FMB-12/2007.
(FMB-30/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. május 7-én, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről *
Tájékoztató a nemzeti fejlesztési terv, a konvergenciaprogram, a magyarországi demográfiai helyzet várható hatásairól hazánk munkaerőpiacára. Előterjesztő: Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos *
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítése *
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a konvergenciaprogram és a 2007-2013 közötti Új Magyarország Fejlesztési Terv, valamint a demográfiai helyzet hazánk munkaerőpiacára gyakorolt hatásairól *
Tóth László szóbeli kiegészítője *
Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) *
A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés (J/2843. szám) (Általános vita) *
Tóth László szóbeli kiegészítése *
A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló jelentésről szóló 106/1995. (XI.1.) OGY határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/2842. szám) (Általános vita) *
Tóth László szóbeli kiegészítése *
1. Tájékoztató a nemzeti fejlesztési terv, a konvergenciaprogram, a magyarországi demográfiai helyzet várható hatásairól hazánk munkaerőpiacára.
Előterjesztő: Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos
2. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a konvergenciaprogram és a 2007-2013 közötti Új Magyarország Fejlesztési Terv, valamint a demográfiai helyzet hazánk munkaerőpiacára gyakorolt hatásairól
3. Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
4. A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat (H/2284. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
5. A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés (J/2843. szám)
(Általános vita)
6. A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló jelentésről szóló 106/1995. (XI.1.) OGY határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/2842. szám)
(Általános vita)
7. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Gúr Nándornak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) megérkezéséig Kontur Pálnak (Fidesz)
Tanácskozási joggal
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos (Miniszterelnöki Hivatal)
Tóth László főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Varga Ágnes irodavezető (Miniszterelnöki Hivatal)
Tóth László osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Molnár Zsuzsa ifjúságkutató (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 32 perc)
Elnöki bevezető, szavazás a napirendről
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek! Köszöntöm nagy tisztelettel a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, a sajtó képviselőit. Miután a mai bizottsági ülésen több napirendet is szeretnénk megtárgyalni, ezért néhány technikai javaslatot az elején tennék. Az ülés határozatképes.
Előzetesen elektronikus úton kiküldtük a mai napirendet. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e ezt a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Szeretném javasolni, hogy hasonló módon haladjunk, ahogy a miniszteri meghallgatásoknál tettük.
Kormánybiztos úrral egyeztetve egyórás időkeretet javasolnék. Eszerint a mai első napirend keretében Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos úr tájékoztatóját. Kormánybiztos urat arra kérjük, hogy egy felvezető, gondolatébresztő szóbeli kiegészítést tegyen, hiszen elektronikus úton az anyagot már megküldtük a képviselőknek. Ezt követően a kérdéseket és a véleményeket egy körben tesszük fel és a végén összefoglalóval zárjuk ezt a napirendet. Dönteni ezen tájékoztató kapcsán nem kell, tehát ilyen értelemben ez egy konzultatív napirend lesz. Megadom a szót Bajnai Gordon úrnak.
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és köszönöm szépen a meghívást. Az Új Magyarország fejlesztési terv címe az, hogy Foglalkoztatás és növekedés és ez nem véletlen. Nem is azért lett ez a címe, mert azt gondoljuk, hogy mindenképpen meg kellene felelnünk az Európai Unió lisszaboni stratégiájának, ami hasonló címmel Growth & Jobs címmel jelent meg, hanem azért lett ez a címe, mert azt láttuk, hogy egyrészt azok az országok sikeresek a felzárkózásban és egyáltalán nem egyértelmű, hogy mindenki sikeres lenne, ezt fontos elmondanom, de azok az országok sikeresek, akik kellően fókuszálva ki tudnak választani kis számú célt, amely valóban kitörést jelenthet egy adott ország problémáiból. Másrészt azt látjuk, hogy azok az országok sikeresek, akik nemcsak infrastruktúrára, presztízsberuházásokra, betonra költik a pénzüket, hanem jelentős súllyal fordítanak koordinált erőfeszítéseket a humán tőke fejlesztésére.
Magyarország helyzetét elemezve arra jutott a kormány, hogy két általános célt kell kitűznünk. Az egyik a foglalkoztatás növelése, a másik pedig a gazdasági növekedés. Ez a két cél egyébként egymással kéz a kézben kell, hogy járjon. Miért a foglalkoztatás növekedése? Ez nemcsak véletlen, hogy a címben előbb van a foglalkoztatás és utána a növekedés, de az én fejemben is, ha a már igen szűkre vett két célból is valamelyiket följebb kell helyezni a másiknál, akkor azt gondolom, hogy a foglalkoztatás egy picit még megelőzi a gazdasági növekedést is. Miért van ez így? Azt látjuk, hogy amikor foglalkoztatásról beszélünk, az emberek többsége alapvetően munkahelyteremtésre gondol. De mi azt látjuk, hogy minden elemzés alapján a foglalkoztathatóság időben is megelőzi, meg nagyobb probléma is ma Magyarországon, mint a munkahelyteremtés. Azt látjuk, hogy sok olyan külföldi vállalkozás van vagy magyar indulna, amely sokszor szakképzett munkások hiányában esetleg más célországot választ magának. Azt látjuk, hogy a foglalkoztathatóság szempontjából, ha annak a feltételeit nem teremtjük meg, akkor hiába jön ide bárki munkahelyet teremteni, mert nem lesz rá alkalmas munkáskéz. És ezt a munkáskezet mindenféle képzettségi szinten értem.
Mi úgy látjuk, hogy a foglalkoztathatóság érdekében legalább három területen kell kiemelt erőfeszítést tennie a mindenkori kormánynak, hiszen ez a terv 7+2 év alatt valósul meg. Az első az egészségügy. Úgy látjuk, hogy nagyon súlyos egészségi lemaradásunk van statisztikai alapon más uniós országhoz képest, akár a születéskor várható élettartamot akár a betegségben töltött évek számát egy élettartam során vagy mondjuk, ha a rokkant nyugdíjasok 460 ezres munkaképes korú rokkant nyugdíjas állományát vesszük az ország teljes lakosságához képest, ami mögött nyilván nemcsak egészségügyi okok húzódnak meg, hanem egyfajta menekülés a munkanélküliség elől, de akkor is. Ezek azt mutatják, hogy az egészségügy mindenképpen olyan, ami a foglalkoztathatósághoz hozzájárul.
A másik problémakör és talán ez a legfontosabb, az oktatás. Az oktatás minden szintjén azt gondoljuk, hogy érdemben a fejlesztési forrásokba be kell avatkozni és javítani a helyzetet, hiszen a kora gyermekkori esélyprogramoktól a bölcsőde, óvodától a közoktatáson át a szakképzés középfokú szintjén át egészen a felsőoktatásig, amely ma nem megfelelő szerkezetűben adja ki a diplomákat, nem a munkaerőpiac igényeihez illeszkedően adja ki a diplomákat, minden szintjén hozzá kell nyúlnunk az oktatáshoz és befolyásolnunk kell uniós fejlesztési forrásokkal ezt.
A harmadik ilyen kiemelt célterület pedig a szegénységben élők és ezen belül is a romák kérdése. Több, mint 600 ezer roma polgártársunk van, ahol az egészségügyi, képzettségi, szociális és munkavállalási mutatók nagyságrenddel rosszabbak, mint a többségi társadalmi csoportokban, ezért velük kiemelten kell foglalkozni ebből a szempontból. Ráadásul a meghívó címében a demográfiai trendek is szerepeltek, mi úgy látjuk, hogy egy hosszabb távú, mondjuk 2050-ig terjedő demográfiai elemzés alapján azt látjuk, hogy a leggyorsabban növekvő csoport Magyarországon éppen a romák csoportja, tehát, ha az ő társadalmi integrációjuk, képzettségük, munkaerő-piaci részvételük nem változik, akkor a mai statisztikai adatokat kivetítve 2050-re nem lesz, aki eltartsa az országot egy öregedő társadalomban. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy ez is egy kiemelt célterület.
Tehát a foglalkoztathatóság vonatkozásában ezt a három területet célozzák meg kiemelten a beavatkozásaink, míg a másik problémára, a foglalkoztatás problémájára meg, azt gondolom, hogy a vállalkozásösztönzés és a gazdaságélénkítés, magyarul a tartós gazdasági növekedés adhat választ. Itt elsődleges feladatunknak azt tartjuk, hogy a most az unió szintjére lassuló, de még mindig megmaradó növekedést, ezt a két és fél százalék körüli növekedést, amit az idei évre, meg a jövő évre a konvergenciaprogram előrejelez, azt vissza tudjuk vinni a konvergenciaprogram végeztével egy 4 százalékot meghaladó gazdasági növekedési szintre. Hiszen akkor lesz konvergencia, akkor zárkózik fel Magyarország az unióhoz, hogy ha vissza tud térni ahhoz az elmúlt tíz évben egyébként nagyon sikeresen növekvő tendenciához, ami 4 százalék fölött tartotta a növekedést átlagban.
A négy százalék más szempontból is bűvös szám elemzők szerint, hiszen négy százalékot meghaladó növekedés az, ami a közgazdászok szerint olyan növekedési szint, amely a technológiai modernizációból fakadó növekedésen túl többletfoglalkoztatást is generál. Egy alacsonyabb növekedési szint mellett lehet, hogy egyszerűen a technológiai modernizáció hozza a növekedést, de nem bővül a munkahelyek száma. Ezért is célunk, hogy négy százalék fölötti növekedéshez menjünk vissza. Ebben két nagyon fontos célterület van, az egyik a mikro-, kis- és középvállalkozások kiemelt támogatása, ennek számos konstrukciója van és ha kérdés adódna, szívesen beszámolok az erre vonatkozó tervekről. A másik, hogy próbáljuk meg a magyar gazdaságot a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek irányába eltolni, mert az látszik, hogy az a fajta munkabér-költségelőny, ami korábban megvolt, az lassan, ahogy az ország zárkózik fel, eltűnik, tehát muszáj a magasabb hozzáadott érték irányába tolni magunkat. Ugyanakkor van ebben egy nagy dilemma is. Az, hogy Magyarország alacsony foglalkoztatási mutatói, mondjuk az 58 százalék körüli aktivitási ráta az unió 64-65 százalékos rátájához képest, minden elemzés szerint döntően az alacsony képzettségűek alacsony foglalkoztatásából fakad. Tehát a magasabb képzettségűek körében Magyarországon ma a foglalkoztatási mutatók hasonlóak az uniós átlaghoz, az alacsony képzettségűek körében van a legnagyobb elmaradás. Ezért egyszerre kell a magasabb hozzáadott érték irányába tolnunk a gazdaságot és ugyanakkor képzéssel, esélyteremtéssel, speciális programokkal, amikre az uniós források lehetőséget fognak adni, esélyt kínálni az alacsonyabb képzettségűeknek.
Végül néhány fontos strukturális vagy technikai információ. Ahogy a kiküldött felkészítőből és háttéranyagból láthatták, az Új Magyarország fejlesztési terv két programjában kiemelten koncentráltan a foglalkoztathatóság feltételeinek javításával foglalkozik. Az egyik a társadalmi megújítás, megújulás operatív programja, amely jelentős növekményt ért el még az unióval az utóbbi hónapokban folytatott tárgyalásokon is. Ennek nőtt a kerete, most 966 milliárd forintot szeretnénk erre a témára költeni. Ez az a program, amelyet az Európai Szociális Alap finanszíroz és ezt kifejezetten az emberi fejek tágítására, képzésre, a munkaerő-piaci alkalmazkodóképességre, oktatásra, humán tőkébe, szociális felzárkóztatásra lehet fordítani. Ez tehát nem kő és beton, nem infrastruktúra, hanem kifejezetten úgynevezett képzési pénz, a humán tőkébe való befektetés.
Van egy másik programunk, amit társadalmi infrastruktúrának hívunk, ebben 530 milliárd forint körüli pénz van, ez pedig arról a humán infrastruktúráról szól, amelyben az egészségügy megújítása, az oktatás, felsőoktatás megújítása, a szociális intézmények, rehabilitációs intézmények, Állami Foglalkoztatási Szolgálat megerősítése van. És ezeket az infrastrukturális pénzeket még több száz milliárd forinttal fogják kiegészítetni a regionális operatív programok ilyen jellegű intézkedései. De ezekben csak infrastruktúra jellegű pénz van. A szociális vagy humántőkepénzek mind ebben a központi programban szerepelnek.
Így tehát láthatják, hogy ha mindezeket összeadnánk, akkor talán az egyik legnagyobb programja ennek az Új Magyarország fejlesztési tervnek éppen a humán tőke fejlesztésével és annak az infrastrukturális feltételeinek a javításával foglalkozik. Ez nem véletlen: tanulva az írek példájából azt látjuk, hogy azok az országok sikeresek, akik a humán tőkéjüket képesek úgy fejleszteni a források nagy részével, hogy aztán, amikor majd esetleg elfogynak vagy lecsökkennek az uniós források a következő időszakban, akkor már önjáró módon a saját adóforintjainkból egy beindult humán- és gazdasági fejlődésből tudunk továbbhaladni ezen a megkezdett pályán. Erre céloz ez a program. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen kormánybiztos úr tájékoztatóját és azt is, hogy mindezen belül nagyon jól súlyozva adott át információkat. Most sort kerítenénk arra a konzultációra, ami a napirendhez kapcsolódik. Felváltva adnám meg a szót képviselőtársaimnak. Először Bernáth Ildikónak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Engedje meg, hogy először néhány kérdést tegyek fel részben az elhangzottakkal, részben pedig az írásban megküldött anyaggal kapcsolatban. Az első kérdésem az intézményrendszer állapotára, kiépítésére vonatkozik, mert gyakorlatilag már ennek az évnek az első fele eltelt és még mindig nem jelentek meg a pályázati kiírások. Hogy ha ez így halad tovább, akkor azzal kell szembenéznünk, hogy ez az év úgy fog eltelni, hogy gyakorlatilag érdemben nem jutottak hozzá azok a szervezetek a lehetőségekhez, amelyeket egyébként úton-útfélen hangoztatnak önök, illetve az éppen aktuális miniszter.
Külön kíváncsi vagyok arra, hogy az irányító hatóság, az igazoló hatóság és az ellenőrző hatóságnak a kiépítése és összetétele hogyan néz ki, mert igaz, hogy szabadkezet ad erre nézvést az Európai Unió, de Magyarországon elég sajátságos helyzet alakult ki ebben az ügyben.
A két programmal kapcsolatban kérdezem, hogy a társadalmi megújulás operatív program kapcsán a 6. pontban szerepel az operatív program prioritási tengelyeinek megvalósítása a közép-magyarországi régióban, és mi indokolja ezt a kitüntetett figyelmet. Ez az összeg, ami itt nevesítve van, majdnem annyi, mint az első számú prioritásként nevesített foglalkoztathatóság fejlesztése a munkaerőpiacra belépés ösztönzésére. Köztudott, hogy Közép-Magyarország az összes többihez képest az egyik legjobb állapotban lévő régió. Mi ennek az oka?
Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztésébe nem kívánok részleteiben belemenni, mert éppen elég vita zajlik erről. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az egészségügyi infrastruktúra fejlesztésére előirányzott támogatás összege, ami itt nevesítve van - és szintén többször elhangzik az éppen aktuális egészségügyi miniszter részéről, ott ugyan ilyen 400 milliárdról beszélnek most, nem tudom, hogy az itt nevesített összeggel kapcsolatban ez - hogy jön össze a fejlesztéseket illetően. Ha tud, akkor kérem, válaszoljon erre. De ami a munkaerő-piaci részvétellel kapcsolatos szolgáltatások infrastruktúrájának a fejlesztését illeti, mit értenek ez alatt? Miután éppen most sikerült szétverni az eddig jól működő megyei munkaügyi központokat és regionális központokat létrehozni leépített létszámmal, most mit kell ez alatt érteni.
Az oktatással kapcsolatban pedig annyi észrevételt tennék, hogy miközben a Lépj egyet előre program itt is szerepel ebben a tájékoztató anyagban és azt célozza meg, hogy akinek alacsony az iskolai végzettsége, magyarul nem végezte el a nyolc általánost, illetve nem rendelkezik szakképesítéssel, számára legyen ez lehetőség. Nem kevés pénzt költünk erre, és elég kevés ennek a hatékonysága. És egyáltalán, ami a hatékonyságot illeti, még egy általános jellegű kérdésem van: hogy állnak az indikátorok? Hogyan fogjuk azt mérni és hogyan kívánnak elszámolni majd akár az Európai Unió, akár a magyarországi választók és a közvélemény felé a felhasznált pénzügyi források hatékonyságát illetően? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Lászlónak adom meg a szót, de előtte bediktálom a helyettesítéseket. Geberle Erzsébetet Gúr Nándor, Molnár Oszkárt Czomba Sándor helyettesíti és megérkezéséig V. Németh Zsoltot Bernáth Ildikó helyettesítette és Czira Szabolcs urat pedig Kontur Pál képviselő úr. Tessék, képviselő úr!
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Három témakörre szeretném a kérdéseimet összpontosítani. A fenntarthatóság mint szempont mennyivel nagyobb súllyal szerepel az NFT I-hez képest? Vagy egyáltalán nagyobb súllyal szerepel-e? Illetve ennek milyen garanciái vannak, hogy a megvalósulandó projektek fenntarthatóak és rentábilisak legyenek?
A másik fontos kérdés, hogy a hátrányos helyzetű kistérségben, ahonnan mondjuk én is jöttem, Békés megyéből, ott milyen programokat tud biztosítani az NFT II. humán infrastruktúra területén. Ami hosszú távon kimozdulást jelenthet annak a térségnek, hiszen azért nyilván a versenyképesség szempontjából nemcsak az infrastruktúra, de a képzés is fontos ebben a térségben is, hiszen azért azt tudjuk, hogy meglehetősen nagy az a munkaerőtöbblet, ami megvan. De nem is megfelelő irányban képzett. Milyen programokat tud plusz támogatást adni ezeknek a kistérségeknek ez a program?
A harmadik fontos szempont a technikai lebonyolítás. Az NFT I-ben többször akadozott a kifizetés és elég bonyolult volt a pályázati rendszer, azt szeretném kérdezni, hogy ez változik-e az NFT II. kapcsán és ha igen, akkor hogyan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba Sándor következik.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Szó esett a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásáról és én úgy gondolom, az anyagban is számos esetben is találkozom ezzel, hogy ez egy kulcskérdés. Ha ezt nem sikerült megoldani, akkor bármilyen javulást látunk országos szinten... most sem az a baj, hogy 7,5 százalékos a munkanélküliség, gond van ezzel is, de a nagyobbik baj az, hogy Budapest térségében 3,5, a szabolcsi keleti részen pedig 17-18 százalék. És nem látom azokat a forrásokat, amik ezt a helyzetet ebben a következő időszakban kezelni tudják. Tehát a jelenlegi kis- és középvállalkozásoknak kiírt első körös pályázatok is olyan feltételrendszereket szabnak, aminél pontosan azok nem tudnak labdába rúgni, akiknek egyébként kiíródott. Az előbb mondta, hogy ha a mikro-, kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatban konkrét kérdés van, szívesen válaszol rá, vegye úgy, hogy konkrét kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Mi az, ami pluszként a hátrányos helyzetű térségekben működő vállalkozásoknak egyfajta dinamizmust ad a következő időszakban tőkejuttatással.
A másik kérdésem a Lépj egyet előre programmal kapcsolatos. Alelnök asszony is említette, és én is azt látom, hogy az a probléma ezzel, hogy pont azok nem veszik igénybe, akiknek íródott. Tehát nem a nyolc általánost, hanem azt sem végzettek, hanem a már szakmával rendelkezők újabb szakmát szereznek. És azt mondták, hogy érzékelték ezt a problémát és próbálják agitációval a Lépj egyet előre 2-es programban elérni azt a célréteget, akiknek szól. Szerintem az agitáció önmagában kevés. Itt valami mást kell kitalálni és ha van a tarsolyban valami, szeretném, ha mondaná, hogy mi lesz az a plusz, az a más, ami miatt a Lépj egyet előre 2. programban tényleg azok fognak részt venni, akiknek íródik.
A harmadik dolog, erről is volt már szó, úgy szerepel itt, hogy közvetítőrendszerek hatékonyabbá tétele, egyablakos rendszer, tudjuk, miről van szó, nagyon lényeges kérdés ez is, mert amellett, hogy rengeteg munkanélküli van, vagy egy csomó betöltetlen álláshely és tudjuk, hogy körülbelül 8-10 százalékát töltik be a munkaügyi szervezeten keresztül. Erősíteni kell a munkaügyi szervezetet ebből a szempontból. Nem látom ezt az erősítést, sőt a gyengítését érzékelem most, mert ami most zajlik, az finoman fogalmazva a káosz körüli állapot. Legutóbb éppen a regionális munkaügyi kirendeltségek szűntek meg cca. három hónap működés után, illetve teljesen átalakultak. Tehát, ha hozzányúlunk valamihez, azt nagyon körültekintően kell megtenni.
Olvastam egy mondatot az anyagban, aminek örültem, csak szeretném, hogy ha ezt egy kicsit részletesebben is kifejtené, ez arról szól, hogy az adó- és járulékterhek csökkentésével lehet dinamizálni tulajdonképpen a következő időszakban a gazdaságot, aminek nagyon örülünk, csak nem ezt halljuk mostanában. Tehát szeretném, hogy ha megmondaná, hogy a mostani álláspont a mérvadó vagy amit az anyagban itt olvasok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor alelnök úr következik.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Három rövid kérdést szeretnék megfogalmazni. Először azt, hogy az operatív programok és az akciótervek helyzete hogyan néz ki, hiszen azt gondolom, hogy ez az alapja annak, hogy konkrét kézzelfogható pályázatok kiírásra kerüljenek minél hamarabb. A második kérdésem, hogy a regionális operatív programok és az ágazati programok viszonyrendszere nagyvonalakban hogyan néz ki. A kérdést az alapozza meg, amit már itt többen feszegettek, hogy meglehetősen nagy ebben a kicsi országban a térségi különbségek visszaigazolódása. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy mértékadó forrás felhasználását kell megteremteni az elmaradott, a hátrányos helyzetű térségek irányába, amire önmagában a ROP-ok nem elégségesek meggyőződésem szerint.
Az ágazati programok tekintetében pedig ahogyan Czomba képviselőtársam is fogalmazott, én is úgy látom, hogy azok az induló pályázatok, főleg a mikro-, kis- és középvállalkozások esetében nem azt igazolják vissza, hogy ebben a térségben a foglalkoztathatóság mértékadó növekedésére lehessen sort keríteni, hiszen a peremfeltételek oly erősek, amelyeket az ebben a térségben működő kisvállalkozások sokkal nehezebben tudnak teljesíteni, mint a közép-magyarországi vállalkozások. Várható-e ebben változás?
A harmadik kérdésem pedig az, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek irányába megfogalmazott zászlóshajó projekteknek a tekintetében a kistérségek komplex fejlesztése vonatkozásában a forráshelyek fellelése hol lesz utolérhető. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Németh Zsolt képviselő úré a szó.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Kormánybiztos Úr! A társadalmi megújulás operatív programjában a prioritások között szerepel a munkába állást segítő szolgáltatások kiterjesztése és itt részben kapcsolódnék az előttem szóló képviselőtársaimhoz is, mégpedig a szektorsemlegesség kapcsán. A kiírt pályázatoknál lesz-e ugyanakkora esélye a meglévő állami rendszernek, munkaügyi központoknak, mint akár a civileknek? Hiszen azt látjuk, hogy a legutóbbi időben is civil szervezetek azért jönnek létre, nem nagy múltú civil szervezetek nyugati példára beszállnak ebbe a munkába és a maguk rugalmas működésével a nehézkesebb állami működéssel szemben előnyt élvezve kapják meg ezeket a lehetőségeket, hanem azt látjuk, hogy leépül az állami rendszer és helyébe egy kevésbé kontrollálható civil rendszer is kialakul ott, ahol kevésbé van számonkérés. Érthetetlen egy kistérségben, kistelepülésen, hogy ha a munkaügyi központ létszáma csökken, ugyanakkor a munkaügyi központhoz köthető feladatokat civilek látnak el. Én hiszek az állami szektorban, az állami köztisztviselőkben és vélhetőleg jóval olcsóbban, ellenőrizhető módon elláthatnák ezeket a feladatokat. Mi ezt közelről jól látjuk.
Az egészségügyre csak azért térek ki, mivel ön is kitért és a mellékelt anyagban is szerepel, és konkrétan szeretnék rákérdezni egy területre, nevezetesen az egészségügyi szolgáltatások szerkezeti átalakítására a kistérségi járóbetegközpontban. Ez a cél, úgy vélem, támogatható, ha ezt elolvassa egy kistérségben lévő vezető, akár egészségügyi, akár az önkormányzati területen, akkor ennek örül. Megnézi, még az is szerepel benne nagyon helyesen, hogy megnevezik azokat a kistérségeket, ahol ezeket létre kell hozni, mert olyanok az egészségi mutatók. Még pénz is van rá. Aztán mikor a részleteket megnézzük, rájövünk, hogy erre nem fogunk mi pályázni, mert utána nem fogjuk tudni fenntartani. Tehát kistérség és kistérség között hatalmas különbség van. Egy százezres kistérség lehetőségei különböznek egy 15 ezrestől, ahol mondjuk a pályázatban kiírt négy alapszakmát nem lehet produkálni, mert hétfőn, kedden, meg szerdán lesz még a sebésznek munkája, csütörtökön, pénteken pedig nem. Ez csak egy részlet, hogy finomítani kell ezeket és még ebben az időszakban, amikor kontrollálni lehet, akkor meg kellene teremteni a lehetőséget. Nem azt mondom, hogy ezt törölni kell a pályázati listáról, hanem a finom hangolást kell elvégezni.
A harmadik kérdésem röviden ugyancsak a kis- és középvállalkozások támogatásához kapcsolódik. Elégségesnek tartja-e azokat a lehetséges támogatási többleteket, amit a hátrányos helyzetű térségekbe szánnak? Itt nem a leghátrányosabb kistérségekről van szó, hanem amelyek nincsenek ebbe sorolva, de például a nyugat-magyarországi régión belül is van olyan kistérség, ahol a munkanélküliség a kétszerese az országos átlagnak, nemhogy a régiós átlagnak, az országosnak is. Azt látom, hogy az elmúlt másfél évtizedben nem voltak elégségesek ezek a többlettámogatások, nem tudták a hátrányokat leküzdeni. Amíg az Őrségben például a '90-es években rengeteg könyvkiadó vállalat jegyezte be magát, erre ma nincs példa. Nem tudják ezekkel a csekély többletekkel azt a versenyhátrányt hangsúlyozni, amit a nagy ipari centrumok jelentenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferencnek adok szót.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Az Új Magyarország fejlesztési tervben kiemelten szerepelt a közlekedésiinfrastruktúra-fejlesztés. Tudjuk, hogy a működő tőke ott telepszik meg, ahol van infrastruktúra, ott van munkahelyteremtés, vállalkozás. Európai uniós egyeztetésnél befogadásra kerültek-e ezek az egyeztetések?
A másik: szeretnék kapcsolódni részben az előttem szóló Németh Zsolthoz, ez pedig a társadalmi megújulás operatív program területén szólt az egészségügyi ellátásról. Én a szociális ellátásról szeretnék kérdezni, hogy olyan jellegű kötelezettségeink, mint fogyatékossággal élők otthona és elhelyezése, belefér-e ebbe a programba mint beruházás.
A harmadik a TISZK. Már létrejöttek térségi integrált szakképző központok. Az újak létrejötténél én is elsődlegesnek tartom azt az integrációt, amelyben ösztönözni kellene akár szakmai szinten, akár önkormányzati szinten az együttműködést a képző intézmények között. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm képviselő úr. Czira Szabolcs képviselő úr következik és ha jól érzékelem, azt követően a kérdéskört lezárjuk.
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót. Nem ismétlem a felvetett kérdéseket. Az önkormányzatoknál mi már startra készen vártuk a 2007-es esztendőt és úgy látom, hogy ebben a szerepkörben a kormány kicsit el van csúszva. Hiszen tudtuk, hogy el van csúszva ez az időszak, hogy 2007 lesz és tudtuk, hogy ezeket a pályázatokat egyszer ki kellene írni. Még nincsenek kiírva, de mondták, hogy márciusban-áprilisban ki lesznek írva a szennyvízberuházással kapcsolatos pályázatok és most még azt sem tudjuk, hogy hány százalékos lesz a támogatottsága. Kérdezem az államtitkár urat, hogy lesz-e különbség. Mi sajnos a központi régióban vagyunk, ott a támogatottság az önkormányzati hozzájárulás mértékében van, illetve más térségben, más régióban, ahol mondjuk elmaradottabb, mint a központi régió. Tehát beszélnek arról, hogy lesz olyan támogatottság, hogy 5-10 százalékos önrészt kell vállalni az önkormányzatoknak, itt pedig a központi régióban akár 20 százalékot is elérhet. Valóban így van-e ez?
A következőt szeretném mondani, amit a pályázatírók mondanak, hogy sokszor az a gond, hogy a bírálati idő nincs kiírva. Mennyi idő alatt fogják elbírálni a benyújtott pályázatokat? Mondjuk az iskolafelújítás-bővítés, amit már munkaanyagként a központi régióban megkaptunk, ott 72 napos bírálat van, ott tiszta a dolog. De sok esetben, ha ez nincs kiírva, arra gondolunk, hogy várnak olyan pályázatot, hogy bevárjuk és az majd beelőzi a korábban beadottat. De remélem, hogy nem így fog ez működni. Főleg a mezőgazdasági pályázatoknál azt mondják, hogy nincs határidő.
A városközpont-rehabilitációt nagyon várják a települések. Az egészségüggyel kapcsolatban én csak azért merek megszólalni, mert Nagykörös városa, ahonnan én jöttem, elnyerte az év kórháza címet, de most úgy állunk ezzel a kórházátszervezéssel, hogy a jövő év folyamán nem biztos, hogy fenn tudjuk-e tartani a kórházat. A jelenlegi egészségügybe beadott pénz szerintem kidobott pénz volt. Majdnem olyan volt, mint a tehénlétszámnál adtak azért pénzt az embereknek, hogy vágják le a teheneket, most pedig azért fizettek, hogy ha ágyat szüntetnek meg, illetve kisebb minőségbe átsorolják azokat az ágyakat. Ez egy rossz befektetése volt az egészségügynek, ezt kár volt szerintem befektetni. Inkább a kitörést kellett volna biztosítani. Mikor arról beszélünk, hogy 7,5 százalék a munkanélküliség és mellette ott a másik 7,5 százalék, amit mond az államtitkár úr, az 50 százalékkal csökkent munkaképességűek, akiket nem tudunk foglalkoztatni, de lehet, hogy egy rehabilitáció mellett balneoterápiával el tudnánk mozdulni a foglalkoztatottság irányába. De nem látjuk, hogy ezek a pályázatok is elérhető közelségben lennének. Félő, hogy mire ezek is kiírásra kerülnek vagy ide eljutunk, be kell zárni ezt a mintául szolgáló kórházat. Azért mondom, hogy ebbe az irányba kéne mozdulni. Amikor kivontunk az egészségügyből pénzt, olyan irányba kellene mozdítani, hogy segítenénk ezeknek a kórházaknak a továbbélését, illetve az ottani foglalkoztatottságot.
A romák helyzetével kapcsolatban mint polgármester csak röviden hadd mondjak annyi, hogy én úgy gondolom, hogy az önkormányzatokban jobban meg kellene bízni. Elmondtam a munkaügyi miniszternek is, hogy a közhasznúak foglalkoztatása katasztrofálisan kivonásra került. Pont, amikor mi arra terveztünk, hogy közhasznúan tereket teszünk rendbe, olyan feladatokat látunk el, ami amúgy az önkormányzatnak nem kötelező feladata. Mert a romák oda elmennek dolgozni. Minden munkát nem vállalnak el, de ezt elvállalják, és fel tudnánk vállalni az intézményhálózatot is, az iskolahálózatot is, vállalnánk, hogy őket átképezzük közben arra a területre, amire majd igény mutatkozik. Tehát sokkal jobban meg kellene bízni az önkormányzatokat.
Egy mondatot a közép-magyarországi régióval kapcsolatban. Itt mindenki mondja, hogy mennyire egyszerű a dolog itt, hát bizony mi Nagykörösön, a Dél-Pest megyei kistérségben eléggé hátrányos helyzetben vagyunk. Tehát nem egyöntetűen igaz ez. A budapesti körgyűrű megint más, mint egy nagykátai vagy ceglédi kistérség. Ott ugyanolyan helyzetben vannak a vállalkozók, mint mondjuk a Nyírségben. Mi legalább akkora hátrányban vagyunk, és most már kisorolnak bennünket a hátrányos helyzetű kistérségekből.
Még egy mondat: a 4-es metró. Azt mi eléggé sajnáljuk, hogy a 4-es metróra a brüsszeli pénzeket használjuk fel. Mint vidéki képviselő azt szeretném, hogy az úthálózat építése ne károsodjon és a központi régiós pénzeket ez súlyosabban fogja érinteni. A központi régióból kerül a 250 milliárd elvonásra vagy a kohéziós alapból? Amely az egész országot érinti. Ennek én nem örülök, ha az én tehenem elpusztul, ne pusztuljon el a másiké sem. Hogy lesz ez kompenzálva? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kérdéseket. A kormánybiztos úr számára is világossá vált talán, hogy ez egy szakmailag nagyon jól felkészült bizottság, ahol sokszor a gyakorlatias szemléletű példák segítik azt, hogy az elvi megközelítésben egy életszerűbb megoldás felé tudjunk ellépni. Azt meg - azt hiszem, hogy - mindannyian megértettük, hogy minden összefügg mindennel. Majdnem mindegy volt, hogy mit fog ön itt az elején elmondani. Azt biztosan tudtuk, hogy az élet nagy területei egymástól elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva. Foglalkoztatás, egészségügy, infrastruktúra, fejlesztés, ezek mind egy körnek a részei. Azt gondolom, hogy mindannyian értjük, és azt hiszem, hogy így gondolják, ellenzéki-kormánypárti képviselők is, hogy soha vissza nem térő lehetősége Magyarországnak az európai uniós források felhasználása, éppen ezért ki-ki a maga szempontjából megfogalmazza azokat az aggályokat, kérdéseket vagy információ iránti igényeit, ami talán a helyben való felhasználást elősegíti. Hagytunk önnek most 15 percet arra, hogy érdemben az összes kérdésre tudjon válaszolni. De ha öt percet csúszunk, mi rá fogunk érni. Kormánybiztos Úr! Öné a szó.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. A bizottság valóban nagyon alapos és szakszerű kérdéseket tett fel. Mi is úgy gondoljuk a kormányban, hogy minden mindennel összefügg, és éppen ezért készült olyan intézményrendszer, módosítva a korábbit, ami azt fejezi ki, hogy bizonyos témák csak integráltan, koordináltan kezelhetők. A foglalkoztatás leginkább ilyen, hiszen nem lehet külön-külön részbeavatkozásokkal kezelni egy-egy olyan problémát, ami a gyermekek oktatásától, meg a szüleik helyzetétől a képzettségen át a felnőttképzésig, a közmunkáig vagy éppen a vállalkozások munkahelyteremtéséig terjed. Ezért hoztunk létre egyfajta központi koordinatív fejlesztéspolitikai intézményrendszert, amely az egyes tárcákkal szoros együttműködésben tervez.
Képviselő asszony első kérdése az intézményrendszerre vonatkozott, ezért kezdtem én is ezzel, hogy hogy áll az intézményrendszer. Az intézményrendszer felállt, működik. És azt vélelmezi a kérdésében, hogy késésben vagyunk a pályázati kiírásokkal. Hadd mondjak néhány jó hírt azért: az első pályázati kiírások január 30-án megjelentek Magyarországon. Az Európai Unióban a 27 tagállam közül első volt Magyarország, aki pályázatokat írt ki és azóta sem tudok arról, hogy többen írtak volna már ki pályázatokat. Mi elébe mentünk annak a lassú és meglehetősen bürokratikus eljárási folyamatnak, ami egyébként zajlik a jóváhagyásra és amiben nem lehettünk volna gyorsabbak. Ez több kérdésben visszatér. Ugyanis az unió maga azokat az uniós jogszabályokat, ami alapján a 27 tagország beadhatta egyáltalán a terveit, azt tavaly október-novemberben fogadta el és tette közzé. Előtte nem adhattuk volna be a terveinket. Látszik is, is készen álltunk, hiszen a 27 tagállamból vagy akkor még csak 25 volt, negyedikként adtuk le a tervünket az uniónak és azóta is az élbojban tárgyalunk. Én arra számítok, hogy júniusban le tudjuk zárni az operatív programokat vagy azok döntő többségét, ami azt jelenti, hogy szemben más, velünk egy időben csatlakozott országokkal mi az elsők között leszünk, akik ezt a folyamatot lezárják. De mivel mi is érezzük ugyanazt a nyomást, amit önök is jeleznek felénk, hogy itt bizony mindenki várja, hogy valami induljon be, ezért döntöttünk úgy, hogy kiírunk pályázatokat. Ezért kiírtuk január 30-án a kis- és középvállalkozások fejlesztésére vonatkozó pályázatokat, amire kérdés is volt és arra még visszatérnék, és megjelent egyébként a társadalmi megújulás programjából is az első pályázat, amely mikro- és kisvállalkozások képzési programjaira vonatkozott. Ez nagyon nagy siker volt. Itt 80, illetve, aki hátrányos helyzetű személyeket foglalkoztat, azoknál 90 százalékos támogatási arányt adtunk, tehát itt azért elég komoly volt a támogatás mértéke, és ezt gyakorlatilag tíz napon belül túl is jegyezték a pályázók. Meg is emeltük a keretösszeget, tehát többet adtunk ki, mint amit eredetileg kiírtunk a tartalékból. Azért mert pont az a célunk, hogy a legkisebb vállalkozások tudással, képzéssel hozzák be azt a hátrányukat, ami esetleg tőkében vagy piaci helyzetben megvan. Tehát a helyzet az, hogy már futnak ezek a pályázatok.
És hadd mondjam el azt is elsőként ennek a bizottságnak, hogy ma megjelentek az első régiós programok, mind a hét régióban megjelentek az első pályázati kiírások, összesen 11, amiben szerepelnek olyan témák, mint ami itt is előkerült a kérdéseknél, az akadálymentesítés a fogyatékkal élők számára. Ez azt jelenti, hogy közintézményekben lehet akadálymentesíteni. A közép-magyarországi régióban megjelent az első oktatási intézmény felújítása pályázat a mai napon. És elsőként a közép-magyarországi régióban. Az egyetlen régió, ahol fiatalodik és nő a népesség, tehát itt volt nagyon sürgős.
Megjelent ipari parkokra vonatkozó pályázati lehetőség. Összesen 5-6 témában jelent meg régiónként. Ahogy a kormány meghirdette, a régiók maguk döntik el, hogy melyik témában milyen pályázattal indulnak, de az a célunk, hogy 2-3 hónapon belül minden régióban ugyanazok a pályázati kiírások létezzenek még az uniós jóváhagyást megelőzően. Ezt azt jelenti, hogy június végéig szeretnénk, ha minden régióban lenne öt téma a mai kettőt meghaladóan és utána, amikor az unió jóváhagyja az akciót, az operatív programokat, a kormány lényegében addigra hagyja jóvá az akcióterveket. Ezek is egy héten belül társadalmi egyeztetésre meg fognak jelenni az interneten és aztán folyamatosan a következő hetekben, ahogy el tudjuk őket fogadni első körben. Az azt jelenti, hogy július közepére szeretnénk, ha a kormány jóváhagyná az akcióterveket is és indulhatna a teljes pályázati spektrum, nemcsak ezek a beelőző pályázatok, amikről eddig beszéltünk. De már ma is nyitva vannak lehetőségek és folyamatosan nyílnak meg ilyenek a következő hónapokban.
A kiküldött anyagban szereplő Start-plusz, Start-extra programoknak az uniós finanszírozású része is el fog indulni még a nyár elején, nem várjuk meg vele az uniós jóváhagyást, hanem ezekkel a pénzekkel kiegészítve menni fog. Erre jogszabályi kötelezettséget is vállalt a kormány.
Szóval összességében hadd mondjam azt, hogy nem késésben vagyunk, hanem az unióhoz képest előzésben vagyunk, a leggyorsabbak vagyunk, hiszen elsőként írtuk ki a pályázatokat és az a szándékunk, hogy az összes pályázatunk az elsők között jelenjenek meg. Mások még bőven tárgyalni fognak októberben, novemberben az unióval, mikor nálunk már a pályázatok döntő többsége ki lesz írva.
A képviselő asszony utalt arra, hogy az irányító hatóság, igazoló hatóság, ellenőrző hatóság kérdésében valami zavar van. Nem tudom, mire gondol. (Bernáth Ildikó: Hogy egymást ellenőrzik, arra gondolok.) Ez valószínűleg egy félreértés, hiszen az uniós elvárásoknál jóval szigorúbb elkülönítést tettünk ebben a vonatkozásban. Más országokban az a helyzet, hogy az irányító hatóság és mondjuk az ellenőrző hatóság ugyanúgy mondjuk a Pénzügyminisztériumnál, egy minisztériumon belül van. Nálunk ezt elkülönítettük: van egy Miniszterelnöki Hivatal alá tartozó Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, ebben vannak az irányító hatóságok, a Pénzügyminisztérium alatt működik, ott is elkülönült szervezeti egységként az ellenőrző és igazoló hatóság, sőt a KEHI, amely a Pénzügyminisztérium alatt végzi ezt az ellenőrzést, önmagában is egy elkülönült egység, ami külön az unióval van szerződésben és az unió normái szerint, az uniónak megfelelve végzi az ellenőrzéseket. Ezen túl pedig az uniónak vannak saját auditorai is, akiket ideküldenek, tehát Magyarország jóval transzparensebben és szigorúbban szabályozta a belső rendszerét, mint amit az unió elvárásai vagy más országok példái mutatnak. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy rendben vagyunk és átlátható a rendszer.
Azt kérdezte még képviselő asszony, hogy a közép-magyarországi program pénzei miért jelennek meg külön, illetve miért ilyen jelentősek. Nagyon speciális helyzetben van a közép-magyarországi régió az uniós szabályozás szempontjából, mivel itt a források kisebbek, mivel a közép-magyarországi régió átlagos fejlettsége meghaladja az unió fejlettségének 75 százalékát, ezért ezt egy más kategóriába sorolta az unió. Azt mondta, hogy a strukturális alapokból nem pályázhat a többiekkel egyformán a közép-magyarországi régió, hanem külön nevesítve kell megjelentetnünk mindenütt az ágazati programokból megvalósuló intézkedéseket és bele kellett terveznünk a közép-magyarországi operatív programba, ez az infrastruktúrát illeti. A társadalmi megújulás operatív programnál meg egy önálló prioritásban elkülönítve kellett megjeleníteni ezeket a pénzeket, mert az unió nem engedi, hogy a fejlettebb régió, amit más célkitűzésbe sorol, versenyezzen a fejletlenebb régióval. Ez az oka, tehát ennek technikai oka van, és itt az összes közép-magyarországi forrásnak meg kell lenni, míg a többi régiós programok a régiós programból is, meg a meghirdetett ágazati programból is, a gazdaságfejlesztésből, a társadalmi infrastruktúrából és a többiből is pályázhat. Ez az oka ennek, egy uniós előírás az oka, hogy ez így külön jelenik meg. És az összeget is az unió mondta meg, hogy ennyit szabad és lehet és kell fordítani a közép-magyarországi régióra. Ez összességében azt jelenti, hogy a fejlettebbnek tekintett közép-magyarországi régióban az egy főre jutó átlagos támogatás kevesebb, mint száz euró. Most a strukturális alapokról beszélek, tehát kohéziós nélkül. Az ország többi régiójában az átlagos egy főre jutó támogatás 300 euró fölött van, tehát lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben van a fejlettebb régió. Ez az oka, nem valamifajta eltévelyedés a kormány részéről.
Ami az egészségügyi infrastruktúrára fordítható összegeket illeti, arra hívta fel a figyelmet képviselő asszony, hogy 280 milliárd forintnak megfelelő euróösszeg van ott feltüntetve, amely a társadalmi infrastruktúra programból egészségügyre fordítható, míg az egészségügyi tárca és mi is el szoktuk mondani, hogy összességében 400 milliárd forintot szeretnénk fordítani az egészségügyi beruházásokra. A különbség abban van, hogy a regionális operatív programokban is szerepelnek egészségügyi célkitűzések, így például a járóbeteg-ellátás, ami kérdésként is előjött. A járóbeteg-ellátó intézmények, illetve a helyi, a magán vagy az orvosi rendelőkre vonatkozó intézkedések is a regionális operatív programokból lesznek finanszírozva. A 400 milliárd tehát úgy jön ki, hogy 280 van a társadalmi infrastruktúrában és egy további, a régiókból körülbelül 120 milliárd forintnyi intézkedés lesz ezekre az említett célokra.
A munkaerő-piaci intézményrendszer fejlesztése szerepel, persze kisebb összeggel, mint mondjuk az egészségügy vagy az oktatás a társadalmi infrastruktúra programban. Itt arra gondolunk, hogy a Foglalkoztatási Szolgálatnál az akadálymentesítés programjai, az informatika, az, hogy elérhető legyen mindenki számára. Nem az számít, tudják, hogy a központja hol van a megyében vagy a régióban, biztos van jelentősége, de az inkább egy fenntarthatósági kérdés, amit önök is többen kérdeztek. A lényeg az, hogy ott helyben az emberekhez hogy jut el és mennyire lehet összekapcsolni információkat, mennyire lehet elérhetővé tenni munkahelyre vonatkozó információkat. Erre vonatkoznak ezek a fejlesztési elképzelések.
Az indikátorokra kérdezett a képviselő asszony. Minden programunkhoz lesznek indikátorok és minden pályázati kiírásnál mérni fogjuk, hogy egy adott indikátorra, mondjuk arra, hogy hogyan hat egy foglalkoztatási mutatóra az adott intézkedés, azt vizsgálni fogjuk a kiírásnál, hogy látni lehessen és az unióval is egyeztetjük ezeket az indikátorokat. Most, amikor az operatív programokról tárgyalunk, többek között az indikátorok kérdése az, amiről egyeztetés folyik.
A fenntarthatóságra kérdezett Nagy László képviselő úr. Igen, ez az egyik nagy kérdés, hogy amibe a fejlesztési pénzeket fektetjük, az, ha a fejlesztés megtörtént, utána, amit már adópénzből kell finanszíroznunk, a működtetés, arra elég legyen az adópénzünk. Mert az nagyon nagy kockázata lenne a fejlesztésnek, ha olyan létesítmények jönnének létre, amelyek többlet adóforintokat kérnek az adófizetőktől, miközben már így is mindannyian sokalljuk azt, amit el kell vonni adók címén. Éppen ezért van szükség arra, hogy a meghirdetett intézményi reformok, például az egészségügyi reform kéz a kézben járjon a fejlesztéspolitikával. Most, ha létrejött egy racionálisabb egészségügyi szerkezet, ami fenntartható az adópénzeinkből és nem exponenciálisan nő évről évre, akkor ezekbe a kórházakba viszont már érdemes azt az összesen 400 millió forintot befektetni, mert ezek a kórházak hosszú távon életképesek lehetnek. És lehet, hogy többet kell utazni valakinek azért, hogy egy műtétet elvégeztessen, viszont ott sokkal jobb esélye lesz, mert olyan műszaki berendezések, modern orvosi technológia lesz, meg esetleg olyan körülmények, ami miatt több esélye van a gyógyulásra. Tehát így racionális ez a dolog, és ezt a fenntarthatóságot egyébként minden esetben vizsgálni fogjuk az iskoláknál is, nézni fogjuk, hogy egy racionális területi egyezség jön-e létre. Tudok olyan kistérségről Magyarországon, ahol 47 intézmény, bölcsőde, iskola fog össze éppen most, hogy közösen jelentkezzenek és meghatározzák, hogy hol mi fog történni, ne legyenek párhuzamos fejlesztések, így sokkal több esélyük lesz, hogy nagyobb forráshoz jussanak fejlesztésre. Ezt fogjuk bátorítani mindenkinél.
Hátrányos helyzetű kistérségek. Ez több helyen is előjött, Czomba képviselő úr is kérdezett erre. A hátrányos helyzetű kistérségekre a kormány egy önálló, komplex, integrált programot tervez, hiszen ez is olyan terület, ahol nem lehet csak egy-egy intézkedéssel, mondjuk csak a közoktatás fejlesztésével vagy csak közmunkával megoldani a problémát. Egyszerre kell minden oldalról támadnunk, hogy ne a reménytelenség mocsarába süllyedjenek el ezek az intézkedések külön-külön, hanem egyszerre támadják meg ezt a problémát. Ezért a kormány egy konkrét, kiemelt programot, úgynevezett zászlóshajó programot tervez a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatására. Ez olyan 30 körüli kistérség lesz, most folyik az Önkormányzati Minisztériumnál a frissítése ennek a korábbi besorolási rendszernek, ahol erőteljesebben megjelennek majd a szociális foglalkoztatási szempontok a kistérségi besorolásnál. És ez alapján a lakosság legalsó tíz százalékának, egymillió embert magukba foglaló kistérségeknek egy kiemelt célzott programot készítünk. Volt erre kérdés, hogy hol láthatók ennek a forrásai. Sok programból: a társadalmi megújulás, társadalmi infrastruktúra, regionális programok, gazdasági programok, közlekedési programok. Összesen 120 milliárd forint körüli összeget karikáz be a kormány, most folyik ennek a végső tervezése, én már láttam ennek a különböző részanyagait természetesen. Tehát 120 milliárd forintnyi összeg fog jutni erre a kistérségre, azért ez egy érdemi pénz, ennyi nem volt korábban. És ebből olyan programokat szeretnénk csinálni, ahol a kistérségekkel megegyezve, hogy ott mire van szükség, hiszen nem lehet uniform módon kezelni ezeket. Hanem, ahol amire szükség van, azt szeretnénk ezekből fejleszteni és nyilván lesz ezekben különbség, hogy ha egy kistérségben 15 település van vagy ha 30, vagy ha 15 ezren laknak ott vagy ha százezren. Akkor nyilván a pénzekben is lehet különbség, de összességében ezekben a kistérségekben érdemi változást hozhatnak majd ezek az összegek, ha együtt tudunk működni és ha olyan helyi struktúrákat tudunk kialakítani, amely a pénzek elköltése, befektetése után is továbbél. Tehát létrejönnek azok a helyi vállalkozói, civil szervezetek, akik együttműködnek a helyi önkormányzatokkal. Ezért ezt is szeretnénk stimulálni ezekből a támogatásokból.
A Lépj egyet előre programra többen kérdeztek. Valóban ez a program elsősorban az alacsony képzettségűek számára irányul és szeretnénk a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal közösen azt ösztönözni, hogy a legrászorultabbakhoz juthasson el ez a program. Egyébként nagyon az igények. Itt is már az előző keretek, úgy tűnik, hogy ki is merültek, amikor az első fejlesztési tervben voltak, és most újraindítottuk részben már második fejlesztési terv forrásokból, részben az elsőből megmaradt tartalékokból ezt a programot. Úgyhogy ebben jelentősen nőni fog az az összeg, ami erre fordítható a korábbi időszakhoz képest. Én azt önmagában nem tartom bajnak, ha valaki egy új szakképesítést szerez, mert a 17 éves korban megszerzett szakmunkás-képesítés lehet, hogy elavult lett 15-20 év alatt, mert más technológiák vannak vagy más igény van. Tehát ez ugyanolyan jó cél, de fontos, hogy a leginkább rászorulókhoz eljusson, és az is fontos, amit valaki felvetett később, hogy a közmunkához kapcsolódóan is lehessen a közmunkába épített képzéseket csinálni. Hiszen, ha rá tudjuk venni például a leghátrányosabb térségben élőket, hogy menjenek el közmunkára, akkor lehet, hogy a közmunkába be kell ágyazni olyan képzést, ami aztán nemcsak közmunkára, hanem betanított munkára vagy szakmunkára is alkalmassá teszi őket. Ilyen programokon dolgozunk a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal, lesz egy ilyen típusú zászlóshajó is, ami arról szól, hogy a tudás milyen esélyt kínál az embereknek minden szinten.
Az adó- és járulékterhek csökkentését veti fel, hogy szerepel az anyagban egy ilyen mondat. De hiszen mindannyian azt szeretnénk, hogy ha az ország stabilitásának megőrzése mellett csökkenhetnének a munkát terhelő adóterhek. Ilyen értelemben a kormány össze is hívott egy nemzeti kerekasztalt, amelyben éppen erről, a versenyképességről és azon belül az adórendszer megújításáról, átalakításáról tárgyalnak az ország legjobb szakértői.
Talán abban kell pontosítani, hogy azt ma nem látjuk reálisnak, hogy anélkül, hogy megbomlana az ország gazdasági egyensúlya, nem lehet egyszerre csökkenteni az adót, de lehetne csinálni valószínűleg olyan átcsoportosítást, ami a munkáról, a vállalkozásokról könnyíti a terhet és mondjuk a fogyasztás irányába viszi el ezeket a terheket, a fogyasztás, a vagyon adóztatása irányába. A nélkül, hogy az egyensúlyt megbontaná. Mert ha egyszerre mindenütt csökkentünk, akkor a gazdaság egyensúlya úgy bomolhatna meg, ami aztán az országot egy válsághelyzetbe sodorná. Ez semmiképpen nem lehet célja senkinek.
Gúr Nándor kérdezte, hogy hol tartanak az operatív programok és akciótervek. Erre, azt hiszem, már részben válaszoltam, de volt egy másik kérdés, hogy a regionális operatív programok és az ágazati programok a regionális különbségeket hogy kezelik. A regionális programokat úgy alakítottuk ki, hogy minél hátrányosabb helyzetben van egy régió, annál több forrást kapott a régiós programjából. Az észak-alföldi program több, mint kétszer annyi forráshoz jut, mint Nyugat-Dunántúl. És Nyugat-Dunántúlon is az egy főre jutó források, hogy ha csak a regionális részét vennénk a közép-magyarországi programnak, akkor magasabbak még Nyugat-Dunántúlon is, mint Közép-Magyarországon. Ugyanakkor ennek van egy hátránya, ez a régiós szemlélet, amely már precízebb, mintha az egész országot szemlélnénk, mindig elfelejtjük, hogy még a régiókon belül is hatalmas különbségek vannak. Hát Közép-Magyarországon belül Budapest 125 százalékával az unió GDP-jének, az agglomeráción kívüli területek, mondjuk Pest megye pedig 60 százalék körül vagy az alatt valamivel. És azért van ott, mert az unió egyébként kibővült két olyan tagállammal, akik lefelé húzták az átlagot, ezt is hozzá kell tennem. Úgyhogy a régión belül is nagyon nagyok a különbségek. Minden régión belül. Éppen ezért hadd mondjak egy példát. A kis- és középvállalkozásoknak kiírt pályázatok és itt visszatérnék Czomba úr kérdésére is, abban is tettünk már különbséget. Az első pályázataink kifejezték azt a filozófiát, hogy a hátrányos helyzetűeket jobban akarjuk segíteni. A 30 milliárdos kis- és középvállalkozói keretből 9 milliárdot elkülönítettünk zártan csak a 95 foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetbe sorolt kistérségnek. Ez a mai önkormányzati minisztériumi besorolás, ezt a 9 milliárdot nem lehet máshonnan pályázni. Közép-Magyarországnak meg eleve külön pályázati kör van kiírva, hogy az itteni fejlettebb vállalkozások ne versenyezzenek másokkal. Egyébként azt látszik, hogy Közép-Magyarországon a mostani részeredmények alapján még nem jártak le a határidők, de már elfogytak az 5 és 50 millió közötti keretek vagy túljegyezték őket, így fogalmazok, ami azt jelenti, hogy nem arról van szó, hogy itt rosszul lennének felmérve az igények, nagyon nehéz azon változtatni. Nézzék meg azt a térképet, a Közgazdasági Szemlében most jelent meg, ami a vállalkozássűrűségről szól. Budapest és környékén, Közép-Magyarországon kimagaslóan több vállalkozás van, mint más helyeken. Éppen ezért kinyitottuk november 30-ig ezekben a hátrányosabb helyzetű térségekben a pályázati lehetőséget, hogy legyen ideje felkészülni és pályázni a vállalkozásoknak. Egyébként nagy különbséget tettünk, Budapesten 25 százalék a támogatási mértéke egy vállalkozónak, amire pályázhat, 95 foglalkoztatási szempontból hátrányos térségben 40 százalékos támogatási arány van, tehát már most is jelentős differencia van. Más tényezőkben is: az egy főre jutó árbevétel-elvárás négymillió forint a fejlettebb kistérségben, a hátrányos helyzetűekben hárommillió forint. Tehát van ma is különbségtétel, de ha ez nem elég, akkor lehet, hogy még nagyobbat kell majd csinálni. Ennek vannak abszolút limitjei, hogy egy magánvállalkozást meddig támogathatunk. De már eddig is differenciált. Azt hiszem, válaszoltam Gúr Nándor egyéb kérdéseire is a többiek kapcsán.
Civilek és állami foglalkoztatási szerveztek, kérdezte Németh Zsolt. Az állami foglalkoztatási szervezetek megerősítésére van forrás, éppen erre kérdezett a képviselő asszony is talán az elején, ha jól emlékszem és ebben az a célunk, hogy erősítsük ennek a szolgáltatásait. De lehetnek olyan célok, ahol egyébként a már bizonyított civil szervezetek, a jó ideje működő, a tevékenységüket gyakorlati tapasztalattal alátámasztani tudó civil szervezetek jobban tudnak elérni valakit, ezért van arra lehetőség, hogy civileket is támogassunk, illetve ami új dolog, hogy bekerültek nevesítetten az egyházi szervezetek is a támogatható körbe. Hiszen azt látjuk, hogy nagyon sok olyan egyházi szervezet van, sokszor nem maga az egyház, hanem az ő karitatív szervezete, amely jobban elér hátrányos helyzetű csoportokat. Például a romák körében bizonyos egyházak kiemelkedő tevékenységet végeznek, gyerekekre vonatkozóan, rehabilitációban, fogyatékossággal élők terén. Célunk az, hogy őket is támogassuk, de nem úgy, hogy az állami funkció- vagy feladatvállalás megszűnik, hanem kiegészítő jelleggel a civilek érjék el azokat, akikre az állam nem vagy nem kielégítően figyel. A képviselő úr azt a példát vetette fel, ami az egész egészségügyi reformnak az alapfilozófiája, hogy látszik, hogy sok helyen nem racionális fenntartani valamit, míg más, racionális térszerkezetben pedig ésszerűen és sokkal jobb esély adva a gyógyulásra lehet egészségügyi intézményeket működtetni. Az egészségügyi tárca több, mint húsz olyan kistérséget azonosított, ahol fehér folt van járóbeteg-szakellátás központból. Ezekre szeretnénk a járóbeteg-szakellátásforrások egy részét koncentrálni. Gyakorlatilag zöldmezősen új, modern járóbeteg-szakellátó központot kell létrehozni. De ez nem azt jelenti, hogy minden kistérségben, hanem racionálisan a térszerkezetet megnézve, ahol ma fehér folt van. A regionális operatív programok forrásai pedig támogatni fogják a meglévő, de korszerűtlen vagy lerobbant járóbeteg-szakellátó központok, akár kórház részeként működő, akár önállóan működő központok felújítását. Tehát az meg a regionális programokból lesz támogatható.
Kiss Ferenc képviselő úr kérdései, a közlekedési operatív program. Hát igen, ebben nagy vitánk volt Brüsszellel, sikerült megvédenünk. Kevesebb, mint egy százalékkal csökkent a közlekedési operatív program keretösszege. Jóval nagyobbat akartak, Brüsszel sokallja, amit utakra költünk, mi meg azt mondjuk, hogy a világtól, a fejlődéstől elzárt térségek, régiók vannak Magyarországon, muszáj oda utat építenünk és nem is csak a nagy utakat, hanem a régiós programokba is tettünk pénzeket arra, hogy a régió döntése alapján a legfontosabbnak tartott kisebb, négy-öt számjegyű utakat is újítsák fel. Az első ilyen programok a Dél-Alföldön és Közép-Magyarországon már most ebben a hónapban bejelentésre kerülnek. El fog indulni ezeknek a fejlesztése heteken belül uniós pénzekből. Hiszen a foglalkoztatásban, ezt önök legalább olyan jól tudják, mint én, hogy az egyik legszűkebb keresztmetszet az, hogy meg lehet mérni, hogy a második, harmadik településre már közlekedéssel nem jut el, hogy migrálni tudjon a munkavállaló. Ez legalább akkora probléma, mint a képzettség.
A fogyatékkal élők támogatása a társadalmi infrastruktúra programban és a regionális operatív programban is megindul, ahogy mondtam, az első pályázati kiírások most jelentek meg akadálymentesítés terén. Szinte minden régió ezt tekintette az egyik kiinduló programjának. A TISZK-ekre vonatkozóan szerepel az anyagban is egy rövid leírás. Alapvetően fontosságúnak tartjuk a TISZK-rendszer megújítását. Magyarországon ma az 1990-es szintet száz százaléknak véve 58 százalék jár szakképzésre, miközben erre lenne a legnagyobb igény. Ezért a szakképzést alapvetően akarjuk megújítani. Folytatva, ami megkezdődött, de sokkal erősebb integrációt teremtve, amire ön is utalt. Mert sok helyen csak látszatintegráció jött létre a pénzért, okos az ember, a magyar ember, amire adnak pénzt, arra megy el pályázni, de csak akkor ér el ez valóban fenntartható eredményt, hogy ha ez az integráció valós lesz. Ebben számos reformot készít elő a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a következő napirendben úgy is ők vannak, biztos kifejtik hosszabban.
Az önrészben lesz differencia a leghátrányosabbak javára, ahol csak meg lehet tenni, ez szándékunk. Ezen kívül működik egy önrésztámogató alap az önkormányzatoknak, az Önkormányzati Minisztériumnál. Az idei évben 10 milliárdos összeggel, remélem, ezt jövőre emelni tudjuk.
Mennyi idő a bírálat? Mindig pontosan szeretnénk megjeleníteni. Hogy jó hírt mondjak, a legkisebb mikrovállalkozások számára kiírt pályázatok, amiket március 1-jétől lehetett beadni és most is lehet, itt folyamatos bírálat van. Három hét alatt tudjuk elbírálni a pályázatokat. Korábban 3-4 hónap volt egy gazdasági pályázat elbírálása. Én magam adtam át az első nyerteseknek március végén az értesítést, hogy nyertek és jöhetnek szerződni. Ráadásul úgy megújítottuk az intézményrendszert, hogy nincs zsűri, meg bíráló bizottság, meg szubjektív vélemény, meg lobbizás. Automatikusan a pályázatok. Az internetről letölti a kisvállalkozó, kitölti, elmondta nekem az első nyertes, egy garázsipari cég egymilliót nyert, hogy a feleségével ketten éjszaka kitöltötték, beküldték, három hét alatt nyertek egymillió forintot, ebből hárommilliós beruházást tudnak megcsinálni és normatívan jár a pénz mindaddig, amíg a keret tart. Ráadásul most ezt a keretet felemeltük 5-ről 10 millió forintra, mert látjuk, hogy jól működik a rendszer, el tudja bírálni és jól működik, tehát 10 millióig lehet most pályázni ilyen keretekre.
Városközpont-rehabilitáció. Ez akkor tud indulni, hogy az unióval lezártuk a tárgyalásokat, valószínűleg a nyár közepén tudnak az első pályázatok elindulni a regionális operatív programokról, de új filozófia lesz, a nagyobb településeknél lehetővé fogjuk tenni az integrált gondolkodást, ne csak egy-egy épületre, főutcára, egy-egy térre lehessen gondolkodni, hanem több évre előre megtervezni és komplexen pályázni, hogy valóban a polgármesterek is végig tudják gondolni a fejlesztési programjukat. Ez a nagyobb városokra lesz igaz. Tehát nem a nagyvárosokra, de a középvárosokra.
Kórházban rehabilitációs funkciók. Kiemelt cél, hiszen a rokkant nyugdíjasok számának csökkentését részben ettől reméljük.
Közhasznú munka a romák bevonására, többek között igen, ilyen programok lesznek a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal koordináltan.
A 4-es metró nem az úthálózattal versenyez. Van egy elkülönült prioritás, amit a kohéziós alap támogat, nem a strukturális alapok. És ott van egy úgynevezett városi kötöttpályás közlekedés prioritás, ebben a metró és a vidéki villamosok vannak, tehát a Miskolc, Debrecen, Szeged, de ezekkel sem versenyez, mert ennek a háromnak a villamosát mindenképpen szeretnénk megcsinálni. Nem engedjük, hogy a metró ezt a forrást elszívja.
Elég hadarva, de talán minden felvetésre tudtam válaszolni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és elnézést, de rohannom kell egy sajtótájékoztatóra.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tudom, hogy közben néhányan jelezték, hogy szeretnének egy-egy megjegyzést tenni, de most kivételesen hadd kérjem azt, hogy miután jelentősen túlléptük az eredetileg tervezett időkeretet, hogy megköszönjük kormánybiztos úrnak a tényleg korrekt, minden részletre kiterjedő tájékoztatását. Szeretném jelezni, hogy május 23-án a bizottság nyílt napot fog tartani, aminek az egyik feladatköre vagy egyik választott témája pont a fejlesztések, a foglalkoztatás és ilyen témakörök, úgyhogy bizonyára ezen a területen még fogunk vagy a munkatársaival vagy önnel találkozni. Szeretném megköszönni a bizottság tagjainak a nagyon komoly szakmai részvételt és elengedjük most kormánybiztos urat.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. És ha van még kérdés, írásban is nagyon szívesen válaszolok bárkinek.
ELNÖK: Állunk rendelkezésre. Ha van ez irányú kérés, a bizottság titkárságán keresztül fogjuk gondozni az összes ez irányú tájékozódási igényt. Köszönöm szépen.
Jó helyzetbe hoztuk most a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjét, Tóth László urat. Szinte meg sem kell szólalni, de ha mégis szeretne, nyilvánvalóan ezt a lehetőséget a bizottság nem veszi el tőle. Felajánlom a lehetőséget, hogy ha kíván szólni, ezt tegye meg.
Tóth László szóbeli kiegészítője
TÓTH LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium: Köszönöm szépen. Valóban kimerítő volt szakmailag az előző megbeszélés, tehát ezekre semmiképpen nem szeretnék kitérni. Inkább a címmel kapcsolatos elemmel, a demográfiai összefüggésekkel foglalkoznék egy picit. Azért is tehetem ezt, mert az elmúlt évek folyamán ez előtt a bizottság előtt is volt lehetőségem ezt a problémát felvetni és azt gondolom, nem túl bombasztikus kifejezés azt mondani, hogy Magyarországnak a következő évtizedekben az egyik legnagyobb kihívása a demográfiai probléma lesz. Magyarán, furcsán hangzik ez ma, amikor munkaerőhiány, meg munkanélküliség együtt létezik, de valójában a kérdés az, hogy a jövő fejlődéséhez és erről beszélt idáig kormánybiztos úr, rendelkezésre fog-e állni az a humánerőforrás, ami szükséges. Létszámproblémákkal szeretném kezdeni. És nagyon rövid elővezetés lenne.
Ismert dolog, hogy a háború utáni korosztályok 200 ezres létszámúak voltak. Egy-egy korévben. Én egy kicsit néhány évvel később születtem, de még mi is 160 ezres korosztály voltunk. Ma a születésszám évente olyan 80-90 ezer körül van. Ez egy olyan matematika, amit minden magyar embernek lassan tudnia kéne, mert ez áthághatatlan matematika, hogy feleakkora létszámú korosztályoknak kell majd eltartani kétszer akkora létszámú időst. Magyarországon ez nem új keletű jelenség, Magyarország népessége fogy és öregszik. Ez a '80-as évektől tart, évente egy-egy közepes városméretű lakosságfogyás következne be, ha nem ellensúlyozná bizonyos értelemben a két népszámlálás között, hogy 250 ezren vándoroltak be a környező országokból, ami bizonyos értelemben kényelmes helyzetet jelent, hiszen magyarok vándoroltak be a környező országokból. Másfelől ott ez egy elnéptelenedést jelent. Nekünk friss munkaerőt jelentett Máltában, ha mobilabb fiatalok jönnek át, de ott felgyorsítja az elöregedést, ahonnan elvándorolnak.
Ezért rendkívül fontos, amiről kormánybiztos úr szólt, hogy ezeket a folyamatokat megfordítani rettenetesen nehéz, rövid távon szinte lehetetlen. Én végigéltem annak idején részben azt az időszakot, amikor körülbelül a '60-as évektől tudni lehetett, hogy itt a népességfogyás be fog következni. És akkoriban bizonyos intézkedéseket meg is hoztak, hogy ezt megpróbálják ellensúlyozni, például a gyes bevezetése ezt a célt is szolgálta volna. A csúcsidőszakban 300 ezren voltak gyermekgondozási segélyen, ami a három évet figyelembe véve azt jelenti, hogy 100 ezernél valamivel nagyobb korosztályok születtek. Az intézkedés hatásai dacára, ma a 80-90 ezernél vagyunk, tehát rettenetesen nehéz lökésszerű befolyást gyakorolni a folyamatokra, ezért azt tudjuk elérni egyedül, hogy a rendelkezésre álló erőforrást szinte az utolsó fillérig fel tudjuk használni, és ezért borzasztóan fontos, hogy ne legyenek hátrányos helyzetű csoportok vagy legalábbis ezek a hátrányok jelentősen enyhüljenek, mert a foglalkoztathatóságot alapvetően emberi beruházással, képzéssel lehet megoldani. És ha foglalkoztathatóság javul, illetve a foglalkoztatás is javul ezen keresztül, akkor mindent megtettünk a konvergenciaprogramért, hiszen egy stabilan fejlődő országban élhetünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen főosztályvezető úr a kiegészítést, mert majdnem az előző témának egy kiegészítése volt ez, még ha önálló napirenden is kezeljük. Van-e valakinek kérdése, megjegyzése? (Nincs jelentkező.) Köszönjük a háttéranyagot a bizottság nevében is, mert rengeteg olyan információ van benne, amit szerintem az egyéni képviselői munkánk során is jól fogunk tudni használni. Köszönöm szépen.
A harmadik napirendhez érkeztünk. Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása következik. Az 1. ponttal kezdünk.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Ki az, aki egyetért a kormány álláspontjával és támogatja a javaslatot? (Szavazás.) Tíz. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Kilenc.
A 2-es pont következik, ami összefügg a 3-assal.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A 4-es pont következik.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ezzel a napirenddel végeztünk. Köszönöm szépen Szatmári úr segítségét.
Következik a "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat módosító javaslatainak megvitatása. Az 1. ajánlási pont Mécs Imre javaslata.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Aki egyetért ezzel a véleménnyel és nem támogatja? (Szavazás.) Egyhangú nem. Köszönöm szépen. A 2-es pont következik, amely nagyon sok képviselőtársunk együttes ajánlása, ez összefügg a 4-essel és a 18-assal.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja. Ez a módosítás két másikkal egyetemben egy olyan szövegszerű változtatást javasol, amely rövid távon alakítja ki a gyerekek esélyeinek javítása érdekében a kormányzati tennivalókat. A stratégia 25 évre előretervezést állapít meg, célokat, eszközöket. A kormány kérése az, hogy a rövid távú tennivalók hadd maradjanak a hatáskörében és országgyűlési határozat ne kösse meg a kormányzat kezét. Hozzá kell tennem, hogy ez a szövegrész szinte teljes egészében a miniszterelnök felkérésére Ferge Zsuzsa által írt rövid távú javaslat. Ez tavaly tavasszal készült még az egyensúlyjavító lépések meghozatala előtt, emiatt a kormány elgondolása az, hogy a gyerekszegénység enyhítése érdekében más tempóban, más sorrendiséggel kezdi meg a rövid távú lépéseit.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki egyetért az előterjesztő véleményével és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Ez pedig kilenc. Köszönöm szépen.
A 3. ponthoz érkeztünk.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja. Lényeges tartalmi módosítás nélkül a preambulum szövegének átalakítása volt, a preambulumban lévő bekezdések sorrendje változott, érdemi változás nem történt a szövegben.
ELNÖK: Aki egyetért ezzel a véleménnyel és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Az 5-ös ajánlási pont következik, ugyancsak sok képviselőtársunk javaslata.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja. A középtávú nemzeti stratégia nem értelmezhető. Ez egy hosszú távú stratégia, 25 évre előre jelölné ki a közpolitika irányát a gyerekszegénység enyhítése és a gyerekek esélye érdekében.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Bocsásson meg elnök úr, de úgy gondolom, hogy az, ami most előttünk van módosító javaslat, többet ér annál, mintsem vágtázva menjünk végig rajta. Én csak azt szeretném hozzátenni, hogy az előző napirendi pont pontosan arról szólt, hogy mekkora gondot okoz nekünk már rövid távon is a demográfiai helyzet. Most beszélnénk arról, hogy mit lehet ezzel kezdeni. 2032-ben már nincs mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Nyilvánvalóan értem azt, hogy ha stratégiában gondolkodunk, akkor távlatokban gondolkodunk, de ha rövid távon nem lépünk, hosszú távon már nem lesz mit lépni. Tehát azért, mert stratégiában gondolkodunk, ez a magyarázat nekem nem magyarázat, bocsásson meg. Én szeretnék ennek a mélyére látni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszonyé a szó.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Ebben a módosító indítványban, amit a kormány nem támogat, pontosan arról van szó, hogy az első három évben mit kellene meglépni. Már ne haragudjon, de az a gyerek, aki szegénységben vagy mélyszegénységben most él, azt nem fogja érdekelni, hogy 25 év múlva mi fog történni, meg az édesanyját, édesapját sem. Hanem az érdekli, hogy mi fog vele történni a jövő héten, meg fél év múlva, meg a következő időszakban. Hát hogy ha erről nem akar a kormány semmilyen módon még csak tárgyalni sem, akkor nem tudom, miért ülünk itt. Mi a problémája a három évvel a kormánynak?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nincs problémája, a kormány szándéka az, hogy három évre alakít ki cselekvési tervet, amelyet július végéig egyeztetve fog elkészíteni és be fog mutatni.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Akkor ezt miért nem lehet támogatni?
ELNÖK: Miután többen jelentkeztek, szeretném kérni, hogy a végén egyben reagáljon.
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy mondat: azt tetszett mondani, hogy a 2-es pontot azért nem támogatja a kormány, mert ott le van szabályozva, hogy rövid és középtávú nemzeti stratégiáról van szó, és erre adnak be módosítást. És hogy hagyjuk ezeket a szavakat, mert a kormány készíti a rövid távút. Itt semmi másról nincs szó, minthogy ebben a pontban felkéri a kormányt az Országgyűlés, hogy készítse el a rövid távút. Tehát az előzőre azt tetszett mondani, hogy ne írjuk bele, mert készül, itt meg simán felkéri rá, hogy készítse el. Nem világos az elutasítás.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor alelnök úré a szó.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Szerintem nézetbeli különbségről van szó, mert az egyik arról szól, hogy nemzeti stratégiai tervkészítés, a másik meg arról szól, hogy rövid távon cselekvési, meg intézkedési tervekkel foganatosítani. A cselekvési és az intézkedési terv foganatosítása alapvetően a kormány feladata és hatásköre és felelőssége is nyilván, rövid távon ez mérhető is, hosszú távon pedig a stratégiai tervezéssel foglalkozunk. Jelen időszakban ez az, ami nézetbeli különbségként mutatkozik meg, de azt szeretném, ha ezt mindnyájan értenénk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Csak egy mondatot szeretnék mondani. Tudnánk ezt továbbvinni, és egész biztos vagyok benne, hogy mindenkinek nagyon jó érvei volnának a saját álláspontjai mellett. Hozzáteszem, hogy van még egy hely erre, a parlamentben a részletes vita, ahol még lehet egy szakmai vitát lefolytatni. De az az alap, amit alelnök úr is mondott, és én is így látom, hogy a stratégia elfogadása országgyűlési hatáskörben van a kormány előterjesztése alapján. Az elfogadott stratégia alapján pedig intézkedési terv készül, lépések történnek, ami nyilvánvalóan kormányzati felelősségi hatáskörben van. Ezt ne vegyük át a kormányzattól, én ezt javasolnám. A stratégia pedig akkor tud érdemben megjelenni, ha annak van egy időtávlata. Hiszen az egy évre való tervezés inkább egy operatív intézkedés, mint egy nagyobb lélegzetű stratégia. Ezért azt gondolnám, hogy miközben pontosan értem az ellenzéki képviselőtársaim felvetését, ezt a vitát, ha megengedik, itt most ne folytassuk, mert ennek kapcsán gyakorlatilag lefolytatnánk azt az általános vitára alkalmasságról szóló helyzetet, amit egyszer már a bizottságban megtettünk. Kérem szépen, hogy egy rövid reagálást tegyen, utána döntünk ebben a pontban.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány elképzelése az, hogy ezen az időtávlaton konkrét cselekvési lépéseket, határidőket, felelősöket, forrást állapít meg, és már nem stratégiát alkot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát a kormányzat ezt a módosító javaslatot nem támogatja. Aki szintén nem támogatja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tíz. Aki elfogadja? (Szavazás.) Kilenc.
A 6-os pont következik.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Aki egyetért ezzel a véleménnyel és nem támogatja? (Szavazás.) Tíz nem. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen.
10. 11 mse (Elnök)
A 7. ajánlási pontról is fogunk dönteni, amely dr. Pósán László képviselő úr módosító javaslata. Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nem javasolja.
ELNÖK: Az előterjesztő nem javasolja. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával, és nem támogatja, kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Ez tíz. Aki támogatja a módosító javaslatot? (Szavazás.) Ez kilenc. Megyünk tovább.
A 8. ajánlási pont Török Zsolt, dr. Szabóné Müller Tímea és több képviselőtársunk módosító javaslata. Mi a kormányzati álláspont?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Egyetért vele.
ELNÖK: Egyetért vele. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával, és támogatja a módosító javaslatot, kérem szépen, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Ez tíz. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Ilyet nem látok. És aki tartózkodott? (Szavazás.) Kilenc tartózkodás. Köszönöm szépen.
A 9. ajánlási ponthoz érkeztünk, amely Révész Máriusz képviselőtársunknak a módosító javaslata. Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja az előterjesztő.
ELNÖK: Az előterjesztő ezt nem támogatja - igen, ismerjük ezt. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával, és nem támogatja a módosító javaslatot, kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Biztosan látom, hogy ez tíz. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Ilyen nincsen. És aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc támogatás. Köszönöm szépen, képviselőtársaim.
Kérem szépen, hogy a 10. ajánlási ponthoz lapozzunk, amely dr. Csáky András képviselő úr módosító javaslata. Az előterjesztő álláspontja mi?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatta.
ELNÖK: Az előterjesztő ezt nem támogatja. Aki egyetért az előterjesztővel, kérem, emelje meg a kezét. (Szavazás.) Ez tíz nem. Aki támogatja a módosító javaslatot? (Szavazás.) Kilenc igen. Köszönöm szépen.
Lapozzunk a 11-es módosító javaslathoz, amely Mécs Imre képviselőtársunk javaslata. Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Aki egyetért az előterjesztővel, és nem támogatja, kérem szépen, szavazzon. (Szavazás.) Ez tíz. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Kettő. És aki nem szavazza meg? (Bernáth Ildikó: Aki igen!) Bocsánat, aki megszavazza? (Szavazás.) Aki megszavazza, aki támogatja, az pedig hét fő. Köszönöm szépen.
Ígérem, többet nem akarom kitalálni az ellenzék álláspontját egy kérdésben.
Dr. Csáky András képviselő úr a 12. ajánlási pontot jegyzi, amely összefügg a 14-essel, a kettőről tehát értelemszerűen egyben fogunk dönteni. Az előterjesztő álláspontját szeretném kérdezni.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A képviselő úrnak csatlakozó módosító indítvány formájában javasoltunk egy javított szöveget, és feltehetően be fogja nyújtani. Ezzel a verzióval nem tudunk egyetérteni.
ELNÖK: Világos, egyértelmű az érvelés. Tehát ebben a formában nem, de a képviselő úr vélhetőleg majd be fog nyújtani egy másikat - ez értelemszerűen megkönnyíti a döntést. Aki az előterjesztő álláspontjával egyetért, és nem támogatja, kérem szépen, emelje meg a kezét. (Szavazás.) Ez tíz nem. Aki támogatja? (Szavazás.) Az pedig kilenc igen. Köszönöm szépen.
A 13. ajánlási ponthoz érkeztünk, amely ismételten Mécs Imre képviselőtársunk módosító javaslata. Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával, és nem támogatja, kérem szépen, emelje meg a kezét. (Szavazás.) Ez tíz nem. Aki támogatja a módosítót? (Szavazás.) Az pedig kilenc igen. Köszönöm szépen.
A 15. ajánlási ponthoz lapozzunk, amely Török Zsolt képviselő úrnak a módosító javaslata. Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Nem ért vele egyet.
ELNÖK: Szabad egy rövid indoklást kérnem az egyet nem értés okára nézve?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Igen. Általában törvényben szokták elrendelni ezeket a felszólításokat.
ELNÖK: Világos, köszönöm szépen. Az előterjesztő tehát nem támogatta a javaslatot. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával, az, kérem szépen, emelje meg a kezét. (Szavazás.) Ez tíz nem. Aki támogatja? (Szavazás.) Az pedig kilenc igen. Köszönöm szépen.
A 16. ajánlási pont szintén Török Zsolt képviselőtársunk módosító javaslata. Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Összefügg az előző módosítóval, azzal együtt nem.
ELNÖK: Megértettük, és akkor ugyancsak döntünk. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával, és nem támogatja, kérem, emelje meg a kezét. (Szavazás.) Ez tíz nem. Aki támogatja? (Szavazás.) Négy támogató szavazat. És aki tartózkodik? (Szavazás.) A maradék, tehát öt tartózkodás. ...Hű, nehéz dolog ez!
A 17. ajánlási ponthoz érkeztünk, amely ismételten Soltész Miklós és sok-sok képviselőtársa együttes módosító javaslata. Szeretném megkérdezni a kormányzat álláspontját.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Egy egyéves egyeztető munkát tudunk magunk mögött ezzel a konszenzusos gyerekjóléti, gyerekszegénység-ellenes közpolitikai javaslattal. Ferge Zsuzsa, aki a rövid távú programot alakította ki, munkatársaival tavaly márciusban részt vett a stratégia szövegének a kialakításában is, és egyetért a stratégia célkitűzéseivel, azzal a módszerrel, hogy az Országgyűlés hosszú távra, 25 évre szabjon irányt a gyerekjóléti, a gyerekszegénységet enyhítő kormányzati politikának, és a rövid távú lépések komoly külső, független kontrollal, indikátorbizottság felállításával működjenek, és rendszeresen számoljon be a kormányzat az ezen a területen elért eredményeiről. Ezek az indikátorok egyébként, amelyeket független szakértők, kutatók fognak majd alkalmazni, akik ezzel fogják vizsgálni a gyerekjóléti program eredményességét, azok nagyjából az európai uniós úgynevezett lakeni indikátorokkal egyeznek, azok kialakításának a módszereit alkalmazzák, tehát mód lesz a gyerekszegénység-enyhítő politika érdemi kontrolljára, eredményeinek az értékelésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Méltányolom, hogy kérés nélkül is indokolta a kormányzat álláspontját. Ha jól értem, akkor az előterjesztő nem támogatta ezt a módosítót, ugye?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő ezt a módosítást nem támogatta.
ELNÖK: Értem. Egy önálló, új V. fejezetnek a beillesztéséről van szó, az érveket is elmondta, hogy miért nem. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával, és nem támogatja, kérem szépen, most emelje meg a kezét. (Szavazás.) Ez tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Ez kilenc igen. Köszönöm szépen. Lépjünk tovább!
A 18. ajánlási pontról már döntöttünk.
A 19. ajánlási ponthoz kérek lapozni, amely Pelczné dr. Gáll Ildikó, László Tamás és több képviselő együttes módosító javaslata. Mi a kormány álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő elfogadja ezt a módosító javaslatot.
ELNÖK: Nagyon örülünk ennek. Az előterjesztő tehát támogatta - könnyebb lesz a dolgunk. Aki egyetért az előterjesztővel, kérem, szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatta a bizottság ezt a remek módosítót. Lépjünk tovább!
A 20. ajánlási ponthoz érkeztünk hasonló jókat remélve. A módosító indítvány Pelczné dr. Gáll Ildikó, László Tamás, dr. Vidorné Szabó Györgyi, Béki Gabriella és más képviselőtársaink indítványa, köztük Czira Szabolcsé is. (Dr. Czira Szabolcs: Abszolút ezért támogatom! - Derültség.) Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő ezzel a módosítóval egyetért, a szöveg pontosítását kérte, és ez meg is fog történni. Igen.
ELNÖK: Na most akkor ez... (Derültség.) Akkor ez igen?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Igen.
ELNÖK: Igen. Aki egyetért az előterjesztővel és több képviselőtársunkkal, az, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag támogatta ezt a módosító javaslatot.
Kérem szépen, hogy a 21. ajánlási ponthoz lapozzunk, amelynek kapcsán, úgy látom, ugyancsak frakciókon átnyúló, közös gondolkodásnak vagyunk a tanúi. Ez Pelczné dr. Gáll Ildikó, László Tamás, Vidorné Szabó Györgyi, Béki Gabriella, Mátrai Márta, Borsos József és Czira Szabolcs, valamint Dér Zsuzsanna képviselőtársunk - aki az előbb tanácskozási joggal itt volt a bizottság ülésén, ez, azt hiszem, a következőkben is így lesz majd - és más képviselők közös javaslata. Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): A 21-esnél tartunk, elnézést kérek.
ELNÖK: Igen, igen.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Igen, egyetért vele az előterjesztő.
ELNÖK: Nagyszerű! Aki egyetért az előterjesztővel, az, kérem, most igennel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag elfogadta.
A 22. ajánlási pontnál ugyanúgy képviselőtársaink jegyzik a módosítót. Mi az előterjesztő álláspontja?
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Elfogadja, egyetért vele.
ELNÖK: Ezt is elfogadja az előterjesztő. Aki egyetért ezzel, kérem, szavazza meg. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag így döntött.
A 23-asnál ugyancsak hasonló előterjesztői listát, bocsánat, módosítót jegyző listát tudnék felolvasni. Az előterjesztő álláspontját szeretném megkérdezni.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Egyetért a javaslattal.
ELNÖK: Egyetért vele. Aki egyetért vele, kérem szépen, szavazza meg. (Szavazás.) A bizottság konszenzussal így döntött.
A 24-es következik.
VARGA ÁGNES (Miniszterelnöki Hivatal): Az előterjesztő támogatja.
ELNÖK: Aki egyetért ezzel a véleménnyel és támogatja? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Lát-e valaki olyat, amiről nem döntöttünk. (Nincs jelentkező.) Megköszönöm a Miniszterelnöki Hivatal képviselőjének a segítségét.
Következik az 5. napirendi pontunk. Ismét Tóth Lászlót fogom kérni, de egy másik Tóth László kollégát. Először az általános vitára alkalmasságról döntünk, majd azt követően ugyanehhez a jelentéshez kapcsolódva egy országgyűlési határozatról is döntünk. Megadom a szót Tóth Lászlónak.
Tóth László szóbeli kiegészítése
TÓTH LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A jelentés két részre osztható. Az első részben egy általános helyzetképről kaphatnak tájékoztatást mind a demográfiáról, mind az oktatásról, egészségügyről, illetve a második részben pedig arról, hogy a 2005-ös évben milyen kormányzati intézkedéseket hoztak meg és ott tárcákra lebontva láthatóak a kiemelt programok. Előzetesen annyit hadd mondjak az első részhez, hogy az az ifjúságkutató iroda végezte el a helyzetelemzést és a kutatást, amely közreműködött az Ifjúság 2000, illetve az Ifjúság 2004 kutatások elkészítésében. És ha jól emlékszem, 1996 óta közreműködik az ifjúsági ügyek, helyzetek feltérképezésével, kutatások, elemzések készítésével. Egy-két elemet hadd emeljek ki a jelentés második részéből és ott is a kormányzati intézkedések kapcsán a fiatalok foglalkoztatását segítő intézkedésekről, támogatásokról című fejezetből, ahol számos kiemelt programot is megjelenített. Egyébként a gyermek- ifjúsági osztály volt az a koordináló szervezet, amely ezen horizontális ügyeket a tárcák között összefogta. A jelentésben lehet olvasni azon vertikális ügyekről is, amelyek konkrétan a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban az ifjúságügyekhez tartoznak.
Fontos célként kell megemlíteni a prevenciót, hogy a pálya- és iskolaválasztás során és hogy az egész oktatási rendszerben érvényesüljenek a munkaerő-piaci szempontok. Ennek érdekében alkalmazott munkaerő-piaci eszközök között sorolnám fel a munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtását, pályaválasztási tájékoztatót, kiállítást, állásbörzéket, tanácsadást, közvetítést, a FIT-eket. Aztán a támogatások biztosítása kapcsán a pályakezdők speciális támogatását, képzési támogatásokat, programokat, illetve a foglalkoztatás ösztönzését szolgáló intézkedéseket, ösztöndíjas foglalkoztatást, Start programot.
A szolgáltatások esetében napra kész munkaerő-piaci információkkal segítik a szakképző intézményeket a gazdaság igényeinek megfelelő szakképzési irányok kialakítása érdekében. A fiatalok foglalkoztatásának elősegítését szolgáló támogatások esetében a fiatalok foglalkoztatásának növelését munkaerő-piaci politikák alkalmazásával lehet elérni. A cél elsősorban a mielőbbi elhelyezkedés segítése, szolgáltatások nyújtása volt, illetve a munkatapasztalat-szerzés támogatása a pályakezdők számára nyújtott speciális bértámogatások alkalmazásával.
Egy olyan programról is hadd szóljak, amely ugyan nem ebben a kormányzati intézkedéspontban, hanem egy kicsit később, a vertikális ügyeinkben számottevő. Két héttel ezelőtt az Ifjúsági bizottság előtt számolhattunk be arról, hogy milyen eredményeket ért el a Youth 2000-2006-os program, amelynek volt egy olyan projektje is, amelyre európai uniós forrásokat lehetett lehívni. Ez arról szólt, hogy magyarországi fiatalok kimehettek külföldre és ott tapasztalhatták azt, hogy milyen olyan munkafolyamatok zajlanak mondjuk Dániában, amely ennek a megismerését idehaza át tudja venni, be tudja applikálni a saját munkájába, egy európai kitekintést láthat. Ezen Ifjúság 2000/2006-os program kapcsán 2005-ben rengeteg ilyen támogatást kaptak és nagyon sok ilyen program, pályázat érkezett be. Mivel nagyon széles körű és nagyon horizontális ez a jelentés, ennyit szántam bevezetőnek, és állok a kérdések elé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdése, megjegyzése van valakinek? Alelnök asszony, tessék.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Magával a kutatások eredményével nem vitatkozom, mert azok tények. De van itt egy mondat, amihez kérek egy kis magyarázatot. Úgy szól, hogy a munkanélküli fiatalok kihasználatlan munkaereje, ugyanakkor eltartásuk is komoly terheket ró a társadalom más csoportjaira. Én ezzel vitatkozom, mert elsősorban a családokra ró terhet, mert pályakezdő munkanélküli, mint tudjuk, nem részesül ellátásban. Tehát most akkor nem értem, hogy milyen társadalmi csoportokra ró terhet a pályakezdő munkanélküli helyzete.
Egyébként pedig a jelentésből és az ismert statisztikai adatokból látható, hogy túl sok változás nem történt. Mondjuk, ha ezt az évet nézem, 2005-höz képest a fiatalok foglalkoztatását, illetve munkanélküliségét illetően.
Legfeljebb annyi változás történt, hogy a fizikai munkát végzők aránya a munkanélküliséget tekintve valamelyest csökkent, a továbbtanulásban részt vevők száma és aránya pedig egy kicsit emelkedett. De a helyzetüket, már a fiatalok, és velük együtt a családok helyzetét tekintve a helyzet korántsem jó sem 2005-ben, sem pedig 2007-ben, ami a munkavállalás esélyeit illeti.
Akkor tehát arra kérek majd választ, hogy mit értenek az alatt, hogy a társadalmi csoportokra ró terhet a munkanélküli fiatal.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Németh Zsolt képviselő úrnak adom meg a szót.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Áttanulmányoztam a jelentést, és kifejezetten kerestem benne, az intézkedések között egy elemet, nevezetesen a villanykapcsolókkal foglalkozót. Medgyessy Péter a miniszterelnöksége alatt, ha jól emlékszem, a szekszárdi híd avatását látta kiváló alkalomnak arra, hogy egy nagy ívű programot meghirdessen, a villanykapcsolók lejjebb szerelési programját. Utána ezt én nem tudtam nyomon követni, tehát hogy például alakult-e villanykapcsoló lejjebb szerelési kormánybiztosság vagy hasonló. A kérdésem az, hogy vajon erre az időszakra már leszereltek-e minden villanykapcsolót a múzeumokban, hogy a gyerekek esélyegyenlőségét biztosítani tudják. Tehát a 2005. évben, a jelentés tárgyát képező évben, volt-e ennek valamiféle folyománya? Egyébként nem a gyerekek aggódtak emiatt, hanem a villanyszerelők. Tehát hogy elmaradt-e ez, megtörtént-e a program, ez a kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Senki nem jelentkezik.) Nincs jelentkező. A stratégiai kérdéseket is sorra vettük.
Az előterjesztőnek adom meg a szót, rövid reagálást kérek az elhangzottakra. Azt követően az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni.
TÓTH LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az alelnök asszony két kérdése közül a másodikra válaszolnék, az elsőre, mivelhogy abban a kutatási részről kérdezett, a mellettem ülő kutató hölgy válaszolna.
Onnan kezdeném, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban van most az ifjúsági ügyek felügyelete, és ez egy nagyon jó dolog, azért, mert nem tárcaközi egyeztetést kell kezdeményezni akkor, amikor az ügyekre megoldást kell találni. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a 0-99 éves korosztályig - elnézést kérek a 99 év felettiektől! - lefedi a teljes társadalmi korosztályokat, és éppen ezért bármilyen programot szeretne elindítani, akkor le tud bonyolítani egy gyors, saját házon belüli egyeztetést. Éppen ezért van egy olyan program is kialakulóban, amelyről már az első, illetve a második napirendi pont kapcsán is hallhattak, és a gyermek- és ifjúsági osztály tevékenyen részt vesz azon projektek kidolgozásában, amelyek bármely operatív programban az ifjúsági korosztályt érintenék. Mindenképpen figyelembe vesszük tehát a 2005-ös jelentésben felvázolt kutatási eredményeket, és a munkaügyi minisztérium ezeket érzékelve indította, illetve indítja el azon programokat, amelyeket már eddig is lehetett látni és amelyeket a jelentés tartalmaz is, illetőleg azt is, hogy a 2006-2007-es évre milyen egyéb programokat indít akár a Támop, akár bármilyen más operatív program keretében a fiatalok elhelyezkedését illetően. Köszönöm.
MOLNÁR ZSUZSANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm. Azt hiszem, hogy a kérdés első fele inkább csak egy megfogalmazásbeli - nem tudom - félreértés vagy különbség. Egész egyszerűen arról van szó, hogy abban a dimenzióban, amelyben a pályakezdő fiatalok egy csoport, ugyanabban a dimenzióban megfogalmazva azok, akiket őket eltartják, azok a többi csoportba tartoznak. De teljesen igaza van abban, hogy a legnagyobb teher a saját családjának a tagjaira hárul. Nem tudom, hogy kielégítő-e ez a válasz, de szerintem csak egy megfogalmazásbeli különbségről van szó. Köszönöm. (Bernáth Ildikó: Ez azért nem jelentéktelen különbség, bocsánat!)
ELNÖK: Az alelnök asszonynak adom meg a szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Tehát azért ez nem egy jelentéktelen különbség vagy megfogalmazásbeli különbség, mert, elnézést kérek, hogyha a gyerekem nem tud elhelyezkedni, akkor az ezzel kapcsolatos minden teher a szülőre, a családra hárul, hiszen ebben a helyzetben semmilyen segítséget nem kap: nem kap álláskeresési támogatást, magyarul munkanélküli segélyt vagy járadékot, miután nincsen olyan munkaviszonya, amely alapján erre sor kerülhetne. Egyébként pedig maximum annyi történhet az ő helyzetében, hogy részt vesz még az n plusz 1. képzésen vagy átképzésen, hogy hátha akkor sikerül majd esetleg munkát találnia. Viszont nem kizárólag az ő helyzetük az, ami más társadalmi csoportoknak a terheit növeli, mert akkor ezen az alapon beszélhetünk itt a létező összes többi programról, amelyek ezek szerint akkor a programban részt nem vevő más társadalmi csoportokat terhelik, illetve azok finanszírozzák meg, nem?
ELNÖK: Egy nagyon izgalmas szakmai vita van kibontakozóban. Azt szeretném kérni, hogy ha lehetséges, akkor röviden és egyetértőleg nyilatkozzanak. (Derültség.) Köszönöm szépen.
TÓTH LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen, egyetértünk. (Derültség.)
MOLNÁR ZSUZSANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Egyetértünk. (Derültség.) De viccen kívül.
ELNÖK: Volt még egy nyitott kérdés, azt hiszem, Németh képviselő úr egy fontos, stratégiai témát érintett. Ha esetleg arra is tudnának egy rövid választ adni, segítenék a bizottság döntését az adott ügyben.
TÓTH LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Mint ahogy a képviselő hölgyek és urak láthatták, ez egy közel 140 oldalas anyag, és kimondottan csak a nagy, több ezer, több tízezer embert érintő kérdéseket feszegeti. Ha az összes, részletekbe menő anyagot beapplikáltuk volna, akkor ennek a 140 oldalas anyagnak bizony a tízszerese lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Én látom Németh képviselő úrnak az arcát. Nem komolytalanságból mondom, természetesen megadom a szót, de szerintem nem lenne szerencsés, ha elvinnénk a kérdést abba az irányba, hogy most mi a helyzet a villanykapcsolókkal. (V. Németh Zsoltnak:) De természetesen öné a szó.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Egyetértek az elnök úrral, tényleg komolytalan a helyzet, valóban az, annyira, amennyire a miniszterelnöki bejelentés. Szándékosan ütöttem meg ezt a hangot, valóban az. Ugyanis ha egy ilyen beszámoló kapcsán azt mondjuk, hogy részletkérdés, amit a magyar miniszterelnök mondott nyilvánosan, és ami programot meghirdetett, valóban PR szándékkal, az mutatja egyébként a komolytalanságát, valóban. Az elnök úr jól látta meg, ez egy cinikus megjegyzés, egy cinikus kérdés volt a részemről, amellyel azt a teljesen groteszk helyzetet akartam bemutatni, ami a bejelentéssel, illetve utána kialakult.
Tehát nem történt villanykapcsoló lejjebb szerelés, gondolom, ebben az évben. Köszönöm szépen. (Jelentkezések.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy látható, jóízű vita kezd kibontakozódni. Rózsa Endre képviselő úrnak adom meg a szót.
RÓZSA ENDRE (MSZP): Miután egy ilyen komoly témánál vagyunk, úgy érzem, hogy be kell kapcsolódni. Én nagyon komolyan vettem Németh képviselő úrnak a felvetését, és hogy rövidre zárjuk a témát, egy egyeztetett időpontban meghívom egy újonnan épített lakásba, hogy meggyőződjön arról, hogy igenis komolyan vették a miniszterelnök úrnak a kérését és bejelentését. És egyáltalán nem tartjuk ezt lényegtelen témának, hiszen azért több tízezer gyermeket érint ez a kérdés. Egyeztessünk, és tisztelettel látom a képviselő urat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy toleranciával arra kérem képviselőtársaimat, hogy zárjuk le ezt a részt. Ha más lényegi kérdés nincsen... (Bernáth Ildikó jelentkezik.) A képviselő asszonynak adom meg a szót, utána kíméletlenül dönteni fogunk az általános vitára való alkalmasságról.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Elnök úr, miután a határozati javaslatot és a jelentést együtt fogjuk...
ELNÖK: Két döntést kell hozni, külön-külön kell szavaznunk róla.
FARKASNÉ DR. MOLNÁR VALÉRIA, a bizottság tanácsadója: Együttes tárgyalása lesz a plenárison, de két külön döntéshozatal lesz.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Nem értem. Hogyha együttes vitára bocsát a kormány egy jelentést és egy határozati javaslatot, akkor a vitában is...
FARKASNÉ DR. MOLNÁR VALÉRIA, a bizottság tanácsadója: Bocsánat, ez nem a hozzá tartozó határozati javaslat, ez egy külön határozati javaslat.
ELNÖK: Ha megengedik, akkor műfajilag értelmezem a dolgot. Van egy általános vitára való alkalmasságról szóló döntés, ez a jelentésről szól, és van egy ennek az apropóján benyújtott országgyűlési határozati javaslat. A kettő egy témakörben van, de külön döntést igényel mind a kettő, hiszen a két ügy csak címét és tartalmát tekintve függ össze, de a határozat egy más típusú intervallumot jelölne ki. A plenáris ülésen tehát egyben fogjuk tárgyalni, itt mi most két napirendi pontra szedtük szét, merthogy két döntést kell hozni az adott dologban. Lehet, hogy lesz olyan, aki az egyiket elfogadja, és a másikat nem, ezt nyilvánvalóan a képviselők döntik el. Ennek függvényében visszaadom a szót az alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. (Az elnök Farkasné dr. Molnár Valériával egyeztet.) Akkor sikerült zöldágra vergődnünk ez ügyben. A jelentéshez gyakorlatilag semmilyen határozati javaslat nincs?
FARKASNÉ DR. MOLNÁR VALÉRIA, a bizottság tanácsadója: Az ifjúsági bizottság még nem nyújtotta be ezt a javaslatot.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): És akkor arról külön fogunk újra tárgyalni?
FARKASNÉ DR. MOLNÁR VALÉRIA, a bizottság tanácsadója: Ha napirendre tűzzük, akkor igen. Ha nem, anélkül is mehet.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Jó. Akkor még azt kérdezem meg, elnök úr, hogy ilyen jogi ügyekkel ne kelljen már a továbbiakban foglalkozni, hogy a most, itt, a bizottsági vitában együtt tárgyalunk a kettőről, avagy külön-külön. Ha külön-külön, akkor, köszönöm, befejeztem a hozzászólásomat. Ha együtt, akkor még folytatnám.
ELNÖK: A napirend szerint külön-külön, úgyhogy szerintem most döntünk, megnyitjuk a következő napirendi pont tárgyalását, és én azonnal meg is adom a szót az alelnök asszonynak.
Akkor most döntünk, az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Aki általános vitára alkalmasnak tartja ezt a jelentést, kérem szépen, szavazzon. (Szavazás.) Ez tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak általános vitára? (Szavazás.) Kettő. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hét tartózkodás.
Így erről a döntést meghoztuk, ezt a napirendi pontot lezárjuk.
Ehhez előadót kell állítanunk. A többségi álláspont képviseletére, hogy legyen az előadó, Nagy László képviselőtársunkat kérjük fel. Gondolom, a két kisebbségi vélemény hangulatilag egybefügg egymással... (Bernáth Ildikó: Milyen kettő?) A tartózkodás és a nem. (Bernáth Ildikó: Az ugyanaz.) Igen. Van-e javaslat?
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Megoldjuk.
ELNÖK: Jó, akkor a kisebbségi vélemény képviselőjének a nevét csatolni fogjuk a jegyzőkönyvhöz.
Ezt a napirendi pontot lezárjuk, és megnyitjuk a következő napirendi pont tárgyalását.
Soron következik a 6. napirendi pont: a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló jelentésről szóló 106/1995. (XI. 1.) számú országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat, amelynek a száma H/2842. Ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az általános vitára való alkalmasságáról kell dönteni, úgy, hogy figyelembe vesszük, hogy az első helyen kijelölt bizottság ebben még nem foglalt állást, ezért nyilvánvaló, hogy a mi döntésünk ennek a figyelembevételével fog megszületni, tehát az országgyűlési határozatról való döntés.
Kívánnak-e az előterjesztőként hasonló körben jelen lévő, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében itt lévő kollégák mondani valamit? Szeretném, hogyha erre igennel reagálva mondanának néhány felvezető mondatot. (Derültség.)
Tóth László szóbeli kiegészítése
TÓTH LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr, készültem erre a napirendi pontra is. Említettem, hogy kik készítették el a jelentésnek az első részét, az ifjúságkutató iroda a Mobilitás égisze alatt, és azt is jeleztem, hogy milyen előzetes háttéranyagok voltak a jelentés helyzetképének az elkészítéséhez: az Ifjúság 2000-es kutatás, illetve az Ifjúság 2004-es kutatás. Az ifjúságkutatók, illetve az ifjúságpolitikai szakemberek is jelezték, hogy évente nem történnek olyan fontos változások, amelyek kapcsán egy ilyen jelentést évente kellene elkészíteni, ezért is van az a határozati javaslatban, hogy a kormány háromévente készítse el ezen jelentést, amelynek az egyik kiemelkedő része - a téma első része kapcsán én ezt el is mondtam - az ifjúságkutatás és azon belül is bizonyos folyamatok vizsgálata. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót az alelnök asszonynak, azt követően, ha nincs más jelentkező, akkor dönteni fogunk erről is.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Az előző napirendi ponttal kapcsolatban csak 25 évben hajlandó a kormány gondolkodni, e szerint a javaslat szerint a bekövetkezett változásokat csak háromévente óhajtja megvitatni a parlamenttel. Úgy tűnik, hogy minden olyan kényelmetlen kérdéstől, amelyről nem akkor kellene beszélni, amikor a baj már megtörtént, hanem azt megelőzően, szabadulni kíván a kormány. Ezt az álláspontot és ezt a határozati javaslatot így nem tudjuk támogatni. 1995 óta működött az a rendszer, hogy évente jelentést kellett készíteni az ifjúság és természetesen a gyermekek helyzetéről is. Egyszerűen felfoghatatlan számomra. A politikai döntésen kívül, magyarul hogy a kormány szabadulni kíván a kényelmetlen helyzetektől, semmi nem indokolja azt, hogy ne foglalkozzanak ezekkel a témákkal és ügyekkel a parlament szakbizottságai, illetve maga a parlament.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egy jelentkezést láttam Gúr Nándor alelnök úr részéről, azt követően pedig akkor dönteni fogunk.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Csak a tisztánlátás érdekében: a kormány, mint ahogy az az előző napirendi pontnál is szóba került, foglalkozni kíván vele, sőt a bizottság egy olyan pontot is elfogadott, amely arról szól, hogy éves cselekvési tervek legyenek, és az első éves cselekvési terv határideje 2007. szeptember 1-je, ha jól emlékszem. Ez került be, ha jól emlékszem, 9 ellenzéki tartózkodó álláspont mellett az elfogadott javaslatok közé. Ezt csak azért mondom, hogy tiszta legyen, és hogy a jegyzőkönyv is tartalmazza mindezt. Köszönöm szépen.
Ennél a tárgyalásnál pedig nem másról szól a történet, mint az egy és a három év viszonyrendszeréről. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a bizottság tagjainak az észrevételeket Dönteni fogunk a kérdésről. Az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról fogjuk most meghozni a döntést. Aki a határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak találja, kérem szépen, most emelje fel a kezét. (Szavazás.) Ez tíz igen. Aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Ez pedig kilenc nem. Köszönöm szépen.
Miután együttes tárgyalás van, a kormányoldalon ülő, a többséget képviselő képviselőknek a véleményét értelemszerűen Nagy László képviselőtársam fogja tolmácsolni, és, gondolom, ellenzéki képviselőtársaim pedig majd megmondják, hogy ki lesz a napirendi pont kapcsán az előadójuk. (Bernáth Ildikó: Igen.) Péntekig kell eldönteni, mert le kell adnunk a Háznak a neveket - ez nyilvánvalóan meg fog tudni történni.
Köszönöm a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselőinek az aktív részvételt.
Van még egy napirendi pontunk, az egyebek, amelynek a keretében nekem néhány olyan információt kell most megosztanom képviselőtársaimmal, amelyek a következő időszak munkáját is befolyásolják.
Az első csak egy alapinformáció: a Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentései ott vannak a bizottsági titkárságon, tehát szükség szerint mindegyik képviselőtársunk beletekinthet a bizottsági titkárságon, ott elérhető, sokszorosítható bármilyen módon, ami a munkát segíti.
A következő a soron következő bizottsági ülésünk időpontjának a megállapítása. Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy egyeztetve a bizottság vezetésével, az alelnök asszonnyal és az alelnök úrral azt a javaslatot teszem, hogy a jövő héten hétfőn délelőtt tartsuk a következő bizottsági ülésünket. Ez egy konzekvenciát jelent csak számunkra: hogy miután a kormány több olyan törvénymódosítást, törvényjavaslatot, kezdeményezést is tett, amely érinti a bizottságot, ezért nyilvánvaló, hogy ezek a Házban napirendre kerülnek, tehát a hétfői ülés azt jelenti, hogy hétfő délután vagy kedden az általunk a bizottsági ülésen megtárgyaltak már napirenden is lesznek. Ez a döntésünk értelemszerűen azt jelenti, hogy gyors jegyzőkönyv nem lesz, amit a bizottsági ülés után a képviselők a kezükbe kaphatnak. Jelzem, hogy ennek a figyelembevételével is jelöltük ki az időpontot, ez ügyben az alelnök asszonnyal és az alelnök úrral megvolt az egyetértés.
Ez legalább három előterjesztést fog jelenteni. Időben kiküldjük a meghívót, hogy készüljenek rá képviselőtársaim, ezt a feladatot nyilvánvalóan meg fogjuk tudni oldani. Csak felidézésként mondom, hogy ebbe a körbe tartozik a rehabilitációs járadékról szóló előterjesztés, a szak- és felnőttképzést érintő reformprogram, illetve a munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezések módosítása szintén idetartozik. Biztos, hogy ez a három téma a jövő héten hétfőn a napirendünkre fog kerülni.
Az utolsó megjegyzésem a nyílt napokra vonatkozik. Miután látható, hogy a parlament menetrendje az eddigiekhez képest változott, hiszen hosszabb ideig fogunk ülésezni, és az év végén láthatólag rengeteg olyan jogszabály lesz, amely a bizottság hatáskörébe illeszkedik, ezért azt javaslom, hogy a két nyílt napunk közül a másodikat, a júniusit őszre halasszuk el, hiszen nem kizárt, hogy heti több ülésnappal, mármint bizottsági ülésnappal kell majd haladnunk júniusban, hogy a feladatot el tudjuk végezni. Ezért tehát azt javaslom, hogy a májusi nyílt napunkat tartsuk meg, annak az előkészítése olyan szakaszban van, hogy azt érdemben meg tudjuk csinálni, a júniusit pedig halasszuk el szeptemberre vagy valamikorra az őszi ülésszak elejére, így arra is érdemben fel tudunk készülni. (Közbeszólások: Mi a két időpont?) Az elsőé május 23-a, ahogy Bajnai Gordon kormánybiztos úrnak is említettük, a második esetében pedig egy június közepére tervezett időpont volt, amit akkor javaslok az őszi ülésszak elejére áthelyezni.
Van-e bármilyen más megjegyzése, bejelentenivalója a bizottság tagjainak? Kontur Pál képviselő úr, öné a szó.
KONTUR PÁL (Fidesz): Nem akartam húzni az időt az imént, a szavazások előtt, de azért tisztázni kell, hogy lehet egy nemzetnek és lehet egy kormánynak hosszú távú stratégiája, az lehet 25 éves, de a ma élő fiataloknak és a családjaiknak egy biztos jövőképet kell mutatni, az pedig azonnali kell legyen, itt nem lehet várni. A ma elhatározni valót ma kell elhatározni, nem pedig 25 évre. Nem értettem tehát azt, hogy miért nem lehetett elfogadni ezeket a módosító javaslatokat például. A ma élő családok és a ma élő tizenéves gyerekeknek, hogy mit válasszanak, hol tanuljanak, az ebbe az irányba utal. A másik, a 25 éves pedig azoknak fontos, akik most alapítanak családot, és még meg sem szülték, világra sem hozták a gyerekeiket. Tehát az is fontos, de a legfontosabb a ma.
A másik: a TISZK-ekről nem túl sok szó esett Bajnai kormánybiztos úr jóvoltából. Határozottan mondja, hogy igen, azt csinálni kell, csak mi csináltunk egy kis bizottsági kihelyezett ülést Vácott, ahol példaértékű munka folyik, de az ott lévő minisztériumi alkalmazott is új dolgokat hallott, mert törvényileg nincs támogatva, nem létezik tisztánlátás a kérdésben. Ha nincs a polgármester úr, aki történetesen országgyűlési képviselő, és ha nem tudja őket segíteni - valószínűleg nem mindenhol van ilyen lehetőség -, akkor nem tudnak eligazodni a dzsungelben. Most meg még kitalálták azt, hogy... Tehát ez egy abszolút bizonytalan vidék, pedig határozottan elmondta a kormánybiztos úr is, hogy a szakképzést meg kell újítani, ez a kulcsa annak, hogy idejöjjenek a vállalkozók, én is tudok nem egyről, aki nagyobb számban szeretné növelni az alkalmazottainak a számát, de egyszerűen nincsen erre alkalmas szakember, szakképzett ember. Nekünk tehát az a feladatunk, hogy azok a gyerekek, akik a szakképzésből kikerülnek, azok ne segélykérők legyenek, hanem adófizető polgárokká tudjanak válni. Ezért sajnáltam, hogy ilyen kevés szó esett a TISZK-ekről. Nincsen elképzelése sem a kormánybiztos úrnak, hogy mit kellene csinálni, de az ottani ülésen kiderült, hogy tulajdonképpen a minisztériumnak sincs, mert kérdeztük, és nem tudtak rá válaszolni, a minisztériumi főosztályvezető is csak sunnyogott, konkrétan nem tudott válaszolni a dolgokra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úrnak. Az alelnök asszonynak adom meg a szót. Tessék parancsolni!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Arra kérem az elnök urat, hogy ha lesz a bizottsági elnökök következő ülése, akkor szíveskedjék szóvá tenni, hogy milyen későn kapjuk meg azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket meg kell vitatnia a bizottságnak. A pénteki beszélgetésünkre céloznék, amikor is pénteken, 11 órakor még nem volt meg a Bajnai Gordon-féle anyag, és váltottunk némi szót arról, hogy miért nincs meg. És most már sorozatban megtörténik, hogy szombaton vagy vasárnap kapjuk meg a benyújtott törvényjavaslatokat, ami nem egy járható út. Nem járható út, hogy a minisztériumban pénteken, 1 órakor vagy fél 2-kor befejezik a munkát, aztán eldobják a minisztérium kapukulcsát, és mindenki hazamegy, mert ők elvégezték a munkájukat, a képviselő meg dolgozzon hétvégén, miközben azért mondjuk szakértői segítséget is igénybe veszünk, valamennyien így dolgozunk. Arról nem beszélve, hogy a képviselőknek nem kizárólag ez az egy feladata van, számos olyan meghívásnak kell eleget tenniük a hétvégéken, amelyekre mondjuk hétköznap nem is kerülhet sor, mert akkor itt végezzük a munkánkat, és hétvégén vannak a különböző protokolláris, de nagyon fontos találkozások a választókkal.
Én tehát nyomatékosan kérem az elnök urat, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a Ház elnökének is a tudomására jusson ez a probléma. Oldja meg a minisztérium, hogy időben megkapjuk ezeket az anyagokat, hogy fel tudjunk készülni a tárgyalásukra, mert az a feladatunk, hogy felelősségteljes döntést hozzunk, de ezt csak akkor tudjuk megtenni, hogyha teljes egészében ismerjük a törvényjavaslatokat. Tudom, hogy nem az elnök úrnak a munkájára vezethető ez vissza, de hogyha nem követeljük ki magunknak, hogy a parlament szakbizottsága megkapja azokat az anyagokat, amelyekből aztán megszületnek a törvények, akkor nem fogjuk tudni tisztességesen ellátni a munkánkat.
Természetesen a frakcióvezetésünknek is jelezni fogom ezt a problémát, hogy a Házbizottság ülésén is vessék fel, mert ez így nem működhet, hogy az ellenőrzést gyakorló, illetve a törvényeket meghozó szervezetek, illetve képviselők ne legyenek teljes egészében tisztában azzal a felelősségteljes munkával, amit el kell látniuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az időre való tekintettel egy mondatban reagálnék. A bizottsági elnöki értekezleten fel fogom vetni azt, amit az alelnök most említett. Ebben most vitát nem akarnék lefolytatni, mert úgy látom, mindannyian rohanunk.
Ha más nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor megköszönöm a bizottság tagjainak a munkát, és jelezném, hogy valószínűleg jövő héten hétfőn sem lesz sokkal rövidebb a bizottsági ülésünk, és valószínű, hogy az év végéig most már úgy fogunk eljutni, hogy viszonylag hosszú ülések lesznek.
Kellemes, szép napot kívánok mindenkinek, és jó munkát a plenáris ülésen!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilva és Molnár Emese