elérnünk. Ez, már mondhatom úgy, hogy több, mint húsz éves kihívás Magyarország előtt. Jönni fog a javaslat, éppen ezt a problémát szeretnénk megoldani. Ténykérdés, ahogy mondtam, közülük csak mintegy tíz százalék dolgozik. Úgy látom, hogy 30-50 százalék dolgozhatna. Nagy eredménynek látnám, ha néhány tízezer embernek esélyt tudnánk teremteni arra, hogy fokozatosan újra visszakerüljön a munka világába. Tipikusan olyanoknak, akik erős képzettséggel rendelkeznek, másoknak meg pótolnánk ezt a képzettséget. A közszféráról már szóltam.
Az, aki egyedül neveli a gyermekét és elbocsátották, az a döntés szemben áll a szakszervezetek és a mi megállapodásunkkal. Bár a megállapodás ilyen értelemben nem jár jogkövetkezménnyel, mert nincs törvényi kötelezettség mögötte a munkáltatóra nézve, de a szerződő feleket kötő morális kötelezettség ott van. Itt eddig úgy jártunk el, mivel ezt a feladatot a kormánytól a tárca kapta, hogy ezt kövesse figyelemmel. Az egyedi bejelentéseknek is utána mentünk, hogy ha van ilyen jelzés, akkor kész vagyok ebben kezdeményezést tenni.
És úgy tűnik, reflektáltam is a kérdésekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úr. Elrepült az idő. Egy másfél órás miniszteri meghallgatás és ahhoz kapcsolódó nagyon komoly szakmai vita volt. Azt gondolom és ezt köszönöm is, hogy rendkívül tanulságos és informatív beszélgetés volt itt az elmúlt másfél órában. Néhány kérdést úgy vetett fel, hogy arra visszatérünk. Ezzel élni is fog a bizottság. Bár azzal szembesültünk, hogy mi korábban azt gondoltuk, hogy kevesebb napirendi pontunk lesz, de ahogy haladunk előre, úgy látom, hogy a bizottság leterheltsége is arányosan növekszik. Hiszen több olyan törvénykezdeményezésről tudunk, amit biztosan meg fogunk tárgyalni bizottsági napirenden is.
Hogy lezárjam ezt a napirendet, szeretném a bizottság tagjainak az állásfoglalását kérni. Egy beszámoló tudomásul vételéről fogunk most dönteni. Aki tudomásul veszi a miniszter úr beszámolóját és ezt szavazatával megerősíti, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Egy. Aki nem fogadta el? (Szavazás.) Nyolc. Nagyon korrekt és tisztességes szakmai vitát folytattunk itt az elmúlt másfél órában. Ez a bizottságnak a saját magáról való elképzeléseibe beleillik. Miniszter úr, köszönjük szépen a jelenlétet. Nekünk van még két napirendünk, ha megengedi a miniszter úr, elbúcsúzkodnák és elvégezzük a két napirendet. (Kiss Péter: Jó munkát kívánok!)
Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a bizottság tagjainak a toleranciáját és az együttműködését az elmúlt két bizottsági meghallgatásban. Következik a 3. napirendünk: az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak a megvitatása. A bizottság tagjai előtt ott van a T/2669/12-es számon a törvényjavaslat számozott ajánlása. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviselőit. Öt szavazásunk lesz. Az első a 2. ajánlási pontról szól. Tállai András, Domokos László képviselők módosítója, amely összefügg az 5-ös ajánlási ponttal.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Aki egyetért a kormány álláspontjával és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
A 3. pont szintén Tállai András és képviselőtársai módosítója. Ez a 6-ossal függ össze.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Aki egyetért a kormány álláspontjával és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
Az 5-ös pont összefügg a 6-ossal.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Aki egyetért a kormány álláspontjával és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
A 8-as pont ugyancsak Tállai András módosítója.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Aki egyetért a kormány álláspontjával és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
A 9-es módosító ismét Tállai András és társai módosító indítványa.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Aki egyetért a kormány álláspontjával és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ezzel végeztünk. Van valakinek egyéb javaslata? (Nincs jelentkező.)
A 4. napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmassága.
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A költségvetési törvény módosítására az egységes közszolgálati sztrájkbizottsággal történő megállapodást követően került sor, ez a 13. havi illetmény részletekben történő kifizetésének a forrását rendezi. Emellett a törvénymódosítás még további koherenciazavarokat rendez, szöveg és hivatkozási pontosításokat is rendez, így sor kerül a törvény 3, 4, 6, 8. számú mellékleteinek pontosítására is.
A törvénymódosítások közül a legjelentősebbeket, illetve a bizottság témakörébe tartozókat emelném ki. Így tehát az 1. § (1) bekezdése szerint a 13. havi illetmény részletekben történő kifizetésének a forrásáról rendelkezik, ezt a céltartalékból kell kifizetni, így ez a költségvetési kiadás körülbelül 75-80 milliárdot jelent, viszont mivel ebből eredő adó- és járulékbevételi többlet is keletkezik, ezért nettó 40 milliárd forintos kiadást jelent. Ez természetesen a pénzforgalmi hiányát növeli az államháztartásnak, de a 2007. évi SA95 eredményszemléletben számított hiányt nem módosítja. Hiszen teljesen mindegy, hogy 2008 januárjában vagy pedig korábbi hónapokra elosztva kerül kifizetésre ez a kétheti összeg. A bérmegállapodásnak másik hatása is van, méghozzá az, hogy ez módosítja természetesen a bérstatisztikát és magasabb lesz az ez évi béralakulás is, tehát az idén várható nyugdíjkorrekcióra kihat a megállapodás.
Kiemelném még a módosítások közül az 1. § (3) bekezdését is, itt a fegyveres testületek kedvezményes nyugellátásainak kiadásaihoz történő hozzájárulással kapcsolatos szükséges módosítások kerültek átvezetésre. A normaszövegben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium fejezet is megnevezésre került, hiszen az őszi tárgyaláskor az ÖTM-hez került az az 514,4 millió forint, amely az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól került el.
Kiemelném még a (7) bekezdést, itt a kedvezőbb árfolyam alakulása miatt az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek a pénzügyminiszter úr egyetértésével átcsoportosítást hajtott végre az olimpiai felkészülés támogatására, illetve az utánpótlás-neveléssel összefüggő feladatokra.
Kiemelném még a (8) bekezdés módosítását, ez azt jelenti, hogy az EU-integrációs fejezetnél egyértelművé válik a módosítás, hogy a szabályozási jogokat és kötelezettségeket a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter gyakorolja.
Kiemelném még a (10) bekezdést, itt a háziorvosi kasszánál ötmilliárd forint átcsoportosítása vált szükségessé, ennek fedezete az összevont szakellátáson belül elkülönített keret.
Kiemelném még a (11) bekezdés módosítását, ez a vizitdíj és a kórházi napidíj, ez az egészségügyi szolgáltatóknak az Egészségbiztosítási Alapból történő támogatását tartalmazza. Ez az egészségügyi szolgáltatók bevételét képezi, tulajdonképpen a módosítás technikai jellegű, mert eddig is a bevétel a költségvetési bevétel részét képezte, tehát ez befolyik az államháztartásba, bekerül az Egészségügyi Alapba a bevétel és onnan kerül át az intézményekhez. Tehát így az Egészségbiztosítási Alapba befolyt bevétel technikai módosítását jeleníti meg a (11) bekezdés.
Kiemelném még a (14) bekezdést, ez pedig a helyi önkormányzati foglalkoztatottak 13. havi illetményének a részletekben történő kifizetését rendezi. Ennek a forrása ugyancsak a céltartalék, az 5. számú melléklet 9. pontjában meghatározott felülről nyitott előirányzat kerül majd megemelésre.
És kiemelném utoljára a (16) bekezdést. Egy kormánydöntés alapján valamennyi lakos után vissza lehet igényelni az önkormányzatoknak a vizitdíjat és nemcsak rászorultsági alapon. Köszönöm szépen a figyelmet és kérem a tisztelt bizottságot, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát szíveskedjen támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen és igazán hálásak vagyunk, hogy egy ilyen szakmailag átfogó, részletes, minden részletre kiterjedő ismertetőt adott a kormányzat képviselője. Szeretném megkérdezni, hogy ki kér szót. Alelnök asszonynak adom meg a szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Rövid leszek, egyetlen témához kívánok megjegyzést fűzni, már ami a vizitdíjat, meg a kórházi napidíjat illeti, mert ennek a törvénynek az elfogadása gyakorlatilag azt jelenti, hogy akkor ezek után, ha kihirdetik a törvényt, onnantól kezdve természetesen nem lehet népszavazást e kérdéskörben indítani. Ez pedig teljesen szemben áll - megítélésünk szerint - azzal az a korábbi, alkotmánybírósági határozattal, ami az ilyen ügyekkel ez idáig kihirdetett. Messze nem érvényesül az a lehetősége a választóknak, hogy véleményt mondjanak adott kérdésben. Ezért a benyújtott törvényjavaslatot nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy vélem, hogy az elhangzottak alapján ez világos, egyértelmű állásfoglalás volt. Kérdezem a bizottságot, hogy ki találja általános vitára alkalmasnak. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc.
A bizottság vezetése tanácskozott és úgy döntöttünk, hogy írásban fogjuk leadni a bizottság álláspontját. Ez értelemszerűen a többségi és a kisebbségi véleményt is tükrözni fogja. Ezt a mai nap folyamán elkészítjük remélhetőleg és benyújtjuk a parlamentnek.
Köszönöm a Pénzügyminisztérium kollégái részvételét.
Néhány bejelenteni valóm van. Az első, hogy ahogy azt többször elmondtam, elsősorban azon képviselőtársaim kedvéért idézném fel, akik nem tudtak rajta részt venni, hogy egy rendkívül sikeres kihelyezett bizottsági ülésünk volt Szegeden. Nagyon komoly, nagyon sok témát napirendre tűző és azt gondolom, hogy önmagában a bizottságnak az egymással való kapcsolatait is erősítő ülés volt, úgyhogy köszönöm szépen a kormányzati oldalon ülő képviselőtársaimnak, akik szinte teljes létszámban ott voltak és köszönöm az ellenzéki oldalon ülőknek, aki pedig többedmagukkal képviselték a bizottságot.
Szeretném elmondani, hogy megkapták a bizottság tagjai az e havi kimutatást a munkaprogramunkról. Láthatólag, ahogy haladunk az év vége felé, úgy növekedik a bizottság leterheltsége. Csak úgy magunk között jegyzem meg, hogy azért júniusra se csináljon senki magának programot, vélhetően június végéig plenáris ülések lesznek, ebből következően a bizottság is ülésezni fog. Ebben viszont mindjárt egy dolgot szeretnék szóba hozni: első helyen kijelölt bizottság vagyunk a 13. havi illetmény ügyében, amelyet ma éjszaka tárgyal a parlament, tehát lefolytatja az általános vitát. Ebből következően a vita lezárulásáig érkezhet módosító indítvány. Amennyiben érkezik, az a hírem a bizottság tagjainak, hogy nekünk akkor kötelező ülést tartani, ez a hét további napján lehet, úgyhogy nekem javaslatot kell tennem arra, hogy esetleg csütörtökön délelőtt bizottsági ülést tartsunk, ha szükséges.
Május 7-én ülésünk van és ismételten nagyszerű szakmai ügyet fogunk megvitatni, Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos úr tájékoztatóját: nemzeti fejlesztési terv, konvergenciaprogram, Magyarország demográfiai helyzete, várható hatása. Ezzel a hírrel további jó munkát kívánok mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 00 perc.)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia